2013. 2. szám
FÓRUM
FÓRUM Mihóné dr. Leitner Judit
KECSKEMÉTI VÁROSI BÍRÓSÁG TITKÁRA (KECSKEMÉT)
A bűncselekményből eredő vagyon elvonása – Vagyonelkobzás 1. Bevezetés Kezdetben csak bizonyos deliktumokra korlátozódott a bűncselekményből eredő vagyon elvonása, később a büntetőjog különös részének egészére kiterjesztették alkalmazási körét és a büntetőjog általános részének jogintézményévé nőtte ki magát.1 A vagyonelkobzás mint büntetőjogi szankció a jogalkalmazás mindennapjainak a részét képezi, különösen a szervezett bűnözés, így a kábítószer- és fegyverkereskedelem, illetve más üzletszerűen elkövetett bűncselekmények elszaporodása miatt, tekintettel arra is, hogy fokozódik az igény az ilyen jellegű deliktumokból eredő illegális javak elvonására. A bűncselekményből eredő vagyon elvonásának hátterében számos jogpolitikai cél áll. Így a bűncselekményből eredő vagyon elvonása a helyreállító igazságszolgáltatás egyik eszköze. Ezen túlmenően megelőző funkciója is van, preventíven hat a vagyonszerzési célú bűncselekmények elkövetésére mind a társadalom, mind az egyén szintjén, mivel ezen intézkedés alkalmazásával az ilyen jellegű bűncselekmények elkövetése kevésbé kifizetődő. Fontos megemlíteni ugyanakkor represszív jellegét, mivel az elkövetőt nemcsak a büntetőjog-ellenes cselekmény hasznától, hanem a bűncselekménybe fektetett vagyonától is megfosztja.2 A „vagyonelkobzás” kifejezés mindazonáltal nem tükrözi hűen az intézmény rendeltetését, mivel nem általában jelenti az elkövető vagyonának elvonását, csupán a „bűnös” eredetű vagyonra vonatkozik, a törvényes úton szerzett vagyonra nem.3 2. Történeti áttekintés A középkorban a vagyonelkobzás a halálbüntetés szükségképpeni velejárója volt. Akit fej- és jószágvesztésre ítéltek, annak vagyona a királyi kincstárra szállt. Az 1878. évi V. törvény, a Csemegi-kódex még nem szabályozta a bűncselekményből eredő vagyon elvonását. Az ekkor uralkodó felfogás szerint ez a jogintézmény jelentős káros vonásokat foglal magában, mivel nem személyes jellegű, nem csupán az elkövetőt, hanem annak családját is érinti, nem jól egyéniesíthető. A burzsoá büntetőjogi felfogás szerint a vagyonelkobzás a büntetőjog közjogi jellegével, a magántulajdon szentségével nem egyeztethető össze.4 Hazai jogunkban először 1915-ben jelenik meg a vagyonelkobzással egyenértékű jogkövetkezmény,
87
amely alapján a háború idején a felségsértés vagy a hűtlenség bűncselekményét elkövető személy belföldi vagyona a bűncselekmény elkövetésével az államra szállt. Az államnak ezt az igényét külön perrel kellett érvényesíteni. Tartalmában szintén vagyonelkobzásnak felelt meg az 1920-as évek elején a vagyoni elégtétel elrendelése, melyet több törvény is lehetővé tett.5 Az 1930. évi III. törvény 70. §-ának (3) bekezdése a hűtlenség vonatkozásában mondta ki, hogy „az elkövetésért akár előzetesen, akár utólag kapott ajándékot vagy jutalmat minden esetben el kellett kobozni”6. Ehhez képest az 1939. évi II. törvény a honvédelemről már arról is rendelkezett, hogy a törvényben meghatározott bűntett vagy vétség „elkövetéséért akár előzetesen, akár utólag kapott ajándékot vagy jutalmat el kell kobozni; ha pedig az elkobzás nem foganatosítható, az elítéltet arra kell kötelezni, hogy a kapott értéknek vagy juttatott vagyoni előnynek megfelelő összeget az államkincstárnak fizesse meg”7. A 8/1945. (II. 5.) ME sz. rendelet 3. §-a háborús és népellenes bűncselekmények elkövetőivel szemben írta elő a vagyonelkobzást. Még az 1950. évi II. törvény (Btá.) szabályozása szerint sem valósult meg a bűncselekmény elkövetéséből eredő dolgok elkobzása, csupán az elkövető által a tulajdonostól vagy annak hozzájárulásával mástól az elkövetésért kapott dolgot lehetett elkobozni. Előrelépés volt ugyanakkor, hogy minden bűncselekményre irányadóan rendelkezett az elkövetés díjának elkobzásáról.8 Az 1961. évi V. törvény a tulajdonostól vagy annak hozzájárulásával mástól az elkövetésért kapott dolog vonatkozásában úgy rendelkezett, hogy „ha az elkobzást nem lehet elrendelni, vagy foganatosítani, az elkövető a dolog értékének megfizetésére kötelezhető”9. A joggyakorlat ugyanakkor korlátozta az alkalmazás körét abban az esetben, ha a törvényi tényállási elem része volt a pénz elfogadása, így például üzletszerű kéjelgés esetén. Az 1966. évi 16. számú