A 1UIiMDI":IM HANGLEMEZAJÁNLATA: -,~,~,- Latinovits Zoltán. Arany János verseket mond. ~ ~ ~ q ~. ~ ~ 4 ~ ~

A

1UIiMDI":IM HANGLEMEZAJÁNLATA: -,~,~,- Latinovits Zoltán

~ ~ ~

q ~. ~ ~ 4 ~ ~

Arany János verseket mond

-------

.s>:

ARANY JÁNOS VERSEK

'l .'\~«;.ULT.uÓ·"

',.;,,
'

S..UÓ1"OMf»(\ II ,uU""IiH'ITTt.
,ilo ••••.••.

4.!.;Mlf'tn:

'Ul.\T.I(.c.1A_."~",,,,,,..,t M.frt·,ij
Emlények Híd-avatás Szondi két apródja A walesi bárdok és még több más Arany János költemény

t.Rnw\<.. ..•••.• JHS1.,uI.'\.u.1t0L """,,;,;., ;I",,~"r •• :.';.,,_"

:a.!lwlIom ttrAMtOOj.\" •• \ W.\j.J;S, 1I~• .o(l"

LATINOVITS ZOLTÁN ~"I'f')" ~,~,

m_~·I"""'Jlbq::

~.S-·t_~·

LPX 14047

",*::1-",'

..V

.-(w-••

::,!::'~_~~''''t.N<'''~._ ~••• "' ••• (,-,...,! .. «J_~"i.-II

. _

(Kazettán is kapható!)

FILMKULTÚRA

86/11

A Magyar Filmintézet folyóirata

Tartalom 3 Csingiz Ajtmatov: Kezdetben vala az ige (V. Kozma Ilona fordítása) 11 Veress József: A hagyományok szerepe a a mai szovjet filmművészetben 12 Forgács Iván: Az életépítés vágóképei 20 Alekszandr Trosin: Milyen szovjet filmekre van szükség a 80-as években? (V. Kozma Ilona fordítása) 28 A szovjet filmművészek V. kongresszusa (Összeállította és fordította: Forgács Iván) 32 Ami a Hurrá, nyaralunkból kimaradt 33 Nyína Dimsíc , Figyelmeztetések 35 Biztonsági öv nélkül. Beszélgetés Alekszej Getmanual

39 Alekszandr Lipkov. Nyíkit-a Mihalkov művészí fejlődése (Kövesdy Gábor fordítása) 52 Féjja Sándor: Boszorkányok pedig vannak Rolan Bikou, Bocsáss meg, madárijesztő! 59 Palackposta az Arbatról Beszélgetés Jurij Norsteinnel (Barát József) 64 Geréb Anna: A Filmintézet leqújabb szerzeményei 70 Svéd Pál: Jubiláló fesztivál Karlovy Vary, 1986. 75 Urbán Mária: Pesaro, 1986. Contents, Sommaire,

COAep)l(aHHe

Szerkesztőség Köháti Zsolt főszerkesztő Bányai Gábor -Ér'd-élyi Z. Agnes Fraunhoffer Péter Sebestyén Lajos Urbán Mária

E számunk munkatársai Aj.tmatov, Osinqiz író .(Szovjetunió) Barát József szerkesztő Dimsic, Nyina fiLmkritikus Féjja Sándor, a Magyar Filttnintézet munkatársa Forgáos Iván, a Magyar Filmintézet munkatársa Geréb Anna, a Magyar Eilmántézet munkatársa Kővesdy Gábor, a Magyar Eilmintézet nnunkatársa Lipkov Alekszandr fiJmesztéta Svéd PM, a Magyar Filmintézet általános igazgatóhelyettese Trosin, Alekszandr filmesztéta (Szovjetunió) V. Kozma Hona, 'a Filmfőig
A címlapon Oleg ]ankovszkij

Igor Maszlenyíkov

Autóversenyzők

círnű filmjében.

Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza ISSN 0015-1580 Index:

25 306

Felelős kiadó Nemeskürty István, a Magyar Filmintézet igazgatója. Szerkesztőség: 1143 Budapest. Népstadion út 97. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a Központi Hírlapirodánál (Budapest V., József nádor tér 1. postacím: 1900 Budapest) és bármely kézbesítő postahivatalnál közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96 162 pénzforgalmi jelzőszámlára. Előfizetési dij egy évre 240,- Ft, fél évre 120,- Ft. Készült a Pécsi Szikra Nyomdában 86-3241 munkaszámmal, felelős vezető Farkas Gábor igazgató.

Csingiz Ajtmatov: Kezdetben vala az ige A film mindenütt jelen van. A film betört az életünkbe. A filmnézés a modern ember számára meg szokott, mindennapos dologgá vált. Az az érzésem, hogy a mozi öröktől fogva létezik. Még csak megkérdezni is furcsa, hogy is van ez. De paradoxon az is, hogy olyan, mintha mindenki tudná, ám ha válaszolni kell a kérdésre, mi az a mozi, sőt, mi az a filmnyelv, senki sem képes rá. Amennyire érthető, érezhető, érzékelhető, annyira bonyolult, átláthatatlan, megfoghatatlan is. Annak tisztázása és meghatározása, hogy mit jelent a filmnyelv, az elméleti szakemberek feladata. Én ugyanis inkább úgy tekintem meg a filmet, mint a néző, aki örömmel fogad minden kiváló, tehetséges alkotást. Igaz, nagyon figyelmes néző is vagyok, hiszen személyesen kötődóm ehhez a rnűvészeti ághoz: műveirnből tizenkét játékfilm készült. Az irodalom és a film előtt egy közös fő feladat áll: művészi eszközökkel ábrázolni az életet, mesélni az emberről, s az lelki, erkölcsi létének problémáiról. Vizsgálódásuk tárgya ugyanaz, noha a kifejező eszközeik kűlönbözőek. A lélektani, erkölcsi kutatások központja mindig az irodalom volt, s az is marad. Ezért sorolom az irodalmat a művészetek rendszerében az első helyre. A legjobb irodalmi művekben az alapeszmék és a kor problémái sűrűsödnek. Az irodalom története hosszú, tradíciói régiek. A szó már azelőtt megszületett, mielőtt a képzőművészet, az ének, a zene létrejött volna. Az emberiség évszázadokon át csiszolta azt a képességét, hogy a valóságot a szó segítségével

o

újjáteremtse.

A világ filmművészete nap mint nap azt bizonyítja, hogy minden, ami igazán lényeges,

igazán súlyos benne, az valamilyen formában kötődik az irodalomhoz. Az általa felhalmozott témák, karakterek, eszmék nélkül lehetetlen volna hajóra szállni. Nemcsak a megfilmesítésekre gondolo~~m, az irodalomnak aktívan kell hatnia, rr(cg kel), fertőznie és lelki energiával kell feltöltcnie-mindenkit, azokat is, akik más művészeti ágakban dolgoznak. Az irodalom egyik feladata az, hogy felébressze a gondolatot, felkeltse a fantáziát, a képzelőerőt. De az irodalom természetszerűen nem tudja figyelmen kívül hagyni, hogy vele együtt, vele párhuzamosan ott van az emberek millióira rendkívüli erővel ható mozi. Mind ez ideig a világ egy országában, egyetlen művészetí ág sem ért el ilyen népszerűséget. A filmművészet minden modern nemzet kultúrájának elválaszthatatlan része lett. Az irodalmat és a filmet az új kifejezőeszközök keresése', a művészi gondolkodás új módszereinek és variációinak kutatása egyesíti. A valóság a filmvásznon konkrét, jól látható, dinamikus. Az irodalommal összehasonlítva éppen ebben rejlik a film ereje és gyengesége. A film kiegészíti az író sorait, továbbfejleszti, mozgalmassá teszi, erővel, szenvedéllyel tölti meg őket. Képes elmélyíteni és kiélezni a gondolatot. Véleményem szerint ez történt Klaus Mann német író Mephisto círnű regényének filmrevitele során is. A regényben érintett problémák Szabó István filmjében mély történelmi hangzást kaptak. A rendező csodálatos intellektuális drámát teremtett a regényböl, pontosabban az erős, életteli, bonyolult jellemek, a vérbő megformálás révén intellektuális tragédiát. Ezt a művészi hatást a könyvnek nem sikerült elérnie. 3

Mihalkov-Koncsalovszkij:

Mihalkov-Koncsalovszkij: (Natasa Arinbaszarova) 4

Az első tanító, 1965.

'Az első tanító, 1965.

Mégis gyakrabban fordul elő mindez forditva. Az irodalmi művet olvasó ember képzelete időben és térben határtalan. Minden attól függ, milyen élettapasztalattal, milyen kulturáltsági szinttel rendelkezik. Az igazán erőteljes és te-hetséges irodalom még ezeket a korlátokat is áttöri. A filmművészet ugyanilyen szabadon kapcsolódik az időhöz és a térhez. De a filmben a jellemek, a környezet, a cselekmény atmoszférája konkrét, látható formát öltenek. SŐt,még ha nem is mondanak ki mindent, ha maradnak is megválaszolatlan kérdések, a filmvásznon a rendező értelmezésében jelenik meg a valóság. S ez egybe is eshet, meg nem is azzal, amit a néző látni kivánt. Az irodalmi szöveg képzeletbeni megjelenése gyakran gazdagabb, szabadabb, sőt érthetőbb és közelebb áll az olvasóhoz, mint a filmes megjelenités. Én mégis teljes mértékben a megfilmesités híve vagyok. Konferenciákon, interjúk alkalmával vagy akár olvasói levelekben gyakran teszik fel nekem a kérdést, mi a véleményem műveim filmváltozatairól. s néha egyenesen azt kérdezik, miért jelenne-k meg olyan adaptációk, amelyek elmaradnak az irodalmi alap művészi gondolatiságának mélységétől és bonyolultságától.

Bolotbek

Samsijeu , Fehér hajó, 1976.

Amellett vagyok, hogy minden értékes irodalmi rnű jelenjen meg a filmvásznon. A mozi legfontosabb ismérve, nyelvének egyik jellegzetessége éppen az, hogy egy szűk kör höz kötődö jelenség milliók kincsévé válik. A filmvászon legfontosabb minősége a demokratizmus. Legerősebb fegyvere pedig a népszerűsítés. Veszek egy egyszerű példát a gyermekkoromból. Én is és minden szomszéd gyerek imádtuk a Grant kapitány gyermekei című filmet. A film hősei gondolatvilágának romantikája, nemessége, tisztasága magával ragadta képzeletünket. E film révén fedeztem fel magam számára Vernét, s kezdtem elolvasni a többi művét is. Lehet, hogy később magamtól is felfedeztem volna. De a film a szó szoros értelmében fellelkesített engem és a barátaimat. Azt hiszem, hogy csak a könyv nem tudott volna olyan erős hatást gyakorolni azokra a fiúkra, akik akkor voltunk. Legalábbis nem rnindnyájunkra. S most már az is biztos, hogy a könyv nem tudott volna úgy összefogni minket, ahogy a film lelkesített és összekapcsolt: epizódokat játszottunk el belőle, hősöknek képzeltük magunkat, olyanoknak, amilyeneknek a színészeket láttuk. Együtt énekeltük a film dalait.

Bolotbek

Samsijeo , Fehér hajó, 1976.

5

[rina

Poplauszhaja

. Dzsamila

szerelme,

1969.

Mostanában mind jobban terjed a kazettás mozizás. A néző egyedül maradhat a filmmel, akár egy könyvvel. Az érzékelési folyamat intimebbé válik. De vajon csak előnyei vannak a videónak? Nem szabad elfelejteni, hogy a. film a tömegek látványossága. A kollektív érzékelés, a kollektív átélés természeténél fogva különbözik az intim, kamara jellegű érzékeléstől. Több száz néző közt ülve a moziban az ember olyan emocionális többlet részese lehet, amely nem jöhet létre egyszemélyes filmnézésnél. Ugyanez a helyzet a színházban. Próbálják ki például, hogy egyedül ülnek egy színházban, melynek színpadán előadás folyik. Sem az előadás, sem a hatás nem ugyanaz. Az embemek olyan nyugtalanító érzése támad, mintha a sivatagban volna. Éppígy nem ezeretnék egyedüli néző lenni egy nagy moziban. Volt idő, amikor azt tartották, hogya színház meg fog halni, nem bírja a mozi konkurenciáját. De az árnyalak, a kép soha nem helyettesíti a színpadra lépő emberrel való kapcsolatot. A színház még6

iscsak színház. A saját ízlésünkre kiválasztott filmet rendkívül kényelmes az otthoni karosszékből nézni. Véleményem szerint a mozit hanyatlás fenyegeti. S ezzel a film mint a tömegekre hatás eszköze, mint a kollektív átélés művészete veszteségeket szenved. Ami az irodalom filmnyelvre való átültetését illeti, az adaptáció jelentősége nem korlátozódik a népszerűsitésre. A vásznon másodszorra megszűlető irodalmi műnek önálló művészi értéke lehet. A megfilmesítés alkotói folyamatában számos, tisztán művészi probléma merül fel. A két művészeti ág érintkezésekor mindkettő sajátossága érvényre jut. A legbonyolultabb dolog - noha biztos vagyok benne, a filmben éppúgy megvalósítható mint az irodalomban =, az ember belső világának kifejezése. Ebben látom a művészet általános rendeltetését. Számomra ez határozza meg fejlettségének szintjét, Emlékezzünk a filmművészet fejlődésének korai szakaszaira, a húszas, harmincas évekre. Azoknak az éveknek még a

Bolotbek

Samsijeu:

Fehér

hajó,

1976.

legjobb filmjeiben is elhatalmasodtak a valóság külsőségei, még a legjobb színészi teljesítményekben is az ember külsőségekben megjelenő magatartása került előtérbe. Mára a film már kidolgozta kifejezőeszközeinek rendszerét annak érdekében, hogy behatoljon az emberi lélek mélyebben zajló folyamataiba. ábrázolja és rögzítse a titkos gondolatokat és érzéseket. És a mozi mégsem tudja ezt olyan mélyen és pontosan tenni, ahogy az irodalom már megtanulta, (Jóllehet, természetesen még az utóbbi

sem érte el, távolról sem, lehetőségeinek határát.) Sem a kép mögötti hang, sem a hősök belső monológjai vagy a rendezői kommentár nem hozta meg eddig a kívánt eredményt. Biztos, hogy mindenkinek össze kell fogni: a színésznek, a rendezőnek. az operatőrnek. a diszlettervezőnek. a zeneszerzőnek. s valaménynyiüknek együtt kell keresni az ember belső világát legjobban kifejező módszert. Én ebben látom az irodalom és a film jövőbeni fejlődésének fó irányát. (Ford. V. Kozma Ilona)

,

A Skála Metro műszaki adás-vétel üzletének rendkívüli ajánlata: - kiváló minőségű Parrot-floppy lemezek 135 Ft-tól 350 Ft-ig - lemeztisztítószerek Flotisz DR 8 - 1200 Ft, Flotisz DR 5 - 922 Ft. - számítástechnikai berendezések, alkatrészek. egyéb kiegészítő cikkek széles választéka.

VARJUK KEDVES VASARLOINKAT! Postacím: Metro-Comp műszaki adás-vétel 1016 Bp., Jókai u. 40. Telefon: 127-442 321-563

A hagyományok szerepe a mai szovjet filmművészetben Új szelek fújnak a szovjet filméletben. A viharos kongresszuson, melynek progresszív légköréről máris legendák keringenek, össztüzet zúditottak a maradiság hadállásaira : a filmgyártás megcsontosodott beidegződéseire. a forgalmazás óvatoskodó sakkhúzásaira. a kritika konformista kényelmességére. Nem akarok nagy szavakat használni, de tény: egy korszak lezárult, és fordulat várható a szovjet filmművészet mindennapjaiban. Erről a megújulási programról persze nem a nyilatkozatok és a fogadkozások tanúskodnak elsősorban, hanem a tények. A Filmművész Szövetség összetétele megváltozott. A filmkészítési normákat demokratizálták. Alkotásokat szabadítottak ki doboz-sírjukból. A vitákban, melyek permanenciáját szovjet barátaink a lehető legszélesebb fórumokon és hcszszú távra szeretnék biztositani, szinte rníndenről szó esik, ami korábban bizalmas témának számított. Nem vagyok benne biztos, hogya konstruktív szellemiség pillanatok alatt remekműveket fog teremteni, sőt: egy ideig még a tegnap politikai-esztétikai ideáljait tükröző szovjet filmek adják meg az alaphangot, de jelképes kifejezéssel élve - már hallani a trombitaszót. Elképzelhetetlennek tartom az elmélet és a gyakorlat örökös aszinkronját. előbb-utóbb a műveknek is tükrözniük kell az "arccal a valóság és a közönség felé" jelszó érvényességét. Rövid mondanivalóm éppen ezzel a tartalmiideológiai kérdéssel kapcsolatos. A szovjet film alkotói igyekeznek letérni a kitaposott ősvényekről, a Parnasszust más irányból közelitik meg, mint eddig tették, egyvalami azonban változatlanul érvényes - mint direktíva, mint kőtelezettség, mint muníció egyaránt - és ez a tradíciók ereje. Nem szabad, hogy meqisrnétlőd-

jék a húszas évek néhány avantgardista túlkapása. Akkor Majakovszkij és néhány elvbarát ja fennen hirdették, hogy Puskint és Dcsztojevszkijt ki kell hajítani a modernség hajójából. Ma senki sem ágál a nagy költő és a regényíróóriás ellen, mégsem árt hangsúlyozni az évidenciát: a jelent és a jövőt építeni lehetetlen a múlt mellőzésével. Kivált, ha tudjuk, hogy a Szovjetunióban nincs egyetlen filmművészeti korszak sem Eizenstein, Pudovkin. Dovzsenko, Dziga Vertov, a Vasziljevek "érintése" nélkül. Néhány alkotás felidézésével - "cseppben a tenger" -alapon - szeretnénk érzékeltetni a folyamat jellegét. a hídépítés további lehetőségeit. Néhány nagyobb témakörre és filmtípusra parcellázva utalunk bizonyos összefüggésekre, a stafétabot átadásának elmaradhatatlanságára. Kezdjük a futó felsorolást a háborús ternatikával. Ebben a filmműfajban egyrészt a régi normák érvényesek (a solohovi "gyűlölet tudománya" megszeIídült), másfelől az új hullám politíkai-moráli s kérdésfeltevései ismétlődnek. A legfrissebb filmek, melyek közé a rehabilitált German-drámát, az Ellenőrzés az utakont is odaszámítjuk. mintha szintetizálnák a kétféle megközelítést. A rendezők idéznek a klasszikusoktól és el is szakadnak tőlük. Klimov Jöjj és lásd! című apokaliptikus látomásában a háború éppúgy "véres hányás", mint mondjuk az Emberi sorsban, a Balladában, az Iván gyermekkorában volt, a sokkolás dózisa i azonban összehasonlíthatatlanul erőteljesebbek. Már Kalátozov olyan hősnőt emelt piedesztálra, aki nem a képzeletbeli nagykönyv szabályai szerint viselkedett: Veronikát. a hűtlen szerelmest, a körülmények hatására elbizonytalanodó szernélyiséget. Most "zsinórban" bukkannak fel a vász9

Jevgenyij Jevtusenko:

Övoda.

1984.

non tétova egzisztenciák, s negatív életvitel ábrázolásával igyekeznek pozitív ideálokat népszerűsíteni a szerzők. A German-mű (rnely 1971-ből való) az első ebben a sorban; édestestvérének tekinthető a Csuhraj-rendezte Ingovány (nálunk egy retrospektív vetítés alkalmával játszották). A különös, a szekatlan. a szabálytalan karakterek és mozzanatok jelentősége meghatványozódott (további példák: Jevtusenko kissé didaktikus Övodája, Szimonov hatásosan poentírozott A csapatja). De bármennyire eltérő a mai és a tegnapi optika, egyvalami vitathatatlan: az alapélmény közős gyökerekből eredeztethető. A kérdésfeltevés olykor tegnapi. A válaszok vadonatújak. Humanizmusról és rugalmasságról beszélnek. 1986-ban nem bélyegzünk meg valakit azért, mert tévedett, megingott, bizonytalankodott. A "hétköznapok gyönyöre" - Vinokurov kifejezése - a szovjet filmnek mindig éltető forrása volt. Annak ellenére, hogy "odaát" ezt megsemmisítő kritikával kétségbevonták, mivel - úgymond - a mai valóság nem biztosít elég faj súlyos alapanyagot az érdekes és hiteles helyzetjelentésekhez. Ebben a vonatkozásban is töretlenek az ideálok. Az Utószóban, Hucijev filmjében, a Menysov-készítette Szerelem és galambokban, de még Bikov Madárijesz10

tójében is megtaláljuk a közös rímeket: csak a bizalom, a megértés, az elvszerűséq lehet a kapcsolatok igazi elrendező elve. Nem ez a mondanivalója a Régi és újnak, a Csapajevnek, a Ragyogj, ragyogj, csillagomnak, az. Andrej Rubljovnak. is? A szórakoztatás mezőnyében egyelőre még nagyon sok az amerikai kölcsönzés. Valljuk meg őszintén: a nagy szupersiker, a Katasztrófa földön-égen hollywoodi recepteket követ s más, szerényebb visszhangot keltett művekben is tettenérhető a mixelés hasonló módja. Azért ebben a szférában is sokasodnak a biztató jelek. Rjazanov aGarázzsal - reméljük, mielőbb eljut hozzánk is - "jókedvű kötekedőnek" bizonyult. Társadalmi szatírájában gogoli, ilfpetrovi színek bujkálnak. Remek Eldar Sengelaja Kék hegyek című humoros grúz kamarajátéka, melynek mondanivalója a vidám hangszerelés ellenére véresen komoly. A művész az értékvesztést és elgépiesedést jeleníti meg csúfondáros meséjében. Elődei - saját dinasztiájának tagjai, nemzetiségének ügyes vígjáték-kovácsai, bár egy kicsit belekapaszkodik a pályáját az üdítően dühös Hurrá, nyaralunk!-kal kezdő Klimov kezébe is. Külön minőséget képvisel Danyelíja. aki a szituációteremtésben és a dolgok fonákjának láttatásában meghaladja a nagy elő-

Elem

Klimov:

Jöjj

és lásd l, 1985.

dőket, noha ó is - akárcsak az ifjú Alekszandrov vagy az egyszer-kétszer szárnyaló Pirjev főleg a megalkuvásokat ostorozza. A szovjet film mindig kéz a kézben járta útját az irodalommal. A korrekt adaptációk száma nagyon sok, .messzire azonban csak azok a rendezők jutottak, akik nem annyira tolmácsolásra, mint inkább személyes mondanivalójuk megfogalmazására törekedtek az interpretálás során. Kozincev nem a valóság elől menekült Shakespeare-hez és Cervanteshez. ellenkezőleg: náluk talált feleletet azokra a kérdésekre, melyek foglalkoztatták. A regény, novella, szindarab-ihlette filmek tengere kimeríthetetlen. Ma is sokan követik Donszkoj és a többi .Jrodalompárti" rendező példáját. Két színvonalas kísérletet érdemes a közelmúltból regisztrálni. Mindkettő a körök bővítését célozza. Nyikita Mihalkov az Etűdők gépzongorára cimű filmben - a mi Huszárik Zoltán unkhoz hasonlóan, aki a Krúdy-élményt fogalmazta meg a Szindbádban - Csehov hangulatait támasztotta fel a vásznon. Nem egyetlen művet ültetett át a képek nyelvére, hanem összefoglaló igénnyel kölcsönzött Anton Pavlovicstól gondolatokat, konfliktusokat, motívumokat. Gleb Panfilov, a derékhad egyik legtehetségesebb képviselője a Vasszában merészen elrugaszkodott az eredeti szövegtől. Az ő olvasata a hűtlen hűség cím-

szava alá írandó. íme a rendezői értelmezés: "Vassza Zseleznova történelmi drámája az, hogy tehetsége abban a korban, amelyben élt, nem teljesedhetett ki igazán, sőt még azt sem tudta felismerni, kinek van jövője az adott korban. Számomra ez a fő summázata ennek a keserű történetnek." Gorkijnál mások a hangsúlyok. Am ne feledkezzünk meg arról: a leirt mondatokat csak a fantáziátlan filmcsinálók tekintik szentírásnak. Pudovkin Az anyát - mely 1926-ban már klasszikus műnek számított - a kifejezés igazi értelmében "átigazította", tömöritette. sőt megváltoztatta. Az iró nem tiltakozott, ellenkezőleg: hálás volt filmes kollégájának. Ez is a szovjet filmművészet tradíciója, melyet Panfilovnak új vonásokkal sikerült bővitenie. ]egyzetünkkel természetesen nem azt kíséreltük meg bebizonyítani, hogy minden film-hagyomány élő és valamennyit gazdagították Eizensteinék örökösei. Ha igy állna a dolog, virágkorról beszélhetnénk, márpedig köztudott. hogy éppenséggel az apály esztendeit nyögjük. Az érintkezési pontokra. a kapcsolódásokra akartuk felhivni a figyelmet - meg egy kicsit arra is, hogy a film világában igenis többször bele lehet lépni ugyanabba a folyóba. Veress József 11

Az életépítés vágóképei A szovjet filmélet eseményekben gazdag utolsó másfél évét értékelve az ember valahogy ösztönösen filmművészeti megújulásra gondol. Ez a megállapítás azonban több okból sem helytálló. A szovjet filmművészet állítólagos megújulása ugyanis azzal kezdődőtt, hogy a Szovjetunióban tavaly bemutatták Elem Klimov 1975ben készült filmjét az Agóniát. Aztán követke~ zett egy "új" Lenfilm-produkció Rolan Bikovval és a már három éve halott Anatolij Szelenyicinnel. az Ellenőrzés az utakon, Alekszej German alkotása 1971-ből. Azóta közönség elé került Panfilov Témája, a Konsztantyin Lopusanszkij rendezte Egy halott levelei (Piszma mjortvogo cselovjeka), s a hírek szerint a sor tovább folytatódik majd. Az már most bizonyos, hogy olyan szellem szabadult ki a dobozból. amely lényegesen módosítani fogja a szovjet filmművészet legutóbbi egy-másfél évtizedéről kialakult, megtorpanásról tudósító képet. Persze, ha a hazai kritika a hetvenes évek negatív tendenciáit nem ütközteti olyan élesen az "olvadás" időszakának jelentős esztétikai értékeket felmutató törekvéseivel, s így a szovjet filmművészet elemzésénél nem elégszik meg a kétségtelenül egyre inkább beszűkülő Tarkovszkij - Klimov-Sepityko-Csuhraj - PanfilovHucijev-Mitta-Paradzsanov-IsmuhamedovJ oszeliani - Koncsalovszkij - Danyelija nyomvonallal. akkor talán hamarabb fedezi fel az azóta egekig magasztalt Nyikita Mihalkovot, de mellette észreveszi azokat a fiatalabb tehetségeket is, akiknek a hetvenes évek közepéri kezdődő munkássága fokozatosan minden eddiginél markán sabb megújulásra, alapvető szemléletváltásra kényszerítette a szovjet filmmüvészetet. Igaz, különösebb szemrehányást nem tehetünk magunknak, hiszen ezt a folyamatot a szovjet filmkritika is csak nemrég tárta fel, többek közott azzal a céllal, hogy visszaigazolja az új politikai vezetés valősáqértékelését.t Ezzel összefüggésben előtérbe kerültek Hucijev, Suksin, Klimov, Joszeliani, Panflinov, Rolan Bikov filmjei is. Az utóbbi másfél év filmkritikájában tapasztalható átértékelesek. a megkésett filmbemutatók az országban folyó politikai megújulás részét képezik, melynek eredményeképpen a szoujet filmművészet helyzete megerősödött. Hogy ez mit jelent? Rengeteget. Különösen a már említett szemléletváltozás fényében. 12

Ha a szovjet filmet vizsgáljuk, egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról az alapigazságról, hogy a művészi megismerés csupán egy a film elvileg lehetséges és a gyakorlatban is létező funkciói kőzűl. Hogy ezekből egy adott korban mennyit és milyen arányban tölt be, az szinte kizárólag a társadalom szerkezete által meghatározott igényektől függ. A másik megjegyzés, amit fontosnak tartok előrebocsátani, a szovjet filmművészet esztétikai sajátosságaival kapcsolatos. Ezeket csak úgy tárhat juk fel - s ez elengedhetetlenül szükséges a szovjet filmtörténet megértéséhez =, ha az úgynevezett "örök emberi" (valójában nemzeti, keresztényliberális) kérdések helyett a szocializmus problémáját választjuk kiindulópontul. Különösen egy mozzanat fontos most számunkra, a céltételező, önmagát tudatosan formáló társadalmi lét lehetősége, amely megszünteti az egyén elidegenedettségét. Jövőorintált helyzet persze más társadalmakban is adódhat. Gondoljunk csak a háborúkra, az újjáépítésekre s mindarra, amit a konzervatív gondolkozás "nemzeti sorskérdésnek" minősít. A céltételezéses gyakorlat elidegenedett formában jelenik meg a kapitalizmusban, ahol az egyén a pénztermelés tudatával cselekszik, a világ építését ennek eszközeként, eredményeként, de semmiképpen sem saját tevékenysége céljaként fogja fel. Ha elfogadjuk, hogy ez az elidegenedett forma feloldható, hogy elképzelhető olyan társadalom, amelyben nem a termelés határozza meg az emberi szűkséqleteket, hanem az emberi szükségletek a termelést, akkor nem állhatunk meg félúton, be kell látnunk azt is, hogy ennek a létnek megvan a maga sajátos tudata, kultúrája, művészete. Utóbbival kapcsolatban azt fontos leülönösen hangsúlyozni, hogy a valóságot alakításának folyamatában ragadja meg, állandó szerepet biztositva a jövőről való gondolkozásnak. Ez az önmagát céltudatosan formáló társadalom azonban szintén egy céltételezés. Az 1917-es szocialista forradalom élménye után mégis úgy tűnt, minden lényeges akadály ledőlt az új típusú fejlődés előtt, "hogy a proletármozgalom túlnőtt már a pártkeretelzen. Hogy a termelési viszonyok úgy alakultak már, hogy a proletariátusnak módjában áll minden hatalmat magához ragadni."2 Ez a szemlélet a kulturális életre hat a legtermékenyítőbben. A

szovjet forradalmi avantgarde törekvései mögött a szecialista lét meghatározásai rajzolódnak ki. Radikális teoretikusai a művészet feladatát az élet építésében látják.3 A filmművészet is annak köszönheti születését, hogy a forradalom és a húszas évek eseményeiben a fejlődés célját modellálja. Az egyén és a történelem találkozása Eizensteinnél, Vertevnál. Pudovkinnal. Dovzsenkónál nem múló pillanat csupán, hanem a társadalmi átalakulás lényegét fejezi ki. Naivitás azonban azt képzelni, hogya húszas évek művészeti forradalmának a hivatalos kultúrpolitika vetett véget. Ma már közismert, hogy ezeknek az irányzatoknak nem volt tömeg bázisa. Megbukott a Patyomkin ... , miként megbuktak Majakovszkij szindarabjai is. A filmművészetet csupán néhány alkotás képviselte. Annál több volt az agitka, a nevelő célzatú, de hagyományos szórakoztatóipari eszköztárral dolgozó vígjáték, kalandfilm. Mindez közvetve pontosan jelzi, hogy a forradalom győzelme után Oroszországban a történelem talán legsajátosabb társadalomfejlődése veszi kezdetét. A lényeg az, hogya politikai forradalom megelőzi a gazdasági és a társadalmi forradalmat, s célja éppen ez utóbbiak végrehajtása, a szocializmus előiöItételeinek megteremtése. Lenin jól látta a helyzet bonyolultságát, s elméletileg igyekezett minél pontosabban tisztázni a szocializmusba való átmeneti korszak oroszországi vonásait, s meghatározni a legfontosabb gazdasági-politikai feladatokat. A hangsúlyt a radikális iparosításra, a gyors kulturálódásra és a demokratizmus tanulására heIyezte.s Ebben a helyzetben törvényszerűen el kellett szigetelődnie minden olyan törekvésnek, amely forradalmasitani akarta a kultúrát egy demokratikus viIágépítés igézetében. Az elmaradottság, az analfabétizmus a nevelés irányába mozdította el a kulturális forradalmat, ami egyben azt is jelzi már, hogy az átmenet nem nélkülözheti a diktatorikus formákat. Két dolgot azonban hangsúlyozni kell: a rnűvészí kifejezés ugyan háttérbe szorul, de megőrzi önállóságát az agitkákkal és a szórakoztatással szemben. Másrészt a céltételező. a társadalmi gyakorlatra való nevelés meqszűnteti a szórakoztatóipar hagyományos partikularitását. Az ötéves tervekkel megkezdődő szocialista építőmunka kiteljesíti a céltételezés mozzanatát a társadalmi tudatban. Csakhogy összemosódik benne a szocialista lét céltudatos jellege a hozzá vetődő társadalmi fejlődés céltudatosságá-

Vagyim Abdrasitoo

,

Megállt a vonat,

1982.

val, az önkormányzat demokratizmusa a diktatúra totalitarizmusával. Eizenstein kiválóan ragadta meg, hogyan tükröződik mindez a művészetí életben: "a nagy forradalmi általánosításokat fokozatosan a pártcentrikus forradalmi tematika váltja fel" (kiemelés - F. I.). A filmre lebontva a folyamatot, ezt mondja . "Filmgyártásunk a tömegek spontán ábrázolásával kezdődik, ők a filmek hősei. Később, az első tizenöt év vége felé, az első korszak spontán tömeg jellege egyedi figurák, jellemek formájában individualizálódni kezd a filmvásznon.vf Az eizensteini értékelés lényegében a művészet helyét, a demokratikus szellem megőrzésének lehetőségét keresi az új kultúrpolitikai feltételek között. melyek a húszas évek forradalmi, sajátos esztétikai értékeket teremtő rnűvészetének eredményeit manipulatív módon a napirenden levő gazdasági feladatok szolgálatába állít ják, termelési problémává egyszerűsítve a szocializmust. Mindez törvényszerű következménye annak, hogy a gazdaság évszázados elmaradásokat volt kénytelen rövid idő alatt pótolni, s ehhez elsősorban két eszköze volt: 13

a kényszer és a forradalmi propaqanda.f A húszas évek végéig egymástól elkülönülő esztétikai, agitációs és szórakoztató funkció kényszerházasságot köt. amit a Szovjet Irók Szövetségének L kongresszusa szentesít 1934-ben. A szocialista realizmus meghatározásának értelmében a "valóság művészi ábrázolásának igaz voltát és történelmi konkrétságát össze kell kapcsoini a dolgozók eszmei átalakításának és szocialista szellemű nevelésének feladatával." Az így létrejövő tömegkultúra elfedi a szocializmusba való átmenet oroszországi ellentmondásait. a mindennapi életnek a polgári társadalom hétköznapjaival sok hasonló vonást mutat ó szerkezetét. a munka elidegenült jellegét. Az alkotásokat tartalmilag meghatározó elem a központilag irányított céltudatos társad alomépítés tényének elismerése és igenlése. Ez utóbbi meghatározás állandósága teszi lehetövé a későbbiekben a szocialista realizmus tágabb értelmezését. ami az ötvenes évek közepétől fokozatosan ismét önálló fejlődést látszott biztositani a művészi megismerésnek. Az így kialakult konszenzus a sztálini korszak bírálata nyomán a társadalomépítés demokratizálását sugallta. Másfél évtizedig tart, amíg a forradalmi meqújulás, a történelemformálás illúziójával induló nemzedék rádöbben arra, hogya folyamat megrekedt a liberalizálódásnál. A kultúrpolitika ennek keretében ismeri el a művészet önállóságát. Hagyja létezni, de igyekszik a minimálisra csökkenteni hatását a társadalmi tudatra. A hivatalosan támogatott alkotások ledöntenek ugyan néhány tabut, az egyén felé fordulnak, de továbbra is őrzik többfunkciós szerkezetüket. A bennük feltáruló valóságértékelés a negatív társadalmi jelenségek megszüntetését az egyének erkölcsi tökéletesedésében látja. Elvégre olyan "hibákról" van szó, amelyeket be lehet látni, és ki lehet javítani. Ez a hamisan csengő moralizálás vezet el aztán érdekes módon a szovjet film megújulásához, művészet és szórakoztatóipar egyre határozottabb kűlőnválásához. A folyamatot egy rendezői munkásság, egy színészegyéniség és egy film elemzésén keresztül kívánjuk érzékeltetni.

