HU
HU
HU
EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2011.1.31. COM(2011) 31 végleges
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK Megújuló energia: A 2020-ra szóló célkitűzés teljesítése terén tett előrehaladás
SEC(2011) 129 végleges SEC(2011) 130 végleges SEC(2011) 131 végleges
HU
HU
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK Megújuló energia: A 2020-ra szóló célkitűzés teljesítése terén tett előrehaladás 1.
BEVEZETÉS
A megújuló energia alapvető szerepet játszik az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállásban, és az EU energiastratégiájának is központi eleme. Az európai ipar világviszonylatban élen jár a megújuló energiaforrásokat hasznosító technológiák fejlesztése terén: az ágazat jelenleg 1,5 millió főt foglalkoztat, 2020-ra pedig akár további 3 millió munkahely létesülhet1. A megújuló energia térnyerésével továbbá számos energiaforrásnak – elsősorban az EU saját energiaforrásainak – a hasznosítása is fejlődésnek indulhat. Az EU megújulóenergia-politikája viszonylag rövid múltra tekint vissza, hiszen az 1997-es fehér könyv elfogadásától datálódik. Kettős igény hívta életre: az energiaágazat szén-dioxidmentesítésének szükségessége és az EU-n kívüli, politikai szempontból instabil régiókból származó fosszilisenergia-importtól való növekvő függőség problémájának kezelése. Az energiapolitika fókusza az eltelt időszakban többször is módosult: először a villamosenergiaés a közlekedési ágazatot érintő indikatív célok kitűzésével, később átfogó jogszabályi keretre épülő, jogilag kötelező erejű irányszámok meghatározásával, az utóbbi időben pedig az európai energia-infrastruktúrát érintő politikai irányváltással kívánta előmozdítani a megújuló energia térnyerését. A megújuló energiáról szóló új irányelv erős és stabil szabályozási keretet biztosít a megújuló energia fejlesztéséhez Európában. Azáltal, hogy a 2010. december 5-i határidőre valamennyi tagállam átültette az irányelvet, továbbá, hogy elfogadásra kerültek a megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervek, sikerült lefektetni a megújuló energiával kapcsolatos határozott uniós fellépés alapjait. A „Energia 2020” elnevezésű bizottsági stratégia2 bemutatja, hogy az infrastruktúrával és az innovációval foglalkozó uniós szakpolitikák miként támogatják a megújulóenergia-ágazat fejlődését, és eközben hogyan gondoskodnak arról, hogy a megújuló energiaforrások és az azokat hasznosító technológiák minél előbb gazdaságilag versenyképessé váljanak, és ily módon hozzájáruljanak a megújuló energia térnyeréséhez és ezáltal célkitűzéseink megvalósulásához. Mivel azonban fiatal, még fejlődési szakaszban álló iparágról van szó, az elkövetkezendő években megoldásokat kell találni ezekre a komoly kihívásokra, csakúgy, mint a finanszírozással kapcsolatos kérdésekre. E közlemény áttekintést nyújt az európai megújulóenergia-iparról, a 2020-ig várható fejleményekről, és válaszokat keres az ágazat előtt álló jelentős kihívásokra. A közlemény alapjául szolgáló háttérinformációk három jelentés formájában láttak napvilágot: az első a megújuló energia területén nyújtott európai és nemzeti finanszírozásról, a második a megújuló energiával kapcsolatos legújabb fejleményekről és a bioüzemanyagok, illetve más megújuló üzemanyagok használatának a közlekedési ágazatban való előmozdításáról, a harmadik pedig a bioüzemanyagok, illetve más megújuló üzemanyagok fenntarthatósági rendszerének ellenőrzésére szolgáló módszer (a tömegmérleg-rendszer) működésének értékeléséről készült. 1 2
HU
A Bizottság (ECOFYS) EmployRES című tanulmánya a foglalkoztatásra gyakorolt bruttó hatásokról. COM(2010) 639/3 – Energia 2020: A versenyképes, fenntartható és biztonságos energiaellátás és felhasználás stratégiája.
2
HU
A három jelentéssel és e közleménnyel a Bizottság a vonatkozó uniós jogszabályokban meghatározott jelentéstételi kötelezettségeinek tesz eleget3. 2.
A 20%-OS CÉLKITŰZÉS TELJESÍTÉSE
A megújuló energia terén végbemenő fejlődés hajtóerejét 2008 előtt jogilag nem kötelező erejű célkitűzéseket tartalmazó, laza szabályozási keret képezte. A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiáról szóló irányelv4 és a bioüzemanyagokról szóló irányelv5 olyan tájékoztató jelleggel meghatározott nemzeti célértékeket rögzített, amelyek teljesítése révén az EU-ban a villamos energia előállításán belül a megújuló energiaforrásokból származó energia aránya 2010-re 21%-ra nőne6, a benzin- és dízelüzemanyagok 5,75%-át pedig 2010-ig megújuló energiaforrásokkal váltanák ki. Az e közleményhez mellékelt időközi jelentésből az derül ki, hogy várhatóan e célkitűzések egyike sem teljesül, noha – az alábbi táblázat szerint – mindkét ágazatban növekedés ment végbe: A megújuló energia terén ágazati szinten és összességében végbement növekedés az EUban7
18% 16% 14% 12%
Villamos áram Közlekedés
10%
Fűtés
8%
Megújuló energiaforrások összesen
6% 4% 2% 0% 2001
3
4 5 6 7
HU
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
(2009, 2010 lineáris becslések)
SEC xx A megújuló forrásokból származó energia fejlesztése terén elért haladás és a közlekedési ágazatban a bioüzemanyagok, illetve más megújuló üzemanyagok használatának műszaki értékelése. A Bizottság által a 2001/77/EK irányelv 3. cikkével és a 2003/30/EK irányelv 4. cikkének (2) bekezdésével összhangban készített jelentés; SEC xx Áttekintés a megújuló energiaforrások fejlesztésének európai és nemzeti szintű finanszírozásáról. A Bizottság által a 2009/28/EK irányelv 23. cikkének (7) bekezdésével összhangban készített jelentés; SEC xx Bizottsági jelentés a bioüzemanyagokra, illetve más megújuló üzemanyagokra vonatkozó fenntarthatósági kritériumok teljesülésének ellenőrzésére szolgáló módszer (a tömegmérleg-rendszer) működésének értékeléséről. A Bizottság által a 2009/28/EK irányelv 18. cikkének (2) bekezdésével összhangban készített jelentés. A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról szóló, 2001. szeptember 27-i 2001/77/EK irányelv. A közlekedési ágazatban a bio-üzemanyagok, illetve más megújuló üzemanyagok használatának előmozdításáról szóló, 2003. május 8-i 2003/30/EK irányelv. A 2001/77/EK irányelv mellékletében 22% szerepel, de az újabb tagállamok csatlakozása nyomán ez az érték 21%-ra módosult. Az ábrában szereplő értékek azt mutatják, hogy a három energiafogyasztó ágazaton, valamint a végső energiafogyasztáson belül mekkora a megújuló energiaforrásból előállított energia aránya.
