EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2016.6.20. COM(2016) 406 final
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról és a protekcionista tendenciákról 2014. július 1. – 2015. december 31. {SWD(2016) 204 final}
HU
HU
ÖSSZEFOGLALÁS Ez a jelentés magában foglalja és helyettesíti az Európai Bizottság Kereskedelmi Főigazgatósága által készített, a potenciálisan kereskedelemkorlátozó intézkedések nyomon követéséről szóló jelentést („a protekcionizmusról szóló jelentés”), valamint a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló bizottsági jelentést. Mindkét dokumentumot rendszeresen közzéteszik 2008, illetve 2011 óta. E jelentés első része a protekcionizmusról szóló jelentést tükrözi. Áttekintést nyújt a protekcionista tendenciákról 31 uniós kereskedelmi partner1 esetében a 2014. július 1. és 2015. december 31. közötti időszak vonatkozásában („referencia-időszak”), kiegészítve egy hasonló, félévente megjelenő, a G20 országok által hozott protekcionista intézkedésekről szóló WTO-jelentést.2 Megállapítja, hogy a 2008 óta elfogadott kereskedelemkorlátozó intézkedések száma tovább nő, bár valamivel lassabb ütemben, mint az előző években. A második rész a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló jelentést tükrözi, és áttekintést nyújt a főbb kereskedelmi akadályokról az Európai Unió néhány kulcsfontosságú gazdasági partnere (Dél-amerikai Közös Piac, Kína, India, Japán, Oroszország és az Egyesült Államok) esetében, továbbá a referencia-időszak alatt bevezetett ilyen új akadályokról és az ezek felszámolására irányuló uniós intézkedésekről. A harmadik rész ismerteti a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályok felszámolására irányuló bizottsági stratégiát. E tekintetben kiemeli a tárgyalások, továbbá a multilaterális, többoldalú és kétoldalú megállapodások, valamint a piacra jutási stratégia végrehajtásának fontosságát. A mindenki számára előnyös kereskedelemről szóló bizottsági közlemény3 alapján kihangsúlyozza a Bizottság, az uniós tagállamok, az Európai Parlament és az érdekeltek közös felelősségét a végrehajtást illetően, és ennek érdekében „erősebb partnerséget” javasol.
1
Algéria, Argentína, Ausztrália, Fehéroroszország, Brazília, Kanada, Kína, Ecuador, Egyiptom, India, Indonézia, Japán, Kazahsztán, Malajzia, Mexikó, Nigéria, Pakisztán, Paraguay, Fülöp-szigetek, Oroszország, Szaúd-Arábia, Dél-Afrika, Dél-Korea, Svájc, Tajvan, Thaiföld, Tunézia, Törökország, Ukrajna, Egyesült Államok és Vietnam.
2
E jelentés készítésének idején a G20-ak kereskedelmi intézkedéseinek nyomon követéséről szóló utolsó (14.) WTO-jelentés (https://www.wto.org/english/news_e/news15_e/g20_wto_report_oct15_e.pdf) 2015. október 30-án készült. A globális gazdasági válság kezdete óta a G20-ak vezetői rendszeresen megújították a vállalásukat, miszerint nem gördítenek új akadályokat a kereskedelem vagy a befektetések elé, illetve megszüntetik a létező akadályokat. Ezt a vállalást a G20-ak utolsó három csúcstalálkozóján is újra megerősítették.
3
A Bizottság közleménye, „A mindenki számára előnyös kereskedelem: A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé”, 2015. október 14. (http://ec.europa.eu/trade/policy/in-focus/new-trade-strategy/).
2
I.
A GLOBÁLIS MAKROGAZDASÁGI HELYZET ÉS A LEGFONTOSABB TENDENCIÁK
A protekcionista tendenciák áttekintése nem választható el a globális gazdasági tendenciáktól: A.
VEGYES
MAKROGAZDASÁGI
ÉS
KERESKEDELMI
TELJESÍTMÉNYRE
VONATKOZÓ
HELYZET
2015-ben a fejlett gazdaságokban (többek között az EU-ban) megerősödött a növekedés, miközben a feltörekvő országok a kínai gazdasági lassulás, a nyersanyagárak csökkenése és a nemzetközi pénzügyi feltételek szigorodása miatt jóval nagyobb kihívásokkal találták szembe magukat. A világgazdaság teljesítménye összességében csekély mértékben lelassult, 3,1%-ra (a 2014. évi 3,4%-ról). Ezzel összefüggésben a globális kereskedelmi tevékenység 2015-ben viszonylag gyenge volt: a kereskedelmi volumen az év első felében csökkent (0,7%-kal az első és a második negyedévben, negyedéves alapon), majd a harmadik negyedévben ismét növekedett (+1,9%)4. A legújabb IMF-előrejelzések szerint 2016-ban a világkereskedelmi volumen (áruk és szolgáltatások) növekedése felgyorsul, és eléri a 3,4%-ot5. Az IMF emellett kiemeli a kilátásokat fenyegető kockázatok hosszú listáját, amely kockázatok végül a vártnál gyengébb kereskedelmi teljesítményt eredményezhetnek. A WTO továbbá kihangsúlyozta, hogy a világkereskedelem bővülése már nem haladja meg az utolsó húsz év (1995–2015) 5%os átlagát. A kilátások így nagyon bizonytalanok. A globális pénzügyi válság kitörését követően a fejlett gazdaságokban jelentkező mély recesszió atipikus globális gazdasági fellendüléshez vezetett, amelyet a strukturálisan továbbra is sebezhető és a Kínától, a nagyon nagy mértékű tőkebeáramlástól és az áruexportból származó bevételektől túlzott mértékben függő feltörekvő gazdaságok tartanak fenn. Ez kihívást jelent a globális gazdasági kilátások szempontjából, és fennáll annak a veszélye, hogy az elkövetkező hónapokban lelassítja a kereskedelmi bővülést. Olyan aggályok is felmerültek, hogy a jelenlegi lassú kereskedelmi növekedés strukturálisabb jellegű, és azt tükrözi, hogy a kereskedelem idővel kevésbé igazodik a GDP-hez (kevésbé rugalmas). A feltörekvő és fejlődő országokra jellemző makrogazdasági bizonytalanság és annak valószínűsége, hogy az elkövetkező hónapokban fokozódik a deviza- és pénzügyi piacok volatilitása, továbbra is szükségessé teszi, hogy a protekcionista intézkedések nyomon követése szakpolitikai prioritás legyen.
4
Vö.: http://www.cpb.nl/en/number/cpb-world-trade-monitor-november-2015.
5
IMF, A legújabb világgazdasági kilátások, 2016. január.
3
B.
ÚJ POTENCIÁLISAN KERESKEDELEMKORLÁTOZÓ INTÉZKEDÉSEK 2015. DECEMBER 31. KÖZÖTT
1.
Általános protekcionista tendenciák
(a)
Általános rész
2014. JÚLIUS 1.
ÉS
A protekcionizmusról szóló korábbi jelentésekhez hasonlóan a Bizottság felmért minden olyan potenciálisan kereskedelemkorlátozó intézkedést („érintett intézkedések”), amelyet a 31 uniós kereskedelmi partner a referencia-időszakban elfogadott, jelentősen módosított, vagy amelyek elfogadása előrehaladott szakaszban volt. A jelentést kísérő szolgálati munkadokumentum országonként felsorolja valamennyi érintett intézkedést, és részletesebben elemzi a protekcionista tendenciákat. A 2008 óta elfogadott érintett intézkedések, visszaszorított intézkedések és a kereskedelmet előmozdító intézkedések jegyzéke elérhető a Bizottság honlapján (Áttekintés a potenciálisan kereskedelemkorlátozó intézkedésekről, 2015. december). Az érintett intézkedések az összetettségüktől, termékkörüktől, időtartamuktól és átfogó jellegüktől függően eltérő hatást gyakorolhatnak a kereskedelemre, és többé-kevésbé messze ható következményekkel járnak az uniós vagy harmadik országbeli vállalkozások számára. Emellett elképzelhető, hogy a Bizottság nem tud átfogó képet alkotni valamennyi új érintett intézkedésről, amelyet gyakran nem átlátható módon fogadnak el. A protekcionizmusról szóló korábbi jelentésekkel összhangban ez a szakasz így a protekcionista tendenciákról kíván áttekintést nyújtani, és nem az új kereskedelmi akadályokat kívánja átfogóan felsorolni. Ez a szakasz nincs hatással az érintett intézkedések jogszerűségére/jogellenességére. Ugyanakkor valamennyi azonosított érintett intézkedés képes indokolatlanul korlátozni a kereskedelmet. A 18 hónapos referencia-időszak során összesen 201 új érintett intézkedést vezettek be, miközben ténylegesen csak 16 korábban hozott érintett intézkedést vontak vissza. A protekcionizmusról szóló korábbi jelentésekkel való összehasonlítás céljából vett névleges 13 hónapos időszak alapján történő újraszámítást követően összesen körülbelül 145 új érintett intézkedést fogadtak el, ami 15%-os csökkenést jelent a protekcionizmusról szóló korábbi jelentésekben azonosított 170 érintett intézkedéshez képest. Ugyanakkor a 2008 óta azonosított érintett intézkedések száma így 1059-re nő, miközben csak 180-at vontak vissza azóta. A korábbi időszakokban megfigyelt és a WTO 14. kereskedelmi nyomonkövetési jelentésében6 is szereplő protekcionista tendenciák ezért nagyrészt megerősítést nyertek ebben 6
A G20-ak kereskedelmi intézkedéseinek nyomon követéséről szóló WTO-jelentés módszertana eltér az ebben a jelentésben alkalmazott módszertantól, mert az országok kisebb csoportját vizsgálja egy rövidebb, hat hónapos időszakban. A jelen jelentéssel ellentétben kereskedelmi védelmi eszközöket is tartalmaz. Ugyanakkor a két jelentés megállapításai jórészt megfelelnek egymásnak, és mindkettő megállapítja, hogy a kereskedelmet korlátozó intézkedések felszámolásának üteme továbbra sem megfelelő ahhoz, hogy nagymértékben ellensúlyozzák az új intézkedések növekvő számát.
