A babahordozás ortopédiai és traumatológiai vonatkozásai

ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNY Ö S S ZEFOGLA LÓ K ÖZLEM ÉN Y

A babahordozás ortopédiai és traumatológiai vonatkozásai ■

Szeverényi Csenge dr.1 1

Varga Marcell dr.2

Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Általános Orvostudományi Kar, Ortopédiai Klinika, Debrecen 2 Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központ, Budapest

Napjainkban a babahordozás virágkorát éli, amelynek különböző módszerei, lehetőségei már-már divatirányzatként jelennek meg. A babahordozás kifejezés a babák kötődő nevelését segítő, testközelben, erre alkalmas eszközökkel való hordozását jelenti. Gyermekortopédiai szakrendeléseken a szülők teljes joggal fordulnak a szakemberekhez kérdéseikkel, hogy az orvosok milyen hordozási módszert javasolnak. A szerzők röviden bemutatják a különböző hordozóeszközöket, és a témával kapcsolatos szakirodalmat áttekintve összefoglalást adnak a babahordozás ortopédiai vetületeiről, a hordozás kapcsán felmerülő balesetek lehetséges okairól. Hordozás során a gyermek egészséges fejlődése szempontjából a csípők és a gerinc megfelelő pozicionálására és védelmére kell figyelni, míg a hordozó személyt illetően a gerincvédelem a legfontosabb szempont. Az irodalom áttekintése alapján megfelelő hordozóeszköz használatával a babahordozás ortopédiai szempontból is előnyös, használata támogatható. Orv. Hetil., 2013, 154, 1172–1179. Kulcsszavak: babahordozás, kötődő nevelés, csípőficam, spondylolysis

Orthopaedic relevance of baby carrying Recently, various ways of carrying a baby have become popular again. Different methods and options of infant carrying are largely influenced by current fashion trends. The term of baby carrying refers to carrying the infant close to the caregiver’s body with special devices, which aid attachment parenting. The authors often face the question in the pediatric orthopedic clinic: what kind of carrying method to recommend to the parents. In this article the authors briefly present the different means of carrying devices and they review the literature regarding orthopedic consequences of baby carrying. For the healthy development of a child, position and correct support of the hips and the spine are essential, whereas the carrier’s spinal protection is also an important aspect. After reviewing the literature, the authors conclude that baby carrying with an adequate device has advantages from orthopaedic point of view. Orv. Hetil., 2013, 154, 1172–1179. Keywords: baby carrying, attachment parenting, hip dysplasia, spondylolysis

(Beérkezett: 2013. május 25.; elfogadva: 2013. június 13.)

A nyugati társadalomban a kötődő nevelés régi módszere ismét virágkorát éli. Több vizsgálat igazolta a szülő–gyermek közötti optimális kötődés fontosságát, annak fiziológiai és pszichológiai előnyeit. A kötődéselmélet szerint a biztonságosan kötődő gyermek később magabiztosabb, önállóbb, kezdeményezőbb, érzelmileg stabilabb, kapcsolataiban kiegyensúlyozottabb lesz. Az elmélet alapelve a gyermek alapvető érzelmi és fizikai igényeinek mindenkori kielégítése. A gyakorlati megvalósításhoz a gyermek igénye szerinti táplálás, a szülők DOI: 10.1556/OH.2013.29673

közelében való alvás és a gyermek testközeli hordozása szükséges [1, 2, 3]. A fenti igények kielégítésének módjai a történelem során időben is sokat változtak, és mindmáig jelentős kulturális különbségek is mutatkoznak. Az empátiás vagy kötődő nevelés előtérbe kerülésének részeként a babák testközeli hordozása ismét népszerűvé vált, és bár figyelembe véve a babahordozás számtalan előnyét, a hordozás ortopédiai vonatkozásai nem minden szempontból tisztázottak. Ortopédiai szakrendeléseken gyakran elhangzik a kérdés a szülők

1172

2013

■

154. évfolyam, 30. szám

■

1172–1179.