3
HU
A villamosenergia-termelést tekintve a megújuló energiaforrásokból származó energia arányára vonatkozóan 2010-re elérendő célkitűzést előreláthatólag csupán néhány tagállam – Dánia, Írország, Lengyelország, Litvánia, Magyarország és Németország – teljesíti, a közlekedési ágazat tekintetében pedig várhatóan csak Ausztria, Finnország, Hollandia, Lengyelország, Málta, Németország, Románia, Spanyolország és Svédország éri el a megújuló energiára vonatkozó célkitűzését. A közösen megállapított célok elérése irányában tett nem kielégítő előrehaladás, valamint azon sürgető igény, hogy ne csupán néhány, hanem az összes tagállamban sikerüljön ösztönözni a megújuló energia térnyerését, irányváltást hozott a szakpolitikai megközelítésben, amit a megújuló energiáról szóló irányelv8 2009-es elfogadása jelzett. Az új irányelv az energiafogyasztás egészére, így a fűtésre és a hűtésre is kiterjed, és indikatív helyett immár jogilag kötelező erejű célkitűzéseket rögzít, köztük azt, hogy az EU-ban a megújuló energia részarányának 2020-ig 20%-ra kell emelkednie. Emellett a megújuló energia terén végbemenő fejlődés ösztönzése érdekében a korábbiaknál sokkal szigorúbb rendelkezéseket rögzít: a tagállamok számára például jogszabályi követelményben írja elő a megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési terv elkészítését, a tervezési rendszerek megreformálását és a villamosenergia-hálózatok fejlesztését. Az infrastruktúraprioritásokról szóló bizottsági közlemény is felhívta arra a figyelmet, hogy a tervezési rendszereket (az elővigyázatosság elvének szem előtt tartása és a környezeti hatások enyhítése mellett) javítani kell. További erőfeszítésekre van szükség mind a megújuló energiához kapcsolódó infrastruktúra, mind általában az energia-infrastruktúra fejlesztése terén. A tagállamok által készített tervek áttekintése után elmondható, hogy az új megközelítés kedvező hatásai már kezdenek jelentkezni. Az átfogó és jogilag kötelező szabályozási keret döntő hatással volt az EU által kitűzött ambiciózus célkitűzések teljesítése irányában a megújulóenergia-ágazatban elért fejlődésre9. Az elmúlt időszakban végbement komoly növekedés eredményeképpen az energiatermelést érintően 2009-ben végrehajtott beruházások 62%-a megújuló energiához kapcsolódott. Gyorsabb növekedési ütem A tagállami előrejelzések szerint a megújuló energia terén mostantól 2020-ig gyorsabb növekedés valósul meg, mint a korábbi években. A tagállamok csaknem fele (Ausztria, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Dánia, Németország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Litvánia, Málta, Hollandia, Szlovénia és Svédország) a tervek szerint túlteljesíti célkitűzéseit, és az így keletkezett többletet más tagállamoknak át tudja adni. Két tagállam (Olaszország és Luxemburg) esetében a célkitűzés teljesítéséhez szükséges megújuló energia egy kis része várhatóan „importból” származik, azaz többlettel rendelkező tagállamokból vagy harmadik országokból történő statisztikai átruházás formájában valósul meg (az ezzel kapcsolatos részleteket a közleményhez mellékelt időközi jelentés tartalmazza). Amennyiben
8 9
HU
A megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK irányelv. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervek elérhetők a Bizottság átláthatósági platformján: http://ec.europa.eu/energy/renewables/transparency_platform/action_plan_en.htm. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervekkel kapcsolatosan e közleményben szereplő adatok forrása (kivéve, ha azt külön jelezzük) a következő jelentés: Renewable Energy Projections as Published in the National Renewable Energy Action Plans of the European Member States, ECN/EEA-jelentés.
4
HU
a termelésre vonatkozó mindezen előrejelzések teljesülnek, az EU-ban a megújuló energia részaránya 2020-ban meghaladja a 20%-ot. A tervek az energiahatékonyságot illetően is jelentős információforrásul szolgálnak. Az EU energiafogyasztása az előrejelzések szerint 2020-ban a 2005-ös szint 95%-át fogja kitenni. Nemzeti szinten az energiafogyasztásnak a 2005-ös szinthez képesti alakulására vonatkozó becslések változatos képet mutatnak: Ciprus, Litvánia és Málta esetében 20%-os növekedés, míg Németország esetében 14%-os, az Egyesült Királyság esetében pedig 9%-os csökkenés várható. Ha a tagállamokat együttesen vizsgáljuk, akkor az energiafogyasztást tekintve a megújuló energia aránya előreláthatólag több mint megkétszereződik, azaz a 2005-ös 103 Mtoe-ról 2020-ra 217 Mtoe-re nő (bruttó végső energiafogyasztás). A várakozások szerint a növekedés 45%-a a villamosenergia-ágazatban, 37%-a a fűtés, 18%-a pedig a közlekedés terén valósul meg. Az e három ágazatban az EU-ban végbemenő fejleményeket az alábbi táblázat szemlélteti10. A megújuló energiaforrás alapú energiafogyasztás várható növekedésének mértékéből 27% a szélenergiának tudható be (amely arányait tekintve a biomasszát követi a sorban), és ennek kétharmadát szárazföldi, egyharmadát tengeri szélerőművek adják. Ez a fejlődés keresletet generál majd az európai szélturbinagyártók és a kapcsolódó iparágak tekintetében. A napenergia-ipar szintén növekedni fog, különösen a fotovoltaika vonatkozásában. Más olyan technológiák terén, amelyek jelenleg kis mértékben vannak jelen, még erőteljesebb fejlődés várható. Az európai ipar szereplőinek tehát készen kell állniuk a növekvő igények kielégítésére. A megújuló energiaforrások térnyerése a villamos energián belül az EU-ban
600000
Árapály-, hullám-, tengeráram-energia Geotermikus villamos energia Napenergiából nyert villamos energia Biomasszából nyert villamos energia Szél
400000
Víz
1400000 1200000
GWh
1000000 800000
200000 0 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019 2020
Több villamos áram
10
HU
A megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervek előzetes értékelése alapján.
