6) Szabadidõközpont a) Lovarda 1. Létesítmény építésének célja: • sport, kiképzés, lovagoltatás • (tenyésztés) • bértartás 2. Tervezés a. létesítmény helyének kiválasztása: • igényeknek megfelelő környezet • megközelíthetőség • tereplehetőségek • víz, villany források (víz szükséglet) b. szükséges épületek és elhelyezésük • a lovarda mérete • igényeknek megfelelő típusú istálló(k) • istállók elhelyezése (magaslat – lejtő), szélirány, geopatikus zónák • karámok, pályák helyének kiválasztása • épületek, pályák, karámok üzemeltetés szempontjából történő ész-szerű elhelyezése • tűzvédelem szem előtt tartása c. tervezés: • épületek külső, belső méretezése • fontos az átalakíthatóság • pályák, karámok kialakítása • berendezések (pl. jártatógép) • dekoráció, igényes kinézet • takarmány, trágya tárolók mérete • legelők, kaszálók, termőföldek 3. Üzemeltetés: alkalmazottak létszáma, beosztása napirend programok, lehetőségek: lovagoltatás, oktatás, bértartás, kocsizás, hipoterápia, bemutatók, versenyek, fedezési pont – méntartás, tenyésztés(?) egyéb hasznosítás (tej, vizelet, trágya)
b)Sportcsarnok
Az új gerflor borítást kapott küzdőtér (44x24 m) alkalmas több sportág űzésére, akár nemzetközi színvonalon is. A 9 db öltöző mindegyike zuhanyzóval, WC – vel ellátott. A lelátó befogadóképessége: 600 Fő Állóhely: 100 Fő Rendezvény esetén: a küzdőtér (székekkel berendezve) és a lelátó együttesen 1500 Fő A Sportcsarnok rendelkezésre áll minden más sporteseményen kívüli rendezvényre, ahol speciális védőburkolatot helyezünk fel. kiállítás vásár koncert bálok kulturális, zenei, politikai rendezvény „show” – műsor konferencia, tanácskozás esküvők, családi rendezvények A csarnok különtermében, mely 35 – 40 fő befogadására alkalmas, állófogadásokat, kisebb rendezvényeket is lebonyolítunk! Végezetül még egyszer összegezzük, milyen szolgáltatásokkal várjuk két helyszínen, ha minket választ: Egyszerű megközelítés Nemzetközi, hazai mérkőzések, versenyek lebonyolítása több mint 12 sportágban Megosztható küzdőtér Szabadidős programok, tevékenységek, rendezvények Mozgáskorlátozottak figyelembevétele Biztonságos parkolási lehetőség Színvonalas kiszolgáló helységek
Modern színpadi technika, hangosítás, világítás Üzleti ajánlataink: A létesítmény bérlése a fentiekben említett programokra Hosszútávú partneri együttműködés (állandó rendezvények) Ülőhelyek névre szóló bérlete, 65 db. Reklámfelület igénylés Egyes helységek hosszútávra való bérbeadása (büfé, kondicionáló terem stb. c) Golfpálya A világon több mint 60 millió ember űzi ezt a sportot rendszeresen. Ennyien már nem tévedhetnek… Sokan sokféleképpen vélekednek erről a sportról. Az élet sportja, hallhatjuk a régi golfosoktól. Úri sport mondják a szkeptikusok. A golf azonban több országban nemzeti sport, már a közép-európai régióban is nagyon sokan űzik. A játék lényege egyszerű. Minél kevesebb ütésből a lyukba kell juttatni a labdát, egy erre a célra kialakított ütővel. Mindezt lehetőleg egy golfpályán. A golfpályák 18 szakaszból állnak. Minden szakasz végén megtalálható a lyuk (hole), amit a green, azaz egy bársonyos, nagyon rövidre nyírt füves terület vesz körül. Az egyes pályaszakaszok különböző nehézségűek három, négy vagy öt ütésből kell teljesíteni egy-egy szakaszt. Egy bajnoki golfpályát összesen 