A bírói ítélethozatal jogelméleti és gyakorlati megközelítése Jerome Frank munkáján keresztül
Készítette: Mecser Anikó Konzulens: Dr. Nagypál Szabolcs 2014/2015/2
Eötvös Loránd Tudományegyetem
1
Tartalomjegyzék I. Általános bevezető
3
II. Az ítéletalkotás vizsgálata a jogelméletben
4
1. A bírói gyakorlat kutatásának bemutatása
4
2. Jerome Frank jogelméletének részletesebb bemutatása
10
3. Jerome Frank jogelmélete és a magyar bírói gyakorlat
16
III. A magyar bírói ítélethozatal vizsgálata a gyakorlatban 1.Jerome Franknak a bírói ítélethozatallal kapcsolatos megállapításainak vizsgálhatóvá tétele a gyakorlatban- interjúkérdések, a kutatás módszerének ismertetése 2. Az interjúk bemutatása IV. Konklúziók levonása és véleményalkotás V. Felhasznált szakirodalom
2
Bevezetés Évfolyamdolgozatomban a bírói ítéletalkotás jogelméleti megközelítésének fejlődését mutatom
be,
különösen
nagy hangsúlyt
fektetve
Jerome
FRANK
elméletére.
A
témaválasztásomat a bírák szerepének és munkájának megértésének szándéka indokolja. A bírák, mint a jog alkalmazói és bizonyos esetekben a jog alkotói jelentős feladatot látnak el a jog céljának és működésének meghatározásában. Az, hogy a bírák egyszerűen a „törvény szájai” vagy pedig önálló jogalkotást is végeznek (precedens jog) szintén komoly jogelméleti kérdés, amelynek jelentős gyakorlati következményei vannak. Az eltérő jogi kultúrák másmás választ adnak erre a kérdésre. Jerome FRANK elméleteit az Amerikai Egyesül Államokban alkotta meg és kritikájában az amerikai igazságszolgáltatással szemben felmerült problémákat hozta felszínre. Közérthetősége miatt nagy népszerűséget élvezhetett a laikusok körében is. Fő célja volt, hogy a bírák ítéletalkotási módszereiről lerántsa a leplet és „emberibbé” tegye a bírákat a jogász és a laikus társadalom számára is. Az Amerikai Egyesült Államokban a precedens jog (bírók által alkotott jog) elismertnek számít, szemben a magyar jogrendszerrel. A magyar jogrendszerben a bírósági ítéletek, határozatok precedens szerepét nehéz meghatározni. Ahogy a dolgozatomban később kifejtem egy előkészületi tanulmány bemutatása során, a bírói ítélet meghozatala közben vannak olyan befolyásoló tényezők, amelyekre nyíltan hivatkozhatnak a bírák, sőt ezt meg is követeli tőlük a társadalom (pl. jogszabályok) és vannak olyan befolyásoló tényezők, amelyek bár hatnak az ítélethozatalra (és a bírák még tudatában is vannak ennek) nyíltan nem hivatkozhatnak rá az ítélethozók. Jerome Frank a nem nyilvános döntési okokat kutatta jogelméletében és a gyakorlatban is. A nem nyilvános döntésokozók sokszor nagyobb jelentőséggel bírnak az ügy kimenetelére, mint a megfogható és nyilvános döntésokok. A bírói gyakorlat kutatása és jogelméleti megközelítése viszonylag új téma a jogelméletben (XIX. század), de jelentőségét már több elmélkedő felismerte. Jerome FRANK közöttük egy radikális nézeteket valló jogelmélkedő, aki a pszichológia segítségével magyarázza az ítélethozatal folyamatát és a bírák valamint a jog szerepét a társadalomban. Elméleti és gyakorlati megállapításainak megvalósulását szeretném vizsgálni a magyar igazságszolgáltatásban, bírákkal készített interjúk segítségével. Évfolyamdolgozatommal szeretnék hozzájárulni a magyar bírói döntéshozatal működésének feltérképezéséhez, a bírók nem nyilvános döntésokainak feltárásához, és ezek befolyásoló szerepének felméréséhez.
3
1. A bírói gyakorlat kutatásának bemutatása1 A bírói gyakorlat vizsgálatánál kérdéses, hogy a döntést mennyire határozzák meg a joginak tekintett érvek és mennyire a jogon kívüli tényezők. A jogalkalmazás Európában a XIX. században vált az elméleti elemzések tárgyává, amikor meghatározó szerephez jutott a társadalom irányításában a jogszabályokon alapuló igazságszolgáltatás és közigazgatás. A bírói döntést nem határozhatták meg a központi államhatalom által nem kontrollált tényezők. Angliában ekkor kezdett el nőni a „statute law” szerepe és a kiszámítható jogszolgáltatás érdekében kimondták, hogy a korábbi eset „ratio decidendi’-je jogszabálynak minősül. A jogszolgáltatással szemben ebben az időszakban fogalmazódott meg a jogbiztonság, a pártatlanság, a kiszámíthatóság és a minden embert egyenlőként való kezelés igénye. Ezeknek az eszméknek a megvalósulása és a valóság között konfliktus keletkezett a jogalkalmazás területén, ami a jogtudósokat arra motiválta, hogy foglalkozzanak a jogalkalmazás fő karakterjegyeinek
megállapításával,
illetve
e
tevékenység
értékelési
mércéinek
2
meghatározásával.
