a 19. század első felében

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV

51

Adatok Bihar vármegye levéltárának történetéhez és tevékenységéhez a 19. század első felében Major Zoltán László: Bevezetés Magyarországon a középkorban szervezik meg az első levéltárakat. Az írásbeliség bevezetése a 13. század folyamán egyre jobban elterjed a királyi udvarban és annak különböző hivatalaiban, a kancellárián és a bíróságokon. Megszervezik a királyi levéltárat, ahol később a királyi könyveket őrzik, amelyekbe a kancellárián készült okleveleket másolták. A levéltáros neve conservator volt.1 A 13-14. században Nyugat-Európában már a városi önkormányzatok is nagy számban alkalmaztak jogi ügyekben járatos írástudókat, nótáriusokat.2 Az általuk elkészített szerződések, oklevelek, kimutatások a város levéltárába kerültek. A 14. század óta Magyarországon is kialakult a nótáriusi intézmény. Ezzel megkezdődött a jogbiztosító okmányok, a birtokpolitikai iratok tudatos megőrzése.3 A 14. században már kibontakozóban voltak NyugatEurópában a modern állam körvonalai, a hivatalos ügyek intézésére különböző szervek alakultak. Az állandó jellegű bíróságok, pénzügyi, kereskedelmi és birtokigazgatási szervek levéltáraikkal és irattáraikkal a lassan felduzzadó bürokrácia részeivé váltak.4 1

Magyarország levéltárai. Blazovich László- Müller Veronika (Szerk.): Bp. Szeged. 1996. 9. Mályusz Elemér: Királyi kancellária és krónikaírás a középkori Magyarországon. Bp. 1973. 11-19, 33. 2 Huszár Tibor: Fejezetek az értelmiség történetéből. Bp. 1977. 362. 3 A helytörténetírás levéltári forrásai I. 1848-ig. Komoróczy György (Szerk.) Debrecen, 1972. 26. 4 Lewis Mumford: A város a történelemben. Bp. 1985. 331.

52

Major Zoltán László: Adatok Bihar vármegye levéltárának…

A vármegyék levéltárai Magyarországon a 16. században az alispánok és a nótáriusok személyes őrzésére és kezelésére voltak bízva. Ekkor azonban a vármegye írásbelisége még gyér, a megyei iratoknak – köztük a jegyzőkönyveknek – még nem volt rendszeres, biztonságos őrzőhelye, és emiatt rengeteg irat veszett el az egymást váltó alispánok és jegyzők kezén. A közgyűlési jegyzőkönyveket a jegyző őrizte a házánál és a közgyűlésre magával vitte.5 A 17. században a jegyző az alispántól átvette a jegyzőkönyvek és a megyei levéltár őrzését. Az ügymenet írásos emlékeinek egy részét a megye levelesládájában meg is őrizték. Levéltártörténetileg ez a század is jelentős, mert több törvény is intézkedett az ország iratainak őrzéséről. Az 1622. évi XXXI. tc, és az 1681. évben hozott XXXVIII. tc. rendelkezik a kormányzás során keletkezett iratok biztonságáról. Kiterjedt ez az intézkedés a nádori levéltárra is, megszüntetve azt a régi állapotot, hogy a nádor magánlevéltárában kezelt iratok halála után az örökösöknél maradva elkallódjanak. Már a 16-17. században találkozunk a lajstromozó (regestrator) elnevezéssel is, akinek a kamarai irattárban kimondottan az irattár gondozása a feladata. Ez az elnevezés már levéltárost jelent, akinek munkakörét a számvevőhivatal utasítása határozza meg. A 18. században már segédet (adiunctus) is rendelnek mellé.6 Nem véletlenül említettük a számvevőhivatal szerepét, hiszen a Szepesi Kamaránál a levéltári segédhivatal kötelességévé tették a számvevést már 1648 után. A levéltáros tehát számvevő és a központi pénztár ellenőre is volt.7 Bihar vármegye közgyűlése 1725-ben megállapította, hogy „az ügyiratok biztonságosabb elhelyezése céljából” megfelelő helyiség nem áll rendelkezésre, ezért azokat más helyre kell átszállítani. Ezért a vármegyei levéltári anyag egy részét 1726-ban László Pál nagyváradi őrkanonok őrizetére bízva a nagyváradi káptalan „conservatoriumá5

Gazdag István: A Hajdú-Bihar megyei Levéltár története. Debrecen, 1985. 21. Degré Alajos: Megyei közgyűlések a XVI-XVII. századi török háborúk korában. In.: Tanulmányok a magyar helyi önkormányzat múltjából. Dr. Bónis György - Dr. Degré Alajos (Szerk.): Bp. 1971. 35-36, 51. Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp. 1946. 537, 541, 143. Ivanyos Lajos: A Magyarországi Református Egyház levéltárügye a reformációtól 1715-ig. Levéltári Szemle. XXII. évf. 1982/1. 155. 7 Szepesi Kamarai Levéltár és Kincstári szervek levéltárakba nem sorolt fondjai. repertórium. Levéltári leltárak 64. Magyar Országos Levéltár. Összeállította: Fábiánné Kiss Erzsébet. Bp. 1975. 41. 6


53 ban” helyezték el. A régebbi okmányokat 1729-ben a nagyváradi megerősített várba vitték, az újabbak pedig a városháza épületébe kerültek. A közgyűlés 1730-ban elrendelte, hogy a vármegye alispánja, főjegyzője és egy Sántha László nevű esküdt a jegyzőkönyveket rendezzék, és azokról lajstromokat készítsenek. Ezután 1731-ben arról született határozat, hogy a vármegyei tisztviselők a tájékozódás végett náluk levő iratokat „pontos elenchussal” együtt minden év végén adják vissza a levéltárnak.8 Az iratanyagot 1734-ben a jegyző házában tartották, majd a vármegye 1738-ban egy háromszobás és kamrás házat vásárolt a váradi püspöktől az iratok átmeneti tárolására.9 Az iratanyag biztonságos elhelyezését a bécsi udvar is szorgalmazta. Az 1723. évi LXXIII. tc. az összes comitatusok kötelességévé tette a vármegyei székházak létesítését, amelyekben archívum is működik és a rabok elhelyezése is megoldott.10 A levéltártörténet és irattározás folyamatában fontos állomás volt a Magyar Királyi Helytartótanács létrehozása és működése 1724-től 1848-ig. Ennek keretén belül megalakult a helytartótanácsi levéltár. A kiadóhivataltól átvett iratanyagot itt már nemcsak rendezték és megőrizték, hanem segédkönyveket is készítettek hozzájuk, hogy az ügyvitelhez szükséges előiratok kikeresését megkönnyítsék.11 Mária Terézia uralkodása alatt több rendelet látott napvilágot a vármegyei iratok számbavétele és rendezése céljából. Az 1752. április 28-i rendelet kötelességévé tette a főispánoknak, hogy gondjuk legyen a levéltári anyag rendezésére, az iratok lajstromozására, a mutatókkal ellátott jegyzőkönyvek megőrzésére.12 A rendeletek mintegy előzményei voltak az Országos Levéltár megalapításának. Az alapítás időpontja 1756. március 2., amikor a nádor Csintó Imre helytartótanácsi kancellistát a "Regni Archivárius" vezetőjévé nevezte ki.13 Bihar vármegye levéltárában az iratok védelme érdekében 1769-ben megtiltották, hogy a levéltári szobába, annak kezelőjén kívül bárki is 8

A helytörténetírás ... I. i.m. 26. HBML. IV.B. 411/d. 3.cs. 15/1739, 1739. május 12., Gazdag I.: A Hajdú-Bihar megyei Levéltár ... i.m. 21. 10 U.o. 11 Felhő Ibolya - Vörös Antal: A helytartótanácsi levéltár. Bp. 1961. 5, 36. 12 Gazdag I.: A Hajdú-Bihar megyei Levéltár ... i.m. 22. 13 Tóth Róbert: Adalékok a régi Országos Levéltár történetéhez. Levéltári Szemle. 1979/1-2. 318. 9

