A BKV lehet a magyar energetika jövőképe? | 2 Javarészt titokban formálódik az energetikai fejlesztések következő évtizedeit meghatározó gigaberuházás, a paksi atomerőmű bővítése. A legalacsonyabb becslések szerint is 3–4 ezer milliárd forintba kerülő építkezés tenderét korábban tavaly év végére, az idei év elejére ígérték, legutóbb azonban arról esett szó, hogy elmaradhat a nemzetközi versenykiírás1 – az építésre vonatkozó parlamenti felhatalmazás azonban legalábbis vitatott – a vonatkozó parlamenti határozat szövege legjobb esetben is csak az előkészítésre vonatkozik. Nemcsak a zöldek vélik azonban úgy, hogy egyelőre nem a legsürgetőbb dolog egy több évtizedes elköteleződésről szóló döntés meghozatala, az európai és magyarországi áramfogyasztási trendek, a meglévő paksi blokkok üzemidő-‐ hosszabbítása és az amerikai palagáz-‐forradalom által lenyomott piaci árak alapján is kevés tényezővel magyarázható, hogy miért kell még a mostani ciklusban döntést hozni egy ilyen horderejű kérdésben. Az energetikai beruházások volumenének visszaesése mellett komoly a veszélye annak is, hogy – ahogy a Párbeszéd Magyarországért elemzésében szerepel2 – a BKV sorsára jut az ágazat, amikor minden fejlesztési forrást az atomerőmű fejlesztése szív el, nem hagyva „levegőt” sem a megújuló energiás, sem a takarékossági-‐hatékonysági programoknak. Az új paksi blokkok a legoptimistább prognózisok szerint is a mostani, amortizációt és tőkemegtérülést már nem tartalmazó 12-‐13 forintos kilowattóránkénti ár kétszereséért termelhetik majd az áramot, már ha nem százmilliárd forintos veszteséggel kívánják zárni a projektet – az ugyan nem vitatható, hogy a magyarországi energiamixben helye és szerepe van a nukleáris létesítményeknek, a háttérben sejthető orosz-‐magyar megállapodás, az MVM-‐be integrált gáznagykereskedő és -‐tároló cég, illetve a jövőben oda kerülő stratégiai tároló és a szolgáltató cégek legalábbis részbeni orosz tulajdonba engedése meglehetősen nagy árnak tűnik a paksi bővítésért vagy a „csomag” részeként akár az alacsonyabb gázbeszerzési árakért. A finanszírozás bizonytalanságai miatt minden számítás csak közelítő képet adhat, az azonban nem fogadható el, hogy egy ilyen nagyságú projektről a háttérben szülessenek döntések, bármiféle – ismertté vált – részletes és a jelenlegi, megváltozott viszonyokat is számba vevő hatástanulmányok nélkül. A miniszterelnök moszkvai látogatásán várhatóan végleges döntés nem születik, a mostani történések azonban jól illeszkednek abba a kommunikációs sémába, amely a lehető legkevesebb információ elvén alapul a megaberuházás kapcsán. 1
Portfolio.hu (2013): Orbán rövidesen Moszkvába repül Paks miatt? Interneten: http://www.portfolio.hu/vallalatok/energia/orban_rovidesen_moszkvaba_repul_paks_miatt.193841.html (Letöltve: 2014.01.13.) 2 Párbeszéd Magyarországért (2013): Atomot nekünk? A közpénz(f)osztás erőműve. PM Közpolitikai Füzetek. Interneten: http://parbeszedmagyarorszagert.hu/files/public/u92/atomot_nekunk_webres_valtozat.pdf.