4
a referencia-időszakban. Ez több G20-országot is érint, noha vállalták, hogy nem fogadnak el új protekcionista intézkedéseket, illetve visszavonják a létező ilyen intézkedéseket (vö. 2. lábjegyzet). A protekcionizmusról szóló legutóbbi jelentéshez képest ugyanazok a feltörekvő gazdaságok fogadtak el számtalan új érintett intézkedést: az azonosított új intézkedések közel felét Kína, Oroszország, Indonézia és India fogadta el. Őket követi Dél-Afrika, Argentína, Törökország, Ecuador, Algéria, Brazília, Mexikó, Thaiföld, az Egyesült Államok, Egyiptom, Nigéria és Malajzia.
5
Az 1. és 2. táblázat grafikusan ábrázolja a referencia-időszakra vonatkozó főbb megállapításokat: 180 160 140 120 100 80 60 40 20 0
Vietnam
Egyesült Államok*
Ukrajna
Törökország*
Tunézia
Thaiföld
Tajvan
Svájc
Dél-Korea*
Dél-Afrika*
Szaúd-Arábia*
Oroszország*
Fülöp-szigetek
Paraguay
Pakisztán
Nigéria
Mexikó*
Malajzia
Kazahsztán
Japán*
Indonézia*
India*
Egyiptom
Ecuador
Kína*
Kanada*
Brazília*
Fehéroroszország
Ausztrália*
Argentína*
Algéria
Összes intézkedés országonként (2008. október – 2015. december)
Új intézkedések országonként (2014. július – 2015. december)
1. táblázat: Potenciálisan kereskedelemkorlátozó intézkedések országonként 2008 októbere óta (* - G20országok)
450 400 350
300 250 200 150
100 50 0 Határon Határon Közbeszerzések Szolgáltatások és alkalmazott alkalmazott befektetési intézkedések – intézkedések – intézkedések ImportkorlátozásokExportkorlátozások Összes intézkedés fajtánként (2008. október – 2015. december)
Egyéb határokon belüli intézkedések
Exportösztönző intézkedések
Ösztönzés és egyéb intézkedések
Összes új intézkedés fajtánként (2014. július – 2015. december)
2. táblázat: Potenciálisan kereskedelemkorlátozó intézkedések fajtánként 2008 októbere óta
6
(b)
Határon alkalmazott intézkedések
Ahogy a 2. táblázatból kiderül, az érintett intézkedések típusait illetően az országok ismét főként olyan határon alkalmazott intézkedésekhez folyamodtak, amelyek közvetlen befolyásolják az importot és exportot, általában a vámtarifák emelkedése, mennyiségi korlátozások, importengedélyezés vagy a kifejezett kereskedelmi tilalmak révén. A 18 hónapos időszakban az új importintézkedések száma (80) ismét jóval magasabb volt, mint az exportkorlátozások (12) száma. Ha a protekcionizmusról szóló legutóbbi jelentéssel való összehasonlítás céljából 13 hónapos időszakkal számolunk, az új importintézkedések száma állandó, míg az új exportkorlátozások száma felére csökkent. Ez önmagában pozitív fejlemény, de a visszavont intézkedések száma továbbra sem ellensúlyozza a határokon átnyúló korlátozások növekedését. (c)
Határokon belüli intézkedések
A referencia-időszakban emellett jelentősen nőtt a határokon belül alkalmazott új intézkedések száma (81). Ez a külföldi versenyt befolyásoló belső intézkedések fokozottabb használatára utal, amely intézkedések gyakran nehezebben kezelhetők, mint a határokon jelentkező akadályok. Ide tartoznak új intézkedések a közbeszerzések (23), valamint a szolgáltatások és befektetések (27) terén (mindkét esetben az utolsó hét év átlagának megfelelően), továbbá 31 „egyéb” határokon belüli intézkedés. Ismét Kína hozta a legtöbb ilyen határokon belüli intézkedést, Oroszország pedig a második legtöbbet. Oroszország, majd a második helyen az Egyesült Államok hozta a legtöbb olyan intézkedést, amely korlátozza a közbeszerzéseket. Az ilyen intézkedések száma az előző beszámolási időszakhoz képest Oroszországban jelentősen nőtt, míg az Egyesült Államokban csökkent. Az ezen a területen továbbra is fennálló protekcionista tendenciák megerősítik, milyen fontos a közbeszerzési megállapodás lehető legszélesebb körű alkalmazásának biztosítása, illetve milyen fontos szerepet játszanak az Unió (beleértve a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség) erőfeszítései a szabadkereskedelmi megállapodások közbeszerzési fejezeteiről szóló tárgyalások során. Emellett tanúskodnak a javasolt „Nemzetközi beszerzési eszköz” című dokumentummal kapcsolatos előrelépés fontosságáról (vö. III. szakasz, A.1). Kína, majd Indonézia fogadta el a legtöbb korlátozó intézkedést, különösen a szolgáltatások és befektetések terén. A sok országban ezen a területen továbbra is jelen lévő protekcionista tendencia kihangsúlyozza, hogy szükség van egy szolgáltatások kereskedelméről szóló nagyszabású többoldalú megállapodásra, valamint a kétoldalú szolgáltatási és befektetési tárgyalások nagyszabású eredményére, kezdve a Kínával való kétoldalú befektetési megállapodással (vö. III. szakasz).
7
Továbbá a nem szolgáltatásokhoz, befektetésekhez vagy közbeszerzésekhez kapcsolódó 31 „egyéb” határokon belüli intézkedés továbbra is fontos részét (38%) képezi az újonnan elfogadott, határokon belüli intézkedéseknek, noha az előző beszámolási időszakhoz képest (körülbelül 34%-kal) csökkent a számuk. Általában ide tartoznak a megkülönböztető adózási intézkedések vagy egyéb, a helyi vállalkozásoknak kedvező vagy helyi tartalmat, regisztrációs eljárást, valamint egyéb szabványokat és műszaki követelményeket igénylő megkülönböztető rendelkezések. A legtöbb ilyen intézkedést Kínában, majd Argentínában, Thaiföldön, Indonéziában és Algériában tapasztalták. Oroszország is importhelyettesítési politikát követ, és sok intézkedése helyi tartalomra vonatkozó követelményeket ír elő, többek között a támogatási rendszerek esetében (vö. II. szakasz, F.). (d)
Ösztönző csomagok és egyéb ösztönzők
Végezetül sok ország továbbra is új támogatásokkal, ösztönzőkkel és egyéb intézkedésekkel (28) támogatja a gazdasági szereplőit. Az előző nyomonkövetési időszakhoz képest csökkenés tapasztalható az ilyen új intézkedések számában, de ez nem vonatkozik az exportot ösztönző új intézkedések (11) számára, amely nem változott. Az ilyen intézkedések globálisan torzító hatású versenyfeltételeket teremthetnek, és rendszeresen napirendre kerülnek a WTO Támogatások és Kiegyenlítő Intézkedések Bizottságában. (e)
Kereskedelmet elősegítő intézkedések
A protekcionista tendenciák nyomon követése mellett a Bizottság felmérte a kereskedelmi vagy befektetési feltételeket potenciálisan javító intézkedéseket is. A referencia-időszakban 70 kereskedelmet elősegítő intézkedést azonosítottak, amelyeknek több mint 40%-át Kína, Argentína és Mexikó hozta. 13 hónapos időszakkal számolva ez a szám (46) jelentősen magasabb, mint az előző nyomonkövetési időszakban (36). Ez pozitív fejlemény, mert ezek az intézkedések hozzájárulnak a globális kereskedelem liberalizációjához és a meglévő protekcionista tendenciák csökkentéséhez, például az import- vagy exportilletékek csökkentésével, az importeljárások elősegítésével vagy a külföldi tulajdonra vonatkozó korlátozások enyhítésével. Ugyanakkor nem minősülnek a meglévő akadályok felszámolásának a G20-ak visszaszorításra vonatkozó vállalásának megfelelően (vö. 2. lábjegyzet).
2.
Protekcionista tendenciák konkrét ágazatokban
Ahogy a protekcionizmusról szóló korábbi jelentésekben megállapítást nyert, sok ország továbbra is fenntartja a nyersanyagok exportjára vonatkozó akadályokat és az energiahordozókra vonatkozó megkülönböztető rendelkezéseket. A referencia-időszak során a nyersanyagokra vonatkozó meglévő exportkorlátozások nagyrészt megmaradtak (például Algériában, Indonéziában, Egyiptomban, Indiában és Dél-Afrikában), illetve újakat vezettek be (például Indonéziában, Malajziában és Ukrajnában). Az energiaágazatban gyakran írtak elő helyi tartalomra vonatkozó követelményeket (például Marokkóban, Nigériában, 8
Törökországban és Dél-Koreában). A piacra jutási akadályok felszámolása és a piacok megnyitása továbbra is prioritás ezekben az ágazatokban. A Bizottság emellett vállalta7, hogy minden kereskedelmi megállapodásba belevesz egy energiaügyi és nyersanyagokkal foglalkozó fejezetet az Európai Energiaügyi Unió létrehozására vonatkozó szélesebb körű munka keretében8, összhangban a nyersanyag-politikai kezdeményezéssel9. A gazdaság digitalizálása továbbá új típusú kereskedelmi akadályokat teremtett. 2008 óta több mint 35 érintett intézkedést hoztak az infokommunikációs technológiák (IKT) ágazatában (főként Kínában, Indiában, Oroszországban és Indonéziában), s ezek közül több mint 15 intézkedést a referencia-időszakban hoztak vagy hajtottak végre. Ezek gyakran tartalmaznak lokalizációt vagy helyi tartalomra vonatkozó követelményeket. A Bizottság valamennyi rendelkezésére álló kereskedelmi eszközt fel fogja használni e kihívások leküzdésére. Kereskedelmi megállapodások, különösen szabadkereskedelmi megállapodások és a szolgáltatások kereskedelméről szóló megállapodások révén (vö. III. szakasz, A.1.) szabályokat kíván alkotni az infokommunikációs technológiai szabványok, az e-kereskedelem és a határokon átnyúló adatforgalom tekintetében, illetve kezelni kívánja a digitális protekcionizmus új formáit10. Pozitív fejlemény, hogy a nemrégiben elfogadott információtechnológiai megállapodás (ITA2, vö. III. szakasz, A.1.) jelentős szerepet fog játszani abban, hogy még inkább felszámolják az infokommunikációs technológiai termékekre kivetett vámokat.
7
A Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című közleménye, lásd a 3. lábjegyzetet.
8
A Bizottság „Az alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája” című közleménye, COM(2015) 80.
9
A Bizottság „Nyersanyag-politikai kezdeményezés” című közleménye, COM(2008) 699.