Vagyim Abdrasitov

Dinara Aszanova: Nehéz iiúk, jomihov és Olga Masnaja)

14

1983. (Valerij

Prio

A hetvenes évek közepén induló fiatal filmesek közé tartozó Abdrasitov elfogadja a moralizál ó filmmodellt. Feltűnést keltő főiskolai filmjében, az Allítsátok meg Potapovotf-ban (Osztanovitye Potapova. 1973) találó gúnyképet fest

a szovjet nyárspolgárról. Potapov azonban még látszólag nem több torzulásnál. erre utal a cím is. Csakhogy ki fogja megállítani? - merül fel a kérdés a nézőben. Abdrasitova nevel ö célzatú moralizálás közben hirtelen rákérdez a valóságra, s észrevétlenül kérdőjelekké formálja a felkiáltójeleket. Ezt a módszert folytatja Alekszandr Mindadze forgatókönyvíró segítségével játékfilmjeiben is. A védelemé a szó (Szlovo dlja zascsití. 1976) fiatal űqyvédnője nem sokkal eskűvője előtt kapja meg egy vele egykorú lány ügyét, aki gázzal próbált meg végezni önmagával és hűtlen szerelmesével. Az még rendben volna, hogy a bűnügy keretei között, a tett motivációinak kutatása közben az áldozat és a bűnös erkölcsileg szerepet cserélnek, hiszen a férfiról kiderül, hogy gátlástalan karrierista. De az ügyvédnőnek rá kell döbbennie, hogy Fegyajev magatartása csupán cinikusan következetes megnyilvánulása hitét vesztett nemzedéke konformizmusának. A történetben mindössze két ember próbálja megörizni, illetve visszaszerezni erkölcsi tisztaságát. Egyikük a vádlottak padjára kerül, s a völegényével szakító hősnőnek is a magányossággal kell szembenéznie. A Gyorshajtás (Povorot, 1978) "Potapovját", egy elismert tudóst a börtön fenyegetése zökkenti ki a konformizmus hintaszékéből. Kiszolgáltatott helyzetében azonban hiába vet számot az eddigi életét meghatározó normákkal. ez csak eltávolítja a társadalomtól - a börtön nyugalmába. Az erkölcsi megtisztulás csupán a felmentő ítélet kihirdetéséig tart, magánügy, nem tud társadalmi tetté válni. Az első két filmmel kapcsolatban nem véletlenül értük be a tartalomelemzéssel. Abdrasitov nem tudja itt még eleven képi közegbe helyezni Mindadze irodalmi alapanyagát. Dekoratív, jelzésszerű a háttér. A következő alkotásban, a Rókavadászatban (Ohota na lisz, 1980) azonban már művészi hitelességgel jelenik meg a téma új variációja. A film munkáshősét éjjel suhancok támadják meg. A férfi nem nyugszik, amíg a rendörség kézre nem keríti a tetteseket. A megvesztegethetö igazságszolgáltatás azonban csak az egyik fiút ítéli börtönre. Ez megzavarja Belovot, úgy érzi, felelős a fiú sorsáért, s elhatározza, patronálni fogja a büntetés ideje alatt, rendes embert farag belőle. Am a találkozások öt bizonytalanítják el az életét meghatározó értékrend felől, s egy idő után már semmi sem jelent örömet számára: se a család, se a haverok, se a munka, se a szenvedéllyel űzött terepfutó sport, a rókavadászat. Felismeri, hogy

előírt cselekvésmintákat követett, ezek minél pontosabb betartása jelentette számára a biztonságot, s adott egyfajta látszólagos belső tartást. Belov az eset kapcsán hallja meg először saját személyiségének jelzéseit. amelyek élete tartalmatlanságáról tudósítanak. Az eszmélés megint a társadalomból való kivonuláshoz vezet. Belov letér a kijelölt versenypályáról. s magányos hősként tűnik el az erdő sűrűjében. Abdrasitov az elbizonytalanodást, a dolgok átértékelését hihetetlenül árnyalt folyamatként tudja ábrázolni. Nem lehet pontosan meghatározni, melyik epizód váltja ki, melyik lendíti tovább. Látjuk, hogy Belovban végbemegy valami, de tekintete nem árul el többet, egyéb megnyilvánulásaiban pedig régi önmaga. Ez a kettösség a film hatásának kulcsa. Mert amilyen körülírhatatlan a belső történés, annál tárgyszerűbben jelennek meg a hétköznapok beidegzödései. A rendező könyörtelen realizmussal ábrázolja a kisvárosi közeget, az élet lehetséges színtereit, melyekbe a börtön éppúgy beletartozik, mint a söntés, a szakszervezeti iroda, a sivárságot árasztó otthon. Ez a tárgyszerűségeiben megragadott valóság a maga egészében válik problémává, a rendező elérkezik a társadalmi lét kritikájához. Ezzel kapcsolatban ígen árulkodó a negyedik film címe: Megállt a vonat (Osztanovilszja pojezd. 1982). Egy vasúti szerencsétlenség megakadályozása a mozdonyvezető életébe kerül. A helyszínre érkező vizsgálóbíró, Jermakov, a törvény szigorával akar lesújtani azokra, akik súlyos mulasztásaikkal előidézték a tragédiát. Munkája közben azonban a helyi szervek ellenállásába ütközik, akik a munkaszervezésben tapasztalható hibák feltárása helyett a mozdonyvezető hőssé avatásával, erkölcsi példázat gyártásával akarják eltussolni az ügyet. Az alkotópáros a reformok szükségességét elfedő moralizálás leleplezésével párhuzamosan egy zsákutcába jutott világról tudósít. Az indítás publicisztikus hangütése alapján hagyományos termelési filmre gyanakodhatnánk. Am míg azok - még a legjobbak is, mint a Prémium - zárt térben játszódó viták ra építenek a "hogyan jobban" céltételezéses konszenzusa jegyében, a Megállt a vonat tárqyszerűen be is mutatja azt a valóságot, amelyről a vita folyik. A jól kiválasztott helyszinek. az olykor kétségbeejtő állapotokról tanúskodó képek láttán az ember már nem is a baleset okaira kíváncsi. Abdrasitov Jermakov nyomozása közben alapvető dolgokra kérdez rá kamerájával: mi folyik itt tulajdonképpen? Miféle építés? 15

A látvány igazsága átértelmezi a dramaturgiát, maga alá rendelve a szereplők igazságát. A vezetők érdekeiket védik, Jermakov a törvényt, a vele egy szobában lakó újságíró pedig az emberek., nyugalmát. Alláspontját egyikük sem szembesiti a valósággal, így teljesen mindegy, ki kerekedik felül, a fennálló viszonyok kezére játszik. A vezetőkkel kapcsolatban ezt fölösleges bizonygatni. Annál érdekesebben mutatkozik meg' Jermakov és az újságíró szembenállásában. A vizsgálóbiró nem veszi észre, hogy a korrupció méretei, a lazaság, a szervezetlenség olyan normákat alakítottak ki, melyekkel szemben a törvény tehetetlen. Jermakov egyébként is talán egyik utolsó következetes képviselője. A Gelman-filmek párttitkár-szupermenieitől eltérően a rendteremtés szorgalrnazója Abdrasitovnál elgyötört, magányos ember benyomását kelti, akit a legnaivabb állampolgári indulatok fűtenek. Malinyin, az újságíró nem kap elég szerepet a történetben, noha figurája ritka jelenség a szovjet filmművészetben. Liberális értelmiségi, látja, hogy változásokra lenne szükség, de nem támogatja a vizsgálóbírót, mert Jermakov hozzáállása a sztálini korszak gyakorlatára emlékezteti. Ha másképp nem megy, akkor inkább a korrupció, az állóvíz. És ő írja meg a helyi újságba a mozdonyvezető hősiességét méltató cikket. Talán sikerült érzékeltetni, hogyan alakít ki Abdrasitov a rendelkezésre álló elemekből egy teljesen újszerű szemléletet, amely már nem fogadja el automatikusan a céltudatos társadalomépítés tényét, hanem a valóság szigorú elemzéséből akarja kiolvasni a kor igazságát, mely meglehetősen keserű. Az erkölcsi megtisztulás elképzelhetetlen a fennálló viszonyok keretei között, a külvilág összkomfortos börtön a lélek számára. A Rókavadászatban egy idő után már nehéz eldönteni, ki szabadabb: a büntetését töltő kamasz, vagy arács túlsó feléről érkező Belov. A bolygók együttállása (Parad planyet, 1984) filozofikusabb formában folytatja valóság és erkölcsiség ütköztetését. Hat középkorú férfi tartalékos szolgálatra kap behívót. Rögtön szembeötlik, milyen örömmel hagyják ott hétköznapjaikat, mennyire élvezik a hadgyakorlatot. Am hamarosan megtudják, "rakétatalálat" érte őket, indulhatnak haza. "Túlvilági" vándorlásuk során megfordulnak a Nők Városában (egy textilközpontban) , a Lakatlan Szigeten találkoznak Kharónnal (egy természetbarát tudóssal), akinek ladikján áteveznek az "AIvilágba" (bár a nyugdíjasotthon inkább túlvilágként, 16

múltként értelmezhető). Lelkileg kiszakadva a mindennapi térből és időből élik meg a legmélyebb emberi kapcsolatokat, találkoznak múltjukkal, s értik meg egyre pontosabban létüket. Aztán feltűnik a távolban az első felhőkarcoló, a második, a harmadik, a hőseink szétszóródnak a hétköznapok forgatagában. Abdrasitov nem egyedül választotta a moralizáló filmtípustól való lassú áttörést egy új szemléletű realizmus felé. Ezen az úton haladt a tragikusan korán elhunyt Dinara Aszanova és Konsztantyin Jersov, bergmani hatású tévéfilm-trilógiájában Vjacseszlav Kristofovics, az ismertebb alkotók közül pedig Gleb Panfilov. A dramaturgiai kötöttségek miatt meg kellett tanulniuk a tárgyak, helyszínek, arcok beszédéből verset komponál ni. És felfedezt ék a színész összetett, dinamikus tárgyiasságát, amely megírhatatlan tartalmakat képes magába sűrítení, s egy szó nélkül átadni a nézőnek. Izgalmas színészegyéniségek nélkül a szovjet filmművészet nem tudta volna megtenni a hetvenes évek közepétől az első fontos lépéseket a társadalmi ellentmondások őszinte feltárása, felé.

Oleg J ankovszkij és a Lebegés A színész, akiről az alábbiakban szó lesz, kétségtelenül a szovjet film utolsó évtizedének kulcsfigurája. Már 1966-ban feltűnt a Pajzs és kard (Scsit i mjecs) fiatal német tiszt jének szerepében. Hamvassága keltette életre Nyekraszovot, a vörös filmoperatőrt a Bajtársak voltunkban (Szluzsili dva tovariscsa, 1968), dekoratív férfiszépsége hitelesítette a Prémium (Premija, 1975) és a Visszajelzés (Obratnaja szvjaz, 1977) párttitkárainak példamutatóan elvszerű magatartását, ma már sokak számára az ő derűs tekintetét idézi a mártírhalált halt dekabrista költő, Rilejev neve is (Felragyog szép, tiszta iényű csillag; Zvezda plenyityelnogo szcsasztyja, 1975). Népszerűségéről a legjobban talán mégis az árulkodik, hogya szovjet színjátszás történetében ő alakíthatta először maszk nélkül Lenint. Az újdonsült pozitív hősben azonban egyre több rendező veszi észre korunk hősét. Először éppen Abdrasitov, hiszen Tarkovszkij csupán néhány pillanatra villant ja fel arcát a Tükörben (Zerkalo, 1974). Jankovszkij színészegyéniségének Abdrasitov filmjeiben sincs igazi kifutási lehetősége, bár szemének hamiskás mosolya, gúnyoros beszédstílusa már jelzi a személyiség kivűlállását. a környezet iránti nagyvonalú megvetését. Mennyire nem lepődik meg, mi-

Leonvid

Kuinyihidze:

Egy

trombitás

Szocsiban,

kor A védelemé a szó végén menyasszonya otthagyja, hiszen olyan mindegy! És ki tudna olyan könnyedén, felszabadultan lemondani a tudományos karrierről, ha nem ő, a Gyorshajtás főszerepében? Nem véletlen, hogy Emil Lotjanu ezekben a szemekben látja viszont a Dráma a vadászaton cimű Csehov-kisregény Kamisevének cinizmusát (Mo j laszkovij i nyezsnij zver. 1978). Lotjanu filmjével egy időben dolgozza fel a televízió számára Svarc mesejátékát, a Hétköznapi csodát (Obiknovennoje csudo, 1978) a Komszomol Színház főrendezője, Mark Zaharov. A varázsló szerepében ]ankovszkij megteremti a humanista különc ideálját, aki azért hozza létre a maga mesevilágát, mert képtelen elfogadni, komolyan venni a mindennapok értékeit. - Ki ígérte meg, hogy úgy fog élni, mint a többiek? - kérdi szemrehányóan takaros felesége, mire a válasz: - Úgy élni, mint a többiek?? II (Svarcnál: "Drága! Édes! Bocsáss meg r). Zaharov a Münchhausen-ben (Tot szamij Mjungauzen, 1979) folytatja a témát. Másképp élni, mint a többiek! De mit jelent az? Új értékeket? Nem. Szélsőséges individualizmust, melyben a forma, a "másképp" a lényeges. Münchhausen élete csupa bolondos ötlet, szertartás, provokáció.

1981. (OIeg [anhouszhij]

Ezt a világból tudatosan kivonuló, polgárpukkasztó hőst természetesen nehéz volt átmenteni a mai tematikába. Ami a mesében erény, a valóságban deviancia. Züllött figurák következnek ]ankovszkij pályáján. Sokat elárul a társadalmi helyzetről. hogy ezek egytől egyig felüdülésként hatnak. A szovjet filmben elszaporodnak a különcök, az Abdrasitov filmjei vel kapcsolatban már említett magányos hősök. Gondoljunk olyan színészekre, mint Sztanyiszlav Ljubsin az Ot estében, Leonyid Filatov, Szergej Sakurov, Alekszandr Abdulov vagy az Aszanova-filmekben játszó Valerij Prijomihov. ]ankovszkij figuráit az választja el tőlünk és a Suksin-hősöktől. hogy különcségük, kihívó magatartásuk nem valami belső szenvedély, elhivatottság következménye, hanem az egyén számára a kor társadalmába való legfájdalommentesebb beilleszkedés eszköze. Erre épít az a film, amely markánsan összegzi a hetvenes évek valóságelemző törekvéseit, nagyot lendítve a megújulási folyamaton. Roman Balajan alkotásáról, a Lebegésről van szó (Poljovi vo sznye inajavu, 1982). Kezdetben azt hisszük, a 40. születésnapja előtt álló mérnök szerepében ]ankovszkij újból megfricskázza a világot, a közerkölcsöket. Otthagyja éjjel a családját? Nagyon jó. Régi szeretője ko17

Roman Balajan- Lebegés, 1982. (Oleg Jankovszkij esiján száguld az újhoz? Remek. Hazudik főnökének, hogy elmehessen a randevúra? Csodálatos. Bohóckodik, beleköt a járókelőkbe? Elragadó. Vagy inkább nevetséges? Mintha hiányoz... na a meg szokott könnyedség. Balajan finom iróniával egyik kudarctól a másik felé űzi hősét Vlagyimir nyirkos utcáin. Csínytevéseit jó esetben megmosolyogják. Hiába, eltelt negyven év. Makarov elfáradt a fenegyerek-szerepben. S bármilyen furcsa, környezete erre a szerepre szerződtette. Kellett valaki- aki ha csak külsőségeiben is, de más, aki, ha csak infantilis esinyeken keresztül is, de az egyén szabadságát elérhető közelségbe hozza, aki. ha önmagával együtt is, de sárba tiporja a hazug kapcsolatokat. Igaz, a film többi szereplője mintha haragudna Makarovra. Nem csoda, hiszen a dédelgetett kedvenc kimerülése saját életük ürességével kell hogy szembesítse őket. Makarov fiatal ságuk ideálja. Nem véletlenül Repülés álomban és ébren a film eredeti címe. A Gagarin-élményen túl pontosan jelzi, milyen megfoghatatlanok voltak az illúziók, amelyek a hatvanas évek elején lendületet adtak ennek a nemzedéknek. A repülésból először rohanás lett, aztán menetelés, végül maradt a helybenjárás. Makarov azonban még rnindiq repülni akar. Csakhogy nem kapott szárnyakat, egyedül pedig se tehetsége, se ereje nincs hozzá. 18

és Oleg Tabahov) A "felesleges ember" a szovjet filmben nem új jelenség, ilyen markánsan azonban még nem láttuk feltámadni a mai szovjet valóság ábrázolásánál. Ráadásul mind a mára vonatkoztatott filmadaptációkban, mind ]oszeliani "énekes rigójában" lágyabb, puskini, goncsarovi, csehovi variációja él tovább. Balajan az irodalmi örökségnek egy másik változata, a már Puskinnál is megjelenő huszártiszt felé fordul, aki állandó konfliktusteremtéssel igyekszik elűzni unaimát. Annyira megveti saját életét, hogy játszik vele. Ez a keserű huszárromantika feltűnik később Tolsztojnál CaKét huszárból Kristofovics készített szép tévéfilmet. talán mondani sem kell, hogy ]ankovszkij főszereplésével), Kuprinnál, de a figurát leginkább Lermontov tudta elmélyíteni aKorunk hősében. Pecsorin kalandok tucat jait szervezi meg magának, kritikus szituációkat él át, de hideg fejjel, tetteihez nem talál belső kőtődést, s kívül reked a világon. Balajannak persze esze ágában sincs mereven kezelni a párhuzamot. Számára csak azért fontos a Pecsorin és Makarov közötti azonosság érzékeltetése, hogyannál nagyobb hangsúlyt kaphassanak a különbséqek, az eltérések. Makarov nem tud démoni figurává nőni, hiszen lázadásai kicsinyesek, ha ugyan lázadásról beszélhetünk e "produkciók" láttán, amelyek minden közönségesség ük ellenére mintha mégis számolnának egyfajta "közönséggel", a kör-

nyezet jóindulatával. Makarov kivülállása látszólagos, a talaj azért csúszik ki a lába alól, mert észre kell vennie: üres a nézőtér. O csak .viccből" dacol a korral, ezért érezzük szánalmasnak bukását, magára maradását, ahogy a szalmakazalnál betakarja-eltemeti magát a világ elől. A kor "tréfája" nem ismer kegyelmet vele szemben. Ai: egykori illúziók pótcselekvések formájában sem élhetik túl a pragmatizmus lélekölő szürkeségét. Hogy mindebből - s még messze nem merítettük ki a film tartalmi gazdagságát - mennyi vált volna esztétikummá, ha nem Jankovszkij a főszereplő, nehéz meqítélní. Egy biztos: ez a film ott kezdődik, ahol a dramaturgiája véget ér. Viktor Merezsko forgatókönyve színvonalas munka, de még távol van az epikai felszabadultságtól. Közhelyes tragikomédia is készülhetett volna belőle. A film kompozíciója is egyszerű, a kimutatható összefüggések (nem csukódnak az ajtók, az utazás ismétlődő rnotívuma, szinte minden epizód Makarov kudarcával zárul, s a cselekmény egészének is ez a szerkezete) racionális kiszámítottságról, didaktikus lekerekítettségről árulkodnak. A jelenetek képi kidolgozása azonban rendkívül mély alkotássá csiszolja a filmet. Vilen Kaljuta felvételeit nézve az ember dideregni kezd, mindent ápo-rodottnak, nedvesnek érzünk. Az ablakon beáramló fény nem tudja bevilágítani a belső terek et. A filmi látványnak azonban az ember, a színész a legfontosabb eszköze. Balajan beállításaiban ]ankovszkij személyisége esztétikummá sűrűsödik. Gesztusaival. szemével. sajátos hanghordozásával egy egyszerűsége ellenére remekül "játszó" öltözékben is (kötött pulóver, farmernadrág!) többet és izgalmasabbat tud mondani a mai szovjet valóság feszültségeirőL lelki tehertételéről. mint mások esetleg sokkal jobban megírt szerepekben. Dányelija. Mihalkov vagy Panfilov irányitása alatt. A Lebegés szépsége csak egy színészcentrikus műelemzésen keresztül.raqadható meg, erre azonban most nem vállalkozhatunk. A Jankovszkij-effektus rnindenesetre azt igazolja, hogy a film színészi játék a filmművészet egyik legsajátosabb, legösszetettebb és legdinamikusabb kifejező eszköze, mely adott helyzetben egyedül is képes esztétikumot teremteni. A szovjet filmművészet utóbbi tíz évének legszembeötlő bb újdonsága az, hogya valóság tárgyszerű elemzése közben feladta az ábrázolás egykori alapmeghatározását, a céltudatos társadalomépítés folyamatának automatikus elismerését. Ez azonban nem egyenlő a szocialíz-

Mark Zaharov: ]ankovszkij)

Hétköznapi

csoda,

19]8. (OIeg

mus távlatának feladásával. A filmgyártás szerkezetében végbemenő változások - a kommersz és az esztétikum egymástól való távolodása =, az új művészi eredmények éppen azért jelentősek, mert újult erővel vetik fel a szocializmusba való átmenet problémáját.

JEGYZETEK 1 L. Mamatova. Csorti geroja projasznyajutszja?, Iszkussztvo Kino 1986/2, 33-50. old. 2 Lukács György. Történelem és osztály tudat (Párt és osztály). Budapest, Magvető, 197!. 54. old. 3' N. Csuzsak. Pod znakom zsiznyesztrojenyija. Lef, 1923/1 12-39. old. (\ Tűtő László, Krausz Tamás. Lenin a szeeializmusba való politikai átmenet időszakáról. Társadalmi Szernle, 1984., 7-8. sz. 108-116. old. 5 Za bolsoje iszkussztvo. Vszeszojuznoji tvorcseszkoje szovescsanyije rabotnyikov szovjetszkoj kinyematografii. Moszkva, 1935., Kinofotoízdat, 23. old. 6 Nemes Károly ezzel kapcsolatban az anyagi ösztönzés öntudattal való pótlásáról beszél (A szocialista film ábrázolási problémái. MFTI,

1980.).

Forgács' Iván 19

Milyen szovjet filmekre van szükség a 80-as években? Amikor Nyina Ignatyeva filrnkritikussal. az Iszhusztuo Kíno főszerkesztő-helyettesével nemrégiben egy dialógus formájú cikken dolgoztunk az 1986-os budapesti játékfilmszemle eredményeiről (a cikk a lap szeptemberi számában jelent meg), 'eszembe jutott egy kérdőrnondat, amit hat évvel ezelőtt a pécsi magyar játékfilmszemlén egy vita címéül adtak: "Milyen magyar filmekre van szükség a 80-as években?" Pontos, valami lekötelezettséget kifejező szó ez: "szükség" ... Nem "milyen filmeket terveznek", nem "milyen filmek készülnek majd a prognózisok szerint", hanem "milyen filmekre van szükséq" abban a korban, amelyben élünk. Most, amikor a szovjet filmművészetről gondolkodom, szívesen választom töprengéseim címéül ugyanezt a majdnem felszólítást kifejező kérdőrnondatot. Hiszen valójában bármennyire tervezik is meg a filmgyártást, a filmfolyamat ösztönösségét - különösen az olyan nagy filmgyártásban mint a szovjet - nem feltétlenül a társadalom reális szükségletei irányítják, hanem gyakran a konjunktúra, a filmművészeti divat hóbortja, a sikerhez vezető könnyű út csábításai (a forgalmazási vagy fesztiválsiker, s e kettő lényegében az érem két oldala), s még egy sor olyan tényező, amelyeknek semmi közük a tényleges társadalmi szükséglethez (pedig gyakran tetszelegnek e szerepben). Egyébként talán igazuk van azoknak, akik megkülönböztetést javasolnak a "filmfolyamat" (a filmi gondolkodás folyamata) és a filmrepertoár fogalma között, mert ezek tényleg nem ugyanazt jelentik. A gondolkodás, az ábrázolás folyamata a szó igazi értelmében a filmművészet olyan fejlődese. amikor az valóban és teljes mértékben a társadalmi öntudat formáj aként jelenik meg. A filmfolyamat ebben az esetben is szükséqszerűen szűkebb kategória mint a filmrepertoár. Filmművészetünk elmúlt évtizedbeli állapota nyugtalanságot keltett; ez az újságokban, folyóiratokban és a szovjet filmművész szövetség májusi kongresszusának hozzászólásaiban meg is fogalmazódott: a filmművészeti alkotások aránya a hetvenes években és a nyolcvanas évek elején katasztrofálisan visszaesett. Szürke filmek áradata zúdult ránk, melyeknek sem az 20

észhez, sem a szívhez nincs közük. amelyek tel. jesen ellepték a filmplakátokat. Néhány ma már ugyancsak próbára teszi memóriánkat, hogy ki is rendezte, miről is szólt. A kérdés megválaszolható . senki nem rendezte, a konjunktúra mozgatta valaki kezét (filmpiaci konjunktúra vagy naptári, teljesen mindegy). Ez azonban nem jelenti azt, hogy az elmúlt évtizedben nem készültek társadalmunk és az egyes ember reális aggodalmait és gondjait magukba foglaló filmek. A Szót kérek, az Etűdök qépzonqorára, a Ráhauadászat, a Megállt a vonat, a Bolygók együttállása, a Húsz nap háború nélkül, a Lebegés, a Gazda, az Úszó, a Vassza, a Játék iskolás korú gyerekeknek . . . A sort még sokáig folytathatnánk. De!... Tucatnyi alkalommal megszakítják azt az "áradat" filmjei. Ez mindenkit elszomorít, akinek nem közömbös a szovjet filmművészet helyzete és tekintélye. Tehát milyen szovjet filmekre van szükség a nyolcvanas évek második felében? Nem szeretnérn, ha erre az önmagam számára feltett kérdésre válaszolva elvont vitába kezdenék, spekulatívan modellizálnám azokat a filmeket, amelyek még nincsenek. Másképp látok neki: mai filmrepertoárunkból választok olyan friss filmeket, amelyekben kétségtelenül felismerhetők a filmi ábrázolás, illetve annak mai új szellemi tapasztalatok által átformált változatai. Olyan filmek ezek, melyekkel érzésem szeririt nekünk, a kritikusoknak és gondolkodó nézöknek együtt kell élnünk a nyolcvanas évek második felében: gondolkodnunk kell ezekről a filmekről. párbeszédet kell kialakítanunk velük, együtt kell éreznünk a hősőkkel, a filmek biztatására végig kell tekintenünk az életükön, az egyes emberen és valamennyiünk közös életén. A külső. ~/.oc:i;ilis és a belső, pszichológiai, lelki életen. Olyan kérdéseket szegeznek nekünk ezek a filmek, melyeket filmművészetünk az elmúlt években vagy egyszeruen mellékesen kezelt, vagy a hétköznapok áradatában. a konkrét, gyakorlati problémák megoldására tett erőfeszítések közepette nem tudott különválasztani. Az új kérdések felkéredzkedtek, és fel is jutottak a filmvászonra. Bekerültek például Roman Balajan Védj meg talizmán, légy velem círnű filmjébe.

Eldar Sengelaja : Kék hegyek,

1984.

Roman Balajan nem csak hogy nem számít kezdőnek a rendezésben. hanem ő a mai szovjet filmművészet egyik legérdekesebb rendezőegyénisége. Csehov Kastanka círnű alkotásának megfilmesítésével debütált, melyben rendkívül hiteles csehovi, s ugyanakkor nagyon modern hangvétellel szólaltatta meg ezt a cicomázatlan történetet. Ezt követően egy Turgenyev-elbeszélésből készített okos, fájóan szomorú és ábrázolásában választékosan szép filmet, a Magányos farkast. De, én leginkább a Lebegést szeretern, melyben Balajan a forgatókönyvíró Viktor Merezskóval együtt könyörtelen-vigasztalan önelemzéssel vizsgálja a negyvenesek nemzedékét, azaz saját maga nemzedékét, mely az enyém is. Gothár Péter Idő van című filmje hasonlíto. ható leginkább hozzá. Balajan új filmje ugyanarról a nemzedékről szól. csak a nézőpont változott meg egy kicsit, a rendező a kérdésfeltevésben is messzebb rnent, a leg szilárdabb bástyákat akarta bevenni. Mi is történt itt tulajdonképpen? Miért szólal meg a film végén Okudzsava gitárján és hangján az a lírai-nosztalgikus szövegű, csüg-

gedt-szomorú melódia? "Ami elmúlt, nem hozható vissza, búsulni utána nincs miért, minden kornak felnőnek a maga erdei ... " - halljuk és látjuk az ismerős sorokat, mely a szeptemberi napfényben olvad bele a boldinói levelek susogásába, az ideutazott emberek zajába? Mintha temetnének valakit ... Nem is melódia ez, van benne valami kellemetlen mellékhang. Amolyan csehovi "elpattant húr hangja". Honnan van? Hát onnan, ami nem történt meg. Bár készültek rá, várták. A mottóul szolgáló dal (Bulat Okudzsava kézírásával látható, s az ő hatvanas évekbeli hangján szólal meg) megingathatatlan reménnyel jövendölte: "Ó, ma biztosan történik valami!" Nem történt! Ez az a dráma, melytől olyan homályossá, olyan esőáztatotta válik a Védj meg talizmán, légy velem círnű film. Mintha még a puskini verssorban lekapcsolták volna a lámpácskákat; ami csillogó volt, magabiztos, most árva, védtelen és szomorú lett. S mindez amiatt van, mert a becsület nem tudta megvédeni magát a becstelenséggel szemben. Bedobta a kesztyűt, nem volt elég körültekintő. 21

miféle dologgal foglalkozik. Azért a történetben meghatározott helye van: Ő a lélekbúvár. Afféle farmernadrágos Mefisztó, aki itt kíván" csiskodik a védett területen. A film róla is szólhatna. Mégsem ő áll a középpontban, ez a nyegle, cinikus, aki ártatlandilettáns irodalmi érdeklődés címén agresszíven behatol a hős magánéletébe; hanem kizárólag maga a hős, aki egyébként nem helyezkedik szembe az agresszorral (egy ilyen összeütközés teljesen nyilvánvaló eredménnyel járna). hanem önmagával áll szemben, saját mintaideáljaival és illúzióival. vagyis mindazzal, ahol a valóban mély kérdések felvetődnek. És így is van: mit számít itt az erőszakos betolakodó, a pusztító! Váljunk el tőle magyarázat nélkül egy újabb adandó alkalomig. Ez a film nem róla szól, hanem rólunk, ő csak eszköz ahhoz, hogy megértsük önmagunkat. Bizony itt az idő, hogy megértsük önmagunkat. Szembe kelJ néznünk a valósággal. Józanul észre kell vennünk, hogy sehogy sem akarunk lemondani arról, hogy ifjonti csábításra valóságunkat a rég elmúlt időkkel rímeltessük egybe Vagyim Abdrasitou , Megállt a vonat, 1982. (mégha puskini rímekkel is), s a rímek szépen (Anatolij szolonyicin) összecsengenek az álmodozó-nosztalqikus dalban, de az élet nem cseng össze ezzel a dallal. Ebből adódik a hős baja: Ő csak "rímel", neMiért nem védte meg magát a becsület? Nem azt kűldte el a párbajra, akit tkellett? Va.gy ki ott van a puskini Boldino a maga valóságában, s ez mindenben segíti. "Bocsásson meg, nem azt a fegyvert vette a kezébe? Kérdések hogy állandóan idézek" - hadarja két idézet (csak a legelsőket említettem) veszik körül a közott. s nem érti meg, hogy ezzel el is készítettörténetet. mely látszólag világos, mint a nap. te a diagnózist önmagáról. Az idézetek folytaA legbanálisabb "háromszög": ismerős, mintódnak. És a legnagyobb idézet a párbaj lesz dennapi szereposztás: a férfi, a nő és a váratla(a fegyvert a Puskin múzeum őrétől szerzik). nul felbukkant harmadik, aki menthetetlenül A hős ezt csak később érti meg, amikor a párfeldúlta a szerelem és az élet iJlúzióját. A filmbajra nem kerül sor. S minél inkább hitte, hogy ben azonban a háromszög nem egyenlő oldalú, ő egy "egyenesági leszármazott'?", amikor füa jól elkoptatott idom unalmas is már, szüksétyörésző sérelrnezőjét egy völgybe vitte, annál ges-feltételes. Az adott esetben csak annyit kíkeserübb számunkra a halál közelében a végső vántak tőle, hogy kösse össze a résztvevőket. felismerés. Rájönni, hogya mieink vannak ott, Még pontosabban azt, hogy "vezesse" a hőst, sőt mi magunk I A hős még saját magát sem míg teljesen mozgásba jön. Ez sikerül is. akarja felismerni a kudarcban. Úgyhogy nem Két ember találkozott. Az egyik okos, rnűvelt, a rendező játszik velünk kitalálósdit. a rejtély dolgos és önfeláldozó, otthon érzi magát a haa párbaj-epizódban villan elő, s ott rögtön el is zai történelemben és kultúrában, (végül is ez tűnik. Az elkeseredett hős elrejti az igazságot, a foglalkozása), régimódi felelősséggel kezeli a mintha még abban reménykedne, hogy szétbarátságot, hajlik a gyerekes tréfákra. nehezen oszlik a köd. "Nem hiszem, hogy az élet két szokja meg, hogy már nem ifjú (túl van a negyrészre oszlik, ragyogó delekre és ködre ... " venen). nyugtalanul szerelrnes, kézen tudja fogszavalja egyenesen a hősnek Bulat Okudzsava ni szerelrnét. Nem bírja elviselni a közönségesa filmnek abban a még napfényes, boldinói jeséget, de a kis változtatásokat sem. Könnyen sebezhető, csak napsütésben tud élni. A másikról látszólag mindent tudunk: családi, apai és • A szerző itt Szergej Szolovjev Puskin témájú játékfilmjére céloz, melynek címe Egyekeresztne vét (nem mintha ezek sokat mondanának). Rejtélyes, honnan került ide, nem tudni nesági leszármazott. - ford. 22

Konsztantyin ]ersov:

Graes fivérek,

1982. {Leonyid

lenetében, s ez lesz azután a hős kénytelen beismerése, amikor romantikus i11úzióinak a végéhez ér. Egyébként a film további rendkívül fontos szereplője éppen Bulat Okudzsava. Altala kerül be a filmbe a nemzedéki téma (mint ahogy csendesen belepakodott. s mindenre rávetette fényét már a Lebegésben is ... ) A romantikus remények dalokba úgy illő témája ez: az illúziók, s egy olyan nemzedék kedvtelensége, mely ezekkel a dalokkal lépett az életbe, ezekkel nő fel, s kitér, nem akar megfelelni az élet minőségileg új kihívásainak. Rendkívül sokszólamú és meglepÓ€n higgadt film a Védj meg talizmán, légy velem. Józanságát és logikáját még szélesebben értékelnünk kell, s elemezni valamennyi szólamát és képét. így egyebek között a puskini Boldino ábrázo- I lását és funkcióját, mely olyan változatosan éli az életét, ahogyan a filmben látjuk, a helybeli műkedvelő kórusban ott vannak a' szarafános anyókák, a zarándokok tömege, akik számára Puskin a mindennapi munka és imádkozás. A film elmondta azt, amit akart. Nagyon világosan beszélt és idejében. A negyvenéves hősökre. s a környezetükben felmerülő kérdésekre a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején felfigyelt irodalmunk.

Filatov) Az irodalom nyomában filmművészetünk is e téma felé fordult. Alekszandr Mindadze és Vagyim Abdrasitov Bolygók együttállása című filmje szintén "az előzetes mérleqet" vonja meg, és átértékeli azok értékeit, akik nem sokkal vannak túl a negyvenen. Ugyanilyen korú hősre bukkanunk a fiatal leningrádi rendező, Vjacseszlav Szorokín filmjében is, a Volt egyszer egy doktor ... -ban. A film egy évvel ezelőtt jelent meg, de a forgalmazók kezében kezdetben rosszul alakult a sorsa, s a kritika lényegében csak most vette észre, most kezd gondolkodni rajta. Ebben a filmben nincs sem súlyos intrika, sem látványos kifejező effektusok. Az első jelenetei talán még ki is ábrándít ják a türelmetlen nézőt. Zajlik a nem túl szervezett, vidéki módon szerény, és meglehetősen kusza élet. És van egy ember, aki nem hagyja itt ezt az életet (noha, mint látjuk, jobb sorsra érdemes), aki nap mint nap türelmesen segít élni az embereknek, és nem esik kétségbe, nem szenved önimádatban. Segít az embereknek, a szó legszorosabb értelmében. Mert orvos, a falusi kis kórház vezetője. Valamikor, azokban a bizonyos hatvanas években Leningrádból jött ide ("Kalandot keresni" ahogy ő mondja, szomorúan sóhajtva), de azóta sikeresen kinőtt ebből a ro23

Roman

Balajan

: Védj

meg,

talizmán,

légy

velem,

1986.

mántikából. a hatvanas évek romantikájából, amelye nemzedék többségének Okudzsava dalaiban szólalt meg. Most már éretten látja a dolgokat, másként viselkedik, másképpen viszonyul mindahhoz, ami körülötte történik. Nem hangoztat keserű frázisokat, senkit nem akar leleplezni, nincs szándékában, hogy bárkivel is észrevétesse. milyen áldozatokat hozott, és mi mindenről mond le még ma is, de nem dezertál, ottmarad, dolgozik az eldugott vidéken. Egyszerűen, lelkiismeretesen őnsajnálat nélkül dolgozik, mint ahogyan őelőtte dolgoztak a nép javáért az orosz értelmiség nemzedékei. Ez a higgadt emberhez méltó magatartási mód manapság bizony "nem divatos", hiszen az élet más nonnákra csábít. A film hőse egyébként mind jellemében, mind viselkedésében, mind pedig kűlső megjelenésében ernlé24

keztet a csehovi önfeláldozó hősökre : a vidéki orvosokra és tanítókra. Mindnyájan azt szeretnénk, ha a filmek az igazságukkal rendítenének meg minket. A Volt egyszer egy doktor ... engem pontosan azért kavart fel, mert igaz. Kétségtelen, hogy stilisztikai hitelességével a film kiemelkedik annak az "élet karneválnak" a hátteréből, me ly az utóbbi években még a jó, sőt nagyon jó rendezőket is magával ragadta filmjeikben. Vjacseszlav Szorokin költészete - hétköznapjaink költészete. A Volt egyszer egy doktor ... minden vonatkozásban hiteles, a jellegzetes karakterek felvonultatásában, az élet általános rajzában, s annak legapróbb részleteiben. De a legfontosabb az, hogy a "hétköznapi bátorság" pátoszával polemizál, amit annyi negyvenéves eltékozolt. A film egyik epizódjában felfedezhető egy utalás Balajan Lebegés című filmjére. A hős befűz egy kis vetítőgépbe egy régi amatőrfilmet. amely a doktor régi szenvedélyének, a vitorlázórepülésnek az emlékét őrzi. A kis vásznon látjuk a hőst húsz évvel fiatalabban. abban a pillanatban, amikor vitorlázógépével felszáll. És a rossz állapotban lévő vetítőgép miatt a filmszalag hirtelen elszenesedik (rajta az ifjúkor álma, repülési vágya). A metafora mély gondolatot rejt. ha a hős mai életét vagy más olyan filmeket értelmezünk vele, melyekben a negyvenévesek megvonják az átélt élmények "előzetes mérleqét" . A figyelmes néző Vjacseszlav Szorokin következő filmjében, a Viteldí}ban (Stemler Taxi című regénye nyomán készült) is talál utalást a Lebegésre. Amikor a taxisofőr főhős (ő is negyven körüli) megáll egy közlekedési lámpa alatt. tekintete egy hirdetőoszlopra téved, me ly a Lebegést reklárnozza, s a taxis egy jóindulatú - vállveregető mosolyt küld a plakátra festett üleg ]ankovszkijnak (a Lebegés főszereplőjének). Testvéri mosolyt. egy olyan ember mosoIyát, aki magabiztosan hiszi, hogy összehasonlíthatatlanul többet tud az életről, mint filmbeli kortársa. De úgy vélem, nem tud többet, egyszerűen más a szociális tapasztalata. A Viteldíj hőse egyáltalán nem hasonlít sem a negyvenesekről szóló korábbi filmben szereplő kortársára. sem Balajan hőseire. Erős, határozott. sofőrügyekben verhetetlen, környezetében ő diktálja a törvényt, de annál kevésbé tudja elháritani lelke nyugtalanságát. Megpróbál elfutni előle, elbújni a meg szekott. zökkenőmentes kapcsolatokba. a hamis lelki boldogság spanyolfala mögé. De utoléri, egyszer egy makacs igazságkereső fiucska képében, aki

konyabb párbeszédet folytathat a nézővel a filodament a taxiállomáshoz és kitörte a nyakát mes vagy televíziós publicisztika. a kitartó igazságkeresésben, máskor. meg a taxis magányosságának felvillantásában. Olyan, A mind aktívabb, mind harcosabb publicisztimint egy magányos macska. Mindez mai éleka egyébként a művészetet is megfertőzte temtünk kontextusában halmozódik fel, ellentmonperamentumával. szenvedélyességével. Készüldásaival, bonyolult kötődéseivel. A film alkotói tek olyan filmek és fognak is készülni, (kell, azt kívánják megértetni, hogy hogyan tükröhogy készüljenek), amelyekben a "mi ellen" ződnek a társadalmi folyamatok egy, a taxis konkrét társadalmi - társadalmi-termelési és hőshöz hasonló ember intim világában. Az út, társadalmi-erkölcsi - jelenségekben fejeződik amelyet a sikeres ember közérzetétől a kétséki. Ezt példázza három nagyon éles problematigek, a kiábrándulás megszületéséig, az önmakájú film: a Zinacska Zinulja. melyet Alekgával és a világgal való józan szembenézésig szandr Gelman darabjából Pavel Csuhraj renmeqtesz bonyolult és érdekes, mind pszicholódezett, a Plumbum, avagy Veszélyes játék, giai, mind szociális szempontból. A taxiálloAlekszandr Mindadze és Vagyim Abdrasitov új más reális atmoszférája nemcsak háttérként filmje, valamint Az esküvő a hibás című film. van jelen, hanem a cselekmény aktiv részévé Ezt a harmadik filmet a kijevi Dovzsenko válik. film stúdió rendezője, Konsztantyin Jersov akarHa megengedhetők az analógiák, akkor Vjata megcsinálni. De az élet előre nem sejthető' cseszlav Szorokin filmprózáját Jurij Trifonov tragikuma, a mély aggodalmat tükröző szemprózájához hasonlítanám, melynek hatása iropár kihunyta miatt egy másik rendező folytatta dalmunkra, filmművészetünkre egyre nő. Minazt a rendezői életművet. amit a Gracs-fivérek denesetre a trifonovi hangvétel követelménye kezdett meg. Józan, felkavaró film a Gracsa visszafogott, de nyugtalanító és erkölcsileg fivérek. amelyben a mesebzett öntudat nemigényes hangvétel - érezhető a nyolcvanas évek csak az embertelen cselekedettől rettent el, filmművészetében. hanem arra kényszerít, hogy a film alkotóiEgy alkalommal. amikor Jurij Trifonov elval, s a Petrenko által alakított bíróval együtt mesélte egyik elbeszélése nehéz szerkesztőségia társadalmi rossz eredetét és közös felelőssékiadói sorsát, felidézte, hogy az ötvenes évek günket mérlegeljük. A Gracs-fivérek már ment végén egy irodalmár-barátja mindig azt kérdeza mozikban. amikor a rendező, élve azzal a lete, ha elbeszélésről. novelláról vagy regényről hetőséggel. hogy a Szovjetszkaja Kuliura cívolt szó : "Mi ellen irányul?" Triforiov elbeszémű újság felkérte egy rovat megújítására, lésében, melyet a Novij mir cirnű folyóirat az alábbi gondolatát tette közzé. Alapjául ismét szerkesztősége nem utasított el, de nem is namegtörtént bírósági ügy szolgált: egy teljesen gyon sietett közölni. a szerkesztőség véleménye közönséges esküvőn (amilyeneket lépten-nyoszerint nem volt benne ez a "mi ellen?", tehát mon rendeznek kibérelt kávéházakban vagy nem volt benne közvetlenül társadalmi vonatkobankett-termekben) az ünneplés alkoholmámozás. "Én azonban úgy vélt em - mondta az író rában, az általános kavarodásban késsel meg=, hogy igenis valami ellen szólt." De lehet, ölték az egyik vendéget, egy 19 éves fiút, az hogy ennyi: az élet kegyetlensége ellen, a sors ifjúsági futballcsapat hátvédjét. Amikor Konszigazságtalansága ellen... az isten tudja, még tantyin Jersov meghallotta ezt a történetet azt mi ellen! A halál ellen, talán. A meg szokott mondta magának (és aztán az olvasónak) : mindennapos szörnyűség, a sehol és soha ellen, " ... Nem tudom megállni, hogy filmet ne kéamibe már beletörődtünk. s amivel együttszítsek erről. a lelkiismeret, az állampolgári köélünk." telesség diktálja, még ha nem is hangos szavakAzokban a filmekben, amelyekről szóltam, kal". S minthogy elképzeléseit megerősitette a Roman Balajan és Vjacseszlev Szorokin filmcikkére reagáló olvasói levelek irdatlan áradajeiben, a Bolygók együttállásában és más, ta, Fatalijev dramaturggal együtt neki ültek, a negyvenévesekről szóló filmekben, ahol a hőhogy megírják a forgatókönyvet. Megírták. De sök saját életük "előzetes mérlegének" megvoa sors közbeszólt. Konsztantyin Jersov váratlanásával állnak szemben (egyébként az "előzetes nul meghalt. A forgatókönyv megmaradt. mérleg" kifejezés is Trifonovtól származik: ez De nem mara.dhatott megfilmesítés nélkül: egyik elbeszélésének a címe (magyarul: Válsánem a stúdiótervek, hanem az élet követelte a gosan) kétségtelen ül ott van ez a "mi ellen", de vászonra az olvasók által küldött izgatott letermészetesen nem fér bele az aktuális, a konkvelek. rétan szociális fogalmába, amiről sokkal haté-

25

Eldar Sengelaja:

Kék hegyek,

1984.

