KIÁLTS Mit Kiáltsak?
Minden test fő és minden szépsége mint a mezı virága! Megszáradt a fő, elhullt a virág, de Istenünk beszéde mindörökre megmarad.
Az İskeresztyén Apostoli Egyház Lapja
2005/7
Bibliai jellemképek Saul, az elsı király 9. r. Amikor a filiszteusok megnyugodtak Góliát elvesztése és menekülésük után, újból folytatták támadásaikat Izrael ellen. Az izraeliták azonban megbátorodtak, mert olyan vezérük volt Dávid személyében, aki bátor volt, mert vele volt az Isten! Saul király is ott volt mindig a harcokban, de Dávid tisztelte a kedélyében beteg embert. A nép látta, hogy Dávidot megáldja az Isten és bátran, gyızelmesen harcol az ellenséggel, ezért ez a bátorság a katonákra is ráragadt. Tanulság: ha velünk van az Isten és megáld minket, akkor a bátor, bizakodó, Istenben bízó lelkület másokra is hatással van elıbb vagy utóbb… Egy alkalommal gyıztes csatából jön haza az izraelita sereg, Saullal és Dáviddal az élen. A kor szokása szerint asszonyok jönnek eléjük, hogy körtánccal és énekkel köszöntsék a hısöket. Az asszonyok nagy hibát követnek el és meggondolatlan beszédükkel nagy bajt okoznak! Éppen annak a személynek okozzák a bajt, akit fel akartak emelni! Maguk kitalálta énekszövegük így hangzott: „Megverte Saul az ı ezerét, Dávid is az ı tízezerét.” Vagyis Saul királynak ezer ellenség leverését tulajdonították, Dávidnak pedig
1Sám 18. rész tízezerét. Ez valójában igaz lehetett, de Saul nagyon megsértıdött és megharagudott miatta. Úgy érezte, megalázták, mint királyt: „Most már csak a királyság hiányzik neki” — gondolta magában. Ettıl a naptól kezdve rossz szemmel nézett Saul Dávidra. Tanulság részünkre, hogy az igazságot sem lehet mindig könnyelmően tapintatlanul, másokat nyilvánosan sértve kimondani, mint ahogy az asszonyok tették. Tudni kell mikor kell és mikor helyénvaló! Aztán nem helyes valakit — fıleg egy vezetı embert — nyilvánosan megalázni, mást pedig felmagasztalni a megalázott szemei elıtt. Tapintata, érzékenysége, bölcsessége kell, hogy legyen a hívı embernek: Mit szól, mit érez az a másik, ha én ezt kimondom? A másik tanulság pedig az, hogy Saulnak el kellett volna fogadni ezt az igazságot, hiszen Dávid fiatal volt, ı pedig idıs ember. Ráadásul Dávid a vıje is volt! Aztán ezer ellenség levágása sem volt kevés. Saul azonban féltékeny lett, mert megérezte az áldásokból, hogy Dávid lehet Isten új kiválasztottja a királyságra. Saul viszont nem akarta elfogadni, hogy Isten félretette ıt. Mivel Istennek ellenállt és engedetlen volt, újból visszatért a
vımmé lehetsz.” Arról nem beszél, hogy miért hiúsította meg az elsı házassági ígéretet. Aztán szolgái által üzenget Dávidnak és a pletykákból tudja meg Dávid azt is, hogy Saul belemegy a házasságba, de száz filiszteus elıbırét kéri jegyajándékba. Azt reméli Saul, hogy valamelyik filiszteus megöli Dávidot. Isten azonban megsegíti ıt és kétszáz filiszteust öl meg, hogy elhozza a jegyajándék dupláját… Létrejött a házasság Mikállal, de a rokoni kapcsolat sem javított a király és veje kapcsolatán. Mikál és Jonathán, Saul gyermekei mindig jobban megszeretik Dávidot, de a király egyre jobban győlöli. Amikor látja, hogy Dávidnak semmi baja nem történik, mert Isten vele van, akkor félni és rettegni kezd, hogy Isten egy napon elveszi tıle a királyságot és Dávidnak adja. Ez a gondolat kínozta Sault, pedig már régóta tudta, hogy Isten mást jelölt a királyságra. Ebbe nem tudott, de nem is akart belenyugodni. Mivel Isten ellen nem fordulhatott, minden haragja Dávid ellen fordult. Ez a győlölet uralkodott Saul szívében egész haláláig. Idınként megkönnyebbült és barátságos, megértı volt Dávidhoz, aztán megint engedett a gonosz befolyásának. Dávidot mindenki szerette és tisztelte, és tettei meggyızték a népet, hogy ı az Istentıl kijelölt új király. Annyit tanulságul, hogy idısödı testvéreknek, szolgálattevıknek észre kell venni, ha mellettük felnövekedik egy utód és Isten vele van, megáldja ıt bölcsességgel, ıszinte tiszta szívvel és szeretik a testvérek, mert Isten van vele. És, ha ugyanilyen felesége van, aki szeretettel forgolódik a testvérek között, nem személyválogató és tiszteli az idıseket, még az idısödı lelkipásztor-
betegsége, még nagyobb erıvel. Megszállta a gonosz lélek és másnap a hárfázó Dávid felé dobta a dárdáját. Dávid azonban félrehajolt elıle. Isten megvédte ıt, ezért Saul félni kezdett Dávidtól, mert látta, hogy vele van az Isten, tıle pedig eltávozott. Saul nem akarta kidobni szívébıl a győlölet bőnét és nem ment vele Istenhez, hogy segítsen neki. Inkább elıléptette Dávidot ezredessé és messze küldte magától. Ezzel egyrészt saját magát védte, másrészt úgy gondolta, majd valamelyik ellenség megöli Dávidot és így nem az ı kezétıl kell elvesznie… Amikor Saul látta, hogy milyen okosan cselekszik Dávid minden útjában és a nép szereti ıt, mert Isten láthatóan vele van, akkor „megrémült tıle”. Azonban eszében sem volt a megtérés, hanem újabb gonosz terveket szıtt Dávid elvesztésére. Hogy milyen mélyre tud süllyedni egy ember, ha megtőri magában a győlöletet, a bőnt, láthatjuk abból, hogy Saul a tulajdon lányát akarja felhasználni Dávid ellen. Semmi és senki sem szent egy győlölködı embernek! Elıször nagyobbik leányát, Mérábot ajánlja fel Dávidnak, akit egyébként is odaígért annak, aki elgyızi a filiszteus Góliátot. Aztán hirtelen mást gondol Saul és megalázza Dávidot, Mérábot másnak adja feleségül. Dávid csendesen tőri ezt a megaláztatást és igazságtalanságot, de mély sebet üt benne. Nyoma marad hosszú idıre… Aztán Saul meghallja, hogy kisebbik leánya, Mikál szereti Dávidot. Saulnak tetszik a dolog. Majd ezzel a házassággal elveszejti Dávidot. Nem törıdik azzal, hogy leánya szívét töri össze, csak gonosz célját elérje. Saul nem ıszinte, mert gonosz szándékai vannak. Ennyit mond csak Dávidnak képmutató nyájassággal: „Ma másodszor 2
házaspárnak sem fordít hátat és nem kerüli el ıket nagy ívben! Nem pletykálkodó! Sajnos ilyen is van gyülekezeteinkben! Az ilyen házaspárok még nem érettek arra, hogy felelısségteljes szolgálatba álljanak! Esetleg soha nem is lesznek alkalmasak arra. Ha mégis vannak, akik nem ilyenek, akkor annak örülni kell és nem szabad féltékenynek lenni! Istenre kell figyelni és tudni kell az idejét, amikor át kell adni a szolgálatot. Sajnos, hogy napjainkban eluralkodott gyülekezeteinkben is egy rossz szellem: az idısek nem akarnak félreállni, a fiatalok pedig nem mindig várják meg az idejét, amikor Istentıl felkészítve valóban átvehetik a szolgálatot. Az emberi „én” uralkodik és egyik fél sem figyel Istenre. Mit akar Isten? Legyen szó akár lelkipásztorságról, vagy ifjúság és gyermektanításról. Még valami fontosat nem vesznek figyelembe egyes fiatal testvérek: minden szolgálatra fel kell készülni a lelkimunkában is. Ha a fizikai életben tanulni kell egyes szakmákat és foglalkozásokat, hogy gyakorolni, tenni is tudjuk, mennyivel alábbvaló Isten munkája?! Hogyan állhat valaki oda Bibliaismeret, Isten és emberismeret nélkül, felkészületlenül emberek elé, ifjak
és gyermekek elé, hogy tanítsa ıket Isten dolgaira?! Csak olyan teszi ezt, aki felelıtlen és könnyelmő!... Sajnos vannak olyan testvérek, akik képesek haragudni és sebeket hordoznak 10-20 éven keresztül, mert leváltották ıket és fiatal vette át a helyüket. Pedig talán a szemük elıtt nıtt fel az a fiatal és lett alkalmassá a szolgálatra. Testvéreim! Óvakodjunk az irigy, féltékeny, győlölködı sauli lelkülettıl. Kérdezzük meg mindig Istent és kutassuk akaratát. Az alázatosakat és a nyitott szemmel járókat vezetni fogja. Mindig úgy van jól, ahogy Isten akarja. Nekünk és gyülekezetünk testvériségének is. Még akkor is, ha óemberünknek ez eleinte nehéznek tőnik. Adjon Isten alázatos, tisztelettudó fiatalokat gyülekezeteinkbe, akiket fel tud készíteni a lelkimunkára. Adjon alázatos idıs testvéreket, akik teret engednek az ilyen fiataloknak. Arra kérem az Urat, hogy áldja meg gyülekezeteink testvériségét olyan alázatos szívvel, hogy idısek és fiatalok tudjanak együtt dolgozni Isten szılıjében, mindenki a maga helyén. Ámen. Pozsgai József