Major Zoltán László: Adatok Bihar vármegye levéltárának… 54 beléphessen. Ez az iratvédelmi intézkedés valószínűleg összefüggött azzal is, hogy az iratok rendezése országosan a 18. század végén indult meg. Bihar vármegye levéltárának rendezését Thurzó János jegyző kezdte meg 1772-ben, majd a munkát Bota Benedek folytatta rövid ideig, 1777-1778 között. A vármegye ezután Viser Lipótot alkalmazta, aki az 1778-1786 közötti időszakban mintaszerű munkát végzett. Viser utóda Lányi Márton lett 1790-től, aki mellé 1791-ben az iratok sorozására egy írnokot vettek fel. Lányi Márton munkássága is eredményesnek bizonyult, így méltán állapította meg Peretsényi Nagy László 1806-ban, hogy „Bihar vármegyének ritka jelességgel elrendezett levéltára van”.14 Lányi tevékenysége már átvezet a 19. századba, ezért a következőkben a vármegye levéltárának a 19. század első feléből rendelkezésünkre álló néhány adatát közöljük.

Történeti adatok Adataink szerint 1820-ban még Lányi Márton a vármegye levéltárosa, de 1825-ben már a „mostani Archivárius Budaházy Antal úr.”15 Az iratokban szó esik a „nótáriusi hivatalban történt változásokról”, melyek során Jakab Mihály és Miskolczy Károly jegyzők a náluk levő hivatali aktákat a főjegyzőnek átadták. Barcsay Károly vármegyei tisztviselő pedig a „Scriniumba található pereket is Elenchus mellett resignálta”.16 Néhány év múlva, 1828-ban személyi változás történik a levéltárban, ugyanis Budaházy Antal levéltárnokot tiszti főügyésszé léptetik elő, Jakab Mihály volt esküdtet pedig regisztrátorrá választják. Jakab segítséget is kap, Detrich András jegyzői irnokot osztják be mellé levéltári munkára. Ugyanebben az évben egy bizottságot küldenek ki a levéltári okmányok közt mutatkozó hiányok és ezek mielőbb való pótlásának megállapítására. Egyben utasítják a levéltárnokot, hogy a levéltári munkálatok előhaladásáról meghatározott időnként jelentést tegyen. Jakab Mihály pályakezdetén, 1829-ben, megállapítják a levéltárnok hivatali körét, s kötelességeire nézve rend14

A helytörténetírás ... I. i.m. 27-28. Gazdag I.: A Hajdú-Bihar megyei Levéltár ... i.m. 29. 15 HBML. IV.A. 1/a. 110.k., 2149/1825., 1825. szept. 19., IV.B. 411/d. 3.cs. 16 HBML. IV.A. 1/a. 110.k., 2149/1825., 1825. szept. 19.,


55 szabályokat készítenek. A levéltárat, mely szerves része volt a megyei közigazgatási apparátusnak, közvetlenül a közgyűlés, az alispán felügyelte. A Helytartótanács is figyelemmel kísérte a vármegye levéltárának ügyét. Bihar megyei sajátosságnak tekinthető az is, hogy az alispán szervezésében a megye birtokosai pénzt ajánlottak fel a sorozatlan irományok külön munkaerővel való rendezésére.18 Jakab Mihály levéltáros tevékenysége eredményeket hoz, 1829. december 29-i jelentésében leírja, hogy az év két utolsó hónapját a „levéltárban található hijjánosságoknak keresgélésével s az eltévelyedett acták nyomozásával töltvén” az ezen felül maradt idő alatt segédével együtt a közgyűlések jegyzőkönyveit és az ezekhez tartozó irományokat rendezte.19 A következő évben az említett irathiányokról készült jelentés, mely szerint leginkább a Nagyvárad és a káptalan közti ügyek irataiban volt hiány, de már nagyobbára „helyre vagynak pótolva s a többieknek helyrepótlásához is nem kis remény van.”20 A levéltár gondviselője mellé 1830. április 6-án egy diurnistát rendelnek, hogy segítsen az irományok rendezésében, nehogy azok „eltévelyedése” vagy „öszve zavarodása” ne következzen be. A vármegye arról is rendelkezik, hogy a levéltárban ideiglenesen lajstromozást végző aljegyzők, Szilágyi Imre és Nagy József félbehagyott munkáját fejezzék be.21 A Helytartótanács 1830. április 16-án leiratot intéz a megyéhez, hogy „napi zsoldosok” felvételét kerüljék, mert a rendes írnokok „minden irományok teljesítésére köteleztetnek.” A vármegye vezetői ellenvetésükben hangsúlyozzák, hogy levéltári írnok felfogadására azért van szükség, mert ilyen nagy kiterjedésű megyében a rendes írnokok mindent elvégezni nem tudnak.22 A vármegye közgyűlése 1831. február 7-én megállapítja, hogy az esztendőnként szaporodó nagyszámú hivatalos tárgyaknak „rendes és serény folytatására” nemcsak, hogy több írnok kívántatik, hanem még a vármegyei tisztviselők és a számvevők létszámát is növelni kellene.23 17

17

HBML. IV.B. 411/d. 3.cs. 42/1829...., 1829. nov. 20. Gazdag I.: A Hajdú-Bihar megyei Levéltár ... i.m. 25. 19 HBML. IV.A. 1/a. 131.k. 667/1829., 1829. dec. 29. 20 HBML. IV.B. 411/d. 3.cs., 54/1830., 1830. dec. 20. 21 HBML. IV.A. 1/a. 133.k. 1752/1830., 1830. április 6. 22 HBML. IV.B. 411/d. 3.cs. 15/1830., 1830. május 13. 23 HBML. IV.A. 1/a. 135.k. 66/1831., 1831. február 7. 18

56


Hamarosan jelentkezik a hely szűkösségének problémája is, ezért úgy tervezik, hogy a Miskolczy Mihály házához tartozó épületet megvásárolják a levéltár számára. Az is sürgető körülmény, hogy a levéltár szobái nedvesek és így az iratanyag károsodhat.24 Közben a levéltári munka folyamatos volt, az áttekinthetőség megkövetelte az iratanyag rendezését. Erről tanúskodik a levéltárnok 1836. január 22-i jelentése, miszerint „a Polgári és Fenyítő Perek jegyzőkönyvei szakadatlan folyamattal készülnek.” Érezteti hatását a reformkor szellemi pezsgése is, hiszen ugyanezen a napon jelenti a vármegye levéltárnoka, hogy az 1829. évtől a gyűlések irományait magyarul lajstromozza. „Lassanként a deák nyelv a levéltárból ki fog szorulni...” A közgyűlés végzésében a következőket olvashatjuk: „Kedvesen vették a Megye Rendei Levéltárnok Úr által a Nemzeti Nyelvnek a megyei levéltár lajstromozására való alkalmaztatásáról s a közvélekedés teljesűlésének megelőzésével kimutatott szorgalmatoskodását; s a Levéltár munkálkodásának magyar nyelven leendő folytatását ezennel el is határozzák.” A közgyűlés dicséretben részesíti Jakab Mihály levéltárost tizenegy éves munkájáért.25 Egy év múlva a levéltárnok jelenti, hogy a nemesi perek mutatóit és a nemesi lajstromokat különös figyelemmel készíti.26 Ügyviteli zavarok is jelentkeznek a megye iratkezelésében. Az árvákra ügyelő megyei törvényszék 1838. január 2-án jelenti, hogy a levéltárba beadott jegyzőkönyveket a jegyzői hivatal néhány tagja nem írta alá. Toperczer Ödön főjegyző ezért felszólítja az említett hivatalnokokat az aláírásra.27 A levéltár 1839-ben egy költözködést is átvészel földrengés miatt. Jakab Mihály jelentésében az áll, hogy „némely hányt vetett írások között” a megyének egy ezüst pecsétnyomójára talált. Számtalan olyan oklevelet talált még, amelyek az 1705. esztendőtől az 1786. esztendeig a megtalált pecsét által hitelesíttettek.28 Jakab levéltárnoki jelentésében a földrengésről a következőket írja: „...Noha a levéltárnoki munkálatok a földingás által okozott repedések által megromlott bolthajtások megigazíthatása végett az iromá24

