NME Közleményei, Miskolc, I. Sorozat, Bányászat, 33(1986) kötet, 1-4. füzet,
245-255.
A BARLANGI ÉLŐLÉNYEK GYŰJTÉSÉNEK, FELDOLGOZÁSÁNAK GYAKORLATA ESZTERHÁS ISTVÁN
Összefoglalás: A bíoszpeleológiai kutatások alapja a barlangi élőlények gyűjtése és ezek szpeleoflorisztikai és -faunisztikai feldolgozása. E tevékenység gyakorlatát igyekszik vázolni a dolgozat, bemutatva a föld alatti élővilág gyűjtésének technikáját és a gyűjtőeszközöket. Szól a mikro-organizmusok táptalajon inkubátorban való neveléséről. Felsorolja a legpraktikusabb megölesi, konzervalasi, preparálási módo kat és támpontot ad a meghatározáshoz.
A szpeleológia (barlangtan) tudománya már keletkezése idején magába foglalta több más mellett — a biológiát. A szpeleológián belül a bioszpeleológia (biospeológia, troglobiológia), mint autonóm résztudomány e század elején nyert önállóságot. Hazánk ban a bjioszpeleológia első fellendülése az 1930-as években volt, majd a háborús évek stag nálása után az 1960-as években újabb felfutása volt megfigyelhető. Sajnos jelenleg ismét hullámvölgyben tudhatjuk e tudományágat, de szeretnék bízni abban, hogy ez írással is sikerül egy lépéssel közelebb jutni a bioszpeleológia újabb kiteljesedése felé. ESZTERHÁS ISTVÁN ált. iskolai tanár Általános Művelődési Központ Általános Iskolája 8045 ISZTIMÉR Köztársaság u. 87. A kézirat beérkezett: 1985. jún. 11.
245
A bioszpeleológia ágazatai közül az elsődlegessel, a szpeleoflorisztikával és -faunisztikával kívánok röviden foglalkozni, némi eligazítást nyújtani módszereiről. A szpeleoflorisztika és faunisztika kiinduló pontja a gyűjtés, majd ezt követi a meg határozás, rendszerezés. Ha e vonatkozásban sikerül a stagnálás állapotából továbblépni, úgy a bioszpeleológia többi ágában is születhetnek további eredmények, de amíg barlang jaink túlnyomó többségének esetében azt sem tudjuk, hogy milyen a bennük levő élővi lág összetétele, addig nem tekinthetjük mobilis tudománynak a bioszpeleológiát, még ha kevés számú elszigetelt kutatás van is hazánkban.
* Mint a bevezető is utalt rá, barlangjaink nagyobb része még biológiailag ismeretlen. Kívánatos lenne, ha a biológiailag kutatott barlangok száma megsokszorozódna. A valódi barlanglakó (troglobiont) fajok számában is számíthatunk gyarapodásra. Alapmódszer, hogy bár körültekintéssel, de mindenféle élőlényt gyűjtsünk, amelyet egyáltalán eszközeinkkel hatalmunkba tudunk keríteni és képesek vagyunk konzerválni. Vigyázzunk persze arra, hogy teljes életközösségeket ne gyűjtsünk be. Továbbá, felhívom mindenki figyelmét az 1982 évi 4. sz. torvényerejű rendeletre közismert nevén a ,,Kör nyezetvédelmi törvényre" és ennek végrehajtására kiadott 8/1982 MI sz. rendeletre, vala mint az 1/1982. OKTH rendelkezésre, mely szerint összesen 571 állatfajt és 341 növény fajt nyilvánítanak védetté. A barlangi állatok közül érint ez valamennyi kétéltűt, az összes denevért, minden cickányt, a kerti, erdei és mogyorós pelét: a növények közül főként a harasztokat és alig néhány mást. A rendelet a 18 §-ban kimondja, hogy a barlangban minden kutatás, kísérlet és gyűjtés engedélyhez kötött, a 32. § értelmében pedig rovarcsapdát szintén csak a termé szetvédelmi hatóság engedélyével szabad működtetni. Ily módon a barlangi élet vizsgálatá hoz mindenképpen először engedélyt kell