501. AZ OBLIGATIO FOGALMA ÉS KIALAKULÁSA

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL)

1/98

501. AZ OBLIGATIO FOGALMA ÉS KIALAKULÁSA [MINIMUM

I.

A KÖTELEM FOGALMA

-

kötelem: obligatio definíciók (3):

TÉTEL

XXX.]

1) PAULUS: - „A kötelmek lényege nem abban áll, hogy a mienkké tegyen egy dolgot vagy egy szolgalmat, hanem hogy valaki mást rászorítson arra, hogy valamit adjon, valamit tegyen vagy valamiért helytálljon a számunkra.” -

összeveti az obligatiót a dologi jogi jogosultságokkal:

irányulhat: szemben álló felek: a jogviszony szerkezete, hatálya: kereset: elvárt magatartás: a jogosultság ereje: példa:

a jogosultság időtartama: a jogosultság létrejötte:

kötelmi jogi jogosultságok

dologi jogi jogosultságok

tevékenységekre, dolgokra 2 vagy több, de meghatározott személy relatív; a kereset csak meghatározott adós ellen irányulhat in personam actio-val védett az adós általában pozitív, aktív, tevőleges magatartásra van kötelezve gyengébb

dolgokra 1 személy (pl.: tulajdonos) áll szemben mindenkivel abszolút; a kereset bárki ellen indítható, aki a jogosultat jogának gyakorlásában sérti in rem actio-val védett a jogosult negatív, passzív magatartást vár el mindenkitől

haszonbérlő – kötelmi jogi jogosult; nincs dologi jogi jogosultsága, csak a haszonbérbe adóval áll jogviszonyban, aki bármikor kidobhatja a bérleményéből

örökhaszonbérlő – dologi jogi jogosult; pozíciója majdnem olyan erős, mint a tulajdonosé, aki az örökhaszonbérlő hozzájárulása nélkül nem szüntetheti meg az örökhaszonbérletet tartós jellegű, általában élethossziglaniak (kiv.: zálogjog) keletkezése, módosulása és megszűnése csak a törvény által taxatíve és kógens jelleggel meghatározott módokon lehetséges

rövid életű, átmeneti jellegű a szerződő felek viszonylag szabadon hozzák létre

erősebb

2) IUSTINIANUS: - „A kötelem olyan jogi kötelék, amelynél fogva szükségszerűen valamilyen szolgáltatás teljesítésére kényszerülünk államunk jogának megfelelően.” (Inst.) -

kötelem = jogi lekötelezés  kizárja a kötelmek köréből a jogon kívüli (pl. pusztán erkölcsi, vallási, illem- és becsületbeli) kötelezettségeket

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) -

2/98

kötelem = jogi kényszer  valaminek a teljesítésére kényszerülünk, mert a jog eszközeivel rászoríthatnak bennünket kötelezettségünk teljesítésére csak az kötelem, amit az állam, a jogrendszer annak minősít

3) A FEJLETTEBB JOG SZERINT: A kötelem olyan jogviszony, amelynél az egyik fél (hitelező, creditor) a másik féltől (adós, debitor) bizonyos magatartást követelhet, s amennyiben az adós ennek a kötelezettségének nem tenne eleget, a hitelező jogosult őt in personam actio-val erre a magatartásra rászorítani. (hitelező és adós jogviszonya)

II. A KÖTELEM KIALAKULÁSA -

archaikus kor: kezdetleges kötelmi viszony = a hitelezőnek az adós feletti korlátozott hatalma két alapvető forrásra vezetik vissza a kötelem eredetét:  a bűncselekményekre - delictum, ill.  a szerződésekre – contractus  a) DELICTUM: - e feltevés szerint a kötelmi jogviszonyok bűncselekmények, delictumok következményei - fejlődési stádiumok: - (1.:) eleinte: ha valaki kárt okozott a másiknak, (pl.: testi sértés) a sértettnek joga keletkezett arra, hogy bosszút álljon a jogsértőn - (2.:) később: lehetővé tették az elkövető számára, hogy „váltságdíj” fizetésével megmentse magát a bosszútól - (3.:) végül: a jogrend kifejezetten kötelezte a jogsértőt ilyen elégtétel szolgáltatására gyakorlatilag csak itt beszélhetünk kötelemről, kötelezettségről - deliktuális eredet: a kifejezések értelme   obligatio: megkötözés, bilincsbe verés  liberatio: megszabadulás, a kötelem megszűnése  solutio: kioldozás b) -

-

CONTRACTUS: e feltevés szerint a kötelmi jogviszonyok eredete a szerződések, contractusok ősi szerződések szakrális jellege ezek formája: az isteneket tanúul hívó eskü DE: az ősi szerződéseknél a kötelező erőt nem a megállapodás eredményezte, hanem az előírt formaságok betartása a szerződésszegés a delictumokéhoz hasonló következménnyel járt: a hitelező elfoghatta a nem teljesítő adóst, megkötözve magánál tarthatta, s csak ha az adós vagy helyette más teljesített, akkor engedte őt el az ősi kötelmi viszonyoknál élesen elválik  a tartozás (Schuld, a jogi kötelezettség)  és a felelősség (Haftung, a jogi kikényszeríthetőség) pl.: a hatalomalatti családtag létrehoz egy deliktuális kötelmet; ekkor a családtag csak tartozik, de nem felel - a pater familias viszont felel, de nem tartozik a klasszikus jogban a tartozás és a felelősség már általában együtt jár

© Feco ’2003


3/98

502. AZ OBLIGATIO FAJAI ÉS KELETKEZÉSI FORRÁSAI [MINIMUM

I.

TÉTEL

XXXI.]

A KÖTELEM FAJAI (4) 1) -

civilis obligatio - honoraria (praetoria) obligatio: Iustinianus: ez a kötelmek legfőbb felosztása (summa divisio) a klasszikus korban alakult ki a praetor jogalkotó tevékenysége új kötelmeket vezetett be (nem obligatio: debitum) civilis obligatio: a civiljog által bevezetett kötelmek honoraria obligatio: a praetor által bevezetett kötelmek előtte a rómaiak csak egyféle kötelmet ismertek: azt, amelyet valamilyen civiljogi jogforrás tekint obligationak

2) stricti iuris obligatio - bonae fidei obligatio: - kezdetben csak az elsővel találkozunk, mivel a civiljog maga is ius strictum - préklasszikus kor: teret hódít a bona fides elve a praetor tevékenysége folytán kezdetben mint a követelés erkölcsi alapja, később pedig mint a marasztalás mértéke - klasszikus kor: a kötelmek többségét a bona fides szerint bírálják el, ezzel szemben és párhuzamosan fokozatosan háttérbe szorul a stricti iuris obligatio - stricti iuris - az összes formális szerződés + kölcsön bonae fidei - az összes reál és konszenzuál szerződés, kiv.: kölcsön 3) -

-

naturalis obligatio: „természetes kötelem” eredetileg: a hatalomalattiak peresíthetetlen kötelmei a jogtudósok kiterjesztették a fogalmat az egyéb peresíthetetlen kötelmekre is DEF.: minden olyan (actio nélküli) kötelem, amelyet nem lehet peresíteni ISMÉRVEI:  minden más vonatkozásban joghatással bír (ez abban nyilvánul meg, hogy ha az adós az ilyen kötelmet önként teljesíti, ezt nem lehet sem ajándékozásnak, sem pedig tartozatlan fizetésnek tekinteni, s épp ezért ezt később nem is lehet visszakövetelni)  be lehet számítani a hitelező civilis tartozásába  meg lehet erősíteni zálogjoggal, kezességgel és tartozás-elismeréssel  novatio-val teljes joghatású (peresíthető) civilis obligatio-vá lehet alakítani ESETEI: a) a hatalomalattiak kötelmei (legrégebbi): pl. női családtagok és rabszolgák obligatiói, a filius familias családon belüli kötelmei b) a capitis deminutio-t szenvedett személy capitis deminutio előtt keletkezett kötelmei c) a pactumban kikötött kamatkövetelés d) a pupillus gyámi hozzájárulás nélküli kötelezettségvállalása e) a SC Macedonianum ellenére folyósított kölcsön f) a büntetésből elvesztett követelés g) talán az elévült követelés is

© Feco ’2003


4/98

Iustinianus: a szerencsejátékból eredő „kötelezettség” (lusus aleae) nem naturalis obligatio, mivel a szerencsejátékot üldözte, büntette és a kifizetett veszteség visszakövetelésére is módot adott

4) obligatio principalis - obligatio accessoria: - obligatio principalis: önmagában megálló ún. főkötelem; a kötelmek általában ilyenek - obligatio accessoria: járulékos kötelem; egy főkötelem kiegészítéséül, általában biztosítékául szolgálnak (pl.: kezesség); önmagában, főkötelem nélkül nem létezhet és a főkötelem megszűnésével ez is megszűnik

II. A KÖTELEM KELETKEZÉSI FORRÁSAI -

ld. 501. tétel, „a kötelem kialakulása” contractus: joghatás kiváltására irányuló kétoldalú akaratnyilatkozat delictum: magánüldözés alá eső bűncselekmény (lopás, rongálás stb.) 1) klasszikus korban keletkezés szerint 2 csoport: a) SZERZŐDÉSEK (obligationes ex contractu) b) BŰNCSELEKMÉNYEK (obligationes ex delicto) által létrehozott kötelmek  2) Gaiusnál is eleinte kettős felosztás: „Minden kötelem vagy SZERZŐDÉSBŐL, vagy DELICTUMBÓL származik.” a contractus nála: minden olyan kötelem, amely nem delictumból származik 3) majd Gaius: Institutio, korai posztklasszikus átdolgozás – 3 kötelmi keletkezési forrás: a) SZERZŐDÉSEK (obligationes ex contractu) b) BŰNCSELEKMÉNYEK (obligationes ex delicto) c) KÜLÖNBÖZŐ MÁS JOGCÍMEK (obligationes ex variis causarum figuris) 4) Iustinianus a kötelmek keletkezésének 4 forrását említi; (ez sem teljes, mivel a vegyes kötelmeket nem említi) a) SZERZŐDÉSEK (obligationes ex contractu) b) „MINTEGY” SZERZŐDÉSEK (obligationes quasi ex contractu): szerződés nincsen, mégis olyan kötelem keletkezik, amely a szerződéses kötelmekre emlékeztet; pl.:  jogalap nélküli gazdagodás  megbízás nélküli ügyvitel  gyámság  hagyomány  véletlen közösség c) BŰNCSELEKMÉNYEK (obligationes ex maleficio / delicto) d) „MINTEGY” BŰNCSELEKMÉNYEK (obligationes quasi ex maleficio / delicto):  lakásgazda felelőssége  leeséssel fenyegető tárgy  hajós, istállós, fogadós  kötelességszegő bíró

© Feco ’2003


5/98

503. A NEGOTIUM FOGALMA, FAJAI ÉS ALKATRÉSZEI [MINIMUM

TÉTEL

XXXII.]

I.

A JOGÜGYLET FOGALMA

-

jogügylet: negotium definíció: jogi tény, joghatás kiváltására irányuló akaratkijelentés

-

pl.: kötelem - vki adósként tartozik egy pénzösszeg megfizetésével a hitelezőnek jogügylet - vki adósként pénzkölcsön-szerződést kötött; jogi tény, a kötelem alapja

-

obligatio és negotium eltérő minőségű kategóriák, de: szoros kapcsolat is – a kötelmek legfontosabb keletkezési forrása a jogügylet, elsősorban a szerződés

-

A JOGÜGYLET FOGALMI ELEMEI:

a) joghatásra irányulás b) akaratnyilatkozat („külső tényállás”); ezen belül is 1) a jogügyletet létrehozó személyek belső akarata 2) ennek külső megnyilvánulása, maga a nyilatkozat

II. A JOGÜGYLET FAJAI (CSOPORTOSÍTÁSOK, OSZTÁLYOZÁSOK) 1)

A MAGÁNJOG RENDSZERÉN BELÜLI ELHELYEZKEDÉSÜK ALAPJÁN:

   

személyi és családjogi ügyletek (pl.: manumissio, confarreatio) dologi jogi ügyletek (pl.: mancipatio, occupatio) kötelmi jogi ügyletek (pl.: stipulatio) öröklési jogi ügyletek (pl.: testamentum)

2) EGYOLDALÚ JOGÜGYLET – KÉTOLDALÚ JOGÜGYLET - egyoldalú jogügylet (NEGOTIUM UNILATERALE) a kívánt joghatás létrehozásához elegendő egy személy akaratnyilatkozata  pl.: manumissio, occupatio, végrendelet -

kétoldalú jogügylet (NEGOTIUM BILATERALE) a kívánt joghatás létrehozásához legalább két akarat találkozása (megegyezés) szükséges  pl.: szerződés, házasságkötés, tulajdon-traditio

3) ÉLŐK KÖZÖTTI JOGÜGYLET – HALÁL ESETÉRE SZÓLÓ JOGÜGYLET - élők közötti jogügyletek (NEGOTIA INTER VIVOS) a jogügylet által kiváltott joghatás beállta nem függ senkinek a halálától  pl.: vállalkozási szerződés -

halál esetére szóló jogügyletek (NEGOTIA MORTIS CAUSA) a jogügylet által kiváltott joghatás beállta függ valakinek a halálától  pl.: végrendelet

© Feco ’2003


6/98

4) KONKRÉT/KAUZÁLIS JOGÜGYLET – ABSZTRAKT/KAUZÁLATLAN JOGÜGYLET - konkrét/kauzális jogügylet (NEGOTIUM CAUSALE) a jogügyleti nyilatkozatból kitűnik az a jogi cél (causa), amelynek megvalósítása érdekében az adott jogügylet létrejön  pl.: adásvételi szerződés, munkaszerződés -

absztrakt/kauzálatlan jogügylet (NEGOTIUM ABSTRACTUM) a törvényes formaságok betartása mellett a valóságos jogügyleti cél háttérbe szorult  pl.: mancipatio, in iure cessio, stipulatio

5) VISSZTERHES JOGÜGYLET – INGYENES JOGÜGYLET - visszterhes jogügylet (NEGOTIUM ONEROSUM) a jogügylet kötelez valakit az általa kapott szolgáltatás ellenszolgáltatással való viszonzására  pl.: a jogügyletek többsége -

ingyenes jogügylet (NEGOTIUM GRATUITUM) a jogügylet nem kötelez ellenszolgáltatással való viszonzásra  pl.: halál esetére szóló jogügyletek; ajándékozás, haszonkölcsön, szívességi használat, letét, megbízás

III. A JOGÜGYLET ALKATRÉSZEI -

jogügyleti alkatrész: a jogügyletek, mint akaratkijelentések elemi összetevői 3 nagy csoport: a) ESSZENCIÁLIS (elengedhetetlen) ALKATRÉSZEK (ESSENTIALIA NEGOTII) - a jogügyletben feltétlenül szerepelniük kell - ezek hiányában a jogügylet létre sem jön (negotium non existens) - az ide vonatkozó szabályok kógensek (kényszerítő jellegű)  pl.: adásvételi szerződésnél a vételárban való megállapodás b) NATURÁLIS (természetes) ALKATRÉSZEK (NATURALIA NEGOTII) - a törvény diszpozitív szabálya alapján egyes jogügyleteknek ipso iure tartalmát képezik ezek az alkatrészek - a feleknek nem kell külön belefoglalniuk a szerződésbe - megállapodásukkal mellőzhetik azokat - az ide vonatkozó szabályok diszpozitívek (engedő jellegű)  pl.: adásvételi szerződésnél kellékszavatosság c) AKCIDENTÁLIS (esetleges) ALKATRÉSZEK (ACCIDENTALIA NEGOTII) - csak akkor képezik a jogügyletek tartalmát, ha az azokat a felek a jogügyletbe, szerződésbe kifejezetten felveszik -  pl.: ha az egyik szerződő fél a szerződés megkötésekor valamely kívánságáról hallgatott, utóbb már nem hivatkozhatott arra, hogy a szerződésbe valamilyen további kikötést szeretett volna belefoglalni  pl.: adásvételi szerződésnél a visszaeladási jog kikötése [Dömötör László szerint a továbbiak már nem tartoznak a tételhez, de ez nem garancia arra, hogy F. A. Szerint is így lesz…]

© Feco ’2003


7/98

-

A jogügyletek legfontosabb általános kikötései: 1. FELTÉTEL (CONDICIO) 2. IDŐHATÁROZÁS (DIES) 3. MEGHAGYÁS (MODUS)

-

a feltétel és az időhatározás az érvényességet és hatályosságot is befolyásolhatja a meghagyás sem az érvényességet, sem a hatályosságot nem érinti az ősi civiljog ügyletei (actus legitimi) nem tűrik meg a feltételt és az időhatározást – alkalmazásuk esetén a jogügylet tartalomtól függetlenül érvénytelen 1. -

(CONDICIO) olyan jövőbeli bizonytalan esemény, amelytől a jogügylet hatálya függ α) csoportosítása: a) FELFÜGGESZTŐ FELTÉTEL (condicio suspensiva) - az esemény beálltáig nem lép hatályba a már érvényesen létrejött jogügylet (ideiglenes hatálytalanság) - az érvényesség és a hatályosság kezdete nem esik egybe - ha a feltétel meghiúsul (condicio deficit), a jogügylet soha nem lép hatályba (végleges hatálytalanság) - pl.: adásvételi szerződés – „Ha megérkezik a hajó Africából, eladom a lovamat 5 aranyért.” FELTÉTEL

b) -

(condicio resolutiva) a jogügylet a megkötéssel egyidejűleg azonnal hatályba lép az érvényesség és a hatályosság kezdete egybeesik ha azonban a feltétel beáll (condicio existit), a szerződés hatályát veszti pl.: „Ha január 1-jéig nem fizeted ki a vételárat, a telket úgy kell tekinteni, mintha meg sem vetted volna.” a bontó feltétel beálltával az érvényes szerződésből már nem származnak jogok és kötelezettségek, a szerződés jogi hatása megszűnik BONTÓ FELTÉTEL

β) a jogügylet-feltétel kapcsolata: - a feltétel alapvető követelménye a megszabott esemény jövőbelisége - a megtörtént, jelen- vagy múltbeli, de a felek előtt még nem ismert esemény nem feltétel - pl.: „ha Titius consul volt”, „ha Maevius életben van” – nem feltétel - nem feltétel a jövőbeli, de biztosan bekövetkező esemény, mivel a condicio mindig magában hordja a bizonytalanságot, itt pedig nincs függő helyzet χ) az ex nunc és az ex tunc hatály - ex nunc: „mostantól” : a feltétel hatályba léptető ereje; a feltétel beálltától érvényesült  pl.: ha valaki végrendeletében egy rabszolganője felszabadítását feltételhez köti, és a rabszolganőnek még a feltétel teljesülése előtt gyermeke születik, a gyermek az ex nunc hatály szerint rabszolga lesz ex tunc: „akkortól” : a feltétel hatálytalanító ereje; visszaható hatály a jogügylet megkötésére visszamenőlegesen lépteti életbe azt, illetve szünteti meg a hatályát  pl.: előző példa, de eszernt a gyermek szabadnak születik

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) 2. 3. -

8/98

IDŐHATÁROZÁS / IDŐTŰZÉS (DIES) a feleknek az a rendelkezése, amellyel a jogügylet hatályát bizonyos időponthoz kötik a felek meghatározhatják azt, hogy  a jogügylet mikor lépjen hatályba (dies a quo – a kezdő időpont)  a jogügylet hatálya mikor szűnjön meg (dies ad quem – a befejező időpont) a felek a jogügylet hatásának kezdetét-végét biztosan bekövetkező eseménnyel kapcsolják össze  feltétel: bizonytalan esemény MEGHAGYÁS (MODUS) az ingyenes vagyoni juttatást tartalmazó jogügyletben a juttató fél meghagyás útján (sub modo) való feladatteljesítési előírása az ingyenesen szerző fél terhére a meghagyás nem feltétel: az ügylet hatályba lépését nem befolyásolja a kedvezményezett a juttatást mindig megszerzi DE: élők közötti ajándékozásnál ha a meghagyás teljesítése elmarad, az ajándékozó a juttatást az ajándékozás céljának meghiúsulására tekintettel visszavonhatja császárkori jog: keresetet adott a meghagyás teljesítésének kikényszerítésére, illetve a juttatás elvonására pl.: ajándékozás, halál esetére szóló intézkedések pl.: „Neked adom a földemet, de tarts el engem életem végéig.” vagy: „A ház halálom után legyen Titiusé, de emeljen síremléket nekem.”

© Feco ’2003


9/98

504. A NEGOTIUM ÉRVÉNYESSÉGE ÉS HATÁLYOSSÁGA ÁLTALÁBAN [MINIMUM

TÉTEL

XXXIII.]

I. A JOGÜGYLET ÉRVÉNYESSÉGE -

a jogügylet 3 eleme:  AKARAT  NYILATKOZAT 

-

JOGHATÁSRA IRÁNYULÁS MINŐSÉGE

kapcsolódik a jogügylet érvényességéhez:

a létrejött jogügylet csak akkor érvényes (alkalmas a célzott joghatások kiváltására), ha  a jogügyletet létrehozó személy(ek) akarata és nyilatkozata önmagában is ép  és összhangban van egymással  kétoldalú jogügyleteknél a 2 fél akarata találkozik  a jogügylettel elérni kívánt joghatás nem ütközik a jogrend valamely tilalmába

AZ ÉRVÉNYTELEN JOGÜGYLET -

-

akkor érvénytelen, ha az érvényesség (negatív) kritériumai nem teljesülnek = valamilyen érvénytelenségi ok forog fenn hibás jogügylet (negotium vitiosum): a jogügylet külső tényállása megvalósult, de az akarat, a nyilatkozat, vagy a joghatáshoz kapcsolódás hibában (vitium) szenved érvénytelen jogügylet (negotium invalidum) : a hibás jogügylet a törvény előírása folytán nem alkalmas a fél (felek) által kívánt joghatás kiváltására, érvénytelenül jött létre ügyleti hibák - érvénytelenségi okok, melyek a jogügylet elemeit hibássá, a jogügyletet érvénytelenné teszik:  akarat  akarathiba; pl.: a fizikai erőszakkal kikényszerített jogügylet érvénytelen  nyilatkozat  nyilatkozati hiba; pl.: a formai előírásokat sértő végrendelet  joghatáshoz kapcsolódás, célzott joghatás hibája; pl.: jogellenes célú szerződés

A JOGÜGYLETEK ÉRVÉNYESSÉGÉNEK KATEGÓRIÁI 1) Az érvénytelenségi ok súlyosságának (causa invaliditatis) alapján: (a legfontosabb felosztás)

  a) -

semmis jogügylet megtámadható jogügylet (nullitas, Nichtigkeit) – SEMMIS JOGÜGYLET (negotium nullum) feltétlen érvénytelenség az ügyleti hiba a jogügylet érvénytelenségét a törvény erejénél fogva (ipso iure), azonnal és feltétlenül váltja ki a semmis jogügylet nem alkalmas a célzott joghatások kiváltására, mivel jogilag úgy kell tekinteni, mintha létre sem jött volna (pro infecto habetur) példák: akarat: kényszer hatására cselekszünk nyilatkozat: végrendeletek az alakiságok megsértésével jön létre SEMMISSÉG

© Feco ’2003


10/98

joghatás: contra bonos mores - jó erkölcsbe ütköző szerződés

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) b) -

11/98

(rescissibilitas, Anfechtbarkeit) – MEGTÁMADHATÓ JOGÜGYLET (negotium rescissibile) feltételes érvénytelenség, feltételes semmisség függő jogi helyzet: félúton van az érvényesség és az érvénytelenség között az ügyleti hiba a jogügylet érvénytelenségét csak feltételes módon, valamely különös törvényi feltétel (ma: megtámadás) bekövetkeztével idézi elő a megtámadható jogügylet megszületésekor nem eleve érvénytelen ( alkalmas lehet célzott joghatások kiváltására), de a törvény lehetővé teszi azok beálltának megakadályozását (ma: megtámadás útján) MEGTÁMADHATÓSÁG

-

a MEGTÁMADÁS (rescissio) ma:  a jogügyletet a megtámadásra jogosult fél a törvény szabta határidőn belül a másik félhez intézett nyilatkozatával vagy per útján teszi érvénytelenné  az érvénytelenség külső feltétele  elmaradása/sikertelensége esetén a jogügylet érvényes;  bekövetkezése esetén a jogügylet érvénytelen, mintha eleve semmis lett volna

-

3 tényezője van: x) ki jogosult a megtámadásra y) van-e határidő a megtámadásra z) milyen módon gyakorolhatom a megtámadási jogot  egyoldalú nyilatkozattal  per útján

-

a római jog a modern értelemben vett megtámadhatóság intézményét csak a civiljogi megtámadhatóság formájában ismerte a modern értelemben vett megtámadhatósághoz a praetori jog azon szabályai állnak közel, amelyek lehetővé teszik az érintett fél (vagy egy 3. személy) számára, hogy az érvénytelenségi októl szenvedő jogügyletet megerőtlenítse

-

2) További felosztások:    

eredeti és utólagos érvénytelenség teljes és részleges érvénytelenség abszolút és relatív érvénytelenség orvosolható és orvosolhatatlan érvénytelenség

a) EREDETI ÉS UTÓLAGOS ÉRVÉNYTELENSÉG - érvénytelenség elsősorban a jogügylet létrejöttének kérdése, mivel a jogügyleti hibák általában a létrehozatalkor keletkeznek  - eredeti érvénytelenség  a már megszületésekor érvénytelen jogügylet  sokak véleménye: az érvénytelenség csak eredeti lehet, mivel az érvényesen létrejött jogügylet később nem válhat érvénytelenné; DE: -

utólagos érvénytelenség  pl.: halál esetére szóló jogügyletek  pl.: a végrendelkező által visszavont végrendelet tkp. érvényét vesztette; olyan, mintha létre sem jött volna

© Feco ’2003


12/98

b) TELJES ÉS RÉSZLEGES ÉRVÉNYTELENSÉG - az elmaradt joghatás terjedelmével kapcsolatos - teljes érvénytelenség  az érvénytelenség kiterjed a jogügylet egészére  tehát a jogügylet által kiváltani szándékozott összes joghatásra  a római jogban az érvénytelenség főszabályszerűen teljes volt  pl.: teljesen érvénytelen az olyan szerződés, amely lehetetlen szolgáltatásra irányul -

részleges érvénytelenség  az érvénytelenség csak a jogügylet egy részét érinti  pl.: végrendeletek megtámadása

c) ABSZOLÚT ÉS RELATÍV ÉRVÉNYTELENSÉG - az elmaradt joghatás irányára vonatkozik - abszolút érvénytelenség  a jogügylet mindenkire nézve érvénytelen  abból senki sem szerezhet jogokat és kötelezettségeket -

relatív érvénytelenség  a joghatások csak az egyik vagy a másik félre nézve állnak be  pl.: „ha valaki egy gyámolttól a gyám hozzájárulása nélkül vásárolt, akkor csak az egyik oldalról áll meg a szerződés; aki ugyanis vásárolt, az lekötelezte magát a gyámoltnak, de a gyámoltat nem kötelezi le magának."  ebben az esetben az ügylet csak az egyik oldalról (ex uno latere) érvénytelen, a másik fél kötelezettségvállalása érvényes  ez a sántikáló jogügylet (negotium claudicans)

d) ORVOSOLHATATLAN ÉS ORVOSOLHATÓ ÉRVÉNYTELENSÉG - orvosolhatatlan érvénytelenség  az érvénytelenség általában és elvileg ilyen, tehát  a jogügylet az érvénytelenségi ok elhárulása esetén sem válik érvényessé  regula Catoniana (ifj. Cato): „ami kezdetben hibás, nem erősödhetik meg az időmúlás által” (az érvénytelen ügylet időmúlás által nem válik érvényessé) -

orvosolható érvénytelenség  kivételes esetekben  a jogügylet utólagos megerősődését (convalescentia); pl.: akkor, ha az a fél, akinek az akarata a szerződés érvényességéhez hiányzott, utólagos nyilatkozatával a szerződést megerősítette, jóváhagyta  más érvényes jogügyletbe való átfordulását (conversio) jelentette; pl.: az eredetileg érvénytelen szerződés utóbb azonos tartalommal, de más formában kelt életre

© Feco ’2003


13/98

II. A JOGÜGYLET HATÁLYOSSÁGA -

az érvényesség fogalmára épül

-

DEF.: ⇒ az érvényes jogügylet aktív, működő állapota, ⇒ amikor a jogügylet alapján már (ill. még) jogokat lehet érvényesíteni, ⇒ amikor a feleket a jogügylet alapján már (ill. még) terhelik kötelezettségek, ⇒ tehát az az állapot, amely ténylegesen kiváltja a célzott joghatásokat, ⇒ vagyis a jogok keletkezését, változását ill. megszűnését

-

a hatályos jogügylet  közvetlen joghatása: a jogérvényesítés, perindítás lehetőségének megnyílása  közvetett joghatása: a felek által a jogügylettel valójában elérni kívánt, de nem mindig realizálódó joghatás; pl.: adásvételi szerződésnél a tulajdonjog megszerzése a közvetett joghatás beállása esetén hatályosulásról, teljesedésbe menetelről beszélünk

-

az érvényes jogügylet ált. már létrejöttekor azonnal hatályba lép (pl.: bolti adásvétel) de: gyakori, hogy a felek a jogügylet hatályba lépését feltételtől (condicio) teszik függővé, és meghatározzák a hatályosság kezdő és/vagy záró időpontját (időtűzés, dies) ÉRVÉNYESSÉG

HATÁLYOSSÁG

Mind az érvényesség, mind a hatályosság a jogügylet egy bizonyos állapotát írja le; a különbség ennek az állapotnak tartalmában és okaiban áll a jogügylet képes a célzott joghatás kiváltására a jogügylet a közvetlen joghatást (a (potencialitás) jogérvényesítés lehetőségét) ténylegesen ki is váltja (aktualitás), ha a jogosult jogát actio-val érvényesítheti szükséges, hogy ne forogjon fenn érvénytelenségi egy sor olyan tényező együttes fennállása ok, amely kizárná a célzott joghatások kiváltására szükséges, amelyek nélkül az érvényesség ellenére való alkalmasságot (negatív kritérium) sem kerülhet sor a joghatások kiváltására (pozitív kritérium)