U.o. 139.k. 423/1833., 1833. február 4. U.o. 145.k. 161/1836., 163/1836., 1836. január 22., Gazdag I.: A Hajdú-Bihar megyei Levéltár ... i.m. 25-26. 26 HBML. IV.A. 1/a. 147.k. 381/1837., 1837. február 22. 27 U.o. 149.k. 28/1838., 1838. március 1. 28 U.o. 152.k. 2336/1839., 1839. aug. 21. 25


57 nyok három szobábóli kiköltöztetése, az ügyvédi hivatal, s hajdúk őrmestere szobáibani elrendezése miatt egész április havában félbenhagyva voltak, még is folyton haladtak...”29 Jakab Mihály levéltárnok 1834-ben kezdi tervezni egy új iratkezelési szabályzat kidolgozását, és 1837-ben indítványozza a levéltári irományok sorozási módjának megváltoztatását. Ez a kötet és a köteg felesleges rubrikáinak kihagyását jelentené, az év és kötet számát a mutató sarkára kinyomtatnák, az iratok száma pedig egyedül a végtelenig folytatódhatna. A tervezetet a közgyűlés jóváhagyja, az új szisztéma részletes kidolgozása megkezdődik és 1841-ben életbe lép. Ettől kezdve 1845-ig érvényben van. A levéltári hivatalon belül kezdetleges iktatási rendszer bevezetését is megkísérelték, de ennek elveit nem alkalmazták következetesen.30 Létszámgyarapodásról is tudunk 1840ben, amikor 3 segédet vesznek fel a levéltárba lajstromozási feladatra. Jakab az 1835, 1836. és 1837. évek anyagát bízza rájuk.31 Mások is segítenek a levéltári munkákban, mint az az 1843. évi levéltárnoki jelentésből kiderül. Szarukán Gergely „alügyvéd”, Holczman Sándor és Tokody Ágoston vármegyei hivatalnokok a közgyűlések mutatójának elkészítésében szorgoskodnak, az 1839-i közgyűlés iratait pedig Gyalókay Antal aljegyző rendezi. Újabb munkaerőként lép a levéltárba Jakab Sándor levéltári segéd, aki elsősorban a különböző perekkel és a „Törvényszékeken előforduló nemesi tárgyak mutatóival” foglalkozik.32 A levéltárban bőven akad munka, így 1844. január 18-án pl. a levéltárnok az 1843-44. katonai évre megkívántató adórovatási ívek jegyzékét a Helytartótanácsnak bemutatja.33 Szemere Bertalan belügyminiszter 1848. május 16-i leveléből megtudjuk, hogy a levéltárnoki segéd 150, a levéltári írnok pedig 100 pengő fizetésre jogosult.34 A „nagy esztendő”, 1848. tavaszán, május 22-én arról értesülünk, hogy Sántha György másodalispán és Miskolczy Lajos főjegyző a megyei levéltár kulcsát Bihar vármegye 29

U.o. 1964/1839., 1839. július 8. A helytörténetírás ... I. i.m. 28, 92., HBML. IV.A. 1/a. 147.k. 1497/1837., 1837. szept. 21. 31 HBML. IV.A. 1/a. 155.k. 148/1840., 1840. február 10. 32 U.o. 168.k. 1349/1843., 1843. január 15. 33 U.o. 170.k. 187/1844., 1844. január 18. 34 HBML. IV.B. 101/a. 1.k. 1869/1848., 1848. május 16. 30

Major Zoltán László: Adatok Bihar vármegye levéltárának… 58 főispánjának átadták. Ekkor Jakab Mihályt választják levéltárnokká. Eddig az ilyen megyei hivatali állás főkormányzói kinevezéstől függött, most azonban a főispán élve alkotmányos jogával, körválasztással oldotta meg az állás betöltését. Ezen túlmenően a főispán Jakab Sándort és Holdy Sándort levéltári segédeknek nevezte ki.35 A későbbi hadiesemények nem örvendetesek a levéltár történetében. Arról olvashatunk, hogy az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökének rendeletére az összes régi bűnfenyítő iratokat 1820-ig kiadják a nagyváradi lőszergyárnak „álladalmi töltet” készítésére.36 A szabadságharc bukása után Bihar megye levéltárának vezetését Jakab Sándor vette át. Az osztrák abszolutizmus 1852-ben a megyei levéltárakat kivette a politikai hatóság irányítása alól és a megyeszékhelyen felállított megyei törvényszék alá helyezte őket.37

Rendezés, iratkezelés A levéltári munka egyik legfontosabb része a rendezés. Ugyanis az őrző funkció mellett az iratok feltárásának feladatát csak rendezett iratanyagban lehet eredményesen elvégezni. Nyilvánvaló, hogy a forrásfeltárás, a kutatás munkájáról van itt szó, s ez csak úgy lehetséges, ha a levéltáros a kutatás számára rendezi, előkészíti az iratanyagot. Emellett az ügyintézéshez szükséges iratok visszakeresése is a leggyorsabban megtörténhet. Figyelmünket ezért röviden a rendezés történetére kell fordítani. Bevezetőnkben már említettük, hogy a királyi levéltár és a városi levéltárak tevékenysége a középkorba nyúlik vissza. Először Bártfán van 1400 körül nyoma annak, hogy az oklevelekre regesztákat írnak, 1442-ben pedig kísérlet történik az eperjesi levéltár rendezésére. A soproni jegyző 1469-ben a város okleveleiről már külön regesztrumot állított össze. A kassai jegyző rendezte a városi levéltárat 1503-1512 között, iratait oklevelekre és könyvekre osztotta. Az oklevelekről terjedelmes jegyzéket készített.38 Kassa város levéltárát a régebbi időktől fogva a legnagyobb rendben tartották. A levéltári sta35

U.o. 1873/1848., 1848. május 22. Gazdag I.: A Hajdú-Bihar megyei Levéltár ... i.m. 22. 37 U.o. 26. 38 Levéltári ismeretek I. rész. Dóka Klára (Szerk.): Bp. 1998. 62. 36


59 tútumot a művelt, buzgó lutheránus Leonhard Cromer jegyző dolgozta ki. Cromer 1556-ban lett a város jegyzője. Statútumában arról intézkedett, hogy minden levelet és iratot regisztráljanak és tegyék a helyére. A bíró és a tanács tudta nélkül iratot nem vehetett ki senki.39 Nagyobb erdélyi városaink esetében már a 16. század elején megjelentek a levéltári segédletek kezdetleges formái, elkezdődtek bizonyos rendezési munkák és elkészültek az első levéltári lajstromkönyvek.40 Országos szerv rendezéséről is van adatunk ezidőtájt. A magyar kamara irattárában már 1549 óta külön lajstromozó (registrator) készítette a segédkönyveket és rendezte az iratokat.41 Olvasunk arról is, hogy Marosvásárhelyen 1553-tól, Nagybányán 1560-tól, Körmöcbányán 1572től, Besztercebányán 1577-től, Kolozsvárott 1582-től készültek leltárak és lajstromok.42 A 17. század az iratrendezés történetében újabb adatokkal szolgál. A Thurzó család levéltárában az 1617-es „ellenőrző rendezéssel” párhuzamosan készül egy index.43 Vármegyei iratok rendezéséről 1610-től Gömör vármegyéből tudunk.44 A Kolozsváron működő Erdélyi Kamarában 1603-tól a lajstromozó kezelte a hivatal irattárát és készítette a segédkönyveket. Az 1664. évi kimutatás szerint a fejedelmi kancellárián az őr (conservator) feladata volt az irattár gondozása.45 Az 1680-as években Breiner Szigfried Kristóf kamarai tanácsos új rendelkezéseket vezetett be a szepesi kamaránál. Mivel az iratok szanaszét hevertek, azok könnyebb kikeresése végett az időrendi lajstromkönyvhöz külön abc szerinti mutatókönyvet szerkesztett. A regesztrátorral együtt az expediator volt felelős a gondjukra bízott iratokért.46 Az első mutatók megjelenése a 17. század végére tehető.47 Dolgozatunkban szóltunk már néhány szót a 18. századi intézkedésekről, amelyek a levéltár működését szabályozták, közben Bihar megye levéltáráról is közöltünk adatokat. Meg kell azonban említe39

