8. Taxonómiai kérdések a természetvédelemben. A faj, mint a védelem egysége. Aggregációk, fajcsoportok, magasabb taxonok védelme. Alfajok, hibridek értékelésének problémái. GMO növények.
A taxonómia fejlődése
A rendszertan alapegységnek a fajt teszi meg. Ordo est amine rerum. Systema est filum ariadnaeum, sine quo chaos. Carl von Linné 1707-2007 J.H. Scheffel 1739. olajfestménye
Linné fő tudománytörténeti érdemei Eszmetörténet: elődök meghaladása … új paradigmák Szaporodásbiológia: nemi jellegek vizsgálata
Rendszerezés: új taxonok hasonló fajokból Rendszerezés: a szigorúan hierachikus rendszer Terepkutatás: egyetemes módszertan Nevezéktan: kettős fajnevek (binominális nomenklatúra)
1807
1735
1762
Korlát:
A TEREMTÉSTERV feltárására törekszik, olvasni akar a „természet könyvében” Megfigyeléssel, számlálással, méréssel, összevetéssel – természettudományos módszerek.
A megfelelő rendszer alapja: a leszármazási kapcsolatok figyelembevétele – fejlődéstörténeti rendszer. Megítélése taxonómusok, kutatók feladata: ―külső, alaktani sajátosságok ―belső, molekuláris biológiai – elsősorban genetikai sajátosságok alapján
Lezárt, azaz „tökéletes” rendszer nincs, az evolúciós folyamatok részleteinek feltárási lehetetlensége miatt. Törekvés van…
1904 bécsi botanikai kongresszus International code of Botanical Nomenclature
Auktornév, évszám, típuspéldány a locus classicus-ról
Megfelelő rendszer - jó botanikus A jó növényismerő bármely növényt el tud helyezni egy fajon felüli egységben, ahonnan elindulhat a határozás folyamata. Brassica oleracea A határozás nehézségei: 1. A faj élő alaksorozatai
•ha megszakítottak – „jó faj” •ha nem, „rossz faj”
2. A határozók nem lehetnek tökéletesek, mindenki találhat határozókönyvi leírásra nem illő növényt.
3. A fajképződés nagy léptékű, de napjainkban is zajlik. A rendszertani kutatásban sok a hiányosság: hazai kritikus nemzetségek: berkenyék, csillagvirágok, palástfüvek, füzek .... folyamatos újraértékelésre van szükség.
4. Különböző szakemberek megítélése változó lehet, különösen a lokálisan előforduló bennszülött fajok esetében.
5. „Fajfaragók” 6. Rangfokozati áthelyezések Kossuth L. Herman Ottóhoz: „Átkozott dolgok azok az örökös átbérmálások. Engem a botanicai kontárkodásomban sokszor a káromkodásig visznek el a Synonymák; meg az uj meg uj nem és faj teremtési viszketegség”
Pulsatilla pratensis ssp nigricans - Pulsatilla nigricans
A taxonómiai problémák kezelése: Gyűjtőfaj – aggregáció (agg.) – nemzetségen belül Szétválásuk kezdeti szakaszában járó, nehezen elkülöníthetők, kisfajok alkotják. Poa pratensis L. Poa angustifolia L. Poa humilis Ehrh. ex Hoffm.
Kisfajokat ugyanúgy nevezzük el, mint a fajokat. Alig különböznek, de a különbségeket átörökítik.
Apomiktikus kisfajok aggregációi • kizárólag vegetatív úton szaporodó taxonok • alaksoraik határa igen keskeny, viszont igen éles
FAJ ALATTI RENDSZERTANI KATEGÓRIÁK (TAXONOK)
1. Alfaj (subsp., ssp) Fajon belüli FÖLDRAJZILAG ELKÜLÖNÜLT populációk, amelyek között átmenetek vannak. Európai léptékben: pl. a Pinus nigra-nak 4 alfaja van a kontinensen (P. nigra subsp. banatica) Európai léptékben:Trollius europeus subsp. europeus (Nyírség), T. europeus subsp. tatrae (cserháti állományok)
2. Változat (var.) Fajon belüli minőségi eltérés, de NEM IZOLÁLTAK sem térben, sem időben.
3. Forma ( f.) Környezeti hatásra létrejövő mennyiségi – méretbeli eltérés, főleg a vegetatív részekben. NEM ÖRÖKLŐDIK.
5. Színváltozat (lusus - lus.) Gyakori a színes hagymásoknál, pl. egyhajúvirág, tarka sáfrány, de lila ökörfarkkóró, pacsirtafű.
