EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2011.12.20. COM(2011) 921 végleges
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK A 2010-es Európa Kulturális Fővárosa („Essen a Ruhr-vidékért”, Pécs és Isztambul) eseménysorozat utólagos értékelése
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK A 2010-es Európa Kulturális Fővárosa („Essen a Ruhr-vidékért”, Pécs és Isztambul) eseménysorozat utólagos értékelése
1.
BEVEZETÉS
A jelentésre az Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozat 2007–2019. évekre szóló közösségi fellépésének megállapításáról szóló, 2006. október 24-i 1622/2006/EK határozat1 12. cikke értelmében kerül sor, amely cikk kiköti, hogy „az e határozat szerinti fellépés céljainak és követelményeinek megfelelően a Bizottság minden évben biztosítja az Európa kulturális fővárosa eseménysorozat előző évi eredményeinek külső és független értékelését. A Bizottság az Európa kulturális fővárosa eseménysorozatot követő év végéig értékelő jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Régiók Bizottságának.” E jelentés a Bizottságnak a 2010-es Európa kulturális fővárosa eseménysorozat külső értékelésének főbb következtetéseivel és ajánlásaival kapcsolatos álláspontját tartalmazza; a külső értékelés elérhetősége: http://ec.europa.eu/culture/our-programmes-and-actions/capitals/evaluation-commissionedby-the-eu_en.htm. A külső értékelés először egyenként értékelte az Európa Kulturális Fővárosa (European Capitals of Culture, a továbbiakban: ECOC) címet viselő három várost: az „Essen a Ruhrvidékért” programot, Pécset és Isztambult. Ezután összevetette a megállapításokat, és mind a három városra vonatkozóan következtetéseket vont le. 2.
A FELLÉPÉS HÁTTERE
2.1.
Az Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozathoz kapcsolódó uniós fellépés
Az „Európa kulturális városa” tervet először 1985-ben, kormányközi szinten fogalmazták meg2. E tapasztalatból kiindulva az 1419/1999/EK határozat 2005–2019-re bevezette az Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozat közösségi fellépést3. Megállapították, hogy a tagállamok milyen sorrendben lesznek évről évre jogosultak az esemény megszervezésére. Uniós tagsággal nem rendelkező európai országok is jelentkezhettek; ezekben az esetekben nem határoztak meg időbeli sorrendet: az adott évi eseménysorozat megrendezésére jogosult tagállamoknak javaslatot kellett tenniük a kijelölendő városokra, és be kellett nyújtaniuk azok – az adott évre vonatkozó kulturális programokat tartalmazó – pályázatait az európai választótestülethez, amely javaslatot tett a Bizottságnak a városok kijelölésére. A Miniszterek Tanácsa hivatalosan kijelölte az ECOC-ot.
1 2
3
HL L 304., 2006. november 3. A kulturális ügyekért felelős miniszterek állásfoglalása az „Európa kulturális városa” éves megrendezéséről, 1985.06.13. http://eurlex.europa.eu/Notice.do?val=117538:cs&lang=fr&list=117540:cs,117539:cs,117538:cs,118564:cs,&pos=3&page=1&nbl =4&pgs=10&hwords=&checktexte=checkbox&visu=.
A 649/2005/EK határozattal (HL L 117., 2005.5.4.) módosított 1419/1999/EK határozat (HL L 166., 1999.7.1.), http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:1999:166:0001:0005:EN:PDF http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2005:117:0020:0021:EN:PDF
HU
1
HU
2007. január 1-jén az 1419/1999/EK határozat helyébe az 1622/2006/EK határozat lépett4, amely a 2013-as és az azt követő években odaítélt címek esetében két szakaszból álló nemzeti versenypályázatot és nyomon követési folyamatot vezetett be. Az új határozat bevezette a városok kijelölése utáni nyomon követő ülések megrendezését, amely azzal zárul, hogy a testület Melina Mercouri tiszteletére alapított pénzjutalmat ítél oda a fővárosoknak, feltéve, hogy megfelelnek az 1622/2006/EK határozatban megállapított követelményeknek, és végrehajtották a választó- és az ellenőrző testület ajánlásait. Az uniós pénzügyi támogatást a kulturális program biztosítja. A 2007–2013. évekre ECOC-onként minden évben legfeljebb 1,5 millió EUR áll rendelkezésre. A 2009-ig kijelölt városok ezt a programjuk egy részének társfinanszírozását biztosító támogatásként kapták. A 2010-es és az azt követő években odaítélt címek esetében a városokat nyomon követési szakasznak vetették alá, és a 1,5 millió EUR uniós pénzügyi támogatásban a Melina Mercouri-díj révén részesültek. 2.2.