A francia exegetikus iskola ragaszkodik a hatalmi ágak szétválasztásának elvéhez, amely alapján a jogalkalmazó csak a „törvény szája”, így a bírói döntés és a jogszabály közötti különbség csak az absztrakt és konkrét közötti különbség erejéig racionalizálható. A XIX. század középtől kifejlődő „fogalmi jogtudomány” szerint lehetséges, hogy a jog alapvető intézményeit (pl. szerződés, zálogjog) ,amelyek fontosabbak a pozitív jognál a jogtudós feltárja. A jog intézményekből olyan fogalmi hálózatot kívántak alkotni, amely zárt, joghézagoktól mentes, rendszerré alakítja át a jogot. Ebben az esetben a bíró formális levezetéssel meghozhatja ítéletét: a jogi fogalom ismérveinek felfedezése után behelyettesíti az adott életviszonyt a megfelelő fogalomba. A jogszabályok helyett ebben az elméletben a fogalmi hálózat lesz mérvadó a jogalkalmazó számára. Mindkét megközelítés inkább előíró, mint leíró típusú, de hatással vannak az európai kontinentális bírák ítélethozatalaira. A szociológia jogszemlélet szembe helyezkedett a jogászi érvek kizárólagosságát hirdető elméletekkel. Kantorowicz 1906- ban úgy vélte, hogy a bírákat megilleti az a jog, hogy a
1
BADÓ Attila, BENCZE Mátyás, MEZEI Péter, A bírói gyakorlat kutatásának módszertani kérdése. Előkészületi
tanulmány (OTKA – 73089) bemutatása 2
2. old
4
pozitív jogon kívüli mércéhez forduljanak kétség esetén, így jogalkotóként járhassanak el. EHRLICH, a jogszociológia egyik megalapozója, szerint a jogalkalmazás értelmezést igényel, az értelmezés pedig mérlegelést eredményez, amit a teljes személyiség végez el. Ez alapján: „a helyes döntés garanciáját nem a jogszabály mechanikus követése, hanem a bíró személyiségének kiválósága jelenti.” 3Mivel ezt az elméletet a mindennapos esetekben nem lehet alkalmazni, az európai kontinensen nem került uralkodó pozícióba. Az amerikai jogi kultúrához azonban jól illeszkedik a szabadjogi irányzat. Az amerikai bírák nagyfokú értelmezési szabadsága miatt a legradikálisabb álláspont a szociológiai jogelméleteken belül az amerikai jogi realistáké, akik közül Jerome Frank olyan messzire ment, hogy a jogszabályoknak az eset eldöntésében játszott szerepét az utólagos racionalizálásra korlátozta, így egy adott ügyben rendkívül sokféle, akár egymással ellentétes tatalmú döntés is hozható. A jogi indoklást csupán egy falnak tekinti, amely eltakarja a valós okokat. Az ebből fakadó bizonytalanság azonban nem feltétlenül negatívum, hiszen lehetővé teszi, hogy a gyakorlat megfeleljen a társadalmi, gazdaság, egyéb feltételeknek. A legtöbb felfogás mindkét tényező-csoportnak meghatározó erőt tulajdonít, és így legitim értékelési mércék alapjainak tekinti azokat. A különbség az arányokban figyelhető meg. Az összetett megközelítés egyik képviselője Hans KELSEN, aki a jogot a jogi normák hierarchikus rendszereként ábrázolja és szerinte a jogértelmezéssel kapcsolatos fő problémát az okozhatja ez alapján, ha a magasabb fokú norma tartalma „határozatlan”. Kelsen úgy véli, hogy a jogszabály köti a bírót, amennyiben annak kellően pontos a nyelvi megfogalmazása. Előfordul azonban, hogy a norma nyelvi értelme nem egyértelmű vagy eltérés van a norma nyelvi kifejezése és a normaalkotó autoritásnak a normában kifejeződő akarata között, és két egyidejűleg érvényességre igényt tartó norma egymásnak részben vagy teljesen ellentmond (normakollízió). Ilyen esetekben a jogalkalmazó a norma által nyújtott nyelvi korlátokon belül szabadon dönt, nincs semmilyen kötelező iránymutatás, illetve támpont a számára. A kommentátorok és a más tudományos magyarázatokat jogpolitikai jellegűnek tekinti, céljuknak a jogalkalmazó befolyásolását látja valamilyen irányba. A bíró számára csak a jogszabályok rendelkeznek kötőerővel, egyébként szabadon mozoghat a jogszabályok által ki nem töltött térben. A jogalkotó által nem szabályozott tényállás esetén jogalkotási „teljhatalommal” ruházza fel a jogalkalmazót.
3
4. old.
5
HART nyelvfilozófiai vizsgálat alá vonta a szabályalkalmazás kérdéskörét, és a jogszabályok által használt általános kifejezések „nyitott szövedékében” találta meg a szabályokból le nem vezethető bírói döntések létezésének okát. A kifejezéseink által jelölt fogalmakat szokásosan bizonyos ismérvek segítségével határozzuk meg. Konkrét esetben, ha egy jelenség hordozza az adott fogalom ismérveit, de nem az összeset, akkor nem tudjuk objektíve megítélni, hogy a jelenség az adott fogalom alá tartozik-e. A bíró ilyenkor Hart szerint szabadon dönt, egyedül a „bírói erények” korlátozzák döntéshozatalában. A Hart féle megközelítés a formalizmus és a szabályszkepticizmus összeegyeztetése. Hart és Kelsen elméletében közös pont, hogy a jogszabályok hiányossága esetén, a döntés kialakítása a jogszabályok által nyújtott értelmezési kereteken belül a jogalkalmazó mérlegelési hatalmába tartozik, azaz jogon kívüli elemek határozzák meg. Ezen kívül egyik elmélet sem ad magyarázatot arra az esetre, amikor a jogi rendelkezés egyértelműsége ellenére a bíró nem követi a jogszabályt, ilyenkor a két elmélet szerint a bíró „jogon kívülre” kerül. DWORKIN a döntést meghatározó jogi érveknek új értelmezést adott: a jogszabályoktól eltérő, azoknak „meg nem felelő” döntések is jogon alapulnak, nem a bírói szubjektum kizárólagos termékei. A jognak tulajdonított értelmet, a jogi gyakorlatot igazoló elveket, illetve politikai célokat is a jog részének tekintette. Ez az értelem a „nehéz esetekben” kap szerepet, amikor a bírónak fontolóra kell vennie, hogy milyen célt szolgál az adott jogi gyakorlat valójában. Ilyenkor a létező jogszabályokat, bírói döntéseket igazoló elvekhez kell visszanyúlnia a bírónak. Az igazoló elvek kiválasztása azonban a bíró feladata marad. Az ideális bíró szerinte rendelkezik azzal a képességgel, hogy a teljes jogi gyakorlatból kirajzolódó elveket maradéktalanul felszínre hozza, és azok alapján nehéz esetben is képes objektíve helyesen dönteni. Ezek alapján a bíró tevékenysége feltételez egy jogelméletet arról, hogy mi a jog célja, értelme, amely a könnyű ügyek esetében rejtve marad. Dworkin elmélete visszatérést jelent a jogi érvek kizárólagosságát valló felfogáshoz, azonban álláspontja elleni főkritika ként fogalmazódik meg, hogy „nem minden indok tekinthető minden további nélkül a jog részének, amelyre a bíró az ítéletében hivatkozik, a bírók sok esetben jogon kívüli érvekre támaszkodnak.”4
4
7.old.
