2009/5. november
Kedves Olvasó! Ôsz van. Már majdnem eluralkodott rajtam a szokásos „elmúlás” érzés, amikor találkoztam egy kedves helyi lakossal. A beszélgetés témája mint mindig az évszak , az idô... Az ember hajlamos hangulatát ezekkel a dolgokkal összefüggésbe, vagy inkább függésbe hozni. Márti hozzáállása segített. Ô karácsony elôtti és utáni teendôkre osztotta ezt az idôszakot. S milyen igaza van! Mindjárt vidámabban nézek ki az ôszi ködös tájba. Hisz sok szép feladat van elôttünk: az adventi elôkészületek, gyertyagyújtások, karácsony... Újra együtt készülhet és ünnepelhet ez a kis közösség és építheti, teheti szorosabbá az egymás iránti szeretetét. Miklósa Erika
Baráti megbeszélés a jövônkrôl Lassan két éve, hogy négyfôs Bakonykuti delegációnk (Kaszti Tamás és felesége Nóri, Törjék György és jómagam) látogatást tett az Ausztriai Güssing településén, hogy saját szemünkkel is lássuk, amirôl televízióban, újságokon keresztül már értesülhettünk – hogyan tettek valóságos csodát e település polgárai. A csoda abban állt, hogy hogyan fordították meg ennek a szegény és munkanélküliséggel küzdô településnek (a lakosok 70%-a heti ingázó volt) a sorsát másfél évtized alatt azon keresztül, hogy célul tûzték ki, hogy száz százalékban megújuló erôforrások segítségével fogják ellátni településüket árammal és hôenergiával. A látott eredmények, a jólét, a nyugodt, tiszta környezet mély benyomást gyakorolt mindnyájunkra és már a hazaúton azon gondolkodtunk, mit tudnánk hasznosítani a látottakból. Tulajdonképpen Bakonykuti lehetséges szerepét kerestük – hiszen az világos volt, hogy százfôs szeretett kis falunk egymaga nem tud belevágni ekkora projektbe. Az jutott az eszünkbe, hogy azt a szerepet kell játszanunk, amit a kovász játszik a kenyér készítésében – próbáljuk meg felhívni a szomszédos települések vezetôinek figyelmét erre az eredményes modellre és ha találunk érdeklôdôket, akkor erônk szerint segítsük beindítani ezt a fajta fejlôdést. Ezt a feladatot elvégeztük, a szóba jöhetô önkormányzati vezetôket felkerestük és most örömmel számolhatunk be arról, hogy három település vezetôinek érdeklôdését is felkeltette a megoldás, így eljött az ideje, hogy illetékes szakpolitikus meghívásával megtartsunk egy elsô beszélgetést a projektindítás lehetôségérôl, hasznáról, feltételeirôl. Ezek az elôzményei a következôkben összefoglalt találkozónak. Gáll Attila úr Iszkaszentgyörgy, Fiedler Albertné asszony Isztimér és Németh Árpád úr Várpalota polgármesterei valamint az Otthonunk Bakonykuti Egyesület vezetôi informális találkozót tartottak Bakonykutiban 2009.október 10-én, melyre meghívták Latorcai János urat a FIDESZ-KDNP Gazdasági Bizottságának elnökhelyettesét. A találkozó elôre egyeztetett témája a „Güssing modell” (de a hasonlóképpen sikeres, hasonló célokat megvalósító német mintamodell, a
2
bajorországi Wildpoldsried után nyugodtan nevezhetnénk „Wildpoldsried modellnek” is) hazai alkalmazhatóságának kérdése volt. A résztvevôk újra áttekintették e modellek lényegét, alkalmazásuk elônyeit az alkalmazó települések, kisrégiók és a nemzetgazdaság szempontjából. A modell közösen rögzített magvát a beszélgetés résztvevôi a következôk szerint foglalták össze:
