Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

A Kárpát-medence természeti földrajza

Európa tektonikai térképe

Prekambriumi (Ős-) Európa: 1 – fedetlen őspajzs, 2 – fedett őspajzs, platform. Kaledóniai (Ó-) Európa: 3 – kora kaledóniai, metamorf képződmények; 4 – késő kaledóniai, nem metamorf képződmények, 5 – epikaledóniai medencék. Variszkuszi (Középső-) Európa: 6 – variszkuszi metamorf képződmények (belső öv); 7 – variszkuszi nem metamorf képződmények (külső öv); 8 – epivariszkuszi medencék. Alpi (Új-) Európa: 9 – alpi metamorf képződmények, ofiolitos övek; 10 – alpi nem metamorf, egykori kontinens-peremi és flis-képződmények; 11 – belső kontinentális láncok, 12 – molassz árkok és medencék. 13 – Kontinentális talapzat (self). 14 – Óceáni kérgű aljzat. 15 – Recens és harmadnegyedidőszaki vulkáni kőzetek

Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Prekambriumi (Ős-) Európa (paleozoikum előtti területek): 1 – fedetlen őspajzs 2 – fedett őspajzs, platform

Ősi-Európa a déli féltekén jött létre, Prekambrium (4000-590 millió év) alatti hegységképződések Ma már ez a rész lepusztult, síkság Egy része (kelete) üledékkel fedett Mai alakja a jégkorszakok után alakult ki Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Kaledóniai (Ó-) Európa: 3 – kora kaledóniai, metamorf képződmények; 4 – késő kaledóniai, nem metamorf képződmények, 5 – epikaledóniai medencék.

Paleozoikum (ókor) (590-250 millió éve) – Kaledóniai hegységképződés (Óceán két partján) – Európa leghosszabb hegysége Skandináv félsziget – gleccserek Brit-szigetek – jég lepusztította Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Variszkuszi (Középső-) Európa: 6 – variszkuszi metamorf képződmények (belső öv); 7 – variszkuszi nem metamorf képződmények (külső öv); 8 – epivariszkuszi medencék

Variszkuszi hegységképződés: Urál, Appalache-hegység, Középső-Európa Óceáni medence felgyűrődéséhez kötik Kettős hegységövet alkotnak: északi Írországtól – Szudéta vidékig, Déli: Ibériai félszigeten – ezek magasabban Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Alpi (Új-) Európa: 9 – alpi metamorf képződmények, ofiolitos övek; 10 – alpi nem metamorf, egykori kontinens-peremi és flisképződmények; 11 – belső kontinentális láncok, 12 – molassz árkok és medencék 13 – Kontinentális talapzat (self) 14 – Óceáni kérgű aljzat 15 – Recens és harmadnegyedidőszaki vulkáni kőzetek

Tethys-óceán bezáródásának az eredménye (Krétában 140–65millió éve) Afrika északra nyomult Két része: északi öv - egykori Európa pereme, déli öv - Afrika pereme További tagolás: belső zóna – Tethys üledékgyűjtőjéből, külső zóna – kontinensiperemekből Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza


Kárpát-pannon térség lemeztektonikai értelmezése

Hegykoszorú (1500 – 2000 m magas) ölel körül egy medence-együttest Alpok „kettéválik” Dinaridákban és Kárpátokban folytatódik Ezek szimmetrikusak Külső Kárpátok – harmadidőszaki flistakarók Belső-Kárpátok – mezozoikumi üledékek és kristályos aljzat maradékok építik fel Legbelül – neogén vulkáni kőzetek Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Neogénben (új-harmadkor) (24 – 1,7 millió éve): Kárpát-medence megnyúlik – kisebb medencék alakultak ki Neogén végén egyetlen nagy medence – aljzata elvékonyodott kontinestális litoszféra (kőzetburok) Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Kárpát-medencében: alacsony középhegységek (pl. Dunántúli- és az Erdélyi-középhegység) Négy almedence: Grazi-medence, Kisalföld, Nagyalföld, Erdélyi-medence, Két süllyedék: Bécsi-medence, Kelet-Szlovákia medence Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Belső szigethegységek kőzetei – igen hasonlatosak az alpi kőzetekhez Két terület különül el (paleomágneses vizsgálatok alapján): - Dunántúli-középhegység, Bükk, Nyugat-Kárpátok (Alcapa-lemez) - Mecsek, Villány, Erdélyi-középhegység, Keleti- és Déli-Kárpátok (Tisza-Dácia lemez) Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza


Az alpi-kárpáti régió faunáinak eloszlása az alsó-jurában

A vízszintes vonalazás a mediterrán, a függőleges az európai (Neumyria) faunaprovincia lelőhelyeit takarja. A csillagok azokat a lelőhelyeket jelzik, ahol az európai jellegű faunaterületen mediterrán faunát találtak (ElőAlpok, Persányi-hegység,Bidló Észak-Bulgária). a mediterrán területről A.: Kárpát-medence Ezek természetföldrajza leszakadt takarófoszlányok

– Előtér (molassz); 2 – Külső-kárpáti flistakarók; 3 – az Alcapa-lemeztömb flistakarói; 4 – Belső-PenniniHochstegen-, illetve Danubiai-egység (mindkettő az európai lemezről későn leszakadt és arra visszatorlódott egység); 5 – Pennini-ablakok és Pienini-szirtöv (ez utóbbinak csak központi, de ábrázolhatatlanul vékony része tartozik Penninikumhoz); 6 – Alsó-kelet-alpi- és Tatrida-egységek (+ függőleges sraffozás: Veporikum); 7 – Középső-kelet-alpi- és Krizsna-egységek; 8 – Felső-kelet-alpi- és Choč- (Hronikum-sorozat), Szilicei- és Strázsó-takarók, Felső-Kodru-Bihária-takarók, valamint Persányitakarófoszlány; 9 – A Dácia-tömb flistakarói (Fekete-flis, Csalhó, Konvolut, Audia); 10 – Mecseki-egység, Infrabukovinai-, valamint Géta-takarók; 11 – Villány-Bihari-takarók, Szubbukovinai-, valamint Szupragétaés Fogarasi-takarók; 12 – Alsó-Kodru-takarók és Bukovinai-takarók: 13 – Mellétei-Szarvaskői-egység, Maros-övi ofiolitok, a Transzilvanidák ofiolitos része, a Vardar- és Ofiolit-öv dinári takarói; 14 – Gömöri Paleozoikum; 15 – Bükki parautochton, a Közép-magyarországi sáv bükki része és Belső-dinári egységek (pl.: Jadari tömb); 16 – Dunántúli-középhegységi-egység, Déli-Alpok, Dinári-perem; 17 – Külső-dinári Bidló A.: természetföldrajza platform; 18 – Adria-egység; 19 – Szolnoki flisKárpát-medence (felső-kréta–paleogén); 20 – Felső-kréta banatitos magmatitok; 21 – takaróhatár (fogazás a feltolt egységen); 22 – oldalelmozdulás; 23 – normálvető (szálkák a levetett egységen)

Az Északkeleti- (Ukrán-) Kárpátok vázlatos szelvénye

Az Alcapa egységein sárgával a Transzkárpáti-(Kelet-szlovákiai-) medence neogén üledékkitöltését jelöltük Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Tektonikai szállítási irányok a kárpátpannon térségben


Mezozoikumi magmás kőzetek felszíni előfordulásai Magyarország területén

. ALCAPA (Alpok-Kárpátok-Pannon) és Tisza: a Pannon-medence két fő tektonikai egysége. 1 – A Keleti-Bükk triász vulkáni kőzetei; 2 – a Dunántúli-középhegység triász vulkáni kőzetei; 3 – a Darnó-hegy, a DélnyugatiBükk és a Bódva-völgy triász-jura magmás kőzetei; 4 – a Kőszeg-Rohonci-hegység jura-kréta átalakult (metamorf), egykori magmás kőzetei; 5 – a Mecsek kréta vulkáni kőzetei; 6 – Északkelet-Dunántúl kréta lamprofírkőzetei


Kárpát-medence neogénpleisztocén vulkáni képződményei

1 – belső-kárpáti és dinári egységek; 2 – Külső-Kárpátok; 3 – szilícium-dioxidban gazdag („savanyú”) mészalkáli kőzetek: a) a felszínen, b) eltemetve; 4 – intermedier mészalkáli kőzetek: a) intrúziók, b) felszíni vulkanitok, c) eltemetett vulkanitok; 5 – shoshonitok; 6 – alkáli bazaltok; 7 – ultraalkáli kőzetek, 8 – trachitok