Az oroszlánok vermében király az ı sugallatukra törvényt adott, hogy három napig senki sem kérhet senkitıl semmit, csakis a királytól. İ hatalmas arra, hogy segítsen mindenkin. Dániel azonnal értette a cselvetést, hiszen tudták róla, hogy naponta háromszor nyitja ablakát Jeruzsálem felé, és könyörög a Felségeshez, a Hatalmashoz, Izrael erıs Istenéhez. Tudta, hogy az életével játszik, mégis kitárta ablakát, és hangos szóval mondta el kéréseit Istennek. Az árulók azonnal viszik a király elé. Dárius akkor
Dániel az oroszlánok vermében van. Az emberek irigysége miatt került oda. Voltak, akik nem örültek annak az áldásnak, amivel Isten elhalmozta. Szálka volt szemükben a hittel teljes, Istenhez ragaszkodó élete. Győlölték azért, mert Istentıl kapott bölcsessége föléjük emelte, kitartása, ıszintesége, hősége megbízhatóvá tette a király elıtt. Álnok cselt vetettek, hogy bajba sodorják Dánielt, hogy elvegyék az életét. Megölni nem volt merszük, ezt az oroszlánokra bízták. A 3
Isten is elárasztotta ıt minden áldásával? Ez az áldás tette féltékennyé és ellenségévé a király más szolgáit. Dániel nem a bőnei miatt került az oroszlánok vermébe! Bár biztosan nem volt bőntelen ember, mert ilyen nem élt a Földön Jézus Krisztuson kívül, de akkor Isten és a király elıtt is ártatlan volt cselekedeteiben. Sokszor kerülnek az emberek úgy az oroszlánok vermébe, hogy bőneiknek méltó büntetését veszik. A büntetés cselekedeteiknek következménye. Isten ilyen helyzetben is megırizheti övéit, mert szereti ıket, de szívüket nyomasztja mulasztásuk, tévedésük, és nincs az a tiszta örömük, az a nagy bizonyságuk, csak a bőntudat nyomasztja lelküket. De ha a hívı ember azért mások acsarkodásának céltáblája, mert ıszintén ragaszkodik az Úrhoz, és szüntelen neki szolgál, akkor az oroszlánok verme a békesség helye lesz, az Istennel való rendkívüli találkozás ideje és a biztonság maga! Ezért éljük meg a nyomorúság idejét különféleképpen. Nem mindegy, miért kerültünk bele! Dániel hitt Istenében. Ebben a szorongató helyzetben is. Mivel erısen állt az Úrban, éppen e helyzet által lehetett bizonyság mások elıtt ı maga. A király lelkében éppen ezekben a szorongató órákban született reménység, ébredt figyelem Isten iránt. Talán még imádkozott is szolgájáért. Amint virradt, már ott tördeli kezét, odahajtja szíve aggodalma. Élete nagy csodája lett, ahogy látja Dánielt sértetlenül kijönni a halál vermébıl. Szívében máris ott a bizonyosság: csakis az Úr az élı Isten egyedül! Milyen csoda! Ha Dániel felháborodott volna a hamis vádakon, ha védekezett volna, ha méltatlanul viselkedik, esetleg nyomorúságában Isten ellen fordult volna, soha senki nem ismerhette volna meg Istenét, és talán a maga lelkét is
értette csak meg, miért tanácsolták neki ezt a törvényt. De nem tehetett semmit, kötötte a szava. Dániel az oroszlánok vermébe került. Istened, akiben bíztál, ırizzen meg téged! – kívánta Dárius teljes szívébıl. Isten nem hagyta magára bátor, hitvalló szolgáját, hanem elküldte angyalát, aki befogta az oroszlánok száját. Semmit sem árthattak Dánielnek! A király le sem hunyta a szemét egész éjszaka. Aggódott a prófétáért. Alig pirkadt, már szaladt megnézni, mi történt vele. Milyen nagy volt az öröme, amikor látta, hogy semmi baja nem esett, Isten csodát tett! Az árulókat már nem védte Isten angyala! A király bedobatta ıket az oroszlánok közé, és azok rögtön széttépték ıket. Aki hallotta ezt az esetet, mind félte Dániel Istenét, és elismerték, hogy İ az egyedül élı Isten! Mi szeretünk az oroszlánveremben lenni? Talán már a gondolatától is irtózunk. Mert ez kemény próbát, veszélyt jelent a számunkra. Mégis, ha belegondolunk, az oroszlánveremben töltött órák alatt tapasztaljuk meg legjobban Isten hatalmát! Ott kapjuk a legnagyobb bizonyságokat. Vagy ott van a legnagyobb jajveszékelés, elcsüggedés, kesergés, sírás? Nagy kérdés az életünkben, hogy mi miért kerülünk az oroszlánverembe, és mit csinálunk ott? Dániel az élı Isten szolgája volt. Vannak, voltak emberek, akik magukat Isten szolgájának tartották, vagy mások tartották annak. Dániel szüntelen az Úrnak szolgált, ezt látták életében barátai és rosszakarói egyaránt. Nem csak néha egy kicsit, amikor éppen úgy adódott, hanem megállás nélkül. Akkor is, ha ebbıl baja származott, ha nem talált megértésre, ha üldözés várt rá ezért. Elsı és mindenek felett való volt számára a felséges, örök Isten, akiben töretlenül hitt! Csoda-e, ha 4
ajándékba adta néked mindazokat, kik teveled hajóznak. Annakokáért jó reménységben legyetek, férfiak! Mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, amint nékem megmondatott. Egy szigetre kell pedig nékünk kivetıdnünk!” ApCsel 27:22-26. Milyen csodálatos, hogy itt is Isten angyala volt ott, vitte az üzenetet, a biztos megmenekülés jó hírét Isten hőséges szolgájának. Pál apostol hite, Istenének erıs keze, a biztos halálból való szabadítása hitet ébresztett 276 emberben! Ezek az emberek találkoztak Istennel! Csak azért, mert Isten szolgája ott volt. Ahol te vagy, ott megmenekülnek az emberek? Hitre jutnak látva a te hitedet? Vagy menekülsz a próbákból a magad hitét is elveszítve? Van, aki azért kerül az oroszlánok vermébe, hogy kemény szíve összetörjön. Jónás próféta engedetlen az Úrnak. Nem oda megy, ahova Isten küldte ıt. Nem tetszik neki a küldetés, nem ért egyet vele. Ellenkezı irányba indul el. Isten keze utoléri, és a viharos tengertıl csak úgy szabadulnak a hajósok, ha kidobják azt, aki miatt viharba kerültek. A sors Jónásra esett. İ tudja, hogy Isten keze van ellene, ezért biztatja a hajósokat, hogy dobják ki ıt. De Isten szeretete csodálatos! Nem hagyja elveszni engedetlen szolgáját, hanem küld egy hatalmas halat, és az elnyeli Jónást. Nem egy éjszakára, hanem három napra. Nyomorúságos helyre került, de a saját bőnei miatt! Itt nem ırzi Isten angyala a következményektıl. Bizony a hal gyomrában sok iszonyú dolgot tapasztalt, míg a nyomorúság rá nem ébresztette saját bőneire. Akkor onnan a mélységbıl, a pusztulásból, a seolból sikolt az Úrhoz. Isten meghallotta Jónás szavát, és parthoz rendeli a halat. Ahhoz a parthoz,
elveszítette volna! De ı csendben várt az Úrra. Bízott benne, hogy megszabadíthatja. De ha mégsem tenné, ha más tervei lennének az örök Istennek, akkor békén pihen el kezén, mint olyan szolga, aki mindvégig állhatatos maradt, Istenét meg nem tagadta. Mi hogyan viselkedünk az oroszlánveremben? Mi jön elı a lelkünkbıl a próbák alatt? Megvan-e bennünk az a méltóság, az a nyugalom, ami Dánielben volt? Az a bizonyosság az Úr hatalmáról? Vagy félünk a próbáktól, üldözésektıl? Kesergünk, jajgatunk és sírunk hibáztatva mindenkit? Vagy lázadunk Isten kemény keze ellen? Ha így van, akkor sok bizonysággal szegényebbek leszünk, és alkalmatlanok arra, hogy bennünk a Hatalmas megdicsıítse magát! Pedig az Úr angyalai tábort járnak az ıt félık körül! Isten angyalaival, szabadító erejével, szeretetének csodálatos bizonyságaival éppen az oroszlánveremben találkozhatunk! Ne riadjunk meg az üldözéstıl, mert azok a csodák kapui lehetnek számunkra! Lépjünk be bátran, csendesen, erıs hittel fogva az Úr kezét! Nagyon fontos, hogy hogyan viselkedünk ilyen helyzetben. Ébredhet általunk hit mások szívében, de gyalázatára is lehetünk az Úrnak. Pál apostol is sokadmagával viharba került az Adrián. İ nem akart tengerre szállni, figyelmeztette is a hajósokat, de azok nem hallgattak rá. Pál fogolyként volt ott, a hite miatt verték bilincsbe. A hajó végveszélybe kerül, az embereken úrrá lesz a halálfélelem. A megvetett, üldözött apostol kijelentést kap az Úrtól, hogy csak a hajó vész el. „Ez éjjel mellém állt egy angyala az Istennek, akié vagyok, akinek szolgálok is, ezt mondván: Ne félj Pál! A császár elé kell néked állanod. És ímé az Isten 5
ahova Jónásnak mennie kellett volna. Most már hirdeti Isten üzenetét. Szörnyő dolog a nyomorúságba kerülni engedetlenség miatt! De még ez is kegyelem! Az újrakezdés lehetısége! Tudja az Úr, hogy kell ez nekünk sokszor, hogy ráébredjünk arra, hogy vétkeztünk, hogy nem jó felé megyünk, nem Isten küldetésében járunk. Sokan kerültek így a nyomorúság mélységébe: Sámson, aki eltékozolta Isten áldását, Nabukodonozor, aki gıgösen magának adta azt a dicsıséget, ami Istent illeti. Mindketten megtértek Isten keze alatt, és Isten szabadulást adott nekik. Egy nagyon fontos dolgot is látnunk kell. Akik Isten szolgái ellen vannak, azoknak ítélet az oroszlánok verme!