tvr. és az 1973. évi 14. számú tvr. bővítette a vagyonelkobzás alkalmazási feltételeinek körét, a változás iránya pedig a mellékbüntetés kiterjesztése volt.10 Az 1978. évi Btk. szintén nem hozott gyökeres változást. A megfelelő vagyonnal rendelkező elkövetővel szemben akkor volt helye vagyonelkobzásnak, ha a Btk. különös része ezt az adott bűncselekménynél lehetővé tette, vagy ha a bűncselekményt haszonszerzés céljából követték el. A háromévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés mellett kellett, míg a végrehajtandó szabadságvesztés mellett lehetett alkalmazni ezt a mellékbüntetést.11 Az 1987. évi III. törvény már lehetővé tette a vagyonelkobzás önálló, büntetés kiszabása nélküli alkalmazását, illetve megengedte a pénzösszegben kifejezett elrendelését is, ha a terhelt vagyona olyan vagyontárgy, amelynek elkobzása indokolatlanul súlyos hátrányt jelentene.12 Az 1993-as büntetőnovella megszüntette a vagyonelkobzás alkalmazásának kötelező eseteit és bírói mérlegeléstől tette függővé e mellékbüntetés alkalmazását végrehajtandó szabadságvesztés mellett, ha az elkövető megfelelő vagyonnal rendelkezett és haszonszerzés
88
MAGYAR JOG
céljából követték el a bűncselekményt.13 Az ítélkezési gyakorlat szerint ennek az a vagyon felelt meg, amelynek elkobzása a terhelt, illetőleg tartásra jogosult hozzátartozói létfenntartását nem veszélyeztette s ezt általában a bírósági végrehajtás alól nem mentes vagyonnal tekintette azonosnak.14 A mellékbüntetés szabályozását számos támadás érte, a rá vonatkozó szabályokat alkotmányellenesnek, törvényellenesnek tartották a következők szerint: 1. Politikai hatalmi visszaélés veszélyét teremti meg a vagyon közvetlen átszállása az államra. 2. A törvényesség elvébe ütközik az, hogy nincs meghatározva a vagyonelkobzás alsó és felső határa. 3. Sérül az arányosság elve, mivel nem érvényesül az az elv, hogy a büntetésnek arányban kell állnia a cselekmény súlyával és az elkövető bűnösségi fokával. 4. Rövid tartamú végrehajtandó szabadságvesztés esetén aránytalan büntetésnek tűnik az elkövető gazdasági létét akár teljesen megsemmisítő vagyonelkobzás. 5. A tulajdonhoz való jogot és a bűnösségi elvet sértette az is, hogy a vagyonelkobzás elrendelésekor nem vették figyelembe, hogy az elkövető a vagyonnak mely részét szerezte törvényes, illetve törvénytelen úton.15 Az 1997. évi LXXIII. törvény újból bevezette a vagyonelkobzás kötelező esetét; egyrészt a bűnszervezet létrehozásának bűntettét (263/C. §) elkövetőkkel, másrészt bűnszervezet tagjaként bűncselekményt elkövetőkkel szemben kell alkalmazni, feltéve, ha végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték a haszonszerzés céljából elkövetett bűncselekmény miatt a megfelelő vagyonnal rendelkező elkövetőt.16 A Btk. 1998. évi LXXXVII. törvénnyel történt módosítása hozta meg az áttörést, alapkoncepciójában megváltoztatta a vagyonelkobzás addigi szabályozását. A szervezett bűnözés visszaszorítása érdekében az vált a kiindulóponttá, hogy a bűncselekmény elkövetése nem adhat alapot semmilyen vagyonszerzésre. A vagyonelkobzást a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra írta elő, amit az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett.17 Az alkalmazás feltételét képezte, hogy a mellékbüntetés alkalmazására csak szabadságvesztés kiszabása mellett kerülhetett sor, de a törvény már eltekint attól, hogy a szabadságvesztés végrehajtandó legyen, felfüggesztett szabadságvesztés mellett is elrendelhető. A haszonszerzési célzat és a megfelelő vagyon helyett a vagyonelkobzás az elkövető bűnösségén, a vagyon bűnös eredetén, továbbá a bűnös elkövető általi bűnös eredetű vagyon megszerzésének tényén alapul. Azaz már nem lehet a vagyonelkobzás tárgya a legálisan szerzett vagyon, ezzel a vagyonelkobzás elvesztette represszív jellegét. A vagyonelkobzást a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyon helyébe lépett vagyonra is alkalmazni kell. A törvény lehetővé tette továbbá a jóhiszemű szerző érdekeinek védelmében a pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzást. Ugyanakkor a jogalkotó a vagyon átruházásával kapcsolatban nem tartotta fenn a vagyonelkobzás meghiúsítására vonatkozó célzatot. A törvény kategorikusan meghatározta a vagyonelkobzás tárgyát
2013. 2. szám