szerezni az OKTH területileg illetékes felügyelő ségétől. Nem elég, ha az illető barlangra van kutatási engedélyünk, ha annak munkatervé ben csak feltárás, klímamérés stb. szerepel, hanem a biológiai gyűjtésnek is külön szerepel nie kell. Ezt általában külön bírálják el. Védett állatfajok begyűjtéséhez ezen felül külön engedélyt kell kérni (ennek tartalmaznia kell azt a megjegyzést, hogy a védett fajok be gyűjtésére is érvényes). A legkézenfekvőbb az egyelő gyűjtés. Kézzel, csipesszel, kaparóval, vésővel, egyszerhasználatos injekció fecskendővel, szippantóval, merítő- (plankton-) hálóval, rovarhá lóval végezzük e gyűjtést. Egyelő gyűjtéssel az 1 2 mm-nél nagyobb méretű növények és állatok közül tudunk gyűjteni. A gyűjtő eszközök többsége házilag aránylag egyszerű en elkészíthető, de néhány a kereskedelmi forgalomban is kapható. Ajánlatos a szippantót nem üvegből (mint a felszíni gyűjtéshez), hanem átlátszó műanyagpalackból, ill. csőből készíteni. A planktonháló barlangi kezelése igen sok figyelmet kíván. A vizet csak nagyon lassan szabad átszűrni rajta, vagy csapján leereszteni, mert a barlangi vízben élő organiz musok legtöbbje különösen sérülékeny. Legjobb a csap helyett a háló aljára cserélhető fio lát erősíteni. A begyűjtött növényeket, megfogott állatokat lehetőleg külön-külön mű246
/. ábra Bioszpeleologiai gyűjtőeszközök a - csipesz; b - injekciós fecskendő'; c - szippantó; d - planktonháló; e - rovarháló; f - kaparókanál
247
anyag vagy alumínium fiolába, a gerinceseket vászon zacskóba téve, föliratozva (pontos gyűjtési hely, dátum, esetleges feltűnő esemény) hozzuk a felszínre; a vízi állatokat min dig vízzel színültig töltött fiolában, mert egyébként könnyen összetörnek. Ha egy napnál rövidebb ideig vagyunk barlangi gyűjtőúton, az állatokat elevenen hozzuk felszínre és mie lőbb kezdjük meg vizsgálatukat és csak ezután öljük meg őket. Ha több napig vagyunk barlangban, vagy csak később jutunk laboratóriumi körülményekhez, úgy már a barlang ban öljük meg a begyűjtött állatokat. A rostálás a barlangi élőlények esetében több kárt okoz, mint hasznot, hisz a gyen ge kültakarójű állatok összetörnek. E felszínen jól bevált módszert barlangi gyűjtésnél soha ne alkalmazzuk. Csíragyűjtés levegőből (légexponálás) a barlangi gombák megismerésének egyik jól bevált módja. A gyakorlat szerint alkalmanként 50 liter levegő csíraanyagát ventillátor ral fújatjuk az agarkocsonyával bevont Petri-csészébe. Fontos, hogy minden eszközünk gondosan sterilizált legyen, mert ellenkező esetben igen megtévesztő, valótlan eredménye ket kapunk. Ezért a laboratóriumban sterilizált anyagokat, eszközöket a barlangban köz vetlenül a mintavétel előtt borszeszlánggal ismét sterilizáljuk. A spórákat tartalmazó szá mozott Petri-csészék gyűjtési adatait természetesen fel kell jegyezni. Az így gyűjtött csíra anyagot aztán Sabouraud-illetve Czapek-gombatáptalajon tenyészthetjük ki, természete sen ügyelve arra, hogy a légtérből idegen csíraanyag ne kerülhessen a mintába. A táptalaj raoltást ezért steril fülkében (germicid fülkében, lamináris box ban) végezzük. A táptalaj ra oltott anyagot 26 C-os sötét inkubátorban tenyésszük. A gyakorlat szerint az inkubálás első hetében már megszámlálhatok a gombatelepek, a második héten a telepek jellem ző formája is felismerhető és kb. a harmadik-negyedik héten érdemes a mikroszkópi vizs gálatokat és a fajmeghatározást elvégezni. Csíragyűjtés barlangi üledékből a barlangi baktériumok, algák és gombák megisme résének módszere. (Steril eszközökkel végzendő!) 