Európa Kulturális Fővárosai 2010-ben
A 2010-es ECOC kiválasztására az 1999. évi határozat szerinti kiválasztási eljárás vonatkozott. Ebben az évben Németország és Magyarország kapta meg a jogosultságot ECOC kijelölésére. Németország az „Essen a Ruhr-vidékért” programot, valamint Görlitzet, Magyarország Pécset jelölte. Ezenfelül Törökország Isztambult, Ukrajna pedig Kijevet jelölte. A 1419/1999/EK határozatnak a nem uniós országok eseményben való részvételéről szóló 4. cikke értelmében az uniós tagsággal nem rendelkező országokból egy adott évben legfeljebb egy város kaphatja meg a címet. A kiválasztási eljárásra 2006-ban került sor. Az európai választótestület jelentést adott ki, amelyben az „Essen a Ruhr-vidékért” programot, Pécset, valamint Isztambult javasolta a 2010-es címre, és ajánlásokat fogalmazott meg, hogy segítse őket a javasolt célkitűzések elérésében. 2006-ban a Miniszterek Tanácsa a Bizottság ajánlása alapján hivatalosan megítélte a címet a javasolt városoknak. 3.
KÜLSŐ ÉRTÉKELÉS
3.1.
Az értékelés háttere
A Bizottság az ECORYS UK Ltd.-t bízta meg a 2010-es ECOC külső értékelésének elkészítésével.5 Az értékelés célja az volt, hogy a fellépés célkitűzéseinek, valamint az ECOCok által a pályázatukban és a végrehajtási szakaszban meghatározott célkitűzések figyelembevételével megállapítsa az ECOC relevanciáját, hatékonyságát, eredményességét és fenntarthatóságát. Mivel egy ECOC csupán egy éven keresztül viseli a címet, a városokra vonatkozó ajánlásokat „megszerzett tapasztalatok” formájában tartalmazza, annak érdekében, hogy segítse a jövőbeni ECOC-okat a végrehajtásban. 3.2.
Módszertan
A három ECOC-ot egyenként értékelték, részben hagyatkozva a maguk az ECOC-ok által kivitelezett értékelésekre. Az adatgyűjtés két szinten történt: kisebb mértékben az uniós szinten, míg szélesebb körben az ECOC-ok szolgáltattak adatokat. Alapvető forrás volt többek között az európai szintű politikai, illetve tudományos szakirodalom; az eredeti ECOCpályázatok, az ECOC által készíttetett tanulmányok és jelentések, az események programjai, a promóciós anyagok és a weboldalak; a tevékenységekről, a teljesítményről és az eredményekről az ECOC által szolgáltatott kvantitatív adatok; az ECOC irányítócsoportjaival készült interjúk; konzultáció a főbb érdekeltekkel minden ECOC-ban, valamint az egyes 4 5
HU
1622/2006/EK
határozat
(HL L 304.,
2006.11.3.).
http://eur-
lex.europa.eu/JOHtml.do?uri=OJ:L:2006:304:SOM:HU:HTML.
EAC/03/06 szolgáltatási keretszerződés.
2
HU
városokba tett látogatások. Az ECOC-fellépéssel kapcsolatos általános következtetések alapját a három ECOC mindegyikére vonatkozó tények és következtetések képezték. 3.3.
Az értékelés megállapításai
3.3.1.
A fellépés relevanciája
Az értékelés szerint a fellépés végrehajtása összhangban volt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 167. cikkével. Az 1419/1999/EK és az 1622/2006/EK határozatban megállapított kiválasztási feltételek biztosították, hogy a címet viselő városok kulturális programjai megfeleljenek a 167. cikk előírásainak, noha a követelmények lehetővé teszik az egyes ECOC-ok számára, hogy saját egyedi módjukon, szabadon értelmezzék a Szerződés célkitűzéseit. A 1999-es határozat preambuluma tett először explicit utalást a kultúra és a turizmus fejlesztésére, valamint a népesség nagy csoportjai mobilizációjának szükségességére. Ezeket az utalásokat a 2006-os határozat megerősítette azzal, hogy explicit kritériumokat tartalmaz „a polgárok részvételének elősegítéséről”, valamint „a hosszú távú fejlődésről”. Számos ECOC tovább ment annyiban, hogy explicit társadalmi, gazdasági vagy turisztikai célkitűzéseket fogalmazott meg. Az, hogy az ECOC-fellépésben megjelentek az ehhez hasonló célkitűzések, alakította és ugyanakkor tükrözte is a kultúrpolitika főbb irányvonalait. Azonban ahogy ezen célkitűzések fontossága nőtt, vita kezdődött arról, hogy milyen egyensúly határozható meg azzal kapcsolatban, hogy a kultúra a saját értékei miatt kap támogatást vagy mint olyan eszköz, amely révén a befektetés kézzelfogható, mérhető módon térül meg. 3.3.2.
