EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2016.9.19. COM(2016) 600 final
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK az európai uniós külső együttműködési támogatáskombinációs platform (EUBEC) 2014 augusztusa és 2015 vége közötti tevékenységéről
HU
HU
Tartalom 1.
Bevezetés ........................................................................................................................................ 3
2.
A támogatáskombináció mint segélyezési mechanizmus ............................................................. 4
2.1.
Az uniós támogatáskombinációs eszközök irányításával kapcsolatos új fejlemények ............ 4
2.2.
A külső felülvizsgálatokat követő intézkedések........................................................................ 6
3.
Az EUBEC keretében folytatott technikai megbeszélések ............................................................ 7
3.1.
Éghajlat-politika ......................................................................................................................... 8
3.2.
Magánszektor ............................................................................................................................. 9
3.3.
Exporthitel-ügynökségek ......................................................................................................... 10
3.4.
Civil társadalom ........................................................................................................................ 10
3.5.
Jövőbeli megbeszélések ........................................................................................................... 11
4.
Következtetések ........................................................................................................................... 11
2
1. Bevezetés
A 2011. október 25-i 1080/2011/EU európai parlamenti és tanácsi határozat1 preambulumbekezdései arra ösztönzik a Bizottságot, hogy a külső fellépések terén nyújtott támogatások és kölcsönök kombinációjára szolgáló mechanizmusok működésének optimalizálása céljából vizsgálja meg egy „európai uniós külső együttműködési és fejlesztési platform” létrehozásának lehetőségét. Jelentésében2, amelyet 2012. október 26-án terjesztett a Tanács és az Európai Parlament elé, a Bizottság egy új, európai uniós külső együttműködési támogatáskombinációs platform (EUBEC) létrehozását javasolta, amely ezt követően bizottsági szakértői csoport formájában alakult meg 2012. december 14-én. Összhangban a Bizottság azon kötelezettségvállalásával, hogy jelentésben számol be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a platform működéséről, az első ilyen jelentésben3 a Bizottság a platform létrehozásától 2014. július végéig bezáróan ismertette annak működését. A jelenlegi második jelentés a 2014 augusztusától 2015 decemberéig terjedő időszakot foglalja magában. Az EUBEC célja az uniós fejlesztéspolitikában és külső együttműködésben alkalmazott támogatáskombinációs mechanizmusok minőségének és hatékonyságának javítása, megfelelően figyelembe véve az EU-nak a különböző partnerországokkal ápolt kapcsolatait szabályozó szakpolitikai kereteket, nevezetesen az Unió fejlesztési, szomszédsági és bővítési politikáját. A platform feladata, hogy útmutatást adjon a támogatáskombinációra vonatkozó alapelvek harmonizálása tekintetében, lehetővé téve ugyanakkor az ágazati és regionális differenciálást. Azokra az ágazatokra kell összpontosítania, amelyekben a pénzügyi eszközök a leghasznosabban alkalmazhatók mind a földrajzi régiókon belül, mind azok között, valamint elő kell segítenie a támogatáskombinációs tevékenységek és az uniós politikák koherenciájának megerősítését. Az EUBEC az Európai Bizottság által elnökölt és az uniós tagállamok, valamint az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) képviselői alkotta politikai csoporton keresztül látja el tevékenységét. A technikai tevékenységekben az Európai Parlament és a pénzügyi intézmények megfigyelőként vesznek részt. Megfigyelői státuszban egyéb meghívottak is részt vehetnek az üléseken. A koordinációs és kommunikációs tevékenységet végző Titkárság