10
Vö. A Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című közleménye (3. lábjegyzet), 12. o.
9
Végezetül az acélipar globális túlkapacitásának komoly csökkenése miatt megnövekedett a protekcionista intézkedések száma ebben az ágazatban, különösen a határon alkalmazott intézkedések (főként illetékek), valamint a kereskedelemvédelmi eszközök, többek között biztonsági intézkedések fokozott használata révén (vö. III. szakasz, A.3.). Az Európai Unió kétoldalú tárgyalásokat folytat a partnereivel (főként Kínával) és az OECD acélbizottságában is, hogy a gyökerénél kezeljék a túlkapacitási problémát. Mivel a valódi megoldások várhatóan időt vesznek igénybe, ez a tendencia valószínűleg a referencia-időszakon túl is folytatódni fog. Ezt megerősíti például az importengedélyezési rendszer és az acéltermékek kvótája, amelyet 2016 elején vezettek be Algériában, az Európai Unió második legnagyobb acélexportálási célországában. II.
AZ EU NÉHÁNY KULCSFONTOSSÁGÚ GAZDASÁGI PARTNERE ÁLTAL LÉTREHOZOTT, A KERESKEDELEM ÉS A BEFEKTETÉSEK ÚTJÁBAN ÁLLÓ FŐ AKADÁLYOK 2015. DECEMBER 31-ÉN
Ez a szakasz ismerteti a legfontosabb kereskedelmi akadályokat az EU néhány kulcsfontosságú gazdasági partnere esetében. A kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló korábbi jelentésekkel összhangban ez a jelentés főként Argentínára/Brazíliára (Dél-amerikai Közös Piac), Kínára, Indiára, Japánra, Oroszországra és az Egyesült Államokra összpontosít. A.
ARGENTÍNA
Argentína továbbra is azok közé az országok közé tartozik, amelyek a legtöbb érintett intézkedést léptették életbe 2008 óta, de a referencia-időszakra jellemző helyzet biztató, mert kevesebb ilyen intézkedést vezettek be, mint a megelőző időszakokban, és számos pozitív fejlemény történt az új argentin kormány 2015. decemberi hivatalba lépése óta. A kereskedelmet elősegítő intézkedések közé tartozik az (elmúlt években jelentős akadályt jelentő) „eskü alatt tett előzetes importőri nyilatkozat” („DJAI”) használatának 2015 decemberében történt megszüntetése az áruimport esetében, miután a WTO határozatot hozott egy az EU és mások által indított eljárás során (DS438). Szolgáltatások esetében azonban továbbra is alkalmazandó a DJAI. Áruk esetében az új import-nyomonkövetési rendszer (SIMI) és (az import többségénél automatikus, de körülbelül 1400 vámtétel esetében nem automatikus) engedélyezési követelmények váltották fel. Emellett a lábbelik és a textíliák importőreinek eskü alatt tett nyilatkozatot kell benyújtaniuk a termék összetételéről. A Bizottság szorosan figyelemmel fogja kísérni ezeket az új intézkedéseket. Az új kormányzat továbbá megszüntette a legtöbb devizával kapcsolatos ellenőrzést, és lehetővé tette a peso szabad forgalmát a devizabeáramlás és a befektetések növelése érdekében.
10
Emellett eltörölte az exportengedélyek rendszerét, valamint a mezőgazdasági és ipari termékekre kivetett legtöbb11 exportadót (amely régóta fennálló probléma volt az uniós gazdaság számára a nyersanyagokhoz való szabad és biztonságos hozzáférés tekintetében). A szójababra és a szója melléktermékekre kivetett exportadót csökkentették. Végezetül Argentína emellett módosította a járművekre, motorkerékpárokra és hajókra kivetett luxusadót, megszüntetve ezzel az import termékek közvetlen megkülönböztetését. A módosított adót megkülönböztetéstől mentesen fogják alkalmazni, de elképzelhető, hogy bizonyos (drágább) importált autókat továbbra is jobban fog érinteni, mint a helyben előállított autókat. B. BRAZÍLIA A Brazília által a referencia-időszakban elfogadott új érintett intézkedések száma nem változott, de továbbra is jelentős akadályok állnak fenn. Brazília továbbra is határokon alkalmazott intézkedésekhez és határokon belüli intézkedésekhez folyamodik, beleértve különösen a gazdasági ágazatok széles skálájában a helyi gazdaságnak nyújtott megkülönböztető támogatást. Befektetések: néhány ágazatban, beleértve a médiát és a kommunikációt, a légi közlekedést, a szállítást, a postai szolgáltatásokat, a bányászatot és az egészségügyet, továbbra is korlátozzák a külföldi tulajdont. Az Európai Unió a Dél-amerikai Közös Piaccal folytatott kétoldalú tárgyalások, valamint multilaterális tárgyalások révén kívánja megszüntetni ezeket a korlátozásokat. A helyi tartalomtól függő adók és támogatások továbbra is sok ágazatban vannak jelen, konkrétan a gépjárművek, az elektronikus berendezések, az automata gépek és egyéb kapcsolódó áruk vonatkozásában. Az Európai Unió WTO-eljárást (DS472) kezdeményezett Brazília ellen az autóipari, elektronikai és technológiai ágazatban alkalmazott megkülönböztető adókedvezmények ügyében, és ezzel kapcsolatban 2014. december 17-én felállítottak egy testületet. A vitát azóta eljárásjogilag egyesítették egy hasonló, Japán által kezdeményezett üggyel (DS497). 2014 júliusában Brazília emellett újra elindította a „Reintegra” programot, amely adókedvezmény formájában exporttámogatást nyújt az olyan belföldi vállalkozások számára, amelyek a termelésük legalább 50%-át exportálják. A program jelenleg Brazília exportjának nagy részére kiterjed. A Bizottság Brazíliával együttműködve szorosan nyomon követi ezt a programot az EU–brazil közös bizottság kereskedelmi albizottságának ülésein, különös tekintettel az adójóváírások kiszámításának módjára. Továbbá értékelik, mennyire felel meg a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodásnak.
11
A fontos kivételek közé tartozik a szójabab, a szója melléktermékek, a biodízel, valamint hét vámtétel a vasés acéltörmelékhez és -hulladékhoz kapcsolódóan.
11
Egyéb adózási megkülönböztetések: a társadalombiztosítási adók adóalapjának kiszámításáról szóló legfelsőbb bírósági határozatot12 követően 2015 júniusában Brazília növelte az importált áruk adóját, bizonyos termékek esetében (például gyógyszerek, kozmetikumok és gumiabroncsok) fokozott mértékben, ami az import megkülönböztető kezeléséhez és fokozott piacvédelemhez vezetett. Az Európai Unió továbbra is tárgyalni kíván erről Brazíliával. Beszerzések: Brazília olyan intézkedéseket tart fenn, amelyek (számos ágazatban 8–25%-os) preferenciális árrést határoznak meg a közbeszerzési eljárásokban részt vevő bizonyos nemzeti termékek esetében. A Bizottság a beszerzési stratégiája keretében foglalkozik ezzel a kérdéssel. SPS: Brazília hosszú, bonyolult és kiszámíthatatlan jóváhagyási eljárásokat alkalmaz, például az állati eredetű termékek címkéjének jóváhagyása, az ellenőrzések késedelmes végrehajtása vagy a növényi termékek brazil illetékes hatóság (MAPA) által elvégzendő költséges kártevőkockázatelemzésének terén. Ezek következtében fontos és régóta fennálló lemaradás figyelhető meg az állati és növényi termékek forgalomba hozatalára vonatkozó uniós kérelmek tekintetében. Brazília emellett nem alkalmazza a növényi és állati kártevők és betegségek regionalizációjára vonatkozó nemzetközi szabványokat, és gyakran késedelmesen végzi a Brazíliába állati eredetű termékeket exportálni kívánó uniós vállalkozások előlistázását. A Bizottság rendszeresen felveti ezeket a kérdéseket a kétoldalú megbeszélések során (például az EU–brazil SPS konzultációs mechanizmus évenkénti ülésein) és a WTO SPS-bizottságában. Kereskedelmet elősegítő intézkedések: Pozitív fejlemény, hogy 2015. december 30-án eltörölték a borok és szeszes italok belső adózására vonatkozó megkülönböztető ad rem rendszert. A más szeszes italokkal szemben a cachaça javára nyújtott 5% mértékű névleges adózási megkülönböztetés továbbra is érvényben van, de az EU és egyéb érdekeltek ellenvetéseinek hatására elvetették a magasabb, 13%-os megkülönböztető adózási különbségre vonatkozó javaslatokat. Brazília továbbá egy olyan új, várhatóan 2016-ban elfogadásra kerülő jogszabályt jelentett be, amely meggyorsítaná és leegyszerűsítené a címkézés jóváhagyására vonatkozó eljárásokat, illetve egy újonnan elfogadott ösztönző program révén enyhítette a helyi tartalomra vonatkozó követelményeket az olaj- és gázkitermelés tekintetében. Az SPS terén 2015-ben, a Brazíliában és az EU-ban való politikai szerepvállalást követően jelentős előrelépés történt a tejtermékek, sertéshús, hal, méz, marhahús és a kapcsolódó termékek Európai Unióból Brazíliába történő exportját, valamint számos növény és növényi termék exportját illetően. A MAPA még nem folytat import-/exportstrukturált párbeszédet (felsorolva a jogi és közigazgatási lépéseket és határidőket valamennyi függőben lévő piacra jutási kérelem és SPS-ügy megoldása érdekében), de bejelentette a piacok megnyitását is további termékek vonatkozásában, 12
PIS („Programa de Integração Social”) és COFINS („Contribuição para o Financiamento da Seguridade Social”).
12
ellenőrzéseket szervezett számos uniós tagállamban 2015-re és 2016-ra, és hozzálátott a rendszerszintű problémák és a fennmaradó kérelmek hosszú listájának kezeléséhez. C.
