Igazi vár ez, erős, sok régi ágyúgolyóbist is magában hordó falakkal, bástyákkal s a kaput őrző, karcsún magasra nyúló tornyok között, a várudvar kapuja fölött fenyegető súllyal függő, félelmetes pallossal. Másrészt mindez – a domboldalra felkúszó, rafináltan változatos kert ölelésében – mintha csak játék lenne: a falakon, a falak előtt álló, fekvő, a fal nyiladékaiban feltűnő nagyobb vagy apró szobrok alig számba vehető sokaságával, falképekkel, itt-ott elszórt kis domborművekkel, címerekkel, feliratokkal, néha váratlanul a látogatók lába alatt, a folyosók, átjárók, termek, lépcsőfeljárók pádimentumán is felcsillanó színes mozaikdíszekkel.
74∞&£∞ § ™ KOVÁCS PÉTER
74∞&£∞ § ™
fotók: Gelencsér Ferenc
AZ ÉLETÚT A vár építője és a szobrok alkotója, Bory Jenő a 19. század végének valódi gyermeke volt. 1879-ben született Székesfehérvárott, sokgyermekes iparos családban. Édesapja, a város jó nevű polgára, kiváló géplakatos mester fontosnak tartotta fia taníttatását. A helyi főreáliskola elvégzése után előbb – Fehérvár városának ösztöndíjával, később állami ösztöndíjjal – a budapesti József Nádor Műegyetemen szerzett műépítészi diplomát. Az önkéntes katonai szolgálat letöltése után a későbbi Képzőművészeti Főiskola elődjében, a Mintarajziskolában szobrászatot tanult, s közben Székely Bertalannál ismerkedett a festés és rajzolás mesterségével. Két év után Stróbl Alajos Szobrászati Mesteriskolájában folytatta és fejezte be művészeti tanulmányait. Közben állami ösztöndíjjal Német-, valamint Olaszországban tett hosszabb tanulmányutat. Carrarában testközelből és a gyakorlatban ismerhette meg a márványszobrok készítésének technikai fogásait. Bory Jenő Stróbl Alajos mellett nemcsak a szakmát sajátította el, hanem mestere játékos, ízig-vérig a 19. század végének általános életérzéséből táplálkozó, a régmúlt századok fényét, dicsőségét múlhatatlan nosztalgiával idéző szemléletét is. Talán a Bory-vár ötlete sem született volna meg a Stróbl Alajos műhelye körül, az Epreskertben kialakított – részben még ma is látható –, szobrokkal díszített, varázslatosan múltidéző, „történelmi” környezet inspiráló emléke nélkül. A várat építő Bory Jenő nem idegenkedett a családi legendák építésétől sem: szívesen játszott a gondolattal, hogy ősei közt lehettek olyan, a történelemben nyomot hagyó alakok, mint egy bizonyos Bory Péter, akinek egykori, 1467ben megrendezett lakodalmáról festő barátjától, főiskolai tanártársától, Rakssányi Dezsőtől (1879–1950) rendelt képet. A kép ma is megtalálható a vár gyűjteményében. Régi ősöket keresve persze valószínűbb a távoli rokonság Bory István ötvösmesterrel, aki a 18. század közepén Nagyszombatról éppen Székesfehérvárra költözött, s akinek egy szép, rokokó stílusú kelyhe a baracskai református templomban található. A vár telkét, amelyen a szőlő és gyümölcsfák mellett eredetileg csak egy borospince állt a hozzá tartozó prés-
92
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
házzal, még 1912-ben vásárolta meg Bory Jenő. A présházat ekkor bővítette lakássá a mester, s készített fölötte egy műtermet is. A vár építését az első világháború után, 1922ben kezdte meg, amikor sokasodó szobrászi megrendeléseinek honoráriumából erre is tudott költeni. Az építést, a részletek állandó cizellálását s a máso dik világháború után a helyreállítási munkákat majd négy évtizeden át, egészen haláláig, 1959-ig folytatta. Többnyire egyedül, a saját két kezére hagyatkozva, legfeljebb alkalmi segítséget igénybe véve dol gozott. Képzett építész volt, mégsem konkrét mérnöki rajzok, inkább a fantázia és az adott terepviszonyokhoz való alkal mazko dás irányították munkájában. A várban sétáló látogató lépten-nyomon maga is érzékelheti, hogy a falak és a szobrok anyaga többnyire ugyanaz: beton, egészen pontosan a Bory Jenő által preferált kvarcbeton. A huszadik század elején az építészetet megújító anyagként jelent meg a beton, s hazánkban egyik legelső alkalmazója éppen Bory Jenő volt. Székesfehérvárott, a Rákóczi úton 1911 óta áll az általa épített Jézus Szíve-templom, amelynek vasbeton héjú kupolájáról, az új anyag és technika elsőrangú használatáról ma is a legnagyobb elismeréssel szólnak a szakírók. A második világháború végének Fehérvár környéki harcai során a vár komoly sérüléseket szenvedett. Ezek helyreállításában gyerekként már a művész unokái is részt vettek. A vár ma Bory Jenő leszármazottainak birtokában van, s az általuk létrehozott alapítvány segítségével ma is ők tartják fent és működtetik mindennapos szorgos munkával.