Dánielt mindenképpen el akarták veszíteni a tiszttartók, mert irigykedtek rá. Azért találták ki az álnok tervet, hogyan tudnák az élı Isten szolgáját megsemmisíteni. Amikor ıket dobatta be Dárius a verembe, az oroszlánok teljesen széttépték, egyetlen ép csontjuk sem maradt. Amikor valaki Isten szolgája ellen harcol, és ezért kerül az oroszlánok vermébe, innen már nincsen szabadulás! Milyen jó lenne, ha mi hőségesen, szüntelen szolgálnánk az Úrnak! Akkor nem kell félnünk az oroszlánok vermétıl, mert bizonyság lesz az számunkra, és az Istennel való találkozás helye! Szeretettel: Horváth Gábor
Küldetésben járunk mert ha már elhagytuk a váltót, sok idı telik el, mire újra fordulhatunk! Isten megszólít minket az ı drága Igéjén keresztül, állj meg és gondolkozz el azon merre tart az életed. Mit tartasz életed legfontosabb céljának? Miért élsz ezen a világon? Van küldetésed? „A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte ıket. Amikor meglátták ıt, leborultak elıtte, pedig kétségek fogták el ıket.” Ha az alapigénket nézzük, azt láthatjuk, hogy a tanítványok sok mindent nem értettek. Amikor az Úr Jézust megfeszítették, még jobban összezavarodtak szívükben. Mi lesz ıvelük, azzal a munkával, ami a szemük elıtt bontakozott ki, hogy lesz tovább? Bár kétségek voltak a szívükben, de engedelmeskedtek, elmentek Galileába arra a hegyre, ahová az Úr rendelte ıket. A mi életünkben is vannak dolgok, amiket nem értünk, de emellett engedelmesek
„A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte ıket. Amikor meglátták ıt, leborultak elıtte, pedig kétségek fogták el ıket. Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve ıket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva ıket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Mt 28:16-20. Sokszor úgy tőnik, hogy életünk síneken halad. Úgy tőnik, mintha a körülmények meghatároznák futásunkat. De tudjátok, a síneken, bizonyos helyeken váltók vannak. Ott megállhat a vonat, és átváltva a váltót, más irányba indulhat. A váltó egy kegyelmi alkalom, ahol új irányt vehet az életünk. Megkérdezhetjük az Urat: — Merre váltsak, merre induljak tovább, Uram? — Fontos ezt megkérdeznünk, 6
világnak! Ha ezt tudjuk, akkor megbátorodik a mi szívünk. Az Úr küld minket, akinek adatott minden hatalom. „Hallgatásunk sokszor keresztyén meggyızıdésünk hiányáról, lelki tapasztalatlanságunkról árulkodik.” — mondta John Stott. Az a beteg, aki meggyógyult egy gyógyszertıl, nem nézheti el, hogy társa ugyanabban a betegségben kínlódik! Ha az evangélium erejét megtapasztaltuk, akkor mondanunk kell: — Neked Isten szabadítására, Isten Igéjére van szükséged! Engem is az Úr szabadított meg! Erı van az Igében és élet! Fogadd be te is a szívedbe! Menjetek el tehát… Ahhoz hogy küldetésünket betöltsük nem elég, ha meggyızıdés van a szívünkben, el kell mennünk azokhoz, akik szenvednek. Talán nem is kell messze menni. Ott vannak a szeretteink, a szomszédaink, akik Istentıl távol élnek. Amikor azt mondja az Úr, hogy menjünk el, talán csak egy lépést kell tennünk, csak meg kell nyitni az ajkunkat bátor szívvel, levetve a félelmet. Tud küldeni minket az Úr? Az Úr megszólította Filepet. Egy olyan idıszakban, amikor nagy ébredés volt Samáriában, átérezték, milyen csodálatos, ahogy Isten ereje kiárad. Különleges idı, amikor ébredés van, és megszólítja ıt az Úr: — Hagyjál itt mindent, menj el e járatlan útra! Filepnek mennyire érzékeny volt a hallása Isten felé, nyitott a szíve az Úr elıtt! Elment azért az egy emberért, mert az Úrnak fontos volt az az ember, mert vágyakozó, keresı szívvel ment Jeruzsálembe. Milyen felemelı olvasni az Igében, hogy Filep bizonysága nyomán megtalálta a váltságot, az élı evangélium átformálta a szívét! Mi is küldetésben járunk. Nem azt mondta az Úr, hogy majd jönnek az emberek és
lehetünk, és az Úr iránti bizalom, és engedelmesség az alapja annak, hogy İ megmutassa, mit akar ránk bízni, merre haladjon tovább az életünk. Nagyon fontos, hogy megértsük, és szívünket áthassa annak a tudata, — ki küld minket — kinek az üzenetét visszük! Az Úr Jézus kijelentette a tanítványoknak: Nékem adatott minden hatalom Mennyen és Földön! Jézus Úr, a Golgotán gyızelmet szerzett! Magára vette bőneinket, és gyızött a Sátán felett! Felmagasztaltatott İ, Úr mindenek felett! A Földön is! Övé a hatalom, İ küld minket! A szeretet indít minket, hogy vigyük az evangéliumot, a jó hírt tovább. A szeretet, mert a mi szeretett Megváltónk kér és parancsol nékünk. Az küld minket, aki Úr mindenek felett. Az evangéliumban Isten hatalma, megváltó ereje van! Ennek a világnak leginkább és mindenek elıtt Jézus Krisztusról szóló örömüzenetre van szüksége! Nélküle az ember elvész! „Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, mert Krisztus hatalma az minden hívınek üdvösségére!” — mondja Pál apostol. Mi személyesen is megismerhettük az evangéliumot, ami életet, szívet átformáló erı, és ha mi hőségesen továbbítjuk az evangéliumot, Jézus Krisztusról teszünk bizonyságot, az ı golgotai áldozatáról, keresztjérıl, az İ megszabadító vérérıl, akkor tudhatjuk azt, hogy abban erı van! Nem bennünk van az erı, az evangéliumban! A gyógyszer ereje nem annak a kezében van, aki tartja a kanalat! — mondta Spurgeon. Mi erıtlenek lehetünk, és azok is vagyunk sokszor, és ez a tudat visszatart a bizonyságtételtıl, de tudnunk kell, hogy nem bennünk van az erı, hanem az evangéliumban! Az igazi gyógyszerben, akire szüksége van ennek a 7
Világíthatunk úgy, hogy dicsıítsék a mi mennyei Atyánkat. A missziói parancs egy csodálatos keretben van. A keret elsı része: — Nékem adatott minden hatalom! A másik része: — Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig! — Csodálatos! — és e kettı között van a küldetés. A kettı között van a megbízatás. Ez erıt és bátorságot ad nékünk. Az Úr, akié minden hatalom, İ küld minket, İ bíz meg, hogy vigyük az örömüzenetet, hogy legyen példa a mi életünk. Ha küldetésben járunk, akkor tudhatjuk, hogy velünk van az Úr. Minden kétséget kizáróan! Szót ad a mi szánkba, gondolatot ad a szívünkbe az İ Lelke által, erıt ad a feladathoz, mert velünk van, egészen a világ végéig! Ha odaszánjuk szívünket, akkor tudhatjuk, hogy İ velünk van! Krisztus szeretete szorongatja a szívünket, hogy kijelentsük İt a világnak, akiben Isten minden gazdagsága és bölcsessége benne van. İbenne lehetünk Isten gyermekei, általa van üdvösségünk! Az Úr ránk bízott egy nagy feladatot, hogy elmenve, hirdessük az örömüzenetet és tegyünk tanítványokká minden népet. Ezért fontos, hogy az idınkkel jól gazdálkodjunk, mert sok minden pótolható az életünkben, de az idı elszalad, nem térnek vissza többé az alkalmak, a kegyelmi lehetıségek. „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” Az Úr ad erıt és vezetést a küldetésben. Legyen a mi életünk és gyülekezetünk olyan, ami vonzza az embereket Jézushoz! İhozzá, ahol új életet nyerhetnek, megszentelıdhetnek, ahol felkészülhetnek minél többen a szolgálatra. Hiszen olyan a gyülekezet ebben a világban, mint egy világítótorony, hogy hazataláljanak az elveszett lelkek. Fontos, hogy a
beszéltek nékik. Milyen jó lenne: — Uram, nyitva van az imaházajtó, küldjed ıket, jöjjenek sokan! Nem. Menjetek el! Beszéljetek az embereknek Jézusról! Tegyetek tanítványokká minden népet! Legyünk eszközök abban, hogy az emberek tanítványokká formálódjanak, akik követik Mesterüket! A tanítvány az, aki megtagadja önmagát, és úgy követi az Urat. Aki felmérte azt, hogy mi az ára Jézus követésének, és vállalja azt. A Szentlélek tesz alkalmassá arra, hogy valóban tanúságtevık legyünk. Az ígéret Lelke munkálkodik bennünk. Tanúskodni az tud, aki látott, átélt valamit, részese volt valaminek. Az Úr azt akarja, hogy az İ tanúi legyünk. Elıbb mi ismerjük meg İt igazán, az İ feltámadásának erejét! Akkor ránk is igaz lesz az az Ige, ami az Úr Jézusra vonatkozott: „Az Úr Lelke van énrajtam, hogy a szegényeknek az örömüzenetet hirdessem…” Persze, nem tudunk úgy munkálkodni, mint az Úr Jézus, de tudunk Róla bizonyságot tenni. A mi személyes példánk nagyon fontos! Arra kell tanítanunk az embereket, amit az Úr Jézus nekünk parancsolt. Az Úr nekem parancsolt valamit, és ahogy az az életemben megvalósul, ahogy végbemegy, ahogy átformál és megszentel, ahogy formálódok, úgy kell, hogy tanítsam. A tanítás akkor hiteles! A legnyomósabb érv az élet példája! – mondja Spurgeon. Az Úr akar formálni, megszentelni, ez az İ kegyelme. Érzéseinket, gondolatainkat, egész valónkat. Minket az Úr példaként akar a világ elé állítani. Ha valami jót látnak az emberek az életünkben, akkor elmondhatjuk: — Nem vagyunk különbek nálatok! Ugyanolyanok lennénk, mint ti. Ami jó van bennünk, az Úr kegyelme által van, az Úr munkálta a mi életünkben! –
8
világítótorony mindig világítson! Minél nagyobb a sötétség, annál jobban világítson! Szükség van a gyülekezetekre, ahol élı, újjászületett emberek szolgálnak, és akkor a gyülekezet világít, kisugárzik belıle Isten Igéjének világossága, Isten szeretete ebbe a világba! A vágyó, keresı szívek hazatalálnak Istenhez.
