Doktori értekezés tézisei
A BESZÉDPRODUKCIÓ ÉS BESZÉDPERCEPCIÓ ÖSSZEFÜGGÉSEI: AZ ELHANGZÓ HÍREK FELDOLGOZÁSA
Írta: Rákli Veronika
Budapest 2009
1. BEVEZETÉS A pszicholingvisztika és a fonetika határterületét érinti az a mindennapi tapasztalatunk, hogy a rádiós híreket meghallgatjuk, de azokat nem értejük meg teljes egészében. Feltételezhető, hogy mégsem csak bennünk, hallgatókban (észlelés, megértés) van a hiba, hanem nagyon sok múlik a hírszerkesztőkön, hírolvasókon (szerkesztés, interpretáció). Milyen következményei lehetnek, ha a híradás hibája miatt értelmezünk félre egy fontos hírt? Ez történt, amikor 2002 februárjában megnyílt a budaörsi Electro World áruház. A tájékoztatás szerint a nyitásra való tekintettel fél áron lehetett megvásárolni a háztartási elektronikai eszközöket. A bevásárlóközpontot elözönlötték a kedvezményes vásárlási lehetőséget kihasználni akarók. Az autópálya forgalma is megbénult az ott parkoló autóktól, a tömegben pedig többen ájultak el, sérültek meg. Mindez azért fordulhatott elő, mert arról nem kaptak tájékoztatást az emberek, hogy az akció egész héten tartott. Így nem kellett volna az első napon megrohamozni az áruházat. A szándékosság – hogy minél többen vásároljanak – etikai oldalát is megvizsgálhatnánk, de most tartsuk szem előtt a kiváltott hatást. Következményei annak is lehetnek, ha a híradásban lévő hiba nem szándékos. Elég egy rosszul szerkesztett mondat, rosszul hangsúlyozott szó és máris mást jelent a hír. Fontos elvárás, hogy a hírszerkesztő szépen és tisztán, érthetően, jó tempóval beszéljen. Ellenkező esetben ugyancsak nehezülhet a megértés. A felelősség mindkét oldalt terheli. A sajtó – beleértve az elektronikus médiumokat – feladatát a magyar sajtótörvény is rögzíti: „A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy tájékoztatást kapjon szűkebb környezetét, hazáját, a világot érintő kérdésekben. A sajtó feladata - a hírközlés más eszközeivel összhangban - a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás. A sajtó segítse elő a társadalmi jelenségek közötti összefüggések megértését.” (A sajtóról szóló 1986. évi II. törvény, 1986. 2. § (1) – (3) bekezdés). A hallgatónak a maga érdekében érdemes pontosan tájékozódni. Ennek a célnak a jegyében készítettem el értekezésemet, amely a lehető legszélesebb nézőpontból kívánja bemutatni a hírműfajt és ezen belül is a rádiós hírműfajt. A dolgozatban bemutatott kutatássorozat a rádiós hírműfajnak a humán percepcióra tett hatását vizsgálja. Az észlelés szintjét célzó kísérlet a hírek szupraszegmentális sajátosságainak módosításával azt próbálja meg behatárolni, milyen temporális és alapfrekvencia-skálák rendelhetők a rádióhírhez, illetőleg ezen belül a közszolgálati és a kereskedelmi hírekhez. Az értési vizsgálat különféle szerkezeti és hangtani változtatások alkalmazásával egyes hírértést nehezítő tényezők hatását vizsgálja a befogadásra. Vizsgáltuk azt is, hogy a hírműfaj definiálható-e a hallgatóság korösszetételének figyelembevétele nélkül, vagy csak annak tükrében beszélhetünk rádiós hírműfajról. Az értekezés magyar anyagon először vizsgálja gondosan megválasztott változók mentén, kísérleti módszerekkel hallgatói oldalról a hírek feldolgozását.
2. AZ ÉRTEKEZÉS FELÉPÍTÉSE A dolgozat 12 fejezetből és CD mellékletből áll. Az 1. fejezet tartalmazza a bevezető részt, amely ismerteti, hogy miért aktuális és fontos a kutatott terület. Az 2. fejezetben definiálom a hír fogalmát, ismertetem, hogy mi jellemzi a hírműfajt és a hír szövegtípusát, majd bemutatom, hogy a rádióban elhangzó híreknek milyen speciális követelményei vannak szerkesztési és újságírói szakmai szempontból.
A 3. fejezettől kezdve az értekezés kifejezetten a rádióhírekkel foglalkozik a hír műfaján belül. A hangzó híreket a produkció oldaláról közelítve mutatom be a beszéd, a felolvasás és a rádióhírek szupraszegmentális akusztikai szerkezetén keresztül. A 4. fejezet szintén az auditív hírekkel foglalkozik a befogadói oldalról: a hírek percepcióját veszi górcső alá, illetve a beszédmegértési modelleket ismerteti. Az 5. fejezet tartalmazza a kutatássorozat hipotéziseit, céljait. Az értekezésben egy akusztikai vizsgálatot és két percepciós kutatást mutatok be. A percepciós vizsgálatok közül az első a rádiós hírek műfajspecifikus akusztikus sajátosságait kutatja az észlelés elvárásain keresztül, a másik a rádiós hírek megértését kívánja feltérképezni. A három vizsgálat hipotézisei és céljai egy, közös fejezetet alkotnak. Ennek oka, hogy a kutatássorozat végső célja a vizsgálatok eredményeinek gyakorlati alkalmazása: a felmérések eredményeivel közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy miként érdemes megszerkeszteni, prezentálni a rádiós híreket, hogy azokat a hallgató a lehető legkevesebb félreértéssel megértse, és általuk tájékozott legyen. Az értekezés további szerkezetében azonban a három kutatást külön mutatom be, hiszen az akusztikus és az észlelési, illetve a beszédértési vizsgálat is eltérő anyagot, módszert követelt meg, illetve a kísérleti személyek sem azonosak. A 6. fejezet a rádióhírek akusztikai elemzését mutatom be kezdve a kísérleti személyekkel, anyaggal, módszerrel, eredményekkel és az azokból levonható következtetésekkel. A szupraszegmentális szint vizsgálata a temporális sajátosságokra és a rádióhírek dallamára terjed ki. A 7. fejezet a hírstílusok és médiatípusok összefüggéseinek vizsgálatát tartalmazza. Ehhez a kísérlethez