-

-

a HATÁLYOSSÁG (pozitív) KRITÉRIUMAINAK  egy része külső (objektív) körülményekből adódik; pl.: nem lép hatályba a megbízási szerződés, vagy hatálya megszűnik, ha a megbízó/megbízott meghal  más részük a jogügylet belső rendelkezéseiből fakad; pl.: nem léphet hatályba az a szerződés, amely olyan feltételhez volt kötve, amely meghiúsult csak az érvényes jogügylet lehet egyúttal hatályos  az érvényesség e tekintetben a jogügylet hatályosságának elengedhetetlen, belső (immanens) kritériuma

© Feco ’2003


14/98

A HATÁLYTALAN JOGÜGYLET -

érvénytelenség: akkor, ha az érvényesség (negatív) kritériumai nem teljesülnek = valamilyen érvénytelenségi ok forog fenn

-

hatálytalanság: az érvényes jogügylet hatályosságának valamely (pozitív) kritériuma hiányzik = az érvényesség ellenére nem áll fenn a hatályosságot biztosító valamely tényező  a hatálytalan jogügylet nem vált ki joghatásokat

-

ha a jogügylet hibátlan létrejöttekor hiányoznak a hatályosság kritériumai, a jogügylet érvényes, de még hatálytalan, nem lép hatályba pl.: végrendeletnél a hatályba lépés időpontja a végrendelkező halála, addig a végrendelet hatálytalan

-

az érvényesen létrejött és hatályos jogügylet hatályát veszti akkor, ha a hatályossági kritériumok egyike megszűnik pl.: szerződésnél a kikötött határidő leteltével a jogügylet érvényes marad, de általában megszűnik a hatály

-

a hatálytalanság fajtái:  eredeti és utólagos  teljes és részleges  abszolút és relatív  ideiglenes és végleges

© Feco ’2003


15/98

505. AZ OBLIGATIOBAN SZEREPLŐ SZEMÉLYEK. TÖBBALANYÚ OBLIGATIOK I.

AZ OBLIGATIO-BAN SZEREPLŐ SZEMÉLYEK:    1. -

FŐSZEMÉLYEK MELLÉKSZEMÉLYEK SEGÉDSZEMÉLYEK

A KÖTELEM FŐSZEMÉLYEI („AZ ÜGY URAI” – DOMINI NEGOTII) obligatio def.  kötelem alanya elengedhetetlenül min. 2 személy:

a) HITELEZŐ (creditor) = jogosult - az, aki az adóstól valamit követelhet / valamilyen magatartást elvárhat - ha az adós nem tenne eleget a kötelezettségének, ezt a (kötelemszerű) magatartást a hitelező a jog segítségével (ált. perrel) kikényszerítheti: - rászoríthatja az adóst, hogy teljesítse azt, amivel tartozik b) ADÓS (debitor) = kötelezett - az, aki tartozik valamivel - aki a hitelezővel szemben valamilyen magatartásra köteles -

a kötelem típusai a főszemélyek egymáshoz való viszonya alapján:

a) -

EGYOLDALÚ KÖTELEM

(obligatio unilateralis) a kötelmi viszonyok legegyszerűbb esete az adós csak tartozik, a hitelező csak követel pl.: a deliktuális kötelmek, ajándékozás, lopás a lopás egyoldalú kötelmet hoz létre: - sértett: creditor - ő csak követel, mert szeretné visszakapni az ellopott dolgot - tolvaj: debitor - vissza kell adnia a dolgot - azért nem beszélhetünk kétoldalúságról, mert a tolvaj nem lesz jogosult arra, hogy érvényesítse azokat a költségeket a sértettel szemben, amíg a dolog nála volt

b) KÉTOLDALÚ KÖTELEM (obligatio bilaterales) - mind a két fél adós is és hitelező is egyben - tartozik a másik félnek, de ugyanakkor tőle is elvárhat bizonyos magatartást 

(obligationes bilaterales aequales) / (obligationes synallagmaticae) – „megegyezés” mindkét fél követelése közel egyenértékű pl.: adásvételnél az eladó adós az árut illetően, de hitelező a vételár vonatkozásában a vevő pedig adós a vételárral, de hitelező az áru tekintetében nem szükséges egyenértékűnek lenniük az egymás ellenértékét képező szolgáltatásoknak; a kisebb eltéréseket a jog tolerálja, a nagyobbakat korrigálja

EGYENLŐEN KÉTOLDALÚ KÖTELMEK SZINALLAGMATIKUS KÖTELMEK

-

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) 

(obligationes bilaterales inaequales) látszólag egy tartozás és egy követelés áll egymással szemben de jelentkezhet valamilyen kevésbé jelentős ellenkövetelés ill. viszonttartozás a főkövetelés mindig actio directa-val (pl.: letevő keresete a letéteményes ellen a dolog visszaadása iránt: actio depositi directa) az esetleges ellenkövetelés az actio contraria keresettel volt érvényesíthető (pl.: a letéteményes az őrzés során felmerült költségek megtérítését actio depositi contraria-val követelhette) pl.: római ingyenes letéti szerződés

EGYENLŐTLENÜL KÉTOLDALÚ KÖTELMEK

2. -

16/98

A KÖTELEM MELLÉKSZEMÉLYEI további lehetséges részt vevő személyek a közvetlen érdekelt feleken (hitelező, adós) kívül

a) KÉPVISELŐK - az ügy ura helyett meghatározott körben jognyilatkozatot tehet - közvetett képviselet esetén jogokat és kötelezettségeket is szerezhet az ügy urai között fennálló szerződésből fakadóan - adstipulator:  régi civiljog is elismerte  stipulatio-nál a hitelező (stipulator) melletti mellékszemély (adstipulator)  csak járulékos hitelező, mégis az adós joghatályosan teljesíthet az ő kezéhez  perelhet, és bizonyos korlátok között a hitelező nevében jognyilatkozatot is tehet  ténykedéséről a hitelezőnek elszámolni tartozik (tkp.: ~ megbízott) b) A KÖTELEM EGYÉB MELLÉKSZEMÉLYEI - olyan személyek, akik alig vagy egyáltalán nem tekinthetők képviselőknek, - de a kötelemmel kapcsolatban ők is bizonyos jognyilatkozatokat tesznek, - vagy egyéb fontos cselekményeket végeznek:  solutionis causa adiectus („teljesítés végett odavett”) személy, aki csak a teljesítés felvételére volt feljogosítva, a perlésre nem  kezesek (admissor): valójában ők egy főkötelemhez kapcsolódó járulékos kötelem alanyai  teljesítési segédek  alvállalkozók  az adós által a teljesítéssel megbízott egyéb személyek 3. -

A KÖTELEM SEGÉDSZEMÉLYEI technikai feladatokat ellátó segédszemélyek nem tesznek jognyilatkozatot (max. segítik annak létrejöttét) abból az ügyletből, amelyik létrehozásában segédkeznek, sem jogokat, sem kötelezettségeket nem szereznek jogaik és kötelezettségeik külön szerződésből fakadnak szerepük a római jogban irányulhatott:  a bizonyítás megkönnyítésére (pl.: libripens, testis)  segédkezésre a szerződés technikai létrehozásában (pl.: írnokok (scribae), küldöncök (nuntii), tolmácsok (interpretes))

© Feco ’2003


17/98

II. TÖBBALANYÚ OBLIGATIO-K -

ha bármelyik oldalon többen állnak általános szabály: a követelés / tartozás (általában és elvileg egyenlő arányban) megoszlik a több hitelező ill. a több adós között (obligatio divisa) pl.: XII táblás tv.: a hagyatéki követelések megoszlanak az örököstársak között 1. -

EGYETEMLEGESSÉG (SOLIDARITAS / CORREALITAS) a követelés / tartozás nem oszlik meg a kötelemben szereplő több személy között AZ EGYETEMLEGESSÉG FAJTÁI: (2) a) hitelezői egyetemlegesség - aktív egyetemlegesség - a hitelezői oldalon többen vannak, de a követelés nem oszlik meg közöttük: - bármelyik hitelező követelheti az adóstól az egészet, de csak egyszer (una res vertitur – „egy dologról van szó”) - az adós bármelyik hitelezőnek kötelemszüntető hatállyal az egészet teljesítheti - pl.: az adós 2 egyetemleges hitelezőnek tartozik 1000 sestertius-szal, bármelyik hitelező követelheti tőle az egész összeget, de az adós bármelyik hitelezőnek jogosult a teljesítés hatályával kifizetni az 1000 sestertius-t - a ~ előnye a hitelező szempontjából: nem kell együttesen fellépniük, perelniük az adóst, hanem közülük bárki egyedül is behajthatja az egész követelést - a ~ előnye az adós szempontjából: bármelyik hitelezőnek joghatályosan teljesíthet b) -

-

adósi egyetemlegesség passzív egyetemlegesség az adósi oldalon többen vannak de a tartozás nem oszlik meg közöttük mindegyik adós az egésszel, in solidum tartozik a hitelező bármelyik adóstól követelheti az egész tartozást, de csak egyszer tetszése szerint válogathatja meg, hogy az adósok közül ki ellen és milyen összeg erejéig lép fel pl.: 5 adós egyetemlegesen tartozik a hitelezőnek 5000 sestertius-szal; a hitelező bármelyik adóstól követelheti a teljes összeget (nem csak a rá eső 1000-t)

az adósi egyetemlegesség esetében 2 jogviszony van:  külső - ami fennáll a hitelező és az adós között  belső - ami a megtérítési viszony lesz az adóstársak között

-

az adósok közötti jogviszony dönti el, hogy a fizető adósnak van-e visszkereseti joga (regressus) adóstársai ellen: - követelhet-e megtérítést és mennyit adóstársaitól (pl.: a delictum elkövetői között nincs regressus)  a visszkereseti jog nem az egyetemlegesség folyománya, velejárója

© Feco ’2003


18/98

AZ EGYETEMLEGESSÉG KELETKEZHET:

(3) A) ügyleti rendelkezés alapján (ex voluntate) - pl.: amikor a felek így szerződnek, az örökhagyó végrendeletében előírja az örököstársak egyetemleges felelősségét a hagyomány kiadásárért stb. B)

C)

-

törvényi rendelkezés alapján (ex lege) pl.: oszthatatlan szolgáltatás esetén; több gyám együttes eljárásánál; egy bűncselekményt együtt elkövetők esetében a vagyoni megtérítés vonatkozásában véletlenszerűen (communio incidens) pl.: öröklésnél, többen örökölnek egy passzív hagyatékot (több a tartozás, mint a jogosultság), ekkor egyetemlegesség jön létre a passzív hagyaték örökösei között

AZ EGYETEMLEGESSÉG SZABÁLYOZÁSA: a) klasszikus kor: - nagyon hátrányosan érvényesült az a perjogi szabály, miszerint egy ügyben csak egyszer lehet perelni - pl.: egyetemleges kötelemnél ha a hitelező valamelyik adóst az egész követelés erejéig perelte be, de rosszul választott és a végrehajtás nem/részben vezetett eredményre, akkor a hitelező nem perelhetett tovább, nem követelhette a többi adóstól a fennmaradt, ki nem fizetett részt - a litis contestatio-val ugyanis felemésztette a keresetjogát, s ha mégis megkísérelte volna a perlést, újabb kereset ellen az adósoknak exceptio-juk volt b) iustinianusi jog: - változás: az ügyletből keletkezett egyetemleges kötelem csak a tényleges teljesítéssel szűnik meg - „mert nem a kiválasztással, hanem a teljesítéssel szabadulnak a többiek” (Ulp.) - pl.: ha a hitelező csak követelésének egy részét kapta volna meg az először beperelt adóstól, tovább perelhette az egyik adóst a másik után, amíg csak követelése teljes egészében kielégítést nem nyert - később Iustinianus megszüntette (visszalépés) az egyetemlegességet: előírta, hogy az adósok ilyen irányú kérelme esetén a hitelező csak megosztva perelheti őket 2. -

HALMOZÁS (CUMULATIO) mai büntetőjogi szakkifejezéssel: „halmazat” több önálló kötelem (obligationes cumulativae) áll fenn egymás mellett egy bizonyos cselekmény alapján az abból fakadó egyetlen keresetet egyszerre több személy által vagy ellen is meg lehet indítani (személyek halmozása) vagy: egy adott tényállás alapján egyszerre több kereset is indítható (keresetek halmozása) SZEMÉLYEK HALMOZÁSA (CUMULATIO PERSONARUM) a) hitelezői (aktív) halmazat: - több hitelező indíthatja meg ugyanazt a keresetet ugyanazon a jogcímen egy adós ellen

© Feco ’2003


19/98

-

pl.: amikor a külön-külön rendelt hagyományostársak (disiunctim) mindegyike perelhette az örökhagyót, míg az együttesen rendelt (coniunctim) hagyományosok csak egyetemleges hitelezők voltak

b) -

adósi (passzív) halmazat: egy hitelező perel ugyanazon jogcím alapján több adóst pl.: a sértett egy tolvajbanda valamennyi tagját perli actio furti-val mindegyik adós önállóan, egymástól függetlenül felel az egész tartozásért a hitelező jogosult mindegyik adóstól az egészet behajtani annyiszor, ahány adósa van így az adósok sem formailag (a perelhetés szempontjából), sem materiálisan (a követelés kielégítése szempontjából) nincsenek összefüggésben egymással

-

KERESETEK HALMOZÁSA (CUMULATIO ACTIONUM) - olyan tényállások, amelyeknél egyetlen hitelező egyetlen adóssal szemben indíthat több keresetet - de csak akkor jöhet létre valóságos keresethalmaz, ha ezek az actiók egymással nem alternatív, hanem kumulatív viszonyban állnak - alternatív keresetekként illetik meg a hitelezőt a rei persecutoria actiók különböző fajtái egymás között  ilyenkor a hitelezőnek kell eldöntenie, melyik kereset megindítását választja

© Feco ’2003


20/98

506. AZ ÜGYLETI KÉPVISELET I. -

A KÉPVISELET FOGALMA egy jognyilatkozatot a közvetlenül érdekelt fél helyett valaki más eszközöl a római jog explicit formában nem dolgozta ki a képvieselet fogalmát (a repraesentatio kifejezés középkori eredetű), de a jogintézmény lényegével tisztában voltak

II. A KÉPVISELET FAJAI 1) Alapkonstrukciók: a) KÖZVETETT KÉPVISELET: - a képviselő saját nevében teszi meg a jognyilatkozatot, köti meg a szerződést - a jogi hatások előbb a képviselő személyében állnak be - ő szerzi meg a jogokat, ő vállalja a kötelezettségeket, amelyeket azután egy további aktussal a képviseltre ruház - pl.: serdületlen gyámja, őrült gondnoka - csak funkcionális értelemben tekinthető képviseletnek, mivel - bárki átruházhat egy újabb aktussal 3. személyre egy általa megszerzett jogot b) -

KÖZVETLEN KÉPVISELET: a képviselő kifejezetten a képviselt nevében teszi meg a jognyilatkozatot a jogok és kötelezettségek azonnal a képviselt személyében állanak be ezt a képviseleti formát a római jog mostohán kezelte (valószínűleg a rabszolga és a családgyermek a családfő részére való közvetlen szerzése miatt, de emellett az általuk vállalt kötelezettségek nem terhelték a családfőt) pl.: klasszikus jog - procurator és a tutor általi birtokszerzés legfontosabb római jogi konstrukciója az actio quasi institoria ilyen a modern jogok képviselete

2) A képviselet keletkezésének jogalapja szerint: a) TÖRVÉNYES KÉPVISELET - a képviseletre való feljogosítás jogszabályon alapul - pl.: a gyám gyámoltjának, a gondnok gondnokoltnak törvényes képviselője b) JOGYÜGYLETEN ALAPULÓ KÉPVISELET - a képviselet alapja a felek megbízási szerződésen ill. meghatalmazáson alapuló megállapodása: - megbízás:  a felek szerződése  a képviselő és a képviselt közötti belső jogviszonyt rendezi  2 nyilatkozat hozza létremert a megbízó megbízási ajánlatát a megbízottnak el kell fogadnia - meghatalmazás:  a megbízónak 3. személyekhez szóló egyoldalú nyilatkozata  ebben nyilvánítja ki azt, hogy a megbízott (képviselő) ténykedését magára nézve kötelezőnek ismeri el © Feco ’2003


21/98

3) A képviselet tárgya szerint: a) ÜGYLETI KÉPVISELET - peren kívüli képviselet - pl.: a képviselt helyett a képviselő köti meg a szerződést b) PERBELI KÉPVISELET - a megbízás a perben való eljárásra vonatkozik 3.

A JÁRULÉKOS KERESETEK (ACTIONES ADIECTICIAE QUALITATIS) a) ALAPJA, KIALAKULÁSA: - a hatalomalatti (családgyermek, rabszolga) a civiljog szerint minden jogot a pater familias-nak (apja, ura) szerzett - de: a kötelezettségek általában csak a hatalomalattit terhelték  - praetori szabályozás: (méltányosság alapján)  bizonyos esetekben a családfő / rabszolgatartó is peresíthető legyen a hatalomalattiak szerződéseiből kifolyólag  más esetekben a vállalkozók is vállaljanak felelősséget a „menedzsereik” által kötött szerződések alapján - így alakultak ki a JÁRULÉKOS KERESETEK (actiones adiecticiae qualitatis) -

a járulékos kereseteknél van tehát  hatalomgyakorló  hatalomalatti

-

kérdés: A hatalomalatti működéséért a hatalomgyakorlót mennyiben lehet felelőssé tenni?

b) A PRAETORI SZABÁLYOZÁS MÓDSZERE, ALAPGONDOLATA: - a hatalomgyakorlónak azon tudati viszonyulás függvényében kell felelnie a hatalomalatti által kötött szerződésekért, amely őt a hatalomalatti tevékenységéhez fűzte - ez a viszonyulás lehetett:  egyetértés (voluntas), felhatalmazás (iussum) vagy parancs (praepositio) korlátlan és egyetemleges felelősséget vont maga után  puszta tudomás (scientia) arról, hogy a hatalomalatti kereskedik a peculim-ával  nemtudás (ignorantia) ugyanerről, amely esetben a hatalomgyakorló legfeljebb csak korlátolt felelősséggel tartozott - ezeket az elveket alkalmazta mutatis mutandis a praetor akkor is, amikor a vállalkozókat szabad jogállású „menedzsereik” eljárása alapján tette felelőssé

© Feco ’2003


22/98

c) A RÓMAI VÁLLALKOZÁSOK JOGI STRUKTÚRÁJA: (a járulékos keresetek tényállásai alapján) - a vállalatok jellege alapján megkülönböztetünk  tengeri (hajózási, „nagykereskedelmi”) és  szárazföldi (ipari, „kiskereskedelmi”) vállalkozásokat -

ezekre részben járulékos keresetek vonatkoznak ezekben a vállalkozásokban részt vevő személyeknek többszintű rendszere alakult ki

-

hatalomgyakorló = „cégtulajdonos” hatalomalatti = „menedzser” a szerződéseket a 3. személlyel a „menedzserek” (magister navis, institor) kötötték a civiljog szerint amíg a jogokat a cégtulajdonos mint hatalomgyakorló megszerezte, addig a kötelezettségek egyedül a menedzsert terhelték praetor:  járulékos keresetek megteremtése szélesebb körben felelőssé tette a hatalomgyakorlókat / „cégtulajdonosokat” is a hatalomalattiak / „menedzserek” ügyletei alapján

-

d) AZ ACTIONES ADIECTICIAE QUALITATIS (JÁRULÉKOS KERESETEK) FAJTÁI: I. -

ACTIO QUOD IUSSU a hatalomalattinak a családfő parancsára kötött szerződéseiből eredő követelések érvényesítésére a családfő ellen az egész tartozás erejéig (in solidum) lehetett indítani ACTIO QUOD IUSSU-t „iussum”: a hatalomalattinak adott parancs, amellyel a hatalomgyakorló ügyletkötésre jogosította fel a hatalomalattit

II. ACTIO DE PECULIO - a hatalomalatti által kötött szerződésekből eredő tartozásra a hatalom gyakorlója - az általa a hatalomalattinak juttatott különvagyon (peculium) erejéig volt perelhető ACTIO DE PECULIO-val - „Aki a filius familiasszal szerződött, annak két adósa van: a fiú az egészért és az apa, de csak a különvagyon erejéig.” - Ulpianus - a hatalomgyakorló akkor is felelősséggel tartozott, ha nem tudott a hatalomalatti tevékenységéről (ignorantia), mert felelősségét a peculium juttatása már megalapította III. ACTIO DE IN REM VERSO - ha a hatalomalatti a 3. személyekkel kötött szerződésből származó hasznokat a hatalomgyakorló vagyonába (tudtával/tudta nélkül) befektette - a hatalomgyakorló e kereset útján felelt a különvagyon értékén felül is ezekért a vagyoni előnyökért - pl.: a hatalomalatti a hatalomgyakorló családja részére élelmiszert vásárolt, de a vételárral adós maradt, így tulajdonképpen a hatalomgyakorlótól jogalap nélküli gazdagodás vonható el

© Feco ’2003


23/98

IV. ACTIO TRIBUTORIA - akkor adta a praetor, ha a hatalomalatti peculiumával (vagy egy részével) a hatalomgyakorló tudtával (scientia), de egyetértése (voluntas) nélkül folytatott szárazföldi vállalkozást - ilyenkor a hatalomgyakorló a hatalomalattival szemben fennálló követeléseit csak a többi hitelezővel együtt elégíthette ki - a praetor eredetileg akkor alkalmazta, ha a hatalomalatti csődbe ment és megmaradt üzleti vagyonát (merx peculiaris) a hatalomgyakorló nem igazságosan osztotta fel a hitelezők között - később: e keresettel volt követelhető a csődvagyonnak a hitelezők közötti felosztása - a hatalomgyakorló a hatalomalattival szembeni követeléseit úgy érvényesítheti, mintha maga is hitelező lenne - nincs joga saját követeléseinek értékét levonni a csődvagyonból, mivel itt a hatalomalatti az ő tudtával folytatott vállalkozói tevékenységet (felelőssége az erről való tudomás miatt szigorúbb) V. ACTIO EXERCITORIA ÉS ACTIO INSTITORIA - ha a családfő / rabszolgatartó a családgyermeket / rabszolgáját hajóvállalata élére nevezte ki (magister navis) vagy ipari ill. kereskedelmi vállalata élére állította üzletvezetőnek (institor), úgy e keresetekkel lehetett őt perelni a hatalomalatti által, megbízatása (praepositio) körében vállalt kötelezettségeiért - az egész tartozás erejéig (in solidum) - az actio exercitoria-t adta meg a praetor a hatalomgyakorló ellen akkor is, mikor maga a hatalomalatti tevékenykedett exercitor navis-ként a hatalomgyakorló egyetértésével (voluntas) VI. ACTIO QUASI INSTITORIA - Papinianus hozta létre ezt a keresetet (Kr.u. III. század) - ha csupán egy meghatározott ügy ellátásával bíztak meg egy szabad állapotú képviselőt (procurator), a praetor szintén e keresetet adta meg utiliter kiterjesztve (actio quasi institoria) - ez alapján jött létre a valóságos közvetlen képviselet a későklasszikus korban

© Feco ’2003


24/98

507. A SZOLGÁLTATÁS FOGALMA, ÉS OSZTÁLYOZÁSAI A SZOLGÁLTATÁS FOGALMA -

a SZOLGÁLTATÁS (praestatio) kötelemben kikötött adósi magatartás alapvető kategóriapár: a) aktív magatartás - az adós kötelezi magát valaminek a teljesítésére - pl.: megfizeti a tartozást, elkészít egy ruhát b) passzív magatartás - a kötelem tárgya tartózkodás, tűrés - pl.: a felszabadított nem nyit patronusa üzletéhez hasonló boltot ugyanabban a városban, ahol patronusa kereskedik

A SZOLGÁLTATÁS OSZTÁLYOZÁSAI 1. -

A DARE, FACERE, PRAESTARE SZOLGÁLTATÁSOK a szolgáltatások meghatározásánál nem szabad a latin szavak közönséges jelentéséből kiindulni a) a DARE szolgáltatás - azok a szolgáltatások, amelyeknél az adós civiljogi tulajdont köteles átruházni - a pénzfizetés mindig dare szolgáltatás, mivel az átvevő a pénz tulajdonát szükségszerűen megszerzi - ide tartozik:  permutatio  kölcsön  bizomány  mandatum  adásvétel b) a FACERE szolgáltatás - azok a szolgáltatások, amelyeknél az adós nem köteles civiljogi tulajdont átruházni - pl.:  munkaszerződésnél a munkaadó pénzfizetéssel tartozik: szolgáltatása dare míg a munkás szolgáltatása facere  adásvételnél az eladó szolgáltatása facere (mivel az eladó nem köteles a dolog tulajdonának átruházására), a vevő viszont dare szolgáltatással tartozik - a facere más megjelölései: α) t á g a b b é r t e l e m b e n - majdnem minden szolgáltatást felölel, tartalmazza a dare és praestare szolgáltatásokat is (a szűkebben vett facere szolgáltatásokon kívül) - pl.: tulajdonátruházás, birtokátadás, munkavégzés, szavatosság - de szembeállítható a nemtevésben, tűrésben álló non facere szolgáltatásokkal © Feco ’2003


25/98

β) s z ű k e b b é r t e l e m b e n - ezen szolgáltatás körébe nem tartoznak bele sem a dare sem a praestare szolgáltatások

2.

c) -

a PRAESTARE szolgáltatás helytállás, szavatolás (szembeállítva a dare és facere szolgáltatásokkal) de nincs egyértelmű meghatározás valahányszor az adós valamit garantál pl.:  a kezes szolgáltatása: vállalja, hogy az adós nem fizetése esetén ő teljesít helyette  az ún. érdekelt adósoknak a szolgáltatása: a náluk levő idegen dolgot törvénynél vagy szerződésnél fogva megőrizni és épségben visszaadni tartoznak ( custodia kötelezettség)

-

a dare, facere, praestare szolgáltatások nem zárják ki egymást pl.: a dologbérlő a díjfizetésre tekintettel dare és emellett custodia-kötelezettsége alapján praestare szolgáltatással is tartozik

PRAESTATIO SPECIFICA

a) -

– PRAESTATIO GENERICA

SPECIFIKUS SZOLGÁLTATÁS - PRAESTATIO SPECIFICA a szolgáltatás tárgya egyedileg meghatározott, konkrét dolog (species) pl.: Stichus nevű rabszolga ha a dolog megsemmisül, megszűnik a kötelem is (max. kártérítési kötelezettség)

b) GENERIKUS SZOLGÁLTATÁS - PRAESTATIO GENERICA - a szolgáltatás tárgya csak fajta (genus), azaz mennyiség és minőség szerint van meghatározva - pl.: 50 mérő búza - ha a dologmennyiség megsemmisül, amellyel az adós teljesíteni szándékozott, a kötelem nem szűnik meg, az adós továbbra is köteles szolgáltatni -  „genus perire non censetur” - a fajta nem pusztulhat ki -

ZÁRTFAJÚ SZOLGÁLTATÁS: a helyettesíthetetlen dolgok meghatározott szolgáltatás, pl.: a rabszolgái közül egyet

köréből

teljesítendő

generikus

-

A GENERIKUS SZOLGÁLTATÁS AZ ARCHAIKUS JOGBAN: az adóstól függött, hogy milyen dolgokkal tesz eleget a kötelezettségének (teljesíthet akár a legrosszabb fajtával is)

-

A GENERIKUS SZOLGÁLTATÁS A POSZTKLASSZIKUS JOGBAN: ha a szerződés nem rendelkezik a dolgok minősége felett, az adós köteles közepes minőségű (mediae aestimationis) egyedekkel teljesíteni

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) 3.

PRAESTATIO CERTA

26/98

– PRAESTATIO INCERTA

a) HATÁROZOTT SZOLGÁLTATÁS - PRAESTATIO CERTA - már a kötelem keletkezésekor nyilvánvaló a szolgáltatás mibenléte (quid), milyensége (quale), mennyisége (quantumque) - a szerződésből pontosan kitűnik, hogy az adósnak mely konkrét dologgal kell teljesítenie b) 4.

HATÁROZATLAN SZOLGÁLTATÁS - PRAESTATIO INCERTA a teljesítés bizonyos részletei csak a későbbiekben válnak pontosan ismertté ez a kategóriapár elsősorban az ítéleti marasztalás szempontjából bír jelentőséggel a szolgáltatás nem lehet teljesen határozatlan, mert ez esetben a szerződés semmis

PRAESTATIO PRINCIPALIS

a) -

– PRAESTATIO ADIECTICIA

FŐSZOLGÁLTATÁS - PRAESTATIO PRINCIPALIS nem tévesztendő össze a főkötelemmel és a járulékos kötelemmel! a kötelem tulajdonképpeni tárgyát képezi a fő- és mellékszolgáltatások egymással kumulatív viszonyban vannak, a kötelem tárgyát mindkét szolgáltatás képezi (pl.: a tőke is és a kamat is)

b) MELLÉKSZOLGÁLTATÁS - PRAESTATIO ADIECTICIA - a főszolgáltatásokat kísérik, számos esetben hozzájuk kapcsolódnak - nem önálló tárgyai a kötelmeknek, mert létük rendszerint szorosan tapad egy főszolgáltatáshoz - pl.: a szobafestő főszolgáltatása: a lakás kifestése; mellékszolgáltatása: a tisztaságra ügyelés - ezek a mellékszolgáltatások a bona fides elvéből, a jóhiszemű teljesítés követelményéből is következnek - de a törvény / szerződés is írhat elő mellékszolgáltatásokat, pl.: kamatszolgáltatás  -

KAMAT (FENUS, USURA):

    

a római jog ősrégi intézménye (már a XII. táblás törvény is ismeri) akkoriban valószínűleg havonta számították, a kamatmax. havi 1 uncia volt; a tőkét egy as-nak véve, az uncia a tőke 1/12-e (mai értelemben tehát évi 100%) később (préklasszikus, klasszikus korban) több ízben szabályozták a kamatszedést, a kamatlábat, részben a kifizethető kamatok összegét korlátozták köztársasági kortól: az általános kamatmax. évi 12% volt, de a tengeri kölcsön (fenus nauticum) kamata nem volt korlátozva Iustinianus: a kamat mértéke általában 6%, üzletemberek 8%-ot, előkelők csak 4%-ot köthettek ki, legmagasabb a tengeri kölcsön után szedhető 12%-os kamat volt; a kifizethető kamatok összege nem haladhatta meg a tőkét; kamatos kamatok szedése tilos volt; a kamat járhat szerződéses kikötés alapján vagy a törvény rendelkezéséből kifolyólag; pl.: késedelmi kamat

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) 5.