Ö S S ZEFOGLA LÓ K ÖZLEM ÉN Y

részéről, javasoljuk-e a hordozást, és ha igen, milyen hordozóval, milyen helyzetben, mennyi ideig. Ezekre a kérdésekre próbálunk választ adni a piacon található meglehetősen széles skálán rendelkezésre álló hordozóeszközök és az ortopédiai szempontból nem túl bőséges irodalom áttekintésével. Tájékozódtunk az üzletekben kapható és az interneten forgalmazott hordozók fajtáiról, az itt terjesztett tájékoztató anyagokról, valamint a hordozással, a gerincés a csípőfejlődéssel kapcsolatos hozzáférhető szakirodalmat is áttekintettük. Ezek alapján készült összefoglalónk.

Hordozófajták A hordozókat áttekintve számos fajta kapható a piacon. A leggyakoribbak az alábbiak: Kendők, csatos kendők [1. a) és b) ábra]: ezek már akár újszülöttkortól használhatóak; nagyon sokféle felhelyezési módjuk van, ami szabadságot ad a hordozási mód megválasztásában, de a helyes kötözés technikáit meg kell tanulni. Kötős és csatos kenguruk (2. ábra): általában háton való hordozásra és négy–hat hónapos babák esetén használatos, de vannak fajtáik, amelyek az elöl vagy oldalt hordozást is lehetővé teszik, illetve olyanok, amelyek már kisebb babák számára is biztonsággal használhatók. Félvállas hordozók (karikás kendők, babaerszény), csípőhordozók [3. a) és b) ábra]: csak aszimmetrikus hordozást engednek; oda kell figyelni, hogy a gyermek kapjon levegőt az erszényben (a babaerszények egyes fajtáinak forgalmazását emiatt betiltották). Vázas háti hordozók (4. ábra): csak egyféle hordozást tesznek lehetővé, és a váz általában önmagában is nagyon nehéz.

a)

Nem ortopédiai vonatkozások Evolúciós szempontból az emberi faj az emlősöknek egyértelműen abba a csoportjába tartozik, amelyben az utódokat a szülő a testén hordozza. Erre a csoportra jellemző, hogy az anyatej zsír- és fehérjetartalma alacsony, így a megfelelő tápláltság fenntartásához gyakori szoptatásra van szükség, ami miatt a gyermeknek a szülő közelében kell lennie. A három-négy hónapos korig működő fogóreflex és a hat-hét hónapos korig észlelhető átkarolási reflex is azt jelzi, hogy a gyermeknek ösztönösen szüksége van az anyja közelségére, és hogy a szervezete alkalmas az anya testén való megkapaszkodásra. Az újszülötteknél meglevő éretlen hőszabályozás is az anyai test közelségét teszi szükségessé [1, 2]. A hőtermelésért felelős barna zsírszövet az újszülött hátán nagyobb mennyiségben van jelen, mint a hasi területen. Ebből adódik, hogy a folyamatos frontális érintkezés az anyával a kihűlés ellen is véd. Azaz az ORVOSI HETILAP

b) 1. ábra

a) Kendő. b) Csatos kendő

újszülött testének több szempontból is az a fiziológiás, ha az anyán van, térdeit felhúzva, arccal az anya felé. Koraszülöttek kórházi és otthoni gondozásánál a századfordulón új módszer bevezetésére került sor.

1173

2013 ■ 154. évfolyam, 30. szám


a) 2. ábra

Kötős kenguru

A módszert kengurumódszernek hívják, amelynek egyik alapeleme, hogy a koraszülött minél többet érintkezzen az anya bőrével. A kengurumódszer szerint a gyermek hordozása az anya mellkasán, arccal befelé fordított helyzetben javasolt. A kengurumódszer hatásosságáról számos vizsgálat folyt, amelyek eredményeit a WHO 2003-ban összefoglalta, és a módszerről gyakorlati útmutatót adott ki [4]. Ezek alapján elmondható, hogy a kengurumódszer azon túl, hogy segíti a biztonságos kötődést, stabilabb szívritmust, légzést és hőszabályozást, valamint gyorsabb súlygyarapodást eredményez, erősíti az immunrendszert, a függőlegesebb testhelyzet miatt ritkábban alakul ki gastrooesophagealis reflux és következményes otitis media. A hordozás tartós vestibularis ingert biztosít, így az egyensúly kialakulása a hordozott babáknál sokkal jobb. A hordozás közbeni mozgás, a függőlegesebb testhelyzet, a fej hosszasabb egyensúlyozása miatt a paravertebralis izomzat is gyorsabban erősödik [5, 6, 7, 8]. Egyre több bizonyíték szól amellett is, hogy az időre született újszülötteknek is a koraszülöttekhez hasonló előnyei származnak a gyakori bőrkontaktusból és a testközeli hordozásból [1, 9, 10].