készített percepciós teszt anyagának, módszerének és kísérleti személyeinek bemutatása után a temporális és az alaphangmagasságra kapott eredményeket ismertetem médiatípusonként. Végül az eredményekből levonható következtetésekkel zárul a fejezet. A 8. fejezet a rádiós hírek megértésének percepciós kutatását mutatja be. Szintén az anyag, a módszer, a kísérleti személyek ismertetése után térek rá az eredményekre és az abból levonható következtetésekre. A 9. fejezetben összegzem a bemutatott kísérletek eredményeit, és megfogalmazom a rádiós hírműfaj beszédprodukciójára és beszédpercepciójára vonatkozó tanulságokat. A 10. fejezet az értekezés téziseit tartalmazza. A 11. fejezetben olvasható a felhasznált irodalmak listája. A 12. fejezet tartalmazza a Mellékleteket, ami három kísérlethez használt hírszövegeket tartalmazza a lejegyzéshez használt jelölésrendszerrel, a rádióhírek akusztikus szerkezetéhez készített percepciós tesztlap mintájával, és a feldolgozás során kapott két Excel-táblázat print screen-jével. A doktori disszertációhoz csatoltam CD mellékletet is, amely a Mellékletben bemutatott hírszövegek akusztikus változata a vizsgálatban résztvevő hírolvasók prezentációjában. 3. A RÁDIÓHÍREK AKUSZTIKUS ÉS PERCEPCIÓS KUTATÁSÁNAK HIPOTÉZISEI, CÉLJAI ÉS VÁRHATÓ EREDMÉNYEI A rádiós hírműfajnak vannak az akusztikai szerkezetben is tetten érhető sajátosságai. Feltételeztük, hogy – függetlenül a hírolvasók személyétől – a hírolvasás beszéd- és artikulációstempó-értékei közel azonosak, nagy eltérés nem mutatkozhat köztük, hiszen a híreket meghatározott, az élőbeszédhez igazodó beszédtempóban kell előadni. Mivel a spontán beszédtervezés időigényesebb, a felolvasás pedig összefogottabb, a szünettartási
jellemzők miatt a hírek beszéd- és artikulációs tempója a spontán beszéd átlagos tempójánál magasabb értéket ad majd (Laczkó 1993). Feltételeztük, hogy idős beszélő esetében várhatóan lassabb artikulációstempó-értékeket kapunk, és nő a szünettartások száma, hossza az időskorra jellemző hangképzési sajátosságok miatt (Balázs 2003). A hírolvasás az előadói, művészi, interpretatív beszédstílust képviseli. Egy-egy mondatban gyakrabban kell nagyobb értelmi szekvenciákat átadni a hallgatóknak, mint a spontán beszédben. Épp ezért feltételezzük, hogy a hírolvasás hangterjedelme és hangközértékei magasabbak, mint a spontán beszéd műfajaié (Fónagy–Magdics 1967). Hipotéziseink szerint a rádiós hírműfaj tovább bontható kereskedelmi rádiós és közszolgálati rádiós hírműfajra. Ez az elkülönülés pedig szintén megjelenik a hírolvasás szupraszegmentális akusztikai szerkezetében: a temporális sajátosságokban és az alapfrekvencia-értékekben (Bóna 2007, Olaszy 2005). Kísérletünk során feltételeztük, hogy a hírértést jobban nehezíti a hibás grammatikai szerkesztettség, mint a szegmentális szerkezet eltérései, vagyis a legtöbb félreértés, téves információ a nyelvtanilag helytelenül megszerkesztett szöveg feldolgozásánál születik meg. Az életkor döntő tényező a mondat- és a szövegértés szintjét, korrekt működését tekintve (Kozma 2005, Gocsál 2000). Épp ezért úgy véljük, a beszédértési vizsgálaton az idős korosztály feltehetően rosszabbul teljesít majd, akár a hírértést nehezítő tényezőket tartalmazó hírszövegeket, akár a hibátlannak ítélt híradókat hallgatják, vagyis a fiatalok és az idősek azonos csoportjainak (vizsgálati és kontroll) eredményei közül mindig a fiatalokéi lesznek a jobbak. A legnagyobb beszédértésromlást a túl gyorsan felolvasott híranyag elhangzása után várjuk a 60 éven felüliek korosztályában, míg ugyanez a fiatalok beszédértését csak kis mértékben befolyásolja majd. A Magyar Rádió mikrofonbizottsága mikrofonengedélyt nem ad beszédhibás munkatársnak, ezért a felmérés során választ kerestünk arra is, hogy a beszédhiba mekkora mértékben rontja a beszédértési teljesítményt, illetve a fiatal férfiak vagy a fiatal nők értik meg jobban a híreket. 4. A RÁDIÓHÍREK AKUSZTIKAI ELEMZÉSE Ahhoz, hogy a rádióhír szupraszegmentális szintjét pontosabb elemzésnek vethessük alá, Wacha egyik tanulmányának (Wacha 1993) kutatás-módszertani felvetése alapján vizsgálódtunk. Eszerint szövegfonetikai kutatást úgy végezhetünk, ha egy-egy szöveget több személlyel elmondatunk, majd elemezzük az így kapott különböző hangzó utánzatokat, a variánsok összevetése után megkaphatjuk a szövegtípusok közös akusztikus – főleg szupraszegmentális – jellemzőit. Az általunk kiválasztott hírszöveget négy hivatásos hírolvasó olvasta fel, két férfi és két nő, közülük ketten a fiatal korosztályba tartoznak, egy középkorú és egy idős. A fiatal férfi és nő kereskedelmi rádióban, a középkorú nő és idős férfi közszolgálati rádióban dolgozott a felvételek elkészítésének időpontjában. A vizsgálat szövegéül öt rövidhírből álló rádiós híradót választottunk. A négy hírolvasónak az volt a feladata, hogy úgy olvassák fel az általunk kiválasztott hírszöveget, ahogyan azt élő adásban is tennék. Az értekezésben vizsgált szupraszegmentumok kiválasztásában fontos szerepet játszott az a tény, hogy a vizsgálat célja a rádiós hírszöveg szupraszegmentális jegyeinek feltárása. Másrészt lényegesnek tartottuk, hogy a választott szupraszegmentumok objektív adatolást tegyenek lehetővé, valamint a vizsgálat eredményeit statisztikai elemzésnek vethessük alá. E feltételeknek két szupraszegmentális tulajdonságcsoport felelt meg: a hírolvasás temporális sajátosságai és az alaphangmagasság bizonyos sajátosságai.