feladatait ugyancsak az Európai Bizottság látja el. A jelen beszámolási időszakban a politikai csoport négy alkalommal – 2014. december 17-én, 2015. június 22-én, 2015. október 2-án és 2015. november 6-án – találkozott annak érdekében, hogy technikai kérdéseket vitasson meg. A technikai feladatokat a Bizottság szolgálatai, az EKSZ, a pénzügyi intézmények, tagállami képviselők és az Európai Parlament végzik. A beszámolási időszakban két technikai csoport alakult: az egyik a magánszektor forrásainak mobilizálására, a másik az éghajlatváltozás elleni küzdelemre összpontosít. Mindkét csoport jelentéssel zárta tevékenységét, a nyomonkövetési intézkedéseket pedig egy-egy 1
HL L 280., 2011.10.27., 1. o. Ares(2012)1274079 3 COM(2014)733. További részletes munkadokumentumok és jelentések a bizottsági szakértői csoportok nyilvántartásában találhatók: http://ec.europa.eu/transparency/regexpert/index.cfm, amelyben az EUBEC az E02852 nyilvántartási szám alatt található. 2
3
technikai szintű találkozón keresztül biztosították. További egy technikai ülésre került sor a fejlesztéspolitika finanszírozásának témájában. Az alábbi jelentés először a támogatáskombinációs eszközökkel kapcsolatos következő strukturális kérdésekről ad naprakész képet: az eszközök irányítása; a Számvevőszék ajánlásainak figyelembevételére hivatott intézkedések; továbbá más érdekelt felek bevonása. A jelentés második része azokat a megbeszéléseket foglalja össze, amelyeket a technikai csoportok és a politikai csoport szintjén folytattak arról, hogy a beszámolási időszakban a támogatáskombinációs eszközök miként járultak hozzá a magánszektor forrásainak mobilizálásához, az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez és a fejlesztéspolitika finanszírozásához.
2. A támogatáskombináció mint segélyezési mechanizmus 2.1. Az uniós támogatáskombinációs eszközök irányításával kapcsolatos új fejlemények A politikai csoport által 2014. július 11-én elfogadott, a támogatáskombinációs eszközök irányításáról szóló EUBEC-dokumentumban meghatározott ajánlások szerint az uniós támogatáskombinációs műveleteket az egyes pénzügyi eszközökre (Fejlesztési Együttműködési Eszköz (DCI), Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz (ENI), Európai Fejlesztési Alap (EFA) és Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA)) vonatkozó támogatáskombinációs keretekben kell megszervezni oly módon, hogy minden egyes kerethez egyetlen irányítási struktúra tartozik. A vonatkozó irányító testületek üléseit támogatási keretenként kell megszervezni. Az üléseket lehetőség szerint a megfelelő pénzügyi eszközt irányító bizottság üléseivel egyszerre kell tartani. Megállapodás született arról, hogy egy támogatáskombinációs keretbe több „eszközt”4 lehessen csoportosítani a különböző regionális és tematikus stratégiai prioritások megfelelőbb kezelése, a szakpolitika hatásfokának növelése, az uniós segélyezés hatásának, hatékonyságának és láthatóságának a támogatáskombinációs műveletek és az uniós szakpolitikai párbeszéd, valamint a harmadik országokkal kapcsolatos prioritások hatékony összehangolásának megteremtését célzó fokozottabb koordináción keresztül történő növelése és a jelentéstétel átláthatóságának növelése érdekében. Megvitatásra és elfogadásra került a „Vitaanyag az uniós támogatáskombinációs eszközök jövőbeli irányításáról” című dokumentumhoz főzött kiegészítés, amely a tematikus alapok becsatornázásával foglalkozott. Ebben az értelemben a DCI latin-amerikai beruházási kerettel (LAIF), ázsiai beruházási kerettel (AIF), közép-ázsiai beruházási kerettel (IFCA) és tematikus támogatáskombinációs műveletekkel közös támogatáskombinációs keretét a 2014. december 4-i C(2014) 9128, 2014. november 26-i C(2014) 8785, 2014. december 16-i C(2014) 9534 és 2014. december 15-i C(2014) 9451 bizottsági határozatok hozták létre. Az ENI támogatáskombinációs kerete a 2014. augusztus 20-án elfogadott C(2014) 5750 bizottsági határozattal felülvizsgált 2008. február 14-i SI(2008) 190 bizottsági határozat által létrehozott 4
Ezek az „eszközök” nem önálló jogi személyek, hanem pénzügyi keretösszegek.