A KERT A rácsos kapun a kertbe lépve először a vár makettjével találkozunk. Érdemes a séta megkezdése előtt itt egy kicsit elidőzni – de tegyük mindjárt hozzá: utána is –, mert valójában ilyen áttekinthető módon a valóságban sosem láthatjuk az egészet. A vár felépítését, szerkezetét, az épületegyüttes alkalmazkodását a domboldalon hátrafelé fokozatosan emelkedő terephez valójában csak itt láthatjuk át. A teraszok, tornyok, átjárók egymáshoz és az
egészhez való viszonyát, azaz ennek a monumentális műnek a kompozícióját, szerkezetét igazából itt érthetjük meg. A vár előterében, dús lombú fák, virágos gruppok, zöldek között mindenütt szobrokat, többnyire az időjárási viszonyoknak jól ellenálló s ezért időálló kvarcbetonba öntött figurákat látunk. Jobb kéz felől a sok szobor között is feltűnik egy monumentális méretű Krisztus-fej, a Bory család síremlé ké nek má sod pél dá nya, s hoz zánk kissé közelebb egy életnagyságú fiatal, sudár női akt, a Kelő napsugár (1923 körül) című bronzfigura. Balra hasonló képet mutat a kert. Itt a látványból méreteivel is kiemelkedik egy díszkút, fe hér porce lánmo zaik bo rí tá sú meden cé vel és a kö ze pén vá zát tar tó, több mé ter ma gas osz lop pal. A kút egyike a várhoz kötődő legrégebbi emlékeknek: a művész 1913-ban építette mai helyére. A kert egyébként szinte együtt él a várral, nemcsak körülöleli az egészet, hanem itt-ott bele is folyik. A teraszokon, az udvarokban fák, bokrok, zöld szigetek, kutak, tavacskák teszik elevenné a látványt.
A LAKÁS A kertkapuval szemközti pénztár egyben a lakás bejárata. Két, eredeti családi bútorokkal berendezett szobába léphetünk be. Az első, kisebbik szobában, mindjárt az ajtó mellett, a fal előtti vitrinben a művész érmeiből láthatunk szép válogatást. Az első világháború éveiben készült a székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred bronz emlékplakettje; Székesfehérvár nagy hírű püspökének, Prohászka Ottokárnak a portréja három érmen is látható; de vannak itt érmek művész barátokról (Balló Ede), egyetemi kollégákról (Czakó Adolf, dr. Szabó Gusztáv) és Horthy Miklósról is. Bory Jenőnek a barokkos romantika irányában tanúsított művészi elkötelezettségének egyik figyelemre méltó példája az erőteljes plasztikájú, alig tenyérnyi Faun és nimfák. A falakon körben vegyesen láthatók családi fényképek és a Bory házaspár festményei, csendéletek, tájak, egy-egy portré. Különösen figyelemre méltó Boryné Komócsin Ilona (1885–1974) fiatalkori Kalapos önarcképe. A következő szobába vezető ajtó mellett álló posztamensen egy igazi fő művel találkozhatunk: a Fájdalom (1920) című
bronzszobor mondanivalóját egyértelműen szolgálja a kuporgó, szorongásról árulkodó testtartás, a félreforduló arc és a beszédesen kifejező tekintet. A belső, nagyobbik szobának már az építészeti kialakítása is kifejezetten barátsá gos hangulatot áraszt, amihez kétségtelenül hozzájárulnak a berendezés olyan darabjai, mint a bal oldalon a meleget ígérő kandalló, szemben a stílusos tálalószekrény s középen a teret uraló ebédlőasztal. Ez a szoba volt – amint a bejárattól jobbra a falon függő kis festmény is ábrázolja – Bory Jenő első műterme, mielőtt sikerült a várban egy lényegesen tá gasabbat építenie. A látogatónak érdemes hosszabban is elidőznie e helyen, egyenként megtekintve, rácsodálkozva az itt összegyűjtött bronz kisplasztikákra. A Kentaur asszony (1922) kompozíciója ugyanarról a nosztalgikusan romantikus, a mondák világának bűvöletéből táplálkozó művészi szemléletről árulkodik, mint Bory Jenő mesterének, Stróbl Alajosnak nem egy munkája. Ehhez a – formailag leginkább az 17. századi európai klasszicizáló barokk példájára hajazó – vonulathoz tartoznak az olyan szobrocskák, mint az Ámorka és Vénusz (más néven: Rózsavíz kút) vagy a Modern Ámor (1910 körül). Jó néhány monumentális emlékmű vagy életnagyságú figura kisbronza is látható e szobában. A Keselyű a Petőfi család Kerepesi temetőbeli síremlékének (1913) kismintája; a gömbön álló
