6

Fővárosi Közigzgatási és Munkaügyi Bíróság 28.K.32.513/2013/6. Közbeszerzési Értesítő száma: Beszerzés tárgya: Hirdetmény típusa: Eljárás fajtája: Közzététel dátuma: Iktatószám: CPV Kód:

2014/1 Fővárosi Bíróság ítélete KÉ 2014.01.03. 24392/2013

Ajánlatkérő: Teljesítés helye: Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: Nyertes ajánlattevő: Ajánlatkérő típusa: Ajánlatkérő fő tevényeségi köre:

Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 28.K.32.513/2013/6. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Dr. Benkó Ádám Ügyvédi Iroda - dr. Benkó Ádám ügyvéd - (1061 Budapest, Andrássy út 10., III/303.) által képviselt Top Cop Security Zrt. (1119 Budapest, Zsombor u. 15.) felperesnek a dr. Virágh Norbert jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó u. 5., határozatszám: D.212/21/2013.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt perében meghozta a következő ítéletet: A bíróság a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a bíróság felperest, hogy az állami adóhatóság külön felhívására fizessen meg az államnak 21.000.-Ft (huszonegyezer forint) tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illetéket. Kötelezi a bíróság felperest, hogy az ítélet kézbesítésétől számított 15 (tizenöt) nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000.-Ft (húszezer forint) perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás: 1

Az Országos Mentő Szolgálat, mint ajánlatkérő (a továbbiakban: ajánlatkérő) „Megbízási szerződés. Őrző-védőszolgálat ellátása az Országos Mentőszolgálat Budapest V. ker. Markó utcai központjában, a XIII. ker. Róbert Károly körúti és a XII. ker. Alkotás utcai telephelyein” tárgyban a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII törvény (a továbbiakban: Kbt.) Második része szerinti nyílt közbeszerzési eljárást indított. Az ajánlatkérő által meghatározott teljes mennyiség három különböző objektuma őrző-védelmi szolgálatára vonatkozott melyet 4 fővel napi 24 órában, illetve 1 fővel munkanapokon napi 12 órában kellett ellátni. A becsült érték áfa nélkül összegét 60.000.000, Ft-ban, bírálati szempontként a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatást határozta meg. Az ajánlattételi határidőre 9 ajánlattevő nyújtott be ajánlatot, köztük felperes. A legalacsonyabb ajánlatot a később nyertessé nyilvánított Profil Véd Kft. nyújtotta be nettó 50.017.704, Ft-tal a legmagasabb ajánlat 71.740.800, -Ft. volt. Az ajánlatkérő az eljárást eredményessé, és 8 ajánlattevő ajánlatát érvényessé nyilvánította. Ezt követően felperes, alperesnél jogorvoslati kérelmet terjesztett elő - alperes hivatalbóli eljárását is kezdeményezve - melyben a jogsértés megállapítását, az eljárást lezáró döntés megsemmisítését továbbá az ajánlatkérő kötelezését kérte az eljárási költségek, ügyvédi munkadíj viselésére. Felperes álláspontja szerint az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 63. § (1) bekezdését, a Kbt. 69. § (1) bekezdését és a Kbt. 74. § (2) bekezdés a) pontját, mert nem nyilvánította érvénytelenné a gazdasági ésszerűséggel össze nem egyeztethető ajánlatokat. Mely körülményt számításával, illetve a vonatkozó jogszabályi környezet ismertetésével kívánt igazolni. Alperes a jogorvoslati eljárását lefolytatta és D.212/21/2013 számú határozatában felperes jogorvoslati kérelmét elutasította. Határozata indokolásában rámutatott arra, hogy abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az ajánlatkérő jogszerűen állapította e meg, vagy sem, hogy azon 6 ajánlattevő, aki felperesnél alacsonyabb árat ajánlott meg érvényes ajánlatot nyújtott be. Alperes e körben idézve a Kbt. 63.§. (1) és (3) bekezdését, 69.§. (1) - (2) bekezdéseit, 71.§. (2) bekezdés a) - b) pontjait, illetve a 73.§.-át arra a következtetésre jutott, hogy az ajánlatok elbírálása során az ajánlatkérő köteles azt megvizsgálni, 2

