A bizonytalanság és az információ közgazdaságtana

(C) http://kgt.bme.hu/

A bizonytalanság és az információ közgazdaságtana

Major Iván

A közgazdaságtan „fıáramlatának” alapelvei • A neoklasszikus közgazdaságtan alapjai: a közgazdaságtan, mint „társadalmi fizika” (Jevons, Menger, Böhm-Bawerk és az osztrák iskola) • Analógiák a Newton-Maxwell-i energia-elméletbıl – hasznosság = energia – általános egyensúly = az energia megmaradás törvénye • Két feltevés (1) A gazdasági szereplık tökéletesen informáltak (2) A szereplık racionálisan döntenek, egyetlen racionalitási kritérium – a haszon maximalizálása – alapján

1 /14


Az általános egyensúly-elméletrıl • A piacon nincsenek „súrlódások”, a kereslet és a kínálat alkalmazkodási folyamata zökkenımentes • A neoklasszikus fogyasztói és termelıi elmélet alapelvei és alapfeltevései • A neoklasszikus elmélet gyengeségei – Példák: (1) a banki hitelezés; (2) tulajdonos és vállalati menedzser kapcsolata (pl. az Enron-ügy, AIG-ügy); (3) biztosítások; (4) álláskeresés és a diploma értéke

• A piaci szereplık érdeke nem mindig mutat a Pareto-hatékony egyensúly irányába

Ösztönzés (1) • Az ösztönzés szerepe a gazdasági kapcsolatokban (ösztönzés-elmélet) – A. Smith és a mezıgazdasági szerzıdések – Ch. Barnard és a menedzserek ösztönzése • Barnard felismerte a „morális kockázat” problémát, de azt csak Arrow (1963) vezette be az irodalomba (a biztosításból vette át) • Wilson (1968) és Ross (1973) már explicit módon mint delegálási („ügynök”) problémát kezelték az ösztönzés kérdését • H. Simon (1951) szervezet-elmélete és Williamson (1975) tranzakciós költség elmélete is követte a Barnard által kijelölt utat • Grossman és Hart (1986) pedig már modellbe foglalta a megbízó-ügynök problémát

2 /14


Ösztönzés (2) • Hume, Wicksell, Grove: a potyautas probléma – A „potyautas” jelenséget elıször D. Hume (1740) fogalmazta meg két szomszéd közös legelıjének öntözési problémája kapcsán – Wicksell (1896) mutatta ki, hogy a haszon-elvő adóztatás a potyautas jelenség kialakulásához vezet – Wicksell megoldási javaslata: az egyhangú és önkéntes beleegyezés elvének érvényesítése. Amennyiben a „stratégiai viselkedést” ki lehetne zárni, így Pareto-optimális megoldáshoz juthatnánk. Csakhogy a konkrét Pareto-optimum függ a szavazási sorrendtıl és éppen ez készteti a résztvevıket stratégiai viselkedésre – Az elsı megoldási javaslat: Dreze és Vallée Poussin (1971), Clarke (1971), Groves (1973), Groves és Loeb (1975): az egyéni preferenciák kinyilvánítására alapozott közösségi döntés

Ösztönzés (3) • Borda, Bowen, Vickrey: ösztönzés a szavazásos döntésekben – Arrow (1951) paradoxona: nincs minden preferencia-kritériumot kielégítı többségi szavazási rendszer, amely ne vezetne diktatórikus megoldáshoz

• L. Walras: a természetes monopólium szabályozása – Walras elmélete vezetett a Ramsey (1927) és Bouteux (1956) optimális árazás elmélethez: az árat a piaci árrugalmassági mutatóval fordított arányban ésszerő meghatározni, adott költségvetési korlát mellett – Ársapka szabályozás – minıség-rontáshoz vezet – rate of return: átlagár, amely a tıke költségeket is fedezi túlkapitalizációhoz vezet

3 /14


Ösztönzés (4) • Knight, Arrow, Pauly: ösztönzés a biztosításban – A biztosítási szakmában ismert az a morális kockázat probléma, hogy a biztosítottak képesek befolyásolni a biztosítási esemény valószínőségét – Arrow (1963) ezt piaci hibaként definiálta és kimutatta, hogy bizonyos biztosítási szolgáltatások piacai emiatt nem is jönnek létre – A morális kockázat fogalma elıször Knight (1921) könyvében jelent meg

Ösztönzés (5) • Sidgwick, Vickrey, Mirrlees: ösztönzés és újraelosztás • Sidgwick (1883) ismerte fel elıször az újraelosztás során keletkezı ösztönzési problémákat – a nagyobb egyenlıség kisebb elosztható jövedelmet eredményez, mert növeli a pihenés relatív hasznosságát a munkával szemben • A munka kínálata nem megfigyelhetı (és így nem kontrollálható) – a morális kockázati változó: a munkakínálat – a kontraszelekciós változó: a (munka) képesség (magáninformáció)