6
A jogalkalmazást meghatározó tényezők jellemzői A jogalkalmazásra vonatkozó elméletek lehetnek leíró és előíró jellegűek. A normatív elméletek nem csak magyarázzák a jogalkalmazás folyamatát, hanem értékelik a gyakorlatot, illetve mércéket állítanak az értékeléshez. A jogtudományban mind a két megközelítés jelen van, sokszor akár egy elméleten belül is, összemosódva. A normatív elmélet, amelyet igazolás-elméletként is neveznek, azt vizsgálja, hogy melyek a jogalkalmazás helyességének mércéi, tehát a jogi döntések, következtetések, megállapítások milyen feltételek kielégítése esetén igazolhatóak. Ez a megközelítés az igazolhatóság mércéinek megállapítását, az ítélkezési tevékenységet igazoló elvek feltárását, és egymással való összemérését jelenti. Egy olyan ideális gyakorlatnak a kirajzolódása a cél, amelyhez az aktuális gyakorlatot hozzá lehet mérni. (pl. exegetikus iskola) A felfedezés-elméletek középpontjában a bírói döntések megszületésének módja, és az azt meghatározó faktorok állnak. A döntés háttérében álló szervezeti, személyi okokat, szociológiai, történeti, pszichológiai és egyéb tényezőket kutatja. Ez a kutatás önálló tudományos céllal rendelkezik. „A felfedezés-elmélet legjobb példája Jerome Frank jogelmélete, aki a bírák személyiségjegyeivel, illetve általános törvényszerűségekkel tartotta magyarázatónak azt, hogy milyen bírói döntések születnek.”5 A jogalkalmazásnak létezik normatív és társadalmi oldala is, amelyek eltérő módszertant igényelnek. A normatív oldalnál az elméleti háttér tisztázza az igazolhatóság összefüggéseit, a társadalmi oldalnál a „ténytudományok” eszközei és módszerei nyújtanak segítséget. A jogalkalmazásnak vannak nyilvános és nem nyilvános (rejtett) elmei. A nyilvános elemek szóban vagy írásban megjelennek az indoklásban, mindenki számára ellenőrizhetőek, a modern demokratikus jogállamokban, ezért racionálisnak kell lennie. Igazolás-elméleti megközelítésből vizsgálhatóak, hogy méltóak-e elismerésre, elfogadásra az így meghozott döntések. A döntéshozatalnak vannak rejtett befolyásoló tényezői, melyet a felfedezéselméletek eszköztárával lehet vizsgálni. A nem nyilvános döntési okok azért befolyásolhatják a jogalkalmazót, mert a jogalkalmazás döntési szituációt eredményez, így a jogalkalmazás: döntés. A cselekvési lehetőségek közti választás, mely mindig meghatározott környezetben zajlik, a döntési folyamat teljes 5
8.old.
7
megértéséhez nem kerülhető el a pszichológia személyiséglélektani részének, és a közgazdaságtan
által
kifejlesztett
döntéselmélet
alapjainak
tanulmányozása.
A
közgazdaságtan a döntések racionális oldalának vizsgálatára helyezi a hangsúlyt, ezzel szemben a pszichológia a nem-racionális, nem-tudatos elemeit vizsgálja. A jogelméletben mindkét megközelítés fellelhető már: a racionális döntések elméletének a jogi döntésekre történő alkalmazása, és a pszichologizáló jogelméletek. További kutatások tárgya lehet, hogy milyen mértékben befolyásolja a döntéshozót, és hogyan határozható meg a racionális és a nem-racionális tényezők egymáshoz való viszonya. A bíró személyes erkölcsi, politikai meggyőződése, szintén befolyásolhatja egy-egy eset megközelítését, a felekhez való viszonyulását, ezek szintén nem nyilvános tényezők, amelyekre nem szoktak nyíltan hivatkozni a bírák. Ezentúl léteznek szociológiai és a szociálpszichológiai tényezői (pl.: közvélemény) a döntéshozatalnak. A nem-nyilvános tényezők vizsgálata azért fontos a döntések befolyásolásánál, mert ugyanabban az ügyben nyilvános igazolással nagyon sokféle döntést el lehet látni, amelyek egyformán racionálisak és meggyőzőek lehetnek. A rejtett döntési okok feltárása választ adhat, hogy adott esetben miért lehet egyik döntés valószínűbb, mint a másik, miért részesítik a jogalkalmazók előnyben valamelyik alternatívát. A nyilvános igazolás egy olyan keretet ad a döntéshozatalban, amelyen belül nagy szabadsága van a jogalkalmazónak. A rejtett döntési okok feltárásával főként a jogszociológia foglalkozik. A jog sajátos igazolási összefüggéseinek megértését a jogelméleti vizsgálódások számára a nyilvános indokok segítik leginkább. Egy modern, demokratikus államban elvárás, hogy a nyilvános indokok racionálisak legyenek, meggyőző erővel rendelkezzenek minden értelmes ember számára. A bírói döntéseknek meg kell felelniük a jogászi szakma által támasztott követelményeknek, és társadalmilag is elfogadhatónak kell lenniük. A bíróság szakmai gyengesége a bíróság társadalmi elfogadottságát, tekintélyét csökkenti, a politikai közösség támogatása nélkül tartósan szakmailag kiváló ítélkezési gyakorlat nem maradhat fent. A jogalkalmazói döntés politikai jellegűnek minősül, akkor is, ha betű szerint követi a jogszabályt és akkor is, ha eltér tőle. A jogalkalmazás olyan szakmai tevékenység, amely szükségképpen összekapcsolódik politikai illetve etikai dimenziókkal közvetlenül. A döntések végső soron azt szabják meg, hogy a közösség szempontjából mi minősül helyes cselekvésnek. A jogalkotás ezért állandóan ki van téve a nyilvánosság bírálatának, ami
8