A hanganyag elsődleges feldolgozásához a Praat 4.2 szoftvert alkalmaztuk, ezzel végeztük el az annotálást, az adatolást és a méréseket. A temporális jellegzetességek körébe soroltuk a szövegeknek mindazokat a szupraszegmentális sajátosságait, amelyek az időtartam segítségével megragadhatók. Az alaphangmagasság sajátosságai közül vizsgáltuk a globális és lokális frekvenciaminimum- és maximumértékeket (Hz), valamint ezek viszonyát (azaz a hangterjedelmet és a hangközt). Végül összevetettük a rádiós hírműfaj hangterjedelem- és a hangközértékeit más spontán beszédbeli (monologikus és dialogikus) szövegtípusokéval. A következő két ábra (1–2. ábra) foglalja össze az egyes beszélők egész híradóra vonatkozó beszédtempó- és artikulációstempó-értékeit, összehasonlíthatóvá téve azokat. 13
12,655
hang/sec
12,5 12
11,802
11,5
11,253 10,973
11 10,5 10 1. Fffi
2. Fnő
3. Idffi
4. Knő
1. ábra. A négy hírolvasó átlagos beszédtempóértékei Az 1. ábráról egyértelműen leolvasható, hogy ugyanazon hírszöveget a fiatal férfi adatközlő olvasta fel a leggyorsabban, majd a fiatal nő és a középkorú nő vizsgálati személyek következnek; leglassabban az idős férfi olvasott. 15,5 15
14,889
hang/sec
14,5 14
13,589 13,314
13,5
13,178
13 12,5 12 1. Fffi
2. Fnő
3. Idffi
4. Knő
2. ábra. A négy hírolvasó átlagos artikulációstempó-értékei A hírolvasók átlagos artikulációs sebességét a 2. ábra mutatja. Eszerint a hírszöveg 13,297–14,617 hang/s közötti artikulációs tempóval szólal meg. Ha az adatközlők között szeretnénk artikulációs tempósorrendet felállítani, akkor részben eltérő sorrendet kapunk, mint a beszédtempónál: leggyorsabb artikulációjú a fiatal férfi, majd az idős férfi, őket követi a fiatal nő és középkorú nő közel azonos értékekkel. A magyar köznyelvi átlagos beszédtempóra hang/s mértékegységben eltérő eredményeket találhatunk a szakirodalomban: 12 hang/s Hegedűs Lajos mérése 1957-ben rádióbemondók beszéde alapján; Fónagy–Magdics 11,35 hang/s mért 1960-ban. A szélső
értékekre Subosits 5,6-22,5 hang/s-ot (1990); Gósy 1991-ben 7,25-14,3 hang/s adott meg 1991-ben. Hegedűs Lajos adatai szerint tehát a hírolvasás tempója átlagosan 1957-ben 12,0 hang/s volt (Hegedűs 1957). Imre Angéla (2005) különböző televíziós és rádiós műsorok temporális sajátosságairól, illetve a szupraszegmentális jellemzőik percepciójáról is ír. Mérései alapján megállapítja, hogy a hírek artikulációs tempója 14,4 hang/s. Olaszy Gábor (2005; 2006) a Kossuth Rádió adásaiból rögzített beszédben vizsgálta többek között a hírolvasás szupraszegmentális szerkezetét, így temporális jellemzőit is. A férfi hírolvasásra átlagos artikulációs tempó 14,11 hang/s, a nőkére 13,82 hang/s értékeket kapott. A legnagyobb artikulációs sebesség 17 hang/s volt, a legkisebb pedig 9,45 hang/s. Bóna Judit (2007) doktori értekezésében vizsgálta közszolgálati és kereskedelmi rádiósok (3–3 hivatásos beszélő, hírolvasó) tempó adatait. Bóna megállapítja, hogy a közszolgálati rádió bemondói lassabb artikulációs és beszédtempóval, több és hosszabb szünetet tartva olvassák fel a híreket. A kísérlet szerint a közszolgálati rádió átlagos artikulációs tempója 13,3 hang/s, átlagos beszédtempója 11,06 hang/s. A kereskedelmi rádióban 14,96 hang/s tempóval artikulálódnak a hírek, beszédtempójuk 13,23 hang/s. A jelen kísérlet időszerkezetére vonatkozó eredményeit összegezve a következő általános összefüggések állapíthatók meg: a hírolvasás artikulációs tempója a spontán beszéd átlagos artikulációs sebességénél gyorsabb: ≈13,7 hang/s. A közszolgálati rádió átlagos beszédtempóértéke 11,1 hang/s, a kereskedelmi rádióé a gyorsabb: 11,8 hang/s. Az artikulációs tempókat médiatípusonként összevetve a következő eredményeket kapjuk: közszolgálati rádió: 13,4 hang/s, kereskedelmi rádió 14,1 hang/s. Hangsúlyozandó, hogy a középkorú és idős kísérleti személy beszédtempója az átlagos értéken belülit, artikulációs tempója az átlagosnál magasabb értéket adott, tehát a tempóértékek csak a két fiatal adatközlőhöz képest voltak alacsonyabbak. Az idős és középkorú hírolvasók artikulációs tempóértékei tehát nem csökkentek a fiatalok artikulációs értékeihez képest. A csökkenés fiatalok és idősebbek között csupán a beszédsebesség vizsgálatakor jelentkezett. Ez annak köszönhető, hogy a két idősebb beszélő több és hosszabb szünettel tagolta a hírolvasást, mint a fiatal kollegáik. De még így sem beszélhetünk esetükben lelassult beszédtempóról. Vagyis azok a kutatási eredmények, amelyek azt mondják, hogy az életkor szignifikáns módon befolyásolja a beszédtempó és artikulációs tempó alakulását, jelen kísérletben nem igazolódnak (Gocsál 2000; Balázs 1993). Ennek a hátterében az áll, hogy a hírolvasók gyakorlott, hivatásos beszélők, akik betartják a hír műfajának szupraszegmentális jellemzőit. Az időskori lassú beszéd hátterében álló tényezők – a szervezet lassú fáradása, gerontológiai jellegű változások – a hivatásos hírolvasó beszédét, annak temporális sajátosságait kevésbé befolyásolják. A tempóértékek mintázatának különbségére továbbá az is magyarázatul szolgálhat, hogy a két fiatalabb beszélő kereskedelmi, míg az idősebbek közszolgálati rádióban dolgoznak. A kereskedelmi rádiókra jellemző lendületesség, fiatalosság befolyásolhatja az ilyen adókon elhangzó hírolvasás tempóértékeit, gyorsítva azokat. Különféle szünettípusokat is megvizsgáltunk a négy hírolvasást elemezve: rövidhírek után, rövidhírek közben, mondatok között, mondaton belül. Ahogy az várható volt, a négy adatközlő közül a középkorú és idős lassabb beszédtempójához magasabb szünetértékek tartoznak. A legrövidebb szünetet minden hírolvasó a mondatokon belül tartja, kissé hosszabbakat a híreken belül, majd a mondatok között, a leghosszabbakat pedig egy-egy rövidhír között. A hosszabb szünettartás segít a különböző témájú rövidhíreket elválasztani egymástól. A vizsgált felolvasásokban a legrövidebb szünetidőtartam 27 ms volt, melyet a fiatal férfi hírolvasásában figyelhetünk meg. A legnagyobb szünetérték a rövidhírek között található 2673 ms hosszban. Ezt az értéket szintén a fiatal férfi produkálta. A hírolvasások néma szüneteinek értékei átlagosan 150–200 ms közé esnek.
A hangterjedelem minden adatközlőnél jóval meghaladja az egy oktávot1. Legnagyobb hangterjedelemmel a középkorú nő olvasott, majd az idős férfi. Őket követik a fiatal hírolvasók: a fiatal nő és végül a legkisebb hangterjedelemmel olvasó fiatal férfi. A nők hangközértékeinek minimuma a tiszta kvinthez közeli értéket mutat, a férfiaké pedig valamivel nagyobbat, mint a tiszta kvint hangköz. A maximumok mindenhol meghaladják az egy oktávot. Az átlagos hangközértékek szintén meghaladják az egy oktávot valamennyi hírolvasónál. Mondatonként a legnagyobb hangközzel az idős férfi él, majd a középkorú nő, őket követi a sorban a fiatal nő, végül a fiatal férfi. Azt a Fónagy–Magdics-féle megállapítást, hogy a felolvasás és ezáltal a hírfelolvasás hangfekvése magasabb, mint a spontán beszédé, nem tudtuk ellenőrizni, hiszen a kiválasztott hírolvasóktól nincs spontán beszéd korpuszunk, nincs összehasonlítási alapunk. Viszont a rádiós hírműfaj hangterjedelem és a hangközértékei, mint szövegtípus összehasonlíthatók más spontán beszédbeli szövegtípusokéval. A rádiós hírszöveg hangterjedelme a „szabad” narratíva, „kontrollált” narratíva, képsorozat spontán szövegtípusokénál (Markó 2005) magasabb értéket ad, mégpedig mintegy 7% nagyobbat a közül a legmagasabb értékkel bíró társalgás hangterjedelmének értékénél. A rádiós hírszöveg felolvasása az összes spontán szövegtípusénál magasabb értéket mutat, sőt: a hírszövegé mintegy 60%-kal nagyobb a spontán beszédek vizsgált műfajai közül a legmagasabb értékkel bíró képsorozat hangközértékéhez képest. Az adatok összevetése alapján igazolható az a Fónagy–Magdics-féle kijelentés, miszerint a hírolvasásnak nagyobb a hangterjedelme (és hangközértékei is), mint a spontán beszédnek, hiszen egy hosszabb mondat világos tagolásához nagyobb hangterjedelemre van szükség.