Kérdezzük meg Istentıl, hogy ebben a feladatban mit akar ránk bízni személyesen! Mert a szolgálatot az egész gyülekezet végzi, nem csak némelyek! Összeszerkesztve, egymást támogatva. Csak így tud a gyülekezet fénykedni. Kérdezzük meg az Urat még ma, hogy mit tegyünk! Szeretettel: Schmied András
Az áldás hegyén fogadta bőnvallásomat, az üzenet, amit kaptam az Úrtól, a szabadulás, amit átéltem, feledhetetlenné tette ezt az estét. Amikor kijöttem, nagy örömmel kiáltottam: Gyızelem! Többi testvérem is bement, és mi imádkoztunk érte. Örültünk egymás örömének, az Úr jelenlétének! Egy órakor kerültünk ágyba, de a nagy örömtıl nehezen aludtunk el. A többi napokon is gyönyörködtem a tanításban. Sok útmutatást kaptunk az Úrtól azokban a napokban. Jó volt rég nem látott testvérekkel beszélgetni. Hála az Úrnak, hogy ott helyben kaptunk szállást, mert ez szabadságot adott az imádkozásra, a beszélgetésre, nem kellett figyelni az idıre. Sajnáltam azokat a testvéreket, akiknek korán el kellett menniük. Nekem nagy áldást jelentett ez a néhány nap, valóban az áldás hegyén éreztem magam. Testvéreimmel, akikkel együtt imádkoztunk, még most is összenézünk néha, mint akik cinkosok a jóban, és kérdezzük egymást: — Megvannak még a szárnyaid? — Hála az Úrnak, nem múló élményt kaptunk csupán, hanem találkozhattunk az Egyetlennel, az Örökkévaló Istennel! Ha az Úr megsegít, jövıre is szeretnék elmenni! Szeretettel: Zöldi Józsefné
Nagy várakozással indultam a Békesség Szigetére. Még sohasem voltam ott. A fiatalok már több táborozáson vettek részt, és mindig élményekkel jöttek haza. Az elsı Életjel-napok szolgálatait meghallgatva úgy éreztem, hogy nekem is ott kell lennem a következın. Már a felvételeken keresztül is sok áldást nyertem. Az Úr segítségével idén valóban ott lehettem. Akkor dobbant elıször nagyot a szívem, amikor Barkóczi Sándor testvér szolgálatát hallhattam. A bőnrıl beszélt, ami elválaszt Istentıl, és hogy addig nem kaphatunk áldást, amíg bőneinkre bocsánatot nem nyertünk, mert a Szentlélek csak tiszta szívbe költözik. Igaz, hogy éppen 20 éve annak, hogy betöltött drága Lelke, de úgy éreztem, hogy szükségem van a megújulásra. Örültem, amikor mondta a testvér, hogy szabad imádkozni este vele, bár kétségek is voltak bennem. Isten segítségemre sietett. Egy kis testvérnım, aki nem régen tért meg, mindenképpen imába szeretett volna menni. Mi többen elhatároztuk, hogy vele megyünk, és segítünk neki. Míg ı imádkozott, bennem is eldılt a kérdés. Többi testvéreimet is bíztattam erre a vissza nem térı lehetıségre. Az imádkozás csodálatos volt! Az a gyengéd szeretet, amivel Sándor testvér 9
Bibliaóra Rovatvezető: Kun János Kolossé levél IX. üdvösséget nyertek, hogyan kell cselekedniük. Ezzel kapcsolatosan idézem azt az Igét, mely a Gal 2:20. versében olvasható: „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem”. Már korábban írtam róla, hogy ha Jézusban vagyunk, akkor mindig ott vagyunk ahol İ van, és mindig az történik velünk ami İvele. Most ez Ige szerint Jézussal együtt mi is megfeszíttettünk. A Kolossé level 3:1-4 versek szerint Vele együtt fel is támadtunk, és a mi életünk Krisztussal együtt el van rejtve az Istenben. Ez az állapot lélekben van így! Azonban van nekünk egy testi életünk is, amelyet most már miután üdvösségre jutottunk, az Isten Fiában vetett hitben, azaz annak a hitnek megfelelıen éljük. Tehát nem szorongat az a kérdés, hogy vajon tudok e úgy cselekedni, hogy üdvözüljek, hanem örömmel élem az életem az Ige szerint abban a teljes meggyızıdésben, hogy üdvösségem van. Tehát a cselekedetek nem az üdvösségnek az elıfeltétele, hanem az üdvösségre való jutás következménye. Ef 2:8-9. Azt is megjegyzem, hogy a bibliai cselekedetek nem mennyei vonatkozásra valóak. A lelki életünk mennyei vonatkozása már befejezett tény. Természetesen csak a Krisztusban. Róm 8:29-30. Azonban a testben való életünk még évtizedekig is eltarthat. Ez alatt az idı alatt sok minden történhet velünk: Betegségek, nélkülözések, üldöztetések, különféle megaláztatások, dicséretekben való részesítés és sok minden. Az imádkozásaink, az összejöveteleken való részvételünk, az
Sorozatunkban elérkeztünk a harmadik fejezethez. Idáig azzal foglalkoztunk a Kolossé levélben foglalt Igék alapján, hogy üdvösségük csak azoknak az embereknek lehet, akik Jézus Krisztusban vannak. Azok, kik Jézusban vannak, a teljesség állapotában vannak. Ezért az üdvösség megszerzéséhez nincsen szükség semmilyen külsı ceremóniára. A harmadik fejezetben foglalt Igék arra tanítanak meg minket, hogy azoknak az embereknek akiknek már üdvösségük van, hogyan kell viselkedniük e testben levı életükben. Itt megjegyzem azt, hogy a hívı embereknek egy jelentıs része az üdvösség megszerzésének menetét fordított helyzetben értelmezi. Ezért a hívıéletük nincsen felszabadult állapotban, nincsen igazi örömük, nem boldogok. A fentebb említett fordított helyzet alatt azt kell érteni, hogy sokan úgy gondolják, ha aszerint cselekszenek ahogyan a Bibliában le van írva, mint például itt a harmadik fejezetben is, akkor fognak üdvözülni. Ez a Biblia útmutatása szerint való cselekedet pedig elég nehézkesen megy náluk, ezért vannak félelem alatt, és ezáltal megkötözve, örömtelenül, attól félve, hogy nem fognak üdvözülni, mivel nem tudnak úgy cselekedni, hogy kiérdemeljék az üdvösséget. Pedig a római levél nyolcadik fejezetében azt olvassuk, hogy nem a szolgaság lelkét kaptuk ismét a félelemre. A Jézus Krisztusban hívı emberek a fiúságnak lelkét kapták, ezért kitörı örömmel kiáltják: Abbá, Atyám! Itt a harmadik fejezetben, de az apostoli levelek egészében is arról van a tanítás, hogy azoknak az embereknek kik már 10
mennyekben van. Fil 3:20. Oda győjtsük a javakat. A jövıben elérendı célnak megfelelıen éljük e jelenlegi életünket. Nem merülünk bele felettébb a földi és az anyagi dolgokban, hanem csak annyira amennyire szükség van rá a földi életünkben. 1Tim 6:6-11. Sokszor hallottam már világi emberektıl azt a megjegyzést bizonyos hívı emberekkel kapcsolatosan, hogy azt mondják magukról, hogy a mennybe mennek, mégis el akarják nyerni ezt az egész világot. Ne így legyen nálunk! — Anyagi és erkölcsi természető viselkedésünk ezen a földön legyen az elhívatásunkhoz méltó! A 3-4 versekben arról van szó, amit már sokszor idéztem korábban, hogy a mi életünk el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben. Ez egy elvégzett valóság! Az 1Jn 3:2-ben is azt olvassuk, igaz, hogy most Isten gyermekei vagyunk: Azonban az még nem lett nyilvánvalóvá hogy mivé leszünk. De abban a biztos tudatban vagyunk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz; akkor hasonlók leszünk İhozzá. Jézusnak adatott minden hatalom a mennyen és a földön. Azonban ezt még nem látjuk. Zsid 2:8. Mikor Jézus újra magjelen, akkor mi is İvele együtt megjelenünk dicsıségben. Akkor nyilvánvalóvá lesz minden elrejtettség. De amig ez meg nem történik is, a hívı embereknek biztosnak kell lenniük a valóságban. (A hit a reménylett dolgoknak a valósága.) Az ötödik verstıl végig, minden igeversben kijelentett viselkedési módra azért vagyunk tanítva, mivel a Krisztusban való elrejtettségünk valóság, ezért ennek megfelelıen illik élnünk. Fentebb írtam, hogy a hívı emberek nagy része nem boldog, mert meg van kötözve azon eredménytelen erılködés miatt, hogy a jó cselekedetük árán akarják elérni azt az
Igével való táplálkozás, az Ige szerint való életvitel, azt a célt szolgálják, hogy a testben való hitéletünkben tudjunk megmaradni. Tudjak megmaradni, legyen erım megmaradni Jézusban. Mert csak a JÉZUSBAN VALÓ MARADÁSOM HELYZETÉBEN igaz számomra az isteni végzés az üdvösség bizonyosságára nézve. Tehát a bibliai útmutatások a földi életünkre vonatkozóan vannak. Amikor már a mennyben leszünk, arra nincsen semmiféle útmutatás, hogy ott majd hogyan kell cselekedni. Ott már természetes lesz az isteni élet. 1Kor 13:1013. Ha Jézus Krisztusban vagyunk, akkor teljes a szentségünk. Benne tiszták és feddhetetlenek vagyunk. A Benne való megmaradásunkat segítik a bibliai tanítások. Ezért is az Isten ígéreteit mindig feltételes módban helyezi számunkra a Szentírás. Kol 1:21-23. Szeretettel kérem a kedves olvasókat arra, hogy olvassák el figyelmesen a Kolossé levélnek a harmadik részét, mert az ebben található Igékkel én nem foglalkozom részletesebben ezen a helyen. Ezen Igék kijelentéseinek a lényege az, amit már fentebb is írtam, hogy mivel már üdvösségünk van, azért itt tanítást kapunk arról, hogy hogyan éljük e testben még hátralevı életünket. Elıbb írtam, hogy nem foglalkozom részletesebben a harmadik fejezetben található Igék magyarázatával. Azonban, hogy bevezessem az olvasókat a gondolat menetébe, ezért egy-két igeverset megemlítek: Az 1-2 versekben arról van szó, hogy mivel már a Krisztussal együtt feltámadtunk, ezért már az odafelvalókat keressük, azokkal törıdjünk és nem a földiekkel, mert Krisztus a mi életünk ott van a mennyben, és lélekben mi is Vele együtt. Mi itt ezen a földön csak jövevények vagyunk. A mi országunk a 11
pedig az, amelyet már sokszor hangoztattam, hogy azok a hívı emberek, akik igazán megismerték az Isten kegyelmi ajándékainak nagy értékét életükre nézve, azok MIND megtisztítják önmagukat, amiképpen İ is tiszta. 1Jn 3:3. Ezt az igazságot egy egész sor Ige támasztja alá, melyeknek felsorolását most mellızöm, DE IGY IGAZ. Amikor látjuk testvéreinknek felületes, könnyelmő életviteleiket, testies jellegő magatartásukat, akkor tudni kell azt, hogy ez azért van így, mert nem ismerték meg, sem a Krisztust, sem az Atyát. A lelkimunkásnak az a feladata, hogy ismertesse az Isten ajándékainak nagy értékét a hívı emberekkel, mert ennek az ismeretébıl fakad az az erı, amely által Isten szerint tudják élni a földi életüket örömmel. Ezzel be is fejezem a Kolossé levél tanulmányozását; mert amint azt már fentebb említettem a további versekben arra kapunk tanítást, hogy azok az emberek, kik már az Isten gyermekei, hogyan éljék a testben hátralevı életüket. Segítsen az Úr ezt jól megtanulni!