Stúdióbeli kollégájának elképzelését Alekszandr Itigilov rendező valósította meg, s a filmet - rögtön megemlítem - a szerző emlékének szentelte. Ugyanazzal a kötelességtudattal, ugyanazzal a nyugtalansággaL ugyanazzal a szenvedéllyel próbálta megérteni, miért történt mindez, miért történik ilyesmi. Azt szoktuk mondani: "környezetvédelem". És ezen a fizikai környezetünket értjük, mellyel szemben az embernek adósságai vannak. De a szó szélesebb értelmű, jelentheti az erkölcsi környezetet is, ahol az embereknek egymással szemben vannak adósságaik. Ennek a közegnek éppúgy védelemre van szüksége, hiszen nagyon könnyen beszennyeződik. Művészetünk egyik legfontosabb feladata, hogy óvjon, s figyelmeztessen a fenyegető veszélyre. A többi közt a filmművészet feladata is. Az erről szóló beszélgetés során változnak az eszközök, gyakran a legszélsőségesebb, nyílt drámaisághoz és a bírói nyomozás feltétlenül éles logikájához. vezetnek. A bíróság motívuma, a nyomozások sora filmművészetünkben egyre inkább amorális-etikai témák szolgálatában állnak. Kihallgatás, Zárt ajtó mögött, Rókavadászat, Megállt a vonat, Cracs-iívérek ... Ezek a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején készült filmek mind cselekmény, mind intonáció tekintetében eltérőek, de érezhetően mégis közel állnak egymáshoz. Mindenekelőtt abban, hogy az embert próbára tevő helyzetek vagy közvetlenül a bíróság területén játszódnak, vagy annak szomszédságában, erőterében. Akár ott van a filmen a bíróság, akár nem, ezekben a filmekben nemcsak az eredeti funkciójában jelenik meg - felhatalmazott társadalmi intézményként, ahol a törvény-

26

könyv megfelelő cikkeit sugalló emberi és társadalmi normák nevében a sokarcú rossznak felelnie kell. A bíróság a cselekmény szempontjából is meghatározó, hiszen az eléje kerülő extrém élethelyzeteken keresztül már puszta jelenlétével is egy szigorúbb erkölcsi koordinátarendszert állít fel a filmben, lehetővé téve az alkotónak, hogy pontos ítéletet alkothasson hősei erkölcséről. Márpedig a kor, az új jelenségek és új kérdések pontosságot követelnek. Amikor a rnűvészet a törvénykezés területére lép, vagy legalábbis annak szomszédságába, erőterébe kerül, mindig valamilyen konkrét szerencsétlenséget kezd vizsqálni, hogy elgondolkozzon a bűnről és a kötelességről. Nemcsak egyvalakivel, hanem minden szereplővel kapcsolatban. Űvölt a hatalmas stadion arénája .. Végigsuhan rajta a tartalékok közt senyvedő fiatal labdarúgó tekintete, s szeméből kiolvasható, menynyire kicsinek érzi magát, ugyanakkor ott feszül benne a küldetés izgalma. A következő pillanatban pályára küldik erősítésként. és ő türelmetlenül veti bele magát a játékba... Hogy ez mennyire jelez egy jellemet, sőt többet - hiszen a film fő témáját sűríti magába, amiben ez a jellem majd feltárulkozik -, csak később .értjük meg, amikor ennek a kétségbeejtően tragikus történetnek minden szereplője összegyűlik egy hivalkodó módon fényűző lakodalomban, amikor a zene dübörgését egy-két óra múlva villámdübörgés követi. A halál mindig szörnyű. Hát még ha egy olyan fiatal, tiszta lelkű fiú haláláról van szó, aki rokonszenvet kelt a nézőkben. De talán még ennél is szörnyűbb engedékenységünk - és az alkotóknak igazuk van, mikor ez utóbbira helyezik a hangsúlyt. A gonosz erőkkel szembeni kollektív passzivitás tovább erősíti ezeket a korántsem legyőzhetetlen erőket, s éppen ebben, és az ehhez hasonló helyzetekben érhető tetten a nyilvánosság hiánya. A nyilvánosság hiányának, a tétlenségnek, a kollektív felelőtlenségnek az áráról beszélnek szenvedélyes hangon, pubIicisztikusan a film alkotói, élve a közvetlen kérdezés formájával. A rekonstruált esemény közé ékelt villáminterjúk kíméletlenül objektív társadalomvizsgálattá avatják a filmet, ahol lényegében mindenki önmagával vet számot (jóllehet, az interjúkészítő nincs rajta a képen). És jól látható, hogy aki demagógiával altat ja el lelkiismeretét. az az eléje tartott mikrofonnak is altatódalt énekel, aki egyenesen, felelősen néz szembe önmagával, az gyötrődik, és önmagát kárhoztatja, mi-

kor rá kerül a sor, hogy válaszoljon a láthatatlan újságírónak. A film befejező részében, amely nagyon keserű, ezúttal az elpusztult hős menyasszonyának szemével látjuk ismét az arénát. Üres. De ő, csakúgy, mint a film elején, üvölt. Itt bomlik ki a metafora, olyan kérdéseket fogalmazva meg a nézőnek, melyek mély fájdalmat. állampolgári felháborodást szűlnek, és bátorságot követelnek, hogy a nevükön nevezzük a dolgokat. Ez az állapot olvasható ki a bíró tekintetéből. mikor a film végén megrökönyödve még egyszer átnézí a bírósági ügy anyagát. Nyílik az ajtó, benéz a titkárnő: "Jó napot! Szüksége van va-

Iamire. Konsztantyin Vlagyimirovics? ... " Felmerül a kérdés: minek ez az odavetett mondat a film végén? A válasz: Konsztantyin Vlagyimirovicsnak hívták azt a művészt, polgártársunkat, aki azt mondta magában: "Erről rnuszáj filmet csinálnom". ítélkezés és lelkiismeret. ítélkezés a lelkiismeret felett, a közöny perbe fogása, ha nagy bajról van szó, kötelességeink egymással szemben - ezek a motívumok, melyekben a bíróság jelenléte különösen aggasztó - rokonítanak több, országunk filmstúdióiban készült alkotást. Ezeket a motívumokat a ma, a jelen új, súlyos problémái rendelték a művészetnek. Alekszandr

Trosin

(Fordította: V. Kozma Ilona)

Karácsonyra ajándékot adni és kapni öröm a P IÉRT szaküz!eteibő!! Néhány ajándékkötet hazai és import árukészletünkből : ernlékkönyvek. fotóalbumok.

pasztell-. festék- és aquarellkészletek márkás töltőtoll- és golyóstollkészletek rost- és filctollkészletek. szövegkiemelők, asztali írószertartók. díszcsomagolók díszkötöző szalagok ajándékkisérő kártyák, 1987 évi teljes naptárkészlet. karácsonyfadíszek Segítünk Önnek választani!

Kereskedelmi

Vállalat

A szovjei film művészek V. kongresszusa Moszkvában ez év májusában került sor a szovjet filrnművészek V. kongresszusára (V. 1315.) Az eseményt rendkívüli érdeklődés előzte meg. hiszen a filmirányítást. a szövetség rnunkáját az év elejétől több fórumon is éles kritika érte. a korábbi vezetőség tagjai közül Lev Kubídzsanov első titkárt, Szergej Bondarcswkot valamint Vlagyimir Baszkakovot, a Filmtudományi Intézet igazgatóját a kűldőttek közé sem választották be. Heves viták folytak a köztársasági kongresszusokon is. Összefoglalónk a Szovjetszkaja Kultura május 15-i és 17-i számában megjelent anyag alapján készült. Lev Kulidzsanov beszámolójából : Az eltelt öt évben a szövetség vezetősége nem Ikis munkát végzett. Azonban ez nem ad alapot arra. hogy élét vegyük annak a kritikának, amely az utóbbi időben a szövetséget érte. És rnindenekelőtt nekem. a vezetőség első titkárának kell elfoqadnorn ezt a kritikát. Valóban. az utóbbi években nem törődtünk eleget a stúdiókban rnűkődő alkotóbizottságok munkájána'k javításával. gyengébben ellenőriztük a helyes döntések végrehajtását. nem mindig találtuk meg azokat az eszközöket. melyekkel befolyásolhattuk volna az alkotói folyamatot. A titkársági üléseken nem egyszer folyt üres fecsegés. A titkárság belenyugodott. hogy

28

több tagja elhanyagolja kötelezettségét. s csak alkalmanként jelenik meg a szövetségben. Rendezvényeink. eszmecseréink nélkülözni kezdték a rkonkrétságoto a tartal.masságot. A kritika és önkritika gyengülése ..énkőzpontúsáqhoz", roszszul burkolt felsőbbrendűségi tudathoz vezetett. míg a politikai nevelőmunka elhanyaqolása a klikkszellem szimptómáinak megjelenésével éreztette hatását. ami korábban sohasem létezett a szövetségben. Keserű szájízzel beszélek erről. Oszintén be kell ismernünk. hogy túlzott jelentőséget tulajdonítottunk a rendezvények számának. és nem mindegyiket készítettük elő kellő alapossággal. Túl sok ülésünkön hangzottak el ugyanazok a felszólalások, túl sok volt a hasonló. többnyire általános megállapításokat tartalmazó határozat. annál ,kevesebb a végrehajtást ellenőrző intézkedés. gyengén ellenőriztök. milyen hatékonysággal ..műkődnek" üléseink. szakszernináriumaink, alkotói eszmecseréink. Komoly kritika érte a szővetséget az előválasztások során. A vezetőség titkársága. amelynek irányítania kéne az alkotás elveiről folytatott közös gondolkozást, ritkán beszélt meg új filmeket. nem elég energikusan védte a filmesek. különösen a fiatal rendezők és forgatókönyvírók alkotói jogait. megbékélt

azzal. hogy néhány film évekig nem került forgalmazásra szubjektiv vagy hivatali jellegű okokból. noha jelentős müvészi erényekkel rendelkeztek. Úgy gondolom. a jelenlegi titkársáq, amelynek megbízatása most jár le. el kell hogy fogadja ezt a kritikát, bár az igazság kedvéért meg kell mondani, hogy a művészeti jelenségek értékelésében nem volt hátsó gondolatunk. és igen sok embernek segítettünk. És ha bizonyos esetekben erőtlennek mutatkoztunk is. szívtelenek sohasem voltunk. (...) Véleményünk szerint változásokra szorul a Moszkvai és a Taskenti nemzetközi filmfesztivál. Nem titok. hogy bármilyen kedvezőek is a résztvevő országok. a vendégek számáról tudósító adatok. fesztiváljaink az utóbbi időben sokat vesztettek vonzerejükből és nemzetközi presztízsükből. Lebonyolításukban sok a sablon - úgyhogy van mit átnéz ni ezzel Ikapcsolatban. A felszólalásokból

: Mihail Belikou, rendező: A kongresszus előestéjén megismerkedtünk a filmgyártást szabályozó rendelet új tervezetével. Véleményem szerint a legfontosabb. kardinális kérdést. az önállóság kérdését illetően. ami egyértelmű. egyszer és mindenkorra szóló döntést igényel, nem született megoldás.

Jerzy

Kawalerowicz,

[uli]

Rajzman

Miféle alkotói, gyártási önállóságróI lehet beszélni ezzel a rendelettervezettel ka pcsolatban? Néhány újabb rendelkezés, melléklet. instrukció ... Pedig a probléma teljes mértékben megoldható! A Szovjetunió AUami Filmbizottsága ,koordinálja és jóváhagyja a tematikus tervet, majd ez alapján kijelöl egy általános összeget minden köztársaság filmgyártása számára. Ez minden! A továbbiakban a köztársaság Filmbizottsága és a stúdió osztja el a pénzt a forgatócsoportok között. Hiszen most, ha jobban belegondolunk, a film művészi oldalát pénzügyi szervek szabályozzák. Alekszandr Itigilov filmjében nem engedtek valódi ,kotlettet tálalni az asztalra, ikelléktáriakat javasoltak helyettük. A rendező így vette föl a jelenetet, ami ugyan tízszer többe került az államnak, de betartottak egy előírást.

és

KovácsAndrás

A kiutalt összeg felett a forgatócsoport, élén a rendezővel és a gyártásvezetővel maga rendelkezzen. Az is világos, hogy nem a pótkiutalások növeléséről van szó, hanem annak ésszerű felhasználásáról. ami van. (... ) Eldar Sengelaja, rendező, a Grúz Filmmúvészek Szövetségének első titkára: Ideje határozottan változtatni a Szovjetunió Allami Filmbizottságához (továbbiakban: Goszkino - a ford. megj.) fűződő kapcsolataink jellegén. Mindenekelőtt nagyobb jogkört kéne biztosítani a köztársasági bizottságoknak és stúdióknak. Helyesebb lenne, ha maguk hagynák jóvá a forgatókönyveket, és maguk felelnének a produkciókért. Jelenleg olyan forgatókönyvekből készülnek filmek, melyek százszor átírásra kerülnek a többlépcsős struktúra szakaszain. ,Az így kíalakuló kollektív felelőtlenség légköre idegen a művészet lényeg étől, szerzői jellegétől.

Nem a Goszkino egyik vagy másik munkatárs áról van szó, akik nem egyszer segítettek, bár az is előfordult, hogy akadályoztak, hanem a struktúráról - arról a bürokratikus ringlispilről, ahol még egy tízperces animációs film három-négyoldalas forgatókönyvének is hosszú utat kell bejárnia a stúdió animációs alkotócsoportjának dramaturgiai bizottságától a Goszkino dramaturgiai főelőadójáig. Megjegyzések esetén a forgatókönyv megismétli ezt az utat, majd követi a technikai forgatókönyv. Amíg a forgatókönyvből film lesz, a köztársasági stúdiókban dolgozó filmesek annyiszor látogatnak a Goszkinóba, hogya repülési órák alapján bátran kérhetnék felvételüket az Aeroflot tiszteletbeli utasai közé. (... ) Andrej Plahou, kritikus : A kongresszus előtt néhány nappal került sor a Filmművészek Központi Házában a Nyikolaj Burljajev (Sz. Bondarcsuk veje

29

Alekszej Batalov nevelt fel a Fő- a ford. megj.) rendezte Leriskolán (VGIK - a ford. megj.), montov-film bemutatójára. A munka nélkül maradt. szerző, aki egyben a címszerep Filmgyártásunk számára, alakítója is, bevezetőjében arról melyről valamikor úgy írtak, igyekezett meggyőzni, hogy mint "kirgiz csodáról", a dicsőnagy honfitársunk életének megséget elsősorban a ;korábbi sikeelevenítésekor egyetlen cél lerekre való emlékezés jelenti. A begett a szeme előtt - feltárni a VGIK-en végzett fiatal rendemai néző előtt a hazai kultúrázőink évekig nem jutnak lehetőnak, az orosz nép szellemiségéséghez. Mindez természetesen kinek forrásait. De magána'k a hat a stúdió légkörére: innen filmnek semmi köze se a szelleerednek az irigykedések, a fomiséghez, se a kultúráboz. mert lyosói beszélgetések, a rágala dramaturgiai és rendezői megmak, a névtelen levelek. (... ) oldások gyámoltaIansága miatt kívül reked ezeken a fogalmaNyikita Mihalkov, rendező: Nem volt még olyan kongreszkon. szus, amelyen ne került volna Az alkotói fantáziátlanság, a szó ba, hogy le kell zárni az utat rnűvészi igényesség esőkkenése a szürke filmek és alkotóik előtt. szorosan összefügg egy másik jeEnnek ellenére egyre több van lenséggel. Művésztársadalmunk belőlük. Honnan ez a sok szürke erkölcsi légköre egyre rosszabb. film? Nos, talán túl sokaknak feA filmművészeti főiskolákon lelnek meg, - nem a nézökre uralkodó protekcionizmus és gondolok mégpedig' azért, nepotizmus ma már ,közbeszéd mert ezek a filmek jellegtelenek, tárgya, pedig az intézmények semmilyenek. és ha valami semélén neves, mindenki által tiszmilyen, nem kell érte felelni. telt mesterek állnak. De legyünk Ami semmilyen, az semmilyen; őszinték. Néhányan közűlűk, könnyebb nemet mondani arra, akik annak idején jelentős alkoami váratlan, szekatlan. eleven, tásokat hoztak létre, a múlt dinem illeszkedik a jól bevált kecsőségéből élnek, új filmjeiknek retek közé. így nyugalmasabb. sem művészi, sem közönségsikeA fölösleges kérdések elkerülése re nem igazolja a számunkra végett pedig elhangzik az ismebiztosított előnyös feltételeket. rős rnondat . "Ez az álláspont l" (...) "Kinek az álláspontja?" - kérTolomus Okejev rendező, a dezi az ember, mire széttárják Kirgiz Filmművészek Szövetségéa karjukat, tekintetüket a menynek első titkára: A köztársasánye zet felé fordítják. Ezek szegunkban kialakult helyzetről rint van egy álláspont, de aki nem lehet nyugodt hangon szólképviseli, az nem létezik. Az efni. A film területén is rosszul fajta névtelenség nagyon kényelállnak a dolgok. Frunzében 22 év mes, csakhogy így tovább már alatt egyetlen új mozi sem épült. nem lehet dolgozni. Több tucatra tehető azoknak a Igen, új időket élünk, a valókirgiz falvaknak a száma, ahol sággal való szembefordulás, a nincs se mozi, se klub. A kirgiz konkrétság idejét. A problémák filmstúdió az ország műszakilag konkrét megfogalmazására szólegelmaradottabb stúdiója. Mind lítanak fel mindannyiunkat az az öt kongresszuson beszéltünk SZKP XXVII. kongresszusának erről. A stúdió új épülettömbjei határozatai. mind a mai napig nem épültek Beszélni könnyebb lett! De föl. Az elhúzódó munkálatok dolgozni is? Nem. Dolgozni nem miatt a kirgiz rendezők más közkönnyebb. Hogy miért? Nos, társaságokban, Kazahsztánban, azért, mert azok között, akik égTadzsikisztánban kénytelenek nek a tenniváqyástól, nagyon neforgatni, az utószinkron Moszkhéz felismerni a nem kevésbé vában és Leningrádban készül, a lelkes tekintetű naplopókat. akik filmek előhívásának helye pedig aktuálisan hangzó általános teljesen esetleges. Az a tehetsémeqállapításaíkkal vagy mélyérges színészi évfolyam, amelyet 30

telmű hallgatással leplezik tevékenységük látszólagosságát. Dolgozószobájukban szünet nélkül csöng a telefon, telnek a papírok, üléseznek a bizottságok, az ügye'k mégsem mozdulnak előre. Nagyon nehéz megkülönböztetni a kollektiv felelősséget a kollektív felelőtlenségtől. A bürokrata akár a mimikri. Új színben tűnik fel, hozzáidomul környezetéhez. a pártkongresszus határozatairól fecseg, fennmaradásáért küzdve új formát talál, de a tartalom a régi. Nem hagyhatjuk magunkat elringatni szépen csengő, üres frázisaitól. lágy hangú ígérgetésétől vagy jól időzített önostorozásától. Egyedül a tett lehet az új idők, az őszinte megtisztulás jele. A filmgyártás átszervezésével kapcsolatos elhamarkodott lépések veszélyére .figyelmeztetve a szónok a továbbiakban ezt mondta: l}1térőek lehetnek például a vélemények Szergej Bondarcsuk személyét és filmjeit illetően. De nem delegálni a szovjet fjlmművészek kongresszusára az Emberi sors, a Háború és béke, A hazáért harcoltak rendezőjét. aki már csupán ezekkel a filmekkel is beírta nevét a hazai kultúra történetébe, - gyerekség, amely lejárat minden őszinte, jó szándékot arra vonatkozóan, hogy meqtisztítsuk Filmmúvész Szövetségünk Iehanqoló, formalitásokkal teli légkörét. Nemcsak a szövetségben figyelhető meg hasonló jelenség. Ahogy a Goszkino 'elvesztette sérthetetlenségét, máris szernrehányások. vádaskodások lavinája zúdult rá. De az idő múlásával ezeknek a többé-kevésbé jogos panaszoknak az olvasása, hallgatása közben az ember fölteszi magának a kérdést: "De hát hol voltunk, hova tettük a szemünket mi, önálló és becsületes művészek? Hát ahhoz, hogy lelkiismeretünk szerint éljünk és gondolkozzunk, felülről kell engedély?" Eljor Ismuhamedov, rendező: (... ) Ma az üzbéq filmgyártás helyzetét az SZKP XXVII. kong-

resszusán jogosan és éles h~ngon bírált negatív jelenségek prizmáján keresztül látjuk. Keserű beismerni, de a kialakult egészségtelen helyzethez mi, filmesek is hozzájárultunk. Igen, néhány filmünkben szemet hunytunk az elvtelenség. a fényűzés felett, segítettük társadalmunk közösségi elveinek elárulását, egyes vezetők hivatali kultuszának megszilárdulását. Bizonyos értclemben végigaludtu,k mindazt, a.mi a köztársaságban zajlott, elvesztettük az igazságért folytatott harcot. mert nem akartunk egyesekkel rossz viszonyba kerülni, rnert nem tudtunk változtatni közönyünkön, kívűlállásunkon. Azokat, akik megpróbáltak harcolni közülünk. voluntarista módon elhallgattatták. A szerény vagy éppen kétségbe vonható eredményeinkről mondott kedveskedő bókok pedig sokunk számára úgy hatottak, mintha bepárásodott volna a szemüvegünk, és nem látnánk a valóságot. Filip ]ermas, a Goszkino elnöke: Sok keserű szó hangzott el ma a filmgyártással, a forqalrnazással, a színészek helyzetével és más kérdésekkel' kapcsolat- i ban, mint például a fontos témákat felületesen kezelő, a népszerű műfajok iránti érdeklődest igénytelenűl [kihasználó filmek túlzott reflektorfénybe állítása. Készek vagyunk elfogadni a minket ért szemrehányásokat, hogyengedtünk a konjunktúrának, az esztétikai iqénytelenséqnek, hogy gyengének bizonyultunk az ízléstelenségge1 szemben. Több javaslatot is kidolgoztunk, melyek seqítenék az alkotók önállóságát, művészikibontakozását. így például készek vagyunk megvizsgálni annak lehetőséqét, hogy a stúdiók döntsenek a filmek gyártásba 'k.erülésével kapcsolatos kérdésekről. Bizonyos filmek esetében, figyelembe véve a rendező szakmai biztonságát, el lehetne tekinteni a technikai forgatókönyvet megelőző irodalmi forgatókönyv kidolgozásától. A film sajátosságaiból, a gyártás célszerűségeiből

kiindulva a forgatókönyvirás szakaszában növeIni 'lehetne a forgatócsoport létszámát. Növeini kéne a játékfilmek laboratóriumi munkálatainak határidejét. Ha a gyártás szükségessé teszi, a stúdiók engedélyt kaphatnának az egész estés játékfilmekre előírt költségvetés felülvizsgálására, s azt az összeget, amely felszabadult egy film gyár,tása során, az ugyanabban az évben megvalósításra kerülő prodakciókra lehetne fordítani, A filmgyártással kapcsolatban többször is említés esett a Kisérleti mühelyről. Az ottani tapasztalatok valóban igen értékesek, kőzűlük nem egyet hasznosítottunk ds. A filmek alkotói például a közönségsikertől függően pénzbeli' jutalmat kapnak. De meg kell mondaní, hogy problémák voltak a szervezéssel, a dramaturgiai munkával, a műhely munkatársainak anyagi fe[elősséqével. Úgy gondolom, erre még vissza 'kell térni, és a kísérletet be kell vezetni egy-két stúdióban, hogy teljes 'képet kaphassunk róla. Természetes, hogy meg kell tanulnunk gazdaságosan, ésszerűen bánni a pénzzel. Éppen ezért a filmgyártásban és a filmforgalmazásban is gazdasági őnelszámolás velve alapján kell megvalósítani az átszervezést, De egy film és egy közönséges áru előállítása esetében a gazdasaqi önelszámolás rendszere nem jelentheti ugyanazt, hiszen a filmművészetet nemcsak rubelben mérik. Ezzel együtt meg kell mondanom, hogy nem minden rajtunk múlik, amit önök is nagyon jól tudnak. Nemcsak mi határozzuk meg azokat az előírásokat és mutatókat, amelyekről szó esik. És a kongresszuson tegnap és ma elhangzott felszólalások alapján úgy gondoljuk,' hogy az illetékes hatóságok, mindenekelőtt a Pénzügyminisztérium, a Munkaügyi Bizottság, a Szakszervezetek Központi Tanácsa odafigyelnek kívánságainkra, újításainkra. Ezekre érezhetően szükség van, így minél gyorsabban kell megvizsgál ni őket.

Alekszej

German

A művészet területén minden eszközzel ösztönözni Ikell a "versengést". A versengés nem kőnyökölést jelent, hanem olyan sikeres rnűalkotások létrehozását, melyek a párt kultúrpolítikájával összhangban egyre jobban kielégítik az emberek szellemi szükségleteit, találkoznak érdekeikkel. Karen. Sahnazaroo, rendező: Sok olyan filmet készítünk, melyek egy kicsit elgondolkoztat-

31

Rolan Bikov

nak, kicsit szórakoztatnak, ráadásul csak egy kicsit elavultak. Filmgyártásunk és a közönséq kapcsolata egyre inkább Voltaire hőseire, Panglossra és Candide-ra emlékeztet, akik közül az egyik állandóan azt hajtogatja, hogy minden a lehető legjobban van, a másik meg naivan hisz neki, A nézők hittek. Most azonban már egyre kevésbé hisznek, és valószínűleg ezért járnak egyre kevesebbet moziba. Azok közé a rendezők közé tartozom, akik a zenés film sokak által letkezelt rnűfaját művelik. A kongresszuson mellesleg a zenés és általában a középfajú filmekről egy árva szó sem esett. Ezt a filmtípust csak nézőink rossz ízlésével kapcsolatban emlegették. Jogosan, persze. A népszerű műfajok terén még sok a balsiker. Szerintem a nézők ízlését elsősorban azok a filmek befolyásolják károsan, amelyeket a "téma fontossága" miatt védenek, úgy tálalva őket, mint "komoly", "problémaérzékeny" alkotásokat, noha 'valójában semmi közük a jelen, az emberek problémáihoz. Ezek a filmek fogadtatják el a nézővel a szórakozta-

32

tás olcsón összetákolt formáit, alkotóik gyakran közismert kontárok. Kevéssé tudatosodott még bennünk, hogyavideo forradalma megkezdődött, hogy őszinte, magas müvészi és szakmai színvonalú filmeket ,kell csinálnunk. De éppen ezek útjában áll a Ieqtőbb nehézség a forgatókönyv elf.ogadásától kezdve egészen a gyártásig. (... ) A háromnapos tanácskozás után a kongresszus példátlanul viharos körülmények között, pattanásig feszült légkörben megválasztotta a szövetség új vezetőségét. A testületbe nem került be többek között Jevgenyij Matvejev, Jurij Ozerov, Vlagyimir Naumov, Jurij Iljenko és Nyikita Mihalkov. A vezetőség új összetétele egészében határozottan jelzi az egyesülés szakmai jellegének megerősödését. Ugyanez olvasható ki az első plénumon megválasztott titkárság névsorából. Első titkár: Elem Klimov Titkárok: V. Abdrasitov O. Agisev A. Alijev A. Batalov

M. Belikov R. Bikov V. Csornih G. Csuhraj V. Csurja r. Gelejn A. Geraszimov M. Gluzszkij B. Golovnya A,Grebnyev J. Grigorjev R. Grigorjeva r. Gricjusz V. Gyomin r. Hejfic F. Hitruk D. Hudonazarov R, Ibragimbekov E. Ismuhamedov K. Kalantar K. Kijszk J. Lapsin K. Lavrentjev P. Lebesev V. Liszakovics r. Liszakovszkij V. Melnyikov K. Muhamedzsanov H. Narlijev V. Nahabcev J. Nontein V. Nyikiforov T.Okejev G. Panfilov V. Petrov A. Plahov K. Sahnazarov E. Sengelaja Sz. Szolovjov ].Taskov V. Tyihonov M. Uljanov O. Uralov M. Zvirbulisz Az ellenőrző bizottság L. Nyehorosev

elnöke:

Elem Klimov a Szovjetszkaja Kultura 1986. augusztus 30-j számában nyilatkozott a szövetség előtt álló feladatokról, a kongresszus óta végzett munkáról:

Ami a Hurrá, ny aral unkból kimaradt - Volt a filmben mulatságos epizód:

egy nagyon este, a jev-

genyij Jevsztyignyejev alakította táborvezető dolgozószobájában tisztázódtak a botrányok. A jégszekrényben, mint valami széfben, aktákat őriztek az úttőrőkről : ki mennyit hízott, hogy viseli magát. A táborvezető. mivel sehogy sem talált valamit, bemászott a jégszekrénybe, a kamera utána. Kiderül, hogya jégszekrény-széfnek folytatása van, egy amolyan irattári folyosó, a végén egy ajtó. A szabadba érve dombokat látni, mindenfelé emelvények, és mindeqytken szónokol valaki... Kár, hogy mindez odaveszett. Egyébként a Goszfilmofondban (Allami Filmarchívum - a ford. megj.) egy kiváló embernek az volt a szenvedélye, hogy gyűjtötte a filmekből 'kivágott jeleneteket. Ez is történetírás. Ha összeragasztanánk azokat a jeleneteket. ameIyeket ezekben az években kivágtak a filmekből. nemcsak az enyéimből. természetesen, micsoda kommentár lenne ez ahhoz a munkához, ami a Filmművész Szövetség jelenlegi bizottságaiban folyik! Mulatságos is, szemléletes is, és szornorú is egyben. (...) Meg kell tanulnunk becsülni a tehetséget, és ami a legfontosabb, nem lenne szabad zavarnunk, mesterséges akadályokat állítva elé, hiszen a tehetség enélkül is harcban áll a tunyasággal, a tespedtséggel, a megszokással. Manapság gyakran beszélnek szürke filmművészetről, mindenki gondterhelt, vajon mik lehetnének azok a szűrők a stúdiókban és a Goszkinoban, amelyeken a szürke fiLmek még a gyártás engedélyezése előtt fennakadnának. Valamit persze biztos ki lehet találni, mi is igyekszünk komolyabban megtárgyalni a tematikus terveket, javítani a filmgyártás dramaturgiai oldalát, de a legbiztosabb módszer mégis az, ha utat nyitunk a tehetség előtt, ha nem tartjuk vissza, nem rakjuk po1cra a szem számára szekatlan. kisérleti jellegű, bonyolult stilisztikájú és 'szerkezetű filmeket, ha tág lehetőséget biztosítunk a filmnyelvi újítások, műfaji út-

keresések, a merész elgondolások számára. Az egyeztetőbizottság már dolgozik, filmeket néz, forgatókönyveket tárgyal meg, és meggyőződésünk, jó néhány film sorsa meg fog oldódni. Látható lesz a mozikban Panfilov Témája, bemutatásra kerülnek a fiatal leningrádi rendező, A. Szokurov filmjei. 'Mint rendező, tudom, mi az, ha valami nem valósul meg. Ez egy egész fejezet majdnem minden jelentősebb művészünk pályáján. Nem akarok magamról beszélni, nem szerénységből, hanem mert végül is minden számomra kedves, igazán mélyen foglalkoztató elképzelésemet sikerült megvalósítanom. Az Agónia háromszor került gyártásba, és csak harmadszor lett végigforgatva. Ez a történet egészében csaknem húsz évig tartott az életemben. A Jöjj és lásdot kétszer kezdtük forgatni. De súlyosabb esetek is ismeretesek: egyik legnagyobb rendezőnk, aki mel1esleg egyáltalán nem fiatalon kezdte filmes pályáját, hosszú évekre feladta jelenünket boncoló alkotói törekvéseit, irodalmi művek megfilmesítése felé fordult, a filmgyártás pedig elvesztett egy publicista alkotót. Suksin nem csinálta meg a Razin-fi.lmjét, nem készült el Panfilov Jeanne d'Arcja, egyes rendezők pedig, miután filmjük nem került mozivászonra, az évek során elhitték, hogy a siker és a művészi érték nem feltétlenül jár együtt... Én meg azon gondoIkozom: de miért? Miért történtek így a dolgok? És mit kell tennünk ma, hogy gyökeresen megváltozzon a tehetség helyzete, helye és jelentősége filmgyártásunkban? ... ( ...) Az új vezetőség szemmel láthatóan nem éri be a kérdések megfogalmazásával. A titkárság hetente ülésezik, a ,különböző bizottságok folyamatosan vizsgálják, értékelik a filmszakmához tartozó intézmények, vállalatok munkáját. Az elemzés közben azonban máris születtek konkrét döntések, javaslatok. Súlyos kri-

tika érte a két központi filmes folyóiratot. Dal Orlovot leváltották a Szovjetszkij Ekran főszerkesztői poszt járól, és személyi változások várhatók az Iszkussztvo Kino szerkesztőbizottságában is. Több mint húsz film vár megkésett bemutatójára. (Az adat szeptember végéről származik.) Alkotóik közül többen a harmincasok nemzedékéhez tartoznak. A szovjet film fiatalabb tehetségeiről írt méltató cikket a Szovjetszkaja Kultura számára (IX. 4.) Szergej Szolovjov, rendező. Kiemelten foglalkozik a leningrádi Alekszandr Szokurov alkotásaival, a szinészként megismert Alekszandr Kajdanovszkij ígéretes próbálkozásaival. Ivan Dihovicsnij kisjátékfilmjeivel. És még rnennyi új név: B. Szadikov, T. Babluani, V. Szorokin, A. Bibarcev, K: Melitauri, D. Sengelidze, A. Iho ... Említés esik Konsztantyin Lopusanszkijról is, akinek Egy halott levelei cirnű filmje az év egyik legtöbb vitát kiváltó eseménye volt. (Forgács Iván)

Figyelmeztetések Az Egy halott levelei (Piszrna mjortvogo cselovjeka) bemutatójára néhány nappal ezután került sor a Filmművészek Moszkvai Házában, hogy értesültünk a csernobili szerencsétlenségről. Nem tudom, lehet, hogya valóságos tragédia tükröződött viszsza ebben a nukleáris apokalipszis-látomásban, de úgy tűnt, már .rég nem láttam semmit, ami ilyen erős hatással lett volna rám. A szovjet filmgyártásban ritka a fantasztikus film. Hát még a futurológiai ! Az Egy halott levelei az első szovjet játékfilm, mely megismerteti a nézőt egy nukleáris katasztrófa lehetséges következményei vel. A téma már önmagában is elég nyomasztó, valósáqqal letaglózza a nézőt, úgyhogy ha valaki szakmai biztonsággal tud kezelni

33

egy ilyen anyagot. meg is nyugodhat. Többre már nincs is szükség. A nézőt mindenképpen érzelmi meqrázkódtatás éri. A szenvedélyeket felborzoló téma mögött ilyenkor jól elrejtőzhet a hideg szerzöi <számítás. Sajnos, sok film készül így manapság a második viJágháborúról. Konsztantyin Lopusanszkij, az Egy halott levelei rendezője új név a szovjet filmművészetben. Ezért különösen örvendetes, hogy filmje nemcsak képi megoldásaiban invenciózus, hanem érzelmileg is kifejező. Egy humanista alkotó szólal meg benne szenvedélyes hangon. Ahogy szavaink ,közheByé, hivatalos fordulattá válnak, elveszítjük eredeti értelmüket. Sokat beszélünk a filmművészet humanizmuséról. Fesztiváljaink a humanizmus gyönyoruen hangzó jelszavának jegyében zajlanak. De a fesztiválok résztvevői, olykor győztesei. gyakran meglehetősen szenvtelenül, mechanikusan és szakszerűerr az emberek szenvedéseit ábrázolják, anélkül. hogy maguk az emberek érdekelnék őket. Akárhogy is, az ember szeretete nem az absztrakt értelemben felfogott emberiség =, hanem az egyes ember szeretete nélkül nem létezik humanizmus. És nem lehet humánus az a film, amely csak elvontan beszél a humanizmus eszméjéről. miközben az alkotó emberszeretete éppen legédesebb álmát alussza. A fiatalok általában ironikusan, elutasító módon viszonyulnak a hagyományokhoz, ami életkori sajátosság: minden ben kételkedni kell. Léteznek azonban olyan hagyományok, melyek nélkül véleményem szerint nincs művészet, Ilyen hagyománynak tartom az orosz kultúrában a humanizmust. És rokonszenves, hogy egy fiatal rendező ezzel a nemes hagyománnyal táplálkoztk. A nukleáris világháborút egy fatális véletlen következtében kirobbantó képzeletbeli ország múzeumi pincéjében emberek gyű·lnek össze (a rendező a forgatókönyv írója is egyben).