Botta István: Huszár Gál élete, művei és kora (1512 ?-1575) Bp. 1991. 132-133. Szabó Miklós: Marosvásárhely levéltárának története 1848-ig. Levéltári Szemle 1992/4. 53-54. 41 Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás ... i.m. 130. 42 Levéltári ismeretek ... i.m. 62. 43 U.o. 65. 44 Gazdag I.: A Hajdú-Bihar megyei Levéltár ... i.m. 21. 45 Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás ... i.m. 414, 432. 46 U.o. 189-190. 47 Levéltári ismeretek ... i.m. 62. 40

Major Zoltán László: Adatok Bihar vármegye levéltárának… 60 nünk itt azt is, hogy Mária Terézia 1767-ben elrendeli, hogy a városok kötelesek önálló levéltárost kinevezni. Ebben a században történik az iktatás bevezetése. A helytartótanácsnál 1769-ben, a magyar kancelláriánál 1770-ben, a magyar kamaránál 1773-ban, az erdélyi kancelláriánál 1775-ben történt meg az iktatás bevezetése.48 Természetesen a legszervesebben tartozik tárgyunkhoz az egyházi levéltárak rendezőmunkája, ezért történeti adatokat itt is kell említenünk. Veszprémben a püspökség 1350 körül, névjegyzékbe foglalta az okleveleket, míg az esztergomi érsekségben a 15. század elején készült ilyen regisztratúra.49 Gyöngyösi Gergely pálos rendfőnök, a késő középkor jeles művelődéstörténésze az 1520-as évek elején idejének nagy részét forráskutatásokra fordította. Átolvasta, lajstromozta mintegy 80 magyarországi, szlavóniai és németországi kolostor oklevélanyagát.50 A piarista rendi levéltárakról már az alapító, Kalazanci Szent József rendelkezett az 1621-ben készített konstitúciókban. Eszerint a tartományfőnök köteles volt gondoskodni a rendezési feladatokról. Az 1637-es egyetemes rendi káptalan és az 1659. évi káptalan határozatai sürgették a rendházak levéltárainak létrehozását és szabályozták azok működését. Mösch Lukács, a magyarországi piaristák első elöljárója 1692-ben elkészítette a Magyar Piarista Rendtartomány levéltárának első lajstromát. Ő állította össze 1688-89-ben a privigyei rendház levéltárának első fönnmaradt Registrum-át.51 A jezsuita rend feloszlatásakor, 1773-ban több mint 30 magyarországi rendház iratanyagát a magyar kamara archívumába szállították és itt a beosztott registratorok az évek során óriási munkát végeztek, lajstromokat és mutatókat készítettek, mintegy 85 csomó azonban rendezetlen maradt és két évszázadig várt rendezésre.52 A 18. század végi felvilágosult abszolutizmus bürokratikus és iratkezelési rendelkezéseinek kapcsán egy témánkhoz szorosan tartozó kormányzati szervről is szólni kell. A Nagyváradi Kamarai Adminisztráció iratairól van szó 1785-1793 között. Hatáskörébe az Alföld 48

U.o. 69. U.o. 61. 50 V. Kovács Sándor: Eszmetörténet és régi magyar irodalom. Bp. 1987. 228. 51 Koltai András: Mösch Lukács és a magyar piaristák első levéltárai. Levéltári Szemle. 1997/2. 17, 19. 52 Maksay Ferenc: A jezsuita rendházak lajstromozatlan iratainak rendezése az Országos Levéltárban. Levéltári Szemle. 1970/3. 645. 49


61 keleti része tartozott: Szabolcs, Bihar, Békés, Csongrád, Csanád, Arad megyék és a Hajdúság. A városok közül Szeged és Debrecen tartozott a területhez. Iktató- és mutatókönyvekkel ellátott iratanyag volt ez, rendezettsége a korabeli színvonalnak megfelelt.53 Bihar vármegye levéltárának 18. századi történeti adataival kapcsolatban már tettünk megjegyzést Thurzó János és utódai tevékenységéről, valamint arról, hogy a 19. század első évei rendezett állapotban találták az intézményt. Közvetlenül Lányi Márton munkássága előtt, 1798-ban a vármegye utasította a főjegyzőt, hogy a jogi aktákat a politikai aktáktól különítse el. Ezután folytatta eredményes rendezési tevékenységét Lányi, mint arra már utaltunk. Ennek előzménye volt – a színvonalas – Viser Lipót féle rendezés, melyről már szintén volt szó.54 Lányi idejében 1819-ben „a régi és feleslegessé vált iratokat” selejtezik. Pályája végén, 1824-ben ismét selejtezés történik a levéltárban. Budaházy Antal tiszti főügyész és Jakab Mihály, a kezdő levéltárnok 1828-ban közösen rendezési munkát 55 Jakab Mihály 1829-i jelentésében leírja, hogy „a törvényszévégeznek. kek jegyzőkönyveit az 1827. esztendő Szent Mihály havától az 1828. esztendő Szent Mihály haváig, a Polgári Törvény Székeket pedig a 126-ik számtól a 172-ig elvégezte.”56 Jakab 1830. március 1-én jelenti, hogy az 1828. esztendei gyűlések irományainak rendezésében a „150-ik számig előhaladott.” A polgári pereket vizsgáló és „árvákra ügyelő törvényszékek” jegyzőkönyveit is rendezte 1825-ig.57 Rövidesen, április 6-án, ismét jelentést tesz, hogy az 1826. évi közgyűlések aktáinak regisztrálását a 850. számig elvégezte. Törvényszéki anyagokat is rendezett ugyanebben az időben. Elkészítette továbbá a Beöthy János, Péchy Imre és Beöthy László alispánok, valamint Balátovics Alajos szolgabíró után maradt iratok lajstromát és azon irományok feljegyzését, melyek az egri tömlöcben meghalt Körmöndi János után maradtak, s amelyeket Heves vármegye visszaküldött.58 A levéltárnoki jelentés 1831. január 14-én azt tartalmazza, hogy az 1827. évi közgyűlések aktái az 1950. számig rendezve van53

Szepesi Kamarai Levéltár ... i.m. 122. HBML. IV.B. 411/d. 3.cs. ... 15/1789., 1789. szept. 16. 55 U.o. 56 HBML. IV.A. 1/a. 131.k. 667/1829., 1829. december 29. 57 U.o. 133.k. 268/1830., 1830. március 1. 58 U.o. 269/1830., 1830. április 6. 54

