C-470/99. sz. ügy Universale-Bau AG és Bietergemeinschaft: Hinteregger & S öhne Bauges. mbH S alzburg, ÖS TÜ-S TETTIN Hoch- und Tiefbau GmbH kontra Entsorgungsbetriebe Simmering GmbH (A Vergabekontrollsenat des Landes Wien előzetes döntéshozatal iránti kérelme) „93/37/EGK irányelv — Építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések — Ajánlatkérő fogalma — Közjogi intézmény — M eghívásos eljárás — Az ajánlattételre felhívott jelentkezők kiválasztási feltételeinek súlyozására vonatkozó szabályok — Közzététel — 89/665/EGK irányelv — Jogorvoslati eljárások a közbeszerzés terén — Jogorvoslati határidők” Az ítélet összefoglalása 1.
Jogszabályok közelítése — Építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai — 93/37 irányelv — Ajánlatkérő — Közjogi intézmény — Fogalom — Nem kifejezetten nem ipari vagy kereskedelmi jellegű közfeladat ellátására létrejött, de a gyakorlatban ilyen közfeladatot ellátó jogi személy — Magában foglalás (93/37 tanácsi rendelet, 1. cikk b) pont 2. alpont)
2.
Jogszabályok közelítése — Az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás — 89/665 irányelv — Az ajánlatkérő által hozott határozatok megtámadására és a jogsértőnek vélt intézkedésekre való hivatkozásra megállapított határidő, amelynek elmulasztása jogvesztéssel jár — Megengedhetőség (89/665 irányelv)
3.
Jogszabályok közelítése — Építési beruházásra irányuló közbeszerzés szerződés — 93/37 irányelv — Meghívásos eljárás — Az ajánlattételre felhívott jelentkezők kiválasztási feltételeinek súlyozására vonatkozó szabályok előzetes rögzítése — Közzétételi kötelezettség (93/37 irányelv) 1
1.
Az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 93/37/EGK tanácsi irányelv 1. cikke b) pontja második bekezdésének első francia bekezdése úgy rendelkezik, hogy közjogi intézmény az az intézmény, amelyet kifejezetten valamely nem ipari vagy kereskedelmi jellegű közfeladat ellátása érdekében hoztak létre. Annak értékelése érdekében, hogy egy jogi személy megfelel-e ezen feltételnek, az általa ténylegesen végzett tevékenységeket kell figyelembe venni. Következésképpen egy jogi személyt, amelynek létrehozása nem kifejezetten egy nem ipari vagy kereskedelmi jellegű közfeladat ellátása érdekében történt, de amely a későbbiekben ilyen feladatokat vállalt fel el, amelyeknek ellátását azóta ténylegesen biztosítja, megfelel az említett feltételnek, feltéve, hogy e közfeladatok ellátásának felvállalását objektíve meg lehet állapítani. (lásd az 56., 63. pontot, 1. rendelkezés)
2.
Nem ütközik a szolgáltatásokra irányuló közbeszerzési eljárások összehangolásáról szóló 1992. június 18-i 92/50/EGK tanácsi irányelv által módosított, az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatás i rendelkezések összehangolásáról szóló 1989. december 21-i 89/665/EGK tanács i irányelvbe az a nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy az ajánlatkérő által hozott határozat elleni jogorvoslati kérelmeket egy e célra meghatározott határidőn belül kell benyújtani, és hogy e kérelmet megalapozó valamennyi jogsértésre a közbeszerzési eljárásban ugyanezen határidőn belül kell hivatkozni, a jogvesztés terhe mellett, oly módon, hogy e határidő elteltével e határozat ellen jogorvoslatot benyújtani és ilyen jogsértésekre hivatkozni a továbbiakban már nem lehet, feltéve, hogy e határidő ésszerű. Egyrészről a 89/665 irányelv által kitűzött cél teljes megvalósítása szenvedhetne sérelmet, ha a jelentkezők és ajánlattevők a közbeszerzési eljárás alatt bármikor hivatkozhatnának az eljárás szabályainak megsértésére, ami arra kötelezné az ajánlatkérőket, hogy újra lefolytassák az egész eljárást e jogsértések orvoslás a érdekében. M ásrészről az ésszerű jogvesztő határidők előírását úgy kell tekinteni, mint
2
ami
elviekben
megfelel
az
ezen
irányelvvből
következő
eredményességi
követelménynek mivel a jogbiztonság alapelvének alkalmazását jelenti. (lásd a 75.-76. pontot, 2. rendelkezés) 3.
A 93/37 irányelvet akként kell-e értelmezni, hogy amennyiben egy meghívásos eljárás keretében az ajánlatkérő előzetesen meghatározta azon jelentkezők kiválasztási feltételeinek a súlyozási szabályait, akiket az ajánlattételre fel fog kérni, azokat me g kell jelölnie a hirdetményben vagy az ajánlati felhívás dokumentációjában. Ez az egyetlen értelmezés ugyanis, amely képes biztosítani az átláthatóság megfelelő szintjét, és ezáltal az irányelv hatálya alá tartozó közbeszerzési eljárások során az egyenlő elbánás elvének tiszteletben tartását. (lásd 99.-100. pont, harmadik rendelkezés)
3
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE ∗
2002. december 12. A C-470/99. sz. ügyben,
a Bírósághoz a Vergabekontrollsenat des Landes Wien (Ausztria) által az EGK-Szerződés 177. cikke értelmében benyújtott, az e bíróság előtt Universale-Bau AG, Bietergemeinschaft:
1) Hinteregger & S öhne Bauges. mbH S alzburg, 2) ÖS TÜ-S TETTIN Hoch- und Tiefbau GmbH és
Entsorgungsbetriebe Simmering GmbH között folytatott eljárásban az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 1993. június 14-i 93/37/EGK tanácsi irányelv (HL L 199., 54. o.) 1. cikkének a), b) és c) pontja, a szolgáltatásokra irányuló közbeszerzési eljárások összehangolásáról szóló 1992. június 18-i 92/50/EGK tanácsi irányelv (HL L 209., 1. o) által módosított, az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 1989. december 21-i 89/665/EGK tanácsi irányelv (HL L 395., 33.o.) értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában A BÍRÓSÁG (hadotik tanács), tagjai: J.-P. Puissochet, tanácselnök, R. Schintgen, C. Gulmann és V. Skouris (előadó), és F. M acken, bírák főtanácsnok: S. Alber, hivatalvezető: H. A. Rühl, vezető tisztviselő figyelembe véve a benyújtott írásbeli észrevételeket:
∗
Az eljárás nyelve: német.
4
— az Universale Bau AG nevében M . Neidhart, Direktor des Rechtsabteilung, és J. M auch, Vorstandsdirektor Ingenieur, — Bietergemeinschaft nevében: 1) Hinteregger & Söhne Bauges.mbH Salzburg, 2) Ö STÜSTETTIN Hoch- und Tiefbau GmbH nevében M es J. Olischar és M . Kratkz, ügyvédek, e — az Entsorgungsbetriebe Simmering GmbH nevében M T. Wegner, ügyvédek,
— az osztrák kormány nevében H. Dossi, meghatalmazotti minőségben, — a holland kormány nevében M . Fierstra, meghatalmazotti minőségben, — az Európai Közösségek Bizottsága nevében M . Nolin, segítője R. Roniger, ügyvéd, meghatalmazotti minőségben tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre, az Entsorgungsbetriebe Simmering GmbH, képviseletében C. Casati, ügyvéd, az osztrák kormány,
képviseletében M . Fruhmann,
Közösségek Bizottságaképviseletében
meghatalmazotti minőségben,
az
Európai
H. Van Lier, segítője R. Roniger, ügyvéd,
meghatalmazotti minőségben szóbeli észrevételeinek az 2001. szeptember 12-i tárgyaláson történt meghallgatását követően, a főtanácsnok indítványának az 2001. november 8-i tárgyaláson történő meghallgatását követően, meghozta a következő ÍTÉLETET 1.
A 1999. november 12-i, a Bírósághoz 1999. december 7-én beérkezett vég zésével a Vergabekontrollsenat des Landes Wien (Bécs Land közbes zer zési eljárások felülvizsgálati
bizottsága)
az EK-Szer z dés
234.
cikke
alapján
el zetes
döntéshozatal céljából, az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 1993. június 14-i 93/37/EGK tanácsi irányelv (HL L 199., 54. o.) 1. cikkének a), b) és c) pontja, a szolgáltatásokra irányuló közbeszerzési eljárások összehangolásáról szóló 1992. június 18-i 92/50/EGK tanácsi irányelv (HL L 209., 1. o) által módosított, az árubeszerzésre és az építési beruházásra
5
irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó
törvényi,
rendeleti és
közigazgatási rendelkezések
összehangolásáról szóló 1989. december 21-i 89/665/EGK tanácsi irányelv (HL L 395., 33.o., a továbbiakban : „89/665 irányelv”) értelmezésére vonatkozó négy kérdést terjes ztette a Bíróság elé. 2.