Ortopédiai szempontok Ortopédiai szempontból a babahordozásnak két fő vetülete van, hiszen a hordozásban két személy vesz részt: az egyik a hordozott baba, a másik a hordozó személy. 2013 ■ 154. évfolyam, 30. szám

b) 3. ábra

a) Babaerszény. b) Csípőhordozó

A babákat illetően elsősorban a csípők és a gerinc helyzetére kell figyelni. Az újszülött sík felületre fektetve a csípőjét spontán, úgynevezett nyugalmi-alvási helyzetben, azaz körülbelül 90 fok flexióban és 50 fok abdukcióban tartja (5. ábra).

1174

ORVOSI HETILAP


Több vizsgálat igazolta már, hogy ez az a helyzet, amelyben a gyermek csípője a legideálisabban fejlődik, és a dysplasiás csípők esetén használt terpeszpelenka, illetve Pavlik-szíj is ezt a helyzetet igyekszik fenntartani [11, 12]. Ha a gyermeket szoros pólyákba tekerve tartják, a lábait lehúzva, mint például egyes indián és eszkimó csoportoknál, vagy ahogy ez Japánban az 1960-as években divat volt, azt tapasztalták, hogy a csípőficam gyakorisága jelentősen megnő. Miután Japánban rájöttek erre az összefüggésre, és a pólyázást már nem javasolták a kismamáknak, a csípőficam gyakorisága a korábbi szintre csökkent vissza. Ebben az időszakban Japánban olyan eseteket is közöltek, hogy amíg a csípőficamos gyermek várta a sorát a műtétre, az orvos a terpesztett helyzetben való hordozást javasolta, és mire sor került volna a műtétre, a korábban ficamos vagy instabil csípő stabilan a helyére került [13]. Az Afrikában élő természeti törzsek között a csípőficam gyakorlatilag ismeretlen. Ennek hátterében, azt gondoljuk, hogy a gyermekek folyamatos terpesztett lábakkal való hordozása áll [14, 15, 16]. Ugyanakkor vizsgálatok azt is igazolták, hogy amenynyiben a csípő túlzott abdukcióban és berotációban van, a combfejet ellátó artériák megfeszülnek, és ha ez az állapot tartósan fennáll, fejnecrosis alakulhat ki [14]. Azaz, ha egy nem megfelelő hordozóban a csípőabdukció mértéke túl nagy (egyenként közel 90 fok), vagy ha a gyermeket elöl, arccal kifelé hordozzák, és a combok nagyon hátrafeszülnek (például egy testesebb hordozó esetében), akkor a femurfej vérellátása sérülhet. Ezek alapján tehát a csípő szempontjából az a jó hordozó, amely a csípőket körülbelül 90–110 fok flexióban és 50–60 fok abdukcióban tartja [14]. Ez leginkább háton vagy elöl, arccal befelé vagy csípőn való hordozáskor valósul meg [1. a) ábra]. A baba gerincét illetően már nem tudunk ilyen egyértelműen állást foglalni. A felnőttkori fiziológiás görbületek újszülöttkorban még nincsenek jelen. A görbületek fokozatosan alakulnak ki a külső körülményekhez alkalmazkodva. A születéskor még C alakú gerincen néhány hónapos korban alakul ki a nyaki lordosis, amikor a baba elkezdi emelni a fejét. Amikor nagyjából egyéves korára elkezd mászni, kialakul a lumbalis lordosis is. Az összes fiziológiás sagittalis irányú görbület csak az önálló járáskor jelenik meg. A gerinc védelme szempontjából tehát az a logikus, ha hordozás közben a mindenkori görbületeket megőrizve hordozzuk a babát, ugyanakkor a gerinc fejlődése és a paravertebralis izmok erősödése szempontjából fontos, hogy a gyermek teret kapjon az önálló mozgáshoz is. Ezek alapján, ha az újszülött babát vízszintes helyre tesszük, akkor háton fekve a háti görbület kiegyenesedik, ami a fiziológiás C görbület ellen dolgozik. Azt is tapasztaljuk ugyanakkor, hogy az íves aljú kocsis hordozókban a gyermek nagyon hamar elalszik, hiszen ez a fiziológiás háti görbületet megtartva nagyon kényelmes neki. Ehhez hozzájárul az is, hogy a kocsis ORVOSI HETILAP