34

Mindegyiküknek megvan a maga igazsága. Kibeszélhetik magukat. A film nem siet a cselekmény kibontásával. Különben sem a mese fontos Lopusanszkij számára. Emberi jellemeket, magatartásokat modellál a világvége extrém, végletesen tragikus pillanatában. Ütközteti öket, így csihoJva elő az igazság szikráját. A középkorú humanista értelmiségi, aki kitartóan hisz az ember szépségében és jóságában, a kialakult helyzetben az öngyilkosságon kívül nem lát más kiutat önmaga számára. Kéri. ne ítéljék el túl szigorúan gyengeségéért. Fia egy másik nemzedéket, más életfelfogást képvisel. Szerinte az ember akkor erős, ha kiméle tlen keménységet, sőt kegyetlenséget tanúsít mások és önmaga iránt. Ez a szadomazohista aroú, jégszívű aszkéta, épphogy csak megremeg, mikor :meghallja az apja életét kioltó lövést. Vagy itt az orvos, aki a legegészségesebb embereket válogatja össze a központi bunkerbe való átköltözésre. Orvos, foglalkozása miatt is humánusnak kéne lennie. Azonban éppen benne öltenek testet a Ieqernbertelenebb. fasisztoid erők. Az ő utasítása alapján beteg gyerekek és az idős lelkész nem kapnak belépési engedélyt a bunkerbe. Jelszava: ..A populáció fennmaradásához erős és egészséges emberekre van szükségünk." így vonul el előttünk a jellemek, tipusok, álláspontok láncolata. Van, amivel egyetértünk, van, amit nem tudunk elfogadni. Egyesekkel együttérzünk. Értékeléseink kritéríurna az ember sorsa, jövője. Ebben a kritériumban a film hőse erősít meg, Larsen, a nagy tudós, aki hisz az emberben, a földi élet folytatódásában. s ezt igyekszik tudományosan megalapozni. Larsen, Rolan Bikov nagyszerű alakításában, korlátolt, akár egy gyerek, naiv, jóságos és hiszékeny. Korlátolt módon hisz az emberben is - nemcsak az értelmében, hanem leginkább az érzelmeiben, bár hite komoly megpróbáJ.tatásoknak van kité-

ve. Ez a hit szerez neki Tanítványokat, azokat a kitaszított beteg gyerekeket, akiket melengetett, akiket a jóra tanított, és akiket halála előtt az emberek közé küldött. A néző sok kuJtúrtörténeti aszszociációt, utalást, allúziót fedezhet fel ebben a filmben. Van közöttük képzőművészeti, festészeti is. Szeretném azonban hangsúJyozni. hogy nem az érzelmi befogadást tompító, öncélú játékról van ez esetben szó. Konsztantyin Lopusanszkijban cnűvészember és művészeti ember lévén eredeti foglalkozása szerint zenész és zene esztéta, a művészetelmélet kandidátusa - szerenesés módon összhangban van a fej és a szív, a ráció és az emóció. Fjlrnjének legfinomabb kulturális asszociációinak olyan a szövete, hogyanézőben a gondolatokkal együtt egyszerre érzelmeket is ébresztenek. Lopusansz.kij profi rendező, akinek sajátos kézjegye van. A Felsőfokú rendezői tanfolyamon Emil Lotjanu osztályába járt, szakmai gyakorlatát Andrej Tarkovszkijnál végezte aSzlalker forgatásakor. A tarkovszkiji stílus nagyon közel áll hozzá, akárcsak ..lenfilmes" kollégái Alekszej German, Szemjon Aranovics - képi világa. A Lenfilm stúdióban egyébként új műhely vaqy iskola van kialakulóban. Nem véletlenül emlegetik a húszas-harmincas éveket. amikor a Lenfilm cégjelzést látva az ember tudta, rnire számíthat. Ma a Lenfilm megint egyfajta irányzatot kezd jelölni. De ez külön téma. A mai ..lenfilmes" stílus, felnagyított, kimódolt tényszerűséqével, ismétlem, közel áll Lopusanszkijhoz. Munkáiban azonban van valami sajátos. megkülönböztető jegy, ami őnállósáqáról. érettségéről árulkodik. 1980-ban Kosztya Lopusanszkij, a Felsőfokú rendezői tanfolyam végzős ha1lgatója nagy feltűnést .keltett filmes körökben harmincperces diplomamunkájával. a Szólóval. A film a blokád idején műkődő Leningrádi Szimfonikus Zenekar vadászkűrtősének egy napjáról szól, arról a

napról, amikor meqpróbálja öszszeszedni maradék erejét, hogy este játszani tudjon egy fontos hangversenyen, amelyet Londonban is közvetítenek. A film !több díjat nyert szövetségi és nemzetközi fesztiválokon (többek közőtt a Bilbaói Rövidfilmfesztivál fődiját, ugyanitt a filmkritikusok díját "A humanizmusért", valamint a legjobb rendezés díját a franciaországi Tours-ban megrendezett VI. Henri Langlois találkozón). De ami a legfontosabb, elnyerte a nézők legőszintébb, legodaadóbb elismerését. Többször láttam a SZólót. A közönség mindig más volt, de a reagálás ugyanaz - valamiféle tisztító erejű döbbenet. Ezt váltotta ,ki belőlem, és nemcsak belőlem, az Egy halott levelei is. A rendezői ikvalitások, a film talán túlságosan is választékosan felépített képi világa, a szerző csöppet sem tolakodó kultúrája és intelligenciája, valamint

mélyen szerves, határozott, következetes humanizmusa együttesen hozza .létre azt a meglehetősen sajátos jelenséget, ami átüt Konsztantyin Lopusanszkij munkáján. Híres forgatókönyvírónknak, színházi és filmes szakértönknek, Jurij Hanyutyinnak, a Hétköznapi fasizmus egyik alkotójának van két kitünő könyve. a Figyelmeztetés a múltból (Preduprezsgyenyije iz proslogo) a nagy honvédő háború filmes ábrázolásáról, A fantasztikum világának valósága (Realnoszty fantasztyicseszkogo mira) a fantasztikus filmekről szól, Ez utóbbi könyvének a szerző más címet szánt, amely összecs,engett volna az elsővel: Figyelmeztetés a jövőből. Nem emlékszem, miért nem maradhatott, ez a cím, de írás közben ez lebegett a szeme előtt. Nehéz lenne pontosabban meghatározni Konsztantyin Lopusanszkij két filmjét

annál. mint amit ezek az eszembe ötlött címek mondanak. Figyelmeztetések. Figyelmeztetések az emberiség számára a múlt ból. az utolsó világháborúból és a jövőből. amely reméljük megmarad a képzelet szüleményének. Lopusanszkij két filmje között nagy az időköz. Bántóan nagy. Tudom, nem a rendező tehet róla. Lényegében senki sem vonható felelősségre ezért a kényszerű veszteglésért, azért, hogy az Egy halott levelei több mint öt év után verekedte át magát a hatóságokon. Mennyi erőt követelhetett mindez a fiatal rendezőtől és az aktív segítséget nyújtó koIIégáktól! Csak örülni lehet" hogy Lopusanszkij hite saját ügyében, saját elveiben győzedeLmeskedett, hogy egyiket sem adta fel a győzelemhez vezető hosszú úton. Mert a győzelem véleményem szerint megszületett. Nyina Dímsic (Forgác$ Iván)

Biztonsági öv nélkül (... ) Germanról mostanság rengeteget írnak, de a kritika csak tavaly, a Moj drug Ivan Lapsin (Barátom, Iuan Lapsin] bemutatója után kezdett komolyabban foglalkozni vele. Pedig German már lassan húsz éve dolgozik a filmgyártásban. [Szinházi rendezőként kezdte Tovsztonogovnál). Csak első filmje volt problémátlan, amelyet nem egyedül készített (Szegymoj szputnyik). Ezt három film követte, s mindegyiknek megvan a maga drámai sorsa. German megfáradt értetlenséggel beszél a múltról. - Igen, három film és három szigorú ítélet. A forgatócsoport nem kapott prérniurnot, két esetben a stúdió a forgatási költségeket kitevő büntetést fizetett

a Goszkinonak ' "veszteséges" filmek miatt. Először 1971-ben kerültem dobozba. Az Ellenőrzés az utakon (Proverka na do rogah) címe akkor ugyanaz volt, mint apám kisregényéé: Operacija sz Novírn godom (Újévi üdvözlet-akció). A filmért elkeseredett küzdelem folyt. nagyon sokan segítettek. Konsztantyin Mihajlovics Szimonov magához hívatott. és azt rnondta . "Féltem önt. Megengedhet.etlen, hogy összeomoljon ennyi hányattatás után". Szimonov jó barátságban volt apámmaJ.2 Annak idején,

l Goszhino. Allami Eilmbizottság ~ Jurij German, író

amikor apámnak komoly kellemetlenségei voltak Az orvosaI ezredes (Podpolkovnyik megyicinszkoj szluzsbi) círnű regénye miatt, Szimonov odaköltöztette magához, és talizmán gyanánt egy szünke nyakkendőt ajándékozott neki. Amikor elkezdődtek a bajok körülöttem, ugyanilyen nyakkendőt ajándékozott nekem is. 1974-ben elkezdtem a Húsz nap háború nélkül forgatását (Sz.imonov kisregénye alapján). A filmmel kapcsolatban éppen azt szégyelltem, hogy nem mondtam el, mindent 1942 Taskent jéről. Szimonovnál a hátország 'hősiessége sokkal szörnyűbb képekben van leírva: végtére is a hátországban az em-

35

bereket a munkapadnál érte utól az éhhalál. salakba temetkezve aludtak, hogy felmelegedjenek. Nemezcsizma nem jutott rnindenkinek. a hátukon cipelték egymást dolgozni. A filmből mindez hiányzik, de van például egy jelenet, ahol az Üzbég KP Központi Bizottságának titkára egy gyűlésen magasba emel két kisfiút. és azt rnondja : "íme, két terven felüli hősünk." Gyerekek dolgoztak ugyanis a munkapadoknál. Ez a jelenet valamiért bosszantotta azokat, akik Leningrádban átvették a filmet. Pedig történelmi tényre, fényképre támaszkodtam, A film átvétele a Goszkinoban a következő szavakkal kezdődött: "Gratulálunk a Lenfilmnek. hogy végre készült egy eredeti fiJm azokról az emberekről, akik elvesztették a Nagy Honvédő Háborút". El tudja ezt képzelni? De ezért a filmért valahogy könnyebb és vidámabb volt a harc, rnint a többiért. Mindössze egyevIg volt dobozban. Aztán bemutatták, elkerült Franciaországba, Georges Sadoul díjat kapott. Nálunk még a televízió egyes műsorán is adták két alkalommal. Kár, valamit alighanem rosszul csináltam. Vitatkozni próbálok, de German kitart a uéleménye mellett, önmaga értékelésében könyörtelen. A LapsinnáI is kétségei uoltak: uajon nem lesznek-e félig üresek a mozik? Váratlanul Viszockijról kezd beszélni szembeálIitua magáual: neki aztán sosem uolt olyan problémája, hogy a közönség értetlenül fogadja! - Az ő dalai mindenkit sziven ütöttek. A társadalom bármely rétegét képviselő emberhez oda tudott rnenni, tudta a nyelvet, amelyen beszélgetni kezdhetett vele az életéről. Viszockij már életében legendává vált. Mcsélik ... , hogy egyszer a Taganka művészei leutaztak a KAMAZ autógyárba. És mikor mennek a koncert után visszafelé a szállodába egy hosszú-hoszszú utcán (Vologya is köztük van, dalait énekelte a fellépésen), a házak ablakai nyitva, és

36

minden ablakból teljes hangerővel Viszockij magnetofonra rögzített baritonja zeng. Minden ablakból az ő daia ... Miért volt ennyire szükségünk rá? A hatvanas évek végén vált hirtelen népszerűvé. De hát azelőtt nem énekelt? Dehogynem, méghozzá gyönyörű dalokat, színpadon is játszott, a fővárosban. Dalai azonban egy ideig nem illettek a korhoz. Társadalmunk az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején tele volt Illúziőkkal, az emberek úgy érezték. részt kell venniük annak megteremtésében, hogy hazájukban az őszinteség, az ésszeruseg uralkodjon. Sokan harcoltak A hatvanas évek végére azonban 'egyesek kezdtek elfáradni, mások csendesen visszavonultak, beépültek a díszletbe. .. A televízió képérnyoje kezdett hozzászoktatni. hogy valaki papírból beszél. rnire a rnásék is előveszi a maga papírját: "Valósággal megráztak ezek a most hallott mélyenszántó gondolatok ... " Mindez szégyenletes volt. Országunkban az erkölcsnek kitüntetett helye van, nálunk az embert gyerekkorátói arra tanítják, hogy ne hízeleqjen, ne hajbókoljon. A forradalom eltörölte az olyan szolgalelkű fordulatokat. mint "nagyméltóságú uram", "alázatosan azért fordulok őnhőz" ... Nos, minél többet hízelegtek a tévében. minél farizeusabbá vált a művészet, annál hangosabban zengett Viszockij hangja. Emlékszik? "Nem, fiúk, semmi se az .igazi, semmi se az igazi, fiúk ... " A hamisságnak ő volt az ellensége, olyan volt hallgatni a dalait, mint friss levegőt szívni. És azzal. hogy semmitől se félve haladt, és nem figyelte, mi van körülötte ("Nézzék csakI Biztonsági öv nélkül megy I" ezek a sorok róla szólnak természetesen), sokaknak adott messziről támaszt, így nekem is. Hiszen lehet úgy is, mint Viszockij ! O talán nem fél? O taJán semmit sem kockáztat? O 'talán nem szeretné, ha kiadnák. ha kitüntetnék? Szinte nevetséges, hogy ő, aki igazi néprnű-

vész" volt, nem kapta meg még az érdemes művész cimet sem ... A Műuészek Központi Házá· ban tartott estjén German be· uallotta, hogy két dologtól fél: a filmátuételi bizottság uezetői· től, és attól, hogy rossz filmet csinál. "Csupán ez utóbbi min· dig 'erősebb bennem" - uálaszolta azokra az elismerő meg' jegyzésekre, melyek állampolgári bátorságát méltattáh, azt, hogyaLapsint uédelmezue leoelelzet Írt a legfelsőbb natóságoknak, és egy beállitás erejéig sem akart engedni semmiben. Igy folytatja: - Tudja, az már szinte beteges, ahogy képtelen vagyok mások ízléséhez igazodni. Vagy a saját meggyőződésem szerint forgatok, vagy sehogy. Egy filmnél az ember minden apróságot százszor átgondol. aztán egyszer csak odavetik neki: ez nem így van, nem kell. De miért? Magyarázzák meg, miért, és lehet, hogy egyetértek. De akiket csak a saját biztonságuk érdekel. természetesen semmit sem tudnak megmagyarázni. És legalább tényleg valami élesnek tűnő dologba kötnéne-k bele! Ezt még meg lehet érteni - félnek. Csak hát a beszélgetés hangütése : "Inkább nem kell". Mintha mindenki tudná, mit kell, csak én nem. A nép nevében ítélkeznek, csak úgy ömlik belőlük a pátosz. Teszilk ezt 'minden kritérium nélkül, szélsőséges szubjektivizmussal. Hát ez tesz tönkre ... Meg tudtam volna érteni, ha esztétikai kifogások merülnek fel a Lapsinnal szemben. Mégiscsak egy új filmnyelv. Van, aki elfogadja, de el is lehet utasítani. Nem, azzal vádoltak. hogy befeketítettem apáink tiszta, nagyszerű nemzedékét. Pedig a filmem szeretettel vall ezekről az emberekről. A szememre hányták, hogy hol találtam ilyen szűk utcákat, és miért olyan kényelmetlen a lakás. "És

3 A

uésznek

magyarországi kiuáló megfelelő cím.

mű-

mindez a Volga, Volga" idejében? l" De mi a mai Asztrahany utcáin forgattunk. A lakás pedig. .. Hiszen ez apám lakása I Egy akkoriban pazarnak számító lakást kapott a Mojkánál. Dokumentáris pontossággal álJitottam helyre a berendezést egészen a földgömbim és ide költöztettem hőseimet. Mire azt rnondják : miért élnek olyan szűkösen? Volt egy pillanat, mikor German meghátrált, .xnequáqta" a Lapsint. ahogy kívánták tőle. Nagyon elláradt. Megroppant. Az asztrahanyi forgatásokon reggel hatkor kelt, végigjárta a szállodát, felébresztette a stábot. Napi 16 órát dolgoztak, megállás nélkül. A rendező ennél is többet. A film minden szetepláiét, akármilyen kis feladatuk volt is, maga öltöztette, irányította, ő találta ki a sorsukat, a replikáikat . " Egyszer kicsúszott a lába alól a talaj. Szó szerint, Hirtelen megszédült a szálloda lolyosáján, és a falnak esett. Az orvosok infarktust állapítottak meg, azt mondták, feküdnie kell. Nem hitte el: semmije se fájt, és nem feküdt egy napot sem. Egy hónap múlva Leningrádban kiderült, hogy a diagnózis helyes volt. Az orvosok azt mondták, a sérülés fel Log szívódni, csak iehúdnl kell: "Ellenkező esetben meg Log halni l" De ekkor történt a Lapsin átvétele, a Lapsin körüli botrány: German, a Lenfilm rendezője "teljes alkotói alkalmatlanságról" tett tanúbizonyságot. '. Cetmani el akarták hűldeni a stúdiótól. (Nem küldték el. De két évig nem kapott fizetést.) És German meg vágta a Lapsint; úgy gondolta, megmenti. Barátai kétségbeestek az új változatot látva: "Mit műveltél?" Szerencsére Szvetlana Karmalitával (German felesége, forgatókönyvíró) valóságos partizánmunka. árán sikerült helyreállítania a filmet, a megvágott változatot pedig megsemmisítették. "Ujjongtunk ! Uqt ándozI, Grigorij Alekszandrov filmje (1938).

zenés

tunk örömünkben. A film újjáéledt l" De a filmet dobozba tették. Germannak most már két alkotása porosodott a polcon. És ezen a ponton elhagyta az ereje. Egy hónapig feküdt a fal felé fordulva ... - Viszockijjal egyidősek vagyunk, de nem voltam a barátja, és úgy alakult, hogy sosem dolgoztunk együtt. Arra a szerepre, amelyet az Ellenőrzés az utakonban Volagya el akar játszaní, Zamanszkijt kértem fel. Nem, Vologya nem sértődött meg. Nemeslelkű ember volt. És hogy sértődhetett volna meg rám, egy szerencsétlen alakra? A fiilm bemutatóját Volagya amúgy sem érhette meg. (... ) Nem barátkoztunk, de volt egy álmatlan éjszakánk egy vonaton. Korábban sosem 'láttam ilyen szörnyű, összetört állapotban. Valami nem sikerült neki akkor az ogyesszai stúdiónál. és voJtak más kellernetlenséqei is. Pontosan emlékszem a szavaira: "Az ember dolqozni akar, gürizni, erre az Isten tudja milyen ellenzékhez sorolják, valósággal ellenségnek állitják be." Ezt a Jelket mardosó hangvételt hallottam később egy dalában : "Hogy lehet ez? A testvéretek vagyok ... " Mondja, kinek és mivel ártott Viszockij? Túl vaknierően tréfált? Azon is nevetni mert, amin nem szabad? Miért nem szabad? Nem hiábavaló volt ez a gúnyolódás, hanem harc a szürkeség, az aljasság, a demagógia ellen. Minden átkos csökevény ellen, amelyeket szenvedélyesen gyűlölt, amelyeket nem lehet tovább tűrni, amelyekről ma nyiltan beszél a nép és a párt. Viszockij ebből a szempontból is hasznos volt az államnak. Óvni kellett volna, tisztelettel bánni vele, nem pedig ütni! Nem lehetett Germannak nem föltenni a szohásos kérdést: "Min dolgozik most?" - "Szvetlanával forgatókönyvet írok a Dzsingisz kán betörését megelő' ző korszakról. Rendezőként nem dolqozom, Beteg a szívem, magas a vérnyomásom, van egy kisfiam. Hogy mindezt föltegyem

egy lapra, ahhoz pontosan tudnOm kell, hogy meg tudok csinálni valamit, amiért megint érdemes kockáztatni, intarhtust kapni stb."... Végül nehezen irányítható beszélgetőtársam hirtelen magától kezd nyiltan beszélni az igazságról: . - Azt rnondja. egyre nagyobb az igény az igazságra? Igen, mostanság nagy szenvedéllyel lepJezik le a rossz vezetőket, a gazembereket, a naplopókat. De vajon ezzel el is van intézve minden? Az igazs,ág veszélyes, felelősségteljes és kellemetlen dolog. Erkölcsi erőt ,kell érezni hozzá. De rni a garancia arra, hogy az "igazság iránti igényből" nem űgyes 'konjunktúr,alovagok húznak majd hasznot? Régi megfigyelés : haladást hirdetnek - és Tarelkin áll a haladás élére ... Elkezdték alaposan szidni a Goszkinót. Hát van is miért. Annak idején magam is kiabáltam a gyűlése,ken. De most, amikor ezt már nemcsak szabad, hanem divat is, valahogy nem akaródzik gyalázni a Goszkino vezetőit. Unalmas, higgye el. Arrólvan szó, hogy nem egyes személyekben ·látom a legnagyobb bajt, hanem abban a művészetnek kemény korlátokat szabó, megmagyarázhatatlan tabukat felállító rendszerben, amely nálunk sokáig normálisnak számított. A művészet mikroklímáját nemcsak a "felülről" jövő akarat teremti meg, hanem az "alulról" jövő támogatás is. Tegyük kezünket a szívünkre, és valljuk be: többségünk valamilyen módon - akár a hallgatásával is - részt vett ebben a kollektív hazugságrendszerben. És most, aJmikor maga az élet követel tőlünk őszinteséget és bátorságot, hirtelen úgy érezhetjük, kevés lelkierőnk maradt. Nem reális abban megállapodni, hogy qyerűrrk, most mindenki csak az igazat mondja! Hát arra való az igazság, hogy elmondják? Hogy másokat lele pIezzenek
37

apróságokban sem. És az ember végezze a maga dolgát. Ha becsületesen .fogom végezni a munkám, lehetőleg megbízhatóan, ha a másik, a harmadik, a tizedik is igyekezni fog ... Ezzel kilátástalan helyzetbe juttatnánk a tisztességtelen embereket . Tudom, a mi szakmárikban sok hazug ember van, és ezek

az ügyeskedők jobban élnek, mint azok, akik komolyan szerétnének valamit csinálni. De mostanában a "mit parancsolnak?" mint "alkotói" rnódszer egyre szégyenletesebb, egyre kevésbé elfogadott. Nem hiába tér vissza oa feledés homályából Viszockij. Végre bizottság alakult irodalmi örökségének gondozására. Hiszem, hogy új könyvek.

új lemezek jelennek majd meg, és film fog 'készülni Vologyáról. Ma nemcsak az igazság iránt nagyobb az igény. de a tehetséges. erkölcsi tartású emberek iránt is, akik meg akarják, és meg tudják szilárdítani az új igazságot az életben. (Lityeraturnaja Gazeta 1986/25. sz.) (Forgács

Iván)

HELYESBíTÉS Űvegbetét vagy filmkultúra címmel közöltünk beszélgetést októberi számunkban Lányi Andrással, a Magyar Filmklubok Szövetsége űqyvezető titkárával. Levele nyomán készséggel módosít juk az ott közölt ·egyík mondatot erre a - helyes - változatra: "számszerűen nem tudom, a 'Mokép behozatalának hány százalékát teszik ki a klubforgalmazásra szánt filmek." - Lányi András és olvasóink elnézését kérjük.

Mozi a legkisebbeknek: A Magyar

Diafilmgyártó

Vállalat

legújabb

kiadványai

Fábián Agostonné - Dr. Kovács Agnes BUKOVINAI SZÉKELY NÉPMESÉK: SZORDISZNÓCSKA ÉS A FEKETE KAKAS (Ill. Gyulai Líviusz) BÉKA KIRALYFI (Ill. Rogán Miklósné) Megvásárolhatók: Diafilm Mintabolt

Budapest V" Tanács krt. 2.

Nyikita Mihalkov művészi fejlődése Nem egyedi jelenség a filmművészetben, hogy társadalomművészetek képviselői: operatörők. látvány tervezők, színészek vállalkoznak filmrendezésre. Köztudott azonban, hogy nem minden ilyen kirándulás jár sikerrel; gyakran a jó operatőrt vagy a tehetséges színészt kőzépszerű rendezőként ismerjük meg. így Nyikita Mihalkov rendezői bemutatkozását is - mely a művész katonai szolgálata miatt némileg eltolódott - hitetlenkedve. bizalmatlanul vártuk. Danyelija emlékezetes alkotásában, a Moszkvai sétában nyújtott alakításától kezdve számos korábbi filmszerep tette ismertté és közkedveltté nevét; Mihalkov színészi tehetség ét senki nem vonta kétségbe. Jó hírét megerősítették a Dal Mansuhrol, a Nemesi fészek, a Postamester, valamint a Csillagok, katonák című filmekben rábízott szerepek. Am mihelyt egy színész más oldalról mutatkozik be, óhatatlanul felmerül a kérdés: nem fog-e ebben az új szakmában - hasonlóan néhány kollégájához - könnyűnek találtatni, olyannak, aki végeredményben idegen művészi világ, idegen elgondolások hűséges interpretátora csupán? Mihalkov első filmjének (Idegenek között) bemutatása' enyhén leereszkedő, megbocsájtó reakciót váltott ki szakmai körökben. Talán túlságosan is bőkezű volt a film a "rendezői lelemény" terén; néhol egyszerűen megdöbbentve a nézőt váratlan totálok dinamikajával. a vágások élességével vagy éppen a múlt ábrázolásának árnyaltságával, a filmben hemzsegő kűlönős, furcsa alakokkal. Egy merészen kicsavart, szövevényes bűnügyi történetet hajszol végig a filmen a rendező, nem csökkentve a sebességet az éles kanyarokban sem - épp ellenkezőleg: itt is fokozza a tempót, újabb érzelmi hatásokat

zúdítva a nézőre, egy percnyi pihenőt sem engedélyezve neki. Úgy tűnik, a végre lehetőséghez jutott fiatal alkotó eHY filmbe akarta belezsúfolni a tanulóévek alatt felhalmozott minden ötletét. Önmagában a film western-meséje - egy fehérgárdista banda által üldözött aranykészletről van szó, melyet a csekisták végül átmentenek a frontvonalon - nem követelt volna ennyire invenciózus, tartalmas rendezést. A cselekmény nem szenvedné meg - mi több, nyerne rajta =, ha visszafogottabb és fegyelmezettebb lenne az elbeszélő mód: úgy látszik, a fiatal rendezőnek nem volt türelme ahhoz, hogy kipróbálja és saját egyéniségére szabva alkalmazza a filmművészet leghatásosabb fogásainak arzenálját. A film csak néhány helyen tudott kétségtelenül meggyőzni arról, hogy alkotója érti és érzi a filmművészetet, tökéletesen birtokolja a szakmai tudást, egyszóval, hogy profi filmrendező. Az igazi elismerést Mihalkov számára az Etűdök gépzongorára című film, Csehov fiatalkori, kevésbé ismert színdarabjának filmre vitele hozta meg. Felmerül a kérdés, van-e közös pont a lendületes, akciódús - verekedéssel, lövöldőzéssel, menekűléssel, üldözéssel teli western és a csehovi hősök belső, rejtett érzéseit, a lassan fejlődő emberi kapcsolatokat, a mély konfliktusokat és drámákat finom ecsettel festő akvarell között? Nehéz lenne elhinni, hogy ugyanattól a szerzőtől származik ez a két mű, ha a rendező fejlődési pályáján nem állna köztük egy harmadik, Mihalkov alkotói önmeghatározása szempontjából oly fontos film. A Szerelem rabjáról van szó. melyben egyenjogúan létezik egymás mellett az a két világ, mely kűlön-külön a fentebb említett filmeket meghatá-

39

A

szetelem rabja, 1976.

rozza. Egyrészt az illegális bolsevik mozgalom a Gyenyikin uralta Krímben: letartóztatások, házkutatások, titkos gyűlések, összetűzések a fehér kémelhárítással - más részről egy kűlőnős, örökös nélküli kis világ, amely valami csoda folytán fennmaradt a körülötte tomboló véres, elkeseredett harcokban, légmentesen elzárva a valóságtól; a filmi ábrándképek. az egzotikus, szentimentális filmmesék világa ez. Mintha mi sem változott volna a forradalom óta: ugyanaz a nap süt a Krím felett, ugyanolyanok a pálmafák a narancsligetben. ugyanazok a filmsztárok forgatnak a régiektől egy hajszálnyira sem különböző forgatókönyvek alapján. A közönség ugyanazzal a lelkes imádattal veszi körül kedvenceit : "Tapossatok el minket, a tiétek vagyunk l" Ugyanaz a kicsinyes intrika a versengő filmgyártók között. irigység, az ötletek ellopása, a színészek elcsábítása. Mégis, valami nincs itt rendjén. Érződik valamiféle zavar, idegesség, valamilyen szomorúság a lelkekben, mely a munka értelmetlenségének és fölöslegességének megérzéséből ered; maguk előtt sem bevallott, de elkerülhetetlenül tu40

datossá váló érzete ez annak, hogy a történelem, mely valahol itt munkál a közelben, leértékelte mindazt, ami tegnap még oly jelentősnek látszott és művészetnek minősűlt. Ezekben a forgatás mindennapjait bemutató jelenetekben már érzékelhető volt egy, a csehovival rokon hangvétel. ábrázolásmód. A szavak levetették gondolati terhüket. leértékelődtek. a szünetek viszont tartalommal töltődtek meg és jelentőségre tettek szert. A hősöket itt éppúgy gyötri életük céltalansága, kilátásbalansága; "reális" létük irreális vonásokat öltött. Igaz, nem is lehetett ez másként; ugyanez a sorsa a lét minden formájának, melyet ilyen vagy olyan okok miatt kizár magából a történelem. A Szerelem rabjában Mihalkov számos igen jól sikerült rendezői fogást alkalmazott. Bebizonyította például nagyszeru képességét arra, hogy a legáltalánosabb síkon építse fel a cselekményt, anélkül. hogy egyetlen fontos részlet elveszne vagy háttérbe szorulna. Éppen ellenkezőleg: ezek a részletek hangsúlyosak lesznek, magukra vonják a figyelmet, s váratlan, mély benyomást keltő erőre tesznek szert. Azonban rende-

Etúdök

gépzongorára,

1977.

szempontból még fontosabb ebben a filmben a művészet mint téma megtalálása. A film Olga Voznyeszenszkájának, a forradalom előtti orosz mozi híres színésznőjének sorsát beszéli el, aki hiába próbálja megtalálni maga és rnűvészete számára a helyet egy olyan talajon, mely kicsúszott a lába alól. Ezt a sorsot ábrázolva Mihalkov mintha önmaga számára is feltenné a következő kérdéseket; mi a művészet, mi az alkotás célja és a művész kötelessége? Lehet, hogy éppen ezért bizonyul olyan fontosnak a film számára egy apró, de aligha véletlen mozzanat. A vörös Moszkvából érkezett menekültekkel való találkozást látjuk. A kéthetes utazás viszontagságaitól lesoványodott, az éhségtől elcsigázott ember mohón nyeli a felkínált tejszínhabos süteményt - bár egy falat kenyér is elegendő lenne, s talán jobban is esne, mint ez az anyagtalan, légies hab. De nem ugyanilyen volt-e Olga művészete . tejszínhab ábrándokat kínált a nézőknek. miközben azok az igazság kenyerére éheztek. A művészetről tett komoly hitvallás emelte a filmet túl a melodramatikus-kalandos politikai krimi keretein. ZOl

Egyben jelezte a rendező saját magával szembeni követelményeinek megváltozását, amit a soron következő film volt hivatott megerősíteni. Az Etúdök gépzongorára merész kísérlet volt, mely vitathatatlanul igazolta önmagát. A filmmel a csehovi világ egy új, szépséges, finom, az emberi lélek, a líraiság, a humor, a keserű bánat és a remény mély ismeretéről tanúskodó önálló darabbal gazdagódott. A film jóvoltából az író olyan teljességében és sokoldalúságában tárult fel előttünk, amit a színpadi rendezések - beleértve a leqjobbakat is - nagyon ritkán értek eddig el. Pedig a film alapjául szolgáló darab nem egységes, kész műalkotás. Éretlen, befejezetlen, mértéktelenül elnyújtott fiatalkori írás a Platonov. mely mind Mihalkov filmjével, mind a későbbi csehovi dramaturgiával csak távoli rokonságot mutat. De a rendező és alkotótársa, a forgatókönyvíró Alekszandr Adabasjan a 17 éves szerzőnek ebben a korántsem tökéletes művében fel tudták fedezni azokat a magvakat, amelyekből kinőtt a későbbi nagy Író; képesek voltak megsokszorozni ezeket Csehov 41

kínozza őt. A fiatal, tréfacsináló, kedélyes Trileekijről (Mihalkov alakította) kiderül, menynyire szorítja őt a félelem és a végtelen üresség érzése, a gyógyszerészi munka kilátástalanságának tuc;lata ezen az isten háta mögötti helyen. Szásában (Jevgenyija Glusenko), Platonov feleségében, az ízléstelen szalmakalapot viselő buta-naiv vidéki nőben a szerétetnek. türelemnek, megbocsájtásnak és reménynek hatalmas, isteni adománya van meg, mely méltán emeli ezt a jellemet az orosz irodalom legjobb nőalakjainak sorába. Azonban nemcsak a jellemek hiteles és mély ábrázolása, a köztük lévő bonyolult kapcsolat - barátság, szerelern. féltékenység, gyanakvás, egymás- és önámítás - árnyalt megjelenitése a hatás titka: hiszen mindezeken keresztül kirajzolódik a kor arculata. Látjuk Oroszországot hideg, vihar előtti eqével, végeérhetetlen rónáival. Már kopogtat az eljövendő, de még ismeretlen holnap. Az egyéni sorsok arról is hírt adnak, milyen lelki zsákutcában volt az orosz értelmiség. A nép szolqálatáról, a "köz javára" történő becsületes munkáról, a parasztokkal való lelki egyesülésről szóló elmélkedés blöff csuEtúdök gépzongorára, 1977. (Nyikita Mihalkov) pán. A könyvekből felszedett ideálok holt betűk maradnak, alkalmatlanok tényleges változtatások megvalósítására. Az elnyűtt frakk, mély értése és érzése, az író iránti szeretetük mellyel Voincev jótékonykodni akar, a paraszt segítségével. így született meg egy új darab; ki számára éppoly értelmetlen, ostoba dolog, mint tudja, idővel talán színpadon is bemutatják. a nagylelkű adományozó szándéka. A szép szaMivel nyűgözött le ez a film mindenkit? vak idejétmúlttá váltak. Akkor hát hogyan toNem lehet egyértelmű választ adni erre a kérvább? Mihalkov nem ígér és nem is ad megdésre. Szerepe volt egyrészt a kitűnő színésznyugtató választ erre a kérdésre. Látásmódja gárdának: Alekszandr Kaljagin, Jelena Szolomégsem pesszimista. Az Etűdök gépzongorára vej, Ole g Tabakov, Antonyina Suranova. Szerbefejezése át van itatva az eső áztatta föld friss, gej Nyikonyenko, Jurij Bogatirjev, Pavel Katiszta illatával. A kátyúba jutott lelkek és sordocsnyikov - hogy csak néhány nevet említsok tömegén át vezető alkotói törekvés a resünk meg. Másrészt nem hagyható figyelmen mény irányába mutat. Ez a remény a szerétetkívül a film formai tökélye: a rendkívüli összeben ölt testet - nem az emberiség vagy a haza tettségű és finomságú belső tartalom a leheiránti elvont, általános szeretetben, hanem a tő legegyszerubb, világos, pontos rendezői és föld és az emberek mindennapi szeretetében, operatőri munkával egészült ki. A film hatásámelynek ereje hirtelen világossá válik előttünk, nak következő titka humor és tragikum, könyamint Szása könnyben úszó szemekkel. fátyolos nyedség és mélység, a hősökkel szembeni kehangon a saját összeomlását felismerő Platonovgyetlen ítélet és féltő szeretet igazi csehovi móhoz - és a nézőhöz - fordul: " ... meglátjuk don történő csodálatos egyesítése. A darab minmajd az új. fényes, tiszta életet... és az új, den hőse, a rozzant nemesi kúria minden lakója nagyszerű embereket, akik meg fognak érteni szüntelenül új oldaláról mutatkozik be. A film minket és megbocsájtanak nekünk. Csak szeretegésze alatt éreznünk kell~hogy voltaképp mily ni kell... szeretni, Misenyka! ... szerelfelszínesek az ismereteink ezekről az alako król, mern ... " És a földerengő, meleg fény, mely foakikről pedig azt hittük, száz százalékig ismerkozatosan betölti a képet, mintha az ő jó és tiszjük őket. Feltárul előttünk az okos, ironikus ta lelkéből áradna ... Platonov (Alekszandr Kaljagin) megtörtsége : . A film a San Sebastlan-i fesztiválon a legmaönmaga jóvátehetetlen elárulásának érzete, edgasabb kitüntetést, az "Arany Kagyló" díjat digi élete céltalan voltának tragikus felismerése

