6.)

14.1 Gazdasági hírszerzés (Dobokay Gábor, 2000.)

14.1. GAZDASÁGI HÍRSZERZÉS, IPARI KÉMKEDÉS (Dobokay Gábor vezérõrnagy, NBH fõigazgató, Belügyi Szemle, 2000/6.) A piacgazdaság kiteljesedésével párhuzamosan egyes bûnözési formák és elkövetési módok hatása felerõsödött. A gazdasági élet területén számos olyan magatartási formával találkozhatunk, amelyek a joghézagok kihasználásával vagy a jogszabályok leplezett módon történõ megsértésével másoknak, vagy az államnak kárt okoznak. Az elkövetési módok sokfélesége mutatja, hogy ez a fajta bûnözés szinte azonnal „alkalmazkodik” a változó körülményekhez. A gazdasági életben egyre meghatározóbbá válik a globalizáció, amely a gazdasági társaságok nemzetközivé válásában, a tõke, a munkaerõ és az információ határokon átívelõ mozgásában – és egyben soha nem tapasztalt mértékû koncentrációjában – mutatkozik meg. Mindez súlyos veszélyeket is magában hordoz, amelyek ellen nemcsak az államnak, hanem a vállalatoknak is védekezniük kell. A gazdasági, mûszaki-tudományos és ipari kémkedés alapját éppen az e területeken kialakult és az egyes térségek között mélyülõ különbségek vagy ellentétek képezik, ami új kihívást jelent a hatékony és eredményes biztonsági intézkedések kidolgozói és végrehajtói számára. A globalizáció „hozadékaként” kell megemlíteni a nemzetközivé váló szervezett bûnözés jelentette kihívást, amely mindenáron a profit törvénytelen eszközökkel történõ megszerzésére törekszik, és ennek érdekében nem riad vissza a gazdasági, társadalmi, politikai vagy akár az ökológiai rend veszélyeztetésétõl sem. A gazdasági hírszerzés és az ipari kémkedés A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény a Nemzetbiztonsági Hivatal feladataként határozza meg a Magyar Köztársaság gazdasági, tudományos-mûszaki és pénzügyi biztonságát veszélyeztetõ törekvések felderítését, illetve elhárítását, így a gazdasági hírszerzés és az ipari kémkedés mint a nemzetgazdasági érdekek sérelmére elkövetett tevékenység elleni fellépést. A két elkövetési mód jelentõsen különbözik egymástól. A gazdasági hírszerzés az egyes országok hírszerzõ szervezetei által irányított tevékenység, amelynek célja a minõsített vagy kizárólagos információkhoz való hozzáférés, a gazdasági elõnyszerzés. Feltétele, hogy azok a gazdálkodó szervezetek, amelyeknek védett adatait akarják kifürkészni, valamilyen mértékben az érintett állam érdekeltségi körébe tartozzanak. Az állami háttér miatt a tevékenység felderítése, akadályozása – a támadott objektummal a kölcsönös érdekek alapján folytatott aktív együttmûködéssel – a Nemzetbiztonsági Hivatal feladata. Ipari kémkedésrõl akkor beszélünk, amikor egy cég versenytársának titkait igyekszik megszerezni azzal a céllal, hogy saját piaci pozícióit, pénzügyi helyzetét megerõsítse. Az ipari kémkedést folytató társaságok az illetéktelenül megszerzett információkkal jelentõs kutatási, fejlesztési költségeket takarítanak meg.