A Pannon-medence a miocén-pliocén kor táján: egy lehetséges modell a bazaltvulkanizmus mélyben lezajlott folyamataira Bal oldali ábra: 0 – nyomáscsökkenéses részleges olvadás az asztenoszférában; 1 – átalakulatlan (protogranuláris kőzetszövetű) spinell-peridotit; 2 – deformáció a szilárd földköpeny felemelkedése következtében; 3 – harzburgit, dunit („kimerült” földköpeny-zónák); 4 – illókban gazdag magmás telérek a litoszféra alján; 5 – földköpeny-metaszomatózis a szubdukciós eredetű, illókban gazdag oldatok hatására (amfibol- és/vagy flogopitásványok képződése); 6 – korábban (néhány száz millió éve) kialakult piroxenittelérek; 7 – kéreg-köpeny határon kikristályosodó olvadékok (piroxenit kőzettestek); 8 – kálium-gazdag magmatizmus (Balatonmária); 9 – a Pásztori vulkán (Kisalföld) kitörése. Jobb oldali ábra: 1 – magas hőmérsékletű földköpenyáram (köpenycsóva széle); 2 – részleges olvadás az asztenoszférában: bazaltos magma keletkezése; 3 – asztenoszféra-eredetű magma keveredése a metaszomatizált litoszféra anyagából származó olvadékkal; 4 – illókban gazdag, metaszomatizált litoszféra-anyag részleges olvadása: kálium-gazdag magma keletkezése


Magyarország nagytájai

Alföld Kisalföld Nyugat-magyarországi-peremvidék Dunántúli-dombság Dunántúli-középhegység Észak-magyarországi középhegység


Magyarország nagytájai


Magyarország nagytájai Alföld Kisalföld Nyugat-magyarországi-peremvidék Dunántúli-dombság Dunántúli-középhegység Észak-magyarországi középhegység

Alföld


Alföld

Legnagyobb (52 000 km2) tájunk Katlan süllyedék, amely feltöltődött A jelenlegi felszín alatt hajdan hegyvidék volt, ezek ma már több 100 m (Duna-Tisza köze), illetve 6 km (Makó környéke) vannak Főleg fiatal (harmadkori kőzetek) (lösz és homokterületek) Legmagasabb pontja: Pusztahegy (277 m), nyírségi Koportyok (186 m) Legalacsonyabb: Gyálarét (Szeged) (79 m) Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

A hordalékkúpok épülésének iránya az Alföldön

1 – alsó-pleisztocén hordalékkúp felszínen lévő része; 2 – középső-pleisztocén hordalékkúp felszínen lévő része; 3–7 hordalékkúpok 3 – a felső pleisztocénig, 4 – a würm elejéig, 5 – a würm közepéig, 6 – a felső-plenigaciális elejéig, 7 – a későglaciálisig épült hordalékkúp


Az Alföld tömbszelvénye


Alföld

Dunamenti-síkság Duna-Tisza közi síkvidék Bácskai síkvidék Mezőföld Drávamenti-síkság Felső-Tiszavidék Közép-Tiszavidék Alsó-Tiszavidék Észak-alföldi-hordalékkúp síkság Nyírség Hajdúság Berettyó-Kőrösvidék Kőrös-Maros köze Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Dunamenti-síkság (1.1)


Dunamenti-síkság

Duna-mentén észak-déli irányban Pesti-síkság:

teraszos Duna-hordalékkúp Csepel-Mohácsi-síkság: Duna hordalékkúp maradványai, ártéri terület Solti-sík: eróziós szigethegyek (Duna nem pusztította el), Solti-halom (127 m), Tétel-halom (113 m), Kalocsa-Sárköz ártéri szint, holtágak (pl. Szelidi-tó), Tolna-Sárköz vidék - ártéri terület (pl. Gemenc), morotvák Mohácsi-teraszos sík - jobb part, árvízmentes síkság Mohácsi-sziget - bal part, árvízmentes síkság Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Duna-Tisza közi síkvidék (Kiskunság) (1.2)


Duna-Tisza közi síkvidék (Kiskunság)

50 méterrel magasabb a Tisza és a Duna árterénél Ős-Duna hordalékkúpjának maradványa futóhomok formák (szélbarázdák, garmadák, buckák) (mozgó buckák: Fülöpháza, Bugac) buckák között szikes laposok meszes homok, dél-kelet felé finomodik löszös üledékek is


Bácskai síkvidék (1.3)


Bácskai síkvidék

Kiskunságtól délre 6-8 m vastag lösztakaró: Bácskai-löszös síkság Illancs - homokbuckás hátság (futóhomok is) legmagasabb pont Ólomhegy (174 m) Löszös homok - homokos lösz - lösz


Mezőföld (1.4)


Mezőföld

Lösz fennsík, lösztábla 50-60 m vastag lösztakaró (Duna-mentén) igen termékeny löszfal omlások déli részén jelentős homokterületek


Drávamenti-síkság (1.5)


Drávamenti-síkság

Fiatal tektonikus süllyedék árterek, árvíz mentes teraszok (gyakran lösszel) Ormánság - deflációs homokformák


Felső-Tiszavidék (1.6)


Felső-Tiszavidék Tisza,

Kraszna, Szamos folyami üledékei, elsősorban agyagos üledékek

Szatmári-sík Ecsedi-láp

- tőzeg

Beregi-sík két

vulkáni kúp: Tipet (179 m), Tarpai-)(Nagyhegy) (164 m)

