HK09.qxd
9/20/2005
3:46 PM
Page 331
9. fejezet • Tankautomaták (Tim Mullen mint „Matthew”) Matthew Caprit figyelte – a lány hihetetlenül gyönyörû volt. Tekintete minden mozdulatát követte a füstfelhõn keresztül: természetes kecsességgel táncolt, amit a többi táncos irigyelt, és olyan tökéletes alakkal bírt, hogy minden férfi megkívánta. Mégis, a sors különös kegye folytán Matthewval járt; az õ csaja volt – ahogy a lány fogalmazott volna. Matthew nézte, ahogy a színpadon mozog, és azon töprengett, hogy vajon mit láthatott benne Capri. Nem volt a világ legdögösebb pasija, és nem volt a legtisztességesebb sem – viszont volt rendes munkája, és egész jól keresett. Valószínûleg ennyi volt az egész, és bár ez kissé zavarta Matthewt, tudta, hogy nem sokan vannak így, különösen Dél-Afrikában, ahol élt.
HK09.qxd
9/20/2005
3:46 PM
Page 332
A HÁLÓ KALÓZAI • HOGYAN LOPJUNK KONTINENST
Szépre száll a füst… Arra gondolt, mennyire szereti a lányt, noha nem volt szerelmes belé. Bár Capri hihetetlenül szexi volt, elég okos, és egy ördög az ágyban, Matthew egyszerûen nem bízott benne eléggé ahhoz, hogy hagyja magát belezúgni. Ezt a pszichés gátlást a volt feleségének tulajdonította, aki minden látszat szerint – amikor Matthew nem volt otthon, és Uber Haxx0r szerepében igyekezett pénzt keresni – megengedte mindenféle zöldfülû hackernek, hogy a gépén gyakoroljon. Bele fog telni egy idõbe, mire Matthew személyes tûzfalszabályzata bárkinek is megengedi, hogy hozzáférjen azokhoz a kapukhoz. A lány megpördült az ezüstszínû rúd körül, a haja pedig utánalebbent. Olyan mosolyt villantott a férfira, ami bárkinél tártúlcsordulást idézett volna elõ, akinek az övénél kevésbé megerõsített a verme. Nem mintha a lány csillogó mosolya és gyönyörû szemei ne lettek volna hatással rá. Az igazat megvallva, napról napra jobban vonzódott hozzá. Matthew vonakodása részben a lány munkakörébõl eredt. Elsõre nem igazán zavarta a dolog – végül is a sztriptízbárban ismerkedett meg vele, tudta, hogy táncosnõ. Csak az érdekelte, hogy vajon a közelébe tud-e férkõzni. Hát elég közel tudott, és mostanában azon kapta magát, hogy féltékeny, különösen amikor valami jóképû, gazdag pöcs érkezett a klubba, és a lány táncot lejtett neki. A férfi félig-meddig visszamosolygott a lányra, arra gondolva, hogy most végre megszabadíthatja ettõl a helytõl. Caprinak segítségre volt szüksége, és Matthew meg tudta adni neki. Megmenti majd mindettõl – saját magától. Nagyon közel volt egy nagy fogáshoz. Ha megcsinálja, elég pénze lesz hozzá, hogy együtt útra keljenek egy új élet felé. Lehet, hogy akkor elkezdene bízni benne, és talán meg is állapodna. Akkor parancsolt megálljt magának, amikor az a kép kezdett testet ölteni az agyában, hogy egy kisgyermeket hintáztat. Mintha csak menetrend szerint érkezne, Matthew személyhívója rezegni kezdett. Õ volt az – Knuth. A hívás, amire várt. Kiment a mosdóba, becsukta az ajtót, elõkapta a mobilját, és felhívta a számot. – Ez gyors volt, köszönöm – mondta a vonal túlsó végén egy hang. – Igenis, Uram! Ilyen jó vagyok – válaszolta Matthew a férfinak, akit csak Knuthként ismert. 332