Major Zoltán László: Adatok Bihar vármegye levéltárának… 62 nak, a polgári pereket vizsgáló törvényszék 1828. évi anyaga is rendezett állapotban van. A rabokat ítélő törvényszék iratait pedig 1830. november 1-ig regisztrálta.59 Jakab Mihály alapelve 1829. januártól olyan alapszámos rendszer kialakítása volt, amely a csomók tartalmi-tárgyi tagolását is lehetővé teszi. Az általa mesterségesen megállapított tárgykörben keletkezett iratokat azonos fasciculusokba sorolta, és azokon belül eggyel kezdődő sorszámmal látta el. E rendszert 1834. január 1-én azzal bővítette ki, hogy előre megállapított terv szerint 5-5 év anyagát fogta össze, azt azonos fasciculusban kezelte, majd minden csomóban előlről kezdte az iratok számozását. Ebben az újabb rendszerben tehát az 1834-1839. évek közötti iratok tárgyszerinti kezelési egységet képviselnek.60 A rendezések folyamatosak továbbra is, ez tűnik ki a levéltárnoki jelentésekből. Levéltári munkálódásokról olvasunk az 1837. február 25-i jelentésben is, amikor a közgyűlési irományok lajstromozása – a jelentés szerint – az 1831. esztendei 2640. számig megtörtént. Ezenkívül rendezte a polgári pereket, az árvák és a záros vagyonok ügyét vizsgáló törvényszékek jegyzőkönyveit az 1835. évig, a büntető ügyeket pedig 1836-ig. Elkészültek a polgári, tiszti, nemesi perek mutatói a nemesi lajstrommal.61 Ezután az 1832. évi közgyűlési jegyzőkönyvek és iratok 1000. számig történő rendezéséről olvashatunk az 1838. március 1-i levéltárnoki jelentésben. Különböző törvényszéki iratok rendezéséről szól még itt Jakab, majd megemlíti, hogy „a nemesi catastrum, a nemesi tárgyak, adósságbeli bejegyzések, polgári, tiszti és nemességi perek külön-külön mutatója is folytában készíttetnek.”62 Rövidesen, 1844-ben elkészül a jegyzéke azoknak a tiszti- és büntetőpereknek, amelyeket a végrehajtással történő befejezés előtt levéltárba adtak. Az iratok az 1820-tól 1836-ig terjedő időszakból valók.63 Toperczer Ödön vármegyei főjegyző 1844. őszén levelet intéz Jakab Mihályhoz az 1834-től 1844-ig tartott közgyűlések mutatóinak szabályozásáról.64 Ezután egy 1845. március 3-i levéltárnoki jelentés arról 59

U.o. 135.k. 268/1831., 1831. január 14. A helytörténetírás ... I. i.m. 37. 61 HBML. IV.A. 1/a. 147.k. 38/1837., 1837. február 25. 62 U.o. 149.k. 136/1838., 1838. március 1. 63 HBML. IV. A. 10. 1-2.cs. 4/1844. 1844. nov. 18. 64 U.o. 6/1844., 1844. október 12. 60


63 tájékoztat, hogy 1841-ig megtörtént a közgyűlési és a törvényszéki iratok rendezése. A betáblázási jegyzőkönyveket a gyűlések után azonnal levéltárba adják, más tárgyú iratok beadása viszont csak időnként történik. A bekerült iratokat külön mutatóba írják, de mégsem lehet gyorsan haladni a munkával, mert a jegyzőkönyvek „sorszámai évről évre szörnyen szaporodnak”.65 A levéltári munkák haladásáról ír egy 1848. május 1-i jelentés is, melyben a közgyűlési jegyzőkönyvek 1842-i évig, a törvényszéki iratok 1844-ig történt rendezéséről van szó. Elkészült több mutató, a betáblázási könyveket és a földkönyveket pedig folyamatosan vezetik.66 Az ügycsoportok sokasága és bonyolultsága 1845-től az irattári rendszer megváltoztatását tette szükségessé. Megszűnt a tárgyi csoportosítás, s az iratokat évenként újrakezdődő számokkal látták el. Amidőn az iratok a sorszámozás során bizonyos mennyiséget elértek, azokat zsineggel egyszerűen összekötözték. Az elkészült mutatók a kutatást nagymértékben elősegítik, mert utalnak a jegyzőkönyv tárgysorozati pontszámára, lapszámára, az iratoknál pedig a fasciculus számára és sorszámára. A mutató bármelyik korszakban készült, mindig a jegyzőkönyvek és az iratok összetartozását tartotta szem előtt. A helynevekre többnyire csak a tárgyak felsorolásánál utaltak, ezért helynévkutatásnál komoly figyelmet kell fordítani a különböző bejegyzések részletes vizsgálatára is.67 Iratselejtezés, iratpusztulás, iratkölcsönzés A rendezési munkákkal selejtezési tevékenység jár együtt, így a továbbiakban erről is szólnunk kell. Az első selejtezés a Rákóczi szabadságharc bukása után történhetett, mert e korban keletkezett iratok nem találhatók meg a levéltárban. Már az 1772. évi átrendeződés előtt sem voltak fellelhetők ezek az iratok.68 Dolgozatunkban említettük az 1819. és 1824. évi selejtezéseket is. Az iratpusztulásnak azonban ezzel koránt sincs vége. A levéltár ügyeivel kapcsolatban 1834. 65

HBML. IV.B. 101/a. 1.k. 819/1848., 1848. május 1. A helytörténetírás ... I. i.m. 38-39., Föglein Antal: A vármegyei jegyzőkönyv. Levéltári Közlemények., 1938. évf. 145. 67 A helytörténetírás ... I. i.m. 38. 68 U.o. 28. 66

Major Zoltán László: Adatok Bihar vármegye levéltárának… 64 december 12-én azt olvassuk, hogy „a Levéltárban a Hadi Pénztár némely számadása nem találtatik.”69 Jakab Mihály 1835-ben a bűnfenyítő iratokat selejtezte ki, pedig tevékenysége során nem kis eredmények születtek.70 Az 1835. év és az 1849. évi selejtezés közötti időben valószínűleg voltak még selejtezések vagy gondatlan iratkezelési jelenségek. Erről tanúskodnak ugyanis a hiányzó iratanyagok. Többek között eltűntek az 1720. évi közgyűlési iratok, Bihar vármegye törvényszékének iratanyagából pedig sok per jó néhány darabja elpusztult.71 Az 1848. májusa óta működő Bihar megyei törvényszék irataiban is hiányosságok mutatkoznak. A szabadságharc idején a megyei törvényszéken indított peren kívüli eljárás iratai nem maradtak fenn, de megvannak a tárgyalási jegyzőkönyvek, melyek a birtokviszonyok alakulásának kutatására jó forrásoknak bizonyulnak.72 A Délbihari cs. kir. megyehatóság irataiból is néhány összefüggő iratcsoport maradt csak meg az 1850-1860 közötti időszakból. Korszakunkba tartozik ebből a számadási mellékletek anyaga 1850-ből. A számvevőségi anyag töredéke, néhány költségkimutatás szintén az 1850. évből való.73 Bihar vármegye adószedőjének 1848-1849. évkörű iratai közül szintén kevés maradt fenn. A kutatónak nagy figyelemmel kell azonban tanulmányozni az 1851-től meglevő pénzügyigazgatási és főispáni helytartói iratokat, mert ezeknek a szerveknek az anyagában sok olyan előirat található, mely magának a szabadságharcnak adógazdálkodását világítja meg.74 Töredékes a községek levéltárban őrzött iratanyaga is. A községek feudáliskori iratanyaga különösen szegényes. Sok esetben csak néhány irattípus található, az is szűk időhatárokat fog át. Néhány nagyobb község irataiból maradt meg viszonylag nagyobb feudáliskori anyag, pl. Berekböszörmény, Kismarja és Derecske esetében.75 Derecske irataiban is vannak hiányosságok, főként az 1820-as évek eseményeit illetően. Az 1823. őszén Derecskén hetekig tartózkodó Szé69

U.o.: Gazdag I.: A Hajdú-Bihar megyei Levéltár ... i.m. 22. 71 A helytörténetírás ... I. i.m. 34, 78. 72 A helytörténetírás levéltári forrásai. II. 1848-1944. Komoróczy György (Szerk.) Debrecen, 1972. 13. 73 U.o. 22-23. 74 U.o. 10. 75 A helytörténetírás ... I. i.m. 326-327. 70