42

kapta; Olaszországban kivívta a kritikusok és a közönség egyöntetű elismerését, elnyerte a Donatello-díj at. Az Etúdök után Mihalkov újból az orosz irodalom egyik klasszikusának megfilmesítésére vállalkozott. Ezúttal nem az olvasók által elfelejtett műről, hanem az orosz irodalom egyik legkiemelkedőbb teljesítményéről. az orosz élet minden rétegét magában foglaló regényről. Iván Alekszandrovics Goncsarov Oblamovjáról van szó. Egyébként a körülmények úgy alakultak, hogy az Oblomov előtt mutatták be Mihalkov következő munkáját, az Ot estét, amely Alekszandr Vologyin drámája alapján készült. Ennek a filmnek az ötlete véletlenül merült fel, sőt, mondhatjuk, inkább a kényszer szülte. Ugyanis az Oblomov gyártási terve szerint először a film második részét vették fel nyáron, ezután került sor a télen játszódó első rész felvételeire. A két rész között volt három hónap szünet. Ez azt jelentette volna, hogy a forgatócsoport nagy részét szélnek kell ereszteni, s ezek az emberek más filmeknél állnak munkába. Tehát az Oblomov folytatásának kezdetén új munkatársakat kell toborozni, akiket be kell vezetni a munka menetébe. Újra össze kell csiszolni a csapatot, s ez mindig sok nehézséggel jár. Ezért merült fel az az ötlet, hogya stáb együtt tartását biztosítandó, az Oblomov két része között filmet kell forgatni, mégpedig olyat, amelynek gyártási feltétele i viszonylag eqyszerűek. és amely nem igényel nagyobb színészi apparátust. Rövid keresés után a választás az Ot este cirnű darabra esett. Az Oblomov forgatásával párhu-' zamosan folytak az Ot este próbái, a Moszfilmben készültek a díszletek ; így a darab forgatásához Mihalkov teljesen felkészülten foghatott hozzá. 26 nap alatt sikerült befejezni a felvételeket, s az Oblomov folytatásáig elkészültek a vágás sal is: így leadhatták a filmet a vezetőségnek. A film az alkotói életműben a legkevésbé sem kitérő, és nem is a véletlen műve. Ezzel a filmmel Mihalkov nemcsak elsőrangú filmes tudását és szervezőkészségét bizonyította be. Újra meggyőződhettünk mély és érzékeny művészi tehetségéről. a filmnyelv alapos ismeretéről. A rendező megmutatta, hogy kevés szóval is milyen sokat el lehet mondani. Az 50-es évek végén Vologyin színdarabjai még éppen csak kezdték kivívni helyüket a színpadon. A szerző minden új darabjának bemutatója vitákat váltott ki. Valóban, ezek a művek polernikusak voltak a megelőző évek művészetével szemben: Vologyin érdeklődése de-

Ot este, 1979. (Ludmila Gurcsenko)

monstratív módon a kisember léte, problémái, mindennapi gondjai, szerelmi sikerei és kudarcai felé fordult - egyszóval afelé, amit magánéletnek szoktak nevezni. Azóta sok idő telt el, a Vologyin-féle hősök régóta otthonosan mozognak a színpadon és a filmvásznon; egyáltalán nem tűnnek fehér hollónak a művészet világában. Már Vologyinnak is megvannak a maga epigonjai, és - fájdalom - megesett, hogy ő maga is hasonló minőségben lépett fel. Darabjainak száma szaporodott, de legtöbbjükből hiányzik a jelent vizsgáló kritikus hangvétel. J oggal merül fel a kérdés: megérte-e a fiatal müvésznek filmre vinni egy olyan darabot, melynek aktualitása idővel megkopott? Vajon egy filmmel több születik csupán a régi, melodramatikus sablon szerint a szerelemről. mely évek múltán újra fellángol, a női hűségről. két, már nem fiatal ember egymás felé vezető útjáról? Mindamellett, hogy a rendező figyelme a hősök kapcsolatának fejlődésére összpontosul, és a szerelmi szál elsődleges és központi helyet foglal el a filmben - akárcsak a színdarabban a szerelmi történet távolról sem meríti ki a film tartalmát. Másról is szó van ebben a műben. A filmben elrejtett tartalmi rétegek ezernyi semmiképpen sem véletlenül odakerült vagy másodlagos jelentőségü - apróságban öltenek 43

Ot este,

1979. {Gutcsenho és Nyefedov)

testet. Mindenekelőtt abban, amilyen aprólékos pontossággal reprodukálják a szerzők az ezekre az évekre jellemző életkörnyezetet. A társbérlet folyosó ján az örökké él, telefonon ülő vén szomszédasszony. a közös konyha, a ruhák fazonja, sikkesen felhajtott sapkák, a legutolsó divat: az áttetsző nylon blúzok. komódok, spanyolfalak. pamlagok, elmaradhatatlan kis elefántokkal a polcon - mindebben pontos időmeghatározás rejtőzik: az 50-es évek végén vagyunk. Ráadásul a szoba sarkában ott áll már ,a televízió, mely ablakot nyit anagyviIágra. Látjuk, amint átszellemülten zongorázik Van Klibern és énekel Paul Robesen. halljuk a mi rendkívül szívélyes Anna Silovánkat arról elmélkedni. hogy kispolgári ízetlenség kristály t adni ajándékba; arra buzdít tehát minket, hogy szép és olcsó kerámiával lepjük meg szerétteinket. Mintha egy öreg évkönyvet lapozgatnánk - de mennyi jóság és gyöngédség árad e lapokból az iránt a rég elmúlt, oly reményteljes kor iránt! Mihalkov és állandó munkatársai - Alekszandr Adabasjan forgatókönyvíró és Pavel Lebesev operatőr - képesek voltak megoldani egy egyáltalán nem egyszerű feladatot: filmet készítettek arról. ami mindnyájunk emlékezetében 44

benne él. Itt nem csupán a művészi feladat bonyolultságára gondolunk, hanem arra a gondolati kicsengésre, amelyet a film végeredményben kapott. A cselekményt szigorúan elhelyezve az időben, a szerzők maguk kényszerítik a nézőt, hogy úgy nézze a filmet, mint kordokumenturnot. mely a történelem egy szakaszáról szól. Tamara Vasziljevna - akit Ljudmila Gurcsenko alakít - az említett idők által nevelt, alakított jellem. Tartózkodó, fagyos nő, háta mögött egy, a háboru által szétszakított szerelemmel. Érdeklődési körét az unokaöccse felnevelése körüli gondokra szűkítette. Magánéleti problémáira Marx levelezésében keres megoldást. Kínosan ügyel rá, hogy megerősítse hitét abban, hogy boldog; hogy érdekes, tartalmas életet él. Igyekszik nem gondolni a múltra és a jövőre, igyekszik elnyomni magában azt a gondolatot, hogy az élet másféle is lehet. De szerelme visszatér. Egyszer csak belép az ajtón a férfi, akit 17 éve nem látott. Erős és határozott, pontosabban ilyennek szeretne látszani önmaga és környezete előtt. Csak fokozatosan tárul fel előttünk, mennyire megnyomorították lelkét a háboru és a nyughatatlan csavargóélet évei. Iljin - Sztanyiszlav Ljubsin alakításában - szokatlan jellem, s nemcsak a szovjet filmművészetben. Hiszen mennyivel gyakoribbak a filmvásznon a "sematikus" hősök, akiknek jelleme meg van fosztva a feszítő ellentmondásoktól. Mennyivel kényelmesebb dolga van a nézőnek, ha végig azonosulni lehet a hőssel. ha együtt lehet érezni minden törekvésével. De itt a nézőnek meg kell értenie, hogy mit akar a férfi, hogy mitől szenved, mire van szüksége nyughatatlan lelkének. És főképp, hogy ki ő valójában: becsületes legény, vagy kalandor. rendes ember, vagy bűnöző'? Itt van a bökkenő: egyik és másik is hihető. Hazudik: másnak adja ki magát, mint aki valójában; önmagától szeretne megszabadulni. Szeretné lerázni magáról a múltat, s felcserélni azt egy képzelt jelennel. Azt hiszi, hetykén félrecsapott sapkában fütyülhet a világra. Azt hiszi. megszabadulhat minden kötelességtől és érzelmi kötöttségtől. s egy nagy kombinát főmérnökeként tiszteletet parancsolhat maga iránt. De hiszen van miért tisztelni őt! Például azért, mert főiskolás évei alatt nem félt néven nevezni a gazembereket - miközben mindenki más jobbnak látta, ha hallgat =, nem adta be a derekát. nem vonta vissza a szavát, nem ijedt meg attól. hogy el kell válnia a főiskolától, s újra kell kezdenie az életet. De ez az élet. úgy látszik, nehéznek bizonyult. Olyan emberekkel

Oblomov

néhány

napja,

1980. (OIeg

Tabakov,

hozta őt össze, akiktől kizárólag a puszta létezésért vívott harc kegyetlen farkastörvényeit tanulhatta meg. Nem mondják ki ezt a filmben, de a férfi előéletére következtethetünk például abból a kegyetlen mozdulatból, amellyel kicsavarja Tamara nevelt fiának a kezét. Mi Iljinben a valódibb , ez az életkörülmények diktálta kegyetlenség vagy az a lelki védtelenség, őszinteség, gyöngédség, melynek nyomai lassan eltünnek az elfelej tett fiatalság gal ? Melyik oldal győz a hős jellemében? A szerzők nem döntötték el előre a válaszokat ezekre a kérdésekre. Úgy vezetik hőseiket a végkifejlet felé, hogy közben nem tesznek erőszakot jellemükön ; nem adják meg a nézőnek azt a megnyugtató lehetőséget, hogy higgye: végül úgyis minden jóra fordul. A hősök útja maguk és egymás felé gyötrelmes. Mély álomból kell felébredniük. fel kell törniük dermedtségük csonthéj át, fel kell 01vasztaniuk lelküket, hogy ismét képesek legyenek szeretni. De itt nemcsak két ember magánügyéről, szerelméről van szó. Hiszen bennük az ország történelme tükröződik. Mert az ország sorsához fűzve sajátjukat, élték meg ezeket az éveket a Vologyin-féle hősök. Vállukra nehezedett az ország minden baja és nehézsége,

[eleru; SzoIovej és [iri]

Bogatirjev)

megtagadták maguktól a legszükségesebb dolgokat is, mégsem kerestek jobb vagy könnyebb helyet. Míndaz, amit átélt az ország, minden éles kanyar, hirtelen törés, fordulat az ő bőrükön érződött meg. És most az országgal együtt kell erőt meríteniük egy új élet elkezdéséhez. Tegyük hozzá, hogy a vologyini világ feldolgozása nagy jelentőségű volt Mihalkov számára a jelen felé való közelítésben. Természetesen bármely film aktualitását nem az ábrázolt korszak időbeli távolsága, hanem a művészí látásmód "jelen-szerusége", "kor-szerűsége" határozza meg. Mindazonáltal a mai problémák tárgyalása nagyobb meggyőző erővel, kézzelfoghatóbban valósulhat meg a mai élő valóság folyamában visszatűkrözve, s kűlönösen erős hatással lehet mindez a közönségre. így az Öt este után - ami rnindőssze húsz év távolában van tőlünk - Mihalkovnak már csak egy kis lépésre volt szüksége ahhoz, hogy elérkezzen a jelenhez, hogy közvétlenül a máról beszéljen. Ezt a -Iépést meg is tette. Előbb azonban befejezte az Oblomov néhány napja círnű filmet, amely a rákövetkező, a jelennel foglalkozó művével igen szoros kapcsolatban van. Az orosz irodalomtörténetben az Oblomovot úgy tartják számon, mint a feudalizmus talaján 45

kifejlődött egész sor - az orosz élet elmaradottságát és tunyaságát reprezentáló - társadalmi jelenség legelső szépirodalmi visszatükrözését. Maga az "oblomovizmus" kifejezés - mely Dobroljubov forradalmi demokrata a regénynek szentelt "Mi az oblomovizrnus?" círnű cikkéből származik - az élősdiség, a tehetetlenség, a társadalmi apátia szinonímája lett. A regény ilyen értelmezése tankönyvi evidenciává vált. Mihalkov és a főszereplő, Oleg Tabakov megkérdőjelezték ezt a szokványos értelmezést. A rendező maga nyilatkozta, hogy az általánosan elfogadott értékeléssel vitába szálló vélemények alapvetően meghatározták a regény megfilmesítésének gondolatát. Igaz, az oblomovizmusnak számos rossz oldala van - de nem fontosabb-e ma másról. a "stolzizmus" veszélyességéről beszélni? Oblomov barátja és ellenpólusa, a német Stolz, aki az Oblomov korábbi értelmezései szerint az az erő, mely Oroszországot megválthatja, egyáltalán nem lelkesítette Mihalkovot. Lehet irigyeIni Stolz energiáját, vállalkozó szellemét. rátermettségét, akaratát és kitartását céljainak elérésében. De tényleg olyan nagyszerűek ezek a célok? Vajon nem rejtőzik-e mögöttük a legnyersebb anyagiasság? A film befejezése, mely Stolz családi életét rajzolja meg, s Olgát mint Stolz feleségét mutatja, semmi kétséget nem hagy efelől. Házában jólét van, de nincs boldogság. A férj iratok ba mélyed. felesége kézimunkázik - nem mintha érdekelné ez, de valamivel el kell foglalnia magát. Inkább a családi kötelességek ellátására szoros kapcsolatban álló üzletfeleknek tűnnek ők, semmint egymáshoz valóban közel álló embereknek, akiknek tényleg szükségük van egymásra. Ebben a megvilágításban az akaratnélküli. tétlen Oblomov nemcsak elítélésre méltó emberként értelmezhető, hanem tiszteletet érdemlőként is. Nem rendeli alá magát képzelt érdekek utáni futkosásnak. pénzhajhászásnak. a társadalmi pozíció kiverekedésének. A többiek éljenek úgy, ahogy élni "szokás" - ő úgy fog élni, ahogy közel áll emberi természetéhez. Nem akar mássá válni, önmaga szeretne lenni; szeretné megérteni magát és léte értelmét. A társadalmi elismerés, a presztízs és a hasznosság csillogó képzete egyáltalán nem csábítja őt. Inkább kis falevélnek érzi magát, rnely szerves összeköttetésben áll saját gyökérzetével, a földdel, az egész természettel. Az élet természetes körforgásának szeretne része lenni, nem akarja, hogy belekényszerít sék egy kívülről ráerőltetett életvitel Prokrusztész-ágyába. 46

Mihalkov egyáltalán nem törekszik arra, hogy ideálként állítsa be hősét. Mosolyog rajta, s nem kerüli el figyeImét Oblomov létének élősdi jellege sem. Egyébként nem nagyon ítéli el ezért - ilyen Oblomov születésétől fogva. Mihalkov viszonya hőséhez meleg, féltő, jóságos. Mennyi jó van ebben a tiszta, becsületes, megbékélt emberben! Miben fejeződik ki ennek a filmnek az ideálja? És van-e ilyen egyáltalán? Igen, van. Emlékezzünk csak az Etúdök gépzongorára kezdő képeire I Esik az eső. A színen egy csintalan gyerek gramofont indít el. és a feldühödött, egymásra acsarkodó emberek zajongása, kiabálása közt felhangzik egy tökéletes, isteni hang, mely idegen nyelven énekel. Donizetti Szerelmi bájital című operájából Nemorino románcát halljuk; benne testesül meg a harmónia ideálja, valami, ami magasabb rendű. Lehet, elérhetetlen cél ez, de parancsolóan emlékeztet valami másra, ami emberhez méltó; valamely, az ember számára elengedhetetlen értékrendre. amely arra szólít, hogy felülemelkedjünk a mindennapos, hiábavaló civódásokba süllyedt lét megszokásán. Az, Oblomovban Mihalkov szinte szó szerint megismétli ezt. A képek alatt ezúttal Bellini Norma cimű operájából a Casta divát halljuk; ismét isteni hang, ismét érthetetlen, idegen nyelven, ismét a harmónia elérhetetlen ideáljának kifejezésére. Ez a dal kétszer hangzik fel a filmben; az első részben a befagyott tavon való korcsolyázás, a másodikban a közös kerékpározás közben. Mindkét alkalommal együtt vannak ők hárman - és csak ők hárman! - minden hasznosságtól mentes tevékenység - játék - közben; s a zene lelkük egyesüléséről. összezártságáról szól. Annyira szükségük van egymásra! A stolzi energiának szüksége van arra az átszellemítő, emberré avató forrásra, amely Oblomovban van meg. De az oblomovi kiegyensúlyozottságnak és lelki nyitottságnak is oly nagyon kell a stolzi tevékeny, mindent megváltoztatni vágyó akarat. S mindkettejük élete mit sem érne a szerelem nélkül, melyet Olga testesít meg. Milyen nagyszeru ez a harmónikus ideál! És milyen elérhetetlen I A film körül forrott a vita, melyet éppen a főhőshöz való viszony váltott ki. Egyesek elítélték Mihalkovot Oblomov idealizálásáért. mások ugyanezért dicsérték. Valójában Mihalkov nem idealizálta és nem ítélte el Oblomo-' vet. csak más szemszögből vizsgálta hősét; olyan nézőpontból, amelyből Oblomov nagyszeru emberi tulajdonságai nincsenek elhomályosítva a "társadalmi típus" által, melynek

Pereputty,

1981. (Nonna Morgyukova)

akaratlanul is megtestesítőjévé vált. A rendező egyáltalán nem állítja, hogy a regény feldolgozása teljes, kimerítő. Nincs arról szó. hogy a rendezői olvasat megváltoztatja a regényt, és ezt a filmi változatot azonosítja a regénnyel. Ellenkezőleg, a megfílmesítést úgy lehet tekinteni, mint a könyvről való elmélkedést. Nem kis helyet foglal el a filmben Goncsarov szövegének szó szerinti felolvasása - az oldalak lapozásának susogó zajától kisérve .; ami újfent aláhúzza, hogy a film mondandója az eredeti irodalmi anyagnak mintegy le származtatottja, derivált ja. A film címe is arra utal. hogy ez korántsem a teljes regény, csupán néhány lap abból. Úgy tűnhet, hogy az Oblomov és a következő mű, a Viktor Merezsko forgatókönyve alapján készült Pereputty között nincs tematikus kapcsolat: a cselekmény ideje: a jelen, a műfaj: vígjáték, a főszereplő: Nonna Morgyukova, akivel Mihalkov még soha nem forgatott. És mégis, e két alkotás között szoros, nem is véletlen belső kapcsolat van. t A Pereputty ban a mai életet egy falusi aszszony, Marija Konovalova szemével látjuk, aki megérkezik a városba, hogy leányát, Nyinát meglátogassa. Teljes felfordulást talál a családban: Nyina elvált a férjétől. kisleányát egyedül neveli - rosszul neveli: a kis fruskaból egyre

nagyobb csirkefogó lesz (a jellem élességének fokozására Mihalkov fiút alkalmazott erre a szerepre), aki előtt semmi sem szent, aki végleg elszakadt a szűlői háztól. apjától. anyjától. s a nagymamától még inkább. Mindemellett a család anyagi helyzete kedvező; a ház tele van szükséges és szükségtelen holmikkal. divatos újdonságokkal. hazaiakkal is, de többségében importból származókkal. Am ezek a holmik szinte kivétel nélkül - már nem az embert szolgálják: a tűzhely nem fűt, hanem éget; a televízió nem kapcsol be idejében, de megsüketít recsegő zenéjével. nem engedi, hogy az emberek hallják, értsék egymást. Am ha a lakásban csend honol is, az ott lakók teljesen izoláltak. Miközben álomba ringatja unokáját egy egyszeru falusi altató dallal. Marija Konovalova egyszer csak fölfedezi. hogy a lány egyáltalán nem őt hallgatja; bár már alszik, fülén még ott tartja a kis hangszórókat, melyekből az Abba együttes energikus ritmusai áradnak. Miközben igyekszik összekötni a szétszakadt családi köteléket - hazahozni Nyína férjét. Sztaszikot =, Konovalova még jobban elmélyíti a szakadékot kettejük között. A városi élet feltételeihez képtelen hozzászokni : jót akar az embereknek, de csak haragjukat vívja ki maga ellen. De bármennyire is komikus és buta né-

47

Pereputty,

1981.

ha, bármilyen értelmetlensége t követ is el. a rendező hozzá való viszonya melegséggel és jósággal van tele. Bár idegen ő a városban, viselkedése itt különös és nevetséges, neki megvan a saját helye az életben. Nem arról van szó, hogya falu jobb vagy lelkileg tisztább a városnál. hanem arról, hogy mindenkinek meg kell hogy legyen a saját gyökere, mert a sehová nem tartozó embernek felbomlik a személyisége. így kallódott el a nagyvárosban Marija lánya Nyína, aki nem a városi kultúrát fogadta be, hanem csak annak felszínét. hordalékot görgető habját. Nem véletlen, hogy Mihalk ov az egész film alatt szó szerint elárasztja a vásznat a tömegkultúra minden lehetséges attribútumával; legyenek azok import ból származók vagy a hazai földön termettek. Itt vannak például az olimpiai emblémás trikók és táskák, itt van a csillagos-sávos, az amerikai zászló mintájára színezett kötény, a televízió,

48

mely ontja magából a legújabb, divatos slágereket, a filmreklám. mely a legutolsó "az évad legnagyobb sikere" -t ajánlja, Iriska seriff revolvere. a tollakkal díszített indián maszk, a szállodai személyzet által végzett karate-gyakorlatok, és még egy sor eníndenféle más dolog. Önmagukban ezek a dolgok apróságok, meglehet, nem is rosszak, de így együtt a lidércnyomás érzetét keltik, mivel kiszoritották (Nyina és a hozzá hasonlók számára mindenesetre) az igazi kultúrát, a valódi szellemi értékeket. Természetesen nemcsak arról van szó, hogy Nyína elhagyta a falut, s a városban nem tudott igazi gyökeret ereszteni (drámaibban tárul fel ez a konfliktus Maríja volt férjének, Nyína apjának sorsában: ő egyszeruen elzüllött, mi már személyisége teljes leépülésének vagyunk tanúi) - bár ez sem csekély fontosságú. Nem kevésbé fontos az sem, hogy mélyek-e, tartósak-e ezek a gyökerek. Nyína férje, Sztaszik városi ember, aki szűlőfőldjétől soha nem szakadt el. Mégsem tűnik olyan embernek, aki kivívja szimpátiánkat. Akkor ismerkedünk meg vele, mikor Nyína távollétét kihasználva megjelenik otthon, hogy összeszedje a számára kedves holmikat. Drágák ezek a holmik - magyarázza anyósának =, de nem pénzbeli, hanem lelki értékük miatt. Mi olyan drága lelki érték ennek az embernek? Keretbe foglalt oklevelek; egy fénykép, amely valamilyen öntevékeny verseny győzelmi dobogóján örökítette meg őt: áll, ragyog az örömtől. valamilyen cikornyás faágat vagy gyökeret szorít magához. (Egy időben szenvedély volt a faág-gyűjtés: olyanokat kellett keresni. melyek emberi vagy állati alakhoz hasonlatosak. Ezt így nevezték: a demokratikus, mindenki számára elérhető alkotó cselekvés egy fajtája; a szép keresése a természetben.) Istenem, milyen szűken behatárolt ennek az embernek a világa, micsoda üresség mindaz, amit lelkinek nevez! Sztaszikot Jurij Bogatirjev játszotta, nem más, mint Stolz megszemélyesítője az Oblomovban. Lehet ezt véletlen egybeesésnek is tartani: bizonyos színészekkel Mihalkov állandóan együtt dolgozik - Bogatirjev is közülük való. így vagy úgy, mindkét szereplő a lélek elszegényedésérőL a szellem nyomorba jutásáról. a célok és érdekek kicsinyességéről tudósít. S ha összehasonlít juk a faragatlan, egyszerű és naiv vidéki asszonnyal, Sztaszik aligha a civilizáció haladó felét testesíti meg - persze civilizáció és kultúra nem ugyanaz a dolog. Konovalova sokkal gazdagabb lelkiekben, ő valóban rendelkezik gyökerekkel - rnint az a falevél,

amellyel Oblomov szeretett volna azonosulni. Mihalkov Csehov és Goncsarov adaptációiban az erkölcsi eszményképet az olasz muzsika testesítette meg, amely mintha egy másik, magasabb rendű világból szólította volna meg a hősöket. A Pereputtyban a rendező más eszközökkel, de ugyanúgy emlékeztet a magasabb rendű célok és a magasztosabb emberi rendeltetés világának létezésére. Végeérhetetlenül hosszú fókuszállítással közelít a kamera egy alig észrevehető ponthoz az üres stadionban: egy futót látunk, aki erejével felkészülve emberfeletti erőfeszítéseket tesz; utat tör egy eljövendő győzelem felé, mely nem a saját, személyes, hanem az emberi erő és akarat győzelme lesz. Pontosan ugyanilyen fókuszállítás révén változik át egy kivehetetlen pont a horizonton csillogó, a fejünk felett elsuhanó repülőgéppé, amely éppúgy az emberi munka és értelem magasabb szintű megvalósulását hivatott megjeleníteni. Ezek a másik világba való áttöresek a rendező látókörébe mintegy véletlenül bekerülő emberek személyes sorsát a haza, a világ, az emberiség sorsával kötik össze. A Pereputty befejeztével Mihalkovnak szándékában állt kipróbálni erejét a színpadon. A Vahtangov Színházban - amelynek iskolájában annak idején mint színész végzett - szerette volna megrendezni Szofja Prokofjeva Beszélgetés tanúk nélkül című darabját. Ennek a munkának a végeredménye egy film lett - ugyanazokkal a színészekkel, Mihail Uljanovval és Irina Kupcsenkóval, akik a darabban is a két főszerepet játszották volna. Sajnos, a rendezőtől független okok miatt a színházi előadásra nem került sor. Ezen csak sajnálkozni lehet, hiszen ugyanannak a darabnak filmen és színpadon egyidejűleg, más-más rendezői koncepcióval. de ugyanazokkal a színészekkel történő megrendezése érdekes művészi felfedezéseket ígért. Annál is inkább, mivel a rendezés filmen megvalósult változata rendkívül figyelemre méltó tanulságokat kínál, mindenekelőtt a film formanyelve terén. Hosszú ideig uralkodott az a meggyőződés, hogy a film előnye a színházzal szemben abban áll, hogy a filmnek határtalan lehetőségei vannak a cselekmény térbeli áthelyezésére, valamint az élő természet ábrázolásának olyan fokú hitelességére, amelyről egy színházi előadás nem is álmodhat. A színdarabok megfilmesítése során ez ahhoz a törekvéshez vezetett, hogy számtalan epizódra tördeljék a cselekményt, kivigyék azt az élő természetbe, valamint, hogyacselkemény mögé eleven, látványos korképet fessenek. Azonban a darabok

Pereputty, 1981. (Morgyukoua) dramaturgiája ellenállt az erőszakos átalakításoknak; hiszen a cselekmény helyszínének megjelölése nem bírt különleges fontossággal, sem kötelező érvénnyel, és a háttérfigurák, mellékszereplők sem az eleven korkép kedvéért szűlettek. Erre való reakcióként alakult ki egy ellentétes áramlat, mely - André Bazin kifejezésével élve - nem a "földrajzi egzotikum" -ban látta a film előnyét a színielőadással szemben, hanem abban, hogy a kamera premier plánban képes megmutatni a színész arcát, mintegy beletekintve a hős lelkébe; az érzések hullámzását olyan teljességgel és részletességgel adva vissza, amely színpadon nem lehetséges. Ennek a megközelítésnek legszebb példájaként említhetjük Mihalkov-Koncsalovszkij Ványa bácsi című filmjét, ahol a rendező a darab instrukeióin is túllépve szükítette le a cselekmény színterét: még azok a. jelenetek is, melyek Vojnyickijék kertjében játszódnak, átkerültek belső 49

Eldar Rjazanou , Kegyetlen románc, 1984. (Nyikita Mihalkov) térbe. így a rendező az egész cselekményt egyetlen ház falai közé zárta. Prokofjeva darabjának feldolgozásában Mihalkov még bát yjánál is radikálisabbnak bizonyult a filmrevitel elveit illetően. Egyetlen, homogén belső térbe zárta a cselekményt, egyetlenegyszer sem lépve át annak határait. Nem is reális helyszínen, igazi lakásban forgatta a filmet; ez esetben az ablakon túl valamiféle élet - pl. utcai forgalom - zajlott volna. Hőseinek ablakán túl néma, sötét éjszaka van. Mi több, a rendező nem félt tisztán színházi szituáció alkalmazásától sem: megadta a lehetőséget hőseinek, hogy egyenesen a kamerába beszéljenek: ilyenkor rnondják el rejtett gondolataikat. Megváltozik a világítás: fény csak a beszélő arcára esik, kiemeli azt. egyértelműen jelezve számunkra, hogy a szereplő mondatait csak mi halljuk, mellette levő partnere nem. Egyébként a film nem csupán formai újításai miatt volt érdekes. Mihalkov hű maradt előző müveinek témájához. Az ember természetes léte érdekli, azé az emberé, aki hű marad életelveihez, aki nem az anyagi javak gyarapodásában vagy a presztízs megszerzésében véli fölfedezni a boldogságot, hanem abban, hogy meglegyen belső harmóniája, hogy szíve hívását kövesse, ne a száraz, józan számítást. Ilyen ennek a filmnek a hősnője. Sok évvel ezelőtt elhagyta a férje. Kínok közt élte meg ezt a 50

veszteséget. Továbbra is szerette őt. Szenvedett a megaláztatástól, a magánytól. elviselt minden nélkülözést, egyedül nevelte - nem a saját, hanem a férfi fiát! =, mégis boldognak érzi magát. Nemcsak azért, mert végre megtaláIta a szerelrnet, és nemsokára gyermekkel fogja megajándékozni jövendőbeli férjét, hanem azért, mert az elmúlt éveket emelt fővel élte meg, nincs miért szégyenkeznie. Viszont a volt férj - házasságának hála - szép karriert csinált, semmiben nem szenved hiányt. Fokozatosan derül ki, hogy nemcsak sérült és hitvány ember ő, hanem végtelenül boldogtalan is. Igaz, megvan rninden, szép ház, autó, de felesége lenézi, megveti őt, az após-akadémikus zsarnokoskodik felette, saját házában senkinek tartják. Ráadásul kísért a múlt egy emléke, a feljelentés, amit valamikor barátja ellen tett - az ellen, akihez volt felesége most hozzámegy. De nem a lelkiismeret gyötri őt, hanem a lelepleződéstől való állati félelem. Mihalkov művészeta teljes pompájában virágzik. Sokat dolgozik, szerepeket vállal {a feszített rendezői munka éveiben sem szakadt el a színészettől . olyan fontos, korszakos jelentőségű alakítások fűződnek nevéhez, mint Usztyuzsanin alakja Mihalkov-Koncsalovszkij SzÍbériádájában, Trunov szervizigazgató szerepe Urazbajev A GA] felügyelője című filmjében, a kalauz Rjazanov Kétszemélyes pályauduarában, Paratev Rjazanov Kegyetlen románcában, forgatókönyveket ír, órákat ad a rendezői szakon. Tanítványainak munkáit biztos mesterségbeli tudás, mély filmnyelvi érzékenység jellemzi, ami új, nagy formátumú mestereket sejtet. Ami Mihalkovot illeti, két érdekes munka küszöbén áll. Már elkészült a forgatókönyve egy nagy lélegzetű történelmi filmnek, mely az Ész bajjal jár című halhatalan vigjáték szerzőjének, Alekszandr Gribojedovnak az utolsó éveit követi nyomon. Gribojedov a dekabristák nagyszerű eszméit vallotta, de megmaradt a cárizmus szolgálatában, s a cár diplomatájaként érte a halál valahol a távoli Perzsiában. Amig készülnek a díszletek és a jelmezek, folyik a színészek kiválasztása (igen nagy számú színészről van szó, hiszen a filmben a kor majd rninden történelmi személyisége szerepel). Mihalkov újból Csehov felé fordul. Az író művei alapján készülő film főszerepet Marcello Mastrianni alakítja. A forgatás ötlete is tőle származik; Mastroianni régóta szeretne Mihalkovrendezte Csehov darabban játszani. Most teljesül ez a régi vágya. Alekszandr Lipkov (Köuesdy Gábor fordítása)

A

HUNGAROTON Komolyzenei Szerkesztöség ajánlata

,/lINk0'4/::(fwljd./JIl)'l!lnke/m _.R •••..••. U ••Oó

Boszorkányok pedig vannak Ro/an Bikov: Bocsáss meg, madárijesztő! "Madárijesztő vagyok! Szörny!" - Léna Besszolcevát halljuk. Néhány perccel ezelőtt még riadt kiáltását visszhangozta a kisváros: "Nagyapaaaa! I I" Osztálytársai üldözték őt, előlük futott nagyapjához. Nála lakik most, távol szüleitől. Itt jár iskolába. Az unoka éppen meghurcolásának történetébe avatja be az öreg Besszoleevet. Holnap már mindketten elutaznak innen. Végül is nem egészen ,két nap eseményei adják a mü reális közegét. Mi nézők ebből látjuk a legkevesebbet: epikusan vezetett ,filmünk a Lénában zajló krízis elemzése. Madárijesztő voltának képzetei erősödnek föl: a filmrealitás prológusa és epilógusa közőtti lelki folyamatok. Miért lett Madárijesztő Léna'? Miért kell nagyapjával együtt hátat fordítania a kísvárosnak'? E kérdéseket általános érvényűekkel feszíti tovább Bikov lírai hangvételű pszichológiai drámája. Léna sorsában kűlönösen bántó: olyan=helyzetbe kerülhetett, hogy azt a környezetet kell elhagynia, ahol örömrnel kezdett "megtelepedni" . Nem tudom, a kislány születési dátumát melyik zodiákus jegyzi. Jóllehet nem hiszek az asztrológiában - mégis a horoszkópra gondolok. E városka talán ezért idézheti fel Draskovié Horoszkóp círnű filmjének (1968) esendő fiataljait. mert az ő látszólag nyitott, valójában zárt

szűlőtt

S2

(egyébként a .filmünkétől nagyon különböző) városukon is a legkülön.félébb emberek utaznak át úgy, hogy mit sem tudnak az ott élőkről. A Madárijesztő városát látogatók is tájékozatlanok az ottaniakról. Hasonlóképpen, mint a városlakó felnőttek a fiatalokról, Sem az itt (ott, másutt) élők, sem az erre (arra, másfelé) vetődők nem. láthatják a bajok zaklató forrásait. Ez a horoszkóp pedig sem a Horoszkópban, sem a Bikov-filmben, sem máshol nem jelenthet jót. Rossz ómen hát a zártság. Még rosszabb a zártságot fenntartó szerkezet, Filmünk tanúsítja: ha itt-ott nyitott mozzanatok kínálják fel magukat, még akkor is zárt maradhat számcs kiscsoport. Zárt és aktív, s e zártság aktivitása agresszív. Jobb esetben: személyiségzaklató. Rosszabban : személyiséqromboló. Az effajta aktivitáshoz nemegyszer az is aszszdsztálfhat), aki nem tudja, hogy azt teszi. Ilyenkor könnyen belügynek tűnhet a közügy. Rossz jelzőt kaphat a jó és csúnyát a szép. S lévén csoportról, emberekről, személyről szó - lelki tétre megy a játék; a mi hatodikosaink sajátos játéka is. Értéket próbálnak negligáini : társait szerető embert akarnak kiközösíteni. Kezdetben talán csakugyan játékból. Aztán - segítő, korrigáló lehetőség híján - a

voltaképpen oktalanul Jcornollyá fajuló "játék" ártó hatásai során. Esetünkben Lénát (vele: nagyapját) fosztják meg éltető közegétől társaktól, tárgyaktól. Mondjuk így: a jobb sorsra érdemesektől (mint mondjuk Mironova, Popov vagy Marina) és az ösztönösen, s makacsul, egy szál magában a jó oldalon álló Vasziljevtől. Bárhonnan nézzük is - zárt e kisvárosi világ. S ez humusz a rosszra. Ami belejátszik abba, hogy valaki (bárki'?) madárijesztővé váljék. Ezt megakadályozandó nem sikerül úgy közölni fontos dolgokat, hogya talán segíteni tudó címzettek meghallják. Amikor az osztályfőnöknő, Margarita érdemben beavatkezhatna diákjai életébe, mindig közbejön valami. Elhívják. Van pedagógus, akivel még ilyen sem történhet, mert ő csak köszön reggelente az iskolába érkezőknek. Akkor is elhívják Margaritát, amikor a Szomov születésnapjára induló tanítványaí az utcánta,lálkoznak vele. (Amit az ünnepeltnek üzen, abból eleve kiderűl, mennyire nem ismeri pedagógus a tanítványát: "Kívá· nom neki, ,hogy maradjon meg mindig ilyennek, amilyen most.") S akkor ,js elhívják a tanárnőt. amikor a Léna elleni bojkettot megemlítik neki. Ha viszont "röptiben" odafigyel, akkor meg a gyerekek terelik el a gondo· latát a tényleges történésről. Azt

mondják: "Játszunk I". Ezzel az elhárító szóval egyébként sokszor tévesztik meg a felnőtteket. Például Marina fodrász édesanyját. Ö is (kezdetben, később már nem), a tanárnő is elhiszi, hogya gyerekek gondtalanul játszanak. A szülők általában dolgoznak, elváltak, távol vannak gyerekciktől, vagy rossz házasságban élnek. Mindezt a diákektól tudjuk meg. Ök is egymástól. A tanárok meg gy3Jkran sietnek. Margaritát vagy a kolléganője sürgeti, vagy azért siet, nehogy lemaradjon a Moszkvába induló kiránduló autóbuszról (férjjelöltje várja ott). Jelentős "háttér"-szereplő a filmbeli táj. A gyerekeket sokszor látjuk erdőszélen. folyóparton, utcán. Nem véletlen, hogy még e szabad terek tágassága is egyedüllétüket sugallja, magukrahagyottságukat fejezi ki. Azaz, korántsem egy igazi felszabadult játék színhelyei .ezek. Felnőtti visszajelzés, megértés nélkül vehemensebben halmozza tévedéseit oa hatodik bé. így jut el a bojkotthoz, kezdetét veheti a megbélyegzési procedúra. A felnőttek érzelmi, ne mondjuk: partneri hátországa fölöttébb hiányzik e még nem felnőtt, már nem gyermek korosztálynak. Ez azt is jelenti, a hatalmi tényezők (felnőttek) csak érintőlegesen szólnak bele a kamaszok Lénát sújtó cselekedeteibe. Vagyis viszonylag nagy, pontosabban féktelen az osztály vonatkozó önállósága. S miután fiatal hőseink erkölcsi kérdésekben többnyire éretlenek : jobban bepillanthatunk csoportjuk infrastruktúrájába. Az indulataiban elszabadult osztály bünteblenül üldözi kiszemelt jét. Léna csak leg kiszolgáltatottabb helyzetében kiált segítségért. Amikor Szomov egy vaddisznófejjel rémisztqeti nagyapa házában: édesanyjáért kiált. Aztán megint a marnáért. amikor egy rom kőfa'lai között kell megélnie, hogy osztálytársai egy "Madárijesztő áruló"-felirattal ellátott bábut, alteregóját égetik a szeme láttára. (Ráadásul a Léna által eszményített Szomov gyújtotta meg