5
HU
A tagállami tervek alapján a megújuló energia részaránya 2020-ra a villamosenergiaösszetételen belül 37% lesz. A megújuló energiaforrásból előállított villamos energia térnyerése számos területre kihat. Először is egyértelmű, hogy fel kell gyorsítani a villamosenergia-hálózat korszerűsítését. Az energia-infrastruktúráról szóló közlemény rámutatott, hogy sürgős intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy a hálózat alkalmassá váljon megújuló energiaforrásokból előállított nagy mennyiségű villamos energia befogadására, ami elősegíti majd a hálózat kiegyensúlyozottabbá és rugalmasabbá válását és a megosztott villamosenergia-termelést. A villamosenergia-rendszereket össze kell egymással kapcsolni és rugalmasabbá kell tenni, emellett az infrastruktúra fejlesztésére és megerősítésére, és ezen belül az intelligens hálózati rendszertechnológiák alkalmazására is szükség van11. A hálózati infrastruktúrát érintő egyik legnagyobb kihívás az Európa északi tengerei kínálta potenciál, elsősorban a szélenergia kiaknázása és a rendszerbe való bekapcsolása, amihez mind a tengeri, mind a szárazföldi villamosenergia-hálózaton fejlesztéseket kell megvalósítani. Az „Energia 2020” stratégia rávilágított arra, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia térnyerése milyen hatást gyakorol a villamosenergia-piac egészére. A villamos energia előállításának sokféle, rugalmas, tagoltabb formái egészen más jellegű szabályokat követelnek meg a hálózat- és a piactervezés tekintetében, mint a hagyományos, centralizált villamosenergia-források. A megújuló energiát oly módon kell az energiapiacba integrálni, hogy az egyes energiaforrások kiaknázása ott történjen, ahol ez gazdasági és környezeti szempontból a legkedvezőbb. Nem szabad figyelmen kívül hagyni olyan szempontokat, mint a felhasználási központok távolsága, a hálózatot érintő, kapcsolódó igények, valamint a társadalmi elfogadottsággal és a munkahelyteremtéssel kapcsolatos kérdések. A támogatási rendszereket idővel mindenképpen úgy kell átalakítani, hogy azok a legjobb gyakorlati megoldások alapján működjenek, hogy így elkerülhető legyen a piaci helyzet torzulása és ne merüljenek fel túlzott költségek. Fűtés és hűtés A következő ábra a fűtési és hűtési ágazat tekintetében az elkövetkező évtizedben várható fejlődést szemlélteti. Az uralkodó technológia továbbra is a biomassza hasznosítása, hiszen ez teszi ki a 2020-ig megvalósuló növekedés 50%-át (a biomasszából előállított energia felét a fűtési ágazatban, egyharmadát a közlekedésben, a fennmaradó részt pedig a villamosenergiaágazatban hasznosítják majd).
11
HU
COM(2020) 677: Energiainfrastruktúra-prioritások 2010-ig és azt követően – Az integrált európai energiahálózat programterve.
6
HU
A megújuló energiaforrások térnyerése a hűtési és fűtési ágazatban az EU-ban
Geotermikus hő
120000
Napenergia
100000
ktoe
80000
Hőszivattyúk
60000
Biomasszából nyert hő
40000 20000 0 2010
2011 2012
2013
2014
2015 2016
2017
2018 2019
2020
Mivel a legtöbb tagállamban hiányzott a megfelelő támogatási keret, a fűtési ágazatban korábban csupán szerény mértékű piaci növekedés következett be. Ez azonban az elkövetkezendő években egészen biztosan változni fog, hiszen a megújuló energiára vonatkozó új szabályozási keret immár a fűtésre és a hűtésre is kiterjed. A tagállamok már megtették az előkészületeket támogatási rendszereik és betáplálási tarifarendszereik, illetve a fűtési ágazatban alkalmazott egyéb eszközeik módosítása érdekében. Változásokra és beruházásokra számíthatunk tehát Európában a pelletiparban, a biomassza-bojlerek technológiája, az együttégetési eljárást alkalmazó erőmű-technológia és a bioüzemanyagok finomítása terén. Közlekedés A tervek azt is ismertetik, hogy a tagállamok miként tervezik megvalósítani azon célkitűzést, hogy a közlekedéssel összefüggő energiafelhasználást tekintve a megújuló energia aránya elérje a 10%-ot. A mostantól 2020-ig tartó időszakban a legfőbb energiaforrást az első generációs bioüzemanyagok jelentik majd. A bioüzemanyagok tekintetében Európa alkalmazza a világon a legszigorúbb fenntarthatósági kritériumokat, és a Bizottság már iránymutatásokat is közzétett ezek 2010 júniusától való alkalmazására vonatkozóan12. A fenntarthatósági kritériumok teljesülésének ellenőrzésére szolgáló (tömegmérleg-rendszer néven ismert) módszer működésének értékelését az e közleményhez mellékelt, ezzel foglalkozó jelentés tartalmazza13. 2020-ban az előrejelzések szerint a második generációs bioüzemanyagok és az elektromos meghajtású járművek csekély mértékben járulnak hozzá a célkitűzések teljesüléséhez. 12
COM (2010) A Bizottság közleménye a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók európai uniós fenntarthatósági rendszerének gyakorlati végrehajtásáról és a bioüzemanyagokra vonatkozó számítási szabályokról. 13 SEC xx Bizottsági jelentés a bioüzemanyagokra, illetve más megújuló üzemanyagokra vonatkozó fenntarthatósági kritériumok teljesülésének ellenőrzésére szolgáló módszer (a tömegmérleg-rendszer) működésének értékeléséről. A Bizottság által a 2009/28/EK irányelv 18. cikkének (2) bekezdésével összhangban készített jelentés.
HU
7
HU
A megújuló energiaforrások térnyerése a közlekedésben az EU 27-ben 35000
Hidrogén
30000
Egyéb folyékony bioenergiahordozók Villamos áram a közlekedésben Bioetanol
ktoe
25000 20000
Biodízel
15000 10000 5000 0 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019 2020
Forrás: A megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervek alapján a Bizottság által készített elemzés.