5.
A HÍRSTÍLUSOK ÉS A MÉDIATÍPUSOK ÖSSZEFÜGGÉSEINEK VIZSGÁLATA PERCEPCIÓS TESZTTEL
A hírműfaj akusztikus szerkezetének leírásához olyan percepciós tesztet készítettünk, melynek kísérleti személyeit két korosztály reprezentálta: a 18-25 év közötti fiatalok és a 60 év feletti idősek. A fiatalok kísérleti csoportját egyetemisták, főiskolások, negyedikes gimnazisták; az idősekét nyugdíjasok alkották, közülük tízen idősotthonban laknak. Végzettségre vonatkozóan nem állapítottunk meg kritériumokat, csupán a kort tartottuk mérvadónak és azt, hogy a kísérleti személyek ép hallásúak legyenek. A fiatalok csoportja 10 fiatal férfiből és 10 fiatal nőből, az idősek csoportja 14 idős nőből és 6 idős férfiből állt. A vizsgálat során a fiatalok korosztályában az azonos férfi-nő létszám miatt e két csoport válaszait is össze tudtuk vetni, míg az idősek között ezt nem tudtuk megtenni, így a 60 év felettiek csoportjában nem vizsgáltunk nemre jellemző válaszokat. A kísérletben összességében tehát 24 nő és 16 férfi vett részt. A tesztet anyagául hírolvasónként 6 db mondatot választottunk az akusztikus vizsgálat hírszövegéből. A manipulálandó alapmondatok mindegyike egy tagmondatból áll. A kiválasztott hírmondatokat a Praat 4.2 akusztikai-fonetikai digitális jelfeldolgozó szoftver segítségével kivágtuk a hírszövegekből, megmértük beszédtempójukat és alapfrekvenciájukat. Következő lépésként külön tempómanipulációkat és alapfrekvencia-érték változtatásokat hajtottunk végre. A mondatokat az időtartam-zsugorítás és tágítás módszerével úgy gyorsítottuk és lassítottuk, hogy közben nem változtattunk a beszédhangok 1
Az oktáv 1:2 arányt jelent a két frekvenciaérték között, azaz a maximum- és a minimumérték hányadosa 2 (vö. Bodon 1953. és Hack et al. (szerk.) 1990: 180)
frekvenciaszerkezetén és intenzitásán. Addig a mértékig végeztük az időtartam zsugorításokat és tágításokat, amíg az eredményül kapott manipulált mondat beszédtempó értékei megítélésünk szerint az átlagos magyar hírolvasás beszédtempó értékéhez képest irreálisan magas vagy alacsony hang/s eredményt adott. Így a mondatok beszédtempó értékeinek gyorsításhoz a 20%-os és a 40%-os időtartam-zsugorításokat használtuk, míg a lassításhoz a 20%, 40% és 60%-os időtartam tágításokat alkalmaztuk. Gyorsításban tehát 48 db hírmondatot vizsgáltunk, lassításnál pedig 72 db hírmondatot teszteltünk a kísérleti személyekkel. Ha az alapmondatokat (4 hírolvasó fejenként 6 mondata=24 db) is hozzászámoljuk, akkor a hírek beszédtempóinak vizsgálatához 144 db mondatot készítettünk elő: a leglassabb, melyet a percepciós teszt során vizsgálunk 7,52 hang/s, a leggyorsabb pedig 24,35 hang/s. A 24 db alap hírmondaton szintén a Praat 4.2 szoftver segítségével végzetünk alapfrekvencia-érték változtatásokat. A manipulációval nem változott a mondatok dallammenete, temporális és idő szerkezete, illetve intenzitása. Minden egyes kiválasztott hírmondat esetében megnéztük, hogy a két nő és a két férfi hírolvasó közül melyik produkálta a mélyebb változatokat, s azokat mélyítettük tovább, amelyek pedig magasabbak voltak, azokat pedig tovább magasítottuk. Így egy kiválasztott hírmondat esetében egy férfi és egy nő által a mélyebb hangon felolvasott mondatának alapfrekvenciáját (F0) csökkentettük 10%onként, és a másik kettőt pedig magasítottuk szintén 10%-onként egészen addig, amíg a megítélésünk szerint irreális hangmagasságot nem kaptunk az adott hírmondat vonatkozásában. A Praat 4.2-es szoftver azonban bizonyos szint elérése után nem volt alkalmas a további mélyítésekre, ami azt eredményezte, hogy a férfiaknál 30%-nyit, női beszélőknél 40%-nyi alapfrekvencia csökkentést tudtunk elvégezni. További csökkentési parancsunkat a program nem tudta végrehajtani. A magasítási manipulációt férfihangok esetében 100%-ig végeztük, vagyis egy egész oktávval emeltük az adott hírmondatot magasabb hangon felolvasó férfihangját. Nőknél ezt az emelést 70%-ig végeztük. Mélyítéssel 42 db hírmondatot vizsgáltunk, magasítással pedig 102 db hírmondatot teszteltünk a kísérleti személyekkel. 60 db férfi- és 42 db női hangon megszólaló magasítást és 18 db férfi- és 24 db női hangon megszólaló mélyítést vizsgáltunk a percepciós kísérlet során. Ha az alapmondatokat is hozzászámoljuk, akkor a hírmondatok frekvenciamanipulációinak vizsgálatához 168 db mondatot készítettünk elő. A legalacsonyabb alaphangmagasság érték, melyet a percepciós teszt során vizsgálunk 57 Hz (férfi adatközlő), a legmagasabb pedig 306 Hz rezgésszámú (női adatközlő). A percepciós teszt tempó és frekvenciamanipulációi során összesen 288 db hírmondatot kaptunk. A mondatokat Praat script segítségével randomizáltuk, és a program által találomra kiválasztott 12 db mondatot kétszer is beépítettük a végső hangfájlba, amely így 300 db hírmondatot tartalmazott. A mondatok közé 2 s hosszúságú fehér zajt (25 dB) játszottunk be, amely előtt és után is 500 ms hosszúságú néma szünet állt. Ennek a köztes elemnek az elválasztás volt a funkciója, hogy a véletlenszerűen egymás után következő hírmondatok beszédtempói és hangmagasságai ne befolyásolják a kiválasztott 40 fő kísérleti személy ítéletét, amikor eldönti, mely kategóriába sorolja (A – KERESKEDELMI HÍR, B – KÖZSZOLGÁLATI HÍR, C – MINDKETTŐ, D – NEM RÁDIÓHÍR) az adott mondatot a hallott akusztikai paraméterek alapján. Legvégül egy Windows PCM formátumú (.waw kiterjesztésű) hanganyagot kaptunk, melynek hossza 37 perc 14 másodperc. A hírmondatok különböző hangerejét normalizáltuk és egalizáltuk, egy szintbe hoztuk a fehér zaj hangerejével. A hírolvasás-korpusz adatain 13.0 verziószámú SPSS szoftverrel végeztük el a statisztikai próbákat. A rádiós hírműfaj szupraszegmentumait vizsgálva négy korosztály adott válaszokat, így a válaszok különbségeinek szignifikanciáját vizsgáltuk (5%-os szignifikanciaszinten végezve az elemzést). A négy független mintán one-way anovát, vagyis