A 2010-es ECOC relevanciája
Az értékelés figyelembe vette az ECOC-címre pályázó városok motivációját, valamint célkitűzéseik relevanciáját a fellépés és a 167. cikk célkitűzéseinek fényében. Megvizsgálta továbbá azt a folyamatot, amelynek során a 2010-es ECOC motivációja kivitelezhető célkitűzésekké alakult át, és ahogyan e célkitűzések változtak a fejlesztési szakaszban. Mindhárom ECOC követte a fellépés célkitűzéseit, és azokat hozzáigazította saját adottságaihoz és prioritásaihoz. Mindhárom 2010. évi főváros különféle kulturális programokat és ezekhez kapcsolódó tevékenységeket (kommunikációs és önkéntes tevékenységeket stb.) tervezett, amelyek révén a „kulturális tevékenységek fejlesztése”, „a kultúra európai dimenziójának támogatása és az európai dimenzió támogatása a kultúrán keresztül” és a „társadalmi és gazdasági fejlődés a kultúrán keresztül” célkitűzéseket támogatják. 3.3.3.
Az irányítás hatékonysága
Az értékeléskor figyelembe vették az ECOC-ok irányításának hatékonyságát, beleértve a kulturális tevékenységek és események kiválasztásának és végrehajtásának folyamatát, a kommunikációt és a promóciót, valamint a finanszírozás megoldását célzó folyamatokat. A 2007., 2008. és 2009. évi ECOC-értékeléshez hasonlóan a 2010. évi értékelés is kiemeli, hogy fontos és egyben nagy kihívást is jelent a megfelelő szervezeti struktúra létrehozása és olyan csapat felállítása, amely rendelkezik a kulturális program végrehajtásához szükséges készségekkel. Az eredeti kérelmet benyújtó csapattól mindez több területet lefedő képességeket és emiatt eltérő struktúrát követel meg. Ezenkívül egyensúlyba kell hozni a művészeti és politikai érdekeket, és biztosítani szükséges, hogy a meglévő érdekelt felek – mint együttműködő partnerek – minden új végrehajtási mechanizmust jól fogadjanak. Általában ajánlatos új és független struktúrával rendelkezni, amelyet gondosan a város politikai és kulturális adottságaihoz kell igazítani.
HU
3
HU
A két 2010-es ECOC egymástól nagyon eltérő módon szemlélteti ezt. Az „Essen a Ruhrvidékért” program hatékony és eredményes irányítási struktúrát dolgozott ki, és így bemutatta, hogyan kezelhetők a főbb kihívások még egy nagy kiterjedésű agglomerációt érintő összetett helyzetben is. Pécsett egy ilyen nagyságrendű eseménysorozat irányítása igen nagy kihívásnak bizonyult és számos nehézséget okozott. Elsőként két különböző szervezetet hoztak létre a költségvetés kezelésére, aminek következtében nem volt egyértelmű, ki a felelős a művészeti igazgatásért; a támogatások elosztását általában az állami hatóságok végezték, az irányító ügynökség pedig csupán korlátozott mértékű önállósággal rendelkezett. A művészeti igazgató, valamint a kulturális program kialakítását végző vezetőség kiválasztása is nehézséget jelentett; személycserék történtek a program, valamint az intézményi rendszer kialakításáért felelős pozíciókban. E nehézségeket tovább súlyosbították a fejlesztési szakasz során Pécsett történt politikai jellegű változások. Ennélfogva a döntéshozási folyamat bonyolulttá és hosszadalmassá vált; az irányítással kapcsolatos szervezés csak 2008 végén ért véget, így csak ekkor tudták elkezdeni a kulturális program kivitelezését. Ekkorra azonban már túl késő volt a kulturális élet számos szereplőjének mozgósításához és az eredeti projektötletek némelyikének megvalósításához. E nehézségek ellenére a Pécs 2010 végleges kulturális programja jóval szélesebb körű volt, mint a város korábbi évekre jellemző kulturális kínálata. Isztambul esetében 2007-ben létrehozták az „Isztambul Európa Kulturális Fővárosa 2010 Ügynökség” nevű végrehajtó szervet, amely az ECOC-program végrehajtatásért felelt. Az ügynökség a nemzeti kormány határozott politikai és pénzügyi támogatását élvezte, valamint – legalábbis a kezdeti szakaszban – jelentős mértékű önállósággal rendelkezett. Míg az ügynökség rendkívül sikeresen hajtott végre egy igen széles körű kulturális programot és reklámkampányt, az irányítással kapcsolatos szervezés bizonyos elemei problémákba ütköztek, és azt eredményezték, hogy