Elefántot (1922) a látogató a vár Elefántudvarában láthatja viszont nagyra nőve és kvarcbetonba öntve; a Huszár születik (1922) című munka gólyán lovagló kisfiúja a helybeli nézelődőnek a fehérvári strandfürdőből lehet ismerős. Az ebédlőasztalon karakteresen mintázott állatfigurák állnak: a Jávorszarvas (1912), a Bölény (1912) és a művész érezhető rokonszenvével, sőt részvétével ábrázolt Bosnyák ló (1913–14). Jobbra, az ablakfülkében látjuk a művésznek 1912-ben a feleségéről készített, szuggesztív figyelemmel for mált, a vállak alatt elvágott bronz mellszobrát (Boryné portréja). Ugyanott áll még néhány, egész megjelenésében, ruházatának minden részletében történelmi hitelességgel mintázott alak is: Tinódi Lantos Sebestyén (1913 körül), a költő Zrínyi (1918 körül), Szulejmán szultán és a várlegendához tartozó, igen karakteresen karikírozott figura, a Kulcsár (1923). Érdemes külön is megnézni a tálalószekrény mellett, a sarokban álló, 19. század végi vaskályha és rajta az 1926ban készített, három elefánt által emelt gyümölcsös vagy süteményes Elefántos tál érdekes és egyáltalán nem véletlen együttesét; mert bár keletkezési idejükben nagyon is távol esnek egymástól, mégis, mennyire összetartoznak! Persze az sem volt véletlen, hogy a mester még a készítés évében ezért a munkájáért megkapta a Halmos Izidor-féle, rangos kisplasztikai díjat.
Mielőtt elbúcsúznánk ettől a gazdag műtárgyegyüttestől, tekintsük meg a balra, egy félköríves záródású ajtó mellett, kisebb asztalkán álló, fehér márványból fara gott női aktot. A hátára omló lepelből kibontakozó, érzékiségét aggodalom nélkül vállaló Monna Vanna (1907) egyike Bory Jenő legkorábbi műveinek. Még külföldi ösztöndíjasként készítette Carrarában.
A TERASZOK A kertből széles lépcsősor indul a teraszokon át a vár főépülete felé. Az alsó teraszon jobbra eredeti, a hódoltság korából származó turbános török sírköveket látunk. Balra Bory Jenő egy különös, ötágú csillaggal egybekomponált kőkereszttel jelölte meg az 1945-ös harcokban itt elesett orosz katona sírját. A teraszon beljebb, a jobb oldali pihenőnél betonból épült, az ókori klasszikus korok sztéléjét idéző, szabadon álló, betonból épült falon csodálhatjuk meg Bory Jenőnek tündöklően fiatal és szép feleségéről még ugyancsak ösztöndíjasként Carrarában 1907ben faragott fehérmárvány portréját. A szobor alatt, a falra vésve a mester feleségéhez írt verssorait olvashatjuk. Hátul, a második terasz támfala alatt Bory mester egyfajta panteonként – a középpontban Munkácsy Mihály egész alakos szobrával (ez azonos az 1921-es emlékműpályázatra készült tervével) –
Bory JenŒ 1879. november 9-én született Székesfehérvárott. Édesapja, Bory József hét gyermeket nevelŒ géplakatosmester volt. 1899-ben kezdte meg építészi tanulmányait Székesfehérvár városának millenniumi ösztöndíjával a József Nádor Mıegyetemen. 1903-ban mıépítészi oklevelet nyert, ezután egyéves önkéntes katonai szolgálatot teljesített Bécsben. 1904-tŒl két esztendeig a Mintarajziskola szobrászati osztályának a növendéke, ahol eljárt Székely Bertalan rajz- és festészeti stúdiumaira is, majd négy éven át Stróbl Alajos Szobrászati Mesteriskolájában tanult tovább. Az 1906–1907-es tanévben állami ösztöndíjjal Német- és Olaszországban folytatott mıvészeti tanulmányokat. Carrarában a márványszobrászat gyakorlatával ismerkedett. 1907-ben Székesfehérvárott házasságot kötött Komócsin Ilona festŒmıvésszel. 1909-ben mintázta a székesfehérvári Halesz-liget 1849-es mártíremlékmıvének turulmadarát. 1911-ben tervei alapján felépült a Jézus Szíve-templom Székesfehérvárott. 1912-ben a székesfehérvári Máriavölgyben megvásárolta késŒbbi várának telkét. 1913-ban megbízást kapott a PetŒfi család síremlékének elkészítésére. 1914-ben mıszaki tisztként vonultatták be katonának. 1915-ben, szarajevói szolgálata alatt megnyerte a Ferenc Ferdinánd trónörökös és Zsófia fŒhercegnŒ emlékmıvére meghirdetett pályázatot. Elkészítette a trónörökösrŒl nevezett fogadalmi emléktemplom és az ún. Zsófia-otthon építészeti terveit, ezek azonban nem valósultak meg. Az emlékmıvet 1917-ben felavatták, a háború után, 1919-ben azonban lerombolták. 1916-ban a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntették ki.
