EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2016.7.29. COM(2016) 464 final
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK A tagállamok által tett előrelépés az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjének elérése terén
HU
HU
Tartalomjegyzék 1.
Bevezetés...................................................................................................................... 3
2.
Mi az a költségoptimalizáltság? ................................................................................... 4
3.
Jogi háttér ..................................................................................................................... 5
4.
A nemzeti költséghatékonysági számítások áttekintése ............................................... 6
5.
Haladás a költségoptimalizáltság felé .......................................................................... 8
5.1.
Új épületek ................................................................................................................... 9
5.2.
Meglévő épületek / jelentős felújítások........................................................................ 9
5.3.
Épületelemek lecserélése ........................................................................................... 10
5.4.
Az eltérések csökkentését célzó tervek ...................................................................... 11
6.
Következtetések ......................................................................................................... 11
2
1.
BEVEZETÉS
Ez a jelentés a tagállamok által az új és a meglévő épületek, valamint az épületelemek energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjének elérése terén tett haladásról nyújt áttekintést. A Bizottság az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv (a továbbiakban: az irányelv)1 5. cikkének (4) bekezdésében és 23. cikkében említett, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak szóló jelentésre vonatkozó kötelezettségét teljesíti ezzel. A jelentés tájékoztatásként szolgál az irányelv folyamatban lévő felülvizsgálatához, amely az energiaunióra irányuló keretstratégia2 cselekvési pontjainak egyike. Az épületek központi szerepet játszanak az uniós energiahatékonysági politikában. A végső energiafogyasztásnak közel 40 %-áért3, a kibocsátott üvegházhatású gázoknak pedig 36 %áért a házak, irodák, üzletek és egyéb épületek a felelősek. Az európai épületállomány energiahatékonyságának fokozása alapvetően fontos a kibocsátáscsökkentésre és az energiahatékonyságra vonatkozóan az EU által 2020-ig teljesítendő célok eléréséhez. Az energiahatékonyság javítása elő fogja segíteni továbbá a 2020–2030-as időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretben4, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervében5 lefektetett hosszú távú célok megvalósítását. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv a legjelentősebb az épületek energiahatékonyságának fokozását célozó uniós szintű jogalkotási eszközök közül. A korábbi 2002/91/EK irányelv6 értelmében a tagállamoknak meg kellett határozniuk az új és a meglévő épületek energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelményeket. Ezen követelmények meghatározása azonban nem volt egységes az Unión belül. Az energiahatékonyságra vonatkozó különféle követelmények optimalizált szintjeinek meghatározásakor több tagállam nem értékelte ki a költségekhez viszonyított energiamegtakarítási potenciált. A költségoptimalizált szintek kiszámításának elmaradása miatt a költséghatékony energiamegtakarítási potenciál nem vált egyértelműen ismertté. Nehézkes volt továbbá annak határokon átnyúló összehasonlítása is, hogyan haladtak e téren a tagállamok. Ez a nemzeti és regionális megközelítések sokféleségének, valamint az alkalmazott paraméterek és módszerek különbségeinek tudható be. Ezért az uniós jogalkotók úgy döntöttek, hogy az energiahatékonyságra vonatkozó követelmények költségoptimalizált szintjének kiszámításához a lakó- (különálló családi házak és lakások), és a nem lakáscélú (irodák, oktatási épületek, kórházak stb.), meglévő és új épületeket egyaránt lefedő teljesítményértékelési mechanizmust hoznak létre. Ez a teljesítményértékelési mechanizmus jelzi, hogy a tagállamok mely pontokon határoznak meg a költségoptimalizáltnál alacsonyabb szintű hatékonysági követelményeket, amelyek azt jelentik, hogy a nemzeti épületállományokban kihasználatlan költséghatékony energiamegtakarítási potenciál marad. A teljesítményértékelési mechanizmus kidolgozása olyan általános módszertani kereten alapul, amely lehetővé teszi a különféle hatékonysági intézkedések, a megújuló 1 2
4 5
6
HL L 153., 2011.6.18., 13. o. COM(2015) 80 final. 2010-ben. Lásd: „Energia-, közlekedés- és környezeti mutatók”, 2012. évi kiadás, Európai Bizottság. E becsült érték magában foglalja a háztartások és a szolgáltatási ágazatok végső energiafogyasztását. Megjegyezendő, hogy ezáltal tartalmazza például a berendezések villamosenergia-fogyasztását, az ipari épületek energiafogyasztását azonban nem. COM/2014/015 final. COM(2011)112. A 2050. évre kitűzött cél elérése érdekében a lakossági és a szolgáltatói ágazat együttes szén-dioxid-kibocsátását 88–91 %-kal kell csökkenteni (az 1990. évi szintekhez képest). HL L 1, 2003.1.4., 65. o.