490


Üzleti hírszerzés, versenypiaci pozícióépítés A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok munkájában egyre nagyobb területet foglal el a gazdasággal kapcsolatos védelmi, illetve információgyûjtõ tevékenység. Az üzleti információk megszerzésének és megóvásának jelentõségét azonban ma még a magyar vállalatok jelentõs része nem ismerte fel. A vállalatok, gazdálkodó szervezetek elleni információs háború rendszerint csak akkor tudatosul a vállalkozások vezetõiben, amikor a behatárolás az érzékeny területekre megtörtént. A kutatási és fejlesztési eredmények, a fejlett technológiák iránt egyre intenzívebb az érdeklõdés. A magyar kutatóintézetek, illetve azok eredményeit, termékeit felhasználó gazdálkodó szervezetek, valamint a stratégiai ágazatokban mûködõ cégek a gazdasági hírszerzés szempontjából kiemelten veszélyeztetett kategóriákba tartoznak. E törekvések megakadályozására a vállalatoknak is biztonsági, adminisztratív intézkedéseket kell tenniük. A vállalkozások biztonsági helyzetére ma már alapvetõen nem az anyagi javak elleni támadások, hanem a versenypiaci információknak a konkurencia által történõ megszerzése és felhasználása jelenti a legfõbb veszélyt. Bárki célpont lehet, aki a vetélytárs számára piaci elõnyt jelentõ üzleti információval vagy szellemi termékkel rendelkezik. A versenypiaci pozícióépítés lehet védekezõ, de támadó jellegû is. A passzív biztonsági intézkedések (személyi, technikai, informatikai) önmagukban nem jelentenek megbízható védelmet, ezért szükséges egy újfajta szemléletmód kialakítása, amelynek a vállalatok vezetõi és az alkalmazottak körében egyaránt érvényesnek kell lennie. Ehhez mindazoknak átfogó ismeretekkel kell rendelkezniük az információk megszerzésére, kezelésére, felhasználására és védelmére vonatkozóan, akik a leginkább „veszélyeztetett” területen tevékenykednek. Az információszerzés területei Magyarország esetében az ellenérdekelt titkosszolgálatok fõ hírigényét a NATO biztonsági rendszerére vonatkozó védelmi információk és az ország gazdasági teljesítõképességével összefüggõ, stratégiai jellegû, minõsített és kizárólagos információk képezik. Ezek elsõsorban az intézményi, vállalati titokvédelmi szabályok érvényesítésével biztosíthatók. A kizárólagos információk körébe sorolhatók egyebek mellett a nemzetgazdaság mûködése szempontjából fontos üzleti titkok is, amelyek illetéktelen kezekben komoly hátrányt okozhatnak. Védelmük érdekében a jelenlegi gyakorlatnál jobban kell ügyelni az iratok minõsítéséra, a szervezeti és mûködési szabályzat betartására. A politikai és gazdasági információszerzés mellett vannak bizonyos nem katonai jellegû ellenséges, felforgató és más módon veszélyes tevékenységek is. Ezek kiindulhatnak egyes ellenérdekelt országból államilag támogatott formában, ám kapcsolódhatnak a nemzetközi szervezett bûnözéshez is. Közös jellemzõjük, hogy módszereikben, eszközeikben és bizonyos tekintetben hatásukban is azonosak. A különbség csupán annyi, hogy az államilag támogatott akcióknál rendszerint bizonyos önkorlátozó hatás érvényesül (legalábbis ami a módszerek óvatosságát, kifinomultságát illeti), a szervezett bûnözõcsoportok pedig gátlástalanok.

491


Az információszerzés céljai és módszerei különbözõek. Az elsõ csoportba tartoznak az államilag támogatott tevékenységek. Ezek egy része a politika, az ideológia és a propaganda eszközeivel igyekszik a kívánt célt elérni. Ebben a vonatkozásban említést érdemel az orosz polgári és katonai hírszerzõ szervezetek egyre fokozódó aktivitása, amelyek a NATO-val kapcsolatos politikai kérdésekre, a szövetség és Oroszország kapcsolatainak NATO-beli megítélésére, a bõvítés hatásaira, stratégiai tervek alakulására, a közös irányítási mechanizmusra és fegyverrendszerekre, a tudományos és mûszaki kérdésekre helyezik a hangsúlyt. Az európai integráció nagyarányú átalakulásával és nyitásával párhuzamosan ráadásul egyes országok szolgálatainak információszerzési lehetõségei is megnövekedtek. Másik csoportot képez a konkrét információk megszerzésére és azok „megfelelõ” felhasználására irányuló tevékenység, amelynek végrehajtója általában a titkosszolgálat. Ezen belül a politikai információszerzés a NATO-tagországok rövid, közép- és hosszú távú politikai elképzeléseinek megismerésére irányul. A katonai hírszerzés a szövetséges haderõk állapotára, fegyverzetére, bázisaira, fejlesztési szándékaira, a békeidõbeli készültségi terveire, hadászati elképzeléseire, fegyverzeteire, azok telepítésére, mobilizálására, ellátására vonatkozó információk megszerzését tekinti elsõdleges feladatának. A gazdasági hírszerzés ebben az összefüggésben kifejezetten a katonai ipari titkok megszerzését, illetve a kettõs felhasználású termékek beszerzését célozhatja. Ezt a tevékenységet nyílt és hagyományos információgyûjtéssel, ez utóbbin belül a titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazásával valósítják meg. A nem államilag irányított cselekmények közül komoly veszélyt jelent a csempészet, az illegális beszerzések és a stratégiai anyagok (nemzetközileg ellenõrzött termékek és technológiák) illegális forgalma. A szervezett bûnözõcsoportok – amellett, hogy fõként fegyver-, drog- és embercsempészettel foglalkoznak – gyakran vállalkoznak stratégiai anyagok vagy védett technológiák beszerzésére, s emellett számos tagállamban folyamatos veszélyforrást jelentenek a nemzetgazdaságokat bomlasztó pénzügyi visszaélésekben, a korrupcióban és a pénzmosásban játszott szerepük miatt is. Amennyiben az ilyen jellegû tevékenységnek nem sikerül gátat vetni, súlyosan sérülhet az a nemzetközi jog norma, hogy egyetlen ország sem alkalmazhat fenyegetést vagy megfélemlítést egy másik nemzettel szemben, ugyanis az erre alkalmas eszközök „kicsúsznak” a nemzetközi kontroll alól. Minden NATO-tagországban jelen vannak az ellenérdekelt felek ügynökei, akik az állami érdekszférát támadják. Tevékenységükre jellemzõ, hogy – a hagyományos hírszerzõi módszerek mellett – egyre növekvõ mértékben vesznek igénybe legális úton, nyílt forrásokból is beszerezhetõ ismereteket. Az ezek elemzésével, értékelésével nyert értesüléseket titkosszolgálati módszerekkel próbálják pontosítani, kiegészíteni. Ehhez a célintézmények titokhordozóit (vagy közvetlen környezetüket) igyekeznek megnyerni. Hivatalos és baráti meghívások, ajándékozások is alkalmat adhatnak a megbízók számára fontos információk megszerzésére. A mûszaki vívmányokat – így a számítógép adta lehetõségeket –egyre intenzívebben veszik igénybe az információszerzés eszközeként. Az eredményes elhárításra az érintett országos hatáskörû szervekkel, valamint a partnerszolgálatokkal való együttmûködés keretében nyílik lehetõség.