üdvösséget, amelynek már a részesei lettek, de ık ezt nem tudják igazán: A cselekedetek nehéznek tőnnek részükrıl azért; mert azt törvénynek tartják. Itt a harmadik részben felsorolt cselekedési módok a Jézusban élık számára nem törvény, nem parancs, hanem tanítás. Azok az emberek kik Jézusban vannak, belsı indításból keresik azt, hogy hogyan kell az Istenhez méltóan élni. Mivel ezt belsı indításból keresik, nagy örömmel fogadják az Igének erre vonatkozó útmutatásait. Jeremiás 31: 31-34 versekben az Úr kijelenti azt, hogy eljön az idı, amikor újszövetséget köt az İ népével. Ez a szövetség már nem olyan lesz, mint az elıbbi. Itt a törvény nem a kıtáblán lesz, se nem csak a Bibliában. Az Isten törvénye a szívekben lesz beírva. Ezt nem parancsolja senki. Ezt mindenki szív szerint vágyja cselekedni. A cselekvés erıforrása pedig Jézusnak a bennünk való lakozása és evangéliumnak a hatalma. Róm 1:16. Jézus azt is mondta, hogy az Isten országába nem kell noszogatni az embereket, mert MINDENKI erıszakkal tör be abba. Azonban ennek a gyakorlati menetnek van egy törvényszerősége. Ez
Kedves testvéreim az Úrban! Ezúton szeretném megköszönni a kaposvári gyülekezet nevében az Elnökségnek, valamint Egyházunk gyülekezeteinek azt az anyagi segítséget, támogatást, amellyel ebben a rendkívüli helyzetben hozzájárultatok a kaposvári imaház vízkár utáni rendbe hozásához, felújításához. Isten kegyelmébıl végbement az épület helyreállítása, csodálatos módon kirendelt az Úr mindent az alkalmas idıben, így
június 5-én már ebben a szép imaházban áldhattuk és magasztalhattuk Istenünket. „Minden idıben szeret, aki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére!” Péld 17:17. Köszönöm, hogy ezt közöttetek megtapasztalhattam! Szeretettel: Horváth Gábor, a kaposvári gyülekezet lelkipásztora
12
Isten állandó biztonságot kínál észrevették, hogy milyen gyönyörő a naplemente. Fanny kérte, hogy magyarázzák el milyen? Hallgatta és egyszer csak megszólalt: kérte a házigazdát, hogy írja le a verset, amit most fog diktálni: Vonj Uram, vonj engemet, Vonj magadhoz folyton közelebb. Szent szavadnak ereje vonja Szívem fel a Mennybe. Ó, vezess Uram, ó emelj, mind inkább magadhoz fel, közelebb és közelebb, vonj magadhoz Jézus engemet. A zeneszerzı azonnal megzenésítette, és így mi is gazdagabbak lehetünk ezzel a kedves énekkel. Nem sírt, nem kesergett, nem méltatlankodott, hogy ı nem láthatja a csodálatos színekben pompázó naplementét, hanem magasztalta az Urat a gyönyörőség hallatán. Még közelebb szeretne Istenhez, Urához kerülni. Fanny érett keresztény volt, gyönyörködött az Úrban, bizalma volt Istenben, és biztonságban, teljes védettségben érezte magát. Kedves Olvasóm, te hogy érzed magad? Bezárkózol, vasrácsot szereltetsz az ablakokra, az ajtóra meg biztonságos zárat? Megvédenek-e ezek? Alkalmi betörıktıl esetleg igen, de a Sátán nagyobb betörı, mint bárki más. A szíved békességét rabolja meg, a lelki nyugalmadat borítja fel, az emberekkel való kapcsolatodat teszi bizalmatlanná bizonytalanná. Lelki vak vagy és nem veszed észre azt a biztonságos helyet, amelyet észrevett a vak Fanny. A lelked nyugtalan a holnapok miatt, szíved megkeseredett a csalódások miatt, elvesztetted a bizalmadat a sok rossz tapasztalat miatt. Isten kínálja neked is és nekem is azt a békességet, bizalmat és biztonságot, amit megtalált a zsoltáríró Dávid és Fanny Crosby is. Miért
Aki a Felséges rejtekében lakozik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! Zsolt 91:1-2 A vak emberekrıl azt mondják, hogy bizalmatlanok. Azt hiszem, nagyon jogos a bizalmatlanságuk, mert gyakori a becsapás, csalás, félrevezetés nem csak a vak emberek, de a mindennapi látó emberek életében is. Fanny Crosby kedves amerikai költı- és énekszövegíró csecsemı korában vakult meg. Isten különös kegyelme, hogy fiatalon szívébe fogadta az Úr Jézust. Életének ez a korai döntése meghatározta Fanny Crosby egész életét, személyiségét, hangulatát és bizalmát. Egyetlen versében nem érezni megkeseredést, csalódást. Énekversei magasan szárnyalnak, nem az önámítás rózsaszín felhıi felett, hanem a valóságos mindennapi életben. Nem volt könnyő az élete, hiszen nem látott, de az Úrral való mély és bizalmas, töretlen kapcsolata és a keresztény emberi közösség, amely İt körülvette átsegített a nehézségeken. Íme néhány istendicsıítı ének címe: Oh, ne menj elılem Jézus; Elnémul egyszer énekem; Üdvteli érzet, Jézus enyém; Jézus karjában bizton hajtom fejem le én; A Tied vagyok, hisz szavad mondja, megbocsátottam neked… Több mint ezer énekverset írt, amelyekben mind arról a bizalomról tesz tanúságot, amit ı Jézus karjában tapasztalt. Elrejtettnek és védettnek érezte magát, nem gyötrıdött az emberek gonoszsága miatt, nem volt senki iránt bizalmatlan, mert volt Istennel lelki közössége, és nem gyötörték bőnei, mert odaadta a szívét, hogy Jézus tegye tisztává, és ırizze azt. Egyszer a kedves W. H. Doane zeneszerzı családja meghívta Fannyt vacsorára és beszélgetés közben 13
vonj magadhoz mindig közelebb.” Szeretnék mind közelebb jutni hozzád Uram. Szeretném az életemet egészen Nálad hagyni. Segíts, hogy a szürke napok keserőségét és fájdalmait ne ırizzem magamban, hanem fussak a Te védı karjaidba. Rejts el Uram. Segíts, hogy benned örvendezı életem legyen. Ámen.
felejtjük el, hogy Isten állandó biztonságot kínál, és állandó védelmet? Miért felejtjük el, hogy İ Isten, a kezében tartja életünket, szeretteink életét? Azért, mert éretlenek vagyunk, nem vagyunk felnıttek a hitben, mert nem ırizzük a bizonyságokat, pedig İ változatlanul szeret. Bízzál az Úrban! Szánj idıt a csendre, amikor bizalmasan együtt lehetsz Istennel. Énekeld te is: „Vonj Uram, vonj engemet,
Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Meghívó Ifjúsági Csendes Napokra Kedves fiatal testvéreink, és minden érdeklıdı! A Békesség Szigete Alapítvány 2005. augusztus 1-6-án ifjúsági csendes napokat szervez a Békesség Szigete Hitmélyítı Táborban. A pontos kezdés idıpontja augusztus 1-én 18 óra.
A rendezvényt természetesen sok ének, zene, játékok, kirándulás is színesíteni fogja. Várunk titeket, ha szeretnétek közelebb kerülni Istenhez, ha szeretnétek jobban megismerni a Biblia üzenetét, ha szeretnétek megismeri még több, hasonló érdeklıdéső fiatalt, és ha életkorotok 14 és 30 év közötti. A részvételi díj 10 000 Ft, amit a helyszínen kell befizetni. Jelentkezni név, gyülekezet, életkor megadásával levélben lehet a következı címen: Dezsı Gergely 4553 Apagy, Jókai u. 25., Emailen a
[email protected] címen. Kérjük, hogy mindenki hozzon magával ágynemő-huzatot, az utazási kedvezményre jogosító igazolványt (ha van), TB kártyát, valamint Bibliát, jegyzetfüzetet, íróeszközt. Felhívjuk a figyelmeteket arra, hogy a csendes napokat megelızıen, ahhoz csatlakozva az alapítvány építıtábort szervez, amelyre szintén várunk benneteket.
A csendes napok témája az új élet Krisztusban. Mi az, ami megváltozik életünkben a megtéréssel és az újjászületéssel, mi az, ami nem? Hogyan munkálkodik Isten Szentlelke életünkben? Mit jelent a gyülekezetbe való beépülés? Milyen a keresztyén ember viszonya a világgal? Mekkora értéke van emberi kapcsolatainknak? Hogyan tervezzük életünket, alakítsuk döntéseinket? Elıadóink Schmied András, Pék Balázs és Hegedős József testvérek lesznek. Szó esik ezeken a kérdéseken kívül olyan fontos témákról, mint az utolsó idık, a házasságra való felkészülés, és mások. Gyertek el, és megtudjátok!
Dezsı Gergely tv.