az ECOC általános hatása elmaradt a várakozásoktól. Mivel a kormány biztosította a támogatás 95 %-át, az állami szervek egyre növekvő mértékben vonták ellenőrzésük alá az ECOC-ot, ami feszültséget okozott a kulturális élet független szereplőinél, így sokuk 2009-ben le is mondott az ügynökségen belüli posztjáról. A világos művészeti elképzelés ebből eredő hiánya a kulturális programok és a reklámkampány gyenge összehangolását eredményezte, így a kampány általában nem kifejezetten a programokat népszerűsítette. E nehézségeket leszámítva az ECOC-címnek változatlanul nagy a megbecsülése, kiterjedt kulturális programokat generál, és jelentős hatásokat ér el. A városok a pályázati szakaszban egyértelmű kötelezettségeket vállalnak a pénzügyi forrásokat illetően. Mindazonáltal biztosítani kell, hogy az ECOC teljesítse a pályázati szakaszban vállalt kötelezettségeit, beleértve a kommunikációval kapcsolatos kötelezettségeket is: a kiválasztási szakaszban az „Essen a Ruhr-vidékért” projekt a Ruhr-vidéket programjába bevonó városi jelöltként pályázott a címre. Az ellenőrző és tanácsadó testület javaslatai ellenére azonban az „Essen a Ruhr-vidékért 2010” cím az esemény kommunikációs stratégiájában Ruhr-vidék 2010-re változott. Ezenkívül a Ruhr-vidék legalább egy városa (Dortmund) kisajátította a címet azáltal, hogy néhány esetben „Dortmund Európa Kulturális Fővárosa 2010” címen tüntette fel magát. 3.3.4.
Az ECOC-mechanizmusok hatékonysága uniós szinten
Az egyik legfontosabb szempont az Európai Bizottság által működtetett kiválasztási, ellenőrzési és pénzügyi folyamatok hatékonysága volt. Az Európai Bizottság által a 2010. évi ECOC esetében alkalmazott kiválasztási mechanizmusokról az 1419/1999/EK határozat rendelkezett. Németország és Magyarország szabadon dönthetett arról, mi alapján jelöl egy (vagy több) várost az ECOC-címre. Mindkét tagállam versenyeztetéssel választotta ki a pályázatokat, mielőtt továbbította azokat az uniós intézményekhez. E versenypályázatok követelményeit és szabályait az Európai Bizottságtól
HU
4
HU
függetlenül határozták meg. Míg a versenypályázatoknak sikerült nagyszámú – Németországban 16, Magyarországon 7 – jelentkező érdeklődését kiváltaniuk, nem biztosították, hogy valamennyi pályázatot az európai szintű követelmények figyelembevételével dolgozzák ki. Ezenfelül, míg Németország két várost jelölt az európai választótestületnél – lehetővé téve a választást a testület számára –, Magyarországnak csupán egy jelöltje volt, így a testület kizárólag Pécs pályázatának elfogadása vagy elutasítása között dönthetett. Míg végül mindhárom ECOC releváns volt az uniós szintű követelmények tekintetében, az 1622/2006/EK határozatban bevezetett új eljárás szerint (azaz 2013-tól) kiválasztott jövőbeni ECOC-ok még relevánsabbak bizonyulhatnak majd az uniós szintű követelményeket illetően. A címet 2010-ben viselő városok azonban az első olyan ECOC-ok voltak, amelyek az 1622/2006/EK határozatban szereplő új eljárások szerint részesültek társfinanszírozásban, és amelyeket e szerint ellenőriztek. A kutatási adatok alapján ebben a három esetben az új eljárások hozzájárultak az ECOC megerősítéséhez, beleértve az európai dimenzió középpontba állítását. A városok arról számolnak be, hogy az ellenőrző és tanácsadó testület tagjaival való nem hivatalos kapcsolattartás a hivatalos ellenőrző ülések és jelentések értékes kiegészítőjének bizonyult. Mindhárom város beszámolt arról is, hogy az uniós támogatás díj formájában történő odaítélése kisebb adminisztratív terhet jelentett, mint amelyet a korábbi címeknél jellemzően alkalmazott hagyományos támogatás jelentett volna. Az ECOC-fellépés a pályázó városok részéről nagy keresletet, a kulturális programok – és általában a városok – esetében pedig jelentős beruházásokat generál, valamint a média és a nyilvánosság is kiemelt figyelemmel kíséri. Kétséges, hogy bármely más politikai mechanizmus hasonló eredményt tudott volna hozni hasonló mértékű – pénzügyi források és erőfeszítés formájában megvalósuló – uniós beruházás mellett. 3.3.5.