4. ábra

Vázas háti hordozó

5. ábra

Nyugalmi-alvási helyzet

hordozóban a gyermek egész teste és a feje is körbe van párnázva, ami biztonságérzetet nyújt a számára. Ugyanakkor, amikor a gyermek felébred, akkor ugyanez a fenti közeg már inkább beszűkíti a mozgásterét, gátolja, hogy az izomzata fejlődjön, hogy a világot szemlélje. Ebben a korban a testközeli hordozásnál az a fontos, hogy a gerinc C alakú görbülete megmaradjon a hordozóban, és mivel a gyermek még nem tudja saját magát megtartani, a hordozónak a gerinc teljes hossza mentén biztosítania kell a megtámasztást. Ez vonatkozik a nyaki szakaszra is, elsősorban azon babáknál, akik még nem tudják önállóan megtartani a fejüket, de a későbbi életkorban is hasznos, ha a fej megtámasztható, ha esetleg a gyermek elalszik hordozás közben [1. b) ábra]. Nagyon kevés vizsgálatot végeztek a babahordozás gerincre gyakorolt hatásáról. Pozitív hatások között a paravertebralis izomzat gyorsabb erősödését írták le, de felmerül a kétely, hogy a függőleges hordozás nem terheli-e túl a gyermek gerincét, okozhat-e például spondylolysist, spondylolisthesist vagy derékfájást a későbbi életkorban. Vizsgálatok alapján a spondylolysis előfordulási gyakorisága az életkorral párhuzamosan a felnőttkor eléré-