65 chenyi István szeptember 12-én ír a derecskei tűzvészről, melynek a levéltári dokumentumokban nincs nyoma. Derecske ezidőből megmaradt levéltári irataiban nem található közvetlen utalás Széchenyire. A városgazda számadási lajstromában szerepel 1822-23-ból, hogy kenyeret adtak át a Hessen-Homburg ezrednek és bizonyos kiadások voltak a kvártélyozó katonaságra. A számadási lajstrom adatai közvetett utalásnak foghatók fel.76 A községek iratanyagainál maradva szomorú a feudális iratanyag képe. Álmosd községnek pl. nincs feudáliskori iratanyaga, a közigazgatási iratok kezdő éve 1849. Ártánd községnek szintén nincs feudáliskori anyaga, 1849-től találhatók adóügyi iratok, a többi állagok későbbi keletűek. Bagamér, Bakonszeg, Báránd, Berettyóújfalu, Berettyószentmárton minimális feudáliskori anyaggal rendelkezik. Biharkeresztes, Biharnagybajom, Bihartorda, Bojt és Csökmő feudális iratai nagyon csekély mennyiségűek. A felsoroltak mellett említhetjük még Hencidát, Kokadot, Körösszakált, Körösszegapátit, Mezőpeterdet és Mezősast, ahol ugyanilyen lesújtó a kép. Elrettentő Magyarhomorog esete, ahol csak 1931-től vannak községi iratok.77 Gondatlan iratkezelési tevékenységről és szakszerűtlen iratselejtezési eljárásokról írtunk, a nagymérvű iratpusztulást is érzékeltettük röviden. Az országos és a helytörténeti jellegű szakirodalom is tud azonban olyan esetekről, amikor szándékos iratkiemelések történtek és az iratok azóta is hiányoznak. Vörös Károly ír arról, hogy a roppant nagy forrásértékű összeírások közül valami más ok miatt egyes járások jegyzékeit kiemelték. Ez az oka annak, hogy egy teljes megye összeírása a maga egészében csak ritkán maradt meg.78 Annak a valószínűsége is fennáll, hogy egyes politikai természetű ügyeket, mint pl. a bihari parasztfelkelések, a Martinovics féle összeesküvés, több jobbágymegmozdulás ügydarabjait később kiemelték és valahol más levéltárban helyezték el, vagy esetleg a főkormányszékekhez terjesztet76

Bényei Miklós: Széchenyi István, a bihari katona II. rész. HBMLÉ. XXIII. Radics Kálmán (Szerk.) Db., 1996. 105, 113-114. 77 A Magyar Állami Levéltárak Fondjegyzéke III. kötet. A Területi Levéltárak Fondjegyzékei 3. rész. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár 2. bővített és átdolgozott kiadás. Debrecen, 1988. Gazdag István (Szerk.) 69, 70, 71, 73, 74. 78 Vörös Károly: A kései feudális nemesi összeírás vizsgálatának tanulságai. In.: A polgárosodás útján. Tanulmányok Magyarország társadalmának átrétegződéséhez a polgári átalakulás korában. Dr. Szabad György (Szerk.) Bp. 1990. 9.

Major Zoltán László: Adatok Bihar vármegye levéltárának… 66 ték fel. Ismét utalnunk kell arra, hogy az iratkezelés sem volt mindenesetben megfelelő. Az ügydarabokat minden tisztségviselő munkastílusának megfelelő rendben vagy rendetlenségben kezelte. Ezért a sorozatok s még inkább a tárgyi összefüggések egyöntetű kialakítása később sem sikerült. Jakab Mihály levéltárnok külön megemlíti azt, ha az átvett iratot visszahelyezték eredeti őrzési helyére, a hiányzó iratok eltűnésének körülményeiről azonban nem tájékoztat.79 Fentiekből már következik, hogy bizonyos iratok kikerültek a levéltárból kölcsönzés útján vagy valami más módon. Heves vármegye átiratot intéz Bihar vármegyéhez 1802. február 27-én, hogy az általa 1800-ban kölcsönadott Körmöndi dokumentumokat a vármegye szolgáltassa vissza. Bihar vármegye közgyűlése válaszában megírja, hogy a Körmöndi „Irásoknak az Archívumból való ki keresése, és Combinatiója ez ideig az Insurrectionális idő és az azolta meggyűlt közönséges szorgos dolgok miatt nem teljesítődhetett; de mihelyt az idő meg engedi, végbe fog vivődni, s az acták által fognak küldődni.”80 Jakab Mihály levéltárnok 1832. február 13-án felszólítja Kazinczy Dénes, Ravazdy István és Detrich Miklós urakat, hogy a náluk levő aktákat juttassák vissza a levéltárba. Választ azonban csak Detrich Miklóstól kap, „kinek is declamatióját bemutatja.”81 Ferdényi Antal főszolgabíró 1832. február 16-án felszólította Tisza Lajost az Archívumból kivett 21 rendbeli pereknek a visszaadására. Tisza válasza a következő volt. Az első pernek „nyomába nem akadhatott.” A második 1763-beli per a Curia felsőbb megvizsgálásától függő perhez lesz csatolva. A harmadik pert visszaadja, de arról hiteles másolatot kér. A negyedik per „bizonyosan elő fog fordulni.” A többi perről Tisza válaszában ezután nem esik szó.82 Miskolczy Lajos táblabíró 1842. március 5-én jelenti, hogy Száraz Mihály táblabírót felszólította azoknak az iratoknak a visszaadására, amelyeket még néhai Száraz Zsigmond vett ki a levéltárból. A belényesi járási főszolgabíró Száraz Mihályt már 1831-ben felszólította az iratok visszaadására, de ez sikertelen volt. Utódja Szent Iványi Lajos szolgabíró nem ismételte meg az iratok visszakövetelését. Most Gázsy László főszolgabírót utasítja a

79

A helytörténetírás ... I. i.m. 94-95. HBML. IV.A. 1/a. 74.k. 28/1802., 1802. február 27. 81 U.o. 136.k. 214/1832., 1832. február 13. 82 U.o. 451/1832., 1832. február 16. 80


67 vármegye, hogy az iratok visszaszerzését intézze el. Bihar vármegye törvényszékének irataiban arról is olvasunk, hogy hivatalos szerveknél is voltak régi iratok. A tiszti főügyész 1842. február 14-én azt jelentette, hogy a nála levő „régi pereket” részben levéltárba adja, részben a törvénykezés lefolytatásának rendelkezésére bocsátja.84 Az iratok elkallódásának tényét már említettük és azt is megjegyeztük, hogy bizonyos iratok máshol is lehetnek. Az Országos Levéltárban levő Levéltárral kapcsolatos iratokban (1705-1944) megtalálhatók az Esterházy család hercegi levéltárának ügyei. Schenk János főlevéltárnok iratai is itt lelhetők fel. Ebben olvashatók a herceg Schenkhez intézett utasításai a levéltári kutatásokkal kapcsolatban az 1777-1791. évekből. Számunkra még lényegesebb, hogy a derecskei uradalom 1791-1905 közötti iratainak is itt van jó része. A tiszántúli birtokokra és a derecskei uradalomra 1698-1737, Derecske városra 1580-1861-ből vannak iratanyagok. Berettyóújfalura és tartozékaira vonatkozó iratok az 1665-1834 közötti időből, Nagy- és Kisbajomra 1701-1826-ból, Sáránd községre 1578-ból, Kabára 1711-1868-ból, Gáborjánra 1711-1763-ból lelhetők fel levéltári iratok. Az 1700-1728 közötti évekből Kölesér, Szalonta, Ürögd, Vásári birtokára vonatkozó iratok találhatók. Fontos forrásanyag az itt levő nagyváradi püspökség területén fekvő birtokok - többek között Derecske - tizedére utaló iratok anyaga.85 Az Országos Levéltárban kutathatók Hodossy Miklós kormánybiztos tevékenységének iratai is, aki a szabadságharcban Bihar megye kormánybiztosa volt. Egyben 1848. szeptemberétől 1849. augusztusáig a Megyei Honvédelmi Bizottmány elnöke volt. Mindkét tisztségének iratai megtalálhatók fondjában 1,30 fm. terjedelemben. A magyar szabadságharc leverése után az abszolutizmus kormányzata a törvényhatóságoknak a forradalom és szabadságharc idejéből származó iratait is felkutattatta és lefoglalta. Az iratokat 1850-ben a kerületi főbiztosok közreműködésével gyűjtötték össze, és a kerületi katonai parancsnokságok juttatták el a hadseregparancsnoksághoz Pestre. Az iratok ezután Bécsbe kerültek és a többi 1848-49. évi irattal együtt 83