Ahhoz, hogy a 2020-as célkitűzések mind gazdaságilag, mind az erőforrások szempontjából hatékony módon valósuljanak meg, és elő lehessen készíteni a terepet ahhoz, hogy 2020 után a megújuló energia sokkal jelentősebb arányt képviseljen, az EU-nak további beruházásokat kell végrehajtania a megújuló energiát érintő korszerű technológiák területén, és továbbra is törekednie kell a tengeri szélenergia, a fotovoltaikus napenergia, az elektromos autók és a második generációs bioüzemanyagok költségeinek csökkentésére. Az európai stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv)14 és más hasonló kutatási programok célja a megújuló energiával kapcsolatos, szélesebb körű környezetvédelmi előnyökkel járó projektek kialakítását célzó, mindenki számára előnyös megoldások előmozdítása. A jelenlegi technológiáknak a 2020-as célkitűzések megvalósítása érdekében való tömeges alkalmazása, valamint az energiaszektor széndioxid-mentessé tételét szolgáló korszerű technológiák kifejlesztése és alkalmazása komoly erőfeszítést és jelentős beruházásokat igényel. Éppen ezért alapvető fontosságú, hogy a megújuló energia területén nyújtott finanszírozás stabil és kiszámítható gazdasági környezetben történjen. A műszaki és szabályozási szempontokon túl a tagállamoknak, a régióknak és a városoknak egyaránt növelniük kell a készségek, ismeretek és kapacitások fokozására irányuló erőfeszítéseiket, elsősorban az érintett igazgatási szervek és ügynökségek keretében (amilyen például az EU Polgármesterek Szövetsége), hiszen így biztosítható a szükséges irányítás a megújuló energiával kapcsolatos programok és projektek eredményes megvalósításához.
14
HU
COM(2007)723: Európai stratégiai energiatechnológiai terv.
8
HU
3.
A
BERUHÁZÁSOKAT ÉRINTŐ LEMARADÁS FELSZÁMOLÁSA: HATÉKONYABB ÉS ÖSSZEHANGOLTABB FINANSZÍROZÁS A MEGÚJULÓ ENERGIA TERÉN
Az infrastruktúra-prioritásokról szóló bizottsági közlemény szerint az EU energiapolitikai céljainak eléréséhez a 2020-ig hátralévő időszakban több mint 1000 milliárd EUR értékű európai beruházásra lesz szükség. Ennek mintegy felét az elavult villamosenergia-termelési kapacitás helyettesítésére, vagy új kapacitásba való beruházásokra kell fordítani. Amint az az EU új energiastratégiájában is szerepel15, a megújuló villamos energiába való beruházásoknak elsőbbséget kell élvezniük, hiszen az a cél, hogy ezek a 2009-es szintnél nagyobb arányt képviseljenek (a 2009-ben megépült új erőművek termelőkapacitásuk 62%-ban hasznosítottak megújuló energiaforrásokat). A Bizottság által készített további elemzések arra engednek következtetni, hogy miközben a megújuló energiába irányuló tőkebefektetések jelenleg 35 milliárd EUR-t tesznek ki, ezt 70 milliárd EUR-ra kellene növekedni ahhoz, hogy a kitűzött célok teljesüljenek16. A beruházásokat csakúgy, mint jelenleg, a jövőben is döntő részben magánforrásokból kellene finanszírozni, azaz a számlát végső soron az energiafogyasztók állnák. A megújuló energiába való beruházások ösztönzésének fontosságát a 2009-es globális pénzügyi válság nyomán széles körben elismerték: az Egyesült Államokban, Kínában és szerte az EU-ban több milliárdos ösztönző csomagokat fogadtak el a „tiszta technológiák” előmozdítására17. Az Egyesült Államokban, Kínában és Ázsia más országaiban e területen végbement fejlődés azt bizonyítja, hogy a megújuló energiát az innováció, az energiabiztonság és az alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás szempontjából világszerte kiemelt fontosságú területként kezelik. Ahogyan az az EU energiastratégiájában18 is szerepel, Európa előtt most az a kihívás áll, hogy továbbra is vezető szerepet töltsön be az ágazatban és előmozdítsa annak fejlődését egy olyan időszakban, amikor a kormányoknak kiadáscsökkentő intézkedéseket kell megvalósítaniuk. Azok az éghajlat-politikai eszközök – köztük az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere –, amelyek „beárazzák” a szén-dioxid-kibocsátást annak érdekében, hogy 2020-ig az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása az 1990-es szinthez viszonyítva 20%-kal csökkenjen, fontos szerepet játszanak a megújuló energia előmozdításában. Szintén sok a tennivaló a bonyolult engedélyezési és tervezési eljárások egyszerűsítése, és a megújuló forrásokból előállított villamos energia térnyerését korlátozó, nem költségjellegű akadályok megszüntetése terén: csupán azzal, ha a tervezési rendszerek – természetesen a hatályos környezetvédelmi jogszabályok betartása mellett – átláthatóbbá és gyorsabbá válnak, elő lehet segíteni a megújuló energia térnyerését19. Ha a berendezéseket megfelelően képzett
15 16
17 18 19
HU
COM(2010) 639/3 – Energia 2020: A versenyképes, fenntartható és biztonságos energiaellátás és felhasználás stratégiája, 6. o. ECOFYS, Ernst & Young, Fraunhofer ISI, TU Bécs, 2010. A teljes összegen belül a villamos energiát érintő beruházások legalább 310 és 370 milliárd EUR-t tesznek ki. Ez a szám összhangban van a COM(2010) 677 közlemény keretében készült elemzés eredményével. Európai gazdaságélénkítési terv: http://ec.europa.eu/energy/eepr/index_en.htm. COM(2010) 639/3 – Energia 2020: A versenyképes, fenntartható és biztonságos energiaellátás és felhasználás stratégiája. Lásd: ECORYS: Assessment of non-cost barriers to renewable energy growth in EU Member States, http://ec.europa.eu/energy/renewables/studies/renewables_en.htm.