72 ütésből kell teljesíteni (erre mondják: par 72-es pálya). És mi ebben a sport? Sokszor hangzik el a kijelentés, hogy nem is sport a golf, hiszen csak sétálgatnak. A séta része igaz, de hozzá kell tenni, hogy hat-nyolc kilométeres is lehet egy ilyen „kis” séta, és közben jól kell megütni minden egyes helyzetből a labdát. Az ütés (swing) maga igen összetett mozdulatsor. Néhány szakember szerint nem kevesebb, mint ezer dologra kell a játékosnak figyelnie ahhoz, hogy a labda pontosan oda repüljön, ahová tervezte. Persze az igaz, hogy egy golfozót sosem látunk csapzottan, teljesen kimerülten „levánszorogni” a pályáról, de aki egyszer is végig játszik 18 szakaszt, tudja, ez igenis sport a javából. Mennyibe kerül? Gyakran hallhatjuk, hogy drága. Valóban drágább, mintha kimennénk az erdőbe futni, de nem drágább, mint a síelés vagy a horgászat. Természetesen golffelszerelést lehet venni csillagászati áron is, de lehet már 80 vagy 100 ezer forintért is kapni olyan felszerelést, amivel elkezdhetünk golfozni. Sőt, amikor elkezdjük ezt a sportot érdemesebb egyesével megvenni az ütőket. A teljes felszerelés (set) 14 ütőből áll. Egy kezdő golfozó az első hónapokban ebből hármat használ. Már akkor is élvezetes lesz a játék, ha öt ütőt tudunk jól használni. Mennyi idő alatt lehet megtanulni golfozni? A golf nem könnyű sport. Az első lépésekhez szükségünk van oktatóra, aki pontosan megmutatja, hogyan is kell megütni a labdát. Öt-tíz irányított edzés alkalmával és önálló gyakorlással pár hét alatt elsajátíthatjuk az alapokat. Először a gyakorló pályákon csiszolhatjuk tudásunkat (Driving Range, Par 3-as pálya), majd az edző (Golf Pro) engedélyével (pályaalkalmassági vizsga letétele után) kimehetünk és játszhatunk a nagy, 18 szakaszos pályán.
d)Teniszpálya A tenisz alapelemei Tenyeres és fonák alapütések Taktikai céljuk: • A két legalapvetőbb technikai elem a labda biztonságos játékban tartására. • A labdát úgy üssük, hogy a túloldali térfélen minél közelebb pattanjon az alapvonalhoz, így az ellenfelet ütésünkkel hátul tartjuk. • Az oldalra kihelyezett, relatív gyors ütésekkel hibára kényszeríthetjük ellenfelünket. • Az ellenfél hálózó játéka esetén elütésként is alkalmazhatjuk. A tenyeres alapütés technikai leírása: • Alapállás: vállszéles terpeszállás hajlított, laza térdekkel (a súlypont a talppárnán!), felsőtest enyhén döntött, tekintet előre néz, ütőt magunk előtt tartjuk (nem lóg a feje!). • Ütőfogás: eastern, keleti tenyeres fogás („V" betű csúcsa az ütő jobb felső élén!). • Hátrakészítés: a vállak és a törzs elfordul, a kar hurok mentén lendíti az ütőt hátra és le a leendő találati pont alá. A lábak követik a törzs fordulását és a kiinduló helyzethez képest szintén elfordulnak, hogy az előrelendítés közben a súlypont előre vitelére lehetőség legyen (ütőállás!). • Ütés: a kar az érkező labdával szembe előre-fölfelé lendíti az ütőt a találati pont irányába. Ezzel egy időben a hátul lévő hajlított láb a test súlypontját a térd nyújtásával viszi előre. A vállak és a törzs mindeközben fordul vissza az ütés irányába (felsőtest rotálása!). A helyes találati pont a csípő magassága, ahol a csukló stabilan, függőleges helyzetben tartja az ütőt. A kar enyhén hajlított, a könyök a törzs közelében marad a találat pillanatában (feszes csukló!).
