KIÁLTS Mit Kiáltsak?
Minden test fő és minden szépsége mint a mezı virága! Megszáradt a fő, elhullt a virág, de Istenünk beszéde mindörökre megmarad.
Az İskeresztyén Apostoli Egyház Lapja
2008/6
Vetés és aratás „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. Mert aki vet az ı testének, a testbıl arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekbıl arat örök életet.” Gal 6:7-8. Lassan közeledik az aratás. A gabonatáblák sárgulni kezdenek. Van, ahol már aratnak is. Amilyen magot elvetettek az emberek, azt a gabonafajtát fogják learatni, ha Isten áldását adja rá mindvégig. Hiszen sok viharnak, hónak, jeges esınek vannak kitéve a földeken a termések. Vagy éppen szárazságnak. Mindenképpen szükséges Isten áldása ahhoz, hogy meglegyen az évi kenyere az embereknek. Aztán aki sajnálta a vetımagot elvetni, az nem számíthat aratásra. Vagy ha rossz, silány magot vetett, rossz lesz az aratása is. Emlékszem, régen félretették a jó vetımagot — ha volt kenyérnek való, ha nem! — de nem volt szabad hozzányúlni! Ez befektetés volt a jövıre. Az aratás mindig a vetéstıl függ, az határozza meg a milyenségét... Ez a törvényszerőség érvényes a lelki életre is. Aki a bőnös test kívánságai szerint él, vagyis vet a testének, az veszedelmet, kárhozatot arat élete végén vagy már ebben a földi életben is. Nézzük meg, milyen testi bőnökrıl ír a Szentírás? A TEST BŐNEI NYILVÁNVALÓAK:
1./ Szexuális bőnök: házasságtörés, paráznaság. tisztátalanság, bujálkodás (szégyentelen, kicsapongó életmód) 2./ Vallásos bőnök: bálványimádás, varázslás (okkult tudományok) 3./ Közösséggel kapcsolatos gonoszságok: ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás és pártoskodás — amikor az emberek bizonyos dolgok vagy személyek miatt veszekednek és így keserő szakadást okoznak. Az irigység olyan bőnös, gonosz indulat, amikor az ember mindig azt kívánja‚ ami a másé. Látjuk tehát, hogy a bőnös emberi természet, a test, a testi kívánságok a felelısek azért, hogy az emberi jó kapcsolatok szétszakadnak a családban, a gyülekezetben, és a társadalomban. 4./ Alkohollal kapcsolatos bőnök: részegeskedés, tobzódás. Pál apostol megjegyzi, hogy „ezekhez hasonló” bőnök is vannak még. A felsorolás tehát nem teljes. Akik ilyeneket cselekszenek, Isten eljövendı országának örökösei nem lesznek. Akik a testnek vetettek és állandó erkölcsi romlottságban éltek, azok nem Isten gyermekei. Veszedelmet, vagyis kárhozatot aratnak! Ez nem azt jelenti, hogy a hívı ember elveszíti üdvösségét, ha
5./ Szívesség: jóindulat, kedvesség, melyet Isten mutatott az emberek iránt. Nekünk is teremni kell ezt az erényt, ezt a „gyümölcsöt”. 6./ Jóság: Mások felé fordulás, jó cselekedetek akkor is, ha a másik személy nem érdemli meg. 7./ Hőség: a megbízható ember jellemzıje. Pl. hő szolga. 8./ Szelídség: az ilyen tulajdonsággal rendelkezı ember engedelmes Isten Igéjének és tapintatos mások intésében. 9./ Mértékletesség v. önmegtartóztatás: önmérsékletet, mértéket jelent, segít a gonosz indítékok, kívánságok legyızésében. Mindenben tudja a mértéket gyakorolni az ilyen gyümölcsöt termı ember — evés, ivás, beszéd, viselkedés másokkal, öltözködés, stb. Ezeket a „gyümölcsöket”, tulajdonságokat a hívı ember nem tudja megteremni, létrehozni Isten Lelkének ereje, segítsége nélkül... Ha a jó cselekvésben — a vetésben — meg nem lankadunk, el nem fáradunk, akkor a maga idejében bı, áldott aratásunk lesz. Jutalmat kapunk Istentıl, Aki számon tartja törekvéseinket. Amíg idınk van, tegyünk jót mindenkivel, fıleg azokkal, akik testvéreink a hitben. Volt már olyan ember, aki kevés jót tett életében, rossz magot vetett. Amikor aztán bajba került, segítségre, megértésre lett volna szüksége, elfordultak tıle is az emberek. Ezt mondták: İ sem tett jót senkivel! Amit vetett, learatta már földi életében... Kérdés: Mit szeretnél aratni? Örök életet vagy kárhozatot? Vigyázz a vetésre! Vessük a jó magot addig, míg lehetıségünk van reá. Az Úr nem fog elfeledkezni rólad az aratásnál. Ezt mondja a zsoltáros: Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. Aki vetımagját
visszaesik egyszer-egyszer valamilyen testies bőnbe. Hanem aki állandóan abban él és nem küzd a bőn ellen. „Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok.” Gal 5:16-17. Egész földi életünk vetés, amit már itt és az örökkévalóságban aratunk majd le. Nézzük meg, ki vet jó magot a lelki életben? Ki vet a Léleknek? Ki fog a Lélekbıl örök életet aratni? Aki a Lélek gyümölcsét termi földi életében. Amelyik hívı ember a Krisztussal szoros kapcsolatban él, annak nem kell erılködnie, mert a „gyümölcs” a Szentlélek munkájának az eredménye lesz az életében. Azért beszél Pál apostol egyes számban a „gyümölcs”-rıl, mert az alábbi tulajdonságok összefüggenek, egységet képeznek és mindegyiknek láthatóvá kell lenni a hívı emberek életében. Az alábbiak A LÉLEK GYÜMÖLCSEI, melyeket meg kell teremnünk, mely szerint élnünk kell, vagyis vetegetnünk kell, hogy gazdag és jó aratásunk legyen: az örök élet boldogsága. 1./ Szeretet: ez az alapja a többi kegyelmi megnyilvánulásnak, gyümölcsnek. Isten szeretet, szereti a világot, ezért küldte el Krisztust, hogy meghaljon a bőnösökért. Ennek a szeretetnek kell nyilvánvalónak lenni azokban a hívıkben, akik Lélek szerint élnek. 2./ Öröm: mély, belsı örvendezés a Krisztusban, nem függ a körülményektıl. 3./ Békesség: Jézus Krisztus ajándéka, olyan belsı nyugalom és csendesség, mely a nehéz körülményekben is megmarad. 4./ Türelem: az ellenségeskedés elhordozásának képessége. Nem vág vissza, ha igazságtalanul bánnak is vele. 2
sírva emelve megy tova, vigadozással jı elı kévéit emelve. (126. Zsolt) A jó cselekvés gyakorlása, a gyümölcstermés sokszor szenvedéssel jár együtt, de megéri
a fáradságot, az áldozatot, mert örök élet boldogságával fizet. Ámen. Pozsgai József
Drága kegyelem olyan, mint amikor valaki egy zsák lopott kukoricát cipel a hátán... De kínoz, gyötör szívünk mélyén mindaddig, amíg le nem tesszük terhünket, bőnünket a kereszt alá. Mindaddig, ameddig meg nem valljuk bőnbánattal Isten elıtt. Nagy öncsalás az, amikor arra vár valaki, hogy: „Majd elmúlik ez az érzés!”, „Majd elfelejtem!” Van egy régi mondás: „A lelkiismeretet lehet elaltatni, kitágítani, de megölni nem!” Minden meg nem bánt, be nem vallott bőn bennünk marad. Idı és alkalom kérdése csupán, mikor fizet vissza keserves csapással. A bőn következménye minden esetben nyomorúság, szenvedés, békétlenség, félelem, szorongás, harag, keserőség, és soha nem áldás! Vannak fizikai, testi bőnök, melyeknek fizikai, testi következményei vannak. Isten soha nem gyöngéd a bőnnel szemben. Nem engedékeny és nem elnézı. A bőnnek következménye a büntetés. Itt tévednek azok, akik csak Isten szeretetérıl és kegyelmérıl beszélnek. A kegyelem, a szeretet, amit Isten a bőnös emberre pazarol, nem engedély arra, hogy a bőnt szabadon gyakoroljuk a végtelenségig, megvénülésünkig. Az Ige világosan tanítja: „A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, részegeskedés, tobzódás, és ezekhez hasonlók. Ezekrıl elıre megmondom nektek, mint már
„Mivel meglágyult a szíved, és megaláztad magad az Isten elıtt, amikor meghallottad kijelentését errıl a helyrıl és lakóiról: mivel megaláztad magad elıttem, megszaggattad a ruhádat, és sírtál elıttem, azért én is meghallgatlak... Így szól az Úr.” (1Krón 34:27.) Nincs olyan ember, aki ne vétkezne Isten ellen. Kevesen látják be, hogy vétkeztek, bőnt követtek el, mert kemény szívőek és makacsok vagyunk. Keménységünk, hajlíthatatlanságunk eredménye majdnem mindig törés, összetöretés. Meddig lehet bántani, sérteni Istent bőneinkkel, engedetlenségünkkel? Ma divat hirdetni Isten szeretetét és végtelen kegyelmét. „Isten szeretete nagyobb és erısebb, mint a törvény! Azaz, mindenkinek mindent megbocsát a végtelenségig, mert az İ szeretete végtelen!” Ez a szemlélet sokakat felszabadít a bőn gyakorlására. „Nem baj, ha egy kis bőnt elkövetsz, Isten megbocsát mert szeret.” Mindennapi harc és küzdelem, amit bensımben vívok a bőn ellen. Tudom, hogy minden bőnnek következménye van. Mind testünkre, mind lelkünkre hatással van az elkövetett bőnünk. Senki nem tudja rólunk, mi bánt, miért vagyunk szomorúak, nyugtalanok, álmatlanok... Mi tudjuk, hogy benn, a lelkünk mélyén gyötör, kínoz a bőn. Harag, bosszú, irigység, parázna testi kívánság, hazugság — nem látta senki, amikor elkövettük. Vannak bőnök, amelyek nem láthatók, nem 3
