6. Függelék Az Unió intézményi rendszere és a közösségi jog

37

6. Függelék – Az Unió intézményi rendszere és a közösségi jog 6.1. Az Unió intézményi rendszere A hatalmi ágak szétválasztásának általánosan alkalmazott elveit az uniós közösségi modell nem követi. A közösségi intézmények egymáshoz viszonyulását a hatalommegosztás által garantált fékek helyett más egyensúlyi rendszerek befolyásolják. Az Unió intézményrendszere független, céljai, érdekei érvényesítésére saját hatáskörökkel rendelkezik, amely a hagyományos nemzetközi szervezetek működési elveitől eltérő megoldás. Ennek ellenére az Unió mégsem olyan föderáció, amelynek a nemzeti kormányok és parlamentek alárendelten tevékenykednének. Az Unió intézményrendszere kapcsán gyakran felmerülő kritika, hogy annak működését a „demokratikus deficit” jellemzi. E megállapításnak alapvető okai a következők. • Az egyetlen közvetlen választás által létrehozott uniós testület az Európai Parlament, amely azonban nem tölt be hagyományos jogalkotó, politikai ellenőrző szerepet. • Mind a Bizottság, mind pedig a Tanács rendkívül széleskörű hatáskörrel rendelkezik, de tagjait nem közvetlenül választják, és jelölésükben a Parlamentnek sincs szerepe. 6.1.1. Az Európai Parlament Az Európai Parlament 626 tagját a tagállamokban közvetlenül választják. A korábban Közgyűlésnek nevezett testületben helyet foglaló képviselők nem nemzeti, hanem politikai hovatartozásuk szerint alkotnak frakciókat. A frakciók között — a teljesség igénye nélkül — megtalálhatók a Szocialisták (a jelenlegi legnagyobb frakció), a Liberálisok, a Jobboldali Technikai Csoport, a Zöldek, a Függetlenek stb.). A parlamenti szakmai munka színtere a 18 parlamenti bizottság. A Parlament — folyamatos térnyerése ellenére — ma még nem hasonlítható a modern demokráciákban működő, politikai ellenőrzést gyakorló és jogalkotást végző parlamentekhez. Legfontosabb jogosítványai a következő területeken érvényesülnek, több, kevesebb korlátozással.

NyME FFFK SDiLA TEMPUS Projekt

38 • •

•

• •

Jogszabályalkotás Ö tájékozódás, véleményalkotás, vita, bizonyos javaslatok elutasítása; Politikai ellenőrzés Ö a Bizottság elnökének meghallgatása, szavazás a Bizottság egészének beiktatásáról, jelentéskérés, vizsgálóbizottság felállítása, bizalmatlansági indítvány a Bizottság lemondatására; Költségvetés Ö az Unió kötelező kiadásai tekintetében megilleti a költségvetési tartalékba helyezés, valamint a zárszámadás felülvizsgálatának joga, a nem kötelező kiadások vonatkozásában a költségvetési javaslatot elvetheti, a Tanács módosító indítványait elutasíthatja; Önigazgatás Ö a Házszabály megalkotása, adminiszt-rációs teendőkről rendelkezik; Perképesség Ö az Európai Bíróság előtt akkor perelhető, ha döntése harmadik személyre kihat, önálló perindítási joga van. 6.1.2. Az Európai Tanács

1988. december

©

©

Az 1974. évi párizsi csúcstalálkozón határozták el az Európai Tanács létrehozását, működése azonban csak az Egységes Európai Okmány hatálybalépésével intézménysült. Az Európai Tanács állam- és kormányfőkből áll, mely a Maastrichti Szerződés értelmében az Európai Unió csúcsszerve. A legfontosabb politikai döntések, valamint a pillérek alakításában és tevékenységében meghatározó szerepet játszik. A folyamatok hatását értékelve kijelenthető, hogy az Európai Tanács létrehozása egyértelműen gyengíti az Unió jogelődjét jelentő Közösség eredeti, szupranacionális jellegét. 6.1.3. A Tanács A Tanács (korábban az ESZAK-ban a Miniszterek Tanácsa) kormányközi jelleggel tevékenykedik, a tagállamok tárgy szerint illetékes minisztereiből áll. Működik például a Földművelésügyi Miniszterek Tanácsa, a Külügyminiszterek Tanácsa, a Pénzügyminiszterek Tanácsa stb. A Tanács a tagállamok közvetlen fóruma, elsődleges, de nem kizárólagos jogszabályalkotó szerepet is betölt, a költségvetés területén kiemelkedő jogkörökkel rendelkezik. Összességében tehát jogalkotó és sajátos végrehajtó funkciókat lát el. A Tanácsban a tagállamok a lakosságuk számával arányban álló szavazati joggal rendelkeznek, így például az Egyesült Királyságnak 10, Luxemburgnak 2 a szavazatszáma (az összes szavazat száma 87). A határozatok egyhangú döntéssel, minősített többségi, illetve többségi szavazattal születnek.


