A bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló törvény koncepciója

A bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló törvény koncepciója I. BEVEZETÉS Az áldozatsegítés1 A bűncselekmények széles értelemben vett következményeinek a modern büntető- feldolgozása az állami büntetőpolitika feladata. A büntetőpolitika politika feladata

nemcsak azt határozza meg, hogy milyen magatartásokat kell büntetendővé nyilvánítani, illetve, hogy a büntetendő cselekmények elkövetőit milyen mértékben kell büntetni, hanem kijelöli a bűncselekmények következményeivel kapcsolatos végrehajtási feladatokat is. Ennek keretében kialakítja a büntetés végrehajtás rendjét és a pártfogó felügyeletet, továbbá gondoskodik a társadalmi bűnmegelőzés működtetéséről. A XXI. században az állami büntetőpolitikának az említettek mellett gondot kell fordítania a bűnözés okozta káros hatások, a bűncselekményeket elszenvedő és az emiatt életminőségében veszélybe került személyek társadalmi, morális és anyagi sérelmeinek enyhítésére is. A modern büntetőpolitikának meg kell teremtenie a bűncselekmények áldozatainak jogait. Ennek keretében ki kell fejezni azt, hogy az áldozatokkal szemben a társadalom és az állam szolidáris. A közbéke érdekében elő kell segíteni az elkövető és az áldozat közötti hatékony kommunikációt, az eddiginél szélesebb körben kell biztosítani az elkövetői jóvátételt.

Az áldozatsegítő Az áldozatsegítő politika az állami büntetőhatalom gyakorlásának politika alkot- alkotmányos kötelezettségén alapul. A demokratikus jogállamban az mányos alapja

igazságszolgáltatás szervei mint a büntetőhatalom kizárólagos letéteményesei kötelesek gyakorolni a büntetőhatalmat annak érdekében, hogy védjék az állampolgárokat a bűncselekményekkel szemben. Az Alkotmány 35. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében a kormány védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja a természetes személyek, jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait. Az áldozatsegítő politika azt juttatja kifejezésre, hogy az állam a méltányosság és a társadalmi szolidaritás alapján segítséget kíván nyújtani azoknak, akiket a bűncselekményekkel szemben megvédeni nem tudott. A tervezetben szereplő jogok és szolgáltatások közvetetten is levezethetők az Alkotmány egyes rendelkezéseiből, így az esélyegyenlőség megteremtésének alkotmányos céljából [Alkotmány 70/A. §. (3)

1

Jelenleg a szaknyelv áldozatvédelemként határozza meg az áldozatoknak nyújtandó segítést és kárenyhítést. Az áldozatvédelem megelőző jellegű tevékenység, míg az áldozatsegítés az áldozattá vált személyek részére az állam által utólagosan nyújtott szolgáltatásokat és kárenyhítést foglalja magába.

1

bekezdés] és a szociális biztonság alapjogából [Alkotmány 70/E. §. (1)-(2) bekezdés], valamint az emberi méltósághoz való „anyajogból” [Alkotmány 54. §. (1) bekezdés]. Az áldozatsegítő Az áldozatsegítés arra irányul, hogy a bűncselekmény miatt anyagi, politika célja és szociális, egzisztenciális, fizikai, pszichés helyzetében megrendült reformjának személy társadalmi helyzetének, fizikai és pszichés állapotának megvalósítása

helyreállítására irányuló szolgáltatásokat biztosítsa.

Az áldozatsegítő politika célja a nemzetközi jogi elvárásokhoz igazodó jogi, társadalmi feladatok meghatározása, koordinálása, a felelős szervek kijelölése, működtetése, a segítségnyújtásban résztvevők kiképzése. A cél megfogalmazásánál figyelemmel kell lenni az állam teherviselő képességére, továbbá arra is, hogy az áldozatok meghatározott köre az átlagosnál jobban rászorul a bűncselekmény által okozott káros következmények enyhítésére. Az áldozatsegítő politika reformjának részeként – az uniós előírások figyelembevételével – meg kell alkotni az áldozatok jogait, valamint az áldozatsegítés formáit szabályozó törvényt, továbbá fel kell állítani az áldozatsegítés állami szervezetrendszerét. A reform továbbá kiterjed a hatályos jogszabályok és az azon alapuló gyakorlat áttekintésére és felülvizsgálatára. Az áldozatok helyzetének javítása érdekében a szükséges módosításokat el kell végezni. Ennek keretében végre kell hajtani a szolgáltatásokat nyújtó intézmények reformját, meg kell szüntetni a másodlagos viktimizációt eredményező eljárási formákat, és gondoskodni kell az áldozat mielőbbi és legteljesebb körű segítését szolgáló jelzőrendszer kialakításáról, valamint az áldozattá válás megelőzéséről. Az áldozatsegítő politika további fontos célja és a reform sikerének feltétele az, hogy az állam szerepvállalása az áldozatok segítésében az állampolgárok számára köztudomásúvá váljék. Az áldozatsegítő politika reformjának eredménye

A reform eredményeként az áldozatsegítő politika végrehajtásában részt vevő hatóságok és szervezetek az alábbi feladatokat látják el: − a büntetőeljárásban a sértetti jogosítványok gyakorlásának elősegítése; − a büntetőeljáráson kívüli áldozati jogok biztosítása; − információ szolgáltatása; − érdekérvényesítés elősegítése és a szolgáltatásnyújtás ellenőrzése; − peres jogi segítségnyújtás; − költségtérítés jellegű rendkívüli támogatás; − állami kárenyhítés és 2

− az intézmények közötti jelzőrendszer kialakítása és működtetése a jogok érvényesítése és a szolgáltatások elérhetősége érdekében. Az áldozatsegítő Az áldozatsegítést, ezen belül az egyes eljárásokat, az abban részt tevékenység vevő szervek és személyek jogait és kötelezettségeit az alábbi alapelvei

alapelvekre tekintettel kell kialakítani:

− a méltányosság érvényesítése, − az önkéntesség biztosítása, − egyes szolgáltatások ingyenes vagy csökkentett díjazású biztosítása, − szükség esetén a soronkívüliség biztosítása, − a rászorultság elvének érvényesítése, − az illetékmentesség biztosítása, − a hatósági eljárás és a jogorvoslathoz való jog biztosítása, − az írásbeliség követelménye, − a bizalmi viszony feltételeinek megteremtése, különös tekintettel a titoktartás elvének érvényesítésére, − a másodlagos viktimizáció elkerülésének kötelezettsége, − az egyéniesítés elvének érvényesítése, − a civilszervezetek részvételének biztosítása, − és az állam visszkereseti jogának biztosítása. Az áldozatsegítő A fenti alapelveket kiegészítik egyes tilalmak, amelyek a hatóságok politikában és az áldozattal kapcsolatba kerülő egyéb személyek magatartásának érvényesülő határait jelölik ki. Az áldozatsegítő politika megvalósításában tilalmak

érvényesíteni kell: − a diszkrimináció tilalmát, − a joggal való visszaélés tilalmát, − a kárenyhítési összeg állam általi visszakövetelésének tilalmát, kivéve ha utóbb derül ki, hogy a kárenyhítésre a kérelmező nem lett volna jogosult, − valamint a bűncselekmény okozta kár kétszeres megtérítésének tilalmát.

A tervezett törvény A társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról szóló 115/2003. megnevezése (X.28.) OGY határozat a prioritások között jelölte meg az áldozat-

segítést, az áldozatok kárenyhítését, az áldozattá válás megelőzését. Az 1009/2004. (II.26.) Korm. határozat jogszabály-alkotási feladatként írja elő az áldozatok védelméről szóló törvény kidolgozását. Hazánkban az áldozati jogok, áldozat-orientált kötelezettségek és elvárások jelenleg különböző szintű jogszabályokban találhatók,

3

vagy még nincsenek rögzítve. Az áldozatok jogainak szabályozása alapvető jogokat és hatályos törvényi rendelkezéseket érint. Ezért az áldozatsegítő politikáról törvényt kell alkotni. A készülő törvény címe „A bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló törvény”. Ez az elnevezés tömören és egyértelműen fejezi ki a törvény rendelkezéseinek tartalmát. II. AZ ÁLDOZAT FOGALMA, A KÉSZÜLŐ TÖRVÉNY SZEMÉLYI ÉS TÁRGYI HATÁLYA A kerethatározat áldozatfogalma

A készülő törvény egyik legfontosabb eleme a személyi hatály pontos megfogalmazása. Az Európai Unió Tanácsa 2001. március 15-én kerethatározatot fogadott el „Az áldozatok jogállásáról a büntetőeljárásban” címmel (2001/220/JHA, továbbiakban: kerethatározat), amely meghatározza az áldozat fogalmát. A kerethatározat szerint: „az áldozat az a természetes személy, aki olyan károsodást szenvedett, ideértve testi vagy szellemi épségének sérelmét, érzelmi szenvedését vagy gazdasági veszteségét is, amelynek közvetlen oka olyan cselekmény vagy mulasztás, amely valamely tagállam büntetőjogi szabályainak megsértésével valósult meg.”

A készülő törvény személyi hatálya

Míg a kerethatározat az „áldozat” jogairól és kötelességeiről beszél, addig a hatályos Be. (a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény) a „sértett” fogalmát használja. A két fogalom egymásra vetítéséből kiderül, hogy a sértett büntetőeljárási fogalma szűkebb, mint a kerethatározatban írt áldozat fogalom. A sértett minden esetben áldozat, az áldozat azonban lehet olyan személy is, aki nem sértett. A sértett eljárási fogalmát ezért nem lehet áldozati fogalomként alkalmazni. Ehelyett a kerethatározatra tekintettel a készülő törvényben egy szélesebb áldozatfogalmat kell megalkotni. A fentieknek megfelelően az áldozat a bűncselekmény sértettje, valamint az a természetes személy is, aki a büntetőjog-ellenes cselekmény közvetlen következményeként sérelmet, így különösen testi vagy lelki sérülést, érzelmi megrázkódtatást, vagy gazdasági veszteséget szenvedett. A bűncselekmény elkövetője, illetve az, akit a bűncselekmény megalapozott gyanúja terhel, nem tekintendő áldozatnak.

Az áldozat fogalom egyes elemei

A bűncselekmény sértettje lehet jogi vagy természetes személy is, a sértetten kívüli egyéb áldozat azonban kizárólag természetes személy

4

lehet. Közvetlen következmény a sértetten kívül más személynél akkor állapítható meg, ha sérelme a büntetőjog-ellenes cselekménnyel szoros térbeli és időbeli összefüggésben, és azzal ok-okozati viszonyban következett be. A készülő törvény értelmében a büntetőjog-ellenes cselekmény felöleli a nem büntethető, de formailag tényállásszerű, materiálisan jogellenes cselekményt megvalósító elkövetők tevékenységét is. Így például ha az elkövető gyermekkorú vagy elmebeteg. A fogalomban szereplő „testi vagy lelki sérülés, érzelmi megrázkódtatás” a Büntető Törvénykönyvben több helyen szereplő súlyos testi sértés, maradandó fogyatékosság, súlyos egészségromlás fogalmaihoz áll a legközelebb. E fogalmak pontos tartalmát a készülő törvényben kell meghatározni. Jogosultak A magyar állampolgárokon kívül az alábbi személyek tartoznak a állampolgárság törvény hatálya alá: szerinti megoszlása

a) az Európai Gazdasági Térség bármely tagállamának állampolgára, b) az Európai Unión kívüli államnak az Európai Unió tagállamában jogszerűen tartózkodó állampolgára, c) Magyarország területén menekültügyi eljárásban részt vevő külföldi személy, d) minden áldozattá vált személyt megillet a szolgáltatások közül az információ szolgáltatása.