az egytényezős varianciaanalízist alkalmaztuk, illetve az egyes csoportok adatainak egymáshoz való viszonyát a Tukey-féle post hoc teszttel vizsgáltuk meg. A temporális mérések során kapott adatokat a következő két táblázat (1–2. táblázat) foglalja össze: 1. táblázat. A közszolgálati és a kereskedelmi rádió hírműfajára jellemző beszédtempóértékek a percepciós teszt eredményei lapján Közszolgálati hír Kereskedelmi hír min. max. átlag min. max. átlag 9,25 17,14 12,95 10,43 21,87 15,63 Mindenki ítél 10,00 17,14 13,31 10,43 18,26 15,06 Nő ítél 9,25 17,14 12,82 10,43 18,26 15,28 Férfi ítél 10,00 17,14 12,95 10,43 18,26 15,63 Fiatal ítél 9,25 17,14 12,93 10,43 18,26 14,71 Idős ítél 2. táblázat. A rádiós hírműfajnak nem elfogadható beszédtempóértékek a percepciós teszt eredményei alapján Nem rádióhír Nem rádióhír1 (Lassú) Nem rádióhír2 (Gyors) min. max. átlag min. max. átlag 7,52 11,60 9,32 15,80 24,35 20,55 Mindenki ítél 7,52 11,14 9,26 15,80 24,35 20,97 Nő ítél 7,52 11,60 9,08 15,80 24,35 20,80 Férfi ítél 7,52 11,60 9,07 15,80 24,35 20,64 Fiatal ítél 7,52 11,14 9,25 15,80 24,35 20,64 Idős ítél Az adatokat összevetve kitűnik, hogy a kísérleti személyek (nők, férfiak, fiatalok, idősek) lassabb beszédtempóértékekkel határozták meg a közszolgálati rádiós hírműfajt, mint a kereskedelmi rádiós hírműfajt, amelyhez gyorsabb beszédtempóértékeket rendeltek a percepciós teszt során adott válaszokkal. Szintén az összes kísérleti személyre jellemző, hogy a NEM RÁDIÓHÍR kategóriát két eltérő tempóértékkel jellemezték: egy lassúval és egy gyorssal. A lassú csoportban szereplő adatok kisebb értékeket képviselnek a KÖZSZOLGÁLATI HÍR műfaját jellemző beszédtempó-intervallumnál, s a gyorsabb csoportban nagyobb értékek található, mint a KERESKEDELMI HÍR műfaját leíró beszédtempó-tartományban. A különböző rádiós hírműfajok beszédtempójának megítélésében a férfiak és a nők, illetve fiatalok és idősek válaszadásai között nem volt jelentős eltérés a percepciós teszt elvégzése során függetlenül attól, hogy a hírolvasó nő vagy férfi volt. Abból a tényből, hogy a NEM ELDÖNTHETŐ és a NEM RÁDIÓHÍR válaszok a lassú és a gyors beszédtempójú sávban is előfordultak arra következtetünk, hogy a beszédtempó lassítása és gyorsítása egyaránt intoleranciát okoz a hallgatók számára mind a fiataloknál, mind az időseknél, és nőknél, férfiaknál egyaránt. Az a hipotézisünk, miszerint a temporális értékekben inkább a gyorsabb tempóértékek felé tágítható a hírműfaj, csak részben igaz. Az eredmények azt mutatják, hogy a kísérleti személyek az ítéletek alapján lassabb beszédtempójú hírműfajnak választott KÖZSZOLGÁLATI HÍR kategóriában engedékenyebbek a lassabb beszédtempó irányába, mint a gyorsabbéba, s az idősek csoportja választja inkább a lassabb beszédtempó-értékeket, mint a fiatalok. Mindez a férfi-női relációban azt jelenti, hogy a férfiak adnak meg lassabb beszédtempóértékeket. A KERESKEDELMI HÍR műfajában viszont a kísérleti személyek engedékenyebbek a gyorsabb
beszédtempókkal, mint a lassabbakkal, s a fiatalok adnak meg jóval nagyobb beszédtempóértékeket, mint az idősek. Ez a férfi-nő relációban azt jelenti, hogy a férfiak adnak meg gyorsabb beszédtempóértékeket, mint a nők. Vagyis az idősek kevésbé preferálják a gyors beszédtempót, míg a fiatalok a lassút, s a férfiak elfogadóbbak a hírműfaj beszédtempóbeli (gyorsítás-lassítás) sajátosságaival, mint a női hallgatók. A hírolvasás dallamát vizsgálandó eredményeket a 3. táblázat foglalja össze. 3. táblázat. A médiatípusokra jellemző rádióhír férfi és női hírolvasójának alapfrekvenciaértékei a percepciós teszt eredményei alapján Mindenki ítél Férfi Nő min. max. átlag min. max. átlag 56,76 171,9 105,19 70,66 188,03 112,28 Közszolgálati hír 73,83 184,31 135,16 101,22 244,4 199,33 Kereskedelmi hír 150,94 186,48 170,31 222,21 305,89 261,98 Nem rádió Nők ítélnek Férfi Nő Min. Max. átlag Min. Max. átlag 56,76 171,9 104,19 70,66 144,6 103,74 Közszolgálati hír 73,83 184,31 136,58 127,19 244,4 202,49 Kereskedelmi hír 150,94 186,48 170,7 222,21 305,89 263,34 Nem rádió Férfiak ítélnek Férfi Nő Min. Max. átlag Min. Max. átlag 56,76 158,51 94,67 70,66 170,47 107,83 Közszolgálati hír 83,34 184,31 138,3 162,93 243,92 202,12 Kereskedelmi hír 150 186,48 169,17 228,11 305,89 265,12 Nem rádió Fiatalok ítélnek Férfi Nő Min. Max. átlag Min. Max. átlag 56,76 171,9 105,12 70,76 144,6 103,74 Közszolgálati hír 93,24 180,94 133,8 162,93 233,92 197,16 Kereskedelmi hír 150 186,48 168,67 222,21 305,89 263,34 Nem rádió Idősek ítélnek Férfi Nő Min. Max. átlag Min. Max. átlag 56,76 142,56 87,62 70,66 174,23 109,84 Közszolgálati hír 73,83 184,31 135,35 162,93 244,4 209,73 Kereskedelmi hír 166,67 180,94 174 228,11 305,89 268,56 Nem rádió A női és a férfi hírolvasó esetén is a legalacsonyabb alapfrekvencia-értékekkel a közszolgálati rádiós hírműfajt jellemzik a kísérleti személyek, a kereskedelmi rádiós hírműfaj magasabb hangon szólal meg, a rádióban nem elfogadható alapfrekvencia-adatok pedig a kísérlet legmagasabb frekvenciatartományában találhatók. A NEM ELDÖNTHETŐ és a NEM RÁDIÓHÍR válaszok csak a felső frekvenciatartományban fordultak elő.