Ezek a kérdések az egyrészről az Universale-Bau AG (a továbbiakban: „UniversaleBau”) és a Hinteregger & Söhne Bauges.mbH Salzburg és az ÖSTÜ-STETTIN Hochund
Tiefbau
GmbH
vállalkozások
által
alkotott
vállalatcsoport
(„Bietergemeinshchaft”), másrészről az Entsorgungsbetriebe Simmering GmbH (a továbbiakban: „EBS”) között egy építési beruházásra irányuló közbeszerzési eljárás tárgyában folyó jogvitában merültek fel. A jogi keret A közösségi jogi szabályozás 3.
A 89/665 irányelv első és második preambulum bekezdéséből következik, hogy az elfogadásakor nemzeti és közösségi szinten a közbeszerzésre vonatkozó közösségi irányelvek alkalmazásának biztosítására vonatkozóan létezett rendelkezések nem tették mindig lehetővé a hatályos közösségi előírások betartását, különösen, amikor azok megszegése még orvosolható volt.
4.
Ezen irányelv harmadik preambulum bekezdésének értelmében, „a közbeszerzésnek a közösségi verseny előtti megnyitása szükségessé teszi az átláthatóság és a megkülönböztetéstől való mentesség garanciáinak jelentős növelését […] annak érdekében,
hogy
ez kézzelfogható eredménnyel járjon, hatékony
és gyors
jogorvoslatoknak kell rendelkezésre állniuk a közbeszerzésre vonatkozó közösségi jo g vagy az e jogot végrehajtó nemzeti szabályok megszegése esetében”. 5.
A 89/665 irányelv 1. cikkének (1) és (3) bekezdése a következő: „(1) A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy – a 71/305/EGK és 77/62/EGK irányelv hatálya alá tartozó szerződés-odaítélési eljárásokat illetően – az ajánlatkérők által hozott határozatokkal szemben a következő cikkekben, és különösen a 2. cikk (7) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelően hatékonyan és különösen a lehető 6
leggyorsabban
jogorvoslattal lehessen élni azon az alapon, hogy e határozatok megsértették a közbeszerzésre vonatkozó közösségi jogot vagy az e jogot végrehajtó nemzeti szabályokat. […] (3) A tagállamok biztosítják, hogy a tagállamok által megállapítandó részletes szabályok szerint legalább olyan személyeknek legyen lehetőségük jogorvoslati eljárás igénybevételére, akiknek érdekében áll vagy állt egy adott árubeszerzésre vagy építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés elnyerése, és állítólag jogsértést szenvedtek, vagy ennek fennáll a kockázata. A tagállamok előírhatják különösen, hogy a jogorvoslatot kérő személy előzetesen értesítse az ajánlatkérőt az általa elszenvedett jogsértésről és jogorvoslatot kérő szándékáról.„ 6.
Amint az első preambulum bekezdéséből következik, a 93/37 irányelv az érthetőség és ésszerűség érdekében egységes szerkezetbe foglalta az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1971. július 26-i 71/305/EGK tanácsi irányelvet és módosításait.
7.
A 93/37 irányelv második preambulum bekezdésének értelmében, „a letelepedés szabadságának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának egyidejű megvalósulása az állam, a területi vagy a települési önkormányzat, vagy egyéb közjogi intézmény által a tagállamokban odaítélt, építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések vonatkozásában nemcsak a korlátozások megszüntetését, hanem az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó nemzeti eljárások összehangolását is megköveteli".
8.
A 93/37 irányelv tizedik preambulum bekezdése kimodja, hogy „ annak érdekében, hogy a közbeszerzési szerződések terén tényleges verseny alakuljon ki, szükséges, hogy a tagállamok ajánlatkérői által készített hirdetményeket a Közösség egészében közzétegyék; az e hirdetményekben foglalt információnak lehetővé kell tennie a Közösségben letelepedett vállalkozók számára, hogy megállapítsák, érdekeltek-e a javasolt szerződésekben; hogy e célból helyénvaló, ha megfelelően tájékoztassák őket a megvalósítandó építési beruházásokról és a beruházás feltételeiről; hogy különösképpen a meghívásos eljárásokban a közzététel célja annak lehetővé tétele a tagállamokbeli vállalkozók számára, 7
hogy
kinyilvánítsák a szerződés iránti
érdeklődésüket azzal, hogy az előírt feltételek mellett ajánlati felhívást kérnek az ajánlatkérőktől”. 9.
Egyebekben a 93/37 irányelv tizenegyedik preambulum bekezdéséből kitűnik, hogy „az egyes szerződésekre vonatkozó kiegészítő tájékoztatást a tagállamokban szokásos módon, az ajánlattételhez szükséges dokumentációban vagy egy azzal egyenértékű dokumentációban kell megadni”.
10.
A 93/37 irányelv 1. cikkének a), b) és c) pontja a következő: Ennek az irányelvnek az alkalmazásában: a)
„építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés”: olyan visszterhes szerződés, amely írásban jön létre az ajánlattevő és a b) pontban meghatározott valamely ajánlatkérő között, a II. mellékletben említett tevékenységek egyikéhez
kapcsolódó
építési beruházás,
vagy
alább
a c)
pontban
meghatározott építmény kivitelezésére, vagy kivitelezésére és tervezésére együtt, vagy az ajánlatkérő által meghatározott követelményeknek megfelelő építmény bármilyen eszközzel történő kivitelezésére; b)
„ajánlatkérő”: az állam, a területi vagy a települési önkormányzat, a közjogi intézmények, egy vagy több ilyen szerv, illet leg közjogi intézmény által létrehozott társulás; „közjogi intézmény: minden olyan intézmény, ––
amely kifejezetten nem ipari vagy kereskedelmi jellegű közfeladat ellátására jött létre, továbbá
––
amely jogi személyiséggel rendelkezik, valamint
––
amelyet többségi részben az állam, vagy a területi vagy a települési önkormányzat, vagy egyéb közjogi intézmény finanszíroz; vagy amelynek irányítása ezen intézmények felügyelete alatt áll; vagy amelynek olyan ügyviteli testülete, igazgatósága vagy
felügyel
bizottsága van, amely tagjainak több mint a felét az állam, a területi vagy a települési önkormányzat, vagy egyéb közjogi intézmény nevezi ki. 8
c)
„építmény”: az építési vagy mélyépítési munkák összességének eredménye, amelynek önmagában gazdasági vagy műszaki rendeltetése van."
11.
A 93/37 irányelv 7. cikkének (2) bekezdése értelmében: „(2) Az ajánlatkérő a hirdetmény előzetes közzététele mellett és a jelentkezőknek a nyilvánosságra hozott minőségi követelmények szerinti kiválasztását követően tárgyalásos eljárás útján ítélheti oda építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződéseit a következő esetekben: […]”
12.
A 93/37 irányelv meghívásos eljárásra és tárgyalásos eljárásra vonatkozó 13. cikke (2) bekezdésének e) pontjában a következőt írja elő: „(2) Az ajánlatkérő egyidejűleg és írásban felhívja a kiválasztott jelentkezőket, hogy nyújtsák be ajánlatukat. A felhíváshoz csatolni kell az ajánlattételhez szükséges dokumentációt és az ahhoz kapcsolódó dokumentációt. A felhívás legalább a következő adatokat tartalmazza: […] e)
a szerződés odaítélésének feltételei,
ha azok a hirdetményben nem
szerepelnek.” 13.
A 93/37 irányelv 30. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében: „(1) Az ajánlatkérő a szerződések odaítéléséről a következő feltételekalapján dönt: a)
kizárólag a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás; vagy
b)
ha az összességében legelőnyösebb ajánlat nyer, a szerződésnek megfelelően
különböző kritériumok: pl. az ellenszolgáltatás összege, a kivitelezésre rendelkezésre álló idő, a működési költségek, a kifizetődőség, a műszaki érték. (2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben az ajánlatkérő az ajánlattételhez szükséges dokumentációban vagy a hirdetményben feltünteti, lehetőség szerint csökkenő fontossági sorrendben, az odaítélés valamennyi, általa alkalmazni kívánt feltételét." 9
Nemzeti jogi szabályozás 14.
A Wiener Landesvergabegesetz (Bécs Land közbeszerzési szerződések odaítéléséről szóló törvénye, LGBI. n° 36/1995. a továbbiakban: „WLVergG”) 48. cikkének (2) bekezdésében a következőképpen rendelkezik: „A közbeszerzési szerződést a műszakilag és gazdaságilag a hirdetményben megjelölt feltételek tekintetében legelőnyösebb ajánlatnak kell odaítélni […]”
15.
A WLVergG „Előzetes eljárás” című 96. cikke (1) és (2) bekezdése előírja, hogy: „(1)
Amennyiben egy vállalkozó úgy ítéli meg, hogy az ajánlatkérő által a
közbeszerzési szerződés oadítélésére vonatkozóan hozott határozat e törvénybe ütközik, valamint az az ő jogait sérti vagy sértheti, írásban megfelelően értesítenie kell az ajánlatkérőt az okokról és jogorvoslat benyújtására vonatkozó szándékáról. (2)
Az ajánlatkérőnek, miután kézhez vette az (1) bekezdésben említett értesítést, vagy haladéktalanul meg kell szüntetnie az állítólagos jogsértést és arról értesíteni a vállalkozókat, vagy írásban tájékoztatnia kell a panaszt tévő vállalkozót azokról az okokról, amely miatt az állítólagos jogsértés nem áll fönn.”