492


Az ipari kémkedés alakulása a volt szocialista országokban a rendszerváltás elõtt és után Magyarország 1991-ben a COCOM társult tagországa lett. A COCOM a fejlett nyugati országok által összeállított terméklista, amelyben meghatározták, hogy milyen anyagokat, termékeket, illetve technológiákat nem lehet értékesíteni vagy továbbadni az alapító államokkal ellenérdekelt országokban. Társult tagságunk után megváltoztak a nemzetbiztonsági szolgálatok COCOM-Iistával kapcsolatos feladatai. Ezután a magas színvonalú ipari eredmények megszerzése helyett a „továbbadás„ megakadályozása lett a cél. Ennek lényege, hogy a magyar cégek, vállalatok ne adhassák el az úgynevezett nemzetközileg ellenõrzött termékeket a továbbra is „tiltólistán„ lévõ országokba, amelyek diktatórikus, fenyegetõ politikát folytatnak, vagy államilag támogatják a terrorizmust. A társult tagság a Nemzetbiztonsági Hivatal feladatait is meghatározta, amelyek kiterjednek az ECl- (bármely országból érkezett engedélyköteles) termékek majdnem teljes körének biztosítására, ezen termékek forgalmazásának ellenõrzésére függetlenül attól, hogy azok csak ipari vagy kettõs (polgári és katonai) felhasználásra alkalmasak. A feladatok a következõk: – az ECl-, illetve bármely más módon védett termékek biztonságának és védelmének garantálása mindaddig, amíg azt az exportáló ország kéri, illetve amíg a vonatkozó elõírások érvényben vannak; – ezen termékek illegális importjára, exportjára, reexportjára, illetve tranzitjára irányuló törekvések felderítése és megakadályozása; – az ilyen termékek illetéktelen (nem az engedélyezésnek megfelelõ) felhasználásának felderítése és megakadályozása; – jogosulatlan ország által a termékek megszerzésére indított akciók megelõzése, felderítése és megakadályozása. Minõségi változást hozott – és egyúttal bõvítette az NBH feladatkörét – a korszerû mûszaki és tudományos eredményeket alkalmazó vegyes vállalatok telepítése, továbbá az úgynevezett húzóágazatok magyarországi fejlesztése. Egyes országok szervezetei és titkosszolgálatai – a beruházás vagy a gyártelepítés védettségének gyengeségeit, hiányosságait kihasználva – Magyarországon igyekeznek hozzájutni azokhoz a védett információkhoz, amelyeket egy adott nyugati országban a korszerû biztonsági rendszer miatt nem tudtak megszerezni. Az ipari kémkedéshez és a gazdasági hírszerzéshez Magyarországon mûködõ, de külföldi tulajdonú bankokat is felhasználnak. Új módszer, hogy valamely Magyarországon bejegyzett, gazdasági információk gyûjtésével foglalkozó céget egy külföldi vállalat nevében (természetesen a titkosszolgálati háttér leplezésével) – befektetési indokkal – megbíznak a „kiszemelt cég” átvilágításával, vagyis gazdasági és pénzügyi helyzetének, kutatás-fejlesztési eredményeinek feltérképezésével. A megbízó hangsúlyozottan kéri az általa „összeállított” kérdéscsoport megválaszolását, amely – kívülállók számára nem felismerhetõen – hírszerzõ információkat is tartalmazhat.