1175



séig nő. Ez arra utal, hogy az eltérés nem veleszületett, amelyet több száz újszülött holttestének vizsgálata is igazolt [17]. Ugyanakkor a családi halmozódás jelzi az örökletes tényezők szerepét [18]. Egyes eszkimó törzseknél, ahol szintén magasabb a spondylolysis, spondylolisthesis gyakorisága, azt találták, hogy a városba költözött eszkimóknál ez a gyakoriság alacsonyabb lett a természetben élő társaikhoz képest. Ezek az adatok a környezeti tényezők jelentős szerepét támasztják alá [18, 19]. Napjainkban a spondylolysis etiológiáját illetően az egyik legelfogadottabb nézet az, hogy a spondylolysis tulajdonképpen egy fáradásos törés, amelyet általában a lumbalis gerincszakasz ismétlődő hiperextenziója, esetleg hiperflexiója okoz [18, 20, 21]. A fent említett eszkimó törzseknél a babákat úgynevezett papoosban hordozzák, amelyben egy merev deszkaszerű eszközhöz szorosan rögzítik a gyermekeket. A papoosban a gyermek gerince hátrafeszül a hordozóeszközhöz, ami a gerinc túlterhelődéséhez vezethet. Mindezek alapján a spondylolysis etiológiájaként az eszkimóknál nemcsak a genetikai tényezők, hanem a rossz hordozás lehetősége is felmerül. Ugyanakkor a spondylolysis kezelésében a paravertebralis izomzat megerősítése áll elsődleges helyen, így a hordozott babákra jellemző erősebb paravertebralis izomzat a spondylolysis megelőzésében akár segíthet is. Kirkilionis közel 200 német gyermek vizsgálata során azt találta, hogy a megfelelő hordozóban hordozott gyermekeknek iskolába menetel idején kevesebb gerincproblémájuk volt, mint társaiknak. Ezeket a gyermekeket egy hónapos koruktól kezdve már rendszeresen hordozták, átlagosan napi 1–3,5 órán át, minimum egyéves korukig. Azon gyermekeknél, akiket naponta 5–8 órán át hordoztak, szintén nem mutatkozott gerincprobléma. Kirkilionis [13] eredményei megnyugtatóak, ugyanakkor más hasonló témával foglalkozó közleményt az irodalomban nem találtunk. A babát hordozó személy szempontjából elsősorban a gerinc kíméletére kell odafigyelni. Ebben segít, ha a baba hordozását már egészen korán elkezdik, hogy a még kis súlyú baba hordozásakor elkezdődjenek megerősödni a hordozó hát- és hasizmai. Gyakori tapasztalat, hogy ha csak féléves kor körül kezdik hordozni a babát, akkor a nagyobb súlyú baba túlzott terhet ró a hordozó személy gerincére, és így a hordozást a hordozó személy csak rövid ideig bírja. Egyébként is „hátfájós” szülők esetén a gerinc védelme szempontjából javasolt a gerinc szimmetrikus terhelése, azaz célszerű a babát szimmetrikusan a háton vagy elöl hordozni, és ha a gyermeket a kocsis hordozóban viszik valahova, azt is érdemes nem féloldalasan lógatva cipelni, hanem két kézzel szimmetrikusan megtartani. A hosszas oldalt történő hordozás a hordozó gerincének aszimmetrikus terhelése miatt okozhat panaszokat. A hordozó gerincének túlterhelését az is megelőzheti, ha a hordozóeszköz a hordozó gerincén is végigér, azt is mintegy 2013 ■ 154. évfolyam, 30. szám

megtámasztja. Ebben segít az is, ha a hordozott baba egészen közel van a hordozó testközéppontjához. Minél közelebb és minél magasabban van a gyermekhordozás közben, a hordozó személy testtartása annál jobb lesz, a hordozás annál kényelmesebb lesz, annál egyenletesebb a súlyeloszlás. Babahordozás közben előrehajlás helyett mindig célszerűbb leguggolni. Ezzel nemcsak a babát óvjuk az esetleges túlzott elmozdulástól, hanem a hordozó derekát is óvjuk a sérüléstől. Vállfájós szülők esetén egyes hordozóeszközök, például a kendők lehetővé teszik egyik vagy mindkét váll szabadon hagyását. A gerinc és a vállak kíméletét, a terhelés egyenletesebb eloszlását segíti az is, ha a vállpántok egészen szélesek. Kutatással támasztották alá azt is, hogy a nők gerincének és medencéjének anatómiája felkészült a terhesség során elöl jelentkező nagyobb súlyra, ami a hordozáskor is felhasználható az elöl, egészen testközelben való hordozáskor [22]. Nagyobb súlyú gyermek elöl történő hordozása ugyanakkor már nagyon megterhelő lehet, így ilyenkor érdemesebb inkább háton hordozni a gyermeket. A babahordozás során nemcsak a hátizomzat erősödik meg, hanem a szülés utáni fogyásban is segíthet a hordozás közben végzett fizikai munka. A babahordozás az édesanyának jóval nagyobb mozgásteret is biztosít a mindennapokban.