3
energiaforrásokat magukba foglaló intézkedések, valamint az ezen intézkedésekből álló kombinációk összehasonlítását. A módszer a primerenergia-hatékonyságon és a költségeken alapul, az épületek becsült élettartam figyelembevétele mellett. A módszer lehetővé teszi a Bizottság számára a tagállamok által a hatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek elérése terén elért haladás mérését. A tagállamok által az irányelv költségoptimalizálásra és minimális energiahatékonysági követelményekre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtása terén elért haladást figyelembe vették az infrastruktúrák, a köz- és lakóépületek energiahatékonyságára elkülönített európai strukturális és beruházási alapok hatálya alatti előfeltételek kiértékelésekor is. Az Európai Beruházási Bank is a költségoptimalizált referenciamutatókat alkalmazza az épületfelújítási és -korszerűsítési projektekbe és programokba való befektetések várható hatékonyságának felmérésére. Az itt következő szakaszok magyarázatot adnak a módszertani keretről, a jogi háttérről és a követelményekről, valamint a tagállamok által az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek elérése terén elért haladásról. 2.
MI AZ A KÖLTSÉGOPTIMALIZÁLTSÁG?
A költségoptimalizált szint meghatározása az irányelv 2. cikkének 14. bekezdésében szerepel. A (kWh/m2 mértékegység szerinti primerenergia-mennyiségben7 kifejezett) energiahatékonyság azon szintje, amely egy épület becsült gazdasági élettartama (azaz lakóépületek esetében 30 év, nem lakáscélú épületek esetében 20 év) folyamán a legalacsonyabb költséget eredményezi. A (mindenkori nettó értékben kifejezett) költségszámítások magukba foglalják az energiahatékonysági és a megújuló energiával kapcsolatos intézkedésekbe való beruházások költségeit, a karbantartási és üzemeltetési költségeket az energiaköltségeket, az előállított energiából származó bevételeket, valamint az ártalmatlanítási költségeket (azaz az épület élettartamának végén bekövetkező bontás költségeit). A költségoptimalizálási módszertani keret konvencionális költség-haszon elemzési kereten alapul. Nem veszi tekintetbe az összes olyan külső tényezőt, amely befolyásolhatja az épülethasználati életciklus költségszámításait. A költségoptimalizálási módszertani keret ugyancsak figyelmen kívül hagyja azt a pozitív hatást, amelyet az energiahatékonyságra és a megújuló energiaforrásoknak az épületekbe való integrálására áldozott befektetések a társadalomra gyakorolnak. Ilyen lehet például a munkahelyek és a javak megteremtése, a fokozott termelékenység, az épülethasználók jobb egészsége, valamint az épületek értéke. Mivel a módszertan az energiahatékonyság számos előnyét figyelmen kívül hagyja, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy a költségoptimalizált szinteknél magasabb követelményeket határoznak meg. A költségoptimalizálási módszertani keretre olyan eszközként kell tekinteni, amely az épületek tekintetében hozzásegíti a tagállamokat az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények meghatározásához, valamint azoknak a piaci változások és a műszaki haladás tekintetbe vételével való folyamatos felülvizsgálatához. Az energiahatékonysági intézkedések, a megújuló energiaforrásokat magukba foglaló intézkedések, valamint az ezen intézkedésekből álló kombinációk összehasonlításnak alapelveit fekteti le. A primerenergia-számítás magába foglalja a helyiségfűtéshez, a hűtéshez, a szellőztetéshez, a melegvízellátáshoz és a világításhoz szükséges energia bontását. A végeredményként kapott teljes primerenergiaszükségletet nemzeti energiaátváltási együtthatók alkalmazásával számítják ki. A helyszínen előállított megújuló forrásokból származó energiát, ha van ilyen, levonják a teljes primerenergia-szükségletből. 7