és terjedelmét. Ez a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyon, amelynek teljes elkobzása kötelező, a bíróság mérlegelési jogköre tehát a méltányosság gyakorlására – a korábbiakkal ellentétben – nem terjedt ki.18 Említést érdemel, hogy a vagyonelkobzás még mindig mellékbüntetésként szerepelt a szankciórendszerben. A vagyonelkobzás alkalmazását a jogi személyekkel szemben az 1999. évi CXX. törvény tette lehetővé, mivel megengedte a gazdálkodó szervezetre átruházott vagyon elkobzását, ha a gazdálkodó szervezet ügyvezetésre és képviseletre jogosult tagja tudott az átruházott vagyon eredetéről.19 A 2002. április 1-jétől hatályos 2001. évi CXXI. törvénnyel megvalósuló módosítás legfőbb erénye, hogy megváltoztatta a vagyonelkobzás szankciórendszerbeli elhelyezkedését, és azt a 88. § (2) bekezdés értelmében a mellékbüntetések köréből kiemelve, a 14. § alapján a Btk. 77/B. §-a alatt az intézkedések között helyezte el. Az új szabályozás lényegét jól érzékelteti a fenti törvény 15. §-ához fűzött indokolás, mely szerint „a vagyonelkobzás ténylegesen csak a bűncselekményből származó javak elvonását jelentse, és ne terjedjen ki az attól függetlenül, jogszerűen megszerzett vagyonra, illetőleg ne sértse más személyeknek az adott vagyontárgyon fennálló jogait”. A törvény lehetővé tette a vagyonelkobzás alkalmazását bármilyen szankció mellett, így talaját vesztette az a szabály, hogy a pénzbüntetés napi tételei számának megállapításakor figyelemmel kell lenni „a cselekménnyel elért anyagi előnyre is”20. Ugyanakkor a törvény kiterjesztette a vagyonelkobzás alkalmazásának körét, azt el kell rendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő, a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonra is, amellyel más gazdagodott. 3. Hatályos szabályozás 3.1. Btk. 77/B. § (1) bekezdés a) pont A Btk. 77/B. § (1) bekezdés a) pontja alapján vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett. Bűncselekmény elkövetéséből ered a vagyon, ha a bűncselekmény eleve annak megszerzésére irányul. Azt kell vizsgálni, hogy a bűncselekmény elkövetésével összefüggésben került-e sor a vagyon megszerzésére, az már másodlagos kérdés, hogy a bűncselekmény tényleges végrehajtása során vagy attól elkülönülő időpontban történt-e a vagyon megszerzése.21 A vagyon fogalmát sem a Btk., sem a Ptk. nem határozza meg. A 2001. évi CXXI. törvény indokolása szerint „ezt büntető jogszabály nem is teheti meg. Vagyon alatt a Btk. vonatkozásában mindazt érteni kell, amit a polgári jog a vagyon alatt ért, ideértve az ingatlanokat is.” A Btk. 77/C. § (4) bekezdése értelmező rendelkezést fűz a vagyonelkobzás szabályaihoz. Eszerint a 77/B. § és 77/C. § alkalmazásában vagyonon annak hasznát, a vagyoni értékű jogot, követelést, továbbá bármely pénzben kifejezhető értékkel bíró előnyt is érteni kell. Köz-
2013. 2. szám
FÓRUM
napi értelemben vagyonon a természetes vagy jogi személy, gazdasági társaság tulajdonában lévő anyagi javak és a velük kapcsolatos jogok összességét, hasznon pedig a dologhoz fűződő valamennyi vagyoni előnyt értjük, ami a dologgal összefüggésben előáll. Anyagi haszna lehet vagyoni értékű jognak, szellemi terméknek, bármilyen jellegű munkának is, és ez a haszon az arra jogosult vagyonának részévé válik.22 A Legfelsőbb Bíróság 2008. év február 18. napján hozott 1/2008. BJE számú jogegységi határozata kimondja, hogy a kábítószerrel visszaélés bűncselekményének elkövetőjével szemben a vagyonelkobzást a kábítószer értékesítésével összefüggő teljes vagyonra el kell rendelni. A szankció hatóköre nem korlátozható az értékesítéssel elért nyereségre, illetve annak mértéke nem csökkenthető a kábítószer megszerzésével összefüggő kiadásokkal. A jogegységi határozat tehát a szankció terjedelmét határozza meg, amely a fentiek alapján a bruttó elven alapul. A bruttó elv a bűncselekményből eredő vagyon elvonásának körébe vonja a teljes bevételt, mindent, amit az elkövető a bűncselekményből szerzett, illetve azt is, amit a bűncselekménybe befektetett, szemben a nettó elvvel, amikor a bűncselekmény hasznát, nyereségét vonják el, azaz azt a vagyont, amellyel az elkövető gazdagodott. A jogegységi határozat kiemeli, hogy „a bűncselekmény sem a gazdagodás, sem újabb bűncselekmény elkövetésének anyagi alapját nem képezheti. A kiadások, ráfordítások figyelembevétele pedig azok jogszerűségének