PRAESTATIO PRIMARIA

27/98

– PRAESTATIO SUBSIDARIA

a) ELSŐDLEGES SZOLGÁLTATÁS- PRAESTATIO PRIMARIA - a kötelem alapján az adós elvileg csak a kötelem tulajdonképpeni tárgyát képező elsődleges szolgáltatást köteles teljesíteni - pl.: egy ékszer elkészítését vagy megjavítását b) SZUBSZIDÁRIUS SZOLGÁLTATÁS - PRAESTATIO SUBSIDARIA - ha az elsődleges szolgáltatás (praestatio primaria) valamilyen oknál fogva elmarad (akár csak részben is), akkor kerül előtérbe kisegítő jelleggel a szubszidiárius szolgáltatás - pl.: kártérítés, kötbér megfizetése - elsődleges és szubszidiárius szolgáltatás halmozására nem kerülhet sor (kiv.: kötbér) 6.

PRAESTATIO DIVISIBILIS

– PRAESTATIO INDIVISIBILIS

a) OSZTHATÓ SZOLGÁLTATÁS- PRAESTATIO DIVISIBILIS - a szolgáltatás részbeni teljesítéséhez kapcsolódik - ha a kötelem olyan dolgok szolgáltatására irányul, amelyek maguk is oszthatók, akkor általában a szolgáltatás is osztható - pl.: pénzkötelmek, azonban érvényesül az az elv is, miszerint a hitelező osztható szolgáltatás esetén köteles az adós részleges teljesítését is elfogadni! - a hitelező osztható szolgáltatás esetén köteles az adós részleges teljesítését is elfogadni b) -

7. -

OSZTHATATLAN SZOLGÁLTATÁS- PRAESTATIO INDIVISIBILIS a szolgáltatás teljességgel oszthatatlan pl.: egy épület felépítése, egy rabszolga átadása, egy ruha elkészítése előfordulhat, hogy a kötelem az egyik fél részéről oszthatatlan, a másik fél részéről viszont osztható pl.: a ház részletre történő megvásárlása esetén az eladó kötelezettsége oszthatatlan, a vevőé osztható

VAGYLAGOS SZOLGÁLTATÁS (ALTERNATIO, PRAESTATIO ALTERNATIVA)

a kötelem keletkezésekor az adós egyszerre többféle szolgáltatással tartozik, de az egyik szolgáltatás teljesítésével a kötelem megszűnik pl.: ez a stipulatio - „Ígéred nekem Stichust vagy Pamphilust? Ígérem.” vagylagos kötelemnél (obligatio alternativa) kérdés: kit illet meg a választás joga? ha a felek nem rendelkeztek, az adós választhat

-

ha a hitelező élhet a választás jogával és valamelyik szolgáltatás az adóson kívül álló okból megszűnik, akkor a hitelező követelési joga a megmaradt szolgáltatásra koncentrálódik; DE: ha bármelyik szolgáltatás lehetetlenülése az adósnak felróható, akkor a hitelező választhatja a megszűnt szolgáltatás pénzbeli ellenértékét is

-

ha az adós jogosult a választásra, bármelyik szolgáltatással teljesíthet; ha az adóstól függetlenül az összes szolgáltatás lehetetlenné vált, az adós szabadul

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) 8. -

28/98

VAGYLAGOS FELHATALMAZOTTSÁG (FACULTAS ALTERNATIVA)

a törvény / szerződés felhatalmazza az adóst, hogy a hitelező által követelt szolgáltatás helyett a törvény / szerződés által meghatározott másikkal teljesítsen felváltó szolgáltatás: a polgári jogi irodalomban az adós által választható másik szolgáltatás, amit a hitelező akkor sem követelhet, ha a főszolgáltats lehetetlenült a vagylagos felhatalmazottság és a vagylagos szolgáltatás összehasonlítása: VAGYLAGOS SZOLGÁLTATÁS (alternatio, praestatio alternativa)

VAGYLAGOS FELHATALMAZOTTSÁG (facultas alternativa)

a kötelem keletkezésekor eleve több szolgáltatás szerepel [duae res in obligatione]

a kötelem keletkezésekor csak 1 szolgáltatás szerepel; a hitelező csak 1 meghatározott szolgáltatást követelhet [una res in obligatione] a teljesítéskor az adós több szolgáltatás közül választhatja meg, hogy melyikkel teljesít [duae in solutione]

a teljesítéskor már csak 1 szolgáltatás szerepel; a többszörösség megszűnik, mert az egyikkel való teljesítés is megszünteti a kötelmet [una in solutione]

-

pl.: a f e l é n t ú l i s é r e l e m n é l (laesio enormis) az eladó csak az adásvétel felbontására perelhet, a vevő pedig vagy hozzájárul az adásvétel felbontásához, vagy a vételárnak a tényleges értékre való kiegészítésével fenntartja hatályában az adásvételt (az eladó nem követelhet vételár-kiegészítést).

9. -

TELJESÍTÉS HELYETTI ADÁS (DATIO IN SOLUTUM)

-

el kell határolni a vagylagos felhatalmazottságtól az adós (ez esetben is) mással teljesít, mint ami eredetileg ki volt kötve, csakhogy ezt a hitelezőnek a szerződés megkötését követően adott hozzájárulásával (consentiente creditore) teszi pl.: pénzbeli tartozása fejében felajánl egy telket, amelyet a hitelező elfogad teljesítésül (alia res in obligatione, alia in solutione) a vagylagos felhatalmazottság és a teljesítés helyetti adás összehasonlítása: VAGYLAGOS FELHATALMAZOTTSÁG (facultas alternativa)

TELJESÍTÉS HELYETTI ADÁS (datio in solutum)

a felek előzetes rendelkezése vagy a törvény jogosítja fel az adóst, hogy mással teljesíthessen csak a felek előzetes rendelkezésében vagy a törvényben meghatározott más módon teljesíthet az adós már a kötelem létrejöttekor mindkét fél tudja, hogy az adós esetleg mással fog teljesíteni

a mással való teljesítéshez szükséges a hitelező hozzájárulása az adós bármi mással teljesíthet, ha azt a hitelező elfogadja ennek a kérdése csak a teljesítéskor merül fel (odáig talán még maga az adós sem számolt ezzel a lehetőséggel)

© Feco ’2003


29/98

508. MILYEN SZOLGÁLTATÁSRA VANNAK KÖTELEZVE AZ EGYES REÁL- ÉS KONSZENZUÁLSZERZŐDÉSEKBEN SZEREPLŐ FELEK? A FELEK SZOLGÁLTATÁSA (PRAESTATIO) AZ EGYES REÁLSZERZŐDÉSEKBEN (CONTRACTUS REALES)

KÖLCSÖN

(mutuum)

HITELEZŐ

ADÓS

kölcsönadó (mutuans)

kölcsönbe vevő (mutuarius)

dare

praestare

civiljogi tulajdont ad át; a pénzfizetés is, mivel ez mindig dare

szavatolás, helytállás; visszaadási kötelezettség

haszonkölcsönbe adó (commodans)

minden szolgáltatást felölel haszonkölcsönbe vevő (commodatarius)

facere

praestare

facere

HASZONKÖLCSÖN

(commodatum)

LETÉT

(depositum)

„magában foglalja a tevés minden formáját; az adást…” letétbe helyező, letevő (deponens)

szavatolás, helytállás; visszaadási kötelezettség letétbe vevő, letéteményes (depositarius)

facere

facere

„magában foglalja a tevés minden formáját; az adást…”

„magában foglalja a tevés minden formáját; a teljesítést…”

dare

praestare

rendhagyó letétnél helyettesíthető dolgot, ált. pénzt adnak tulajdonba záloghitelező zálogba vevő ZÁLOGSZERZŐDÉS

(pignus)

CSERE

(permutatio) SZÍVESSÉGI

rendhagyó letétnél a pénz szavatolása, visszaadása zálogadós zálogba adó

praestare

facere

teljesítés; visszaadási kötelezettség

„magában foglalja a tevés minden formáját; a teljesítést…”

dare a zálogtárgy igénybe vétele, eladása esetén egyik fél

másik fél

dare civiljogi tulajdon átadása szívességi használatba szívességi használó (precariumba) adó (precarista)

facere

praestare

(precarium)

„magában foglalja a tevés minden formáját; az adást…” bizományba adó

szavatolás, helytállás; visszaadási kötelezettség átvevő (bizományos)

facere

praestare

ELADÁSI BIZOMÁNY

„magában foglalja a tevés minden formáját; az adást…”

szavatolás, visszaadási kötelezettség, ha nem tudja értékesíteni

HASZNÁLAT

(aestimatum)

dare

akkor, ha tudja értékesíteni (pénz)

© Feco ’2003


30/98

A FELEK SZOLGÁLTATÁSA (PRAESTATIO) AZ EGYES KONSZENZUÁLSZERZŐDÉSEKBEN (CONTRACTUS CONSENSUALES)

ADÁSVÉTEL

(emptio venditio)

DOLOGBÉRLET

(locatio conductio rei)

HITELEZŐ

ADÓS

eladó (venditor)

vevő (emptor)

facere

dare

áruszolgáltatás (rem habere licere)

a vételár kifizetése

praestare a felelősségi és szavatossági szabályokra tekintettel [locator] bérbeadó tulajdonos

[conductor] bérlő a dolog használója

praestare

praestare

használatba adás

szavatolás, helytállás; visszaadási kötelezettség

dare

MUNKASZERZŐDÉS

a bér megfizetése (utólag) [conductor] bérlő munkaadó

[locator] bérbeadó bérmunkás

facere

dare az időbér kifizetése

SZERZŐDÉS

„magában foglalja a tevés minden formáját; az adást…” [locator] bérbeadó megrendelő

(locatio conductio operis)

dare

facere

az összeg kifizetése

egy mű létrehozása

megbízó (mandator)

megbízott (mandatarius)

(locatio conductio operarum) VÁLLALKOZÁSI

MEGBÍZÁS

(mandatum)

TÁRSASÁG

(societas)

dare

[conductor] bérlő a mű előállítója, a vállalkozó

facere

költség és kár tekintetében

„magában foglalja a tevés minden formáját” egyenjogú tagok

facere

kölcsönösen „magában foglalja a tevés minden formáját”

© Feco ’2003


31/98

509. AZ ALTERNATIO, A FACULTAS ALTERNATIVA ÉS A DATIO IN SOLUTUM EGYBEVETÉSE

VAGYLAGOS

VAGYLAGOS

TELJESÍTÉS HELYETTI

SZOLGÁLTATÁS

FELHATALMAZOTTSÁG

ADÁS

(alternatio)

(facultas alternativa)

(datio in solutum)

az adósi szolgáltatás a kötelem keletkezésénél:

többféle szolgáltatás duae res in obligatione

egy szolgáltatás una res in obligatione

az adósi szolgáltatás a teljesítéskor:

egy szolgáltatás; a többszörösség megszűnik, mivel az egyikkel való teljesítés is megszünteti a kötelmet una in solutione ha a hitelező választ: a kért szolgáltatással; ha az adós választ: bármelyikkel

egy szolgáltatás; a hitelező csak egy meghatározott szolgáltatást követelhet una res in obligatione az adós több szolgáltatás közül választhatja meg, hogy melyikkel teljesít duae in solutione

mivel teljesíthet az adós?

ki választhat?

mi követelhető?

a mással teljesítés lehetősége: mi jogosítja fel az adóst a mással teljesítésre:

a mással teljesítésnél hogyan, mivel teljesíthet az adós?

a mással teljesítés tudható-e előre a kötelem létrejöttekor, vagy sem?

bármelyikük (hitelező, adós); ha erről nem rendelkeztek külön: az adós ha a hitelező választ: bármely szolgáltatás; ha az adós választ: valamelyik igen, részben az, ha ő jogosult a választásra

a kötelem keletkezésekor előírt többféle szolgáltatás közül szabadon választhat abban az esetben lehetséges/tudható a mással (bármelyik szolgáltatással való) teljesítés, ha az adós jogosult a választásra

az eredetileg kikötötthöz képest más szolgáltatás alia res in obligatione, alia in solutione

a szolgáltatással, vagy mással, amit a törvény vagy a felek előzetes megállapodása előír (=felváltó szolgáltatás) csak az egyik fél jogosult a választásra: az adós

bármi mással, amit a hitelező elfogad

a szerződésben illetve a törvényben meghatározott szolgáltatás igen (=felváltó szolgáltatás) a felek előzetes rendelkezése, szerződés, vagy törvényi feljogosítás csak a törvényben vagy a felek előzetes rendelkezésében meghatározott más módon már a kötelem létrejöttekor mindkét fél tudja, hogy az adós esetleg mással fog teljesíteni

az a szolgáltatás, amihez a hitelező hozzájárult

a hitelező

igen hitelezői hozzájárulás

bármi mással, ha a hitelező elfogadja azt

ennek a kérdése csak a teljesítéskor merül fel (odáig talán még maga az adós sem számolt ezzel a lehetőséggel)

© Feco ’2003


32/98

510. A KÁRTÉRÍTÉS [MINIMUM

TÉTEL

XXXIV.]

I.

A KÁRTÉRÍTÉS FOGALMA, A KÁRTÉRÍTÉS A RÓMAIAKNÁL

-

a kártérítés intézményét a római jog (implicite) ténylegesen ismerte, de (explicite) elméleti éllel, kifejezett formában nem dolgozta ki  a kártérítés modern fogalmát kell visszavetíteni a római jogba, ez többféleképp lehetséges:

-

a) KITERJESZTŐ ÉRTELMEZÉS (funkcionalista) - kártérítés: minden olyan vagyoni reparáció, amely a római jogban kártérítési funkcióval rendelkezik b) SZŰKÍTŐ ÉRTELMEZÉS - a kártérítés fogalma csak a károkozásért való felelősség körében értelmezhető - egyéb esetekben (pl.: biztosítás) csak kártalanításról lehet beszélni - a mai magyar polgári jogban elfogadott forma c) -

TANKÖNYVI ÉRTELMEZÉS

-

nem tartoznak a kártérítés körébe azok az esetek, amikor a római jog a károsultat (sértett) az elkövető (vagy más felelőssé tett személy) által megfizetendő meghatározott p é n z b e l i m a g á n b ü n t e t é s s e l (poena) kárpótolja a szóban forgó cselekmények többsége ugyanis delictum volt, amelyeknél a poena megfizetése kártérítésül is szolgált, de a római felfogás szerint b ü n t e t é s volt

-

a fenti két (a, b) ellentétes értelmezés között áll valószínűleg ez tükrözi legjobban a római jogi kártérítés fogalmát kártérítés: alapvetően csak a kárral egyenértékű vagyoni megtérítés de ez tágabban értelmezve alapulhat a kár viselésének szerződési elvállalásán (pl.: biztosítás) és egyéb jogcímeken is

A KÁRTÉRÍTÉS KIALAKULÁSA A RÓMAI JOGBAN

-

-

igen lassú és nehézkes folyamat XII táblás törvény: általános kártérítési szabályt még nem ismert; a károkozási tényállások szankciójául általában pénzbeli kárpótlást jelentő magánbüntetéseket írt elő – ezek többszörös értékre menő tarifális büntetések ~ ősi jogok büntetőjoias szemlélete lex Aquilia: (Kr. e. III. sz.) kártérítési alaptörvény, csak büntetésre menő keresetet adott dologrongálás esetére csak lassan és következetlenül válik el egymástól a károkozó cselekmény kettős következménye: a kártérítés és a büntetés a tiszta kártérítés szabályai a bonae fidei actio-k és a rei vindicatio keretében alakulnak ki

© Feco ’2003


33/98

II. A KÁR FOGALMA ÉS FAJAI - A kár a vagyonban bekövetkezett csökkenés. (deminutio patrimonii) - 2 fajtája van: (felmerülő kár) a vagyon csökkenése bizonyos vagyontárgyak elpusztulásával, megrongálódásával következik be pl.: a termést elveri a jég, a rabszolgát megölik ez a ténylegesen érzékelhető, valóságos vagyoncsökkenés quantum absens - „amennyi hiányzik” (Paul.)

DAMNUM EMERGENS

-

(elmaradt haszon) a joggal és alaposan remélt előnytől ill. haszontól való elesés pl.: más által okozott testi sértés következtében egy ideig nem tudunk dolgozni (kiesett munkabér) az elmaradt haszon kárnak minősítése a modern kártérítési jog alapvető tétele quantum lucrari potui - „amennyi hasznot szerezhettem volna” (Paul.)

LUCRUM CESSANS

-

III. A KÁRTÉRÍTÉSI KÖTELEZETTSÉG ALAPJA -

a jogellenesen okozott kár megtérítésének kötelezettsége ismeretlen volt a római jogban (ezt a XVII. században fogalmazta meg a jogtudomány) a kártérítésnek még a iustinianusi törvénykönyvek szerint is csak meghatározott jogcímeken van helye

α) a római jog szerint a kártérítési kötelezettség alapulhat: - ez főként a tulajdonvédelem körében volt gyakori



A TÖRVÉNY KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSÉN



(rei vindicatio, stb.), vagy SZERZŐDÉSEN - kiváltképp bonae fidei contractus-on

β) a római jogban a kártérítési igény alapjául szolgáltak a A)

BONAE FIDEI CONTRACTUSOK

-

a régi civiljog ilyen szerződéseket nem ismert, mivel a ius strictum alapján kötött szerződések stricti iuris obligatio-t keletkeztettek kialakulása: a praetor edictumaiban a civiljogi erővel nem rendelkező megállapodások egész sorát látta el keresetekkel az intentio-ba sok esetben felvette a quidquid dare facere oportet ex fide bona kitételt („mindaz, amit az alperes adni, tenni tartozik a jóhiszeműség alapján”) ezeket a bonae fidei actio-val szankcionált szerződéseket nevezték később bonae fidei contractusok-nak ezekben az adós mindazt köteles teljesíteni, amit az (objektív értelemben vett) jóhiszeműség megkíván pl.: károkozás esetén a kártérítést is köteles fizetni ex fide bona

-

© Feco ’2003


34/98

B)

STRICTI IURIS CONTRACTUSOK

-

pl.: abban az esetben, ha a felek a stipulatio-ba felvették a clausula doli-t (dolus-ra utaló záradék), vagy a clausula bonae fidei-t, záradékot) az adós alakszerűen megígérte, hogy tartózkodni fog a dolus elkövetésétől, ill. a bona fides szerint fog eljárni ez esetben a hitelező a stipulatio alapján kártérítést követelhetett

-

χ) a kártérítés m int szolgáltatás elvei: a) a kártérítés SZUBSZIDIÁRIUS SZOLGÁLTATÁS, ha az adós az eredeti szolgáltatás helyett kártérítést fizet b) a kártérítés ELSŐDLEGES SZOLGÁLTATÁS, ha valaki olyan formában vállal kezességet, hogy az adós szerződésellenes magatartásából eredő kárt meg fogja téríteni a hitelezőnek c) a CASUM SENTIT DOMINUS regula („a tulajdonos érzi a véletlent” – a középkori jogtudomány vezette be) szerint ha senki sincs, akit akár a szerződés, akár a törvény kártérítésre kötelezne, a károsult maga viseli a kárt; ez tulajdonképpen a f ő s z a b á l y , ehhez képest kivételes, ha valamilyen meghatározott jogcím alapján mást lehet kötelezni a kár megtérítésére d) VIS MAIOR esetén általában a tulajdonosi kárviselés főszabálya érvényesül

IV. A KÁRTÉRÍTÉS MIBENLÉTE -

a kártérítés egyetlen célja általában: az e r e d e t i á l l a p o t h e l y r e á l l í t á s a (in integrum restitutio) a sértettet olyan helyzetbe kell hozni, mintha a kár nem következett volna be a kártalanítás módjai: a) TERMÉSZETBENI KÁRTÉRÍTÉS (IN NATURA) - a kártérítés legegyszerűbb és legtermészetesebb módja, ha erre lehetőség van - a károkozó a megrongált dolgot kijavítja; a kérdéses, vitatott dolgot visszaadja, stb., természetben téríti meg az okozott kárt b) PÉNZBELI KÁRTÉRÍTÉS - a kártérítés általánosabb formája, mivel nem mindig lehet visszaadni, kijavítani a vitatott dolgot (pl.: elpusztult, elveszett) - itt a possibile est omnes re sin pecuniam converti elv („minden dolgot át lehet változtatni pénzzé”) érvényesül - gyakorlati szempontból is célszerűbb - az általános pénzbeli kártérítésen kívül a pénz különlegesen is szerepelhet kártérítésként, pl.: késedelmi kamat fizetésekor; vagy ha a kötbér kártérítési funkciót tölt be c) AZ A)-TÓL ELTÉRŐ JELLEGŰ TERMÉSZETBENI KÁRTÉRÍTÉS - alkalmazása: ha nem látszik megfelelőnek a pénzbeli kártérítés - pl.: a jóhiszemű bérbeadó, ha elperelték tőle a lakást, azzal tesz eleget a kártérítési kötelezettségének, ha a bérelt lakásból a tulajdonos által kidobott bérlőjének más megfelelő lakást ajánl fel

© Feco ’2003


35/98

V. A KÁRTÉRÍTÉS MÉRTÉKE - az okozott kár értéke és a kártérítés címén kifizetett összeg aránya ideális esetben egyensúlyt mutat a) A KÁRTÉRÍTÉS ALSÓ HATÁRA - forgalmi érték szerinti kártérítési kötelezettség - a károkozás következményeinek elhárítása érdekében szükséges, és kereskedelmi forgalomban megszerezhető dolog, szolgáltatás értéke - ezt fejezi ki a condemnatio becslésre utasító része: quanti ea res est / erit / fuit - „amennyibe az a dolog kerül / került / kerülni fog” - az ősi kártérítés alsó határa ez az objektív, forgalmi érték volt - ezt a források a dolog valódi értékének (verum rei pretium) nevezték b) INTERESSE (ÉRDEKSÉRELEM) - forgalmi érték feletti kártérítési kötelezettség - a klasszikus jog figyelembe vette a káreset folytán közvetlenül/közvetve sérelmet szenvedett szubjektív, egyéni érdeket is - interesse = é r d e k s é r e l e m (modern terminológia alapján) - a károsult ténylegesen beállott anyagi helyzetének és a kár elmaradása esetén lévő helyzetének az összevetése során létrejövő különbözet - a károkozó általában az interesse-t (két vagyoni helyzet közti különbséget) köteles megtéríteni -

a károkozással összefüggő szerződés érvényessége/érvénytelensége alapján először JHERING tett különbséget p o z i t í v é s n e g a t í v i n t e r e s s e között: α) POZITÍV INTERESSE (positives Vertragsinteresse) - az a vagyoni helyzetben beállott különbség / érdeksérelem / kár, amely egy érvényes szerződés nem teljesítése vagy nem kellő teljesítése miatt a másik félnél beállt - olyan helyzetbe kell hozni a károsultat, amelyben akkor lenne, ha a szerződést kellően teljesítették volna - ez a károsult konkrét helyzetre megállapítható relatíve vett teljes kárát (omne damnum) jelenti - TÖBBLET (plus)  a károsult lehetséges vagyoni helyzete (a kár be nem következése esetén) és a tényleges (a káresemény folytán kedvezőtlenebbé vált) vagyoni helyzete közötti különbözet  pl.: valaki egy négyesfogatból elpusztít egy lovat, nemcsak a megölt értéke jön tekintetbe a kártérítésnél, hanem az az érték is, amennyivel a káreset folytán a megmaradt lovak értéke a károsult szempontjából csökkent β) NEGATÍV INTERESSE (negatives Vertragsinteresse) - az a kár, amely (damnum emergens és/vagy lucrum cessans formájában) azáltal érte a károsultat, hogy bízott egy szerződés érvényességében, amely azonban a másik fél gondatlansága miatt é r v é n y t e l e n volt - culpa in contrahendo: szerződéskötéssel kapcsolatos gondatlanság - a károsult az ebből eredő kárának megtérítését már a római jog szerint is követelhette

© Feco ’2003


36/98

az interesse-érték RELATÍV JELLEGŰ, mert bizonyos egyéni szempontok figyelembevételét is lehetővé teszi annak érdekében, hogy a károsult védelme ne vezessen túlságosan súlyos következményekhez, a kártérítés maximumát Iustinianus egységesen a forgalmi érték kétszeresében állapította meg

c) ELŐSZERETETI ÉRTÉK (PRETIUM AFFECTIONIS) - az az érték, amelyet valaki egy elpusztult vagy megrongált dolognak szubjektíve, érzelmi szempontoktól indíttatva tulajdonít - a kártérítési kötelezettség megállapításánál nem jön figyelembe, az előszereteti értéket (pretium affectionis) a római jog nem honorálta - pl.: ha a tulajdonos kedvenc rabszolgáját ölték meg, nem annyi a kártérítés, amennyi veszteséget érez, hanem amennyit a rabszolga a tulajdonosnak az interesse-szabály alapján legfeljebb ért d) -

KÁRMEGOSZTÁS forgalmi érték alatti kártérítési kötelezettség kivételes eset ezt a szerződő felek maguk is előírhatták (pl.: a kár közös viselése formájában) pl.: a görög jogból átvett lex Rhodia de iactu mercium: tengeri vihar esetén a hajóból annak megkönnyítése céljából kidobott áruk tulajdonosainak a hajós a receptum-felelősség alapján teljes kártérítést kellene fizessen, a lex Rhodia alapján viszont ilyenkor a kár viselésében mindazok arányosan osztoznak, akiknek az áru kidobásához érdekük fűződött (a hajós, a megmenekült áruk tulajdonosai)

e) KÁROK ÉS HASZNOK BESZÁMÍTÁSA (COMPENSATIO LUCRI ET DAMNI) - akkor sem követelhető teljes kártérítés, ha a károkozó cselekményből a károsultra nézve bizonyos hasznok is származtak - ilyenkor csak az esetleges hasznokat meghaladó kár megtérítéséről lehet szó - pl.: valaki két különálló, meghatározott területű telket ad el ugyanannak a vevőnek, s utóbb kiderül, hogy a telkek területe nem egyezik a szerződés szerinti mértékkel (az egyik valamivel kisebb, a másik nagyobb); ez esetben az eladó csak a beszámítás után fennmaradó esetleges különbözetért („szaldó”) felel f) -

KÁRENYHÍTÉSI KÖTELEZETTSÉG a károsult is köteles közreműködni a kár elhárítása illetve csökkentése érdekében ha ennek nem tesz eleget a károsult, az ebből adódó többletkárt magának kell viselnie, csökken a kártérítési kötelezettség

VI. MENTESÜLÉS A KÁRTÉRÍTÉSI KÖTELEZETTSÉG ALÓL -

nem terheli kártérítési kötelezettség a károkozót, ha a törvényben/szerződésben meghatározott mentesítő körülmény fennforgását bizonyítja a) ha bizonyítja culpa-janak hiányát b) ha a felelősségét szerződésben korlátozta c) ha kimutatja, hogy a kár a károsult hibájából b) vagy beleegyezésével következett be

© Feco ’2003


37/98

511. A POZITÍV ÉS A NEGATÍV INTERESSE  lásd 510.

tétel, „A kártérítés mértéke”, 5. pont

© Feco ’2003


38/98

512. AZ ADÓS FELELŐSSÉGE ÁLTALÁBAN [MINIMUM

TÉTEL

XXXV.]

