A gerecsei jura - fácieskérdések, alpi analógiák

Földtani

Közlöny

1 2 8 / 2 - 3 , 397-435 (1998) Budapest

A gerecsei jura fácieskérdések, alpi analógiák Jurassic of the Gerecse Mountains, Hungary: faciès and Alpine analogies CSÁSZÁR Géza

1

- GALÁCZ András

2

- VÖRÖS Attila

3

(17 ábra)

Abstract Recently finished field studies and the results of laboratory investigations have made it possible to draw a palaeogeographic reconstruction of the Gerecse Jurassic period, which is more detailed and reliable than the previous efforts. T h e results support, with more precision, the former conclusion o f G. VIGH (1961b), w h o suggested that the tectonic lineament followed b y the Bikol valley between Süttő and Tardos subdivides the Gerecse Hills into two, basically different facies areas: the Eastern Gerecse, which is more or less continuous, and the Western Gerecse with incomplete, lacunose Jurassic sequences. T h e latter area is called here Gorba High (= Teke Horst in VÖRÖS & GALÁCZ 1998). The results indicate that in the eastern proximity o f the Gorba High Lower a n d Middle Jurassic sediments have accumulated in greater thickness than in other parts of the Eastern Gerecse. The most important results are as follows: The Western Gerecse (i.e. the Gorba High), which w a s regarded previously as a uniform area, and it represents a complicated, mosaic-like structure, with smaller sub-basins o f episodic sedimentation from the Jurassic period. Along the western margin of the Gorba High a narrow zone of intermittent sedimentation can be outlined, which is transitional between the continuous and the lacunose (incomplete) sequences. West o f the Gorba High (Szomód area) is another region of continuous sedimentation, but with its different deposits, this is not a symmetric counterpart of the Eastern Gerecse basin. Products of submarine sedimentary transport recognized in the Middle Jurassic indicate an uneven, dissected bottom, and synsedimentary tectonic activity. The fact that the Middle Jurassic Lókút Radiolarite grows in thickness and has more and more limestone intercalations southwards, parallel to the supposed obduction line, indicates a compressive, southwardly deepening basin. The mass occurrence of the calcareous alga Clypeina jurassica in the redeposited carbonates within the Upper Jurassic Szentivánhegy Limestone in the Szomód area m a y suggest a carbonate platform nearby. As source areas o f the components o f the basal Cretaceous Felsővadács Breccia, at least two possible sites can b e suggested of these, the distal one, on the basis of the westward decrease of thickness o f the formation, could have been an elevated obduction zone east-northeast.

1

2

3

M a g y a r Állami Földtani Intézet, 1143 Budapest, Stefánia u. 14 E-mail: [email protected] Eötvös Loránd Tudományegyetem, Őslénytani Tanszék, 1083 Budapest, Ludovika tér 2 M a g y a r Természettudományi Múzeum Föld és Őslénytár, 1431 Budapest Pf. 137

398

Földtani Közlöny 128/2-3

The results of the studies were compared to our own experience and to literature data on the Jurassic period of other parts of the Transdanubian Central Range and beyond: the Karawanken, and briefly the Southern Alps and the Northern Calcareous Alps. Though analogies of a different extent appear with all these areas, it has been concluded that the Jurassic period of the Gerecse shows some more affinities to that of the Northern Calcareous Alps than the Jurassic of the Bakony, thus they are seemingly closer related to the Southern Alps. Manuscript received: 25. 05. 1998

Összefoglalás A tanulmány a Gerecse alapszelvény-vizsgálati eredményeiből kiindulva, a terület földtani térképezése, valamint a térképezéshez kapcsolódó kiegészítő fúrási és felszíni szelvények vizsgálatai során szerzett ismereteket tárja az olvasó elé. A vizsgálatok olyan fácies és paleogeográfiai modell létrehozásához vezettek, amely egyrészt pontosítja és megbízható adatokkal támasztja alá a korábbi elgondolásokat, másrészt számos új összefüggést tár fel. A tanulmány vizsgálja az egyes litosztratigráfiai alapegységek jellegeinek változását a Dunán­ túli-középhegység területén belül, de keresi a fácies és paleogeográfiai kapcsolatokat az Északi Mészkőalpok és a Déli Alpok, - ezen belül is különösen a Karavankák jura kifejlődései felé. Az utóbbi esetben saját vizsgálataink teszik megalapozattabbá a rokonsági viszonyok tekintetében levont következtetéseinket. A fontosabb eredmények a Következtetések alcím alatt olvashatók.

Bevezetés Korábbi, OTKA téma keretében végzett munkálataink során előrehaladást értünk el a Vértes-hegység és a Gerecse kréta időszaki képződményeinek sztratigráfiai tagolásában, az egyes üledékképződési környezet-típusok jellemzőinek feltárásában, valamint a terület ősföldrajzi viszonyainak és fejlődéstörténetének rekonstruálásában (ÁRGYELÁN 1995; CSÁSZÁR 1995; CSÁSZÁR & ÁRGYELÁN 1994; FOGARASI 1995; FŐZY 1995; GÖRÖG 1995). A z akkor vizsgált szelvények néme­ lyikében legfelső-jura képződmények is előfordultak, és ezek vizsgálati ered­ ményeit n e m lehetett minden esetben beilleszteni a jura üledékképződési vi­ szonyokról és a fejlődéstörténetről korábban kialakított képbe. Különösen n a g y annak a jelentősége, h o g y obdukált óceáni aljzatból származó króm spinelleket, sőt vulkanoklasztit szemcséket tudtunk kimutatni az alsó-kréta törmelékes ré­ tegsor alatti pelágikus felső-jura karbonátokból is. Főként ez az adat, de számos további megfigyelés is arra késztetett bennünket, hogy vizsgálatainkat kiter­ jesszük a gerecsei jura képződményekre is. A korszerű újraértékelést az a kö­ rülmény is indokolja, h o g y a legutóbbi átfogó fácies-értékelés és ősföldrajzi összefoglalás a gerecsei juráról több évtizede készült (VlGH G. 1961b), és a n e m ­ régiben közölt, a Dunántúli-középhegységi jurát összefoglaló tanulmány (VÖRÖS & GALÁCZ 1998) a Gerecsét csak érintőlegesen tárgyalja. Jelen munkában a gerecsei jura képződményeket - ismertetésükön túlmenően - összehasonlítjuk a Dunántúli-középhegység többi része, valamint a tágabb ősföldrajzi keretbe tartozó Déli A l p o k - K a r a v a n k á k - É s z a k i Mészkőalpok területegység jura kőze­ teivel.

CSÁSZÁR G. et al: A gerecsei

jura

399

Földtani háttér A T e t h y s - ó c e á n t szegélyező, e g y s é g e s kifejlődésű karbonátplatform a triász i d ő s z a k v é g é n kisebb tektonikai egységekre d a r a b o l ó d o t t ( B E R N O U L L I & J E N K Y N S 1974). E n n e k során a D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g b e n is j e l e n t ő s e n m e g ­ v á l t o z o t t az ü l e d é k k é p z ő d é s m e n e t e és az ü l e d é k e k jellege ( G A L Á C Z & V Ö R Ö S 1972; V Ö R Ö S & G A L Á C Z 1998). E z a változás egyes területeken i d ő b e n kissé e l h ú z ó d ó volt é s több h e l y e n c s a k kisebb r é t e g k i m a r a d á s s a l járt, m á s u t t tekin­ télyes ü l e d é k h é z a g o t eredményezett. A B a k o n y n a g y o b b i k (délnyugati) részén a D a c h s t e i n i M é s z k ö v e t a liász elején - rövid idejű ü l e d é k h é z a g u t á n - a sekély szublitorális eredetű Kardosréti M é s z k ő váltotta fel. D U L A I (1993) szerint a m a k r o f a u n a - e g y ü t t e s e k eloszlása alapján m á r a h e t t a n g i b a n kirajzolhatók a z o k a h á t s á g i területek, a m e l y e k e t k o r á b b a n a változatosabb litológia é s a gazda­ gabb f a u n a k é p alapján a sinemuriból lehetett k i m u t a t n i ( V Ö R Ö S 1986). A D u ­ n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g egyéb területein a hettangi emelet j e l e n t ő s része őslény­ tani a d a t o k k a l i g a z o l h a t ó a n hiányzik. A p l i e n s b a c h i k o r s z a k végén zajlott le a v á l t o z á s o k m á s o d i k , b i z o n y o s szem­ p o n t b ó l a h e t t a n g i e s e m é n y n é l is fontosabb szakasza. A tengerszint általános e m e l k e d é s é v e l e g y b e e s ő é n ekkor teljesedett ki az üledékgyűjtő aljzatának hát­ s á g o k r a és k ö z t e s m e d e n c é k r e tagolódása, a m i az Atlanti-óceán k i n y í l á s á h o z k ö t ő d ő t e k t o n i k a i m o z g á s o k k a l h o z h a t ó kapcsolatba ( B E R N O U L L I & L A U B S C H E R 1972; V Ö R Ö S 1980).

A h á t s á g i és m e d e n c e b e l i ü l e d é k k é p z ő d é s kapcsolatait a m e d i t e r r á n j u r a ki­ fejlődéseire, é s ezen b e l ü l a b a k o n y i területekre kidolgozott m o d e l l e k foglalják össze ( J E N K Y N S & T O R R E N S 1971; G A L Á C Z & V Ö R Ö S 1972). Ezek szerint a hát­

s á g o k p e r e m z ó n á i b a n a törésekhez k a p c s o l ó d ó a n h a s a d é k r e n d s z e r e k j ö t t e k lét­ re, m i k ö z b e n a h á t s á g o k r ó l az ott képződött, t ú l n y o m ó r é s z t b i o g é n eredetű k a r b o n á t o s ü l e d é k e k n a g y része t e n g e r á r a m l á s o k k a l a m e d e n c é k b e sodródott. A l é p c s ő z e t e s lejtőkön és a lejtők tövében hierlatzi fáciesú ü l e d é k r a k ó d o t t le. Ezt a z ó n á t f i n o m o d ó s z e m c s e m é r e t ú crinoidea ő r l e m é n y sávja, m a j d a g y a g o s , g y a k o r l a t i l a g t ö r m e l é k m e n t e s m e d e n c e - (adneti-) fácies követi. A t o a r c i b a n , a m á r m e g e l ő z ő e n c s ö k k e n ő k a r b o n á t p r o d u k c i ó t k ö v e t ő e n az Ú r k ú t i M a n g á n é r c F o r m á c i ó és a Kisgerecsei M á r g a megjelenése hirtelen pelitesre v á l t ó ü l e d é k k é p z ő d é s t jelez. A k ő z e t m i n ő s é g változásával összefüggésben is j e l e n t ő s e n m e g v á l t o z i k az ősmaradvány-tartalom. A p l i e n s b a c h i b a n m é g n a ­ g y o n g y a k o r i b e n t o s z f o r m á k (elsősorban a b r a c h i o p o d á k ) eltűnnek, é s g a z d a g c e p h a l o p o d a - f a u n a j e l e n i k m e g , a crinoideás-foraminiferás mikrofáciest foko­ z a t o s a n b o s i t r á s mikrofácies váltja fel. A h á t s á g o k o n ritka kivételektől eltekintve a toarci, m a j d a k ö z é p s ő - j u r a folyamán ü l e d é k l e r a k ó d á s n e m folyt, m i k ö z b e n a m e d e n c é k b e n t ö b b é - k e v é s b é folyamatos ü l e d é k k é p z ő d é s zajlott. A p a s s z í v k o n t i n e n s p e r e m e k fejlődésének általános modelljével ö s s z h a n g b a n a k ö v e t k e z ő k ö z é p s ő - j u r a v í z m é l y s é g n ö v e k e d é s az egész mediterrán térségben, így a D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g b e n is általános, és e z utóbbi területen m e g h a ­ ladja a z aaleni globális vízszint esést ( G É C Z Y 1984a). Általános a vélemény, h o g y a l e g n a g y o b b v í z m é l y s é g a középső-jura végére, a radiolarit k é p z ő d é s e

400

Földtani Közlöny

128/2-3

idejére tehető, e z t követően p e d i g az üledékgyújtő v í z m é l y s é g e csökkent ( G A L Á C Z & V Ö R Ö S 1972; F Ü L Ö P 1975). Újabban felmerült, h o g y a tendencia m e g ­ v á l t o z á s á t a k a r b o n á t k o m p e n z á c i ó s m é l y s é g ( C C D ) n ö v e k e d é s e okozta (lásd V Ö R Ö S & G A L Á C Z 1998).

A m e d i t e r r á n térség az üledék-típusok eloszlása s z e m p o n t j á b ó l a jura v é g e felé k é t fáciesterületre különíthető. E g y e s ( d é l - a l p i ) térségekben m a i o l i c a (vagy b i a n c o n e ) térhódításával lassú szedimentációs változás v e t t e kezdetét, a m i a n e o k o m végére pelites üledékek l e r a k ó d á s á h o z vezetett, m í g m á s u t t (Gerecse, É s z a k i M é s z k ő a l p o k ) sziliciklasztikus sorozatok lerakódása gyors és alapvető litológiai váltást j e l e z ( C S Á S Z Á R & Á R G Y E L Á N 1994). A j u r a kifejlődési területek paleobiogeográfiai értékelésében úttörő vizsgála­ t o k ( G É C Z Y 1 9 7 3 , 1 9 8 4 b , 1985) után egyre g y a k o r i b b á vált a paleontológiái ada­ t o k ősföldrajzi kiértékelése ( V Ö R Ö S 1 9 8 0 , 1987, 1988, 1992, 1 9 9 3 , 1997; S Z A B Ó 1 9 8 0 ; K Á Z M É R 1 9 9 3 ; D U L A I 1993). N A G Y E l e m é r (1971) n e v é h e z k ö t h e t ő e n ugyan­ c s a k a h e t v e n e s években kezdődött m e g a litológiai és fácies-rokonság keresése. E z e k h e z n a g y m é r t é k b e n hozzájárult K Á Z M É R M . és KOVÁCS S. szökési modell­ j é n e k kialakítása (1985), miszerint a D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g e t m a g á b a n f o g ­ l a l ó Pelso (vagy É s z a k - P a n n o n ) e g y s é g a Déli A l p o k és az É s z a k i M é s z k ő a l p o k k ö z ö t t i h e l y z e t b ő l préselődött ki m a i helyére. A vizsgálatok a napjainkban e l ő ­ t é r b e került terrénum-kutatásokban c s ú c s o s o d t a k ki. M i n d e z indokolttá teszi, h o g y a G e r e c s e juráját összehasonlítsuk a d é l - a l p i és az é s z a k i - m é s z k ő a l p i ha­ sonló korú képződményekkel.