megköveteli, hogy a nyilvánosság előtt védhetőnek kell lennie. A politikai szféra igazságossági mércéit határozzák meg a bírói ítéletek. A magyar politikai intézmények gyakorlatából elvárható moralitás alapján például a bíráktól a demokratikus jogalkotás révén született jogszabályok komolyan vétele, a függetlenség, a pártatlanság, a döntések érthető indoklása. A jogászi racionalitás kritériumának is meg kell felelnie, tehát a jogásztársadalomban bevett, ésszerűnek tartott mércék szerint igazolhatónak kell lenniük. A szakmai tudás szükséges a jog magas színvonalú, hatékony működtetéséhez. Ez a hatályos jogszabályok ismeretén túl, a jogban előforduló fogalmak és az ezek közötti viszony rendszer ismeretét is magába foglalja. A jogászi háttértudás szorosan összefügg a politikával és az erkölccsel, azaz a társadalmi elfogadottságot befolyásoló tényezőkkel, mivel a joggal hivatásszerű kapcsolatban álló személyei részei az adott politikai közösségnek. Legjobban a „jogászi közvélemény” fogalmával írható le ez a jogászi háttértudás. ( A paradigmaváltások nem olyan forradalmi módon történnek benne, mint a tudományban). A jogászi közvélemény tartalma legjobban a jogászok által használt érvelésekből deríthető ki. Abból, hogy mi egy adott jogrendszer elfogadott értelmezési gyakorlata vagy érvelési módszere, arra lehet következtetni, hogy mi a jogászok által osztott vélekedés a helye ítélkezésről. Ennek megfelelően a különböző jogi, politikai kultúrákban egymástól eltérnek a szakmai racionalitás kritériumai. A magyar jogrendszerben az elfogadhatóság egyik legfontosabb kritériuma az, hogy a döntés olyan alapokon nyugodjon, amelyek mindenki számára megismerhetőek. A bírói döntéseknek összefüggésben kell állnia az írott jogszabályokkal. A jogszabályokat nem lehet figyelmen kívül hagyni a jogalkalmazás során. Az esetnorma az a konkrét előírás, amely az adott ügyben az eset tényeire tekintettel a jogalkalmazó döntésének követlen hivatkozási alapját képezi. Meghatározza, hogy miként értelmezhető az adott jogi probléma vonatkozásában valamely általános jogszabály. Lehet kifejezett vagy burkolt az esetnorma. A nyilvános érvelés feladata a döntés indoklásában, hogy a jogszabályt és az esetnormát összekapcsolja. Az esetnorma sokszor nem vezethető le a formális logika szabályai szerint az általános jogszabályból, ezért szükség van érvelésre. A bíró érvelését a jogászi konszenzus
9
határozza meg, olyan értelemben, hogy megszabja, mely érvek fogadhatóak el álláspontja mellett, és melyek azok, amelyek kizártak. A tanulmány – bírói döntések elemzésén alapuló- kutatása alapján a magyar jogászi közvélemény tartalmában központi szerepet töltenek be a korábbi bírói döntések, a dogmatikai fogalmak és levezetések, valamint a klasszikus jogértelmezési módszerek, jóval csekélyebb a súlya az alkotmányos elveknek, alapjogoknak, az európai jog alapelveinek és szabályainak és kivételesen kisegítő jelleggel fordulnak elő jogon kívüli hivatkozások (pl. közérdek). A jogászi közvélemény részletesebb feltárása elősegíti a hasonló tartalmú jogszabályokat alkalmazó jogi kultúrák megértését. 2. Jerome Frank jogelméletének részletesebb bemutatása6 Jerome Frank 1889-ben született New Yorkban. 1912-ben jogi diplomát szerezett a Chicagói Egyetemen, 1929-ig ügyvédként dolgozott, majd 1930-ban New Yorkba költözött, hogy kielégítse tudományos érdeklődését. 1930-ban jelent meg első nagy műve- Law and the modern mind. 1932-től oktató volt a Yale jogi karán. 1941-1957- szövetségi fellebbviteli bíróként bíráskodott. Első művével, a mechanikus jogszemlélettel szembefordulók táborát erősítette. A közérthetőségének és a joggyakorlatból merített példáknak köszönhetően nagy népszerűségre tett szert. A műve alapján az amerikai jogi realistákhoz sorolják, habár Jerome Frank tiltakozott ez ellen, mivel szerinte jogi realizmus, mint elméleti iskola nem létezik. A közös pontot a korábbi jogszemlélettel való szembenállásban látta a jogi realizmusnál és nem valami egységes jogelméleti gondolatban. Inkább „konstruktív szkepticizmus" kifejezést tartja helyesnek jogelméletére. FRANK munkássága a jogszociológia folyománya ként értékelhető, mivel jogszemlélete szociológiai, hiszen a társadalmi hatások szerepét hangsúlyozza. Fontos megjegyezni Frank munkájával kapcsolatban, hogy az Amerikai Egyesül Államok jogrendszerét kritizálja és művei az amerikai igazságszolgáltatás problémáira világítanak rá.
6
Jerome FRANK- Bíráskodás az elme ítélőszéke előtt (Válogatott írások)- SZENT ISTVÁN TÁRSULAT,
Budapest, 2006.
10
Frank
magát
tényszkeptikusként
jellemezte
a
többi
realistával
szemben,
akiket
szabályszkeptikusnak tartott. A szabályszkeptikusok szerint nem az írásos formában fellelhető szabályok határozzák meg a bírák döntéseit, ezért kiszámíthatatlan a bíróság ítélethozatal még a jogszabályok ismerete mellett is. A szabályszkeptikusok közé sorolta EHRLICHET, POUNDOT és LLEWELLYN-t, akik a „papírszabály” (paper rule) helyett az „élő jogot” (lebendes Recht) tekintették a jogtudomány igazi kutatási tárgyának. Jerome szerint ezek az elmélkedők túlhangsúlyozzák annak a jelentőségét, hogy a bírói döntés a szabályokból nem megjósolható. Ennek okát Jerome abban látja, hogy a fellebbviteli és felsőbírósági gyakorlatot veszik alapul, így csak a jogkérdésekre koncentrálnak. Azonban Jerome szerint a ténykérdések megítélése, amelyek az elsőfokú bíróságon zajlik, teszi lényegesen bizonytalanná a bírói döntéseket. Ezen a szinten történik a bizonyítékok mérlegelése, a tanúvallomások értékelése. A tanú akárcsak a bíró szintén ember, ebből adódóan nem tévedhetetlen, megfigyelései torzulhatnak. Az egyik tanú szimpatikusabbnak tűnhet a bírónak, amitől szavahihetőbbnek tartja, illetve a vádlott személyisége, öltözéke is befolyásolhatja az ítélethozatalt. Továbbá a bírót szintén érik környezeti hatások, például egy trauma a tárgyalás előtt, ami miatt dekoncentráltabb a tárgyaláson, így bizonyos tényezőket figyelmen kívül hagyhat. Ezeknek a bizonytalansági tényezőknek köszönhetően megjósolhatatlanok a bírói döntések. Továbbá a tény és jogkérdések szétválasztása mesterkélt és a bírák fejében gyakran összekapcsolódnak. Frank szerint, ha a ténymegállapítás helytelenül történik az elsőfokú bíróságon, akkor a fellebbezés során a realitástól elszakadó verziónak köszönhetően a jogkérdés helyes megoldása is rossz ítélethez vezet. A felsőbíróságok jelentőségének túlértékelését az előbbi jogelmélkedőknél, Jerome a „felsőbbíróságok mítoszának” nevezi. Frank munkájának középpontjában a „mit csinál a bíró?” kérdés áll. Szerinte az az elképzelés, hogy az amerikai bíró a felmerülő jogvitákat egy már létező jogi norma tényállásához rendelésével dönti el objektív törvények uralma alatt, naiv és az emberi döntéshozatali mechanizmus félreértésén alapul. Jerome Frank álláspontjának igazolására a pszichológiát hívja segítségül. A pszichológia szerint az emberi (és így a bírói) döntéshozatal ritkán indul egy premisszával, sokkal inkább egy kísérleti konklúzióból indul ki, amelyhez megpróbál megfelelő premisszát találni. A kísérleti konklúzió pedig a bíró megérzésén alapul, amin csak akkor változtat, ha a konklúzióhoz végképp nem találnak jogszabályt vagy precedenst. Felmerül az a kérdés, hogy a bíró igazságérzete miből táplálkozik? Frank szerint egyértelműen befolyásolja a bírák a hatályos jogszabályok és a precedensek is. Néhány jogász