94
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
jórészt kortársainak, művész barátainak, köztük festőknek: Benczúr Gyulának, Karlovszky Bertalannak, Nádler Róbertnek és másoknak; Hüttl Gyula és Wälder Gyula építészeknek; vala mint a színészkirálynőnek, Blaha Lujzának az arcmásait sorakoztatta fel. Ebben a „panteonban” helyezett el a mestere, Stróbl Alajos (1856–1926) által készített néhány szép portrét is, így a Halászbástya építészét, Schulek Frigyest és a 19. század két jeles hazai festőjét, Lotz Károlyt és Székely Bertalant ábrázoló portrékat. Damkó Károly (1872– 1955) készítette Stróbl Alajosnak ugyancsak itt látható portréját, míg Ligeti Miklós (1871–1944) Szinyei Merse Pál büsztjét. A panteon előtt, az aranyos mozaikdíszű pádimentumon ezt olvashatjuk: „A kövek beszélnek.” Rövid, de súlyos mondat: benne van a várépítő egész ars poeticája. Ezen túl a mondat tartalma rávilágít Bory mesternek a múltat tisztelő, a tartós, megállapodott értékekhez ragaszkodó egész életszemléletére, hosszú pályáját döntően meghatározó művészi magatartására. A terasz szabad terének közepét fehér és zöld mozaikbetétekkel díszített, műkőből épült, méretes kerti asztal foglalja el s teszi a környezetet otthonosan barátsá gossá, anélkül persze, hogy ezáltal kicsit is sérülne az építészeti és művészi háttér egészének komolysága. Fentről, a második terasz mellvédjéről Árpád fejedelem és Szulejmán szultán másfeles életnagyságú, kvarcbeton szobrai néznek le a látogatóra, mintegy bevezetve a nézőt abba a történelmi levegőjű világba, amely a vár további részleteiben fog elé tárulni. A máso dik terasznak önálló neve van: Elefántudvar. A lépcsőn ideérő látogató azonnal megérti, hogy honnan a név: a terasz árkádjai alatt az egyik tartópillér egy gömbön álló elefánt. Központi helye mintegy azt sugallja, mintha csak egyedül ő hordaná a hátán az egész hatalmas épületegyüttes súlyát. A gömbön álló elefánt ismerős lehet a látogató számára. Önálló kisplasztikaként a lakásban találkozott már vele, de látta gyertyatartóként és – harmadmagával – egy süteményesvagy gyümölcsöstál tartójaként is. Néhány érdekes plasztikát találhatunk a terasz párkányán. Ezek Borynak saját magáról öntött és Prohászka püspök halotti maszkjáról készített faragott arcmásai, illetve egy harmadik Liszt Ferencről, amelyet azonban Stróbl
Alajos faragott márványba. Az elefántos árkád hátfalára a mester vörös krétával négy ide szánt, nagyméretű freskó vázlatait rajzolta fel. A négy rajz a négy, Bory meggyőződése szerint az emberiség történetében építészetileg meghatározó nyomot hagyó korszakot – a klasszikus görög-római kort, a kereszténységet, a hűbériséget és a szocializmus korát – ábrázolja. Innen lentről az udvar fölött húzódó, az elefántos árkád teljes szélességében nyitott, árkádos erkély látszik. Emögött helyezkedik el a vár gazdájának egykori műterme, amelyet méreteiben és építészeti megoldásában, belső terének kiosztásában a középkori lovagtermek mintájára alakított ki. A műterem bejáratához a teraszról jobb oldalt induló lépcső vezet fel.