I. -

A FELELŐSSÉG FOGALMÁNAK KIALAKULÁSA XVIII. század, Franciaország (responsabilité), sokféle értelemben használt fogalom általános értelem: az ember állandó alávetettsége a társadalmi normáknak, és a norma megszegése esetén alkalmazható szankcióknak

-

megkülönböztetünk:  JOGI FELELŐSSÉG (jogi normáknak való alávetettség) A) b ü n t e t ő j o g i , B) p o l g á r i j o g i f e l e l ő s s é g α) szerződés megszegéséért való (kontraktuális), β) szerződésen kívüli károkozásért való (deliktuális) felelősség  EGYÉB TÁRSADALMI (politikai, erkölcsi) NORMÁKNAK VALÓ ALÁVETETTSÉG

-

a római jog a felelősség fogalmát nem ismerte a latin nyelvben nem is létezett ilyen jelentésű szó de a fogalom lényegével tisztában voltak, és ők dolgozták ki azokat a szabályokat, amelyekre a mai napig is épül a (polgári) jogi felelősség

II. -

A SZERZŐDÉSI FELELŐSSÉG A RÓMAI JOGBAN az adós felelősségének problematikája egy szerződés nem előírásszerű feljesítése esetén különbözik korok szerint a) -

b) -

ARCHAIKUS JOG

merev, objektív szempontok a ius strictum szerint ha a teljesítés elmaradása vagy a nem kellő teljesítés miatti kötelemsértés (mint eredmény) és valamely személy (mint okozó) magatartása között megállapítható vagy valószínűsíthető volt az o k o z a t i k a p c s o l a t , a jog az illetőt az eset konkrét körülményeitől függetlenül felelőssé tette eredményfelelősség (Erfolgshaftung) pl.: XII táblás tv. mancipatio-s szabálya a nem teljesítő fél felelősségét magatartásának vétkes (szándékos vagy gondatlan) ill. vétlen jellege nem befolyásolta PRÉKLASSZIKUS JOG

szubjektív szempontok figyelembevétele az adós szándékos kötelemsértő magatartása (dolus) ekkor már alapvető felelősség-kiváltó tényező lett megjelent a culpa is, amely  tágabb értelemben felróhatóságként  szűkebb értelemben gondatlanságként (a szándékosság ellentétje) jelent meg

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) III. -

39/98

AZ ADÓS FELELŐSSÉGE A STRICTI IURIS SZERZŐDÉSEKNÉL „Ahogy a nyelv szólott, úgy álljon fenn a jogosultság.” az ilyen kötelmeknél az adós csak annyira van kötelezve, amire szó szerint vállalkozott pl.: ha Stichus rabszolgát ígérte, akkor a rabszolga holttestének átadásával is teljesíthet az adós vétlen magatartása esetén is felelt az eredmény elmaradásáért akkor is felelt, ha a teljesítés elemi csapás (vis maior) miatt hiúsult meg eredményfelelősség (Erfolgshaftung) később a régi jog irracionális merevsége fokozatosan oldódott a praetor a szerződést formailag betartó, de valójában mégis csalárd adós ellen büntetőkeresetet adott, sőt kifejezetten szerződésszegésként bírálta el a csalárdságot azoknál a stricti iuris contractusoknál, amelyekbe a felek fölvették a dolusra utaló záradékot (clasusula doli)

IV. AZ ADÓS FELELŐSSÉGE A BONAE FIDEI SZERZŐDÉSEKNÉL a bonae fidei contractusoknál a praetor már teljesen elszakadt a formális szabályoktól, és új rugalmasabb felelősségi rendszert vezetett be ezeknél az adósnak a kötelem teljesítése végett mindazt meg kell tennie, amit a jóhiszeműség az adott esetben megkívánt (quidquid dare facere oportet ex fide bona) A) -

B) -

ADÓSTÍPUSOK A FELELŐSSÉG SZEMPONTJÁBÓL az adósi felelősség kérdésének felmerülése esetén, legelőször az tisztázandó, hogy kinek az érdekében jött létre a szerződés van-e haszna a szerződésből az adósnak vagy nincs  kétféle adóstípus van: 

i n g y e n a d ó s : ha valaki ingyen elvállalja egy dolog őrzését (letét) és a szerződésből semmi haszna sincsen



érdekelt a d ó s : ha valaki bizonyos időre akár ingyenesen (haszonkölcsön), akár pénzfizetés ellenében (bérlet) használatra kap egy dolgot és a szerződésből haszna van, érdeke fűződik hozzá

AZ ADÓSI FELELŐSSÉGET MEGHATÁROZÓ KÖRÜLMÉNYEK a klasszikus jog szerint háromféle magatartás/tényállás jöhet figyelembe az adósi felelősség megállapításánál:  dolus  culpa  custodia a) -

DOLUS szándékos szerződésellenes magatartás valaki akarattal részben/egészben meghiúsítja a szerződés célját, teljesülését ez a magatartás általában aktív, tevőleges: pl: valaki azért nem tudja visszaadni a használatra kapott dolgot, mert eladta de lehet passzív, nemtevésben megnyilvánuló is pl: a bérbeadó tudva nem figyelmezteti a bérlőt arra, hogy a bérbe adott hordók szivárognak ez az elhallgatás (reticentia)

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) b) -

CULPA gondatlan magatartás a teljesítés az adós hanyagsága folytán hiúsul meg részben vagy egészben pl.: a bérlő elhanyagolja a bérbe vett ló etetését, s a ló emiatt megbetegszik 3 fajtája van: α) β) -

χ) -

c) -

40/98

CULPA LATA

culpa in abstracto (az elvont viszonyítási alap miatt) nagyfokú gondatlanság (nimia neglegentia) mértéke objektív „amikor valaki nem ügyel még arra sem, amire mindenki ügyelni szokott” (Ulpianus) a bárkitől elvárható gondosság megszegése olyan mértéket ölthet, amely a szándékosság (dolus) határát súrolhatja a culpa lata-t és a dolus-t a felelősség szempontjából már a klasszikusok is egynek vették CULPA LEVIS

culpa in abstracto (az elvont viszonyítási alap miatt) enyhe, kisebb fokú gondatlanság mértéke objektív, de az előzőhöz képest már enyhébb az követi el, aki nem tanúsítja a derék és gondos családapa (bonus et diligens pater familias), vagy a jó gazda diligentia-ját, gondosságát az adós nem ügyel arra, amit előre láthatott vagy láthatott volna pl.: ha a kőműves rabszolga alatt a nem kellő gondossággal felállított állványzat összedől és a rabszolga meghal, ez nem véletlen baleset, hanem culpa levis CULPA IN CONCRETO

nem általános mértékhez viszonyított, hanem egyéni, szubjektív gondatlanság „nem tanúsítja más ügyében azt a gondosságot, amellyel a saját ügyeiben általában eljárni szokott” minden konkrét esetben egyedileg kell megállapítani (személye válogatja) pl.: előfordulhat, hogy egy pedáns embernél a culpa in concreto-ért való felelősség megközelíti, vagy eléri a culpa levis-ért való felelősség szintjét

CUSTODIA casus minor-okért, kisebb balesetekért való felelősség ld. 514. tétel

© Feco ’2003


41/98

513. FELELŐSSÉGI FOKOZATOK A KLASSZIKUS ÉS A IUSTINIANUSI JOGBAN [MINIMUM

I. -

TÉTEL

XXXVI.]

AZ ADÓSI FELELŐSSÉG SZABÁLYAI A KLASSZIKUS JOGBAN a bonae fidei contractusok körében az adós érdekeltségétől függően különböző fokozatú felelősséggel tartozott A FELELŐSSÉGI RENDSZER: (az enyhébbtől a súlyosabb felelősségi fokozatok szerint haladva) A)

DOLUS-ÉRT VALÓ FELELŐSSÉG

-

a legenyhébb felelősségi fokozat az adós felróható magatartásán alapuló, szubjektív felelősségi fokozat dolus-ért mindenki felel az „adott szó kötelez” erkölcsi normából következik ha valaki önként elvállalt valamit, erkölcstelen a tudatos szószegés, a szerződésellenes magatartás a dolus-ért való felelősséget előre kizárni nem lehet (kógens szabály), legfeljebb utólag el lehet tekinteni a felelősségre vonástól az ingyenadós (pl.: megbízott-mandatarius, letéteményes-depositarius) felelőssége itt meg is áll, mivel ő csak a dolusért felel

B)

CULPA-ÉRT VALÓ FELELŐSSÉG

-

az adós felróható magatartásán alapuló, szubjektív felelősségi fokozat külön tárgyalandóak az egyes gondatlansági fokozatok a) -

c u l p a l a t a -ért mindenki felel, aki nem tanúsította a minimális, bárkitől elvárható gondosságot nehezen határolható el a dolus-tól, így gyakorlatilag mindenkit terhel

b) -

c u l p a l e v i s -ért minden érdekelt adós felel akinek tehát haszna van az általa kötött szerződésből, köteles gondos családapaként eljárni, a bonus pater familias diligentia-ját tanúsítani

c) -

c u l p a i n c o n c t r e t o -ért való felelősség meghatározott bizalmi viszonyoknál jelenik meg pl.: gyámságnál (tutela), a férj vagyonkezelési körében, a társasági (societas) ill. megbízási szerzősénél (mandatum)

C)

CUSTODIA-ÉRT VALÓ FELELŐSSÉG

-

a legszigorúbb, objektív felelősségi fokozat custodia-ért felel az az érdekelt adós, akinél a szerződésből folyóan a másik fél dolga van

© Feco ’2003


az ilyen adós köteles a nála lévő dolgot megőrizni és azt a szerződés rendelkezéseinek megfelelően a másik félnek épségben visszaadni (reddere)

-

a felelősségnek kettős alapja van: (ha bármelyik előfeltétel hiányzik, az illető nem felel a custodia-ért)  szükséges hozzá, hogy az adósnak haszna legyen a szerződésből  a szerződésből folyóan idegen dolognak kell az őrizetében lennie

-

PÉLDÁK:







-

II. -

42/98

egy dolog bérleténél a bérbeadó, bár érdekelt adós (mert bérösszeget kap), mégis csak culpa levis-ért felel, mert a szerződésből kifolyólag nincs nála idegen dolog ezzel szemben a bérlő, aki szintén érdekelt adós (mert használja a bérbeadó dolgát), de akinél egyúttal ott van a bérbeadótól bérbe vett idegen dolog, custodia-ért felel ha valaki ingyen vállalkozik arra, hogy más számára megőriz egy dolgot (letét), az ugyan idegen dolgot tart az őrizetében, mégis mert ingyen vállalkozott az őrzésre, csak dolus-ért felel, így tehát ha a letétbe tett dolgot ellopják tőle, nem felel, ha viszont a dolog visszaadását tudatosan ő hiúsítja meg (pl. eladja a dolgot), már felelős

az adósi felelősség súlyossága és a felelősséget kiváltó cselekmény, ok felróhatósága fordított arányban állnak egymással: FELELŐSSÉG,

ha enyhe, jelentéktelen ok is kiváltja azt pl.:a custodia-kötelezetté a legsúlyosabb felelősség, mert a custodiens felel még az általa nem tudott, rajta kívül álló történésekért is



SÚLYOS



ENYHE A FELELŐSSÉG,

A

ha csak súlyos szerződésellenes magatartás esetében kerülhet sor a felelősség érvényesítésére pl.: ingyenadós, mert csak a legsúlyosabb, a szándékos szerződésellenes magatartása esetében felel

POSZTKLASSZIKUS ÉS IUSTINIANUSI VÁLTOZÁSOK AZ ADÓSI FELELŐSSÉGBEN többirányú módosítások a felelősségi rendszeren a felelősség alapjává általában a culpa-t tették  az eddigi vegyes (részben objektív – custodia; részben szubjektív – dolus, culpa) rendszert teljesen s z u b j e k t í v v é alakították át Iustinianus módszere: a custodia-felelősséget formailag csak a hajóssal, fogadóssal és a béristálló-tulajdonossal kötött szerződésekre tartotta fenn lényegében a custodia-felelősség többi esete is fennmaradt, de csak a culpa levis-ért való felelősséggel összevonva (culpa in custodiendo - őrizetben való gondatlanság) a custodia helyébe a culpa in custodiendo-ért vagy a culpa in eligendo-ért való felelősség lépett de a felelősség szintje ténylegesen alig csökkent, mert a culpa fennforgását általában vélelmezték

© Feco ’2003


43/98

514. A CUSTODIA ÉS A VIS MAIOR [MINIMUM

I. -

TÉTEL

XXXVII.]

CUSTODIA (CASUS MINOR,

„őrizet”) felelősségi forma, az objektív felelősség esete a casus minor-okért (kisebb baleset) való felelősség CASUS MINOR:

-

olyan kár, baleset, esemény, amelyet az ember általában el tud/tudna hárítani de amely még a „leggondosabb családapát” is érheti még a legnagyobb figyelem mellett is bekövetkezhet pl.: lopás, elvesztés, véletlen elejtés, eltörés, egérrágás CUSTODIENS:

II. -

custodia-kötelezett azok az érdekelt adósok, akik szerződésből kifolyólag egy másik fél dolgát őrzik meg többnyire praestare szolgáltatással tartoznak a vis maior határáig o b j e k t í v e (szubjektív magatartásától függetlenül) felel a dolog véletlen rongálódásáért ill. pusztulásáért csak vétkes késedelme esetén felel vis maior-ért, és a többletkárért VIS MAIOR (CASUS MAIOR,

„nagyobb erő, erőhatalom”) nem felelősségi forma, hanem kártelepítési tényező olyan erő, esemény, amelynek az emberi gyengeség nem tud ellenállni pl.: bizonyos természeti csapások (földrengés, árvíz, hajótörés); olyan emberi megmozdulások, amelyek ellenállhatatlan, elemi erővel hatnak (háború, forradalom, rablóbanda támadása) az események abszolút jellegűek: nem az egyes személyekhez viszonyítjuk őket, hanem azt nézzük, akadhat-e egyáltalán ember, aki az adott eseményt el tudná hárítani a modern jogirodalomban a vis maior-t a v e s z é l y v i s e l é s körében tárgyalják, a felelősség kérdéskörén kívül a felelősség ugyanis általában és elvileg a felróhatóságon alapul, míg a veszély (periculum) viselését a jog objektív alapon „telepíti” meghatározott jogalanyokra nincs vis maior-ért való felelősség, csak vis maior folytán bekövetkezett károk viselése a következmények viselésére általában a casum sentit dominus („a tulajdonos érzi a véletlent”) szabálya az irányadó a kivételes eseteknél az adós nem a vis maior-ért, hanem saját vétkes magatartásáért felel, amely a kárt okozta vis maiorért általában s e n k i s e m f e l e l ; KIVÉVE: a) ha azt valaki szerződésben vállalta (pl.: ősi tengeri biztosítás, pecunia traiecticia) b) ha az illetőnek felróható, hogy a dolgot vis maior érte (pl.: előidézett forradalmi események, ld.: Gracchus özvegye, Licinnia követelése) c) a késedelmes adós d) a tolvaj e) a generikus szolgáltatással tartozó adós f) az érdekelt adós, aki katasztrófahelyzetben a mentési munkálatoknál a saját dolgait részesítette előnyben © Feco ’2003


44/98

515. AZ EGYES REÁL- ÉS KONSZENZUÁL-SZERZŐDÉSEKBEN SZEREPLŐ FELEK FELELŐSSÉGE [MINIMUM

TÉTEL

XXXVIII.]

A FELEK FELELŐSSÉGE AZ EGYES REÁLSZERZŐDÉSEKBEN (CONTRACTUS REALES)

KÖLCSÖN

(mutuum)

HASZONKÖLCSÖN

HITELEZŐ

ADÓS

kölcsönadó (mutuans)

kölcsönbe vevő (mutuarius)

nincs

felelősségi fokozatok csak bonae fidei kötelmeknél lehetségesek, a kölcsön pedig stricti iuris szerződés haszonkölcsönbe adó haszonkölcsönbe vevő (commodans) (commodatarius)

dolus

custodia-felelős

ingyenadósként csak szándékos szerződésellenes magatartásért felel

mivel érdekelt adós

(commodatum)

dolus ha a haszonkölcsönbe adás a commodans érdekében történt

vis maior-ért

megállapodásellenes használat esetén (ez lopásnak minősül) letétbe vevő, letéteményes (depositarius)

letétbe helyező, letevő (deponens) LETÉT

culpa

dolus

mint érdekelt adós

ingyenadósként; ha ellopják tőle, nem felelős

(depositum)

ZÁLOGSZERZŐDÉS

(pignus)

vis maior-ért

használat esetén, amely lopásnak minősül (furtum usus) zálogadós zálogba adó

záloghitelező zálogba vevő

custodia-felelős

culpa levis


SZÍVESSÉGI

szívességi használatba (precariumba) adó

enyhe, kisebb fokú gondatlanság, gondosság nem tanúsítása esetén másik fél (?) szívességi használó (precarista)

HASZNÁLAT

dolus

dolus

CSERE

egyik fél

dolus

(permutatio)

(precarium)

ELADÁSI BIZOMÁNY

(aestimatum)

ingyenadósként

kivételes eset, mivel érdekelt adós

bizományba adó

átvevő (bizományos)

culpa

custodia-felelős



vis maior-ért

mivel minden kockázatot visel

© Feco ’2003


45/98

A FELEK FELELŐSSÉGE AZ EGYES KONSZENZUÁLSZERZŐDÉSEKBEN (CONTRACTUS CONSENSUALES)

ADÁSVÉTEL

(emptio venditio)

HITELEZŐ

ADÓS

eladó (venditor)

vevő (emptor)

culpa

culpa


custodia-kötelezett ha az adásvétel megkötése után az áru még nála van [locator] bérbeadó tulajdonos

[conductor] bérlő a dolog használója

culpa levis

custodia-kötelezett

DOLOGBÉRLET

a használhatóságért

a dolog épségben tartásáért

(locatio conductio rei)

vis maior-ért

MUNKASZERZŐDÉS

(locatio conductio operarum)

VÁLLALKOZÁSI SZERZŐDÉS

(locatio conductio operis)

MEGBÍZÁS

(mandatum)

TÁRSASÁG

(societas)

folytán amíg a bérlő nem használhatja a dolgot, a bérbeadót nem illeti meg a bér [locator] bérbeadó bérmunkás

[conductor] bérlő munkaadó

culpa levis

culpa levis

gondosan köteles eljárni


custodia-kötelezett a rábízott dologért [locator] bérbeadó megrendelő

[conductor] bérlő a mű előállítója, a vállalkozó

culpa levis

culpa levis


gondosan köteles eljárni

custodia-kötelezett megbízó (mandator)

a nála lévő idegen dolgokért megbízott (mandatarius)

culpa levis

dolus


ingyenadósként egyenjogú tagok

dolus culpa in concreto

© Feco ’2003


46/98

516. A KÉSEDELEM I. -

AZ ADÓSI KÉSEDELEM FOGALMA ÉS FELTÉTELEI késedelem: mora az adós a k k o r e s i k k é s e d e l e m b e (mora debitoris), ha a) lejáratkor b) felhívásra c) neki felróhatóan n e m t e l j e s í t

A)

LEJÁRAT a teljesítés követelhetősége a szolgáltatás azonnal esedékes, teljesítendő, ha a törvény/szerződés mást nem ír elő a kötelem keletkezése és lejárta (követelhetősége) elvileg egybeesik néha a teljesítés csak rövidebb-hosszabb idő elteltével válik követelhetővé

B)

-

C)

-

II. -

FELHÍVÁS a lejárat általában még nem eredményezi az adós késedelembe esését a római jog megkívánta azt is, hogy a hitelező szólítsa fel adósát a teljesítésre ez a felhívás (interpellatio) ha a felhívás megtörtént, az adósnak haladéktalanul teljesítenie kell, ellenkező esetben k é s e d e l e m b e e s i k (mora ex persona) az interpellatio szükségtelen: + constitutum és pontosan meghatározott teljesítési határidő esetén, mivel „a határidő teszi a felhívást az ember helyett” („dies interpellat pro homine”) + a puszta lejárattal való késedelem (mora ex re) eseteinél: pl.: minor hitelezővel szemben; ha az adóst nem lehet megtalálni; deliktuális kötelmeknél, pl.: lopás („a tolvaj ugyanis mindig késedelmesnek tekintendő”) FELRÓHATÓSÁG a teljesítés elmaradása az adósnak felróható, rajta múlik felróható magatartás: ha az adós nem úgy járt el, amint azt adott esetben a törvény vagy a szerződés előírja (pl.: dolus-t követett el; nem tanúsított gondosságot) a felróható magatartás esetei az „adósi felelősség” c. résznél található, 514. tétel ha a teljesítés a felróható magatartás következtében a lejáratkor, a hitelezői felhívás ellenére elmarad, az adós késedelembe esik a custodiens csak vétkes késedelme esetén felel vis maiorért és a többletkárért „Az is késedelmes adósnak számít, aki inkább pereskedni akart, semmint a dolgot kiadni.” AZ ADÓSI KÉSEDELEM HATÁSA AZ ADÓSI FELELŐSSÉGRE az adós elvileg köteles a hitelezőt olyan helyzetbe hozni, mintha a késedelem nem történt volna, mintha kellően teljesített volna az adósi késedelem következményei: a) korlátlan felelősség (még a vis maior-ért is) b) kártérítés c) késedelmi kamat fizetése © Feco ’2003


47/98

A)

KORLÁTLAN FELELŐSSÉG

-

az adós felelőssége a késedelembe esés pillanatától kezdődően korlátlanná válik, felel a vis maiorért is a kötelem ugyanis a késedelem által „örökéletűvé” válik (perpetuatio obligationis) pl.: ha a letéteményes (aki mint ingyenadós csak a dolus-ért felel) felhívásra nem adja vissza a letétbe vett dolgot, s a dolog önhibáján kívül elpusztul, felelős érte egyetlen esetben mentheti ki magát azáltal, hogy bizonyítani tudja, hogy a határidőn belüli teljesítés esetén a dolgot a hitelezőnél is ugyanaz a sors érte volna

B)

KÁRTÉRÍTÉS

-

bonae fidei contractus-nál a késedelmes adós köteles a késedelemben keletkezett esetleges kárt a hitelezőnek megtéríteni stricti iuris obligatio-nál csak külön kikötés esetén lehetett követelni kártérítést a ~ kiterjedhetett a nemteljesítés folytán elmaradt hasznokra is (lucrum cessans) a kár nagyságát a hitelezőnek kell bizonyítania

C)

KÉSEDELMI KAMAT FIZETÉSE

-

bonae fidei contractus-nál az adós köteles (elsősorban a pénztartozások (pl.: bérleti díj) késedelmes fizetése esetén) késedelmi kamat (usura ex mora) fizetésére

-

AZ ADÓSI KÉSEDELEM MEGSZŰNÉSE ha az adós a késedelembe esés után felajánlja a kellő teljesítést (az elmulasztott szolgáltatás teljesítését és a hitelezőnek a késedelemből eredő valamennyi kárának megtérítését), ettől kezdődően a késedelembe esés következményei megszűnnek

III. A HITELEZŐI KÉSEDELEM (mora creditoris) ha a hitelezőn múlik, hogy az adós nem tud teljesíteni lényege: az adós kellően felajánlott szolgáltatása a hitelező miatt nem valósulhatott meg A HITELEZŐI KÉSEDELEM MEGNYILVÁNULHAT:

 

 

a teljesítés megakadályozásában a kellően felajánlott teljesítésnek megfelelő jogalap (iusta causa) nélküli el nem fogadásában, vagy határidőn túli halasztásában gondatlanságban vétlen magatartásban

A HITELEZŐI KÉSEDELEM HATÁSAI:

-

(ellentétes az adósi késedelemmel) hitelezői késedelemnél az adós felelőssége a minimumra (dolus) száll le, vagyis az adós kötelezettsége megszűnik, ha az a dolog, amellyel az adós teljesíteni akart, nem az adós dolus-a folytán semmisült meg az adós jogosult lesz arra, hogy a teljesítést otthagyja adósi késedelembe esést a hitelezői késedelem megszűnteti az adós nem válik kötelezetté arra, hogy késedelmi kamatot fizessen A HITELEZŐI KÉSEDELEM MEGSZŰNÉSE:

-

a hitelező az elmulasztott tennivalókat pótolja és az adósi szolgáltatás elfogadására vonatkozó készséget kijelenti a felek megállapodnak egy későbbi teljesítésben

© Feco ’2003


48/98

517. A KEZESSÉG FOGALMA ÉS FORMÁI -

a kötelem biztosítéka: garancia arra, hogy az adós teljesítse kötelezettségét a hitelező egyik fajta biztosítása az a d ó s f i z e t é s k é p t e l e n s é g e esetén személyi jellegű, kötelmi jogi (in personam) biztosíték

I. -

A KEZESSÉG FOGALMA járulékos kötelem (obligatio accessoria) a főkötelem (obligatio principalis) teljesítését biztosítja azáltal, hogy a kezes a főadós (debitor/reus principalis) nemteljesítése esetére kötelezettséget vállal a főadósi kötelem megvalósítására a kötelem teljesítését garantálja azáltal, hogy megsokszorozva az adóst személyi biztosítékkal növeli a hitelező követelésének fedezetét

II. -

A KEZESSÉG TÖRTÉNETE, FORMÁI A KEZESSÉG TÖRTÉNETE a római jog régóta ismert személyi biztosítékokat magán/nemzetközi jog körében is de még Iustinianusnál sem vált önálló intézménnyé formatakarékosság: a kezesség megteremtésének társadalmi igényét nem egy új jogintézmény kidolgozásával, hanem meglevő jogi konstrukciók (stipulatio, mandatum, constitutum, receptum argentarii) megfelelő alkalmazásával elégítették ki ezért nincs a kezességnek latin szakkifejezése A KEZESSÉG FORMÁI 1) STIPULATIO FORMÁJÁBAN LÉTREHOZOTT KEZESSÉG a kezesség legősibb formái a stipulatio keretében alakultak ki A)

ARCHAIKUS KOR

-

a stipulatio-s kezességnek 2 fajtája volt:  SPONSIO  FIDEPROMISSIO

-

közös jellemzőik:  csak szóbeli kötelmekhez (ún. verbálszerződésekhez) járulhattak  ha egyszer létrejöttek, a továbbiakban függetlenek voltak a főkötelemtől  a kezességi kötelem az örökösre nem szállt át  csak 2 évig állott fenn  több kezes esetén a tartozás azok között fejenként megoszlott α) SPONSIO - a feltett kérdés és a kezes válasza: „Esküvel ígéred, hogy ugyanazt adod, amit Maevius esküvel ígért?” „Esküvel ígérem.” („Spondeo.”) - eredetileg mindazon stipulatio-k, amelyekben a spondeo igét használták - később a szó szűkebb értelmében a kezesség egyik fajtájának elnevezéséül szolgált

© Feco ’2003


49/98

ilyenkor a kezes elnevezése: sponsor (ld.: mai „szponzor”) kizárólag a rómaiak számára fenntartott jogügylet szigorú alakszerűséget kívánt meg ennek be nem tartása esetén a kezes szabadult a szolgáltatás alól

β) FIDEPROMISSIO - a kérdés-felelet csak az alkalmazott szavakat tekintve különbözött a sponsio-tól: „Hitedre ígéred,…?” „Hitemre ígérem.” („Fide promitto.”) - a sponsio-val szemben ezt nemcsak a rómaiak, hanem a latinjogúak és a peregrinusok is alkalmazhatták - nem korlátozódott a dare szolgáltatás biztosítására, hanem bármely más szolgáltatás (facere, praestare) biztosítására is szolgált - ez is egy érvényesen létrejött főkötelmet tételez fel - amennyiben a főkötelem érvénytelen, a kezesség is érvénytelen B)

PREKLASSZIKUS KOR

-

a fejlettebb fideiussio lett a domináns kezességi forma, kiszorította a többit χ) FIDEIUSSIO - alakilag még szintén stipulatio formájában jött létre: „Hitedre fogadod,…?” „Hitemre fogadom.” („Fide iubeo.”) - de tartalmilag már eltért a két előbbi kezességi formától - a fideiussor ígérete ugyanis nem a főadós által formálisan megígért, hanem a tényleges tartozásra vonatkozik - érvényességének feltétele: egy idegen főadósság létezése - nem vállalhattak kezességet:  nők; ha mégis, akkor érvénytelen, és exceptio-val lehetett élni  katonák, papok  curialisok

2) -

3) -

MEGBÍZÁS FORMÁJÁBAN LÉTREHOZOTT KEZESSÉG (M A N D A T U M Q U A L I F I C A T U M ) a klasszikus korban a kezességet egyre gyakrabban formátlan (pénz hitelezésére szóló) MEGBÍZÁSsal (mandatum) hozták létre a KEZES (megbízó, mandator) megbízza a HITELEZŐT (megbízott, mandatarius), hogy hitelezzen bizonyos összeget a FŐADÓSNAK ha a főadós lejáratkor nem teljesít, a hitelező a megbízási szerződés folytán actio mandati contraria-val fordulhat megbízója, a kezes ellen, hogy térítse meg a megbízás teljesítéséből keletkezett kiadásait (ez a főadósnak nyújtott hitel) TARTOZÁSELISMERÉS FORMÁJÁBAN LÉTREHOZOTT KEZESSÉG (C O N S T I T U T U M D E B I T I A L I E N I ) új kezességi forma a klasszikus korban a praetori tartozáselismerés (constitutum debiti) felhasználásával ha valaki egy másik személy tartozását elismerte, ebből az elismerésből kifolyólag kezesként felelt szabályai kezdetben eltértek a kezesség szabályaitól, és csak Iustinianus terjesztette ki a fideiussio és a mandatum qualificatum szabályait a constitutum debiti alieni-re

© Feco ’2003


50/98

518. A FEJLETT KEZESSÉG FŐBB ELVEI. BENEFICIUMOK A KEZESSÉGNÉL I. -

A FEJLETT KEZESSÉG FŐBB ELVEI: a fideiussio néven indult és a későbbiekben elsősorban mandatum formájában létrehozott f e j l e t t r ó m a i k e z e s s é g fő elvei a következők: 1) 2) -

JÁRULÉKOSSÁG a kezesség mindig járulékos kötelem (a főkötelem járuléka, accessio-ja) ebből következik, hogy a kezes nem lehet többre kötelezve, mint a főadós (kevesebbre viszont igen) ha a főkötelem bármilyen okból megszűnik, a kezes automatikusan szabadul (ipso iure liberatio) a főadóst megillető exceptio-kra a kezes is hivatkozhat MINDEN KÖTELEM BIZTOSÍTÉKA a kezesség nemcsak stipulatio-s, hanem bármilyen más kötelem biztosítására szolgálhat „általában mindenféle kötelemnél lehet kezest alkalmazni” pl.: rabszolga kötelmét (naturalis obligatio) szintén érvényesen lehetett kezességgel biztosítani

3) -

ÁTSZÁLLÁS a kezesség nem személyhez tapadó kötelem így időbeli korlátozás nélkül átszáll a kezes örököseire

4) -

EGYETEMLEGESSÉG több kezes e g y e t e m l e g e s e n felel m e g o s z t á s k e d v e z m é n y e (beneficium divisionis): bármelyik kezes kérésére a tartozás Hadrianus rendelete (epistula Hadriani) értelmében megoszlik a fizetőképes kezesek között az egyetemlegesség azonban még ekkor is fennmarad (mivel ha a hitelező valamelyik kezestől nem kapná meg teljes egészében a ráeső részt, a hiányzó összeget behajthatja a többi kezesen)

-

5) -

A PERLÉS SORRENDJE Iustinianusig a főadós nemteljesítése esetén a hitelező szabadon választhatta meg, hogy kit perel (készfizető kezesség) sem a kezesek egymás közötti, sem a főadós és kezesei viszonylatában nem voltak sorrendhez kötve, mivel „jogunk szerint a hitelezőnek hatalmában áll az adóst mellőzve a fideiussorokat választani” (Septimus Severus) s o r t a r t á s k e d v e z m é n y e (beneficium ordinis, Iustinianus): a hitelező köteles előbb a főadóson megkísérelni a tartozás behajtását, és csak ennek sikertelensége esetén fordulhat a kezesek ellen a hiányzó összeg erejéig

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) 6) II.