HK09.qxd
9/20/2005
3:46 PM
Page 333
9. FEJEZET • TANKAUTOMATÁK
– Átnéztem a forgatókönyveket, amiket felhozott a korábban megvitatott hipotetikus eseményeket illetõ kérdéseimmel kapcsolatban, és tetszett, amit láttam… tényleg nagyon tetszett. Szeretném továbbra is igénybe venni a szolgálatait. Matthew megpróbált nyugodtnak tûnni, bár majdnem megtette azt, ami eszében sem volt, amikor bejött a mosdóba. – Ez jól hangzik, uram. Készen állok az azonnali kezdésre, bár beletelhet egy kis idõbe, mire beszerzem a szükséges eszközöket. – Szoros a beosztásom. Nincs sok idõnk. – Rendben. Készen állok rá, hogy ennek szenteljem az idõmet. Mint mondtam, azonnal tudok kezdeni. Csak hát arról van szó, hogy kellene egy kis… ööö – Matthew szándékosan tartott hatásszünetet. – Elõleg? – kérdezte Knuth, bár ez inkább állításnak, mint kérdésnek hatott. – Valóban. Elõleg. Feltételezem, ideje volna megalkudnunk – sugallta Matthew. – Nem, nem lesz semmiféle alkudozás. 700 000 randot fog kapni. Tudom, hogy mindez sok idejébe kerül, és költségei is lesznek, úgyhogy 350 000et már el is helyeztem a bankszámláján. Kockázatot vállaltam, mert tudtam, hogy el fogja fogadni az ajánlatot. Most már az én feltételeim szerint kell játszania. – Hogy mit csinált?! A pénz nem kerülhet a bankszámlámra! Mi történik, ha… – Matthew tiltakozását határozottan félbeszakították. – Ne legyen hülye. A másik számláján helyeztem el. Azon, amelyikrõl azt hiszi, hogy senki sem tud róla. Matthew gyorsan átvizsgálta az emlékeit: „Hol használtam azt a számlát? – járt az agya. – Hogy tudhatta meg? Ez valami trükk… nem létezik, hogy tudja.” Majdnem hogy sziszegve, Knuth lassan és magabiztosan így szólt: – Túl sokáig hallgat, uram. Azt kérdi magától, honnan tudhatom. Azt mondja magának, hogy titokban tartotta, hogy olyasmi volt, amirõl nem tudhatok. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy tudom. Újfajta játékot játszik, ifjú hacker barátom, és egy egészen más szinten lévõ játékossal játssza. Éppúgy tudok errõl, mint ahogy tudok a – hogy is mondjam? – szépséges „kintlevõseggérõl” is. Tudom, hogy maga a megfelelõ ember a feladatra. Elfogadja a feltételeimet, igaz? Matthew meg volt döbbenve.
333
HK09.qxd
9/20/2005
3:46 PM
Page 334
A HÁLÓ KALÓZAI • HOGYAN LOPJUNK KONTINENST
– Ööö, igen… úgy értem, igen, uram. Elfogadom a feltételeit. – Küldtem magának egy titkosított e-mailt, amelyben részletesen kifejtettem, mire van szükségem. Törölje, miután elolvasta. Hamarosan kapcsolatba lépek önnel, hogy ellenõrizzem, hogy halad. Senkinek nem beszélhet az ügyünkrõl. Senkinek. Érti, amit mondok? – Igen, uram – felelte Matthew. – Értem. – Kiváló. Örömmel tekintek közös sikerünk elébe, barátom.