A G e r e c s e és a P i l i s - h e g y s é g E l t e k i n t v e a t a t a i juráról szóló korai tudósításoktól, P E T E R S (1859) és H A U E R (1870) ú t t ö r ő felismerései után a terület (1. ábra) jura k é p z ő d m é n y e i v e l érdem­ b e n e l ő s z ö r H A N T K E N foglalkozott ( 1 8 6 1 , 1868, 1 8 7 1 , 1880), a k i tercier kőszén­ k u t a t á s o k k a l k a p c s o l a t o s a n áttekintette az idősebb k é p z ő d m é n y e k e t is. A Keleti G e r e c s e j u r á j á b a n kimutatta m i n d h á r o m sorozat jelenlétét, az összletet h é t szint­ re t a g o l v a (1880). Ezek a megállapításai alapjaikban m a is é r v é n y e s e k . A N y u g a t i Gerecsére v o n a t k o z ó első részletes leírások H O F M A N N t ó l származ­ n a k (1884). Ő a T e k e - h e g y , a N a g y - S o m l y ó és az A s s z o n y - h e g y "alsó liaszbeli m é s z k ő ö s s z l e t e i t " a G e r e c s e "veres m á r v á n y ö s s z l e t é n e k l e g m é l y e b b részéhez" sorolta, és a pisznicei, gerecsei és b á n y a - h e g y i rétegsorok d e n u d á c i ó s m a r a d ­ v á n y a i n a k tekintette. A gyűjtött b r a c h i o p o d a - a m m o n i t e s - és csiga-fauna a l a p ­ j á n n e m c s a k a m é s z k ö v e k korát, de a hierlatz fácieshez v a l ó h a s o n l ó s á g á t is felismerte. M e g á l l a p í t á s a szerint e m é s z k ö v e k a "dachsteini m é s s z e l m e g e g y e z ő i r á n y b a dőlnek, de arra, ú g y látszik, discordansan v a n n a k ráhelyezve". A Keleti G e r e c s é b ő l u g y a n c s a k elsőnek írta le és ábrázolta szelvényben a Paprét-árokban feltárt "veres, m á r g á s , g ü m ő s " k ö z é p s ő - d o g g e r m é s z k ö v e t (=Tölgyháti M é s z k ő ) , a fölötte települő, alsó-tithonnak tekintett vörös, kovás, t ű z k ő g u m ó s vagy - l e n ­ c s é s rétegeket (=Lókúti Radiolarit), t o v á b b á a sötétvörös, a m m o n i t e s e s m é s z ­ k ő p a d o t (=Pálihálási M é s z k ő ) és az a l s ó - n e o k o m b a sorolt, m á r g á s h o m o k k ő v e l

1. ábra. A j u r a k é p z ő d m é n y e k elterjedése a Gerecsében és a szomszédos területeken Fig. 1 Extent of the Jurassic formations

in the Gerecse and the neighbouring

areas

402

Földtani Közlöny

128/2-3

k e z d ő d ő b r e c c s a s z e r ű p a d o t (=Felsővadácsi B r e c c s a ) , v a l a m i n t a "palás m é s z márgát" ( = B e r s e k i M á r g a ) . Kitűnő ismereteit jelzi, h o g y a g a z d a g és változatos fauna m e g h a t á r o z á s a mellett jelezte e kifejlődéseknek és fosszíliáknak az or­ s z á g o n belüli, illetve m á s európai térségekben való előfordulását is. A k é s ő b b i e k b e n V A D Á S Z (1913) tett érdemi észrevételeket a terület jura kép­ z ő d m é n y e i r ő l , a liász m é s z k ö v e k e t a Dachsteini M é s z k ő sziklás partjai m e n t é n h a s a d é k o k b a települt h e m i p e l á g i k u s üledékeknek tekintve. A z A s s z o n y - h e g y e n felismerte a tithon előfordulását, és a liászt követő ü l e d é k h é z a g o t "közbeeső szárazulati időszakkal", e n n e k megfelelően a j u r a összlet h é z a g o s s á g á t part­ eltolódással, illetve utólagos lepusztulással m a g y a r á z t a . V l G H Gy. (1925, 1 9 2 8 , 1935) s z á m o s új előfordulás és a z o k ősmaradvány-tar­ t a l m á n a k leírása mellett - V A D Á S Z megállapításait erősítendő - transzgressziós alapbreccsát m u t a t o t t ki a G o r b a keleti és a H o s s z ú v o n t a t ó é s z a k i lejtőjén. M e g ­ figyelései szerint a m a i m rétegek n e m csupán az idősebb j u r a , h a n e m a "triász­ k é p z ő d m é n y e k r e " is transzgredálnak. Részletes tagolást adott a gerecsei j u r a rétegsorról. A tardosi Szél-hegyről és A g o s t y á n t ó l északra Pygope díphyás, törpe a m m o n i t e s e s hierlatzi jellegű tithon m é s z k ö v e t írt le. R é t e g t a n i táblázatában (1928) s z e m b e á l l í t o t t a a kelet-gerecsei folyamatos rétegsorral a nyugat-gerecsei e r ő s e n h é z a g o s összletet, ahol n e m csak a sinemuri végétől az oxfordi végéig tüntet fel szárazulatot ("Festland"), h a n e m a hettangi egészére is. A Pilis-hegység területén szerinte szintén csak a sinemuriban indult az ü l e d é k k é p z ő d é s , és a radiolarit, tévesen, k ö z v e t l e n ü l a crinoideás-brachiopodás m é s z k ő fölött, a p l i e n s b a c h i és toarci e m e l e t e k b e n szerepel. A d o g g e r egészére szárazulatot té­ telez fel, és a késő-tithonban ismét regressziót jelöl. M é g k ü l ö n ö s e b b a D o r o ­ g i - m e d e n c é r e felállított rétegsora, ahol a Dachsteini M é s z k ő felett - a folyamatos kifejlődésű kelet-gerecseihez h a s o n l ó a n - csak félemeletnyi h é z a g o t állapít m e g , a t o a r c i n a k m i n ő s í t e t t radiolarit felett viszont a j u r a végéig szárazulatot jelöl. Apja n y o m d o k a i n h a l a d v a V Í G H G. (1943, 1961a, 1961b, 1 9 6 8 , 1 9 6 9 ) s z á m o s t o v á b b i előfordulás feltárásával gazdagította ismereteinket a gerecsei (főleg a n y u g a t - g e r e c s e i ) juráról. Litológiai és őslénytani s z e m p o n t b ó l a k o r á b b i a k n á l részletesebb tagolást adott, m i n t e g y 2 0 egységet k ü l ö n b ö z t e t v e m e g . K ö z e l 100 0 0 0 b r a c h i o p o d á t és a m m o n i t e s t gyűjtött és vizsgált a h e g y s é g területéről. M e g g y ő z ő e n b i z o n y í t o t t a , h o g y kellő m e n n y i s é g ű b r a c h i o p o d a alapján a ré­ t e g s o r o k l e g a l á b b emelet szinten t a g o l h a t o k . E n n e k megfelelően a Hierlatzi M é s z k ö v e t s i n e m u r i és pliensbachi korú egységekre különítette. A gerecsei b r a c h i o p o d a - f a u n á t V l G H G. (1943) a tipikus Hierlatzi M é s z k ő faunájával látta e g y e z ő n e k , illetve a hazai előfordulások közül a pilisi és déli­ b a k o n y i e g y ü t t e s e k h e z találta l e g h a s o n l ó b b n a k . A képződésre v o n a t k o z ó k ö ­ v e t k e z t e t é s e i e g y b e c s e n g e n e k V A D Á S Z és V l G H Gy. megállapításaival. Szerinte a v i l á g o s t e s t s z í n ű v a g y sötétvörös, t ö m ö r m é s z k ő fácies a k e v é s b é sziklás, n y u g o d t a b b partközeli sekélytengerben képződött, m í g az erősen b r e c c s á s Hierlatzi M é s z k ő az egyenetlen, repedésekkel teli sziklás tengerparton. A N y u ­ gat-Gerecsét szigettengerként értelmezte. V l G H G. volt az első, aki megállapította, h o g y a folyamatos és h é z a g o s kifej­ l ő d é s ű j u r a területek között a határ a Süttő és Tardos közötti út v o n a l á b a e s i k

CS/ÍSZXR G. et al: A gerecsei

jura

403

(1961a). Ettől keletre csupán az Esztergom-dorogi rögökben fordul elő Hierlatzi M é s z k ő . A területen É K - D N y - i csapású vízszintes e l m o z d u l á s o k a t figyelt m e g , a m i k e t m e g t o r l ó d á s e r e d m é n y é n e k tartott. A h a t v a n a s években a dorogi térképezéshez k a p c s o l ó d ó a n ( V l G H G. 1969), az a l a p s z e l v é n y - p r o g r a m e l ő z m é n y é n e k tekinthetően folytak rétegtani kutatá­ sok a G e r e c s é b e n . E z e k részeként adta közre V l G H G. e r e d m é n y e i t (1984), t ö b b e k k ö z ö t t a Paprét-árok felső-jura szelvényéről. A 65 c m vastag, erőteljes visszao l d ó d á s t szenvedett rétegsorban a tithon és berriási emelet 7 a m m o n i t e s zónáját m u t a t t a ki. A Felsővadácsi Breccsa korát kora-valangininek határozta. A k é s ő b b i e k b e n az alapszelvény-program keretében K O N D A J ó z s e f irányítá­ sával folytak liász és dogger, majd m a i m rétegtani kutatások. Sajnos, a tervezett gerecsei j u r a m o n o g r á f i a K O N D A J . b e t e g s é g e , majd halála m i a t t n e m készül­ hetett el. Vizsgálatainak eredményeire a későbbiekben kitérünk.

A g e r e c s e i jura képzó'dmények, a földtani szelvények vizsgálata és a térképezési m u n k a e r e d m é n y e i alapján A s z e l v é n y e z é s és a térképező m u n k a e r e d m é n y e k é n t a gerecsei j u r a réteg­ s o r o k r a - V l G H G. korábbi részletes felosztásával s z e m b e n - m a e g y leegysze­ rűsített, áttekinthetőbb litosztratigráfiai tagolást alkalmazhatunk. A követke­ z ő k b e n - a folyamatos és hézagos rétegsorok tagolása nélkül - nagyjából idő­ r e n d i s o r r e n d b e n tekintjük át a terület j u r a képződményeit. A felszíni szelvé­ n y e k értékelése mellett fontos adatokat merítettünk a területen m é l y ü l t fúrások j u r a k é p z ő d m é n y e i n e k értelmezéséből is (2. ábra). Pisznicei Mészkő

Formáció

E z e n a n é v e n foglaljuk össze a Dachsteini M é s z k ő fölött unkonformitással, v a g y alig észlelhető szögdiszkordanciával települő, vastagpados (ritkán töme­ ges) és l e m e z e s között változó vastagságú rétegekből álló, testszínű, ritkábban f a k ó s z ü r k e , b i o g é n alkotókat n a g y o n változó m é r t é k b e n és összetételben tar­ t a l m a z ó m é s z k ö v e t . Legelterjedtebb ő s m a r a d v á n y a i a crinoideák (változatos s z e m c s e m é r e t ű t ö r m e l é k formájában), j e l l e m z ő e k a b r a c h i o p o d á k (főként a for­ m á c i ó alsó s z a k a s z á n ) , és legalsó, v a l a m i n t legfelső rétegeiben g y a k o r i a k a rossz m e g t a r t á s ú a m m o n i t e s e k . Vékonycsiszolatban - csökkenő gyakorisági sorrend­ b e n - a k ö v e t k e z ő e l e m e k ismerhetők fel: crinoideák, m é s z v á z ú b e n t o s z foraminiferák, ostracodák, szivacstűk és Globochaeték. Főleg a rétegsorok k ö z é p s ő s z a k a s z á n g y a k o r i a k a j o b b á r a kissé e l m o s ó d ó körvonalú litoklasztok, gyakran előfordulnak az e g y e s rétegek k ö z é p s ő részén, de a rétegek tetején is. A f o r m á c i ó e s e t e n k é n t két tagozatra különíthető. A z alsó rész ősmaradvá­ n y o k b a n s z e g é n y e b b , biomikrites w a c k e s t o n e , v a g y bioklasztos m u d s t o n e szö­ v e t ű , a felső b i o m i k r i t e s w a c k e s t o n e / p a c k s t o n e szövetű. FÜLÖP (1975) és K O N D A (1985, 1 9 8 7 ) a Pisznicei M é s z k ő m e g n e v e z é s t csak az alsó tagozatra

404

Földtani Közlöny

128/2-3

2. ábra. A Gerecse, a Dorogi-, a Tatabányai- és az Oroszlányi-medence fontosabb fúrásaiban feltárt j u r a k é p z ő d m é n y e k rétegsora formáció szintű bontásban Fig. 2 Jurassic formations in selected and the Oroszlány Basins

boreholes in the Gerecse Mts. and in the Dorog, the

Tatabánya

CSÁSZÁR G. et ai: A gerecsei jura

405

406

Földtani Közlöny

128/2-3

h a s z n á l t a , a felsőt T ű z k ö v e s á r k i M é s z k ő n é v e n említette. A formáció-szintű ö s s z e v o n á s t az alábbi k ö r ü l m é n y e k indokolják: - az alsó tagozat változó vastagságú alsó rétegei gyakran a felső tagozat számos rétegével azonos litológiai és mikrofaunisztikai bélyegekkel rendelkeznek; - i s m e r e t e s e k olyan szelvények (pl. tardosi B á n y a - h e g y ) , ahol a t a g o z a t szintű s z é t v á l a s z t á s lehetetlen, mert az erőteljes crinoideás jelleg e b b e n a legvastagabb (46 m ) felszíni rétegsorban visszatérően ismétlődik; - l e g f ő k é p p e n p e d i g a felső tagozat jellegei s e m e g y e z n e k m e g a T ű z k ö v e s á r k i M é s z k ő e l k ü l ö n í t ő bélyegeivel. M e g f i g y e l é s e i n k szerint a Gerecsében a T ű z k ö v e s á r k i F o r m á c i ó n a k a Pisznicei M é s z k ő K i s g e r e c s e i M á r g á b a átvezető, legfelső centiméteres, kivéte­ l e s e n 1-2 m - e s szakasza feleltethető m e g . A B á n y a - h e g y i rétegsor sajátossága m é g a gyakori erőteljes bioturbáltság, és a t ö b b m i l l i m é t e r e s vastagságot is elérő, részben eredeti ü l e d é k h i á n y r a , részben v i s s z a o l d ó d á s r a , g y a k r a n p e d i g n y o m á s i oldódásra (is) v i s s z a v e z e t h e t ő agyag­ k ö z ö k j e l e n l é t e ( R E Z E S S Y 1998, jelen füzet). A h o l a két tagozat elkülöníthető, ott az alsó és felső tagozat határa közelében v a s a s - m a n g á n o s kérgű intraklasztok f o r m á l n a k v e z e t ő szintet. K ü l ö n ö s e n n a g y ( 2 - 3 c e n t i m é t e r e s ) , g y a k r a n m e g ­ n y ú l t m a n g á n g u m ó k k o n c e n t r á l ó d n a k 1 0 - 1 5 c m vastag réteget alkotva a törö­ k ö s b ü k k i kőfejtőben. FÜLÖP (1975) az itteni kifejlődésről n e v e z t e el Törökbükki F o r m á c i ó n a k a Pisznicei M é s z k ő feletti sorozatot, amit m a a Pisznicei M é s z k ő n b e l ü l i e g y s é g k é n t , Törökbükki Tagozat n é v e n i n d o k o l t n a k látunk m e g k ü l ö n ­ b ö z t e t n i a f o r m á c i ó alapvetően mikrites, j o b b á r a crinoidea-szegény alsó tago­ zatától. A h á t s á g i és a h h o z közeli területeken n e m csak a D a c h s t e i n i M é s z k ő b e n , de a Pisznicei F o r m á c i ó b a n is megfigyelhetők változatos vastagságú n e p t u n i telérek. A Pisznicei M é s z k ő előfordul az ü l e d é k h é z a g o s hátsági és a folyamatos, de k o n d e n z á l t kifejlődésű medence-területeken is. Vastagsága a medence-terüle­ teken 2 0 - 5 5 (átlagban 35) méter, de a hátsági területeken is elérheti a 27 métert, b á r itt r e n d s z e r i n t kisebb 20 m é t e r n é l (2a-b. és 3. ábra). A l e g n a g y o b b vastagsági é r t é k e k a G o r b a - h á t s á g h o z (sensu C S Á S Z Á R 1 9 9 5 ) közeli területeken fordulnak elő: a tardosi B á n y a - h e g y i kőfejtőben 4 6 m, a Tardos Tb-2. sz. fúrásban 40,2 m, a T a t b á n y a Ta-1472. sz. fúrásban 54,9 m, a Ta-1495. sz. fúrásban 39,3 m, a K ö r n y e K ö - 2 7 . sz. fúrásban 36,5 m. (A fúrási adatok dőléskorrekció nélküliek!) A h á t s á g t ó l t á v o l o d v a a szállított b i o g é n t ö r m e l é k s z e m c s e m é r e t é n e k , b e n n e a b i o k l a s z t o k é s finom t ö r m e l é k e k s z e m c s e n a g y s á g á n a k , az átlagos rétegvas­ t a g s á g n a k , és egyúttal a formáció teljes v a s t a g s á g á n a k c s ö k k e n é s e állapítható m e g . A h á t s á g t ó l távolabb eső Tölgyháti-kőfejtőben a f i n o m t ö r m e l é k e s k ö z b e ­ t e l e p ü l é s e k is v é k o n y a b b a k , mint a tardosi Bánya-hegyi kőfejtőben, jóllehet a f o r m á c i ó ez u t ó b b i h e l y e n észlelhető n a g y o b b v a s t a g s á g a mellett - egyenletes f i n o m t ö r m e l é k - e l o s z l á s t feltételezve - a tölgyháti b á n y á b a n v a s t a g a b b pelit k ö z b e t e l e p ü l é s e k h e k kellene lenniük. A vastagsági értékek eloszlása j ó l értelmez­ h e t ő a k o r á b b a n felvázolt m o d e l l e k k e l (GALÁCZ & VÖRÖS 1 9 7 2 ; B O S E L L I N I & M A S E T T I 1 9 7 2 ) , a m e l y e k szerint a hátság és a hátságot s z e g é l y e z ő , v e t ő k létre­ h o z t a l é p c s ő k a n a g y o b b b i o p r o d u k c i ó n a k k ö s z ö n h e t ő e n a lejtő k ö z e l é b e n fel-