51/98

FIZETŐ KEZES bizonyos értelemben a hitelező helyébe lép megkapja a hitelező kereseteit, esetleges egyéb biztosítékait (pl.: zálogjog, stb.) eredetileg a legis actio-s eljárás idején a fizető sponsor a főadós ellen egyenesen és közvetlenül manus iniectio-val élhetett később a lex Publilia alapján duplum-ra menő actio depensi-nek volt helye

BENEFICIUMOK (KEDVEZMÉNYEK) A KEZESSÉGNÉL: a) -

BENEFICIUM DIVISIONIS megosztási kedvezmény Hadrianus rendelete (epistula Hadriani) vezette be bármelyik kezes kérésére a tartozás megoszlik a fizetőképes kezesek között az egyetemlegesség azonban még ekkor is fennmarad (mivel ha a hitelező valamelyik kezestől nem kapná meg teljes egészében a ráeső részt, a hiányzó összeget behajthatja a többi kezesen)

b) -

BENEFICIUM ORDINIS sortartási kedvezmény Iustinianus vezette be a hitelező köteles előbb a főadóson megkísérelni a tartozás behajtását, és csak ennek sikertelensége esetén fordulhat a kezesek ellen a hiányzó összeg erejéig

© Feco ’2003


52/98

519. A ZÁLOGJOG FOGALMA, FORMÁI, KELETKEZÉSI FORRÁSAI, MEGSZŰNÉSE -

a kötelem biztosítéka: garancia arra, hogy az adós teljesítse kötelezettségét a hitelező egyik fajta biztosítása az a d ó s f i z e t é s k é p t e l e n s é g e esetén dologi jogi (in rem) biztosíték

I. -

A ZÁLOGJOG FOGALMA olyan in rem actio-val ellátott jog, amelynél fogva valamilyen vagyontárgy egy követelés biztosítékául szolgál akként, hogy ha az adós a lejáratkor nem teljesítene, a hitelező jogosult ezt a vagyontárgyat értékesíteni és követelését a vételárból kielégíteni a hitelező köteles azonban az esetleges vételárfölösleget (superfluum, hyperocha) az adósnak kifizetni, illetve ha a követelés megszűnnék, a dolgot visszaadni már a XII. táblás törvényben találkozunk bizonyos zálogjogi formákkal, de csak a klasszikus kor alakított ki modern konstrukcióknak megfelelő zálogjogi alakzatokat

II. -

A ZÁLOGJOG FORMÁI 3 formája van:  FIDUCIA (CUM CREDITORE CONTRACTA)  PIGNUS („KÉZIZÁLOG”)  HYPOTHECA („JELZÁLOG”) 1) -

FIDUCIA (CUM CREDITORE CONTRACTA) szereplők: a) hitelező - vevő - fiduciarius b) adós - eladó

-

olyan mancipatio, amelynek alkalmával a hitelező/vevő ünnepélyesen megígérte, hogy a dolgot, amelyet a mancipatio-val megszerez, bizonyos feltételekkel mancipatio (esetleg in iure cessio) útján visszaszolgáltatja az adós/eladónak a mancipatio (ősi civiljogi ügyletként) nem tartalmazhatott feltételt  mindez egy, a hitelezővel kötött bizalmi alapú megállapodás (pactum fiduciae) a dolog visszaadását a tisztesség, a szótartás (fides) garantálja fiducia tárgya csak res mancipi lehetett, melyet a hitelező az adóstól CIVILJOGI TULAJDONBA kapott

-

-

nuncupatio: (szóbeli „mondóka”) HA az adós/eladó bizonyos időn belül (lejáratkor) nem adná vissza a „vételárat”, akkor az „adásvétel” véglegessé válik: a hitelező/vevő megtarthatja a dolgot (a zálogtárgyat) HA azonban az adós/eladó időben teljesítene, a hitelező/vevő is köteles a dolgot visszaszolgáltatni, ezzel pedig az adásvétel hatályát veszti a praetori jog kialakított egy infamiával járó kötelmi keresetet (actio fiduciae), mellyel a zálogadós perelhetett a dolog kiadása illetve kártérítés iránt

© Feco ’2003


53/98

-

a hitelező teljes biztonságot élvezett az adós pedig egyoldalúan ki volt szolgáltatva hitelezőjének, hiszen ha az elidegenítette a dolgot, az adós legfeljebb kötelmi jogi alapon, kártérítésért perelhette őt a fides megsértése miatt

2) -

PIGNUS („KÉZIZÁLOG”) az adós nem tulajdont, hanem csak BIRTOKot ruház (civilis possessio ad reliquas causas) a hitelezőre a KÉZIZÁLOG-HITELEZŐ (creditor pigneraticius) mivel nem tulajdonos jogszerűen nem idegeníthette el a zálogtárgyat az adós rei vindicatio-val bárkitől visszaszerezhette azt (feltéve, hogy teljesített és tulajdonos volt) a hitelező keresete az actio pigneraticia volt

-

a gazdasági hátrány miatt (a zálogba adás által a dolog kiesett a gazdasági élet vérkeringéséből, mivel a zálogtárgyat külön kikötés híján a hitelező nem használhatta; ha mégis, lopást követett el – furtum usus), ennek kiküszöbölésére: a)

a hitelező gyakran visszaadta a dolgot az adósnak szívességi használatra (precarium) / bérbe (locatio conductio rei), hogy az tovább használhassa

b)

ELLENHASZNÁLAT

c)

egyes császári rendeletek megtiltották bizonyos létfontosságú, közérdekű dolgoknak a hitelezői birtokba vételét

d)

a fiducia-val szemben a pignus-nál a dolog záloghitelezői birtoklása nem eredményezhetett tulajdonszerzést; a hitelező a zálogtárgyat eredetileg sem el nem adhatta, sem tulajdonul meg nem szerezhette, így a pignus (csak visszatartási jogot, retentio-t biztosítva) nem érte el célját, vagyis nem garantálta, hogy a hitelező követelése kielégítést nyerjen

(antichrésis): külön megállapodással (pactum antichreticum) biztosították, hogy a hitelező (általában kamatok fejében) használhassa a zálogtárgyat és szedhesse annak gyümölcseit; a zálogtárgyból befolyó hasznok beszámítandók voltak a követelésbe

DE: szokássá vált pactum-mal kikötni az eladási jogot (ius distrahendi / vendendi): azt, hogy ha az adós lejáratkor nem teljesít, a hitelező eladhatja a dolgot és a vételárból kielégítheti igényeit; később ez a törvénynél fogva a pignus velejárója lett 3) -

HYPOTHECA („JELZÁLOG”) a ~ puszta megegyezéssel (conventio, pactum) jött létre az adós formátlan megállapodással leköti zálogul valamilyen dolgát: nem kell hozzá tulajdonba/birtokba adás „pignus az, ami átkerül a hitelezőhöz, hypotheca az, amikor még birtok sem kerül a hitelezőhöz” JELZÁLOG-HITELEZŐ (creditor hypothecarius) Hadrianustól kezdődően nevezik hypotheca-nak („jelzálog” – jelképes zálog)

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) 4)

54/98

A ZÁLOGJOGI FORMÁK FEJLŐDÉSE a) -

b) -

c) -

d) -

SALVIANUM in personam hatályú a birtok megszerzésére szolgáló interdictum-ok körébe tartozik Salvius praetor biztosította a haszonbérbeadót, hogy a haszonbérlőjével (colonus) kötött formátlan megegyezés alapján bérlőjének a BÉRLEMÉNYBE BEVITT DOLGAI (invecta, illata) a bérleti díj biztosítására zálogul szolgáljanak (interdictum Salvianum) nemteljesítés esetén ugyanis a bérbeadó jogosult volt megakadályozni e dolgok elvitelét, illetve birtokba vehette azokat INTERDICTUM

SERVIANA in rem hatályú védelem alkalmazási köre továbbra is csak a haszonbérlettel kapcsolatban zálogul lekötött invecta-ra és illata-ra terjedt ki Servius praetor in rem keresetet adott a haszonbérbeadónak nemcsak a haszonbérlő, de bárki más ellen is, akinél a bérleménybe bevitt és lekötött vagyontárgyak találhatók (actio Serviana) ACTIO

SERVIANA UTILIS / ACTIO HYPOTHECARIA az actio Serviana-t a praetorok utiliter megadták minden olyan esetben, amikor az adós a hitelezővel puszta megállapodással (pactum hypothecae) alapított zálogjogot nemcsak haszonbérlettel kapcsolatos, hanem bármely más jogviszony körében is, és akkor is, ha a zálogtárgy invecta et illata-ként sem került a hitelező ellenőrzése alá ACTIO

A IUSTINIANUSI JOG a fiducia már nem létezett kétféle zálogjogot ismert: a hypotheca puszta megegyezéssel jött létre, a pignus-nál a dolog átadására is szükség volt a zálogjog keletkeztetéséhez a két zálogjogi formát az egységes zálogjog két konkrét megnyilvánulásának tekintették: „a pignus és a hypotheca között csupán a név hangzásában van különbség” (Digesta)

III. A ZÁLOGJOG KELETKEZÉSI FORRÁSAI 1) A FELEK RENDELKEZÉSE 2) A TÖRVÉNY 3) HATÓSÁGI VAGY BÍRÓI INTÉZKEDÉS -

A FELEK RENDELKEZÉSE ÚTJÁN alapvetően szerződés, kivételesen egyoldalú rendelkezés (pl.: végrendelet) a zálogjogot keletkeztető szerződés: a) fiducia esetén a mancipatio b) zálogtárgy birtokba adása esetén szűkebb értelemben vett pignus (contractus pigneraticius, mint reálszerződés, amely a dolog átadása nélkül is érvényes) c) alakszerűtlen, de peresíthető pactum hypothecae

© Feco ’2003


-

-

55/98

TÖRVÉNYI ZÁLOGJOG (HYPOTHECA LEGALIS) már a XII táblás törvény is ismerte ilyen zálogjog volt: a) a bérbeadót a bér biztosítására a bérleménybe a bérlő által bevitt dolgokon (invecta et illata) kikötés nélkül is fennálló zálogjog b) a haszonbérletnél a bérlő által (quasi traditio-val) már megszerzett gyümölcsökön fennálló zálogjog c) a feleséget hozománya visszakövetelésének biztosítására és férji vagyonkezelés esetén a férj vagyonán fennálló zálogjog d) a gyám és gondok vagyonát terhelő zálogjog e) a fiscus törvényi zálogjoga HATÓSÁGI VAGY BÍRÓI INTÉZKEDÉS ÚTJÁN így keletkezik zálogjog pl.:  egyes praetori birtokba utalásoknál  marasztalt adós vagyonára vezetett végrehajtásnál

IV. A ZÁLOGJOG MEGSZŰNÉSE a) -

A FŐKÖTELEM MEGSZŰNÉSE a zálogjog járulékos jog ha a biztosított követelés megszűnik (pl.: teljesítés, letétbe helyezés), a járulékos zálogjog is megszűnik

b) -

A ZÁLOGTÁRGY ELADÁSA kamatozó követeléseknél a zálogtárgy eladásából befolyt vételárból előbb a kamatokat kell elszámolni, és csak azután kerülhet sor a tőkére ha utóbb a követelés több személy között oszlanék meg, ez esetben a zálogjog továbbra is teljes egészében fennáll mindaddig, amíg az összes hitelező követelése teljes kielégítése nem nyer a zálogjog tehát oszthatatlan

c) -

EGYÉB ESETEK zálogtárgy elenyészése confusio lex commissoria érvényesítése a hitelező lemond a zálogjogáról elévüléssel (II.Theodosius elévülési rendelete: 30/40 év alatt a zálogjog is elévül) a zálogmentesség elbirtoklással, amire 3. személynek a praescriptio longi temporis révén volt lehetősége

© Feco ’2003


56/98

520. A ZÁLOGJOG TARTALMA II. -

A ZÁLOGJOG TÁRGYA eredetileg csak testi dolog lehetett később már mindent zálogba lehetett adni, ami adásvétel tárgyát képezhette így pl.: a klasszikus korban jogosultságokat is el lehetett zálogosítani (pl.: követelést [pignus nominis], felülépítményi jogot) ismerték az á l t a l á n o s , e g y e t e m e s z á l o g j o g ot is (hypotheca generalis): az adósnak nemcsak egyes meghatározott vagyontárgyai, hanem minden meglévő, sőt leendő vagyona is zálogjogi megterhelés alá került (általában törvényi zálogjog volt) a l z á l o g (pignus pignoris): a zálogjog elzálogosítása; a záloghitelező a nála lévő zálogtárgyat 3. személynek zálogba továbbítja, ilyenkor az alzáloghitelező szerzi meg az eladási jogot illetve annak elsőbbségét

III. A ZÁLOGJOG a) -

TARTALMA

PIGNERATICIA IN REM a zálogjogból folyó legfőbb jogosítvány az, hogy érvényesítése a hitelező részére pigneraticia in rem actio-t eredményez pl.: ha az adós rosszhiszeműen elidegenítette volna a zálogtárgyat, a hitelező bárkitől (a jelenlegi birtokostól, aki egyben tulajdonos is!) követelheti a dolgot, még ha az illető jóhiszeműen szerzett is mivel a szerző csak zálogjoggal terhelt tulajdont szerezhetett (a nemo plus iuris miatt) a követelés és járulékai kifizetésével a birtokos megtarthatja a dolgot (facultas alternativa)

b) -

BIRTOKVÉDELEM a záloghitelezőt megillető birtokvédelem is mindenki ellen ható védelmet biztosított

c) -

A ZÁLOGTÁRGY ELADÁSÁNAK JOGA mindenkivel szemben hatályos jog a zálogtárgy eladásának a joga (ius distrahendi) az eladásnál a vevő részére történő traditio-val a záloghitelező tulajdont ruház a vevőre (bár nem tulajdonos), ő maga azonban nem szerepelhet vevőként

d) -

LEX COMMISSORIA („JOGVESZTŐ ZÁRADÉK”) in rem hatályú jogosultságot biztosított a záloghitelező számára a régi eredetű lex commissoria elnevezésű szerződési kikötés a záloghitelező nemteljesítés esetén követelése fejében megtarthatta a zálogtárgyat I. Constantinus az ilyen kikötéseket, mivel azok súlyosan sértették az adósok érdekeit, semmiseknek nyilvánította ha az eladás vevő hiányában nem sikerült, a hitelező kérhette a császártól a dolog tulajdonát

e) -

AZ ELADÁS CÉLJA a zálogtárgy eladásának célja a hitelező követelésének kielégítése ha a befolyt vételár csak a követelés egy részét fedezte, a ki nem elégített rész erejéig a hitelezők követelési joga fennmarad, mivel „az eladás nem mentesíti az adóst, csak ha a hitelező megkapta a pénzét” ha a zálogtárgy eladásakor a vételár meghaladta a hitelező követelését, a hitelező köteles a maradékot az adósnak kiadni © Feco ’2003


57/98

521. KIELÉGÍTÉSI SORREND TÖBB ZÁLOGHITELEZŐ ESETÉN. IUS OFFERENDI -

ugyanazon a dolgon több zálogjog is alapítható de az ilyen többszörös elzálogosítás csak JELZÁLOG (hypotheca, puszta megegyezéssel létesített zálogjog) esetén lehetséges, mert a kézizálognál (pignus) a birtokátadás kizárta, hogy újabb zálogjogot lehessen létesíteni az adott tárgyon

I.

EGY ADOTT DOLGON TÖBB ZÁLOGJOG KELETKEZHET: a) -

KÜLÖNBÖZŐ SZEMÉLYEK ZÁLOGOSÍTÁSA ÁLTAL:

a dolgot különböző személyek zálogosították el (pl.: a civiljogi tulajdonos és az, aki elbirtoklófélben van) különböző személyek engedélyeznek zálogjogot a dolgon a kielégítés szempontjából az actio Publiciana elvei érvényesülnek:  aki erősebb jogelődtől szerzett, annak van elsőbbsége  azonos jogú jogelődöktől való szerzés esetén a birtokló helyzete az erősebb

b) -

AZONOS ZÁLOGADÓS TÖBBSZÖRI ZÁLOGALAPÍTÁSA ÁLTAL:

c) -

PRIVILEGIZÁLT ZÁLOGJOG:

azonos zálogadós alapít egyszerre vagy egymást követően több zálogjogot ugyanarra a dologra  ha a zálogjogok egy aktussal keletkeztek, a több záloghitelező követelése arányában kap kielégítést  ha a zálogjogok egy időben (t.i. azonos napon), de különböző ügylettel keletkeztek, a birtokló záloghitelező érvényesül előnyben  ha több záloghitelező különböző időben (t.i. egymást követően) szerezte a zálogjogokat, akkor általában a qui prior est tempore, potior est iure elv érvényesül bizonyos esetek keletkezési időre tekintet nélkül minden zálogjogot megelőznek ezen eseteknél az előbbi elvek nem érvényesülnek pl.:  fiscus követelése  feleség hozománykövetelése  ha valaki egy már elzálogosított hajó vagy ház javítására nyújtott kölcsönt

II.

A KIELÉGÍTÉSI SORREND TÖBB ZÁLOGHITELEZŐ ESETÉN

-

több zálogjog esetén csak az első helyen lévő záloghitelező rendelkezhetett a zálogtárggyal, ő határozhatott az eladás ideje és módja felől az eladás megszünteti a többi zálogjogot, így a vevő a dolgon zálogtehertől mentes tulajdont szerez a hátrább álló záloghitelezőknek annyi joguk maradt, hogy az őket megelőző hitelezők követeléseinek kielégítése után megkaphatták az eladási ár esetleg fennmaradó részét

-

© Feco ’2003


58/98

III. IUS OFFERENDI (IUS/FACULTAS OFFERENDAE PECUNIAE) -

a hátrább álló záloghitelezők hátrányos helyzete miatt alakult ki módszer: ezen záloghitelezők felajánlották az előttük álló hitelezők követeléseinek teljes (pénzbeli) kielégítését ezt az előttük álló hitelező KÖTELES VOLT ELFOGADNI ha nem fogadná el, „bírói letétbe” helyezéssel érhető el a kívánt cél, s ezáltal a fizető hitelező megszerzi a kielégített hitelező helyét ily módon a fizető hitelező kezébe került a zálogtárgy feletti rendelkezési jog így ezen túl ő határozza meg, hogy mikor és hogyan kerüljön eladásra a dolog az összes követelés kielégítése után fennmaradó esetleges vételárfölösleget a hitelező ilyenkor is köteles volt kiadni a zálogadósnak az ugyanannak a dolognak többszörös elzálogosítása nem volt kielégítően szabályozva a római jog eredetileg semmiféle olyan rendelkezést nem tartalmazott, amely biztosította volna, hogy az egyik hitelező tudjon a másik létezéséről, a többszörös elzálogosításról akadtak próbálkozások ennek megakadályozására és a nyilvántartásbavételre, de mind kudarcba fulladt

© Feco ’2003


59/98

522. A KÖTBÉR ÉS A FOGLALÓ FOGALMA, FUNKCIÓI I. -

A KÖTBÉR (POENA) FOGALMA: a szerződő felek által stipulatio-ban kikötött pénzösszeg, amelyet az adós a szerződés nemteljesítése vagy nem kellő teljesítése esetén köteles a hitelezőnek megfizetni jogeszköz az adós fizetőkészségének előmozdítására FAJTÁI:

1)

A KÖTBÉR FUNKCIÓI A PERES ELJÁRÁS SORÁN:

a) b) 2)

a felek a kötbér kikötésével biztosították egymást afelől, hogy a bíró előtt a tárgyaláson megjelennek a felek adott esetben kötbér kikötésével szorították rá egymást a („választott”) bírói ítéletben foglaltak teljesítésére

A PEREN KÍVÜL KIKÖTÖTT KÖTBÉR FUNKCIÓI: a) -

b) c) -

BÜNTETÉS+KÁRTÉRÍTÉS

kötbér: büntetés- és kártérítésként szolgál a felek eredetileg nem peresíthető megállapodások betartását kívánták kötbér kikötésével biztosítani a teljesítés elmaradása esetén fizetendő kötbér nem csak büntetés jellegű, hanem egyfajta kártérítésnek is tekinthető, mivel az alapul szolgáló megállapodás teljesítését egyébként nem lehetett kikényszeríteni BÜNTETÉS

kötbér: tisztán büntetésként szolgál peresíthető szerződés esetén a felek megállapodása: az adós nemteljesítése esetén a hitelező az alapkötelem teljesítése mellett (cumulatio) követelheti a kötbér megfizetését is pl.: ház felépülésének biztosítása határidőre kötbér kikötésével; ha a ház nem készülne el időre, mind a kötbér, mind a ház felépítése követelhető ÁTALÁNYKÁRTÉRÍTÉS

kötbér: átalánykártérítésként szolgál anélkül, hogy az alapkötelem teljesítése emellett szóba jönne olyan eseteknél bír jelentőséggel, ahol nehéz vagy lehetetlen a kár összegszerű meghatározása, bizonyítása a felek a kötbér összegében előre megállapítják a kártérítés mértékét pl.: ha a bérbeadó a kikötött idő előtt szünteti meg a bérletet, a bérlő az erre az esetre szóló kötbér formájában kap kártérítést

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) d) II.

60/98

ALTERNATÍVA

kötbér: alternatívaként szolgál az alapkötelem mellett (obligatio alternativa) a hitelező választ: az alapkötelem teljesítését követeli vagy a kötbért esetenként előfordulhat, hogy ez az alakzat a facultas alternativa-ként jelentkezik (az adós választ, hogy kötbért fizet, vagy teljesít)

a kötbér-kikötés érvényességét a stipulatio-ba foglalás biztosította ennek révén a kötbér-igényt a stipulatio keresete útján lehetett érvényesíteni ha a hitelező a kötbér esedékessé válta után elfogadta az utólagos teljesítést, a kötbér többé nem volt követelhető a kötbér kifizetésével az adós nem feltétlenül szabadul a kártérítési kötelezettségtől pl.: ha a kár meghaladja a kötbér összegét, a többlet követelhető, de természetesen ha a kötbért átalány-kártérítésül kötötték ki, további követelésnek már nincs helye A FOGLALÓ (ARRHA)

KLASSZIKUS KOR:

-

e korban vált Rómában is szokássá az adásvételi szerződések megkötésének jeléül bizonyos értéket (pl.: gyűrűt, pénzt) adtak az eladónak - ez volt a FOGLALÓ (arrha) az adásvétel mint konszenzuál-szerződés ilyenkor is létrejött már a megegyezéssel a foglaló (mint arrha confirmatoria) csak mutatta, bizonyította, hogy a szerződés kész, a szerződéskötés lezárult „amit foglaló néven adnak, az a megkötött adásvétel bizonyítéka”

POSZTKLASSZIKUS KOR:

-

görög hatásra a foglaló intézménye büntető jelleget vett fel (arrha poenalis) ekkor a foglalót már nemcsak az adásvételi szerződés jeléül, hanem elsősorban a szerződés betartásának biztosítékául adták ha a foglalót adó fél visszalép, elveszti a foglalót ha a foglalót kapó fél nem tartja be a szerződést, a foglaló kétszeresét kell visszaadnia (azt amit kapott, és még ugyanannyit) ezzel a jog mintegy bünteti a szerződést be nem tartó felet, rászorítja a szerződés betartására; jogeszköz az adós fizetőkészségének előmozdítására

© Feco ’2003


61/98

523. A NOVATIO ÉS A DELEGATIO I. -

-

-

-

a római jogban a kötelmeket jogügyletek révén sokáig egyáltalán nem lehetett módosítani, hanem csak létrehozni, vagy megszüntetni (novatio, delegatio) a klasszikus korban alakult ki a kötelem hitelezői oldalon való átruházásának lehetősége (cessio), és csak a iustinianusi jogban vált lehetővé a kötelem módosítása NOVATIO A NOVATIO FOGALMA a kötelem megújítása (novatio) a római jog a kötelmek módosítását nem tette lehetővé, de a novatio gyakorlatilag ezt a célt szolgálta ennek során a régi kötelem teljesen megszűnik és helyette egy merőben új obligatio keletkezik: „az újítás egy előző kötelemnek egy más kötelembe való átöntése és átvitele” (Ulpianus) valami új (aliquid novi) felvételével, beiktatásával a megszűnt régi kötelem helyén egy másik, újabb kötelem jön létre ez a novum megvalósulhat azáltal, hogy pl.:  a kötelem személyei változnak meg  a kötelem biztosítására kezest vagy zálogot adnak  a követelés összegét változtatják meg  feltételt, időhatározást visznek a kötelembe vagy hagynak el, stb. csak a kötelem tárgya kell hogy azonos maradjon, minden egyéb megváltozhat a novatio-val a régi kötelem mindenestől megszűnik ezt követően csak a felek legutóbbi akaratának megfelelő új kötelem hatályos erős megszüntető hatás: a régi kötelem még akkor is megszűnt, ha az új kötelem valamilyen oknál fogva érvénytelen lett volna a novatio mindig stipulatio-val jött létre, még akkor is, ha az eredeti kötelmet létrehozó jogügylet teljesen alakszerűtlen volt A NOVATIO NECESSARIA a peres eljárás során szükségképpen bekövetkezik ez valójában nem novatio, hanem csak hasonlít hozzá (ugyanis nem felel meg a novatio elemi fogalmi kritériumainak, hiszen a felek akaratától függetlenül jön létre és vele a kötelem tárgya is megváltozik) 2 esete van:  „az adós a litis contestatio előtt adni (teljesíteni) köteles, a litis contestatio után pedig köteles bevárni az ítéletet”  „az ítélethozatal után a marasztalt fél köteles eleget tenni az ítéletnek” litis contestatio: megújítja az alapkötelmet, s kötelezi a feleket, hogy bevárják a bíró ítéletét, mely már csakis pénzre szólhat a condemnatio-val ismét noválódik a régi kötelem, mert a feleket ezentúl az ítélet kötelezi: azt kötelesek tenni, amit a bíró ítéletében rájuk kirótt

© Feco ’2003


-

II. -

62/98

NOVATIO A IUSTINIANUSI JOGBAN klasszikus korban objektív rendszer volt: a novatio a felek erre irányuló akarata ellenére is bekövetkezett Iustinianus a novatio-t a felek újító szándékától (animus novandi) tette függővé eszerint valamely új elem beiktatása önmagában még nem minősült novatio-nak az előző kötelem ipso iure csak akkor szűnt meg, ha a felek ezt kifejezetten így akarták így lehetővé vált a kötelmek utólagos jogügylettel történő módosítása, ám a jogtudósok ezt nem dolgozták ki, önálló elnevezést sem kapott a posztklasszikus és a iustinianusi jog szerint a novatio nemcsak szóbeli obligatio-ként (stipulatio), hanem bármilyen más formában is létrejöhetett DELEGATIO A KÖTELEM ÁTRUHÁZHATÓSÁGA A RÓMAI JOGBAN archaikus jog: a kötelmeket sem a hitelezői, sem az adósi oldalon nem lehetett átruházni = a kötelmek meghatározott személyekhez kötődtek, mivel az eljárások elsősorban személyi jellegűek voltak és csak másodsorban vagyoniak preklasszikus kor: a gazdasági élet fejlődése megkívánta, hogy a követeléseket „mozgósítani” lehessen; mivel a kötelmek is beletartoztak a vagyonba, felmerült az átruházás szükségessége a kötelemátruházások kialakulásában a delegatio-nak volt nagy jelentősége DELEGATIO egyfajta nézet szerint a delegatio nem más, mint a novatio-nak az az esete, amikor a felek személyében történik változás, de ez nem pontos, mivel a delegatio nem jelent mindig novatio-t is egyúttal delegatio: utalványozás, utalványozási ügylet a hitelező az adóst egy új hitelezőhöz küldi (delegálja), vagy az adós egy új adóst küld (delegál) a hitelezőhöz

-

háromoldalú jogviszony; mindig megtalálható benne a:  delegans : az utalványozó / a régi hitelező / a régi adós  delegatus : az utalványozott / a delegans által felkért adós  delegatarius : az utalványos / az a hitelező, akihez a delegatus-t küldik

-

attól függően, hogy a delegatio a hitelező vagy az adós részéről történik-e, megkülönböztetjük:  követelés (nomen) átruházását = HITELEZŐI DELEGATIO (delegatio activa)  tartozás (debitum) átruházását = ADÓSI DELEGATIO (delegatio passiva)

-

mindkét csoporton belül megtalálható:  teljesítésre irányuló delegatio (delegatio solvendi): a teljesítés konkrét módjának meghatározása  stipulatio-val történő kötelezettségvállalásra irányuló delegatio (delegatio obligandi)

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) a) -

b) -

→

63/98

(delegatio activa) a delegatio solvendi úgy valósul meg, hogy a hitelező (utalványozó, delegans) felhívja az adóst (utalványozott, delagatus) arra, hogy ne neki, hanem egy 3. személy részére (utalványos, delegatarius) teljesítsen, aki rendszerint a hitelező hitelezője, de lehet más is a delegatio obligandi keretében a hitelező arra kéri fel az adóst, hogy a teljesítést stipulatio formájában egy 3. személynek (az új hitelezőnek) ígérje meg a hitelezői delegatio elvileg senkire nézve sem lehet sérelmes ugyanis a nemo plus iuris elve érvényesül: az adós semmivel sem kerülhet hátrányosabb helyzetbe azáltal, hogy az eredeti hitelező helyett másnak teljesít HITELEZŐI DELEGATIO

ADÓSI DELEGATIO (delegatio passiva) a delegatio solvendi esetén az adós (delegans) megbíz egy 3. személyt (delegatus), aki rendszerint saját adósa, de lehet más is, hogy az utóbbi teljesítsen a hitelező (delegatarius) részére a delegatio obligandi-nál az adós arra kéri fel a delegatus-t, hogy stipulatio-val ígérje meg a hitelezőnek, hogy helyette (a régi adós helyett) teljesíteni fog az adósi delegatio viszont már sérthet bizonyos érdekeket pl.: a régi adóshoz képest az új adós kevesebb fedezettel rendelkezik, nem olyan megbízható, stb. és ez a hitelezőre nézve hátrányos

hitelezőváltozásra irányuló delegatio-nál az új hitelezőnek az adóshoz intézett kérdésére az adós ugyanazt ígéri az új hitelezőnek, mint amivel a régi hitelezőnek tartozott adóscserénél a hitelező kérdésére az új adós ugyanazt ígéri, mint amivel a régi adós tartozott a hitelezőnek hátrányként jelentkezett, a hitelezői delegatio-nál az, hogy a régi hitelező nem kényszeríthette adósát a stipulatio-ra, annak ellenére, hogy az adós szükségszerű közreműködését semmiféle érdek nem indokolta