4
szomszédsági beruházási keretet (NIF) és a 2009. január 26-i megállapodással létrejött NIF Vagyonkezelési Alapot foglalja magában. Az EFA támogatáskombinációs keretét az afrikai beruházási keret (AfIF) (2015. július 29-i C(2015) 5210 bizottsági határozat), a karibi beruházási keret (CIF) és a csendes-óceáni beruházási keret (IFP) alkotja. A CIF-et és az IFP-t megújító cselekvési dokumentumokat 2016 során fogadják el. Az új AfIF több ágazatra terjed ki, mint a régi EU–Afrika Infrastruktúraalap (ITF), míg irányítási struktúrája megegyezik a többi eszközével. Lehetőség van olyan célzott, eszközspecifikus vagyonkezelési alapok létrehozására is, ami lehetővé tenné az ebben érdekelt uniós tagállamok és más donorok számára az egyes eszközökhöz tartozó támogatáskombinációs műveletek kiegészítő támogatását. Az eszközspecifikus vagyonkezelési alapokra vonatkozó különös szabályok az érintett eszközspecifikus vagyonkezelési alapról szóló megállapodásban kerülnek majd meghatározásra. A NIF és a nyugat-balkáni beruházási keret (WBIF) támogatására már létrejöttek vagyonkezelési alapok. Az új irányítási struktúrával való összhang megteremtése érdekében az eszközök eljárási szabályzatait is módosítani kellett. Az a döntés született, hogy minden egyes uniós támogatáskombinációs keret esetében párhuzamos eljárásokat tartalmazó, de a különböző támogatáskombinációs keretek sajátos jellemzőihez (pl. az EFA-n belüli stratégiai megbeszélésekhez) adaptálható külön szabályzat kerül kialakításra. A döntéshozatali folyamat minden egyes támogatáskombinációs keret esetében kétlépcsős lesz: – technikai értékelő ülések az Európai Bizottság elnökletével és a bizottsági szolgálatok, az EKSZ és a pénzügyi intézmények képviselőinek részvételével; valamint – irányító testületi ülések az Európai Bizottság elnökletével és a bizottsági szolgálatok, az EKSZ és az uniós tagállamok mint szavazásra jogosult tagok, valamint a pénzügyi intézmények5 mint megfigyelők képviselőinek részvételével. Ennek megfelelően a támogatáskombinációs keretek műveleteit, ideértve a célzott vagyonkezelési alapokat is, az irányító testület irányítja. Az irányító testületet technikai értékelő ülés segíti, ahol technikai és pénzügyi szempontból áttekintik a pénzügyi intézmények kérelemtervezeteit, mielőtt azokat az irányító testület elé terjesztenék. Az irányító testület következtetései beépülnek a vonatkozó kiegészítő bizottsági határozatokba. Kivételt képeznek ez alól a célzott vagyonkezelési alapok keretében finanszírozott projektek (amelyek a vagyonkezelési alapról szóló megállapodás szabályait követik). Ami a DCI és az ENI támogatáskombinációs keretében folytatott stratégiai megbeszéléseket illeti: a bizottsági szolgálatok, az EKSZ és az uniós tagállamok rendszeres párbeszéd keretében tájékoztatják a partnerországokat és az érintett regionális szervezeteket az egyes eszközök stratégiai 5
E dokumentum alkalmazásában a pénzügyi intézmények a támogatáskombinációs műveletekben részt vevő vezető pénzügyi intézményeketés az egyéb meghívott pénzügyi intézményeket, köztük az európai fejlesztésfinanszírozási intézményeket (EDFI) foglalják magukban. Megfigyelőként az adott régiókban tevékenykedő, nem európai pénzügyi intézmények is meghívhatók a releváns technikai vagy irányító testületi ülésekre.