CSÁSZÁR G. et al: A gerecsei

jura

407

Fig. 3 Present extent and thickness of the Pisznice Limestone Formation in the environs of Gerecse

g y ü l e m l ő , rendszerint d u r v á b b szemcséjű b i o k l a s z t o s üledékek forrásterületé­ n e k t e k i n t h e t ő k . B á r jelen esetben n e m karbonát platformmal állunk s z e m b e n , m é g i s e l m o n d h a t ó , h o g y a jelenség ö s s z h a n g b a n v a n a később kialakított szek­ v e n c i a sztratigráfiai modellel is. N e h e z e n é r t e l m e z h e t ő n é h á n y oroszlányi fúrás, ahol u g y a n c s a k m a g a s vastagsági értékekkel találkozunk: 0 - 1 8 2 2 : 4 0 , 4 m; 0 - 1 7 6 1 : 3 9 m ; 0 - 1 8 2 5 : 38,4 m. A G o r b a - h á t n y u g a t i lábánál (szomódi T ű z k ő - h e g y ) , a formáció teteje alatt 1 m é t e r r e l a P e l s o e g y s é g jurájában szokatlan, 20 c m vastag, g l a u k o n i t b a n dús réteg t e l e p ü l ( S Z E N T É I. felismerése). K O R I T Á R & SALLAI (1996) vizsgálatai szerint a 2 0 - 4 0 % - n y i s z m e k t i t e t tartalmazó glaukonit a hátság m e n t é n feláramló hideg vízből, h e l y b e n keletkezett. A G o r b a - h á t keleti lejtőjét reprezentáló A s s z o n y - h e g y e n két, e g y m á s t ó l eltérő j u r a rétegsort i s m e r ü n k . A délkeleti oldal sajátosan ü l e d é k h é z a g o s r é t e g s o r á n a k alsó, l e g a l á b b 15 m vastag szakaszát a Pisznicei M é s z k ő alkotja, tetején vasas-

408

Földtani Közlöny

128/2-3

m a n g á n o s k e m é n y felszínnel. A z 1,2 m vastag f e l s ő - l i á s z - m a l m rétegsor fölött 2,3 m v a s t a g s á g b a n , a feküjétől kissé eltérő dőlésű Pisznicei M é s z k ő rétegek t a l á l h a t ó k ismét ( F Ő Z Y 1993). A z ebből gyűjtött a m m o n i t e s e k és b r a c h i o p o d á k ( P Á L F Y & VÖRÖS in F Ő Z Y 1993) egyaránt pliensbachi korra utalnak. A felső t ö m b ö t F Ő Z Y (1993) az általa felsorolt több lehetséges m e g o l d á s közül - m i n t l e g v a l ó s z í n ű b b e t - a tithon idején b e c s ú s z o t t b l o k k é n t értelmezte. A P i s z n i c e i M é s z k ő kora a kezdetektől tisztázottnak tekinthető. V l G H G. sze­ rint (1961a, 1 9 6 8 ) keletkezése - b r a c h i o p o d á k alapján - a medence-területeken a h e t t a n g i fiatalabb szakaszában indult, m í g a G o r b a - h á t h o z tartozó előfor­ d u l á s o k b a n (Asszony-hegy, N a g y - S o m l y ó , Kis-Somlyó, H o s s z ú v o n t a t ó , K ő p o l c ) a D a c h s t e i n i M é s z k ő feletti első j u r a rétegek n e m i d ő s e b b e k késő-sinem u r i n á l . A h á t s á g i területekről ennél p o n t o s a b b adattal c s a k a z A s s z o n y - h e g y e m l í t e t t b e c s ú s z o t t blokkjából rendelkezünk. A m e d e n c e kifejlődést képviselő tatai K á l v á r i a - d o m b o n G É C Z Y (in F Ü L Ö P 1 9 7 5 ) a m m o n i t e s e k k e l igazolta, h o g y a P i s z n i c e i M é s z k ő k é p z ő d é s e ezen a területen s e m k e z d ő d ö t t a késő-hettangi előtt. P Á L F Y (in D U L A I 1998) szerint a tatai K á l v á r i a - d o m b o n a legidősebb j u r a réteg k o r a középső-hettangi is lehet. D U L A I (1998) b r a c h i o p o d a - k o r r e l á c i ó alap­ j á n a G o r b a - h á t t ó l keletre eső m e d e n c e területén a b á z i s r é t e g e k k o r á t a későh e t t a n g i - k o r a - s i n e m u r i intervallumra valószínűsíti. A P i s z n i c e i F o r m á c i ó a Gerecsén kívül a Vértes-előtér északi részén (orosz­ l á n y i fúrások), valamint a B a k o n y h e g y s é g b e n is általános elterjedésű, n o h a ez u t ó b b i területen vastagsága ritkán haladja m e g a 10 métert. L é n y e g e s különbség az i s , h o g y feküje itt a Kardosréti M é s z k ő , a m i b ő l h e l y e n k é n t fokozatosan, ki­ sebb v i s s z a ü t é s e k k e l fejlődik ki, b á r v a n n a k olyan s z e l v é n y e k is, ahol a k é t f o r m á c i ó h a t á r a éles. A P e l s o e g y s é g n y u g a t i folytatásában, a D r a u z u g területén az Északi-Karav a n k á k b ó l i s m e r ü n k a Pisznicei M é s z k ő n e k megfeleltethető k é p z ő d m é n y e k e t , a m i k e t ott Hierlatzi M é s z k ő n e k v a g y A d n é t i M é s z k ő n e k h í v n a k ( B A U E R et al. 1 9 8 3 ; S C H R Ö D E R 1 9 8 8 ; C S Á S Z Á R & D O S Z T Á L Y 1 9 9 4 ) . A k o r a - l i á s z b a n a dél-alpi

Trento plató területével m é g kisebb a h a s o n l ó s á g , mivel itt a széles tér- és időbeli elterjedésű Calcari Grigi F o r m á c i ó található, amivel m é g a b a k o n y i Kardosréti F o r m á c i ó is csak korlátozott m é r t é k b e n korrelálható. A Calcari Grigit csak a p l i e n s b a c h i b a n váltja fel a Trento plató legészakibb részén crinoideás-brachiop o d á s m é s z k ő ( G A E T A N I 1975). E z is mutatja a Pelso e g y s é g és a Déli A l p o k liász kifejlődései közötti különbséget, a m i s z á m o s jelleget tekintve n a g y o b b , m i n t a m i a Pelso e g y s é g és az Északi M é s z k ő a l p o k között k i m u t a t h a t ó .

Hierlatzi

Mészkő

A P i s z n i c e i M é s z k ő m e d e n c e b e l i előfordulásaival s z e m b e n a Hierlatzi M é s z ­ k ő a h á t s á g i területekre, v a g y i s elsősorban a Gorba-hátra korlátozódik. A for­ m á c i ó é r t e l m e z é s é b e n a k ö z e l m ú l t b a n végzett e l e m z ő m u n k á k (VÖRÖS 1 9 9 1 ) e l l e n é r e is v a n n a k v é l e m é n y k ü l ö n b s é g e k . Hierlatzi M é s z k ő előfordulásokat a G e r e c s é b ő l elsőként W I N K L E R (1883), m a j d H ö F M A N N (1884), t o v á b b á V l G H G y (1925) említett, utóbbi "hierlatz" b r a c h i o p o d á s m é s z k ő k é n t , a m i b e n kis méretű,

CSÁSZÁR G. et al: A gerecsei

jura

409

töredékes "hierlatz" a m m o n i t e s e k is előfordulhatnak. V l G H G. (1943, 1961a, 1968) alsó-liász "hierlatz típusú" crinoideás-brachiopodás m é s z k ö v e t (Nagy-Te­ ke, H o s s z ú v o n t a t ó több pontja, Asszony-hegy, stb.), és k ö z é p s ő liász brachiop o d á s "hierlatzi típusú" mészkövet (Hosszúvontató keleti oldala, Szél-hegy n y u g a t i oldala) különböztetett meg. V l G H G. értelmezése szerint a Hierlatzi M é s z k ő n e k alapvető jellege a crinoidea-tartalom. Szerinte a biogén alkotók vál­ tozása arányában megjelenési formája is változatos. A változatos jellegeket a k é p z ő d m é n y hasadék- v a g y üregkitöltésként való származásával magyarázta, a m i valóban oka lehet a fauna-összetételben m u t a t k o z ó különbségeknek. Első­ ként határozta m e g a m m o n i t e s e k k e l a k é p z ő d m é n y korát, a Nagy-Tekén kimu­ tatott sinemuri Oxynoticeras oxynotum alapján ( V l G H 1961a), amit később G É C Z Y (1986) is megerősített. A földtani térképezés során szerzett tapasztalatok arra utalnak, h o g y a Ge­ recsében a Hierlatzi M é s z k ő alig formál térképezhető egységet. Tükrözi ezt V l G H G. térképe is ( 1 9 4 3 , 1 9 6 1 a ) , ahol a k é p z ő d m é n y csak n é h á n y parányi folt­ ként jelenik m e g , v a g y csak az "adnéti mészkővel" (=Pisznicei M é s z k ő ) össze­ v o n t a n szerepel. Legjellegzetesebb feltárása a Nagy-Tekéről ismert, ahol a tör­ meléktől eltekintve c s a k a Dachsteini M é s z k ő e g y hosszú, 2 m é t e r széles hasa­ d é k á b a n található. A kőzet j o b b á r a kalcittal kitöltött b r a c h i o p o d á k b ó l és apró a m m o n i t e s e k b ő l áll. E h h e z h a s o n l ó , u g y a n c s a k hasadékkitöltésként m e g ő r z ő ­ dött Hierlatzi M é s z k ő fordul elő az Asszony-hegy tetején. Itt azonban d u r v a crinoideás, b r a c h i o p o d á s kőzettípussal váltakozik, a m i n e k kevésbé crinoideás változata a Dachsteini M é s z k ő egyenetlen felszínére is települ. M i n t h o g y ez a kőzettípus a h e g y déli-délkeleti lejtőjén n e m ismert, fel kell tételeznünk, h o g y ez u t ó b b i terület eredetileg alacsonyabb térszínű lépcső lehetett, m i n t a vala­ m i k o r i plató részét alkotó hegytető. A Gorba-hát többi részén (Hosszúvontató, N a g y - S o m l y ó , stb.) főleg a Pisz­ nicei M é s z k ő h ö z k ö z e l álló, a Hierlatzi M é s z k ő felé átmenetet m u t a t ó mikrites alapanyagú, gyengén bioklasztos kőzet-változat fordul elő, látszólag rend­ szertelenül feldúsuló b r a c h i o p o d á k k a l . E z e k a b r a c h i o p o d á k b a n gazdagabb len­ csék sorolhatók a Hierlatzi M é s z k ő b e ( V l G H Gy. 1928, V Í G H G. 1 9 4 3 , 1 9 6 8 ) . A z á t m e n e t i jellegek miatt, önálló elkülönítésük n e m nélkülözi a szubjektivitást. A B a k o n y b a n , főként a Déli-Bakonyban, a tipikusnak tekinthető ( V Ö R Ö S 1991) Hierlatzi M é s z k ő sokkal elterjedtebb, m i n t a Gerecsében. A n e m csak hasadék­ kitöltésként kifejlődött kőzet brachiopodás változata főként Úrkút környékén elterjedt, de megjelenik az É s z a k i - B a k o n y b a n is, a bakonybél i Kék-hegyen. A z É s z a k i - B a k o n y b a n k ü l ö n ö s e n j ó l látható, h o g y átmenetekkel kapcsolódik durva crinoideás m é s z k ö v e k h e z . A z É s z a k i - K a r a v a n k á k b a n ( S C H R Ö D E R 1988) Hierlatzi M é s z k ő n e k n e v e z n e k m i n d e n olyan crinoideás mészkövet, a m i n e m gumós kifejlődésű. A crinoideat ö r m e l é k m e n n y i s é g e n é h a eléri a 60%-ot. Ezt mutatják saját, Wertitschnél és R a s p o t n i k n á l felvett litológiai szelvényeink (4. és 5 ábra). Ezekből a szelvények­ ből látható, h o g y a h a s o n l ó korú gerecsei sorozatokkal szemben itt a formációk alsó fele crinoideásabb. A Wertitsch I. szelvényben n e m csak a szemcseméret finomabb, de a crinoidea-tartalom is gyakran csak slíresen, lencsésen jelenik

Földtani Közlöny

410

128/2-3

Wertitsch (I)

m

4. ábra.