A MŰTEREM Bory Jenő a vár főépületében, az elefántos udvar felett, az emeleti szinten építette meg tágas, nagyméretű szobrok mintázására is alkalmas műtermét, a csatlakozó kisebb kiszolgálóhelyiségekkel együtt. Mostanra persze ez az egész – bár őrzi eredeti jellegét – elsősorban múzeum, ahol a mester munkái mellett barátainak, jó nevű kortárs művészeknek a műveit is megtalálhatjuk. A látogató a keskeny belépőn át először egy meglehetősen pompás, oszlopdíszes előtérbe jut. Körben a falakon több sorban mindenütt képeket látunk, köztük a már említett Rakssányi Dezsőnek Varkocs kirohanása című művét. A téma Székesfehérvár történetének egyik szomorú eseménye. 1543-ban Szulejmán szultán hatalmas sereggel érkezett a középkori Ma gyarország egyik legfontosabb városának, királyaink koronázó- és temet kezőhelyének elfoglalására. Varkocs György várkapitány lovascsapata élén kirohant, hogy hirtelen támadásával megzavarja az ellenség felvonulását. Amikor azonban vissza akart térni a város erős falai közé, a polgárok bezárták a kaput, s tétlenül nézték végig, ahogyan a félelmetes túlerő eltiporta és lemészárolta a kint rekedt hősöket. Gyáván és balgán azt remélték, ha önként, ellenállás nélkül átadják a várost, a törökök megkímélik majd az életüket és a vagyonukat. Az árulás jutalma végül a keserű csalódás lett. Az ablak előtt álló, Birkózók (1921) című, kétalakos, pirobazaltból készült kompozíció erőteljes, mozgalmas plasz-
1918-ban kinevezték a KépzŒmıvészeti FŒiskola tanárává. 1920-ban Székesfehérvár tiszteletbeli városi fŒmérnöke. EttŒl az évtŒl 1944ig a mintázás tanára a budapesti Mıegyetemen. 1922-ben a budapesti Mıcsarnokban nyílt gyıjteményes kiállítása. Rökk Szilárd-díjat kapott Ecce Homo címı szobráért. 1923-ban kezdte építeni várát a székesfehérvári Máriavölgyben. 1926-ban Tál elefántokkal címı munkájával elnyerte a Halmos Izidor-féle kisplasztikai díjat. 1927-ben készült Sebzett hŒs címı szobra a Mıegyetem elesett hŒseinek emlékére. A szobrot késŒbb eltávolították, s bronzanyagát a Sztálin-szobor öntéséhez használták fel. A Boryvárban Œrzött eredeti gipszmodell után 2000-ben újraöntötték és eredeti helyén ismét felállították. tikájával és az egymással küzdő alakok gesztusaiban és mimikájában is tükröződő, egymásnak feszülő indulatával hívja fel magára a figyelmet. A féktelen indulatnak ilyenfajta, leginkább a szecesszió mestereire emlékeztető plasztikai ábrázolása meglehetősen ritka Bory Jenő művészetében. Szobrai formálásában többnyire inkább a nyugalom és a mozgás klasszikus egyensúlyának megteremtésére törekedett. Külön is szólnunk kell a Birkózók anyagáról, az olcsó pirobazaltról, erről a külső, fémes fényével (de súlyával is) a drága és a háborús évek után sokszor nehezen elérhető bronzhoz hatásában, megjelenésében szinte a megtévesztésig hasonlító égetett cserépről. Bory Jenőnek gyakorlatilag saját leleménye volt, hogy szobrok készítésére is alkalmassá tette ezt a nemesített fekete cserepet, melyet kedélyesen Bory-bronznak nevezünk. Az előtérben is találkozunk Bory Jenő egyik leggyakoribb és láthatóan legkedvesebb mo delljével: feleségének rebbenékeny érzékenységgel, figyelemmel és fölényes magabiztossággal faragott fehérmárvány büsztje 1927-ben készült. Az előtérből balra egy kisebb, az úgynevezett „rádiós szobába” lé pünk. Szemben áll a Szégyenkező (1923) arcát a nézőtől – a modellre figyelő szobrász elől – szégyenlősen elfordító s két kezével is takaró, élet nagyságú márványaktja. A másik olda-
