DOKTORI (PHD) ÉRTEKEZÉS
A BAKONYI ÉS GERECSEI KARNI (KÉSİ-TRIÁSZ) MEDENCE İSKÖRNYEZETI REKONSTRUKCIÓJA ÁSVÁNYTANI ÉS GEOKÉMIAI VIZSGÁLATOK ALAPJÁN
Készítette:
Rostási Ágnes Kémiai és Környezettudományok Doktori Iskola
Témavezetı:
Dr. Raucsik Béla PhD egyetemi docens
Pannon Egyetem Föld- és Környezettudományi Tanszék
Veszprém 2011
A BAKONYI ÉS GERECSEI KARNI (KÉSİ-TRIÁSZ) MEDENCE İSKÖRNYEZETI REKONSTRUKCIÓJA ÁSVÁNYTANI ÉS GEOKÉMIAI VIZSGÁLATOK ALAPJÁN
Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében Írta: Rostási Ágnes Készült a Pannon Egyetem Kémiai és Környezettudományok iskolája keretében.
Témavezetı: Dr. Raucsik Béla Elfogadásra javaslom (igen / nem) (aláírás)
A jelölt a doktori szigorlaton 100 %-ot ért el. Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom: Bíráló neve: Dr. Budai Tamás igen /nem ………………………. (aláírás)
Bíráló neve: Dr. Németh Tibor igen /nem ………………………. (aláírás) A jelölt az értekezés nyilvános vitáján …..........%-ot ért el.
Veszprém, …………………………. a Bíráló Bizottság elnöke
A doktori (PhD) oklevél minısítése…................................. ………………………… az EDHT elnöke 2
Tartalomjegyzék Összefoglalás Summary Zusammenfassung 1. Bevezetés 1.1. A kutatás elızményei, problémafelvetés 1.2. A Veszprémi Márga Formáció vizsgálatának célkitőzései 2. A földtani megismerés története 3. Földtani háttér 3.1. A vizsgált terület földtani keretbe illesztése 3.2. A Veszprémi Márga Formáció fácies értelmezése, biosztratigráfiája és korrelációja 4. Mintagyőjtés, a vizsgált szelvények leírása 4.1. Mintagyőjtés 4.2. A vizsgálatra kiválasztott fúrások litológiai és biosztratigráfiai jellemzése 4.2.1. Balatonfüred Bfü–1 fúrás, Balaton-felvidék 4.2.2. Mencshely Met–1 fúrás, Balaton-felvidék 4.2.3. Veszprém V–1 fúrás, K-Bakony 4.2.4. Bakonyszőcs Bszü–1 fúrás, É-Bakony 4.2.5. Zsámbék Zs–14 fúrás, Zsámbéki-medence (Gerecse D-i elıtere) 5. Vizsgálati módszerek 5.1. Karbonátos és kevert típusú (karbonátos–sziliciklasztos) kızetek geokémiai vizsgálatának módszertani alapjai 5.2. Mőszeres vizsgálatok 5.2.1. Röntgen-pordiffrakció (XRD) 5.2.2. Röntgenfluoreszcens spektrometria (XRF) 5.2.3. Induktív csatolású plazma tömegspektrometria (ICP–MS) 5.2.4. Környezeti elektronmikroszkóp (ESEM) 6. Karni agyagásványtani eredmények – elızmények 7. A Balatonfüred Bfü–1 fúrás vizsgálatának eredményei 7.1. A röntgen-pordiffrakciós vizsgálat eredménye 7.1.1. A teljes kızetminták félmennyiségi összetétele 7.1.2. A minták agyagásványos összetétele (<2 µm frakció) 7.2. A geokémiai vizsgálat eredménye 7.2.1. A Mencshelyi Márga Tagozat és a Füredi Mészkı Formáció fıelemösszetétele 7.2.2. A Mencshelyi Márga Tagozat és a Füredi Mészkı Formáció nyomelemösszetétele 7.2.3. A Balatonfüred Bfü–1 fúrás egyéb geokémai jellegzetességei 8. A Mencshely Met–1 fúrás vizsgálatának eredményei 8.1. A röntgen-pordiffrakciós vizsgálat eredménye 8.1.1. A teljes kızetminták félmennyiségi összetétele 8.1.2. A minták agyagásványos összetétele (<2 µm frakció) 8.1.3. A Mencshelyi Márga Tagozat Na2O-ban gazdag mintáinak ESEM felvétele 8.2. A geokémiai vizsgálat eredménye 8.2.1. A Nosztori Mészkı Tagozat, Buhimvölgyi Breccsa Tagozat és Mencshelyi Márga Tagozat fıelemösszetétele 8.2.2. A Nosztori Mészkı Tagozat, Buhimvölgyi Breccsa Tagozat és Mencshelyi Márga Tagozat nyomelemöszetétele 8.2.3. A Mencshely Met–1 fúrás egyéb geokémai jellegzetességei 9. A Veszprém V–1 fúrás vizsgálatának eredményei 9.1. A röntgen-pordiffrakciós vizsgálat eredménye 9.1.1. A teljes kızetminták félmennyiségi összetétele 9.1.2. A minták agyagásványos összetétele (<2 µm frakció) 9.2. A geokémiai vizsgálat eredménye
5 6 7 8 8 9 11 14 14 23 27 27 30 30 33 34 36 40 43 43 46 46 48 48 49 50 53 53 53 54 56 56 59 62 64 64 64 66 68 69 69 72 76 78 78 78 80 82 3
9.2.1. A Csicsói Márga Tagozat és Mencshelyi Márga Tagozat fıelemösszetétele 9.2.2. A Csicsói Márga Tagozat és Mencshelyi Márga Tagozat nyomelemöszetétele 9.2.3. A Veszprém V–1 fúrás egyéb geokémai jellegzetességei 10. A Bakonyszőcs Bszü–1 fúrás röntgen-pordiffrakciós vizsgálatának eredményei 10.1. A teljes kızet vizsgálat eredménye 10.2. A minták agyagásványos összetétele (<2 µm frakció) 11. A Zsámbék Zs–14 fúrás vizsgálatának eredményei 11.1. A röntgen-pordiffrakciós vizsgálat eredménye 11.1.1. A teljes kızetminták félmennyiségi összetétele 11.1.2. A minták agyagásványos összetétele (<2 µm frakció) 11.2. A geokémiai vizsgálat eredménye 11.2.1. A Sándorhegyi Formáció, Mátyáshegyi Formáció és Mencshelyi Márga Tagozat fıelemösszetétele 11.2.2. A Sándorhegyi Formáció, Mátyáshegyi Formáció és Mencshelyi Márga Tagozat nyomelemöszetétele 11.2.3. A Zsámbék Zs–14 fúrás egyéb geokémai jellegzetességei 12. Balaton-felvidéki feltárások röntgen-pordiffrakciós vizsgálatának eredményei 12.1. A Füredi Mészkı Formáció agyagásványos összetétele (<2 µm frakció) 12.1.1. Meggy-hegyi kıfejtı, Pécsely 12.1.2. Öreg-hegyi kıfejtı, Csopak 12.2.1. Hosszú-hegyi útbevágás, Pécsely 12.2.2. Nosztori-völgyi kıfejtı, Csopak 12.3. A Sándorhegyi Formáció agyagásványos összetétele (<2 µm frakció) 12.3.1. Nosztori-völgyi útbevágás, Csopak 13. A karni medenceüledékek ıskörnyezeti rekonstrukciója és lehordási terület analízise 13.1. Az üledékképzıdési környezet ásványtani és geokémiai jellemzıi 13.1.1. A diagenezis hatása a vizsgált rétegsorokban 13.1.2. Az ıskörnyezeti viszonyok változásai a vizsgált szelvényekben az ásványtani összetétel és a fıelemeloszlás tükrében 13.1.3. K-metaszomatózis hatása a vizsgált karni szelvényekben 13.1.4. Az aljzatvíz oxigén-ellátottságai viszonyai, paleoproduktivitás 13.1.5. Vulkáni esemény nyomai a Met–1 fúrásban 13.2. A „Carnian Pluvial Event” hatása a hazai karni képzıdményekre a vizsgált szelvények alapján 13.3. A Dunántúli-középhegységi egység karni üledékképzıdési modellje 13.4. További vizsgálatok, kutatási irányvonalak 14. Összefoglaló következtetések 15. Major results Köszönetnyilvánítás Irodalomjegyzék Mellékletek
82 84 88 90 90 93 95 95 95 96 99 99 101 105 107 107 107 109 109 109 110 110 113 113 114 116 125 127 141 146 150 154 155 157 158 160 175
4
A BAKONYI ÉS GERECSEI KARNI (KÉSİ-TRIÁSZ) MEDENCE İSKÖRNYEZETI REKONSTRUKCIÓJA ÁSVÁNYTANI ÉS GEOKÉMIAI VIZSGÁLATOK ALAPJÁN
Munkám során a Dunántúli-középhegységi egység felsı-triász kevert, karbonátossziliciklasztos rétegsorainak részletes ásványtani és geokémiai vizsgálatát végeztem el. Az agyagásványtani eredmények alapján megállapítottam, hogy a vizsgált szelvények kismértékő diagenetikus felfőtést szenvedtek el. A kızettípusok és az agyagásvány tartalom között összefüggést valószínősítettem; a karbonátos kifejlıdéső szakaszokon gyakori a feltehetıen szmektitként lerakódott, majd átalakult IS kevert szerkezető ásvány dúsulása, amely részben a különbözı forrásterületekrıl beszállított, szezonális éghajlat mellett kialakult mállási termékekbıl, részben távoli vulkáni területek intermedier-bázikus vulkáni kızeteinek mállott és áthalmozott anyagából képzıdhettek a betemetıdéses illitesedés során. A dominánsan márgát tartalmazó rétegekben megnövekedett illit és klorit tartalom a felsı kontinentális kéreg mérsékelten mállott kızeteinek nagy eróziós rátáját valószínősíti. A Mencshely Met–1 fúrásban a ΣRFF-tartalom növekedése, a szignifikáns nyomelem dúsulás (Zr, Hf, Y, U, Ta, Nd), és az ásványos összetételben azonosított albit alapján vulkáni anyag hozzájárulás nyomai feltételezhetıek. A Füredi Mészkı Formáció felsı részét alkotó mészkı-márga rétegzıdés kialakulása az eusztatikus tengerszint csökkenésével és a magasabbrendő tengerszintváltozási ciklusokkal hozható összefüggésbe, melynek eredményeként platformról származó mésziszap halmozódott át az üledékgyőjtı medencébe. A Veszprémi Márga Formáció balaton-felvidéki medencerészében a Mencshelyi Márga képzıdésekor epizodikusan megnövekedett humiditás sőrőségi vízrétegzést okozhatott, amely feláramlási zóna kialakulásával kombinálva emelkedett bioproduktivitást és csökkent oxigénellátottságú környezetet hozott létre. Ugyanakkor a zsámbéki medencerészben a csökkent oxigénellátottságú aljzat kialakításában emelkedett bioproduktivitás nem bizonyítható; feltehetıleg egy természetes barrier hatására korlátozott vertikális vízcirkuláció alakulhatott ki. A Sándorhegyi Formáció képzıdési körülményei eltérnek a két medencerészben: a lecsökkent humiditás és vízmélység miatt a barrierrel elválasztott, csökkent vízcirkulációjú medence áramlási rendszere és ezért oxigénellátottsága valamelyest javulhatott a zsámbéki területen. A márgás dominanciájú tagozatok (Mencshelyi Márga, Csicsói Márga) törmelékes anyagtartalma alapján a viszonylag nagy relief-energiájú lehordási területen humid éghajlati viszonyok és a megnövekedett csapadék mennyiség hatására kialakuló intenzív fizikai erózió valószínősíthetı, amely a karni törmelékes esemény („Carnian Pluvial Event”) helyi megnyilvánulásaként értelmezhetı. Az eredmények alapján vélelmezhetı, hogy az egykori üledékképzıdési környezet változásait a fentieken túl az eusztatikus tengerszintváltozás és a tektonikus hatások is befolyásolhatták. 5
Summary PALAEOENVIRONMENTAL RECONSTRUCTION OF THE CARNIAN (LATE TRIASSIC) OF THE GERECSE AND BAKONY BASINS, BASED ON MINERALOGY AND GEOCHEMISTRY In this thesis, mineralogical and geochemical characteristics of Carnian (Late Triassic) units of the Gerecse and Bakony (Transdanubian Range [TR], NW Hungary) are discussed and the results interpreted in a palaeoenvironmental framework. The deposited mixed siliciclasticcarbonate sediments show a significant change in the character of sedimentation within the studied interval. 297 samples from five boreholes were analysed by X-ray powder diffraction, Xray fluorescence spectrometry and inductively coupled plasma-mass spectrometry to determine the mineralogical and chemical composition. A relationship can be identified between lithology and clay mineral content; carbonaterich intervals are enriched in illite/smectite mixed-layer phase (IS), while marl-dominated intervals are more illite-rich. This difference can be interpreted as a result of fluctuations of terrigenous input and/or sea-level changes. Kaolinite enrichments (~10–20%) in the clay fraction of the lower part of Mencshely Marl Member can be regarded as a manifestation of the climate shift from the prevailing aridity to the more seasonal climate with enhanced humid season. This feature can be interpreted as a local manifestation of the Carnian Pluvial Event. Chlorite was determined in Balatonfüred Bfü–1, Veszprém V–1 and Bakonyszőcs Bszü–1 cores, indicating a high rate of erosion of moderately weathered rocks. The large amount of smectitic clay (transformed to IS) could be partly derived from transport of weathering products from a distant source area and, subordinately, from diagenetic alteration of intermediate to basic volcanic rocks. Based on different palaeoredox and palaeoproductivity proxies, periods of elevated degree of productivity and related poor oxygenated bottom water conditions can be proven in the studied successions located in the Balaton Highland. Contrarily, enhanced productivity is not evidenced in the Zsámbék Basin where the bottom water anoxia could be caused by a barrier related sluggish circulation. These features seem to be controlled by enhanced freshwater runoff, probably triggered by the CPE. Traces of transport of volcanic matter are apparent in the Mencshely Met–1 core as suggested by the presence of albite, enhanced rare earth elements content and enrichment in Zr, Hf, Y, U, Ta and Nd. On the basis of mineralogical and geochemical results of the Veszprém Marl Formation, a drastic change in the sedimentation is represented by these marl-dominated basinal sediments, which could have resulted from a composite effect of climatic change, sea-level variation and tectonism. 6
Zusammenfassung KARNISCHE (OBERE TRIAS) PALÄOUMWELTREKONSTRUKTION DES BAKONY UND GERECSE AUFGRUND MINERALOGISCHE UND GEOCHEMISCHE UNTERSUCHUNGEN In diesen Thesen, mineralogische und geochemische Charaktere der einige karnische (Obere Trias) Formationen des Bakony und Gerecse (NW Ungarn) in einen paläoumweltliche Rahmen werden diskutiert. Die abgelagerte siliziklastische/karbonatische Sedimente zeigen eine signifikante Veränderung der Sedimentation, die könnte in Zusammenhang mit „Carnian Pluvial Event” kommen vor. 297 repräsentative Gesteinproben werden analisiert durch XRD, XRF und ICP-MS. Ergebnisse der Wertung der Daten folgenweise zusammengefassen werden können: -
Chlorite wird determiniert in Balatonfüre Bfü-1, VeszprémV-1 und Bakonyszőcs Bszü-1 Tiefbohrungen;
-
die karnische Schichtfolgen zeigen eine ermäßigte diagenetische Umbildung aufgrund die Verteilung der Expandierungsfähigkeit der Illite/Smektite gemischtschichtstrukturelle Phase (IS);
-
ein Zusammenhang zwischen Lithologie und tonmineralogische Komposition kann beweisen werden: karbonatreiche Teile der Schichtfolge reich an IS im Vergleich zu relative karbonatarme Teile, die reich an Illite. Diese Zusammenhang hat durch entweder Fluktuationen des terrigenischen Einfluß oder Meeresspiegelschwankungen hervorgerufen werden können;
-
eine zunähmende Intensität der Verwitterung kann identifiziert werden in dem tiefen Teil des Mencshely Stufe;
-
eine zunähmende Intensität der Paläoproduktivität kann beweisen werden in den Schichtfolgen der Veszprém Mergel Formation des Balaton Hochlands;
-
als different paläoredox Proxies nachweisen, die studierte Sedimente in einem Milieu mit reduzierter Sauerstoffbetreuung können abgelagert werden;
-
in dem Zsámbék Becken, eine erhöhte Paläoproduktivität kann nicht nachweisen werden;
-
in der Tiefbohrung Met-1, Spuren einer beinahe gleichzeitigen vulkanische Aktivität kann angenommen werden durch Anreichern in Zr, Hf, Y, U, Ta, Nd und total REE.
7
1. Bevezetés 1.1. A kutatás elızményei, problémafelvetés „A tudomány izgalmas kaland. Ajtókat nyitogatunk, keressük az igazságot, s egyszerre ott van elıttünk, mint mesebeli kincs, a maga kézzelfogható valóságában.” Kosztolányi
A késı-triász éghajlatát a trópusi övben uralkodóan száraz viszonyok jellemezték és ún. megamonszun helyzet alakult ki, erıteljes szezonális hatásokkal (GERRY et al. 1990; DUBIEL et al. 1991; KUTZBACH & GALLIMORE 1994; MUTTI & WEISSERT 1995, PRETO et al. 2010). A kiterjedt száraz és forró éghajlat bizonyítékai az evaporitok (Argo Salt, Gipskeuper, Dudgeon Halite) és a nagy vastagságú dolomitosodott platformkarbonátok (Cassiani Dolomit, Schlern Dolomit). A kora-karni végén a Ny-Tethys sekélytengeri környezetében a karbonátplatformok növekedését jelentıs mennyiségő durva sziliciklasztos törmelék beáramlása szakította meg, míg a kontinentális Germán-medencében fluviális üledékek (Schilfsandstein, Ardeni Homokkı; SCHROEDER 1977; SIMMS et al. 1994; KOZUR & BACHMANN 2010) települtek a Keuper agyagkövekbıl és evaporitokból álló rétegsorába. Az eseményt elsıként az ÉszakiMészkıalpokban „Reingrabener Wende”, ill. a szakirodalomban elterjedt „Reingraben Turnover” elnevezéssel írták le (SCHLAGER & SCHÖLLNBERGER 1974). A Déli-Alpok és a Germán-medence rétegsoraiban a megnövekedett csapadékmennyiséget jelzı rétegek kapcsán bevezették a „Carnian Pluvial Event” (CPE) fogalmát (SIMMS & RUFFELL 1989). Emellett CPE néven dokumentálták a platformpusztulást követı kihalási eseményt, melynek elsı csúcsa a juliban a tengeri élıvilágot, második hulláma a karni–nori határon a szárazföldi gerinceseket érintette (BENTON 1986; SIMMS & RUFFELL 1989, 1990; SIMMS et al. 1994, STANLEY 2003). Az események hatására más élılények csoportjai (dinoszauruszok, BENTON 2004; szkleraktiniás zátonyalkotók, STANLEY 2003; mészvázú nannoplankton, ERBA 2006) nyertek teret, melyek jelentısen átalakították a biotópok arculatát. A jelenleg elfogadott nézet szerint az események hátterében a kora-karni végén bekövetkezett drasztikus éghajlatváltozás állhatott, bár a kiváltó okokról nem született egyetértés a kutatók között (GIANOLLA et al. 1998; HORNUNG & BRANDNER 2005; KEIM et al. 2006; PRETO et al. 2006; HORNUNG et al. 2007 a,b,c; RIGO et al. 2007). Az egyik elsı értelmezés szerint nem beszélhetünk regionális vagy globális CPE-rıl; a csapadékosabb klímára utaló pollenek – a mai Nílushoz hasonló – fluviális rendszerhez társuló lokális humid ökoszisztéma foltokból származhattak (VISSCHER et al. 1994). Az utóbbi években megjelent tanulmányok a Tethys különbözı régióiból származó rétegsorok mindegyikében kimutatták a törmelékes anyag megjelenését, ami valószínőtlenné teszi a lokális forrás lehetıségét. A szupraregionális kiterjedés további bizonyí8
tékának tekinthetı a különbözı helyekrıl ismertetett késı-triász karbonátplatformok és a hozzájuk tartozó zátonyövek „megfulladása” (Északi-Mészkıalpok: MANDL 2000; HORNUNG & BRANDNER 2005; Déli-Alpok: KEIM & BRANDNER 2001; KEIM et al. 2001; STEFANI et al. 2004; KEIM et al. 2006; STEFANI et al. 2010; Irán: SEYED-EMAMI 2003; Himalája, D-Tethys: HORNUNG et al. 2007a; Indonézia, DK-Tethys: MARTINI et al. 2000). Az elıbbiekben ismertetett tények arra engednek következtetni, hogy a CPE során nagy területre ható éghajlatváltozás okozta a rétegsorokban megfigyelhetı szedimentológiai és biosztratigráfiai változásokat (HOCHULI & FRANK 2000; ROGHI 2004; COLOMBI & PARRISH 2008; BREDA et al. 2009). A humiditás növekedésével nagy mennyiségő terrigén anyag áramolhatott az üledékgyőjtı medencékbe, ami a sekélytengeri életterekben összeroppantotta az érzékeny ökológiai egyensúlyt. A CPE kezdetét a kora-karni végén a karbonátplatformok pusztulása és a durva sziliciklasztos üledékek megjelenése jelzi. Az esemény leghamarabb ~231 millió éve következhetett be, melyre a Lagonegro-medence tufarétegeibıl származó cirkonásványok U–Pb kormeghatározása alapján következtethetünk (FURIN et al. 2006). A lerakódási környezet változását a rétegsorban megjelenı agyag- és homokkövek,
konglomerátumok
bizonyítják,
melyek
a
disztális,
barrierekkel
elzárt
üledékgyőjtıkben és kiemelt platformokon hiányozhatnak (pl.: Auronzo: PRETO & HINNOV 2003; Rappoltstein: HORNUNG et al. 2007 b,c). Néhány jól dokumentált szelvény vizsgálata alapján (Északi-Mészkıalpokban, Dolomitokban) feltételezhetı, hogy a CPE többfázisú esemény volt (BECHSTÄDT & SCHWEIZER 1991; BREDA et al. 2009; ROGHI et al. 2010). BECHSTÄDT & SCHWEIZER (1991) értelmezése szerint a karbonátos és törmelékes szakaszok váltakozása az eusztatikus tengerszint-változással hozható összefüggésbe. Amennyiben a terrigén anyagbeszállítás megjelenése és helyenként uralkodóvá válása a megnövekedett csapadékmennyiség bizonyítékának tekinthetı, a sziliciklasztban gazdag rétegek ismétlıdése alapján feltételezhetjük, hogy a CPE során viszonylag rövid csapadékos és száraz periódusok váltakoztak a Tethys Ny-i területein. A Dunántúli-középhegységi egység ısföldrajzilag a CPE ismételt terrigén anyagbeszállítást jelzı területeinek szomszédságában helyezkedhetett el (BUDAI et al. 1999a; valamint az általuk hivatkozott irodalmak), rétegei az elıbbiekben említett területekhez hasonlóan megırizhették a CPE nyomait. 1.2. A Veszprémi Márga Formáció vizsgálatának célkitőzései A Balaton-felvidék késı-triász szelvényeit behatóan vizsgálták a több évtizedig tartó térképezési munka során (BUDAI et al. 1999a; valamint az általuk hivatkozott irodalmak), azonban az eredményekbıl született tanulmányok nem terjedtek ki részletes ásványtani és geokémiai 9
vizsgálatokra. A Gerecse déli elıterében található Zsámbéki-medencében a szénhidrogén-kutatás kapcsán végeztek fıként szervesanyagra vonatkozó elemzéseket (BRUKNER & VETİ 1983; VETİ 1998, 1999). Az Országos Alapszelvény Program keretében mélyített kutatófúrások kızetanyagának vizsgálata sok esetben csak a kızettani leírásra szorítkozott és a maganyagot késıbbi elemzésre raktározták el. A Dunántúli-középhegységi egység karni ısföldrajzi modelljének pontosításához – a Dolomitok és az Északi-Mészkıalpok korábban említett rokon szelvényeinek vizsgálati eredményei alapján – elengedhetetlen a kulcsfontosságú szelvények újbóli vizsgálata, agyagásvány-együttesének részletes elemzése, valamint geokémiai jellemzése. Kutatómunkám célja ezért a CPE dokumentumaként vélelmezhetı medencefácieső Veszprémi Márga Formáció részletes ásványtani- és geokémiai vizsgálata volt. A korábban mélyített, reprezentatív kutatófúrások
kızetanyagának
ásványtani
összetételét
röntgen-pordiffrakciós
(XRD)
vizsgálatokkal, fı- és nyomelem tartalmát XRF és ICP–MS módszerek segítségével határoztam meg. A képzıdmény földtani keretbe illesztése végett kiegészítı XRD felvéteket készítettem a Balaton-felvidék néhány felszíni feltárásából győjtött kızetanyagból (Füredi Mészkı Formáció, Sándorhegyi Formáció). A vizsgálati eredmények értelmezésével képet kaphatunk a kevert sziliciklasztos-karbonátos kızetek törmelékanyagának lehordási területérıl. A geokémiai jellemzık megismerése lehetıséget adhat a meglévı fáciesmodell pontosítására, nyomon követhetıvé válhat a lehordási terület (terrigén frakció) minıségi és/vagy mennyiségi változásának érzékelése, a kızettéválás folyamatainak (pl. autigén ásványképzıdés) feltárása és – közvetve – a kémiai mállás intenzitását befolyásoló éghajlati folyamatok jellemzése. A redoxérzékeny, változó vegyértékő elemek eloszlásának vizsgálata értékes információt szolgáltathat az egykori medence aljzatának oxigénellátottsági viszonyairól. A szakirodalomban általánosan használt elemarányok kiszámításával meghatározhatóvá válnak a terület produktivitási viszonyai, valamint a lehordási terület nagytektonikai karaktere. Az értekezés melléklete (III. melléklet) a Veszprémi Márga Formáció eddigi biosztratigráfiai eredményeit foglalja össze, amely kiegészítheti – egy késıbbi kutatás keretén belül – a biosztratigráfiai korrelációt. A képzıdmény vizsgálatával lehetıvé válhat a hasonló korú és kifejlıdéső rétegsorok részletes összehasonlító elemzése, amely hozzájárulhat a pontosabb késı-triász ısföldrajzi kép megrajzolásához és a CPE-vel kapcsolatos vitás kérdések tisztázásához. Az elemzés nagy mintaszáma és a viszonylag jelentıs területre kiterjedı volta lehetıséget adhat egy geokémiai adatbázis létrehozására (fı- és nyomelemek, ritkaföldfémek koncentrációi), amely – környezetvédelmi szempontokat is tekintetbe véve – hiánypótló munka lenne. A kutatásom során kapott eredmények kiegészíthetik hazánk földtani képzıdményeinek jellemzését, melynek segítségével meghatározhatóvá válhat a bizonyítottan természetes eredető elemeloszlás háttérkoncentrációja. 10
2. A földtani megismerés története A Dunántúli-középhegység a földtani kutatás klasszikus hazai területének tekinthetı, ismeretanyaga több száz évre nyúlik vissza. Az értekezés terjedelmi korlátai miatt a témával foglalkozó irodalom hiánytalan bemutatása és hivatkozása nem áll módomban. Összefoglalómban – a jelentıs történeti események mellett – a Veszprémi Márga Formációra vonatkozó fontos megállapításokra igyekeztem kitérni. Tudománytörténeti érdekességképpen megemlíthetı, hogy már a XIX. század utazó természetbúvárainak feljegyzéseiben találtak tudományos igényő, de viszonylag kis kiterjedéső területekre vonatkozó megfigyeléseket (BEUDANT 1822; ZEPHAROVICH 1856; RÓMER 1860). A szervezett földtani munkák az 1860-as években kezdıdtek meg, az osztrák földtani intézet geológusai 1860–61-ben térképezték fel a Bakonyt. Kutatómunkájukkal megalapozták a Dunántúli-középhegység rétegtani tagolását, elkülönítették a nagyobb kızetrétegtani egységeket (HAUER 1861–62; PAUL 1861–62; STACHE 1861–62; MOJSISOVICS 1869; HAUER 1870), felismerték azok alpi rokonságát, melyre a már klasszikusnak számító megállapítás is utal: „a Bakony az Alpok kicsiny mérető kópiája”. A hazai geológiai kutatások a Magyar Királyi Földtani Intézet 1869-es megalapításával vettek új lendületet, elsıként a Dunántúlon kezdıdtek térképezési munkálatok (HANTKEN 1870, 1875–78, 1887; KOCH 1870, 1875; ROTH 1871; HOFMANN 1875–78). BÖCKH (1871, 1872, 1881) ismertette a Balaton-felvidék triász összletének máig helytálló rétegtani tagolását. Munkáiban a Veszprémi Márga képzıdményeit összefoglalóan „felsı márgacsoport”-ként említette (1. ábra), ismertette a márgás összlet litológiai leírását, elterjedését és vastagságát, a paleontológiai kutatások eredményeit és felismerte a rétegsor felsı-triász korát. A terület dél-alpi rétegtani korrelációját MOJSISOVICS (1870, 1874, 1882) ammonitesz, BITTNER (1890) brachiopoda és RÜST (1892) radiolaria vizsgálatai támasztották alá. A Magyar Földrajzi Társaság kezdeményezésére 1891-ben sokrétő kutatómunka kezdıdött (MOHÁCSI 1895; LACZKÓ 1898). LÓCZY (1898) paleontológiai vizsgálatai során megállapította, hogy a Veszprémi Márga rétegeiben legnagyobb mennyiségben „st. cassiani alakok” fordulnak elı. LACZKÓ (1909) meghatározta a karni képzıdmények rétegsorrendjét és tektonikáját, felismerte a Veszprémi Márga és a Sédvölgyi Dolomit heteropikus kapcsolatát, valamint megszerkesztette Veszprém és környékének részletes geológiai térképét (I. melléklet). Megjelentek a Bakony triász korú képzıdményeit a Gerecsével (STAFF 1905–06) és a Vértessel (TAEGER 1909, 1913) összehasonlító tanulmányok. A több évtizedes kutatómunka monumentális összefoglalásaként született meg a „Balaton-monográfia”, melynek földtani (1911), ıslénytani 11
(1911–12) és geológiai (1913) köteteit máig a Balaton-felvidék kutatásának legjelentısebb mőveiként tartjuk számon. A földtani eredményeket összegzı értekezések közül ki kell emelni LACZKÓ (1911) munkáját és LÓCZY (1913) korszakalkotó geológiai tanulmányát, melynek rétegtani tagolása és korbesorolása ma is nélkülözhetetlen forrásmő. LÓCZY hat rétegtani egységet különített el a „felsı márga csoport”-on belül (1. ábra), meghatározott három biosztratigráfiai horizontot (Protrachyceras aon, Trachyceras austriacum és Cornucardia hornigi) és a BÖCKH által még tori rétegekként ismertetett összletet „Sándorhegyi mészkı”-nek nevezte el. A tanulmány kiegészítéseként kiadták a Balaton-felvidék 1:75 000-es méretarányú geológiai térképét (LÓCZY 1920).
1. ábra A Balaton-felvidék felsı-triász képzıdményeinek litosztratigráfiai felosztása (BALOGH 1981; BUDAI et al. 1999a; CSILLAG & FÖLDVÁRI 2005 alapján módosítva). Rövidítés: F.: formáció
A két világháború között a rendszeres földtani munkák háttérbe szorultak, kisebb területeken készültek mezozóos képzıdményekkel foglalkozó elemzések (ifj. LÓCZY 1917, 1937; KUTASSY 1930, 1940; VADÁSZ 1933; TELEKI 1939, 1941; ERDÉLYI FAZEKAS 1943). Az 1950-es években csupán néhány tanulmány foglalkozott felsı-triász rétegsorokkal. SZENTES (1951) a veszprémi mőút új feltárásairól közölt részletes szelvényrajzokat, melyekben ismertette az újonnan felszínre bukkanó „felsıraibli” rétegeket is. BERTALAN (1952) leírta a „raibli márga” felszíni kibukkanásait a Bakonykoppánytól ÉNy-ra és az „ugodi szılıktıl” Ny-ra 12
fekvı területekrıl. VÉGHNÉ (1957, 1960) elkészítette – a Bakony és Gerecse üledékföldtani kutatása kapcsán – a felsı-triász kızettípusok részletes petrográfiai jellemzését. A Pécsi Uránérc Vállalat 1958–68 között indított földtani térképezést a Balatonfelvidéken. A vállalkozás eredményeként újraértelmezték a felsı-triász képzıdmények rétegtani viszonyait (ORAVECZ 1963; VÉGH 1964) és új ıslénytani adatokat közöltek (SZELES 1965; ORAVECZNÉ 1965–67). A Magyar Állami Földtani Intézet 1969-ben kiadta a Veszprém jelő 1:200 000-es méretarányú földtani térképet (SZENTES szerk. 1967), valamint a hozzá tartozó térképmagyarázót (SZABÓ in DEÁK szerk. 1972). A Magyar Rétegtani Bizottság Triász Albizottsága az 1970-es évek elején kezdte meg mőködését, melynek célja a rétegtani egységek tér-és idıbeli kapcsolatainak pontosítása és az elnevezések egységesítése volt. Az évtizedes munka eredményeit CSÁSZÁR & HAAS (szerk. 1983) ismertette. Az Országos Alapszelvény Program elindításával – a karni összleteket is harántoló – kulcsfontosságú alapfúrások mélyültek a Bakonyban, a Balaton-felvidéken és a Zsámbéki-medencében. Számos tanulmány foglalkozott a Keszthelyi-hegység (BOHN 1979; GÓCZÁN et al. 1983) és Veszprém környékének (BADINSZKY 1973 a és b, 1978; DETRE et al. 1979; PEREGI 1979; PEREGI & RAINCSÁK 1983) felsı-triász rétegsoraival. 1982-ben megkezdıdtek a Balaton-felvidék térképezési munkálatai, melynek során publikálták a terület földtani képzıdményeinek új rétegtani eredményeit (GYALOG et al. 1986; CSÁSZÁR et al. 1989). Ezen idıszak alatt a mezozóos paleontológiai kutatások is új lendületet vettek a Megalodonták (VÉGH-NEUBRANDT 1982); Foraminiferák (ORAVECZ-SCHEFFER 1983, 1987); Brachiopodák (PÁLFY 1986); Radioláriák (DOSZTÁLY 1991); Conodonták (KRISTANTOLLMANN et al. 1991) és Ostracodák (MONOSTORI 1989, 1990, 1994) aprólékos vizsgálatával. A Veszprémi Márga Formációra vonatkozó ismeretanyagot a gondos terepbejárás és győjtımunka tovább bıvítette (GÓCZÁN et al. 1991), az egyes tagozatok részletes jellemzését CSILLAG (1991) doktori értekezése tartalmazza. Az új eredmények felhasználásával számos fejlıdéstörténeti és ısföldrajzi értelmezés (BUDAI & VÖRÖS 1992; HAAS 1994; CSILLAG et al. 1995; HAAS & BUDAI 1995; GÓCZÁN & ORAVECZ SCHEFFER 1996 a,b), valamint rétegtani korrelációval foglalkozó tanulmány látott napvilágot (HAAS 1987; BROGLIO LORIGA et al. 1990; BUDAI 1992; BUDAI & HAAS 1997; VÖRÖS 1998). A több szálon futó kutatómunka eredményeként született meg a terület 1:50 000es léptékő tájegységi földtani térképe a hozzá tartozó térképmagyarázóval (BUDAI et al. 1999 a,b).
13
3. Földtani háttér 3.1. A vizsgált terület földtani keretbe illesztése Az Alp-Kárpáti régió változatos tektonikai felépítése hosszú ideig tartó, összetett szerkezetfejlıdési folyamat eredményeképpen jött létre. Négy nagyszerkezeti egység fejlıdött ki: a Kárpát-medence aljzatát alkotó eltérı genetikájú és fejlıdéstörténető Alcapa („Alpine, Carpathians, Pannonian”) és Tiszai-egység (Tisia-terrénum), valamint az Adria- és Dáciablokkok (2. ábra).
2. ábra Az Alcapa-terrénum mezozóos tektonikai egységei és helyzete a Kárpát-medencében (CSONTOS & NAGYMAROSY 1998; CSONTOS & VÖRÖS 2004 alapján). Rövidítés: Alcapa: Alcapa-egység („Alpine, Carpathians, Pannonian”)
Az Alcapa-terrénum kivételesen sokszínő geológiája bonyolult neogén tektonikai folyamatok során jött létre (BALLA 1987, 1988; CSONTOS et al. 1992; CSONTOS 1995; FODOR et al. 14
1999). Területét északról a Gresten–St. Veit pikkelyzóna, a Piennini takarórendszer és a KülsıKárpátok flistakarói, délrıl a Közép-magyarországi vonal határolja (HAAS & HÁMOR 1998; CSONTOS & VÖRÖS 2004). A blokk jelentıs belsı oldalelmozdulásos zónáját a Balaton-Periadriai lineamens képviseli. Az elnyúlt kiterjedéső, összetett felépítéső terrénum a Meliata óceáni eredető területeit foglalja magába, fı részei a Belsı Nyugati-Kárpátok (Gömörikum), a KeletiAlpok vonulata és a Pelsoi-egység, melyet Dunántúli-középhegységi, Szávai/Középdunántúli, Aggteleki-Rudabányai, Bükki, valamint Észak-magyarországi szigethegységekre oszthatunk tovább (CSÁSZÁR 2005). A nagyszerkezeti egység a dinári Vardar-ofiolitok hasonló kifejlıdéseivel korrelálható, folytatása a Dinaridák Magas-Karsztjának határán nyomozható (CSONTOS & VÖRÖS 2004). A Dunántúli-középhegységi egységet É-on az Ógyalla–Diósjenıi–vonal, ÉNy-on a Rábavonal, D-en a Balaton–vonal határolja (3. ábra). A Velencei-hegységtıl ÉK-re esı területeken folytatása bizonytalan. Jelen ismereteink szerint az átmeneti jellegeket mutató Duna-balpartirögöket még a Dunántúli-középhegységi egységhez tartozónak tekintjük, az egység ÉK-i elvégzıdését ettıl K-re feltételezzük (CSÁSZÁR 2005).
3. ábra A Dunántúli-középhegységi egység egyszerősített földtani térképe a kainozóos képzıdmények elhagyásával (HAAS & BUDAI 1995 nyomán).
Az alegység jellegzetes szinklinális szerkezete a Neotethys óceánágak több szakaszban történı felnyílása után a középsı-kréta tektogenezis során fejlıdött ki. Jelenlegi szerkezeti képét a 15
miocénben és pliocénben zajló tektonikai mozgások alakították ki (MÁRTON & FODOR 2003). A vonulatot a szinklinális tengelyével párhuzamos, hosszanti, valamint ezt haránt irányban metszı kisebb vetık és másodlagos törések harántolják. A hosszanti szerkezeti elemek közül ki kell emelnünk a Litéri-vonalat, amely mentén a középsı- és felsı-triász összletekre idısebb triász, perm és ópaleozóos képzıdmények tolódtak fel (4. ábra). Az alegység aljzatát kristályos variszkuszi anchimetamorf képzıdmények alkotják, melyekre perm törmelékes kızetek és az alpi földtani ciklusból származó, zömmel mezozóos karbonátokból felépülı rétegsorok települnek (CSÁSZÁR 2005). A mezozóos összleteket fıként triász platformkarbonátok, alárendelten jura és alsó-kréta korú pelágikus mészkövek, valamint felsı-kréta márgák és mészkövek építik fel.
4. ábra A Dunántúli-középhegységi egység egyszerősített földtani szelvénye a Kisalföld és a Balaton között (BUDAI et al. 2002, 2007 alapján módosítva).
A nagy vastagságú triász rétegsorok az alpi fejlıdéstörténeti ciklus korai szakaszában képzıdtek, geodinamikai képüket alapvetıen a riftesedı Neotethys-óceánág peremének termális süllyedése határozta meg (HAAS & BUDAI 2004). Az egység triász rétegsorai az Északi-Mészkıalpok és a Déli-Alpok hasonló kifejlıdéseivel rokoníthatóak, ezért egykori képzıdési helyük a Neotethys óceánág Ny-i elvégzıdésénél valószínősíthetı (5. ábra). A terület fejlıdéstörténetét a tektonikai folyamatokon kívül az éghajlat, a tengerszintváltozás, valamint a beszállítódó terrigén anyag mennyisége és minısége határozta meg. A permi kontinentális rétegsorra eróziós diszkordanciával települtek a változatos összetételő alsó-triász képzıdmények (6. ábra). A kora-triászban bekövetkezett éghajlatváltozás és eusztatikus tengerszint-emelkedés hatására (BROGLIO LORIGA et al. 1990; BUDAI & HAAS 1997) a Dunántúliközéphegységi egység üledékképzıdési környezetében igen enyhe lejtéső rámpa alakulhatott ki, melyet sekélytengeri karbonátos és kevert sziliciklasztos–karbonátos rétegsorok lerakódása jelez 16
(Köveskáli Dolomit, Arácsi Márga, Alcsútdobozi Mészkı) (6. ábra). Ezt követıen a terrigén beszállítás
felerısödött
(Hidegkúti
Formáció),
majd
a fokozatos tengerszint-emelkedés
eredményeképpen nyílt self medence alakult ki (Csopaki Márga).
5. ábra A: Kontinensek és óceánok helyzete a késı-triász folyamán (GOLONKA 2007 alapján); B: İsföldrajzi vázlat a Kárpát-medence aljzatát alkotó és a szomszédos nagyszerkezeti egységek késıtriász helyzetérıl (HAAS & BUDAI 2004 alapján módosítva).
A kora-anizuszitól kezdve a karbonátos üledékképzıdés vált meghatározóvá a mérsékelten süllyedı, változó mértékben elzárt rámpán (BUDAI et al. 1993), ami árapályövi síkság és sekélytengeri lagúna fácieső üledékek lerakódásához vezetett (Aszófıi Dolomit, Iszkahegyi Mészkı). Ezután az óceán felnyílásához köthetı felboltozódás és blokktektonikai mozgások széttagolták a korábban egységes üledékgyőjtıt, egymással részben heteropikus sekélytengeri (Megyehegyi Dolomit, Tagyoni Mészkı) és medence fácieső karbonátok (Felsıörsi Mészkı) képzıdtek. Az extenziós medencék képzıdésének megélénkülését és a tengeralatti vulkanizmus tufaszórásának nyomait vulkanitokkal tagolt pelágikus gumós mészkövek és radiolaritok (Vászolyi Formáció, Buchensteini Formáció) ırzik. A felsı-triász kezdetére a középhegység ÉKi részén nagy kiterjedéső karbonátplatform fejlıdött ki (Budaörsi Dolomit), a medencében a platformokról átülepített finom mésziszap lerakódása zajlott (Füredi Mészkı). A kora-karniban a Dunántúli-középhegységi egység területén sekély hátakkal, szigetplatformokkal tagolt pelágikus medence jött létre. A karbonátos üledékképzıdés a tektonikusan kiemelt blokkokon folytatódott, az egykori platformok feltehetıen a mai Keszthelyi-hegység (Edericsi Mészkı) és a Veszprémifennsík (Sédvölgyi Dolomit) területén helyezkedhettek el. A vegyes, karbonátos–sziliciklasztos üledékek (Veszprémi Márga) a platformokról átülepített anyag és a szárazföldrıl beszállítódó – 17
feltehetıen az éghajlat változása miatt – megnövekedett mennyiségő terrigén anyag keveredésével alakultak ki.
6. ábra A Dunántúli-középhegységi egység triász korú képzıdményeinek rétegtani helyzete (HAAS & BUDAI 2004 alapján módosítva). Rövidítés: I.H.F.: Inotai Homokkı Formáció 18
A késı-karni (tuvali alemelet) folyamán a törmelékes anyagbeszállítás gyakorlatilag megszőnt, így a sekélyedı medencék fokozatosan feltöltıdtek, melynek bizonyítékait a márgakomplexum fedıjeként ismert Sándorhegyi Formáció és Fıdolomit Formáció változatos, olykor ciklikus üledékei ırzik. Kutatásomban a Veszprémi Márga Formáció részletes vizsgálatát céloztam meg, a továb-
biakban ezen képzıdményt és heteropikus fácieseinek földtani jellemzıit kívánom ismertetni a legfrissebb szakirodalmakra (BUDAI & CSILLAG 1998; BUDAI et al. 1999a; HAAS & BUDAI 2004) támaszkodva (7. ábra).
7. ábra A Déli-Bakony platform- és medencefácieseinek szekvenciasztratigráfiai értelmezése a középsı- és felsı-triász során (HAAS & BUDAI 1999 alapján). Rövidítés: A3–C4: szekvenciák 19
A mélyfúrásokból és felszíni feltárásokból ismert medence fácieső Veszprémi Márga Formáció a Dunántúli-középhegységi egység egészén nyomon követhetı, az egykori karni medencék területén. A képzıdmény a mély pelágikus medencékben (Balatonfüred, Veszprém) jelentıs vastagságot érhet el (~800 m), a platformokhoz közeledve kivékonyodik (~40 m) és meszesebb összetételővé válik (HAAS 1994). Feküjét a Bakonyban és a Balaton-felvidéken – valamint feltehetıen az ettıl DNy-ra levı Keszthelyi-hegység aljzatában is – a Füredi Mészkı medence fácieső rétegei alkotják, a Dunántúli-középhegység egyéb területein a Budaörsi Dolomit platform fáciesére települ. A formáció meghatározó kızettípusai a szürke agyagmárga, márga és kızetlisztes márga, de gyakoriak a karbonátosabb (agyagos mészkı, mészkı, dolomitos mészkı, dolomit) közbetelepülések is, melyek bio- vagy litoklasztokat tartalmaznak (CSÁSZÁR szerk. 1997). A rétegsor alsó szakaszát a 100–120 m vastag Mencshelyi Márga Tagozat alkotja, melyet – a levéllábú rákok tömeges megjelenése alapján – a korábbi nevezéktan „estheriás márga” néven ismertetett. Uralkodóan sötétszürke, szürke, lemezes vagy levelesen szétváló agyagmárga és kissé keményebb márga építi fel, rétegei az elterjedési terület egészén meglehetısen egyveretőek. A Balaton-felvidéki rétegsorok (Mencshely Met–1 fúrás) alsó szakaszán elıfordulnak vékony,
zöldesszürke,
gradált
homokkı
betelepülések,
helyenként
klorit-
vagy
biotitlemezkékkel, melyek valószínőleg átülepített vulkanoklaszt eredetőek (BUDAI & CSILLAG 1998). Ugyancsak finomhomokos, kızetlisztes vékony márga közberétegzéseket tartalmaz a tagozat alsó szakasza a Balatonfüred Bfü–1 fúrásban. A márgás összlet bázisán települt gradált bioklasztos kalkarenit rétegekben a bioklasztok mérete felfelé haladva csökkenı tendenciát mutat (CSILLAG 1991). Hasonló homokkı lencséket írt le HAAS (1994) a tagozat legalsó részébıl az Északi-Bakonyban mélyített fúrások esetében is (Bakonyszőcs Bszü–1 és Bakonyszőcs Bszü– 3 fúrások). A gradált mészkırétegek alatt több szintben lekerekített, apró mészkı intraklasztok találhatóak. A rétegsor középsı részét gradált rétegek és iszaprogyásos szerkezetek jellemzik, melyek közé néhány milliméter vastag sziliciklasztos finomhomokos lencsék települnek. Felsı szakasza homogén márga, mészmárga vékony aleurolit közbetelepülésekkel, végig hintetten pirites. Legfelsı néhány méterén agyagos és ooidos, onkoidos mészkılencsék találhatóak. Gyakoriak a bioturbáció nyomok, az iszaprogyások és a rétegterheléses szerkezetek. A platformokhoz közeli területeken (Mencshely Met–1 fúrás) jelentıs mennyiségő allodapikus karbonátot tartalmaznak, míg a Csukréti-árok (Szentantalfa) szelvényében feltárt egykori medence belsejében a platformokról átülepített anyag mennyisége alárendelt. Mikrofáciese a Csukréti-árok felszíni szelvényében pirites mikrit, filamentumos wackestone, foraminiferás biomikropátit és grainstone (GÓCZÁN et al. 1991). 20
A Balaton-felvidék pelágikus medencéjében a Mencshelyi Márgára fokozatos átmenettel a Nosztori Mészkı Tagozat települ, amelyet a Trachyceras austriacum ammonitesz jelenléte miatt korábban „austriacumos mészkı”-nek neveztek (LÓCZY 1913). A tagozat vastagsága a platformoktól való távolság függvényében változik: az üledékgyőjtı depocentrumában 10–12 m, míg a platformok közelében eléri a 20–25 méteres vastagságot. Rétegeit jellegzetesen szürke, szürkésbarna vagy drapp, mikrokristályos, uralkodóan vékonypados, pados, olykor lemezes mészkı építi fel (BUDAI et al. 1999a). Felülete hullámos, gumós, tőzkı tartalma területenként változó. A Csukréti-árokban a márgás közbetelepülésekkel tagolt mészmárga fokozatosan dolomitos mészkıbe, majd tőzköves, gumós, hullámos felülető mészkıpadokba megy át (CSILLAG 1991). A platformok felé közeledve a rétegsor durva bioklasztos, litoklasztos fáciesővé válik, a faunában uralkodóak a pelágikus formák: gazdag brachiopoda-, echinoidea-és crinoideatartalom jellemzi (BUDAI 1991). Rétegei Mencshely környékén helyenként összefogazódnak a Buhimvölgyi Breccsával. Mikrofáciese filamentumos, radioláriás wackestone, filamentumos packestone, a márga közbetelepülésekbıl meghatározott szerves mikrofácies parttól távoli, mélyvízi üledékgyőjtıt feltételez (GÓCZÁN et al. 1991). A Buhimvölgyi Breccsa Tagozat a Nosztori Mészkı heteropikus fáciesének tekinthetı, nevét a veszprémi Buhim-völgyben található típusterületrıl kapta (CSILLAG 1991; BUDAI & CSILLAG 1998). A századeleji szakirodalom (LACZKÓ 1909, 1911) a képzıdményt „brachiopodás konglomerátum” néven ismertette. Rétegei jellemzıen a platformokhoz közeli területeken található allodapikus mészkı törmelékbıl álló breccsa padok, vastagságuk 20–40 m között változhat. A képzıdmény allodapikus bioklasztokat, ooidokat, onkoidokat és 0,5–40 cm nagyságú, platform eredető mészkıklasztokat tartalmaz. Helyenként vékony rétegekben vagy lencsékben crinoidea, illetve mollusca vázelemekbıl, olykor brachiopoda maradványokból álló kokvinák jellemzik (HAAS & BUDAI 2004). A rétegsorban felfelé haladva a márga aránya növekszik, ezzel párhuzamosan a bio- és litoklasztokból álló törmelékdarabok mérete lecsökken. Az Edericsi-platform közelében levı Szent Miklós-völgy (Keszthelyi-hegység) feltárásában tanulmányozható
mészkıtömböket
a
platform
lejtılábi
környezetében
felhalmozódó
megabreccsaként értelmezték (CSILLAG et al. 1995). A Csicsói Márga Tagozatot a klasszikus szakirodalom „nuculás, limás márga” néven említette (LÓCZY 1913), alsó részére a „felsı halobiás márga”, felsı részére a „carditás márga” elnevezést alkalmazta (LACZKÓ 1911). A formáció legvastagabb és legkevésbé ismert márgás képzıdménye. A rétegsor pontos vastagsága nehezen határozható meg, jelen ismereteink szerint maximálisan ~300 méterre becsülhetı. Anyaga – hasonlóan a Mencshelyi Márgához – uralkodóan szürke, sötétszürke agyagmárga, márga, de elıfordulnak benne mészmárgás 21
betelepülések is. Az agyagtartalom gyors növekedésével, fokozatos átmenettel fejlıdik ki a Nosztori Mészkıbıl. A Keszthely-hegység területén olykor a Buhimvölgyi Breccsára vagy az Edericsi Mészkıre települ. A medencék területén az alsó szakaszon a sekélyvízi környezetbıl áthalmozott anyag ritka, Balatoncsicsó környékén pélitesebb, a felsı része meszesebb kifejlıdéső (BUDAI et al. 1999a). A Csukréti-árokban a tagozat 50–70 m vastag szakasza tanulmányozható (GÓCZÁN et al. 1991). 2009-es terepbejárásunk során az egykor feltárt rétegek vizsgálata már nehézkes volt, mivel sok helyen vastag talajtakaró fedte a szelvényt. Az itt feltárt összlet feltehetıen tektonikusan érintkezik a fekü Nosztori Mészkıvel (GÓCZÁN et al. 1991). Alsó szakaszát szürke, sötétszürke, leveles vagy lemezes elválású, olykor vékonypados agyagmárga, márga építi fel. Helyenként néhány deciméteres mészmárga, márgás mészkı réteg szakítja meg a márga folytonosságát. Felette kemény, éles peremő darabokra szétesı vagy kagylós töréső mészmárga települ (CSILLAG 1991). A tagozat üledékképzıdési körülményei kevéssé ismertek; az ostracoda vizsgálatok alapján az üledékfelhalmozódás normál sósvízi, alig mozgatott, anoxikus jellegő intraplatform medencében történhetett (CSILLAG 1991). Szerves és szervetlen mikrofácies vizsgálata alapján képzıdési környezete hullámbázis alatti nyílt lagúna lehetett, ahol erısen reduktív körülmények uralkodhattak (GÓCZÁN et al. 1991). A karni medenceüledékek heteropikus fácieseként ismert platformkarbonátok közül csak az értekezés szempontjából fontos tagozatokat kívánom részletezni. Az Edericsi Mészkı Formáció (6. ábra) biogén zátonymészkı fácieső, jellemzıen világosszürke, vastagpados, ooidokat és onkoidokat tartalmazó mészkı (CSÁSZÁR szerk. 1997). Vastagsága a progradáló platform különbözı részein változó, fı tömege típuslelıhelyén – a Keszthelyi-hegység DK-i peremén – elérheti a több száz métert is. A zátonytest széléhez közelítve (Barnag és Vöröstó környékén) a rétegsor vastagsága 5–6 méterre becsülhetı, átülepített jellege miatt inkább a Buhimvölgyi Breccsába sorolható (BUDAI & CSILLAG 1998). A tagozat feküje a Nosztori Mészkı, fedıje a medence fácieső területeken a Csicsói Márga, a platformon a Sédvölgyi Dolomit, mellyel helyenként össze is fogazódik. Az apró- vagy durvakristályos kızetben gyakoriak a néhány centimétert is elérı, szabálytalan alakú mészkı litoklasztok, crinoidea és echinoidea bioklasztok. A rétegsorban olykor kızetalkotó mennyiségben jelennek meg zátonyalkotó szervezetek, felsı rétegében lencsékben dúsuló kovásodott szivacsok találhatóak. Jellemzı mikrofáciese az onkoidos biopátit (BUDAI et al. 1999a). A Sédvölgyi Dolomit Formáció az Edericsi Mészkıvel egy rétegtani szintben található platformkarbonát (6. ábra), vastagsága elérheti akár a 100 métert is (BUDAI et al. 1999a). Világostól a sötétszürke árnyalatig változó színő, gyakran tarka, aprókristályos, rétegzetlen, tömeges vagy pados-vastagpados dolomit építi fel, melyben gyakoriak a mikrobiális 22
bekérgezések. A tagozaton belül különbözı dolomitosodási fokokon átesett kızettípusok különíthetıek el: (1) korai diagenetikusan dolomitosodott peritidális – sekély szubtidális litofácies, melyet a szők értelemben vett Sédvölgyi Dolomitnak tekintünk, (2) késıi diagenezisen átesett dolomitosodott Edericsi Mészkı és (3) szintén késı diagenetikusan képzıdött, a platform – medence közti átmenetet képviselı dolomitosodott rétegek (BUDAI et al. 1999a). Feküje a Mencshelyi Márga, a platformok területén az Edericsi Mészkıvel fogazódik össze, a medencékben a Buhimvölgyi Breccsa lejtıfáciesén keresztül érintkezik a Csicsói Márgával. A Veszprémi Márga Formáció medencefácieső képzıdményeit a Gerecse déli elıterében a Mátyáshegyi Formáció rétegzi közbe. Az összletet jellemzıen világosbarna-szürke árnyalattól sötétszürkéig változó színő, vékonyréteges tőzköves mészkı és tőzköves dolomit építi fel. Alsó részét 10–30 méteres márga betelepülések tagolják, melyek száma a rétegsorban felfelé haladva csökken, vastagságuk pedig néhány méterre korlátozódik. Jellemzı kızetszövete szivacstősostracodás, olykor holothuroideás wackestone (HAAS & BUDAI 2004). A tagozat litológiája és ıslénytani vizsgálata alapján az üledékképzıdési környezet feltehetıen elzárt, oxigénszegény medence lehetett, amely a magasabb tengerszintállások idején nyíltabbá válhatott. Lerakódása egy ~200–500 m vízmélységő keskeny extenziós medencében történhetett, melyet a nyílt tengertıl izolált karbonátplatformok választhattak el (HETÉNYI et al. 2004). Mikrofaunában igen szegény, korát a Gerecse elıterében korábban julira becsülték, a Budai-hegységben felnyúlik a nori–rhaeti emeletbe (HAAS 1994).
3.2. A Veszprémi Márga Formáció fácies értelmezése, biosztratigráfiája és korrelációja A feldolgozott szakirodalom általánosan alkalmazza az idıközben már eltörölt (BROGLIO LORIGA et al. 1999), de máig viták tárgyát képezı (KOZUR & BACHMANN 2010) cordevolei alemelet fogalmát a Veszprémi Márga Formáció korának meghatározásánál. A pontos hivatkozások érdekében értekezésem további fejezeteiben hasonlóképpen járok el. A Veszprémi Márga Formáció pelágikus, medence fácieső rétegsora feltehetıen a tektonikusan feldarabolt anizuszi karbonátos self félárokszerő medencéiben rakódott le a juli alemeletben (8. ábra). Változatos összetételő üledékanyagát a medencében keletkezı – fıként plankton eredető – karbonátanyag, valamint a környezı platformokról átülepített és egyéb forrásokból beszállított finomszemcsés terrigén üledék aránya határozta meg. A képzıdmény jelenlegi ismereteink szerint a „raibli rétegek” (Cardita Schichten) juli szakaszával és a lunzi rétegekkel korrelálható (CSILLAG & FÖLDVÁRI 2005). A márgás komplexum alsó tagozata intraplatform medencében, elzárt és gyakran anoxikus környezetben ülepedhetett le (GÓCZÁN et al. 1983; BUDAI & CSILLAG 1998). 23
Az ostracoda vizsgálatok alapján ~80–120 m vízmélységő, normális sótartalmú, mélyszublitorális üledékképzıdési környezet feltételezhetı (MONOSTORI 1989, 1990). A formáció alsó részén lerakódott, bioklasztokat tartalmazó, gradált kalkarenit rétegek átlagos szemcsemérete felfelé finomodó tendenciát mutatnak, melyek egyre disztálisabb jellegre utalnak (BUDAI & HAAS 1997). A transzgresszió feltehetıen a kora-juli folyamán zajlott, melynek további bizonyítékai a platformok belsı magjában (Déli-Bakony K-i része, Vértes, Budai-hg.) megjelenı vékony agyagos közberétegzések és tőzköves mészkı, ill. dolomit szintek. A mai Gerecse déli elıterében a Budaörsi-platform „megfulladt”, helyén elzárt medence fácieső márgák rakódtak le a vízszintemelkedés és a tektonikus mozgások nyomán kialakult intraplatform medencében (Zsámbéki-medence). A maximális elöntés horizontja a Veszprém V–1 fúrásban követhetı nyomon a Mencshelyi Márga bázisának palás rétegei és a litoklasztos lejtıfácies között (HAAS & BUDAI 1999). A litológiai váltásban feltehetıen az éghajlati változás, nevezetesen a megnövekedett humiditás is szerepet játszhatott (BUDAI & HAAS 1997; HAAS et al. 2000; BUDAI et al. 2007).
8. ábra A karni medencék és platformok ısföldrajzi helyzete (HAAS 1994 alapján módosítva). Rövidítések: DKE: Dunántúli-középhegységi egység; É. Kw.: Északi Karawankák
Az uralkodóan agyag, ritkán aleurit szemcsemérető sziliciklaszt a cordevolei végén áramolhatott a medencébe, megszakítva a pelágikus karbonátok képzıdését (BUDAI & CSILLAG 1998). A 24
folyóvízzel szállított törmelék összetételét CSILLAG (1991) a dolomitokbeli San Cassiani Formáció törmelékanyagához hasonlította, melyet a lombardiai alsó-karni korú Val Sabbia Homokkı zömében vulkanikus eredető homokja épít fel (GARZANTI & JADOUL 1985). Ez alapján feltételezhetı, hogy a terrigén anyag forrása a proximális lombardiai triász szárazulat Val Sabbia Homokköve lehetett (8. ábra), mivel a disztális helyzető dunántúli-középhegységi medencék ısföldrajzi kapcsolatba hozhatóak vele (HAAS 1994; BUDAI et al. 1999a). Ezzel hozzávetılegesen egyidıben elkezdıdött a platformok progradációja Lombardiában (Breno Formáció, Esino Mészkı) és a Dolomitokban is (Schlern Dolomit), valamint folytatódott a kisebb medencék feltöltıdése (Gorno Formáció, Cassiani Formáció) (BUDAI 1992). Ugyanekkor a Germánmedencében durva sziliciklasztos kontinentális üledékképzıdés jelentkezett a Gipskeuperen belül, amely intenzív szubareális eróziót jelez a forrásterületen (AIGNER & BACHMANN 1992). A Mencshelyi Márga Tagozat korát a jellegzetes cassiani mikrofauna és sporomorpha együttes alapján cordevolei–juli alemeletben határozták meg (GÓCZÁN et al. 1991; GÓCZÁN & ORAVECZ-SCHEFFER 1996 a,b), majd a cordevolei alemelet megszüntetése után alsó–juliba sorolták (BUDAI et al. 1999a; HAAS et al. 2000, 2002). A középsı-juliban a transzgressziót követı legnagyobb elöntést követı magas vízszint idıszakában a beszállított terrigén anyag mennyisége jelentısen lecsökkenhetett és a platformok területe kiterjedtebbé válhatott, amely megmutatkozott az izolált Sédvölgyi- és Edericsi-platform progradációjában is (CSILLAG et al. 1995) 7. ábra). Ennek analógiája a Déli-Alpok Cassiani Dolomitja, amely a Sella, Nuvolau és Lagazuoi platformok fı tömegét alkotja (MASETTI et al. 1991; DE ZANCHE et al. 1993). Az Edericsi és a Sédvölgyi platform lejtıin a Buhimvölgyi Breccsa rétegei rakódtak le. A tagozat korrelálható a Dolomitok San Cassiani Formációjában több szerzı által leírt (BIDDLE 1980; WENDT & FÜRSICH 1980; BOSELLINI & NERI 1991) breccsa- és konglomerátum-összletekkel, az ún. „cipit boulder”-ekkel (CSILLAG 1991; CSILLAG et al. 1995). A medence disztális területein a Nosztori Mészkı üledékképzıdése folyt. A tagozat alsó rétegeinek Aonoides vagy Austriacum Zónába való tartozása nem tisztázott, felsı szakaszát a juli alemelet Austriacum Zónájába sorolták (GÓCZÁN et al. 1991). A rétegsor korát a Trachyceras austriacum jelenléte alapján a középsı-karniba helyezték, késı-juliként definiálták (HAAS & BUDAI 1995; BUDAI & CSILLAG 1998). A Csicsói Márga összlete az Edericsi- és Sédvölgyi-platformok közötti normál sós intraplatform medencében képzıdött. Üledékeiben a sekélyvízi környezetbıl áthalmozott anyag csekély jelentıségő. Az intraself medenceüledékek lerakódása újabb transzgressziós szakaszt jelez a terrigén anyag mennyiségének ismételt növekedésével, képzıdésük feltehetıen a középsı- és késı-julira tehetı (BUDAI & CSILLAG 1998; HAAS & BUDAI 1999). Ezzel egyidıben a 25
Balaton-felvidék platformjainak területe lecsökkent, de növekedésük nem torpant meg, amit az Edericsi Formáció több 100 méteres vastagságot elérı rétegsora bizonyít (BUDAI et al. 1999a). Külön ki kell térnem a Zsámbéki-medence fejlıdéstörténetére, mivel déli-alpi korrelációja problémás. GÓCZÁN & ORAVECZ-SCHEFFER (1996b) vizsgálata alapján a Zsámbék Zs–14 fúrás sporomorpha társulása a többi területen feltárt Veszprém Márga rétegeitıl jelentısen eltér a kora-karni – tuvali intervallumban és feltőnı hasonlóságot mutat a germán triászból azonosított flóraelemekkel. Értelmezésük szerint a Zsámbéki-medence közeli kapcsolatban állhatott a Türingiában, Harz-hegységben és Dél-Svájcban feltárt Muschelkalk és Keuper rétegekkel. A sporomorpha-társulás különbségei a tuvali közepétıl kezdve megszőnnek. A nagymértékő germán affinitásnak ugyanakkor ellentmondani látszik, hogy a Zsámbék Zs–14 fúrásban talált ostracoda együttes kifejezetten déli-alpi kapcsolatra utal (KRISTAN-TOLLMANN et al. 1991). Ezt a tényt erısíti meg az a hasonlóság, ami a Balaton-felvidék extenziós medencéiben feltárt részletes alsó-triász rétegsort (BUDAI 1991) és a Zsámbéki-medence idısebb kifejlıdéseit jellemzi. A rétegsorok közötti egyezés felveti annak a lehetıségét, hogy a Zsámbéki-medence ısföldrajzi helyzete a karni során sem térhetett el jelentısen a bakonyi medencék elhelyezkedésétıl, különbözıségei a medencék eltérı geomorfológiáját valószínősíti. A rétegsorokban dokumentált eltérı
sporomorpha-társulás
(GÓCZÁN
&
ORAVECZ-SCHEFFER
1996b)
ıséghajlati
változékonyságra utalhat. A Veszprémi Márga Formáció képzıdése során lerakódott nagy mennyiségő terrigén anyag feltöltötte a pelágikus medencéket és sekély, enyhe lejtéső intraplatform medencék jöttek létre a késı-julira (NAGY 1999). Az addig nyílt vízcirkulációjú Veszprémi-medence jól elkülönült részekre tagolódott, az elzárt részmedencékben negatív vízegyensúly, hiperszalinitás és erısen rétegzett anoxikus vízoszlop alakult ki, melyek üledékei a Sándorhegyi Formáció rétegeiben tárulnak fel (MONOSTORI 1994; NAGY 1999; RAUCSIK et al. 2005).
26
4. Mintagyőjtés, a vizsgált szelvények leírása 4.1. Mintagyőjtés A Dunántúli–középhegységi egység nagy vastagságú felsı-triász rétegsorai mélyfúrásokban és néhány feltárásban tanulmányozhatóak. A felszíni szelvények gyakran mállottak, márgás szakaszaik gyorsan pusztulnak és összetételüket jelentısen módosíthatják a jelenkori felszíni mállási folyamatok, melyek így befolyásolhatják az ıskörnyezeti értelmezés pontosságát. Ezen bizonytalanságok elkerülése végett döntöttem úgy, hogy munkámban zömében kutatófúrások archivált kızetanyagát vizsgálom meg. Az elemzésre alkalmas mélyfúrások kijelölését adattári győjtımunka elızte meg, amely során a Veszprémi Márga Formációt harántoló fúrások dokumentációit tanulmányoztam (Balatonfüred–1, Bakonyszőcs–1, Bakonyszőcs–3, Hévíz–6, Mencshely–1, Óbudavár–1, Veszprém–1, Zsámbék–14).
9. ábra A Dunántúli-középhegységi egység felsı–triász képzıdményeinek egyszerősített térképe a mintagyőjtési helyek feltüntetésével (HAAS 2002 alapján módosítva). Rövidítések: Bszü–1: Bakonyszőcs– 1; Met–1: Mencshely–1; Bfü–1: Balatonfüred–1; V–1: Veszprém–1; Zs–14: Zsámbék–14
A kútfúrási jegyzıkönyvek és a vizsgálati eredményekbıl készített adattári jelentések alapján meghatároztam azokat a mintavételre alkalmas fúrásokat, melyek magmintái nem roncsolódtak szét vagy semmisültek meg a raktározás során és jegyzıkönyveik viszonylag hiánytalanok (9. ábra). A fúrások kiválasztásánál arra törekedtem, hogy a Dunántúli–középhegységi egység területén található egykori medence különbözı részeirıl (depocentrum, platformokhoz közeli területek, Zsámbéki-medencében lerakódott összlet) nyerjek információt. A vizsgálatokhoz szükséges kızetanyagot a MÁFI szépvizéri magraktára bocsátotta rendelkezésemre. A mintavá27
lasztás során arra ügyeltem, hogy a győjtött karbonátos és kevert karbonátos–sziliciklasztos kızetek megfelelıen reprezentálják az adott fúrásban a Veszprémi Márga Formáció rétegsorát, ne tartalmazzanak – az elemzést zavaró – litoklázisokat, valamint mentesek legyenek a tárolás során kialakult elváltozásoktól. A kızetminták kiválasztásánál nehézséget okozott, hogy a fúrások mélyítése óta eltelt hosszú idı alatt a rétegsorok maganyaga különbözı okok miatt (más célú mintavétel, tárolás körülményei) hiányossá váltak. Kutatásom során mintavételi hely Bfü–1 Met–1 V–1 Bszü–1 Zs–14 Meggy-hegy kıfejtı Öreg-hegy kıfejtı Nosztorivölgy Hosszú-hegy Σ:
mintaszám 24 64 56 117 36
a
karni
medenceüledékek
ıskörnyezeti
összefüggéseinek
meghatározására a Bakonyszőcs Bszü–1, Mencshely Met–1, Balatonfüred Bfü–1,
Veszprém
V–1
és
Zsámbék
Zs–14
mélyfúrások
297
magmintájának részletes agyagásványtani és geokémiai vizsgálatát,
6
valamint – ezt kiegészítendı – felszíni szelvények 22 mintájának 4 8 4 319
agyagásványtani elemzését végeztem el (10. ábra, 1. táblázat). 1. táblázat A mintavételi helyek és mintaszámok összefoglalása.
A Balaton–felvidék felsı–triász képzıdményeit harántoló mélyfúrások közül a Balatonfüred Bfü–1 alapfúrásból 24 mintát tanulmányoztam, melyek közül 23 minta (10,0–66,0 m) feltételezhetıen a Mencshelyi Márga Tagozat agyagos, márgás képzıdményeibıl, 1 minta (71,5 m) a fekü Füredi Mészkı Formáció karbonátos rétegeibıl származik (11. ábra). A begyőjtött kızetanyagból részletes ásványtani (XRD) és geokémiai (XRF, ICP–MS) elemzést végeztem. A Mencshely Met–1 fúrásban a Nosztori Mészkı és Buhimvölgyi Breccsa Tagozatot 8 minta (33,8– 63,0 m), a Mencshelyi Márga Tagozatot 56 minta (69,8–373,9 m) tárja fel. A 33,8–373,9 m közötti mélységtartományából 64 minta ásványtani összetételét (XRD) és fıelem-koncentrációját (XRF) vizsgáltam, melyek közül 44 minta részletes geokémiai analízisét (ICP–MS) végeztem el (12. ábra). A Veszprém V–1 szerkezetkutató fúrásból származó 56 minta (13. ábra) részletes ásványtani összetételét (XRD) és a fıelemek koncentrációit (XRF) határoztam meg. A 334,6– 364,0 m mélységtartományból 16 minta reprezentálja a Csicsói Márga Tagozatot, melyekbıl 8 minta részletes nyomelem geokémiai összetételét (ICP–MS) vizsgáltam meg; a Mencshelyi Márga Tagozatot feltáró 483,0–591,0 m közötti szakaszt 40 minta alapján tanulmányoztam, melyek közül 20 minta részletes geokémiai elemzése (ICP–MS) készült el. A bakonyi mélyfúrások közül a Bakonyszőcs Bszü–1 fúrás kızetanyagát győjtöttem be. Az 5,5–105,0 m közötti zömében karbonátos szakaszából 20 mintát, 254,5–315,6 méterbıl 12 mintát, valamint a fıként kevert karbonátos–sziliciklasztos kızeteket tartalmazó 471,0–1151,7 m mélységközbıl 85 mintát (14. ábra) vizsgáltam meg. A minták kiválasztásánál nehézséget okozott, hogy a kızetanyagnak csak a reprezentatív, „dokuzott” mintái álltak rendelkezésemre. Az így tárolt 28
fúrómagból hosszú szakaszok hiányoztak, a kızet sok esetben törmelékes formában maradt fenn, ami gyakorlatilag lehetetlenné tette a litológiai megfigyeléseket és a minták pontos mélységi helyzetének dokumentálását. Ezen okok miatt a mintavételi helyek meghatározásánál a mintatartó tasakokon feltüntetett mélységtartományokat alkalmaztam. Mivel a rétegsor pontos litosztratigráfiai besorolása nem tisztázott (10. ábra) és a begyőjtött kızetanyagban a fent említett hiányosságok tapasztalhatóak, az innen származó 117 minta esetében részletes ásványtani vizsgálatot (XRD) végeztem, nagyfelbontású geokémiai analízis – az elemzés nagy költségvonzata miatt – nem készült.
10. ábra A Veszprémi Márga Formációt (VMF) harántoló mélyfúrások egyszerősített rétegsora a feltételezett rétegtani kapcsolatok, a korábbi biosztratigráfiai elemzések (részletesen ld. III. melléklet) és a kutatáshoz kiválasztott szakaszok feltüntetésével. (biozóna: HORNUNG et. al. 2007b; tagozatok rétegtani határai: KNAUER et al. 1967; PEREGI 1979; GÓCZÁN et al. 1979, 1981; GÓCZÁN & ORAVECZ-SCHEFFER 1996 a,b; BUDAI et al. 1999a; HAAS & BUDAI 2004 alapján). Az ábra nem méretarányos. Rövidítések: CsMT: Csicsói Márga Tagozat; NMT: Nosztori Mészkı Tagozat; BBT: Buhimvölgyi Breccsa Tagozat; FMF: Füredi Mészkı Formáció; F.i.: fúrás mélyítésének idıpontja; T.M.: fúrás talpmélysége; H.v.: a VMF-ót harántoló vastagság
A Zsámbéki-medencében a Veszprémi Márga Formációt feltáró Zsámbék Zs–14 jelő hidrogeológiai fúrásból (15. ábra) 36 mintát választottam, melyek közül 15 darab (320,5–386,5 m) a 29
Sándorhegyi Formáció és 21 darab (678,0–754,5 m) a Mencshelyi Márga Tagozat képzıdményeit tárja fel. A kiválasztott minták mélységközeit a mintatartókon feltüntetett mélységtartományok megadásával határoltam be. A begyőjtött kızetanyagból röntgen-pordiffrakciós felvételek (XRD) és részletes geokémiai mérések (XRF, ICP–MS) készültek. A tájékozódást segítı röntgen-pordiffrakciós vizsgálatokhoz (<2 µm frakció) további kızetanyagot győjtöttem a Balaton-felvidék néhány felszíni feltárásából. A Veszprémi Márga fekü rétegeibıl (Füredi Mészkı Formáció) Pécselyen a meggy-hegyi kıfejtıbıl 6 mintát (3 mészkı és 3 közberétegzett márga minta), a nosztori-völgyi öreg-hegyi kıfejtıbıl 4 mintát választottam. A Nosztori Mészkı Tagozatból a névadó nosztori-völgyi szelvényben 4 mintát győjtöttem, melyet kiegészítettem a pécselyi Hosszú-hegy útbevágásából származó további 4 mintával. A fedı Sándorhegyi Formáció rétegeit a nosztori-völgyi alapszelvénybıl 4 minta reprezentálja.
4.2. A vizsgálatra kiválasztott fúrások litológiai és biosztratigráfiai jellemzése 4.2.1. Balatonfüred Bfü–1 fúrás, Balaton-felvidék Az alapfúrást a Száka-hegy ÉNy-i lejtıjén, a Balatonfüredrıl Balatonszıllısre vezetı út bal oldalán, attól mintegy 150 m-re mélyítették. A fúrás a Veszprémi Márga Formáció alsó tagozatát („esztériás agyagmárga”) 4,0–66,5 m mélységtartományban harántolta, melyet a maganyagban tömegesen elıforduló 2–5 mm mérető Estheria maradványok, lenyomatok bizonyítanak (III/a. melléklet). A felsı-triász képzıdményt feltáró szakasz rétegsorát – a kútfúrási jegyzıkönyv eredeti makroszkópos leírását és a témában megjelent legújabb irodalmat (HAAS & BUDAI 2004) tekintetbe véve – a saját XRD vizsgálatok teljes kızet eredményei alapján módosítottam (11. ábra). 2. táblázat Az elemzésre kiválasztott fúrások korábbi vizsgálatai a kútkönyvek alapján. Fúrás idıpontja RTG pordiffrakció (teljes kızet) RTG pordiffrakció (< 2 µm) Fıelem összetétel Ritkaelem Karotázs geofizika Biosztratigráfia Palinológiai elemzés Palinosztratigráfia Mikromineralógia Szénhidrogéngeokémia Bitumoid csoportösszetétel Bitumoid gázkromatográfia Vitrinit reflexió HCl oldható maradék vizsgálat
Bfü-1 1977
Met-1 1987 x
V-1 1974
x
x
x x x x
x x x
x
Bszü-1 1967 x x x x
Zs-14 1979 x
x x x x
x
x
x x
x x x x x x
30
A kútfúrási jegyzıkönyv (GÓCZÁN et al. 1981) a fúrás litológiai leírását, szedimentológiai és ıslénytani jellemzıit ismerteti.
11. ábra A Mencshelyi Márga Tagozat rétegsora a Balatonfüred Bfü–1 fúrásban (GÓCZÁN et al. 1981, HAAS & BUDAI 2004 alapján módosítva). A szelvény mellett feltüntetett mélységközök és jelek a vizsgálatra kiválasztott mintavételi helyeket és a kutatás során alkalmazott vizsgálati módszereket ábrázolják. 31
A fúrás alsó – középsı-triász rétegeket harántoló – szakaszából tájékozódási jelleggel készültek ásványtani és geokémiai vizsgálatok (CaO, MgO, SiO2 mennyiségi meghatározása, szervesanyag minıségi elemzése, 2. táblázat). A Mencshelyi Márga ~ 20 m vastag átmeneti szakasszal fejlıdik ki a pados, gumós Füredi Mészkıbıl, melyet az egyre gyakoribbá váló márgás közbetelepülések jeleznek (11. ábra). A két formáció határa ~ 66,5 méternél vonható meg (HAAS & BUDAI 2004). A rétegsorban felfelé haladva a karbonáttartalom csökkenı tendenciát mutat. A márgasorozat viszonylag monoton, vékony mészmárga közberétegzések néhol elıfordulnak. A kızet a 19,0–35,0 m mélységközben sötétszürke, tömör, egyenetlenül törı márga, melyben iszapmozgásra utaló nyomok találhatóak. Egyes vékony rétegekben finomhomokos, kızetlisztes márga fordul elı. 8,0–19,0 m között jól rétegzett agyagmárga és márga rétegek váltakoznak (GÓCZÁN et al. 1981). GÓCZÁN et al. (1981) értelmezése szerint az agyagtartalom fokozatos növekedése és az ezt követı szervesmaradvány dúsulás (makro- és mikrofauna, III/a melléklet) csökkenı vízmélységő életfeltételekre utal. Mikrobiofáciese meglehetısen változatos, filamentumos, egyes szintekben plankton crinoideás (Roveacrinidae), felsı szakaszán ostracodás wackestone kızetszövet jellemzi. E szakasz felsıbb részén vékony, onkoidos, bioklasztos grainstone települ, gazdag sekélytengeri Foraminifera együttessel (HAAS & BUDAI 2004). A Conodonta minták alapján a rétegsor alsó szakasza a cordevolei alemeletbe tehetı. Az egész rétegsorban gyakori a halfogak elıfordulása (GÓCZÁN et al. 1981). A képzıdmény feltárt szakaszának jellemzıje a gazdag Duostomina fauna, melyet hazánkban – egyedülálló módon – csak ebben a fúrásban figyeltek meg (ORAVECZNÉ SCHEFFER 1987). A vizsgálat során azonosított fajok (III/a. melléklet) számos alpi lelıhelyrıl ismertek, a „cordevolei” alemeletre jellemzıek. A Veszprémi Márga Formáció mikrofauna összetétele a cassiani rétegekkel való közvetlen rokonságra utal (GÓCZÁN et al. 1981; ORAVECZNÉ SCHEFFER 1987). A 4,5–71,0 m mélységtartományból származó kızetanyag (80 minta) gazdag pollen-együttesét az Alisporites csoport dominanciája és a Circumpolles-ek szubdominanciája jellemzi, sporomorpha taxonjainak zöme a Zsámbék–14 fúrásban leírtakkal megegyezik (III/a. melléklet). A biosztratigráfiai adatok alapján SZABÓ (in GÓCZÁN et al. 1981) a ladin/cordevolei alemeletek határát a Füredi Mészkı Formáción belül 80,0 m-nél húzta meg, és a Veszprémi Márga Formáció 4,5–66,5 m mélységtartományban harántolt szakaszát a „cordevolei” alemeletbe sorolta. A litológiai és ıslénytani adatok felhasználásával készített ıskörnyezeti rekonstrunkció szellızetlen, zárt medencerészt jelez, nyugodt üledékképzıdési körülményekkel. A jelentıs mennyiségő terrigén anyag hiánya parttól távoli környezetre utalhat, vagy feltételezhetı egy természetes barrier jelenléte, amely mögött a sziliciklasztos törmelék durva frakciója megrekedhetett (GÓCZÁN et al. 1981). 32
4.2.2. Mencshely Met–1 fúrás, Balaton-felvidék A térképezı magfúrást Mencshelytıl 2 km-re ÉK-re, a Dagonya-dőlıt ÉNy-ról szegélyezı elsı dombsor DK-i tövében mélyítették (12. ábra).
12. ábra A Veszprémi Márga Formáció rétegsora a Met–1 fúrásban (CSILLAG & BUDAI 1987 és a saját XRD eredmények alapján módosítva). A szelvény mellett feltüntetett mélységközök és jelek a vizsgálatra kiválasztott mintavételi helyeket és a kutatás során alkalmazott vizsgálati módszereket ábrázolják. Rövidítések: CsMT: Csicsói Márga Tagozat; NMT: Nosztori Mészkı Tagozat; BBT: Buhimvölgyi Breccsa Tagozat; FMF: Füredi Mészkı Formáció 33
A kútfúrási jegyzıkönyv (CSILLAG & BUDAI 1987) dokumentálta a maganyag litológiai leírását 18 teljes kızetminta röntgen-pordiffraktometriás felvételét (IV/a. melléklet) és ismertette a makrofaunát (III/a. melléklet). A Mencshelyi Márga folytonos üledékképzıdéssel fejlıdik ki a Füredi Mészkıbıl, a két képzıdmény határa 383,7 m-re tehetı (12. ábra). A márgás összlet alsó szakaszán gyakoriak a néhány cm-es allodapikus mészkı betelepülések alattuk hasonló anyagú intraklasztokkal és jellemzıek az iszapcsúszásos jelenségek. A 294,3–319,2 m közötti mélységtartományban dolomárga, dolomitos agyagmárga, márga rétegek váltakoznak. Két szintben (254,5–266,4 m és 281,1–287,8 m) zöldes árnyalatú, zöldesszürke, feltehetıen tufitos mészkı és mészmárga szintek találhatóak. Felettük uralkodóan márgás kızetek települtek gyakori bioturbáció nyomokkal, bioklasztos, meszes közberétegzésekkel. A Mencshelyi Márga Tagozatot 101,4–135,1 m mélységközben harántoló kızetanyagból származó minták esetében (Met-17 és Met-22 között) kékeslila színezetet tapasztaltam (II. melléklet), a jelenséget a kútfúrási jegyzıkönyv nem dokumentálta. Felfelé haladva a karbonáttartalom fokozatosan nı, a Nosztori Mészkı Tagozat alsó határa ~ 63,5 méterben vonható meg. A kızet barna, szürkésbarna színő, mikro- és aprókristályos, pados, vastagpados, 47,1–51,1 m mélységközben 1–5 centiméteres éles peremő, szürkésbarna tőzkıgumók találhatók. A rétegsor breccsás, intraklasztos közbetelepüléseit a Buhimvölgyi Breccsa Tagozattal azonosították. 31,6 méternél egy – a többi mészkıtípustól eltérı jellegő – mikrokristályos „csigaoolit” közbetelepülést jegyeztek fel. A mészkıszint felsı rétegeiben gyakorivá válnak a márgás közbetelepülések, 19,6 métertıl a Csicsói Márga Tagozat homogén, rétegzetlen, tömött szövető kızetanyaga figyelhetı meg. A gyakori kızetalkotó ásványfázisokat 18 minta röntgen-pordiffrakciós mérésével határozták meg 16,6–194,3 m mélységközben (2. táblázat).
4.2.3. Veszprém V–1 fúrás, K-Bakony A szerkezetkutató fúrást Veszprémtıl ÉK-re, a 8-as fıút mellett húzódó aranyos-völgyi kıfejtı elıterében mélyítették. A kútfúrási jegyzıkönyv (KOPEK 1974) litológiai leírása szerint a furat 358,9–652,3 m közötti mélységtartományban szerkezeti ismétlıdés nélküli karni rétegsort tárt fel (13. ábra), amely feltehetıen az egykori platformhoz közeli fácieseket reprezentálja. A kızetanyag részletes litológiai leírását PEREGI (1979) ismertette, biosztratigráfiai eredményeit GÓCZÁN & ORAVECZ-SCHEFFER (1996a) közölte (II és III/a melléklet), litosztratigráfiai tagolása HAAS (1994), valamint HAAS & BUDAI (2004) munkáin alapul. A fúrásból geokémiai elemzések tájékozódó jelleggel készültek: 330,0–580,0 m között 14 minta izzítási veszteségét és Ti2Otartalmát mérték, 348,0–355,1 m és 583,6–583,8 m mélységközben 1–1 minta Fe2O és FeO, S, TOC (2. táblázat) értékeit határozták meg. 34
13. ábra A Veszprémi Márga Formáció rétegsora a tagozathatárok, a mintavételi helyek és az alkalmazott vizsgálati módszerek feltüntetésével a V–1 fúrásban (PEREGI 1979 és saját XRD eredmények alapján módosítva). A szelvény mellett feltüntetett mélységközök és jelek a vizsgálatra kiválasztott mintavételi helyeket és a kutatás során alkalmazott vizsgálati módszereket ábrázolják. 35
A rétegcsoport sötétszürke, heterogén felépítéső agyagmárga, márga rétegekbıl áll, melyet bioklasztos mészkı és mészkıtörmeléket tartalmazó breccsa rétegez közbe. A márgába ágyazott litoklasztok általában ~2 centiméteres szögletes mészkı darabokat és gyengén koptatott sajátanyagú márgatörmeléket tartalmaznak. Az 550,5–550,9 m közötti szakaszon vékony mészkıszint található a breccsarétegek között, amelyet azonban nem célszerő a LACZKÓ (1911) által leírt „brachiopodás konglomerátummal” párhuzamosítani (PEREGI 1979). A 484,9–521,0 m mélységtartományban egyenletesen leülepedı, 3–5 mm-es ritmicitást mutató,
egyverető
márgát
harántoltak,
amelyre
~5
méteres
átmeneti
szakasszal
üledékfolytonosan rakódik a fedı dolomitos összlet. A rétegsorban a Sédvölgyi Dolomit Tagozat (358,8–484,9 m) progradáló platform- és elıtéri lejtıfáciese helyettesíti a Nosztori Mészkı Tagozatot. Mikrofaunája jellegzetes cassiani elemeket tartalmaz (III/a. melléklet). Mikrofáciese – az 508,0–509,0 m mélységköz vizsgálata alapján – sávos, foraminiferás biomikrit, autigén breccsás szakaszokkal (ORAVECZNÉ SCHEFFER 1987). A 379,2–484,9 m között feltárt rétegsor feltehetıen a felszíni feltárásokból ismert tagolatlan, „szirtes” dolomittal azonosítható: szürke, barnásszürke, likacsos, helyenként autigén breccsás szövető, kevés ısmaradványt tartalmazó kızet. A 476,9–484,9 m közötti mélységtartományban a kızetanyag a fekü felé fokozatosan elmárgásodik, 482,0 méterben breccsás közbetelepülés figyelhetı meg, melynek 2–8 mm nagyságú márgás litoklasztjai a fekü képzıdménnyel megegyezı anyagúak. A tömeges dolomit felett jól rétegzett, szürke vagy sárga dolomit rétegek települnek (358,8–379,2 m). A tagozat jobbára felszíni feltárásokban (Benedek-hegy, Veszprém) tanulmányozható; mikrokristályos szövető, olykor zöld színő és jellegzetes, 0,4–10 cm-es, feltehetıen ısmaradványok kioldódása utáni mállási üregeket tartalmaz. A Csicsói Márga Tagozat (230,0–358,8 m) a márgás szakaszok sőrősödésével folytonosan fejlıdik ki a dolomitos rétegekbıl. A fúrás a képzıdmény egészét harántolta, azonban 199,0– 358,8 m mélységközébıl csak az alsó 30 m-es szakaszon volt magkihozatal. Az így feltárt kızetanyag szürke mészmárgából, márgából áll, melyeket összemosott mészváztörmeléket tartalmazó, vékony – olykor lencseszerően kiékelıdı – mészkı közbetelepülések harántolnak. A 333,0–360,0 m mélységközben végzett mikrofácies vizsgálat alapján szövete jellemzıen alga– foraminifera biolitit (ORAVECZNÉ SCHEFFER 1987).