3 | Intézet a Demokratikus Alternatíváért Titokban költenék el a GDP tíz százalékát? Keveset tudni arról, hogy a paksi atomerőmű bővítése milyen forrásból, mikor, milyen beszállítókkal valósulna meg, illetve arról is, hogy a jelenlegi itthoni és globális trendekből kiindulva szükség van-‐e további blokkokra, miután a meglévők üzemidejét sorra hosszabbítja meg a nukleáris hatóság. Az ellenzők és kritikusok egyik legfőbb érve – ahogyan az a Párbeszéd Magyarországért tárgyalt elemzéséből is kiderül –, hogy a 3–4 ezer milliárd forint értékűre becsült fejlesztés a mostani piaci környezetben, az amerikai nem hagyományos készletek kitermelésének felfutásával kialakuló európai áramtöbblet és árcsökkenés miatt nincs és belátható időn belül nem is lesz olyan mértékű többletigény, ami már most indokolttá tenné a magyar GDP 10 százalékának megfelelő mértékű projekt elindítását. Ennél is nagyobb problémát jelent azonban az információhiány, a közvélemény kihagyása a magyar energetika következő évtizedeit meghatározó fejlesztésből. Az biztos(nak látszik), hogy a magyar kormány állami tulajdonban gondolkodik, arról azonban az általánosságokon kívül semmit sem tudni, hogy ki, hogyan és miből adna pénzt egy ekkora beruházásra – ami akkor is fontos kérdés, ha némi túlzással azt feltételezzük, hogy az összeg harmada is itthoni beszállítókhoz kerülne. Mindez fokozottan igaz abban az esetben, ha – a hírek szerint elképzelhető módon – valóban nemzetközi tender, azaz verseny nélkül kapja meg az orosz Roszatom a hatalmas projektet, amire nemzetbiztonsági szempontból kiemeltté minősített fejlesztésnél lehet mód, ennek indokoltsága azonban legalábbis megkérdőjelezhető. A vita a felszínen ugyan arról szól, hogy szükség van-‐e ilyen áron, ilyen mértékű áramtermelő kapacitásra Magyarországon, ennél is fontosabb kérdés azonban, hogy egyáltalán van-‐e felhatalmazása a kormánynak a folyamat – előkészítésen túli – megindítására. A halogatott tenderkiírást vagy versenyeztetés nélküli eljárást jelenleg is várja a szakma, bármely megoldás mellett is dönt a kabinet, a lépésre a közeljövőben sor kerülhet. Mind többen jelzik ugyanakkor, hogy a 2009-‐ben elfogadott országgyűlési határozat nem a bővítésre, csupán annak előkészítésére hatalmazta fel a mindenkori kabineteket, amikor úgy fogalmaz, hogy „az Országgyűlés előzetes, elvi hozzájárulást ad az atomenergiáról szóló törvény alapján – összhangban a 2008–2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikáról szóló határozattal – a paksi atomerőmű telephelyén új blokk(ok) létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez”. Habár Orbán Viktor miniszterelnök tavaly év végén is erre hivatkozott, az Energiaklub panasza nyomán a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa is kimondta, hogy egyelőre nem folyt olyan vizsgálat, amely bebizonyította volna, hogy Magyarországnak
A BKV lehet a magyar energetika jövőképe? | 4 szüksége van az új nukleáris kapacitásokra3. A jövő nemzedékek országgyűlési biztosának a paksi bővítéssel kapcsolatos vizsgálata megállapította, hogy a kormány az előkészítés során figyelmen kívül hagyta az energetikára és a környezetvédelemre érvényes országos szakpolitikai terveket, illetve a határozat szövege sem egyértelmű. A globális helyzet A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) legfrissebb kiadványa szerint 2012 végén 437 reaktor működött világszerte4, összesen 394 gigawatt beépített kapacitással. Az egységek több mint 80 százaléka OECD-‐országban működött, a fejlődő országok ebből 8 százalékot adtak. A nem OECD-‐tagok jelenlegi alacsony részarányuk ellenére a következő időszak atomerőmű-‐ építéseinek zömét adhatják, a jelenleg kivitelezés alatt álló 73 gigawatt teljesítmény 80 százaléka ilyen országokban található az IEA szerint. Az Egyesült Államokban az olcsó – nem konvencionális – gáz és az ebből eredő mind olcsóbb áram tolta háttérbe a nukleáris fejlesztéseket, 2012–2013-‐ban négy reaktort is leállítottak, kettő építése azonban elindult (itt az áramátvételi árakról szóló vita határozza meg a terveket). Dél-‐Koreában is felülvizsgálják az atomerőművi terveket, itt idén júniusban a 23 rektorból tíz állt (némelyik csak a szokásos felülvizsgálatok miatt), Japánban a fukusimai baleset után leállított 50 rektorból 14-‐nél jelezték az üzemeltetők, hogy újraindítanák a termelést. Az IEA prognózisa szerint 2011 és 2035 között 2584 terawattóráról 4300-‐ra nőhet a nukleáris alapú globális áramtermelés mennyisége, ami az igénynövekedéssel együtt a mostanihoz hasonló, 12 százalék körüli részarányt jelent majd. Az atomenergia terjedése ugyanakkor erősen a politikához kötődik, a növekedési várakozások olyan piacokon magasabbak, ahol „baráti” a viszony a nukleáris alapú termeléssel (többek közt az itthon is jellemző „energiabiztonsági” szempontok alapján). Az atomenergia terén Kína vezeti a bővülést, a következő évtizedekben várhatóan beépített új kapacitások nagyjából 40 százalékát itt helyezhetik üzembe. OECD-‐szinten azonban – Dél-‐ Korea nélkül számolva – várhatóan csökken majd a beépített kapacitás, a prognózis szerint mintegy 20 gigawattal.