83

U.o. 166.k. 103/1842. 1842. március 5. HBML. IV.A. 6/c. 21.k. 357/1842., 1842. február 14. 85 Az Esterházy család hercegi ágának levéltára. Repertórium. Kállay István (Szerk.) Levéltári Leltárak 66. Magyar Országos Levéltár. Bp. 1978. 96-97, 47,33. 84

Major Zoltán László: Adatok Bihar vármegye levéltárának… 68 kapta onnan vissza az Országos Levéltár. Az anyag időrendben vagy betűrendben rendezett.86

A levéltáros feladatai A levéltár feladatai közé tartozott az is, hogy nemes családok tagjai részére tájékoztatást adott nemességigazolási, származási kérdésekben. Kelemen János nagykárolyi lakos 1825. őszén kéri apja Kelemen István nemesi bizonyságlevelét a levéltárból „kezéhez adattatni”87 Váncsod községből 1832-ben Nagy Imre kér nemességigazolást, mely a levéltárból „hiteles általiratban kiadatik.”88 Kovács Rozália asszony, vértesi lakos szertené kideríteni, hogy a Gyergyó-Ujfalusi Kovács, vagy a Sallai-Kovács családtól származik, egyúttal a család nemességét bizonyító iratok kiadatását kéri a levéltártól 1833-ban.89 A megyei tiszti főügyész 1842. február 14-én kéri a Váradolasziban lakó Osváth Mihály nemességigazoló perének aktáit Jakab Mihálytól.90 Még századunk elején is érkeznek Osváth Lajos, akkori bihari főlevéltárnokhoz megkeresések nemességigazolási ügyekben. Az 1819. december 12-én Váncsodon elhalt Csapó Ferenc nemessége iránt érdeklődik egy leszármazott 1909. április 15-én. Budaházy Béla pedig 1912. február 14-én azt kérdezi levelében Osváth Lajostól, hogy az 1820-30-as évekből van-e a levéltárban Paksi Kiss Józsefnek egy félbemaradt nemességigazolása. Amennyiben vannak ilyen iratok, azokról hiteles másolatot kér.91 Érdekes kérés a hajdúbagosi születésű Vona Mihályé. Ő azt akarja a levéltárnokkal igazoltatni, hogy az 1809. évi nemesi felkelésben részt vett.92 A levéltári iratfajták között valóban vannak a nemesi felkelések kimutatásáról szóló iratok az 1797-1808. évekből.93 Jakab 86

Az 1848-1849-i Minisztériumi Levéltár. Repertórium. Készítette: Fábián Istvánné. Levéltári leltárak 45. Magyar Országos Levéltár. Bp. 1969. 140, 147. 87 HBML. IV.A. 1/a. 110.k. 2205/1825. szeptember 19. 88 U.o. 137.k. 171/1832., 1832. február 13. 89 U.o. 139.k. 281/1833., 1833. március 4. 90 HBML. IV.A. 6/c. 21.k. 396/1842., 1842. február 14. 91 HBML. IV.A. 12/c. 4.cs. B-vegyes Cs. 1909. április 15., u.o. 2.cs. Boldog Bónis., 1847. febr.1. 92 HBML. IV. A. 1/a. 181.k. 194/1848., 1848. május 12. 93 A helytörténetírás ... I. i.m. 92.


69 Mihály levéltárnok gyűjtött ki ilyen adatokat. Az irat címe: „Előadása az I. Ferenc királynak ő felsége országlása alatt volt Nemesi felkeléseknek. 1797, 1800, 1805, 1808.”94 Az iratfajták közé tartoztak az adórovatási ívek, melyeket szintén a levéltárnok adminisztrált. Jakab Mihály 1835. február 21-i jelentésében azt írja, hogy „az 1834-35. katonai esztendőre megkívántató adórovatási és népszámlálási ívek mennyiségét” bemutatja.95 Jakab 1838-ban ugyancsak megfogalmaz egy hasonló jelentést, melyben már arról is értesülünk, hogy a vármegye az adórovatási jegyzéket fel fogja küldeni a Helytartótanácshoz.96 Ugyancsak az adórovatási ívek felterjesztésével kapcsolatos bejegyzést találunk 1844-ben.97 Az adózással kapcsolatos bejegyzés az is, hogy Verner László hadi főpénztárnok és Budaházy Ferenc számvevő 1848. május 12-én a katonaság élelmezése és elszállásolása körül a megyei adózókat 10 év alatt ért károkról készített jegyzéket ad a levéltárba.98 Juritskai László alispán 1825-ben beterjeszti „a megyebéli nemtelen lakosoknak az 1824. esztendőről készített popularis conscriptiója summariumát” két példányban. Az egyik példány a levéltárba kerűl, a másikat a Helytartótanácshoz küldik fel.99 Tudvalévőleg az összeírások az adózók nyilvántartása szempontjából elsőrendű fontosságúak voltak, azokkal a vármegyei közgyűlés sokat foglalkozott. Önálló összeírásokat készítettek a birtokos, és a jobbágytelken élő nemesekről, a zsidókról, a városokban élő személyekről, ha azok adatait sikerült megállapítani. Az összeírásokat járások szerint tagolva készítették.100 Úrbéri iratok is maradtak fenn a levéltárban mintegy 6 fm. terjedelemben. Ilyen pl. az 1772. évi úrbéri összeírás, ahol a mutatóban a községnevek is fel vannak sorolva. Az 1776-1819. közötti úrbéri összeírás iratai az 1847-ben történt úrbéri összeírások, és mutatók

94

HBML. IV.A. 10. 1-2.cs. R. 494/1835., 1835. augusztus 29. U.o. 1/1835., 1835. február 21. 96 HBML. IV.A. 1/a. 149.k. 92/1838., 1838. március 1. 97 U.o.: 170.k. 187/1844., 1844. január 18. 98 HBML. IV.B. 101/a. 1.k. 881/1848., 1848. május 12. 99 HBML. IV.A. 1/a. 108.k. 927/1825., 1825. április 6. 100 A helytörténetírás ... I. i.m. 63. 95

Major Zoltán László: Adatok Bihar vármegye levéltárának… 70 1783-ból, valamint 1839-ből. Ezen kívül még találhatók 1798. és 1831. közötti úrbéri iratok.101 A bűnügyi iratok kapcsán már szóltunk az ilyen tárgyú iratok pusztulásáról. Most arról kell röviden írnunk, hogy bizonyos kisebbnagyobb peres ügyek folyamatosan kerültek a levéltár őrizetébe. Láthatjuk a perek lefolyásának hosszas időtartamát is. A tiszti ügyész a subsidiális pénztári tartozásokat fizetni vonakodó nemesek ellen 1794. július 12-én indított pert, amely csak 1842. február 14-én került levéltárba. Az elmarasztaló ítélet alá sem volt írva.102 Fráter Pál tiszti alügyész levéltárba adja az általa Dancsházy Bagossy János és több alperes ellen 1833-ban indított per iratait az ítélettel és a perhez csatolt jelentéssel 1842. február 14-én.103 Egy Sályi nevű Mezőtelegdi lakos izraelita ellen még 1817. augusztus 21-én indítottak pert, mely végrehajtás után 1842-ben „levéltárba tétetik.” Az irat a bírósági végrehajtás után Hosszú Ferencnél lappangott és csak annak halála után került a levéltárba.104 Tordai Száva Mihály ellen 1824. szeptember 5-én indult büntetőeljárás. Az elítélt másfél évig szenvedett rabságot. Periratai csak 1842. február 14-én kerültek a levéltárba.105 Toperczer Ödön alispán Szilágyi Bálint berettyószentmártoni közbirtokos és inspektor elleni rövid visszahelyeztető periratait 1845. március 3-án adta be a levéltárba.106 Hrabovszky János tiszti alügyész a megyei rabokról az 1845. évről készített táblás jegyzéket két példányban. Az egyiket a megyei levéltárba adja, a másik példányt a Helytartótanácshoz terjeszti fel a vármegyei közgyűlés.107 Megtörténik a fenyítő perek táblajegyzékének beterjesztése is a közgyűlés elé két példányban. Az egyik példányhoz majd csatolni fogják a rablajstromot és felterjesztik a Helytartótanácshoz, a másik példány „levéltárba tétetni rendeltetik.”108 A szabadságharc bukása után bőségesen keletkeznek politikai bűnügyként kezelt iratok. Ilyen pl. a nagyváradi haditörvényszék által 1851. február 3-án Kossuth bankók rejtegetéséért fogságra ítélt 101