© Feco ’2003


64/98

524. A CESSIO

-

-

PERBELI MEGBÍZÁS (MANDATUM AGENDI) klasszikus kor: elismerték, hogy a követeléseket az adós tudta és beleegyezése nélkül is át lehet ruházni; eszköz: mandatum agendi, a perbeli megbízás segítségével a megbízásos formában a kötelemátruházó megállapodás a régi és az új hitelező között jön létre úgy, hogy a régi hitelező megbízta az új hitelezőt, hogy az átruházott követelést mint megbízott hajtsa be a megbízott ilyenkor procurator in rem suam = a saját dolgában eljáró ügyvivő, aki az ügy urának (dominus negotii) tekintendő hátrányok: a régi hitelező bármikor megvonhatta a perlési megbízást az új hitelezőtől; bármelyik fél halálával szintén megszűnt a megbízás ENGEDMÉNYEZÉS (CESSIO) a mandatumos formából alakult ki Antoninus Pius korában a követelésátruházás tulajdonképpeni és végleges alakzata az engedményezés már nem a perlési megbízás, hanem a régi és az új hitelező kötelemátruházó megegyezése (pl.: a követelés eladása) folytán kapja meg az új hitelező a régi hitelező keresetét az új hitelező az adósnak a régi hitelező részére történő fizetése ellen azzal védekezhet, hogy értesíti az adóst az engedményezésről az értesítés (denuntiatio) vétele után az adós csak a 2x fizetés veszélyével teljesíthetett a régi hitelezőnek a szavatosság kérdése (a régi hitelező mennyiben szavatol az új hitelezőnek) 2 irányú:  fennáll-e az engedményezett követelés (nomen verum)  behajtható-e a követelés (nomen bonum) a szavatosság mértéke az engedményezés causa-jától függ ha a hitelező fizetésként engedményezett, akkor felel a követelés fennállásáért és behajthatóságáért (az eredményes végrehajtásért ha a hitelező ajándékozási szándékkal, ingyenes engedményezett, vagy úgy adta el a követelését, ahogy az van, akkor az engedményezett követelésnek csak a fennállásáért felel, a behajthatóságáért nem ez nem más, mint egy sajátos emptio spei (szerencseszerződés) TARTOZÁSÁTVÁLLALÁS (EXPROMISSIO) egy 3. személy (expromissor) akár az eredeti adós megbízásából, akár anélkül - a hitelező irányába tett stipulatio-val elvállalja a régi adós kötelezettségének teljesítését tartozásátvállaló új adós: expromissor  az új adósnak a régi kötelemre való kifejezett utalással tett fizetési igérete (promissio) által a régi adós ki- (ex) kerül a kötelemből

© Feco ’2003


65/98

525. A SOLUTIO I. -

II. -

-

A KÖTELMEK MEGSZŰNÉSE ÁLTALÁBAN a kötelmek megszűnése (liberatio) a kötelem illetve a kötelem alapjául szolgáló szerződés hatályosságának végleges megszűnése a megszűnés általános, normális esete az adós kötelemszerű teljesítése, de a kötelem megszűnhet a bizonyos egyéb teljesítésekkel és teljesítés nélkül is csoportosítható: a kötelem a törvény erejénél fogva (ipso iure) vagy a praetor által adott kifogás révén (per exceptionem) szűnik meg A TELJESÍTÉS (SOLUTIO) az adós eleget tesz kötelezettségének, vagyis azt a magatartást tanúsítja, amelyet a kötelem előírt a teljesítés a megvalósult szolgáltatás ARCHAIKUS JOG a kötelem valóságos célja bizonyos értelemben háttérbe szorul a középpontban az adósnak az a törekvése áll, hogy a kötelemtől valamiképpen megszabaduljon, a kötelékeiből feloldják  kifejezi a teljesítés latin műszava is: „solutio” (megszabadítás, feloldás) a hangsúlyt nem a hitelezőre, hanem az adósra helyezi, mivel ekkor még 2 szakasz különböztethető meg: 1) az adós teljesítése, solutio-ja a hitelező felé, melynek következtében 2) a hitelező „feloldozza” őt kötelékeiből és bekövetkezik az adós szabadulása, liberatio-ja KLASSZIKUS JOG az adós szabadulása és a kötelem megszűnése már csak a teljesítés függvénye, a hitelező aktivitásától független „az adósok megszabadulnak a solutio révén” (Paulus) ekkorra a teljesítés 2 szakasza egybeolvadt, a solutio szó pedig már a kötelemtől való szabadulást jelenti bármilyen módon

III. A TELJESÍTÉS MINT KÖTELEMSZÜNTETŐ OK az archaikus jogban merev szabály: a teljesítés még nem szüntette meg a kötelmet arra is szükség volt, hogy amilyen formában létrehozták a kötelmet, olyan formában is szüntessék meg (csak ellenkező előjellel) a kötelemkeletkeztető ügyletek mellett megtaláljuk a kötelemmegszüntető ellenügyletet is (contrarius actus) pl.: nexum esetében a szintén 5 tanú és mérlegtartó közreműködését igénylő nexi liberatio; stipulatio-nál az ígéret teljesítésének ugyanolyan formában történő elismerése: az acceptilatio ezt a merev szabályt a praetor törte át: a ténylegesen, de formátlanul teljesítőnek a rosszhiszemű, de a civiljog szerint jogosan fellépő hitelező keresete ellen exceptio-t adott © Feco ’2003


66/98

(imaginaria solutio): olyan esetekben, amikor tényleges teljesítés nélkül akartak megszüntetni egy kötelmet, pusztán a feloldó ügylet foganatosításával szabadítják meg az adóst a tartozástól KÉPLETES TELJESÍTÉS

IV. A TELJESÍTÉS FELTÉTELEI A)

B)

C)

D)

E)

F)

-

-

A TELJESÍTŐ SZEMÉLY az adós helyett általában teljesíthet más is, ha abból nem háramlik át kár a hitelezőre még az adós tudta és beleegyezése nélkül is, sőt akarata ellenére is kivétel: ha a törvény/szerződés személyes teljesítést ír elő, vagy a szolgáltatás olyan jellegű, hogy azt más az adós helyett nem tudná megfelelően ellátni pl.: a pénztartozást teljesítő személye mindegy, a faaprításé, házépítésé már nem az személyes jellegű kötelmet eredményez még pl.: a megbízás és a társasági szerződés A KÉZHEZ TELJESÍTÉS a kötelem személyes jellegéből adódik, hogy az adós általában köteles a hitelező kezéhez teljesíteni kivétel: ha a törvény/szerződés felhatalmazza arra, hogy más kezéhez teljesítsen pl.: adstipulator, solutionis causa adiectus A TELJESÍTÉS HATÁRIDEJE elsősorban a szerződés rendelkezései az irányadók eltérő rendelkezés híján az adós azonnal köteles teljesíteni „a határidős tartozást előbb is lehet teljesíteni, bár követelni nem lehet” A TELJESÍTÉS HELYE (LOCUS SOLUTIONIS) a szerződés rendelkezései az irányadók ha ilyen utalás nincs, akkor az adós bárhol teljesíthet, csak nem alkalmatlan helyen TELJESÍTÉS RÉSZLETEKBEN csak osztható szolgáltatások (praestationes divisibiles) esetén eleinte részletteljesítésre csak törvény/szerződés jogosíthatta fel az adóst Iustinianus: az osztható szolgáltatások általános jelleggel teljesíthetők részletekben TÖBB JOGCÍM problema: ugyanaz az adós ugyanannak a hitelezőnek több jogcímen tartozik, és teljesítése nem elegendő valamennyi tartozásának kielégítésére melyik tartozásra kell elszámolnia az adósi részteljesítést? mindig az adós rendelkezése az irányadó, ha ő esetleg nem rendelkezne, a fizetést a hitelező akkor sem fordíthatja szabadon bármelyik tartozás kielégítésére, mivel ilyenkor a sorrendet a törvény határozza meg: „elsőbbségi kielégítésre tarthat igényt az a tartozás, amelynek elmulasztása infamia-val jár, majd amelyik kötbéres; utána az a szerződés, amelyhez hypotheca vagy pignus járult, e sorrend után a saját érdekből eredő tartozás részesül előnyben az idegen előtt; ha egyik eset sem áll fent, a fizetést a régebbi szerződésre kell fordítani” ha a követelések egyidejűek, és egyiknek sincs kielégítési elsőbbsége, a részfizetést arányosan kell elszámolni az összes követelésre ha tőkével és kamattal is tartoznak, akkor a fizetést előbb a lejárt kamatokra kell fordítani, és a tőke törlesztésére csak a maradványt

© Feco ’2003


67/98

526. A LIBERATIO FAJAI (PÉLDÁKKAL) I. -

LIBERATIO IPSO IURE az adós nemcsak teljesítéssel, hanem sok egyéb más módon is megszabadulhat kötelezettségeitől: ilyenek lehetnek az ipso iure ható okok: felmerültükkor a kötelem a törvény erejénél fogva civiljogilag is megszűnik, az adós szabadul esetei: 1)

a teljesítés az adósnak fel nem róhatóan lehetetlenné vált: (felróhatóság esetén bár az eredeti kötelem megszűnik az adós mégsem szabadul, mivel az eredeti szolgáltatás helyébe kártérítés lép); a lehetetlenülés objektív fogalom, nem forog fenn akkor, ha az adós valamilyen szubjektív okból (pl.: csődbe ment) nem tud teljesíteni; PL.: a szerződés tárgyát képező dolog vis maior folytán elpusztul

2)

a kötelem litis contestatio-val bekövetkező megszűnése: ilyenkor csak az eredeti kötelem szűnik meg, hiszen a litis contestatio-val megújított („novált”) kötelem továbbra is fennmarad

3)

a halál (mors) általában nem szünteti meg a kötelmet; az adós halálával a személyes jellegű és a deliktuális kötelmek, a hitelező halálával csak a vindictam spirans actio-val szankcionált kötelmek és pl.: a mandatum szűnnek meg

4)

a capitis deminutio (jogállapotváltozás) is általában megszünteti a kötelmet, bár a praetor adott esetben visszaállítja azt azokkal szemben, akikre a capitis deminutio-t szenvedett vagyona átszállt

5)

a confusio (az adósi és a hitelezői pozíció egy kézben való egyesülése) szintén megszűnteti a kötelmet, mivel „az összeolvadással a kötelem ugyanúgy megszűnik, mint a teljesítéssel” PL.: ha az adós a hitelező örököse lesz, a kötelem az öröklés folytán megszűnik

6)

határidőhöz vagy felbontó feltételhez kötött kötelmek megszűnnek az időpont (dies ad quem) bekövetkeztével illetve a bontó feltétel (condicio resolutiva) beálltával

7)

a kötelem büntetésből is megszűnhet PL.: az önhatalmúlag zálogot vevő hitelező

8)

a főkötelem (obligatio principalis) megszűnte megszünteti a járulékos kötelmet (obligatio accessoria) PL.: kezesség; „a kötelemtől való megszabadulás minden esetében a járulékok is felszabadulnak”

9)

az alapkötelem a novatio-val is megszűnik, helyébe lép azonban az új kötelem, amely a stipulatio-s forma miatt mindig szóbeli, stricti iuris obligatio

© Feco ’2003


II. -

68/98

10)

az obligatio ex delicto-ból a delictumot elkövető személy mint adós ipso iure liberatio-ját eredményezi az, ha kiegyezik a sértettel büntetési összeg (poena) megfizetésében

11)

2 ingyenes jogcím találkozása is megszűnteti a kötelmet PL.: ha valakinek ugyanazt a dolgot ajándékul is ígérték és hagyományként is rendelték, miután az egyik címen magkapta, a másik jogcímen alapuló igény elenyészik

LIBERATIO PER EXCEPTIONEM olyan tények, amelyek a kötelmet civiljogilag nem szüntetik meg, de a praetor kifogást (exceptio) biztosít az adósnak az esetleg fellépő hitelezővel szemben per exceptionem hatállyal szűnt meg a kötelem a következő esetekben: a)

a felek közös megegyezéssel felbonthatják a kötelmi viszonyt, mivel „ha puszta megegyezéssel lehet szerződni, ugyanúgy ellenkező megállapodással fel is lehet bontani a szerződést”

b)

a hitelező egyoldalú lemondása vagy a tartozás elengedése esetén

c)

a posztklasszikus korban megjelenik az elévülés is, amely szintén csak olyan formában szünteti meg a kötelmet, hogy az adós hivatkozhat az elévülési kifogásra (praescriptio)

III. VEGYES JELLEGŰ LIBERATIÓK a jogtudósi iskolák ellentétéből + különböző korokból kifolyólag hol ipso iure, hol per exceptionem szűnt meg a kötelem a következő eseteknél: a)

a datio is solutum-ot a prokuliánusok per exceptionem, a szabiniánusok és Iustinianus ipso iure liberatio-nak tekintették

b)

vegyes jellegű volt a liberatio, ha az adós a tartozását valamely hatóságnál, templomban, pénzváltónál vagy ahol az illetékes bíró letenni rendelte, letétbe helyezte (depositum solutionis causa); erre akkor került sor, ha a hitelező a felajánlott szolgáltatást nem fogadta el, vagy ha egyéb (a hitelező személyével kapcsolatos (pl.: távollét)) okból az adós nem tud kinek teljesíteni = bírói letét

c)

a beszámítás (compensatio) KÖVETKEZŐ TÉTELBEN KIDOLGOZVA.

© Feco ’2003


69/98

527. A COMPENSATIO -

-

beszámítás (compensatio) vegyes jellegű (ipso iure és per exceptionem) liberatio a jogviszonyban álló felek egymással szemben kölcsönösen fennálló követeléseinek a kisebb összegű követelés erejéig történő törlése „a tartozások és követelések egymás közötti kiegyenlítése, amikor a felek kölcsönösen hitelezők s egyben adósok is” a régi római jog egyáltalán nem ismerte csak igen lassan fogadta el; legelőször az argentariusok-nál (bankárok), akikre nézve kötelezően előírták, hogy csak compensatio-val perelhetnek perjogi intézmény: lehetővé teszi, hogy a bíró a per során az alperes kérésére a felperes követelését csak az alperesi ellenkövetelést meghaladó rész erejéig ítélje meg a két fél egymással szemben fennálló kölcsönös követelésénél a kötelem a követelés és az ellenkövetelés egymást fedő részében (a kisebbik követelés erejéig) megszűnik STRICTI IURIS OBLIGATIO-NÁL beszámításról eredetileg nem beszélhetünk, mivel azok mindentől függetlenül önállóan érvényesíthetők (mivel egyoldalú obligatio-k) amikor ezeknél is szokássá vált a dolus-ra utaló záradék felvétele, elismerték a beszámítás lehetőségét azon az alapon, hogy „aki azt kéri, amit majd vissza kell adnia (amivel maga is tartozik), csalárdul jár el” az exceptio doli alkalmazása így lehetővé tette a compensatio érvényesítését

-

BONAE FIDEI OBLIGATIO-NÁL erre az exceptio-ra ugyan nem volt szükség a korai klasszikusok mégis csak az azonos jogalapon (ex eadem causa) keletkezett kölcsönös követelések beszámítását ismerték el

-

MARCUS AURELIUS RESCRIPTUMA a compensatio fejlődésének fontos állomása clausula doli hiányában is lehetővé tette beszámítási kifogás előterjesztését a stricti iuris iudicium-oknál

-

IUSTINIANUSI JOG általános jelleggel és alanyi jogként lehetővé teszi a compensatio-t mindazon esetekben, amikor egynemű, likvid és esedékes követelések állnak egymással szemben; ennek megfelelően:  pénz pénzzel, bor borral kompenzálható, de a bor pénzzel nem (egyneműség)  a követelésnek tisztázottnak/likvidnek kell lennie: nem lehet vita a követelés fennállása, mibenléte, összegszerűsége felől (pl.: meghatározott összegű tar-tozásról szóló kötelezvény likvid; a még nem peresített kártérítési követelés nem)  esedékesség, lejárat előtt nem lehet érvényesíteni a követeléseket, aminek folytán compensatio-nak is csak akkor van helye, ha mindkét fél követelése már esedékes © Feco ’2003


70/98

léteznek törvény által tiltott compensatio-k pl.: nem lehetett kérni a letétből keletkezett követelések beszámítását

528. A CONTRACTUS FOGALMA ÉS TÖRTÉNETE [MINIMUM

I. -

TÉTEL

XIL.]

A SZERZŐDÉS FOGALMA a szerződés egyfelől olyan jogi tény, amely a jogügylet (negotium) kategóriája mint genus proximum alá tartozik másfelől a kötelmek egyik legfontosabb keletkezési formája többnyire kötelmi jogviszonyok létrehozására irányulnak; a szerződés a szerződő felek között szükségképp kötelmi jogviszonyt is létrehoz, tehát kötelmi jogügylet más szempontból a szerződés a jogügyleteken belül kétoldalú jogügylet (negotium bilaterale): a szerződés lényegét 2 vagy több fél megállapodása, megegyezése képezi, amely a szerződő felek egybehangzó akaratnyilatkozatában testesül meg



szerződés (contractus): két vagy több személy egybehangzó, joghatás kiváltására irányuló akaratkijelentése

-

a szerződés külső tényállása: a felek akaratkijelentése abban a formában, ahogyan azt a külvilág létező szerződésként érzékeli az akaratkijelentések lehetnek:

-

a) -

b)

-

2. -

ALAKSZERŰ, FORMÁLIS NYILATKOZATOK, AKARATKIJELENTÉSEK

olyan nyilatkozatok, amelyek pontos formáit, körülményeit nem a felek, hanem a törvény, a jogrend kógens előírása határozzák meg pl.: ünnepélyes jogügyletek (negotia sollemnia) - az előírt szavak, cselekmények be nem tartása az ügylet érvénytelenségét eredményezte a fejlettebb jogban a nyilatkozat alakszerűségének (írásbeliség, aláírások, pecsétek, stb.) gyakorlati okai vannak, mivel az fokozott óvatosságra inti a feleket és megkönnyíti az ügyleti akarat utólagos bizonyítását, értelmezését ALAKSZERŰTLEN, FORMÁTLAN ÜGYLETI NYILATKOZATOK nincsenek meghatározott alakisághoz kötve bármely felismerhető formában megnyilvánulhatnak az ~ fajtái:  kifejezett magatartás (pl.: előírt formákhoz nem kötött élőszó, írásbeli rögzítés)  ráutaló magatartás (concludens factum): „aki hallgat, beleegyezni látszik” („qui tacet, consentire videtur” - Ulpianus); a hallgatás azonban csak akkor beleegyezés, ha a félnek szólnia kellett volna illetve szólhatott volna, mert „aki hallgat, nem szükségszerűen állít, mindazonáltal igaz, hogy nem tagad”

A SZERZŐDÉS A RÓMAI JOGBAN, A SZERZŐDÉS TÖRTÉNETE római jogtudósok: „semmis az olyan szerződés/kötelem, amely nem tartalmaz megegyezést, a szerződések kötelező erejüket a megegyezéstől kapják” (Ulp.)

© Feco ’2003


71/98

de a felek puszta megállapodása, MEGEGYEZÉSE (conventio, pactio) még a fejlettebb jogban sem volt elégséges a kötelmet eredményező contractus létrejöttéhez a megegyezés önmagában csak jogi jelentőséggel nem bíró pactum-nak minősült szükség volt még a CIVILIS CAUSA-ra, ami a megegyezést a contractus rangjára emelte, vagyis kikényszeríthetővé, peresíthetővé teszi a megállapodást contractus (szerződés) = conventio/pactio (megegyezés) + civilis causa a civilis causa formái a római jog fejlődése során: a) b) c) d) e) -

ARCHAIKUS KOR a civilis causa leggyakrabban a forma volt: érc és mérleg használata (l i b r á l -), előírt szavak elmondása (v e r b á l -), meghatározott írásbeli formaságok alkalmazása (l i t t e r á l s z e r z ő d é s e k ) az ilyen alakszerűségeknek volt döntő, kötelemalapító jelentőségük nem az akaratmegegyezés, hanem az alkalmazott forma képezte a szerződés lényegét (objektív, külső, alakszerű tény) PRÉKLASSZIKUS KOR később már ha a formátlan megegyezést (consensus) a megállapodásnak megfelelő dologátadás követte, a szerződés érvényes volt reálszerződések: a szerződés érvényes létrejötte az átadáshoz kapcsolódott KR.E. II. SZÁZAD döntő változás; nagyobb forgalom által megkívánt rugalmasság + görög filozófia megnövekedett a FIDES (szótartás, becsület, ügylethűség, tisztesség) szerepe „az igazságosság alapja a fides: szavaink és megállapodásaink állandósága és valódisága” (Cicero) fides megjelenése  hangsúlyeltolódás a formalitás felől a felek akaratának találkozása, maga a megegyezés felé = akarati elem erősödése akarati elem erősödése  formátlanság, alakszerűtlenség egyre jobban érvényesül a préklasszikus korban már szerződésként ismerték el a formátlan megegyezést is KLASSZIKUS KOR Gaius: „nem kívántatik meg sem a szavak, sem az írás meghatározott formája, hanem elegendő ha azok, akik az ügyletet kötik, megegyeztek” az ókoriak közül (fejlettség jele!) egyedül a rómaiak fogadták el a puszta megegyezés kötelemkeletkeztető erejét konszenzuál-szerződések csoportja: a római jog 4 esetben ismerte el a formátlan megegyezés (consensus) kötelemkeletkeztetését; hogy önmagában is jogilag kötelező contractus-nak minősül sőt: a megegyezéshez elég a puszta ráutaló magatartás (concludens factum), nem szükséges kifejezett akaratkijelentés és szóbeli kijelentés megtétele a konszenzuál-szerződéseknél maga a megegyezés képezi a civilis causa-t IUSTINIANUSI KODIFIKÁCIÓ (az ókori római jog fejlődésének lezárása) contractus: csak az, amit a jog konkrétan és taxatíve ilyennek minősít a formátlan megállapodást (pactum) és a joghatásokkal bíró szerződést (contractus) még ekkor sem ismerték el teljesen egyenlőnek egymással

© Feco ’2003


72/98

még mindig jelen volt bizonyos mértékben az archaikus jogi elv: a megállapodás kötelező ereje nem csak a felek akaratának találkozásában keresendő, hanem az akaratnyilatkozat formájában vagy egy ahhoz kapcsolódó külső alakszerű tényben

529. A PACTUM ÉS A CONTRACTUS VISZONYA [MINIMUM

TÉTEL

XL.]

-

szerződés (contractus): csak az, amit a jog konkrétan és taxatíve ilyennek minősít

-

a formátlan megállapodást (pactum) és a joghatásokkal bíró szerződést (contractus) sosem ismerték el teljesen egyenlőnek egymással

-

a római jogot a szerződéstípusok zárt rendszere: a szerződési típuskényszer jellemezte a contractus-ok korlátozott száma és zárt köre szükségesség tette, hogy kötelmi jogi erővel ruházzák fel a puszta megállapodások (pactum) egy részét a) b) c) -

ARCHAIKUS KOR először a praetor tevékenysége reagált gazdasági élet szükségleteire („a pactumokban a való élet jelentkezik” (in pactis factum versatur)) a praetor védelemben részesítette azokat a pactum-okat, amelyeket nem csalárdul hoztak létre, és amelyek törvénybe / plebiscitumokba / S.C.-ba / decretumba / császári edictumokba nem ütköznek és ezek egyikét sem játsszák ki ez a védelem eleinte csak perbeli kifogások (exceptio pacti, exceptio doli) megadásában jelentkezett de később a praetor keresetet is biztosított a pactum alapján  PACTA PRAETORIA: a praetor által actio-val ellátott, peresíthetővé tett megállapodások CSÁSZÁRI JOG a ~ is felkarolta a pactumokat olyannyira, hogy „senkinek sem volt szabad a saját pactum-a ellenére eljárnia és a szerződő feleket becsapnia” PACTA LEGITIMA: peresíthető formátlan megegyezések (pl.: compromissum, alakszerűtlenül tett hozományígéret, ajándékozás (donatio)) KLASSZIKUS KOR általánossá vált az a felfogás, hogy a bonae fidei contractus-ok mellett, azokhoz kapcsolódóan megkötött kiegészítő jellegű pactumok (pl.: kamatkikötés) szintén jogi elismerést érdemelnek PACTA ADIECTA: járulékos pactum; formátlan, főszerződéshez járuló megállapodás a iustinianusi kodifikáció idejére kialakult a peresíthető pactum-oknak egy igen tág köre, Iustinianus pedig közel állt ahhoz, hogy a pactum-ok peresíthetőségét általában elismerje DE: a római jog sohasem jutott el odáig, hogy a puszta pactum-okat contractusoknak minősítse

© Feco ’2003


73/98

530. A SZERZŐDÉSI TÍPUSKÉNYSZER OLDÁSÁNAK ESZKÖZEI -

a római jogot a szerződéstípusok zárt rendszere: a szerződési típuskényszer jellemezte csak meghatározott tényállásokat ismertek el a szerződések alapjául

-

a peresíthető pactumok kialakulása rést ütött a szerződési típuskényszer zárt rendszerén, oldotta azt emellett a szerződési rendszer kereteit további eszközökkel is sikeresen tágították:

-

-

a)

a stipulatio alkalmas volt arra, hogy felhasználásával bármiféle igényt érvényesíteni lehessen, hiszen itt nem kellett utalni a jogügylet céljára, causa-jára

b)

a kötbér (poena) fontos funkciója: közvetve lehetővé tette a nem peresíthető igények érvényesítését is

c)

a praetor az in factum actio-ók megalkotásával nyomon követte az életben jelentkező új igényeket, és keresetet adott ott is, ahol erre a civiljog szerint nem volt lehetőség

d)

a névtelen szerződések (contractus innominati) a civiljogi condictio és a praetori jogi in factum actio-k révén fejlődtek ki; lehetőséget biztosítottak a szinallagmatikus megállapodások érvényesítésére

e)

az alakszerűtlen megállapodásokat in personam hatályú interdictum-okkal is ki lehetett kényszeríteni (pl.: interdictum Salvianum)

a peresíthető pactumok + egyéb megoldások [a)-e)] eredményeként Iustinianus idején gyakorlatilag illetve lényegében megszűnt a szerződési típuskényszer

© Feco ’2003


74/98

531. A CONTRACTUSOK ÉRVÉNYESSÉGE ÉS HATÁLYOSSÁGA ÁLTALÁBAN [MINIMUM

I.

TÉTEL

XLI.]

A SZERZŐDÉSEK ÉRVÉNYESSÉGE 1) -

AZ ÉRVÉNYESSÉG a szerződés jogügylet  a jogügylet érvényessége 3 lényegi kellék: AKARAT, NYILATKOZAT, JOGHATÁSHOZ KAPCSOLÓDÁS a szerződés akkor jön létre érvényesen, akkor alkalmas a célzott joghatások kiváltására, ha:    

2) -

a felek akarata és nyilatkozata önmagában véve ép (cselekvőképesek, alaki követelményeket betartják, stb.) a nyilatkozatok külön-külön összhangban vannak egymással a nyilatkozatok továbbá egymás között is találkoznak (a 2 akaratnyilatkozat megfelel egymásnak) ha a joghatáshoz kapcsolódás nem ütközik a jogrend valamely tilalmába

AZ ÉRVÉNYTELEN SZERZŐDÉS CONTRACTUS INVALIDUS ha a szerződés fogalmi elemeinek egyike (akarat, nyilatkozat, joghatáshoz kapcsolódás) valamely, a jogrend által meghatározott jelentősebb hibában szenved, a létrejött szerződés érvénytelen (contractus invalidus) mert a törvény előírása folytán nem alkalmas a felek által kívánt joghatás kiváltására, és mert nem keletkeztet kötelmet a szerződés érvénytelensége lehet: a) FELTÉTLEN ÉS FELTÉTELES -

ÉRVÉNYTELEN, (contractus nullus): megszületésekor olyan súlyos hibában szenved, amely miatt nem alkalmas a célzott joghatások kiváltására, és így jogilag nem létezőnek minősül FELTÉTLENÜL

SEMMIS SZERZŐDÉS

-

FELTÉTELESEN

SEMMIS,

(contractus rescissibilis): hibája nem olyan súlyos, ezért az ilyen jogügylet csak akkor válik semmissé, ha egy megtámadási aktus folytán (pl.. a fél kérelmére megadott exceptio, in integrum restitutio) alkalmatlannak bizonyul a célzott joghatások kiváltására MEGTÁMADHATÓ SZERZŐDÉS

-

az akarathibák közül semmisséget okozhat  a TÉVEDÉS (error)  a SZÍNLELÉS (simulatio)  a MEGFÉLEMLÍTÉS (metus)

© Feco ’2003


75/98

az akarathibákkal szemben a nyilatkozati hibák és a joghatáshoz kapcsolódás hibái (mivel nem a jogügylet belső, szubjektív elemére, az akaratra hatnak) szinte mindig feltétlen érvénytelenséget, semmisséget vonnak maguk után

b) EREDETI ÉS UTÓLAGOS - érvénytelenségi ok szerződéseknél csak a szerződéskötés időpontjában merülhet fel  a szerződés érvénytelensége (szemben a végrendeletével) kizárólag eredeti lehet - az egyszer érvényesen létrejött szerződés utólag nem válhat érvénytelenné - a szerződés érvényességét tehát sem a felek akaratának utólagos megváltoztatása, sem a törvényi előírások utólagos módosulása, sem a joghatáshoz kapcsolódás meghibásodása nem érinti c) -

TELJES ÉS RÉSZLEGES a szerződés érvénytelensége főszabály szerint teljes érvénytelenséget jelent kivételes szerződési esetek részleges érvénytelenséggel: pl.: házastársak ajándékozással vegyes adásvételi szerződése (a házastársak közti ajándékozási tilalom miatt csak az adásvétel erejéig érvényes)

d) ABSZOLÚT ÉS RELATÍV - ha a szerződés érvénytelensége abszolút: mindenkire vonatkozik - ha relatív: olyan érvénytelenség, amely csak az egyik vagy a másik félre nézve áll be - pl.:gyámolt gyámi auctoritas nélkül kötött szerződése (negotium claudicans) e) ORVOSOLHATÓ ÉS ORVOSOLHATATLAN - a szerződés érvénytelensége főszabály szerint nem orvosolható - regula Catoniana ill. Papinianus: „azok a kötelmek, amelyek a maguk erejéből nem állnak meg, sem a bíró hivatalból, sem a praetor hatalma, sem a törvény ereje nem teheti érvényessé” - de szűk körben lehetőség volt az érvénytelen szerződés megerősödésére (convalescentia) ill. egy másik, érvényes szerződésbe való átfordulására (conversio) f)

II.