tüdırákot okoz. Meddig szabad a bőnt gyakorolni? Semeddig! Ne keményítsd meg a szíved, kedves Olvasóm. „Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt!” (Gal 5:24.) A kísértı holnap is jön, kísért a mai, megbánt és megvallott bőnnel. De légy erıs! Kiálts az Úrhoz, İ ad erıt és körülvesz megtartó szeretetével! Sírjunk az Úr elıtt együtt, kegyelemért, a Szent Lélek megújító erejéért. Megígérte az Úr, İ meghallgat mindenkit, aki alázattal jön Hozzá. De ne felejtsd: a kegyelem nem olcsó, nagy ára van! Jézus az életével fizetett érte! Fájlalom és bánom bőneimet elıtted, Uram. Köszönöm, hogy jöhetek Hozzád. Uram, irgalmazz nekem, bőnösnek. Nem vagyok méltó, hogy szereteteddel újra átölelj, de nem tudok élni Nélküled. Testem, lelkem szenved, megnyomorít a bőn terhe. Drága Úr Jézus, kérlek, mossál meg szent véreddel. Adj szabadságot a bőneim megkötözı erejétıl. Tölts be Szent Lelkeddel, hogy legyen erım testemet megfeszítve, kívánságaimnak nemet mondani. Szolgálni, dicsıíteni szeretnélek egész életemmel. Köszönöm, hogy szeretsz, pedig nem érdemlem, és megkegyelmezel, pedig nem vagyok rá méltó. Áldott légy, jó Atyám! Ámen. Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
korábban is mondtam: akik ilyeneket cselekesznek, nem öröklik Isten országát!” (Gal 5:19-21.) Isten szeret, megbocsát, magához fogadja gyermekeit, de nem tőri a bőn szabad gyakorlását azért, mert İ megbocsátó és szeret. Lehet, hogy visszaesı bőnös vagy, aki küzd, de nem hivatkozhatsz arra, hogy a kegyelem majd betakar. Igen, a Úr Jézus azt tanácsolta, hogy mi bocsássunk meg az ellenünk vétkezıknek nem csak hétszer... Az Atya megbocsátott tékozló fiának annak ellenére, hogy mindent eltékozolt. — Ám az Atya szeretete nem jogosította fel fiát arra, hogy amikor jóllakott, szépen felöltözött, kezdheti a csavargást, bőnözést, dorbézolást elölrıl! Ajándék a kegyelem, ajándék az irgalom és a szeretet amit Isten ránk pazarol! De nem követelhetjük ezt az ajándékot. Járulhatunk, mehetünk mindenkor Istenhez, a golgotai kereszthez, alázattal és bőnbánattal. Jézus vére eltörli bőneinket, de nem követel-hetjük. A testi bőnök súlyos nyomait sokszor testünkben kell hordozni, még a bőnbocsánat után is! Az alkoholizmus tönkreteszi a májat, az agyat, és a születendı gyermekeket is. A fajtalanság, paráznaság iszonyú következménye századunkban az AIDS. A dohányzás
Meghívó Szeretettel hívjuk és várjuk a bibliaiskolásokat, a június 14-én megtartásra kerülı alkalomra. 4
Az Úrnál van a kegyelem gondviselésének áldásait ugyanúgy élvezi az, aki káromolja, tagadja és gyalázza İt, mint az, aki tiszteli és imádja és akarata szerint igyekszik élni. Ebben nincs különbség. Persze mégis van különbség. Abban, hogy a hitetlen — az Istentıl távol élı — ember, minden földi életében elért eredményt és sikert, önmagának tulajdonít. A kudarcokért, a bajokért, a katasztrófák miatt pedig lázong és másokat vádol; gyakran Istent vádolja és káromolja. A hívı ember viszont Isten kegyelmének ajándékaként hálaadással veszi a jót, az áldást, de a nehézségeket, a próbákat, a bajokat, a tragédiákat és a nyomorúságokat is megnyugvással fogadja el ugyancsak Isten kezébıl. Megvalósul életében és hit által a gondolkodásában az, amit Pál apostol így fogalmaz: „adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében” (Ef 5:20). Ebben az a csodálatos tapasztalat, hogy ha ezt tesszük, akkor megvalósul életünkben Isten hatalma és bölcsessége által az, „hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” (Róm 8:28). Isten megváltott gyermekei azt is tapasztaljuk, hogy imádság által folyamatosan szoros közösséget ápolhatunk a Mennyei Atyával és İ a gondviselés e földi dolgaiban is meghallgatja imáinkat, amelyeket Jézus nevében terjesztünk eléje. Van még egy nagy különbség e földi életre vonatkozóan az Isten kegyelmében élı ember javára. Ezt a különbséget Pál apostol így fogalmazta meg: „Megjelent az Isten üdvözítı kegyelme minden embernek, amely arra tanít, hogy megtagadván a hitetlenséget és az evilági kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a
A bizonyosságnak — a bőntıl, a mélységekbıl megszabadított és az üdvösségében boldog ember bizonyosságának — az örömteli hangja ez az önfeledt felkiáltás! Valami olyasmit kapott a zsoltár írója, amiért könyörgött, amit nagyon várt, de amirıl tudja, hogy nem érdemelte meg. Mégis megkapta kegyelembıl, az Isten kegyelmébıl és így ingyen! Ezért most hangosan hirdeti, azt akarja, hogy tudja meg minél több ember, hogy az Isten kegyelmes; az Úrnál van a kegyelem! Kegyelem — görögül charis — talán a legtartalmasabb, de mindenképpen a legkívánatosabb fogalom a Szentírásban. Azt jelenti, hogy megfizethetetlenül nagy értéket ajándékként ad Isten, egyszerően csak azért, mert İ irántunk — a kárhozatra méltó, bőnös emberek iránt — táplált szeretetbıl így döntött. Minden szép és jó Isten kegyelmének az ajándéka ebben a világban. Kegyelmének döntése volt, hogy megteremtette a földet, rajta a növény és az állatvilágot és mindezt az ember rendelkezésére bocsátotta, akit saját képére és hasonlatosságára intelligens lénynek alkotott és a saját leheletét adta beléje. (1Móz 2:7) Isten kegyelmébıl való döntés volt az is, hogy İ gondot visel rólunk. „Amíg csak föld lesz, nem szőnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka” (1Móz 8:22). Jézus így fogalmazza meg Isten gondviselı kegyelmének ezt az igazságát: „Legyetek mennyei Atyátoknak a fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra és esıt ad igazaknak és hamisaknak” (Mt 5:45). Vagyis Isten gondviselı kegyelme minden feltétel nélkül, minden ember számára egyetemes. Igaz ez úgyis, hogy Isten 5
Isten kegyelmének igazán nagy gazdagsága Jézus Krisztusban lett nyilvánvaló és a benne vetett hit által nyerhetı el. És ez messze túlmutat a földi élet távlatán. Ahogyan János evangéliuma írja: „a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg” (Jn 1:17). A Jézus Krisztusban megjelent igazság elıször is azt a tényt teszi világossá számunkra, hogy mi, emberek valamennyien Istentıl távol, társaságára alkalmatlanul, a bőn és a halál állapotában jöttünk e világra. Mert ahogyan „egy ember által jött a bőn a világba, és a bőn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett” (Róm 5:12). Vagy ahogyan Jézus fogalmazza: „Ami testtıl született test az” (Jn 3:6). Ezért Jézus kimondja a tételt: „Újonnan kell születnetek!”, mert „ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát” (Jn 3:7, 3). Jézus tehát nem azért jött, hogy vallásos embereket neveljen, vagy, hogy egy kicsit megjavítsa a megromlott és hitetlenné vált embert. Jézus azért költözött bele a mi Ádámtól örökölt és javíthatatlanul bőnös testünkbe, hogy ezt a testet a keresztre, a kereszten át a halálba és a temetıbe vigye és feltámadásának ereje által bennünket is új teremtéssé tegyen, felülrıl való új életre támasszon fel. Isten kegyelmének ezen új életet teremtı munkájáról tanít Pál apostol, amikor így ír: „eltemettettünk Vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból, az Atya dicsısége által, úgy mi is új életben járjunk! (Róm 6:4) Majd így folytatja: „...a mi óemberünk megfeszíttetett Vele, hogy megsemmisüljön a bőn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bőnnek”. „Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy Vele együtt élni is fogunk” (Róm 6:6, 8).