11
szerint a bírák gazdasági, politikai, vagy morális előítéletei torzíthatják a jogszabályok szerepét. Frank szerint ettől sokkal bonyolultabb a helyzet, több olyan tényező van, amely ezen előítéleteket tompíthatja, túlszárnyalhatja, azonban ezeket a tényezőket a jogtudomány nem ismeri el. A bíróban egyetlen gesztus a tanútól előhívhat kellemes vagy fájdalmas emlékeket, ami hatással lesz arra, hogy miként fogja egybefűzni, amit hal, de azt is, hogy hogyan fogja értékelni a tanú megbízhatóságát, a tanúvallomás súlyát. A bíró legfőbb feladata a tanúvallomásnál a tanúviselkedésének felmérése. Frank előtt a jogtudósok a behaviorizmus elméletét felhasználva próbálták megjósolni a bíró döntését. Oliphant azt állította, hogy már a perekből készült hivatalos feljegyzések is alkalmasak arra, hogy a bíró személyiségét kiismerhessük és a jövőbeli döntésre következtethessünk. Ezzel az optimizmussal Jerome Frank nem osztozott, szerinte a bírói ítélethozatal, annak bonyolultsága és a döntésben szerepet játszó irracionális tényezők miatt kiszámíthatatlan és megjósolhatatlan. Frank kutatta annak az okát, hogy miért tagadja le a jogász társadalom a common law országaiban a bírók jogalkotó szerepét. A kérdés megválaszolásához ismét a pszichológiához nyúlt, és a freudi hatásnak megfelelően a kiszámítható, biztonságos jog iránti igényét a társadalomnak a gyermekek apjukhoz fűződő viszonyaiból vezette le. Az apa, mint megkérdőjelezhetetlen bíró, akinek döntései következetesek és kiszámíthatók, és rendet teremtenek a helyes viselkedésre vonatkozó ellentétes vélekedések káoszában. A felnövekvő ember később ugyanezt a biztonságot várja el a jogrendtől. Ezt az igényt akarják kielégíteni a jogászok, amikor a jogrendszer stabilitását védik és a bírói jogalkotást tagadják. Frank szerint ez nem tudatos ámítás, hiszen sokszor a jogászok sincsenek tudatában annak, hogy a jog bizonytalansága nem kivételes és nem szerencsétlen baleset. A jog szükségszerűen változatos és határozatlan, az emberek sohasem lesznek képesek, olyan szabályrendszert alkotni, amely a jövőbeni lehetséges jogvitákat előre eldöntené. Ez azonban nem tragédia, hanem a társadalmi értéke van annak, hogy a jogrendszer folyamatos változásokra képes, hiszen így a társadalom nem bújik kényszerzubbonyba, hanem a bírói felülvizsgálatok során a jog folyamatosan igazodik a társadalmi, ipari és politikai feltételekhez. Jerome szerint azzal, hogy a bírák fenntartják annak a látszatát, hogy a jog megváltoztatására csak a törvényhozás jogosult, magukkal szembeni bizalmatlanság kialakulásához járulnak hozzá. Frank szerint el kell törölni a jogállami mítoszzt, mely a hatalmi ágak kristálytiszta elválasztására épül és a bírákat
12
kizárólag a jog alkalmazására kárhoztatja. „ A jogbizonytalanság nagy részben nem szerencsétlen baleset, hanem óriási társadalmi érték.” 7 Jerome Frank Emberi lények-e a bírák? írásában8 kifejti a bírói ítéletalkotással kapcsolatos elméletét. A jogelméletben a történelmi jogi iskola és a jogszociológiai iskola nézetein túlmenve hangsúlyozta a pszichológia jelentőségét az ítélethozatalban. A szociológiai iskola a bírák eltérő társadalmi, gazdasági és politikai hátterében kereste az ítéletalkotásban való eltérések kulcsát. Frank a korában tabu témának számító bírák emberi mivoltának feltérképezésének nagy szerepet szánt. A jogász társadalom a laikusok felé, úgy kommunikálja a bírák munkáját, mintha abban csekély vagy inkább semmilyen szerepet nem játszana emberi mivoltuk. A XX. század elején Amerikában tiltott dolognak számított a bírákat befolyásoló emberi tényezők vizsgálata. Platón az Állam című művében a demokrácia helyett az értelmiségek diktatúráját tartotta ideálisnak. Ebben a rendszerben az őröket megilleti a „hasznos/alkalmas hamisságok” alkalmazása a „közjó” érdekében, amelyet Paul Shorey úgy jellemzett, mint „egy felsőbbrendű értelem által alkalmazott találékony eszközt, melynek az a célja, hogy megelőzze a szükséget, vagy gondviselést játsszon a köznép számára”.9 A Platón által megrajzolt ideának való alárendelődést véli felfedezni Frank azokban a jogászokban, akik bár tisztában vannak a bírák emberi vonásainak jelentőségével, mégis elfedi azokat a közönség előtt. A XX. században kezdődött a heves támadás a bírák nem-embermivoltának mítosza ellen. A „mechanikus igazságszolgáltatás” abszurditását vallotta POUND, FRANKFURTER és POWELL is, akik a „szociologikus jogtudományt” hirdették. Vizsgálatuk során megállapították, hogy a bírák közötti eltérő ítélkezések, gyakran nemcsak a tiszta gondolkodásban rejlő különbségek. A különbségeket a bírák eltérő társadalmi, gazdasági és politikai hátterében keresték. A szociologikus iskola előfutára volt a „történelmi jogi iskola” a korszellemet hangsúlyozta túl, illetve a marxizmus, amely az igazságszolgáltatás gazdasági értelmezését hasznosította, a bírói döntések determinizmusának az osztály-befolyást következményének gondolták. Teddy ROOSEVELT tudta, hogy a bírákban rejlő emberre hatnak a sajátos gazdasági és politikai nézetek, amelyek olykor befolyásolják a bírák döntéseit.