Wertitsch (II)

minta

A Pisznicei M é s z k ő és a Hierlatzi M é s z k ő jellegeit felváltva mutató liász rétegsor

Wertitsch mellett a K a r a v a n k á k b a n Fig. 4 lower Pisznice

Jurassic

and Hierlatz

succession Limestones

at Wertitsch,

Karawanken

alternatively

showing

characters

of the

411

CSÁSZÁR G. et al: A gerecsei jura

Raspotnik fölött útbevágás (a)

Raspotnik (b)

m 12EjTjTKÍ

Ruhpoldingi Radiolarit F.

m 9-

76-

i

543210-

5. ábra. Középső-liász crinoideás és mangánoskérgű intraklasztos, hasadékkitöltéses mészkő, erősen kondenzált felső-liász és dogger mészkő, valamint radiolarit (b rétegoszlop), továbbá radiolarit, s a c c o c o m á s m é s z k ő és maiolika fáciesű mészkő (a rétegoszlop) R a s p o t n i k közelében Fig. 5 Jurassic sequences at Raspotnik, Karawanken: middle Lower Jurassic crinoidal limestones with intraclasts of manganese coatings in fissures; condensed upper Lower Jurassic and Middle Jurassic limestone and Middle-Upper Jurassic radiolarite (column b); radiolarite, Upper Jurassic Saccocoma limestone; Upper Jurassic-Lower Cretaceous Maiolica limestone (column a)

412

Földtani Közlöny

128/2-3

m e g a mikrites szövetű alapanyagban. A k é p z ő d m é n y itteni vastagsága - bár k o n t a k t u s á t a fekvő Rhátoliaskalkkal n e m sikerült feltárnunk - meghaladja a 30 métert. A b r a c h i o p o d á k és a korai pátit majdnem teljes hi ánya miatt a kép­ z ő d m é n y Hierlatzi M é s z k ő b e sorolása vitatható. A gyenge feltártság ellenére m e g á l l a p í t h a t ó , h o g y a Wildensteini-völgyben a crinoideás m é s z k ő fokozatosan fejlődik ki az o o i d o s - o n k o i d o s Rhátoliaskalkból, de a rétegsornak a wertitschivel való egyezése csak feltételezhető. Valószínűleg a crinoideás m é s z k ő vastag­ s á g a is meghaladja a B A U E R et al. (1983) által jelzett 18 métert. A "Hierlatzi M é s z k ő " felső részében a Rhätolilaskalk méteres, b e á g y a z o t t tömbjei láthatók ( C S Á S Z Á R & D O S Z T Á L Y 1994), ami egyértelmű jele a h a s a d é k k é p z ő d é s n e k , a tektonikus feldarabolódásnak és hátsági területek közelségének. A Wildenstein i - v ö l g y keleti oldalán, törmelékben, mikrites alapanyagú m é s z k ő található, a m i b e n apró, t ö m e g e s e n jelentkező csigák (Ataphrusl sp., S Z A B Ó J. határozása) monospecifikus faunája, b r a c h i o p o d á k [Koninckodonta sp., Phymatothyris cerasulum ( Z l T T E L ) ] és kagylók (Praechlamys ? sp.) fordulnak elő. E z e k a brachiopo­ d á k a B a k o n y b a n hátsági környezetben, illetve hasadékkitöltésekben jelentkez­ n e k . A n ö v é n y e v ő csiga fotikus övbeli, tehát sekélyvízi környezetre utal. A ví­ zesés völgyében feltárt "Hierlatzi Mészkövet" 1 méter vastagságot alig m e g h a ­ l a d ó , alul breccsa-szemcséket tartalmazó, gumós, kissé a g y a g o s m é s z k ő rétegek fedik (6. ábra). A m é s z k ő b e n megjelenő kevés Bositra alapján arra következtet­ h e t ü n k , h o g y a terület szétdarabolódása és hirtelen megsüllyedése a pliensbachi v é g é n , v a g y a toarci elején következett b e . A Lienzi D o l o m i t o k b a n B L A U (1987) és B L A U & G R Ü N (1995) h a s o n l ó genetikájú breccsát írt le, Lavanti Breccsa néven. A Déli A l p o k b a n a Calcari Grigi F o r m á c i ó fölött b r a c h i o p o d á s - c r i n o i d e á s m é s z k ő települ. A z Északi Mészkőal­ p o k a Hierlatzi M é s z k ő típusterülete, ahol a formáció revíziós munkálatai j e ­ lenleg folynak. Tűzkövesárki Mészkő Formáció A T ű z k ö v e s á r k i F o r m á c i ó típusos vörös, g u m ó s , kissé a g y a g o s m é s z k ő kifej­ l ő d é s e ("ammonitico rosso") n e m fordul elő a Gerecsében. B i z o n y o s megszorí­ t á s o k k a l ide sorolható a Pisznicei M é s z k ő és a Kisgerecsei M á r g a közötti, legfeljebb 1-2 méteres rétegtag a medence-területek rétegsoraiban. Vastagsága e g y e d ü l talán a rosszul feltárt szomódi Tűzkő-hegy szelvényében haladhatja m e g ezt az értéket, ahol a Pisznicei Formáció tetején a m é s z k ő - a crinoideás jelleg m e g m a r a d á s á v a l - gumós-agyagközössé válik. H a s o n l ó kifejlődésű a Pisznicei M é s z k ő legfelső n é h á n y deciméteres szakasza a tardosi Bánya-hegyen és a Vöröshídi kőfejtőben is. Feltűnő, h o g y a várakozással s z e m b e n , a hátságtól t á v o l o d v a n e m tapasztalható a formáció kivastagodása, sőt azonosítani is egyre nehezebb. A formáció típusos kifejlődése a bakonycsernyei Tűzköves-árokban van, de a B a k o n y m á s területein is ismert. Feltételesen a Tűzkövesárki M é s z k ő v e l párhuzamosítható a Wertitsch I. szel­ v é n y szálban álló szakaszának a fedő breccsa és radiolarit alatti néhány rétege,

CSÁSZÁR G. et al: A gerecsei jura

413

a m i a m a n g á n o s kérgű intraklasztokat tartalmazó crinoideás m é s z k ő felett te­ lepül. E z a m i n t e g y 1,5 méter vastag, barnás színű, a g y a g o s , g u m ó s crinoideás m é s z k ő a v é k o n y c s i s z o l a t o s vizsgálatok szerint foraminiferák és parányi c s i g á k t ö m e g e mellett apró a m m o n i t e s e k e t is tartalmaz, de Bositrák n e m fordulnak b e n n e elő. A r é t e g e k tetején, a wildensteini vízesésnél észleltekkel a z o n o s a n , a Bositrás a l a p a n y a g b a deciméteres Rhätoliaskalk d a r a b o k á g y a z ó d n a k , t ö m e g e ­ sen. A b r e c c s a genetikája valószínűleg egyezik a Wildensteini-völgyből e m l í ­ tettel, j ó l l e h e t ott a g u m ó s m é s z k ő a breccsa fedőjében található.

6. ábra. Rhatoliaskalkból álló breccsa, fedőjében gumós, agyagos, bositrás mészkővel (Klauskalk - 6b), valamint részlet a saccocomás, tűzkőlencsés mészkő rétegsorból a Wildernsteini-völgyben (6a) Jelmagyarázatát ld. 5. ábra. Fig. 6 Breccia of Rhätoliaskalk overlain by clayey, nodular Bositra limestone (Klauskalk -6b), detail of Saccocoma limestone with chert nodules (6a) in the Wildenstein valley. (For legend see Fig. 5)

414 Úrkúti Mangánérc

Földtani Közlöny

128/2-3

Formáció

A z Ú r k ú t i F o r m á c i ó a Gerecsében egyedül a Tölgyháti-kőfejtőből ismert, ahol 1 0 - 3 0 c m vastag, ritkán oxidos m a n g á n é r c g u m ó k a t is tartalmazó sötétszürke, fekete, v a g y tarka-színű agyag képviseli. A Gerecsében a kora-toarci anoxikus e s e m é n y n e k megfelelő időintervallumban m á s szelvényekben üledékhiány ta­ pasztalható, amelyet keményfelszín is jelez (tardosi Bánya-hegy, A s s z o n y - h e g y ) , m i k ö z b e n az anoxikus e s e m é n y az izotóp eloszlásban tükröződik ( J E N K Y N S et al. 1 9 9 1 ) . A z Ú r k ú t i M a n g á n é r c F o r m á c i ó térképezhető méretekkel c s a k a Bakonyban, Ú r k ú t é s E p l é n y környékén jelenik meg. A z É s z a k i - K a r a v a n k á k b a n erőteljesen m a n g á n o s szint n e m ismert, bár mang á n o s kérgű intraklasztok a raspotniki szelvény "Hierlatzi M észkövé ne k" felső rétegeiben n e m ritkák. A Déli A l p o k b a n a pliensbachi m é s z k ő fedőjében kon­ d e n z á l t n a k minősített vörös, m a n g á n o s lencsék települnek ( G A E T A N I 1975), de v a n n a k itt k i m o n d o t t a n anoxikus fekete pala előfordulások is. Kisgerecsei Márga

Formáció

A z ide sorolt k é p z ő d m é n y m a i ismereteinkkel is egyező korbesorolását első­ ként H A N T K E N adta (1880), de részletes leírások c s a k később készültek ( K U L C S Á R 1 9 1 3 , 1 9 1 4 ; V l G H Gy. 1 9 3 5 , 1 9 4 0 ; V l G H G. 1961a; F Ü L Ö P 1975). A z első, kéziratban m a r a d t formáció-leírást K O N D A készítette (kézirat a 1980-as évekből). A formá­ c i ó b a tartozó k ő z e t általában vékonyréteges, vörös, gumós, a g y a g o s mészkő, m é s z m á r g a , m á r g a összetételű, n e m ritkán agyagmárga és agyag rétegek köz­ betelepülésével. Kisgerecsei M á r g á n a k minősíthető a m e s z e s e b b rétegsorokban a k ö z b e t e l e p ü l ő , kissé g u m ó s m é s z k ő , a pelitesebb sorozatokban pedig csak a m é s z k ő g u m ó s m á r g a v a g y agyag. Jellemző a gazdag, de n e m ritkán gyenge m e g t a r t á s ú a m m o n i t e s fauna. E n n e k köszönhető, hogy a toarci emeletbe tar­ tozás a k e z d e t e k t ő l tisztázott volt. A legrészletesebb, zóna-szintű tagolás szerint ( G É C Z Y 1 9 8 5 ) a Gerecsében kimutatható a 7 északnyugat-európai zóna. M i v e l az é r t é k e l é s h e z n e m tartozik részletes litológiai szelvény, és ilyet K O N D A sem h a g y o t t ránk, a jelenleg rendelkezésre álló adatokból csak hozzávetőlegesen a d h a t ó m e g a Kisgerecsei M á r g a felső határának kora. K O N D A (1986) szerint a Kisgerecsei-kőfejtő típusszelvényben (7. ábra) a 3,5 m vastag formáció a toarci k o r s z a k Tenuicostatum és Bifrons Z ó n á k által képviselt szakaszában képződött. A felső h a t á r á n a k kora azonban m á s szelvényekben ettől eltérő lehet. Paleogeográfiai s z e m p o n t b ó l fontos körülmény, h o g y a faunaösszetétel lehetőséget ad a z északnyugat-európai zóna-beosztás követésére, amit az jelez, h o g y G É C Z Y n e m a k o r á b b i a k b a n alkalmazott mediterrán zónákat használta. E z úgy is ér­ t e l m e z h e t ő , h o g y a Pelso egység e b b e n az időben - a litológiai rokonság mellett a paleontológiái adatok szerint is - kapcsolatban állt m i n d a Déli Alpokkal, m i n d az É s z a k i M é s z k ő a l p o k k a l . A f o r m á c i ó vastagsága 0,5 és 6 méter között változó (2, 9. ábra). A Pisznicei M é s z k ő h ö z h a s o n l ó a n legnagyobb vastagsága a Gorba-hátat övező zónában

CSÁSZÁR G. et ai: A gerecsei jura m u t a t k o z i k . A Kisgerecsei M á r g a l e g v a s t a g a b b szelvényében, a tardosi B á n y a - h e g y e n GÉCZY vizsgálatai szerint a legalsó (Tenuicostatum) z o ­ n a n e m m u t a t h a t ó ki, és az egyes z ó ­ n á k v a s t a g s á g a a k ü l ö n b ö z ő szelvé­ n y e k b e n változó. A k é p z ő d m é n y vastagság-eloszlási k é p e módosítja azt a k o r á b b i feltételezést, h o g y a te­ rületen a pelit-tartalom eloszlása e g y e n l e t e s . M i v e l a Gorba-hát terü­ letén a toarci k o r s z a k b a n n e m , v a g y c s a k k i v é t e l e s e n rakódott le üledék, e z e n területrészek f i n o m t ö r m e l é k e a h á t s á g o t s z e g é l y e z ő lejtőre sodró­ dott, de a távolabbi, m é l y e b b m e ­ d e n c e r é s z e k r e n e m jutott el. Szintén aljzat-morfológiai o k o k k a l m a g y a ­ r á z h a t ó , h o g y a formáció a tatai Kál­ v á r i a - d o m b és C s u r g ó k ú t között fo­ k o z a t o s a n m e g y át az erősen mang á n o s csurgókúti m é s z k ő b e (FÜLÖP 1 9 7 5 ) . H a s o n l ó helyzetre utal, h o g y az A s s z o n y - h e g y délkeleti lejtőjén, a m i a G o r b a - h á t keleti lejtőjével esik e g y b e , a Pisznicei M é s z k ő tetején lé­ v ő k e m é n y felszínen k o n d e n z á l t ré­ t e g s o r b a n a Bifrons Z ó n á t lehetett ki­ m u t a t n i . A Gorba-hát b i z o n y o s m é r ­ tékű tagoltságára utal az A g o s t y á n i á r o k b a n található n é h á n y d e c i m é t e ­ res toarci (esetleg d o g g e r ? ) l e m e z e s , Bositrás m é s z k ő , a m i v a l ó s z í n ű l e g szintén a K i s g e r e c s e i M á r g a h e t e r o p i k u s fáciese. (Ezt a k é p z ő d m é n y t

415

m

7. ábra. A Kisgerecsei Márga és a Tölgyháti M é s z k ő alsó felének rétegoszlopa a kis­ gerecsei típusszelvényben. Jelmagyarázatát ld. 5. ábra. Fig. 7 Columnar section of the lower part of the Kisgerecse Marl and the Tölgyhát Limestone in the key section of the Kisgerecse Marl Formation. (For legend see Fig. 5)

Pisznicei Mészkő F.