• Kivezetés: a találat után a kar vezeti tovább az ütőt előre, majd a törzs teljes szembefordulásával és a könyök hajlításával a bal kézben végződik az ütés (puszi a kézfejen!). A súlypontáthelyezés a térdek kinyúlásával befejeződik. A tenyeres alapütésnél leggyakrabban előforduló hibák és következményeik: • Hibás ütőfogás: nem lesz megfelelő az ütőlap helyzete a találati pontban, és az erőátvitel sem optimális. Pontatlan ütést eredményez. • A törzs elfordulásának a hiánya: az ütő megfelelő hátralendítése nem lehetséges, így az ütéshez nem lesz elég lendület. • Túl késői, ill. túl nagy hátrakészítés: nem teszi lehetővé a labda megütésének helyes időzítését, magunk mögött ütjük a labdát. • Az ütőfej forgatása az előrelendítés szakaszában: a labda irányítása pontatlan, mivel a találati szakaszban bizonytalan az ütő fej helyzete. • A hátrakészítés végén fent marad az ütő: így nem tudjuk az ütőt előre-felfelé lendíteni és a labdát alulról eltalálni. • Nyújtott térdek: a súlypontáthelyezés hiánya nem teszi lehetővé a megfelelő lendítést, gyorsítást. • Pontatlan találat: a csípő magassághoz viszonyított túl korai, túl késői, túl közeli vagy túl távoli találatok pontatlanná teszik az ütést. Az oka többnyire a rossz időzítés. • Lötyögő csukló: a találat előtt, közben és után is szükségszerű a stabil, feszes csuklótartás, ez teszi lehetővé a labda kontrollálását az ütés közben. • Lóg az ügyetlen kéz a kivezetésnél: nem megfelelő a törzs forgása, rövid lesz a lendítés. A fonák alapütés technikai leírása: • Alapállás: vállszéles terpeszállás hajlított, laza térdekkel (a súlypont a talppárnán!), felsőtest enyhén döntött, tekintet előre néz, ütőt magunk előtt tartjuk (nem lóg a feje!). • Ütőfogások: Egykezes fonák: kalapács v. kontinentális fogás („V" betű csúcsa az ütő bal felső élén!). Kétkezes fonák: ügyes kéz alul kalapácsfogás, ügyetlen kéz szorosan fölötte keleti tenyeres fogás. • Hátrakészítés: a vállak és a törzs elfordul, a kar lendíti az ütőt hátra és le a leendő találati pont alá (hüvelykujj a combon!). A lábak követik a törzs fordulását és a kiinduló helyzethez képest szintén elfordulnak, hogy az előrelendítés közben a súlypont előre vitelére lehetőség legyen (ütőállás!). • Ütés: Egykezes fonák: az ütökar az érkező labdával szembe előre-fölfelé lendíti az ütőt a találati pont irányába, míg az ügyetlen kar ellentétesen mozog hátrafelé, hogy a csípő befordulását megakadályozza. Ezzel egy időben a hátul lévő hajlított láb a test súlypontját a térd nyújtásával viszi előre. A vállak és a törzs oldalhelyzetben maradnak az ütés befejezéséig. A helyes találati pont csípőmagasságban de egészen elől messze a testtől van, ahol a csukló stabilan, függőleges helyzetben tartja az ütőt. A találat pillanatában a könyök teljesen nyújtott. Kétkezes fonák: a két kar az érkező labdával szembe előre-fölfelé lendíti az ütőt a találati pont irányába. Ezzel egy időben a hátul lévő hajlított láb a test súlypontját a térd nyújtásával viszi előre. A vállak és a törzs eközben fordul vissza az ütés irányába (felsőtest rotálása!). A helyes találati pont a csípő magassága, ahol a csukló stabilan, függőleges helyzetben tartja az ütőt. A kar enyhén hajlított, a könyök a törzs közelében marad a találat pillanatában.