Hatékonyság a kulturális tevékenységek fejlesztése terén
Mindhárom 2010. évi ECOC sokkal átfogóbb kulturális programokat hajtott végre saját területén, mint amelyekre ECOC-ká való kijelölésük nélkül sor kerülhetett volna: az „Essen a Ruhr-vidékért” program keretében 5500, Pécsett 4675, Isztambulban pedig 10 000 kulturális eseményt hajtottak végre. A városok együtt több mint 20 000 eseményt rendeztek, amelyeket a két nagyobb ECOC-ban („Essen a Ruhr-vidékért” és Isztambul) legalább 20 millió ember látogatott meg.6 Mindhárom ECOC kulturális programjai a cím viselésének évében 12 hónapig folyamatosan zajlottak. Általánosságban elmondható, hogy az ECOC-fellépés összességében sikeresen valósította meg a kulturális tevékenységek fejlesztésére irányuló célkitűzését. A három ECOC adatai szintén azt mutatják, hogy ezek a kulturális programok innovatívabbak, változatosabbak és ismertebbek voltak annál, mint amilyen az egyes városok ECOC-cím nélküli kulturális kínálata lett volna, a szokásosnál több eseménnyel és nemzetközileg elismert művész előadásával. Az „Essen a Ruhr-vidékért” program és Isztambul különös hangsúlyt helyezett az új művészeti munkák megrendelésére és bemutatására vagy kiállítására, beleértve a helyi művészek és kulturális intézmények munkáit, míg Pécs viszonylag nagyobb hangsúlyt fektetett a meglévő tevékenységekre. Mindhárom ECOC változatos művészi témákat és tárgyköröket mutatott be, amelyek olykor újító szelleműek vagy formabontók voltak. Pécs és Isztambul esetében azonban az ECOC irányításának nehézségei azzal jártak, hogy a kulturális programok egészéből hiányzott a határozott művészeti igazgatás. Isztambul kortárs témákat járt körbe és különböző művészeti ágakban a modern és kortárs kultúra változatos kínálatát mutatta be, noha nehézségekbe ütközött, hogy e művészeti ágak mindegyikében egységes művészeti témát jelenítsen meg. Pécs átfogó célja ugyanakkor a Délkelet-Európával való együttműködés előmozdítása volt, 6
HU
Pécs esetében nem álltak rendelkezésre a látogatottsági adatok.
5
HU
valamint az, hogy kaput nyisson az ebbe a régióba tartozó országok felé. A gyakorlatban azonban ezek a tevékenységek inkább új infrastruktúra létrehozására irányultak (amelynek finanszírozása az egy évet követően nehézségekbe ütközhet), nem pedig az ECOC átfogó céljához kapcsolódó művészi témák feldolgozására összpontosítottak. 3.3.6.
Hatékonyság „a kultúra európai dimenziójának erősítése, valamint az európai dimenzió erősítése a kultúra révén” területen
Az 1999. évi határozat nem határozza meg kifejezetten az „európai dimenziót”, hanem a kulturális együttműködés szempontjából kezeli, beleértve a következőket: olyan európai művészeti mozgalmak és stílusok előtérbe helyezése, amelyeknek a város adott ihletet, vagy amelyekhez jelentős mértékben hozzájárult, továbbá olyan események megrendezésének ösztönzése, amelyekben a tagállamok más városainak a kultúra területén tevékenykedő személyiségei is részt vesznek, és amely rendezvények tartós kulturális együttműködést eredményeznek, illetve támogatják e személyek Európai Unión belüli mobilitását. A városok rugalmasan értelmezhetik a 2006. évi határozatban szereplő „európai dimenzió” követelményt. A példákat a jelölt városok számára készült útmutató szemlélteti, amely interneten 2007 óta elérhető. A 2009. évi ECOC értékeléséhez tartozó utóirat javasolta, hogy a tartalmuk, megvalósításuk, mechanizmusuk, közönségük vagy résztvevőik tekintetében lényegileg európai tevékenységek bevonása révén tegyék „európaivá” az ECOC kulturális programjait. A 2010. évi ECOC vonatkozásában megfigyelhető, hogy ebben az értelemben mindhárom főváros európai volt, noha megközelítésükben különböztek. • Tartalom: a három ECOC változatos módokon, igen eltérő európai témákat helyezett középpontba. Az „Essen a Ruhr-vidékért” program a legnagyobb hangsúlyt a regionális témákra helyezte, azonban európai összefüggésben járta körbe azokat, különösen a migrációt, az identitást és a kulturális ismeretterjesztés megközelítéseit. Talán az „Essen a Ruhr-vidékért” programnak sikerült legeredményesebben megvalósítania azt a célt, hogy az európai témák a kulturális program egészét áthassák, mivel valamennyi projektre vonatkozóan a három kiválasztási feltétel egyikeként határozta meg, hogy annak „mintaként kell szolgálnia Európa számára”. A Pécs által szorgalmazott európai téma „A Balkán kapuja” lehetőségére összpontosított, számos összbalkáni kultúrát népszerűsítő kulturális tevékenységgel. Isztambul eredetileg a modern és kortárs kultúra olyan európai központjaként kívánt fellépni, amely „hidat képez Európa keleti része felé”, és részben meg is valósult a kultúra és a polgári társadalom szerepének vizsgálata Törökország uniós csatlakozási kérelmével összefüggésben. A gyakorlatban azonban az eredeti művészeti elképzelés az ECOC nagy részében elveszett, és végül leggyakrabban a város történelmi, és nem kortárs európai örökségét hangsúlyozták. • Végrehajtási