CIVILJOGI ÉS PRAETORI JOGI

A SZERZŐDÉSEK HATÁLYOSSÁGA 1) -

A HATÁLYOSSÁG hatályos az az érvényes szerződés, amely ténylegesen kiváltja a célzott joghatásokat, amelynek alapján már közvetlen jogérvényesítésre nyílik lehetőség hatályos szerződésnél a hitelező in personam actio-val rászoríthatja az adóst kötelezettségének teljesítésére a hatályosság arra utal, hogy az érvényesen létrejött szerződés életbe lépett-e már, életben van-e még, részt vesz-e már/még a forgalmi életben

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) 2) -

3)

76/98

a hatályosság a felek megállapodásától függ: attól, hogy meghatároznak-e a szerződésben valamilyen feltételt (condicio) vagy időtűzést (dies) a szerződések hatályosságát az előírt szolgáltatás teljesítése megszüntet A HATÁLYTALAN SZERZŐDÉS hatálytalan az az érvényes szerződés, amelynek alapján a hitelezőnek még vagy már nincs módja arra, hogy az adóst kötelezettségének teljesítésére rászorítsa, akár azért, mert a szerződés még nem lépett hatályba, akár azért, mert már hatályát vesztette amely nem vált ki joghatásokat, holott elvileg alkalmas rá pl:. Titius eladja a jövő évi termését; az adásvételi szerződés, bár érvényesen létrejött, mégsem hatályos, mert a vevő most még nem követelhet semmit, csak ha eljött a kikötött idő, akkor kívánhatja a szerződés teljesítését Iustinianus: „rögtön tartozunk, de követelni még nem lehet” pl.: valaki elvállalja, hogy 2 éven át felszántja a szomszéd földjét; a szerződés a 2 év letelte után már nem hatályos, de továbbra is érvényes A SZERZŐDÉS HATÁLYTALANSÁGA LEHET: eredeti (amíg pl.: a felfüggesztő feltétel be nem áll) és utólagos (miután a bontó feltétel beállt vagy a szolgáltatás lehetetlenült) teljes (ha a szerződés egészére kiterjed) és részleges (ha annak csak egy része nem vált ki joghatásokat (pl. feltétel időhatározás miatt)) abszolút (ha a joghatások egyik félre nézve sem állnak be) és relatív (ha csak bizonyos felekre vonatkoznak) ideiglenes (amíg pl.: el nem következik a hatálybalépésre kitűzött időpont) és végleges (ha pl.: a kitűzött időponttal a szerződés hatályát veszti)

© Feco ’2003


77/98

532. AZ AKARATHIBÁK [MINIMUM

-

I. -

TÉTEL

XLII.]

AKARATHIBA:

ha a jogügylet az ügyleti akarat valamilyen fogyatékossága, hibája, ill. az akarat és a nyilatkozat összhangjának hiánya miatt érvénytelen fajtái: a) tévedés (error) b) egyoldalú, titkos fenntartás (reservatio mentalis) c) színlelés (simulatio) d) megtévesztés (dolus malus); elhallgatás, passzív dolus (reticentia) e) kényszer ill. fenyegetés (vis ac metus) TÉVEDÉS (ERROR) az archaikus jogban nem befolyásolta a szerződés érvényes létrejöttét a tévedés („ahogyan a nyelv szólott, úgy jöjjön létre a kötelezettség” – XII táblás törvények) csak a fejlettebb jog vette figyelembe a praetor jogfejlesztő tevékenysége révén a felek akaratmegegyezésének (pl.: tévedés miatti) hiányát

-

a TÉVEDÉS  az egyik/mindkét fél nyilatkozata nem felel meg az ő valóságos akaratának  kizárja a megegyezést („úgy tűnik, hogy akik tévednek, nem értenek egyet”)  a tévedő fél valódi akaratát sem engedi érvényre jutni („a tévedő akarata semmis”)

-

megkülönböztetünk: A) JOGBELI TÉVEDÉST (error iuris) „error iuris nocet, facti non nocet” – „a jogbeli tévedés (a jog nemtudása) árt, a ténybeli tévedés (a tények nemtudása) nem árt” a „tévedés ártalmassága” a tévedés ellenére a szerződés érvényes lesz pl.: ha valaki nem ismeri/helytelenül ismeri a jogszabályt és így köt szerződést, ennek következményeit viselnie kell kivételt képeznek ez alól  a minorok  katonák (milites)  nők (feminae)  egyszerű, tanulatlan emberek (rusticusok); esetükben sem az error iuris, sem az error facti nem árt, így a tévedéssel kötött szerződésük m i n d i g é r v é n y t e l e n a tévedés a szerződő felek érdekére, és nem a szerződés létére lehet ártalmas vagy ártalmatlan B) -

(error facti) ezek sem feltétlenül „ártalmatlanok”, azaz nem okoznak mindenkor semmisséget TÉNYBELI TÉVEDÉST

© Feco ’2003


-

a ténybeli tévedés csak akkor nem árt, vagyis csak akkor teszi érvénytelenné az ügyletet, ha a tévedés a) l é n y e g e s (iustus) – essentialis error és b) m e n t h e t ő (tolerabilis) volt – tolerabilis error a lényeges és menthető tévedéssel kötött szerződés s e m m i s ! a) -

b) II. -

78/98

(lényeges tévedés) esetei: tévedés magában a szerződésben (error in causa/negotio) pl.: az egyik fél kölcsönre, a másik ajándékozásra gondol tévedés a szerződő fél kilétében (error in persona) amennyiben az jogilag releváns tévedés a szerződés tárgyában (error in corpore) tévedés a szerződés tárgyát képező dolog lényegében, anyagában (error in substantia/materia) nem minősül lényeges tévedésnek, nem befolyásolja a szerződés érvényességét  ha a tévedés csak a szerződő fél személyének ill. a szerződés tárgyának elnevezésére vonatkozik (error in nomine)  ha a fél nem a dolog anyagában, hanem csak minőségében téved (error in qualitate) ESSENTIALIS ERROR

(menthető tévedés) a tévedést nem lehet a tévedő félnek felróni, az nem nagyfokú hanyagságon, figyelmetlenségen alapult a szerződések érvényességét nem érinti az, ha a felet helytelen várakozások vagy hamis indítóokok vezették TOLERABILIS ERROR

EGYOLDALÚ, TITKOS FENNTARTÁS (RESERVATIO MENTALIS) az egyik fél akarata és nyilatkozata szándékosan eltér egymástól a felek egyike részben vagy egészben más tartalmú ügyletet, szerződést akar kötni, mint amelyre vonatkozóan nyilatkozatot tesz ezt azonban nem közli a vele szerződő másik féllel nem érinti a szerződésnek a felek nyilatkozata szerinti létrejöttét, így nem is tartozik a szerződés érvényességét befolyásoló akarathibák közé tényállása csak a kánonjogban nyert bizonyos elismerést

III. SZÍNLELÉS (SIMULATIO) az ügyletkötés során az akarat és a nyilatkozat mindkét félnél tudatosan eltér egymástól, a felek összejátszanak és látszatra más szerződést kötnek, mint amilyet valójában akarnak a s z í n l e l t ü g y l e t (negotium simulatum) az archaikus jog kivételével civiljogilag is ipso iure semmisnek minősült de semmissége nem zárja ki, hogy a vele p a l á s t o l t ü g y l e t (negotium dissimulatum) érvényes lehessen pl.: adásvételi, bérleti szerződésnek álcázták a néhány esetben (pl.: házastársak) törvény által tiltott ajándékozást

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) IV. -

MEGTÉVESZTÉS (DOLUS MALUS)

a szerződő fél tévedését egy másik személy (általában a vele szerződő fél) szándékosan és rosszhiszeműen idézi elő megkülönböztetünk: a) AKTÍV DOLUS, MEGTÉVESZTÉS (DOLUS MALUS) a megtévesztés tevőleges magatartással (csalás, becsapás, megtévesztés) valósul meg (ez az általános, általában az aktív dolus-t nevezik dolus malus-nak) Labeo: „minden olyan ravaszság, csalás, mesterkedés, amelyet a másik fél kijátszása, becsapása, rászedése céljából alkalmaznak” b) -

-

PASSZÍV DOLUS, ELHALLGATÁS (RETICENTIA)

valamelyik fél a szerződéskötés során valamilyen fontos tényt, körülményt elhallgat, nem közöl a másik féllel

a praetori jogalkotás által kidolgozott szabályok a megtévesztés szankcionálására: a) STRICTI IURIS CONTRACRUSOK-NÁL praetori jogi „megtámadhatóság” a praetor a megtévesztést delictum-nak minősítette ennek alapján a következő jogsegélyeket adta meg a megtévesztettnek, mint a bűncselekmény sértettjének: 





b) V. -

79/98

ha a megtévesztett még nem teljesítette a szerződést, a dolus-szal létrejött szerződés teljesítésére perlő megtévesztővel szemben kifogást emelhetett (exceptio doli); ha a megtévesztett fél nem kérte az exceptio-t, a szerződés alapján marasztalták ha a megtévesztett már teljesített, számára a praetor 1 éven belül 1x-re menő (simplum), de infamáló büntetőkeresetet adott (actio de dolo); ez a kereset szubszidiárius actio volt: a fél csak egyéb jogi eszköz hiányában vehette igénybe; nem érintette a szerződés érvényességét az előző állapotba való visszahelyezést (in integrum restitutio) is alkalmazhatta a praetor akkor, ha az adós a csalárd hitelező által ellene megindított stricti iuris perben elmulasztotta az exceptio doli-ra való hivatkozást BONAE FIDEI CONTRACTUSOK-NÁL

a dolus a bona fides megsértése  a csalásból származó teljes kár megtérítését elsősorban az illető szerződés (pl.: adásvétel) keresetével lehetett követelni

KÉNYSZER ÉS MEGFÉLEMLÍTÉS (VIS AC METUS) megfélemlítés: kényszer (vis) okozta alapos félelem (metus) a félelem lényege: valamilyen nagyobb rossztól való tartás, jelenlegi vagy jövőbeli veszélytől való rettegés modern értelemben: komoly és jogellenes hátrány okozásával való fenyegetés, amely korlátozza, vagy ki is zárja az ügyleti akarat szabadságát a megfélemlítéssel kötött szerződés érvényességét a római jog a kényszer, a vis minősége szerint eltérően ítélte meg ennek alapján megkülönböztetünk:

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) a) -

80/98

KÖZVETETT KÉNYSZER (VIS COMPULSIVA)

a ~ hatására létrejött szerződést a ius civile érvényesnek tekintette indok: „az akarat akkor is megvan, amikor az kényszer hatása alatt jutott kifejezésre” a praetori jog a kényszer hatására létrejött jogügyletet megtámadhatóvá tette középkori regula érvényre jutott: „az akaratom ellenére létrehozott ügylet nem az én ügyletem” (actus me invito, non est meus actus) - a kényszer kizárja az ügyleti akarat szabadságát

-

STRICTI IURIS CONTRACTUSOK-NÁL:

-

a praetor a vis ac metust szintén delictum-nak nyilvánította a sértett rendelkezésére a következő jogsegélyek álltak:  



ha a kényszerített valamely kötelezettséget vállalt, és e kötelezettség teljesítésére perelték, számára a praetor kifogást adott (exceptio metus) a praetor a kényszerített rendelkezésére bocsátotta az in rem jellegű actio quod metus causa nevű büntetőkeresetet, amellyel 1 éven belül 4x-re (quadruplum), 1 éven túl pedig 1x-re (simplum) menő kárpótló büntetés megfizetését lehetett követelni ha a kényszerített már teljesítette kötelezettségét, a praetor megadta számára az előző állapotba való visszahelyezést (in integrum restitutio) BONAE FIDEI CONTRACTUSOK-NÁL:

b) -

a megfélemlítés és a kényszerítés teljesen ellentétes a bona fides-szel  a kikényszerített bonae fidei contractus semmis volt, így az annak alapján a kényszerített ellen indított perben a praetor az actio-t eleve megtagadta vagy az alperest a bona fides-nek a felperes általi súlyos megsértésére hivatkozva felmentette KÖZVETLEN KÉNYSZER (VIS ABSOLUTA)

lex Iulia de vi privata: a stricti iuris, és a bonae fidei contractus-okra is vonatkozott ha a megfélemlítést közvetlen fizikai kényszer, erőszak (vis absoluta) idézte elő, az így keletkezett szerződés civiljogilag is semmis pl.: valakinek a kezét erőszakkal vezetik az aláíráskor, fogságba vetik, stb.

© Feco ’2003


81/98

533. A NYILATKOZAT ÉS A JOGHATÁSHOZ KAPCSOLÓDÁS HIBÁI [MINIMUM

I. -

-

A NYILATKOZAT FORMAI HIBÁJA

az előírt (alakszerű akaratnyilatkozat esetén a törvény; alakszerűtlen akaratnyilatkozat esetén a felek tetszése szerinti) forma be nem tartása formai hibában szenved minden olyan jogügylet, amely sérti a római jog szerződési TÍPUS- és FORMAKÉNYSZERét a) -

A TÍPUSKÉNYSZER SÉRELME MIATT ÉRVÉNYTELEN:

b) -

A FORMAI KÖVETELMÉNYEK SÉRELME MIATT ÉRVÉNYTELEN:

-

2) -

-

XLIII.]

NYILATKOZATI HIBÁK az ügyleti nyilatkozat olyan fogyatékossága, amely miatt a hibátlan és a megfelelő joghatásra irányuló akarat sem képes a joghatások kiváltására a szerződés létrejöttének szubjektív oldalát érintik 1) -

II. -

TÉTEL

a kölcsön mint stricti iuris contractus a kamatra vonatkozó formátlan megállapodás (a stipulatio kötelező) az olyan stipulatio, amelynél az adós a hitelező kérdésére válaszolva más igét használ az olyan stipulatio, amelynél az adós és a hitelező más-más összeget említ, vagy az egyik fél feltétel nélkül, a másik viszont feltétellel teszi meg a nyilatkozatot

A NYILATKOZAT TARTALMI HIBÁJA

tartalmi követelmények előírása, melyek sérelme a jogügylet érvénytelenségét vonja maga után elsősorban végrendeleteknél: az öröklési jog az essentiale negotii (ÖRÖKÖSNEVEZÉS) meglétén kívül még egyéb tartalmi követelményeket is előírt (pl.: MELLŐZHETETLENSÉG) mindemellett nincs pozitív követelmény a szerződések tartalmára vonatkozóan

A JOGHATÁSHOZ KAPCSOLÓDÁS HIBÁI objektív követelmények, a szerződés létrejöttének objektív oldalát érintik a jogrend a szerződések tartalmára nézve előír bizonyos minimális követelményeket ezek nemteljesülése esetén: a szerződés érvénytelen és nem alkalmas célzott joghatások kiváltására, nem keletkeztet kötelmet (e kritériumok a szerződési szabadság határait, korlátait is jelentik), mégha a szerződő felek akarata és nyilatkozata egyaránt hibátlan is a szerződés joghatáskiváltásához a szerződő felek cselekvőképességének megléte is szükséges (e kritérium részben objektív, részben szubjektív jellegű) a cselekvőképesség hiánya a szerződés feltétlen érvénytelenségét eredményezi az érvénytelenség lehet részleges (az egyik fél csak jogokat, a másik csak kötelezettségeket szerez) és relatív (az ~-re csak az egyik fél érdekében lehet hivatkozni, a másik fél irányában érvényes)

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) 1) -

A LEHETETLEN TARTALMÚ SZERZŐDÉS

az eredetileg már a szerződés megkötésekor lehetetlen szolgáltatást vagy feltételt tartalmazó szerződés semmis (impossibilium nulla obligatio est) a lehetetlenség (impossibilitas) semmítő hatása szerint megkülönböztetünk a) b) -

2)

JOGI LEHETETLENSÉGET a joghatások beállását nem fizikai törvények, hanem jogszabályok zárják ki ha a szerződés jogilag lehetetlen szolgáltatásra (pl.: res religiosa, vagy saját dolog megvétele) irányul, vagy jogilag lehetetlen feltételt tartalmaz (pl.: ha serdültsége előtt házasságot köt), ipso iure érvénytelen

a) -

TÖRVÉNYBE ÜTKÖZŐ SZERZŐDÉS

-

l e x p e r f e c t a : csak ez érvénytelenítette l e x m i n u s q u a m p e r f e c t a : büntette l e x i m p e r f e c t a : tilalmazta a törvény ellenére létrejött jogügyleteket

-

in fraudem legis eljárás tilalma: semmis volt az olyan szerződés, amely ugyan nem volt nyíltan törvényellenes, de a felek magatartása mégis kijátszotta a törvényhozó akaratát, megkerülte a törvényt

b) -

JÓ ERKÖLCSBE ÜTKÖZŐ SZERZŐDÉS

-

-

FIZIKAI LEHETETLENSÉGET a szolgáltatás objektíve lehetetlen, megvalósítására senki sem képes pl.: valaki kentaurt ígér vagy olyan feltétel, hogy „ha ujjával megérinti az eget” a szerződés szubjektív lehetetlenség esetén (valaki személyes képességek hiányában nem képes valamit megtenni) érvényes pl.: „ha átúszod a Tiberist”, de az illető nem tud úszni középkori regula: „az ügyletet annak nehézsége nem teszi hibássá” (difficultas non vitiat actum)

TÖRVÉNYBE VAGY JÓ ERKÖLCSÖKBE ÜTKÖZŐ SZERZŐDÉS

-

3) -

82/98

a tilos szerződés (megkötését a törvény kifejezetten tiltja) nem minden esetben volt semmis (de a posztklasszikus kortól igen)

a jó erkölcsökbe (boni mores) ütköző szerződések érvénytelenek mivel a jog nem pusztán tartalom nélküli tételes szabályok összessége, hanem bizonyos erkölcsi alapokon nyugszik a jog ugyanis egyfajta „erkölcsi minimum” (JELLINEK) „nem megengedhetők azon cselekmények, amelyek sértik embertársaink iránti kötelességtudatunkat, becsületünket, szeméremérzetünket és a jó erkölcsökbe ütköznek” (PAPINIANUS) pl.: a házasság elmaradása esetére kikötött kötbér, meghatározott időre szóló örökbefogadás, a várt örökség elajándékozása

A MEGHATÁROZHATATLAN TARTALMÚ SZERZŐDÉS

nem volt alkalmas joghatások kiváltására, mivel nem lehetett eldönteni, hogy az adós pontosan mivel (quid), milyennel (quale) és mennyivel (quantumque) tartozik a szerződés csak akkor volt érvényes (keletkeztetett kötelmet), ha a kötelem tárgyát, a szolgáltatást a szerződésben foglalt rendelkezések alapján meg lehetett határozni

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) 4) 5) -

83/98

A PÉNZBEN NEM KIFEJEZHETŐ TARTALMÚ SZERZŐDÉS

a szerződések jogi elismerése azzal jár, hogy az állam a teljesítés kikényszerítéséhez szükség esetén közhatalmi segítséget nyújt  a kötelem tárgyát képező szolgáltatásnak olyannak kell lennie, hogy kikényszerítése közhatalmi eszközökkel biztosítható legyen „csak az szerepelhet a kötelemben, amit pénzben megfizetni és teljesíteni lehet” praetori perrend, peres ill. végrehajtási eljárás: minden marasztalásnak pénzbelinek kell lennie (condemnatio pecuniara) ha a szerződés tartalma, a belőle származó jogok és kötelezettségek nem mérhetők pénzben, a szerződés érvénytelen (mivel nem is beszélhetünk kötelemről, mert hiányzik a kikényszeríthetőség) pl.: valaki megígéri, hogy törekedni fog valamilyen magatartás tanúsítására A JOGHATÁSHOZ KAPCSOLÓDÁS EGYÉB HIBÁI a szerződés tartalma ellentmondásos pl.: „Ígéred, hogy ha megjön a hajó Asiából, ma teljesítesz nekem?” a szerződés 3. személyt, különösen az örököst kötelezi pl.: „Ígéred hogy a halálod után adni fogsz?”

© Feco ’2003


84/98

534. A SIMULATIO, A RESERVATIO MENTALIS ÉS A RETICENTIA EGYBEVETÉSE SIMULATIO

közös: jelentés:

fogalma:

tudatosság szempontjából előidéző felek melyik irányba rosszhiszemű? az érvényesség kérdése

pl.:

RESERVATIO MENTALIS

RETICENTIA

mindhárom a szerződő felek akaratát érintő körülmény; az akarathibák között szabályozza a római jog színlelés egyoldalú, titkos elhallgatás fenntartás a felek akarata és a felek nyilatkozata az akarat és a nyilatkozat nyilatkozata nincs megfelel ugyan összhangjának hiányát az összhangban az általuk akaratuknak, egyik fél rosszhiszemű közösen kívánt, de a akaratnyilatkozataik magatartása idézi elő külvilág elől eltitkolt azonban nincsenek céllal összhangban a valós a megtévesztés (dolus tényekkel malus) passzív formája az ügyletkötés során az az ügyletkötés során az az ügyletkötés során az akarat és a nyilatkozat egyik fél akarata és egyik fél tévedését a vele mindkét félnél tudatosan nyilatkozata szerződő másik fél eltér egymástól szándékosan eltér szándékosan és egymástól rosszhiszeműen idézi elő a felek összejátszanak és a felek egyike részben / valamelyik fél a látszatra más szerződést egészben más tartalmú szerződéskötés során kötnek, mint amilyet ügyletet / szerződést valamilyen fontos tényt, valójában akarnak; akar kötni, mint amelyet körülményt elhallgat, kétféle ügylet jön létre: nyilatkozik, de ezt nem nem közöl a másik féllel SZÍNLELT ÜGYLET (negotium közli a vele szerződő simulatum) és PALÁSTOLT másik féllel ÜGYLET (negotium dissimulatum) tudatos

tudatos

tudatos

mindkét külvilág, 3. személy

egyik a másik fél becsapására irányul nem befolyásolja az érvényességet; a létrejött szerződés érvényes lesz egy rézgyűrűt mind az eladó, mind a vevő jóhiszeműen aranygyűrűnek vél

egyik a másik fél becsapására irányul a szerződés megtámadható lesz

a színlelt ügylet semmis, feltétlenül érvénytelen a vele palástolt ügylet lehet érvényes is adásvételi, bérleti szerződésnek álcázták a néhány esetben (pl.: házastársak) törvény által tiltott ajándékozást

„ha az eladott telekhez szolgalom tartozott és az eladó ezt elhallgatta, és nemtudása folytán a vevő az előírt időn át való nemgyakorlás által ezt a szolgalmat elveszítette, dolus-a miatt az eladó felel az adásvételből kifolyólag”

© Feco ’2003


85/98

535. A DOLUS MALUS ÉS A VIS AC METUS JOGKÖVETKEZMÉNYEINEK EGYBEVETÉSE

DOLUS MALUS közös: jelentés: fogalma:

csoportosítás:

VIS AC METUS

mindkettő akarathiba a praetor mindkettőt delictum-nak minősítette megtévesztés kényszer és megfélemlítés az egyik fél tévedését (általában) a vele kényszer (vis) okozta alapos félelem szerződő fél szándékosan és (metus); valamilyen nagyobb rossztól rosszhiszeműen idézi elő való tartás, jelenlegi vagy jövőbeli veszélytől való rettegés; a) aktív dolus a) közvetett kényszer (vis compulsiva) megtévesztés (dolus malus) a kényszerített ügyleti akaratának tevőleges, aktív becsapás, szabadságát kizáró (nem közvetlen megtévesztés fizikai) fenyegetés, megfélemlítés b) passzív dolus b) közvetlen kényszer elhallgatás (reticentia) (vis absoluta) valamelyik fél a szerződéskötés a megfélemlítést közvetlen fizikai során valamilyen fontos tényt, kényszer, erőszak idézte elő körülményt elhallgat, nem közöl a másik féllel

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) AKTÍV ÉS PASSZÍV DOLUS ESETÉN:

a) -

jogkövetkezmények:

STRICTI IURIS CONTRACTUS-NÁL:

a praetor a megtévesztést delictumnak minősítette a következő jogsegélyeket adta meg a megtévesztettnek (sértettnek): ha a megtévesztett még nem teljesítette a szerződést, a dolus-szal létrejött szerződés teljesítésére perlő megtévesztővel szemben kifogást emelhetett (exceptio doli) ha a megtévesztett fél nem kérte az exceptio-t, a szerződés alapján marasztalták ha a megtévesztett már teljesített, számára a praetor 1 éven belül 1x-re menő, de infamáló büntetőkeresetet adott (actio de dolo) az előző állapotba való visszahelyezést is alkalmazhatta a praetor akkor, ha az adós a csalárd hitelező által ellene megindított stricti iuris perben elmulasztotta az exceptio doli-ra való hivatkozást AKTÍV ÉS PASSZÍV DOLUS ESETÉN: b) BONAE FIDEI CONTRACTUS-NÁL: a dolus a bona fides megsértése  a csalásból származó teljes kár megtérítését elsősorban az illető szerződés (pl.: adásvétel) keresetével lehetett követelni

86/98

KÖZVETETT KÉNYSZER ESETÉN: a) STRICTI IURIS CONTRACTUS-NÁL: a praetor a vis ac metust delictumnak nyilvánította a sértett rendelkezésére a következő jogsegélyek álltak ha a kényszerített valamely kötelezettséget vállalt, és e kötelezettség teljesítésére perelték, számára a praetor kifogást adott (exceptio metus) a praetor a kényszerített rendelkezésére bocsátotta az in rem jellegű actio quod metus causa nevű büntetőkeresetet, amellyel 1 éven belül 4x-re (quadruplum), 1 éven túl pedig 1x-re (simplum) menő kárpótló büntetés megfizetését lehetett követelni ha a kényszerített már teljesítette kötelezettségét, a praetor megadta számára az előző állapotba való visszahelyezést (in integrum restitutio) KÖZVETETT KÉNYSZER ESETÉN: b) BONAE FIDEI CONTRACTUS-NÁL: a megfélemlítés és a kényszerítés teljesen ellentétes a bona fides-szel a kikényszerített bonae fidei contractus semmis volt, így az annak alapján a kényszerített ellen indított perben a praetor az actio-t eleve megtagadta vagy az alperest a bona fides-nek a felperes általi súlyos megsértésére hivatkozva felmentette KÖZVETLEN KÉNYSZER ESETÉN: mind a stricti iuris, mind a bonae fidei contractus esetében a szerződés civiljogilag is semmis pl.: valakinek a kezét erőszakkal vezetik az aláíráskor, fogságba vetik

© Feco ’2003


87/98

536. AZ ŐSI JOG SZERZŐDÉSEI (ELSŐSORBAN A STIPULATIO) I. -

AZ ARCHAIKUS JOG SZERZŐDÉSEI ÁLTALÁBAN ősi, paraszti társadalom, önellátáson alapuló gazdasági élet  nincs szükség fejlett szerződési rendszerekre elsősorban az adásvétel és a kölcsönszerződés jelentkezett szükségesként, de még ezeknek sem alakultak ki adekvát jogi konstrukciói 2 dolog dominált: 

FORMATAKARÉKOSSÁG

kevés ősi ügylettel elégítették ki a vagyoni forgalomban felmerülő, újabb szerződéstípusok iránti igényeket 

FORMALIZMUS

a szerződések lényege nem a felek megegyezése, hanem a rituális szerződéskötési formák betartása; ez időkben teljesen hiányzik az írásbeliség! -

AZ ARCHAIKUS JOG SZERZŐDÉSEI:

1) -

MANCIPATIO

2) -

IN IURE CESSIO

3) -

NEXUM

4) 5) II. 1) -

eredetileg adásvétel megvalósítására szolgált „érccel és mérleggel létrehozott jogügylet” (negotium per aes et libram) tulajdonjog és egyéb jogok megszerzésére irányult színleges perindítás formájában eredetileg nyers ércpénz-, majd vertpénzkölcsön megalapítására szolgált „érccel és mérleggel létrehozott jogügylet” (negotium per aes et libram) a mancipatio-tól a felek által mondott szövegben (nuncupatio) tért el a nexum alapján a hitelező a lex Poetelia Papiria előtt a nem teljesítő adós ellen minden közbenső eljárás nélkül alkalmazhatta a manus iniectio-t a klasszikus kor elején már nem létezik FIDUCIA

a dolog megszerzője hitére, becsületére (fides) kötelezte magát, hogy a mancipatio útján tulajdonba kapott dolgot bizonyos feltételek mellett vissza fogja adni arra szolgált, hogy a hitelezőt valamely tartozás tekintetében tulajdonátruházással biztosítsák (fiducia cum creditore: „zálogszerződés”) de fiducia útján valósíthatták meg egy dolog ingyenes használatra vagy megőrzés céljából való átadását is (fiducia cum amico: „haszonkölcsön” vagy „letét”) STIPULATIO