4
A költségoptimalizálási módszertan, amellett, hogy megteremti a számítások kereteit, a számítási paraméterek kiválasztásában (pl. referenciaépületek, energiahatékonyság-számítási módszer, energiahatékonysági és megújuló energiával kapcsolatos intézkedések, költségek, energiaárak és diszkontráták) jelentős fokú rugalmasságot biztosít a tagállamok számára. Ezért az egyes tagállamok költségoptimalizált szintjeit nem lehet egymással közvetlenül összehasonlítani. A költségoptimalizálási módszertan alkalmazható azonban az energiahatékonyságra vonatkozó nemzeti minimumkövetelmények nemzeti teljesítménymutatójának meghatározásában, valamint azoknak a viszonylagos célszinteknek a kiértékelésében és összehasonlításában, amelyekre vonatkozóan ezeket a követelményeket tagállami szinten meghatározták. Összefoglalva, a költségoptimalizálási módszertani keret hozzájárul az új és a meglévő épületek, valamint az épületelemek (pl. falak, tető, ablakok stb.) hatékonyságára vonatkozó minimumkövetelményeknek a műszaki-gazdasági energiamegtakarítási potenciállal és az egyedi nemzeti és regionális körülményekkel összhangban való meghatározásához. Lehetővé teszi továbbá a háztartások és a befektetők számára költséghatékony hatékonysági szintek meghatározását. Ebből következően a tagállamok nem fognak túlságosan alacsony, így az energiamegtakarítások végrehajtását gátló követelményeket megállapítani. Ezenfelül az új és a meglévő épületeket, valamint az egyes épületelemek lecserélését érintő legköltséghatékonyabb energiahatékonysági és megújuló energiával kapcsolatos intézkedések és csomagok tekintetében a piac résztvevői is rendelkeznek információkkal. 3.
JOGI HÁTTÉR
A nemzeti és regionális szintű minimális energiahatékonysági követelményekre vonatkozó követelmények meghatározásának és felülvizsgálatának alapjául szolgáló költséghatékonysági szintek kiszámításáról szóló rendelkezések az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv kulcsfontosságú elemei. A 4. cikk (1) bekezdése megköveteli a tagállamoktól annak biztosítását, hogy a költségoptimalizált szintek szerinti minimumkövetelményeket határozzanak meg az épületek vagy önálló rendeltetési egységek energiahatékonyságára vonatkozóan. Az 5. cikk rögzíti a módszertani keretet, azt a kötelezettséget, amelynek értelmében a tagállamoknak a számításokat jelenteniük kell a Bizottság felé, valamint azt a kötelezettséget, amelynek értelmében a Bizottságnak a tagállamok által az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjének elérése terén tett haladásról jelentést kell tennie az Európai Parlament és a Tanács felé. A költségoptimalizált szintek elérésének érdekében meghatározandó minimumkövetelményekre vonatkozó részletes rendelkezéseket a Bizottság 244/2012/EU felhatalmazáson alapuló rendelete8 (a továbbiakban: „a rendelet”)fekteti le. A rendeletben szereplő módszertant az irányelv III. mellékletével összhangban határozták meg, és azt jogilag nem kötelező érvényű iránymutatások9 egészítik ki. A rendelet III. melléklete tartalmaz egy mintát, amelyet a tagállamok alkalmazhatnak költségoptimalizálási számításaik elkészítésére és azoknak a Bizottság részére való jelentésére. A rendelet meghatározza azokat a főbb szempontokat is, amelyekre az irányelv I. mellékletének hatálya alatti nemzeti költséghatékonysági jelentésekben ki kell térni. A nemzeti jelentésekben szerepelnie kell valamennyi használt bemeneti adatnak és feltételezésnek, valamint a nemzeti energiahatékonysági minimumkövetelmények és a számított költségoptimalizált szintek közötti különbség kiszámításának. Ideális esetben az energiahatékonysági minimumkövetelményeket a számított költségoptimalizált szinteken 8 9
HL L 81., 2012.3.21., 18. o. HL C 115., 2012.4.19., 1. o.