KÍNA
Kína a referencia-időszakban több új érintett intézkedést vezetett be, mint bármely más ország, noha elkötelezte magát a magánszektor, beleértve a külföldi vállalatok fokozott piacra jutása mellett13. Az új intézkedések többsége határokon belüli intézkedés, különösen a szolgáltatások és a befektetések terén. Az uniós vállalkozások továbbra is számos akadállyal néznek szemben Kínában, többek között a helyi partnerekre vonatkozó követelmények, a piacra jutási korlátozások, a jóváhagyási eljárások, a technológiatranszfer, valamint az alapítást követő megkülönböztető magatartások vonatkozásában, például a műszaki rendeletek és szabványok terén. Nemzetbiztonsági követelmények: Sok új intézkedést állítólag „nemzetbiztonsági” okokból hoztak, többek között a kibertérre vonatkozóan. Ide tartozik a nemzetbiztonsági törvény, a terroristaellenes törvény, a kiberbiztonsági törvénytervezet, a külföldi nem kormányzati szervezetek irányításáról szóló törvénytervezet, illetve a „biztonságos és ellenőrizhető infokommunikációs technológia” összefüggésében hozott intézkedések (a banki és biztosítási ágazatban). E jogszabályok nagy része meghaladja az alapvető nemzetbiztonsági okokból szükséges mértéket, tágan, nem egyértelműen határozza meg a nemzetbiztonság fogalmát, ami jogbizonytalansághoz vezet, arra kötelezi a vállalkozásokat, hogy érzékeny adatokat adjanak át a hatóságoknak, és általában véve fennáll a kereskedelmi tevékenységek szükségtelen korlátozásának kockázata. Ez ellentmond a harmadik plénumon tett, a „kiszámítható és nyílt befektetési feltételekre” vonatkozó kínai kötelezettségvállalásnak, és potenciálisan csökkentheti a kereskedelmet, a befektetéseket és az innovációt Kínában. Az Európai Unió ismételten felvette ezeket a problémákat a Kínával folytatott kétoldalú megbeszéléseken, és a nyilvános konzultációk során kitért a fenti jogszabályokra. Úgy tűnik, hogy ez hatással volt a biztonságos banki infokommunikációs technológiákról szóló iránymutatás felfüggesztésére. A fenti aggodalmak azonban nem szűntek meg, és a Bizottság továbbra is szorosan nyomon követi ezeket. Befektetések: A közvetlen külföldi befektetések elől elzárt ágazatok megnyitása továbbra is lassan halad. A korlátozások közé tartoznak a közös vállalkozásokra vonatkozó követelmények, a technológiatranszferrel kapcsolatos korlátozások, valamint a helyi tartalomra és az adminisztratív előzetes jóváhagyásra vonatkozó követelmények. Továbbá a külföldi befektetésekről szóló, 2015-ben közzétett törvénytervezet, noha tartalmaz néhány pozitív elemet, szigorítja a nemzetbiztonsági átvizsgálást, és egy bizonyos küszöb felett
13
A Kínai Kommunista Párt 18. nemzeti kongresszusának harmadik plénumát 2013 novemberében tartották. Ezen 2020-ig meghatározták Kína politikájának irányát. http://www.china.org.cn/china/third_plenary_session/201401/16/content_31212602.htm
13
előírja a befektetések előzetes jóváhagyását. Úgy tűnik, hogy nagyrészt változatlanok azok a területek, amelyeken kifejezetten korlátozzák a külföldi befektetéseket, és néhány területen új korlátozásokat vezettek be. 2015 októberében Kína bejelentette a nemzeti „negatív lista” rendszerét, amely az ágazatok két jegyzékének elfogadását vetíti előre a befektetések tiltását, illetve korlátozását illetően: az egyik lista a hazai befektetőkre (és az olyan joghatóság alá tartozó külföldi befektetőkre vonatkozik, amelyek befektetési megállapodást kötöttek Kínával), a másik lista a többi külföldi befektetőre vonatkozik. Egyszerűbbé és átláthatóbbá kívánják tenni a rendszert, mert a listán nem szereplő ágazatok esetében elvileg nincs szükség a befektetések előzetes jóváhagyására. Azonban ezt még nem hajtották végre, és így is megkülönböztetést alkalmaz. Emellett prioritást élvezhetnek a nemzetbiztonsági megfontolások. Az Európai Unió és Kína között egy befektetési megállapodás tárgyában folytatott tárgyalások főként a befektetési piacra jutásra és a védelemre összpontosítanak, beleértve a szabályozási környezet fejlesztését. 2015-ben a tárgyalások még nem terjedtek ki ágazatspecifikus területekre. Beszerzések: az Európai Unió tovább ösztönzi Kínát arra, hogy fejlessze a piacra jutási ajánlatát a WTO közbeszerzési megállapodásához való csatlakozás érdekében, és ennek megfelelően módosítsa a jogszabályait. 2014 decemberében Kína közbeszerzési megállapodásra vonatkozó felülvizsgált ajánlatot nyújtott be. Az EU üdvözli a közbeszerzési megállapodás hatályának a központi alatti szintre való kiterjesztése tekintetében elért előrelépést, ám további lényeges javulásra van szükség, különösen az állami tulajdonú vállalatokra való kiterjesztést illetően. Szellemi tulajdon: a Bizottságnak továbbra is jelentős aggályai vannak a szabadalmazhatósági követelmények, a rosszhiszemű védjegybejelentés, a kereskedelmi titkok védelme és a külföldi szellemijog-tulajdonosok ellen indított versenyjogi eljárások tekintetében. Kína közigazgatási és bírósági végrehajtási rendszere továbbra is problémákkal terhes, különösen a külföldi vállalkozások számára. Az e-kereskedelmi platformok tovább súlyosbították Kína komoly hamisítási problémáját. Ezek a kérdések mind felmerülnek a Kínával folytatott kétoldalú megbeszéléseken, különösen a szellemi tulajdonról szóló, az EU és a Kína között évente folytatott párbeszéd során, illetve a szellemi tulajdonnal kapcsolatban félévente összeülő munkacsoportban. Egészségügyi és növény-egészségügyi (SPS) intézkedések: Kína az uniós agrár-élelmiszeripari termékek exportjának továbbra is nagyon fontos piaca, és jelentős növekedési potenciállal rendelkezik. Az uniós vállalkozások a nagyon magas uniós élelmiszer-biztonsági előírások ellenére sok SPS vonatkozású importintézkedéssel találják szembe magukat Kínában. Ide tartoznak a rendkívül terhes jóváhagyási eljárások, amelyek néhány esetben (főként a hús vonatkozásában) több éves késedelmet okoznak; országos tilalmak tudományos indokolás nélkül (például a legtöbb uniós tagállamból származó marhahús importjára vonatkozó, több mint 15 éves tilalom, állítólag a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma miatt); a 14
nemzetközi szabványoknak való meg nem felelés; és a regionalizációra vonatkozó nemzetközi szabályoknak ellentmondó országos tilalmak a jelentős betegségek (például madárinfluenza vagy afrikai sertéspestis) kitörését követően. Kína 2015-ben az élelmiszerbiztonsági törvényt is átfogalmazta, különösen a tejtermékek importjának tekintetében. A Bizottság beadványokat nyújtott be az érintett végrehajtási szabálytervezetekkel kapcsolatban a szükségtelen korlátozások megakadályozása érdekében. Az SPS-sel kapcsolatos ügyeket több kétoldalú párbeszéd révén igyekeznek megoldani. A kereskedelem technikai akadályai (TBT): Az orvostechnikai eszközök és a gyógyszerek tekintetében Kína szabályozási rendszerét összhangba kell hozni a nemzetközi előírásokkal például a klinikai vizsgálatok és a regisztrációs követelmények vonatkozásában. Az új kozmetikai összetevők nyilvántartásba vételi eljárását is javítani kell, és a magasabb kockázattal járó összetevőkre kell korlátozni. A kozmetikumok címkézésével (újracímkézés) kapcsolatban pozitív fejlemény, hogy Kína felfüggesztette az újracímkézés tilalmára irányuló intézkedést. A Bizottság kétoldalú kereskedelmi párbeszédek és ágazatspecifikus műszaki párbeszédek során foglalkozik ezekkel a problémákkal. D.