4.2.4. Bakonyszőcs Bszü–1 fúrás, É-Bakony Az egykori mélymedence fáciesét reprezentáló fúrást Bakonyszőcstıl 800 méterre D-re, Bakonykoppány irányában mélyítették. A kútfúrási jegyzıkönyv szerint (KNAUER et al. 1967) a fúrás 10,0–1173,6 m mélységközben a karni emelet képzıdményeit tárja fel, azok teljes 36
átharántolása nélkül. A rétegsor biosztratigráfiai felosztását a fúrás dokumentációja és a késıbbiekben megjelent szakirodalmak nem tartalmazzák. A rétegsor alsó szakasza a Trachyceras ammoniteszek alapján feltehetıen a Mencshelyi Márga Tagozatot reprezentálja (14. ábra). A kızetanyagból korábbi ásványtani vizsgálatok csupán szemelvényesen készültek (10 minta teljes kızet és 24 minta <2 µm frakció röntgen-diffraktometriás felvétel, IV/b melléklet, 2. táblázat). Az eredmények alapján a rétegsor domináns agyagásványai az illit/szmektit kevert szerkezet és az illit (30–70%). A mintákban alárendelten kaolinit és klorit (1–15%) mutatható ki, melyek aránya a rétegsorban lefelé haladva növekvı tendenciát mutat. Öt minta mikromineralógiai elemzése alapján (IV/c melléklet) a nehézásványos összetétel változatos lehordási területre utal. A fúrás felsı és középsı szakaszán a metamorf (gránát, disztén, staurolit, turmalin) és idısebb bázisos magmás kızetekbıl származó nehézásványok (epidot, klinozoizit, aktinolit, amfibol, antofillit) dominálnak, melyek mellett vulkáni eredető ásványok (biotit, zöld amfibol, magnetit) találhatóak. A kis mennyiségő kvarc jelenléte savanyúintermedier piroklasztikumra utalhat. A rétegsor középsı részén (750,8–754,7 m) számottevı mennyiségben vulkáni törmelékanyagként értelmezett ásványegyüttes (magnetit, zöld amfibol, biotit, klorit, apatit) jellemzi a mintát, melyet RAVASZNÉ (in KNAUER et al. 1967) kérdıjelesen piroklasztikumként azonosított. A kristályos palákból és bázisos magmatitokból származó, többszörösen áthalmozott ásványegyüttes szerepe alárendelt. A zömében kevert, karbonátosszilicilasztos kızetek uralkodó kızettípusai – 151 vékonycsiszolat alapján – LELKES (in KNAUER et al. 1967) szerint hét jellemzı csoportba sorolhatóak: (1) fıként mudstone szövető, változó agyagtartalmú mikrit-mikropátit, sok bentonikus Foraminifera és filamentum töredékekkel, piritszemcsékkel, elenyészı mennyiségő terrigén szemcsével (78%); (2) mudstone-wackestonepackstone szövető, mikrorétegzett, bioklasztos, peloidos karbonátok (7%); (3) mudstone szövető, ısmaradvány tartalmú, intraklasztos mikrit, a terrigén szemcsék mennyisége alárendelt (6%); (4) aleurolit, finomszemcsés homokkı, melyek a lehordási területtıl nagy távolságra szállítódott, mélymedencében leülepedett képzıdményekként azonosíthatóak (4%); (5) mudstone szövető, ısmaradványmentes mikrit, sok agyag- és piritszemcsével (3%); (6) grainstone szövető bio- és intraklasztos, peloidos karbonátok, a terrigén alkotók mennyisége <1% (1%); (7) packstone szövető radioláriás, filamentumos biomikrit (1%). Következı oldalon: 14. ábra. A Veszprémi Márga rétegsora a Bszü–1 fúrásban (KNAUER et al. 1967 és saját XRD eredmények alapján módosítva). A szelvény mellett feltüntetett mélységközök és jelek a vizsgálatra kiválasztott mintavételi helyeket és a kutatás során alkalmazott vizsgálati módszereket ábrázolják. Jelmagyarázat: 1: mészkı; 2: mészmárga, agyagos mészkı; 3: dolomitos márga; 4: márga; 5: agyagkı, dolomitos agyagkı, meszes agyagkı, dolomitos agyagmárga, meszes agyagmárga; 6: tektonizált zóna; 7: maghiány; 8: piritesedés; 9: rétegterheléses szerkezet, iszapmozgás; 10: bioturbáció; 11: autigén breccsa; 12: zöldes színő rétegek; 13: mészkonkréció; 14: foszforit; 15: Trachyceras sp.; 16: röntgen-pordiffrakció 37
38
A rétegoszlop mellett – a kútfúrási jegyzıkönyvben közölt 343 mérés alapján – ábrázoltam a kızet CaCO3 tartalmát (14. ábra). Az erısen ingadozó karbonát tartalom a mélységgel lefelé haladva csökkenı trendet mutat. A kızetanyag makro- és mikrofaunája (145 minta) fıként pelágikus alakokat tartalmaz, emellett áthalmozott sekélytengeri formák is elıfordulnak (III/a. melléklet). A 14,0–23,4 m mélységközbıl
származó
3
minta
Foraminifera
együttese
cenomán
faunaelemeket
(Globorotalites sp., Hedbergella sp., Hedbergella infracretacea GLAESSNER, Lenticulina sp., Robulus sp., Rotalipora appeninica RENZ) tartalmaz. SIDÓ (in KNAUER et al. 1967) értelmezése szerint ezek az alakok bemosott faunából származnak, amely alapján feltételezhetı, hogy a fúrás felsı szakasza kréta utáni áthalmozást szenvedhetett el. A 45 mintán elvégzett palinológiai elemzés (KNAUER et al. 1967) szerint a képzıdmény 10,0–833,0 m mélységtartománya a felsıcordevolei, 833,0–1140,6 m-ig terjedı szakasza az alsó-cordevolei alemeletbe tehetı. A fúrás szerves mikrofácies vizsgálata (KNAUER et al. 1967) alapján az üledékképzıdés 833,0 m-ig gazdag vegetációjú parti környezetben, nyugodt lagúnában, bıvíző folyók szállítása mellett, reduktív közegben zajlott, amely fokozatosan ment át a pelágikus környezető, nyílttengeri üledékképzıdésbe. Ezt az állítást tőnik alátámasztani a szervesvázú tengeri mikroplanktonban ugyanezen mélységközben bekövetkezett dominanciaváltás is. ORAVECZ-SCHEFFER (1987) a rétegösszleten belül két mikrobiofácies típust különít el: (1) robusztus házú Pseudonodosaria-, Lenticulina- és Frondicularia-félékkel jellemezhetı mikrofauna, nagytermető Ostracoda, Echinodermata és Mollusca maradványokkal (786,0–1173,6 m); (2) szivacstőkbıl, fragilis házú Ostracodákból és Foraminiferákból (Cyclogyra, Agathammina, Gsollbergella, Ophthalmidium fajok, III/a. melléklet) álló együttes (0,0–786,0 m). A kızetanyag jellemzı litológiai sajátosságai a következık: a fúrás felsı részében (~440 m-tıl) meszes szintek váltakoznak márgás közbetelepülésekkel, gyakoriak a mészkılencsék. 36,3–37,0 m mélységben mészmárga és agyagos mészkı cm-es rétegeinek ritmikus váltakozását dokumentálták. A mészmárga rétegekben (45,8–49,5 m) 2 cm vastag meszesebb, növényi törmelékes rétegeket jegyeztek fel. A fúrás dokumentációja szerint három szintben (7,0–8,0 m; 150,3–152,7 m; 268,6–272,0 m) a márga, ill. mészmárga zöldesszürke színő (14. ábra). A 164,0–167,3 m mélységtartományból történt röntgen-diffraktometriás felvétel alapján foszforitként értelmezték a vizsgált kızetet (14. ábra). A maganyag ezen része sajnálatos módon megsemmisült, a foszforit további vizsgálatára nincs lehetıség. A fúrás középsı részén (407,6– 411,3 m) számos 0,5–1 mm vastag, kissé finomhomokos sávról tesznek említést. A rétegsor alsó szakaszán aleurolit, aleurolitos márga és mészmárga rétegek váltakoznak, melyben a karbonáttartalom felfelé haladva fokozatosan nı. A 625,9–628,3 m között települt kızetlisztes 39
márgában helyenként pár mm vastag, kiékelıdı, barna színő detrituszos mészkılencséket írtak le. A 724,3–725,8 m mélységközben harántolt szakaszban „sárgásszürke mészkonkréciók” találhatóak, melyek az értelmezés alapján „valószínőleg Hydrozoák” (KNAUER et al. 1967). A talphoz közeli aleurolitos, márgás rétegsorban (1077,4–1081,7 m és 1118,6–1121,0 m) finomhomokos lencsékrıl tesznek említést és homokos sávok találhatóak a 1131,9–1135,0 m tartományban is. A 1112,5–1115,4 m mélységközben harántolt fekete, kemény agyagban egy 10 cm vastag zöldes árnyalatú, erısen kızetlisztes réteget (tufás?) dokumentáltak. 4.2.5. Zsámbék Zs–14 fúrás, Zsámbéki-medence (Gerecse D-i elıtere) Az „Eocén Program” keretében – a Gerecse D-i elıterében – mélyített hidrogeológiai kutatófúrás a Veszprémi Márga Formáció képzıdményeit teljes vastagságban harántolta (317,5– 750,0 m), a tektonikai érintkezés lehetıségét a rétegsor leírói kizárják (GÓCZÁN et al. 1979). A maganyag feldolgozása során teljes kızetminták ásványos összetételének meghatározása (V/a melléklet), mikromineralógiai (V/b melléklet) és geokémiai vizsgálat (CaO, MgO, Fe2O3, Sr), „gyors bitumen meghatározás”, valamint biosztratigráfiai (III/a. melléklet) és szerves mikrofácies elemzés történt (2. táblázat). A kutatás nem terjedt ki a kızetek részletes agyagásványos összetételének meghatározására és teljes nyomelem vizsgálatára, doktori kutatásom során ezért ezek megvalósítására törekedtem. A feltárt összlet a Veszprémi Márga más szelvényeitıl jelentısen eltér, ezért a kútfúrási jegyzıkönyvbıl megismert rétegsort részletesen jellemzem (15. ábra). Az alsó márgás tagozat gyors átmenettel (765,0 m-tıl) fejlıdik ki a diploporás dolomitból (Budaörsi Dolomit). A márgás rétegeket kezdetben 1–30 cm-es szürke, barnásszürke mészkıszintek választják el egymástól (731,0–750,0 m), majd ezeket deciméter vastagságú, sötétszürke, levelesen szétesı agyagmárga közbetelepülések váltják fel (684,0–731,0 m). A márgában – a rétegsorban felfelé haladva – a karbonáttartalom mennyisége fokozatosan nı. Mikrofáciesét a szivacstős („kalcitpettyes”) mikrit-mikropátit, a szakasz felsı részén szivacstős-ostracodás mikropátit, ill. ısmaradványoktól mentes mudstone és wackestone jellemzi. Felette a Mátyáshegyi Formációként azonosított (GÓCZÁN & ORAVECZ-SCHEFFER 1996a) vékonyan rétegzett, sárgásbarna színő, szilánkosan törı, zömében mikrites tőzkıréteges, tőzkılencsés mészkı települ (444,5–684,0 m). A tőzkı az alsó 12 és a felsı 44 méterben teljesen hiányzik (15. ábra). A karbonátos szinteket márga közbetelepülések szakítják meg, melyek az alsó szakaszon 10–30 cm-es vastagságban sőrőn jelentkeznek, a felsıbb szintekben ritkábban fordulnak elı, ellenben vastagabbá válnak. 464,0– 471,0 m között mészkılencsés márgaszakasz található, melynek gyakori mikrofáciese a szivacstős, szivacstős-ostracodás, mikrites wackestone. A mészkıre folyamatos átmenettel jól 40
rétegzett,
tömött
szövető,
kovapettyeket,
tőzkıcsomókat tartalmazó dolomit települ (394,2– 444,5 m). A dolomit felett éles határral szürke márga található (317,5–394,2 m), két szintjében (378,0–387,0 m és 317,5–324,0 m) mészkılencsék és vékony mészkırétegek települnek közbe. A kızetminták jellemzı mikrofáciese mudstone, ill. wackestone. A szakasz karbonáttartalma felfelé haladva fokozatosan nı, a pirit jelenléte a fúrásban általánosnak tekinthetı, csupán
a
473,4–480,5
m
mélységtartomány
mészkıszintjében hiányzik. A
kızetanyag
mikromineralógiai
elemzése
során (GÓCZÁN et al. 1979) megállapították, hogy a Mencshelyi
Márga
nehézásvány
frakciójában
az
autigén pirit dominál, az allotigén ásványok (magnetit, gránát,
epidot,
klinozoizit,
hipersztén,
augit,
titanoaugit, aktinolit, amfibol, biotit) mennyisége alárendelt (V/b melléklet). A tőzköves mészkıszintben a nehézásványok közül jelentıs mennyiségben fordul elı autigén pirit, gránát és feltehetıen repedéskitöltı barit, emellett kevés magnetit, ilmenit, staurolit, cirkon, epidot, aktinolit, amfibol és klorit azonosítható. A dolomitos
szintben
az
allotigén
nehézásványok
mennyisége elenyészı. A 370,0–732,0 m mélységtartomány
kızetanyaga
vulkáni
eredetőként
értelmezett ásványokat tartalmaz. A felsı márga szakaszban
hasonlóan
csekély
a
nehézásványok
mennyisége. 15. ábra A Veszprémi Márga Formáció rétegsora a Zsámbék Zs–14 fúrásban (GÓCZÁN et al. 1979 és saját XRD eredmények alapján módosítva). A szelvény mellett feltüntetett mélységközök és jelek a vizsgálatra kiválasztott mintavételi helyeket és a kutatás során alkalmazott vizsgálati módszereket ábrázolják. Rövidítés: BDF: Budaörsi Dolomit Formáció 41
A 370,0 m mélységközbıl származó mintában pirit nem található, a nehézásványok közül a magmás kızetalkotók (hipersztén, augit) dúsulnak. Az eredmények alapján a szerzık a kristályos palákból és a feltehetıen alkáli bázisos vulkanitokból származó ásványszemcséket idısebb triász (perm) üledékek tengeráramlásokkal áthalmozott anyagaként értelmezték. A mészalkáli– intermedier vulkáni törmelékbıl származó ásványszemcsék esetében nem állapítható meg, hogy szórt tufából származnak vagy átülepítés során szállítódtak az üledékgyőjtı medencébe. Az összlet ásványegyüttese változatos – metamorf, bázisos alkáli és mészalkáli kızetekbıl álló – lehordási területre utal. A törmelékanyag mennyiségét, szakaszos felhalmozódását, áthalmozását és szemcseméretét tekintetbe véve nagyobb morfológiai kiemelkedés nem valószínősíthetı, az eredmények nyugodt, sekélytengeri üledékképzıdésre engednek következtetni. A rétegsor szerves mikrofácies vizsgálata (GÓCZÁN et al. 1979) alapján az alsó szakasz (750,0–684,0 m) konszolidált, nyugodt viző, partközeli lagúna környezetben rakódhatott le. A tőzköves mészkıszint reduktív közegő, nyugodt üledékképzıdéső, fotikus zónán belüli vízmélységet jelez, alsó része sekélyvízi, felsıbb szakasza a nyitott medencével kapcsolatban levı üledékképzıdési környezetre utal. A dolomitos szint mikrofáciese az átkristályosodás miatt nehezen rekonstruálható, az elızıhöz hasonló lehetett. Mivel a Foraminiferákat ezen a szakaszon felváltják a tömegesen elıforduló szivacstő maradványok, a cordevoleiben képzıdött „cassiani dolomit” jelenlétére hívják fel a figyelmet a szerzık. A felsı márgás szint üledékképzıdési környezete nyugodt aljzatú, csendesviző lagúnakörnyezetet tükröz, melybe a szárazulatokról származó szervesanyag fluviális és areális erózióval szállítódhatott. A megırzıdött pollenek alapján (III/a. melléklet) az éghajlat a rétegsor lerakódása során arid lehetett, az alsó márga szakasz – a többi réteghez viszonyítva – megnövekedett humiditást tükröz. A rétegsor korbesorolása vonatkozásában a szakirodalom ellentmondó adatokat közöl. A fúrás mélyítése után elvégzett elemzésben (GÓCZÁN et al. 1979) a cordevolei/juli palinológiai zónahatárt 518,0 méterben jelölték ki.
A sporomorpha adatok újraértelmezése során a
cordevolei/juli határt 683,0 méterben, a juli/tuvali határt 493,2 méterben vonták meg (GÓCZÁN & ORAVECZ-SCH. 1996a). A Zsámbék–14-es fúrással foglalkozó újabb irodalom (HAAS & BUDAI 2004, 72. ábra) azonban a juli/tuvali határt ~395,0 méterre teszi, bár az eredeti kéziratra hivatkozik.
42
5. Vizsgálati módszerek 5.1. Karbonátos és kevert típusú (karbonátos–sziliciklasztos) kızetek geokémiai vizsgálatának módszertani alapjai A doktori kutatásom során vizsgált mintákat karbonátos és kevert (karbonátos– sziliciklasztos) kızetek alkotják, melyek teljes kızetmintából meghatározott kémiai összetétele igen változatos képet mutathat. Eredményeim bemutatása elıtt szükségesnek tartom a vizsgált kızetfajták kémiai összetételét meghatározó tényezık és az alkalmazott geokémiai módszerek rövid áttekintését. Az elemzett kızetanyagban tisztán törmelékes üledékes kızet nem fordult elı,
Si02 Ti02 Al203 Fe203 MnO MgO CaO Na20 K2 0 P 205 Rb Sr Ba Pb Th U Zr Hf Nb Ta Y V Co Ni Zn La Ce Pr Nd Sm Eu Gd Tb Dy Ho Er Tm Yb Lu
PAAS % 62,80 1,00 18,90 6,50 0,11 2,20 1,30 1,20 3,70 0,16 ppm 160,00 200,00 650,00 20,00 14,60 3,10 210,00 5,00 18,00 1,28 27,00 140,00 20,00 60,00 85,00 38,20 79,60 8,83 33,90 5,55 1,08 4,66 0,77 4,68 0,99 2,85 0,41 2,82 0,43
UCC % 66,00 0,68 15,20 4,50 0,08 2,20 4,20 3,90 3,40 0,15 ppm 112,00 350,00 550,00 17,00 10,70 2,80 190,00 5,80 12,00 1,00 22,00 107,00 17,00 44,00 71,00 30,00 64,00 7,10 26,00 4,50 0,88 3,80 0,64 3,50 0,80 2,30 0,33 2,20 0,32
CH
ezért
dolgozatomban
részletes
bemutatásuktól
szeretnék
eltekinteni. A sziliciklasztos kızetek jellemzésével és geokémiai értelmezési lehetıségeikkel kapcsolatos tudnivalókat egy magyar nyelvő tanulmány foglalta össze (VARGA 2005). Az üledékes karbonátkızeteket változatos ásványos összetételő karbonátok alkothatják, melyek közé az alkáliföldfémekbıl (Ca, Mg, Sr, Ba) és a különbözı ionokból (Fe2+, Mn2+, Zn2+, Pb2+, Ni2+) 100°C alatt kémiai vagy biokémiai úton kicsapódó karbonátok ppm
sorolhatóak. Természetes elıfordulásaik leggyakoribb ásványai a kalcit, aragonit és dolomit, ritkábban a sziderit és ankerit, melyek jelentısége a nyomelem-eloszlás meghatározásában mutatkozik meg (MARSHALL & FAIRBRIDGE 1999). A mészkövek (> 90% kalcit vagy aragonit) teljes kémiai összetételét a kristályrácsba beépülı helyettesítı ionok, hozzákeveredett terrigén törmelékek (agyag, kızetliszt, homok, kavics, vulkáni termékek, könnyő- és nehézásványok), kovás vagy foszfátos vázelemek, egyéb diavagy epigenetikus képzıdmények, ásvány- és fluidzárványok
0,3670 0,9570 0,1370 0,7110 0,2310 0,0870 0,3060 0,0580 0,3810 0,0851 0,2490 0,0356 0,2480 0,0381
határozzák
meg
(BALOGH
1991).
A
nem-karbonátos
ásványszemcsék közül a leggyakoribb törmelékes eredetőek a kvarc, csillám, földpát és/vagy agyagásvány. 3. táblázat A felsı kontinentális kéreg átlagos kémiai összetétele és a ritkaföldfémek ideális összetétele a kondrit meteorit alapján. Rövidítések: PAAS: „post-Archean Australian average shale”, archaikum utáni ausztráliai agyagpala (NANCE & TAYLOR 1976; TAYLOR & MCLENNAN 1985; MCLENNAN 1989, 2001); UCC: „upper continental crust”, felsı kontinentális kéreg (MCLENNAN 2001); CH: „chondrite”, kondrit (TAYLOR & MCLENNAN 1985). Sötétkék színnel a fıelemeket, kékkel a kompatibilitási sor elemeit, rózsaszínnel a ritkaföldfémeket emeltem ki. 43
Gyakori autigén elegyrészek az elıbbiek mellett a fluorit, cölesztin, zeolitok, goethit, barit, piroluzit, gipsz, anhidrit, titanit, rutil, glaukonit, klorit, turmalin, pirit és markazit (TUCKER 1991). A kevert típusú kızetek kémiai összetételét sokféle környezeti tényezı befolyásolja, melyek tükrözik az atmoszféra és hidroszféra bonyolult kölcsönhatási folyamatait. Az üledékgyőjtı medencébe szállított törmelékes elegyrészek mennyiségét és minıségét a lehordási terület földtani viszonyai, annak fizikai és kémiai mállási folyamatai határozzák meg (NESBITT et al. 1980; NESBITT & YOUNG 1982, 1984; HARNOIS 1988; FEDO et al. 1995, 1996; CULLERS 2000). Az üledék lerakódásának módja, az üledékgyőjtı medence típusa és redox viszonyai, az utólagos diagenetikus hatások tovább módosíthatják a kızet kémiai összetételét (BHATIA 1985; WRONKIEWICZ & CONDIE 1987; BAULUZ et al. 2000; DYPVIK & HARRIS 2001; WILLAN 2003; ZIMMERMANN & BAHLBURG 2003). A
geokémiai
jellemzést
megnehezíti,
hogy
az
elemzett
kızetekben
levı
karbonátásványok mennyisége szélsıséges határok között ingadozhat, így az összetételbıl önmagában nem következtethetünk a terrigén frakció kémiai összetételében bekövetkezett kis változásokra. Ezen zavaró tényezı a karbonátmentes frakció vizsgálatával (RACHOLD & BRUMSACK 2001), a teljes kızet geokémiai adatainak karbonátmentesre (CaO- és Sr-korrekció) való átszámításával (DINELLI et al. 1999) vagy a terrigén eredető elempárok koncentrációarányainak jellemzésével (BHATIA & CROOK 1986; FLOYD et al. 1989) küszöbölhetı ki. A vizsgált minták kémiai összetételét a normál tengeri környezethez viszonyítottam, referenciaként az archaikum utáni ausztráliai agyagpala (PAAS) átlagos összetételét használtam fel (TAYLOR & MCLENNAN 1985; MCLENNAN 2001, 3. táblázat). A S, As, Cd, Sb, Bi, Ag, Tl esetében – a PAAS adathiánya miatt – WEDEPOHL (1995) értékeit, a Se kapcsán a CHESTER (2000) által publikált kontinentális kéreg adatot alkalmaztam (3. táblázat). A ritkaföldfémek koncentrációinak elemzéséhez – a PAAS mellett – a felsı kontinentális kéreg (FKK) referencia értékeit (MCLENNAN 2001) alkalmaztam. A fıelemek esetében jelentkezı nagy koncentráció különbségek miatt a teljes kızetösszetétel tömegszázalékban megadott értékeinél (zárt) véges összeghatás tapasztalható, azaz a többi elem koncentrációja eltolódik az ellenkezı irányba, így az adott fıelemek hígító hatása lefedi a kızet természetes fı- és nyomelem változékonyságát (TURGEON & BRUMSACK 2006). Ennek kiküszöbölésére kiszámoltam az elem/Al2O3 hányadost. Az Al2O3 immobilis a mállás és diagenezis folyamatai során és a kızet terrigén törmelékes frakciójának eredeti összetételét tükrözi (CULLERS 2000, VARGA 2005). Az immobilis nyomelemek koncentrációinak változásait az Al2O3 koncentrációhoz képest a PAAS-hez viszonyított
44
Al-normált dúsulási tényezık (Ex*) számításával fejeztem ki (HASSAN et al. 1999) a következı képlet alapján: Ex*elem = (celem/cAl)minta÷(celem/Al)PAAS
(1)
ahol celem: adott elem koncentrációja, cAl: Al2O3 koncentrációja. A dúsulási tényezı értéke 1, ha a mért érték megegyezik a PAAS-ben számított értékkel; Ex*elem≥1,5 esetében az adott elem dúsul; Ex*elem≤0,5 esetében szegényedik. A kevés detritális elegyrészt tartalmazó és alacsony Al-értékeket mutató minták értelmezéséhez „többletelem tartalom” (Ex) értékeket határoztam meg (BRUMSACK 2006), melynek képlete: Exelem = celem minta – cAl minta(celem/cAl)PAAS
(2)
A vizsgált kızetanyag RFF koncentrációit kondritra normált értékek alapján hasonlítottam össze (TAYLOR & MCLENNAN 1985; MCLENNAN 1989). A ritkaföldfémek frakcionációját a következı hányados alapján vizsgáltam meg (MCLENNAN 1989): LaN/YbN
(3)
ahol LaN: kondritra normált La értékek, YbN: kondritra normált Yb értékek. A könnyő ritkaföldfémek (LREE, „light rare earth elements”) frakcionációja kifejezhetı a LaN/SmN
(4)
hányadossal, ahol LaN: kondritra normált La értékek, SmN: kondritra normált Sm értékek. A nehéz ritkaföldfémek (HREE, „heavy rare earth elements„) frakcionációját a GdN/YbN
(5)
hányados fejezi ki, ahol GdN: kondritra normált Gd értékek, YbN: kondritra normált Yb értékek. A plagioklászok frakcionációját a forrásterületen az európium-anomália mértékével fejeztem ki, melyet a következı képlet szerint lehet számszerősíteni (JEANS et al. 2000): Euanom = EuPAAS÷[(SmPAAS+GdPAAS)/2]
(6)
ahol az EuPAAS, SmPAAS, GdPAAS az Eu, Sm és Gd PAAS-ra normált értékei. Negatív Eu-anomáliát a szilikátolvadék frakcionált kristályosodása, ill. a metamorf kızetek különbözı olvadása, pozitív Eu-anomáliát a nagy hımérséklető hidrotermás oldatok óceánvízzel való keveredése okoz. A tengeri környezetben jelentkezı cérium-anomáliát az alábbiak szerint számoltam ki (JEANS et al. 2000): Ceanom = CePAAS÷(0,8 x LaPAAS)+(0,2 x SmPAAS)
(7)
Az oxikus tengervizet negatív cérium-anomália jellemzi, amely összefüggést mutat a Ce tengervízbıl való kiválásának különbözı lehetıségeivel. Szuboxikus és anoxikus viszonyok
45
mellett a Ce kicsapódási reakció reverzibilis folyamat és az ilyen közegben kiváló tengeri ásványokban nem vagy csupán mérsékelt negatív cérium-anomália mérhetı. A forrásterület mállási viszonyait mállási indexek számításával vizsgáltam meg, kapcsolatukat
a
mállási
folyamatokra
érzékeny
ásványokkal
háromszögdiagramokon
értelmeztem. A mobilis elemek (Sr, Ba) koncentrációjából számított, a hidrolízis intenzitására utaló α–indexek (GAILLARDET et al. 1999) esetében viszonyítási alapnak a felsı kontinentális kéreg átlagos összetételébıl számított elemarányokat vettem figyelembe (TAYLOR & MCLENNAN 1985; MCLENNAN 2001). Az α–indexeket a következı képletek alapján számítottam:
αSr = [cNd/cSr]minta÷[cNd/cSr]FKK αBa = [cTh/cBa]minta÷[cTh/cBa]FKK
(8) ahol c: koncentráció
(9)
Ha α = 1, a kémiai mállás nem számottevı; 1-nél kisebb érték esetében a felsı kontinentális kéreg átlagos összetételéhez képest szegényedés; 1-nél nagyobb értéknél dúsulás jellemzi a vizsgált kızetanyagot. Az ıskörnyezet redox viszonyainak szabatos értelmezését Mn/Al, U/Al, Mo/Al, V/Al nyomelemarányok alkalmazásával végeztem el (RIQUIER et al. 2006). A tengeraljzat oxigén ellátottsági viszonyaira a Ni/Co–U/Th diagram vizsgálatából következtettem (JONES & MANNING 1994). A paleoproduktivitás jellemzésére Ba/Al, Cu/Al, Ni/Al elemarányokat számítottam és vizsgáltam az esetleges Si-dúsulást (SCHMITZ et al. 1996): Si* = Siminta x TiPAAS/Timinta
(10)
A felszíni vizek megnövekedett biológiai produktivitásáról szolgáltat értékes információt a kızetanyag biogén Ba hozzájárulásának kiszámítása (DYMOND et al. 1992): Babio = Baminta – (Alminta x 0,0075)
(11)
Az esetleges vulkáni anyag hozzájárulás lehetıségét a BOSTRÖM (1973), ill. a K2O–Rb diagram (DI LEO et al. 2002) alkalmazásával mutattam ki.
5.2. Mőszeres vizsgálatok 5.2.1. Röntgen-pordiffrakció (XRD) A
319
kızetminta
röntgen-pordiffrakciós
méréseit
a
Pannon
Egyetem
Környezettudományi Tanszékének röntgenlaboratóriumában készítettük (elemzı: MERÉNYI László). A vizsgálathoz Philips PW 1710 röntgen-diffraktométert használtunk, CuKα sugárforrással, hajlított grafitegykristály monokromátorral és proporcionális számláló detektor alkalmazásával. A röntgencsı 2,7 kW névleges teljesítményő, a röntgensugár generálásához 40 mA csıáramot és 50 kV csıfeszültséget alkalmaztunk. A nyaláb párhuzamosítását 1°-1° 46
résrendszer biztosította, a mérés folyamán a goniométer sebessége 0,035°/sec volt. A felvételeket a PC-APD 3.6 és PC-IDENTIFY 1.0 programok segítségével értékeltük ki. A gondosan tisztított kızetanyagot durva aprítás után achátmozsárban finomra törtük (max. 10 µm), majd a minél kisebb mértékő orientációra törekedve ún. „rázós mintatartóba” töltöttük. A porított minták teljes ásványos összetételét orientálatlan diffrakciós felvételek készítésével határoztuk meg (1). Az alapfelvételek elkészítése után a kızetanyagot karbonátmentesítettem 15 v/v%-os, szobahımérséklető ecetsav-oldattal. A kezelést követıen a mintákat 3–4 alkalommal desztillált vízzel dekantáltam a közel semleges pH eléréséig (pH~6). A stabil oldatban az agyagásványok a Stokes-törvény alapján különültek el. A szuszpenzió ultrahangos kezelését követıen a mintákat pipettával üveg mintatartóra vittük fel, majd a mintákat szobahımérsékleten szárítottuk és elkészítettük az orientált <2 µm frakció légszáraz felvételeit (2). A 2. sorozat mintáiról etilén-glikolos kezelés után (4 h, 80 °C) újabb felvételeket készítettünk (3). A 14 Ǻ-ös fázist tartalmazó mintákat 450, majd 550 °C-ra főtöttük fel, a pontosabb mérés érdekében finomabb résrendszert és lassabb felvételi sebességet (0,005°/sec) alkalmaztunk (4). Mivel a 7Ǻ-ös csúcs tartalmazza a kaolinit 001 bázisreflexióját és a klorit 002 csúcsát, integrált területe a két ásvány reflexiójának eredıjeként tekinthetı. A klorit kaolinithez viszonyított mennyisége nagyobb biztonsággal azonosítható a ~3,5 Ǻ-ös csúcs alapján, mivel ebben a tartományban sokkal élesebben különül el egymástól a két fázis 00l reflexiója (MOORE & REYNOLDS 1997) és megbecsülhetı a kaolinit maximum valamint a klorit minimum értéke. Az agyagásványok relatív koncentrációjának félmennyiségi becslését BISCAYE (1965) „csúcsterület” módszere alapján végeztem el, az elemzés pontosítása érdekében korrekciós faktorokat alkalmaztam (RISCHÁK & VICZIÁN 1974; ÁRKAI 1991). Az illit/szmektit kevert szerkezetek esetében az expandálóképesség függvényében a tiszta illithez közelítı szerkezetnél 2, a tiszta szmektithez közelebb álló összetételnél 0,5 faktort alkalmaztam. A diszkrét illit csúcsterületét 1,25-ös faktorral korrigáltam, a rosszul kristályosodott illit esetében 2 faktort alkalmaztam, a kaolinit és klorit faktora 1 volt. A rétegszilikátokat jellegzetes bázisreflexióik helyzete alapján különítettem el (WEAVER 1989). Félmennyiségi értékeik számításánál a reflexiókhoz tartozó számított integrált területeket vettem figyelembe. A rétegszilikátok relatív mennyiségét az illit/szmektit kevert szerkezet 001/001 reflexió, valamint az illit, klorit és kaolinit 001 reflexió csúcsterület aránya alapján határoztam meg az etilén-glikolos kezelést követıen (ŚRODOŃ 1984). A kevert szerkezetek illit/szmektit arányainak értékeit és a közberétegzések rendezettségét JAGODZINSKI (1949) és WATANABE (1981) standard módszerei alapján határoztam meg. A kapott félmennyiségi adatok durva becslésnek tekinthetık, mivel a kızetminták jelentıs számú fázisának reflexiói gyakran átfednek és sok rétegszilikátot tartalmaznak, ami nehezíti a kiértékelést. 47
5.2.2. Röntgenfluoreszcens spektrometria (XRF) A teljes kızetminták fıelem összetételét és néhány minta esetében (a 12., 13., 14., 15. ábrákon az üres lombikokkal jelzett minták) a nyomelemek koncentrációit röntgenfluoreszcens spektrometriás méréssel határoztuk meg. Az analízist a Pannon Egyetem Föld- és Környezettudományi Tanszékén Philips PW 2404 mőszerrel végeztük el (elemzı: Dr. HARTYÁNI Zsuzsanna és SZAUER Mihályné). A mérésekhez vákuum közegben Rh anódot, LiF200, PE002-C GE, 111-C, PX1 analizátor kristályokat, 27 mm és 37 mm konfigurációba állított kollimátort, valamint szcintillációs duplex gázátáramlásos detektort alkalmaztunk. A mérési eredmények kimutatási határait és hibaszórását a 4. táblázat tartalmazza. Az összes vas mennyiségét Fe2O3 formában adtuk meg. 4. táblázat Az adott paraméterek mellett végzett XRF analízis kimutatási határai (ppm).
elem Na2 O
kimutatási szórás 3σ határ (relatív (ppm) %)
elem
kimutatási szórás 3σ határ (relatív %) (ppm)
43
10
S
6
3–6
elem
kimutatási szórás 3σ határ (relatív (ppm) %)
Nd
7
3–7
MgO
30
3–6
Cr
5
9
Pb
2
3–7
Al2 O3
207
3–6
Co
2
3–7
Th
1
3–7
SiO2
211
3–6
Ni
2
3–7
Zn
2
3–7
K2 O
25
3–6
Cu
2
3–7
Rb
1
3–7
CaO
35
3–6
V
5
3–7
Sr
1
3–7
TiO2
17
3–6
Cs
12
3–7
Y
1
3–7
Fe2 O3
18
3–6
Ba
10
3–7
Zr
1
3–7
P2 O5
6
3–6
La
14
3–7
Nb
4
8
Mo
1
3–7
SiO2
4
3–6
Ce
16
3–7
MnO
5
3–6
Pr
6
3–7
A mintaelıkészítés során 15 perces ırléssel megfelelı finomságúra porítottuk a kızetmintákat, melybıl 1,600 g-ot mértünk be az elemzéshez. A mintát 0,400 g kötıanyagként funkcionáló bórsavval vegyítettük, majd spektráltiszta etil-alkohollal homogenizáltuk. A légszáraz anyagot 3 t nyomóerejő prés alatt pasztilláztuk. Az izzítási veszteség („loss on ignition”, LOI) meghatározását minden porított minta esetében három párhuzamos mérésével, 1000°C-ig történı felfőtéssel, majd 1 órás hın tartással végeztem el. 5.1.3. Induktív csatolású plazma tömegspektrometria (ICP–MS) A Bfü–1, Met–1, V–1 és Zs–14 fúrásból származó 132 minta (a 11–13., 15. ábrákon a főzöld lombikokkal jelzett minták) geokémiai vizsgálata során a nyomelemek és ritkaföldfémek (RFF) meghatározását az Acme Analytical Laboratories Ltd. (Vancouver, Kanada) végezte el Perkin-Elmer Elan 6000 és 9000 induktív csatolású plazma tömegspektrométerekkel. A mérés 48
kimutatási határait az 5. táblázatban tüntettem fel, az analízis reprodukálhatóságát minden esetben néhány minta duplikált mérésével ellenırizték. A mintaelıkészítés során a kızetanyagot 60°C-on szárították, porították (100 µm), 0,2 g mintát grafit olvasztótégelyben 1,5 g LiBO2/Li2B4O7 2-al vegyítettek és 980°C-on 30 percig hevítették. A lehőlt gyöngyöt 100 ml 5%os HNO3 oldatban feloldották, 2 órán át rázatták, majd a kalibráló–ellenırzı standardokkal és reagensekkel polipropilén mintatartóba töltötték. Az ilyen módon elıkészített oldatot közvetlenül a mőszerbe juttatva 34 elem mennyiségét határozták meg (Ba, Co, Cs, Ga, Hf, Nb, Rb, Sn, Sr, Ta, Th, Tl, U, V, W, Y, Zr, La, Ce, Pr, Nd, Sm, Eu, Gd, Tb, Dy, Ho, Er, Tm, Yb, Lu). 5. táblázat Az ICP-MS analízis kimutatási határai (a ritkaföldfémek sora kék színnel kiemelve). elem Au Ag As Ba Be Bi Cd Co Cs Cu Ga Hf Hg Mo Nb
kimutatási határ (ppm) 0,50 ppb 0,10 1,00 1,00 1,00 0,10 0,10 0,20 0,10 0,10 0,50 0,10 0,10 0,10 0,10
elem Ni Pb Rb Sb Se Sn Sr Ta Th Tl U V W Y Zn
kimutatási határ (ppm) 0,10 0,10 0,10 0,10 0,50 1,00 0,50 0,10 0,20 0,10 0,10 8,00 0,50 0,10 1,00
elem Zr La Ce Pr Nd Sm Eu Gd Tb Dy Ho Er Tm Yb Lu
kimutatási határ (ppm) 0,10 0,10 0,10 0,02 0,30 0,05 0,02 0,05 0,01 0,05 0,02 0,03 0,01 0,05 0,01
A nehezen feltárható elemek (Au, Ag, As, Bi, Cd, Cu, Hg, Mo, Ni, Pb, Sb, Se, Tl, Zn) kimutatására a minta további 0,5 g-ját királyvízben oldották fel és ezt követıen mérték meg. 5.1.4. Környezeti pásztázó elektronmikroszkóp (ESEM) A Mencshely Met–1 fúrás Mencshelyi Márga Tagozatából származó Na-gazdag kızetminták kiegészítı jellemzését a Pannon Egyetem Mérnöki Karának Szilikát- és Anyagmérnöki Tanszékén környezeti pásztázó elektronmikroszkóppal (ESEM, „environmental scanning electron microscope”) végeztük el (elemzı: NYIRİ-KÓSA Ilona). Az értekezésben bemutatott képek Philips XL30 ESEM mőszerrel, kisvákuumú környezeti üzemmódban készültek szekunder elektron képalkotással. A környezeti szekunder elektronképen bemutatott ásvány félmennyiségi összetételét EDAX energiadiszperzív röntgenspektrométerrel, 20 kV-os gyorsítófeszültségen, pontanalízis segítségével határoztuk meg (a kölcsönhatási térfogat mérete ~5µm átmérıjő gömbi térfogattal közelíthetı). 49
6. Karni szelvények agyagásványtani eredményei – elızmények A triász korú üledékek agyagásványtani összetételével kapcsolatos tudnivalókat WEAVER (1989) kézikönyve foglalja össze, amely alapján a mezozóos szelvényeket felépítı legfontosabb rétegszilikátoknak a különbözı típusú illit és klorit tekinthetı. A kaolinit és törmelékes eredető vermikulit alárendelt mennyiségben fordul elı a vizsgált kızetekben, ami újabb bizonyítékot szolgáltat az egykor fennálló éghajlati viszonyokra. A triász túlnyomóan arid klímájú idıszak lehetett, melyet néhány területen évszakosan megnövekedett csapadékos periódus szakíthatott meg. A forró és száraz viszonyok következtében számos üledékes medencében (ÉNy-Európa, ÉNy-Afrika) megemelkedhetett az evaporációs ráta, melyet a nagy területeken kimutatott evaporitok jelenléte és a Mg-ban gazdag filloszilikátok dúsulása tükröz (8. ábra). Néhány esetben a Mg-szilikátok megnövekedett mennyisége a bázikus vulkanitok mállásának következménye lehetett. A Ny-Tethys régióhoz tartozó tengeri rétegsorok és az ÉNy-Európában nyomozható kontinentális karni szelvények agyagásvány kutatásainak eddigi eredményeit néhány jól dokumentált esettanulmány foglalja össze. Dél-Devonban (Nagy-Britannia) transzgressziós esemény nyomait rögzítették a „Mercia Mudstone Group” (korábbi elnevezése szerint „Keuper Márga”) evaporitos „red bed” fáciesében (JEANS 1978, 2006). A rétegsor két különbözı eredető agyagásvány társulást tartalmazott: (1) a detritális eredető együttesben az illit és klorit fordult elı domináns mennyiségben, (2) az autigén (vagy neomorfózist elszenvedı) ásványcsoport szmektitet, illit/szmektit (IS) és klorit/szmektit kevert szerkezető fázisokat, szepiolitot, valamint paligorszkitot tartalmazott (FISHER & JEANS 1982). A Nagy-Britanniában feltárt karni korú szelvények gyakorlatilag kaolinit mentesek (JEANS 2006), az agyagásvány elsı megjelenése legkorábban a rhaetiben detektálható. JEANS (1978) feltételezése szerint a változatos összetételő autigén agyagásvány együttes közvetlenül – prekurzor fázisok mellızésével – a normál tengervíz és hiperszalin vizek közti kémiai reakciókból származó oldatokból képzıdhettek. A germán epikontinentális üledékek esetében is hasonló vörös agyag (Keuper) fáciest és agyagásványos összetételt mutattak ki, melynek uralkodó ásványfázisa az illit és a corrensit (LIPPMANN 1976). Érdekes kivételnek tekinthetıek az É-Németországban feltárt felsı-triász rétegsorok, melyek mállási kérge nagy mennyiségő kaolinitet tartalmaz, amely feltehetıen a Cseh-masszívum mállott anyagából származhat (STÖRR 1975). A Párizsi-medence felsı-triász rétegsorai transzgresszív mintázatra utalnak. Agyagásvány társulásaik zömében illitbıl állnak, amley mellett igen kis mennyiségben kaolinit, klorit, szmektit és IS fordul elı (MULLER et al. 1974). A Spanyolországban feltárt karni rétegek (Asturiai-medence, D-Pireneusok, „Catalan 50
Costal Chain”, Beticai Kordillerák) az angol és francia rétegsorokkal mutatnak feltőnı hasonlatosságot, agyagásvány együttesükben az illit, klorit és a klorit/szmektit kevert szerkezető fázis dominál, montmorillonit és szepiolit kis mennyiségben fordul elı (CABALLERO & MARTIN VIVALDI 1973). A svájci Molassz-medencében a Keuper vörös alluviális deltaüledékeket tartalmazó fáciese tanulmányozható, melynek agyagásvány társulását a nagy mennyiségő illit és illitben gazdag IS jellemzi (FREY 1970). A szicíliai Sicani-hegység mikrites mészkıbıl és sötétszürke pirites márgából (fekete pala) álló karni összletei nagy mennyiségő rendezetlen, nagy duzzadóképességő IS-et és beidellites szmektitet, valamint alárendelten illitet és kaolinitet tartalmaz (BELLANCA et al. 1995). A szerzık értelmezése szerint a kaolinit eloszlását a lerakódás körülményei befolyásolták, azonban az értékeiben tapasztalható ingadozás és a beidellit-típusú illit/szmektit kevert szerkezet nagy mennyisége éghajlati változásokat, azaz a humiditás megnövekedését tükrözheti. A fentiekben ismertetett Ny-európai karni agyagásványos eredmények
értelmezéséhez
kulcsfontosságú
az
Alp-Kárpáti
régió
agyagásványtani
eredményeinek összefoglalása is, különös tekintettel a Dunántúli-középhegységi egységre, amely az Északi Mészkı-Alpok és a Dolomitok közötti átmeneti zónában helyezkedett el a triász folyamán. Az alpi típusú ún. Raibl Formáció változatos litológiájú – mikrites és bioklasztos mészkıbıl, evaporitokból, márgákból, palákból és homokkövekbıl álló – karni rétegeinek legrészletesebb agyagásványtani összefoglalását JERZ (1966) publikálta. Az általa közölt adatok alapján a palákból és márgákból felépülı raibli rétegek legnagyobb mennyiségben illitet tartalmaznak, melyhez részben a felszíni feltárások mállásából származó, 5%-nál kevesebb mennyiségő kaolinit társul. Külön fel kell hívnom a figyelmet a Raibli Formáción belül arra a 15–20 cm vastag gibbsitben gazdag horizontra, amely rövid ideig tartó allitos mállási feltételek eredménye lehet. A Križna-takaró (Nyugati-Kárpátok) felsı-triász Kárpáti Keuper képzıdményeinek röntgen-pordiffrakciós vizsgálata során megállapították, hogy a kızetanyag illitet és kloritot tartalmaz, a rétegsorban mérhetı mennyiségő kaolinit nem mutatható ki (KRAUS 1990). HORNUNG & BRANDNER (2005) tanulmánya ismertette, hogy a felsı-juli reingrabeni palákból származó mintákat agyagásvány dúsulás jellemezte a környezı mészkövekhez képest, azonban az agyagásvány társulásról nem közöltek sem minıségi, sem mennyiségi adatokat. További felsı-juliból származó minták agyagásványtani vizsgálatának eredményeit ismertették a Heiligkreuz Formáció (Dolomitok) „A” tagjából, mely szerint a karbonátos kızetek illit/szmektit kevert szerkezetet, míg az agyagkövek illitet, illitben gazdag IS-et és szmektitet tartalmaznak (KEIM et al. 2006). 51
Az
eredményeket
összefoglalva
megállapítható,
hogy
a
karni
képzıdmények
agyagásvány társulásai (terrigén és Mg-dús autigén agyagásványok) általában arid, evaporitos éghajlati feltételekre utalnak. Az idıszakosan kialakuló intenzívebb humid jellegre a jelentısen megnövekedett kaolinit jelenléte utal a rétegsorokban. A Dunántúli-középhegységi egység karni szelvényeinek agyagásványos összetételérıl igen kevés információval rendelkezünk. VICZIÁN (1987, 1995b) munkáit alapul véve megállapítható, hogy a Bakonyból származó medenceüledékek agyagásvány együttesében uralkodó mennyiségben illit és szmektitdús IS mutatható ki. A Bakonyszőcs Bszü–3 fúrásban az illit 2M és 1MD politípusait azonosították, amely terrigén és diagenetikus (vagy neoform) eredetet feltételez. A Veszprémi Márga Formáció felszíni feltárásából (Csukréti-árok, Balatoncsicsó) származó minták agyagásványtani vizsgálatai a montmorillonit és illit uralkodó részarányát mutatták ki, melyhez alárendelten kaolinit és klorit társul (GÓCZÁN et al. 1991). A Vértes karni korú agyagos üledékei illitben gazdag agyagásvány asszociációt tartalmaznak, amely mellett alárendelt mennyiségben kevés kaolinit és különbözı kevert szerkezető agyagokat (illit/vermikulit, klorit/szmektit, klorit/vermikulit) azonosítottak (BUDAI et al. 2004). Az ásványegyüttes alapján dominánsan terrigén eredet valószínősíthetı, azonban a kevert szerkezető fázisok eredete esetében nem zárható ki a vulkanogén anyagok tenger alatti mállásának lehetısége sem.
52
7. A Balatonfüred Bfü–1 fúrás vizsgálatának eredményei 7.1. A röntgen-pordiffrakciós vizsgálat eredménye 7.1.1. A teljes kızetminták félmennyiségi összetétele A Bfü–1 fúrásban (11. ábra) a teljes kızetmintákból készült alapfelvételeket felhasználva megállapítható, hogy a Mencshelyi Márga Tagozat felsı szakaszából (10,0–34,0 m) származó különbözı típusú agyagkövek és agyagmárgák, valamint mészkı minták legnagyobb mennyiségben illit/szmektit kevert szerkezető fázist (IS; 35–55%) és kalcitot (5–45%) tartalmaznak (6. táblázat). Alárendelt mennyiségben kvarc, dolomit, klorit és amorf anyag, nyomokban albit, pirit, 10 Ǻ-ös rétegszilikátok (illit±muszkovit) és kaolinit mutatható ki (6. táblázat). 6. táblázat A Mencshelyi Márga Tagozatot és a Füredi Mészkı Formációt reprezentáló teljes kızetminták félmennyiségi ásványos összetétele (~%) a Bfü–1 fúrásban a minták kızettípusának és mélységközének feltüntetésével. Balatonfüred Bfü–1 fúrás minta
mk.
kt.
A teljes kızetminták ásványos összetétele (~%) cc
do
q
ab
pyr
ill/sm
ill±mu
kao
chl
am
Bfü–1 10,0–11,0 m. ak. 15–20 2–3 5–10 ny ny 50–55 ny 2–3 3–5 10–15 Bfü–2 16 d. ak. 15–20 15–20 5–10 ny ny 45–50 ny 2–3 2–3 3–5 Bfü–3 21 d. am. 35–40 3–5 5–10 ny ny 35–40 ny 2–3 3–5 3–5 Bfü–4 22,5 d. am. 25–30 3–5 5–10 ny ny 40–45 ny 3–5 3–5 5–10 Bfü–5 25,5 m. ak. 15–20 2–3 5–10 ny ny 50–55 ny 3–5 3–5 5–10 Bfü–6 27,4 ak. 5–10 2–3 10 ny ny 50–55 ny 3–5 3–5 10–15 Bfü–7 32,5 m. ak. 15–20 2,0 5–10 ny ny 50–55 ny 3–5 3–5 5–10 Bfü–8 34,0 m. 40–45 3 5–10 ny ny 35–40 ny 2–3 2–3 2–3 Bfü–9 36,5 d. mm. 60–65 15–20 5–10 ny ny 5–10 – – ny – Bfü–10 38,9 d. mk. 85 5–10 1–2 ny ny 5–10 – – ny – Bfü–11 40,3 a. mk. 85–90 2–3 1–2 – ny 5–10 – – – Bfü–12 45,2 mk. 90–95 2–3 1–2 – ny 5 – – – – Bfü–13 46,0–47,0 d. m. 40–45 5–10 5–10 ny ny 35–40 ny ny 1–2 2 Bfü–14 50,0–51,0 d. mk. 80–85 5–10 ny – ny 5–10 – – ny – Bfü–15 51,0–52,0 d. am. 25–30 5–10 5–10 ny ny 45–50 ny 2–3 2–3 5–10 Bfü–16 52,5 d. am. 20–25 3–5 5–10 ny ny 45–50 ny 2–3 3 5–10 Bfü–17 56,5 d. m. 50–55 5–10 5 ny ny 25–30 ny 1–2 1–2 1–2 Bfü–18 57,5 d. m. 50–55 5–10 5 ny ny 25–30 ny 1–2 1–2 1–2 Bfü–19 59,2 d. m. 50–55 5–10 5–10 ny ny 30 ny 1 1–2 ny Bfü–20 61,0 d. m. 55 3–5 5–10 ny ny 25–30 ny ny 1–2 1–2 Bfü–21 63,0 d. m. 55–60 3–5 5–10 ny ny 25–30 ny ny 1–2 1–2 Bfü–22 65,0 d. m. 50–55 3–5 5–10 ny ny 30–35 ny 1 1–2 1–2 Bfü–23 66,0 m. 45–50 2–3 5–10 – ny 30–35 ny ny 1–2 3–5 Bfü–24 71,5 a. mk. 85–90 1–2 2–3 – ny 5–10 – – ny – Rövidítések: mk.: mélységköz; kt.: kızettípus; a.k.: agyagkı; m. ak.: meszes agyagkı; d. ak.: dolomitos agyagkı; m.: márga; d. m.: dolomitos márga; d. am.: dolomitos agyagmárga; d. mm.: dolomitos mészmárga; mk.: mészkı; d. mk.: dolomitos mészkı; a. mk.: agyagos mészkı; cc: kalcit; do: dolomit; q: kvarc; ab: albit; pyr: pirit; ill/sm: illit/szmektit kevert szerkezet; ill±mu: illit±muszkovit; kao: kaolinit; chl: klorit; am: amorf anyag; ny: nyomnyi mennyiség. (A leíró kızettani elnevezéseknél TUCKER & WRIGHT (1990) nevezéktanát alkalmaztam. Világoskék színnel a Mencshelyi Márga Tagozat mintáit, sötétkék színnel a Füredi Mészkı Formációt reprezentáló kızetanyagot emeltem ki.)
53
A szelvény felsı részének agyagkı és agyagmárga mintáiban (10,0–34,0 m) a kalcit becsült mennyisége lecsökken (átlagosan 5–20%). A változatos litológiájú, dolomitos mészmárgából, továbbá különbözı típusú mészkövekbıl álló alsó szakaszon (36,5–66,0 m) az uralkodó ásványfázisok – kalcit (20–90%) és IS (5–45%) – részaránya felcserélıdik a kızettípusok különbségeinek megfelelıen, alárendelten dolomit és kvarc jelenik meg. A klorit és kaolinit mennyisége a rétegsorban felfelé haladva növekvı tendenciát mutat (2–5%). A 36,5–45,2 m mélységtartományból származó dolomitos mészmárga és különbözı típusú mészkövek diffraktogramjaiban nem tapasztalható alapvonal emelkedés, ami az amorf anyag – vagyis a hosszútávon rendezetlen fázisok – teljes hiányára utal. A fekü Füredi Mészkı Formációt reprezentáló mintában (71,5 m) a kalcit mennyisége a legjelentısebb (85–90%), járulékos elegyrészként jelen van IS, kvarc és dolomit, nyomokban kimutatható a klorit és pirit jelenléte. A mintából hiányzik a Mencshelyi Márgában nyomnyi mennyiségben elıforduló albit, illit±muszkovit és kaolinit.
7.1.2. A minták agyagásványos összetétele (<2 µm frakció) A vizsgált minták (n=24) <2 µm-es frakciója viszonylag homogén eloszlást mutat a szelvényben. A becsült félmennyiségi összetételeket a VI/a mellékletben közöltem, rétegsoron belüli változásaikat a 17. ábrában foglaltam össze. A teljes kızetminták ásványos összetételéhez hasonlóan a <2 µm-es frakció (16. ábra) domináns ásványfázisa (~40%) a kis rendezettségő (S=0) IS, 30–50%-os duzzadó hányad tartalommal (WATANABE 1981, ŚRODOŃ 1984). Illit±muszkovit (20–40%) és klorit (10–30%) jelentıs mennyiségben található a mintákban. A kaolinit járulékos elegyrészként fordul elı (17. ábra, 0–20%). A szelvény felsı részének agyagkı és agyagmárga mintáiban (10,0–34,0 m) a kaolinit és klorit megnövekedett relatív aránya jellemzi az agyagásvány együttest. 16. ábra A Bfü–1 fúrás <2 µm-es frakciójának jellegzetes röntgen-pordiffraktogramja a Bfü–8 minta (34,0 m) alapján. Rövidítések: chl: klorit; ill±mu: illit±muszkovit
A félmennyiségi összetétel meghatározásának bizonytalanságát növeli az a módszertani probléma, hogy a kaolinit és klorit minden 54
mintában együtt fordul elı. A két fázis 7 Ǻ-nél jelentkezı csúcsának integrált területe a két reflexió eredıjének tekinthetı. Ahol lehetséges volt, a 25 2θ°-nál mért intenzitás értékekkel igyekeztem meghatározni a két ásvány félmennyiségi összetételét, az erıs becslés miatt azonban adataik csupán tájékoztató jellegőek. A viszonylag nagy mennyiségben elıforduló klorit termikus viselkedése kevert rétegszerkezetre utal (18. ábra). A légszáraz felvételhez képest az etilén-glikolos kezelést követıen nem figyelhetı meg lényeges változás.
17. ábra A <2 µm-es frakció félmennyiségi összetétele (~%) és a számított agyagásvány arányok a Bfü–1 fúrásban. Rövidítés: FMF: Füredi Mészkı Formáció; litosztr.: litosztratigráfia; „C”: „cordevolei”; az ásványok rövidítése megegyezik a 6. táblázatban feltüntetettel.
A Füredi Mészkı Formációt reprezentáló minta domináns agyagásványa az IS (~50%) és az illit±muszkovit (~30%). Klorit a Mencshelyi Márga Tagozat mintáihoz hasonló arányban mutatható ki (~20%), azonban kaolinitbıl a rétegsor felsı szakaszán mért hányadhoz képest fele akkora mennyiséget (~5%) tartalmaz a minta. A <2 µm frakció agyagásvány tartalmából 55
számított arányok trendjét a rétegsorban a 17. ábra szemlélteti. A kaolinit/illit arány értéke (VI/a mellélklet) – a kaolinit mennyiségéhez hasonlóan – a mélységgel lefelé haladva csökken (0– 0,75). Ezzel ellentétben az IS/kaolinit arány értékei (0–13) a felsı szakasz mintáiban csökkennek, melyet feltehetıen a kaolinit tartalom változása szabályozhat. 18. ábra A klorit termikus viselkedése a Bfü–17 mintában (56,5 m), <2 µm-es frakció. Rövidítések: chl: klorit; ill±mu: illit±muszkovit; 450°C: 450°Cos hıkezelést követı felvétel; 550°C: 550°C-os hıkezelést követı felvétel
Az
IS/illit
arány
rendszerint 1-nél nagyobb értéket mutat (0,79–2,65). A
450°C-os
hıkezelést
követıen a 7,06 Ǻ-ös csúcs intenzitása jelentısen csökkent, a 14,12 Ǻ-ös csúcs intenzitása csekély mértékben változott Az 550°C-on végzett hıkezelés hatására a 7,06 Ǻ-ös reflexió eltőnt vagy diffúz jellé változott.
7.2. A geokémiai vizsgálat eredménye 7.2.1. A Mencshelyi Márga Tagozat és a Füredi Mészkı Formáció fıelemösszetétele A Balatonfüred Bfü–1 fúrásból kiválasztott kızetek XRF módszerrel meghatározott fıelem koncentrációit a VII/a melléklet tartalmazza. A Mencshelyi Márga Tagozat jellegzetes kémiai bélyege a litológiától függı nagy SiO2, ill. CaO tartalom. A rétegsor felsı (11,0–34,0 m) és középsı (51,0–52,5 m) szakaszának agyagkıbıl, agyagmárgából és márgából, illetve ezek meszes és dolomitos változataiból álló rétegeit (11. ábra) viszonylag nagy SiO2 értékek jellemzik (39,22–52,52 g/g%). A 38,9–45,2 m közötti mélységtartományban a CaO-tartalom dominál (48,81–61,73 g/g%), melyhez képest az alsó szakasz (56,5–65,0 m) dolomitos márga rétegei csökkenı tendenciát mutatnak (átlagosan 30,28 g/g%). Az Al2O3-koncentráció 4,42–16,17 g/g% értékek között változik, a karbonátban gazdag szakaszon mennyisége tendenciózusan lecsökken. A MgO koncentráció értékei átlagosan 3–4 g/g% körüli értékeket vesz fel. A 11,0–34,0 m mélységközben – a rétegsor mélyebb szakaszából származó mintákhoz képest – a SiO2 mennyiségének növekedésével párhuzamosan nı a Fe2O3 (4,30–6,30 g/g%) és K2O (2,29–3,14 g/g%) értéke. A többi fıkomponens (TiO2, MnO, Na2O, P2O5, S) tömegszázalékos aránya nem 56
éri el az 1%-ot (VII/a melléklet). A Füredi Mészkı Formációt reprezentáló minta fıelem koncentrációit – a CaO kivételével – kisebb értékek jellemzik (VII/a melléklet). A mintasorozat változatos litológiájú kızetanyagának objektív összehasonlítása érdekében az Al2O3-tartalomra normált koncentrációkból számított dúsulási tényezıket (VII. c–d. melléklet) ábrázoltam logaritmikus skálán (19. ábra). A dúsulási tényezık – kızettípustól függetlenül – hasonló általános eloszlást mutatnak, amely arra utal, hogy a vizsgált szelvény kialakulásakor közel állandó környezeti feltételek uralkodhattak.
19. ábra A Mencshelyi Márga Tagozat és a Füredi Mészkı Formáció kızetmintáinak PAAS összetételhez viszonyított, Al2O3-tartalomra normált fıelem dúsulási tényezıi (Ex*) a Bfü–1 fúrásban. (A Füredi Mészkı Formációt reprezentáló mintát sötétkék színnel emeltem ki.)
A PAAS összetételhez viszonyítva megállapítható, hogy valamennyi minta TiO2 és Na2O dúsulási tényezıje kisebb, a SiO2, Fe2O3 és K2O dúsulási tényezıje kisebb vagy közel azonos érték, mint a referencia. A vizsgált kızetanyagban MgO-gazdagodás figyelhetı meg, amely a minták agyagásvány-összetételével lehet összefüggésben. A MnO, CaO és P2O5 dúsulási tényezıje széles tartományon belül változik és általában egynél nagyobb érték. A CaO esetében tapasztalható a legjelentısebb dúsulás. 7 minta adatpontjai (36,5–45,2 m, 50,0–51,0 m, 59,2 m és 71,5 m mélységtartományban) a karbonáttartalom további emelkedését tükrözik (19. ábra), melynek oka a minták kevert karbonátos kızet jellegére vezethetı vissza. A 36,5–38,9 m mélységközbıl származó két minta (11. ábra) kiemelkedı CaO-tartalma a litológiával (dolomitos mészmárga, dolomitos mészkı) mutat összefüggést. Az 50,0–51,0 m mélységközbıl származó dolomitos agyagmárga mintában a MnO és P2O5 értékének jelentıs növekedése figyelhetı meg (19. ábra), amely valószínőleg diagenetikus dúsulással magyarázható. A SiO2koncentrációval párhuzamosan az Al2O3-, Fe2O3- és K2O- koncentráció is emelkedett értékeket 57
mutat. A SiO2-eloszlást a biogén kova, a diagenetikus kovásodás vagy a törmelékes kvarc és szilikátásványok arányának váltakozása határozhatja meg. A fentebb említett néhány minta esetében tapasztalható nagyobb SiO2 dúsulási tényezık azt a feltételezést támaszthatják alá, hogy a (diagenetikusan mobilizálódott) biogén kova dúsulása lehet a SiO2-koncentráció alakulását meghatározó egyik tényezı. A Füredi Mészkı Formációt képviselı Bfü–24 minta fıelemösszetétele a Mencshelyi Márga Tagozat kızetanyagával sok hasonlóságot mutat (19. ábra). Az adatsor – a litológiából adódóan – pozitív CaO-anomáliát tükröz, emellett MnO-, MgO- és P2O5-dúsulás figyelhetı meg. A többi fıelem dúsulási tényezıi különbözı mértékő szegényedést mutatnak, kiugró minimum érték a Na2O esetében figyelhetı meg. A kızet karbonátos és egyéb forrásból származó elegyrészeinek arányát a SiO2–Al2O3– CaO háromszögdiagramon ábrázoltam (20. ábra).
20. ábra A Bfü–1 fúrás SiO2, Al2O3 és CaO relatív koncentrációinak háromszögdiagramja (RACHOLD & BRUMSACK 2001). Az agyagásványok összetételére vonatkozó referencia adatok BAILEY (1984, 1988); NEMECZ (1973); TAYLOR & MCLENNAN (1985) munkáiból származnak.
A SiO2 relatív koncentrációja a törmelékes kvarc és/vagy biogén kova mennyiségére utal. Abban az esetben, ha a vizsgált kızet nem tartalmaz biogén eredető kovát, a törmelékes elegyrészek változása a Si/Al aránnyal is kifejezhetı. Az Al2O3 mennyiségét a különbözı agyagásványok aránya és minısége határozza meg, míg a CaO-koncentráció a kızet karbonát tartalmát számszerősíti. A CaO mennyiségében tapasztalható különbségek alapján a 36,5–45,2 m, 50,0– 51,0 m és 71,5 m mélységtartományból származó minták két csoportba oszthatóak. A karbonátosabb minták Al2O3-koncentrációja – és ezáltal agyagásvány tartalma is – nagyobb, mint az átlagos agyagpaláé. A mért értékekre illeszthetı egyenes hozzávetılegesen a CaO 58
csúcsból indul ki és a PAAS referencia értékhez tart. Az adatpontok helyzete alapján kijelenthetı, hogy a vizsgált kızet összetétele a karbonátok hígító hatása miatt tér el a PAAS referencia értéktıl. A geokémiai összetételt esetlegesen módosító biogén kova hatása kiküszöbölhetı a CaO+Na2O–Al2O3–K2O háromszögdiagram (21. ábra) vizsgálatával, melyben – a felsı kéregben uralkodó mennyiségő földpátok átalakulásán keresztül – nyomon követhetı a vizsgált kızetanyag mállásának fejlıdési irányvonala. A jelentıs CaO-tartalmú minták (Bfü– 9,10,11,12,14,24) a CaO+Na2O csúcs közelében helyezkednek el.
21. ábra A Bfü–1 fúrás CaO+Na2O–Al2O3–K2O háromszögdiagramja (HUTCHEON et al. 1998). Az agyagásványok összetételére vonatkozó referencia adatok BAILEY (1984, 1988); NEMECZ (1973); TAYLOR & MCLENNAN (1985) munkáiból származnak.
Az adatsorra illesztett egyenes megközelítıleg a CaO+Na2O csúcsból indul ki és az Al2O3– 10*K2O élt a PAAS összetétel közelében metszi, azaz a rétegsor a PAAS értékhez viszonyítva – az Al-normált dúsulási tényezıkhöz hasonlóan (19. ábra) – nem jelez K-gazdagodást.
7.2.2. A Mencshelyi Márga Tagozat és a Füredi Mészkı Formáció nyomelemösszetétele A Bfü–1 fúrásban feltárt, Mencshelyi Márga Tagozatba sorolható különbözı litológiájú minták ICP–MS módszerrel mért nyomelemösszetétele változatos képet mutat (VII/b melléklet). Legnagyobb hányadban Sr (348–1361 ppm) található a kızetanyagban, melynek maximuma a karbonátban gazdag szakaszon jelentkezik. A Rb, Ba, Zr, V számottevı mennyiségben fordul elı a SiO2-ban gazdag mélységtartományban. A minták további jellegzetessége a táblázatban szereplı egyéb nyomelemek és ritkaföldfémek koncentrációinak PAAS-hoz viszonyított alacsony értékei (VII/b melléklet). 59
A nyomelemek eloszlásának tendenciái a vizsgált kızetanyagban hasonló lefutásúak. A dúsulási tényezıket (VII. c, e–g melléklet) általában különbözı mértékő szegényedés jellemzi (22. ábra). A PAAS-hez viszonyított dúsulási tényezık közül a nagy ionsugarú, litofil nyomelemek (Rb, Sr, Ba) dúsulási értékeiben jelentıs különbségek tapasztalhatóak. A Rb koncentrációját minden geofázisban a K2O mennyisége határozza meg rendkívül szoros affinitásuk miatt (WHITE 2001). A Zr szinte kizárólagosan a cirkon fázisban mutatható ki, dúsulása a nehézásvány-effektus kimutatására alkalmas (MCKELVEY & ORIANS 1993).
22. ábra A Mencshelyi Márga Tagozat és a Füredi Mészkı Formáció kızetmintáinak PAAS összetételhez viszonyított, Al2O3-tartalomra normált nyomelem dúsulási tényezıi (Ex*) a Bfü–1 fúrásban.
A Bfü–1 fúrás esetében valószínősíthetı, hogy a lehordási területrıl származó terrigén törmelékanyag mennyiségének alakulása határozza meg a dúsulást. A karbonátos minták kiugró pozitív anomáliája azzal magyarázható, hogy hasonló tulajdonságai miatt a Sr helyettesítheti a Ca-ot, emiatt relatív mennyisége a karbonátokban megnıhet. A Rb és Ba minden mintában alacsony koncentrációban van jelen. A nagy CaO-tartalmú mintákban egyéb nyomelemek esetében is (Th, Zr, Hf, Nb, Ta, V, Co) szegényedés figyelhetı meg (22. ábra). Az U dúsulási tényezıje a referencia értéknél nagyobb, az Y-koncentráció a PAAS összetételhez viszonyítva azzal közel azonos értéket mutat. Az általános tendenciától a CaO-ban gazdag 7 minta (Bfü–9, 10, 11, 10, 12, 14, 19, 24) tér el, melyeknél jellemzıen a Rb, Ba, Th, Zr, Hf, Nb, Ta, V, Co dúsulási tényezıi a legalacsonyabbak. A Bfü–1 fúrás mintasorozatának kondritra normált RFF-összetétele a PAAS és FKK kondritra normált RFF-összetételéhez képest szegényedést mutat (24. ábra, a és b), amelyet a kisebb összes RFF-tartalom (ΣRFF) is jelez (23. ábra).
60
23. ábra A Balatonfüred Bfü–1 fúrás összes ritkaföldfém-tartalma.
Néhány pélites mintában (10,0–11,0 m, 27,4 m, 32,5 m) a többi értékhez képest jelentısen megemelkedett az ΣRFF, amely forrásterületrıl származó vulkáni anyag hozzájárulást valószínősít.
A
tapasztalható
minimum
38,9–50,0 a
m
mélységtartományban
karbonátok
megnövekedett
mennyiségével hozható összefüggésbe (23. ábra). A kondritra normált RFF-trendvonalak minden minta esetében hasonló lefutásúak, eltolódásuk a litológiai különbségeknek tudható be (24. ábra, a). A RFF-eloszlásban negatív Eu- és kevéssé hangsúlyos negatív Ce-anomália figyelhetı meg, amely az oxikus környezetben képzıdött karbonátos tengeri üledékek jellemzı sajátossága (TOYODA et al. 1990). Néhány minta esetében (Bfü–1, 4, 6, 7, 23) a referencia adatokhoz közelítı értékek mérhetık. A fı- és nyomelem koncentrációkban is eltérést mutató karbonátos minták (36,5–45,2 m, 50,0–51,0 m, 59,2 m, 71,5 m) RFF görbéi jól láthatóan elkülönülnek a többváltozós diagramokon (24. ábra, a), melynek oka a karbonátok hígító hatására vezethetı vissza. Litológiától függetlenül a teljes RFF-spektrum és ezen belül a könnyő
RFF-ek
mennyisége
frakcionált, melyre a 6,60 és 8,51 közötti LaN/SmN, továbbá a 3,32 és 4,25 közötti LaN/YbN hányadosok
utalnak
(VII/b
melléklet). 24. ábra A Mencshelyi Márga Tagozat és a Füredi Mészkı Formáció kızetmintáinak normált ritkaföldfémkoncentrációi a Bfü–1 fúrásban. a) kondritra normált, PAAS és FKK összetételhez viszonyított koncentrációk; b) PAAS-re normált koncentrációk (MCLENNAN 1989).
61
Az összes RFF-re vonatkozó frakcionáció mértéke (LaN/YbN) a PAAS összetételére jellemzı érték (9,17) alatt marad, ellenben a könnyő RFF-ek frakcionációját jelzı hányados (LaN/SmN) értékei nagyobbak a PAAS értékhez (4,27) képest. A nehéz RFF-ek frakcionációja nem jelentıs (GdN/YbN=1,33–1,64). A vizsgált mintákra általában egyforma mértékő negatív Eu-anomália jellemzı (Euanom=0,96–1,09), amely a kızetanyag tengeri képzıdésére utal. A vizsgált kızetminták RFF jellemzıi (könnyő RFF-ek dúsulása és negatív Eu-anomália) kontinentális forrásterülető törmelékes kızetek mállásával hozhatók összefüggésbe (MCLENNAN 1989; MCLENNAN & TAYLOR 1991). A PAAS-re normált koncentrációk esetében – és kevésbé kifejezıen a kondritra normált többváltozós diagramon – negatív Ce-anomália (Ceanom=0,74– 0,93) figyelhetı meg (24. ábra, a és b), mely a tengervízbıl kicsapódó egyensúlyi karbonátásványok jelenlétével magyarázható (MCLENNAN 1989).
7.2.3. A Balatonfüred Bfü–1 fúrás egyéb geokémiai jellegzetességei Az egyes elemek eredetét (törmelékes, biogén vagy autigén) az alumíniummal való korreláció mértéke alapján vizsgáltam meg (7. táblázat), amely az üledék szárazföldi eredető aluminoszilikát frakciójára utal. A korrelációs koefficiensek (r) alapján a következı csoportokra lehet osztani a vizsgált elemeket: (1) a Si, Fe, K, Ti, Ba, Co, Cu, Ni, Pb, Th, V, Zn, Zr erısen korrelál (0,90< r <0,99); (2) a Na és U mérsékelten korrelál (0,90< r <0,75); (3) a Mn és Mg gyengén korrelál (r <0,75); (4) a Ca, Sr, Mo negatívan korrelál az Al2O3-al. Következésképpen a fıelemek zöme (Si, K, Fe, Ti) és néhány nyomelem (Ba, Co, Cu, Ni, Pb, Th, V, Zn, Zr) törmelékes forrásból származhat, a mennyiségükben bekövetkezett változásokat a terrigén Balatonfüred–1 fıelemek nyomelemek % r ppm r 0,99 Ba 0,98 SiO2 Fe2 O3 0,92 Co 0,98 MnO 0,04 Cu 0,97 MgO 0,63 Mo -0,26 CaO -0,99 Ni 0,94 Na2 O 0,83 Pb 0,96 K2 O 0,99 Sr -0,94 TiO2 0,99 Th 0,99 U 0,87 V 0,98 Zn 0,98 Zr 0,99
frakció beszállításának mértéke határozhatja meg. A Ca, Sr és Mo esetében számított negatív korreláció a karbonáttartalom felhígító hatásával függhet össze. A mállás intenzitásának mértékét a mobilis K és Ba elemek mállással szemben ellenálló, hasonló magmás kompatibilitású, az üledékes környezetben immobilisnek tekinthetı elempárjához (Th) viszonyított α–indexek ábrázolásával (25. ábra, a és b) vizsgáltam meg (GAILLARDET et al. 1999).
7. táblázat Az Al2O3 és néhány válogatott fı- és nyomelem közötti korrelációs koefficiens mértéke a Bfü–1 fúrásban.
62
Mindkét elem negatívan korrelál a CaO-dal (rK= –0,99; rBa= –0,98), amely alapján valószínősíthetı, hogy viselkedésüket a vizsgált kızetanyag karbonát tartalma nem befolyásolta. A K+-ionok – a tapasztalatok szerint – szelektíven kilúgozódnak a mállási szelvénybıl és/vagy ioncserével, adszorpcióval megkötıdnek az agyagásványok felületén (NESBITT et al. 1980; NESBITT & YOUNG 1989; HARNOIS 1988; FEDO et al. 1995).
25. ábra Mállási trendek a Bfü–1 fúrásban a) αK-index; b) αBa-index alapján (GAILLARDET et al. 1999).
A αK-index adatok – a Mencshelyi Márga Tagozat felsı szakaszainak (10,0–16,0 m; 22,5–32,5 m) kivételével – egynél kisebb értékeket vesznek fel (25. ábra, a), amely a felsı kontinentális kéreg átlagos összetételéhez képest dúsulást mutat. A görbe minimuma a 45,2 m és 50,0–51,0 m mélységközbıl származó mészkı (Bfü–12) és dolomitos mészkı (Bfü–14) mintákban jelentkezik. Ha feltételezzük, hogy az eredeti geokémiai jelet áthalmozási folyamatok nem zavarták meg, az eredmények alapján az a következtetés vonható le, hogy a tagozat alsó szakaszán a mállás intenzitása megnövekedhetett. A Ba2+-ionok üledéken belüli viselkedésének fı jellemzıje, hogy ioncserével vagy adszorpcióval megkötıdnek az agyagásványokon. A görbe a αK-index trendvonalhoz hasonló lefutású, drasztikus csökkenést az 50,0–51,0 m mélységközben mutat, amely – az αK-indexhez hasonlóan – igazolni látszik a mállás erısségének változását (25. ábra, b).
63
8. A Mencshely Met–1 fúrás vizsgálatának eredményei 8.1. A röntgen-pordiffrakciós vizsgálat eredménye 8.1.1. A teljes kızetminták félmennyiségi összetétele A Met–1 fúrás vizsgált kızetanyaga litosztratigráfiailag a Nosztori Mészkı és Buhimvölgyi Breccsa Tagozatokat (33,8–63,0 m), valamint a Mencshelyi Márga Tagozatot (69,8–373,9 m) reprezentáló mintacsoportokra osztható fel (12. ábra). A tagozatok uralkodó ásványai azonosak, mennyiségi arányaiban tapasztalható különbségeket (8. táblázat) a minták eltérı szemcsenagysága alakíthatta ki. A zömében mészkıbıl és mészmárgából álló felsı szakasz (Nosztori Mészkı és Buhimvölgyi Breccsa Tagozatok) uralkodó elegyrésze – a litológiának megfelelıen – a kalcit (35–100%) és erısen változó mennyiségben az illit/szmektit kevert szerkezet (IS; 1–40%; 8. táblázat). 8. táblázat A Mencshelyi Márga, Nosztori Mészkı és Buhimvölgyi Breccsa Tagozatokat képviselı teljes kızetminták félmennyiségi ásványos összetétele (~%) a Met–1 fúrásban a minták kızettípusának és mélységközének feltüntetésével. Mencshely Met–1 fúrás
A teljes kızetminták ásványos összetétele (~%)
minta
mk.
kt.
cc
do
ar
q
ab
pyr
sd
ill/sm ill±mu
kao
chl
am
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32
33,8 35,4 45,0 49,4 51,5 57,2 61,0 63,0 69,8 72,0 79,4 81,0 85,0 87,0 91,0 98,0 101,4 104,3 114,5 119,0 122,9 135,1 147,3 150,0 155,8 162,0 177,4 184,0 186,6 188,5 192,9 199,4
m. d. m. mk. a. mk. d. mm. d. mm. mm. a. mk. m. m. m. ak. m. ak. m. ak. m. ak. m. ak. m. ak. ak. ak. ak. ak. ak. ak. ak. ak. ak. ak. am. d. am. am. am. am. am.
45–50 35–40 95–100 85–90 65–70 75–80 75 85–90 45–50 40–45 15–20 20 15–20 15–20 15 5–10 2–3 3–5 2–3 2–3 ny 2–3 5–10 3–5 ny ny 25–30 35–40 35–40 30–35 20–25 30–35
3 5–10 – 2 5 10 2–3 2–3 2 2–3 1–2 2 2–3 1–2 1–2 1–2 ny ny 1 1 1–2 1–2 1–2 1–2 1–2 – 1–2 3–5 3 2–3 2–3 2–3
2–3 – – – – – – – – – – – 2 – 1–2 3–5 ny 2–3 ny 1–2 – 1–2 – – 1–2 – – – – – – –
5–10 5–10 ny ny 1–2 ny 1–2 ny 5–10 5–10 10–15 10–15 10 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15 10 5–10 5–10 5–10 10–15 5–10
– – – – – – – – 2–3 2–3 3 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 5 3–5
– ny – ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny – ny ny ny ny ny ny ny
– – – – – – – – – – – – – – – 2–3 3–5 2–3 2–3 3–5 2–3 3 3–5 3–5 3–5 2–3 – – – – – –
30–35 35–40 1–2 5–10 25 10–15 15–20 5–10 15–20 20–25 35–40 35–40 35–40 35–40 30–35 35–40 40–45 40–45 40–45 40–45 40–45 40–45 35–40 40–45 40–45 45–50 30–35 25–30 20–25 25–30 25–30 25–30
2–3 12 – – – – – – 2–3 3–5 3–5 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 3–5 5 5–10 5–10 5–10 3–5 3–5 5–10 3–5 5–10 3–5
ny 12 – – ny – ny – 3–5 3–5 5–10 3–5 5–10 3–5 5–10 5–10 5–10 3–5 5–10 5–10 5–10 5–10 5 5–10 3–5 5–10 3–5 3–5 2–3 3–5 5–10 3–5
3–5 3–5 – – – – – – 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 10 5–10 10–15 10–15 10–15 10–15 5–10 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15 5–10 3–5 5–10 5–10 5–10 5–10
3 2–3 – – – – – – 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 10–15 5–10 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15 5–10 5–10 10–15 5–10 10–15 5–10
A rövidítések a táblázat folytatása után találhatóak! 64
Dolomit és kvarc járulékos fázisként (1–10%) mutatható ki, a mélységgel felfelé haladva a kvarc hányada nı. Pirit és klorit nyomokban van jelen, vagy hiányzik a kızetanyagból. A 33,8–35,4 m mélységközbıl származó minták alárendelten rétegszilikátokat (illit±muszkovit, klorit) és kaolinitet tartalmaznak (2–12%), a Met–1 mintában aragonit mutatható ki (2–3%). A 45,0–63,0 m mélységtartomány mintái amorf anyagot nem tartalmaznak. A rétegsor idısebb szakaszával ellentétben az elıbbiekben jellemzett 8 mintából az albit és a sziderit teljesen hiányzik. A karbonátos kızetekben a felhígítási effektus miatt az albit kimutathatósága erıteljesen lecsökken, ellentétben a márgásabb kızetekkel, amelyek terrigén anyag – és ennél fogva sziliciklaszt – tartalma számottevı. 8. táblázat (folytatás) Mencshely Met–1 fúrás minta
mk.
kt.
33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64
202,0 207,3 210,4 215,1 217,0 219,0 224,5 228,4 233,5 238,9 242,7 247,2 252,0 255,4 261,2 267,2 267,8 273,0 273,5 279,0 283,0 299,5 309,0 312,3 325,9 331,0 337,5 343,2 359,5 361,7 373,1 373,9
am. d. am. d. am. d. am. am. d. am. am. am. m. ak. am. m. ak. ak. m. ak. m. ak. ak. m. ak. m. ak. m. am. am. am. ak. ak. ak. am. d. am. d. am. m. ak. ak. m. ak. d. am. d. am.
A teljes kızetminták ásványos összetétele (~%) cc
do
20–25 2–3 35–40 3–5 30–35 3–5 30–35 3–5 20–25 3 30–35 3–5 20–25 1–2 20 2 10 1–2 20–25 2–3 5–10 2–3 3–5 – 5–10 1–2 10–15 2–3 3–5 1–2 10–15 1–2 15–20 3 40 2–3 30–35 2–3 30–35 2–3 20–25 2–3 3–5 1–2 3–5 1–2 5–10 1–2 20–25 2–3 30–35 3–5 20–25 3–5 10–15 2–3 5–10 1–2 10–15 1–2 35–40 5–10 35–40 3–5
ar
q
ab
pyr
sd
1–2 – – – – – ny – – 1–2 – – – – – – – – – – – – – 1–2 3–5 – – – – – – –
10–15 5–10 5–10 5–10 10–15 10 10–15 10–15 10–15 10 15–20 15–20 10–15 15–20 20–25 10–15 10–15 5–10 5–10 5–10 10–15 10–15 10–15 10–15 5–10 5–10 5–10 10–15 5–10 5–10 5–10 5–10
3–5 3–5 3–5 3–5 5 3–5 3–5 3–5 5–10 3–5 5–10 5–10 3–5 5–10 5–10 3–5 3–5 3 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3 ny ny
ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – 1–2 1–2 1–2
ill/sm ill±mu
20–25 25–30 20–25 15–20 15–20 15–20 25–30 30–35 30–35 25–30 15–20 30–35 35–40 15–20 25–30 30–35 30–35 25–30 20–25 25–30 35–40 50–55 40–45 45 35–40 – 35–40 – 30–35 – 30–35 1–2 45–50 1–2 40–45 – 25–30 – 30–35
15–20 5–10 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15 5–10 10–15 10–15 15–20 15–20 10–15 10–15 5–10 10–15 10–15 5–10 10–15 5–10 5–10 10–15 10–15 10–15 5–10 5–10 5–10 10–15 10–15 5–10 5–10 5–10
kao
chl
am
5–10 3–5 5 3–5 5–10 3–5 3–5 5–10 5–10 5 5–10 5–10 5–10 3–5 5–10 5 3–5 3–5 3–5 3 3–5 5–10 3–5 3–5 2 2–3 3–5 3–5 3–5 3–5 1–2 1–2
5–10 3–5 3–5 5–10 5–10 5–10 3–5 3–5 5–10 3–5 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 3–5 3–5 3–5 3–5 2–3 3–5 3–5 3–5 3–5 2–3 3–5 5–10 3–5 2–3 1–2 1–2
5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 10–15 5–10 5–10 10 5–10 10–15 15 10–15 10–15 10–15 10–15 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 10–15 10–15 10–15 5–10 5–10 15–20 10–15 10–15 5–10 5–10
Rövidítések: mk.: mélységköz; kt.: kızettípus; ak.: agyagkı; m. ak.: meszes agyagkı; m.: márga; am.: agyagmárga; d. am.: dolomitos agyagmárga; d. m.: dolomitos márga; d. mm.: dolomitos mészmárga; mm.: mészmárga; mk.: mészkı; a. mk.: agyagos mészkı; cc: kalcit; do: dolomit; ar: aragonit; q: kvarc; ab: albit; pyr: pirit; sd: sziderit; ill/sm: illit/szmektit kevert szerkezet; ill±mu: illit±muszkovit; kao: kaolinit; chl: klorit; am: amorf anyag; ny: nyomnyi mennyiség. (A leíró kızettani elnevezéseknél TUCKER & WRIGHT (1990) nevezéktanát alkalmaztam. Halványlila színnel a Nosztori Mészkı és Buhimvölgyi Breccsa Tagozatokat, sötétlilával a Mencshelyi Márga Tagozat mintáit különítettem el.)
A Mencshelyi Márga Tagozatból származó mintákban a teljes kızet felvételek alapján az IS (5– 55%) és kalcit (2–50%) uralkodó részaránya figyelhetı meg (8. táblázat). A 101,4–162,0 m 65
mélységtartományban a kalcit aránya drasztikusan lecsökken (nyomnyi–5%), melynek oka a kızettípusban keresendı. A minták többségében a kvarc és az amorf anyag mennyisége szintén jelentıs (5–25%). A 10 Ǻ-ös rétegszilikátok (illit±muszkovit), a kaolinit és klorit – a rétegsor felsı szakaszával ellentétben – minden mintában megtalálható (2–15%). A dolomit és albit (1– 10%) szerepe a vizsgált szakaszon alárendelt. Néhány minta kimutatható mennyiségő aragonitot tartalmaz. Bizonyos mélységtartományokban (98,0–162,0 m, 299,5–312,3 m és 359,5–361,7 m) járulékos elegyrészként sziderit fordul elı.
8.1.2. A minták agyagásványos összetétele (<2 µm frakció) A vizsgált kızetanyag <2 µm-es frakciójának becsült félmennyiségi összetételeit a VI/b mellékletben
közöltem.
A
nagyfelbontású
agyagásványtani
vizsgálat
alapján
egyes
agyagásványok relatív mennyisége és a rétegtani helyzet között összefüggés figyelhetı meg.
26. ábra A <2 µm-es frakció félmennyiségi összetétele (~%) és a számított agyagásvány arányok a Met–1 fúrásban. Rövidítések: FMF: Füredi Mészkı Formáció; NMT: Nosztori Mészkı Tagozat; BBT: Buhimvölgyi Breccsa Tagozat; CsMT: Csicsói Márga Tagozat; litosztr.: litosztratigráfia; „CORD.”: „cordevolei”; az ásványok rövidítése megegyezik a 8. táblázatban feltüntetettel. A sötétszürke sávok a kiugró ill–sm értékeket jelzik. 66
A litológiától és rétegtani helyzettıl függetlenül a 10 Ǻ-ös rétegszilikátok (illit±muszkovit) mennyisége a legjelentısebb (40–80%, 26. ábra). A minták változatos arányban tartalmaznak IS-et (5–40%) és kaolinitet (0–25%), melynek aránya a mélységgel lefelé haladva nı. A karbonátos szakaszokon az IS relatív mennyiségi növekedése tapasztalható, míg a pélitesebb szintek illitben gazdagodnak (26. ábra). Az IS rendezettsége ŚRODOŃ (1984) módszere szerint alacsony (S=0), szmektit tartalma 60–100%-ra becsülhetı. A kapott eredmények alapján feltételezhetı, hogy a kızetanyag csupán alacsony fokú felfőtést szenvedhetett el a betemetıdés során. A meszes szintekben (45,0–63,0 m, 186,6–210,4 m) az IS hányadának relatív növekedése figyelhetı meg. Klorit kis mennyiségben fordul elı a rétegoszlopban (0–35%, 27. ábra, a és b), hányada a Mencshelyi Márga Tagozat alsó szakaszán növekvı tendenciát mutat. A 45,0–61,0 m és a 233,5–242,7 m mélységtartományokból származó mintákban jelenléte nem mutatható ki. A becsült
agyagásvány
tartalomból számított arányok értékeit
a
VI/b.
melléklet
tartalmazza. A kao/ill és IS/ill számított
arányok
értékei
általában 0,5-nél alacsonyabbak,
ami
tartalommal
a
nagy mutat
illitössze-
függést. Az IS/kaolinit arány értékei drasztikusan ingadoznak (0–12) az egész rétegsorban. 27. ábra A Met–1 fúrás <2 µm-es frakciójának jellegzetes röntgenpordiffraktogramjai. a) Nosztori Mészkı és Buhimvölgyi Breccsa Tagozat, márga (33,8 m); b) Mencshelyi Márga Tagozat, dolomitos agyagmárga (373,1 m). Rövidítések: ill/sm: illit/szmektit kevert szerkezet; chl: klorit; ill±mu: illit±muszkovit; kao: kaolinit
A 49,4–57,2 m mélységbıl származó zömében mészmárga mintákban nagyobbak az IS/illit és IS/kaolinit arányok (26. ábra). Hasonló csúcs figyelhetı meg a szintén meszes litológiájú 199,4– 207,3 m mélységközben és – bár kevésbé élesen kiugró értékekkel – a 283,0–299,5 m tartományban települt meszes szintben is (26. ábra).
67
8.1.3. A Mencshelyi Márga Tagozat Na2O-ban gazdag mintáinak ESEM felvételei A Mencshelyi Márga Tagozatban azonosított számottevı mennyiségő albit (7. táblázat) eredetének tisztázása végett környezeti pásztázó elektronmikroszkópi (ESEM) felvételeket készítettünk (28. ábra, a–e) néhány Na2O-ban gazdag mintáról (Met–29, 39).
28. ábra A Mencshelyi Márga Tagozatot reprezentáló kızetanyag friss törésfelületeinek környezeti pásztázó elektronmikroszkópi (ESEM) felvételei. a) ; b); c) diagenetikus pirittel kitöltött litoklázis; d) pirit framboidok; e) autigén zeolit (?) szemcse; f) az „e” képen látható autigén zeolit (?) szemcse energiadiszperzív röntgenspektruma.
A friss törésfelületeken mindenütt az látszik, hogy a minták rendkívül homogén, <2 µm alatti, finomszemcséjő kızetanyagot tartalmaznak, melyben helyenként diagenetikusan képzıdött pirit framboidok találhatóak. A kémiai elemzés alapján a vizsgált mintákban a Si, O, Al és Ca mennyisége a meghatározó, a vulkanit eredetőként (albit, zeolit) azonosított szemcse energiadiszperzív röntgenspektruma számottevı mennyiségő Na-ot tartalmaz (28. ábra, f). 68
8.2. A geokémiai vizsgálat eredménye 8.2.1. A Nosztori Mészkı Tagozat, Buhimvölgyi Breccsa Tagozat és Mencshelyi Márga Tagozat fıelemösszetétele A Mencshely Met–1 térképezı magfúrásból kiválasztott minták XRF módszerrel meghatározott fıelemösszetételét a VIII/a melléklet tartalmazza. A Nosztori Mészkı és Buhimvölgyi Breccsa Tagozatok változatos kızettípusokból álló mintáinak uralkodó fıeleme – a 33,8–35,4 m mélységközbıl származó két mintát kivéve – a CaO (42,16–65,9 g/g%). A SiO2koncentráció 0–31,04 g/g% közötti értékeket vesz fel, a 45,0 m mélységközbıl származó mészkı mintában jelenléte nem mutatható ki. A kızetanyag jelentıs mennyiségő Al2O3-ot (3,23–12,11 g/g%) és MgO-ot (0,59–3,63 g/g%) tartalmaz, a többi fıkomponens aránya – a 33,8–35,4 m tartomány K2O értékei kivételével – nem éri el az 1 g/g%-ot. A 33,8–35,4 m mélységközbıl származó márga és dolomitos márga mintáktól eltekintve a Fe2O3 (0,12–1,83 g/g%) mennyisége alárendelt, ami a minták karbonátos jellegével mutat összefüggést. A Mencshelyi Márga Tagozat mintáit a SiO2 dominanciája (32,22–57,01 g/g%) és az Al2O3 nagy tömegszázalékos aránya (11,16–16,84 g/g%) jellemzi (VIII/a melléklet). A CaO mennyisége a rétegsorban lefelé haladva – a 373,1–373,9 m mélységköz kivételével – csökkenı tendenciát mutat. A K2O, Na2O és MgO részaránya a rétegsor felsı szakaszához képest növekedést mutat. A többi fıelem (TiO2, MnO, P2O5, S) aránya nem éri el az 1 tömegszázalékot. Az Al2O3-tartalomra normált koncentrációkból számított dúsulási tényezık (VIII. melléklet, c–d) változásai sokelemes („spider”) diagramokon tanulmányozhatóak (29. ábra). A Nosztori Mészkı és Buhimvölgyi Breccsa Tagozatot reprezentáló 8 mintát kiugró pozitív CaOanomália és MgO dúsulás jellemzi a PAAS-hez képest (30 ábra, a). A kızetanyag MnO- és P2O5-tartalma a referencia adatokhoz közeli értékeket mutat. A SiO2, TiO2, Fe2O3, Na2O és K2O dúsulási tényezık esetében változó mértékő, de határozott szegényedés figyelhetı meg. A többi minta értékét jelentısen meghaladó, kiugró negatív TiO2-, Fe2O3- és K2O-anomália tapasztalható a 45,0 m mélységbıl származó mészkı mintában, melynek oka a karbonátok hígító hatásában keresendı. A Mencshelyi Márga Tagozat kızetanyagának fıelemösszetételét a PAAS-hez viszonyítva változó mértékő CaO-, MgO-, MnO- és Na2O-dúsulás jellemzi (29. ábra, b). A SiO2 és Fe2O3 koncentrációk a referencia adatokkal közel azonos értékeket mutatnak. A K2O és P2O5 esetében a PAAS összetételhez közelítı, illetve néhány minta esetében egynél kisebb értékek tapasztalhatóak. A TiO2 dúsulási tényezıit kismértékő szegényedés jellemzi.
69
29. ábra A Nosztori Mészkı Tagozat, Buhimvölgyi Breccsa Tagozat és Mencshelyi Márga Tagozat kızetmintáinak PAAS összetételhez viszonyított, Al2O3-tartalomra normált fıelem dúsulási tényezıi (Ex*) a Met–1 fúrásban. a) 33,8–184,0 m; b) 186,6–373,9 m. A Nosztori Mészkı Tagozatot és Buhimvölgyi Breccsa Tagozatot halványlila, a Mencshelyi Márga Tagozatot reprezentáló mintákat sötétlila színnel emeltem ki.
A vizsgált kızetek különbözı forrásokból származó alkotórészeinek arányát a SiO2– Al2O3–CaO háromszögdiagramon (RACHOLD & BRUMSACK 2001) elemeztem (30. ábra). A számított értékek alapján megrajzolható trendvonal különbözı mennyiségő karbonáttal felhígított átlagos agyagpala összetételt tükröz. A nagyobb CaO-tartalommal rendelkezı Nosztori Mészkı és Buhimvölgyi Breccsa Tagozatból származó minták – két minta kivételével – jól körülhatárolhatóan elkülönülnek a pélitesebb Mencshelyi Márga Tagozat mintáitól. Ettıl két minta esetben tapasztalható eltérés, melyek jelzik a karbonátképzıdés intenzitásának csökkenését, ill. újabb törmelékes anyagbeszállítást az üledékgyőjtı medencébe. A minták többsége a referencia értéknél nagyobb mennyiségő Al2O3-ot tartalmaz, melynek oka a különbözı arányú és minıségő agyagásványok jelenléte a kızetben. A Met–1 fúrásban vizsgált minták zöme több agyagásványt tartalmaz, mint a PAAS összetétel.
70
30. ábra A Met–1 fúrás SiO2, Al2O3 és CaO relatív koncentrációinak háromszögdiagramja (RACHOLD & BRUMSACK 2001). Az agyagásványok összetételére vonatkozó referencia adatok BAILEY (1984, 1988); NEMECZ (1973); TAYLOR & MCLENNAN (1985) munkáiból származnak.
Az elemzett kızetanyag mállásának fejlıdési irányvonalát a CaO+Na2O–Al2O3–K2O háromszögdiagram (HUTCHEON et al. 1998) alapján értelmeztem (31. ábra). Az egyes tagozatok adatpontjai két csoportra különülnek el karbonát tartalmuk alapján.
31. ábra A Bfü–1 fúrás CaO+Na2O–Al2O3–K2O háromszögdiagramja (HUTCHEON et al. 1998). Az agyagásványok összetételére vonatkozó referencia adatok BAILEY (1984, 1988); NEMECZ (1973); TAYLOR & MCLENNAN (1985) munkáiból származnak.
Az adatsorra illesztett egyenes a CaO+Na2O csúcsból indul ki és az Al2O3–10*K2O élt a PAAS összetétel közelében metszi, azaz a PAAS értékhez viszonyítva – az Al-normált dúsulási tényezıkhöz hasonlóan (29. ábra) – nem vagy csekély mértékő K-gazdagodást jelez. 71
8.2.2. A Nosztori Mészkı Tagozat, Buhimvölgyi Breccsa Tagozat és Mencshelyi Márga Tagozat nyomelemösszetétele A
Met–1
fúrásból
származó
kızetminták
ICP–MS
módszerrel
meghatározott
nyomelemösszetétele változatos képet mutat (VIII/b melléklet). A kızetanyag számottevı mennyiségő Sr-ot tartalmaz (250–947 ppm). A karbonátos tagozatokban (NMT, BBT) mért Rb (2–90 ppm) és Ba (5–147 ppm) koncentrációkhoz képest a Mencshelyi Márga Tagozatban (MMT) nagyobb értékek figyelhetık meg (Rb: 79–151 ppm; Ba: 164–519 ppm). Hasonló trend tapasztalható a Zr-koncentráció esetében (NMT és BBT: 2–68 ppm; MMT: 75–196 ppm). A táblázatban szereplı egyéb nyomelemek és ritkaföldfémek közös jellemzıje a PAAS összetételnél alacsonyabb érték (VIII/b melléklet). A többváltozós digramon ábrázolt nyomelem dúsulási tényezık görbéi változatos lefutásúak (32. ábra).
32. ábra A Nosztori Mészkı Tagozat, Buhimvölgyi Breccsa Tagozat és Mencshelyi Márga Tagozat kızetmintáinak PAAS összetételhez viszonyított, Al2O3-tartalomra normált nyomelem dúsulási tényezıi (Ex*) a Met–1 fúrásban. a) 33,8–184,0 m; b) 186,6–373,9 m. A Nosztori Mészkı Tagozatot és Buhimvölgyi Breccsa Tagozatot halványlila, a Mencshelyi Márga Tagozatot reprezentáló mintákat sötétlila színnel emeltem ki.
72
A referencia értékhez viszonyított dúsulási tényezık alapján minden minta esetében megfigyelhetı a nagy ionrádiuszú, litofil elemek közül a Sr kiugró pozitív anomáliája (32. ábra, a). A NMT és BBT-okat reprezentáló mintákat az U koncentráció növekedése jellemzi, azonban mértéke nem éri el a Sr-ra jellemzı dúsulási értékeket. Minden karbonátos mintában a referencia értékhez hasonló Y-tartalom és az átmeneti fémek szegényedése tapasztalható. A trendtıl eltér a Met–1 minta (33,8 m, márga) Co- és a Met–4 minta (49,4 m, agyagos mészkı) Y-dúsulása, ami utalhat arra, hogy az üledék lerakódása során kis mennyiségő mafikus komponens szállítódott az üledékgyőjtı medencébe. A többi nyomelem esetében különbözı mértékő szegényedés figyelhetı meg, kiugró negatív anomália a Ba dúsulási tényezıinél jelentkezik. Jelentıs Rb, Ba, Th, Nb és Ni szegényedést jelez a 45,0 m mélységbıl származó mészkı minta.
33. ábra A Nosztori Mészkı Tagozat, Buhimvölgyi Breccsa Tagozat és Mencshelyi Márga Tagozat kızetmintáinak kondritra normált, FKK és PAAS összetételhez viszonyított ritkaföldfém-koncentrációi a Met–1 fúrásban: a) 33,8–184,0 m; b) 186,6–373,9 m (MCLENNAN 1989) A Nosztori Mészkı Tagozatot és Buhimvölgyi Breccsa Tagozatot halványlila, a Mencshelyi Márga Tagozatot reprezentáló mintákat sötétlila színnel emeltem ki.