Jurij Nyikulin a máglyát. Ö, aki ,Jburokban született, s ötösnél rosszabbat nem kapott".) Tudjuk, a fi'lrn elején nagyapjáért kiáltott. Mindegyik segélykiáltása: pusztába kiáltott szó maradt. És, ha a mama, vagy nagyapa ott teremnének a megalázások színhelyén? Aligha tehetnének többet elsősegélynyújtásnál. Az oki kezelést nem helyettesíthetné tüneti. Azzal is sokat mond Bikov, amiről nem beszél, amit nem mutat meg. A korosztálybeli kapcsolatkonfliktusok. a diák-eanár, illetve a felnőtt-kamasz kommunikáció hiánya, a cselekményben jelzett élethelyzetek valósáqbeli denotátumai lehetnek a rendező "muvészi rosszkedvének" eredői. 'Még a hangsúlyos filmtájak meteorológiai viszonyai is innen származtathatók - amit arníves színdramaturgia érzékletesen tolmácsol. Borongós idő honol a falakon kivül, sötét színek láthatók lakószobában, munkahelyen, tanteremben. Nyomott atmoszféra telepszik rá a jóra, az igazságra érzékeny emberekre: felnőttre, gyerekre. Alkotónk választékosan és stilizáltan, sok utalással közli mondandóját. Arnyal tájban, árnyal Iélekben, Hogy tónusaiban ténylegesen (filmkoloritban) és jelképesen (filmtartalornban) is fekete tartalmú színek uralkodnak? Érthető. Most, ebben a rnűvében komoly szocializációs veszély ter-

mészetrajzát vázolja fel. Figyelmeztet. Nem a kamaszjáték a baj - hanem az "ilyen" játék. A Madárijesztő (oroszul: csucselo) a madárijesztő-szituációtól óv. Ezért mutatja riasztónak a riasztót, sötétnek a sötétet. Szerencsére . lakk nélkül. Matt-lakk sincs. Ettől, ezért kongruens a film. így válik - a címszereplő magatartásához ·hasonlóan igazzá. Meggyőz arról: nem szabad úgy "játszanunk", rrrint a hatodik bések; kutassunk tehát más magatartásváltozatok után. A stigmateremtő, és -Ienntartó csoportszellem, '3 koho:lt per alakzat nem méltó az emberhez. A személyiségbojkott valójában ezért "nem jöhet össze". üldözés, megbélyegzés véletlenül sem emelkedett érzelmeket fejleszt a kamaszokban, olyannyira, hogy azokkal még formálisan sem tudnak dolgozni. Mintha csak tudná ezt a 'kisvárosi miliő. Osz. borult idő van itt állandóan. A kűlső és a belső helyszínek mindvégig fáradtak, ,kedv-telenek. A kopár gyümölcsösben cuppog, áztat a sár; az utcákon tócsák; az erdőben szemerkél 'az eső, szitál a köd, Egyszer sem süt a nap ebben a filmben. Képsorról képsorra tulajdonképpen a gyerekek érzelemvilágának terepszinei peregnek le előttünk: hűvös, nedves, barnászöld arcok, helyzetek, gesztusok. Úgy Iátsztk. ez mégsem zavarja kis hőseinket. Megszokták

53

ezt az időjárást? Gondolom, napsütésnek is tudnának örülni. Legalább annyira a tájat beragyogónak, mint az őket melengetőnek. Lénáék elutazásának napjára már leesett a hó. Ezzel a természeti jelzéssel is a film lírai közegét erősíti a dramaturgia. A további lényeges hangulati összetevők, a különősen fontos egyéb filmi helyzetek is a szükséges időben - koncepciótól meghatározott színekben tárgyiasulnak. Az operatőr. Anatolij Mukaszejev összefogott kompozíciókból szervezi a cselekményfejlesztő színvilágot. Ez az igényes szindramaturgia költői felhanggal segíti elő az absztrakt jelentést. A fogalmi áttételek tehát hangulati-érzelmi hatás révén válhatnak befogadhatóbbá. Megengedi a nézőnek Rolan Bikov, hogy egyes jeleneteknél elidőzzön. alaposan vegye szemügyre, gondolja tovább mindazt, amit lát. Nagyapa házának festményekkel zsúfolt enteriőrjét. avítt ,használati tárgyait éppúgy, mint a sztereotíp osztálytermeket. vagy a ·kamaszok lezser, farrneres. dzsekis öltözekét. beszédmódját, mozgásuk koreográfiáját. A "komótosan" kidolgozott részletmegoldások is - s ez tűnhet "hosszúnak", de mihez képest? - a néző jelenlét-érzését fokozzák, egyben az általános érvényű esztétikai tartalmat hitelesítik Kezdetben az események nézői vagyunk (akár a turisták), később majdnem azok résztvevői leszünk. Beenged minket magába a film. Aztán rá kell döbbennünk: már késő, mi sem akadályozhatjuk meg, hogy Beszszolceva Madárijesztő-vé, "elégetett" és elűzött emberré váljék. Végtére is a film és a befogadó közti distancia érzelmi felfüggesztésével lettünk érintettek az ítéletvégrehajtássá komolyodó furcsa üldözésben. Tehetetlenül érezzük, ezentúl legfeljebb szurkolhatunk Lénának : próbálja meg feldolgozni magában - már amennyire egyáltalán lehetséges ez - a roppant frusztrációt, amit vétlenül elszenvedett. Nagy vihart kavart hazájában a Madárijesztő. "Mit ér az okta-

54

tási rendszerünk?" "Ez valóban a jelenkor valósága?" "Az ilyesmi egyszerűe n nem lehetséges l" "Mindinkább átéljük Léna szenvédéseit. s néhány osztály társának viselkedése miatt egyre nő a felháborodásunk." "Gyermeki könyörtelenség mindig is létezett." "Eleget törődünk-e azzal, ami a gyermekek szívében végbemegy?" "A fílrn igazságosságra, bátorságra és nemeslelkűségre buzdít." "Mindenkinek szűksége van e filmre: gyerekeknek, szűlőknek, pedaqóqusoknak." "A filmben normális gyerekeket mutatnak nekünk, akikben egyszerűen összekeveredtek a fogalmak és az értékek, ez elég gyakran fordul elő a mai gyerekeknél." "Ez a film éppen napjainkban a leqaktuálisabb." "Léna Besszoleéva nem ,'egy mindenki ellen', hanem ,egy mindenkiért' " "Ma egyre inkább a drámai indíttatású. szenvedélyekkel teli filmek kerülnek az előtérbe." És így tovább. Nézők, kritikusok, teoretikusok pro és kontra véleményel ütköztek ankétokon. levelekben, sajtóban, rádióban. Bizonyára itthon is heves vitákat fog kiváltani Bikov filmje. Tény, olyan alkotás ez, ami nyomot hagy az emberben. Nem utazhatunk csak úgy át rajta, mint turisták a film kisvárosán. Maga a filmbeli történet egy· szerű. Annál kevésbé az annak művészi "hozadéka". Egy új osztálytársat (Krisztina Obrakajte) Madárijesztőre keresztelnek. Az őszi szünetben moszkvai .kirándulást tervez az osztály. Az ehhez szükséges pénzt saját munkájukkal keresik meg egy gyümölcsösben. Perselymalacban a hatodik bé anyagi fedezete. Elmarad egy fizikaóra. Irodalomóra lenne helyette. Lenne, ha egy bizonyos Pétyka befolyására - nem moziba mennének a gyerekek. "Lóg" az osztály. Az üres tanterem láttán Margarita Ivanovna (Jelena Szanajeva) felháborodik. Szomovtól tudakolja: "Hol,tekeregnek a többiek? Miért halJgatsz? Nem mered megmondani? Gyáva vagy?" Szomov megmondja - a tanárnő megsértődik. A rnozizás bünte-

tése: nem utazhat el az osztály Moszkvába. (Marinát még édesapja is várja ott.) A tettest keresik tanulóink. "Ki köpte be a mozit?" Gyimka Szomov hallgat. A Vasmacskának nevezett Mironova nyomoz. Számolja, mennyit ver osztály társainak pulzusa. Popovra terelődik a gyanú (az övé száz). Azént izqul, mert Smakovával a magát leginkább nő(ies)re vevő lánnyal - együtt épp az íróasztal alatt rejtőzkődött, amikor Margarita Szomovot faggatta. E beszélgetést a folyosón levő Léna is meghalJja. A Gyimkára már a legelső napon rácsodálkozó, őt idealizáló ("Olyan volt, mint a könyvekben."), becsületességében a legutolsó percig is naiva n bízó Léna - Gyimkát védendő - bejelenti: "Én voltam az l" Vasziljev kivételével ezt rögtön elhiszik. Bojkettot hirdetnek a Madárijesztő ellen. S rnivel Szomov nem válaszol arra, ellenzi-e a bojkobtot. ezért azt rá is kiterjesztik. Megkezdődik Léna könyőrtelen. a máglyáig vezető űldözése, illetve a kisvárosból való kiűzése. Léna tiszta és erős lelkületű Iány. Azért is hisz Gyimkának, mert azután, hogy megmondja neki: hallotta, rnit mondott Margaritának - Szomov többször is megígéri neki, tisztázza majd az osztály előtt, mi történt valójában. A fodrásznál például ezt mondja Lénának : "Majd később elmondom, ha te nem leszel ott." Beszszo!cevék udvarában meg ezt: "Még ma, most azonnal mindent elmondok." És persze ez is csak ígéret marad. Szomov kitartóan hallgat. Ezt teszi Smakova és Popov is. Ezért egyre vadabbá válhat a Madárijesztő üldözése, megalázása ("Ugye, nem felejtetted el a leckét, amit kaptál?" "Kérj bocsánatot l" "Térdelj le l") Igen későn és nehezen látja be azt, amit nagyapja (Jurij Nyikulin) az elmeséléséből bogoz ki: Szomov gyáva. Tegyem hozzá, az öreg BesszoJcev finomari fogalmaz. Hallgassuk csak, mit mond Gyimka a Léna ártatlanságában bízó Vaszíljevnek: "Mi lenne, ha (Léna) elutazna örökre? Beszélj vele l Ezek kikészítik.

Amíg itt dumál unk, agyonverik." Szomovval a születésnapján közli Smakova : "Popov meg én mindent hallottunk." Végül az osztály (legutoljára Margarita) megtudja - de nem Szomovtól =, hogy Léna nem áruló. De már késő. A hosszú szőke hajú, copfosan. dauerral. s kibontott lobogó hajával megismert Léna akkorra már - mintegy a modern szocíológia ún. deviáns karrier mintáját követve kopaszra nyíratta magát, hogy "madárijesztő" kűlsejéve! tartson tükröt az őt bojkottáló, elverő, meqhurcoló osztálytársai elé. Teszi ezt Szomovéknál. a születésnapi összejövetelen. S nem is akárhogyan. Mindannyiuk meglepetésére - lábait magasra dobálja, merész rock-os táncba kezd, aztán személyekre szabott jogos kritikával íIIeti 'kamasztársait. így, kényszerüségből búcsúzik el így tőlük. Érzelmi sérüléseit kompenzáló és túlkompenzált viselkedése (ami itt nem kis lelkierőre vall) kifejezi azt is, hogy főhősünk megroppant bár, de nem törött el. "Hogy ti milyen szépek vagytok" mondja. "Én viszont madárijesztő vagyok." (Itt kapja Je fejéről a derékon túl érő, régi oroszos kendőjét. Most látják, hogy kopasz.) Osztálytársai, volt üldözői bénultan hallgatják a "nagy kiosztást". Szomovnak gyávaságát rója föl. Vasmacskát azért marasztalja el, mert egy sintérrel (kutyákat lopó-eladó iskolatárs) barátkozik. A "sintért" sintérségéért. az "erőset" erej ének fítogtatásáért ítéli el. S hasonlóképpen jár el másokkal. De senkit nem ráqalmaz. "Hát akkor viszlát! Nagyon unlak benneteket!" Még mindiq a meglepetés, az értetlenség csendje. "Örülhettek, holnap elutazom!" És aztán ezzel távozik: "Sajnállak benneteket. Szegény, szeren- csétlen emberek vagytok. Csao!" Most robban a visszafojtott feszültség. Egymásnak esnek, vádaskednak a .hatodikosok. Nérnelyikük elgondolkodik. Közben csappan a létszám, végül csak Smakova és az ünnepelt marad a szobában. A tortán égnek a

gyertyák. Most kéne csókolózni - erre biztat Smakova. De ez Gyimkának nem megy: abbamarad hát a próbálkozás. Elfordul tőlük a karnera. rákőzelít a televízióra, a bemondó az időjárásról beszél: "A hőmérséklet nem változik számottevően ... " Dióhéjban ezt - az általunk részben értelmezett történetet meséli el Vlagyimir Zseleznyikov írása alapján a rendező. Ennek művészi apropóján gondolkodtat személyiségről és csoportról, zsákutcába torkolló magatartásokról, a megbélyegzés, a "játékos" üldözés társadalmi veszélyességéről. Hatodikosaink - bár ez nemigen látszik rajtuk - a gyerekkor kiteljesedésének korát hagyják el. A külvilág felé forduló érdeklődésük széles körű, határozottan extrovertált, ugyanakkor erősen befolyásolható. Jóra is, rosszra is! Ezért valósulhat meg például a naqyképűsködő, náluk' idősebb Pétyka moziba menésre, "lógásra" biztató ötlete. A korábbi életkorcsoportokkal. alsóbb osztályosokkal való teendőkhöz mérten most még nagyobb egy felnőtt, egy Margarita felelőssége. Hiszen - esetleg téves, káros mintát kínáló, illetve adekvátat mellőző - szemlélete már továbbélő lehet. Szükséges (lenne) hát az érzékenyen odafigyelő felnőtti (szűlői, tanári) irányítás. A tizenegy-tizenkét évesek differenciáltan tudnak már átélni sokféle érzelmet. Mások érzelm ére való ráhangolódási képességük is gazdagodó érzelmüket tanúsíthat ja - jó esetben. Olykor .már a későbbi évek elmélyültebb ernóciói is szóhoz jutnak lelki életükben. Valóságos előrejelzései lehetnek ezek az őket majd hetedik-nyolcadik osztályos korukban jellemző érzelrneiknek. Köztük a hullámzó kedélyállapotnak. s a cselekedetben 'kivitelezett szenvedélyes beállítódásoknak. Kell-e mondani: a filmbeli osztály nem a "jó eset" példája. Am: modelJ-ér.tékűen jellemző. A hatodik bében egy megbélyegzés i rítus hoz cs 0portdinamikai fordulatot. Amúgy a lányok és a fiúk kapcsolatában

Jurij Nyikulin rabaite

és Krisztina

Ob-

ekkoriban a nemi eres jelzi az alapvető változást. Emlékezzünk csak, milyen örömmel méséli nagyapjának Léna, hogy kisgyerekek kiabálgatták Szomovnak

ss

Krisztina

obrahaite

és neki: "Menyasszony! Vőlegény!" Altalában a lányok a kezdeményezők (néha eszmeileg is, a Mironovák például ilyenek), nem ritkán Smakovához hasonlóan még "rámenősek" is. A személyiség magvát alkotó Én-funkciókat tekintve is komoly változások zajlanak ebben a ,korosztályban. Mekkora szükség van (volna) tapintatos felnőtti támaszra! Főként a racionális Én-rnűkődés válik most központi jelentőségűvé. Az Én, mint gondolkodó, problémamegoldó, többször Iesz a kamaszok védekezésének, kínos dolgok pl. stigma - elől való menekülésének a személyíségen belüli eszköze. Lénának a kelleténél is jóval nagyobb szüksége van erre. Az ideálok iránti rajongás, amit Léna Szemov-képe jól példáz is kamaszhőseink életkori jellemzője. Sok tévedéssel, kudarccal. A Gyimka-ideálok II csalódás teljes garanciái. Ekkoriban kezd egyre közelebbről magába pillantani a gyerek. Gyakran kűlönféle szerepek ben - szerepkonfliktusok során - vizsgálgatja magát. Ki vagyok én? Milyennek látnak? Milyenné válhatok? Léna és nagyapja dialógusában valóságos kis pszichoanalizist rögtönöz Bikov. Plusz: a metakommunikációk! A rendező tudja: bizonyos értelemben Én-jét is keresi, tapasztalgat ja a kamasz,amikor a maga helyét sze-

56

retné megtaláIni a világban legalábbis személyes környezetében, családjában, iskolájában. A film gyerekhősei jól közvetítik. hogy az önértékelés már fontos szempont lett náluk, Annak sé rtésétől óvakodnak, ha kell, észszerűnek tűnő magyarázatokkal védekeznek. Néha a fonákjáról is tehetik ezt. Mondjuk, csoporthatásra. Léna így, ezért játszik rá egy Madárijesztő-bélyegre. "Madárijesztősre maszkirozza" magát: szerep-szerepet vállal. Továbbá hajlamos olyan tettekre is magyarazatot találni, melyek sokkal inkább elmarasztalást érdemelnek. ("Nem tudtam, hogy gyáván viselkedik" - vallja be Gyimkáról.) Egy tinédzser Én-tudata sem választható el a másik embertől, a csoporttól. Léna is mindenekelőtt osztálytársai eniatt érzi magát egyre inkább madárijesztőnek. A többiek által rásütött bélyeg szerint kezdi alakítani Énképét. Vállalja madárijesztő-szerepét. A csoportjában elfoglalt hely, a kamasz-környezet várakozásának való megfelelni akarás alakítja gyötrő szerep ét. Vagyis azt a működési módot, amit osztálytársai jelölnek ki számára. Léna értéke és erénye, hogy változtatai .tud szerepkényszerén. Elviseli, s megéli azt, amin túl tud lépni. Kritikával nézi magát és környezetét. Ennek felismerése nagy dolog. Most -

sajnos csak egy más közegben már megtarthatja önmagát. Atesett a szerepkrízisen és talpon tudott maradni. Számos Iehetőséq van szélsőséges szerepek képzésére az életben. Egy madáoijesztő-szerep éppen ilyen. Egy effajta, vagy ezzel rokonítható szerep a feldolgozatlan csoportbeli konfliktusoktól, pattanásig feszülő agresszióktól való megszabadulási kényszer szülöttje. Hasonló szerep már a bibliai időkben is működött. A bűnbakról van szó. Azért kell, azért "izzadja ki" magából egy huzamosan felspannolt csoport, hogy alig elviselhető indulatait rajta vezesse le. Vélt jellemzők kenhetők a bűnbakra, de felnaqyithatők. eltorzírthatók tényleges tulajdonságok is. A mechanizmus ad absurdum vihető. Boszor-kány? Madárijesztő? Ilyen bélyegű valaki? Vagy amolyan stigmájú? Lényegében egyre megy. A bűnbak annak a csoportnak hoz enyhűlést, amelyik megteremti őt. Ki alkalmas bűnbakszerepre? Többnyire jó érzékkel találja meg a csoport az éppen megfelelőt. Szóval: rosszul érezzük magunkat környezetünkben, ezért téged áldozunk fel, remélve, hogy jobban fogjuk érezni ezután magunkat 'saját bőrünkben. Lehet, hogy e feszültségredukció csak átmeneti? Azzal ilyenkor nem foglalkozunk. Ez ideig nem tudott megbirkózni az emberiség története az erkölcsi értékekkel, azok kielégítő minősitésével, "elhelyezésével" . Az ebben netán kételkedőnek csak körül kell néznie háza táj án. De pillanthat a történelmi múlt ba, vagy visszaemlékezhet a közelmúltra is. Ha látni merjűk, látni fogjuk: nagy úr az Én-védelern. Gyakran akár minden áron, a bűnbak, egy másik ember árán is. Ha kell: meg ideologizálva. Egyelőre birkózunk hát a moráli s értékekkel való megbirkózás helyett. Ha már annyiszor voltunk. vagyunk a hatodik bében: mondhatjuk kissé iskolásan is - a demokratikus csoportszerkezet, a nyitott szernélyközi kapcsolatok védik legjobban Én-ün-

ket; képesek távol tartani a bűnmédján látja Besszo1cevéket. bakot. Azaz megelőzhetik a maSzerintűk csoda bogarak, nem dárijesztő-helyzetet. De most térnormálisak. Az öreget topronjűnk vissza a földre, a kisvárosgyos milliomosnak titulálják. ba! Unokáját a hóbortosnak tartott Filmi városunkban számos nagyapjához hasonlóan furcsálltárgyi és emberi érték van. Száják, gúnyolják. Mondja is Léna: zadok óta állnak építészeti re"Nagyapa, vegyél magadnak új mekművek, vannak nemzeti vakabátot !" Voltaképpen nagyapja gyont jelentő festmények. No és miatt kezdik ki Lénát, s későbitt él azok szenvedélyes gyűjtőbi önfeláldozasát. más erkölcsi je: Besszolcev. Értékeit tekintve vétkének átvállalását már nem e kísváros sokban anagyapától, is észlelik. Nyikoláj Nyikolájes családfájától. tehát Léna őseivics Besszo1cev házával együtt től lett várossá. Olyanná, amit (majdani múzeum) a városnak (igaz, átutazókként) idegenek is adományozza képgyűjteményét. rendre látogatnak. A film talán Lehet, azokat ajándékozza meg legjelentősebb tárgyí szirnbólukincseivel, akik holnap egy máma: Mása néni portréja. "Egy sik madárijesztőt kreálnak? Relány és kész, olyan, mint én" mélhetjük: nem. Tudniillik az mondja róla Léna. íme egy máiskolának adott Mása-kép látsik Léna-altereqó l S persze teltán (Lénát fedezik fel benne) jesen más jelentésű, mint a bámintha megmozdult volna valabu. A néni az öreg Besszolcev mi az osztály társakban. Nem nagyapjának testvérhúga volt. csupán azért, mert e képmás fölé Ez a régi festmény igazi - közírják a táblára: "Madál'ijesztő, tük: erkölcsi - értékek kontinuibocsáss meg nekünk I" (Kár, tását hivatott képviselni még érhogy a magyarított filmcím eltékdevalváló időkben is, Maraárulja a filmidőben dramaturgiai dandóságával biztat, hogy jóért jelentőségű bocsánat-attttűdöt.) küzdő, karakteres szernélyiséInkább azért, mert önvizsgálóvá gek, mai Lénák a Mása nénikben kezd válni a csoport. Nézzük! találhatják meg előképüket. S Megtudják, hogy Szomov "köpegy mai Léna, ha erkölcsi érték: te be" a mozit. Erre szigorú bojegyben az elkövetkező idök előkottot hirdet a Vasmacska. Felképe lesz. A festett arcmás utal hívása immár hatástalan az oszarra is, hogy boszorkányper. tályban. IMég a búcsúzni jött Lémadárijesztő-helyzet nélkül is na sem támogatja őt. "Te tényLénák a Lénák, Másák a Másák. leg megbocsátottál neki?" - kérAm emberpróbáló időkben (Mádezi tőle. "Én elégtem a mágsa korában). s megbélyegző csolyán" - válaszolja. És hatástalan portokban (Léna osztályában), marad a Smakova ellen hirdetett azaz "perben" és "helyzetben" is bojkott éppúgy, mint a Popov elképesek azok maradni, a-krl.kMáleni, vagy a Borzos elleni felsa néni, Margarita száz évvel ezhívás. A megbélyegzés, a kireelőtti 'kolléganője (nagyapa Ikesztés most már rossz emlékemondja igy), jobbágyként ·kezdket idéz. Már kezdik érezni Léna te, tanítónő lett, majd irgalmas hiányát is. "Barátkoztam volna nővér a szevasztopoli hadjáratvele," "Besszo1ceva bátor csaj." ban, Az akkori nagyapa pedig Ilyen és hasonló, megkésett észkörorvos volt, aki e vidéki város revételek jelzik: csakugyan megelső kórházát építtette; s ezt a mozdult valami a hatodik bésekházat is, ahol most Lénáék lakben. Sejthetnek már valamit abnak. Mégpedig a leghiresebb, a ból, amit a nagyapa tömören és festöművész Besszolcev - Pjotr jónak (éppen Vasziljevnek) fo- képei vel együtt. A tárgyi, csagalmazott meg unokájáról : "Léládtörténeti és a magatartási érna nem gyáva és nem áruló. cl tékeket egyaránt őrzi a nagyapa egyéniség." Igaz, hiányzik még - mégis ő lesz Léna meg bélyegaz osztályból a másokért összezésének kiindulópontja, fogó, csoporttöbbletet - mint kőMargarita osztálya a maga zösségi értéket - teremtő szel-

lern. Ehhez idő kell! Léna szelleme, példája viszont maradandónak ígérkezik. A rómaiak nevezték stigmának a megszökött rabszolgára, tolvajókra, nemkívánatosakra sütött bélyeget. Az ún. becsűlet büntetések alkalmazásának egyik módja volt ez. A stigma tehát régi, a megbélyegzési lehetőség sajnos' teljesen aktuális. Léna a madárijesztő stigmát kapta. Minden (kamasz) csoportban vannak potenciális Lénák, s mindegyikükből válhat madárijesztő. A - nevezzük így - csucseloszindróma nem életkor, nem a nemek, s nem is országhatárok szerint választja ki áldozatát. E tűnetcsoport fellelhető kis közösségben, s társadalmi léptékűben. Tudja, rnikor, merre vegye útját a ragály. Miképpen megtalálta anno, azonképpen megtalálhatja tárgyát ma is. Akkor, ha hagyjuk. Sokban vágyképzet tehát: a jövőben ez az epidémia már a múlté lesz. Bikov beavatja nézőit . hogyan néz ki egy mai. "madárijesztő fedőnevű" boszorkányüldözés. Ilyen kérdéseket is involvál: miképpen válhat egy mai tizenéves mítosz erejű alakokhoz hasonlatossá? Az előítélettel megbélyegző üldözés-medell egyetemes filmtörténeti veretű művekben is látható. Gondoljunk C. B. de Mille (1916), C. T. Dreyer (1928), vagy R. Bresson (1961) Jeanne d'Arcjára. Besszo1ceva persze nem Jeanne d'Arc, noha a maga nemében, közegében rendelkezik az őt idéző emberi tartáshoz hasonlatos személyiségjegyekkel. Korunk pedig ezzel: ma is képes üldözni. emberi értéket pusztítani. - Boszorkányok tehát vannak! Mindaddig lesznek is, amíg emberekre, Én-képekbe stigmát égethetünk. Léna ezért is az egyetemes érvényű filmfigurák rokona. Szovjet filmekben gyakran látunk pályaudvart. Többnyire onnan indulnak a frontra, vagy onnan érkeznek ide. A szovjet film háborús palettája sokat változott. Megjelentek a békebeli frontok. Egy ilyen fronton "sebesült" meg nagyapa, akinek

57

"hősi halált halt" unokájával kell elhagynia a kisvárost. annak láthatatlan csataterét. Bikov pályaudvara . hajóállomás. Főhőseink útrakelnek. Egy fiatal zenészekből verbuvált katonaiskolai fúvószenekar játszik. Tagjai egyidősek lehetnek a hatodik bé tanulóival. Háttal álló felnőtt vezényli őket. Véletlen-e. hogy maga a rendező alakítja a karmestert? Ez a zenekar az egyetlen. de az egész filmen végig vonuló .motívum, amit Bikov hozzátett a Zseleznyikov-novellához. E muzikális költői motívum most jelenik meg utoljára. Ez a városkában korábban felfeltűnő zenekar egy kicsit a reális cselekmény fölé emelkedik. Szinte lebeg. Valahogy átlengi Lénáék és az osztály társak történetét. Érezzük. e képzeletbeli-

valóságos karmester mindvégig tanúj a volt Madárijesztő-Léna érzelmi hányattatásának. üldözésének. Ám amint az egy filmrealitásba "beleköltött" alakhoz illik, nem avatkozhatott be az eseményekbe. Csupán érzékenyen figyelhetett. s együttérzéssel követhette Lénát és a nagyapát. Mindazzal együttérezhetett. amit hangsúlyozottan ajánl a publikum figyelmébe. Nekünk és velünk együtt nézte hát a történetet. S most is velünk. és Szofja Gubajdulina szomorú-szép zenéjével búcsúztatja el Lénát és az öreg Besszolcevet. Vezényli a kis egyenruhásokat. megforduL nézi a távolodó hajót. Mintha könny csillanna szemében. Egyik. másik zenész leemeli tányérsapkáját. Elköszönnek. Kopaszok a fúvósok - lévén

A Zeneműkiadó könyvajánlata CSENGERY JUDIT

Greta Garbo A legendás filmcsillag állandó feszültségekkel li pályafutását mutatja a rádióműsorból is jól adórnűvész.

aránylag rövid, de és fordulatokkal tebe Csengery Judit. ismert szinész-elő-

Greta Garbo, ki képes volt karrierje csúcsán hátat fordítani a hollywoodi filmvilágnak, 45 évvel visszavonulása után is mindenkiből érdeklődést vált ki. A szerző számos filmtörténeti érdekességgel szolgál a magyar Garbo-rajongóknak a filmcsillagról és koráról, s számos fényképpel idézi fel a művésznő arcának mágikus szépségét. A könyv a Zeneműkiadó Mernoár-sorozatában jelenik meg.

58

újoncok. Csakhogy itt másról is szó lehet! Azért. mert költőileg megemelt alakok, búcsúzóul aszszociálhatunk hát a madárijesztő-helyzetre, annak minden vonatkozásával. Premier plán: a karmester is megemeli sapkáját. Miután ő is a cselekménybeli valóság és képzelet határán egyensúlyoz: biológiai kopaszsága sajátos társadalmi jelentést nyer(het). Gondolatgazdag filmünk (egzakt esztétikai rnérőeszköz hiányában) többféle jelentést. jelentésszínezetet is kínál. Jómagam még arra gondolok, nem csak a vakcina. hanem a "csucselo-szindróma" diagnózisa is várat még magára. Továbbá erre is', a Madárijesztő mindkettőhőz közelebb juttatott minket egy lépéssel. Féjja Sándor

Palackposta az Arbatról Beszélgetés Jurij Norsteinnel Haqymahupolás

mese-templomocska Moszkva a régi Arbaton. Apró fekete kis korcskutya ugat az udvaron, de olyan dühödten vicsorog, hogya duplaiának látszik. Igaz, akkor se lenne valami óriás. "Csak színészkedik. Teljesen veszélytelen!" - mondja valaki és bevezet a szentélybe, a .Bzojuzmultiilm" itt működő egyik műtetmébe. Rajzokkal telipakolt asztal a fal menién, középen laszerkezetes állványon rajziilm-Iuunera. Enyhén roggyantnak látszik, talán idősebb, mint aki dolgozik rajta. Szakállas, puláueres félszeg fiatalember kerül elő. "Hogy a mestert keresi? . _ Hát a mestet az izé _.. , hát, ha gondolja, én volnék. Kicsit kevés a hely .. _ azaz hogy szétpakoltam a rajzokat, mert .. _khm . '. Gogol Köpönyegét forgatom. Ide leülhetnénk . '. Nem, már épp befejeztem a reggelit. Nem, nem! Csak foglaljon helyet!" Jurij Notstein. "Allami díjas", a világ egyik legnagyobb rajzfilmese zavartan elrakja a félbehagyott kockasajtot és az uborkát. "Tessék. Kérdezzen!"

Öoárosában,

- Kritikusai úgy tartják, hogy a hagyományok az On számára különösen fontosak. Egyrészt a rajzfilm saját tradícióiról van szó. Nem egy filmje a multiplikáció történetének első drabjaival rokonítható. Másrészt viszont az orosz hultúra gyökereinek szerepéről beszélhetünk annak ellenére is, hogy az qn vezetékneve nem hangzile nagyon oroszosan.

- Ebben lehet valami igazság, bizonyos fokig tényleg konzervatív vagyok a rajzfilmet illetően. De csak bizonyos fokig ... Tényleg szeretem a régi multiplikációs filmeket, ugyanak-

kor viszont azt hiszem, hogy manapság itt az idő, hogya rajzfilm új területeket hódítson meg. Az emberi érzések teljes világának kifejezője legyen. Tehát lejárt az idő, hogy maguk az alkotók is elhiggyék, hogya műfaj lehetőségeiMI csak rövid, csattanós-színes kis etűdökre telik. Ha a multiplikációt összevetjük a játékfilmmel. akkor a rajzfilmnek van egy nagy előnye. Hogy az alapfeltételeket itt magunk választ juk meg. Minthogy a rajzolt világ eleve feltételes, a realitások által röghöz nem kötött elemekből áll, a néző könnyebben fogadja el a fantázia szárnyalását. Megtörténhet bármilyen szokatlan esemény, a néző elfogadja, hiszen nem is akarjuk a realitás ilIúzióját kelteni. Mi tehát rövidebb úton juthatunk el egy esemény bemutatásától annak égi másáig, a képekbe foglalt lényegig. Most már élnünk kéne lehetőségeinkkeI. Azt hiszem, annak küszöbén állunk tehát, hogya multiplikáció eddig tőle el nem várt mélységekig hatoljon. - És ami az orosz kultúra, sát illeti?

az orosz táj hatá-

- Ahogy Garcia Lorca mondta Oroszországról : "csupa csont és messzi ség" ... amikor a spanyol és orosz bölcsődalokat hasonlította öszsze, akkor szúrt szemet neki a mi énekeink szomorúsáqa ... Az ember lényegi vonásait hazája formálja meg. Az a bánat, azok az átláthatatlan távolságok, amelyek Oroszországot jellemzik, beleivódnak az emberbe. Talán emlékszik, hogyan fejeződik be Turgenyev Énekesek CÍmÚ novellája .. A szerző kilép a falusi éjszakába. Ködös félhomály van körülötte. Valaki hív valakit, ám válasz nem hangzik, a kiáltás lassan elhal, belevész a felmérhetetlen messziségbe. 59

Nagyon szerétern például ezt 'az Írást. Meglehet, hogy akaratlanul ez a történet és sok más egyéb is felszívódott a filmjeimbe. - Walt Disney halálakor méltatója azt írta, hogy vele lezárult a rajzfilm iejZődésének útja is. O elérte a tökély( ahonnan nincs tovább. Az Ön pályája azt mutatja, hogy túl lehet lépni ezt a nyomasztó jelentőségű életművet. - Amikor Disney elment, végképp lezárta az általa feltárt ösvényt. No és?! Itt van például Raffaello iskolája. Ö olyan festészeti iskolát alapított, amelynek nem volt nagy tanítványa. Az iskola tehát Raffaelloval együtt halt meg. Disney-vel is így áll a helyzet. Nagy iskolát teremtett, feltárta amit fel lehetett tárni az ő módszereivel. A multipljkáció segítségével mondta el, hogy ő milyennek látta ezt a világot, s közben az is kiderült, mit tartott magáról a rajzfilmről. A világnézete és a hazája is megnyilvánult mindabban, amit alkotott. Magába szívott mindent, ami megtanulható volt a XIX. sz. végén és a XX. sz. elején alkótott képregényekből és mozit csinált belőle. De hát a rajzfilmnek nem egyetlen lehetséges forrása a képregény. - Nyilvánvaló, hogy az ön számára a szűzsé, a eztori semmit sem jelent. - Majdnem semmit. - Fontosabb az érzelmek és a látvány logikája. - Ez valóbari így van. A szüzsét. a történetet valóban úgy tekintem mint valami szükséqes rosszat. Elkerülhetetlen, hogyanézővel közöljünk kiindulási pontokat. De nem ez a fontos, hanem, hogy pontosan tudjam, mit is gondolok a szereplőről vagy a helyzetéről. Vagy inkább mit érzek vele kapcsolatban. Mert ha pontosan szavakba foglalható gondolatokról lenne szó, felesleges lenne filmet forgatni róla. A filmnek valami olyat kell éreztetnie. ami túl van a kimondhatón. Az érzéki közlés. az ábrázolással való közlés szélesebb területet, valami meg nem magyarázható többletet ad. Titkokat foglal magába, melyeket szó nem is jelöl. Nem keseredem el, ha egy néző azt mondja, hogy nem érti a filmemet. de van egy kis részlet ami hatott rá, maga se tudja miért. Ez számomra drágább vallomás, mintha az eszmei mondanivalóról szavaIna. Ez a megmagyarázhatatlanság azt jelenti, hogy rnélyebbre jutottam. Valami titokig. Igen. Az a véleményem, hogya szüzsé elengedhetetlen mint az útjelző pózna, amely ugyan eligazítást nyújt, de a tájnak nem része. A többi, a valódi környezet már olyasmi, amit nemcsak ésszel kell felmérni, de ... 60