elismerését jelentené. Ezen túl a törvény szerint a bűncselekmény elkövetéséhez szükséges, az e célból szolgáltatott vagy erre szánt vagyont is el kell kobozni. A kábítószer értékesítője által a kábítószer beszerzésére fordított összegre az elkövetéshez szükség volt, így azt már ebből az okból is el kell kobozni; következésképp azzal nem lehet csökkenteni a vagyon elkobzás mértékét.” A jogegységi határozat szerint „amennyiben a vagyonelkobzás tárgyát képező vagyonon csak a jövedelmet kellene érteni, elegendő lenne csupán annak elkobzásáról rendelkezni”. Tekintettel arra, hogy a törvény nem így rendelkezik, egyértelmű, hogy a jogalkotó a vagyonelkobzást nem a nettó elvre kívánta alapítani. A Btk. 77/B. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése külön-külön rendelkezik az elkövető és a más személy által megszerzett vagyon elkobzásáról. Amennyiben a Btk. mindkét esetben egységesen a nettó vagy a bruttó elvet követné, a két rendelkezést egy bekezdésben szabályozta volna.23 A jogegységi határozat kizárólag a kábítószerrel vis�szaélés elkövetőjével szemben elrendelendő vagyonelkobzás tekintetében ad kötelező jogértelmezést, ugyanakkor az abban foglalt megállapítások azon bűncselekmények vonatkozásában is irányadóak, amelyek nem kábítószer, hanem más forgalomképtelen vagy korlátozottan forgalomképes dolog, például fegyver, radioaktív anyag stb. büntetőjogilag is tilalmazott eladásával valósulnak meg. A jogegységi határozat továbbá csak az elkövető által megszerzett vagyonra kiterjedő vagyonelkobzás vonatkozásában adott kötelező értelmezést,
89
nem foglalkozik viszont azzal, ha a vagyonelkobzást arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő, a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonra kell elrendelni, amellyel más gazdagodott. A gazdagodás kifejezés használatára tekintettel ebben az esetben a nettó elvet alkalmazzuk. „A vagyonelkobzás egésze azonban ilyenkor is alapulhat a bruttó elven, hiszen az elkövető által az utólagos megszerzőtől ellenértékként kapott összeg is vagyonelkobzás alá esik, mivel a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyon helyébe lépett.”24 A Legfelsőbb Bíróság a Bfv. I. 100/2007. számú határozatában (BH 2009. évi 133. jogeset) kimondja, hogy a vagyonelkobzást megalapozó általános törvényi előfeltételek megvalósulásakor a vagyonelkobzás alkalmazása kötelező, és annak nem akadálya, hogy a bűncselekmény elkövetésével szerzett vagyonnövekmény már nincs meg teljes egészében, mert azt az elkövető felélte. A vagyonelkobzás e törvényhely [Btk. 77/B. § (1) bek.] szerinti alkalmazásának kötelezettsége attól függetlenül fennáll, hogy az elkövetőnek egyáltalán van-e bármilyen vagyona. Ezzel szemben a Btk.-t módosító 2001. évi CXXI. törvény indokolása szerint a vagyonelkobzás célja az elkövető vagyoni helyzetének a bűncselekmény elkövetése előtti állapotát visszaállítani. Amennyiben az elkövető a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyontól elesik, mert például feléli, akkor az elkövető vagyoni helyzete az elkövetést megelőző állapothoz viszonyítva nem változott, tehát annak visszaállítására nincs lehetőség, nincs elvonandó vagyongyarapodás.25 Maga az ítélkezési gyakorlat sem egységes abban a kérdésben, hogy a vagyonelkobzás csak a még meglévő vagyonra terjed ki, vagy kiterjedhet az elkövető által megszerzett, de már meg nem lévő, például felélt vagyonra. Többséginek mondható az a vélemény, miszerint a vagyonelkobzásnak nem akadálya a behajthatatlanság.26 A Legfelsőbb Bíróság Bfv. 140/2008. számú határozata (BH 2008. 320. jogeset) II. pontja szerint a pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzás elrendelésének nem akadálya, ha az egyébként elkobzandó vagyon nem lelhető fel, attól a terhelt vagy más gazdagodó elesett. A vagyonelkobzás eljárásjogi biztosítására elsősorban a zár alá vétel, mint a vagyoni jogokat korlátozó büntető eljárásjogi kényszerintézkedés szolgál. A Legfelsőbb Bíróság 2/2008. BJE számú jogegységi határozata kimondja, hogy ha a büntetőeljárás olyan bűncselekmény miatt van folyamatban, amellyel kapcsolatban vagyonelkobzásnak lehet helye és alaposan tartani kell attól, hogy annak kielégítését meghiúsítják, a vagyonelkobzással elvonható vagyon, vagyonrész vagy vagyontárgy zár alá vétele akkor is elrendelhető, ha a nyomozás ismeretlen tettes ellen folyik vagy terheltté nyilvánításra nem került sor. A Be. 159. § (2) bekezdése alapján a zár alá vétel elrendelése egyrészt a vagyonelkobzás, másrészt polgári jogi igény kielégítésének biztosítását szolgálhatja. A terhelt egész vagyonának, vagyona meghatározott részének vagy egyes vagyontárgyainak zár alá vétele rendelhető el. Ugyanakkor a zár alá vétel elren-