5
orientációjáról. Általános elv, hogy a bizottsági szolgálatok és az EKSZ elnökletével stratégiai megbeszéléseket folytatnak a tagállamokkal, a kedvezményezett országokkal és az érintett nemzetközi szervezetekkel a megfelelő legmagasabb szinten. Ezeket a megbeszéléseket szükség esetén az irányító testület kezdeményezi – általában évente egyszer – a stratégiai kérdések, az általános irányvonalak és az eszközök prioritásainak megvitatása céljából. A párbeszéd a megfelelő komitológiai és demokratikus ellenőrzési eljárások szerint elfogadott, vonatkozó stratégiai programozási dokumentumokon alapul. Az EFA támogatáskombinációs keretével kapcsolatos stratégiai irányvonalak partnerországokkal és/vagy a releváns regionális szervezetekkel történő megvitatására kifejezetten e célt szolgáló üléseken6 kerül majd sor az uniós fejlesztési együttműködés kölcsönös felelősségvállalási elvének megfelelően. E megbeszélések kiterjednek majd a regionális beruházási tervekre és prioritásokra, továbbá stratégiai és szakpolitikai útmutatást és tanácsokat nyújtanak a legrelevánsabb támogatáskombinációs javaslatok azonosításához és előkészítéséhez, illetve elősegítik, hogy az irányító testület áttekinthesse a projektportfóliót és véleményt alkothasson az uniós célkitűzések megvalósítása tekintetében legfontosabb projektekről. 2.2. A külső felülvizsgálatokat követő intézkedések 2014. október 22-én az Európai Számvevőszék „A regionális beruházási eszközök által nyújtott támogatások és a pénzintézeti hitelek ötvözésének eredményessége az Unió külső politikáinak támogatása szempontjából” címmel közzétette 16/2014. számú különjelentését7. A dokumentum közzétételét követően az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága (CONT) 2015. január 19-én, Fejlesztési Bizottsága (CODEV) pedig 2015. január 22-én a Számvevőszék és a Bizottság képviselőinek részvételével megvitatta a különjelentést. 2015. február 23-án a Bizottság újabb eszmecserét rendezett a dokumentumról a CONT-tal, amelyet 2015. május 6-án egy harmadik megbeszélés követett, ezúttal a CODEV-vel. A Tanács keretében működő fejlesztési együttműködési munkacsoport a számvevőszéki különjelentések vizsgálatára vonatkozó eljárásról szóló tanácsi következtetések8 rendelkezéseinek megfelelően áttekintette a dokumentumot. 2015. április 21-én a munkacsoport megegyezést ért el a tanácsi elnökség által készített tanácsi következtetéstervezetről, amelyet a COREPER is jóváhagyott a tervezet Tanácsnak elfogadásra történő benyújtását megelőzően. A Bizottság a Számvevőszék legtöbb ajánlását elfogadta, és az alábbi intézkedések révén beépítette az EUBEC rendszerébe:
új, harmonizált támogatáskérelmi formanyomtatvány és az ehhez kapcsolódó útmutató kialakítása; standard mutatókat alkalmazó eredményértékelési keret kialakítása; a támogatáskombinációs műveletekre vonatkozó útmutató dokumentum összeállítása;
6
E stratégiai ülések a regionális indikatív programok keretében létrehozott regionális irányítóbizottságok, az AKCS-EU magánszektor-fejlesztési platform és a Pánafrikai Program keretében létrehozott tanácsadó bizottság keretében zajlanak. 7 A különjelentés hozzáférhető a Számvevőszék honlapján. http://eca.europa.eu. 8 Doc. 7515/00 FIN 127 + COR 1
6
az uniós küldöttségek fokozottabb bevonása a támogatáskombinációs projektek azonosításába és kiválasztásába; a támogatáskombinációs eszközök új irányítási rendszerének felülvizsgálata; a jóváhagyási folyamat egyszerűsítése és gyorsítása; a Brüsszelben és a küldöttségeknél a támogatáskombinációval foglalkozó uniós tisztviselők képzési programjának bővítése; az átláthatóság növelése érdekében az egyes projektek rövid bemutatása egy erre a célra létrehozott weboldalon9.