20-30 g felületi réteget kaparjunk Pet ri-csészébe és a felszíni laboratóriumban (germicid fülkében, lamináris boxban) ezt az anyagot oltsuk táptalajra. E minták gombatényésztésére legjobban bevált táptalaj a steril lószőr-vagdalék (de érdemes használni a Sabouraud- és Czapek-táptalajokat is, mert né hány faj csak ezeken képez telepeket!) - a baktériumok tenyésztésére pedig a különböző baktérium táptalajokat használjuk. A leoltott anyagokat inkubátorban tenyésszük a meg határozáshoz szükséges fejlettségig. Vizes gödörből való gyűjtés során a törmelékes vízmenti padok belsejében tárolt hé zagvíz állatait foghatjuk ki. 20-30 cm mély gödröt kell ásni. Ebbe a hézagvíz minden ol dalirányból beszivárog. Ha a gödörben már elég víz van, planktonhálón átszűrjük és a szü retben lévő legtöbbször parányi állatokat konzerváljuk. A futtatás a barlangi rovarvilág gyűjtésének egyik legeredményesebb módja. Guanó ból és törmelékből érdemes végezni. Egy-egy minta 3—4 liter anyag legyen. Műanyagzacs kóban hozzuk a felszínre, majd tegyük mielőbb nyitott papírtölcséres futtatók drótháló kosarába. A tölcsér alá a futtató üvegbe etilénglikolt használjunk ölőszerként. A futtatás ideje 2 3 hét. amit fölülről lámpával való melegítéssel siettethetünk.
248
ventillátor
motorház es a telep helye
Petri-csésze
v- -• :^
2. ábra Bioszpeleologiai gyűjtó'eszközök - légexponáló; h - gyűjtés vizesgödörből
249
A csalétkes csapdák rendkívül fontos eszközei a barlangi gyűjtésnek. Egy-két nap utáni felszedésre rövid idejű csapdákat használunk. Ez áll egy pohárból, melyet lesüllyesz tünk pereméig az agyagba vagy körülépítjük, bele pedig nyitott fiolába helyezett rothadó májat, hüst, sajtot teszünk. Az erős szagra odagyűlő rovarok a pohárba esnek, kimászni vi szont nem tudnak. E csapdákat nem tarthatjuk sokáig lenn, mert a belehullott ragadozók az összes többi rovart felfalják. Tartós és a barlangban 5—7 napig használható a sörös csalétkű csapda. A műanyagpoharat az előbbihez hasonlóan helyezzük el, majd kb. 1 /4-ig megtöltjük sörrel (lehetőleg pasztőrözött palackozott sört használjunk, a csapolt sör ha mar „megbuggyan"!). Szinte mindenféle barlangi rovar kerülhet bele, de különösen sok kétszárnyút vonz a sör. Egy hétnél semmiképp se hagyjuk tovább lenn, mert a sör meg romlik és a belefulladt rovarok rothadásnak indulnak. A sósvizes csapda szintén tartós, kb. két hétig használható. A csapda ölő és konzerváló folyadékát 1/2 kg konyhasó 2 liter vízben való oldásával nyerjük. E folyadékkal töltjük meg 1 /4-ig a poharakat. A szerencsés helyen lévő csapdába több rovar is összegyűlhet, de sok egyedre nem számíthatunk. Jobb hatásfokú a csapda, ha nyitott fiolában máj- vagy húsdarabot is teszünk a pohárba. Az etilénglikolos csapda másfél-két hónapig is maradhat a barlangban. Minden szempont ból a legjobb tartós csapda. A lesüllyesztett pohárba májas (húsos, sajtos) fiolát teszünk, majd a poharat 1/3-ig töltjük etilénglikoUal. Az etilénglikolos csapdafolyadék a következő keverékből áll: 5 dl 75%-os etilalkohol, 5 dl glicerin (és esetlen 1 cm3 