39

6.1.4. A Bizottság A Bizottság a közösségi felügyelet alá vont szektorok irányítását ellátó, független technokratákból álló szervezet. Jogelődje a Montánunióban (ESZAK) a Főhatóság volt. A közösségi intézmények közötti hierarchiában a Bizottság súlya az eredeti elképzelésekhez képest változásokon ment keresztül, de az EU létrejöttével szerepe újra megerősödött. A Bizottság húsz tagból, ún. biztosból áll, akik különböző szektorokat felügyelnek. A biztosokat a tagállamok jelölik, de nemzeti hovatartozásuktól függetlenül kell tevékenykedniük, kizárólag a közösségi érdekeket képviselve. Az öt évre választott biztosok mellett szakértőkből és politikai tanácsadókból álló kabinet működik. Az Unió öt nagy állama két-két, míg a többi tíz egy-egy biztost jelöl. A Bizottság 24 főigazgatóság segítségével látja el feladatát. A főigazgatóságok (Directorates General — DG) mellett működik a jogi és fordítói szolgálat. Az apparátus összlétszáma mintegy 16 000 fő. Néhány főigazgatóság: DG I. Külső gazdasági kapcsolatok DG II. Gazdasági és Pénzügyi DG VI. Mezőgazdasági DG XII. Tudományos Kutatási és Fejlesztési DG XIX. Költségvetési DG XXI. Vámuniós és Közvetett Adózási A biztosok és a főigazgatóságok munkakapcsolatát a következő ábra szemlélteti:

BIZTOS

BIZTOS

DG

DG

BIZTOS

DG

A Bizottság legfontosabb feladatai: • Jogalkotás.Ö szinte kizárólagos kezdeményezési jog, a Tanács nem fogadhat el jogszabályt bizottsági előterjesztés nélkül, szűk körben maga is alkothat jogszabályt, • Végrehajtásban betöltött szerep Ö közvetlen végrehajtási jogosítványok a versenyjog területén, további végrehajtói hatáskörök a Strukturális Alapok, valamint az Európai Szociális Alap kezelésében,


©

40

•

A közösség jogi őre Ö a közösségi jog betartásának felügyelete, a mulasztó tagállam ellen eljárást indíthat az Európai Bíróságnál. A Bizottság tehát jogalkotó, végrehajtó és jogérvényesítő feladatai révén sajátos vegyes integrációs közjogi szerepet tölt be. 6.1.5. Az Európai Bíróság

A közösségi jogrend alapjainak letéteményese a Bíróság.

A luxemburgi székhelyű Bíróság jelenlegi 15 tagját a tagállamok jelölik. A döntéseit testületi formában, titkos szavazással hozó testület munkáját 9 főügyész segíti. Az esetek nagy száma miatt, a terhek megosztása céljából 1989-ben megalakult az Elsőfokú Bíróság is. A bírósági döntések alapját elsősorban az alapító szerződések képezik. Alkotmányos alapnak a Római Szerződést tekintik, azonban a Bíróság maga is alakítója az integrációs folyamatoknak, kiterjesztő jogértelmezésekkel tágítja mozgásterét. Ezzel mára lefektette a közösségi jogrend alapjait. Általánosságban elmondható, hogy a Bíróság a közösségi jog érvényesítésének fóruma, e feladatát a tagállamok nemzeti bíróságaival megosztva látja el. A közösségi jogot ugyanis a nemzeti bíróságok is alkalmazzák ítélkezési gyakorlatukban. A kapcsolat a Bíróság és a nemzeti bíróságok között kulcsfontosságú az egységes jogalkalmazás és a hatékony jogérvényesítés szempontjából. Ezt szolgálja az ún. előzetes döntés intézménye, melynek keretében a nemzeti bíróságok kérhetik a másodlagos közösségi joganyagok értelmezését az Európai Bíróságtól. A Bíróság kizárólag jogkérdésekre kiterjedő válasza iránymutatást nyújt az eseti döntések meghozatalához. 6.1.6. A Számvevőszék Az Európai Uniós Szerződés (EUSZ) a Számvevőszéket az Unió fő szerveinek szintjére emelte. A szervezet kizárólag a pénzügyekben visel felelősséget, de ha szabálytalanságokat észlel, fellépésével etikai reformokat alapozhat meg. A luxemburgi székhellyel működő Számvevőszék jelenleg 15, a közpénzek felhasználásának ellenőrzésében nagy tapasztalatokat szerzett szaktekintélyből áll. A tagállamok által delegált tagok megbízatása hat évre szól és megújítható. A testület elvileg mentes minden nemű kormánybefolyástól. A feladatok két nagy csoportja következő. • Számvizsgálat Ö a számlák ellenőrzése, a bevételek beérkezésének vizsgálata, a kiadások jogszerűségének ellenőrzése, • A pénzügyi igazgatási munka értékelése Ö a hatékonyság és a gazdaságosság követelménye teljesülésének vizsgálata.