mechanizmus: mindhárom ECOC tartalmazott európai hírű művészeket felvonultató eseményeket, noha az európai dimenzió legfőbb végrehajtási mechanizmusa a más országok városaival történő partnerségek kialakítása volt. Az „Essen a Ruhr-vidékért” program esetében ezek széles körűek voltak és kulturális együttműködést, cseréket és kapcsolatépítést foglaltak magukban, több mint 100 többoldalú együttműködési projekttel, amelyekben 83 000-en vettek részt. Pécs esetében 270, külföldi országból származó művészeket bevonó projektet és 52, más ECOC-okkal megvalósított projektet hajtottak végre, amelyekben a szomszédos országokkal történő együttműködés volt a legfontosabb. Pécsett és Isztambulban talán kevésbé volt strukturált és széles körű az ECOC-ok és más városok közötti együttműködés, mint az „Essen a Ruhr-vidékért” program keretében, noha több együttműködés is megvalósult más országok művészeivel és szereplőivel. Isztambul első ízben tette lehetővé 39 kerületének többsége számára, hogy transznacionális szintű
HU
6
HU
kulturális együttműködést alakítson ki, valamint a három ECOC között is széles körű művészi együttműködések valósultak meg. 3.3.7.
Hatékonyság a társadalmi, gazdasági, városfejlesztési és turisztikai hatások terén
Az „Essen a Ruhr-vidékért” program és Pécs célja az volt, hogy a művészetet és a kultúrát a korábbi ipari területek gazdasági és társadalmi rehabilitációjának egyik eszközévé avassa, noha mindkét város igen eltérő megközelítést alkalmazott. Isztambul nem kívánta közvetlenül felhasználni a kultúrát a gazdasági célkitűzések szorgalmazására, mivel a kultúra valószínűleg egyébként is rendelkezik gazdasági hatással. Célja a kultúrához való hozzáférés és az abban való részvétel ösztönzése volt, különösen azok számára, akiknek erre általában nincs lehetősége. Mindhárom ECOC serkentette a kulturális és más infrastrukturális beruházásokat, amelyek másképp nem valósultak volna meg (Pécsett 140 millió EUR, Isztambulban 64 millió EUR összegű beruházás történt 2010-ben). Pécsett az új kulturális vagy felújított létesítmények álltak az ECOC középpontjában, és ezeket egyben a kultúra, valamint a város hosszú távú fejlődése zálogának tekintették. Itt az ECOC lendületet adott más infrastrukturális beruházásoknak is, például a Pécset Budapesttel összekötő autópálya-szakasz megépítésének. Isztambulban az ECOC olyan nagyszabású beruházások mozgatórugója volt, amelyek a város kulturális örökség részét képező számos helyszínének helyreállítását célozták. Az „Essen a Ruhr-vidékért” program keretében is számos létesítményt felújítottak. 2010 tapasztalatai azt is mutatják, hogy az ECOC segíthet átformálni a városokról kialakított képet, illetve nagyobb nemzetközi jelenlétet biztosíthat számukra, noha ezek szükségességének vagy megvalósíthatóságának mértéke változó. A turizmusból származó közvetlen gazdasági hatás tekintetében bizonyított, hogy Pécsett 71 %-kal, az „Essen a Ruhr-vidékért” program területén 18,5 %-kal, Isztambulban pedig 11 %-kal növekedett a turistalátogatások száma. Mindhárom városban megerősödtek a kulturális és kreatív iparágak, noha ennek mértéke legalább két városban elmaradt a várakozásoktól; Pécsett az új létesítmények létrehozása vált a legfőbb szemponttá a kulturális és a kreatív iparágak támogatása helyett. Isztambulban a fejlesztési szakaszt követően hasonlóképpen a modern és kortárs kulturális ágazat helyett az örökségi helyszínek helyreállítása felé tolódott el a hangsúly. A 2010. évi tapasztalatokból az is megállapítható, hogy az ECOC számos különböző területen a jövőben is képes lesz még több polgárt bevonni a kulturális tevékenységekbe. Mindhárom ECOC a projektek változatos skáláját vonultatta fel, amelyek célja a kulturális tevékenységekben általában részt nem vevő vagy azokhoz hozzáféréssel nem rendelkező polgárok bevonása volt. Mindhárom ECOC-ban (lényegében az utóbbi években számos ECOC-ban) e célkitűzés közös megközelítései között szerepel például a tevékenységek decentralizált megvalósítása városszerte különböző területeken és különböző vagy szokatlan helyszíneken, valamint a tolerancia értékét hangsúlyozó és a városban jelen lévő kultúrák, illetve etnikai csoportok sokféleséget örömmel hirdető általános értékrend. Az önkéntesek szerepvállalása 1 165 fővel az „Essen a Ruhr-vidékért” program területén, 901 fővel Isztambulban és 780 fővel Pécsett szintén fontos szerepet tölt be. Következtetés: A hatás kritikus tömegének eléréséhez szükséges humán- és pénzügyi erőforrások az ECOC területének mérete és jellege szerint eltérőek. Nagyon nagy terület (és/vagy népesség) lefedéséhez természetesen jelentős forrásokra van szükség, a jövőbeni ECOC-oknak azonban gondosan meg kell fontolniuk az általuk elérni kívánt hatás jellegét. Ez valószínűleg vagy egy meghatározott területre összpontosul, vagy a terület kapcsolatrendszerének és ismertségének bővülését is magában foglaló hatásokkal jár, nem pedig a kulturális pezsgésben történő léptékváltást jelent.