5
állapítják meg, és a kettő között nincs különbség, azaz eltérés. Választhatók olyan magasabban megállapított követelmények is, amely tükrözik az energiahatékonyságnak a költséghatékonysági módszertanban nem kifejeződő előnyeit is. Ha azonban eltérés áll fenn, és az energiahatékonysági minimumkövetelmények magasabbak, mint a számított költségoptimalizált szintek, akkor a tagállamoknak meg kell indokolniuk a különbséget, vagy szerepeltetniük kell egy olyan tervet, amely felvázolja annak a következő felülvizsgálatig történő csökkentését. Az irányelv 14. preambulumbekezdése arra utal, hogy jelentős eltérés fennállására lehet következtetni akkor, ha a költséghatékony szintek a hatályban lévő minimumkövetelményeknél 15 %-kal alacsonyabbak. 4.
A NEMZETI KÖLTSÉGHATÉKONYSÁGI SZÁMÍTÁSOK ÁTTEKINTÉSE
2013 második fele és 2014 során a Bizottság 27 tagállamtól összesen 30 jelentést kapott. Az Egyesült Királyság egy jelentést nyújtott be Nagy-Britanniáról és Észak-Írországról, valamint egy külön jelentést Gibraltárról. Belgium a Vallónia, a Flandria és a Brüsszel régióról különkülön jelentéseket nyújtott be. Görögország ezen jelentés keltéig nem nyújtott be költségoptimalizálási jelentést. A legtöbb tagállam az irányelv és a rendelet követelményeinek megfelelően tartotta magát a költségoptimalizált szintek kiszámításának és jelentésének költségoptimalizálási módszertani keretéhez. A nemzeti költséghatékonysági számítások részleteinek műszaki kiértékelését külső szerződéses megbízott végezte el. A számítások az Interneten10 elérhetők. Az elmaradt és a hiányos benyújtások eseteinek megfelelő utókezelését a Bizottság el fogja végezni. A költségoptimalizált szintek kiszámítása több lépésből áll, ezek a következők:
a referenciaépületek meghatározása; az energiahatékonysági és megújuló energiával kapcsolatos intézkedések beazonosítása; a primerenergia-szükséglet kiszámítása; a globális költségek kiszámítása; és a költségoptimalizált szintek, valamint, ha van ilyen, a költségoptimalizált szintek és az energiahatékonysági minimumkövetelmények közötti különbség kiszámítása.
A számítások első lépése a különálló családi házak, lakásegységek, irodaházak és egyéb nem lakáscélú, meglévő és új épületek referenciaépületeinek meghatározása volt. A referenciaépületeknek a nemzeti épületállományt kell reprezentálniuk, olyan „tipikus” épületeknek kell lenniük, amelyekre vonatkozóan a nemzeti jogszabályokban egyedi energiahatékonysági követelmények találhatók. Bizonyos tagállamokban azonban az épülettípusokra vonatkozóan rendelkezésre álló statisztikai információk szűkössége, valamint a méret, a kor, az építőanyag, a használati jelleg és az éghajlati jellemzők szerinti bontás hiánya megnehezítette a nemzeti épületállományokat teljes mértékben leíró referenciaépületek meghatározását. Az épületek energiahatékonysága nemzeti tanúsításának adatbázisai több tagállamban is pozitívan járultak hozzá a költségoptimalizálási számítások céljait szolgáló referenciaépületek robusztus készleteinek kidolgozásához. A számítások második lépése azoknak az energiahatékonysági intézkedéseknek (pl. adott Uértékkel11 jellemezhető kettős üvegezésű ablakok), megújuló energiaforrásokon alapuló intézkedéseknek (pl. napenergiával működő vízmelegítők), valamint a nagy hatékonyságú alternatív rendszereknek (pl. kapcsolt energiatermelés, távenergia-ellátó rendszerek, kondenzációs kazánok és hőszivattyúk) a beazonosítása volt, amelyeknek mindegyike kihat a referenciaépületek energiahatékonyságára. Ezeket az intézkedéseket aztán alkalmazzák a 10 11
https://ec.europa.eu/energy/en/topics/energy-efficiency/buildings. Az U-érték az építőanyagok, épületelemek stb. hőszigetelő képességének mértékegysége.