hogy a benyújtott ajánlat tartalmaz-e aránytalanul alacsony ajánlati árat. A jogalkotó annak érdekében írta elő ajánlatkérőknek a Kbt. 69. § (1) bekezdésében az aránytalanul alacsony ellenszolgáltatás vizsgálatának kötelezettségét, hogy az ajánlatkérők győződjenek meg arról, hogy a feltüntetett ellenszolgáltatásért biztosítható-e részükre a teljesítés. Az aránytalanul alacsony ellenszolgáltatás kérdését elsődlegesen a konkrét beszerzés egyedi tárgyának specifikumaira figyelemmel kell vizsgálni. Ha az ajánlat aránytalanul alacsonynak értékelt ellenszolgáltatást tartalmaz, ajánlatkérő az ilyen ajánlatot nem nyilváníthatja automatikusan érvénytelenné, hanem köteles a Kbt.-ben meghatározott módon kell eljárni. A Kbt. 69. § (1 )-(2) bekezdéseiben a jogalkotó meghatározta azokat a feltételeket, eseteket, amikor ajánlatkérő köteles az érintett ajánlattevő ajánlati árát aránytalanul alacsony árként értékelni, és ezzel kapcsolatban indokolást kérni. A Kbt. 69. § (2) bekezdése szabályozza az ár aránytalanul alacsony voltának megítélésekor az ajánlatkérő által figyelembe veendő szempontrendszert, melynek alapján az indokoláskérés során az ajánlatkérő korábbi tapasztalataira, a közbeszerzést megelőzően végzett piacfelmérés eredményére, vagy a közbeszerzést megelőzően a szükséges anyagi fedezet meghatározásához felhasznált egyéb adatokra támaszkodik. Kötelező az indokoláskérés, ha az ajánlatban foglalt ellenszolgáltatás több mint húsz százalékkal eltér az ajánlatkérő rendelkezésére álló - az ellenszolgáltatás önállóan értékelésre kerülő valamely eleme esetén az adott elemre eső -anyagi fedezet összegétől. A vizsgált esetben az ajánlatkérő a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás értékelési szempontját választotta, így az összesített ár képezte a vizsgálat tárgyát. E körben alperes rögzítette, hogy az ajánlatkérő esetében a beérkezett árajánlatok esetében a Kbt. 69. § (2) bekezdésében elő írt objektív feltétel alapján indokolás kérési kötelezettség nem állt fenn, fenn mert az érvényes ajánlattevők által megajánlott ár egyetlen esetben sem tért el az ajánlatkérő rendelkezésére álló anyagi fedezet összegétől 20 %-kal. Alperesi álláspont szerint az ajánlatkérőt az okból sem terhelte 3

indokoláskérési kötelezettség, mert a beszerzés becsült értékét 60.000.000.-Ft-ban határozta meg a Kbt. 13.§ (1) bekezdése alapján, - rendszeresen visszatérően kötött szerződés - oly módon, hogy figyelemmel volt arra, hogy felperes a vizsgált közbeszerzés mennyiségével közel azonos őrző - védő szolgálatot látott el az ajánlatkérőnél nettó 1.865.136, Ft/hó megbízási díjért - 44.763.264, Ft./2 év. így ezt az összeget módosította a következő naptári évre várható mennyiségi és értékbeli változással, mivel az alperes által vizsgált közbeszerzési eljárás mennyisége csak annyiban tért el a felperessel kötött szerződés mennyiségétől, hogy az ajánlatkérő további 1 fő munkanapokon 12 órában történő őrző -védő feladatot is előírt a Mohács utcai bejáratnál. Alperes e körülményre is tekintettel megállapította, hogy ajánlatkérőt a Kbt. 69. § (2) bekezdés 1. fordulata { ,,Az ár aránytalanul alacsony voltának megítélésekor az ajánlatkérő korábbi tapasztalataira, a közbeszerzést megelőzően végzett piacfelmérés eredményére vagy a közbeszerzést megelőzően a becsült érték meghatározásához felhasznált egyéb adatokra kell figyelemmel.˝} alapján sem terhelte indokoláskérési kötelezettség, mivel meggyőződött arról, hogy az ajánlattevők által megajánlott árak nem minősülnek aránytalanul alacsonynak. Figyelemmel arra, hogy az összehasonlított két beszerzés lényeges feltételei, a szerződés időtartama és a beszerzés mennyisége között jelentős, nagyságrendi különbség nem volt. Ez okból a korábbi tapasztalatokra és az anyagi fedezet meghatározásához felhasznált egyéb adatokra vonatkozó ajánlatkérői indokolás alátámasztotta az érvényességi vizsgálat jogszerűségét, így ellentétben felperes álláspontjával nem kellett árindokolásra felhívnia egyetlen ajánlattevőt sem. így nem volt alapos felperes azon állítása, hogy az általa megajánlott összeg alatt az ajánlatkérő által megkívánt mennyiségben az őrző - védő munka nem teljesíthető. Alperes határozata indokolásában egyrészt utalt arra, hogy az ajánlatkérő által közölt becsült érték tekintetében a felperes jogorvoslati kérelemmel nem élt, ebből kifolyólag tudta vagy tudnia kellett azt, hogy a vizsgált közbeszerzési eljárás tárgya szerinti szolgáltatás ezen összegű teljes ellenszolgáltatáson, vagy adott esetben annál alacsonyabb fedezeti összegen teljesíthető -e, vagy sem. Másrészt kifejtette, hogy az ajánlattevők 4