40%-os formalin). E folyadék a rovarokat azonnal öli és jól konzerválja is. Két hónap után viszont hozzuk föl, mert az etilénglikol ennyi idő után már felhígul a barlangi levegő páratartalmától. * A feldolgozás kezdő lépését már a barlangban a gyűjtéssel egyidejűleg elkezdjük a cédulázással. Minden a barlangból kivitt biominta, begyűjtött élőlény mellett legyen fel jegyzés a pontos gyűjtési helyről (barlang neve, távolság a bejárattól, melyik folyosó me lyik képződményéről stb.) és a gyűjtés dátumáról. Ha lehetőség van rá, az élő szervezeteket is rajzoljuk, fényképezzük le. A konzervált szervezetek tartása megváltozik, sokszor jellegét veszti. Az állatok megölésére több anyag is használható. Klasszikus rovarölőszer az eceté ter, melynek gőzével az ún. ölőüvegben pusztítjuk el főként az egyenlő módszerrel be gyűjtött rovarokat. Legolcsóbb és ugyanakkor jó hatású a formalin (de +4 °C alatt tartó san zavarossá válik). A desztillált vízzel 4%-osra hígított formalin vízi és szárazföldi álla tok ölesére egyaránt megfelelő. A 75%-os etilalkohol kitűnő ölő és tartósító szer, bár jóval drágább. A 75% körüli koncetráció fontos, mert a hígabb oldat duzzaszt, macerál — még a töményebb pedig zsugorít. A kloroform 5-10%-os vizes oldata szintén megfelelő. Jól használható továbbá az uretán 5%-os vizes oldata. A növények meghatározása sikeresebb élő példányokból úgy a magasabb rendű nö vényeknél, mint a baktérium-, alga- és gombatelepek esetében. A növényeket konzerválni csak meghatározásuk után tanácsos. A mikroszkopikus nagyságú növényeket 4%-os for maiinban pusztíthatjuk el és tartósíthatjuk. A növényekről, növénytelepekről, valamint állatokról rajzot készítünk, a determiná ló jegyeket tartalmazó testrészekről részleteset (kétszárnyúak szárnyerezete, bogarak száj250
törmelékminta drótkosár
papirtölcsér futtatóüveg -
3. ábra Bioszpeleológiai gyűjtőeszközök i - papirtölcseres futtató; j - etilcnglikolos süllyesztett csapda; k - sörös körülépített csapda
251
szerve, lábfeje stb.) A rajzolást legtöbb esetben nagyító vagy mikroszkóp segítségével kell elvégeznünk. A méretarányt minden rajzon jegyezzük fel. A rajzok kiegészítéseként hasz nos a fényképezés. Az esetek többségében természetesen közgyűrűs vagy mikroszkopikus fényképezésről van szó. Több folyadék is van a szervezetek konzerválására. Használatos a formalin 4%-os vizes oldata. A szervezeteket fixáljuk először 8— 10%-os oldattal és csak ezután tegyük a 4%-os oldatba, mert különben felhígul a konzerváló oldat. Alkoholból a 76%-os kon centrációjú a legmegfelelőbb konzerválásra. Időnként (évente legalább egyszer) mind két konzerváló oldat sűrűségét ellenőrizzük, illetve korrigáljuk. A konzervált anyag egy részét preparáljuk — fajonként legalább egy példányt. A szervezetek nagyságától, tartásától függően többféleképpen csinálhatjuk. A legkissebbeknek (baktériumok, algák, mikrogombák, egysejtű állatok, rákok, ugróvillások stb) a mikroszkopikus preparátum felel meg. Eosinnal vagy más szerves festékkel színezzük a szervezeteket, majd tárgylemezre téve kb. egy csepp canada balzsamot cseppentünk rá és óvatosan leborítjuk fedőlemezzel, úgy, hogy buborék ne maradjon. Egy hetes szára dás után a kibuggyant canada balzsamot szesszel lemoshatjuk. A tárgylemez végére ra gasztott cédulára a legfontosabb