EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2013.8.16. COM(2013) 593 final
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK az 1234/2007/EK tanácsi rendelet méhészeti ágazatra vonatkozó intézkedéseinek végrehajtásáról
HU
HU
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK az 1234/2007/EK tanácsi rendelet méhészeti ágazatra vonatkozó intézkedéseinek végrehajtásáról 1.
BEVEZETÉS A mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló 1234/2007/EK tanácsi rendelet (egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) 1 184. cikke előírja, hogy háromévente jelentést kell benyújtani az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az említett rendelet 105. és azt követő cikkeiben meghatározott, a méhészeti ágazatra vonatkozó intézkedések végrehajtásáról. Ez a jelentés, amely a 2009–2010., 2010–2011., valamint a 2011–2012. éveket foglalja magában, ennek a kötelezettségnek tesz eleget. Ez a három év az előző hároméves méhészeti program (2008–2010) utolsó évének és a jelenlegi program (2011–2013) első két évének felel meg. Ez a Bizottság ötödik jelentése a tagállamokon belüli nemzeti méhészeti programok végrehajtásáról. A negyedik jelentést – COM(2010) 267 végleges 2 – 2010 májusában fogadták el, és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet végrehajtásának előző hároméves szakaszára vonatkozott. Minden tagállam benyújtotta nemzeti méhészeti programját a 2008–2010 és a 2011– 2013 közötti időszakra vonatkozóan. Ez jelzi a tagállamok kifejezett érdeklődését, valamint a túlnyomórészt nem hivatásos méhészekből álló, kisméretű európai méhészeti ágazat szükségleteit, amely komoly kihívásokkal szembesül, különösen a méhkolóniák fogyása, a termelési költségek növekedése és az olcsó importáruk miatt. 2012-ben a Bizottság megbízást adott a méhészeti ágazatra vonatkozó intézkedések külső értékelésére. Ez a jelentés ezen értékelés fő eredményeit tartalmazza.
2.
MÓDSZERTAN Ez a jelentés a következő információforrásokon alapul:
1 2 3
HU
–
A 27 tagállam által az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 105. cikke és a méhészeti termékek termelésének és forgalmazásának általános feltételeit javító intézkedésekről szóló 1234/2007/EK tanácsi rendelet végrehajtásának részletes szabályairól szóló 917/2004/EK bizottsági rendelet3 1. cikke értelmében a 2008–2010 és a 2011–2013 közötti időszakra a Bizottság számára bejelentett nemzeti méhészeti programok. A nemzeti programok tartalmazzák a 917/2004/EK rendelet 1. és 9. cikkében megállapított tanulmányt a méhészeti ágazat szerkezetéről.
–
Az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 108. cikkében meghatározott méhészeti programok keretében hozott intézkedésekkel kapcsolatos tagállami kiadások.
HL L 299., 2007.11.16., 1. o. http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2010:0267:FIN:HU:PDF. HL L 163., 2004.4.30., 83. o.
2
HU
–
Az EUROSTAT, a COMEXT és a FAO adatbázisokból származó, a méztermelésre és a nemzetközi kereskedelemre vonatkozó adatok.
–
A tagállamok és az európai méhészeti ágazat által biztosított hozzájárulások.
–
A méhészeti ágazatra vonatkozó intézkedések értékeléséről szóló külső szakértői tanulmány4.
A mézpiacra és a méhészeti programokra vonatkozó részletes adatok és összefoglaló táblázatok a Bizottság honlapján5 érhetők el. 3.
A MÉHÉSZETI ÁGAZAT PIACI HELYZETE
3.1.
Világpiaci helyzet
3.1.1.
Termelés A FAO adatai szerint 2011-ben a méztermelés mennyisége világszinten 1 636 000 tonnának felelt meg. Az elmúlt tíz évben – 2007 és 2009 kivételével – a termelés lassan, de egyenletesen nőtt. A világszintű termelés 27,3 %-ának megfelelő 446 000 tonnával Kína áll az első helyen a méztermelésben, amelyet 217 000 tonnával (13,3 %) az Európai Unió követ. További fő méztermelő a folyamatosan növekvő mennyiséget nyújtó Törökország, Ukrajna, valamint az Amerikai Egyesült Államok. Dél- és Közép-Amerika részesedése – különösen az argentin termelés 2005-ben bekövetkezett jelentős visszaesésének köszönhetően – lecsökkent.
3.1.2.
Kereskedelem A FAO és a COMEXT adatai szerint a világon termelt méz hozzávetőleg egyötödét a nemzetközi piacon forgalmazzák. A világszintű export évek óta 300 000 és 360 000 tonna között ingadozik; 2011-ben körülbelül 335 000 tonnának felelt meg. Az elmúlt négy évben Kína növelte mézexportját, és – 2011-ben mintegy 100 000 tonnányi mennyiséggel – a világ legjelentősebb exportőrévé vált. A második legjelentősebb exportőr Argentína, exportált mézmennyisége azonban folyamatosan csökken, és 2011-ben körülbelül 72 000 tonnának felelt meg. A két fő mézimportőr az Unió és az Egyesült Államok.