érdekkörébe tartozik az, hogy a nyertességük előmozdítása végett az ajánlataikat az ajánlatkérő előírásainak megfelelően oly módon készítsék cl és munkálják ki, hogy az ajánlatkérő a szerződéses teljesítésre való képességüket meg tudja állapítani. A vizsgált szolgáltatás specifikumából adódóan az munkaviszony, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony (megbízás, vállalkozás) keretében is teljesíthető. Alperes utalt arra is, hogy a felperes által hivatkozott jogszabályok betartásának ellenőrzését, így a garantált bérminimum- és ezzel összefüggő közteher-fizetési kötelezettség teljesítését az erre hatáskörrel rendelkező hatóságok végzik. Alperes egyebekben megjegyezte, hogy a felperes által hivatkozott körben - az ajánlatkérő jogszerűen járt-e el akkor, amikor a szakképzettségi követelmény feltüntetését elmulasztotta; az ajánlatkérő jogsértően határozta-e meg a közbeszerzési eljárás becsült értékét; az ajánlatkérő jogszerűen járt-e el a nettó ajánlati árak bontási jegyzőkönyvben történő feltüntetésekor és az ajánlati áraknak a bontás során történő ismertetésekor diszkrecionális jogkörében eljárva úgy ítélte meg, hogy az eljárás hivatalból történő kiterjesztése a Kbt. 146. § (1) bekezdése alapján nem indokolt. Felperes az alperes határozata ellen kereseti kérelmet nyújtott be, melyben az alperesi határozat megváltoztatását kérte oly módon, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az ajánlatkérő az eljárása során a felperes által az alperes eljárásában megjelölt jogszabályokat megsértette és ebből következően alkalmazza ennek jogkövetkezményeit - ajánlatkérő eljárás lezáró döntésének megsemmisítése, felperesnek a jogorvoslati eljárás során felmerült költségei (eljárási költség, igazgatási szolgáltatási díj) megtérítése. Felperes kereseti kérelme indokolása szerint alperes nem megfelelően minősítette az ajánlatkérő korábbi eljárását és döntését a Kbt. vonatkozó szabályozására tekintettel. E körben továbbra is sérelmezte az ajánlatkérő által meghatározott becsült értéket, azt, hogy azt milyen módon határozta meg. Álláspontja szerint a Kbt. az ár aránytalanul alacsony voltának megítélésekor az ajánlatkérőnek nem csak a becsült értéket kell figyelembe vennie, hanem az általa hivatkozott a 5

minimális munkabérre vonatkozó hatályos jogszabályi változásokat is. Alperes nem tárta fel, hogy az ajánlatkérő élt-e a Kbt. 69.§. (1) bekezdésébe foglalt indokolás - kéréssel. Amennyiben ugyanis azzal élt volna úgy az arra adott válaszokat nem lehetett volna elfogadni a Kbt. 69.§. (6) bekezdése alapján. Felperes megítélése szerint önmagában a becsült érték és a vele kötött szerződés összege és mennyisége nem alkalmas arra, hogy megállapítást nyerjen, hogy a benyújtott ajánlatok nem aránytalanul alacsonyak. Sérelmezve e körben, hogy sem alperes, sem az ajánlatkérő nem cáfolta azon állítását, hogy a fedezet nem nyújt elégséges fedezetet az élő munka költségére. Álláspontja szerint amennyiben felmerül, hogy a vizsgált ár a aránytalanul alacsony úgy az ajánlatkérő nem hagyhatta volna figyelmen kívül a hatályos minimálbérre vonatkozó megfelelés vizsgálatát. Felperes állítása szerint az alperes megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72.§. (1) bekezdés ea) és eb) pontjait is akkor amikor határozatában nem mutatta be, hogy bizonyítást rendelt el a tekintetben, hogy a vagyonőri munkakör legalább középfokú szakképzettséget igénylő munkakörnek minősül. Alperes érdemi ellenkérelmében a határozatában foglaltakat maradéktalanul fenntartva a felperesi kereset, mint alaptalan elutasítását kérte, perköltségigénnyel. A felperes kereseti kérelme az alábbiak miatt nem alapos: A közigazgatási per tárgya kizárólag a közigazgatási határozat törvényességének a vizsgálata, azaz a bíróság a Ket. 109. § (1) bekezdése, és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339./A § alapján azt vizsgálja, hogy a keresettel támadott határozat a meghozatala idején megfelel-e az ügyre irányadó anyagi és eljárásjogi jogszabályoknak. Az ügyfél, illetőleg a törvényes érdekében sérelmet szenvedett fél jogszabálysértésre hivatkozással kérheti az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát. Keresetében a fél anyagi és eljárásjogi jogszabálysértésre is hivatkozhat, és arra is, hogy a határozat meghozatalakor az alkalmazott jogszabályt tévesen értelmezték. Eljárási jogszabálysértés miatt a határozat hatályon kívül helyezésének csak akkor van helye, ha az 6