jelenvaló világban” (Tit 2:11-12 — Károli ford.). Hangsúlyt kell tennünk arra, hogy a „jelenvaló világban” való helyes, kiegyensúlyozott, boldog és szent életre tanít (nevel) az Isten üdvözítı kegyelme. Minden ember arra vágyik, hogy káros és romboló szenvedélyektıl mentes, heves és ártalmas indulatok, valamint szennyes vágyak uralmától szabad, boldog és békességes életet éljen e földön, szeretetben. Mindenki azt szeretné, hogy meleg, szeretetben gazdag, nyugodt, békességes és biztonságos otthona legyen családjával együtt. Döbbenettel és fájdalmasan kell azonban tapasztalnunk, hogy a magunkkal hozott bőnös emberi természetünk miatt — minden jószándékunk ellenére, a magunk erejébıl — képtelenek vagyunk ezt megvalósítani. Ezért jelent meg az Isten üdvözítı kegyelme, Jézus Krisztusban! Ha megengedtük (vagy most megengeded), hogy ez a kegyelem megragadjon, Jézus Krisztus a felülrıl való élet örömével és erejével tölt be folyamatosan. És ez a kegyelem tanít meg és nevel arra, hogy a földi életünk is a bőnös vágyak és kötelékek uralmától szabadon, „mértékletes, igaz és szent” vagyis boldog és kiegyensúlyozott élet legyen. Isten kegyelmének ajándékai azonban sokkal nagyobbak, tartósabbak és örömteljeseb-bek annál mint, amit csupán a földi életünkre vonatkozó gondviselésben és kegyelmi áldásaiban nyújt nekünk. Hitben szegény, gyakran csalódott és a végén a kárhozat fia marad az olyan ember, aki Istennek csak e földi életre vonatkozó gondviselı kegyelmét igényli és ismerte meg. Pál apostol kijelenti: „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk” (1Kor 15:19). 6
ismerete Krisztus arcán”. Istennek Krisztusban, az İ Fiában megjelent kegyelme, nemcsak szeretet és szentség, hanem hatalom is. Az a hatalom, amely Jézus Krisztust feltámasztotta a halálból és ma is életre kelti mindazokat, akik hit által elfogadják és szívükbe hívják Jézus Krisztust, mint személyes megváltójukat és Urukat. Az istenfiúság hatalma ez, amelyrıl János Evangéliuma így ír: „Valakik pedig befogadták İt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az İ nevében hisznek” (Jn 1:12 — Károli). Legyen hát számunkra is örömteljes bizonyosság és tapasztalat a zsoltáríró ujjongó bizonyságtétele: „Az Úrnál van a kegyelem!” Isten kegyelmének sokféle gazdagsága folyamatosan árad minden ember felé. Mindenki számára elég és elnyerhetı ez a kegyelem, de csak azoknak jelent üdvösséget és örök életet, akik halálba süllyedt állapotukat felismerve hit által közösséget vállalnak Jézus Krisztus halálával és engedik, sıt odaszánják magukat arra, hogy „Vele együtt” megfeszíttessenek és „Vele együtt” új életre támadjanak fel. „Ó, bízd magad e kegyelemre, Mely gazdagon árad feléd, Váltságát tedd a magadévá, Hidd, ez számodra is elég!” Kovács Géza
Istennek Jézus Krisztusban megjelent kegyelme tehát nem kevesebbet jelent, mint életet a halálból. Méghozzá az újjászületés pillanatától kezdıdıen soha el nem múló, örök életet! Pál így ujjong ezen a Timóteushoz írt levelében: „Krisztus Jézus megjelenése által megtörte a halál erejét, és az Evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. (2Tim 1:10) Isten kegyelme, az İ túláradó és mindenki számára elérhetı és megragadható szeretetét árasztja ránk, a Jézus Krisztusról szóló Evangélium által. Isten kegyelme teljes felmentést, vagyis bőnbocsánatot ad Jézus Krisztusért, az İ értünk bemutatott engesztelı áldozatáért, minden embernek, aki felismeri, hogy szüksége van rá és hit által elfogadja tıle. Ez a kegyelem azonban nemcsak szeretet, hanem szentség is, Isten szentségének a világossága, vagyis az İ lényének kisugárzása. Akire ráragyog — az Evangélium által — ez a világosság, úgy jár mint Saul (a késıbbi Pál) a damaszkuszi úton: porba hull és két tény azonnal nyilvánvalóvá lesz számára. Az egyik, hogy İ bőnös és kegyelemre szoruló ember, a másik pedig, hogy az egyetlen megoldás Jézus Krisztus személye és váltsága. Erre mutat rá Pál apostol — a saját tapasztalata alapján is a 2Kor 4:6 versében: „Isten, aki ezt mondta: Sötétségbıl világosság ragyogjon fel”, İ gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon elıttünk Isten dicsıségének
Meghívó — az Egyházzenei Táborba Szeretettel várunk az Egyházzenei Táborba mindenkit, aki zenei tudását kívánja fejleszteni. Rendezvényünket 2008. augusztus 5-15-ig tartjuk, s erre július 15-ig lehet jelentkezni. Hozd magaddal Bibliádat, hangszered, kottáid, kottatartód (ha van) ágynemőhuzatot, ünneplı és szabadidıruhát és orvosi igazolást arról, hogy egészséges vagy. Jelentkezési cím: Pék Balázs 2510 Dorog Balassa Bálint u. 26. Tel: 06-20-669-9993 E-mail: bpek @ freemail. hu Jelentkezési lapot a Kiálts-ban mellékeltem minden lelkipásztor részére, melyet tetszés szerint lehet sokszorosítani. 7
Gondolatébresztő gondolatok — a korlátokról emberi látószög azonban soha nem képes teljes keresztmetszetében átlátni, a bőnös természete miatt. Isten korlátozásairól azonban bizton kijelenthetjük, hogy ezek „szeretet-ölelések” erre a garancia az, hogy İ „féltın szeretı Isten”! Az İ szeretete fényében érzünk rá igazán, hogy a keresztyénség, nem az emberi szabadságunkat beszőkítı korlátozások vallása, hanem a teljes körő gondoskodó megırzésé. „Elıl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet” Zsolt 139:5. Sajnos, bıven akadnak az életben fölösleges, vagy a tényleges szabadságban gátló korlátok. Ezek mindenkor emberi, vagy éppen ördögi eredetőek. Nagyon szerettem mindig az Istenadta természetben csak úgy barangolni, sétálgatni. Még gyermek-koromban, egyszer megpillantottam egy nagyon szép virágoktól tarkított dús legelıt. A közepén egy karámot, amelyben juhok voltak bezárva, és közben éhesen bégetve tekintettek kifelé —, de nem volt a közelben pásztor aki kinyithatta volna a szabadságot jelentı kaput. A Zsolt 118:5-ben így áll: „Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr”. Isten meghallotta a korlátok mögüli segélykérésünket, és megsemmisítette a fogságot jelentı „bőnkorlátot” az ördög hatalmát, amely leszőkítette az életterünket, megfosztott a teljes élet (örök élet) örömétıl. Jézus azt akarja, hogy a tanítványai öröme „teljes” legyen! Krisztusban egy kiteljesedett életet élhetünk meg, megtelhetünk a valóságosan szabadélet ízével, és a szentség boldogító zamatával. Vannak olyan korlátok is az életben, amelyeket emberek állítanak
Egy verıfényes nyári délutánon, autókirándulásra mentünk családommal a Bükkbe. Éppen Lillafüredrıl tartottunk Bükkszentkeresztest elhagyva Bükkszentlászló felé, ahol eléggé magashegyi kanyargós szerpentin út vezetett a hegy tetejérıl a völgy felé. Az út igen keskeny kiépítéső volt, két autó csak nehézkesen férhetett el rajta, ráadásul szalagkorlát nélkül. Egyik oldalon sziklafal meredezett fákkal és bozótokkal, a másik oldalon az alattunk elterülı Miskolc és gyönyörő vidékének festıi látképe tárult elénk. Az óvodás korú kisebb gyermekeim nagyon élvezték a kilátást. — Bennem azonban egészen más érzések is kavarogtak a kormányt szorongatva. Azon töprengtem, vajon ezen a rendkívül veszélyes útszakaszon miért nem helyeztek el korlátot, ami némi biztonságérzetet adhatna? Az életben is sokszor tapasztaljuk a védelmi korlátok hiányát. Amelyek szükségszerően a zuhanástól, és a kellemetlenségektıl óvnának meg minket. Isten „Ne” kezdető intelmei is ilyen védelmi, megırzı jellegő korlátok a gyakorlati élet különbözı területein. Az emberek általában félreértelmezik és szabadságkorlátozás, vagy megszorításként fogják föl azt, ami valójában az életüket védené. A társadalomban is mőködnek korlátok, amelyeknek áthágása felelısséggel, vagy veszéllyel jár. A politikai életben is napi szinten vitatottá válnak a megszorító döntések, rendeletek, „kell vagy nem kell” létjogosultsági kérdései. Persze ezt is, mint sok más mindent, csak szubjektíven tud megítélni az ember, ezért a végkövetkeztetés mindenkinél kicsit más. Nagyon hangzatos rigmussá vált korunkra, az emberi szabadságjog védelmezése. A korlát és a szabadság fogalmát, a gyarló 8
tagokból. Ami ennyit tesz, hogy az ember életében a közösség szokásainak és rendeléseinek való megfelelni vágyás nagyobb lesz, mint az Isten formáló szeretetének a vonzása. Valójában ez „öngól” a közösségre nézve is, mert képmutatást szül a tagokban – ami lelki minıségromláshoz vezet. A Krisztusi szabadsággal való visszaélés ellen is int a Szentírás a Gal 5:13-ban „Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sıt szeretettel szolgáljatok egymásnak”. Péter apostol is figyelmezteti a hívıket, 1Pt 2:16 „Mint szabadok, és nem mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja”. Aki visszaél a Krisztusban felkínált szabadsággal, az valójában nem szabad! Az Isteni eredető csodálatos szabadság morbid félreértelmezése, a gyarló emberi megközelítésbıl ered. Az emberi fantázia arra következtetésre jut, hogy minden bőntıl védelmezı korlátot áthághat következmény nélkül. — Ez végül mindig csalódáshoz, és kudarchoz vezet. Amikor Pál azt mondja „minden szabad nékem… de nem minden használ” ekkor ı felismeri a szabadságát, ugyanakkor a józan ítélıképesség, és a tiszta lelkiismeret, mint Istentıl nyert védıkorlátok (szőrık) mőködnek az életében. Az élı hitő keresztyént a (jól karbantartott) lelkiismeretén keresztül óvja Isten úgy, hogy közben a szabad akarata egyé válik Isten „jó korlátaival”. Luther Márton szerette keresni Istennel a személyes együttlétet, és egy ilyen meghitt Isten-közeli élményében a következı gondolat fogalmazódott meg szívében: „Szeresd az Istent és tégy amit akarsz”. Azt hiszem, Luther rátalált a helyes súlypontra ebben a kényes kérdésben. Valóban, az Úrral való élı közösségünkön keresztül tudjuk megérteni és