3.2.
Uniós piaci helyzet
3.2.1.
Termelés Az EUROSTAT adatai szerint 2011-ben az Unió méztermelése 217 366 tonnának felelt meg. Az uniós termelés az elmúlt tíz évben kismértékben (2010 óta 6 %-kal) emelkedett, miközben az éves eredmények az időjárási viszonyoktól függően kedvező vagy kedvezőtlen irányban változtak. A méz eladási ára a méz típusától és minőségétől, valamint a kereskedelmi csatornától függ; az étkezési mézet (az Unióban értékesített méz 85 %-a) az ipari
4 5
HU
http://ec.europa.eu/agriculture/evaluation/market-and-income-reports/index_en.htm. http://wcmcom-ec-europa-eu-wip.wcm3vue.cec.eu.int:8080/agriculture/honey/index_en.htm.
3
HU
méznél magasabb áron értékesítik, és az uniflorális mézek is magasabb áron kelnek el. A forgalmazás módját tekintve a méhészek a fogyasztók számára történő közvetlen értékesítéssel jutnak a legmagasabb árhoz; a második legjövedelmezőbb megoldás a kezelt méz értékesítése kiskereskedők számára, a harmadik helyen pedig a csomagolóknak és forgalmazóknak történő értékesítés áll. Az Unión belül a méhészek a legtöbb mézet közvetlenül a fogyasztók számára értékesítik; ez összefüggésben áll azzal is, hogy a legtöbb tagállamban a méhészet többnyire nem hivatásos jellegű tevékenység. A kereskedelmi csatornák eloszlása azonban egyenlőtlen az Unión belül; Spanyolországban például a termelt mennyiség túlnyomó részét – az ágazat ott jellemző, fokozottabb professzionalizációjával összhangban – a feldolgozó-/csomagolási ágazat számára értékesítik. 3.2.2.
Kereskedelem Az Unió a méz tekintetében nettó importőr, mivel az uniós termelés a fogyasztás mindössze 61,6 %-át fedezi. Az évek során a fogyasztás mértéke – átlagosan mintegy 0,70 kg/fő mennyiséggel – szinte változatlan volt. Az Unió három fő méztermelője Spanyolország, Németország és Románia, amelyek külön-külön 34 000, 25 831 és 24 127 tonnányi mennyiséget értek el 2011-ben. További jelentős méztermelő tagállam Magyarország (19 800 tonna), Franciaország (16 000 tonna), Görögország (14 300 tonna) és Lengyelország (13 369 tonna). Az uniós mézimport mennyisége 2000 óta 120 000 és 150 000 tonna között változik. 2012-ben az Európai Unió 149 248 tonna mézet importált, elsősorban Kínából (63 961 tonna, a teljes mennyiség 43 %-a), valamint Argentínából (22 344 tonna). A kínai importáruk aránya – főként a rendkívül alacsony áraknak köszönhetően – 2008 óta folyamatosan nő, miközben az argentin importáruk aránya csökken. 21 249 tonnás mennyiséggel Mexikó a harmadik, míg 8949 tonnával Ukrajna a negyedik a sorban. A 2012. évi összmennyiség több mint egyharmadával Németország a legjelentősebb importőr a tagállamok közül. Az Unión belüli mézimport átlagos egységára 2010 óta nőtt, és 2012-ben 2,08 EUR/kg értéket ért el. A kínai méz egységára a legalacsonyabb, 1,44 EUR/kg. Az Unió más szállítói esetében a mézimport átlagos egységára a következő: Ukrajna esetében 1,83 EUR/kg, Argentína esetében 2,23 EUR/kg és Mexikó esetében 2,44 EUR/kg. Az Unióból származó export mennyisége 2010 óta nőtt, 2012-ben 14 275 tonnának felelt meg (+33 %). Az export aránya azonban továbbra is a termelés mindössze 7 %a. Az uniós exportáruk fő rendeltetési helyei 2010 óta változatlanok: Svájc, Japán, Szaúd-Arábia és az Amerikai Egyesült Államok. Az Unió fő exportőre Németország és Spanyolország; e két tagállam együtt a teljes uniós export több mint felét adja. Az Unióból származó mézexport átlagos egységára 2010 óta folyamatosan nőtt, és 2012-ben 5,14 EUR/kg-ot ért el. Ennek eredményeként az import- és exportáruk egységárai közötti különbség számottevően, hozzávetőleg 3 EUR/kg-ra nőtt. Ezt az értékkülönbözetet az indokolhatja, hogy az uniós exportáruk többnyire kiváló minőségű csomagolt mézet, míg az importáruk az elegyítéshez és élelmiszer-ipari
HU
4
HU
célra használt, nagyméretű tartályokban érkező, nagy mennyiségű olcsóbb mézet tartalmaznak. 4.