HU
7
HU
Az ECOC a bővülő turizmus, a fejlettebb infrastruktúra, a fokozott nemzetközi ismertség, valamint a kulturális és kreatív iparágak megerősödése révén továbbra is társadalmi és gazdasági előnyöket biztosít. Ilyen módon a kulturális örökségbe és infrastruktúrába történő, strukturális alapokból származó beruházások megerősítik az ECOC-ot, miközben az megteremti a beruházások hozzáadott értékét. Ezeket az előnyöket azonban nem szükségszerűen és automatikusan a címet viselő városok élvezik. A társadalmi és gazdasági fejlődés ösztönzésének mértéke – valamint az ilyen fejlődés természete – továbbra is a világos fejlesztési elképzelés érdekelt felek által történő meghatározásától, valamint megfelelő és összehangolt tevékenységektől függ, amelyeket a kulturális programot figyelembe véve hajtanak végre. Az ECOC-ban számos különböző területen továbbra is nagy lehetőségek rejlenek a polgárok kultúrában való részvételének növelése szempontjából, különösen ott, ahol ezek a tevékenységek a toleranciát hangsúlyozzák és örömmel hirdetik a városban jelen lévő kultúrák, illetve etnikai csoportok sokféleséget. 3.3.8.
Fenntarthatóság
Az ECOC célja, hogy „legyen fenntartható, és szervesen illeszkedjék a város hosszú távú kulturális és társadalmi fejlődésébe”.7 Mindhárom ECOC esetében bizonyosságot nyert, hogy a cím viselésének évét követően is folytatódó kulturális tevékenységeket teremtettek, valamint új, helyreállított kulturális létesítményeket hoztak létre. A fenntartható kulturális kapacitás tekintetében az ECOC-nak köszönhetően mindhárom város nagyobb tapasztalatot és szakértelmet szerzett, valamint bővült kapcsolatrendszerük és másokkal folytatott együttműködésük kulturális ágazataikon belül. A kulturális irányítás fenntartható tökéletesítésével kapcsolatos eredmények azonban változóak. Míg Isztambulban a hatékonyabb irányítás néhány példája fenn fog maradni, az ECOC által bevezetett modell megszűnik, amint az ügynökség 2011-ben beszünteti működését, és nem valószínű, hogy az érintett felek egy közös stratégia köré fognak szerveződni. Pécsett két jogutódszervezetet hoztak létre a kulturális létesítmények hosszú távon történő irányítására, az önkormányzatnak azonban még ki kell alakítania a város kulturális életének szereplőit támogató átfogó struktúráját. Az „Essen a Ruhr-vidékért” programban számos nagyszabású hosszú távú célt határoztak meg, valamint hatásköröket ruháztak át a regionális partnerekre, például a Kultur Ruhr GmbH-ra (a Ruhr-triennálé szervezője) és a Ruhr Tourism GmbH-ra. Következtetés: Az ECOC fellépés az új kulturális tevékenységek révén a cím viselésének évét követően is fennmaradó örökséget hoz létre a rendezvényeknek otthont adó városokban, megerősíti az érdekelt felek kapcsolatrendszerét és másokkal folytatott együttműködését, valamint új és fejlettebb kulturális létesítményeket teremt. Ezeken az előnyökön felül már bizonytalanabb annak kérdése, hogy sikerül-e fenntartható örökséget létrehozni. Ehhez jellemzően az szükséges, hogy a központi érdekeltek hosszú távú elképzelés és stratégia keretében összefogjanak, és a város kultúrájának további irányítását és összehangolását biztosító struktúrát alakítsanak ki, amely gyakran egy konkrét jogutódszervezet létrehozását foglalja magában. 4.