Bodrogköz Rétköz Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Közép-Tiszavidék (1.7)


Közép-Tiszavidék

Legtökéletesebb síkság Kistájai: Taktaköz

- XIX. századig folyó ártere volt Borsodi-, Hevesi- és Szolnoki ártér Jászság - holocén kori peremvidék Nagykunság - homok és alföldi infúziós lösz Tiszazug (Tisza és Hármas-Körös között) Hortobágy - Európa legnagyobb szikes területe


Alsó-Tiszavidék (1.8)


Alsó-Tiszavidék

Tisza két partján elterülő árterület korábban gyakori elöntés kiszélesedő déli részén Maros is szerepet játszott a táj kilakításában


Észak-alföldi-hordalékkúp síkság (1.9)


Észak-alföldi-hordalékkúp síkság

Észak-magyarországi középhegység és a Tisza árterülete között Átmeneti táj Kialakításában: a Tápió, a Galga, a Zagyva, a Gyöngyös, a Tarna, a Laskó, az Eger és számos kisebb patak, valamint a Sajó és a Hernád hordalékkúpja játszott szerepet


Nyírség (1.10)


Nyírség

Hatalmas hordalékkúp Homokterület Északi részén eróziós folyóvölgyek, szélbarázdák, garmadák, köztük szikes tavak Déli részén homokmezők, legmagasabb pontja: Koportyok (186 m) - parabolabucka teteje Észak-nyugati részén: löszös üledékek, peremvidékén is lösztakaró


Hajdúság (1.11)


Hajdúság

Löszös-táblás síkság Keleti része: Hajdúhát magasabb Nyugaton és délen: Dél-Hajdúság - majdnem tökéletes síkság Néhány kisebb bucka Kunhalmok (5-10 m magas, 50-80 m átmérőjű, emberi alkotások)


Berettyó-Kőrösvidék (1.12)


Berettyó-Kőrösvidék

Sekély medenceterület a Berettyó és a Kőrösök mentén Nagy része tökéletes síkság Kistájai: Nagy-

és Kis-Sárrét Bihari-síkság (Kiskalota) Kettős-Kőrös Körösmenti-sík


Kőrös-Maros köze (1.13)


Kőrös-Maros köze

Tisza, Kőrös, Maros által közrefogott hordalékkúp Legnagyobb része: Békés-Csanádi-hát (infúziós lösz - mezőségi talajok Legmagasabb térszintben: vékony homok területek, mélyebb részekben: szikes talajok



Kisalföld

10 000 km2-nyi táj Kialakulása - idősebb rögök süllyedése (miocénben), pannon tenger üledékei (1500-2000 m vtg.), erre 200-250 m folyami üledék (Duna, Rába, Répce, Marcal) Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

A folyóvízi eredetű rétegek vastagsága a Kisalföldön m-ben


Földtani szelvény a Pándorfalvi (Parndorfi)fennsík és a Bana-Bábolna környéki teraszszigetek között

1 – pannóniai rétegek; 2 – felső-pliocén rétegek; 3 – idősebb hordalékkúp-kavics; 4 – főként homokos, kavicsos folyóvízi üledék; IIa–VI – Duna-teraszok Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

A kisalföldi Duna idősebb és fiatalabb hordalékkúpjának vázlata

1 – A Duna idősebb hordalékkúp-teraszának (HkT) megmaradt foszlányai; 2 – a pleisztocén eleji hordalékkúp feltételezhető kiterjedése; 3 – a Duna mindel jégkorszak végéig képződő hordalékkúpjának (Hk) felületi kiterjedése;

4 – a mindel-riss jégkorszakköztől a jelenkorig képződő fiatalabb hordalékkúp határa; 5 – a Rába, Répce, Marcal fiatalabb hordalékkúpja; 6 – peremhegységek; 7 – a IIa, IIb és III. számú terasz határa Győr és Komárom között Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

A talajvíztükör sokévi magasságának átlaga a Kisalföldön az áramlási főirányokkal

1 – a talajvíztükör átlagos tengerszint feletti magassága (m); 2 – áramlási főirányok; 3 – a Duna közvetlen hatása alatt álló terület; 4 – a csapadék hatása nem mutatkozik meg egyértelműen; 5 – a helyszínen lehullott csapadék a mértékadó Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Kisalföld

Részei: Győri-medence

(2.1) Marcal-medence (2.2) Komárom-Esztergomi-síkság (2.3) Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Győri-medence