A kárenyhítésre jogosult áldozatok

Az Európai Unió 2004. április 29-én kibocsátotta „A bűncselekmények áldozatainak kompenzációjáról” szóló irányelvet (2004/80/EC), amelynek értelmében az állami kárenyhítést a szándékos és erőszakos büntetőjog-ellenes cselekmények áldozatai számára kell biztosítani. Az irányelv és a kerethatározat rendelkezéseinek összevetéséből kiderül, hogy nem minden áldozat jogosult kárenyhítésre. Ennek alapján minden áldozatot megilletnek a koncepció III. fejezetében szereplő jogok, kárenyhítésre azonban csak az a természetes személy áldozat jogosult, akinek sérelmére szándékos, személy elleni erőszakos büntetőjog-ellenes cselekményt követtek el, s ennek következményeként testi épsége, egészsége súlyosan károsodott. Ezek a személyek a bűncselekmény közvetlen fizikai sértettjei. Kárenyhítésre jogosult továbbá az a természetes személy is, aki a szándékos, személy elleni erőszakos büntetőjog-ellenes cselekmény következtében testi épségégében, egészségében súlyosan károsodott sértettnek vagy meghalt személynek az elkövetés időpontjában egy

5

háztartásban élő egyenes ági rokona, örökbefogadója és nevelőszülője, örökbe fogadott és nevelt gyermeke, házastársa, élettársa, továbbá akinek eltartására a sértett jogszabály, végrehajtható bírósági, illetőleg hatósági határozat vagy érvényes szerződés alapján köteles volt. Ezek a személyek a bűncselekmény közvetlen fizikai sértettjeinek meghatározott státusú hozzátartozói, vagy egyéb személyek. A magyar állampolgárokon kívül az alábbi személyek kaphatnak kárenyhítést: a) az Európai Gazdasági Térség állampolgárai, b) harmadik ország állampolgára viszonosság vagy nemzetközi szerződés alapján, c) aki az Európai Unió valamely tagállamában igazoltan 5 éve jogszerűen és életvitelszerűen tartózkodik, d) aki Magyarországon tartózkodási vagy lakhatási engedéllyel rendelkezik. Kétség esetén a viszonosság kérdésében az igazságügy-miniszter nyilatkozata az irányadó. Az erőszak fogalma A készülő törvény értelmében az erőszak az embertől eredő és

közvetlenül emberre irányuló olyan szándékos cselekvés, amely fizikai vagy pszichikai erőszakban (fenyegetésben) nyilvánul meg. Az erőszakos elkövető magatartása minden esetben szándékos, célzatos magatartás, az e szándék megvalósításához szükséges erőszak azonban kétféle lehet: az eszközként használt erőszak és a tényállási elemet kimerítő erőszak. A törvény tárgyi hatálya

A törvény rendelkezései csak a Magyar Köztársaság területén elkövetett bűncselekmények esetén alkalmazhatóak. Ez alól a főszabály alól egy kivételt kell tenni. E szerint amennyiben magyar állampolgár külföldön a magyar jog szerint kárenyhítésre okot adó bűncselekmény áldozatává vált, és ezt megfelelő módon igazolja, a III. részben meghatározott szolgáltatások itthoni igénybevételére jogosulttá válhat2.

2

A konzuli védelemről szóló 2001. évi XLVI. törvény 6. § értelmében amennyiben a konzuli szolgálat tudomást szerez arról, hogy magyar állampolgár súlyos sérülést okozó bűncselekmény sértettjévé vált, haladéktalanul tájékozódik arról, hogy az érintett megfelelő egészségügyi ellátásban részesül-e, értesíti a sérült vagy beteg által megjelölt személyt, valamint gondoskodik az érintett vagy legközelebbi ismert hozzátartozója felvilágosításáról a gyógykezelés, illetve, szükség esetén, a feljelentés megtételének és a kárigény érvényesítésének feltételeiről a fogadó államban. A konzuli szolgálat ebben az esetben szükség szerint közreműködik abban, hogy a rászorult saját vagy más forrásból anyagi segítséghez jusson. Több magyar állampolgár súlyos sérülésével vagy halálával járó bűncselekmény esetén a konzuli tisztviselő lehetőség szerint a helyszínen is meggyőződik arról, hogy a sérültek számára a szükséges ellátást biztosítják, vagyontárgyaik megőrzéséről az eljáró hatóságok gondoskodnak, és a baleset körülményeiről felvett jegyzőkönyv a magyar állampolgárok jogainak és érdekeinek érvényesítéséhez szükséges adatokat tartalmazza-e.

6

A törvény hatálybalépése

A törvénynek az irányelv rendelkezéseire figyelemmel 2005. december 31-ig kell hatályba lépnie. Rendelkezéseit, amennyiben azok kedvezőbbek, a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell. A törvényt olyan időben kell elfogadni és hatályba léptetni, hogy a köztes időtartam elegendő legyen az annak végrehajtásában résztvevők oktatására és felkészítésére, és a működést biztosító szervezet kialakítására.

III. AZ ÁLDOZATOKNAK NYÚJTOTT SZOLGÁLTATÁSOK III.1.

Az áldozatokat megillető szolgáltatások megteremtésére vonatkozó nemzetközi jogi kötelezettségek tartalma

A kerethatározatban foglalt, az áldozatokat megillető jogok

A bűncselekmények áldozatait a kerethatározat alapján a következő jogok illetik meg: a) a tisztelethez és elismeréshez való jog, így különösen - biztosítani kell a sértett megfelelő szerepét a büntetőeljárásban, - el kell érni a sértett méltóságának tiszteletben tartását, el kell ismerni jogait és jogos érdekeit a büntetőeljárásban, - gondoskodni kell az ún. különösen veszélyeztetett sértetteket megillető megfelelő bánásmódról, b) a meghallgatáshoz és a bizonyítékok szolgáltatásához való jog, c) az információhoz való jog, így különösen - biztosítani kell azt, hogy a sértett az érdekeit érintő valamennyi lényeges információhoz hozzáférjen, - tájékoztatni kell a sértettet az eljárás megindításáról, menetéről és a határozatokról, - értesíteni kell az ezt kérő sértettet a terhelt szabadon bocsátásáról, d) a kommunikációs garanciákhoz való jog, e) a speciális támogatáshoz való jog, f) a büntetőeljárással kapcsolatos kiadások megtérítéséhez való jog, g) a fokozott védelemhez való jog, így különösen - biztosítani kell a sértett és hozzátartozói személyes védelmét, - a bíróság épületében el kell kerülni azt, hogy a sértett

Az áldozatok védelme érdekében a konzuli tisztviselő haladéktalanul fellép a fogadó állam hatóságainál, ha az érintett magyar állampolgár személyiségéhez fűződő jogait, méltóságát, személyes adataival való rendelkezésének jogát sérelem éri.

7

és a terhelt szükségtelenül találkozzanak, a különösen sebezhető áldozatok számára speciális vallomástételi lehetőséget kell teremteni, h) a kárenyhítéshez való jog, i) a mediációhoz való jog. -

A kerethatározatban foglalt, az áldozatokat megillető büntetőeljáráson kívüli jogok

A kerethatározat kötelezi a tagállamokat arra, hogy az áldozati jogok érvényesítését a büntetőeljárástól függetlenül, azon kívül is biztosítsák. Az áldozati jogokat a tagállamoknak így nemcsak a büntetőeljárásban kell biztosítaniuk, hanem már a büntetőeljárás megindítása előtt, azzal párhuzamosan, illetve a büntetőeljárást követően is. A kerethatározat alapján a tagállamoknak az áldozatok részére értelemszerűen az alábbi jogok érvényesítéséről kell a büntetőeljárástól függetlenül is gondoskodniuk: a) a tisztelethez és elismeréshez való jog, b) a meghallgatáshoz és bizonyítékok szolgáltatásához való jog, c) az információhoz való jog, d) a kommunikációs garanciákhoz való jog, e) a speciális támogatáshoz való jog, f) a védelemhez való jog. A fenti jogok érvényesítésekor figyelembe kell venni azokat a nehézségeket, amelyek a bűncselekmények elkövetési helyétől különböző tagállami lakóhely miatt keletkeznek.

Az áldozatok szociális jogai

Az áldozatoknak az előbbiekben rögzített jogai kiegészülnek más törvény(ek)ben biztosított jogokkal, illetve a szociális jogokkal. Az Európai Áldozatvédő Fórum 1998-as, „A bűncselekmények áldozatainak szociális jogai” című nyilatkozata szerint az áldozatok szociális jogai: a bűncselekmény káros következményeinek társadalmi szintű elismertetéséhez való jog, a tájékoztatáshoz való jog, az egészségügyi szolgáltatások igénybevételéhez való jog, a jövedelemkiesés miatti, illetve az anyagi kár megtérítéséhez való jog, a biztonságos otthonhoz való jog, a támogatáshoz és védelemhez való jog a munkahelyen, a támogatáshoz és védelemhez való jog az oktatási intézményekben, az ingyenes áldozatsegítő szolgáltatásokhoz való jog, a magánélet védelméhez való jog. E szociális jogok csak a természetes személyeket illetik meg, de a személyes adatok védelme, illetve a jó hírnévhez való jog – például a médiával szemben – a jogi személyeket is megilleti.

A kerethatározat A kerethatározat alapján a tagállamoknak az áldozatok további előírásai az büntetőeljárási és büntetőeljáráson kívüli jogai megteremtése mellett áldozatok segíteniük kell: segítésére

a) az áldozatokat segítő szakmai szervezetek bekapcsolódását az

8

áldozatsegítésbe már a büntetőeljárás korai szakaszában, b) az eljárásokban közreműködő vagy az áldozatokkal más módon kapcsolatba kerülő szakemberek megfelelő képzését, c) a másodlagos áldozattá válás megakadályozását. Az áldozatok segítése és a nekik nyújtandó szolgáltatások

A kerethatározat nem sorolja fel az áldozatokat megillető segítség nevesített fajtáit. A kapcsolódó nemzetközi dokumentumok közül az ENSZ 1985. évi, a bűncselekmények és a hatalommal való visszaélés áldozatainak nyújtandó igazságszolgáltatás alapelveiről szóló deklarációjának megfelelően az áldozatnak orvosi, pszichológiai és szociális segítséghez van joga állami, önkéntes, közösségre alapozott és egyéni megoldások alkalmazásával. Emellett a jogi segítségnyújtást és az információval való ellátást biztosítják számára. Az ENSZ-hez hasonlóan az Európa Tanács álláspontja szerint [1987 (21) sz. ajánlás] az áldozatoknak történő segítségnyújtás típusai: az elsősegély jellegű sürgős segítség, a folyamatos egészségügyi, pszichológiai, szociális és anyagi támogatás, az ismételt áldozattá válás elkerülése érdekében adott tanácsok, a segítségnyújtás az eljárásban a kárenyhítés igénybevételéhez, jogi tanácsok a vagyoni kár megtérítése érdekében.

III.2.

Az áldozatokat megillető jogok a hatályos hazai rendelkezések alapján

A kerethatározat és A kerethatározatban megfogalmazott jogokat a büntetőeljárásról a hazai szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) az egyes jogszabályok erőszakos bűncselekmények következtében sérelmet szenvedettek egybevetése

állam általi kárenyhítésének szabályairól szóló 209/2001. (X.31.) Korm. rendelettel, a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvénnyel, valamint a személyes védelemről szóló 34/1999. (II.26.) Korm. rendelettel és a büntetőeljárásban résztvevők, az igazságszolgáltatást segítők Védelmi Programjáról szóló 2001. évi LXXXV. törvénnyel együtt szabályozza.

Az áldozatot megillető büntetőeljárási jogok - a sértett szerepe a büntetőeljárásban

A Be. 51. § (1) bekezdése szerint „Sértett az, akinek a jogát vagy a jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette.” A büntetőeljárásban sértettként szereplő személy jogait az eljárási jogok vonatkozásában a hatályos Be. a kerethatározatnak megfelelően rögzíti. A sértett büntetőeljárásbeli helyzetét a multipozíció jellemzi. Így a sértett lehet feljelentő, magánindítványra jogosult, magánvádló, pótmagánvádló, magánfél, „csak” sértett. A bizonyítási eljárásban lehet tanú, valamint a szakértői vizsgálat alanya. A sértett

9

magánvádlói, illetve pótmagánvádlói helyzetének kiemelkedő jelentősége van, mert ekkor kerül abba a helyzetbe, hogy – a Be.-ben meghatározott esetekben – a vádat képviselje. Ezekben az esetekben a sértetti jogok mellett – többletjogosítványként – a vád képviseletével járó jogok is megilletik. A hazai szabályozás hiányosságai

A kerethatározat elvárásaihoz képest a bíróságok épületeiben még nem érvényesül a kerethatározat 8. cikke (3) bekezdésében rögzített követelmény, amely szerint biztosítani kell a sértettek és az elkövetők közötti találkozás elkerülését, kivéve, ha ezt a büntetőeljárás megköveteli. Ennek jelenleg nem elvi, hanem költségvetési akadályai vannak. A bíróságok épületeinek többségében jelenleg még nincs lehetőség a sértett, a tanúk és a vádlott, valamint hozzátartozóik részére külön váróhelyiség biztosítására. Most még nincs szabályozva a sértett értesítése a terhelt előzetes letartóztatásból, vagy szabadságvesztésből történő szabadulásáról. A kerethatározatban megfogalmazott követelményeknek megfelelően a jövőben kérelemre tájékoztatni kell a sértettet arról is, hogy alkalmaztak-e a vádlottal szemben szabadságelvonással járó büntetést vagy intézkedést, ezek végrehajtása befejeződött-e, illetve engedélyeztek-e az elítélt számára például rövid idejű eltávozást vagy kimaradást. A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról most készülő törvénytervezet már tartalmaz ilyen rendelkezéseket, ezért ezt a kötelezettséget a hazai jogalkotó a közeljövőben teljesíti. Még a büntetőügyekben alkalmazandó mediáció sincs szabályozva. A mediáció szintén új eszköze a modern büntetőpolitikának. A mediáció részletes szabályai e tervezettel egy időben készülnek. A jogintézmény bevezetésére a kerethatározatban megállapított határidő 2006. március 22.

III.3.