U.o.: 42. HBML. IV. A. 6/c. 21.k. 392/1842., 1842. február 14. 103 U.o. 453/1842., 1842. február 14. 104 U.o. 395/1842., 1842. február 14. 105 U.o. 363/1842., 1842. február 14. 106 HBML. IV.A. 1/a. 172.k. 354/1845., 1845. március 3. 107 U.o. 174.k. 2377/1846., 1846. június 3. 108 U.o. 257.k. 2064/1847. április 12. 102


71 Fucskó János és Mazurák Mária ügye. Az ügyet tartalmazó irat egyik példánya levéltárba kerül, a másolatot pedig megküldik a debreceni járás főbírájának.109 Kisebb családi ügyek irataival is találkozunk tárgyalt időszakunkban. Huszti Ignácz fiatalember szeretne házasságra lépni, de a plébános nem akarja megesketni. Huszti a vármegye közbenjárását kéri. A vármegyei közgyűlés kimondja, ha azon kívül, hogy a 24. életévet még nem töltötte be, más akadály nincsen, a kérelmezőnek a házassági életre lépés „megengedődhetik.”110 A vármegye irattárából 1842. február 14-én kerül elő Szentiványi Rebekának Molnár Ferenc ellen indított örök elválási ügye, amely 1817. óta „elő sem vétetvén, mint el hagyatott levéltárba tétetik.”111 A 18. század végétől a levéltár kezelte a különböző formanyomtatványokat, amelyeket a jegyzőségek vagy a főszolgabírók részére esetenként elismervény ellenében adott ki. Idetartoznak pl. a belföldi útiigazolványok, a marhapasszusok, mérnöki felmérések nyilvántartásai. A levéltáros ebben az időben az alispán szakreferenseként funkcionált. Válaszolt különféle megkeresésekre, felvilágosítás céljából másokkal levelezett. A levéltár tehát lényegében az ügyintézés szervezetévé vált. A levéltáros referensi szolgálatban folytatott tevékenységével függött össze az adórovatási ívek, népszámlálási nyomtatványok, úrbéri táblázatok iratainak kezelése.112 A nádor 1830. novemberében megküldi a vármegyének az 1827, 1828. és 1829. esztendőről az ország Számvevői Hivatala által a fundusokról elkészített és megvizsgált számadásokat. A számadás kivonatai majd használás végett a levéltárba adatnak.113 Az 1840-es évektől kezdve találhatók meg azok a kimutatások, amelyeket a levéltáros rendszerint az alispánnak, esetenként a főispánnak nyújtott be. Ezután a vezető tisztségviselők állásfoglalásaikhoz igyekeznek megkeresni a történeti előzményeket, amelyeket számukra a levéltáros keresett ki.114

109

HBML. IV.B. 156/a. 2.k. 38/1851., 1851. február 3. HBML. IV.A. 1/a. 93.k. 1644/1817., 1817. július 9. 111 HBML. IV. A. 6/c. 21.k. 378/1842., 1842. február 14. 112 A helytörténetírás ... I. i.m. 91-92. 113 HBML. IV. A. 1/a. 135.k. 53/1831., 1831. március 7. 114 A helytörténetírás ... I. i.m. 91. 110

72


A szabadságharc bukása után a bécsi abszolutizmus a polgári állam és társadalom felülről való megteremtését hírdette meg.115 Az új rendszer új hivatalnokokat követelt, polgári szakembereket.116 Megindult az „aktakorszak” forrástermelése, melynek sajátosságai a 19. század második felének közigazgatás- és társadalomtörténet kutatóit érdekelték. A levéltár pedig, mint az állami gyakorlat számára fontos aktákat őrző intézmény, fokozatosan előtérbe került. A levéltárost, mint szakszerű hivatalnokot, a napi ügymenet gyakorlati igénye termelte ki, olyan szakemberként, aki az aktákat állandóan elérhetővé tudta tenni, ismerte az aktákat előállító intézmények történetét.117 Az osztrák abszolutizmus eladdig ismeretlen rendszert alakított ki. A rendőri ellenőrzés, a hivatalos kémek tevékenysége a legmagasabb rangú hivatalnokokra is kiterjedt. Jelentést készítettek még a belügyminiszterről és a bécsi érsekről is.118 A belügyminisztériumi, belügyi igazgatási iratanyag hatalmas mérvű gyarapodásnak indult. A feudális világ elmúlása új lehetőséget nyitott meg a történelem kutatók előtt. Lehullottak a levéltárak nehéz lakatjai, s a nemesi családok, már nem őrizték féltékenyen irataikat. A poros iratkötegeket új és lelkes fiatal csapat tanulmányozta, hogy megértsék a múlt eseményeit.119 A forráskiadásnak már reformkori előzményei is voltak. Fejér György 1822-ben jelentette meg Codex Diplomaticus Hungarie... c. kiadványsorozatát, melyet végül a 40. kötettel 1844-ben fejezett be. A hatalmas sorozat mindmáig a legnagyobb magyar oklevélgyűjtemény. Okvetlenül megemlítendő, hogy Fejér 1840-ben nagyváradi kanonok volt. Az 1850-es évek forrásközlései jelzik, hogy fejlődik a történetkutatás intézményrendszere is. A forráskritikai módszerek kialakulásával, a levéltári ismeretek felhasználásával, új korszak kezdődik a magyar történetírásban és egyúttal a magyar levéltárak történetében is.120

115

Németh G. Béla: Forradalom után - kiegyezés előtt. Bp. 1988. 11. Somogyi Éva: Abszolutizmus és kiegyezés 1849-1867. Bp. 1981. 64. 117 Glatz Ferenc: Történetírás korszakváltásban. Bp. 1990. 117, 158. 118 Somogyi É.: Abszolutizmus és kiegyezés ... i.m. 44. 119 R.Várkonyi Ágnes: Thaly Kálmán és történetírása. Bp. 1961. 44. 120 Gunst Péter: A magyar történetírás története., Debrecen, 1995. 131, 141-147. 116


73

Data on the history and activities of Bihar County Archives in the first half of the 19th century Zoltán László Major In the introduction the author gives a brief account of the relationship between the history of public administration and the history of archives, citing data from the initial period of Bihar County Archives. Following this introduction come historical data concerning the archive’s personnel, their activities, the difficulties of document storage, losses of documents. In the following part description is given on the methods of sorting the documents at the time under survey, and the problems of handling the files. We are given an illustrative picture of the “progress” of the work of sorting described in the archivists’ reports. In connection with the destruction of documents the author refers to deplorable events. Carelessness in sorting out, irresponsible practice in lending out the documents can be discovered in the material of the archives. The author also gives a summary account of the manifold duties of the archivists. To end the study, mention is made of some measures taken by the Austrian Authorities in the age of absolutism.

a 19. század első felében

Recommend Documents