A MMT-ot képviselı minták nyomelem görbéi hasonló lefutásúak (32. ábra, a és b). A 69,8– 184,0 mélységtartományból származó kızetanyagot pozitív Sr-anomália, a PAAS-hez közel azonos értékő Rb, Th, U, Hf, Y, V, Co, Ni és Zn dúsulási tényezık (VIII. melléklet c, e–g.), 73
valamint változó mértékben szegényedı Ba, Zr, Nb és Ta értékek jellemzik. A 186,6–373,9 m mélységtartományt reprezentáló pélites minták dúsulási tényezıi esetében hasonló értékek tapasztalhatóak. A 242,7–255,4 m mélységközbıl származó, agyagkıbıl és meszes agyagkıbıl álló minták eltérést mutatnak a többi kızetanyaghoz képest. A Ba dúsulási tényezıit változó mértékő szegényedés jellemzi, ellenben a Met–43, Met–46 minták a PAAS összetételhez közelítı értékeket mutatnak. Ezzel párhuzamosan a Sr dúsulási tényezı esetében is alacsonyabb értékek tapasztalhatóak. A Nb, Ta kivételével a nagy térerejő nyomelemek esetében különbözı mértékő dúsulást jeleznek, ami jellegzetes pozitív Zr-, Hf- és Y-anomáliát eredményez. A NMT és BBT RFF-összetételéhez képest a Mencshelyi Márga Tagozatot nagyobb RFF-tartalom jellemzi (33. ábra, a). A trendvonalak – a rétegsor felsı szakaszából származó néhány minta kivételével – a PAAS összetételhez hasonló lefutásúak.
34. ábra A Nosztori Mészkı Tagozat, Buhimvölgyi Breccsa Tagozat és Mencshelyi Márga Tagozat kızetmintáinak PAAS-re normált ritkaföldfém-koncentrációi a Met–1 fúrásban: a) 33,8–184,0 m; b) 186,6–373,9 m (MCLENNAN 1989). A Nosztori Mészkı Tagozatot és Buhimvölgyi Breccsa Tagozatot halványlila, a Mencshelyi Márga Tagozatot reprezentáló mintákat sötétlila színnel emeltem ki.
A nagyobb CaO-tartalmú kızetek (33,8–63,0 m) a karbonátok nyomelemösszetételt módosító hatása miatt jól láthatóan elkülönülnek a pélitesebb mintáktól. A Met–3 és Met–6 mintákat negatív Ce-anomália jellemzi, mely az egyensúlyi karbonátásványok jelenlétével magyarázható. 74
Az 57,2 m mélységközbıl származó dolomitos mészmárga esetében hangsúlyos negatív Ybanomália is tapasztalható (33. ábra, a; 34. ábra, a). Az agyagkövet és meszes agyagkövet tartalmazó mintákban (242,7–255,4 m) a nehéz RFF-ek dúsulása figyelhetı meg 33. ábra, b; 34. ábra, b). A MMT mintáinak kondritra normált RFF-összetétele a PAAS referencia kondritra normált RFF-összetételéhez hasonló (183,01), azonban annál – a Met–43 és Met–46 minta kivételével – kisebb összes RFF-tartalmat (ΣRFF) tükröz (33. ábra, b). A karbonátban gazdag mintákban mérhetı alacsony RFF-koncentráció a kızet karbonát tartalmának felhígító hatásával mutat összefüggést. A 79,4–177,4 m és a 242,7–255,4 m mélységtartományban megemelkedett ΣRFF-tartalom (35. ábra) tapasztalható. A vizsgált mintákra – a Met–3 és Met–8 minták kivételével – negatív Eu-anomália jellemzı (33. ábra, a és b), melyet a PAAS-re normált dúsulási tényezık nem mutatnak ki (34. ábra, a és b). A teljes RFF-spektrum frakcionált (LaN/YbN=6,64– 8,6), a frakcionáció mértéke a Bfü–1 fúráshoz képest jelentısebb (VIII/b. melléklet). Az üledékes LaN/YbN hányados
értékének
adszorbeálódó
RFF-ek
növekedését
a
tengervízbıl
frakcionációjának
változásai
okozhatják (MURRAY et al. 1991), mivel a frakcionáció során elsıdlegesen a könnyő RFF-ek válnak ki a tengervízbıl, így az üledékben nagyobb mennyiségben jelennek meg (33. ábra, a és b). A könnyő RFF–ek frakcionációját
a
3,17
és
3,82
közötti
LaN/SmN
hányadosokkal számszerősíthetünk. 35. ábra A Met–1 fúrás összes ritkaföldfém-tartalma.
A nehéz RFF-ek frakcionációja nem jelentıs, melyre az 1,47 és 2,10 közötti GdN/YbN hányadosok utalnak. Kismértékő Ce-szegényedés a karbonátos kızetekben jelentkezik (Ceanom=0,92–1,01). A Ce-anomália csekély mértéke alapján feltételezhetı, hogy a vizsgált szelvény kontinentális perem közelében helyezkedhetett el (MURRAY et al. 1990). A vizsgált mintákra negatív Eu-anomália jellemzı (Euanom=1,00–1,38), ami a felsı kontinentális kéreg eredető törmelékes kızetek átlagos kémiai összetételének felel meg, valamint felzikus kızetanyagban gazdag forrásterületet jelez (TAYLOR & MCLENNAN 1985; MCLENNAN 1989).
75
8.2.3. A Mencshely Met–1 fúrás egyéb geokémiai jellegzetességei Az egykori üledék összetételének szárazföldi eredető aluminoszilikát frakciójára utaló Al2O3-dal való korreláció néhány fı- és nyomelem eredetével (törmelékes, biogén vagy autigén) kapcsolatban szolgáltat értékes információt (9. táblázat). A különbözı mértékő korrelációk alapján a vizsgált kızetanyagban négy elemcsoportot különíthetı el: (1) a Si, Fe, K, Ti, Co, Cu, Ni, Th, Zn, Zr valószínősíthetıen terrigén eredető (0,90< r <0,99); (2) a Na, Ba, Pb mérsékelten (0,90< r <0,75); (3) a Mn, Mg, U nem vagy csupán kis mértékben (r <0,75); (4) a Ca, Sr és Mo – a Bfü–1 fúráshoz hasonlóan (7. táblázat) – negatívan korrelál az Al2O3-al. A Bfü–1 fúráshoz képest az elemek többségénél kisebb a korrelációs koefficiens mértéke. 9. táblázat Az Al2O3 és néhány válogatott fı- és nyomelem közötti korrelációs koefficiens mértéke a Bfü–1 fúrásban.
Mencshely–1 fıelemek nyomelemek % r ppm r SiO2 0,99 Ba 0,83 Fe2 O3 0,97 Co 0,92 MnO 0,65 Cu 0,91 MgO 0,57 Mo -0,53 CaO -0,99 Ni 0,97 Na2 O 0,82 Pb 0,85 K2 O 0,95 Sr -0,42 0,96 Th 0,96 TiO2 U 0,43 V 0,95 Zn 0,95 Zr 0,90
A forrásterületen uralkodó mállás intenzitásának változásait a mobilis K és Ba elemek koncentrációiból számított α-indexek alapján számszerősítettem (GAILLARDET et al. 1999). A mállással szemben ellenálló, hasonló magmás kompatibilitású, az üledékes környezetben immobilisnek tekinthetı elempárjához (Th) viszonyított α–indexek görbéit a 36. ábra (a és b) mutatja be.
36. ábra Mállási trendek a Met–1 fúrásban a) αK-index; b) αBa-index alapján (GAILLARDET et al. 1999). A Nosztori Mészkı Tagozatot és Buhimvölgyi Breccsa Tagozatot halványlila, a Mencshelyi Márga Tagozatot reprezentáló mintákat sötétlila színnel emeltem ki. 76
Mindkét elem negatívan korrelációt mutat a CaO-dal (rK= –0,96; rBa= –0,87), amely alapján valószínősíthetı, hogy a kapott trendeket a vizsgált kızetanyag karbonát tartalma nem befolyásolta. A αK-index adatpontokat zömében egynél nagyobb értékek jellemzik, amely a felsı kontinentális kéreg átlagos összetételéhez képest szegényedésként értelmezhetı. A NMT 45,0 m mélységközbıl származó mészkı minta esetében drasztikus pozitív kitérés tapasztalható, amely a mállási ráta jelentıs mértékő csökkenésére utalhat. Hasonló, bár kevésbé éles csúcs figyelhetı meg a MMT 242,7–255,4 m mélységközében. Ezt a kitérést összevetve a nyomelem dúsulási tényezıkkel megállapítható, hogy egybeesik a pozitív Zr-, Hf- és Y-anomáliával (32. ábra). Emiatt feltételezhetı, hogy a K+-ionok mennyiségét egyéb folyamatok (esetleges vulkáni hatás) is befolyásolta, így ezen kitérés esetében nem jelenthetı ki egyértelmően, hogy a mállás intenzitásának csökenését tükrözik az αK-index értékek. Egynél kisebb αK-index értékek a NMT alsó szakaszának (49,4–63,0 m) zömében agyagos mészkıbıl és dolomitos mészmárgából álló mintáiban és a MMT alsó szakaszán (359,5–373,9 m) tapasztalhatóak, melyek megváltozott, intenzívebbé váló mállási viszonyokra engednek következtetni. A Ba2+-ionok ioncserével vagy adszorbcióval általában megkötıdnek a másodlagos agyagásványok felületén (NESBITT et al. 1980), vagyis az üledékgyőjtıbe nagyobb mennyiségben beszállítódó anyag, tehát a mállás intenzitásának erısödése megnövelheti a kızet Ba tartalmát. Ez a jelenség az αBa-index görbén negatív csúcsként jelentkezik. A rétegsor karbonátos szakaszán az αBa-index trendvonala fluktuál, az 57,2 m mélységközbıl származó dolomitos mészmárga jelentıs pozitív kitérést mutat (36. ábra, b). A görbe a rétegsor MMT-ot harántoló mintáinál viszonylag homogén lefutású, a 233,5–255,4 m mélységbıl származó kızetekben szegényedés tapasztalható.
77
9. A Veszprém V–1 fúrás vizsgálatának eredményei 9.1. A röntgen-pordiffrakciós vizsgálat eredménye 9.1.1. A teljes kızetminták félmennyiségi összetétele A V–1 fúrásban kiválasztott minták a Csicsói Márga (334,6–364,0 m) és a Mencshelyi Márga Tagozatok (483,0–591,0 m) kızetanyagát reprezentálják (13. ábra). A teljes kızetmintákból készült alapfelvételek felhasználásával meghatározott félmennyiségi ásványos összetételeket a 10. táblázat tartalmazza. 10. táblázat A Mencshelyi Márga és a Csicsói Márga Tagozatok teljes kızetmintáinak félmennyiségi ásványos összetétele (~%) a V–1 fúrásban a minták kızettípusának és mélységközének feltüntetésével. Veszprém V–1 fúrás minta V–1 V–2 V–3 V–4 V–5 V–6 V–7 V–8 V–9 V–10 V–11 V–12 V–13 V–14 V–15 V–16 V–17 V–18 V–19 V–20 V–21 V–22 V–23 V–24 V–25 V–26 V–27 V–28
mk. kt. 334,6 m. 334,8-340,4 am. 336,0-337,0 am. 338,0-339,0 m. 339,0-340,0 am. 340,0-340,4 m. 343,0-344,0 am. 345,0-346,0 m. 348,0 d. m. 349,0 m. 350,0 mm. 351,0-352,0 mm. 352,0-353,0 a. mk. 355,2-356,0 dom. 356,0-357,0 dom. 364,0 a. d. 483,0-484,0 d. mm. 485,0 d. ak. 485,0-486,0 dom. 488,0 d. ak. 488,5 am. 491,0-492,0 am. 493,0 am. 494,5 am. 496,0 am. 498,0 am. 499,5 am. 501,0 am.
A teljes kızetminták ásványos összetétele (~%) cc 40–45 35–40 35–40 55–60 35–40 55–60 25–30 40–45 55–60 55–60 70–75 75–80 80–85 40–45 35–40 1–2 75–80 10–15 2–3 35–40 30–35 30–35 30 25–30 30–35 30–35 20 15–20
do 1–2 1–2 1–2 2–3 1–2 1–2 1–2 1–2 3–5 2–3 2–3 2 1–2 25–30 40–45 80–85 15–20 15–20 60–65 3–5 2–3 2–3 1–2 1–2 1–2 1–2 – –
ar 2–3 2–3 1 2–3 3–5 3–5 3–5 3–5 1–2 2–3 ny 1–2 2–3 ny – – – – – 2–3 2–3 3–5 3–5 3–5 5–10 3–5 5–10 5–10
q 5–10 5–10 5–10 3–5 5–10 3–5 5–10 5 3–5 3–5 2–3 2–3 1–2 3–5 1–2 ny ny 5–10 3–5 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10
sn 1 1–2 1–2 1 1–2 1 1–2 1–2 1–2 1–2 1 ny ny 1–2 1–2 ny ny 3 1–2 2–3 2–3 1–2 1–2 2 1–2 1–2 2 2–3
ab ny 1 1–2 ny 1–2 ny 1–2 1–2 ny – – – – – – – – 1–2 ny 1 1–2 1–2 1 1–2 1–2 ny 1–2 1–2
pyr ny ny ny 1 ny ny 1–2 ny ny ny 1–2 ny ny 1–2 ny ny ny 3–5 1–2 2–3 2–3 ny ny ny ny ny ny ny
sd 1–2 ny ny ny ny ny – – – – – – – – – – – – – – – – 1–2 1–2 1–2 2–3 2–3 3–5
ill/sm 30 30–35 30–35 20–25 30–35 20–25 35–40 25–30 15–20 20–25 10–15 10–15 10–15 15–20 10–15 10–15 5–10 30–35 20–25 25–30 25–30 20–25 25–30 30–35 25–30 25–30 30–35 30–35
ill±mu 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 3–5 5–10 5–10 3–5 3–5 3–5 ny – 3–5 1–2 ny ny 5–10 2–3 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 10–15
kao – – – – – – 1–2 ny – – – – – – – – – 2–3 ny 1 2–3 2–3 2–3 2–3 2–3 2–3 1–2 2–3
chl 1–2 1–2 1–2 1–2 1–2 1–2 1–2 1–2 ny 1 ny ny ny ny – – – 1–2 ny 2–3 2–3 2–3 1–2 2–3 2 1–2 2–3 2–3
am 5–10 5–10 5–10 3–5 5–10 3–5 5–10 5–10 3–5 3–5 2–3 ny – 1–2 ny – – 5–10 3–5 5–10 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15 15–20
A rövidítések a táblázat folytatása után találhatóak!
A becsült értékek alapján megállapítható, hogy mindkét tagozatot a kalcit (10–85%) uralkodó részaránya jellemzi, a mennyiségi arányaiban megfigyelhetı különbségeket a dolomit tartalom mennyiségi ingadozásai alakíthatták ki. A minták többségében az illit/szmektit kevert szerkezet mennyisége (IS; 5–50%) is jelentıs, melynek hányada a Mencshelyi Márga Tagozat 499,5–518,5 m mélységközében a legnagyobb (30–50%). Járulékos elegyrészként dolomit, aragonit, kvarc, 78
kaolinit, klorit és amorf anyag mutatható ki a vizsgált kızetanyagban (0–10%). Albit, pirit és szanidin minden mintában nyomnyi mennyiségben található. A Csicsói Márga Tagozatban a kalcittartalom fluktuációja figyelhetı meg (1–85%), amelyet a márgás szakaszokban elsısorban az átülepített karbonát mennyisége határoz meg. A kvarc és a 10 Ǻ-ös rétegszilikátok (illit±muszkovit) jelentısége alárendelt (0–10%), azonban a rétegsor felsı részének agyagmárga, márga litológiájú mintái felé (334,6–346,0 m) növekvı hányadot mutat. A 355,2–364,0 m mélységközbıl származó mintákban – a litológiának megfelelıen – a kalcit helyett a dolomit válik az uralkodó ásványfázissá. 10. táblázat (folytatás) Veszprém V–1 fúrás minta mk. kt. V–29 504,2 am. V–30 506,1 am. V–31 509,5 am. V–32 511,0 am. V–33 511,5 am. V–34 514,0 m. ak. V–35 516,5 am. V–36 518,5 ak. V–37 523,2 m. V–38 527,3 m. V–39 530,0 m. V–40 532,0 m. V–41 534,1 d. mm. V–42 538,0-539,0 d. m. V–43 541,4 am. V–44 544,0 d. mm. V–45 549,7 m. ak. V–46 555,5 d. mm. V–47 560,5 mm. V–48 562,0 mm. V–49 568,0 d. mm. V–50 570,5 d. m. V–51 573,5 am. V–52 578,0 am. V–53 580,3 d. mm. V–54 584,5 d. mm. V–55 586,5 d. mm. V–56 591,0 a. d.
cc 15–20 10–15 20–25 15–20 15–20 15–20 15–20 5–10 55–60 55–60 45–50 40–45 75–80 55–60 30–35 70–75 15–20 60–65 70–75 70–75 65–70 50 25–30 25–30 55–60 65–70 75–80 –
do – – – – – – – – 1–2 1–2 1–2 ny 5–10 5–10 1–2 5–10 1–2 5–10 3–5 3–5 10–15 5–10 2–3 2–3 3–5 5–10 5–10 85–90
A teljes ar q 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 3–5 5–10 5–10 5–10 3–5 5–10 1–2 3–5 2–3 3–5 3–5 5–10 3–5 5–10 2–3 1–2 2–3 3–5 5–10 5–10 5–10 1–2 3–5 5–10 5–10 2 3–5 1–2 5–10 1–2 3–5 1–2 3–5 3–5 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 3–5 2–3 2–3 1–2 1–2 – 1–2
kızetminták ásványos összetétele (~%) sn ab pyr sd ill/sm ill±mu 1–2 ny ny 2–3 40–45 5–10 1–2 1–2 ny 1–2 40–45 5–10 1–2 ny 1–2 1–2 35–40 5–10 1–2 1–2 ny 2–3 35–40 5–10 1–2 1–2 ny 1–2 35–40 5–10 1–2 1–2 1–2 ny 40–45 5–10 1–2 1–2 ny ny 35–40 5–10 1–2 1–2 ny – 45–50 5–10 1–2 1 ny 1–2 15–20 3–5 1–2 ny ny 1 15–20 3–5 1–2 1–2 ny ny 20–25 5–10 1–2 1–2 ny ny 25–30 3–5 ny ny – – 5–10 2–3 ny ny ny – 15–20 3–5 1–2 1 ny 1 30–35 5–10 ny ny ny – 5–10 2–3 1–2 1–2 ny – 40–45 5–10 ny ny ny – 15–20 3–5 ny ny ny – 15–20 ny ny ny ny – 15–20 – ny ny ny – 10–15 2 1 ny ny – 20–25 2–3 1–2 ny 1–2 – 30–35 5–10 1–2 ny 1–2 ny 30–35 5–10 1–2 ny 1–2 – 15–20 5–10 ny ny ny – 10–15 2–3 ny ny ny – 10–15 1–2 ny – 1–2 – 5–10 2
kao 1–2 1–2 1–2 2–3 2–3 1–2 2–3 2–3 2–3 1–2 1 1–2 1–2 1–2 – 2–3 – – – – 1–2 1–2 – – – –
chl 1–2 2–3 1–2 1–2 1–2 2–3 2–3 1–2 ny 1 1 1–2 ny ny 1–2 ny 1–2 – – – ny 1–2 1–2 2 ny ny –
am 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15 5–10 5–10 5–10 5–10 1–2 3–5 10 ny 5–10 1–2 ny – ny 3–5 10–15 10–15 5–10 2–3 ny –
Rövidítések: mk.: mélységköz; kt.: kızettípus; ak.: agyagkı; d. ak.: dolomitos agyagkı; m. ak.: meszes agyagkı; m.: márga; am.: agyagmárga; dm.: dolomitos márga; mm.: mészmárga; dom.: dolomárga; d. mm.: dolomitos mészmárga; a. mk.: agyagos mészkı; a. d.: agyagos dolomit; cc: kalcit; do: dolomit; ar: aragonit; q: kvarc; sn: szanidin; ab: albit; pyr: pirit; sd: sziderit; ill/sm: illit/szmektit kevert szerkezet; ill±mu: illit±muszkovit; kao: kaolinit; chl: klorit; am: amorf anyag; ny: nyomnyi mennyiség. (A leíró kızettani elnevezéseknél TUCKER & WRIGHT (1990) nevezéktanát alkalmaztam. Halványzöld színnel a Csicsói Márga Tagozatot, sötétzölddel a Mencshelyi Márga Tagozatot reprezentáló mintákat jelöltem meg.)
A Mencshelyi Márga Tagozatot reprezentáló változatos litológiájú kızetanyagban az aragonit, kvarc és illit±muszkovit járulékos vagy mellékes elegyrészként fordul elı, értékeikben nincs jelentıs eltérés (1–10%). A mélységgel lefelé haladva a kevert szerkezető illit/muszkovit és a 79
kvarc részaránya fokozatosan csökken (10. táblázat). A 499,5–518,5 m mélységtartomány kimutatható mennyiségő dolomitot nem tartalmaz. A rétegsor alsó szakaszán a szanidin, kaolinit és klorit nem mutatható kis vagy nyomnyi mennyiségben van jelen.
9.1.2. A minták agyagásványos összetétele (<2 µm frakció) A V–1 fúrás <2 µm-es frakció etilén-glikolos felvételeibıl származó agyagásványok becsült félmennyiségi összetételét és a belılük számított arányokat a VI/c melléklet foglalja össze.
A rétegsor mindkét vizsgált szakaszán a 10 Ǻ-ös rétegszilikátok (illit±muszkovit)
mennyisége a legjelentısebb (37. ábra, 45–95%).
37. ábra A <2 µm-es frakció félmennyiségi összetétele (~%) és a számított agyagásvány arányok a V–1 fúrásban. A vitrinit reflexió adatok (Ro) Iharos-Laczó (1984) nem publikált vizsgálatából származnak. Rövidítések: Kádártai D. T.: Kádártai Dolomit Tagozat; Sándorhegyi F.: Sándorhegyi Formáció; litosztr.: litosztratigráfia; „CORD.”: „cordevolei”; az ásványok rövidítése megegyezik a 10. táblázatban feltüntetettel.
80
Az IS (3–35%) és a klorit (3–20%) járulékos mennyiségben minden mintában megtalálható, relatív arányuk a márgás litológiájú szakaszokon megnı. A Mencshelyi Márga Tagozatban az IS hányada a mélységgel lefelé haladva növekvı tendenciát mutat (5–40%). Az IS alacsony rendezettségi foka (S=0) és a 60–100%-os szmektit hányad alapján feltételezhetı, hogy a kızetanyagra csupán kismértékő felfőtés, azaz diagenetikus felülbélyegzés hatott. A minták többsége alárendelt mennyiségben tartalmaz kaolinitet (nyomnyi–15%) és kloritot (38. b ábra, 5–20%). A 485,0–488,0 m mélységtartományból származó két minta (V–19 és V–20) esetében kiugró értékek tapasztalhatóak (20–25%). A kaolinit és klorit mennyisége a rétegsor alsó részérıl származó mintákban lecsökken. Az 591,0 m mélységtartományból származó agyagos dolomit mintában a kaolinit és klorit frakció hiányzik. A Csicsói Márga Tagozatot reprezentáló minták domináns agyagásványa az illit (55– 80%). Az IS becsült mennyisége 10–35%, melyben a duzzadóképes hányad tendenciózusan nagy értékeket (75–100%) vesz fel. Kaolinit (0–10%) és klorit (2–20%) kisebb mennyiségben mutatható ki, mint a Mencshelyi Márga Tagozatban (38. a ábra).
38. ábra A V–1 fúrás <2 µm-es frakciójának jellegzetes felvételei. a) Csicsói Márga Tagozat, dolomitos márga (348,0 m); b) Mencshelyi Márga Tagozat, agyagmárga (506,1 m). Rövidítések: ill/sm: illit/szmektit kevert szerkezet; chl: klorit; ill±mu: illit±muszkovit; kao: kaolinit
Az agyagásvány társulás becsült értékei alapján számított aránypárok közül a kaolinit/illit arány átlagosan 0,11 körüli értéket vesz fel, kiugró csúcs a fentebb
említett nagy
kaolinit értékeknél található. Az IS/illit
aránypár
esetében
az
555,5–562,0
mélységtartomány mészmárgát
(0,04–0,87)
és
m
dolomitos mészmárgát
tartalmazó minták mutatnak jelentıs kitérést. Ugyanezen szakaszban kiugró érték tapasztalható – az átlagosan 1,00–3,00 körüli értéktartományban megrajzolható – IS/kaolinit görbén is (37. ábra), ami a mállás intenzitásának növekedésére utalhat. 81
9.2. A geokémiai vizsgálat eredménye 9.2.1. A Csicsói Márga Tagozat és Mencshelyi Márga Tagozat fıelemösszetétele A Veszprém V–1 fúrás változatos litológiájú kızetanyagának XRF módszerrel mért fıelem összetételét a IX/a melléklet tartalmazza. A mintákat a SiO2 (7,06–49,55 g/g%) és CaO (10,65–50,45 g/g%) váltakozó arányú dominanciája jellemzi. A SiO2-koncentráció a dolomitban gazdagodó 352,0–364,0 m szintben és az 534,1–562,0 m mélységtartomány mintáiban lecsökken. A rétegoszlopban jelentıs Al2O3-hányad (5,17–15,33 g/g%) figyelhetı meg, mennyisége lefelé haladva csökkenı tendenciát mutat. A vizsgált kızetanyagban a Fe2O3 (0,94– 5,88 g/g%), MgO (1,62–13,02 g/g%) és K2O (0,81–4,19 g/g%) számottevı mennyiségben van jelen. A Fe2O3- és K2O-koncentráció a SiO2-hányaddal mutat összefüggést, a karbonátos szintekben arányuk lecsökken. Két agyagos dolomit mintában (V–16, V–56) a MgO mennyisége megnı, ami a dolomit ásvány kristályába épült jelentıs mennyiségő Mg2+-ion jelenlétével magyarázható. A többi fıelem (TiO2, MnO, Na2O, P2O5, S) tömegszázalékos aránya nem éri el az 1%-ot.
39. ábra A Csicsói Márga Tagozat és a Mencshelyi Márga Tagozat kızetmintáinak PAAS összetételhez viszonyított, Al2O3-tartalomra normált fıelem dúsulási tényezıi (Ex*) a V–1 fúrásban. A Csicsói Márga Tagozatot világoszöld, a Mencshelyi Márga Tagozatot reprezentáló mintákat sötétzöld színnel emeltem ki. 82
A Csicsói Márga Tagozat (CsMT) és Mencshelyi Márga Tagozat (MMT) fıelem dúsulási tényezıi (IX. c–d melléklet) nagyon hasonlóak egymáshoz (39. ábra, a és b). A SiO2, TiO2 és Na2O esetében a PAAS átlagos összetételéhez viszonyítva egynél kisebb értékek. A rétegsor néhány kiugró SiO2 dúsulási tényezıje feltehetıen diagenetikusan mobilizálódott biogén kova inhomogén dúsulásának eredménye lehet. A Fe2O3 egy körüli vagy annál kisebb értékeket vesz fel, két dolomitos mészmárga minta (544,0 m, és 580,3 m) azonban Fe2O3-ban gazdagodik, amely diagenetikus dúsulással magyarázható. A MnO a referencia értékhez képest általában dúsulást mutat, a 485,0–486,0 m mélységközbıl származó márgás dolomit mintát kiugró pozitív anomália jellemzi, a 364,0 m mélységtartományból származó dolomárga minta esetében viszont jelentıs szegényedés tapasztalható (39. ábra, a). A pozitív MnO-anomália valószínősíti, hogy a mintában több késıi diagenetikus karbonátszemcse maradhatott, melynek bizonyítása további petrográfiai vizsgálatot tenne szükségessé. A MgO és CaO mennyiségében minden esetben pozitív anomália mutatható ki. A MgO nagy dúsulási tényezıje, továbbá az alkálifémek dúsulása a minták agyagásványos összetételével (szmektit hányad), illetve a dolomittartalommal függhet össze. A K2O és P2O5 általában egynél nagyobb értékeket mutat. Figyelemre méltó, hogy a P2O5tartalom a rétegsor alsó szakaszán jelentısen megemelkedik. Az üledékes környezetben a P2O5 – továbbá a TiO2, Th, Zr, Nb és Y mennyiségét a törmelékes frakció, azon belül a nehézásványok aránya határozhatja meg, emellett a nagy dúsulási tényezı megnövekedett bioproduktivitásra is utalhat. A vizsgált kızetanyag karbonátos és nem-karbonátos elegyrészeinek arányát a SiO2– Al2O3–CaO háromszögdiagramon (RACHOLD & BRUMSACK 2001) tettem szemléletessé (40. ábra).
Az
adatpontokra
illesztett trendvonal kiinduló pontja
kissé
eltér
a
CaO
csúcstól és az átlagos agyagpala (PAAS) értékeihez tart.
40. ábra A V–1 fúrás SiO2, Al2O3 és CaO relatív koncentrációinak háromszögdiagramja (RACHOLD & BRUMSACK 2001). Az agyagásványok összetételére vonatkozó referencia adatok BAILEY (1984, 1988); NEMECZ (1973); TAYLOR & MCLENNAN (1985) munkáiból származnak.
83
A két tagozat mintáinak összetétele nem különül el egymástól élesen, karbonát tartalmuk változékony és a PAAS-hez hasonló mennyiségben tartalmaznak terrigén komponenst. A terrigén anyag további jellemzését – a biogén kova módosító hatásának kiküszöbölése érdekében – a CaO+Na2O–Al2O3–K2O háromszögdiagramon végeztem el (41. ábra). Az eddigi fúrásokkal ellentétben az adatsorra illesztett egyenes nem az átlagos agyagpala értékéhez tart.
41. ábra A V–1 fúrás CaO+Na2O–Al2O3–K2O háromszögdiagramja (HUTCHEON et al. 1998). Az agyagásványok összetételére vonatkozó referencia adatok BAILEY (1984, 1988); NEMECZ (1973); TAYLOR & MCLENNAN (1985) munkáiból származnak.
A két tagozat ezen a diagramon sem különül el élesen egymástól. Az Al2O3 –10*K2O élt a PAAS összetételhez képest a 10*K2O csúcs felé eltolódva metszi, ami – az Al-ra normált dúsulási tényezıkhöz hasonlóan (39. ábra) – K-gazdagodást jelez. Figyelemre méltó a korábban ismertetett és a V–1 fúrás Mencshelyi Márga Tagozatából származó kızetanyag közötti jelentıs különbség, melynek oka az eltérı agyagásvány tartalomra (illit mennyisége), következésképpen az üledék lerakódásakor ható eltérı tényezıkre vezethetı vissza.
9.2.2. A Csicsói Márga Tagozat és Mencshelyi Márga Tagozat nyomelemösszetétele A Csicsói Márga és Mencshelyi Márga Tagozatból származó változatos litológiájú (13. ábra) kızetmintákat – a fıelemösszetételhez hasonlóan – egységes nyomelem-dúsulás (IX. c, e– g melléklet) jellemez, amelytıl a 364,0 m mélységtartományból származó agyagos dolomit minta 84
lényegesen eltér. Az ICP–MS módszerrel meghatározott nyomelem koncentrációk közül a Sr dominál (212–1533 ppm), legnagyobb mennyiségben az 555,5–580,3 m mélységtartomány zömében dolomitos márgát és mészmárgát tartalmazó mintáiban fordul elı (IX/b melléklet).
42. ábra A Csicsói Márga Tagozat (világoszölddel kiemelve) és a Mencshelyi Márga Tagozat (sötétzölddel kiemelve) kızetmintáinak PAAS összetételhez viszonyított, Al2O3-tartalomra normált nyomelem dúsulási tényezıi (Ex*) a V–1 fúrásban. a) 336,0–506,1 m; b) 509,5–591,0 m
A kızetanyagban számottevı mennyiségben található Ba és Zr, koncentrációjuk az elıbbiekben említett szakaszon (555,5–580,3 m) jelentıs csökkenést mutat. A Mencshelyi Márga Tagozat felsı szakaszán (485,0–516,5 m) megnı a Rb mennyisége, melynek koncentrációját minden geofázisban a K2O mennyisége határozza meg rendkívül szoros affinitásuk miatt (WHITE 2001). A IX/b mellékletben szereplı további nyomelemek és ritkaföldfémek közös jellemzıje az átlagos agyagpalában mértnél kisebb érték. A vizsgált tagozatokat reprezentáló kızetminták dúsulási tényezıinek eloszlási tendenciái hasonló lefutásúak (42. ábra, a és b). A PAAS-hez viszonyítva a Sr esetében minden mintában pozitív anomália tapasztalható (42. ábra, a és b). Az elemzett minták zömében a Rb-ot a PAAS összetétellel megegyezı vagy annál kisebb érték jellemzi, a Ba dúsulási tényezıiben jelentıs negatív anomália mutatható ki. A nagy térerejő nyomelemek (Zr, Hf, Nb, Ta, Th és U) dúsulási 85
tényezıi – a redox-érzékeny U kivételével – nagyon hasonlóak. A vizsgált minták mindegyike különbözı mértékő szegényedést tükröz, közülük a Ta dúsulási tényezıje a legkisebb. A 364,0 m és az 591,0 m mélységközbıl származó agyagos dolomit esetében tapasztalható a legnagyobb negatív anomália (42. ábra, a és b). Az U a legtöbb mintában dúsul, azonban a dúsulás mértékében jelentıs különbségek figyelhetık meg (42. ábra, a és b). Az agyagos dolomit mintában (V–16, 364,0 m) az U dúsulási tényezıjét kiugró pozitív anomália jellemzi. A V, Co, Ni és Zn relatív mennyisége általában szegényedik, az 544,0 m és 580,3 m mélységközbıl származó dolomitos mészmárga litológiájú minták esetében Ni-dúsulás figyelhetı meg. Az Y eloszlásában jelentıs eltérések tapasztalhatóak, pozitív anomália a Mencshelyi Márga Tagozat alsó szakaszából származó kızetanyagban mérhetı. A kondritra normált RFF-koncentrációkat a PAAS és FKK összetételhez képest a RFFek szegényedése jellemzi (43. ábra, a és b).
43. ábra A Csicsói Márga Tagozat és a Mencshelyi Márga Tagozat kızetmintáinak kondritra normált, FKK és PAAS összetételhez viszonyított ritkaföldfém- koncentrációi a V–1 fúrásban. a) 336,0–506,1 m; b) 509,5–591,0 m (MCLENNAN 1989)
86
A különbözı litológiájú kızetanyag RFF-eloszlása a felzikus átlagos összetételő, felsı kontinentális kéreg eredető lehordási területet erısíti meg, mivel a RFF-ek lefutási görbéi párhuzamosíthatóak a kontinentális forrásterülető törmelékes kızetek RFF-eloszlásával (TAYLOR & MCLENNAN 1985; MCLENNAN 1989). A Csicsói Márga Tagozatból származó V–13 és V–14 agyagos mészkı és dolomárga minták (352,0–356,0 m) esetében tapasztalható nagyobb mértékő RFF-szegényedés magyarázata a karbonátok hígító hatásában keresendı. Ezzel ellentétben a 356,0–357,0 m mélységtartományból származó dolomárgában mind a kondritra, mind a PAASre normált diagramok esetében alacsony RFF-koncentrációk tapasztalhatóak, melynek feltételezett oka nagy üledékképzıdési sebességre vezethetı vissza. A nagyobb szedimentációs ráta okozhat alacsony ΣRFF értékeket, mivel a gyors betemetıdés korlátozhatja a RFF-ek tartózkodás idejét a tengervízben, ezáltal lecsökkentheti az üledék RFF-adszorbeálás kapacitását (MURRAY et al. 1990).
44. ábra A Csicsói Márga Tagozat és a Mencshelyi Márga Tagozat kızetmintáinak PAAS-re normált ritkaföldfém-koncentrációi a V–1 fúrásban. a) 336,0–506,1 m; b) 509,5–591,0 m (MCLENNAN 1989).
Minden mintát negatív Eu-anomália jellemez, a Mencshelyi Márga Tagozat alsó szakaszán a negatív Ce-anomália is hangsúlyossá válik, amely jelzi az oxikus tengervízzel egyensúlyban kicsapódó ásványok jelenlétét (MCLENNAN 1989). 87
A PAAS-re normált RFF-koncentrációk esetében is kifejezıdik a fúrás alsó szakaszára jellemzı csekély mértékő negatív Ce-anomália (44. ábra, a). A 364,0 m mélységközbıl származó agyagos dolomit mintában jelentkezı pozitív Eu-anomália utólagos tektonikus hatás eredménye lehet (44. ábra, b). A betemetıdés során az üledékkel reagáló nagy hımérséklető talajoldatok okozhatnak Eu-dúsulást (MCLENNAN 1989). 45. ábra A V–1 fúrás összes ritkaföldfém-tartalma.
A vizsgált minták 16,02–125,71 közötti összes RFF-tartalma (ΣRFF) a PAAS-re jellemzı érték (183,01) alatt marad (45. ábra). A teljes RFF spektrum frakcionációjára utaló kondritra normált LaN/YbN hányados 5,45–9,29 között változik (IX/b. melléklet), a frakcionáció mértéke csupán a V–16 mintában haladja meg a PAAS összetételére jellemzı értéket (9,17). A könnyő RFF-ek frakcionációját tükrözı LaN/SmN hányados 3,19 és 4,07 közötti értékeket vesz fel, amely a PAAS értékéhez
képest
frakcionációra
(4,27)
utal.
A
valamivel nehéz
kisebb
RFF-ek
mértékő
frakcionációja
(GdN/YbN=1,25–1,56) a PAAS összetételét jelzı hányados (1,36) jellemzı értékéhez hasonló. A vizsgált kızetanyagot kismértékő negatív Eu-anomália (Euanom=0,97–1,19) és Ce-anomália (Ceanom=0,73–0,98) jellemzi. 9.2.3. A Veszprém V–1 fúrás egyéb geokémiai jellegzetességei Az Al2O3-dal való korreláció mértéke alapján következtetni lehet néhány – az ıskörnyezeti viszonyok értelemzése kapcsán fontos szerepet játszó – fı- és nyomelem törmelékes, biogén vagy autigén eredetére (11. táblázat). A vizsgált elemek zöme (Si, Fe, K, Ti, Ba, Co, Cu, Pb, Th, V, Zn, Zr) a terrigén frakció felé (0,90< r <0,99) erıs affinitást mutat. Mérsékelt korreláció (0,90< r <0,75) számszerősíthetı a Na és Ni esetében. A Mn és U gyenge korrelációt (r <0,75) jelez, a Mg, Ca, Mo és Sr negatívan korrelál az Al2O3-al. A Bfü–1 és Met–1 fúrások kızetanyaga a Mg esetében a terrigén frakció felé gyenge affinitásra utal (7. és 9. táblázat), a V–1 fúrásban számolt érték a karbonátok hígító hatását tükrözi. 11. táblázat Az Al2O3 és néhány válogatott fı- és nyomelem közötti korrelációs koefficiens mértéke a V–1 fúrásban.
Veszprém–1 fıelemek nyomelemek % r ppm r SiO2 0,99 Ba 0,99 Fe2 O3 0,96 Co 0,97 MnO 0,57 Cu 0,94 MgO -0,41 Mo -0,04 CaO -0,95 Ni 0,85 Na2 O 0,86 Pb 0,94 K2 O 0,98 Sr -0,18 TiO2 0,99 Th 0,98 U 0,10 V 0,99 Zn 0,96 Zr 0,98
88
A vizsgált képzıdmények fı- és nyomelemkoncentrációi alapján meghatározott alfaindexek segítségével a forrásterületen uralkodó kémiai mállás erısségére következtethetünk (GAILLARDET et al. 1999). Az elızı két fúráshoz hasonlóan az elemek negatívan korrelálnak a CaO-dal (rK= –0,94; rBa= –0,93), vagyis a kapott trendeket a vizsgált kızetanyag karbonát tartalma feltehetıen nem befolyásolta. Figyelemre méltó, hogy az eddigiekben tapasztaltakkal ellentétben, a platformhoz közeli területet reprezentáló fúrás minden számított αK-index adata egynél kisebb érték. A αK-index értékek görbéje (46. ábra, a és b) a mélységgel lefelé haladva csökkenı trendet tükröz, ami arra utal, hogy az egykori forrásterületen intenzívebbé válhatott a mállás. A Mencshelyi Márga Tagozat 580,3 m mélységtartományából származó dolomitos mészmárga litológiájú kızetmintában jelentkezı minimum – az elızı két fúráshoz hasonlóan – az alsó szakaszon a mállás további erısödését sugallja. A Csicsói Márga Tagozat minimuma a V–15 mintában (356,0–357,0 m) mérhetı.
46. ábra Mállási trendek a V–1 fúrásban a) αK-index; b) αBa-index alapján (GAILLARDET et al. 1999). A Csicsói Márga Tagozatot reprezentáló mintákat világoszölddel, a Mencshelyi Márga Tagozat mintáit sötétzölddel emeltem ki.
A αBa-index számított adatpontjait ábrázoló görbéket erıteljes fluktuáció jellemzi. A Veszprémi Márga Formáció alsó tagozatát 516,5 m (V–35, agyagmárga) és 580,3 m (V–53, dolomitos mészmárga) mélységközben harántoló kızetmintákban – a többi számított értékhez képest – drasztikus csökkenés mutatható ki, amely – az αK-indexhez hasonlóan – a mállás erısségének növekedését tükrözheti.
89
10. A Bakonyszőcs Bszü–1 fúrás vizsgálatának eredményei 10.1. A teljes kızetminták félmennyiségi összetétele A Bakonyszőcs Bszü–1 fúrásban (14. ábra) a teljes kızetmintákból készült alapfelvételek eredményeit felhasználva megállapítható, hogy a Veszprémi Márga Formáció pélites kızeteiben az egyes ásványok arányában több eltérés és szabályszerő összefüggés figyelhetı meg (12. táblázat). A zömében dolomitos mészmárgából álló felsı szakasz (5,5–105,0 m) legnagyobb mennyiségben kalcitot tartalmaz (30–75%), melynek aránya a mélységgel lefelé haladva csökkenı tendenciát mutat. 12. táblázat A Bszü–1 fúrás ásványos összetétele (~%) a minták kızettípusának és mélységközének feltüntetésével. Bakonyszőcs Bszü–1 fúrás minta 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40
mk. 5,5-6,2 10,0-11,4 14,0-16,5 15,0-20,0 20,0-30,0 26,8-28,1 35,0-40,0 35,9-37,8 40,0-45,0 49,5-51,4 51,4-54,1 57,0-59,0 61,3-65,1 65,0-70,0 70,0-75,0 75,2-79,0 86,0-88,3 90,0-95,0 95,0-100,0 100,0-105,0 254,5-258,3 258,3-261,1 261,1-264,8 264,8-268,6 268,6-272,0 272,0-275,0 275,0-279,2 282,3-286,0 286,0-289,4 289,4-291,0 311,5-311,9 311,9-315,6 471,0-474,0 484,4-489,2 488,7-489,2 489,2-493,3 494,0-497,6 497,6-501,0 501,0-504,8 507,4-511,3
kt. am. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. mm. m. m. m. d. mm. m. m. m. m. m. m. m. m. d. mm. m. mm. m.
A teljes kızetminták ásványos összetétele (~%) cc 30–35 65–70 70–75 70–75 65–70 60–65 65–70 70 60–65 70 70–75 65–70 60–65 65–70 65–70 60–65 65–70 70–75 70–75 70–75 65–70 60–65 60–65 60–65 55–60 50–55 55–60 60–65 45–50 45–50 45–50 50–55 40–45 40–45 45–50 45–50 60–65 50–55 60–65 50–55
do – 3–5 3–5 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 3–5 5–10 5–10 10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 3–5 3–5 2–3 2 ny 2–3 3–5 ny ny ny 1 ny ny ny 1 3–5 1–2 2–3 1–2
ar – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – 1–2 1–2 2–3 1–2 1 1–2 2–3 1 ny ny ny 1–2 – 1–2 1–2 ny
q 5–10 1–2 1–2 1–2 1–2 2–3 1–2 2 2–3 1–2 1–2 2–3 2–3 1–2 1–2 1–2 1–2 1 1–2 1–2 2–3 2–3 2–3 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 2–3 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5
ab – – – – ny ny ny – ny ny ny – ny ny ny ny – ny – ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny
pyr goe ill/sm ill±mu kao – 2–3 30–35 15–20 1–2 ny – 15–20 3–5 ny ny – 15–20 3 1–2 ny – 15–20 ny ny ny – 20–25 ny ny ny – 25–30 2–3 ny – – 15–20 3–5 ny ny – 15–20 3–5 1 ny – 20–25 3–5 1–2 ny – 15–20 ny ny ny – 10–15 2–3 ny ny – 15–20 ny ny ny – 20–25 2–3 1–2 ny – 20 3–5 ny ny – 15–20 2–3 ny ny – 15–20 3–5 1 ny – 20–25 ny ny ny – 10–15 2–3 ny ny – 10–15 ny ny ny – 10–15 2–3 ny ny – 15–20 3–5 ny ny – 20–25 3–5 1–2 ny – 20 5–10 1–2 ny – 20–25 3–5 1–2 ny – 20–25 5–10 1–2 – – 25–30 5–10 1–2 – – 15–20 5–10 2 ny – 20–25 3–5 1–2 ny – 35–40 5–10 1–2 – – 30 5–10 1–2 – – 30–35 5–10 1–2 – – 25–30 5–10 1–2 ny – 30–35 10–15 1–2 ny – 30–35 5–10 1–2 ny – 30–35 5–10 1–2 ny – 30–35 5–10 ny ny – 20–25 3–5 1–2 ny – 25–30 5–10 1–2 – – 20–25 5–10 1–2 ny – 25–30 5–10 1–2
chl – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
am 5–10 ny ny – – ny ny ny ny – – ny 1–2 ny ny ny – – – – ny 1–2 2–3 3–5 3–5 3–5 3–5 2–3 3–5 5 5–10 3–5 5–10 5–10 5–10 3–5 2–3 3–5 2–3 3–5
A rövidítések a táblázat folytatása után találhatóak! 90
12. táblázat (folytatás) Bakonyszőcs Bszü–1 fúrás minta mk. kt. 41 511,3-512,6 m. 42 528,0-532,0 am. 43 532,0-536,1 m. 44 536,1-540,1 m. 45 540,1-543,9 m. 46 547,7-551,2 m. 47 551,2-555,0 d. m. 48 555,0-559,1 m. 49 563,1-567,1 m. 50 567,1-570,9 m. 51 588,6-592,6 m. 52 596,4-599,4 m. 53 607,4-611,4 d. mm. 54 618,6-622,4 m. 55 658,8-662,8 m. 56 669,4-673,2 m. 57 677,2-681,2 d. m. 58 681,2-684,3 d. m. 59 684,3-686,8 m. 60 696,5-698,0 am. 61 701,9-705,7 am. 62 711,1-714,8 am. 63 716,8-720,4 m. 64 720,4-724,3 m. 65 728,1-731,8 d. m. 66 735,6-738,4 d. m. 67 742,0-745,0 m. 68 750,7-750,8 d. m. 69 777,8-781,6 m. ak. 70 781,6-782,3 m. ak. 71 786,3-790,0 m. ak. 72 790,0-794,0 m. ak. 73 794,0-798,0 m. ak. 74 805,8-809,2 m. 75 812,5-816,3 am. 76 816,3-820,0 m. 77 827,5-831,3 m. 78 838,0-842,1 m. 79 858,3-862,1 m. 80 869,3-873,0 am.
A teljes kızetminták ásványos összetétele (~%) cc do ar q ab pyr goe ill/sm ill±mu kao 45–50 1–2 ny 3–5 ny ny – 30–35 5–10 1–2 35–40 ny 2–3 3–5 ny ny – 40–45 5–10 1–2 55–60 1–2 – 3–5 ny ny – 20–25 5–10 1–2 50–55 1 – 3–5 ny ny – 25–30 5–10 1–2 45–50 ny – 3–5 ny ny – 30–35 5–10 1–2 45–50 ny – 3–5 ny ny – 30–35 5–10 2 50–55 3–5 – 3–5 ny ny – 25–30 5–10 2–3 45–50 1–2 – 5–10 ny ny – 30–35 5–10 1–2 50–55 2–3 – 3–5 ny ny – 25–30 5–10 ny 50–55 1–2 – 3–5 ny ny – 30–35 5–10 ny 55–60 2–3 – 3–5 ny ny – 20–25 3–5 ny 45–50 2–3 – 3–5 ny ny – 30–35 5–10 ny 60–65 3–5 – 3–5 ny ny – 15–20 5–10 ny 50–55 1–2 – 3–5 ny ny – 25–30 5–10 ny 50–55 1–2 1–2 3–5 ny – – 20–25 5–10 1–2 45–50 2–3 – 3–5 ny ny – 30–35 5–10 1–2 40–45 15–20 – 5–10 ny ny – 20–25 5–10 2 50–55 3–5 – 5–10 2–3 ny – 15–20 5–10 2 40–45 ny – 5–10 2–3 ny – 20–25 10–15 3–5 25–30 ny – 5–10 3–5 ny – 30–35 5–10 3–5 35–40 ny – 5–10 2–3 ny – 20–25 10–15 3 35–40 ny – 5–10 2–3 ny – 25–30 10–15 2–3 45–50 1–2 – 5–10 2–3 ny – 15–20 10–15 2–3 50–55 1–2 – 5–10 2–3 ny – 15–20 5–10 2–3 50–55 3–5 – 5–10 2–3 ny – 15–20 5–10 1–2 50–55 3–5 – 5–10 ny ny – 20–25 5–10 1–2 55–60 2–3 – 5–10 3–5 ny – 10–15 5–10 1–2 45–50 3–5 – 5–10 3–5 ny – 15–20 5–10 2 15–20 ny ny 10–15 3–5 ny – 35–40 10 3–5 10–15 – – 10–15 3–5 ny – 35–40 10–15 3–5 10–15 – – 10–15 3–5 ny – 40–45 10–15 3–5 15–20 – – 10–15 3–5 ny – 35–40 10–15 3–5 15–20 – 1–2 10–15 3–5 ny – 30–35 10–15 3–5 50 1–2 5–10 5–10 ny ny 3 15–20 5–10 1–2 20–25 ny ny 5–10 2–3 ny – 35–40 5–10 2–3 45–50 2–3 – 5–10 ny ny – 20–25 5–10 1–2 50–55 2–3 – 3–5 ny ny – 25–30 5–10 2 55–60 1–2 – 3–5 ny ny – 20–25 5–10 1–2 40–45 1–2 1–2 5–10 ny ny – 25–30 5–10 1–2 35–40 ny 1–2 5–10 ny – – 35–40 5–10 1–2
chl – – – – – – – – 1–2 1–2 1–2 2–3 1–2 1–2 – – – 2–3 3 3–5 2–3 2–3 2–3 2–3 2–3 2–3 2–3 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 5–10 1–2 3–5 2 1–2 1–2 1–2 1–2
am 3–5 3–5 3–5 3–5 5–10 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 2–3 5–10 3–5 3–5 5–10 3–5 3–5 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 3–5 5–10 3–5 3–5 5–10 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15 3–5 10–15 10–15 3–5 5–10 5–10 5–10
Rövidítések: mk.: mélységköz; kt.: kızettípus; ak.: agyagkı; m. ak.: meszes agyagkı; m.: márga; am.: agyagmárga; d. m.: dolomitos márga; d. mm. dolomitos mészmárga; mm.: mészmárga; mk.: mészkı; cc: kalcit; do: dolomit; ar: aragonit; q: kvarc; ab: albit; pyr: pirit; goe: goethit; ill/sm: illit/szmektit kevert szerkezet; ill±mu: illit±muszkovit; kao: kaolinit; chl: klorit; am: amorf anyag; ny: nyomnyi mennyiség. (A leíró kızettani elnevezéseknél TUCKER & WRIGHT (1990) nevezéktanát alkalmaztam. Halvány rózsaszínnel a 5,5–105,0 m; sötét rózsaszínnel a 254,5–1151,7 m mélységtartományból származó mintákat jelöltem.)
A minták többségében az illit/szmektit kevert szerkezető ásvány (IS) 15–45%-os arányban azonosítható. Alárendelt mennyiségben dolomit, kvarc, 10 Ǻ-ös rétegszilikátok (illit±muszkovit) és amorf anyag található a kızetanyagban. Nyomokban albit és pirit mutatható ki, az aragonit, goethit és klorit azonban a minták zömében hiányzik. Figyelemre méltó, hogy a 10,0–105,0 m mélységtartomány teljes kızetfelvételein nem jelentkezik alapvonal emelkedés, amit az amorf anyag hiánya jelez. A Bszü–1 mintában (5,5–6,2 m) megjelenı kis mennyiségő goethit esetében 91
számolnunk kell a felszíni oxidációs folyamatok utólagos módosító hatásával, mivel ezek elsısorban a pirit oxidációját eredményezik, amellyel párhuzamosan másodlagosan képzıdött ásványok jelenhetnek meg a kızetanyagban. A 268,6–532,0 m mélységtartományban kis mennyiségő aragonit azonosítható (nyomnyi–3%). A rétegsor alsó szakaszán (254,5–1151,7 m) a kalcit és az IS szerepe meghatározó. 12. táblázat (folytatás) Bakonyszőcs Bszü–1 fúrás minta mk. kt. cc 81 880,4-883,0 m. 40–45 82 883,0-887,0 m. 50 83 907,1-908,1 m. 45–50 84 912,6-916,5 am. 30–35 85 920,2-923,6 m. 45–50 86 920,2-927,3 am. 30–35 87 931,0-933,7 am. 35–40 88 936,0-939,5 d. m. 60 89 939,3-940,5 d. m. 55–60 90 944,3-948,3 am. 35–40 91 948,3-951,3 am. 35–40 92 951,3-955,1 m. 45–50 93 959,0-963,1 m. 55–60 94 966,7-970,5 m. 50 95 981,4-985,0 m. 55–60 96 989,3-993,2 am. 35–40 97 997,0-1000,8 d. mm. 70 98 1000,8-1004,9 m. 50–55 99 1016,6-1020,4 m. 45–50 100 1020,4-1024,2 m. 40–45 101 1028,1-1032,5 am. 35–40 102 1032,5-1036,0 m. 40 103 1036,0-1036,6 m. ak. 10–15 104 1036,6-1040,5 am. 25–30 105 1044,4-1048,6 mk. 95–100 106 1059,2-1063,0 m. ak. 10–15 107 1088,1-1091,0 am. 20–25 108 1094,2-1098,0 am. 20–25 109 1099,0-1102,8 ak. – 110 1102,8-1104,8 ak. – 111 1115,4-1118,6 ak. – 112 1118,6-1121,0 ak. – 113 1124,7-1128,6 ak. – 114 1128,6-1131,9 m. 45–50 115 1137,6-1140,6 ak. – 116 1140,6-1143,2 ak. – 117 1149,0-1151,7 m. 45–50
do ny 1–2 1–2 ny 1–2 ny ny 3–5 5–10 ny ny ny 1–2 2–3 2–3 ny 3–5 2–3 1–2 ny 1–2 1–2 ny ny 2–3 1–2 1–2 1–2 1 1–2 ny 1–2 1–2 1–2 1 ny 1–2
A teljes kızetminták ásványos ar q ab pyr goe 1–2 5–10 ny – – – 5 ny – – 1 5–10 2–3 – – – 5–10 2–3 ny – ny 5 ny – – 1–2 5–10 ny – – ny 5–10 ny – – ny 3–5 ny – – 1–2 3–5 ny – – ny 5–10 ny – – ny 5–10 ny – – ny 5–10 ny ny – ny 3–5 ny – – ny 5–10 ny – – ny 3–5 ny – – – 5–10 ny ny – – 2–3 ny – – – 3–5 ny – – – 5–10 ny ny – – 5–10 ny ny – – 5–10 ny ny – 1–2 5–10 ny ny 2–3 – 10–15 3–5 ny – – 5–10 ny ny 1–2 – ny ny – – – 10–15 3–5 ny – – 10–15 5–10 ny – – 10–15 3–5 ny – – 10–15 3–5 ny – – 10–15 3–5 ny – – 10–15 3–5 – – – 15 3–5 – – – 10–15 3–5 – – 1–2 5–10 2–3 – – – 15–20 5–10 – – – 15–20 3–5 ny – – 3–5 ny ny –
összetétele (~%) ill/sm ill±mu kao 30–35 5–10 2–3 25–30 5–10 1–2 25–30 5–10 1–2 35–40 5–10 2–3 25–30 5–10 2–3 35–40 5–10 2–3 35–40 5–10 2–3 15–20 3–5 1–2 15–20 3–5 2–3 30–35 5–10 3 30–35 5–10 2–3 30–35 5 2 20–25 3–5 1–2 25–30 5–10 1–2 20–25 3–5 2–3 35 5–10 2–3 15–20 3–5 1 25–30 5–10 1–2 30–35 5–10 1–2 30–35 5–10 1–2 25–30 5–10 2–3 15–20 5–10 3 40–45 5–10 3–5 30–35 10–15 3–5 – – – 25–30 15–20 3–5 20–25 10–15 3–5 20–25 10–15 3–5 40–45 15–20 3–5 35–40 15–20 3–5 40–45 10–15 5–10 40–45 10–15 3–5 40–45 10–15 3–5 25–30 5–10 1–2 35–40 10–15 3–5 30–35 15–20 3–5 25–30 5–10 1–2
chl – – – 3–5 – 2 1–2 1–2 2–3 3–5 3–5 1–2 1–2 1–2 – 1–2 ny 1–2 1–2 2 2–3 3–5 3–5 2–3 – 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 1–2 5–10 5–10 1–2
am 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 3–5 2–3 5–10 5–10 5–10 3–5 5–10 3–5 5–10 ny 2–3 5 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 – 15–20 10–15 10–15 10–15 15–20 10–15 10–15 10–15 5–10 15–20 15–20 5–10
A járulékos elegyrészek közül az illit±muszkovit, kvarc, kaolinit és amorf anyag aránya a felsı szakaszhoz viszonyítva megemelkedik (3–20%), ellenben a dolomit csökkenı tendenciát mutat. A 563,1–1151,7 m mélységközben a járulékos elegyrészként elıforduló kaolinit mellé klorit társul, melynek mennyisége a mélységgel lefelé haladva fokozatosan nı (1–10%). Az 1044,4– 1048,6 m mélységközbıl származó minta csaknem 100%-os kalcit-tartalmával élesen eltér a többi minták összetételétıl.
92
10.2. A minták agyagásványos összetétele (<2 µm frakció) A vizsgált minták <2 µm-es frakciójának minıségi és félmennyiségi összetételeit, a WATANABE (1981) féle illit/szmektit paramétereket és a számított agyagásvány arányokat a VI/d melléklet tartalmazza. A Veszprémi Márga Formáció finomszemcsés kızeteinek agyagásvány társulása változatos arányban 10 Ǻ-ös fázist, IS-et, kaolinitet és kloritot tartalmaz. Domináns ásványnak az illit±muszkovit tekinthetı (26–77%), amely a mélységgel lefelé haladva csökkenı tendenciát mutat (46. ábra).
46. ábra A <2 µm-es frakció félmennyiségi összetétele (~%) és a számított agyagásvány arányok a Bszü–1 fúrásban. A vitrinit reflexió adat (Ro) IHAROS-LACZÓ (1984) nem publikált vizsgálatából származik. Rövidítések: litosztr.: litosztratigráfia; az ásványok rövidítése megegyezik a 12. táblázatban feltüntetettel.
Az alacsony rendezettségi fokot (S=0) mutató IS (10–50%-os illit hányaddal) mennyisége a rétegsorban szintén jelentıs (6–35%). A kaolinit többnyire járulékos elegyrészként minden mintában megtalálható (0–48%), a 254,5–258,3 m mélységtartományból származó dolomitos mészmárga mintában mennyisége a legnagyobb. A klorit a minták zömében nyomnyi 93
mennyiségben van jelen, a 311,9–489,2 m és 528,0–599,4 m mélységtartományban jelenléte nem mutatható ki. Aránya a mélységgel lefelé haladva fokozatosan nı, a 1059,2–1104,8 m mélységtartomány agyagkıbıl, agyagmárgából álló kızetanyagában eléri a 26%-ot (47. ábra).
47. ábra A Bszü–1 fúrás <2 µm-es frakcióját reprezentáló jellegzetes röntgen-pordiffraktogramok. a) dolomitos mészmárga, 57,0–59,0 m; b) márga, 507,4–511,3 m; c) meszes agyagkı, 794,0–798,0 m; d) agyagkı, 1118,6–1121,0 m. Rövidítések: ill/sm: illit/szmektit kevert szerkezet; chl: klorit; ill±mu: illit±muszkovit; kao: kaolinit
A számított agyagásvány arányok közül a kaolinit/illit értékei a mélységgel lefelé haladva fokozatosan növekednek (0–1,85), három minta esetében (254,5–258,3 m, 948,3–951,3 m, 1115,4–1118,6 m) kiugró csúcsok tapasztalhatóak (46. ábra). Az illit-szmektit/illit görbe meglehetısen változatos értékeket mutat (0,08–1), a Bszü–21 (254,5–258,3 m) és a Bszü–91 (948,3–951,3 m) márgás minták esetében növekednek meg jelentısen az értékek. Az illitszmektit/kaolinit görbe lefutása homogénnek tekinthetı, csupán a korábban említett nagy kaolinit értéknél (Bszü–21 minta) mutat erıteljes kitérést (0–28, átlag: 1,90).
94
11. A Zsámbék Zs–14 fúrás vizsgálatának eredményei 11.1. A röntgen-pordiffrakciós vizsgálat eredménye 11.1.1. A teljes kızetminták félmennyiségi összetétele A Zs–14 fúrásban (15. ábra) a teljes kızetmintákból készült alapfelvételek eredményei (13. táblázat) alapján megállapítható, hogy a Mencshelyi Márga Tagozatot, a Mátyáshegyi Formációt és a Sándorhegyi Formációt reprezentáló változatos litológiájú kızetanyagot a kalcit uralkodó részaránya jellemzi (45–100%). 13. táblázat A Mencshelyi Márga Tagozat és a Sándorhegyi Formáció teljes kızetmintáinak félmennyiségi ásványos összetétele (~%) a Zs–14 fúrásban a minták kızettípusának és mélységközének feltüntetésével. Zsámbék Zs–14 fúrás A teljes kızetminták ásványos összetétele (~%) minta mk. kt. cc do ar q sn amf pyr ma ill/sm Zs–1 320,5 d. mk. 85–90 3–5 – ny ny – ny – 5–10 Zs–2 324,2 a. mk. 85–90 1–2 – ny ny – ny – 5–10 Zs–3 327,0 d. mm. 65–70 3–5 – ny ny – ny – 20–25 Zs–4 329,7 d. mm. 70–75 5–10 – ny ny – ny – 15–20 Zs–5 334,4 d. m. 45–50 10–15 – ny 1–2 – ny – 30–35 Zs–6 340,0 d. m. 50–55 10–15 – ny 1–2 – ny – 30–35 Zs–7 350,0 d. m. 45–50 5–10 – ny 1–2 – ny – 30–35 Zs–8 352,0 d. m. 45 10–15 – ny 1–2 – ny – 35–40 Zs–9 353,5 mm. 75–80 2–3 – ny ny – 5–10 – 5–10 Zs–10 358,7 d. m. 45–50 5–10 – ny 1–2 – ny – 30–35 Zs–11 366,5 d. mm. 60–65 5–10 – ny ny – ny – 25–30 Zs–12 372,2 d. m. 40–45 10–15 – 1–2 1–2 – ny – 35–40 Zs–13 375,5 d. mm. 60–65 5–10 – ny ny – ny – 25–30 Zs–14 380,5 d. m. 45–50 10 – ny 1–2 – ny – 35–40 Zs–15 386,5 d. m. 50–55 5–10 – ny ny – ny – 30–35 A rövidítések a táblázat folytatása után találhatóak!
kao – – – – – – – – – – – – – – –
am ny ny 2–3 1–2 5 3–5 3–5 3–5 ny 3–5 3–5 5–10 2–3 3–5 3–5
A vizsgált minták zöme – a sok karbonátot tartalmazó minták kivételével – számottevı mennyiségő illit/szmektit kevert szerkezető fázist (IS) tartalmaz (5–40%). Általánosan elıforduló járulékos elegyrész a dolomit és az amorf anyag (nyomnyi–15%). A rétegsor vizsgált szakaszain a szanidin és pirit nyomnyi mennyiségben található, a 353,5 m mélységtartományból származó mintában azonban a pirittartalom jelentısen megnı (5–10%). Minden mintában hiányzik a klorit, a 10 Ǻ-ös rétegszilikátok (illit±muszkovit) csúcsai beolvadnak az alapvonal zajába, azonban a szeparált és dúsított agyagásványos felvételeken kimutatható a reflexiója. A Mencshelyi Márga Tagozat kızetanyagában a kaolinit alárendelt mennyiségő (nyomnyi–5%), lefelé haladva relatív aránya megnı. A kvarc hányad – a Bszü–1 fúráshoz hasonlóan – szintén növekvı tendenciát mutat (1–10 %). A 688,0–706,6 m mélységközbıl származó mészmárga és dolomitos mészmárga mintákban 5–10% aragonit található. A szelvény 95
alsó szakaszán (741,5 m) nyomokban amfibol, a dolomitos márgából és mészmárgából álló kızetmintákban (749,5–754,5 m) markazit (1–2%) mutatható ki. A Mátyáshegyi Formációt reprezentáló minta (678,0 m) tiszta kalcitnak tekinthetı, nyomnyi mennyiségben tartalmaz kvarcot és amorf anyagot. 13. táblázat (folytatás) Zsámbék Zs–14 fúrás A teljes kızetminták ásványos összetétele (~%) minta mk. kt. cc do ar q sn amf pyr ma ill/sm kao am Zs–16 678,0 mk. 95–100 – – ny – – – – – – ny Zs–17 686,0 d. mk. 85–90 3–5 – 3–5 – – – – 3 – ny Zs–18 688,0 mm. 70 1–2 5–10 1–2 ny – ny – 15–20 ny 2–3 Zs–19 692,0 d. mm. 55–60 3–5 5–10 1–2 1–2 – ny – 20–25 1–2 3–5 Zs–20 695,0 d. mm. 50–55 3–5 5–10 2–3 1–2 – ny – 25–30 1–2 3–5 Zs–21 697,0 d. mm. 55–60 3–5 5–10 1–2 1–2 – ny – 15–20 1 5–10 Zs–22 698,5 d. mm. 70–75 3–5 5–10 ny ny – ny – 10–15 ny 3–5 Zs–23 699,0 d. mm. 50–55 5–10 5–10 2 1–2 – ny – 20–25 1–2 5–10 Zs–24 704,8 mm. 60–65 2–3 – 2–3 1–2 – ny – 20–25 2–3 3–5 Zs–25 706,6 d. mm. 55–60 3–5 5–10 1–2 1–2 – ny – 20–25 1–2 3–5 Zs–26 713,7 d. mm. 75 3–5 – 3–5 ny – ny – 10–15 1–2 2–3 Zs–27 717,8 d. mm. 70–75 3–5 – 3–5 ny – ny – 10–15 1–2 3–5 Zs–28 733,0 d. mm. 70–75 3–5 – 3–5 ny – ny – 10–15 1–2 2–3 Zs–29 734,0 d. mm. 60–65 5–10 – 3–5 ny – ny – 15–20 1–2 3–5 Zs–30 735,0 d. mm. 65–70 5–10 – 2–3 ny – ny – 15–20 1–2 3–5 Zs–31 739,0 d. mm. 70–75 3–5 – 3–5 ny – ny – 10–15 2–3 1–2 Zs–32 741,5 d. mm. 60–65 3–5 – 2–3 1–2 ny ny – 20–25 2–3 2–3 Zs–33 744,0 d. m. 50–55 5–10 – 3–5 1–2 – ny ny 25–30 2–3 3–5 Zs–34 746,0 d. m. 50–55 5–10 – 3–5 1–2 – ny – 20–25 2–3 3–5 Zs–35 749,5 d. m. 50–55 10 – 3–5 1–2 – ny 1–2 20–25 3–5 3–5 Zs–36 754,5 d. mm. 65–70 3–5 – 5–10 – – ny 1–2 10–15 3–5 1–2 Rövidítések: mk.: mélységköz; kt.: kızettípus; mm.: mészmárga; d. m.: dolomitos márga; d. mm.: dolomitos mészmárga; mk.: mészkı; d. mk.: dolomitos mészkı; a. mk.: agyagos mészkı; cc: kalcit; do:dolomit; ar: aragonit; q: kvarc; sn: szanidin; amf: amfibol; pyr: pirit; ma: markazit; ill/sm: illit/szmektit kevert szerkezet; kao: kaolinit; am: amorf anyag; ny: nyomnyi mennyiség. (A leíró kızettani elnevezéseknél TUCKER & WRIGHT (1990) nevezéktanát alkalmaztam. A Mencshelyi Márga Tagozatot és Mátyáshegyi Formációt reprezentáló mintákat bordó, a Sándorhegyi Formációból származó mintákat narancssárga színnel emeltem ki.)
A Sándorhegyi Formációból származó minták esetében a mélységgel lefelé haladva csökken a kalcit aránya (45–90%), ezzel párhuzamosan az IS hányad megnövekszik (5–40%, 13. táblázat). Kaolinit nem mutatható ki mérhetı mennyiségben a rétegsor ezen szakaszán.
11.1.2. A minták agyagásványos összetétele (<2 µm frakció) A Zsámbék–14 fúrásban a vizsgált minták <2 µm-es frakciójának minıségi és félmennyiségi összetételét a VI/e melléklet tartalmazza. Az etilén-glikolozott minták felvételei alapján ábrázolt agyagásvány összetétel és a belılük számított arányok az 52. ábrán tanulmányozhatóak. A Mencshelyi Márga Tagozatot reprezentáló minták (49. ábra, c és d) 96
agyagásványos összetétele eltér az elızıekben bemutatott fúrások eredményeiben tükrözıdı trendektıl. A változatos litológiájú rétegsor különbözı arányokban tartalmaz 10 Ǻ-ös rétegszilikátokat, IS-et és kaolinitet. Lényeges különbség, hogy az agyagásvány társulásból teljesen hiányzik a klorit (48. ábra). A kaolinit igen nagy hányadban mutatható ki (10–55%), mennyisége lefelé haladva csökken, azonban még ezekben a mintákban is nagyobb arányban található, mint a többi fúrásban. A rétegszilikátok minıségi és mennyiségi eloszlása változatos képet alkot, eltérések tapasztalhatóak a szemcseméret és a mélység függvényében. A 35–100% illitet tartalmazó IS (S=0) hányada a rétegsorban lefelé haladva csökkenı tendenciát mutat (5– 65%). Ezzel ellentétes viselkedés tapasztalható a 10Ǻ-ös rétegszilikátok (illit±muszkovit) esetében, melyek átlagosan 15–65% közti értékeket vesznek fel.
48. ábra A <2 µm-es frakció félmennyiségi összetétele (~%) és a számított agyagásvány arányok a Sándorhegyi Formációban és a Mencshelyi Márga Tagozatban. A szervesanyag érettségét jelzı adatok (Ro) IHAROSLACZÓ (1984), a diagenetikus felfőtés (Tmax) értékei HETÉNYI (1980) nem publikált vizsgálatából származnak. Rövidítések: litosztr.: litosztratigráfia; BDF: Budaörsi Dolomit Formáció; Mencshelyi M. T.: Mencshelyi Márga Tagozat; C: „cordevolei”; az ásványok rövidítése megegyezik a 13. táblázatban feltüntetettel. 97
Megfigyelhetı, hogy a finomabb szemcsemérető kızetekben (713,7–746,0 m) az IS mennyisége – a Met–1 fúráshoz hasonlóan – nagyobb, mint a karbonátos kızetekben (686,0 m). A Mátyáshegyi Formációból származó mészkı mintában (678,0 m) agyagásványok nem mutathatóak ki. A Sándorhegyi Formáció domináns agyagásványa az illit±muszkovit (60–84%). A kaolinit (0–25%) és az IS szerepe alárendelt (0–40%), mennyiségük számottevıen kisebb a Mencshelyi Márga Tagozatban mért értékekhez képest. Az IS kiugró értékeket mutat a 320,5 m mélységköz dolomitos mészkı és egy dolomitos márga mintáiban (352,0 m). A rétegsor felsı szakaszából (320,5 m) származó dolomitos mészkı mintában kaolinit mérhetı mennyiségben nincs jelen (48. ábra).
49. ábra A Sándorhegyi Formáció és a Mencshelyi Márga Tagozat <2 µm-es frakciójának jellegzetes röntgenpordiffraktogramjai. a) agyagos mészkı, 324,2 m; b) dolomitos márga, 352,0 m; c) dolomitos mészmárga, 713,7 m; d) dolomitos mészmárga, 754,5 m. Rövidítések: ill/sm: illit/szmektit kevert szerkezet; ill±mu: illit±muszkovit; kao: kaolinit
Az agyagásvány együttes becsült félmennyiségi értékei alapján számított arányokban kimutatható trendek különböznek a rétegsor alsó és felsı szakaszán (48. ábra). A Sándorhegyi Formációt reprezentáló 320,5–386,5 m mélységtartományban az aránypárok meglehetısen egyverető, alacsony értékeket mutatnak, jelentıs kitérések nincsenek (49. ábra, a és b). Az IS/kaolinit hányados esetében a mélységgel lefelé haladva enyhe növekedés tapasztalható (0– 2,43). A Mencshelyi Márga Tagozat zömében dolomitos mészmárgából álló szakaszán (678,0– 754,5 m) minden aránypár esetében jelentıs amplitúdójú kitérés mutatható ki. 98
11.2. A geokémiai vizsgálat eredménye 11.2.1. A Sándorhegyi Formáció, Mátyáshegyi Formáció és Mencshelyi Márga Tagozat fıelemösszetétele A Sándorhegyi (SF) és Mátyáshegyi Formációt (MF), továbbá a Veszprémi Márga Formáció alsó tagozatát képviselı, zömében dolomitos márgából és mészmárgából álló minták kémiai összetétele jelentısen nem különül el egymástól (X/a melléklet). A SF-ban legnagyobb részarányban CaO (30,98–60,43 g/g%) található, míg a Mencshelyi Márga Tagozatban (MMT) a CaO (32,73–57,73 g/g%) és a SiO2 (9,03–33,44 g/g%) váltakozó arányú dominanciája jellemzı. A MF-ót reprezentáló V–16 (678,0 m) mészkı mintában a CaO 70,72 g/g%-os mennyiségben van jelen. A rétegsor vizsgált szakaszain (15. ábra) – a MF mintája kivételével – számottevı az Al2O3-hányad (3,70–10,14 g/g%); a Fe2O3 (0,48–6,60 g/g%) és a MgO (1,48–5,08 g/g%) hasonló arányban fordul elı. A SF 327,0–386,5 m mélységtartományában – a Zs–9 minta (353,5 m) kivételével – és a MMT-ban a K2O-koncentráció 1 g/g% feletti. A többi fıelem (TiO2, MnO, Na2O, P2O5, S) tömegszázalékos aránya nem éri el az 1%-ot.
50. ábra A Mencshelyi Márga Tagozat, Mátyáshegyi Formáció és Sándorhegyi Formáció kızetmintáinak PAAS összetételhez viszonyított, Al2O3-tartalomra normált fıelem dúsulási tényezıi (Ex*) a Zs–14 fúrásban. a) 320,5–688,0 m; b) 692,0–754,5 m. A MMT-ot és MF-ót reprezentáló mintákat bordó, a SF-ból származó mintákat narancssárga színnel emeltem ki. 99
Az Al-normált fıelem koncentrációk (X. c és d melléklet) közül a CaO és MgO jelentısen dúsul a PAAS összetételhez viszonyítva (50. a és b ábra). A TiO2 és Na2O dúsulási tényezıje minden mintában egynél kisebb értéket vesz fel, ami negatív anomáliaként jelentkezik a diagramokon. A minták általános jellemzıje a SiO2 szegényedése, kivéve a Zs–36 mintát (dolomitos mészmárga, 754,5 m), ahol értéke valamivel nagyobb, mint egy. A pozitív anomália feltehetıen a diagenetikusan mobilizálódott biogén kova dúsulásával magyarázható. A PAAS összetételhez viszonyítva a Fe2O3 általában szegényedik, kiugró negatív érték a MF-ót reprezentáló minta (Zs– 16) esetében tapasztalható. A 353,5 m mélységközbıl származó mészmárga mintát pozitív Fe2O3-anomália jellemzi, melynek oka a rétegsort jellemzı piritesedésben keresendı. A fúrás MnO-, K2O- és P2O5-tartalma nem tér el lényegesen a felsı kontinentális kéreg összetételétıl. A MF mintájában kiugró K2O-szegényedés mutatható ki (50. a ábra). A változatos litológiájú kızetanyag karbonátos és nem-karbonátos elegyrészeinek arányát a SiO2–Al2O3–CaO háromszögdiagram (RACHOLD & BRUMSACK 2001) alapján vizsgáltam meg (51. ábra).
51. ábra A Zs–14 fúrás SiO2, Al2O3 és CaO relatív koncentrációinak háromszögdiagramja (RACHOLD & BRUMSACK 2001). Az agyagásványok összetételére vonatkozó referencia adatok BAILEY (1984, 1988); NEMECZ (1973); TAYLOR & MCLENNAN (1985) munkáiból származnak.
Az adatsorra illesztett egyenes kis eltolódással a CaO csúcsból indul és a PAAS összetétel adatpontjához tart. A vizsgált rétegtani egységek nem különülnek el egymástól számottevıen, terrigén komponensük a referenciaértékhez közeli összetételő. A minták – a Bfü–1, Met–1 és V– fúrások kızetanyagainak értékeihez (20., 30., 40. ábrák) képest – zömében a CaO csúcshoz közel helyezkednek el (51. ábra). 100
A vizsgált kızetanyag mállásának fejlıdési irányvonala a CaO+Na2O–Al2O3–K2O háromszögdiagramon (HUTCHEON et al. 1998) követhetı nyomon, melynek elınye, hogy segítségével az esetleges biogén kovatartalom hatása kiküszöbölhetıvé válik (52. ábra). Figyelemre
méltó
a
Zs–14
fúrás
CaO+Na2O–Al2O3–K2O
háromszögdiagramjának
kétosztatúsága. A SF-ót képviselı minták kismértékben, de határozottan elkülönülnek a MMT-ot reprezentáló kızetanyagtól, az adatpontokra két trendvonal illeszthetı. Mivel mindkét formáció hasonló mértékő felfőtést szenvedett a betemetıdés során (HETÉNYI nem publikált adatok 1980; IHAROS-LACZÓ
nem
publikált
adatok
1984;
VICZIÁN
1987),
egyforma
mértékő
mélybetemetıdéses illitesedés valószínősíthetı.
52. ábra A Zs–14 fúrás CaO+Na2O–Al2O3–K2O háromszögdiagramja (HUTCHEON et al. 1998). Az agyagásványok összetételére vonatkozó referencia adatok BAILEY (1984, 1988); NEMECZ (1973); TAYLOR & MCLENNAN (1985) munkáiból származnak.
Ez alapján feltételezhetı, hogy a két formáció adatpontjainak elkülönülése primer geokémiai jelnek tekinthetı és a törmelékes eredető illit mennyiségének növekedésébıl vagy az egykori lehordási területen szárazabb éghajlati viszonyok mellett képzıdött illit áthalmozásából származhat.
11.2.2. A Sándorhegyi Formáció, Mátyáshegyi Formáció és Mencshelyi Márga Tagozat nyomelemösszetétele A
Zs–14
fúrásból
kiválasztott
kızetminták
ICP–MS
módszerrel
mért
nyomelemösszetétele meglehetısen egyverető (X/b melléklet), koncentrációjuk a többi fúráshoz képest kisebb értékeket mutat. A rétegsor domináns nyomeleme a Sr (626,2–2870,6 ppm). A 101
vizsgált
minták
további
általános
jellegzetessége
a
nyomelemek
és
ritkaföldfémek
koncentrációinak PAAS-hoz viszonyított alacsony értékei (X/b melléklet). A dúsulási tényezık (X. c, e–g melléklet) alapján a SF-ót és a MMT-ot reprezentáló kızetminták nyomelemösszetétele között sok hasonlóság figyelhetı meg (53. a és b ábra). A PAAS összetételhez viszonyítva megállapítható, hogy a Sr és U mennyisége minden kızetmintában jelentısen dúsul. Az U-dúsulás mértéke – a V–1 fúrás 364,0 m mélységközébıl származó minta kivételével – meghaladja a többi vizsgált rétegsorban mért jellemzı értékeket.
53. ábra A Mencshelyi Márga Tagozat, Mátyáshegyi Formáció és Sándorhegyi Formáció kızetmintáinak PAAS összetételhez viszonyított, Al2O3-tartalomra normált nyomelem dúsulási tényezıi (Ex*) a Zs–14 fúrásban. a) 320,5–688,0 m; b) 692,0–754,5 m. A Mencshelyi Márga Tagozatot és Mátyáshegyi Formációt reprezentáló mintákat bordó, a Sándorhegyi Formációból származó mintákat narancssárga színnel emeltem ki.
Az Y a referencia adathoz közeli értékeket vesz fel, míg a többi bemutatott nyomelem mennyiségében szegényedés figyelhetı meg a PAAS összetételhez képest. A Zr-, Hf- és Nbszegényedés alapján megállapítható, hogy vulkáni anyag hozzájárulás valószínőleg nem befolyásolta a Zs–14 fúrás RFF-összetételét. A korábbi mikromineralógiai vizsgálat (V/b. melléklet) alapján feltételezhetı, hogy a Zs–2 (324,2 m) és Zs–21 (697,0 m) kızetmintákban 102
mért Ba-tartalom autigén barit jelenlétével hozható összefüggésbe. A MMT 688,0 m mélységközébıl származó Zs–18 számú mészmárga minta kismértékő V-dúsulást mutat (53. a ábra). A SF-ból származó Zs–9 minta (353,5 m, mészmárga) Co és Ni redoxérzékeny nyomelemeinek dúsulása kiugróan nagymértékő (53. a ábra), amely utal a kızet szervesanyag tartalmára és ezáltal az üledékképzıdési környezet típusáról hordozhat információt. A Zs–14 fúrásban vizsgált képzıdmények kondritra normált ritkaföldfém-összetételét az 54. a és b ábra szemlélteti. Valamennyi minta általános jellemzıje, hogy a RFF-koncentrációk trendvonalai hasonlóak a referencia PAAS és FKK összetételhez, azonban azoknál kisebb RFFtartalmat tükröznek (54. a és b ábra).
54. ábra A Mencshelyi Márga Tagozat, Mátyáshegyi Formáció és Sándorhegyi Formáció kızetmintáinak kondritra normált, FKK és PAAS összetételhez viszonyított ritkaföldfém- koncentrációi a Met–1 fúrásban. a) 320,5–688,0 m; b) 692,0–754,5 m (MCLENNAN 1989)
Minden kızetminta görbéjén – az oxikus környezetben képzıdött karbonátos tengeri üledékekre jellemzı – negatív Eu-anomália figyelhetı meg, melynek mértéke a SF-ból származó minták esetében kevésbé hangsúlyos (54. a ábra). A Zs–14 fúrásban nem tapasztalható az elızı 103
fúrásokban ismertetett negatív Ce-anomália. A MF-ót (V–16, mészkı, 678,0 m) és a feküjébıl származó mintát (V–17, dolomitos mészkı, 686,0 m) reprezentáló görbék – kisebb RFFtartalmuknak megfelelıen – élesen elkülönülnek a vizsgált kızetanyag többi részében tükrözıdı trendtıl.
55. ábra A Mencshelyi Márga Tagozat, Mátyáshegyi Formáció és Sándorhegyi Formáció kızetmintáinak PAAS-re normált ritkaföldfém-koncentrációi a Zs–14 fúrásban. a) 320,5–688,0 m; b) 692,0–754,5 m (MCLENNAN 1989)
A PAAS referenciaértékre normált RFF-összetétel adatokból szerkesztett görbék a minták zömében hasonló lefutásúak (55. a és b ábra). A MMT-on belül a minták két csoportba különülnek el. A kisebb dúsulási tényezıkkel rendelkezı minták a rétegsor alsó szakaszának 698,5–754,5 m mélységközébıl származnak. A MMT dúsulási tényezıihez képest a SF-ból származó kızetanyagban nagyobb RFF-koncentráció tapasztalható. A MF-ót és a feküjébıl származó mintát reprezentáló görbék igen kis értékei – a karbonátok nyomelemösszetételt módosító hatása miatt – jól elkülönülnek a sokváltozós diagramon.
104
56. ábra A Zs–14 fúrás összes ritkaföldfém-tartalma.
A Zs–14 fúrásból származó minták összes RFF-tartalma (ΣRFF, 56. ábra) a többi fúrásban mért értékekhez (23., 35., 45. ábrák) képest a legkisebb (2,54–77,36). A MMT-on belül két maximum különíthetı el, a MF tiszta karbonát mintáiban az ΣRFF koncentráció
rendkívül
alacsony.
A
SF-ót
reprezentáló
kızetanyagban a rétegsorban felfelé haladva szignifikáns koncentráció csökkenés tapasztalható. A teljes RFF-spektrum frakcionált (LaN/YbN=4,83–11,83; X/b
melléklet),
ezen
belül
a
könnyő
ritkaföldfémek
frakcionációjára utaló LaN/SmN hányados 3,40 és 4,41 közötti értékeket vesz fel. A nehéz RFF-ek frakcionációja nem jelentıs, melyre az 1,04 és 1,82 közötti GdN/YbN hányadosok utalnak. A vizsgált mintákra változó mértékő negatív Eu-anomália (Euanom=0,94–1,12) jellemzı, Ce-anomália gyakorlatilag nem jelenik meg (Ceanom=0,89–1,00). 11.2.3. A Zsámbék Zs–14 fúrás egyéb geokémiai jellegzetességei A fı- és nyomelemek törmelékes, biogén vagy autigén eredetére utaló Al-korreláció mértéke jelentısen eltér a többi fúrásban tapasztaltaktól (14. táblázat). A detritális behordás változásaira utaló terrigén affinitású elemek közé a Ti, Cu, Th és Zr sorolható, melyek erısen korrelálnak (0,90< r <0,99) az Al2O3-al. A Th esetében azonban figyelembe kell venni, hogy a SiO2-dal is mérsékelt korrelációt mutat (r = 0,77), amely alapján feltételezhetı, hogy koncentrációját a szervesanyag mennyisége is befolyásolhatta. Mérsékelt korreláció (0,90< r <0,75) tapasztalható a Si, K, Ba, V esetében, a vizsgált nyomelemek zöme esetében nem feltételezhetı kapcsolat vagy csupán gyenge korrelációt (r <0,75) tükröznek (Fe, Mn, Zsámbék–14 fıelemek nyomelemek % r ppm r SiO2 0,86 Ba 0,86 Fe2 O3 0,50 Co 0,17 MnO 0,58 Cu 0,90 MgO 0,63 Mo 0,14 CaO -0,97 Ni 0,27 Na2 O 0,57 Pb 0,60 K2 O 0,89 Sr -0,70 TiO2 0,90 Th 0,90 U 0,25 V 0,76 Zn 0,37 Zr 0,92
Mg, Na, Co, Mo, Ni, Pb, U, Zn). A
forrásterületen
uralkodó
kémiai
mállás
erısségére
következtethetünk (GAILLARDET et al. 1999) a vizsgált képzıdmények fı-
és
nyomelem
koncentrációi
alapján
ábrázolt
alfa-indexek
segítségével (57. ábra). A kiválasztott elemek negatívan korrelálnak a CaO-dal (rK= –0,81; rBa= –0,80), vagyis a kapott trendeket a vizsgált kızetanyag karbonát tartalma feltehetıen nem befolyásolta. 14. táblázat Az Al2O3 és néhány válogatott fı- és nyomelem közötti korrelációs koefficiens mértéke a Zs–14 fúrásban. 105
A SF adatpontjaiból rajzolt görbe egynél kisebb értékeket vesz fel (57. a ábra). A megemelkedett K-érték feltehetıen az egykori lehordási területen szárazabb éghajlati viszonyok mellett képzıdött illit áthalmozásából származhat (52. ábra), amely alapján feltételezhetı, hogy az 1 alatti αK-index értékek nem a mállás intenzitásának erısödésére utalnak. Ezt a következtetést támasztja alá az αBa-index trendvonal homogén lefutása, amely nem utal a mállás mértékének jelentıs ingadozására (57. b ábra). A MF-ót reprezentáló mészkı minta (678,0 m) indexértéke 0, mivel Th-ot kimutatási határ alatti mennyiségben tartalmaz a vizsgált kızetanyag. A feküjébıl származó és geokémiai összetételében ahhoz nagyon hasonlító minta (Zs–17, 686,0 m) αK-index görbéje erıteljes pozitív anomáliát jelez, amely a mállás intenzitásának jelentıs csökkenésére enged következtetni. A kapott eredményeket támasztja alá a minta tisztán karbonátos litológiája is, amely a „karbonátgyár” zavartalan mőködését tükrözi, vagyis a karbonátképzı szervezetek számára szükséges életfeltételek (megfelelı hımérséklet, sótartalom, átvilágítottság, száraz éghajlat, csekély mennyiségő terrigén anyag beáramlás) biztosítására enged következtetni (TUCKER & WRIGHT 1990). A MMT felsı szakaszán (686,0–717,8 m) az αK-index 1 feletti értékeket vesz fel, lefelé haladva csökkenı trendet mutat. A rétegsor alsó részén az elızı fúrásokhoz hasonlóan a felsı kontinentális kéreg átlagos összetételéhez képest dúsulás mutatható ki. A 754,5 m mélységközbıl származó dolomitos mészmárga minta átmenetet képez a Budaörsi Dolomit Formáció felé, mállási indexeinek kiugró pozitív anomália a forrásterületen uralkodó mállási trend drasztikus változására utal (57. a és b ábra).
57. ábra Mállási trendek a Zs–14 fúrásban a) αK-index; b) αBa-index alapján (GAILLARDET et al. 1999). 106
12. Balaton-felvidéki feltárások röntgen-pordiffrakciós vizsgálatának eredményei 12.1. A Füredi Mészkı Formáció agyagásványos összetétele (<2 µm frakció) 12.1.1. Meggy-hegyi kıfejtı, Pécsely A pécselyi Meggy-hegy felhagyott kıfejtıjébıl származó kızetanyag szürke színő, mikrites mészkövet és a karbonátos szintek közé települt finomszemcsés, sötétszürke, helyenként zöldes színárnyalatú márgát tartalmaz. A <2 µm-es frakció félmennyiségi összetételét és a számított agyagásvány arányt a 15. táblázatban foglaltam össze. 15. táblázat A Füredi Mészkı Formációból származó minták <2 µm-es frakciójának félmennyiségi összetétele (~%), a WATANABE-féle ill/sm paraméterek és a számított arányok a meggy-hegyi kıfejtı feltárásában Meggy-hegy, kıfejtı Pécsely minta PÉFÜ–1 PÉFÜ–2 PÉFÜ–3 PÉFÜM–1 PÉFÜM–2 PÉFÜM–3
kt. MK MK MK M M M
A<2 µm-es frakció számított félmenyiségi arány összetétele (~%) ill/sm ill±mu ∆2θ 1 ∆2θ 2 ill-sm/ill 50 50 5,6 4,9 1,07 50 50 4,9 6,2 1,00 65–70 30–35 5,6 4,9 1,94 15–20 80–85 5,5 5,2 0,19 50–55 45–50 5 6 1,17 20–25 75–80 5,8 4,9 0,32
Rövidítések: kt.: kızettípus; M: márga; MK: mészkı; ill/sm: illit/szmektit kevert szerkezet; ill±mu: illit±muszkovit (Világoskék színnel a Füredi Mészkı Formáció mészkı litológiájú mintáit, halványszürkével a közberétegzett márgát reprezentáló mintákat emeltem ki.)
A mészkövek hasonló arányban tartalmaznak kis rendezettségő (S=0), 60–70% duzzadó hányadot tartalmazó illit/szmektit kevert szerkezető fázist (IS), melyek aránya 50–70% között változik (15. táblázat) és 10 Ǻ-ös rétegszilikátokat (illit±muszkovit).
58. ábra A Füredi Mészkı Formáció <2 µm-es frakciójának jellegzetes etilén-glikolozott röntgenpordiffraktogramjai a pécselyi Meggy-hegy kıfejtıjében. Rövidítések: ill/sm: illit/szmektit kevert szerkezet; ill±mu: illit±muszkovit
A drapp színő, lekerekített szélő plasztiklasztokat tartalmazó világosszürke mészkı mintában (PÉFÜ–3) az illit±muszkovit alárendelt mennyiségővé válik (30–35%), ezzel szemben a márgás 107
közberétegzések agyagásvány társulásában dominálnak (45–80%). Az IS jelentısége alárendelt (15–25%), egy mintában (PÉFÜM–2) kiugró értéket mutat (50–55%). Kaolinit és klorit egyetlen mintában sincs jelen kimutatható mennyiségben (58. ábra). A becsült félmennyiségi agyagásvány értékek alapján számított IS/illit aránypár értéke 0,19–1,97 közötti (15. táblázat), kiugró csúcs (1,94) tapasztalható a mészkı minta esetében (PÉFÜ–3).
12.1.2. Öreg-hegyi kıfejtı, Csopak A Füredi Mészkı Formáció öreg-hegyi kıfejtıbıl származó kızetanyaga világosszürke, mikrites, homokszín plasztiklasztokat tartalmazó mészkıbıl áll. A minták <2 µm-es frakciójában – a rétegtani helyzettıl függetlenül – az illit±muszkovit mennyisége a legjelentısebb (80–90%), amelyhez alárendelten alacsony rendezettséget mutató (S=0), 60–70% szmektites hányadot tartalmazó IS (5–15%) társul (16. táblázat). 16. táblázat A Füredi Mészkı Formációból származó minták <2 µm-es frakciójának félmennyiségi összetétele (~%), a számított IS értékek és agyagásvány aránypárok az öreg-hegyi kıfejtı feltárásában Öreg-hegy, kıfejtı Csopak minta NOFÜ–1 NOFÜ–2 NOFÜ–3 NOFÜ–4
kt. MK MK MK MK
A<2 µm-es frakciófélmenyiségi összetétele (~%) ill/sm 5–10 10–15 5–10 10–15
chl 15 ny ny –
ill±mu 80 85–90 85–90 80–85
kao 5–10 3–5 2–3 5
számított arányok ∆2θ 1 5,7 5,4 5,3 6
∆2θ 2 5 6,1 6 5,1
kao/ill ill-sm/ill ill-sm/kao 0,13 0,08 0,62 0,03 0,13 3,67 0,03 0,09 2,67 0,06 0,14 2,40
Rövidítések: kt.: kızettípus; MK: mészkı; ill/sm: illit/szmektit kevert szerkezet; chl: klorit; ill±mu: illit±muszkovit; kao: kaolinit
Egy minta esetében (NOFÜ–1) alárendelt mennyiségben (10–15%) klorit mutatható ki. Figyelemre méltó, hogy a meggy-hegyi minták ásványegyüttesébıl hiányzó kaolinit az itt tárgyalt rétegsorban alárendelt mennyiségben (3–10%) található (59. ábra). 59. ábra A Füredi Mészkı Formáció jellegzetes röntgen-pordiffrak-togramja az öreghegyi kıfejtıbıl származó min-tákban, <2 µm-es frakció. Rövidítések: ill/sm: illit/szmektit kevert szerkezet; illit±muszkovit; kao: kaolinit
ill±mu:
A számított agyagásványok közül a kaolinit/illit és IS/illit viszonylag homogén értékeket mutat (0,03– 0,14). Az IS/kaolinit esetében a NOFÜ–2 mintánál kiugró érték (3,67) tapasztalható (16. táblázat). 108
12.2. A Nosztori Mészkı Tagozat agyagásványos összetétele (<2 µm frakció) 12.2.1. Hosszú-hegyi útbevágás, Pécsely A Veszprémi Márga Formáció karbonátos tagozatának kızetanyaga szürke, mikrites mészkı, amely féregjáratokat, elszenesedett növényi és halfog maradványokat tartalmaz. 17. táblázat A Nosztori Mészkı Tagozatból származó minták <2 µm-es frakciójának félmennyiségi összetétele (~%), a WATANABE-féle ill/sm paraméterekkel és agyagásvány arányokkal a pécselyi Hosszú-hegy útbevágásában Hosszú-hegy, útbevágás Pécsely minta
A<2 µm-es frakciófélmenyiségi összetétele (~%)
számított arányok ∆2θ 1 ∆2θ 2
kt.
ill/sm
chl
ill±mu
kao
kao/ill
ill-sm/ill ill-sm/kao
PÉNO–1
MK
25–30
ny
65–70
5–10
5,7
5,5
0,12
0,39
3,25
PÉNO–2
MK
35–40
ny
55
5–10
5,4
4,9
0,13
0,69
5,43
PÉNO–3
MK
40–45
ny
50–55
5
5,5
5,4
0,09
0,76
8,20
PÉNO–4
MK
45–50
ny
45–50
5
5,2
5,4
0,11
1,07
9,80
Rövidítések: kt.: kızettípus; MK: mészkı; ill/sm: illit/szmektit kevert szerkezet; chl: klorit; ill±mu: illit±muszkovit; kao: kaolinit
Az agyagásvány társulás domináns fázisa az illit±muszkovit rétegszilikát (45–70%). Az alacsony rendezettségi fokot (S=0) mutató, 90–100% szmektitet tartalmazó IS 25–50 %-os arányban (17. táblázat), kaolinit alárendelt mennyiségben fordul elı a kızetanyagban (5–10%). 60. ábra A Nosztori Mészkı Tagozat jellegzetes röntgen-pordiffraktogramja a pécselyi Hosszú-hegy útbevágásából származó mintákban, <2 µm-es frakció. Rövidítések: ill/sm: illit/szmektit kevert szerkezet; chl: klorit; ill±mu: illit±muszkovit; kao: kaolinit
A felszíni szelvényben vizsgált minták <2 µm-es frakciójának ásványos összetétele (60. ábra) a Mencshely Met–1 fúrás Nosztori Mészkı Tagozatot reprezentáló mintáinak (8 minta, 33,8– 63,0 m) összetételével párhuzamosítható.