9
HU
szakemberek helyezik üzembe és a fogyasztók több információhoz jutnak, szintén elősegítheti a megújuló energia térnyerését20. A jelenlegi fiskális megszorítások mellett ugyanakkor sokat kell tennünk azért is, hogy a megújuló energiára szánt összegek felhasználása minél költséghatékonyabb legyen. A finanszírozási eszközök nemzeti és európai uniós szintű hatékony kiválasztása és koordinációja e tekintetben egyaránt fontos. Azt, hogy a megújuló energia fejlesztésére irányuló egyes projektek támogatása milyen pénzügyi eszköz révén történjen, az adott technológia és az adott projekt fejlettségi foka határozza meg21. Ezen pénzügyi eszközök között említhetjük a támogatásokat, a hiteleket, a hitelgaranciákat, a részvényalapokat, a betáplálási tarifákat, a felárakat, kvótarendszereket, a tanúsítási rendszereket, az adójellegű ösztönzőket és a pályázatokat. Megfelelő körülmények között ezek mindegyike szerephez juthat anélkül, hogy befolyásolná a piaci versenyt. Az ilyen eszközök segítségével enyhíteni lehet a projektekhez kapcsolódó különböző műszaki, kivitelezési és szabályozási kockázatokat, alkalmazásuk pedig elsősorban az adott projekt, illetve technológia előrehaladottságától függ. A kutatásifejlesztési tevékenység finanszírozása például általában úgy történik, hogy a projekt tőkeköltségeinek jelentős hányadát támogatásokból állják, hiszen a költségek mértéke és a technológiával kapcsolatos bizonytalanságok miatt a magánszektor számára túlságosan nagy kockázattal jár, ha egyedül kell finanszírozni az ilyen projekteket. A támogatások azután is hasznosak lehetnek, miután egy technológia már szélesebb körben alkalmazásra került, ilyenkor demonstrációs projektek finanszírozására van ugyanis szükség; végül amint a technológia szinte teljesen megszilárdult, a kockázati tőke is szerephez jut. Az eddigi folyamatok eredményei máris láthatók: a szélenergia-termelés költségei a 2006-ot megelőző 9 év során 20%-kal, a fotovoltaikus napenergia előállításáé pedig 57%-kal csökkentek22. A szélenergia esetében az alacsony működési költségek nyomán a piaci árak is egyre csökkentek (ez a bekapcsolási sorrend, azaz a merit order hatása). Ez valamennyi villamosenergia-fogyasztó számára költségmegtakarítást jelent, ami pedig jelentős mértékben kompenzálhatja a támogatási programok nyomán felmerülő többletköltségeket. Ha egy adott technológia alkalmazásra kész, ám még nem versenyképes, a támogatás a tőkeköltségek helyett inkább a működési költségekre irányul. Az érintettek e téren is számos eszköz közül választhatnak a körülményektől függően. Függetlenül attól, hogy milyen eszköz kerül alkalmazásra, fontos, hogy a támogatási szintek módosítása kiszámítható és átlátható módon történjen: így elkerülhető, hogy a beruházások a politikai döntések függvényében leálljanak, majd újrainduljanak, illetve a feltételeket a politika utólag módosítsa (ahogyan az a közelmúltban a fotovoltaikus energia egyes piacain történt), és a megújuló energiaforrások árának esése nyomán módosításokat lehet végrehajtani, elkerülendő a túlzott tőkemegtérülést. Fontos megjegyezni, hogy a működési támogatásokat általában nem adókból finanszírozzák, hanem az energiafogyasztók állják. Az energiaágazat fejlesztésének költségeit számos tényező befolyásolja, köztük a technológia költségei, a kőolaj és a földgáz ára, a technológiai fejlődés, a hálózati és a szállítási költségek, valamint az igazgatási akadályok. Azonban tekintettel arra, hogy az egységes európai energiapiac továbbra is szétaprózodott, az infrastruktúra hagyományos jellegű és a fosszilis
20 21
22
HU
Lásd: ECORYS: Assessment of non-cost barriers to renewable energy growth in EU Member States, http://ec.europa.eu/energy/renewables/studies/renewables_en.htm. A részletekért lásd: „Support schemes for renewable electricity in the EU (Az Európai Bizottság közgazdasági tanulmányai, 408. szám, 2010. április) és Financing Renewable energy in the European Energy market, (ECOFYS et al, 2010. október). EWEA: „The economics of wind energy” és EPIA: „Set for 2020”.
10
HU
tüzelőanyagokra a többi energiaforrásnál négyszer több támogatás jut23, a megújuló energiaforrások ma is gyakran drágábbak a hagyományos energiaforrásoknál. Ez a helyzet orvoslásra szorul, és további erőfeszítések révén kell ösztönözni a tagállamokat a megújuló energiával kapcsolatos célkitűzések teljesítésére. A megújuló energia terén mindaddig szükség lesz a támogatásokra, amíg a kellő piaci feltételek ki nem alakulnak és a jelenlegi akadályokat nem sikerül felszámolni. Egyértelmű, hogy a megújuló energiával kapcsolatos pénzügyi támogatásokat csak akkor lehet lépésről lépésre felszámolni, ha a megújuló energia költségei tovább csökkennek, a piaci működés elégtelenségeit sikerül korrigálni és a piacon megfelelő versenyfeltételek alakulnak ki. Tagállami támogatási rendszerek Noha az európai uniós finanszírozás is szerephez jut, a megújuló energiával kapcsolatos támogatások túlnyomó részben nemzeti forrásokból származnak. Az alábbi táblázat azt szemlélteti, hogy az egyes tagállamok milyen eszközök révén nyújtanak pénzügyi támogatást az ágazat számára. A táblázatot áttekintve elmondható, hogy általában több eszköz együttes alkalmazása a megfelelő megoldás, hiszen a különböző technológiák – kiforrottságuk, a felhasználók száma és piac tekintetében – eltérő helyzetben vannak. Az eszközök kiválasztásának szabályait azonban egyértelműen rögzíteni kell; ennek hiánya félreértésekhez vezethet és a befektetők számára negatív következményekkel járhat. A körülmények változásával ugyanis valamennyi ágazatban, de különösen a villamosenergiaszektorban jelentős mértékben átalakultak a támogatási eszközök. A termelési költségek esésével az árak csökkentek. A különféle technológiák – amint elérték a szükséges fejlettségi fokot – beépültek a kvóta- vagy ártámogatási rendszerekbe. A technológiákhoz kötődő kockázatok csökkenése nyomán nőnek a termelők által viselendő kockázatok, hiszen már piaci árat alkalmaznak (és bekapcsolódtak a piacba) és betáplálási tarifa helyett felár formájában jutnak támogatáshoz. Alapvető fontosságú, hogy ezeket a költségeket ne a költségvetések viseljék, azaz ne az adófizetők, hanem a fogyasztók állják, mert így elkerülhető, hogy a fejlődés a költségvetés mozgásterének függvényében leálljon, majd újrainduljon (az ezzel kapcsolatos további részleteket a témával foglalkozó bizottsági szolgálati munkadokumentum tartalmazza). A villamos energia, a fűtés és a közlekedés (bioüzemanyagok) terén alkalmazott tagállami támogatási eszközök.
Betáplálási tarifa
BE
BG
CY
CZ
DE
x
x
x
x
x
x
Villamos energia
Felár
23
HU
AT
x
Kvótakötelezettség
x
Beruházási támogatás
x
Adómentesség
x
DK
x
EE
ES
x
x
x
x
FI
FR
GR
HU
IE
IT
LT
LU
LV
MT
x
x
x
x
x
x
x
x
x
NL
x x
PT
RO
SE
x
x
x
x
x
x
x
x x
SK
UK
x x
x x
x
SI
x
x x
x
PL
x
x
x
x
x x
x x
x
Az IEA nemrégiben végzett becslései szerint a fosszilis tüzelőanyagokra jutó támogatások világszinten 312 milliárd USD-t tesznek ki (http://www.worldenergyoutlook.org/subsidies.asp), és a legfrissebb (2004-es) adatok szerint az EU–15 által a fosszilis tüzelőanyagokra fordított támogatások 21,7 milliárd EUR-t tesznek ki, szemben a megújuló energiára szánt 5,3 milliárd EUR-ral (EEA Technical report 1/2004).