Földtani Közlöny

128/2-3

K O N D A a 80-as é v e k b e n keletkezett kéziratában a Kisgerecsei M á r g á n b e l ü l tagozat szinten j a v a s o l t a elkülöníteni.) A Kisgerecsei M á r g a a B a k o n y b a n több előfordulásból ismert (CSÁSZÁR & K O N D A in B E N C E et al. 1990). Feküje többnyire a T ü z k ö v e s á r k i M é s z k ő For­ m á c i ó , fedője a Tölgyháti M é s z k ő v a g y az E p l é n y i M é s z k ő . F o n t o s a b b előfor­ dulásai: bakonycsernyei Tűzkövesárok, ahol v a s a s - m a n g á n o s k e m é n y felszínre települ, és a szentgáli T ű z k ö ­ ves-hegy. A z ü l e d é k h é z a g o s területe­ ken a gerecsei rétegsorokhoz hasonló­ an itt is v é k o n y m é s z k ő p a d o k helyet­ tesítik (pl. Közöskúti-árok, G y e n e s puszta). Az É s z a k i - K a r a v a n k á k b a n a raspotniki szelvényt kisebb feltáró m u n k á v a l a korábbinál ( C S Á S Z Á R & DOSZTÁLY 1994) teljesebbé lehetett tenni (5 ábra, b). Itt a "Hierlatzi M é s z k ő " (= Pisznicei M é s z k ő F.) fölött a fedett szakasz után 1 méter vastag, embrionális a m m o n i t e sekben gazdag, mikrites alapanyagú, m a n g á n o s színeződésű m é s z k ő követ­ kezik. E n n e k a gerecseivei összehason­ lítható k e m é n y felszíne felett vörös, ammoniteses agyagmárga, márga, majd 1,5 m é t e r n y i l e m e z e s , vörös m á r ­ ga települ, a felső részén Boszfrákkal. Az a m m o n i t e s e s szintből történt újabb gyűjtésből G É C Z Y professzor szívessé­ géből a korábbiakkal egyező formák: Hildoceras sp., Mercaticerasl sp. és Calliphylloceras sp. kerültek m e g h a t á r o z á s ­ ra. E z e k megerősítik a rétegeknek a to-

8. ábra. A Kisgerecsei Márga és a Tölgyháti Mészkő rétegoszlopa a Nagy-Pisznice dél­ nyugati oldali kőfejtőjében. Jelmagyarázatát ld. 5. ábra. Fig. 8 Columnar section of the Kisgerecse Marl and the Tölgyhát Limestone, quarry on the southwest side of the Pisznice Mount. (For legend see Fig. 5)

CSÁSZÁR G. et al: A gerecsei

jura

417

arci Bifrons Z ó n á b a tartozását. A Wildensteini-völgyben a b r e c c s a fölötti Bositra-dús, a felső részén sok plankton foraminiferát is tartalmazó g u m ó s m é s z k ő ( 6 ábra, b) megfelelhet a Kisgerecsei Márgának, b á r valószínűbb a Tölgyháti M é s z k ő v e l való azonossága. A Déli Alpokban, a Trento-plató északi részén a lencsés megjelenésű, agyagos, m a n g á n o s m é s z k ő ammonites-együttese toarci-aaleni emeletekbe tartozást jelez ( G A E T A N I 1975), a m i j ó l megfeleltethető a Kisgerecsei M á r g á n a k is. Tólgyháti Mészkő Formáció A Gerecsében a Kisgerecsei M á r g á h o z hasonlóan a Tölgyháti M é s z k ő is csak a medence-területeken fejlődött ki. Típushelye a Tölgyháti-kőfejtő, ahol 13 m vastag, alapvetően vörös, g u m ó s v a g y lencsés szerkezetű, agyag- v a g y márgak ö z ö s , a m m o n i t e s e k b e n rendszerint gazdag m é s z k ő alkotja. (Szelvényét lásd in Á R G Y E L A N & C S Á S Z Á R , jelen füzet.) Itt a pelit- és karbonát-tartalom menyn y i s é g e vertikálisan és horizontálisan egyaránt változó. A Kisgerecsei M á r g á b ó l általában fokozatosan fejlődik ki, és a karbonát-tartalom a szelvények többsé­ gében felfelé n ö v e k v ő tendenciát mutat. Változatos m e n n y i s é g b e n tartalmaz Bositra teknőtöredéket, a gerecsei rétegsorban rendszerint fölfelé n ö v e k v ő gya-

428

Földtani Közlöny

128/2-3

korisággal; egyes szelvényekben fölfelé haladva gyakoriak a Bositra teknőkből álló réteglemezek, ritkábban vékony Bosz'rra-padok lépnek fel. Vékonycsiszolatb a n gyakori m é g az ostracoda, a crinoidea töredék, az a m m o n i t e s embrió, a b e n t o s z foraminifera. A legfelső rétegekben plankton foraminiferák és apró csi­ gák is megfigyelhetők. Bioturbációs n y o m o k gyakoriak. Egyes szelvényekben (pl. Nagy-Pisznice, 8. ábra) a fedő Lókúti Radiolarit alatti n é h á n y méteres sza­ kasza akár Tölgyháti-Eplényi F o r m á c i ó n a k is nevezhető, sőt a Bagoly-hegy déli részén Eplényi M é s z k ő n e k is térképezhető. Különleges kifejlődésú a Nyagda-völgy déli részén lévő Vörös-bánya Tölgy­ háti M é s z k ő rétegsora. Itt a szokásos jól rétegzett g u m ó s rétegek felett egy közel 100 m é t e r h o s s z a n feltárt szakaszon rétegzetlen, tömeges megjelenésű változatával is találkozunk. A kőzettestben a g u m ó k mellett gyakori a (szállítódásra utaló) breccsa-jellegű változat is. További vizsgálatokig e lokális összletet gravitációs tömegátrendeződés eredményeként létrejött mélyvízi törme­ lékkúpként értelmezhetjük. Szintén a későbbi vizsgálat döntheti el, hogy az e g y k o r i b á n y á b a n megjelenő antiklinális szerkezet és az ahhoz kapcsolódó íves elválási felületek szinszediment szerkezeti mozgásokra, v a g y utólagos tektoni­ k á r a vezethetők-e vissza. A jelenség mindenesetre újabb jelzője u m a k , hogy a medence aljzata m é g a jura középső szakaszában is öröklötten tagolt volt, illetve hogy még a doggerben is folyhattak (fölrengésekkel kísért?) szerkezeti mozgások. A Gorba-hát keleti lejtőjének zónájában (Asszony-hegy, Szél-hegy) a m m o n i tesekkel igazolt olyan középső-jura m é s z k ő települ, a m i n e k litológiai jellegei n é m i l e g eltérnek a Tölgyháti M é s z k ő é t ő l és az Eplényi M é s z k ő é t ő l is. A változó Bosz'fra-tartalmú, egyenetlen felületű, különböző vastagságú agyagfilmekkel v a g y vasas-sztromatolitos keményfelszínekkel tagolt vastag rétegekből, ritkáb­ b a n v é k o n y p a d o k b ó l álló m é s z k ő vastagsága az Asszony-hegyen kb. 20 cm, de a Szél-hegy déli részén is mindössze 1-2 méter. A Gorba-hát n y u g a t i lejtő­ j é n e k alsó szakaszát képviselő szomódi Tűzkő-hegyen a centiméteres m a n g á n o s g u m ó k a t tartalmazó m é s z k ő - a rendhagyó kifejlődésű Eplényi M é s z k ő fedő­ j é b e n - m i n t e g y 1 m é t e r vastagságban van feltárva (20. ábra). A klasszikus p a p ­ rét-árki szelvényben (22. ábra), a formációnak csak felső 7 métere látható. A felszíni szelvények vizsgálata alapján a formáció a Gerecsében hozzávető­ legesen a toarci k o r s z a k Erbaense és a bajóci korszak H u m p h r i e s i a n u m krónja közötti időben képződött. Fedője a Lókúti Radiolarit, amitől rendszerint éles határ választja el (CRESTA & G A L Á C Z 1990). A gerecsei előfordulásokkal szemben a Dorogi-medencében a Tölgyháti M é s z ­ k ő (a Kisgerecsei M á r g á v a l együtt) kisebb vastagságú (Nagysáp N - 6 9 . sz. fúrás: 2,7 m; N - 7 4 . sz. fúrás: 11,7 m; Nyergesújfalu Ny-30. sz. fúrás: 0,8 m ) , illetve h i á n y z i k ( M o g y o r ó s b á n y a , M - 1 0 3 . sz. fúrás) (2. ábra). H a s o n l ó a helyzet a Ta­ tabányai-medencében, ahol a formáció vagy hiányzik (Ta-1462, Ta-1486. sz.), v a g y n a g y o n kis v a s t a g s á g ú (Ta-1472: 1,2 m; Ta-1493: 3,0 m ) . Ezzel szemben az O r o s z l á n y i - m e d e n c e északi részén általában igen vastag ( 0 - 1 8 2 2 : 41,7 m, 0 - 1 7 6 1 : 39,3 m ) (2. és 22. ábra). A B a k o n y b a n a Tölgyháti M é s z k ő maximális vastagsága 30 méterre becsül­ h e t ő ( C S Á S Z Á R & K O N D A in B E N C E et al. 1990), bár ritkán haladja m e g a 2 0

CSASZÁR G. et ai: A gerecsei

419

jura

1 = 1 radiolarit Ш И lejtőbreccsa ® E 9 gumós mészkő =Г Л 1 krinoideás mészkői® I 1 pados mészkő ^

magános korall Belemnitesz Ammonitesz Bositra

10. ábra. A Tölgyháti Mészkő és az Eplényi Mészkő rétegoszlopa a szomódi Tűzkő-hegyen (CSÁSZÁR & ÁRGYELÁN) Fig. 10 Columnar

section of the Tölgyhát and the Eplény Limestones, ( C S / S Z A R & ÁRGYELÁN)

Tűzkő Hill,

Szórnád

Földtani Közlöny

420

minta

••cd " r í

IBM Ph

—a

S Ю

П . ábra. A Tölgyháti Mészkő és a Lókúti Radiolarit rétegoszlopa a Paprét-árokban. Jelmagyarázatát ld. 5. ábra. Fig. 11 Columnar section of the Limestone and the Lakút Radioiarite, ravine, Gerecse. (For legend see Fig. 5)

Tölgyhát Paprét

128/2-3

métert. L ó k ú t o n az E p l é n y i M é s z k ő b e települve fejlődött ki 5 méteres vastag­ ságban, a bajóci e m e l e t 4 zónáját tölt­ ve ki ( G A L Á C Z 1976). Előfordul az üle­ dékhézagos, h á t s á g i területeken is: G y e n e s p u s z t á n 3,5 m vastagságban fejlődött ki a Kardosréti M é s z k ő és L ó ­ kúti Radiolarit között, a k ö z é p s ő b a ­ j o d t ó l a felső b a t h i g terjedő interval­ lumot képviselve ( G A L Á C Z 1980). M é g kisebb, m i n d ö s s z e 0,6 m é t e r vastag­ ságban j e l e n i k m e g a Hajag-hegycsop o r t h o z tartozó Kisnyerges-árokban a felső-liász és a L ó k ú t i Radiolarit kö­ zött. A z É s z a k i - K a r a v a n k á k b a n a Tölgy­ háti M é s z k ő n e k megfelelő képződ­ m é n y a Klauskalk, a m i n e k v a s t a g s á g a S C H R Ö D E R (1988) szerint n e m éri el az 1 métert. A raspotniki szelvényben az ezzel (esetleg az E p l é n y i M é s z k ő v e l ) korrelálható, lencsés megjelenésű ré­ teg 0,3 méter vastag (5. ábra, b.). A Wildensteini-völgyben (6. ábra, b.)abrecscsa fölötti 1,2 m v a s t a g s á g ú g u m ó s , bositrás m é s z k ő n e k legalább a legfel­ ső, p l a n k t o n f oraminiferás, radioláriás és c s a k kissé bositrás rétege is ide so­ rolható. A Déli A l p o k b a n a Trento-plató északi részén ( D o l o m i t o k ) az erősen kondenzált "ammonitico rosso" fáciesű, k e m é n y felszínekkel tagolt, m a n ­ g á n g u m ó k a t tartalmazó m é s z k ő való­ di megfelelője a Tölgyháti M é s z k ő n e k , bár a Trento-platót ö v e z ő térségben jellemző a dogger mészkövekben a platformról b e m o s o t t ooidos betele­

p ü l é s e k j e l e n t k e z é s e (BOSELLINI et al. 1980), a m i teljesen ismeretlen a hazai ré­ tegsorokban. A Tölgyháti M é s z k ő n e k megfelelő K l a u s k a l k az Északi M é s z k ő a l p o k ö v é n e k m é l y e b b h e l y z e t ű hátsági területein fordul elő.

CSÁSZÁR G. et al: A gerecsei

Eplényi Mészkő

jura

421

Formáció

A z Eplényi M é s z k ő a G e r e c s é b e n alárendelt jelentőségű képződmény, típusos f ormáb an n e m jelenik m e g . A szinte kizárólag Bositra teknőkből álló m é s z k ő ­ l e m e z e k általában a L ó k ú t i Radiolarit alatti n é h á n y méterben válnak a g u m ó s m é s z k ő b e n gyakorivá, a Bagoly-hegyen kivételesen dominánssá. Tipikus kifej­ lődése lemezes v a g y v é k o n y p a d o s mészkő, amiben a Bosiírákon kívül m á s faunaelem csak ritkán látható. K O N D A (1988) leírása és néhány minta alapján a kesztölci Öreg-szirten e g y mesterséges feltárásban az általa Tölgyháti M é s z ­ kőbe sorolt 15 m (?) vastag, Bositra teknőkből álló p a d o s m é s z k ő m i n d e n bi­ z o n n y a l az Eplényi M é s z k ő b e sorolható. Tagozat-rangú elkülönítésre é r d e m e s kifejlődése van a s z o m ó d i Tűzkő-hegyen (10. ábra), ahol a Tölgyháti M é s z k ő feküjében a szokásosnál n a g y o b b méretű Bositrák&t kőzetalkotó m e n n y i s é g b e n tartalmazó pados, világosvörös m é s z k ő k é n t fordul elő.

422

Földtani Közlöny

128/2-3

A térség fúrásaiban a leírások alapján néhol kimutatható a Tölgyháti-Eplényi F o r m á c i ó , de önálló egységként csak a tatabányai Ta-1472. sz. fúrásból lehetett azonosítani, a h o l a vastagsága 20 méter. A k é p z ő d m é n y kora a Gerecsében csak a fekü és a fedő alapján adható meg, n é m i b i z o n y t a l a n s á g g a l az aaleni és a radiolarit k é p z ő d é s é n e k kezdete között. Típusterülete is ott lévén, a formáció a Bakonyban lényegesen elterjedtebb, és v a s t a g s á g a is nagyobb: m a x i m u m 80 m. M i n d i g lemezes, esetleg vékonypa­ dos kifejlődésű. Itt radioláriákat is tartalmaz, és ezekből származó tűzkő gu­ m ó k a t és lencséket is. A Zalai-medencében vastagsága meghaladja a 100 métert. J e l l e m z ő a Tölgyháti M é s z k ő v e l való rendszertelen összefogazódása. A z É s z a k i - K a r a v a n k á k b a n "Filamentkalk" n é v e n ismert k é p z ő d m é n y az Eplényi M é s z k ő n e k egyértelműen megfelelő kőzet. Vastagságát B A U E R et al. (1983) 40 m éterben, S C H R Ö D E R (1988) 10 méterben adta meg. A Trento-plató déli részéről, az Asiago-környéki középső-jurából jeleztek n é ­ h á n y méter v a s t a g s á g ú lemezes v a g y pados, Bositrás ill. Posidoniás m é s z k ő ré­ tegeket (BOSELLINI et al. 1980). Lókúti Radiolarit

Formáció

A középső-felső-jura radiolarit a Gerecsében általában vörös, barnásvörös, alárendelten fekete v a g y fakózöld színű, esetenként j ó l felismerhetően laminált tűzkőből, ritkábban kovás m á r g á b ó l áll (11,13,15. és 16. ábra), tehát n e m típusos kifejlődésű. A z egyenlőtlen, hullámos felületű rétegek vastagsága 5 - 1 5 cm. A formációt felülről rendszerint a különleges képződésű ammoniteses, b e l e m n i teszes, t ű z k ő g u m ó s , ún. "oxfordi breccsa" ("tölgyháti breccsa") zárja. F e l t ű n ő , h o g y a Gorba-hát keleti lejtőjének övében (Asszony-hegy, Szél-hegy), ahol a Kis ger ecs ei M á r g a és a Tölgyháti M é s z k ő (igaz, n e m típusos kifejlődése) megjelenik, a Lókúti Radiolarit hiányzik, m i k ö z b e n a Hosszúvontató északke­ leti részén, valószínűleg közvetlenül a Pisznicei M é s z k ő r e első üledékként te­ lepül. E n n é l is n e h e z e b b e n értelmezhető, h o g y hiányzik a térség folyamatos, tehát m e d e n c e kifejlődésű rétegsorát feltáró Vértessomló K - l , K ö r n y e - 2 4 . sz. és O r o s z l á n y - 1 7 6 1 , -1825. sz. fúrásokban. E z e k a területek feltehetően n e m süllyedtek a lokális C C D - n é l n a g y o b b mélységekbe. A hátságokon mélyült fú­ rásokból v a g y h i á n y z i k (Tatabánya-1462.), vagy csak minimális vastagságban kifejlődve található (Tatabánya-1486. sz. és Dunaszentmiklós K - l , 2. ábra). A f o r m á c i ó kifejlődése és vastagsága egyaránt változatos. Átlagosan 3 méter vastag; a felszíni feltárások közül legvastagabb a Margit-tetőn (18 m, K O N D A 1986), fúrásokban a Dor ogi-medence területén (2,7-25,0 m ) . M i n t m á r fentebb említettük, a vastag középső-jura m é s z k ö v e k k e l jellemzett Oroszlányi-meden­ cében a radiolarit csak kivételesen, és akkor is csak kis vastagságban észlelhető ( 0 - 1 8 2 2 . sz. fúrás: 2,0 m ) . A radiolarit legtöbbször egyetlen kőzettestként jelenik m e g a rétegsorokban. A Margit-tetői szelvény felső részén e g y 6 0 - 8 0 centiméteres, a tardosi B á n y a ­ h e g y t ő l északra, a Szél-hegy délkeleti elvégződésénél, a v í z m ű melletti szel­ v é n y b e n p e d i g e g y 4,7 és egy 2,0 m vastag mészkő-közbetelepülés szakítja m e g

