A biometrikus adatokat tartalmazó úti és személyazonosító okmányok biztonságnövelı hatása a határ- és közbiztonság alakulására

NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM Hadtudományi Doktori Iskola

Balla József rendır alezredes

A biometrikus adatokat tartalmazó úti és személyazonosító okmányok biztonságnövelı hatása a határ- és közbiztonság alakulására Doktori (PhD) értekezés

Témavezetı:

Dr. Prof. Fórizs Sándor PhD ny. rendır dandártábornok egyetemi tanár, CSc

Budapest, 2013. 1

TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETÉS ................................................................................................................................... 4 TUDOMÁNYOS PROBLÉMA MEGFOGALMAZÁSA ................................................................5 A TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA ............................................................................................7 KUTATÁSI CÉLOK.........................................................................................................................9 ÉRTEKEZÉSEM HIPOTÉZISEI....................................................................................................10 KUTATÁSI MÓDSZEREK............................................................................................................11 1. A BIOMETRIA MEGJELENÉSE A SZABADSÁG A BIZTONSÁG ÉS A JOG SZOLGÁLATÁBAN .................................................................................................................... 13 1.1. A SZABADSÁG, A BIZTONSÁG ÉS A JOG TÉRSÉGE......................................................13 1.1.1. BEL- ÉS IGAZSÁGÜGYI EGYÜTTMŐKÖDÉS ............................................................... 15 1.1.2. A HÁGAI PROGRAM, MINT A BIOMETRIKUS SZEMÉLYAZONOSÍTÁS MÉRFÖLDKÖVE ............................................................................................................. 17 1.2. A BIZTONSÁG MEGHATÁROZÁSA RENDÉSZETI MEGKÖZELÍTÉSBİL .................19 1.2.1. STRATÉGIÁK ÉS BIZTONSÁG MAGYARORSZÁGON................................................... 23 1.2.2. HATÁRBIZTONSÁG......................................................................................................... 26 1.2.3. INTEGRÁLT HATÁRIGAZGATÁS ................................................................................... 27 1.3. AZ 1. FEJEZET ÖSSZEGZÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEK LEVONÁSA ..................32 2. BIOMETRIKUS ADATOK MEGJELENÉSE AZ OKMÁNYOKBAN................................... 35 2.1. EGYSÉGES FORMÁTUMÚ ÚTLEVÉL AZ EURÓPAI UNIÓBAN...................................36 2.2. A KEMÉNY JOG ELVE, AZ EGYSÉGES OKMÁNY KÖTELEZİ KIÁLLÍTÁSA ..........39 2.3. BIOMETRIKUS ADATOK MEGJELENÉSE AZ ÚTLEVÉLBEN ÉS AZ ÚTI OKMÁNYOKBAN .......................................................................................................... 41 2.4. A 2252/2004/EK RENDELET MÓDOSÍTÁSA.....................................................................44 2.5. BIOMETRIKUS ADATOK MEGJELENÉSE AZ EGYSÉGES, SCHENGEN TÍPUSÚ VÍZUMOKNÁL..................................................................................................................... 47 2.6. A 2. FEJEZET ÖSSZEGZÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEK LEVONÁSA.....................51 3. SZEMÉLYAZONOSÍTÁS A RENDÉSZETI MUNKÁBAN..................................................... 54 3.1. AZ AZONOSÍTÁS KRIMINALISZTIKAI VONATKOZÁSA ............................................55 3.2. A SZEMÉLYAZONOSÍTÁS MEGHATÁROZÁSA ............................................................57 3.3. A SZEMÉLYAZONOSÍTÁS MÓDSZERE...........................................................................58 3.4. A SZEMÉLYAZONOSÍTÁS VÉGREHAJTÁSÁT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZİK ...........61 3.5. A SZEMÉLYAZONOSÍTÁS OKTATÁSA...........................................................................64 3.6. SZEMÉLYAZONOSÍTÁS A HATÁRFORGALOM-ELLENİRZÉS SORÁN...................66 3.7. SZEMÉLYAZONOSÍTÁS A KÖZÚTI ÉS A KÖZTERÜLETI ELLENİRZÉS SORÁN...68 3.8. A 3. FEJEZET ÖSSZEGZÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEK LEVONÁSA............................69 4. BIOMETRIKUS ADATOK ALKALMAZÁSA A SZEMÉLYAZONOSÍTÁSBAN ............... 71 4.1. BIOMETRIKUS SZEMÉLYAZONOSÍTÁS ..........................................................................74 4.1.1. A BIOMETRIKUS SZEMÉLYAZONOSÍTÁS TÖRTÉNETE ............................................. 75 4.1.2. ALKALMAZOTT BIOMETRIA INTÉZET......................................................................... 76 4.1.3. A BIOMETRIKUS SZEMÉLYAZONOSÍTÁS JELENTİSÉGE ......................................... 77 4.2. A BIOMETRIKUS SZEMÉLYAZONOSÍTÁS MÓDSZEREI ...............................................80 4.2.1. DNS ALAPJÁN TÖRTÉNİ SZEMÉLYAZONOSÍTÁS...................................................... 82 4.2.2. KÉZGEOMETRIAI ELEMZÉSEN ALAPULÓ SZEMÉLYAZONOSÍTÁS......................... 82 4.2.3. ALÁÍRÁS-ELLENİRZÉSEN ALAPULÓ SZEMÉLYAZONOSÍTÁS ................................. 84 4.2.4. RETINA LETAPOGATÁSON ALAPULÓ SZEMÉLYAZONOSÍTÁS ................................ 84 4.2.5. ARC-HİTÉRKÉP VIZSGÁLATON ALAPULÓ SZEMÉLYAZONOSÍTÁS ....................... 86 4.2.6. HANGANALÍZISEN ALAPULÓ SZEMÉLYAZONOSÍTÁS .............................................. 86 4.2.7. ARCFELISMERÉSEN ALAPULÓ SZEMÉLYAZONOSÍTÁS ........................................... 87 4.2.8. UJJNYOMAT ALAPJÁN TÖRTÉNİ SZEMÉLYAZONOSÍTÁS ....................................... 89 4.2.9. ÍRISZ LETAPOGATÁSON ALAPULÓ SZEMÉLYAZONOSÍTÁS..................................... 92 4.3. A 4. FEJEZET ÖSSZEGZÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEK LEVONÁSA ......................95

2

5. A BIOMETRIKUS ADATOK GYAKORLATI ALKALMAZÁSA.......................................... 98 5.1. A NEMZETKÖZI HATÁRRENDÉSZETI KONFERENCIA AJÁNLÁSA ...........................99 5.2. A VÍZUMBIRTOKOSOK UJJNYOMAT ALAPJÁN TÖRTÉNİ AZONOSÍTÁSÁNAK KÍSÉRLETI PROJEKTJE MAGYARORSZÁG VEZETÉSÉVEL - CEUVIS ................... 102 5.3. ÍRISZ LETAPOGATÁSON ALAPULÓ SZEMÉLYAZONOSÍTÁSI TANULMÁNY, KÍSÉRLET........................................................................................................................... 107 5.4. BIOMETRIKUS ADATOK ALAPJÁNT TÖRTÉNİ SZEMÉLYAZONOSÍTÁS GYAKORLATI TAPASZTALATI NÉHÁNY EURÓPAI UNIÓS ORSZÁGBAN........... 108 5.4.1. PORTUGÁLIA ................................................................................................................ 109 5.4.2. NÉMETORSZÁG ............................................................................................................ 110 5.4.3. HOLLANDIA .................................................................................................................. 111 5.5. ADATBÁZISBAN TÁROLT UJJNYOMAT ALAPJÁN TÖRTÉNİ SZEMÉLYAZONOSÍTÁS MAGYARORSZÁGON .......................................................... 112 5.5.1 A SCHENGENI INFORMÁCIÓS RENDSZER (SIS II).................................................... 115 5.5.2. EURODAC RENDSZER ................................................................................................. 116 5.6. OKMÁNYBAN TÁROLT UJJNYOMAT ALAPJÁN TÖRTÉNİ SZEMÉLYAZONOSÍTÁS ........................................................................................................................................ 118 5.6.1. BIOMETRIKUS ADATOK TÁROLÁSA .......................................................................... 118 5.6.2. A BIOMERTIKUS ADATOK ALAPJÁN TÖRTÉNİ AZONOSÍTÁSHOZ SZÜKSÉGES HITELESÍTÉSI ELJÁRÁSOK ......................................................................................... 121 5.6.3. OKMÁNYBAN TÁROLT UJJNYOMAT ALAPJÁN TÖRTÉNİ SZEMÉLYAZONOSÍTÁS FOLYAMATA ................................................................................................................. 123 5.7. AZ 5. FEJEZET ÖSSZEGZÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEK LEVONÁSA .................126 6. A KUTATÓ MUNKA ÖSSZEGZÉSE ....................................................................................... 128 6.1. ÖSSZEGZETT KÖVETKEZTETÉSEK................................................................................128 6.2. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK ................................................................................130 6.3. A TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK GYAKORLATI HASZNOSÍTHATÓSÁGA, AJÁNLÁSOK ...................................................................................................................... 132 6.4. JAVASLAT A KUTATÁS TOVÁBBI FOLYTATÁSÁRA................................................134 BEFEJEZÉS

............................................................................................................................... 136

FELHASZNÁLT IRODALOM ...................................................................................................... 138 PUBLIKÁCIÓK, TUDOMÁNYOS MUNKÁK...........................................................................138 EURÓPAI UNIÓS SZABÁLYOZÁSOK ÉS AJÁNLÁSOK .......................................................146 HAZAI TÖRVÉNYEK, RENDELETEK, HATÁROZATOK, UTASÍTÁSOK ..........................150 INTERNETES HONLAPOK........................................................................................................152 A SZERZİ PUBLIKÁCIÓS JEGYZÉKE .................................................................................... 153

3

BEVEZETÉS

„A határok összekötnek és nem elválasztanak, átjárhatóak és mégis biztonságosak.”1

Az országhatárok kialakulásával együtt felmerült azok átjárhatóságának igénye is. A határok átlépésének szabályozott keretek között történı megvalósulását hivatott tevékenység az ellenırzés volt és maradt a mai napig. Az ellenırzés sohasem öncélú, hanem az állam kinyilatkoztatott politikai és gazdasági céljait szolgálja. Az államhatáron átlépı személyeket, szállítmányokat minden állam saját biztonsági és gazdasági érdekeinek megfelelıen ellenırizheti. Magyarország számára 2007. december 21-én jött el az a pillanat, amely idıpont mérföldkövet jelentett határforgalom-ellenırzésünkben, és máig hatást gyakorol a közbiztonság alakulására is. Egy paradigmaváltás következett be, ugyanis ekkor csatlakoztunk több közép-kelet-európai országgal a schengeni térséghez2, és schengeni belsı határainkon3 megszőnt a határellenırzés. A schengeni belsı határokon a határellenırzés megszőnésével egy olyan biztonsági deficit keletkezett, amely az egyes államok belsı biztonságát veszélyeztetheti, ezért hatékony intézkedéseket kell foganatosítani. A kompenzációs intézkedések témakörében folytatott egyeztetı tárgyalások eredményeként az öt alapító tagállam4 1990. június 19-én aláírta a Schengeni Végrehajtási

Egyezményt

(a

továbbiakban:

SVE),

amely

fı

szabályként

meghatározza, hogy a belsı határok személyi ellenırzés nélkül bárhol átléphetık. Az SVE értelmében a személyi ellenırzésnek a belsı határokon történı megszőntetése nem sértheti a közös rendelkezéseket, illetve a szerzıdı felek jogszabályai által 1

III. Nemzetközi Határrendészeti Konferencián résztvevı, 20 ország határrendészeti képviselıi által elfogadott CHARTA, Siófokon 1995. május 2-3. Forrás: Országos Rendır-fıkapitányság Rendészeti Fıigazgatóság Határrendészeti Fıosztály, 2011. 2 A Tanács Határozata (2007. december 6.) a schengeni vívmányok rendelkezéseinek a Cseh Köztársaságban, az Észt Köztársaságban, a Lett Köztársaságban, a Litván Köztársaságban, a Magyar Köztársaságban, a Máltai Köztársaságban, a Lengyel Köztársaságban, a Szlovén Köztársaságban és a Szlovák Köztársaságban történı teljes körő alkalmazásáról (2007/801/EK) Letöltés:http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2007:323:0034:0039:HU:PDF, 2012.02.10. 3 Ausztria, Szlovákia, Szlovénia 4 NSZK, Franciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg

4

meghatározott, a teljes területükre kiterjedı rendészeti hatásköröknek az illetékes szervek útján való gyakorlását, sem pedig a jogszabályokban elıírt igazolványok és okmányok birtoklására, viselésére és bemutatására való kötelezettséget.5

TUDOMÁNYOS PROBLÉMA MEGFOGALMAZÁSA Az Európai Uniónak (a továbbiakban: EU) egyik kiemelt feladata, hogy a huszonhét tagállam közel 500 milliós lakosságának biztosítsa a szabadságon, biztonságon és jogon alapuló térség megteremtését. Az EU polgárai számára a legfıbb prioritást a biztonság jelenti, amely biztonságot folyamatosan fenyegeti és „ostromolja” többek között a terrorizmus, a szervezett bőnözés, a kábítószerkereskedelem, az emberkereskedelem és az illegális migráció is. Az EU egyik legnagyobb kihívása, amellyel kénytelen szembenézni, nem más, mint az illegális migráció. Hiába az eddig tett mérhetetlen erıfeszítés, hiába a már több mint húsz éve megfogalmazott illegális migráció elleni fellépés. Azok az emberek, akik napról napra éheznek, minden egyes nap az életben maradásukért „harcolnak”, akik mérhetetlen nyomorban élnek, nem adják fel, és egy jobb élet reményében (mely jobb élet számukra „csupán” annyit jelent, hogy minden nap van mit enniük, és nem kell gyermekeik szenvedését végignézniük) „útra kelnek az ismeretlenbe”, amelyrıl azt hallották, hogy ott jó élni. „Az illegális migráció, az új uniós tagokat, köztük hazánkat is évtizedek óta támadja, csökkenı intenzitással. Vannak ugyan „hullámvölgyek”, némely idıszakban adódik nyugodtabb pillanat, azonban a jogtalanul beáramló külföldiek száma csak nem apad el. Az Európai Uniót – beleértve a klasszikus schengeni övezet országait is – több irányú „támadás” fenyegeti az illegális migráció területén és ezzel szemben igyekszünk megtalálni a lehetıségekhez mért legoptimálisabb ellenlépést. Minden ország, régió, térség más-más veszélynek van kitéve, máshonnan érinti a jogellenesen beáramló külföldiek tömege.”6

5

Egyezmény a Benelux Gazdasági Unió Államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történı ellenırzések fokozatos megszüntetésérıl 1985. június 14-én kötött Schengeni Megállapodás Végrehajtásáról (Schengeni Végrehajtási Egyezmény), 1-3.§ Letöltve: http://www.euvonal.hu/kulugy/upload/M_26/rek5/4.pdf, 2012, 02.10. 6 Vájlok László: „A gyarmatok bosszúja”- Európába irányuló afrikai illegális migráció. Kutatatási anyag; 2006. - p. 3.

5

A híradások által a közvélemény napról napra, folyamatosan szem- és fültanúja annak, hogy hány fı illegális migránst fogtak el Magyarországon, Görögországban vagy éppen Olaszország partjainál. Az illegális migráció az életünk részévé vált. A jelenlegi ismereteink, információink és gyakorlati tapasztalataink alapján ez a helyzet a közeljövıben sem fog változni, és örökérvényő megállapításként tekinthetünk Görbe Attiláné Dr. Zán Krisztina rendır alezredes doktori (PhD) értekezésének bevezetı gondolataira: „Migráció volt, van és lesz. A XXI. században az egyik legmarkánsabb globalizációs tényezı a migráció, amely egyszerre gazdasági-társadalmi-szociálisetnikai-vallási stb. problémákat kiváltó, összetett jelenség, a nemzeti-regionális biztonságot fenyegetı tényezı, de forrása lehet a jólét fenntartásának, a népesség szinten

tartásának,

a

statisztikák

javításának,

humanitárius

megoldásnak.

Összegezve: nehezen kezelhetı, de kezelendı kategória.”7 A schengeni külsı határainkon végzett határforgalom-ellenırzéssel és a belsı határokon megszüntetett határellenırzés miatt keletkezı biztonsági deficit egyik kiegyenlítı (kompenzációs) intézkedéseként alkalmazott mélységi ellenırzéssel8 már nem csak hazánk biztonságát vagyunk hivatottak garantálni, hanem a teljes schengeni térségét. „A schengeni rendszerben Magyarország jelentıs szárazföldi külsı határokkal rendelkezik, amelyek a kelet-nyugati és a délkelet-északnyugati illegális migráció egyik frekventált csomópontjában helyezkednek el, illetve földrajzi elhelyezkedése, eddigi megítélése a további bıvítés „hídfı” szerepének betöltésére is alkalmassá tehetik. Ez meghatározza az ország és a határellenırzési szerv konkrét felelısségét, illetve a geostratégiai helyzethez kötıdı szerepvállalásának irányait és kereteit.”9 „A határellenırzés végrehajtása nem csupán azoknak a tagállamoknak az érdeke, amelyek külsı határainál azt elvégzik, hanem valamennyi olyan tagállamé, amely belsı határain megszüntette a határellenırzést. A határellenırzésnek elı kell segítenie az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem elleni küzdelmet, és meg 7

Görbe Attiláné Zán Krisztina rendır alezredes: A magyarországi migráció helyzete, kezelésének feltételei és lehetıségei, doktori (PhD) értekezés, ZMNE Budapest, 2010. - p. 4. 8 A rendırség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2011. (IX.21.) BM rendelet 65.§ A rendır – önállóan vagy más hatóságokkal együttmőködve – az ország területén jogellenesen tartózkodó személyek felderítése céljából a külsı határon lévı határterületen kívül mélységi ellenırzést végez. A mélységi ellenırzés nem irányulhat a határforgalom ellenırzésére. Letöltve: http://jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=140153.609626, 2012. 06. 14. 9 Dr. Ritecz György: A magyar Határırség szerepe az európai biztonságban, Pécsi Határır Tudományos Közlemények III., Pécs 2004. HU ISSN 1589-1674, - p. 1.

6

kell elıznie a tagállamok belsı biztonságát, közrendjét, közegészségügyét és nemzetközi kapcsolatait fenyegetı veszélyeket.”10 Az ellenırzési rendszert akkor nevezhetjük biztonságosnak, ha garantálja a biztonságra ható veszélyforrások idıben történı felismerését, megakadályozza a nemzet- és közbiztonságra veszélyes személyek továbbutazását, valamint megelızi és felderíti a jogsértı cselekményeket. A biztonság fenntartásához és a szabad mozgás nyújtotta lehetıségek biztosításához elengedhetetlen, hogy mind az EU, mind a harmadik országok állampolgárainak személyazonosságát kétséget kizáróan megállapítsuk. A schengeni területen belüli szabad mozgás és tartózkodás térsége egy új típusú kihívásokkal érintett térséget is eredményezett, hiszen az illegálisan érkezık és tartózkodók mellett szükséges azon személyek kiszőrése is, akik legálisan érkeztek, de tartózkodásuk már illegálissá vált. A biztonság megkívánja, hogy mindenki azonosítható legyen, mind a schengeni külsı határokon, mind a schengeni térségben. A kérdés csupán az, hogy milyen módszerek, és milyen ellenırzési mechanizmusok alkalmazásával lehet elérni a biztonságot úgy, hogy közben az EU állampolgárok szabad mozgásának jogát nem korlátozzuk, illetve mindenkinek tiszteletben tartjuk a személyiségi jogait.

A TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA Értekezésem megírásánál az a cél vezérel, hogy olyan, napjainkban idıszerő kérdéssel foglalkozzam, amely egyrészt hatással van az igazoltatás és a határforgalom-ellenırzés gyakorlati végrehajtására, másrészt pedig elıre láthatóan módosításokat

fog

eredményezni

az

ellenırzési

technológiában

is.

Ezen

megközelítésbıl kezdtem el 2005-ben a biometrián alapuló azonosítás kutatását. A kutatási tevékenységem elırehaladtával azzal a ténnyel kellett szembesülnöm, hogy keletkeztek ugyan írásos mővek magáról a biometriáról, mint személyazonosság megállapításához felhasználható eljárásról. Ezek az eljárások alapvetıen a polgári életben alkalmazható beléptetı-, nyilvántartó rendszerek oldaláról közelítették meg a 10

Az Európai Parlament és Tanács 2006. március 15-i 562/2006/EK Rendelete a személyek határátlépésre irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenırzési kódex) létrehozásáról L105/1, Preambulum (6) bekezdés Letöltve:http://eur-x.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2006:105:0001:0032:HU:PDF, 2012. május 15.

7

kérdést, ugyanakkor olyan hazai tudományos publikációkkal, amelyek a biometrikus elemek alapján történı rendészeti célú azonosítással foglalkoztak volna, nem találkoztam. Témakutatásom kezdetén már hatályos volt a Tanács 2252/2004/EK Rendelete11 (2004. december 13.), amely a tagállamok által kiállított útlevelek és úti okmányok biztonsági jellemzıire és biometrikus elemeire vonatkozó elıírásokat tartalmazza. A Rendelet a „kemény” jog elvét alkalmazva konkrét határidıkkel és pontos adattartalommal határozza meg az útlevelek formai és tartalmi követelményeit. Az úti okmányok egységesítése terén nagy áttörést jelentett ez a Rendelet, hiszen az úti okmányok egységesítésének a jogszabályi háttere már 1981-ben kialakításra került. Az Amerikai Egyesült Államokat ért 2001. szeptember 11-i terrortámadás okainak elemzése során rávilágítottak arra a tényre, hogy a „forgalomban lévı” okmányokat relatíve könnyő hamisítani. Mindezek hatására az Amerikai Egyesült Államokban törvényileg szabályozták, hogy

2004

júliusától

csak

azon

országok

állampolgárai

utazhatnak

be

vízummentesen, amely országok bevezetik az elektronikus adattárolású és biometrikus adatokat is tartalmazó útlevelet, e-útlevélevelet. A megszorítás alól az EU tagállamai sem kivételek, így a megadott határidıre szükségessé vált az új útlevelek kifejlesztése. Ez volt az alapvetı kiváltó oka a Rendelet megalkotásának és elfogadásának is. Az úti okmányokba a biometrikus azonosítókat annak érdekében kell rögzíteni, hogy az útlevél, valamint az úti okmány és annak valódi birtokosa között megbízhatóan bizonyítható kapcsolat jöjjön létre. A Rendelet kötelezettségébıl adódóan Magyarország - a többi EU tagállamhoz hasonlóan - 2006. augusztus 29-tıl bocsát ki arcképet tartalmazó e-útleveleket (elsı generációs). A 2009. június 28-tól kiállításra kerülı útlevelek már tartalmazzák a tulajdonos ujjnyomat adatait is (második generációs). A biometrikus elemek biztonságnövelı hatása akkor érvényesül, ha az ellenırzésre jogosult hatóságok képesek ezen elemek okmányokból történı kiolvasására, értékelésére és összehasonlítására. Ebbıl adódóan kezdtem el a témát kutatni. A Rendelet az okmányok kiállításának határidejét állapítja meg, viszont a 11

A Tanács 2252/2004/EK Rendelete (2004. december 13) a tagállamok által kiállított útlevelek és úti okmányok biztonsági jellemzıire és biometrikus elemeire vonatkozó elıírásokról L 385/1 Letöltve:http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2004:385:0001:0006:HU:PDF, 2012. 06. 20.

8

biometrikus

adatok

alapján

történı

ellenırzés

megkezdésének

idıpontjára

vonatkozóan nincs kötelezı érvényő határidı. Jelenleg minden tagállam saját belátása szerint dönti el, hogy mely idıponttól alkalmazza a biometrikus adatok alapján történı személyazonosítást.

KUTATÁSI CÉLOK A forráskutatás során tett megállapításaim alapján azt a célt tőztem ki, hogy egy olyan értekezést készítsek, amely tudományos alapot szolgáltathat az általam érintett területek további elemzéséhez és kutatásához. Kiemelt célként határoztam meg azt, hogy bemutassam az ok-okozati összefüggéseket a schengeni térség biztonsága és a biometrikus adatok alapján történı azonosítás lehetısége és gyakorlati megvalósulása/megvalósítása között. Megkülönböztetett figyelmet fordítottam a szabadság, a biztonság és a jog térségének megteremtését célzó szerzıdésekre, programokra abból az aspektusból, hogy a biometrikus azonosítók hogyan, milyen céllal jelennek meg azokban (mint például: Maastrichti Szerzıdés /1993/, Amszterdami Szerzıdés /1997/, Bécsi Akcióterv /1998./, Tamperei Csúcs /1999/, Laekeni Csúcs /2001/, Hágai Program /2004/). Kulcskérdés volt számomra annak elemzése és értékelése, hogy a szabadság, a biztonság és a jog térségének megteremtését célzó szerzıdések és programok hatására milyen változások történtek a személyazonosító és jogosultságot igazoló okmányok (mint például: útlevél, vízum, tartózkodási engedély) tartalmi elemeiben, hogyan épülnek be azokba a biometrikus azonosítók. Sajátos célként határoztam meg, hogy bemutassam a személyazonosítás rendészeti célú, hagyományos módon, anatómia jegyek alapján történı végrehajtását befolyásoló

szubjektív

tényezık

negatív

hatásainak

megszőnését

biztosító

biometrikus jegyek alapján történı személyazonosítási lehetıségeket. Speciális célom volt annak bemutatása, hogy az adattárakban és az okmányokban tárolt biometrikus adatok azonosítása hogyan valósul meg a rendészeti célú igazoltatások és a határforgalom-ellenırzése során. Milyen eszközök szükségesek ahhoz, hogy rövid idı alatt, különbözı ellenırzési helyeken (mint például: autópálya parkoló, repülıtér, közúti határátkelıhely) biztosított legyen az azonosítás lehetısége. 9

Személyes

célom

volt

azon

elméleti

ismereteimnek

és

gyakorlati

tapasztalataimnak az átadása is, amelyeket a választott témámmal összefüggésben szereztem, vagy részt vettem kidolgozó munkákban és projektek végrehajtásában (mint például: a Nemzetközi Határrendészeti Konferencia Ajánlása a biometrikus adatokkal ellátott útlevelek ellenırzésére, az automatizált átléptetı rendszerek és regisztrált

utasprogram

gyakorlati

tapasztalatai

európai

repülıtereken,

a

Vízuminformációs Rendszer közép-európai régió kísérleti projektje).

ÉRTEKEZÉSEM HIPOTÉZISEI: 1) A szabadság, a biztonság és a jog térségének megteremtését célzó szerzıdések és programok hatással vannak a határbiztonság és a közbiztonság alakulására, valamint a biztonsági okmányok tartalmi (biztonsági)

elemeinek

fejlıdésére.

Ezzel

együtt

a

meghozott

intézkedések még csak részben képesek garantálni a biztonsági szint növekedését. 2) A tagállamok által kiállított útlevelek és úti okmányok biztonsági jellemzıire és biometrikus elemeire vonatkozó elıírásokról szóló 2252/2004/EK Tanácsi Rendelet (2004. december 13.) hozzájárult az okmányok tartalmi elemeinek egységesítéséhez, és követendı példaként szolgál más jogosultságot igazoló okmányok biometrikus azonosító elemekkel történı ellátásához. A biometrikus adatok okmányokban történı rögzítése önmagában még nem tudja megszüntetni a biztonsági deficitet a hagyományos, anatómiai jegyek alapján történı azonosításhoz viszonyítva. 3) A

rendıri

igazoltatás

és

a

határforgalom

ellenırzése

során

a

személyazonosítás azonos tartalommal bír, és az „azonos” vagy „nem azonos” döntés meghozatalában az anatómiai jegyek alapján történı személyazonosítás nem tekinthetı megfelelıen biztonságosnak. A szubjektív tényezık kizárása a személyazonosításból biztonságnövelı hatást eredményez. 4) Magyarországon a biomertikus adatok ellenırzése a rendıri intézkedések során a hagyományos, anatómiai jegyek alapján történı azonosítást kiegészíti, és nem helyettesíti. A biztonsági nyereség a hagyományos 10

eljárások

és

a

biometrikus

adatok

ellenırzési

lehetıségeinek

kombinációjából adódik. A biometrikus adatokkal ellátott okmányok helyszíni ellenırzése során, gyanúok esetén lehetıség, van a biometrikus adatok alapján történı azonosítás végrehajtására. 5) A kötelezı érvényő okmánykiállítási normákkal még nem teljes mértékben vannak összhangban az okmányellenırzési mechanizmusok. A biometrikus elemeket tartalmazó úti és jogosultságot igazoló okmányok eltérı

adatfelvételezési

eljárásai

(mint

például:

e-útlevél,

Vízuminformációs Rendszer) különbözı ellenırzési mechanizmust feltételeznek. Az okmányok ellenırzésére fordított anyagi befektetés jelenleg még nincs arányban és összhangban a biztonság növelésének szintjével.

KUTATÁSI MÓDSZEREK Kutatómunkám során törekedtem arra, hogy a választott témát mind elméleti összefüggéseiben, mind a gyakorlati megvalósításra/megvalósulásra kifejtett hatásai alapján széleskörően vizsgáljam. Az elméleti kérdéseket a kötelezı érvényő jogi normákból kiindulva közelítettem meg, mindig szem elıtt tartva a gyakorlati megvalósítás lehetıségeit, így kiemelt figyelmet fordítottam az EU bel- és igazságügyi együttmőködésének rendjét közvetlenül szabályozó, illetve ahhoz közvetve kapcsolódó jogforrásokra is. A dokumentumelemzéseket minden esetben csak a kutatási témámhoz kapcsolódóan igyekeztem végrehajtani. Tettem ezt azért, mert nem csak egy összesítı, összefoglaló vagy rendszerezı értekezés megírása vezérelt, hanem okokozati összefüggéseket is tartalmazó, a témához szorosan kapcsolódó mő elkészítése. Fontosnak tartottam feldolgozni olyan eddig megjelent tudományos mőveket, amelyek kapcsolódnak értekezésem témájához. Kiemelt figyelmet fordítottam a gyakorlati tapasztalatok összegyőjtésére, elemzésére, következtetések levonására és a javaslatok megfogalmazására. Konzultációt folytattam a témában jártas szakemberekkel, illetve gyakorlati tapasztalataimat is hasznosítottam és beépítettem az értekezésbe.

11

Az értekezés - az EU szabadság, biztonság és jog térségének megvalósulásán belül

-

kiemelten

a

biztonság

kérdéskörével

foglalkozik

a

biometrikus

személyazonosítás oldaláról, ahol már kötelezı érvényő, alkalmazandó eljárások vannak, ezért az Európában alkalmazott azonosítási eljárásokat vettem alapul. A téma szerteágazósága és az értekezés terjedelmi korlátaira tekintettel az értekezés nem tartalmazza a biometrikus azonosítás technológiai, informatikai követelményrendszerét, illetve az ujjnyomat tárolás mőszaki paramétereit. Az értekezésben felhasznált szakirodalmat konkrét hivatkozásokkal, valamint a felhasznált szakirodalmi jegyzékben tüntettem fel, amit az "MSZ ISO690" szabályzás szerint készítettem. Kutatásomat 2012. szeptember 16-án zártam le, így az azt követı jogszabályi változásokat és tudományos anyagokat az értekezés nem tartalmazza.

12

1. A BIOMETRIA MEGJELENÉSE A SZABADSÁG A BIZTONSÁG ÉS A JOG SZOLGÁLATÁBAN

1.1. A SZABADSÁG, A BIZTONSÁG ÉS A JOG TÉRSÉGE „A szabadság, biztonság és a jog olyan kulcsfontosságú értékek, amelyek szerves részét képezik az európai társadalmi modellnek. Ezek az európai integráció sarkalatos pontjai. A szabadság, biztonság és jog térségének mindenekelıtt egy olyan egységes területnek kell lennie, amelyben az alapvetı jogok érvényesülése biztosított, és ahol az Alapjogi Chartában foglalt emberi jogok és emberi méltóság és más jogokat

tisztelet

övez,

és

ez

egy

alapvetı

érték.

Például,

ezeknek

a

szabadságjogoknak a gyakorlását és a polgárok személyiségei jogait a nemzeti határokon túl is meg kell ırizni, elsısorban a személyiségi adatok védelme útján; a különlegesen rászoruló embereknek segélyt kell biztosítani és a polgároknak lehetıvé kell tenni, hogy bizonyos jogaikat teljes körően gyakorolják, akár az Unión kívül is.”12 Az országok és államok közötti szabad mozgás gyakorlati megvalósulásának testet öltése Európa területén már az 1950-es évekre visszavezethetı, amikor 1954. március 22-én az Északi Tanács tagállamai (Dánia, Norvégia, Svédország, Finnország, Izland) egységes munkaerıpiacot hoztak létre, illetve az egységes Északi Útlevél Unió révén megszüntették a közös határaikon a határellenırzést, vagyis nem folytattak sem határırizeti, sem határforgalom-ellenırzési tevékenységet. A benelux államok, valamint Franciaország, Olaszország és a Német Szövetségi Köztársaság 1957. március 25-én a Római Szerzıdés aláírásával létrehozták az Európai Gazdasági Közösséget. A szerzıdı felek alapvetı célja az volt, hogy megteremtsék az alapjait egy közös piac létrehozásának, ahol kölcsönösen biztosítják a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tıke szabad mozgását. A közös piac megalakításának elsı lépésének tekinthetjük az 1958-ban létrehozott Benelux Gazdasági Uniót (Belgium, Luxemburg, Hollandia), amely alapján - az Északi Útlevél Unióhoz hasonlóan - 1960-ban szintén megszüntették közös határaikon a határellenırzést. Ehhez a kezdeményezéshez azonban hosszú idın keresztül nem 12

Jaroslav Rapcan-Michaela Rapcanova: Az Európai Unió állampolgársága és a szabadság, biztonság és jog térségének összefüggései, Pécsi Határır Tudományos Közlemények XI., Pécs 2010, HU ISSN 1589-1674, - p. 1.

13

csatlakozott az Európai Gazdasági Közösség másik három tagállama. Az eltérı álláspontok

közeledésére/közelítésére

több

kezdeményezés

is

volt,

de

a

legjelentısebbnek az Európai Tanács 1984. júniusi csúcstalálkozóját tekinthetjük, ahol nyilatkozatban rögzítették a szabad mozgás lehetıségét is. „Az Európai Tanács a Fontainebleau-i Nyilatkozatban megfogalmazta az utas- és áruforgalom határellenırzésének és vámellenırzésének eltörlését a belsı határokon. Ugyanakkor az Európai Tanács egy ad hoc bizottságot hozott létre a „Polgárok Európája” névvel (Adonino-bizottság). Ez a bizottság egyrészt egy útlevélunió lehetıségét vizsgálta meg, amelynek célja az volt, hogy az EK-útlevelek birtokosai szabadon mozoghassanak, egészen a belsı határon történı személyellenırzés fokozatos megszüntetéséig. Másrészt feltérképezte azt, hogy a tagállamok polgárainak közösségi polgárként milyen jogokat lehetne biztosítani.”13 A Német Szövetségi Köztársaság és Franciaország az 1984. július 13-án aláírt Saarbrückeni Egyezményben megállapodtak abban, hogy közös

határukon

fokozatosan felszámolják az ellenırzést. Valójában ez az idıpont a schengeni térség kialakulásának kezdete. Még ebben az évben jelezték csatlakozási szándékukat a benelux államok is az egyezményhez. Az öt állam képviselıje 1985. június 14-én Luxemburgban, Schengen városában aláírta a közös határaikon történı ellenırzések fokozatos megszüntetésérıl szóló Schengeni Megállapodást, amely elvi szinten rögzítette a közös határokon történı ellenırzések fokozatos megszüntetése érdekében bevezetendı rövid, illetve hosszú távú célkitőzéseket és intézkedéseket. „Ez a Megállapodás keret jellegő, tartalma rövid, mindössze két címbıl áll. Az elsı cím a rövid távú intézkedéseket tartalmazza. A rövid távú intézkedések valójában azok az ellenırzési könnyítések, amelyeket 1985. június 25-tıl kezdve a szerzıdı államok fokozatosan bevezettek a közös határaikon. A második cím a hosszabb távon bevezetendı úgynevezett kompenzációs intézkedéseket öleli fel, amelyek lehetıvé teszik, hogy az ellenırzést a belsı határokon teljesen meg lehessen szőntetni. A kiegyenlítı (kompenzációs) intézkedések lényege, hogy a személyforgalomban az ellenırzést a közös határokon teljesen megszőntetik, és a külsı határokra telepítik át. Ennek érdekében elızetesen összehangolják a tilalmakra és a szigorításokra vonatkozó jogszabályokat – 13

Fejes Zsuzsanna-Sallai János-Soós Edit-Tóth Judit (szerk.)-Vájlok László: Schengenre hangolva Európai Mőhelytanulmányok, 2007. 113. szám. - p. 4.

14

különösen a kábítószerek, fegyverek, és robbanóanyagok, a szállodai bejelentések tekintetében – és megakadályozzák az olyan államok polgárainak jogellenes bevándorlását, amelyek nem tagjai az Európai Közösségeknek.”14 A Schengeni Megállapodás csak a célokat fogalmazta meg, így a részletes szabályokat az 1990. június19-én aláírt és 1995-ben hatályba lépett SVE tartalmazta. 1.1.1. BEL- ÉS IGAZSÁGÜGYI EGYÜTTMŐKÖDÉS Az EU-t létrehozó Maastrichti Szerzıdés 1993. november 1-jén lépett hatályba (1992. február 7-én fogadták el), amely kiemelt feladatként kezelte a bel- és igazságügyi együttmőködést. A szerzıdés felépítését tekintve három pillért határozott meg, melyek közül a harmadik pillér az, amely a tagállamok közötti belés igazságügyi együttmőködés kérdéseinek összehangolását hivatott garantálni, de gyakorlati megvalósulása kevésbé volt hatékony. A hatékonyság fokozásának érdekében szükségessé vált a harmadik pillér átfogó reformja, amelyre az 1997. október 2-án elfogadott és 1999. május 1-jén hatályba lépett Amszterdami Szerzıdés vált hivatottá. Hatálybalépésétıl számított öt éven belül központi célkitőzésként határozta meg „a szabadság, a biztonság és a jog térségének” megteremtését, amely közvetlenül kihat az uniós állampolgárok mindennapi életére. Az Amszterdami Szerzıdés többek között beemelte a Schengeni Egyezmények joganyagait is az EU keretei közé. Míg a Maastrichti Szerzıdés együtt kezelte a bel- és igazságügyi politikát, addig az Amszterdami Szerzıdés részben az elsı, részben a harmadik pillérben kezelte azokat, és hatásköri szempontból az elsı pillér alá tartozó politikák a megosztott hatáskörő politikák közé tartoztak, mivel többek között a közrend és a közbiztonság fenntartása továbbra is tagállami hatáskörben maradt. Az 1999. október 15-16-án Tamperében megtartott Európai Tanács ülésén az Amszterdami Szerzıdésben rögzített célkitőzések végrehajtása érdekében egy 2004ig szóló, ötéves jogalkotási programot fogadtak el, amely konkrét határidıkhöz kötötten tartalmazta a végrehajtandó feladatokat.

14

Szabó József: Az Európai Ideától a Schengeni Egyezményen át, Magyarország teljes jogú Schengeni csatlakozásáig vezetı út - benne hazánk határrendészeti szerepvállalása, Határrendészeti Tanulmányok V. Évfolyam 1. szám, 2008/1, Budapest, 2008. ISSN: 1786-2345, - p. 25.

15

„A tamperei következtetések értelmében a szabadság, a biztonság és a jog térsége – a bel- és igazságügyi politikákon túlmutatva – az alábbi rész-politikákat foglalja magában: - személyek szabad mozgása; - vízum; - az EU külsı határai; - schengeni térség; - bevándorlás; - menekültügy; - igazságügyi együttmőködés polgári ügyekben; - EU-állampolgárság; - alapvetı jogok; - rasszizmus és idegengyőlölet; - rendıri és vámegyüttmőködés; - bőnmegelızés; - a szervezett bőnözés elleni közdelem; - külkapcsolatok; - az EU-bıvítés a bel- és igazságügyi együttmőködés szempontjából”.15 A tamperei csúcsra mérföldkıként tekinthetünk abból a szempontból is, hogy gyakorlatilag itt kerül elıször definiálásra, hogy a szabadság, a biztonság és a jog térségének

megteremtése

milyen

területeken

kíván

intézkedéseket.16

Megállapíthatjuk, hogy részben a külsı határok ellenırzésével, az okmánybiztonság növelésével (vízum is) biztosítható a schengeni térségen belüli szabad mozgás lehetısége is. Az Európa Tanács 2001. december 15-i laekeni ülésén mintegy félidıs mérleget vont a tamperei jogalkotási programról, és megállapította, hogy az elırelépés jelentısen elmarad a kitőzött céloktól, amely a közösségi akarat hiányára is visszavezethetı. Továbbra is dominálnak a nemzeti érdekek, és a közösségi célkitőzések megvalósítása másodlagos szerepet kap.

15

Tóth Árpádné dr. Masika Edit: A szabadság, biztonság, jog európai térségének reformja az európai alkotmányozás tükrében, Európai Mőhelytanulmányok 2004., Miniszterelnöki Hivatal, ISSN 17861306, ISBN 963 9284 90 4, - p. 7. 16 Sem a Maastrichti Szerzıdés, sem az Amszterdami Szerzıdés nem definiálta, hogy mit is kell konkrétan érteni a szabadság, a biztonság és a jog térségének megteremtésén.

16

A bel- és igazságügyi együttmőködés terén 1993-tól, a Maastrichti Szerzıdés hatálybalépésétıl meglévı közös tenni akarás hiányában fennálló deficitben jelentıs változást eredményezett a 2001. szeptember 11-én az Amerikai Egyesült Államokat ért terrorcselekmény. A tagállamok részérıl megnıtt a cselekvési készség aziránt, hogy közösen lépjenek fel a hasonló események megelızése érdekében, és valóban képességnövelı hatást érjenek el a nemzetközi összefogás területén. Az együttmőködés hiánya azonban még 2004-ben is valós kockázati tényezı, amit az ötéves program értékelése is negatív kritikaként említ. „A Tampere óta elért eredmények mérlegének az elemzése, valamint a következı idıszak prioritásaira vonatkozó elsı elképzelések azt mutatják, hogy az Unió külsı fellépésében nagyobb hangsúlyt kell kapniuk a jövıben a bel-és igazságügyi vonatkozásoknak, valamint jobban össze kell hangolni az Unió közös külsı fellépését.”17 A

Tamperei

Program

hozzájárult

a

határellenırzés

harmonizációjának

elıkészítéséhez. 1.1.2. A HÁGAI PROGRAM, MINT A BIOMETRIKUS SZEMÉLYAZONOSÍTÁS MÉRFÖLDKÖVE A Tamperei Jogalkotási Program folytatásaként az Európai Tanács 2004. november 5-i ülésén elfogadta a Hágai Programot18, amely az úgynevezett második cselekvési programként hivatott kifejezésre juttatni a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének erısítését, amely a polgárok alapvetı érdekeit és igényeit szolgálja. A Program a 2004-2009. közötti idıintervallumra határozza meg a kitőzött cél megvalósításához követendı lépéseket. Mind a három részterületre konkrét iránymutatásokat ad, de csak az értekezés szempontjából meghatározó szabadság erısítésének lehetıségeit érintem, amit komplex módon kell értelmezni. Ez a Program a biometria alkalmazását a migrációs hullám kezelésének egyik eszközeként határozza meg. Ez az elsı olyan dokumentum, amely a közösségi fellépések során a személyazonosítás meghatározásánál számol a biometrikus személyazonosítás lehetıségével és alkalmazásával. Teszi ezt oly módon, hogy a különbözı azonosítási 17

A Bizottság közleménye az Európai Tanácsnak és a Parlamentnek, A szabadság, biztonság és igazságosság övezete: a tamperei program mérlege és az új iránymutatások, Brüsszel, 2.6.2004,COM(2004)401 végleges 18 Hágai Program: A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének erısítése az Európai Unióban, (2005/C 53/01)

17

eljárások egységes alkalmazását is igyekszik a személyazonosítás „szolgálatába” állítani, mint a Schengeni Információs Rendszert19 (SIS II), a Vízuminformációs Rendszert20 (VIS) és az Eurodac Rendszert21. Mind a három rendszerben különbözı céllal kerülnek rögzítésre ujjnyomatok, közös ismérvük azonban, hogy mindhárom esetben a személyazonosság kétséget kizáró megállapítását szolgálják. „Az Európai Tanács felkéri a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák azon törekvéseiket, amelyek a biometrikus azonosítók úti okmányokba, vízumokba, tartózkodási engedélyekbe, uniós polgárok útlevelébe és információs rendszerekbe történı haladéktalan beillesztését célozzák, és készüljenek fel a nemzeti személyazonosító igazolványok minimumszabályainak kidolgozására, az ICAOszabványokat is figyelembe véve.”22 Ezt a felkérést fordulópontnak tekinthetjük a tagállamok által kiállított okmányok formai és tartalmi követelményeinek egységesítésében, valamint a gyakorlati megvalósításban is. A Tanács rövid idın belül rendeletet alkot a biometrikus elemek úti okmányokban történı rögzítésére.23 A Hágai Program végrehajtására az Európai Tanács Cselekvési Tervet24 fogadott el, amely 2006-tól tartja megvalósíthatónak a biometrikus azonosítók széles körő használatát az úti okmányokban, a vízumokban, a tartózkodási engedélyekben, az EU állampolgárainak útlevelében és az információs rendszerekben. A biomertikus adatok személyazonosság megállapításában betöltött szerepét támasztja alá az a tény is, hogy a Hágai Program megvalósítása ebbıl a szempontból sikeres volt, amit bizonyít az Európai Bizottság 2009-ben kiadott közleménye25 is. A Bizottság megállapította, hogy a tagállamok 2006-ban bevezették a biometrikus 19

Az Európai Parlament és Tanács 1987/2006/EK Rendelete (2006. december 20.) a Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SISII) létrehozásáról, mőködtetésérıl és használatáról Letöltés:http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2006:381:0004:0023:HU:PDF, 2012.06.10. 20 A Tanács Határozata (2004. június 8.) a Vízuminformációs Rendszer létrehozásáról (VIS) (2004/512/EK), 2012.04.10. Letöltve: http://eur- lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32004D0512:HU: HTML, 21 A Tanács 2725/2000/EK Rendelete (2000. december 11.) a dublini egyezmény hatékony alkalmazása érdekében az ujjnyomatok összehasonlítására irányuló „Eurodac” létrehozásáról, L316/L 22 Hágai Program: A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének erısítése az Európai Unióban, (2005/C 53/01), 1.7.2. pontja 23 Részletesen a 2. fejezetben ismertetem. 24 A Tanács és a Bizottság cselekvési terve az Európai Unióban a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése megerısítésérıl szóló hágai program végrehajtásáról, (2005/C 198/01) 25 A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának A jog érvényesülése, a szabadság és a biztonság Európában 2005 óta: A Hágai Program és Cselekvési Terv értékelése, Brüsszel, 10.6.2009, COM(2009) 263 végleges

18

adatokat tartalmazó útleveleket. A jogi keretek kialakítását követıen megkezdıdött a Schengeni Információs Rendszer (SIS) és a Vízuminformációs Rendszer (VIS) második generációjának kidolgozása, amelyek fokozottan támaszkodnak az új technológiákra, különösen a biometrikus azonosításra, és ezzel egyszerre járulnak hozzá a schengeni övezet biztonságának növeléséhez és az adatvédelmi követelmények maradéktalan tiszteletben tartásához. A Bizottság ezen megállapításával egyértelmővé tette, hogy a biometrikus elemek alkalmazásának a schengeni övezetre nézve biztonságnövelı hatása van. Azt, hogy a biztonságnövelı hatást hogyan lehet a közösség szempontjából az egyes tagállamok által végzett ellenırzések, személyazonosítások során biztosítani, mindig az alkalmazott ellenırzési mechanizmusok határozzák meg.26

1.2. A BIZTONSÁG MEGHATÁROZÁSA MEGKÖZELÍTÉSBİL

RENDÉSZETI

„A rendırségek nem teremtik, hanem megvédelmezik a biztonságot azáltal, hogy a fenyegetı veszélyeket szakmai hozzáértéssel felismerik és az általuk gyakorolt hatósági kényszerrel elhárítják.”27 A nyolcvanas évek végéig a szocialista országokban a biztonságpolitika nem tartozott a széleskörően használt fogalmak közé. Helyette gyakorlatilag a katonapolitika kifejezést alkalmazták, mintegy leszőkítve a biztonság problémakörét a katonai kérdésekre. A kilencvenes évek elejére felbomlott a Szovjetunió, majd megszőnt a Varsói Szerzıdés. Ezen két tényezı hatására egy jelentıs átrendezıdés indult meg az addigi kétpólusú világrendben, ahol viszonylag nagy biztonsággal, elıre lehetett tudni a várható fenyegetést. A biztonság komplex értelmezése - és vele együtt a biztonságpolitika fogalma - a rendszerváltás után nyert igazán létjogosultságot Európa keleti felén is. A biztonság nehezen megfogalmazható és sokféle megközelítés alapján értelmezhetı fogalom. A biztonság szempontjából az emberek élete mindig meghatározó jelentıséggel bírt, de az emberi biztonság csak az elmúlt évtizedekben épült be a biztonságpolitikába. A mindennapi életünkben a biztonság alapvetıen azt jelenti, hogy nem

észlelünk olyan körülményeket, amelyek hatására az

26

Részletesen az 5. fejezetben ismertetem. Dr. Finszter Géza: A rendészeti funkciók és a Határırség Integrációja, Pécsi Határır Tudományos Közlemények VII., Pécs 2007., HU ISSN 1589-1674, - p. 21.