eljárási jogszabálysértés jelentős, és a döntés érdemére is kihat, és a bírósági eljárásban az nem orvosolható. A Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a bíróság a tényállást a felek előadása és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A támadott határozat jogszabálysértő voltát a Pp. 164. §-ára figyelemmel a felperesnek kell bizonyítania. Az alperesi határozat jogszerűségét a Pp. 215. §-a alapján a kereseti kérelem és az ellenkérelem korlátaira figyelemmel vizsgálva a bíróság elsődlegesen azt a felperes által hivatkozott eljárásjogi jogszabálysértést vizsgálta, hogy alperes határozata a Ket. 72.§. (1) bekezdés ea) és eb) pontjait sérti-e. A Ket. 72.§. (1) bekezdés ea) és eb) pontjai értelmében: A határozatnak - ha jogszabály további követelményt nem állapít meg - tartalmaznia kell a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat, az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait. E körben a bíróság rögzíteni kívánja, hogy alperesi határozat utal arra, hogy felperest a jogorvoslati kérelmével összefüggésben hiánypótlásra hívta fel. Alperesi határozat részletesen tartalmazza felperes jogorvoslati kérelmét, azt a körülményt is, hogy az egyéb érdekelt (nyertessé nyilvánított ajánlattevő) vitatta azt a felperesi megállapítást, hogy a vagyonőri képesítés középfokú szakképesítést igénylő munkakör lenne. Ellentétben felperesi vélekedéssel azonban e jogkérdés további vizsgálatát azért nem kellett alperesnek a határozata indokolásában bemutatnia, mert alperes határozatát nem erre körülményre alapította. Itt kívánja a bíróság megjegyezni azt is, hogy felperes nem vitatta, cáfolta alperes azon határozati megállapítását, hogy a vizsgált szolgáltatás specifikumából adódóan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony (megbízás, vállalkozás) keretében is teljesíthető, mely jogviszonyra a felperes által hivatkozott a minimális munkabérre vonatkozó jogszabályok hatálya nem terjed ki. A felperes által említett, vitatott becsült értékkel összefüggésben a bíróság azt is rögzíteni kívánja, hogy az ajánlatkérőnek a Kbt. keretei között 7

kell az ajánlati felhívást és a dokumentációt összeállítania, azok közzététele után az ajánlati felhívás és a dokumentáció alapján kell az ajánlatok érvényességét és a közbeszerzési eljárás eredményét megállapítania. Az ajánlati felhívásban és a dokumentációban meghatározott követelményrendszer az ajánlatkérőt kötik, így az abban foglaltak alapján kell döntenie az ajánlatok érvényességéről. Az ajánlattevő pedig csak az abban írt feltételeknek teljes mértékben megfelelő ajánlatával lehet résztvevője az értékelésnek. A felek egyező előadása alapján a jogorvoslattal támadott közbeszerzési eljárás ajánlati felhívása, dokumentációjának elírásai ellen a jogorvoslati határidőn belül nem terjesztettek el jogorvoslati kérelmet, ezért az ajánlati felhívás és dokumentáció elírásaihoz mind az ajánlatkérő, mind az ajánlattevők - köztük felperes is - kötve voltak. így felperes e körben tett előadásának vizsgálatát a bíróság mellőzte. Figyelemmel arra, hogy alperes a becsült érték vizsgálatát eljárása során hivatalból felperes kérelmére nem végezte el, hivatkozással arra, hogy azt az általa feltárt tények alapján nem tartja szükségesnek. így az nem lehet a bírósági felülvizsgálat tárgya sem. Alperes pedig helytállóan mutatott rá arra, hogy a kérelemre indult eljárása esetén a hivatalból történő kiterjesztés/vizsgálat esetében jogosultság és nem kötelezettség, mely kérdés eldöntése kizárólagosan diszkrecionális jogkörébe tartozik. Ellentétben felperesi vélekedéssel alperes eljárása során nem merült fel adata - ezt felperes sem tudta igazolni - arra vonatkozóan, hogy az ajánlatkérő, bármely érvényes ajánlatot benyújtott ajánlattevő részére a Kbt. 69.§. (1) bekezdésébe foglalt, az értékelés szempontjából lényeges ajánlati elemek tartalmát megalapozó adatokra vonatkozó indokolást kért volna. Különös tekintettel arra, hogy ez esetben az ajánlatkérőt a többi ajánlattevőt egyidejűleg, írásban értesítési kötelezettsége terhelte. Ezt követően a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy helytálló-e felperes azon állítása, hogy az ajánlatkérőt a felperes által megnevezett ajánlattevők esetében a Kbt. 63.§. (1) -(2) bekezdései értelmében a 69.§. (1) - (2) bekezdései alapján indokolás kérési kötelezettség terhelte. 8