Kezdõdik a játszma Lehet, hogy csak Knuth modora volt az oka, de Matthew mocskosnak érezte magát. „Eh, a francba – gondolta –, 700 000 randért eladnám a lelkemet az ördögnek is, ha kell. Egy jobb élet reményében teszem.” Az utolsó gondolat csak utólag jutott eszébe, és Matthew tudta, hogy puszta önigazolás. Igen, tényleg új életet akart biztosítani önmaga és Capri számára, de tudta, hogy igazából azért vállalta el ezt a munkát, mert õ akarta megcsinálni. Futó megbeszéléseik alapján sejtetette, hogy mit akar Knuth. A forgatókönyveknek nyilvánvalóan nem mindegyike volt elméleti, de az igazság az volt, hogy Matthewt most már a kihívás maga izgatta; hogy a háttérbõl egy olyan támadást irányíthat, amit még sohasem kíséreltek meg – ha egyáltalán gondolt rá korábban valaki. Most ott állt, sokkal inkább felvillanyozva a kihívás izgalmától, semmint hogy teherként nehezedett volna rá az aggodalom, hogy olyan bûntényt kell végrehajtania, ami egy életre kivonhatja a forgalomból. Már nagyon várta ezt az egészet, bár ez a tény – amikor ráébredt – kissé nyugtalanította. Matthew kiment a mosdóból, és egy pillanatra megállt a bárban, hogy felhívja magára Capri figyelmét, mielõtt távozna a klubból. Ahogy átment a zenétõl hangos termen, egyik kezével felemelte a mobiltelefonját, a másikkal pedig megütögette, jelezve, hogy nemrég telefonbeszélgetése volt, most pedig dolga van. A lány a hangszórók irányába mutogatott, ami azt jelentette, hogy ez volt Capri utolsó száma aznapra. Matthew megütögette az óráját, megvonta a vállát, a kezét pedig a feje mellé emelte, hogy „Majd hívlak” jelzést adjon le. A lány az ujjaival búcsút intett, mintha egy apró zongorán játszana, Matthew pedig már ott se volt. Amilyen gyorsan csak tudott, hazament. Észre sem vette a prostit, aki megkérdezte tõle, hogy lenne-e kedve egy kis hancúrhoz. Észre sem vette a koldust, aki öt randot kért tõle. Észre sem vette az utcakölyköt, aki csak egyetlen újságért fizetett, mégis az összeset kivette az automatából. Agya csak azon járt, amit majd tennie kell, és valószínûleg azt sem vette volna észre, ha rozsdás szögbe lép. 334
HK09.qxd
9/20/2005
3:46 PM
Page 335
9. FEJEZET • TANKAUTOMATÁK
Utca. Macska. Ajtó. Lépcsõ. Fel. Elfordította a kulcsot, és ugyanazzal a lendülettel belépett az ajtón, amit még kulcsra zárni is elfelejtett. Hátizsák. Ledob. Hûtõ. Sör. Spricc a szembe. Bakker. Képernyõ. Bekapcs. PGP. Levelek. Letöltés. Ott volt: -----BEGIN PGP MESSAGE----Version: PGP 8.0 qANQR1DBwU4D872RqI443SYQB/9wZHraJwwTJBVvb8otfYTiR8FW7GfyQeLDpem0 jl16HljBC4Dt667BCH1/OHPZEQzHpHZGUPnCfiGXQG1AXb9sbMR/F2hbZyC+HrZe czuoyAVkuUxcev4py64E3qG93KXMHZkw8g3fSHUDIoAO3/vxky93diRnW65jMIMf bthEnnPJcT2CT+FM2K82MUxvhw8fxV/zbYU0oXgMLc57EGjto0wW4hCSwtSSZ/Jl oVX77ycJYOIK5evj6SGUlS/6bnrxB5j+4Kq81fLu/4WPtzoDbaUnXUiEaTENIIMP JugKX60xLGVCJ2GUskLFQZc3UUdt9n3MNLxuwf1Naldig5lBCACGpu1hM2J8W8Vc crj9cd/i2Pzo5kXnh8lkB651fPv1YeKc7QUp3zv/DFWZ64l1C6BN6lUsepJZKtKW Zn5Bde74yOOao6DTd3KsjcWgba4tkfIW7yZqEn0QpCFx/STIuAzdWDf6LFGGNW6Z MFIeeIqjhESEEojcZp8ODBYkYMPJXhPj28VsT3wvrlYULlnPzY/XJAULUuGpYFeb