Güssing Ausztriában, Wildpoldsried Bajorországban egy-egy néhányezer fôs település. Mindkét helyen az önkormányzatok azt a célt tûzték ki, hogy településüket egészében megújuló energiaforrásokkal fogják fûteni, ill. elektromos energiával ellátni. E céljukat a települések mintegy évtized alatt elérték és menetközben a céljukat átütô sikerû szélesebb stratégiává bôvítették. A célt egyfelôl kisrégió méretûvé bôvítették néhány tíz település bevonásával – a bôvített projekt is igen gyorsan és sikeresen halad a megvalósítás útján. Másfelôl tudatosan törekedtek arra, hogy a megújuló energia hasznosítási technológiák minél szélesebb skáláját alkalmazzák – fahulladéktól a földenergiáig, szélenergiától a napenergiáig használva ki igen változatos technikai megoldások segítségével ezeket a megújuló energiaforrásokat. Ezzel a céljuk az volt, hogy megteremtsék a hátterét annak, hogy projektjeiket mûködés közben más érdeklôdôknek is be tudják mutatni a legegyszerûbb bemutató szolgáltatások nyújtásától kezdve, megvalósíthatósági tanulmányok készítésén át egészen a kiviteli fázis irányításáig terjedô szolgáltatásokat vállalva. Ezt olyannyira sikeresen tették, e szolgáltatásokra olyan mértékû (mind hazai mind külföldi) érdeklôdés mutatkozott, hogy a tartományi, ill. szövetségi kormányok, ill. az EU a projektindítások közvetlen és nagymértékû támogatásán túl most már külön felvállalta e tapasztalatátadási szolgáltatások anyagi támogatását és széleskörû propagálását is. Mindkét projekt esetében már száz fölötti a megindult további települési ill kisrégiós hasonló projektek száma. A projektek nem egyszerûen mûszaki-technológiai modelleket valósítanak meg, de mindkét helyen sajátos és egyedülálló üzleti modellt is alkottak és terjesztenek. Ennek az üzleti modellnek az alapja, hogy kezdeményezô szerepük miatt a helyi önkormányzatok nagyon szigorú jogosítványokat alapíthattak és alapítottak is maguknak az indulásnál. Így elérték, hogy az erômûvek káros anyag kibocsátási értékeit az önkormányzat saját irodáiból valós idôben figyelemmel kíséri és a szabálysértô energiatermelô tevékenységét azonnali hatállyal fel tudja függeszteni. Ez a tény és az, hogy az elektromos energiát kb. 20%-al olcsóbban tudják adni a felhasználóknak, mint a nemzeti (tartományi) hagyományos áramszolgáltatók – rendkívüli helyzetbe hozza az önkormányzatokat. Az olcsó energia hátterével maguk válogathatnak az érdeklôdô befektetôk között, azoknak adva letelepedési lehetôséget, akik tevékenysége beleillik településük fejlesztési stratégiájába. Ily módon az egész modell egyedülállóan alkalmas a gúzsba kötô globalizációs folyamatokkal szemben nemzeti érdekek és stratégiák érvényesítésére. A beszélgetés minden résztvevô megállapítása szerint rendkívül hasznos és gyakorlatias volt, a résztvevôk több konkrét lépés elôkészítésében állapodtak meg. Így a három település polgármestere és az Otthonunk Bakonykuti Egyesület képviselôi közös szándékuk rögzítésére megállapodás elôkészítését, a wildpoldsriedi önkormányzattal tapasztalatcsere céljából kapcsolatfelvételt határoztak el. 3
Eddig a rövid beszámoló a találkozóról - Bakonykuti lakosokként tájékoztatásul tegyünk hozzá néhány részletet. Mi kell egy ilyen projekt sikeréhez? Rengeteg dolog – de az biztos, hogy kell egy településéhez messzemenôen lojális, ragaszkodó kulcsember, aki életpályájaként tud majd tekinteni erre a feladatra, aki felvállalja, hogy szakmai életét ez tölti majd ki, családjával itt találja meg személyes boldogulását. Ez szóról-szóra így történt Güssingben (és Wildpoldsriedben is). A güssingi történetben egy Bécsben kitanult és gyakorlatot szerzett mérnökember, hazaköltözve