mások köré helytelen indítékokkal. Elıfordul keresztyén közösségeknél is, hogy fölösleges aggodalmak miatt, „nehogy véletlenül” alapon, bebiztosítják magukat és fölösleges rendelésekkel és bonyolulttá teszik egymás életét. Lásd, a farizeusok viszonyulását a Törvényhez és a néphez. İk megnehezítették Isten rendeléseit védelmi okokra hivatkozva. De Jézus leleplezte ıket, mondván: „Nehéz, és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe és az emberek vállára vetik…” A pusztán emberi eredető korlátozások a hívekbıl botránkozást, ellenállást váltanak ki. A kissé félénkebb emberek pedig fölöslegesen is cipelik a terheket, és az alázatos behódoltság ideológiájával lenyugtatják önmaguk lelkét. A Galata levél 5:1-ben Pál arra inti a pogányokból megtért hívıket, hogy „a szabadságban amelyre Krisztus megszabadított, álljatok meg és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával”. Ez komoly óvás a pogány-keresztyének számára a visszaJudaizálódás (A törvény megtartása a kegyelem igazságával szemben) ellen, amelyet zsidó atyafiak kezdtek el hirdetni a Galata hívık köreiben. A mai Egyház számára is igen tartalmas intés ez. Megváltozott a keresztyénség és mintha elveszett volna belıle az ısgyülekezetet jellemzı „nemes egyszerőség”. Ezért felül kell vizsgálni a korlátokat, a terheket a múlt és a jövı szemüvegén át, hogy a jelent megérthesse. Az adott hitközösségnek, kategorikusan lebontva a Biblia mérlegére kell helyeznie azokat a korlátozásokat, elvárásokat, amelyeket beépít a liturgiájába, vagy amit a gyakorlati élet etikai mércéjeként tőz ki. A fölösleges emberi rendelések veszélye az, hogy teljesítmény-orientáltságot váltanak ki a 9
táplálékából és szabadsága teljeségébıl is részesedhessünk. Szeretném, ha kedves olvasóm a fenti cím értelmében tovább elmélkedne ezen a rövid eszmefuttatáson, áldásos világosságot nyerve Isten szeretetében… Demeter József
fölértékelni az Isten védelmezı szeretetét az életünk körül. Jézus megígérte, hogy senki ki nem ragadhat minket az İ kezébıl. Úgy hiszem, ebbe az ígéretbe kapaszkodva bízhatunk, hogy a Jó Pásztor tudja, mitıl kell minket óvni —, ugyanakkor a „gazdag legelı”-jének életadó
Jézus követése „Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé az élet világossága” (Jn 8:12). Tegyük föl, hogy éjszaka egy ingoványos vidéken járunk, és tudomásunk van egy ösvényrıl, de a sötétben nem láthattuk. Hirtelen áttöri a hold fénye a felhıket és meglátjuk az ösvényt, egy tiszta fehér vonalat, egyenesen a dombon keresztül vezet; egy kis idı múlva újból elsötétedik minden, de már megláttuk az ösvényt és ráismerünk az útra, amelyen mennünk kell. Életünk folyamán is tapasztalhattunk már ehhez hasonlót. Nem látjuk nagyon az ösvényt, de tudjuk, hogy létezik, azután a fény felvillan, meglátjuk az ösvényt és amikor újra besötétedik, bátran léphetünk tovább. Néha ez a fény olyan, minta holdfény, vagy a hajnal vagy úgy jön, mint egy rettenetes villámlás fénye, amikor hirtelen meglátjuk az utat, amelyen járnunk kell. „Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek! (Jn 12:36) Hittünk-e a fénynek, ami a mienk volt? Vissza tudunk-e emlékezni arra az idıre, amikor Isten fénye Jézus Krisztus arcán fényesebb volt a számunkra, mint bármi más, amit korábban láttunk, amikor teljesen tisztán láttunk és pontosan
megértettük, mit kíván tılünk az Úr? Hittünk-e ebben a világosságban és odamentünk-e ehhez a világossághoz? Mondhatjuk-e azt: „Nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt”. Sokan látjuk a világosságot, látjuk az utat az ingoványon keresztül, Isten kinyilatkoztató kegyelmének felvillanó fényénél látjuk az utat, amelyen járnunk kell, de nem járunk rajta. Azt mondjuk: „Igen, megkaptam Isten Lelkét s azt gondoltam, így meg úgy lesz majd, de nem lett”. Ennek az az oka, hogy nem hittünk a világosságban, amikor megkaptuk... Ha mennyei területre lépünk Jézus Krisztusban, ragyog a fény és ez csodálatos dolog. Ha elkezdjük cselekedni azt, amirıl tudjuk, hogy az Úr akarata, akkor rájövünk, hogy İ nem minket tesz alkalmassá a cselekvésre, hanem egyszerően az İ hatalmas ereje nyilvánul meg rajtunk keresztül, és ekkor az İ erejével történik minden. Istennek legyen hála mindenkiért, aki látja a világosságot, és megértette hogyan szünteti meg az Úr Jézus Krisztus a sötétséget és hogyan hoz világosságot azáltal, hagy megmutatja rajtunk keresztül saját jellemét. Oswald Chambers
„Aki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is, és aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya” Jn 12:26. 10
A tékozló fiú életútja és hazatérése Lk 15:11-32 is kevés volt. A moslékból enni, pedig nem mert. Mert a tolvajt elbocsátják. Ekkor eszébe jutott elhagyott otthona, és a tékozlás ideje is, hogy milyen jó lenne otthon. Majd a disznókat ırizve, egy hangot hallott: „Ott a messze földön, árván, hontalan, halld meg a kiáltást: Fiam, fiam! Vár Atyád kegyelme vár rád vigasza, Jöjj a messze tájról, ó! jöjj haza! Rajtad az életnek súlyos terhe van, Tested, lelked szenved, fiam, fiam! Búsan, összetörve jársz vigasztalan, Megpihenni vágyol, fiam, fiam!” Kínzó honvágya támadt. Elhagyott otthonának képe elevenedett meg gondolataiban. Milyen szép volt otthon minden. Mennyire szerette ıt Atyja. Nincs még egy apa a világon, aki úgy szerette gyermekeit, mint ıket az ı apjuk. Minden éjjel haza álmodott. Az volt a vágya, hogy Atyja mellett lehessen még egyszer. Haza kell jutnom. Ismét hallja e szót: „Nézd, a rossz világnak csak fullánkja van, drága csak nekem vagy, fiam, fiam! Szómnak ellenállnod úgyis hasztalan, jöjj, mert egyre várlak, fiam, fiam!” — Meg fogom vallani ıszintén, és bocsánatot kérek Atyámtól. Nem kérek mást, csak annyit, hogy bérese lehessek. Ahogy eldöntötte kezdett megnyugodni. Azt érezte lelkében, hogy Atyja még mindig szereti. Közben Atyja epekedve várta, a hírt fiáról. Egy szót sem kapott. Már a legrosszabbra is gondolt. Talán már meghalt? Hogyan feledkezett meg ennyire? Ha élne, biztosan vágyakozna apja után. Teltek az évek. De a szeretı apa egy napra sem tudott megfeledkezni kisebbik fiáról. Egy nap kiment a mezıre hátha ma találkozni fog vele. Egyszer megpillantott a távolban egy embert. — Talán a fiam?
Egy embernek két fia volt. A kisebbik fiú kikérte az örökségét. Úgy érezte, hogy unalmas az otthonlét, saját lábára kell, hogy álljon. Az Atyja, ha fájó szívvel is, de elengedte. A vagyonát pénzre váltotta, és útnak indult. Könnyedén intett búcsút Atyjának és testvérének. Atyjának az fájt nagyon, hogy olyan örömmel intett búcsút otthonának. Egyet elfelejtett, hogy apja és anyja is van a világon. Ennek a fiúnak eszébe sem jutott. Otthonát elhagyva kezdte szórni a pénzt. Nagy lábon élt, gazdag volt, úgy érezte övé az egész világ. Sok barátja akadt a gazdag fiatalembernek. Mivel ı fizetett, újabb barátai lettek. Ezek elvezették különbözı szórakozó helyekre. Munkára, pénzkeresésre nem is gondolt. — Szabad vagyok ez az igazi élet, mondogatta gyakran. Otthon szerették, itt csak a pénzéért, és ezt észre sem vette. Elérkezett az a nap is, amikor meg kellett látni a pénzes láda alját. Akkor már késı volt, komolyan gondolkodni ezen. Igen szomorú jövı elé nézett. — Nem baj sok barátom van, majd kisegítenek. Ezek csak a pénzéért voltak barátok, és el is hagyták ıt sorba. A helyzete egyre rosszabbodott. Az élelmiszerek ára magasra szökött. Éjszaka már az éhségtıl sem tudott aludni. Könyörgött az embereknek, hogy szánják meg. Ez nem sikerült. Ezek után eszébe jutott elhagyott otthona. Arra gondolni sem mert, hogy haza menjen. Gyávaság lenne. Otthagyta a várost és falura költözött. Hátha ott kap munkát a parasztoknál. Itt sem volt szerencséje. Végül megszánta egy gazda, ezt mondta: „Eredj a mezıre, ırizd disznóimat!” Úgy érezte most boldog, lesz hol aludni és enni. De megalázva érezte magát, hogy izraelita disznókat ıriz. Nagyon keveset keresett. Hiszen élelemre 11
Az idısebbik fiú nem volt otthon, amikor öccse hazaérkezett. Hallva a hírt nagyon elszomorodott. Nem tudta felfogni, ami történt. Amikor már késett, az apa kiment a keresésére, és amikor rátalált hívta haza. De a fiú keserves panaszba kezdett. Az apa ezt hallva, elgondolkozott, hogy ez a fia nem távolodott-e messzebbre, mint a kisebbik fia. Fiam örülni kellene neked is, hogy a testvéred hazatért! A farizeusok, ha megértették volna ezt a példázatot, szégyellhették volna magukat, megértve Jézus szeretetét a bőnösökkel szemben. Sıt örülni kell nekünk is a kegyelemnek és az üdvözítı, evangélium hirdetésének, amely nekünk is hirdetve van! Szalma István - Kecel
Dobbant meg a szíve. De csalódott. Másnap újból kiment, de most nem csalódott valóban a fia közeledett, milyen sovány, rongyos, akár egy koldus. Képtelen volt tovább várni rohant felé, ahogy csak bírt. Mikor odaért átölelte, megcsókolta. Erre megszólal a fiú. Atyám vétkeztem az ég ellen és te ellened. Nem vagyok méltó, hogy fiadnak hívj. Micsoda hazatérés, sírt a fiú örömében. Milyen gonosz voltam, Atyám mégis megbocsátott. Jöttek a szolgák, hogy lássák gazdájuk örömét. Szólt az apa: — Hozzátok a legszebb ruhát, adjátok rá, húzzatok győrőt az ujjára és sarut a lábára. Vágjátok le a hízott tulkot. Örüljünk! Az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.