INDIA
India továbbra is a közé a négy ország közé tartozik, ahol a legmagasabb az új érintett intézkedések száma. Vámtarifák: India emelte az illetéket sok termék, többek között az infokommunikációs technológiák, az acél és a gépjárművek vonatkozásában. Az infokommunikációs technológiák tekintetében India hatékonyan 10%-os vámot vet ki az infokommunikációs termékek négy csoportjára, azt állítva, hogy nem esnek az első információtechnológiai megállapodás (ITA1) hatálya alá. A Bizottság rendszeresen felveti ezt a témát Indiának, többek között az uniós–indiai infokommunikációs technológiai munkacsoport és a kereskedelmi albizottság keretében, és felállítottak egy piacra jutási csoportot az Európai Unió delhi képviseletén (közelebb hozva egymáshoz az EU-t, a tagállamokat és az érdekelteket), hogy szorosan figyelemmel kísérjék az infokommunikációs technológiai kérdéseket. Az acél vonatkozásában a globális túlkapacitás negatív hatásainak korlátozására irányuló lehetséges megoldásként India 20%-os ideiglenes védővámot vetett ki, bizonyos acéltermékek vonatkozásában növelte a vámot, és kiterjesztette az indiai szabványügyi hivatal általi kötelező tanúsítást (vö. a kereskedelem technikai akadályairól szóló lenti leírás). SPS: Az indiai követelmények aránytalannak tűnnek, és gyakran eltérnek a nemzetközi előírásoktól. Az érintett uniós export állatokat és állati termékeket (különösen szarvasmarhaspermát és sertéshúst), növényeket és növényi termékeket, feldolgozott élelmiszert és alkoholtartalmú italokat foglal magában. India felülvizsgálja az uniós vállalkozások és hatóságok által az alkoholtartalmú italokról szóló 2015. évi rendelettervezet kapcsán benyújtott észrevételeket, és az illetékes hatóság (FSSAI) beleegyezett az EU-val folytatott párbeszédbe és az európai ipar képviselőivel való találkozásba. 15
India emellett 2015 szeptemberében kizárólagosan Mumbai kikötőjére korlátozta az almaimportot, ami az uniós exportőrök költségeinek emelkedéséhez vezetett a végső rendeltetési hely elérésének vonatkozásában. India végül 2016 januárjában visszavonta ezt az intézkedést, miután az Európai Unió kétoldalúan és a WTO bizottságaiban is felvetette ezt a kérdést. TBT: Az infokommunikációs technológiákra, az acéltermékekre és a gumiabroncsokra továbbra is kiterjednek az aránytalan megfelelőségértékelési követelmények, amelyek úgy tűnik, hogy nincsenek összhangban a kereskedelem technikai akadályairól szóló WTOmegállapodással. Különösen a telekommunikációs hálózati elemek javasolt kötelező országon belüli biztonsági vizsgálata és tanúsítása (amelyet 2016 áprilisáig elhalasztottak) vet fel kérdéseket a vizsgálati módszerekkel, a költségekkel és a késedelemmel kapcsolatban. Továbbá az indiai szabványügyi hivatal 15 acélipari termékre vonatkozó kötelező tanúsítási rendszerét kiterjesztették 21 további acélipari termékre és 3 rozsdamentes acélból készült termékre, ami további terheket rótt az uniós acéliparra a terhes és hosszadalmas megfelelőségértékelési eljárások és gyárellenőrzések formájában. A gumiabroncsok tekintetében továbbra is a jelölési díjak és a bankgaranciára vonatkozó követelmények jelentik a legfontosabb akadályokat az uniós exportőrök számára. Az indiai szabványügyi hivatalnak az autók és a személygépkocsik pneumatikus gumiabroncsai tanúsítására vonatkozó új vizsgálati és ellenőrzési rendszere továbbá bevezeti az „ellenőrzési egység” (5 000 gumiabroncs ugyanabból a családból) fogalmát, és előírja minden tizedik ellenőrzési egység vizsgálatát. Ez előrelépés a korábbi követelményhez képest, amely az Indiába importált valamennyi méretű gumiabroncs három havonta történő megfelelőségi vizsgálatát írta elő, de még így is nagy terhet jelent. Az Európai Unió megvitatta ezt Indiával, és kérte, hogy értesítsék a WTO-t az intézkedésről. 2015-ben az uniós vállalkozások a kereskedelem technikai akadályaival találták szembe magukat a kiskereskedelmi és biztosítási szolgáltatásokra vonatkozó indiai liberalizációs reform végrehajtását, valamint az alkoholtartalmú italok forgalmazását és címkézését illetően. A Bizottság rendszeresen felveti az ezekkel a nem tarifális intézkedésekkel kapcsolatos kérdéseket a WTO TBT- és SPS-bizottságaiban, kétoldalúan az érintett uniós–indiai munkacsoportokban és az uniós–indiai kereskedelmi albizottságban. Emellett szoros kapcsolatot tartanak fenn az uniós tagállamokkal és az érdekeltekkel Delhiben és Brüsszelben is. Beszerzések: a közbeszerzésben érintett hazai elektronikai termékekre vonatkozó preferenciális piacra jutási politika végrehajtását illetően nem lehet további jelentős előrelépésről beszámolni. Szellemi tulajdon: Indiában továbbra is nehéz a szabadalmak hatékony védelme. Ennek okai közé tartoznak a korlátozó szabadalmazhatósági feltételek, például a „találékonyság” túlzottan korlátozó fogalma, amely megakadályozza a korábban létező termékekre építő innovatív 16
gyógyszerek szabadalmaztatását, valamint a szabadalmak érvényre juttatása terén megfigyelhető nehézségek, továbbá a kötelező engedélyekre vagy a szabadalmak visszavonására vonatkozó rendkívül általános feltételek. Ez a gyógyszereket, a vegyi anyagokat és egyéb olyan ágazatokat érinti, amelyekben a helyi innovációt támogatják. India eddig elutasította a szellemi tulajdonjogról (egy 2005. évi konkrét megállapodásnak megfelelően) rendszeresen folytatott párbeszédre vonatkozó uniós felszólítást, de a Bizottság továbbra is kifejezésre juttatja aggályait egyéb kétoldalú kapcsolatok, többek között az uniós– indiai kereskedelmi albizottság révén. Befektetések: a többmárkás kiskereskedelmet illetően az új indiai kormány nem vonta vissza a közvetlen külföldi befektetésekre vonatkozó 51%-os korlátozást (noha a választások során bejelentette, hogy a kiskereskedelemnek ez a része a továbbiakban nem fog a közvetlen külföldi befektetések közé tartozni), és az egyes indiai államokra bízta a végrehajtását, nem biztosítva a központi érvényesítést. Ez a legtöbb indiai államban ténylegesen korlátozza az uniós befektetéseket. Pozitív fejlemény, hogy az egymárkás kiskereskedelmet érintő közvetlen külföldi befektetések 30%-os helyi tartalmára vonatkozó (a közvetlen külföldi befektetés első részletének kézhezvételétől számított öt éven belül megvalósítandó) követelményt 2015 novemberében enyhítették, és az így alkalmazandó feltétel szerint a 30%os helyi tartalomra vonatkozó követelményt az üzleti tevékenység kezdetétől számított öt éven belül kell teljesíteni. Az értesítés jelenlegi szövege szerint a 30%-os helyi tartalomra vonatkozó követelmény az üzleti tevékenység kezdetét követően azonnal teljesítendő, de az illetékes minisztérium ígéretet tett ennek javítására. Az Európai Unió és az illetékes indiai hatóságok között rendszeresen folytatott megbeszéléseket követően emellett az egymárkás kiskereskedők 2015 novembere óta online értékesítést folytathatnak. E.
JAPÁN
Az Európai Unió fel kívánja számolni a régóta fennálló számos piacra jutási akadályt (beleértve vámtarifákat, nem tarifális intézkedéseket [nem tarifális intézkedések, azaz TBT és SPS] és közbeszerzési korlátozásokat) a szabadkereskedelmi megállapodásról szóló, Japánnal folytatott átfogó tárgyalásai során. Ez már néhány konkrét eredményhez vezetett: Nem tarifális intézkedések: Néhány TBT-/SPS-akadály (például a bioélelmiszerek vagy a szeszes italok nagykereskedelmi engedélyezése esetében) már elhárult. Néhány egyéb olyan akadályt illetően, amelyekkel kapcsolatban Japán vállalta, hogy a tárgyalások első évében fellép, jelentős előrelépésről lehet beszámolni, többek között a nemzetközi szabványok elfogadását illetően (például gyógyszerek, élelmiszer-adalékanyagok, orvostechnikai eszközök engedélyezési eljárása és autóipari szabványok az ENSZ EGB rendeletei alapján). Japán továbbá 2015. december 31-ig megszüntette a négy uniós tagállamból származó marhahús (a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalmával kapcsolatos állítólagos kockázatra visszavezethető) régóta fennálló tilalmát, és három másik uniós tagállam esetében előrehaladott szakaszban volt a kérelmezési eljárás. A bizonyos uniós tagállamokból
17
származó sertéshús és sertéshústermékek importjára vonatkozó, Japán által továbbra is fenntartott korlátozásokról szóló megbeszélések is folytatódnak. Általánosságban a nem tarifális intézkedésekről szóló tárgyalások a 2014 decemberében Japánnak benyújtott második jegyzék alapján folytatódnak. Ez a jegyzék számos kiemelkedő, SPS-vonatkozású intézkedést tartalmaz, például az élelmiszer-adalékanyagok jóváhagyását. Egyéb lehetséges nem tarifális intézkedésekkel a szabadkereskedelmi megállapodás bizonyos fejezeteinek összefüggésében foglalkoznak, ilyenek például a támogatások, amelyek szabályaival a versenyről szóló fejezetekben foglalkoznak. Beszerzés: Az Európai Unió emellett tárgyalásokat folytat a japán közbeszerzési piac, beleértve a vasúti piac további megnyitásáról. Az úgynevezett egyéves csomaggal kapcsolatos megbeszélések részeként Japán már konkrét intézkedéseket hozott a vasúti közbeszerzési piac fokozott átláthatósága érdekében. Jelenleg folytatódnak a megbeszélések annak érdekében, hogy javítsák az uniós vállalkozások piacra jutását, különösen az úgynevezett működési biztonsági kikötéssel kapcsolatban, amelyre hivatkozva Japán elkerülheti a közbeszerzési eljárásokat. F.
OROSZORSZÁG
Az Oroszországgal szembeni uniós kereskedelmi politika az Oroszország által a közelmúltban életbe léptetett kereskedelemkorlátozó intézkedések felszámolására összpontosít, beleértve néhány olyan intézkedést, amely a WTO-vállalások teljesítésének elmulasztását jelenti. Kína után Oroszország vezette be a legtöbb új érintett intézkedést a referencia-időszakban, főként közvetlenül a határon alkalmazott intézkedések formájában. SPS: Oroszország 10 új SPS-vonatkozású importtilalmat vezetett be a referencia-időszakban. Jelenleg folyamatban van egy, az Európai Unió által indított WTO-eljárás az EU-ból származó élő sertésre, a sertéshúsra és bizonyos sertéshústermékekre vonatkozó orosz importkorlátozások ügyében (DS 475). 2014. augusztus 7-én Oroszország új, politikai indíttatású tilalmat vezetett be az Európai Unióból származó mezőgazdasági termékekre és élelmiszerekre olyan országok – többek között uniós tagállamok – vonatkozásában, amelyek szankciókat léptettek életbe Oroszország ellen az ukrán válság kapcsán. Az uniós exportveszteségeket részben ellensúlyozta a Kínába, Dél-Koreába, Hongkongba, Törökországba és az Egyesült Államokba irányuló fokozott export. Ugyanakkor bizonyos tagállamokat és ágazatokat súlyosan érintett ez a tilalom (például a tejtermékek ágazatát Finnországban és a balti államokban). Vámtarifák: Úgy tűnik, hogy a papírra és papírtermékekre, a készülékekre (például hűtőszekrényekre) és a pálmaolajra kivetett orosz vámtarifák megsértik a vámtarifát illető orosz WTO-vállalásokat. 2014. október 31-én az Európai Unió WTO-eljárást indított az ilyen vámtarifák ügyében (DS485). 2014. szeptember 15-én újabb WTO-eljárást (DS479) indított a Németországból és Olaszországból származó könnyű haszongépjárművekre Oroszország által jogszerűtlenül kivetett dömpingellenes vámok ügyében. 18
TBT: Néhány orosz műszaki rendelet, amelyet már az Eurázsiai Gazdasági Unió szintjén elfogadtak, olyan túlzottan terhes megfelelőségértékelési követelményeket ír elő, amelyek nincsenek összhangban a nemzetközi szabványokkal. A Bizottságnak különösen két rendelet – az alkoholtartalmú italok biztonságára vonatkozó műszaki szabálytervezet (különösen a sört, bort és tömény szeszes italokat érintő rendelkezések), valamint a gyermekeknek és serdülőknek szánt termékek biztonságáról szóló rendelet módosítástervezete – kapcsán merültek fel aggályai. A Bizottság kétoldalúan és a WTO TBT-bizottságában aggodalmát fejezte ki ezekkel a rendeletekkel kapcsolatban, és kérte, hogy Oroszország biztosítson elegendő időt a hatálybalépést megelőzően, hogy a gyártók alkalmazkodhassanak az új követelményekhez. Támogatások: Oroszország számos olyan megkülönböztető támogatási programot fogadott el, amely az orosz gyártóknak kedvez, különösen az autóiparban (támogatások helyi tartalomra vonatkozó követelményekkel), illetve a mezőgazdasági felszerelések és mezőgazdasági gépek gyártóinak helyi tartalomra vonatkozó feltételek mellett nyújtott támogatások formájában. Ez hátrányosan érinti az autók és a mezőgazdasági gépek (különösen a kombájnok) uniós exportőreit, akiknek határozott érdeke az orosz piacon való jelenlét. A Bizottság több alkalommal foglalkozott ezzel a kérdéssel kétoldalúan, illetve a WTO bizottságaiban. Beszerzések: Oroszország számos olyan ágazati intézkedést fogadott el a referenciaidőszakban, amely korlátozza a nem orosz vállalkozások közbeszerzésekhez való hozzáférését. Oroszország nem írta alá a közbeszerzési megállapodást, de ez az intézkedéssorozat gazdasági szempontból végül valószínűleg a céllal ellentétes lesz. Emellett olyan jogszabályokat fogadott el, amelyek hivatalossá kívánják tenni az orosz áruk előnyben részesítésének politikáját az orosz állami tulajdonú vállalatok általi beszerzések és a legalább 10%-os állami részvétellel járó (beleértve a magánvállalkozásokat érintő) befektetési projektek vonatkozásában. G.