16.
A WLVergG „Jogorvoslat benyújtása” című 97. cikke a következő: „(1) Egy közbeszerzési szerződés odaítélésének felülvizsgálata céljából benyújtott jogorvoslati kérelem csak akkor megengedhető, ha a vállalkozó megfelelően értesítette az ajánlatkérőt az állítólagos jogsértésről (96. cikk (1) bekezdés), és az ajánlatkérő őt nem tájékoztatta két héten belül e jogsértés megszüntetéséről.” (2) Jogorvoslati kérelmet nyújthat be: 1)
az a vállalkozó, akinek érdekében áll valamely árubeszerzésre, építési beruházásra, építési beruházási koncesszióra vagy szolgáltatásra irányuló közbeszerzési szerződés
elnyerése,
vagy
egy
közbeszerzési
szerződés
elnyerése a víz-, illetve energiaellátási ágazatban, vagy a közlekedési és a telekommunikációs ágazatban, és hivatkozik a 101. cikkben említett megsemmísítés alapjául szolgáló okok valamelyikére;
10
2)
az az ajánlattevő, aki állítása szerint a 48. cikk (2) bekezdésébe ütköző módon nem nyerte el a közbeszerzési szerződést, holott nem állt fönn a 47. cikk értelmében vett kizárási ok.
(3)
A (2) bekezdésben említett jogorvoslati kérelemnek tartalmaznia kell
1)
az érintett közbeszerzési eljárás és a vitatott határozat megjelölését;
2)
az ajánlatkérő pontos megjelölését;
3)
a vonatkozó tények pontos bemutatását;
4)
a kérelmező által állítólagosan elszenvedett vagy a bekövetkezéssel fenyegető jogsértésre vonatkozó adatokat;
5)
azokat az okokat, amelyeken a jogsértés állítása alapszik;
6)
a megsemmisítésre vagy a megváltoztatásra irányuló kifejezett kérelemet;
7)
az (1) bekezdésben megjelölt esetekben, az arra vonatkozó bizonyítékot, hogy az ajánlatkérő értesítése az állítólagos jogsértésről és a jogorvoslat benyújtására vonatkozó szándékról a 96. cikk szerinti előzetes eljárásnak megfelelően megtörtént, valamint annak a ténynek a megemlítését, hogy az ajánlatkérő a megkövetelet határidőn belül nem szüntette meg a jogsértést.
(4)
A jogorvoslati kérelem benyújtása nem függeszti fel az érintett közbeszerzési eljárást.
[…]” 17.
A WLVergG „Határidők” című 98. cikke előírja, hogy: „Az
alábbiakban
említett
jogsértésekre alapozott
jogorvoslati kérelmeket
a
Vergabekontrollsenathoz a következő határidőkön belül kell benyújtani. 1)
Ami az elutasított jelentkezést illeti, legkésőbb két héten belül, illetve az 52. cikkben foglalt esetben az elutasításról szóló értesítéstől számított három napon belül.
11
2)
Ami a vállalkozókat egy meghívásos vagy tárgyalásos eljáráson való részvételre felhívó hirdetmény rendelkezéseit illeti, vagy ami az ajánlati felhívás rendelkezéseit illeti, legkésőbb két héten belül, illetve az 52. cikkben foglalt esetben, a jelentkezés vagy az ajánlat benyújtására előírt határáridő lejártától számított egy héten belül.
3)
Ami a közbeszerzési szerződés tényleges odaítélését illeti, legkésőbb az odaítélésnek az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való közzétételét követő két héten belül, vagy ha közzététel nem történt, a tényleges odaítéléstől számított hat hónapon belül.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatali kérdések 18.
Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy az EBS egy építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés (földmunkák, építési munkák és szakági munkák) meghívásos eljárás keretében történő odaítélésére vonatkozó ajánlat i felhívást tett közzé, amelynek tárgya a bécsi központi szennyvíztisztító állomás második biológiai szennyvíztisztítási fázisának kivitelezése volt.
19.
Az Amtsblatt der Stadt Wien 1999. március 17-i számában megjelentetett ajánlati felhívásban a „közbeszerzési szerződés odaítélésének feltételei” rubrika alatt szerepelt, hogy a szerződés odaítélése az ajánlati felhívásban lefektett feltételek szerint a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat alapján történik.
20.
A részvételre történő jelentkezésre vonatkozó magyarázatban az EBS a következő módon meghatározta azokat a feltételeket, amelyek alapján a jelentkezések rangsorolása történik: „A jelentkezések rangsorolásánál figyelembe veszik a jelentkező, a vállalatcsoportok valamennyi tagja és az alvállalkozók öt évre visszamenőleg megjelölt műszaki alkalmasságát. Az első öt helyen rangsorolt jelentkezők kapnak ajánlati felhívást. A benyújtott jelentkezés értékelése súlyozásos eljárással történik. A következő kivitelezett munkák kerülnek értékelésre az alábbi sorrenben:
12
21.
1.
szennyvíztisztító állomások,
2.
előfeszítési munkálatok,
3.
nagy felületű alapozások kavics tartóoszlopokon
4.
vibrációs nyomás általi tömörtés
5.
magas-nyomásos talajstabilizálás
Az EBS a magyarázatokban azt is pontosította a jelentkezők számára, hogy a megkövetelt referenciákat egy közjegyzőnél letetétbe helyzett súlyozásos eljárással értékelik, és ténylegesen letétbe is helyezte az eljárás részletes szabályait egy közjegyzőnél 1999. április 9-én, azaz az első jelenkezést megelőzően.
22.
Az Universale-Bau és a vállalatcsoport (a továbbiakban együtt: „az alapeljárás felperesei”) kifejezték érdeklődésüket a meghívásos eljárásban való részvételre, anélkül, hogy az ajánlati felhívásban foglalt feltételek ellen előzetes jogorvoslattal éltek volna. M iután 1999. július 7-én kelt levelével az EBS értesítést küldött arra vonatkozóan, hogy nem szerepeltek az első öt helyen rangsorolt jelentkező között, és ezért nem fognak ajánlattételre felhívást kapni, a Vergabekontrollsenat előtt megtámadták a közbeszerzési eljárást.
23.
Az Universale-Bau az általa 1999. augusztus 3-án benyújtott felülvizsgálat i kérelemben kérte a Vergabekontrollsenattól annak megállapítását, hogy elsősorban az ajánlatkérő azon határozata, hogy meghívásos eljárás keretében ítéli oda a közbeszerzést jogsértő és semmis; kiegésztő kérelemként pedig, hogy az ajánlattételre kiválasztott vállalkozók számának az első öt helyen rangsorolt jelentkezőre való korlátozása jogsértő és semmis; másodlagos kiegésztő kérelemként pedig, hogy az alkalmazott súlyozási eljárás nem felele meg az átláthatóság és nyomon követhetőség elveinek és hogy az ajánlatkérőnek a jelentkezések rangsorolására vonatkozó határozata jogsértő és semmis; végül szintén kiegésztő kérelemként, annak megállapítását, hogy a felpereseket a súlyozási eljárás tisztességes alkalmazásával az öt legjobb jelentkező közé kellett volna rangsorolni, és ezért az ajánlatkérő által megállapított rangsor jogsértő és semmis.
13
24.
A vállalatcsoport 1999. szeptember 2-i jogorvoslati kérelmében kérte annak megállapítását, hogy az őt az első öt helyezett jelentkezőn kívül soroló határozat jogsértő, valamint kiegésztő kérelemként, hogy a meghívásos eljárás jogsértő.
25.
Az alapeljárás felperesei kérték továbbá ideiglenes intézkedésként az EBS-nek a közbeszerzés odaítélésétől való eltiltását.
26.
Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésében a Vergabekontrollsenat kiemeli egyrészről, hogy a WLVergG értelmében hatáskörrel rendelkezik az árubeszerzésre, építési beruházásokra és szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatosan benyújtott jogorvoslatok elbírálására, másrészről, hogy az 1991. évi Algemeine Verwaltungsverfahrengesetz (államigaz gatási eljárásról szóló törvény, BGBI. 1991/51) BGBI. I. 1998/158. módosított változata (a továbbiakban: „A VG”) 6. cikkének (1) bekezdése értelmében hivatalból köteles hatáskörének vizsgálatára. Hozzáteszi, hogy az AVG 6. cikkének (2) bekezdése szerint a felek megállapodása nem alapozhatja meg és nem módosíthatja közigazgatási szerv hatáskörét, és következésképpen az a tény, hogy az EBS ajánlati felhívásában megjelölte a WLVergG
alkalmazhatóságát,
önmagában
nem elég a
Vergabekontrollsenat
hatáskörének megalapozásához. 27.
Következésképpen annak meghatározása érdekében, hogy rendelkezik-e hatáskörrel, a Vergabekontrollsenatnak meg kell vizsgálnia először is, hogy az EBS
a 93/37
irányelv 1. cikkének b) pontja értelmében ajánlatkérőnek minősül-e. 28.