• Kivezetés: Egykezes fonák: a találat után az ütőkar vezeti tovább az ütőt előre-föl a fej fölé. A súlypontáthelyezés a térdek kinyúlásával befejeződik. Kétkezes fonák: a találat után a karok vezetik tovább az ütőt előre, majd a törzs teljes szembefordulásával és a könyök hajlításával a jobb váll fölött végződik az ütés. A súlypontáthelyezés a térdek kinyúlásával befejeződik. A fonák alapütésnél leggyakrabban előforduló hibák és következményeik: A kétkezes fonák ütés típushibái nagyjából megegyeznek a tenyeres ütés hibáival, ezért az alábbiakban az egykezes fonákra jellemző főbb hibákat említjük: • Tenyeres ütőfogás: nem megfelelő az ütőlap állása a találati pontban, és az erőátvitel sem optimális. Túl késő a találat, pontatlan, általában nyesett lesz az ütés. • A váll elfordulásának a hiánya: az ütő megfelelő hátralendítése nem lehetséges, így az ütéshez nem lesz elég lendület, könyökből indított „tolt" ütés lesz, vagy keresztbe a test előtt elrántjuk az ütőt. • Emelt könyök: a hajlított kar, ill. az emelt könyök következtében lemarad az ütő feje a találatról, túl közel kerül a labda a testhez. • Rövid kivezetés: az ütő kivezetésének hibái az optimális lendítést, és a kontrolált, pontos ütés kivitelezését nehezítik. Adogatás Taktikai célja: • A játék elindítása a labda megfelelő udvarba történő ütésével. • Az első adogatással a közvetlen pontszerzés, ill. a megfelelő erő és pontosság következtében az ellenfél nyomás alá helyezése, hibára késztetése. • A második adogatás biztonságos, jól helyezett ütésével az ellenfél kezdeményező ütésének megakadályozása ill. a kettős hiba, ezáltal a pontvesztés elkerülése. Az adogatás technikai leírása: • Felállás: vállszéles haránt terpeszállás, az elöl lévő láb kb. 45°-os szögben az alapvonal mögött, míg a hátul lévő láb párhuzamosan az alapvonallal helyezkedik el. • Ütőfogás: kalapács v. kontinentális fogás („V" betű csúcsa az ütő bal felső élén!). • Felkészítés: az ütőt lefelé indítva a lábak előtt hosszan vezetve, ingaszerüen, körív mentén lendítjük fel, majd engedjük le a hát mögé, ezzel egy időben az ügyetlen kéz nyújtott könyökkel a legmagasabb pontig felkísérve dobja fel a labdát (a két kar szinkronja!). A törzs fokozatosan fordul el a megfelelő ívhelyzet eléréséig, amit a láb a térdek behajlításával segít. • Ütés: a térd nyújtásával, a törzs dinamikus visszafordulásával és a hát mögül a hurokból induló ütőfej gyorsításával kezdődik az ütés fázisa. A lefelé szálló labdát a lehető legmagasabb ponton találjuk el, teljesen nyújtott a kar-törzs-láb vonala. A jó találat kulcsmozzanata a fellendülő alkar pronációja (borintása), ami a tiszta lappal történő ütést teszi lehetővé. Ehhez egy stabil, feszes csuklótartásra van szükség. A karmunkával egy időben a hátul lévő lábról előre kerül a súlypont. • Kivezetés: a találat után fordul tovább a törzs, és az ütő a test előtt lendül keresztbe (felsőtest rotálása!). Az erőteljes felfelé irányuló lendítés, ill. dinamikus elrugaszkodás következtében a láb elemelkedhet a talajról, ekkor az egyensúly megtartása érdekében az elöl lévő lábra érkezünk.
Az adogatásnál leggyakrabban előforduló hibák és következményeik: • Tenyeres ütőfogás: a labdát nem lehet a legmagasabb ponton megütni, a csukló „megtört" állapotban érkezik a találathoz (alacsony a találat, tolt ütést eredményez!). • Szemben állunk a hálóval: csak karból történik a lendítés, az ívhelyzet kialakítása nehézkes lesz. • Pontatlan feldobás: a rossz feldobás természetesen az ütés helyes végrehajtását nem teszi lehetővé a pontatlan találat miatt. • A könyök lerántása az ütés közben: nem teszi lehetővé a megfelelő lendítést, ismételten alacsony találatot eredményez (hajítsuk át az ütőt a kerítés fölött!). • Nyújtott könyök az ütés közben: a hajlított könyökkel hát mögé leengedett ütővezetéssel tudjuk a hurokmozdulatot végrehajtani, mely az optimális lendítésnek és gyorsításnak az alapja. • Megáll az ütő a lendítés közben: egy lendületes ütővezetés szükséges ahhoz, hogy az ütésben a megfelelő gyorsítást megvalósítsuk. Ha a hurok mozdulat közben megáll az ütő, egy erőlködő, gyenge mozdulatot kapunk. • A két kar nem egyidejű fellendítése: a labdát dobó és ütőkar egyidejű fellendítése adja a mozdulat megfelelő ritmusát. Az ütés idő-dinamikai lefolyása (időzítés is!) nagyban függ a két kar helyes mozgásától. • Rövid kivezetés: az ütő kivezetésének hibái az optimális lendítést nehezítik meg, mivel a hamar megállított ütő fékezi a mozdulatot.
(Az anyagot összeállította: Kátai Klára és Bálint Mária)