Szívvel? Szívvel ... Azt hiszem, hogy az érzelmek rovására túlságosan sokat várunk az értelemtől. A tudástól. Azt hisszük, hogy tudással boldoggá tehető, megszabadítható az emberiség. Kár 'ezt remélnünk. Kell-e bizonyitani. hogy mennyi a tudós gazember és mennyi a tanulatlan nagyság? Én azt hiszem, hogy sosem volt még ennyire nyilvánvaló a diszharmónia a megszerzett tudás és 'a tények érzelmi feldolgozása kőzt, mint ma. Az utóbbi állandó munkát követelne. Talán azért van ez így, mert 'a tények racionális kezeléséhez szoktunk, de az érzéseinket' mégis képtelenek vagyunk logikai formulákkalleírni. Mi az, hogy lelokifejlődés? Fogalmunk sincs róla. A jogi gyakorlat például egyszerűen nem foglalkozik azzal, miért köv-ette el valaki ezt vagy azt a cselekményt. Azt rnondják, hogy önző vagy aljas célból, és ezzel kész. Logikai úton az 'analízis nem folytatható tovább. Én azt hiszem, hogya művészet feladata, hogy olyan tettek rugóit is elérje, amelyek a cselekvő számára is rejtve maradnak, Hogy egy néző, ha kilépett a moziból és esetleg végig sem gondolta, amit látott, élete valami éles helyzetében, vagy a nyugalom perceiben egyszer mégis felidézze emlékezetében a film egy képét, mozdulatsorát. És abban ismerjen magára. Saját -életéből ismerje fel, amit akkor mutattak neki. A forgatás során az ember néha úgy érzi, mintha belül, a homloka közepéri egy harmadik szem is volna, amely látja azokat a rejtett kapcsolatokat, amelyek a másik kettő számára láthatatlanok. A szereplők néha a rendező számára is furcsa módon meqváltoznak, váratlan dolgokat kezdenek művelni. Olyasmit, ami nem volt a forgatókönyv ben. És a szerző sem érti őket pontosan. Nem azért, mert ostoba, hanem mert az őszint-e, tiszta szívvel végzett munka során olyasmi is beszűrődik a filmbe, amiről a szerző nem is sejtette, hogy tudja. Az önállósult szereplők ismertetik fel vele. Hogyha hiányzik az őszinteség, a felfedezés helyett csak skolasztikus gondolatok kínos és mesterséges illusztrálása marad. Nem történik meg az, aminek a forgatás közben meg kell történnie. Hogy a félig meg szűletett faktúra új megoldásokat hív életre. Egy hang, egy tónus megváltoztatja az eredeti tervet, a film elkezdi forgatni önmagát. - Az Ön számára fontos, hogy kinek a számára alkot? Cyerekeknek vagy felnőtteknek például? - Én sohasem gondolkoztam azon, kinek készítek filmet. És úgy hiszem, ha elkezdted egy

munka fergatását, akkor neked magadnak van a legnagyebb szükséged rá. Neked, a szerzőnek. Neked, az embernek. Valami üzenetet írsz saját magadnak. Palackpostát. Ismeri a viccet arról az őrültről. aki hosszú levelet ír a bolondokházában? Kinek írsz? kérdi tőle a szomszédja, Magamnak! - hangzik a válasz. És mit írsz? Nem tudom, még nem kaptam meg. Számomra valami ilyen levél a multiplikáció. Hegy tulajdenképpen mit forgatok. csak akkor tudom meg, ha megkaptam saját levelemet, a filmet. De közben kínoz, hegy mi is az, amit mondanom kell, méqhozzá nagyen is őszintén, hiszen magamnak mondom, Van persze másféle út is. Hegy valaki filmet készítsen egy általa nagyen jól ismert, hozzá közel álló embernek. Egy konkrét személynek. Mert valami amorf maszszára nem lehet oríentálódni. Ha valaki általában a gyerekeknek vagy általában a felnőtteknek akar filmet csinálni, akkor a műve senkihez sem feg szólni. Elmegy mindenki mellett. - Nem egyszer olvastam már olyan ouiasái levelet, hogy az a műuész, aki csak saját magára figyel, nem tiszteli eléggé a közönséget. Pedig hát nyilván fordítva áll a helyzet. Az igazi tiszteletet az őszinteség jelenti. - Feltétlenül. Ismerek ilyen leveleket. Ait kérdezi például tőlünk egy könyvelő, hegy a művészet miért nem ábrázolja a könyvelő figuráját? Ö egész nap csak ül, számol fáradságosan, és mégsem látott egyetlen filmet sem, amely az ő munkájáról szólna. Igen ám, csak hogyha filmet csinálnánk a könyvelőről és persze az építőmunkásról meg a határőrről. akkor azok a filmek az égvilágon semmiről sem szélnának. Hiszen aki a zöld tányérsapka alatt, az egyenruhában vagy a számlák mögött elbújik, az elsőserban mégiscsak egy ember. Csakhegy ő egyáltalán nem azt akarja, hogy az embert fedezzék fel benne, hogy megmutassák milyen is ő valójában, dehogy! C azt akarja, hegy láthassen egy derék szakmabelit. amiker kivonul a házanépével, és együtt meqállapíthassák, hegy milyen fontos és remek dolog könyvelőnek lenni. A művészet haszonelvű, fegyasztói megközeIítésének példája ez. A már említett racionalizmus egy zsákutcájahoz jutettunk vissza. Termeljetek olyasmit a pénzemért. amiben erőfeszítés nélkül gyönyörködhetek l Termeljetek olyan filmet, amit könnyen megértek. Amit kisajátithatok. Mintha minden valaki tulajdona kellene hogy legyen és mintha csak az lenne jellegzetes, sőt csak az lenne élvezhető, amit birtokolni lehet. Pedig hát nem lehet minden a tulajdona valakinek vagy valakiknek. Nem le-

het mindennel rendelkezni. A filmmel ugyanúgy nem, mint a levegővel, madárral vagy a fával. Igaz, a fa gyakran valakié. Sajnos. Az ablakom alatt elszáradt egy fa, mert az állítólages tulajdonosa, az egyik szomszéd díszítésül széles gyűrűben körbevágta a kérgét. Egy hatalmas fa haldoklik a diszgyűrűje miatt. Azazhogy a tulajdonosa miatt, mert neki a fa nem úgy szép. ahegy van, hanem úgy, amilyennek ö akarja látni. Még ha elszárad is emiatt. íme egy szemléletes példa az utilitarizmusra. - Magam sem tudom, hogy szerencse-e vagy sem, hogya zene az irodalom mellett nemsokára ra a filmművészet csúcsteljesítményei is birtokolhatók lesznek. A videokazettára gondolok, amely talán még könnyebben válhat siátusszimbolummá, mint a könyvtár vagy a lemezgyűjtemény. Én a mozi nagy vonzerejének tartottam mindiq, hogy sok ember közösen együtt ül le a teremben egy-egy alkotás kedvéért. - Ebben nem értünk egyet teljesen. Én azt hiszem, nagyen is jó dcloq lesz, amiker bonyolult filmeket megnézhetünk majd otthon. Viszszatekerheted. előre pörgetheted, ha akarod, kimerevítheted a képet, lapezgathatóvá válik a filmművészet, akár a költészet. Ez nagyen jó lesz. Az viszont igaz, hogy a videoképemyő sesem válthatja fel teljesen a vásznat, a magányes mozizás azt az örömet, 'amit egy a: látványt értő sekasággal teli mezi adhat. A teremben gyakran va1ami furcsa pszichelógiai folyamat játszódik le, egy hullámhosszra állnak a nézők. Ha csak húsz olyan ember van a moziban, akit igazán magáva:! ragadett a látvány, az ő érdeklődésük energiája, aurája mintha szétfolyna, szétterülne a teremben, magával ragadja a többieket is. Igen, azt hiszem, hogy egy mű kőzős befogadása teremthet valami rövid távú kapcsolatot, legalábbis kölcsönhatást ember és ember között. Am a bonyolult, a nehéz filmekkel azért mégiscsak másképp áll a helyzet. Amelyek az érzések, a gondolatek összpontesitását követelik, Azt hiszem, hegy ilyen erőfeszítésre külön-külön hajlamesabbak vagyunk, mintha összesereglünk. Bizenyes könyveket is egyedül - ahogy Gerkij mondta - egész nap egy üres fürdőben kell olvasni. Hegy senki se zavarhasson. Mert a teremnek .látvány kell, méghezzá nagyszabású. A mai mozizásban maradt valami az ókori Róma cirkuszából. Szóljen bármiről. csak látvány legyen a javából. Bizenyes filmekkel jobb lenne
- Például az Ön műuei kedvelőinek. Hiszen ezek a filmek egy költői látásmód termékei, és kicsit sem regényesek. - Szerintem maga a rajzfilm, természete szerint eleve a költészettel tartozik együvé. Az alkotó által választott képek egymásutánja, kölcsönhatása, zenéje mind a kettő. Szabadon választott képeké. Alapfeltételük is kőzös. egy pici rész ben az egész vi sszaadására törni. A legrövidebb műben is zárt. kerek, teljes világot teremteni. A multiplikáció ebben egyenlő, vagy legalábbis egyenlő lehetne a költészettel, ha a rnűvészetek családfáján el kellene helyeznern. én egy ágra tenném a költészettel és a zenéveL - A Filmvilágnak az Önről szóló összeállításában egy magyar iiImrendező megjegyzi, hogy hiuáncsi lenne, mint mond Norstein a főnökeinek, amikor pénzt kér egy-egy munkára. Ilyenkor ugyanis a stúdiók vezetői részletes forgatókönyveket szohiab: kémi, az Ön lilmjeiről pedig semmit sem mond el a papír. Mondjuk, mintha egy szonáta leírását kérnék előre. Könnyen kapott lehetőséget, hogy elmagyarázhatatlan lilmeit leforgassa? - Tudja, ebben az értelemben szerencsésen alakult a sorsom. Voltak nehézségeim. De talán nem több, mint amennyi hasznomra vált. Gauguin azt mondta erről, hogy bár a nehézségek edzik a tehetséget, ám ha túl sok van belőlük, megölik azt. Voltak nehéz pillanataim. hogyne lettek volna! A Mesé.k meséjének forgatÓ'könyvével például, De akkor már mögöttem volt néhány film. Ezek mint valami bankbetét, erkölcsi tőkét kamatoztak nekem, bizalmat, hogy egy elfogadhatl3tlannak és kivihetetlennek látszó forgatókönyvnek nekilássak. Hittek nekem. Persze, hogya gazdasági vezetők számolják a pénzt, kell is, hogy számolják. Am itt az az abszurd helyzet állt elő, hogy csak a végeredmény alapján lehetett volna kicsit is méltányosan döntést hozni. Azt pedig senki sem láthatta előre, őszintén szólva én sem. Hosszú rneséje van a Mesék meséjének. Végül is a boldog metamorfózisok meséje lett. Hoszszan tartó bonyodalmak után jelenhetett csak meg a film. de aztán mégiscsak bernutatták. és a multiplikációs filmek termében több mint egy évig ment sikerreL Ez példátlan volt. Franciaországban. Kanadában, az Egyesült Allamokban, az NSZK-ban bemutatása óta máig sem vették le a vászonról ... Úgy látszik, az emberi lélek mélyén van valami látszólag régen elfe-

62

lejtett, látszólag elsüllyedt réteg, amely - ha mégis sikerül elérni =, mindnyájunkban fájdalmasan érzékenynek bizonyul, felsajog. Talán a szeretetre való alkalmasságnak hívják? - Ez a film rengeteg díjat kapott. Ön azonban hiányzik a fesztiválokról. Legendás szerénysége miatt? - Nos, nem vagyok született remete. Úgy alakult, hogy amikor a filmjeimet nevezték, általában nem lehettem ott a fesztiválokon. Ez elszomoritott. Csak két ilyen sereg szemlén vehettem részt, amikor zsűritagnak hívtak meg ... De sebaj! Lesz még alkalom, meglátom még, hogyan foqadják egy-egy filmemet ... Bár tudja, amikor zsűritagként ott Iehettem, úgy éreztem nem nekem való ez a nagy nyüzsgés, lökdösődés. Mint valami nagyembervásár, ahol mindenki szépnek akar látszani, aztán este őszszecsuklik. Olyanná válik, mint a szépasszony arca otthon, ha a sminket letörölte róla. Fáradt és üres. Ezt nem szeretem a fesztiválokban. Am az is lehet, hogy csak azért érzem így, mert még kevés alkalmam volt ott lenni, arnikor a filmjeim nyertek. Lehet, hogy a valóságban minden sokkal egyszerűbb ... Egyszer, amikor mégis részt vehettem egy filmern külföldi vetitésén, kollégák jöttek oda hozzám és azt kérdezték: Na most megértetted végre, hogy kellesz?! Hogy nézik amit csinálsz? I Érted?! Láttad! Tudod már? És ez persze nagyon jó volt. - Miért, mindez addig kétséges volt? - Tudja, a kétség együtt jár mindenfajta elkeseredettséggel. És volt, hogy tényleg elkeseritett. hogy nem jutottam el a kollégák közé. Talán túlságosan is vágyom arra, hogy olyan filmeket lássak, amelyek szemlélete az enyémmel rokon, olyan kollégákkal találkozzanak, akikkel közös a törekvésem. Talán túlságosan vágyom arra, hogy a rajzfilm elhárítsa magától a kommersz, a pénz kihívását. Azt reméltem, hogya sok kolléga közt majd fölfedezern azokat, akik a filmet nem aszerint mérik, mit hoz, mennyibe kerül. Akik az almában nemcsak azt látják, hol mérik és mennyiért, hanem megsimít ják a bőrét, elcsodálkoznak rajta, milyen kerek, milyen feszes, milyen tökéletes. Hogy egyáltalán gyümölcs, a természetnek micsoda jelensége. A mozit is valami ilyen természetes áhitattal kellene nézni. Hogyan is áll az írásban? "Mérlegeld lelked súlyát. ahogya szőlő terhét, rnielőtt bort sajtolnál belőle ... " Ez kellene. (Barát József)

EJSZAKA üZENET Katona Klári nagylemeze 1986 Igazi szerelmeslemez Presser Gábor, Demjén Ferenc és Dusán Sztevanovity szerzeményeivel. Minden dal sláger, de a tartós fajtából I (Gyere, Mint il filrneken, Mindig, mindig, Nagy találkozás)

@PEPlTA$

A Filmintézet legújabb szerzeményei

Mozgóképek a szovjet film őstörténetéből Különleges filmcsemegékkel gazdagodott a Magyar Filmintézet. A szovjet központi filmarchívum, a Goszfilmofond jóvoltából mozgóképek érkeztek a szovjet film őstőrténetéből. a forradalom előtti korszakból l Az "egyszerű" mozi néző, de még a film iránt komolyabban érdeklődő vájtfülű sem tudhatja, milyen kifejlett ipara volt a filmkészítésnek a cári Oroszországban, pedig e nélkül aligha lehet érzékelni és megérteni azt az újat, amit a korszakalkotó jelentőségű klaszszikus szovjet filmalkotások hoztak-jelentettek világszerte. 2000 film 10 év alatt! íme, ez az a teljesítmény, amelyet az orosz filmesek (francia kezdőlökésre) 1907 és 1917 között elértek. És ezek csak a játékfilmek, nincsenek 'benne a híradók és egyéb dokumentum- és természeti képek. Igaz, ez a 2000 cím nem a ma megszokott terjedelmű filmeket tartalmazza, a korabeli hossz átlagban csupán néhány száz méter (körülbelül 1020 perc), legalábbis. az első időkben, mert aztán sorra jelennek meg a "rekordméretek", túllépve először csak az ezres, majd kisvártatva a 2000 méteres bűvös határt. A szovjet filmesek nagy szerencséjére. fennmaradt születésűk egyik első "pillanata", az első "igazi" orosz játékfilm, a híres udvari fotográfus, Alekszandr Drankov "szalonjának" produkciója, a Sztyenyka Razin.

64

(1908-as bemutatója az orosz filmgyártás hivatalos születésnapja.) A szerelmi bánatában magát folyóba vető, megbecstelenített leány históriáját Puskin is feldo'lgozta egy népszerű népies románc alapján. A fiLm is ezt teszi - mozgóképekkel illusztrálja. A szakkönyvek szerint a film jelentősége abban áll, hogy "teljes egészében külsőben készült. egy pontból rögzítve". De csak meg kell nézni, hogy kiderüljön az igazság: legalább 2-3 plán világosan elkülöníthető benne, totál tól egész közelibe kerül a . Volgán himbálózó hajón csapdosó embercsoport, a helyszí.nváltásokról nem is beszélve, hiszen a képsorba - ha nem is párhuzamos, amerikai montázzsal, mert időben lineáris eseményekről van szó, - beleékelődik egy másik jelenet. .amely az erdőben játszódik. S mindezt csodálatos, kifogástalan minőségű képekben élvezhetjük, ámulva szórakozhatunk a történelmi kosztümökbe bujtatott színészek lelkes-mókás hadonászásán. Még ugyanebben az évben, Drankovék riválisa, a Hanzsonkov cég is kirukkol 'az Orosz lakodalom a XVI. században círnű "szenzációs történelmi képpel". Ennek a filmnek kisebb a filmtörténeti jelentősége, de a rendelkezésre álló "leghitelesebb" formában gyönyörködhetünk az orosz nemesi öltözékekben és az esküvői ceremóniában. 1911-ből való az orosz filmipar "legnagyobb történelmi film-

eposza", a 2000 méter hosszú Szevasztopol védelme, Hanzsonkovék "szenzációs műfilrnje". II. Miklós "legmagasabb hozzájárulásával" készült. a "hősi csaták eredeti helyszínén, M. Ljahov ezredes úr szakmai felügyelete mellett", Nahimov tengernagy és III. Napóleon 1854-55-ös kűzdelIDét több száz ,főnyi statiszbéria hajtja végre, láthatóan igen nagy élvezettel. hol orosz, hol francia mundérban mutatkozva. A nagy orosz színész. Ivan Mozzsuhin kreálja itt egyik legelső filmszerepét, kár, hogy hamar "meghal" mint III. Napóleon. Mindezeken túl. van a filmnek egy olyan része, amelynek történelmi-kortörténeti jelentősége egyedülálló és valóban szenzáció mind a mai napig. Miután másfél órán keresztűl álmélkodunk a "műkrónikán", a csatajelenetek fiatalos és dinamikus imitálásán (180 fokos forgással létrehozott panorámák és a legváltozatosabb szögek és képállások váltogatják egymást), a film végén, epilógus gyanánt, töpörödött, megrokkant, totyogó vének vonulnak fel. és büszkén vagy megilletődötten mosolygó arccal néznek velünk .farkasszemet. Ck az igaziak, a hajdani csata valódi, eredeti hősei, a veteránok, akiket a film rendezője, fantasztikus érzékkel felfogva az új méd ium dokumentum-értékét. felsorakoztatott a Ikamera elé, örök időkre megőrizve alakjukat, fáradt, emberi tekintetüket.

1912-ben hírül adják a magyar lapok, hogy "betiltották" és "elkobozták a Tolstcj-filmet", az özvegy tiltakozására, mert az előnytelemil állítja be személyér. Jó reklám ez oa magyar forgalniazóknak. akik 1913 januárjától vetítik országszerte a nagy írót "feltámasztó", életének utolsó napjait elrnesélő roozgóképet, Tolsztoj Leó élete és halála címmel. (Oroszországban csak a forradalom után, a húszas években oldották föl a tilalmat I). Az író t V. Satyernyikov alakítja, s mennyivel jobb a maszkja, mint Geraszirnové, 70 évvel később! De nem ez a film fő érdeme, hanem az, hogy az elejére bevágták Drankov mester eredeti dokumentumfelvételeit az író és hitvese parkbeli sétájáról megmentve ezzel a felbecsülhetetlen értékű képeket az utókor számára.

A házsártos neje meJ.lett őrlődő írózseni kissé szenilis, esztelenül adakozó alakját, kedvesnaiv portréját Jakov Protoazanov varázsolta a filmre. O a forradalom előtti korszak legnagyobb rendezője, aki - átmeneti .külföldi "kalandozás" után - a Szovjetunióban 1945-ig folytatta rendkivül termékeny és sikeres alkotómurukáját. Professzionizrnusa pompásan érvényesül egy másik frissen érkezett termékében, A diadalmas sátán (1917) című horrorjában. Technikailag nagyszerűen kivitelezett "rémísztő" átváltozásokat láthatunk, egy mozgalmas mese keretében, Ivan Mozzsuhin valóban remek, nagyvonalú alakításában. Protazanov után (egyesek szerint előtt) a legnagyobb rendezőtehetség Jevgenyij Bauer (sajnos már 1917-ban halott), akiről mi magyarok végképp semmit sem tudunk, hiszen eddig egyetlen egy művével sem rendelkeztünk. Most hármat is kaptunk - és nem csalódunk. Protazanov irodalmibb filmszemléletétől eltérően, Bauer líraibban és festőibben látja-láttatja a világot, atmoszférateremtő ereje ma is megkapó. A Nagyváros gyermekei időben a legkorábbi film (1914) a három közül. A "bűnös"

város materiális és erkölcsi elnyomorodásának realista képei (már amennyire ez lehetséges volt a cári cenzúra határai között, ugyanis tilos volt "koszos munkásokat" és még koszosabb koldusokat fényképezni), a kihasznált leány megható történetébe csomagolva jelennek meg. Kedvenc környezetében, arisztokrata társaságban játszódik az SIetet az életért círnű "éJetképe". A gyilkossággal végződő szereLmi-féltékenységi dráma (egymás férjeikbe szeretö testvér húgok bonyolult kapcsolata az urak erkölcsi züllésével és anyagi csődjével fűszerezve) dekoratív díszletek. márványoszlopos, tüllfüggönyös szoba belsők és kígyózó, indás falak között, csodálatos bútorokkal és még csodálatosabb ruhákban és öltönyökben zajlik le, Vera Holodnaja, az orosz kinematográfia legfényesebb csillagával a főszerepben. Az örökre letűnt orosz nagyvilági élet, rnűvi túlzásaiban is érzékletes, effektív dokumentuma ez a film. Fokozottan igaz ez harmadik filmjére. A hattyú halálára. A ma is teljes egészében élvezhető, szórakoztató ,,filmdráma", dramaturgiailag és képi leg feszes, koncentrált kompozícióban valósul meg, a barokkos burjánzás és a mestenkélt stilizáció ma szándékos iróniának hat. A századforduló híres-hírhedt orosz dekadens, túlfinomult élet érz éséről kapunk végre hiteles, eredeti képet. Már a sztori is felettébb jellegzetes: az életunt festő régóta hiába kínlódik, hogy megfesse a Halált, képtelen megragadni azt. Mígnem híre kel a híres balerina vendégjátékárrak. aki döbbenetesen eleveníti meg a "Hattyú halálát". A balerináról tudni kell, hogy néma szegényke, de hála istenadta talentumának és gazdag apja hathatós közbeavatkozésának, fölveszik aNagyszínházba, hogyeltáncolja a haldokló ha tytyút. Festönk már a hír hallatára belészeret. megérzi, most megkaphatja, amit keres. Fejvesztve rohan a szinházba. és megbabonázva ül páholyában.

(Mi is ezt tesszük kényelmetlen székünkön. mert a híres Orosz Balett csillaga, Vera Karalli tánca - a némafilm torzított tempója és "süketsége" dacára - lenyűgöző). A festő hazaviszi modelljét - de csak nem akar a Halál igazira sikeredni. Fokozni kell, s ehhez kapóra jön a véletlen, meglátja rnúzsáját egy másik úr karjai között. A következő találkan aztán átlépi a határt: megfojtja a balerinát, s ígyaz, a hattyú jelmezében. élettelenül "ül modellt" az őrült festő csontvázakkal. koponyával. szanaszét dobált kelmékkel és papírokkal dekorált műterrnében. Remek, végig élvezhető, de egyben tanulsáqos .filmecske ez, az embert szinte megcsapja a robbanás előtti feszült kor túlérett, zaklatott, szépelgő és beteges "szelleme" . Ami most következik, az remekmű, mégpedig a javából f Vlagyiszlav Sztarevics neve minden filmtörténetben vastagon van szedve - de mi nem ismerjük egy művét sem. Nem így nagyapáink és dédanyáink. akik - európai és amerikai kortársaikhoz hasonlóan - sorban élvezhették bravúros trükkfilmjeit. "A tücsök és a hangya! A szerepeket bogarak és férgek játsszák l" - hirdeti a magyar sajtó 1913-ban. "Szenzációs plasztikus filmek idomított bogarakkal I" - is.mételgetik, utalva arra, hogy nem rajzok vagy kivágott sablonok mozognak a vásznon. hanem - elsőként a világon! - háromdimenziójú bábukként mozgatott állatok. A kivitelezés oly tökéletes, hogy ma is nehéz elképzelni, milyen sziszifuszi munkával babrálgathatott elkábított vagy preparált, de mindenképpen igazi izeltlábúival. És bármilyen tökéletes is ez a technika, Sztarevics nagysága nem rnerűl ki ebben. A boszorkányos trükköket emberábrázolásra használta fel. Emberi jellemeket lehelt állataiba. tipikus, sőt, ma is aktuális emberi magatartásformákat és szituációkat elevenitett meg, bájosan. kedvesen gúnyoros, olykor sza tirikus éllel. Tökéletes példá-

65

Ivan Mozzsuhin

Vera Holodnaja

ja ennek A filmoperatőr bosszúamelyben egy szellemes, csattanós rnesében a filmvilág bohém-erkölcseit figurázza ki nem kis öniróniával. Nemrég, az egyik cannes-i filmfesztiválon levetitették Sztarevics filmjeit, rnesélik, ritkán tapasztalható revelációt kiváltva. Most rrri is láthatunk néhányat, és az önfeledt nevetés közben ámulhatunk a film immáron több. mint hetven évet áthídaló "tartósságán", elementáris hatásán. A filmcsomag, amit most bernutattam, fényesen igazolja, milyen magas sz ínvonalon állt az orosz filmipar szakmailag, technikailag és müvészi-esztébikai szempontból egyaránt a forraja,

dalomíg. A nagy ugrás tehát, látható, mindenekelőtt tartalmi fordulat volt, az új világnézetű. fiatal nemzedék egy jól begyakorlott tömeggyártás tapasztalataira támaszkodhatott. Végre a fejlődés fokozatait követhetjük nyomon, egészen a váltásig. S megkaptuk e váltás egyik legfontosabb "láncszemét" is ... Szergej Eizensteintől - úgy tetszik =, már mindent láttunk. Holott még soha nem nézhettük meg első filmecskéjét, filmkísérletét. 1923-ban a mérnők-iró-qrafikus zseni első színházi rendezésén dolgozik a Proletkult Munkásszinházban, amikor elhatározza - filmen fogja a színpadra vinni Glumov álom-monológját,

FILMOGRAFIA SZTYENYKA RAZIN (Sztyenyka Razin) 1908. "A. Drankov stúdió", 224 m, R: Vlagyimir Rornaskov, F: Vaszi1ij Goncsarov, O: Alekszandr Drankov, Nyikolaj Kozlovszkij, Z: Mihail Ippolitov-Ivanov, Sz: JevgenY'Íj PetrovKrajevszkij és a Pétervári Népház társulata. OROSZ LAKODALOM A XVI. SZAZADBAN (Ruszszkaja szvagyba XVI-ovo sztoletyija) 1908. "A. Hanzsonkov ~t.", 245 rn, R, F: Vaszilij Goncsarov, O: V. síversen, Sz: A. Goncsarova, A. Pozsarszkaja, Andrej Gromov, Pjotr Csardinyin, V. Sztyepanov SZEVASZTOPOL VÉDELME (Oborona szevasztepolja) 1911. "A. Hanzsonköv R,t.", 2000 m, R, F: Vasziliij Goncsarov, A'lekszandr Hanzsonköv. O: Louis Forestier, Alexamdre RyHo, Z: G. Kazacsenko. Sz: Andrej Gromov, Ivan Mozzsuhin, Nyikolaj Szemjonov, Olga Petrova-Zvanceva TOLSZTOJ LEO ÉLETE ÉS HALALA (Uhod velikovo sztarca - A nagy öreg futása) 1912. "Thiemann és Reinhardt Rt." 800 rn, R: jakov Protazanov, E. Thiernann, F: r. Teneromo, O: Georges Meyer, \Alekszandr Levickij, Sz: V. Satyernyikov, Olga Petrova, Mihail Tamarov, E. Thiemann A FILMOPERATOR BOSSZÚJA (Meszty kinyernatograficseszkovo operato ra) 1912. "A. Hanzsonkov Rt." 285 m, R, F, O: V,lagyiszlav Sztarevics

(j8

Osztrovszkij maga

felé

Minden bölcsnek hajlik a keze című

komédiájának betét jeként. Végre nem kötik meg a fantáziáját sem a papír, sem a színpad szűk keretei, felszabadultan játszadozik, cirkuszi mutatványok és filmtrükkök segítségével ragaszt össze állatfejet emberlábakkal. kopíroz egymásra embereket és tárgyakat. Ez a 'különleges, extravagáns montázs elmélyült elemzést igényel. Annyit érdemes megemlítenem, hogy sok későbbi munkatársa és kollégája Grigorij Alekszandrov, Ivan Pirjev, hogy csak a legnevesebbeket említsem. - vesz részt a bohóckodásban, jókedvűen ugrándoznak maskarádkben.

A TÜCSÖK ÉS A HANGYA (Sztrekoza i mura vej) - 1913. "A, Hanzsonköv Rt." 158 m, R, F, O: VJagyiszlav Sztarevics, t: Ivan Krilov meséje A NAGYVAROS GYERMEKEI (Gyityja bolsovo goroda) 1914. "A. Hanzsonköv Rt." 1135 m, R, F: Jevgenyij Bauer, O: Borisz Zaveljov, Sz: jelena Szrmirnova, Natalja Kozljanyinova, M. SzaIarov, A. Bibikov, Emma Bauer ÉLETET AZ ÉLETÉRT (Zsizny za zsizny) 1916. "A. Hanzsonköv Rt," 2175 rn, R, F: jevqenyi] Bauer, O: Borisz Zaveljov, t: Georges Ohnet ("Serge Panin"}, Sz: Olga Rahmanova, Ligyija Korenyeva, Vera Holodnaja, Vitold PoIonszkij, Ivan Pereszbiani A HATTYÚ HALALA (Umirajuscsij Iebe gy) 1916, "A. Hánzsonkov Rt." 1078 m, R: Jevgenyij Bauer, F: Zoja Barancevics. O: Borisz Zaveljov, Sz: Vera Karall], Andrej Gromov, Vitold Polonszloij, Ivan Peresztiani A DIADALMAS SATAN (Szatana likujuscsij) 1917. "I. jerrnoljev Társ," 3683 m, R: Jakov Protazanov, F: O. Blazsevics, O: Fjodor Burgaszov, Sz: Ivari Mozzsuhin, Natalja Liszenko, P. Pavlov, A. Csabrev. Vera Orlova GLUMOV NAPLÓJA [Dnyevnyik Glumova) 1923. PROLETKULT I. Munkásszinház R, F: Szergej Eizenstein, O: Borisz Francíszszon. t: Alekszandr Osztróvszkij (..Minden bölcsnek maga felé hajlik a keze"), Sz: Gl'igorij Alekszandrov, Ivan Pirjev

Geréb Anna

Videósok - mozirajongók, figyelem! Nagy sikerű régi magyar filmek VHS videokazettán : Lila ákác 1934. r.: Székely István

A Papucshős 1938. r. Vaszary János

Halálos tavasz 1939. r.: Kalmár László

Péntek Rézi 1938. r.: Vajda László

Dankó Pista 1940. r.: Kalmár László

A kölcsönkért kastély 1937. r.: Vajda László

Egy csók és más semmi 1940. r.: Ráthonyi Ákos

A hölgy egy kissé bogaras 1938. r.: Rátl.onyi Ákos

Tóparti látomás 1940. r.: Kalmár László

A férfi mind őrült

Valamit visz a víz 1943. r.: Oláh Gusztáv

A szerelem nem szégyen 1940. r.: Rátbonyi Ákos

Magdolna 1941. r.: Nádaidy Kálmán

Katyi 1942. r.: Ráthonyi Ákos

1937. r.: Gertler Viktor

S óra 40 1939. r.: Tóth Endre

MEGV ÁSÁROLHA TŰ: a FÖFOTO V. VI. VII. VII. XI. XIII.

mlitermelben:

Dorottya u. 11. Népköztársaság útja 47. Baross tér 18. Lenin krt. 50. Bartók Béla út 49. Szt, István krt. 20.

Föfoto Video Mintaterem: IX. Ferenc krt. 3. (Itt utánvétes megrendelés is Iehetséges.) Fotóművészeti Galéria: V. Váci utca 7.

Fő FO Co

Jubiláló fesztivál Karlovy Vary 1986 A sziklának támaszkodó tizenöt méter magas, óriási filmkamera "átnéz" a szörnyecske feje fölött. Ha valódi lenne, nemcsak dekoráció, a fesztiválközpont : a Thermái Szálló előtti tér nyüzsgését örökithetné meg. A szőrnye cskét, amely leginkább egy felnagyított, ormányos méhre emlékeztet, a gyerekek szórakoztatására állították ki, átlátszó műanyag dobozban. A talapzaton levő felírás szerint egy sci-fi film főszel'eplőjeként vonult nyugalomba, hogy jól megérdemelt pihenőjét élvezze. Pár lépésnyire tőle, bűnügyi filmek plakátjaiból összeállított szabadtéri kiállítás. Odabent a szállóban, a hatalmas fesztiválterem meblettIött jelmez- és díszletkiállttás. folyamatos videobemutató a film fesztivál történetéből. A ki s vetítőterem szintjén az érdeklődő tablókon kap ismertetést a Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál múlt járól, a nevezetesebb eseményekről. A szálló bejáratánál hatalmas papírmasé Golem fogadja kenyérrel és sóval a belépőt. Karlevy Vary jubilál. Ez a 25. alkalom, hogy otthont ad a szocialista országokban, a "harmadik világ" országaiban és a nyugati haladó filmművészet által készített filmek seregszemléjének . .Az első összejővetélre. a szó szoros értelmében még a második világháború árnyékában került sor. 1946 augusztusában 7 ország küldte el 13 játékfilmjét és 22 rövidfilmjét a szomszédos üdülőhelyre. Mariánské Lazne-ba, hogy ezzel

70

is dokumentálja: a népek bíznak abban, hogya fegyverek után a múzsák is megszólalhatnak. Az első időszak filmjei (mint ahogyan azóta is a filmtörténet számos értéke) többnyire szorosan kötödtek az emberiséget ért eddigi legnagyobb megrázkódtatás: a II. világháború témájához. A borzalmat felidézve, az okokat keresve próbál ták oldani a rettenetet és biztosítékot keresni: mindez nem ismétlődhet meg soha többé. A találkozó 1948-ban vált vetél kedéssé, ekkor osztottak először díjakat, majd 1950-ben átköltözött Karlovy Varyba. Ekkor már 25 ország 39 játékfilmjét és 117 rövidfilmjét mutatták be. A számszerű növekedés 1976-ban "tetőzött" (37 ország 45 nagy játékfilmje), azóta a versenyben részt vevő .filmek száma harminc körül mozog. 1953-tól az "A" kategóriás nemzetközi fesztivál helyszíne másodévenként Moszkva. A versenyprogramot retrospektív sorozatok, információs vetitések, élénk filmpiac egészítik ki. A különleges hanguIam gyógyüdülőhelyen rendezett fesztiválok eddigi díjnyertesei között megtaláljuk Mihail Kalatozov, Julij Rajzmán. Herbert Biberman, Mihail Rornm. Ken Loach, Georgij Danyelija, Igor Talankin. Carlo Lizzani, Andrej Mihalkov-Koncsalovszkdj, Jíri Menzel, Carlos Saura, Ion Popescu-Gopo. Humberto Solas, Sam bene Ousmane nevét. És Fábri Zoltánét, aki 1957-ben nyerte el a fesztivál nagydíj át a

Hannibál tanár úrral. Vetítették is a filmet a fesztivál dijnyertes filmjei ből válogató sorozatban. A csekély szárnú. de annál érdeklődőbb közönség vetítést követő lelkes tapsa bizonyítja: Fábri remekműve állja az idő próbáját.

Kísértő árnyak Ugyancsak torokszorítóan igaz, friss 3Z 1948-ban az első nagydíjat elnyert film, Wanda jakubowska: Utolsó állomás című nnűve, amely magában hordja a megélt és hitelesen ábrázolt valóság erejét. A lengyel rendezőnő, aki maga is az auschwitzi koncentrációs tábor foglya volt, magától értetődő egyszerűséggel, minden pátosztól mentesen mutatja fel azokat, akik 'példájukkal nem engedték kihunyni az emberi érzéseket, a méltóságot, a szolidaritást halálra ítélt társaikból. A fiLm dramaturgiailag nem hibátlan, de képsorai szinte sugározzák a 'haláltábor .zmindennapjainak" irracionális és ugyanakkor mégiscsak valóságos légkörét. Amelynek egyetlen pillanata sem elviselhető és amelyben az árulás, az őnfeladás mellett mégis megterem az összefogás, az ellenállás. Felejthetetlen a gyerekképű, fütyörésző, a hirdetményre rajzolgató, élő ernbereken kísérletező "orvos" alakjának felidézése, aki szakszerű buzgalommal gyilkolja meg a táborban született és a foglyok által rejtegetett csecse-

mőt, Ez a figura feltűnik Wanda jakubowska új, a mostani fesztiválon versenyen kívül bemutatott filmjében is. A rendezőnő - érthetően - nem tud szabadulni emlékeitől. Ezt tanúsítja a Meghívás círnű új filmje, amelybe ismét belekomponálja a fasiszta koncentrációs tábor témáját. A két síkon játszódó történet főhőse Anna, aki napjainkban az egyik krakkói ·tórház vezető orvosa. Határozott, céltudatos aszszony, kiegyensúlyozott életet él szép családja: lánya, unokája körében. Apró jelek azonban arról tanúskodnak, hogy ez a harmónia törékeny, és 'amikor arról értesül. hogy régen halottnak hitt első férje, aki Amerikában él. meg akarja őt látogatni, felszakad benne a múlt. Visszaemlékszik 1939-re, amikor a német támadás első napján elszakad egynapos férjétől. Pétertől. aki bevonul. Hamarosan megérkezik Péter halálhíre, Anna pedig hozzámegy a fiú testvéréhez. Gyermekük születik. Péter azonban nem halt meg, a háború után hazatér. Megtudva anyjától a történteket, elhagyja Európát. Negyven év múltán tér vissza Lengyelországba egy tudóskongresszus meghívott jaként. és ekkor keresi fel a megrendült Annát, aki elmeséli neki sorsát, elviszi szenvedése színhelyeire : Auschwitzba, Sachsenhausenba. A film végén Péter hazautazik az Egyesült Allamokba, Anna pedig Krakkóban marad, képtelen múlt jától elszakadni. Már a bonyolult történet sematikus ismertetése is sejteti azokat a csapdákat, amelyekbe a rendezőnő sorM bele is esett. 'Filmje kirnódolt. felszínes, talán csak a mai .fiatalokról fel villantott rövid képek ígérnek némi izgalmat. A fő baj azonban az, hogya koncentrációs táborban játszódó jelenetek sértően hamisra, hiteltelenre sikerültek. Elgondolkodtató, milyen veszélyekkel járhat. ha a fiatal korosztály egy ilyen film kapcsán találkozik először a koncentrációs táborok képével. A jóltáplált rabok, a teljes sminkben. makulátlan ruhácskában ••.szenvedő" hamvas szépsé-

Carlos Saura . Emésztő szetelem. 1986., Antonio Gades és Kristina Hoyos gű AnITa, a tudatosan megkomponált képek és beállítások ellenére is hitelte1enít minden becsületes rendezői szándékot. Sőt. a borzalmak túlfokozása (itt a "doktor" egy kis cigánygyereket ment meg a gázkamrától. hogy saját kezűleg dobja máglyára) valamiféle misztikus ködöt gerjeszt a gyilkosok alakja
azonban nem áll össze. A gyermekkortól az első világháborún át a negyvenes évekig ívelő időszak időrendileg is felcserélt, térben és időben nehezen azonosítható sorsmozzanatai között nehezen tájékozódik a néző. A lélektani motivációt szolgáló szituációk egy része érdekes ugyan, de mellékes a jellem fejlődese szempontjából. más részük - és ez oa lehangolóbb - olyan bántóan didaktikus, hogy helyenként a megrendítés szándékával szemben komikus hatást kelt. A mozgóképen általában is rendkívül kényes képi stilizálás itt nem emeli érvényes költői igazsággá az alkotói mondanivalót. A megdöbbentést oélzó naturális részletek pedig bántóan idegenek a helyenként erősen stilizált
71

Nők, asszonyok, lázadások

Lasse HaIström:

Rutyaéletem,

1985.

ben a fürdőbe beterelt, halálfélelemben rettegő új fogolyszállítmányt a hősnő megnyugtatja: a zuhanyrózsákból ezúttal valóban víz várható. És a záporozó meleg vízben a megalázott nők .egy pillanatra belefeledkeznek a tisztálkodás "békebeli" gyönyörüségébe. Mindez nem oszlatja rossz érzésünket : a megformálás sikertelensége a legnemesebb alkotói elképzelést is diszkreditálhatja. Az ausztrál filmművészet megerősödését bizonyítja versenyfilmjük: A halál utcája. Bill Bennett rendező valóságos esetet dolgozott fel. Colin Turner, vietnami veterán, hazatérte után úgynevezett W<:Ir Service Home-ot, szolgálati lakást (házacskát) kap. Csendben berendezkedik feleségével és kisgyermekével új otthonában, ismerkedik szomszédaival (akik szintén háborús veteránok), új munkahelyével. Aztán egy szép napon furcsa bőrkiütések jelennek meg testén és ezzel elkezdődik a fiatal, erőteljes férfi testi-lelki le-

12

épülése. Érzi, hogy az orvosok vagy nem tudnak, vagy nem akarnak nyilatkozni betegségéről, ezért magánnyomozásba kezd. És hamarosan kideríti. hogy halálra van ítélve: a vietnami háborúban használt kernikáliák egyike, az Orange Agent mérgezte meg. Feltevését természetesen minden hivatalos szerv cáfolja, kártérítési igényét viszsza utasít ják. Halála után felesége folytatja az egyenlőtlen harcot, amely végül is győzelemmel végződik. A mérgezés lehetőségét elismerik és ezzel több száz veterán kártérítési igényének jogosságát is. Mert 'a furcsán barátságtalan környék lakói ezt a titkot rejtegették, önmaguknak is hazudva. Bill Bennett és kiváló operatőre rendkívül .finom művészi eszközökkel dolgozták fel a publicisztikus témát. Remek színészeik segítségével az egyedi eseten túlmutató, helyenként megrendítő erejű filmjükkel figyelmeztetnek: a háború a fegyverek elhallgatása után is szedi áldozatait.