Güssingbe, a 90-es évek elején elôállt azzal a javaslattal, hogy Güssinget megújuló energiák bázisán energia önellátóvá kellene tenni (az erdôsült vidéken rengeteg a hulladékfa, a nap rájuk is süt, a föld mélyén pedig ott a hôenergia – van tehát mire építeni). Hiába volt ennek a területnek a szakmérnöke, türelemre és meggyôzôerôre is szüksége volt – végülis egy évbe telt, mire a helyi önkormányzatot sikerült meggyôznie, hogy a javaslat kihúzhatja Güssinget a bénultságból. Azután belevágtak és mára minta-ökorégióvá vált a kb. 27 ezer fôs kistérség. Okosan találták ki (ill. vették át a nemzetközi gyakorlatból) a mûszaki megoldásokat, de ugyanilyen megfontoltan alakították ki az egész fejlesztés üzleti mûködési kereteit. Ez utóbbit nagyon óvatosan úgy, hogy az egyre növekvô, üzleti alapon szervezôdô céghálózat ne tudjon szembekerülni a helyi lakosok érdekeivel és a megindult gazdasági pezsgés ne borítsa fel a környék csendjét, nyugalmát, sôt, csak még jobban tudatosítsa a lakosokban az újfajta, környezettudatos életmód elônyeit. Ma már – ami az induló cél elérését illeti – Güssing megújuló energiákból lett önellátó, sôt kb 20%-al már többet is termel saját szükségleteinél. Maga a teljes régió is már több mint 50%-a hasonlóan önellátó. Az elôállított zöld energia jóval olcsóbb (kb húsz százalékkal), mint a hagyományos (fosszilis pl.: olajból származó), ezért válogathattak azokból az ipari ill. szolgáltató partnerekbôl, akik szívesen települtek volna az olcsó energia közelébe. Így pl.: ideköltözött a két legnagyobb osztrák parkettagyár. Ezek számára a konstrukció annyiban is elônyös, hogy ebben a szimbiózisban a parkettagyár nagytömegû fahulladékát gyakorlatilag szállítási
költség nélkül lehet visszajuttatni a körforgásba, a faaprítékkal mûködô kiserômûbe. Ez csak példa, hasonló okok alapján gombamód – és a helyi lakosok – Visszatekintô által kézben tartva – szaporodnak az újabb felhasználók. A helyi munkanélküliség megszûnt, a Nem szeretném miért jöttünk össze a Templomtéren. beszedett helyi hosszasan iparûzésikommentálni adó csaknem megnégyszerezôdött. A teljes régióban mára tudja tegnap volt 89 éve a Trianoni békediktátum aláírásának. 29Mindenki különféle energiahasznosító erômû található (pl. erdôgazdálkodási Azt, hogy magyarok vagyunk nem kell szégyellni.erjesztéses metántermelô feldolgozása, hulladékhasznosítás, zöldszárú növények Remélem jövôre 90. évfordulónill. többen leszünktechnológiájú ott egy szál virággal, egy naperômû, ezekakombinációi különféle hasznosítása). Tudatos volt mécsessel és egy szép verssel, melyet a képen látható fiatalember szavalt. ennek a sokféle technikai megoldásnak az alkalmazása is. Ugyanis eredeti energia Talán a „bolygók állása“ is kedvezôbben alakul addig.mintarégiót akartak létrehozni. Ez önellátási céljukat menetközben kibôvítették, Köszönöm, hogyéseljöttetek. sikerült is, az EU felvállalt és támogatott mintarégiója lettek, mára nemcsak az EU területérôl, de az egész világról érkeznek az ökolátogatók, hogy megismerkedjenekJudit a projekttel és érdeklôdés esetén a legkülönfélébb szolgáltatásokat (tanácsadás, megvalósíthatósági tanulmány készítése, tervezés, projektek tényleges kivitelezése ill. projektvezetés) megvásárolhassák. Az erre a célra épített szép négyszintes oktatási épületben létesített kisebb-nagyobb konferenciatermekben a látogatók egymás kezébe adják a kilincset – ezt mi odalátogató bakonykutiak is meg tudjuk erôsíteni.