• Vickrey (1945) az adózást olyan játékként modellezte, amely a megbízó-ügynök probléma alapesete. A kormányzat célfüggvénye: olyan jövedelem-elosztás, amelyet az adózók választanának • Mirrlees (1971): a probléma nem egyetlen ügynök és megbízó közötti információs aszimmetria, hanem a megbízó és a folytonos változóval leírható ügynökök közötti, ahol a megbízó csak az ügynökök jellemzıinek eloszlását ismeri

4 /14


Ösztönzés (6) • Dupuit, Edgeworth, Pigou: árdiszkrimináció – A monopolista árdiszkrimináció aszimmetrikus információs probléma, hiszen a monopolista nem ismeri eleve a fogyasztók igen heterogén ízlését. Megoldás: a különbözı ár-minıség vagy ármennyiség csomagok felajánlásával a monopólium a vevıket valódi preferenciáik (típusuk) kinyilvánítására és így ön-szelekcióra készteti – Dupuit (1844) ismerte fel elıször a másodfokú árdiszkrimináció társadalmi hatékonyság-növelı funkcióját a közszolgáltatásoknál – Edgeworth (1911-13) továbbfejlesztette a Dupuit-elvet – Pigou (1920) írta le a különbözı árdiszkrimináló típusokat

Ösztönzés (7) •

Leonid Hurwitz: mechanizmus tervezés Az általános egyensúly elmélet csak

tökéletes informáltság és versenyzıi piacok esetén érvényes • A piaci berendezkedés válik a függı (magyarázandó) változóvá • A piaci berendezkedés a gazdasági szereplık jellemzıinek, optimalizálási szabályainak, információs hatékonyságának és önérdekkövetı viselkedésük konzisztenciájának válik függvényévé • A „kinyilvánítás elve” (Gibbard, 1973, Green és Laffont, 1977, Dasgupta, Hammond és Maskin, 1979, Myerson, 1979): kontraszelekció és morális kockázat léte esetén minden társadalom-szervezési mechanizmus olyan kompatibilis ösztönzési rendszer megalkotásával azonos, amely a magáninformációval rendelkezı ügynököket az információ nyilvánosságra hozatalára készteti. Ezeket az információkat a „tervezı” az optimális viselkedési stratégia kidolgozására használja fel - normatív közgazdaságtan alapja

5 /14


Ösztönzés (8) • Ronald Coase: tranzakciós költségek és tulajdonjogok • Mi és miért jön létre a tranzakciós költség? • Hogyan függ össze a tranzakciós költség a tulajdonjogok eloszlásával? • Létezik-e a jószágok esetében egyetlen piaci ár? • Milyen szerzıdések megkötése teszi belsıvé a külsı gazdasági hatásokat (az externáliák problémája)?

Stigler: az információ, mint költség („keresés-elmélet”) • Stigler (1961): a fogyasztó számára a jószágok nem ismertek kellıen – az információ-hiányt a kereséssel szüntethetik meg vagy csökkenthetik • A keresés költséges, tehát az információ-hiány mértéke a n keresésre fordított költség: ∑ pi xi + C I (x1 ,..., xn ) = m i =1

• Az információ elıállítása is költségekkel jár: f ( x1 ,..., x n , I ) és c ( x , I ) =

n

∑wx i =1

i

i

+ wI I

6 /14


Az információ, mint áru jellemzıi • A gazdasági tranzakciók egyúttal információ-cserét is jelentenek • Az információ sajátos „áru” – közjószág-jellegő • a kizárás nem lehetséges, vagy ésszerőtlenül költséges • az információ terjedése „hálózatgazdaságosságot” eredményez

– „luxusjószág” jellegő • az információ értéke a tulajdonosa számára csökken (elvész) az újratermelıdésével

– „diszkrét” jószág: a folytonos hasznossági függvény nem létezik

• A (magán)információ kizárja a szereplık tökéletes informáltságát: az általános egyensúly piaci modellje megdıl

A piaci tökéletlenségek egyik fajtája: aszimmetrikus információ • • • • •

Döntések aszimmetrikus információ mellett Kontraszelekció Morális kockázat: a megbízó-ügynök modell Szignál (információs jelzés) Szőrés

7 /14


Az aszimmetrikus információ alaptípusai 1. • „Morális kockázat”, a „megbízó-ügynök” probléma: az „ügynök” viselkedését a „megbízó” nem ismeri elıre, és/vagy nem képes ellenırizni