A nők társadalmi szerepének viharos gyorsaságú megváltozására a világ filmművészete is reagál. Ez lehet az oka, hogy a tradicionális női életforma elleni lázadást több film ís témájául választotta. Az argentin Eduardo Ca1cagno: Szeretlek című filmje bosszantóan gyenge munka. A 17 éves Valerie teherbe esett és ez alkalomból elhatározza, hogy "önálló világot épít fel maga számára". Ezt a tiszteletre méltó programot azzal véli teljesíteni. hogy szakít a gyermekét vállalni akaró fiatalemberrel és szűleitől nagybátyjához költözik. Nagybátyja életformájában ugyanis akí konferanszié egy varietében - a szabad élet eszméjét véli megtestesülni. Ezek után számos érthetetlen dolgot művel amellett, hogy minden útjába kerülő fiatalemberbe "beleszeret". Végül megszüli gyermekét és ezzel lázadását befejezettnek nyilvánítja. A film csattanója is irritáló: Valerie 13 év körüli barátnője, példaképéhez hasonlóan domborodó hassal. kis kofferrel hagyja el a szűlői házat. Bizonyára ő is önálló világra vágyik. Nem mutat több rendezői tehetséget a brazil Pedro Jorge de Castro: Tigipio címü filmje sem. A tízes évek -véqén, Brazília északkeleti, aszályos vidékén játszódó szerelmi dráma hőse egy környezetével szerelméért szembeszálló lány. A gyermekded filmből csupán a kegyetlen, sziklás táj szépséqére és az útépítésen dolgozó nincstelen parasztok embertelenül nehéz munkájának néhány képére emlékezhet a néző. Az európai szem számára fantasztikus vidék a kínai versenyfilm színtere is. Égbe nyúló kopár sziklák, hatalmas vízesések. rohanó, kristálytiszta vizű folyó. A parasztok a hegyoldalba vájt szűk teraszokon termelik meg mindennapi élelmüket, a rizst. Ökör és ember egymás mellett ,küszködik a rizsföldek derékig érő sarában. Chuang

Xavier

KoIIer:

Tanner,

1985.

Tien-eung : A jó asszony cirnű filmje azonban a környezet érzékletes megjelenítésén túl számos egyéb értéket hordoz. Minden sablontól és előítélettől mentesen, mély emberismerettel ábrázolja egy fiaballány lázadását az évszázados hagyományokkal szemben. A történet 1948-ban játszódik. A film kezdetekor furcsa jelenet tanúi lehetünk: egy hat év körüli, ünnepi öltözékú fiúcska és egy eltakart arcú nagylány szertartásosan földig hajol. Nem néznek egymásra, de az okos szemű gyerek nem bír kíváncsiságával, felsandít a lányra. Hamarosan kiderül, hogy kíváncsisága érthető; házassági szertartás tanúi voltunk. A 17 éves lányt -ahogy ez általánosan elfogadott volt =, szegény szülei eladták a tehetősebb családnak, amely összeházasította a 6 éves kisfiúval. A lány szeretetteljes környezetbe kerül, de nyilvánvaló, hogy anyósához hasonlóan látástól vakulásig dolgoznia kell. Elsődleges feladata férje, a kisfiú gondozása. Kettejük kő-

zött gyengéd kapcsolat alakul ;ki, a testvéri szerétet és az anyagyermek viszony sajátos keveréke. A lány már-már elfogadja szerepét, amikor Ibeleszeret anyósa testvérébe és ez az érzelem rödöbbenti helyzete tarthatatlanságára. Vállalva a következményeket, szembefordul a szigorú hagyományokkal és elválik férjétől. Anyósa, aki megérti a lányt, megvédi rokonai bosszújától. A kiváló pszichológiai meqfiqyelőképesséqröl tanúskodó, finom művészi eszközöket használó rendező egyik remeklése az a jelenet, amikor az ifjú pár lefekszik a hitvesi ágyba. A ,kisfiú gyermeki izgalommal húzza össze az ágy függönyét, de ebben a mozdulatban benne van a nő fölötti uralom évszázados férfibiztonsága is. Igazi lázadó asszony a török Serif Gören: A békák círnű filmjének fő alakja. A falut szépségével lázban tartó Elmas, fiacskájával özvegyen marad. Férjét, aki a falu férfi lakosaihoz hasonlóan éjszakai békagyújtéssel

egészíti ki szegényes jövedelmét, megölik. A film feszült indító jelenete, amelyben az őrjöngő aszszony békákkal dobálja meg a feltételezett gyilkos házát, jó filmet sejtet. Sajnos ez a ,feszültség később elenyészik, a történet terj.engőssé, kuszává válik. Az EImas szerepét játszó, izgalmas szépségű Hülya Kocygit azonban emlékezetesen formálja meg az asszonyt, aki a "férfiak társadalmában" hősiesen küzd az önálló élethez, a szerelemhez való jogáért. A múlt század végén, az Osztrák-Magyar Monarchia idején játszódik Stefan Uher: A hatodik mondat című filmje. A film a szlovák elbeszélő próza klaszszikus írónője. a Timrava néven író Bozena Slanéiková pályakezdésének időszakát dolgozza föl. A szépen fotografált, bár kissé vontatott alkotás azt követi nyomon, hogyan lesz a falusi lelkész lányából a környezeti hatások súlya alatt író. A film érdekessége, hogy - mivel ez az időszak egybeesik a szlovák nemzeti ön-

73

Gyarmathy

Lívia:

Vahvilágban,

tudat kialakulásával és megerősödésével - több részletében is utal a Monarchia erőszakos magyarosításí törekvéseire. És míg ez utóbbit túldimenzionálja, a szlovák "nemzeti érzület" megjelenítését a misztikum ködébe burkolja. Boáena szerep ét, mély átéléssel, Ozsda Erika alakítja.

Titokzatos gyilkosságok Az igazságügyminiszter fia bestiálisan meggyilkolja imádott feleségét, majd maga sem tud. magyarázatot adni tettére. Sergiu Nicolaescu román rendező CiuIeandra cimu pszichológiai krimije a két világháború ,között játszódik. Az apa egy elegáns elmeklinikára viteti fiát, ahol a fiú víziói, emlékképei nyomán kapunk magyarázatot a rejtélyre. Nicolaescu alkotása, a helyenként suta történet és a hitel telen falusi helyszínek ellenére izgalmas film, mert a rendező remekül ért ICI feszültségteremtéshez, a megfelelő ritmus kialakításahoz. Norman Jewison munkája, a fesztivál amerikai versenyfilmje számomra nagy csalódást jelentett, holott a Jézus Krisztus Szupersztár és a Heqedűs a háztetőn rendezője esetében fel sem merülhet a profizmus hiánya. Jewison mindent felső fokon tud,

74

..

\

1986.

[Luháts

Andor)

ami a hollywoodi filmiskolában kötelező tantárgy. Széles eszközt~rát azonban ezúttal az újmisztikus filmhuJlám szolgálatában h.asználja. Az Isten Agnese című film napjainkban, a quebecki Mária Magdaléna apácakolostorban játszódik. Egy téli hajnaIon velőtrázó kiáltás veri fel a kolostor lakóit; Agnes, az angyali szelídségű fiatal apáca gyermeket. szült,. majd megfojtotta magzatat. Mikor az apátnő kérdőre vonja, átszellemült válaszaiból kiderül, hogy semmire nem emlékszik. Az esetet nem lehet titokban tartani, megindul az egyházi és világi vizsgálat. Ez utóbbit egy pszichológusnő (Jane Fonda játssza) testesíti meg, aki t~l1mészetesen racionális magyarazatot keres a történtekre. A belső vizsgálatot az apátnő végZI ~A~ne Bancroft). aki meg van gyozodve az eset természetfeletti jellegéről. Kettejük szellemi ~.árviadala áll a film középpontjában, amelyhez kevés konkrét fogódzót adnak a csodálatosan tiszta _ arcú Agnes (Meg Tilly) csengo hangon elmondott, kuszán többértelmű válaszai és cselekedetei. Világos, hogy hit és hitetlenség összecsapásának tanúi vagyunk. A forgatókönyv dramaturqiailaq mesterien felépített: újra és újra felvillan a racionális magyarázat lehetősé-

ge, ezt azonban a "valóság" újra és újra megcáfolja. Végül megszégyenülten vagyunk kénytelenek elvetni minden gyanúnkat és meghajolni Agnes vérző stigmái, rajongva rnesszenéző tekintete előtt. Miközben Jewison képről képre tapintatosan terelget minket a felismerés felé: ez nem lehet más, mint a szeplőtelen fogantatás megismétlődése. Végül a tekintetes bíróság is a tanácstalan hivatalnok zavart mosolyával engedi útjára Agnest; a földi igazságszolgáltatás nem lehet illetékes tenmészetfeletti ügyekben. És mindehhez a sületlenséghez a zseniális Sven Nykvist kamerája szállítja a rembrandti színeket és a felhőket áttörő napsugarakat.

Versenyen kívül Az információs vetítésen bemutatott argentin film, A hivatalos változat nem szorul ismertetesre. . Bár Szabó István Redl ezredesét szorította ki, meg kellett állapitanom. hogy Luis Puenzo alkotása nem méltatlanul kapott Oscar-díjat. Nem szükséges rnéltatnom Akira Kuroszava rnonumentális Ranját sem. Kevéssé ismert azonban Jiri Menzel: Kedves kis faluhözpontunh círnű új filmje. A történet igen egyszerű: egy téesz sofőrje úgy érzi, nem bírja tovább :idegekkel félnótás, kétbalkezes kocsikisérője dajkálását. Elhatározza: más segítőt választ. Ez az elhatározás előre nem sejtett események láncolatát indítja meg, melyek során rnulatsáqosnál mulatságosabb helyzetekben megismerhetjük a falu lakóit: A versked velő "Kocsi-sz:akértő" körzeti orvost: a hipochonder csapost. az eszeveszetten féltékeny munkagépkezelőt. elcsábult feleségét, a szenvedélyes agronómust és társaikat. És mire az aranySZIVU sofőr és bugyuta segítője: Otik újra együtt indulnak munkába (egymáshoz igazítva járásuk és uzsonnástáskájuk mozgásának ütemét), a film rninden szereplője közel került szívünkhöz. Menzel olyan mély megértéssel és belső ismerettel

ábrázolja hőseit - nem leplezve gyengéiket, hibáikat sem =, hogy helyénvalónak érzem a megállapítást: ez a film a nép és a haza szeretetének szép példája. És külön öröm, hogy eb-

ben a nagyszerű alkotásban Bán János alakítja ütik szerepét. Egy fesztivál "félidejében" nehéz mérleget vonni, tendenciákat felismerni. Eddig zömmel közepes és gyenge filmek kcc-

kái peregtek az óriási vetítővásznon. De akadt két-három olyan film, amely megerősítheti a filmművészet - több oldalról kétségbe vont - jövőjébe vetett hitűnket. Svéd PM

·lálkoznak a rendezőkkel. Kérdeznek, néha ostobaságokat, szurkálnak, sértegetnek is, de mindenképpen a lehető legtöbbet meg akarják tudni róluk, filmjeikről, eszméikről. rravaly az indiai filmek re hívott Pesarc. sejtettern. hogy ismeretlen világgal találkozom. Idén a kaukázusi és transzkaukázusi szovjet köztársaságok ·bemutatóját ígérte a meghívó kártya, valamivel biztosabban indultam el, ismerem a térképet. Nem tudtam, hogy azt sem ismerem eléggé, amit ismerhetnék. A mentségem az egyi,k rendező fogalmazta meg. Egy-egy fesztiváIra a Szovjetunió csak 1 filmet küldhet, igyekszik a legreprezentánsabbnak hitt darabot utaztatni. És ha például Klimov Jöjj és lássa járja anagyvilágot a szovjet szlnekben, persze hogy az elsőfilmes grúz rendező munkája odahaza marad. A többin, helyzetünket ismerve már én gondolkodtam el: ha forgalmazásunk szeszélye behoz is egyegy nem orosz köztársaságban készült filmet, elsikkad a' tengerben. A Filmleultúra is jó tíz éve foglalkozott utoljára a grúz filmmel. Pedig a 60-as évek hulláma után most megint feljövőben van. Igaz, ezt mi inkább a külföldön dolgozó grúzok műveiből sejtjük (Joszeliani pl. franciául csinálta meg érzéseiben, viláqításában grúz film-versét, a polifónikus A Hold ke· gyeltjeit. Ezért érdemes nemzeti bemutatókat, film napokat szervezni - ha lagymatag is a termés, megfoghatóbb kép rajzolódik ki több film láttán.)

Bizonyára igazságtalan vagyok, de a Kaukázuson rulli országok filmjei összemosódtak előttem. Ha e viszonylag rövid filmes múlttal rendelkező országok útját érzékeltetni akarom a látott anyag alapján - három etapot tudok megállapítani. Az első az, amikor igyekeztek az orosz fiLm után kapaszkodni. Hasonló formában, hasorrló történeteket elmesélni. Leginkább háborús történeteket. Igazul, őszintén' hittel. jeliemző példa a Dal Mansukról círnű, 1969-es kazah film, Mazit Begalin rendezte. Egy bátor, önálló, a hadi mesterséget nagyon értő' géppuskás lányról szól, aki kdharcolja magának férfi katonatársai tiszteletét. Az egzotikus, szép Natasa Arinbaszarova a hősi bátorság mellett még egy ősrégi szerelmi marakodó-civakodóst is eljátszik Nyikita Mihalkovval - mára a színészi telejesitmény teszi jelentőssé a filmet. Ugyancsak a hatvanas években doIgozták fel e népek a történelmüket. ill. a történelmi legendáikat. Mint az 1963-as A verseny, 13 tűrkrnén Bulat Manszurov filmje. Felbontott idősíkokkal dolgozik - a versenyt mutatja, s közbevágott jelenetsorokban magyarázza el az okát, előzményeit. Két kán hadakozik egymással, az erősebb elfoglalja a földeket, elűzi a parasztokat. Szukur, az énekeskobzos nem hajlandó kardot kötni, a maga fegyverével harcol: versenyre hívja a kán udvari zenészét. A tét: fogoly fivére élete. Később azután kiderül: igazából a nép élete, méltósága, földjéhez való joga a tét. Sajnos az egymásnak felelő zenei témákat nem élvezhetjük

Pesaro, 1986 Különös fesztivál a pesarói f A meghívóra nem nyomtat ják rá, hogy estélyi ruha kötelező, és nincs magyar delegáció, amelynek kis film-hatalomséqunkat kéne képviselnie. Puccparádé és kényszermosolyok helyett program van. Sőt, határozott elv alapján áll össze a mintegy húszéves múlttal büszkélkedő fesztivál éves programja: az egyáltalán nem, az alig vagy félreismert országok termését mutatja meg - nem a közönségnek, először csak a hírlapiróknak. kritikusoknak, film értő szakembereknek. Még csak nem is kacsint a közönséqre, nem akarja egyegy degeszre tömött nézőtérrel bizonygatni, hogy lám, ezeknek a filmeknek is mekkora tábora van. A mostrán - még nevében sem fesztivál, nem az ünneplés a fontos, hanem a rnustra. a bemutatott anyag - szakemberekből áll a közönség. Formájában a filmklubjainkra hasonlít az egész. A moziterrnekben - olyanok, mint az Egyetemi Színpad - a kitartóbbak bőszen nézik a filmeket reggeltől estig. CA Mostra vége felé megesett, hogya reggeli vetítésen egy kitűnő alkotó rövidfilmjeit csak 25-en nézték. Az igazgató, Micchiché délután félig tréfásan lehord ta közönségét. "Nem ússzátok meg! Este újra levetitjük őket! Ezt nem hagyhatjátok ki!" - dühöngött nebulóira.) Tényleg van ebben a Mostrában valami iskolás, és van benne valami anakronisztikus is. A kissé már őszülő nebulók - idén szinte a teljes olasz és francia kritikusqárda =, 'az öreg diákok ma is hisznek a filmben. Végigülik a tananyagot, és délután ta-

•

75

Uszman

Szapatoo , Férfias nevelés,

kellőképpen, mert egy lelkes hang oroszul rámondja a hangcsík ra adalok tartalmát. Nagyon szép képben fogalmazódik meg viszont a versenybíráskodás : egy öregember kis mérlegre egy-egy apró kobzet akaszt, amikor valamelyik dalnok pontot szerez : ha veszít, eléget egyet. Táncol a mérleg, hamvadnak a remények. A harcosokból álló közönség nem engedi, hogy a kán igazságtalanul megfordítsa a verseny eredrné-

76

1982. nyét, segít kiszabadítani

a foglyot. Valószínűleg külön fejezet az összes pusztai nép életeben - és filmjeiben - a nők szabadsáqharca. A hatvanas években erre a témára is elkészültek a variációk. Az üzbég Ali Hamrajev 1971-es filmje, a Félelem nélkül parányi iróniával mondja véresen komoly történetét. Az irónia a vörös hatalmat képviselő Kadir ábrázolásában érződik, aki azt hiszi, rábeszéléssel, meggyő-

zéssel elérheti, hogy az asszonyok levegyék fátylukat. A felháborodott falu férfiai nemcsak a színészeket ölik meg - a két vándorszínész bohóctréfát adott elő a fátylától boldogan megszabaduló házsártos vénasszonyról és pipogya férjéről =, hanem azt a kamaszlány t is, aki példaadásul. az új életben híve, elsőnek vette le a fátylát. Pedig vér és harc nélkül ez sem megy. Amikor a nők valóban leveszik fát ylaikat, halotti leplek lesznek belőlük: a viszály áldozataira, apjukra, testvérükre borítják. A történelmi legendákkal, a háború hatásával. az életformaés szemleletváltás problémáival birkóztak a 60-as évek filmjei és tulajdonképpen a legújabb művek ma is ugyanezekről szólnak. Igaz, most már színes filmen, de mégis erőtlenebbül. A fekete-fehér filmek plasztikus, éles képeihez képest dadqqósak, elmosódottak az újabbak. Mert megpróbálnak a máról, a hétköznapokról állitani valamit. A tadzsik Ahadov Családi titok CÍmű, 1984-es filmjéből például az derül ki, hogy a családban ma is a férfi dönt. Húga, felesége, unokahúga, lánya engedelmeskedik. Célja: a család vagyonának gyarapítása. Lányának is úgy választ férj et, hogy engedelmes szolgához jusson. Unokahúgát is előnyösen adná el egy gazdag, befolyásos férfinak. A jegyajándék ma egy piros autó. A türkmén Saparov Férfias nevelés CÍmű filmjében (1982) a gyere.kekről van szó. A pásztor apa elképedve jön rá, hogy fia - anyja és lány testvérei körében egész elnőiesedett: hímez! Felviszi a hegyekbe, hogy tanulja meg a kemény életet. A gyerek kezd beleszokni. és meg is kapja az első leckét az élettől: a viharban született, keservesen összeszedett kisbárányokat a központi begyűjtőhelyen két nap múlva szériában már meg is nyúzzák. Nagyapja magyarázza el neki, hogy ilyen az élet: a bárány zsír és hús és bunda, és a nyáj nem a pásztoré. Az idősebb generaclO tartás áról, bölcsességéről szól a tadzsik Hudonaza-

rov A patak hangja címú filmje. Az öreq pamíri pásztor megjárta a háborút, kitüntetéseket kapott - ma is abban a forrásban mossa meg az arcát, amiben fiatal korában. De egy napon ormótlan betongombóc zárja el a forrást, cső vezeti el vizét az autóút mellé. "Nem lehet önzően magunknak megtartaní ezt a finom vizet" - magyarázzák neki. Ezen kívül még annyi történt a világban az elmúlt évtizedekben, hogy felnőttek a gyerekei - ,kapkodó, pénzéhes, hazug ügyeskedők lettek a fiaiból. Most neki kéne a börtöntől megmenteni az egyiket csak szólnia kéne az azóta nagy emberré lett régi bajtársnak. De az is autón jár, kisebb udvarral, és egyébként is, ha 50 évig nem kereste meg, nem most fogja elkezdeni. Szívesen találkozna viszont azzal a bajtárssal. akiről - mert olyan csendesen élt, mint ő - csak most derült ki, hogy él. El is indul az évfordulóra, amikor a veteránok kitüntetéseiket felrakják. és egy szál virágot tesznek a hősi halottak sírjára, de már nem ér oda. Itt fordít meg a film nagyon leleményesen egy 'képi közhelyet. Most derül ki, hogy a látszólag ceremonikus jelenetben azért olyan zavart az öreg kitüntetés viselők tekintete, mert mindannyian keresnek valakit, akiről nem tudják, él-e, hogy néz ki most, mivé Iett. Megöre· gedtek, nem ismerhetnek már egymásra az együvé tartozók. Az ősök tartásából a hitek cafatjain élő öregek, puhány elkényeztetett gyereke,k, ideges, szétzálált, napi érdekeik szerint kissé elaljasult középgenerációk szürke életek színes filmeken.

* A legenda szerint Isten, amikor a javakat szétosztotta a világban, elfeledkezett a kaukázusiakról. Jöttek reklarnálni a grúzok, és Isten kárpótlásként azt adta nekik, amit egy zsákban a maga számára tett félre: a legkékebb eget, a legzöldebb füvet, a legjobb földet. Az örmények csak eztán kaptak észbe, mire

Eldar Sengelaja : Szamanisvili

mostohája,

ők kérték a juss ukat, a zsákban csak pár kavics maradt - ettől olyan sziklás a földjük. A grúzoknak nem kell kínnal-keservvel keresni a filmművészetüket. van nekik. És egészen más, mint a többieké. Régebben is más volt, most is az. Igaz, a grúz filmművészet nem egypár évtizedes, hanem fél évszázados hagyománynyal rendelkezik. Már némafilmet is gyártott. Pesarcban ezekből az "ősi" darabokoból is vetitettek. Nyikolaj Sengelaja 1828-as

1978.

Elisoját például. HogyeredetHeg milyen lehetett, arra következtetni lehet. A némafilmet ugyanis egy későbbi korban megzenésítették és szinkronizáltálk. Az ankéton a .felháborodott filmarchivumosokat megnyugtatták: A Patyomkinból is van beszélő változat. Az Eliso egy falu tragédiáját mondja el. Kell 'a szálláshely akozákoknak, kiürítenek hát egy grúz falut, s ha nem elég, egy másikat. De azért valamilyen ürügyre a hatalomnak

77

is szükséqe van. Végül kieszeli : a lakosság maga kéri, hogy önként Törökországba kőltőzhessen. A falusiak végső elkeseredésükben leültek falujuk utcáin. Felránqatni nem lehet őket, lovakat nem tudnak rájuk hajtani - mert a ló, ha .teheti, nem tipor bert =, de a cselnek. hogy kérelmező levelet kell írni, bedőlnek : maguktól főlállnak. Kikapják egy asszony kezéből a kormos lábast. és az aljáról vett korommal ujjlenyomatukkal hitelesítik 'a "kérelmező" levelet. Az ilyen kormos lábas-féle jelenetek, a legnagyobb tragédia mellett is felvillanó irónia jelzik a grúz filmesek nagyságát, és sajátos életszemléletüket. Amit már az Elisoban is, és később még nagyon sokszor a táncban fejeznek ki. Amikor szekerekre rakott .motyóval vonulnak az új hazába, s leégett falujukat siratják, a falu öreq bírája azt mondja "Táncolni kell I", és elkezdi a táncot. Nem győzedelmes ez a tánc, nem old meg 'Semmit, és mégis varázsszer: valami hit tán még maradt bennük. A táncról. a szertartásokról, a vallásról szól Georgij Sengelaja (Nyikolaj kisebb fia) elsőfilmje. a 42 perces Alaverdoba (1962). Egyetlen nagy tematikus és képi kontrasztra épül. Az ifjú újságírót elküldik, nézze meg, mílyen pogány ünnepet ülnek szürétkor a régi romos 'templom körül a távoli falvak lakói. És a magas, okos, égőszemü, Majakovszkijra emlékeztető fehér inges fiú ott áll az ünnep kellős középén. és egy szót sem ért belőle. Senki sem törődik vele. Tempósan folyik az ünnep. Esznek, isznak, beszélgetnek a sok, kűlőnbőző faluból jött ünneplők; körülállják a zenészeket, biztatják a táncosokat, akik órákon át mániákusan táncolnak, az asszonyok imádkoznak, énekelnek. Annyira nem ,történik semmi, hogya fiú végül elköt egy lovat. Hosszasan, boldogan lovagol bele a világba. üldözik. A templomba fut be, fölkapaszkodik a tetőre, és a narrátorhang elmondja: Fel akartam hívni magamra a figyelmet. Mire sikerűlt, már nem volt értelme. Odafi-

78

gyeltek egy pillanatra, de közben én megtisztultam, onnan föntről megértettern e nép szellemét." Félreértés elkerülése végett: nincs látványos képi megvilágosodás, ellenfény, ömlő zene vagy ilyesmi. Amit a fiú lát, a zömök templomépűlet. és körülötte a hazatéréshez szedelőzködő ünneplők. Most is épp olyan szikár a film, mint eddig, Ilyen ez az ünnep. Ennyire magától értetődő, és ennyire megingathatatlan. A nyolcvanas évek g'rúz filmjei még mindig a népről szólnak. Osak most más stílusban. Legendákat épít és mesél szinte az összes rendező. A nép egységtudata, életszeretete árad belőlük. Hogy még nem veszítették el a nagy adományt: a képességet, hogy odafigyeljenek a másik emberre. Az ünnepélyes, mély témát persze ezúttal is fricskázó, ironikus és őriironikus hangvételben adják elő. És még mindig képekben - emlékezetünkbe vésődő - képekben. Paradzsanov Grúziában készített filmjében, a Szurami erőd jében azt a ,régi legendát .fogalmazza újra, hogy addig nem épül fel a vár, amíg egy élő embert bele nem falaznak Szerelmek bonyolódnak, elválásokkal. bosszúkkal. az erőd fala mindig csak ledől. És a hegytetőn megjelenik 'kocsijával az öregember, megfújja kűrt j ét, és ahogy megy a völgyben a falvak 'közt, elő-elősuhan egy-egy asszony, rárakja a maga tojásait a kocsira. Minden falu tojását belekeverik a habarcsba, amelylyel talán most majd sikerül felhúzni a falat. A fesztiválok szerétnek fölfedezni. Pesaróban egy grúz elsőfilmes aratta a legnagyobb sikert Nagy vadászat a menyasszonyért cirnű filmjével. Eldugott kis falut látunk. Lakói időtlen elszigeteltségben élnek, viszonyIataik a közeli falvakig terjednek. Gőgösek, büszkék, a világ közepének tartják magukat. Felháborodnatk, amikor a szomszéd falu lánya kikosarazza az ő falujuk kissé mamlasz fiát. Komótos haditanácsot tartanak, és hadba indulnak. Kicsit szedettvedettek. de a lendületük nagy.

Van köztük kicsi és nyurga, kövér és sovány, naqyszaju és csöndes. Vonulnak, meg-megpiherinek. Körbe-körbe járnak; rnire a megfelelő faluba érnek tévedésből egy másikat próbáltak bevenni - a lánynak már hült helye. De a lány úgyis csak ürügy, a film ezekről a groteszk, lebegő, líraian mulatságos figurákról szól. Időtlenek és egészen mélyen gyökerezettek. Ck is, és a meséik is. -Az utóbbiak a harci kuszaság közepette meg-megelevenednek. A legszebb a halálról szól. A tüz mellett mulatozó, iddogáló férfiak közé tiszte arcú fiú ül le. Kikérdezik, hogy kicsoda. Elmondja: Ő a halál. Anynyira szereti az embereket I Régóta könyörgött érte, és most végre megengedték neki, hogy egyetlen napra ember lehessen. Hallgatósága épp csak egy kicsit csodálkozik el a bemutatkozáson. Szinte természetesnek véBk, hogy ilyen jövevény ült le közéjük, Azután egy fellobbanó vita tűzében. majdnem véletlenül. rneqkéselék a fiút. A halál. ha emberré lett, maga is halandó. A beszélgetés során a rendező, Goderdzi Csoheli megkérdezte, hogy pontosan fordították-e a mondatot. ami egész filmjének összefoglalója. A grúz művészetért rajongó olasz professzor megnyugtatta: Ő maga fordította, nagy figyelemmel. A rnondat így ha:ngzik: "A lét az élet melankóliája, a halál a nemlét melankóliája." Olyan áradóari mesélnek legendáikban, históriás énekeikben és egyéb poetizált történeti müfajokban a grúz alkotók az élet szépséqeiről, a napfényről. a borról, a táncról. a hegyekről és az emberekről, hogy gyanakodni kezdünk: ennyire fenyegeti-fojtogatja mindezt a civilizáló modern világ, hogy rnost, amíg még megvan, gyorsan el kell mondani uk? Igaz, nem sietősen mondják, a tempójuk nagyonis ! ernberszabású. Lehet, hogy ha a sor úgy hozza, lesz elég ihletük, és a jelenről is emberléptékű filmeket csinálnak majd? Urbán Mária

CONTENTS 3

Aitmatov: word

SOMMAIRE Once there was the

9 József Veress:

The role of traditions in today's Soviet films

12 Iván Forgács: Life enhancing píctures

3 9

12

20

Alexandr Trosin: What kind Soviet films are needed in the 180s?

20

28

The 5th Congress of Sovíet film-makérs (Compi/ed by Iván Forgdcs)

28

"

Wltbout •• rit)' belt. ConversatIon with Alcxc)' Germán,

35

39

Alexandr Lipkov: Nikita Mihalkov's artistic development Sándor Féjja: And witches do exíst Rolan Bikov: Forgíve me, scarecrow!

i2

~9

~

Message in a bottle the Arbat. Conversatien wi th Yuri Norstein (József Barát) Anna Geréb: New Sovíet-Russían acquisitions of the Film lnstitute

10

Pál Svéd: Festival Karlevy Vary, 1986.

75

Már ia Urbán:

Pesaro,

jubilee. 1986.

39

52

59

64

70

Tchingiz Aitmatov: Au début était le verbe József Veress: Le röle de la tradition dans l'art cinérnatographique soviétique actuel Iván Forgács: Les séquences de la construction de la vie Alexandre Trochine: De quels films soviétiques est-il besoin dans les années quatre-vingt? Le xme Congrés des Artistes de Cinéma Soviétiques (touf d'horizon d'Iván Forgács) Sans ceinture de sécurité. Entretien ayec Alexel German Alexandre Lipkov: L'évolution artistique de Nikita Mihalkov Et pourtant, les soreiéres existent Ro/ali Bikov: Mille pardons, Epouvantai/! Message dans une bouteille sur les vieux quartiers de Moscou Entretien avec Youri Norstein (József Barát) Anna Geréb: es nouveaux films russo-sovíétiques de l'Institut Hongoris du Film Pál Svéd: La féte du festival Karlov y Vary 1986

COAEP)I(AH H E 3

9

12

20

4HHrH3 AHTMaToB. B Hasane 6b1JIO CJlOBO... (nepeson HJlOHbI B. l{o3Ma) HO}l{eljJ Bepeur. POJlb Tpa~HQHH B COBpeMeHHOM COBeTCKOMKHHoHcKyccTBe. HBaH opra'l. MOHTa}l{Hble xaztpsr }l{H3HeCTpOemf5l. AJIeKCaH~p Tpouraa. B KaKHX IjJHJIbMaX Hy}l{~aIOTc5I 80-e ronu? (Flepeson HJIOHbI

B. Koaxa) 28

YCbe3~ KHHeMaTorpaljJHcToB

CCCP Bbz6poweHo U3 «Ao6po no:JICaA08amb. " » HUHa 'AblMWUlJ. flpeoynpeJICOeHuR. (MOHT3}I{ H. 35

opra'la) Ee3 crpaxoaxn.

c A. repMaHoM.

Pa3208op (Flepeaon

H. opra'la) AJleKCaH~p JIHnKoB. HHKHTa MHXaJIKOB. 3BOJlIOQH5I TBOp'leCTBa. (Ilepeaon raöopa l{eBem~H) 52 Ilíaanop eHHa. A Be~bMbI ace pasao cYll1eCTByIOT.

39

59

«LJ'lyeAO» POAaHa Buxoea, nOCblJIKa B Byrsamce c Ap6aTa. Pa3rOBOp c IOpHeM HopmTeHHOM.

(Vl:o}l{eljJ Ea-

par), 04

70

AHHa repe6. HOBbIe pyccxne H COBeTCKHe npHo6peTeHH5I I(HHoHcTHTyTa. n an Illaen. I06HJleHHblH ljJeCTHBaJlb. Kapnoeu Bapu,

1986. 75

MapH5I 1986.

4p6aH.

Flesapo.

MARY POPPINS 5 Oscar A legjobb színésznő; Julie Andrews. Karrierje revükkel, koncertturnékkal és olyan rádió-show-kkal kezdődőtt, mint az "Educating Archie". Aztán jött az első nagy lehetőség a Cinderel1á-ban (Hamupipőke) a London Palladiumon. Következménye: zöld út a Broadway-ra Vida Hodde producer-rendező segítségével. Az eredmény: siker a "The Boyfriend", a "My Fair Lady" és a "Camelot" című darabokban. És aztán jött a Walt Disney-produkció és az Oscardíj . Végül: az érdekes egyéniségű, fotogén arcú, tehetséges színésznő a világ egyik legnagyobb musical-sztárja lett filmvásznon és színpadon egyaránt. Ezt olyan látványos sikerű filmekkel bizonyította, mint "A zene hangja" (The Sound of Music) vagy az "Abszolút modern Millíe" (Thorougly Modern Míllíe) A legjobb zenei rendezés és a legjobb dal: Irwin Kostal a zenei rendező szinte Oscar-veterán. A "West Side Story" zenei anyagáért már részesült a nagy elismerésben. A zene és a dalok írói a Sherman-fivérek - Richard M. és Robert R. =, akik 14 eredeti dalt komponáltak a filmhez. ("A Man has Dreams, The Lite I head, Supercalifragilisticexpialidocius" stb.) Az Oscart a Chimchim-cheree c. dalért kapták. A legjobb kiállítás és a legjobb vizuális effektek:

Az élő szereplőkkel fölvett jelenetek és a rajzfilmrészletek kombinálásának technikáját mindig is a Walt Disney-cég fő -érdemének tartották, hisz az első - 50 év előtti - kísérletek is az ő nevéhez fűződnek. A filmművészet fejlesztésében is jelentős érdemeket szerzett technikát csak ritkán alkalmazták. de olyan hatással talán még egyszer sem sikerűlt, mint a Mary Poppins "Vidám ünnep" c. jelenetében. A látványos jelenetek elsősorban Hamilton S. Luske és Edward Colman keze nyomán bontakoztak ki. nA történet egyszerű megfilmesítése régimódi, érzelgős ostobaság lehetett volna. Disney azonban musical-változatban filmesítette meg: az eredmény megdöbbentő. Magával ragadó módon egyesít a film bájt, humort és cselekményességet ... " (Films and Filming)

Rendezte: Robert Stevensen. Fényképezte : Edward Colman. Zene: Robert és Richard Sherman. Főszereplők. Julie Andrews, Dick Van Dyke, David Tomhin son, Karen Dotrice, Matthew Garber Walt Disney-produkció

A MAI SZOVJET FILMMŰVÉSZET Új szelek fújnak a szovjet filméletben. A viharos kongresz'szuson, melynek progresszív légköréről máris legendák keringenek, össztüzetzúdítottak a maradiság hadállásaira : a filmgyártás megcsontosodott beidegződéseire. a forgalmazás óvatos sakkhúzásaira, a kritika konformista kényelmes-, " " segere.

MILYEN SZOVJETFILMEKRE

VAN SZÜKSÉG?

"A filmművészeti alkotások aránya a hetvenes években és a nyolcvanas évek elején katasztrofálisan visszaesett Szürke filmek áradata zúdult ránk, melyeknek sem az észhez, sem a szivhez nincs közük, amelyek teljesen ellepték a filmplakáto k at. "

A SZOVJET FILMMŰVÉSZEK

V. KONGRESSZUSA

"Nagyon nehéz megkülönböztetni a kollektív felelősséget a kollektív felelőtlenségtői. A' bürokrata, akár a mimikri.Új színben tűnik föl, hozzáidomul környezetéhez, a pártkongresszus határozatairól fecseg, fennmaradásáért küzdve új formát talál, de a tartalom a régi. Nem hagyhatjuk magunkat elringatni szépen csengő, üres frázisaitól, lágy hangú ígérgetésétől vagy jól időzített önostorozásától. Egyedül a tett lehet az új idők, az őszinte megtisztulás jele."

BESZÉLGETÉS JURIJ NORSTEINNEL "Azt hiszem, hogy az érzelmek rovására túlságosan sokat várunk az értelemtől. A tudástól. Azt hisszük, hogy tudással boldoggá tehető, megszabadítható az emberiség. Kár ezt remélnünk. Kell-e bizonyítani, hogy mennyi a tudós gazember és mennyi a tanulatlan nagyság? Azt hiszem, hogy sosem volt még ennyire nyilvánvaló a diszharmónia a megszerz.ct ' tudás és a tények érzelmi feldolgozása közt, mint ma." .

A 1UIiMDI":IM HANGLEMEZAJÁNLATA: -,~,~,- Latinovits Zoltán. Arany János verseket mond. ~ ~ ~ q ~. ~ ~ 4 ~ ~

Recommend Documents