7
15. old. Innentől a fejezetben ennek Jerome Frank Emberi lények-e a bírák? anyagát használtam fel 9 334. old. 8
13
A szociologikus jogtudósok nem maradtak meg a gazdasági determináltságnál, hanem a bírák befolyásként
kezelték
a
professzionális
jogi
neveltetést
és
tapasztalatot,
az
igazságszolgáltatási hagyomány erejét, figyelembe vették, hogy a bíró változat személyes társadalomfilozófiáján fejlődése során, határozottan látták, hogy amit kutatnak az a bírák pszichológiája. 1931-ben FRANKFURTER professzor, későbbi legfelsőbb bírósági bíró, kifejezetten említette a pszichológiai tényezőt és a bírák tudattalanjának hatalmas szerepet tulajdonított az ítélkezési folyamatban, főleg ott, ahol közelről érint kortársi gazdasági és társadalmi problémákat. Felix COHEN a Trandscendental Nonsense and the Funkctional Approach művében kifejtette, hogy szerinte lehetséges a döntések bizonyos szintű előrejelzése, ez azonban „nem pusztán a tiszta logika, hanem az emberi pszichológia, a közgazdaságtan és a politika kérdése.” 10 Frank szerint ennek az iskolának a pszichikai magyarázata szigorúan korlátozott: minden mást kizárva megmarad a döntések szabályeleménél, vagy pedig a szabályok mögött a társadalompolitikánál, érdeklődését a felsőbíróságok döntéseire összpontosítja, a releváns jogi motivációkat szinte csak a felsőbírósági bírákra ható társadalmi, gazdasági, politikai és szakmai befolyásoktól előidézett motivációkra korlátozza. Frankfurter és Cohen elutasítják az individuális bírói csűrés-csavarások tanulmányozására irányuló kísérleteket, mert szerintük nem járna semmiféle jelentékeny eredménnyel. Jerome Frank szerint az előbb felsorolt elméletek hiányolják az olyan ügyekben hozott döntéseket, amelyekben a társadalmi, gazdasági, politikai és szakmai megfontolások teljesen vagy csaknem teljesen hiányoznak, a szabályok világosak és csak a tényeket vitatják. A ténymegállapításban lejátszódó lélektani tényezőket figyelmen kívül hagyják. Frank véleménye szerint a jogelmélkedők azért tagadják a társadalmi, gazdasági, politikai vagy szakmai befolyásokon túli tanulmányozás jelentékenységét, mert a felfedhetetlenül személyes fordulatok reménytelenül nehézzé teszik a bírósági döntések bejósolhatóságát. A szociologikus megközelítés gyengéjére világít rá Frank azzal a példával, amikor a két tárgyaló bíró azonos társadalmi, gazdasági és politikai háttérrel rendelkezve, azonos (ex hypothesi) társadalmi szemlélettel az adott tényállásra alkalmazandó jogszabályok azonos fogalmához jutnak el, ám ettől még ugyanazokat a tanúkat meghallgatva nem következik, hogy azonos
10
335. old
14
döntéseket hoznak. A ténymegállapítás rendkívüli szerepére hívja fel Frank a figyelmet, ami kihatással van a bírói döntésre. A Spencer Study of Sociology művében hosszasan tárgyalja azokat az akadályokat, amelyek a szenvedély nélküli ítélkezést akadályozzák (pl. türelmetlenség, irracionális zavar, csoportlojalitás, gyűlölet). Francis Bacon ide sorolja azokat a hibákat, amelyek egy személyre jellemző sajátos okokból származnak. Az új lélektan a sajátos egyéni tényezőket hangsúlyozza. Az individuális operatív befolyások sokkal finomabbak és sokkal nehezebben megragadhatók. Számos befolyás ismeretlen marad mindenki előtt, néha még a bíró előtt is. Ranyard WEST gyakorló elmeorvos és jogi kérdések tanulmányozója, foglalkozott „a fantáziából kialakuló előítéletről, melynek folyamata legbehatóbb introspekciók kivételével mindentől mélyen el van rejtve” Ezeknek a mentális folyamatoknak két szakasza van: a korai életben minden személynek vannak látomásai, amelyek (a) a kisgyermekként tett valóságos megfigyelésekből (b) a téves megfigyelések keltette igazságfelderítésekből, (c) a gyermekeknek a korai érzelmi életben a körülötte lévő valóságos vagy félig valóságos, primitív
és
összefüggéstelen
szenvedélyeit
élesztgető
figurákról
kialakított
tiszta
agyszüleményeiből áll össze. A felnőtt korszakban a tudattalan tudat azonosítja a felnőtt tapasztalatok személyeit és a gyermekkor fantáziafiguráit. A gyermekkor realitásai elferdítik a felnőtt ítéleteit, a felnőtt kor „tudattalan előítéletei ként”. Az ítélőbíróban is él a tudatalatti, előítéleteken azonosításokra való hajlam, amelyek a gyermekkori tapasztalatokból származnak. A tárgyalás vezetése közben számos ítélet vagy következtetés alkotásában elkötelezte magát még a tények megállapítása előtt, amelynek megszámlálhatatlan rejtett vonása van. Ennek értelmében nem lehet előre látni, hogy egy bíró hogyan fog reagálni egy adott tanúra. Nincs egységes mérték a bírákra, amely alapján mindegyikük egyformán döntene két ellentétes szóbeli tanúvallomás hallatán. A bíráknak, mint minden embernek eltérőek az értelmi, felfogásbeli és figyelembeli minőségeik, olyan szellemi és érzelmi jellegzetességeik, amelyek a tanúvallomás meghallgatása és megfigyelése során működnek. Frank arra kéri az olvasóit, hogy képzeljék el, hogy a bíró a tanúk tanúja, aki lehet például becsületes és intelligens, de fáradt és emiatt figyelmetlen. Maine szerint egy „bírónak az a legritkább és legnagyobb teljesítménye, amikor számolni tud a tanúk tudattalanságával és félénkségével, és képes átlátni az arcátlan és szavahihetőnek tűnő hazugon” 11
11
339. old.