Süllyedő és feltöltődő tökéletes síkság Szigetköz, Öreg-Duna és a Mosoni-Duna közti alacsony árterület Mosoni-sík - löszös üledék, gorondok: 50-200 m átmérőjű lapos homok- és kavicshalmok Hanság - lápterület, lecsapolták Fertő tó - lassan feltöltődik Rábaköz - Rába, Marcal, Répce közös hordalékkúpja, iszapos lösz, löszös homok Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Marcal-medence

Letarolt síkság Ős-Duna kavicstakaróját az Ős-Rába és a Marcal és a szél pusztította le Tanú hegyek (Somló - 433 m, Ság-hegy 291 m) és a tufahalmok (Kis-Somlyó) megmaradtak


A Sághegy vulkanizmusának története

Az első kitörések (1) rendkívül robbanásosak voltak, mert külső eredetű víz juthatott a kürtőbe. A kitörési felhőből lerakódott hullott piroklaszt- és alapi torlóár-üledékek ún. tufagyűrűt hoztak létre. Később (2) a tufagyűrű belsejében csendesebb, Stromboli-típusú kitörések zajlottak, amelyek helyenként önálló salakkúpokat építettek fel. Ezt követően (3) – hasadékok mentén – fröccskúpokat felhalmozó lávaszökőkutak működtek. A fröccskúpok oldalán másodlagos, gyökértelen lávafolyások indultak útnak. A vulkanizmus befejező szakaszában (4) csendes lávaöntés töltötte ki a tufagyűrű belsejét Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Komárom-Esztergomi-síkság

Duna- Dunántúli-középhegység között Idősebb teraszok (Duna) A teraszokat a patakok (Cuha-patak, Bakony-ér, Concó, Által-ér) teraszszigetekre szabdalták



Nyugat-magyarországi-peremvidék


Nyugat-magyarországiperemvidék

Alacsony középhegységek, dombságok és síksági jellegű kavicstakarók Középtájai Alpokalja Sopron-Vasi-síkság Kemeneshát Zalai-dombvidék

Alpokalja Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Alpokalja

Soproni-hegység - Keleti-Apok kristályos övének nyúlványa, prekambriumi és óidei kristályos kőzetekből, rönghegység Soproni-medence - miocén üledékek (lajta mészkő) Fertőmelléki-dombsor (Balfi-tönk) Kőszegi-hegység Keleti-Alpok nyúlványa, variszkuszi szerkezetű lepusztult röghegység (Írottkő - 883), Vas-hegy Felső-Őrség és Vasi-hegyhát - kavicstakaróval fedett dombvidék


Az Alpokalja medencefelőli peremén a hegységből lesiető folyók kavicstakarókkal fedték be a 2 millió évesnél idősebb felszínt, majd mély völgyekkel felszabdalták. Ennek eredményeként alakult ki a mai, változatos morfológiájú felszín


Sopron-Vasi-síkság

Vetődésekkel, folyóvölgyekkel szabdalt, 220250 m magas kavicstakarós, síkság Kistájai Ikva-sík Répce-sík Gyöngyös-sík Rábai

teraszos sík Rába-völgy


Kemeneshát

Kavicstakarós dombvidék Kavicstakaró alatt pannon homok- és agyagüledék


Zalai-dombvidék

Nyugat-Zalai-dombság (Felső-Zala-völgy és Kerkavidék) - hullámos terület Közép-Zalai-dombság (Göcsej) - völgyekkel tagolt dombvidék Lenti-medence - újpleisztocén süllyedék (Kerka, Cserta, Váliczka, Zala közti terület) Kelet-Zalai-dombság - észak-déli irányú völgyek (Válicka-völgy, Principális-völgy, Alsó-Zala-völgy), közöttük dombhátak (pl. Zalaapáti-, Zalavári-hát) Muravölgyi-sík, Mura folyó szerkezeti árkának síkja



Dunántúli-dombság



Főleg dombvidék, de síkságok s középhegységek is Medencealjzatában: óidei és középidei hegységek rögei Felső krétában kiemelkedett, lepusztult utána (pliocén elején) feldarabolódott, legnagyobb része lesüllyedt, a medencét több ezer réteg vastag pannon üledék töltötte fel Pleisztocénban a terület megemelkedett Jégkorszakban jelentős homok és lösztakaró alakult ki Folyóvízi erózióBidló is A.: jelentős munkát végzett Kárpát-medence természetföldrajza


Balaton-medence Külső-Somogy Belső-Somogy Mecsek és Tolna-Baranyai-dombvidék


A Dunántúli-dombság viszonylagos magasságkülönbség-térképe


A Dunántúli-dombság völgysűrűség-térképe


A Dunántúlidombság tájtípusai

ubmediterrán hatás alatt álló, zárt, magasra kiemelt dombsági tájtípus erdejű, erdőgazdasági, bányászati és id főleg szubatlanti hatás alatt álló, részben zárt erdejű, erősen tagolt;