M szerzıdési ajánlata

A „játék” eredménye Ügynök és kifizetések erıfeszítése nem ellenırizhetı

Ü elfogadja (vagy nem)

A gazdaság „állapota”

Morális kockázat (1) • Feltevések – Erıfeszítés (e) 2 értéket vehet fel: e = 1, vagy e = 0 – Erıfeszítés-költség: ψ (1) = ψ ψ (e ) =  ψ (0) = 0 – Az ügynök (agent) t összegő transzfert kap a megbízótól (principal) – Az ügynök nettó hasznossága: U = u (t ) −ψ (e), u ′ > 0; u ′′ ≤ 0 – A termelés sztochasztikus változó, amely 2 értéket vehet fel:

q = q m vagy q a , q m > q a , q m − q a = ∆q – A termelés lehetséges valószínőség-értékei:

( Pr (q = q

) e = 0) = π

( Pr (q = q

)

Pr q = q m e = 1 = π 1 , Pr q = q a e = 1 = 1 − π 1 m

0

,

π 1 > π 0 , π 1 − π 0 = ∆π 8 /14

a

)

e = 0 = 1− π 0,


Morális kockázat (2) • Feltevések – Ha a megbízó értékelı függvénye, S(q) q-ban növekvı, akkor mindig többre értékeli a magas erıfeszítést az alacsonnyal szemben: π 1S (q m ) + (1 − π 1 )S (q a ) = π 0 S (q m ) + (1 − π 0 )S (q a ) + ∆π (S (q m ) − S (q a )) >

( )

( )

> π 0 S q m + (1 − π 0 )S q a

– A megbízó célfüggvénye:

( ) ( ) = π S (q ) + (1 − π )S (q )

V1 = π 1S q m + (1 − π 1 )S q a vagy V0

m

0

a

0

– Az ügynök morális kockázati ösztönzési korlátja: π 1u (t m ) + (1 − π 1 )u (t a ) −ψ ≥ π 0u (t m ) + (1 − π 0 )u (t a ) – Az ügynök részvételi korlátja: π 1u (t m ) + (1 − π 1 )u (t a ) −ψ ≥ u 0 = 0

Morális kockázat (3) • Ösztönzés tökéletes információ mellett – A megbízó optimalizálási feladata:

(

)

(

max π 1 S m − t m + (1 − π 1 ) S a − t a m a t ,t

)

az ösztönzési korlát mellett (mert a részvételi korlát köt) – Az elsırendő feltételekbıl:

( )

( )

t m = t a = t * , λ = 1 / u′ t m = 1 / u′ t a – Az ügynök teljes biztosításban részesül a kockázat-semleges megbízótól – Az erıfeszítésre ösztönzés költsége (elsı legjobb költség) a megbízónak:

π 1u (t * ) + (1 − π 1 )u (t * ) = ψ ⇒ t * = u −1 (ψ ) = h(ψ ) h′ > 0, h′′ > 0

9 /14


Morális kockázat (4) • A megbízónak érdemes erıfeszítésre ösztönöznie az ügynököt, ha

π 1 (S m − t m ) + (1 − π 1 )(S a − t a ) −ψ > > π 0 (S m − t m ) + (1 − π 0 )(S a − t a ) ⇒

⇒ ∆π∆S > ψ

– Ha az ügynök kockázat-semleges, az ösztönzı kompenzáció pl:

tm = – Ekkor

π 1−π0 ψ , ta = − 0 ψ ∆π ∆π

U m = t m −ψ > 0, U a = t a −ψ < 0

– A megbízó várható kifizetése: π 1t m + (1 − π 1 )t a = ψ – Az ügynök várható haszon-növekménye az erıfeszítésbıl:

∆π (t m − t a ) = ψ

Morális kockázat (5) • Az ügynök kockázat-semleges, tehát u (t ) = t • Ösztönzési korlátja π 1t m + (1 − π 1 )t a −ψ ≥ π 0t m + (1 − π 0 )t a ⇒

(

)

⇒ ∆π t m − t a ≥ ψ

• Részvételi korlátja: π 1t m + (1 − π 1 )t a −ψ ≥ 0 • Korlátozott felelısségi korlátai

t m ≥ − l, t a ≥ − l • A megbízó célfüggvénye:

(

)

(

m m a a ( ) max π S − t + 1 − π S − t 1 1 m a t ,t

10 /14

)