„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülrõl való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” Jakab 1:17 14
Meghívó építõtáborba gondozásával, széppé tételével. Az építıtábor jelentıségét Jézus Krisztus szavai világítják meg: „...aki velem nem győjt, tékozol.” (Mt 12:30.) . Az építıtábor ideje alatt reggeli és esti áhítatokat tartunk. Jelentkezni név, és életkor megadásával levélben lehet a következı címen: Dezsı Gergely 4553 Apagy, Jókai u. 25., Emailen a
[email protected] címen. Kérjük, hogy mindenki hozzon magával ágynemő-huzatot, TB kártyát, Bibliát, valamint a fizikai munkához alkalmas ruházatot. Dezsı Gergely tv.
A Békesség Szigete Alapítvány 2005. július 27-31-én a Békesség Szigete Hitmélyítı Táborban építıtábort szervez, a pontos kezdés idıpontja július 27-én reggel 7 óra. Július 26-án 16 órától gyülekezünk a Táborban. Az építıtáboron való részvétel ingyenes. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az építıtábor közvetlenül az „Ifjúsági Csendes Napok” elıtt zajlik, ahhoz csatlakozik. A résztvevık segítenek a tábor takarításában, a park gondozásában és az egyéb felmerülı munkákban. Várunk mindenkit, életkorra vonatkozó megkötés nélkül, aki szívén viseli a táborban megindult lelki munkát és szeretne ehhez hozzájárulni az épületnek és környékének
„Nekem pedig alá kell szállnom” János 3:26—30. egészen így volt, mert a következı Új körülmények Eddig vitathatatlanul Keresztelı János volt fejezetben azt olvassuk, hogy maga Jézus a legismertebb ember Izraelben. Azt nem keresztelt (Jn 4:2). De hát. ha egy szív olvassuk a Bibliában, hogy „...kiment megkeseredik, hajlamos a túlzásokra. hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea” (Mt János három dolgot mond feleletében a 3:5). Feltehetı, hogy szinte mindenki tanítványoknak. Elıször: „Az ember kapcsolatba került az igehirdetésével. De semmit sem kaphat, csak ha a mennybıl most felbukkant Jézus. A nép csak úgy adatott neki.” áradt Hozzá. János körül pedig egyre Másodszor: „Így van rendjén, hogy Jézus jobban elcsöndesedett minden. Nyilván- Krisztus növekedik, a tanítvány pedig valóan már csak kis összejöveteleket alább száll.” És végül: „Jézus Krisztus a tarthatott. Sıt, még tanítványai közül is az vılegény, Hozzá kell vezetni a menyaszÚr Jézushoz csatlakoztak néhányan. szonyt.” Ez a történet is beletartozik az Megmaradt tanítványai egyre szorongóbb „Isten megkísértett szolgái”-nak győjtemészívvel nézték ezt az új helyzetet. Látták, nyébe. Mert olyan kísértéssel találkozunk hogy merül szeretett mesterük lassan a itt, amellyel ma is akad dolguk Isten feledés homályába; hogy lesz egyre gyermekeinek, ti. azoknak akik az Úr Jézus nagyobb a csend körülötte. Végül már nem szolgálatában állnak. bírják szó nélkül; keserőség csendül ki a hangjukból: „Mester, az a Jézus, akiért te A tanítvány kísértése úgy kiálltál, íme, az keresztel, és hozzá János tanítványai ebben az órában nem is megy mindenki.” Igaz, hogy ez nem gondoltak arra, hogy az ı mesterük az Úr 15
Nem is akart már mást, mint csak a gyermekeinek és unokáinak élni. De akkor Isten különleges áldások forrásává tette ezt az elcsöndesedett lelket. Sokan jöttek ebbe a kis falucskába, hogy tanácsot és segítséget kérjenek. Ez tehát az elsı lelkigondozói segítség, amit János nyújtott megkísértett tanítványainak: Ne törekedj nagy dolgok után, hanem mondj igent az Úrnak, bármilyen munkakört jelöljön is ki a számodra. A második lelkigondozói segítség az volt: „Neki növekednie kell, nekem pedig alább szállanom.” Dávid mondta egyszer: „...minél inkább megalázom magamat, és minél alábbvaló leszek a magam szemei elıtt...” (2Sám 6:22). Ez a szellemi növekedés törvénye. Aki ezt felismerte, az nem ad helyet szívében a mások sikerei miatti irigységnek. Mindenekelıtt azt teszi világossá tanítványai elıtt János: most lesz nyilvánvaló, hogy alapjában véve Jézus Krisztus dicsısége volt-e nektek a fontos, vagy csak ti magatok. — És nálunk is ki kell egyszer derülnie ennek. Ha Jézus Krisztus dicsısége a fontos nekünk, akkor megértjük a verset: Jézus kegyelmének drága ideje, egyszer itt, másszor ott árad kifele. Boldogítson téged ez az ismeret, másoknak is kell az, nemcsak teneked. A titkos nagyravágyás és irigység olyan bőnök, melyek nem leplezıdnek úgy le, mint mondjuk a gyilkosság vagy a házasságtörés; ezért tőri meg ıket titkon sok hívı keresztyén az életében. De erre is érvényes:
Jézust, mint a megígért Messiást jelentette ki. İk csak azt látták: valaki elvonja az embereket a mi mesterünktıl. „Eddig jöttek az emberek Keresztelı Jánoshoz. Beszéltek róla; s néhány sugár ránk is hullott az ı fényébıl. De most ez a Jézus magához vonzza az embereket.” Titokban gyökeret vert a szívükben a gonosz gondolat: „Ez a Jézus vetélytársunk Isten országa szolgálatában.” Sajnos, ma is sőrőn elıfordul ez komoly keresztyének körében is. Szomorú, hogy még keresztyén körökben is kígyóméregként hathat ez a belopakodó titkos, versengı irigység. Hogyan segített János a tanítványainak? János nagyszerő lelkigondozó volt. Milyen komoly segítség volt ebben a mondatában: „Az ember semmit sem kaphat, csak ha a mennybıl adatott neki.” Isten országának feladatait maga Isten osztja szét. İ szabja meg a munkaköröket. S nagyon fontos, hogy mindenki, aki az Isten országában dolgozik, engedje, hogy az Úr megmutassa neki: eddig terjed a hatásköröd! Sok csöndre van szükségünk az Úr elıtt ahhoz, hogy igent tudjunk mondani, amikor az Úr bennünket szők korlátok közé szorít, a mi nagyravágyásunk pedig jóval többet akarna. Drága édesanyám adott nekem errıl nagyszerő szemléltetı oktatást. A Majna melletti Frankfurtban olyan ember oldalára állította Isten, akit elküldött messze idegenbe. Az a lelkészlak pedig tele volt élettel. Sőrőn találkoztak ott Isten gyermekei, s bizony a lelkészfeleségnek sok fontos feladata volt. Széles munkamezı középpontjában állt. Azután meghalt a férje, a nagy feladatok kellıs közepén. Nagyon tanulságos volt nekünk, gyermekeinek látnunk azt, ahogy szívbıl igent tudott mondani arra, hogy Isten kivezette ıt a nagy feladatokból. Ettıl kezdve Hülbenben élt, egy kis falucskában.
Vonj magadhoz égi, örök szeretet, hadd ízleljem én is szenvedésidet. Hadd kerüljön minden fel a keresztre, ami méltatlan az örök életre. 16
mikor azt mondta: „Ime, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bőnét!” İt szerette. Tudta, hogy csakis Jézus Krisztus a vılegény, akihez odagyülekezik a menyasszony, a Gyülekezet. Ezért tudott örülni, mikor azt hallotta, hogy Jézus befolyása növekszik. Még ha félre is kellett állnia, örült a „vılegény hangjának”. Ha szabaddá leszünk önmagunktól Jézus Krisztus keresztje alatt, akkor tiszta szívbıl tudunk örülni Isten országa minden gyızelmi hírének, még ha minket nem használ is azokban Isten. A tanítványok sugárzó örömmel számolnak be egyszer az Úr Jézusnak sikereikrıl: „Uram, még az ördögök is engednek nekünk a te neved által!” (Lk 10:17). İ azonban leintette ıket azzal: „Inkább azon örüljetek, hogy neveitek fel vannak írva a mennyben” (Lk 10:20). Tulajdonképpen ugyanerrıl van szó itt is: Ne a mi sikereink — még csak nem is keresztyén sikereink — okozzanak nekünk örömet, hanem egyedül a „vılegény hangja”. János példát adott nekünk, hogy kell az embernek a saját dicsıségét halálba adnia, és kizárólag Jézus Krisztusnak örülnie. Ha jobban gyakorolnánk ezt a meghalást, akkor sok méreg tőnne el az egyházakból, a gyülekezetekbıl és a közösségekbıl. Bizonyságtételünk hathatósabb, örömünk egyszerőbb, szolgálatunk pedig tisztább lenne.