3 – mérsékelten kontinentális, szubatlanti vagy szubmediterrán hatás alatt álló, erdőés mezőgazdasági hasznosítású, közepesen tagolt dombsági tájtípus; 4 – kontinentális és szubatlanti hatás alatt álló, mezőgazdasági hasznosítású, gyengén tagolt dombsági tájtípus; 5 – differenciáltan szubatlanti, szubmediterrán és kontinentális hatás alatt álló, löszös kultúrmezőségű, erősen hullámos síksági tájtípus; 6 – szubatlanti és szubmediterrán hatás alatt álló, szélfújta homokkal fedett, mezőgazdasági hasznosítású síksági tájtípus; 7 – azonális, hidro- és szemihidromorf talajú, rét-legelő hasznosítású síksági tájtípus


Balatonmedence

Területe: Balaton mai medencéje, Kis-Balatonmedence, Nagyberek, Tapolcai-medence és a tó partszegélyi részei Tanúhegyek mutatják az eredeti térszínt Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Balaton-medence

Balaton északi része: Balatoni-Riviéra keskeny sávja Tihanyi-félsziget: bazalttufa takarós, gejzír kúpos része Somogyi parti sík, Szántódnál turzás háromszög


Külső-Somogy


Külső-Somogy

Kapos völgye, Sió, Balaton medence és a BelsőSomogy közötti rész ÉNY-DK tektonikai völgyekkel tagolt dombvidék DNY-ÉK folyóvölgyek (Jaba, Kis- és NagyKoppány, Kapos) Völgyek között lösztakarós dombhátak (ezek tetőszintje 300 m is lehet


Belső-Somogy

Drávától a Balaton-medencéig terjedő terület Ős-Duna hordalékkúpjából származó homokterületek Északi felének közepén (Marcali-hát) lösztakarós hát Délen: Közép-Dráva-völgy ártéri területe


Mecsek és Tolna-Baranyaidombvidék I.


Mecsek és Tolna-Baranyaidombvidék II.

Négy kistáj csoportra osztható: Mecsekvidék

(Mecsek-hegység és Baranyai-

Hegyhát) Tolnai-dombság Baranyai-dombság Zselic


Mecsekvidék (Mecsek-hegység és Baranyai-Hegyhát)

Mecsek (Zengő - 682 m) röghegység, prekmabriumi és óidei kőzetek, főleg középidei tengeri üledékek (jura és triász mészkő), pannon rétegek és lösz, jura feketekőszén, vulkáni kőzetek mai alakja felső pliocén, pleisztocén mozgások kiemelkedéssel együtt karsztosodás (karrmező, dolinák, víznyelők, barlangok (Abaliget), karsztforrások (pl. Tettye-forrás)

Baranyai-Hegyhát Mecsek

északi előterében elterülő dombvidék Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Tolnai-dombság

Erősen tagolt eróziós dombsági táj, 10-40 m vastag lösztakaróval Völgység

- Mecsekvidék északi előterében, pleisztocénben üledék képző medence, később feldarabolódott Tolnai-Hegyhát dombvidék a Sió és a Kapos között Szekszárdi-dombság - tipikus löszlepusztulási formák - legmagasabb csúcs Óriás-hegy, 300 m


Baranyai-dombság

Pécsi-síkság - Mecsek déli lábánál fekvő negyidőszaki süllyedő medence Geresdi-dombság - 200 - 300 m magas Mórágyi-rög - lepusztult variszkuszi hegység -karbon kori gránit, felette lösz Villányi-hegység - középidei mészkő, lábainál vastag lösztakaró (Szársomlyó - 442 m), Siklósivárhegy, Beremendi-mészkőrög Dél-Baranyai-dombság (Hegyföld) - Mecsekvidék és a kistájak között Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Zselic

Kapos völgye, Mecsekvidék, a Belső-Somogy és a Dráva menti síkság közötti terület Területe az újpleisztocénban feldarabolódott és megemelkedett Vastag lösztakaró fedi - lösz pusztulása jelentős



Dunántúli-középhegység


A Bakonyvidék főbb morfogenetikai típusai földtörténete során. F=formáció


Dunántúli-középhegység

Törésvonalakkal tagolt, tönkösödött röghegységekből álló nagytáj Keletkezése a kréta időszakban kezdődött, legjelentősebb kiemelkedése a pliocén végén, főleg a pleisztocénban volt Fő tömege: tengeri üledékek triász mészkő, dolomit, de óidei mészkő és dolomit is, permi vörös homokkő, miocénkori andezit, pliocén bazalt, harmadidőszaki mészkő-, homokkő- és agyarétegek, negyedidőszaki üledéke (lösz) Középtájai: Bakonyvidék, Vértes-Velencei-hegyvidék, Dunazug-hegyvidék