EGYESÜLT ÁLLAMOK (USA)
A piacra jutás akadályainak kérdése az USA esetében főként a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerséggel kapcsolatos folyamatban lévő tárgyalások során merül fel.
Beszerzések: Oroszország után az USA vezette be a legtöbb új beszerzési korlátozást a referencia-időszakban. Az amerikai termékek vásárlására vonatkozó szövetségi, állami és helyi korlátozások továbbra is kiterjednek a közbeszerzések jelentős részére. Szellemi tulajdon: Az uniós vállalkozások nehézségeket tapasztalnak a szellemitulajdon-jogok védelme terén, különösen a bor-, sajt- és húságazatban alkalmazott uniós eredetmegjelöléssel kapcsolatban.
19
SPS/TBT: Az USA számos TBT-akadályt tart fenn továbbra is (mint a harmadik fél általi tanúsítás vagy a helyi standard követelmények bizonyos ágazatokban, nevezetesen a műszaki területeken), továbbá SPS-akadályokat, amellyel korlátozza a hús (bárány, szarvasmarha és kecske) és a tojástermékek importját, illetve jelentős késedelem figyelhető meg az uniós vállalkozások által bizonyos állati és növényi termékek importjára vonatkozóan benyújtott kérelmek feldolgozása során. A transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről folytatott tárgyalások fontos lehetőséget kínálnak e korlátozások megszüntetésére, az uniós eredetmegjelölés hatékonyabb amerikai védelmére és az SPS-kérelmek gyorsabb feldolgozására vonatkozó vállalásokra. Támogatások: A referencia-időszakban az Európai Unió új WTO-eljárást indított az USA ellen a Boeingnek nyújtott támogatások ügyében (DS487).
III.
UNIÓS STRATÉGIA A KERESKEDELEM ÉS A BEFEKTETÉSEK ÚTJÁBAN ÁLLÓ AKADÁLYOK FELSZÁMOLÁSÁRA VONATKOZÓAN
A.
MULTILATERÁLIS
ÉS
TÖBBOLDALÚ
KERESKEDELMI
KERETRENDSZER
ÉS
TÁRGYALÁSOK
1.
Multilaterális és többoldalú kereskedelmi tárgyalások
A kereskedelmi korlátozások számának világméretű folyamatos emelkedése és a fent ismertetett korlátozott visszaszorítás kiemeli egy olyan szilárd multilaterális kereskedelmi keretrendszer fontosságát, amely képes hatékonyan fellépni az ilyen protekcionista intézkedések ellen. Az Európai Unió ezért továbbra is határozottan támogatja a multilaterális kereskedelmi menetrend és a vitarendezési rendszer előmozdítását, amely az uniós 14
kereskedelmi politika sarkköve marad . Ebben az összefüggésben a WTO Nairobi-csomagja, amelyet a WTO 2015. december 15– 18. között rendezett 10. miniszteri konferenciáján (MC10) fogadtak el, rendkívül jelentős előrelépést jelentett a tisztességesebb globális kereskedelem biztosításának és a fejlődés támogatásának irányába. Megállapodás született többek között a mezőgazdasági exportot tisztességtelenül támogató támogatások és egyéb rendszerek megszüntetéséről, annak biztosításáról, hogy a fejlődő országoknak nyújtott élelmiszersegély nem torzítja a helyi piacokat, a legszegényebb országokból származó exportőrökre annak érdekében vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről, hogy a termékeik részesülhessenek a kereskedelmi megállapodások által nyújtott előnyökből (származási szabályok), valamint a legszegényebb országokban működő vállalkozásoknak annak érdekében nyújtott nagyobb számú lehetőségről, hogy más WTO-tagállamokban nyújtsanak szolgáltatásokat. A legkevésbé fejlett 14
Vö. A Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című közleménye (3. lábjegyzet), 27–29. o.
20
országokra jellemző problémákkal kapcsolatos eredmények, valamint az Afganisztán és Libéria csatlakozásáról szóló határozatok arról tanúskodnak, hogy a WTO figyelmet fordít a legveszélyeztetettebb tagjainak szükségleteire. Továbbá az MC10-n megkötötték az információtechnológiai megállapodást (ITA2), amely megszünteti több mint 200 high-tech termék (beleértve félvezetők, gyógyászati készülékek, játékkonzolok és GPS-készülékek) vámtarifáját, kiterjesztve az 1996. évi ITA-t 1,3 trillió EUR értékű globális kereskedelemre. 2015. október 5-én az Európai Unió ratifikálta a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló WTO-megállapodást, amely az 1990-es évek óta a legjelentősebb multilaterális kereskedelmi megállapodás. A kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás várhatóan jelentősen egyszerűsíti és modernizálja a világ különböző részein alkalmazott vámeljárásokat. Ez különösen a kisvállalkozásokat segíti hozzá az új exportlehetőségekhez. Emellett jelentős szerepet fog játszani abban, hogy a fejlődő országok nagyobb mértékben vegyenek részt a globális értékláncban.
15
A többoldalú megállapodásokat illetően jól haladtak a szolgáltatások kereskedelméről szóló megállapodásról folytatott tárgyalások, és 2016-ban várhatóan felgyorsulnak. A szolgáltatások kereskedelméről szóló megállapodásról jelenleg 23 WTO-tagállam (köztük az EU) tárgyal, amelyek együttesen a szolgáltatások világkereskedelmének 70%-át bonyolítják le. Ez a megállapodás liberalizálni kívánja a szolgáltatások kereskedelmét a GATS-ot meghaladó mértékben olyan területeken, mint az engedélyezés, a pénzügyi szolgáltatások, a telekommunikáció, az e-kereskedelem, a tengeri szállítás, illetve a szolgáltatások nyújtása céljából ideiglenesen külföldre költöző szakemberek esetében. A szolgáltatások az uniós GDP és foglalkoztatás mintegy 70%-át teszik ki, és a nemzetközi kereskedelem egyre fontosabb részét képezik. A szolgáltatások kereskedelméről szóló megállapodás jelentős potenciállal rendelkezik ahhoz, hogy segítsen az uniós vállalkozásoknak a szolgáltatások exportjában. 2014 júliusa óta az EU és 16 másik WTO-tagállam emellett tárgyalásokat folytat a környezetvédelmi termékek globális kereskedelmének liberalizálásáról szóló megállapodásról („a környezetvédelmi termékekről szóló megállapodás”) azzal a céllal, hogy felszámolják az olyan áruk, szolgáltatások és technológiák kereskedelme és az ezekbe történő befektetések útjában álló akadályokat, amelyek hozzájárulhatnak a környezetvédelemhez vagy a környezet minőségének javításához. A megbeszélések jelenleg a környezetvédelmi termékek széles körére vonatkozó vámtarifák felszámolására összpontosítanak. Az EU emellett arra törekszik, hogy a környezetvédelmi termékek exportjával kapcsolatos szolgáltatásokat is belevegyék (ilyen például a szélturbinák javítása és karbantartása), és leküzdjék az olyan nem tarifális akadályokat, mint a helyi tartalomra vonatkozó követelmények vagy a befektetési korlátozások. Mivel az EU világszinten vezető szerepet játszik a környezetvédelmi termékek exportjában és importjában, a környezetvédelmi termékekről szóló megállapodás fontos lehetőségeket teremthet az uniós vállalkozások számára. 15
http://trade.ec.europa.eu/doclib/press/index.cfm?id=1374
21
A felülvizsgált közbeszerzési megállapodás 2014. április 6-án lépett hatályba. Miközben a ratifikálási folyamat még zajlik, folytatódnak a megbeszélések a megállapodáshoz való későbbi csatlakozásokról, különösen Kína és Ausztrália vonatkozásában. Az EU a lehető legnagyobb lefedettség biztosítása érdekében részt vesz ezeken a megbeszéléseken. 16
Emellett 2016. január 29-én a Bizottság elfogadta a nemzetközi közbeszerzési eszközről , egy olyan eszközről szóló módosított javaslatot, amely világszerte támogatni kívánja a közbeszerzési piacok további megnyitását. Az Európai Unió nyitott gazdaság, azonban sok jelentős kereskedelmi partnere olyan korlátozó gyakorlatokat folytat, amelyek megkülönböztetők az uniós vállalkozásokkal szemben. A referencia-időszakban ismét sok ilyen új intézkedést fogadtak el (vö. az I. szakasz B. 1. c) pontja). A javasolt új eszköz lehetővé tenné a Bizottság számára, hogy nyilvános vizsgálatot kezdeményezzen az uniós vállalkozásokat a harmadik országbeli beszerzési piacokon ért állítólagos megkülönböztetés ügyében. Ha a megkülönböztetés megerősítést nyer, a Bizottság felkérhetné az érintett országot, hogy vegyen részt a közbeszerzési piac megnyitásáról szóló konzultációkon. Ennek elmulasztása esetében az érintett országból származó vállalkozások által az uniós közbeszerzési pályázatok során tett ajánlatok esetében árkiigazítási mechanizmust alkalmazhatnának, s ezáltal versenyelőnyhöz juttathatnák a más uniós és nem uniós vállalkozások által tett ajánlatokat. 2015 végén a Tanács még megbeszéléseket folytatott a javaslatról. Rendes jogalkotási (együttdöntési) eljárás során kerülne elfogadásra.