6
kiválasztott referenciaépületekre, és energiahatékonyságot és globális költséget.
kiszámítják
az
általuk
eredményezett
Az önálló energiahatékonysági és megújuló energiaforrással kapcsolatos intézkedéseket csomagokban (pl. kettős üvegezésű ablakok, kondenzációs kazán és napenergiával működő vízmelegítő) vagy variánsokban (pl. az önkéntes alapon tanúsított ökocímkés épületként való besorolás eléréséhez elérendő intézkedések csomagja) lehet kombinálni. Ezen csomagok és variánsok közül legalább egynek meg kell felelnie a közel nulla energiaigényű épületekkel szembeni, az irányelv 9. cikkének meghatározása szerint az új és esetlegesen a már meglévő épületekre is vonatkozó követelményeknek. A Bizottság úgy találta, hogy néhány tagállam több intézkedést is tekintetbe vehetett volna, különösen megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos intézkedéseket. Több megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos intézkedés tekintetbevétele alacsonyabb költségoptimalizált szintekhez vezetett volna, különösen azokban a tagállamokban, amelyekben a megújuló energiát hasznosító berendezések épületekbe való integrációjának potenciálja magasabb. A harmadik lépés CEN-szabványok12 vagy azokkal egyenértékű nemzeti számítási módszerek alapján annak kiszámítása, mekkora a különféle intézkedések, csomagok és/vagy variánsok energiahatékonysága a kiválasztott épületek tekintetében. Az energiahatékonysági számítás eredményeinek mértékegysége a hasznos alapterület négyzetméterenkénti éves primerenergiaszükséglete (azaz kWh/m2). Annak ellenőrzését, hogy megfelelnek-e a nemzeti energiahatékonysági számítási módszertanok az irányelv I. mellékletének és az EN 15603 szabvány13 A. mellékletének, a Bizottság külső szerződéses megbízott támogatásával, szolgáltatási szerződés14 megkötésével vállalta. A Bizottság úgy találta, hogy a nemzeti energiahatékonysági számítási módszertanok közül nem mindegyik veszi tekintetbe az összes olyan szempontot, amely közvetlenül vagy közvetve kihat az épületek energiahatékonyságára. Például az új technológiákhoz (pl. helyszíni szélturbinák és helyszíni kapcsolt energiatermelés), valamint a passzív megoldásokhoz (pl. természetes világítás és természetes szellőztetés) kapcsolódó intézkedéseket több nemzeti módszertan is figyelmen kívül hagyja. Következésképpen az eredményül kapott költségoptimalizált szintek a vártnál – a nemzeti energiahatékonysági számítási módszertanok teljességének függvényében – a vártnál talán magasabbak. A következő lépés a különféle intézkedések, csomagok és/vagy variánsok globális költségeinek mindenkori nettó értéken alapuló, teljesköltség-alapú megközelítés alkalmazásával való kiszámítása. Ez azt jelenti, hogy a referenciaépületen alkalmazott összes intézkedés, csomag és/vagy variáns esetében figyelembe vették mind az építés (vagy jelentős felújítás), mind pedig az azt követő használat teljes költségét. A tekintetbe vett számítási időszak a lakó- és középületek esetében 30, a nem lakáscélú épületek esetében pedig 20 év volt. A globális költségeket két különféle szempontból számítják ki: pénzügyi (azaz épülettulajdonosi és befektetői), illetve makrogazdasági (azaz társadalmi) szempontból. Pénzügyi szempontból a költségek a végfelhasználó által fizetett árakat foglalják magukba, beleértve az összes alkalmazandó adót, köztük a héát és a díjakat is. Makrogazdasági szempontból az árak nem foglalják magukba a az alkalmazandó adók, a héa, a díjak és a támogatások egyikét sem. Magába foglalja azonban az utóbbi az üvegházhatású gázok 12
13
14
Épületek energetikai teljesítőképessége. A teljes energiaigény és az energetikai minőség meghatározása, EN 15603, 2008. EN 15603:2008, Épületek energetikai teljesítőképessége. A teljes energiaigény és az energetikai minőség meghatározása,, CEN, 2008. január A szabvány A. melléklete az épületadatok összegyűjtésének módszereire utal. ENER/C3/2013-414.