János kísértése A Biblia nem beszél arról, hogy János kísértésbe került volna, hacsak nem vesszük annak azt az üzenetet, amelyet késıbb a börtönbıl küldött az Úr Jézushoz. Én mégis azt hiszem, nem adhatott volna a tanítványainak olyan pompás feleletet, ha nem állotta volna ki elızıleg maga is a kísértést. İ felismerte Jézusban a Messiást, és mégis nehezére eshetett az, hogy félreálljon; hogy egyre kevesebben maradnak körülötte, hogy végül eltőnjön a börtönben. Lehet esetleg az olvasók közt is olyan, akit Isten már félreállított. Az tudja, milyen nehéz ez az óember számára. S mégis, legyünk tisztában azzal, hogy ez az „alábbszállás” hozzátartozik Isten gyermekeinek neveltetéséhez. Megboldogult Dannenbaum testvérünk mondta egyszer: „Isten úgy bánik gyermekeivel, mint a gondos anya: levetkezteti ıket, mielıtt lefekteti.” Tiszta vizet a pohárba Mirıl is van szó voltaképpen? Saját érdekünkrıl, vagy Jézus Krisztus dicsıségérıl? Lehet valaki nagyon hőséges és odaadó Isten országa szolgálatában, s észre sem veszi, hogy tulajdonképpen a saját dicsıségét szolgálja. Az Úr azonban gondoskodik róla, hogy jöjjön olyan kísértés, álljon be olyan válságos állapot, amikor tisztázódik a kérdés. János összetört ember volt, aki nem akart már magának semmit. Csak Jézus Krisztus volt számára a fontos. Róla tett bizonyságot,
Wilhelm Busch
„… az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ı szolgáljon, és adja az ı életét váltságul sokakért.” Máté 20:28 17
Életjel 2005 Véget ért az Életjel Ifjúsági Napok, amelyet a súri Békesség Szigete Hitmélyítı Táborban rendeztünk meg május utolsó hétvégéjén. A programok a tábor területén felállított rendezvénysátorban zajlottak, mintegy 300 fı részvételével. Hálásak vagyunk az Úrnak, hogy átsegített bennünket az idıközben felmerülı szervezési nehézségeken, problémákon, és megfelelı körülmények között, gyönyörő idıben kerülhetett sor az Életjelre. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, aki bármilyen formában is segített, a 2005ös Életjel megvalósulásában. Terveink szerint hasonló formában jövıre is megrendezzük az Életjelet, mivel látjuk, tapasztaljuk – és ebben a résztvevık pozitív visszajelzései is megerısítenek bennünket – hogy az Úr kezében jó eszköz a rendezvény. Az elıadásokról készült hangfelvételek megvásárolhatók a Gyermektáborban és az Ifjúsági Csendes Napokon, illetve a központban Bihari Tibornál (
[email protected]). (Audio kazetta: 1500 Ft, CD - mp3 formátumban: 500 Ft). Készülıben van a rendezvényen elhangzott énekekbıl egy válogatás is. További információk találhatók az Életjel weboldalán: www.eletjel.fw.hu Kalupka János - szervezı
Tábita-kör Így tehát teljes bizalommal kérhetünk, tudva, meg is adja nékünk a mi Édesatyánk imáinkra a választ a maga idejében. Adjunk hálát azért, hogy mi részesei vagyunk annak a kegyelemnek, hogy hihetünk İbenne, mert „Mert nem
„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ı létezik és megjutalmazza azokat, akik İt keresik.” Zsid 11:6. Drága Testvéreim! Tegnap egy nıvérkémmel beszélgetve, azt mondtam, imádkozzunk hitért. Valóban nagy szükségünk van arra, hogy idırıl idıre kérjük Urunkat, erısítse meg bennünk a hitet, és segítsen a hitben való növekedésben minket, hiszen azt olvassuk Lk 17:5-ben: „És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!” — A Sátán azon mesterkedik, hogy bizonytalanokká legyünk és a kéréseinkkel úgy forduljunk Istenhez: HÁTHA meghallgat engem, minket az ÚR. Az Úr Jézus maga biztat minket: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem”. (Jn 14:1)
mindenkié a hit!” 2Thess 3:2 Könyörögjünk azokért, akik még nincsenek e kegyelmi ajándéknak a birtokában családunkban, környezetünkben, országunkban. Kérjük: Adj ébredést Urunk! Találkozzunk imáinkban az Úr trónja elıtt a már bevált gyakorlat szerint július utolsó péntekén, 29-én, este 21 órától. Szeretettel köszöntelek mindannyiótokat, nıvéretek az Úrban: Erdei Józsefné, Sárkány Ildikó
18
Hírek Kecelrõl Istened mindenben amiben jársz.” — Mózesnek nagyon fontos volt, az amit az Úr reá bízott. Könyörgött is értük az Úrhoz! Ha ıket eltörli, akkor neki se kedvezzen — kérte Mózes. Isten kegyelmes volt! Mózes nem tért el az Úr szavától, amit az Úr hallatott vele és amit kapott ott fent a hegyen. Mózesnek át kellett adni a szolgálatot, ı elvégezte, amit Isten akart általa végezni. Isten mindenkit visszahív egyszer a szolgálatból, de az İ munkája folytatódik és újra engedelmes szolgákat keres, akik meghallják és megtartják az İ szavát! Úgy kell szolgálni, hogy Isten meg legyen elégedve velünk! Isten megszabta nekünk is az irányt, amerre mennünk kell. Hegedős István testvér a János 3:1-3. igék alapján szolgált. „Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten Fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg İt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogyha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk İhozzá, mert meg fogjuk İt látni, amint van! Akiben megvan ez a reménység İiránta, az mind megtisztítja magát, amiképpen İ is tiszta!” — Nagy kincs a látás! Ezen a világon nagy a lelki vakság. Sokan nem láthatják azt, amit János apostol látott lelki szemeivel, amikor arról szól: lássátok Isten szeretetét. Az Ige testé lett és lakozik miközöttünk, éreznünk kell. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát küldte el minekünk. Sok a testi vakság e világon, de a lelki vakság súlyosabb, mert nem látja Isten szeretetét. A mindennapi életben felismerjük-e, hogy a próbákban is velünk van az Úr? A
„Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek!”Mt 7:7. Hisszük hogy ezzel a reménységgel indult el a mi testvérünk is az Úr Jézushoz, hogy megvallja bőneit az Úrnak, Aki elfogadja ıt. 2005. május 15-én, pünkösd elsı napján Szabadi Péter testvérünket elfogadta az Úr Jézus, és betöltötte az İ Szentlelkével. Öröm van a mennyben, mondja az ének, de öröm volt a keceli gyülekezetben is, és így együtt örülve a mennyei sereggel énekeltük el ez éneket: Öröm van a mennyben egy bőnös felett, ha megtérve hazaérkezett! Kérjük Istenünket, hogy ırizze meg mint gyenge facsemetét az İ kertjében és növelje nagyra, hő szolgájává ıt, és mind azokat, akiket még ezután tölt be drága Lelkével! Ámen 2005. június 5-én, kerületi találkozó volt Kecelen. A mi Atyánk Istenünk megadta számunkra is, hogy a kerületben Kecelen is összejöhessünk, és együtt mondjunk hálát Urunknak és kértük meg, hogy legyen velünk a földi élet útjain, míg hozzá érkezünk. Pozsgai József testvér a Józsué 1:7-9. versek alapján végezte az igeszolgálatot. „Csak légy bátor és erıs, vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes az én szolgám szabott elıdbe. Attól se jobbra se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben amiben jársz. El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon, és akkor boldogulsz. Avagy nem parancsoltam-e meg neked: Légy bátor és erıs? Ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te 19
nem úgy hogy embereknek tessünk, hanem az Istennek, aki megvizsgálja a mi szívünket. — Milyen jövıképünk van? Kinek a helyébe lépünk? Van-e féltve ırzött dolgunk? Milyen a mi evangéliumunk? Reánk bízta Isten a békéltetés és békesség igéjét. Azért ad próbákat Isten, hogy megtudja mi van a mi szívünkben. Isten szíveket és veséket vizsgáló Isten! Szépen hirdessük, vagy igazán az evangéliumot? Boldogok azok, akiknek szívük tiszta, mert ık az Istent meglátják. Legyen úgy életünkben, mint ahogy az énekíró mondja: „Ha majd Uram kiszólít a világból, és színrıl-színre láthatom meg İt, felém a drága arc világol, s én térdre hullok szent színe elıtt. Ámen. Pozsgai Dezsı testvér imájával fejeztük be együttlétünket, aki kérte is imában mennyei jó Atyánkat, hogy adja drága Szentlelkének vezetését, mind az elöljáróknak, a szolgáló, igét hirdetı testvéreknek, mind pedig azoknak, akik hallgatják Istennek hozzánk szóló kijelentéseit, hogy meg tudjunk maradni mind azokban amelyeket Isten közölt velünk. Szeretettel: Bottó László tv.
tanítványok a halászatkor nem ismerték meg Jézust, majd János mondja: az Úr van ott! Jézus sok vakot meggyógyított a földön járva, ma is gyógyít, jöjj, kiálts hozzá, mint Bartímeus. Hol nyílik meg a szem? Csak a kereszt alatt. „A kereszt az a hely, hol megnyílt a szemem” — mondja az ének is. A zsoltáros így imádkozik: „Nyisd meg az én szemeimet, hadd csodáljam, szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát. Szeretteim most Isten gyermekei vagyunk! Mit jelent ez a mi számunkra? Aki elkezdte bennünk a jót, el akarja végezni. Lelki életünket akarja erısíteni, növelni bennünk. De tudjuk, hasonlók leszünk İhozzá és meg fogjuk İt látni, amint van! Jézusunkhoz hasonlítunk, és arcunk csillagként ragyog. (Jel 22:4.) Az İ neve homlokunkon lesz. Meg fogjuk İ látni! De hogyan? A megtisztulást akarni kell, és az Úr végzi el. İ szent és tiszta. Ne add el egy tál lencséért soha a jogodat. A világ öröméért, bájaiért, csábjaiért, mert megcsal. „Légy hő mindhalálig és néked adom az életnek koronáját!” Hegedős József testvér az 1Thessz 2:4. versbıl szolgált. „Hanem amiképpen az Isten méltatott, minket arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, akképpen szólunk,
Hírek Észak-Magyarországról Hálásak vagyunk az Úrnak, a Duna-Tisza közi kerület elöljárója, Hegedős István és felesége ellátogattak hozzánk Karcsára. Sok áldásban volt részünk.