27

19

életkörülményeinkben változás bekövetkezésétıl kellene tartanunk, vagy ha mégis, akkor képesek vagyunk azok ellen intézkedéseket foganatosítani, és az eredeti állapotot a lehetı legrövidebb idın belül visszaállítani.

„A biztonság szó ma az a

varázsige, amely nélkül nem létezik az emberiség. Mindenki biztonságra vágyik, de a biztonságnak ára van. Salgó László úgy fogalmaz doktori értekezésében, hogy a biztonság áru, és mint minden árunak értéke van, pénzbe kerül, a piacra kerül, költenünk kell rá, fizetnünk kell érte. Oly annyira értékes áru lett a biztonság, hogy minden valamire való biztonságpolitikai, biztonságtechnikai szakértı jól megél abból, hogy a biztonság különféle szempontú vizsgálatát elvégezve ajánlatokat tesz annak megvalósíthatóságára a társadalom legkülönbözıbb területein.”28 A biztonság fogalmát a Magyar Értelmezı Kéziszótár29 veszélyektıl mentes, zavartalan állapotként határozza meg. Ennél sokkal részletesebb meghatározást ad a Hadtudományi Lexikon, mely szerint

„a

biztonság

egyéneknek,

csoportoknak,

országoknak,

szövetségi

rendszereknek olyan állapota, helyzete (és annak tudati tükrözıdése), amelyben kizárható vagy megbízhatóan kezelhetı az esetlegesen bekövetkezı veszély, illetve adottak az ellene való eredményes védekezés feltételei”.30 „A modern európai felfogás szerint a közbiztonság olyan kollektív társadalmi termék, amely az egyének és közösségeik tevékenységébıl, az állami szervek hatósági intézkedéseibıl, a polgárok önvédelmi képességei és a vállalkozói piac nyújtotta szolgáltatások együttesébıl alakul ki. Ennek mérésére, elemzésére a fejlett demokráciákban egyre bonyolultabb és pontosabb módszereket alkalmaznak. Ilyenek például az áldozatok megkérdezésén vagy a lakosság széles köreiben végzett vizsgálatok eredményein alapuló elemzések.”31 A biztonság statisztikai adatokkal is mérhetı, amely nem biztos, hogy összhangban van az adott területen élı emberek biztonságról alkotott elképzeléseivel, biztonságérzetével. Napjainkban a biztonság mérésének leggyakoribb kifejezése az emberek szubjektív biztonságérzete. A biztonságérzet növelése, garantálja a szubjektív biztonság megteremtését és ezzel együtt a közbiztonság fokozását is. 28

Dr. Sándor Vilmos: Biztonság, Határbiztonság – Komplexitás, Kompetencia, Pécsi Határır Tudományos Közlemények VI., Pécs 2006., HU ISSN 1589-1674, - p. 1. 29 Magyar Értelmezı Kéziszótár, Akadémiai Kiadó, Budapest 2003. 30 Hadtudományi Lexikon I. kötet, Budapest 1995, Magyar Hadtudományi Társaság, ISBN 963 04 5227 8, - p. 144. 31 115/2003. (X. 28.) OGY határozat a társadalmi bőnmegelızés nemzeti stratégiájáról Letöltve: http://www.njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=76165.106426, 2012. június 08.

20

Ebben a megközelítésben a biztonság középpontjában maga az ember áll. A biztonság az ı szemszögébıl kerül megítélésre, azon szempontok alapján, hogy a lakókörnyezetében, munkahelyén, utazásai közben milyen biztonságra veszélyes cselekményekkel (mint például: betörések az utcájában, lopások a faluban, rablások az általa használt tömegközlekedési eszközökön, stb.) találkozik, vagy milyen cselekményekrıl hall. Az emberek célja az, hogy sem közvetve, sem közvetetten ne kerüljenek kapcsolatba jogsértı cselekményekkel. Véleményem

szerint

a

szubjektív

biztonság

fogalmának

legpontosabb

meghatározását Dr. Teke András adja, aki azt mondja, hogy „A szubjektív biztonság a biztonságnak az egyéni tapasztalatok, az érintettség mértéke és minısége oldaláról való megközelítése, elsısorban a szubjektív érzékelés és értékelés folyamatainak jelentıségét hangsúlyozza, s így az emberek szubjektív közérzete alapján méri a társadalom fejlıdését és az életminıség mértékét, abból kiindulva, hogy az átlagember tudja leginkább megítélni saját életminıségét.”32 Az említett szubjektív biztonság megítélése, vagy ha úgy tetszik, akkor méréseken alapuló maghatározása központi elemként tekinthetı a közbiztonság megítélése szempontjából. A közbiztonság pozitív megítélését nem csak az határozza meg, hogy az emberek úgy érzik szubjektíve, hogy biztonságban vannak, hanem az, hogy valóban, objektíve is biztonságban vannak. „A közbiztonság alkotmányos demokráciákban nem lehet sem több, sem kevesebb olyan államcélnál, amelynek eléréséért szüntelenül munkálkodni kell, a nélkül azonban, hogy a biztonság kikényszeríthetı alanyi joggá válhatna, és abszolút beteljesülése bárki által elérhetı lenne. A közbiztonság, mint államcél szoros kapcsolatban van a társadalmi értékek büntetıjogi védelmével.”33 A közrend és a közbiztonság fenntartása állami feladat, melynek megvalósítására alapvetıen a Rendırség hivatott, és folyamatosan, napi feladatként kell a rend és a biztonság fenntartását garantálnia, nem csak programok mentén. „Az állam szervei, különösképpen pedig a Rendırség számára monopolizált, konzervatív etatista rendvédelem-felfogással szakítva fel kell ismernünk, hogy a közbiztonság kollektív társadalmi termék, amely az egyének és közösségeik 32

Dr. Teke András: Határrendészeti Igazgatás, Rendészeti Szakvizsga Bizottság 2008., - p. 15. Dr. Finszter Géza: A rendészeti rendszer alkotmányos és közjogi alapjai 2. számú elıtanulmány az átfogó rendészeti stratégia társadalmi vitájához, a Rendırség Tudományos, Technológiai és Innovációs Tanácsa, Budapest 2008. Letöltve: www.police.hu/data/cms529192/alkotmanyos_es_kozjogi_elemzes.doc, 2012.július 09. 33

21

tevékenységeinek, az állami szervek hatósági intézkedéseinek, a polgárok önvédelmi képességeinek és a vállalkozói piac nyújtotta szolgáltatások együttesébıl alakulhat ki.”34 Hazánk biztonságpolitikájára, a biztonságról alkotott elgondolásunkra, annak megvalósulására hatással van az EU-hoz történı csatlakozásunk és ezzel együtt az európai biztonsági stratégia35 is. A stratégia számol azokkal a veszélyekkel és fenyegetésekkel, amelyek hatást gyakorolhatnak az EU biztonságára (például a határok átjárhatósága mellett megjelenı bőnözık mozgása és az illegális migráció is). Az Európai Parlament az európai biztonsági stratégiáról szóló állásfoglalásában kritikát fogalmaz meg azzal kapcsolatosan, hogy a tagállamok még mindig nem képesek közös európai érdekek mentén gondolkodni és cselekedni. Továbbra is a nemzeti érdekeket részesítik elınyben, és ezzel hátráltatják az EU-t, hogy nemzetközi szintéren is meghatározó szereplıvé váljon a biztonsági kérdésekkel összefüggı megállapodások terén. Kifejti azon álláspontját is, hogy a közösségi biztonsági érdekek magukba foglalják a polgároknak és a polgárok érdekeinek a határon belül és kívül történı védelmét, az EU szomszédságának biztonságát, a külsı határoknak és a kritikus fontosságú infrastruktúráknak a védelmét is.36 A Tanács a 2003. decemberben elfogadott európai biztonsági stratégia kiegészítéseként 2010. februárban elfogadta a belsı biztonsági stratégiát37, amit az Európai Tanács 2010. március 25-26-án jóváhagyott. A belsı biztonsági stratégia iránymutatást ad egy európai biztonsági modell kialakításához, amely magába foglalja a bőnüldözési feladatokat, az igazságügyi együttmőködést, a határigazgatást és a katasztrófavédelmet érintı intézkedéseket is. Az EU belsı biztonságának szavatolásában jelentıs szerepet játszik a biometria és más technológiák által teremtett lehetıségek kiaknázása az állampolgárok 34

Dr. Kacziba Antal: A szabadság rendje- a közbiztonsági stratégia alapvetései, Pécsi Határır Tudományos Közlemények IX., Pécs 2008., HU ISSN 1589-1674, - p. 68. 35 Az Európai Tanács által 2003. december 12-én „Egy biztonságos Európa egy jobb világban” címmel elfogadott európai biztonsági stratégia Letöltés: http://consilium.europa.eu/uedocs/cmsUpload/031208ESSIIHU.pdf, 2012. január 16. 36 Az Európai Parlament 2009. február 19-i állásfoglalása az európai biztonsági stratégiáról és az EBVP- rıl (2008/2202(INI)), (2010/C 76 E/13) Letöltve:http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2010:076E:0061:0068:HU:PD F, 2012.07.10. 37 Az Európai Unió belsı biztonsági stratégiája, Az európai biztonsági modell felé, Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2010., ISBN 978-92-824-2685-2 Letöltve:http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/librairie/PDF/QC3010313HUC.pdf, 2012.07.10.

22

biztonságának növelése érdekében, olyan megoldások révén, melyek az emberek magánéletének védelmére is szolgálnak. 1.2.1. STRATÉGIÁK ÉS BIZTONSÁG MAGYARORSZÁGON Hazánk biztonságára elsısorban az euroatlanti régió biztonságának alakulása és a térségében végbemenı politikai és gazdasági folyamatok gyakorolnak hatást, de figyelembe kell venni a globális veszélyforrásokat is. Ezen veszélyforrások közé sorolhatjuk az országok közötti ellentéteket, az etnikai és vallási felszültségeket, a terrorizmust, a szervezett bőnözést vagy éppen a tömeges migrációt.38 „A Magyarországot érintı illegális migráció az 1990-es évek elején tetızött, amikor az illegális migránsok száma meghaladta a harmincezer fıt. Ezt követıen egy csökkenı tendencia vált jellemzıvé, amelynek mélypontja az évtized közepén évente tizenhéttizennyolcezer illegális migránst jelentett. Az 1998. év kiugró volt a közel huszonhatezer illegális migráns tekintetében, azonban azóta állandósult a csökkenı trend és 2003-ban már alig több mint tizenháromezer illegális migráns került elfogásra.”39 Az említett csökkenı tendencia 2008-tól kezdıdıen megfordult és ismét jelentıs növekedést mutat. Az ország teljes területén bekövetkezett összes migrációval összefüggı cselekmény száma (embercsempészés, közokirat hamisítás, beutazási és tartózkodási tilalom megsértése, tiltott határátlépés, külföldiek rendészetével kapcsolatos szabálysértés): 2008-ban 7895, 2009-ben 9895, 2010-ben 9791, 2011ben 12 571. Ez a növekvı tendencia prognosztizálható 2012-ben is. Magyarországon

a

biztonsági

és

védelempolitikai

alapelvek

1998-as

megszületése, majd 1999-es életbe lépése után, a kormány 2002-ben a két választási forduló között fogadta el az ország hidegháborút követı elsı nemzeti biztonsági stratégiáját40, amelyet két év múlva újabb követett. „Magát a felülvizsgálatot indokolhatta az idıközben elnyert EU-tagság, amely azt is magával hozta, hogy

38

94/1998. (XII. 29.) országgyőlési határozat a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikájának alapelveirıl 39 Gaál Gyula határır alezredes: Az embercsempész tevékenység megjelenési formáinak és módszereinek változásai a Magyar Köztársaság államhatárán 1991-2003 között doktori (PhD) értekezés, ZMNE Budapest 2005. - p. 5. 40 2144/2002 (V.6) Korm. határozat a Magyar Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiájáról

23

figyelembe kellett venni az EU által 2003-ban elfogadott Európai Biztonsági Stratégia elemeit is.”41 A Kormány 2004. március 31-i ülésén elfogadta hazánk új nemzeti biztonsági stratégiáját42, amely tartalmi elemeiben hasonlóságot mutat az EU Biztonsági Stratégiájával. A komplex biztonságra ható új politikai, gazdasági, társadalmi, közbiztonsági és védelembiztonsági hatások következtében Magyarország 2012-ben kihirdette új Nemzeti Biztonsági Stratégiáját, amelyben továbbra is biztonsági fenyegetésként értékeli a migrációt, amellyel szemben az egyik leghatásosabb fellépési lehetıség a schengeni külsı határokon végrehajtott szisztematikus ellenırzés. „Migráció. A migrációt természetes, ugyanakkor összetett jelenségként kezeljük, amely gazdasági és demográfiai elınyöket, valamint köz- és nemzetbiztonsági kockázatokat egyaránt magában rejt. Magyarország határainak egy része a belátható jövıben is az EU vagy a schengeni térség külsı határa marad, ami együtt jár az uniós határszakasz igazgatásának felelısségével és feladataival. Az illegális migráció Magyarországot jelenleg elsısorban tranzitországként érinti, azonban hosszabb távon nem zárható ki, hogy az illegális migrációban érintettek nagyobb része célországként tekintsen hazánkra. Az illegális migráció megjelenésével együtt járó biztonsági kockázatok kezelése az uniós tagságból fakadó kötelezettségek teljesítése mellett nemzeti érdek is, ezért az ebbıl fakadó biztonsági kérdéseket nemzetközi együttmőködés keretében kezeljük. a) A schengeni csatlakozásból fakadó feladatok, a külsı határok fokozott védelmének eredményes megvalósítása a magyar rendvédelmi és migrációs, valamint a migrációval kapcsolatos feladatok végrehajtásában közremőködı szervek hatékonyabb együttmőködését követelik meg. A szükséges nemzeti és nemzetközi támogatás biztosítása nélkül nem várható, hogy az érintett szervezetek hatékonyan lépjenek fel az illegális migráció megjelenési formái ellen.”43 Tényként állapíthatjuk meg azt, hogy az EU biztonságának, így hazánknak is egyik garanciális eleme a schengeni külsı határokon végzett határellenırzés 41

Ignáth Éva: A 2002-ben és a 2004-ben született magyar nemzeti biztonsági stratégiák összehasonlítása, - p. 1. Letöltve: http://www.grotius.hu/doc/pub/WPNYUQ/2009_159_ignath_eva_nemzeti_bizti_strat. pdf, 2012.03.07. 42 2073/2004. (IV. 15.) Korm. határozat a Magyar Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiájáról 43 A Kormány 1035/2012. (II. 21.) Korm. határozata Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiájáról Letöltve: http://www.kormany.hu/download/f/49/70000/1035_2012_korm_hatarozat.pdf, 2012.07.10.

24

egységes elvek alapján történı végrehajtása, ugyanis számos biztonsági kihívás természeténél fogva határon átnyúló jellegő. „A határbiztonság is koherensebb fellépést kíván. Közös külsı határokkal a csempészetet és a többi határon átnyúló illegális tevékenységet is európai szinten kell kezelni. Az EU külsı határainak hatékony ellenırzése tehát alapvetı a szabad mozgás térsége szempontjából.”44 A

biztonság

szempontjából

nem

kívánatos

személyek

„távoltartása”,

beléptetésének megtagadása a schengeni külsı határon csak abban az esetbe lehetséges, ha az ellenırzési rendszerünk által képesek vagyunk garantálni a személyazonosság megállapítását, a személyazonosítás kétséget kizáró végrehajtását. Az ellenırzési rendszernek biztosítania kell az utazáshoz, a személyazonosság megállapításához használt okmányok egyszerő eszközökkel és módszerekkel történı elsıdleges ellenırzésének és vizsgálatának személyi és infrastrukturális feltételeit. A biztonság egy „nem létezı állapot” megbízható személyazonosítás nélkül. A biztonság kérdésköréhez szorosan kapcsolódik annak belsı és külsı dimenziója. A belsı dimenzióról, amihez közbiztonság is tartozik, már említést tettem. A közbiztonság alapvetıen egy olyan statikus állapot, amit leginkább a bőnügyi fertızöttség tud megváltoztatni és negatív irányba mozdítani. Minél nagyobb számban következnek be jogsértı cselekmények, annál alacsonyabb szintő a közbiztonság, vagyis annál kevésbé biztonságos. A közbiztonságnak további vetületei vannak, így beszélhetünk közösségi, helyi, területi, regionális, országos, integrált és globális közbiztonságról is. Értekezésem szempontjából a biztonság külsı vetületének - amely nem más, mint a határbiztonság - talán még nagyobb jelentısége és szerepe van. Vélem ezt azért, mert megítélésem szerint elsıdleges célja egy országnak az, hogy a területére csak olyan személyeket enged belépni és ott tartózkodni, akik magatartása nem vezethet a közbiztonság romlásához, ezzel együtt a biztonságérzet csökkenéséhez. Ezen kívánt cél elérésének az eszközeként tekinthetünk a határbiztonságra.

44

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak Az EU belsı biztonsági stratégiájának megvalósítása: öt lépés a biztonságosabb Európa felé, Brüsszel, 2010.11.22., COM(2010) 673 végleges

25

1.2.2. HATÁRBIZTONSÁG „A határbiztonság olyan állapot, helyzet, amely megelızı, visszatartó, szabályozó és ellenırzı jellegő komplex, kooperatív, koordinált tevékenység, intézkedés és magatartás által vagy annak következményeként jön létre, és az országra, illetve a közösségre nézve potenciális veszélyt jelentı vagy nem kívánatos személyek, tárgyak, technológiák bejutási esélyének szintjét jelöli meg. A határbiztonság nélkülözhetetlen eleme a komplex nemzeti és európai biztonságnak. Az Európai Biztonsági Stratégia is kiemel három olyan veszélyforrást – a terrorizmust, a szervezett bőnözést és az illegális migrációt –, amelyek határokon átnyúló jelenségek és az ellenük való fellépés hatékony és hosszútávon mással nem helyettesíthetı eszköze, módszere és megoldása a határbiztonsági rendszer hatékony mőködtetése. A határbiztonság tehát politikai

tényezı.

A

határbiztonság

terén

a

belsı

és

külsı

dimenziók

összehangoltsága és együttes kezelése egyre fontosabbá válik.”45 A

belsı

határok

biztonságának

értelmezése

a

határok

nélküli

térség

vonatkozásában nehezen értelmezhetı dolog, mivel pontosan az a lényege, hogy ezen belsı határok ellenırzés nélkül bármikor és bárhol átléphetıek, természetesen a szükséges okmányok birtokában.

A tagállamoknak természetesen joguk van

kockázatelemzésen alapuló, szúrópróbaszerő ellenırzéseket végezni az államhatárok közvetlen közelében is, amellyel szemben kritérium, hogy nem lehet rendszeres. Ebbıl adódóan a határbiztonság a schengeni külsı határokon garantálandó követelmény, mivel a külsı határok biztonsága azt jelenti, hogy a külsı határok a tagállamok számára megbízható szőrıként szolgálnak olyan tevékenységekkel és magatartásokkal szemben, amelyek veszélyeztetik az ellenırzés és az ırizet hatékonyságát, a nemzeti vagy közösségi jog betartását. A külsı határok biztonsága elválaszthatatlan a belsı biztonság szintjétıl - a belsı határok nélküli közös térségben - és a tagállamok közrendjétıl és közbiztonságától. A határbiztonság garantálása nem azt jelenti, hogy konkrétan a határellenırzés során foganatosított intézkedések révén valósul meg, hanem egy sokkal összetettebb, sokrétőbb, egymásra épülı és egymással ok-okozati összefüggésben lévı cselekvéssorozatok összessége. Ezen különbözı tevékenységek egymást erısítı és egységet alkotó rendszerét nevezzük integrált határigazgatásnak. 45

Tóthné dr. jur. Demus Mária: Az államhatár rendjének jogi védelme az EU-csatlakozás tükrében, doktori (PhD) értekezés, Határrendészeti Tanulmányok, V. évfolyam 3. szám, 2008/2. különszám, Budapest 2008. ISSN: 1786-2345, - p. 91.

26

1.2.3. INTEGRÁLT HATÁRIGAZGATÁS „Integrált határigazgatás a tagállamok illetékes hatóságai által történı olyan egységes szemléleten alapuló fejlesztési, koordinált igazgatási tevékenység, mely a rendelkezésre bocsátott humán erıforrás, eszközök, technológiák, ismeretek lehetıségeinek felhasználásával a vonatkozó EU szabályok következetes, egységes alkalmazásával, a felügyeleti és ellenırzési funkciók érvényesítésével magas szintő, határbiztonság megteremtésére és felhasználására irányul.”46 Az Integrált Határigazatási Modell (Integrated Border Management, a továbbiakban: IBM) fontos eszköze a tagállamok belsı biztonsága garantálásának, és különösen az illegális bevándorlás, az ehhez kapcsolódó bőncselekmények és az egyéb, határon átnyúló bőncselekmények megelızésének és felderítésének. Az IBM mőködıképessége a tagállamok együttmőködésén, a közös teherviselésén is alapszik. A külsı határok ellenırzésében nem csak annak a tagállamnak van szerepe, amelyiknek az államhatára egybeesik a schengeni külsı határral, hanem azoknak is, akik nem rendelkeznek külsı határokkal. Ennek a szerepvállalásnak több megnyilvánulási formája is lehet, mint például pénzügyi támogatás, humánerıforrás biztosítása vagy technikai támogatás. „Az Európai Közösség az IBM meghatározásával elsıdlegesen a közösségi határrendészetet érintıen egy teljesen új határellenırzési politikát hozott létre. Korábban a határigazgatással összefüggı elgondolások, koncepciók fogalmi meghatározásai sem voltak egységesek az egyes államokban, így azok 2002-tıl történt újraértelmezésével már egységes gondolkodásmódot honosított meg.” 47 Az IBM a határellenırzési politika minden egyes aspektusát felölelı rendszer egységes elnevezése. Ez a rendszer alapvetıen négy egymásra épülı, egymást szorosan kiegészítı szint/szőrı kombinációja, melyek egységes, követelményszintő alkalmazása teszi lehetıvé, hogy azonos elvek mentén értékelje minden tagállam a saját határellenırzési politikáját.

46

Magyar Rendészettudományi Társaság: Rendészettudományi szószedet, Budapest 2008., - p. 217. Letöltés: http://rendeszet.hu/rendeszeti-szoszedet, 2012. május 07. 47 Samu István r. vezérırnagy: Az integrált határigazgatás szerepe a globális illegális migrációs áramlatok visszaszorításában (elektronikus elıadás), XVI. Nemzetközi Határrendészeti Konferencia, Balatonalmádi, 2008. május 25.

27

A négy alapszőrı48: 1. A harmadik (származási és tranzit) országokban végzett tevékenység: Ez idıben és helyszínét tekintve is elsıdleges fontosságú intézkedések összességét takarja, hiszen itt meghatározó szerep jut a delegált okmányszakértıknek49, tevékenységének.

Ez

összekötı utóbbi

tiszteknek,

elsısorban

a

illetve

a

konzulátusok

vízumkiadásból

adódóan

rendelkezik hatékony szőrı szereppel. Biztosítani kell a konzulátusok számára a szükséges adatbázisok elérésének lehetıségét is, így például a Schengeni Információs Rendszerhez és elektronikus okmánynyilvántartó rendszerekhez (pl. iFADO50) való hozzáférést. 2. A két- és többoldalú, nemzetközi határrendészeti együttmőködés: A nemzetközi határrendészeti együttmőködés több szintre bontható: beszélhetünk két- vagy többoldalú együttmőködésrıl, illetve elsıdleges fontosságú a helyi szinten megvalósított kooperációs tevékenység. A határbiztonság fokozásának hatékony eszköze a tagállamok és a szomszédos harmadik országok határrendészeti szervei között megkötött megállapodás. 3. A külsı határokon foganatosított intézkedések (alapvetıen a határellenırzés): Az IBM sarokköve egy jól funkcionáló határellenırzési rendszer a tagállamok külsı határain, amely kockázatelemzésen alapuló, szelektív és differenciált határforgalom-ellenırzésen és aktív határırizeti tevékenységen alapul. Ahhoz, hogy ez megfelelıen és kellı hatékonysággal mőködjön, megfelelı jogszabályi háttérre, infrastruktúrára, technikai eszközparkra van szükség. Ezen felül szükséges a megfelelı számú és képzettségő humánerıforrás biztosítása és utánpótlása.

48

A külsı határellenırzésre, kiutasításra és visszafogadásra vonatkozó európai uniós schengeni katalógus frissített változata (7864/09), 2009. – p. 8. Forrás: http://register.consilium.europa.eu/pdf/hu/09/st07/st07864.hu09.pdf, 2012. február 10. 49 Okmányszakértık összehangolt igénybevételére a Végrehajtó Bizottság 1998. december 16-i Határozata alapján van lehetıség (SCH/Com-ex (98) 59 rev.) 50 Az iFADO az Eredeti és Hamis Okmányok Online Rendszerének (FADO) az intranetes felületen mőködı és jogosultsághoz kötött szintje. Az iFADO az európai uniós tagállamok és harmadik országok eredeti úti és egyéb személyazonosító okmányainak, vízumainak és bélyegzılenyomatainak biztonsági jellemzıire vonatkozó legfontosabb információkat tartalmazza. Emellett összefoglaló információt tartalmaz a legelterjedtebb hamis okmányokról és hamisítási technikákról.

28

4. A belsı területeken végzett egyéb tevékenységek: Az illegális migráció, illetve a hozzá kapcsolódó bőnözés nem földrajzi kérdés (ahogy azt már többször, több fórumon is hangoztatták a szakemberek): valóban nem ismer határokat, és az ellenük való eredményes fellépés csak közös erıvel, egy komplex belsı biztonsági térség kialakításával és tagállamonkénti azonos értelmezésével valósítható meg. Ezt segítheti egyébként az a szabályozási rendszer is, amely a belsı határokon a rövid, konkrét idıtartamra visszaállítható határellenırzés lehetıségének megteremtésével egy eredményesebb, ugyanakkor a schengeni elvekhez képest aránytalanul „szigorúbb” intézkedésekre ad módot. Témakutatásom során - a forráskutatások eredményeként - az IBM-mel kapcsolatos

tudományos

anyagok

igen

széles

tárházával

találkoztam,

és

mindenképpen szükségesnek tartok megemlíteni néhány szerzıt, akik Magyarország schengeni csatlakozásának felkészülése jegyében a Határırségnél egyrészt úttörıi voltak ennek a területnek, másrész pedig szekértıkké váltak, és színvonalas írásokkal gyarapították a szakirodalmat: Dr. Fórizs Sándor, Dr. Sallai János, Dr. Kónya József, Dr. Ritecz György, Dr. Gubicza József, Dr. Teke András. Ezen források közül a négylépcsıs szőrırendszer tovább bontásával foglalkozó Dr. Ritecz György írását ragadom meg, aki kellı alapossággal vette számításba azokat a körülményeket, amelyek hatást gyakorolhatnak a határbiztonságra, és ezáltal a hatóságok részérıl reagálási képességet igényelnek. „- politikai, gazdasági, tájékoztató eszközök széleskörő alkalmazása a migráció kezelésében, - egységes vízumrendszer alkalmazása és egységes gyakorlat érvényesítése, - kihelyezett

okmányszakértık

(tanácsadók)

alkalmazása

a

várható

veszélyeztetettség helyszínén és a veszélyeztetés irányaiban, - összekötı hivatalnokok kölcsönös kiküldetése, alkalmazása, az információcsere biztosítása, - a szállító vállalatok illegális migrációhoz kötıdı felelısségének következetes érvényesítése, - a „tranzitállamok” határırizeti és határbiztonsági rendszerének megfelelı szintre hozása, segítése a migrációs folyamatok kezelésében,

29

- az ún. biztonságos harmadik országok helyzetbehozása, határbiztonsági rendszerük kialakításában, hatékonnyá tételében aktív közremőködés megvalósítása, - a külsı határok szigorú, egységes elvárások szerinti ellenırzése, - kiegyenlítı intézkedések tervszerő, az ország egész területére kiterjedı foganatosítása, - a belsı határ (térsége) biztonságát garantáló ellenırzés.”51 Értekezésemmel összefüggésben a gyakorlati megvalósítási fázisok jobb elkülöníthetıségének érdekében a négy szőrırendszer további összetevıi közül az alábbiakat emelném ki: - Egységes formátumú okmányok alkalmazása (útlevelek, vízumok, tartózkodási engedélyek): A közokirat-hamisítások számának folyamatos növekedése és a hamisítványok egyre kvalifikáltabbá válása megköveteli az egységes fellépést. Ennek érdekében szükséges, hogy a tagállamok az útleveleiket, személyazonosító

igazolványaikat,

vízumaikat

és

tartózkodási

engedélyeiket azonos formátumban készítsék, és egységes elvek, eljárási mechanizmus alapján állítsák ki, amellyel hozzájárulnak az egységes elvek alapján történı ellenırzések kialakításához és végrehajtásához is. - Egységes vízumrendszer alkalmazása: A meghatározott vízummentességi és vízumkötelezettségi körbe tartozó állampolgárokkal szembeni egységes fellépés kialakítása érdekében indokolt

a

vízumkiadásért

tevékenységének

szabályozása,

felelıs a

külképviseletek,

szükséges

hatóságok

adatbázisokhoz

és

információkhoz történı hozzáférés biztosítása. Ezzel biztosítottá válhat többek között az ellenırzı hatóságok részére a vízumtulajdonosok „vízum elıéletének” ellenırzése, vizsgálata, amely megakadályozhatja a vízummal történı visszaéléseket és a vízumok csalárd módon történı megszerzését.

51

Ritecz György: Az illegális migráció és az EU csatlakozás hatása a magyar határırizetre Doktori (PhD) értekezés, ZMNE Budapest 2002. – p. 43.

30

- Kihelyezett okmányszakértık, okmánytanácsadók alkalmazása: Szakértelmükkel, tanácsaikkal és javaslataikkal rövid (1 hét), közép (1 hónap) és hosszú (minimum 1 év) távon támogatni képesek a külképviseletek vízumkiadását, a kiinduló és tranzitországok nemzetközi repülıterein szolgáló rendészeti szervek tevékenységét. Kizárólagos cél a hamis, hamisított okmányok, illetve az ezeket felhasználó személyek felismerésében szerzett szakismeret, tapasztalat alkalmazása, esetleges átadása a fogadó ország határellenırzésbe bevonható szervezetek munkatársainak; „(1) A Szerzıdı Felek, közös helyzetértékelések alapján, összhangban az Európai Unió Tanácsának 377/2004/EK (2004. február 19.) számú, a bevándorlási összekötı tisztviselık hálózatának létrehozásáról szóló rendeletének

releváns

rendelkezéseivel,

okmánytanácsadóknak

az

illegális migráció forrás- vagy tranzitországának tekintett államokba való kihelyezésérıl állapodnak meg. (3) Az okmánytanácsadók kihelyezése során az egyik Szerzıdı Fél megbízhat

egy

másik

Szerzıdı

Felet

a

konkrét

intézkedések

koordinációjával. Ez a koordináció lehet ideiglenes jellegő is.” 52 Az egységes formai és tartalmi elemeket tartalmazó okmányok révén nem csak a legmagasabb

szintő

okmányvédelem

érhetı

el,

hanem

az

okmányok

ellenırizhetıségének szempontjából egy olyan képességnövelı hatás is érvényesül, amely

révén

az

azonos

biztonsági

elemek

eredetiségének

ellenırzése

nagyságrendekkel kevesebb idıt vesz igénybe. Ez a hatás abból következik, hogy az ellenırzést végzı rendırnek nem kell országonként minimum 6-7 okmány (pl. magánútlevél, diplomata útlevél, szolgálati útlevél, vízum, tartózkodási engedély, személyazonosító igazolvány, stb.) formai követelményeit és biztonsági elemeit ismernie, hanem ha megfelelıen felkészült az egységes 6-7 okmány ellenırzésére, akkor azt mondhatjuk, hogy több tucat ország okmányát tudja biztonságosan vizsgálni. Ha példaként vesszük a Liszt Ferenc nemzetközi repülıtér állampolgárság szerinti határforgalmi statisztikáját, akkor azt látjuk, hogy évente mintegy kétszáz 52

2007. évi CXII. törvény a Belga Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság és az Osztrák Köztársaság között a határon átnyúló együttmőködés fokozásáról, különösen a terrorizmus, a határon átnyúló bőnözés és az illegális migráció leküzdése érdekében létrejött Szerzıdés (Prümi Szerzıdés) kihirdetésérıl, valamint ehhez kapcsolódóan egyes törvények módosításáról, IV. fejezet 20.§ Letöltés: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0700112.TV, 2012.04.20.

31

ország állampolgára utazik. Ha az elıbbi, országonkénti 6-7 okmány megjelenésével kalkulálunk, akkor az ellenırzést végzı rendırnek mintegy 1200-1400 okmányt kellene ismernie, ami mindenki számára egyértelmő, hogy fizikai képtelenség. Abban az esetben viszont, ha ezen okmányok minden ország esetében azonosak lennének, akkor csak az említett 6-7 okmányt kellene ismerni, és mind a kétszáz ország állampolgárának okmányát, legalább a fıbb tartalmi elemeiben egyszerően lehetne ellenırizni.

1.3. AZ 1. FEJEZET ÖSSZEGZÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEK LEVONÁSA Az EU kiemelt célkitőzéseként deklarált szabadság, biztonság és jog térségének megteremtése csak közösségi összefogással és intézkedési hajlandósággal lehetséges. Elméleti és jogalkotási szinten már mindenki számára elfogadható és világos beavatkozási területek kerültek megfogalmazásra és meghatározásra, amelyek gyakorlati megvalósulása révén lehetıség van egy olyan közösség kialakítására, ahol az emberek biztonságban érzik magukat, mert biztonságban vannak.

A forráselemzések alapján megállapítható, hogy a biztonság nem egy statikus állapot, folyamatos külsı és belsı hatások érik, amelyek ellensúlyozására, a biztonságot veszélyeztetı magatartási formák detektálására, megszüntetésére és megakadályozására mindig megfelelı reagálási képességgel kell rendelkezni.

Az EU belsı biztonságának alakulására elsıdleges hatást gyakorolnak a biztonság külsı dimenziói, így a kettı közötti ok-okozati összefüggést bizonyítottnak tekinthetjük. Az EU biztonságát leginkább az illegális migráció veszélyezteti, amelynek megszüntetésére az egyes országok közötti jelenlegi társadalmi, szociális és gazdasági „szakadék” következtében nincs lehetıség. Az illegális migrációt kezelni kell, amelyhez rövid, közép és hosszú távon érvényesülı cselekvési terveket és

megoldási

javaslatokat

kell

kialakítani,

amelyek

megvalósításának

eredményességét csak a közösségi szintő együttmőködés biztosíthatja.

Kutatásaim bizonyították azt, hogy a határbiztonság közvetlen, ok-okozati kapcsolatban van a közbiztonsággal és egyben a biztonság meghatározó dimenziója, 32

amely a biztonságot kívülrıl veszélyeztetı források elleni hatékony fellépések révén nevezhetı eredményesnek. A külsı biztonság megteremtésének leghatékonyabb módszere az Integrált Határigazgatás nyújtotta lehetıségek egymásra épülı, összehangolt és a tagállamok együttmőködésén alapuló megvalósítása.

Az elvégzett elemzések alapján tényként állapítható meg az is, hogy a belsı biztonság megteremtésének nélkülözhetetlen eszköze a tagállamok területén végrehajtott, kockázatelemzésen alapuló migrációs ellenırzéseknek a végrehajtása, amelyek

tagállamok

közötti

összehangolása

még

nagyobb

hatásfokú

eredményességet biztosít. Gyakorlati tapasztalataim is ezt támasztják alá, hiszen Magyarország EU-s elnöksége idején az Országos Rendır-fıkapitányság Rendészeti Fıigazgatóság Határrendészeti Fıosztálya egy összeurópai, az illegális migráció ellen irányuló ellenırzéssorozatot koordinált MITRAS (Migration, Route and Traffic) elnevezéssel, 22 tagállam részvételével. Az ellenırzés idıtartama alatt a résztvevı tagállamok 1959 fı illegális migráns elfogásáról számoltak be, és 134 esetben merült fel, hogy embercsempészek segítették ıket Európába jutni.

A feltárt ismeretek segítségével igazolható, hogy a biztonság megteremtéséhez vezetı út egyik meghatározó lépése a megbízható személyazonosítás végrehajtása, amelyhez jogos igényként merül fel az ember biometrikus adatok alapján történı azonosítása, ami közösségi szinten is kinyilvánított akarat, és minden tagállam számára követendı út.

Megítélésem szerint sikerült egy kronológiai és ahhoz kapcsolódó ok-okozati összefüggésen keresztül bemutatni a szabadság, a biztonság és a jog térségének megteremtésében nélkülözhetetlenné váló biometrikus adatok személyazonosításban történı megjelenésének igényét és szükségszerőségét, hiszen a tagállamok 500 milliós

létszáma

mellett

a

harmadik

országok

állampolgárai

megbízható

személyazonosításának jelenleg és a közeli jövıben szinte egyetlen lehetséges alternatívája.

Az elvégzett elemzések alapján elmondható, hogy a meghozott intézkedések csak abban az esetben járulnak hozzá a biztonsági szint emeléséhez, ha az ellenırzés

33

oldaláról is kézzelfogható lépések történnek, vagyis az ellenırzési rendszer garantálja a biometrikus adatok alapján történı személyazonosítás végrehajtását. Az elvégzett kutatómunka eredményeként következtetésként állapítható meg az is, hogy a biometrikus adatok alapján történı személyazonosítás igénye közvetlen hatást gyakorol a személyazonosító okmányokkal szemben támasztott formai és tartalmi követelményekre, ezzel együtt az okmánybiztonság növelésére.

34

2. BIOMETRIKUS ADATOK MEGJELENÉSE AZ OKMÁNYOKBAN Ahogyan értekezésem bevezetıjében már említettem, a határok kialakulásával alapvetı igényként merült fel azok átlépésének lehetısége is. Ahhoz, hogy valakirıl meglehessen állapítani azt, hogy ki is ı valójában, rendelkeznie kell valamilyen írásos dokumentummal. Ezen dokumentumok - megfelelı feltételek egyidejő teljesülése mellett - igazolják tulajdonosának személyazonosságát és utazáshoz való jogát is. Kezdetekben ezen dokumentumok53 alapvetıen az Ajánló Levelek, Oltalomlevelek, Úti Levelek vagy éppen Vándorkönyvek voltak.54 A emberek „világ felfedezése” iránti igényének hatására, az utazás általánossá válásával, sokkal nagyobb számban vált szükségessé az utazási jogot igazoló okmányok kiállítása, s ez szükségessé tette az adott kor technikai, technológiai fejlettségének igénybevételét is. Ezzel együtt biztosítani kellett azt a jogos igényt is, hogy az utazáshoz használt okmányok

rendelkezzenek

olyan

„egyedi”

azonosítóval,

amelyek

révén

ellenırizhetıvé válik az is, hogy az arra jogosult állította azt ki. Régen ilyen azonosítási lehetıséget szolgáltak a viasz pecsétnyomatok vagy éppen a nedves bélyegzınyomatok. Az okmányazonosítás mellett másik azonosítási igényként jelentkezett a személyazonosság megállapítása. Nevezetesen az, hogy aki részére az okmányt kiállították, azonos-e azzal, aki azt ellenırzésre felmutatja. Korábban az utazási iratok, dokumentumok csak minimális személyes adatot, majd személyleírást tartalmaztak. A fényképek alkalmazása az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején kezdett megjelenni az okmányokban, amit a fényképkészítés technikai fejlıdése tett lehetıvé. Ne feledkezzünk el azonban arról, hogy a személyazonosság megállapítása már a kezdetekben is biztonsági kérdésként merült fel, hiszen az ellenırzésnek a dokumentum eredetiségének és az utazó személyazonosságának megállapítása mellet az is célja volt, hogy felfedje azokat a személyeket, akik valamilyen oknál fogva (mint például: rossz hírő kereskedı, hamis kártyajátékos, lótolvaj) nemkívánatos személyek voltak az adott állam területén és beutazásuk nem támogatható. 53

Ezeket a dokumentumokat még egyáltalán nem lehet okmányoknak nevezni. Prof. Dr. Nagy György: A Magyar Útlevelek története I., Elektronikus elıadás, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, 2006. 54

35

2.1. EGYSÉGES FORMÁTUMÚ UNIÓBAN

ÚTLEVÉL

AZ

EURÓPAI

„Az okmányhamisítás elleni védelem az EU bevándorlási politikájának fontos eleme, ezért a határátlépésre, tartózkodásra jogosító okmányok körében az EU egységes,

kötelezı

és

részleteiben

meghatározott

formai

és

biztonsági

követelményeket ír elı a tagállamok részére. A védelmi elemek fejlesztése uniós szinten történik.”55 Az egységes formai és tartalmi követelményeknek megfelelı úti okmány igénye az Európai Unió vonatkozásában szinte a Montanunió56 megalakulásáig vezethetı vissza. Az egységes okmány hozzájárulhat a szabad mozgás jogának gyakorlásához, valamint az okmányelemek egységesítése révén biztosíthatja a tagországoknak az azonos elveken és gyakorlati eljárásokon alapuló ellenırzési mechanizmusainak kialakítását. A szabad mozgás jogát élvezı személyek szempontjából fontos követelmény, hogy az okmányaik ellenırzése csak a szükséges idıt vegye igénybe, és lehetıség szerint az ellenırzés helyszínén kerüljön végrehajtásra. Ebbıl a szempontból szükséges az, hogy vizsgáló eszközök nélkül, vagy egyszerő eszközökkel (mint például egy kézi nagyító) és módszerekkel is megállapítható legyen az, hogy az okmányban nem végeztek semmilyen külsı beavatkozást, azt az arra jogosult hatóság állította ki, megfelel a kiállító hatóság által meghatározott formai és tartalmi követelményeknek, valamint felhasználója azonos azzal, aki részére az okmányt kiállították. Az okmánynak biztosítania kell tehát az azonosíthatóságok és a hamisítások elleni védelmet is. Az egységes úti okmány az egy közösséghez tartozást is hivatott szimbolizálni, ezzel is hozzájárulva a közösségi szellem identitásának erısítéséhez. Az egységesítés szempontjából meghatározó jelentıséggel bír a Párizsban, 1974. december 9-10-én megtartott kormányfıi találkozó, ahol a résztvevık azzal a kéréssel fordultak az Európai Tanácshoz, hogy vizsgálja meg egy Útlevél Unió létrehozásának és egy egységes útlevél bevezetésének a lehetıségét. Az Európai Tanács a felkérésnek eleget téve, közel egy éves szakmai egyeztetés és elıkészítı munkát követıen, a Rómában 1975. december 3-4-én megtartott ülésén egyetértését fejezte ki az egységes tervezéső útlevél bevezetésével kapcsolatban. Döntésüket 55

Dr. Boda József dandártábornok, fıigazgató ajánlásával:15 éves a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, Budapest 2011., - p. 22. 56 Az 1951-ben Franciaország, NSZK, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia által alapított Európai Szén- és Acélközösség

36

attól a céltól vezérelve hozták meg, hogy az egységes okmány kibocsátása hozzájárul a tagállamok állampolgárai szabad mozgásának gyakorlásához. A kormányfık 1974es kérését követıen hét év elteltével született meg az Európai Tanács állásfoglalása57, amelyben javasolja a tagállamoknak, hogy legkésıbb 1985. január 1-jétıl kezdjék meg kibocsátani az egységes úti okmányt. Az állásfoglalás részletesen meghatározta többek között az okmány megjelenésére vonatkozó követelményeket (mint például: a színe, a fedılapon feltüntetendı szöveg, oldalak száma), valamint a tartalmi követelményeket (mint például: hol és milyen személyes adatokat kell feltüntetni, mely oldalak milyen hivatalos bejegyzések rögzítésére szolgálnak). Az ajánlással kapcsolatosan joggal adhatunk hangot azon hiányérzetünknek, hogy az okmány azonosíthatósága és hamisítása elleni védelem szempontjából nem került meghatározásra egyetlen egy minimum biztonsági követelmény sem arra vonatkozóan, hogy a hordozó anyagnak milyen biztonsági elemekkel kell rendelkeznie (mint például: biztonsági papír, vízjel, jelzırostok), vagy milyen nyomtatási eljárásokat kell alkalmazni (mint például: sík nyomtatás, magas nyomtatás, metszet-mély nyomtatás). Az értekezésnek nem része a biztonsági okmányok felépítésének és biztonsági elemeinek bemutatása, ezért ez nem kerül ismertetésre.58 Az egységes okmány kiállítása a tagállamok valamennyi útlevelére vonatkozik, viszont speciális esetekben lehetıséget ad arra, hogy egyes útlevelek esetén (mint például: diplomata útlevél, szolgálati útlevél) más formátum kerüljön alkalmazásra. Fontos megjegyeznünk azt is, hogy az egységes útlevél létrehozásának felvetése és nem kötelezı érvényő kiállítása (mivel a tagállamok azt csak megkísérlik) között 11 év telik el, amely jelentıs biztonsági deficitet hordoz magában. Az egységes útlevél biztonsági védelmére vonatkozóan az Európai Tanács 1982ben kiegészítı állásfoglalást59 fogad el, mivel az 1981. június 23-i állásfoglalás megvalósításáért felelıs munkacsoport arra a következtetésre jutott, hogy az 57

Resolution of the Representatives of the Governments of the Member States of the European Communities, meeting within the Council of 23 June 1981, Official Journal C 241 , 19/09/1981 P. 0001 - 0007 58 Az okmányok védelmi rendszerének- és az okmányelemek megismerését biztosítja: dr.jur. Varga Norbert határır ırnagy egyetemi oktató és Balla József határır ırnagy okmányszakértı: Okmányismeret-Okmányhamisítás, egyetemi jegyzet, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtudományi Kar Határır Tanszék, Kiadja: Rendırtiszti Fıiskola 2006. 59 Supplementary Resolution to the Resolution adopted on 23 June 1981 concerning the adoption of a passport of uniform pattern, of the Representatives of the Governments of the Member States of the European Communities, meeting within the Council on 30 June 1982, Official Journal C 179 , 16/07/1982 P. 0001 -0002

37

egységes okmány követelményrendszere nem biztosítja az okmányvédelmet. Ennek a szekértıi megállapításnak köszönhetı, hogy az ajánlás kiegészítésre került az alábbi okmány biztonsági védelem lehetıségével: - nyomtatott, hamisítványellenes minta beépítése az útlevél oldalaiba; - az útlevél sorozatszámának perforálása az összes oldalon és a hátsó fedılapon keresztül; - nemcsak a sorozatszám, hanem egy nyilvántartási szám is rávezethetı az útlevélre; - az oldalakba vízjel is beépíthetı; - rétegelhetı a hagyományos azonosító oldal és más oldal is. Az 1981-es ajánlás módosítására még három alkalommal került sor. Az 1986-os60 és 1995-ös61 módosítás alapvetıen csak szín, illetve szövegmódosításokat tartalmaz. Okmánybiztonsági szempontból meghatározó jelentıségőnek tekinthetı a 2000-ben62 megjelent módosítás, amely minimum biztonsági követelményeket állapít meg az egységes okmányokra vonatkozóan. Az egységes útlevelek kiállítása a tagállamok állampolgárai részére jelentıs eltéréseket mutatott a gyakorlatban. Azt egyetlen tagállam sem vitatta, hogy szükség van az okmányok hamisítás elleni védelmére, de az anyagi források több esetben gátat szabtak/szabnak a kor technológiai fejlettségével összhangban lévı és az okmányhamisítók hamisítási képességeinek „ellenálló” útlevelek elkészítésének. A 90-es években forgalomban lévı útlevelek viszonylag könnyen hamisíthatóak voltak, amely hamisításokkal és utánzatokkal kapcsolatban több írásos anyag is keletkezett, de tudományos mőként kiemelném Gaál Gyula doktori (PhD)

60

Resolution of the Representatives of the Governments of the Member States, meeting within the Council, of 14 July 1986 supplementary to the resolutions of 23 June 1981 and 30 June 1982 concerning the introduction of a passport of uniform pattern Official Journal C 185 , 24/07/1986 P. 0001 - 0001 61 Resolution of the representatives of the Governments of the Member States, meeting within the Council of 10 July 1995 supplementary to the resolutions of 23 June 1981, 30 June 1982 and 14 July 1986 concerning the introduction of a passport of uniform pattern Official Journal C 200 , 04/08/1995 P. 0001 - 0001 62 Resolution of the representatives of the Governments of the Member States, meeting within the Council of 17 October 2000 supplementary to the resolutions of 23 June 1981, 30 June 1982, 14 July 1986 and 10 July 1995 as regards the security characteristics of passports and other travel documents (2000/C 310/01

38

értekezését63, aki átfogóan, rendszerezve mutatja be az okmányhamisítások valamennyi lehetséges változatát.