90
MAGYAR JOG
delhető arra a vagyonra, vagyonrészre, illetőleg egyes vagyontárgyra is, amelyre vagyonelkobzás rendelhető el, de amelyet nem a terhelt birtokol. Polgári jogi igényt kizárólag a terhelttel szemben érvényesíthet a magánfél, így a polgári jogi igény biztosítására a más által birtokolt vagyon zár alá vételének lehetősége kizárt. A Be. 159. § (2) bekezdésben meghatározott kényszerintézkedés elrendelésének tehát három feltétele van: olyan bűncselekmény gyanúja merüljön fel, amely miatt vagyonelkobzás alkalmazható, az annak biztosítására alkalmas, a bűncselekmény elkövetésével összefüggő vagyon megléte és az, hogy e vagyon elvonásának megalapozott veszélye fennálljon. Az nem feltétel, hogy a vagyonelkobzás alapjául szolgáló vagyon a terheltté legyen, sőt az sem, hogy az ügynek terheltje legyen. Említést érdemel, hogy a Btk. nem tisztázza azt a kérdést, hogy mennyiben befolyásolja a vagyonelkobzást a büntetőjogellenes cselekményből eredő dolog tulajdonosának személye. A törvénynek ki kellene zárnia az intézkedést az olyan dolgok vonatkozásában, amelyek a bűncselekmény folytán a sértett birtokából kikerültek, de tulajdonában maradtak. Ugyanakkor a szankciónak elrendelhetőnek kell lennie az olyan dolgokra, amelyek nem az elkövető tulajdonában állnak, ha a tulajdonos azokat a bűncselekmény elkövetésére tekintettel adta.27 3.2. Btk. 77/B. § (1) bekezdés b) pont A fenti főszabály [Btk. 77/B. § (1) bekezdés a) pont] alól kivételt jelent a b) pont, amely elkobozni rendeli azt a vagyont, amelyet az elkövető a bűnszervezetben való részvétele ideje alatt szerzett. Ebben az esetben a vagyonelkobzást nem lehet elrendelni arra a vagyonra, amelynek törvényes eredete bizonyított. Ellenkező bizonyításáig viszont a vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni a bűnszervezetben való részvétel ideje alatt szerzett, valójában nem bűncselekményből származó valamennyi vagyont. Az elkövető viseli a bizonyítás sikertelenségének a kockázatát. A Btk. a bűnszervezetben részvétel fogalmát nem határozza meg. Kérdésként merülhet fel, hogy a Btk. 263/C. §-ban szabályozott tényállás megvalósítását értjük-e a bűnszervezetben részvétel fogalmán, azaz az ott szabályozott magatartások tanúsítása minősíthető-e a Btk. 77/B. § (1) bekezdés b) pontja vonatkozásában bűnszervezetben részvételnek. Amennyiben igen, és az elkövető már nem tanúsítja a meghatározott magatartások valamelyikét, de tagságát még nem szüntette meg, a Btk. 77/B. § (1) bekezdés b) pontja nem alkalmazható. A 2002. május 27. napján kelt kollégiumvezetői álláspont (BH 2002. évi 10. jogeset) aggályos módon arra az álláspontra helyezkedett, hogy „a bűnszervezetben való részvétel idejét tágan kell értelmezni. Így a rendelkezés akkor is alkalmazandó, ha az elkövető az adott időpontban éppen nem fejt ki bűnözői tevékenységet, de a bűnszervezeti tagságát nem számolta fel.” Ebben az esetben bűncselekmény elkövetése nélkül is alkalmazhatóvá válhat egy büntetőjogi szankció.28
2013. 2. szám
3.3. Btk. 77/B. § (1) bekezdés c) pont Ez a pont a Btk. 77/B. § (1) bekezdés a) pont alá eső vagyon helyébe lépett más vagyon(tárgy) elkobzásáról rendelkezik. Ha például a bűncselekmény elkövetéséből eredő pénzből ékszert, ingatlant vagy más tárgyat vásároltak, a vagyonelkobzás ezekre vonatkozik. 3.4. Btk. 77/B. § (1) bekezdés d) pont A rendelkezés kiterjeszti a vagyonelkobzást olyan vagyonra is, amelyre az egyéb előírások alapján nem lenne lehetőség, így arra a vagyonra, amelyet a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételek biztosítása végett szolgáltattak vagy arra szántak. A bűncselekmény elkövetéséhez szolgáltatott vagy arra szánt vagyon akkor kobozható el, ha a használata, illetve annak szándéka közvetlen kapcsolatban áll a bűncselekmény megvalósításával, és a bűncselekmény legalább a büntetendő előkészület szakáig jutott, erre lehet példa akár a bűnszervezetben való részvétel is. Ezt a rendelkezést például azzal szemben lehet alkalmazni, aki a bűncselekmény elkövetőjének anyagi eszközöket nyújtott.29 3.5. Btk. 77/B. § (1) bekezdés e) pont A Btk.