3 Fülöp Sándor (2011): Hiányos a paksi bővítés előkészítése. A jövő nemzedékek országgyűlési biztosának állásfoglalása a paksi atomerőmű bővítésére irányuló kormányzati előterjesztés tárgyában. Interneten: http://jno.hu/hu/?doc=af-‐jno-‐128-‐2010 (Letöltve: 2013.12.20.). 4 IEA (2013): World Energy Outlook 2013. IEA: 186.
5 | Intézet a Demokratikus Alternatíváért A magyarországi áramfogyasztás – a globális trendekhez igazodva – csökkent az elmúlt években, tavaly például a rendszerirányító Mavir Zrt. adatai alapján több mint egy százalékkal. Bár egyes vélemények idén már némi növekedéssel számolnak, a prognózisok szerint komolyabb felfutásra, legalábbis a következő években nem kell számítani. A régióban sem egyértelmű az atomenergia helyzete, illetve még inkább: az orosz atomenergia kizárólagossága 5 . Bulgáriában a japán-‐amerikai Westinghouse-‐szal tárgyalnak a kozloduji atomerőmű harmadik reaktorának építéséről (itt két blokk kevesebb mint 2 ezer milliárd forintba kerülhet kivitelezői, illetve amerikai és japán banki forrásokból), egy korábbi döntést azonban semmissé tettek, ennek értelmében az itthon is befutónak vélt Roszatom épített volna új atomerőművet az országban. Romániában kínai kivitelezőt választottak az évtizedek óta félkész cernavodai blokkok befejezésére – azonban e fejlesztésből is kiszálltak a nemzetközi cégek, mondván: nincs garancia a megtérülésre. Csehországban a CEZ állította le nukleáris fejlesztéseit a bizonytalanságok és az állami támogatás nélkül aligha elérhető megtérülési mutatók miatt. Megéri-‐e az atomenergia? Mindezek alapján felmerül a kérdés, hogy Magyarországon megéri-‐e az atomerőmű bővítése. A válasz a mostani ismeretek szerint egyértelmű nem. Az itthoni energiarendszer – egyelőre legalábbis – nem nélkülözheti az nukleáris áramot, a környezetvédelmi és hitvitákon túl azonban fontos leszögezni, hogy az áramigények alakulásán, illetve a politikai környezeten kívül a megtérülési mutatók mentén érdemes vizsgálni a paksi bővítés kérdését. Gyakori érv, hogy az atomerőmű – jelenleg – az egyik legolcsóbb áramtermelő Magyarországon, hiszen 12-‐ 13 forintért más módon nem lehet villamosenergiát előállítani. Mindez azonban semmit sem mond arról, hogy a 3–4 ezer milliárd forintból épülő új blokkok mennyiért termelik majd az áramot, hiszen itt már – ellentétben a rendszerváltás előtti elszámolásokkal – a megtérülést is figyelembe kell venni, bárki állja is a költségeket. A feltételezett beruházási összeg kamatterhe több száz milliárd forintra rúgna, amelynek kitermelése egészen biztosan nem menne a mostani árszinten, még a mostani dupláját váró prognózis is túlzottan alulbecsültnek tűnik (figyelembe véve az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. korábbi árbevétel-‐adatait). A Corvinus Egyetemen működő, Kaderják Péter volt 5 Napi Gazdaság (2013): Bizonytalanságok terhelik a régiós atomfejlesztéseket. 2013. december 16.: 19.