7
kibocsátásának költségeit. Ezen felül a makrogazdasági szempontból alkalmazandó érzékenységi elemzésben érvényesítendő legalább két diszkontráta közül az egyiknek reálértéken kifejezve 3 %-osnak kell lennie. Pénzügyi szempontból a diszkontrátáknak a nemzeti finanszírozási környezeteket és jelzáloghitel-feltételeket kell türközniük. A karbantartási és a lecserélési költségekre vonatkozóan jelentett adatok néhány tagállamban nem voltak részletesek. Az épületüzemeltetésre és -felújításra vonatkozó adatok hiánya különösen az épületelem-felújítások és -cserélésék költségoptimalizált szintjeinek kiszámítására hatott ki. Ezért ez utóbbiakat nehezebb volt elvégezni, mint az új épületek költségoptimalizált szintjeinek kiszámítását. A számítás utolsó lépései a különálló családi házak, lakásegységek, irodaházak stb., valamint a vonatkozó épületelemek költségoptimalizált szintjeinek kiszámítása, továbbá annak az eltérésnek a felmérése, amelyet az energiahatékonysági minimumkövetelményekhez képest mutatnak. Az egyes referenciaépületekre érvényes költségoptimalizált szintek kiszámítását a rendelet I. mellékletének 6. pontja írja le részletesen. A különféle intézkedések, csomagok és/vagy variánsok globális költségeire vonatkozó eredményeket össze kell hasonlítani, majd ki kell választani a legalacsonyabbat. A költségoptimalizált szintek az egy-egy adott épületkategórián (különálló családi házak, lakásegységek, irodaházak stb.) belüli valamennyi referenciaépület költségoptimalizált energiahatékonyságának átlaga, az új és a meglévő épületeket egymástól elkülönítve tekintetbe véve. Az eredményeket a legtöbb tagállam világosan jelentette, beleértve az alkalmazott (pl. csomagokra/variánsokra, energiaárváltozásokra, diszkontrátákra vonatkozó) feltételezéseket is. A költségoptimalizált szintek kiszámítása után meghatározható a hatékonysági minimumkövetelményekhez képesti különbség, és dönteni kell arról, hogy a makrogazdasági vagy a pénzügyi szempontból válik-e nemzeti teljesítménymutató. Az energiahatékonysági követelmények és a költségoptimalizált szintek közötti eltérés az iránymutatás 7.2. pontjában bemutatottak szerint a költségoptimalizált szintek és a nemzeti építési szabályzatokban rögzített hatékonysági követelmények különbsége osztva a költségoptimalizált szinttel, százalékos arányban kifejezve. Ha a költségoptimalizált szintek és az építési szabályzatokban rögzített követelmények közötti eltérés jelentős (>15 %), akkor a tagállamoknak az irányelv 5. cikkének (3) bekezdésében és a rendelet 6. cikkének (2) bekezdésében lefektetettek szerint indoklást kell adniuk. Ha az eltérést nem lehet megindokolni, akkor tervet kell adniuk az eltérés csökkentését célzó megfelelő lépésekről. 5.
HALADÁS A KÖLTSÉGOPTIMALIZÁLTSÁG FELÉ
Az energiahatékonysági minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek megállapítása terén az egyes tagállamok által elért haladást az alábbi, az átlagos eltérést jelző grafikonok mutatják be. A pontozott vonal a 15 %-os küszöbnek felel meg, amely felett az eltérés jelentősnek tekinthető. A jelentett költségoptimalizált szintek és az energiahatékonysági minimumkövetelmények összehasonlításából levonható következtetés szerint a tagállamoknak mintegy a fele a küszöbérték 15 %-án belüli hatékonysági minimumkövetelményeket határozott meg. A költségoptimalizált szintek és az összes kategóriára (azaz az új épületekre, a jelentős felújításokra és az épületelemekre), illetve épülettípusra (azaz a különálló családi házakra, a lakásegységekre és a nem lakáscélú épületekre) érvényes minimumkövetelmények közötti eltérések átlaga a küszöbérték alatt van például Dániában, Finnországban és Spanyolországban. 8
5.1.