Hordozási hibák Az utcákon, boltokban számos rossz babahordozót lehet látni. Helytelen, ha nincs megfelelően megtámasztva a gyermek gerince és feje (6. ábra). Ha túl sok a hely a hordozó személy teste és a baba között, akkor a baba gerince nincs jól megtámasztva, és a baba görnyedt testtartást vehet fel. Ilyenkor a hordozó gerincére is nagyobb terhelés hat, mintha a testközéppontjához közel lenne a baba. Helytelen, ha a gyermek lábai lógnak. Ez a helyzet nem tartja fenn a csípők számára ideális terpesztett helyzetet, és ilyenkor a gerinc is csak egy ponton támaszkodik fel a hordozóra, ami a gerinc túlterhelését okozhatja (7. ábra). Ha a gyermek elöl vagy hátul, arccal kifelé forgatott helyzetben van, nagyon gyakori, főleg nagyobb testű szülőknél, hogy ebben a helyzetben a medence pont a fiziológiással ellentétes irányba billen, a combtöveket és a vállakat a hordozó túlzottan leszoríthatja, hátrahúzhatja, és ilyenkor a lábak is általában vagy lógnak, vagy túlzott terpeszben vannak. A kifelé fordított hordozást pszichológiai szempontból sem javasolják hoszszabb időn át, mert a gyermek számára egy idő után túl sok lehet a külső inger, ami elől ebben a helyzetben nem tud elfordulni. Ebben a pozícióban a gyermek elaludni is nehezebben tud, ha arra van igénye (7. és 8. ábra).

1176

ORVOSI HETILAP


6. ábra

7. ábra

A csípők kinyúlnak, a gerinc túlterhelődhet

8. ábra

Az arccal kifelé hordozás rossz példája

A fej megtámasztásának hiánya a nyaki gerinc sérüléséhez vezethet

Helytelen, ha a gyermek arccal befelé fordítva, de túl alacsonyan helyezkedik el a hordozó testén, főleg, ha lóg a lába. Ilyenkor a hordozó minden egyes lépésénél hátranyomja a baba csípőjét egy kényelmetlen helyzetbe, és a gyermek medencéje is egy idő után kórosan alkalmazkodhat és előrebillenhet (9. ábra).

Traumatológiai vonatkozások Mivel egyre több baba válik úgynevezett hordozott babává, így a hordozás közben elszenvedett sérülések száma is elkerülhetetlenül nő. Ahogy már korábban írtuk, a gyermek nyakának megtámasztása nagyon fontos. Ennek célja az ostorcsapódási jelenség elkerülése, azaz annak megelőzése, hogy a gyermek feje – a gyenge nyaki izomzat miatt akár enyhe mozgás következtében is – nehogy hirtelen hátra-, majd előrebillenjen, ami a gerincvelő sérülését okozhatja. Kerülendő a csecsemőt háton hordozni zsúfolt nagyvárosi forgalomban, tömegközlekedési eszközön, hiORVOSI HETILAP

szen adott esetben előfordulhat, hogy a gyermeket a tolongás közben észrevétlenül összenyomják, s ez a gyermek életébe is kerülhet.

1177



9. ábra

Túl alacsonyan történő hordozás

Frisbee és Hennes az Egyesült Államokban vizsgálták a babahordozás során elszenvedett sérüléseket 1990 és 1998 között [23]. Ez idő alatt 51 sérülést jelentettek, amiből 11 (22%) esetben volt szükség kórházi ellátásra. A sérülések legnagyobb részben fej- és arcsérülések voltak, és a baleset okaként három tényező szerepe merült fel: rosszul megtervezett hordozóeszköz (ezek jelentős részét már kivonták a forgalomból); a hordozóeszköz rossz állapota (például: elhasználtság miatt elszakadó pántok, anyagok); a hordozóeszköz nem megfelelő használata (például: kis gyermek a nagy lábnyíláson kiesik; nagy gyermeket megsért a cipzár, elszakad alatta a pánt).