AZ ASZTALOS KEZE Volt egyszer, nagyon régen egy kis falusi asztalos-mőhely. Egyszer, amikor a gazda nem volt otthon, a szerszámok nagygyőlést tartottak. A hosszúra nyúlt tanácskozás során néha elszabadultak az indulatok, mivel a szerszámok tisztes közösségébıl egyesek ki akartak zárni bizonyos tagokat. Az egyik elkezdte: — El kell távolítanunk Főrész nıvérünket, mert harap és csikorgatja a fogait. Neki van a Világon a legharapósabb természete. Egy másik közbeszólt: — Gyalu nıvérünk annyira szırszálhasogató, Csípıs jellemő, hogy nem tőrhetjük meg magunk között, mert mindent megszaggat, amihez csak hozzáér. Kalapács testvérünk — folytatta egy másik, nehéz és erıszakos. Én csak ütlegelınek nevezem. Sérti a fülem, ahogy folyton lesújt, mindenkit csak idegesít. Zárjuk ki! És a szögek? Lehet együtt élni efféle szurkáló sereggel? Bárcsak tőnnének már el innen! És a Csiszoló? Meg a
Reszelı? Folytonos súrlódás az élet velük. És őzzük el Üvegvágót is, akit csak az érdekel, hogyan karmolja meg a mellette állót. Így vitatkoztak, egyre hevesebben és hevesebben, egymás szavába vágva az asztalos szerszámai. A kalapács ki akarta zárni a csiszolót és a gyalut, ezek viszont a kalapács és a szögek kiközösítését szorgalmazták. Végül mindenki kizárt mindenkit. Az asztalos érkezése hirtelen félbeszakította a győlést. A szerszámok elhallgattak, amikor látták, hogy gazdájuk a munkapad felé közeledik. A mester fogott egy deszkát és a harapós Főrésszel kettéfőrészelte. Legyalulja a Gyaluval, aki mindenkit megszaggat. Rögtön utána mőködésbe lépett a könyörtelen sebeket ejtı Fejsze nıvér, majd a durva nyelvő Reszelı nıvér. Üvegvágó nıvér követte ıket, aki kapar és karcol. Végül az asztalos fogta a szúrós Szög testvéreket és a Kalapácsot, amely csak ütlegelni képes. 12
Gonosz természető szerszámainak segítségével egy bölcsıt fabrikált. Egy gyönyörő bölcsıt, amely nemsokára egy
kisgyermeket fog ringatni. Az életet fogja ringatni. Isten az asztalos szemével néz bennünket! Vetés és aratás
A konkoly és a búza kérdésre nem kapunk választ, mert ez így elméleti kérdés. Egyébként is a teoretikus, spekulatív kérdésekre a Biblia nem szokott választ adni, mindig csak a gyakorlati kérdésekre ad. Itt csak arról van szó, hogy a rossz — van. Jézus is csak annyit mond magyarázatul, mikor azt kérdezik, honnét van, — hogy éjszaka miközben az emberek aludtak eljött az ellenség és konkolyt vetett. De hogy honnét jött, hogy kicsoda, hogy hová tőnt el, arról egy szót sem hallunk itt, sem a bibliai példázat késıbbi magyarázata során. Mégis mond annyit, hogy ez az ellenség az ördög. De hogy az micsoda, hogy néz ki, honnan keletkezett, és miért létezhet ezen a világon — megint elméleti kérdések —‚ ezekre nézve hiába keresünk felelıst. Tény az, hogy van egy olyan szellemi erı megnyilvánulás, amelyik ellenség minden jónak, veszélyezteti a jót, a tisztát, különösen a legjobbat, a legigazabbat, a legtisztábbat, és amelyik szakadatlanul hinti a konkolyt. Nincs olyan szántóföld a világon, nincs olyan virágoskert, amelyben csak tiszta búza, csak virágok teremnek, — hanem mindig ott van közötte a konkoly is. Jó és rossz, gaz és hamis — mindig mindenütt együtt növekednek, egymással összekeveredve mindenféle szántóföldjén ennek a világnak. Azért van, hogy a legjobb szándékú emberi törekvések mellett is, amelyek arra törekednek, hogy megnemesítsék az emberi életet, hogy magasabb nívóra emeljék, — mindig felbukkannak olyan törekvések is, kitörnek olyan konfliktusok, amelyek veszélyeztetik
„Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ı tanítványai hozzá menének mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot. İ pedig felelvén monda nékik: Aki a jó magot veti, az az embernek Fia; a szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai, a konkoly pedig a gonosznak fiai. Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok. Amiképpen azért összegyőjtik a konkolyt és megégetik: akképpen lesz a világnak végén. Az embernek Fia elküldi az ı angyalait, és az İ országából összegyőjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, akik gonoszságot cselekesznek. És bevetik ıket a tüzes kemencébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Akkor az igazak fénylenek, mint a nap az ı Atyjuknak országában. Akinek van füle a hallásra, hallja.” Mt 13:36-43. Általában az a tapasztalatom, ahogy az igehirdetésekrıl szóló könyveket, az igehirdetı irodalmat tanulmányozom, meg ahogy a magam több évtizedes szolgálatára visszatekintek, hogy errıl az igérıl aránylag ritkán hangzik el tanítás a szószéken. Én magam is csak azért szeretnék errıl beszélni, mert Jézusnak egy példázatát szoktam így az utolsó vasárnapok alkalmával magyarázni és most ez következik soron. A mi emberi kíváncsiságunk azt remélné, hogy Jézusnak ebbıl a példázatából végre választ fogunk kapni egy izgalmas kérdésre: honnan van ezen a világon a rossz, gonosz? Erre a 13
Ilyenkor sok szülı csodálkozva mondja: Én nem tudom, mi történt ezzel a gyermekkel, mintha az ördög bújt volna bele... Tudom, ez csak olyan szólásmondás, de sokat mond, kifejezi azt a valóságot, amirıl Jézus szól, beszél itt. Tudjátok-e, hogy ebben a pillanatban, miközben innét a szószékrıl hangzik az ige, tehát hullik a jó mag, a tiszta mag, ebben a pillanatban is szólja az a másik sötét hatalom a maga mérgezı magvait a ti, az én lelkembe is. Ebben a másodpercben is kettıs magvetés történik. Egy példát hadd mondjak: A prédikációban Isten kegyelmérıl lenne szó; azért választom ezt a példázatot, mert a legjobban megérthetı ebbıl, hogy ahol a bőn megnövekedik, a kegyelem annál jobban, annál inkább bıvelkedik. Tehát arról van szó, hogy Isten elfogad bennünket úgy, ahogy vagyunk, — mint a tékozló fiút azon sárosan, nyomorultul, ahogy megérkezett. Tehát, hogy Isten bőnbocsátó kegyelmének immár semmi akadálya nincs, mert Jézus elszenvedte Isten haragját minden bőnért. Tehát ez a legtisztább evangéliumi magvetés történik. De az ellenség sem tétlen, elszór egy-egy magocskát, abból kikel egy gondolat egy olyan gondolat, hogy hát ha Isten ilyen kegyelmes, akkor nem számít hogy eggyel kevesebb vagy több bőn nyomja a lelkemet, majd megbocsát, hiszen úgyis olyan jó. Hát akkor nem veszem olyan nagyon komolyan, szigorúan, megfér ez vagy az a bőn, bele fog férni abba a nagy kegyelembe’ ...érzitek, hogy valahogy így válik a legdrágább, legszebb dolog Istennek kegyelme gonoszság palástjává, ahogy Péter apostol mondja. A legszebb valami: Isten kegyelme, ingyen való kegyelme válik mocskos szatócskodássá! Csak egy kis gondolat virágzik ki benned,
az emberi életet, jólétet. Ezért Van, hogy bár kétezer esztendı óta hullanak bele Isten szeretetének evangéliumi magvai világ szántóföldjébe, mégis olyan sok, rengeteg győlölség, rosszindulat, engedetlenség, háborúskodás van ügy az egyes keresztyén emberek lelkében, mint keresztyénség egész történelmének nagy szántóföldjében. Vagy talán nézz bele a saját magad lelkének a kicsi világába, nem Ugyanazt látod-e ott, hogy a konkoly és a tiszta búza együtt növekednek, a jó meg rossz el van keverve. Te, aki Bibliát olvasol naponként, vagy hallgatod az igét, részesülsz a legtisztább isteni magvetés áldásaiban, nem rémültél el még soha azon, hogy tebenned, a bibliás, imádkozó emberben annyi gıg, nagyképőség, harag, tisztátalan indulat van? Szinte sírnivaló az, hogyan csúfítja el Isten gyönyörő magvetését az a másik magvetés, hogyan tudja befészkelni magát mindenféle bőnös gondolat, indulat a legalázatosabb hívı ember életébe is hogyan fér meg a konkoly és a búza egymás mellett. Tanúja ennek minden édesapa és édesanya. Milyen buzgón igyekszik nevelni a kisgyermeket, hogy tiszta légkört szívjon magába. A kis ágyacskája mellett esténként imádkozik, talán bibliai történeteket is mond el. Vetik a szülık a jó magot, és mégis valami egészen más is elkezd növekedni annak a kis léleknek a talajában, — épp az ellenkezı, mint amit a szülık vetettek. Olyan indulatok, gondolatok, szándékok, érzések, amelyek szinte ijesztıek. Honnét van az a csúf konkoly abban a kit lélekben? Honnét? Hát olyan hatásokból, amelyekkel szemben a szülık is tehetetlenül állnak. És errıl a valóságról, helyzetrıl Jézus azt mondja: „Amíg az emberek alusznak, eljı az ellenség és elhinti a konkolyt a tiszta búza közé.” 14