-t módosító 2010. évi CXLIII. törvény 2010. április 1. napjától úgy módosította a hivatkozott pontot, hogy már nemcsak az adott, hanem az ígért vagyoni előnyre is vagyonelkobzást kell elrendelni. A Btk. 77/B. § (1) bekezdés e) pontja szerinti vagyonelkobzásnak az a célja, hogy azt a vagyont, amelyet az aktív vesztegető adott, illetve, amellyel a passzív vesztegető gyarapodott, elvonja. Amennyiben a vagyoni előnyt csak ígérték, vagyongyarapodás nem történt, így a vagyonelkobzás sem indokolt.30 A Legfelsőbb Bíróság 78. számú Büntető Kollégiumi Véleménye II. pontja szerint a passzív vesztegetővel szemben nem lehet vagyonelkobzást elrendelni, ha a bűncselekmény elkövetése révén vagy azzal összefüggésben nem szerezte meg a vagyoni előnyt. A III. pont szerint pedig annak a vagyoni előnynek az elvonására, amelyet az aktív vesztegető csupán ígért, nincs törvényes alap. A Legfelsőbb Bíróság a 2011. évi 2306. számú jogeset kapcsán lényegében ugyanezt a megállapítást teszi azzal a kiegészítéssel, hogy amennyiben a bűncselekmény elkövetése révén, vagy azzal összefüggésben a passzív vesztegető nem szerezte meg a vagyoni előnyt, vele szemben vagyonelkobzásnak az adott vagy ígért vagyoni előny kapcsán nincs helye. Ugyanakkor, ha a passzív vesztegető a vagyoni előnyt még nem szerezte meg, az azonban már az aktív vesztegető birtokából kikerült – az előbbi kollégiumi véleményben kifejtettek szerint is – az aktív vesztegetővel szemben kell elrendelni a vagyonelkobzást. A Legfelsőbb Bíróság 95/2011. BK véleményének IV. pontja alapján az ígért vagyoni előny tárgyára vonatkozóan vagyonelkobzást az aktív vesztegetővel szemben kell alkalmazni. Elrendelésének azonban csak akkor van helye, ha az ígért vagyoni előny tárgya az elkövetést megelőzően az elkövető rendelkezésére állt, és azt bizo-
2013. 2. szám
FÓRUM
nyítottan arra szánta, hogy vagyoni előnyként a passzív vesztegetőnek juttassa. Nincs helye az ígért vagyoni előny tárgyára vagyonelkobzás elrendelésének, ha annak tulajdonosa nem az elkövető, kivéve, ha a tulajdonos az elkövetésről előzetesen tudott. 3.6. Btk. 77/B. § (5) bekezdés A Btk. 77/B. § (5) bekezdése a vagyonelkobzás alkalmazásának korlátjait jelentő tilalmakat szabályozza. Az a) pont értelmében nem rendelhető el vagyonelkobzás arra a vagyonra, amely a büntetőeljárás során érvényesített polgári jogi igény fedezetéül szolgál. A Legfelsőbb Bíróság BK 69. számú véleményének I. pontjában kiemeli, hogy nem lehet vagyonelkobzást elrendelni arra a vagyonra (vagyontárgyra), amelyet a sértettnek kell kiadni vagy visszaadni, vagy amely a sértetthez már visszajutott. A II.1. pont alapján, ha a bűnös úton elért vagyongyarapodás a polgári jogi igény megítélésével kimerül, akkor nincs helye vagyonelkobzásnak. Ha azonban a megítélt polgári jogi igény a vagyongyarapodásnak csak egy részét meríti ki, akkor a fennmaradó részre – az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén – vagyonelkobzást kell elrendelni. A II. 2. pont szerint a polgári jogi igény érvényesítésének egyéb törvényes útra utasítása esetén a Btk. 77/B. § (5) bekezdésének a) pontja szerinti rendelkezés nem akadálya a vagyonelkobzás elrendelésének, amennyiben annak egyéb törvényi feltételei fennállnak. A III. pont rögzíti, hogy ha a bűncselekményt többen követték el, minden egyes elkövetőnél külön-külön kell vizsgálni, hogy a vagyonelkobzás elrendelésének feltételei fennállnak-e. Az intézkedés nem rendelhető el és nem hajtható végre egyetemlegesen. A vélemény indokolása szerint a sértett kárának jóvátételéhez nagyobb érdek fűződik, mint a vagyonelkobzás elrendeléséhez. Ez alapján a büntetőeljárás során helyre kell állítani az elkövető és a sértett bűncselekmény elkövetése előtti vagyoni helyzetét. A polgári jogi igény biztosítására a Be. 159. § (3) bekezdése szerint a polgári jogi igény fedezetéül szolgáló vagyont a magánfél indítványára zár alá kell venni. Amennyiben a sértett kárát az elkövető közvetítői eljárás keretében, polgári (kártérítési) perben vagy peren kívül megtérítette, vagyonelkobzás elrendelése esetén a már megtérített összegre tekintettel kell megállapítani a vagyonelkobzás