A NEMZETI MÉHÉSZETI PROGRAMOK VÉGREHAJTÁSA
4.1.
Célok és támogatható intézkedések A program általános célja a méhészeti termékek termelésére és forgalmazására vonatkozó általános feltételek javítása. Hat, konkrét céllal jellemzett intézkedés jogosult támogatásra és szerepelhet a tagállamok nemzeti méhészeti programjaiban; ezek felsorolása az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 106. cikkében található, és az utolsó jelentés óta változatlan. A technikai segítségnyújtás célja a termelés és a forgalmazás hatékonyságának a legmegfelelőbb technikák alkalmazásával történő javítása. Idetartoznak többek között az új piaci szereplők számára indított alaptanfolyamok, valamint a tapasztalt méhészek és méhészeti csoportok vagy szövetkezetek vezetői számára indított tanfolyamok, amelyek során elsősorban a tenyésztéssel, betegségek megelőzésével, betakarítással és csomagolással, a méz tárolásával és szállításával, valamint a forgalmazással kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. A méhészek és méhészeti szakértők/szakemberek képzése lehetővé teszi a gyakorlati szakmai ismeretek terjesztését. Az intézkedés alkalmazásával az ágazat korszerűsítése is támogatható azáltal, hogy a méhészek a méz kinyerésére alkalmas berendezést vásárolnak. A varroózis megelőzésének célja, hogy megakadályozza a méhcsaládok ezen endémiás kórokozók általi fertőzését. A varroózist atka okozza, amely legyengíti a méhek immunrendszerét, és növeli a méhek másodlagos vírusfertőzésének kockázatát. A varroózis drasztikusan csökkenti az Európai Unión belüli méhészeti termelés hozamát, és megfelelő kezelés hiányában teljes kolóniák pusztulását eredményezi. A varroózist nem lehet teljes mértékben megszüntetni, a betegség hatásai kizárólag jóváhagyott módszerekkel és termékekkel való kezelés útján kerülhetők el. Pénzügyi hozzájárulás szükséges ahhoz, hogy segítsenek a termelőknek megfizetni a méhcsaládok megfelelő kezeléséből fakadó kiadásokat (termékek és berendezések, például fedőhálók). A vándorméhészet ésszerűsítéséhez nyújtott támogatás célja a méhcsaládok mozgásának optimalizálása az Unión belül, valamint a virágzás időszakában helyszínek biztosítása a méhészek számára. A méhcsaládok és kaptárak azonosításával, vándorméhészeti nyilvántartás létrehozásával, a vándorméhészetet elősegítő anyagokba történő beruházással vagy méhészeti térképek készítésével elősegíthető a vándorméhészet hatékony szabályozása. A vándorméhészet számos tagállamban létfontosságú a méhek tápanyagszükségleteinek, valamint a növények beporzásának biztosításához. A mézminőség-ellenőrzések megvalósítását támogató intézkedések célja a mézforgalmazás javítása. A mézminőség-ellenőrzések finanszírozása lehetővé teszi a méhészek számára annak biztosítását, hogy a forgalomba hozott méz a mézről szóló 2001/110/EK tanácsi irányelvben6 ismertetett fizikai-kémiai jellemzőkkel rendelkezzen; a méz növényi eredetére irányuló vizsgálatok pontos információkkal szolgálnak a méhészek számára a begyűjtött mézről, ilyen módon kedvezőbb piaci áron tudják
6
HU
HL L 10., 2002.1.12., 47. o.
5
HU
értékesíteni terméküket. A mézminőség-ellenőrzés pénzügyi támogatása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy számos méhész számára elérhetővé tegyék ezt a szolgáltatást. A méhcsaládok állománypótlása lehetőséget biztosít az állományveszteség, és ennélfogva a termelési veszteség kompenzálására; idetartozhat a királynők termékenységének javítására és a méhkolóniák beszerzésére irányuló tevékenység finanszírozása. Az 1234/2007/EK rendelet keretében, a méz minőségének javítását célzó alkalmazott kutatásokat szolgáló projektek felvételének lehetősége a méhészeti programokba, valamint a kutatási eredmények terjesztése hozzájárulhat a termelők konkrét méhészeti gyakorlatokkal kapcsolatos ismereteinek növeléséhez. 4.2.