2.2. A KEMÉNY JOG ELVE, AZ EGYSÉGES OKMÁNY KÖTELEZİ KIÁLLÍTÁSA Az Amerikai Egyesült Államokat 2001. szeptember 11-én ért terrortámadások megváltoztatták és átértelmezésre kényszerítették a fejlett országokban a „biztonság” fogalmát. A terrortámadások okainak elemzése során rávilágítottak arra a tényre, hogy a forgalomban lévı utazásra jogosító okmányokat relatíve könnyő hamisítani, majd a hamisított okmányokkal könnyen be lehet utazni az Amerikai Egyesült Államokba. A biztonság szempontjából másik jelentıs megállapításként szerepelt, hogy az alkalmazott vízum adatbázisok korszerőtlenek, nem felelnek meg a terrorizmus és a szervezett bőnözés elleni harc feltételeinek. Mindezek hatására az Amerikai Egyesült Államokban törvényileg szabályozták, hogy

2004

júliusától

csak

azon

országok

állampolgárai

utazhatnak

be

vízummentesen, amelyek bevezetik az elektronikus adattárolású és biometrikus elemeket is tartalmazó útlevelet. Az US Visa Waiver Programme (a továbbiakban: Vízummentességi Program64) keretében meghozott szigorító intézkedések során minden mást háttérbe szorítva egyértelmően a nemzetbiztonsági érdekek kerültek elıtérbe. A Vízummentességi Program megszorításai alól az Európai Unió tagállamai sem voltak kivételek, így a megadott határidıre szükségessé vált az új útlevelek kifejlesztése és bevezetése. A tagállamok korábbi okmánykiállítási gyakorlatától eltérıen konkrét, egységes és határozott fellépésre volt szükség. A biometrikus adatoknak úti okmányokban a személyazonosság megállapítása érdekében történı rögzítésére még nem létezett nemzetközi szabályozás. Nemzetközi szinten a biometrikus elemek alapján történı személyazonosítás általános standardjainak a megállapítását a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet 63

Gaál Gyula határır alezredes: Az embercsempész tevékenység megjelenési formáinak és módszereinek változásai a Magyar Köztársaság államhatárán 1991-2003 között doktori (PhD) értekezés, ZMNE Budapest 2005. 64 2004-ben bevezetett Vízummentességi Program célja az volt, hogy megakadályozzák a hamis személyazonosságot használó vagy gyanús emberek beutazását. A személyazonosság megállapításához az ujjnyomatot használták.

39

(International Civil Aviation Organization, a továbbiakban: ICAO) végezte. Az ICAO alapító okmánya65 alapján nem rendelkezik felhatalmazással arra, hogy kötelezı érvényő elıírásokat határozzon meg tagállamai számára. Ennek ellenére már több mint 50 éve vállal vezetı szerepet az úti okmányok egységes elvek alapján történı megjelenésének és megszemélyesítésének megállapításában és alkalmazandó, legjobb gyakorlatként történı ajánlásában.66 Mivel szinte minden ICAO részes állam elfogadja az ajánlásokat, ezért a nem részes tagállamokat is arra ösztönzi, hogy kövessék azok megvalósítását, ezért azt mondhatjuk, hogy szinte kizárólagos befolyással bír ezen a területen. Az ICAO kiemelt figyelmet fordított az okmányok egyszerő és gyors ellenırzésének végrehajtása érdekében lehetséges eljárások vizsgálatára, mivel az eltérı adattartalommal rendelkezı és az adattári ellenırzésekhez manuálisan rögzítendı adatok jelentıs idıráfordítást követelnek az ellenırzést végzı személytıl és nagyfokú hibázási arányt eredményezhetnek. Ennek az ellenırzési problémának a megszüntetésére kezdte az ICAO az úti okmányok kitöltési szabályainak egységesítését, amelynek eredményeként kialakította a gépi olvasási zónát (Machine Readable Zone, a továbbiakban: MRZ) az úti okmányok adathordozó oldalán, és meghatározta a kötelezı felépítésének szabályrendszerét is.67 Ezt az eljárásrendet kialakította a vízumoknál és a tartózkodási engedélyeknél is. Ne feledkezzünk meg azonban arról sem, hogy 1982-ben az ICAO javaslatára egészítette ki az Európai Tanács az 1981-ben hozott állásfoglalását az egységes úti okmány biztonsági védelmi lehetıségeivel kapcsolatban. Az Amerikai Egyesült Államok által az úti okmányokban rögzítendı biometrikus elemek alkalmazásának „kényszere” összhangban van a Hágai Programban - és annak végrehajtására elfogadott Cselekvési Tervben rögzített - a biometrikus elemek úti okmányokban történı alkalmazásával (legkésıbb 2006-tól).

65

Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet. 1944. december 7-én alakult meg Chicagóban, a Nemzetközi Polgári Repülésrıl szóló, 52 állam által aláírt Egyezménnyel (Chicagói Egyezmény). Letöltés: http://www.icao.int, 2012, 14,10, 66 Machine Readable Travel Documents (MRTDs): History, Interoperability, and Implementation Version: Release 1, Status: Draft 1.4, Date: March 23, 2007 67 International Civil Aviation Organization: Machine Readable Travel Documents Part I, Machine Readable Passports, Volume 1, Passporth with Machine Readable Data Stored in Optical Character Recognition Format 2006.

40

Az ICAO ajánlására 2003-ban megállapításra kerültek a gépi azonosításra alkalmas okmányok új standardjai, és maghatározták a biometrikus azonosítás módszereit.68 A biometrikus azonosítók közül elsıdleges azonosítóként az arcot jelölte meg. Ennek

ellenırzésére

a

kapcsolat

nélküli

(kontaktmentes)

chipen

tárolt

nagyfelbontású, digitalizált kép alapján van lehetıség. Másodlagos azonosítónak az ujjnyomat alapján történ azonosításra tett javaslatot, amely szintén az elektronikus chipen kerül tárolásra. A biomertikus azonosítás harmadik lehetıségeként említést tesz még az írisz alapján történı azonosításra is. Az említett biometrikus azonosítók tárolása minden esetben az elektronikus chipen történik, amelynek következtében egységes központi adatbázis kialakítására nem kerül sor. Az ICAO szerint ezzel biztosítható, hogy valamennyi országban megtörténhessen az azonosítás, és az államok közötti azonosítási átjárhatóság is megvalósulhasson.69

2.3. BIOMETRIKUS ADATOK MEGJELENÉSE ÚTLEVÉLBEN ÉS AZ ÚTI OKMÁNYOKBAN

AZ

A Tanács 2004. december 13-án kelt 2252/2004/EK Rendeletében szabályozta elıször részletesen a tagállamok által kiállított útlevelek és úti okmányok biztonsági jellemzıire és biometrikus elemeire vonatkozó elıírásokat. A Rendelet megalkotását hármas cél vezérelte: - az útlevelek biztonságosabbá tétele a harmonizált biztonsági jellemzıkre vonatkozó standardok kötelezı érvényő meghatározása révén; - megbízható, közvetlen kapcsolat biztosítása az útlevél és annak tulajdonosa közt a biometrikus azonosítók bevezetése révén, - annak megvalósítása, hogy az uniós állampolgárok megfeleljenek az Amerikai Egyesült

Államok

Vízummentességi

Programjában

meghatározott

követelményeknek. A Rendelet elsıdleges biometrikus azonosítóként határozta meg az arcképet, másodlagos azonosítóként pedig az ujjnyomatot. Mind a két elem alkalmazása eltérı idıponttól kötelezı. Az ujjnyomat kötelezı alkalmazását heves, eltérı tartalmú 68

International Civil Aviation Organization: Machine Readable Travel Documents Part I, Machine Readable Passports, Volume 2, Specifications for Electronically Enabled Passperts with Biometric Identification Capability 2006. 69 Részletesen az 5. fejezetben ismertetem.

41

„javaslatháború” elızte meg a Bizottság, az Európai Parlament és a Bel- és Igazságügyi Tanács részérıl. „A Tanács végül a Bel- és Igazságügyi Tanács 2004. október 25-26-i ülésén kiadott tervezete alapján fogadta el 2004. december 13-án a 2252/2004/EK Rendeletet, amelyben nem vette figyelembe a Parlament javaslatait és módosításra

vonatkozó

kéréseit.

A

Rendeletet

a

biometrikus

azonosítók

alkalmazásának „alaprendeleteként” tarthatjuk számon a közösségi jogban. Preambulumában deklarált célja, hogy a biometrikus azonosítók révén „az okmány és annak valódi birtokosa között megbízható kapcsolat jöjjön létre”, vagyis kiküszöbölje az okmányok csalárd felhasználását. Adatvédelmi indokkal rögzíti, hogy valamennyi tagállamnak egyetlen szervet kell kijelölnie az útlevelek és más úti okmányok elıállítására, utal továbbá arra, hogy az útlevelekkel és úti okmányokkal összefüggésben felmerülı adatkezelésre a 95/46/EK70 irányelv szabályait kell alkalmazni. Az arányosság követelményének való megfelelés érdekében a rendelet leszögezi, hogy a benne foglalt rendelkezések által alkalmazott jogkorlátozások nem lépik át a Schengeni Megállapodás végrehajtásához szükséges mértéket.”71

A Tanács 2252/2004/EK Rendelete a megbízható személyazonosítás és a megfelelı okmányvédelmi eljárások szempontjából két területre osztható fel. Egyrészt részletesen meghatározza az útlevelek és úti okmányok minimum biztonsági követelményeit. Teszi ezt úgy, hogy egyes esetekben választási lehetıséget biztosít a tagállamok számára, hogy a „felkínált”eljárások közül melyiket részesítik elınyben, illetve melyik biztonsági elemet alkalmazzák. A biztonsági elemek egységes, minimum - és a huszonegyedik század technológiai fejlettségének megfelelı - meghatározása jelentıs lépésnek mondható az 1974-tıl szorgalmazott egységes okmány kiállításában. A másik terület, amit kötelezıvé tesz a Rendelet, nem más, mint a biometrikus adatok alkalmazása. Ezen a területen már nincs választási lehetısége a tagállamoknak, mivel a Rendelet kihirdetését megelızıen az ujjnyomattal kapcsolatban lezajlott szakmai vitákat követıen taxatíve meghatározásra került 70

Az Európai Parlament és Tanács 95/46/EK Irányelve (1995. október 24.) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelmérıl és az ilyen adatok szabad áramlásáról, (HL L 281, 23.11.1995, o. 31) Letöltve:http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CONSLEG:1995L0046:20031120 :HU:PDF, 2012. július 10. 71 Drinóczi Tímea– Kocsis Miklós–Zeller Judit: A személyes adatok védelme és a biometrikus azonosító szerepe a szupranacionális azonosítás tükrében, Pécsi Határır Tudományos Közlemények IX., Pécs 2008., HU ISSN 1589-1674, - p. 9.

42

elsıdleges azonosítóként az arckép és a másodlagos biometrikus adatként az ujjnyomat72 alkalmazása. Jogosan merülhet fel bennünk az a kérdés, hogy miért van szükség a minimum biztonsági követelmények meghatározására, ha az okmányban rögzítésre kerülnek a biometrikus azonosítók, amelyeknek megfelelıen védettnek kell lenniük a hamisítás ellen, és azonosítás esetén biztosítják az okmány tulajdonosának és az okmány kiállítójának azonosságát. A válasz viszonylag egyszerő, mégis összetett, ugyanis a minimum biztonsági elemek meghatározásának célja - azon kívül, hogy egységes megjelenést, formátumot adnak az okmánynak - az, hogy biztosítsák az okmány hamisítás elleni védelmét. A minimum biztonsági követelmények az alábbi okmányelemekre terjednek ki: - az okmány alapanyagára; - a személyazonosító adatokat tartalmazó oldalra; - az alkalmazott nyomtatástechnikára; - a másolás elleni védelemre; - a kiállítási technikára. Megállapítható, hogy az okmány minden egyes alkotóelemére kiterjedı biztonsági követelmények kerültek meghatározásra. A kérdésünkre a választ egyrészrıl az adja meg, hogy a rendelet elıírásai a tagállamok állampolgárai részére kiállított, tizenkét hónapnál hosszabb érvényességi idejő útlevelek és úti okmányok esetében alkalmazandó kötelezıen. Másrészrıl azok a személyek, akik az okmányok tulajdonosaivá/használóivá válnak, a schengeni külsı határok átlépése során minimum ellenırzés73 alá esnek, így okmányaik ellenırzését gyors és egyszerő módszerekkel kell végrehajtani. Ehhez az ellenırzési metodikához szükséges az, hogy az okmányok biztonsági elemeinek eredetisége akár technikai eszközök alkalmazása nélkül is megállapítható legyen. A biometrikus adatok alkalmazása tehát nem helyettesíti, hanem kiegészíti az okmányelemek hagyományos vizsgálatán alapuló ellenırzését. Abban az esetben, ha az okmány eredetiségével vagy az ellenırzés alá vont személy személyazonosságával kapcsolatban gyanúok merül fel, 72

A bal és a jobb mutatóujj sima lenyomata. Abban az esetben, ha az ujjnyomatok minısége nem megfelelı és/vagy a mutatóujj sérült, a középsıujj, a győrősujj vagy a hüvelykujj megfelelı minıségő sima lenyomatát kell rögzíteni. 73 Az Európai Parlament és Tanács 2006. március 15-i 562/2006/EK Rendelete a személyek határátlépésre irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenırzési kódex) létrehozásáról L105/1, 7.§ Letöltve: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2006:105:0001:0032:HU PDF, 2012. május 15.

43

akkor a biometrikus adatok ellenırzése helyben biztosít lehetıséget annak igazolására vagy kizárására. A kötelezı kiállítási határidıkkel kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy nem a Rendelet kihirdetésétıl, hanem a rendelet felhatalmazása alapján megállapítandó mőszaki elıírások meghatározásának idıpontjától számítva kell legkésıbb 18 hónappal az arckép tekintetében és 36 hónap elteltével pedig az ujjnyomat tekintetében alkalmazni az elıírásokat. Az arckép szerepeltetésére vonatkozó mőszaki elıírások megállapítását a Bizottság 2005. február 28-i határozatában74, míg a levett ujjnyomatok tárolására és védelmére vonatkozó mőszaki elıírások megállapítását a 2006. június 28-i határozatában75 fogadta el. Ebbıl következıen az arckép integrálását legkésıbb 2006. augusztus 28-ig, míg az ujjnyomatot 2009. június 28-ig kellett a tagállamoknak teljesíteniük. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy 2006. augusztus 28-tól a Rendelet hatálya alá tartozó okmányokat76 a minimum biztonsági követelményeknek megfelelı formátumban és az arcképet integrálva kell kiállítani.

2.4. A 2252/2004/EK RENDELET MÓDOSÍTÁSA A Rendelet hatálybalépését követıen a mőszaki elıírások magállapítása során egyre több gyakorlati kivitelezéssel kapcsolatos nehézség adódott, fıleg az ujjnyomat rögzítésével kapcsolatosan. A Rendelet elfogadásakor nem álltak rendelkezésre olyan gyakorlati tapasztalatok, amelyek megfelelı szakmai hátteret biztosítottak volna ahhoz, hogy a Bizottság valóban felelısségteljes döntést tudjon hozni. Joggal feltételezhetjük azt, hogy nem voltak alaptalanok az Európai Parlamentben és a Tanácsban felvetett szakmai érvelések. Nem álltak rendelkezésre információk arról sem, hogy az elektronikus chipet hogyan és az okmányon belül hol lehet rögzíteni, mivel ezzel még korábban nem próbálkoztak (alapvetıen kártya 74

A Bizottság Határozata 2005/II/28 a tagállamok által kiállított útlevelekben és úti okmányokban alkalmazott biztonsági jellemzık és biometria szabványaira vonatkozó mőszaki elıírások megállapításairól, Brüsszel 2005/II/28, K(2005) 409 végleges, 75 A Bizottság Határozata 2006/VI/28 a tagállamok által kiállított útlevelekben és úti okmányok biztonsági jellemzıire és biometrikus elemeire vonatkozó elıírások mőszaki leírásainak megállapításáról, Brüsszel 2006/VI/28, B(2006) 2909 végleges, NEM NYILVÁNOS 76 Nagyon fontos kiemelni, hogy nem vonatkozik a személyazonosító igazolványokra.

44

formátumú okmányokkal kísérleteztek), csak feltételezték, hogy a technológia fejlettségi szintje biztosítja a gyakorlati kivitelezést. Másik jelentıs hiányossága volt a Rendeletnek, hogy nem tett kivételt az ujjnyomat adási kötelezettség alól, nem vette figyelembe, hogy az életkori sajátosságokból adódóan vannak olyan korcsoportok, akiktıl nem lehet értékelhetı ujjnyomatot venni, illetve vannak olyan személyek, akik a foglalkozásuk miatt (ujjaik folyamatos súrlódásnak, kopásnak vannak kitéve, mint például: fizikai munkások, autófényezı, kımőves, stb.) nem képesek azonosításra alkalmas ujjnyomatot adni. A harmadik szempont, amivel nem számoltak 2004-ben az, hogy miként történjen azon okmányok esetén a biometrikus elemek rögzítése, amelyekkel többen is utazhatnak, például a szülı útlevelében szerepel a gyerek/gyerekek. A felvetett hiányosságok megszüntetésére az Európai Parlament és a Tanács 2009. május 28-án kiadta a 444/2009/EK Rendeletet77, amelyben az alábbi lényeges módosítások kerültek rögzítésre: - az okmányokat egyedi okmányként kell kiállítani, egy személy egy okmány; - a 12 életévüket be nem töltött gyermekek mentesülnek az ujjnyomat adási kötelezettség alól „azok a tagállamok, amelyeknek 2009. június 26. elıtt elfogadott nemzeti joga 12 évnél alacsonyabb korhatárt állapít meg, egy átmeneti idıszakban, azaz 2009. június 26-át követı négy évig alkalmazhatják ezt a korhatárt. A korhatár azonban még az átmeneti idıszakban sem lehet 6 évnél alacsonyabb”; 78 - azok a személyek, akiknél az ujjnyomatvétel fizikailag lehetetlen, mentesülnek a kötelezettség alól; - azokat a személyeket, akiknél átmenetileg nem lehetséges az ujjnyomat vétele, maximum egy évig érvényes ideiglenes útlevéllel kell ellátni. A módosítás lehetıséget biztosít bizonyos objektív tényezık esetén arra, hogy nem kötelezı ujjnyomat vétele. Ezzel együtt azt mondhatjuk, hogy a Tanács még mindig nem érezte a helyzet súlyát, és igyekezett a legegyszerőbb módon meghatározni álláspontját. Az eljárással kapcsolatos ellenérveket az Európai Adatvédelmi Biztos fogalmazza meg talán a legkézzelfoghatóbban, amikor azt 77

Az Európai Parlament és a Tanács 444/2009/EK Rendelete (2009. május 28.) a tagállamok által kiállított útlevelek és úti okmányok biztonsági jellemzıire és biometrikus elemeire vonatkozó elıírásokról szóló 2252/2004/EK tanácsi rendelet módosításáráról. 78 u. o.

45

mondja, hogy „még mindig elégtelennek tartja ezeket a mentességeket, mivel ezek nem képesek kezelni a biometrikus rendszerek belsı tökéletlenségeibıl fakadó valamennyi lehetséges és releváns kérdést, konkrétabban a gyermekekkel és az idıs személyekkel kapcsolatosakat. 79 Az „egy személy – egy útlevél” elvét csak a vonatkozó korhatárnál idısebb gyermekekre szabad alkalmazni.”80 Figyelemmel kell lenni arra a tényre is, hogy az „egy személy-egy okmány” rendelkezés bevezetésével mindenkinek külön-külön útlevéllel kell rendelkeznie. A biometrikus adatok alkalmazásával lehetıség nyílik az okmány tulajdonosa és az okmány közötti közvetlen kapcsolat megállapítására, kivéve a gyerekkereskedelem miatt leginkább érintett személyeket, nevezetesen a 6 év alatti gyerekeket. Ezen gyerekek esetenként a szüleik útlevelében szerepeltek és a szüleikkel együtt utazhattak. Az elv bevezetése nem biztosítja a gyerekkereskedelem visszaszorítását, mivel nem jelent megoldást arra az esetre, ha egy családi útlevélbe nem az arra jogosult hatóság jegyezte be a gyereket, „elrabolták” a szüleitıl, és megkísérelték átlépni vele az államhatárt. Amennyiben az ujjnyomat adási kötelezettség alsó korhatárát be nem töltı személyek is önálló útlevéllel rendelkeznek, akkor még nagyobb veszélynek vannak kitéve a gyerekkereskedelem „áldozatai”, mivel biometrikus személyazonosítás végrehajtására nincs lehetıség, illetve az igazoltatás és a határfogalom-ellenırzése során nem, vagy csak nagyon nehezen bizonyítható a gyerek és a felnıtt kísérı közötti (szülı-gyerek) kapcsolat. Ezen logikai okfejtés következtében sokkal nagyobb biztonságot jelent a gyerekkereskedelem megelızése és visszaszorítása terén, ha az „egy személy-egy okmány” elv csak az ujjnyomat adási kötelezettség alsó korhatárától válik kötelezı érvényővé. Az ujjnyomat adási kötelezettség alsó korhatáráig a szülık útlevelébe bejegyzett gyerekek lényegesen kisebb mértékben vannak kitéve annak, hogy a gyerekkereskedelem áldozataivá váljanak. Megfontolandó, hogy a gyerekek védelme érdekében a jövıben egy más okmánykiállítási eljárást alakítsanak ki az arra jogosult hatóságok.

79

Az Európai Adatvédelmi Biztos Véleménye a tagállamok által kiállított útlevelek és úti okmányok biztonsági jellemzıire és biometrikus elemeire vonatkozó elıírásokról szóló 2252/2004/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslatról, (2008/C 200/01) 80 u. o.

46

2.5. BIOMETRIKUS ADATOK MEGJELENÉSE AZ EGYSÉGES, SCHENGEN TÍPUSÚ VÍZUMOKNÁL Értekezésem tartalmi egységének biztosítása érdekében szükségesnek tartom bemutatni a vízumkötelezettség alá esı harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozóan megjelenı biometrikus személyazonosítási kötelezettség bevezetéséhez vezetı utat és az alkalmazandó ellenırzési lehetıségeket. A biometrikus adatokat tartalmazó okmányok megjelenése és a vízumkötelezett állampolgárok biometrikus adatainak rögzítése, majd ellenırzése 2010-re ér össze a gyakorlatban, és „fedi le” a schengeni övezet területén tartózkodó, illetve az oda beutazni szándékozó személyek jelentıs részét, akik esetében a személyazonosítást biometrikus adatok alapján is el lehet végezni. Az egységes formátumú és tartalmú, valamint a hamisítás elleni egységes biztonsági elemekkel védett vízum igénye az Európai Uniót létrehozó Maastrichti Szerzıdés aláírásával a megvalósulás útjára lépett. A Szerzıdés 100-as cikke elıírja, hogy az Európai Unió Tanácsának 1996. január 1-jéig el kell fogadnia a vízumok egységes formátumára vonatkozó intézkedéseket, mivel az egységes formátumú vízumok bevezetése fontos lépés a vízumpolitika harmonizációja felé, amely hozzájárul a belsı piac megteremtéséhez és a belsı határok nélküli térség kialakulásához. Ettıl a kötelezettségtıl és céltól vezérelve az Európai Unió Tanácsa 1995. május 29-én elfogadta a vízumok egységes formátumának meghatározásáról szóló 1863/95/EK Rendeletét.81 A Rendelet meghatározta a vízumok egységes formai megjelenését és tartalmát, valamint azt, hogy országonként egyetlen szervezetet lehet kijelölni a vízumok gyártására, amely gyártás során kötelezıen alkalmazni kell a hamisítás elleni védelmet nyújtó okmánybiztonsági elemeket. A Rendelet megalkotása az elsı lépés volt a tagállamok által korábban kiadott különbözı biztonsági elemekkel rendelkezı és eltérı tartalommal megszemélyesített vízumok felváltására. Ez az egységesítés az ellenırzést végzı hatóságok munkáját is nagymértékben könnyítette, illetve tovább erısítette a szerzıdı felek egységének megteremtését.

81

A Tanács 1683/95/EK rendelete (1995. május 29.) a vízumok egységes formátumának meghatározásáról Letöltés: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:31995R1683:HU:NOT, 2012. 04.10.

47

A 1863/95/EK rendelet módosítására82 2002-ben került elıször sor, amely módosítás a vízumok hamisítás elleni védelmét szolgálta, összefüggésben az Amerikai Egyesült Államokat ért 2001. szeptember 11-i terrortámadás okainak elemzése során feltárt hiányossággal, miszerint a „forgalomban lévı” okmányokat relatíve könnyő hamisítani. Ahhoz, hogy egy ország vagy közösség területére valaki beutazzon és ott tartózkodjon, alapesetben útlevélre, és ha két- vagy többoldalú szerzıdések nem teszik lehetıvé, akkor vízumra van szükség. Az EU az útlevelekre vonatkozóan elkezdte, és - amint bemutattam - 2004-ben már el is fogadta azok biometrikus adatokkal történı ellátására vonatkozó Rendeletét. Megállapíthatjuk tehát, hogy az útlevelekkel párhuzamosan a vízumok „életében” is elkezdıdött a megvalósíthatósági vizsgálat a biometrikus adatok tárolása a személyazonosítás során történı alkalmazása érdekében. Egy gondolat erejéig visszatérve még a 2002-es módosításhoz, annak lényeges eleme volt a további mőszaki elıírások meghatározása a hamisítás elleni védelem érdekében. Biztonsági szempontból viszont a leglényegesebb módosítás az volt, hogy a vízumon integrált arcképet kellett rögzíteni, amelyet hamisítás elleni védelemmel kellett ellátni. Ez az elsı lépés ahhoz, hogy az okmány tulajdonosát megbízhatóan kapcsolják az okmányához, és megakadályozzák annak jogosulatlan felhasználását. Szinte elképzelhetetlen és felfoghatatlan mai szemmel az, hogy hét évig az egységes vízum nem tartalmazta a tulajdonosa fényképét/arcképét akkor, amikor a vízum tulajdonosának állampolgársága szerinti útlevelének okmányhamisítás elleni védelmére semmilyen „ráhatással” nem volt az EU. A fénykép integrálása a vízumra jelentıs lépésnek bizonyult. Az Európai Tanács a 2002. június 21-22-i sevillai ülésén elsıdleges prioritásként fontolóra vette a vízumadatok közös azonosítási rendszerének létrehozását, valamint a 2002. június 13-án a Tanács által elfogadott iránymutatások alapján történı mielıbbi bevezetését szorgalmazta. Ennek hatására 2004-ben elfogadta a Vízum Információs

Rendszer

(Visa

Information

System,

a

továbbiakban:

VIS)

83

létrehozásáról szóló Határozatát . A VIS a vízumadatok tagállamok közötti cseréjét

82

A Tanács 334/2002/EK Rendelete (2002. február 18.) a vízumok egységes formátumának meghatározásáról szóló 1683/95/EK rendelet módosításáról Letöltés: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=DD:19:04:32002R0334:HU:PDF 2012. 04.10. 83 A Tanács Határozata (2004. június 8.) a Vízuminformációs Rendszer létrehozásáról (VIS) (2004/512/EK)

48

szolgálja, és lehetıvé teszi a nemzeti hatóságok számára a vízumadatok bevitelét, illetve az ellenırzı hatóságok számára pedig az adatok elektronikus úton történı megtekintését. A VIS jelentıségét az ellenırzés oldaláról abban határozatjuk meg, hogy lehetıség nyílik valamennyi tagállam számára arra, hogy a többi tagállam által kiállított vízumok kiadáskor felvételezett és rögzített adatainak - természetesen megfelelı jogosultságok biztosításával - magtekintésére és az adatok valódiságának ellenırzésére. A vízumkiállító hatóságoknak viszont abban nyújt segítséget a VIS, hogy lehetıségük van a vízumkérelmet benyújtó személlyel kapcsolatban „elızménykutatást” is végrehajtani, amelynek eredményeként kiszőrhetıek a vízumokkal való visszaélések. Megakadályozható az is, hogy vízumkötelezett állampolgárok huzamosan tartózkodjanak a schengeni térség területén. A gyakorlati megközelítés oldaláról vegyünk egy példát. A korábbi „gyakorlat” szerint, mondjuk, kérelmeztek egy többszöri beutazásra és rövid idejő tartózkodásra jogosító vízumot Spanyolország ankarai nagykövetségén, akkor azzal a vízum érvényességi ideje alatt, hat hónapon belül kilencven napig is tartózkodhattak a schengeni övezetben (nem csak Spanyolországban). A vízum érvényességének elsı napján beutaztak a schengeni térségbe és egyhuzamban kilencven napig tartózkodtak, majd elhagyták a térséget. Ezt követıen hazájukban kérelmeztek egy új útlevelet, amellyel bementek például Magyarország kisinyovi nagykövetségére és vízumkérelmet adtak be. Ha a vízumkiadás feltételei fennálltak, akkor a vízumot kiadták számukra, mivel az útlevélbıl nem lehetett megállapítani, hogy korábban mikor utaztak be a schengeni térségbe, illetve a magyar nagykövetségen sem volt információ arra vonatkozóan, hogy korábban mikor és milyen vízummal rendelkeztek. Ez csak egy gyakorlati példa arra vonatkozóan, hogy milyen „visszaélések” megakadályozására is szolgál a VIS. A 2004-ben elfogadott VIS Határozat még nem tartalmazta azt, hogy a vízumkérelmezıktıl biometrikus adatot kell rögzíteni. Az erre vonatkozó rendelkezést a 2008-ban elfogadott Rendelet84 tartalmazza. A VIS Rendelet 9. cikke Letöltve: http://eur- lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32004D0512:HU: HTML, 2012.04.10. 84 Az Európai Parlament és Tanács 767/2008/EK Rendelete (2008. július 9.) a vízuminformációs rendszerrıl (VIS) és a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumokra vonatkozó adatok tagállamok közötti cseréjérıl (VIS Rendelet) Letöltve: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2008:218:0060:0081:HU: PDF, 2012.04.10.

49

a beviteli adatok között határozza meg a kérelmezı arcképét és ujjnyomatát. A Vízumrendészeti Kézikönyv85 rendelkezése szerint a kérelmezıtıl biometrikus azonosítóként digitális fényképet és digitálisan rögzített, lapos ujjnyomatot kell felvenni mind a tíz ujjáról. Mentesülnek az ujjnyomat adási kötelezettség alól a 12. életévük betöltése elıtti napig a gyerekek, illetve azok a személyek, akiktıl ujjnyomat vétele fizikailag nem lehetséges. Amennyiben nem mind a tíz ujjról lehet ujjnyomatot venni, úgy a lehetséges ujjakról kell ujjnyomatot rögzíteni. Amennyiben viszont egyetlen ujjról sem lehet ujjnyomatot venni, akkor a következı vízumkérelemnél

úgy

kell

tekinteni

a

személyt,

hogy

elsı

alkalommal

vízumkérelmet benyújtó személynek minısül és tízujjas ujjnyomatot kell tıle rögzíteni. A VIS Rendelet kötelezettségeket állapít meg mind a külsı határátkelıhelyeken történı ellenırzéskor, mind a tagállamok területén végzett ellenırzés során. A VIS mőködésének megkezdését követı legfeljebb három évig a keresés kizárólag a vízumbélyeg száma alapján is elvégezhetı, majd a három év letelte után a személyazonosítás az ujjnyomatvétel alapján is kötelezıvé válik. Az útlevélben tárolt ujjnyomat alapján történı személyazonosítás nem kötelezı végrehajtásával ellentétben a vízumok esetében taxatíve meghatározásra került, hogy mikortól kell ujjnyomat alapján is elvégezni a személyazonosítást. Az EU tagállamainak a VIS Rendelet elfogadásakor nyilvánvalóvá vált, hogy a VIS indulásának pillanatától a vízumkérelmezıktıl ujjnyomatot kell venni és rögzíteni, illetve az vízumbirtokosokat a schengeni külsı határokon történı belépésnél, valamint a tagállamok területén végzett migrációs ellenırzések során ujjnyomatuk alapján kell azonosítani, mely gyakorlati megvalósítására még három év felkészülést kaptak. A VIS bevezetésére vonatkozóan a Bizottság úgy döntött, hogy az országokat régiókra osztja, és a vízumliberalizációs folyamatokkal összhangban régiónként határozza meg a VIS bevezetésének sorrendjét és ütemezését. Az elsı három régió meghatározását a 2009-es Bizottsági Határozat86 tartalmazza. Elsı régiónak Algériát, 85

A vízumkérelmek feldolgozásáról és a kiadott vízumok módosításáról szóló kézikönyv egységes szerkezetbe foglalt változata. Forrás: Országos Rendır-fıkapitányság Rendészeti Fıigazgatóság Határrendészeti Fıosztály, 2012. 86 A Bizottság 2010/49/EK Határozata (2009. november 30.) a vízuminformációs rendszer (VIS) mőködésének megkezdése tekintetében az elsı régiók meghatározásáról Letöltve: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2010:023:0062:0064:HU:PDF 2012.04.10.

50

Egyiptomot, Líbiát, Mauritániát, Marokkót és Tunéziát rögzíti. Második régiónak Izraelt, Jordániát, Libanont és Szíriát nevesíti. A harmadik régióba sorolja Afganisztánt, Bahreint, Iránt, Irakot, Kuvaitot, Ománt, Katart, Szaúd-Arábiát, az Egyesült Arab Emírségeket és Jement. A Határozat fontos rendelkezést tartalmaz a határátkelıhelyen benyújtott vízumkérelmekkel kapcsolatosan, hiszen a külsı határátkelıhelyek külön régiónak minısülnek, így az átkelıhelyeken nem csak az ellenırzésre, hanem a vízumkérelmezésnél az ujjnyomatok levételére is fel kell készülni. Magyarországon a Rendırség nem vízumkiállító hatóság, de az átkelıhelyeken a vízumkérelmet ı veszi át, amit továbbít a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalhoz, aki dönt a vízum kiállításáról vagy elutasításáról. Amennyiben a vízumkiállítás mellett dönt, akkor a Rendırségnek kell végrehajtania a VIS-ben történı adatrögzítéseket, köztük az ujjnyomatok levételét is, amelyre fel kell készülni, és a megfelelı technikai és informatikai hátteret kell biztosítani hozzá. A Rendırség már rendelkezik a vízumkiadáshoz

szükséges

feltételekkel

a

vízumkiadásra

feljogosított

25

határátkelıhelyén, ujjnyomat olvasó eszközöket is beszerzett, de a vízumkiadás még nem ujjnyomat rögzítésével valósul meg. A VIS elsı régióban történı indulásának 2011. október 11-i idıpontját a Bizottság 2011. szeptember 21-i Végrehajtási Határozata87 állapította meg. Ettıl az idıponttól kell számolni a három évet, amikor már az ujjnyomat alapján is végre kell hajtani a vízumbirtokos személyazonosítását, amely dátum 2014. október 11.

2.6. A 2. FEJEZET ÖSSZEGZÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEK LEVONÁSA A

kutatás

eredményeként

megállapítható,

hogy az

EU

a

tagállamok

állampolgárainak biztonságát egyrészrıl azzal igyekszik biztosítani, hogy olyan útlevelekkel látja el ıket, amelyekkel megteremtették a tulajdonos közvetlen kapcsolatát a biometrikus adatok révén, így biztosítható a közösséghez való tartozásuk ténye. Másrészrıl viszont az EU Biztonsági Stratégiája és a Belsı

87

A Bizottság 2011/636/EU Végrehajtási Határozata (2011. szeptember 21.) a vízuminformációs rendszer (VIS) mőködésének az elsı régióban történı megkezdése tekintetében az idıpont meghatározásáról Letöltve: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2011:249:0018:0020:HU:PDF 2012.04.10.

51

Biztonsági Stratégiája is biztonsági kockázatként értékeli az illegális migrációt, amelynek egyik kiszőrési lehetısége a vízumkötelezett országok állampolgárainak kétséget kizáró személyazonosítása, amely a VIS révén garantálható, hiszen a biometrikus adatok felvételezése során a vízum tulajdonosa és a vízum között is létrejön a közvetlen kapcsolat. Ennek a közvetlen kapcsolatnak a minél elıbbi megállapítása az EU biztonságát szolgálja, így indokolt az ellenırzés kezdeti idıpontjának konkrét meghatározása is.

A forráskutatás és az elemzés során kitértem a harmadik országok állampolgárainak

kiállított

tartózkodási

engedélyek

egységes

formátumának

vizsgálatára is. Mivel megállapítottam, hogy a biometrikus adatok felvételezésében és tárolásában teljes azonosságot mutat az útlevelek biometrikus adataival és tárolásával, ezért külön alfejezetet nem szenteltem annak.

Az információfeldolgozás eredményeként kijelenthetı, hogy az egységes okmány gyakorlati megjelenése talán a mai napig nem történt volna meg, ha nincs egy 2001es terrorcselekmény, amely rádöbbentette a világot arra, hogy a biztonságunk alapvetıen attól függ, hogy tudjuk-e az emberetek azonosítani.

A megszerzett ismeretek birtokában elmondható, hogy a tagállamok az egységes okmányok formai és tartalmi elemeinek egységesítését az ellenırzés biztonságnövelı oldaláról megközelítve nem tartották fontosnak. Ezt a tényt bizonyítja azon megállapításom, hogy az egységes okmányra vonatkozó javaslat és a nem kötelezı kibocsátása között 11 év, míg a kötelezı kiállítás között 32 év telt el, amely biztonsági szempontból elfogadhatatlan.

A dokumentumelemzések alapján kijelenthetı, hogy a biometrikus adatok alapján történı személyazonosítás végrehajthatósága érdekében rögzített biometrikus adatok minden esetben a kor technikai és technológiai fejlettségi szintjével összhangban eredményezik az okmányok biztonsági elemeinek fejlıdését. Ezzel biztosítottá válik az okmányok egyszerő eszközökkel és módszerekkel történı azonosítása, és a hamisítás elleni védelme is növekszik. Gyakorlati tapasztalataim is azt igazolják, hogy az okmányellenırzés során az igazoltatást és a határforgalom-ellenırzést végzı rendırök nagyobb magabiztossággal hoznak döntést azon okmányok esetében, ahol 52

olyan biztonsági elemek is találhatóak, amelyek ellenırzése technikai eszköz nélkül is végrehajtható.

Az elvégzett elemzések alapján következtetésként fogalmazható meg, hogy a biometrikus adatok rögzítése és az ezzel megvalósuló okmányelemek fejlıdése azt eredményezi, hogy a biometrikus adatok alapján történı személyazonosítás és a hagyományos,

okmányba

rögzített

biztonsági

elemek

alapján

történı

személyazonosítás nem nélkülözik egymás jelentétét, hanem kiegészítik egymást. Minden ellenırzési mechanizmusnak megvan a kívánt biztonsági szint eléréséhez igazodó helye.

53

3. SZEMÉLYAZONOSÍTÁS A RENDÉSZETI MUNKÁBAN Kutatási témám központi kérdésköre a személyazonosítás végrehajtásának, a személyazonosság meghatározásának gyakorlati módszere. A személyleírással és személyazonosítással kapcsolatos szakirodalom kutatása és feldolgozása során azt tapasztaltam, hogy azokkal a személyleírással kapcsolatosan, amelyek a bőnügyi megközelítés oldaláról fontosak, sokkal több írásos anyag készült. Ebben a tekintetben talán a legrégebbinek tekinthetı Sebe Bálint (Kıvár Vidéki csendbiztos) 1869-es mőve a Személyleírásról (Közbiztonság I. évfolyam 19. szám). A rendészeti ellenırzési megközelítéső személyazonosítás vonatkozásában elsı jelentısebb mőnek Dr. Vargha László 1966-os Kriminalisztika címő egyetemi jegyzetének VI. fejezete tekinthetı. Az elmúlt évtizedben szinte nem is jelent meg új elemeket tartalmazó írás, alapvetıen csak a korábbi szempontok rendszerezése volt a jellemzı. Az áttörést a biometrikus elemek megjelenése jelentheti, viszont azok ellenırzésének oldaláról szinte egyetlen rendszerezı anyag sem jelent még meg, ami jelentısen megnehezítette a kutatásomat. A rendır feladata ellátása során igazoltatás alá vonja többek között azt a személyt, akinek a személyazonosságát a közrend, a közbiztonság védelme érdekében, illetve a tartózkodása jogszerőségének vizsgálata céljából kell megállapítani. Az intézkedés alá vont személy köteles személyazonosító adatait hitelt érdemlıen igazolni. Magyar állampolgár esetén személyazonosító okmányként elfogadható a személyazonosító igazolvány88, útlevél és a kártya formátumú vezetıi engedély (a továbbiakban a három okmány: személyazonosító okmány). Nem magyar állampolgár esetén csak olyan okmány fogadható el személyazonosság igazolására, amelybıl a tartózkodás jogszerősége is hitelt érdemlıen megállapítható. Ha az igazoltatott személy személyazonosítása más módon nem biztosítható, akkor a személyazonosság megállapítása céljából ujjnyomat vehetı.

88

A személyazonosító igazolvány: olyan hatósági igazolvány, amely a polgár személyazonosságát a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvényben meghatározott adatait közhitelően igazolja. Letöltés: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99200066.TV#lbj23param, 2012.09.10.