Az áldozatoknak nyújtandó szolgáltatások a készülő törvényben

Az áldozatok büntetőeljáráson kívüli jogai és kötelezettségei

A kerethatározatban megfogalmazott jogok közül a tisztelethez és elismeréshez való jogot, a meghallgatáshoz és bizonyítékok szolgáltatásához való jogot, az információhoz való jogot, kommunikációs garanciákhoz való jogot és a speciális támogatáshoz való jogot ki kell terjeszteni a Be-n kívüli áldozatsegítő eljárásokra is.

A szolgáltatások köre

Ennek megfelelően az áldozatsegítés során az érintett hatóságok és szervek az áldozatok részére az alábbi szolgáltatásokat nyújtják: 1. Információ szolgáltatása:

10

− felvilágosítás adása, − tanácsadás, − segítségnyújtók címeiről, elérhetőségéről tájékoztatás, szórólap és nyomtatvány átadása, − a kérelmező számára jogi tanácsok adása.

való

2. Az érdekérvényesítés elősegítése és a szolgáltatásnyújtás ellenőrzése: − egészségügyi jellegű szolgáltatások igénybevételének elősegítése (így különösen a pszichológiai-, az orvosi ellátás, a kórházi kezelés, a gyógyászati segédeszközök kedvezményes, vagy térítésmentes beszerzésének elősegítése, a rehabilitáció), − szociális jellegű szolgáltatások igénybevételének elősegítése (így különösen a lakhatás ideiglenes, vagy tartós biztosítása, csökkent munkaképesség esetén a munkába állás támogatása, ezzel kapcsolatos tanácsadás, az ápolásra, gondozásra szoruló gyermekekről való ideiglenes vagy tartós gondoskodás, az időskorúak speciális szociális ellátása, vagy szociális otthonban történő ideiglenes vagy végleges elhelyezése), − beadvány és egyéb irat készítése, peren kívüli jogi segítségnyújtás („nép ügyvédje”) biztosítása. 3. A peres jogi segítségnyújtás biztosítása: A büntetőeljárásban a) személyes költségmentesség a pótmagánvádló részére, b) pártfogó ügyvédi képviselet a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél, és az egyéb érdekeltek részére. A polgári peres és nemperes eljárásokban a felperes, az alperes, a beavatkozó (perbehívott), a kérelmező és a kérelmezett fél részére a) teljes költségmentesség, b) pártfogó ügyvédi képviselet biztosítása. 4. Költségtérítés jellegű rendkívüli támogatás, így például: ruházati, szállodai, utazási, étkezési, telefonálási költség. Az egyes áldozatoknak nyújtandó szolgáltatások fajtáját, időtartamát a bűncselekmény jellege, az áldozatra gyakorolt hatása, továbbá az áldozat egyéb személyes körülményei határozzák meg. A szolgáltatások eredményeként az áldozatnak – a lehetőségek szerint – a bűncselekményt megelőző, vagy ahhoz közeli állapotba kell kerülnie.

11

Az áldozatsegítés első lépéseként az áldozat teljes körű felvilágosítást kap a speciális jogosultságokról. Ennek keretében információt kell kapnia arról, hogy a testi, lelki, vagyoni sérelem enyhítésére milyen lehetőségei vannak, azokat hogyan tudja igénybe venni, és jogai érvényesítése érdekében milyen segítséggel számolhat. Az áldozatsegítés következő eleme az, hogy az áldozatot a másodlagos viktimizációtól, azaz a további testi, lelki, vagyoni sérelemtől megóvja. Az áldozatoknak nyújtandó szolgáltatások biztosítása nem azonos az állam humanitárius segítségnyújtási kötelezettségével. Ez utóbbit minden súlyos és a sürgős ellátást, gondoskodást igénylő számára biztosítani kell. Ilyenkor az eljáró hatóság haladéktalanul tájékozódik arról, hogy az érintett megfelelő egészségügyi ellátásban részesül-e, értesíti a sérült vagy beteg által megjelölt személyt, valamint gondoskodik az érintett vagy legközelebbi ismert hozzátartozója felvilágosításáról a gyógykezelés feltételeiről. A humanitárius segítségnyújtás keretében gondoskodni kell az érintett személyek vagyontárgyainak megőrzéséről és meg kell győződni arról, hogy a felvett jegyzőkönyv az érintett jogainak és érdekeinek érvényesítéséhez szükséges adatokat tartalmazza-e. A humanitárius segítség nem korlátozódik a bűncselekmény áldozataira, a jogosultak köre ennél sokkal szélesebb. A szolgáltatások igénybevételének feltételei

Valamennyi áldozatnak ingyenesen jár az 1. pont alatt felsorolt információ biztosítása. A 2. pontban részletezett érdekérvényesítés elősegítése során gondoskodni kell arról, hogy az áldozat az őt egyébként megillető egészségügyi (kórházi, pszichiátriai) és szociális segítségről és az igénylés feltételeiről megfelelő felvilágosítást kapjon, és rászorultság esetén e szolgáltatásokat a lehető legrövidebb időn belül igénybe tudja venni. A szociális jellegű és az egészségügyi szolgáltatások a rájuk vonatkozó külön jogszabályokban rögzített feltételek alapján és az ott meghatározott módokon vehetők igénybe. Az érdekérvényesítés elősegítése valamennyi áldozatnak ingyen jár. A 3. pontban rögzített peres jogi segítségnyújtás ingyenesen jár azoknak az áldozatoknak, akik a kárenyhítésnél meghatározott rászorultsági feltételeknek megfelelnek. A peres ügyekben való jogi segítségnyújtást 2007. január 1-től a jogi segítségnyújtó szolgálat („nép ügyvédje” hálózat) biztosítja. A 4. pontban részletezett költségtérítés jellegű rendkívüli támogatás megítélése méltányossági döntés, amelynek során mérlegelni kell

12

az eset összes körülményeit és vizsgálni kell, hogy az érintett támogatását a bűncselekmény következtében kialakult körülményei indokolják-e. A megítélhető támogatás legmagasabb összege 2006ban 63.000 forint. Ezt az összeget a központi költségvetésről szóló törvényben a jövőben úgy kell meghatározni, hogy annak összege az előző évi összegnél, valamint a mindenkori teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló munkabérének havibér alkalmazása esetére megadott kötelező legkisebb összegénél nem lehet alacsonyabb. A koncepció a rászorultság meghatározásánál, valamint az állami kárenyhítés összegének megállapításánál is ezzel a 63.000 forintos alapösszeggel, valamint annak többszöröseivel számol. Természetesen az alapösszeget ebben a két esetben is az előzőekben írtak szerint kell meghatározni. A költségtérítés jellegű rendkívüli támogatás a pártfogó felügyelői segélyhez hasonló segítség. A később kifejtésre kerülő állam általi kárenyhítéshez hasonlóan az állam a költségtérítés jellegű rendkívüli támogatást is előlegként adja. Az eljárás megindítása

Főszabály szerint az eljárás az áldozat kérelmére indul meg. Azokban az esetekben azonban, amelyekben a bűncselekmény hatására olyan rendkívüli élethelyzet alakul ki (sokkos állapot, eszméletvesztés), hogy annak következményeként az áldozat nem tudja jogait érvényesíteni, vagy az áldozat egyébként cselekvőképtelen, illetve korlátozottan cselekvőképes, úgy az eljárást az esetet észlelő hatóság köteles megindítani. Mihelyt e rendkívüli élethelyzet hatásai megszűnnek, az áldozatot nyilatkoztatni kell arról, hogy igényli-e a további segítséget. Cselekvőképtelen, illetve korlátozottan cselekvőképes személy esetén haladéktalanul be kell szerezni a törvényes képviselő nyilatkozatát. Amennyiben az áldozat vagy a törvényes képviselő a segítséget a továbbiakban nem igényli, a szolgáltatást meg kell szüntetni. Amennyiben az áldozatsegítő hivatal a jelzőrendszerből meghatározott személy áldozattá válásáról szerez tudomást, intézkedik arról, hogy az érintett az áldozati minőségéből származó jogosultságok érvényesítéséhez szükséges tájékoztatást, felvilágosítást megkapja.

Az áldozati minőség igazolása

Az eljárás megindításához szükség van az áldozati minőség igazolására, melyet a nyomozó hatóság, ügyészség szolgáltat. Az igazolásban a nyomozó hatóság, ügyészség azt tanúsítja, hogy abban az ügyben, amelynek következtében az áldozatot sérelem érte, feljelentést tettek vagy nyomozás indult. Az igazolás csak azt a ténykérdést rögzíti, hogy a nyomozó szerv, ügyészség büntetőeljárási intézkedést foganatosított az adott ügyben

13

bűncselekmény gyanúja miatt. A bűncselekmény tehát olyan megalapozott vélelem, amely az eljárás későbbi szakaszában megdőlhet. Az igazolást a kérelmező választása szerint vagy maga szerzi be, vagy annak beszerzéséről az áldozat kérésére a készülő törvényben meghatározott hivatal gondoskodik. Szintén a készülő törvényben meghatározott hivatal szerzi be az igazolást, ha az áldozat nincs abban a helyzetben, hogy az igazolás beszerzése kérdésében döntsön. Kérelmezők köre

A kérelmek elbírálásában gyakorlati probléma lehet az, hogy egy bűncselekmény esetén nemcsak egy áldozat és egy kérelmező lehet. Tehát az adott cselekménynek lehet egy konkrét fizikai áldozata (aki meghalt), ugyanakkor további áldozatként és kérelmezőként több személy is szerepelhet az ügyben, akik egyenként, vagy együttesen lépnek fel szolgáltatások igénybevételére, illetve igénylik a kárenyhítést. Az áldozatsegítő politika célja az, hogy az állam minden áldozattá vált személy részére megfelelő segítséget nyújtson, ezért több áldozat számára külön-külön kell biztosítani a segítés egyes formáit. IV. KÁRENYHÍTÉS

IV.1.

Az állami kárenyhítés uniós kötelezettsége

Jogharmonizációs kötelezettség az áldozattá vált uniós állampolgárok kárenyhítésére

„A bűncselekmények áldozatainak kompenzációjáról” szóló irányelv a szándékos, erőszakos bűncselekmények áldozatainak nyújtandó kárenyhítés technikai szabályait rögzíti. Az irányelv arra nézve tartalmaz rendelkezéseket, amikor a szándékos, erőszakos bűncselekmények elkövetése más tagállamban történt, mint amelyben a kárenyhítést igénylő (áldozat) szokásosan tartózkodik. Az irányelv a 2005. június 30. után a szándékosan elkövetett erőszakos bűncselekmény miatt kárenyhítés iránti kérelem előterjesztését teszi lehetővé abban a tagállamban, amelyben a kérelmező szokásosan tartózkodik. A kárenyhítést azonban minden esetben az a tagállam köteles megfizetni, amelynek a területén a bűncselekményt elkövették (1-2. cikk). A tagállamoknak ezért hatékonyan együtt kell működniük egymással és valamennyi tagállamnak gondoskodnia kell az erőszakos bűncselekmények áldozatainak megfelelő kárenyhítést nyújtó rendszer megteremtéséről. A tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy a minimálisra csökkentsék a kárenyhítés iránti kérelem benyújtásához szükséges formai követelményeket. Az irányelv nem tartalmaz rendelkezéseket a kárenyhítés feltételeire. Miután az állam általi kárenyhítést előíró EU-irányelv tartalmát tekintve kötelező a tagállamokra nézve, ezért az átvétel módját és eszközeit úgy kell

14

megválasztani, hogy az irányelv célkitűzése megvalósuljon. A kárenyhítéssel kapcsolatos feladatok

Az irányelv rendelkezései szerint szándékos, erőszakos büntetőjogellenes cselekmények áldozatai részére kell az állami kárenyhítést biztosítani. Az áldozatok tájékoztatása érdekében biztosítani kell azt, hogy a kárenyhítés lehetséges jövőbeli kérelmezői hozzájussanak a kárenyhítés iránti kérelem benyújtásához szükséges lényeges információkhoz. Legkésőbb 2005. július 1-ig el kell készíteni a kárenyhítésre vonatkozó kérelmek és határozatok továbbításához szükséges formanyomtatványokat. Magyarország 2001. november 8-án aláírta „Az erőszakos bűncselekmények áldozatainak kártalanításáról” szóló 1983. november 24-én kelt Európa tanácsi egyezményt, de annak ratifikálására még nem került sor. Az Európa tanácsi egyezmény szerint a kár megtérítésének magába kell foglalnia legalább a keresetkiesés kompenzálását, az orvosi- és kórházi költségeket, a temetési költségeket, valamint az eltartottak esetében a tartásdíj kiesésének kompenzálását. Ezeket a tételeket a készülő törvényben is rögzíteni kell. Emellett nevesíteni kell az orvosi költségeken belül a pszichiátriai kezelés költségeit.

IV.2.