mértékét. Fontos kiemelni továbbá, hogy a sértett a gazdagodóval vagy jogutódjával szemben kizárólag a polgári eljárás szabályai szerint érvényesítheti igényét tekintettel a Be. azon szabályára, mely szerint a büntetőeljárásban csak a terhelttel szemben lehet polgári jogi igényt érvényesíteni. A Legfelsőbb Bíróság 95/2011. BK véleménye szintén kimondja, hogy nincs helye a vagyonelkobzás egyetemleges alkalmazásának; azt a társtettesek mellett a részesekkel szemben is külön-külön kell alkalmazni arra a vagyonra, amelyhez a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben jutottak. A bűncselekmény elkövetése révén, illetve azzal összefüggésben szerzett vagyon az orgazdaság bűncselekménye kapcsán értelme-
91
zési gondokat vet fel. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy az orgazda a csempészetből, lopásból, sikkasztásból, csalásból, hűtlen kezelésből, rablásból, kifosztásból, zsarolásból, jogtalan elsajátításból, orgazdaságból származó vagyont az általa megvalósított bűncselekmény elkövetése során szerezte meg. Az orgazdával szemben így a Btk. 77/B. § (1) bekezdés a) pontja alapján vagyonelkobzást kell elrendelni. Annak a vagyon elleni bűncselekménynek az elkövetőjével szemben pedig, akitől az orgazda az alapbűncselekmény tárgyát képező vagyont megszerezte, az általa az orgazdától szerzett vagyonra kell a vagyonelkobzást elrendelni. 3.7. Btk. 77/C. § (2) bekezdés A Btk. 77/C. § (2) bekezdése szerint vagyonelkobzást akkor is el kell rendelni, ha az elkövető gyermekkor, kóros elmeállapot miatt nem büntethető, vagy a cselekmény társadalomra veszélyességének megszűnése vagy csekéllyé válása miatt megrovásban részesíthető. Emiatt is szükség volt arra, hogy a jogalkotó megváltoztassa a vagyonelkobzás szankciórendszerbeli elhelyezkedését és a mellékbüntetések köréből kiemelve intézkedésként szabályozza.31 A Btk. 77/C. § (2) bekezdése lényegében kiegészíti a Btk. 77/B. § (1) bekezdés a) pontját, „megteremti a bűncselekményből származó mellett bizonyos büntetőjogellenes cselekményekből eredő vagyon elkobzásának kötelezettségét is”32. Ennek azonban csak akkor van jelentősége, ha nem kapcsolódik az ilyen személyek cselekményéhez közvetett tettesség, ugyanis akkor a vagyonelkobzás a Btk. 77/B. § (1) bekezdés a) pontján alapul, abban az esetben azonban, ha a közvetett tettes a vagyonból például a gyermekkorúnak juttatott, az a Btk. 77/B. § (2) bekezdése alapján kobozható el. Dr. Hollán Miklós álláspontja szerint „kötelezővé kellene tenni a büntetőjog-ellenes cselekményből eredő bevétel elkobzását, ha a tényállásszerű és jogellenes cselekmény vonatkozásában bármilyen bűnösséget kizáró ok érvényesül, mivel a jogos magatartás elvárhatóságának a hiánya csak a büntethetőség mellőzését indokolja, azt már sohasem, hogy az elkövető a jogellenes cselekményből gazdagodjon is”. Alkalmazható megoldás lenne az is, ha a Btk. „a büntetendő cselekmény bevételének elkobzását rendelné el.”33 4. A 2012. évi C. törvény újításai A 2013. július 1. napján hatályba lépő új Büntető Törvénykönyv még mindig külön szabályozza az elkobzást és a vagyonelkobzást, ugyanakkor bővíti a vagyonelkobzás kötelező eseteit, figyelemmel arra a körülményre, hogy folyamatosan nő a kábítószer-kereskedelemmel összefüggő deliktumok száma. Az új Btk. 74. § (1) bekezdés c) pontja értelmében vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra is, amelyet a kábítószer-kereskedelem elkövetője a bűncselekmény elkövetésének ideje alatt szerzett. Tekintettel arra, hogy a kábítószer-kereskedelem tartós, folyamatos tevékenység, az ellenkező bizonyítá-
92
MAGYAR JOG
sáig a vagyonelkobzásnak ki kell terjednie arra a teljes vagyonra, amellyel az elkövető a kereskedés teljes folyamata alatt gazdagodott, az nem szűkülhet egyetlen ügylet révén szerzett nyereség elvonására. A törvény megfogalmazása szerint tehát az ellenkező bizonyításáig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni az (1) bekezdés c) pontja esetében a kábítószer forgalomba hozatalának, illetve az azzal való kereskedés ideje alatt szerzett valamennyi vagyont. Ugyanakkor nem rendelhető el vagyonelkobzás, ha – hasonlóan a bűnszervezetben való részvétel ideje alatt szerzett vagyonhoz – a vagyon törvényes eredete bizonyított. A már említett 1/2008. BJE értelmében kábítószerrel visszaélés