A Vergabekontrollsenat emlékeztet arra, hogy a Bíróság M annesmann Anlagenbau Austria és társai ügyben 1998. január 18-án hozott ítéletéből (C-44/96. sz. ügy, EBHT 1998., I-73. o., 21. pont) következik, hogy ahhoz, hogy egy jogi személyt a 93/37 irányelv 1. cikke b) pontja második bekezdése értelmében vett közjogi intézménynek lehessen minősíteni, meg kell felelnie az e rendelkezésben foglalt három feltételnek.
29.
M iután megállapította, hogy az EBS jogi személyiséggel rendelkezik és többségi részben Bécs városa, azaz egy települési önkormányzat irányítása alatt áll, a Vergabekontrollsenat úgy ítélte meg, hogy az EBS megfelel a 93/37 irányelv 1. cikke b) pontja második bekezdésének második és harmadik francia bekezdésében foglalt feltételeknek.
14
30.
Ami az e rendelkezés első francia bekezdésében foglalt feltételt illeti, a Vergabekontrollsenat kiemeli, hogy az EBS létrehozásakor hatályos alapító okiratából kitűnik,
hogy
hulladékártalmatlanító
berendezések
üzemeletetését
biztosította
kereskedelmi alapon. A Vergabekontrollsenat azt is leszögezi, hogy ezek a tevékenységek nem képezik a közszervek kizárólagos hatáskörét, és hogy az EBS alapító okiratában semmi nem utal arra, hogy létrehozása kifejezetten egy nem ipari vagy kereskedelmi jellegű közfeladat ellátása érdekében történt. 31.
A Vergabekontrollsenat megállapításai szerint lényeges változás következett be azonban attól a pillanattól fogva, hogy az EBS-re bízták a bécsi központi szennyvíztisztító üzemeltetését. Az EBS 1985-ben aláírt Bécs városával egy bérlet i szerződést, amely alapján a Bécs város által rendelkezésre bocsátott személyzettel megkezdte a szennyvíztisztító állomás üzemeltetését. A Bécs város és az EBS között 1996. július 8-án és 18-án kötött két szerződés alapján Bécs város kötelezettséget vállalt arra, hogy az üzemeltetési költségek fedezését lehetővé tévő megfelelő összeget utal át az utóbbinak. A Vergabekontrollsenat erre vonatkozóan leszögezi, hogy az EBS ezt a tevékenységi ágat nem jövedelemszerzési céllal végzi. Tulajdonképpen egy olyan közérdekű tevékenységről van szó, amellyel Bécs város az EBS-t bízta meg, és amelyet a költségek fedezésének céljával üzemeltetnek. A Vergabekontrollsenat ebből arra a következtetésre jutott, hogy ez a tevékenység nem ipari vagy kereskedelmi jellegű.
32.
A Vergabekontrollsenat szerint kizárható a csalást megvalósító művelet, mivel az EBS 1976-ban már köztisztasági feladatokat ellátó létesítményként jött létre, holott a szennyvíztisztító állomás üzemeltetésének átadása csak 1986. január 1-jén történt meg. Különösen úgy ítéli meg, hogy ez az időbeli eltérés, valamint az a tény, hogy ekkor az Osztrák Köztársaság még nem volt tagja az Európai Uniónak és hogy az EBS nem tartozhatott ezért az akkor hatályos 71/305 irányelv hatálya alá, amely a „közjogi jogi személy” fogalmat használta, a csalási szándék hiányára utal.
33.
M indazonáltal, mivel az EBS-t nem a létrehozátásól kezdve bízták meg nem ipari vagy kereskedelmi jellegű közfeladat ellátásával, hanem csak a tevékenységi körében bekövetkezett későbbi módosítást követően, a Vergabekontrollsenat kérdést tesz fel annak megállapításához, hogy az EBS megfelel-e a 93637 irányelv 1. cikke b) pontja második bekezdésének első francia bekezdésében foglalt feltételnek.
15
34.
Egyebekben a Vergabekontrollsenat megállapítja, hogy a Bécs város és az EBS között 1996. július 8-án létrejött szerződés I. pontja úgy rendelkezik, hogy az EBS köteles a központi szennyvíztisztító állomás kibővítésére és az ehhez szükséges szerződések saját nevében és saját költségére történő megkötésére. Ezen kötelezettség végrehajtás i módozataira nézve azonban a szerződés egyetlen részletes feltételt sem tartalmaz. A szerződés II. és III. pontja azonban előír az EBS számára egy működési módot a központi állomásra vonatkozóan, anélkül azonban, hogy a kibővítési projekt részleteit pontosítaná.
35.
Egyebekben kitűnik az Ingatlan Osztály 1998. december 30-i határozatából, hogy az EBS építési engedélyt kapott egy olyan földingatlanon, amelynek a tulajdonosa Bécs város. 1999. szeptember 8-i levelében az EBS kifejtette, hogy a kérdéses szennyvíztisztító állomást saját nevében és saját számlájára építteti, konkrétan a következőket írva: „A kérdéses szennyvíztisztító állomás a mi tulajdonunkat fogja képezni. A kérdéses szennyvíztisztító állomás átadása a Bécs várossal határozatlan időre megkötött bérleti és üzemeltetési szerződések felmondása, mint feltétel teljesülésével fog megtörténni. Ebben az esetben Bécs város köteles a tulajdonunkban lévő szennyvíztisztító állomás visszavásárlására. Köteles továbbá számunkra a szennyvíztisztító állomás tényleges piaci ellenértékét kifizetni”.
36.
E körülmények között a Vergabekontrollsenat annak megállapítására törekszik, hogy az EBS és Bécs város –– amely utóbbi mindenképpen ajánlatkérő –– között megkötött említett szerződésekre figyelemmel, az előtte folyamatban lévő eljárás tárgyát képező közbeszerzés építési beruházásra irányuló közbeszerzési eljárás-e a 93/37 irányelv 1. cikke a) és c) rendelkezéseinek együttes értelmezésében.
37.
A továbbiakban pedig, arra az ester nézve, ha a megállapítja hatáskörét az eléterjesztett jogvitára vonatkozóan, a Vergabekontrollsenat annak megállapítására törekszik, hogy a WLVerG 96.-98. cikkei, annyiban amennyiben határidőt állapítanak meg az ajánlati felhívás rendelkezéseivel szembeni jogorvoslat benyújtására, összeegyeztethetők-e a 89/665 irányelvvel. E tekintetben kifejti, hogy amennyiben az ajánlati felhívás egy rendelkezése kapcsán nem terjesztenek elő jogorvoslati kérelmet, vagy ennek benyújtása a határidőn kívül történik, többé nem lehetséges az ajánlatkérő hatrozatának felülvizsgálata annak megállapítása érdekében, hogy az ajánlati felhívás e rendelkezése megsértette- e a WLVerG törvényt vagy a 89/665 irányelvet, valamint
16
hogy e kérdés eldöntése mértékadó az eléterjesztett jogvitában, mivel az EBS kifejezetten arra hivatkozik, hogy a jogorvoslati kérelem elkésett. 38.
Végül a Vergabekontrollsenat kiemeli, hogy az előtte folyamatban lévő eljárásban azt is meg kell állapítania, hogy az alapeljárás felperesei jelentkezésének el nem fogadás a jogosan történt-e az ajánlatkérő által elfogadott súlyozási eljárás eredményeképpen, amelynek részletes szabályai csak a jelentkezési határidő eltelte és a közbeszerzési szerződés odaítélése után kerültek nyilvánnoságra. A Vergabekontrollsenat leszögezi, hogy nem kizárt, hogy ezen eljárás eredménye meghatározó befolyást gyakorolt az ajánlatkérő által meghozott határozatra.
39.
E megállapítások összességére tekintettel a Vergabekontrollsenat az eljárás felfüggesztése és a következő előzetes döntéshozatali kérdéseknek a Bíróság elé terjesztése mellett döntött: „1)
Valamely jogi személyt, amelynek létrehozása nem kifejezetten egy nem ipari
vagy kereskedelmi jellegű közfeladat ellátása érdekében történt, de amely jelenle g ilyen feladatokat lát el, a 93/37/EGK irányelv 1. cikkének b) pontja értelmében vett ajánlatkérőnek kell-e tekinteni? 2)
Abban az esetben, ha az Ensorgunsbetriebe Simmering nem minősül
ajánlatkérőnek, a bécsi központi szennyvíztisztító állomás biológiai tisztítása második fázisának tervezett kivitelezése képezheti-e, az eszközöktől függetlenül, az ajánlatkérő által meghatározott feladat megvalósítását, és ezáltal képezhet-e a 93/37/EGK irányelv 1. cikkének a) és c) pontjai együttes értelmében vett „építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződést?” 3)
Amennyiben az első vagy a második kérdésre adott válasz igenlő, a
89/665/EGK irányelvbe ütközik-e az a nemzeti szabályozás, amely az ajánlatkérő által hozott határozat elleni jogorvoslati kérelem benyújtására határidőt ír elő oly módon, hogy e határidő elteltével e határozat ellen a közbeszerzési eljárás során a továbbiakban jogorvoslatot benyújtani már nem lehet? A jogsérelmet szenvedett érdkelteknek hivatkozniuk kell-e valamennyi jogsértésre, a jogvesztés terhe mellett? 4)
Amennyiben az első vagy a második kérdésre adott válasz igenlő, elegendő-e,
ha az ajánlatkérő egy közjegyzőnél letétben helyezett értékelési szabályok szerint
17
értékelje meg a jelentkezéseket, vagy meg kell-e jelölnie az értékelés feltételeit a hirdetményben vagy az ajánlati felhívás dokumentációjában?” Az első kérdésre vonatkozóan 40.