hogy „Uram, Uram”, meg akik arra hivatkoznak, hogy ördögöket őztek, betegeket gyógyítottak az İ nevében, de Jézus azt mondja: sohasem ismertelek titeket, Atyám akaratát nem cselekedtétek. Azt fogja mondani: Távozzatok tılem ti gonosztevık, mert nem ismerlek titeket. — Ugyanazzal a szóval van kifejezve görögben is magyarban is mikor a gonoszság fiairól beszél. Vigyázzunk ezzel a megkülönböztetéssel, hogy „hívık”, meg hogy „nem hívık”! Nem minden „hívı” tartozik az Isten országának a fiai közé, ó de mennyire nem. Vannak ott az Isten országa fiai között „nem hívık” szép számmal; és nem minden „nem-hívı” tartozik a gonosz fiai közé, de mennyire nem! Vannak ott bıséggel hívık is. Ugye így már egészen érthetı, hogy Jézus miért nem engedi, hogy az İ szolgái kiszaggassák a konkolyt a búza közül. Arról hallottunk a példázatban, hogy az ilyen tisztogató, konkolyt gyomlálni akaró túlbuzgóságból tudjátok mik fakadtak a történelem folyamán? Ebbıl fakadtak a keresztes hadjáratok, a vallásháborúk, az eretnek-üldözések, az inkvizíciók, — csupa olyan dolog, mely hogy mennyire ellenkezik Jézus akaratával, sajnos csak akkor jött rá a keresztyénség, mikor már csak szégyenkezni kellett a világ elıtt. De ugyanúgy ellenkezik Jézus szellemével, akaratával, ha valakit ki akarnak nézni gyülekezetbıl, ha meg akarják tisztítani a Jézus körül kialakult társaságot és azt mondják: Hogyan mer ilyen járulni az Úr asztalához? Nem szégyelli magát az ilyen vagy amolyan? — Mikor könnyelmően ítélkezünk elevenek és holtak felett, a konkoly és a búza felett, azt mondja Jézus: Hagyjátok, nem a ti dolgotok; majd kiderül, hogy ki volt a búza és ki a konkoly; addig pedig hadd nıjön az
és íme máris elroncsolja, megcsúfítja a gyönyörő magvetést a konkolyt hintı hatalom. Jézus úgy beszél a konkolyról és a búzáról, mint két különbözı embertípusról. Egyenesen azt mondja, hogy a keresztyén gyülekezetek keretén belül, itt ebben a templomban is együtt van egymással elkeverve a konkoly és a búza. Itt is vannak Júdások és igazi tanítványok, vannak valódi Krisztus-követık és vannak papiros-keresztyének. Vannak szentek és álszentek, itt miközöttünk is vannak farizeusok és komolyan megtért bőnösök. Itt is vannak olyanok, akik azért jöttek ide, mert tényleg ıszintén, komolyan vágyakozik a lelkük Isten igéje után, és vannak olyanok, akik azért jöttek ide, mert istentisztelet után jó pletyka téma lehet valakivel egy másiknak az öltözete, az arca, a tekintete. Konkoly és búza egymás mellett. Szándékosan nem úgy mondtam, hogy itt vannak hívık és hitetlenek. Jézus sem mondta így. Nem azt mondta: a búza a hívıket jelenti, a konkoly pedig a hitetleneket. Hanem azt mondta, hogy a búza Isten országának a fia, a konkoly pedig a gonosznak a fiai. Ez nem ugyanaz, mintha azt mondanám, hogy hívık és hitetlenek. Sajnos köztudott tény, hogy sokszor egy nem hívı a maga emberségével, emberszeretetével, becsületes megbízhatóságával sokkal inkább volna sorolható Isten országának a fiai közé, mint egy olyan hívı, akinek az ajkáról szakadatlanul csepeg az áhítat, de a cselekedetei olyanok, hogy egyszerően kibírhatatlan a környezete számára. Megdöbbentı, hogy Jézus a „gonosz” szóval milyen embereket illet. Sohasem a hitetleneket, vagy istentagadókat, hanem mindig a hívıket, azokat, akiknek csak a szájuk jár, akik állandóan azt mondogatják, 15
volna a többiekkel együtt. — Tudja azt az Úr, hogy miért tőri a gonoszokat az igazak mellett ezen a földön! Mit szóltál volna te, aki öt-tíz esztendıvel ezelıtt tértél meg, ha régebben, mikor még javában virult a Sátán magvetése benned, akkor irtott volna ki; vagy ha Isten ma végezné el a rostálást, tisztogatná a konkolyt, nem engedne semennyi idıt a növekedésre? Nem fogunk-e könyörögni, hogy Uram, ne még, hagyj még egy kis idıt, hadd bizonyítsam be, hogy nem konkoly vagyok, hanem a Te magvetésed eredménye! — Ha idı elıtt ki akarna gyomlálni, tele lenne a pokol zsenge búzaszálakkal, jó termést ígérı vetéssel; akkor te meg én is, minden valószínőség szerint most ott lennénk és nem itt. — Egyébként is az írásmagyarázók azt mondják, hogy a Szentföldön a konkoly meg a búza olyan nagyon hasonlít egymáshoz, hogy csak akkor lehet megkülönböztetni, amikor elkezd beérni. Tehát sohase mondd senkire, hogy konkoly, — hátha csak egy elkésett búzaszál, ha késve is, de meg fogja hozni a maga termését. Sohase mondj le senkirıl mert Isten sem mond le. Ne felejtsük, hogy nemcsak az éjszakai titokzatos magvetı munkálkodik, hanem a másik, a nagy Magvetı is, aki a jó magot veti. Sohase úgy lásd az embert, amilyen, — hanem amilyenné Isten tenni akarja és tudja tenni. Tehát reménységben és szeretetben, amelyik hagyja együtt nıni a konkolyt és a tiszta búzát az aratásig. Majd ott nagy meglepetés lesz, nagy válogatás. Egészen másképpen fog történni, mint ahogy mi el tudtuk volna képzelni, mert Isten sokkal kegyelmesebb máshoz, és szigorúbb énhozzám. Mindig így gondold el, ha másra gondolsz: Isten kegyelmére gondolj, és ha magadra gondolsz, akkor Isten szigorúságára gondolj. Az igazi,
aratásig mindkettı, — a többit elvégzik az angyalok. Mondjátok egész komolyan, ahogy itt ülünk, ki merné eldönteni, hogy ki a konkoly és ki a búza? Mert lehet, hogy te úgy ismersz valakit, hogy nyugodt lelkiismerettel azt mernéd mondani, hogy az konkoly, és az illetı pedig tereád mondaná ugyanazt. És tebenned, aki a másikban kifogásolod konkolyt, legalább annyi magvetése kelt ki a Sátánnak, mint a másikban. Ebbıl a szempontból tehát, hogy ki a konkoly — ki a búza, légy egyszer önzı, vagyis ne törıdj a másikkal, ebbıl a szempontból csak magaddal törıdj és önmagadra nézz. Igen, döntsd el nagyon hamar, hogy te melyik vagy; mert nagyon nagy meglepetések fognak ám várni bennünket az aratáskor. Egy híres ember mondta — nem tudom, ki —‚ hogy három dolgon fog csodálkozni ott a mennyben: az egyik az, hogy ott lesznek olyanok, akikrıl soha nem gondoltam volna, hogy ott legyenek, a másik az, hogy nem lesznek ott olyanok, akikrıl mindig azt gondoltam, hogy ott lesznek, a harmadik, amin a legjobban fogok csodálkozni — az, ha én magam ott leszek! Számítsunk reá, hogy óriási meglepetések fognak bennünket várni az aratás napján. Képzeljétek el, hogyha ki akarnánk tisztítani innen a konkolyt és az elit-hívık egy kis magját akarnánk megtartani, — ki maradna itt? Te? Meg én? Biztosan megfosztanánk egy csomó embert a tiszta magvetés áldásában való részesüléstıl. Ismeritek István vértanú történetét, akit megköveztek gonosz gyilkosok. Hát ezekért a hitvány fráterekért nem lett volna kár, ha villámmal agyonsújtotta volna ıket Isten — így gondolkodunk az emberi gonoszság láttán. De milyen nagy kár lett volna! Hiszen a gonosz gyilkosok között ott volt a késıbbi Pál apostol is, és akkor ı is kitépıdött 16
végsı nagy tisztázást İ végzi el, és akkor kiderül még egy olyan örvendetes tény, hogy az éjszakai ellenség megzavarhatta ugyan, de meghiúsítani nem tudta Isten vetését. S akkor az igazak fénylenek majd
Atyjuk országában. Addig pedig igyekezzünk, és segítsük egymást abban, hogy mindnyájan ott legyünk az igazak között! Ámen. Joó Sándor
Hírek Kecelről — Menyegző Az útravalót Szalma István testvér, a keceli gyülekezet lelkipásztorán keresztül kaptak a fiatalok az Úrtól, a Mt 19:4-5-6. igeversek alapján. Az igehirdetésben sok jó tanács, tanítás és szeretetteljes figyelmeztetés hangzott el, ami a párnak és az ünneplı gyülekezetnek egyaránt szólt. Az ének és zenei szolgálatokat a keceli és békéscsabai fiatalok végezték, amellyel még nagyobb örömteli ünneppé tették a menyegzı napját. Isten gazdag áldását kívánjuk a fiatal pár életére! ifj. Szabadi Zoltánné
Kedves nap virradt fel 2008. április 19-én Békési Izabellára és Zsemberi Attilára valamint a családtagokra, rokonokra, barátokra és a keceli gyülekezetre. Izabella és Attila ezen a napon kötötték össze az életüket és fogadtak örök hőséget egymásnak, és indultak el egy olyan csodálatos úton, amely a boldogság felé vezet nagyon sok örömmel és áldással. Nem csak mi örültünk itt e földön, közös életük kezdetének napján, hanem örvendeztek a mennyben az angyalok is két boldog hívı ifjú egybekelésének, akiket megajándékozott egymással az Úr.
Gyermekbemutatás Dorogon Örömünnepre győlt össze gyülekezetünk április 27-én. Szabó Sándor és SzabóMolnár Andrea hozták Hajna nevő kislányukat az Úr elé. A karzaton felhangzó zenés köszöntést követıen, Pék Balázs üdvözölte az egybegyőlteket. „Áldjátok Istent, megköszönve mindent...” énekeltük, majd zeneszámokban, ifjúsági énekekben, versekben és imákban folytatódott a hálaadás. Az igeszolgálatot Pék Balázs lelkipásztor végezte a Lukács evangélium 1:66 verse és az 1Sámuel 1:28 alapján. — „Vajon mi lesz ebbıl a gyermekbıl?” Ez a kérdés bizonyára mindig felmerül, ha kisgyermek születik. Célunk pedig: legyen az Úrnak szentelve. Tegyük az İ kezébe a sorsát. Mutassunk szülıként, nagyszülıként példát Jézus Krisztusba vetett feltétlen bizalmunkkal.