Perspektivikus vázlat a Tihany Vulkán működéséről

A – idősebb freatomagmás kitörés. B – fiatalabb, stromboli típusú magmás robbanásos kitörések


Bakonyvidék

Mészkőplatók (Vezprémi-fennsík, Tési-fennsík), medencék (Káli-, Zirci-medence), árkok és völgyek (Cuha-, Gaja-, Gerence-, Séd-völgye) teszik változatossá Jelentős karsztosodás, gyakoriak a barlangok, karsztforrások Kistáj csoportjai: Keszthelyi-hegység, Balatonfelvidék, Déli-Bakony, Észak-Bakony, Bakonyalja


Keszthelyi-hegység, Balatonfelvidék, Déli-Bakony

Kistáj csoportjai: Keszthelyi-hegység, Balatonfelvidék, Déli-Bakony, Észak-Bakony, Bakonyalja Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Keszthelyi-hegység, Balatonfelvidék, Déli-Bakony

Balaton-felvidék : nyugaton bazalt tanúhegyek (Badacsony, Gulács, Tóti-hegy, Cssobánc), alatta kőfolyásokkal tarkított felszín: Káli-medence („kőtengerek”) Déli-Bakony - Veszprém-devecseri törésvonaltól délre - főleg dolomit (Kab-hegy, 601, Agártető,511 m)


Észak-Bakony, Bakonyalja

Észak-Bakony karsztosodott mészkőfennsík, vastag kavicstakaróval, patakok mély szurdok völgyeket vájtak (Cuha-patak völgye), északnyugati lábánál bő vizű karsztforrások, legmagasabb pontja: Kőris-hegy (704 m), kisebb medencék: pl. Zirci-medence Bakonyalja (Pannonhalmi-dombság, Sokoró lösztakaró)- a Bakonyt köti össze a Kisalfölddel


Vértes-Velencei-hegyvidék

Határai: Móri-árok, Tata-Váli-árok, Mezőföld Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Vértes-Velencei-hegyvidék

Kistájcsoportjai: Vértesalji

dombság Vértes-hegység - mészkő és dolomit, röghegység (Körtvélyes, 480 m, Csókakő, 479 m), feldarabolódott tönkfelszín, Gánti-medence, eocén kőszéntelepek Velencei-hegység és környéke: Zámolyimedence, Velencei-hegység - variszkuszi gránit tömb, lejtőin lösz


Dunazug-hegyvidék

Fiatal törésvonalakkal és medencékkel tagot táj Gerecsevidék

- Gerecse -karsztos mészkőhegység, kismedencék (Gerecse-tető 634 m) Bicske-Zsámbéki-medence (Etyeki-dombság eróziós-deflációs dombvidék, Zsámbéki-medence - lösszel borított pleisztocén süllyedék) Budai-hegység Pilis



Északi-magyarországi középhegység


Északi-magyarországi középhegység

Visegrádi-hegység Börzsöny Cserhátvidék Mátravidék Bükkvidék Aggteleki-Rudabányai-hegyvidék Tokaj-Zempléni-hegyvidék Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Visegrádi-hegység

Dunazug-hegység


Börzsöny

Átlagos magassága: 500 - 800 m Alacsony környezetből emelkedik ki (Duna) Fő tömege vulkáni kőzetek Keletkezése: Miocén (12-25 millió éve) 15 millió éve ősvulkán (500 - 700 ezer évig) Mai alak ennek nyomás alakult ki, rétegvulkán


Börzsöny

Kőzet főleg andezit Vulkán mérete: átmérő 20-25 km, külső 30-35 km Ősvulkán alatt: ősi kristályos palák, felettük 250 millió éves (perm) üledékek, délebbre triász (195240 millió év) üledékek - ezek mélybe süllyedtek Oligocén (25-37 millió év): tenger (miocén elején is Kitörések után a szegélyeket elöntötte a tenger Déli-Börzsöny medencéiben - lajta mészkő, illetve ősmaradvány tartalmú agyagrétegek Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Cserhátvidék

Alacsony, középhegységi-dombsági ták


Mátravidék


Mátravidék

Fő tömege egy nagy vulkán, amely 19 millió éve kezdődött és 14 millió éve ért véget Alul riolittufa, kárpáti andezit, riolittufa Eocén (37 - 65 millió év): Recsk környékén andezit, mellette: numuliteszes mészkő, homokkő, konglomerátum Oligocén (25 természetföldrajza - 37 millió év): Mátra Bidló A.: Kárpát-medence északi részén - kiscelli agyag