A kárenyhítés hatályos szabályai

Az állam általi kárenyhítés bevezetése

Az 1989-ben alakult Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület 1996-ban az állampolgári jogok országgyűlési biztosához fordult, aki 1996. szeptember 5-ei ajánlásában javasolta azt, hogy az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága kezdeményezze az élet kioltásával járó szándékos bűncselekmények áldozatainak kárenyhítését szabályozó törvény megalkotását. Az ajánlást a bizottság 1996. november 13-i ülésén elfogadta és megküldte az igazságügy-miniszternek azzal, hogy intézkedjen a normaszöveg elkészítéséről. A kezdeményezésre a törvényelőkészítő munka megkezdődött, de a törvényjavaslat benyújtására nem került sor. Az állami kárenyhítés jogi rendelkezéseinek kidolgozására és a hatályba léptetésre a 1074/1999. (VII.7.) Korm. határozat mellékletében került sor. 2001-ben e rendelkezések jogszabályi szinten, a 209/2001. (X.31.) Korm. rendeletben jelentek meg. E jogszabályt módosította a 83/2004. (IV.19.) Korm. rendelet, kiterjesztve a személyi hatályt az Európai Unió tagállamainak állampolgáraira. A Kormányrendelet tartalmazza a kárenyhítés alapjául szolgáló bűncselekmények felsorolását és a kárenyhítésre jogosultak körét csakúgy, mint a kérelmek elbírálásánál irányadó szempontokat.

15

Meghatározza a kárenyhítést kizáró okokat és a kérelmező számára nyújtható kárenyhítés formáit és összegét. Az állam általi kárenyhítésre vonatkozó kérelmek elbírálása jelenleg – a 209/2001. (X.31.) Korm. rendelet 13-17. §-ai alapján – a Biztonságos Magyarországáért Közalapítvány hatáskörébe tartozik. (A kérelmet kiskorú sértett, illetve az elhunyt sértettel egy háztartásban élő kiskorú személy esetében soron kívül kell elbírálni.) Az öt éves jogalkalmazói gyakorlat alapján a továbbfejlesztésre kellő hazai tapasztalat áll rendelkezésre. A kárenyhítés jelenlegi formái

A 209/2001. (X.30.) Kormányrendelet értelmében az állami kárenyhítés jelenleg főszabályként egyösszegű és végleges pénzbeli támogatás. Kivételesen, ha a kérelmező körülményei indokolják, lehetőség van ismételt pénzbeli támogatásra, amely szintén egyösszegű támogatás. Amennyiben a kérelmező körülményei indokolják, az érintett előzetes pénzbeli támogatásban részesülhet. A hatályos szabályozás szerint járadék fizetésére nincs lehetőség.

A kárenyhítés jelenlegi mértéke

Az állami kárenyhítés mértéke objektíve sem lehet teljes körű, mivel valamennyi elszenvedett sérelem pénzügyi- és egyéb szolgáltatással nem váltható ki. Emellett az állam nem is képes az áldozatok bűncselekményből eredő teljes kárának a megtérítésére, ezért reális célként csak a kárenyhítés tűzhető ki. Ezt tükrözi a kárenyhítés eddigi hazai gyakorlata is. Utóbbi nem a büntetőjog-ellenes cselekménnyel okozott kár megtérítésére, hanem a cselekmény folytán bekövetkezett anyagi természetű hátrányok enyhítésére szolgál. A jelenlegi szabályozás nem tartalmaz olyan nevesített tételeket, amelyeket a kárenyhítésnek feltétlenül magában kell foglalnia.

IV.3.

A kárenyhítés reformjának elemei

Az állam általi kárenyhítés

Az állam által az áldozatok számára nyújtott kárenyhítés nem fájdalomdíj. Nem automatikusan jár a bűncselekmény elszenvedését követően. A kárenyhítést az állam meghatározott feltételek esetén előlegként fizeti. Ennek megfelelően az államnak az ésszerűség határain belül mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy az előlegként kifizetett összeget az arra egyébként kötelezett (például: az elkövető, a biztosító, a munkáltató, vagy szerződés, hatósági, bírósági döntés alapján az erre kötelezett) az államnak megfizesse. Az áldozatsegítő politika részeként az állam megteremti azokat a jogszabályi feltételeket is, amelyek elősegítik, hogy az áldozat az őt megillető, a kárenyhítésen kívüli egyéb kifizetésekhez (például: biztosítási összeg) az arra kötelezettektől a lehető leggyorsabban jusson hozzá.

16

Az állami kárenyhítést megalapozó bűncselekmények

Jelenleg a 209/2001. (X.30.) Kormányrendelet 3. §-a jelöli meg a kárenyhítési igényt megalapozó bűncselekményeket. Ennek értelmében a belföldön elkövetett, taxatíve felsorolt, szándékos bűncselekmények eredményeként életüket vesztett személyek hozzátartozóira, illetve a testi épség vagy az egészség súlyos károsodását elszenvedett sértettekre terjed ki az állam általi kárenyhítés. A taxáció szándékos, személy elleni erőszakos, szándékos közlekedési, szándékos közbiztonság elleni, illetve egyes emberiség elleni bűncselekményeket tartalmaz. A jelenlegi szabályozás nem tartalmazza az erőszakos nemi erkölcs elleni bűncselekményeket. Szemben a hatályos magyar szabályozással, az Európa Tanács egyezménye és a közösségi irányelv nem sorolja fel az állami kárenyhítést megalapozó bűncselekményeket. Ehelyett a bűncselekmények meghatározott csoportja alapozhatja meg az állami kárenyhítést. Ennek megfelelően az európai egyezmény szerint a halált, súlyos fokú testi sérülést vagy egészségkárosodást okozó, szándékosan elkövetett erőszakos bűncselekmények esetén igényelhető az állami kárenyhítés. Az irányelv pedig azokra az esetekre vonatkozik, amikor az igényjogosult sérelmére a szokásos tartózkodási helyén kívüli tagállamban követtek el szándékos, erőszakos, bűncselekményt. Jogszabály szerkesztési, de ezen túlmenően a jogalkalmazás biztonságára kiható kérdés annak eldöntése, hogy a készülő törvény a Btk-ra alapítva taxációban határozza meg a kárenyhítés alapjául szolgáló bűncselekményeket, vagy a nemzetközi kötelezettség szerinti bűncselekmény csoportot jelölje meg, s annak értelmezését a jogalkalmazóra bízza. Bár a taxáció előnye a pontos, követhető, áttekinthető jogszabályi megjelenítés, hátránya viszont az, hogy a Btk. módosítása következtében a taxációban bekövetkezett minden változást ezen a törvényen is át kell vezetni, továbbá az is, hogy az ügy érdemi elbírálásában kevésbé érvényesülhet az áldozatsegítés jogpolitikai célja, a méltányosság. A kárenyhítésnek meghatározott bűncselekmény csoporthoz kötése azzal az előnnyel jár, hogy bizonyos határok között a döntést hozó jobban igazodhat a bűncselekmény okaiban, feltételeiben és következményeiben fellelhető számtalan szituációhoz, az áldozat rászorultságához, s ezáltal a méltányosság kiteljesíthetőbb. A bűncselekményi csoportra való utalás természetesen azzal a veszéllyel is járhat, hogy hasonló jellegű ügyekben egymástól eltérő

17

jellegű döntések születnek. Ez viszont irányelvekkel, módszertani levelekkel és egységes jogorvoslati gyakorlattal mérsékelhető. Mindezekre tekintettel a készülő törvény a jelenlegi szabályozástól eltérően a kárenyhítést a bűncselekmények bizonyos csoportja esetén teszi lehetővé. A kárenyhítés feltételei

A kárenyhítés törvényi feltételeit pontosan kell megfogalmazni. Ahol lehetséges, ott méltányosságra lehetőséget adó körülményeket kell megjelölni. Vizsgálni kell a nyomozó szerv, ügyészség által kiállított igazolás meglétét, a kérelmező kárenyhítésre való rászorultságát, valamint azt, hogy az okozott kár megtérült-e és milyen mértékben. A megtérülés reménye esetén vizsgálandó annak reális teljesülése, valamint az is, hogy ha az időben elhúzódik, akkor indokolt lehet az előzetes kárenyhítés.

A rászorultság meghatározása

A rászorultságot a kérelmező jövedelmi viszonyai határozzák meg. Jövedelmi viszonyai alapján rászorultnak kell tekinteni azt a kérelmezőt, akinek jövedelme (közös háztartásban élők esetében az egy főre jutó jövedelem) az alapösszeg háromszorosát, 2006-ban a 189.000 forintot nem haladja meg. A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény 5. § (2) bekezdésében foglaltak alapján a „rászorultsági vélelmek”-et a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló törvényben is alkalmazni kell.3 Rászorultnak tekintendő továbbá az is, aki rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesül, valamint az is, aki éjjeli menedékhelyet igénybe vevő hajléktalan személy. A nemzetközi gyakorlatban uralkodó álláspont szerint a rászorultságot a büntetőjog-ellenes cselekménnyel érintett személyre, illetve a családtagjaira eső jövedelem meghatározott nagyságában kell megjelölni. Ez országonként eltérő, s vélhetőleg az egyes országok még hosszú távon megmaradó ilyen jellegű különbségei jelentősen befolyásolhatják a kárenyhítés összegét attól függően, hogy a cselekményt mely országban és milyen állampolgár sérelmére követték el, illetve, hogy a kárenyhítést célzó szolgáltatást mely országban vették igénybe. Külföldi állampolgár kárenyhítési eljárásában a magyar hatóságnak – amennyiben van ilyen – a külföldi, állampolgársága szerinti ország illetékes hatósága által igazolt rászorultságát kell figyelembe vennie,

3

Jövedelmi helyzetére tekintet nélkül rászorultnak tekintendő az a fél, aki a) rendszeres szociális segélyben részesül, b) közgyógyellátásban részesül vagy egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságát állapították meg, c) átmeneti szállást igénybe vevő hajléktalan személy, d) menekült, menedékes, illetve menekültkénti vagy menedékeskénti elismerését kérő személy és a jövedelmi és vagyoni helyzetéről tett nyilatkozata alapján a számára biztosított ellátásra és támogatásra jogosult.

18

amennyiben a külföldi ideiglenes jelleggel, átmeneti időre, turistaként, rövid időtartamú munkavállalóként tartózkodik Magyarország területén. Együttműködési kötelezettség

Fontos szempont az állami kárenyhítés szabályainak meghatározásánál az, hogy az áldozat információi, tevékenysége, feljelentése sok esetben nélkülözhetetlen a bűnüldözési, igazságszolgáltatási feladat hatékony teljesítéséhez. Ezért az állam általi kárenyhítést a jogosult (áldozat) együttműködéséhez kell kötni. Az állami kárenyhítésre jogosultak együttműködési kötelezettségét az irányelv nem írja elő. Ennek szabályozását a tagállami jogalkotóra bízza. A jelenleg hatályos magyar szabályozás együttműködési kötelezettséget nem ír elő. 4 A készülő törvényben a jogosult együttműködési kötelezettségét rögzíteni kell. Az együttműködési kötelezettség magában foglalja a büntetőfeljelentést, a magánindítvány haladéktalan megtételét, segítségnyújtást a nyomozáshoz, valamint az elkövető kilétének a megállapításához, az általa ismert tanúk megnevezését és egyes eljárási, továbbá egyéb cselekményeken – orvosi, pszichológiai vizsgálatok – való személyes megjelenést. A kérelmezőnek meg kell jelölnie azokat a forrásokat, ahonnan a kár megtérülése várható és kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy a részére teljesített állami kárenyhítés mértékéig az ezekből származó bevételt az állam javára engedményezi. Tudatosítani kell a kérelmezőben azt, hogy az állami kárenyhítésnek nem akadálya a kár máshonnan való megtérülése.

Az igényérvényesítés határideje

A jelenlegi magyar megoldás hat hónapot, illetve jogvesztő határidőként egy évet jelöl meg a kérelem benyújtására, különböző alternatív időpontokhoz kötötten. A magyar szabályozás a büntethetőség elévülését tekinti abszolút jogvesztő időpontnak. A jelenlegi szabályozástól az alábbiak szerint indokolt eltérni. A kérelmet egységesen a bűncselekmény elkövetését követő három hónapon belül kell előterjeszteni. Ennek indoka az, hogy a kárenyhítés célja az azonnali, gyors, pénzbeni segítségnyújtás. Az

4 Az Európai Unió tagállamainak többségében – kivéve Franciaország, Luxemburg, Hollandia és Portugália – az állami kárenyhítésnek általános feltétele a büntető feljelentés. Előfeltétel lehet az is, hogy a feljelentést az érintett indokolatlan késedelem nélkül tegye meg. Németországban, Ausztriában, Finnországban és Norvégiában az állami kárenyhítést igénylő köteles a bűncselekmény nyomozásához, az elkövető kilétének megállapításához és a vádemeléshez is segítséget nyújtani. Németországban az áldozat kötelezhető a tanúk megnevezésére, a cselekmény lefolyásának leírására és az elkövető nevének közlésére. Az általános együttműködési kötelezettség része továbbá a személyes megjelenés, a döntéshozatalhoz szükséges orvosi vagy pszichológia vizsgálatoknak, esetlegesen azok megismétlésének vállalása, valamint az elrendelt gyógykezeléseken és eljárási cselekményeken való részvétel.