lon, egy asztalkán ismét egy pirobazalt büszttel, a kegyetlen keresztényüldözéseiről elhíresült Nero császár (1926 körül) feketére égetett portréjával találkozunk. Bory nem a közhiedelem őrültjét fogalmazta meg. A húsos, már táskásodó, élveteg arcból nagyon is határozott, önmagával és hatalmával elégedett szempár néz ránk. Már kifelé tartva a szobából, az ajtónál érdemes kicsit ismét megáll nunk. A falon a Bory-gyűjtemény olyan remekeit látjuk itt együtt, mint Csók István (1865–1961) Balaton című képe a kékbe-zöldbe játszó, talán éppen a hajnali párából finoman a fényre táruló, csodás víztükörrel és a sokat, sokfelé utazó Reissman Károly Miksának (1856– 1917) a legendás szicíliai Taorminát megörökítő kompozíciója. Itt látjuk Rakssányi Dezsőnek azt a képét, amely Bory Jenő műtermét ábrázolja még eredeti funkciójában. A „rádiós szobából” visszafelé, újra az előtéren áthaladva jutunk el a tulajdonképpeni műterembe. Az ajtón belépve a kazettás mennyezet alatt egyszeriben feltárul előttünk a tágas, komoly belmagasságú, impozáns, valóban lovagteremhez méltó tér. Ma persze már nem készülnek itt újabb szobrok, amit látunk, az mégsem csupán a falakon függő képek és a posztamenseiken álló szobrok kiállítóhelye, hiszen itt a hely maga is emlék, ha úgy tetszik, önmaga múzeuma.
1928-ban állították fel Székesfehérvárott, a mai Városház téren a Püspök-kutat. Az emlékmıvet l938-ban, miután helyére Ohmann Béla Országalmája került, áthelyezték a vasútállomás elŒtti térre. Az ötvenes években a kompozícióról eltávolították a püspökök szobrait. 1972-ben a helyreállított emlékmı a mai helyére, a Piac téri Várfal parkba került. 1929-ben állították fel a mostani Ady Endre utcában a székesfehérvári reáliskola hŒsi halottainak emlékmıvét. Ipolyi Arnold-díjat nyer a Püspök-kút kompozíciójával.
1930-ban Vágyakozás címı szobrával Arte Moderna-ezüstérmet nyert Barcelonában. 1931-ben készítette a Széchenyi utca és a Balatoni út találkozásánál felállított, székesfehérvári 69-es Hindenburg gyalogezred hŒsi halottainak emlékmıvét. 1934-ben a Bory-várat megnyitotta a közönség számára. 1940-ben a Magyar KépzŒmıvészek Egyesületének elnöke lett. 1943-ban a KépzŒmıvészeti FŒiskola rektorává választották. Megbízása 1945 tavaszán járt le. 1959. december 19-én halt meg otthonában, a Bory-várban. A közeli Csutora temetŒben, a maga tervezte családi sírboltban nyugszik.
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
95
A látvány kétségtelenül legszembetűnőbb eleme a Sebzett hős (1927), a Műegyetem első világháborús hősi halottainak emlékére készült szobor eredeti gipszmodellje. A hatalmas figurát 2000-ben erről öntötték ismét bronzba, így pótolva az 1949-ben helyéről eltávolított és később a Sztálin-szobor anyagához felhasznált eredeti emlékművet. A hatalmas gipszöntvény közelében áll a mester egykori, tekintélyes, dúsan faragott, eklektikus stílusban készült íróasztala és a hozzá tartozó karos szék. A nagy teremnek jobbra, az
96
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
íróasztal mö gött megbújó bővületében, az üvegezett asztali tárlókban régi fényképeket és iratokat, érdekes családi és hivatalos dokumentumokat tanulmányozhat a kíváncsi látogató. A terem falainak szinte minden szabad felületét képek takarják, s nem egy akad, amelynek már csak festőállványon jutott hely. Itt láthatjuk Székely Bertalannak (1835–1910), a nagy sikerű történeti festőnek, a Mintarajziskola, majd a Képzőművészeti Főiskola egyik alapítójának tanítványáról, Borynéról festett arcképét. Mellette pedig
a modellnek, a fiatal festő Komócsin Ilonának (1885–1974) a mesterét, Székely Bertalant ábrázoló portréját találjuk. A korszak egyik legfoglalkoztatottabb, akadémikus stílusban dol gozó portréfestőjének, Karlovszky Bertalannak (1858–1938) több művét is felfedezhetjük a gyűjteményben. A nagybányai festészet stílusát követő Benkhard Ágostonnak (1882– 1961) Vikendezők című életképét csodálhatja meg a látogató. Ebben a teremben függ a falon Rakssányi Dezső már említett munkája is, a Bory Péter lakodalma 1476-ban. És persze a szobrok is többnyire a falak közelében, posztamenseken állnak, de ha felnézünk, kétoldalt, a magas műteremablakok párkányán is kisplasztikák gipszeinek egész sorát látjuk. A teremben a Sebzett hőssel átellenben az Építészet (1914) jelképes figurájának gipsze áll, magasra emelt jobbjában függőónnal, baljában a fehérvári Jézus Szíve-templom makettjével. Nem messze tőle az 1960-ban Agárdon felállított, alumíniumban kivitelezett, mezítelenségét