Rádiótípusokat jellemző frekvenciatartomány szélső határait nem tudtunk egyértelmű adatokhoz kötni. A férfi hírolvasóknál minden egyes rádiótípust jellemző alaphangadatok között nagyobb átfedés mutatkozik (20-80 Hz-es átfedések a rádiótípusok határértékeiben), mint a női hírolvasóknál, ahol egyértelműbben látszanak a határok (10-20 Hz-es átfedések a rádiótípusok között). A válaszok alátámasztották azon hipotézisünket, miszerint a rádiós hírműfaj tovább bontható kereskedelmi rádiós és közszolgálati rádiós hírműfajra, s ez az elkülönülés megjelenik a hírolvasás szupraszegmentális akusztikai szerkezetében, jelen esetben a beszédtempó- és az alapfrekvencia-értékekben. Az a hipotézisünk, hogy a két korosztály eltérően ítéli meg az egyes rádiótípusok hírműfajait csak a férfi hírolvasó esetében igaz a közszolgálati rádióban s a kereskedelmi rádióban. A különböző rádiós hírműfajok megítélésében a férfiak és a nők válaszadásai között nem volt jelentős eltérés a percepciós teszt elvégzése során függetlenül attól, hogy a hírolvasó nő vagy férfi. A fiatalok sokkal szűkebb frekvenciaskálával határozták meg a KERESKEDELMI HÍR és a NEM RÁDIÓHÍR műfaját, mint az idősek. Az idősek viszont a KÖZSZOLGÁLATI HÍR kategorizálását végezték biztonságosabban mind a férfi, mind a női hírolvasó hangjára. Ebből arra következtethetünk, hogy annak a rádiótípusnak a hírolvasói frekvenciaszerkezetét tudja az adott korcsoport pontosabban leírni, amelyiket hallgatják. Ezek szerint a fiatalok a kereskedelmit, az idősek a közszolgálati rádiót ismerik jobban. Ez egybevág azzal a ténnyel, hogy a közszolgálati rádió az idősek csoportját is célcsoportnak tartja, míg (általában) a kereskedelmi rádiók – melyeknek fő tevékenységük a reklámozás (értékesítés) – célcsoportjuk legfelső határának az 50 éves kort választják, mint a fizetőképes kereslet felső határát, a fogyasztási, eladási statisztikák alapján. Vagyis a korcsoportok a számukra megfelelő rádiótípust hallgatják inkább. Abból a tényből, hogy a NEM ELDÖNTHETŐ és a NEM RÁDIÓHÍR válaszok csak a felső frekvenciatartományban fordultak elő, arra következtethetünk, hogy a kísérletben résztvevők sokkal jobban tolerálták a mélyebb frekvenciatartomány irányába történő manipulációkat, mint a magasításokat. Igazolódott tehát az a hipotézisünk, hogy a rádiós hírműfaj frekvenciatartománya az alsó értékek felé jobban tágítható, mint magasítható. Ez az idősekre és a fiatal hallgatókra egyaránt érvényes megállapítás. Az eredmények azt mutatják, hogy a férfi hírolvasás médiatípusainak felső határát volt a legnehezebb meghatároznia a kísérleti személyeknek, s a legkevésbé az idősek tudták azt adatokhoz kötni. A kísérletben kapott válaszok alapján, arra következtethetünk, hogy a közszolgálati és a kereskedelmi rádióra jellemző férfihang határa a 110–120 Hz között lehet, míg a kereskedelmi rádió és a már nem rádiós hírműfaj határa a 140 Hz környékén. E fölött az érték felett kezdődik az a frekvenciasáv, amelyben összekeverhető a férfihang a női hanggal. Pontos értéket, frekvenciahatárt azonban nem tudunk megadni arra vonatkozóan, hogy a férfi hangterjedelem felső sávjában, milyen értéktől válik összekeverhetővé a hírolvasó neme, azt a percepciós teszt nem vizsgálta. A kísérletben szereplők összes percepciós ítéletét vizsgálva átlagos női hírolvasó hangra 155 Hz (közszolgálati rádió: 107 Hz, kereskedelmi rádió: 202 Hz) a férfiére 118 Hz (közszolgálati rádió: 99 Hz, kereskedelmi rádió: 136 Hz) alaphangot kaptunk. A női hang átlagos alapfrekvencia-értéke kifejezetten alacsony. „Az emberi alaphang magassága anatómiailag megszabott. Férfiak alaphangja 80-130 Hz, nőké 160-260 Hz között van, tehát hozzávetőlegesen 2 oktáv terjedelmű.” (Kassai 1982, 60.) Továbbá a nők és a fiatalok szerint a KÖZSZOLGÁLATI HÍR női hírolvasójának átlagos alaphanga mélyebb, mint a KÖZSZOLGÁLATI HÍR férfi hírolvasójának átlagos alaphangja. Ezen tények ismételten felvetik annak lehetőségét, hogy a kísérleti személyek nem érzik az adatközlő nemét, jelen esetben a női nemet egy bizonyos, mélyebb frekvenciasávban. Pontos frekvenciahatárt arra vonatkozóan
ebben az esetben sem tudtunk megadni, hogy a női hangterjedelem alsó sávjában milyen értéktől válik összecserélhetővé a hírolvasó neme a percepcióban, ezt a kísérletünk nem vizsgálta. Főleg a fiatalok és a nők ítéleteiben érhető tetten a bizonytalanság, de a férfiak és az idősek válaszai között is találunk tévesztést. Abból a tényből, hogy a hallgatók – válaszaik szerint – akkor is bekategorizálják a hírmondatokat, amikor nem érzik az adatközlő nemét, arra következtethetünk, hogy a hírstílus, a műfaji sajátosságok sokkal erőteljesebb tényező, mint az, hogy az adatközlő nő-e vagy férfi. Vagyis kísérleti helyzetben, nem ismerve a hírolvasó nemét, a percepció szempontjából mindegy, hogy női vagy férfi hírolvasótól kapjuk az információkat.
6.