(6. Fajta - cultivar - cv.) Rózsákból 13 000 Azáleákból 10 000 Tulipánból 3 000 A védettség és a taxonómiai rang problémája: •A védelem néha a törzsfajra vonatkozik, néha csak az alfajra pl. csak a Thalictrum minus subsp. pseudominus, a dolomiton kialakult szürkéskék alfaj védett (kékes borkóró). •Védett fajok hibridjei is védettek.
Thalictrum minus subsp. Pseudominus - Kékes borkóró Ranunculaceae Dunántúli Középhegység
Dolomit sziklagyepjeiben
Új növénytaxonok felfedezése a közelmúltban a Kárpátmedencében és Magyarországon
Kitaibel Pál (1757-1817) nemzetségei Sternbergia colchiciflora vetővirág W.& K. Sternberg (1761-1838) paleobotanikus
Pl. Kitaibelia vitifolia .
Kitaibela spp. Waldsteinia spp.
Baumgarten János segesvári főorvos erdélyi flórakutató új nemzetséget írt le 1816-ban, és a tudománypártoló Teleki Sámuel iránti tiszteletből: Telekia speciosa Baumgarten 1816
A 20. században a lelkes botanikusok jelentős számú új növénytfajt írtak le. Ezek többsége faj alatti taxon: kisfajok, alfajok és fontosabb hibridek. Felfedezésük sorrendjében a következők :
1901 magyar cifra kankalin: Primula auricula subsp. hungarica (Borbás) Soó 1905 Wagner-csenkesz: Festuca x wagneri Degen, Thaisz et Flatt 1906 tornai vértő: Onosma tornense Jávorka 1910 fehér Kitaibel-varfű: Knautia kitaibelii subsp. tomentella (Szabó) Baksay 1915 lisztes berkenye (Sorbus aria) kisfajok (kb. 20) – Jávorka 1915, 1926–27; Soó 1937; Boros 1937, 1949; Kárpáti 1940–60 1917 szentendrei kecskebúza: Aegilotriticum sancti-andreae (Degen) Soó szentendrei rózsa: Rosa sancti-andreae Degen kakukkfű (Thymus) kisfajok: Lyka vadszeder kisfaj: Rubus diminutus Gáyer
1928 Degen-madártej: Ornithogalum x degenianum Polgár 1929 magyar kökörcsin: Pulsatilla pratensis (L.) subsp. hungarica Soó 1932 mecseki zergevirág: Doronicum x sopianae Gáyer et Szita 1936 magyar palástfű: Alchemilla hungarica Soó 1941 mátrai kőnaspolya: Cotoneaster matrense Domokos 1949 budai disznóparéj: Amaranthus x budensis Priszter magyar nyúlfarkfű: Sesleria hungarica Ujhelyi 1960 Borbás-kerep: Lotus borbasii Ujhelyi 1961 magyar kőris: Fraxinus angustifolius subsp. pannonicus Soó et Simon 1962 magyar vadkörte: Pyrus magyarica Terpó 1961 Jávorka-fényperje: Koeleria javorkae Ujhelyi
1963 1964 1964 1966 1967 1972 1975 1976 1986 1987
magyar pikkelypáfrány: Ceterach javorkaeanum Vida et Soó mecseki varjúháj: Sedum neglectum subsp. sopianae Priszter változó boglárka (Ranunculus auricomus) kisfajok (mintegy 30): Soó magyar méreggyilok: Vincetoxicum pannonicum (Borhidi) Holub Winterl-szegfű: Dianthus x winterlianus Priszter magyar epergyöngyike: Muscari botryoides subsp. hungaricum Priszter Tuzson-cickafark: Achillea tuzsonii Ujhelyi Horánszky-cickafark: Achillea horanszkyi Ujhelyi nyugati és nádképű kékperje (Molinia coerulea, M. arundinacea) kisfajai kétlevelű csillagvirág (Scilla bifolia) kisfaja: S. spetana Kereszty