11
HU
Fűtés
Adójellegű ösztönzők
x
Beruházási támogatás
x
x
Adómentesség
x
x
Közlekedés
Adójellegű ösztönzők
x
x
x
x
Adómentesség
x
x x
x
x
x
x
x x
Kvótakötelezettség
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x x
x
x
x
x x
x
x
x x
x
x
x
x x
x
x
x
x
x
x
x
x
x
x x
x
x
x
x
x
x
x
x
x x
x
x x
Néhány tagállamban – az energiaágazat korszerűsítése keretében – olyan magánfinanszírozási mechanizmusokat hoztak létre, amelyek egyrészről tőkét képesek vonzani, másrészről növelik a megújuló energiával kapcsolatos projektek helyi szintű elfogadottságát (ezáltal hozzájárulnak olyan egyéb akadályok leküzdéséhez, mint a tervezési engedélyek megszerzése). Ennek leggyakoribb eszköze a „helyi felelősségvállalás”, ami azt jelenti, hogy a helyi közösségek pénzügyi szempontból kiveszik részüket egy adott projekt beruházási költségeiből, és ezért cserébe olcsóbban jutnak villamos áramhoz vagy részesülnek a projekt nyereségéből24. A helyi köz-magán társulások létrehozása hatékony eszközt jelent a projektköltségek csökkentésére és a projektek társadalmi elfogadottságának növelésére, és egyúttal hozzájárul a helyi és a regionális társadalmi-gazdasági fejlődéshez. Az előzőekben felvázolt reformok akkor eredményesek, ha a befektetők világos irányítási stratégia alapján tervezik meg azokat. A hirtelen változások károsak, és veszélyeztetik a megújuló energiára vonatkozó beruházási stratégiákat. Az ilyen helyzeteket el kell kerülni, hiszen megingatják a befektetői bizalmat és aláássák a célkitűzések megvalósítására irányuló erőfeszítéseket. Különösen a támogatási programok visszamenőleges hatályú módosításától tanácsos tartózkodni, mert kedvezőtlen hatása megingatja a befektetők bizalmát. A Bizottság már több tagállam esetében kifejezésre juttatta aggodalmát a legújabb fejleményekkel kapcsolatosan, és a jövőben is szorosan figyelemmel kíséri a kérdést, és szükség esetén további európai uniós szintű fellépésre tesz javaslatot. Együttműködési mechanizmusok Az előzőekben bemutatott változások javítják az eszközök hatékonyságát, ám további erőfeszítésekre van szükség. A tagállamok többsége elsősorban nemzeti források segítségével, saját erőből próbálta meg teljesíteni 2020-ra vonatkozó célkitűzéseit, és nem törekedett arra, hogy költségeit az egységes piac más részein, olcsóbb forrásokból való energiafejlesztés révén csökkentse. A Bizottság által készített elemzés25 becslései szerint évente akár 10 milliárd EUR megtakarítást lehetne elérni akkor, ha a tagállamok a megújuló energiára az egységes európai piac, és nem pedig az egyes nemzeti piacok viszonylatában kezelendő áruként tekintenének. Mindezek alapján egyértelmű, hogy piaci integráció, és
24 25
HU
A haszonmegosztási mechanizmusokról bővebb információt a RESHARE jelentés tartalmaz, amely elérhető a www.reshare.nu oldalon. SEC xx Áttekintés a megújuló energiaforrások fejlesztésének európai és nemzeti szintű finanszírozásáról. A Bizottság által a 2009/28/EK irányelv 23. cikkének (7) bekezdésével összhangban készített jelentés.
12
HU
különösen a betáplálási felárak alkalmazása felé való haladás túlságosan lassú, szétaprózódott és megerősítésre szorul. Az EU új energiastratégiája is rámutat, hogy ahhoz, hogy a megújuló energia kereskedelme könnyebbé és európai szintűvé váljon, a nemzeti szintű támogatási programokat jobban egymáshoz kell közelíteni26. Az összehangolás felgyorsítására való felhívás nem új keletű, és azt jelzi, hogy el kell kezdeni a felkészülést az európai villamosenergia-piacon való működésre, ahol a villamos áram több mint egyharmada megújuló energiaforrásból származik majd. Egyes esetekben, például a tengeri szélerőművek fejlesztése során magától értetődő, hogy integrált stratégiára van szükség. Ezzel kapcsolatban az érintett tagállamok és a Bizottság konkrét lépéseket is tesz: nemrégiben került aláírásra az északi tengeri országok tengeri szélerőmű-hálózati kezdeményezésének létrehozásáról szóló egyetértési megállapodás. Az ezzel kapcsolatos fejleményeket a Bizottság szorosan figyelemmel kíséri, és 2012-ben jelentést készít a tengeri szélerőművek és hálózataik fejlődéséről. A Bizottság továbbá vizsgálja többek között a DESERTEC és a földközi-tengeri napenergia-terv keretében megvalósuló megújulóenergia-import paramétereit. Az említett prioritáson túl ki kell dolgozni az energiaágazat költséghatékony módon történő működtetését szolgáló közép- és hosszú távú európai uniós stratégiát. A megújuló energia energiapiacba való integrálásának egyik első lépése az irányelv által meghatározott új együttműködési mechanizmusok kialakítása.
26
HU
COM(2010) 639/3 – Energia 2020: A versenyképes, fenntartható és biztonságos energiaellátás és felhasználás stratégiája, 10. o.