A bizottsági szolgálatok jelenleg is vizsgálják, milyen módon adaptálható az eredményorientált monitoring a támogatáskombináció sajátos jellemzőihez. Jó ütemben halad emellett a támogatáskombináció Bizottság általi értékelése is. A támogatáskombináció viszonylag új elképzelés, amely innovatív és jelentős potenciállal rendelkezik. Egyúttal olyan eszköz, amely fokozódó érdeklődést vált ki számos európai, regionális és nemzetközi érdekelt fél körében. Egyértelmű tehát, hogy hatékonysági fokával kapcsolatban nagyobb tisztánlátásra van szükség. Az értékelés során a Bizottság – a párhuzamosságok elkerülésének érdekében – felhasználja a korábbi és a folyamatban lévő értékelések és elemzések eredményeit (a NIF, az ITF és a WBIF értékelése, valamint a Cambridge Economic Policy Associates (CEPA) által 2013ban az IFT keretében támogatott projektek tekintetében készített tanulmány). Az értékelés a már ismert tényeken alapul majd, és hozzájárul a támogatáskombináció hatékonyságával kapcsolatos ismeretek bővítéséhez. Az értékelés 2015 januárjában kezdődött, és jelenleg is tart.
3. Az EUBEC keretében folytatott technikai megbeszélések A 2015. július 13–16. között megrendezett addisz-abebai csúcstalálkozón elfogadták az addiszabebai cselekvési programot (AAAA), amely elmozdulást jelent az irányítás, a nemek, a partnerség és a magánszektorral folytatott együttműködés szempontjaira is kiterjedő új fenntartható fejlődési paradigma irányába. Az AAAA több része is releváns az uniós támogatáskombináció szempontjából: központi célkitűzés a foglalkoztatás és a mindenki számára biztosított tisztességes munkalehetőség; a mikro-, kis- és középvállalkozások finanszírozási eszközökhöz való hozzáférése; a nemzeti fejlesztési célok elérését elősegítő szabad és tisztességes verseny átlátható és stabil szabályokkal és normákkal. A csúcstalálkozóval egy időben, ahhoz kapcsolódva került sor a magánszektor és a támogatáskombináció témájával foglalkozó, az Afrikai Unió (AU) és az EU által közösen szervezett eseményre, amelyen több mint 200 résztvevő képviseltette magát. Az eseményen két panel keretében folyt az eszmecsere: „Hozzájárulás az AU „Agenda 2063” programjában megfogalmazott célok elérését elősegítő, a magánszektorral való együttműködésre irányuló stratégiai keret kialakításához” és „A magánszektor részvételének fokozása és erőforrásainak bevonása a fejlesztésbe a támogatáskombináció révén, különös tekintettel a mezőgazdaságra és az energetikai ágazatra”. 9
https://ec.europa.eu/europeaid/policies/innovative-financial-instruments-blending/blending-operations_en
7
A 2015. évi jelentős menekült- és migránshullám nyomán az EUBEC sürgős prioritásként állapította meg, hogy a támogatáskombináció számottevő mértékben hozzájárulhat e probléma és különösen a migráció mögöttes okainak kezeléséhez. A politikai csoport 2015. novemberi ülésén az EUBEC tagjai megállapodtak abban, hogy az érintett országok tekintetében fokozzák a releváns információk cseréjét és összehangolják a rendelkezésre álló támogatáskombinációs alapokat. Részletes tájékoztatást adtak a már működő pénzügyi eszközökről, és felhívták a pénzügyi intézményeket, hogy legjobb képességük és egyéni lehetőségeik szerint biztosítsanak további hozzájárulásokat. A továbbiakban fokozni kell a komplementaritás fenntartására irányuló erőfeszítéseket, és a migráció kérdését a politikai csoport üléseinek állandó napirendi pontjává kell tenni. Miközben az EU kialakítja átfogó válaszát, melyet e jelentős kihívásra kíván adni, az EUBEC-csoport a jövőben fontos eszköze lesz a pénzügyi intézmények által képviselt szakértelem és a tagállamok által biztosított szakpolitikai útmutatás ötvözésének. 