19

elkövetés utáni három hónap az az idő, amikor az áldozatnak leginkább szüksége lehet az anyagi segítségre. Ez az az időszak, amely alatt a kérelmező hatékonyan segíthető az állami kárenyhítéssel. Ez alól a főszabály alól három kivétel tehető. Az egyik eset az, amikor egy elháríthatatlan akadály teszi lehetetlenné a kérelem előterjesztését. (Tipikusan ilyen jellegű cselekmények a folyamatosan, rendszeresen elkövetett nemi erkölcs elleni cselekmények. Ide tartozik az az eset is, amikor a gyanúsítottról később derül ki, hogy nem ő az elkövető.) Ebben az esetben az akadály megszűnését követő három hónapon belül lehet a kérelmet előterjeszteni. A másik eset az, amikor egy korábban indult és államigazgatási eljárásban vizsgált cselekményről (tipikusan ilyen az államigazgatási eljárás keretében vizsgált rendkívüli halál, eltűnés) utóbb kiderül, hogy bűncselekmény, és annak tényállási elemei megalapozzák a kárenyhítés iránti kérelmet. A harmadik eset az, amikor a bűncselekmény által okozott súlyos egészségkárosodásról, lelki sérülésről hitelt érdemlően bizonyítható, hogy az igényérvényesítési határidőn túl, de elévülési időn belül derül ki az okozati összefüggés. Az igény előterjesztésének abszolút jogvesztő határidejét nem a büntethetőség elévüléséhez kell kötni. Ez ugyanis indokolatlanul hosszú és egyes, a kárenyhítést megalapozó bűncselekmények nem évülnek el. Ehelyett a kárenyhítés iránti igényt a büntethetőség elévüléséig, de legkésőbb az elkövetés napjától számított 5 évig lehet előterjeszteni.5 Öt év eltelte után úgy tekinthető, hogy az áldozat lemondott az állami kárenyhítési lehetőségről. 5

Az „International Crime Victim Compensation Program Directory (1997)” szerint a kérelem benyújtásának végső határideje egyes európai országokban: Ország A kérelem beadási határideje Dánia 2 év, de vannak kivételek Norvégia Időkorlátozás nélkül Németország 1 éven belül, de vannak kivételek Svájc 2 éven belül Hollandia Időkorlátozás nélkül Lengyelország 2 év Ausztria 6 hó, az orvosi költségekre nézve 2 év Finnország 10 év, de vannak kivételek Egyesült Királyság 2 év, de vannak kivételek Svédország 2 év, de vannak kivételek Belgium 1 év 3 év vagy a jogerős döntést követő 1 év, illetve Franciaország terrorcselekmények esetén 10 év

20

Megtagadás

A döntést hozó hatóságnak a kérelem benyújtását követően az előzetes adatellenőrzés és ténymegállapítás után döntenie kell a kárenyhítés elbírálásáról, vagy megtagadásáról. A megtagadás alábbi eseteit kell meghatározni: a) nem történt bűncselekmény, b) nem a jogosult nyújtotta be a kérelmet, c) a jogvesztő határidőt követően nyújtották be a kérelmet, d) a kár már egyéb forrásból megtérült.

Kizáró okok

A törvénynek fel kell sorolnia azokat a körülményeket és okokat, amelyek kizárják, hogy a büntetőjog-ellenes cselekménnyel érintett személy kárenyhítésben részesüljön. Ezek köréből a nemzetközi tapasztalatokat is figyelembe véve ki kell emelni: a) az áldozat (kérelmező) az együttműködési kötelezettségének nem tett eleget (elmulasztotta, nem megfelelő időben teljesítette, vagy megtagadta az együttműködést), b) a kárt az áldozat vétkesen okozta, c) az áldozat, illetve a kérelmező a bűncselekmény bekövetkezésében vétkesen közrehatott, d) az áldozat, illetve kérelmező a bűncselekmény hatásainak elhárításában nem a tőle elvárható módon vett részt.

A kár elemei

A kár elemei különösen a keresetkiesés, az orvosi költség, a kórházi költség, a kezelési költség, a temetési költség, a tartásdíj kiesés, a gondozási költség, a más személy védelmében jogszerűen fellépő és eközben kárt szenvedett személy tényleges kára. A készülő jogszabály a kár elemeit nem lezárt rendszerben rögzíti, hanem alkalmat ad a mérlegelésre. Így például más ország állampolgárának sérelmére elkövetett bűncselekmény esetén a felsoroltakon kívül további kár elemek keletkezhetnek. Az államnak a kórházi, az orvosi költségeket akkor is vállalnia kell, ha annak biztosítási fedezete nincs és a kifizetés az egészség megőrzése miatt feltétlenül indokolt. Kárelemként természetesen nem vehető figyelembe a biztosítási alapon nyújtott, egészségügyi jellegű ellátás költsége.

Járadékfizetés bevezetése

A végleges egyösszegű pénzbeli támogatás fenntartása mellett – amelynél indokolt esetben továbbra is biztosítani kell az előzetes támogatást – be kell vezetni a járadék formájú támogatást. A bűncselekmények áldozatainak állami kárenyhítéséről szóló irányelvhez kapcsolódó ún. Zöld Könyv alapján jelenleg ugyanis az uniós tagállamok többsége járadékban részesíti a bűncselekmény következtében időlegesen, vagy véglegesen keresőképtelenné vált

21

áldozatokat. A járadék számításának módja a keresőképesség csökkenésének mértékéhez igazodik. Az egyes fokozatokhoz jogszabályban rögzített mértékű járadék kapcsolódik. Más tagállamokban a járadék kiszámításánál több tényezőt együttesen vesznek figyelembe, így a keresőképesség csökkenése mellett az áldozat szenvedését és fájdalmát is kompenzálják. A járadék kivételes kárenyhítési forma. Járadék fizetése esetén biztosítani kell a járadék-jogosultságot megalapozó körülmények rendszeres felülvizsgálatát. A járadék-jogosultságot évenként célszerű felülvizsgálni. A felülvizsgálat tartalmára, eljárására vonatkozó szabályokat a rokkantsági nyugdíjjogosultságra vonatkozó rendelkezések alapján kell meghatározni. A járadékfizetés legfeljebb három évig vagy a nagykorúság eléréséig teljesíthető. Az állami kárenyhítés mértéke

A bűncselekmények áldozatainak állami kárenyhítéséről szóló irányelvhez kapcsolódó ún. Zöld Könyv alapján a legtöbb tagállam maximálja az állam által nyújtott kompenzáció mértékét. A tagállamok egy része az egy áldozatnak nyújtott kárenyhítés maximumát szabja meg. A 209/2001. (X.30.) Kormányrendelet jelenleg a minimálbér tizenötszörösében maximálja a pénzbeli támogatás összegét. A kárenyhítés összege igazodhat az okozott kár nagyságához és annak meghatározott százalékos aránya lehet. (Ez megállapítható 6070-80 százalékban.) Egyes kárelemek tekintetében indokolt a teljes kárösszeg megtérítése (pl. temetési költségek esetén). Ezen elv érvényesítése azonban csak meghatározott összegű kárig lehetséges. A támogatás maximális összegét a jövőben az alapösszeg tizenötszörösében kell meghatározni. Az alapösszeg 2006-ban 63.000 forint. Ezt az összeget a központi költségvetésről szóló törvényben a jövőben úgy kell meghatározni, hogy annak összege az előző évi összegnél, valamint a mindenkori teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló munkabérének havibér alkalmazása esetére megadott kötelező legkisebb összegénél nem lehet alacsonyabb. Járadékfizetés esetén havonta maximum az alapösszeg adható.

Működő nyilvántartás

A kétszeres kifizetés tilalmának megvalósítása, a beszámítási és visszkereseti jogállami érvényesítése, továbbá az áldozat kárának megtérítésében jogszabály, szerződés alapján résztvevő szervek teljesítésének figyelemmel kísérése és egybevetése feladatainak megvalósítására szükség van az ezzel kapcsolatos jelentő, jelző és

22

nyilvántartó rendszerre. V. SZERVEZET V.1.

Uniós kötelezettségek

Követelmények

A kerethatározat kimondja, hogy minden tagállam köteles előmozdítani az áldozatokat segítő szakszolgálatok bekapcsolódását az áldozatsegítési eljárásokba. A tagállamok ezt vagy áldozatsegítő szakemberek útján, vagy áldozatsegítő szervezetek elismerésével és támogatásával valósíthatják meg. Emellett a kárenyhítésről szóló irányelv olyan szervezeti rendszer felállítását kívánja meg, amelyik a határon átnyúló kárenyhítés iránti kérelmekkel foglalkozik. Ennek keretében fel kell állítani ún. támogató hatóságokat vagy szervezeteket, amelyek előtt a kárenyhítés iránti kérelem előterjeszthető és létre kell hozni döntéshozó hatóságokat vagy szervezeteket, amelyek a kárenyhítés iránti kérelmek elbírálásáért felelnek. Az irányelv egyértelmű összeférhetetlenséget rögzít a kárenyhítési eljárásban. Nem járhat el az adott ügyben hatóságként az az intézmény, amely segítő, támogató tevékenységet fejt ki. E hatóságok listáját a tagországok kötelesek legkésőbb 2005. július 1. napjáig megküldeni a Bizottságnak. A támogató és döntéshozó hatóság felállítása mellett ki kell jelölni egy központi kapcsolattartó pontot, amelynek a tagállamok támogató és döntéshozó hatóságai közötti szoros együttműködés és az információcsere elősegítése a feladata.

V.2.

Az áldozatsegítés jelenlegi szervezetrendszere

Az áldozatsegítésben résztvevő szervek

Jelenleg az áldozatsegítésben és a kárenyhítésben különböző típusú és szintű szervek vesznek részt. Az alábbi szerveket különböztethetjük meg: - A BM OBmK Áldozatvédelmi Iroda 1998. október 15-én jött létre a BM Társadalmi Kapcsolatok és Kommunikációs Iroda szervezeti keretén belül. Az OBmK Áldozatvédelmi Iroda jelenleg a BM Országos Bűnmegelőzési Központ Koordinációs Főosztály szervezeti egységébe tartozik. Az Áldozatvédelmi Iroda végrehajtja és koordinálja az áldozatsegítéssel kapcsolatos feladatokat a Belügyminisztériumban és a belügyminiszter irányítása alá tartozó önálló szerveknél, továbbá együttműködik az önkormányzatokkal és áldozatokkal foglalkozó társadalmi szervezetekkel. Ajánlásokat dolgoz ki, és módszertani segítséget

23

nyújt a gyakorlati áldozatvédelmi munkához, részt vesz az ilyen irányú képzésben és kutatásokban. A BM OBmK az Európai Bűnmegelőzési Hálózat (EUCPN) egyik nemzeti kapcsolattartója. A Központ pályázati rendszerén belül rendszeres támogatási lehetőséget biztosít az áldozatvédelemmel foglalkozó szerveknek, szervezeteknek, különös figyelemmel az emberkereskedelem áldozataira. A BM OBmK Áldozatvédelmi Iroda tényleges ügyfélszolgálatot nem végez. - A Biztonságos Magyarországért Közalapítvány (korábban jogelődje, a Közbiztonsági és Bűnmegelőzési Közalapítvány), melynek egyik feladata a bűncselekmények áldozatai és hozzátartozóik segítése, támogatása, valamint a bűncselekmény következtében keletkezett káruk jogszabály alapján történő enyhítése. A Közalapítványhoz 2004. december 31-ig 1447 kárenyhítési kérelem érkezett (az évenkénti ügyszám kb. 220-350 között mozgott). Az elbírálás után 931 kérelmező részesült kárenyhítésben, összesen 256.000.000,- forint összegben. Az állami kárenyhítésen túl a Közalapítvány pályázati rendszerén belül támogatást nyújt az áldozatsegítéssel foglalkozó társadalmi szervezetek részére. - A fentiek mellett 1999. óta létezik a rendőrség által végzett áldozatsegítés6. 2004-ben 221 áldozatvédelmi referens működött a rendőrségen, többségük kapcsolt munkakörben látta el feladatát, azaz nem kizárólagosan áldozatsegítő tevékenységgel foglalkozott. Az ORFK jelentése szerint az áldozatvédelmi referensek fő feladata – a bűnmegelőzési tevékenységen túl – az áldozatok tájékoztatása, e mellett a beadványok kitöltésében való közreműködés és a különféle igazolások beszerzéséhez történő segítségnyújtás. A referensek további feladata a nagyobb segítségre szoruló áldozatok közvetlen tájékoztatása, jogi nehézségeikben történő tanácsadás, a segítő és a támogató szervezetekhez történő irányítás, az állami kárenyhítési eljárás beindításában történő közreműködés. Mivel a referensek általában a bűnmegelőzési egységek munkatársai az ismételt áldozattá válás elkerülésében is segítséget tudnak nyújtani. A referensek figyelemmel kísérik a potenciálisan veszélyeztetett áldozati csoportokat, megelőzési módszereket dolgoznak ki, előadásokat, tájékoztatókat, tartanak, kiadványokat szerkesztenek. Évente, illetve igény szerint elemző értékelést készítenek az áldozatvédelmi tevékenységükről. A rendőrség áldozatvédelmi referenseinek ügyforgalmáról a jelentés nem tájékoztat, mivel az 6

A minisztérium szervezetei és a belügyminiszter irányítása alá tartozó önálló szervek áldozatvédelmi feladatairól szóló 4/1999. (BK 6.) BM utasítás és az áldozatvédelemmel kapcsolatos rendőrségi feladatok gyakorlati végrehajtására kiadott 25/1999. (IV. 30.) számú ORFK intézkedések belügyi (főként rendőrségi) területen megfogalmazták e tevékenység egységes működési elveit. A preambulum szerint a BM utasítás az áldozatvédelmi törvény hatályba lépéséig határoz meg feladatokat.