15
3. Jerome Frank jogelmélete és a magyar bírói gyakorlat12 Jerome Frank többek között foglalkozott a jogászi hivatás mítoszával, az esküdtszék intézményével, a bírói jogalkotással és az igazságszolgáltatás folyamatával illetve a jogi oktatással. A jogról alkotott véleménye, hogy az bizonytalan, határozatlan és széleskörű változásnak van kitéve. A jogbizonytalanságra társadalmi értékként tekint, azonban szerinte a bírák ritkán fedik fel érveléseik bizonytalan elemit, vagy kétségeiket döntésükben. Nem tudatos félrevezetésnek tartja a jogászok viselkedését, hanem a jog változékonyságának, plasztikusságának fel nem ismerésének következményének. „A jogász valódi művészete a jog változtatásának művészete, amely hasznos is a laikusok számára, mert érdekeiket egy teljesen stabil, változatlan jogrendszer gyengén tudná szolgálni, még ha ezt nem is ismeri fel.”13 A WURZEL által megfogalmazott ősi álom a társadalom igényének kielégítése nem valósulhat meg, különösen a XXI. század mozgékony időszakában. Egy jogeset kapcsán (Jogi realizmus c. fejezet az eredeti műben) Frank levezeti, hogy egy adott tárgykörben a jog nem létezik addig, amíg a bíróság egy konkrét személyeket érintő meghatározott tényekről nem dönt. Ezekben az esetekben az ügyfél számára az ügyvéd véleménye az egyetlen „elérhető jog”, de ez a vélemény csupán a döntés találgatása, egy jóslás az ügy eredményére. A jog így vagy valószínű jog, ami a jövőbeli döntésre utal, vagy pedig egy múltbeli jog, amely egy múltbeli helyzetre hozott egyedi döntés. Az ügyfeleket a jövőbeli döntés érdekli, azaz a valószínű jog, ennek értelmében a jog gyakorlatilag a jóslás művészete. Háger Tamás magyar bíró hozzáfűzi, hogy a magyar jogászok közül senki sem gondol jóslásként hivatására, azonban a bírói döntés sokszor kiszámíthatatlan, ezért van realitása Frank megállapításának. A magyar igazságszolgáltatásban a jelentős a felsőbíróságok jogértelmezési tevékenysége, de nincsenek akkora hatással a joggyakorlatra, mint az USA Legfelsőbb Bíróságának döntései. Azonban érdemes elgondolkodni azon, hogy a perviteli taktikák befolyásolják a per végkimenetelét. Az alapvető mítosz, hogy a jog előrelátható, kiszámítható megköveteli, hogy a bíróság ne alkothasson jogot, ezért is „titkolják” a laikusok előtt, így a bírák a társadalom számára a „beszélő” jogot testesíthetik meg.
Calvin COLLEGE azonban hangsúlyozza, hogy a bíró
alkotta jog valós, különösen az angolszász jogrendszerben. A magyar jogrendszer a bírói hatalmat nem jogosítja fel jogalkotásra illetve a joghézagok pótlására, a jogalkotás
12
HÁGER Tamás- Gondolatok Jerome Frank Bíráskodás az elme ítélőszéke előtt című válogatott írásairól In http://jesz.ajk.elte.hu/hager56.pdf alapján 13 3. old
16
kizárólagosan a törvényhozó hatalmában áll. Expressis verbis a hazai jogra nem mondható ki a bírói jogalkotás, azonban a felsőbíróságok, különösen a Kúria nagy hatást gyakorolnak az alsóbb fokú bíróságok ítélkezéseire. A kötelező erejű jogegységi határozatok alakítják a jogalkalmazást, de a kollégiumi vélemények és eseti döntések is befolyásolják az ítélkezést. A bírói jogértelmezés lehetőségei Magyarországon korlátozottak, a nyitott jogkérdéseket jogalkotási úton kell megoldani. Frank szerint hiábavaló az a remény, hogy a kodifikáció révén a jogbiztonság megerősíthető. Mítosznak tekinti azt is, hogy a törvények, mint kodifikációs produktumok örökre érvényesek lehetnek. Háger itt megjegyzi, hogy a bírói jogértelmezés nélkül a törvények valóban nem képesek a társadalom összes szegletének minden jogviszonyát rendezni, és hogy a bírói döntés sem lehet előre jól kiszámítható az ítélkezésben rejlő jelentősszámú szubjektív elem miatt. Azonban a magyar jogrendszerben a társadalmi viszonyok jogi kodifikálását Háger szükségesnek tartja, az egységes és részletes törvények elősegítik a jogviták hatékony eldöntését. Frank a jog imperatív elméletének támogatóinak tartja azokat, akik szerint létezik tökéletes törvénykönyv. John AUSTIN szerint egy törvénykönyv minden más jogforrás helyét átveszi. A minden joghézagot kitöltő imperatív szabályozás Frankl azonban erre is vágyálomként tekint. Háger a magyar büntetőjog imperatív elemeire hívja fel a figyelmet tanulmányában, ahol a parancs egyértelműen jelen van. A büntető perjogunkra is megállapítható azonban szerinte, hogy nem alkalmazhatóak helyesen egyes törvényi rendelkezések beható értelmezés nélkül, sőt néha a jogalkotói szándék felismerése is problémát okoz. Frank hitelesen rávilágít arra, hogy ugyanazon tények alapján két bíró más jogi következtetésre juthat. Háger úgy ítéli meg, hogy ez a magyar igazságszolgáltatásban sincs ez másképpen. A szubjektív elemek, mint a bíró személye, eltérő jogértelmezési metódusok miatt jelentősen különböző bírói döntések születhetnek, akár a jogi minősítés kapcsán is. A bíró személyiségváltozása, a pszichés és pszichológiai alapokon nyugvó szubjektív elemek egyértelműen befolyásolják az ítélet menetét bármelyik jogrendszerben. Így a bíró személyiségének a hazai jogszolgáltatásban is kiemelt szerepe van. Az elfogultás látszatát keltő, vagy valós elfogultságot jelentő tényezőket az pervitelben vissza kell szorítani, amennyire lehet. A bírói szubjektum túl hangsúlyos megjelentése nem kívánatos az ítélkezésben. Az igazságra nem csak processzuális értelemben, hanem ténylegesen is
17
törekednie kell a bírónak Háger szerint. A bírák emberi mivoltát elismerve leírja, hogy a származás, a személyiségfejlődés, a családi gyökerek, az intellektus, a társadalmi csoportokhoz való viszony és a politikai szimpátia is befolyásolja a bírák életét. A magyar és az amerikai viszonyok eltérnek a bíróvá válás folyamatában is. A magyar társadalom elvárja a bíráktól, hogy politikai meggyőződése illetve korábbi életútja ne befolyásolja döntéseit, így nem vállalhatnak politikai szerepet sem. A politikai pártatlanság megszegése esetén etikai vagy fegyelmi eljárás indul a bíró ellen, amely a bírói tisztség elvesztéséhez is vezethet. A magyar társadalomban a politika jelentősszerepének köszönhetően, fontos a bíró politikai pártatlansága, a csak a törvényeknek való alárendeltsége, a bírói függetlenség, mely az igazságos bírói hatalom és a demokratikus államműködés alapja, amit a bíró kizárására vonatkozó eljárási szabályok is garantálnak. A kizárási okok nélkül is fontos a bíró viszonyulása az ügyhöz