3.1. Éghajlat-politika Az éghajlat-politikai fellépések az uniós támogatáskombináció szerves részét képezik: a műveletek mintegy 62%-a közvetlenül releváns e tekintetben. A támogatáskombináció az uniós éghajlat-politika támogatásának hathatós eszköze (mind az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, mind az éghajlatváltozás mérséklése vonatkozásában), mivel a kiegészítő források mozgósítása révén lehetővé teszi az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó beruházások mértékének növelését. A regionális eszközök a fejlődő országoknak nyújtott, a karbonszegény és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes fejlesztést elősegítő uniós támogatás kulcsfontosságú elemei. 2014 júliusa óta az EUBEC folyamatos erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy fokozza az uniós támogatáskombinációs műveletek hatását az éghajlatváltozással szembeni küzdelem területén. E célból jött létre az éghajlat-politikai technikai csoport (TG7), amely többek között jelentést készített az uniós támogatáskombinációs eszközök éghajlat-politikai hatásának erősítése tekintetében rendelkezésre álló lehetőségekről. Határozott konszenzus alakult ki a tekintetben, hogy az uniós támogatáskombinációs eszközöknek igazolt erősségeik és az egyéb eszközökkel meglévő szinergiák alapján folytatniuk kell az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozását, továbbra is jelentős szerepet kell vállalniuk a projektportfólió előkészítésében, valamint a karbonszegény és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes fejlesztés szempontjainak a portfólió összeállítása során történő érvényesítésében, illetve együtt kell működniük a magán- és az állami szektor szereplőivel és a multilaterális éghajlat-változási alapokkal (pl. az Éghajlat-változási Alappal) a magántőke e célra történő bevonása érdekében. Emellett az EUBEC intézkedéseket hozott a támogatásfinanszírozás keretében megvalósított, éghajlat-változással összefüggő fellépésekkel kapcsolatos kommunikáció, és e fellépések láthatóságának és átláthatóságának javítása érdekében. Az EUBEC keretében folytatott eszmecserék hozzájárultak a párizsi éghajlat-változási konferencián való uniós részvétel előkészítéséhez és sikeres megvalósításához, valamint a COP21 mellett megrendezett, jelentős érdeklődést és pozitív visszhangot kiváltó esemény sikeréhez.
8
3.2. Magánszektor Figyelembe véve a magánszektorhoz tartozó szereplők támogatására vonatkozó, a magánszektor fejlesztéséről szóló közleményben részletezett és a 2014. december 12-i tanácsi következtetések által támogatott uniós elveket és kritériumokat, továbbá egyes meghatározott pénzügyi eszközök további használatával kapcsolatban az EUBEC keretében végzett korábbi munkát, a 6. technikai csoport számos tanulságot és a támogatáskombinációs műveletekben figyelembe veendő bevált gyakorlatot azonosított. A csoport ajánlásokat fogadott el a politikai csoport 2014. decemberi ülése számára, melyeket az alábbiakban foglalunk össze: (1) A támogatáskombinációs mechanizmusok által finanszírozott projektek tekintetében történő magánforrás-bevonás sikerét közös módszertan alapján, specifikus tőkeáttételi mutató segítségével követik majd nyomon; (2) A magánszektorhoz tartozó érdekelt felek erre a célra kialakított alapokon keresztül járulhatnak hozzá a forrásokhoz a támogatáskombinációs eszközök szintjén, kiegészítve a tagállamok hozzájárulásait, és megőrizve az Unió arra való képességét, hogy biztosítsa a támogatott projektek és az Unió stratégiai célkitűzései és prioritásai közötti összhangot. (3) A donorok által nyújtott támogatás mind az EU mind a pénzügyi intézmények számára fontos eszközt jelent a helyi piacok fejlesztésében, például a helyi valutát használó pénzügyi eszközök, a célzott alapok vagy a portfóliókockázat-megosztása révén; (4) A releváns szereplőknek nyújtott technikai segítségnyújtás elengedhetetlenül fontos a befektetésbarát helyi üzleti környezet kialakítása, a