24

áldozatvédelmi referensek ügyforgalmi naplót 2004-ig nem vezettek.7 Az ügyfélforgalmi napló vezetéséről tavaly született ORFK vezetői döntés. Az ORFK felmérése szerint 2004-ben az áldozatvédelmi referensek 8307 esetben nyújtottak konkrét segítséget. - Emellett működik az országban 68 áldozatvédelmi iroda, amelyeket a rendőrség, az önkormányzatok, és civil szervezetek, így különösen a Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület tartanak fenn.8 Az irodák általános ügyfélszolgálatot látnak el. - Hazánkban az áldozatsegítésben az 1989-ben, német mintára alakult Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület végez komplex szolgáltatást. A Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület irodáit 2004ben 2224 magyar állampolgárságú és 364 külföldi sértett kereste fel. A családon belüli erőszak áldozatainak ellátását segítik a kríziskezelő központok, de most még hiányzik az áldozattá vált gyermekek, idősek és nők teljes körű támogatása. Ezen kívül egyes áldozatsegítéssel összefüggő feladatokat más 9 civilszervezetek is ellátnak, de tevékenységük nem minden bűncselekmény áldozatára terjed ki és nem fogja át az áldozatsegítés valamennyi területét. A jelenlegi szervezetrendszer hiányosságai

Az áldozatsegítésben részt vevő különböző szervek és intézmények egységes szakmai irányítása és koordinációja még nem jött létre. Ezt igazolja a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda által készített felmérés is, mely szerint az egységes szabályozás és gyakorlat hiánya a feladat hatékony megvalósítását akadályozza.10 Az egységes szakmai irányítás és a jelenlegi szervezeti felépítés hiányosságai arra vezethetők vissza, hogy az áldozatokkal elsődlegesen kapcsolatba kerülő rendőri szervek az áldozatsegítés

7

BMK Füzetek 6/2004. szám, 98. oldal.

8

Az ORFK tájékoztatása szerint az áldozatvédelmi irodák fenntartása az említett szervezetek között az alábbiak szerint oszlik meg: 20 iroda fenntartója a rendőrség; 17 iroda fenntartója önkormányzat; 11 iroda fenntartója a Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület; 10 irodát önkormányzat és rendőrség közösen tart fenn; a további 10 iroda fenntartása vegyes jellegű. 9

Az országos hatáskörrel működő civil áldozatsegítő szervezetek közé - speciális áldozatsegítő szervezetek (például a Sors-Társak Egyesület, a Kiút Veled Egyesület, az Eszter Ambulancia és a NANE); - állampolgári és emberi jogokat védő szervezetek (például a Roul Wallenberg Egyesület, a Mahatma Gandhi Emberi Jogi Egyesület és a MEJOK); - bűnmegelőzéssel foglalkozó társadalmi szervezetek (például a Női és Gyermekjogi Kutató és Oktató Központ, a Család, Gyermek, Ifjúság Kiemelten Közhasznú Egyesület) sorolhatók. 10

„Együtt a belüggyel” pályázat keretében, a Belügyminisztérium támogatásával a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (Másság Alapítvány) által készített, megyei rendőr-főkapitányságok áldozatvédelmi munkáját vizsgáló felmérés, 2004.

25

hiányát felismerve ugyan megkezdték az áldozatokkal való foglakozást, a Belügyminisztérium kidolgozta az ágazati stratégiát, de ezt a felismerést nem követte egy átfogó áldozatsegítő politika kidolgozása. Az áldozatsegítő politika meghatározása nem is lehet a rendőrség, illetve a Belügyminisztérium kizárólagos feladata, hiszen ez a komplex állami büntetőpolitika része. A 2002-ben történt felmérésben – többek között – az OKRI arra keresett választ, hogy az állampolgárok többsége hallott-e olyan szervezetről, amely a bűncselekmények áldozatait segíti? A megkérdezettek száma 10.200 fő volt. A megkérdezettek kétharmada (66,1%) nemleges, míg közel egyharmaduk (31,9%) igenlő választ adott [elenyésző hányaduk (1,9%) nem tudta a választ vagy nem válaszolt]. Az igenlő választ adóknak azonban mindössze 7,4 %-a (ez kb. 700 személyt jelent) tudott egy vagy több áldozatsegítő szervezetet megnevezni. A kutatási eredményei azt mutatják, hogy az állampolgárok nagytöbbségének nincs ismerete az áldozatsegítés, illetve a kárenyhítés jelenlegi lehetőségéről. (Az erről készült ábrát lásd az 1. számú melléklet 1/a. ábráját.) Az OKRI kutatása vizsgálta továbbá a sértett-segítési lehetőségek ismertségét a legalább egyszer áldozattá váltak körében. (1. sz. melléklet 1/b. ábra.) A grafikonon egyértelműen látszik, hogy a feljelentést tett sértettek kisebb arányban nyilatkoztak úgy, hogy ismernek áldozatsegítő szervezetet, mint azok a sértettek, akik nem tettek feljelentést. Az áldozattá vált személyek 10-16 %-a ismeri az áldozatsegítés jelenlegi intézményeit. 2002. évhez viszonyítva a 2003-as adatok a tájékozottság csökkenését jelzik. V.3.

Az áldozatsegítés szervezeti struktúrája

Az áldozatsegítés szervezetrendszerének rendező elvei

Az áldozatsegítés reformjában készülő törvény pontosan meghatározza az áldozatokat megillető segítségnyújtás feltételeit. Aki megfelel e feltételeknek, az az állam által biztosított segítségnyújtásra alanyi jogosultságot szerez. Az államnak ezáltal a jogosulttal szemben kötelezettsége keletkezik, amely egyrészt kiterjed a segítségnyújtás biztosítására, de az alanyi jogok érvényesítési feltételeinek megteremtésére is. Ezért a jogalkotónak olyan szervezetrendszert kell megteremtenie, amelyben ellenőrizhető a törvényben szabályozott eljárás, a jogosultság elbírálása, továbbá a segítségnyújtás biztosítása. Ebben az eljárásban gondoskodni kell a jogorvoslathoz való jog gyakorlásáról. Fentiek mellett meg kell teremteni a legteljesebb alkotmányossági

26

kontroll lehetőségeit annak érdekében, hogy az igazgatási hierarchiától független, külső szervek ellenőrzési jogköre megvalósulhasson. Esélyegyenlőséget kell teremteni a legszélesebb körű hozzáférés biztosítása érdekében. Minden jogosultnak tájékozottnak kell lennie ahhoz, hogy a törvényben rögzített jogait érvényesíthesse. A másodlagos viktimizáció elkerülése érdekében úgy kell az áldozatsegítést végző szerveket elhelyezni, hogy az áldozat privát szférájának védelme a lehető legteljesebb mértékben megvalósuljon. A rendszer működésének anyagi feltételeit a költségvetési törvény állami forrásból biztosítja. E forrás felhasználásának közvetlenül ellenőrizhetőnek és nyomon követhetőnek kell lennie. A fent vázolt alkotmányos feltételrendszernek a közigazgatási hatósági eljárás és a közigazgatási szerv mint szervezeti forma maradéktalanul megfelel. Ezért e szervezetrendszert úgy kell kialakítani és működtetni, hogy hatósági eljárás keretében államigazgatási szerv lássa el az áldozatsegítés törvényben szabályozott feladatait. Szervezeti struktúra főbb elemei

Az áldozatsegítés és a kárenyhítés feladatait hatósági jogkörrel rendelkező központi (országos hivatal) és területi (megyei hivatalok) szervezethez kell telepíteni. Emellett ki kell dolgozni az egységes szakmai irányítás feltételeit is. Ennek keretében lehet egységesíteni az áldozatsegítő politika végrehajtását. Az országos hivatalnak kell gyakorolnia a másodfokú hatósági jogkört, emellett végre kell hajtania a szakmai ellenőrzést, és gondoskodnia kell a statisztikai adatgyűjtésről. A kárenyhítésről a döntést – mint területi szerv – országos hatáskörrel, első fokú közigazgatási eljárás keretében, Budapest székhellyel kell végezni. A megyei hivatalok feladatai feloszthatóak az általános áldozatsegítő tevékenységre (információ és érdekérvényesítés biztosítása), és a kárenyhítési tevékenység körében a támogató feladatkörre.

Az áldozatsegítésben részt vevő szervek feladatai

Az áldozatsegítésben részt vevő szervezetek körében a büntető igazságszolgáltatáson belüli és azon kívüli feladatok ellátása között kell különbséget tenni.

27

Az igazságszolgáltatáson belüli feladatok természetesen csak az abban résztvevő szervezetekre telepíthetőek. Az igazságszolgáltatáson kívüli, az áldozatsegítéssel összefüggő feladatok ellátásában az áldozatsegítő szervezetnek leginkább a segítségnyújtást koordináló, az érdekérvényesítést elősegítő szerepe van. Emellett információt nyújtanak, jogi jellegű szolgáltatást és költségtérítés jellegű rendkívüli támogatást biztosítanak. Az áldozatsegítés koordinálása állami feladat, de a feladatok ellátásában nélkülözhetetlen az állami szervek, a nem kormányzati, a civil szervezetek közreműködése és együttműködése, a jelzőrendszer együttes működtetése. Nincs tehát akadálya annak, hogy egyes, az áldozatok részére nyújtott szolgáltatásokat megfelelő szakismeret és feltételek birtokában a non-profit szféra teljesítsen. A számonkérhetőség érdekében ez csak szerződési formában valósítható meg. A civil szervezetek működésének etikai szabályait a szerződés részeként kell meghatározni. Az áldozatsegítő eljárásban az áldozati jogokról minden érdekeltet minden résztvevő köteles az adott ügyben hasznosítható módon tájékoztatni. A büntető igazságszolgáltatási szférán kívül az áldozatok számára a szolgáltatásokat az egészségügyi szakellátó intézményeknek (például pszichiáter), a szociális intézményeknek, a szociális gondozó hálózatnak, a jegyzőknek, a gyermekvédelmi, ifjúságvédelmi szervezeteknek, a 24 órás segélyvonalaknak, az akkreditációval és szerződéssel rendelkező egyházi és civil (non-profit) szervezeteknek kell biztosítaniuk. Pályázattal kell ösztönözni és támogatni a civil szervezetek részvételét az áldozatsegítésben. Az áldozatoknak nyújtott peren kívüli és peres jogi segítségnyújtás akkor lesz szakszerű és költséghatékony, ha azt az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alatt álló már létrehozott szervezet – amely a „nép ügyvédje” néven vált ismertté – végzi. A költségtérítés jellegű rendkívüli támogatás kifizetését annak a szervnek kell biztosítania, amelynél a megalapozott támogatási igénnyel a jogosult először jelentkezik. A fenti struktúrának megfelelően a Rendőrség olyan áldozatsegítő szervként működik, amelyik az áldozatoknak gyors és azonnali segítséget ad, közvetítő szerepet játszik abban, hogy az áldozatok a megfelelő ellátó rendszerbe kerülhessenek, illetve az áldozatokat kötelezően és a helyzethez illő, teljes körű

28

információval látja el. A adatszolgáltatóként is részt vesz.

támogatási

eljárásban

Az áldozatsegítéssel foglalkozó szervezetek tevékenységét – szakmai szempontból – rendszeresen ellenőrizni kell. A monitoring tevékenységben az egyes állampolgári jogokkal foglalkozó intézmények – például az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és a civil szervezeteknek – tapasztalatait is fel kell használni. Jelzőrendszer

Az áldozatsegítő politika végrehajtásában közreműködő szervek egymásközti kapcsolataiban a rendszeres együttműködés a jogilag pontosan meghatározott koordinációs rendben valósul meg. Az áldozatsegítésben közreműködő, abban részt vevő hatóságok, intézmények, civil szervezetek, egyházak közötti megfelelő információ-szolgáltatás, amely egyben kötelezettség is, az áldozatsegítés működésének, működtetésének nélkülözhetetlen feltétele. Az abban résztvevőknek indokolt esetekben azonnali jelzést kell adniuk azoknak, akik a konkrét és a valós segítséget biztosítani tudják. A jelzőrendszerben közreműködő nem állami szervek, csak akkor láthatják el a jelzőrendszer működtetésével és a jelzőrendszerben való részvétellel kapcsolatos jogszabályban rögzített feladatokat, ha arra – a szaktudásukat, felkészültségüket igazoló – akkreditációval rendelkeznek. Az áldozatsegítő szolgáltatás és a kárenyhítési eljárás során kiskorú veszélyeztetettségére utaló adatok merülhetnek fel. Ezért az áldozatsegítő szolgálat szerveinek a gyermekvédelmi jelzőrendszer szerves részévé kell válniuk.