54

A határforgalom-ellenırzése során a Rendırség a határátlépésnek az EU kötelezı jogi aktusaiban és jogszabályokban meghatározott feltételeit ellenırzi, ennek során jogosult az államhatár átlépésére jelentkezı személyek személyazonosságát megállapítani, úti okmányát ellenırizni, a személy tárgyait és jármővét átvizsgálni. 89

3.1. AZ AZONOSÍTÁS KRIMINALISZTIKAI VONATKOZÁSA Ahhoz, hogy a rendészeti feladat végrehajtásban alkalmazott eljárásrendet megfelelıen tudjuk értelmezni, szükségesnek tartom röviden megvizsgálni az azonosítás kriminalisztikai vonatkozását is. „A kriminalisztika az a bőnügyi tudomány, amely a bőncselekmény tárgyi és személyi nyomai keletkezésének, valamint a tárgyi és személyi nyomokból meríthetı bizonyítékok büntetı jogalkalmazásban történı megismerésének a törvényszerőségeit kutatja.” 90 Általánosságban elmondhatjuk, hogy mindennapi életünk során a kriminalisztikát, mint a büntetı jogalkalmazás taktikai és technikai kérdéseinek megválaszolására hivatott tudományágként aposztrofáljuk, annak ellenére, hogy más területeken is hatékony segítségként, követendı eljárásként szolgál a bizonyítékok feltárásához és összevetéséhez. „A crime szó eredetileg „különböztetést” jelentett, ami utal mindenfajta, tehát nem csupán büntetıjogi jelentıségő tényállásra. Ezeket a múltbéli történéseket a mindennapok folyamából azért kell kiemelni és megismerni, hogy azokhoz valamely joghatás legyen kapcsolható.”91 „A kriminalisztika összességében a hatékonyságról szól: van egy adott feladat és lássuk, hogyan lehet azt minél kisebb befektetéssel és kockázattal, gyorsan és jól megoldani. Ide tartozik, hogy milyen tanulsággal, ötletekkel szolgálnak a gyakorlati tapasztalatok; s hogy mely eljárási formában miképpen alkalmazhatók az egyes erık,

89

A Rendırségrıl szóló 1993. évi XXXIV. törvény Letöltés: http://net.jogtar.hu/jr/gen/getdoc2.cgi?dbnum=1&docid=99400034.TV, 2012.09.10. 90 Finszter Géza: A kriminalisztika elmélete és a praxis a büntetıeljárási reform tükrében, jegyzet, - p 7., Letöltés: users.atw.hu/be/letoltes/Krimjegyzet.doc, 2012.09.18. 91 Zlinszky János: Római büntetıjog, Tankönyvkiadó, Budapest, 1991., - p. 11.

55

eszközök és módszerek, s azokat hogyan lehet meghatározott célok érdekében specializálni.”92 A széleskörő alkalmazási területekbıl adódóan a legfontosabb krimináltechnikai ágazatok közé tartozik a személyleírás és a személyazonosítás. A gyakorlati alkalmazás céljára kidolgozott kriminalisztikai módszerek egyike a kriminalisztikai azonosítás, amely arra hivatott, hogy az elváltozások vizsgálatához tudományos elméleti alapokat és alkalmazható gyakorlati módszereket nyújtson. „A kriminalisztikai azonosítással biztosítható a releváns személy meghatározása, az azonosság igazolása, vagy kizárása. Mint a hétköznapokban gyakran használt kifejezéseknél, az azonosság esetében is azzal szembesülünk, hogy a hétköznapi jelentésen túli definiálása, tartalmának meghatározása jelentıs nehézséget okoz. A változatlan tulajdonságokkal rendelkezı dolgok azonosítása nem okoz problémát. De mi a helyzet a változó dolgok azonosításával, mint például személyazonosítással? Sejtjeink nagyjából hét évente kicserélıdnek. Vajon azonosak vagyunk-e a hét évvel korábbi énünkkel?”93 A felnıtt korú személyek részére kiállított személyazonosításra alkalmas okmányok döntı többsége tízéves érvényességi idıvel kerül kiállításra. Magyarországon 1991 elıtt és még utána is kerültek kiállításra olyan személyazonosító igazolványok (függetlenül az életkortól), amelyeknek nincs érvényességi ideje, vagyis a tulajdonosának haláláig igazolja a személyazonosságot. A jelenlegi szabályozás szerint a 70. életévét betöltött, igény jogosult személy részére határidı nélküli érvényességgel állítják ki a személyazonosító igazolványt. Az útlevelek vonatkozásában több ország tíz évnél hosszabb érvényességgel adja ki azokat, illetve lehetısége van az okmány tulajdonosának arra, hogy annak érvényességi idejének lejárta után ne új okmányt kérelmezzen, hanem hatósági bejegyzéssel (általában nedves bélyegzılenyomattal és aláírással) hosszabbítsák meg az érvényességet akár további tíz évvel (pl: Fehéroroszország által kiállított magán útlevelek esetében). 94 92

Ideiglenes tansegédlet a 2011/12 tanévre a Kriminalisztika, valamint a Kriminalisztika Általános Rész tantárgyakhoz, amely tansegédlet Balláné-Kunos-Lakatos: Bevezetés a kriminalisztikába (Rejtjel Kiadó 2004.) címő könyv szerzıinek hozzájárulásával készült. Letöltés: http://www.rtf.hu/downloads/tanszekek/krimcs/bevez_krim.pdf , 2012.06.20., - p. 22. 93 Agárdi Tamás: A kézírásvizsgálat, kézeredet-, (személy-) azonosítás új lehetıségei az igazságszolgáltatásban. Rendészeti Szemle 2007/6, - p. 33. Letöltés: http://miszk.hu/system/files/rendeszeti_szemle_2007_6.pdf, 2012.07.20. 94 Az Európai Parlamentnek és Tanácsnak a Közösségi Vízumkódex létrehozásáról szóló 810/2009/EK rendelete értelmében a tagállamok területén való átutazásra vagy bármely hat hónapos

56

A rendészeti célú személyazonosításnál csak abban az esetben mondhatjuk azt, hogy az ellenırzés alá vont személy azonos azzal a személlyel, akinek a részére a személyazonosító okmányt kiállították, ha az ellenırzés alá vont személy valamennyi tulajdonsága azonos a személyazonosító okmányban rögzített fényképen/arcképen látható személy valamennyi tulajdonságával. Ennek fordítva is igaznak kell lennie, tehát a személyazonosító okmányban rögzített fényképen/arcképen látható személy valamennyi tulajdonsága azonos az ellenırzés alá vont személy valamennyi tulajdonságával. Ebbıl a ténybıl következik, hogy minden személy csak önmagával lehet azonos.95

3.2. A SZEMÉLYAZONOSÍTÁS MEGHATÁROZÁSA „Személyazonosítás az arckép-fénykép azonosságának, avagy eltérıségének, a személyi adatok hitelességének és valódiságának megállapítását szolgáló sokoldalú módszerek, eljárások tudatos alkalmazása.”96 A személyazonosítás célja annak megállapítása, hogy a személyazonosító okmányt felmutató személy azonos-e azzal, aki részére az okmányt kiállították. „A személyazonosítás folyamatában meghatározó szerepe van a látási érzékelésnek, amely az azonosító személyrıl és az okmányban lévı fényképrıl a legtöbb információt szolgáltatja. A vizuális érzékelés során tárul fel az utas arcformája, annak szimmetriája vagy aszimmetriája, az arcelemek helyzete, fontos tulajdonságai, stb.”97 Az

útlevélkezelıknek

1999-ben

mindösszesen

ennyi

információ

állt

rendelkezésére a szabályzatban ahhoz, hogy végrehajtsa a személyazonosítást. Mindössze három évvel korábban történt meg a sorállomány kivonása a

idıszakban három hónapot meg nem haladó, tervezett tartózkodásra jogosító vízumot csak olyan úti okmányba lehet kiállítani, amelyet a vízum kiadását megelızı tíz éven belül állítottak ki. Letöltés: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2009:243:0001:0058:HU:PDF 2012.05.10. 95 Friedrich Wilhelm Joseph Schelling (1775–1854., német filozófus, a klasszikus német idealizmus képviselıje) híressé vált mondásában is ezt fogalmazza meg, csak nem személyesítve, hanem általánosságban, amikor azt mondja: „Minden ami létezik, önmagában egy.” 96 Rendészettudományi szószedet, a magyar rendészeti szervek által gyakrabban alkalmazott szakmai szócikkek győjteménye. Készült az IRM Oktatási Fıigazgatóság, valamint a Magyar Rendészettudományi Társaság, megbízásából, Budapest, 2008., - p. 351. Letöltés: http://rendeszet.hu/rendeszeti-szoszedet, 2012. május 17. 97 Szabályzat az útlevélkezelık részére (a 29/1999 országos parancsnoki parancs 2. számú melléklete), Határırség Országos Parancsnokság, 1999. - p. 44. Forrás: Országos Rendır-fıkapitányság Rendészeti Fıigazgatóság Határrendészeti Fıosztály

57

határforgalom-ellenırzésbıl, amely feladatot ekkor alapvetıen az „utcáról” felvett, útlevélkezelıi képzettséggel nem rendelkezı hivatásosok végezték. Azt, hogy mit és hogyan vizsgáljanak a személyazonosítás során, nem tartalmazta a szabályzat. Az ellenırzés során a személyazonosítás a lényeges külsı jegyek alapján történik. Az egyes karakterisztikus és relatív megváltoztathatatlan jegyek a nagyságuk, helyzetük, formájuk, hajlatuk leírása alapján egy egységes, állandó terminológiát eredményez. Az ismertetı/anatómiai jegyek a fejforma, homlok, szemöldök, szem, orr, száj, áll és fül.98 A személyazonosítás feladata a személyazonosító okmányt átadó személy kilétének pontos megállapítása a személyazonosító okmány adatai és a felmutatója közötti azonosság vagy eltérés vizsgálatával. Az ellenırzést végzınek (sok más ismeret mellett) személyazonosítási képességgel is rendelkeznie kell. Elıfordul, hogy két ember a megszólalásig hasonlít egymásra, alkatuk, karakterük majdnem azonos. Ezt nevezhetjük hasonlóságnak99. Ezt, a hagyományos elvek alapján, anatómiai jegyek összehasonlításán alapuló személyazonosítást, nevezzük tudás (információ) alapú azonosításnak.

3.3. A SZEMÉLYAZONOSÍTÁS MÓDSZERE A személyazonosítási módszerek közül több olyan eljárást is említhetünk, amelyek az azonosság megállapítását szolgálják. Mivel értekezésemben a biometrikus személyazonosítás biztonságnövelı hatásaival foglalkozom, amely azt feltételezi, hogy az ellenırzés során a mintavételezés valós személytıl történik, tehát a személy jelen van, ezért a személyazonosítás módszerei közül csak a fénykép/arckép alapján történı azonosítást ismertetem. A fénykép/arckép alapján történı személyazonosítás során a vizsgálat tárgya a személyazonosító okmányban rögzített fénykép/arckép és az okmányt felmutató személy. Az

okmányokban

egyedi

esetektıl

eltekintve

szembenézeti,

esetenként

háromnegyed profil beállítású fényképet helyeznek el, optimális képrögzítési

98

Karl-Heinz Fleck, Grenzschutzprasidium Ost, Német Szövetségi Határırség (BGS) Személyazonosítás Terminológiája címő oktatóanyaga. Forrás: Országos Rendır-fıkapitányság Rendészeti Fıigazgatóság Határrendészeti Fıosztály, 2012. 99 A határforgalom-ellenırzése során a tiltott határátlépést elkövetı személyek, akik más útlevelével kísérlik meg a jogellenes határátlépést, ma is többek között a hasonlóságra építenek.

58

feltételek

mellett

(megvilágítás,

távolság,

élesség).

A

személyazonosító

tevékenységet nehezíti, hogy sokszor nem ilyen „nézetben” lehet az azonosítást végrehajtani, mivel az esetek döntı többségében nem optimálisak a fényviszonyok és ebbıl adódóan a kontrasztok, illetve a határforgalom-ellenırzése során az utasforgalom nagysága is zavaró körülményként hathat. Ezek a tényezık azonban nem zavarhatják meg a személyazonosítást végzı gondolati tevékenységének logikai folyamatát. A személyazonosítást végzı személy a személyazonosítás során a folyamat elnevezésével ellentétesen az azonosság vizsgálatát a különbözıség keresésén keresztül valósítja meg. A személyazonosító okmány átvételét követıen a személyazonosítást végzı személy az okmányt átadó személyre tekintve gondolatban olyan helyzetbe fordítja ıt, amilyen helyzetben róla az okmányban rögzített fénykép/arckép készülhetett, majd egy vagy két egyedi vagy sajátos jegyet keres és rögzít tudatában. Ezt követıen az okmányban rögzített fényképre/arcképre tekintve a tudatában rögzített jegyeket rávetíti a fényképre/arcképre, s azt vizsgálja, hogy megtalálhatóak-e egyáltalán ezek a jegyek, s ha igen- mennyire térnek el egymástól. Az emberek többségének arcvonásai - külön-külön vizsgálva azokat - megegyeznek, szinte mindenkire „ráillenek”. Ezért lehetıleg két jegy, s azok egymáshoz viszonyított helyzetének gondolati rögzítése és átvetítése, s annak során az eltérés, a különbözıség keresése a helyes gyakorlati eljárás. Ha a „két jegyes” vizsgálat kevésnek bizonyul a döntéshez, célszerő egy harmadik sajátosnak tőnı jeggyel megismételni az eljárást. Az úgynevezett különös ismertetıjegy önmagában nem lehet elegendı az azonosság kimondásához. Ilyen esetben is ragaszkodni kell a más jeggyel való viszony megállapításához és a folyamat végigvezetéséhez. Az okmány visszaadásakor, tehát egy azonos döntést követıen, ismételt személyazonosítást kell végrehajtani, a folyamatot fordított sorrendben meg kell ismételni. Az okmányba rögzített fényképrıl/arcképrıl kell a sajátosnak tőnı jellegzetességeket gondolatilag rögzíteni. Ha a folyamat ismételt végigvezetése során sem állapítható meg olyan különbözıség, amely kétségessé teszi az azonosságot, a személyazonosítás befejezettnek tekinthetı.

59

A személyazonosítás gyakorlati sorrendje: -

a személy megfigyelése anatómiai jegyek alapján;

-

a személyazonosító okmányban lévı fénykép/arckép tanulmányozása;

-

a kettı összehasonlítása;

-

a személy megfigyelése életkori jegyek alapján;

-

a személyazonosító okmányban található személyi adatok tanulmányozása;

-

a kettı összehasonlítása;

-

a személy megfigyelése személyleírás szemszögébıl;

-

a személyazonosító okmányban található személyleírás tanulmányozása100;

-

a kettı összehasonlítása;

-

a személyazonosító okmányban található aláírás tanulmányozása;

-

a mellékleteken lévı aláírás tanulmányozása;

-

a kettı összehasonlítása.

A megfigyelés, tanulmányozás során összevethetı101: -

A személyazonosító okmányba bejegyzett adatok és felmutatója közötti azonosság, illetve különbözıség.

-

A születési év a személy látszólagos korával. A születési év ismeretében könnyen meghatározható a személy valós kora, ezt kell az ellenırzést végzınek összevetnie a személy látszólagos korával. Ez utóbbi már csak jelentıs tapasztalat birtokában állapítható meg kis eltéréssel.

-

Születési hely és állampolgárság összevetése a személy által beszélt nyelvvel. Napjainkban a jogellenesen utazni és tartózkodni szándékozó külföldiek egyik kedvelt módszere olyan útlevél felhasználása, amely sok országba vízummentes beutazást tesz lehetıvé. Így elıszeretettel alkalmazzák a magyar útleveleket is. Ahhoz, hogy felfedjünk egy olyan személycserét, ahol az a felhasznált okmány egy magyar magánútlevél, nem kell mást tennünk, mint kontaktust teremteni a személlyel, azaz beszéltetni kell. Több esetben a nyelvismeret hiánya leplezte le az útlevelet jogellenesen felhasználni szándékozó személyt.

100

A személyazonosító okmányoknál egyre kevesebb esetben találhatóak ilyen adatok. Balla József: A személyazonosítás elmélete és gyakorlata a határforgalom ellenırzésben, ZMNE Tudományos Diákköri Dolgozat, 2005. - p. 19-20. 101

60

-

Az úti okmányba bejegyzett foglalkozása, illetve az úti okmány típusából következtethetı

foglalkozás

összevetése

az

utas

megjelenésével,

ápoltságával. A napjainkban kiállított úti okmányokban szinte nem is lehet megtalálni a foglalkozást. Ez alól kivételek a diplomata vagy a vele egy tekintet alá esı szolgálati, speciális útlevelek, ahol a rang feltüntetésével is utalnak a foglalkozásra. E kategóriák esetén lényeges lehet a foglalkozás összevetése a személy megjelenésével, ápoltságával. Azért is van nagy jelentısége

a

mentesség

alá

esı

személyeknél

végrehajtott

személyazonosításnak, mert sok esetben arra alapozva kívánnak az elkövetık az államhatáron hivatalos útlevéllel átjutni, vagy egy igazoltatás következményei alól mentesülni, hogy azokat kevésbé merik a hatóság tagjai ellenırizni, és még kétséges esetben is haboznak az intézkedés megindításán. -

Ellenırizni kell a születésre, az okmány kiállítására és érvényességére vonatkozó dátumokat is, ha úgy tőnik, hogy azokat megváltoztatták. Ezeknek a dátumoknak az ellenırzését megkönnyítheti, hogy a gépi leolvasásra alkalmas személyazonosító okmányoknál nem elegendı csak az adathordozó oldal adatos mezıjében megváltoztatni a dátumot, hanem az MRZ mezıben is változtatásokat kell végrehajtani.

Az igazoltatás és a határforgalom-ellenırzés során is végre kell hajtani a kétszeri személyazonosítást. Az ellenırzés folyamatában ez a két részelem tökéletes összpontosítást és figyelemkoncentrációt igényel, amely feltételezi a fej anatómiai ismereteinek képesség szintő gyakorlati alkalmazását. A személyazonosítási képesség tanulható, fejleszthetı és az azonosítási idı csökkenthetı.

3.4. A SZEMÉLYAZONOSÍTÁS VÉGREHAJTÁSÁT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZİK A személyazonosítás végrehajtását befolyásoló tényezıket többféleképpen is csoportosíthatjuk. Én egy olyan szelektálást kívánok alkalmazni, amely objektív és szubjektív hatásokat vizsgál, függetlenül attól, hogy azok a személyazonosítást végzı személy részérıl, az ellenırzés alá vont személy részérıl, illetve az ellenırzés 61

helyéül szolgáló környezeti tényezık miatt gyakorolnak hatást az azonosításra. Teszem ezt azért, mert az ellenırzés folyamatában a szubjektív hatások megszüntetésével van arra lehetıség, hogy a kor technikai és technológiai fejlıdésébıl

adódó

eljárások

biztonságnövelı

hatásként

érvényesüljenek

a

személyazonosítás során. Az egyszerőbb bemutatás és szemléltetés érdekében táblázatba foglalom a negatív befolyásoló tényezıket.

Szubjektív tényezık - Az azonosítást végzı személy egyéniségébıl adódó tényezık: - felkészültsége, tapasztalata; - személyazonosítási készsége; - érzelmi, akarati, hangulati tényezıi; - a szolgálatban eltöltött idı; - az ellenırzésre fordított idı.

Objektív tényezık - Az azonosítást végzı személy egyéniségébıl adódó tényezık: - szemének állapota; - a szolgálat ellátásának helye; - évszak, napszak, idıjárás; - az ellenırzésre fordítható idı mennyisége.

- Az azonosított személy egyéniségébıl - Az azonosított személy egyéniségébıl adódó tényezık: adódó tényezık: - az utas viselkedése: - életkori sajátosságok; - az útlevélkezelı lekötése, - az utas betegségébıl adódó beszélgetés kezdeményezésével; sajátosságok. - az arc letakarása napszemüveggel, sállal; - Egyéb tényezık: - alvás színlelése utasként; - az ellenırzéshez szükséges fényerı; - az utastársakkal történı intenzív - az ellenırzés helyének megvilágítása; társalgás. - a fénykép minısége; - a fénykép készítése óta eltelt idı. A személyazonosítás végrehajtását befolyásoló tényezık102

A csoportosítás alapján megállapítható, hogy az objektív tényezık többsége olyan, amelyek megfelelı anyagi erıforrások biztosításával optimalizálhatóak, és biztosíthatják

a

személyazonosítással

szemben

támasztott

követelmények

érvényesülését. Az igazoltatást végzı rendırnek mind közúton, mind közterületen lehetısége van megválasztani azokat a helyeket103, ahol minden feltétel adott ahhoz, hogy a személyazonosítás biztonságosan és eredményesen végrehajtható legyen. Az igazoltatás helyének a mindenoldalú biztosítás elvén alapuló megválasztásával a

102

Készítette: Balla József Az elıre tervezhetı ellenırzéseknél mindig meghatározó szempont az ellenırzés biztonságos végrehajthatóságának vizsgálata, amely csak megfelelıen megvilágított helyen történhet.

103

62

személyazonosítás végrehajtását negatívan befolyásoló objektív körülmények jelentıs mértékben csökkenthetıek. A határforgalom-ellenırzés során azonban nincs lehetıség az ellenırzési hely megválasztására, azok adottak. A határátkelıhelyen az átkelıhely rendjében foglaltak szerint kell az ellenırzést végrehajtani, amely ellenırzési technológiában az utasoknak önállóan kell határforgalom ellenırzésre jelentkezniük. Az ellenırzéshez szükséges feltételeket jogszabály alapján az üzemeltetınek kell folyamatosan biztosítania, többek között a határátkelıhely és ellenırzési hely megvilágítását is.104 Magyarország schengeni külsı határain a közúti határátkelıhelyek a Nemzeti Adóés Vámhivatal üzemeltetésében vannak, ebbıl adódóan a Rendırség által jogszabályi kötelezettségek alapján teljesítendı határforgalom-ellenırzési feladatoknak az ellenırzés biztonságos végrehajtásához szükséges feltételeket más hatóságnak kell biztosítania. A gyakorlati tapasztalataim alapján azt kell mondanom, hogy ezen feltételek biztosítása anyagi források hiányában nem maradéktalan, egyik sarkalatos probléma az ellenırzési hely megvilágítása. A szubjektív tényezık negatív befolyásoló hatásainak megszüntetése már személyfüggı. Mind a személyazonosítást végzı, mind az azonosítandó személy részérıl megfelelı hozzáállást, magatartást és aktív tevékenységet igényel. A személyazonosítás

legkritikusabb

pontja

maga

az

ember.

Az

azonosítás

eredményessége azon múlik, hogy a személyazonosítást végzı hogyan tudja magát függetleníteni a szubjektumoktól, illetve hogyan tudja az azonosítandó személyt együttmőködésre ösztönözni. A személyazonosítás egy olyan gondolati tevékenység, amelynek során döntést kell hozni arra vonatkozóan, hogy az okmányt ellenırzésre átadó személy azonos-e azzal a személlyel, aki részére az okmányt az arra jogosult hatóság kiállította. Az azonosítandó személy és az általa átadott okmány közötti kapcsolatot az ellenırzést végzınek kell megállapítania. Az okmány és tulajdonosa között nincs olyan közvetlen kapcsolat, amit gyanúok esetén technikai eszközök segítségével ellenırizni lehetne. Ebbıl adódóan a személyazonosítás nagyon sokszor az ellenırzı személy megérzésén alapul, amely biztonsági deficitet eredményezhet.

104

A határátkelıhely és az ideiglenes határátkelıhely megnyitásáról és mőködtetésérıl, valamint a határátlépési pontról szóló 332/2007. (XII. 13.) Korm. rendelet. Letöltve: http://jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=111421.591978, 2012.09.20.

63

Ezt a biztonsági deficitet hivatott megszüntetni a biometrikus adatok (ujjlenyomat, hang, írisz, retina, stb.) felhasználásán alapuló személyazonosítás. A biometrikus személyazonosítás jelentısége abban rejlik, hogy a módszer ténylegesen magát a személyt azonosítja. Megfelelı eszköz, illetve technológia alkalmazásával meg lehet gyızıdni arról, hogy a mintavételezés valós élı személytıl származik-e, ezzel jelentısen csökkentve a megtévesztés lehetıségét.

3.5. A SZEMÉLYAZONOSÍTÁS OKTATÁSA A személyazonosítási képesség fejlesztésének szinte egyetlen lehetısége a gyakorlati képzés. A rendszerváltást megelızıen, illetve még az azt követı néhány évben is, korlátozottak voltak a gyakorlati felkészülések lehetıségei, és alapvetıen csak a személyazonosítást végzı határır vagy rendır mentorálása melletti megfigyelésekre korlátozódtak. A gyakorlati képzés alapvetıen csak a Határırség állományánál valósult meg, mivel a felfedett közokirat-hamisításokról minden esetben dokumentációt kellett készíteni, amelynek tartalmi követelménye volt az analóg fényképezıgépekkel készített fekete-fehér fényképek megjelenítése is. Ezen dokumentációkat a személycserés okmányokról is el kellett készíteni, amelyek az oktatásban jelentıs segítséget nyújtottak, mert fejleszteni lehetett a határıröknek az anatómiai jegyek azonosítására épülı megfigyelıképességét. A valósághoz hozzátartozik, hogy ebben az idıszakban minimális számban kerültek felfedésre közokirat-hamisítások, és azok is inkább a nagyobb forgalmú határátkelıhelyeken, mint például Ferihegyen, Hegyeshalomban vagy Záhonyban. A Rendırség állományának nem volt ilyen lehetısége, mivel az okmányszakértıi véleményeknek nem volt kötelezı eleme a fényképes

megjelenítés, illetve nem volt

hozzáférhetı és

az

oktatásban

felhasználható. Az iskolai elméleti oktatások során az írásvetítı fóliára az oktató által kézzel rajzolt fejforma anatómiai jellemzıi alapján történt az oktatás, vagy sematikus ábrák alapján. Képzeljük csak el, hogy milyen „torzított” rajzot kellett ahhoz készíteni, hogy szemléltethetıvé váljanak az alábbi anatómiai jellemzık, amelyeket a személyazonosításnál vizsgálni kell és össze kell hasonlítani az okmányban található fényképpel:

64

Arc formája

: ovális, kerek, szögletes;

Szemek

: normál, távol ülı, kidülledı, mélyen ülı, elıre meredı, magas íveléső, távol-keleti;

Orr

: karakterisztikája (hossza, szélessége, egyenes, ferde, orrlyukak);

Szájrész

: karakterisztikája (formája, nagysága, színe, helyzete);

Ajkak

: átlagos, telt, keskeny;

Fülek

: fejhez simuló, elálló, orrhoz és szájhoz viszonyított helyzete.

Személyazonosítás oktatása105

Ezzel a rövid felsorolással csak azt szeretném érzékeltetni, hogy a személyazonosítás

elméleti

oktatásában

nagy

szerepe

volt

az

oktató

kézügyességének, de ezzel együtt azt mondhatjuk, hogy ennek a megszerzett elméleti tudásnak viszonylag kis része volt „életképes” a gyakorlatban. Természetesen nem azért, mert az oktató információátadási készsége vagy a hallgató információ befogadási hajlandósága nem érte volna el a kellı szintet, hanem egyszerően azért, mert nem voltak meg a technikai feltételek, és nem volt kialakult gyakorlata a személyazonosítás

iskolarendszerben

történı

gyakorlati

oktatásának.

Az

összehasonlító vizsgálatok pedig ezzel a módszerrel lehetetlenek voltak. Erre vonatkozóan szinte már nem is állnak rendelkezésre források, mivel nem jegyzetek

105

Forrás: Rendırtiszti Fıiskola Határrendészeti Tanszék, Személyazonosítás oktatási anyag, 2003.

65

formájában jelentek meg, hanem az oktatók elıadásvázlataiban, amelyek már egyre kevésbé lelhetıek fel. Napjainkban már elektronikus személyazonosító programok biztosítják a képesség fejlesztését, amelyek alkalmasak mind az önálló tanulásra, mind az irányított, felügyelet melletti ismeretbıvítésre. Ezek a programok a 2000-es évek elején kerültek alkalmazásra Magyarországon, és fıleg az osztrák és a német képzésbıl vettük át és alakítottuk a saját oktatási módszereink szerint. Személy szerint én 2003-ban, amikor a Rendırtiszti Fıiskola Határrendészeti Tanszékének határforgalmi oktatója lettem, azt tapasztaltam, hogy még mindig a kézzel rajzolt személyazonosítás oktatása valósul meg, ezért ekkor kezdtem el power pointos prezentációkat készíteni, és a valós helyzetet szimuláló személyazonosítási szituációkat tárni a hallgatók elé, akiknek döntést kellett hozni az azonosságra vagy különbözıségre vonatkozóan is.106 Nagy elınye ezen programoknak, hogy nem csak a rendészeti szakközépiskolai és a fıiskolai képzésben alkalmazhatóak, hanem az aktív hivatásos állománynak a napi munkavégzése során is lehetıséget biztosítanak az ismeretek frissítésére és a folyamatos

tréningezésre.

Lehetıség

nyílik

arra,

hogy

a

rendészeti

szakközépiskolákban, ahol a Rendırség végrehajtó állományának képzése történik, az alacsony okmányismereti és személyazonosítási óraszámok107 mellett is megfelelı tudást sajátítsanak el a hallgatók az egyéni felkészülés keretében. Ezzel

együtt

az

azonosság

megállapításának

egyik

legszubjektívebb

veszélyforrása maga az azonosítást végzı személy.

3.6. SZEMÉLYAZONOSÍTÁS A HATÁRFORGALOMELLENİRZÉS SORÁN Az úti okmány többek között akkor jogosít fel az államhatár átlépésére, ha felmutatója azonos azzal, akinek a részére azt kiállították. A határrendésznek tehát az azonosságot kell vizsgálnia, és döntést kell hoznia az azonosságról vagy az eltérésrıl, függetlenül az ellenırzés tartalmától, nevezetesen, hogy minimum vagy alapos

106

Balla József: A személyazonosítás elmélete és gyakorlata a határforgalom ellenırzésben, ZMNE Tudományos Diákköri Dolgozat, 2005. 2-5. melléklete 107 A határrendészeti szakképzést kivéve nem éri el a tíz órát az intézményi óraszám.

66

ellenırzést108 kell végrehajtania. Az ellenırzés során végrehajtandó feladatok és azok sorrendje

között

az

vízummentességének,

úti

okmány

alapján

vízumkötelezettségének

az

utas

állampolgárságának,

megállapítását

követıen

a

személyazonosítást kell elvégezni. A személyazonosság ellenırzésben betöltött szerepét és fontosságát mutatja az a tény is, hogy az ellenırzés sorrendjében109 csak személyazonosítás után következik például az úti okmány eredetiségének és érvényességének megállapítása, és belépı irányban a beutazás feltételeinek ellenırzése is. Az ellenırzési feladatok végrehajtását követıen az úti okmány visszaadása egy ismételt

személyazonosítás

mellett

történhet.

Abban

az

esetben,

ha

a

személyazonosítások bármelyikénél - ellenırzés kezdetén és ellenırzés befejezésénél - felmerül a gyanú, hogy az átlépésre jelentkezı személy nem azonos azzal, aki részére az átadott okmányt kiállították, akkor elkülönített helyen végrehajtott ellenırzés során kell a gyanúokot igazolni vagy kizárni. Ezen ellenırzést már nem az ellenırzési ponton, hanem az elkülönített helyen kell végrehajtani, mely lehet az átkelıhely rendjében rögzített szolgálati helyiség is. Az elkülönített helyen végrehajtott ellenırzés keretében van lehetıség az ismételt, több személy általi személyazonosításra, az utasnál található - ilyen esetben indokolt a ruházat és csomag átvizsgálása a személyazonosság megállapításához szükséges más

okmány

elıtalálása

érdekében

-

más

okmány

alapján

történı

személyazonosításra is. Az ellenırzési ponton végrehajtott személyazonosítás eredménytelenségénél természetesen azt kell alapul vennünk, hogy a határrendész ismeri az anatómiai jellemzıket,

a

személyazonosítás

menetét,

rendelkezik

megfelelı

szintő

személyazonosító készséggel, csak valamely befolyásoló körülménytıl nem tudta magát függetleníteni (pl. utas viselkedése, fénykép készítése óta eltelt idı stb.). A határrendésznek a határátkelıhelyen minden technikai eszköz a rendelkezésére áll ahhoz, hogy az okmányok eredetiségét és érvényességét megállapítsa, illetve

108

Az Európai Parlament és Tanács 2006. március 15-i 562/2006/EK Rendelete a személyek határátlépésre irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenırzési kódex) létrehozásáról L105/1, 7. § Letöltve: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2006:105:0001:0032:HU:PDF 2012.05.15. 109 A Rendırségrıl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 6. § (3) bekezdés a) pontban kapott felhatalmazás alapján a Rendırség Határrendészeti Szabályzatáról 8/2008. (OT 6.) ORFK utasítás 61. és 67. pontja, Szám: 5-1/8/2008. TÜK

67

okmányolvasó eszköz segítségével tudja az okmányok szinte 100%-át ellenırizni az adattárakban.

3.7. SZEMÉLYAZONOSÍTÁS A KÖZÚTI ÉS A KÖZTERÜLETI ELLENİRZÉS SORÁN „A

rendır

a

feladata

ellátása

során

igazoltathatja

azt,

akinek

a

személyazonosságát a közrend, a közbiztonság védelme érdekében, bőnmegelızési vagy bőnüldözési célból, a tartózkodása jogszerőségének megállapítása céljából, közlekedésrendészeti ellenırzés során, továbbá az igazoltatott vagy más természetes, illetve jogi személy és egyéb szervezet jogainak védelme érdekében kell megállapítani.”110 Az igazoltatás – a határforgalom-ellenırzéssel ellentétben – nem egy folyamatos tevékenység, hanem alapvetıen akkor kerül rá sor, ha a rendır jogsértı cselekményt észlel, illetve kockázatelemzés alapján dönt az igazoltatás kezdeményezése mellett. Ezzel együtt rendelkeznie kell azon elméleti ismeretekkel és gyakorlati tapasztalatokkal, amelyek birtokában végre tudja hajtani a személyazonosítást és az személyazonosság igazolására átadott okmány eredetiségének és érvényességének ellenırzését. Amennyiben nem magyar állampolgár igazoltatására kerül sor, akkor személyazonosság igazolására csak olyan okmány fogadható el, amelybıl megállapítható a jogszerő tartózkodás is.

Az igazoltatás menete szinte teljes

mértékben azonos a határforgalom ellenırzése során alkalmazott ellenırzés sorrendjével, tehát a személyazonosítást itt is kétszer kell végrehajtani, amelyhez hasonló ismeretekkel kell rendelkezni, mint a határrendésznek. A gyakorlatban sajnos jelentıs hiányosságok vannak mind a személyazonosítás, mind az okmányvizsgálat terén, és alapvetıen nem az állomány akaratával van a probléma, hanem azzal, hogy egyedül van az igazoltatás során a járırpár, és nem állnak rendelkezésükre olyan technikai eszközök és adatbázisok, amelyek segítenék ıket a döntéseik meghozatalában. Az esetek döntı többségében a személyazonosítás a megérzésen és a rutinon alapul, illetve az okmány eredetiségének és érvényességének vizsgálata az okmány érvényességi idejének ellenırzésében merül ki. Mondom ezt azért, mert 2010-ben és 2011 elsı negyedévében, mint az Országos 110

1994. évi XXXIV. törvény a Rendırségrıl, 29.§ Letöltve: http://www.njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=21269.239647, 2012.05.15.

68

Rendır-fıkapitányság Határrendészeti

Fıosztály Dokumentációs Osztályának

vezetıje szerveztem az ország valamennyi rendırkapitányságán megtartott okmányismereti képzést. A képzéseken oktató kollégáim a tapasztalatokról tett jelentéseik során szinte minden esetben hasonló megállapításokat fogalmaztak meg. A terület fejlesztése érdekében fontosnak tartom megemlíteni a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Határır Tanszékének és a Rendırség Tudományos Tanácsának együttmőködésében 2006-ban folytatott projektet, amelynek egyik célkitőzése volt „a helyszíni beavatkozó erık (járırök) tevékenységének segítése a helyszínen és annak körzetében tartózkodó személyek, jármővek kilétének, jogos ott tartózkodásának gyors és biztonságos megállapítása céljából mobil okmányleolvasó készülék alkalmazásával.”111 A projekt már 2006-ban olyan elıremutató javaslatokat fogalmazott meg, amelyek már akkor is a gyakorlati tevékenység támogatásának hiányát jelezték. Olyan mobil okmány és ujjnyomat olvasó eszköz rendszerben történı alkalmazását javasolta (DSVII-PA), amely kiváltja azt, hogy a járırök a tereprıl a priorálást rádión keresztül szóban folytassák, és személyes, illetve minısített adatok nyíltan kerüljenek továbbításra. A projektben javasolt fejlesztések sajnos még nem történtek meg, de a jelenleg már folyamatban lévı 112-es projekt keretében, a közterületi szolgálatot ellátó járırök adatkommunikációra alkalmas eszközöket is kapnak majd. Ezzel biztosíthatóvá válhat a személyazonosítás objektív tényeken alapuló végrehajtása is.

3.8. A 3. FEJEZET ÖSSZEGZÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEK LEVONÁSA Ennek a fejezetnek a feldolgozásánálz a rendelkezésre álló irodalom mellett kiemelt hangsúlyt fektettem arra is, hogy a személyazonosítás oktatásában jártas személyek, mint Prof. Dr. Nagy György ny. határır ezredes és Szádvári László ny. határır alezredes tapasztalatait112, és az általam szerzett oktatási tapasztalatokat is megjelenítsem, feldolgozzam és hasznosításra átadjam.

111

Jelentés az „Európai Unió által elıírt Check-net (migrációs háló ellenırzése) keretében megvalósuló rendıri és határır tevékenység informatikai korszerősítésének kutatási eredményeirıl”, a ZMNE Határır Tanszék és a Rendırség Tudományos Tanácsa együttmőködése keretében folytatott projekt alapján, ZMNE 2006., Dr. Zsigovits László ny. hır. alezredes és Dr. Kovács Gábor alezredes 112 Amely tapasztalatokat közös oktató munkánk, illetve szakmai együttmőködésünk során győjtöttem.

69

A kutatás alapján megállapítható, hogy a személyazonosítás vonatkozásában nem lehet különbséget tenni az igazoltatás során és a határforgalom-ellenırzés során végrehajtott ellenırzés között. A közúti és közterületi igazoltatások végrehajtása során elvégzett személyazonosítás azonos tartalmú a határforgalom-ellenırzés során végzettel, így azonos képzettséget és felkészültséget igényel. Elmondható az is, hogy a gyakorlati tapasztalat sokkal nagyobb a határforgalom-ellenırzésben dolgozó rendırök körében, mint a közúti és közterületi igazoltatásokat végzıknél, mivel ık nem

folyamatos

tevékenységként

hajtják

végre

az

igazoltatást,

hanem

kockázatelemzés alapján. Megállapítható, hogy a két terület eltérı számban végrehajtott személyazonosítása eltérı felkészültséget eredményez, s ez hatással van a személyazonosítás minıségére is. Gyakorlati tapasztalataim is ezt támasztják alá.

A forráselemzések alapján igazolható, hogy a személyazonosítás oktatásában jelentıs fejlıdés következett be a rendszerváltástól, amely pozitív hatást eredményez, viszont az iskolarendszerő képzések óraszámai csak további önálló tanulással tudják biztosítani a személyazonosítási ismeretek megszerzését.

Az elvégzett dokumentumelemzések eredményeként bizonyítottam azt, hogy az anatómiai jegyek alapján végrehajtott személyazonosítást olyan szubjektív tényezık befolyásolják, mind az ellenırzı, mind az ellenırzött személy részérıl, illetve a környezeti hatások által, amelyek negatív hatást gyakorolnak a személyazonosítás eredményes végrehajtására. Rávilágítottam arra és bemutattam azt is, hogy leginkább az ellenırzést végzı személy oldaláról vannak olyan befolyásoló tényezık, amelyek képzéssel, körültekintı szolgálatszervezéssel mérsékelhetıek, de teljesen nem küszöbölhetıek ki.

Következtetésként állapítható meg az, hogy a megbízható személyazonosítás végrehajtásához olyan eljárást kell alkalmazni, amely biztosítja mind a három tényezı negatív hatásainak megszüntetését. A szubjektív tényezık megszüntetése biztonságnövelı hatást eredményez, míg az objektív tényezıket kezelni kell, és az ellenırzési metodikánál figyelemmel kell lenni azokra.

70

4. BIOMETRIKUS ADATOK ALKALMAZÁSA A SZEMÉLYAZONOSÍTÁSBAN „Sokan úgy vélekednek a biometriáról, hogy az egy tudományos-fantasztikus jövıbeli technológia amelyet a napenergiával hajtott autókkal, élelmiszer tablettákkal és egyéb ördögi eszközökkel együtt fogunk használni, valamikor a közeli jövıben. Ez a kép azt sugallja, hogy ezek a huszonegyedik század cybercivilizációjának termékei.” 113 Az ujjnyomok tudományos vizsgálata a XVII. században kezdıdött, amikor Malpighi feltárta az emberi bır szerkezetét; Purkyne (cseh piarista pap, tudós polihisztor) 1823-ban kiadott orvosi munkájában már 9 fıcsoportba sorolja az ujjnyomokat; Henry (az angol gyarmati közigazgatás rendırtisztviselıje) és Galton antropológus

kidolgozza

az

elsı,

ujjnyomatok

vizsgálatán

alapuló

személyazonosítási és nyilvántartási rendszert.114 Elmondhatjuk, hogy a biometrikus azonosítás napjainkban nem újdonság, hiszen látható, hogy a bőnügyi munkában közel kétszáz éves „hagyománya” van, viszont a biometriai azonosítás térhódítása az elmúlt évtizedre és napjainkra tehetı. A rendészeti területen az ujjnyomat alapján történı azonosítás a leginkább alkalmazható

eljárás,

mert

ehhez

adottak

alapvetıen

a

legoptimálisabb

mintavételezési körülmények, függetlenül attól, hogy a személyazonosítás egy autópálya pihenıjében, egy forgalmas közút mellett, a vonaton, a buszon, a repülıtéren az útlevélkezelı pultjánál vagy a közúti határátkelıhely útlevélkezelı fülkéjénél történik. Az úti és személyazonosító okmányoknál a másodlagos biometrikus azonosító az ujjnyomat.115 Néhány példával szemléltetném, hogy a biometriára vonatkozóan számos meghatározással találkozhatunk, amelyek tartalmilag azonosnak mondhatóak:

113

Adámy Gábor: Biometrikus fehérkönyv. Budapest, 2000. Ideiglenes tansegédlet a 2011/12 tanévre a Kriminalisztika, valamint a Kriminalisztika Általános Rész tantárgyakhoz, amely tansegédlet Balláné-Kunos-Lakatos: Bevezetés a kriminalisztikába (Rejtjel Kiadó 2004.) címő könyv szerzıinek hozzájárulásával készült. Letöltés: http://www.rtf.hu/downloads/tanszekek/krimcs/bevez_krim.pdf , 2012.07.20., - p. 6. 115 A Tanács 2252/2004/EK Rendelete (2004. december 13) a tagállamok által kiállított útlevelek és úti okmányok biztonsági jellemzıire és biometrikus elemeire vonatkozó elıírásokról, 1.cikk (2) bekezdés, L 385/1 Letöltve: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2004:385:0001:0006:HU:PDF 2012.07.20. 114

71

- A biometria [gör.] biostatisztika, az élılények, azok testrészei, valamint életfolyamataik kvantitatív (mérés, számlálás) vizsgálata, illetve statisztikai összehasonlítása, tudományos feldolgozása.116 - A biometria a személy mérhetı fizikai és biológiai jegyei alapján történı azonosítás.117 - A biometria (ókori görög: bios = "élet", metron = "intézkedés") az embernek egy vagy több egyedi fizikai vagy viselkedési jellemzıjének mérésén alapuló azonosítása. A biometrikus adatok alkalmazása automatizált módszerek révén a személyazonosság megállapításához, a mérhetı élettani (fizikai) és magatartásbeli (viselkedési) jegyek alapján, mint például az ujjnyomat vagy a hang.118 - Biometrikus

azonosítás a személyazonosítás

egyik

fajtája,

az

ember

egyénenként eltérı, mérhetı biológiai jegyein, élettani vagy viselkedési jellemzıin (biometria) alapuló azonosítási eljárás.119 A fogalommeghatározások összegzése alapján véleményem szerint a biometriát legjobban úgy fogalmazhatjuk meg, mint mérhetı testi, illetve viselkedésbeli jellemvonások, amelyek mérése alkalmas arra, hogy egy személy azonosságát ellenırizni lehessen. Ebbıl következik, hogy a biometria az ember valamilyen olyan jellemzıjét, adottságát használja fel azonosításra, amely egyedi és gépileg is könnyen kezelhetı. A biometrikus azonosítás során ezekkel az emberi jellemzıkkel történik a személy azonosítása. „Ha úgy definiáljuk ezeket az adatokat, mint az emberek mérhetı testi tulajdonságait valamilyen módon leképezı adatokat, akkor könnyő belátni, hogy ilyen adatok felhasználásával azonosít minden olyan igazolvány, amely tartalmazza tulajdonosának arcképmását. A fénykép ugyanis az arc geometriájának egyfajta leképezése, az azonosítás során ezt a képet hasonlítjuk össze az eredeti arccal. Ha ezt továbbgondoljuk, rájövünk, hogy biometriai adatok alapján azonosítunk mindenkit, 116

Egyetemes Lexikon, Nova kiadó 1994., ISBN 963 8185 872, - p. 123. Biometrics at the Frontiers: Assessing the Impact on Society For the European Parliament Committee on Citizens’ Freedoms and Rights, Justice and Home Affairs (LIBE), February 2005., EUR 21585 EN, - p. 31. 118 BIOPASS Study on Automated Biometrics Border Crossing Systems for Registered Passenger at Four European Airpors, FRONTEX Libertas Securitas Justitia, Warsaw, August 2007., - p. 9. 119 Bunyitai Ákos: A ma és a holnap beléptetı rendszereinek automatikus személyazonosító eljárásai biztonságtechniai szempontból, Hadmérnök VI. évfolyam 1. szám, - p. 23. Letöltve: http://hadmernok.hu/2011_1_bunyitai.pdf, 2012.06.29. 117

72

aki velünk szembe jön az utcán, vagy aki felhív telefonon, ha az emlékezetünkben tárolt emlékképet hasonlítjuk össze ismerısünk arcával vagy hangjával.”120 A biometria kifejezést a rendészeti célú ellenırzési lehetıségek keretében lassan egy olyan tartalommal ruházzák fel, egy olyan misztikum veszi körül, amelynek eredményeként nagyon sokan úgy gondolhatják/gondolják, hogyha az emberek azonosításával kapcsolatos biztonsági kockázat, biztonsági deficit merül fel, akkor elegendı kimondani a BIOMETRIA varázsszót és a probléma meg is oldódik. A biometrikus adatok alkalmazása, illetve az erre a célra szolgáló adatgyőjtés felfogható úgy is, mint az emberi test egyes vonásainak eszközként való felhasználása. Ezt hivatott megakadályozni az emberi méltósághoz való jog, amelyet szokás az általános személyiségi jog megfogalmazásának tekinteni. „A biometriai vizsgálatok minden olyan területen érdeklıdésre tarthatnak számot, ahol lényeges az adott személyek azonosításának ellenırzése. Kezdetben ezeket a technikákat elsıdlegesen a különlegesen nagy biztonságú alkalmazásokban használták,

de 121

használatukkal.

napjainkban

már

sokkal

szélesebb

körben

találkozhatunk

Az eljárás lényege: minden egyes esetben egyezést keresünk egy

élı biometriai minta és egy elızıleg regisztrált „maszk” között. Ezt a biometriai maszkot általában több mintavétel alapján szerkesztik meg (például három mintavétellel), ezeket átlagolják, hogy egy referenciát állítsanak elı a vonatkozó személynek. A maszkot lehet egy rendszer-adatbázisban tárolni, vagy magával hordhatja a felhasználó is egy adathordozón, például egy chipkártyán, és lehet csak a tranzakció idıpontjában bevinni a rendszerbe. A biometrián alapuló eljárások mind szélesebb körben terjednek, és a számos ellenérv, kritika ellenére is prognosztizálható,

hogy

a

jövıben

mind

szélesebb

körben

lesz

jelen

mindennapjainkban a biometriai azonosítás.”122 A biometrikus azonosításban leginkább két újdonságot figyelhetünk meg napjainkban. Az egyik az, hogy már nem csak a korábban alkalmazott egyedi jellemzıket, mint az ujjnyomatot és a DNS-t lehet az azonosításban felhasználni, hanem például a retina- és íriszazonosítást, a kézgeometriai vizsgálatot, a 120

Szabó Máté Dániel: Biometrikus azonosítás és adatvédelem, - p. 1. Letöltve: http://szabomat.hu/tanulmany/biometria.pdf, 2012.06.29. 121 Adámy Gábor: Biometrikus fehérkönyv. Budapest, 2000. 122 Agárdi Tamás: A kézírásvizsgálat, kézeredet-, (személy-) azonosítás új lehetıségei az igazságszolgáltatásban, Rendészeti Szemle 2007/6, - p. 45.