A méhkaptárak és a méhészek összeírása A 917/2004/EK rendelet 1. és 9. cikkével összhangban a tagállamok a 2011–2013 közötti időszak programjával összefüggésben tájékoztatást nyújtottak méhészeti ágazatuk szerkezetéről. Ezen adatok szerint az Unió területén a méhészek száma 2010-ben összesen 506 038 volt, és ennek mindössze 5,2 %-a (26 318) (több mint 150 méhcsaláddal) minősült hivatásos méhésznek. 2010-ben a méhcsaládok száma az Unióban összesen mintegy 14 millió (13 985 091) volt, amelyből hozzávetőleg 6 millió (5 659 551) család hivatásos méhészekhez tartozik, akik így a méhcsaládok közel 40 %-át birtokolják. Megjegyzendő, hogy mivel nem vonatkozik uniós szintű jogszabályi kötelezettség a méhcsaládok nyilvántartásba vételére, a méhcsaládok teljes számára vonatkozó adatok gyűjtése nem összehangolt a tagállamok között, és pontatlan lehet. Noha a hivatásos méhészek aránya és az általuk gondozott méhcsaládok száma 2007 óta nőtt (a méhcsaládok 33 %-a), az ágazatot továbbra is túlnyomórészt nem hivatásos méhészek alkotják. A professzionalizáció általános aránya alacsony az Unión belül, a tagállamok között azonban jelentős eltérések tapasztalhatók; Németországban például a méhészek több mint 99 %-a nem hivatásos, miközben Spanyolországban a hivatásos méhészek aránya 23 %. 2010-ben a méhcsaládok száma az Európai Unióban a 2007-es összeíráshoz képest 3 %-kal (382 372-vel) emelkedett. A méhészek szerint ez a növekedés szükséges a méhek pusztulásának ellensúlyozása érdekében. Ez azonban az azonos időszak méztermelésének 6 %-os növekedésével is együtt járt. A legtöbb méhcsaláddal rendelkező öt tagállam Spanyolország (19,3 %), Görögország (11,8 %), Franciaország (10,5 %), Románia (10 %) és Olaszország (8,8 %). A legtöbb méhcsaláddal rendelkező országok azonban nem mindig a legjelentősebb méztermelők. Ezt indokolhatják a környezeti különbségek (éghajlat, a nektár mennyisége, a méhkolóniák sűrűsége stb.), valamint a méhcsaládok számának nyomon követésére irányuló, uniós szintű összehangolt módszer hiánya, amely a családonkénti mézhozamok tagállamok közötti drasztikus (2010-ben az Unióban 9 és 51 kg közötti) különbségéhez vezet. Ennek eredményeként Németországban alacsonyabb (5,6 %) a méhcsaládok száma, mint Görögországban, Olaszországban, Franciaországban és Romániában, a magasabb (2011-ben méhcsaládonként akár 37,2 kg-os) hozamnak köszönhetően azonban Németországban több mézet termelnek, mint a másik négy ország bármelyikében. Magyarország szintén magas méhcsaládonkénti átlagos hozammal rendelkezik (2010-ben 27,4 kg), így annak
HU
6
HU
ellenére, hogy mindössze a méhcsaládok 7,1 %-ával rendelkezik, a negyedik uniós méztermelő az Unión belül. 4.3.
A kiadások elosztása
4.3.1.
Költségvetés tagállamonként Az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 108. cikkével összhangban az Unió a méhészeti programokhoz a tagállamok által viselt kiadások 50 %-ával egyenértékű társfinanszírozást nyújt. Megjegyzendő, hogy a méhcsaládok növekvő számának és a méhészeti ágazat fokozódó igényeinek figyelembevétele céljából 2007 óta emelkedett a méhészeti ágazatnak nyújtott éves uniós támogatás összege. 2011-ben az éves költségvetés mértéke 32 millió EUR-ra nőtt. A 917/2004/EK rendelet 2. cikkében szereplő előírásnak megfelelően a tagállamok háromévente egyszer, április 15-ig közlik a Bizottsággal méhészeti programjukat (a 2010-ben benyújtott programok a 2011., 2012. és 2013. évre vonatkoztak). A tagállamok nemzeti méhészeti programjaikban szereplő kiadási előrejelzései alapján a rendelkezésre álló uniós támogatásokat (a 2011–2013 közötti időszakra 32 millió EUR-t) az Unió teljes méhcsaládállományán belül az egyes tagállamok által képviselt részesedés alapján osztják el, a kiosztott támogatás értéke azonban nem haladhatja meg az egyes tagállamok tervezett kiadásainak 50 %-át. Amennyiben a nemzeti programban szereplő kiadás fele kevesebb, mint a méhcsaládok számának megfelelő összeg, a fennmaradó rendelkezésre álló támogatást elosztják azon tagállamok között, amelyek kiadásai várhatóan meghaladják arányos költségvetési részesedésüket (a 917/2004/EK rendelet 3. cikkével összhangban). Az egyes tagállamokon, valamint az Unión belüli teljes méhcsaládállományra vonatkozó adatokat háromévente aktualizálják és teszik közzé a 917/2004/EK rendelet I. mellékletében. 2011-ben hat tagállam (Bulgária, Dánia, Németország, Görögország, Finnország és Svédország) kiadási előrejelzései voltak alacsonyabbak a méhcsaládállománynak megfelelően megállapított saját költségvetési részesedésüknél. Az ennek megfelelő uniós támogatási összeget elosztották a többi tagállam között. 2011-ben az öt legnagyobb méhcsaládállománnyal rendelkező tagállam együttesen a rendelkezésre álló uniós költségvetés 55 %-ában részesült. Következésképpen a legnagyobb méhcsaládállománnyal rendelkező tagállamok a program legnagyobb felhasználói.