A KÜLSŐ ÉRTÉKELÉS FŐBB AJÁNLÁSAI ÉS A BIZOTTSÁG MEGJEGYZÉSEI
A Bizottság általánosságban egyetért az értékelő ajánlásainak főbb pontjaival, amelyek nagyon hasonlítanak a 2007–2008-as és 2009-es ECOC-értékelést követően kiadott ajánlásokhoz.
7
HU
1622/2006/EK határozat.
8
HU
A Bizottság egyetért azzal, hogy a tevékenység bármely lehetséges, 2019 utáni folytatása érdekében létrehozandó új jogalap megalkotásakor: –
biztosítania kell, hogy a kiválasztási folyamat során valamennyi pályázatot a hatályos határozatban előírt uniós szintű követelmények tekintetében értékeljék (lásd a 3.3.4. pontot);
–
figyelembe véve az Isztambul 2010 tapasztalatát, valamint azt, hogy a hatályban lévő határozat már nem engedélyezi a tagállami státusszal nem rendelkező országok jelentkezését a címért, meg kell fontolnia, hogy egy új jogalap újra bevezesse-e ezt a lehetőséget (lásd a 2.2. pontot);
–
mérlegelnie kell, hogy a hatályos határozatban szereplő pénzdíj 2019 után történő odaítélése mennyivel hatékonyabb a városi program egy részéhez nyújtott hagyományos támogatásnál, ahogyan az korábban jellemző volt (lásd a 2.1. és a 3.3.4. pontot);
–
az ECOC fellépéssel továbbra is elsősorban a városokat kell megcéloznia, azonban lehetővé kell tennie a városok számára, hogy a jelenleginél nagyobb területeket vonjanak be (lásd a 3.3.3. pontot);
–
hangsúlyoznia kell a hosszú távú városfejlesztésre vonatkozó követelmények teljesítésének jelentőségét, és meg kell fontolnia, hogy a követelményeken belül egyértelműen ösztönözze azon városok jutalmazását, amelyek már rendelkeznek hosszú távú kultúrpolitikai stratégiával (lásd a 3.3.8. pontot).
5.
A BIZOTTSÁG KÖVETKEZTETÉSEI
A Bizottság megállapítja, hogy az ECOC-címnek továbbra is nagy a megbecsülése, széles körű kulturális programokat rendez, és jelentős hatást ér el. Az uniós címnek és a pénzügyi hozzájárulásnak jelentős kiegyenlítő hatása van, ami a kezdeményezést rendkívül költséghatékonnyá és eredményessé teszi. A Bizottság egyetért az értékelő átfogó értékelésével, és a fentiekben megfogalmazott formában elfogadja ajánlásait. A Bizottság megjegyzi, hogy a legtöbb ECOC már rendelkezik olyan értékelési rendszerrel, amely teljes mértékben vagy részben lefedi kulturális programjaikat, és a továbbiakban is ajánlani fogja a helyi szintű átfogó értékeléseket. A bevált értékelési gyakorlatok terjesztésének ösztönzése érdekében a Bizottság az EU Kultúra programja keretében egy olyan szakpolitikai kezdeményezést támogat, amely a „Liverpool 2008” által kifejlesztett átfogó értékelési modellt a jövőbeni ECOC szükségleteihez igazítja.8 A jelölt városoknak szóló bizottsági útmutató is frissítésre került: az értékelésre vonatkozó rész bekerült az útmutatóba. A Bizottságnál folyamatban van a 2019 utánra vonatkozó kezdeményezésre irányuló javaslat előkészítése, amelynek célja annak biztosítása, hogy a kezdeményezés a jövőben is a lehető legvonzóbb, legrelevánsabb és leghatékonyabb maradjon. Figyelembe fogja venni az ezen értékelésből származó, valamint a 2007–2008. évi és a 2009. évi címekkel kapcsolatos következtetéseket és ajánlásokat, illetve az 1622/2006/EK határozatban szereplő szabályok és a 2010. és 2011. évi nyilvános konzultáció értékelését. A fenntarthatóságot illetően az eseménysorozat hosszú távú hatásainak biztosítása már eleve szerepel a 2006. évi határozat kritériumai között, és a továbbiakban is az egyik fő szempont marad a kezdeményezés meghosszabbításával kapcsolatos elmélkedések során. Ezenkívül a Bizottság már most 8
HU
http://www.liv.ac.uk/impacts08/.
9
HU
felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy az eseménysorozatot egy hosszú távú kultúrpolitikai stratégia részeként kell beilleszteni dokumentumaiba, illetve megtárgyalnia tájékoztató ülésein és egyéb konferenciáin, és ez a jövőben is így fog történni.
HU
10
HU