73

hanganalízist, vagy éppen az arcfelismerést. Ezeket az azonosítási lehetıségeket a tudomány és a technológia fejlıdése teszi lehetıvé, amelybıl következik a második újdonság is, mégpedig az, hogy az azonosítást az ellenırzést végzı személytıl függetlenül lehet végrehajtani. Míg korábban szükség volt az ember szakértelmére, aki az összehasonlítást elvégezte, úgy ma már elegendı az informatikai és technikai háttér és az összehasonlító szoftver az azonosításhoz. Az azonosítást végzı személy részérıl különösebb szakértelemre nincs szükség.

4.1. BIOMETRIKUS SZEMÉLYAZONOSÍTÁS „Aki televíziót néz, látja a hírmősorokat vagy a sorozatokat, amelyekben bőncselekményeket derítenek ki, az pontosan tudja, hogy nem becsülhetı le a biometrikus azonosítás ereje. Segíthet a legálisan beutazóknak abban, hogy gyorsabban átjussanak az ellenırzéseken, de egyúttal kiszőrhetık a biztonsági kockázatot jelentı személyek vagy terroristák, akik megpróbálnak elbújni elılünk. A megoldással azonban nem sérül az emberek alapvetı, a magánélethez való joga és egyszerőbbé, gyorsabbá válik az adatbázisok összehasonlítása is."123 A fokozott biztonság megkívánja, hogy az okmányellenırzés folyamatába beépítsék az emberi tényezıt, amely az adott személy azonosítását leginkább elısegíti. A testre szabott úti okmány megjelenése annyit jelent, hogy megnövekedett adathalmazt kell bevinni és rögzíteni elsısorban digitalizált formában egy adathordozóra, amely majd tökéletesen alkalmas lesz egy személy azonosítására. „A biometriai adatok használata korábban a DNS- és az ujjnyomat-azonosításra korlátozódott, ezeket az adatokat elsı sorban büntetı eljárásokhoz kapcsolódóan győjtötték. Manapság viszont ezeket a speciális, egy-egy meghatározott személy, viselkedési és fiziológiai jellegzetességeit megjelenítı, és a személy egyedi azonosítását lehetıvé tevı adatokat a büntetı eljáráson kívül is gyakran használják ellenırzési, bizonyítási, igazolási és azonosítási célokra, különösen fizikai vagy virtuális területekre való belépésre való jogosultság fennállásának eldöntésére. Az egyre szélesebb körő felhasználás együtt jár ezeknek az adatoknak a sokkal több helyen való tárolásával, ami pedig magában rejti annak veszélyét, hogy mások

123

Michael Chertoff Department of Homeland Security Secretary, Washington (CNN), DHS now collecting 10 fingerprints from foreign travelers, December 10, 2007. Letöltés: http://edition.cnn.com/2007/TRAVEL/12/10/visitors.fingerprints/

74

azokat saját, az eredetitıl teljesen eltérı céljaikra használják fel. Az egyre szélesebb körő felhasználás végsı soron azzal a veszéllyel járhat, hogy megszőnik az emberek érzékenysége ezen adataikat használó rendszerekre, és a biometrikus azonosítás teljesen mindennapivá válik az élet minden területén.”124 Ahogy a technika és a tudomány fejlıdik, úgy fejlıdik a személyazonosítás is. Újabb módszereket, eljárásokat dolgoznak ki a személyazonosítás tökéletesítésére, hogy minél pontosabban és gyorsabban lehessen azonosítani a személyeket. „A biometrikus azonosítást már világszerte alkalmazzák, elsısorban beléptetı rendszereknél, ahol a megbízhatóság alapját a nem átadható adat jelenti, így sem elveszíteni, sem ellopni nem lehet. Biometrikus azonosítónkat mindenhova magunkkal visszük, az olvasó szerkezetek kezelése pedig általában mindenki számára rendkívül egyszerő.”125 A rendészeti célú személyazonosítás területén a biometrikus azonosítás az elmúlt évtizedben kezdett kiteljesedni, és napjainkra már a tárolt biometrikus azonosítók ellenırzési gyakorlata az, amely a legszélesebb körő megoldásra vár. 4.1.1. A BIOMETRIKUS SZEMÉLYAZONOSÍTÁS TÖRTÉNETE A biometriai ellenırzés alapelveit már évezredekkel ezelıtt rutinszerően alkalmazták Nílus-völgyi eleink, a babilóniaiak vagy a kínaiak számos üzleti helyzetben, amikor az embereket formálisan azonosították egyedi fizikai, fiziológiai paramétereik alapján (sebhelyek, arcvonások, szem színe, magasság, stb.). Természetesen elıdeink a kor technikai fejletlenségébıl adódóan nem rendelkezhettek

a

biometrikus

adatok

olvasására

szolgáló

olvasókkal

és

számítógépes hálózatokkal, de az azonosítási alapelvek megegyezıek voltak. A XIX. században megnıtt az érdeklıdés a terület iránt, a kriminológiai kutatások megpróbálták a fizikai jellegzetességeket összekapcsolni a bőnügyi irányzatokkal. Ennek érdekében különféle mérıeszközöket állítottak elı és nagyszámú adatot győjtöttek össze. Az eredmények alapján nem lehetett végsı következtetéseket levonni, de az egyén fizikai jellemvonásainak mérése gyakorlat maradt: az ujjnyomat-ellenırzés nemzetközi módszerré vált a bőnüldözı hatóságoknál 124

Eötvös Károly Közpolitikai Intézet: Az elektronikus személyazonosítás adatvédelmi követelményei, készült a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megrendelésére 2007., - p. 88. Letöltve: http://www.ekint.org/ekint_files/File/tanulmanyok/e_szemelyazonositas_adatvedelem_ ekint-1.pdf, 2012.04.10. 125 Tajti Balázs: A biometrikus ujjnyomat azonosítás alkalmazásának új lehetıségei, Hadmérnök VII. évfolyam 1. szám, - p. 49., Letöltve: http://hadmernok.hu/2012_1_tajti.php , 2012.06.29.

75

Gyakran vitatják az ujjnyomatok abszolút egyediségét vagy különbözıségét. Az ujjnyomatok ellenırzésére használt kritériumok számos országban különböznek abban, hogy több vagy kevesebb minutia-pont126 szükséges az azonosításhoz. Ennek ellenére annak idején ez volt a legjobb rendelkezésre álló módszer, és még ma is az elsıdleges eljárás a rendırhatóságok számára, bár napjainkban az ujjnyomatok azonosítási eljárását már automatikus módszerekkel végzik. Ezzel a háttérrel már egyáltalán nem meglepı, hogy az elektronika és a mikroprocesszorok

teljesítményének

kihasználásával

a

személyazonosítás

automatizálására mind a katonai, mind a polgári szektorban számos elgondolás született és gyakorlati megoldás is van. Az 1900-as évek utolsó évtizedében a biometrikus azonosító rendszerek ipara az egyetemek és a tudományos kutatóintézetek laboratóriumainak fellegváraiban mőködı,

termékeik

eladásával

küszködı

marginális

ágazatból

jelentékeny

alkalmazások tekintélyes mennyiségő eszközét szállító globális iparággá fejlıdött.127 4.1.2. ALKALMAZOTT BIOMETRIA INTÉZET Kutatómunkám

eredményeként

szükségesnek

tartom

megemlíteni,

hogy

Magyarországon a tudományos biometrikus kutatásban meghatározó szerepet tölt be az Alkalmazott Biometria Intézet (a továbbiakban: ABI), amely jelenlegi formájában 2011-ben

alakult

meg

az

Óbudai

Egyetem

Bánki

Donát

Gépész

és

Biztonságtechnikai Mérnöki Karának keretein belül. Az ABI létrehozásában kiemelt szerepet játszott az, hogy a biometrikus személyazonosítás terén meglévı (vagy inkább meg nem lévı) ismeretek és az alkalmazható tudás jelentıs lemaradásban volt a biometrikus azonosító eszközökhöz képest. Ennek következtében a biometrikus azonosítás tartalmát sokan sokféleképpen értelmezik. Ezzel együtt a biztonsági kockázatok csökkentésének érdekében a megbízható személyazonosításhoz nélkülözhetetlen a biometrikus azonosítás alkalmazása. A legfontosabb szempontnak viszont véleményem szerint az tekinthetı, hogy objektív értékítéletek nem igazán álltak rendelkezésre az eljárásmódokról és az eszközökrıl sem. Ennek a kritériumnak abban van jelentısége, hogy az adott azonosításhoz a legmegfelelıbb eszköz kerüljön alkalmazásra és ne csupán 126

A minutia-pontokban az ujjlenyomat redıi elágaznak vagy megszőnnek. Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar Alkalmazott Biometria Intézet (Applied Biometrics Institute – ABI) Letöltés: http://abibiometrics.com/biometria/biometria-tortenete/, 2012.07.10. 127

76

gazdasági érdekek befolyásolják az alkalmazást, mivel ez azt eredményezheti, hogy olyan eszközök kerülnek beszerzésre, amelyekkel nem lehet a kívánt azonosítási célt elérni. Az ABI az említett szempontok miatt jött létre, és úgy is fogalmazhatnánk, hogy jelentıs információs hiánypótlás teszi szükségessé létét és adja létjogosultságát, amely gazdasági érdekektıl független oktatási intézményként mőködik, és hitelesen, szakmai szempontok alapján vizsgálja a biometrikus technológiákat és rendszereket. 4.1.3. A BIOMETRIKUS SZEMÉLYAZONOSÍTÁS JELENTİSÉGE A biometrikus személyazonosítás jelentısége abban rejlik, hogy a módszer ténylegesen magát a személyt azonosítja. Megfelelı eszköz, illetve technológia alkalmazásával meg lehet gyızıdni arról, hogy a mintavételezés valós, élı személytıl származik-e, ezzel jelentısen csökkentve a megtévesztés lehetıségét. Az ellenırzést végzı személy részérıl az ismeretalapú (tudásalapú) azonosítással ellentétben itt a szubjektív tényezık megszüntethetık. Lényeges szempont az ellenırzésre fordítható idı mennyiségének csökkentése, illetve 1:1000-hez128 viszonyított keresés esetén is a rövid idı alatti ellenırzés lehetısége. Természetesen a sok elıny mellett, ma még sok hátránya is van a biometrikus személyazonosításnak és a biometrikus azonosító rendszereknek. A biometrikus személyazonosítást befolyásoló körülmények, amelyek egyben a követelményei is: − az eljárásnak viszonylag rövid idı alatt kell megtörténnie, nem eredményezhet várakozást; − a legtöbb módszer speciális hardvert, szoftvert igényel, amelyek ára ma még relatíve nagyon magas; − fogyatékkal élı emberek esetén nem minden módszer alkalmazható, vagy csak nagyon nehezen alkalmazható; − higiéniai szempontok miatt a fizikai kontaktust igénylı eljárások egészségügyi kérdéseket vethetnek fel, járványveszélyt generálhatnak; − egyes azonosítási eljárásoknál a vizsgált jellemzık az idı múlásával, betegség illetve sérülés következményeként változhatnak;

128

Az 1:1000-hez viszonyított keresés olyan eljárás, amikor adott egy személyrıl a biometrikus adat, és azt keresem, hogy egy adatbázisban tárolt biometrikus adatok közül van-e egyezés, azonosság.

77

− a leolvasások pontossága a leolvasási szám függvényében csökkenhet, hiszen ez ronthatja az azonosítás megbízhatóságát mind a téves elfogadás, mind a téves elutasítás szempontjából; − az árnak és a biztonságnövelési hatásnak egymással összhangban kell lennie; − jogi, adatvédelmi kérdéseket vethet fel, ha a leolvasás akár távolról, az adott személy beleegyezése nélkül is megtörténhet (például arcazonosítás). Ezek a körülmények a biometrikus személyazonosítás, valamint az azonosító rendszerek elterjedésével, illetve a szükséges technikai, számítástechnikai hátterek és eszközök ki- és továbbfejlesztésével, a szükséges jogi szabályozás megteremtésével csökkenthetıek, illetve megszüntethetıek.

A különbözı biometrikus rendszerek biztonságának mérésére az alábbi mutatók szolgálnak129: -

FAR (False Accepting Rate): a hamis elfogadási hányad megmutatja, hogy az azonosítás milyen arányban ismert fel jogosulatlan felhasználót jogosultként.

-

FRR (False Rejecting Rate): a hamis elutasítási hányad megmutatja, hogy az azonosítás milyen arányban utasít el jogosult felhasználót.

-

FTER (Failure To Enroll Rate): a biometrikus azonosítóknál fellépı adatfelvételi hiba mértéke megmutatja, hogy a minták milyen arányát nem tudja rögzíteni.

Okmányellenırzési és biztonsági szempontból a legnagyobb veszélyt a hamis elfogadási hányad jelenti, ugyanis ebben az esetben olyan személyeket enged átléptetni a rendszer, akik nem jogosultak arra, így például körözött személyek is mentesülhetnek az elfogás alól. A rendszerekkel kapcsolatosan ennek az aránynak a nullához történı közelítése a kívánatos cél. A jogosult felhasználó elutasítása nem vet fel biztonsági kockázatot, viszont az ellenırzött személy részérıl okoz kellemetlenséget, amelynek tisztázására szinte minden esetben a helyszínen sor kell. hogy kerüljön.

129

Bunyitai Ákos: A ma és a holnap beléptetı rendszereinek automatikus személyazonosító eljárásai biztonságtechniai szempontból, Hadmérnök VI. évfolyam 1. szám, - p. 24-25. Letöltve: http://hadmernok.hu/2011_1_bunyitai.pdf, 2012.06.29.

78

Az adatfelvételi hiba a felvételezı eszközök élettartamának elırehaladtával is növekedhet. Sajnos ezek az eszközök precíziós mőszereknek tekinthetıek, és egy bizonyos számú mérés vagy adatfelvételezés után magas hibaszázalékkal mőködnek, amely például az okmányellenırzés során nem elfogadható. Például az ujjnyomat esetén egy 3500 db-os méréssorozat végére az FRR közel 6080% között van.

FELMERÜLT PROBLÉMÁK (3500 fıs minta)

FRR [%]

80 70 60 50 40 30 20 10 0

500

1000

1500

2000

2500

3000

Templates

MAGYAR TUDOMÁNY ÜNNEPE 2011, ÓBUDAI EGYETEM, BÁNKI DONÁT GÉPÉSZ ÉS BIZTONSÁGTECHNIKAI MÉRNÖKI KAR

Hamis elutasítási hányad mutatója (FRR)130

A mérési eredmények alapján azt láthatjuk, hogy az elfogadható mőködés csak 500 db mintavételig megfelelı, és a 2500 db mintavétel után drasztikus emelkedés tapasztalható a hibás elutasítási hányadban. Az okmányellenırzés szempontjából azt a következtetést kell levonnunk, hogy amennyiben a schengeni külsı határokon kötelezıen és szisztematikusan ujjnyomat alapján kell a személyazonosítást elvégezni a vízumkötelezett harmadik ország állampolgárainál (2014. október 11tıl), akkor a nagyobb forgalmú átkelıhelyeinken (mint például Záhony, Röszke, 130

İszi Arnold - Leung Yuen Ting - Kovács Tibor: Biometrikus azonosító eszközök mőszaki paramétereinek függése az alkalmazási körülményektıl, elektronikus elıadás, 14. dia Magyar tudomány ünnepe 2011, Óbudai Egyetem, Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Kar

79

Tompa vagy éppen a Liszt Ferenc nemzetközi repülıtér) szinte hetente új ujjnyomat olvasókra lesz szükségünk, amely anyagi szempontból szinte kivitelezhetetlen. Néhány biometrikus rendszer FAR mutatója131: -

hangazonosítás: 500 : 1;

-

arcfelismerés: 2000 : 1;

-

ujjnyomat-azonosítás: 1 000 000 : 1;

-

íriszvizsgálat: 10 000 000 : 1;

-

retinavizsgálat: 10 000 000 : 1.

Láthatjuk, hogy az okmányoknál alkalmazott ujjnyomat alapján történı biometrikus

személyazonosítás

hamis

elfogadási

hányad

mutatója

összehasonlíthatatlanul jobb, mint az arcfelismerésé, amely technológia alkalmazása is lehetséges azonosításként szerepel az okmányokban elektronikusan tárolt arcképek alapján. Az írisz alapú azonosítás alkalmazási lehetıségei a speciális azonosítási körülmények miatt alapvetıen csak a repülıterekre korlátozódnak, ahol viszont nagy megelégedéssel alkalmazhatóak.

4.2. A BIOMETRIKUS SZEMÉLYAZONOSÍTÁS MÓDSZEREI A biometrikus adatok alapján történı személyazonosításnak legalább 10-15 lehetséges változata van, amelyek alkalmazhatóak a kétséget kizáró azonosság megállapítására, viszont eltérı azonosítási eljárásokat, technikai infrastruktúrát és szakértelmet feltételeznek és igényelnek. Ebbıl adódóan a rendészeti célú személyazonosításban alapvetıen három olyan eljárás van, amelyek megfelelnek a bimetrikus személyazonosítással szemben támasztott szakmai követelményeknek is, s amelyeket az ICAO, az Európai Unió Tagállamai Külsı Határain Való Operatív Együttmőködési Igazgatásért Felelıs Európai Ügynökség (a továbbiakban: Frontex) is preferál és támogat, illetve a személyazonosítás során már az EU-ban alkalmazandó vagy jogi norma alapján alkalmazni kell a jövıben. Az ICAO számos biometrikus azonosítási technológiát is vizsgált, amelyek közül a 2001-es értékelése

131

Dr. Kovács Tibor: A személyazonosítási módszerek általában, Digitális jegyzet 2010., - p. 1-2. Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar Alkalmazott Biometria Intézet (Applied Biometrics Institute – ABI)

80

során az arcfelismerésen, az íriszen, az ujjnyomaton, a kézgeometrián, a hang és az aláíráson alapuló azonosítási eljárásokat tartotta az okmányvizsgálatok során alkalmazhatónak, és ezek közül az arcfelismerésen, az íriszen és az ujjnyomaton alapuló személyazonosítást támogatja.132 A Frontex a biometrikus azonosítókkal összefüggésben szintén ezen három azonosítási eljárást támogatja, viszont a Automatizált Határellenırzı Rendszer (Automatic Border Control System, a továbbiakban: ABC rendszer) és a Regisztráltutas Program (Registered Traveller Programme, a továbbiakban: RTP rendszer)133 esetében azt mondja, hogy amennyiben a rendszer nem támaszkodik a biometrikus elemeket tartalmazó úti okmány alkalmazására, akkor külön mintavételezés alapján más biometrikus azonosító is szolgálhat személyazonosításként.134

A biometrikus személyazonosítás leginkább az alábbi eljárások alapján történik: 1. DNS alapján történı személyazonosítás; 2. kézgeometriai elemzésen alapuló személyazonosítás; 3. aláírás-ellenırzésen alapuló személyazonosítás; 4. retina letapogatáson alapuló személyazonosítás; 5. arc-hıtérkép vizsgálaton alapuló személyazonosítás; 6. hanganalízisen alapuló személyazonosítás; 7. arcfelismerésen alapuló személyazonosítás; 8. ujjnyomat alapján történı személyazonosítás; 9. írisz letapogatáson alapuló személyazonosítás.

A felsorolás nem tükröz fontossági sorrendet, rendészeti célú alkalmazási sorrendet, illetve FAR mutatók alapján javasolt alkalmazási rendet. Azokat az eljárásokat

soroltam

fel,

amelyek

a

kutatásaim

alapján

a

biometrikus

személyazonosítás során alkalmazható eljárások. A következıkben röviden

132

Machine Readable Travel Documents (MRTDs): History, Interoperability, and Implementation Version: Release 1, Status: Draft 1.4, Date: March 23, 2007; - p. 19 133 Automatizált Határellenırzı Rendszert (ABC rendszer) a szabad mozgás közösségi jogával rendelkezı személyek, míg a Regisztrált-utas Programot (RTP rendszer) a schengeni külsı határ átlépése során a harmadik országból származó, elızetesen átvilágított és ellenırzött gyakori utazók használják. Mind a két rendszer biometrikus adatok alapján történı automatizált személyazonosítást végez. 134 Frontex, European Agency for the Management of Operational Cooperation at the External Borders of the Member States of the European: BIOPASS Study on Automated Biometric Border Crossing Systems for Registered Passenger at Four European Airports,Warsaw, August 2007.

81

szeretném ismertetni az egyes eljárások lényegét, de mint rendészeti célú, alkalmazandó eljárásokkal az arcfelismerésen alapuló, az ujjnyomat alapján történı és az írisz letapogatáson alapuló személyazonosítási eljárásokkal foglalkozom részletesen. 4.2.1. DNS ALAPJÁN TÖRTÉNİ SZEMÉLYAZONOSÍTÁS A DNS (dezoxiribonukleinsav) molekulát, felépítését és a DNS mőködésének alapjait 1953-ban három, Angliában dolgozó kutató (James Watson, Francis Crick és Maurice Wilkins) fedezte fel. Munkájukért megkapták a Nobel-díjat. A DNS a fogantatás pillanatától megtalálható az ember minden egyes sejtjében, és az élet során nem változik meg semmilyen külsı körülmény (sérülés, betegség, gyógykezelés, stb.) hatására sem. Megváltoztatni egyáltalán nem lehet, ezért mondtatjuk azt is, hogy ez az eljárás a biometrikus személyazonosítás alapja, mivel ezzel függ össze minden más biometrikus elemen alapuló személyazonosítási eljárás is, hiszen a DNS határozza meg az arc formáját, a kéz alakját, az ujj bırerezetét, az írisz mintázatát, stb. Ezt az eljárást nevezhetjük 100%-os azonosításnak, viszont ezzel együtt talán a legköltségigényesebb, az azonosítást végzı személy részérıl nagy szakértelmet igényel, idıigényes, a laborfelszereltség követelménye is jelentıs, így a gyakorlati életben nem alkalmazható. Az azonosítás rendészeti célú alkalmazása nem lehetséges, mivel azonnali azonosság megállapítását nem biztosítja. Legelterjedtebb alkalmazási területe a büntetı eljárások során történı azonosítás. 4.2.2. KÉZGEOMETRIAI ELEMZÉSEN ALAPULÓ SZEMÉLYAZONOSÍTÁS Ez az eljárás olyan méréseken alapul, amelynek során a kéz és az ujjak egymáshoz viszonyított helyzetét, méretét vizsgálják, ahol meghatározott pozícióban (pozícionáló tüskés) történnek a mérések, és így határozzák meg a kéz térbeli paramétereit. A mérések alapjául szolgál az ujjak hossza és szélessége, a kézfej szélessége, valamint a tenyér és az ujjak méretaránya. Az eljárás gyors és rövid idejő ellenırzést tesz lehetıvé, viszont a pozícionált mintavételezésbıl és azonosításból adódóan több tényezı is befolyásolhatja az eljárást (jelentıs fogyás, ízületi gyulladás, stb.). 82

Kézgeometriai elemzés pozícionáló tüske alkalmazásával135

Abban az esetben, ha nem pozícionáló tüskék alkalmazásával történik a mintavételezés, akkor a kézrıl úgynevezett sajátossági értékeket vesznek fel: az ujjak hossza (1-5), az ujjak szélessége azok tövénél (6-10), a beírt körök sugara az ujjakon felül (11-15) és alul (16-19), az ujjak kerületének hosszúsága (20-24), az ujjak területe (25-29) és a tenyérbe írható kör sugara (30).

Kézgeometriai elemzés sajátossági értékek alapján136

Az eljárás viszonylag új módszernek tekinthetı, és a gyakorlati alkalmazása a forráskutatásaim alapján a rendészeti célú személyazonosítással kapcsolatosan még nem merült fel. Az azonosítási eljáráshoz külön adatbázis létrehozása szükséges, 135

Dr. Kovács Tibor: Kézgeometria azonosítás, Digitális jegyzet 2010., - p. 1. Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar Alkalmazott Biometria Intézet (Applied Biometrics Institute – ABI) 136 u. o., - p. 2.

83

amelyhez viszonyítva történik az azonosítás, így meglátásom szerint inkább beléptetı rendszereknél célszerő az igénybevétele. 4.2.3. ALÁÍRÁS-ELLENİRZÉSEN ALAPULÓ SZEMÉLYAZONOSÍTÁS Ezt az azonosítási eljárást abból a szempontból tekinthetjük biometrikus személyazonosításnak, hogy az aláírásunk (ugyanúgy, mint az írásunk) egy olyan személyiségi jegy, amely egyedileg jellemzı ránk, végigkíséri életünket. „Az azonosítás különös nehézségét adja az, hogy nincs két "majdnem" azonos minta sem: tehát ugyanazon személy összes aláírása különbözik. Azaz, a többi biometriai jellemzıvel összehasonlítva, az aláírás tartalmazza a legtöbb és legnagyobb arányú "zajt". Emiatt az azonosítás elsı része a "zajszőrés", és utána lehet a lényegi kérdésekkel foglalkozni.”137 Természetesen írásuk életkori sajátosságaink alapján, illetve szándékos írásmód változtatás következtében módosulhat, de ennek az azonosítási eljárásnak önálló személyazonosításként nincs létjogosultsága, csak más személyazonosítási eljárás kiegészítéseként alkalmazható biztonsággal. A rendészeti munkában is csak kiegészítı jellege van. 4.2.4. RETINA LETAPOGATÁSON ALAPULÓ SZEMÉLYAZONOSÍTÁS A szem alapján történı személyazonosítással kapcsolatban már az 1900-as évektıl folynak kutatások, amelynek egyik gyakorlati lehetısége a retina vizsgálata. „Az elsı szemtükröt Helmholtz 1851-ben fejlesztette ki, ezzel utat nyitva a szemfenéki betegségek vizsgálatára. Az 1990-es évek elején Huang és munkatársai egy új vizsgálati módszerrıl számoltak be, az optikai koherencia tomográfiáról, amely egy fénynyalábot használ a vizsgálati minta leképezéséhez.”138 A retina (ideghártya) fényérzékelı sejtekkel borított hártya, a szem külsı hártyája, amely a fényt érzékeli. „A szemgolyóba jutó fény a retina különbözı rétegeirıl optikai denzitásuk függvényében visszaverıdik. Amikor a fényforrás és az adott réteg távolsága megegyezik a fényforrás és a referenciatükör közötti távolsággal, a két

137

Recoware Számítástechnológiai Kutató-fejlesztı Kft: Biometriai azonosítás módszerei: Kézírás Letöltve: http://www.recoware.hu/biometria/biometriai_azonositas/alairas.html, 2012.07.20. 138 Dr. Tátrai Erika: A retina szerkezet pathológiás változásainak vizsgálata optikai koherencia tomográfiás képek szegmentálásával, Doktori értekezés 2012., Semmelweis Egyetem Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola, - p. 6. Letöltés: http://phd.sote.hu/mwp/phd_live/vedes/export/tatraierika.d.pdf, 2012. augusztus 02.

84

visszaverıdı fénynyaláb között interferencia lép fel.”139 A retina alapú azonosítási eljárás lényege, hogy egy alacsony intenzitású fénnyel világítják meg a szemfenéken található érhálózatot, a retinát. „Az erekben levı vér az oxigéntartalmuktól függıen jobban elnyelik az infravörös fényt, mint a környezı szövet. A mintázatot formázó fényt ezután visszatükrözik egy CCD szenzorra, ami a képrögzítést végzi.”140 Ez az eljárás az egyik legpontosabb személyazonosítást biztosítja, viszont hátránya, hogy a letapogatónak, olvasónak közvetlen fizikai kontaktust kell kialakítania a szemmel, ami a mintavételezés során higiéniai problémákat és jelentıs fertızésveszélyeket eredményez/eredményezhet. A retina érhálózata a betegségek (pl.: cukorbetegség) hatására változhat, így nehezítheti az azonosítást is. Forráskutatásaim alapján a rendészeti célú alkalmazása még nem biztosítható. Az ICAO a retina alapon végzett biometrikus személyazonosítást már vizsgálta 2001ben, de végül, mint az okmányok alapján történı személyazonosítás lehetséges gyakorlati megvalósítását nem látta kivitelezhetınek, így nem támogatta azt.

A szem anatómiája

141

139

Dr. Tátrai Erika: A retina szerkezet pathológiás változásainak vizsgálata optikai koherencia tomográfiás képek szegmentálásával, Doktori értekezés 2012., Semmelweis Egyetem Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola, - p. 7. Letöltés: http://phd.sote.hu/mwp/phd_live/vedes/export/tatraierika.d.pdf, 2012. augusztus 02. 140 Kovács Tibor - Milák István - Otti Csaba: A biztonságtudomány biometriai aspektusai. Pécsi Határır Tudományos Közlemények XIII., Pécs 2012., HU ISSN 1589-1674, - p. 496. 141 Letöltés: http://www.szem2.sote.hu/anatomia.htm, 2012.05.14.

85

4.2.5. ARC-HİTÉRKÉP VIZSGÁLATON ALAPULÓ SZEMÉLYAZONOSÍTÁS A hıtérkép készítéséhez hıkamerát alkalmaznak, amelynek segítségével elkészítik az arc hıtérképét. A hıtérkép készítése során az eljárás figyelembe veszi a környezeti tényezıket, a külsı hımérsékletet, és egy azonosító algoritmus alkalmazása révén függetleníteni lehet az eljárást attól is, hogy az azonosítás alá vont személy hány éves vagy milyen egészségi állapotban van (például lázas beteg). Az eljárás jelenleg még relatíve költséges ahhoz, ami a mindennapi, tömegellenırzésben történı alkalmazását lehetıvé tenné, ezért a rendészeti azonosítás során még nem találkozhatunk vele.

Az arc hıtérképe142

4.2.6. HANGANALÍZISEN ALAPULÓ SZEMÉLYAZONOSÍTÁS A mindennapi életünkben, személyközi kapcsolatainkban meghatározó szerepet tölt

be

a

beszéd

alapú

kommunikáció,

amely révén

lehetıség

van

a

személyazonosítás elvégzésére is. Ehhez szükséges egy eltárolt, elıre rögzített hangminta egy szóról, esetleg mondatról, és az azonosítási eljárás során az azonosítandó személytıl „levett” hangminta összehasonlítása révén van lehetıség az azonosság megállapítására vagy kizárására. Az eljárás egyik javítandó része a különbözı ellenırzési helyszíneken, a környezeti zajforrások mellett levett hangminták összehasonlítási minıségének javítása. Jelenleg statikus körülmények között alkalmazható a legbiztonságosabban. Rendészeti alkalmazása még nem idıszerő. 142

Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar Alkalmazott Biometria Intézet (Applied Biometrics Institute – ABI) Letöltés: http://abibiometrics.com/technologiak/arc-hoterkep/, 2012. 07.10.

86

4.2.7. ARCFELISMERÉSEN ALAPULÓ SZEMÉLYAZONOSÍTÁS Az arcfelismerésen alapuló személyazonosítás sok esetben félreértésre adhat okot annak következtében, hogy az azonosítást végzı személy igénybe vesz-e technikai, szoftveres segítséget az eljáráshoz, vagy sem. A 2. fejezetben már bemutattam, hogy az úti okmányoknál, vízumoknál és tartózkodási engedélyeknél az elsıdleges biometrikus azonosító elem az arckép. Az arckép tárolása, amelyet az okmány kiállításánál felvételeznek, történhet az okmányba épített/rögzített elektronikus chipen, vagy egy adatbázisban is. Az ellenırzés alá vont személy arckép alapján történı személyazonosítása kétféle eljárással történhet: I. Az azonosítást végzı személy a tárolt arcképet megjeleníti a rendelkezésére álló eszközön (számítógép monitorja, Tablet, stb.), és az összehasonlítást is ı maga végzi el hagyományos módon, az anatómiai jegyek alapján. Ez az eljárás annyiban teszi biztonságosabbá a személyazonosítás folyamatát, hogy az ellenırzés alá vont személynek, illetve az okmány tulajdonosának nincs lehetısége arra, hogy az elektronikus chipen - megfelelı hamisítás elleni védelemmel ellátott arcképet - és az adatbázisban tárolt arcképet megváltoztassa. Ebbıl adódóan az ellenırzést végzı személynek az okmány kiállításakor felvételezett arckép áll a rendelkezésére az azonosításhoz, s ez biztonságosabbá teszi az eljárást. II. Az azonosítást összehasonlító szoftver végzi. A leolvasás két lépésben történik. Az elsı lépés során az azonosítandó személyrıl készített képen meg kell keresni az arc körvonalát, majd el kell távolítani a nem kívánt hátteret. A második lépés az arc összevetése az adatbázisban tárolt adatokkal. Erre két, matematikai transzformáción és analízisen alapuló eljárást használnak. Az egyik a minta alapú, a másik a geometriai alapú azonosítás. A minta alapú azonosítás az arcról készült képet mint különbözı árnyalatú foltok halmazát vizsgálja (A szem, az orr, vagy a száj és az összegzett/összesített tulajdonságait veti össze a tárolt arckép összesített tulajdonságaival.). A geometriai alapú azonosítás egy olyan összehasonlító módszer, amelynek során az arc egyes elemeinek egymáshoz viszonyított helyzetét, arányát, méretét határozzák meg. „Fontos azonosítási paraméterek: - a jobb és a bal szem két szélsı pontja; - a jobb és a bal orrcimpa két szélsı pontja; - a száj középpontja (stabilabb, mint a két szélsı pont); 87

- az áll jobb és bal pozíciójának vízszintes pozíciója; - az áll közepének függıleges pozíciója; - a jobb (bal) szemöldök függıleges pozíciója; - a jobb (bal) fülcimpa vízszintes pozíciója.”143 Az összehasonlításra léteznek egyéb, pl. neurális hálókat használó módszerek is, valamint egyes rendszerek több irányból készített felvételek segítségével az arc háromdimenziós modelljét állítják elı, és vizsgálják. Az arcon kiemelkedı és mélyedési területek/pontok vannak, ezek a csomópontok. 80 ilyen pont van (antropológia), ebbıl a biometria csak 15-20-at használ. Ennél a háromdimenziós eljárásnál az azonosítandó személy arcára a rendszer színes egyenes fényvonalakat vetít, amelyek az arc „domborzata” szerint görbe vonalakká torzulnak az arcot „rögzítı” videokamera képén. A rendszer ezekbıl automatikusan elıállítja az arc hálós maszkját, a háromdimenziós képet. Ehhez az azonosítási módszerhez viszont az okmány kiállításakor is tárolni kell a háromdimenziós képet.

Ez az eljárás

megbízhatóbb a kétdimenziós azonosításhoz viszonyítva. Az azonosítást nehezíti, hogy milyen minıségben, milyen pozícióban készült képhez viszonyítva kell az összehasonlítást elvégezni. Ezen képfelvételezési eltérések megszüntetése érdekében a személyazonosító okmányok esetében létezik egy egységes eljárásrend (mőszaki követelményrendszer), amely meghatározza, hogy milyen nézetbıl, milyen távolságról, milyen pozícióban kell a képet elkészíteni. Én az alábbiakban az úti okmányokra vonatkozóan ismertetném a legfontosabb követelményeket144: - a képnek 45x35 mm és 32x26 mm közötti méretőnek kell lennie; - az arcnak a kép 70-80%-át kell kitöltenie; - szembenézeti képet kell készíteni úgy, hogy az arc a kép közepén legyen; - pontosan a kamerába kell nézni; - a háttér nem lehet erıs tónusú, a természetes fényhez kell közelítenie a képnek;

143

Dr. Kovács Tibor: Arcfelismerés, Digitális jegyzet 2010., - p. 1. Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar Alkalmazott Biometria Intézet (Applied Biometrics Institute – ABI) 144 International Civil Aviation Organization: Machine Readable Travel Documents Part I, Machine Readable Passports, Volume 1, Passporth with Machine Readable Data Stored in Optical Character Recognition Format 2006., - p. 95-98.

88

- a képet úgy kell készíteni, hogy ne legyen piros a szem; - az arcot úgy kell megvilágítani, hogy a képen nem legyen árnyék; - ha szemüveges az illetı, akkor úgy kell készíteni a képet, hogy a szemüveg ne tükrözıdjön, ne csillogjon, illetve ne takarja a szemet; - nem lehet sapkát viselni úgy, hogy az takarja az arc egy részét; - a fejkendıt, arckendıt vallási okokból viselı személyeknél is úgy kell a képet készíteni, hogy az arc teljes mértékben látható legyen. Ez a követelményrendszer vonatkozik az útlevelekre, utazási okmányokra és vízumokra is. Hasonló képkészítési eljárásrend van a tartózkodási engedélyeknél és a személyazonosító igazolványoknál is, mivel csak így biztosíthatók az ellenırzési lehetıségek. (Például

egy

spanyol

állampolgár

biometrikus

adatokat

tartalmazó

magánútlevelének elektronikus chipjén tárolt arckép összehasonlítása a magyar Rendırség rendelkezésére álló azonosító szoftver segítségével csak abban az esetben lehetséges, ha a kép készítése megfelel a szabványosított mőszaki követelményeknek - bármely EU-s tagállam vonatkozásában elmondhatjuk ezt a szempontot -.) Más országok - amelyekre nézve nem kötelezıek ezek a szabályrendszerek - is igyekeznek ezen paraméterek alkalmazására, mivel a biztonságos ellenırzés kölcsönösen csak így lehetséges. Az arcfelismerés alapú személyazonosításnak meghatározó szerepe van a rendészeti munkában; jelenleg még a hagyományos személyazonosítás révén, de a késıbbiekben az összehasonlító szoftverek alkalmazásával. Nagy elınye ennek az azonosítási módszernek, hogy a többi biometrikus azonosító rendszerhez képest jelentısen olcsóbb, nem igényli a felvett személy aktív közremőködését. Az azonosítandó személy és az azonosítás kapcsolata alapvetıen passzív. Az azonosítandó személy számára az egyszerő eljárás nem kellemetlen. Gyakran az egyetlen megoldás az olyan alkalmazásokban, mint például a bőnüldözés területei, igazolvány- és kártyavisszaélések kiszőrése, információvédelem, figyelı rendszerek. Hátránya, hogy jelenleg még magasabb hibaaránnyal mőködik, mint az ujjnyomat azonosító rendszer. 4.2.8. UJJNYOMAT ALAPJÁN TÖRTÉNİ SZEMÉLYAZONOSÍTÁS Ez a személyazonosítási eljárás az úti okmányokban, vízumoknál és tartózkodási engedélyeknél az elsıdleges biometrikus azonosító elem (az arckép) mellett a másodlagos 89

biometrikus személyazonosítási lehetıség. A rendészeti alkalmazása során a gyakorlati alkalmazására általában akkor kerülhet sor, ha az elsıdleges biometrikus elem alapján történı azonosítás nem vezet eredményre, és szükséges a további vizsgálat145. Ez az egyik legrégebbi és legelterjedtebb biometrikus személyazonosító módszer, amelynek hivatalos vizsgálata több mint 100 éves múltra tekint vissza. Az ujjnyomatok jellemzıinek kutatásával, azok vizsgálatával, összehasonlításával, illetve azonosításával a daktiloszkópia foglalkozik. Ennek a tudományágnak a legismertebb felhasználási területe a rendırségi alkalmazás. Elıször a bőnüldözés és az igazságszolgáltatás lépett fel az ujjnyomatok vizsgálatának tudományos szintő igényével. Az ujjunkon lévı bır győrıdéseibıl (fodorszálak) kialakult mintázat egyedi, és életünk során nem változik. Ez az egyedi mintázat születés után 18 hetes korban alakul ki, és a késıbbiekben nem változik. Természetesen a kéz méreteinek változásával

arányosan

változik,

egyedisége

azonban

változatlan

marad.

Amennyiben az ujjat fizikai sérülés éri (például: horzsolás, vágás, stb.), akkor a mintázat általában 14-40 napon belül regenerálódik, kivéve, ha mélyebb sérülés éri, mert akkor egyedi heg alakul ki, ami szintén egyedi azonosító jegyként funkcionálhat az azonosítás során. A helyes szakterminológia alkalmazása érdekében szükségesnek tartom az ujjlenyomat és az ujjnyomat elhatárolását, amelyet nagyon sokan helytelenül használnak. Ujjlenyomatnak nevezzük az ujjról készült jó minıségő képet, amely egy ujjvégi ujjperc teljes, körömtıl körömig történı körbeforgatásával készül. Ez az a kép, amit a Rendırség a gyanúsítottakról a nyilvántartásba vétel során levesz. Az ujjlenyomatot az ujjak 360°-hoz leginkább közelítı körbeforgatásával készítik. Ujjnyomatnak nevezzük az ujj síkfelületen keletkezı - általában jó minıségő lenyomatát. Ez az a kép, amelyet az általánosan használt képvételi eszközök le tudnak venni az ujjról és ezt győjtik a bőncselekmény helyszínén a technikusok is. Értelemszerően az ujjnyomat az ujjlenyomatnak csak egy részét tartalmazza. Értekezésem forráskutatása során eltérı használatokkal találkoztam, illetve az EU-s normák magyar fordításai ujjlenyomatokat tartalmaznak. Miután a mőszaki követelményekbıl egyértelmően megállapítható a sík felülető lenyomatvételi 145

Kivételt képeznek azok az esetek, amikor a biometrikus adatok alapján történı személyazonosítás kötelezı, mint például a vízumnál.

90

kötelezettség, ezért az nem az ujjlenyomat, hanem az ujjnyomat. Ennek következtében értekezésemben következetesen az „ujjnyomat kifejezést” használom. Napjainkban a bőnügyi munka során az ujjnyomat alapján történı azonosítás még nagyon sok esetben manuális módszerrel (papír alapú), szakértı közremőködésével történik. A rendészeti alkalmazás területén erre nincs lehetıség, ezért a személyek ujjnyomat alapján történı azonosítására olyan eljárásrendet kellett kialakítani, amely a személyazonosság egyértelmő megállapítására helyben, rövid idı alatt nyújt lehetıséget. Ehhez azonban szükséges az ujjnyomatok digitalizált formában történı tárolása, amelyhez a viszonyítás történik. „A digitalizált ujjnyomat legyen megfelelı minıségő, nagy teljesítményő ujjnyomat azonosító rendszerek révén (Automated Fingerprint Identification System, AFIS) biztosítsa a megegyezı ujjnyomatok összehasonlíthatóságát.”146 Az ujjra ránézve kis barázdákat, vonalakat látunk, amelyeket fodorszálnak147, illetve fodorvonalnak neveznek. Ezek a fodorszálak határozzák meg az ujjnyomat globális és lokális jellemzıit, amelyek alapján az azonosítás történik. Ezeket nevezhetjük összehasonlítási, azonosítási pontoknak is. Az egy ujjnyomaton található azonosítási pontok száma meghaladhatja a százat is, viszont az azonosításhoz a 8-12 pontos azonosítás már megfelelı találati valószínőséget biztosít. Az ujjnyomat azonosítás elınye, hogy a felvett mintából nem állítható vissza az eredeti ujjnyomat, ezért nem sérti a személyiségi jogokat, alacsony a FAR, és inkább használatbeli hibákkal lehet találkozni alkalmazása során. Könnyen alkalmazható és telepíthetı a rendszer, kis méretekkel és viszonylag alacsony költséggel rendelkezik. Hátránya, hogy mivel az ujjnyomat leolvasása fizikai kontaktust igényel, gondot jelenthet a kesztyő viselése, továbbá, hogy a nyomat eredménye függ a nyomás nagyságától, az ujjak nedvességétıl, a személy munkájától (a sokat gépelı emberek ujjain a mintázat megkophat), az ujjak szennyezettségétıl (például kamionsofırök).

146

Machine Readable Travel Documents (MRTDs): History, Interoperability, and Implementation Version: Release 1, Status: Draft 1.4, Date: March 23, 2007., - p. 29. 147 Értekezésemben nem célom, hogy a fodorszálak lehetséges mintázatait bemutassam, mivel ezzel kapcsolatban nagyos sok tudományos értékő írás is született, illetve a technológiai eljárások is lehatárolásra kerültek.

91

4.2.9. ÍRISZ LETAPOGATÁSON ALAPULÓ SZEMÉLYAZONOSÍTÁS Az írisz alapú azonosítás - hasonlóan a retina alapú azonosításhoz - a legbiztonságosabb azonosítási módszer, és a biometrikus azonosítási eljárások közül a legmodernebb technológiának, csúcstechnológiának nevezhetjük. A szem középsı burkának szabad szemmel is jól látható része a szivárványhártya, latinul írisz148. A szivárványhártya színe attól függıen változik, hogy mennyi benne a színezıanyag, a pigment (festékanyagok). A szivárványhártya színe barna, ha sok színezıanyag található benne, és zöld vagy kék abban az esetben, ha kevés. Ezen kívül találkozhatunk olyan emberekkel, akikre azt mondjuk, hogy piros a szemük. Ezeknek az embereknek nincs semmilyen betegségük, mindösszesen arról van szó, hogy az ı szivárványhártyájuk vagy nagyon kevés színezıanyagot tartalmaz, vagy egyáltalán nincs jelen a színezıanyag. Ezeket az embereket nevezzük albínóknak, mivel a színezıanyag hiánya miatt a szivárványhártya áttetszısége következtében válnak láthatóvá a vérerek, amelynek hatására rózsaszínes-piros szemet látunk. Az írisz több rétegbıl áll, és a színeken kívül mélyedéseket, kiemelkedéseket, valamint különbözı formákat (köröket, árkokat, koronákat) is hordoz. Az írisz több érhártyából (ezek az érhártyák alkotják a rétegeket) áll, amelyek különbözı pigmentek megkötésére alkalmasak, ebbıl következik, hogy az íriszben található egyes érhártyák mind más színőek. „Az írisz kialakulása az embrionális élet harmadik hónapjában kezdıdik meg. A felszínén található egyedi mintázat az elsı évben alakul ki, míg a stroma pigmentációja az elsı néhány évre tehetı. A mintázatok kialakulása véletlenszerő és nem köthetı semmilyen genetikus faktorhoz. Az egyetlen gének által meghatározott jellemzıje a pigmentáció, ami a színt határozza meg. Így még egyazon személy két írisze is teljesen különbözı mintázatú lehet, viszont kialakulása után változatlan marad egész életen át. Ezek alapján a mintázat ideális biometrikai jellemzı, egyedisége és stabilitása folytán.”149 Az írisz állandósága és egyedisége miatt talán a legalkalmasabb biometrikus azonosítónak tekinthetı, ugyanis a minta, ami tárolásra kerül, életünk végéig azonos, nem változik, és mivel a szemnek egy vékony fátyolszerő része, így mint belsı szerv nehezen változtatható, módosítható. 148

Az írisz elhelyezkedése megfigyelhetı a 141-es hivatkozású ábrán. Csercsa Richárd - Lombai Ferenc - Szilágyi Tünde: Biometrika Írisz alapú személyazonosítás, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Kar, 2004., - p. 2-3. Letöltés: digitus.itk.ppke.hu/~cseri/edu/Biometrika, irisz4.doc, 2012.01.12.