Ne aggódjunk, hiszen: „Íme az Úr angyala tábort jár az İt félık körül...” A lelkipásztor életkori szakaszokra osztva hívta fel a figyelmünket a gyermek szükségleteire, valamint a lehetıségekre, miként segíthetünk neki hitre jutni, a keskeny ösvényre találni. Ne feledkezzünk meg a szülıi szerep fontosságáról és arról az óriási kiváltságról, hogy a szülık Isten „munkatársai” lehetnek. Legfontosabb dolgok: — Isten áldó keze — szülık hite, imádsága, életpéldája és tanítása. Majd a lelkipásztor és a szülık egyenként imádkoztak a gyermekért. Záróének az „Ó boldogház, hol befogadnak téged” kezdető ének volt, s az ároni áldással zárult a gyermekbemutatási ünnepség. Molnárné Putz Ágnes 17
A Békesség Szigete Alapítvány 2007. évi közhasznúsági jelentése Székhely: 2889 Súr, Csatkai u. 8. Adóazonossági szám: 18610666-1-11 Számlaszám: 62900029-15200495
Befektetett eszközök Immateriális javak Tárgyi eszközök Befektetett pénzügyi eszközök Forgóeszközök Készletek Követelések Értékpapírok Pénzeszközök Eszközök (aktívák) összesen Saját tıke Induló tıke Tıkeváltozás Lekötött tartalék Tárgyi eredmény alaptevékenységbıl Tárgyévi eredmény váll. tevékenységbıl Tartalék Céltartalékok Kötelezettségek Hosszú lejáratú kötelezettségek Rövid lejáratú kötelezettségek Források (passzívák) összesen Összes közhasznú tevékenység bevétele Pénzügyileg rendezett bevételek Közhasznú célú mőködésre kapott támogatás a) alapítótól b) központi költségvetéstıl c) helyi önkormányzattól d) egyéb Pályázati úton elnyert támogatás Közhasznú tevékenységbıl szárm. bevételek Tagdíjból származó bevételek Egyéb bevételek Pénzbevételt nem jelentı bevételek Vállalkozási tevékenység bevétele Tényleges pénzbevételek Pénzbevételt nem jelentı bevételek
Elızı év(eFt) 577 0 577 0 1708 319 0 0 1389 2285 505 300 0 0 205 0 1776 0 4 0 4 2285 6288 6270 2438 0 0 0 2438 0 3500 0 332 18 0 6270 18
Tárgyév(eFt) 579 0 579 0 2749 373 0 0 2376 3328 1087 300 0 0 787 0 2241 0 0 0 0 3328 5436 5374 1730 0 628 0 1102 450 2871 323 0 62 0 5374 62
Közhasznú tevékenység ráfordításai Ráfordításként érvényesíthetı kiadások Ráfordítást jelentı eszközváltozások Ráfordítást jelentı elszámolások Ráfordításként nem érvényesíthetı kiadások Vállalkozási tevékenység ráfordításai Tárgyévi pénzügyi eredmény Közhasznú tevékenység tárgyévi pénzügyi eredménye Vállalkozási tevékenység tárgyévi pénzügyi eredménye Nem pénzben realizált eredmény Adózás elıtti eredmény Fizetendı társasági adó Közhasznú tevékenység tárgyévi eredménye
6065 5419 0 0 646 0 205
4587 4395 0 0 192 0 787
205
787
0 0 205 0 205
0 0 787 0 787
Tájékoztató adatok Bérköltség ebbıl: — megbízási díjak — tiszteletdíjak Személyi jellegő egyéb kiadások Bérjárulékok Pénzügyileg rendezett anyagi jellegő ráfordítások Értékcsökkenési leírás Pénzügyileg rendezett egyéb jellegő ráfordítások A szervezet által nyújtott támogatások Tárgyévben APEH által kiutalt 1 % összege
202 0 0 157 38 2135 138 1594 0 628
Beszámoló az éves tevékenységrıl A számszerősített adatok tanúsítják, hogy az Alapítvány a rábízott javakat az alapító okiratban meghatározott tevékenysége megvalósítására használta 2007. évben is. Az egészségmegırzés, szociálistevékenység, családsegítés, nevelés és oktatás, kulturális tevékenység, gyermek- és ifjúságvédelem, hátrányos helyzető csoportok társadalmi esélyegyenlıségének elısegítése, sport tevékenységi körökben bejegyzett közhasznú tevékenységét folytatta. Az alapítvány a Békesség Szigete Hitmélyítı Tábor mőködtetésével és kedvezményes táborhasználati díj alkalmazá-
sával alacsony áron biztosított színvonalas helyszínt keresztyén szellemiségő rendezvények számára. Szervezett programok keretében 631 személy részvétele mellett Életjel ifjúsági napok, Családos Tábor, két Gyermektábor, Ifjúsági Csendes Napok, Egyházzenei Tábor és az Ifjúsági Kórus két alkalma került megrendezésre. Az alapítvány az ifjúsági kórus és a csoportrendezvények dologi támogatása mellett mőködésükhöz jogi, számviteli hátteret biztosít. Az anyagilag leginkább rászorultak engedményt kaptak a részvételi díjakból az alapítvány által kiírt pályázat 19
juttatásban nem részesültek az alapítvány költségvetésének terhére. A Békesség Szigete Alapítvány mőködésének anyagi forrását a Gyülekezetek adományaiból, magánszemélyek adományaiból, tagdíjbevételekbıl (kórustagok részérıl), NCA pályázat útján és a személyi jövedelemadó 1 %-ának felajánlásából kapta.
keretében, melynek keretösszege 500 000 Ft volt. A pályázatok elbírálása után az alapítvány kuratóriuma a keretösszeget 29 200 Ft-tal megemelte. A megítélt támogatások úgy realizálódtak, hogy a támogatott résztvevık részvételi díja a támogatás összegével csökkentésre került, így ez nem jelentkezik közvetlen kiadásként a számviteli kimutatásokban. Ugyanakkor az így keletkezett bevételkiesést az alapítvány fedezte. Egyedi elbírálás alapján az országos átlagtól elmaradt Észak- és Kelet-magyarországi térségben élı fiatalok részére szervezett Keleti Ifjúsági Csendes Napok rendezvény megtartását az alapítvány 50 000 Ft-tal támogatta. A Békesség Szigete Táborban fejlesztéseket valósított meg az alapítvány. 2007. éves pénzügyi gazdálkodását a következı évi fejlesztési célok jegyében igyekezett mértéktartóan megvalósítani. Mőködéséhez NCA pályázaton 450 000 Ftot nyert el, azonban nem kapott támogatást a költségvetésbıl, központi költségvetési szervtıl, helyi önkormányzattól, kisebbségi települési önkormányzattól, települési önkormányzatok társulásától, és mindezek szerveitıl sem. Az alapítvány tisztségviselıi a beszámolási évben semmiféle
A Békesség Szigete Alapítvány beszámolója a 2007. évben az SZJA 1 %os visszatérítésébıl kapott támogatásról és annak felhasználásáról. Székhely: 2889 Súr, Csatkai u. 8. Számlaszám: 62900029-15200495 Adóigazgatási szám: 18610666-1-11 Alapítványunk ezúton is megköszöni a támogatást mindazoknak, akik adójuk egy százalékának felajánlásával segítettek forrást teremteni a cél szerinti tevékenységek megvalósításához. A felajánlott és visszatérített összeg 628 090 Ft volt. Az alapítvány ezt az összeget keresztény értékrenden alapuló rendezvények szervezésére, támogatására, hátrányos helyzetőek segítésére és mőködésre fordította. Sárkány Mihály - A kuratórium elnöke
Meghívó — a családi munkacsoport szervezésében megrendezésre kerülı Csendes Napra, melyet 2008. június 21-én, 14 órai kezdettel tartunk, a Kiskunfélegyházi Imaházunkban. Meghívott elıadónk: Dr. Tapolyainé Bartha Gizella. Szeretettel várjuk a házasság elıtt álló fiatalokat, az ifjú, középkorú és idıs házaspárokat, valamint minden érdeklıdıt. Jelentkezési határidı: június 15. Jelentkezési cím: Hostyánszki Péter (szervezı) Tel: 06-20-429-5916 Szervezık 20
Kételkedésből hitre visszasüllyednek kétkedésük feneketlen tengerébe. Ez a bensı bizonytalanság még nehezebbé válik számukra, ha látják barátaikat és társaikat, akik megtalálták Istent. Akik számára Isten nem probléma többé, nem is kitalált, keresett vagy óhajtott valaki, hanem élı valóság. İk átélik Istent. A bizonyosság nyugalmat, örömöt és erıt ad nekik. Ezeknek a becsületes, ıszinte, keresı és szenvedı kételkedıknek ajánlom fel segítségemet. Magam is átmentem a kételkedés minden fokán és ismerem annak minden gyötrelmét. De ismerek egy utat is, amely a kétségbıl a hitre vezet. Utat, amely minden kétkedı számára járható, s amely egyetlen emberi adottság számára, még a logikaira sem hat kényszerítıleg. Erre az útra utalt Jézus már 1900 évvel ezelıtt. İ ezt így fejezte ki: „Ha valaki cselekedni akarja az İ akaratát, megismerheti a tanítás felıl, vajon Istentıl van-e vagy én magamtól szólok?” (Jn 7:17). Jézus itt személyes bizonyosságot ígér a tapasztalatok alapján. Csak egyetlen feltételt szabott: ha valaki cselekedni akarja Isten akaratát. Jézus ezen szavaiban valami szó van a kételkedésrıl és a kételkedés okáról, ami nagyon fontos. Sokan azt gondolják, hogy sok tudásuk vagy éles elméjük a kétkedésük alapja. Mások szerényebbek és azt hiszik, hogy kételkedésük abból ered, hogy nem eléggé éles eszőek és nincs elég ismeretük. Nem, kételkedésed alapja egészen más. Hiányzanak nálad a szükséges tapasztalatok, ezért vagy kétségben és bizonytalanságban. Ha én most felajánlom segítségemet, nem logikus érvekkel akarok közeledni kétségeidhez. Inkább szeretnék azokra a tapasztalatokra utalni, amelyekre szükséged van, mielıtt kétségeid megszőnnének. Egyúttal megpróbálom azt az
Kétfajta kételkedı van. Vannak, akik szeretnek kételkedni, mert ez eltakarja İket a lelkiismeret vádjai elıl. Nem akarják feladni önzı életüket, melyet vagy durva és nyilvános bőnükben, vagy megszokottan a világ szeretetében, vagy erkölcsi önigazságban folytatnak. Ha a lelkiismeret nyugtalanítja ıket, a kételkedés a legjobb eszköz, hogy elhallgattassák azt. Ezért az ilyen emberek úgy védik kételkedésüket, mint valami értékes kincset, amelyet nem szeretnének és nem is akarnak nélkülözni. Olyan irodalmat választanak maguknak, amely a kétségüket erısíti. Minden alkalmat megragadnak, hogy keresztyén kérdésekrıl vitázzanak. Ha nem is képesek a vitában ellenfelüket meggyızni, mégis minden alkalommal úgy érzik, hogy megerısödtek, ha ezzel hívı ellenfelüket legalább megzavarhatják és sarokba szoríthatják. Ha ilyen kételkedı olvassa ezeket a sorokat akkor mindjárt meg kell mondanom, hogy nem tartozik azok közé, akiknek felajánlom segítségemet, mert vitatkozni akar és elvárja tılem, hogy mindezekrıl vitába bocsátkozzam vele. De én ezt nem akarom. Nem hiszem ugyanis, hogy a viták a kételkedés ellen segítséget jelentenének. Azt a kételkedést, amelyrıl itt beszélünk, nem lehet logikus érvekkel megszőntetni. Csak a tények megtapasztalása tudja lelkünket a kétségbıl bizonyosságra vezetni. Azok a kételkedık, akiknek fel merem ajánlani segítségemet, egészen mások. Olyanok, akik szenvednek kételkedésük miatt. Megunták a kínzó bizonytalanságot és vágyódnak egy csendes és megtámadhatatlan bizonyosság mély nyugalmára. De valahányszor azt hiszik, hogy szilárd talajra értek, 21
nem találtak megfelelıbb szavakat, mint amiket az Újszövetség használt. Késıbb felmerült az a kívánság, hogy rövid mondatokban fejezzék ki annak a lényegét, amit Jézussal való találkozásukban átéltek. Ezeket a mondatokat nevezik egyházi hitvallásoknak. Ezekbıl mindenek elıtt megemlítem az Aposo1i hitvallást, mert ez a világ összes keresztyén egyházának közös hitvallása. És most figyeld meg, mi a helyzet a dogmákkal, amelyeket ez a közös egyházi hitvallás tartalmaz. Ezeket az egyházak nem úgy állították fel, mint valamit, amit minden egyes embernek el kell fogadnia, hanem inkább azoknak a dolgoknak kifejezése Krisztusról, amely az ember boldog bizonyossága lesz, ha Jézust felismeri mint Megváltóját. Jézus minden kornak a számára — ma éppúgy, mint 1900 évvel ezelıtt — csak egy feltételt szab ahhoz, hagy bennünket személyes bizonyosságra segítsen, és ez a feltétel így hangzik: „Ha valaki akarja Isten akaratát cselekedni.” Vedd csak az Újszövetséget és olvasd, hagy megtaláld benne „Isten akaratát”. „Igen — mondod —‚ de számomra olyan nehéz az Újszövetség olvasása. Ezek a csodatörténetek és a sok valószínőtlen gondolat és történet megzavarnak engem, taszítanak és megnehezítik nekem, hogy nyugodtan és nyílt szívvel olvassam.” Ezt a beállítottságot jól ismerem saját kételkedésem idejébıl. Ezért azt tanácsolom, hogy egész egyszerően tedd félre mindazt, ami értelmednek túl sok nehézséget okoz. Olvasd csak a többit. Az tökéletesen elegendı ahhoz, hogy kételyeidbıl kisegítsen, és személyes bizonyosságra vezessen mind Krisztust, mind a Szentírásnak róla szóló teljes bizonyságát illetıen.