kJnRQBvIF+QDOmS5i0ez+FUdDMQLSWVLzZ2H6opNINB/hv2isJZATfW/y2IvmO6D k1kWanR3R6xn6WWv30tvrjY8I66WMfRmc7h6/TJVWrO0C4SF42q43QW0PYNalpGD lGa1pnKXycIAzdyva/tIJcOcI91id2Km1SqrEyv43MRtxiaJVydlM6SS5c/T6wmb FIoJoYIH+es4sh9qYrjcLj4ta+CF9VXXq6K6ckZuhYaHjOIJm2E2REjv3ku5QcPQ RABfsE/AahkiDdKfYxsj3J7bebJNGpLtt/UqKMReffX/noxq/iiNaQBIf70KbN3H WWIEmmr0rZMwTtjo2JqSsyqbYDOqIpS/HbhtCffO50k/WO1hj/u7REPIxnF4D1EZ FLJapoHzj2d5Zw2kxcbLgqkAQgsHq0ZbA6YZ5hDs/vx8Pr5FiAOwLsq4uv/PYnUw zsJSruvE8HUcEvl8DXkG4GwQAmXZ0Rdod+dXmk3zTJitNHJEfc8iEw9vkE0ZVIbJ Ls3nBWWY7cv4UpHyXY9KvZi15RaPuSQZjsT6OgGSb7HkN/YTf5Te2hsJfgFvVsAS AgNuUlRkjH6onybNlL32zPhIaSOdiWE29INbOIdg6yut2LNIylXx+1lTL1ZDCtlx lHLf551FVHRS/SkF1QkOApfjCipsKcRf0rcJRxTdW9ufHo4it/7V1HluvUbkdS1s cBFhEdwfYA45XrYjX+9wEh1TR39oCURwFZsfsp9OzxU36qlpkF2eIRBmIzY32D5E BytR0NDPqF8WFatOpWLC1ODP5NjW3lrAl8oURj/Sg0gRgS8oyDkPmDKodUhMK55+ NZZAHfS32+dpXXEN+oB7CdyYjcDSqkiVHhRHxmc+0ZKBMgnbXlrp5UXpaRy7l8Qq /OSHv+4XOc0nVsQw0Et9K2siAm9olb0bwTiWCiIjqaAYr+PQ4jH4ZiQfKU2JKLar TPFyJyMVnXiEOGVBosuJWBR+xNvR0UspB7N7Qo+OILLIXKlP8Rsxu8ru0yqEjlTQ CcsrgWPqtAnc/OCuguYdz5Vfz3E5AQ1CrartZDF17axQN60DPz5ewxw= =nG66 -----END PGP MESSAGE-----
Matthew kimásolta a szöveget, betöltötte a saját PGP-kulcsait, aztán elõkapta a küldõ félhez tartozó kulcskarikát. Elindította a PGPMailt, és begépelte a jelszavát. Még a levél is felszisszent, amikor olvasta: „A következõ a helyzet. A Dél-Afrikai Nemzeti Bank tartozik nekem egy kis pénzzel. Rengeteggel. Nem abban vagyok igazán érdekelt, hogy
335
HK09.qxd
9/20/2005
3:46 PM
Page 336
A HÁLÓ KALÓZAI • HOGYAN LOPJUNK KONTINENST
visszakapjam, hanem abban, hogy szétosszam az embereim között, azaz ennek a nagyszerû országnak a népe között. Hívjon Robin Hoodnak. Két dolgot kell véghez vinni. Azt akarom, hogy a DANB veszteséget szenvedjen, méghozzá nyilvános veszteséget. Azt akarom, hogy az emberek tudják, hogy a DANB-ben nem lehet megbízni, és hogy ha a pénzük abban a bankban van, akkor nincs biztonságban. Másodsorban, és ez talán lényegesebb, azt akarom, hogy a nemzetközi bankok közössége tudomást szerezzen róla, hogy ez a bank többé nem lehet többé partnerük a pénzügyleteikben. Azt akarom, hogy az egész hálózatuk bezárjon, méghozzá a teljes nyilvánosság szeme láttára. A DANB-t térdre kell kényszeríteni, a nagyközönség pedig majd beletapossa õket a földbe. Ezt az egészet csinálja úgy, ahogy a legmegfelelõbbnek tartja. Nem akarok feltételeket szabni arra nézvést, hogy miként végezze el a feladatát, de azt megmondom, hogy milyen eredeménynek kell születnie. A támadásának komoly anyagi veszteséget kell okoznia, nyilvános megaláztatást és bizalomhiányt; a banknak pedig arcát kell vesztenie a nemzetközi porondon. Magát jól megfizetem, én pedig jó elõadást várok a pénzemért. A támadásának április 14-én, délután öt és este nyolc óra között kell lezajlania. Nem érdekel, hogy mennyi ideig tart, amennyiben a károkozás megtörténik. A munka sikeres befejezését követõen megkapja a pénzébõl még esedékes részt. Azt javaslom, ne a DANB-ben nyisson számlát. Haha.” „Istenem” – gondolta Matthew. „Isten az égben” – ismételte