149

92

Mindenki írisze egyedi150

Az írisz alapú személyazonosítás még nem nagy múltra tekint vissza, függetlenül attól, hogy már az 1900-as évek elsı felében felismerték a szivárványhártya egyediségét. Több eljárásmódot vizsgáltak az írisz alapú azonosítás végrehajtására, de az elsı mőködıképes automata íriszfelismerı rendszert 1994-ben szabadalmaztatta John Daugman, cambridge-i kutató, aki 1998-ra már 400 különbözı tulajdonságot mutatott ki a szem szivárványhártyáján, amelyek mindegyike alkalmas az azonosításra. A Dougman által kidolgozott rendszert szinte folyamatosan tesztelték, és mindig 100%-os eredményt adott; képes tökéletesen azonosítani a személyeket. „Annak az esélye, hogy két írisz megegyezzen 1070 nagyságrendő, míg a föld népessége csupán 1010 nagyságrendő. További elınyei hogy 400 azonosítási jellemzı vizsgálatára képes (napjainkban hozzávetıleg csak 260-at használnak), valamint az élıminta vizsgálata könnyen megvalósítható a pupilla reflexek figyelésével.”151 Az írisz alapú személyazonosítás alkalmazása a rendészeti munkában biztonsági szempontból nagy lehetıségeket rejt még magában. Értekezésemben többször utaltam arra, hogy az EU tagállamainak állampolgárai részére kiállított magánútlevelek, illetve a tagországok által kiállított tartózkodási engedélyek és 150

Letöltve http://idegenszovet.blogspot.hu/2011/02/szivarvanyhartya-portrek-suren.html, 2012.06.25. 151 Kovács Tibor - Milák István - Otti Csaba: A biztonságtudomány biometriai aspektusai, Pécsi Határır Tudományos Közlemények XIII., Pécs 2012., HU ISSN 1589-1674, - p. 495.

93

vízumok a biometrikus személyazonosításhoz az elektronikusan tárolt arcképet és az ujjnyomatot alkalmazzák. Az írisz alapú azonosítás alkalmazási létjogosultságát igazolja az is, hogy a mintavételezés és azonosítás szabványa is kiadásra került (ISO/IEC 19794-6), amely többek között az alábbi szempontokat is meghatározza: „Amikor az írisz kép rögzítésre kerül, akkor a fejet függılegesen kell tartani és a szemet teljesen ki kell nyitni. A fényviszonyokat úgy kell kialakítani, hogy a pupilla mérete 7 mm vagy annál kisebb legyen, mivel a túlzott pupilla tágulás negatívan befolyásolhatja az azonosítás folyamatát. A szemüveget és a kontaktlencsét el kell távolítani. A szemet 700 és 900 nanométer közötti infravörös fénnyel kell megvilágítani.”152 Az írisz alapú személyazonosítást mind az ICAO, mind a Frontex is javasolja, mivel az eljárás rövid idı alatt biztosítja az azonosítást, és szinte lehetetlen, hogy jogosulatlan személyt azonosítana jogosultnak. Az ellenırzés elterjedésének jelenlegi korlátja a speciális körülmények (pl.: megfelelı fényviszonyok). Gondoljunk csak bele, hogy egy közúti igazoltatás során hogyan lehetne mintavételezést végrehajtani az éjszaka sötétjében vagy a szikrázó napsütésben (természetesen speciálisan kialakított jármőben végrehajtható, de költségigényes megoldás). Hasonló a helyzet a közúti átkelıhelyen is, azzal a különbséggel, hogy ha nem minden utas esetében, csak kockázatelemzés alapján kell alkalmazni, akkor helyben adottak az infrastrukturális feltételek az ellenırzéshez. Az eljárás hátrányaként lehet említeni még azt is, hogy az azonosító berendezések drágák, így a biztonsági deficit szintjének csökkentése nincs arányban a ráfordított anyagi forrással, még akkor sem, ha a biztonságot nem lehet pénzben kifejezni. Az írisz alapú azonosítás jelenleg csak egyes repülıtereken valósul meg az ABC rendszer és az RTP rendszert alkalmazó utasok vonatkozásában.

152

Machine Readable Travel Documents (MRTDs): History, Interoperability, and Implementation Version: Release 1, Status: Draft 1.4, Date: March 23, 2007., - p. 35.

94

4.3. A 4. FEJEZET ÖSSZEGZÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEK LEVONÁSA Kutatási céljaim között kiemelt szerepet kapott annak vizsgálata, hogy az emberi biometrikus adatok valóban képesek-e átvenni a személyazonosítás folyamatában az ellenırzést végzı személytıl az anatómiai jegyek alapján történı azonosítás helyét. Ennek megállapítása érdekében vizsgáltam és elemeztem a biometrikus azonosítás helyét, szerepét és lehetıségeit, illetve az egyes azonosítási eljárásokat. Az azonosítási lehetıségeknél hangsúlyt fektettem az ellenırzés oldalára is, amelynek során az eltérı alkalmazási körülményekre és alkalmazási helyszínekre, illetve azok infrastrukturális feltételeire és lehetıségeire is tekintettel voltam. A biometrikus adatok alapján történı azonosítási eljárások közül a forráselemzések alapján kiválasztottam azt a kilenc eljárást, amelyek rendészeti célú alkalmazása megfontolandó és alkalmazható.

A részletes forráselemzés alapján megállapítottam, hogy négy azonosítási eljárás rendészeti célú alkalmazása, ahol azonnal választ kell kapni az azonosságra vagy különbségre,

nem

lehetséges.

Ezek

az

eljárások

a

DNS

alapján

történı

személyazonosítás, az aláírás-ellenırzésen alapuló személyazonosítás, az archıtérkép vizsgálaton alapuló személyazonosítás és a hanganalízisen alapuló személyazonosítás. Valamennyi eljárásnál vagy a speciális mintavételezési eljárásnak, vagy a „zajhatások” kiszőrésének, vagy az eljárás költségének, vagy az eljárás idıszükségletének van olyan negatív hatása, amelyek nem teszik alkalmassá a rendészeti célú személyazonosításra.

Két eljárásról megállapítottam, hogy a rendészeti célú alkalmazásuknak lehetséges a létjogosultsága, de a nemzeti szinten történı alkalmazásuknál - a külön mintavételezési adatbázis és összehasonlítást biztosító technikai eszközök miatt nagy valószínőséggel feltételezhetı, hogy a kívánt biztonságnövelı hatás nincs arányban a ráfordított anyagi forrásokkal. Ennek következtében a kézgeometriai elemzésen

alapuló

személyazonosítást

és

a

retina

letapogatáson

alapuló

személyazonosítást mint jövıbeni, „tartalék” eljárást lehet számításba venni.

A dokumentumelemzések eredményeként három eljárás esetében sikerült bizonyítanom a rendészeti célú alkalmazás lehetıségét és létjogosultságát. Ezek közül az írisz letapogatáson alapuló személyazonosítás vonatkozásában megállapítottam, hogy nem 95

minden személyazonosítási helyen lehetséges az alkalmazása, hanem leginkább a repülıtereken,

ahol

az

ellenırzés

alá

vont

személytıl

a

mintavételezés

követelményszintően elvégezhetı, illetve a kívánt biztonságnövelı hatás arányban van az azonosítási eljárás költségeivel.

Sikerült igazolnom az arcfelismerésen alapuló személyazonosítás és az ujjnyomat alapján történı személyazonosítás rendészeti célú alkalmazásának széles körő lehetıségeit azzal a fenntartással, hogy az arcfelismerésen alapuló személyazonosítás végrehajtásához is megfelelı ellenırzési körülményeket kell biztosítani, amelyek jelenleg szintén csak a repülıtereken vannak. Az ujjnyomat alapján történı személyazonosítás a legáltalánosabban alkalmazható eljárás a rendészeti célú személyazonosításban.

Készítette: Balla József Forrás153

A vizsgált azonosítási módszerek diagram szerinti szempontok alapján történı összehasonlítása is hasonló eredményt mutat, kivéve az arcfelismerésen alapuló azonosítást, amely eredmény az általános alkalmazást mutatja, és amellyel kapcsolatban megállapítottam az ellenırzés kialakításának speciális igényét.

153

Tajti Balázs: A biometrikus ujjnyomat azonosítás alkalmazásának új lehetıségei, Hadmérnök VII. évfolyam 1. szám, - p. 52. Letöltve: http://hadmernok.hu/2012_1_tajti.php , 2012.06.29.

96

Az ellenırzési technológiába illeszthetıség és a biztonsági kockázat szintjéhez igazodó személyazonosítás rendészeti célú alkalmazásánál elsıdleges biometrikus azonosítóként jelölöm meg az arcfelismerésen alapuló személyazonosításnak a humán erıforrással végzett típusát és másodlagos azonosítóként pedig az ujjnyomat alapján történı személyazonosítást. A repülıtereken a biztonsági kockázathoz igazodóan az írisz alapján történı azonosítást és az arcfelismerésen alapuló személyazonosítás szoftveresen történı végrehajtását tartom célszerőnek és szükségesnek.

Bizonyítottam azt, hogy az ICAO ajánlásai és az EU kötelezı érvényő jogi szabályozása

a

biometrikus

azonosító

jegyek

alkalmazására

vonatkozóan

összhangban van az elérni kívánt biztonsági szinttel, és azt, hogy a biometrikus adatok nem minden ellenırzési helyszínen válthatják ki teljes mértékben az anatómiai jegyek alapján történı személyazonosítást.

97

5. A BIOMETRIKUS ADATOK GYAKORLATI ALKALMAZÁSA A biometrikus adat a személyazonosításban preferált helyét csak abban az esetben képes betölteni, ha lehetıség van annak ellenırizhetıségére és azonnali válasz biztosítására, amelyekkel garantálható a közvetlen kapcsolat megállapítása az okmány és tulajdonosa között. Az ellenırzés biztonságos végrehajtását csak ebben az esetben lehetséges biztosítani. Az emberek számára nyilvánvaló és elfogadott eljárás, amikor személyazonosításuk, személyazonosságuk megállapítása során az általuk átadott okmányból az ellenırzést végzı személy megnézi a fényképét/arcképét, majd ránéz, és végrehajtja az azonosítást. Az ujjnyomat alapján történı személyazonosítás végrehajtásával kapcsolatosan az emberek már sokkal bizalmatlanabbak, mivel párhuzamot vonnak azzal, hogy ujjlenyomatot154 csak a bőnözıktıl vesznek, akiknek az ujjlenyomat adatai bekerülnek egy nyilvántartásba, és így bármikor azonosíthatóvá válnak, mert úgymond nyílvántartottak. Az ilyen negatív elıítéleteken nehéz túllendíteni a társadalmat, még akkor is, ha egyértelmővé tesszük számukra, hogy az ilyen típusú személyazonosítás pontosan az ı biztonságukat szolgálja, vagy adott esetben ez az eljárás segít majd például az eltőntnek hitt szerettük megtalálásában. Ezek után képzeljük el, hogy milyen véleménye lehet az embereknek az írisz letapogatáson alapuló személyazonosításról, egy olyan eljárásról, ahol közelrıl bele kell nézni valamibe, amirıl nem tudja, hogy mit csinál, milyen adatokat tárol majd róla, illetve a tévhitek terjesztésének következtében azt feltételezi, hogy az eljárás károsítja a szemét, és ha sokszor kell ilyen ellenırzésen átesnie, akkor biztosan megvakul. Sajnos az emberek többsége ilyen és hasonló hozzáállást tanúsít a fejlett technológiák iránt. Gondoljunk csak abba bele, hogy Magyarország szociálisan fejletlenebb területein (pl.: a tanyavilágban) - ahol a XXI. század elején még mindig nincs áram, komfort nélküli szobakonyhás épületekben laknak az emberek, és a napi megélhetésük is veszélyben van - mi minden fordulhat meg az emberek fejében, amikor azt hallják a rádióban, hogy a Rendırség írisz alapú személyazonosítást alkalmaz a közúti igazoltatások során. A példa természetesen sarkított, de a technológiai fejlettségi „szakadékot” szerettem volna ezzel vizualizálni, s rámutatni arra, hogy minden egyes biometrikus azonosítási lehetıségnek meg kell találni a legcélszerőbb alkalmazási helyét. 154

Nem síkfelülető nyomatról van szó, ezért használom az ujjlenyomat kifejezést.

98

Kutatásom eddigi fejezeteiben alapvetıen elméleti oldalról közelítettem meg a biometrikus adatok alkalmazási lehetıségeit a rendészeti célú személyazonosításban. Szükségesnek és indokoltnak tartom az ellenırzés végrehajtására gyakorolt hatásokat és a valós helyzetekben történı alkalmazhatóságot is megvizsgálni, amelynek során mind a hazai, mind a nemzetközi tapasztalatokat fontos mérlegelni és az ellenırzésre gyakorolt hatásaikat figyelembe venni. A vizsgálat tárgyát a rendészeti célú alkalmazhatóság szempontjából elfogadott és a személyazonosító okmányok esetében már alkalmazott biometrikus adatok alkotják.

5.1. A NEMZETKÖZI HATÁRRENDÉSZETI KONFERENCIA AJÁNLÁSA A biometrikus azonosítók közül az ujjnyomat alapú azonosítás a meghatározó eljárás, amely úti okmányokban történı kötelezı alkalmazása révén a Nemzetközi Határrendészeti Konferencia Határforgalom-ellenırzési Munkacsoportja a rendészeti célú ellenırzés oldaláról vizsgált 2006-ban és 2007-ben. A munkacsoportot a Határırség

Országos

Parancsnokságának

Határrendészeti

Fıosztályvezetıje

irányította. A munkacsoport tevékenyégébe tizenegy ország szakértıi vettek rész, ahol a Határırséget én képviseltem. A munkacsoport albizottsági ülésére 2007. január 25-26. között Németországban került sor a Bajor Tartományi Rendırség Passaui Hivatalánál, ahol Ausztria Szövetségi Belügyminisztériumának, Németország Szövetségi Rendırségének és Bajor

Tartományi

Rendırségének,

valamint

Svájc

Határır

Testületének

képviselıivel közösen „Ajánlást” dolgoztunk ki a biometrikus adatokkal ellátott útlevelek ellenırzésére. Az ajánlás kidolgozását az indokolta, hogy a biometrikus adatok ellenırzésére nem volt elfogadott eljárásrend, az ellenırzési oldalon szinte minden ország gyerekcipıben járt. Új helyzetet teremtett ugyanis, hogy a tagállamok állampolgárait - akik minimum ellenırzés alá esnek a schengeni külsı határok átlépésénél, illetve a schengeni térségen belüli szabad mozgásuk biztosított - hogyan lehet biometrikus adataik alapján ellenırizni. A résztvevı országok alapján láthatjuk, hogy ez nem csak Magyarországnak a problémája, hanem az EU vezetı tagállamainak is megoldandó kérdést jelentett.

99

Kidolgozásra várt tehát, hogy mikor, kinél és hogyan kell, illetve lehet a biometrikus adatok alapján a személyazonosítást végrehajtani, és az hogyan érinti a szabad mozgáshoz való jogot, hiszen az érintett állampolgársági kategóriát nem lehet szisztematikusan adattárakban ellenırizni, arra csak kockázatelemzés alapján és szúrópróbaszerően kerülhet sor. Megvitatandó kérdés volt az, hogy a minimum ellenırzés során végrehajtandó személyazonosításnak kötelezı elemét kell, hogy képezze a biometrikus adatok alapján történı személyazonosítás, vagy sem. Hosszas szakmai egyeztetések és szakterminológiai megfogalmazások pontosítását követıen elkészült az „Ajánlás” a biometrikus adatokkal ellátott útlevelek ellenırzésére. Az „Ajánlás”-t a XV. JUBILEUMI Nemzetközi Határrendészeti Konferencia Plenáris Ülésének több mint hatvan ország küldötte 2007-ben elfogadta, és az ellenırzés

során

figyelembe

veendı

alábbi

szempontokat

alkalmazandó

eljárásrendként ajánlotta: - „A biometrikus azonosítók ellenırzése a hagyományos határellenırzést (belföldi ellenırzés is) csak kiegészítik, és nem helyettesítik. - A biztonsági nyereség a hagyományos eljárásoknak és a biometria technikai lehetıségeinek kombinációjából adódik. - A biometrikus adatokkal ellátott úti okmányok helyszíni ellenırzése, az okmányokkal történı visszaélés gyanúja esetén lerövidíti az idıigényes rendıri/határıri ellenırzést és az azzal szükségszerően összefüggı személyi szabadság-korlátozását. - Meglévı azonosság esetén a nyilvántartási rendszerekben/adattárakban a körözési lekérdezéseket és kereséseket eredményesebben lehet végrehajtani. - A biometrikus adatokkal ellátott útlevelek támogatják a rendıri/határıri munkát az okmányvizsgálat és a személyazonosítás során. - A biometrikus adatok alkalmazása mellett, elsısorban az okmányvizsgálat hagyományos kritériumait kell figyelembe venni. Az ellenırzés során elsıdleges az egyes okmányelemek ellenırzése (pl. vízjel, kinegram stb.), ezt követi a biometrikus adatok ellenırzése, hogy az elsıdleges ellenırzés eredményeit megerısítse, vagy kizárja. - Fokozott figyelmet kell fordítani a személyazonosítás végrehajtására, mert az arckép elektronikus tárolásával összesen nem két, hanem három „képet” (az 100

adathordozó oldalon rögzített fénykép, az ellenırizendı személy maga és az elektronikusan tárolt fénykép) kell összehasonlítani és a különbségeket megállapítani.

Az

ellenırzı

tisztviselı

személyazonosítási

képességét

folyamatos továbbképzéssel kell növelni. - Az, hogy az RFID chipen tárolt biometrikus adatokat nem lehet kifogástalanul leolvasni (pl. technikai veszélyforrások), nem jelenti automatikusan, hogy az okmányt jogtalanul használják. Ilyen esetekben az ellenırzés alá vont személy azonosságát külön ellenırizni kell. Ennek során a személy azonosságát további okmányok ellenırzésével vagy adatbanki (nyilvántartási) lekérdezéssel kell megállapítani. - Egy nem olvasható RFID chiprıl az útlevél tulajdonosát – amennyiben nem ismerhetı fel okmányhamisítás jele – tájékoztatni kell azzal a felhívással, hogy forduljon a kiállító hatósághoz. Ezen kívül a tényállást a szolgálati helyen dokumentálni kell. - Az ellenırzı helyeket úgy kell kiépíteni, hogy egy jogosulatlan személy hozzáférése az RFID chipen tárolt biometrikus adatok leolvasásának idıpontjában ne legyen lehetséges. - A biometrikus adatokat tartalmazó útlevelek helyszíni összehasonlítása a személy biometrikus adataival a hitelesítés keretében nem nyújt védelmet a teljes hamisítások és az intellektuális kiállítások ellen.” 155

Ezek az ellenırzési szempontok valamennyi személyazonosító okmány esetében alkalmazhatóak, kivéve, ha az ellenırzési technológiában nincs kötelezı azonosítási eljárás meghatározva bizonyos biometrikus azonosítókra vonatkozóan. A VIS rendelet alapján a VIS bevezetését követıen (2011. október 11.) legkésıbb három évvel valamennyi vízumbirtokos harmadik ország állampolgárát szisztematikusan, minden schengeni külsı határ átlépése alkalmával ujjnyomat alapján kell azonosítani,

tehát

ebben

az

esetben

nincs

lehetıség

a

hagyományos

személyazonosítás során felmerült gyanúok igazolására vagy kizárására.

155

„Ajánlás” a biometrikus adatokkal ellátott útlevelek ellenırzésére. Forrás: Nemzetközi Határrendészeti Konferencia Titkársága, 2009.,

101

5.2. A VÍZUMBIRTOKOSOK UJJNYOMAT ALAPJÁN TÖRTÉNİ AZONOSÍTÁSÁNAK KÍSÉRLETI PROJEKTJE MAGYARORSZÁG VEZETÉSÉVEL - CEUVIS A Bel- és Igazságügyi Tanács a 2008. júniusi ülésén elfogadta az 562/2006/ EK Rendeletre156 vonatkozó módosítását az Európai Parlamentnek és Tanácsnak, amely a VIS-nek a Schengeni határ-ellenırzési kódex keretében történı alkalmazását javasolta. A Kódex módosítása kötelezıvé teszi a határellenırzést végzı hatóságoknak a VIS-bıl történı lekérdezést a vízumbirtokos harmadik országbeli állampolgárok esetében, ahogyan a VIS rendelet is meghatározza, elsı ízben a vízum sorszáma, majd az ujjnyomat alapján. A lekérdezést szisztematikusan mindig el kell végezni. A tagállamok Tanácsa minısített többséggel, míg az Európai Parlament egyhangúlag fogadta el a Kódex módosítását arra történı hivatkozással, hogy az Európai Unió biztonsága megköveteli a schengeni külsı határokon a modern technológia alkalmazását, és minden intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy a jogszerő belépéssel kapcsolatos visszaélések kiszőrhetıek legyenek. Annak ellenére, hogy a tagállamok állampolgáraik részére már az elsıdleges biometrikus azonosítókkal ellátott útleveleket állították ki - és az utolsó fázisában voltak a másodlagos biometrikus személyazonosítónak, az ujjnyomat a rögzítési kötelezettségének - még mindig csak elméleti síkon volt az ujjnyomat alapján történı azonosítás gyakorlati megvalósulása. Ezt az elméleti síkot támasztja alá a Nemzetközi Határrendészeti Konferencia Plenáris Ülése által 2007-ben elfogadott „Ajánlás” is. A gyakorlati tapasztalatok hiánya miatt az ujjnyomat alapján történı személyazonosítás határátkelıhelyeken

kötelezı

bevezetése

ismeretlen

a

szárazföldi,

következményekkel

vasúti

járhat157.

és Ennek

vízi az

ismerethiánynak a megszüntetése érdekében a Kódex módosítási tervezet tárgyalása

156

Az Európai Parlament és Tanács 2006. március 15-i 562/2006/EK Rendelete a személyek határátlépésre irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenırzési kódex) létrehozásáról L105/1, Letöltve:http://eur-x.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2006:105:0001:0032:HU:PDF, 2012. május 15. 157 A légi határátkelıhelyek vonatkozásában a biometrikus elemek alapján történı személyazonosításnak ekkor már volt gyakorlati tapasztalata több európai uniós repülıtéren.

102

során Magyarország, Lengyelország158 és Szlovénia támogatásával javaslatot tett egy, az EU által finanszírozott kísérleti projektre, még a kötelezı ujjnyomat alapján történı azonosítás bevezetése elıtt. A magyar javaslatot az Európai Bizottság elıremutatónak tartotta és támogathatónak ítélte, így belefoglalta a Külsı Határok Alap 2008-as közösségi kezdeményezéseket tartalmazó munkaprogramjába. A pályázati kiírást 2009. február 26-án jelentette meg. A Rendırség 2009. április 8-án „A közép-európai régió kísérleti projektje: a Vízuminformációs Rendszer külsı határokon és a harmadik országokban lévı konzulátusokon történı alkalmazása – CEUVIS projekt” címmel adta be pályázatát, amely

konzorciumi

együttmőködésben

valósult

meg.

A

projekt

vezetıje

Magyarország Rendırsége volt, míg partnerei a Lengyel Köztársaság Határırsége és a Szlovén Köztársaság Rendırsége. A Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma és a Román Köztársaság Határrendırségének Fıfelügyelısége megfigyelıként vett részt a munkában. Mind a három ország érintett szervezetei megalakították a projektszervezetüket. A magyarországi projektszervezetben mint projektmenedzsment tag vettem részt, és a projekt

gyakorlati

végrehajtásának

felügyeletéért

és

a

projekt

gyakorlati

végrehajtásával kapcsolatos döntések meghozataláért voltam felelıs159. Ezen feladatrendszerem alapján a projekt valamennyi megvalósítási fázisát végigkövettem, és szembesültem a felmerülı problémákkal, amelyek megoldására a projektzáró jelentésben rögzített ajánlások megfogalmazásával tettünk javaslatokat. A CEUVIS célja volt a VIS-ben történı ellenırzéshez és az ujjnyomat vételhez a legmegfelelıbb

eszközök

és

szoftverek

meghatározása,

az

optimális

ellenırzéstechnológiai rend kialakítása, a várakozási idı minimalizálása, a személyazonosítás biztonságának garantálása, valamint a legjobb gyakorlatok kidolgozása és dokumentálása. A résztvevı országokkal közösen meghatároztuk a vízumkiadásba bevonásra kerülı konzulátusokat, mivel a VIS indulásakor csak az elsı régióban kell az 158

Magyarországhoz hasonlóan jelentıs schengeni külsı határral rendelkezik, ahol a határforgalomellenırzéséhez szüksége volt az ujjnyomat alapján történı személyazonosítás várható hatásainak vizsgálata. 159 Projektalapító Dokumentum A közép-európai régió kísérleti projektje: a Vízuminformációs Rendszer külsı határokon és a harmadik országokban lévı konzulátusokon történı alkalmazása – CEUVIS projekt végrehajtásáról, 513/46/2011. ált. számon Forrás: Országos Rendır-fıkapitányság Gazdasági Fıigazgatóság Nemzetközi Támogatások Osztály

103

ujjnyomatokat rögzíteni a vízumkérelmezıktıl, amely állampolgársági kategóriák száma nem releváns a projektben résztvevı országok határátlépıi között, így veszélyeztette volna a projekt eredményességét. Ezen megközelítés alapján Magyarország részérıl a kisinyovi, az isztambuli és az ankarai külképviselet került bevonásra, Lengyelország részérıl a kuala lumpuri, a bakui és a yereváni külképviselet, míg Szlovénia külképviseletei önállóan nem vettek részt. A mintaadásra kötelezhetıek voltak a vízumkérelmezık, mivel minden tagállam saját döntése, hogy a VIS indulását követıen mikor és hol vezeti be az ujjnyomatvételt (csak bejelentési kötelezettsége van a Bizottság felé), viszont a határforgalomellenırzése során, az ujjnyomat alapján történı személyazonosítás csak a VIS bevezetése után három évvel kötelezı, tehát a projekt idıtartama alatt nem. Ebbıl adódóan csak önkéntességi alapon mőködhetett az ellenırzés; ha az utas beleegyezett. Ez a körülmény jelentısen csökkentette a mintavételezési lehetıséget. A határátkelıhelyek közül 14 átkelıhely bevonása történt meg az alábbiak szerint: Magyarország: - Liszt Ferenc nemzetközi repülıtér ; - Mohács vízi határátkelıhely; - Kelebia vasúti határátkelıhely; - Röszke autópálya határátkelıhely; - Záhony közúti és vasúti határátkelıhely; Szlovénia: - Gruškovje közúti határátkelıhely; - Dobova vasúti határátkelıhely; Lengyelország: - Terespol közúti határátkelıhely; - Terespol vasúti határátkelıhely; - Kukuryki közúti határátkelıhely; - Kuźnica Bialostocka közúti határátkelıhely; - Kuźnica Bialostocka vasúti határátkelıhely; - Warsaw – Okecie nemzetközi repülıtér - Gdynia tengeri határátkelıhely. A gyakorlati végrehajtás szerinti hét hónapos tesztfázis a VIS indulásának többszöri csúszása, illetve a közbeszerzési eljárások elhúzódása miatt alapvetıen öt

104

hónapra csökkent, amely idıintervallum alatt mind az asztali, mind a mobil ujjnyomat olvasó eszközök rendelkezésre álltak az ellenırzéshez. A CEUVIS zárójelentésében megfogalmazott legjobb gyakorlatok és ajánlások között szerepel az utasinformáció, a határellenırzés, az információcsere, a szükséges eszközök, a VIS követelmények, a kiépítendı infrastruktúra, a képzés és a jogi szabályozás területe is. Értekezésemmel összefüggésben csak a biometrikus személyazonosítás gyakorlati végrehajtásából releváns ajánlásokat ismertetem, amelyek az alábbiak: − „A harmadik országbeli vízumkötelezett állampolgárok részére tájékoztató anyagot kell továbbítani a konzulátusokra és a határátkelıhelyekre az ujjnyomat vétel folyamatáról (monitor, információs táblák, poszterek, szórólapok, rövid filmek, fotók, piktogramok). − Az információs anyagokat az ujjnyomat vevı készülékhez közel kell elhelyezni. − A határforgalom ellenırzését ajánlott az útlevélkezelı fülkén kívül végrehajtani. A technikai eszközöket oly módon kell elhelyezni, hogy fülkén kívül és belül is használhatóak legyenek. − A tehergépjármővek ellenırzéséhez a legoptimálisabb megoldás az egy ujjas mobil ujjnyomat olvasó készülék alkalmazása számítógépes összeköttetéssel, melynek következtében a vezetıfülkében tartózkodó személyek ellenırzése könnyebbé válik. − Az egy ujjas ujjnyomat olvasó készülék alkalmazása esetén ajánlott a hüvelykujj ujjnyomatának levétele, mert pontosabb és gyorsabb eredményt ad, mint a többi ujj ujjnyomatának ellenırzése. − A közúti határátkelıhelyeken asztali, a vasúti határátkelıhelyeken pedig mobil eszközöket ajánlott használni. − A dokumentumok hagyományos ismertetı jegyeinek vizsgálata is szükséges. A biometrikus adatok ellenırzése önmagában nem elegendı. − Az ujjnyomat és okmányolvasó készülékeknek (különösen mobil okmányolvasó) extrém magas és alacsony hımérsékleten is üzembiztosan kell mőködniük. A kijelzınek víz, izzadság és páralecsapódásnak ellen kell állnia. − A készülékeknek üzembiztosan kell mőködniük 0 és -20 C, vagy alacsonyabb hımérsékleten is. Szükséges beszerezni olyan integrált eszközöket, amelyek egyesítik a különbözı készülékek funkcióit. 105

− Higiéniai okokból javasolt a határır és az utas közötti fizikai kontaktus elkerülése. Az utas panaszok elkerülése érdekében és egészségügyi okokból az eszközöket rendszeresen fertıtleníteni kell. − A közúti és légi határátkelıhelyeken az asztali okmány-és ujjnyomat olvasó készülékeket alkalmazásuk során javasolt egy a fülkébıl kihajtható, vagy annak oldalához illeszkedı, talapzatra rögzített, idıjárási viszonyoktól védett dobozban rögzíteni. − A vasúti és vízi határátkelıhelyeken ajánlott hord táskát vagy szíjat használni az okmány és ujjnyomat olvasók esetében. − Az ellenırzés elsı vonalában használt készülékeknek minél kevesebb manuális alkalmazással kell rendelkeznie. − Biztonsági okokból ajánlott a fizikai kontaktus elkerülése az utas és az ellenırzı személy között (az utasnak tilos belépnie a fülkébe ujjnyomat ellenırzés céljából). − A határellenırzésben szolgálatot ellátók, valamint a konzulátusok munkatársai részére rendszeres képzéseket kell tartani az ujjnyomat ellenırzés és az ujjnyomat vétel hatékony végrehajtása céljából, ezen kívül konfliktuskezelı tréningeket is szükséges végrehajtani.”160

A CEUVIS projekt eredményeként, a szerzett gyakorlati tapasztalatok és az ezzel kapcsolatban megfogalmazott ajánlások ismeretében kijelenthetjük, hogy jelenleg a közúti, vasúti és vízi határátkelıhelyek infrastrukturális feltételei, és az abból következı határforgalom-ellenırzési eljárások nem biztosítják teljes mértékben az ujjnyomat alapján történı személyazonosítás biztonságos és kulturált végrehajtását, és várakozásokat eredményeznek. Az ellenırzéshez szükséges technikai és informatikai fejlesztések végrehajtását követıen, az ahhoz alakított határforgalomellenırzési

technológia

eredményeként

az

ujjnyomat

alapján

történı

személyazonosítás nem növeli majd jelentısen az ellenırzési idıt, biztonságosan végrehajtható és biztonságnövelı hatást eredményez.

160

Final Report CEUVIS pilot project” - JLS/2008/EBFX/CA/1006, The action has received funding from the Community, Best practices / recommendations Forrás: Országos Rendır-fıkapitányság Rendészeti Fıigazgatóság Határrendészeti Fıosztály

106

5.3. ÍRISZ LETAPOGATÁSON ALAPULÓ SZEMÉLYAZONOSÍTÁSI TANULMÁNY, KÍSÉRLET Az azonosítási eljárás lényege az, hogy a mintavételezéshez az írisz „letapogató” kamerához viszonylag közel kell állni, a távolságnak a szemtıl mérve mintegy 15 cm-nek kell lennie minimálisan. A

Budapesti

Gépszerkezettani

Mőszaki és

Fıiskola,

Bánki

Biztonságtechnikai

Donát Intézete,

Gépészmérnöki

Kar,

Biztonságtechnikai

Laboratóriumában 2006. február 8-a és augusztus 11-e között a törvényi elıírásokra és etikai szabályokra tekintettel, az adott félévben a laboratóriumot használó levelezı, illetve távoktatásban tanuló hallgatók közül önkéntességi alapon 59 fı (1 nı és 58 férfi) részvételével egy vizsgálat és elemzés került végrehajtásra.161 A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy a résztvevık hogyan viszonyulnak (attitőd) az írisz felismerésen alapuló beléptetı rendszer alkalmazásához, idegenkednek-e attól. A vizsgálat eredményeként a rendszerrel kapcsolatos elsı attitődként megállapították, hogy a résztvevık 70%-a vélekedett pozitívan, 20% nem nyilatkozott, illetve 10% a rendszer lassúsága miatt negatívan vélekedett. A rendszerrel kapcsolatos értékítélet, gondolati elfogadottság tekintetében 36 fı nyilatkozott, akik közül 43% biztonságosnak tekintette a rendszert, 10% a semleges „nem zavar” kategóriába sorolható, amíg 20% bíráló volt és aggályosnak tartotta az eljárást. Összességében a beléptetı rendszer nagy tetszést aratott a megkérdezettek körében, az újdonság erejével hatott. A 20%-os elutasító arány magasnak mondható annak tükrében, hogy a vizsgálatban csak felsıfokú képzésben résztvevı, a kor technológiai fejlıdésével lépést tartó, tanult és felvilágosult emberekrıl van szó. A vizsgálat eredményeit tekintve joggal valószínősíthetjük azt, hogy a rendészeti célú ellenırzések során az írisz alapú azonosítást az állampolgárok „túlzónak” ítélnék, és ez az ellenırzı hatóságokra nézve is negatív értékítéletet eredményezne. Ahogyan már írtam, minden biometrikus azonosítási eljárásnak meg kell találni a legcélszerőbb alkalmazási helyet, és így véleményem szerint ellenırzéstechnológiai

161

Suplicz Sándor – Főzi Beatrix- Horváth Sándor: Írisz felismerésen alapuló beléptetı rendszer által keltett attitődök és averzív reakciók vizsgálata, 6. Nemzetközi Mechatronikai és Biztonságtechnikai Szimpózium, Budapesti Mőszaki Fıiskola, 2006., ISBN 978-963-7154-59-1, Forrás: Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar Alkalmazott Biometria Intézet (Applied Biometrics Institute – ABI), 2012.

107

szempontból ennek az azonosítási eljárásnak a legoptimálisabb környezete a repülıtéri alkalmazás.

5.4. BIOMETRIKUS ADATOK ALAPJÁN TÖRTÉNİ SZEMÉLYAZONOSÍTÁS GYAKORLATI TAPASZTALATAI NÉHÁNY EURÓPAI UNIÓS ORSZÁGBAN A biometrikus elemek alapján történı személyazonosítás magyarországi helyzetének elemzéséhez szükséges annak rövid feldolgozása, hogy milyen gyakorlati megvalósulásai ismertek más országokban, amelyek követendı példaként szolgálhatnak nálunk is. Más országok által alkalmazott eljárásrendek megismerése, az ott jelentkezı, a megvalósítást negatívan befolyásoló tényezık feldolgozása hozzájárulhat a hazai alkalmazás sikeréhez. Az elızı fejezetben bizonyítottam, hogy a biometrikus azonosítók közül a rendészeti célú személyazonosításban az arc, az ujjnyomat és speciális körülmények között, alapvetıen a repülıtereken az írisz alapú azonosítás az, amely szinte minden országban az azonosítási eljárás alapját alkotja. Szembetőnı és a gyakorlatban is érzékelhetı változás a már többször hivatkozott 2001-es események hatására következett be, amely nem az egyetlen biztonságot fenyegetı terrortámadás volt, hiszen említhetném az Európai Unió területén elkövetett 2004. március 11-i madridi, vagy a 2005. július 7-i és 21-i londoni merényleteket is, amelyek még inkább instruálták a biometrikus személyazonosítás mindennapi

alkalmazását.

Ezek

a

kézzelfogható

változások

leginkább

a

repülıtereken érzékelhetıek, amit egyrészt a forgalom nagysága, másrészt állampolgársági összetétele is indokol, valamint az, hogy az ABC rendszerek gyorsabb ellenırzést biztosítanak, mint a humánerıvel végrehajtott ellenırzések, így növelve a repülıterek áteresztı képességét is. A Vízummentességi Program célja az volt, hogy megakadályozzák a hamis személyazonosságot használó vagy gyanús emberek beutazását. Az utasok viszont nem azonosultak a céllal, csak azt érezték, hogy növekszik az ellenırzési idı és a sorban állás az ellenırzésnél. Az ujjnyomat alapján történı személyazonosítás teljes feltételrendszerének biztosítása közel három évet vett igénybe, és elsınek 2007.

108

november 29-én a washingtoni Dulles nemzetközi repülıtéren kezdték meg az utasok mind a tíz ujjáról levenni az ujjnyomatot.162

5.4.1. PORTUGÁLIA163 A biometrikus elemek alapján történı személyazonosításban meghatározó szerepet nyújtott Portugália, aki 2007 végére már egy olyan automatizált átléptetı rendszert fejlesztett ki, amely alkalmas volt a gyakorlati alkalmazásra is, így 2008ban megkezdte mőködését a lisszaboni repülıtéren. Az ellenırzı rendszer a biometrikus adatokat tartalmazó útlevélre alapozza az azonosítási eljárást, így elsısorban az EU állampolgárainak tudja biztosítani a rövidebb idejő ellenırzést. Az ellenırzés nem az ujjnyomat azonosítása alapján történik. Az ellenırzés elsı részében megtörténik az okmány adathordozó oldalának ellenırzése és a chipen tárolt adatok kiolvasása. Az okmányolvasó ellenırzi az adathordozó oldal biztonsági elemeit is. Ezt követıen a személyazonosítás arcfelismerés alapján történik. Az utasról digitális arcképet készítenek, amelyet egy arcfelismerı szoftver összehasonlít az adathordozó oldalon rögzített arcképpel, illetve a chiprıl kiolvasott arcképpel. Amennyiben a három arckép egyezısége, azonossága megállapítható, akkor az átléptetés megtörténik. A határátlépés átlagosan 20 másodpercet vesz igénybe.164 A rendszer beruházási költség 400 ezer utas átléptetésével térültek meg.

Átléptetı rendszer kialakítása Portugáliában

165

162

Forrás: http://www.sg.hu/cikkek/56490/mar_tiz_ujjlenyomatot_vesznek_le_az_amerikai_ repulotereken, 2012.0610. 163 Megvalósíthatósági tanulmány a Ferihegy 2 nemzetközi repülıtéren biometrikus zsiliprendszer kialakítására, KHA 2008/3.5.1., Országos Rendır-fıkapitányság, 2010. június 164 A CEUVIS projekt tapasztalatai szerint az ujjnyomat alapján történı személyazonosítás mintegy 30 másodperccel növeli az ellenırzés idejét. 165 Megvalósíthatósági tanulmány a Ferihegy 2 nemzetközi repülıtéren biometrikus zsiliprendszer kialakítására, KHA 2008/3.5.1., Országos Rendır-fıkapitányság, 2010. június

109

5.4.2. NÉMETORSZÁG A frankfurti repülıtéren két biometrikus azonosítási elven mőködı automatizált átléptetı rendszer gyakorlati tapasztalatai állnak rendelkezésre. Az elsı rendszer az írisz alapú azonosítást alkalmazza. Az ABG (Project Automted Border Control), a

elnevezéső rendszert az EU állampolgárai

használhatják. A rendszer használatának nem feltétele a biometrikus elemeket tartalmazó útlevél megléte, mivel az sem tartalmazza az írisz azonosítót, ezért az átléptetı kapukat csak azok a regisztrált utasok használhatják, akiknek az íriszét elızetesen rögzítették és egy adatbázisban tárolták. A programhoz a repülıtéren alakították ki a regisztrációs központot. Az ellenırzésnél a személyazonosítás az írisz alapján történik. Az utas íriszérıl digitális kamera készít felvételt, amit szoftveresen összehasonlítanak a regisztrálás alkalmával rögzített azonosítóval. Azonosság esetén a személy átléptetése megtörténik.

Írisz alapú átléptetı rendszer Németországban166

Írisz regisztráció Németországban167

A második rendszer az arcfelismerés alapján mőködı úgynevezett Easy-Pass rendszer. A rendszer használatához az utasoknak biometrikus adatokat tartalmazó útlevéllel kell rendelkezniük. A rendszer arcfelismerés alapján mőködik az utasról 166

Gregor Pelzl Federal Police Headquarters Potsdam, Border Checks 2015. Forrás: Országos Rendır-fıkapitányság Rendészeti Fıigazgatóság Határrendészeti Fıosztály 167 Christof Ferdinand Bundespolizeipräsidium Referat 22 Grenzpolizei: AG Grenzverkehrskontrolle Nemzetközi Határrendészeti Konferencia Határforgalom-ellenırzési Munkacsoport Ülés Budapest, 2008. november 17-18.

110

készült fotó és a chipen szereplı fotó összehasonlításával. Itt nem kell regisztráció, bármelyik biometrikus adatokat tartalmazó útlevél birtokos jogosult a kapuk használatára.

Az

ellenırzési

mechanizmus

azonos

a

lisszaboni

repülıtér

rendszerével. Az ellenırzés átlagos ideje 10-15 másodperc. kamera kijelzı

kijelzı okmányolvasó

Arcfelismerı rendszer Németországban168

5.4.3. HOLLANDIA Az amszterdami Schipol nemzetközi repülıtéren a PRIVIUM elnevezéső automata átléptetı rendszer üzemel, amely írisz alapú biometrikus személyazonosítás alapján mőködik. A rendszert csak az EU állampolgárai vehetik igénybe. Az írisz alapú azonosításnak a feltétele egy regisztráció (10-15 percet vesz igénybe). A regisztráló íriszét rögzítik egy adatbázisban, és ahhoz történik majd az utazások során az összehasonlításon alapuló személyazonosítás. A regisztráció során az úti okmány eredetiségét és érvényességét ellenırzi egy tisztviselı, aki indoklás nélkül megtagadhatja a regisztrációt. Hetente közel 600 regisztrációt teljesítenek. Az azonosítási eljárás azonos a frankfurti ABG rendszerével.

PRIVIUM rendszer Hollandiában169

168

Christof Ferdinand Bundespolizeipräsidium Referat 22 Grenzpolizei: AG Grenzverkehrskontrolle Nemzetközi Határrendészeti Konferencia Határforgalom-ellenırzési Munkacsoport Ülés Budapest, 2008. november 17.-18.

111

Említhetnénk még az Európai Unióban további repülıtereket is ahol biometrikus elemek alapján történı automatizált átléptetı rendszerek vannak, de szinte mindegyik az említett azonosítási eljárásokat használja. Az ujjnyomat alapján történı személyazonosítás végrehajtásának egyik hátránya az ABC rendszereknél a hitelesítési eljárásoknak a rendszere, amelyrıl még részletesen szólok az okmányban tárolt ujjnyomat alapján történı azonosítás alfejezetben. A Liszt Ferenc nemzetközi repülıtérre is arcfelismerésen alapuló automatikus átléptetı rendszer kialakítása javasolt a hivatkozott megvalósíthatósági tanulmány alapján.

5.5. ADATBÁZISBAN TÁROLT UJJNYOMAT ALAPJÁN TÖRTÉNİ SZEMÉLYAZONOSÍTÁS MAGYARORSZÁGON: A személyazonosítást végzı rendırök szempontjából az egyszerőbb eljárás a VISnél is alkalmazott központi adatbázisba történı adatbevitel. „A Vízuminformációs Rendszer egy centralizált architektúrán alapul, és egy központi információs rendszerbıl …, a tagállamok megfelelı illetékes nemzeti hatóságaival kapcsolatot biztosító tagállami interfészekbıl …, valamint a Központi Vízuminformációs Rendszer és a Nemzeti Interfészek közötti kommunikációs infrastruktúrából áll.”170 Az adatrögzítés lényege, hogy a biometrikus adatok a vízumkérelmezı kérelem beviteli adataihoz kerülnek rögzítésre. Az ellenırzés során biztosítani kell, hogy az ellenırzés alá vont személytıl levett ujjnyomat a vonatkozó mőszaki minıségi elıírásoknak megfeleljen, hasonlóan a vízumkérelmezéskor rögzített ujjnyomathoz. Ezt a minıségbiztosítást az ujjnyomat olvasók tudják garantálni. Amennyiben az ellenırzéskor levett ujjnyomatot nem megfelelı minıségőnek jelzi az ujjnyomat olvasó, akkor az ujjnyomat olvasót és az ujjat meg kell tisztítani, és ismételten el kell végezni a mintavételezést. A VIS-ben a kérelmezınek mind a tíz ujjáról levett ujjnyomat rögzítésre kerül, tehát az

169

Frontex: BIOPASS Study on Automated Biometric Border Crossing Systems for Registered Passenger at Four European Airports. Warsaw, August 2007, - p. 35. 170 A Tanács Határozata (2004. június 8.) a Vízuminformációs Rendszer létrehozásáról (VIS) (2004/512/EK) Letöltve: http://eur- lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32004D0512:HU: HTML, 2012.04.10.