A STIPULATIO A STIPULATIO FOGALMA, TÖRTÉNETE alakszerű és egybehangzó kérdés-felelet form ájába foglalt lekötelezés a hitelező szóbeli kérdésére a jelenlevő adós rögtön szóban megígéri azt, ami felől a hitelező hozzá kérdést intézett pl.: „Centum mihi dare spondesne? - Spondeo" (Ígérsz nekem 100-at?” „Ígérek!”) © Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) a) b) -

a stipulatio ősi formája a sponsio: a szakrális jellegű „spondeo” ige a kötelemlétesítő szó ezt a szerződésfajtát csak a római polgárok használhatták (még a latinjogúak sem) eredeti jelentése: az adós megesküdött, az isteneket hívta tanúul, hogy teljesíteni fog, így nem kellett tanú, hatóság, stb., mivel a szakrális szavak használata nagyobb garanciát jelentett ebben a korban mint bármilyen formalitás az esküszegés súlyos következményekkel járt: az esküszegőt sacer-nek (kiátkozottnak) minősítve törvényen kívül helyezték PREKLASSZIKUS KOR

istenek tekintélye hanyatlott  a sponsio szóbeli volta nehezen bizonyítható írásba foglalás a stipulatio szóbeli megtörténtéről kiállított okirat (cautio) pusztán bizonyítási eszközül szolgált, a stipulatio még nem vált írásbeli szerződéssé ezzel a spondeo igét és a sponsio alkalmazását háttérbe szorította a közönséges ígéretet kifejező „promitto” ige és az annak használatával létrejött stipulatio POSZTKLASSZIKUS VULGÁRJOG

d) -

IUSTINIANUSI JOG

-

2)

ARCHAIKUS JOG

c) -

-

88/98

a szóbeliség követelménye megszűnik a stipulatio teljesen írásbeli szerződéssé alakul át I. Leo K-római császár 472, rendelet: az alakszerűségek be nem tartásával kötött szerződéseket is stipulatio-nak ismeri el a stipulatio-t elvileg ismét verbálszerződéssé nyilvánítja (visszatérés a klasszikusok álláspontjához) de: nincsenek szigorú alakszerűségi követelmények a stipulatio szóbeli megtörténtéről kialakított okirathoz (cautio) egy lényegében megdönthetetlen vélelmet fűzött (praesumptio iuris et de iure)  ha a stipulatio-ról okirat készült, megtörténtnek tekintették a szóbeli kérdésfeleletet (kivéve ha valamelyik fél bizonyítani tudta, hogy a szerződő felek valamelyike az okirat kelte szerinti egész napon át más helyen tartózkodott, mint ahol az okirat kelt)

A STIPULATIO FELTÉTELEI a) csak élőszóban jöhetett létre (süketek [surdi] és némák [muti] nem köthettek ilyen szerződést); eredetileg csak latinul, később már bármilyen nyelven lehetett érvényesen stipulálni b)

csak a jelenlevők között (inter praesentes) és rögtöni válaszadással (continuus actus) lehetett stipulálni (előírás volt a kérdés-felelet folyamatossága)

c)

a kérdésnek és a feleletnek minden vonatkozásban (tartalmilag és formailag is) egybehangzónak (congruens) kellett lennie; kettős okból érvénytelen tehát ez a stipulatio: „Ígérsz nekem tízet?” (hitelező) „Adok neked ötöt” (adós válasza), mivel a válaszban az „ígérni” helyett „adni” ige, 10 helyett pedig 5 szerepelt

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) 3)

89/98

A STIPULATIO FAJAI (POMPONIUS SZERINT) a) b í r ó i s t i p u l a t i o (stipulatio iudicialis) a bíró kötelezi valamelyik felet arra, hogy stipulatio-val ígérjen biztosítékot pl.: arra az esetre, ha a per során kiderülne, hogy csalárd volt (cautio de dolo) b) -

p r a e t o r i / a e d i l i s i s t i p u l a t i o (stipulatio praetoria/aedilicia) a peren kívüli jogsegélyek közé tartozik ide tartozik a cautio damni infecti is

c) -

m e g e g y e z é s e n a l a p u l ó s t i p u l a t i o (stipulatio conventionalis) önkéntesen, a felek szabad elhatározásából jön létre

d) -

f e l s z ó l í t á s r a l é t r e j ö v ő s t i p u l a t i o (stipulatio communis) akár a praetor, akár a bíró felszólítására létrejöhet pl.: a gyám stipulatio-ja, hogy gyámoltja vagyonát épségben meg fogja őrizni

4) -

A STIPULATIO KERESETE a hitelező a stipulatio alapján a következő kereseteket indíthatta: a) ha az adósi szolgáltatás pontosan meg volt határozva (praestatio certa), a hitelezőt c o n d i c t i o (certae rei) illette meg b) ha a szolgáltatás határozatlan (praestatio incerta) volt, akkor a hitelező az a c t i o e x s t i p u l a t u (incertae rei) nevű keresettel perelhetett

5) -

A STIPULATIO ALKALMAZÁSI KÖRE rendkívül n é p s z e r ű volt, mert a) -

b) -

segítségével bármilyen szerződési célt meg lehetett valósítani kétoldalú kötelem (pl.: adásvétel) létrehozásánál 2 stipulatio-ba foglalták a szerződést mivel eredetileg a stipulatio egyoldalú kötelmet eredményeztet pl.: „Ígéred nekem ezt a lovat? Ígérem. + Ígérsz nekem ezért a lóért százat? Ígérek.” a clausula doli felvételével a stipulatio-ba elérték, hogy a bona fides legyen irányadó a felek viszonylatában (ezáltal lényegében bonae fidei kötelemmé alakították át a formailag stricti iuris obligatio-t) nem kellett megjelölni az ügyleti causát, a lekötelezés alapját ezért absztrakt, kauzátlan ügylet ez előnyős volt a hitelező szempontjából, mivel 3. személyek nem tudják, hogy valójában mi áll a formális szerződés hátterében de: a stipulatio létrejöhetett konkrét, kauzális ügyletként, az ügyleti causa megemlítésével (pl.: az adós egy ház vételára címén ígéri meg az adott pénzösszeg megfizetését) is a stipulatio-s formával találkozhatunk pl.:  hozományígéretnél a házasság kapcsán  kezességnél  kamat és kötbér kikötésénél  novatio-nál, delegatio-nál, expromissio-nál  kölcsönnél  biztosíték (cautio) adásánál  ajándékozásnál

© Feco ’2003


90/98

537. A CSÁSZÁRKOR SZERZŐDÉSRENDSZERE ÁLTALÁBAN -

I. -

a fejlettebb áruviszonyok és a megnövekedett gazdasági forgalom kívánalmainak megfelelően lassan háttérbe szorultak/eltűntek a régi szerződésformák újabb, rugalmasabb, sokoldalúbb szerződéstípusok jöttek létre Gaius 4 csoportba sorolta be őket: „a kötelem vagy dolog, vagy szavak, vagy írás, vagy megegyezés útján jön létre” AZ ÚJ SZERZŐDÉSÍTÍPUSOK:

a)

a dologátadással létrejövő REÁLSZERZŐDÉS (CONTRACTUS REALES)

b)

az alakszerű szóbeli megállapodással létrejövő VERBÁLSZERZŐDÉS (CONTRACTUS VERBALES)

c)

az alakszerű írásba foglalással létrejövő LITTERÁLSZERZŐDÉS (CONTRACTUS LITTERALES)

d)

a formátlan, puszta megegyezéssel létrejövő KONSZENZUÁL-SZERZŐDÉS (CONTRACTUS CONSENSUALES)

-

REÁLSZERZŐDÉSEK (CONTRACTUS REALES) e szerződések „re”, vagyis dologgal, dolog átadásával jönnek létre e szerződéseknél nem elegendő a felek közötti megegyezés: ez önmagában még semmiféle kötelezettséget nem eredményez a kötelem ezekben az esetekben egy dolog megállapodásszerű átadásával jön létre

-

ide tartozik:     

(mutuum): stricti iuris obligatio-t eredményez, a többi bonae fidei-t HASZONKÖLCSÖN (commodatum) LETÉT (depositum) ZÁLOGSZERZŐDÉS (pignus) NÉVTELEN REÁLSZERZŐDÉSEK (contractus reales innominati): a reálszerződések „függeléke”; ezen belül megkülönböztetünk: KÖLCSÖN

a) b) c) d)

II. -

csere (permutatio) szívességi használat (precarium) eladási bizomány (aestimatum) egyezség (transactio)

VERBÁLSZERZŐDÉSEK (CONTRACTUS VERBALES) az előírt formaságoknak megfelelően elmondott szavak által létesített szerződések contrahitur obligatio verbis: a szerződések kötelező erejét az előírásoknak megfelelő, alakszerű mondatok, formulák élőszóban való elmondása adja

© Feco ’2003


91/98

ide tartozik: 

STIPULATIO

(az írásba foglalás nem érvényességi kellék, csak a könnyebb bizonyítást

szolgálta)   

SPONSIO



ISTENEK RÉSZÉRE TETT FOGADALOM, FELAJÁNLÁS

A FELSZABADÍTOTT ESKÜJE HOZOMÁNY ÍGÉRÉSE A NŐ, A NŐ APJA ÉS A NŐ ADÓSA RÉSZÉRŐL

(az utolsó 3 egyoldalú jogügylet – negotia unilateralia  nem valódi szerződés) III. LITTERÁLSZERZŐDÉSEK (CONTRACTUS LITTERALES) ELŐZMÉNY: a préklasszikus korban szokássá vált, hogy a kötelmeket bizonyos könyvelési fogások, fiktív bejegyzések (expensilatio, transscriptio) révén a pénztárkönyvekbe (codex accepti et expensi) történő kölcsönös bejegyzéssel (litteris) hozzák létre nem tekinthetők mai értelemben vett írásbeli szerződésnek, mert az érvényességhez nemcsak az írásba foglalás, hanem a pontosan meghatározott, szigorú alakszerűségek betartása is szükséges alakszerű írásba foglalással jön létre a litterálszerződésekből stricti iuris obligatio keletkezik keresetük a condictio mivel az írásba foglalás eredményezi a kötelmet, az írás itt is érvényességi kellék -

ide tartozik:  

SYNGRAPHA:

görög eredetű; az adós és a hitelező együttesen írta alá kötelezvény; az adós állította ki egyoldalúan és csak ő írta alá

CHIROGRAPHUM:

IV. KONSZENZUÁL-SZERZŐDÉSEK (CONTRACTUS CONSENSUALES) magával a puszta, formátlan megegyezéssel (nudo consensu) jönnek létre létrejöttükhöz, kötelező erejükhöz nem kell sem előírt szavak használata, sem írásba foglalás, sem tanúk vagy egyéb ünnepélyes formaság alkalmazása, sem a szerződés tárgyának átadása valamennyi szerződés bonae fidei kötelmet eredményez -

ide tartozik:    

V. -

(emptio venditio) BÉRLET (locatio conductio) TÁRSASÁG (societas) MEGBÍZÁS (mandatum) ADÁSVÉTEL

A POSZTKLASSZIKUS ÉS A IUSTINIANUSI KOR SZERZŐDÉSEI a klasszikus kort követő gazdasági és társadalmi viszonyok nem kedveztek a jogfejlődésnek a gazdasági zűrzavarok, a merev, szinte „kasztosodott” társadalmi rendszer nem igényelt jelentő továbbfejlesztést  a klasszikusok szerződésrendszere élt tovább csekély haladás: a szerződési típuskényszer lazítása (a pactum-ok és a contractus innominati terén) átfogó rendezésre, új szerződésrendszer kialakítására nem került sor

© Feco ’2003


92/98

538. A MUTUUM, A COMMODATUM ÉS A PRECARIUM ÖSSZEVETÉSE KÖLCSÖN (MUTUUM) a szerződés típusa

fogalma

szereplők

szerződésből keletkező kötelem

helyettesíthető dolgok tulajdonba adása azzal, hogy az adós lejáratkor ugyanabból a dologfajtából ugyanannyit köteles visszaadni

egy dolog ingyenes használatba adása azzal a kötelezettséggel, hogy lejáratkor ugyanazt a dolgot kell visszaadni

kölcsönadó (hitelező): mutuans kölcsönbe vevő (adós): mutuarius csak helyettesíthető dolog (res fungibilis) lehet

haszonkölcsönbe adó: commodans haszonkölcsönbe vevő: commodatarius bármilyen dolog (kivételesen res consumptibilis is); eredetileg csak ingó dolgok, majd ingatlan, sőt még pl.: lakhatás (habitatio) is csak bírlalatot (detentio) adunk át egyenlőtlenül kétoldalú, bonae fidei obligatio; a főszolgáltatás (praestatio principalis): a dolgot a kikötött használat után épségben visszaadni van (konkrét időpont, időtartam vagy alkalom)

tulajdonátruházás egyoldalú, stricti iuris obligatio

van lejárat

birtokvédelem szempontjából a kölcsönadó szolgáltatása

az adós szolgáltatása, visszaadási kötelezettség felelősség

SZÍVESSÉGI HASZNÁLAT (PRECARIUM)

dologátadással létrejövő szerződések (contractus reales)

tárgya

az átadás

HASZONKÖLCSÖN (COMMODATUM)

a mutuarius tulajdonos, így tulajdonvédelmet kap dare, tulajdonba adás (ha ő nem volt tulajdonos, a kölcsön nem is jön létre) az adós generikus szolgáltatással (praestatio generica) tartozik – nem a kölcsönvett dolgokat kell visszaadnia, hanem ugyanabból a dologból ugyanannyit a stricti iuris jelleg miatt

a commodatarius csak detentor tágabb értelemben vett facere az adós specifikus szolgáltatással (praestatio specifica) tartozik (azokat a dolgokat, amelyek használata elfogyasztással jár, nem lehetett haszonkölcsönbe adni) a commodatarius

egy dolog ingyenes használatra való átengedése bármikori visszavonás kikötésével; eredetileg csak baráti gesztusként, szívességként kezelt tényállás hitelező: precarium-ba adó szívességi használó: precarista bármilyen dolog (kivételesen res consumptibilis is)

csak bírlalatot (detentio) adunk át egyenlőtlenül kétoldalú, bonae fidei obligatio

nincs (a dolog bármikor visszakérhető; a visszaadást megtagadó precarista nyomban hibás birtokossá vális) a precarista civilis possessor tágabb értelemben vett facere az adós specifikus szolgáltatással (praestatio specifica) tartozik

a precarista bár érdekelt

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) nem szokásos a felelősség; a hitelező nem felel, csak követel; a kölcsönadós sem felelősséggel, hanem abszolút helytállással tartozik (még vis maior-ra sem hivatkozhat)

késedelem

a követelés érvényesítése

kamat

kialakulása

egyéb

késedelem esetén az adós nem köteles késedelmi kamatot/kártérítést fizetni, hacsak ezt a stipulatio-ban ki nem kötötték a hitelező legis actio per condictionem-mel, majd condictio-val érvényesíthette követelését: actio certae creditae pecuniae-val (pénzkölcsön); condictio triticaria-val (egyéb helyettesíthető dolgok esetén) a hitelezőt ipso iure nem illette meg; a stipulatio-s kikötés hiányában még a késedelmi kamat sem; kamatozó kölcsön létrehozásakor a kamatot külön stipulatio-val kelett kikötni az egyik legrégebbi szerződés; amikor a lex Poetelia Papiria megtiltotta az adós trans Tiberim eladását, a nexum elvesztette előnyét: a közvetlen végrehajtás lehetőségét; ezután az addig 2.rangú formátlan kölcsön egyre inkább háttérbe szorította azt a hajórakományra adott tengeri kölcsön (fenus nauticum): a veszélyt a kölcsönadó vállalja; ha a szállított áruk hajótörés (naufragium) következtében elvesznek, a kölcsön nem követelhető vissza; a kockázat miatt nincs kamatmaximum

93/98

rendszerint custodiafelelős és a haszonkölcsönbe kapott dolgot csak a megállapodásnak megfelelően használhatja; a megállapodásellenes használat lopásnak minősül (furtum usus) késedelem esetén az adós nem köteles késedelmi kamatot/kártérítést fizetni, hacsak ezt a stipulatio-ban ki nem kötötték az épségben visszaadást a haszonkölcsönbe adó actio commodati directa-val kényszeríthette ki; a haszonkölcsönbe vevő esetleges ellenköveteléseit actio commodati contraria-val érvényesíthette

adós, de kivételesen csak dolus-ért felel

nincs késedelem, mivel nincs lejárat

az épségben visszaadást a precarium-ba adó actio commodati directa-val kényszeríthette ki

nincs alapvető követelménye az ingyenesség; a dolog használata pénzért bérletnek minősülne

nincs szívességi = ingyenes használat

---

a patríciusok a kisembereknek megélhetésük és lekötelezettségük céljából határozatlan időre átengedték földjeiket

a commodatarius-t az actio contraria-n kívül megillette a retentio is (visszatartási jog); pl.: dologra fordított rendkívüli jellegű kiadások; a dolog szerződésellenes, idő előtti visszavonásából származó károk megtérítésére

---

© Feco ’2003


94/98

539. A DEPOSITUM I. -

A LETÉT FOGALMA a letét (depositum) reálszerződés (contractus reales) a kötelem ezekben az esetekben egy dolog megállapodásszerű átadásával jön létre ingó dolog ingyenes őrizetbe adása bármikori visszaadás kötelezettségével

-

a letétbe helyező, letevő (hitelező): d e p o n e n s a letétbe vevő, letéteményes (adós): d e p o s i t a r i u s

-

a letét fogalmilag, szükségképp i n g y e n e s (ha az őrzésért pénzt kötnek ki: locatio conductio; ha egyéb szolgáltatást: contractus innominatus jön létre)

II.

A LETÉT ELEMEI A)

A LÉTREJÖVŐ KÖTELEM

-

a letéti szerződésből egyenlőtlenül kétoldalú bonae fidei obligatio keletkezik főszolgáltatás (praestatio principalis): a dolog megőrzése és bármikori felhívásra való visszaadása

B)

A DEPOSITARIUS FELELŐSSÉGE

-

ingyenadósként csak a dolus-ért felel pl.: ha a dolgot ellopják tőle vagy elveszíti azt, nem felelős ha felhívásra dolus-a folytán nem adja vissza a dolgot, késedelmes adósként felel a vis maior-ért is a letéteményes nem használhatja a dolgot, ha mégis használná, furtum usus-t követ el, és emellett meg kell térítenie a használat folytán keletkezett esetleges károkat is (a vis maior-t is)

-

C)

RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ KERESETEK

-

a deponens a dolgát depositi directiva actio-val (a marasztalás infamál), esetleg rei vindicatio-val (ha tulajdonos) követelheti vissza furtum usus esetén lopási keresetek jönnek számításba ha az őrizet során a letéteményesnek költségei merülnének fel, vagy a letevő magatartásából valamilyen kára származnék, azokat depositi contraria actio-val érvényesítheti

D)

VISSZAADÁSI KÖTELEZETTSÉG

-

a letéttel kapcsolatban sem compensatio-nak, sem retentio-nak, sem exceptio doli-nak nincs helye a letéteményesnek felhívásra mindenképpen és azonnal vissza kell adnia a dolgot, és a letevővel szembeni bármilyen igényét csak per útján érvényesítheti az actio depositi-ben való marasztalás infamia-val járt

-

© Feco ’2003


95/98

III. A LETÉT KÜLÖNÖS NEMEI a letéthez hasonló, de némely vonatkozásban eltérően szabályozott szerződések, tényállások: 1) -

2) 3) -

4) -

(sequestrum) két vagy több fél arról vitázik, hogy kié egy bizonyos dolog amíg a vitát el nem döntik, a dolgot egy 3. félnek (sequester) együttesen (in solidum) átadják megőrzésre azzal a kikötéssel, hogy az illető majd a perben győztesnek adja ki azt a közönséges letét és a seqestrum különbsége:  a letétnél rendszerint egy személy a deponens, míg a sequestrum-nál mindig több letevő szerepel  míg a közönséges letéteményes csak naturalis possessor, a sequester a védelem szempontjából civilis possessor, tehát még a letevők ellen is védelmet kap a per eldőltéig VITÁS DOLOG LETÉTE

SZÜKSÉG- VAGY KÉNYSZERLETÉT

(depositum miserabile) akkor, ha valaki olyan helyzetbe kerül (általában súlyos természeti esemény, elemi csapás miatt), hogy kénytelen a dolgot megőrzésre átadni de a kényszerhelyzet miatt nem tudja körültekintően megválasztani a letéteményest ilyenkor a közérdek is megkívánja, hogy a letéteményes ne éljen vissza a letevő szorongatott helyzetével a praetor időbeli korlátozás nélkül duplum-ra menő keresetet adott büntetésként a dolózus letéteményes ellen (depositum irregulare) helyettesíthető dolgokat (res fungibiles), elsősorban pénzt adnak tulajdonba azzal a kötelezettséggel, hogy felhívásra ugyanabból a dologfajtából ugyanannyit (generikusan) kell visszaadni a letéteményes (pl.: egy bankár) tulajdont szerez a dolgon, azzal szabadon rendelkezhet, használhatja ha a letét tárgyát pénz képezte, szokásos volt kamatot is kikötni a kölcsön és a letét elemei keverednek, de ez a letét abban tér el a kölcsöntől, hogy  bonae fidei obligatio-t eredményez  a letevő (átadó) érdekében jön létre  bármikor követelhető a teljesítés  a pactum adiectum-mal kikötött kamat is követelhető  késedelem esetén ipso iure késedelmi kamat jár  retentio-nak és compensatio-nak nincs helye  a letéteményes elleni actio alapján való marasztalás infamál RENDHAGYÓ LETÉT

(depositum solutionis causa) a római jogban még nem alakult ki de az ennek megfelelő tényállást ismerték és szabályozták mint a kötelem alóli liberatio egyik módját BÍRÓI LETÉT

© Feco ’2003


96/98

540. A ZÁLOGSZERZŐDÉS I. -

II.

A ZÁLOGSZERZŐDÉS FOGALMA a zálogszerződés (pignus) reálszerződés (contractus reales) a kötelem ezekben az esetekben egy dolog megállapodásszerű átadásával jön létre a pignus (kézizálogjog) legfontosabb és leggyakoribb keletkezési forrása a (kézi)zálogszerződés (contractus pigneraticius), ennél az adós (vagy valaki más) átad egy dolgot a hitelezőnek követelése biztosítékául azzal a kikötéssel, hogy  HA az adós lejáratkor nem teljesítene, a hitelező jogosult a dolgot eladni és a vételárból követelését kielégíteni, illetve  HA a követelés megszűnnék, a hitelező köteles a dolgot visszaadni A ZÁLOGSZERZŐDÉS ELEMEI a) JÁRULÉKOS KÖTELEM mindig van egy alap/főkötelem (obligatio principalis), amely a zálogszerződéstől függetlenül (adásvételből, bérletből) jött létre a zálogszerződés ehhez képest járulékos kötelem (obligatio accessoria), mivel a főkötelmet biztosítja a belőle keletkező zálogjog útján a zálogszerződés tehát feltételez egy másik kötelmet b) c) -

A LÉTREJÖVŐ KÖTELEM a zálogszerződésből bonae fidei, egyenlőtlenül kétoldalú kötelem keletkezik főkötelem: a hitelező köteles az alapkövetelés megszűntekor a dolgot az adósnak visszaadni erre, valamint a vételárfölösleg (superfluum) kiadására illetve kárigényre az adós a hitelezőjét actio pigneraticia directiva-val szoríthatja a hitelező actio pigneraticia contraria-t indíthat esetleges kiadásai, beruházásai, kára megtérítése végett, egyben retentio is megilleti e körben ELTÉRÉSEK A TÖBBI REÁLSZERZŐDÉSEKHEZ KÉPEST

a zálogszerződés járulékos kötelmet eredményez míg a többi reálszerződésnél a puszta megállapodás a dolog átadása nélkül csak joghatással nem járó nudum pactum-nak minősül, addig a zálogszerződésnél szinte érdektelen, hogy sor kerül-e a dolog átadására, mert már a puszta megállapodással is létrejön mind a kötelmi jogviszony, mind pedig a zálogjog

III. A ZÁLOGJOG ÉS A ZÁLOGSZERZŐDÉS KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉG ZÁLOGSZERZŐDÉS

-

kötelmi jogi ügylet in rem actio-val védett jogot (zálogjog) hoz létre szabályozza a záloghitelező és zálogadós közötti belső kötelmi viszonyt kettős hatással rendelkezik: kötelmi jogviszonyt és idegen dologbeli jogot is keletkeztet in personam actio-k jogalapja ZÁLOGJOG

-

idegen dologbeli jogok (iura in re aliena) közé tartozik a zálogszerződés ennek az egyik keletkeztető forrása; in rem actio-k jogalapja © Feco ’2003


97/98

541. A NÉVTELEN REÁLSZERZŐDÉSEK -

névtelen reálszerződés (contractus reales innominati) a reálszerződések „függeléke” bonae fidei obligatio-t eredményez

I. -

A NÉVTELEN SZERZŐDÉSEK KIALAKULÁSA a reálszerződések körébe vont kategória a posztklasszikus korban alakult ki de már a préklasszikus korban kialakultak bizonyos szerződésként elismert tényállások elnevezés: contractus reales innominati > szembeállítva a tulajdonképpeni reálszerződésekkel: contractus reales nominati „névtelenség” = nem tartoznak az önálló elnevezéssel rendelkező (nevesített) szerződéstípusok zárt körébe „reál jelleg” = a szerződés, a kötelem létrejöttéhez a megegyezésen felül szükséges valamilyen res (dolog, tág értelemben: dologátadás, de bármilyen egyéb szolgáltatás is, pl.: munkavégzés is) is

-

-

-

a névtelen szerződések kategóriája egy civiljogi és egy praetori jogeszköz összefonódásából keletkezett alaphelyzet: ketten megegyeznek bizonyos kölcsönös teljesítésben, s e megegyezés folytán az egyik fél teljesít, a másik nem ilyenkor a teljesítő félnek legis actio per condictionem/condictio-t adtak saját teljesítménye ill. a másik félnél beállott gazdagodás visszakövetelésére a nem teljesítő félnél a condictio nem volt alkalmas a teljesítésre szorítására praetor lépése: in factum actio-kkal lehetőséget biztosított a teljesítés kikényszerítésére (vagy a teljesítő fél választása szerint saját szolgáltatását / perbeli ellenértékét is visszakövetelhette)

-

a névtelen szerződéseken belül a kölcsönös teljesítéshez kapcsolódó változatos tényállások csoportjai: a) DO UT DES („ADOK, HOGY ADJ”) pl.: adok neked egy kelyhet, s ennek ellenében te nekem adod Stichus rabszolgát b) DO UT FACIAS („ADOK, HOGY TÉGY”) pl.: fizetek neked azért, hogy Stichus rabszolgát felszabadítsd c) FACTIO UT DES („TESZEK, HOGY ADJ”) pl.: megfestem az arcképedet egy rabszolga ellenében d) FACTIO UT FACIAS („TESZEK, HOGY TÉGY”) pl.: megkérlek, hogy hajtsd be az adósomtól a követelésemet Karthágóban, én is így teszek a tieddel

-

Iustinianus gyakorlatilag létrehozta az innominát szerződések általános kategóriáját, holott törvénykönyveiben nem jelenik meg ez a kategória; Iustinianus ugyanis az addigi sokféle jogsegélyt egyesítve megadja a praescriptis verbis actio-t mindazon esetekben, amikor 2 fél kölcsönös teljesítésre szóló megegyezése alapján az egyik fél teljesített

-

© Feco ’2003

RÓMAI JOG - V. RÉSZ, KÖTELMI JOG (68 TÉTEL) II. -

98/98

„NEVES-NÉVTELEN” SZERZŐDÉSEK posztklasszikus korban alakultak ki olyan tényállások, amelyek régtől fogva rendelkeztek önálló névvel, de mégsem minősültek contractus-nak tényállások: a) -

CSERE (PERMUTATIO)

b) -

SZÍVESSÉGI HASZNÁLAT (PRECARIUM)

-

c) d) -

dolgok tulajdonának kölcsönös átruházása (do ut des) eltérések az adásvételtől (emptio venditio):  az adásvételnél az egyik oldalon mindig pénz szerepel  az adásvételnél az eladó facere (ill. praestare) szolgáltatással tartozik, a cserénél viszont mindkét fél szolgáltatása dare  az adásvétel konszenzuál-szerződés (már a megegyezéssel létrejön); a csere viszont csak az egyik fél részéről történő dologátadással jön létre egy dolog ingyenes használatra való átengedése bármikori visszavonás kikötésével eltérések a haszonkölcsöntől (commodatum):  a commodatum-nál mindig van lejárat, a precarium-nál a dolog bármikor visszakérhető (a visszaadást megtagadó precarista hibás birtokossá válik)  a praecarista a birtokvédelem szempontjából civilis possessor, a commodatarius viszont csak detentor  a commodatarius custodia-felelős, a precarista viszont kivételesen csak dolusért felel ELADÁSI BIZOMÁNY (AESTIMATUM)

egy dolog eladás végett való átadása azzal a kikötéssel, hogy az átvevő (bizományos) vagy a dolgot adja vissza, vagy a kikötött eladási árat fizesse meg tartalmilag az adásvétel, a bérlet, a megbízás és a társaság elemei keverednek itt a dolog eladásával kapcsolatos összes kockázat, költség és veszélyviselés a bizományost terheli; de ha az előre kikötött áron felül adja el a dolgot, a többlet is az övé az aestimatum voltaképpen szerencse- (aleatórikus) szerződés a bizományost alternatív obligatio terheli, ellene a praetor külön keresetet proponált (actio de aestimatio) EGYEZSÉG (TRANSACTIO)

vitás igényeknek kölcsönös engedéssel való rendezése klasszikus kor: csupán exeptio-t biztosító nudum pactum-nak minősült posztklasszikus kor: az alakszerűtlen egyezség névtelen szerződés a szerződés realitása az egyik fél engedésében állott pl.: kölcsönös datio in solutum ha az egyik fél teljesített, a teljesíteni vonakodó másik fél ellen praescriptis verbis actio-t indíthat a peres eljárás során kötött egyezség sok tekintetben a bírói ítélet (sőt: res iudicata) hatályával rendelkezett: az egyezséggel eldöntött kérdést a továbbiakban már nem lehetett vita tárgyává tenni

© Feco ’2003

501. AZ OBLIGATIO FOGALMA ÉS KIALAKULÁSA

Recommend Documents