12.2.2. Nosztori-völgyi kıfejtı, Csopak A világosszürke, mikrites mészkı litológiájú mintákban (61. ábra) az uralkodó agyagásvány fázisok (18. táblázat) – a pécselyi útbevágáshoz hasonlóan – a 10 Ǻ-ös rétegszilikátok (illit±muszkovit, 35–65%) és az IS (S=0, 90–100% duzzadó hányad). 109
18. táblázat A Nosztori Mészkı Tagozatot reprezentáló minták <2 µm-es frakciójának félmennyiségi összetétele (~%) a számított ill/sm paraméterekkel és agyagásvány aránypárokkal a Nosztori-völgy kis kıfejtıjének feltárásában
Nosztori-völgy, kis kıfejtı Csopak minta
A<2 µm-es frakciófélmenyiségi összetétele (~%)
számított arányok ∆2θ 1 ∆2θ 2
kt.
ill/sm
ill±mu
kao
kao/ill
ill-sm/ill ill-sm/kao
NONO–1
MK
35–40
60–65
–
5,9
5,1
0,00
0,61
0,00
NONO–2
MK
45–50
50–55
–
5,6
5,2
0,00
0,96
0,00
NONO–3
MK
35–40
55
6
5
0,11
0,71
6,50
NONO–4
MK
60–65
35–40
5–10 –
5,4
5,4
0,00
1,63
0,00
Rövidítések: kt.: kızettípus; MK: mészkı; ill/sm: illit/szmektit kevert szerkezet; ill±mu: illit±muszkovit; kao: kaolinit
Az IS – a Met–1 fúráshoz hasonlóan – a szelvényben lefelé haladva növekvı tendenciát mutat (35–65%). A két fázis dominanciája a rétegsorban lefelé haladva felcserélıdik. 61. ábra A Nosztori Mészkı Tagozat <2 µm-es frakciójának jellegzetes röntgen-pordiffraktogramja a Nosztori-völgy kitermeléssel felhagyott kis kıfejtıjébıl származó mintákban. Rövidítések: ill/sm: illit/szmektit kevert szerkezet; ill±mu: illit±muszkovit; kao: kaolinit
A pécselyi útbevágásban és a Mencshely
Met–1
tapasztaltakkal
fúrásban
ellentétben
a
Nosztori-völgy kis kıfejtıjében csupán egy minta (NONO–3) tartalmaz csekély mennyiségő (5– 10%) kaolinitet. 12.3. A Sándorhegyi Formáció agyagásványos összetétele (<2 µm frakció) 12.3.1. Nosztori-völgyi útbevágás, Csopak A Veszprémi Márga Formáció balaton-felvidéki fedı képzıdményének (Sándorhegyi Formáció, Pécselyi Tagozat) kızetanyagát a vastag padokat alkotó, világosszürke, mikrites mészkıbıl és sárgásbarna színő laminált mészkıbıl álló nosztori-völgyi útbevágásból győjtöttem (19. táblázat). A vastagréteges mészkıbıl származó minták agyagásvány együttesében az illit±muszkovit fázis dominál, alárendelt mennyiségben 0–25% illitet tartalmazó IS (S=0) és kaolinit fordul elı a vizsgált mintákban. 110
19. táblázat A Sándorhegyi Formáció Pécselyi Tagozatát reprezentáló kızetanyag <2 µm-es frakciójának félmennyiségi összetétele (~%), a becsült IS paraméterek és az agyagásvány arányok a Nosztori-völgy útbevágásában Nosztori-völgy, útbevágás Csopak minta kt.
A<2 µm-es frakciófélmenyiségi összetétele (~%) ill/sm ill±mu kao ∆2θ 1
számított arányok ∆2θ 2
kao/ill
ill-sm/ill ill-sm/kao
NOSA–1
VA_MK
15–20
50–55
30–35
5,3
5,8
0,62
0,31
0,50
NOSA–2
VA_MK
20–25
75–80
–
5,3
5,5
0,00
0,32
0,00
NOSA–3
VÉ_MK
2–3
65–70
25–30
6,2
5,1
0,42
0,03
0,07
NOSA–4
VÉ_MK
–
50–55
45–50
5,3
5,6
0,92
0,00
0,00
Rövidítések: kt.: kızettípus; VA_MK: vastagréteges, mikrites mészkı; VÉ_MK: vékonyréteges, laminált mészkı; ill/sm: illit/szmektit kevert szerkezet; ill±mu: illit±muszkovit; kao: kaolinit
A rétegsor alsó szakaszából származó minta (NOSA–2) nem tartalmaz mérhetı mennyiségő kaolinitet. A rétegsor laminált, nagy szervesanyag tartalmú szakaszán szintén a 10 Ǻ-ös fázis a legjelentısebb mennyiségben elıforduló agyagásvány (55–70%), járulékos elegyrész a kaolinit (25–50%), az IS jelentısége lecsökken. 62. ábra A Sándorhegyi Formáció <2 µm-es frakciójának jellegzetes röntgen-pordiffraktogramjai a Nosztori-völgy útbevágásából származó mintákban. a) NOSA–2, vastagréteges, mikrites mészkı; b) NOSA–3, vékonyréteges, laminált mészkı. Rövidítések: ill/sm: illit/szmektit kevert szerkezet; ill±mu: illit±muszkovit; kao: kaolinit; OLF: orientált, légszáraz felvétel; EGF: etilénglikolos felvétel
A szélsıségesen alakuló kaolinit értékek (62. a és b ábra) esetében figyelembe kell venni, hogy a vizsgálat a kaolinit jelenlétérıl és
–
hozzávetılegesen
–
mennyiségi
viszonyairól ad információt, nem az ásvány genetikájáról. Mikroszöveti adatok (SEM, TEM) nem állnak rendelkezésre, az XRDfelvételekbıl
pedig
nem
dönthetı
el
egyértelmően, hogy a kaolinit szinszediment avagy diagenetikus eredető. Utóbbi eset abból a szempontból okozhat problémát, hogy a vizsgált kızet sok szervesanyagot tartalmaz (NAGY 1999; RAUCSIK et al. 2005) és a kaolinit a szervesanyagban gazdag környezetben más szilikátok (pl: földpát) diagenetikus átalakulásával is létrejöhet, ami röntgen-pordiffraktogramon nem azonosítható. 111
13. A karni medenceüledékek ıskörnyezeti rekonstrukciója és a lehordási terület analízise 13.1. Az üledékképzıdési környezet ásványtani és geokémiai jellemzıi A tengeri rétegsorok kevert (karbonátos–sziliciklasztos) kızeteinek agyagásványos öszszetétele alkalmas a forrásterület mállási viszonyainak és ıséghajlati jellegzetességeinek jellemzésére (CHAMLEY 1997; AHLBERG et al. 2003; DECONINCK et al. 2003; FÜRSICH et al. 2005). A törmelékes agyagásvány társulás számos ıskörnyezeti hatást tükrözhet, így az egykori forrásterület ásványtani összetételét, éghajlatát, a tengerszint esetleges változásait, a tektonikai aktivitást, valamint a szárazföld és a tengeri medence morfológiai viszonyait (BISCAYE 1965; LI et al. 2000; RUFFELL et al. 2002; DERA et al. 2009), mivel a mállás során kialakuló agyagásvány társulás összetételét ezen tényezık bonyolult kölcsönhatása határozza meg. Emellett fontos szerepe van a lehordási területen ható környezeti tényezıknek is (mállás idıtartama, pórusvíz összetétele, víz/kızet arány a mállási szelvényben; BISCAYE 1965; WEAVER 1989; FÜRSICH et al. 2005). Szakirodalmi adatok alapján az az általános következtetés vonható le, hogy a mállás kezdeti szakaszában a csillámok, valamint a Fe- és Mg-tartalmú ásványok átalakulása során zömében klorit és illit keletkezik (NESBITT & YOUNG 1984, 1989; WEAVER 1989; FÜRSICH et al. 2005). Ezek az ásványok olyan alacsony hidrolíziső, hideg és mérsékelt vagy száraz éghajlat leggyakoribb mállási termékei, ahol a fizikai mállási folyamatok dominálnak (CHAMLEY 1989; WEAVER 1989), vagyis dúsulásuk jelezheti a forrásterület gyors erózióját, vagy legalábbis a mechanikai erózió dominanciáját a kémiai hidrolízis felett (FÜRSICH et al. 2005). A nagy mennyiségő, detritális eredető klorit és illit növekvı kontinentális hatásra, vagyis közelebbi lehordási területre, azaz relatív tengerszintcsökkenésre (parteltolódásra) utalhat (ADATTE et al. 2002). A kontinentális kéreg fı alkotói a plagioklászokban és káliföldpátokban gazdag kızetek, azok mállástermékei, melyek közül a legelterjedtebbek az agyagásványok (NESBITT & YOUNG 1984, 1989; WEAVER 1989). A kémiai mállás során a gyakori kızetalkotó ásványok agyagásványokká alakulnak át: a földpátok átalakulási terméke a kaolinit és az illit, a mafikus ásványok és a vulkáni üveg gyakran szmektitté, vagy kaolinitté, esetleg illitté módosul (NESBITT et al. 1980; NESBITT & YOUNG 1984, 1989; WEAVER 1989). A mafikus komponensek hidrolízise során klorit is képzıdhet (WEAVER 1989). A kaolinit és szmektit jelenléte többnyire a kémiai mállás erısödését jelzi, így dúsulásuk hosszú idı alatt kialakult, jól fejlett talajszint erózióját feltételezi (NESBITT & YOUNG 1984, 1989; WEAVER 1989; FÜRSICH et al. 2005). A kaolinit képzıdésének kedvez a nedves szubtrópusi–trópusi éghajlaton jellemzı intenzív kémiai mállás, nagy víz/kızet arány a mállási szelvényben és nagy hajlásszögő lejtıkön képzıdı talajtakaró 112
(CHAMLEY 1989; RUFFELL et al. 2002; FÜRSICH et al. 2005). A szmektit dúsulása ugyanakkor változatos éghajlati feltételek mellett alakulhat ki; legkedvezıbb esete a hosszabb száraz és a rövidebb csapadékos periódusok évszakos váltakozása (SINGER 1984), melyhez a mállási szelvény kis víz/kızet aránya és kis domborzati szintkülönbség következtében kialakuló lassú erózió társul. Autigén szmektit lokálisan, vulkáni kızetek hidrotermás mállása során is képzıdhet mélytengeri környezetben (CHAMLEY 1989). Az elırehaladó betemetıdés és diagenezis során fennálló (felszínihez képest) nagyobb hımérséklet hatására a szmektites agyagok leggyakrabban illit/szmektit kevert szerkezető ásvánnyá (IS) alakulnak át, mely az üledékes rétegsorok egyik leggyakoribb agyagásványa (HOWER et al. 1976; WEAVER 1989). Hasonló kevert fázis képzıdhet az illit földfelszíni hımérsékleten bekövetkezett átalakulása során, melyet a talajok vagy pedogén takarók ismétlıdı nedvessé válása és kiszáradása okoz (SINGER 1988). Az így képzıdött illitet a „degradált illit” egyik típusaként különítik el (WEAVER 1989). Következésképpen az üledékes szelvényben található változatos típusú IS jelenléte különbözı folyamatok eredménye lehet: képzıdhetnek a szmektit diagenetikus illitté alakulása során vagy a szél és a felszíni vizek már kevert szerkezetként szállítják a forrásterületrıl az üledékgyőjtı medencébe. Másrészrıl bebizonyosodott, hogy a tengeri üledékekben kimutatható szmektit dúsulás maximuma rendszerint idıben egybeesik a magas tengerszint állással, így az ásvány alkalmas a tengerszint változások jelzésére (DEBRABANT et al. 1992; DECONINCK & CHAMLEY 1995). A vizsgált karni szelvények értelmezésénél azt is figyelembe kell venni, hogy a tengeri rétegsorokban a szmektit és kaolinit mennyiségének eloszlását a parttól való távolság is szabályozza, mivel ez befolyásolja a két ásvány különbözı lerakódását. Az agyagásványok szegregációjának
szemcseméret
szerinti
osztályozódását
gyakran
vizsgálják
jelenkori
tengerekben és olyan mezozóos üledékekben, amelyek a karbonátplatfortm és a medence közti átmeneti fáciest reprezentálták, mivel a szmektit általában kisebb szemcséket tartalmaz, mint a kaolinit. Ezen mechanizmus alapján megállapítható, hogy a relatív tengerszint fluktuációja és ezzel egyidıben a paleopartvonal távolságának változása modellezhetı a szmektit/kaolinit aránnyal (CHAMLEY 1989; STÜBEN et al. 2002). Összefoglalva megállapítható, hogy a tengeri üledékes szelvények agyagásvány együttesét a lehordási terület anyakızete, a mállás folyamatai, az üledékfelhalmozódási környezet, a szemcsék osztályozódása a szállítódás során és a diagenetikus átalakulások egymásra ható, bonyolult rendszere határozza meg (RUFFELL et al. 2002). Az elsıdleges agyagásvány összetételt ugyanakkor az üledék áthalmozódása és a diagenetikus hatások módosíthatják, ezért értelmezése nagy körültekintést igényel (CHAMLEY 1989; DERA et al. 2009). 113
13.1.1. A diagenezis hatása a vizsgált rétegsorokban A vizsgált karni rétegsorok kızetanyagában a rétegszilikátok közül az illit±muszkovit, a rosszul rendezett, jelentıs duzzadó hányadot (50–70%) tartalmazó IS, valamint általában kisebb mennyiségben kaolinit és klorit mutatható ki. Az IS nagy duzzadó hányada (szmektit tartalma) alapján kismértékő diagenetikus felülbélyegzés valószínősíthetı. A betemetıdés foka a jelenkori üledékvastagság alapján nehezen határozható meg, mivel a vizsgált képzıdmények az albai, a kora-szenon és a paleocén – kora-eocén során felszínre kerültek és részben erodálódtak (BUDAI et al. 1999a). A betemetıdési történet értelmezéséhez néhány közvetett adat áll rendelkezésre: A Gerecsébıl származó alsó-kréta tengeri rétegsorok agyagásványtani eredményei arra utalnak, hogy a mezozóos összletek esetében legalább 2,5 km lehetett a diagenetikus betemetıdés mértéke (VICZIÁN & KOVÁCS-PÁLFFY 1997). A hegység mezozóikumi, térrövidüléshez köthetı deformációs elemeinek deformációs mélységtartományát SASVÁRI (2008) 2–3 km-re becsülte. A Zsámbék Zs–14 fúrás dokumentációja (VETİ in GÓCZÁN et al. 1979) egyszerősített érettségi térképet tartalmaz a karni képzıdményekrıl (63. ábra).
63. ábra Karni üledékek érettségi térképe a Dunántúli-középhegységi egységben (VETİ in GÓCZÁN et al. 1979 alapján).
Érdekessége, hogy az általam tapasztaltakkal (11. fejezet) ellentétben a Zsámbék Zs–14 fúrás környezetét az éretlen karni üledékek területeihez tartozónak ábrázolja. Ugyanakkor a Barnag–2 (142,8–157,0 m) és a Zsámbék Zs–14 fúrásból (605,1–725,9 m) származó karni minták Rock114
Eval pirolízissel meghatározott Tmax értékei rendre 402–418°C (6 minta) és 411–432°C (10 minta) tartományban fluktuálnak (48. ábra). Az adatok mindkét területen éretlen szervesanyag jelenlétére utalnak és a zsámbéki minták esetében kissé elırehaladottabb érettséget jeleznek (HETÉNYI nem publikált adatok 1980). A mérsékelt diagenetikus felülbélyegzés további bizonyítékai a Veszprémi Márga Formáció és a Sándorhegyi Formáció kızetanyagából történt korábbi vitrinit-reflexió meghatározások (IHAROS-LACZÓ nem publikált adatok 1984), mivel az eredmények (Veszprém V–1 fúrás: Ro=0,48–0,52%; Bakonyszőcs Bszü–1 fúrás: Ro=0,5–0,8% és Zsámbék Zs–14 fúrás: Ro=0,39–0,42%, 37., 46. és 48. ábrák) ebben az esetben is a szervesanyag éretlen jellegére utalnak. A Bakonyszőcs Bszü–3 fúrás agyagásvány együttese alapján VICZIÁN (1987) megállapította, hogy az IS kevert szerkezető fázis ~50%-os illit tartalma mintegy 50– 100°C betemetıdési hımérsékletnek felel meg. A vizsgált szelvények tágabb környezetében a Rezi Rzt–1 (Keszthelyi-hegység) és a Sümeg Süt–17 (DNy-Bakony) térképezı fúrásokból származó, felsı-nori – rhaeti korú Kösseni Formáció Tmax adatai (367–422°C) szintén éretlen II. típusú kerogént jeleznek (HETÉNYI 2002; HETÉNYI et al. 2002). Ezek az adatok alátámasztják azt a korábbi feltételezést, mely szerint a Dunántúli-középhegység DNy-i részén található karni szelvények esetében a diagenetikus felfőtés maximális értéke 60–70°C lehetett (HORVÁTH et al. 1981). A Veszprémi Márga Formáció maximális betemetıdési mélységének meghatározásához figyelembe kell venni a Fıdolomit és Dachsteini Mészkı Formációk min. 2 km, továbbá a jura és alsó-kréta tengeri üledékek min. 0,5 km vastagságát, melyek alapján nem valószínősíthetı 2,5 km-nél kisebb betemetıdési mélység. Mivel a szmektit jelentıs mértékő illitesedése akkor veszi kezdetét, ha (átlagos geotermikus gradiens mellett) a betemetıdés mértéke eléri a 2000 m mélységet és a szervesanyag érettségét jelzı Rock Eval Tmax hımérséklet a 430–440°C-ot (CHAMLEY 1989; WEAVER 1989; KÜBLER & JABOYEDOFF 2000), feltételezhetı, hogy a vizsgált minták a diagenetikus zónából származnak. A becsült érettségi fok alapján feltételezhetı, hogy a diagenezis folyamán az eredeti (vulkanogén, autigén vagy detritális eredető) szmektit teljes egészében átalakult erısen duzzadóképes (azaz nagy szmektit-hányadú) IS kevert szerkezetté. Vizsgálataim alapján a Zsámbéki-medence eltérı betemetıdési története (erıteljesebb diagenetikus átalakulása) valószínősíthetı a balaton-felvidéki és bakonyi rétegsorokhoz képest. Az agyagásványtani eredmények szerint az IS illit tartalma (30–60%) és ezzel összefüggésben rendezettsége is nagyobb a többi szelvényben becsült értékekhez képest (10–50%).
115
13.1.2. Az ıskörnyezeti viszonyok változásai a vizsgált szelvényekben az ásványtani összetétel és a fıelemeloszlás tükrében Az ıskörnyezeti feltételek (mállás, törmelékes anyagbeszállítás) változásaira az üledékes kızetek agyagásvány társulásaiban nyomon követhetı trendek és a geokémiai összetétel jellegzetességei utalnak. A geokémiai jelet a különbözı forrásokból származó ásványos összetevık határozzák meg, melyek az egykori lehordási terület kızettani felépítésérıl, mállási viszonyairól, a lemeztektonikai helyzetrıl, továbbá az üledékgyőjtı medencében uralkodó redox körülményekrıl és a diagenezis hatásairól hordoznak információt (BHATIA & CROOK 1986; BRUMSACK 1989; DINELLI et al. 1999; RACHOLD & BRUMSACK 2001; WERNE et al. 2002; ALGEO & MAYNARD 2004; TRIBOVILLARD et al. 2006). A kevert karbonátos-sziliciklasztos hemipelágikus és pelágikus üledékes kızetek elsıdleges elemeloszlását befolyásoló tényezı az üledék karbonáttartalmának változása, azaz a platformokról származó átülepített és a planktoni eredető karbonát, valamint a lehordási területrıl származó terrigén anyag hozzájárulás („felhígítási effektus”) eredıje (DE BOER 1991; FISCHER et al. 1991; BELLANCA et al. 1996; STÜBEN et al. 2002). A forrásterületrıl származó különbözı eredető (fluviális, eolikus vagy vulkanogén) terrigén anyagok mennyiségének alakulása a Si/Al, Ti/Al, K/Al és Zr/Al elemarányok segítségével követhetıek nyomon. A Si/Al hányados esetében nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Si részben terrigén forrásból (kvarc és szilikátásványok), részben biogén kovából származik, ami különösen az emelkedett bioproduktivitású üledékes medencék esetében számottevı (SCHMITZ et al. 1996). Az értelmezés bizonytalanságát növelik az egykori lerakódási környezetben ható tényezık, melyek közül kiemelendı a bioproduktivitás mértéke, a beszállított finom terrigén üledék mennyisége, a tengervíz karbonát-telítettségének foka, a tengeraljzaton rendelkezésre álló oxigén mennyisége és az aljzaton lerakódó üledékre ható tengeráramlások áthalmozó hatása (FISCHER 1986; BELLANCA et al. 1996; SCHROEDER et al. 1997). A vizsgált karni szelvények
geokémiai adatsorainak közlése és értelmezése
hiánypótlónak tekinthetı, mivel a karni üledékekrıl – a stabil izotópos vizsgálatoktól eltekintve (MUTTI & WEISSERT 1995; HORNUNG & BRANDNER 2005; KEIM et al. 2006; HORNUNG et al. 2007a, b, c; PRETO et al. 2009; MAZZA et al. 2010) – igen kevés geokémai tárgyú tanulmány jelent meg (1, paleotalajok fı- és nyomelem vizsgálata: RETALLACK 2001; PROCHNOW et al. 2006; 2, mélytengeri üledék fı- és nyomelem vizsgálata: RIGO et al. 2007). Az elemzett minták fıelem-koncentrációit az Al2O3-tartalom függvényében ábrázolva (64. a–f ábra) a fıelem-összetételt meghatározó tényezık tanulmányozhatók, mivel a mállás és diagenezis folyamatai során az Al2O3 immobilisnak tekinthetı (MURRAY et al. 1991; MURRAY & 116
LEINEN 1996; CULLERS 2000). A mért fıelem-koncentrációk a PAAS összetételre jellemzı értéknél kisebbek (VII/a–b, VIII/a–b, IX/a–b, X/a–b mellékletek, 3. táblázat), melynek oka a vizsgált kızetek kevert (azaz karbonátos) jellegére vezethetı vissza.
64. ábra A Veszprémi Márga Formáció és a Sándorhegyi Formáció vizsgált képzıdményeinek összesített fıelemkoncentrációi (g/g%) az Al2O3-tartalom függvényében. A K-földpátok és agyagásványok K2O/Al2O3 arányát COX et al. (1995) munkája alapján alkalmaztam.
A törmelékes frakció mennyiségi változásait a SiO2- és TiO2-koncentrációk alakulása tükrözheti. A SiO2-tartalom esetében figyelembe kell venni, hogy a terrigén forrásból származó Si mellett a biogén kovatartalomhoz kötıdı Si-koncentráció, illetve a diagenetikus kovásodás módosíthatja az elemeloszlást. Típusát a terrigén frakció többi elemével (TiO2, Zr, Th) mutatott korrelációs koefficiensek és a számított Si* adatok (SCHMITZ et al. 1996) jellemezhetik. A Bfü–1, Met–1 és 117
V–1 mintasorozatok esetében a SiO2 szignifikáns pozitív korrelácót mutat az Al2O3-dal (r>0,90 értékek; Bfü–1: 7. táblázat, Met–1: 9. táblázat; V–1: 11. táblázat), azonban a Zs–14 fúrás mintáinak SiO2 tartalma csupán a Th adatokkal korrelál pozitívan (r=0,77; 14. táblázat). Az eredmények azt sugallják, hogy a Zsámbéki-medencében eltérı ıskörnyezeti feltételek mellett folyhatott az üledékképzıdés, mint a többi vizsgált szelvény által reprezentált medencerészekben, aminek következtében az alapvetıen terrigén összetevık által meghatározott fıkomponenseloszlást más tényezık (pl. bioproduktivitás, ld. késıbb) is befolyásolták. Ezt a feltételezést támasztja alá a Zs–14 fúrás mintáinak viszonylag nagy K2O-tartalma is (64/f ábra, 13.1.3. alfejezet). A mintákban mért MgO-hányad (64/c ábra) a kızetek dolomit tartalmával, a CaOhányad (64/d ábra) a kalcit tartalommal függ össze. A Met–1 fúrás Mencshelyi Márga Tagozatot reprezentáló minták kiugró Na2O-tartalma vulkáni anyag hozzájárulásra utalhat (13.1.5. alfejezet). A vizsgált karni szelvények (17., 26., 37., 46., 48. ábrák) agyagásvány társulásait a viszonylag nagy IS- és illit-tartalom, valamint a változatos arányban megjelenı kaolinit jellemzi. Eredményeim alapján néhány, intenzív kontinentális mállásra utaló szakasz különíthetı el (65– 68. ábrák). A kloritot tartalmazó kızetanyag agyagásvány együttese legalább részben detritális eredetőnek tekinthetı. A rétegsorok három csoportra különíthetıek el az agyagásványok alapján: (1) IS és illit, melyet a pécselyi Meggy-hegy kıfejtıjébıl származó mintákban mutattam ki (Füredi Mészkı Formáció, 15. táblázat); (2) illit, IS és kaolinit, melyet a Zsámbék Zs–14 fúrás (48. ábra), a csopaki Nosztorivölgyben található felhagyott kıfejtı (Nosztori Mészkı Tagozat, 18. táblázat) és útbevágás (Sándorhegyi Formáció, 19. táblázat) reprezentál; (3) IS, illit, klorit és kaolinit, melyek a Balatonfüred Bfü–1, Mencshely Met–1, Veszprém V–1 és Bakonyszőcs Bszü–1 fúrások esetében (17., 26., 37., 46. ábrák), valamint a csopaki Öreg-hegyen található kıfejtıben (Füredi Mészkı Formáció, 16. táblázat) és a pécselyi Hosszúhegy útbevágásában (Nosztori Mészkı Tagozat, 17. táblázat) tanulmányozható. Összefüggés valószínősíthetı a litológia és az agyagásvány tartalom jellege között. A zömében meszes kifejlıdéső szakaszokon gyakori a feltehetıen szmektitként lerakódott, majd IS-té alakult ásvány dúsulása, ezzel szemben a zömében márgás rétegekben az illit dominanciája jellemzı.
118
Füredi Mészkı Formáció: A Bfü–1 fúrásból származó minta agyagásvány társulását IS (~50%), illit (~30%), klorit (~20%) és kaolinit (~5%) alkotja (65. ábra, VI/a melléklet).
65. ábra Alumíniummal normált elemarányok, számított αBa-index érték és a félmennyiségi agyagásványos összetétel (~%) a rétegtani helyzet függvényében a Bfü–1 fúrásban. A kék szaggatott vonalak a PAAS referencia megfelelı elem/alumínium koncentráció-arányait jelöli (WEDEPOHL 1971, 1991). Rövidítés: FMF: Füredi Mészkı Formáció
Hasonló együttes mutatható ki a csopaki öreg-hegyi kıfejtı szelvényébıl is (16. táblázat), azonban az egyes ásványok arányaiban jelentıs eltérések tapasztalhatóak: több illitet (80–90%), valamint jóval kevesebb kloritot (0–15%) és IS-et (5–15%) tartalmaz a vizsgált kızetanyag. 119
Ezzel ellentétben a formáció mészkırétegei közé települı márgarétegek (Pécsely, meggy-hegyi kıfejtı, 15. táblázat) jellemzı agyagásványai az illit (30–80%) és az IS (15–70%). A formáció csekély és csak lokálisan jelentkezı kaolinit tartalma, valamint dominánsan illites és IS-es jellege alapján valószínősíthetı, hogy az uralkodóan száraz éghajlatot felváltó csapadékos éghajlati feltételek (és az ezzel járó intenzívebb kontinentális hidrolízis) a kora-karnitól fokozatosan alakultak ki és váltak meghatározó jellemzıvé a Veszprémi Márga Formáció képzıdése során. Mencshelyi Márga Tagozat: A VMF legidısebb tagozata változó arányban illitet (Bfü–1: 10–45%; Met–1: 35–80%; V–1: 45–95%; Zs–14: 15–65%), IS-et (Bfü–1: 30–55%; Met–1: 5–40%; V–1: 5–40%; Zs–14: 10–60%), kaolinitet (Bfü–1: nyomnyi–25%; Met–1: 2–35%; V–1: 0–25%; Zs–14: 15–55%) és kloritot (Bfü–1: 10–30%; Met–1: 0–30%; V–1: 0–20%) tartalmaz minden vizsgált mintában, eltekintve a Zs–14 fúrás kloritmentes anyagától (65–68. ábrák, VI. melléklet). A hasonló összetételő agyagásvány társulások általában humid éghajlati feltételekre, nagy relief energiájú területek
kristályos
aljzatának
és
változatos
kızetanyagának
eróziójára
utalnak.
A
megemelkedett terrigén anyagbeszállítást a csapadékos klímán kívül ugyanakkor az erózióbázis szintjének csökkenése (azaz relatív tengerszintcsökkenés) és/vagy a kontinentális háttér vertikális tektonikus emelkedése is okozhatja (DECONINCK & BERNOULLI 1991; AHLBERG et al. 2003; FÜRSICH et al. 2005). Ezek a megfigyelések egyezést mutatnak a Nyugati-Tethys területeinek késı-triász aktív tektonikai eseményeivel (RUFFELL et al. 2002). A tagozat Bfü–1 fúrásban harántolt szakaszán a törmelékes anyagbeszállítás intenzitását tükrözı geokémiai jelekben felfelé enyhén növekvı trend mutatható ki, ami a kaolinit arányának változásában még szembetőnıbb (65. ábra). Ugyanakkor a tagozat karbonátban gazdag 34,0– 45,2 m, valamint 46,0–51,0 m mélységtartományaiban jelentıs PAAS-hez viszonyított szegényedés tapasztalható, ami arra utal, hogy a – zömmel platform eredető – karbonátok intenzív beszállítódásának idején csökkent terrigén influxszal számolhatunk. A Met–1 fúrásban ugyanakkor a kaolinit aránya, a kaolinit/illit hányados, valamint az alfa-index értékei nem növekedtek. A tagozat idısebb, pélites szakaszán (242,7–255,4 m) – a K/Al arány kivételével – növekedés figyelhetı meg (66. ábra). A Nosztori Mészkı Tagozathoz közeli, felsı átmeneti szakasz karbonátban gazdagabb kızetanyagában (63,0 m) a törmelékes anyagbeszállítást jellemzı elemarányok értékeit drasztikus csökkenés jellemzi, amely megváltozott környezeti feltételekre, a karbonátgyárak újbóli beindulására utalhat.
120
66. ábra Alumíniummal normált elemarányok, számított αBa-index érték és a félmennyiségi agyagásványos összetétel (~%) a rétegtani helyzet függvényében a Met–1 fúrásban. A kék szaggatott vonal a PAAS referencia megfelelı elem/alumínium koncentráció-arányait jelöli (WEDEPOHL 1971, 1991). Rövidítés: FMF: Füredi Mészkı Formáció
Ugyanilyen, felfelé intenzívebbé váló törmelékes beszállításra és mállásra utaló növekvı tendencia mutatható ki a V–1 fúrásban, ahol a görbék maximuma a tagozat felsı, agyagmárgás szakaszán (488,5–506,1 m) jelentkezik (67. ábra). A Zs–14 fúrás tagozathoz sorolt szakaszán a rétegsorban felfelé haladva a Ti/Al és Zr/Al elemarányok egyaránt növekvı trendet tükröznek, miközben a görbéken két maximum különíthetı el a 688,0–706,6 m, valamint a 741,0–746,0 m mélységtartományokban. Az átlagosan 20–50%-os kaolinit tartalom rendkívül intenzív mállásra 121
és csapadékos éghajlati viszonyokra utal (68. ábra). A többi vizsgált szelvénytıl eltérıen a Zs– 14 fúrás Mencshelyi Márgájában nem mutatható ki klorit, melynek oka a rendelkezésre álló adatok alapján nem tisztázható egyértelmően. A korábban tárgyalt, valamivel nagyobb diagenezisfokban tettenérhetı különbség nem magyarázza a klorit hiányát, így joggal feltételezhetı, hogy a Balaton-felvidék és a Zsámbéki-medence karni üledékképzıdési környezeteinek különbségeire (lehordási terület jellegei, medence morfológia, aljzatáramlat mintázat) vezethetı vissza (68. ábra). A Mencshelyi Márga Tagozat kızetmintáinak agyagásványos, valamint fı- és nyomelemösszetétele
arra
enged
következtetni,
hogy
a
vizsgált
szelvényekben
az
üledékképzıdés során a lehordási területrıl különbözı mértékben (de a feküképzıdményekhez képest egyöntetően) megnövekedett sziliciklasztos anyagszállítás valószínősíthetı. Ezen túlmenıen a kaolinit/illit arány, valamint az alfa-index alakulása (65–68. ábrák) a Mencshelyi Márga Tagozatban egy fokozatosan intenzívebbé váló kémiai mállással jellemezhetı periódus azonosítását teszi lehetıvé, amely az egykori forrásterületen a humiditás mértékének és az erózió intenzitásának emelkedésére enged következtetni. Pusztán ezen eredmények alapján azonban helytelen lenne közvetlenül a mállás intenzitása és az éghajlati vagy relief paraméterek globális léptékő korrelációjára következtetni. Nosztori Mészkı Tagozat: A tagozatot kizárólag a Met–1 fúrásból származó 8 minta képviseli (66. ábra). Jellegzetes agyagásványai az illit (40–55%), IS (10–55%) és kaolinit (20–30%). Klorit a tagozat alsó és felsı határához közeli átmeneti szakaszokban mutatható ki (~10%), amely arra utal, hogy a tagozat képzıdésekor a fizikai erózió intenzitása és ennek következtében a medencébe szállított törmelékes anyag mennyisége jelentısen lecsökkenhetett. Az ıskörnyezeti feltételekben bekövetkezett változásokat az elemarányok is alátámasztják, görbéiket három csúcsból álló (a Mencshelyi Márgához és a PAAS értékeihez viszonyított) minimum jellemzi (45,0–63,0 m). A változás hátterében a karbonátok hígító hatása mellett nagy valószínőséggel a szárazabbá váló éghajlati feltételek és/vagy a lecsökkent relief, illetve az ennek következtében lecsökkent törmelékes anyagbeszállítás állhat. Csicsói Márga Tagozat: A V–1 fúrásból származó 8 minta agyagásvány társulása illitbıl (60–80%), IS-bıl (10– 30%), kaolinitbıl (0–10%) és kloritból (1–15%) áll (67. ábra). Az ıskörnyezeti változásokra vonatkozó következtetések esetében figyelembe kell venni, hogy a Csicsói Márga Tagozatot meglehetısen kis mintaszámmal, csak a V–1 fúrásban vizsgáltam meg. A paleomállásra és 122
törmelékes anyagbeszállításra utaló hányadosok, valamint az α-index értékei növekvı terrigén lehordási trendet tükröznek a fekü Sédvölgyi Dolomithoz képest (67. ábra), de a Mencshelyi Márga Tagozatban mért értékekhez képest, a PAAS-hez viszonyítva kisebb intenzitású változásokat valószínősítenek. A tagozatban nyomon követhetı változások alapos megismeréséhez további szelvények vizsgálata lenne szükséges.
67. ábra Alumíniummal normált elemarányok, számított αBa-index érték és a félmennyiségi agyagásványo összetétel (~%) a rétegtani helyzet függvényében a V–1 fúrásban. A kék szaggatott vonalak a PAAS referencia megfelelı elem/alumínium koncentráció-arányait jelöli (WEDEPOHL 1971, 1991). Rövidítések: F: Formáció; Sédvölgyi D.T.: Sédvölgyi Dolomit Tagozat; Budaörsi D.F.: Budaörsi Dolomit Formáció
A Si/Al arány esetében a 364,0 m mélységbıl származó mintában (V–16, Csicsói Márga Tagozat) feltehetıen a jelentıs dolomit tartalom miatt tapasztalható szegényedés. 123
Sándorhegyi Formáció: A formációt kizárólag a Zsámbék Zs–14 fúrás kızetanyagában mintáztam meg. A Veszprémi Márga Formáció fedı-összletét harántoló szakaszból származó minták agyagásvány társulásában kis kaolinit (5–25%) és IS (5–40%) tartalom, valamint erısen illites jelleg (60– 85%) azonosítható (68. ábra).
68. ábra Alumíniummal normált elemarányok, számított αBa-index érték és a félmennyiségi agyagásványos összetétel (~%) a rétegtani helyzet függvényében a Zs–14 fúrásban. A kék szaggatott vonalak a PAAS referencia megfelelı elem/alumínium koncentráció-arányait jelöli (WEDEPOHL 1971, 1991). Rövidítések: Mencshelyi M.T.: Mencshelyi Márga Tagozat; B.D.F.: Budaörsi Dolomit Formáció; lod: kimutatási határ alatti érték
İskörnyezeti magyarázatként felvethetı, hogy a juli végén feltételezett késı magasvízi rendszeregység (BUDAI & CSILLAG 1998; HAAS & BUDAI 1999) miatt kialakult barrierek részben 124
elzárhatták ezt a medencerészt és akadályozhatták a kaolinit transzportját a medencébe, de nem zárható ki annak a lehetısége sem, hogy a formáció képzıdéskor arid-szemiarid éghajlati viszonyok uralkodtak. Ez utóbbi feltételezést támasztják alá a detritális anyag mennyiségi változásaira utaló elemarányok felfelé csökkenı trendjei is (68. ábra), valamint a formációt feltáró felszíni rétegsorban (Nosztori-völgyi útbevágás, Csopak) azonosított, illites mállásra utaló K-gazdagodás, ami arid-szemiarid éghajlati feltételeket tükrözhet (RAUCSIK et al. 2005). A rétegsor szervetlen geokémiai eredményei alapján közel állandó képzıdési feltételek (terrigén beszállítás mértéke, lehordási terület típusa) valószínősíthetıek (RAUCSIK et al. 2005). Ennek a következtetésnek ugyanakkor ellentmondani látszik a felszíni rétegsor (Nosztori-völgyi útbevágás, Csopak) kızetanyagában azonosított nagy kaolinit tartalom (25–50%, 19. táblázat), ami jelezheti a lehordási terület intenzív kémiai mállását. Mindazonáltal THIRY (2000) felhívja a figyelmet arra, hogy a lehordási terület jól fejlett mállási szelvényeinek kaolinitja földtanilag jelentıs idı elteltével is jelen lehet és átülepedhet a környezı tengeri üledékgyőjtıbe. Figyelembe véve a Zs–14 fúrás idısebb karni szakaszának kaolinit-gazdag agyagásványos összetételét, ez a látszólagos ellentmondás magyarázatául szolgálhat. 13.1.3. K-metaszomatózis hatása a vizsgált karni szelvényekben A tengeri üledékes kızetek K2O-koncentrációját (64. ábra) alapvetıen a földpát és filloszilikát tartalom befolyásolja (HUTCHEON et al. 1998; CHESTER 2000). A K-gazdagodás leggyakrabban illit keletkezésére vezethetı vissza, amely a lehordási területen arid–szemiarid viszonyok között képzıdhet a szilikátok mállásakor, vagy a betemetıdéssel párhuzamosan a szmektit illitesedésének eredményeként (WEAVER 1989; HUTCHEON et al. 1998). Amint arra korábban utaltam, az IS kevert szerkezető fázis duzzadóképessége, valamint független diagenezisfok jelzı paraméterek alapján a vizsgált dunántúli-középhegységi karni rétegek maximális betemetıdési hımérséklete 50–100 °C körüli értékben határozható meg. Valószínő, hogy a Zsámbéki-medence rétegsora a többi szelvénynél valamivel nagyobb fokú, de még viszonylag kismértékő diagenetikus felfőtésen esett át. Ez azt sugallja, hogy a Zs–14 fúrás anyagát némileg nagyobb, a többi vizsgált rétegsor anyagát közel azonos, nem kiemelkedı mértékő K-felvétel érte a mélybetemetıdéses diagenezis során. Ugyanezen okokból kifolyólag joggal feltételezhetı, hogy az esetleges fúrások közötti különbségek elsıdleges ısföldrajzi okokra, szinszediment K-felvételre vagy K-mobilizációra vezethetık vissza. A Balatonfüred Bfü–1 és Mencshely Met–1 fúrásból származó kızetminták PAAS-hez viszonyított K/Rb hányadosa (69. ábra) közel azonos feltételeket tükröz: sem késıi diagenetikus eredető, sem korai K-mobilizációra, vagy K-metaszomatózisra nem utal. Ezek alapján 125
feltételezhetı – a korábbi szedimentológiai és paleoökológiai megfigyelésekkel összhangban (BUDAI et al. 1999a; HAAS & BUDAI 2004) –, hogy az egykori medence területén nem arid éghajlati viszonyok uralkodhattak. A Zsámbék Zs–14 fúrás eredményei ugyanakkor (összhangban a nagyobb mértékő diagenetikus illitesedéssel) K-metaszomatózison átesett üledékek jelenlétére utalnak. A Sándorhegyi Formációt képviselı minták K-gazdagodása a legnagyobb mértékő, értékei határozottan elkülönülnek a Mencshelyi Márga Tagozatot reprezentáló kızetanyagtól, melyet CaO+Na2O–Al2O3–K2O háromszögdiagramjának kétosztatúsága is jelez (52. ábra). Ha feltételezzük, hogy a fúrás által feltárt két képzıdmény hasonló mértékő diagenetikus felfőtést szenvedett el a betemetıdés során (HETÉNYI nem publikált adatok 1980; IHAROS-LACZÓ nem publikált adatok 1984; VICZIÁN 1987), akkor valószínősíthetı, hogy a mélybetemetıdéses illitesedés hasonló mértékben módosíthatta a primer geokémiai jelet. Következésképpen a diagramon látható trendek különbözısége primer hatásokat tükröz, így joggal vethetı fel, hogy a Sándorhegyi Formációt reprezentáló minták K-tartalma az egykori lehordási területen szárazabb éghajlati viszonyok mellett képzıdött illit áthalmozásából származhat.
69. ábra K2O–Rb diagram (PLANK & LANGMUIR 1998).
Ez a hipotézis összhangban van azokkal a korábbi szedimentológiai és paleoökológiai megfigyelésekkel (CSILLAG & HAAS 1993; MONOSTORI 1994; BUDAI et al. 1999a; NAGY 1999; 126
RAUCSIK et al. 2005), melyek szerint a Pécselyi Tagozat képzıdményei arid–szemiarid éghajlati feltételek mellett keletkeztek. A diagram másik szélsı tagját a Veszprém V–1 fúrásból származó kızetminták szolgáltatják, melyek K-szegényedésük folytán térnek el a PAAS összetételtıl. A többi mintától való különbözés erısen mállott forrásanyagra utal és/vagy idıs, több üledékcikluson átesett pélites komponens hozzájárulásával magyarázható (PLANCK & LANGMUIR 1998). Figyelembe véve az egykori üledékgyőjtı kiterjedését az elsı magyarázat tőnik valószínőbbnek; a humid klíma mellett kialakult, K-mobilizálódáson átesett pélites üledék a V–1 fúrás által reprezentált medencerészben (aljzatáramlási vagy aljzatmorfológiai okok miatt) nagyobb hatékonysággal csapdázódhattak a Mencshely Met–1 és a Balatonfüred Bfü–1 fúrások által képviselt medencerészhez képest.
13.1.4. Az aljzatvíz oxigén-ellátottságai viszonyai, paleoproduktivitás A tengeri üledékképzıdési környezetek redox viszonyai az oxidáló közegek relatív eloszlásával jellemezhetı, mely változhat az üledékképzıdés és diagenezis folyamatai során. A vízoszlopon belüli eloszlást különbözı biogeokémiai folyamatok szabályozzák (TRIBOVILLARD et al. 2006). Az üledékgyőjtı medence egykori redox viszonyai a paleoredox feltételek vizsgálatával határozhatók meg, amely alapján oxikus, szuboxikus és anoxikus környezetek különíthetıek el (TYSON & PEARSON 1991). Az anoxikus környezeten belül euxin viszonyok is kialakulhatnak, ha a vízoszlop hidrogén-szulfidot (H2S) tartalmaz. A H2S szulfát-redukáló baktériumok katabolikus melléktermékeként képzıdik. Euxin feltételek általában az elzárt vagy részlegesen elzárt medencékben jöhetnek létre (pl: Fekete-tenger, Cariaco-árok). Néhány esetben (pl: Feketetenger) elıfordulhat, hogy az euxin zóna eléri a fotikus övet, ahol elszaporodhatnak a fotoszintetizáló szulfid-oxidáló baktériumok (Chlorobiaceae; REPETA 1993). Szuboxikus környezetben a vízoszlop az esetek zömében rendkívül kicsi az oxigénkoncentráció, H2S az üledék/víz határréteg alatti pórusvizekben található. Átmeneti környezetnek azok az üledékgyőjtık tekinthetık, melyekben a H2S megjelenik az üledék/víz határfelületen. Normál tengeri üledékképzıdési környezetben az aerob szervezetek a vízoszlopból vagy az intersticiális térbıl használják fel az oldott oxigént anyagcseréjükhöz (pl: szervesanyag lebontáshoz). Ha az oldott oxigén mennyisége csökken, a mikroorganizmusok másodlagos oxidáló forrásokat (nitrát, Mn-oxidok, Fe-oxidok és oxihidroxidok, szulfát) használnak oxigénforrásnak a szervesanyag lebontásához. A források felhasználásának sorrendje megfelel az egyes mikrobiális reakciók során a szervesanyag oxidációjával felszabaduló energia ilyen 127
sorrendben való csökkenésének (FROELICH et al. 1979). Az összes oxidálóanyag felhasználása után a metanogén baktériumok a különbözı szén-formák redukcióján keresztül bontják a szervesanyagot. Oxigén-szegény vagy anoxikus környezeti feltételek akkor alakulnak ki az üledék/víz határfelületen vagy az üledékben, ha az oxigén szükséglet meghaladja az utánpótlás mértékét. Anoxikus vízoszlop létrejöhet stagnáló vízben vagy elzárt medencében, ahol az elégtelen cirkuláció miatt nincs O2 kicserélıdés, vagy akár jó cirkulációjú, nyílttengeri nagy produktivitású környezetekben, ahol az intenzív szervesanyag-lebontás gyorsabban használja fel az oldott oxigént, mint ahogyan az utánpótlódna. Ugyanez a mechanizmus érvényesül üledékek pórusvizeiben is, de ebben az esetben az oxigén felhasználás sebességét befolyásolja az összetétel (agyag vagy homok), az átlagos szemcseméret és a bioturbáció hatása. Az üledékes rendszer paleoredox viszonyainak rétegsoron belüli változásait jól tükrözi a redox érzékeny elemek arányainak ingadozásai. Az alábbiakban röviden vázolom a leggyakrabban használt redoxindikátor nyomelemek tengeri környeztekben dokumentált viselkedéseit: A fıként szulfidokból, valamint oldhatatlan oxihidroxidokból álló autigén elegyrészek mennyiségét a Mo, V, Co és U aránya tükrözi (RIQUIER et al. 2006). Normál tengeri oxikus környezteben a kobalt oldott kationként (Co2+) van jelen vagy humin- és fulvosavakkal képez komplexeket (SAITO et al. 2002; WHITFIELD 2002; ACHTERBERG et al. 2003). Anoxikus körülmények között oldhatatlan szulfid (CoS) jön létre, amely autigén Fe-szulfidokkal alkothat szilárd oldatot (HUERTA-DIAZ & MOORE 1992), azonban a folyamatot korlátozza a beépülés lassú kinetikája. Az üledék Co-tartalmát a törmelékes anyag mennyisége befolyásolja, amely miatt korlátozottan alkalmas redoxindikátor nyomelemnek. A molibdén a normál oxigénellátottságú tengervíz konzervatív viselkedéső alkotóeleme, gyakran az üledék felszínén Mn-oxihidroxidokon csapdázódik. Ezen fázisok redukciója során a Mo felszabadul és az oldatba diffundálva feldúsul a pórusvízben (TRIBOVILLARD et al. 2004). Pelágikus és hemipelágikus üledékekben a vanádium szorosan kötıdik a Mn redox ciklusához (HASTINGS et al. 1996) és reduktív viszonyok mellett adszorpciós folyamatok vagy szerves-fém komplexek képzıdése során felhalmozódik az üledékben (TRIBOVILLARD et al. 2006). A redukált mangán eltérı oldhatósága jelentıs üledékes (szinszediment vagy korai diagenetikus) frakcionációt okozhat a redox határ közelében (CALVERT & PRICE 1972; CALVERT & PEDERSEN 1996). Kis redox potenciál (Eh) esetén a redukált, oldható formában jelen levı Mn2+ ionok az oxikus zónába migrálva ismételten oxidálódva MnO-ként csapódhatnak ki. Így azokban a pelágikus, hemipelágikus óceáni régiókban, ahol oxikus/anoxikus átmeneti viszonyok 128
uralkodnak, a reduktív reakciók a redukált üledék pórusvizében okozhatnak Mn-dúsulást és az ezzel egyidıben felfelé diffundáló oldott mangán dúsulhat a szilárd fázisban közvetlenül a redox határ alatt vagy felett. Az urán dúsulása általában reduktív környezeti viszonyokhoz köthetı (TRIBOVILLARD et al. 2006). A reduktív folyamatok eredendıen lassú kinetikája miatt feltételezhetı a bakteriális szulfátredukció jelenléte is, melynek intenzitása az elérhetı szervesanyag mennyiségétıl függ. Következésképpen az üledékes kızet U-tartalma rendszerint jól korrelálható a vízoszlopon keresztül leülepedı szerves szén mennyiségével, továbbá az anoxikus (nem szulfidos) fácies szerves szén tartalmával (ALGEO & MAYNARD 2004; MCMANUS et al. 2005; TRIBOVILLARD et al. 2006). Nem hagyható figyelmen kívül annak a lehetısége sem, hogy az U-dúsulás ismételt mobilizáció eredménye lehet, melynek kiváltó oka az autigén urán felhalmozódási környezetében megjelenı oxigén (MORFORD et al. 2005, ZHENG 2002 a,b). Az urán redukáló feltételek mellett kiválik vízoszlopból és az üledékben halmozódik fel szerves-fém ligandumokba épülve (TRIBOVILLARD et al. 2006). Az óceánok nagy bioproduktivitású területein (pl.: jelenkori trópusi konvergencia zóna; ITCZ: Intertropical Convergence Zone) az üledék felhalmozódási rátája a felszíni vizek produktivitásával függ össze. A biogén körforgást elsısorban a felhasználható tápelemek (P, Ba, Cu, Ni, V) határozzák meg, ezért mennyiségi viszonyaik alakulása alkalmas az egykori cirkulációs rendszer intenzitásának és az elsıdleges bioproduktivitás változásainak kimutatására. Az üledék foszfor tartalmának zöme a víz/üledék határt elérı elpusztult fitoplankton tömegébıl, továbbá halpikkely és halcsont maradványokból származik. A foszfor különbözı O2-tartalom mellett (oxikus–anoxikus) bakteriális lebontás hatására PO4
3+
formájában szabadul fel a szervesanyagból, változatos reakciói miatt azonban a
paleoproduktivitás viszonyok modellezésére csak korlátozottan alkalmazható. A réz csupán részben viselkedik mikronutriensként, származhat mélyebb vizek hidrotermás oldataiból is, fıként óceáni kérgő területeken. Dúsulását felgyorsíthatja a szervesanyaggal való komplexképzés, illetve adszorbeálódhat Fe-Mn-oxihidroxidok felületein. Redukáló feltételek mellett a bakteriális szulfát-redukció hatására beépülhet piritbe vagy önálló CuS fázis képzıdhet (TRIBOVILLARD et al. 2006), míg lassú üledékképzıdéső hemipelágikus területeken a Cu diagenetikusan megkötıdhet autigén nontronitban vagy szmektitben (TRIBOVILLARD et al. 2006). A nikkel szervesanyaggal komplexet képezve dúsul az üledékben, redukáló körülmények esetén NiS-ként azonosítható (TRIBOVILLARD et al. 2006). Pelágikus üledékekben a V a Mn
129
redox ciklusával mutat szoros összefüggést. Diagenetikus környezetben helyettesítheti az Al-ot az agyagásványok oktaéderes pozícióiban (TRIBOVILLARD et al. 2006). Az óceánok oldott bárium tartalmának eloszlása a felszíni vizek biológiai aktivitásával hozható összefüggésbe. A Ba-ot fotoszintetizáló élılények váza tartalmazza, amely a szervezet pusztulása után elsıdlegesen baritként halmozódik fel. Így az üledékes Ba alkalmas az üledék biogén anyagfluxusának jellemzésére. A biogén eredető Ba mennyiségét a jelenkori átlagos (hemi-) pelágikus tengeri üledékekben DYMOND et al. (1992) számszerősítette elsıként a következı egyenlettel: Babio = Batot – (Al x 0,0075) ahol Batot jelzi a minta teljes Ba koncentrációját, míg a 0,0075-ös szorzó a jellemzı Ba/Al hányados a felsı kontinentális kéreg-eredető aluminoszilikátokban. DYMOND et al. (1992) diszkussziója szerint ez a becslés mintegy 15–20%-os hibával terhelt. BELLANCA et al. (1996) ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy az intenzív szulfát-redukcióval jellemzett pórusvizekben a Ba mobilitása megnıhet az üledék pórusvizének csökkenı szulfát-tartalma miatt. Az eredmények értelmezésénél figyelembe kell venni a terrigén és karbonátos felhígítási effektust (véges-összeg hatást), amely az elem/Al arány alkalmazásával korrigálható (MURRAY & LEINEN 1996; SCHROEDER et al. 1997). A tengervízben kimutatható elemek közül az Al és Ti törmelékes elegyrészekkel szembeni reaktivitása a legnagyobb; ennek következménye rendkívül rövid (<200 év) tartózkodási idejük a tengervízben. Az üledékek Al és Ti tartalma zömében terrigén ásványokból származik, így ezek az elemek alkalmasak a tengeri üledékekben és üledékes kızetekben elıforduló törmelékes anyag mennyiségi becslésére (CHESTER 2000). Az üledék Al/Ti hányadosa a felhalmozódási rátával függ össze, alkalmas a produktivitás változásainak kimutatására (MURRAY & LEINIEN 1996). A jelenkori egyenlítıi óceáni üledékek Al/Ti hányadosa számottevıen nagyobb az agyagpalák, pelágikus agyagok, vagy az óceáni kéreg, az átlagos andezit és a hidrotermás hatásra kialakult vegyi üledékek értékeinél. Mivel a nyomelemek sokféle módon reagálnak a környezet redox viszonyainak változásaira, a pontosabb ıskörnyezeti rekonstrukció érdekében szüksége több nyomelem viselkedésének tanulmányozása. Sok elem (Cr, Co, Ba) származhat több forrásból és számos elem (P, Ba, Zn, Pb, Cd) többé-kevésbé mobilizálódhat a lerakódás és betemetıdés után. Éppen ezért olyan elemek alkalmazása javasolt, amelyek kevésbé érzékenyek az utólagos hatásokra (U, V, Mo, Ni, Cu). A nyomelem-mintázat alapján a viszonylag egyszerő redox-történettel rendelkezı ıskörnyezet esetében kaphatunk pontos képet, a komplex vagy egyedi üledékképzıdési környezetek esetében a módszer csak általánosított következtetések levonására alkalmas. 130
A nyomelemek csoportosíthatóak a szervesanyaggal való kapcsolatuk alapján. Például az U, a V, a Ni és a Cu szerves-fém komplexeket képeznek a szervesanyaggal, majd annak bomlásakor mobilizálódnak és szulfát-redukáló feltételek mellett piritben csapdázódnak (HUERTA-DIAZ & MORSE 1992; FERNEX et al. 1992; NAMEROFF et al. 2002, 2004; PIPER & PERKINS 2004; ALGEO & MAYNARD 2004). Következésképpen ha a Ni és Cu nem csapdázódik a szerves részecskék leülepedése során, akkor hiába alakultak ki gyorsan redox feltételek az üledékgyőjtıben, nem várható szignifikáns dúsulásuk az üledékben. A nagy Ni- és Cu-tartalom jelezhet (1) nagy szervesanyag-fluxust, amely jelentıs mennyiségben halmozta azokat az üledékben, valamint (2) redox viszonyokat, melynek hatására a Ni és Cu megkötıdhetett az üledékben. Így a Ni és Cu a viszonylag nagy szervesanyag-fluxus, míg az U és Mo a paleoredox viszonyok nyomjelzıiként alkalmazhatóak. A Cu és a Ni pirithez kötötten megırzıdhet az üledékben, a szervesanyag viszont remineralizálódhat a mikroorganizmusok segítségével. Így a Ni és a Cu jelenléte akkor is árulkodik a szervesanyag egykori jelenlétérıl, ha az a lerakódás során részben vagy teljesen degradálódott, vagyis a P-nál és Ba-nál megbízhatóbb markereknek tekinthetıek. Az egykori üledékes szervesanyag jelenléte (Ni- és Cu-dúsulás) vagy hiánya (nincs szignifikáns Ni- és Cu-dúsulás ) alapján csoportosíthatóak a megnövekedett U- és V-tartalom (valamint euxin viszonyok esetén Mo-dúsulás) által jelzett reduktív lerakódási környezetek. Ha nincs nyoma a rétegsorban az üledékképzıdés során felhalmozódott szervesanyag jelenlétének (ami tehát leginkább a Ni és a Cu dúsulása jelez), akkor joggal feltételezhetı, hogy az anoxikus viszonyok kialakulását nem a szervesanyag intenzív degradációja, hanem a vertikális cirkuláció hiánya, vagy elégtelen intenzitása miatt kialakult pangóvíz vagy a nyílt vízzel korlátozott összeköttetésben álló víztömegek képzıdése segítette elı (TRIBOVILLARD et al. 2004; RIQUIER et al. 2005). Ha az elemarányok anoxiára és szervesanyag jelenlétére utalnak, nem dönthetı el minden esetben egyértelmően, hogy az oxigénhiányt a szervesanyag lebomlása okozta, vagy az anoxikus körülmények kialakulása már megelızte a szervesanyag lerakódását, ezzel meggátolva annak akár részleges lebontását. A legtöbb anoxikus környezetben a produktivitás és az aljzaton kialakuló oxigénhiányos állapot szoros kölcsönhatásban áll egymással, elkülönítésük nem könnyő feladat. A nyomelemek segítségével nehéz megállapítani, hogy a kemoklin az egykori víz/üledék határrétegen vagy afelett, az aljzatvízben alakult-e ki. A vizsgált rétegsorok szervetlen geokémiai eredményeit az általánosan használt JONES & MANNING-féle paleoredox modellbe helyezve elmondható, hogy a vizsgált karni szelvények üledékei az egykori lizoklin felett, normál oxigén-ellátottságú környezetben rakódhattak le (70.
131
ábra). Néhány minta átmeneti jelleget, csökkent O2-ellátottsági viszonyokat tükröz, azonban anoxikus környezeti feltételeket egyetlen szelvény esetében sem azonosítottam.
70. ábra Az aljzat oxigén ellátottsági viszonyait jelzı Ni/Co–U/Th diagram. A különbözı O2-ellátottságú környezetek közötti határértékek JONES & MANNING (1994) munkája nyomán ábrázolva.
Figyelemre méltó, hogy a Zsámbék Zs–14 fúrás felsı szakaszának Sándorhegyi Formációba sorolt (HAAS & BUDAI 2004) kızetanyaga részben oxigénben gazdag, részben csökkent oxigénellátottságú lerakódási környezetet jelez, ami nem egyezik a Sándorhegyi Formáció típusterületén dokumentált adatokkal. A Sándorhegyi Formáció nosztori-völgyi feltárásban vizsgált kifejlıdésének fácies értelmezése szerint a képzıdmény a nyílt cirkulációjú medencétıl elzárt, rosszul szellızött, hiperszalin lagúna környezetben alakult ki (MONOSTORI 1994; BUDAI & HAAS 1997; BUDAI & CSILLAG 1998; NAGY 1999). A rétegsor szervetlen geokémiai vizsgálata alapján az üledék Fe-korlátozott, anoxikus (valószínőleg euxin) körülmények között rakódhatott le (RAUCSIK et al. 2005). A Balaton-felvidéken és a Zsámbékimedencében kifejlıdött Sándorhegyi Formáció között dokumentált különbségek felvetik a lehetıséget, hogy a két területen esetleg nem ugyanarról a kızetrétegtani egységrıl van szó. Ha elfogadjuk a jelenleg érvényes litosztratigráfiai tagolást, akkor a geokémiai adatok tükrében eltérı oxigénellátottságú medencék létét kell feltételeznünk a két területen. A jelenség értelmezése további vizsgálatok elvégzését (TOC-mérés, δ13C és δ18O stabil izotóp vizsgálatok) teszi indokolttá. 132
A
paleoproduktivitást
modellezve
megállapítható,
hogy
a
karni
szelvények
kızetanyagának zömében nem valószínősíthetı megemelkedett Si-produktivitás és a jelenkori átlaghoz képest megnövekedett üledékképzıdési sebesség (71. ábra).
71. ábra A biogén kova becsült mennyiségének (Si*; SCHMITZ et al. 1996) alakulása az Al/Ti hányados függvényében. A kékkel jelzett tartomány az agyagpalák, andezitek és hidrotermás üledékek, a zöld sáv a jelenkori egyenlítıi óceáni üledékek értékeinek tartományát jelzik (MURRAY & LEINEN 1996).
A
megnövekedett
produktivitást
reprezentáló
jelenkori
egyenlítıi
óceáni
üledékek
tartományában a Zsámbék Zs–14 fúrás tisztán karbonátos mintája található. A kapott adatok jó egyezést mutatnak a Lagonegro-medence (Dél-Appeninek) hasonló korú kızetanyagának eredményeivel (RIGO et al. 2007). Füredi Mészkı Formáció: A Füredi Mészkı Formáció redox viszonyait és produktivitását tekintve a kapott eredményekbıl egyértelmő következtetések nem vonhatóak le. Az ıskörnyezeti viszonyok akár vázlatos modellezésére ugyanis egyetlen minta (71,5 m) vizsgálata nem elegendı (72. ábra). Az eredmények alapján az állapítható meg, hogy a kızetminta elemarányai a referenciánál nagyobb értékeket mutatnak, amely a normál tengeri, oxikus viszonyokhoz képest csökkent oxigénellátottságra és növekvı produktivitásra utal. 133
Mencshelyi Márga Tagozat: Az egykori lerakódási környezet redox viszonyai és bioproduktivitása különbözı mértékő ingadozást mutatnak a tanulmányozott fúrásokban (72–75. ábrák). A vizsgált minták és komponensek zömét a PAAS referenciánál nagyobb értékek jellemzik, amely egyértelmően tengervíz eredető (biogén vagy redox-kontrollált) nyomelem hozzájárulásra enged következtetni a rétegsor egyes szakaszain, ami látszólag ellentmond a korábban vázolt paleoredox képnek (70. ábra).
72. ábra Alumíniummal normált elemarányok a rétegtani helyzet függvényében a Bfü–1 fúrásban. A kék szaggatott vonalak a PAAS referencia megfelelı elem/alumínium koncentráció-arányait jelölik (WEDEPOHL 1971, 1991). Rövidítés: FMF: Füredi Mészkı Formáció
134
Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy a JONES & MANNING (1994) modell kis terrigén fluxussal jellemzett medencékre lett kidolgozva. Az általam vizsgált rétegsorokra ez a kritérium csak korlátozottan (a Nosztori Mészkı Tagozat esetében) igaz. A Balatonfüred Bfü–1 fúrásban (72. ábra) az U/Al arány mindvégig nagyobb a PAAS elemarányához képest: a 40,3 m mélységközbıl származó agyagos mészkı, valamint egy dolomitos márga (61,0 m) mintában jelentısebb pozitív kitérést mutat.
73. ábra Alumíniummal normált elemarányok a rétegtani helyzet függvényében a Met–1 fúrásban. A kék szaggatott vonal a PAAS referencia megfelelı elem/alumínium koncentráció-arányait jelölik (WEDEPOHL 1971, 1991). Rövidítés: FMF: Füredi Mészkı Formáció 135
A Mo/Al arány trendvonala meglehetısen egyenletes lefutású és a referencia értékhez közelít. Az összes többi vizsgált elem Al-mal normált hányadosa általában változó mértékben, de szignifikáns dúsulást mutat. Ez az adatsor azt jelzi, hogy feltehetıen idıszakosan és változó mértékben emelkedett bioproduktivitással számolhatunk a Mencshelyi Márga képzıdése idején, ami csökkent oxigénellátottságú, de (amint azt a Mo dúsulásának csaknem teljes hiánya jelzi) nem euxin aljzatviszonyokat hozott létre. A Bfü–1 fúrás SiO2–Al2O3–CaO háromszög diagramja (20. ábra) a 36,5–50,0 m mélységköz adatpontjai megnövekedett SiO2 koncentrációra utalnak, amely aligha utalhat a bioproduktivitásban bekövetkezett változásokra, mivel a SiO2 szignifikáns pozitív lineáris regresszió értéket (r >0,9) mutat a terrigén frakció elemeivel (Ti, Zr, Th). Ez alapján feltételezhetı, hogy a Si zöme az egykori forrásterületrıl származó törmelékes anyaggal szállítódott az üledékgyőjtı medencébe, ráadásul a Ba, Ni és Cu hányadosai éppen ebben a tartományban mutatnak lokális minimumot. A Mencshely Met–1 fúrásban (73. ábra) az ıskörnyezeti viszonyokat jellemzı nyomelem-hányadosok görbéi viszonylag homogén lefutásúak és alapvetı jellemzıikben hasonlóak az elıbb tárgyalt Bfü–1 fúráséhoz. A Mo/Al arány kivételével az összes vizsgált elem Al-mal normált hányadosa változó mértékő és szignifikáns dúsulást mutat, eltekintve néhány adatponttól. Ennek megfelelıen a Met–1 fúrás Mencshelyi Márga adatsora analóg értelmezést tesz
lehetıvé:
idıszakosan
és
különbözı
mértékben
emelkedett
bioproduktivitással
számolhatunk a vizsgált intervallumban, ami korlátozott oxigénellátottságot, de nem euxin üledékképzıdési környezetet eredményezhetett. Figyelemreméltó, hogy a rétegsor felsı részén, a Nosztori Mészkı Tagozat felé való átmenetnél az U/Al és Mo/Al arányok drasztikus növekedése jelentkezik, ami a tengeraljzat oxigénellátottságának csökkenését tükrözheti (CALVERT & PEDERSEN 1993; TRIBOVILLARD et al. 2006). A csökkenı oxigén-tartalom további bizonyítéka lehet a tagozatban mérhetı kevéssé hangsúlyos Ce-anomália (34. ábra, JEANS et al. 2000). A 242,7–255,4 m és a 359,5–361,7 m mélységtartományból származó különbözı típusú agyagkövekben kiugró Ba/Al hányados (66,19–141,03) jelentkezik, azonban a Cu/Al és a Ni/Al elemarány nem utal a produktivitás drasztikus változására. Ez egyéb, például vulkanogén Baforrást valószínősít (ld. 13.1.5. alfejezet). A Veszprém V–1 fúrásban (74. ábra) feltárt Mencshelyi Márga redox- és produktivitásindikátor nyomelem-geokémiai összetétele hasonló jellegzetességeket mutat az elıbb tárgyalt Bfü–1 és Met–1 fúrásokkal, azaz a Mo/Al arány kivételével az összes vizsgált redoxérzékeny elem Al-mal normált hányadosa változó mértékő és többnyire szignifikáns dúsulást mutat, ami idıszakosan, változó mértékben emelkedett bioproduktivitást és csökkent oxigénellátottságot
136
jelez. Euxin körülmények a kicsi Mo/Al értékek tükrében nem valószínőek. A V/Al és a Ba/Al hányados esetében még egy, a rétegsorban felfelé mutató növekedés is tettenérhetı.
74. ábra Alumíniummal normált elemarányok a rétegtani helyzet függvényében a V–1 fúrásban. A kék szaggatott vonalak a PAAS referencia megfelelı elem/alumínium koncentráció-arányait jelölik (WEDEPOHL 1971, 1991). Rövidítések: F: Formáció; Sédvölgyi D.T.: Sédvölgyi Dolomit Tagozat; Budaörsi D.F.: Budaörsi Dolomit Formáció
Az elıbbiekben tárgyalt három fúrás adatsorával szemben a Zsámbék Zs–14 fúrás (75. ábra) Mencshelyi Márga Tagozatából származó minták esetében két markáns különbség figyelhetı meg: 137
(1) A paleoproduktivitásra utaló elemarányok (Cu/Al, Ni/Al, Ba/Al, Babio) a PAAS referencia körüli, vagy gyakran annál kisebb értékeket mutatnak; (2) A redoxindikátor nyomelemek vonatkozásában az U/Al és a V/Al hányadosokon kívül a Mo/Al arány is szignifikánsan nagyobb az átlagos agyagkı értékeihez képest. Az elıbbi eltérés azt jelzi, hogy (szemben a balaton-felvidéki rétegsorokkal) az emelkedett bioproduktivitás nem, vagy csak alárendelt szerepet játszott a zsámbéki Mencshelyi Márga kialakulása idején, míg az utóbbi különbség euxin aljzatviszonyokat feltételez.
75. ábra Alumíniummal normált elemarányok a rétegtani helyzet függvényében a Zs–14 fúrásban. A kék szaggatott vonalak a PAAS referencia megfelelı elem/alumínium koncentráció-arányait jelölik (WEDEPOHL 1971, 1991). Rövidítések: Mencshelyi M.T.: Mencshelyi Márga Tagozat; B.D.F.: Budaörsi Dolomit Formáció; lod: kimutatási határ alatti érték 138
A megemelkedett bioproduktivitás hiányában az euxinia kialakulásáért leginkább a medence csökkent vertikális vízcirkulációja és egy, a nyílt, jó ventillációjú medencéktıl elválasztó barrier tehetı felelıssé. A feltárt nyomelem-geokémiai adatok tükrében egyúttal ez lehet a szervesanyag preferált megırzıdésének valószínő oka. Ugyanakkor a többi vizsgált szelvényhez hasonlóan több hullámban jelentkezı maximum figyelhetı meg a vizsgált ıskörnyezeti indikátorokban. Minden fúrásban a bioproduktivitást reprezentáló elemarányokat jellemzı maximumok (72–75. ábrák) és az alfa-index görbék (25., 36., 46., 57. ábrák) ugyanezen mélységközökben kimutatható jellegzetességei a több hullámban megnövekedett bioproduktivitás és paleomállás ok-okozati kapcsolatára utalnak. Igen gyakori eset az, hogy egy humid klímaperiódus során a kontinentális háttérrıl érkezı intenzív édesvízbeszállítás a jelenkori tölcsértorkolatokra jellemzı áramlási rendszert („estuarine circulation”) és sőrőségi vízrétegzést hoz létre, ami (1) biztosítja a terrigén eredető tápelemek és szerves szén nagy fluxusát és (2) feláramlási zónát generálhat (DE BOER 1991). Utóbbi a tengeraljzat tápelemekben gazdag vizét az átvilágított övbe juttatva gyakran emelkedett bioproduktivitást okoz, ennek következtében pedig (a vízoszlopon át a tenger aljzata felé jutó szervesanyag lebomlása következtében) csökkent oxigénellátottságú üledékképzıdési környezet alakulhat ki (CHESTER 2000). A balaton-felvidéki medencerész fentebb bemutatott nyomelemgeokémiai jellegzetességei azt valószínősítik, hogy a megemelkedett bioproduktivitásért feláramlási rendszer kialakulása lehet felelıs, míg a Zsámbéki-medencében nem ez, hanem inkább egy félig elzárt medencében kifejlıdött sőrőségi vízrétegzıdés léte feltételezhetı a Mencshelyi Márga képzıdése idején. További
jellegzetességként
fogható
meg,
hogy
a
feltételezhetıen
humid
klímaperiódushoz köthetı intenzív konzinentális hidrolízis és terrigén influx, illetve sőrőségi vízrétegzıdés és csökkent oxigénellátottság (±emelkedett produktivitás) nem folyamatosan volt jelen a márga-dominanciájú tagozat keletkezése idején, hanem néhány hullámban jelentkezett. A határozott maximumok (Bfü–1 fúrás: 22,5–32,5 m, 46,0–52,5 m; Met–1 fúrás: 242,7–255,4 m, 343,2–361,7 m; V–1 fúrás: 488,5–516,5 m, 544,0 m, 580,3 m; Zs–14 fúrás: 686,0–692,0 m, 713,7 m, 749,5–754,5 m; 72–75. ábrák) által képviselt idıtartamok azonban nem ismertek kellı pontosságú
biosztratigráfiai
tagolás
és/vagy
radiometrikus
koradatok
hiányában,
így
korrelációjuk és az esetleges orbitális tényezık szerepe a meglévı adatok alapján nem jelenthetı ki egyértelmően.
139
Nosztori Mészkı Tagozat: A Mencshely Met–1 fúrásban a Veszprémi Márga Formáció karbonátos középsı tagozatának (33,8–63,0 m) bioproduktivitását a PAAS elemarányokhoz közeli értékek jellemzik (73. ábra), amely arra utal, hogy a fekü márgás tagozathoz képest a bioproduktivitás látszólag csökken. A redoxindikátor elemarányat ugyanakkor jelentıs pozitív anomália jellemzi. Az adatok összhangban vannak a törmelékes anyagbeszállítást jelzı nyomelem arányok görbéin tapasztalható alacsonyabb értékekkel (66. ábra), amely alátámasztja az egykori környezeti feltételek változását: a törmelékes anyagbeszállítás mértékének csökkenése jelezheti a Mencshelyi Márga kialakulásának hátterében álló humid klímapulzusok szünetét, vagy (összhangban a korábbi szedimentológiai és szekvencia-sztratigráfiai modellekkel; BUDAI & CSILLAG 1998; HAAS & BUDAI 1999) a megemelkedett tengerszintet. A rendelkezésre álló, fentebb bemutatott adatok (alfa-indexek, terrigén influx indikátor elemarányok; 66. ábra) alapján feltételezhetı, hogy a humiditás csökkenése megszüntette a korábbi feláramlási zónát és a kapcsolódó emelkedett bioproduktivitást. Ugyanakkor a magasvízi rendszeregység során elöntött környezı selfterületekrıl nagy szalinitású (és emiatt viszonylag nagy sőrőségő) vízréteg áramolhatott a medencék aljzatára, ezáltal megemelkedett szervesanyag fluxus nélkül is fenntartva a sőrőségi vízrétegzést és a csökkent oxigénellátottságú aljzatviszonyokat (WARREN 2006). Csicsói Márga Tagozat: A tagozat redox viszonyainak és bioproduktivitásának értelmezését megnehezíti a kis mintaszám, mivel valódi trendek ilyen rövid szakaszon alig rajzolódnak ki. A tanulmányozott, Veszprém V–1 fúrásból származó minták zömében – litológiától függetlenül – a normál tengeri, oxikus környezetnek megfelelı PAAS elemarányokhoz képest különbözı mértékő dúsulás figyelhetı meg (74. ábra). Áttekintve a tagozat mintáinak nyomelem geokémiai viszonyait megállapítható, hogy azok hasonlóak a fentebb tárgyalt Mencshelyi Márga balaton-felvidéki fúrásokban észlelt jellegeihez, azaz a Mo/Al arány kivételével az összes vizsgált redoxérzékeny elem Al-mal normált hányadosa változó mértékő és többnyire szignifikáns dúsulást mutat, ami idıszakosan, változó mértékben emelkedett bioproduktivitást és csökkent oxigénellátottságot jelez. Euxin körülmények a kicsi Mo/Al értékek tükrében nem valószínőek. Sándorhegyi Formáció: A Zsámbék Zs–14 fúrásban feltárt formáció üledékképzıdésének redox viszonyait és a bioproduktivitást reprezentáló elemarányok homogén lefutásúak, amely közel állandó környezeti feltételekre utal (75. ábra). A bioproduktivitásra utaló elemarányok (Cu/Al, Ni/Al, Ba/Al, Babio) 140
a PAAS referencia körüli, vagy gyakran annál kisebb értékeket mutatnak, hasonlóan a fúrás idısebb szakaszán feltárt Mencshelyi Márga mintáihoz. Ugyanakkor a redoxindikátor nyomelemek közül az U/Al és a V/Al hányadosok szignifikánsan nagyobbak az átlagos agyagkı értékeihez képest, miközben a Mo/Al hányados nem mutat ilyen jelleget, ami csökkent oxigénellátottságú, de nem euxin aljzatot jelez (TRIBOVILLARD et al. 2006). Ez megerısíti a korábban felvetett különbséget a balaton-felvidéki és a zsámbéki területen kifejlıdött Sándorhegyi Formáció között. Valószínő továbbá, hogy a zsámbéki Mencshelyi Márga keletkezésekor feltételezett, barrierrel elválasztott, csökkent vertikális vízcirkulációjú medence áramlási rendszere és oxigénellátottsága kis mértékben javulhatott, összhangban a csökkent humiditással és vízmélységgel (BUDAI & CSILLAG 1998; HAAS & BUDAI 1999).
13.1.5. Vulkáni esemény nyomai a Met–1 fúrásban A
vizsgált
rétegsorokban
viszonylag
nagy
százalékban
elıforduló,
hasonló
duzzadóképesség értékeket mutató illit/szmektit kevert szerkezető ásvány – az ásványtani következtetéseket összefoglaló fejezetben ismertetett összefüggések alapján – zömében diagenetikus termék lehet. Valószínősíthetı, hogy az ásvány a vizsgált karni medencékben eredetileg szmektitként rakódhatott le. A tengeri üledékekben található szmektit detritális, autigén vagy vulkanogén eredető lehet. Autigén szmektit mélyvízi környezetben, az intermedier– bázikus magmatitok vagy piroklasztitok halmorilitikus (±hidrotermás) átalakulása során képzıdhet (CHAMLEY 1989; WEAVER 1989). Korábbi munkák ismertették (BUDAI & CSILLAG 1998; BUDAI et al. 1999a), hogy a Mencshely Met–1 fúrás 250–290 méteres szakaszában gradált allodapikus mészkı rétegek számos zöldes árnyalatú, pikkely alakú lemezkéket tartalmaznak. Ezen részecskéket eredetileg kloritként és/vagy mállott biotitként írták le és tenger alatti gravitációs üledékmozgásokkal szállított, platform eredető karbonátszemcsékkel összekeveredett, áthalmozott vulkáni anyagként értelmezték. A geokémiai eredmények alapján számított Fe/Ti vs. Al/(Al+Fe+Mn) diagramon (76. ábra, BOSTRÖM 1973) az adatpontok a vulkanogén és terrigén görbék végpontjai között helyezkednek el, ami a vizsgált kızetek átmeneti jellegét tükrözi és bazaltos (?) vulkáni eredető anyag hozzájárulására utalnak a mintákban. A Mencshely Met–1 fúrásból származó kızetanyag és az archaikum utáni ausztráliai agyagkı (PAAS) átlagos összetételére normált RFF eloszlási mintázat (33. ábra) 250–290 m mélységközben megnövekedett értékei vulkáni hatásra utalhatnak. A szmektitben gazdag vulkáni üledékekben megfigyelhetı további jellegzetesség a könnyő RFF-ek dúsulása. A RFF-mintázat értelmezésénél figyelembe kell venni, hogy az eredeti összetételt igen sok tényezı befolyásolhatja. A mállás és erózió – a RFF immobilis viselkedése 141
miatt – csupán kismértékő változást okoz a RFF-mintázatban (FLEET 1984; MCLENNAN 1989; TOYODA et al. 1990). A tengeri üledékes környezetbe szubareális hamuhullással szállítódó és lerakódó vulkáni hamu az eredeti forrásterület RFF-összetételét ırzi, hacsak utólagos hatások ezt nem írják felül (WRAY 1995). A vulkáni esemény geokémiai jelét az agyagosodás nyomán lejátszódó oldódási/kicsapódási reakciók módosíthatják. Amennyiben az ezzel járó geokémiai folyamatok a tengervízzel egyensúlyban játszódnak le, az autigén agyagásványok képzıdésük során tengervízbıl származó RFF-et építenek szerkezetükbe, amely a tengervízéhez hasonló RFF-mintázatot, azaz kismértékő gazdagodást eredményez a nehéz RFF-ekben a könnyő RFFekhez képest (BONNOT-COURTOIS 1980; CHAMLEY 1989). Ezzel szemben amennyiben az agyagosodás részben zárt rendszerben megy végbe, a PAAS-összetételhez képest eltérı RFFmintázat rögzülhet, amely azonban még mindig mutat némi eltérést a mállatlan vulkáni hamu összetételéhez képest (DESPRAIRIES & BONNOT-COURTOIS 1980; TLIG & STEINBERG 1982). A vulkáni hatás primer geokémiai jele a RFF-görbéken elmosódhat akkor is, ha a vulkáni anyag a bioturbáció hatása miatt a beágyazó márgákkal keveredik (PELLENARD et al. 2003). Anoxikus viszonyok mellett további módosító tényezı lehet a diagenezis, mivel az Eu is mobilizálódhat (Eu3+ → Eu2+), majd oxidáló viszonyok mellett a pórusvízbıl újból kicsapódhat (ELDERFIELD & SHOLKOVITZ 1987; MACRAE et al. 1992).
76. ábra A vizsgált képzıdmények adatpontjai a BOSTRÖM (1973) diagramon. 142
Hemipelágikus, turbiditekkel közberétegzett törmelékes rétegsorokban kimutatták, hogy fıként a könnyő és közepesen nehéz RFF-ek dúsulnak a szervesanyagban gazdag agyagkövekben (MILODOWSKI & ZALASIEWICZ 1990). A kevert karbonátos-sziliciklasztos kızetek RFFmintázatának értelmezésekor figyelembe kell venni, hogy a mért adatsor különbözı eredető mintázatok keveredésébıl áll össze (tengervízben képzıdı karbonátok, beszállított és tengeri környezetben megırzıdött egyéb ásványok, agyagtartalom, diagenetikus folyamatok módosító hatása). A Met–1 fúrás esetében a 242,7–255,4 m mélységtartományban tapasztalható jelentısen megemelkedett ΣRFF-tartalom (33. ábra), a szignifikáns nyomelem (Zr, Hf, Y, U, Ba) dúsulás (32., 73. ábrák) és a többi mintához képest tapasztalható Ta és Nb gazdagodás (SPEARS et al. 1999; FESNEAU et al. 2009), továbbá az ásványos összetételben megjelenı albit (3–5 %) jelezheti a lehordási területrıl beszállítódott vulkáni anyag jelenlétét. Az üledékes kızetek Zr, Hf és Y koncentrációja döntıen a cirkon tartalomtól függ, a Nb és Ta mennyiségét pedig a Ti-tartalmú nehézásványok (rutil, ilmenit) hányada határozza meg (PRESTON et al. 1998; VARGA 2005). A vizsgált szelvények alkálifémtartalma alapján (77. ábra) megállapítható, hogy a Mencshely Met–1 fúrás Mencshelyi Márga Tagozatot reprezentáló mintái élesen elkülönülnek a többi fúrás adatpontjától, a magmás kızetek alsó határához közelebb helyezkednek el.
77. ábra A Veszprémi Márga Formáció és a Sándorhegyi Formáció mintáinak összehasonlítása Na2O/Al2O3– K2O/Al2O3 diagram (GARRELS & MACKENZIE 1972) alapján.
143
A FKK és PAAS összetétel közé berajzolt ideális mállási görbe („shale trend”) közelében csupán a Veszprém V–1 Mencshelyi Márga Tagozatából, továbbá a Zs–14 fúrás Csicsói Márga Tagozatából származó néhány minta helyezkedik el. A Met–1 fúrás Mencshelyi Márga Tagozatának mintáiban a feltehetıen albit dúsulása következtében jelentkezı Na2O-gazdagodás a vulkáni hatás további bizonyítékának tekinthetı. Ezt a feltételezést a durvább szemcsemérető sziliciklasztos rétegekben nagyobb eséllyel megırzıdött vulkanit eredető (albit, zeolit) szemcsék mikroszöveti képeivel lehet igazolni, ezekbıl a szakaszokból azonban (magminta-hiány miatt) nem állt módunkban mintát venni. A rendelkezésünkre álló Na2O-ban leggazdagabb pélites üledékekben láttunk esélyt megfelelı fázisok azonosítására, azonban a felvételek készítése során minden minta rendkívül finomszemcsés, jól homogenizált kızetnek bizonyult. Csupán egyetlen zeolit (?) kristályról készített ESEM felvétel (28. ábra) szolgálhat bizonyítékként, amely alapján óvatos következtetésként megállapítható a vulkáni anyag hozzájárulás valószínősége. A vulkáni hatás egyértelmő bizonyítására kulcsfontosságú lenne a szelvény sziliciklasztos rétegeibıl elektronmikroszkópos képek készítése, továbbá az agyagásványok közül az IS kevert szerkezet kémiai összetételének pontosítása, azaz analitikai transzmissziós elektronmikroszkópiai vizsgálata. A Balatonfüred Bfü–1 fúrásban mért megnövekedett ΣRFF-koncentráció (24. ábra) alapján nem jelenthetı ki egyértelmően, hogy a vulkáni esemény nyomai ırzıdtek meg a rétegsorban. Ebben a szelvényben nem lelhetıek fel a Mencshely Met–1 fúrásban azonosított további bizonyítékok (Zr, Hf dúsulása, zeolit (?) és bontott biotit jelenléte). Mivel a két fúrás érettségi foka hasonló, vagyis betemetıdési történetükben nem azonosítottak jelentıs különbségeket (HETÉNYI nem publikált adatok 1980; IHAROS-LACZÓ nem publikált adatok 1984; VICZIÁN 1987, 1995a), felvetıdik a kérdés, hogy miért tér el ilyen markánsan a két fúrás geokémiai jellege? Ha kizárjuk annak a lehetıségét, hogy a két fúrásban feltárt karni szelvények egykori lerakódási helye nagy távolságra volt egymástól, az eltérés valószínősíthetıen a Veszprémi Márga Formáció képzıdésekor fennállt mélytengeri medence aljzatmorfológiájában jelentkezı különbségekkel, továbbá a mélytengeri áramlási viszonyok eltéréseivel magyarázhatóak. Ez a feltételezés jelenkori megfigyelésekkel támasztható alá: a Kaliforniai-öböl kis transztenziós medencéiben számos példát ismertettek arra vonatkozóan, hogy az áramlási viszonyok változásai akár igen kis távolságokon belül is jelentıs eltéréseket okozhatnak a szedimentációban (CARRIQUIRY et al. 2001; DAESSLÉ et al. 2002, 2004; HALFAR et al. 2002; SHUMILIN et al. 2002; MARIONE et al. 2009). A vulkáni esemény nyomai jól elkülönülı tufaszintben nem ırzıdtek meg a Met–1 fúrásban, ehelyett a vulkáni anyag a medencébe átülepítve, az ottani üledékkel keveredve és részben átalakulva ırzıdött meg. Ez alapján 144
feltételezhetı, hogy az áramlási rendszer csupán a medence egyes részeibe juttatta el a vulkáni anyagot. Az eredmények alapján az a következtetés vonható le, hogy a nagy mennyiségő IS kevert szerkezet és talán a klorit egy része mállott vulkáni anyagból származik, azaz a forrásterületen felszínen található vulkáni anyag mállásának szmektites köztes terméke szállítódott a medencébe. Esetünkben feltételezhetı, hogy a vulkáni hatás nyomait ırzı horizontban a medencében lerakódott nagy mennyiségő szmektit a betemetıdés során alakulhatott át nagy duzzadóképességő IS kevert szerkezetté. Nagy területekre kiterjedı karni alkáli-bazalt vulkanizmusra utaló bizonyítékok találhatóak Törökországban (ANDREW & ROBERTSON 2002), a Déli-Appeninekben (DI LEO et al. 2002; FURIN et al. 2006) és a Tethys más régióiban is (GOLONKA & BOCHAROVA 2002). Az Alcapa terrénum területén a bükk-hegységi Szinvai Metabazalt Formáció (SZOLDÁN in HAAS 1995) bázisos vulkanitjának kora a felsıtárkányi Vár-hegy déli lejtıjén, a bazalt alatti mészkırétegben talált és KOVÁCS S. által meghatározott conodonták alapján tuvali 1/b–2/a, azaz a Met–1 fúrás Mencshelyi Márgájánál (juli) valamivel fiatalabb (PELIKÁN 2005). Feltételesen a karniba soroljuk a pontosabban nem ismert korú Létrási Metabazalt Formációt is, amely a Vesszısi Formáción belül települı metabazalt testeket foglalja magába (SZOLDÁN 1990; PELIKÁN 2005). A Met–1 fúrásban valószínősíthetı vulkáni anyag forrásterületének értékelése szempontjából különösen lényeges, hogy a jól ismert középhegységi ladin (tehát idısebb) vulkanitok szoros genetikai rokonságot mutatnak a Déli-Alpok, a Keleti-Bükk és a Dinaridák ladin vulkanitjaival (HARANGI et al. 1996), valószínőleg viszonylag közeli ısföldrajzi elhelyezkedésük okán. A Déli-Alpokban az illyr végén elkezdıdı és a karniba is áthúzódó vulkanizmus kezdetben savanyú, majd intermedier, végül bázikus kemizmusú volt, ami feltételezhetı a Dunántúli-középhegység esetében is (CASTELLARIN et al. 1988; BUDAI et al. 1999). FURIN et al. (2006) szerint a CPE az általuk vizsgált hamuréteg alatt 3 méterrel található, melyet a karbonátok hiánya és a sziliciklasztos törmelék arányának megnövekedése jelez. A fentiek alapján joggal vetıdik fel a kérdés, hogy a Met–1 fúrás Mencshelyi Márga Tagozatának változatos összletében valószínősíthetı vulkáni hatás nyomai kapcsolatba hozhatóak-e valamely fentebb leírt (közel) egykorú vulkáni tevékenységgel? A vizsgált szelvények ısföldrajzi helyzetét alapul véve az itt valószínősíthetı magmás eredető anyag a dél-alpi, vagy a lombardiai alkáli bazalt vulkanitok (FURIN et al. 2006), esetleg a bükki bázisos magmatitok mállási terméke lehetett. A kérdés eldöntése szeparált cirkon kristályok radiometrikus koradatainak 145
meghatározását és összevetését, valamint nagyobb felbontású, részletes geokémiai és mikromineralógiai vizsgálatok elvégzését tenné szükségessé a Met–1 fúrás kritikus szakaszából, amely azonban messzemenıen meghaladja PhD témám kereteit.
13.2. A „Carnian Pluvial Event” hatása a hazai karni képzıdményekre a vizsgált szelvények alapján A felsı-triász kevert típusú – sziliciklasztos és karbonátos – mélytengeri üledékek ıséghajlati és ıskörnyezeti rekonstrukciója, valamint a lehordási területen zajló folyamatok értelmezése igen bonyolult feladat, mivel számos, egymással szoros kölcsönhatásban levı szabályozó tényezı figyelembe vételét teszi szükségessé. A karni idején – az ezt megelızı periódushoz képest – igen jelentıs terrigén anyag hozzájárulás jellemezte a Nyugati-Tethys területeit (BUDAI & HAAS 1997; RIGO et al. 2007; ROGHI et al. 2010), melyet a karni humid esemény egyik jellegzetességeként azonosították. A feltehetıen globális léptékő „Carnian Pluvial Event” (CPE) kiváltó okai javarészt még ismeretlenek. A rétegsorokban nyomon követhetı változások lehetséges okai ma még vitatottak (POTT et al. 2007), mert a kontinentális szelvények üledékhézagaiból adódó bizonytalanságok miatt ezidáig nem végezték el a tengeri és szárazföldi rétegsorok korrelációját. A CPE kialakulásának kiváltó folyamatai közé (1) a tektonikai okokra visszavezethetı légköri cirkuláció erısödését (HORNUNG & BRANDNER 2005); (2) a bizonytalan koradatokkal behatárolható, kiterjedt területeket érintı Wrangellia nagy magmás provincia (FURIN et al. 2006) vagy a Mediterráneum alkáli vulkanizmusának (HORNUNG et al. 2007b) hatását, továbbá (3) a meleg és humid éghajlati fluktuációkat (MENEGUOLO 2008; KOZUR & BACHMANN 2010; ROGHI et al. 2010) sorolják. Nem zárható ki annak a lehetısége sem, hogy ezen hatótényezık együttesen alakították a CPE arculatát. A törmelékes esemény nyomai jól dokumentálhatóak a Ny-Tethys területeirıl származó szelvényekben (78/b. ábra).