CSÁSZÁR G. et al: A gerecsei

az ö s s z e s s é g é b e n 20,9 méteres radiola­ rit testet (14. ábra). A tiszta tűzkő és ko­ vás m é s z k ő vastagsága itt 14,2 méter. M é s z k ő közberétegzés van még a N a g y p i s z n i c é n és a T ö r ö k ö s b ü k k ö n is. Ú g y t ű n i k tehát, h o g y a Gorba-háttól keletre e s ő m e d e n c e északi sávjában e g y s é g e s , v é k o n y a b b kőzettestként j e ­ lenik m e g a radiolarit, de dél felé ha­ l a d v a előbb kettő, majd h á r o m tűzkő k ö t e g k é n t j e l e n t k e z i k , m i k ö z b e n összv a s t a g s á g a is m e g n ő . A m e g k e t t ő z ő ­ dött t ű z k ő ö v é b e n a közbetelepülő m é s z k ő az "oxfordi breccsával" esik e g y b e , m í g az egységes kőzettestként kifejlődött összletnek a breccsa a fedő­ jét alkotja. T o v á b b i vizsgálatokat igé­ n y e l a n n a k megállapítása, h o g y van-e "oxfordi breccsa" a hármas-osztatú ra­ diolarit feltárásában, és h a igen, e z m e ­ lyik m é s z k ő s z i n t n e k felel meg. Sajnos ez u t ó b b i s z e l v é n y b e n (a B á n y a - h e g y ­ től é s z a k r a ) a radiolária-vizsgálatok e d d i g n e m h o z t a k eredményt. A réteg­ s o r o k t a n u l m á n y o z á s á b ó l a z o n b a n így is l e v o n h a t ó az a következtetés, h o g y a t ű z k ő k i v a s t a g o d á s a a m e d e n c e déli i r á n y ú k i m é l y ü l é s é v e l függhet össze, a k ö z b e t e l e p ü l ő m é s z k ő r é t e g e k megjele­ n é s e p e d i g az aljzatmélység ingadozá­ sával, a tengerszint (vagy a helyi kar­ b o n á t - p r o d u k c i ó ) változásával h o z h a ­ tó k a p c s o l a t b a . A k e s z t ö l c i Öreg-szirt 8 m vastag, fölfelé h i á n y o s radiolarit rétegsora a F Ő Z Y (1993) által késő-oxfordinak ha­ tározott m é s z k ő p a d fölött települ. D O S Z T Á L Y vizsgálatai alapján (szóbeli

jura

423

13. ábra. A Lókúti Radiolarit felső szakaszának rétegoszlopa a Margit-tetőn. Jelmagyarázatát ld. 5. ábra

Fig. 13 Columnar section of the upper part of the Lókút Radiolarite, Margit Peak, Gerecse. (For legend see Fig. 5)

k ö z l é s ) a m é s z k ő p a d feletti radiolarit kora k é s ő - o x f o r d i - k i m m e r i d g e i . K O N D A (1988) é r t e l m e z é s e szerint a m é s z k ő p a d a formáció bázisa. M e g í t é l é s ü n k szerint itt is e g y k ö z b e t e l e p ü l t m é s z k ő v e l állunk szemben, tehát alatta akár több méter v a s t a g is lehet a Lókúti Radiolarit. A m é s z k ő p a d fölött 0,1-1,0 m v a s t a g tarka a g y a g következik. A formáció itteni sajátossága, h o g y t ű z k ő és radioláriás kovás m á r g a r é t e g e k v á l t a k o z v a építik fel, fölfelé c s ö k k e n ő vastagságú, 1-6 centimé­ teres l a m i n á l t szürke agyag közbetelepülésekkel. A z a g y a g V l C Z I Á N I . röntgen-

I 0

I

I

I

2

4

6

I 8

I 10

I 12 m

14. ábra. Földtani metszet a tardosi Bánya-hegytől északra: (a Tölgyháti M é s z k ő és a Pálihálási M é s z k ő között). Jelmagyarázatát ld. 5. ábra Fig. 14 Cross section legend see Fig. 5)

north of Bánya Hill, Tardos, Gerecse Mts., showing

the sequence

between

the Tölgyhát

Limestone

and the Pálihálás

Limestone.

(For

CSASZÁR G. et ai: A gerecsei

ÉK

jura

425

DNy

15. ábra. Vázlatos szelvény a Paprét-árok és az egykori kisvasút találkozásánál. BMF: Berseki Márga Formáció, FBT: Felsővadácsi Breccsa Tagozat, SzMF: Szentivánhegyi Mészkő Formáció, PMF: Pálihálási Mészkő Formáció, "ТВ": "tölgyháti breccsa", LRF: Lókúti Radiolarit Formáció, TMF: Tölgyháti M é s z k ő Formáció. Jelmagyarázatát ld. 5. ábra Fig. 15 Sketchy profilé at the crossing of the Paprét ravine and the former narrow-gauge. BMF: Bersek Marl Fm., FBT: Felsővadács Breccia Member, SzMF: Szentivánhegy Limestone Fm., PMF: Pálihálás Limestone Fm., "ТВ": "tölgyhát breccia", LRF: Lakút Radiolarite Fm., TMF: Tólgyhát Limestone Fm. (For further legend see Fig. 5) diffraktométeres vizsgálatai szerint (1993, 1995) m o n t m o r i l l o n i t b ó l ( 0 - 2 % ) , ill i t - m o n t m o r i l l o n i t b ó l ( 5 - 6 % ) , illitből ( 1 2 - 1 3 % ) , kaolinitból ( 1 2 - 2 0 % ) áll, és 2 9 6 9 % kvarcot, 0 - 3 7 % kalcitot és 0 - 2 % goethitet tartalmaz. S z á m o t t e v ő a g y a g k ö z b e t e l e p ü l é s é t a G e r e c s é b e n c s a k a Pusztamarót melletti egykori tűzkőbányá­ b a n ismerjük, ahol a t ű z k ő rétegei közé h á r o m szintben 4 - 3 0 c m vastagságú zöldesszürke, lilásbarna v a g y fakósárga, b e n t o n i t o s n a k látszó agyag települ. A h á r o m m i n t á n a k a M Á F I Laboratóriumában 1998-ban elvégzett röntgendiffrak­ ciós ( K O V Á C S - P Á L F F Y P.) és termoanalitikai vizsgálataiból (FÖLDVÁRI M . ) az aláb­ bi átlag% é r t é k e k a d ó d n a k : montmorillonit: 25 (27); illit: 3 (4); kaolinit: 9 ( 1 5 ) ; kvarc: 4 8 ; kalcit: 3 (1); anatáz: 1; goethit: 3 (2); amorf: 3. A röntgendiffrakciós v i z s g á l a t egy m i n t á b ó l 4 % h e m a t i t o t és 1% zeolitot igazolt. (A termoanalitikai é r t é k e k zárójelben találhatók.) D O S Z T Á L Y (jelen kötet) vizsgálatai szerint a L ó k ú t i Radiolarit F o r m á c i ó k o r a a Gerecse-hegységben kallóvi-kora-kimmeridgei. A L ó k ú t i R a d i o l a r i t a B a k o n y medence-kifejlődésű területein általánosan el­ terjedt k é p z ő d m é n y , n e m c s a k tűzkő változatban kifejlődve, h a n e m radioláriás

Földtani Közlöny

426

128/2-3

16. ábra. A Tölgyháti Mészkő és a Lókúti Radiolarit szelvénye a Kis-Gerecse tetőn lévő barlang bejáratánál. Jelmagyarázatát ld. 5. ábra Fig. 16 Columnar section of the Tölgyhát Limestone and the Lakút Radiolarite at the cave on top of the Kis-Gerecse. (For legend see Fig. 5) m á r g a v á l t o z a t b a n is. A gerecseihez h a s o n l ó a n itt is települhet j e l e n t ő s e b b üle­ d é k h é z a g u t á n (Olaszfalu, E p e r k é s - h e g y ) , v a g y a fekü k a r b o n á t o s összletből f o k o z a t o s a n kifejlődve. Ez u t ó b b i esetekben alsó határa a b a j ó c i - b a t h interval­ l u m b a n k ü l ö n b ö z ő lehet. A B a k o n y területén bentonitos közbetelepülés a porvai K é k - h e g y keleti lá­ b á n á l található radiolarit rétegsor felső szakaszán ( C S Á S Z Á R 1984), és a s ü m e g i M o g y o r ó s - d o m b s z e l v é n y é n e k tetején fordul elő. A radiolarit Ruhpoldingi Formációként általános elterjedésben ismert az ÉszakiK a r a v a n k á k b a n (4, 5. ábra) és az Északi Mészkőalpokban is. Hasonló k é p z ő d m é ­ n y e k v a n n a k a Déli Alpokban, ahonnan a magyarországi előfordulásokhoz hasonló v é k o n y bentonitos rétegeket is leírtak (BERNOULLI & P E T E R S 1970).

Pálihálási Mészkő

Formáció

E d d i g i ismereteink szerint a Pelso egység egész területén, így a Gerecsében is á l t a l á n o s a n elterjedt, a h á t s á g i területeken is megtalálható k é p z ő d m é n y . Jel­ l e m z ő j e a b a r n á s v a g y lilásvörös szín, a v é k o n y r é t e g e s , j o b b á r a g u m ó s , agyag-

CSÁSZÁR G. et al.: A gerecsei

jura

427

k ö z ö s , a felső szakaszon - különösen a Gerecsében - v a s t a g l e m e z e s vagy vé­ k o n y p a d o s szerkezet. Eltekintve n é h a legalsó rétegeitől, általános jellege a "zsír­ fényű" friss törési felület, ami a kőzetalkotó m e n n y i s é g ű Saccocoma vázelemek­ től ered. Rendszerint n a g y t ö m e g b e n fordulnak elő b e n n e a m m o n i t e s e k , ese­ tenként igen j ó megtartási állapotban. A h o l a Lókúti Radiolaritot n e m tagolják m é s z k ő p a d o k , ott a Pálihálási M é s z k ő kezdőtagja az "oxfordi breccsa" 5 0 - 6 0 centiméteres mészkőpadja, a m i tűzkőgumókat, a m m o n i t e s e k e t és belemniteszeket tartalmaz. E b b e n és a csatlakozó néhány rétegben gyakori a radiolária, a p l a n k t o n foraminifera, a Cadosina és az Axothrix n e v ű fonalas alga m a r a d v á ­ n y a , m í g a Saccocoma hiányozhat. E z a kifejlődés m e g v a n a Gorba-háton és a n n a k lejtőjén is. A z A s s z o n y - h e g y e n a 4 0 - 6 0 c m vastag formáció a Tölgyháti M é s z k ő r e , a Szél-hegy északi lejtőjének peremén erősen agyagos, g u m ó s mész­ kő bázisrétegekkel a Dachsteini M é s z k ő r e , a Szél-hegy k ö z é p s ő részén lévő kis kőfejtőben (27. ábra) a Tölgyháti M é s z k ő r e , míg a Szél-hegy déli részén már a m é s z k ő közbetelepülése s Lókúti Radiolaritra települ ( F Ő Z Y 1993). A Hosszú­ v o n t a t ó n feküje részben a Lókúti Radiolarit, részben a Pisznicei M é s z k ő , m í g a K i s - S o m l y ó n és az Agostyán-árokban a Dachsteini M é s z k ő . K O N D A (1991) a Pálihálási M é s z k ő h ö z sorolta a Szél-hegy északi lejtőjének peremén, e g y akná­ b a n feltárt, "hierlatzi tithonnak" nevezett, kalcitos kitöltésű apró ammonitesekből és crinoidea törmelékből álló, brachiopodákat és kagylókat is tartalmazó 70 c m vastag kőzettestet is. A sajátos kifejlődésű kőzet faunájának leírását F Ő Z Y et al. (1994) adta. A formáció fölfelé a jellegek fokozatos, esetenként gyors változásával fejlődik át a Szentivánhegyi M é s z k ő b e . F Ő Z Y (1993) részletes vizsgálatai n e m tértek ki a litológiai jellemzésre, ezért a két formációt elválasztó határ kora csak hozzá­ vetőlegesen adható m e g . A Pálihálási M é s z k ő kora oxfordi-kora-tithonnak m o n d h a t ó , és a vizsgált szelvények többsége hézagos. L e g g y a k r a b b a n a kimm e r i d g e i emelet van hiányosan képviselve (Paprét-árok, Szél-hegy északi elő­ fordulás, s z o m ó d i T ű z k ő - h e g y ) , v a g y a tűzkő ebbe az emeletbe is felhúzódik (Margit-tető). E g y e s szelvényekben az a m m o n i t e s e k és a vékonycsiszolatos (fő­ ként a Calpionella-) vizsgálatok (TARDINÉ FlLÁCZ E. szóbeli közlése) utalnak szinszediment átülepítésre, áthalmozódásra. A tardosi Szél-hegy középső ré­ szén, a felhagyott kőfejtőben (17. ábra) a korbesorolás bizonytalanságát vízszin­ tes hasadékkitöltések jelenléte is növeli. A szomódi Tűzkő-hegyen csuszamlással párosult debrit megjelenése jelzi a zavart települést, a m i n e k következtében a szelvény egy szakaszán a két formációt n e m lehet egymástól elkülöníteni. A fenti okok miatt a formáció vastagságát sem lehet pontosan megadni: a felszíni feltárásokban 1,1-5,0 m, a környékbeli fúrások rétegsoraiban változatos: a D o r o g i - m e d e n c é b e n 4 , 6 - 2 1 , 3 m (bár egyes fúrásokban n e m lehetett kimutat­ ni), a Tatabányai-medencében 3,0-10,6 m (függetlenül attól, h o g y folyamatos v a g y h é z a g o s szelvényekről van-e szó), az Oroszlányi-medencében 3,1-20,4 m. A Pálihálási M é s z k ő a B a k o n y b a n típusos kifejlődésű: a gerecseitől eltérően - az alsó és felső átmeneti rétegektől eltekintve - gumós, agyagközös, n é h a breccsás rétegekkel. Eltérések c s a k a hátsági területeken v a n n a k (pl. olaszfalui

Földtani Közlöny

428

D

128/2-3 17. ábra. Erősen kondenzált jura rétegsor a tardosi Szél-hegy középső részén lévő egykori kőfejtőben

S z é l - h e g y (középső)

Fig. 17 Considerably condensed Jurassic succession in the former quarry, Szél Hill, Tardos, Gerecse Mts.