4.3.2.
A költségvetés végrehajtása A tagállamok által a költségvetés teljesítésére (intézkedéstípus szerint) közölt adatok szerint a 27 tagállamban igen magas az általános felhasználási arány (2010-ben 93 %, 2011-ben 89 % és 2012-ben 89 % volt). A végrehajtási arány 2010 és 2011 közötti csökkenését az indokolhatja, hogy e két év között a méhészeti programokra fordított költségvetés 26,3 millió EUR-ról 32 millió EUR-ra nőtt. A végrehajtási arány a program első évében általában jellemzően alacsonyabb, majd a harmadik év felé haladva nő. 2010-ben és 2011-ben a legnagyobb kedvezményezettek (Spanyolország (93 %, 84 %), Görögország (97 %, 92 %), Franciaország (90 %, 88 %), Olaszország (96 %,
HU
7
HU
92 %) és Románia (100 %, 85 %) rendkívül hatékonyan használták fel költségvetésüket. Spanyolország kivételével – ahol a költségvetés mindössze 69 %-át használták fel – ez 2012-ben is így történt (Görögország (97 %), Franciaország (92 %), Olaszország (93%) és Románia (98%). 4.4.
Felmerült kiadások intézkedéstípusok és tagállamok szerint A felmerült kiadások elemzése a 917/2004/EK rendelet 6. cikkének (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a minden évben benyújtott tagállami adatokon alapul. A 2010–2012 közötti időszak tekintetében a két nagyobb mértékű támogatásban részesülő intézkedés a varroózis elleni védekezés és a technikai segítségnyújtás volt. Rendszeresen e két intézkedésre fordították a legtöbb kiadást, amelyek az egymást követő programok során többnyire változatlanok maradtak, és a varroózis elleni védekezés esetében átlagosan 27–30 %-nak, a technikai segítségnyújtás esetében pedig 24–28 %-nak feleltek meg. Ez még pontosabban azt jelenti, hogy 2010-ben valamennyi tagállam alkalmazott a varroózis elleni védelemre irányuló intézkedéseket; ami arra utal, hogy a varroózis endémiás betegség az Unióban, és a méhek egészségi állapotát vizsgáló uniós referencialaboratórium7 által végzett kérdőíves felmérésre adott válaszok alapján a méhek túlélését fenyegető fő veszélynek tekintik. Az intézkedés annak is köszönhető, hogy a varroaatka elleni kezelések költsége viszonylag magas, a méhészek becslései szerint a termelési költségek 10–20 %-ának felel meg. A tagállamok közül ezen intézkedést legnagyobb mértékben Spanyolország, Magyarország és Lengyelország alkalmazta. Megjegyzendő azonban, hogy Görögország 2011-ben és 2012-ben a kezelés költségeinek emelkedése, a varroaatka kezelésekkel szembeni rezisztenciája, a méhészeti termékekben felhalmozódó maradékanyagok kockázata, valamint a fiasításnak és a varroaatka jelenlétének egész évben kedvező forró éghajlati viszonyok miatt nem alkalmazta ezt az intézkedést. A technikai segítségnyújtási intézkedéseket a tagállamok túlnyomó többsége igénybe veszi. Tekintettel a nem hivatásos méhészek számára és az ágazat változó körülményeire, állandó szükség van olyan intézkedésre, amelynek célja az információk terjesztése. A technikai segítségnyújtási intézkedések mind a méhészeti ágazat, mind a tagállamok szerint rendkívül előnyös hatást gyakorolnak a termelésre. Ezt az intézkedést 2011-ben és 2012-ben főként Olaszország, Görögország, Franciaország, Németország, a Cseh Köztársaság, Lengyelország és Spanyolország alkalmazta. Megjegyzendő, hogy a technikai segítségnyújtásra fordított kiadások tagállamonkénti elosztása változott a két méhészeti program között: 2010-ben Hollandia, Bulgária és Románia egyáltalán nem alkalmazta ezt az intézkedést, 2011ben és 2012-ben azonban Bulgária és Románia kezdte meg annak alkalmazását. Lengyelország 2010 és 2011–2012 között hatszorosára növelte a technikai segítségnyújtásra fordított kiadásait. Spanyolország csaknem kétszeresére növelte kiadásait 2010 és 2011–2012 között. A vándorméhészet ésszerűsítését célzó intézkedések a kiadások 16–20 %-ával továbbra is a harmadik helyen állnak a legnagyobb arányban alkalmazott támogatott intézkedések között. Főként a változatos flórával és hosszú virágzási időszakkal jellemezhető dél-európai országok, például Görögország, Spanyolország és Románia alkalmazzák ezt az intézkedést. Más tagállamok – például Németország – a beporzásban betöltött fontos szerepe miatt támogatják a vándorméhészetet.