A RÁDIÓS HÍREK MEGÉRTÉSÉNEK VIZSGÁLATA
Öt, a hipotézisekben megfogalmazott hírértést nehezítő tényezőt vizsgáltunk a percepciós felmérésben. Ezek olyan szöveg, illetve beszédsajátosságok, amelyek elterelik a figyelmet a tartalomról, nehezítik a szöveg értését és az információfeldolgozást. Ilyen a túl bonyolult mondat és a hibás nyelvtani szerkesztettség, a túl gyors és a túl lassú beszéd, a beszédhiba (nem tiszta beszéd). Beszédértést nehezítő tényező a hírek alatt elhangzó zene, amikor szinte elnyomja hangerejével a hírolvasó hangját. Ezek alapján a grammatikai megszerkesztettség helyes vagy hibás volta a kísérlet első vizsgált szempontja (részeshatározó helytelen használata, fordítási hiba során kialakult szerkesztési hiba, ok- és célviszonyok összetévesztése, mondatok magas szintaktikai megterheltsége, analitikus vagy szintetikus szerkesztési mód, birtokos jelzős szerkezet hibás használata, vonzatkontamináció megjelenése a szövegben), majd a négy beszédjelenséget, mint előadási sajátságot is megvizsgáltuk. Az MTI nyers híreit 2001 novemberében két kereskedelmi rádiótól kaptuk meg: a Roxy Rádiótól és az InfoRádiótól. A nyersanyagot hivatásos hírszerkesztő formálta rádióban közölhető hírekké. Öt híradót állítottunk össze az öt szempontot szem előtt tartva. A grammatikai megformáltság alapján készítettünk egy általunk helyesnek vélt és egy hibásan szerkesztett szöveget, amelyek hét-hét rövid hírből állnak össze. Minden egyes hírben egy változó (hiba/helyes grammatikai forma) van. Az előadási sajátságok vizsgálatához négy darab nyelvtanilag helyesen formált öt-öt hírből álló híradós szöveget készítettünk, melyeket szintén két-két különböző hangszalagos felvételben rögzítettünk: zenével és zene nélkül, túl gyors és normál beszédtempóval, túl lassan olvasva és normál tempóval. Beszédhibaként a selypességet választottuk, melynek megfelelője a hibátlan beszédhangokkal előadott olvasás. A kísérletben 30 fő 18-25 év közötti fiatal (14 fiatal férfi és 16 fiatal nő), illetve 30 fő 60 év feletti idős vett részt. Az idősek csoportját nem tudtunk azonos létszámú férfi-nő csoportokra bontani, mert 8 idős férfi és 22 idős nő alkotja a 60 év felettiek csoportját. A fiatalokat és az időseket is kísérleti és kontroll csoportokra osztottuk. Összesen hatvan fővel végeztük el a vizsgálatot, vagyis négyszer tizenöt fős csoportokban. A fiatalok közé szándékosan válogattunk hét–hét fiatal férfit és nyolc–nyolc fiatal nőt, hogy a nemek közötti beszédértési különbségekre is fény derülhessen. Hatvan év fölött ilyen nemi arányt nem állítottunk fel, így az idősek nemek közötti beszédértési különbségeit sem tudtuk vizsgálni. A feltételezett megértési nehézségeket okozó előadásmódban interpretált szövegeket – zenével, túl gyorsan, túl lassan, beszédhibákkal – a vizsgálati csoportok hallgatták. Az általunk helyesnek ítélt hírmondást – zene nélkül, normál beszédtempóval, beszédhibák nélkül - a kontrollcsoportnak játszottuk le. A híradókat egyszer lehetett meghallgatni, jegyzetelni tilos volt. Minden egyes szöveg elhangzásakor megállítottuk a szalagot, és arra kértük a vizsgálati személyeket, hogy írjanak
le minden elhangzott hírt olyan részletességgel, amennyire csak vissza tudnak emlékezni. Az információkat nem kellett az elhangzási sorrendben visszaadni, hanem szabadságot adtunk a hírek felidéződése alapján. A válaszokat kétféleképpen elemeztük. Megszámoltuk, hány szóval ír le egy vizsgálati személy egy hírt, egy híradót. A hipotézis szerint minél jobban érti az elhangzottakat a hallgató, annál több szóval tudja visszaadni a híreket. A főideák pontos felismerése az értés biztonságáról, pontosságáról nyújt felvilágosítást. Hibás állításnak vettük az olyan leírt információt, amely nem hangzott el, és az olyan félreértett információt, ami máshogy hangzott el a hírekben. Minden tévesztés a félreértésekről ad információt. Ha a fiatalok és idősek megfelelő csoporteredményeit összevetjük, akkor azt mondhatjuk, hogy a fiatalok és idősek azonos csoportjainak teljesítményei közül a fiataloké mintegy kétszer jobb. Az idősek azonban arányaiban kevesebb hibás állítást írtak le, mint a fiatalok. Érdekes adat, hogy a fiatalok vizsgálati csoportjának eredménye az idősek kontroll csoportjának teljesítményénél jobb eredményt adott. A fiatal nők eredményei minimális különbséggel jobbak mind szószámok (átlagban kifejezve), mind ideaszámok tekinttében és kevesebb hibás állítást írtak le, mint a fiatal férfiak. Tehát a fiatal nőknek jobb a beszéd- és hírértési teljesítménye. Megállapítható, hogy melyik előadásmód az, amelyik a legjobban megnehezítette a hírértést, és melyik kevésbé. A kísérleti szempontokra azonban nem egyformán reagáltak a 60 éven felüliek, illetve a 18 és 25 év közöttiek. Ezért két sorrendet állítottunk össze. A fiatalok hírértését a beszédhiba zavarja a legjobban, a legkevésbé a helytelen grammatikai megszerkesztettség (szinte nincs is különbség a két csoport teljesítménye között). Szintén nincs nagy különbség a túl gyorsan és a normál tempóval felolvasott híradók hírértése között. A lassú beszéddel felolvasott szöveg megértése azonban sokkal rosszabb, mint a normál tempójúé. A zenei aláfestéssel meghallgatott híradó eredménye rosszabb, mint a zene nélküli előadásmódé. Ez közepes beszédértés-romlást jelent. Az időseknél kialakult sorrend figyelembevételénél fontosnak tartjuk felhívni a figyelmet arra, hogy a beszédértést nehezítő tényezők mindenhol nagy eredményromlást okoztak, még ott is, ahol az idősek a legjobb eredményt érték el. A 60 éven felüliek hírértését a túl gyors beszéd zavarja a legjobban, a legkevésbé a túl lassú beszéd. A beszédhiba az időseknél is az egyik legrosszabb hírértési teljesítményt eredményezte. A hibás grammatikával szerkesztett híradó az eredmények alapján a harmadik legnehezebben érthető szöveg. A zenés előadásmódot meghallgatott vizsgálati csoport teljesítménye rosszabb, mint a zene nélküli szöveget meghallgató kontrollcsoporté. A két sorrendet egyesítve megállapítható egy közös rangsor a különböző szempontok szerint. Közös sorrend 1. Beszédhiba 2. Túl gyors beszéd 3. Hibás grammatikai megszerkesztettség 4. - 5. Túl lassú beszéd - Zenével
7.