adatokat felírjuk (élőlény latin neve, lelőhely, gyűj tés ideje) a többi adat (gyűjtő és meghatározó neve, egyéb megjegyzések) a sorszámo zás szerint kísérőjegyzékre is kerülhetnek. Csak metszettartó dobozban tároljuk, ez óvja a fénytől, hő- és páratartalom-ingadozástól, portól. Száraz növénypreparátumot ké szítünk a zuzmókból és mohokból. Egy-két napig szárítjuk, majd enyhén, szinte csak simítóan préseljük e növényeket. Dobozolva feliratozva tároljuk. Herbáriumi preparátum ot készítünk a harasztokból és az esetleges virágos növényekből. A begyűjtött növényeket préseljük, lapra ragasztjuk, feliratozzuk. Folyadékos preparátumban a legtöbb szervezetet tárolhatjuk. Legjobb a 76%-os alkoholban való megőrzés (évente ellenőrizni kell!) - a 4%os formalin már kevésbé teszi időtállóvá a készítményt, de a növények esetében a legin kább használható (és óvni kell a lehűléstől). Az üveges preparátumokat belülről iratozzuk fel. Száraz rovargyűjtemény a rég kialakult és az iskolában oktatott módon készül. Feli ratozása 8x20 mm-es cédulákon történik (egy rovarhoz két cédulánál többet lehetőleg ne tegyünk). Praktikussági okokból a gyűjteményt a kereskedelemben is kapható szabvány méretű dobozba (40x50x6,5 cm) tegyük. Műgyantába ágyazás az emlősök kivételével szinte valamennyi barlangi növény és állatfaj preparálására megfelelő.Ügyelni kell, hogy a szervezet száraz és légtelen legyen (ezért alkalmatlanok szőrzetük miatt az emlősök). Egy-két perces acetonfürdővel lehet vízteleníteni. Legegyszerűbb a Villamosszigetelő és Műgyantagyár (Bp. XI. Fehérvári út 120.) háromkomponensű, hidegen keményedő J o likon ES" műgyantáját használni. A preparálás menete során előkészítjük a szétszedhető öntőedényt, félig megtöltjük az előírt módon kevert Polikonnal. 5-6 óra múlva már a megkocsonyásodott műgyantába helyezzük a preparálandó szervezetet, ami egy óra alatt beleragad. Teljesen frissen összekevert Polikonnal óvatosan, buborékmentesen befedjük. Egy nap alatt teljesen polimerizálódik a gyanta. A fomából kiszedve jól csiszolható, polí rozható. A barlangi emlősöket bőrbetöméssel preparáljuk. A kisemlősök zömét ágyéknyi252
4. ábra Bioszpeleologiai preparátumok a — mikroszkópi preparátum; b - száraz növényi preparátum; c — száraz rovar preparátum; d - herbárium; e - folyadékos preparátum; f - műgyantába ágyazás; g - bőrbetömés
253
tással kezdjük nyúzni, a denevéreket hátnyitással. A bőr belső felét arzénoldattal ecse teljük (1 dl víz + 15 g nátriumarzenát; Na 2 HAS0 4 + 7H 2 0). Kócból az eredeti formá nak és nagyságnak megfelelő műtestet készítünk. A kinyúzott farkbőrbe tollgerincet vagy drótot teszünk, majd a műtestet helyezzük a bőrbe, bevarrjuk, szárítjuk és feliratozzuk. Lehet montírozott (jellemző testtartást mutató) tömést is készíteni. A fajokat a feldolgozás során meg kell határozni. Az egy barlangból összeszedhető fajok olyan változatosak, hogy egy ember ismerete a meghatározásukhoz a legtöbb eset ben nem elegendő. A gyakoribb fajokat a közforgalomban lévő növény- illetve állathatá rozó, vagy a Magyar flóra — Flora Hungarica és a Magyarország állatvilága - Fauna Hun gáriáé sorozat füzeteiből megkísérelhetjük meghatározni. Amelyik fajjal nem boldogu lunk, azok konzervált egyedeit előzetes megbeszélés után sorszámmal ellátva küldjük meg az illető