Mátra

Első kitörések 20 - 19 millió éve, riolittufa, erre 20 150 m vastag andezit (alsó réteg), 17 millió éve középső riolittufa réteg (30 - 100 m vastag), vulkánizmus után - üledékek, diatóma Miocén vége - 12 millió éve, riolit, riolittufa Vulkáni utóműkődés - kovasavas feltörések, csevicék Gyöngyösoroszi - ólom- és cinkérctellérek Pannon: mÁtra déli előterében, jelentős vastagságú üledékek, lignittelepek, (Visonta) Pleisztocén - kőtengerek, törmelékkúpok, kavicsteraszok Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Bükkvidék


Bükkvidék

Legfontosabb kőzetei: mészkő, dolomit, agyagpala, kavics, homok, agyag Felső karbon (375-285 millió év) - üledékek (gyorsan süllyedő tengeri aljzat) Perm (285 - 240 millió év) - üledékképződés megszakad, világosszürke homokkő, tarka pala, dolomit, később: sötétszürke, fekete (nagy szervesanyag tartalmú) dolomitos mészkő


Bükk

Triász (240 - 195 millió év) - 3,5 km vastag tengeri üledék, triász elején: oolitos mészkő, közepén: fehér mészkő, dolomit, agyagpala, homokköves rétegek, közöttük: riolit, kvarcporfir, diabáz, diabáztufa, mészkőben helyenként: kovapala rétegek Triász rétegek oldalról nyomódnak - átbuknak, redősek lettek Triász óta - lepusztulás (mészkő ellenállóbb, agyagpala gyorsabban pusztul)


Bükk

Jura (135-195 millió év): nagy vas- és magnéziumtartalmú kőzetek (diabáz, gabbró. peridotit)(Szarvas-kő) Triász kőzetek - jól karsztosodnak (mészkő) (nincs patak és forrás) Eocén (37 - 65 millió év) - hegység szélein üledékek, mészkő, kavics, homok, agyag


Bükk

Oligocén (25-37 millió év) - tardi agyag, kiscelli agyag, homokkő Oligocén - miocén határán - riolittufa lerakodás kaptárkövek Miocén vége (25-12 millió év) - újabb mészkőtelepek (nem jelentősek) Pleisztocén (2.5 millió év) - további kiemelkedés lösz lerakodás (peremeken) - forrásvízi mészkő Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Aggteleki-Rudabányaihegyvidék

Triász (240 - 195 millió év): legidősebb (alsó triász) - agyagpala, vöröses lila homokkő, mészkő Középső triász: mészkövek (helyenként dolomit), mészkő karsztosodott - barlangok - Baralda, Jósvafő (1 mm cseppkő - 15-20 év), Béke barlang Felső triász: self (süllyedés), mélyebb vízi üledékek, triász vége: márga, agyagpala Triász kőzetek (65-135 millió év) - krétában emelkednek ki - karsztosodás Felszínen: felső pannon (2,5-12 millió év): kavics, Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza homok, agyagrétegek

Rudabányai-hegység

Aggteleki karszttól délkeletre, Bódva-völgy nyugati oldalán Felépítése Aggtelekhez hasonló Perm (285 - 240 millió év): gipsztartalmú evaporitok, sótelepek 400 - 500 m vastagok, anhidrit, agyagpala rétegek Rudabányai vasérc: alsó triász karbonátos kőzetek - kémiai átalakulás Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Cserehát

Bódva és Hernád közötti dombvidék Devon (375-420 millió év): mészkő Karbon (285-375 millió év): kristályos mészkövek, homokos, agyagos palás rétegek Miocén (12-25 millió év): kavics, homok (ritkán) Pannon (2,5-12 millió év): kavics, homok, agyag (gyakoribb), kisebb lignittelepek is, Esztramos - kőfejtő (barlangok) Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Tokaj-Zempléni-hegyvidék

Eperjes - Tokaji hegylánc (Hernád völgye országhatár) Legrégebbi rögök (ókornál idősebbek (580 millió év): szericites kvarcitpala - turmalinnal, muszkovittal) Karbon (285-375 millió év): homokkő, kavics Miocén - vulkánok (legidősebb 10-14 millió éve), andezit (északnyugat- délkeleti törések mentén) Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Zemplén

Fiatalabb részek - riolit (perlit - Pálháza, Telkibánya) Miocén végén - meleg szubtrópusi éghajlat lepusztulás Pannon - folytatódik a vulkáni tevékenység kaolin, bentonit, hidrokvarcit Tokaji Nagy-hegy (Kopasz-hegy) - andezit láva (kb. 10 millió éves), ezen lösz - szőlő termesztés Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Bidló A.: Kárpát-medence természetföldrajza

Recommend Documents