az arccal kifelé fordított helyzettel. Napi két-három órányi hordozás biztonsággal javasolható. A hordozás idejében is fontos betartani az egyensúlyt, érdemes változtatni a hordozási pozíciókat és a gyermeknek az önálló mozgásra is teret biztosítani. Alapelv, hogy az a jó hordozó, amelyikben a gyermek olyan helyzetben van, ahogy az anya is ölbe venné, tartaná a kezében a gyermeket. A baba szempontjából kiemelten fontos a csípők 90–110 fokos flektált és körülbelül 50 fokos abdukált helyzete, a gerinc és a fej megtámasztása. Kerülendők azok a helyzetek, ahol a gyermek gerince nem tudja tartani a korára jellemző fiziológiás görbületeit, ugyanakkor a függőleges hordozással járó sok mozgás segíti a gerinc menti izmok megerősödését. A hordozó szempontjából a gerinc kíméletére kell odafigyelni. Ennek érdekében a minél kisebb súlyú babával elkezdett hordozás, a fokozatos terhelés fontos. Gerincpanaszok esetén lehetőleg szimmetrikusan kell hordozni, és oda kell figyelni, hogy a baba minél közelebb legyen a hordozó személy testközéppontjához, valamint hogy a hordozóeszköz a hordozó gerincét is végig megtámassza. Vállpanasz esetén a vállak kihagyását lehetővé tevő hordozóeszközök használata javasolt. A hordozás közbeni balesetek elkerülése érdekében nagyon fontos, hogy a szülők megfelelően tájékoztatva legyenek a biztonságos babahordozás alapvető szempontjairól, arról, hogy a gyermeket mindig jó minőségű, a gyermek súlyának, méretének és korának megfelelő eszközben hordozzák.

Köszönetnyilvánítás Hálásan köszönjük Varga Gregorynak a grafikai munkák elkészítését és Tatár Mariannának a hordozóeszközök áttekintésében nyújtott segítségét!

Irodalom Következtetések A testközeli babahordozás a kötődő nevelés szerves részét képezi. Számos kutatás igazolta a babára kifejtett pszichés és belgyógyászati előnyeit, ugyanakkor a babahordozás ortopédiai vonatkozásairól nagyon kevés vizsgálatot végeztek. Mindent áttekintve azonban úgy tűnik, hogy a megfelelő hordozóban való babahordozásnak ortopédiai szempontból nincsenek káros hatásai, sőt segítheti a csípők fejlődését és a paravertebralis izmok erősödését. A gyermek lelki és testi fejlődése szempontjából egy–hat hónapos korig elsősorban elöl, arccal befelé, hat hónapos kor után, amikor a gyermeknek már nagyobb igénye van, hogy a külvilágból minél többet lásson, féloldalasan a csípőn vagy szimmetrikusan a háton, arccal befelé javasolt a gyermek hordozása. Az arccal befelé fordított helyzet elsősorban pszichés okokból javasolt. Ebben a helyzetben, ha a gyermek sokallja a külső ingereket, könnyen elfordulhat azoktól, szemben 2013 ■ 154. évfolyam, 30. szám

1178

[1] Schön, R. A., Silvén, M.: Natural parenting – back to basics in infant care. Evol. Psychol., 2007, 5, 102–183. [2] Barr, R. G., McMullan, S. J., Spiess, H., et al.: Carrying as colic „therapy”: a randomized controlled trial. Pediatrics, 1991, 87, 623–630. [3] Csóka, Sz.: Quality of life and equal opportunity in the mirror of early attachment. In: Hungarian mental state, 2008 – Quality of life equality enhancement in the Hungarian society. Ed.: Kopp, M. [Életminőség és esélyegyenlőség a korai kötődés tükrében. In: Magyar Lelkiállapot, 2008 – Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban. Ed.: Kopp, M.] Semmelweis Kiadó, Budapest, 2008. [Hungarian] [4] Department of Reproductive Health and Research World Health Organization: Kangaroo mother care – A practical guide. Geneva, 2003. [5] Charpak, N., Ruiz-Peláez, J. G., Figueroa, Z., et al.: A randomized, controlled trial of kangaroo mother care: results of follow-up at 1 year of corrected age. Pediatrics, 2001, 108, 1072– 1079. [6] Conde-Agudelo, A., Belizán, J. M., Diaz-Rossello, J. L.: Kangaroo mother care to reduce morbidity and mortality in low birthweight infants. Cochrane Database Syst. Rev., 2011, 16, CD002771. ORVOSI HETILAP