A következı oldalon: 78. ábra: a: A CPE során megnövekedett törmelékes anyagbeszállítás feltételezett nyomai és azok palinológiai korrelációjának lehetıségei a vizsgált karni szelvényekben (a hivatkozások és rövidítések megegyeznek a 10. ábránál közöltekkel). Rövidítések kiegészítése: SF: Sándorhegyi Formáció; SDT: Sédvölgyi Dolomit Formáció; KDT: Kádártai Dolomit Tagozat; CsMT: Csicsói Márga Tagozat; SZT: „Szákahegyi Tagozat”;
b: Karni szelvények palinológiai korrelációja a Dolomitokban, Júliai Alpokban, Északi MészkıAlpokban és Lunznál, a CPE során megnövekedett sziliciklasztos anyagbeszállítás feltételezett szakaszai halványzöld sávval kiemelve (ROGHI et al. 2010 alapján módosítva). Rövidítések: EM: elsı megjelenés; Fm.: formáció; T.: tagozat
146
147
A legújabb kutatási eredmények szerint (ROGHI et al. 2010) a CPE nem tekinthetı folytonosnak, a csapadékos idıszakok kis megszakításokkal, „pulzálva” indukálták a terrigén törmelékes anyag beáramlását (78/b. ábrán a rétegsor mellett narancssárga sávokkal jelzett szakaszok), a köztes idıszakokban pedig ismételten karbonátos üledékek rakódtak le a rétegsorokban. A hipotézis szerint négy humid periódus azonosítható, melyek közül az elsı csupán a mélymedencéket reprezentáló szelvényekben követhetı nyomon (ROGHI et al. 2010). A késıbbiekben beszállítódó nagytömegő törmelékes anyag a már feltöltıdésnek indult mélymedencék mellett elérhette a sekélyebb területeket is (78/b. ábra). ROGHI et al. (2010) feltételezése szerint az éghajlati viszonyok átalakulását palinológiai társulások változásai kísérték a szárazföldön. Az elsı eredmények alapján a Raibli rétegekben és a Lunzi szelvényekben a sziliciklasztos „pulzációkkal” párhuzamosan három, egymást követı társulást azonosítottak, melyek megteremtették az alpi szelvények palinológiai korrelációjának lehetıségét (78. ábra). A Veszprémi Márga Formáció változatos összletének keletkezési okai szintén a törmelékes anyagbeszállítás megnövekedésében keresendıek (78/a. ábra). A korábbi fáciesértelmezések szerint (BUDAI & HAAS 1997; BUDAI et al. 1999a; HAAS & BUDAI 2004) az éghajlati változások, azaz a megnövekedett humiditás fontos szerepet játszhatott a karni korú márgás összletek képzıdésében. Ezt az elıfelvetést kutatási eredményeim alátámasztják, mivel a mállás intenzitásának többszöri erısödése minden szelvényben kimutatható, amit a számított α-indexek, a különbözı terrigén alkotórészek jellemzésére alkalmas elemarányok, továbbá az agyagásvány társulások változásai egyaránt tükröznek. Példaként a Met–1 fúrásban a Mencshelyi Márga Tagozat egyik pélites szakaszát (242,7–255,4 m) emelem ki, ahol a – a K/Al arány kivételével – megnövekedett Si/Al, Ti/Al, Zr/Al értékek figyelhetıek meg. Ha feltételezzük, hogy az egykori üledék nem halmozódott át többszörösen – vagyis nem egy esetleges korábbi üledékciklus késıbb áthalmozott termékérıl van szó és így nem „átöröklött” üledékes képzıdmény ismételt mállását tükrözik az elemarányok –, a vizsgált kızetanyagban kimutatható pozitív anomália a törmelékes anyagbeszállítás mennyiségének többszöri növekedését, következésképpen a mállás intenzitásának ismételt erısödését tükrözheti. A csapadékos periódusok palinológiai nyomai – véleményem szerint – a Dunántúli-középhegységi egység karni szelvényeinek rétegeiben is nyomon követhetıek (78/a. ábra). A rétegsorokban – különbözı források alapján (III/a melléklet) – bejelölt taxonok (78/a. ábra) azt sejtetik, hogy ezek a szelvények is alkalmasak a palinológiai korreláció elvégzésére. Ha a jelenlegi biosztratigráfiai keretet elfogadjuk, annyi mindenesetre megállapítható, hogy a Veszprémi Márga képzıdése még a juliban (a „cordevoli” végén, vagy azt követıen) az Aonoides Zónában, esetleg az Aon Zóna végén (GÓCZÁN et al. 1991; GÓCZÁN & ORAVECZ-SCHEFFER 1996a,b; BUDAI et al. 1999a) megkezdıdött. Ezzel 148
szemben a germán és alpi típusterületeken definiált, a CPE megnyilvánulásaként értelmezett megnövekedett terrigén beszállítás és a humid „pulzációk” késıbbre, a juli legvégére és a juli/tuvali határra tehetık (SIMMS & RUFFEL 1989; GIANOLLA et al. 1998; ROGHI et al. 2010). Az értékelést és a ROGHI et al. (2010) által meghatározott humid pulzusokkal való korrelációt azonban lehetetlenné teszi, hogy a középhegységi rétegsorok részletes palinológiai vizsgálata (GÓCZÁN et al. 1991; GÓCZÁN & ORAVECZ-SCHEFFER 1996a,b) óta eltelt idı nemzetközi kutatási eredményei a meglévı ismereteket más megvilágításba helyezheti. A korábbi anyagok újraértelmezése és a korreláció elkészítése triász palinológiában jártas specialisták munkáját igényelné, ami egyúttal a szükséges, pontosabb biosztratigráfiai felbontást is megteremthetné. A Veszprémi Márga Formáció pelágikus márgáinak karbonátban gazdag szintjei – BUDAI & HAAS (1997) és HAAS & BUDAI (1999) modellje alapján – a platform progradáció során képzıdött üledékekként értelmezhetıek, melyek kialakulása a magas tengerszintállással függhetett össze. Figyelembe kell venni, hogy a karbonátgyárak fejlıdése és virágzása mellett a megemelkedett tengerszint is mérsékelheti a relief különbséget és a kontinentális területek kiterjedtségét, ezáltal csökkentheti az eróziót és a sziliciklasztos üledékképzıdés rátáját. Ezek a tényezık lecsökkenthetik a klorit, illit és kaolinit beszállításának intenzitását, a kaolinit a platformon vagy a proximális, partvonalhoz közeli területeken rakódhat le és elısegítheti a szmektitben gazdag mélytengeri üledékek képzıdését (DECONINCK & BERNOULLI 1991; DECONINCK & CHAMLEY 1995). Az agyagásvány társulások képzıdésének folyamataiban a megnövekedett humiditást jelentıs szabályozó tényezıként tarthatjuk számon. A Füredi Mészkı Formáció és a Budaörsi Dolomit Formáció a korábbi vizsgálatok szerint – a márgás rétegekkel ellentétben – gyakorlatilag nem tartalmaz kaolinitet (VICZIÁN 1987, 1995b). Azonban a Füredi Mészkı Formációt reprezentáló Balatonfüred Bfü–1 fúrásból származó mintában (Bfü–24) és a csopaki Öreg-hegy felhagyott kıfejtıjének rétegeibıl származó kızetanyagban igen kevés kaolinitet azonosítottunk. A fentieket tekintetbe véve elmondható, hogy a Veszprémi Márga Formáció agyagásvány társulásának kaolinit tartalma a kontinentális hidrolízis rátájának drasztikus emelkedést jelezheti. Ezt a feltételezést tőnik alátámasztani az a néhány mm-es nagyságú gyantatöredék is, melyet a Sándorhegyi Formáció Barnagi Tagozatának alsó részében fedeztek fel (CSILLAG & FÖLDVÁRI 2005). A gyanták kimutatásának jelentısége abban rejlik, hogy képzıdésük és megırzıdésük a különbözı medencékben (fluviális, peremhez köthetı tengeri) hasonló lerakódási környezetet feltételez, igazolja a nagy mennyiségő éretlen sziliciklasztos anyag beáramlását és feltehetıen humid éghajlati eseménnyel (CPE?) hozható összefüggésbe. Az Alpokban és Arizonában 149
(„Petrified Forest Formation” alsó tagozata, Chinle Group) különbözı helyekrıl kimutatható, meghatározható fajokat tartalmazó (POINAR et al. 1993) gyanta tartalmú rétegek (79. ábra) alapjában véve egyidejőek és a juli/tuvali határhoz kapcsolódnak (GIANOLLA et al. 1998; ROGHI et al. 2006), ami a Sándorhegyi Formáció feltételezett korával jó egyezést mutat (GÓCZÁN & ORAVECZ-SCHEFFER 1996 a és b; BUDAI et al. 1999a). A kora-tuvaliban lerakódott Barnagi Tagozat sekélytengeri, platformközeli fáciesének gyantatartalmú mészkırétegeit a karni–3 harmadrendő szekvencia magas tengerszint állású (HST) egysége medence kifejlıdésének tekinthetjük (CSILLAG & FÖLDVÁRI 2005).
79. ábra Felsı-triász szelvények sztratigráfiai korrelációja a fosszilis gyanta elıfordulások feltüntetésével (GIANOLLA et al. 1998 és ROGHI et al. 2006 alapján módosítva). Rövidítések: F.: formáció; T.: tagozat; HST: magas vízállású rendszeregység („highstand systems tract”); TST: transzgresszív rendszeregység („transgressive systems tract”); LST: alacsony vízállású rendszeregység („lowstand systems tract”); Car2–4: szekvenciák
A Zs–14 fúrás mikromineralógiai eredményeiben is találtam utalást gyantaszemcsére (V/b. melléklet), melyek azonosítása megteremtheti a korreláció lehetıségét külföldi szelvényekkel.
13.3. A Dunántúli-középhegységi egység karni üledékképzıdési modellje – munkahipotézis Az ásványtani, szedimentológiai és rétegtani eredményeket (BUDAI & HAAS 1997; GIANOLLA et al. 1998; HAAS & BUDAI 1999; HORNUNG et al. 2007c; KOZUR & BACHMANN 2010; ROGHI et al. 2010) figyelembe véve a Dunántúli-középhegységi egység karni medenceüledékeinek képzıdése a következı egyszerősített modell segítségével foglalható össze (80. ábra, ROSTÁSI et al. 2011): 1. A késı-ladint és legkorábbi julit („cordevolei”) arid éghajlati viszonyok jellemezték, melyre a Germán-medencében képzıdött evaporitok, valamint a Dolomitok és az ÉszakiMészkıalpok kiterjedt karbonátplatformjai utalnak. Az analóg platform fáciest a Dunántúli150
középhegységi egység területén a Budaörsi Dolomit Formáció karbonátjai képezik. A meleg, száraz éghajlati viszonyok és a magas tengerszintállás kedveztek a karbonátgyárak mőködésének és a platformokról nagy mennyiségő karbonátiszap szállítódott a környezı medencékbe (Füredi Mészkı Formáció). Az így képzıdött üledékek fı jellegzetességei a kaolinitmentes vagy igen kis mennyiségő kaolinitet tartalmazó agyagásványtársulás, továbbá a kis mállásintenzitást jelzı geokémiai paraméterek (80/a. ábra). A karbonátos összlet felsı részén a mikrites mészkıpadok között márgás közberétegzések azonosíthatóak. Az eredmények alapján feltételezhetı, hogy ennek a finomszemcsés sziliciklasztos anyagnak a megjelenése nem köthetı a forrásterületen esetlegesen megnövekedı humiditáshoz. A mészkı-márga rétegpárok kialakulása az eusztatikus tengerszint csökkenésével és a magasabbrendő tengerszintváltozási ciklusokkal magyarázható. Ennek eredményeként általában is kisebb mennyiségő, platformról származó mésziszap halmozódott át az üledékgyőjtı medencébe. A márga rétegek az alacsony relatív tengerszintő idıszakok, a köztes mészkırétegek a magas relatív tengerszintő rövid idıszakok üledékei lehetnek (80/b. ábra). 2. Az üledékképzıdési viszonyok a kora-karniban drasztikusan megváltoztak, amit a Veszprémi
Márga
Formáció
változatos
rétegsora
tükröz
(80/c.
ábra).
A
nagy
platformprogradációkat reprezentáló képzıdmények között lerakódott márga dominanciájú tagozatok (Mencshelyi Márga Tagozat, Csicsói Márga Tagozat) transzgresszív jellegére utalnak a
mikrofáciesükben
megfigyelt
tendenciák
(BUDAI & HAAS 1997).
A
törmelékes
anyagbeszállítást számszerően jellemzı geokémiai eredmények a viszonylag nagy reliefenergiájú lehordási terület feltehetıen (a korábbi periódushoz képest) humid éghajlati viszonyait és a megnövekedett csapadék mennyiség hatására kialakuló intenzív fizikai eróziót tükrözhetik. A medenceüledékek agyagfrakciójában megjelenı kaolinit szintén éghajlatváltozásra enged következtetni: a korábbi száraz viszonyokat évszakos jellegő, monszun-szerően ismétlıdı csapadékos és száraz periódusok váltották fel. A dominánsan márgát tartalmazó rétegekben megnövekedett illit és klorit tartalom a felsı kontinentális kéreg mérsékelten mállott kızeteinek nagy eróziós rátáját valószínősíti. Az agyagfrakció jelentıs hányadát alkotó nagy duzzadóképességő IS kevert szerkezet részben a különbözı forrásterületekrıl beszállított, a szezonális klíma mellett kialakult mállási termékekbıl, részben pedig távoli vulkáni területek intermedier-bázikus vulkáni kızeteinek mállott és áthalmozott anyagából képzıdhetett a betemetıdéses illitesedés során. 3. A vázolt üledékképzıdési modellben bekövetkezett, rövidebb idı alatt lezajlott változásokat az éghajlatváltozás, a tengerszint-változások és a tektonika egymásra ható, bonyolult rendszere szabályozhatta. 151
80. ábra A Dunántúli-középhegységi egység karni üledékképzıdési környezeteinek egyszerősített vázlata. (A) A CPE elıtti helyzet (késı-ladin – legkorábbi-juli „cordevolei”) 1: a platformok progradációja és a jelentıs mennyiségő mésziszap beszállítás az intraplatform medencékbe, arid környezetre, csekély kontinentális hidrolízisre utaló agyagásvány társulás; (B) A CPE elıtti helyzet (legkorábbi-juli „cordevolei”) 2: alacsony tengerszintálláshoz köthetı platform pusztulás és lecsökkent mésziszap áthalmozódás a medencékbe; (C): Veszprémi Márga Formáció képzıdése: megnövekedett humiditás, a transzgressziók során a jelentıs mértékő terrigén anyag beszállítás kiterjedté válása, a magas tengerszintállás során a platform-eredető karbonátok áthalmozódása, progradációs ékek kialakulás. Rövidítések: TST: transzgresszív rendszeregység; HST: nagyvízi rendszeregység; LST: kisvízi rendszeregység; BD: budaörsi dolomit platform; EP: edericsi karbonát platform; FMF: Füredi Mészkı Formáció; VMF: Veszprémi Márga Formáció
152
Az eusztatikus tengerszintváltozás miatt kialakult nagy vízállás mellett a platformokról jelentıs mennyiségő mésziszap szállítódott a medencébe. Ezen eseményekkel egyidıben a relief csökkenése és a paleopartvonal eltolódása miatt az agyagfrakcióban megnövekedett a szmektites komponensek relatív mennyisége. A változások a Veszprémi Márga Formáció karbonátban gazdagabb üledékeinek képzıdésében (mindenekelıtt a Nosztori Mészkı Tagozat esetén) érhetık tetten. A palinológiai társulások higrofita egyedeinek dominanciája alapján a CPE-t négy hullámban bekövetkezı éghajlati és ehhez kapcsolódó megnövekedett terrigén anyagbeszállítás jellemzi a juli legvégén és a juli/tuvali határ környezetében (ROGHI et al. 2010). A forrásterület humiditási viszonyaiban bekövetkezett viszonylag gyors, pulzációszerő változásokat támasztják alá az általunk vizsgált kızetanyag geokémiai bélyegei és agyagásványtársulásai is (fıleg a részletesebben megvizsgált Mencshelyi Márga Tagozat esetében) azzal a lényeges különbséggel, hogy a megnövekedett humiditáshoz és kontinentális málláshoz kötött finomszemcsés terrigén törmelék beszállítódás korábban, a juli folyamán megkezdıdött. A karbonát-tartalom és az IS kevert szerkezető fázis eloszlása közti kapcsolat rávilágít egyéb tényezık jelentıségére is, így az üledékképzıdési jelleg kialakulásánál figyelembe kell vennünk az eusztázia, medence morfológia és az aljzatáramlatok mintázatának szerepét is (CHAMLEY 1989; WEAVER 1989; DECONINCK & BERNOULLI 1991). Megállapítható az is, hogy az epizodikusan megnövekedett kontinentális eredető édesvíz beszállítódás sőrőségi vízrétegzıdést okozott, ami a balaton-felvidéki rétegsorok esetében (valószínőleg
feláramlási
zóna
kialakulásával
kombinálva)
ideiglenesen
emelkedett
bioproduktivitással és csökkent oxigénellátottságú (de nem euxin) aljzat kialakulásával járt mind a Mencshelyi Márga, mind a Csicsói Márga Tagozat keletkezése idején. A viszonylag kisszámú adat dacára feltételezhetı, hogy a Nosztori Mészkı Tagozat képzıdéséhez az egykori környezeti feltételek változása vezetett. A finomszemcsés törmelékes anyag beszállítása lecsökkent, ami jelezheti a korábbi humid klímapulzusok szünetét; egy újabb, viszonylag rövid és száraz periódust és ezzel kombinálódó megemelkedett tengerszintet. Mindez a korábbi feláramlási zóna és az eredményeként kialakult emelkedett bioproduktivitás megszőnését eredményezhette. Ugyanakkor a medencéket környezı elöntött selfekrıl nagy szalinitású víz kerülhetett a medencék aljzatára, fenntartva ezzel a sőrőségi vízrétegzıdést és az aljzat csökkent oxigénellátottságát. 4. A zsámbéki medencerészben ugyanakkor sem a Veszprémi Márga Formáció, sem a Sándorhegyi Formáció keletkezésekor nem bizonyítható megemelkedett bioproduktivitás a karni során. Annak hiányában, az adatok tükrében feltételezhetı euxinia kialakulásáért a medence csökkent cirkulációja és talán egy elválasztó természetes barrier tehetı felelıssé. Különbség 153
feltételezhetı a balaton-felvidéki és a zsámbéki medencerészben kialakult Sándorhegyi Formáció között. Valószínő, hogy a barrierrel elválasztott, csökkent vízcirkulációjú medence áramlási rendszere és ezért oxigénellátottsága valamelyest javulhatott, összhangban a lecsökkent humiditással és vízmélységgel.
13.4. További vizsgálatok, kutatási irányvonalak A vizsgálatra kiválasztott fúrások litológiai leírása – a megmintázott szakaszok kivételével – zömében a kútfúrási jegyzıkönyvekben közölt makroszkópos bélyegek alapján történt. A késıbbiekben célszerő lenne nagyfelbontású röntgen-pordiffrakciós teljes kızet elemzéseket végezni, amely az ismertetett rétegsorok további jellemzésére adna lehetıséget. Az XRD módszerrel azonosított dolomitos szintek mikroszövetének elektronmikroszkópos vizsgálata a felsı-triász rétegsorok keletkezési körülményeirıl szolgáltathat további információt. A Met–1 fúrásban harántolt Mencshelyi Márga Tagozat alsó szakaszán helyenként zöldes árnyalatú, mállott klorit vagy biotit szemcséket tartalmazó sziliciklasztos rétegeket feltételesen vulkáni tevékenység nyomaiként azonosították (BUDAI et al. 1999a). Ezen allodapikus mészhomok lencsékben a vulkáni anyag hozzájárulás bizonyítása további SEM képek vizsgálatát tenné szükségessé, melynek segítségével meghatározhatóvá válna az XRD módszerrel kimutatott albit tartalom, illetve a rétegsor pélites szakaszába átülepített zeolit (?) primer volta (28. ábra). A 242,7–255,4 m mélységközbıl származó minták jellegzetes pozitív Zr-, Hf- és Y-anomáliája – a feltehetıen
vulkáni
tevékenységhez
köthetı
–
nehézásvány
effektust
jelzi,
amely
mikromineralógiai vizsgálatok elvégzését tenné szükségessé. A jövıben érdemes lenne a rétegsorban vulkanogén cirkon szemcséket keresni és meghatározni a radiometrikus korukat, amely megteremtené a szélesebb körő, megalapozottabb regionális korreláció lehetıségét. A szelvények rétegtani helyzetének pontosítása és a hazai rétegsorokban azonosítható CPE korrelációja mikropaleontológiai módszerekkel (Conodonta meghatározás, palinológiai vizsgálat) végezhetı el. A Zs–14 fúrás korábbi mikromineralógiai eredményeiben közölt gyantaszemcsék, illetve a fedı Sándorhegyi Formáció Barnagi Tagozatából leírt gyantatöredék (CSILLAG & FÖLDVÁRI 2005) alapján érdemes lenne a Veszprémi Márga Formáció teljes rétegsorában hasonló leletek után kutatni. A hazai felsı-triász képzıdményekbıl nyert fosszilis gyanták infravörös spektroszkópiás felvételei alapján korrelálhatók lehetnek a hasonló paleoszélességi övben azonosított gyantaleletekkel (79. ábra), amely a kronosztratigráfiai értelmezéshez nyújthatnak segítséget.
154
14. Összefoglaló következtetések Munkámban a Veszprémi Márga Formáció részletes ásványtani és geokémiai vizsgálatát, valamint fekü és fedı képzıdményeinek tájékozódó jellegő ásványtani elemzését végeztem el reprezentatív kutatófúrásokból és feltárásokból származó minták kızettani és agyagásványtani (röntgen-pordiffrakciós vizsgálatok), továbbá a geokémiai analízis (fı- és nyomelemek, valamint ritkaföldfémek meghatározása teljes kızetmintából XRF és ICP–MS módszerekkel) eredményeinek feldolgozása alapján. Kutatásom eredményeinek összefoglalásaként a következı megállapítások tehetık: 1.
A Füredi Mészkı Formációt (FMF) reprezentáló Balatonfüred Bfü–1 fúrás és a csopaki
öreg-hegyi felhagyott kıfejtı rétegeinek agyagásvány társulásában – a korábbi dokumentációval ellentétben – kaolinitet azonosítottam. A formáció felsı részét alkotó mészkı-márga rétegzıdés kialakulását elsısorban az eusztatikus tengerszint csökkenésével és a magasabbrendő tengerszintváltozási ciklusokkal hozom összefüggésbe, melynek eredményeként kisebb menynyiségő, platformról származó mésziszap halmozódott át az üledékgyőjtı medencébe. Valószínősítem, hogy a márga rétegek az alacsony relatív tengerszintő idıszakok, míg a köztes mészkırétegek a magas relatív tengerszintő idıszakok üledékei lehetnek. 2.
Elsıként határoztam meg és értelmeztem a Balatonfüred Bfü–1, Mencshely Met–1,
Veszprém V–1, Bakonyszőcs Bszü–1 és Zsámbék Zs–14 fúrások karni rétegeibıl származó kızetanyag nagyfelbontású teljes kızet és agyagásvány elemzését, valamint a teljes kızet minták kémiai összetételét; kimutattam a Bfü–1, V–1 és Bszü–1 szelvények agyagásvány együtteseiben a klorit jelenlétét. Összefüggést valószínősítek a kızettípusok és az agyagásványok összetétele között. A karbonátos kifejlıdéső szakaszokon gyakori a feltehetıen szmektitként lerakódott, majd átalakult IS kevert szerkezető ásvány dúsulása, amely részben a különbözı forrásterületekrıl beszállított, szezonális éghajlat mellett kialakult mállási termékekbıl, részben távoli vulkáni területek intermedier-bázikus vulkáni kızeteinek mállott és áthalmozott anyagából képzıdhettek a betemetıdéses illitesedés során. A dominánsan márgát tartalmazó rétegekben megnövekedett illit és klorit tartalom a felsı kontinentális kéreg mérsékelten mállott kızeteinek nagy eróziós rátáját valószínősíti. 3.
Az IS kevert szerkezető fázis duzzadóképes hányadának meghatározásával igazoltam,
hogy a vizsgált pelágikus medencefácieső kızetanyag kismértékő diagenetikus felfőtést szenvedett. 4.
A márga dominanciájú tagozatok (Mencshelyi Márga, Csicsói Márga) törmelékes
anyagbeszállítást számszerően jellemzı geokémiai eredmények alapján a viszonylag nagy 155
relief-energiájú lehordási területen humid éghajlati viszonyokra és a megnövekedett csapadék mennyiség hatására kialakuló intenzív fizikai erózióra következtetek. A medenceüledékek agyagfrakciójának kaolinit tartalma szintén éghajlatváltozásra utal: a korábbi száraz viszonyokat évszakos jellegő, monszun-szerően ismétlıdı csapadékos és száraz periódusok váltották fel, amely a karni törmelékes esemény (CPE) helyi megnyilvánulásaként értelmezhetı. A Met–1 fúrásban harántolt Mencshelyi Márga Tagozatban az ΣRFF-tartalom
5.
növekedése, a szignifikáns nyomelem (Zr, Hf, Y, U) dúsulás és a többi mintához képest tapasztalható Ta és Nd gazdagodás, továbbá az ásványos összetételben azonosított albit alapján vulkáni anyag hozzájárulás nyomait valószínősítem. Elıször modelleztem geokémiai eszközökkel az ıskörnyezet bioproduktivitását és az
6.
aljzatvíz oxigénellátottsági viszonyait, amely alapján eltérı karakterő medencék létét feltételezem a Balaton-felvidék és a Zsámbéki-medence karni rétegsoraiban. A balatonfelvidéki medencerész geokémiai jellegzetességei azt valószínősítik, hogy a Mencshelyi Márga képzıdésekor epizodikusan megnövekedett humiditás sőrőségi vízrétegzést okozhatott, amely feláramlási zóna kialakulásával kombinálva emelkedett bioproduktivitást és csökkent oxigénellátottságú környezetet hozhatott létre. Ugyanakkor a zsámbéki medencerészben emelkedett bioproduktivitás nem bizonyítható és – feltehetıleg egy természetes barrier hatására –
a
csökkent
vertikális
vízcirkuláció
miatt
sőrőségi
vízrétegzıdés
és
csökkent
oxigénellátottságú aljzatviszonyok fejlıdhettek ki. 7.
A Nosztori Mészkı Tagozat geokémiai eredményei alapján valószínősítem, hogy
képzıdéséhez az egykori környezeti feltételek változása vezetett. A humiditás csökkenése és az ezzel egyidıben megemelkedett tengerszint a finomszemcsés törmelékes anyag beszállításánk csökkenéséhez és a korábbi feláramlási zóna megszőnéséhez vezethetett, melynek hatására csökkent a bioproduktivitás és a környezı selfekrıl származó nagy szalinitású víztömegek biztosították a sőrőségi vízrétegzıdést és az aljzat csökkent oxigénellátottsági viszonyait. 8.
Különbséget feltételezek a Zs–14 fúrásban harántolt és a Balaton-felvidéken kialakult
Sándorhegyi Formáció között. A geokémiai jellegzetességek alapján valószínősítem, hogy összhangban a lecsökkent humiditással és vízmélységgel, a barrierrel elválasztott, csökkent vízcirkulációjú medence áramlási rendszere és ezért oxigénellátottsága valamelyest javulhatott a zsámbéki területen. 9.
Elıször határoztam meg a Zs–14 fúrásban feltárt Mencshelyi Márga Tagozat esetében,
hogy a K-dúsulás a törmelékes eredető illit mennyiségének növekedésébıl eredhet. A Sándorhegyi Formációt reprezentáló minták K-tartalma nagyrészt az egykori lehordási területen szárazabb éghajlati viszonyok mellett képzıdött illit áthalmozásából származhat. 156
15. Major results 1.
Clay mineral assemblage of the Füred Limestone Formation from some localities
(Balatonfüred Bfü–1 and Csopak, Öreg Hill) contains kaolinite. The upper part of the formation is characterized by limestone-marl semicouplets which can be interpreted as a result of fluctuatios of sea-level changes, namely an eustatic sea level fall and related decrease in platform-derived lime mud transport into the basin seem to be an obvious explanation. 2.
Mineralogical and geochemical features of the Balatonfüred Bfü–1, Mencshely Met–1,
Bakonyszőcs Bszü–1 and Zsámbék Zs–14 cores were determined; chlorite was identified in the Bfü–1, V–1 and Bszü–1 cores. A relationship can be identified between lithology and clay mineral content. The carbonate-rich intervals provide relatively high amounts of illite/smectite mixed-layer phase (IS) which is partly derived from transport of weathering products from a distant source area and, subordinately, from alteration and subsequent transport of intermediate to basic volcanic rocks. The marl-dominated intervals have illite-rich composition which suggest a high rate of erosion of the moderately weathered rocks from the upper continental crust. 3.
The relatively high expandable component of the IS phases suggests moderate
diagenetic overprint. 4.
The geochemical characteristics of the marl-dominated intervals of the two marl
dominated members (Mencshely Marl Member, Csicsó Marl Member) reflect seasonally humid climatic conditions and intense erosion of a high-relief area. The appearence of the kaolinite in the clay fraction of these marly basinal sediments can be regarded as a manifestation of the climate shift from the prevailing aridity to a more seasonal (monsoonlike) climate with enhanced humid season. This feature can be interpreted as a local manifestation of the Carnian Pluvial Event. 5.
Traces of volcanic matter contribution are apparent in the Mencshely Met–1 core as
suggested by the presence of albite, enhanced rare earth elements content and enrichment in Zr, Hf, Y, U, Ta and Nd. 6.
Based on significant changes in bioproductivity and oxigen content of the bottom
water in the successions of the Balaton Highland and the Zsámbék Basin, different types of basins can be identified. The geochemical characteristics of the samples from the Balaton Highland suggest a well evolved picnocline, enhanced productivity and poorly oxygenated bottom water conditions probably caused by episodic enhanced humidity combined with an
157
upwelling zone. Contrarily, enhanced productivity is not evidenced in the Zsámbék Basin where the bottom water anoxia could be caused by a barrier related sluggish circulation. 7.
The geochemical feature of the Nosztor Limestone Member suggests significant
changes in the environmental conditions. The less humid climatic conditions and the contemporarily relative highstand episode could cause decreased terrigenous input. The relative cessation of the upwelling zone and shelf derived high salinity bottom water masses could decrease the bioproductivity but stabilize the picnocline and the poorly oxygenated bottom water conditions. 8.
Significant differences in formation of the Sándorhegy Formation could identify
between the Zsámbék Basin and the Balaton Highland. Based on geochemical characteristics of the Zsámbék Zs–14 core suggest higher oxygen content of the bottom water and better water circulation system because of decreased humidity and water depth. 9.
The enhanced K-content of the Mencshely Marl Member in the Zsámbék Zs–14 core
derived from the higher amount of detrital illite. The K-content of the Sándorhegy Formation originated from the reworking of illite formed as pedologic blanket under aridic climatic conditions in the provenance area.
158
Köszönetnyilvánítás Elsıként témavezetımnek, RAUCSIK Bélának szeretném köszönetemet kifejezni, aki a kezdetektıl fogva segített tanításával, támogatta elsı „lépéseimet” és alapvetıen meghatározta szakmai fejlıdésemet. Hálás vagyok Neki figyelméért, hasznos tanácsaiért és a baráti munkahelyi légkörért. Hálásan köszönöm GELENCSÉR Andrásnak, hogy évekkel ezelıtt ismeretlenül bizalmat szavazott nekem és támogatásával a kutatói pályán maradhattam, továbbá hogy ösztönzött a doktori iskola megkezdésére és azóta is figyelemmel kíséri munkámat. Köszönetet szeretnék mondani PÓSFAI Mihálynak és R. VARGA Andreának munkám különbözı szakaszaiban nyújtott segítségükért, útmutató tanácsaikért és építı jellegő kritikai észrevételeikért. Ezúton szeretném köszönetemet kifejezni BUDAI Tamásnak, CSILLAG Gábornak, HAAS Jánosnak, PÁLFY Józsefnek és VÖRÖS Attilának szakmai tanácsaikért és a szakirodalmak kapcsán nyújtott segítségükért. A kızetanyag ırlésének megkönnyítéséért a Pannon Egyetem Szilikát- és Anyagmérnöki Tanszékének Dolgozóit illeti köszönet. A röntgen-pordiffrakciós mérések megvalósításában MERÉNYI László nyújtott pótolhatatlan segítséget. A röntgenfluoreszcens spektrometriás mérésekért HARTYÁNI Zsuzsannának és SZAUER Mihályné, Jutkának szeretnék köszönetet mondani, aki a mintaelıkészítés során és az izzított minták elkészítésében is segítségemre volt. Az ESEM képek elkészítésének lehetıségéért KOVÁCS Kristófot illeti köszönet, a felvételeket és az önzetlen segítséget Barátnımnek, NYIRİ-KÓSA Ilonának köszönöm. Szeretném köszönetemet kifejezni azoknak a kutatóknak szerte a Világban, akik kérdéseimre, kéréseimre mindig készségesen válaszoltak, a terepbejárások során megosztották velem véleményüket és segítségemre voltak abban, hogy ez a dolgozat elkészülhessen: Thomas AIGNER, Simonetta CIRILLI, Piero GIANOLLA, Thomas HORNUNG, Nereo PRETO, Guido ROGHI, Henk VISSCHER. Hálás vagyok a Tanszék Dolgozóinak a jó hangulatban eltöltött munkahelyi napokért és a bátorításért, külön köszönöm Barátnımnek, IMRE Kornéliának a nagy beszélgetéseket. Köszönöm KOPNYIK Máriának, hogy türelemmel, szeretettel mindig mellettem állt és tanácsaival segítette fejlıdésemet. Köszönöm Szüleimnek a tanulmányaim során nyújtott szeretı támogatásukat. Végezetül hálásan köszönöm Párom, KISS Csaba pótolhatatlan segítségét, szeretetét és türelmét, aki a sokszor kilátástalannak tőnı munka során mindig reményt adott azzal, hogy bíztatott és hitt bennem. 159
Irodalomjegyzék ACHTERBERG, E.P., VAN DER BERG, C.M.G., COLOMBO, C. 2003: High resolution monitoring of dissolved Cu and Co in coastal surface waters of the western North Sea. – Continental Shelf Research 23, 611–623. ADATTE, T., KELLER, G., STINNESBECK, W. 2002: Late Cretaceous to early Paleocene climate and sealevel fluctuations: the Tunisian record. – Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 178, 165–196. AHLBERG, A., OLSSON, I., ŠIMKEVIČIUS, P. 2003: Triassic–Jurassic weathering and clay mineral dispersal in basement areas and sedimentary basins of southern Sweden. – Sedimentary Geology 161, 15–29. AIGNER, T., BACHMANN, G.H. 1992: Sequence-stratigraphic framework of the German Triassic. – Sedimentary Geology 80, 115–135. ALEXANDER, J.L., BAILEY, E.H., PICKERING, K.T. 2000: Using Rare Earth Elements as Provenance Indicators in Mudrocks from a range of Tectonic Settings. – Journal of Conference Abstracts 5/2, 134. ALGEO, T. J., MAYNARD, J. M. 2004: Trace-element behavior and redox facies in core shales of Upper Pennsilvanian Kansas-type cyclothems. – Chemical Geology 206, 289-318. ANDREW, T., ROBERTSON, A.H.F. 2002: The Beysehir-Hoyran-Hadim Nappes: genesis and emplacement of Mesozoic marginal and oceanic units of the northern Neotethys in southern Turkey. – Journal of Geological Society London 159/5, 529–543. ÁRKAI, P. 1991: Chlorite crystallinity: An empirical approach with illite crystallinity, coal rank and mineral facies as exemplified by Palaeozoic and Mesozoic rocks of northeast Hungary. – Journal of Metamorphic Geology 9, 723–734. BADINSZKY, P. 1973a: Újabb ıslénytani és földtani megfigyelések a veszprémi karni képzıdmények rétegsorában. – Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 12, 43–51. BADINSZKY, P. 1973b: A Veszprém környéki felsıkarni fıdolomit üledékföldtani vizsgálata. – Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 12, 53–73. BADINSZKY, P. 1978: Adatok a Bakony hegységi felsıtriász mikrofanua ismeretéhez. – Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 13, 9–18. BAILEY, S. W. 1984: Crystal chemistry of the true micas. – In: BAILEY S.W. (ed.): Micas. Reviews in Mineralogy 13, 13-66. BAILEY, S. W. (ed.) 1988: Hydrous phyllosilicates. – Reviews in Mineralogy 19, 1–725. BALLA, Z. 1987: Tertiary Paleomagnetic data for the Carpatho-Pannonian region in the light of Miocene rotation kinematics. – Tectonophysics 139 (1/2), 67–98. BALLA, Z. 1988: A Kárpát-Pannon régió nagyszerkezeti képe a felsı-eocénben és e kép hatása a mezozóos Tethys-rekonstrukciókra. – Földtani Közlöny 118, 11–26. BALOGH, K. 1981: Correlation of the Hungarian Triassic. – Acta Geologica Hungarica 24/1, 3–48. BALOGH, K. (szerk.) 1991: Szedimentológia II. – Akadémiai kiadó, Budapest, 1–356. BAULUZ, B., MAYAYO, M.J., FERNANDEZ-NIETO, C., GONZALEZ LOPEZ, J.M. 2000: Geochemistry of Precambrian and Paleozoic siliciclastic rocks from the Iberian Range (NE Spain): implications for source-area weathering, sorting, provenance, and tectonic setting. – Chemical Geology 168, 135– 150. BECHSTÄDT , T., SCHWEIZER, T. 1991: The carbonate-clastic cycles of the East-Alpine Raibl group: result of third-order sea-level fluctuations in the Carnian. – Sedimentary Geology 70, 241–270. BELLANCA, A., CLAPS, M., ERBA, E., MASETTI, D., NERI, R., PREMOLI SILVA, I., VENEZIA, F. 1996: Orbitally induced limestone/marlstone rhythms in the Albian–Cenomanian Cismon section (Venetian region, northern Italy): sedimentology, calcareous and siliceous plankton distribution, elemental and isotope geochemistry. – Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 126, 227–260. BELLANCA, A., DI STEFANO, P., NERI, R. 1995: Sedimentology and isotope geochemistry of Carnian deep-water marl/limestone deposits from the Sicani Mountains, Sicily: Environmental implications and evidence for a planktonic source of lime mud. – Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 114, 111−129. BENTON, M.J. 1986: More than one event in the Late Triassic extinctions. – Nature 321, 857–859. 160
BENTON, M.J. 2004: Origin and relationships of Dinosauria, in: WEISHAMPEL, D.B., DODSON, P., OSMÓLSKA, H. (eds.) The Dinosauria. Berkeley, California, University of California Press, 7–19. BERTALAN, K. 1952: Jelentés az Északi-Bakonyban 1949-ben végzett bányaföldtani felvételrıl. – MÁFI Évi Jelentés 1949–rıl, 33–35. BEUDANT, F. 1822: Voyage minéralogique et géologique en Hongrie, pendant l’année 1818. – Libraire de Verdiére, Paris, I–IV. BHATIA, M.R. 1983: Plate tectonics and geochemical composition of sandstones. – Journal of Geology 91, 611–627. BHATIA, M.R. 1985: Rare earth element geochemistry of Australian Paleozoic graywackes and mudrocks: provenance and tectonic control. – Sedimentary Geology 45, 97–113. BHATIA, M.R., CROOK, K.A.W. 1986: Trace element characteristics of graywackes and mudrocks: provenance and tectonic control. – Contributions to Mineralogy and Petrology 92, 181–193. BIDDLE, K.T. 1980: The basinal Cipit boulders, indicators of Middle to Upper Triassic buildup margins, Dolomite Alps, Italy. – Rivista Italiana di Paleontologie e Stratigrafia 86/4, 779–794. BISCAYE, P.E. 1965: Mineralogy and sedimentation of recent deep-sea clay in the Atlantic Ocean and adjacent seas and oceans. – Geological Society of America Bulletin 76, 803–832. BITTNER, A. 1890: Brachiopoden der Alpinen Trias. – Abhandl. kais. kön. Geol. Reichsanstalt 14, 1–325. BOHN, P. 1979: A Keszthelyi-hegység regionális földtana. – Geologica Hungarica Series Geologica 19, 1–197. BONNOT-COURTOIS, C. 1980: Le compertement des terres rares au cours de l’alteration sous-marine et ses consequences. – Chemical Geology 31, 119–131. BOSELLINI, A., NERI, C. 1991: The Sella Platform (Upper Triassic, Dolomites, Italy). – Dolomiu Conference on Carnonate Platform and Dolomitization, Guidebook, Excursion B, 3–30. BOSTRÖM, K. 1973: The origin and fate of ferromanganoan active ridge sediments. – Contributions in Geology 27, 149–243. BÖCKH, J. 1871: A Bakony triász képletének taglalása. – Földtani Közlöny 1, 29–37. BÖCKH, J. 1872: A Bakony déli részének földtani viszonyai. I. – Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve 2/2, 31–166 BÖCKH, J. 1881: Magyarország dunántúli kerületének részletes földtani térképe E.9-es lap. M=1: 144 000. – Magyar Királyi Földtani Intézet kiadványa BREDA, A., PRETO, N., ROGHI, G., FURIN, S., MENEGUOLO, R., RAGAZZI, E., FEDELE, P., GIANOLLA, P. 2009: The Carnian Pluvial Event in the Tofane area (Cortina d’Ampezzo, Dolomites, Italy). – Geo. Alp 6, 80–155. BROGLIO LORIGA, C., GÓCZÁN, F., HAAS, J., LENNER, K., NERI, C., ORAVECZ-SCHEFFER, A., POSENATO, R., SZABÓ, I., TÓTH-MAKK, Á. 1990: The Lower Triassic sequences of Dolomites (Italy) and Transdanubian Mid-Mountains (Hungary) and their correlation. – Memorie di Scienze Geologiche 42, 41–103. BROGLIO LORIGA, C., CIRILLI, S., DE ZANCHE, V., DI BARI, D., GIANOLLA, P., LAGHI, G.F., LOWRIE, W., MANFRIN, S., MASTANDREA, A., MIETTO, P., MUTTONI, G., NERI, C., POSENATO, R., RECHICHI, M.C., RETTORI, R., ROGHI, G. 1999: The Prati di Stuores/Stuores Wiesen Section (Dolomites, Italy): a candidate global stratotype section and point for the base of the Carnian stage. – Rivista Italiana di Paleontologie e Stratigrafia 105, 37–78. BRUKNER, A., VETİ, I. 1983: Extracts from the Open and Closed Pores of an Upper Triassic Sequence from W. Hungary: a Contribution to Studies of Primary Migration. – Advances in Organic Geochemistry, 175–182. BRUMSACK, H.J. 1989: Geochemistry of recent TOC-rich sediments from the Gulf of Califormia and the Black Sea. – Geologische Rundschau 78, 851–882. BRUMSACK, H.-J. 2006: The trace metal content of recent organic carbon-rich sediments: Implications for Cretaceous black shale formation. – Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 232, 344– 361. BUDAI, T. 1991: Újabb adatok Felsıörs környékének geológiai felépítésérıl. – MÁFI Évi Jelentés 1989rıl, 17–33. BUDAI, T. 1992: Middle Triassic formations of the Balaton Highland and of the Southern Alps. Stratigraphic correlation. – Acta Geologica Hungarica 35/3, 217–236. 161
BUDAI, T., CSILLAG, G. 1998: A Balaton-felvidék középsı részének földtana. – A Bakony természettudományi kutatásának eredményei XXII., 1–117. BUDAI, T., CSÁSZÁR, G., CSILLAG, G., DUDKO, A., KOLOSZÁR, L., MAJOROS, GY. 1999a: A Balatonfelvidék földtana (Magyarázó a Balaton-felvidék földtani térképéhez, 1:50 000). – MÁFI kiadvány 1–257. BUDAI, T., CSILLAG, G., DUDKO, A., KOLOSZÁR, L. (szerk.) 1999b: A Balaton-felvidék földtani térképe. M=1:50 000. – MÁFI kiadvány BUDAI, T., CSILLAG, G., KOLOSZÁR, L., MÜLLER, P., NÉMETH, K. 2002: Geológiai kirándulások. A Balaton–felvidék. – Prospektus Nyomda, Veszprém, 1–103. BUDAI, T., FODOR, L., CSILLAG, G., PIROS, O. 2004: A Vértes délkeleti triász vonulatának rétegtani és szerkezeti felépítése. – MÁFI Évi Jelentése 2004-rıl, 189−203. BUDAI, T., HAAS, J. 1997: Triassic sequence stratigraphy of the Balaton Highland (Hungary). – Acta Geologica Hungarica 40/3, 307–335. BUDAI, T., HAAS, J., VÖRÖS, A. 2007: Middle to Late Triassic platforms and basins of the Bakony Mts – Geological excursion on the Balaton Highland and on the Veszprém Plateau, field guide, Veszprém BUDAI, T., LELKES, GY., PIROS, O. 1993: Evolution of Middle Triassic shallow marine carbonates in the Balaton Highland (Hungary). – Acta Geologica Hungarica 36/1, 145–165. BUDAI, T., VÖRÖS, A. 1992: Middle Triassic history of the Balaton Highland: extensional tectonics and basin evolution. – Acta Geologica Hungarica 35/3, 237–250. CABALLERO, M.A., MARTIN VIVALDI, J.L. 1973: Distribution of clay minerals in the Spanish Triassic sedimentary basins. – International Clay Conference Proceedings, Madrid 1972, 259-268. CALVERT, S.E., PEDERSEN, T.F. 1993: Geochemistry of recent oxic and anoxic marine sediments: implications for the geological record. – Marine Geochemistry 113, 67–88. CALVERT, S.E., PEDERSEN, T.F. 1996: Sedimentary geochemistry of manganese: implications for the environment of formation of manganiferous black shales. – Economic Geology 91, 36–47. CALVERT, S.E., PRICE, N.B. 1972: Diffusion and reaction profiles of dissolved manganese in th epor ewaters of marine sediments. – Earth and Planetary Science Letters 16, 245–259. CARRIQUIRY, J.D., SÁNCHEZ, A., CAMACHO-IBAR, V.F. 2001: Sedimentation in the northern Gulf of California after cessation of the Colorado River discharge. – Sedimentary Geology 144, 37–62. CASTELLARIN, A., LUCCHINI, F., ROSSI, P.L., SELLI, L., SIMBOLI, G. 1988: The Middle Triassic magmatic-tectonic arc development in the Southern Alps. – Tectonophysics 146, 79–89. CHAMLEY, H. 1989: Clay Sedimentology. – Springer Verlag, Berlin, New York CHAMLEY, H. 1997: Clay mineral sedimentation in the ocean. – in: PAQUET, H., CLAUER, N. (eds.): Soils and sediments. Mineralogy and geochemistry. Springer Verlag, Berlin, New York 269–302. CHESTER, R. 2000: Marine Geochemistry. – Blackwell Publishing, 1–506. COLOMBI, C.E., PARRISH, J.T. 2008: Late triassic environmental evolution in Southwestern Pangea: plant taphonomy of the Ischigualasto Formation. – Palaios 23, 778–795. COX, R., LOWE, D.R., CULLERS, R.L. 1995: The influence of sediment recycling and basement composition on evolution of mudrock chemistry in the southwestern United States. – Geochimica et Cosmochimica Acta 59, 2919–2940. CSÁSZÁR, G. (szerk.) 1997: Magyarország litosztratigráfiai alapegységei. – MÁFI kiadvány CSÁSZÁR, G. 2005: Magyarország és környezetének regionális földtana, I. Paleozoikum–paleogén. – Egyetemi tankönyv, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1–328. CSÁSZÁR, G., HAAS, J. (szerk.) 1983: Magyarország litosztratigráfiai formációi (táblázatok). – MÁFI kiadvány, 1–20. CSÁSZÁR, G., CSILLAG, G., BUDAI, T., KOLOSZÁR, L., BIHARI, D. 1989: A Keszthelyi-hegység és a Balaton-felvidék térképezésének eddigi eredményei. – MÁFI Évi Jelentés 1987-rıl, 85–93. CSILLAG, G. 1991: Mencshely környékének földtani felépítése. – PhD dolgozat kézirat, Budapest CSILLAG, G., BUDAI, T. 1987: Mencshely Met–1 fúrás kútfúrási jegyzıkönyve és földtani naplója – MÁFI Adattár, adattári szám: 1867/2 CSILLAG, G., FÖLDVÁRI, M. 2005: Felsı-triász gyantatöredék a Balaton-felvidékrıl. – MÁFI Évi Jelentés 2005-rıl, 37–46. CSILLAG, G., HAAS, J. 1993: Sándorhegyi Formáció. – In: HAAS, J. (ed.): Magyarország litosztratigráfiai alapegységei, Triász. MÁFI kiadvány, Budapest, 71–73. 162
CSILLAG, G., BUDAI, T., GYALOG, L., KOLOSZÁR, L. 1995: Contribution to the Upper Triassic geology of the Keszthely Mountains (Transdanubian Range), western Hungary. – Acta Geologica Hungarica 38/2, 111–129. CSONTOS, L. 1995: Tertiary tectonic evolution of the Intra-Carpathian Area: a rewiev. – Acta Vulcanologica 7, 1–13. CSONTOS, L., NAGYMAROSY, A. 1998: The Mid–Hungarian line: a zone of repeated tectonic inversions. – Tectonophysics 297, 51–71. CSONTOS, L., VÖRÖS, A. 2004: Mesozoic plate tectonic reconstruction of the Carpathian region. – Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 210, 1–56. CSONTOS, L., NAGYMAROSY, A., HORVÁTH, F., KOVAC, M. 1992: Tertiary evolution of the IntraCarpathian area: a model. – Tectonophysics 208, 221–241. CULLERS, R.L. 2000: The geochemistry of shales, siltstones and sandstones of Pennsylvanian-Permian age, Colorado, USA: implications for provenance and metamorphic studies. – Lithos 51, 181–203. DAESSLÉ, L.W., CAMACHO-IBAR, V.F., CARRIQUIRY, J.D., ORTIZ-HERNÁNDEZ, M.C. 2004: The geochemistry and sources of metals and phosphorus in the recent sediments from the Northern Gulf of California. – Continental Shelf Research 24, 2093–2106. DAESSLÉ, L.W., RAMOS, S.E., CARRIQUIRY, J.D., CAMACHO-IBAR, V.F. 2002: Clay dispersal and the geochemistry of manganese in the Northern Gulf of California. – Continental Shelf Research 22, 1311–1323. DE BOER, P.L. 1991: Pelagic black shale–carbonate rhythms: Orbital forcing and oceanographic response. – In: EINSELE, G., RICKEN, W., SEILACHER, A. (eds.): Cycles and Events in Stratigraphy. Springer, Berlin, Heidelberg, New York, 63–76. DEBRABANT, P., FAGEL, N., CHAMLEY, H., DECONINCK, J-F., RERCOURT, P., TROUILLET, A. 1992: Clay sedimentology, mineralogy and chemistry of Mesozoic sediments drilled in the northern Paris Basin. – Sci. Drill. 3, 138–152. DECONINCK, J.-F., BERNOULLI, D. 1991: Clay mineral assemblages of Mesozoic pelagic and flysch sediments of the Lombardian Basin (Southern Alps): implications for palaeotectonics, palaeoclimate and diagenesis. – Geologische Rundschau 80/1, 1–17. DECONINCK, J.-F., CHAMLEY, H. 1995: Diversity of smectite origins in Late Cretaceous sediments: example of chalks from northern France. – Clay Minerals 30, 365–379. DECONINCK, J-F., HESSELBO, S.P., DEBUISSER, N., AVERBUCH, O., BAUDIN, F., BESSA, J. 2003: Environmental controls on clay mineralogy of an Early Jurassic mudrock (Blue Lias Formation, southern England). – International Journal of Earth Sciences 92, 255–266. DERA, G., PELLENARD, P., NEIGE, P., DECONINCK, J.-F., PUCÉAT, E., DOMMERGUES, J.-L. 2009: Distribution of clay minerals in Early Jurassic Peritethyan seas: Palaeoclimatic significance inferred from multiproxy comparisons. – Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 271/1−2, 39−51. DESPRAIRIES, A., BONNOT-COURTOIS, C. 1980: Relation entre la composition des smectites d’altération sous-marine et leur cortège de terres rares. – Earth and Planetary Science Letters 48, 124–130. DETRE, CS. 1993: Carnian Brachiopods of Hungary. – In: PÁLFY, J. & VÖRÖS, A. (eds.): Mesozoic Brachiopods of Alpine Europe. Hungarian Geological Society, 27–30. DETRE, CS., PEREGI, ZS., RAINCSÁK, GY. 1979: Kádártai ladini–alsókarni szelvény. – MÁFI Évi Jelentés 1977-rıl, 185–201. DE ZANCHE, V., GIANOLLA, P., MIETTO, P., SIORPAES, C. 1993: Triassic sequence stratigraphy in the Dolomites (Italy). – Memorie di Scienze Geologiche 45, 1–27. DI LEO, P., DINELLI, E., MONGELLI, G., SCHIATTARELLA, M. 2002: Geology and geochemistry of Jurassic pelagic sediments, Scisti silicei Formation, southern Apennines, Italy. – Sedimentary Geology 150, 229–246. DINELLI, E., LUCCHINI, F., MORDENTI, A., PAGANELLI, L. 1999: Geochemistry of Oligocene–Miocene sandstones of the northern Appenines (Italy) and evolution of chemical features in relation to provenance changes.– Sedimentary Geology 127, 193–207. DOSZTÁLY, L. 1991: Triász korú Radiolariák a Balaton-felvidékrıl. – MÁFI Évi Jelentés 1989-rıl, 333– 355. DUBIEL, R.F., TOTMAN PARRISH, J., PARRISH, J.M., GOOD, S.C. 1991: The Pangean megamonsoon evidence from the Upper Triassic Chinle Formation, Colorado plateau. – Palaios 6, 347–370. 163
DYMOND, J., SUESS, E., LYLE, M. 1992: Barium in deep-sea sediment: a geochemical proxyfor paleoproductivity. – Paleoceanography 7, 163–181. DYPVIK, H., HARRIS, N.B. 2001: Geochemical facies analysis of fine-grained siliciclastics using Th/U, Zr/Rb and (Zr+Rb)/Sr ratios. – Chemical Geology 181, 131–146. ELDERFIELD, H., SHOLKOVITZ, E.R. 1987: Rare earth elements in the pore waters of reducing nearshore sediments. – Earth and Planetary Science Letters 82, 280–288. ERBA, E. 2006: The first 150 million years history of calcareous nannoplankton: Biosphere-geosphere interactions. – Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology, 232/2-4, 237–250. ERDÉLYI FAZEKAS, J. 1943: A Balaton-felvidék geológiai és hegyszerkezeti viszonyai a Veszprémi fennsíkon és Vilonya környékén. – Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve 36/3, 3–29. FEDO, C.M., ERIKSSON, K.A., KROGSTAD, E.J. 1996: Geochemistry of shales from the Archean (~3.0 Ga) Buhwa Greenstone Belt, Zimbabwe: Implications for provenance and source area weathering.– Geochimica et Cosmochimica Acta 60/10, 1751–1763. FEDO, C.M., NESBITT, H.W., YOUNG, G.M. 1995: Unraveling the effects of potassium metasomatism in sedimentary rocks and paleosols, with implications for paleoweathering conditions and provenance. – Geology 10, 921-924. FERNEX, F., FÉVRIER, G., BENAÏM, J., ARNOUX, A. 1992: Copper, lead and zinc trapping in Mediterranean deep-sea sediments: probable coprecipitation with manganese and iron. – Chemical Geology 98, 293-308. FESNEAU, C., DECONINCK, J.-F., PELLENRAD, P., REBOULET, S. 2009: Evidence of aerial volcanic activity during the Valangian along the northern Tethys margin. – Cretaceous Research 30, 533–539. FISCHER, A.G. 1986: Climatic rhytms recorded in strata. – Annual Reviews of Earth and Planetary Science 14, 351–376. FISCHER, N.S., GUILLARD, R.R.L., BANKSTONE, D.C. 1991: The accumulation of barium in marine phytoplankton grown in culture. – Journal of Marine Research 49, 339–354. FISHER, M.J., JEANS, C.V. 1982: Clay mineral stratigraphy in the Permo-Triassic red bed sequence of BNOC 72/10-1A, Western Approaches, and the South Devon coast. – Clay Minerals 17, 79–89. FLEET, A.J. 1984: Aqueos and sedimentary geochemistry of the rare earth elements. In: HENDERSON, P. (ed.): Developments in Geochemistry, 2. Rare Earth Element Geochemistry, Elsevier, Amsterdam 343–373. FLOYD, P.A., LEVERIDGE, B.E. 1987: Tectonic environment of the Devonian Gramscatho basin, south Cornwall: framework mode and geochemical evidence from turbiditic sandstones. – Journal of Geological Society London 144, 531–542. FLOYD, P.A., WINCHESTER, J.A., PARK, R.G. 1989: Geochemistry and tectonic setting of Lewisian clastic metasediments from the early Proterozoic Loch Maree Group of Gairloch, N. W. Scotland. – Precambrian Research 45, 203–214. FODOR, L., CSONTOS, L., BADA, G., GYİRFI, I., BENKOICS, L. 1999: Tertiary tectonic evolution of the Pannonian basin system and neighbouring orogens: a new synthesis of paleostress data. – In: DURAND, B., JOLIVET, L., HORVÁTH, F., SÉRANNE, M. (eds.): The Mediterranean Basins: Tertiary Extensions within the Alpine orogen. Geological Society Special Publication London, 295–334. FREY, M. 1970: The step from diagenesis to metamorphism in pelitic rocks during Alpine orogenesis. – Sedimentology 15, 261–279. FROELICH, P.N., KLINKHAMMER, G.P., BENDER, M.L., LUEDTKE, N.A., HEATH, G.R., CULLEN, D., DAUPHIN, P., HAMMOND, D., HARTMAN, B., MAYNARD, V. 1979: Early oxidation of organic matter in pelagic sediments of the eastern Equatorial Atlantic: suboxic diagenesis. – Geochimica et Cosmochimica Acta 43, 1075–1090. FURIN, S., PRETO, N., RIGO, M., ROGHI, G., GIANOLLA, P., CROWLEY, J.L., BOWRING, S.A. 2006: Highprecision U–Pb zircon age from the Triassic of Italy: implications for the Triassic time scale and the Carnian origin of calcareous nannoplankton and dinosaurs. – Geology 34/12, 1009–1012. FÜRSICH, F.T., SINGH, I.B., JOACHIMSKI, M., KRUMM, S., SCHLIRF, M., SCHLIRF, S. 2005: Palaeoclimate reconstructions of the Middle Jurassic of Kachchh (western India): an integrated approach based on palaeoecological, oxygen isotopic, and clay mineralogical data. – Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 217, 289–309.
164
GAILLARDET, J., DUPRE, B., ALLEGRE, C.J. 1999: Geochemistry of large river suspended sediments: Silicate weathering or recycling tracer? – Geochimica et Cosmochimica Acta 63/23–24, 4037– 4051. GARRELS, R.M., MACKENZIE, F.T. 1972: A quantitative model for the sedimentary rock cycle. – Marine Chemistry 1/1, 27–41. GARZANTI, E., JADOUL, J.-F. 1985: Stratigrafia e paleogeografia del carnico Lombardo (sondaggio S. Gello, valle Brembana). – Rivista Italiana di Paleontologie e Stratigrafia 91/3, 295–320. GERRY, E., HONIGSTEIN, A., ROSENFELD, A., HIRSCH, F., ESHET, Y. 1990: The Carnian salinity crisis: ostracods and palynomorphs as indicators of palaeoenvironment. – in: WHATLEY, R.C., MAYBURY, C. (eds.): Ostracoda and global events. Chapman and Hall, Cambridge, 87–100. GIANOLLA, P., RAGAZZI, E., ROGHI, G. 1998: Upper Triassic amber from the Dolomites (Northern Italy). A paleoclimatic indicator? – Rivista Italiana di Paleontologia di Paleontologia e Stratigrafia 104/3, 381–390. GOLONKA, J., BOCHAROVA, N.Y. 2002: Hot spot activity and the break-up of Pangea. – Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 161, 49–69. GÓCZÁN, F., CSALAGOVICS, I., FÜGEDI, P., FÖLDVÁRI, M., DETRE, CS., HAAS, J., KOVÁCS, S., ORAVECZ, J., RAVASZNÉ BARANYAI, L., VETİ, I. 1979: A Zsámbék Zs–14 fúrás kútfúrási jegyzıkönyve és földtani naplója. – MÁFI kézirat, adattári szám: 1656/29. GÓCZÁN, F., HAAS, J., LİRINCZ, H., ORAVECZNÉ SCHEFFER, A. 1983: Keszthelyi-hegységi karni alapszelvény faciológiai és rétegtani értékelése (Hévíz 6. sz. fúrás). – MÁFI Évi Jelentés 1981-rıl, 263–293. GÓCZÁN, F., ORAVECZ-SCHEFFER, A. 1996a: Tuvalian sequences of the Balaton Highland and the Zsámbék Basin. Part I: Litho-, bio- and chronostratigraphic subdivision. – Acta Geologica Hungarica 39/1, 1–31. GÓCZÁN, F., ORAVECZ-SCHEFFER, A. 1996b: Tuvalian sequences of the Balaton Highland and the Zsámbék Basin. Part II: Characterization of sporomorph and foraminifer assemblages, biostratigraphic, palaeogeographic and geohistoric conclusions. – Acta Geologica Hungarica 39/1, 31–101. GÓCZÁN, F., ORAVECZNÉ SCHEFFER, A., CSILLAG, G. 1991: Balatoncsicsó, Csukréti-árok cordevolei és juli képzıdményeinek biosztratigráfiai jellemzése. – MÁFI Évi Jelentés 1989-rıl, 241–323. GÓCZÁN, F., ORAVECZNÉ SCHEFFER, A., SZABÓ, I. 1981: A Balatonfüred Bf. 1. sz. alapfúrás vizsgálatának eredményeirıl. – MÁFI kézirat, adattári szám: 1291/22. GOLONKA, J. 2007: Late Triassic and Early Jurassic palaeogeography of the world. – Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 244, 297–307. GRADSTEIN, F.M., OGG, J.G., SMITH, A.G., BLEEKER, W., LOURENS, L.J. 2004: A new Geologic Time Scale with special reference to Precambrian and Neogene. – Episodes 27/2, 83–100. GYALOG, L., ORAVECZ-SCHEFFER, A., DETRE, CS., BUDAI, T. 1986: A fıdolomit és feküképzıdményeinek rétegtani helyzete a Keszthelyi-hegység keleti részén. – MÁFI Évi Jelentés 1984-rıl, 245–272. HAAS, J. 1987: Felsıtriász szelvények korrelációja a lofer-ciklusok alapján (Gerecse hegység). – Földtani Közlöny 117, 375–383. HAAS, J. 1994: Carnian basin evolution in the Transdanubian Central Range, Hungary. – Zbl. Geol. Paläont. Teil I., 11/12, 1233–1252. HAAS, J. (szerk.) 1995: Magyarország litosztratigráfiai alapegységei. Triáasz. – MÁFI kiadvány, 1–278. HAAS, J. 2002: Origin and evolution of Late Triassic backplatform and intraplatform basins in the Transdanubian Range. – Geologica Carpathica 53/3, 159–178. HAAS, J., BUDAI, T. 1995: Upper Permian–Triassic facies zones in the Transdanubian Range. – Rivista Italiana di Paleontologie e Stratigrafia 101/3, 249–266. HAAS, J., BUDAI, T. 1999: Triassic sequence stratigraphy of the Transdanubian Range (Hungary). – Geologica Carpathica 50/6, 459–475. HAAS, J., BUDAI, T. 2004: Dunántúli-középhegységi egység. – In: HAAS, J. (szerk.) Magyarország geológiája. Triász. – ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1–384. HAAS, J., HÁMOR, G. 1998: Magyarország területe szerkezetfejlıdésének összefoglalása. – In: BÉRCZI I., JÁMBOR Á. (szerk.): Magyarország geológiai képzıdményeinek rétegtana. MOL Rt. – MÁFI kiadvány, Budapest 165
HAAS, J., BUDAI, T., HIPS, K., KONRÁD, GY., TÖRÖK, Á. 2002: Magyarországi triász fáciesterületek szekvencia-rétegtani elemzése. – Földtani Közlöny 132/1, 17–43. HAAS, J., KORPÁS, L., TÖRÖK, Á., DOSZTÁLY, L., GÓCZÁN, F., HÁMORNÉ VIDÓ, M., ORAVECZNÉ SCHEFFER, A., TARDINÉ FILÁCZ, E. 2000: Felsı-triász medence- és lejtıfáciesek a Budaihegységben – a Vérhalom téri fúrás vizsgálatának tükrében. – Földtani Közlöny 130/3, 371–421. HALFAR, J., INGLE JR., J.C., GODINEZ-ORTA, L. 2002: Modern non-tropical mixed carbonate-siliciclastic sediments and environment of the southwestern Gulf of California, Mexico. – Sedimentary Geology 165, 93–115. HANTKEN, M. 1870: Geologische Untersuchungen im Bakonyer Wald. – Verh. kais. kön. Geol. Reichsanstalt 58–59. HANTKEN, M. 1875–1878: Új adatok a déli Bakony föld- és ıslénytani ismeretéhez. – Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve 3, 3–32. HANTKEN, M. 1887: Daten zur geologischen und paläontologischen Kenntniss des südlichen Bakony. – Jahrbuch kais. kön. geol. Reichsanstalt 3, 1–35. HARANGI, SZ., SZABÓ, CS., JÓZSA, S., SZOLDÁN, ZS., ÁRVA-SÓS, E., BALLA, M., KUBOVICS, I. 1996: Mesozoic Igneous Suites in Hungary: Implications for Genesis and Tectonic Setting in the Northwestern Part of Tethys. – International Geology Review 38, 336-360. HARNOIS, L. 1988: The CIW index: A new chemical index of weathering. – Sedimentary Geology 55, 319-322. HASSAN, S., ISHIGA, H., ROSER, B.P., DOZEN, K., NAKA, T. 1999: Geochemistry of Permian–Triassic shales in the Salt Range, Pakistan: implications for provenance and tectonism at the Gondwana margin. – Chemical Geology 158, 293–314. HAUER, F. 1861–1862: Trias des Vértes-Gebirges und des Bakonyer Waldes. – Jahrb. kais. kön. Geol. Reichsanstalt 12, 164–166. HAUER, F. 1870: Geologische Uebersichtskarte der österreichisch-ungarischen Monarchie. – Jahrbuch kais. kön. geol. Reichsanstalt 20/4, 463–500. HETÉNYI, M. 2002. Organic facies distribution at the platformward margin of the Kössen Basin. – Acta Mineralogica-Petrographica Szeged 43, 19–25. HETÉNYI, M., BRUKNER–WEIN, A., SAJGÓ, CS., HAAS, J., HÁMOR–VIDÓ, M., SZÁNTÓ, ZS., TÓTH, M. 2002: Variations in organic geochemistry and lithology of a carbonate sequence deposited in a backplatform basin (Triassic, Hungary). – Organic Geochemistry 33, 1571–1591. HETÉNYI, M., SAJGÓ, CS., VETİ, I., BRUKNER-WEIN, A., SZÁNTÓ, ZS. 2004: Organic matter in a low productivity anoxic intraplatform basin in the Triassic Tethys. – Organic Geochemistry 35, 1201– 1219. HOCHULI, P.A., FRANK, S.M. 2000: Palynology (dinoflagellate cysts, spore-pollen) and stratigraphy of the Lower Carnian Raibl Group in the Eastern Swiss Alps. – Eclogae Geologicae Helvetiae 93, 429–443. HOFMANN, K. 1875–1878: A déli Bakony bazalt-kızetei. – Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve 3/2, 339–525. HORNUNG, T., BRANDNER, R. 2005: Biostratigraphy of the Reingraben Turnover (Hallstatt Facies Belt): local black shale events controlled by the regional tectonics, climatic change and plate tectonics. – Facies 51, 460–479. HORNUNG, T., KRYSTYN, L., BRANDNER, R. 2007a: A Tethys-wide mid-Carnian (Upper Triassic) carbonate productivity decline: evidence for the Alpine Reingraben Event from Spiti (Indian Himalaya)? – Journal of Asian Earth Sciences 30, 285–302. HORNUNG, T., BRANDNER, R., KRYSTYN, L., JOACHIMSKI, M.M., KEIM, L. 2007b: Multistratigraphic constraints on the NW Tethyan „Carnian crisis”. – In: LUCAL, S.G., SPIELMANN, J.A. (eds.) The Global Triassic. New Mexico Museum of Natural History and Science Bulletin 41, 59–67. HORNUNG, T., SPATZENEGGER, A. JOACHIMSKI, M.M. 2007c: Multistratigraphy of condensed ammonoid beds of the Rappoltstein (Berchtesgaden, Southern Germany): unravelling palaeo-environmental conditions on ’Hallstatt deep swells’ during the Reingraben Event (late lower Carnian). – Facies 53, 267–292. HORVÁTH, I., ÓDOR, L., DUDKO, A., DARIDA-TICHY, M., BIHARI, D. 1981: A Dunántúli-középhegység és környéke szénhidrogén-földtani vizsgálata. – MÁFI Évi Jelentése 1979-rıl, 267−281. 166
HOWER, J., ESLINGER, E.V., HOWER, M.E., PERRY, E.A. 1976: The mechanism of burial metamorphism of argillaceous sediment: 1. Mineralogical and chemical evidence. – Geological Society of American Bulletin 87, 725–737. HUERTA-DIAZ, M.A., MORSE, J.W. 1992: Pyritisation of trace metals in anoxic marine sediments. – Geochimica et Cosmochimica Acta 56, 2681–2702. HUTCHEON, I., BLOCH, J., DE CARITAT, P., SHEVALIER, M., ABERCROMBIE, H., LONGSTAFFE, F. 1998: What is the cause of potassium enrichment in shales? – In: SCHIEBER, J., ZIMMERLE, W., SETHI, P.,S. (eds.): Shales and Mudstones. Schweizerbart’sche Verlagbuchhandlung, Stuttgart, 107-128. JAGODZINSKI, H. 1949: Eindimensionale Fehlordnung in Kristallen und ihr Einfluss auf die Röntgeninterferenzen I.: Berechnung des Fehlordungsgrades aus der Röntgenintensitäten. – Acta Cristallographica 2, 201–207. JEANS, C.V. 1978: The origin of the Triassic clay assemblages of Europe with special reference to the Keuper Marl and Rhaetic parts of England. – Phil. Trans. Royal Soc. London A 289, 549–639. JEANS, C.V., WRAY, D.S., MERRIMAN, R.J., FISHER, M.J. 2000: Volcanogenic clays in Jurassic and Cretaceous strata of England and the North Sea Basin – Clay Minerals 35, 25–55. JEANS, C.V. 2006: Clay mineralogy of the Permo-Triassic strata of the British Isles: onshore and offshore. – In: JEANS, C.V., MERRIMAN, R.J. (eds.): Clay Minerals in onshore and offshore strata of the British Isles: Origins & Clay Mineral Stratigraphy. Mineralogical Society of Great Britain & Ireland, 309– 354. JERZ, H. 1966: Untersuchungen über Stoffbestand, Bildungsbedingungen und Paläogeographie der Raibler Schichten zwischen Lech und Inn (Nördliche Kalkalpen). – Geologica Bavarica 56, 3–102. in German JONES, B., MANNING, D.A.C. 1994: Comparison of geochemical indices used for the interpretation of palaeoredox conditions in ancient mudstones. – Chemical Geology 111, 111–194. KEIM, L., BRANDNER, R. 2001: Facies interfingering and synsedimentary tectonics on late Ladinian– early Carnian carbonate platforms (Dolomites, Italy). – Journal of Earth Sciences 90, 813–830. KEIM, L., BRANDNER, R., KRYSTYN, L., METTE, W. 2001: Termination of carbonate slope progradation: an example from the Carnian of the Dolomites, Northern Italy. – Sedimentary Geology 143, 303– 323. KEIM, L., SPÖTL, C., BRANDNER, R. 2006: The aftermath of the Carnian carbonate platform demise: a basinal perspective (Dolomites, Southern Alps). – Sedimentology 53/2, 361–386. KNAUER, J., DEÁK, M., FÖLDVÁRI, A., JÁMBOR, Á., LELKES, GY., RAVASZNÉ BARANYAI, L., VETİ, I., VICZIÁN, I. 1967: Bakonyszőcs Bszü–1. fúrás kútfúrási jegyzıkönyve és földtani naplója. – MÁFI kézirat, adattári szám: 1653/1. KOPEK, G. 1974: A Veszprém V–1 fúrás kútfúrási jegyzıkönyve és földtani naplója. – MÁFI kézirat, adattári szám: 1535/56. KOCH, A. 1870: Földtani utazás a Bakony nyugati részében. – Természettudományi Közlöny 2, 373–384. és 436–444. KOCH, A. 1875: A Bakony északnyugati részének másodkori képletei. – Földtani Közlöny 5, 104–126. KOZUR, H.W., BACHMANN, G.H. 2010: The Middle Carnian Wet Intermezzo of the Stuttgart Formation (Schilfsandstein), Germanic Basin. – Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 290/1– 4, 107–119. KÖPPEN, A. 1997: Faziesentwicklung in der frühen Obertrias Mitteleuropas - ein sequenzstratigraphischer Vergleich. – Gaea Heidelbergensis 2, 1–233. KRAUS, I. 1990: Stages of kaolin weathering in the Western Carpathians. – Acta Geologica et Geographica Universitatis Comenianae, Geologica 45, 7–20. KRAUS, O. 1969: Die Raibler Schichten des Drauzuges (Südliche Kalk-alpen). Lithofazielle, sedimentpetrographische und paläogeographische Untersuchungen. – Jahrbuch der Geologischen Bundesanstalt 112, 81–152. KRISTAN-TOLLMANN, E., HAAS, J., KOVÁCS, S. 1991: Karnische Ostracoden and Conodonten der Bohrung Zsámbék–14 in Transdanubischen Mittelgebirge (Ungarn). – Jubiläumscgh. 20 Jahre Geol. Zusammenb. Österr.-Ung., 193–220. KUTASSY, E. 1930: A heterastridiumok elıfordulása a magyarországi triászban. – Mathematikai és Természettudományi Értesítı 47, 387–402. 167
KUTASSY, E. 1940: Adatok a Déli és Északi Bakony triász- és krétakori lerakódásainak ismeretéhez. – Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentés 1933–1935/IV., 1591–1604. KUTZBACH, J., GALLIMORE, R. 1994: Pangean climates; megamonsoons of a megacontinent. – Journal of Geophysical Research, D, Atmospheres 94/3, 3341–3357. KÜBLER, B., JABOYEDOFF, M. 2000: Illite crystallinity. – C. R. Acad. Sci. Paris, Sciences de la Terre et des Planetes/Earth and Planetary Sciences 331, 75–89. LACZKÓ, D. 1898: Új adatok a Bakony felsıtriász és liász rétegeinek geológiai ismeretéhez. – Földtani Közlöny 28, 65–66. LACZKÓ, D. 1909: Veszprém városának és tágabb környékének geológiai leírása. –Mathematikai és Természettudományi Értesítı 27/5, 554–593. LACZKÓ, D. 1911: Veszprém városának és tágabb környékének geológiai leírása. – A Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei I/1, Geológiai Függelék I., 1–190. LI, L., KELLER, G., ADATTE, T., STINNESBECK, W. 2000: Late Cretaceous sea level changes in Tunisia: A multi-disciplinary approach. – Journal of Geological Society London 157, 447–458. LIPPMANN, F. 1976: Corrensite, a swelling clay mineral, and its influence on floor heave in tunnels in the Keuper Formation. – Bulletin of the International Association of Engineering Geology 13, 65−70. LÓCZY, L. 1898: Megjegyzések a veszprémi triászmárgából és a Papodalji liászrétegekbıl győjtött fosszíliákra. – Földtani Közlöny 28, 66–67. LÓCZY, L. 1913: A Balaton környékének geológiai képzıdményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése. – A Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei I/1, 1–618. LÓCZY, L. (szerk.) 1920: A Balaton tó környékének részletes geológiai térképe, M=1:75 000, Budapest LÓCZY, L. IFJ. 1917: A Balaton-felvidék hegyszerkezeti képe Balatonfüred környékén. – Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentés 1916-ról, 353–388. LÓCZY, L. IFJ. 1937: A Balatonfüred és Aszófı között elterülı vidék hegyszerkezeti és hidrogeológiai viszonyai, különös tekintettel a széndioxid gáz és savanyúvíz feltárásra. – Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentés 1929–32-rıl, 71–125. MACRAE, N.D., NESBITT, H.W., KRONBERG, B.I. 1992: Development of a positive Eu anomaly during diagenesis. – Earth and Planetary Science Letters 109, 585–591. MANDL, G.W. 2000: The Alpine sector of the Tethyan Shelf – Examples of Triassic to Jurassic sedimentation and deformation from the Northern Calcareous Alps. – Mitteilungen der Österreichischen Geologischen Gesellschaft 92, 61–79. MARINONE, S.G., GONZÁLEZ, J.I., FIGUEROA, J.M. 2009: Prediction of currents and sea surface elevation in the Gulf of California. – Environmental modelling & Software 24, 140–143. MARSHALL, C.P., FAIRBRIDGE, R.W. 1999: Encyclopedia of Geochemistry. – Encyclopedia of Earth Sciences Series. – Kluiwer Academic Publishers, Dordrecht/Boston/London, 282-292. MARTINI, R., ZANINETTI, L., VILLENEUVE, M., CORNÉ, J.-J., KRYSTYN, L., CIRILLI, S., DE WEVER, P., DUMITRICA, P., HARSOLUMAKSO, A. 2000: Triassic pelagic deposits of Timor: palaeogeographic and sea-level implications. – Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 160, 123–151. MÁRTON, E., FODOR, L. 2003: Tertiary paleomagnetic results and structural analysis from the Transdanubian Range (Hungary): rotational disintegration of the Alcapa unit. – Tectonophysics 363, 201–224. MASETTI, D., NERI, C., BOSELLINI, A. 1991: Deep-water assymetric cycles and progradation of carbonate platforms governed by high-frequency eustatic oscillations (Triassic of the Dolomites, Italy). – Geology 19/4, 336–339. MAZZA, M., FURIN, S., SPÖTL, C., RIGO, M. 2009: Generic turnovers of Carnian/Norian conodonts: Climatic control or competition? – Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 290/1–4, 120–137. MENEGUOLO, R. 2008: Stratigraphic and compositional study of mixed shallow-water carbonatesiliciclastic units of Carnian age (Late Triassic) in Dolomites and Julian Alps (Italy). – PhD értekezés, Padova, 1–120. MCKELVEY, B. A., ORIANS, K. J. 1993: Dissolved zirconium in the North Pacific Ocean. – Geochimica et Cosmochimica Acta 57, 3801-3805. MCLENNAN, S.M., 1989: Rare earth Elements in Sedimentary Rocks: Influence of Provenance and Sedimentary Processes. – In: LIPIN, B.R., MCKAY, G.A. (eds.): Geochemistry and Mineralogy of Rare Earth Elements. Reviews in Mineralogy 21, 169–200. 168
MCLENNAN, S.M., 2001: Relationships between the trace element composition of sedimentary rocks and upper continental crust. – Geochemistry, Geophysics, Geosystems 2, 2000GC000109, 24. MCLENNAN, S.M., TAYLOR, S.R. 1991: Sedimentary rocks and crustal evolution: tectonic setting and secular trends. – Journal of Geology 99/1, 1–21. MCMANUS, J., BERELSON, W.M., KLINKHAMMER, G.P., HAMMOND, D.E., HOLM, C. 2005: Authigenic uranium: relationship to oxygen penetration depth and organic carbon rain. – Geochimica et Cosmochimica Acta 69, 95–108. MILODOWSKI, A.E., ZALASIEWICZ, J.A. 1990: Redistribution of rare earth elements during diagenesis of turbidite/hemipelagite mudrock sequences of Llandovery age from central Wales. In: MORTON, A.C., TODD, S.P., HOUGHTON, P.D.W. (eds.) Developments in Sedimentary Provenance Studies. Geological Society of London Special Publications 57, 101–124. MOHÁCSI, P. 1895: A Bakony földtani és paleontológiai viszonyai és kialakulása. – A Pannonhalmi Szent Benedekrend Gimnáziumi Értesítı az 1894/95 évrıl, 1–46., Pápa MOJSISOVICS, E. 1869: Über die Gliederung der oberen Triasbildungen d. südlichen Alpen. – Jahrbuch kais. kön. Geol. Reichsanstalt, 1–91. MOJSISOVICS, E. 1870: Beitrage zur Kenntnis der Cephalopoden Fauna der oenischen Gruppe. – Jahrbuch kais. kön. Geol. Reichsanstalt 20, 93–112. MOJSISOVICS, E. 1874: Über die triadischen Pelecypoden-Gattungen Daonella und Halobia. – Abhandl. kais. kön. Geol. Reichsanstalt 7/2, 1–35. MOJSISOVICS, E. 1882: Die Cephalopoden der mediterranen Triasprovinz. – Abhandl. kais. kön. Geol. Reichsanstalt 10, 1–322. MONOSTORI, M. 1989: Jelentés a Balaton-felvidéki karni rétegek Ostracoda faunájának vizsgálatáról. – MÁFI kézirat MONOSTORI, M. 1990: Jelentés a balatonfelvidéki triász Ostracoda faunák vizsgálatáról. – MÁFI kézirat MONOSTORI, M. 1994: Ostracod evidence of the Carnian Salinity Crisis in the Balaton Highland, Hungary. – Neues Jahrbuch für Geologie und Paläontologie Abhandlungen 193/3, 91–96. MORFORD, J.L., EMERSON, S.R., BRECKEL, E.J., KIM, S.H. 2005: Diagenesis of oxyanions (V, U, Re, and Mo) in pore waters and sediments from a continental margin. – Geochimica et Cosmochimica Acta 69, 5021–5032. MOORE, D.M., REYNOLDS, R.C. 1997: X-Ray Diffraction and the Identification and Analysis of Clay Minerals. – Oxford University Press, Oxford. MULLER, A., PARTING, H., THOREZ, J. 1974: Caractères sédimntologiques et minéralogiques des couches de passage du Trias au Lias sur la bordure nord-est du Bassin de Paris. – Annales de la Societe Geologique de Belgique 96, 671−707. MURRAY, R.W., BUCHHOLTZ TEN BRINK, M.R., JONES, D.L., GERLACH, D.C. 1990: Rare earth elements as indicators of different marine depositional environments in chert and shale. – Geology 18, 268– 271. MURRAY, R.W., BUCHHOLTZ TEN BRINK, M.R., BRUMSACK, H.J., GERLACH, D.C., PRICE RUSS III, G. 1991: Rare earth elements in Japan Sea sediments and diagenetic behavior of Ce/Ce*: Results from ODP Leg 127. – Geochimica et Cosmochimica Acta 55, 2453–2466. MURRAY, R.W., LEINEN, M. 1996: Scavenged excess aluminum and its relationship to bulk titanium in biogenic sediment from central equatorial Pacific Ocean. – Geochimica et Cosmochimica Acta 60, 3869–3878. MUTTI, M., WEISSERT, H. 1995: Triassic monsoonal climate and its signature in Ladinian–Carnian carbonate platforms (Southern Alps, Italy). – Journal of Sedimentary Research, B 65/3, 357–367. NAGY, ZS.R. 1999: Platform-basin transition and depositional models for the Upper Triassic (Carnian) Sándorhegy Limestone, Balaton Highland, Hungary. – Acta Geologica Hungarica 42/3, 267–299. NANCE, W.B., TAYLOR, S.R. 1976: Rare earth patterns and crustal evolution – I. Australian post-Archean sedimentary rocks. – Geochimica et Cosmochimica Acta 40, 1539–1551. NAMEROFF, T.J., BALISTRIERI, L.S., MURRAY, J.W. 2002: Suboxic trace metal geochemistry in the eastern tropical North Pacific. – Geochimica et Cosmochimica Acta 66, 1139–1158. NAMEROFF, T.J., CALVERT, S.E., MURRAY, J.W. 2004: Glacial–interglacial variability in the eastern tropical North Pacific oxygen minimum zone recorded by redox-sensitive trace metals. – Paleoceanography 19, PA1010. doi:10.1029/2003PA000912. NEMECZ, E. 1973: Agyagásványok. – Budapest, Akadémiai Kiadó, 1– 507. 169
NERI, C., GIANOLLA, P., FURLANIS, S., CAPUTO, R., BOSELLINI, A. 2007: Carta Geologica d’Italia alla scala 1:50000, foglio 29 Cortina d’Ampezzo, and Note illustrative 1–200. NESBITT, H.W., MARKOVICS, G., PRICE, R.C. 1980: Chemical processes affecting alkalines and alkaline earths during continental weathering. – Geochimica et Cosmochimica Acta 44, 1659–1666. NESBITT, H.W., YOUNG, G.M. 1982: Early Proterozoic climates and plate motions inferred from major element chemistry of lutites. – Nature 299, 715–717. NESBITT, H.W., YOUNG, G.M. 1984: Prediction of some weathering trends of plutonic and volcanic rocks based on thermodynamic and kinetic considerations. – Geochimica et Cosmochimica Acta 48, 1523–1534. NESBITT, H.W., YOUNG, G.M. 1989: Formation and diagenesis of weathering profiles. – Journal of Geology 97, 129–147. ORAVECZ, J. 1963: A Dunántúli-Középhegység felsı triász képzıdményeinek rétegtani és fácieskérdései. – Földtani Közlöny 93, 63–73. ORAVECZNÉ SCHEFFER, A. 1965–1967: Karni foraminiferák a Bakony-hegységbıl. – MÁFI Évi Jelentés 1965–1967, 181–217. ORAVECZ-SCHEFFER, A. 1983: Foraminiferal stratigraphy of the Triassic in the Transdanubian Central Range. – Acta Geologica Hungarica 26/3–4, 213–226. ORAVECZNÉ SCHEFFER, A. 1987: A Dunántúli-középhegység triász képzıdményeinek Foraminiferái. – Geologica Hungarica Series Paleontologica 50, 1–331. PÁLFY, J. 1986: A Balaton felvidéki középsı triász brachiopodák vizsgálata. – İslénytani Viták 33, 3–52. PAUL, K.M. 1861–1862: Die Verrucano- und Werfener Schiefergebilde des Bakonyer Waldes. – Jahrbuch kais. kön. geol. Reichsanstalt 12/2, 205–206. PEDERSEN, T.F., VOGEL, J.S., SOUTHON, J.R. 1986: Copper and manganese in hemipelagic sediments: diagenetic contrasts. – Geochimica et Cosmochimica Acta 50, 2019–2031. PELIKÁN, P. (szerk.) 2005: A Bükk-hegység földtana. Magyarázó a Bükk-hegység földtani térképhez (1:50000). Magyarország tájegységitérképsorozata. MÁFI kiadvány, Budapest, 1–284. PELLENARD, P., DECONINCK, J.-F., HUFF, W.D., THIERRY, J., MARCHAND, D., FORTWENGLERS, D., TROUILLER, A. 2003: Characterization and correlation of Upper Jurassic (Oxfordian) bentonite deposits in the Paris Basin and the Subalpine Basin, France. – Sedimentology 50, 1035–1060. PEREGI, ZS. 1979: A Veszprém környéki karni képzıdmények. – MÁFI Évi Jelentés 1977-rıl, 203–216. PEREGI, ZS., RAINCSÁK, GY. 1983: Magyarázó a Bakony-hegység 20 000-es földtani térképsorozatához, Veszprém. – MÁFI kiadvány 1–112. PIPER, D.Z., PERKINS, R.B. 2004: A modern vs. Permian black shale – the hydrography, primary productivity, and water-column chemistry of deposition. – Chemical Geology 206, 177–197. PLANK, T., LANGMUIR, C.H. 1998: The chemical composition of subducting sediment and its consequences for the crust and mantle. – Chemical Geology 145/3–4, 325–394. POINAR, G.O., WAGGONER, B.M., BAUER, U.-C. 1993: Terrestrial Soft-Bodied Protists and Other Microorganisms in Triassic Amber. – Science 259, 222–224. POTT, C., KERP, H., KRINGS, M. 2007: Morphology and epidermal anatomy of Nilssonia (cycadalean foliage) from the Upper Triassic of Lunz (Lower Austria). – Reviwe of Palaeobotany and Palynology 143/3–4, 197–217. PRESTON, J., HARTLEY, A., HOLE, M., BUCK, S., BOND, J., MANGE, M., STILL, J. 1998: Integrated wholerock trace element geochemistry and heavy mineral chemistry studies: aids to the correlation of continental red-bed reservoirs in the Beryl Field, UK North Sea. – Petroleum Geoscience 4, 7–16. PRETO, N., FURIN, S., RIGO, M., CROWLEY, J., BOWRING, S.A., ROGHI, G., GIANOLLA, P. 2006: Radiometric datation of the Carnian Pluvial Event, and implications for its possible causes. – Geophysical Research Abstracts 8, 04384. PRETO, N., HINNOV, L. 2003: Unravelling the origin of shallow-water cyclothems in the Upper Triassic Dürrenstein Fm. (Dolomites, Italy). – Journal of Sedimentary Research 73, 774–789. PRETO, N., KUSTATSCHER, E., WIGNALL, P.B. 2010: Triassic climates – State of the art and perspectives. – Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 290, 1–10. PRETO, N., SPÖTL, C., GUAIUMI, C. 2009: Evaluation of bulk carbonate δ13C data from Triassic hemipelagites and the initial composition of carbonate mud. – Sedimentology 56, 1329–1345.
170
PROCHNOW, S.J., NORDT, L.C., ATCHLEY, S.C., HUDEC, M.R. 2006: Multi-proxy paleosol evidence for middle to late Triassic climate trends in eastern Utah. – Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 232, 53–72. RACHOLD, V., BRUMSACK, H. J. 2001: Inorganic geochemistry of Albian sediments from the Lower Saxony Basin NW Germany: palaeoenvironmental constraints and orbital cycles. – Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoceology 174, 121-143. RAUCSIK, B., DEMÉNY, A., BORBÉLY-KISS, I., SZABÓ, GY. 2000: Monsoon-like climate during Bajocian Clay mineralogical and geochemical study on a limestone/marl alternation (Komló Calcareous Marl Formation, Mecsek Mountains, Southern Hungary). – Hantkeniana 3, 149–176. RAUCSIK, B., HORVÁTH, H., R. VARGA, A. 2005: A Sándorhegyi Formáció szervetlen geokémiai vizsgálatának eredményei (Pécselyi Tagozat, Nosztori-völgy). – Földtani Közlöny 135/4, 545–569. REPETA, D.J. 1993: A high-resolution historical record of Holocene anoxygenic primary production in the Black Sea. – Geochimica et Cosmochimica Acta 57, 4337–4342. RETALLACK, G.J. 2001: Soils of the past: an introduction to paleopedology. – Unwin-Hyman Ltd., London, 1–404. RIGO, M., PRETO, N., ROGHI, G., TATEO, F., MIETTO, P. 2007: A rise in the Carbonate Compensation Depth of western Tethys in the Carnian: deep-water evidence for the Carnian Pluvial Event. – Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 246, 188–205. RISCHÁK, G., VICZIÁN, I. 1974: Mineralogical factors determining the intensity of basal reflections of clay minerals. – MÁFI Évi Jelentés 1972-rıl, 229–256. RIQUIER, L., TRIBOVILLARD, N., AVERBUCH, O., DEVLEESCHOUWER, X., RIBOULLEAU, A. 2006: The Late Frasnian Kellwasser horizons of the Harz Mountains (Germany): Two oxygen-deficient periods resulting from different mechanisms. – Chemical Geology 233, 137–155. ROGHI, G. 2004: Palynological investigations in the Carnian of Cave del Predil area (once Raibl, Julian Alps). – Review of Paleobotany and Palynology 132, 1–35. ROGHI, G., GIANOLLA, P., MINARELLI, L., PILATI, C., PRETO, N. 2010: Palynological correlation of Carnian humid pulses throughout western Tethys. – Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 290/1–4, 89–106. ROGHI, G., RAGAZZI, E., GIANOLLA, P. 2006: Triassic Amber of the Southern Alps (Italy). – Palaios 21, 143–154. RÓMER, F. 1860: A Bakony, természetrajzi, régészeti vázlat. Gyır. – Gondolat Kiadó, 1990, Budapest ROSER, B.P., KORSCH, R.J. 1986: Determination of tectonic setting of sandstone–mudstone suites using SiO2-content and K2O/Na2O ratio. – Journal of Geology 94, 635–650. ROSTÁSI, Á., RAUCSIK, B., VARGA, A. 2011: Palaeoenvironmental controls on the clay mineralogy of Carnian sections from the Transdanubian Range (Hungary). – Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 300, 101–112. ROTH, L. 1871: A Felsı-İrs melletti Forráshegy lejtıjének geológiai átmetszete. – Földtani Közlöny 1, 209–215. RUFFELL, A., MCKINLEY, J.M., WORDEN, R.H. 2002: Comparison of clay mineral stratigraphy to other proxy palaeoclimate indicators in the Mesozoic of NW Europe. – Phil. Trans. R. Soc. London A 360, 675–693. RÜST, D. 1892: Beiträge zur Kenntniss der fossilen Radiolarien aus Gesteine der Trias und der palaeozoischen Schichten. – Palaeontographica (Stuttgart) 38/3–4, 107–200. SASVÁRI, Á. 2008: Rövidüléshez köthetı deformációs jelenségek a Gerecse területén. – Földtani Közlöny 138/4, 383–400. SAITO, M.A., MOFFETT, J.W., CHISHOLM, S.W., WATERBURY, J.B. 2002: Cobalt limitation and uptake in Prochlococcus. – Limnology and Oceanography 47, 1629–1636. SCHLAGER, W., SCHÖLLNBERGER, W. 1974: Das Prinzip stratigraphischer Wenden in der Schichtfolge der Nördlichen Kalkalpen. – Mitteilungen der Österreichischen Geologischen Gesellschaft 66–67, 165–193. SCHMITZ, B., CHARISI, S.D., THOMPSON, E.I., SPEIJER, R.P. 1996: Barium, SiO2 (excess), and P2O5 as proxies of biological productivity in the Middle East during the Paleocene and the latest Paleocene benthic extinction events. – Terra Nova 9 (2), 95–99.