hitelintézetek által támogatható projektek kínálatának növelése, a vállalkozásokat támogató helyi szolgáltatások fejlesztése és a potenciális kedvezményezettek abszorpciós kapacitásának javítása céljából; (5) Meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy milyen mértékben alakítható ki szorosabb együttműködés azokkal a szociális beruházókkal és nem kormányzati szervezetekkel, amelyek sajátos szakértelmet alakítottak ki azokon a területeken, ahol a pénzügyi intézmények kisebb aktivitást fejtenek ki a támogatáskombinációs eszközök összefüggésében; (6) A magánszektor műveleteinek támogatáskombináción keresztül történő támogatása esetén fontos a megfelelő indoklás, a kezelni kívánt piaci kudarcok vagy elosztási célok világos azonosítása, valamint a támogatások megfelelő kalibrálásának és a tényleges igényekkel egybevágó strukturálásának biztosítása, különös tekintettel azokra a nem pénzügyi kockázatokra, amelyek a magánszektor részvételével történő támogatáskombinációs műveletek esetében az egyes pénzügyi eszközök használatával kapcsolatosak; (7) Az, hogy a magánszektor bevonásával megvalósuló projektek értékelése a fejlesztéspolitikához való hozzájárulásuk alapján történjen – tekintettel különösen arra a kockázatra, hogy a pénzügyi ösztönzők a fejlesztési elvek fölébe kerekedhetnek –, szigorú nyomonkövetési rendszerek alkalmazásával és a kedvezményezettek magatartását szabályozó, a környezeti és szociális politikákra és gyakorlatokra, a vállalatirányításra, az átláthatóságra és integritásra, ezen belül az adócsalás és az adókikerülés megelőzésére vonatkozó magas szintű normák pontos betartásával érhető el; A TG6 keretében végzett munka folytatásaként 2015. október 16-án technikai találkozóra került sor, amelynek homlokterében azok a főbb akadályok álltak, amelyek akadályozzák az intézményi és egyéb magánbefektetők a feltörekvő országokban végrehajtandó projektek finanszírozásában való részvételét. A figyelembe veendő tényezők körében azonosították az elégtelen kockázat/nyereség profilokat, minősítést és likviditást, a használt devizával kapcsolatos és az ügyletméretből fakadó akadályokat. A lehetséges megoldások közé tartozhat a hitelszindikálás, a magánbefektetők hitelpiaci részvétele, a tőkealapokban való részvétel és a donorok támogatása a várható veszteség 9
csökkentése és a projektek vonzerejének növelése céljából. A pénzügyi intézmények hangsúlyozták, hogy a releváns projektek tekintetében projektalapon sikerült némileg fokozni az intézményi befektetők érdeklődését. Ugyanakkor a portfólió szintjén mindeddig csupán csekély sikerekről lehet beszámolni, jóllehet az erőfeszítések folytatódnak. Megvitatásra került emellett néhány innovatív példa, amelyek esetében megosztott portfólió alapján kísérlik meg növelni a magánbefektetők érdeklődését. Ami a jövőt illeti, a pénzügyi intézményeket felkérték, hogy nyújtsanak be további megbeszélések tárgyát képező konkrétabb elképzeléseket arra vonatkozóan, miképpen lehetne fokozni a magánszektor részvételét és a potenciális uniós részvételt. 3.3. Exporthitel-ügynökségek A pénzügyi intézmények és az exporthitel-ügynökségek közötti esetleges együttműködés tekintetében a résztvevők megvitatták, milyen kérdéseket vethet fel az exporthitel-ügynökségek és a kereskedelmi bankok bevonása a Bizottság és a pénzügyi intézmények által finanszírozott állami programokba. Egyes pénzügyi intézmények rámutattak annak veszélyére, hogy az exporthitel-ügynökségek esetleg kiszoríthatják a ténylegesen rendelkezésre álló, üzleti alapú finanszírozást, ami torzítaná a piacot és rossz ösztönzőkkel járna. A pénzügyi intézmények azt is megállapították, hogy az elsőbbségi hitelezői státusz megosztása nem járna további előnyökkel, mivel az exporthitel-ügynökségek mint hitelezők rendszerint amúgy is elsőbbségi státuszt élveznek. A