merészen feltáró akt, A tó tündérének életnagyságú gipsze s a korai Csók (1908) kompozíciójának egyik változata látható. Ebben a sorban találjuk a na gyon kifejező tartásban térdeplő akt, a Vágyakozás (1929) feketére égetett pirobazalt változatát s az ugyancsak ebből az anyagból ké szült, de világos színezetű, karakteres Petőfi- (1921) és Rembrandt- (1921) portrékat. A sarokban, Bory Jenőnek az édesanyját ábrázoló arcmása fölött a falon Prohászka Ottokár püspök kezéről készült gipszöntvény látható. Csaknem a terem közepén áll Bory mester oeuvre-jének egyik legszebb, stílusában még a 19. századi historizmus évtizedében fogant, de ennek ellenére (vagy éppen ezért) roppant hiteles megjelenésű kisbronza, a Keresztelő Szent János (1920 körül) egész alakos bronzfigurája. A műteremből érdemes rövid időre kilépni az előtte húzódó, árkádos kiképzésű erkélyre, ahonnan remek kilátás nyílik a kertre és a teraszokra. A nagyteremből tovább, hátrafelé menve jutunk az úgynevezett „sárga szobába”. Az ablak előtt, alacsony posztamensen helyezkedik el a Zsuzsanna a fürdőben (1925 körül) című, földre kuporodó s magát – a leskelődők ellen védekezve – gazdag redőzésű lepellel takaró, finom eleganciával mintázott, egész alakos, feketére égetett pirobazaltból kivitelezett akt. A pirobazalt színes, mázas változata lett a festő ba-
rát feleségéről, Nádler Róbertnéről (1926) készült, feltűnő elevenségű, derűt sugárzó portré anyaga. Ugyanitt, egy öreg zongorán tekinthető meg Prohászka Ottokárnak, az 1927-ben elhunyt székesfehérvári püspöknek Bory Jenő által készített, fehér gipszbe öntött halotti maszkja is, ennek márványba faragott változatát láttuk a terasz párkányán.
szült díszítő festése varázslatossá tette a látványt. Ennek a toronynak az emeleti pihenőjéből nyílik a Bory Jenő – a főiskolán és nyaranta a várban folyó munkákban is önzetlenül közreműködő, segítő – munkatársáról elnevezett „Vagyóczky-szoba”. Itt van kiállítva Bory Jenő formailag az ókori Athén Parthenónfrízéről ismerős Lófeje (1928 körül),
A CSÚCSOS ÉS A ZÁSZLÓS TORONY A műteremből kijőve, akár balra – a főépület, illetve a lakótorony alatti átjárón és a százoszlopos udvaron keresztül –, akár pedig jobbra fordulva – az elefántos udvaron visszafelé áthaladva – érhetjük el a vár kapuját őrző magas tornyokat. Érdemes a fáradságot vállalva mindkettőt megmászni. Nemcsak a városra és messzi környékére nyílik a tetejükről pazar kilátás, hanem magát a várat is innen lehet igazán áttekinteni. A Csúcsos torony aljában van az „őrszoba”, ahol egy, talán a 18. század végéről származó, kicsit ugyan provinciális, de a helynek így is történelmi levegőt kölcsönző, festett, fából készült Szent Sebestyén-szobor torzójának szomszédsá gában látható Bory Jenő Ecce Homo (1922) című munkájának gipsze. Az életnagyságú, megkínzott, meggyötört Krisztus – mesterünk munkásságában meglehetősen szokatlan módon – kemény, darabos formákból épült alakja teljesen összetörve ül előttünk. Összetörve és mégis valami hihetetlen erejű, rendíthetetlen nyugalommal, a földi világ gonosz hitványságát feledtető, koncentráltan befelé forduló figyelemmel. Bory ezzel a művével nem véletlenül nyerte el 1922-ben a Műcsarnokban megrendezett kiállításon a komoly szakmai elismerést jelentő Rökk Szilárd-díjat. A másik, a Zászlós torony lépcsőháza egyike a Bory-vár igazi nagy építészeti attrakcióinak. A lépcső alatt megállva és onnan felnézve a csipkeszerűen áttört s üde, pasztelles színekkel festett lépcsőkorlátnak a torony csúcsa felé igyekvő vagy a torony magasságából visszanézve dekoratívan fölfelé kerengő, sodróan eleven mozgására, valóban ritka esztétikai élményben lehet részünk. A betonból szobrászi térlátással formált lépcsőház bizonyára színek híján is megkapó élményt nyújtana a látogató számára, azonban az iparművészeti képzettségű Bory Klára (1910–1989)1932 körül elké-
amelynek azonban egészen sajátos jelleget kölcsönöz – s ezért különös hatást is – a szobrász által választott márvány különös, színes anyaga.