Az első kérdése által a Vergabekontrollsenat annak megállapítására törekszik, hogy valamely jogi személy, amelynek létrehozása nem kifejezetten egy nem ipari vagy kereskedelmi jellegű közfeladat ellátása érdekében történt, de amely a későbbiekben ilyen feladatokat vállalt fel el, amelyeknek ellátását azóta ténylegesen biztosítja, megfelel-e a 93/37/EGK irányelv 1. cikke b) pontja második bekezdése első francia bekezdésében előírt feltételnek, amely ahhoz szükséges, hogy e rendelkezés értelmében közjogi intézménynek minősüljön. A megengedhetőségéről
41.
Előkérdésként meg kell jegyezni, hogy amint az az előzetes döntéshozatalra utaló végzéséből kitűnik, a Vergabekontrollsenat annak a kérdésnek a tisztázását várja, hogy az EBS-hez hasonló jogi személy a 93/37 irányelv 1. cikkének b) pontja értelmében vett ajánlatkérőnek minősül-e, annak megállapítása érdekében, hogy rendelkezik-e hatáskörrel az e társaság által hozott határozat ellen az alapeljárás felperesei által benyújtott jogorvoslat elbírásálára.
42.
E tekinetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó joggyakorlat szerint a tagállamok jogi szabályozásának feladata kijelölni azt a nemzeti bíróságot, amely hatáskörrel rendelkezik a közösségi jogból származtatott egyéni jogok tárgyában folyó jogviták elbírálására, mindazonáltal a tagállamok felelőssége e jogok eredményes védelmének biztosítása valamennyi esetben. E fenntartásra figyelemmel, nem feladata a Bíróságnak beavatkozni azokba a hatásköri problémákba, amelyeket a nemzeti bíráskodási szervezetben okozhat a közösségi jogon alapuló egyes jogi helyzetek minősítése (lásd többek között a SEIM C-446/93 sz. ügyben 1996. január 18-án hozott ítélet 32. pontját, EBHT 1996., I-73. o., és a Dorsch Consult C-54/96. sz. ügyben 1997. szeptember 17-én hozott ítélet 40. pontját, EBHT 1997., I-4961. o.)
43.
M indazonáltal a Bíróság hatáskörrel rendelkezik arra vonatkozóan, hogy megjelölje a nemzeti bíróság számára a közösségi jog azon elemeit, amelyek a felmerült hatásköri problémákra megoldást jelenthetnek (lásd többek között az említett SEIM ügyben
18
hozott ítélet 33. pontját, valamint az IN. CO. GE.’90 és társai C-10/97-C22/97 sz. egyesített ügyekben hozott ítéletet, EBHT 1998., I-6307. o., 15 pont). 44.
Az a tény továbbá, hogy az EBS ajánlatkérőnek minősül-e vagy nem, meghatározza az előzetes döntéshozatalra utalt harmadik és negyedik kérdésre adandó választ, amelyek megengedhetősége viszont nem vitatott.
45.
Tehát a feltett kérdésre érdemben választ kell adni. A kérdés érdemére vonatkozóan
46.
Az alapeljárásban megállapítást nyert, hogy azóta, hogy az EBS Bécs várossal 1985ben kötött szerződése alapján biztosítja a központi szennyvíztisztító üzemeltetését, ténylegesen ellát egy nem ipari és kereskedelmi jellegű közfeladatot. Ebből kifolyóla g annak megválaszolása, hogy a 93/37 irányelv 1. cikke b) pontjának második bekezdése értelmében vett közjogi intézménynek minősül-e, az arra a kérdésre adandó választól függ, hogy az e rendelkezés első francia bekezdésében foglalt feltétel kizárjae, hogy ajánlatkérőnek minősülhessen egy jogi személy, amelynek létrehozása nem kifejezetten egy nem ipari vagy kereskedelmi jellegű közfeladat ellátása érdekében történt, de amely
a tevékenységi körében később bekövetkezett módosulás
következtében ilyen feladatokat látott el. A Bírósághoz benyújtott észrevételek 47.
Az EBS állaálpontja az, hogy nem minősülhet a 93/37 irányelv 1. cikke b) pontjának második bekezdése értelmében vett közjogi intézménynek, tekintettel arra, hogy már e rendelkezés első francia bekezdésének megfogalmazásából kiderül, hogy az egyetlen meghatározó elem a létrehozásának időpontjában rábízott feladat. Az EBS hozzáteszi, hogy az a tény, hogy a későbbiekben felvállalta nem ipari vagy kereskedelmi jellegű feladatok ellátását nem változtat jogállásán, mivel továbbra is ellát ipari vagy kereskedelmi jellegű feladatokat is.
48.
A Bizottság arra is hivatkozik, hogy az EBS nem minősülhet a 93/37 irányelv 1. cikke b) pontja értelmében vett ajánlatkérőnek, mivel a tevékenységi körében bekövetkezett módosulásnak nem az alapító dokumentumaiban meghatározott céljának e tekintetben történt módosítása az oka, és nem is jogszabályból adódó kötelezettség.
19
49.
Ezzel ellentétben, az alapeljárás felperesei, illetve az osztrák és holland kormány álláspontja az, hogy az EBS jelenlegi tevékenységét kell figyelembe venni és nem a létrehozásakor kitűzött célt, és arra hivatkoznak, hogy az ezzel ellentétes értelmezés azt ereményezné, hogy egy jogi személy, amely de facto megfelel a 93/37 irányelvben az ajánlatkérő fogalmára vonatkozóan meghatározott definíciónak, nem lenne köteles az építési beruházásra irányuló közbeszerzéseknél tiszteletben tartani ezen irányelv előírásait. Álláspontjuk szerint továbbá az ajánlatkérő fogalmának funkcionális értelmezése alkalmas egyedül arra, hogy az esetleges csalásokat megakadályozza, hiszen ellenkező esetben a 93/37 irányelvet könnyen meg lehetne kerülni azzal, hogy a nem ipari és kereskedelmi jellegű közfeladatok ellátását nem e célból újonnan létrehozott jogi személyekre, hanem már létező és korábban más célokkal rendelkező jogi személyre bízzák. A Bíróság válasza
50.
Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság korábban már pontosította a közjogi intézmény 93/37 irányelv 1. cikke b) pontjának második bekezdésében szereplő fogalmának hatályát, méghozzá az irányelv céljára tekintettel.
51.
A Bíróság megállapította, hogy a közbeszerzések odaítélési eljárásainak közösségi szinten történő összehangolásának célja a szolgáltatások és árúk szabad mozgás a útjában álló akadályok megszüntetése, és ezáltal a tagállamokban letelepedett azon gazdasági szereplők érdekeinek védelme, akik egy másik tagállam ajánlatkérői számára fel kívánják ajánlani termékeiket vagy szolgáltatásaikat (lásd különösen a University of Cambridge C-380/98. sz. ügyben 200. október 3-án hozott ítéletet, EBHT 2000, I.8035. o., 16. pont, és a Bizottság kontra Franciaország C-237/99. sz. ügyben 2001. február 1-jén hozott ítéletet, EBHT 2001, I-939. o., 41. pont).
52.
Ebből a Bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a 93/37 irányelv célja kizárni azt a kockázatot, hogy
a köszbeszerződési szerződések ajánlatkérők
által történő
odaítélésekor a nemzeti ajánlattevők és jelentkezők előnyben részesüljenek, másrészt azt a lehetőséget, hogy az állam, a települési önkormányzatok vagy más közjogi intézmények
által
finanszírozott
vagy
irányított
intézményt
gazdasági
megfontolásokon kívüli megfontolások vezéreljenek (lásd különösen az említett
20
Unversity of Cambridge ítélet 17. pontját, és a Bizottság kontra Franciaország ítélet 42. pontját. 53.
A Bíróság tehát úgy ítélkezett, hogy e célokra figyelemmel a közjogi intézmény 93/37 irányelv 1. cikke b) pontjának második bekezdésében foglalt fogalmának funkionális értelmezést kell adni (lásd különösen az említett Bizottság kontra Franciaország ítélet 43. pontját).
54.
Ennek megfelelően a M annesmann Anlagenbau Austria és társai ügyben hozott említett ítélet 26. pontjában a Bíróság megállapította, egy olyan jogi személy minősítésével kapcsolatban, amelyet kifejezetten nem ipari vagy kereskedelmi jellegű közfeladatok ellátására hoztak létre, de amely kereskedelmi tevékenységeket is végzett, hogy a 93/37 irányelv 1. cikke b) pontja második bekezdésének első francia bekezdésében foglalt feltétel nem jelenti azt, hogy az érintett jogi személy feladat a kizárólag nem ipari vagy kereskedelmi jellegű közfeladatok ellátása lehet.