Új épületek
Az új épületekre vonatkozóan megállapított teljesítményi minimumkövetelmények a költségoptimalizált szintnél (összesen 27 számításból) a következő 13 esetben nem voltak 15 %-nyival magasabban: Belgium: Flandria, Belgium: Vallónia, Ciprus, Dánia, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Luxemburg, Németország, Portugália, Spanyolország és Svédország. Litvániában és Szlovéniában az átlagos eltérés igen kevéssel esett a 15 %-os küszöbérték fölé. Az Egyesült Királyság, Észtország, Franciaország, Németország és Portugália a saját adott költségoptimalizált szintjénél ambíciózusabb minimumkövetelményeket állapított meg. NEW BUILDINGS 350% 300%
Average gap (%)
250% 200% 150% 100% 50% 0%
Austria BE-Brussels BE-Flanders BE-Wallonia Bulgaria Croatia Cyprus Czech Republic Denmark Estonia Finland France Germany Greece Hungary Ireland Italy Latvia Lithuania Luxembourg Malta Netherlands Poland Portugal Romania Slovakia Slovenia Spain Sweden UK UK-Gibraltar
-50%
Átlagos eltérés az energiahatékonysági minimumkövetelmények és a költségoptimalizált szintek között: új épületek 5.2.
Meglévő épületek / jelentős felújítások
A jelentős felújjtásokra vonatkozóan megállapított teljesítményi minimumkövetelmények a költségoptimalizált szintnél (összesen 19 számításból) a következő 9 esetben nem voltak 15 %-nyival magasabban: Ciprus, Dánia, Észtország, Finnország, Magyarország, Luxemburg, Portugália, Szlovénia és Spanyolország. Litvániában a jelentős felújításokra érvényes átlagos eltérés igen kevéssel esett a 15 %-os küszöbérték fölé. Ciprus, Portugália, Szlovénia és Spanyolország pontosan költségoptimalizált, vagy annál ambíciózusabb követelményeket állapított meg.
9
EXISTING BUILDINGS / MAJOR RENOVATIONS 350% 300%
Average gap (%)
250% 200% 150% 100% 50% 0%
Austria BE-Brussels BE-Flanders BE-Wallonia Bulgaria Croatia Cyprus Czech Republic Denmark Estonia Finland France Germany Greece Hungary Ireland Italy Latvia Lithuania Luxembourg Malta Netherlands Poland Portugal Romania Slovakia Slovenia Spain Sweden UK UK-Gibraltar
-50%
Átlagos eltérés az energiahatékonysági minimumkövetelmények és a költségoptimalizált szintek között: jelentős felújítások 5.3.
Épületelemek lecserélése
A legtöbb tagállam csak bizonyos épületelemekre vonatkozóan számított ki költségoptimalizált szinteket, és nem az irányelvben és a rendeletben előírtak (falak, tető, ablakok és padlózat) mindegyikére. A megállapított teljesítményi minimumkövetelmények a költségoptimalizált szintnél (összesen 22 számításból) a következő 11 esetben nem voltak 15 %-nyival magasabban: Belgium: Flandria, Cseh Köztársaság, Dánia, Egyesült Királyság, Finnország, Málta, Németország, Olaszország, Szlovénia, Spanyolország és Svédország.
10
REPLA CEMENT OF BUILDING ELEMENTS 100%
80%
Average gap (%)
60% 40% 20%
0% -20%
Austria BE-Brussels BE-Flanders BE-Wallonia Bulgaria Croatia Cyprus Czech Republic Denmark Estonia Finland France Germany Greece Hungary Ireland Italy Latvia Lithuania Luxembourg Malta Netherlands Poland Portugal Romania Slovakia Slovenia Spain Sweden UK UK-Gibraltar
-40%
Átlagos eltérés az energiahatékonysági minimumkövetelmények és a költségoptimalizált szintek között: épületelemek lecserélése 5.4.