Jelmagyarázat

0 4

Dr>£ Calpionella zónák » • » s z t r o m a t o l i t o s kéreg ' ' Breccsa

N

Lemezes homokkő Homokkő Pados mészkő 4

Ammonites

=»

Belemnites

E p e r k é s - h e g y ) , a h o l települhet változatos a n y a g ú "alapbreccsával" is (Hajaghegy, S ü m e g Süt-17. sz. fúrás). A z É s z a k i K a r a v a n k á k b a n B A U E R et al. (1983) szerint 8 m, S C H R Ö D E R (1988) szerint 2 m v a s t a g s á g b a n fejlődött ki a vörös, lilásvörös v a g y zöldesszürke,

CSÁSZÁR G. et al: A gerecsei

jura

429

flázeres Saccocomás m é s z k ő . A R a s p o t n i k melletti szelvényben (5. ábra, я.) a 3 m vastag formációt alulról 5 0 cm vastag lemezes márga vezeti b e . A Wildenstein i - v ö l g y b e n a vastagság elérheti a 10 métert is (6. ábra). A k é p z ő d m é n y m e g v a n a Déli A l p o k b a n és az Északi M é s z k ő a l p o k b a n is. Az előbbi területen a 8 - 1 0 m vastag ammoniteses g u m ó s m é s z k ö v e t aptychusos m é s z k ő n e k is nevezik ( B O S E L L I N I et al. 1980). A z Északi M é s z k ő a l p o k b a n Haselbergi és A g a t h a M é s z k ő k é n t ismert ( T O L L M A N N 1980), és - a Pelso egységihez h a s o n l ó a n - idősebb jura, sőt triász k é p z ő d m é n y e k r e is települhet. Szentivánhegyi

Mészkő Formáció

A legfelső-jura k é p z ő d m é n y m i n d e n vizsgált gerecsei szelvényben a Pálihálási M é s z k ő r e települ (FŐZY 1993), abból fokozatos átmenettel fejlődik ki. A G e r e c s é b e n ez a karbonátos m e z o z o ó s rétegsor utolsó tagja, a m e l y fakó, lilás­ vörös, rózsaszínű vagy sárgásfehér, vastag lemezes v a g y v é k o n y p a d o s , mikrites s z ö v e t ű m é s z k ő , a hátságok környezetében slíres v a g y lencsés crinoideásabb közbetelepülésekkel, brachiopodával. Főleg alsó szakaszában n a g y mennyiség­ b e n tartalmaz gyakran héjas ammoniteseket, valamint belemnitest. Legalsó ré­ t e g e i n e k vékonycsiszolataiban megfigylehető a Saccocomák hirtelen kimaradása és a Calpionellák egyidejű felszaporodása. A radioláriák, Cadosina-íélék és Globochaete algák változó m e n n y i s é g b e n végig kimutathatók, m í g a n a n n o p l a n k t o n elsősorban a fiatalabb rétegekben dúsul. A formációba tartozhat a Felsővadácsi Breccsa. A vizsgált felszíni feltárásokban a formáció teljes vastagsága 1-2 m ( s z o m ó d i Tűzkő-hegy, tardosi Szél-hegy középső része, Törökösbükk), a Dorogi­ m e d e n c e fúrásaiban (a terepi dokument áci ók alapján) 0,8-15,8 m, a Tatabányai­ m e d e n c é b e n 6,0-8,3 m, az Oroszlányi-medencében 4 , 8 - 5 , 6 m. A tatai Kálvária-dombi lelőhellyel ellentétben a Gerecsében a formáció kora a m m o n i t e s e k alapján csak bizonytalanul adható m e g a középső-tithontól a valanginiig terjedő intervallumban. A Calpionellák segítségével azonban ezen in­ t e r v a l l u m v a l a m e n n y i zónája biztonsággal határozható. A szomódi Tűzkő-he­ gyen észlelt, a Szentivánhegyi M é s z k ő képződése idején bekövetkezett törme­ lékfolyás arról tanúskodik, h o g y a Gorba-hát, - annak ellenére, h o g y a m a i m folyamán újra üledékképződési színtérré vált - m é g ekkor is éreztette hatását k ö r n y e z e t é n e k felhalmozódási viszonyaira. A törmelékszemcsék közötti alap­ a n y a g b a n és a t ö r m e l é k s z e m c s é k b e n egyaránt megtalálható Clypeina jurassica és m á s a l g a m a r a d v á n y o k azt is jelzik, h o g y e b b e n az időben a közeli hátsági területek a fotikus zónába kerülhettek. A z algák n a g y méretéből és gyakorisá­ g á b ó l a fotikus öv m a g a s a b b zónájára is lehetett következtetni ( C S Á S Z Á R 1995). M i v e l a Gorba-hát területén eddig csak alga-mentes biodetrituszos karbonátok i s m e r t e k a felső-jurából, felmerül annak lehetősége, h o g y a Clypeina jurassica t a r t a l m ú törmelék forrásterülete a m a i Gerecsétől északra helyezkedhetett el. (A S Z A B Ó (1961) által Tatáról említett Clypeina jurassica valószínűleg ugyanarról a forrásterületről származik.) A N y u g a t i Gerecsében a kora-kréta elején m é g folytatódott a karbonátos üle­ d é k k é p z ő d é s , amikor a Keleti Gerecsében m á r sziliciklasztikus üledék váltotta

430

Földtani Közlöny

128/2-3

fel azt. E n n e k következtében a tagozat rangú Felsővadácsi Breccsa képződése, m i n t izokron esemény, a keleti területeken a Berseki M á r g a , a Szélhegytől nyu­ gatra Szentivánhegyi M é s z k ő keletkezése idején zajlott. A Felsővadácsi Breccsa vastagsága n y u g a t felé fokozatosan csökken ( C S Á S Z Á R 1995): legnagyobb, de n e m teljes vastagságban legkeletibb előfordulási helyén, a Törökösbükkön is­ m e r t (kb. 5 m ) , a s z o m ó d i Tűzkő-hegyen, legnyugatibb lelőhelyén pedig mind­ össze 10 cm. A breccsa összetételében meghatározó a Dachsteini M é s z k ő tör­ m e l é k , gyakoriságban ezt a Lókúti Radiolarit és a változatos összetételű vulkáni t ö r m e l é k s z e m c s e követi. Ebből következően két, eltérő távolságú törmelékfor­ rással számolhatunk. A közelebbi forrás egy felszínre került korábbi hátság lehetett, a h o n n a n az uralkodó Dachsteini M é s z k ő mellett a kevesebb j u r a anyag is származik. A tűzkő és a vulkáni kőzet forrása távolabbi kiemelt térszín le­ hetett. Ez a terület a m a i elrendeződés szerint északra, a R á b a - Ó g y a l l a vonal északi oldalán valószínűsíthető, ahol óceáni aljzat mellett self rétegsor is az erózióbázis fölé préselődhetett ( C S Á S Z Á R & Á R G Y E L Á N 1994). A B a k o n y b a n a maximálisan 23 m vastag Szentivánhegyi F o r m á c i ó elterjedése lényegében m e g e g y e z i k a Pálihálási Mészkőével. Litológiai jellegei közel állnak a gerecsei kifejlődéshez, de n y u g a t felé t ű z k ő g u m ó k jelennek m e g b e n n e , majd fokozatosan kiszorítja a maiolika fáciesű M o g y o r ó s d o m b i M é s z k ő Formáció. A B a k o n y b a n nincs Felsővadácsi Breccsa. A z Eszaki-Karavankákban Calpionellás m é s z k ő n é v e n foglalják össze azokat az összvastagságban 6 méternyi mészköveket, amiket a K ö z é p h e g y s é g b e n Szentivánhegyi és M o g y o r ó s d o m b i F o r m á c i ó n a k hívunk. A vizsgált raspotniki szelvény (5. ábra) felső 1 méteres szakasza tartozik ide, de szintén ide sorolhatók a Wildensteini-völgyben a Saccocomás m é s z k ő feletti rétegek. A S z e n t i v á n h e g y i és részben a M o g y o r ó s d o m b i M é s z k ő v e l azonosíthatók az Északi M é s z k ő a l p o k b a n az O b e r a l m i F o r m á c i ó és az aptychusos rétegek. A Barmsteini Breccsa a Felsővadácsi Breccsa időben is egyező megfelelője. A Déli A l p o k felső-tithon-alsó-kréta rétegsora kevés hasonlóságot mutat a gerecseivei, annál többet a bakonyival. A Trento-plató területén is általánossá válik a maiolika fácies, a m i a két terület szoros rokonságára e n g e d következ­ tetni. M í g tehát a gerecsei tithon-alsó-kréta rétegsor az Északi M é s z k ő a l p o k é r a hasonlít, addig a déli-bakonyi egyértelműen a Déli Alpokéra.

Következtetések A G e r e c s é b e n végzett földtani térképezés és az eddig lezárult részletes anyag­ vizsgálatok e r e d m é n y e i n e k értelmezése alapján a korábbinál pontosabb és m e g ­ b í z h a t ó b b ősföldrajzi kép alakítható ki a jura időszakra vonatkozóan. A z ered­ m é n y e k megerősítik és egyben pontosítják V Í G H G. (1961b) felismerését, h o g y a nagyjából a Tardos és Süttő között h ú z ó d ó Bikoli-völgyet követő tektonikai vonalrendszer a Gerecsét két, jelentősen eltérő jura fácies területre osztja: a lényegében folyamatos ü l e d é k k é p z ő d é s ű Keleti Gerecsére, és a hézagos réteg­ sorokkal vagy ü l e d é k h i á n n y a l jellemzett Nyugati Gerecsére. E z utóbbi terület

CSÁSZÁR G. et al: A gerecsei

jura

431

az ún. Gorba-hát. A z adatok alátámasztják azt a képet, ami szerint a Gorba-hát (=Teke H o r s t in V Ö R Ö S & G A L Á C Z 1998) keleti előterében a liász és a dogger során egyaránt vastagabb üledékek h a l m o z ó d t a k fel, mint a Keleti Gerecse tá­ v o l a b b i részén. A z új e r e d m é n y e k közül a következők emelhetők ki: - A k o r á b b a n ősföldrajzilag nagyjából e g y s é g e s n e k tekintett N y u g a t i Gerecse (Gorba-hát) bonyolult, mozaik-szerű felépítést mutat, s z á m o s kisebb részme­ d e n c é v e l , a m e l y e k b e n epizodikus üledékképződés folyt. - A G o r b a - h á t keleti peremén egy szakaszos ül edékképződéssel j e l l e m e z h e t ő keskeny, a folyamatos és hézagos kifejlődési területek közötti átmeneti zóna rajzolható ki. - A Gorba-háttól nyugatra (Szomód) e g y másik, folyamatos ü l e d é k k é p z ő désű m e d e n c e körvonalazható, ami azonban n e m szimmetrikus párja a keletgerecsei m e d e n c é n e k , h a n e m attól lényegesen eltérő üledékjellegeket mutat. - A középső-jurán belüli törmelékfolyási j e l e n s é g e k a medence-aljzat tagolt voltát jelzik, egyúttal szinszediment tektonikai aktivitásra utalnak. - A L ó k ú t i Radiolarit déli irányú kivastagodása és a n ö v e k v ő s z á m ú mész­ k ő t e s t e k közbetelepülése dél felé mélyülő m e d e n c e meglétét jelezheti, ami az é s z a k r a elhelyezkedő obdukciós zóna kompressziós h a t á s á n a k e r e d m é n y e k é n t j ö h e t e t t létre. - A S z e n t i v á n h e g y i M é s z k ő b e n a szomódi területen észlelt törmelékfolyás a n y a g á b a n a t ö m e g e s e n jelentkező Clypeina jurassien karbonát platform közel­ ségére utal. - A F e l s ő v a d á c s i Breccsa k o m p o n e n s e i n e k anyagát illetően legalább két szár­ m a z á s i terület tételezhető fel, amelyek közül a távolabbi - a formáció nyugat felé c s ö k k e n ő vastagsága alapján - egy észak-északkeleten e m e l k e d ő obdukciós z ó n a lehetett. R é s z b e n személyes vizsgálatokra, részben irodalmi adatokra t á m a s z k o d v a a gerecsei j u r a kifejlődések összehasonlításra kerültek a D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y ­ ség, s e z e n t ú l m e n ő e n a Déli Alpok, a K a r a v a n k á k és szerényebb m é r t é k i g az É s z a k i M é s z k ő a l p o k megfelelő képződményeivel. Ö s s z e g z é s k é p p e n leszögez­ h e t ő , h o g y bár analógiák az említett területek m i n d e g y i k é v e l m u t a t k o z n a k , a b a k o n y i j u r a egyértelmű dél-alpi affinitásához képest a Gerecse j u r a kifejlődései v a l a m i v e l n a g y o b b hasonlóságot mutatnak az Északi M é s z k ő a l p o k k é p z ő d m é ­ nyeivel.

Köszönetnyilvánítás A j e l e n m u n k a a T 0 1 6 785 sz. O T K A projekt anyagi t á m o g a t á s á v a l készült. K ö s z ö n e t e t m o n d u n k G É C Z Y Barnabás professzor úrnak, aki a K a r a v a n k á k b ó l s z á r m a z ó a m m o n i t e s e k meghatározásával volt segítségünkre, S Z A B Ó J á n o s n a k a csiga fauna és DOSZTÁLY Lajosnak a radioláriák meghatározásáért.