meg, miután újraolvasta a levelet. Pont az volt benne, amire számított. De a DANB? Az hatalmas cég. Hogy tudná ezt végrehajtani? Aztán a pénzre gondolt. Ellenõrizte, és a készpénzt tényleg átutalták, elérhette a vész esetére nyitott számláján. Bár a rendszeresen használt számláját valóban a DANB-nél vezette, elég elõrelátó volt hozzá, hogy a többi számlája számára másik intézményt válasszon. Egy órányi számolgatás és elemezgetés után Matthew elegendõ pénzt utalt át az átutalási betétszámlájára ahhoz, hogy befizethesse a hitelkártya-tartozását, visszafizethesse a diákhitelt, valamint hogy kifizethesse a sürgõsségi ellátást a St. James kórháznak, amiben Caprit részesítették, amikor elvetélt. Még most is rágódott az ügyön: annak idején megkérdõjelezte, hogy az övé a gyerek, és emiatt szörnyen érezte magát – utólag.
336
HK09.qxd
9/20/2005
3:46 PM
Page 337
9. FEJEZET • TANKAUTOMATÁK
Kételkedett Capri hûségében, és tudta, hogy a lány még mindig neheztel rá emiatt. De a fenébe is, hát sztriptíztáncos volt, neki pedig biztosra kellett mennie! Több egymást követõ vérvétel is igazolta, hogy tényleg az õ gyereke volt az, akit aznap elvesztettek. Matthewnak eszébe jutott, amit az orvos mondott: hogy a jövõben gondjuk lehet a közös gyerekvállalással, figyelembe véve a fellépett bonyodalmakat, és hogy esetleg több teszt elvégzését is fontolóra kéne venniük, mielõtt újra megpróbálják. „Mintha próbálkoztunk volna” – gondolta Matthew keserûen. Aztán visszatértek a gondolatai oda, hogy egy kislányt hintáztat, miközben kacagás hangja tölti meg a nyári levegõt. „A pokolba” – mondta hangosan, és kényszerítette magát, hogy az ügyre összpontosítson. Most már minden számláját ki tudja fizetni, és még mindig elég pénze marad, hogy elhúzzon Johannesburgból a fenébe. A pénz másik felét pedig még csak ezután kapja meg. „Itt az idõ, öregem” – mondta magának. „Tégy csodát.”
Egyszemélyes hadsereg Matthew visszaült, megitta a sörét, és gondolkodni kezdett. A DANB – mint tudta – az egyik legnagyobb dél-afrikai bank, egy igazi pénzügyi fellegvár. Csak magában Johannesburgban több mint kétmillióan laknak. Közülük százezernek – ha nem többnek – a DANB kezeli a pénzügyeit. „Egyszerûen túl nagy falat” – gondolta. „Túl sok fiókot kell lerohanni. Túl sok irodát kell levadászni. Valahogy automatizálnom kell a folyamatot – tûnõdött. – Ha lenne valamilyen önmûködõ módszer, amit arra használhatnék, hogy…” A töprengés megszakadt. Teljesen felegyenesedett, amint fejbe kólintotta az ötlet. „… amit arra használhatnék, hogy olyasmi felett legyen hatalmam, amit a nagyközönség lát. Amit tömegek használnak. Amire mindenkinek szüksége van.” Bankjegykiadó automaták. Mielõtt az agya csendben összerakhatta volna az egész mondatot, Matthew már gépek egész hadseregét látta, vigyázzban állva, minden parancsának teljesítésére készen. „Ne légy ilyen drámai!” – mondta magának, de nehéz volt nem annak lennie. Rájött, hogy a DANB-nek szerte az országban többezer mûködõ ATM-je van. „Bankautomaták hadserege, mi? Nem. Tankautomaták lesznek, és én teszem õket azzá!” 337