7
HU
http://ec.europa.eu/food/animal/liveanimals/bees/eu_ref_lab_bee_health_en.htm.
8
HU
Negyedik helyen találhatók a méhcsaládok állománypótlását célzó intézkedések. Ezen intézkedések alkalmazása 2010-ben a kiadások 19 %-ának felelt meg, majd 2012-ben 16 %-ra csökkent. A fő felhasználók Románia, Bulgária és Lengyelország. A programok kidolgozásában együttműködő méhészszervezetek igen élénken érdeklődnek a kolóniapusztulást és a méhrajok árának emelkedését kompenzáló intézkedések iránt. Mindazonáltal a méhészeti ágazatban úgy érzik, hogy a méhcsaládok állománypótlása – bizonyos mértékben – mindössze rövid távú megoldás, valamint hogy tovább kell kutatni a méhpusztulás okait, és fel kell lépni ezek ellen. Az alkalmazott kutatást célzó intézkedések az ötödik helyen állnak (a kiadások 4– 6 %-a). A 2012. évi mintegy 1,4 millió EUR-s összeggel – amely az erre az intézkedésre uniós szinten szánt összeg több mint felét jelenti – továbbra is Franciaország fordítja a legnagyobb összeget alkalmazott kutatásra. Alkalmazott kutatást célzó intézkedések segítségével készítettek el például egy olyan tanulmányt Franciaországban, amely a mézelő méhek neonikotinoidok csoportjába tartozó általános növényvédő szereknek való kitettségét vizsgálta8. Végül a tagállamok a mézminőség-ellenőrzésére szánt, csökkenő mértékű forrásokat használják fel legkevésbé. Ezek 2010-ben a kiadások 6 %-ának feleltek meg, majd 2011-ben 4 %-ra, 2012-ben pedig 3 %-ra csökkentek. Spanyolország – amely 2007 és 2009 között egyike volt a legnagyobb mézminőség-ellenőrzési költségvetéssel rendelkező országoknak – 2010-ben, 2011-ben és 2012-ben is csökkentette kiadásait. Lengyelország ugyancsak így járt el 2010 és 2011 között, míg Bulgária 2010-hez képest 2011-ben és 2012-ben növelte ilyen jellegű kiadásait. Ezen eltérések oka az lehet, hogy a laboratóriumhálózat létrehozását követően a kiadások kevésbé jelentősek. Megjegyzendő, hogy a mézcsomagolók és -forgalmazók különösen nagyra értékelik a laboratóriumi vizsgálatok támogatását, mivel ez lehetővé teszi a méhészek számára e költségek internalizálását. 5.
A MÉHÉSZETI ÉRTÉKELÉSE
ÁGAZATRA
VONATKOZÓ
INTÉZKEDÉSEK
2012-ben a Bizottság külső szakértőt bízott meg a méhészeti ágazatra vonatkozó intézkedések értékelésével. A vizsgálat során az alábbiakat értékelték: –
Milyen mértékben befolyásolta a méhészeti ágazatra vonatkozó hat intézkedés a méz termelését, forgalmazását és kereskedelmét, valamint az élőméhtartást és -kereskedelmet.
–
Milyen mértékben járultak hozzá az intézkedések a gazdasági tevékenység és a hivatásos méhészek jövedelmének támogatásához.
–
Milyen mértékben segítették elő az intézkedések a méz árának stabilitását.
A vizsgálat végleges eredménye 2013 áprilisában született meg. A vizsgálat során arra a következtetésre jutottak, hogy a nemzeti méhészeti programok a növekvő termelési költségekkel, a méhek túlélését fenyegető veszélyekkel és a harmadik országokból származó mézimport révén kiélezett 8
HU
„A common pesticide decreases foraging success Sciencexpress/http://sciencemag.org/content/early/recent/ 10.1126/science.1215039.