55.
A Bíróság különösen úgy ítélte meg, amint az a M annesmann Anlagenbau Austria és társai ügyben hozott említett ítélet 25. pontjából kitűnik, hogy közömbös az, hogy az ilyen közfeladatok ellátására vonatkozó meghatározott funkción túl az érintett jogi személynek lehetősége van más tevékenységek folytatására is, ellenben meghatározó tényként értékelte azt, hogy a jogi személy továbbra is ellátja-e azokat a feladatokat, amelyek ellátására kötelezettséggel rendelkezik.
56.
Következésképpen annak értékelése érdekében, hogy egy jogi személy megfelel-e a 93/37 irányelv 1. cikke b) pontja második bekezdése első francia bekezdésében foglalt feltételnek, az általa ténylegesen végzett tevékenységeket kell figyelembe venni.
57.
E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy nem lenne biztosított a 93/37 irányelv tényleges érvényesülése, ha az irányelv jogi szabályozásának alkalmazása az 1. cikke b) pontja második bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelő jogi személy vonatkozásában kizárható lenne pusztán azon tény miatt, hogy az általa ellátott nem ipari vagy kereskedelmi jellegű közfeladatokkal nem létrehozásától kezdve bízták meg.
58.
Ugyanez a törekvés, hogy a 93/37 irányelv 1. cikke b) pontja második bekezdése tényleges érvényesülése biztosított legyen, ellentmond annak, hogy különbségtételre kerüljön sor a szerint, hogy az alapító dokumentumok módosítása megtörtént-e a
21
tevékenységi körben
bekövetkezett tényleges változások megfelelő rögzítése
érdekében. 59.
M eg kell állapítani továbbá, hogy a 93/37 irányelv 1. cikke b) pontjának második bekezdése egyáltalán nem tartalmaz az érintett jogi személyek tevékenységeinek jogalapjára vonatkozó utalást.
60.
Emlékeztetni kell továbbá arra is, hogy a közjogi intézmény 92/50 irányelv 1. cikke b) pontjának
második
bekezdésében
foglalt
definíciójára
vonatkozóan,
amely
megegyezik a 93/37 irányelv 1. cikke b) pontjának második bekezdésében foglalt definícióval, a Bíróság már ítéletében megállapította, hogy a nem ipari vagy kereskedelmi jellegű közfeladatok meglétét vagy hiányát objektíve kell értékelni, és e tekintetben nincs jelentősége azon rendelkezések jogi formájának, amelyekben ezek a feladatok megfogalmazásra kerültek. 61.
Következésképpen annak a ténynek, hogy az alapeljárásban az EBS tevékenységi körének kibővülése nem járt együtt a céljára vonatkozó alapító dokumentumok módosításával, nincs jelentősége.
62.
M ég ha a nem ipari vagy kereskedelmmi jellegű közfeladatok felvállalása az EBS által nem is került formálisan rögzítésre az alapító dokumentumaiban, az EBS-nek Bécs várossal kötött szerződésiben szerepel, és ezért objektíve megállapítható.
63.
Következésképpen az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy valamely jogi személyt, amelynek létrehozása nem kifejezetten egy nem ipari vagy kereskedelmi jellegű közfeladat ellátása érdekében történt, de amely a későbbiekben ilyen feladatokat vállalt fel el, amelyeknek ellátását azóta ténylegesen biztosítja, megfelel a 93/37/EGK irányelv 1. cikke b) pontja második bekezdésének első francia bekezdésében megkövetelt ahhoz szükséges feltételnek, hogy
e rendelkezés
értelmében ajánlatkérőnek lehessen minősíteneni, feltéve, hogy e közfeladatok felvállalását objektíve meg lehet állapítani. A második kérdésre vonatkozóan 64.
Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második kérdést nem kell megválaszolni, mivel azt csak feltételesen terjesztették a Bíróság elé arra az estre vonatkozóan, ha az első kérdésre adott válasz nemleges. 22
A harmadik kérdésre vonatkozóan 65.
A harmadik kérdés által az előzetes döntéshozatalra utaló bíróság annak megállapítására törekszik, hogy a 89/665/EGK irányelvbe ütközik-e az a nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy az ajánlatkérő által hozott határozat elleni jogorvoslati kérelmet egy e célra meghatározott határidőn belül kell benyújtani, és hogy e kérelmet megalapozó valamennyi jogsértésre a közbeszerzési eljárásban ugyanezen határidőn belül kell hivatkozni, a jogvesztés terhe mellett, oly módon, hogy e határidő elteltével e határozat ellen jogorvoslatot benyújtani és ilyen jogsértésekre hivatkozni a továbbiakban már nem lehet. A Bírósághoz benyújtott észrevételek
66.
Az alapeljárás felpereseinek álláspontja szerint a WLVerG 97. és 98. cikke által a jogorvoslati kérelem benyújtására megállapított határidő nem teszi lehetővé az érdekelet személyek számára aaz ajánlatkérő negatív határozatát megalapozó okok ellenőrzését, és adott esetben a felhozott indokok valóságnak nem megfelelő voltának megállapítását. Ezért gyakorlatilag kizárt, hogy e határidőn belül be lehessen nyújtani egy olyan megindokolt jogorvoslati kérelmet, aminek esélye van a nyerésre.
67.
Universale-Bau hozzáteszi, hogy más tagállamok jelentkezői fő szabály szerint nem tudják tartani a WLVerG 98. cikkében előírt kéthetes határidőt, ami ellentétes a közbeszerzésekkel kapcsolatos közösségi politika alapelveivel, tudniillik egyrészről a közbeszerzési szerződések megkülönböztetés nélkül történő odaítélésének, és másrészről a vállalkozásoknak, egy nagy részesedési lehetőségeket jelentő közös piachoz –– az európai vállalkozások versenyképességének erősítése szellemében –– való hozzáférésének elveivel.
68.
Ezzel ellentétben az EBS álláspontja az, hogy maga a 89/665 irányelv ír elő egy gyors és hatékony eljárást, olyan rövid határidőket rögzítve, amelyeknek elteltével az ajánlatkérők rendelkezhetnek azzal a bizonyossággal, hogy folytatni lehet a közbeszerzési eljárást. A rövid határidők szükségessége kifejezetten felmerült az alapeljárásben.
69.
Az EBS külön kiemeli, hogy semmi nem akadályozta meg az alapeljárást felpereseit az ajánlati felhívással kapcsolatos fenntartásaik kifejezésre juttatásában, mivel
23
tájékoztatta őket arról, hogy egyrészről súlyozási eljárást fog alkalmazni azon jelentkezők kiválasztásához, akik ajánlatot tehetnek, és másrészről nem ad pontos felvilágosítást a döntési mechanizmusról. Az EBS hozzáteszi, hogy az ajánlattétel céljából néhány jelentkező kiválasztására vonatkozó döntése ellen benyújtott jogorvoslati kérelmeket a lehető legrövidebb határidőn belül kellett elbírálni, hiszen ellenkező esetben nem tudta volna folytatni a közbeszerzési eljárást. Végül hivatkozik arra, hogy a közigazgatási határozatok megtámadására rendelkezésre álló kéthetes jogorvoslati határidő általános szabály, és példaként hivatkozik az AVG 63. cikkének (5) bekezsésére, amely úgy rendelkezik, hogy a közigazgatási szervek határozatai ellen két hetes határidőn belül lehet jogorvoslatot benyújtani. 70.
Az osztrák és a holland kormány, valamint a Bizottság álláspontja az, hogy a 89/665 irányelv a tagállamokra bízza a közbeszerzési eljárásokban rendelkezésre álló jogorvoslatokra vonatkozó
részletes
szabályok
megállapítását.
Ebből azt
a
következtetést vonják le, hogy a tagállamok bizonyos mérlegelési lehetőséggel rendelkeznek a jogorvoslatok határidejének megállapítására vonatkozóan, azzal a kettős feltétellel, hogy az irányelv céljait nem kerülhetik meg, és tiszteletben kell tartaniuk a közösségi jog alapelveit. Az osztrák kormány kiemeli továbbá, hogy az alapejárásban vitatott határidők megakadályozzák a közbeszerzési eljárások túlzott elhúzódását és csökkentik a jogorvoslati eljárással való visszaélés veszélyét, amely két hatás megfelel az irányelv céljainak. A Bíróság válasza 71.
Előzetesen meg kell állapítani, hogy a 89/665 irányelv célja hatékony jogorvoslat biztosítása valamennyi tagállamban a közbeszerzésre vonatkozó közösségi jog vagy az e jogot végrehajtó nemzeti szabályok megsértése esetére, a közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló irányelvek tényleges alkalmazásának biztosítása érdekében, ugyanakkor nem tartalmaz a kifejezetten az általa előírt jogorvoslatok határidejére vonatkozó rendelkezést. Tehát a tagállamok bels ő jogrendjére tartozik e határidők megállapítása.
72.