112

ellenırzéskori azonosítási eljárás során lehetıség van az egyujjas, illetve a több ujjas171 azonosítás elvégzésére.

RealScanD típusú asztali ujjnyomat olvasó

ASF510 típusú asztali négyujjas olvasó

ARE3+ mobil egyujjas olvasó

A Rendırségnél rendszeresített ujjnyomat olvasók172

A CEUVIS projekt során az ASF510-es és az ARE3+ típusú eszközök kerültek tesztelésre. Ahogyan a projekt legjobb gyakorlati ajánlásai között is szerepel, nem szükséges mind a tíz ujjról lenyomatot venni az ellenırzés során, mivel 1:1-ben történı azonosítás végrehajtására kerül sor, vagyis annak igazolására, hogy a vízumkérelmezéskor levett ujjnyomattal azonos-e az ellenırzéskor levett ujjnyomat. A Rendırség ujjnyomat olvasó eszközökkel csak a határforgalom ellenırzésében érintett szervezeti elemek esetében rendelkezik, mivel valamennyi eszköz beszerzése a Külsı Határok Alap felhasználásával valósult meg, amely a mélységi ellenırzési, a közlekedésrendészeti és a közrendvédelmi területet nem támogatja. Az ország területén végrehajtott igazoltatások során végrehajtható biometrikus adatok alapján történı személyazonosság megállapításához szükséges ujjnyomat olvasók beszerzésére megfelelı lehetıséget biztosít majd a Külsı Határok Alapot 2014 és 2020 között felváltó Belsı Biztonsági Alap, amely - már összhangban van az EU Belsı Biztonsági Stratégiájával - támogatja ezen területek fejlesztését is. A határforgalom ellenırzése során a végrehajtó állomány tevékenységének könnyítése, illetve az ellenırzés gyorsítása érdekében egy segédprogram, a Határellenırzési és Regisztrációs Rendszer (a továbbiakban: HERR) alkalmazása történik. A HERR az ellenırzési folyamatban azt biztosítja, hogy a határforgalom ellenırzése során az ellenırizendı adatokat egy idıben valamennyi olyan adattárba 171 172

A több ujjas ujjnyomat olvasók közül a négyujjas olvasok az elterjedtek és alkalmazottak. Forrás: Országos Rendır-fıkapitányság Rendészeti Fıigazgatóság Határrendészeti Fıosztály

113

elküldi, amelynek alkalmazására jogszabályi felhatalmazása van a Rendırségnek173. (A vízumbirtokosok esetében a VIS-be is.) Mivel az ujjnyomat olvasó eszközök HERR-hez

történı

integrálása

és

az

adatkapcsolatok

biztosítása

nem

ellenırzéstechnológiai feladat, hanem informatikai, így ezt a területet nem érintem. A HERR-nek biztosítania kell a levett ujjnyomat elıírás szerinti adatformátumban (tömörített fájl formátum) való továbbítását. Az azonosítási, összehasonlítási eljárás a VIS-ben történik, így az ellenırzést végzı személy részérıl nincs szükség speciális képzettségre, ujjnyomat azonosítási szakértelemre, mindösszesen annyi feladata van, hogy az ellenırzés alá vont személytıl levett ujjnyomat megfelelı minıségő legyen. Az elküldött ujjnyomat alapján választ kap az azonosságra vagy eltérésre, illetve arra, hogy nem található a vízumkérelemhez rögzített ujjnyomat.

Ujjnyomat alapján történı azonosítás VIS-ben tárolt ujjnyomatok esetén174

A vázolt

folyamatábra valamennyi

adattárban tárolt azonosítás

esetén

értelmezhetı, és természetesen bármilyen segédprogram lehet a HERR helyett, például a rendırségnél a nem határforgalom-ellenırzés során végrehajtandó személyazonosítás esetén a Robotzsaru. A CEUVIS projekt hozzájárult ahhoz, hogy ezt az ellenırzési eljárást a gyakorlatban is tesztelje a Rendırség, a jelentkezı hiányosságokat feltárja és beazonosítsa, valamint javaslatot fogalmazzon meg a megszüntetésükre. 173

1994. évi XXXIV. törvény a Rendırségrıl, 91/K§ Letöltve: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99400034.TV, 2012.04.10. 174 Készítette: Balla József

114

Az

adattárban

tárolt

ujjnyomat

alapján

történı

személyazonosítással

kapcsolatosan szükségesnek tartom megemlíteni a Schengeni Információs Rendszer második generációját (SIS II), illetve a Dublini Egyezmény hatékony alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítására irányuló „Eurodac” Rendszert. 5.5.1 A SCHENGENI INFORMÁCIÓS RENDSZER (SIS II): Az SVE IV. címének rendelkezései értelmében felállított Schengeni Információs Rendszer (a továbbiakban: SIS) és az annak alapján kifejlesztett SIS 1+ alapvetı eszközt jelent az EU keretébe illesztett schengeni vívmányok rendelkezéseinek alkalmazása tekintetében. „A SIS elıször még csak határellenırzési feladatokat, vámügyi tevékenységeket segítı nyilvántartási rendszerként, adatbázisként jött létre. Ma már a kijelölt rendıri, határellenırzési, idegenrendészeti, vízumkiadó, vám- és igazságügyi szervek, a forgalmi engedélyek kiadására hatáskörrel rendelkezı hatóságok, továbbá az Európai Rendırségi Hivatal (Europol) és az Európai Igazságügyi Együttmőködési Egység (Eurojust) számára biztosítja - szigorúan célhoz kötötten, hatáskörükhöz igazodóan - a személyekre, tárgyakra vagy gépjármővekre vonatkozóan bevitt figyelmeztetı jelzésekhez való hozzáférést.”175 A Schengeni Információs Rendszer második generációjának (a továbbiakban: SIS II) kifejlesztésérıl szóló 2424/2001/EK Tanácsi rendelet értelmében a Bizottságot bízták meg a SIS második generációja, a SIS II kifejlesztésével. A SIS II Rendelet176 értelmében lehetıség lesz az ujjnyomatok rögzítésére is, de csak abban az esetben, ha teljesülnek a minimum adatminıségi elıírások azok levétele során. Fontos kritérium, hogy fényképek és ujjlenyomatok kizárólag olyan harmadik országbeli állampolgár személyazonosságának megerısítésére használhatók, akit a SIS II-ben végzett alfanumerikus keresés alapján találtak meg. Ebbıl adódóan, a gyakorlati végrehajtás során kétlépcsıs keresést kell majd végrehajtani, és csak a második lépcsıben lesz lehetıség a biometrikus azonosító alkalmazására. A SIS II Rendelet lehetıséget ad azonban majd arra is, hogy a tárolt ujjnyomatokat a harmadik ország

175

Tari Tamás: A magyar rendırség tevékenysége a schengeni térséghez történı csatlakozás terén 2004-2010 között, Doktori (PhD) értekezés 2012., Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Doktori Iskola, - p. 64. 176 Az Európai Parlament és Tanács1987/2006/EK Rendelete (2006. december 20.) a Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II) létrehozásáról, mőködtetésérıl és használatáról Letöltve:http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2006:381:0004:0023:HU:PDF 2012.02.10.

115

állampolgárainak személyazonosság megállapítására is lehet használni akkor is, ha rájuk vonatkozóan nincs alfanumerikus találat a SIS II-ben. Az ujjnyomat alapján történı személyazonosság megállapítására csak a harmadik országok állampolgárai esetében lesz lehetıség, amely szintén összhangban van a tagállamok állampolgárainak kiállításra kerülı, biometrikus adatokat tartalmazó útlevelekkel, hiszen az ı személyazonosságukat az útlevélben tárolt ujjnyomat alapján kell végrehajtani, nem pedig esetlegesen az SIS II-ben tárolt ujjnyomat alapján. 5.5.2. EURODAC RENDSZER Az Eurodac rendszer177 egy olyan számítógépes adatbázis (a hozzá kapcsolódó adatátviteli rendszerrel és eszközökkel), amely lehetıvé teszi az EU tagállamai számára a menedékjogot kérı személyek, valamint az EU külsı határainak jogellenes átlépése miatt elfogott személyek ujjnyomat alapján történı személyazonosságának kétséget

kizáró

megállapítását.

Az

ujjnyomat

adatok

összehasonlításának

módszerével a tagállamok képessé válnak annak megállapítására, hogy az EU egyik tagállamában engedély nélkül/illegálisan tartózkodó, és menedékjog iránt folyamodó harmadik ország állampolgára korábban kért-e már menedékjogot egy másik tagállamban, illetve jogellenesen lépett-e az EU területére.178 Az Eurodac rendszer rendeltetése, hogy biztosítsa a Dublini Egyezmény179 hatékony végrehajtását. „Az Egyezmény meghatározza, hogy mely állam felelıs a Közösségen belül menedéket kérı ügyének vizsgálatáért. Az Egyezmény célja a humanitárius tradíciók fenntartása, a kérelmezık kétségek között töltött idejének lecsökkentése és a menedékjogi politika harmonizálásának elısegítése is. A Dublini Egyezményben kihasználta a Közösség, hogy hiányzik az 1951. évi Genfi Egyezmény hatáskörre vonatkozó rendelkezése, ezért az államok gyakran elzárkóztak a kérelmek vizsgálatától, miközben más országokra mutogattak.180

177

A Tanács 2725/2000/EK Rendelete (2000. december 11.) a dublini egyezmény hatékony alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítására irányuló „Eurodac” létrehozásáról Letöltve: ur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32003R1560:HU:HTML, 2012.02.10. 178 A VIS rendszer is erre a metodikára épül, mert lehetıséget biztosít a tagállamoknak, hogy milyen „vízumtörténete”, elızménye van a kérelmezı személynek. 179 Az 1990. június 15-én aláírt és 1997. szeptember 1-jén hatályba lépett Egyezmény legfontosabb rendelkezése, hogy az Európai Unió területén benyújtott menedékkérelmet csak egy tagállam köteles megvizsgálni, és elutasítás esetén azzal a többi tagállamnak már nem kell foglalkoznia. 180 Bényey Noémi: A menedékjog magyar és külföldi szabályozása. Jura 2009. 15. évf. 1. sz. - p. 169.

116

Az Egyezmény elejét akarta venni annak, hogy a menekültek több országban is beadjanak menekültkérelmet és annak is, hogy a menekültjogért folyamodót egyik ország a másiknak adja át. Megerısíti a Genfi Egyezmény elsıbbségét, s felhívja a figyelmet arra, hogy a menekültstátus megadása az adott ország hatáskörébe tartozik. A Dublini és a Schengeni Egyezmény elıírja, hogy a menedékjogért folyamodó az Európai Közösségnek csak egy országába adhatja be a kérelmet, s ennek az országnak a döntése a többi országéval azonos értékő.”181 Az ujjnyomat vételi kötelezettség vonatkozik minden 14. életévét betöltı személyre. Ujjnyomatot lehetıség szerint mind a tíz ujjról, de minimum a mutatóujjakról kell venni. „A központi adatbázis nyilvántartásába kizárólag a következı adatokat veszik fel: a származási hely szerinti tagállam, a menedékjog iránti kérelem benyújtásának helye és idıpontja; az ujjlenyomatadatok; az érintett személy neme; a származási hely szerinti tagállam által használt referenciaszám; az ujjlenyomatvétel dátuma; az adatok a központi egységhez történı továbbításának dátuma; az adatok a központi adatbázisba

történı

bevitelének

dátuma;

a

címzettjének/címzettjeinek adatai és a továbbítás dátuma(i).”

továbbított

adatok

182

Az ujjnyomat adatok feldolgozását digitálisan kell végrehajtani, és a meghatározott adatformátumban (tömörített fileformátum) továbbítani. A rendszer a tagállamok által megküldött ujjnyomat adatokat minıségi szempontból megvizsgálja. Ha az ujjnyomat adatok nem alkalmasak a számítógépes ujjnyomatfelismerırendszer alkalmazásával történı összehasonlításra, a rendszer a lehetı legrövidebb idın belül felkéri a tagállamot megfelelı minıségő ujjlenyomat adatok továbbítására. Az ujjnyomatok alapján történı azonosítás alapvetıen a kérelmek beérkezésének sorrendjében történik.183 Az Eurodac rendszer kötelezıen rögzítendı adatai alapján megállapíthatjuk, hogy az ujjnyomat alapján történı azonosítás nem 1:1-hez, hanem 1:1000-hez történik, 181

Görbe Attiláné Zán Krisztina rendır alezredes: A magyarországi migráció helyzete, kezelésének feltételei és lehetıségei, doktori (PhD) értekezés, Budapest, 2010., - p. 42. 182 A Tanács 2725/2000/EK Rendelete (2000. december 11.) a Dublini Egyezmény hatékony alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítására irányuló „Eurodac” létrehozásáról, Letöltve:eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32003R1560:HU:HTML, 2012.02.10. 183 A Tanács 407/2002/EK rendelete (2002. február 28.) a Dublini Egyezmény hatékony alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítására irányuló "Eurodac" létrehozásáról szóló 2725/2000/EK rendelet végrehajtására vonatkozó egyes szabályok megállapításáról Letöltés: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32002R0407:HU:NOT, 2012.02.10.

117

mivel nincs az ujjnyomathoz név rendelve, tehát az adatbázisban tárolt összes ujjnyomathoz viszonyítva történik a keresés, amely idıigényesebb eljárás, mint az 1:1-hez történı azonosítás. Gyakorlati szempontból viszont érthetı, hogy személyes adatok miért nem kerülnek rögzítésre, hiszen az illegális migránsok döntı többsége nem rendelkezik személyazonosító okmányokkal, és bemondásuk alapján lehet csak rögzíteni személyes adataikat, amelyek viszont az esetek döntı többségében nem valós.

5.6. OKMÁNYBAN TÁROLT UJJNYOMAT ALAPJÁN TÖRTÉNİ SZEMÉLYAZONOSÍTÁS Az Európai Unió tagállamai által kiállított útlevelek és úti okmányok biztonsági jellemzıire és biometrikus elemeire vonatkozó elıírások mőszaki leírásainak megállapításáról szóló Bizottsági Határozat nem nyilvános minısítéső, így ezzel kapcsolatos feldolgozásra nincs lehetıségem. Ez a tény azonban nem akadályozza meg az értekezésemmel összefüggésben bemutatni kívánt ellenırzési technológia részletezését, hiszen - ahogyan a téma lehatárolásánál már jeleztem - nem célom a biometrikus személyazonosítás technológiai, informatikai követelményrendszereinek, illetve az ujjnyomat tárolás mőszaki paramétereinek részletes bemutatása. Ezzel együtt úgy vélem, hogy az ellenırzést végzı személynek szükséges azon ismeretek birtokában lennie, hogy ennek az azonosítási eljárásnak milyen sajátosságai vannak, így ebbıl a megközelítésbıl kívánom feldolgozni az adott azonosítási folyamatot. 5.6.1. BIOMETRIKUS ADATOK TÁROLÁSA A biometrikus adatokat tartalmazó útlevelekben, úti okmányokban a biometrikus adatok rögzítését úgynevezett rádiófrekvenciás azonosító eszközön (RadioFrequency IDentification, RFID, a továbbiakban: chip) valósítják meg.

118

Két darab RFID kártya

184

A chip felépítése egyszerő, ahogyan az ábrán is láthatjuk egy mikrochipbıl és a hozzá csatlakozó antennából áll. Csoportosíthatjuk ıket mőködési frekvencia szerint, olvasási távolság szerint, energiaellátás módja szerint és végezhetı mőveletek szerint is. Az energiaellátás módja szerinti csoportosításnál „mőködésükben eltérnek a passzív, aktív és szemi-passzív típusok. A passzív kártyák olvasása úgy történik, hogy a kártyát az olvasóhoz közelítve, belépve annak elektromágneses erıterébe, a benne lévı antennában feszültség indukálódik, amely biztosítja a kommunikációhoz és a belsı chip mőködéséhez szükséges energiát. Az aktív tag amint detektálja az olvasó erıterét, saját energiaforrásból sugároz, így nagyobb olvasási távolság érhetı el. A szemi-passzív tag a saját mőködését belsı energiaforrásból biztosítja, a kommunikációhoz viszont az olvasó által sugárzott jelet használja (csak reflektál).”185 Az

úti

okmányoknál

használt

chipeknek

a

kereskedelmi

forgalomban

megtalálható chipekhez viszonyítva sokkal tartósabbnak kell lenniük, mert amellett, hogy az okmányok idıbeni érvényességé általában tíz év, nagyon sok esetben tartós mechanikai igénybevételeknek vannak kitéve. Mivel az úti okmányok alapanyaga még az esetek jelentıs részében biztonsági papír, így az esetleges sérülések bekövetkezése lényegesen nagyobb lehet, mint az úgynevezett kártya formátumú

184

Forrás: http://cardsupplier.en.made-in-china.com/product/YoyxAXfPalcI/China-Clear-RFID-PVCCard.html, 2012.06.10. 185 Bunyitai Ákos: A ma és a holnap beléptetı rendszereinek automatikus személyazonosító eljárásai biztonságtechniai szempontból, Hadmérnök VI. évfolyam 1. szám, - p. 27. Letöltve: http://hadmernok.hu/2011_1_bunyitai.pdf, 2012.06.29.

119

(mőanyag) okmányok esetében186, ahol az okmányba integrált chip tartósan védettnek tekinthetı. Az chipnek biztosítania kell a tárolt adat megırzését az okmány érvényességi idejének végéig. Az úti okmányok esetében a chip elhelyezése leggyakrabban az okmány borítójába vagy az adatos oldalba kerül integrálásra, ahogyan az alábbi ábrán is látható:

RFID elhelyezése

187

A kontaktmentes chip rögzítési helyére nincs egyértelmő szabály. Minden kiállító állam maga dönti el a helyét, viszont azokba az oldalakba nem kerül integrálásra, amelyek a határátlépések tényét igazoló bélyegzılenyomatok, illetve vízumok, vagy éppen

tartózkodási

engedélyek

rögzítésére

szolgálnak,

illetve

hivatalos

bejegyzéseknek vannak fenntartva. Ezeken a helyeken ugyanis nagyobb fizikai igénybevételnek lennének kitéve. Az ICAO logikai adatstruktúra (Logical Data Structure) értelmében a chip tároló kapacitását úgy kell kialakítani, hogy azon tárolhatóak legyenek az okmány gépi leolvasását biztosító mezınek az alfanumerikus adatai, a digitális okmány biztonsági adatai és a biometrikus azonosítók. Az MRZ mezı tartalmazza az okmány tulajdonosára vonatkozó személyes adatokat és az okmány érvényességére vonatkozó adatokat is, amelyek az MRZ 186

A tartózkodási engedély és a személyazonosító igazolvány is ilyen. Szerkesztette: Balla József Forrás: Machine Readable Travel Documents (MRTDs): History, Implementation Version: Release 1, Status: Draft 1.4, Date: March 23, 2007 187

Interoperability,

and

120

mezı fölött az adatos oldalon is megtalálhatóak. Biztonsági szempontból is jelentısége van az MRZ adatok chipen történı tárolásának, hiszen összevethetı, összehasonlítható az adatok tartalma, így ha az adatos oldalon olyan tartalmi hamisítást hajtottak végre, amit az ellenırzés elsı vonalában rendelkezésre álló egyszerő eszközök és módszerek segítségével nincs lehetıség felfedni, akkor a chipen tárolt adatok leolvasásával egyértelmővé válik a módosítás. 5.6.2. A BIOMERTIKUS ADATOK ALAPJÁN TÖRTÉNİ AZONOSÍTÁSHOZ SZÜKSÉGES HITELESÍTÉSI ELJÁRÁSOK A második generációs útleveleken tárolt adatok kétszintő védelmi rendszerrel rendelkeznek. Az alapszintő hozzáférés-ellenırzés biztosítja az útlevél adatos oldalán rögzített személyes adatok chiprıl történı olvasását. A bıvített hozzáférés-ellenırzés eljárással olvasható csak ki az ujjnyomat adat, amely szenzitív személyes adat. A két hozzáférési-ellenırzés különbözı hitelesítési (aktív, passzív és chip hitelesítés) eljárások és tanúsítványok kiadásán alapszik. Ahhoz, hogy a más országok által kiállított, biometrikus adatokat tartalmazó úti okmányok tulajdonosait biometrikus adatok alapján ellenırizni lehessen, szükséges a tanúsítványok úgynevezett kereszthitelesítése és cseréje. A magyar okmányok esetében az Országos Aláíró Hitelesítı Hatóságot (CSCA) és az Okmány Aláírót (DS), valamint az Országos Ellenırzı Hitelesítı Hatóságot (CVCA) és az Okmány Ellenırzıt (DV) a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (a továbbiakban: KEKKH) üzemelteti a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. tv., illetve a végrehajtását szabályozó 101/1998. (V.22.) Korm. rendelet felhatalmazása alapján, de nem feladata más országok tanúsítványainak a beszerzése. A Nemzeti Vízum- és Okmány Bizottság 2009. április 29-én megtartott ülésén az a lehetıség körvonalazódott, hogy a magyar okmányellenırzı hatóságnak minden olyan ország Országos Ellenırzı Hitelesítı Hatóságától (CVCA) tanúsítványt kell igényelnie, amely ország állampolgárainak ujjnyomatát ki szeretné olvasni az útlevélbıl. A beszerzett tanúsítványokat telepíteni kell az okmányolvasó eszközökre, valamint folyamatos frissítéseket kell végrehajtani, mivel a tanúsítványokat rendszeresen kell változtatni.188 Ennek a javasolt eljárásnak a gyakorlati kivitelezése 188

Forrás: Országos Rendır-fıkapitányság Rendészeti Fıigazgatóság Határrendészeti Fıosztály

121

szinte lehetetlen, és a Rendırség feladatrendszeréhez nem igazodik, hiszen okmányellenırzésre más hatóságok is jogosultak, akiknek részérıl szintén jogos igényként jelentkezhet a biometrikus elemek alapján történı személyazonosítás végrehajtása. Az EU Bizottságának C(2008) 8657 számú határozata189 alapján minden nemzeti tanúsítvány-hitelesítı hatóságnak (CSCA, CVCA) ki kell alakítani egy tanúsítványhitelesítı központot, melynek legfıbb feladata az útlevél tanúsítványok kezelése és hitelesítése. Ezen túlmenıen egy 2009-es Bizottsági Határozat190 alapján minden tagországnak kötelezı kialakítania egy kapcsolattartási pontot (Single Point of Contact, SPOC), amely biztosítja az on-line kommunikációt a tagországok között a tanúsítványok cseréjéhez,

amelynek

eredményeként

lehetısége

lesz

a

Rendırségnek

a

2252/2004/EK Rendelet által meghatározott biometrikus adatokkal ellátott úti okmányok ellenırzésére. Kutatásom zárásának idıpontjában már folyamatban volt a KEKKH-nál a tanúsítvány-hitelesítı hatóság és a SPOC létrehozása, illetve Magyarország csatlakozott az ICAO Nyílt Kulcsú Adattárához (ICAO Public Key Directory, ICAO PKD) is. Az ICAO PKD kötelezı tagságára nincs szabályzó, ebbıl adódóan nem csak az EU tagállamait tudja tagjai között, hanem olyan harmadik országokat is (pl.: Kína, Japán, Nigéria, Kanada, Amerikai Egyesült Államok), amelyek biometrikus adatokat tartalmazó okmányokat állítanak ki. Az ICAO PKD szintén biztosítja tagjai számára a tanúsítványcserék és hitelesítések végrehajtását, de a SPOC-hoz viszonyítva azzal a különbséggel, hogy a bıvített hozzáféréshez szükséges tanúsítványokat nem tartalmazza, tehát az ujjnyomat alapján történı azonosításhoz nincs hozzáadott értéke. Továbbra is megoldásra vár a harmadik országok által kiállított, biometrikus adatokat tartalmazó úti okmányok tulajdonosainak ujjnyomat alapján történı azonosítása.

189

COMMISSION DECISION of 22.12.2008 laying down a certificate policy as required in the technical specifications on the standards for security features and biometrics in passports and travel documents issued by Member States and updating the normative reference documents, Brussels, 22.12.2008 C(2008) 8657 final, Nem nyilvános minısítéső, részleteket nem ismertetek. 190 COMMISSION DECISION of 5.10.2009 amending Commission Decision (C( 2008) 8657 final) laying down a certificate policy as required in the technical specifications on the standards for security features and biometrics in passports and travel documents issued by Member States, Brussels, 5.10.2009 C(2009) 7476 final

122

Megítélésem szerint, az EU tagállamainak állampolgárainál rövid idın belül lehetısége lesz a rendırségnek is az ujjnyomat alapján történı személyazonosítás végrehajtására a határforgalom-ellenırzés és más célú igazoltatásai alkalmával is. 5.6.3. OKMÁNYBAN TÁROLT UJJNYOMAT ALAPJÁN TÖRTÉNİ SZEMÉLYAZONOSÍTÁS FOLYAMATA Ennél a személyazonosítási eljárásnál olyan biometrikus azonosító rögzítési eljárásról van szó, amikor az ujjnyomatunkat a zsebünkben hordjuk az okmányunkban,

és

biztosítani

kell

a

kiállító

hatóságok

részérıl

annak

sérthetetlenségét, illetve ha az okmányt a tulajdonosa elveszíti vagy ellopják tıle, akkor meg kell akadályozni, hogy kinyerjék abból az ujjnyomatot, és visszaéljenek azzal. Napjainkban a biometrikus elemek alapján történı személyazonosítás térhódítását éljük. Ezzel azonosítanak pénzügyi tranzakciónál, objektumokba történı beléptetéseknél, egészségügyi ellátásnál, adóhatóságnál és még sorolhatnánk az alkalmazási területeket. Gondoljunk csak bele, hogy milyen kár érheti az okmány eredeti tulajdonosát, ha az okmányból megszerzik az ujjnyomatát. Ennek tükrében azt gondolom, hogy indokolt a bonyolultnak tőnı azonosítási eljárás, amelybıl az azonosítást végzı személy alapvetıen semmit nem vesz észre, nem szükséges a munkájához, mivel a jelenlegi ellenırzési mechanizmusát csak az ujjnyomat levételével kell kiegészíteni, úgy, mint a VIS-ben történı azonosításhoz. Az okmányban tárolt ujjnyomat alapján történı azonosítás folyamatát az alábbi ábrán szemléltetem, amely egyértelmően mutatja az ellenırzı személy tevékenységét és a döntési lehetıségeit:

123

Ujjnyomat alapján történı személyazonosítás folyamata az okmányban tárolt biometrikus ujjnyomat esetén191

Az ujjnyomat összehasonlításához szoftver szükséges, amely összehasonlítja a chipen tárolt és az ellenırzésnél levett ujjnyomat adatokat. Az ellenırzést végzı személynek nincs szüksége ujjnyomat vizsgálati ismeretekre. A Rendırség a schengeni külsı határain és a Liszt Ferenc nemzetközi repülıtéren valamennyi útlevélkezelı fülkében rendelkezik az MRZ zónával ellátott okmányok olvasását végzı okmányolvasó eszközökkel. Ez eszközök modernizációs cseréje már folyamatban van, és 2013. június végéig két ütemben befejezıdik.

Schengen Alapból 2006-ban beszerzett eszközök192

191

Készítette: Balla József

124

Külsı Határok Alapból beszerzett eszközök193 A KHA 2011-es eszközöknek a tervezett elosztója (végsı teljesítés határideje 2013. június 30.)

A Schengen Alapból beszerzett mobil okmányolvasó eszközök az MRZ mezı olvasására alkalmasak, de a chip tartalmának olvasására, illetve az ujjnyomat vételére nem alkalmasak. Ezek az eszközök nem csak a schengeni külsı határokon, hanem

a

mélységi

rendırkapitányságokon

is

megtalálhatóak.

A

mobil

okmányolvasók modernizációs cseréjére és darabszámának növelésére - hasonlóan az ujjnyomat olvasó eszközökhöz - a Belsı Biztonsági Alap felhasználása adhat lehetıséget.

192 193

Készítette: Balla József Készítette: Balla József

125

5.7. AZ 5. FEJEZET ÖSSZEGZÉSE ÉS KÖVETKEZTETÉSEK LEVONÁSA A biometrikus adatok személyazonosítás céljából történı tárolásának csak abban az esetben lehet biztonságnövelı hatása, amennyiben az ellenırzésre jogosult hatóságok képesek ezen adatokat a gyakorlati ellenırzéseik során is felhasználni, alkalmazni. A dokumentumok elemzése és a nemzetközi gyakorlati tapasztalataim eredményeként megállapítottam, hogy a biometrikus adatok személyazonosítás során történı alkalmazásának eljárásrendje nem csak Magyarországon jelent még megoldandó feladatot. Ezt a megállapításomat bizonyítottam a Nemzetközi Határrendészeti Konferencia által elfogadott „Ajánlással”, illetve a CEUVIS projekt során megfogalmazott ajánlásokkal is.

Kutatási tevékenységem eredményeként arra a következtetésre jutottam, hogy a repülıtereken mőködı ABC rendszerek alapvetıen egyazon azonosítási eljárás alapján mőködnek, így megfelelı gyakorlati tapasztalatok állnak rendelkezésre ahhoz, hogy a Liszt Ferenc nemzetközi repülıtéren a helyi sajátosságok figyelembevételével azonos ellenırzési eljárás kerüljön kialakításra. Az ellenırzési technológia összhangban van az úti okmányokban alkalmazott elsıdleges biometrikus

azonosító

felhasználása

alapján

történı

személyazonosítási

koncepcióval. Ezzel együtt bizonyított az is, hogy az írisz letapogatáson alapuló személyazonosítás alkalmazása összhangban van az ICAO és a Frontex ajánlásaival.

Az

elemzı-értékelı

munka

során

megállapítottam,

hogy a

különbözı

adatbázisban tárolt ujjnyomat alapján történı személyazonosítás ellenırzési folyamatára nincs hatással az, hogy mely adatbázisban történik az összehasonlítás, amennyiben azonos mőszaki követelmények alapján történik az ujjnyomat rögzítése, tárolása és mintavételezése. Amennyiben a szoftveres összehasonlítás nem az adatbázisban történik, hanem az ellenırzés helyén kell megvalósulnia, az ellenırzést végzı személy tevékenységére nincs befolyásoló hatással.

A dokumentumelemzések és a gyakorlati tapasztalataim alapján készített ellenırzési folyamatábrák segítségével bizonyítottam, hogy az adatbázisban tárolt ujjnyomat alapján történı személyazonosítás és az okmányban tárolt ujjnyomat 126

alapján történı személyazonosítás gyakorlati végrehajtására nincs hatással a biometrikus adatok tárolási helye, és az ellenırzést végzı személynek nem kell eltérı ellenırzési metodikát alkalmaznia.

A biometrikus adatok alapján történı ellenırzéshez a Rendırség, a biztonság növelése szempontjából frekventált helyeken már rendelkezik a megfelelı darabszámú ujjnyomat olvasó eszközzel, amely darabszám növelésére és minél több szervezeti elemhez történı rendszeresítésére adottak a pályázati lehetıségek is. Ezzel együtt az eszközök alkalmazása során elvárt biztonságnövelı hatáshoz az okmányban tárolt ujjnyomat alapján történı személyazonosítás megállapítása esetében eddig nem járult hozzá. Ezen megállapításomat támasztja alá a dokumentumelemzések eredményeként megállapított hitelesítési eljárások hiánya.

A kutatómunka eredményeként megállapítottam, hogy a vízummentes harmadik országok

által

kiállított

biometrikus

adatokat

tartalmazó

úti

okmányok

tulajdonosainak ujjnyomat alapján történı személyazonosítására gyakorlatilag nincs lehetıség. Nincs kialakítva az azonosításhoz szükséges tanúsítvány beszerzési, hitelesítési protokoll, amely feltétele a személyazonosítás elvégzésének. Ebbıl adódóan

ezen

állampolgársági

kategória

személyazonosság

megállapítására

gyakorolt biztonsági kockázati szintje nem csökken.

Az elvégzett elemzések alapján arra a következtetésre jutottam, hogy Magyarországon a biometrikus adatok alapján végrehajtható személyazonosítások gyakorlati megvalósulása által elérni kívánt biztonságnövelı hatás jelenleg még nincs összhangban és arányban a ráfordított anyagi forrásokkal.

127

6. A KUTATÓ MUNKA ÖSSZEGZÉSE

6.1. ÖSSZEGZETT KÖVETKEZTETÉSEK A szabadság, biztonság és a jog térségének megteremtésére irányuló törekvések során megállapítottam, hogy annak gyakorlati érvényesüléséhez és kézzelfogható hatásainak „megéléséhez” csak közösségi összefogás és intézkedési hajlandóság útján van reális esély. A tenni akarás kikényszeríthetı, viszont igazi hozzáadott értéket az képvisel, ha a tagállamok önként is felismerik a biztonságukra, illetve az EU biztonságára veszélyt jelentı kockázatokat és intézkedéseket foganatosítanak azok megszüntetésére az eredeti állapot visszaállítása érdekében. A biztonság nem egy statikus állapot, így folyamatos információgyőjtést, elemzések értékelések elvégzését igényli és természetesen mindig megfelelı reagáló képességet feltételez. Az EU biztonságára külsı és belsı dimenziók egyaránt hatást gyakorolnak. Ezen dimenziókat veszélyezteti az illegális migráció, melynek megszüntetése a világban tapasztalható politikai, társadalmi és gazdasági hatások miatt szinte esélytelen, ezért a kezelésére kell a hangsúlyt fektetni. Az illegális migráció nem ismer határokat. Összehangolt intézkedéseket igényel, amit a kiinduló országoktól a tranzit országokon keresztül, a schengeni külsı határokon és a schengeni térségben is folyamatosan végezni kell. Az EU biztonságát más tényezık is veszélyeztetik. Ezek közé tartozik a szervezett bőnözés és a terrorizmus is. A dokumentumelemzéseim azt bizonyították és azt támasztják alá, hogy a biztonság

megteremtésének

egyik

fontos

alkotóeleme

a

kétséget

kizáró

személyazonosítás végrehajtása, ahol a tudománnyal és a technológiai fejlettséggel összhangban reális alternatívaként jelenik meg az ember biometrikus adatai alapján történı személyazonosítás. A biometrikus adatok alkalmazása a rendészeti célú személyazonosításban „egy új korszak” kezdetét jelenti, amely közvetlen hatást gyakorol az okmányok kiállítására, azok ellenırzési metodikájára és közvetett hatást gyakorol a közbiztonságra és a határbiztonságra. Az EU tagállamainak biztonságát és a szabad mozgás gyakorlásának jogát egyrészrıl azzal igyekszik garantálni, hogy állampolgárait biometrikus adatokkal ellátott útlevéllel és úti okmánnyal látja el, másrészrıl a vízumkötelezett állampolgárok és a tartózkodási engedélyre jogosult személyek esetében is 128

megteremtette a biometrikus adatok alapján végrehajtható személyazonosítás lehetıségét. Az ellenırzési feltételeket a tagállamoknak ehhez kell igazítaniuk. A biometrikus adatok segítségével kialakul a közvetlen kapcsolat az okmány tulajdonosa/használója és az okmány között, amely kapcsolat megállapítása sarkalatos része az azonosítási eljárásnak. A kutatásom során egyértelmő megállapítást nyert és bizonyítható, hogy a biometrikus adatok kötelezı érvényő alkalmazása kimozdította „szunnyadó álmából” az egységes formai és tartalmi elemekkel ellátott úti okmányok gyakorlati kivitelezését és mintegy három évtized után az elgondolást tett követte. Ezen tett oly mértékő volt, hogy az okmányelemek biztonsági jellemzıire is hatást gyakorolva lehetıvé teszik azok egyszerő eszközökkel és módszerekkel történı, megbízható elsıdleges ellenırzését is. A személyazonosítás végrehajtása valamennyi rendıri intézkedésnek kötelezı mozzanata, így annak tartalmi eleme azonos, függetlenül például attól, hogy mely szolgálati ág képviselıje hajtja azt végre. Nincs különbség közlekedésrendészeti, közrendvédelmi vagy éppen a határrendészeti célú ellenırzés során végrehajtott személyazonosítás között. Ezen igazolt megállapításból következtethetı és levezethetı az, hogy azonos személyazonosító készséggel és felkészültséggel kell rendelkeznie minden ellenırzést végzı személynek, függetlenül a személyazonosítás végrehajtásának

rendszerességétıl/rendszertelenségétıl.

Az

állomány

képzési

rendszere jelentıs változáson ment át az elmúlt évtizedben, és napjainkra már a kor oktatási

színvonalához

igazodó

segédletek

és

programok

biztosítják

a

személyazonosítási készség fejlesztését mind az oktatásban mind a munkahelyen. A személyazonosítási készség mindenkinél más és más szinten fejleszthetı, ezért a személyazonosítást negatívan befolyásoló objektív és szubjektív körülmények megszüntetésére kell törekedni. Erre megoldást jelent a biometrikus adatok alkalmazása, amely biztonságnövelı hatást eredményez. A

biometrikus

adatok

nem

mindegyike

alkalmas

a

rendészeti

célú

személyazonosításra, mivel nem lehetséges többek között az eltérı ellenırzési környezetben és az azonnali válasz biztosításával történı alkalmazása. Minden biometrikus adaton alapuló személyazonosításnak megvan a biztonság növelésében betöltött helye és szerepe. Az elérni kívánt biztonságnövelı hatáshoz figyelembe kell venni, hogy milyen reális anyagi és humánerıforrás igény indokolt, és annak megfelelıen kell az alkalmazandó biometrikus azonosítót kiválasztani. Az elvégzett 129

elemzések alapján kijelenthetı, hogy a rendészeti célú alkalmazás során az arckép és az ujjnyomat alapú személyazonosítási eljárás az, ami összhangban van az elérni kívánt céllal. Az ellenırzést végzı személynek azonnali választ ad az azonosságról vagy a különbözıségrıl, és eltérı ellenırzési körülmények között is alkalmazható (a megfelelı megvilágítás természetesen szükséges). Speciális helyeken, mint például a repülıtereken, a személyazonosítás alapja lehet az írisz letapogatáson alapuló eljárás. A kutatásom során megállapítottam, hogy az általam megvizsgált, és rendészeti célú alkalmazásra kiválasztott biometrikus adatok összhangban vannak az ICAO ajánlásaival, és az EU-nak a biometrikus azonosító jegyek alkalmazására vonatkozóan kötelezı érvényő jogi szabályozásával is. A személyazonosítás biztonságosabbá tételéhez elengedhetetlen a rendelkezésre álló biometrikus adatok azonosítási lehetıségének megteremtése, hiszen milyen pozitív hatása van egy olyan okmánykiállításnak, ahol a tárolt biometrikus azonosítók ellenırzésére nincs lehetıség? A Rendırség technikai eszközök tekintetében és az alkalmazandó ellenırzési metodika kialakításával felkészült a személyazonosítás biometrikus adatok alapján történı végrehajtására elsı ütemben a biztonságot leginkább veszélyeztetı schengeni külsı határain. Megfelelı számú és minıségő ujjnyomat olvasó eszközzel rendelkezik, amelyek alkalmazását kísérleti projekt keretében már a gyakorlatban is tesztelte. Folyamatos alkalmazásukra a szükséges hitelesítési eljárások, a tanúsítványcserék végrehajtását követıen nyílik lehetıség, amely feladat nem a Rendırség feladatrendszerébe tartozik, de rövid idın belül várható annak megvalósulása.

6.2. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK Doktori értekezésem elkészítése során végzett, a tudományos kutatás módszerein alapuló dokumentumelemzésekre és azok egymásra gyakorolt hatásainak ok-okozati összefüggéseinek vizsgálatára tekintettel új tudományos eredményként kívánom feltüntetni a következıket: 1) Az 1. hipotézis vonatkozásában bizonyítottam, hogy a biztonsági okmányok biztonsági elemeinek fejlıdésére - és ezzel együtt a határbiztonságra és az azzal közvetlen, ok-okozati kapcsolatban lévı közbiztonságra - közvetlen hatást gyakorolnak az Európai Uniónak a

130

szabadság, a biztonság és a jog térségének megteremtését célzó programjai. Bizonyítottam azt is, hogy a megvalósult biztonsági növekedés még nincs összhangban a kitőzött céllal. 2) A 2. hipotézis vonatkozásában bizonyítottam, hogy az útlevelek és úti okmányok kötelezı biztonsági jellemzık és biometrikus adatok alapján történı kiállítása az okmány és tulajdonosa/használója közötti közvetlen kapcsolat konstatálása révén hozzájárul a személyazonosítás kétséget kizáró megállapításához. 3) A 3. hipotézis vonatkozásában tudományos elemzés útján igazoltam, hogy csak az anatómiai jegyek alapján történı személyazonosítás nem tekinthetı biztonságosnak, szükség van olyan eljárás alkalmazására, amely független a személyazonosítás során jelentkezı szubjektív és objektív hatásoktól. 4) A 4. hipotézis vonatkozásában bizonyítottam, hogy a hagyományos anatómiai jegyek alapján történı azonosítást a biometrikus adatok ellenırzése

kiegészíti,

de

teljes

mértékben

nem

nélkülözi.

Biztonságnövelı hatást a hagyományos eljárás és a biometrikus adatok ellenırzési lehetıségének kombinációja adja. A

személyazonosság

megállapításának

igénye

független

az

állampolgárságtól, viszont a biztonsági kockázatok figyelembevételével az

ellenırzés

során

érvényesülnie

kell

a

szelektivitáson

és

differenciáltságon alapuló ellenırzési metodikának. 5) Az 5. hipotézis vonatkozásában bizonyítottam, hogy a biometrikus adatok eltérı tárolásából adódóan a személyazonosítás során azonos eljárást kell végrehajtani. Megcáfoltam azt a kiinduló hipotézisemet, hogy eltérı ellenırzési mechanizmust kell alkalmazni. Bizonyítottam azt is, hogy a biometrikus adatok ellenırzésére fordított anyagi befektetés jelenleg még nincs arányban a biztonság növekedésének szintjével.

131

6.3. A TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK HASZNOSÍTHATÓSÁGA, AJÁNLÁSOK

GYAKORLATI

Doktori értekezésem elkészítése során több olyan célt fogalmaztam meg, amelyek teljesítésével szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy a megállapításaim hasznosíthatóak legyenek mind a képzési, mind a technikai eszközök fejlesztési és mind az ellenırzési technológiák alkalmazási területén. 1) A schengeni térség biztonsága és a biometrikus adatok alapján történı személyazonosítás vizsgálata során az ok-okozati összefüggések, valamint az egymásra gyakorolt hatások elemzése és bemutatása megfelelı alapot biztosíthat mind az oktatásban, mind pedig a már végrehajtásban dolgozó kollégák általános szakmai ismereteinek bıvítéséhez. Fontosnak és szükségesnek tartom ezen ismeretek átadását, hiszen a gyakorlati tapasztalataim azt mutatják, hogy a biometrikus adatok

alkalmazásának

indokoltságával

és

szükségességével

kapcsolatosan jelentıs ismeretbeli különbségek vannak, amelyek negatívan

befolyásolják

a

biometrikus

adatok

alapján

történı

személyazonosítás egyéni és társadalmi elfogadottságát. Ebbıl adódóan alkalmasnak tartom az értekezést egy olyan tájékoztató tevékenység végrehajtásához is, amely a lakosság ismereteinek bıvítését szolgálja abból a célból, hogy mindenkiben tudatosítsa a biztonság jelentıségét, fontosságát, azt, hogy a szubjektív biztonságra és a szubjektív biztonságérzetre

milyen

pozitív

hatást

gyakorolhat,

ha

a

személyazonosítás kétséget kizáróan végrehajtható. 2) Szükségesnek tartom a személyazonosító és jogosultságot igazoló okmányok tartalmi elemeinek fejlıdését, az egységes okmánykiállítást, és a biometrikus adatok alkalmazását célzó intézkedések kronológia összekapcsolódásának bemutatását. Az elemzés megfelelı lehetıséget biztosít arra, hogy az adott évtizedekben jellemzı technikai és technológiai fejlettséggel párhuzamba állítva olyan prognózis alapjául szolgáljon, amely azt mutatja meg, hogy rövid, közép és hosszú távon milyen okmánykiállítással kell majd számolni, mely biztosítja az ellenırzésére történı felkészülés lehetıségét is. Egy ilyen prognózis alapja lehet egy szakmai stratégiának, és ezzel együtt egy technológiai 132

fejlesztési koncepció kidolgozását és megvalósítását is biztosítaná. Lehetıséget teremtene arra, hogy megfelelı felkészülési idı álljon rendelkezésére az ellenırzı hatóságoknak, az ellenırzési technológia kialakítására, és a szükséges fejlesztések és eszközbeszerzések végrehajtására. 3) A kötelezı érvényő okmánykiállítások és az ellenırzési lehetıségek közötti jelentıs idıbeni eltérés bemutatása révén az értekezés alapul szolgálhat ahhoz is, hogy milyen idıintervallumokat célszerő biztosítani egy kötelezı érvényő norma megfogalmazása és bevezetése között, ha annak végrehajtása technikai és informatikai fejlesztéseket is feltételez. 4) A biometrikus adatok alapján történı személyazonosítás gyakorlati végrehajtásra

gyakorolt

hatásainak

elemzése

során

levont

következtetések alapul szolgálhatnak egy olyan cselekvési, felkészülési terv elkészítéséhez, amely figyelembe veszi az ellenırzést végzı személy felkészüléséhez/felkészítéséhez,

az

ellenırzött

személy

magatartásához/tevékenységéhez, a szükséges technikai eszközök és informatikai fejlesztések szempontjából végrehajtandó feladatokat és idıszükségleteket. Egy ilyen terv elkészítésével garancia lehet a biometrikus adatok alapján történı személyazonosítás mindenoldalú biztosítására. 5) A dokumentumelemzések és a gyakorlati tapasztalatok alapján készített ellenırzési folyamatábrák hozzájárulhatnak a szükséges technikai és informatikai fejlesztések pontos meghatározásához és a jelenlegi helyzethez viszonyítottan a szükséges beavatkozási szintek és azok mértékének egyértelmő megismeréséhez. Ezen beavatkozási területek ismeretében a kötelezı alkalmazást megelızıen készíthetı egy olyan idıszámvetés, amely reálisan számol a fejlesztések és eszközbeszerzések elıkészítési, beszerzési és kivitelezési fázisaival és a jelenlegi rossz gyakorlattól eltérıen megfelelı felkészülési idıt biztosít a végrehajtó állomány számára is mind az elméleti, mind a gyakorlati ismeretek megszerzéséhez. 6) Alkalmazásával

teljesen

új

alapokra

helyezhetı

a

mélységi

okmányellenırzés rendszere melynek következtében az eredményessége is javulhat, hatékonyabbá válhat. 133

6.4. JAVASLAT A KUTATÁS TOVÁBBI FOLYTATÁSÁRA Doktori

értekezésem

forráskutatása

során

tett

megállapításommal

összefüggésben194 olyan értekezés készítését tőztem ki célul, amely tudományos alapot szolgáltathat az általam érintett területek további elemzéséhez és kutatásához. A célom megvalósításával összhangban az alábbi területek kutatását tartom célszerőnek, indokoltnak és idıszerőnek: 1) A személyazonosságot és jogosultságokat igazoló okmányok biztonsági elemeinek fejlıdését, az ezzel összefüggı technológiai és informatikai szükségletek

változását

és

az

ellenırzéstechnológiára

gyakorolt

hatásokat. 2) Az okmányok biztonsági elemeiben bekövetkezett változások milyen hatással vannak a felfedett közokirat-hamisítások elkövetési módszereire, hamisítási típusaira. Az új biztonsági elemek milyen hamisítási típus elkövetésére gyakorolnak hatást. Mi az, amit csökkentenek, és mi az, amit erısítenek. Milyen biztonsági szintnél lehet azt mondani, hogy a ráfordított

anyagi

forrás

már

nincs

összhangban

a

várható

biztonságnövelı hatással. 3) A biometrikus adatok alkalmazásának az adatvédelemre és a személyiségi jogok érvényesülésére gyakorolt hatásának vizsgálata. Az arányosság elvére tekintettel mikor és milyen mértékben használhatóak fel a biometrikus adatok a személyazonosítás megállapításában. Jogok gyakorlását lehet-e biometrikus adatokon alapuló személyazonosításhoz kötni „önkéntesség” vállalásával? 4) A biometrikus adatok alapján történı személyazonosítás végrehajtásához indokolt adatfelvételezési eljárások és az ellenırzésükhöz szükséges technikai és informatikai feltételek összefüggései, eszközök és hálózatok. 5) A biometrikus adatokon alapuló személyazonosítás rendészeti célú alkalmazásának ellenırzéstechnológiára gyakorolt hatásának vizsgálata, ellenırzési metodikák módosítási szükségletei. Az értekezésem témájával kapcsolatban mindenképpen szükségesnek és indokoltnak tartok egy olyan piaci érdekektıl mentes kutatás-fejlesztési helyet, intézményt kijelölni, amely megvalósíthatósági és gyakorlati alkalmazhatósági 194

A biometrikus adatok alapján történı rendészeti célú személyazonosítás vonatkozásában tudományos tartalmú írás alapvetıen még nem született.