KÖVETKEZTETÉSEK
A híreket akkor is nehézen értik meg, értelmezik a hallgatók, ha minden beszédértést nehezítő tényezőt kiiktatunk. Ennek hátterében az áll, hogy nagyfokú tájékozottság szükséges
a hírek értelmezéséhez. Ha a hírszövegbe egy-egy rosszul szerkesztett mondat kerül, ha a híradó rossz előadásmódban hangzik el, akkor a hírértés tovább nehezül. Amit egy hírszerkesztő és a hírolvasó a jobb beszédértési eredmények eléréséért megtehet az, hogy figyel a helyes grammatikai megszerkesztettségre és a tiszta, normál tempójú szép magyar beszédre, és csak a többi a hallgató feladata. A kutatás eredményei alapján a következő tézisek fogalmazhatók meg. A tézisek alapjául szolgáló adatokat – ahol lehetett – statisztikai próbával ellenőriztük. 1. Kimutattuk, hogy a közszolgálati rádiós hírműfajt lassabb beszédtempóértékekkel határozták meg a hallgatók, mint a kereskedelmi rádiós hírműfajt, amelyhez gyorsabb beszédtempó-értékeket rendelnek. 2. Bizonyítást nyert, hogy a női és a férfi hírolvasó esetén is a legalacsonyabb alapfrekvencia-értékekkel a közszolgálati rádiós hírműfajt jellemzik a kísérleti személyek, a kereskedelmi rádiós hírműfaj magasabb hangon szólal meg, a rádióban nem elfogadható alapfrekvencia-adatok pedig a magasabb frekvenciatartományban találhatók. 3. Mindez azt mutatja, hogy a rádiós hírműfaj tovább bontható kereskedelmi rádiós és közszolgálati rádiós hírműfajra, s ez az elkülönülés megjelenik a hírolvasás szupraszegmentális akusztikai szerkezetében, jelen esetben a beszédtempóértékekben és a frekvenciaszerkezetben. 4. A rádiós hírek definíciója – álláspontunk szerint – a kommunikáció rituális modelljében, mint tágabb értelmezési tartományban, illetve a rádióhírek szövegtani megközelítésében és a bemutatott percepciós vizsgálat eredményeinek metszetében ragadható meg. 5. A kutatás bebizonyította, hogy a hírstílus, a műfaji sajátosságok sokkal erőteljesebb tényezők, mint az, hogy az adatközlő nő-e vagy férfi. Vagyis kísérleti helyzetben, nem ismerve a hírolvasó nemét, a percepció szempontjából mindegy, hogy női vagy férfi hírolvasótól kapjuk az információkat! 6. A hírértést vizsgáló percepciós teszt alátámasztotta azt a feltevésünket, hogy a fiatalok beszédértési teljesítménye jobb, mint az időseké, a kísérleti szempontokra azonban nem egyformán reagáltak a 60 éven felüliek, illetve a 18 és 25 év közöttiek. A fiatalok hírértését a beszédhiba zavarja a legjobban, a legkevésbé a helytelen grammatikai megszerkesztettség. A 60 éven felüliek hírértését a túl gyors beszéd zavarja a legjobban, a legkevésbé a túl lassú beszéd.
8.
AZ ÖSSZEFOGLALÁSHOZ FELHASZNÁLT IRODALOM
A sajtóról szóló 1986. évi II. törvény Balázs Boglárka 1993. Az időskori hangképzés jellemzői. Beszédkutatás. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, Budapest. Bodon Pál 1953. Az intonálás iskolája. Népzenénk énekkari gyakorlata a fizika tükrében. Zeneműkiadó, Budapest. Bóna Judit 2007. A felgyorsult beszéd produkciós és percepciós sajátosságai. Doktori disszertáció. ELTE, Budapest. Fónagy Iván – Magdics Klára 1967. A magyar beszéd dallama. Akadémiai Kiadó, Budapest. Gocsál Ákos 2000. A beszéd időviszonyai különböző életkorú személyeknél. Beszédkutatás. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, Budapest. 39-50. Gósy Mária 1991. The perception of tempo. Temporal Factors in Speech. A collection of papers. Gósy, Mária (ed.) HAS Research Institute for Linguistics, Budapest. 63-107. Hack Frigyes et al. (szerk.) 1990. Négyjegyű függvénytáblázatok. Matematikai, fizikai, kémiai összefüggések. Tankönyvkiadó, Budapest. Hegedűs Lajos 1957. Beszédtempó-elemzések. Magyar Nyelvőr 81. 223-227. Imre Angéla 2005. Különböző műfajú szövegek szupraszegmentális jellemzői. Magyar Nyelvőr 129. 4. 510-520. Kassai Ilona 1982. Akusztikai alapfogalmak. Fejezetek a leíró magyar hangtanból. Bolla Kálmán (szerk.) Akadémiai Kiadó, Budapest. 53-66. Kozma Krisztina 2005. Időskorúak beszédmegértése. OTDK-dolgozat. Budapest. Laczkó Mária 1993. A tempó és a szünet viszonya a hangos olvasásban. Beszédkutatás. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, Budapest. 185-193. Markó Alexandra 2005. A spontán beszéd néhány szupraszegmentális jellegzetessége. PhDértekezés. ELTE, Budapest. Olaszy Gábor 2005. Prozódiai szerkezetek jellemzése a hírfelolvasásban, a mesemondásban, a novellában és a reklámok felolvasásában. Beszédkutatás. MTA Nyelvtudományi Intézete, Budapest. 21-50. Subosits István 1990. Adatok az életkor és a beszédtempó összefüggéséhez egy eszközfonetikai vizsgálat alapján. Egyetemi Fonetikai Füzetek 3. 159-167. Wacha Imre 1993. A szövegfonetikai kutatások gondjairól. Beszédkutatás. MTA Nyelvtudományi Intézete, Budapest. 49-61.
Az értekezés témakörében megjelent publikációk 2004. Rövid szövegek hallás alapú feldolgozása – rádióhírek megértése. Alkalmazott Nyelvtudomány. IV. évfolyam, 2. szám. 33–48. 2006. Rövid szövegek hallás alapú feldolgozása – rádióhírek megértése német nyelven. Nyelvi modernizáció. Szaknyelv, fordítás, terminológia. XVI. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia. Összefoglalók kötete. Dróth Júlia (szerk.) Szent István Egyetem, Gödöllő. 2009. A hírolvasás temporális sajátosságai. Alkalmazott Nyelvtudomány. IX. évfolyam, 1–2. szám. 97–114. 2010. A hír műfaja. Rádióhírek a közszolgálati és a kereskedelmi rádióban. Elfogadás alatt. Magyar Nyelvőr.
Az értekezés témakörében tartott előadások Rövid szövegek hallás alapú feldolgozása. Rádióhírek megértése. A Magyar Tudományos Akadémia Beszédkutatás című konferenciája. Budapest, 2003. október. Rövid szövegek hallás alapú feldolgozása. Rádióhírek megértése német nyelven. XVI. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus. Gödöllő, 2006. április. A helyes hírmondás – a hírértés kulcsa. A hazai és a határon túli felsőoktatási intézmények Kazinczy Ferenc Szép Magyar Beszéd Versenye országos döntő. Veszprém, 2007. április. A helyes hírmondás – a hírértés kulcsa. Rádióhírek megértése magyar és német nyelven. Magyar Rádió Nyelvi Bizottsága. Budapest, 2007. május. Hírek osztrák és magyar rádiókban. Egy felmérés tapasztalatai. Magyar Rádió Nyelvi Bizottsága. Budapest, 2007. szeptember.