Hibridek a növényvilágban A fajfogalom alapja az alaksorok megszakítottsága, viszont a fajokat, azaz alaksorokat hibridek köthetik össze. Jó és rossz fajok – „könnyű” és „nehéz” fajok •külső bélyegek és a molekuláris biológiai eredmények nem ugyanazt mutatják •kromoszómaszám sem mindig segít •fajon belül is különböző ploidia fokozatok lehetnek: a poliploidia is lehet a fajképződés jele A hibridizáció – elterjedtebb mint az állatoknál – meghatározó fajképző jelenség –nehezíti az elhatárolásokat – összemossa az érintett taxonok közötti különbségeket HIBRIDOGÉN FAJOK – hibrid eredetű fajok – interspecifikusak vagy intergenerikusak
Kis területen, nagy egyedszámban élő átmeneti alakok a transitusok – (hibridogén életképes kisfajok). Ezek állandósulhatnak, ha megszűnik a szülőfajokkal visszakereszteződés lehetősége azaz az ivaros szaporodás.
a
két szülő faj x – elsődleges hibrid pl. Medicago falcata x M. lupulina (sárkerep- és komlós lucerna) = M. x varia (homoki) Triticum x Secale – x Triticosecale (Triticale) Ha nem sterilis, tovább szaporodhat visszakereszteződhet (introgresszió).
egymás
között,
vagy
Az azonos szülőfajokból keletkező, de egymástól elütő hibridek a NOTOMORFÁK (nm.) – a hibrid változatok
ivartalanul szaporodó un. apomiktikus fajokká válnak – palástfüveknél és a gyermekláncfűveknél is hasonló jelenségek vannak
Mesterséges hibridek orchideák – 250 000 faj 100 000 hibrid
–
Szélesebb levélsallangok, fonákán szőrös, ágasabb szár, kisebb termet, sima termésfal
Adonis vernalis x A. volgensis = Adonis x hybrida ill. ennek több notomorfája – ezeket el is lehet nevezni – nm. transsylvanica, nm. hybrida.
Sorbus: Hazai berkenyék A középhegység dolomitján: a hidegkedvelő reliktumként fennmaradt lisztes berkenye változatos hibridsorozatot hozott létre a déli és a dunai berkenyével.
Vincetoxicum pannonicum Magyar méreggyilok Endemikus faj a Budai hg.-ben és a Villányi-hegységben A szülőfajok elterjedési területe visszahúzódhat, a keletkezett hibrid taxon fennmaradhat – szülőfajai ma a Balkán félszigeten élnek.
A hibridizáció természetvédelmi vonatkozásai Közel rokon fajok egymás mellett kitettek a hibridizációnak– a nagyobb egyedszámú lenyelheti a kicsit: beolvadhat. Betelepítések és kivadulások veszélyeztethetnek kis egyedszámú természeti (akár védett) populációkat.
Beolvadóban van a Crataegus nigra (hibridizál az egybibés galagonyával C. x degenii - gyapjas hajtásokkal, feketéspiros terméssel). Jól hibridizál a Primula veris és a P. vulgaris = P. x brevistyla A törvény szerint a védett faj hibridje is védelmet élvez.
Herbáriumok és jelentőségük •Florisztikai, taxonómiai és tudománytörténeti információk sokasága •Korábban egyetlen eszköz volt és az általános műveltség része volt, mára csak a szűk szakmát érdekli? •4-5 ember önként gyűjt Pesten, 50-100 kutató használja évenként •Tudományos bizonyító anyag, amit a fotók nem pótolnak. •Kromoszóma, genetikai, morfológiai vizsgálatok, bizonyító példányok az előfordulásokra, visszaellenőrzésekre •Egyes megritkult taxonoknál korlátozni lehetne •Mo-on a taxonómiai kutatások nem jelentősek.