432

Földtani Közlöny

128/2-3

Hivatkozott irodalom-References B. ÁRGYELÁN G. 1995: A gerecsei kréta törmelékes képződmények petrográfiai és petrológiai vizsgálata. - Általános Földtani Szemle 27, 53-83, Budapest. B. ÁRGYELÁN G., CSÁSZÁR G. 1998 (jelen füzet): Törmelékes krómspinell a gerecsei jurában- Földtani Közlöny 128/2-3, BAUER, F. К . , CERNY, I., EXNER, Ch., HOLZER, H-E., van HUSEN, D., LOESCHKE, I., SUETTE, G., TESSENSOHN, F. 1983: Erläuterungen zur Geologischen Karte der Karawanken 1: 25 000, Ostteil. 86 p. Wien. BENCE G., BERNHARDT В . , BIHARI D., BÁLINT Cs., CSÁSZÁR G., GYALOG L., HAAS J., HORVÁTH I., JÁMBOR Á., KAISER M., KÉRI J . , KÓKAY J., KONDA J., LELKESNÉ FELVÁRI G y , MAJOROS Gy., PEREGI Z S . , RAINCSÁK G y , SOLTI G., TÓTH Á., TÓTH Gy. 1990: A Bakony hegység földtani képződményei. - Magyarázó a Bakony hegység fedetlen földtani térképéhez. 1: 50 000. MÁFI, Budapest., 119 p. BERNOULLI, D., JENKYNS, H. C , 1974. Alpine, Mediterranean and Central Atlantic Mesozoic facies in relation to the early evolution of the Tethys. - In: DOTT, R. H. jr., SHAVER, R. H. (Eds.): Modern and ancient géosynclinal sedimentation. SEPM Spec. Publ. 19, 129-160. BERNOULLI, D . , LAUBSCHER, H. P., 1972. The palinspastic problem of the Hellenides. - Eel. geol. Helv., 65 (1), 107-118. BERNOULLI, D., PETERS, T. 1970: Traces of rhyolitic-trachytic volcanism in the Upper Jurassic of the Southern Alps. - Eclogae geol. Helv., 63, 609-621. BLAU, J . 1987: Neue Foraminiferen aus dem Lias der Lienzer Dolomiten. Teil II (Schluss): Foraminiferen (Involutina, Spirillina, ) aus der Lavanter Breccie (Lienzer Dolomiten) und den Nördlichen Kalkalpen. - Jb. Geol. Bundesanstalt, 130, 1, 5 - 2 3 . BLAU, } . , G R Ü N , B. 1995: Jura und Kreide in der Amlacher Wiesen Mulde (Nördliche Lienzer Dolomiten). - In: Geologie von Osttirol (mit Vorstellung der weit fortgeschrittenen Manusk­ riptkarte 179, Lienz.) - Arbeitstagung 1995 der Geologischen Bundesanstalt, 4 3 - 6 6 . BOSELLINI, A., LOBITZER, H., BRANDNER, R., RESCH, W., CASTELLARIN, A. 1980: The complex basins of the Calcareous Alps and Paleomargins. - Abhandlungen der Geologischen Bundesanstalt 34, 287-322. BOSELLINI, A., MASETTI, D. 1972: Ambiente e dinamica deposizionale del Calcare del Vajont. (Giurassico medio, Prealpi bellunesi e griulane). - Ann. Un. Ferrara, 5 (4), 87-100. CRESTA, S . , GALÁCZ, A. 1990: Mediterranean basal Bajocian ammonite faunas. Examples from H u n g a r y and Italy. - Mem. Descr. Carta Geol. d'lt., 40, 165-198. CSÁSZÁR, G. 1984: Borzavár. Magyarázó a Bakony hegység 20 000-es földtani térképsorozatához; 138 p. M Á F I Kiadvány, Budapest. CSÁSZÁR, G. 1995: A gerecsei és Vértes előtéri kréta kutatás eredményeinek áttekintése. - Általános Földtani Szemle 27, 133-152, Budapest. CSÁSZÁR, G., ÁRGYELÁN, G. B. 1994: Stratigraphie and micromineralogic investigations on Cretaceous formations of the Gerecse Mountains, Hungary and their palaeogeographic implications. Cretaceous Research 15, (4), 417-434 CSÁSZÁR, G., DOSZTÁLY, L. 1994: Some notes concerning the Jurassic and Lower Cretaceous successions of the Northern Karavanke and the Transdanubian Central Range. - In: LOBITZER, H., CSÁSZÁR, G., DAURER, A. (Eds.) Jubiläumsschift 20 Jahre Geologische Zusammenarbeit Österreich-Ungarn 403-408. DULAI, A. 1993: Hettangian (Early Jurassic) megafauna and paleogeography of the Bakony Mts. (Hungary). - In: PÁLFY, J., VÖRÖS, A. (Eds.) Mesozoic brachiopods of Alpine Europe 31-37, Hungarian Geological Society, Budapest DULAI, A. 1998: Early Jurassic brachiopod fauna from the basal layers of the Pisznice Limestone of the Eastern Gerecse (Hungary). - Annls hist.-nat. Mus. Natn. hung. FOGARASI A. 1995: Ciklussztratigráfiai vizsgálatok a gerecsei krétában: előzetes eredmények. Általános Földtani Szemle 27, 4 3 - 5 8 , Budapest. FÖZY, 1.1993: Upper Jurassic ammonite biostratigraphy in the Gerecse and Pilis Mts. (Transdanubian Central Range, Hungary). - Földt. Közi 123 (4), 441-464. FÖZY I. 1995: A gerecsei Bersek-hegy ammonites rétegtana. - Általános Földtani Szemle 27, 7 - 1 4 , Budapest.

CS/ÍSZAR G. et al: A gerecsei

jura

433

FőZY, I., KÁZMÉR, M., SZENTÉ, 1.1994: A unique Lower Tithonian fauna in the Gerecse Mts., Hungary. - Paleopelagos, Special Publication 1, 155-166. FÜLÖP J. 1975: A tatai mezozóos alaphegység rögök. - Geol. Hung. Ser. Geol. 16, 225 p. GAETANI, M . 1975: Jurassic stratigraphy of the Southern Alps. - In: Coy Squyres (Ed.) Geology of Italy The Earth Science Society of the Libyan Arab Republic 377^402, Tripoli. GALÁCZ, A. 1976: Bajocian (Middle Jurassic) sections from the Northern Bakony (Hungary). Annales Universitatis Scientiarium Budapestinensis, Sectio Geologica 18, 1 7 7 - 1 9 1 . GALÁCZ, A. 1980: Bajocian and Bathonian ammonites of Gyenespuszta, Bakony Mts., Hungary. Geologica Hungarica series Paleontologica, 39, 227 p. GALÁCZ, A. 1984: Jurassic of Hungary: a review. - Acta Geol. Hung. 27, 359-377. GALÁCZ, A., HORVÁTH, F., VÖRÖS, A., 1985. Sedimentary and structural evolution of the Bakony Mountains (Transdanubian Central Range, Hungary): Paleogeographical implications. - Acta Geol. Hung., 28, 85-100. GALÁCZ A., VÖRÖS A. 1972: A bakony-hegységi jura fejlődéstörténeti vázlata a főbb üledékföldtani jelenségek kiértékelése alapján. - Földtani Közlöny 102, 122-135. GÉCZY, B. 1973: The origin of the Jurassic faunal provinces and the Mediterranean plate tectonics. - Ann. Univ. Sei. Budapest., Sect. Geol, 16, 99-114. GÉCZY, B. 1984a: Provincialism of Jurassic ammonites; examples from Hungarian faunas. - Acta Geol. Hung. 27 (3-4), 379-389. GÉCZY, В . , 1984b: Jurassic ammonite provinces of Europe. - Acta Geol. Hung., 27 (1-2), 6 7 - 7 1 . G É C Z Y В. 1985: Toarci Amonites zónák a Gerecse hegységben. - Földtani Közlöny, 115, 363-368. G É C Z Y B. 1986: Jelentés a nyugat-gerecsei alsójura ammonitesekről. 10 p., - M G S Z Adattár. G Ö R Ö G Á. 1995: A Vértes-előtér és a Gerecse-hegység kréta időszaki nagyforaminifera vizsgálata és sztratigráfiai értékelése. - Általános Földtani Szemle 27, 85-94, Budapest. HANTKEN M. 1861: Geológiai tanulmányok Buda s Tata között. - Matematikai és Természettudományi Közlemények 1, 4, Studia Geologica 213-278. HANTKEN M . 1868: Lábatlan vidékének földtani viszonyai. - A Magyarhoni Földtani Társulat Munkálatai. 4 , 48-56. HANTKEN M. 1871: Az esztergomi barnakőszénterület földtani viszonyai. - Magyar kir. Földtani Intézet Évk. 1. (1) 3-140. HANTKEN M. 1880: Jelentés a m. kir. Földtani intézet 1879. Évi működéséről. - Magyar kir. Földtani Intézet Évi Jel 1879. 1-10. HAUER, F. 1870: Geologische Übersichtskarte der Österreichs-Ungarischen Monarchie. 1. Das Ungarische Mittelgebirge. - Jahrbuch d. к. k. geol Reichsanst. 20, 463-500. H O F M A N N K. 1884: A Duna jobb partján -Szőny és Piszke közt foganatosított földtani részletes fölvételről. - Földtani Közlöny 14 (1-3), 174-190. JENKYNS, H.C., GÉCZY, В., MARSHALL, J.D. 1991. Jurassic manganese carbonates of Central Europe and the early Toarcian anoxic event. - Journ. Geol, 99/2, 137-149. JENKYNS, H.C., TORRENS, H.S. 1971: Palaeogeographic evolution of Jurassic seamounts in Western Sicily. Coll. Jurassique Medit. - MÁFI Évk. 5112, 91-104. KÁZMÉR, M. 1993: Pygopid brachiopods and Tethyan margins. - In: PÁLFY, J., VÖRÖS, A. (Eds.): Mesozoic brachiopods of Alpine Europe 5 9 - 6 8 , Hungarian Geological Society, Budapest KÁZMÉR, M., KOVÁCS, S. 1985: Permian-Paleogene paleogeography along the eastern part of the Periadriatic Lineament: Evidence for continental escape of the Bakony-Drauzug unit. - Acta geol. Hung. 28, 6 9 - 8 2 . K O N D A J . 1980: Gerecsei jura II, Kisgerecsei Márga Formáció. - Kézirat, 26 p. K O N D A J. 1985: Gerecse, Lábatlan, Nagypisznicei kőfejtő. - Magyarország geológiai alapszelvényei. M Á F I kiadványa, 6 p. K O N D A J. 1986: Gerecse, Süttő, Kisgerecsei kőfejtő Kisgerecsei Márga Formáció - Magyarország geológiai alapszelvényei. 6 p. K O N D A J. 1987: Gerecse, Süttő, Vöröshídi-kőfejtő. - Magyarország geológiai alapszelvényei. M Á F I Kiadványa, 6 p . K O N D A J . 1988: Pilis, Kesztölc, Öreg-szirt Lókúti Radiolarit Formáció. - Magyarország geológiai alapszelvényei. 6 p.

434

Földtani Közlöny

128/2-3

K O N D A J. 1991: A Gerecse-hegységi maim formációk. Lókúti Radiolarit Formáció, Pálihálási Mészkő Formáció, Szentivánhegyi Mészkő Formáció. - MGSz Adattára, Ter: 15689, 55 p. KORLTÁR Zs., SALLAI E. 1966: Alsó jura glaukonitok vizsgálata a szomódi Tűzkő-hegyen. - Tudományos diákköri dolgozat, 28 p. ELTE Ásványtani Tanszék. KULCSÁR K. 1913: Földtani megfigyelések a Gerecsehegységben. - Földt. Közi, 43, 421-423. KULCSÁR K. 1914: A Gerecsehegység középső liászkorú képződményei. - Földtani Közlöny 44 (1-2) 54-80. N A G Y E. 1971: A lábai fázis jelentősége a Dunántúl szerkezetfejlődése szempontjából. - MÁFI Évi Jel. 1969-ról. 583-586. PETERS, K.F 1859: Die Umgebung von Visegrád, Gran, Totis und Zsámbék. - Jahrbuch d. к. к. geol. Reichsanst. 10, 4 8 3 - 5 2 1 . REZESSY A. 1998: A Pisznicei Mészkő ciklussztratigráfiai vizsgálata gerecsei szelvényeken. - Földtani Közlöny jelen kötet. SCHRÖDER, M. 1988: Stratigraphische und fazielle Untersuchungen der Obertrias bis Unterkreide am Nordrand der Karawanken zwishen St. Margareten im Rosental und Abtei (Kärnten). Jb. Geol B.-A. 131 (1), 133-151. SZABÓ I. 1961: A tatai mezozóos rög jura kifejlődései. - MÁFI Évkönyv 49(2), 469-474. SZABÓ J . 1980: Liász és dogger Gastropoda-állatföldrajz a Tethys nyugati részén. - Földt. Közi 110, 382-394. TOLLMANN, A. 1980: Geology and tectonics of the Eastern Alps. - Abhandlungen der Geologischen Bundesanstalt 34, 197-255. VADÄSZ E. 1913: Üledékképződési viszonyok a Magyar Középhegységben a jura időszak alatt. Math. Term. Tud. Értesítő, 31/1, 102-120. V I G H G. 1943: A Gerecse hegység északnyugati részének földtani és őslénytani viszonyai. - Földtani Közlöny 73 (4) 301-359. V I G H G. 1961a: A Gerecsehegység Ny-i felének földtani vázlata. - MÁFI Évk. 49 (2) 445-462. V I G H G. 1961b: A gerecsei jura üledékek fácies kérdései. - MÁFI Évk. 49 (2) 463-468. V I G H G. 1968: Jura időszaki képződmények. - In: Szentes F. (ed.) Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához L-34-I. Tatabánya. 2 9 - 4 1 , Budapest. V I G H G. 1984: Néhány bakonyi (tithon) és gerecsei (tithon-berriázi) lelőhely ammonites-faunájának biosztratigráfiai értékelése. - MÁFI Évk., 67, 1-210. V I G H G. 1969: Pusztamarót. Magyarázó a Dorogi-medence földtani térképéhez 10 000-es sorozat. - M Á F I kiadvány, 69 p. V I G H Gy. 1925: Földtani jegyzetek a Gerecse-hegységből. - Magyar kir. Földt. Int. Évi Jel. 1920-23-ról, 60-68. V I G H , Gy. 1928: Führer in das Gerecse-Gebirge, nach Lábatlan und Piszke. - Führ. Z. d. Studienreise Pal. Ges., 13-32, Budapest V I G H Gy. 1935: Adatok a Gerecse-hegység nyugati részének földtani ismeretéhez. - Magyar kir. Földt. Int. Évi Jel. 1925-28-ról, 87-96. V I G H Gy. 1940: Rétegtani és hegyszerkezeti megfigyelések a Nagypisznice környékén. - Magyar kir. Földt. Int Évi Jel 1933-35. évekről. 4, 1413-1440. VICZIÁN I. 1993: A Pilis hegységi Öregszirt jura képződményeinek agyagásványtani vizsgálata. M G S Z Adattára, 5 p. VICZIÁN, I. 1995: Clay mineralogy of Jurassic carbonate rocks, Central Transdanubia, Hungary. Acta Geol. Hung. 38 (3), 251-268. V Ö R Ö S A. 1980: Liász és dogger brachiopoda provinciák a Nyugati-Tethysben. - Földt. Közi 110, 395^16. VÖRÖS, A., 1986: Brachiopod palaeoecology on a Tethyan Jurassic seamount (Pliensbachian, Bakony Mts., Hungary). - Palaeogeogr., Palaeoclimatol, Palaeoecol, 57, 2 4 1 - 2 7 1 . VÖRÖS, A., 1987: Pliensbachian brachiopod biogeography of the "Mediterranean microcontinent". - Acta Geol. Hung., 30 ( 1 - 2 ) , 5 9 - 8 0 . VÖRÖS, A., 1988: Conclusions on Brachiopoda. - In: M. RAKUS, J. DERCOURT, A.E.M. NAIRN (Eds.): Evolution of the Northern Margin of Tethys. I. Mém. Soc. Geol. France, Paris, N. S., 154, 7 9 - 8 3 .

CSÁSZÁR G. et al: A gerecsei

jura

435

VÖRÖS, A. 1 9 9 1 : Hierlatzkalk - a peculiar Austro-Hungarian Jurassic faciès. - In: LOBITZER, H., CSÁSZÁR, G. (Eds.), Jubiläumsschrift 20 Jahre Geologische Zusammenarbeit Österreich - Ungarn. Wien, 1 4 5 - 1 5 4 . VÖRÖS A. 1 9 9 2 . Magyarország nagyszerkezeti egységeinek ősföldrajzi kapcsolatai mezozoos faunák paleobiogeográfiai elemzése alapján. - ősi. Viták, 38, 1 2 1 - 1 2 9 . VÖRÖS, A. 1 9 9 3 . Jurassic microplate movements and brachiopod migrations in the western part of the Tethys. - Palaeogeogr., Palaeoclimatol., Palaeoecol., 100, 1 2 5 - 1 4 5 . VÖRÖS A. 1 9 9 7 : Magyarország jura brachiopodái. - Stud. Nat. (Magyar Term. tud. Múzeum) 11, 1 1 0 p. VÖRÖS, A., GALÁCZ, A. 1 9 9 8 : Jurassic palaeogeography of the Transdanubian Central Range (Hungary). - Riv. Ital. Pal., 104 (1) 6 9 - 8 4 . WINKLER B . 1 8 8 3 : A Gerecse és a Vértes-hegység földtani viszonyai. - Földtani Közlöny 13, 2 8 7 - 2 9 6 . A kézirat beérkezett:

1998. 05. 25.