A BKV lehet a magyar energetika jövőképe? | 6 energiahivatali elnök vezette Regionális Energetikai Kutatóközpont (REKK) 750 esetet figyelembe vevő modellszámítása szerint egy reális, 10 százalékos nyereségelvárás és kilowattóránként 27 forintos termelői áramár mellett a projekt 2080-‐ra 109 milliárd forint veszteséggel zárul, ennek elkerülése érdekében hosszú távon 32-‐33 forintos áramárra lenne szükség (ami a mostani szint több mint kétszerese). A különbséget az államnak, vagyis az áramfogyasztóknak kellene „összeadnia”, a REKK szerint kilowattóránként 8–9 forint értékben (ez az elmúlt évek átlagos árszintjének mintegy 30 százalékos emelését jelentené). Nagy-‐Britanniában hasonló megoldással éltek, ott nagyjából 31 forintnak megfelelő összegre egészítik ki az átvételi árat. Az biztosnak látszik, hogy sem az orosz Roszatom – amely korábban arról is beszélt, hogy akár a teljes projektet megfinanszírozná –, sem az MVM, sem az állam, sem egyéb finanszírozó (már ha akad ilyen) nem bocsát rendelkezésre ekkora összeget megfelelő megtérülés nélkül. Az pedig szintén bizonyosra vehető, hogy akármilyen mértékben is vállalja magára az állam a finanszírozás terheit, a következő évtizedekben nem sok támogatás jut majd a zöld fejlesztésekre, hiszen azok – legalábbis egyelőre – a megtérülést segítő dotáció nélkül nehezen állnak meg. A PM elemzése szerint Paks 2 „pénzszivattyúként” funkcionálna, ami minden megújulós és energiahatékonyságot növelő programtól venné el a forrásokat – a párhuzam vélhetően megáll a négyes metró finanszírozása és a BKV Zrt. járműparkjának minősége között. Ha a példa sarkítottnak is tűnik, arra egészen biztosan nem született még megnyugtató válasz, hogy miként képzeli el a kormány a magyar energetika pénzügyi jövőjét. Népszerű álláspont a megújuló és az atomenergia szembeállítása, ami ilyen formában csak részlegesen igaz, hiszen mind a nukleáris, mind a megújulók kvázi kibocsátás-‐semleges energiatermelési módnak tekinthetők, a pénzszűke és a nemzetközi cégek óvatos beruházási politikája azonban mindenképpen átgondolásra érdemessé teszi, hogy mekkora kiszorító hatása lehet a paksi bővítésnek más, klímapolitikai szempontból hasznosabb (és minden szempontból jobb megtérülést ígérő) befektetések szempontjából. Az, hogy Magyarország jelentős áramexportőri szerepbe kerüljön, a jelenlegi helyzet alapján meglehetősen illuzórikus célnak tűnik. Sem a piaci helyzet, sem a várható paksi árak nem támasztják alá, hogy megfelelő – vagy bármilyen – nyereségtartalommal lehetne értékesíteni az új blokkokban termelt áramot, akár csak a környező országok piacain is (hiszen ezen
7 | Intézet a Demokratikus Alternatíváért országokban is éppen azért húzódnak vagy állnak le a fejlesztések, mert az államok és a befektetők sem látják garantáltnak az új atomerőművek versenyképességét. Ki jár jól a bővítéssel? Egyes vélemények szerint elsősorban a mostani kormány és holdudvara lehet a legnagyobb haszonélvezője a bővítésnek – de nem kerülhető meg az orosz-‐magyar kapcsolat sem. Elméletben ugyan öt pályázóval lehet számolni a majdani tendernél, általános vélemény, hogy az orosz Roszatom lehet a befutó. Az orosz állami energiacégek – a Roszatom mellett természetesen és elsősorban a Gazprom – már most is túlzottan nagy befolyással rendelkezik a magyar energiaellátás és így gyakorlatilag a teljes gazdaság felett. A rezsicsökkentés kampánytémává emelése is arra mutatott rá, hogy a magyar kormány sokkal jobban kitett az orosz hatalmi játszmáknak, mint például az uniós véleményeknek: a 2015-‐ben lejáró gázbeszerzési szerződés és a paksi bővítés, illetve az MVM-‐portfólió gáznagykereskedővel és -‐tárolóval való kibővítése, illetve az MFB Zrt.-‐hez kerülő stratégiai tároló6 – és a sokszor semmitmondó nyilatkozatok sorok közötti olvasása – arra utal, hogy a mostaninál is nagyobb befolyásra törekszik Oroszország az itthoni gazdaságban, amihez kiválóan asszisztál a magyar kabinet. A paksi bővítés legnagyobb veszélye éppen az, hogy a rövid távú – akár hatalmi, akár pénzügyi – kormányérdekek miatt visszafordíthatatlanul és a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben függővé válik Magyarország az orosz fél irányában. Ennek természetesen lehetnek pozitív(abb) vonatkozásai is, hiszen egy Déli Áramlat gázvezetékhez kapcsolódó tárolóközponti szerep, egy esetlegesen a korábbinál kedvezőbb végeredmény a gázbeszerzési árképleteknél kézzel foghatóan – de csak rövid távon – pozitív egyenleget eredményezhet. A paksi bővítéshez szükséges pénzt azonban az orosz fél sem adja ingyen, a Roszatom nemzetközi gyakorlatában többféle megoldás is ismert, a teljes finanszírozástól a csak kivitelező szerepig, a forráshiány miatt azonban itthon az előbbihez állhat majd közelebb a majdani végeredmény – a fedezet pedig éppen az MVM, illetve tárolói lehetnek. „Önmagában az is érdekes, hogy a jelek szerint még későbbre csúszik a paksi tender, a miniszter ugyanis legutóbb az év végére vagy a jövő év elejére tette kiírását (volt már szó ez év elejéről, második
6 A GVH engedélyezte, hogy az MFB Zrt. közvetlen egyedüli irányítást szerezzen az MMBF Földgáztároló Zrt. felett. Bővebben: GVH (2013): Irányításszerzést engedélyezett a GVH. 2013.12.20. Interneten: http://www.gvh.hu/gvh/alpha?do=2&st=1&pg=11&m5_doc=8512 (Letöltve: 2013.12.23.).