41

A Számvevőszék és a Bizottság Költségvetési Főigazgatósága között intenzív az együttműködés. A Számvevőszék megállapításai rendkívüli és ütemezett jelentésekben, illetve véleményekben öltenek testet. 6.1.7. Az Európai Beruházási Bank A luxemburgi székhelyű Európai Beruházási Bank (EBB) az elsők között létrehozott közösségi intézmények egyike, melynek alapvető feladata, hogy segítse a Közösségek gazdasági fejlődését. Az ezt szolgáló eszközök: a.) kölcsönfolyósítás a köz- és a magánszektornak, b.) garancia nyújtás más pénzügyi intézmények kölcsöneihez, c.) pénzügyi csomagok összeállítása. A tagállamok költségvetésének tehermentesítése érdekében a Bank a kölcsönügyleteihez szükséges forrásokat a tőkepiacon felvett hitelekből és kibocsátott kötvényekből biztosítja. Az EUSZ megszilárdította a Bank szerepét. Feladatául tűzte ki, hogy forrásokat biztosítson a beruházásokhoz a tagállamok elmaradott térségeiben. Az ezt szolgáló beruházási programok finanszírozását a strukturális alapokból és más uniós pénzügyi eszközökből kell megoldani, melyek támogatása a Bank kötelezettsége. A Bank finanszírozási tevékenységének 90 %-a a tagállamokba irányul, de kölcsönöket nyújt a közép-kelet európai államoknak is. Ez utóbbiak részére történő kölcsönkihelyezésben viszont egyre nagyobb szerepet játszik az Európai Beruházási és Újjáépítési Bank (EBRD). 6.1.8. A Gazdasági és Szociális Bizottság Az Unió ún. nem fő szerveinek egyike a Gazdasági és Szociális Bizottság (GSZB). A testület 222 olyan tagból áll, akik a munkásokat, munkáltatókat, fogyasztókat képviselik, illetve a kapcsolódó témakörök szakértőinek minősülnek. A GSZB évente tíz alkalommal plenáris ülést tart, az ülések közti időszakokban pedig kisebb csoportokban folyik a munka. A GSZB feladata, hogy a Tanács és a Bizottság részére gazdasági és szociális kérdésekben tanácsokat fogalmazzanak meg. A Maastrichtban elfogadott megegyezés az addig nem túl nagy hatékonysággal működő szervezet önállóságának fokozására is tartalmaz döntéseket.

6.2. A közösségi jog Az előző fejezetekben már utaltunk arra, hogy az EU I. pillérét jelentő Európai Közösség saját autonóm jogrendszerrel rendelkezik. NyME FFFK SDiLA TEMPUS Projekt

EUSZ

©

42

A következőkben e jogrendszer jogalkotási folyamatairól és a különböző jogforrásokról esik szó. 6.2.1. A jogalkotás

©

A Tanács jogosult a döntésre

©

A jogalkotás sajátossága, hogy a különböző tárgykörökre vonatkozóan eltérő szabályok határozzák meg a jogszabályok elfogadásának módját. A szakirodalom szerint hat féle döntéshozatali eljárás létezik. Ezek a következők: • az információs eljárás, • a konzultációs eljárás, • a költségvetés, • az együttműködés, • a hozzájárulás, • az együtt döntés. A folyamat jellemzője, hogy a felsorolt döntéshozatali eljárásokban a különböző testületek más-más hatáskörrel rendelkeznek. A jogalkotásban valamilyen szerepet betöltő, legfontosabb testületek a következők: • a Tanács, • a Bizottság, • az Európai Parlament. A Bizottság nem jogszabályalkotó szerv, alapfunkciói körébe a jogszabályok kezdeményezése tartozik. A Parlament egyre szélesedő szerepe elsősorban konzultatív jellegű. A Parlament legjelentősebb jogköre a hozzájárulással és az együtt döntéssel összefüggő döntési eljárásokkal kapcsolatos vétójog. A javaslatok elfogadásáról végső soron a Tanács dönt. Ha az érdekek képviseleti lehetőségeinek oldaláról vizsgáljuk a döntési folyamatokat, szembeötlő, hogy a Tanács a nemzeti, tagállami, a Bizottság és az Európai Parlament viszont a szélesebb értelemben vett közösségi érdekérvényesítés fóruma. E tekintetben az egyes testületek tagságának egymástól eltérő keletkeztetése, és az ebből fakadó összetétel játszik döntő szerepet. Mint ismeretes, a Tanács a tárgykör szerint illetékes tagállamok kormányát képviselő miniszterekből áll, ezzel szemben a Bizottság Uniós tisztségviselőkből, a Parlament viszont olyan választott képviselőkből tevődik össze, akik nem nemzeti, hanem politikai hovatartozásuk szerint alkotnak frakciókat. A fenti döntési folyamatok eredményeként születnek az Uniós jogforrások, melyek a különböző kötelező és nem kötelező érvényű jogi aktusok rendezett gyűjteményeként funkcionálnak. A jogforrásokról bővebbet a következő részben tudhatunk meg.