493


A kelet-európai és nyugati ipari kémkedés közötti különbség A kelet-európai ipari kémkedés fõként az adott ország által felhasználható eredményeket, technológiákat próbálja megszerezni, míg a nyugati sajátossága, hogy a cél elsõsorban inkább a konkurencia legyõzése, kiszorítása a piacról vagy az újabb beruházások megszerzése a „rivális” elõl. Az elektronikus hírszerzés sok vihart kavaró példája az Echelon nevû „kémrendszer”. A negyvenes évek elején az angolszász hatalmak által alapvetõen hírszerzési feladatok ellátására létrehozott rendszerrel az európai országok fax-, email és telefonvonalai lehallgathatóvá váltak. A hidegháború éveiben a hálózatot folyamatoson fejlesztették, s a mintegy 120 felderítõ mûholdat a Szovjetunió szétesése után sem számolták fel, sõt ultramodern számítógépekkel korszerûsítették. Az Európai Parlament vizsgálóbizottságot állít fel, amelynek feladata az Echelon mûholdas hálózat tevékenységének kivizsgálása. A sorozatos ipari kémkedési botrányokból egyre több kerül nyilvánosságra. Például az oroszországi Edmond Pope-ügy. Az amerikai üzletember, aki ellen Oroszországban kémkedés gyanúja miatt hivatalosan vádat emeltek, s akit le is tartóztattak, egy védelmi csúcstechnológiák kutatásával foglalkozó orosz cég alkalmazottjától vásárolt ipari titkokat. Az amerikai sajtóban Pope-ról mint nyugalmazott tengerészkapitányról jelentek meg elemzések, aki pályafutásának nagy részét a haditengerészeti hírszerzésnél töltötte. Az orosz jogrend szerint büntetése akár 20 év börtön is lehet. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a titkos orosz technológiák megszerzésében elért sikerek nem kizárólag a külföldi hírszerzõk érdemei. Nem titok, hogy az utóbbi idõben olyannyira megnõtt az orosz titkokat kiárusítani kívánók száma, hogy az FSZB (Szövetségi Biztonsági Szolgálat) nem képes rajta tartani a szemét minden „kereskedõn”. Oroszországban az „árulási járvány” leginkább azokat a régiókat fertõzte meg, ahol a hadiiparban dolgozók évekig nem kapnak fizetést. 1999-ben például csak Udmurtiában két esetben leplezték le a „külföldi titkosszolgálatok tevékenységét”. Mindkét esetben úgynevezett kezdeményezõ kémkedésrõl volt szó, azaz a titokhordozók maguk próbálták meg felajánlani szolgálataikat valamilyen ipari kémszolgálatnak. Míg 1998-ban az elhárítók 19 esetben lepleztek le „kezdeményezõ kémkedést”, tavaly már 30 ilyen próbálkozás volt. Ezen túlmenõen az is kiderült, hogy olyanok is szeretnének titkokat áruba bocsátani, akik éppen a titkok õrzésére kaptak megbízást. Magyarországon az ipari kémkedés területén a nemzetbiztonsági szervek és a privát biztonsági cégek között nincs rendszeres együttmûködés, bár néhány esetben – konkrét felkérésre – a Nemzetbiztonsági Hivatal vett már részt közös munkában. A rendvédelmi szervek tapasztalatai szerint a „bizalmatlanság” egyik legfõbb oka a magán biztonsági cégekre jellemzõ nagyfokú munkaerõ-vándorlás, ugyanis az alkalmazottak egy részének felkészületlensége miatt már több közösen szervezett akció meghiúsult. Egyes esetekben az is tapasztalható volt, hogy a rendvédelmi szervektõl származó védett információkat a civil biztonsági cégek illetéktelenek tudomására hozták. A nemzetbiztonsági szolgálatok törvényben meghatározott feladatai az ipari kémkedés és az iparbiztonság területén A 3014/1998. számú kormányhatározat – a nemzetbiztonsági szolgálatokról