171
SCHROEDER, J.O., MURRAY, R.W., LEINEN, M., PFLAUM, R.C., JANECEK, T.R. 1997: Barium in equatorial Pacific carbonate sediment: Terrigenous, oxide and biogenic associations. – Paleoceanography 12, 125–146. SHUMILIN, E.N., CARRIQUIRY, J.D., CAMACHO-IBAR, V.F., SAPOZHNIKOV, D., KALMYKOV, S., SÁNCHEZ, A., AGUÍÑIGA-GARCÍA, S., SAPOZHNIKOV, Y. 2002: Spatial and vertical distributions of element in sediments of the Colorado River delta and Upper Gulf of California. – Marine Chemistry 79, 113– 131. SEYED-EMAMI, K. 2003: Triassic in Iran. – Facies 48, 91–106. SINGER, A. 1984: The paleoclimatic interpretation of clay minerals in sediments – a review. – EarthScience Reviews 21, 251–293. SINGER, A. 1988: Illite in aridic soils, desert dusts and desert loess. – Sedimentary Geology 59, 251–259. SIMMS, M.J., RUFFELL, A.H. 1989: Synchroneity of climatic change in the late Triassic. – Geology 17, 265–268. SIMMS, M.J., RUFFELL, A.H. 1990: Climatic and biotic change in the late Triassic. – Journal of the Geological Society of London 147, 321–327. SIMMS, M.J., RUFFELL, A.H., JOHNSON, L.A. 1994: Biotic and climatic changes in the Carnian (Triassic) of Europe and adjacent areas. – In: FRASER, N.C., SUES, H.D. (Eds.) In the Shadow of the Dinosaurs. Early Mesozoic Tetrapods. University Press, Cambridge, 352–365. SPEARS, D.A., KANARIS-SOTIRIOU, R., RILEY, N., KRAUSE, P. 1999: Namurian bentonites in the Pennine Basin, UK-origin and magmatic affinities. – Sedimentology 46, 385–401. ŚRODOŃ, J. 1984: X-ray powder diffraction identification of illitic materials. – Clays and Clay minerals 32/5, 337–349. STACHE, G. 1861–1862: Jüngeres Tertiäres des bakonyer Waldes. – Verh. Geol. Reichsanstalt 12, 1–124. STAFF, J. 1905–1906: Adatok a Gerecse-hegység stratigraphiai és tektonikai viszonyaihoz. – Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyv, 161–207. STANLEY, G.D. JR. 2003: The evolution of modern corals and their early history. – Earth-Science Reviews 60, 195–225. STEFANI, M., BRACK, P., GIANOLLA, P., KEIM, L., MAURER, F., NERI, C., PRETO, N., RIVA, A., ROGHI, G., RUSSO, F. 2004: Triassic carbonate platforms of the Dolomites: carbonate production, relative sealevel fluctuations and the shaping of the depositional architecture. – XXXII. International Geological Congress, Florence (Italy), Field Trip Guide Book 1–44. STEFANI, M., FURIN, S., GIANOLLA, P. 2010: The changing climate framework and depositional dynamics of Triassic carbonate platforms from the Dolomites. – Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 290, 43–57. STÖRR, M. 1975: Distribution, age and genesis of the formation of the weathering crust in the GDR. – In: STÖRR, M., (ed.): Kaolin deposits of the GDR in the northern region of the Bohemian Massif. Ernst-Moritz-Arndt-Universität Greifswald, 29−92. STÜBEN, D., KRAMAR, U., BERNER, Z., STINNESBECK, W., KELLER, G., ADATTE, T. 2002: Trace elements, stable isotopes, and clay mineralogy of the Elles II K-T boundary section in Tunisia: indications for sea level fluctuations and primary productivity. – Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 178, 321–345. SZABÓ, I. (in DEÁK M. szerk. 1972): Magyarázó Magyarország 1:200 000-es földtani térképsorozatához, L–33–XII. Veszprém – MÁFI kiadvány, 35–72. SZELES, M. 1965: Ostracodák a bakonyi Nosztori-völgy felsıkarni rétegeibıl. – Földtani Közlöny 95, 412–417. SZENTES, F. 1951: A veszprémi mőút új feltárásai. – MÁFI Évi Jelentés 1945–1947/II., 253–258. SZENTES, F. (szerk.) 1967: Magyarország földtani térképe, 200 000-es sorozat, L–33–XII. Veszprém. – MÁFI kiadvány SZOLDÁN, ZS. 1990: Middle Triassic magmatic sequences from different tectonic settings in the Bükk Mts. (NE Hungary). – Acta Mineralogica-Petrographica, Szeged 31, 25–42. TAEGER, H. 1909: A Vérteshegység földtani viszonyai. – Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve 17, 1–256. TAEGER, H. 1913: A tulajdonképpeni Bakony délkeleti részének szerkezeti alapvonásai. – Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentés 1912-rıl, 156–170. 172
TAYLOR, S.R., MCLENNAN, S.M. 1985: The Continental Crust: its Composition and Evolution. – Blackwell Scientific Publications Ltd., 1–312. TELEKI, G. 1939: Adatok Litér és környékének sztratigráfiájához és tektonikájához. – Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyv 32/1, 3–60. TELEKI, G. 1941: Adatok Felsıörs és környékének földtani viszonyaihoz. – Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentés 1936–1938/I., 295–301. TLIG, S., STEINBERG, M. 1982: Distribution of rare-earth elements (REE) in size fractions of recent sediments of the Indian Ocean. – Chemical Geology 37, 317–333. TOYODA, K., NAKAMURA, Y., MASUDA, A. 1990: Rare earth elements of Pacific pelagic sediments. – Geochimica et Cosmochimica Acta 54, 1093–1103. TRIBOVILLARD, N., ALGEO, T.J., LYONS, T., RIBOULLEAU, A. 2006: Trace metals as paleoredox and paleoproductivity proxies: An update. – Chemical Geology 232, 12–32. TRIBOVILLARD, N., RIBOULLEAU, A., LYONS, T., BAUDIN, F. 2004: Enhanced trapping of molybdenum by sulfurized marine organic matter of marine origin in Mesozoic limestones and shales. – Chemical Geology 213, 385–401. TUCKER, M.E. 1991: Sedimentary Petrology, An Introduction to the Origin of Sedimentary Rocks. – Blackwell Science, Second edition, 1–280. TUCKER, M.E., WRIGHT, V.P. 1990: Carbonate Sedimentology. – Blackwell Scientific Publications, 1– 482. TURGEON, S., BRUMSACK, H.-J. 2006: Anoxic vs. dysoxic events reflected in sediment geochemistry during the Cenomanian–Turonian Boundary Event (Cretaceous) in the Umbria–Marche Basin of central Italy. – Chemical Geology 234, 321–339. TYSON, R.V., PEARSON, T.H. 1991: Modern and ancient continebtal shelf anoxia: an overview. – In: TYSON, R.V., PEARSON, T.H. (Eds.) Modern and Ancient Continental Shelf Anoxia. Geol. Soc. Spec. Publ. 58, 1–26. VADÁSZ, E. 1933: Triassic Foraminifera from the Bakony Mountains, Hungary. – Micropaleontology Bulletin (Michigan) 4, 48–52. VARGA, A.R. 2005: Az ıskörnyezeti viszonyok jellemzése a törmelékes üledékes kızetek kémiai összetétele alapján. – Földtani Közlöny 135/3, 433–458. VÉGH, S. 1964: A Déli-Bakony raeti képzıdményeinek földtana. – Geologica Hungarica Series Geologica 14, 1–109. VÉGHNÉ NEUBRANDT, E. 1957: Üledékföldtani jellegzetességek triász karbonátos kızetekben. – Földtani Közlöny 87/1, 19–25. VÉGHNÉ NEUBRANDT, E. 1960: A Gerecse-hegység felsıtriász képzıdményeinek üledékföldtani vizsgálata. – Geologica Hungarica Series Geologica 12, 1–130. VÉGHNÉ NEUBRANDT, E. 1974: Új Megalodontacea fajok a magyarországi felsıtriászból. – Földtani Közlöny 104, 10–39. VÉGH-NEUBRANDT, E. 1982: Triassische Megalodontaceae Entwicklung, Stratigraphie und Paläontologie. – Budapest VETİ, I. 1998: Szervesanyagban gazdag magyarországi formációk anyakızet szempontú értékelése különös tekintettel a középalföldi kevertgáz telepekre. – MÁFI kézirat VETİ, I. 1999: Triassic sourced oil shows near Budapest. – MÁFI Évi jelentés 1992–1993-ról II., 111– 115. VICZIÁN, I. 1987: Agyagásványok Magyarország üledékes kızeteiben. – Doktori értekezés, kézirat, Budapest VICZIÁN, I. 1995a: Clay mineralogy of Jurassic carbonate rocks, Central Transdanubia, Hungary. – Acta Geologica Hungarica 38/3, 251–268. VICZIÁN, I. 1995b: Clay minerals in Mesozoic and Paleogene sedimentary rocks of Hungary. – Romanian Journal of Mineralogy 77, 35–44. VICZIÁN, I., KOVÁCS-PÁLFFY, P. 1997: Regulary mixed-layer 14Å clay minerals of a lower Cretaceous clastic sequence, Gerecse Mts., Hungary. – Geologica Carpathica Clays 6/2, 97–105. VISSCHER, H., VAN HOUTE, M., BRUGMAN, W.A., POORT, R.J. 1994: Rejection of a Carnian (Late Triassic) „pluvial event” in Europe. – Review of Palaeobotany and Palynology 83, 217–226. VÖRÖS, A. 1998: A Balaton-felvidék triász ammonoideái és biosztratigráfiája. – Studia Naturalia 12, 1– 105. 173
WARREN J.K. 2006: Evaporites: Sediments, Resources and Hydrocarbons. – Springer, Berlin, Heidelberg, New York. 1–1035. WATANABE, T. 1981: Identification of illite/montmorillonite interstratifications by X-ray powder diffraction. – Journal of Mineralogical Society of Japan, Special Issue 15, 32–41. WEAVER, C.E. 1989: Clays, Muds, and Shales. – Elsevier, Amsterdam 1–819. WEDEPOHL, K.H. 1971: Environmental influences on the chemical composition of shales and clays. – In: AHRENS, L.H., PRESS, F., RUNCORN, S.K., UREY, H.C. (eds.): Physics and chemistry of the Earth. Pergamon, Oxford, 305–333. WEDEPOHL, K.H. 1991: The composition of the upper Earth’s crust and the natural cycles of selected metals. – In: MERIAN, E. (ed.): Metals and their Compounds in the Environment. VCHVerlagsgesellschaft, Weinheim, 3–17. WEDEPOHL, K.H. 1995: The composition of the continental crust. – Geochimica et Cosmochimica Acta 59/7, 1217–1232. WENDT, J., FÜRSICH, F.T. 1980: Facies analysis and paleogeography of the Cassian Formation, Triassic, southern Alps. – Rivista Italiana di Paleontologie e Stratigrafia 85/3-4, 1003–1028. WERNE, J.P., SAGEMAN, B.B., LYONS, T.W., HOLLANDER, D.J. 2002: An integrated assessment of a „type euxinic” deposit: evidence for multiple controls on black shales deposition in the Middle Devonian Oatka Creek Formation. – American Journal of Science 303, 110–143. WHITE, W. M. 2001: Geochemistry. – Elsevier, Amsterdam, 267-269. WHITFIELD, M. 2002: Interactions between phytoplankton and trace metals in ocean. – Advances in Marine Biology 41, 3–120. WILLAN, R.C.R. 2003: Provenance of Triassic–Cretaceous sandstones in the Antarctic Peninsula: implications for terrane models during Gondwana breakup. – Journal of Sedimentary Research 73/6, 1062–1077. WRAY, D.S. 1995: Origin of clay-rich beds in Turonian chalks from Lower Saxony, Germany – a rare earth element study. – Chemical Geology 119, 161–173. WRONKIEWICZ, D.J., CONDIE, K.C. 1987: Geochemistry of Archean shales from the Witwatersrand Supergroup, South Africa: Source-area weathering and provenance. – Geochimica et Cosmochimica Acta 51, 2401–2416. ZEPHAROVICH, R. v. 1856: Die Halbinsel Tihany im Plattensee und die nachste Umgebung von Füred. – Sitzungsberichte d. Kais. Akad. d. Wissensch. - Math. - Naturwissensch. Classe (Wien) 19/2, 339– 370. ZHENG, Y., ANDERSON, R.F., VAN GREEN, A., FLEISHEIR, M.Q. 2002a: Remobilization of authigenic uranium in marine sediments by bioturbation. – Geochimica et Cosmochimica Acta 66, 1759–1772 ZHENG, Y., ANDERSON, R.F., VAN GREEN, A., FLEISHEIR, M.Q. 2002b: Preservation of non-lithogenic particulate uranium in marine sediments. – Geochimica et Cosmochimica Acta 66, 3085–3092. ZIMMERMANN, U., BAHLBURG, H. 2003: Provenance analysis and tectonic setting of the Ordovician clastic deposits in the southern Puna Basin, NW Argentina. – Sedimentology 50/6, 1079–1104.
174
Mellékletek
Tartalomjegyzék I. melléklet. Veszprém környékének elsı részletes geológiai térképe............................................................... f 3 II. melléklet. A Veszprémi Márga Formáció vizsgált kızetanyagának kızettani érdekességei........................ f 4 III. melléklet. A Veszprémi Márga Formáció biosztratigráfiai eredményeinek összefoglalása III/a. melléklet. Biosztratigráfiai eredmények a vizsgált szelvényekben.............................................. f 5 III/b. melléklet. A Veszprémi Márga Formáció paleontológiai adatai egyéb fúrásokban, feltárásokban..................................................................................................................... f 9 IV. melléklet. A Met–1 és Bszü–1 fúrások korábbi ásványtani vizsgálatainak eredményei IV/a. melléklet. Met–1 fúrás röntgen-pordiffraktometriás (XRD) mérési eredményei........................ f 13 IV/b. melléklet. Bszü–1 fúrás teljes kızetminták és <2 µm frakció XRD mérési eredményei............ f 13 IV/c. melléklet. A Bszü–1 fúrás korábbi mikromineralógiai vizsgálatának eredményei..................... f 14 V. melléklet. A Zsámbék Zs–14 fúrás korábbi teljes kızetmintáinak XRD és mikromineralógiai vizsgálatának eredményei V/a. melléklet. Röntgen-pordiffraktometriás (XRD) mérési eredmények........................................... f 15 V/b. melléklet. Mikromineralógiai vizsgálat eredményei.................................................................... f 16 VI. melléklet. A vizsgált kızetminták <2 µm frakciójának ásványos összetétele VI/a. melléklet. Balatonfüred Bfü–1 fúrás........................................................................................... f 19 VI/b. melléklet. Mencshely Met–1 fúrás.............................................................................................. f 20 VI/c. melléklet. Veszprém V–1 fúrás................................................................................................... f 22 VI/d. melléklet. Bakonyszőcs Bszü–1 fúrás......................................................................................... f 23 VI/d. melléklet. Zsámbék Zs–14 fúrás................................................................................................. f 26 VII. melléklet. A Balatonfüred Bfü–1 fúrás mérési eredményei és számított dúsulási tényezıi VII/a. melléklet. Röntgenfluoreszcens spektrometria (XRF) mérési eredmények............................... f 27 VII/b. melléklet. Induktív csatolású plazma tömegspektrometria (ICP–MS) mérési eredmények…. f 28 VII/c. melléklet. Dúsulási tényezık átlag, minimum, maximum értékei............................................. f 30 VII/d. melléklet. A fıelemek számított dúsulási tényezıi................................................................... f 31 VII/e. melléklet. A kompatibilitási sor elemeinek számított dúsulási tényezıi................................... f 32 VII/f. melléklet. A ritkaföldfémek számított dúsulási tényezıi........................................................... f 33 VII/g. melléklet. Egyéb nyomelemek számított dúsulási tényezıi...................................................... f 34 VIII. melléklet. A Mencshely Met–1 fúrás fúrás mérési eredményei és számított dúsulási tényezıi VIII/a. melléklet. Röntgenfluoreszcens spektrometria (XRF) mérési eredmények........................... f 35 VIII /b. melléklet. Induktív csatolású plazma tömegspektrometria (ICP–MS) mérési eredmények... f 37 VIII /c. melléklet. Dúsulási tényezık átlag, minimum, maximum értékei.......................................... f 41 VIII /d. melléklet. A fıelemek számított dúsulási tényezıi................................................................. f 42 VIII /e. melléklet. A kompatibilitási sor elemeinek számított dúsulási tényezıi................................ f 43 VIII /f. melléklet. A ritkaföldfémek számított dúsulási tényezıi........................................................ f 45 VIII /g. melléklet. Egyéb nyomelemek számított dúsulási tényezıi................................................... f 46 IX. melléklet. A Veszprém V–1 fúrás mérési eredményei és számított dúsulási tényezıi IX/a. melléklet. Röntgenfluoreszcens spektrometria (XRF) mérési eredmények............................... f 47 IX /b. melléklet. Induktív csatolású plazma tömegspektrometria (ICP–MS) mérési eredmények….. f 49 IX /c. melléklet. Dúsulási tényezık átlag, minimum, maximum értékei............................................. f 51 IX /d. melléklet. A fıelemek számított dúsulási tényezıi................................................................... f 52 IX /e. melléklet. A kompatibilitási sor elemeinek számított dúsulási tényezıi................................... f 53 IX /f. melléklet. A ritkaföldfémek számított dúsulási tényezıi........................................................... f 54 IX /g. melléklet. Egyéb nyomelemek számított dúsulási tényezıi...................................................... f 55 X. melléklet. A Zsámbék Zs–14 fúrás mérési eredményei és számított dúsulási tényezıi X/a. melléklet. Röntgenfluoreszcens spektrometria (XRF) mérési eredmények................................ f 56 X /b. melléklet. Induktív csatolású plazma tömegspektrometria (ICP–MS) mérési eredmények…... f 57 X /c. melléklet. Dúsulási tényezık átlag, minimum, maximum értékei............................................. f 60 X /d. melléklet. A fıelemek számított dúsulási tényezıi................................................................... f 61 X /e. melléklet. A kompatibilitási sor elemeinek számított dúsulási tényezıi................................... f 62 X /f. melléklet. A ritkaföldfémek számított dúsulási tényezıi........................................................... f 64 X /g. melléklet. Egyéb nyomelemek számított dúsulási tényezıi...................................................... f 66
f2
I. melléklet. A Veszprém környékérıl szerkesztett elsı részletes geológiai térkép (LACZKÓ 1911). Eredetijét a veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtár helyismereti győjteményében ırzik.
f3
II. melléklet. A Veszprémi Márga Formáció vizsgált kızetanyagának kızettani érdekességei: 1. kép: liláskék márga, Met–1 fúrás; 122,9 m 2. kép: liláskék márga, Met–1 fúrás; 186,6 m 3. kép: liláskék márgában gyöngyház fényő héjtöredék, Met–1 fúrás; 177,4 m 4. kép: szögletes, rózsaszín héjmaradvány márgában, V–1 fúrás; 349,0 m 5. kép: durva sziliciklasztos „felhıkbe” ágyazódott piritcsomók sötétszürke márga alapanyagban, V–1 fúrás; 485,0 m 6. kép: durva sziliciklasztos „felhıkbe” ágyazódott piritcsomók sötétszürke márga alapanyagban, V–1 fúrás; 485,0 m f4
A Veszprémi Márga Formáció biosztratigráfiai eredményeinek összefoglalása (III. melléklet) III/a melléklet. Biosztratigráfiai eredmények a vizsgált szelvényekben. Balatonfüred Bfü–1 fúrás
(GÓCZÁN et al. 1981 kútfúrási jegyzıkönyv; ORAVECZNÉ SCHEFFER 1987 alapján) Összesített faunalista: Ammobaculites sp. Duostomina sp. Echinodermata maradványok Estheria sp. Lenticulina sp.
mollusca maradványok Nodosaridae sp. Ophthalmipora sp. Ostracoda div. sp. Radiolariák
Foraminiferák: Agathamminoides spiroloculiformis ORAVECZ SCH. Ammodiscinella reschi Astacolus karnicus OBERHAUSER Aulotortus cf. sinuosus WEYNSCHENK Duostomina alta KRISTAN Duostomina biconvexa KRISTAN Duostomina turboidea KRISTAN Frondicularia sulcata BORNEMANN Gaudryinella clavuliniformis TRIFONOVA Gaudryina triassica TRIFONOVA Gsollbergella spiroloculiformis ORAVECZ SCH. Conodonták: Gladigondolella polygnathiformis Gladigondolella tethydis HUCKRIEDE Sporomorpha asszociáció (4,5–71,0 m): Alisporites sp. Camerosporites sp. Camerosporites rudis Circumpolles sp.
Lenticulina polygonata FRANKE Meandrospira (?) karnica ORAVECZ SCHEFFER Ophthalmidum triadicum KRISTAN-TOLLMANN Pachyphloides klebelsbergi OBERHAUSER Polymorphynella oberhauseri Pseudonodosaria cf. simpsonensis TAPPAN Pseudonodosaria obconica REUSS Schmidita cf. inflata FUCHS Triadodiscus eomesozoicus OBERHAUSER Turritellella carnica DAGER
Hindeodella pectiniformis HUCKRIEDE Prioniodina venusta Enzonalasporites sp. Infernopollenites sp. Lunatisporites acutus LESCHIK
Mencshely Met–1 fúrás
(CSILLAG & BUDAI 1987 kútfúrási jegyzıkönyv alapján) Összesített makrofauna lista 19,6–338,6 m: Ammoniteszek Crinoida nyéltag töredékek Daonella sp. Echinodermata töredékek Estheria lenyomatok Halobia sp. kagyló maradványok, bordás kagylóhéjak
Loxonema sp. mollusca töredékek Ostracoda div. sp. teknı, lenyomat Ostrea (?) sp. Phyllopoda töredékek Scaphopoda sp.
Veszprém V–1 fúrás (KOPEK 1974; GÓCZÁN & ORAVECZ-SCHEFFER 1996a; ORAVECZNÉ SCHEFFER 1987 alapján) Makrofauna: 448,4–478,8 m mollusca és Megalodus nyomok, Echinodermata (?) törmelék 520,2–592,6 m ostracodák, Nucula-félék gyakoriak, sok halpikkely Foraminiferák: (338,0–595,0 m) Austrocolomia marschalli OBERHAUSER Endotriada kuepperi OBERHAUSER Gaudrynelia kotlensis TRIFONOVA
Lamelliconus cordevolicus OBERHAUSER Lamelliconus multispirus OBERHAUSER Nodosaria nitidana BRAND
f5
Ophthalmidium exiguum KOEHN-ZANINETTI Ophthalmidium tori ZANINETTI-BROENNIMANN Pycnoporidium ? eomesozoicum FLÜGEL Spirillina oberhauseri STYK Sporomorpha asszociáció: Cordevolei (452,0–583,0 m): Alisporites equalis Alisporites robustus NILSSON Alisporites toralis LESCHIK Camerosporites secatus LESCHIK Duplicisporites granulatus LESCHIK Duplicisporites mancus LESCHIK Duplicisporites scurillis SCHEURING Juli (326,0–363,0 m): Duplicisporites maljavkinae KLAUS Ovalipollis brutus SCHEURING
Triadodiscus eomesozoicus OBERHAUSER Tolypammina gregaria WENDT Trochammina almtalensis KOEHN-ZANINETTI Variostoma praelongense KRISTAN
Duplicisporites tenebrosus SCHEURING Duplicisporites verrucosus LESCHIK Infernopollenites sulcatus PAUTSCH Lueckisporites cf. singhii BALME Praecirculina granifer LESCHIK Triadispora obscura SCHEURING Vallasporites ignacii LESCHIK Sulcatisporites krauseli MÄDLER Staurosaccites quadrificus MÄDLER
Bakonyszőcs Bszü–1 fúrás Egyesített makrofauna lista (KNAUER 1967 kútfúrási jegyzıkönyv alapján): ammonitesz töredékek Myophorina ? sp. szenesedett növény maradványok Cidaris tüske Corbula sp. Nucula sp. Daonella div. sp. Pecten sp. Posidonia sp. Echinodermata töredékek kagylók, héjtöredékek Phyllopoda sp. halpikkelyek, halfog, halmaradványok Ostracoda div. sp. Macrodon sp. Trachyceras sp. ammonitesz lenyomat, töredék Mollusca div. sp. Egyesített mikrofauna lista (KNAUER 1967 kútfúrási jegyzıkönyv alapján): Agathammina sp. Globigerina ? sp. Bairdia sp. Globorotalites sp. Catherella sp. Glomospira sp. Citaella ? sp. Glomospirella sp. Coccolithophorida ? Hedbergella sp. Cornuspira sp. Holothuroidea sp. Cythereis sp. Hungarella sp. Cytherella div. sp. Hyperamina ? sp. Crinoidea div. sp. Lagena sp. Dentalina sp. Lenticulina sp. Echinoidea tüskék Lingulinopsis sp Echinodermata maradványok Lioestheria n. sp. Endothyra ? sp. Marginulina sp. Estheria sp. Miliolina sp. Eustheria sp. Nodosaria sp. Frondicularia sp. Ostracoda div. sp. Gaudrynella sp. Palaeolimnadia sp. Bryozoa (?) töredék csiga embriók, csigaházak pirites csigakıbél Dasycladacea foszlányok halfog kagyló embriók, maradványok Foraminiferák: Agathammina austrialpina KRISTAN
Permodiscus ? sp. Planispiralis foram. töredék Posidonia sp. Phyllopoda div. sp. Quinqueloculina sp. Radiolaria Rectoglandulina sp. Robulus sp. Rhizammina sp. Tolypammina sp. Trocholina sp. Turrispirillina sp. Vaginulina sp. Vaginulinopsis sp. Variostoma sp. Valvulina sp.
mollusca embriók, héjak, házak és töredékek Ophiuroidea maradványok Phyllopoda maradványok szerves eredető piritgömbök szivacstők
Ammovertella persica OBERHAUSER
f6
Bairdia dadayi MÉHES Bairdia cf. plebeia REUSS Bairdia cf. praesubdeltoides MÉHES Bairdia hungarica MÉHES Bairdia subdeltoidea MÉHES Cornuspira cf. orbicula TERQUEM & BERTHELIN Cornuspira pachygyra GÜMBEL Cyclestheroides cf. lenticulinaris MITCHEL Cytherideis aff. finályi MÉHES Dentalina aff. gladiiformis FRANKE Dentalina aff. subsiliqua FRANKE Dentalina aff. transmontana GÜMBEL Dentalina aff. vesustissina d’ ORB. Dentalina cf. cassiana GÜMBEL Dentalina cf. vadászi OBERHAUSER Dentalina minuta ORAVECZ-SCHEFFER Dentalina sinemuriensis TERQUEM Dentalina vasta FRANKE Duostomina rotundata KRISTAN Endothyra cf. kuepperi OBERHAUSER Frondicularia aff. lata BURBACH Frondicularia brizaeformis BORNEMANN Frondicularia carinata BURBACH Frondicularia klebelsbergi OBERHAUSER Globigerina cf. ladinica OBERHAUSER Globigerina mesotriassica OBERHAUSER Hedbergella infracretacea GLAESSNER Hungarella aff. problematica MÉHES Lenticulina (Astacolus) karnica OBERHAUSER Lenticulina (Lent.) acutiangulata TERQUEM Sporomorpha asszociáció: Apiculatisporites sp. Aratrisporites sp. Camerosporites sp. Circumpolles sp. Dictyotidium sp. Enzonalasporites vigens LESCHIK Hystrichosphaeridium sp.
Lenticulina (Lent.) aff. opercula CRICK-SHERBORN Lenticulina (Lent.) gottensis gottensis BORNEMANN Lenticulina (Lent.) gottensis polygonata FRANKE Lenticulina (Lent.) subquadrata TERQUEM Lenticulina (Lent.) varians BORNEMANN Lenticulina (Lent.) varians recta FRANKE Lenticulina (Vaginulinopsis) profacta BORNEMANN Lingulina dracomilis OBERHAUSER Marginulina cf. oolithica TERQUEM Marginulina subplana TERQUEM Nodosaria nitida TERQUEM Nodosaria nitidana BRAUD Nodosaria nitidula GÜMBEL Nodosaria raibliana GÜMBEL Ophthalmidum orbiculare BURBACK Quinqueloculina aff. longirostrata GÜMBEL Rectoglandulina lahuseni UHLIG Rectoglandulina obconida REUSS Rectoglandulina raphanus LINNÉ Rotalipora appenninica Rhizammina ramulus KRISTAN Spirillina filiformis REUSS Spiroloculina aff. praecursor OBERHAUSER Spiroloculina aff. triassica KIRCHNER Spiroloculina longiscata TERQUEM & BERTHELIN Tetrataxis cf. nanus KRISTAN Triloculina cf. raibliana GÜMBEL Variostoma exile KRISTAN Variostoma cf. pralongense KRISTAN
Micrhystridium sp. Ovalipollis sp. Partitisporites sp. Patinasporites densus LESCHIK Tubulodiscus sp. Vallasporites sp.
Zsámbék Zs–14 fúrás (GÓCZÁN et al. 1967; ORAVECZNÉ SCHEFFER 1987; GÓCZÁN & ORAVECZ-SCHEFFER 1996a alapján) Faunalista: Ammodiscus sp. Bactryllum metszetek brachiopoda kıbél (Aulacothyris genus, 536,8 m) csigaház töredék Earlandia sp. Echinoidea töredék Guttulina sp. Foraminiferák: Agathammina austrialpina KRISTAN Agathamminoides spiroloculiformis ORAVECZ SCH. Aulotortus friedli KRISTAN Aulotortus sinuosus WEYNSCHENK Endothyra cf. kuepperi OBERHAUSER Gauryina triassica TRIFONOVA
kagylóhéj töredék, metszetek Lenticulina sp. Nodosaridae sp. Ostracoda div. sp. töredékek (Simonella gen.) szivacstők Trochammina sp.
Glomospira kuthani SALAJ Glomospirella capellinii CIARAPICA & ZANINETTI Gsollbergella spiroloculiformis ORAVECZ-SCH. Meandrospira ? karnica ORAVECZ-SCHEFFER Nodosaria cf. ordinata TRIFONOVA Ophthalmidium tori ZANINETTI & BRÖNN
f7
Pachyphloides klebelsbergi OBERHAUSER Pilamminella kuthani SALAJ Sporomorpha asszociáció: Cordevolei: Alisporites aequalis MÄDLER Alisporites robustus NILSSON Alisporites toralis LESCHIK Aulisporites astigmosus LESCHIK Bisaccates div. sp. Brachysaccus neomundanus LESCHIK Camerosporites secatus LESCHIK Camerosporites verrucosus nov. sp. Converrucosisporites div. sp. Cuneatisporites sp. Cuneatisporites radialis LESCHIK Cyathidites australis COUPER Doubingerispora filamentosa SCHEURING Duplicisporites verrucosus LESCHIK Ellipsovelatisporites plicatus KLAUS Enzonalasporites manifestus LESCHIK Enzonalasporites vigens LESCHIK Leiotriletes sp. Lunatisporites sp. Lunatisporites acutus LESCHIK Lycopodiacidites kuepperi KLAUS Ovalipollis breviformis KRUTZSCH Ovalipollis brutus SCHEURING Juli: Advisisporites novimundus Alisporites div. sp. Alisporites australis DE JERSEY Alisporites toralis LESCHIK Aulisporites astigmosus LESCHIK Aratrisporites scabratus KLAUS Brachysaccus neomundanus LESCHIK Camarozonosporites rudis LESCHIK Camerosporites flosculus nov. sp. Camerosporites secatus LESCHIK Camerosporites verrucosus MÄDLER Chordasporitessingulichorda KLAUS Converrucosisporites sp. Cuneatisporites sp. Cuneatisporites radialis LESCHIK Cyathidites australis COUPER Cyclogranisporites arenosus MÄDLER Doubingerispora filamentosa SCHEURING Duplicisporites granulatus LESCHIK Ellipsovellatisporites plicatus Ellipsovellatisporites toralis KLAUS Enzonalasporites manifestus LESCHIK Enzonalasporites oblique Infernopollenites sulcatus PAUTSCH Leiotriletes sp. Lunatisporites acutus LESCHIK Lunatisporites antonescui Lunatisporites noviaulensis LESCHIK Lycopodiacidites kuepperi KLAUS Ovalipollis breviformis KRUTZSCH
Tolypammina gregaria WENDT Trochammina almatensis KOEHN-ZANINETTI
Ovalipollis minimus SCHEURING Ovalipollis ovalis KRUTZSCH Paracirculina quadruplicis SCHEURING Paracirculina scurillis SCHEURING Parvisaccites sp. Parvisaccites triassicus SCHEURING Patinasporites sp. Pautschipollis papilioformis nov. gen. et sp. Praecirculina granifer LESCHIK Praecirculina tenebrosa SCHEURING Protodiploxipinus sp. Rimaesporites potoniei LESCHIK Rugubivesiculites zsambekiensis nov. sp. Schizosaccus keuperi MÄDLER Striatiabietites sp. Triadispora aurea SCHEURING Triadispora cf. crassa KLAUS Trilites tuberculiformis COOKSON Vallasporites sp. Vallasporites antonii Vallasporites ignacii LESCHIK Verrucosisporites thuringiacus MÄDLER
Ovalipollis brutus SCHEURING Ovalipollis cultus SCHEURING Ovalipollis ludens SCHEURING Ovalipollis ovalis KRUTZSCH Paraconcavisporites sp. Paracirculina maljavkinae Paracirculina quadruplicis SCHEURING Paracirculina scurillis SCHEURING Paracirculina tenebrosa SCHEURING Parvisaccites sp. Patinasporites densus LESCHIK Patinasporites minimus nov. sp. Pautschipollis papilioformis nov. gen. et sp. Patinasporites sp. Podosporites amicus SCHEURING Praecirculina granifer LESCHIK Pseudoenzonalasporites summus SCHEURING Pytiosporites devolvens LESCHIK Rimaesporites potoniei LESCHIK Rugubivesiculites zsambekiensis nov. sp. Schizosaccus keuperi MÄDLER Septasporites pectinatus LESCHIK Striatiabietites sp. Striatoabietites aytugii VISSCHER Triadispora epigona KLAUS Vallasporites sp. Verrucosisporites krempii MÄDLER Verrucosisporites morulae KLAUS Verrucosisporites thuringiacus MÄDLER
f8
III.b melléklet. A Veszprémi Márga Formáció paleontológiai adatai egyéb fúrásokban, feltárásokban. Csukréti-árok felszíni feltárás (GÓCZÁN et al. 1991; VÖRÖS 1998 alapján) Mencshelyi Márga Tagozat: Foraminiferák: Cyclogyna pachygyra GÜMBEL Dentalina subsiliqua TERQUEM Dentalina zlambachensis KRISTAN–TOLLMANN Duostommina alta KRISTAN–TOLLMANN Duostommina biconvexa KRISTAN–TOLLMANN Frondicularia sulcata BORNEMANN Gsollbergella spiroloculiformis ORAVECZ SCH. Lenticulina gottensis FRANKE Lenticulina polygonata FRANKE Holothuroidea-maradványok: Theelia cf. lata KOZUR et MOSTLER Theelia sp. Achistrum sp. Sporomorpha asszociáció: Alisporites aequalis MÄDLER Alisporites robustus NILSSON Alisporites toralis LESCHIK Aratrisporites scabratus KLAUS Aulisporites astigmosus LESCHIK Camerosporites secatus LESCHIK Duplicisporites dispartitus LESCHIK Duplicisporites granulatus LESCHIK Duplicisporites mancus LESCHIK Duplicisporites scurrilis SCHEURING Duplicisporites tenebrosus SCHEURING Duplicisporites verrucosus LESCHIK Ellipsovellatisporites plicatus KLAUS Nosztori Mészkı Tagozat: Foraminiferák: Dentalina sp. Dentalina arbuscula TERQUEM Dentalina minuta ORAVECZ–SCH. Gaudryinella kotlensis TRIFONOVA Glomospira kuthani SALAJ Lituotuba sp. Nodosaria metensis TERQUEM
Lenticulina varians BORNEMANN Nodosaria nitidana BRAND Nodosaria primitiva ZWINGLI–KÜBLER Nodosaria raibliana GÜMBEL Nodosaria soluta REUSS Ophthalmidium exiguum KOEHN–ZANINETTI Pachyphloides aghdarbandi OBERHAUSER Turriglomina mesotriasica KOEHN–ZANINETTI Vaginulinopsis protacta BORNEMANN Ophiuroidea- és Echinoidea-vázelemek Ostracoda div. sp. Phyllopoda teknık
Enzonalasporites tenuis LESCHIK Enzonalasporites vigens LESCHIK Infernopollenites sulcatus PAUTSCH Lueckisporites cf. singhii BALME Lunatisporites acutus LESCHIK Ovalipollis pseudoalatus THIERGART Praecirculina granifera LESCHIK Schizosaccus keuperi MÄDLER Triadispora delicata ORL.–ZW. Triadispora obscura SCHEURING Umbrososaccus keuperianus MÄDLER Vallasporites ignacii LESCHIK
Nodosaria ordinata TRIFONOVA Pilamminella gemerica SALAJ Politaxis n. sp. Reophax sp. Tolypammina cf. discoidea TRIFONOVA Tolypammina indistincta TRIFONOVA
Radioláriák:
Capunchosphera sp. Ganoptum sp. Hagistrum sp. Paleosaturnalis sp.
Paronella sp. Praeorbiculiformella sp. Sarla sp.
Conodonták:
Gladigondolella sp. Gondolella polygnathiformis BUDUROV ET STEF.
Sporomorpha asszociáció: Enzonalasporites és Alisporites nemzetségek tagjai: ua. mint a Mencshelyi Márga Tagozatban Patinasporites sp., Staurosaccites sp. 1–2 példánya Csicsói Márga Tagozat:
f9
Ammonitesz: Neoprotrachyceras baconicum MOJSISOVICS Paratrachyceras cf. hofmanni BÖCKH Trachyceras sp. Bactryllum canaliculatum HEER koprolitjai Echinoidea-fragmentum Gonodus astartiformis MÜNSTER
Halobia rugosa HAUER Osteocrinus rectus FRIZZEL Roveacrinidae sp.
Foraminiferák: Ammodiscus inaequabilis STYK Astacolus karnicus OBERHAUSER Dentalina arbuscula TERQUEM Dentalina subsiliqua FRANKE Dentalina turgida SCHWAGER Dentalina zlambachensis KRISTAN–TOLLMANN
Glomospira kuthani SALAJ Gsollbergella spiroloculiformis ORAVECZ–SCH. Lenticulina gottensis FRANKE Ophtalmidium tori KOEHN–ZANINETTI Pachyphloides sp. Pseudonodosaria cf. ploechingeri OBERHAUSER
Sporomorpha asszociáció: Alisporites robustus NILSSON Aratrisporites paenulatus PLAYFORD et DETTMANN Dictyotidium reticulatum SCHULCZ Duplicisporites maljavkinae KLAUS Duplicisporites novimundanus LESCHIK Duplicisporites tenebrosus SCHEURING Gibeosporites lativerrucosus LESCHIK Infrenopollenites sp. Infernopollenites sulcatus PAUTSCH
Lunatisporites noviaulensis mollis SCHEURING Ovalipollis brutus SCHEURING Patinasporites densus LESCHIK Patinasporites toralis LESCHIK Praecirculina granifer LESCHIK Staurosaccites quadrifidus DOLBY Sulcatisporites kraeuseli MÄDLER Triadispora boelchi SCHEURING Verrucosisporites morulae KLAUS
Keszthelyi-hegység Foraminiferák:
(BALOGH 1981 alapján) Frondicularia bryzaeformis Schmidtia inflata Oberhauserella cf. carinthiaca
Hévíz Hév–6 fúrás (GÓCZÁN et al. 1983; ORAVECZNÉ SCHEFFER 1987; GÓCZÁN & ORAVECZ-SCHEFFER 1996a alapján) Csicsói Márga Tagozat: 408,0–530,9m (juli/tuvali) Összesített faunalista: Cyanophyta maradványok Ostracoda maradványok Thaumatoporella parvovesiculifera RAINER (alga) Foraminiferák: Agathammina sp. Agathammina cf. austroalpina KRISTAN-TOLLM. Agathamminoides spiroloculiformis ORAVECZ-SCH. Aulotortus cf. friedli KRISTAN Aulotortus sinuosus WEYNSCHENK Cyclogyra cf. pachygyra GÜMBEL Dentalina vadaszi OBERHAUSER Glomospira div. sp. Gsollbergella spiroloculiformis ORAVECZ-SCH.
Nodosaria raibliana GÜMBEL Pilaminella kuthani SALAJ Pseudonodosaria div. sp. Pseudonodosaria obconica REUSS Pseudonodosaria simpsonensis TAPPAN Tolypammina gregaria WENDT Trochammina cf. tabasensis BRÖNN. ET AL. Variostoma sp. Variostoma praelongense KRISTAN
Sporomorpha asszociáció: Alisporites robustus NILSSON Alisporites div. sp. Aratrisporites coryliseminis KLAUS Aratrisporites paraspinosus KLAUS Aratrisporites scabratus KLAUS
Aulisporites astigmosus LESCHIK Brachysaccus neomundanus LESCHIK Camarozonosporites rudis LESCHIK Cingulizonates tuvali Densoisporites karnicus
f 10
Duplicisporites maljavkinae KLAUS Duplicisporites mancus LESCHIK Duplicisporites div. sp. Enzonalasporites tenuis LESCHIK Gibeosporites lativerrucosus LESCHIK Hevizipollenites samaroides Infernopollenites sulcatus PAUTSCH Infernopollenites hevizi Lagenella martini LESCHIK Lunatisporites acutus LESCHIK Lycopodiacidites kuepperi KLAUS Ovalipollis brutus SCHEURING Paracirculina maljavkinae
Paracirculina scurillis SCHEURING Patinasporites densus LESCHIK Patinasporites explanatus LESCHIK Pinuspollenites minimus COUPER Praecirculina granifer LESCHIK Pseudoenzonalasporites summus SCHEURING Saturnisporites fimbriatus KLAUS Staurosaccites quadrifidus DOLBY Styxisporites cooksonae KLAUS Sulcatisporites kraeuseli MÄDLER Verrucosisporites morulae KLAUS Zebrasporites corneolus LESCHIK Zebrasporites kahleri KLAUS
Nosztori-völgy, Csopak (ORAVECZNÉ SCHEFFER 1987; GÓCZÁN & ORAVECZ-SCHEFFER 1996a alapján) Astacolus karnicus OBERHAUSER Lenticulina sp. Dentalina sp. Lima austriaca BITTNER (Csicsói Márga Tagozat) Duostomina rotundata KRISTAN Pseudonodosaria obconica REUSS
Sándor-hegy, Csopak (GÓCZÁN & ORAVECZ-SCHEFFER 1996a alapján) Csicsói Márga Tagozat: Nucula strigilata GOLDFUS
Száka-hegy, Balatonfüred (BUDAI 1992 alapján) Veszprémi Márga Formáció: Michelinoceras sp.
Balatonfüred–Balatonszılıs mőúti feltárás (ORAVECZNÉ SCHEFFER 1987 alapján) Roveacrinidae fauna (cordevolei) Ossicrinus reticulatus KRISTAN Osteocrinus virgatus KRISTAN
Osteocrinus rectus rectus FRIZZEL-EXLINE Osteocrinus rectus goestlingensis KRISTAN
Balatonhenye Bht–6 fúrás (GÓCZÁN & ORAVECZ-SCHEFFER 1996a alapján) Veszprémi Márga Fprmáció: 147,7–200,0 m Sporomorpha asszociáció: Brachysaccus neomundanus LESCHIK Ovalipollis brutus SCHEURING Duplicisporites scurrilis SCHEURING Patinasporites densus LESCHIK Duplicisporites tenebrosus SCHEURING Staurosaccites quadrifidus DOLBY Enzonalasporites tenuis LESCHIK Sulcatisporites kraeuseli MÄDLER Lunatisporites acutus LESCHIK Triadispora delicata ORLOWSKA-ZWOLINSKA Lycopodiacidites kuepperi KLAUS Triadispora epigona KLAUS Ovalipollis div. sp.
Barnag Bat–6 fúrás (GÓCZÁN & ORAVECZ-SCHEFFER 1996a alapján) Foraminifera: Nodosaria ordinata TRIFONOVA Sporomorpha asszociáció: Brachysaccus neomundanus LESCHIK Ovalipollis lunzensis KLAUS Duplicisporites scurrilis SCHEURING Ovalipollis ovalis KRUTZSCH Duplicisporites tenebrosus SCHEURING Patinasporites densus LESCHIK Enzonalasporites tenuis LESCHIK Staurosaccites quadrifidus DOLBY Lunatisporites acutus LESCHIK Triadispora boelchii SCHEURING Lycopodiacidites kuepperi KLAUS Triadispora epigona KLAUS Ovalipollis brutus SCHEURING
f 11
Veszprém, Kopácsy út cordevolei Roveacrinidae fauna Nodosariidae div. sp.
(ORAVECZNÉ SCHEFFER 1987 alapján) Lamelliconus biconvexus OBERHAUSER Lamelliconus ventroplanusOBERHAUSER
Vértes (VÉGHNÉ NEUBRANDT 1974; DETRE 1993; BUDAI et al. 2004 alapján) Hajdúvágási Tagozat, Gánt, bányatelep: (alsó-karni) Foraminifera sp. Gastropoda: Eucyclus sp. Brachiopodák: Adygella julica Cruratula eudora LAUBE Amphiclina amoena BITTNER Cruratula faucensis ROTHPLETZ Cruratula beyrichi BITTNER „Rhynchonella” pichleri BITTNER Cruratula damesi BITTNER „Terebratula” debilis BITTNER Paronaella sp. Radioláriák: Archeospongoprunum sp. Pseudostylosphaera sp. Hungarosaturnalis sp. Ruesticyrtium sp. Heliosoma sp. Spongostylus cf. tortili Spumellaria gen. indet. Nasselaria gen. indet. Oertlispongus sp. Triassocampe sp. Paleosaturnalis cf. zapfei Csákberényi Tagozat: (juli) apró Avicula héjak féregnyomok Megalodus hungaricus n. sp. Horog-völgy: Anodontophora sp. Neomegalodon guembeli guembeli Cuspidaria gladius BITTNER Neomegalodon hoernesi bullatus Gemmelarodus amplus rotundatus Neomegalodon mediofascinatus Gemmelarodus hungaricus Neomegalodon pannonicus Gemmelarodus seccoi baconicus KUTASSY Neomegalodon triqueter acuminatus Gemmelarodus seccoi seccoi Neomegalodon vertesensis Palaeonucula strigillata GOLDFUSS Gervilleia sp. Pteria sp. Myoconcha sp. Mysidoptera sp. Zygopleura hybrida MIINSTER Neomegalodon elegans Foraminiferák, Bucka-hegy: Aulotortus praegaschei KOEHN-ZANINETTI Gsollbergella spiroloculiformis ORAVECZNÉ-SCH. Meandrospirella sp. Nodosaria ordinata TRIFONOVA Ophthalmipora sp. Molluscák, „Öreg szılıhegy”: Anodontophora sp. Avicula sp. Gervilleia sp. Myoconcha sp.
Ophthalmipora ? sp. Pseudonodosaria phoechingeri Tolypammina gregaria WENDT Variostoma ? sp.
Modiola sp. Physocardia julii VÉGH-NEUBRANDT Terquemia sp. Zygopleura hybrida MIINSTER
Juli (alsó-karni) alemelet összesített ammonitesz listája: Dittmarites aff. rueppeli KLIPSTEIN Dittmarites sp. Lobites sp. Neoprotrachyceras baconicum MOJSISOVICS Neoprotrachyceras ? sp.
(VÖRÖS 1998 alapján) Paratrachyceras cf. hofmanni BÖCKH Paraprotrachyceras ? sp. Trachyceras cf. aon MÜNSTER Trachyceras cf. brotheus MÜNSTER Sirenites ? sp.
f 12
IV. melléklet. A Mencshely Met–1 és Bakonyszőcs Bszü–1 fúrások korábbi ásványtani vizsgálatai (GÓCZÁN et al. 1981; KNAUER et al. 1967) Rövidítések: mm: montmorillonit; ill: illit; kao: kaolinit; chl: klorit; q: kvarc; pkl: plagioklász földpát; cc: kalcit; Mg-cc: Mg-kalcit; do: dolomit; Fe-do: vasas dolomit; sd: sziderit; pyr: pirit
IV/a. melléklet. Met–1 fúrás teljes kızetminták röntgen-pordiffraktometriás (XRD) mérési eredményei. M et–1 fúrás minta mélységköz (m) 1 16,6 2 36 3 55 4 64,6 5 73-74 6 83-84 7 93,7-94,7 8 103-104 9 112,2-113,2 10 121,9-122,8 11 131-132 12 140,8-141,6 13 149,5-150,6 14 158,8-159,8 15 168,2-169,2 16 173,6-174,2 17 183,4-184,6 18 193,4-194,3
mm ill/mm 12 10 4 4 6 4 16 8 9 7 8 7 8 7 11 10 8 10 12 13 9 13 9 15 7 15 9 14 9 10 9 13 6 8 7 7
illit 17 5 3 6 9 15 13 20 22 20 23 23 22 24 23 22 17 13
A teljes kızetminták ásványos összetétele (~%) kao chl q pkl cc M g-cc do 2 3 12 38 4 73 1 77 5 5 49 8 7 16 5 44 7 7 23 8 19 7 8 24 9 17 6 7 21 8 13 8 9 24 10 4 7 9 21 10 3 6 8 21 9 7 7 7 20 9 6 6 8 20 9 9 5 7 23 9 6 6 8 25 10 5 5 8 21 9 9 6 8 20 10 21 5 6 18 11 24 4
Fe-do 6 9 4 8 2 5 6 3 2 2 3 2 2 1 1 3 4
sd
1 1 2 2 2 3 2 2 2 1 1
pyr
2 2 1 1
1 1 1 1 1 1 1 1
IV/b. melléklet. Bszü–1 fúrás teljes kızetminták és <2 µm frakció XRD mérési eredményei. Bszü–1 fúrás A teljes kızetminták ásványos összetétele (~%) minta mélységköz mm ill/mm ill kao chl q pkl cc do sd 1 5,5-6,2 10 4 13 1 2 10 60 2 50,0 3 85,0 3 3 3 3 81 6 1 4 100,0 5 164-167,3 ny ny ny ny ny ny 6 204,0–207,7 7 247,1–250,6 8 289,4-291 5 6 8 2 2 7 5 60 2 2 9 337,0 10 477,0 9 11 11 2 4 14 3 42 3 11 501,0–504,8 12 547,7–551,2 13 596,4-291,0 7 7 9 2 2 11 3 52 4 2 14 662,8-666,8 9 12 14 3 3 10 3 40 6 15 716,2–716,8 16 750,8-754,7 6 8 13 3 6 23 12 26 3 17 798,0–802,8 18 848,0 19 927,8–931,0 20 940,5-944,3 3 4 5 2 3 9 3 66 3 1 21 1004,8–1008,9 22 1052,2–1055,2 23 1099,0-1102,2 11 8 23 6 10 24 10 8 ny 24 1135,0–1137,0
< 2 μm frakció pyr mm + ill/mm ill kao 50 46 3 50 38 6 50 44 3 58 34 4 57 37 4 61 29 5 66 24 5 60 1 31 5 55 35 5 1 62 30 5 58 31 6 64 23 7 1 69 22 5
1
45 55 47 52 59 48 49 38 43 46
38 33 39 28 27 36 34 34 44 43
9 6 8 12 8 8 10 15 6 5
chl 1 6 3 4 2(?) 5 5 4 5 3 5 6 4 8 6 6 8 6 8 7 13 7 6
f 13
magnetit-ilmenit
1 2 3 4 5
5,5-6,2 5,5-6,2 289,4-291 750,8-754,7 750,8-754,7
Bszü–1 fúrás
minta mélységköz 1 5,5-6,2 1 2 5,5-6,2 sz 3 289,4-291 4 750,8-754,7 5 750,8-754,7 1
kvarc 22 14 40 26 23
rutil 1
1
47 20 8 3 8
sz
cirkon 1
2
2
2
2 2 8 2 6
1 2 1 1
1
2
2
4 9 2 3 1 1
klinozoizit 1
1 1 1
2 4
Könnyő ásványok
2 1 3
2
1 1 1 1 1
31 18 16 22 32
3 2 2 6
amfibol (kékeszöld) 1 8 2 1 2 1
9 6 1
1
antofillit 1
sz
klorit 6 9 2 4 16
biotit 6 5 3 8 62
44 62 32 47 23
3
sz
sz
VB VB
megjegyzés VB, ZA VB, ZA
1
1
3 4
19 27 4
Autigén ásv.
apatit
Törmelékes ásványok
limonit
Bszü–1 fúrás
gránát
opál
turmalin
oligoklász
staurolit
káliföldpát*
epidot
andezin
diasztén
finomkristályos kvarc-kalcedon
zoizit
muszkovit
titanit
albit
aktinolit
bontott biotit
amfibol (zöld)
kristályos pala törm.
kloritoid
agyagásványosodott szemcse
leukoxén
szénült növényi törmelék
pirit
Nehéz ásványok
IV/c. melléklet. A Bszü–1 fúrás korábbi mikromineralógiai vizsgálatának eredményei.
Rövidítések: *: a káliföldpát uralkodó részben ikerrácsozott mikroklin; VB: a biotit fıleg vulkáni eredető, rezorbeált szegélyő; ZA: a zöld amfibol vulkáni eredető; sz: szórványos
f 14
V/a. melléklet. A Zsámbék Zs–14 fúrás korábbi teljes kızetmintáinak XRD mérési eredményei (GÓCZÁN et al. 1979) Rövidítések: cc: kalcit; do: dolomit; Fe-do: vasas dolomit; mm: montmorillonit; ill: illit; kao: kaolinit; q: kvarc; kfp: káliföldpát; pyr: pirit; A: ankerit; B: brossit Zsámbék–14 mélységköz m
minta
A teljes kızetminták ásványos összetétele (~%) cc
do, Femm do
ill
illmm
kao
A teljes kızetminták ásványos összetétele (~%) do, mm Fe-do
kfp
py r
4
4
63
550,2-550,4
39
16B
1
64
552,2
76
5B
1
65
559,8
1
317,5
29
20 B
23
10
10
2
320
71
15 B
5
6
2
3
321,5
68
16 B
5
5
4
Zsámbék–14 mélységköz m
q
1
1
minta
cc
75 10B c)-23 (ar) 9B 9B
8
ill
illmm
kao
8
q
kfp
pyr
2
1
8
8
ny
6
7
4
324,3
78
6B
4
6
4
3
1
66
564
5
333
59
14 B
7
9
6
4
1
67
569,7-569,9
37
17B
6
333,4
56
16 B
7
7
10
3
1
68
579,2
37
11B
7
342
47
19 B
8
10
10
6
ny
69
579,4
73
8B
18
1
8
356
37
21 B
9
17
12
4
ny
70
580,6
87
4B
9
ny
12
4
9
360
42
17 B
71
595
70
5B
8
6
10
362,6
39
20 B
72
596,6
43
8B
9
9
11
363,8
49
17 B
73
596,8
51
16B
12
367,2
45
18 B
ny
13
11
ny
74
607,5
89
3B
13
370
48
18 A
11
14
9
1
75
613,6
59
20 28
11
14
371,2
48
18 A
15
377,8
44
17 A 13
13
7 7
5
ny
3
5B
9
27
6
76
618,8
78
9B
77
620,8
73
14B
41
21 A
78
626,6
94
2B
23 A
79
634
76
9B
18
385,5
79
7A
80
640
86
2B
19
391,1
51
18 A
81
646,5A
85
3B
20
391,5
76
11 A
82
646,5B
61
11B
4
8
21
393,2
55
14 A
83
651,9
86
4B
4
4
22
395A
12
82 A
84
652,2-652,5
18
34B
23
395B
10
85 A
85
664
81
9B
24
398,6
62
13 B
86
667,7
79
4A
8
25
404,4-405,5
7
77 B
87
668
61
8A
9
26
405,8
9
60
88
674-674,1
67
12B
10
1
ny
ny
10
9
41
10
11 3
385
10
3
20
381,5
10
5
11
16
3
14
8
11
17
3
13
7
12
6
1
12
1
4 6
5
4
ny
12 7
5 10
6 2
ny
10 9 9
ny
17
6
27
418,5
2
94
89
679,6
30
29B
28
426
15
79
90
682,5
88
4B
29
429-430
2
87
91
687
53
15B
7
7
6
4
4
30
430-431
92
92
689
64
12A
6
6
5
4
3
31
431,7
71
9B
9
32
432,7
70
14B
6
5
33
435,1
19
27B
34
438,2
7
63B
35
440,2
20
67B
36
444,7
56
22B
10
37
452
53
30B
38
456
79
8B
6
93
693,3
52
15A
11
8
6
3
1
94
697
44
18A
7
7
5
8
95
706
48
10A
11
8
9
13
96
717
68
8B
5
6
2
12
1
97
732
60
11B
4
1
98
742
71
10A
12
11
5
1
99
755,5
12
50B
5
6
1
100
761,2
13
42
2
7
463,8
65
14B
465,5
71
14B
101
797,5
102
800-802
41
471,5
17
42
473,4
91
22B
103
804
3B
104
806
43
476,3
76
5B
10
44
480,5
77
8B
7
4
9
105
4
106
45
482,5
79
5B
6
3
3
4
ny
46
485,3
11
56B
14
12
7
ny
47
487-487,2
89
48
491,8
49
3
14
7
9
3
ny
7
41
810
85
96
107
812
54
92
108
816,5-818
1
98
4B
109
822-824
3
98
24
13B
110
826,1-828
495,1
79
7B
4
4
3
111
830,5
50
501,2
64
12B
7
7
10
112
832-836
51
504,5
72
12B
7
7
2
52
505
62
18B
14
93
113
838
97
1
114
841,8
96
115
846,3
1
116
851,6
512,4
62
11B
12
10
512,6
39
12A
12
9
55
515,2
15
30B
117
855
56
517,2
38
14B
118
865,6
97
57
523,6
32
17B
119
867,8
97
120
871,6
121
876
528
81
5B
21
25B
60
533,4
85
5B
61
537,7
74
8B
62
546
31
18B
3
3
5
7 9
17
8
10
13
17
6
1 1
7 5
3
21
3
41
4
2
1
1
3
1
2
98
53
12
11
98 3
54
9
8
87
808
5
1
13
93
7B
3
8
5
92 3
528,5
4
ny
39
58
2
5
40
59
6
15
30
6
18
13
98 8
81 98
2
92 98
122
879,5
1
95
123
881,3
1
95
4
f 15
V/b. melléklet. A Zsámbék Zs–14 fúrás korábbi mikromineralógiai vizsgálatának eredményei (GÓCZÁN ET AL. 1979 alapján). Homokszínnel a Sándorhegyi Formáció, narancssárgával a Mátyáshegyi Formáció, bordóval a Mencshelyi Márga Tagozat mintaszámait jelöltem. Rövidítések: MK: mikroklin; NV: kis mennyisége miatt bromoformmal szét nem választott anyag; ZP: zónás plagioklász; SZ: szanidin; IK: idiomorf kvarc; SG: sárga gránát; KNT: fıleg kalcedonosodott növényi törmelék; sz: szórványos
12
2 1
3
5
1 1 1
1 4 2 4 13 1 6
kollofán
3
1
1 1
1 1 1
2 1
95 4 26 87 95 3 3 8
1
1 1 1
6 5 6
pirit
barit
limonit
apatit
klorit
biotit
amfibol (bazaltos)
amfibol (zöld)
zoizit
tremolit
1
2
1
2
1
1
4 5 2
1
6
2
1 1
1 10
1
100 11 94 92 94 77 93 18 81 3 93
3 2 32 67 20 44 16 16 20 12 12 16 4 42 2 35 58 42 1 10 2 7 72 38
1 2
2
1
2 2 3
4 1 2 2 1 2 3
1
2
2 1 2 3
2 2 1
3 1 2 2 1 2 1
1 2
1
1 1 3
2 2 2
2 3 7
2 2
4
2 11
2 5
2
2 1 5 3
2 3
1 1
1 2
1 2
2 3 1 1
3 5 2 2 14 14 6 10 2 9 7 3 9 25 3 18 6 3 4 2 4 8 45 sz
Spongia töredék, fıleg kalcedonná rekrisztallizált
gyanta
agyagásvány szemcse agyagásványosodott szemcse szénült növényi törmelék
glaukonit
kızettörmelék (metamorf?)
vulkáni törmelék
vulkáni alapanyag
vulkáni üveg n
labradorit
andezin
oligoklász
káliföldpát
tőzkı (kriptokristályos kvarc és kalcedonféle)
finomkristályos kvarc-kalcedon
1
92 92 61 28 27 37 72 72 76 70 78 9 82 30 10 18 26 22 99 21 96 82 4 4 100
muszkovit
Könnyő ásványok
opál
mélységköz
titanoaugit
1
kvarc
minta
317,5 320,0 321,5 324,3 333,0 333,4 342,0 356,0 367,2 370,0 371,2 377,8 381,5 391,5 395,0/a 405,8 431,7 432,7 438,2 440,2 444,7 452 456 463,8 465,5
Autigén ásványok
5
Zs–14 fúrás
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25
augit
hipersztén
epidot
turmalin
staurolit
diasztén
cirkon
gránát
rutil
mélységköz 317,5 320,0 321,5 324,3 333,0 333,4 342,0 356,0 367,2 370,0 371,2 377,8 381,5 391,5 395,0/a 405,8 431,7 432,7 438,2 440,2 444,7 452 456 463,8 465,5
magnetit-ilmenit
minta 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25
klinozoizit
Nehéz ásványok Törmelékes ásványok
Zs–14 fúrás
34
1 3 78 3
55
1
3 5 3
3 1
megjegyzés MK NV NV NV NV NV NV NV NV NV, ZP NV NV, ZP,SZ NV, ZP ZP NV, SZ NV, SZ,ZP NV,ZP,IK SG NV NV NV, M K NV,M K ZP
f 16
1
1
7 1 4 11
5 22 22 14 93 2 100 29 18 1 31 95 95 95 1 32 100 99 96 17 100 70 92 100 98
1
1
1 1
3
1 1 1
3
1
2 1
sz
1 2 4 2
1 1 1
1 1
1 1
1
30 2
2 6 2
5 1
2
11 63
2
66 1
27
1 1
kollofán
apatit
klorit
biotit
amfibol (bazaltos)
amfibol (zöld)
zoizit
tremolit
titanoaugit
1 3
1
3
1 1
1 4 7 3 4 20 14 12 6
4 5
1 3 6 5 sz
1
2 3 6 32 62 1
1
1 6 2 1 5 3 1
1 1 2
90 28 98 5 48 11 87 70 79 27 11 87 53
11 2 4
1 1
1 2
1
1
9
1
3
1 2
2 1 2
2 1
2
2
Spongia töredék, fıleg kalcedonná rekrisztallizált
gyanta
1 6
megjegyzés
NV 1
sz
51 2 83 3
agyagásvány szemcse agyagásványosodott szemcse szénült növényi törmelék
glaukonit
kızettörmelék (metamorf?)
vulkáni törmelék
vulkáni alapanyag
vulkáni üveg n
muszkovit
labradorit
andezin
oligoklász
97 95 89 51 23 61 78
96 1
1 37 8 28
káliföldpát
finomkristályos kvarc-kalcedon tőzkı (kriptokristályos kvarc és kalcedonféle)
Könnyő ásványok
opál
mélységköz
3
1 4
kvarc
minta
473,4 476,3 480,5 482,5 485,3 495,1 501,2 504,5 505,0 512,4 512,6 528,0 533,4 537,7 546,0 546,5 552,2 559,8 564,0 579,2 579,4 580,6 595,0 596,6 596,8
4
1
5 3 2 2 1 2 1 2 6
pirit
1
2
1
barit
2
4 16
sz
1
1
8
14
3
Autigén ásványok
limonit
2 1
augit
3
Zs–14 fúrás
26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50
hipersztén
epidot
turmalin
staurolit
diasztén
cirkon
gránát
rutil
mélységköz 473,4 476,3 480,5 482,5 485,3 495,1 501,2 504,5 505,0 512,4 512,6 528,0 533,4 537,7 546,0 546,5 552,2 559,8 564,0 579,2 579,4 580,6 595,0 596,6 596,8
magnetit-ilmenit
minta 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50
klinozoizit
Nehéz ásványok Törmelékes ásványok
Zs–14 fúrás
1 1 20 7 2 4 5 14 36 40 3 1 8 22 66 1 9
33 12
8 1 sz 75
11 3 1 3 66
1 2 2
13
1
12 9 27
KNT NV NV IK, SZ
NV, SZ, ZP
1 8 1 1 2
IK
4 3 2
36 4 8 90 45
SZ SZ NV SZ
f 17
1
1
2
1 1
2
2
14 19 1 1 1 6 3 4 3
1
3
1
2 1
1
1 1
1 2
3 5
1
1
6
2
1 2
1
1 7 1
1 1
1 1
1 1 1
1
2
1 2 1 2
1 2
1
4 1 3
1 1 1
2 5
9 51 3 1
75 47 5 99 5
kollofán
limonit
apatit
klorit
biotit
amfibol (bazaltos)
amfibol (zöld)
zoizit
tremolit
titanoaugit
6
pirit
1
96 100 11 20 99 4 98 1 87 5 2 1 11 7 24 7 27 1 15 23 13 100 100 1 99 11 10 1 7 3 92
3 1 2
1 2
8 5 sz 9 32 sz 18
2 3 3
1
1 6 7 5 2 1 10 14
2
1
5 23 12 62
3 3
5 6 2
47 87 92 97 61 77 88 69 27 91 30 16 100 94 85 52 84 95 89 43 50 97 91 16 49 38 11
3
2
1 2
3
1 1
8 4 8
1
1
2
1
sz 1
1 1
1 11 4 3
1 2
2
8 17 10 1 9 36 28 3 4
Spongia töredék, fıleg kalcedonná rekrisztallizált
IK
1 4 5
5 2
megjegyzés
46
2
1 29
NV, ZP NV
6 57 18 sz 4
1
1 1 2 1
2 1 13 7 4 7 22 9 12 16
gyanta
agyagásvány szemcse agyagásványosodott szemcse szénült növényi törmelék
glaukonit
kızettörmelék (metamorf?)
vulkáni törmelék
vulkáni alapanyag
vulkáni üveg n
muszkovit
labradorit
andezin
oligoklász
káliföldpát
finomkristályos kvarc-kalcedon tőzkı (kriptokristályos kvarc és kalcedonféle)
Könnyő ásványok
opál
mélységköz
augit
2 2
kvarc
minta
607,5 613,6 618,8 620,8 626,6 634,0 640,0 645,5/a 651,9 664,0 667,7 668,0 679,6 682,5 687,0 689,0 693,3 697,0 706,0 717,0 732,0 742,0 755,5 761,2 797,5 830,5 871,6
Autigén ásványok
barit
8
Zs–14 fúrás
51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77
hipersztén
epidot
turmalin
staurolit
diasztén
cirkon
gránát
rutil
mélységköz 607,5 613,6 618,8 620,8 626,6 634,0 640,0 645,5/a 651,9 664,0 667,7 668,0 679,6 682,5 687,0 689,0 693,3 697,0 706,0 717,0 732,0 742,0 755,5 761,2 797,5 830,5 871,6
magnetit-ilmenit
minta 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77
klinozoizit
Nehéz ásványok Törmelékes ásványok
Zs–14 fúrás
NV NV
24 1 IK 5 4
1
4 1 59
SZ
NV, SZ NV, SZ IK
84 1 3 1
2 2
3
1 2 2
2 3
3
4 3 7
12 31 4
NV, SZ, IK, ZP NV,ZP,IK NV, SZ, IK, ZP
f 18
VI. melléklet. A vizsgált fúrások <2 µm frakciójának ásványos összetétele, a WATANABE-féle (1981) illit/szmektit paraméterek (∆2θ1 és ∆2θ2), valamint a számított agyagásvány arányok. VI/a. melléklet. A Balatonfüred Bfü–1 fúrásból származó XRD eredmények. Rövidítések: mk.: mélységköz; kt.: kızettípus; a.k.: agyagkı; m. ak.: meszes agyagkı; d. ak.: dolomitos agyagkı; m.: márga; d. m.: dolomitos márga; d. am.: dolomitos agyagmárga; d. mm.: dolomitos mészmárga; mk.: mészkı; d. mk.: dolomitos mészkı; a. mk.: agyagos mészkı; ill/sm: illit/szmektit kevert szerkezet; kao: kaolinit; chl: klorit (Világoskék színnel a Mencshelyi Márga Tagozat mintáit, sötétkék színnel a Füredi Mészkı Formációt reprezentáló anyagot emeltem ki.)
Balatonfüred Bfü–1 fúrás minta
mk.
kt.
Bfü–1 10,0–11,0 m. ak.
A< 2 µm-es frakció félmenyiségi összetétele (~%)
számított arányok
ill/sm
ill±mu
kao
chl
30–35
30
10–15
20–25
4,1
6,9
0,43
1,13
2,62
25–30
20–25
10
4,4
6,8
0,75
1,46
1,95
20–25
5–10
15–20
4,3
6,8
0,26
2,30
8,83
25–30
5–10
20–25
4,7
6,6
0,24
1,45
6,00
∆2θ 1 ∆2θ 2 ka/ill ill-sm/illill-sm/kao
Bfü–2
16
Bfü–3
21
Bfü–4
22,5
d. ak. 40–45 d. am. 50–55 d. am. 40–45
Bfü–5
25,5
m. ak.
30–35
25–30
5–10
30
4,4
6,9
0,29
1,21
4,25
Bfü–6
27,4
ak.
35–40
25–30
10–15
20
4,5
6,6
0,48
1,28
2,64
Bfü–7
32,5
m. ak.
35–40
30–35
5
20–25
4,8
6,5
0,15
1,09
7,40
Bfü–8
34,0
m.
35–40
30–35
15
15
4,6
6,7
0,45
1,12
2,47
Bfü–9
36,5
20–25
15
20–25
4,3
7,0
0,63
1,58
2,53
Bfü–10
38,9
d. mm. 35–40 d. mk. 40–45
10–25
10–15
20–25
4,6
6,6
0,64
1,91
3,00
Bfü–11
40,3
a. mk.
45–50
20–25
5–10
20
4,2
6,4
0,38
1,96
5,22
Bfü–12
45,2
mk.
40–45
25–30
10–15
15–20
4,4
6,7
0,41
1,45
3,50
50–55
20
ny
25–30
4,7
6,1
0,00
2,65
0,00
45 Bfü–15 51,0–52,0 d. am. 35–40 Bfü–16 52,5 d. am. 30–35
25–30
5–10
20
4,5
6,8
0,25
1,61
6,43
Bfü–17
56,5
d. m.
Bfü–18
57,5
Bfü–19
59,2
Bfü–20
Bfü–13 46,0–47,0 d. m. Bfü–14 50,0–51,0 d. mk.
35–40
10
10–15
4,6
6,4
0,26
0,95
3,70
40–45
5–10
15–20
4,5
6,8
0,14
0,79
5,50
35–40
35–40
3–5
20–25
4,6
6,7
0,11
0,97
9,25
d. m.
35–40
35–40
5–10
15–20
4,5
6,4
0,15
0,92
6,00
d. m.
40–45
30–35
5
15–20
4,2
6,7
0,15
1,33
8,80
61,0
d. m.
50–55
30–35
3–5
10–15
4,1
7,1
0,13
1,68
13,00
Bfü–21
63,0
d. m.
50–55
25–30
ny
20
4,5
7,0
0,00
1,86
0,00
Bfü–22
65,0
d. m.
40–45
30
ny
25–30
4,4
6,9
0,00
1,37
0,00
Bfü–23
66,0
m.
45–50
30–35
ny
20–25
4,6
6,8
0,00
1,39
0,00
Bfü–24
71,5
a. mk.
45–50
30–35
3–5
15–20
4,4
7,3
0,13
1,44
11,50
f 19
VI/b. melléklet. A Mencshely Met–1 fúrás 33,8–199,4 m mélységtartományának kızetmintáiból származó XRD eredmények. Rövidítések: mk.: mélységköz; kt.: kızettípus; ak.: agyagkı; m. ak.: meszes agyagkı; m.: márga; am.: agyagmárga; d. am.: dolomitos agyagmárga; d. m.: dolomitos márga; d. mm.: dolomitos mészmárga; mm.: mészmárga; mk.: mészkı; a. mk.: agyagos mészkı; ill/sm: illit/szmektit kevert szerkezet; kao: kaolinit; chl: klorit (Halványlila színnel a Nosztori Mészkı és Buhimvölgyi Breccsa Tagozatokból, sötétlilával a Mencshelyi Márga Tagozatból származó mintákat különítettem el.)
Mencshely Met–1 fúrás
A< 2 µm-es frakció félmenyiségi összetétele (~%)
minta
mk.
kt.
ill/sm
ill±mu
kao
chl
1
33,8
m.
20–25
50–55
15
5–10
számított arányok ∆2θ 1 ∆2θ 2 ka/ill ill-sm/ill ill-sm/kao 5,3
6,0
0,28
0,41
1,47
2
35,4
d. m.
10–15
55–60
15–20
10–15
5,8
4,4
0,32
0,21
0,67
3
45,0
mk.
35–40
50–55
10
–
4,4
6,1
0,19
0,70
3,70
4
49,4
a. mk.
40–45
45–50
10
–
5,5
5,4
0,21
0,88
4,20
5
51,5
d. mm.
40–45
45
10–15
–
4,8
5,8
0,27
0,96
3,58
6
57,2
d. mm.
50–55
35–40
5–10
–
5,3
6,0
0,18
1,38
7,71
7
61,0
mm.
35
50–55
10–15
–
5,4
6,2
0,23
0,66
2,92
8
63,0
a. mk.
30–35
40
10
15–20
4,8
5,9
0,25
0,78
3,10
9
69,8
m.
20–25
45–50
10–15
15–20
5,1
5,9
0,23
0,51
2,18
10
72,0
m.
20
50–55
10
15–20
4,7
6,0
0,19
0,37
2,00
11
79,4
m. ak.
25
50–55
5–10
15
5,3
6,0
0,15
0,48
3,13
12
81,0
m. ak.
15–20
55–60
3–5
20
5,4
6,0
0,07
0,31
4,50
13
85,0
m. ak.
5–10
55–60
20–25
10–15
5,0
5,8
0,41
0,16
0,39
14
87,0
m. ak.
15–20
50–55
10–15
15–20
5,5
5,8
0,20
0,30
1,45
15
91,0
m. ak.
15–20
50–55
20–25
10
5,0
6,3
0,43
0,33
0,77
16
98,0
m. ak.
15
60–65
5–10
10–15
5,3
6,0
0,15
0,24
1,67
17
101,4
ak.
5–10
70
2–3
15–20
5,3
5,5
0,04
0,13
3,00
18
104,3
ak.
5–10
75
2–3
15
5,1
6,0
0,03
0,11
4,00
19
114,5
ak.
15
60–65
10–15
10–15
5,4
5,5
0,18
0,24
1,36
20
119,0
ak.
20–25
45–50
5–10
20–25
5,4
5,6
0,20
0,48
2,44
21
122,9
ak.
10–15
65
10–15
10–15
5,1
6,0
0,20
0,17
0,85
22
135,1
ak.
5–10
70
5–10
15
5,2
6,2
0,09
0,13
1,50
23
147,3
ak.
10
65–70
10–15
5–10
5,2
5,6
0,19
0,15
0,77
24
150,0
ak.
5–10
70–75
5–10
10–15
5,5
4,8
0,10
0,10
1,00
25
155,8
ak.
5–10
70–75
ny
20–25
5,2
5,4
0,00
0,11
0,00
26
162,0
ak.
10–15
60–65
20–25
2–3
5,0
5,6
0,37
0,17
0,48
27
177,4
am.
10
60–65
15–20
5–10
4,3
6,5
0,27
0,16
0,59
28
184,0
d. am.
15–20
50–55
5–10
20–25
5,3
5,7
0,16
0,37
2,38
29
186,6
am.
25–30
50–55
10–15
10
5,2
5,8
0,22
0,55
2,55
30
188,5
am.
25–30
40–45
15–20
10–15
5,3
5,6
0,45
0,64
1,42
31
192,9
am.
20–25
40–45
20–25
10–15
5,1
5,5
0,48
0,52
1,10
32
199,4
am.
20–25
60
2–3
10–15
5,8
5,3
0,03
0,40
12,00
f 20
VI/b. melléklet (folytatás) A Mencshely Met–1 fúrás 202,0–373,9 m mélységtartományának kızetmintáiból származó XRD eredmények. Mencshely Met–1 fúrás
A< 2 µm-es frakció félmenyiségi összetétele (~%)
minta
mk.
kt.
ill/sm
ill±mu
kao
chl
33
202,0
am.
35
45–55
5–10
5–10
5,4
5,8
0,19
0,74
3,89
34
207,3
d. am.
20–25
55–60
5
10–15
4,9
5,7
0,09
0,42
4,80
35
210,4
d. am.
40–45
30–35
20–25
5
5,3
5,7
0,64
1,24
1,95
36
215,1
d. am.
5–10
65–70
15–20
5–10
5,6
5,6
0,27
0,09
0,33
37
217,0
am.
15
50–55
20
10–15
5,4
5,7
0,38
0,29
0,75
38
219,0
d. am.
10
55–60
15–20
15–20
5,5
5,1
0,29
0,18
0,63
39
224,5
am.
10
45–50
30–35
5–10
5,2
5,6
0,67
0,20
0,30
40
228,4
am.
5–10
70
2–3
15–20
5,5
5,3
0,04
0,11
2,67
41
233,5
m. ak.
5–10
70–75
20–25
–
5,4
5,4
0,31
0,10
0,32
42
238,9
am.
15–20
55–60
25–30
–
5,4
5,3
0,45
0,28
0,62
43
242,7
m. ak.
15–20
55–60
25–30
–
5,4
5,3
0,45
0,28
0,62
44
247,2
ak.
10
60–65
5–10
15–20
5,6
5,4
0,14
0,16
1,11
45
252,0
m. ak.
10
60–65
2–3
25
6,0
5,5
0,03
0,16
5,00
46
255,4
m. ak.
20–25
55–60
5–10
10–15
5,5
5,4
0,10
0,37
3,67
47
261,2
ak.
10
60–65
20
5–10
6,1
4,8
0,32
0,16
0,50
48
267,2
m. ak.
15
65–70
10–51
5–10
5,3
6,2
0,18
0,23
1,25
49
267,8
m. ak.
3–5
75–80
2–3
15–20
6,0
5,3
0,03
0,05
2,00
50
273,0
m.
5–10
65–70
2–3
20–25
5,7
5,6
0,03
0,12
4,00
51
273,5
am.
15–20
60
5
15–20
5,9
4,9
0,08
0,27
3,20
52
279,0
am.
5–10
70–75
5–10
10–15
5,6
5,2
0,08
0,10
1,17
53
283,0
am.
10–15
60–65
2–3
20–25
5,3
5,5
0,03
0,21
6,50
54
299,5
ak.
15–20
50–55
2–3
25–30
5,1
5,7
0,04
0,33
9,00
55
309,0
ak.
15–20
40
5–10
30–35
5,5
4,8
0,23
0,48
2,11
56
312,3
ak.
15–20
55–60
10–15
15
5,2
6,2
0,19
0,28
1,45
57
325,9
am.
10–15
65
15–20
2–3
5,0
5,9
0,29
0,22
0,74
58
331,0
d. am.
5–10
75–80
5–10
5–10
6,1
5,3
0,10
0,09
0,88
59
337,5
d. am.
10–15
55–60
15–20
10–15
5,7
5,6
0,29
0,19
0,65
60
343,2
m. ak.
15–20
55–60
15–20
5–10
5,1
5,5
0,28
0,29
1,06
61
359,5
ak.
10–15
40–45
20–25
25–30
5,3
5,9
0,50
0,26
0,52
62
361,7
m. ak.
10–15
60–65
ny
20–25
5,3
5,7
0,00
0,23
0,00
63
373,1
d. am.
10–15
70–75
10–15
2–3
5,1
5,9
0,20
0,17
0,86
64
373,9
d. am.
25–30
60–65
10–15
2–3
5,3
6,3
0,18
0,43
2,36
számított arányok ∆2θ 1 ∆2θ 2 ka/ill ill-sm/ill ill-sm/kao
f 21
VI/c. melléklet. A Veszprém V–1 fúrásból származó kızetminták XRD eredményei. Rövidítések: mk.: mélységköz; kt.: kızettípus; ak.: agyagkı; d. ak.: dolomitos agyagkı; m. ak.: meszes agyagkı; m.: márga; am.: agyagmárga; dm.: dolomitos márga; mm.: mészmárga; dom.: dolomárga; d. mm.: dolomitos mészmárga; a. mk.: agyagos mészkı; a. d.: agyagos dolomit; ill/sm: illit/szmektit kevert szerkezet; kao: kaolinit; chl: klorit (Halványzöld színnel a Csicsói Márga Tagozatot, sötétzölddel a Mencshelyi Márga Tagozatot reprezentáló mintákat jelöltem meg.) Veszprém V–1 fúrás minta V–1 V–2 V–3 V–4 V–5 V–6 V–7 V–8 V–9 V–10 V–11 V–12 V–13 V–14 V–15 V–16 V–17 V–18 V–19 V–20 V–21 V–22 V–23 V–24 V–25 V–26 V–27 V–28 V–29 V–30 V–31 V–32 V–33 V–34 V–35 V–36 V–37 V–38 V–39 V–40 V–41 V–42 V–43 V–44 V–45 V–46 V–47 V–48 V–49 V–50 V–51 V–52 V–53 V–54 V–55 V–56
mk. kt. 334,6 m. 334,8-340,4 am. 336,0-337,0 am. 338,0-339,0 m. 339,0-340,0 am. 340,0-340,4 m. 343,0-344,0 am. 345,0-346,0 m. 348,0 d. m. 349,0 m. 350,0 mm. 351,0-352,0 mm. 352,0-353,0 a. mk. 355,2-356,0 dom. 356,0-357,0 dom. 364,0 a. d. 483,0-484,0 d. mm. 485,0 d. ak. 485,0-486,0 dom. 488,0 d. ak. 488,5 am. 491,0-492,0 am. 493,0 am. 494,5 am. 496,0 am. 498,0 am. 499,5 am. 501,0 am. 504,2 am. 506,1 am. 509,5 am. 511,0 am. 511,5 am. 514,0 m. ak. 516,5 am. 518,5 ak. 523,2 m. 527,3 m. 530,0 m. 532,0 m. 534,1 d. mm. 538,0-539,0 d. m. 541,4 am. 544,0 d. mm. 549,7 m. ak. 555,5 d. mm. 560,5 mm. 562,0 mm. 568,0 d. mm. 570,5 d. m. 573,5 am. 578,0 am. 580,3 d. mm. 584,5 d. mm. 586,5 d. mm. 591,0 a. d.
A< 2 µm-es frakció félmenyiségi összetétele (~%) ill/sm 10–15 10–15 20 25–30 30–35 25 20–25 20–25 15–20 15–20 15–20 20–25 25–30 20–25 25–30 20 5–10 5–10 10–15 5–10 5–10 5–10 5–10 3–5 5–10 10–15 10–15 10–15 5 5–10 5–10 10–15 5–10 10–15 10–15 10–15 10 10–15 10–15 20–25 5 10–15 5–10 15–20 15 30–35 40 30–35 10–15 5–15 5–10 10–15 5–10 10–15 25–30 5
ill±mu 75 75–80 65 60 55–60 60 60–65 60–65 65–70 70–75 65 65–70 65–70 65–70 55–60 70–75 70–75 65–70 55–60 60–65 70–75 65–70 60–65 75–80 65–70 60–65 60–65 60 75 65–70 75–80 70 75–80 70–75 70–75 65 65 65 70–75 50 75–80 60–65 70 55–60 65–70 65 45–50 55 70 75 80–85 60–65 75–80 75–80 60 95
kao 3–5 ny ny 5–10 5–10 5–10 5–10 ny 2–3 – 5–10 1 5–10 5 2–3 3–5 10 5–10 20–25 20–25 3–5 5–10 10–15 5–10 10–15 10–15 10 10–15 10–15 5–10 5–10 5–10 5–10 5 3–5 10 15–20 10–15 5 10–15 15–20 15–20 5–10 5–10 5–10 ny 1–2 2–3 5–10 2–3 ny 10–15 5–10 3–5 ny –
számított arányok
chl ∆2θ 1 ∆2θ 2 ka/ill ill-sm/ill ill-sm/kao 5–10 5,5 5,7 0,05 0,17 3,25 5–10 5,3 6,1 0,00 0,16 0,00 15 5,5 5,1 0,00 0,31 0,00 3–5 6 5,4 0,12 0,48 4,14 3–5 5,5 5,8 0,12 0,53 4,43 5–10 5,4 5,7 0,15 0,42 2,78 5–10 5 6,2 0,09 0,34 3,67 15–20 5,3 5,9 0,00 0,38 0,00 10–15 6,7 5,1 0,03 0,26 9,00 10 6 5,3 0,00 0,22 0,00 10 5,2 5,8 0,09 0,29 3,17 10–15 5,2 5,8 0,02 0,32 21,00 1–2 5 6,3 0,09 0,41 4,50 5 5,3 5,7 0,07 0,31 4,20 10–15 6 5,5 0,03 0,45 13,00 2–3 6,2 4,6 0,05 0,27 5,00 10–15 5,8 5,6 0,14 0,10 0,70 20 6,1 5,7 0,11 0,11 1,00 5–10 5,4 5,8 0,41 0,19 0,46 5–10 5,1 6 0,38 0,10 0,25 15–20 4,6 6,1 0,04 0,09 2,33 15–20 5,8 6 0,13 0,10 0,78 15–20 5,8 5,9 0,19 0,13 0,67 10–15 5,4 6,1 0,12 0,04 0,33 10–15 5,1 5,8 0,19 0,10 0,54 10–15 6 5,6 0,17 0,21 1,18 10–15 6,3 5,2 0,16 0,23 1,40 15–20 5,5 5,6 0,22 0,18 0,85 10–15 5,4 5,6 0,08 0,07 0,83 15–20 6,1 5,4 0,10 0,09 0,86 5–10 5,7 5,5 0,09 0,09 1,00 10 5,6 5,9 0,11 0,17 1,50 5–10 5,5 5,4 0,08 0,10 1,33 10–15 5,4 5,7 0,07 0,17 2,40 10–15 5,7 4,7 0,06 0,17 3,00 10–15 5,3 5,5 0,15 0,22 1,40 5–10 4,9 6,3 0,26 0,15 0,59 10–15 5,4 5,7 0,17 0,18 1,09 10–15 5 5,5 0,07 0,17 2,40 15–20 5,1 5,9 0,24 0,44 1,83 3–5 5,7 5 0,21 0,07 0,31 5–10 5 6,2 0,28 0,17 0,61 15–20 5 5,5 0,09 0,10 1,17 15–20 5,2 4,7 0,13 0,34 2,71 10–15 5,1 5,9 0,09 0,23 2,50 3–5 5,5 6,1 0,00 0,48 0,00 10–15 5,5 5,9 0,02 0,87 40,00 5–10 6,4 5,4 0,05 0,60 11,00 5–10 5,7 4,8 0,13 0,17 1,33 10–15 5,5 5,7 0,03 0,12 4,50 10–15 5,5 5,6 0,00 0,09 0,00 10–15 5,3 5,4 0,19 0,19 1,00 3–5 5 6 0,11 0,11 1,00 5–10 5,4 5,3 0,05 0,14 2,75 10–15 5,2 6,1 0,00 0,43 0,00 – 5,5 5,4 0,00 0,05 0,00
f 22
VI/d. melléklet. A Bakonyszőcs Bszü–1 fúrás 5,5–511,3 m mélységtartományából származó kızetminták XRD eredményei. Rövidítések: mk.: mélységköz; kt.: kızettípus; ak.: agyagkı; m. ak.: meszes agyagkı; m.: márga; am.: agyagmárga; d. m.: dolomitos márga; d. mm. dolomitos mészmárga; mm.: mészmárga; mk.: mészkı; ill/sm: illit/szmektit kevert szerkezet; kao: kaolinit; chl: klorit (halvány rózsaszín: 5,5–105,0 m; sötét rózsaszín: 254,5– 1151,7 m) Bakonyszőcs Bszü–1 fúrás minta 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40
mk. 5,5-6,2 10,0-11,4 14,0-16,5 15,0-20,0 20,0-30,0 26,8-28,1 35,0-40,0 35,9-37,8 40,0-45,0 49,5-51,4 51,4-54,1 57,0-59,0 61,3-65,1 65,0-70,0 70,0-75,0 75,2-79,0 86,0-88,3 90,0-95,0 95,0-100,0 100,0-105,0 254,5-258,3 258,3-261,1 261,1-264,8 264,8-268,6 268,6-272,0 272,0-275,0 275,0-279,2 282,3-286,0 286,0-289,4 289,4-291,0 311,5-311,9 311,9-315,6 471,0-474,0 484,4-489,2 488,7-489,2 489,2-493,3 494,0-497,6 497,6-501,0 501,0-504,8 507,4-511,3
kt. am. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. mm. m. m. m. d. mm. m. m. m. m. m. m. m. m. d. mm. m. mm. m.
A teljes kızetminták ásványos összetétele (~%) cc 30–35 65–70 70–75 70–75 65–70 60–65 65–70 70 60–65 70 70–75 65–70 60–65 65–70 65–70 60–65 65–70 70–75 70–75 70–75 65–70 60–65 60–65 60–65 55–60 50–55 55–60 60–65 45–50 45–50 45–50 50–55 40–45 40–45 45–50 45–50 60–65 50–55 60–65 50–55
do – 3–5 3–5 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 3–5 5–10 5–10 10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 3–5 3–5 2–3 2 ny 2–3 3–5 ny ny ny 1 ny ny ny 1 3–5 1–2 2–3 1–2
ar – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – 1–2 1–2 2–3 1–2 1 1–2 2–3 1 ny ny ny 1–2 – 1–2 1–2 ny
q 5–10 1–2 1–2 1–2 1–2 2–3 1–2 2 2–3 1–2 1–2 2–3 2–3 1–2 1–2 1–2 1–2 1 1–2 1–2 2–3 2–3 2–3 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 2–3 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5
ab – – – – ny ny ny – ny ny ny – ny ny ny ny – ny – ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny ny
pyr goe ill/sm ill±mu kao – 2–3 30–35 15–20 1–2 ny – 15–20 3–5 ny ny – 15–20 3 1–2 ny – 15–20 ny ny ny – 20–25 ny ny ny – 25–30 2–3 ny – – 15–20 3–5 ny ny – 15–20 3–5 1 ny – 20–25 3–5 1–2 ny – 15–20 ny ny ny – 10–15 2–3 ny ny – 15–20 ny ny ny – 20–25 2–3 1–2 ny – 20 3–5 ny ny – 15–20 2–3 ny ny – 15–20 3–5 1 ny – 20–25 ny ny ny – 10–15 2–3 ny ny – 10–15 ny ny ny – 10–15 2–3 ny ny – 15–20 3–5 ny ny – 20–25 3–5 1–2 ny – 20 5–10 1–2 ny – 20–25 3–5 1–2 ny – 20–25 5–10 1–2 – – 25–30 5–10 1–2 – – 15–20 5–10 2 ny – 20–25 3–5 1–2 ny – 35–40 5–10 1–2 – – 30 5–10 1–2 – – 30–35 5–10 1–2 – – 25–30 5–10 1–2 ny – 30–35 10–15 1–2 ny – 30–35 5–10 1–2 ny – 30–35 5–10 1–2 ny – 30–35 5–10 ny ny – 20–25 3–5 1–2 ny – 25–30 5–10 1–2 – – 20–25 5–10 1–2 ny – 25–30 5–10 1–2
chl – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
am 5–10 ny ny – – ny ny ny ny – – ny 1–2 ny ny ny – – – – ny 1–2 2–3 3–5 3–5 3–5 3–5 2–3 3–5 5 5–10 3–5 5–10 5–10 5–10 3–5 2–3 3–5 2–3 3–5
f 23
VI/d. melléklet (folytatás) A Bakonyszőcs Bszü–1 mélységtartományából származó kızetminták XRD eredményei. Bakonyszőcs Bszü–1 fúrás minta mk. kt. 41 511,3-512,6 m. 42 528,0-532,0 am. 43 532,0-536,1 m. 44 536,1-540,1 m. 45 540,1-543,9 m. 46 547,7-551,2 m. 47 551,2-555,0 d. m. 48 555,0-559,1 m. 49 563,1-567,1 m. 50 567,1-570,9 m. 51 588,6-592,6 m. 52 596,4-599,4 m. 53 607,4-611,4 d. mm. 54 618,6-622,4 m. 55 658,8-662,8 m. 56 669,4-673,2 m. 57 677,2-681,2 d. m. 58 681,2-684,3 d. m. 59 684,3-686,8 m. 60 696,5-698,0 am. 61 701,9-705,7 am. 62 711,1-714,8 am. 63 716,8-720,4 m. 64 720,4-724,3 m. 65 728,1-731,8 d. m. 66 735,6-738,4 d. m. 67 742,0-745,0 m. 68 750,7-750,8 d. m. 69 777,8-781,6 m. ak. 70 781,6-782,3 m. ak. 71 786,3-790,0 m. ak. 72 790,0-794,0 m. ak. 73 794,0-798,0 m. ak. 74 805,8-809,2 m. 75 812,5-816,3 am. 76 816,3-820,0 m. 77 827,5-831,3 m. 78 838,0-842,1 m. 79 858,3-862,1 m. 80 869,3-873,0 am.