134

alapon vizsgálja a személyazonosítás technológiai lehetıségeit. Ellenırzésre alkalmas eszközöket vizsgál vagy fejleszt. Javaslatai és döntései meghatározóak és biztosított a legalkalmasabb eszközök beszerzésének lehetısége.

135

BEFEJEZÉS „A biztonság alapvetı egyéni, nemzeti és közösségi(szövetségi) érték, olyan állapot,

vagy

helyzet,

amely

a

fenyegetések

és

a

veszélyek

tudatosan

(hallgatólagosan) elfogadott, elviselt szintjén valósul meg. Alapját a külsı fenyegetettségtıl való megbízható védelem, a (védendı, vagy védelmi) rendszer belsı stabilitása, rendezettsége képezi. A biztonság nem lehet állami, vagy hatósági monopólium, hanem „immateriális társadalmi (össz)termék”, amely érdekközelítés útján, egyeztetett cselekvés, tudatos kooperáció útján jön létre.”195 Az EU belsı biztonsági stratégiájának megteremtése a tagállamok közös érdeke és felelıssége. A szabadság, a biztonság és a jog térségének megteremtése csak konszenzuson alapuló döntéshozatallal, ha kell, akkor nemzeti érdekekrıl történı lemondással, ha kell kezdeményezı és mások számára is követendı példamutatással, következetes és sokszor konfliktusokat nem nélkülözı magatartási formák gyakorlásával biztosítható. Ahhoz, hogy bizonyosak legyünk az EU tagállamainak területén élı, ott tartózkodó, vagy oda utazni szándékozó embereknek a szabad mozgás jogának közösségéhez tartozásáról, vagy jóhiszemő, jogkövetı kilétérıl, elengedhetetlen a személyazonosság megállapítása, valamint a jogsértı magatartást tanúsító és a közösségre veszélyt jelentı személyek kiszőrése. A közösségre való veszélyeztetés fokát az eltérı súlyú jogsértı magatartások természetesen nem azonos mértékben érintik, de ettıl függetlenül minden olyan személy beazonosítása szükséges, akinek a jelenléte kockázatot hordoz magában, tekintet nélkül arra, hogy körözött személy, vagy éppen illegális migráns. A szankció az, ami meghatározza az elkövetett cselekmény súlyát. Ahhoz, hogy a személyazonosítás kétséget kizáróan megállapítható legyen, nélkülözhetetlen a XXI. század fejlettségéhez igazodó eljárások - pl.: biometrikus adatok - alkalmazása. De ne felejtsük el Immanuel Kant gondolatait „Az erkölcsök metafizikájának alapvetése” c. mővébıl „az ember és általában minden eszes lény öncélként létezik, s

195

Magyar Rendészettudományi Társaság: Rendészettudományi szószedet, Budapest 2008., - p.77-78. Letöltés: http://rendeszet.hu/rendeszeti-szoszedet, 2012. május 07.

136

nem pusztán eszközként, amely egy másik akarat tetszés szerinti használatára szolgál”. Az ember mindig csak cél lehet, soha nem szolgálhat eszközként valamely cél eléréséhez! Remélem, hogy az általam összegyőjtött és közzétett ismeretanyag elısegíti ezen személyazonosítási eljárás elfogadottságának növekedését, és annak megértését, hogy nem ellenünk, hanem értünk alkalmazzák.

137

FELHASZNÁLT IRODALOM

PUBLIKÁCIÓK, TUDOMÁNYOS MUNKÁK: AGÁRDI Tamás: A kézírásvizsgálat, kézeredet-, (személy-) azonosítás új lehetıségei az igazságszolgáltatásban. Rendészeti Szemle 2007/6, - p. 33., - p. 45. Letöltés: http://miszk.hu/system/files/rendeszeti_szemle_2007_6.pdf, 2012.07.20. „Ajánlás” a biometrikus adatokkal ellátott útlevelek ellenırzésére. Forrás: Nemzetközi Határrendészeti Konferencia Titkársága, 2009., BAJTAI Csaba - GUBICZA József - KÓNYA József: Az Európai Unió határpolitikája, a határbiztonság és az integrált határigazgatás fejlıdésének alternatívái. Határrendészeti Tanulmányok, Rendırség Tudományos, Technológiai és Innovációs Tanács Határrendészeti Munkacsoport, Budapest 2009., VI. évfolyam 1. szám, 2009/1. különszám, ISSN: 1786-2345 BALLA József: Biztonság növelése a határforgalom-ellenırzésben. Határrendészeti Tanulmányok, Rendırség Tudományos, Technológiai és Innovációs Tanács Határrendészeti Munkacsoport, Budapest 2010., VII. évfolyam 1. szám, 2010/1. szám, ISSN 1786-2345 (nyomtatott) ISSN 2061-3997 (online) BALLA József: A személyazonosítás elmélete és gyakorlata a határforgalom ellenırzésben, ZMNE Tudományos Diákköri Dolgozat, 2005. – p. 19.-20., 2-5. melléklete BÉNYEY Noémi: A menedékjog magyar és külföldi szabályozása. JURA 2009., 15. évf. 1. sz. - p. 167-169. Biometrics at the Frontiers: Assessing the Impact on Society For the European Parliament Committee on Citizens’ Freedoms and Rights, Justice and Home Affairs (LIBE), February 2005., EUR 21585 EN, - p. 31. BIOPASS Study on Automated Biometrics Border Crossing Systems for Registered Passenger at Four European Airpors, FRONTEX Libertas Securitas Justitia, Warsaw, August 2007., - p. 9. DR. BODA József dandártábornok, fıigazgató ajánlásával: 15 éves a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat. Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, Budapest 2011., p. 22. BUNYITAI Ákos: A ma és a holnap beléptetı rendszereinek automatikus személyazonosító eljárásai biztonságtechniai szempontból, Hadmérnök VI. évfolyam 1. szám, - p. 24-25., - p. 27., Letöltve: http://hadmernok.hu/2011_1_bunyitai.pdf, 2012.06.29. BÖKÖNYI István: Magyarország nemzeti biztonsági stratégiája, az Európai Unió belsı biztonsági stratégiája, a megújuló magyar jogi szabályozás hatása a 138

rendészettudományra. Pécsi Határır Tudományos Közlemények XIII., Pécs 2012., HU ISSN 1589-1674 CHRISTOF Ferdinand Bundespolizeipräsidium Referat 22 Grenzpolizei: AG Grenzverkehrskontrolle, Nemzetközi Határrendészeti Konferencia Határforgalomellenırzési Munkacsoport Ülés Budapest, 2008. november 17.-18. CHRISTIAN Platzer Az EU biztonsági stratégiája és Biztonságpolitikai Szemle, Nemzet és Biztonság, 2011./10. szám

Észak-Afrika.

CSERCSA Richárd - LOMBAI Ferenc - SZILÁGYI Tünde: Biometrika Írisz alapú személyazonosítás, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Kar, 2004., - p. 2-3. Letöltés: digitus.itk.ppke.hu/~cseri/edu/Biometrika, irisz4.doc, 2012.01.12. CSERESNYÉS Ferenc: A Magyar Köztársaság integrálása a szabadság, a jog és a biztonság térségébe. A magyar határellenırzés feladatai a közeljövıben Ausztria példája alapján. Pécsi Határır Tudományos Közlemények III., Pécs 2004., HU ISSN 1589-1674 CSERÉP Attila: Az integrált biztonság koncepciója. Pécsi Határır Tudományos Közlemények IV., Pécs 2005., HU ISSN 1589-167 DEÁK Péter: Határok, bevándorlás, biztonsági együttmőködés. Pécsi Határır Tudományos Közlemények VI., Pécs 2006., HU ISSN 1589-1674 DRINÓCZI Tímea - KOCSIS Miklós - ZELLER Judit: A személyes adatok védelme és a biometrikus azonosítók szerepe a szupranacionális szabályozás tükrében. Pécsi Határır Tudományos Közlemények IX., Pécs 2008., HU ISSN 15891674, - p. 9. Egyetemes Lexikon, Nova kiadó 1994., ISBN 963 8185 872, - p. 123. Eötvös Károly Közpolitikai Intézet: Az elektronikus személyazonosítás adatvédelmi követelményei, készült a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megrendelésére 2007., - p. 88. Letöltve: http://www.ekint.org/ekint_files/File/tanulmanyok/e_szemelyazonositas_ adatvedelem_ekint-1.pdf, 2012.04.10. FEJES Zsuzsanna - SALLAI János - SOÓS Edit - TÓTH Judit (szerk.) VÁJLOK László: Schengenre hangolva. Európai Mőhelytanulmányok, Budapest 2007. 113. szám. - p. 4. Final Report „CEUVIS pilot project” - JLS/2008/EBFX/CA/1006, The action has received funding from the Community, Best practices / recommendations Forrás: Országos Rendır-fıkapitányság Rendészeti Fıigazgatóság Határrendészeti Fıosztály 2012. augusztus FINSZTER Géza: A rendészeti funkciók és a Határırség integrációja. Pécsi Határır Tudományos Közlemények VII., Pécs 2007., HU ISSN 1589-1674, - p. 21. 139

FINSZTER Géza: A rendészeti stratégia alkotmányos alapjai. Pécsi Határır Tudományos Közlemények XI., Pécs 2010., HU ISSN 1589-1674 DR. FINSZTER Géza: A rendészeti rendszer alkotmányos és közjogi alapjai 2. számú elıtanulmány az átfogó rendészeti stratégia társadalmi vitájához, a Rendırség Tudományos, Technológiai és Innovációs Tanácsa, Budapest 2008. Letöltve: www.police.hu/data/cms529192/alkotmanyos_es_kozjogi_elemzes.doc, 2012.július 09. FINSZTER Géza: A kriminalisztika elmélete és a praxis a büntetıeljárási reform tükrében, jegyzet, - p 7. Letöltés: users.atw.hu/be/letoltes/Krimjegyzet.doc, 2012.09.18. FÓRIZS Sándor: a schengeni belsı határ határrendészetének lehetséges feladatai, módszerei Magyarország csatlakozása esetén. Beszámoló tanulmány az európai uniós ismeretek alaptanfolyam számára, Budapest 1999. FÓRIZS Sándor: Rendészeti Szószedet. A magyar rendészeti szervek által gyakrabban alkalmazott szakmai szócikkek győjteménye. Budapest, 2008. Magyar Rendészettudományi Társaság kiadványa (társszerzı). Frontex: BIOPASS Study on Automated Biometric Border Crossing Systems for Registered Passenger at Four European Airports. Warsaw, August 2007, - p. 35. Frontex, European Agency for the Management of Operational Cooperation at the External Borders of the Member States of the European: BIOPASS Study on Automated Biometric Border Crossing Systems for Registered Passenger at Four European Airports,Warsaw, August 2007. FURJÁN Attila – ZSIGOVITS László: A mélységi migrációs háló térinformatikai támogatása. Pécsi Határır Tudományos Közlemények III., Pécs 2004., HU ISSN 1589-1674 GAÁL Gyula határır alezredes: Az embercsempész tevékenység megjelenési formáinak és módszereinek változásai a Magyar Köztársaság államhatárán 19912003 között doktori (PhD) értekezés, ZMNE Budapest 2005., - p. 5. GÖRBE ATTILÁNÉ ZÁN Krisztina: Még néhány gondolat a biztonságról. Pécsi Határır Tudományos Közlemények VI., Pécs 2006., HU ISSN 1589-1674 GÖRBE ATTILÁNÉ ZÁN Krisztina rendır alezredes: A magyarországi migráció helyzete, kezelésének feltételei és lehetıségei, doktori (PhD) értekezés, ZMNE Budapest, 2010. - p. 4., - p. 42. GREGOR Pelzl Federal Police Headquarters Potsdam, Border Checks 2015. Forrás: Országos Rendır-fıkapitányság Rendészeti Fıigazgatóság Határrendészeti Fıosztály Hadtudományi Lexikon I. kötet, Budapest 1995, Magyar Hadtudományi Társaság, ISBN 963 04 5227 8, - p. 144. 140

HAVASI Zoltán: A komplex biztonság idıszerő kérdései. Pécsi Határır Tudományos Közlemények II., Pécs 2003., HU ISSN 1589-1674 HEGYALJAI Mátyás: A vízuminformációs rendszer rendvédelmi célú alkalmazása. Pécsi Határır Tudományos Közlemények VII., Pécs 2007., HU ISSN 1589-1674 HEGYALJAI Mátyás: Változások és a belbiztonsági stratégia. Pécsi Határır Tudományos Közlemények XIII., Pécs 2012., HU ISSN 1589-1674 HORPÁCSI Ferenc: A mélységi ellenırzı háló helye, szerepe az Európai Unió biztonságában. Pécsi Határır Tudományos Közlemények III., Pécs 2004., HU ISSN 1589-1674 Ideiglenes tansegédlet a 2011/12 tanévre a Kriminalisztika, valamint a Kriminalisztika Általános Rész tantárgyakhoz, amely tansegédlet Balláné-KunosLakatos: Bevezetés a kriminalisztikába (Rejtjel Kiadó 2004.) címő könyv szerzıinek hozzájárulásával készült. - p. 6.. - p. 22. Letöltés: http://www.rtf.hu/downloads/tanszekek/krimcs/bevez_krim.pdf, 2012.06.20. IGNÁTH Éva: a 2002-ben és a 2004-ben született magyar nemzeti biztonsági stratégiák összehasonlítása, - p. 1. Letöltve: http://www.grotius.hu/doc/pub/WPNYUQ/2009_159_ignath_eva_nemzeti_bizti_stra t. pdf, 2012.03.07. IMMANUEL Kant: Az erkölcsök metafizikájának alapvetése -A gyakorlati és kritikája-. Gondolat kiadó 1991., ISBN: 9632824776 IRK Ferenc: A közbiztonság kihívásai Európa új demokráciáiban. Például Magyarország. Országos Kriminológiai Intézet, Tanulmány 2008., Letöltve: http://www.okri.hu/images/stories/pdf_files/if_2008_a%20kozbiztonsag%20kihivasa i%20europa%20uj%20demokraciaiban.pdf, 2012.05.16. JAROSLAV Parcan - MICHAELA Rapchanova: Az Európai Unió állampolgársága és a szabadság, biztonság és a jog térségének összefüggései. Pécsi Határır Tudományos Közlemények XI., Pécs 2010., HU ISSN 1589-1674, - p. 1. JOZEF Belga: A mozgás szabadsága és az uniós polgárok biztonsága az Unió jogrendszerében. Pécsi Határır Tudományos Közlemények XI., Pécs 2010., HU ISSN 1589-1674 JOZEF Belga: Az Európai Unió belsı biztonságának jogi és rendészettudományi aspektusai. Pécsi Határır Tudományos Közlemények XIII., Pécs 2012., HU ISSN 1589-1674 KACZIBA Antal: A szabadság rendje – a közbiztonsági stratégia alapvetései. Pécsi Határır Tudományos Közlemények IX., Pécs 2008., HU ISSN 1589-1674, - p. 68.

141

KARL-HEINZ Fleck, Grenzschutzprasidium Ost, Német Szövetségi Határırség (BGS) Személyazonosítás Terminológiája címő oktatóanyaga. Forrás: Országos Rendır-fıkapitányság Rendészeti Fıigazgatóság Határrendészeti Fıosztály, 2012. KARSAI Krisztina: A közrend európai (jogi) fogalma. Pécsi Határır Tudományos Közlemények XII., Pécs 2011., HU ISSN 1589-1674 KATONA Géza: A rendészettudomány terminológiája. Pécsi Határır Tudományos Közlemények XIII., Pécs 2012., HU ISSN 1589-1674 KOVÁCS Gábor: A határrendészetben ható néhány általános elv fejlıdése és változása „schengen” után. Magyar Rendészet 2008. (1-2.) Budapest 2008. -p.131145 KOVÁCS Gábor: A balkáni stabilizáció, a további EU bıvítés kulcsa. Macedónia Határbiztonsága. Pécsi Határır Tudományos Közlemények IX., Pécs 2008., HU ISSN 1589-1674 KOVÁCS Tibor - MILÁK István - OTTI Csaba: A biztonságtudomány biometriai aspektusai. Pécsi Határır Tudományos Közlemények XIII., Pécs 2012., HU ISSN 1589-1674, - p. 495 - 496. DR. KOVÁCS Tibor: A személyazonosítási módszerek általában, 2010.,- p. 1-2. Kézgeometria azonosítás, Digitális jegyzet 2010., - p. 1-2. Arcfelismerés, Digitális jegyzet 2010., - p. 1. Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar Alkalmazott Biometria Intézet (Applied Biometrics Institute – ABI), Digitális jegyzet Machine Readable Travel Documents (MRTDs): History, Interoperability, and Implementation Version: Release 1, Status: Draft 1.4, Date: March 23, 2007; - p. 19., - p. 29., - p. 35. MICHAEL Chertoff Department of Homeland Security Secretary, Washington (CNN), DHS now collecting 10 fingerprints from foreign travelers, December 10, 2007. Letöltés: http://edition.cnn.com/2007/TRAVEL/12/10/visitors.fingerprints/ İSZI Arnold - LEUNG Yuen Ting – KOVÁCS Tibor: Biometrikus azonosító eszközök mőszaki paramétereinek függése az alkalmazási körülményektıl, elektronikus elıadás, 14. dia Magyar tudomány ünnepe 2011, Óbudai Egyetem, Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Kar PROF. DR. NAGY György: A Magyar Útlevelek története I., Elektronikus elıadás, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, 2006. NÉMETH József: Integrált határigazgatás Schengen után. Pécsi Határır Tudományos Közlemények X., Pécs 2009., HU ISSN 1589-1674

142

PETİVÁRI Bence: A Hágai Program kihívásai – akadályok a szabadság, biztonság és a jog térségének megteremtése elıtt. Határrendészeti Tanulmányok, Határırség Tudományos Tanácsa, Budapest 2006., III. évfolyam 4. szám, 2006/4. különszám, ISSN: 1786-2345 Rendészettudományi szószedet, a magyar rendészeti szervek által gyakrabban alkalmazott szakmai szócikkek győjteménye. Készült az IRM Oktatási Fıigazgatóság, valamint a Magyar Rendészettudományi Társaság, megbízásából, Budapest, 2008., - p. 217., - p. 351. Letöltés: http://rendeszet.hu/rendeszeti-szoszedet, 2012. május 17. RITECZ György: A magyar Határırség szerepe az európai biztonságban. Pécsi Határır Tudományos Közlemények III., Pécs 2004., HU ISSN 1589-1674, - p. 1. RITECZ György: A határrendészeti kihívások változásai az EU országait és Magyarországot érintıen az elmúlt évtizedben. Pécsi Határır Tudományos Közlemények XII., Pécs 2011., HU ISSN 1589-1674 RITECZ György: Az illegális migráció és az EU csatlakozás hatása a magyar határırizetre Doktori (PhD) értekezés, ZMNE Budapest 2002. – p. 43. SALLAI János: A schengeni integráció folyamata és jövıje. Pécsi Határır Tudományos Közlemények IV., Pécs 2005., HU ISSN 1589-1674 SAMU István: A magyar Határırség az Európai Unió határbiztonsági rendszerében. Határrendészeti Tanulmányok, Határırség Tudományos Tanácsa, Budapest 2005., II. évfolyam 1. szám, 2005/1. különszám, ISSN: 1786-2345 SAMU István r. vezérırnagy: Az integrált határigazgatás szerepe a globális illegális migrációs áramlatok visszaszorításában (elektronikus elıadás), XVI. Nemzetközi Határrendészeti Konferencia, Balatonalmádi, 2008. május 25. SÁNDOR Vilmos: Biztonság, határbiztonság – komplexitás, kompetencia. Pécsi Határır Tudományos Közlemények VI., Pécs 2006., HU ISSN 1589-1674, - p. 1. SEBE Bálint (Kıvár Vidéki csendbiztos) 1869-es mőve a Személyleírásról, Közbiztonság I. évfolyam 19. szám SUPLICZ Sándor - FŐZI Beatrix - HORVÁTH Sándor: Írisz felismerésen alapuló beléptetı rendszer által keltett attitődök és averzív reakciók vizsgálata, 6. Nemzetközi Mechatronikai és Biztonságtechnikai Szimpózium, Budapesti Mőszaki Fıiskola, 2006., ISBN 978-963-7154-59-1, Forrás: Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar Alkalmazott Biometria Intézet (Applied Biometrics Institute – ABI), 2012. STAUBER Péter: A bel- és igazságügyi együttmőködés aktuális kérdései az Európai Unióban. Pécsi Határır Tudományos Közlemények VI., Pécs 2006., HU ISSN 1589-1674

143

SOLYMOSI Józsefné: A schengeni követelmények megvalósulásának kriminalisztikai támogatása. Határrendészeti Tanulmányok, Határırség Tudományos Tanácsa, Budapest 2005., II. évfolyam 6. szám, 2005/5. különszám, ISSN: 17862345 Szabályzat az útlevélkezelık részére (a 29/1999 országos parancsnoki parancs 2. számú melléklete), Határırség Országos Parancsnokság, 1999. - p. 44. Forrás: Országos Rendır-fıkapitányság Rendészeti Fıigazgatóság Határrendészeti Fıosztály SZABÓ József: Az Európai Ideától a Schengeni Egyezményen át, Magyarország teljes jogú Schengeni csatlakozásáig vezetı út – benne hazánk határrendészeti szerepvállalása. Határrendészeti Tanulmányok, Rendırség Tudományos, Technológiai és Innovációs Tanács Határrendészeti Munkacsoport, Budapest 2008., V. évfolyam 1. szám, 2008/1. szám, ISSN: 1786-2345, - p. 25. SZABÓ Lajos: Mi a biztonság? Pécsi Határır Tudományos Közlemények XIII., Pécs 2012., HU ISSN 1589-1674 SZABÓ Máté Dániel: Biometrikus azonosítás és adatvédelem, - p. 1. Letöltve: http://szabomat.hu/tanulmany/biometria.pdf, 2012.06.29. DR. SZEMBÉNYI Ferenc: A nemzetközi biztonságpolitika aktuális kihívásai, a globális veszélyforrások elleni fellépés módozatai. Határrendészeti Tanulmányok, Határırség Tudományos Tanácsa, Budapest 2005., II. évfolyam 6. szám, 2005/5. különszám, ISSN: 1786-2345 TAJTI Balázs: A biometrikus ujjnyomat azonosítás alkalmazásának új lehetıségei, Hadmérnök VII. évfolyam 1. szám, - p. 49., - p. 52. Letöltve: http://hadmernok.hu/2012_1_tajti.php , 2012.06.29. TARI Tamás: A magyar rendırség tevékenysége a schengeni térséghez történı csatlakozás terén 2004-2010 között, Doktori (PhD) értekezés 2012., Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Doktori Iskola, - p. 64. DR. TÁTRAI Erika: A retina szerkezet pathológiás változásainak vizsgálata optikai koherencia tomográfiás képek szegmentálásával, Doktori értekezés 2012., Semmelweis Egyetem Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola, - p. 6-7. Letöltés: http://phd.sote.hu/mwp/phd_live/vedes/export/tatraierika.d.pdf, 2012. augusztus 02. TEKE András: Határırség – Biztonság – Bőnmegelızés. Pécsi Határır Tudományos Közlemények II., Pécs 2003., HU ISSN 1589-1674 TEKE András: Határbiztonság az EU bıvítés után. Pécsi Határır Tudományos Közlemények III., Pécs 2004., HU ISSN 1589-1674 TEKE András: A veszélyhelyzetek kezelése és a határbiztonság. Pécsi Határır Tudományos Közlemények VI., Pécs 2006., HU ISSN 1589-1674

144

DR. TEKE András: Határrendészeti Igazgatás, Rendészeti Szakvizsga Bizottság 2008., - p. 15. TÓTH ÁRPÁDNÉ dr. Masika Edit: A szabadság, biztonság, jog európai térségének reformja az európai alkotmányozás tükrében, Európai Mőhelytanulmányok 2004., Miniszterelnöki Hivatal, ISSN 17861306, ISBN 963 9284 90 4, - p. 7. TÓTHNÉ dr. jur. Demus Mária: Az államhatár rendjének jogi védelme az EUcsatlakozás tükrében, doktori (PhD) értekezés, Határrendészeti Tanulmányok, V. évfolyam 3. szám, 2008/2. különszám, Budapest 2008. ISSN: 1786-2345, - p. 91. DR. VARGHA László: Kriminalisztika, VI. fejezet a személyazonosításról. Egyetemi Jegyzet, 1966. BARGA Norbert: A határbiztonság realitásai schengen tükrében. Pécsi Határır Tudományos Közlemények IX., Pécs 2008., HU ISSN 1589-1674 DR. JUR. VARGA Norbert határır ırnagy egyetemi oktató és Balla József határır ırnagy okmányszakértı: Okmányismeret-Okmányhamisítás, egyetemi jegyzet, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtudományi Kar Határır Tanszék, Kiadja: Rendırtiszti Fıiskola 2006. VÁJLOK László: „A gyarmatok bosszúja”- Európába irányuló afrikai illegális migráció, Kutatatási anyag; 2006. - p. 3. VIRÁNYI Gergely: A biztonság-fogalomról, másként. Pécsi Határır Tudományos Közlemények XIII., Pécs 2012., HU ISSN 1589-1674 ZÁMBÓ Katalin: A FRONTEX szervezete és mőködése. Pécsi Határır Tudományos Közlemények XI., Pécs 2010., HU ISSN 1589-1674 ZÁN Krisztina: Az Európai Unió Biztonság és védelempolitikája. Határrendészeti Tanulmányok, Határırség Tudományos Tanácsa, Budapest 2004., I. évfolyam 2. szám, 2004/2 szám, HU ISSN: 1786-2345 ZLINSZKY János: Római büntetıjog, Tankönyvkiadó, Budapest 1991., - p. 11. ZSIGOVITS László: A rendészeti tudományos kutatások alakulása az új Nemzeti Közszolgálati Egyetem létrejöttével. Pécsi Határır Tudományos Közlemények XII., Pécs 2011., HU ISSN 1589-1674 III. Nemzetközi Határrendészeti Konferencián résztvevı, 20 ország határrendészeti képviselıi által elfogadott CHARTA, Siófokon 1995. május 2-3. Forrás: Országos Rendır-fıkapitányság Rendészeti Fıigazgatóság Határrendészeti Fıosztály, 2011. Jelentés az „Európai Unió által elıírt Check-net (migrációs háló ellenırzése) keretében megvalósuló rendıri és határır tevékenység informatikai korszerősítésének kutatási eredményeirıl”, a ZMNE Határır Tanszék és a Rendırség 145

Tudományos Tanácsa együttmőködése keretében folytatott projekt alapján, ZMNE 2006., Dr. Zsigovits László ny. hır. alezredes és Dr. Kovács Gábor alezredes Megvalósíthatósági tanulmány a Ferihegy 2 Nemzetközi Repülıtéren Biometrikus zsiliprendszer kialakítására, KHA 2008/3.5.1., Országos Rendır-fıkapitányság, 2010. június ADÁMY Gábor: Biometrikus fehérkönyv. Budapest, 2000. Recoware Számítástechnológiai Kutató-fejlesztı Kft: Biometriai azonosítás módszerei: Kézírás http://www.recoware.hu/biometria/biometriai_azonositas/alairas.html, 2012.07.20. Projektalapító Dokumentum a közép-európai régió kísérleti projektje: a Vízuminformációs Rendszer külsı határokon és a harmadik országokban lévı konzulátusokon történı alkalmazása – CEUVIS projekt végrehajtásáról, 513/46/2011. ált. számon Forrás: Országos Rendır-fıkapitányság Gazdasági Fıigazgatóság Nemzetközi Támogatások Osztály, 2012. International Civil Aviation Organization: Machine Readable Travel Documents Part I, Machine Readable Passports, Volume 1, Passporth with Machine Readable Data Stored in Optical Character Recognition Format 2006., - p. 95-98. International Civil Aviation Organization: Machine Readable Travel Documents Part I, Machine Readable Passports, Volume 2, Specifications for Electronically Enabled Passperts with Biometric Identification Capability 2006. Best Practice Technical Guidelines for Automated Border Control (ABC) Systems Frontex – Research and Development Unit, Last reviewed on 31/08/2012, Version 2.0 COMMON CORE CURRICULUM EU Border Guard Basic Training, Alapszintő Képzési Program az EU-ban szolgálatot teljesítı határırök részére, Frontex 2007. Regulations for the ICAO Public Key Directory, ICAO PKD, B-Tec/36, last modification 07.03.2011

EURÓPAI UNIÓS SZABÁLYOZÁSOK ÉS AJÁNLÁSOK: Egyezmény a Benelux Gazdasági Unió Államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történı ellenırzések fokozatos megszüntetésérıl 1985. június 14-én kötött Schengeni Megállapodás Végrehajtásáról (Schengeni Végrehajtási Egyezmény), 1-3.§ A Tanács Határozata (2007. december 6.) a schengeni vívmányok rendelkezéseinek a Cseh Köztársaságban, az Észt Köztársaságban, a Lett Köztársaságban, a Litván Köztársaságban, a Magyar Köztársaságban, a Máltai Köztársaságban, a Lengyel 146

Köztársaságban, a Szlovén Köztársaságban és a Szlovák Köztársaságban történı teljes körő alkalmazásáról (2007/801/EK) Az Európai Parlament és Tanács 2006. március 15-i 562/2006/EK Rendelete a személyek határátlépésre irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határellenırzési kódex) létrehozásáról L105/1, Preambulum (6) bekezdés A Tanács 2252/2004/EK Rendelete (2004. december 13) a tagállamok által kiállított útlevelek és úti okmányok biztonsági jellemzıire és biometrikus elemeire vonatkozó elıírásokról L 385/1 Az Európai Parlament és Tanács 1987/2006/EK Rendelete (2006. december 20.) a Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SISII) létrehozásáról, mőködtetésérıl és használatáról A Tanács Határozata (2004. június 8.) a Vízuminformációs Rendszer létrehozásáról (VIS) (2004/512/EK) A Tanács 2725/2000/EK Rendelete (2000. december 11.) a Dublini Egyezmény hatékony alkalmazása érdekében az ujjnyomatok összehasonlítására irányuló „Eurodac” létrehozásáról, L316/L Hágai Program: A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének erısítése az Európai Unióban, (2005/C 53/01), 1.7.2. pontja A Tanács és a Bizottság cselekvési terve az Európai Unióban a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése megerısítésérıl szóló Hágai Program végrehajtásáról, (2005/C 198/01) A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának A jog érvényesülése, a szabadság és a biztonság Európában 2005 óta: A Hágai Program és Cselekvési Terv értékelése, Brüsszel, 10.6.2009, COM(2009) 263 végleges Az Európai Tanács által 2003. december 12-én „Egy biztonságos Európa egy jobb világban” címmel elfogadott európai biztonsági stratégia Az Európai Parlament 2009. február 19-i állásfoglalása az európai biztonsági stratégiáról és az EBVP- rıl (2008/2202(INI)), (2010/C 76 E/13) Az Európai Unió belsı biztonsági stratégiája, Az európai biztonsági modell felé, Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2010., ISBN 978-92-824-2685-2 A Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak Az EU belsı biztonsági stratégiájának megvalósítása: öt lépés a biztonságosabb Európa felé, Brüsszel, 2010.11.22., COM(2010) 673 végleges A Bizottság Közleménye EURÓPA 2020 Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája COM(2010) 2020 végleges, Brüsszel, 2010.3.3.

147

A külsı határellenırzésre, kiutasításra és visszafogadásra vonatkozó európai uniós schengeni katalógus frissített változata (7864/09), 2009. – p. 8. Okmányszakértık összehangolt igénybevételére a Végrehajtó Bizottság 1998. december 16-i. Határozata alapján van lehetıség (SCH/Com-ex (98) 59 rev.) Resolution of the Representatives of the Governments of the Member States of the European Communities, meeting within the Council of 23 June 1981, Official Journal C 241 , 19/09/1981 P. 0001 – 0007 Supplementary Resolution to the Resolution adopted on 23 June 1981 concerning the adoption of a passport of uniform pattern, of the Representatives of the Governments of the Member States of the European Communities, meeting within the Council on 30 June 1982, Official Journal C 179 , 16/07/1982 P. 0001 -0002 Resolution of the Representatives of the Governments of the Member States, meeting within the Council, of 14 July 1986 supplementary to the resolutions of 23 June 1981 and 30 June 1982 concerning the introduction of a passport of uniform pattern Official Journal C 185 , 24/07/1986 P. 0001 – 0001 Resolution of the representatives of the Governments of the Member States, meeting within the Council of 10 July 1995 supplementary to the resolutions of 23 June 1981, 30 June 1982 and 14 July 1986 concerning the introduction of a passport of uniform pattern Official Journal C 200 , 04/08/1995 P. 0001 – 0001 Resolution of the representatives of the Governments of the Member States, meeting within the Council of 17 October 2000 supplementary to the resolutions of 23 June 1981, 30 June 1982, 14 July 1986 and 10 July 1995 as regards the security characteristics of passports and other travel documents (2000/C 310/0) Az Európai Parlament és Tanács 95/46/EK Irányelve (1995. október 24.) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelmérıl és az ilyen adatok szabad áramlásáról, (HL L 281, 23.11.1995, o. 31) A Bizottság Határozata 2005/II/28 a tagállamok által kiállított útlevelekben és úti okmányokban alkalmazott biztonsági jellemzık és biometrika szabványaira vonatkozó mőszaki elıírások megállapításairól, Brüsszel 2005/II/28, K(2005) 409 végleges, A Bizottság Határozata 2006/VI/28 a tagállamok által kiállított útlevelekben és úti okmányok biztonsági jellemzıire és biomertikus elemeire vonatkozó elıírások mőszaki leírásainak megállapításáról, Brüsszel 2006/VI/28, B(2006) 2909 végleges, NEM NYILVÁNOS Az Európai Parlament és a Tanács 444/2009/EK Rendelete (2009. május 28.) a tagállamok által kiállított útlevelek és úti okmányok biztonsági jellemzıire és biometrikus elemeire vonatkozó elıírásokról szóló 2252/2004/EK tanácsi rendelet módosításáráról,

148

Az Európai Adatvédelmi Biztos Véleménye a tagállamok által kiállított útlevelek és úti okmányok biztonsági jellemzıire és biometrikus elemeire vonatkozó elıírásokról szóló 2252/2004/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslatról, (2008/C 200/01) A Tanács 1683/95/EK rendelete (1995. május 29.) a vízumok egységes formátumának meghatározásáról A Tanács 334/2002/EK Rendelete (2002. február 18.) a vízumok egységes formátumának meghatározásáról szóló 1683/95/EK rendelet módosításáról Az Európai Parlament és Tanács 767/2008/EK Rendelete (2008. július 9.) a vízuminformációs rendszerrıl (VIS) és a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumokra vonatkozó adatok tagállamok közötti cseréjérıl (VIS-rendelet) A vízumkérelmek feldolgozásáról és a kiadott vízumok módosításáról szóló kézikönyv egységes szerkezetbe foglalt változata. Forrás: Országos Rendır-fıkapitányság Rendészeti Fıigazgatóság Határrendészeti Fıosztály, 2012. A Bizottság 2010/49/EK Határozata (2009. november 30.) a vízuminformációs rendszer (VIS) mőködésének megkezdése tekintetében az elsı régiók meghatározásáról A Bizottság 2011/636/EU Végrehajtási Határozata (2011. szeptember 21.) a vízuminformációs rendszer (VIS) mőködésének az elsı régióban történı megkezdése tekintetében az idıpont meghatározásáról A Tanács 407/2002/EK rendelete (2002. február 28.) a Dublini Egyezmény hatékony alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítására irányuló "Eurodac" létrehozásáról szóló 2725/2000/EK rendelet végrehajtására vonatkozó egyes szabályok megállapításáról COMMISSION DECISION of 22.12.2008 laying down a certificate policy as required in the technical specifications on the standards for security features and biometrics in passports and travel documents issued by Member States and updating the normative reference documents, Brussels, 22.12.2008 C(2008) 8657 final COMMISSION DECISION of 5.10.2009 amending Commission Decision (C( 2008) 8657 final) laying down a certificate policy as required in the technical specifications on the standards for security features and biometrics in passports and travel documents issued by Member States, Brussels, 5.10.2009 C(2009) 7476 final Az Európai Adatvédelmi Biztos Véleménye a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló, a polgárok szolgálatában álló térségrıl szóló, a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett bizottsági közleményrıl (2009/C 276/02) Az Európai Adatvédelmi Biztos Véleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett,

149

Rádiófrekvenciás azonosítás (RFID) Európában: lépések egy politikai keret felé COM(2007) 96 címő bizottsági közleményérıl (2008/C 101/01) Az Európai Adatvédelmi Biztos Véleménye „Az EU belsı biztonsági stratégiájának megvalósítása: öt lépés a biztonságosabb Európa felé” címő, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményrıl (2011/C 101/02) Az Európai Parlament és Tanács 1105/2011/EU Határozata (2011. október 25.) a külsı határok átlépésére jogosító és vízummal ellátható úti okmányok listájáról, valamint az e lista összeállítására irányuló eljárás meghatározásáról A Tanács 1030/2002/EK Rendelete (2002. június 13.) a harmadik országok állampolgárai tartózkodási engedélye egységes formátumának megállapításáról A Tanács 380/2008/EK Rendelete (2008. április 18.) a harmadik országok állampolgárai tartózkodási engedélye egységes formátumának megállapításáról szóló 1030/2002/EK rendelet módosításáról A Bizottság Közleménye az Európai Tanácsnak és a Parlamentnek a szabadság, biztonság és igazságosság övezete: a tamperei program mérlege és az új iránymutatások, COM(2004) 401 végleges,Brüsszel, 2.6.2004 {SEC(2004)680 et SEC(2004)693} A Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, Intelligens határellenırzés - választási lehetıségek és a követendı út COM(2011) 680 Brüsszel, 2011.10.25. Forrás valamennyi hivatkozás esetében: − CD Jogtár − http://eur-lex.europa.eu − http://www.euvonal.hu − http://consilium.europa.eu

HAZAI TÖRVÉNYEK, RENDELETEK, HATÁROZATOK, UTASÍTÁSOK 1994. évi XXXIV. törvény a Rendırségrıl 1998. évi XII. törvény a külföldre utazásról 2010. évi CXXII. törvény a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról 1992. évi LXVI. törvény a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról 2011. évi CXII. törvény információszabadságról

az

információs

önrendelkezési

jogról

és

az

150

2007. évi CXII. törvény a Belga Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság és az Osztrák Köztársaság között a határon átnyúló együttmőködés fokozásáról, különösen a terrorizmus, a határon átnyúló bőnözés és az illegális migráció leküzdése érdekében létrejött Szerzıdés (Prümi Szerzıdés) kihirdetésérıl, valamint ehhez kapcsolódóan egyes törvények módosításáról 332/2007. (XII. 13.) Korm. rendelet a határátkelıhely és az ideiglenes határátkelıhely megnyitásáról és mőködtetésérıl, valamint a határátlépési pontról szóló 86/1996. (VI. 14.) Korm. rendelet a biztonsági okmányok védelmének rendjérıl 101/1998. (V. 22.) Korm. rendelet a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény végrehajtásáról 2145/2003. (VII. 1.) Korm. határozat a Nemzeti Vízum- és Okmánybizottság létrehozásáról és a biztonsági okmányokkal kapcsolatos kormányzati feladatokról 1021/2011. (II. 11.) Korm. határozat a Nemzeti Vízum- és Okmánybizottságról és a biztonsági okmányokkal kapcsolatos kormányzati feladatokról 2144/2002 (V.6) Korm. határozat a Magyar Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiájáról 2073/2004. (IV. 15.) Korm. határozat a Magyar Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiájáról 1035/2012. (II. 21.) Korm. határozat Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiájáról 30/2011. (IX.21.) BM rendelet a rendırség szolgálati szabályzatáról szóló 37/1998. (VIII. 18.) BM rendelet a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény végrehajtásáról 94/1998. (XII. 29.) országgyőlési határozat a Magyar Köztársaság biztonság- és védelem-politikájának alapelveirıl 115/2003. (X. 28.) OGY határozat a társadalmi bőnmegelızés nemzeti stratégiájáról 115/2003. (X. 28.) OGY határozat a társadalmi bőnmegelızés nemzeti stratégiájáról 8/2010. (II.19.) IRM-SZMM-PM-KHEM együttes utasítás az illegális migráció és az ahhoz kapcsolódó más jogellenes cselekmények elleni hatósági fellépés hatékonyságának növelésérıl, illetve összehangolásáról 8/2008. (OT 6.) ORFK utasítás a Rendırség Határrendészeti Szabályzatáról 151

21/2008. (OT 11.) ORFK utasítás az illegális migrációval összefüggı jogsértések kezelésével kapcsolatos rendıri feladatok végrehajtására

INTERNETES HONLAPOK: − http://rvki.hu − http://rendeszet.hu − http://pecshor.hu − http://hadmernok.hu − http://abibiometrics.com − http://www.recoware.hu − http://www.rtf.hu − http://police.hu − http://icao.int − http://phd.sote.hu − http://www.szem2.sote.hu − http://eur-lex.europa.eu − http://www.euvonal.hu − http://consilium.europa.eu − http://www.euvonal.hu − http://euvonal.hu − http://net.jogtar.hu − http://www.kormany.hu − http://jogszabalykereso.mhk.hu − http://www.njt.hu − www.login.hu − http://www.sg.hu − http://idegenszovet.blogspot.hu − http://digitus.itk.ppke.hu − http://www.ekint.org − http://edition.cnn.com − http://szabomat.hu − http://miszk.hu − http://users.atw.hu − http://www.grotius.hu − http://www.ekint.org

152

A SZERZİ PUBLIKÁCIÓS JEGYZÉKE

1) A megbízható személyazonosítás, a biztonságos

határforgalom-ellenırzés

garanciája (Határrendészeti Tanulmányok ISSN: 1786-2345 2007., IV. évfolyam 3.szám, - p. 20-25.)

2) A személyazonosítás végrehajtását befolyásoló tényezık a Határırségnél (Határrendészeti Tanulmányok ISSN: 1786-2345 2007., IV. évfolyam 2. szám, p. 40-45.)

3) A biometrikus azonosítás biztonságnövelı hatása? (Rendırtiszti Fıiskola Rendvédelmi Füzetek ISSN 1585-1249, 2010/1. szám – p. 11-16..)

4) Biztonság növelése a határforgalom-ellenırzésben (Határrendészeti Tanulmányok HU ISSN 1786-2345 /nyomtatott, HU ISSN 2061-3997 /online/ 2010., VII. évfolyam 1. szám - p. 97-105)

5) A biometrikus

adatokat

tartalmazó úti

és személyazonosító okmányok

biztonságnövelı hatása a határ és közbiztonság alakulására (Nemzeti Közszolgálati Egyetem Abstract Füzet 2012., ISBN: 978-963-89546-9-5, - p. 15-20.)

6) A személyazonosítás elmélete és gyakorlata a határforgalom ellenırzésben (Tudományos Diákköri Dolgozat, 2005., A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem

2005/2006-os

tanév

ıszi

Intézményi

Tudományos

Diákköri

Konferencián, Határrendészet és Határvédelem Tagozatban II. helyezés.)

7) Társszerzı: dr.jur. Varga Norbert, Okmányismeret-okmányhamisítás (Egyetemi Jegyzet, 2006., Kiadja: Rendırtiszti Fıiskola)

8) Társszerzı: Nagy Attila, A biometrikus adatok megjelenése a rendészeti (határrendészeti) munkában (Tudományos Témakutatás I. helyezés, 2006.,

153

Pályázat

kiírója:

Igazságügyi

és

Rendészeti

Minisztérium

Oktatási

Fıigazgatóság)

9) Társszerzı:

Ausztria

Szövetségi

Belügyminisztériumának,

Németország

Szövetségi Rendırségének és Bajor Tartományi Rendırségének valamint Svájc Határır Testületének képviselıje, „Ajánlás” a biometrikus útlevelek és úti okmányok ellenırzésére. (Nemzetközi Határrendészeti Konferencia Titkársága, 2007.)

10) Elektronikus

oktatóanyag,

tananyag

orosz

nyelven

(okmánybiztonság,

biometeikus személyazonosítás, okmányellenırzés, ICMPD szervezésében az AENEAS UKRAINE, Európai Uniós projekt keretében elektronikus tananyag az Ukrán Határırök részére 2008. Elérhetı a Khmelnyickij Katonai Akadémián és az Ukrán Határırség belsı elektronikus hálózatán)

11) On the IT systems supporting the security of the border checks (Nemzetközi

Határrendészeti

Konferencia

Titkársága,

2009.,

A

XVII.

Nemzetközi Határrendészeti Konferencia Plenáris ülésén résztvevı valamennyi ország és szervezet számára elektronikusan továbbítva.)

12) Általános okmányismeret e-learninges oktatóanyag (Belügyminisztérium 2007., elérhetı az ILIAS portálon)

154