utat is megmutatni, amelyen járnod kell, hogy ezekre a tapasztalatokra szert tehess. Ha ezen az úton jársz és ezekre a tapasztalatokra eljutsz, akkor ezek megszüntetik kételyeidet és szabaddá teszik számodra az élethez vezetı egyetlen és egyszerő utat. Elsı tanácsom: Olvasd az Újszövetséget! „Igen — feleled, ha hinni tudnék benne, az segítene rajtam. Hiszen éppen a bibliai Igében kételkedem. Nem tagadok semmit, ellenkezıleg, hinni akarok, de képtelen vagyok rá. Kételkedem, ahelyett hogy hinnék.” Tudom, hogy így vagy. Nagyon jól ismerem ezt az állapotot. Ezért nem tételezek fel túl sokat rólad. Feltételezem, hogy a Szentírás természetfeletti keletkezésében kételkedsz és ugyanígy az Újszövetség legtöbb, talán minden egyes csodájában. Jézus sohasem kívánta hallgatóitól, hogy bizonyos, több vagy kevesebb dogmát, elıre elfogadjanak róla. Sokkal inkább arra kérte ıket, hogy jöjjenek hozzá, hallgassák és kövessék İt. S azután? Igen, mindazok, akik ezt becsületesen megtették átélték Jézust és utána személyesen gyızıdtek meg mindarról, amit İ önmagáról mondott. És amikor ki akarták fejezni azt amit átéltek és amirıl személyesen meggyızıdtek, leírták azokat az iratokat, melyeket az Újszövetségben találunk. Olvasd át ezt a különös írásgyőjteményt és meglátod, milyen csodálatosan megegyeznek a különbözı szerzık Jézusról szóló híradásai. Azóta sok millió ember találkozott Jézussal és élte át csodálatos személyiségét. De ha szóval kellett kifejezniük azt, amit megtapasztaltak és amirıl meggyızıdtek,
22
Még ha ezeket a számodra kétséges dolgokat át is ugrod, akkor is találsz az Újszövetség minden egyes lapján valamit, amit kételkedés nélkül „Isten akaratának” kell elismerned, azaz örökkévaló igazságoknak, amelyek kortól, helytıl és személyektıl függetlenek. Ezek ma éppen úgy igazak, mint Krisztus idejében, a kormányfıkre éppen úgy vonatkoznak, mint a koldusokra, az északi sarkon éppen úgy érvényesek, mint az egyenlítın. Hadd említsem meg itt Jézusnak csak ezt az egyetlen figyelmeztetését: „Amit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal” (Mt 7:12). Most talán jobban megérted, miért mondtam elıbb, hogy csak azokon a kételkedıkön tudok segíteni, akik szenvednek kételkedésük miatt és akik meg akarnak szabadulni tıle, bármilyen áron. Úgy cselekedni mással, mint ahogy szeretnéd, hogy veled cselekedjenek, ez
nem kényelmes embereknek való gyerekjáték. Jézus azt mondja: úgy cselekedj! Tehát nem azt mondja, hogy erre gondolj, beszélj róla, vitatkozzál róla, és után vágyakozzál, errıl álmodozzál, hanem azt mondja — ezt cselekedd! Fontold csak meg Jézus szavait: „Ha valaki cselekedni akarja Isten akaratát, megismerheti, hogy ezek a tanítások Istentıl vannak-e vagy magamtól szólok.” Ha elkezded cselekedni ezt, egészen új tapasztalatokra teszel szert, amelyek kisegítenek kételkedésedbıl és személyes bizonyosságra juttatnak. Hogy az emberek kételkednek a keresztyénségben, annak egyszerően az az oka, hogy csak gondolkodnak, elmélkednek róla, ahelyett hogy élnék ezt. „Az élet az emberek világossága” (Jn 1:14). Még a kételkedés sötétségébe is visz az élet — és csak az élet! — világosságot. O. Halesby (1879-1961)
Felhívás! Emlékeztetni szeretnélek benneteket a Kiálts 2008/04 számában megjelent Építıtábor meghívójára. Örülünk a már beérkezı jelentkezéseknek, de még több segítıre számítunk. Kérjük, minél elıbb jelezzétek részvételi szándékotokat, mert ez megkönnyíti a munka elıkészítését! A Táborban elsısorban szabadtéri, gyermek fajátékokat fogunk készíteni. Nem csak fizikai munkára lesz szükség, hanem anyagra is, amelybıl dolgozni fogunk. Jelentıs anyagköltséggel kell számolnunk. Kérjük, ha teheted, támogasd az Építıtábor anyagi
kiadásait! Köszönjük. lelkipásztoroknál.)
(Csekkek
a
Tájékoztatásul néhány tervezett költség, ami még változhat: — faanyagok 240.000 Ft — fém kötıelemek 30.000 Ft — csúszda 30.000 Ft — festék 50.000 Ft — étkezés, rezsi 110.000 Ft össz. : 460.000 Ft Bıvebb információ Kulisek Kálmán,
[email protected], mobil: 06-20/66-999-89
23
Miért is jutott ez az eszembe? Azért, hogy ebben a hónapban gondolkodjunk azon milyen nagy ajándékot nyertünk mi Jézusban. Milyen nagy öröm és boldogság az osztályrészünk, hogy mi KEGYELEMBİL Isten gyermekei lehetünk. Isten az İ végtelen szeretete által magához vont minket. Lehet sok megpróbáltatás, nehézség, gond, és fájdalom az életünkben, de bizonyosak lehetünk abban, hogy Isten a mi szeretı édes Atyánk, aki keblére öleli a hozzá segítségért sietı gyermekét. Vigasztalást, mennyei örömöt tud adni fáradt gyermekeinek már itt e földi létben is. Élhet a szívünkben az a boldog tudat, Jézus helyet készít számunkra az Atyánál és „Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentıl, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.” 2Kor 5:1 Ebben a hónapban imaóráinkon (Péntek esténként 21 órától) Adjunk hálát a kegyelemért, az üdvösségért, az elkészített jó cselekedetekért. Kérjük Urunkat, SzentLelke által adjon mennybıl való örömet és békességet, amit sóvárog a világ, de nem adhat. Segítsen minket, hogy mindez meglátszódjék rajtunk, és így hő bizonyságai lehessünk az isteni Szeretetnek az emberek elıtt. Testvéri szeretettel köszöntelek mindegyikıtöket: nıvéretek az Úrban:
Tábitha-kör „Tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem.” Gal 2:16 Kedves Testvéreim! Egy beszélgetés jutott az eszembe, amikor a beszélgetıtársamnak azt kellett válaszolnom: Ne hidd, hogy a jó cselekedeteid által fogsz üdvözülni, hanem egyedül Jézus Krisztus kegyelme üdvözíthet csupán. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell jóra törekednünk, hiszen ezt olvashatjuk Pál apostol írásából: „Mert az ı alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket elıre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” Ef 2:10 Tehát, ha jót cselekszünk az is Isten ajándéka, mert İ készítette elı nekünk arra a lehetıséget, İ adja szívünkbe a készséget, a jóra való törekvést is. Minden csak kegyelem, semmi sem a mi érdemünk. Az Úr tılünk azt várja, hogy fogadjuk el Jézus Krisztusban a váltságot ingyen kegyelembıl, és hálából ezért, törekedjünk a jóra, amit İ készített el nekünk.
Erdei Józsefné Sárkány Ildikó
KIÁLTS Az İskeresztyén Apostoli Egyház lapja Felelıs kiadó: Pozsgai József Felelıs szerkesztı: Schmied András Szerkesztıség és kiadóhivatal: 1016 Budapest Dezsı u. 12/b. Tel: 1-225-1187 www.apostoli.hu
[email protected] Nytsz: B/EL/74/91. 24