9
and survival in honey bees” 29March 2012/ Page
in: 1/
HU
nemzetközi versennyel jellemzett környezetben elősegítették az uniós méztermelés szintjének stabilizálását. Az intézkedések előmozdították a termelési költségek növekedésének megfékezését (különösen a varroaatka elleni kezelés és a méhcsaládok állománypótlása tekintetében), ennélfogva csökkentették e költségeknek a méhészek jövedelmére gyakorolt hatásait. A hat intézkedés egymást kiegészítő jellegű; az egyes különálló intézkedések hatására vonatkozó következtetéseket körültekintően kell értelmezni, és megállapításuk során figyelembe kell venni az intézkedések között fennálló szinergiákat. A méhészeti tevékenységet eredményesebbé tették azáltal, hogy a technikai segítségnyújtás, a vándorméhészet ésszerűsítése, a varroózis elleni védekezés, a méhészeti tevékenység korszerűsítése és gépesítése, valamint képzések és az információk terjesztése útján szerkezeti javulást idéztek elő az ágazaton belül. Az intézkedések lehetővé tették a kiváló minőségű uniós méz termelésének támogatását, valamint annak biztosítását, hogy a kevésbé minőségi termékek előállítása versenyképes maradjon. Az Unióban termelt méz kiváló minősége és hozzáadott értéke indokolja az Unióból kivitt méz átlagos egységára és a harmadik országokból behozott méz átlagos egységára közötti jelentős árkülönbözetet. Az intézkedések emellett mind a vidékfejlesztésre, mind a környezetre kedvező közvetett hatást gyakoroltak. A költségek csökkentése, a szerkezeti javulás előidézése és a méhészek jövedelmének támogatása révén az intézkedések elősegítették a vidéki területeken végzett méhészeti tevékenység fenntartását, amely nélkülözhetetlen a beporzáshoz, és ilyen módon a mezőgazdaság számára. Az intézkedések fenntarthatóbb méhészeti gyakorlatokat is ösztönöztek, különösen a varroózis elleni védekezés terén. Végül a vizsgálat kiemelte, hogy a méhészeti ágazat, a mézipar és a tagállamok egyöntetű véleménye szerint a nemzeti méhészeti programok rendkívül hasznosak az ágazat támogatásához. A vizsgálat ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy a meglévő intézkedések alkalmazásának optimalizálásával további előrelépéseket lehetne tenni a méz népszerűsítése, a méhészek közötti együttműködés további ösztönzése, az alkalmazott kutatásokkal kapcsolatos információk terjesztése, valamint a nagy értékű méhészeti termékek – például a méhpempő, a virágpor és a propolisz – előállítása révén a méhészek jövedelemforrásainak változatosabbá tétele érdekében. Az ágazat szükségleteit és a tagállamok közötti nemzeti egyenlőtlenségeket figyelembe véve a vizsgálatot lefolytató külső szakértő ezenkívül egyértelműbb uniós iránymutatást javasolt a méhészeti programokra vonatkozóan, mivel a konkrét intézkedésekről jelenleg nemzeti vagy akár regionális szinten határoznak. Ezen túlmenően szinergiákat kell kialakítani az Unió kutatási programjai és a nemzeti alkalmazott kutatások között, hogy hatékonyabb kapcsolatot biztosítsanak az alapkutatás és az alkalmazott kutatás között, valamint megakadályozzák a lehetséges átfedéseket. 6.
A TAGÁLLAMOK ÉS AZ ÁGAZAT JAVASLATAI 2012 októberében a Bizottság felkérte a tagállamokat és az ágazat képviselőit, hogy nyújtsák be észrevételeiket a méhészeti programokról e jelentés elkészítése céljából.
HU
10
HU
Amint az az értékelésre vonatkozó tanulmányban szerepel, a tagállamok összességében elégedettségüket fejezték ki a programok irányításának módjával kapcsolatban, és kérték azok folytatását, mivel véleményük szerint ezek az intézkedések jelentős segítséget nyújtanak a méhészeti tevékenységekhez és a méztermeléshez. A tagállamok az alábbi javaslatokat tették az intézkedések módosítására: – Németország és Luxemburg a méhészeti év naptári évvel történő összehangolását javasolta. A méhészeti programon belül a költségvetési év jelenleg a tárgyév októberének 16. napjától a következő év októberének 15. napjáig tart (917/2004/EK rendelet, 2. cikk, (2) bekezdés), miközben a társfinanszírozásra jogosult intézkedéseket az adott év augusztus 31-ig kell végrehajtani (917/2004/EK rendelet, 2. cikk, (3) bekezdés); ennélfogva a szeptemberben és október első felében végrehajtott intézkedések finanszírozása nehézségekbe ütközik. A 2014–2016 közötti időszak méhészeti programjai tekintetében a Bizottság ezt a kérdést az intézkedések végrehajtására vonatkozóan a 917/2004/EK rendeletben szereplő határidők módosítására tett javaslattal kívánja megoldani, biztosítva ezzel, hogy a méhészeti intézkedések egész évben végrehajthatók legyenek. – Németország az igazgatási és ellenőrzési intézkedések egyszerűsítését kérte, mivel az ellenőrzésre vonatkozó követelmény aránytalannak tűnik. A tagállamok feladata a programok nyomon követése és értékelése. A 917/2004/EK rendelet előírja, hogy a tagállamok pontos időkeret