13
HU
A megújuló energiáról szóló irányelvben szereplő „együttműködési mechanizmusok” A megújuló energiáról szóló irányelv olyan „együttműködési mechanizmusokról” rendelkezik, amelyek a tagállamok számára lehetővé teszik a megújuló energiaforrások fejlesztése terén való együttműködést. Az alábbiak tartoznak ezek közé:
– „Statisztikai átruházás”: egy olyan tagállam, amely a megújuló forrásból származó energiából többlettel rendelkezik, azt statisztikai szempontból véve „eladja” egy olyan tagállamnak, amelyben a megújuló energiaforrások ára magasabb. Az első tagállam bevételhez jut, amely legalább az energia előállításának költségeit fedezi, a másik pedig az alacsony költség mellett megvásárolt energiát figyelembe veheti célértéke teljesítésekor. – „Közös projektek”: a tagállamok egyikében folyó, megújuló energiával kapcsolatos új projekthez egy másik tagállam társfinanszírozást nyújthat, és az elállított energiát a két tagállam statisztikai módszerrel elosztja egymás között. Az ilyen jellegű együttműködés is kölcsönös előnyökkel jár és költségmegtakarítást tesz lehetővé. Közös projekt egy tagállam és egy harmadik állam között is megvalósulhat, feltéve, hogy az előállított villamos energiát az EU-ba importálják (pl. Észak-Afrikából). – „Közös támogatási rendszerek”: két vagy több tagállam úgy határoz, hogy a megújuló forrásból származó energia előmozdítását célzó támogatási rendszereit részben vagy egészben összehangolja, ezáltal az egységes piac hatályát az energia területére is kiterjeszti, és az előállított energiát az egyes tagállamok által biztosított pénzügyi támogatás arányában osztja fel. Ezen mechanizmusok alkalmazása hozzájárulhat ahhoz, hogy a megújuló forrásból származó energiatermelés előmozdítása ne nemzeti, hanem európai szinten történjen, és ezáltal ahhoz, hogy Európa hatékonyan megvalósíthassa megújuló energiával kapcsolatos célkitűzéseit. A kereskedelem, a közös projektek és a közös támogatási rendszerek továbbá egyértelmű lépéseket jelentenek az irányba, hogy a megújuló energia területe beépüljön az európai energiapiacba.
A megújuló energiáról szóló új irányelvben szereplő együttműködési mechanizmusokat a tagállamok a megújuló energiaforrások közös kiaknázásának, együttes finanszírozásának, és a támogatási rendszerek egyesítésének vagy összehangolásának nyomon követése céljából alakították ki. Amint az egységes energiapiac és vele együtt az egyenlő versenyfeltételek megteremtődnek, és a megújuló energia termelői méltányos feltételek mellett tudnak versenyezni, a tagállamok számára várhatóan könnyebb lesz a megújuló energia európai szintű előmozdítása, és az energiaforrások kiaknázása hatékonyabban történhet, hiszen az Unión belül azon tagállamokban kerülhet rá sor, ahol ez gazdasági szempontból a legelőnyösebb. A Bizottság által létrehozott azon fórumok és projektek, amelyek célja támogatni a tagállamokat az együttműködési mechanizmusok kialakításában27, a nemzeti támogatási rendszerek egyéb aspektusainak és reformjainak összehangolására is alkalmasak. Megvalósulhatnak továbbá olyan kezdeményezések, amelyek célja a támogatások technológiai alapon való felosztása, éves felülvizsgálati időpontok rögzítése, költségszámítási módszerek/mutatók kidolgozása, a technológiák életképesebbé válásával a betáplálási tarifák koherensebb módon történő betáplálási felárakká való alakítása, valamint a regionális szintű közös támogatási rendszerek kialakítása. Ez utóbbira már jelenleg is találunk példát: Norvégia és Svédország ugyanis nemrégiben állapodott meg egy közös környezetbarát tanúsítási rendszerről. A mechanizmusok továbbá a harmadik országokban történő megújulóenergiafejlesztés támogatására is lehetőséget kínálnak. Ily módon tehát valódi előrehaladást képesek előidézni az európai támogatási rendszerek egymáshoz közelítése terén, ez pedig lehetővé teszi az egységes piaccal való nagyobb összhangot.
27
HU
Ezek közé tartozik a megújuló energiáról szóló irányelv végrehajtását szolgáló összehangolt cselekvés, a tagállamok által működtetett „International feed in cooperation group”, valamint az „Intelligens energia Európának” program keretében futó számos projekt.
14
HU
A Bizottság az irányelv 2014-re tervezett felülvizsgálata fényében értékelni fogja a támogatási rendszerek és az együttműködési mechanizmusok tényleges működését. Iránymutatásokat fog kidolgozni továbbá a reformok összehangoltabb megvalósítása, az együttműködési mechanizmusok kidolgozásának elősegítése és a dél-mediterrán országokban való megújulóenergia-fejlesztés előkészítése céljából. Mindezen lépések nyomán lehetőség nyílik a tagállamokban folyó reformokkal kapcsolatos tapasztalatcserére, és elkerülhető lesz a támogatások terén folyó verseny. Fűtési ágazat A fűtési ágazatban a tagállamok által nyújtott beruházási támogatások főként a háztartásokban alkalmazható, kisméretű, termikus vagy fotovoltaikus napenergiaberendezésekre irányulnak. Tekintettel a háztartási készülékek terén az elmúlt években végbement árcsökkenésre, itt az ideje, hogy a tagállamok a háztartási fogyasztók esetében a pénzügyi ösztönzőket szabályozási megoldásokkal váltsák fel. A megújuló energiáról szóló irányelv 13. cikkének (4) bekezdése például arról rendelkezik, hogy az építési szabályokban és törvényekben a tagállamoknak elő kell írniuk a megújuló energiaforrásból előállított energia minimálisan felhasználandó szintjét: ez kedvezően hat a növekedésre és jelentős megtakarításokhoz vezet, méghozzá szabályozási és nem pénzügyi eszközök révén28. A kisméretű fűtőrendszerek támogatása – helyi jellegéből adódóan – lehetőséget nyújthat a helyben hozzáférhető energiaforrások, például a biomassza, a napenergia vagy a geotermikus hő kihasználására. A tagállamok többségében még csak most kezdik vizsgálni a megújuló energiaforrásokat hasznosító nagyméretű fűtőberendezések kérdését, részben azért, mert az csak most vált az európai szabályozási keret (azaz a 20%-os célkitűzés) részévé. Az infrastruktúraprioritásokról szóló bizottsági közlemény26 szerint elsőként a távfűtési hálózatok fejlesztését kell ösztönözni minden olyan nagyobb agglomerációban, ahol a helyi vagy a regionális körülmények ezt indokolják. A Bizottság folyamatosan értékelni fogja e terület alakulását. Európai uniós szinten – az erőteljes politikai támogatás, valamint a szakpolitikai és jogszabályi keretek megléte ellenére – a megújuló energia támogatása viszonylag alacsony mértékű. A 2007–2009 közötti időszakban a megújuló energiára szánt támogatás 9,8 milliárd EUR (azaz évente 3,26 milliárd EUR) volt, amelynek túlnyomó részét az Európai Beruházási Bank által nyújtott kölcsönök tették ki. A megújuló energiával kapcsolatos projektek közvetlen finanszírozására szolgáló, közvetlenül a Bizottság által alkalmazott uniós eszközöket (az európai gazdaságélénkítő csomag, a technológiai fejlesztési és demonstrációs tevékenység, az európai stratégiai energiatechnológiai terv), a tagállamokkal közösen kezelt eszközöket (a strukturális alapok és a Kohéziós Alap), valamint a más intézményekkel (EBRD, EBB) együttesen kezelt eszközöket egyaránt felül fogják vizsgálni az Európai Unió következő – a 2014 utáni uniós kiadásokra vonatkozó – pénzügyi tervének tervezése során29. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a megújuló energia előmozdítása iránti politikai elkötelezettséget megfelelő finanszírozási forrásokkal kell alátámasztani. A Bizottság meg fogja vizsgálni annak lehetőségét, hogy uniós és nemzeti támogatások révén hogyan lehetne a magántőkét a helyi, regionális vagy európai szinten megvalósítandó, európai érdekű energiaprojektekbe vonzani. 28 29
HU
Lásd: SEC(2008)85-2 – Az energiaügyi és éghajlat-változási intézkedéscsomagot kísérő bizottsági hatásvizsgálat melléklete, 122. o. Lásd: COM(2010) 700 végleges.