494


szóló 1995. évi CXXV. törvényben foglalt felhatalmazás alapján – meghatározta az államhatalmi és kormányzati tevékenység szempontjából fontos intézmények és létesítmények körét, amelyek biztonsági védelmét a nyílt és titkos információgyûjtés módszereinek felhasználásával az illetékes nemzetbiztonsági szolgálat végzi. Felderítõ és elhárító tevékenysége mellett elsõsorban a megelõzésre helyezi a hangsúlyt, amelynek során a veszélyeztetettség megítéléséhez és a védelem megszervezéséhez szükséges adatokat gyûjti. Konkrét jelzések felderítése, a veszélyek elhárítása, illetve megszüntetése érdekében – szigorú törvényi elõírások alapján különleges titkosszolgálati eszközöket (telefonlehallgatás, titkos házkutatás, levélellenõrzés) is alkalmazhat. A NATO és a kétoldalú titokvédelmi egyezmények keretében folytatott ipari, tudományos és mûszaki együttmûködésben különös figyelmet kell fordítani a biztonsági követelmények érvényesítésére, amelyet kettõs – nemzeti és intézményi – biztonsági elõírásrendszerre kell építeni. Magyarország NATO-csatlakozásakor a NATO Biztonsági Szabályzatában [CM(55) 15 (Final)] leírtak szerint kötelezettséget vállalt a minõsített NATOadatok védelmére. Ebben a vonatkozásban a koordinációt – az 1998. évi LXXXV. törvényben foglaltak alapján – a Nemzeti Biztonsági Felügyelet látja el, amely egyúttal hatósági jogkörben dönt a biztonsági garanciát jelentõ tanúsítványok kiadásáról. A NATO-szabályzat elsõ kötete konkrét elõírásokat tartalmaz a minõsítési eljárásokat, azok tartalmát, a minõsített információk védelmének biztonsági, személyi, technikai feltételeit, tárolását, továbbítását, szállítását, átadását illetõen, míg második része a NATO minõsített információk ipari környezetbe történõ kihelyezésének szabályaival foglalkozik. Ez utóbbi magában foglalja a „szükséges, hogy tudja” elv alapján minõsített NATO-információk birtokába kerülõ személyek biztonsági igazolásainak és a projektben érintett vállalatok telephely-biztonsági igazolásának kiadását, amely elõfeltétele a szerzõdéskötések megindításának. Az 1998. évi LXXXV. törvény kiegészítette a Nemzetbiztonsági Szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvénynek a Nemzetbiztonsági Hivatal, illetve a Katonai Biztonsági Hivatal feladatait meghatározó paragrafusait, amelynek értelmében mindkét hivatalnál új feladatként jelent meg az iparbiztonsági ellenõrzések elvégzése. A nemzetbiztonsági szolgálatok illetékességének és egymással történõ együttmûködésének szabályairól szóló 3053/1991. számú kormányrendelet 1999. januári módosítása szerint az iparbiztonsági ellenõrzések lefolytatására a Nemzetbiztonsági Hivatal, míg a honvédelmi érdekeket érintõ kérdésekben a Katonai Biztonsági Hivatal jogosult. A személybiztonsági és létesítménybiztonsági ellenõrzésekre, valamint az iparlátogatások felügyeletére a Nemzetbiztonsági Hivatal abban az esetben jogosult, amennyiben a projekthez katonai jellegû állam- vagy szolgálati titok nem kapcsolódik. (Iparlátogatás: amikor egy NATOtagállam szövetségi katonai projektben részt vevõ vállalkozója vagy alvállalkozója megjelenik egy másik NATO-tagállam létesítményében vagy illetékes minisztériumában, valamely vállalkozójának telephelyén, illetve egy NATO-parancsnokságon.) A Nemzetbiztonsági Hivatal iparbiztonsági ellenõrzéssel összefüggõ feladata a titokvédelem személyi és biztonsági feltételeinek vizsgálata azoknál a gazdálkodó szervezeteknél, amelyek külföldi minõsítéssel ellátott adatok, illetve állam- vagy szolgálati titkok birtokába juthatnak. További feladata a minõsített adatok biztonságát veszélyeztetõ kockázati tényezõk, ellenérdekelt törekvések felderítése és elhárítása. A Nemzetbiztonsági Hivatal és a Katonai Biztonsági Hivatal által elvégzett ellenõrzésekrõl biztonsági szakvéle-

495


mény készül, amelynek alapján a Nemzeti Biztonsági Felügyelet a szükséges tanúsítványokat kiadja. A minõsített információk kihelyezésével a gazdálkodó szervezet automatikusan a nemzetbiztonsági védelem alá esõ objektummá válik. A védelem során - a törvény által meghatározott esetekben - lehetõség van titkosszolgálati eszközök, erõk, módszerek alkalmazására.

496

6.)

Recommend Documents