Testvéreink Nekézseny, Miskolc, Kisgyır gyülekezetekben szolgáltak. Köszönjük az Úrnak, és testvéreinknek, hogy együtt örvendezhettünk az İ lábainál. Kurdi Mihály testvér
„Íme, mily jó és mily gyönyörőséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak! Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére; Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!” Zsolt. 133,1-3 20
Világvallásokról egyszerűen: Az iszlám "belenyugvás az isten akaratába" Olvass, Urad nevében, aki alkotta, Az embert vércsomóból formálta. Olvass, Urad kiválasztott, Az, aki tollal tanított, Tanította az embert arra, amit nem tudott.” (Germanus Gyula: Allah akbar)
1. Történeti bevezetı - Mohamed élete Az iszlám vallás kialakulása különösen érdekes helyet foglal el a többi vallás létrejötte között. Az arábiai beduin törzsek és a középarábiai városok lakói között született meg ez a világvallás, egy ember — Mohamed — tevékenysége által. Kezdetben a beduin törzsek nagyon alacsony erkölcsi színvonalon éltek, a primitív bálványimádás jelentette hitük gyakorlását. Ez mellett még a különbözı arab törzsek egymással is sokszor ellenségeskedésbe kerültek, ahogyan egy iszlám-kutató írja: „Nem kellett fontos eseménynek történnie ahhoz, hogy elkeseredett viszály lángoljon fel az arab sivatagban. Jelentéktelen ürügyek is elegendıek voltak ahhoz, hogy évtizedes vérontást okozzanak a törzsek között, amelyeknek valami elszámolnivalójuk volt egymással…” (Goldziher Ignác: Az iszlám kultúrája) E széttagoltság állapotában jelent meg Mohamed, aki isz. 570-ben született Mekkában. Fiatalkorában pásztorkodott, majd huszonöt évesen egy gazdag kereskedı özvegyének az alkalmazottja lett. Ezt az özvegyet, aki tizenöt évvel volt idısebb nála, vette felségül. Hosszú karavánutakat tett meg, ezeken az utakon találkozott több vallási irányzat eszméivel és a különféle tanítások egyre inkább összemosódtak emlékezetében. A legnagyobb hatás negyven éves korában érte, amikor a Mekkát övezı sziklákon sétálva úgy érezte, hogy valaki hozzálépett és így szólt: „Olvass! Ijedten válaszolta: Nem tudok. Erre a megjelent alak földhöz szorította, és háromszor ismételte meg parancsát:
E „kiválasztás” után Mohameden félelem vett erıt, gyenge idegzete összeroppant, egyedül felesége vigasztaló szavai adtak számára reményt. A látomás a késıbbiekben megismétlıdött és Mohamed egyre inkább magában vélte felfedezni azt a kiválasztott személyt, aki az arab népeket egyesíteni fogja az egy igaz hit által… Mohamed valamennyire ismerte a zsidó és a keresztény tanításokat is, e tanításokból és a saját gondolataiból (melyek Allahtól származtak…) évek hosszú sora alatt lerakta az iszlám vallás hitelveit. Kezdetben csak kevesen követték ıt, viszont a késıbbiekben hol békés, hol erıszakos módon egyre több hívet szerzett magának. Mohamed tevékenységének köszönhetıen „az iszlám egységének az eszméje mindinkább háttérbe szorítja a törzsi egység gondolatát, a muszlimok pedig egyre inkább testvérek lesznek és egy kézként magasodnak mindazok ellen, akik az ı kötésükön kívül állnak…” (Goldziher I.) Az iszlám tan által egybekovácsolódott arab törzsek Mohamed halála (632) után elpusztították a Perzsa Birodalmat; Palesztinát, Szíriát, Egyiptomot és Mezopotámiát szintén elfoglalták, hódító útjukon eljutottak egészen Észak-Afrikáig, Közép-Ázsiáig, Indiáig. 21
amely vetekedhetne vele dicsıségben… hatását a fordítások megközelítıleg sem tudják érzékeltetni." (Germenus Gy.) Ugyanakkor kétségkívül a Korán nyelvezete hozta létre az egységes muszlim kultúrát és nyelvet, megteremtve így az egykor külön álló arab törzsek egységét.
2. Az iszlám kezdetének alaptanításai Mintegy két évszázadon át formálódott az iszlám hit felépítése, mivel a hit, a szertartások, a jogi- és az állami életben csupán nagyvonalakban nyertek alapot a különbözı nézetek. Kettı lényeges fogalom határozta meg a késıbbiekben az iszlám vallás alakulását: • szunna: Bármit is tettek (vallásilag, jogilag, államilag), mindig megvizsgálták, hogy az adott dolog összeegyeztethetı-e, a múltból átvett szokásokkal (szunnákkal). Vagyis a régi hagyományokra építették életüket. • igma: Ez a kifejezés a csalhatatlan consenzus ecclesiae (gyülekezet egyetértése) — nagyszabályú elvét fogalmazta meg; vagyis nem az a fontos, hogy mit mond a Korán, vagy a Hagyomány, hanem az, hogy a közösség hogyan értelmezi az adott kijelentéseket. Az állami és a vallási élet vezetıje az imám lett, aki a próféta családjából származik és minden korban, magát a prófétát jeleníti meg.
4. Az iszlám alapeszméi Az alábbi rövid és lényegre törı felsorolás tartalmazza ezeket az eszméket: • Isten az egész világ bírája, hatalma korlátlan teremtményei felett, önkényesen dönt sorsuk felıl… • Szigorúan tiltotta a vér, a disznóhús, a bor fogyasztását, • Az ember halála után vagy a Paradicsomba, vagy a Pokolba kerül, • A házaséletet beszabályozta: egy embernek legfeljebb négy felesége lehet egyszerre, de tarthat ágyasokat és rabszolganıket kedve szerinti mennyiségben (Mohamed ezzel szemben kilenc feleséget és sok ágyast tartott, mivel ıt prófétai alapon megillette ez a jog…) • HIT: „Nincsenek istenek, kivéve az egy igaz Istent és Mohamed az ı prófétája; • IMA: Naponta ötször kell imádkozni, Mekka felé fordulva; • ÍNSÉGADÓ: önkéntes adakozás a szegények, rászorulók javára, késıbb már adózási kötelezettséggé vált a háborúk támogatására; • BÖJT: Ramadán havában történik, nappal nem lehet élelmet fogyasztani, de éjszaka annyit ehet az ember, amennyi jólesik neki… • ZARÁNDOKLAT: az életben legalább egyszer mindenkinek el kell mennie Mekkába, a szent mecsethez;
3. Az iszlám szent könyve: a Korán Ez a könyv tulajdonképpen a muszlimok szentírása, mely a Mohamed által elmondott kinyilatkoztatásokat, látomásokat tartalmazza. Érdekes, hogy a Korán kilencedik fejezetében a Tóra (zsidó törvény) és az Evangélium mellett úgy van megemlítve a Korán, mint a harmadik szentírás… A Korán tartalma nagyon változatos: találunk benne hasonlatokat, életbölcsességeket, törvényeket, elbeszéléseket, természetesen ezek a Próféta szavai. Eredeti nyelven olvassva a Korán szövege lebilincselıen hat az emberre: "Az iszlámot a Korán buzdító, lebilincselı, révületbe ejtı sorai vitték diadalra. Nincs olyan könyv, 22
•
e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeibıl, az Isten annak részét eltörli az élet könyvébıl, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak.” (Jel 22:18-19) Másrészt pedig az arab törzsekre jellemzı magatartásformát így írja le a Biblia az arab népek atyjára (Ismáelre) vonatkozóan: „És monda néki az Úrnak angyala: Íme te terhes vagy, és szülsz fiat; és nevezd nevét Ismáelnek, mivelhogy meghallotta Isten a te nyomorúságodat. Az pedig vadtermészető ember lesz: az ı keze mindenek ellen, és mindenek keze ı ellene; és minden ı atyjafiának ellenébe üti fel sátorát.” (1Móz.16:11-12) Úgy gondolom e leírás pontosan illik napjaink arab országaira, lakosaira is; elég csak visszagondolnunk az elmúlt évek politikai, történelmi eseményeire. Zárásul Pál apostol gondolatát idézem: „De ha szinte mi, avagy mennybıl való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok. Amint elıbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen.” (Gal.1:8-9)
DZSIHÁD: jelentése: harc, küzdelem. Nem támadó, hanem védekezı háborút jelent, egyben tiltja az iszlám vallás fegyverrel történı terjesztését…
Az utolsó hat pontot az iszlám vallás alappilléreinek tekintik, érdemes végig gondolni, hogy mit is jelentenek valójában… 5. Záró gondolatok Mint már a bevezetıben elhangzott: az iszlám egy különleges vallás, mind keletkezésileg, mind tanításbelileg. Alapvetıen keverék (szinkretista) vallás, melynek célja az arab nemzet egységesítése, civilizáltabbá tétele. Magát az egyedüli hiteles kinyilatkozatásnak, és a kizárólagosan igaz vallásnak tekinti, a zsidó és a keresztény hithez hasonlóan. Bibliai szemszögbıl nézve így viszonyulhatunk az iszlám tanításhoz, amely elvett, illetve hozzátett a biblikus kinyilatkoztatáshoz: „Semmit se tegyetek az igéhez, amelyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.” (V.Móz.4:2) „Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz,
Benedek T.
Meghívó Tájékoztatjuk a testvéreinket, hogy július 23-án szombaton a lelkimunkás testvéreink részére továbbképzést tartunk Egyházunk központjában, Budapesten. Szeretettel hívjuk és várjuk testvéreinket. Készüljünk erre az alkalomra is imádságos szívvel, hogy az Úr tegye azt számunkra építı, megerısítı és áldott alkalommá.
23
Úgy kapunk, ahogy adunk „Boldogok az irgalmasok, mert ık irgalmasságot nyernek” (Mt 5:7) Nem helyes, ha bocsánatot nyer, aki maga nem bocsát meg, sem az, ha megelégítik a szükségét annak, aki nem segít a szegénynek. Isten tulajdon mértékünkkel mér meg bennünket, és akik kemény urak és kegyetlen hitelezık voltak, megtapasztalják majd, hogy az Úr is keményen bánik velük. „Az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot” (Jak 2:13). Próbáljunk a mai napon megbocsátani. Próbáljunk másokat hordozni és elviselni. Legyünk szelídek, jóságosak és gyöngédek. Ne ítéljük meg túl szigorúan az emberek viselkedését, ne alkudozzunk rámenısen, ne menjünk bele semmiségek miatt civódásokba, és ne osztogassuk szőkmarkúan az elismerésünket.
Bizonyára szeretnénk áldottak lenni és irgalmat nyerni: legyünk hát irgalmasok, hogy irgalmasságot nyerjünk. Teljesítsük ennek a boldogmondásnak a feltételét, hogy az ránk is érvényes lehessen. Hát nem kellemes kötelesség kedvesnek lenni? Nem sokkal jobb, mint összeférhetetlennek és haragosnak mutatkozni? Hiszen a kedvesség önmagában is áldott! Hát még milyen gazdag jutalom az érte járó irgalom! Csak a végtelen kegyelem tud ilyen ígéretet tenni: mi csupán filléres irgalmakat gyakorolunk embertársainkkal szemben, az Úr viszont minden adósságunkat elengedi! C. H. Spurgeon
A megbocsátás és megengedés nem ismeri azt: hányszor, sem azt: hol a vége. A megbocsátásnak nincs sem kezdete sem vége. Naponként történik, szüntelenül, mert Istentıl magától jön. Dietrich Bonhoffer
KIÁLTS Az İskeresztyén Apostoli Egyház lapja Felelıs kiadó: Pozsgai József Felelıs szerkesztı: Schmied András Szerkesztıség és kiadóhivatal: 1016 Budapest Dezsı u. 12/b. Tel: 1-225-1187 Fax: 1-225-1188 E-mail:
[email protected] Nytsz: B/EL/74/91. 24