A jelzőrendszer szereplői

Az áldozatsegítés hatékonysága és az áldozattá válás megelőzése érdekében a jelzőrendszer elemeinek körét olyan tágan kell meghatározni, hogy abba mindazok beletartozzanak, akik tevékenységi körükben áldozatokkal találkoznak. Így különösen: - a nyomozó hatóságok, rendőrség, ügyészség, bíróságok, - a pártfogó felügyelők, - a büntetés-végrehajtás, - a jogi segítők, - a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, - a Külügyminisztérium (konzuli szolgálat), - a jegyzők, - a falu-, tanyagondnoki szolgálat, - alap-, szakellátást nyújtó szociális szolgáltatók és intézmények, - az egészségügyi intézmények,

29

- az ifjúságvédelmi szervezetek, - az oktatási intézmények, - a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézmények, - családsegítő szolgálatok, - a helyi és kisebbségi önkormányzatok, - a polgárőrségek, - az egyházak, - a civil szervezetek, - a segélyvonalak (NANE, Telefontanú, Lelki Segélyszolgálat stb.), - a munkáltatók/gazdálkodó szervezetek, - az áldozatsegítésben ezt követően kialakított és a szolgáltatásokban, támogatásban és döntéshozatalban részt vevő szervezetek, - valamint egyéb intézmények és természetes személyek. A jelzőrendszer hatékony működése és működtetése miatt az abban részt vevő szervezetek tevékenységére vonatkozó jogszabályokat át kell tekinteni. A felülvizsgálat eredményeként meg kell fogalmazni azokat a szabályokat, amelyek a szükséges és az indokolt információáramlást lehetővé, annak biztosítását kötelezővé és adatvédelmi szempontból biztonságossá teszik, továbbá biztosítják az információk bizalmas kezelését. Az áldozatsegítő politika szakmai irányítása és a meglévő szervek jövőbeni feladatai

A koncepció III. fejezetében írtak szerint az áldozatsegítés első lépéseként az áldozat teljes körű felvilágosítást kap a speciális jogosultságokról. Ennek keretében információt kell szolgáltatni arról, hogy a testi, lelki, vagyoni sérelem enyhítésére milyen lehetőségek vannak, azokat hogyan tudja igénybe venni, és jogai érvényesítése érdekében milyen segítségnyújtással számolhat. Az áldozatsegítés következő eleme az, hogy az áldozatot a másodlagos viktimizációtól, azaz a további testi, lelki, vagyoni sérelemtől megóvja. Az áldozatsegítési feladatok tehát alapvetően az érdekérvényesítés elősegítését szolgálják, hiszen a konkrét egészségügyi és szociális segítséget a társadalombiztosítás és a szociális ellátás jelenlegi rendszere biztosítja az áldozat számára. Az áldozatsegítés ezeknek csak az eléréséhez ad hatékony támogatást. Ezen belül tájékoztatja az áldozatot az őt megillető jogokról, és segíti e jogok érvényesítésében, sőt végső soron a jogok kikényszerítésére perbeli képviselet is biztosít. Ezért a szervezetet úgy kell kialakítani, hogy ezeket a feladatokat a leghatékonyabban lehessen ellátni. A hatékony áldozatsegítést az szolgálja, ha az érdekérvényesítést elősegítő szolgáltatást a jogosult egyszerűen és gyorsan, ideális esetben egy helyen tudja igénybe venni.

30

Amennyiben az összes segítségnyújtást (tehát a jogokról történő felvilágosítástól kezdődően a perbeli jogi képviseletig) egy szervezeten belül lehet megoldani, úgy az eljárás folyamata nem szakad meg. Ez a szervezeti megoldás a másodlagos áldozattá válás elkerülését is szolgálja, hiszen az érdekérvényesítés teljes folyamatát képes nyomon követni és a legkülönbözőbb jogviszonyokban – társadalombiztosítás, egészségbiztosítás, munkaviszony – ellenőrző, illetve segítő funkciókat valósít meg. A bűncselekmények széles értelemben vett következményeinek feldolgozása az állami büntetőpolitika része. Ennek megfelelően kell kiépíteni az áldozatok segítésére és kárenyhítésére hivatott szervezet. Az áldozatsegítő politika alakításáért és központi koordinációjáért a büntetőpolitika irányítását ellátó Igazságügyi Minisztérium felel. Az Igazságügyi Minisztérium jelenleg is szakmai irányítást, felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás rendje, a pártfogó felügyelői szolgálat és a jogi segítségnyújtás felett, valamint gondoskodik a társadalmi bűnmegelőzés működtetéséről. Az állami büntetőpolitika felsorolt feladataihoz szervesen kapcsolódik az áldozatsegítő politika megvalósítása. A kormány döntése alapján 2006. január 1. napjával létrejön az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá sorolt Igazságügyi Hivatal. A hivatal az Igazságügyi Minisztérium valamennyi hatósági, szolgáltató típusú feladata ellátását egy szervezetbe integrálja úgy, hogy egyúttal profiltisztítást is végrehajt. 2006. január 1-jétől ez a hivatal végzi a még folyamatban maradt, illetve új kárpótlási ügyeket, valamint ide kapcsolódnak a jogi segítségnyújtó feladatokat („nép ügyvédje”) ellátó szervezeti egységek. A hivatal területi jogi segítségnyújtó szervei az arra egyébként jogosult áldozatok részére a peren kívüli, 2007. január 1-től a peres jogi segítséget biztosítják.11 Az áldozatsegítés új feladatának ellátására tehát az Igazságügyi Minisztériumnak nem kell új területi államigazgatási szervet létrehoznia, hanem azt meglévő szervezetébe integrálhatja. A koncepció értelmében az Igazságügyi Hivatal egyik feladata lesz az áldozatsegítés hatósági feladatainak ellátása. Ezek a feladatok (jogi segítségnyújtás, kárpótlás, áldozatsegítés) szakmailag jól kiegészítik és támogatják egymást. Az Igazságügyi Minisztériumon belül az áldozatsegítő politika végrehajtásának irányítását, egyúttal az áldozatsegítő szervezeti 11

A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény szerint a peres jogi segítségnyújtás hivatali feladatait 2006. január 1-től a bíróság helyett az IM jogi segítségnyújtó szervezeti egysége végzi. Kormányzati elképzelés szerint a második félévben törvénymódosításra kerül sor, s a feladat átvétele 2007. január 1-vel történik meg.

31

rendszer ellenőrzését az áldozatsegítés felügyeleti osztály látja el. Ez szakmailag együttműködik az OBMB Titkárságával, amely az Európai Bűnmegelőzési Hálózat (EUCPN) egyik nemzeti kapcsolattartó pontja. Az Igazságügyi Minisztérium szervezeti egységének áldozatpolitikai munkáját egy, a jelzőrendszerben és a szolgáltatói körben érdekelt szervek tagjaiból és tekintélyes szakértőkből álló tanácsadó testület segíti. A feladatok végrehajtásában az Országos Bűnmegelőzési Bizottság segítő és a közösségi bűnmegelőzés koordinációjáért felelős fórumként működik közre. A rendőrség áldozatsegítő referenseinek a jövőben hatékonyabban kell gondoskodniuk a megfelelő felvilágosításról és tanácsadásról, tájékoztató füzetek készítéséről, illetve azok terjesztéséről, a rendőrség szervezetén kívüli és belüli elsődleges áldozatsegítő tevékenység koordinálásáról. Az áldozatokkal kapcsolatba kerülő teljes rendőri állományt fel kell készíteni az elsődleges áldozatsegítésre, gondoskodni kell az áldozati jogok érvényesülésének ellenőrzéséről. Gondoskodni kell arról, hogy a panaszbejelentés vagy a feljelentés jegyzőkönyvezése során a rendőr az áldozatot tájékoztassa az őt megillető jogokról, továbbá a vagyonának megóvása érdekében megtegye a megfelelő intézkedéseket. Az áldozat felügyelet nélkül maradt kiskorú gyermekéről, a rászoruló áldozat orvosi ellátásáról is gyorsan, megfelelő módon kell intézkedni. Az áldozatsegítő referensnek évente jelentésben kell összefoglalni a szakmai tapasztalatokat, az ügyforgalmat és a jelentés egy példányát a megyei hivataloknak is meg kell küldeni. A rendőrségi törvény 2. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint „a rendőrség védelmet nyújt az életet, a testi épséget, a vagyonbiztonságot közvetlenül fenyegető vagy sértő cselekménnyel szemben, felvilágosítást és segítséget ad a rászorulónak.”, a 14. § alapján pedig „a rendőr közreműködik a közbiztonságot fenyegető veszélyhelyzet elhárításában. Ha a veszélyhelyzet elhárítása más szerv feladatkörébe tartozik, de beavatkozásra csak késedelmesen van lehetőség, a rendőr haladéktalanul gondoskodik a veszély elhárításáért felelős hatóság vagy más szerv értesítéséről.” A fenti rendelkezések a rendőrség áldozatsegítő kötelezettségei keretszabályának tekinthetők. A pontos feladatokat kormányrendeletben kell rögzíteni, melynek megalkotására a most készülő törvény felhatalmazó rendelkezései teremtik meg a lehetőséget. A jelenleg működő áldozatvédő irodákra a reformot követően az

32

elsődleges áldozatsegítő feladatok hárulnak, így különösen a szolgáltatások eléréséhez legszükségesebb információ szolgáltatásában és az elsősegély kifizetésében vesznek részt. A Belügyminisztérium OBmK Áldozatvédelmi Irodája ellenőrzi a rendőrség áldozatvédelmi referenseinek munkáját, valamint a tárcához tarozó egyéb szerveknél folyó ilyen tevékenységet, összegyűjti és értékeli a szakmai tapasztalatokat, erről az Igazságügyi Hivatalt rendszeresen tájékoztatja. A civil szervezetek, így különösen a Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület, valamint az egyházak a törvényben előírt feltételek teljesülése esetén az új szervezeti rendszerbe mint segítő szervezetek kapcsolódhatnak be. Az áldozatsegítés új szervezeti rendszerének kialakításával párhuzamosan a Biztonságos Magyarországért Közalapítvány kárenyhítéssel kapcsolatos jogosítványai megszűnnek. Az áldozatsegítés felügyeleti osztály főbb feladatai

Az Igazságügyi Minisztériumban létrehozandó áldozatsegítés felügyeleti osztály az alábbi feladatokat látja el: − Az EU országok áldozatsegítő politikájának figyelemmel kísérése és annak alakításában való részvétel. − A nemzeti áldozatsegítő politika meghatározása és folyamatos továbbfejlesztése. Ennek során figyelemmel kell lenni az áldozatsegítésben résztvevő szervek/szervezetek által adott tájékoztatásokra, jelzésekre, információkra (A BM OBmK javaslatai is itt hasznosulnak). − Az áldozatsegítésben részt vevő más állami és civil szervezetek munkájának koordinálása. − Jogszabály-előkészítés, jogalkotási tevékenység. − A hazai jogalkotásban az áldozatsegítési szempontok következetes érvényesítése. − Az áldozatsegítés helyzetéről, a jogok érvényesüléséről javaslatokat is tartalmazó éves jelentések készítése a kormány részére. − Az egységes joggyakorlat kialakítása, eszköz- és módszerrendszerének fejlesztése, érvényesülésének figyelemmel kisérése. − Az áldozatsegítés szempontjainak a költségvetés tervezésében történő érvényesítése. − Nemzetközi kontaktpont szakirányú feladatainak ellátása. − Képzések szervezése. − Kutatások koordinálása. 33

Az Országos Hivatal főbb feladatai

Az Országos Hivatal főbb feladatai: − A jelzőrendszer koordinálása. − A szolgáltatók szakmaközi koordinációja. − A területi szervek szakirányítása, ellenőrzése, felügyelete. − Az áldozatsegítésben résztvevő akkreditációval rendelkező szervezetek szakmai segítése, koordinálása. − A megítélt kárenyhítési összegek utalványozása. − A járadékjellegű kifizetések ellenőrzése. − A területi szervek másodfokú hatóságaként a reá háruló feladatok ellátása. − A nyilvántartások vezetése, statisztikai adatok gyűjtése. − Az országos munkatervek és beszámolók készítése. − A szervezeti és humánigazgatási feladatok megvalósítása. − A Magyarországról más országba küldendő kérelmek továbbítása (egyablakos elv). − A más országból érkezett kérelmek fogadása.