43

6.2.2. A közösségi jog forrásai A közösségi jog forrásai azoknak a közös jogoknak és kötelezettségeknek az összessége, amelyek összekötik az EU tagállamait. A jogforrások alapjait a Római Szerződés és az azt kiegészítő megállapodások (az Egységes Európai Okmány, az EUSZ stb.), továbbá az ezek alapján hozott másodlagos jogszabályok széles skálája képezik. A hivatkozott joganyag alapvetően két nagyobb csoportba sorolható, jelesül a kötelező és a nem kötelező erővel bíró jogforrások. Ezek együttesen alkotják az ACQUIS COMMUNAUTAIRE-t. Az ACQUIS COMMUNAUTAIRE-t tehát vívmánynak, azaz a sorozatos egyeztetések nyomán született kimagasló eredménynek minősítik az integrálódott tagállamok. Milyen alapvető összetevői is vannak ezen vívmányoknak? Mindenképpen ide sorolandók: • az egységes piac (a négy szabadságjog), a közös (agrár-, kereskedelmi-, verseny-, szállítási- és egyéb) politikák, valamint • a legkedvezőtlenebb helyzetben lévő régiók és népességkategóriák támogatását célzó intézkedések. Az acquis (ejtsd: áki) teljes tiszteletben tartására és továbbfejlesztésére az Unió elkötelezte magát. Visszatérve a már említett csoportosításra, a jogforrások fajtái és tartalmi részletezésük a következő: 1.) Kötelező érvényű jogforrások A.) Elsődleges joganyag A tagállamok jogi aktusai, ezek közül elsősorban az alapító szerződések. B.) Másodlagos joganyag A Közösség jogi aktusai. C.)A közösségi jog általános elvei D.) A Közösség nem tagállamokkal kötött nemzetközi szerződései 2.) Nem kötelező erővel bíró jogforrások Ajánlások, vélemények, célkitűzések, a biztosok körlevelei, a közlemények, az irányelvek, a közösségi programok, szabványok stb. A csoportosítást a szabályok jogi formáját illetően is elvégezhetjük. Ennek alapján a következő egységek képezhetők: • rendeletek, • irányelvek, • határozatok, • javaslatok, • vélemények. NyME FFFK SDiLA TEMPUS Projekt

Acquis Communautaire (magyarul): Közösségi Vívmányok

44

Lényegi különbség van a rendelet és az irányelv között.

A felsoroltak közül a rendeletek alkotják a közösségi jog legerősebb forrását, mivel elfogadásukat a követően a tagállamok mindegyikében betartásuk kötelező. Az irányelvekben általános jelleggel rögzítik a közösségi célkitűzéseket. Ezeket az egyes tagállamok saját jogrendjükbe emelik. Döntő különbséget érzékelhetünk tehát a rendelet és az irányelv között, amely abban áll, hogy a rendelet a tagállamokban közvetlenül alkalmazható, míg az irányelv csak egy tagállami belső jogi aktus után válik a nemzeti jog részévé. A határozat nem jogszabály, hanem egyfajta eseti államigazgatási intézkedés. Van címzettje és csak rávonatkozóan kötelező érvényű, azaz nincs általános személyi és tárgyi hatálya. 6.2.3. A jogharmonizáció

Első fejezet

©

Magyarország az EK-val kötött Társulási Megállapodásban kötelezettséget vállalt a jogszabályok közelítésére. Ennek értelmében a Felek elismerik, hogy Magyarország gazdasági integrációjának egyik alapvető feltétele az ország jelenlegi és jövőbeni jogszabályainak közelítése a Közösség jogszabályaihoz. Ez a harmonizációs folyamat különösen a következő területekre terjed ki: vámjog, bankjog, társasági jog, vállalati számvitel és adózás, a magántulajdon- és szellemi tulajdonjog, dolgozók munkahelyi védelme, pénzügyi szolgáltatások, versenyszabályok, az emberek, állatok és növények életének és egészségének védelme, élelmiszer jogszabályok, a fogyasztói érdekvédelem, közvetett adózás, műszaki szabályok és szabványok, fuvarozás, környezetvédelem. A jogharmonizációt az „acquis átvétele” elnevezésű cselekvési programmal is jelölik.


6. Függelék Az Unió intézményi rendszere és a közösségi jog

Recommend Documents