2.
WTO-bizottságok és vitarendezési eljárások
Továbbra is az Európai Unió a WTO egyik legproaktívabb tagja a TBT-vel, SPS-sel, a támogatási és kiegyenlítési intézkedésekkel, az importengedélyezési eljárásokkal és a kereskedelmi vonatkozású befektetési intézkedésekkel foglalkozó WTO-bizottságokban. Ezek a bizottságok hatékony fórumként szolgálnak arra, hogy felhívják a figyelmet az uniós aggodalmakra, tájékoztatást nyújtsanak, fokozzák a tudatosságot, szövetségeket hozzanak létre más érintett WTO-tagokkal, illetve problémákat oldjanak meg, vagy szükség esetén előkészítsék a további végrehajtási intézkedéseket. A WTO vitarendezési mechanizmusa továbbra is a legjobb lehetőség olyan helyzetekben, amikor más végrehajtási eszközök elégtelennek bizonyultak. Bár az ilyen eljárások meglehetősen sok időt és erőforrást vesznek igénybe, képesek szisztematikusan kezelni a jelentős akadályokat és hosszú távon növelni a jogbiztonságot.
16
Módosított javaslat Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a harmadik országbeli áruknak és szolgáltatásoknak az Unió belső közbeszerzési piacához való hozzáféréséről, valamint az uniós áruk és szolgáltatások harmadik országbeli közbeszerzési piacokhoz való hozzáféréséről szóló tárgyalásokat támogató eljárásokról, COM(2016)34 final, 2016.1.29.
22
A referencia-időszakban az EU két WTO vitarendezési eljárást indított: az egyiket Oroszország ellen a vámtarifák ügyében (DS485), a másikat az USA ellen a Boeingnek nyújtott támogatások ügyében (DS487). Emellett WTO-testületeket állítottak fel egy Brazíliával a gépjárművek, elektronikus berendezések és az automatizált áruk hazai gyártói részére nyújtott adókedvezményekről folytatott vitában (DS472), illetve az Oroszországgal a sertések és sertéshús importjával kapcsolatos bizonyos intézkedésekről szóló vitában (DS475) és a könnyű haszongépjárművekre kiszabott dömpingellenes vámokról szóló vitában (DS479). Továbbá pozitív eredménnyel zárult az EU számára az eljárás egy, az argentin importkorlátozásokkal kapcsolatos fontos vitában (DS438) (vö. II. szakasz). Az EU által indított sikeres eljárások másik fontos példája (DS432) a ritkaföldfémek exportjára vonatkozó kínai korlátozásokkal kapcsolatos: Kína 2015 januárjában, illetve áprilisában a vitarendező testület által 2014 augusztusában elfogadott WTO-határozatot követően úgy határozott, hogy megszünteti az exportkvótákat, illetve az exportilletékeket. 3.
Kereskedelemvédelmi eszközök
A kereskedelemvédelmi eszközök (dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedések, valamint óvintézkedések) a WTO szabályozása alá tartoznak. Az ilyen intézkedések nem jelennek meg potenciálisan protekcionista intézkedésként ebben a jelentésben, mert pontosan arra irányulnak, hogy korrigálják a versenyellenes magatartást vagy reagáljanak az import negatív hatású hirtelen növekedésére. A beszámolási időszak végén a kereskedelemvédelmi eszközökkel kapcsolatban az EU vagy a tagállamai ellen hatályban lévő intézkedések száma nem változott (151). Ilyen intézkedéseket leginkább Brazília, India, Ausztrália, Indonézia, Marokkó és Törökország vezetett be. Különös aggodalomra ad okot az EU számára az óvintézkedések fokozott használata (24 a referencia-időszakban). Az ilyen intézkedések a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok létezésének bizonyítása nélkül és attól függetlenül, hogy károsítják-e a hazai ipart, minden származási országra kiterjednek. A Bizottság továbbra is aktívan nyomon követi a harmadik országok által az uniós vállalkozások ellen indított kereskedelemvédelmi ügyeket17 annak biztosítása érdekében, hogy az intézkedéseket a vonatkozó WTO-szabályok szigorú betartása mellett alkalmazzák. Például a referencia-időszakban az Európai Unió WTO vitarendezési eljárást indított Oroszország ellen a könnyű haszongépjárművekre tisztességtelen módon kirótt dömpingellenes vámok ügyében (vö. II. szakasz F. pont). És fordítva, az Európai Unió is kereskedelemvédelmi eszközöket alkalmaz a tisztességtelen harmadik országbeli kereskedelmi gyakorlatok ellen. 2015 végén összesen 97 védelmi intézkedés volt érvényben (86 dömpingellenes és 11 kiegyenlítő intézkedés). Ezek az intézkedések leginkább az acélipart és a vegyi ágazatot érintették. Az intézkedések 17
A Bizottság minden évben részletes elemzést készít a harmadik országok uniós vállalkozásokkal szembeni védelmi intézkedéseiről (http://ec.europa.eu/trade/policy/accessing-markets/trade-defence/actions-againstexports-from-the-eu/).
23
leggyakoribb célpontja 56 intézkedéssel Kína volt. Ugyanakkor az EU teljes importjának csak kevesebb mint 1%-át érintik a kereskedelemvédelmi eszközök, így az EU globális szinten nagyon mérsékelten használja ezeket. Tekintettel az acéliparban megfigyelhető jelenlegi jelentős túlkapacitásra és az árakra gyakorolt erős nyomásra, 2015 második felétől megfigyelhető, hogy egyre nagyobb mértékben folyamodnak kereskedelemvédelmi eszközökhöz az acélipari termékek vonatkozásában. 2015 végén az acélipart érintő 33 érvényben lévő védelmi intézkedés (30 dömpingellenes és 3 kiegyenlítő intézkedés) közül 14 irányult a Kínából származó acélimport ellen (13 dömpingellenes és 1 kiegyenlítő intézkedés), illetve más vizsgálatok még folyamatban vannak. Az acélválság leküzdése érdekében más országok (különösen az Egyesült Államok, Marokkó és India) hasonlóképpen ilyen intézkedéseket, többek között óvintézkedéseket (India) fogadtak el.
B.
KÉTOLDALÚ KERESKEDELMI MENETREND
1.
Tárgyalások
Az Európai Unió oly módon kívánja szorgalmaznia a kétoldalú és regionális megállapodásokat, hogy támogatást nyújtson ahhoz, hogy a WTO ismét központi helyet 18
foglaljon el a globális kereskedelmi tevékenységet illetően . A világ legnagyszabásúbb kétoldalú kereskedelmi menetrendjével rendelkezik, 52 országgal kötött preferenciális kereskedelmi megállapodást, továbbá 80 országgal folytat szabadkereskedelmi megállapodásokra és gazdasági partnerségi megállapodásokra vonatkozó tárgyalásokat, köztük néhány legfontosabb gazdasági partnerével (USA, Japán, Dél-amerikai Közös Piac és India – bár az Indiával folytatott tárgyalások jelenleg megrekedtek). Emellett befektetési 19
megállapodásokról tárgyal Kínával és Myanmarral . A hatályban lévő szabadkereskedelmi megállapodások tíz évvel ezelőtt az uniós kereskedelem kevesebb mint negyedét fedték le, jelenleg több mint egyharmadát fedik le, illetve a kétharmadára fognak kiterjedni, ha és amikor valamennyi folyamatban lévő tárgyalás sikeresen lezárul. A kétoldalú és regionális tárgyalások nagyon fontos szerepet játszanak a kereskedelem útjában álló akadályok felszámolásában és a piacok megnyitásában. Így van ez a tárgyalások során és a tárgyalások lezárásakor is. Például mielőtt hivatalosan megindultak volna a szabadkereskedelmi megállapodásról Japánnal folytatott folyamatban lévő tárgyalások, jelentős munka kezdődött a nem tarifális intézkedésekkel kapcsolatban, amely konkrét 18
Vö. A Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című közleménye (3. lábjegyzet), 29. és azt követő oldalak.
19
Az áttekintéshez vö. http://ec.europa.eu/trade/policy/countries-and-regions/agreements/.
24
eredményekhez vezetett a tárgyalások során, például a szeszes italok nagykereskedelmi engedélyezésének ügyében (vö. II. szakasz). 2015 decemberében továbbá lezárultak a szabadkereskedelmi megállapodásról Vietnammal 20
folytatott tárgyalások . A szokásos eljárásnak megfelelően a szabadkereskedelmi megállapodás szövegét most jogi szempontból felülvizsgálják és az EU valamennyi nyelvére lefordítják, mielőtt a Tanács és az Európai Parlament elé terjesztik ratifikálásra. Eközben a Bizottság már szorosan együttműködik Vietnámmal, hogy meghatározzák azokat a jogszabályokat, amelyeket valamelyik félnek el kell fogadnia vagy módosítania kell, hogy megfeleljen az új szabadkereskedelmi megállapodásnak. E folyamat részeként várhatóan számos régóta fennálló piacra jutási akadály hárul el, gyors eredményeket téve lehetővé a szabadkereskedelmi megállapodás hatálybalépésekor (vö. a Bizottság honlapja: Áttekintés a potenciálisan kereskedelemkorlátozó intézkedésekről, 2015. december ). Az Európai Unió és Ecuador által az EU, Kolumbia és Peru közötti szabadkereskedelmi megállapodáshoz való csatlakozásról szóló jegyzőkönyvről folytatott tárgyalások is lezárultak 2014. július 17-én, és a jegyzőkönyv most a felek általi aláírásra és ratifikálásra vár. Hasonlóképpen 2014. szeptember 26-án lezárultak az EU–Kanada közötti szabadkereskedelmi megállapodásról (CETA), illetve 2014. október 17-én az EU–Szingapúr közötti szabadkereskedelmi megállapodásról folytatott tárgyalások.
2.