illetve a felekhez. A bíró aktuális érzelmi, egészségügyi állapota, a tárgyalás előtt átélt élmények kihatnak a pervezetésre, a párbeszédre és érintik az ítélkezés logikai folyamatát is. A bíró munkájára kihatnak a családi problémák, betegségek, mint minden emberre, annak ellenére, hogy igyekszik kizárni ezeket a körülményeket az eljárásból, a lélek működésének törvényszerűségéből adódóan azonban ez nem mindig jár sikerrel. Háger Tamás az átmeneti negatív érzelmek hatását kevésbé tartja károsnak az ítélkezésben, mint a bírák nem változó személyiségjegyeinek káros kihatását az ügyfelekkel való kapcsolatra és a döntésre. Ilyen személyiségjegynek tartja a türelmetlenséget, ingerültséget, sértő hangvételt, az ügyfél megsértését. Megemlíti, hogy az ügyvédek tartanak egyes bírák pervezetési stílusától. A bíró személyisége Magyarországon is meghatározó az eljárás lefolytatására, a konkrét döntésre és így a jogra is. A szubjektív elemek sohasem zárhatóak ki teljesen a bírói eljárásból az ítélkezés mechanizmusából adódóan. Jerome Frank munkája során megkérdőjelezett néhány jogi axiómát, amelyekre megoldási javaslatokat is kínált. Az első ilyen axiómat, hogy a bírósági eljárásra nincs hatással a bíró ember mivolta. Ilyen értelemben a lelki tényezőt figyelmen kívül kell hagyni, annak ellenére, hogy emberek hoznak döntést és emberek vesznek részt az eljárásban. A második axióma, amivel Frank szembehelyezkedett, hogy a döntés nagyrészt jogszabályokon alapul. A precedens jogban kevésbé, de a magyar perekben elsődleges szerepet kapnak a törvények, a bíróság jogértelmezési lehetőségétől függetlenül. Azt az axiómát, hogy a bíráknak (és az esküdszéknek) csak korlátozott mérlegelési lehetőségük van és csak akkor, ha a jogszabályok nem elég pontosak szintén kétségbe vonta. A ténykérdésben, a jogkérdésben
18
és a büntetésről is a döntőbíró széleskörű mérlegelési jogkört kap. Háger itt a bizonyítások szabadmérlegelését hozza fel egyértelmű példának, ahol a mérlegelt tényállás még akkor sem támadható, ha ésszerű kételyek támaszthatóak megalapozottságával szemben. Ilyenkor az alaki igazság érvényesül az alaki igazsággal szemben, ami az eljárás jellegéből adódik. A következő axióma, amivel Frank nem ért egyet, hogy ha két ügy tényei azonosak, akkor a döntések is azonosak lesznek. Ez sem az amerikai sem a magyar jogrendszerben nem valósul meg. Azonos tényállás mellett teljesen ellentmondó ítéletek születhetnek különböző bíróságok előtt. Az azonos tények eltérő jogi megítélése teszi szükségessé a kétfokú jogorvoslatot. Ugyanis további bírói kontroll kellett a teljesen eltérő ítéletek társadalmi elfogadottságához. Azt az axiómát miszerint, a bíróságok rendszerint feltárják az ügyek valós tényeit, és az igazság kiderül, valamint ártatlan embereket soha nem ítélnek el, szintén kétségbe vonja Frank. A perese eljárásban nem mindig tisztázódnak olyan mértékben a tények, hogy az objektív igazságra fény derülhessen. A magyar büntetőeljárásban kötelező a tények feltárása , de az eljárás összetettsége valamint a bizonytalansági tényezők sokszor kizárják, hogy az igazságnak megfelelő döntés szülessen. Téves axiómának tekinti továbbá, hogy a felsőbíróságok sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak, mint az elsőfokú bíróságok.
A magyar jogrendszerben az elsőfokú bíróságok
szerepe különösen jelentős, a társadalom és a felsőbírósági fórumok kevésbé méltányolják szerepét, főleg hogy a döntéseiket a fellebbezési bíróság megváltoztathatja, illetve megsemmisítheti. Az az axióma miszerint bárki alkalmas lenne a bírói tisztség ellátására, akit felvesznek az ügyvédi kamarába szintén megkérdőjelezendő Frank írásai alapján. Az USA és a magyar bíróvá válás folyamata jelentősen eltér egymástól. Az USA hosszabb szakmai fejlődést kíván meg a bíráitól. Hazánkban a bírói karban sok fiatal és kevés jogi valamint élettapasztalattal rendelkező bírák döntenek emberek sorsáról. Igaz az utóbbi időben szigorodott nálunk is a bíróvá válás folyamata, szakmai és pszichológiai szűrőkkel kiegészülve. Helytelen az az axióma is, miszerint a joghallgatóknak nincs szükségük közvetlen tapasztalatra a bíróságokon és ügyészségeken.
19
Frank a felvetett problémákra megoldási javaslatokat is készített az igazságszolgáltatás működésének javítása érdekében. Ilyen megoldási javaslat, hogy az államnak nagyobb felelősséget kell vállalnia azért, hogy a polgári perekben beszerezhető legyen minden jelentős, elérhető bizonyíték. ( A magyar jogrendszer más elveket vall ezen a téren.) A bírák aktivitását hangsúlyozza a tanúk kikérdezése során. A magyar jogrendszerben a bírói pervezetés dominanciája biztosított. Frank indokoltnak tartja a legtöbb bizonyítás-kizárási szabály mellőzését, kivéve a szabadságjogokat valamint az önvádra kötelezés, vagy jogellenesen beszerzett bizonyítékok felhasználásának tilalmát. A mérgezett fa és az ezüstálca elvének köszönhetően néhány bizonyíték eljárási okból nem használható fel, ami ténylegesen az igazság feltárását akadályozhatja. Háger Tamás egyetért Frankkal annyiban, hogy a kisebb perjogi hibák, nem lehetnek az igazságos döntés hozatal gátjai. A formalizmus feladását (a talár levetésével együtt) kívánja meg Frank a bíráktól. A hazai bírói tekintélyvesztés és az állampolgári fegyelem fellazulása miatt a magyar bíróságokon nem ajánlott a formalizmus feladása. A laikusok felvilágosítása az elsőfokú bíróság jelentős szerepéről szintén Frank megoldási javaslatát képezi. Frank az elsőfokú bíróságot fontosabbnak tartja a felsőbíróságoknál, hiszen itt történik a ténymegállapítás. Háger szerint az elsőfokú bíróság tevékenysége és a felsőbírósági kontroll egyformán fontos szerepet játszik az igazságszolgáltatásban. Ennek megfelelően fel kéne számolni a felsőbírósági gőgöt és az elsőfokú bírókat is ugyanolyan anyagi és társadalmi elismerésben részesíteni, mint a felsőbírákat. 4. A magyar bírói döntéshozatal vizsgálata interjúk segítségével 5. Következtetések levonása 6. Felhasznált irodalom Jerome FRANK- Bíráskodás az elme ítélőszéke előtt (Válogatott írások) – Badó Attila BADÓ Attila, BENCZE Mátyás, MEZEI Péter, A bírói gyakorlat kutatásának módszertani kérdése. Előkészületi tanulmány (OTKA – 73089) HÁGER Tamás- Gondolatok Jerome Frank Bíráskodás az elme ítélőszéke előtt című válogatott írásairól In http://jesz.ajk.elte.hu/hager56.pdf (2015.04.10.)
20