A SZÁZOSZLOPOS UDVAR A két torony közötti várkapu fölött fenyegetően függő, a várúr pallosjogát jelképező hatalmas, rozsdás (de persze, mint a várban csaknem minden, ez is betonból készült!) pallos alatt lépünk be az udvar festői terébe. Elegáns, franciás ízű park fogad, gondosan nyírt növényekkel s a közepén vizet köpő békákkal elevenebbé varázsolt kúttal. Ez az a hely, ahol a „vándor” – a látogató – már megfáradva megpihenhet, hogy aztán megújult erővel járja végig a kertet három oldalról határoló, szobordíszes várfalat és az alatta húzódó árkádos folyosót, amelynek 103 tartóoszlopa adott nevet az udvarnak. Fent, az árkádok – a várfalak – fölött a művész széles, történelmi alakok szobraival kísért sétahelyet alakított ki. A párosával álló szobrok, akár a vár fa-
lai, ugyancsak kvarcbetonból készültek. Ennek az olyannyira jellemző anyagi egységnek az igazi szépsége itt élhető át a maga teljességében, aho gyan a korlát pillérein emelkedő szoboralakok egyszeriben az építészeti keret részeként, mintegy a vár pártázataként kezdenek viselkedni. A történelmi személyiségek galériájában a posztamensekre helyezett feliratok segítenek tájékozódni. Az ikrek tornyától indulva a bal oldali szárnyon Álmos vezértől III. Endréig az Árpád-házi királyok sora között vezet utunk. A középső szárnyban a történetíró Anonymus és az Anjou uralkodók tekintenek ránk. A másik oldalon a vegyesházi királyok – Mátyás, II. Lajos, Ferdinánd, Zápolya János – mellett olyan történelmi és iro dalmi hő sök szerepelnek, mint Zrínyi, Szondi két apródja, Tinódi Lantos Sebestyén, Fráter György és Izabella királyné. Lent, az árkádsor középső szárnyának centrumában – egyfajta szándékos szimbólumként, mintegy a várlátogatás végcéljánál – van a „várkápolna”. Ennek freskódíszes apszisába állította Bory a Hitvesi szeretetnek feleségéről mintázott, egész alakos, ülő szobrát. A különös „szentély” elé, mintegy újabb hangsúlyt adva jelentésének, kétfelől a fal mellé helyezte a Csók (1908) szimmetrikusan megkettőzött kompozícióját. A carrarai márványba faragott, túlcsorduló érzelemről árulkodó szobrok szinte testközelből idézik a század eleji Európa egyik legnagyobb hatású mesterének, a francia Auguste Rodinnek (1840–1917) a művészetét. Az árkádsor alatt véges-végig, mint egy múzeumi tanulmányi raktárban, a mester összegyűjtötte szerte a hazában felállított köztéri és templomi plasztikáinak eredeti gipszmintáit. Itt ne várjon a látogató valamiféle esztétikus rendet. Nézzük az egészet úgy, mint amikor ténylegesen egy szobrászműterembe lépünk, ahol a polcokon, állványokon furcsa, nehezen átlátható kavalkádban, csak a véletlen diktálta rendben állnak a művész régi és újabb munkái. A várlátogatás kihagyhatatlan része ez. Ne sajnáljuk az időt, hogy az ismeretlen, de ismeretlenségükben is érdekes művek között újra és újra rácsodálkozhassunk Bory Jenőnek, ennek a hihetetlenül termékeny mesternek korábban valahol – Szegeden, Kaposvárott, Budapesten vagy máshol – már látott köztéri vagy éppen templomi plasztikájára, amelyről korábban talán nem is tudtuk, ki volt az alkotója. RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
97