A meglévő szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtása és érvényesítése
Ahogy „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című közlemény kihangsúlyozza, annak biztosítása érdekében, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások a hatálybalépésük után a piacok ígért megnyitásához és üzleti lehetőségekhez vezessenek, rendkívül fontos a legteljesebb mértékű végrehajtásuk biztosítása. Jelenleg ez főként a piacra jutási stratégia keretében történik (vö. C. szakasz), a szabadkereskedelmi megállapodások keretében létrehozott konkrét struktúrák (például a korai eszmecserét, a piaci akadályokkal kapcsolatos diplomatikus megoldásokat, illetve végső esetben a konkrét vitarendezési mechanizmusokat lehetővé tévő konkrét kereskedelmi bizottságok) és az olyan általános meglévő struktúrák használatával, mint a WTO bizottságai vagy adott esetben a WTO vitarendezési 21
mechanizmusa . Az Európai Unió Dél-Koreával kötött szabadkereskedelmi megállapodása, amely 2011. július 1-je óta van hatályban, arról tanúskodik, milyen fontos a hatékony nyomon 20
Vö. http://trade.ec.europa.eu/doclib/press/index.cfm?id=1449.
21
Az érvényesítésre eddig kizárólag a WTO csatornáin keresztül került sor, de a szabadkereskedelmi megállapodás érvényesítési csatornái is nagyobb jelentőségre tehetnek szert, mert több, konkrét vitarendezési mechanizmusokkal járó szabadkereskedelmi megállapodás lép hatályba.
25
követés a szabadkereskedelmi megállapodás lehető legteljesebb körű végrehajtásának 22
biztosítása érdekében . A jelentés által lefedett időszakban így számos problémát tudtak megoldani a szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtásával és a piacra jutással kapcsolatban. Például a pénzügyi szolgáltatások terén az EU folyamatos nyomását követően és a szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos koreai vállalással összhangban 2015 júniusában olyan új keretrendszert léptettek életbe, amely felhatalmazza az uniós pénzügyi intézményeket az adatok külföldre történő továbbítására és az IT létesítmények kiszervezésére, nagymértékben elősegítve a koreai működésüket. Továbbá a bioélelmiszerek vonatkozásában 2015 februárjában életbe lépett egy 2014 őszén véglegesített egyenértékű megállapodás, amelyet azóta zökkenőmentesen végrehajtottak. Emellett a gépjárművek tekintetében az uniós beavatkozást követően, 2015 nyarától a koreai hatóságok további aránytalan információkérés nélkül elfogadják az Euro VI jóváhagyott járműveket. Ugyanakkor a piacra jutási problémák továbbra is jelen vannak ebben az ágazatban, és továbbra is fontos a szoros nyomon követés. 23
Az EU–Kolumbia–Peru szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos végrehajtási folyamat is rendben zajlik. Néhány aggály továbbra is fennáll, például az SPS területén Peru vonatkozásában, illetve a szeszes italok adózását illetően Kolumbiában és Peruban. Pozitív fejlemény, hogy Kolumbia 2015 júniusában bemutatta az állati termékek uniós exportjának jóváhagyására vonatkozóan szükséges valamennyi lépést átfogó egységes eljárást. Ez leegyszerűsíti az uniós exportra vonatkozó formaságokat és csökkenti a válaszidőt, elősegítve az uniós piacra jutást. Továbbá 526 kolumbiai és 1 133 perui vállalkozás, köztük jelentős számú kis- és középvállalkozás, először exportált az Európai Unióba a szabadkereskedelmi megállapodás hatályba lépése óta. Az EU–Grúzia és az EU–Moldova közötti mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás 2014. szeptember 1-jével kezdődő végrehajtása lehetővé tette az üzleti szervezetekkel és a tagállamokkal folytatott szoros együttműködést a kereskedelemirányítási reformok támogatása és az ezekben az országokban fennálló kereskedelmi akadályok felszámolásáért folytatott fokozott erőfeszítések érdekében. Grúziában nagyrészt kedvező az üzleti légkör, de Moldovában a Bizottság jelentős erőfeszítéseket tett több üzleti aggály elhárítására (például az energiaügy, a biztosítások, a vámalakiságok és a földi kiszolgálás terén). A mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások reformmenetrendjének végrehajtása várhatóan egyenlő esélyeket teremt az uniós és a helyi vállalkozások számára ezekben az országokban.
22
A legfrissebb végrehajtási regions/countries/south-korea/..
23
Az EU–Kolumbia–Peru megállapodás végrehajtásáról szóló második éves jelentést 2016. február 10-én fogadták el (https://ec.europa.eu/transparency/regdoc/rep/1/2016/EN/1-2016-58-EN-F1-1.PDF).
jelentésért
vö.
26
http://ec.europa.eu/trade/policy/countries-and-
A szabadkereskedelmi megállapodások hatékony nyomon követése és végrehajtása így új piacra jutási lehetőségeket teremt, és hozzájárul a meglévő akadályok felszámolásához. C.
PIACRA JUTÁSI STRATÉGIA: A MEGERŐSÍTETT PARTNERSÉG FELÉ
A piacra jutási stratégia24 kiegészíti az Európai Unió multilaterális, többoldalú és kétoldalú kereskedelmi tárgyalásait, és biztosítja, hogy a kereskedelmi megállapodások (a szabadkereskedelmi megállapodások és a WTO-megállapodások) által teremtett kereskedelmi lehetőségek ténylegesen az európai exportőrök piacra jutásához vezetnek. A stratégia a piacra jutási partnerségen alapul, és a Bizottság, a tagállamok, valamint a brüsszeli és harmadik országbeli vállalkozások közötti rendszeres koordinációból áll. A piacra jutási stratégia hatékony eszköznek bizonyult a kereskedelem útjában álló akadályokról szóló információk összegyűjtésére, illetve az akadályok felszámolására vonatkozó közös stratégia prioritizálására és meghatározására. Ez a stratégia a diplomáciai lépésektől, a WTO keretén belüli konkrét bizottságokban vagy struktúrákban folytatott megbeszéléseken vagy a szabadkereskedelmi megállapodásokról szóló megbeszéléseken keresztül a közvetítésig és a hivatalos vitarendezésig terjedhet. A folyamatosan bővülő kétoldalú kereskedelmi menetrend és a következő néhány évben hatályba lépő szabadkereskedelmi megállapodások száma alapján a piacra jutási stratégia még fontosabb szerepet fog játszani az uniós kereskedelmi érdekek és jogok érvényesítésében. Az uniós szabadkereskedelmi megállapodások megfelelő végrehajtásának és érvényesítésének biztosítása rendkívül fontos lesz annak érdekében, hogy ezek az uniós exportőrök tényleges piacra jutásához és üzleti lehetőségekhez vezessenek külföldön. Ez azonban nem kizárólag a Bizottság feladata, hanem a Bizottság, a tagállamok, az Európai Parlament és az érdekeltek közös felelőssége. „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című 2015. évi közleményében a Bizottság ezért a tagállamokkal, az Európai Parlamenttel és az érdekeltekkel való „megerősített partnerséget” javasolt a kereskedelmi megállapodások végrehajtása céljából. Ez a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályok felszámolását meghaladó mértékben ki fogja terjeszteni és meg fogja erősíteni a jelenlegi piacra jutási partnerséget. Ki fog terjedni a szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtására, beleértve a fokozott figyelemfelkeltést és vámegyüttműködési tevékenységet, a kereskedelem elősegítését és a fenntartható fejlődést.
KÖVETKEZTETÉS 2015-ben a világgazdaság enyhe lassulása és a viszonylag gyenge globális kereskedelmi tevékenység növekvő számú potenciálisan kereskedelemkorlátozó intézkedéssel párosult a 2014 júliusától 2015 decemberéig tartó referencia-időszakban, és nagyon korlátozott volt a 24
Vö. A Bizottság „Globális Európa: szorosabb együttműködés az európai exportőrök piacra jutásának elősegítése érdekében” című közleménye, 2007. április 18., COM(2007) 183 végleges (piacra jutási stratégia).
27
korábban bevezetett intézkedések visszaszorítása. A 2008 óta életbe lépett kereskedelemkorlátozó intézkedések száma ezért tovább nő. Az előző évekhez hasonlóan a legnagyobb mértékben most is a feltörekvő országok folyamodtak korlátozó intézkedésekhez, de a fejlett országok, köztük G20-tagok is folytatják az ilyen gyakorlatok alkalmazását, noha ismételten vállalták, hogy nem fogadnak el protekcionista intézkedéseket és visszaszorítják a már meglévőket. Emellett az Európai Unió néhány kulcsfontosságú, a jelentésben elemzett gazdasági partnere továbbra is nagyszámú kereskedelmi akadályt tart fenn. Az USA és Japán vonatkozásában az Európai Unió ezeket szabadkereskedelmi megállapodások keretében próbálja felszámolni, és néhányat már megszüntettek, különösen Japán tekintetében. Továbbra is sok jelentős akadály áll fenn, de néhány pozitív fejlemény történt a Dél-amerikai Közös Piac országainak (Brazília, illetve különösen Argentína) vonatkozásában a kétoldalú, multilaterális és a szabadkereskedelmi megállapodások keretében történő uniós erőfeszítéseknek köszönhetően. India esetében az előrelépés továbbra is nehéz, a piacra jutás akadályainak felszámolása továbbra is Kínában és Oroszországban jár a legnagyobb kihívással, és a beszámolási időszakban csak korlátozott sikerrel valósult meg. Ennek fényében továbbra is rendkívül fontos a multilaterális, többoldalú és kétoldalú kereskedelmi menetrenddel kapcsolatos további hatékony előrelépés, ugyanakkor lényeges, hogy fokozottan összpontosítanak a kereskedelmi megállapodások hatékony végrehajtására és érvényesítésére. Az uniós piacra jutási stratégia, valamint a Bizottság, a tagállamok és az érdekeltek közötti piacra jutási partnerség továbbra is központi szerepet játszik ebben a tekintetben. A folyamatosan bővülő kétoldalú kereskedelmi menetrend fényében javaslat született a tagállamok, az Európai Parlament és az érdekeltek közötti „megerősített partnerségre”, hogy egyesítsék erőiket a kereskedelmi megállapodások végrehajtása érdekében, biztosítva, hogy a legnagyobb mértékben tényleges piacra jutáshoz és üzleti lehetőségekhez vezessenek. Ugyanakkor szükséges, hogy továbbra is fokozott antiprotekcionista magatartásra szólítsanak fel globális politikai szinten, szem előtt tartva a nyitott piacoknak az innovációra, a termelékenységre, a gazdasági növekedésre és a jólétre gyakorolt pozitív hatásait.
28