A teljes kızetminták ásványos cc do ar q ab pyr goe 45–50 1–2 ny 3–5 ny ny – 35–40 ny 2–3 3–5 ny ny – 55–60 1–2 – 3–5 ny ny – 50–55 1 – 3–5 ny ny – 45–50 ny – 3–5 ny ny – 45–50 ny – 3–5 ny ny – 50–55 3–5 – 3–5 ny ny – 45–50 1–2 – 5–10 ny ny – 50–55 2–3 – 3–5 ny ny – 50–55 1–2 – 3–5 ny ny – 55–60 2–3 – 3–5 ny ny – 45–50 2–3 – 3–5 ny ny – 60–65 3–5 – 3–5 ny ny – 50–55 1–2 – 3–5 ny ny – 50–55 1–2 1–2 3–5 ny – – 45–50 2–3 – 3–5 ny ny – 40–45 15–20 – 5–10 ny ny – 50–55 3–5 – 5–10 2–3 ny – 40–45 ny – 5–10 2–3 ny – 25–30 ny – 5–10 3–5 ny – 35–40 ny – 5–10 2–3 ny – 35–40 ny – 5–10 2–3 ny – 45–50 1–2 – 5–10 2–3 ny – 50–55 1–2 – 5–10 2–3 ny – 50–55 3–5 – 5–10 2–3 ny – 50–55 3–5 – 5–10 ny ny – 55–60 2–3 – 5–10 3–5 ny – 45–50 3–5 – 5–10 3–5 ny – 15–20 ny ny 10–15 3–5 ny – 10–15 – – 10–15 3–5 ny – 10–15 – – 10–15 3–5 ny – 15–20 – – 10–15 3–5 ny – 15–20 – 1–2 10–15 3–5 ny – 50 1–2 5–10 5–10 ny ny 3 20–25 ny ny 5–10 2–3 ny – 45–50 2–3 – 5–10 ny ny – 50–55 2–3 – 3–5 ny ny – 55–60 1–2 – 3–5 ny ny – 40–45 1–2 1–2 5–10 ny ny – 35–40 ny 1–2 5–10 ny – –
fúrás
511,3–873,0
összetétele (~%) ill/sm ill±mu kao 30–35 5–10 1–2 40–45 5–10 1–2 20–25 5–10 1–2 25–30 5–10 1–2 30–35 5–10 1–2 30–35 5–10 2 25–30 5–10 2–3 30–35 5–10 1–2 25–30 5–10 ny 30–35 5–10 ny 20–25 3–5 ny 30–35 5–10 ny 15–20 5–10 ny 25–30 5–10 ny 20–25 5–10 1–2 30–35 5–10 1–2 20–25 5–10 2 15–20 5–10 2 20–25 10–15 3–5 30–35 5–10 3–5 20–25 10–15 3 25–30 10–15 2–3 15–20 10–15 2–3 15–20 5–10 2–3 15–20 5–10 1–2 20–25 5–10 1–2 10–15 5–10 1–2 15–20 5–10 2 35–40 10 3–5 35–40 10–15 3–5 40–45 10–15 3–5 35–40 10–15 3–5 30–35 10–15 3–5 15–20 5–10 1–2 35–40 5–10 2–3 20–25 5–10 1–2 25–30 5–10 2 20–25 5–10 1–2 25–30 5–10 1–2 35–40 5–10 1–2
chl – – – – – – – – 1–2 1–2 1–2 2–3 1–2 1–2 – – – 2–3 3 3–5 2–3 2–3 2–3 2–3 2–3 2–3 2–3 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 5–10 1–2 3–5 2 1–2 1–2 1–2 1–2
m
am 3–5 3–5 3–5 3–5 5–10 3–5 3–5 3–5 3–5 3–5 2–3 5–10 3–5 3–5 5–10 3–5 3–5 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 3–5 5–10 3–5 3–5 5–10 10–15 10–15 10–15 10–15 10–15 3–5 10–15 10–15 3–5 5–10 5–10 5–10
f 24
VI/d. melléklet (folytatás) A Bakonyszőcs Bszü–1 fúrás 880,4–1151,7 m mélységtartományából származó kızetminták XRD eredményei. Bakonyszőcs Bszü–1 fúrás minta mk. kt. cc 81 880,4-883,0 m. 40–45 82 883,0-887,0 m. 50 83 907,1-908,1 m. 45–50 84 912,6-916,5 am. 30–35 85 920,2-923,6 m. 45–50 86 920,2-927,3 am. 30–35 87 931,0-933,7 am. 35–40 88 936,0-939,5 d. m. 60 89 939,3-940,5 d. m. 55–60 90 944,3-948,3 am. 35–40 91 948,3-951,3 am. 35–40 92 951,3-955,1 m. 45–50 93 959,0-963,1 m. 55–60 94 966,7-970,5 m. 50 95 981,4-985,0 m. 55–60 96 989,3-993,2 am. 35–40 97 997,0-1000,8 d. mm. 70 98 1000,8-1004,9 m. 50–55 99 1016,6-1020,4 m. 45–50 100 1020,4-1024,2 m. 40–45 101 1028,1-1032,5 am. 35–40 102 1032,5-1036,0 m. 40 103 1036,0-1036,6 m. ak. 10–15 104 1036,6-1040,5 am. 25–30 105 1044,4-1048,6 mk. 95–100 106 1059,2-1063,0 m. ak. 10–15 107 1088,1-1091,0 am. 20–25 108 1094,2-1098,0 am. 20–25 109 1099,0-1102,8 ak. – 110 1102,8-1104,8 ak. – 111 1115,4-1118,6 ak. – 112 1118,6-1121,0 ak. – 113 1124,7-1128,6 ak. – 114 1128,6-1131,9 m. 45–50 115 1137,6-1140,6 ak. – 116 1140,6-1143,2 ak. – 117 1149,0-1151,7 m. 45–50
do ny 1–2 1–2 ny 1–2 ny ny 3–5 5–10 ny ny ny 1–2 2–3 2–3 ny 3–5 2–3 1–2 ny 1–2 1–2 ny ny 2–3 1–2 1–2 1–2 1 1–2 ny 1–2 1–2 1–2 1 ny 1–2
A teljes kızetminták ásványos ar q ab pyr goe 1–2 5–10 ny – – – 5 ny – – 1 5–10 2–3 – – – 5–10 2–3 ny – ny 5 ny – – 1–2 5–10 ny – – ny 5–10 ny – – ny 3–5 ny – – 1–2 3–5 ny – – ny 5–10 ny – – ny 5–10 ny – – ny 5–10 ny ny – ny 3–5 ny – – ny 5–10 ny – – ny 3–5 ny – – – 5–10 ny ny – – 2–3 ny – – – 3–5 ny – – – 5–10 ny ny – – 5–10 ny ny – – 5–10 ny ny – 1–2 5–10 ny ny 2–3 – 10–15 3–5 ny – – 5–10 ny ny 1–2 – ny ny – – – 10–15 3–5 ny – – 10–15 5–10 ny – – 10–15 3–5 ny – – 10–15 3–5 ny – – 10–15 3–5 ny – – 10–15 3–5 – – – 15 3–5 – – – 10–15 3–5 – – 1–2 5–10 2–3 – – – 15–20 5–10 – – – 15–20 3–5 ny – – 3–5 ny ny –
összetétele (~%) ill/sm ill±mu kao 30–35 5–10 2–3 25–30 5–10 1–2 25–30 5–10 1–2 35–40 5–10 2–3 25–30 5–10 2–3 35–40 5–10 2–3 35–40 5–10 2–3 15–20 3–5 1–2 15–20 3–5 2–3 30–35 5–10 3 30–35 5–10 2–3 30–35 5 2 20–25 3–5 1–2 25–30 5–10 1–2 20–25 3–5 2–3 35 5–10 2–3 15–20 3–5 1 25–30 5–10 1–2 30–35 5–10 1–2 30–35 5–10 1–2 25–30 5–10 2–3 15–20 5–10 3 40–45 5–10 3–5 30–35 10–15 3–5 – – – 25–30 15–20 3–5 20–25 10–15 3–5 20–25 10–15 3–5 40–45 15–20 3–5 35–40 15–20 3–5 40–45 10–15 5–10 40–45 10–15 3–5 40–45 10–15 3–5 25–30 5–10 1–2 35–40 10–15 3–5 30–35 15–20 3–5 25–30 5–10 1–2
chl – – – 3–5 – 2 1–2 1–2 2–3 3–5 3–5 1–2 1–2 1–2 – 1–2 ny 1–2 1–2 2 2–3 3–5 3–5 2–3 – 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 1–2 5–10 5–10 1–2
am 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 3–5 2–3 5–10 5–10 5–10 3–5 5–10 3–5 5–10 ny 2–3 5 5–10 5–10 5–10 5–10 5–10 – 15–20 10–15 10–15 10–15 15–20 10–15 10–15 10–15 5–10 15–20 15–20 5–10
f 25
VI/e. melléklet. A Zsámbék Zs–14 fúrásból származó kızetminták XRD eredményei. Rövidítések: mk.: mélységköz; kt.: kızettípus; mm.: mészmárga; d. m.: dolomitos márga; d. mm.: dolomitos mészmárga; mk.: mészkı; d. mk.: dolomitos mészkı; a. mk.: agyagos mészkı; ill/sm: illit/szmektit kevert szerkezet; kao: kaolinit; chl: klorit (A mustársárga szín a Sándorhegyi Formációból, a narancssárga a Mátyáshegyi Formációból és a bordó a Mencshelyi Márga Tagozatból származó mintákat jelöli.) Zsámbék Zs–14 fúrás minta Zs–1 Zs–2 Zs–3 Zs–4 Zs–5 Zs–6 Zs–7 Zs–8 Zs–9 Zs–10 Zs–11 Zs–12 Zs–13 Zs–14 Zs–15 Zs–16 Zs–17 Zs–18 Zs–19 Zs–20 Zs–21 Zs–22 Zs–23 Zs–24 Zs–25 Zs–26 Zs–27 Zs–28 Zs–29 Zs–30 Zs–31 Zs–32 Zs–33 Zs–34 Zs–35 Zs–36
mk. 320,5 324,2 327,0 329,7 334,4 340,0 350,0 352,0 353,5 358,7 366,5 372,2 375,5 380,5 386,5 678,0 686,0 688,0 692,0 695,0 697,0 698,5 699,0 704,8 706,6 713,7 717,8 733,0 734,0 735,0 739,0 741,5 744,0 746,0 749,5 754,5
kt. d. mk. a. mk. d. mm. d. mm. d. m. d. m. d. m. d. m. mm. d. m. d. mm. d. m. d. mm. d. m. d. m. mk. d. mk. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. mm. d. m. d. m. d. m. d. mm.
A< 2 µm-es frakció félmenyiségi összetétele (~%) ill/sm 40 10–15 5–10 5–10 5–10 5–10 10–15 25 10 10–15 10–15 10 10–15 15–20 10–15 – 55–60 60–65 45–50 55–60 50–55 60 50–55 40–45 35–40 10–15 10–15 20–25 20 20 10–15 10–15 20–25 20 15–20 5–10
ill±mu 60 70–75 75–80 75–80 80–85 75–80 75–80 60–65 65–70 80–85 75–80 80–85 80 75–80 80–85 – ny 20–25 30 15–20 15–20 15–20 25–30 25–30 25–30 40–45 60–65 45–50 50–55 45–50 55–60 60–65 55–60 55–60 50–55 35–40
kao – 15–20 15 15–20 5–10 15 5–10 10–15 20–25 5–10 10–15 5–10 5–10 5–10 5–10 – 40–45 10–15 20–25 25 30–35 20–25 15–20 30–35 30–35 45–50 20–25 25–30 25–30 30–35 30–35 20–25 20–25 20–25 30–35 55
számított arányok ∆2θ 1 4,7 4,5 4,5 4,4 2,9 3,9 4,6 4,5 4,7 4,4 4,4 4,3 4,3 4 4,3 – 3,9 4,3 4,5 4,6 4,6 4,4 4,4 4,4 4,4 4,2 4,7 4,2 4,3 4,4 4,6 4,1 4,5 4,2 4,5 4,4
∆2θ 2 ka/ill ill-sm/ill ill-sm/kao 6,6 0,00 0,67 0,00 5,9 0,23 0,18 0,81 5,9 0,19 0,09 0,47 6,8 0,21 0,11 0,50 7,2 0,11 0,08 0,78 7 0,19 0,08 0,40 6 0,09 0,18 2,00 6,7 0,19 0,40 2,08 6,4 0,34 0,15 0,43 6,2 0,09 0,15 1,71 6,7 0,14 0,17 1,18 7 0,11 0,12 1,11 6,8 0,11 0,14 1,22 6,7 0,09 0,22 2,43 6,3 0,07 0,15 2,00 – 0,00 0,00 0,00 6,8 0,00 0,00 1,44 7 0,58 2,58 4,43 6,9 0,70 1,63 2,33 6,3 1,32 2,95 2,24 6,8 1,94 3,31 1,71 7,1 1,22 3,33 2,73 6,6 0,66 1,79 2,74 6,9 1,19 1,65 1,39 6,6 1,26 1,44 1,15 6,6 1,12 0,26 0,23 6,6 0,39 0,23 0,58 6,2 0,57 0,47 0,82 6,8 0,48 0,37 0,77 6,8 0,63 0,41 0,65 6,2 0,54 0,21 0,39 6,8 0,34 0,22 0,64 6,8 0,38 0,41 1,10 6,5 0,38 0,34 0,91 6,8 0,60 0,33 0,55 7,3 1,49 0,22 0,15
f 26
VII/a. melléklet. A Mencshelyi Márga Tagozatból és a Füredi Mészkı Formációból származó kızetminták XRF módszerrel meghatározott fıelemösszetétele (g/g%) a Balatonfüred Bfü–1 fúrásban. Rövidítések: FMF: Füredi Mészkı Formáció; LOI: izzítási veszteség („loss of ignition”)
Mencshelyi Márga Tagozat minta Bfü–1 Bfü–2 Bfü–3 Bfü–4 Bfü–5 Bfü–6 Bfü–7 Bfü–8 Si02 51,44 44,70 39,53 45,56 50,52 52,52 52,20 39,22 Ti02 0,62 0,50 0,51 0,56 0,58 0,61 0,63 0,50 Al2 03 15,15 13,95 12,75 14,19 15,58 16,17 15,75 12,67 Fe2 03 6,30 5,31 4,72 5,52 6,29 6,27 5,93 4,30 MnO 0,10 0,16 0,16 0,13 0,09 0,08 0,09 0,10 MgO 3,76 4,61 3,56 3,59 3,77 3,70 3,35 3,11 CaO 8,93 15,09 21,19 14,50 8,43 5,42 8,02 22,11 Na2 0 0,51 0,42 0,54 0,54 0,54 0,61 0,57 0,40 K2 0 3,03 2,55 2,29 2,68 3,04 3,14 3,12 2,32 P2 05 0,13 0,11 0,12 0,13 0,12 0,14 0,12 0,12 S 0,09 0,14 0,09 0,14 0,13 0,13 0,13 0,12 LOI 14,25 20,79 22,91 18,08 14,22 10,77 12,51 22,01 Total 104,31 108,32 108,37 105,62 103,31 99,56 102,42 106,99 Mencshelyi Márga Tagozat minta Bfü–13 Bfü–14 Bfü–15 Bfü–16 Bfü–17 Bfü–18 Bfü–19 Bfü–20 3,74 43,76 47,72 31,84 31,92 33,31 33,78 Si02 38,77 Ti02 0,40 0,09 0,48 0,50 0,39 0,39 0,38 0,37 4,68 13,60 14,47 10,94 10,98 10,86 10,58 Al2 03 11,20 Fe2 03 3,47 2,52 4,67 4,82 3,63 3,72 3,34 3,17 MnO 0,07 0,17 0,08 0,07 0,10 0,11 0,11 0,11 MgO 3,52 3,13 3,95 3,74 3,56 3,66 3,27 2,94 CaO 25,47 58,82 16,68 13,76 30,07 30,03 30,08 30,78 Na2 0 0,34 0,12 0,31 0,32 0,28 0,26 0,37 0,34 K2 0 2,12 0,46 2,92 3,10 2,08 2,10 2,00 1,96 0,10 0,28 0,11 0,12 0,12 0,12 0,13 0,11 P2 05 S 0,28 0,20 0,18 0,20 0,18 0,17 0,15 0,18 LOI 25,44 39,70 20,21 18,15 28,15 28,01 27,50 26,72 Total 111,19 113,90 106,95 106,97 111,34 111,46 111,49 111,04
Bfü–9 Bfü–10 Bfü–11 11,15 9,35 8,00 0,15 0,12 0,11 5,93 5,44 5,12 2,97 1,66 1,28 0,12 0,08 0,07 4,56 2,33 1,60 48,81 54,87 60,04 0,19 0,20 0,14 0,73 0,64 0,54 0,14 0,11 0,12 0,10 0,09 0,10 37,94 38,18 38,88 112,79 113,07 116,00 Bfü–21 33,04 0,35 10,50 2,99 0,11 2,98 31,62 0,24 1,87 0,13 0,15 28,08 112,06
Bfü–22 37,14 0,39 11,31 3,23 0,11 3,10 29,10 0,22 2,08 0,12 0,21 26,41 113,40
Bfü–23 40,49 0,41 12,40 3,03 0,09 2,91 25,43 0,14 2,27 0,13 0,27 24,48 112,05
Bfü–12 5,32 0,08 4,42 1,01 0,05 1,40 61,73 0,15 0,39 0,08 0,09 39,65 114,38 FMF Bfü–24 12,56 0,14 5,94 1,14 0,08 1,55 55,11 0,10 0,77 0,11 0,14 36,91 114,55
f 27
VII/b. melléklet. A Mencshelyi Márga Tagozatból és a Füredi Mészkı Formációból származó kızetminták ICP–MS módszerrel meghatározott nyomelem-összetétele (ppm, Au: ppb) a Balatonfüred Bfü–1 fúrásban. Rövidítések: FMF: Füredi Mészkı Formáció; lod: kimutatási határ alatti érték; LaN: kondritra normált Lakoncentráció; SmN: kondritra normált Sm-koncentráció; YbN: kondritra normált Yb-koncentráció; GdN: kondritra normált Gd-koncentráció; Euanom: Eu-anomália és Ceanom: Ce-anomália JEANS et al. (2000) alapján
minta Rb Sr Ba Pb Th U Zr Hf Nb Ta Y V Co Ni Zn Be Cs Ga Sn W Mo Cu As Cd Bi Au Hg Se
Mencshelyi Márga Tagozat Bfü–1 Bfü–2 Bfü–3 Bfü–4 Bfü–5 Bfü–6 Bfü–7 Bfü–8 Bfü–9 Bfü–10 Bfü–11 Bfü–12 125,1 106,7 86,3 106,2 123,0 132,1 131,1 90,9 22,9 20,4 17,1 11,6 383,2 529,9 728,7 550,1 431,3 348,1 373,6 838,2 1016,2 1056,5 1331,5 1357,2 250,0 186,0 170,0 214,0 239,0 276,0 249,0 164,0 41,0 34,0 33,0 25,0 11,6 11,5 9,8 11,8 12,7 14,8 12,2 10,3 2,9 3,2 2,9 1,6 10,2 8,3 6,9 8,6 9,7 11,3 10,5 7,1 1,9 1,5 1,3 0,8 2,7 2,7 2,2 2,5 2,5 2,9 2,6 2,2 1,3 1,3 1,5 1,0 109,6 93,2 83,3 101,0 108,3 128,7 118,1 85,6 21,7 18,2 16,2 13,1 3,4 2,7 2,7 2,9 3,2 3,8 3,3 2,4 0,6 0,5 0,4 0,3 10,2 8,0 7,1 8,9 9,0 10,0 9,8 7,1 1,7 1,5 1,2 0,9 0,7 0,6 0,4 0,6 0,6 0,6 0,7 0,5 0,1 lod lod lod 22,3 17,3 17,7 20,6 20,5 22,7 21,6 18,2 6,9 5,8 6,5 5,2 108,0 85,0 77,0 100,0 107,0 117,0 108,0 77,0 29,0 15,0 19,0 8,0 12,8 11,9 10,6 12,7 14,1 13,7 15,5 10,8 3,1 2,1 1,8 1,1 43,7 35,4 31,6 35,1 42,1 39,9 48,4 32,1 9,8 9,9 10,8 7,2 68,0 53,0 44,0 60,0 72,0 78,0 74,0 53,0 12,0 14,0 18,0 9,0 3,0 2,0 2,0 2,0 3,0 2,0 2,0 2,0 lod lod 1,0 lod 8,9 7,8 6,2 7,7 8,7 9,7 9,8 6,8 1,7 1,4 1,2 0,9 18,9 16,0 13,8 17,1 18,5 21,1 19,6 13,8 3,6 2,9 2,5 1,8 3,0 2,0 2,0 2,0 2,0 3,0 3,0 2,0 lod lod lod lod 1,8 1,4 1,2 1,6 1,6 1,6 1,6 1,3 lod lod lod lod 0,1 0,2 0,1 lod 0,1 0,1 lod 0,1 0,3 0,2 0,4 0,3 31,3 26,5 20,8 29,0 34,9 38,5 29,5 22,8 6,0 6,5 5,3 3,2 3,3 3,1 2,7 4,6 4,2 3,3 3,6 3,2 1,1 0,7 1,0 lod lod 0,1 0,2 0,2 lod lod 0,1 0,3 0,2 0,2 0,2 0,2 0,7 0,3 0,2 0,3 0,3 0,4 0,3 0,3 lod lod lod lod lod lod lod lod 1,1 lod lod lod lod lod lod lod 0,03 0,03 0,01 0,02 0,03 0,02 0,02 0,02 lod lod lod lod 0,6 lod lod 0,6 lod lod lod 0,6 lod lod lod lod
La 25,0 Ce 51,2 Pr 6,3 Nd 24,9 Sm 4,7 Eu 1,0 Gd 4,3 Tb 0,7 Dy 3,9 Ho 0,8 Er 2,2 Tm 0,3 Yb 2,3 Lu 0,35 ΣRFF 127,6 LaN /SmN 3,32 LaN /Yb N 7,38 Gd N /Yb N 1,50 Eu anom 1,07 Ceanom 0,93
19,0 38,0 4,7 18,7 3,4 0,7 3,2 0,5 3,0 0,6 1,7 0,3 1,8 0,28 95,6 3,53 7,05 1,42 1,02 0,92
18,7 36,6 4,5 18,1 3,3 0,7 3,1 0,5 2,8 0,6 1,6 0,3 1,7 0,26 92,5 3,60 7,52 1,49 1,09 0,90
22,2 42,8 5,2 21,1 3,9 0,9 3,6 0,6 3,3 0,7 2,0 0,3 2,0 0,31 108,5 3,60 7,43 1,46 1,06 0,89
23,3 45,2 5,6 22,4 4,0 0,9 3,8 0,6 3,5 0,7 2,1 0,3 2,1 0,32 114,5 3,65 7,57 1,47 1,03 0,90
25,7 51,7 6,1 25,1 4,5 1,0 4,2 0,7 4,1 0,8 2,3 0,4 2,3 0,36 128,9 3,57 7,42 1,44 1,07 0,93
23,2 47,5 5,8 23,9 4,3 0,9 3,9 0,6 3,6 0,7 2,2 0,3 2,2 0,34 119,1 3,44 7,03 1,42 1,04 0,93
17,9 35,0 4,2 17,5 3,2 0,7 3,0 0,5 2,8 0,6 1,8 0,3 1,8 0,26 89,1 3,52 6,91 1,37 1,05 0,90
5,9 10,0 1,3 5,3 1,0 0,2 1,0 0,2 1,0 0,2 0,6 0,1 0,5 0,09 27,3 3,61 7,38 1,49 1,02 0,78
4,8 8,7 1,0 4,3 0,8 0,2 0,8 0,1 0,8 0,2 0,5 0,1 0,5 0,06 22,7 3,92 6,62 1,39 0,99 0,85
5,2 8,2 1,0 4,0 0,8 0,2 0,8 0,1 0,8 0,2 0,5 0,1 0,5 0,06 22,4 4,25 7,32 1,40 1,05 0,75
4,1 6,8 0,8 3,4 0,7 0,1 0,7 0,1 0,7 0,1 0,4 0,1 0,4 0,05 18,5 3,85 6,60 1,33 0,96 0,78
f 28
VII/b. melléklet (folytatás) minta Rb Sr Ba Pb Th U Zr Hf Nb Ta Y V Co Ni Zn Be Cs Ga Sn W Mo Cu As Cd Bi Au Hg Se La Ce Pr Nd Sm Eu Gd Tb Dy Ho Er Tm Yb Lu ΣRFF LaN /SmN LaN /Yb N Gd N /Yb N Euanom Ceanom
Bfü–13 Bfü–14 Bfü–15 78,2 13,2 111,5 747,0 1361,2 397,6 145,0 62,0 203,0 8,8 4,9 8,4 5,7 1,0 6,9 2,5 1,0 2,4 68,0 18,3 85,8 2,0 0,3 2,6 5,8 1,0 7,5 0,4 lod 0,4 14,8 8,1 16,6 67,0 10,0 87,0 10,1 3,6 11,2 34,6 13,7 36,3 44,0 16,0 62,0 2,0 lod 2,0 5,7 0,9 8,1 11,8 1,8 15,1 2,0 lod 2,0 0,9 lod 1,2 0,1 0,2 lod 18,1 5,0 26,9 4,0 1,5 3,6 0,3 0,2 0,2 0,2 lod 0,2 lod lod lod 0,02 lod 0,02 lod 0,5 0,8 15,1 29,2 3,6 15,0 2,6 0,6 2,4 0,4 2,4 0,5 1,4 0,2 1,5 0,20 74,8 3,60 6,99 1,34 1,06 0,89
6,3 9,8 1,3 5,5 0,9 0,2 1,0 0,2 1,0 0,2 0,6 0,1 0,5 0,07 27,6 4,22 8,51 1,64 1,06 0,74
18,6 36,1 4,4 17,1 3,1 0,7 2,9 0,5 2,8 0,6 1,7 0,3 1,7 0,25 90,4 3,75 7,22 1,37 1,07 0,90
Mencshelyi Márga Tagozat FMF Bfü–16 Bfü–17 Bfü–18 Bfü–19 Bfü–20 Bfü–21 Bfü–22 Bfü–23 Bfü–24 115,8 69,4 69,4 70,2 69,4 64,2 72,2 79,7 22,6 378,7 662,3 736,7 649,7 646,7 646,6 583,4 525,4 1052,0 218,0 127,0 129,0 137,0 133,0 129,0 138,0 162,0 50,0 11,5 8,1 7,4 7,8 10,2 8,3 9,7 11,1 3,7 8,3 5,8 5,6 5,9 5,5 5,2 5,7 6,5 1,7 2,6 1,9 1,8 1,9 3,1 2,2 2,5 2,9 1,2 93,3 66,7 66,2 65,5 64,2 62,9 68,3 78,4 21,8 2,7 2,0 1,8 1,8 1,9 1,9 2,0 2,2 0,6 7,8 5,3 5,2 5,1 5,0 4,8 5,4 5,9 1,9 0,5 0,3 0,2 0,3 0,3 0,3 0,3 0,5 0,1 18,7 16,5 16,6 15,8 15,9 15,1 16,1 18,1 8,4 92,0 56,0 56,0 56,0 70,0 53,0 61,0 63,0 28,0 12,7 8,0 7,3 7,4 7,6 7,0 8,0 9,0 2,4 38,3 24,7 26,2 30,4 35,4 31,3 39,0 39,5 15,1 58,0 40,0 40,0 38,0 40,0 36,0 43,0 49,0 15,0 2,0 2,0 1,0 lod 2,0 1,0 1,0 2,0 1,0 8,5 5,1 4,9 5,1 5,0 4,6 5,5 5,9 1,6 15,6 10,0 10,2 10,6 10,0 9,8 10,1 12,3 3,4 2,0 1,0 1,0 1,0 1,0 1,0 1,0 2,0 lod 1,3 0,9 1,0 1,0 1,0 1,0 1,2 1,0 lod 0,1 0,2 0,1 0,4 0,6 0,6 0,8 0,9 0,7 30,5 19,4 18,5 21,4 22,6 22,2 24,3 27,9 11,0 4,5 2,3 2,7 2,4 2,9 2,1 3,1 4,3 lod 0,2 0,3 0,2 0,2 0,4 0,3 0,4 0,5 0,3 0,3 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 0,2 lod 0,6 lod 0,5 lod lod lod 0,7 lod lod 0,03 0,02 0,01 0,02 0,03 0,02 0,02 0,03 0,01 0,8 0,5 0,6 0,5 1,0 0,7 0,6 0,9 lod 21,4 42,0 5,0 20,1 3,6 0,8 3,4 0,6 3,1 0,6 1,8 0,3 1,8 0,28 104,5 3,74 7,86 1,49 1,05 0,91
15,9 29,4 3,8 15,5 2,8 0,6 2,7 0,5 2,6 0,5 1,5 0,2 1,5 0,22 77,6 3,54 7,16 1,45 1,06 0,85
16,4 30,0 3,8 15,4 2,8 0,6 2,8 0,5 2,5 0,5 1,5 0,2 1,5 0,21 78,6 3,63 7,34 1,48 1,06 0,85
15,0 28,3 3,6 15,0 2,7 0,6 2,6 0,4 2,4 0,5 1,4 0,2 1,5 0,20 74,1 3,47 6,99 1,43 1,05 0,86
15,3 28,2 3,5 14,9 2,6 0,6 2,5 0,4 2,5 0,5 1,5 0,2 1,4 0,21 74,2 3,65 7,18 1,43 1,09 0,85
13,8 25,3 3,3 13,6 2,5 0,5 2,3 0,4 2,3 0,5 1,4 0,2 1,3 0,20 67,4 3,46 6,96 1,40 1,05 0,84
16,0 30,0 3,7 15,5 2,8 0,6 2,7 0,4 2,5 0,5 1,6 0,2 1,5 0,22 78,0 3,58 7,31 1,48 1,02 0,86
17,4 32,6 4,2 16,9 3,2 0,7 3,0 0,5 2,9 0,6 1,7 0,3 1,8 0,24 85,7 3,48 6,61 1,35 1,06 0,86
7,4 12,8 1,6 7,3 1,2 0,3 1,2 0,2 1,1 0,3 0,7 0,1 0,6 0,08 34,7 3,88 7,94 1,52 0,99 0,81
f 29
f 30
S i02 0,84 0,24 1,04
Rb 0,74 0,31 0,98
La 0,67 0,44 0,82
Cs 1,43 0,61 1,96
n=24 átlag minimum maximum
n=24 átlag minimum maximum
n=24 átlag minimum maximum
n=24 átlag minimum maximum
Ga 0,88 0,36 1,23
Ce 0,60 0,37 0,80
Sr 8,76 2,03 29,02
Ti02 0,62 0,34 0,77
Sn 0,65 lod 0,94
Pr 0,67 0,41 0,89
Ba 0,36 0,16 0,50
Fe 203 0,99 0,56 1,57
Mo 0,70 lod 2,23
Nd 0,72 0,43 0,92
Pb 0,71 0,34 0,99
MnO 1,84 0,83 6,24
Cu 0,67 0,27 0,90
Sm 0,80 0,48 1,07
Th 0,63 0,23 0,90
MgO 2,75 1,83 6,61
As 0,47 lod 0,68
Eu 0,90 0,55 1,18
U 1,23 0,98 1,79
CaO 58,51 4,84 203,05
Cd 3,99 lod 7,34
Gd 0,91 0,63 1,14
Zr 0,52 0,27 0,72
Na20 0,46 0,18 0,67
Bi 3,90 lod 8,73
Tb 0,92 0,61 1,13
Hf 0,62 0,24 0,89
K20 0,87 0,45 1,10
Au 0,35 lod 0,44
Dy 0,86 0,59 1,03
Nb 0,49 0,21 0,71
P205 1,64 0,89 7,07
Se 0,25 lod 0,45
Ho 0,82 0,56 0,97
Ta 0,48 lod 0,68
S 1,48 0,57 3,98
Er 0,84 0,55 0,97
Y 0,96 0,75 1,21
Tm 0,87 0,59 1,03
V 0,73 0,24 0,98
Yb 0,85 0,60 1,01
Co 0,68 0,24 0,93
Lu 0,80 0,48 1,02
Ni 0,82 0,51 1,09
Zn 0,82 0,45 1,07
Rövidítések: n: mintaszám; lod: kimutatási határ alatti érték. Rózsaszínnel a szignifikáns dúsulást (≥1,5–2), halványkékkel a szignifikáns szegényedést (≤0,5) emeltem ki.
VII/c. melléklet. A Balatonfüred Bfü–1 fúrás (n=24) dúsulási tényezıibıl [EF=(E/Al2O3minta)(E/Al2O3PAAS), ahol E=elem] számított átlag, minimum és maximum értékek.
f 31
Bfü–1 minta 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 átlag szórás minimum maximum
S i02 1,02 0,96 0,93 0,97 0,98 0,98 1,00 0,93 0,57 0,52 0,47 0,36 1,04 0,24 0,97 0,99 0,88 0,87 0,92 0,96 0,95 0,99 0,98 0,64 0,84 0,23 0,24 1,04
Ti02 0,77 0,67 0,76 0,75 0,70 0,71 0,76 0,75 0,47 0,43 0,39 0,35 0,68 0,34 0,67 0,66 0,67 0,66 0,66 0,65 0,63 0,64 0,63 0,45 0,62 0,13 0,34 0,77
Al 203 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 0,00 1,00 1,00
Fe 203 1,21 1,11 1,08 1,13 1,17 1,13 1,09 0,99 1,46 0,89 0,73 0,66 0,90 1,57 1,00 0,97 0,96 0,99 0,89 0,87 0,83 0,83 0,71 0,56 0,99 0,23 0,56 1,57
fıelemek dúsulási tényezıi MnO MgO CaO 1,17 2,13 8,57 1,91 2,84 15,73 2,16 2,40 24,16 1,56 2,17 14,86 0,99 2,08 7,87 0,83 1,97 4,87 0,95 1,83 7,40 1,37 2,11 25,37 3,51 6,61 119,67 2,46 3,68 146,64 2,42 2,68 170,49 2,06 2,72 203,05 1,14 2,70 33,06 6,24 5,75 182,72 0,99 2,50 17,83 0,83 2,22 13,83 1,62 2,80 39,96 1,66 2,86 39,76 1,76 2,59 40,27 1,80 2,39 42,30 1,77 2,44 43,78 1,60 2,35 37,41 1,19 2,02 29,82 2,31 2,24 134,88 1,84 2,75 58,51 1,13 1,13 62,50 0,83 1,83 4,87 6,24 6,61 203,05 Na20 0,53 0,47 0,67 0,60 0,55 0,59 0,57 0,50 0,50 0,58 0,43 0,53 0,48 0,40 0,36 0,35 0,40 0,37 0,54 0,51 0,36 0,31 0,18 0,27 0,46 0,12 0,18 0,67
VII/d. melléklet. A fıelemek számított dúsulási tényezıi a Balatonfüred Bfü–1 fúrásban. K20 1,02 0,93 0,92 0,96 1,00 0,99 1,01 0,94 0,63 0,60 0,54 0,45 0,97 0,50 1,10 1,09 0,97 0,98 0,94 0,95 0,91 0,94 0,94 0,66 0,87 0,19 0,45 1,10
P205 1,00 0,94 1,09 1,08 0,92 1,05 0,89 1,15 2,73 2,35 2,70 2,22 1,09 7,07 0,91 0,96 1,28 1,28 1,36 1,26 1,41 1,21 1,28 2,09 1,64 1,29 0,89 7,07 S 0,57 0,91 0,67 0,93 0,80 0,73 0,79 0,92 1,59 1,58 1,88 2,01 2,38 3,98 1,27 1,29 1,56 1,47 1,30 1,60 1,38 1,71 2,08 2,23 1,48 0,74 0,57 3,98
f 32
Bfü–1 minta 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 átlag szórás minimum maximum
Rb 0,98 0,90 0,80 0,88 0,93 0,97 0,98 0,85 0,46 0,44 0,39 0,31 0,82 0,33 0,97 0,95 0,75 0,75 0,76 0,77 0,72 0,75 0,76 0,45 0,74 0,22 0,31 0,98
Sr 2,39 3,59 5,40 3,66 2,62 2,03 2,24 6,25 16,19 18,35 24,58 29,02 6,30 27,49 2,76 2,47 5,72 6,34 5,65 5,78 5,82 4,87 4,00 16,74 8,76 8,39 2,03 29,02
Ba 0,48 0,39 0,39 0,44 0,45 0,50 0,46 0,38 0,20 0,18 0,19 0,16 0,38 0,39 0,43 0,44 0,34 0,34 0,37 0,37 0,36 0,35 0,38 0,24 0,36 0,10 0,16 0,50
Pb 0,72 0,78 0,73 0,79 0,77 0,86 0,73 0,77 0,46 0,56 0,54 0,34 0,74 0,99 0,58 0,75 0,70 0,64 0,68 0,91 0,75 0,81 0,85 0,59 0,71 0,14 0,34 0,99
Th 0,87 0,77 0,70 0,78 0,81 0,90 0,86 0,73 0,41 0,36 0,33 0,23 0,66 0,28 0,66 0,74 0,69 0,66 0,70 0,67 0,64 0,65 0,68 0,37 0,63 0,19 0,23 0,90
Kompatibilitási sor elemeinek dúsulási tényezıi U Zr Hf Nb Ta 1,09 0,65 0,85 0,71 0,68 1,18 0,60 0,73 0,60 0,64 1,05 0,59 0,80 0,58 0,46 1,07 0,64 0,77 0,66 0,62 0,98 0,63 0,78 0,61 0,57 1,09 0,72 0,89 0,65 0,55 1,01 0,67 0,79 0,65 0,66 1,06 0,61 0,72 0,59 0,58 1,34 0,33 0,38 0,30 0,25 1,46 0,30 0,35 0,29 lod 1,79 0,28 0,30 0,25 lod 1,38 0,27 0,26 0,21 lod 1,36 0,55 0,68 0,54 0,53 1,30 0,35 0,24 0,22 lod 1,08 0,57 0,72 0,58 0,43 1,10 0,58 0,71 0,57 0,51 1,06 0,55 0,69 0,51 0,40 1,00 0,54 0,62 0,50 0,27 1,07 0,54 0,63 0,49 0,41 1,79 0,55 0,68 0,50 0,42 1,28 0,54 0,68 0,48 0,42 1,35 0,54 0,67 0,50 0,39 1,43 0,57 0,67 0,50 0,60 1,23 0,33 0,38 0,34 0,25 1,23 0,52 0,62 0,49 0,48 0,23 0,13 0,19 0,15 0,13 0,98 0,27 0,24 0,21 lod 1,79 0,72 0,89 0,71 0,68 Y 1,03 0,87 0,97 1,02 0,92 0,98 0,96 1,01 0,81 0,75 0,89 0,82 0,93 1,21 0,85 0,90 1,06 1,06 1,02 1,05 1,01 1,00 1,02 0,99 0,96 0,10 0,75 1,21
VII/e. melléklet. A kompatibilitási sor elemeinek számított dúsulási tényezıi a Balatonfüred Bfü–1 fúrásban. V 0,96 0,82 0,82 0,95 0,93 0,98 0,93 0,82 0,66 0,37 0,50 0,24 0,81 0,29 0,86 0,86 0,69 0,69 0,70 0,89 0,68 0,73 0,69 0,64 0,73 0,20 0,24 0,98
Co 0,80 0,81 0,79 0,85 0,86 0,80 0,93 0,81 0,49 0,36 0,33 0,24 0,85 0,73 0,78 0,83 0,69 0,63 0,64 0,68 0,63 0,67 0,69 0,38 0,68 0,19 0,24 0,93
Ni 0,91 0,80 0,78 0,78 0,85 0,78 0,97 0,80 0,52 0,57 0,66 0,51 0,97 0,92 0,84 0,83 0,71 0,75 0,88 1,05 0,94 1,09 1,00 0,80 0,82 0,15 0,51 1,09
Zn 1,00 0,84 0,77 0,94 1,03 1,07 1,04 0,93 0,45 0,57 0,78 0,45 0,87 0,76 1,01 0,89 0,81 0,81 0,78 0,84 0,76 0,85 0,88 0,56 0,82 0,17 0,45 1,07
f 33
Bfü–1 minta 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 átlag szórás minimum maximum
La 0,82 0,67 0,73 0,77 0,74 0,79 0,73 0,70 0,49 0,44 0,50 0,46 0,67 0,67 0,68 0,73 0,72 0,74 0,68 0,72 0,65 0,70 0,69 0,62 0,67 0,10 0,44 0,82
Ce 0,80 0,65 0,68 0,72 0,69 0,76 0,72 0,66 0,40 0,38 0,38 0,37 0,62 0,50 0,63 0,69 0,64 0,65 0,62 0,63 0,57 0,63 0,62 0,51 0,60 0,12 0,37 0,80
Pr 0,89 0,73 0,76 0,78 0,77 0,81 0,78 0,71 0,45 0,41 0,43 0,41 0,68 0,58 0,69 0,74 0,74 0,75 0,71 0,71 0,66 0,69 0,72 0,56 0,67 0,13 0,41 0,89
Nd 0,92 0,75 0,79 0,83 0,80 0,87 0,85 0,77 0,50 0,44 0,44 0,43 0,75 0,66 0,70 0,77 0,79 0,78 0,77 0,79 0,72 0,76 0,76 0,69 0,72 0,14 0,43 0,92
Sm 1,07 0,83 0,87 0,93 0,88 0,95 0,92 0,86 0,59 0,48 0,51 0,52 0,80 0,68 0,78 0,85 0,88 0,88 0,85 0,85 0,81 0,85 0,87 0,69 0,80 0,15 0,48 1,07
A ritkaföldfémek dúsulási tényezıi Eu Gd Tb Dy 1,18 1,14 1,13 1,03 0,89 0,92 0,91 0,87 1,02 0,98 1,02 0,90 1,05 1,04 1,04 0,94 0,95 0,98 0,98 0,92 1,07 1,05 1,06 1,02 1,00 1,00 1,00 0,92 0,95 0,95 1,03 0,88 0,65 0,68 0,70 0,67 0,55 0,63 0,63 0,59 0,62 0,66 0,67 0,66 0,55 0,63 0,61 0,64 0,89 0,88 0,90 0,85 0,82 0,88 0,94 0,87 0,89 0,88 0,88 0,83 0,94 0,95 0,95 0,87 0,99 1,00 1,01 0,97 1,00 1,02 1,01 0,93 0,95 0,95 0,95 0,89 0,99 0,97 0,97 0,94 0,90 0,90 0,91 0,90 0,93 0,97 0,95 0,89 0,97 0,97 1,01 0,95 0,74 0,81 0,79 0,75 0,90 0,91 0,92 0,86 0,16 0,14 0,14 0,12 0,55 0,63 0,61 0,59 1,18 1,14 1,13 1,03
VII/f. melléklet. A ritkaföldfémek számított dúsulási tényezıi a Balatonfüred Bfü–1 fúrásban. Ho 0,97 0,81 0,87 0,90 0,83 0,96 0,88 0,86 0,71 0,56 0,63 0,60 0,80 0,86 0,79 0,82 0,89 0,89 0,86 0,88 0,82 0,89 0,89 0,80 0,82 0,10 0,56 0,97
Er 0,97 0,81 0,84 0,93 0,90 0,94 0,91 0,93 0,72 0,55 0,65 0,66 0,82 0,81 0,82 0,83 0,91 0,92 0,87 0,93 0,85 0,91 0,92 0,79 0,84 0,11 0,55 0,97
Tm 1,03 0,86 0,90 0,97 0,92 1,03 1,00 0,95 0,62 0,59 0,72 0,63 0,86 0,69 0,88 0,86 0,97 0,97 0,93 1,00 0,88 0,90 0,97 0,78 0,87 0,13 0,59 1,03
Yb 1,01 0,87 0,88 0,95 0,89 0,97 0,95 0,93 0,61 0,60 0,63 0,64 0,87 0,72 0,86 0,85 0,92 0,92 0,89 0,91 0,86 0,88 0,96 0,71 0,85 0,12 0,60 1,01
Lu 1,02 0,88 0,90 0,96 0,90 0,98 0,95 0,90 0,67 0,48 0,52 0,50 0,78 0,66 0,81 0,85 0,88 0,84 0,81 0,87 0,84 0,85 0,85 0,59 0,80 0,15 0,48 1,02
VII/g. melléklet. Egyéb nyomelemek számított dúsulási tényezıi a Balatonfüred Bfü–1 fúrásban. Bfü–1 minta 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 átlag szórás minimum maximum
Cs 1,85 1,76 1,53 1,71 1,76 1,89 1,96 1,69 0,90 0,81 0,74 0,64 1,60 0,61 1,88 1,85 1,47 1,41 1,48 1,49 1,38 1,53 1,50 0,85 1,43 0,43 0,61 1,96
Ga 1,18 1,08 1,02 1,14 1,12 1,23 1,18 1,03 0,57 0,50 0,46 0,38 1,00 0,36 1,05 1,02 0,86 0,88 0,92 0,89 0,88 0,84 0,94 0,54 0,88 0,27 0,36 1,23
Sn 0,94 0,68 0,74 0,67 0,61 0,88 0,90 0,75 lod lod lod lod 0,84 lod 0,69 0,65 0,43 0,43 0,44 0,45 0,45 0,42 0,76 lod 0,65 0,18 lod 0,94
Egyéb nyomelemek dúsulási tényezıi Mo Cu As Cd 0,12 0,78 0,41 lod 0,27 0,72 0,42 1,04 0,15 0,62 0,40 2,28 lod 0,77 0,61 2,05 0,12 0,85 0,51 lod 0,12 0,90 0,39 lod lod 0,71 0,43 0,92 0,15 0,68 0,48 3,44 0,96 0,38 0,35 4,90 0,69 0,45 0,24 5,35 1,48 0,39 0,37 5,68 1,28 0,27 lod 6,58 0,17 0,61 0,68 3,89 0,81 0,40 0,61 6,21 lod 0,75 0,50 2,14 0,13 0,80 0,59 2,01 0,35 0,67 0,40 3,99 0,17 0,64 0,46 2,65 0,70 0,74 0,42 2,68 1,07 0,81 0,52 5,50 1,08 0,80 0,38 4,15 1,34 0,81 0,52 5,14 1,37 0,85 0,66 5,86 2,23 0,70 lod 7,34 0,70 0,67 0,47 3,99 0,60 0,17 0,11 1,89 lod 0,27 lod lod 2,23 0,90 0,68 7,34
Bi 8,73 4,06 2,96 4,00 3,64 4,68 3,60 4,48 lod lod lod lod 3,38 lod 2,78 3,92 3,46 3,44 3,48 3,57 3,60 3,34 3,05 lod 3,90 1,30 lod 8,73
Au lod lod lod lod 0,44 lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod 0,26 lod 0,29 lod lod lod 0,39 lod lod 0,35 0,09 lod 0,44
Se 0,17 lod lod 0,18 lod lod lod 0,20 lod lod lod lod lod 0,45 0,25 0,23 0,19 0,23 0,19 0,40 0,28 0,22 0,30 lod 0,25 0,09 lod 0,45
f 34
VIII/a. melléklet. A Nosztori Mészkı Tagozatot, Buhimvölgyi Breccsa Tagozatot és Mencshelyi Márga Tagozatot reprezentáló kızetminták XRF módszerrel meghatározott fıelemösszetétele (g/g%) a Mencshely Met–1 fúrásban. Rövidítések: T.: tagozat; LOI: izzítási veszteség („loss of ignition”).
minta Si02 Ti02 Al2 03 Fe2 03 MnO MgO CaO Na2 0 K2 0 P2 05 S LOI Total minta Si02 Ti02 Al2 03 Fe2 03 MnO MgO CaO Na2 0 K2 0 P2 05 S LOI Total
Nosztori Mészkı Tagozat és Buhimvölgyi Breccsa Tagozat Mencshelyi Márga T. Met–1 Met–2 Met–3 Met–4 Met–5 Met–6 Met–7 Met–8 Met–9 Met–10 Met–11 Met–12 Met–13 31,04 32,41 lod 4,80 16,00 7,85 14,86 2,42 32,22 35,99 47,99 48,08 46,09 0,43 0,44 0,02 0,13 0,25 0,15 0,25 0,09 0,48 0,49 0,62 0,62 0,60 11,53 12,11 3,23 4,81 7,62 5,63 7,23 4,49 11,16 11,99 15,07 14,93 14,68 4,25 3,95 0,12 0,88 1,97 1,12 1,83 0,86 3,69 4,20 5,21 5,40 5,70 0,17 0,10 0,02 0,04 0,05 0,04 0,05 0,04 0,11 0,15 0,13 0,15 0,16 3,21 3,63 0,59 1,80 3,04 3,57 2,31 1,61 2,80 2,89 2,95 3,01 3,08 26,46 23,51 65,90 56,60 42,16 51,05 45,47 58,61 26,00 22,56 10,74 10,65 10,50 0,17 0,18 0,06 0,11 0,12 0,12 0,15 0,10 0,70 0,76 1,02 1,06 1,05 1,92 2,03 0,03 0,47 1,23 0,66 1,17 0,42 1,85 2,07 2,60 2,59 2,57 0,12 0,06 0,04 0,04 0,04 0,06 0,04 0,05 0,09 0,15 0,13 0,14 0,15 0,15 0,19 0,01 0,13 0,22 0,12 0,17 0,08 0,34 0,32 0,17 0,14 0,11 26,09 25,50 42,59 39,55 33,98 38,06 34,34 40,07 24,38 22,83 14,69 14,61 15,31 105,54 104,11 112,61 109,35 106,67 108,43 107,87 108,84 103,83 104,40 101,32 101,38 100,00 Mencshelyi Márga Tagozat Met–14 Met–15 Met–16 Met–17 Met–18 Met–19 Met–20 Met–21 Met–22 Met–23 Met–24 Met–25 Met–26 48,52 48,63 51,24 54,05 53,54 54,32 54,74 55,43 53,06 52,03 53,82 57,01 58,27 0,61 0,62 0,64 0,66 0,64 0,69 0,67 0,66 0,65 0,65 0,65 0,64 0,64 15,21 15,28 15,79 16,50 16,31 16,62 16,86 16,84 16,08 15,85 16,33 16,77 16,97 5,71 5,96 6,37 6,75 6,60 6,51 6,62 6,51 6,51 6,41 6,65 6,66 6,31 0,15 0,18 0,176 0,16 0,14 0,14 0,156 0,15 0,168 0,18 0,233 0,26 0,154 2,99 3,01 2,89 2,95 2,96 2,93 3,03 3,09 3,10 3,05 3,10 3,05 2,98 8,82 8,45 5,01 2,54 3,18 2,07 2,22 1,96 3,73 4,41 3,94 2,10 1,45 1,10 1,14 1,25 1,30 1,31 1,34 1,40 1,38 1,37 1,41 1,44 1,56 1,63 2,72 2,65 2,84 2,98 2,98 3,04 3,04 3,13 3,06 2,96 3,00 3,05 3,11 0,14 0,15 0,139 0,17 0,135 0,13 0,12 0,12 0,124 0,16 0,147 0,12 0,1 0,08 0,12 0,075 0,07 0,057 0,06 0,081 0,07 0,083 0,10 0,089 0,06 0,128 13,60 13,64 10,54 8,86 9,32 8,40 8,67 8,34 10,24 10,66 10,45 8,52 7,71 99,65 99,83 96,96 96,99 97,18 96,24 97,60 97,69 98,18 97,87 99,85 99,80 99,45
f 35
VIII/a. melléklet. (folytatás) Mencshelyi Márga Tagozat minta Met–27 Met–28 Met–29 Met–30 Met–31 Met–32 Met–33 Met–34 Met–35 Met–36 Met–37 Met–38 Met–39 Si02 45,84 42,09 42,76 44,40 50,17 41,99 49,40 40,30 44,15 44,67 50,81 45,45 49,28 Ti02 0,54 0,48 0,52 0,51 0,57 0,53 0,57 0,46 0,49 0,53 0,72 0,53 0,54 Al2 03 14,22 13,23 13,45 13,64 15,30 13,36 15,13 12,97 13,82 13,65 15,62 14,09 14,80 Fe2 03 4,76 4,22 4,17 4,33 5,02 4,51 5,21 4,31 4,18 4,04 4,96 4,57 5,02 MnO 0,10 0,09 0,08 0,09 0,09 0,13 0,12 0,10 0,08 0,08 0,08 0,10 0,11 MgO 2,86 2,92 2,73 2,69 2,91 2,92 2,92 3,04 3,03 2,88 3,04 2,89 2,74 CaO 13,66 18,11 16,34 15,83 10,44 17,04 11,31 19,33 16,63 16,54 9,72 16,29 11,32 Na2 0 1,51 1,48 1,47 1,59 1,74 1,41 1,64 1,46 1,56 1,59 1,60 1,48 1,70 2,42 2,20 2,28 2,32 2,56 2,34 2,63 2,13 2,32 2,24 2,67 2,32 2,60 K2 0 P2 05 0,10 0,10 0,09 0,10 0,10 0,10 0,11 0,11 0,09 0,09 0,11 0,10 0,10 S 0,09 0,07 0,08 0,06 0,09 0,11 0,08 0,08 0,07 0,09 0,07 0,08 0,11 LOI 16,82 19,59 18,30 17,82 14,25 19,17 14,99 20,85 18,79 18,14 13,27 18,11 14,82 Total 102,92 104,57 102,27 103,38 103,24 103,60 104,11 105,14 105,21 104,54 102,66 106,01 103,14 Mencshelyi Márga Tagozat minta Met–40 Met–41 Met–42 Met–43 Met–44 Met–45 Met–46 Met–47 Met–48 Met–49 Met–50 Met–51 Met–52 50,68 56,48 48,15 52,82 57,88 56,96 50,89 53,98 52,41 49,83 40,05 46,60 41,53 Si02 0,57 0,59 0,56 0,73 0,76 0,65 0,67 0,74 0,66 0,60 0,45 0,53 0,52 Ti02 Al2 03 15,36 16,71 14,63 14,93 16,82 16,57 13,92 14,72 15,51 15,01 13,13 14,02 12,81 5,73 4,71 5,00 5,89 5,98 4,73 5,07 5,70 5,61 4,14 4,50 4,35 Fe2 03 5,18 MnO 0,11 0,09 0,11 0,10 0,086 0,092 0,15 0,112 0,097 0,11 0,106 0,095 0,13 MgO 2,85 2,70 2,90 2,51 2,68 2,71 2,44 2,38 2,88 3,12 2,77 2,85 3,05 CaO 10,38 5,49 12,81 4,94 2,59 3,76 7,26 3,52 6,50 10,51 20,02 14,80 17,42 Na2 0 1,68 1,90 1,62 1,66 1,75 1,80 1,67 1,73 1,61 1,58 1,39 1,54 1,34 2,68 2,92 2,60 2,56 3,01 3,09 2,34 2,48 2,88 2,73 2,27 2,56 2,43 K2 0 P2 05 0,11 0,10 0,102 0,13 0,108 0,103 0,13 0,125 0,095 0,10 0,085 0,092 0,11 S 0,10 0,05 0,088 0,08 0,061 0,063 0,09 0,087 0,073 0,05 0,084 0,07 0,11 LOI 14,31 10,45 16,09 8,74 7,67 8,73 10,09 7,40 11,03 14,31 20,69 16,99 19,11 Total 104,01 103,20 104,37 94,20 99,30 100,51 94,39 92,34 99,44 103,56 105,18 104,65 102,91 Mencshelyi Márga Tagozat minta Met–53 Met–54 Met–55 Met–56 Met–57 Met–58 Met–59 Met–60 Met–61 Met–62 Met–63 Met–64 Si02 48,08 56,20 55,90 53,26 44,27 43,82 46,64 49,53 51,77 48,10 35,21 38,46 0,59 0,60 0,58 0,64 0,50 0,47 0,56 0,57 0,57 0,53 0,41 0,43 Ti02 Al2 03 14,57 17,01 16,52 16,04 13,87 13,77 14,41 15,30 16,00 15,01 11,90 12,65 Fe2 03 5,24 6,11 6,35 6,34 4,86 4,57 4,79 5,93 6,31 5,92 4,05 4,00 MnO 0,132 0,098 0,09 0,104 0,091 0,1 0,093 0,08 0,09 0,11 0,10 0,08 MgO 3,29 3,34 3,26 3,39 3,22 3,41 3,26 3,21 3,25 2,96 3,33 3,06 CaO 11,38 2,78 2,57 4,34 13,45 16,00 12,15 6,76 3,97 7,99 21,67 19,04 Na2 0 1,38 1,52 1,55 1,48 1,24 1,18 1,23 1,26 1,09 0,99 0,67 0,69 K2 0 2,81 3,27 3,23 3,18 2,86 2,70 2,80 3,25 3,50 3,23 2,68 2,96 P2 05 0,12 0,117 0,123 0,135 0,125 0,135 0,095 0,12 0,11 0,10 0,09 0,10 S 0,094 0,095 0,12 0,098 0,181 0,12 0,143 0,12 0,12 0,12 0,20 0,18 LOI 14,98 8,92 8,38 10,02 17,16 18,78 16,21 11,22 9,63 12,64 23,34 21,37 Total 102,67 100,06 98,68 99,03 101,83 105,06 102,38 97,34 96,41 97,70 103,65 103,01
f 36
VIII/b. melléklet. A Nosztori Mészkı Tagozatot, Buhimvölgyi Breccsa Tagozatot és Mencshelyi Márga Tagozatot reprezentáló kızetminták ICP–MS módszerrel meghatározott nyomelem-összetétele (ppm, Au: ppb) a Mencshely Met–1 fúrásban. Rövidítések: lod: kimutatási határ alatti érték; LaN: kondritra normált La-koncentráció; SmN: kondritra normált Smkoncentráció; YbN: kondritra normált Yb-koncentráció; GdN: kondritra normált Gd-koncentráció; Euanom: Euanomália és Ceanom: Ce-anomália JEANS et al. (2000) alapján minta Rb Sr Ba Pb Th U Zr Hf Nb Ta Y V Co Ni Zn Be Cs Ga Sn W Mo Cu As Cd Sb Bi Ag Au Hg Tl Se
Nosztori Mészkı Tagozat és Buhimvölgyi Breccsa Tagozat Mencshelyi Márga T. Met–1 Met–2 Met–3 Met–4 Met–5 Met–6 Met–7 Met–8 Met–9 Met–10 Met–11 Met–12 80,5 89,6 1,6 14,1 42,5 21,9 39,6 14,4 79,2 91,4 115,4 119 706,3 593,3 747,4 491 605,5 606,6 627,3 560,6 576,7 535,5 475,5 473,8 147 144 5 23 46 33 56 20 168 216 248 245 11,1 9,5 0,5 3,2 4,2 2,5 4,3 1,7 12,2 12,1 13,5 15,2 6,7 7,6 0,3 1 3 2 3,3 1,1 7,3 8,3 10,7 11,1 1,9 2,3 0,5 2,6 1,4 1,4 3,7 1,4 1,8 1,9 2,1 2,3 67,8 66,5 1,8 14,1 34,8 20,4 33,5 13,5 83,2 91,1 113,2 117,8 2 2 lod 0,3 1 0,7 1 0,3 2,5 3,1 3,6 3,5 6,6 7,1 0,3 1,4 3,1 1,8 3,1 1,2 7,1 7,7 9,8 9,7 0,4 0,4 lod lod lod 0,1 lod lod 0,5 0,5 0,7 0,7 15,8 15,1 3,6 10,5 9,7 5,6 11,8 4 17,3 18,8 20,9 21,9 92 91 10 24 40 26 39 20 83 82 105 108 15 11,3 lod 2,2 3,8 1,8 3,6 1,7 9,4 11,1 14 14 36,1 33,2 0,6 7,8 11,9 5,6 12,2 4,1 25,1 27,7 37,4 40,6 39 42 4 13 13 12 19 8 41 43 60 70 2 2 lod lod lod lod 1 lod 1 2 2 3 6,3 6,4 0,1 1 3,2 1,8 3,3 1,2 6,4 7,2 9 8,8 12,8 13,2 lod 2 6,3 3,4 5,5 2 12,5 13,7 18,2 18,7 2 2 lod lod lod lod lod lod 2 2 3 2 1,2 1,2 lod lod lod lod lod lod 1 1,1 1,3 1,4 lod 0,2 0,2 3,4 0,5 1,4 7 1 0,7 0,9 0,1 0,2 15,6 18,5 1,9 5 7,7 4,2 7,1 2,1 14,9 16,4 19,9 21,6 8 7,9 lod 1,4 1,6 lod 2,4 lod 5,3 4,7 7,3 5,8 0,2 0,3 0,3 0,4 0,4 0,2 0,4 0,2 0,3 0,2 0,1 0,1 lod lod lod 0,2 0,1 lod lod lod lod lod lod lod 0,2 0,4 lod lod lod lod lod lod 0,3 0,3 0,4 0,4 lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod 2,3 2,8 1,2 2,1 lod 1,5 1,2 1,5 0,8 0,9 lod 0,7 0,03 lod 0,01 lod 0,03 lod 0,01 0,01 0,02 0,03 0,02 0,06 lod lod lod lod lod 0,1 lod lod 0,1 0,1 lod lod 0,8 0,7 lod lod 0,6 0,5 0,7 lod 1,3 lod lod lod
La 17,8 Ce 36,4 Pr 4,37 Nd 17,7 Sm 3,36 Eu 0,73 Gd 2,92 Tb 0,52 Dy 2,71 Ho 0,58 Er 1,54 Tm 0,28 Yb 1,57 Lu 0,25 ΣRFF 90,73 LaN /SmN 3,33 LaN /Yb N 7,66 Gd N /Yb N 1,51 Eu anom 1,10 Ceanom 0,93
17,6 35 4,41 17,2 3,31 0,73 2,94 0,51 2,56 0,56 1,49 0,27 1,48 0,24 88,3 3,35 8,04 1,61 1,10 0,90
1,9 2 0,35 1,8 0,37 0,12 0,44 0,1 0,38 0,11 0,25 0,06 0,17 0,05 8,1 3,23 7,55 2,10 1,38 0,47
7,1 9 1,5 5,8 1,31 0,33 1,37 0,24 1,29 0,28 0,75 0,13 0,64 0,11 29,85 3,41 7,50 1,73 1,15 0,58
8,2 14,4 1,91 8,2 1,62 0,34 1,53 0,26 1,42 0,29 0,78 0,14 0,82 0,12 40,03 3,19 6,76 1,51 1,02 0,79
5 8,8 1,11 4,4 0,92 0,22 0,88 0,16 0,78 0,17 0,48 0,09 0,41 0,08 23,5 3,42 8,24 1,74 1,15 0,80
8,8 14,4 2,06 9,1 1,75 0,39 1,7 0,29 1,58 0,33 0,88 0,15 0,86 0,12 42,41 3,17 6,91 1,60 1,06 0,73
3,7 6,4 0,76 2,9 0,61 0,16 0,63 0,12 0,6 0,12 0,34 0,07 0,32 0,06 16,79 3,82 7,81 1,60 1,21 0,81
18,4 39,3 4,57 17,6 3,3 0,72 3,07 0,51 2,85 0,58 1,59 0,27 1,57 0,24 94,57 3,51 7,92 1,58 1,06 0,98
19,7 41,5 4,93 18,8 3,71 0,78 3,32 0,55 3,12 0,62 1,83 0,28 1,71 0,27 101,12 3,34 7,78 1,57 1,05 0,95
23,3 48,2 5,73 21,9 4,34 0,91 3,75 0,62 3,59 0,72 2,12 0,34 2,17 0,31 118 3,38 7,26 1,40 1,06 0,94
24,1 49,4 5,89 21,6 4,34 0,93 3,9 0,65 3,71 0,74 2,15 0,36 2,16 0,32 120,25 3,50 7,54 1,46 1,06 0,94
f 37
VIII/b. melléklet. (folytatás) minta Rb Sr Ba Pb Th U Zr Hf Nb Ta Y V Co Ni Zn Be Cs Ga Sn W Mo Cu As Cd Sb Bi Ag Au Hg Tl Se
Mencshelyi Márga Tagozat Met–13 Met–14 Met–15 Met–17 Met–19 Met–21 Met–23 Met–25 117,2 123,5 125,6 140,6 145,4 150,7 142,2 141,1 594,8 503,5 590,8 404,8 420 428,2 545 389,4 242 251 266 297 300 283 262 285 14,1 13,2 16,4 16,7 18,9 16,4 15,5 16,8 10,5 11,7 11,5 12,9 14 12,4 12,1 12 2,2 2,2 2,3 2,4 2,5 2,3 2,4 2,3 115,3 118,8 125,7 134,9 140,1 135,3 130,7 131,2 3,3 3,6 3,7 4,2 4,2 4,3 4,3 4 9,6 9,7 10,2 11,4 11,5 11,3 11,1 10,8 0,7 0,7 0,7 0,7 0,9 0,8 0,8 0,7 22,1 20,5 23,8 24 24,6 22,9 23,3 22,3 106 110 120 124 125 128 124 125 13,7 14,1 15,3 17,4 16,8 16,9 15,8 15,2 39,6 41 40,7 46,8 47,4 46,6 45 44,4 68 70 71 82 85 85 75 75 2 2 2 3 3 2 3 3 8,9 9,7 9,4 11,1 11,2 11,9 10,9 10,8 19 19,4 20,5 22,4 23,7 23,5 22 21,5 3 3 3 2 3 3 3 3 1,4 1,5 1,8 1,6 2 1,6 1,6 4,3 0,2 0,1 0,2 0,2 0,1 0,1 0,1 0,2 22,9 23,2 22,7 26,1 29,7 30,9 24,5 27,1 7,2 6,1 8,6 5,9 7,5 6,3 6,4 5,7 0,2 0,2 0,1 lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod 0,4 0,3 0,4 0,5 0,5 0,5 0,4 0,5 lod lod lod lod 0,4 lod lod lod lod 1,5 1,4 lod 0,7 lod lod 0,9 0,03 0,03 0,04 0,04 0,03 0,03 0,03 0,02 lod lod lod lod lod lod lod lod 0,7 lod 0,9 0,7 lod lod lod lod
Met–27 Met–28 Met–29 Met–30 107,6 92,5 101,6 98,6 587,8 819,5 722,2 703,9 204 189 203 195 13 11,3 11,6 10,9 9 8,3 9,3 8,8 2,1 2 2,2 2 102,4 89,7 101,2 99,8 2,9 2,8 3,3 2,9 8,7 7,4 8,4 8,3 0,6 0,6 0,6 0,5 18,1 16,3 17 17,9 91 78 88 88 13,1 10,9 10,4 10,3 35,6 31,5 33,6 32,1 56 51 54 57 3 3 2 2 7,7 6,5 7,4 6,9 17,7 14,8 16,6 15,2 2 2 2 2 1,2 1,1 1,3 1,3 0,1 0,2 0,1 lod 21,4 18,9 19,1 20 3,5 3,3 3 2,2 0,2 0,3 0,2 0,3 lod lod lod lod 0,3 0,3 0,3 0,3 lod lod lod lod lod lod 1,1 1,2 0,02 0,02 0,01 0,02 lod lod lod lod 0,9 lod 0,6 lod
La 23 23,1 26,6 27,3 27,3 26,3 27,2 25,9 19,9 Ce 48,5 48,3 54,7 56,9 57,8 55,5 56,8 53,3 40,7 Pr 5,75 5,8 6,57 6,8 6,94 6,62 6,85 6,36 4,93 Nd 22,3 23,6 26,4 26,5 28,1 25,6 26,3 25,4 19,3 Sm 4,24 4,26 4,74 5,13 5,17 4,79 5,07 4,62 3,6 Eu 0,92 0,94 1,02 1,05 1,08 0,98 1,09 0,96 0,74 Gd 3,88 3,81 4,41 4,56 4,49 4,23 4,51 4,05 3,24 Tb 0,64 0,63 0,7 0,73 0,73 0,71 0,74 0,69 0,54 Dy 3,54 3,61 3,98 4,17 4,16 3,96 4,14 3,82 3,03 Ho 0,74 0,71 0,81 0,81 0,82 0,8 0,83 0,78 0,62 Er 2,1 2,1 2,32 2,35 2,36 2,37 2,45 2,25 1,85 Tm 0,33 0,34 0,37 0,38 0,38 0,38 0,38 0,37 0,29 Yb 2,08 2,15 2,32 2,35 2,61 2,38 2,48 2,47 1,89 Lu 0,32 0,31 0,35 0,34 0,39 0,36 0,37 0,36 0,29 ΣRFF 118,34 119,66 135,29 139,37 142,33 134,98 139,21 131,33 100,92 3,41 3,53 3,35 3,32 3,46 3,38 3,53 3,48 LaN /SmN 3,41 LaN /Yb N 7,47 7,26 7,75 7,85 7,07 7,47 7,41 7,09 7,12 Gd N /Yb N 1,51 1,44 1,54 1,57 1,39 1,44 1,47 1,33 1,39 1,07 1,10 1,05 1,02 1,06 1,02 1,07 1,04 1,02 Eu anom Ceanom 0,96 0,95 0,94 0,94 0,96 0,96 0,95 0,94 0,94
17,9 37,2 4,38 17,6 3,22 0,67 2,84 0,48 2,66 0,57 1,71 0,26 1,65 0,26 91,4 3,50 7,33 1,39 1,04 0,95
18,7 40,1 4,79 19,1 3,41 0,71 2,9 0,52 2,85 0,61 1,83 0,27 1,86 0,27 97,92 3,45 6,79 1,26 1,06 0,98
19,5 40,4 4,8 19,2 3,62 0,74 3,1 0,52 2,86 0,61 1,78 0,28 1,82 0,27 99,5 3,39 7,24 1,38 1,04 0,94
f 38
VIII/b. melléklet. (folytatás) minta Rb Sr Ba Pb Th U Zr Hf Nb Ta Y V Co Ni Zn Be Cs Ga Sn W Mo Cu As Cd Sb Bi Ag Au Hg Tl Se
Mencshelyi Márga Tagozat Met–31 Met–32 Met–33 Met–34 Met–35 Met–36 Met–37 Met–38 115,3 98,3 115,3 80,9 95,5 92,1 116,6 93,5 530,5 650,9 517 946,5 700,6 461 337 366,5 243 197 238 164 187 198 245 196 14,3 12,3 11,9 9,5 10,9 13,3 18,8 12,3 10 8,8 10,2 7,2 8,4 8,4 11,5 8,6 2,2 2,2 2,2 1,6 2 1,8 2,3 2,1 119,3 98,9 114,8 81,7 96,3 105 142,2 102,9 3,6 3,3 3,5 2,2 2,8 2,9 3,9 2,8 9,3 8 9,7 6,5 7,8 8 11,3 7,6 0,6 0,5 0,6 0,5 0,6 0,6 0,8 0,5 20 16,9 21,2 13,5 14,9 14,6 21 16,3 102 84 95 65 79 79 99 83 12 10,4 11,5 7,3 10,6 10,7 17,3 10,4 37 29,9 37,1 28,9 30,7 30,3 44,5 31,7 65 57 64 50 53 64 72 56 2 2 2 2 2 2 3 2 8,1 7,3 8,4 6,1 6,7 6,2 8,4 6,9 19,5 15,9 18,5 13,2 15,6 15,5 19,3 15,5 3 2 3 2 2 2 2 2 1,4 1,3 1,2 0,9 1,2 1,2 1,5 1,3 0,1 0,1 lod 0,1 lod 0,1 0,2 0,1 25,5 20,2 21,5 19,2 17,7 19,1 27,5 21,7 4,4 3 3,6 2,8 2,4 3,8 4 3,3 0,2 0,2 0,2 0,3 0,3 0,3 0,1 0,2 lod lod lod lod lod lod lod lod 0,3 0,3 0,4 0,3 0,3 0,3 0,5 0,3 lod lod lod lod lod lod lod lod 0,5 lod 1,9 0,9 lod 1,2 1,7 1,2 0,01 0,02 0,02 0,02 lod 0,01 0,02 0,02 lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod 0,7 lod 0,6 lod lod lod
La 21,4 Ce 45,4 Pr 5,3 Nd 21,4 Sm 4 Eu 0,79 Gd 3,43 Tb 0,59 Dy 3,37 Ho 0,68 Er 1,97 Tm 0,32 Yb 2,02 Lu 0,3 ΣRFF 110,97 LaN /SmN 3,37 LaN /Yb N 7,16 Gd N /Yb N 1,38 1,00 Eu anom Ceanom 0,96
18,6 38,8 4,5 17,9 3,27 0,67 2,86 0,48 2,89 0,58 1,75 0,27 1,66 0,27 94,50 3,58 7,57 1,40 1,03 0,96
22,6 47,7 5,57 23,3 4,04 0,85 3,7 0,62 3,39 0,7 2,1 0,31 1,99 0,31 117,18 3,52 7,67 1,51 1,03 0,97
15,4 31,9 3,68 14,8 2,69 0,55 2,35 0,4 2,34 0,47 1,39 0,22 1,36 0,21 77,76 3,60 7,65 1,40 1,03 0,96
16,5 34,9 3,96 16,4 2,93 0,61 2,56 0,42 2,35 0,52 1,49 0,24 1,63 0,25 84,76 3,54 6,84 1,27 1,05 0,97
15,8 34,1 3,89 15,5 2,9 0,58 2,44 0,43 2,48 0,52 1,64 0,25 1,57 0,24 82,34 3,43 6,80 1,26 1,03 0,98
23,6 51,8 5,79 23,1 4,22 0,88 3,69 0,63 3,44 0,72 2,22 0,34 2,25 0,33 123,01 3,52 7,09 1,33 1,05 1,01
18,9 39,6 4,43 19 3,37 0,69 2,81 0,5 2,85 0,59 1,79 0,27 1,7 0,27 96,77 3,53 7,51 1,34 1,06 0,96
Met–39 Met–40 Met–41 Met–43 112,1 116,6 129,6 106,3 496,3 493,6 366,5 358,2 253 243 291 398 12,6 13,9 11,1 23,5 8,8 10,2 9,9 12,7 2 2,1 2,2 2,6 114,2 124,2 128,5 196,3 3,2 3,5 3,7 5,1 8,5 9,4 9,2 12,8 0,6 0,7 0,7 0,9 18,4 19,8 18,6 26,4 90 95 106 91 12,4 13 13,2 13,4 36,9 38 41,5 40,4 58 63 70 90 2 2 2 2 8 8,8 9,7 7,2 17,6 18,4 20,6 17,6 2 2 2 2 1,3 1,4 1,4 1,6 0,1 0,1 lod 0,1 22,1 24,7 29,9 23,8 3,3 3 3,8 3,9 lod 0,1 lod lod lod lod lod lod 0,3 0,3 0,3 0,4 lod lod lod lod 1,1 1,9 1,5 8,2 0,03 0,03 0,03 0,04 lod 0,1 lod 0,1 lod lod lod lod 20,8 22,7 22,7 33,2 44,2 48,9 47,5 73 5,03 5,56 5,39 7,94 21,1 23,7 22,5 32,9 3,83 4,23 4,03 5,81 0,77 0,85 0,8 1,18 3,28 3,52 3,36 5,08 0,56 0,6 0,56 0,86 3,16 3,5 3,26 4,78 0,62 0,72 0,68 0,94 1,84 2,09 1,95 2,66 0,3 0,32 0,3 0,42 1,96 2,05 2,01 2,61 0,29 0,31 0,31 0,4 107,74 119,05 115,35 171,78 3,42 3,38 3,55 3,60 7,17 7,48 7,63 8,60 1,36 1,39 1,35 1,58 1,02 1,04 1,02 1,02 0,97 0,98 0,96 1,01
f 39
VIII/b. melléklet. (folytatás)
minta Rb Sr Ba Pb Th U Zr Hf Nb Ta Y V Co Ni Zn Be Cs Ga Sn W Mo Cu As Cd Sb Bi Ag Au Hg Tl Se
Mencshelyi Márga Tagozat Met–46 Met–49 Met–52 Met–60 Met–61 Met–62 Met–63 Met–64 95,1 114,5 93 131,6 147,4 130,5 100,3 108,3 386,4 552,4 614,7 292,8 250 295,9 497,3 562,6 519 225 197 247 280 266 175 178 23,4 13,4 12,2 15,8 15,1 12,3 11,8 11,1 11,2 10,8 8,8 11 10,8 9,6 7,5 7,9 2,4 2,1 2 2,5 2,5 2,7 2,3 2,2 169,2 112,5 90,3 113 116,8 102,1 74,6 78,7 5,2 3,8 2,9 3,5 3,4 3 2,1 2,4 11,2 9,8 7,8 9,3 9,4 8,1 6,1 6,6 0,8 0,7 0,6 0,7 0,7 0,6 0,5 0,5 29 19,9 18,1 22,5 21,4 21,2 16,9 15,8 88 93 79 114 123 107 78 77 12,4 13,7 10,7 14,5 14,5 13,1 9,2 10,6 33 38 32,2 45,5 47,5 44,3 29,2 33,6 72 62 54 73 76 75 48 49 2 2 2 2 2 2 2 2 7 8,8 7,2 12 13,8 12,1 10,8 11,8 16,4 17,3 14,7 19,9 22,2 19,4 13,1 14,3 3 3 2 3 3 2 2 2 3,1 1,6 1,1 1,3 1,4 1,2 1 1,2 0,1 lod 0,1 0,2 lod 0,1 0,1 0,1 18,7 25,3 21,3 37,4 34 32,2 23,5 26,7 3,1 1,6 1,9 3,8 4,9 3,6 3,1 2,7 lod 0,1 0,2 0,1 lod 0,2 0,3 0,1 lod lod lod lod lod lod lod lod 0,3 0,3 0,2 0,4 0,4 0,3 0,3 0,2 lod lod lod lod lod lod 0,2 lod 0,9 1,7 2,1 1,3 1,3 0,7 2,3 0,8 0,03 0,02 0,03 0,04 0,05 0,04 0,04 0,06 lod lod lod lod 0,1 0,1 lod lod lod lod lod 0,7 lod 0,7 0,9 0,6
La 32,1 21 Ce 69,2 43,2 Pr 7,89 5,1 Nd 30,8 19,2 Sm 5,84 3,69 Eu 1,28 0,79 Gd 5,36 3,34 Tb 0,91 0,59 Dy 5,04 3,51 Ho 0,94 0,66 Er 2,86 2,05 Tm 0,43 0,32 Yb 2,59 2,05 Lu 0,4 0,32 ΣRFF 165,64 105,82 LaN /SmN 3,46 3,58 LaN /Yb N 8,38 6,92 Gd N /Yb N 1,68 1,32 1,08 1,06 Eu anom Ceanom 0,98 0,95
18,6 38,9 4,7 18,6 3,53 0,76 3,13 0,54 3,05 0,61 1,86 0,29 1,74 0,27 96,58 3,32 7,22 1,46 1,08 0,95
25 24,6 22,9 49,6 48,5 45 6,07 6,05 5,59 23,6 23,4 22 4,45 4,37 4,21 0,98 0,95 0,9 4,01 3,93 3,82 0,7 0,67 0,63 3,92 3,84 3,49 0,74 0,71 0,68 2,31 2,21 2,1 0,35 0,33 0,32 2,28 2,2 2,06 0,34 0,33 0,3 124,35 122,09 114,00 3,54 3,54 3,42 7,41 7,56 7,51 1,43 1,45 1,50 1,09 1,08 1,06 0,91 0,91 0,90
17 33,4 4,32 17,4 3,33 0,7 2,91 0,49 2,77 0,59 1,66 0,27 1,71 0,25 86,80 3,21 6,72 1,38 1,06 0,88
17 32,8 4,21 16,2 3,28 0,68 2,79 0,48 2,78 0,55 1,7 0,26 1,73 0,24 84,70 3,26 6,64 1,31 1,06 0,87
f 40
f 41
Ce 0,67 0,15 1,18
Ga 1,08 lod 1,35
La 0,70 0,29 1,14
Cs 1,77 0,10 2,94
n=44 átlag minimum maximum
n=44 átlag minimum maximum
Sr 4,60 1,48 21,87
Rb 0,85 0,06 1,09
n=44 átlag minimum maximum
Ti02 0,70 0,12 0,93
S i02 0,90 0,16 1,10
n=44 átlag minimum maximum
Sn 0,78 lod 1,02
Pr 0,74 0,23 1,21
Ba 0,43 0,05 1,08
Fe 203 0,96 0,11 1,19
Mo 1,37 lod 18,30
Nd 0,76 0,31 1,23
Pb 0,85 0,15 1,59
MnO 1,42 0,88 2,64
Cu 0,57 0,18 0,92
Sm 0,89 0,39 1,43
Th 0,82 0,12 1,10
MgO 1,99 1,39 5,45
As 0,59 lod 1,31
Eu 1,00 0,62 1,61
U 1,07 lod 3,30
CaO 33,36 1,69 296,62
Cd 3,34 lod 13,50
Gd 0,97 0,55 1,56
Zr 0,64 0,05 1,18
Na20 1,25 0,23 1,89
Sb 0,34 lod 0,52
Tb 1,00 0,66 1,60
Hf 0,82 lod 1,41
K20 0,87 0,05 1,20
Bi 4,50 lod 6,24
Dy 0,89 0,48 1,46
Nb 0,61 0,10 0,90
P205 0,95 0,61 1,61
Ag 5,52 lod 6,50
Ho 0,88 0,51 1,29
Ta 0,64 lod 0,89
S 0,93 0,29 2,91
Au 0,89 lod 3,46
Er 0,86 0,50 1,36
Y 0,96 0,62 1,53
Tl 0,24 lod 0,48
Tm 1,00 0,72 1,42
V 0,87 0,42 1,08
Se 0,26 lod 0,49
Yb 0,86 0,35 1,25
Co 0,79 lod 1,23
Lu 0,88 0,59 1,26
Ni 0,75 0,06 0,99
Zn 0,89 0,28 1,34
Rövidítések: n: mintaszám; lod: kimutatási határ alatti érték. Rózsaszínnel a szignifikáns dúsulást (≥1,5–2), halványkékkel a szignifikáns szegényedést (≤0,5) emeltem ki.
VIII/c. melléklet. A Mencshely Met–1 fúrás (n=44) dúsulási tényezıibıl [EF=(E/Al2O3minta)(E/Al2O3PAAS), ahol E=elem] számított átlag, minimum és maximum értékek.
VIII/d. melléklet. A fıelemek számított dúsulási tényezıi a Mencshely Met–1 fúrásban. M et–1 minta 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 17 19 21 23 25 27 28 29 30
S i02 0,81 0,81 lod 0,30 0,63 0,42 0,62 0,16 0,87 0,90 0,96 0,97 0,94 0,96 0,96 0,99 0,98 0,99 0,99 1,02 0,97 0,96 0,96 0,98
Ti02 0,70 0,68 0,12 0,50 0,62 0,51 0,65 0,40 0,81 0,78 0,78 0,79 0,78 0,76 0,77 0,76 0,78 0,74 0,78 0,72 0,72 0,69 0,73 0,71
Al 203 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00
Fe 203 1,07 0,95 0,11 0,53 0,75 0,58 0,74 0,56 0,96 1,02 1,01 1,05 1,13 1,09 1,13 1,19 1,14 1,12 1,18 1,15 0,97 0,93 0,90 0,92
fıelemek dúsulási tényezıi MnO MgO CaO 2,56 2,39 33,36 1,39 2,58 28,22 0,96 1,57 296,62 1,32 3,21 171,08 1,01 3,43 80,44 1,28 5,45 131,83 1,21 2,74 91,43 1,65 3,08 189,78 1,74 2,16 33,87 2,19 2,07 27,36 1,48 1,68 10,36 1,73 1,73 10,37 1,92 1,80 10,40 1,68 1,69 8,43 2,02 1,69 8,04 1,62 1,54 2,24 1,42 1,51 1,81 1,54 1,58 1,69 1,93 1,65 4,05 2,64 1,56 1,82 1,22 1,73 13,97 1,13 1,90 19,90 0,98 1,74 17,66 1,16 1,69 16,87
Na20 0,23 0,23 0,29 0,36 0,25 0,34 0,33 0,35 0,99 1,00 1,07 1,12 1,13 1,14 1,18 1,24 1,27 1,29 1,40 1,47 1,67 1,76 1,72 1,84
K20 0,85 0,86 0,05 0,50 0,82 0,60 0,83 0,48 0,85 0,88 0,88 0,89 0,89 0,91 0,89 0,92 0,93 0,95 0,95 0,93 0,87 0,85 0,87 0,87
P205 1,22 0,61 1,61 0,96 0,67 1,24 0,70 1,21 0,93 1,47 1,01 1,09 1,19 1,07 1,18 1,24 0,90 0,86 1,18 0,81 0,82 0,89 0,76 0,88
S 1,25 1,47 0,29 2,51 2,69 2,03 2,24 1,66 2,91 2,52 1,06 0,89 0,70 0,50 0,71 0,40 0,35 0,40 0,58 0,35 0,62 0,46 0,58 0,39
M et–1 minta 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 43 46 49 52 60 61 62 63 64 átlag szórás minimum maximum
S i02 0,99 0,95 0,98 0,94 0,96 0,98 0,98 0,97 1,00 0,99 1,02 1,06 1,10 1,00 0,98 0,97 0,97 0,96 0,89 0,91 0,83 0,24 0,16 1,02
Ti02 0,70 0,75 0,71 0,67 0,68 0,73 0,87 0,71 0,69 0,70 0,66 0,93 0,92 0,75 0,77 0,70 0,67 0,67 0,65 0,64 0,68 0,16 0,12 0,81
Al 203 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 0,00 1,00 1,00
Fe 203 0,95 0,98 1,00 0,97 0,88 0,86 0,92 0,94 0,99 0,98 1,00 0,97 0,99 1,09 0,99 1,13 1,15 1,15 0,99 0,92 0,92 0,26 0,11 1,19
fıelemek dúsulási tényezıi MnO MgO CaO 1,03 1,63 9,92 1,62 1,88 18,54 1,33 1,66 10,87 1,34 2,01 21,67 1,01 1,88 17,49 0,98 1,81 17,62 0,90 1,67 9,05 1,24 1,76 16,81 1,23 1,59 11,12 1,26 1,59 9,82 0,88 1,39 4,78 1,16 1,44 4,81 1,80 1,51 7,58 1,30 1,79 10,18 1,69 2,05 19,77 0,94 1,80 6,42 0,99 1,75 3,61 1,20 1,69 7,74 1,50 2,40 26,47 1,13 2,08 21,88 1,58 2,17 50,48 0,46 0,90 75,12 0,96 1,51 1,69 2,64 5,45 296,62
Na20 1,79 1,66 1,71 1,77 1,78 1,83 1,61 1,65 1,81 1,72 1,79 1,75 1,89 1,66 1,65 1,30 1,07 1,04 0,89 0,86 0,99 0,55 0,23 1,84
K20 0,85 0,89 0,89 0,84 0,86 0,84 0,87 0,84 0,90 0,89 0,89 0,88 0,86 0,93 0,97 1,09 1,12 1,10 1,15 1,20 0,80 0,21 0,05 0,95
P205 0,74 0,88 0,87 1,03 0,75 0,79 0,79 0,83 0,81 0,85 0,67 1,00 1,14 0,75 1,02 0,89 0,82 0,81 0,91 0,89 1,02 0,25 0,61 1,61
S 0,56 0,74 0,52 0,57 0,47 0,63 0,42 0,50 0,72 0,59 0,29 0,49 0,63 0,33 0,80 0,71 0,69 0,72 1,55 1,31 1,15 0,87 0,29 2,91
f 42
f 43
M et–1 minta 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 17 19 21 23 25 27 28 29 30
Rb 0,82 0,87 0,06 0,35 0,66 0,46 0,65 0,38 0,84 0,90 0,90 0,94 0,94 0,96 0,97 1,01 1,03 1,06 1,06 0,99 0,89 0,83 0,89 0,85
Sr 5,79 4,63 21,87 9,65 7,51 10,18 8,20 11,80 4,88 4,22 2,98 3,00 3,83 3,13 3,65 2,32 2,39 2,40 3,25 2,19 3,91 5,85 5,07 4,88
Ba 0,37 0,35 0,05 0,14 0,18 0,17 0,23 0,13 0,44 0,52 0,48 0,48 0,48 0,48 0,51 0,52 0,52 0,49 0,48 0,49 0,42 0,42 0,44 0,42
Pb 0,91 0,74 0,15 0,63 0,52 0,42 0,56 0,36 1,03 0,95 0,85 0,96 0,91 0,82 1,01 0,96 1,07 0,92 0,92 0,95 0,86 0,81 0,82 0,76
Th 0,75 0,81 0,12 0,27 0,51 0,46 0,59 0,32 0,85 0,90 0,92 0,96 0,93 1,00 0,97 1,01 1,09 0,95 0,99 0,93 0,82 0,81 0,90 0,84
Kompatibilitási sor elemeinek dúsulási tényezıi U Zr Hf Nb Ta 1,00 0,53 0,66 0,60 0,51 1,16 0,49 0,62 0,62 0,49 0,94 0,05 lod 0,10 lod 3,30 0,26 0,24 0,31 lod 1,12 0,41 0,50 0,43 lod 1,52 0,33 0,47 0,34 0,26 3,12 0,42 0,52 0,45 lod 1,90 0,27 0,25 0,28 lod 0,98 0,67 0,85 0,67 0,66 0,97 0,68 0,98 0,67 0,62 0,85 0,68 0,90 0,68 0,69 0,94 0,71 0,89 0,68 0,69 0,91 0,71 0,85 0,69 0,70 0,88 0,70 0,89 0,67 0,68 0,92 0,74 0,92 0,70 0,68 0,89 0,74 0,96 0,73 0,63 0,92 0,76 0,96 0,73 0,80 0,83 0,72 0,97 0,70 0,70 0,92 0,74 1,03 0,74 0,75 0,84 0,70 0,90 0,68 0,62 0,90 0,65 0,77 0,64 0,62 0,92 0,61 0,80 0,59 0,67 1,00 0,68 0,93 0,66 0,66 0,89 0,66 0,80 0,64 0,54 Y 0,96 0,87 0,78 1,53 0,89 0,70 1,14 0,62 1,09 1,10 0,97 1,03 1,05 0,94 1,09 1,02 1,04 0,95 1,03 0,93 0,89 0,86 0,88 0,92
V 1,08 1,01 0,42 0,67 0,71 0,62 0,73 0,60 1,00 0,92 0,94 0,98 0,97 0,98 1,06 1,01 1,02 1,03 1,06 1,01 0,86 0,80 0,88 0,87
VIII/e. melléklet. A kompatibilitási sor elemeinek számított dúsulási tényezıi a Mencshely Met–1 fúrásban. Co 1,23 0,88 lod 0,43 0,47 0,30 0,47 0,36 0,80 0,87 0,88 0,89 0,88 0,88 0,95 1,00 0,96 0,95 0,94 0,86 0,87 0,78 0,73 0,71
Ni 0,99 0,86 0,06 0,51 0,49 0,31 0,53 0,29 0,71 0,73 0,78 0,86 0,85 0,85 0,84 0,89 0,90 0,87 0,89 0,83 0,79 0,75 0,79 0,74
Zn 0,75 0,77 0,28 0,60 0,38 0,47 0,58 0,40 0,82 0,80 0,89 1,04 1,03 1,02 1,03 1,11 1,14 1,12 1,05 0,99 0,88 0,86 0,89 0,93
f 44
M et–1 minta 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 43 46 49 52 60 61 62 63 64 átlag szórás minimum maximum
Rb 0,89 0,87 0,90 0,74 0,82 0,80 0,88 0,78 0,89 0,90 0,92 0,84 0,81 0,90 0,86 1,02 1,09 1,03 1,00 1,01 0,85 0,20 0,06 1,09
Sr 3,28 4,60 3,23 6,90 4,79 3,19 2,04 2,46 3,17 3,04 2,07 2,27 2,62 3,48 4,53 1,81 1,48 1,86 3,95 4,20 4,60 3,52 1,48 21,87
VIII/e. melléklet (folytatás)
Ba 0,46 0,43 0,46 0,37 0,39 0,42 0,46 0,40 0,50 0,46 0,51 0,78 1,08 0,44 0,45 0,47 0,51 0,52 0,43 0,41 0,43 0,16 0,05 1,08
Pb 0,88 0,87 0,74 0,69 0,75 0,92 1,14 0,82 0,80 0,86 0,63 1,49 1,59 0,84 0,90 0,98 0,89 0,77 0,94 0,83 0,85 0,24 0,15 1,59
Th 0,85 0,85 0,87 0,72 0,79 0,80 0,95 0,79 0,77 0,86 0,77 1,10 1,04 0,93 0,89 0,93 0,87 0,83 0,82 0,81 0,82 0,21 0,12 1,10
Kompatibilitási sor elemeinek dúsulási tényezıi U Zr Hf Nb Ta 0,88 0,70 0,89 0,64 0,58 1,00 0,67 0,93 0,63 0,55 0,89 0,68 0,87 0,67 0,59 0,75 0,57 0,64 0,53 0,57 0,88 0,63 0,77 0,59 0,64 0,80 0,69 0,80 0,62 0,65 0,90 0,82 0,94 0,76 0,76 0,91 0,66 0,75 0,57 0,52 0,82 0,69 0,82 0,60 0,60 0,83 0,73 0,86 0,64 0,67 0,80 0,69 0,84 0,58 0,62 1,06 1,18 1,29 0,90 0,89 1,05 1,09 1,41 0,84 0,85 0,85 0,67 0,96 0,69 0,69 0,95 0,63 0,86 0,64 0,69 1,00 0,66 0,86 0,64 0,68 0,95 0,66 0,80 0,62 0,65 1,10 0,61 0,76 0,57 0,59 1,18 0,56 0,67 0,54 0,62 1,06 0,56 0,72 0,55 0,58 1,19 0,58 0,77 0,61 0,63 0,66 0,19 0,23 0,14 0,12 0,83 0,05 lod 0,10 lod 3,30 1,18 1,03 0,90 0,80 Y 0,92 0,89 0,98 0,73 0,75 0,75 0,94 0,81 0,87 0,90 0,78 1,24 1,46 0,93 0,99 1,03 0,94 0,99 0,99 0,87 0,96 0,17 0,62 1,53
V 0,90 0,85 0,85 0,68 0,77 0,78 0,86 0,80 0,82 0,83 0,86 0,82 0,85 0,84 0,83 1,01 1,04 0,96 0,88 0,82 0,87 0,14 0,42 1,08
Co 0,74 0,74 0,72 0,53 0,72 0,74 1,05 0,70 0,79 0,80 0,75 0,85 0,84 0,86 0,79 0,90 0,86 0,82 0,73 0,79 0,79 0,18 lod 1,23
Ni 0,76 0,70 0,77 0,70 0,70 0,70 0,90 0,71 0,79 0,78 0,78 0,85 0,75 0,80 0,79 0,94 0,94 0,93 0,77 0,84 0,75 0,18 0,06 0,99
Zn 0,94 0,95 0,94 0,86 0,85 1,04 1,02 0,88 0,87 0,91 0,93 1,34 1,15 0,92 0,94 1,06 1,06 1,11 0,90 0,86 0,89 0,22 0,28 1,34
VIII/f. melléklet. A ritkaföldfémek számított dúsulási tényezıi a Mencshely Met–1 fúrásban. M et–1 minta 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 17 19 21 23 25 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 43 46 49 52 60 61 62 63 64 átlag szórás minimum maximum
La 0,76 0,72 0,29 0,73 0,53 0,44 0,60 0,41 0,82 0,81 0,76 0,80 0,78 0,75 0,86 0,82 0,81 0,77 0,85 0,76 0,69 0,67 0,69 0,71 0,69 0,69 0,74 0,59 0,59 0,57 0,75 0,66 0,70 0,73 0,67 1,10 1,14 0,69 0,72 0,81 0,76 0,75 0,71 0,66 0,70 0,15 0,29 1,14
Ce 0,75 0,69 0,15 0,44 0,45 0,37 0,47 0,34 0,84 0,82 0,76 0,79 0,78 0,75 0,85 0,82 0,83 0,78 0,85 0,75 0,68 0,67 0,71 0,70 0,70 0,69 0,75 0,58 0,60 0,59 0,79 0,67 0,71 0,76 0,67 1,16 1,18 0,68 0,72 0,77 0,72 0,71 0,67 0,62 0,67 0,19 0,15 1,18
Pr 0,81 0,78 0,23 0,67 0,54 0,42 0,61 0,36 0,88 0,88 0,81 0,84 0,84 0,82 0,92 0,88 0,89 0,84 0,93 0,81 0,74 0,71 0,76 0,75 0,74 0,72 0,79 0,61 0,61 0,61 0,79 0,67 0,73 0,77 0,69 1,14 1,21 0,73 0,79 0,85 0,81 0,80 0,78 0,71 0,74 0,18 0,23 1,21
Nd 0,86 0,79 0,31 0,67 0,60 0,44 0,70 0,36 0,88 0,87 0,81 0,81 0,85 0,87 0,96 0,90 0,94 0,85 0,93 0,84 0,76 0,74 0,79 0,78 0,78 0,75 0,86 0,64 0,66 0,63 0,82 0,75 0,79 0,86 0,75 1,23 1,23 0,71 0,81 0,86 0,82 0,82 0,82 0,71 0,76 0,17 0,31 1,23
Sm 0,99 0,93 0,39 0,93 0,72 0,56 0,82 0,46 1,01 1,05 0,98 0,99 0,98 0,95 1,06 1,06 1,06 0,97 1,09 0,94 0,86 0,83 0,86 0,90 0,89 0,83 0,91 0,71 0,72 0,72 0,92 0,81 0,88 0,94 0,82 1,33 1,43 0,84 0,94 0,99 0,93 0,96 0,95 0,88 0,89 0,19 0,39 1,43
A ritkaföldfémek dúsulási tényezıi Eu Gd Tb Dy 1,11 1,03 1,11 0,95 1,05 0,98 1,03 0,85 0,65 0,55 0,76 0,48 1,20 1,16 1,22 1,08 0,78 0,81 0,84 0,75 0,68 0,63 0,70 0,56 0,94 0,95 0,98 0,88 0,62 0,57 0,66 0,54 1,13 1,12 1,12 1,03 1,14 1,12 1,13 1,05 1,06 1,01 1,01 0,96 1,09 1,06 1,07 1,00 1,10 1,07 1,07 0,97 1,08 1,02 1,02 0,96 1,17 1,17 1,12 1,05 1,11 1,12 1,09 1,02 1,14 1,10 1,08 1,01 1,02 1,02 1,03 0,95 1,20 1,15 1,15 1,05 1,00 0,98 1,01 0,92 0,91 0,92 0,93 0,86 0,89 0,87 0,89 0,81 0,92 0,87 0,95 0,86 0,95 0,92 0,94 0,85 0,90 0,91 0,95 0,89 0,88 0,87 0,88 0,87 0,98 0,99 1,01 0,90 0,74 0,73 0,76 0,73 0,77 0,75 0,75 0,69 0,74 0,72 0,77 0,73 0,99 0,96 0,99 0,89 0,86 0,81 0,87 0,82 0,91 0,90 0,93 0,86 0,97 0,93 0,96 0,92 0,84 0,82 0,82 0,79 1,38 1,38 1,41 1,29 1,61 1,56 1,60 1,46 0,92 0,90 0,96 0,94 1,04 0,99 1,03 0,96 1,12 1,06 1,12 1,03 1,04 1,00 1,03 0,97 1,05 1,03 1,03 0,94 1,03 0,99 1,01 0,94 0,94 0,89 0,93 0,89 1,00 0,97 1,00 0,89 0,17 0,18 0,14 0,17 0,62 0,55 0,66 0,48 1,61 1,56 1,60 1,46
Ho 0,96 0,88 0,65 1,11 0,73 0,58 0,87 0,51 0,99 0,99 0,91 0,95 0,96 0,89 1,01 0,94 0,94 0,91 1,00 0,89 0,83 0,82 0,87 0,85 0,85 0,83 0,88 0,69 0,72 0,73 0,88 0,80 0,80 0,89 0,78 1,20 1,29 0,84 0,91 0,92 0,85 0,86 0,95 0,83 0,88 0,14 0,51 1,29
Er 0,89 0,82 0,51 1,03 0,68 0,57 0,81 0,50 0,94 1,01 0,93 0,95 0,95 0,92 1,01 0,94 0,94 0,93 1,03 0,89 0,86 0,86 0,90 0,87 0,85 0,87 0,92 0,71 0,71 0,80 0,94 0,84 0,82 0,90 0,77 1,18 1,36 0,91 0,96 1,00 0,92 0,93 0,93 0,89 0,86 0,15 0,50 1,36
Tm 1,12 1,03 0,86 1,25 0,85 0,74 0,96 0,72 1,12 1,08 1,04 1,11 1,04 1,03 1,12 1,06 1,05 1,04 1,11 1,02 0,94 0,91 0,93 0,95 0,96 0,93 0,94 0,78 0,80 0,84 1,00 0,88 0,93 0,96 0,83 1,30 1,42 0,98 1,04 1,05 0,95 0,98 1,05 0,95 1,00 0,12 0,72 1,42
Yb 0,91 0,82 0,35 0,89 0,72 0,49 0,80 0,48 0,94 0,96 0,97 0,97 0,95 0,95 1,02 0,95 1,05 0,95 1,05 0,99 0,89 0,84 0,93 0,89 0,88 0,83 0,88 0,70 0,79 0,77 0,97 0,81 0,89 0,89 0,81 1,17 1,25 0,92 0,91 1,00 0,92 0,92 0,96 0,92 0,86 0,18 0,35 1,25
Lu 0,95 0,87 0,68 1,01 0,69 0,62 0,73 0,59 0,95 0,99 0,90 0,94 0,96 0,90 1,01 0,91 1,03 0,94 1,03 0,94 0,90 0,86 0,88 0,87 0,86 0,89 0,90 0,71 0,80 0,77 0,93 0,84 0,86 0,89 0,82 1,18 1,26 0,94 0,93 0,98 0,91 0,88 0,92 0,83 0,88 0,13 0,59 1,26
f 45
VIII/g. melléklet. Egyéb nyomelemek számított dúsulási tényezıi a Mencshely Met–1 fúrásban. M et–1 minta 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 17 19 21 23 25 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 43 46 49 52 60 61 62 63 64 átlag szórás minimum maximum
Cs 1,72 1,66 0,10 0,65 1,32 1,01 1,44 0,84 1,81 1,89 1,88 1,86 1,91 2,01 1,94 2,12 2,12 2,23 2,17 2,03 1,71 1,55 1,73 1,59 1,67 1,72 1,75 1,48 1,53 1,43 1,69 1,54 1,70 1,80 1,83 1,52 1,58 1,85 1,77 2,47 2,72 2,54 2,86 2,94 1,77 0,52 0,10 2,94
Ga 1,05 1,03 lod 0,39 0,78 0,57 0,72 0,42 1,06 1,08 1,14 1,18 1,22 1,21 1,27 1,28 1,35 1,32 1,31 1,21 1,18 1,06 1,17 1,05 1,20 1,12 1,16 0,96 1,07 1,07 1,17 1,04 1,12 1,13 1,16 1,11 1,11 1,09 1,08 1,23 1,31 1,22 1,04 1,07 1,08 0,21 lod 1,35
Sn 0,82 0,78 lod lod lod lod lod lod 0,85 0,79 0,94 0,63 0,97 0,93 0,93 0,57 0,85 0,84 0,89 0,85 0,66 0,71 0,70 0,69 0,93 0,71 0,94 0,73 0,68 0,69 0,60 0,67 0,64 0,62 0,57 0,63 1,02 0,94 0,74 0,93 0,89 0,63 0,79 0,75 0,78 0,13 lod 1,02
Mo lod 0,31 1,17 13,36 1,24 4,70 18,30 4,21 1,19 1,42 0,13 0,25 0,26 0,12 0,25 0,23 0,11 0,11 0,12 0,23 0,13 0,29 0,14 lod 0,12 0,14 lod 0,15 lod 0,14 0,24 0,13 0,13 0,12 lod 0,13 0,14 lod 0,15 0,25 lod 0,13 0,16 0,15 1,37 3,69 lod 18,30
Egyéb nyomelemek dúsulási tényezıi Cu As Cd Sb Bi 0,51 1,31 2,52 lod 3,28 0,58 1,23 3,60 lod 6,24 0,22 lod 13,50 lod lod 0,39 0,55 12,09 0,52 lod 0,38 0,40 7,63 0,17 lod 0,28 lod 5,16 lod lod 0,37 0,63 8,04 lod lod 0,18 lod 6,48 lod lod 0,50 0,90 3,91 lod 5,08 0,52 0,74 2,43 lod 4,73 0,50 0,92 0,96 lod 5,02 0,55 0,73 0,97 lod 5,06 0,59 0,93 1,98 lod 5,15 0,58 0,76 1,91 lod 3,73 0,56 1,06 0,95 lod 4,95 0,60 0,68 lod lod 5,73 0,68 0,85 lod lod 5,69 0,69 0,71 lod lod 5,61 0,58 0,76 lod lod 4,77 0,61 0,64 lod lod 5,64 0,57 0,47 2,04 lod 3,99 0,54 0,47 3,30 lod 4,29 0,54 0,42 2,16 lod 4,22 0,55 0,30 3,20 lod 4,16 0,63 0,54 1,90 lod 3,71 0,57 0,42 2,18 lod 4,24 0,54 0,45 1,92 lod 5,00 0,56 0,41 3,36 lod 4,37 0,48 0,33 3,16 lod 4,10 0,53 0,53 3,20 lod 4,15 0,67 0,48 0,93 lod 6,05 0,58 0,44 2,06 lod 4,02 0,56 0,42 lod lod 3,83 0,61 0,37 0,95 lod 3,69 0,68 0,43 lod lod 3,39 0,60 0,49 lod lod 5,06 0,51 0,42 lod lod 4,07 0,64 0,20 0,97 lod 3,78 0,63 0,28 2,27 lod 2,95 0,92 0,47 0,95 lod 4,94 0,80 0,58 lod lod 4,73 0,81 0,45 1,94 lod 3,78 0,75 0,49 3,67 lod 4,76 0,80 0,40 1,15 lod 2,99 0,57 0,59 3,34 0,34 4,50 0,14 0,25 3,00 0,25 0,83 0,18 lod lod lod lod 0,92 1,31 13,50 0,52 6,24
Ag lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod 6,50 lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod 4,54 lod 5,52 1,39 lod 6,50
Au 1,26 1,46 2,34 2,75 lod 1,68 1,05 2,10 0,45 0,47 lod 0,30 lod 0,62 0,58 lod 0,27 lod lod 0,34 lod lod 0,52 0,55 0,21 lod 0,79 0,44 lod 0,55 0,69 0,54 0,47 0,78 0,57 3,46 0,41 0,71 1,03 0,54 0,51 0,29 1,22 0,40 0,89 0,76 lod 3,46
Tl lod lod lod lod lod 0,48 lod lod 0,24 0,23 lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod 0,18 lod 0,18 lod lod lod lod 0,17 0,18 lod lod 0,24 0,11 lod 0,48
Se 0,29 0,24 lod lod 0,33 0,37 0,41 lod 0,49 lod lod lod 0,20 lod 0,25 0,18 lod lod lod lod 0,27 lod 0,19 lod lod lod 0,19 lod 0,18 lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod 0,19 lod 0,20 0,32 0,20 0,26 0,09 lod 0,49
f 46
IX/a. melléklet. A Csicsói Márga Tagozatból és a Mencshelyi Márga Tagozatból származó kızetminták XRF módszerrel meghatározott fıelemösszetétele (g/g%) a Veszprém V–1 fúrásban. Rövidítések: CsMT: Csicsói Márga Tagozat; LOI: izzítási veszteség („loss of ignition”), sötétzölddel emeltem ki azon minták LOI adatait, melyek anyaga az izzítás után olajzöld színőre változott.