15
HU
További erőfeszítéseket kell tenni a megújuló energiáról szóló irányelvben szereplő együttműködési mechanizmusok népszerűsítésére, és ezáltal a regionális együttműködés fokozására és a nemzeti támogatási rendszerek összehangolt reformjainak elindítására. A megújuló energiával kapcsolatos jelentős új uniós pénzügyi forrás a kibocsátáskereskedelmi (2003/87/EK) irányelvvel létrehozott „NER 300 program”, amelyből a szén-dioxid-leválasztással és -tárolással, valamint innovatív megújuló energiaforrások kereskedelmi méretű hasznosításával kapcsolatos demonstrációs projekteket fognak támogatni, és célja, hogy legalább 34, megújuló energiával kapcsolatos innovatív projekthez nyújtson társfinanszírozást. A program (az iparágból és a tagállamoktól származó források kiegészítésére) mintegy 4,5 milliárd EUR összegben biztosít társfinanszírozást30. A Bizottság a NER 300 program keretében 2010 novemberében közzétette az első ajánlattételi felhívást, amelynek során 200 millió kibocsátási egység kerül kiosztásra31. A Bizottság továbbá javaslatot kíván előterjeszteni az energiaadóról szóló irányelv32 felülvizsgálatára. Egyértelmű, hogy ahhoz, hogy az EU a lehető legalacsonyabb költségek mellett tudja teljesíteni a 2020-ra vonatkozó célkitűzéseket, a megújuló energia területén nyújtott tagállami és európai finanszírozás esetében egyaránt javítani kell a jelenlegi szabályozási kereteket. 4.
KÖVETKEZTETÉS
Az európai megújulóenergia-ipar a 2008-as évet megelőző évtizedben korlátozott mértékben és szétaprózódott módon fejlődött, mivel az európai uniós szabályozási keret korlátozott volt. Az EU, miután felismerte, hogy a megújuló energia mindenképpen központi szerepet fog játszani az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállásban, átfogó és szilárd jogi keretet teremtett. A következő feladat az, hogy az így létrejött szakpolitika immár nemzeti szinten végrehajtásra kerüljön, azaz konkrét intézkedésekben öltsön testet. Az irányelv végrehajtása és a nemzeti tervek bemutatása biztató jelei a fejlődésnek, és továbbra is ezen az úton kell haladnunk. A jelenlegi helyzetben, amelyet makrogazdasági instabilitás és költségvetési konszolidáció jellemez, fontos, hogy a megújuló energia finanszírozására olyan, a növekedést ösztönző kiadásként tekintsük, amely a jövőben sokszorosan meg fog térülni. Ugyanilyen fontos a finanszírozás minőségének biztosítása, azaz a leginkább eredményes és költséghatékony finanszírozási eszközök alkalmazása. Csakúgy, mint az energia-infrastruktúra esetében, a megújuló forrásból származó energiatermelés felgyorsítása és az egységes piacba történő integrálása érdekében is európai szintű cselekvésre van szükség. Nemzeti szinten a finanszírozási eszközök módosítását oly módon kell végezni, hogy az a befektetők körében ne eredményezzen bizonytalanságot, és figyelembe kell venni a többi tagállam szakpolitikáját, hiszen így biztosítható a ténylegesen európai piac kialakításához
30 31 32
HU
Lásd: 2010/670/EU bizottsági határozat (HL L 290., 2010.11.6., 39. o.). HL C., 2010.11.9., 4. o., további információk: http://ec.europa.eu/clima/funding/ner300/index_en.htm A Tanács 2003/96/EK irányelve (2003. október 27.) az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről (HL L 283., 2003.10.31., 51. o.). A legutóbb a 2004/74/EK és a 2004/75/EK irányelvvel (HL L 157., 2004.4.30., 87. és 100. o.) módosított irányelv.
16
HU
szükséges egységes megközelítés. A Bizottság tevőlegesen elő fogja segíteni – a tagállami együttműködésre vonatkozóan a megújuló energiáról szóló irányelvben rögzített új keretek között – a tagállami együttműködést, és ösztönözni fogja a megújuló energiának az egységes piacba történő integrálását. Európai szinten fontos, hogy az uniós támogatások a megújuló forrásból származó energia költséghatékony előmozdítására és a technikai segítségnyújtásra irányuljanak, és eközben gondoskodni kell az ágazatba irányuló tőkebefektetések költségének csökkentését szolgáló leghatékonyabb eszközök alkalmazásáról, többek között az Európai Befektetési Bankkal (EIB) együttműködésben. A Bizottság ezért felkéri a tagállamokat arra, hogy • hajtsák végre a megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési terveiket; • a hatályos környezetvédelmi jogszabályok betartása mellett egyszerűsítsék infrastruktúratervezési eljárásaikat és törekedjenek a legjobb gyakorlatok alkalmazására; • a megújuló energia arányának növelése érdekében érjenek el gyorsabb előrehaladást a villamosenergia-hálózat fejlesztése terén; • alakítsanak ki együttműködési mechanizmusokat és kezdjék el a megújuló energiának az európai energiapiacba való integrálását; • biztosítsák, hogy a hatályos nemzeti szintű támogatási programok módosításai stabilitást garantáljanak a befektetők számára, és tartózkodjanak a visszamenőleges hatályú módosításoktól. Az ez irányú erőfeszítések támogatására a Bizottság továbbra is együtt fog működni a tagállamokkal az irányelv végrehajtása érdekében, áttekinti és javítja a megújuló energiával kapcsolatos projektek európai uniós finanszírozásának hatékonyságát és elősegíti a nemzeti támogatási programok egymáshoz közelítését, hogy ily módon biztosítsa a lehető legjobb feltételeket a megújuló energia fejlesztéséhez Európában.
HU
17
HU