M indazonáltal abban az esetben, ha olyan részletes jogorvoslati eljárási szabályokról van szó, amelyek célja az ajánlatkérők határozatai által jogsérelmet szenvedett
24
ajánlattevők vagy
jelentkezők közösségi jogból származó jogai védelmének
biztosítása, azok nem sérthetik a 89/665 irányelv érvényesülését. 73.
M eg kell tehát vizsgálni, hogy ezen irányelv célkitűzésére tekintettel az alapeljárás tárgyát képező szabályozáshoz hasonló nemzeti szabályozás nem sérti e a magánszemélyek közösségi jogból származatott jogait.
74.
E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amint az első és második preambuum bekezdéseiből kitűnik, a 89/665 irányelv célja a létező szabályozások megerősítése, mind nemzeti, mind közösségi szinten, a közbeszerzések odaítélési eljárásairól szóló irányelvek eredményes alkalmazásának biztosítása érdekében, különösen amikor azok megszegése még orvosolható. E célból az irányelv 1. cikkének (1) bekezdése megköveteli a tagállamoktól annak biztosítását, hogy
az ajánlatkérők által hozott
határozatokkal szemben hatékonyan és a lehető leggyorsabban jogorvoslattal lehessen élni. 75.
A 89/665 irányelv által kitűzött cél teljes megvalósítása szenvedhetne sérelmet ugyanakkor, ha a jelentkezők és ajánlattevők a közbeszerzési eljárás alatt bármikor hivatkozhatnának az eljárás szabályainak megsértésére, ami arra kötelezné az ajánlatkérőket, hogy újra lefolytassák az egész eljárást e jogsértések orvoslás a érdekében.
76.
Ezen túlmenően az ésszerű jogvesztő határidők előírását úgy kell tekinteni, mint ami elviekben megfelel a 89/665 irányelvvből következő eredményességi követelménynek mivel a jogbiztonság alapelvének alkalmazását jelenti (lásd, analógia útján, a közösségi jog eredményessége elvére vonatkozóan, a Palmisani C-261/95 sz. ügyben 1997. július 10-én hozott ítéletet, EBHT 1997., I-4025. o., 28. pont, és a Preston e.a. C-78/98 sz. ügyben 2000. május 16-án hozott ítéletet, EBHT 2000., 3201. o., 33. pont).
77.
A fenti következtetések fényében meg kell állapítani, egyrészről, hogy az alapeljárásban vitatott határidőkhöz hasonló határidők ésszerűnek tűnnek mind a 89/665 irányelv ezen ítélet 74. pontjában leírt céljaira tekintettel, mind a jogbiztonság elvére tekintettel.
25
78.
M ásrészről nem kétséges, hogy a jogvesztéshez hasonló szankciók alkalmasak jellegüknél fogva annak biztosítására, hogy amint az érdekeltek tudomást szereznek az ajánlatkérők jogsértő határozatairól, azok a lehető leghamarabb jogorvoslatra és kijavításra kerüljenek,
ami szintén megfelel mind a 89/665 irányelv által
megvalósítani kívánt céloknak, mind a jogbiztonság elvének. 79.
Következésképpen a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy nem ütközik a 89/665/EGK irányelvbe az a nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy az ajánlatkérő által hozott határozat elleni jogorvoslati kérelmeket egy e célra meghatározott határidőn belül kell benyújtani, és hogy e kérelmet megalapozó valamennyi jogsértésre a közbeszerzési eljárásban ugyanezen határidőn belül kell hivatkozni, a jogvesztés terhe mellett, oly módon, hogy e határidő elteltével e határozat ellen jogorvoslatot benyújtani és ilyen jogsértésekre hivatkozni a továbbiakban már nem lehet, feltéve, hogy e határidő ésszerű. A negyedik kérdésre vonatkozóan
80.
A negyedik kérdése által az előzetes döntéshozatalra utaló bíróság annak megállapítására törekszik, hogy 93/37 irányelvbe ütközik-e, ha egy meghívásos eljárás keretében az ajánlatkérő olyan értékelési szabályok szerint választja ki a jelentkezők közül azokat, akiket ajánlattételre fel fog kérni, amelyeket nem jelölt meg a hirdetményben vagy az ajánlati felhívás dokumentációjában, de az e szabályokat tartalmazó dokumentumokat egy közjegyzőnél letétbe helyezte. A Bírósághoz benyújtott észrevételek
81.
Az alapeljárás felperesei arra hivatkoznak, hogy az EBS által követett eljárás, amelynek során nem tájékoztatták a jelentkezőket sem a bejelentett súlyozási eljárás szabályairól, sem a részvételi jelentkezések rangosorolása során az egyes feltételeknek tulajdonított fontosságról, összeegyeztethetetlen az átláthatóság és az objektivitás követelményeivel. Hozzáteszi továbbá, hogy a rangorolás különböző feltételeinek tulajdonított fontosságnak szerepelnie kell valamennyi esetben a hirdetményben annak érdekében,
hogy
kizárható
legyen
mindenfajta önkénnyesség az
jánlatkérő
határozatában, illetve hogy a jelentkezőknek lehetőségük legyen e határozatok jogszerűségének ellenőrzésére és jogorvoslati joguk gaykorlására.
26
82.
Ezzel szemben az EBS és az osztrák kormány álláspontja szerint az az eljárás, amelynek során a jelentkezések értékelésének szabályait tartalmazó dokumentumokat letétbe helyezik egy közjegyzőnél, elegendő biztosítékot jelent a megkülönböztetés tilalma és az objektivitás elveinek tiszteletben tartásához. M egítélésük szerint ezen elvekből következik az, hogy az ajánlatkérőnek előzetesen meg kell állapítania a jelentkezők kiválasztásához általa alkalmazni kívánt eljárást, amelyet a későbbiekben nem változtathat meg, azonban ezen elvek nem követelik meg az ajánlatkérőktől azt, hogy a jelentkezések értékelésének pontos szabályait nyilvánosságra hozzák.
83.
Az EBS hangsúlyozza, hogy az alapeljárás tárgyát képező esetben fontosságuk sorrendjében megjelölte a részvételre való jelentkezések rangsorolásának két fő feltételét, és hogy kifejezetten a tisztességes és egyenlő verseny érdekében nem hozta előre a jelentkezők tudomására a jelentkezések értékelésének pontos szabályait. Állítása szerint az EBS a kérdéses közbeszerzési szerződéshez az objektíve legjobb öt építési vállalkozást kereste, és nem olyan vállalkozásokat, amelyek ajánlatukat az jánlatkérő igényeihez igazítják, amelyek szokás szerint megjelennek az értékelés i szabályok kiválasztásában. A Bíróság válasza
84.
Előzetes jelleggel hangúlyozni kell, hogy az alapeljárásban megállapítást nyert, hogy az EBS a kezdetektől megjelölte az általa használni kívánt kiválasztási feltételeknek tulajdonított értéket, de erre vonatkozóan az ajánlati felhívásban nem szerpeltetett információt, csak megelégedett a súlyozási eljárásra vonatkozó dokumentumok közjegyzőnél való letételével.
85.
Ez ügyben tehát úgy tűnik, hogy az előzetes döntéshozatlra utaló bíróság nem annak kiderítésére törekszik, hogy az ajánlatkérő köteles-e az általa használni kívánt kiválasztási feltételeksúlyozási szabályait a hirdetmény előtt meghatározni, hanem kizárólag a 93/37 irányelvből következő nyilvánosságra hozatali követelmények tiszteletben tartása felől kérdezi a Bíróságot arra az esetre nézve, amikor az ajánlatkérő előre meghatározta ezeket a szabályokat.
86.
A negyedik kérdést tehát úgy kell érteni, mint amely annak megállapítására irányul, hogy a 93/37 irányelvet akként kell-e értelmezni, hogy amennyiben egy meghívásos eljárás keretében az ajánlatkérő előzetesen meghatározta azon jelentkezők kiválasztási 27
feltételeinek a súlyozási szabályait akiket az ajánlattételre fel fog kérni, azokat meg kell jelölnie a hirdetményben vagy az ajánlati felhívás dokumentációjában. 87.
Az így újrafogalmazott kérdésre adandó válasz érdekében először is meg kell állapítani, hogy a 93/37 irányelv nem tartalmaz az előzetes nyilvánosságra hozatalra vonatkozó külön rendelkezéseket, ami azon jelentkezők kiválasztási feltételeit illeti, akik egy meghívásos eljárás keretében az ajánlattételre felhívást kapnak.
88.
A 93/37 irányelv címéből és második preambulum bekezdéséből kiderül, hogy annak célja mindösszesen az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések nemzeti odaítélési eljárásainek összehangolása, és így nem hozza létre az e kérdésre vonatkozó közösségi szabályok teljes rendszerét (lásd különösen a Lombardini és M antovani C285/99. és C-286/99 egyesített ügyekben 2001. november 27-én hozott ítéletet, EBHT 2001., I-9233. o., 33. pont).
89.
M indazonáltal a 93/37 irányelv célja az, amint az preambulumából és második, valamint tizedik preambulum bekezdéséből következik, hogy megszüntesse a letelepedés szabadságának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozásait az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések vonatkozásában annak érdekében, hogy a tagállamok vállalkozói között tényleges verseny alakuljon ki (lás d különösen az említett Lombardini és M antovani ítélet 34. pontját)
90.