minta V–1 V–2 Si02 36,60 38,90 Ti02 0,47 0,48 Al2 03 11,54 11,79 Fe2 03 4,15 4,03 MnO 0,12 0,10 MgO 3,08 3,13 CaO 24,03 21,70 Na2 0 0,41 0,45 K2 0 2,75 2,86 P2 05 0,11 0,10 S 0,26 0,21 LOI 23,64 22,32 Total 107,15 106,06 CsMT minta V–15 V–16 Si02 14,71 8,54 0,17 0,12 Ti02 Al2 03 6,73 6,00 1,17 Fe2 03 1,44 MnO 0,06 0,02 MgO 7,14 13,02 CaO 36,91 35,14 Na2 0 0,10 0,10 1,73 0,81 K2 0 P2 05 0,12 0,05 S 0,42 0,33 LOI 37,35 41,42 Total 106,88 106,72
V–3 40,76 0,47 11,98 3,94 0,10 3,02 20,55 0,46 2,87 0,09 0,18 21,87 106,29
V–4 29,15 0,33 9,60 3,47 0,13 2,92 32,59 0,37 2,11 0,14 0,25 29,27 110,33
V–5 39,67 0,45 11,67 3,79 0,09 3,04 21,73 0,46 2,87 0,10 0,20 22,48 106,56
V–17 3,42 0,08 4,51 0,83 0,03 3,46 53,55 0,09 1,10 0,06 0,28 39,49 106,89
V–18 44,80 0,61 14,10 4,52 0,09 3,79 12,37 0,41 4,19 0,08 0,71 18,77 104,45
V–19 27,47 0,35 10,56 3,62 0,22 7,37 24,03 0,35 2,37 0,17 0,38 31,86 108,75
Csicsói Márga Tagozat V–6 V–7 V–8 V–9 V–10 28,22 45,87 37,99 29,35 33,83 0,33 0,53 0,44 0,32 0,38 9,48 12,88 11,32 9,55 10,61 3,33 4,16 3,57 3,07 2,85 0,12 0,09 0,12 0,14 0,10 2,90 3,02 2,98 2,80 2,36 33,48 14,61 22,74 32,80 29,37 0,38 0,41 0,42 0,34 0,26 2,06 3,22 2,70 2,28 2,88 0,11 0,10 0,14 0,11 0,13 0,26 0,25 0,26 0,25 0,23 29,41 17,02 23,21 29,38 26,36 110,07 102,15 105,88 110,39 109,36 Mencshelyi Márga Tagozat V–20 V–21 V–22 V–23 V–24 40,50 41,60 43,02 42,37 43,37 0,57 0,60 0,59 0,57 0,58 13,10 13,42 13,83 13,74 13,80 4,07 4,22 4,13 4,59 4,75 0,13 0,13 0,11 0,12 0,13 3,22 3,08 2,86 2,86 2,85 18,79 16,95 16,43 16,14 14,85 0,50 0,50 0,49 0,54 0,55 3,59 3,71 3,77 3,74 3,77 0,11 0,11 0,13 0,12 0,12 0,36 0,37 0,16 0,18 0,15 21,17 19,85 18,94 18,71 17,97 106,12 104,54 104,45 103,68 102,89
V–11 24,13 0,29 8,88 2,48 0,11 2,26 38,89 0,17 2,18 0,11 0,25 31,20 110,96
V–12 17,13 0,21 7,32 2,14 0,10 1,86 46,11 0,14 1,64 0,12 0,32 34,28 111,38
V–13 13,00 0,18 6,47 1,79 0,09 1,62 50,45 0,13 1,37 0,10 0,37 35,83 111,39
V–14 25,20 0,28 9,00 2,24 0,07 5,30 31,97 0,13 2,49 0,13 0,42 31,60 108,82
V–25 41,59 0,57 13,56 4,73 0,13 2,97 17,27 0,48 3,54 0,13 0,17 19,69 104,83
V–26 41,66 0,54 13,52 5,21 0,15 2,88 16,99 0,49 3,56 0,18 0,13 19,42 104,73
V–27 46,57 0,59 14,63 5,59 0,14 2,82 12,16 0,60 3,84 0,13 0,09 16,36 103,53
V–28 49,55 0,60 15,33 5,88 0,15 2,88 10,65 0,63 3,96 0,14 0,09 15,37 105,22
f 47
IX/a. melléklet. (folytatás) minta V–29 Si02 47,77 Ti02 0,58 Al2 03 14,91 Fe2 03 5,93 MnO 0,15 MgO 2,98 CaO 10,97 Na2 0 0,51 K2 0 3,75 P2 05 0,18 S 0,13 LOI 15,52 Total 103,39
V–30 47,65 0,58 14,82 5,67 0,13 2,99 11,66 0,55 3,68 0,14 0,11 16,02 104,01
V–31 44,32 0,52 14,01 5,07 0,12 2,86 15,29 0,56 3,41 0,15 0,14 18,18 104,62
V–32 49,08 0,56 15,07 5,38 0,11 2,87 11,64 0,64 3,64 0,11 0,11 15,78 104,99
V–33 47,54 0,59 14,60 5,31 0,12 2,76 11,01 0,63 3,62 0,12 0,13 14,89 101,32
minta Si02 Ti02 Al2 03 Fe2 03 MnO MgO CaO
V–44 10,62 0,14 6,28 2,79 0,10 2,98 47,45 0,28 1,02 0,26 0,28 37,09 109,29
V–45 49,07 0,52 15,26 4,26 0,06 2,73 11,01 0,51 3,77 0,12 0,12 14,95 102,38
V–46 18,66 0,23 7,61 2,06 0,05 3,43 41,30 0,36 1,55 0,16 0,21 34,05 109,66
V–47 14,60 0,18 6,73 1,67 0,04 2,98 46,10 0,29 1,26 0,13 0,18 35,62 109,78
V–43 39,97 0,46 13,17 4,30 0,08 2,94 19,17 Na2 0 0,52 K2 0 3,25 P2 05 0,13 S 0,14 LOI 20,93 Total 105,06
Mencshelyi Márga Tagozat V–34 V–35 V–36 V–37 48,05 48,01 50,15 29,29 0,57 0,54 0,61 0,35 14,74 14,73 15,02 10,46 4,99 5,01 4,77 2,94 0,11 0,10 0,06 0,06 2,77 2,77 2,56 2,75 11,63 11,60 6,10 29,48 0,57 0,56 0,57 0,57 3,71 3,75 3,83 2,52 0,13 0,10 0,09 0,11 0,17 0,12 0,16 0,17 15,37 15,50 10,74 27,13 102,81 102,79 94,67 105,83 Mencshelyi Márga Tagozat V–48 V–49 V–50 V–51 15,70 12,43 24,63 42,81 0,18 0,21 0,32 0,44 6,86 6,59 9,35 13,58 1,69 2,19 2,96 4,30 0,04 0,06 0,06 0,06 2,96 4,08 3,63 2,98 44,81 44,75 32,93 16,28 0,31 0,26 0,40 0,42 1,35 1,31 2,24 3,70 0,13 0,13 0,14 0,15 0,18 0,16 0,23 0,27 35,57 36,41 30,14 18,10 109,78 108,58 107,03 103,08
V–38 29,17 0,35 10,40 2,97 0,07 2,77 29,51 0,54 2,46 0,10 0,19 27,07 105,60
V–39 36,18 0,44 12,04 3,53 0,06 2,73 23,66 0,56 2,79 0,13 0,21 23,20 105,53
V–40 38,65 0,46 12,48 3,52 0,06 2,81 22,07 0,62 2,88 0,10 0,19 22,29 106,13
V–41 12,07 0,19 6,48 2,09 0,06 3,13 46,05 0,32 1,32 0,10 0,17 36,17 108,16
V–42 23,67 0,31 9,17 2,96 0,08 3,44 34,71 0,41 2,03 0,13 0,18 30,87 107,96
V–52 40,60 0,43 13,16 4,38 0,07 2,99 17,69 0,44 3,57 0,15 0,20 20,24 103,92
V–53 24,26 0,26 9,50 3,74 0,14 2,88 34,47 0,33 2,22 0,17 0,49 30,36 108,82
V–54 19,88 0,24 8,29 2,33 0,06 3,09 39,43 0,29 1,94 0,12 0,31 32,34 108,32
V–55 13,60 0,18 6,71 1,66 0,06 3,08 46,32 0,20 1,39 0,10 0,36 35,09 108,75
V–56 7,06 0,10 5,17 0,94 0,04 12,81 35,52 0,07 1,01 0,13 0,32 40,96 104,13
f 48
IX/b. melléklet. A Csicsói Márga Tagozatból és a Mencshelyi Márga Tagozatból származó kızetminták ICP–MS módszerrel meghatározott nyomelem-összetétele (ppm, Au: ppb) a Mencshely Met–1 fúrásban. Rövidítések: lod: kimutatási határ alatti érték; LaN: kondritra normált La-koncentráció; SmN: kondritra normált Smkoncentráció; YbN: kondritra normált Yb-koncentráció; GdN: kondritra normált Gd-koncentráció; Euanom: Euanomália és Ceanom: Ce-anomália JEANS et al. (2000) alapján V–3 87,5 806 180 10,6 7,3 2,3 78,5 2,3 6,8 0,5 14,5 78 9,8 25,5 37 lod 6,6 12,5 2 1,1 lod 16 2,9 0,2 lod 0,2 lod lod 0,01 lod 0,6
V–4 56,3 903,5 114 7,4 4,6 1,9 50,3 1,5 4,2 0,3 11,2 53 7,1 20,3 23 lod 4,2 7,7 1 0,7 0,3 9,3 3,8 0,2 lod 0,1 lod lod 0,02 lod 0,6
Csicsói Márga Tagozat V–8 V–9 V–13 V–14 81,6 55,9 29,5 53,7 948,2 838,3 923,1 669,8 164 116 57 104 9,2 7,1 4,7 5,5 6,3 4,5 2,4 3,7 2,7 2,3 1,9 2,6 71,6 49,3 25,5 41,8 2,2 1,3 0,6 1,1 5,9 4,1 2,1 3,5 0,5 0,2 0,2 0,2 15,2 12 8,7 10,4 68 47 29 48 9,1 6,6 4,8 5,8 25,8 18,9 16 20 33 20 13 21 2 lod lod lod 6,3 4,5 2,1 4,2 11,5 7,7 4,3 7,4 2 1 lod 1 0,9 0,5 lod 0,6 0,5 0,7 0,4 0,7 13,5 9,7 5,5 9,3 3,1 2 lod 1,6 0,2 0,2 0,2 0,2 lod lod lod lod 0,2 0,1 lod lod lod lod lod lod 0,7 1,2 lod 1,3 0,01 0,02 lod lod lod lod lod lod 0,7 0,6 0,6 0,6
V–15 31,8 705 63 3,4 2,4 2,7 25,7 0,6 2,2 0,2 6,5 32 3,2 14,1 14 lod 2,4 4,1 lod lod 1 6,5 1 0,2 lod lod lod lod 0,01 lod 0,7
V–16 23 212 36 2,4 1,2 5,9 12,7 0,4 1,3 lod 2,6 25 2,4 14,6 11 lod 1,6 2,9 lod lod 1,4 5,8 3,6 0,3 0,2 lod lod 1 lod 0,4 0,9
V–18 106,7 249,1 218 13,6 9,1 3,3 99,3 3,1 8,7 0,6 16,4 89 12,3 34,7 43 lod 7,4 14,2 2 1,2 2,8 17,6 5,4 0,3 lod 0,2 lod lod 0,04 0,2 1,1
Mencshelyi Márga Tagozat V–19 V–21 V–26 V–28 58,6 105,8 101,6 126,7 249 619,8 749,3 843,2 130 234 236 286 6,5 12 11,8 13,9 4,7 9,4 8,2 10,6 1,3 2,2 2,1 2,2 53 103,6 91,8 112,6 1,4 3 2,7 3,6 4,4 9,1 7,5 9,6 0,3 0,6 0,6 0,8 13,8 18,4 21,3 22,3 49 91 84 103 7 12,9 12,1 14,2 18,7 32,8 35,7 42 29 42 50 62 lod 2 2 2 4,1 7,8 7,5 9,3 7,7 14,4 13,7 18,1 1 2 2 3 0,7 1,3 1,1 1,4 0,4 0,2 0,1 0,2 9,8 16,4 17,6 20,8 2,6 5,2 5,8 5,4 0,1 0,2 0,2 0,2 lod lod lod lod 0,1 0,2 0,2 0,3 lod lod lod lod 0,7 lod lod 2,1 0,03 0,05 0,07 0,07 0,1 lod lod 0,1 0,6 0,5 0,5 lod
La 15,6 Ce 33,2 Pr 3,9 Nd 15,1 Sm 2,77 Eu 0,57 Gd 2,32 Tb 0,42 Dy 2,52 Ho 0,49 Er 1,38 Tm 0,22 Yb 1,51 Lu 0,23 ΣRFF 80,23 LaN /SmN 3,54 LaN /Yb N 6,98 Gd N /Yb N 1,25 Euanom 1,06 Ceanom 0,98
12,2 24,7 2,92 11,7 2,15 0,46 1,91 0,32 1,84 0,37 1 0,17 1,04 0,16 60,94 3,57 7,93 1,49 1,07 0,93
16,3 33,5 3,9 15,7 2,9 0,62 2,57 0,42 2,43 0,5 1,38 0,23 1,44 0,23 82,12 3,54 7,65 1,45 1,07 0,94
6,4 12,4 1,52 5,7 1,15 0,24 0,97 0,18 1,01 0,21 0,59 0,1 0,59 0,1 31,16 3,50 7,33 1,33 1,07 0,89
3,3 6,6 0,79 3,1 0,51 0,12 0,44 0,07 0,43 0,09 0,25 0,04 0,24 0,04 16,02 4,07 9,29 1,49 1,19 0,95
17,6 37 4,4 17 3,26 0,68 2,88 0,48 2,77 0,55 1,64 0,27 1,69 0,26 90,48 3,40 7,04 1,38 1,04 0,96
14 28,1 3,29 13,1 2,34 0,52 2,19 0,37 2,12 0,45 1,19 0,19 1,14 0,17 69,17 3,77 8,30 1,56 1,08 0,94
minta Rb Sr Ba Pb Th U Zr Hf Nb Ta Y V Co Ni Zn Be Cs Ga Sn W Mo Cu As Cd Sb Bi Ag Au Hg Tl Se
12,5 24,3 2,91 11,8 2,13 0,47 1,92 0,33 1,86 0,38 1,09 0,17 1,1 0,17 61,13 3,69 7,68 1,41 1,09 0,90
7,1 12,8 1,61 6 1,17 0,27 1,23 0,21 1,25 0,27 0,74 0,12 0,7 0,11 33,58 3,82 6,85 1,42 1,05 0,84
10,3 19,8 2,46 9,3 1,82 0,39 1,64 0,28 1,72 0,34 0,89 0,15 0,95 0,15 50,19 3,56 7,33 1,40 1,06 0,88
V–30 121,2 936,2 244 13,9 10 2,3 106 3,1 8,9 0,7 22 96 12,6 39,2 56 2 9,1 16,8 2 1,4 0,2 21,5 5,4 0,1 lod 0,3 lod 1,1 0,07 lod 0,8
20,1 22,4 24,3 24,7 42,7 45,4 49,3 51 5,13 5,45 6,04 6,1 19,8 21,9 23,9 24,3 3,74 4,11 4,39 4,69 0,79 0,88 0,94 0,92 3,22 3,73 3,75 3,9 0,56 0,63 0,64 0,67 3,35 3,62 3,78 3,74 0,65 0,73 0,74 0,75 1,8 1,98 2,14 2,14 0,29 0,3 0,34 0,34 1,92 1,96 2,17 2,14 0,29 0,29 0,34 0,32 104,34 113,38 122,77 125,71 3,38 3,43 3,48 3,31 7,07 7,72 7,57 7,80 1,36 1,54 1,40 1,48 1,07 1,06 1,09 1,01 0,97 0,92 0,93 0,93
f 49
IX/b. melléklet. (folytatás)
V–35 127,1 837,4 253 12,2 9,6 2,3 101,7 2,6 8,6 0,6 19,4 98 15,3 45,3 63 2 9,5 17,4 2 1,3 0,1 24,7 3,4 0,1 lod 0,2 lod 0,5 0,08 lod lod
V–37 71,6 741,9 172 8,1 5,4 1,9 65,1 2 5,2 0,4 13,6 59 7,7 24,2 34 1 5,1 10,4 2 0,8 0,2 15 1,9 0,4 lod 0,1 lod lod 0,08 lod lod
V–40 88,3 881,4 200 11 8,1 2 85,1 2,6 6,9 0,5 21,1 70 9,5 26,9 43 1 6,6 13,2 2 1 0,9 18 2,2 0,1 lod 0,2 lod lod 0,08 lod lod
Mencshelyi Márga Tagozat V–41 V–44 V–46 V–47 36,4 28,2 42,2 33,1 871,7 1532,9 1427,4 1381 77 61 80 61 4,9 4,3 5,2 3,8 3,1 2,3 3,5 2,8 1,4 1,5 2 1,7 33,5 31,1 37,5 27,9 0,8 0,7 1 0,8 2,7 2 3,2 2,4 0,2 0,1 0,2 0,2 10,4 14,7 13,3 9,2 29 27 36 27 3,8 6,2 4,4 3,7 13,3 29,5 10,9 12 18 12 16 14 lod lod 1 lod 2,5 2 3 2,2 5 4 5,8 4,5 lod lod lod lod lod lod lod lod 0,1 0,7 0,2 0,3 7,8 6,7 10,3 7,7 lod 4,3 0,8 lod 0,3 0,1 0,2 0,1 lod 0,1 lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod 0,05 0,06 0,02 0,02 lod lod lod lod 0,5 lod 0,6 0,7
V–48 35,9 1488 68 3,9 3 1,7 30,2 0,8 2,8 0,2 10,1 28 3,2 9,7 16 lod 2,6 4,9 lod lod 0,2 8,8 0,7 0,2 lod lod lod 0,9 0,07 lod 0,6
V–50 V–53 59,7 52,4 1229,8 1051,8 119 141 6,3 12,6 4,7 3,7 2,1 1,9 52,5 41,6 1,7 1,2 4,2 3,1 0,3 0,2 14,5 17,8 49 47 6,3 8 17,9 42 25 31 lod lod 4,4 3,7 8,4 7,4 1 lod 0,6 lod 0,4 0,3 14,6 12,3 3,1 8,9 0,2 0,2 lod 0,1 lod lod lod lod 0,5 0,8 0,03 0,06 lod lod 0,8 lod
V–55 36,4 961,1 66 3,8 2,6 1 30,5 0,8 2,3 0,2 10,5 31 3,5 13,9 15 lod 2,9 4,6 lod 0,5 0,5 9,1 0,8 0,3 lod lod lod 0,5 0,03 lod 0,9
V–56 20,9 224,8 40 2,5 1,7 1,5 17,2 0,4 1,4 lod 8,1 18 2,2 11,4 15 lod 1,6 2,6 lod 0,8 0,5 6,1 lod 0,4 lod lod lod 0,6 0,02 0,2 0,9
La 20,2 22,4 20,5 Ce 40,1 44,5 39,8 Pr 5 5,43 5,11 Nd 19,8 22,1 20,1 Sm 3,59 3,93 3,82 Eu 0,76 0,84 0,79 Gd 3,22 3,52 3,18 Tb 0,55 0,61 0,57 Dy 3,1 3,58 3,2 Ho 0,66 0,72 0,64 Er 1,84 2,03 1,89 Tm 0,29 0,33 0,3 Yb 1,86 2,05 1,99 Lu 0,28 0,31 0,3 ΣRFF 101,25 112,35 102,19 LaN /SmN 3,54 3,59 3,38 LaN /Yb N 7,34 7,38 6,96 Gd N /Yb N 1,40 1,39 1,30 Eu anom 1,05 1,06 1,07 Ceanom 0,91 0,92 0,88
13,2 26,4 3,3 13,2 2,44 0,52 2,14 0,37 2,15 0,44 1,3 0,2 1,3 0,2 67,16 3,41 6,86 1,33 1,07 0,91
20,2 38,1 5,02 20,6 3,85 0,81 3,43 0,59 3,31 0,69 2,03 0,3 1,99 0,28 101,2 3,30 6,86 1,40 1,05 0,85
8,5 15,6 2,07 8,4 1,58 0,35 1,53 0,27 1,57 0,32 0,92 0,14 0,94 0,14 42,33 3,39 6,11 1,32 1,06 0,83
8,4 14,3 2,03 8,3 1,59 0,34 1,66 0,28 1,66 0,34 0,99 0,13 0,91 0,14 41,07 3,33 6,24 1,48 0,98 0,77
12,7 22,7 3,04 11,7 2,26 0,54 2,22 0,39 2,25 0,46 1,35 0,2 1,34 0,2 61,35 3,54 6,40 1,34 1,13 0,82
7,8 13,3 1,82 7,5 1,54 0,32 1,55 0,26 1,57 0,32 0,92 0,14 0,84 0,13 38,01 3,19 6,27 1,50 0,97 0,76
5,4 8,9 1,28 5,6 1,05 0,24 1,16 0,2 1,2 0,24 0,67 0,1 0,67 0,09 26,8 3,24 5,45 1,40 1,01 0,74
minta Rb Sr Ba Pb Th U Zr Hf Nb Ta Y V Co Ni Zn Be Cs Ga Sn W Mo Cu As Cd Sb Bi Ag Au Hg Tl Se
V–31 113,1 994 233 11,2 9,1 2,2 97,4 2,8 8,1 0,6 18,8 92 11,1 33,7 54 2 8,4 15,1 2 2,1 0,2 19,2 4,1 0,2 lod 0,2 lod 0,7 0,07 lod lod
V–33 120,6 834,7 272 15,5 10,5 2,7 113,7 3,1 9,3 0,7 21,1 98 14,7 39,6 66 2 8,9 17,2 2 1,3 0,2 23,9 5,5 0,2 lod 0,3 lod lod 0,08 lod 0,7
11,2 17,7 2,39 9,5 1,9 0,43 1,99 0,34 1,95 0,4 1,2 0,17 1,08 0,16 50,41 3,71 7,01 1,49 1,03 0,73
11 18,7 2,56 10,7 2 0,44 1,98 0,34 1,98 0,39 1,22 0,17 1,11 0,16 52,75 3,46 6,70 1,45 1,04 0,78
7,7 12,9 1,83 7,7 1,45 0,33 1,46 0,25 1,47 0,3 0,85 0,12 0,8 0,12 37,28 3,34 6,50 1,48 1,06 0,76
13,9 23,7 3,16 12,5 2,52 0,57 2,55 0,45 2,6 0,54 1,55 0,23 1,37 0,21 65,85 3,47 6,86 1,51 1,05 0,78
f 50
f 51
S i02 0,80 0,41 1,02
Rb 0,74 0,45 1,02
La 0,66 0,27 0,88
Cs 1,46 0,84 2,03
n=28 átlag minimum maximum
n=28 átlag minimum maximum
n=28 átlag minimum maximum
n=28 átlag minimum maximum
Ga 0,82 0,46 1,12
Ce 0,62 0,26 0,82
Sr 9,10 1,67 23,07
Ti02 0,62 0,37 0,85
kimutatási határ alatti érték
Sn 0,67 lod 0,92
Pr 0,69 0,28 0,88
Ba 0,38 0,17 0,54
Fe 203 0,90 0,53 1,29
Mo 1,09 lod 4,41
Nd 0,72 0,29 0,92
Pb 0,72 0,38 1,25
MnO 1,61 0,60 3,64
Cu 0,47 0,32 0,63
Sm 0,82 0,29 1,08
Th 0,66 0,26 0,93
MgO 4,28 1,61 21,29
As 0,61 lod 1,77
Eu 0,91 0,35 1,20
U 1,47 0,75 6,00
CaO 52,97 10,10 113,36
Cd 3,46 0,98 11,25
Gd 0,89 0,30 1,29
Zr 0,50 0,19 0,70
Na20 0,57 0,21 0,86
Sb 0,25 lod 0,42
Tb 0,93 0,29 1,33
Hf 0,59 0,25 0,89
K20 1,17 0,69 1,52
Bi 2,80 lod 3,88
Dy 0,88 0,29 1,25
Nb 0,48 0,23 0,71
P205 1,67 0,70 4,89
Au 0,59 lod 1,05
Ho 0,85 0,29 1,22
Ta 0,51 lod 0,77
S 2,86 0,55 5,88
Tl 0,73 lod 1,80
Er 0,84 0,28 1,27
Y 0,99 0,30 1,64
Se 0,34 lod 0,73
Tm 0,91 0,31 1,25
V 0,72 0,47 0,92
Yb 0,85 0,27 1,15
Co 0,69 0,38 0,98
Lu 0,84 0,29 1,12
Ni 0,75 0,45 1,48
Zn 0,64 0,41 1,01
IX/c. melléklet. A Veszprém V–1 fúrás (n=28) dúsulási tényezıibıl [EF=(E/Al2O3minta)(E/Al2O3PAAS), ahol E=elem] számított átlag, minimum és maximum értékek. Rózsaszínnel a szignifikáns dúsulást (≥1,5–2), halványkékkel a szignifikáns szegényedést (≤0,5) emeltem ki. Rövidítések: n: mintaszám; lod:
IX/d. melléklet. A fıelemek számított dúsulási tényezıi a Veszprém V–1 fúrásban. V–1 minta 3 4 8 9 13 14 15 16 18 19 21 26 28 30 31 33 35 37 40 41 44 46 47 48 50 53 55 56 átlag szórás minimum maximum
S i02 1,02 0,91 1,01 0,92 0,60 0,84 0,66 0,43 0,96 0,78 0,93 0,93 0,97 0,97 0,95 0,98 0,98 0,84 0,93 0,56 0,51 0,74 0,65 0,69 0,79 0,77 0,61 0,41 0,80 0,18 0,41 1,02
Ti02 0,75 0,65 0,73 0,64 0,52 0,58 0,47 0,37 0,82 0,62 0,85 0,75 0,73 0,74 0,70 0,76 0,69 0,63 0,70 0,56 0,43 0,56 0,49 0,49 0,64 0,51 0,50 0,37 0,62 0,13 0,37 0,85
Al 203 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 0,00 1,00 1,00
Fe 203 0,96 1,05 0,92 0,93 0,80 0,72 0,62 0,57 0,93 1,00 0,91 1,12 1,12 1,11 1,05 1,06 0,99 0,82 0,82 0,94 1,29 0,79 0,72 0,72 0,92 1,14 0,72 0,53 0,90 0,19 0,53 1,29
fıelemek dúsulási tényezıi MnO MgO CaO 1,41 2,17 24,94 2,26 2,61 49,36 1,76 2,26 29,21 2,45 2,52 49,93 2,44 2,15 113,36 1,26 5,06 51,64 1,51 9,11 79,73 0,60 18,64 85,15 1,08 2,31 12,75 3,64 6,00 33,08 1,64 1,97 18,36 1,96 1,83 18,27 1,66 1,61 10,10 1,50 1,73 11,44 1,42 1,75 15,87 1,45 1,62 10,96 1,11 1,62 11,45 0,94 2,26 40,97 0,87 1,93 25,71 1,54 4,15 103,32 2,71 4,08 109,85 1,20 3,87 78,90 1,12 3,80 99,59 1,08 3,71 94,97 1,16 3,34 51,20 2,59 2,60 52,75 1,41 3,94 100,36 1,43 21,29 99,89 1,61 4,28 52,97 0,67 4,73 36,17 0,60 1,61 10,10 3,64 21,29 113,36
Na20 0,60 0,61 0,58 0,56 0,32 0,23 0,23 0,26 0,46 0,52 0,59 0,57 0,65 0,58 0,63 0,68 0,60 0,86 0,78 0,78 0,70 0,75 0,68 0,71 0,67 0,55 0,47 0,21 0,57 0,18 0,21 0,86
K20 1,22 1,12 1,22 1,22 1,08 1,41 1,31 0,69 1,52 1,15 1,41 1,35 1,32 1,27 1,24 1,27 1,30 1,23 1,18 1,04 0,83 1,04 0,96 1,01 1,22 1,19 1,06 1,00 1,17 0,18 0,69 1,52
P205 0,88 1,69 1,46 1,37 1,79 1,64 2,14 0,91 0,70 1,94 0,94 1,61 1,05 1,13 1,23 0,96 0,83 1,23 0,98 1,90 4,89 2,42 2,30 2,17 1,77 2,13 1,80 3,02 1,67 0,85 0,70 4,89
S 1,41 2,50 2,13 2,48 5,33 4,40 5,88 5,26 4,78 3,41 2,61 0,89 0,55 0,71 0,91 0,84 0,77 1,54 1,41 2,54 4,18 2,55 2,53 2,44 2,34 4,82 5,13 5,81 2,86 1,73 0,55 5,88
f 52
f 53
V–1 minta 3 4 8 9 13 14 15 16 18 19 21 26 28 30 31 33 35 37 40 41 44 46 47 48 50 53 55 56 átlag szórás minimum maximum
Sr
6,36 8,89 7,92 8,30 13,48 7,03 9,90 3,34 1,67 2,23 4,36 5,24 5,20 5,97 6,70 5,40 5,37 6,70 6,67 12,71 23,07 17,73 19,39 20,50 12,43 10,46 13,54 4,11 9,10 5,62 1,67 23,07
Rb
0,86 0,69 0,85 0,69 0,54 0,70 0,56 0,45 0,89 0,66 0,93 0,89 0,98 0,97 0,95 0,98 1,02 0,81 0,84 0,66 0,53 0,66 0,58 0,62 0,75 0,65 0,64 0,48 0,74 0,17 0,45 1,02
Ba
0,44 0,35 0,42 0,35 0,26 0,34 0,27 0,17 0,45 0,36 0,51 0,51 0,54 0,48 0,48 0,54 0,50 0,48 0,47 0,35 0,28 0,31 0,26 0,29 0,37 0,43 0,29 0,22 0,38 0,10 0,17 0,54
Pb
0,84 0,73 0,77 0,70 0,69 0,58 0,48 0,38 0,91 0,58 0,85 0,82 0,86 0,89 0,76 1,00 0,78 0,73 0,83 0,71 0,65 0,65 0,53 0,54 0,64 1,25 0,54 0,46 0,72 0,18 0,38 1,25
Th
0,79 0,62 0,72 0,61 0,48 0,53 0,46 0,26 0,84 0,58 0,91 0,79 0,90 0,87 0,84 0,93 0,84 0,67 0,84 0,62 0,47 0,60 0,54 0,57 0,65 0,50 0,50 0,43 0,66 0,18 0,26 0,93
Kompatibilitási sor elemeinek dúsulási tényezıi U Zr Hf Nb Ta 1,17 0,73 0,62 0,59 0,60 1,21 0,59 0,46 0,47 0,46 1,45 0,73 0,65 0,57 0,55 1,47 0,51 0,31 0,46 0,45 1,79 0,35 0,46 0,35 0,34 1,76 0,46 0,33 0,42 0,41 2,45 0,34 0,44 0,34 0,34 6,00 0,25 lod 0,19 0,23 1,43 0,83 0,63 0,63 0,65 0,75 0,50 0,42 0,45 0,44 1,00 0,85 0,66 0,69 0,71 0,95 0,75 0,66 0,61 0,58 0,87 0,89 0,77 0,66 0,66 0,95 0,79 0,70 0,64 0,63 0,96 0,76 0,63 0,63 0,61 1,13 0,80 0,71 0,70 0,67 0,95 0,67 0,60 0,62 0,61 1,11 0,72 0,56 0,56 0,52 0,98 0,79 0,59 0,61 0,58 1,32 0,47 0,46 0,47 0,44 1,46 0,42 0,24 0,45 0,33 1,60 0,50 0,39 0,44 0,44 1,54 0,45 0,44 0,37 0,37 1,51 0,44 0,43 0,40 0,43 1,37 0,69 0,47 0,51 0,47 1,22 0,48 0,31 0,39 0,34 0,91 0,45 0,44 0,41 0,36 1,77 0,29 lod 0,30 0,28 1,47 0,59 0,51 0,50 0,48 0,96 0,19 0,14 0,13 0,13 0,75 0,25 lod 0,19 0,23 6,00 0,89 0,77 0,70 0,71
0,85 0,82 0,94 0,88 0,94 0,81 0,68 0,30 0,81 0,91 0,96 1,10 1,02 1,04 0,94 1,01 0,92 0,91 1,18 1,12 1,64 1,22 0,96 1,03 1,09 1,31 1,10 1,10 0,99 0,23 0,30 1,64
Y
IX/e. melléklet. A kompatibilitási sor elemeinek számított dúsulási tényezıi a Veszprém V–1 fúrásban. V
0,88 0,75 0,81 0,66 0,61 0,72 0,64 0,56 0,85 0,63 0,92 0,84 0,91 0,87 0,89 0,91 0,90 0,76 0,76 0,60 0,58 0,64 0,54 0,55 0,71 0,67 0,62 0,47 0,72 0,13 0,47 0,92
Co
0,77 0,70 0,76 0,65 0,70 0,61 0,45 0,38 0,82 0,63 0,91 0,85 0,88 0,80 0,75 0,95 0,98 0,70 0,72 0,55 0,93 0,55 0,52 0,44 0,64 0,80 0,49 0,40 0,69 0,17 0,38 0,98
Ni
0,67 0,67 0,72 0,62 0,78 0,70 0,66 0,77 0,78 0,56 0,77 0,83 0,86 0,83 0,76 0,85 0,97 0,73 0,68 0,65 1,48 0,45 0,56 0,45 0,60 1,39 0,65 0,69 0,75 0,23 0,45 1,48
Zn
0,69 0,53 0,65 0,47 0,45 0,52 0,46 0,41 0,68 0,61 0,70 0,82 0,90 0,84 0,86 1,01 0,95 0,72 0,77 0,62 0,42 0,47 0,46 0,52 0,59 0,73 0,50 0,65 0,64 0,17 0,41 1,01
f 54
V–1 minta 3 4 8 9 13 14 15 16 18 19 21 26 28 30 31 33 35 37 40 41 44 46 47 48 50 53 55 56 átlag szórás minimum maximum
La 0,64 0,63 0,71 0,65 0,54 0,57 0,47 0,27 0,62 0,66 0,74 0,82 0,78 0,82 0,71 0,76 0,69 0,62 0,80 0,65 0,88 0,72 0,57 0,61 0,67 0,72 0,58 0,52 0,66 0,13 0,27 0,88
Ce 0,66 0,61 0,70 0,60 0,47 0,52 0,44 0,26 0,62 0,63 0,76 0,80 0,76 0,82 0,68 0,72 0,64 0,60 0,72 0,57 0,67 0,58 0,46 0,49 0,58 0,59 0,47 0,41 0,62 0,13 0,26 0,82
Pr 0,70 0,65 0,74 0,65 0,53 0,59 0,48 0,28 0,67 0,67 0,82 0,86 0,84 0,88 0,76 0,80 0,74 0,68 0,86 0,68 0,81 0,72 0,58 0,63 0,70 0,71 0,58 0,53 0,69 0,14 0,28 0,88
Nd 0,70 0,68 0,77 0,69 0,52 0,58 0,47 0,29 0,67 0,69 0,82 0,90 0,87 0,91 0,79 0,84 0,76 0,70 0,92 0,72 0,84 0,78 0,64 0,67 0,70 0,73 0,62 0,60 0,72 0,15 0,29 0,92
Sm 0,79 0,76 0,87 0,76 0,62 0,69 0,58 0,29 0,79 0,75 0,95 1,04 0,98 1,08 0,87 0,92 0,88 0,79 1,05 0,83 1,03 0,89 0,73 0,79 0,82 0,90 0,78 0,69 0,82 0,17 0,29 1,08
A ritkaföldfémek dúsulási tényezıi Eu Gd Tb Dy 0,83 0,79 0,86 0,85 0,84 0,81 0,82 0,77 0,96 0,92 0,91 0,87 0,86 0,82 0,85 0,79 0,73 0,77 0,80 0,78 0,76 0,74 0,76 0,77 0,62 0,58 0,66 0,61 0,35 0,30 0,29 0,29 0,84 0,83 0,84 0,79 0,86 0,84 0,86 0,81 1,03 0,97 1,02 1,01 1,14 1,12 1,14 1,08 1,07 0,99 1,02 1,00 1,09 1,07 1,11 1,02 0,95 0,93 0,96 0,89 1,01 0,98 1,03 0,99 0,94 0,88 0,95 0,88 0,87 0,83 0,87 0,83 1,14 1,11 1,16 1,07 0,95 0,96 1,02 0,98 1,20 1,29 1,33 1,25 1,01 1,06 1,10 1,05 0,86 0,88 0,91 0,88 0,87 0,98 1,00 0,98 1,01 0,96 1,02 0,97 1,05 1,09 1,16 1,11 0,83 0,94 0,95 0,94 0,81 0,91 0,95 0,94 0,91 0,89 0,93 0,88 0,18 0,19 0,20 0,19 0,35 0,30 0,29 0,29 1,20 1,29 1,33 1,25
IX/f. melléklet. A ritkaföldfémek számított dúsulási tényezıi a Veszprém V–1 fúrásban. Ho 0,78 0,74 0,84 0,76 0,80 0,72 0,60 0,29 0,74 0,81 0,92 1,03 0,92 0,97 0,90 0,94 0,83 0,80 1,06 0,94 1,22 0,98 0,85 0,95 0,94 1,09 0,91 0,89 0,85 0,18 0,29 1,22
Er 0,76 0,69 0,81 0,76 0,76 0,66 0,58 0,28 0,77 0,75 0,89 0,97 0,93 0,96 0,87 0,92 0,85 0,82 1,08 0,94 1,27 1,06 0,84 0,96 0,96 1,08 0,91 0,86 0,84 0,19 0,28 1,27
Tm 0,85 0,82 0,94 0,82 0,85 0,77 0,68 0,31 0,88 0,83 1,00 1,02 1,02 1,06 0,95 1,04 0,94 0,88 1,11 1,00 1,25 1,03 0,82 0,87 0,99 1,12 0,96 0,89 0,91 0,18 0,31 1,25
Yb 0,84 0,73 0,85 0,77 0,73 0,71 0,59 0,27 0,80 0,72 0,96 0,97 0,95 0,97 0,89 0,94 0,91 0,83 1,07 0,97 1,15 0,98 0,80 0,89 0,96 0,97 0,84 0,87 0,85 0,18 0,27 1,15
Lu 0,84 0,73 0,89 0,78 0,75 0,73 0,65 0,29 0,81 0,71 0,95 0,94 0,97 0,95 0,88 0,93 0,90 0,84 0,99 0,95 1,12 0,92 0,78 0,90 0,94 0,97 0,85 0,77 0,84 0,16 0,29 1,12
f 55
V–1 minta 3 4 8 9 13 14 15 16 18 19 21 26 28 30 31 33 35 37 40 41 44 46 47 48 50 53 55 56 átlag szórás minimum maximum
Cs 1,74 1,38 1,75 1,48 1,02 1,47 1,12 0,84 1,65 1,22 1,83 1,75 1,91 1,93 1,89 1,92 2,03 1,54 1,67 1,22 1,00 1,24 1,03 1,19 1,48 1,23 1,36 0,97 1,46 0,35 0,84 2,03
Ga 0,99 0,76 0,96 0,76 0,63 0,78 0,58 0,46 0,95 0,69 1,01 0,96 1,12 1,07 1,02 1,11 1,12 0,94 1,00 0,73 0,60 0,72 0,63 0,68 0,85 0,74 0,65 0,48 0,82 0,20 0,46 1,12
Sn 0,79 0,49 0,83 0,49 lod 0,53 lod lod 0,67 0,45 0,70 0,70 0,92 0,64 0,67 0,65 0,64 0,90 0,76 lod lod lod lod lod 0,51 lod lod lod 0,67 0,14 lod 0,92
Mo lod 0,59 0,83 1,39 1,17 1,47 2,81 4,41 3,75 0,72 0,28 0,14 0,25 0,26 0,27 0,26 0,13 0,36 1,36 0,29 2,11 0,50 0,84 0,55 0,81 0,60 1,41 1,83 1,09 1,09 lod 4,41
Cu 0,50 0,37 0,45 0,38 0,32 0,39 0,37 0,37 0,47 0,35 0,46 0,49 0,51 0,55 0,52 0,62 0,63 0,54 0,55 0,46 0,40 0,51 0,43 0,48 0,59 0,49 0,51 0,45 0,47 0,08 0,32 0,63
Egyéb nyomelemek dúsulási tényezıi As Cd Sb 0,46 2,43 lod 0,75 3,03 lod 0,52 2,57 lod 0,40 3,04 lod lod 4,49 lod 0,34 3,23 lod 0,28 4,32 lod 1,13 7,27 0,42 0,72 3,09 lod 0,47 1,38 lod 0,73 2,17 lod 0,81 2,15 lod 0,67 1,90 lod 0,69 0,98 lod 0,55 2,08 lod 0,71 1,99 lod 0,44 0,99 lod 0,34 5,56 lod 0,33 1,16 lod lod 6,73 lod 1,29 2,32 0,20 0,20 3,82 lod lod 2,16 lod 0,19 4,24 lod 0,63 3,11 lod 1,77 3,06 0,13 0,23 6,50 lod lod 11,25 lod 0,61 3,46 0,25 0,37 2,27 0,15 lod 0,98 lod 1,77 11,25 0,42 Bi 3,16 1,97 3,34 1,98 lod lod lod lod 2,68 1,79 2,82 2,80 3,70 3,83 2,70 3,88 2,57 1,81 3,03 lod lod lod lod lod lod lod lod lod 2,80 0,70 lod 3,88
Ag lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod – –
IX/g. melléklet. Egyéb nyomelemek számított dúsulási tényezıi a Veszprém V–1 fúrásban. Au lod lod 0,39 0,79 lod 0,91 lod 1,05 lod 0,42 lod lod 0,86 0,47 0,31 lod 0,21 lod lod lod lod lod lod 0,83 0,34 0,53 0,47 0,73 0,59 0,26 lod 1,05
Tl lod lod lod lod lod lod lod 1,80 0,38 0,26 lod lod 0,18 lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod 1,04 0,73 0,69 lod 1,80
Se 0,21 0,26 0,26 0,26 0,39 0,28 0,44 0,63 0,33 0,24 0,16 0,16 lod 0,23 lod 0,20 lod lod lod 0,32 lod 0,33 0,44 0,37 0,36 lod 0,56 0,73 0,34 0,15 lod 0,73
X/a. melléklet. A Sándorhegyi Formációból, Mátyáshegyi Formációból és a Mencshelyi Márga Tagozatból származó kızetminták XRF módszerrel meghatározott fıelemösszetétele (g/g%) a Zsámbék Zs–14 fúrásban. Rövidítések: MF: Mátyáshegyi Formáció; LOI: izzítási veszteség („loss of ignition”), sötétzölddel emeltem ki azon minták LOI adatait, melyek anyaga az izzítás után olajzöld színőre változott. minta Si02 Ti02 Al2 03 Fe2 03 MnO MgO CaO Na2 0 K2 0 P2 05 S LOI Total minta Si02 Ti02 Al2 03 Fe2 03 MnO MgO CaO Na2 0 K2 0 P2 05 S LOI Total
Zs-1 Zs-2 Zs-3 4,75 4,63 17,04 0,12 0,11 0,23 4,76 4,96 7,90 1,17 1,02 2,07 0,039 0,035 0,043 2,41 1,48 2,52 59,52 60,43 45,20 0,08 0,09 0,13 0,77 0,84 1,93 0,031 0,042 0,062 0,155 0,152 0,254 39,35 39,19 33,79 113,15 112,98 111,17 Sándorhegyi Formáció Zs-13 Zs-14 Zs-15 17,91 27,18 25,37 0,30 0,44 0,40 7,93 9,88 9,37 2,80 3,57 3,19 0,057 0,057 0,054 3,99 4,70 5,08 43,10 33,05 34,63 0,15 0,18 0,16 1,95 2,66 2,40 0,064 0,077 0,071 0,138 0,18 0,171 33,58 29,16 30,58 111,97 111,13 111,48
Zs-4 12,00 0,20 6,64 1,88 0,049 2,73 50,37 0,11 1,52 0,057 0,174 36,12 111,85 MF Zs-16 lod 0,01 3,10 0,07 0,012 0,70 70,72 0,08 lod 0,024 0,023 43,23 117,97
minta Si02 Ti02 Al2 03 Fe2 03 MnO MgO CaO Na2 0 K2 0 P2 05 S LOI Total
Zs-25 Zs-26 Zs-27 Zs-28 21,77 16,90 22,10 19,63 0,31 0,19 0,23 0,18 8,83 6,90 7,59 7,19 2,68 1,56 1,75 1,62 0,056 0,036 0,039 0,036 2,66 2,68 2,24 1,77 36,89 46,56 42,33 45,13 0,27 0,14 0,13 0,12 1,74 1,06 1,47 1,22 0,081 0,092 0,088 0,065 0,401 0,347 0,41 0,29 30,67 34,17 32,43 32,44 106,36 110,64 110,80 109,69
Sándorhegyi Formáció Zs-5 Zs-6 Zs-7 Zs-8 Zs-9 Zs-10 24,67 22,76 23,57 26,57 6,71 23,83 0,41 0,39 0,39 0,42 0,14 0,40 9,55 9,09 9,28 9,99 5,47 9,43 3,28 3,16 3,38 3,60 6,60 3,42 0,057 0,058 0,063 0,059 0,055 0,058 4,84 4,37 3,98 4,51 1,93 4,12 33,57 35,50 36,14 32,00 52,31 35,61 0,15 0,15 0,16 0,16 0,10 0,16 2,68 2,57 2,63 2,85 0,90 2,59 0,07 0,067 0,07 0,071 0,049 0,069 0,203 0,14 0,121 0,121 1,421 0,147 29,58 30,50 30,10 28,82 33,95 30,34 109,06 108,75 109,89 109,17 109,63 110,17 Mencshelyi Márga Tagozat Zs-17 Zs-18 Zs-19 Zs-20 Zs-21 Zs-22 9,03 15,15 20,49 22,22 17,15 9,88 0,04 0,25 0,32 0,34 0,28 0,18 3,70 7,24 8,81 9,21 7,86 6,12 0,48 2,02 2,77 2,98 2,62 2,02 0,019 0,046 0,055 0,054 0,06 0,053 1,55 2,12 2,65 2,82 2,84 2,66 57,73 46,39 37,24 35,04 41,79 50,08 0,08 0,21 0,24 0,25 0,23 0,20 0,10 1,15 1,63 1,72 1,42 0,94 0,05 0,085 0,078 0,09 0,093 0,105 0,134 0,443 0,502 0,42 0,342 0,293 37,29 34,29 31,13 30,28 33,33 36,70 110,20 109,39 105,91 105,43 108,02 109,23 Mencshelyi Márga Tagozat Zs-29 Zs-30 Zs-31 Zs-32 Zs-33 Zs-34 26,44 21,44 19,44 26,80 30,27 29,02 0,23 0,21 0,19 0,28 0,29 0,30 8,65 7,92 7,55 9,58 10,00 10,00 1,99 2,06 1,83 2,28 2,19 2,29 0,036 0,036 0,037 0,041 0,034 0,034 2,26 2,42 2,21 2,12 2,28 2,47 38,41 42,23 43,38 37,08 32,73 33,00 0,14 0,13 0,13 0,15 0,16 0,17 1,77 1,71 1,32 1,94 2,16 2,34 0,071 0,067 0,068 0,064 0,061 0,054 0,362 0,344 0,291 0,333 0,35 0,393 30,69 32,35 33,21 30,47 28,49 29,02 111,05 110,92 109,65 111,14 109,01 109,09
Zs-11 Zs-12 19,17 27,49 0,31 0,43 8,26 10,14 2,77 3,56 0,054 0,053 3,71 4,64 42,16 30,98 0,15 0,19 2,07 2,83 0,062 0,07 0,126 0,186 33,19 28,11 112,03 108,68 Zs-23 Zs-24 21,01 24,76 0,31 0,36 8,77 9,71 2,82 2,99 0,053 0,058 3,06 1,74 37,67 36,24 0,25 0,17 1,64 1,91 0,092 0,087 0,394 0,442 31,39 29,21 107,46 107,68 Zs-35 Zs-36 27,60 33,44 0,22 0,17 9,18 7,32 2,20 1,83 0,036 0,03 3,10 1,64 34,51 37,20 0,15 0,07 1,93 0,75 0,064 0,043 0,438 0,58 30,22 29,73 109,65 112,80
f 56
X/b. melléklet. A Sándorhegyi Formációból, Mátyáshegyi Formációból és a Mencshelyi Márga Tagozatból származó kızetminták ICP–MS módszerrel meghatározott nyomelem-összetétele (ppm, Au: ppb) a Zsámbék Zs–14 fúrásban. Rövidítések: MF: Mátyáshegyi Formáció; lod: kimutatási határ alatti érték; LaN: kondritra normált La-koncentráció; SmN: kondritra normált Sm-koncentráció; YbN: kondritra normált Yb-koncentráció; GdN: kondritra normált Gdkoncentráció; Euanom: Eu-anomália és Ceanom: Ce-anomália JEANS et al. (2000) alapján minta Rb Sr Ba Pb Th U Zr Hf Nb Ta Y V Co Ni Zn Be Cs Ga Sn W Mo Cu As Cd Sb Bi Ag Au Hg Tl Se
Sándorhegyi Formáció Zs-1 Zs-2 Zs-3 Zs-4 Zs-5 Zs-6 Zs-7 Zs-8 15,8 17,3 45,4 34,3 64,6 62 63,6 72,3 1814,4 1727,4 1270,1 1315,6 1145,5 741,3 663,3 692,2 20 17 46 35 76 68 72 72 1,7 2,1 5 4,3 6,2 6,1 7 7 1,6 1,5 4 2,8 4,9 4,9 4,8 6 1,6 1,8 2 1,8 2 1,9 1,6 2,2 18,5 18,4 39,6 30,9 58,7 56,9 54,4 62,5 0,5 0,4 1,3 1 1,7 1,5 1,9 1,7 1,5 1,4 3,2 3 5,5 5,1 5 5,6 0,1 0,2 0,3 0,2 0,3 0,3 0,3 0,4 6,5 5,7 9,6 8,3 12,2 12,9 12,4 13,7 31 29 43 33 48 44 42 50 2 1,4 4,2 3,6 7,9 7,1 6,3 7,7 2,9 3,8 5,3 5,4 10,3 10,2 13,2 12,4 5 6 8 10 20 13 16 17 lod lod 1 1 1 2 1 lod 2,6 2 4,7 3,2 6 4,8 4,2 4,8 2,8 3 6,4 4,9 8,6 7,3 8,3 8,7 lod lod lod lod 1 1 1 1 lod lod 0,5 lod 0,9 0,8 0,7 1,3 0,2 0,1 0,3 0,1 lod lod 0,1 lod 1,7 2,3 5,4 4,2 7,2 7,5 7,2 8,8 lod 0,5 0,9 1 0,7 1 0,9 1,5 lod lod lod lod 0,1 lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod 0,1 lod lod lod lod lod lod lod lod 1,3 0,9 1,9 2,4 3,6 1,6 3 2,5 lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod
La 7,5 Ce 15,9 Pr 1,87 Nd 7,1 Sm 1,39 Eu 0,27 Gd 1,28 Tb 0,21 Dy 1,03 Ho 0,22 Er 0,66 Tm 0,09 Yb 0,57 Lu 0,09 ΣRFF 38,18 LaN /SmN 3,40 LaN /Yb N 8,89 Gd N /Yb N 1,82 Eu anom 0,95 0,96 Ceanom
5,9 12,5 1,49 5,4 1,04 0,22 1,03 0,18 0,9 0,19 0,55 0,09 0,55 0,08 30,12 3,57 7,25 1,52 1,00 0,98
10,6 22,1 2,58 10,4 1,9 0,37 1,77 0,3 1,53 0,33 0,95 0,16 0,9 0,14 54,03 3,51 7,96 1,59 0,95 0,96
8,9 18,7 2,19 7,7 1,49 0,33 1,49 0,25 1,33 0,26 0,72 0,12 0,76 0,12 44,36 3,76 7,91 1,59 1,04 0,98
13,8 29,1 3,48 12,7 2,53 0,52 2,28 0,4 2,07 0,4 1,15 0,18 1,13 0,18 69,92 3,43 8,25 1,64 1,02 0,96
13,7 29,3 3,56 13,4 2,46 0,55 2,36 0,39 2,15 0,43 1,31 0,2 1,2 0,18 71,19 3,51 7,71 1,59 1,07 0,98
14 29,6 3,54 13,5 2,37 0,55 2,24 0,39 2,1 0,43 1,25 0,18 1,21 0,18 71,54 3,72 7,82 1,50 1,12 0,98
15,3 31,9 3,78 13,4 2,67 0,57 2,44 0,42 2,37 0,43 1,32 0,21 1,29 0,19 76,29 3,61 8,01 1,53 1,05 0,96
Zs-9 Zs-10 19,4 62,6 1004,6 764 22 61 12,5 5,8 1,8 4,9 1,6 1,8 18 56,4 0,5 1,5 1,7 5 0,1 0,3 8,5 12,2 16 43 30,7 7,3 34,1 11,4 21 17 lod 2 1,3 4,3 2,5 7,7 lod 1 lod 0,6 0,4 lod 3,5 7,7 7,7 1,1 0,1 lod 0,7 lod lod lod lod lod 8,5 1,7 lod lod lod lod lod lod
Zs-11 48,5 883,4 51 5,1 3,7 1,5 42,2 1 4 0,3 10,5 33 5 8 10 1 3,7 5,7 lod lod 0,1 5,6 0,8 lod lod lod lod 1,8 lod lod lod
Zs-12 71,3 795,7 70 7,5 5,5 1,9 62,7 1,7 5,2 0,3 12 47 7,8 15,1 10 1 5,9 8,7 1 0,8 0,3 8,9 1,3 0,1 lod lod lod 5,8 lod lod lod
9,6 19,4 2,24 8,6 1,53 0,34 1,58 0,26 1,46 0,29 0,75 0,12 0,77 0,1 47,04 3,95 8,42 1,66 1,02 0,95
12,3 25,6 2,94 11,1 1,95 0,45 1,98 0,31 1,8 0,34 0,99 0,15 0,91 0,14 60,96 3,97 9,13 1,76 1,07 0,98
13,4 27,8 3,31 13,2 2,43 0,51 2,29 0,36 2,02 0,37 1,14 0,19 1,19 0,17 68,38 3,47 7,61 1,56 1,02 0,95
13,9 28,9 3,46 13,3 2,43 0,54 2,21 0,38 2,03 0,39 1,22 0,18 1,12 0,17 70,23 3,60 8,39 1,60 1,10 0,96
f 57
X/b. melléklet. (folytatás) minta Rb Sr Ba Pb Th U Zr Hf Nb Ta Y V Co Ni Zn Be Cs Ga Sn W Mo Cu As Cd Sb Bi Ag Au Hg Tl Se
Sándorhegyi Formáció MF Mencshelyi Márga Tagozat Zs-13 Zs-14 Zs-15 Zs-16 Zs-17 Zs-18 Zs-19 Zs-20 Zs-21 Zs-22 Zs-23 Zs-24 46,2 65,4 61,8 0,3 3,4 36,3 52,7 56 44,2 28,2 50,9 60,1 897,8 805,9 992,1 2870,6 2196,6 2379,5 1851,5 1804 2050,7 2051,4 1779,8 784,2 49 64 47 12 10 58 85 84 66 47 75 91 3,8 6,7 3,6 0,1 0,9 4 5,8 6 5,2 3,1 5,4 6,7 3,3 5,5 4,4 lod 0,6 4,1 6,3 6,3 5,7 3,6 5,4 7 1,5 1,9 1,8 1,5 1,8 2,4 2,2 2 2 1,5 1,9 2,3 41,6 59,1 52,4 2,8 6,8 40,2 55 59,3 57,5 35,8 47,1 57,8 1,1 1,8 1,5 lod 0,2 1,2 1,5 1,6 1,7 1,1 1,4 1,6 3,9 5,7 4,7 lod 0,5 4 5,5 5,9 4,7 2,9 5 6,1 0,3 0,3 0,2 lod lod 0,3 0,4 0,3 0,4 0,2 0,3 0,3 9,6 13 10,7 0,8 0,9 8 11,8 12,9 11,4 6,9 11,2 13,6 38 46 41 8 16 70 49 48 42 28 46 58 5,7 9,1 7,2 0,4 0,8 4,7 6 6,2 4,7 2,8 5,3 6,9 10,2 18,6 11,6 1,7 1,6 5,1 6,6 6,6 4,7 3 5,5 8,4 7 11 12 lod 9 9 13 12 11 8 15 19 1 2 lod lod lod 1 lod lod 1 1 lod lod 4,2 6,6 10 lod 0,6 7,4 10,4 10,3 8,5 5,6 9,8 10 5,4 7,4 7,2 lod 0,9 5,8 8,1 8 7,1 4,4 7,7 9,3 lod 2 1 lod lod 1 1 2 1 lod 1 1 0,6 0,9 0,6 lod lod 0,7 0,9 0,9 0,8 lod 0,9 0,9 0,4 0,3 0,2 0,2 3,7 5,3 2,8 1,2 1,1 1 1,6 2,1 6,4 9 7,9 0,2 1,7 5,7 7,7 6,7 6 4 7,3 7,5 0,9 0,9 1,3 lod lod 1,4 0,9 0,9 0,6 0,7 0,7 2,3 lod 0,1 0,1 lod lod 0,1 0,2 0,1 0,2 0,1 0,1 0,1 lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod 0,1 lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod 4,1 1,3 3,2 4 1,9 lod 0,6 0,6 lod 1,1 lod 0,8 lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod 0,5 lod 0,8 0,6 0,7 lod 0,7
La 10,8 Ce 22,8 Pr 2,71 Nd 10,2 Sm 1,86 Eu 0,42 Gd 1,78 Tb 0,28 Dy 1,66 Ho 0,32 Er 0,91 Tm 0,14 Yb 0,87 Lu 0,14 ΣRFF 54,89 LaN /SmN 3,65 LaN /Yb N 8,39 Gd N /Yb N 1,66 Eu anom 1,08 0,98 Ceanom
14,2 30,2 3,6 13,2 2,58 0,57 2,3 0,4 2,24 0,44 1,23 0,19 1,27 0,18 72,6 3,46 7,56 1,47 1,10 0,97
12,2 24,9 2,98 11,9 2,05 0,48 2,05 0,32 1,91 0,33 0,99 0,16 0,94 0,15 61,36 3,75 8,77 1,77 1,10 0,95
0,5 1 0,12 0,4 0,09 0,02 0,09 0,02 0,12 0,02 0,07 0,01 0,07 0,01 2,54 3,50 4,83 1,04 1,04 0,92
1,4 2,6 0,31 1,4 0,2 0,04 0,17 0,03 0,16 0,03 0,09 0,01 0,08 0,01 6,53 4,41 11,83 1,72 1,02 0,89
9,6 19 2,27 7,7 1,52 0,33 1,52 0,25 1,33 0,25 0,72 0,12 0,75 0,11 45,47 3,98 8,65 1,64 1,02 0,93
13,8 27,9 3,29 12,7 2,31 0,46 2,19 0,36 2,01 0,36 1,14 0,17 1,13 0,16 67,98 3,76 8,25 1,57 0,96 0,94
14,8 30,2 3,56 13,6 2,42 0,5 2,35 0,39 2,14 0,42 1,14 0,19 1,16 0,16 73,03 3,85 8,62 1,64 0,98 0,96
12,7 26,3 3,1 12,6 2,12 0,44 2,09 0,35 1,86 0,36 1,05 0,18 1,02 0,17 64,34 3,77 8,41 1,66 0,98 0,97
8 15,7 1,89 6,9 1,38 0,26 1,2 0,2 1,13 0,2 0,57 0,1 0,6 0,09 38,22 3,65 9,01 1,62 0,95 0,91
13 25,9 3,18 12,4 2,2 0,45 2,1 0,32 1,9 0,37 1,04 0,17 1,07 0,16 64,26 3,72 8,21 1,59 0,98 0,93
15,2 31,9 3,74 15 2,66 0,52 2,44 0,39 2,22 0,44 1,19 0,2 1,28 0,18 77,36 3,60 8,02 1,54 0,96 0,97
f 58
X/b. melléklet. (folytatás) minta Rb Sr Ba Pb Th U Zr Hf Nb Ta Y V Co Ni Zn Be Cs Ga Sn W Mo Cu As Cd Sb Bi Ag Au Hg Tl Se
Mencshelyi Márga Tagozat Zs-25 Zs-26 Zs-27 Zs-28 Zs-29 Zs-30 Zs-31 Zs-32 53,8 30,4 40,3 30,1 42,8 41,6 30,8 50,7 1568,7 1516,5 1312,9 1185,7 939,3 1006,4 938,2 841,5 86 34 59 50 62 55 48 71 5,7 3,4 4,4 3,7 5 4,7 4,3 6 6,6 3,5 4,8 3,6 5 4,3 3,6 6,2 1,7 2,9 3,2 2,1 3,7 2,8 3 2,9 50,5 30,3 34,7 30,8 37,3 39,8 34,6 49,8 1,6 0,9 0,9 0,9 1,1 1,2 1,1 1,4 5 2,7 3,4 2,9 3,3 3,5 2,9 4,5 0,3 0,2 0,1 0,2 0,2 0,2 0,1 0,2 11,7 6,5 8,1 6,6 8,8 9,2 7,4 12,6 42 36 40 25 45 35 35 44 5,9 3,5 3,8 3,4 4,5 4,4 3,7 5,2 6,3 4,6 5,8 4,1 6,8 4,6 5,6 4,5 12 8 10 6 12 7 6 15 lod lod lod lod lod lod lod 2 9,7 5,5 7 5,3 7,4 7,7 5,1 8,8 8,7 4,1 5 4,7 6,1 5,8 4,5 7,8 1 lod lod lod 1 lod lod 1 0,7 0,6 0,7 0,7 0,7 0,6 lod 0,7 1,2 4,1 2,5 1,9 3,7 2,9 3,4 2,4 6 5,3 4,5 4 6,5 5,4 4,9 3,6 0,8 10,7 7,9 4,2 5,5 5,7 4,3 5,4 0,2 lod 0,2 0,2 0,3 0,1 0,1 0,2 lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod 1 1,6 7,5 4,4 1,3 1,1 1 lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod 0,6 0,7 0,8 lod 0,6 0,6 0,8 0,6
La 14 Ce 29,1 Pr 3,42 Nd 12 Sm 2,25 Eu 0,48 Gd 2,11 Tb 0,35 Dy 2 Ho 0,38 Er 1,13 Tm 0,18 Yb 1,11 Lu 0,16 ΣRFF 68,67 LaN /SmN 3,92 LaN /Yb N 8,52 Gd N /Yb N 1,54 Eu anom 1,04 Ceanom 0,98
7,6 15,7 1,82 6,8 1,29 0,26 1,16 0,2 1,1 0,22 0,61 0,09 0,64 0,09 37,58 3,71 8,02 1,47 1,00 0,96
9,2 19,4 2,3 9,6 1,68 0,33 1,63 0,26 1,42 0,28 0,77 0,11 0,77 0,11 47,86 3,45 8,07 1,72 0,94 0,96
8 15,6 1,82 7,9 1,27 0,26 1,15 0,19 1,11 0,21 0,59 0,09 0,58 0,08 38,85 3,96 9,32 1,61 1,01 0,92
10 20,2 2,45 9,4 1,71 0,36 1,6 0,26 1,54 0,28 0,81 0,13 0,81 0,11 49,66 3,68 8,34 1,60 1,02 0,94
10,1 20,2 2,37 8,9 1,67 0,33 1,62 0,24 1,48 0,28 0,84 0,13 0,83 0,12 49,11 3,81 8,22 1,58 0,94 0,93
8,3 17,2 2,01 7,2 1,35 0,26 1,24 0,21 1,07 0,26 0,72 0,1 0,69 0,1 40,71 3,87 8,13 1,46 0,95 0,97
15,3 30,8 3,52 13,7 2,4 0,48 2,35 0,38 2,16 0,41 1,14 0,18 1,1 0,19 74,11 4,01 9,40 1,73 0,95 0,95
Zs-33 54,6 659,1 74 6,7 6,5 3,8 48,1 1,4 4,6 0,4 11,4 52 5,5 8 6 lod 9,6 7,6 2 0,7 3,8 7,5 3,4 0,2 lod 0,1 lod lod lod lod 0,7
Zs-34 58,5 626,2 81 6,5 6,2 3,5 48,4 1,3 4,7 0,3 9,9 46 6 9,3 6 lod 9,4 8,2 1 0,9 5,9 6,4 5 0,3 0,1 0,1 lod 0,6 0,01 lod 0,9
Zs-35 49 631,3 68 5,6 4,9 4,2 38,1 1,1 3,5 0,2 11,6 63 4,9 7,1 16 lod 8,4 7,6 1 0,6 5,2 6 13,5 0,3 0,1 lod lod lod lod lod 0,8
Zs-36 20,4 959,5 13 5 3,9 5,1 24,1 0,7 2,7 0,2 7,9 46 3,7 9,4 13 lod 4,4 4,8 1 0,5 7,5 4,8 23,8 0,3 0,2 lod lod lod lod 0,2 0,8
15 31,4 3,68 14 2,53 0,51 2,43 0,39 1,98 0,4 1,13 0,18 1,21 0,16 75 3,73 8,38 1,63 0,97 0,97
13 28 3,21 11,8 2,18 0,42 1,88 0,32 1,74 0,33 0,91 0,14 0,93 0,14 65 3,75 9,45 1,64 0,98 1,00
13,9 28,6 3,41 13,2 2,4 0,49 2,08 0,35 2,04 0,38 1,06 0,17 1,12 0,17 69,37 3,65 8,39 1,51 1,03 0,95
10 21,1 2,46 9,9 1,84 0,36 1,56 0,27 1,39 0,28 0,73 0,12 0,72 0,11 50,84 3,42 9,39 1,76 1,00 0,96
f 59
f 60
Sr 17,92 5,92 87,51
Rb 0,61 0,01 0,85
La 0,67 0,08 0,87
Cs 2,35 lod 3,72
n=36 átlag minimum maximum
n=36 átlag minimum maximum
n=36 átlag minimum maximum
Ga 0,71 lod 0,93
Ce 0,67 0,08 0,84
Ti02 0,60 0,07 0,84
S i02 0,74 lod 1,37
n=36 átlag minimum maximum
kimutatási határ alatti érték
Sn 0,59 lod 1,03
Pr 0,71 0,08 0,88
Ba 0,19 0,05 0,28
Fe 203 0,89 0,07 3,51
Mo 5,12 lod 19,36
Nd 0,71 0,07 0,89
Pb 0,59 0,03 2,16
MnO 1,00 0,58 1,73
Cu 0,26 0,02 0,34
Sm 0,79 0,10 0,99
Th 0,69 lod 0,97
MgO 3,06 1,54 4,66
As 0,87 lod 6,15
Eu 0,87 0,11 1,09
U 1,84 1,05 4,25
CaO 88,22 44,42 331,66
Cd 2,86 lod 5,96
Gd 0,90 0,12 1,17
Zr 0,45 0,08 0,66
Na20 0,31 0,15 0,51
Sb 0,55 lod 1,61
Tb 0,90 0,16 1,17
Hf 0,55 lod 0,82
K20 1,05 0,14 1,46
Bi 1,90 lod 1,91
Dy 0,81 0,16 1,08
Nb 0,49 lod 0,67
P205 1,03 0,64 2,03
Ag lod lod lod
Ho 0,75 0,12 1,01
Ta 0,45 lod 0,75
S 3,90 0,70 24,55
Au 2,24 lod 9,79
Er 0,75 0,15 0,96
Y 0,82 0,17 1,09
Tl 0,74 lod 0,74
Tm 0,83 0,12 1,06
V 0,68 0,35 1,31
Se 0,36 lod 0,48
Yb 0,75 0,14 0,94
Co 0,69 lod 5,30
Lu 0,73 0,12 0,95
Ni 0,32 0,14 1,96
Zn 0,32 lod 0,85
X/c. melléklet. A Zsámbék Zs–14 fúrás (n=36) számított dúsulási tényezıinek [EF=(E/Al2O3minta)(E/Al2O3PAAS) átlag, minimum és maximum értékei, ahol E=elem]. Rózsaszínnel a szignifikáns dúsulást (≥1,5–2), halványkékkel a szignifikáns szegényedést (≤0,5) emeltem ki. Rövidítések: n: mintaszám; lod:
X/d. melléklet. A fıelemek számított dúsulási tényezıi a Zsámbék Zs–14 fúrásban. Zs–14 minta 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 átlag szórás minimum maximum
S i02
Ti02
Al 203
Fe 203
0,30 0,28 0,65 0,54 0,78 0,75 0,76 0,80 0,37 0,76 0,70 0,82 0,68 0,83 0,81 lod 0,73 0,63 0,70 0,73 0,66 0,49 0,72 0,77 0,74 0,74 0,88 0,82 0,92 0,81 0,77 0,84 0,91 0,87 0,90 1,37 0,74 0,19 lod 1,37
0,46 0,41 0,56 0,57 0,80 0,80 0,80 0,79 0,47 0,80 0,71 0,80 0,72 0,84 0,81 0,07 0,20 0,64 0,68 0,70 0,68 0,55 0,67 0,70 0,67 0,53 0,56 0,47 0,49 0,50 0,47 0,56 0,54 0,56 0,45 0,44 0,60 0,17 0,07 0,84
1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00 0,00 1,00 1,00
0,71 0,60 0,76 0,82 1,00 1,01 1,06 1,05 3,51 1,05 0,98 1,02 1,03 1,05 0,99 0,07 0,38 0,81 0,91 0,94 0,97 0,96 0,93 0,90 0,88 0,66 0,67 0,66 0,67 0,76 0,70 0,69 0,64 0,67 0,70 0,73 0,89 0,50 0,07 3,51
fıelemek dúsulási tényezıi MnO MgO CaO
1,41 1,21 0,94 1,27 1,03 1,10 1,17 1,01 1,73 1,06 1,12 0,90 1,24 0,99 0,99 0,67 0,88 1,09 1,07 1,01 1,31 1,49 1,04 1,03 1,09 0,90 0,88 0,86 0,72 0,78 0,84 0,74 0,58 0,58 0,67 0,70 1,00 0,25 0,58 1,73
4,35 2,56 2,74 3,53 4,35 4,13 3,68 3,88 3,03 3,75 3,86 3,93 4,32 4,09 4,66 1,94 3,60 2,52 2,58 2,63 3,10 3,73 3,00 1,54 2,59 3,34 2,54 2,11 2,24 2,63 2,51 1,90 1,96 2,12 2,90 1,92 3,06 0,86 1,54 4,66
181,79 177,13 83,18 110,29 51,11 56,78 56,62 46,57 139,03 54,90 74,21 44,42 79,02 48,63 53,73 331,66 226,84 93,15 61,45 55,31 77,30 118,97 62,45 54,26 60,74 98,10 81,08 91,25 64,56 77,52 83,53 56,27 47,58 47,98 54,65 73,88 88,22 58,88 44,42 331,66
Na20
K20
P205
S
0,26 0,29 0,26 0,26 0,25 0,26 0,27 0,25 0,29 0,27 0,29 0,30 0,30 0,29 0,27 0,41 0,34 0,46 0,43 0,43 0,46 0,51 0,45 0,28 0,48 0,32 0,27 0,26 0,25 0,26 0,27 0,25 0,25 0,27 0,26 0,15 0,31 0,08 0,15 0,51
0,83 0,87 1,25 1,17 1,43 1,44 1,45 1,46 0,84 1,40 1,28 1,43 1,26 1,38 1,31 lod 0,14 0,81 0,95 0,95 0,92 0,78 0,96 1,00 1,01 0,78 0,99 0,87 1,05 1,10 0,89 1,03 1,10 1,20 1,07 0,52 1,05 0,29 0,14 1,46
0,77 1,00 0,93 1,01 0,87 0,87 0,89 0,84 1,06 0,86 0,89 0,82 0,95 0,92 0,90 0,91 1,60 1,39 1,05 1,15 1,40 2,03 1,24 1,06 1,08 1,58 1,37 1,07 0,97 1,00 1,06 0,79 0,72 0,64 0,82 0,69 1,03 0,29 0,64 2,03
3,08 2,90 3,04 2,48 2,01 1,46 1,23 1,14 24,55 1,47 1,44 1,73 1,64 1,72 1,72 0,70 3,42 5,78 5,38 4,31 4,11 4,52 4,25 4,30 4,29 4,75 5,10 3,81 3,95 4,10 3,64 3,28 3,31 3,71 4,51 7,49 3,90 3,85 0,70 24,55
f 61
f 62
Zs–14 minta 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20
Sr
36,02 32,91 15,19 18,72 11,34 7,71 6,75 6,55 17,36 7,66 10,11 7,42 10,70 7,71 10,01 87,51 56,10 31,06 19,86 18,51
Rb
0,39 0,41 0,68 0,61 0,80 0,81 0,81 0,85 0,42 0,78 0,69 0,83 0,69 0,78 0,78 0,01 0,11 0,59 0,71 0,72
Ba
0,12 0,10 0,17 0,15 0,23 0,22 0,23 0,21 0,12 0,19 0,18 0,20 0,18 0,19 0,15 0,11 0,08 0,23 0,28 0,27
Pb
0,34 0,40 0,60 0,61 0,61 0,63 0,71 0,66 2,16 0,58 0,58 0,70 0,45 0,64 0,36 0,03 0,23 0,52 0,62 0,62
Th
0,44 0,39 0,66 0,55 0,66 0,70 0,67 0,78 0,43 0,67 0,58 0,70 0,54 0,72 0,61 lod 0,21 0,73 0,93 0,89
Kompatibilitási sor elemeinek dúsulási tényezıi U Zr Hf Nb Ta 2,05 0,40 0,31 0,35 0,33 2,21 0,30 0,60 0,33 0,30 1,54 0,62 0,56 0,45 0,43 1,65 0,57 0,44 0,42 0,47 1,28 0,67 0,46 0,55 0,60 1,27 0,62 0,49 0,56 0,59 1,05 0,77 0,48 0,53 0,57 1,34 0,64 0,59 0,56 0,59 1,78 0,35 0,27 0,30 0,33 1,16 0,60 0,47 0,54 0,56 1,11 0,46 0,54 0,46 0,51 1,14 0,63 0,44 0,56 0,54 1,15 0,52 0,56 0,47 0,52 1,17 0,69 0,45 0,54 0,61 1,17 0,61 0,32 0,50 0,53 2,95 lod lod 0,08 lod 2,97 0,20 lod 0,17 0,14 2,02 0,63 0,61 0,50 0,58 1,52 0,64 0,67 0,56 0,66 1,32 0,66 0,48 0,58 0,67
0,96 0,80 0,85 0,88 0,89 0,99 0,94 0,96 1,09 0,91 0,89 0,83 0,85 0,92 0,80 0,18 0,17 0,77 0,94 0,98
Y
X/e. melléklet. A kompatibilitási sor elemeinek számított dúsulási tényezıi a Zsámbék Zs–14 fúrásban. V
0,88 0,79 0,73 0,67 0,68 0,65 0,61 0,68 0,39 0,62 0,54 0,63 0,65 0,63 0,59 0,35 0,58 1,31 0,75 0,70
Co
0,40 0,27 0,50 0,51 0,78 0,74 0,64 0,73 5,30 0,73 0,57 0,73 0,68 0,87 0,73 0,12 0,20 0,61 0,64 0,64
Ni
0,19 0,24 0,21 0,26 0,34 0,35 0,45 0,39 1,96 0,38 0,31 0,47 0,41 0,59 0,39 0,17 0,14 0,22 0,24 0,23
Zn
0,23 0,27 0,23 0,33 0,47 0,32 0,38 0,38 0,85 0,40 0,27 0,22 0,20 0,25 0,28 lod 0,54 0,28 0,33 0,29
f 63
Zs–14 minta 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 átlag szórás minimum maximum
Sr
24,66 31,68 19,18 7,63 16,79 20,77 16,35 15,58 10,26 12,01 11,74 8,30 6,23 5,92 6,50 12,39 17,92 16,00 5,92 87,51
Rb
0,66 0,54 0,69 0,73 0,72 0,52 0,63 0,49 0,58 0,62 0,48 0,63 0,64 0,69 0,63 0,33 0,61 0,19 0,01 0,85
X/e. melléklet (folytatás)
0,24 0,22 0,25 0,27 0,28 0,14 0,23 0,20 0,21 0,20 0,18 0,22 0,22 0,24 0,22 0,05 0,19 0,06 0,05 0,28
Ba
0,63 0,48 0,58 0,65 0,61 0,47 0,55 0,49 0,55 0,56 0,54 0,59 0,63 0,61 0,58 0,65 0,59 0,30 0,03 2,16
Pb
0,94 0,76 0,80 0,93 0,97 0,66 0,82 0,65 0,75 0,70 0,62 0,84 0,84 0,80 0,69 0,69 0,69 0,16 lod 0,97
Th
Kompatibilitási sor elemeinek dúsulási tényezıi U Zr Hf Nb Ta 1,55 0,82 0,75 0,66 0,63 1,49 0,68 0,48 0,53 0,50 1,32 0,60 0,51 0,48 0,60 1,44 0,62 0,46 0,54 0,66 1,17 0,68 0,50 0,51 0,59 2,56 0,49 0,43 0,40 0,41 2,57 0,45 0,19 0,41 0,47 1,78 0,47 0,41 0,39 0,42 2,61 0,48 0,34 0,39 0,40 2,16 0,57 0,37 0,45 0,46 2,42 0,55 0,20 0,41 0,40 1,85 0,55 0,31 0,47 0,49 2,32 0,53 0,59 0,43 0,48 2,13 0,49 0,44 0,44 0,49 2,79 0,45 0,32 0,37 0,40 4,25 0,36 0,40 0,30 0,39 1,84 0,55 0,45 0,45 0,49 0,71 0,13 0,13 0,12 0,12 1,05 lod lod 0,08 lod 4,25 0,82 0,75 0,66 0,67 Y
1,02 0,79 0,89 0,98 0,93 0,66 0,75 0,64 0,71 0,81 0,69 0,92 0,80 0,69 0,88 0,76 0,82 0,19 0,17 1,09
V
0,72 0,62 0,71 0,81 0,64 0,70 0,71 0,47 0,70 0,60 0,63 0,62 0,70 0,62 0,93 0,85 0,68 0,16 0,35 1,31
Co
0,57 0,43 0,57 0,67 0,63 0,48 0,47 0,45 0,49 0,53 0,46 0,51 0,52 0,57 0,50 0,48 0,69 0,81 lod 5,30
Ni
0,19 0,15 0,20 0,27 0,22 0,21 0,24 0,18 0,25 0,18 0,23 0,15 0,25 0,29 0,24 0,40 0,32 0,30 0,14 1,96
Zn
0,31 0,29 0,38 0,44 0,30 0,26 0,29 0,19 0,31 0,20 0,18 0,35 0,13 0,13 0,39 0,39 0,32 0,13 lod 0,85
f 64
Zs–14 minta 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20
La 0,78 0,59 0,66 0,66 0,71 0,75 0,75 0,76 0,87 0,73 0,74 0,65 0,67 0,71 0,64 0,08 0,19 0,66 0,77 0,80
Ce 0,79 0,60 0,66 0,67 0,72 0,77 0,76 0,76 0,84 0,73 0,74 0,65 0,68 0,73 0,63 0,08 0,17 0,62 0,75 0,78
Pr 0,84 0,64 0,70 0,71 0,78 0,84 0,82 0,81 0,88 0,79 0,76 0,70 0,73 0,78 0,68 0,08 0,18 0,67 0,80 0,83
Nd 0,83 0,61 0,73 0,65 0,74 0,82 0,81 0,75 0,88 0,79 0,75 0,73 0,72 0,74 0,71 0,07 0,21 0,59 0,80 0,82
Sm 0,99 0,71 0,82 0,76 0,90 0,92 0,87 0,91 0,95 0,88 0,80 0,82 0,80 0,89 0,75 0,10 0,18 0,71 0,89 0,89
A ritkaföldfémek dúsulási tényezıi Eu Gd Tb Dy 0,99 1,09 1,08 0,87 0,78 0,84 0,89 0,73 0,82 0,91 0,93 0,78 0,87 0,91 0,92 0,81 0,95 0,97 1,03 0,88 1,06 1,05 1,05 0,96 1,04 0,98 1,03 0,91 1,00 0,99 1,03 0,96 1,09 1,17 1,17 1,08 1,00 0,95 0,99 0,87 0,95 0,97 0,92 0,88 0,88 0,92 0,87 0,80 0,93 0,91 0,87 0,85 1,01 0,94 0,99 0,92 0,90 0,89 0,84 0,82 0,11 0,12 0,16 0,16 0,19 0,19 0,20 0,17 0,80 0,85 0,85 0,74 0,91 1,01 1,00 0,92 0,95 1,03 1,04 0,94
X/f. melléklet. A ritkaföldfémek számított dúsulási tényezıi a Zsámbék Zs–14 fúrásban. Ho 0,88 0,73 0,80 0,75 0,80 0,90 0,88 0,82 1,01 0,79 0,79 0,70 0,77 0,85 0,67 0,12 0,15 0,66 0,78 0,87
Er 0,92 0,74 0,80 0,72 0,80 0,96 0,89 0,88 0,91 0,86 0,79 0,75 0,76 0,83 0,70 0,15 0,16 0,66 0,86 0,82
Tm 0,87 0,84 0,93 0,83 0,87 1,01 0,89 0,97 1,01 0,88 0,84 0,86 0,81 0,89 0,79 0,15 0,12 0,76 0,89 0,95
Yb 0,80 0,74 0,76 0,77 0,79 0,88 0,87 0,87 0,94 0,80 0,74 0,79 0,74 0,86 0,67 0,15 0,14 0,69 0,86 0,84
Lu 0,83 0,71 0,78 0,79 0,83 0,87 0,85 0,84 0,80 0,79 0,74 0,74 0,78 0,80 0,70 0,14 0,12 0,67 0,80 0,76
f 65
Zs–14 minta 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 átlag szórás minimum maximum
La 0,80 0,65 0,73 0,77 0,78 0,54 0,60 0,55 0,57 0,63 0,54 0,79 0,74 0,64 0,75 0,68 0,67 0,18 0,08 0,87
Ce 0,79 0,61 0,70 0,78 0,78 0,54 0,61 0,52 0,55 0,61 0,54 0,76 0,75 0,66 0,74 0,68 0,67 0,18 0,08 0,84
X/f. melléklet (folytatás)
Pr 0,84 0,66 0,78 0,82 0,83 0,56 0,65 0,54 0,61 0,64 0,57 0,79 0,79 0,69 0,80 0,72 0,71 0,19 0,08 0,88
Nd 0,89 0,63 0,79 0,86 0,76 0,55 0,71 0,61 0,61 0,63 0,53 0,80 0,78 0,66 0,80 0,75 0,71 0,19 0,07 0,89
Sm 0,92 0,77 0,85 0,93 0,87 0,64 0,75 0,60 0,67 0,72 0,61 0,85 0,86 0,74 0,89 0,86 0,79 0,21 0,10 0,99
A ritkaföldfémek dúsulási tényezıi Eu Gd Tb Dy 0,98 1,08 1,09 0,96 0,74 0,80 0,80 0,75 0,90 0,97 0,90 0,87 0,94 1,02 0,99 0,92 0,95 0,97 0,97 0,91 0,66 0,68 0,71 0,64 0,76 0,87 0,84 0,76 0,63 0,65 0,65 0,62 0,73 0,75 0,74 0,72 0,73 0,83 0,74 0,75 0,60 0,67 0,68 0,57 0,88 0,99 0,97 0,91 0,89 0,99 0,96 0,80 0,74 0,76 0,79 0,70 0,93 0,92 0,94 0,90 0,86 0,86 0,91 0,77 0,87 0,90 0,90 0,81 0,24 0,25 0,24 0,22 0,11 0,12 0,16 0,16 1,09 1,17 1,17 1,08 Ho 0,87 0,62 0,81 0,87 0,82 0,61 0,70 0,56 0,62 0,67 0,66 0,82 0,76 0,63 0,79 0,73 0,75 0,21 0,12 1,01
Er 0,89 0,62 0,79 0,81 0,85 0,59 0,67 0,54 0,62 0,70 0,63 0,79 0,75 0,60 0,77 0,66 0,75 0,20 0,15 0,96
Tm 1,06 0,75 0,89 0,95 0,94 0,60 0,67 0,58 0,69 0,76 0,61 0,87 0,83 0,65 0,85 0,76 0,83 0,23 0,12 1,06
Yb 0,87 0,66 0,82 0,88 0,84 0,62 0,68 0,54 0,63 0,70 0,61 0,77 0,81 0,62 0,82 0,66 0,75 0,20 0,14 0,94
Lu 0,95 0,65 0,80 0,81 0,80 0,57 0,64 0,49 0,56 0,67 0,58 0,87 0,70 0,62 0,81 0,66 0,73 0,20 0,12 0,95
f 66
Zs–14 minta 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20
Cs 1,72 1,27 1,87 1,52 1,98 1,66 1,43 1,51 0,75 1,44 1,41 1,83 1,67 2,10 3,36 lod 0,51 3,22 3,72 3,52
Ga 0,56 0,57 0,77 0,70 0,85 0,76 0,85 0,82 0,43 0,77 0,65 0,81 0,64 0,71 0,73 lod 0,23 0,76 0,87 0,82
Sn lod lod lod lod 0,49 0,52 0,51 0,47 lod 0,50 lod 0,47 lod 0,96 0,50 lod lod 0,65 0,54 1,03
Mo 0,79 0,38 0,72 0,28 lod lod 0,20 lod 1,38 lod 0,23 0,56 0,95 0,57 0,40 1,22 18,90 13,84 6,01 2,46
Cu 0,14 0,18 0,26 0,24 0,28 0,31 0,29 0,33 0,24 0,31 0,26 0,33 0,31 0,34 0,32 0,02 0,17 0,30 0,33 0,27
Egyéb nyomelemek dúsulási tényezıi As Cd Sb lod lod lod 0,19 lod lod 0,22 lod lod 0,28 lod lod 0,14 1,52 lod 0,21 lod lod 0,18 lod lod 0,28 lod lod 2,66 2,66 1,61 0,22 lod lod 0,18 lod lod 0,24 1,43 lod 0,21 lod lod 0,17 1,47 lod 0,26 1,55 lod lod lod lod lod lod lod 0,37 2,01 lod 0,19 3,30 lod 0,18 1,58 lod
X/g. melléklet. Egyéb nyomelemek számított dúsulási tényezıi a Zsámbék Zs–14 fúrásban. Bi lod lod lod lod lod lod lod 1,89 lod lod lod lod lod 1,91 lod lod lod lod lod lod
Ag lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod
Au 1,72 1,14 1,52 2,28 2,37 1,11 2,04 1,58 9,79 1,14 1,37 3,60 3,26 0,83 2,15 8,13 3,24 lod 0,43 0,41
Tl lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod
Se lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod 0,29 lod 0,36
f 67
Zs–14 minta 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 átlag szórás minimum maximum
Cs 3,41 2,88 3,52 3,24 3,46 2,51 2,91 2,32 2,69 3,06 2,13 2,89 3,02 2,96 2,88 1,89 2,35 0,87 lod 3,72
Ga 0,85 0,68 0,83 0,91 0,93 0,56 0,62 0,62 0,67 0,69 0,56 0,77 0,72 0,77 0,78 0,62 0,71 0,14 lod 0,93
X/g. melléklet (folytatás)
Sn 0,60 lod 0,54 0,49 0,54 lod lod lod 0,55 lod lod 0,49 0,95 0,47 0,51 0,65 0,59 0,17 lod 1,03
Mo 2,65 3,09 3,45 4,09 2,57 11,23 6,23 4,99 8,08 6,92 8,51 4,73 7,18 11,15 10,71 19,36 5,12 5,31 lod 19,36
Cu 0,29 0,25 0,31 0,29 0,26 0,29 0,22 0,21 0,28 0,26 0,25 0,14 0,28 0,24 0,25 0,25 0,26 0,07 0,02 0,34
Egyéb nyomelemek dúsulási tényezıi As Cd Sb 0,14 3,70 lod 0,22 2,38 lod 0,15 1,66 lod 0,45 1,50 lod 0,17 3,29 lod 2,93 lod lod 1,97 3,83 lod 1,10 4,04 lod 1,20 5,04 lod 1,36 1,84 lod 1,08 1,93 lod 1,07 3,04 lod 0,64 2,91 lod 0,95 4,36 0,13 2,78 4,75 0,14 6,15 5,96 0,34 0,87 2,86 0,55 1,24 1,33 0,71 lod lod lod 6,15 5,96 1,61 Bi lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod 1,89 1,89 lod lod 1,90 0,01 lod 1,91
Ag lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod
Au lod 1,13 lod 0,52 0,71 1,46 6,23 3,86 0,95 0,88 0,83 lod lod 0,38 lod lod 2,24 2,27 lod 9,79 lod 0,74
Tl lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod lod 0,74 0,74
Se 0,32 0,48 lod 0,30 0,29 0,43 0,44 lod 0,29 0,32 0,45 0,26 0,29 0,38 0,37 0,46 0,36 0,07 lod 0,48