Az eltérések csökkentését célzó tervek
Az olyan tagállamnak, amelyeknek esetében eltérés áll fenn, azaz az általuk megállapított minimumkövetelmények a költségoptimalizált szintek felett vannak, indoklást kell adniuk arról, és benyújtott tervben kell magyarázatot adniuk az eltérés csökkentését célzó megfelelő lépésekről. A jelentett eltéréseknek körülbelül a kétharmadára vonatkozóan mutattak be csökkentést célzó tervet. Az ideális az lenne, ha a jelentések egyértelműen jeleznék az eltéréseknek az irányelvben és a rendeletben rögzített időkereten belüli áthidalását célzó konkrét lépéseket, beleértve a közel nulla energiaigényű épületekkel szembeni (2018-ig/2020ig teljesítendő) minimumkövetelményeket is. Voltak azonban olyan költségoptimalizálási jelentések, amelyekben nem szerepelt meggyőző ütemterv. Az eltérések csökkentését célzó nemzeti tervek végrehajtásának ellenőrzése túlmutat e jelentés hatályán, mert a tagállamoknak az energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelmények következő ötéves felülvizsgálatáig kell csökkenteniük az eltérést. Ez a felülvizsgálat várhatóan 2018 elején lesz esedékes. A tagállamok által 2018-ban benyújtandó új költséghatékonysági számítások alapján a Bizottság értékelni fogja, hogy az energiahatékonysági követelmények és az aktuális költségoptimalizált szintek közötti eltérés mennyiben csökkent. 6.
KÖVETKEZTETÉSEK
Görögország kivételével minden tagállam nyújtott be költségoptimalizálási számításokat. A legtöbb esetben az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv és a módszertani keretről szóló, felhatalmazáson alapuló rendelet követelményeit is teljesítették. A többi esetnek a Bizottság a megfelelő módon utánajár.
11
A költségoptimalizálási módszertani keret célja beteljesült, mivel tájékoztatásként szolgált ahhoz, hogy az energiahatékonysági minimumkövetelményekről hozott döntésekben megállapított szintek „helyesek” (azaz költséghatékonyak) legyenek. A költséghatékonysági számítások megmutatták, hogy a jelenlegi minimumkövetelmények és a költségoptimalizált szintek közötti eltérés áthidalásával elérhető, költséghatékony energiamegtakarítások potenciálja még mindig jelentős. Ez volt az első olyan alkalom, amellyel a költségoptimalizálási módszertanon alapuló, az irányelvben és a rendeletben javasolt teljesítményértékelési keretet alkalmaztak. Ez lehetővé tette a különféle energiahatékony és megújuló energiaforrásokon alapuló technológiák összehasonlítását és kombinálását. Ez a munka támogatást nyújtott a nemzeti hatóságoknak az épületekre vonatkozó reális energiahatékonysági minimumkövetelmények megállapításához, valamint a közel nulla energiaigényű épületekre vonatkozó célkitűzések15 elérésének előkészítéséhez. Végső soron az Unió egészében hozzájárult azoknak a kezdeményezéseknek a fellendítéséhez, amelyek az építőipari ágazatban rejlő műszaki és gazdasági energiamegtakarítási – az épületfelújításokra vonatkozóan az energiahatékonysági irányelv16 4. cikkében közzétett előretekintő stratégiákban is kitűzött – potenciálra irányulnak. A számításokban jobban is fel lehetett volna tárni azonban a különféle megújuló energiaforrásokban rejlő potenciált, a nemzeti épületállományokra vonatkozóan pedig jobb statisztikai információkat lehetne keresni. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv helyes végrehajtásának érdekében a Bizottság az Európai Unió működéséről szóló szerződésben kapott felhatalmazását teljes mértékben ki fogja használni. Ez magába foglalja az energiahatékonysági minimumkövetelmények költséghatékony szintjeinek a jelzett határidőkön belüli elérését, így biztosítva, hogy az Unió hosszú távú energetikai és éghajlatvédelmi célkitűzései, valamint az utóbbiak eléréshez az építőipari ágazat által nyújtott hozzájárulás teljesüljön.
15
16
A Bizottság ajánlása az új épületek körében 2020-ra a közel nulla energiaigényű épületek egyeduralkodóvá válásának biztosítása céljából a közel nulla energiaigényű épületek és a bevált gyakorlatok terjesztésére vonatkozó iránymutatásról HL L 315., 2012.11.14., 1–56. o.
12