E jogszabályhelyek vizsgálata körében tényként lehetett rögzíteni, hogy felperes nem cáfolta alperes azon megállapítását, hogy az ajánlatkérőt a Kbt. 69. § (2) bekezdésében elő írt objektív feltétel alapján indokolás kérési kötelezettség nem terhelte, Ebből következően a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy az ajánlatkérő korábbi tapasztalatai - a felperessel kötött szerződése - a közbeszerzést megelőzően a szükséges anyagi fedezet meghatározásához felhasznált egyéb adatai (a becsült érték meghatározása, tekintettel a felperessel kötött szerződés mennyiségéhez képest történő változásra) indokoltak-e további vizsgálatot a benyújtott ajánlatok teljesíthetőségére vonatkozóan. így volt-e olyan momentum amelyből az ajánlatkérőnek alappal azt a következtetést kellett levonnia, hogy a felperesi árajánlatnál alacsonyabban megajánlott ár alatt az általa elvárt szolgáltatás nem végezhető el, ténylegesen nem teljesíthető, azok a gazdasági ésszerűséggel össze nem egyeztethetőek. A bíróság e körben teljes mértékben osztja alperes azon megállapítását, hogy az ajánlatkérő által rendelkezésre álló adatok elégségesek voltak arra, hogy megállapítható legyen az, hogy az érvényes ajánlatot benyújtott ajánlattevők által megajánlott ár tekintetében ez a körülmény nem merült fel. Mivel épp felperes teljesítése volt az a körülmény, melyből a később nyertessé nyilvánított ajánlattevő által megajánlott áron történő megvalósíthatóságot meg lehetett állapítani. Tekintettel a felperes által történő teljesítés jellegére - rendszeresen visszatérő - az ajánlatkérőnek a vizsgált közbeszerzési eljárást megelőzően végzett piacfelmérést sem kellett elvégezni, figyelemmel arra a körülményre, hogy a 69.§. (2) bekezdése sem teszi kötelezővé, ha az ajánlatkérő korábbi tapasztalata elegendő annak megítélésre, hogy egy megajánlott ár aránytalanul alacsony, vagy sem. Itt kíván a bíróság ismételten utalni arra is, hogy felperes nem cáfolta, hogy a vizsgált szolgáltatás munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében is teljesíthető, mely jogviszonyokra az általa hivatkozott jogszabályok hatálya nem terjed ki. Összegezve: a bíróság az alperes határozatát a felperes által kifogásolt részben felülvizsgálta, ennek során megállapította, hogy az alperes helyesen 9

tárta fel az ügyben irányadó tényállást a vonatkozó jogszabályok helyes értelmezése és alkalmazása alapján, törvényes jogi következtetéseket vont le, határozata jogszerű rendelkezéseket tartalmaz. Az nem volt jogszabálysértő a felperes által kifogásolt részében, ezért a bíróság a felperes keresetét mint alaptalant - elutasította. A bíróság a Pp. 78. §-a alapján a pervesztes felperest kötelezte a perköltség megfizetésére, melynek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM. rendelet 3. § (3) bekezdés alapján határozott meg. figyelemmel az alperesi képviselő által kifejtett munka színvonalára, időigényességére, a perben tartott tárgyalások számára, a pertárgy értékére. A bíróság ugyancsak felperest kötelezte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 42. § (1) bekezdés a) pontja alapján a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt illeték megfizetésére, tekintettel a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban címet viselő 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13.§. (2) bekezdésére is. Budapest, 2013. november hó 27. napján. dr. Hankó Ferenc s.k. bíró

10