szerint kötelesek bejelenteni ezeket az intézkedéseket, a szubszidiaritás és kockázatértékelés általános elvével összhangban azonban nagy mozgásteret biztosít a tagállamok számára az ellenőrzések végrehajtása terén. A 2014–2016 közötti időszak méhészeti programjai tekintetében a Bizottságnak szóló értesítések egyszerűbbé válnak, és a mezőgazdasági piac irányítására és nyomon követésére szolgáló informatikai rendszer (ISAMM) útján közvetlenül benyújthatók. – Németország a méhészettel, a méhek egészségének javításával, a varroózisból eredő károk elhárításával, a mézforgalmazással és a mézelő növényzettel kapcsolatos kiegészítő tevékenységek támogatását javasolta. Ezen intézkedések mindegyike támogatható bizonyos mértékben a jelenlegi méhészeti programokból. A méhek egészségének javítását célzó, konkrét kiegészítő intézkedéseket9 az Unió a méhészeti programokon kívüli forrásból finanszírozza. – A technikai segítségnyújtás tekintetében Németország a méhészek berendezésekhez nyújtott támogatásra való jogosultságának egyértelműbb ismertetését kérte, például a támogatható áruk Bizottság által összeállított jegyzékének formájában. A Bizottság úgy véli, hogy egy kötött árujegyzék bizonyos mértékben korlátozná az ágazati struktúra tagállamok közötti különbségeinek figyelembevételéhez szükséges mozgásteret. A méhészek beruházásainak finanszírozására ráadásul már van lehetőség a mezőgazdasági üzemek korszerűsítését és innovációját célzó intézkedéseket tartalmazó vidékfejlesztési programokon belül. Végül Litvánia azt javasolta, hogy biztosítsanak támogatást a kisméretű méhészeteknek a méz kinyeréséhez és a lépkészítéshez szükséges berendezéseik felújításához. Ilyen támogatás már nyújtható a technikai segítségnyújtás keretében. 2012. októberi kérését követően a Bizottság nem kapott írásos észrevételeket az ágazat képviselőitől. A külső szakértő azonban négy tagállamban 10 végzett 9 10
HU
http://ec.europa.eu/food/animal/liveanimals/bees/bee_health_en.htm. Spanyolország, Németország, Magyarország és Görögország.
11
HU
esettanulmányok, interjúk és internetes felmérések útján átfogó konzultációt folytatott az ágazattal, és megállapította, hogy a méhészek és méhészeti szervezetek nagyra értékelik az intézkedések által biztosított támogatást, mivel az lehetővé teszi a termelési költségek csökkentését az ágazatban, amely nagy nyomás alatt áll. A méhészek és szervezeteik azonban hangsúlyozzák, hogy hatékonyabb eljárásokat kell kifejleszteni a varroaatka elleni védekezéshez, és mérsékelni kell azok költségeit. Azt is megállapították, hogy noha a méhcsaládok állománypótlását célzó intézkedések részben kompenzálják a méhkolóniák pusztulását, ez mindössze rövid távú megoldás, és tovább kell kutatni a méhpusztulás okait, valamint fel kell lépni ezek ellen. 7.
KÖVETKEZTETÉS A nemzeti méhészeti programok célja, hogy javítsák a méztermelést és a mézforgalmazást az Európai Unión belül. Valamennyi tagállamban közvetlen támogatást biztosítanak a méhészet számára, amely teljesítményét tekintve kisméretű ágazat, a beporzás révén azonban létfontosságú a mezőgazdaság számára. A nemzeti méhészeti programok mind a tagállamok, mind a piaci szereplők szempontjából előnyösek a méhészeti ágazat számára. A növekvő termelési költségekkel, a méhek túlélését fenyegető veszélyekkel és a harmadik országokból származó, olcsó mézimport miatt kiélezett nemzetközi versennyel jellemzett környezet ellenére az intézkedések lehetővé teszik a kiváló minőségű méz termelésének fenntartását az Unión belül. Az ebben a jelentésben ismertetett adatok és a méhészeti intézkedések értékelési eredményei alapján a Bizottság nem kívánja módosítani a méhészet tekintetében támogatható intézkedések 1234/2007/EK tanácsi rendeletben szereplő jegyzékét. A Bizottság azonban javasolja a 917/2004/EK végrehajtási rendelet módosítását annak biztosítása érdekében, hogy a méhészeti intézkedések egész évben alkalmazhatók és támogathatók legyenek, és hogy a Bizottság javítsa azok irányítását. A Bizottság ezenfelül törekedni fog a nemzeti alkalmazott kutatási projektek és az uniós kutatási projektek közötti hatékonyabb koordináció kialakítására, hogy optimalizálja e kutatások eredményeinek felhasználását, és javítsa az eredményeknek a méhészeti ágazatban történő terjesztését. A Bizottság végül a méhészeti intézkedések és a vidékfejlesztési programok közötti lehetséges szinergiák kialakításával törekedni fog a meglévő intézkedések hatékonyságának növelésére. Ez olyan vidékfejlesztési intézkedéseket foglalhat magában, mint például a fiatal méhészeknek új üzemek kiépítéséhez és meglevő üzemek korszerűsítéséhez nyújtott támogatás, valamint olyan agrárkörnyezetvédelmi intézkedések alkalmazásának támogatása, amelyek révén bővíthető a mézelő méhek számára hozzáférhető mézelő növények köre.
HU
12
HU