Ugyanakkor, amint azt a Bíróság az ezen ítélet 6. pontjában említetteknek megfelelően a 93/37 irányelv által egységes szerkezetbe szerkesztett 71/305 irányelvvel kapcsolatban már megállapította, ezen célkitűzés megvalósítása érdekében az egyes közbeszerzésekre vonatkozó kritériumokat és feltételeket az ajánlatkérőnek megfelelő formában nyilvánosságra kell hoznia (Beentjes 31/87. sz. ügyben 1988. szeptember 20-án hozott ítélet, EBHT 1988., 4635. o., 21. pont).
91.
Az egyenlő elbánás elve, amely a közbeszerzési szerződésekre vonatkozó irányelvek alapját képezi, magában foglalja az átláthatóság követelményét tiszteletben tartása ellenőrizhetőségének érdekében (lásd különösen a Teleaustria ls Telefonadress C324/98. sz. ügyben 2000. december 7-én hozott ítéletet, EBHT 2000., I-10745. o., valamint a HI C-92/00. sz. ügyben 2002. június 18-án hozott ítéletet, EBHT 2002., I.5553 .o., 45. pont).
28
92.
Az ajánlatkérőt terhelő átláthatósági követelmény megfelelő nyilvánosságra hozatali fok biztosítását jelenti valamennyi lehetséges jelentkező számára, amely lehetővé teszi a szolgáltatások piacának megnyitását a verseny előtt, valamint a közbeszerzési eljárások részrehajlástól való mentességének ellenőrzését (lásd az említett Teleaustria és Telefonadress ítélet 62. pontját).
93.
Fentiekből következik, hogy a közbeszerzési eljárásnak valamennyi szakaszában, így a jelentkezők meghívásos eljárás keretében történő kiválasztásának szakaszában is, tiszteletben kell tartania mind a lehetséges ajánlattevőkkel való egyenlő elbánás elvét, mind az átláthatóság elvét, annak érdekében, hogy valamennyien ugyanolyan eséllyel alakíthassák ki részvételi jelentkezésük vagy ajálatuk feltételeit (lásd e tekintetben az ajánlatok értékelésének szakaszára vonatkozóan a Bizottság kontra Belgium C-87/94. sz. ügyben 1996. április 25-én hozott ítéletet, EBHT 1996., I-2043. o., 54. pont).
94.
Ebben a tekintetben a 93/37 irányelv tizedik és tizenegyedik preambulum bekezdése mind a jelentkezők kiválasztásának feltételeit, mind a közbeszerzési szerződés odaítélési feltételei illetően nyilvánosságra hozatali követelményeket ír elő.
95.
Így egyrészről a kiválasztási feltételeket illetően, a 93/37 irányelv tárgyalásos eljárásra vonatkozó 7. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a jelentkezők kiválasztása nyilvánosságra hozott minőségi követelmények szerint történjen.
96.
M ásrészről az odaítélés feltételeit illetően, ugyanazon irányelv tárgyalásos és meghívásos eljárásokra egyaránt vonatkozó 13. cikke (2) bekezdésének e) pontja előírja, hogy azok részét képezik az ajánlatra való felhívásban minimálisan szerepeltetendő adatoknak, ha a hirdetményben nem szerepelnek.
97.
Hasonlóképpen, valamennyi eljárásra és arra az esetre vonatkozóan, ha a közbeszerzési szerződés odaítélése a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatnak történik, a 93/37 irányelv nyílt, meghívásos és tárgyalásos eljárásokra egyaránt alkalmazandó 30. cikkének (2) bekezdése előírja az ajálatkérő számára, hogy az ajánlattételhez szükséges dokumentációban vagy a hirdetményben tüntesse fel, lehetőség szerint csökkenő fontossági sorrendben, az odaítélés valamennyi, általa alkalmazni kívánt feltételét. Így ebből a cikkből következik, hogy amennyiben az általa alkalmazni kívánt odaítélési feltételekre nézve fontossági sorrendet állapított meg, nem szorítkozhat ezeknek az ajánlattételhez szükséges dokumentációban vagy 29
a
hirdetményben történő megemlítésére, hanem az általa megállapított sorrendet is az ajánlattevők tudomására kell hoznia. 98.
Amint azt a Bíróság a közbeszerzési szerződések vízügyi, az energia-, a szállítási és a távközlési ágazatban történő odaítélési eljárásairól szóló 1990. szeptember 17-i 90/531/EGK tanácsi irányelv (HL L 297, 1. o.) 27. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseivel kapcsolatban már kiemelte -- amelynek megfogalmazása hasonló a 93/37 irányelv 30. cikkének (2) bekezdésével --, az ajánlatkérő számára így előírt kötelezettségnek éppen az a célja, hogy a lehetséges ajénlattevők tudomására hozza ajánlatuk elkészítése előtt azokat az oadítélési feltételeket, amelyeknek az említett ajánlatoknak meg kell felelniük, valamint e feltételek fontosságát, ekként biztosítva az ajánlattevőkkel való egyenlő elbánás és az átláthatóság elvinek tiszteletben tartását (lásd az említett Bizottság kontra Belgium ítélet 88. és 89. pontját).
99.
Következésképpen úgy tűnik, hogy az egyetlen értelmezés, amely megfelel a 93/37 irányelv ezen ítélet 89.-92. pontjában leírt céljának, az az értelmezés, amely szerint amennyiben egy meghívásos eljárás keretében az ajánlatkérő a hirdetmény közzététele előtt meghatározta az általa alkalmazni kívánt kiválasztási fetételeket, azokat előzetesen a jelentkezők tudomására kell hoznia, mivel ez az egyetlen értelmezés, amely képes biztosítani az átláthatóság megfelelő szintjét, és ezáltal az irányelv hatálya alá tartozó közbeszerzési eljárások során az egyelnő elbánás elvének tiszteletben tartását.
100.
Következésképpen a negyedik kérdésra azt a választ kell adni, hogy a 93/37 irányelvet akként kell értelmezni, hogy amennyiben egy meghívásos eljárás keretében az ajánlatkérő előzetesen meghatározta azon jelentkezők kiválasztási feltételeinek a súlyozási szabályait, akiket az ajánlattételre fel fog kérni, azokat meg kell jelölnie a hirdetményben vagy az ajánlati felhívás dokumentációjában. A költségekről
101.
A Bíróság felé észrevétellel élő osztrák és holland kormány, valamint az Európai Közösségek Bizottsága részéről felmerült költségeket nem kell megtéríteni. M ivel ez az eljárás az alapeljárásban résztvevő felek számára a nemzeti bíróság előtt függőben levő ügy egy szakaszát képezi, ez utóbbi bíróság dönt a költségek viseléséről.
30
A fenti indokok alapján, A BÍRÓSÁG A Vergabekontrollsenat des Landes Wien 1999. november 12-i végzésével hozzá intézett kérdésére válaszolva a következőképpen határozott: 1)
Valamely jogi személyt, amelynek létrehozása nem kifejezetten egy nem ipari vagy kereskedelmi jellegű közfeladat ellátása érdekében történt, de amely a későbbiekben ilyen feladatokat vállalt fel el, amelyeknek ellátását azóta ténylegesen biztosítja, megfelel az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 93/37/EGK tanácsi irányelv 1. cikke b) pontja második bekezdésének első francia bekezdésében megkövetelt ahhoz szükséges feltételnek, hogy e rendelkezés értelmében ajánlatkérőnek lehessen minősíteneni, feltéve, hogy e közfeladatok felvállalását objektíve meg lehet állapítani.
2)
Nem
ütközik
a
szolgáltatásokra
irányuló
összehangolásáról szóló 1992. június 18-i
közbeszerzési
eljárások
92/50/EGK tanácsi irányelv által
módosított, az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések
odaítélésével
kapcsolatos
jogorvoslati
eljárás
alkalmazására
vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 1989. december 21-i 89/665/EGK tanácsi irányelvbe az a nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy az ajánlatkérő által hozott határozat elleni jogorvoslati kérelmeket egy e célra meghatározott határidőn belül kell benyújtani, és hogy e kérelmet megalapozó
valamennyi
jogsértésre a
közbeszerzési eljárásban ugyanezen határidőn belül kell hivatkozni, a jogvesztés terhe mellett, oly módon, hogy e határidő elteltével e határozat ellen jogorvoslatot benyújtani és ilyen jogsértésekre hivatkozni a továbbiakban már nem lehet, feltéve, hogy e határidő ésszerű. 3)
A 93/37 irányelvet akként kell-e értelmezni, hogy amennyiben egy meghívásos eljárás keretében az ajánlatkérő előzetesen meghatározta azon jelentkezők kiválasztási feltételeinek a súlyozási szabályait akiket az ajánlattételre fel fog kérni, azokat meg kell jelölnie a hirdetményben vagy az ajánlati felhívás dokumentációjában. 31
Puissochet
Schint gen
Skouris
Gulmann
M acken
Kihirdetve Luxembourgban, a 2002. december 12-i nyilvános ülésen. hivatalvezető
Az elnök
R. Grass
J.-P. Puissochet
32