Ö S S ZEFOGLA LÓ K ÖZLEM ÉN Y [7] Ruiz-Peláez, J. G., Charpak, N., Cuervo, L. G.: Kangaroo mother care, an example to follow from developing countries. BMJ, 2004, 329, 1179–1181. [8] Feldman, R., Eidelman, A. I., Sirota, L., et al.: Comparison of skin-to-skin (kangaroo) and traditional care: Parenting outcomes and preterm infant development. Pediatrics, 2002, 110, 16–26. [9] Moore, E. R., Anderson, G. C., Bergman, N.: Early skin-to-skin contact for mothers and their healthy newborn infants. Cochrane Database Syst. Rev., 2007, 18, CD003519. [10] Stening, W., Nitsch, P., Wassmer, G., et al.: Cardiorespiratory stability of premature and term infants carried in infant slings. Pediatrics, 2002, 110, 879–883. [11] Bellyei, Á., Lakatos, J., Szendrői, M.: Disorders of the hip joint. In: Orthopedics. Ed.: Szendrői, M. [A csípőízület betegségei. In: Ortopédia. Ed.: Szendrői, M.] Semmelweis Kiadó, Budapest, 2005, 309–322. [Hungarian] [12] Herring, J. A.: Developmental dysplasia of the hip. In: Herring, J. A. (ed.): Tachdjian’s pediatric orthopaedics from the Texas Scottish Rite Hospital for Children, 4th edn. Saunders Elsevier, Philadelphia, 2008, 637–756. [13] Kirkilionis, E.: Ein baby will getragen sein. Kösel-Verlag, München, 2005. [14] Brunner, R.: Developmental dysplasia and congenital dislocation of the hip. In: Hefti, F. (ed.): Pediatric orthopedics in practice. Springer Verlag, Berlin, 2007, 177–200. [15] Roper, A.: Hip dysplasia in the African Bantu. J. Bone Joint Surg. Br., 1976, 58, 155–158. [16] Salter, R. B.: Etiology, pathogenesis and possible prevention of congenital dislocation of the hip. Can. Med. Assoc. J., 1968, 98, 933–945.

[17] Klemencsics, Z. L., Kiss, R. M.: Biomechanics in the pathogenesis of spondylolysis and spondylolisthesis. [A spondylolysis és a spondylolisthesis kialakulásának biomechanikája.] Orv. Hetil., 2001, 142, 227–233. [Hungarian] [18] Haun, D. W., Kettner, N. W.: Spondylolysis and spondylolisthesis: a narrative review of etiology, diagnosis, and conservative management. J. Chiropr. Med., 2005, 4, 206–217. [19] Tower, S. S., Pratt, W. B.: Spondylolysis and associated spondylolisthesis in Eskimo and Athabascan populations. Clin. Orthop. Relat. Res., 1990, 250, 171–175. [20] Illés, T., Lakatos, J., Varga, P. P.: Disorders of the spine. In: Orthopedics. Ed.: Szendrői, M. [A gerinc betegségei. In: Ortopédia. Ed.: Szendrői, M.] Semmelweis Kiadó, Budapest, 2005, 245–248. [Hungarian] [21] Hefti, F., Brunner, R.: Spondylosis and spondylolisthesis. In: Hefti, F. (ed.): Pediatric orthopedics in practice. Springer Verlag, Berlin, 2007, 101–108. [22] Whitcome, K. K., Shapiro, L. J., Lieberman, D. E.: Fetal load and the evolution of lumbar lordosis in bipedal hominins. Nature, 2007, 450, 1075–1078. [23] Frisbee, S. J., Hennes, H.: Adult-worn child carriers: a potential risk for injury. Inj. Prev., 2000, 6, 56–58.

(Szeverényi Csenge dr., Debrecen, Nagyerdei krt. 98., 4032 e-mail: [email protected])

Az Akadémiai Kiadó

AZ ELME KEREKEI sorozata

Az erc ásodp m 9 5 a s á t folyta

KIADVÁNYAINKAT KERESSE A KIADÓ HONLAPJÁN (www.akademiaikiado.hu), AHOL ÁLLANDÓ KEDVEZMÉNYEKKEL VÁRJUK.

AK_elme_kereke_13_marc_210x137_bw.indd 1

ORVOSI HETILAP

4/2/13 2:53 PM

1179


A babahordozás ortopédiai és traumatológiai vonatkozásai

Recommend Documents