A megyei hivatalok szolgáltatások biztosításával kapcsolatos feladatai

A megyei hivatal az alábbi feladatokat látja el: − Bizonyos feltételek esetén a nyomozó szerv, ügyészség megkeresése az áldozati minőség igazolása céljából. − A költségtérítés jellegű rendkívüli támogatás biztosítása. − Tájékoztatás. − Az érdekérvényesítés elősegítése. − Az áldozat és a szolgáltatók közötti eseti és rendszeres szakmai kapcsolatot fenntartása és a jelzőrendszer működtetése. − A rászorulók perbeli képviseletének biztosítása. − Az áldozatokat segítő tájékoztató kiadványok, címlisták, formanyomtatványok megszerkesztése, folyamatos karbantartása és az érintett szerveknek történő továbbítása. − A statisztikai adatszolgáltatás teljesítése, nyilvántartás vezetése, jelentések készítése. − A területi koordináció. A területi hivatalok koordinációjának ki kell terjednie a hivatal illetékességi területén működő, és a szolgáltatásokban közreműködő szervek és képviselőik rendszeres tanácskozására, esetmegbeszélésre, közös képzésre, a területen élő áldozatok ellátásának minőségbiztosítására. − A TB által nem támogatott szolgáltatások finanszírozása. 34

− A szolgáltatások teljesítésének utóellenőrzése, a támogatásban részesült személyi kör életkörülményeinek utólagos vizsgálata, a támogatás hatékonyságának vizsgálata, illetve új eszközök és módszerek, gyakorlati megoldások kifejlesztése. − Az összegyűjtött tapasztalatokkal, ismeretekkel a regionális és az országos áldozatsegítés fejlesztésének elősegítése. A megyei hivatalok feladataik ellátása során igénybe veszik a mintegy 80 városban már meglévő, a pártfogó felügyelői szolgálat által használt ügyfélfogadó helyiségeket is. Ezzel biztosítható az, hogy a segítség az érintettek számára könnyen hozzáférhető legyen. A kárenyhítéssel kapcsolatos támogatás

A megyei hivatal a kárenyhítéssel kapcsolatos támogatás során az alábbi feladatokat látja el: − A kárenyhítés iránt érdeklődő személy pontos tájékoztatása a kárenyhítés feltételeiről, lehetőségeiről, eljárási rendjéről, annak lehetséges mértékéről, formájáról és minden egyéb, a leendő kérelmező döntését és eljárását segítő információról. − A kárenyhítésre jogosultságot bejelentő személy személyazonosságának megállapítása. − A kérelem benyújtásához szükséges valamennyi információnak – az erre előkészítendő „kézikönyv” rendelkezéseinek megfelelően – a kérelmező rendelkezésére bocsátása. − Részletes információ szolgáltatása az igénylőlap kitöltésének módjáról, a kérelmezőt ellátása az igénylőlappal, segítségnyújtás annak kitöltéséhez. − A továbbiakban beszerzendő okmányok, azok beszerzési helyei, s az okmányok továbbítása rendjének és helyének megjelölése. − Az erre irányuló felkérésre személyek (például kérelmező, sértett, tanú) meghallgatása, az erről készült jegyzőkönyvek továbbítása a döntést hozó hatóságnak. − A kérelem és az azt alátámasztó iratok, okmányok továbbítása a döntéshozó hatósághoz.

A kárenyhítéssel kapcsolatos döntés

A korábban felvázolt szervezeti struktúrát alapul véve a döntéshozó hatóság a Budapest székhelyű, első fokon eljáró, országos illetékességű áldozatsegítő hivatal. A hatóság eljárására a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény szabályai az irányadóak. Ennek értelmében a döntést tartalmazó határozat 35

ellen jogorvoslattal lehet élni, a jogorvoslati döntés pedig bíróság előtt megtámadható. A kárenyhítéssel kapcsolatos döntés során a következő feladatokat kell végrehajtani: − A kérelmezők által beterjesztett iratok fogadása, iktatása, nyilvántartása. − Az iratok valóságtartalmának és hitelességének ellenőrzése. − A kárenyhítés mértékének meghatározása. − Amennyiben indokolt, meghallgatások végrehajtása, jegyzőkönyv felvétele, külföldi kérelmező esetén telefonos, vagy videokonferencia igénybevétele. − Határozathozatal. − A határozat jogerőre emelkedését követően a határozat országos hivatalhoz, illetve kifizetést végző szervhez való felterjesztése, megküldése. − A határozatról annak egy példánya megküldésével a közreműködő támogató hatóság értesítése. − Adatszolgáltatás az országos hivatal részére. − A támogatási összeg felhasználásának elszámoltatása, illetve ellenőriztetése. Illusztációk

A helyzetelemzésről készült SWOT ábrát és a javasolt szervezeti rendszert bemutató ábrát a koncepció 2. és 3. számú mellékletei tartalmazzák. VI. GAZDASÁGI HATÁSELEMZÉS

A koncepcióból következő finanszírozási igények

Az áldozatsegítő politika végrehajtása állami feladat, amelyet költségvetési forrásból kell finanszírozni. Anyagi forrást kell biztosítani a szervezeti és működési feltételek kialakításához, a költségtérítés jellegű rendkívüli támogatási, valamint a kárenyhítési alap megteremtéséhez.

Az áldozatsegítésre jogosultak száma

A törvény tervezett hatálybalépési időpontja 2006. január 1. A törvény személyi hatálya alá tartozó áldozatok száma a 2006. évre vonatkozóan az ERÜBS, a Legfőbb Ügyészség és az OBmB adatai alapján a következők szerint prognosztizálható: - kb. 170.000 áldozat lesz jogosult segítségnyújtásra12, míg - kb. 10.000 áldozat lesz jogosult kárenyhítésre13.

12

Az Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika (ERÜBS) szerint 2004-ben 244.622 természetes személy sérelmére követtek el kiemelt bűncselekményt. Nagyon hatékony felvilágosítás, PR munka eredményeként arra lehet számítani, hogy egy év alatt a lakosság 70 % szerez tudomást az áldozatsegítés keretében igénybe vehető szolgáltatásokról, ennek alapján szerepel a koncepcióban kb. 170.000 segítségnyújtásra jogosult áldozat.

36

A várható ügyfélforgalom

A peren kívüli jogi segítségnyújtás (a „nép ügyvédje”) eddigi magyarországi tapasztalata az, hogy a jogosultak 2%-a nyújt be kérelmet. Ennek alapján a segítségnyújtásra jogosult 170.000 áldozatból 2006-ban várhatóan 3.500 áldozat fog segítséget kérni. A Biztonságos Magyarországért Közalapítvány, amely jelenleg a kárenyhítéssel kapcsolatos állami feladatot ellátja, 2004-ben 239 kérelemmel foglalkozott. Az első kísérleti évben arra lehet számítani, hogy a kárenyhítési ügyek száma 80 százalékkal növekszik. Ennek alapján 2006-ban várhatóan kb. 430 kárenyhítésre jogosult nyújt be majd kérelmet.

A kárenyhítés és az anyagi jellegű áldozatsegítő szolgáltatások forrásigénye

Az egy jogosult számára adható egyösszegű pénzbeli támogatás maximális összege az alapösszeg tizenötszöröse. A bevezetendő járadék maximális egy havi összege megegyezik az alapösszeggel, vagyis 2006-ban 63.000 forint. A járadék leghosszabb időtartama 3 év. Az áldozatok részére nyújtandó anyagi támogatások 2006. évi költségvetési forrásigényének meghatározásakor figyelembe kell venni a költségtérítés jellegű rendkívüli támogatást és a kárenyhítési összeget. - A költségtérítés jellegű rendkívüli támogatás tartalma és formája alapján a pártfogó felügyelő segélyhez hasonló támogatási forma, a pártfogó felügyelői segély kerete 2004-ben országosan 12 millió forint volt, ezért a költségtérítés jellegű rendkívüli támogatásra (azonnali pénzügyi támogatásra) fordítható összeg keretét első évben 12 millió forintban indokolt meghatározni. - A kárenyhítési összeg meghatározásánál figyelemmel kell lenni a Biztonságos Magyarországért Közalapítvány jelenlegi gyakorlatára, amelynek 5 éves működési múltja van. A kifizetett összeg az esetek döntő többségében nem érte el a maximálisan adható tizenötszörös felső határt. Egy kérelmező átlagosan a minimálbér 4.5-szörösének megfelelő kárenyhítési összeget kapott. A 63.000,- forintos alapösszegre és a Biztonságos Magyarországért Közalapítvány gyakorlatára figyelemmel kérelmezőnként átlagosan 283.500,- forint összegű kárenyhítéssel lehet számolni. 430

13

Az ERÜBS 2004. évre vonatkozó adatai alapján kb. 30.000 szándékos, erőszakos bűncselekmény történt. Ezek közül kb. 10.000 azon bűncselekmények sértetteinek száma, ahol a bűncselekmény következtében – a törvényi tényállás alapján valószínűsíthetően – a sértett testi épsége, egészsége súlyosan károsodott. A koncepcióban használt fogalom alapján a sértettek számát növelni kellene a sértettel egy háztartásban élő hozzátartozók számával, és csökkenteni azokkal, akik meghatározott összeghatár (az alapösszeg háromszorosa) feletti jövedelemmel rendelkeznek. Ez a korrekció elhagyható, tekintettel arra, hogy a kárenyhítés iránt kérelmet benyújtók száma pontosan nem határozható meg, ezért a jogosultak körét 10.000-re becsüljük, tekintettel arra is, hogy az első években még nem juthat el minden érintetthez a megfelelő tájékoztatás.

37

kérelmező esetén a kárenyhítésre kifizetendő összeg 2006-ban kb. 120.000.000,- forint lesz. Fentiek szerint az áldozatok részére nyújtandó anyagi támogatások 2006. évi forrásigénye tehát 132.000.000,- forint, melyet felül nyitott fejezeti kezelésű előirányzatként kell meghatározni. Az Igazságügyi Minisztérium által kidolgozott szervezet költségigénye

A szakmailag és költségvetési szempontból egyaránt hatékony, optimális, ügyfélbarát működés és a szolgáltató közigazgatás elvének érvényesítése érdekében az Igazságügyi Minisztérium a hatósági, szolgáltató típusú dekoncentrált szervezeteit egyesíteni kívánja. E koncepció alapján 2006. január 1-jétől a jogi segítségnyújtás, az áldozatsegítés és a kárpótlás feladatait egy hivatal végezné. A költséghatékony szervezetkialakítás egyik elemét már jeleztük: a peres jogi segítségnyújtás hatályba lépését követően az ilyen jellegű áldozatsegítő feladatokat az Igazságügyi Hivatal jogi segítségnyújtó szervezeti egysége végzi. A költséghatékony szervezetkialakítás másik eleme a létező szervezethez integrálódó áldozatsegítő szervezeti egység, azaz funkcionális szervezeti egységeket nem kell önállóan létrehozni. A költséghatékony szervezetkialakítást szolgálja, hogy a kárpótlási feladatok csökkenésének következtében 2006. január 1-től 53 fő átcsoportosítására nyílik lehetőség. Ez az 53 fő végezné 2006. január 1-től az áldozatsegítéssel kapcsolatos feladatokat, ennek költségvetése már biztosított. Ez a megoldás többlet forrást nem igényel, hiszen a Központi Kárrendezési Iroda jelenlegi 178 munkatársa, valamint a peren kívüli jogi segítségnyújtás 70 fős állománya (mintegy 248 fő) összességében képes ellátni mindhárom szakterület feladatait. A minisztériumban szinten önálló főosztály létrehozására nincs szükség. Egy már meglévő főosztályhoz kell kapcsolni az áldozatsegítési felügyeleti tevékenységet. Költségmegtakarítást jelent, hogy a Biztonságos Magyarországért Közalapítvány költségvetési támogatása a feladatátcsoportosítással arányosan, mintegy 80 millió forinttal csökkenthető. A koncepció magasabb elvárásokat fogalmaz meg a rendőrségi áldozatsegítő munkával szemben. Az a cél, hogy az összes, áldozatokkal személyes kapcsolatba kerülő rendőr operatív módon hasznosítható áldozatsegítő ismeretekkel rendelkezzen. Ehhez kevés plusz státusz kell, viszont szükség van a rendőri állomány képzésére, felkészítésére, valamint szakmai anyagok, prospektusok, szóróanyagok biztosítására. A törvény elfogadását

38

követően lehet pontosan meghatározni azt, hogy ennek a feladatnak a végrehajtása milyen forrásokat igényel, és ezek honnan biztosíthatóak. A fenti számítások szerinti költségigény összesítése: Költségtérítés jellegű rendkívüli támogatás Kárenyhítés Áldozatsegítő szervezet felállítása és működtetése BMK költségvetési támogatásának csökkentése Költségigény 2006. évre összesen * Felül nyitott keretek

39

12.000.000,- Ft* 120.000.000,- Ft* a kialakítás plusz forrást nem igényel - 80.000.000,- Ft 52.000.000,- Ft