Morális kockázat (6) • A megbízó nem tudja büntetni az alacsony erıfeszítést, csak a magas erıfeszítést jutalmazhatja • Két eset lehetséges π0 l > ψ akkor a felelısségi korlát szigorú – Ha ∆π egyenlıtlenségre teljesül (nincs hatása) és az elsı legjobb megoldás megvalósítható π Ha 0 ≤ l ≤ 0 ψ akkor az ösztönzési és az alacsony ∆π

erıfeszítés felelısségi korlátja köt. Ezekbıl:

t a = −l, t m = −l +

ψ ∆π

Morális kockázat (7) • Az ügynök várható információs járadéka: π E (U SB ) = π 1t m + (1 − π 1 )t a −ψ = −l + 0 ψ ≥ 0 ∆π • Tegyük fel, hogy l = 0 • Ekkor a megbízó várható nyeresége az ügynök erıfeszítése esetén: π V1 = π 1S m + (1 − π 1 )S a − 1 ψ ∆π

11 /14


Az aszimmetrikus információ alaptípusai 2. • Kontraszelekció: az „ügynök” magáninformációval rendelkezik. A megbízó képes ellenırizni az ügynök viselkedését, de optimális döntése – vagy a döntés költsége – az ügynök „típusától” függ, amelyet azonban csak önmaga ismer

Ü típusa „kívülrıl” adott és csak önmaga ismeri




Ügynök erıfeszítése

A „játék” eredménye és kifizetések

Kontraszelekció (Laffont) (1) • Tegyük fel, hogy „P” azzal a feladattal bízza meg „A”-t, hogy utóbbi termeljen q mennyiségő outputot. „P” számára a q mennyiségő output értéke S(q) úgy, hogy S ′(q) > 0 és S ′′(q) < 0, továbbá S (0) = 0 • „P” nem képes megfigyelni „A” termelési költségét, de „A” költségfüggvényének lehetséges értékei köztudott tudást képeznek, azaz „A” határköltsége két értéket vehet fel:

{ }

Θ = θ , θ ; θ > θ ; Pr(θ ) = ν ; Pr(θ ) = 1 −ν ∆θ = θ − θ > 0 Ha " A" hatékony : C ( q, θ ) = θ q + F Ha " A" nem hatékony : C ( q, θ ) = θ q + F

• „P” t összeget fizet „A”-nak, így a szerzıdés változói, amelyek a Α = {(q, t ) : q ∈ R+ , t ∈ R} megvalósítható allokációk halmazát alkotják: • q és t megfigyelhetık egy harmadik fél (pl. bíróság) számára is

12 /14


Kontraszelekció (Laffont) (2) • Egy szerzıdési ajánlat kompatíbilis ösztönzési rendszert tartalmaz, ha " A " (θ ) számára " A " (θ ) számára

(t , q )f (t , q ) ⇒ (t , q )f (t , q ) ⇒

t − θ q ≥ t − θ q és t −θ q ≥ t −θ q

– Ösztönzési korlát • Részvételi korlát: t − θ q ≥ 0 és t − θ q ≥ 0 • Egy további korlát a monotonitási korlát, amely szimmetrikus információs esetben nem létezik:

q ≥ q

Az információs járadék • Ha a nem hatékony „A” 0 hasznosságra tesz is szert, a hatékony „A”, azzal, hogy úgy tesz, mintha nem hatékony lenne, ∆ θ q nagyságú információs járadékra tesz szert • „P” optimalizációs problémája a részvételi és ösztönzési korlátok mellett:

{( ) ( )} max {ν (S (q) − θ q ) + (1 −ν )(S (q) − θ q ) − (ν U + (1 −ν )U )} max ν S (q) − t + (1 −ν ) S (q) − t vagy

( t , q );( t , q )

( t , q );( t , q )

Várható allokációs hatékonyság

13 /14

Várható információs járadék


A modell megoldása: a „második legjobb megoldás” • A „P” határhasznossága = „A” határköltsége feltétel alapján a második legjobb megoldás q-ra és t-re, valamint a hatékony „A” információs járadékára:

( )= θ ⇒ q

S′ q

SB

(

(1 − ν ) S ′( q Tehát q t

SB

SB

SB

*

)

) − θ = ν ∆ θ ⇒ S ′( q *

= θ q + ∆θ q *

=q

SB

U = 0, SB

és t

SB

U

SB

=θq

SB

) =θ +

= ∆θ q

ν 1 −ν

∆θ

SB

SB

Az aszimmetrikus információ alaptípusai 3. • Tranzakció jelzések mellett: az „ügynök” jelzést küld a „megbízónak” önmagáról, amelyrıl a megbízó nem tudja biztosan eldönteni, hogy valódi-e

Ü jelzést küld M-nak

Ü típusa „kívülrıl” adott és csak önmaga ismeri



14 /14


Ügynök erıfeszítése

A „játék” eredménye és kifizetések

A bizonytalanság és az információ közgazdaságtana

Recommend Documents