növény- vagy állatcsoportot jól ismerő szaktekintélynek. Aki majd sor számok szerint fogja velünk közölni megállapításait. Hogy kik egy-egy növény- vagy állat csoport specialistái azt a Természettudományi Múzeum Növénytárától (Bp. VIII. Köny ves K. krt. 40.), illetve Állattárától ÍBp. VIII. Baross u. 13.) tudhatjuk meg. A barlangi élőlények megfigyelése, begyűjtése, preparálása és meghatározása után vonhatjuk le következtetéseinket, tehetünk összehasonlításokat, láthatjuk komplexitásá ban a bioszpeleológiát. De, ha a barlangi élővilág ismerete csak saját tudásunkat gyarapít ja, az még nem sokat ér. Ahhoz, hogy ez hasznosítható legyen, tovább kell adni. Publikál ni kell. Elsődleges, hogy minél többen ismerjék meg, azt amit mi már tudunk. Persze a forma sem elhanyagolható. Ez lehet: kézirat, népszerű cikk, tudományos dolgozat (le hetőleg idegen nyelven is), attól függően, hogy milyen alapossággal dolgozható ki a té ma, vagy milyen formára van igény és sajtókapacitás. IRODALOM 1
BATHA-HORVATOVICH.:7Vöi>e>i>'í>A: és rovarok preparálása. (1978), Bp. Natura Kiadó.
2.
DU DICH E.: Állatgyűjtés a barlangokban - in Jakucs-Kessler: A barlangok világa (1962) Bp. Sport Kiadó, 7 5 - 8 0 p.
3.
ESZTERHAS I: A barlangi élőlények vizsgálatának alapismerete és gyakorlata (kézirat Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönyve - az MKBT és OKTH Adattárában) (1979)
4.
FEHÉR GY Állatpreparátumok
5.
GULICKA, J.: Technika zbierania jaskynnej tauny in Jakál, J: Praktická speleológia (Vydovatelstva Osveta Martin) 185-187 p. (1982)
254
készítése. (1978) Mezőgazdasági Kiadó Bp.
PRACTICE OF COLLECTING AND ELABORATING LIVING CREATURES OF CAVERNS by I.ESZTERHÁS Summary The basis of biospeleological researches is collecting and speleofloristical.- and faunistical elaborating the living creatures of caves. The paper outlines the practice of this activity, demonstrating the techniques and the collecting tools of the collection of underground living creatures. It deals with breeding microorganisms on mediums in incubators. It lists the most practical methods of killing, conservating and preparating, and gives basis for the determination.
DIE PRAXIS DES SAMMELNS, DER AUFARBEITUNG DER HÖHLENBEWOHNENDEN LEBEWESEN von I.ESZTERHÄS Zusammenfassung Grundlage der biologischen Untersuchungen ist das Sammeln der Höhlenbewohnenden Lebewesen und ihre speleofloratischen und -faunistischen Aufarbeitung. Die Studie versucht die Praxis dieser Tätigkeit zu skizzieren und die Technik des Sammeins von unterirdischen Lebewesen, sowie die Sammelgeräte vorzustellen. Beschreibt die Züchtung der Mikroorganismen auf Nährboden im Inkubator. Zählt die praktischsten Tötungs-, Konservierungs-, Präparierungsmethoden auf und gibt Anhaltspunkte für die Determinierung.
ПРАКТИКА СБОРА И ОБРАБОТКИ ПЕЩЕРНОЙ ФАУНЫ И ФЛОРЫ И. ЭСТЕРХАШ Резюме Основа в биоспелеологических исследований - с б о р пещерных живых существ и из спелеофлористическая и -фаунистическая обработка. Опыт этой деятельности старается описать данная работа, представив технику и инструменты сбора подземного живого ми ра. Рассказывает о выращивании микроорганизмов в инкубаторе в питательной среде. Перечисляет наиболее практические способы умервщления, консервации и препарирова ния и дает точку опоры в определении.
255