A BKV lehet a magyar energetika jövőképe? | 8 feléről). Sietségre a már említett tényezők alapján nincs ok, az azonban bizonyosan jelent valamit, hogy már legalább harmadik alkalommal csúszik arrébb a nagyívű pályázat. Vélhetően azért van erre szükség, mert már a csomagokat állítják össze, a rezsicsökkentési kampány azonban új téteket igényel, így elképzelhető, hogy az oroszok Paks mellett néhány – a szakadékba taszítás után olcsón – az MVM-‐be akvirált gáz-‐ és áramszolgáltatót is kapnak majd” – írtuk az IDEA májusi blogbejegyzésében, a kérdés pedig azóta csak aktuálisabbá vált, akkor is – sőt, még inkább – ha versenyeztetés nélkül lesz az oroszoké a két blokk építése. A lassanként a csőd szélére kerülő energiaszolgáltatók MVM-‐be olvasztásával egy, a mostaninál is vonzóbb portfólióban szerezhetne tulajdonrészt Oroszország (és közben közvetlenül megállna az az érvelés is, hogy mind Paks 2-‐t, mint a nagykereskedőt állami tulajdonban kell tartani). A Főgáz Zrt. RWE-‐tulajdonú többségi részvénycsomagjának 41 milliárd forintos megvásárlása csak az első lépés volt a szakértők szerint legalábbis kétes gazdasági racionalitással alátámasztott állami tranzakciók sorában, a kormányzati „ígéretek” szerint a következő időszakban jó néhány hasonló ügyletre lehet számítani – erre utal az is, hogy az MVM hitelkeretei reorganizációjába és kibővítésébe kezdett legutóbbi közgyűlésén7. Külön kockázati tényezőként jelenik meg az energiafüggőség kérdése, hiszen az orosz kivitelezővel kötött szerződés alapján az üzemanyag-‐beszerzés sem lesz független Oroszországtól. Mivel a magyar energiaigények jelentős részét – legalábbis gáz-‐ és nukleáris oldalon – már most is a keletről érkező szállítások elégítik ki, ezen arány további növelése éppen szembe megy a kormányzati kommunikációban megjelenő függetlenedési törekvésekkel. ***
7 Vg.hu (2013): Bevásárolhatja magát az MVM a Főgázba és a Panrusgázba. Interneten: http://www.vg.hu/vallalatok/energia/bevasarolhatja-‐magat-‐az-‐mvm-‐a-‐fogazba-‐es-‐a-‐panrusgazba-‐418221 (Letöltve: 2013.12.23.).
9 | Intézet a Demokratikus Alternatíváért A jelenleginél szélesebb nyilvánosságot és az elmúlt években jelentősen átalakult globális viszonyokra alkalmazott új számításokat igényel a paksi atomerőmű bővítése, az európai és magyarországi ár-‐, illetve fogyasztási viszonyok mellett ugyanis megkérdőjelezhető a több ezer milliárd forint értékű beruházás gazdaságossága vagy a sokat emlegetett olcsó atomenergia lehetősége. Az orosz befolyást és ezzel az energiafüggőséget tovább növelő várható kimenetel mellett a legfontosabb kérdés, hogy mennyiben befolyásolja a következő évtizedek energetikai fejlesztéseit az, ha minden lehetséges és még rendelkezésre sem álló állami forrás egy kevéssé alátámasztott szükségességű projektbe áramlik, háttérbe szorítva mind az energiahatékonysági és -‐takarékossági programokat, mind a megújuló energetikai fejlesztéseket.
A BKV lehet a magyar energetika jövőképe? | 10