esetén a vagyonelkobzás nem korlátozható az értékesítéssel elért nyereségre, azt a bűncselekmén�nyel összefüggő teljes vagyonra el kell rendelni. Ez a döntés az új Btk. 74. § (1) bekezdés c) pontjával részben meghaladottá válik, mivel az a vagyonelkobzást kiterjeszti a kábítószer-kereskedelem teljes folyamata során szerzett vagyonra. Változatlanul a döntés alapján vonható el azonban a kereskedő bűnös célú ráfordítása, a teljes befektetett összeg is.34 A vagyonelkobzás büntethetőséget megszüntető okoktól független alkalmazásának szabályozását 2003. július 1. napjától a Be. szabályozása vette át, ezt azonban a Btk. nem hagyhatja az eljárási törvényre, hanem erről az anyagi jogi kérdésről kifejezett rendelkezést kell tartalmaznia.35 Az új Btk. ennek a kívánalomnak eleget téve, a 75. § (2) bekezdésben akként rendelkezik, hogy a vagyonelkobzást már nemcsak akkor kell elrendelni, ha az elkövető gyermekkor vagy kóros elmeállapot miatt nem büntethető, hanem akkor is, ha törvényben meghatározott büntethetőséget megszüntető ok áll fenn. „Kivételként kellene azonban rendelkezni arról, hogy a büntetőjogellenes cselekményből eredő vagyon elkobzásának alkalmazhatósága megszűnik, méghozzá a büntethetőség elévülési ideje, de legalább öt év elteltével.”36
JEGYZETEK 1 Dr. Hollán Miklós: Vagyonelkobzás, HVG-ORAC Bp. 2008. 211. o. 2 Dr. Hollán Miklós: Vagyonelkobzás, HVG-ORAC Bp. 2008. 206. o. 3 Belovics Ervin – Gellér Balázs – Nagy Ferenc – Tóth Mihály: Büntetőjog I. Általános Rész, HVG-ORAC Bp. 2012. 452. o. 4 Dr. Nagy Ferenc: A vagyonelkobzás büntetés alkotmányi tilalma? Magyar Jog 1996/1. 24. o. 5 Dr. Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része, HVG-ORAC Bp. 2010. 392. o. 6 1930. évi III. törvény 70. §. 7 1939. évi II. törvény 213. § (5) bek. 8 Btá. 37. § (1) bek. c) pont. 9 1961. évi V. törvény 63. § (3) bekezdés. 10 Dr. Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része, HVG-ORAC Bp. 2010. 392. o.
2013. 2. szám
11 Dr. Nagy Ferenc: A vagyonelkobzás büntetés alkotmányi tilalma? Magyar Jog 1996/1. 25. o. 12 1987. évi III. törvény és indokolása 13 Dr. Nagy Ferenc: A vagyonelkobzás büntetés alkotmányi tilalma? Magyar Jog 1996/1. 25. o. 14 BH 1980. 414, BH 1991. 381. 15 Dr. Némethy Andrea: Az elkobzás és a vagyonelkobzás büntetőjogi szabályozás-története 1978 után, Magyar Jog 2001/9. 533. o. 16 Dr. Némethy Andrea: Az elkobzás és a vagyonelkobzás büntetőjogi szabályozás története 1978 után, Magyar Jog 2001/9. 534. o. 17 Btk. 62. § (1) bek. Hatályos 1999. március 1. napjától 2002. március 31. napjáig. 18 Dr. Szeder Gyula: A vagyonelkobzás és az elkobzás új szabályairól, Magyar Jog 1999/8. 487. o. 19 Dr. Némethy Andrea: Az elkobzás és a vagyonelkobzás büntetőjogi szabályozás-története 1978 után, Magyar Jog 2001/9. 534. o. 20 Dr. Hollán Miklós: Vagyonelkobzás, HVG-ORAC Bp. 2008. 37. o. 21 Dr. Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része, HVG-ORAC Bp. 2010. 393.o. 22 1/2008. Büntető jogegységi határozat IV. pont 23 Dr. Hollán Miklós: Bevétel versus jövedelem, Magyar Jog 2009/1. 15. o. 24 Dr. Hollán Miklós: Bevétel versus jövedelem, Magyar Jog 2009/1. 19. o. 25 Dr. Szollár Pál: Néhány büntetőjogi kérdésről, Magyar Jog 2011/4. 238. o. 26 Belovics Ervin – Gellér Balázs – Nagy Ferenc – Tóth Mihály: Büntetőjog I. Általános Rész, HVG-ORAC Bp. 2012. 454. o. 27 Dr. Hollán Miklós: Vagyonelkobzás, HVG-ORAC Bp. 2008. 214. o. 28 Dr. Hollán Miklós: Vagyonelkobzás, HVG-ORAC Bp. 2008. 203–204. o. 29 Dr. Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része, HVG ORAC Bp. 2010. 394. o. 30 Dr. Szollár Pál: Néhány büntetőjogi kérdésről, Magyar Jog 2011/4. 239. o. 31 Dr. Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része, HVG-ORAC Bp. 2010. 395. o. 32 Dr. Hollán Miklós: Elkobozhatóság és büntethetőség: vizsgálódások a büntetőjog-ellenes cselekményből eredő vagyon kapcsán, Rendészeti Szemle 2007/10. 42. o. 33 Dr. Hollán Miklós: Elkobozhatóság és büntethetőség: vizsgálódások a büntetőjog-ellenes cselekményből eredő vagyon kapcsán, Rendészeti Szemle 2007/10. 43. 45. o. 34 Belovics Ervin – Gellér Balázs – Nagy Ferenc – Tóth Mihály: Büntetőjog I. Általános Rész, HVG-ORAC Bp. 2012. 455. o. 35 Dr. Hollán Miklós: Vagyonelkobzás, HVG-ORAC Bp. 2008. 143. o. 36 Dr. Hollán Miklós: Vagyonelkobzás, HVG-ORAC Bp. 2008. 218. o.