pénzügyi intézmények kifejezték azon nézetüket, miszerint az elsőbbségi hitelezői státusz megosztása a kereskedelmi bankokkal nem opció azon közszférabeli projektekben részt vevő pénzügyi intézmények számára, amelyekben az állam hitelfelvevőként vagy kezesként vesz részt, ugyanakkor meglehetősen gyakori a magánszférabeli projektek esetében. Amint arra a pénzügyi intézmények, az Euro Bankszövetség és a dán exporthitelügynökség rámutattak, van már több példa is a pénzügyi intézmények, kereskedelmi bankok és exporthitel-ügynökségek fejlődő országokban megvalósított együttműködésére; ezek közé tartozik a belga, dán és osztrák vegyes hitelprogram vagy a pénzügyi intézmények és az exporthitelügynökségek között a Berni Unió keretében több területen megvalósított együttműködés. A résztvevők arra a következtetésre jutottak, hogy a támogatáskombinációs eszközök összefüggésében az exporthitel-ügynökségekkel és a kereskedelmi bankokkal megvalósított együttműködés már ma is lehetséges opció, és ezzel kapcsolatban nincs szükség további ülésekre. A résztvevőket felkérték, hogy nyújtsanak be konkrét projektötleteket az exporthitel-ügynökségek és a kereskedelmi bankok támogatáskombinációs keretekbe történő bevonása céljából. 3.4. Civil társadalom Az Európai Bizottság folytatta a támogatáskombináció témájában a civil szervezetekkel és a magánszektorral megkezdett párbeszédet. 2014 során négy találkozóra került sor: háromra a fejlesztéspolitikai fórum (PFD) limai, bangkoki és brüsszeli ülése keretében, míg a negyedik megbeszélés egy olyan, 2014 novemberében megrendezett műhelytalálkozó volt, amelyen a TG6 keretében végzett munkát tekintették át.
10
3.5. Jövőbeli megbeszélések Az EUBEC keretében működő technikai csoportok és politikai csoport a jövőben olyan kulcsfontosságú uniós szakpolitikai kérdéseket tekintenek majd át, mint a migrációs válságra adott válasz, az éghajlatváltozás, a magánszektor bevonása és az európai beruházási terv tapasztalataira építve egy olyan garanciamodell harmadik országokban való alkalmazásának lehetősége, amely lehetővé tenné a nemzetközi pénzügyi intézmények számára az egyes specifikus szűk beruházási keresztmetszetek kezelését és ezáltal a magánszektorbeli szereplők fokozottabb bevonását. 4. Következtetések
1) Az uniós támogatáskombinációs eszközök az elmúlt időszakban is megfelelően támogatták az Unió külső politikáinak végrehajtását. Világos és konzisztens irányítási struktúra működik a gyakorlatban. 2) A Számvevőszék jelentésében a támogatáskombinációs eszközök hatékonyságával kapcsolatban megfogalmazott ajánlások legtöbbje az EUBEC keretében teljesítésre került, és az Európai Bizottság a továbbiakban is szorosan figyelemmel kíséri majd a folyamatot és a vele kapcsolatban felmerülő problémákat. 3) A támogatáskombináció továbbra is viszonylag új eszközt jelent. Az eszköz hatékonyságának független külső értékelése – az eddigi tapasztalatokra támaszkodva – jelenleg folyik. Az egyéb érdekelt felekkel, így a civil társadalmi szervezetekkel folytatott konzultációk is folytatódnak. 4) A magánszektor mobilizálásának kérdése tekintetében a korábbi EUBEC-tevékenységekre támaszkodva folytatódtak a technikai megbeszélések a pénzügyi intézmények által előterjesztett elképzelésekről, és a pénzügyi intézményeket felkérték arra, hogy terjesszenek elő konkrét javaslatokat a további megbeszélésekhez. 5) Az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépés vonatkozásában a regionális támogatáskombinációs eszközöknek folytatniuk kell a klímaváltozással kapcsolatos fellépés beépítését az uniós támogatáskombinációs műveletekbe, valamint támogatni kell a párizsi megállapodás végrehajtását. Az EUBEC keretében folytatott megbeszéléseknek elő kell segíteniük a végrehajtást, és szükség esetén további horizontális útmutatást kell nyújtaniuk.
11