2009. június 4.
Kuti látogatóként kifejezetten kértük vendéglátóinkat, hogy a programba vegyük fel egy Kutihoz hasonló egészen kis település megtekintését is. Szerencsére a Güssing körül bôvülô mintatérségben akadt Urbersdorf, egy még ilyen település, Urbersdorf, egy még Bakonykutinál is valamivel kisebb település. Bakonykutinál is valamivel A fejlesztés itt úgy zajlott, hogy amikor a kisebb település. régióközpont Güssing fejlesztése már jócskán és visszafordíthatatlanul elôrehaladt, kaptak lehetôséget a további, korábban érdeklôdésüket már jelzô, kisebb települések a fejlesztésre. Az ily módon elôre összehangoltan és megtervezett idôbeli ütemezésben elôrehaladó fejlesztés néhány év után elérte Urbersdorfot is. Másfél évvel ezelôtti lapszámunkból idézve az akkori friss benyomásainkat: „Urbersdorfban egy teljesen automatizált, faaprítékkal ill. kiegészítô napkollektorral támogatott központi energiaellátó egységet létesítettek – még arra is ügyelve, hogy az új épület külsô megjelenése környezetbe illô legyen (a létesítési költségek jelentôs részét a tartományi, a szövetségi osztrák kormányzat és közvetlenül az Európai Közösség vállalta). A mellékelt képen ez az épület látható, külseje alapján pajtának gondoltuk volna. Mindenütt csend van, rendezettség és tisztaság. Nemcsak, hogy szemetet nem látni, de a faluban, sôt a határban is rendezettek a sövények, mezsgyék – minden vezetéket (elektromost és távfûtésit is) föld alatt vezetnek. Talán ekkor éreztük leginkább azt, hogy a füstös ipari társadalmon túli jövôbe tettünk kirándulást.”
Végül, ha egy mondatban kellene összefoglalni, miért jó Kuti számára, ha környezetében megindul egy ilyen környezetbarát energetikai fejlesztés (a mi esetünkben az úttörô Güssing szerepét nyilvánvalóan a legnagyobb és legfelkészültebb település, Várpalota fogja játszani) – azért jó, mert egy lehetôséget kaphatunk, anélkül, hogy most bármilyen anyagi elkötelezettséget kellene vállalnunk. Lehetôséget arra, hogyha a fejlesztés valóban beindul, néhány év múlva dönthetünk arról, hogy mi is belefogjunk-e, rákapcsolódjunk-e a nagyobbak által már útnak indított szerelvényre.
Örömhír
A
2003 óta aktívan mûködô ASSZONYTORNA KLUB életében csodálatos dolog történt. Anyagi támogatást kaptunk a BAKONYKUTI KÖZSÉGÉRT KÖZALAPÍTVÁNY-tól. Így a már leamortizálódott lemezjátszónkat lecserélhettük, hiszen a zene elengedhetetlen eleme a tornaóráinknak. Köszönjük Törjék Györgynek és a kuratóriumnak, hiszen ezzel erkölcsileg is óriási elismerést kaptunk részükrôl.
EKG készülék az orvosi rendelôben
A
nyár folyamán egy jótékony adakozó EKG készüléket adományozott az OTTHONUNK BAKONYKUTI EGYESÜLET számára. Kérését boldogan teljesítettük, miszerint a készülék minél elôbb kerüljön olyan helyre, ahol hasznát veszik. Mi úgy gondoltuk, hogy háziorvosunk dr. Kisari Eszter részére adjuk át használatra a gépet. Ô boldogan vette át és így egyesületünk teljesíthette az egészségmegôrzésben vállalt szerepét is.
Zöld holnap K
arnyújtásnyira vagyunk a környezeti katasztrófától. A politikai csúcstalálkozókon képtelenek megegyezni az üvegházhatású gázok kibocsátásának radikális csökkentésében, még most sem tör át a felismerés, hogy együtt sírunk együtt nevetünk. Kilátásaink nem túl rózsásak. Mindeközben az emberi elme elszántan dolgozik, hogy kiutat találjon a környezeti kutyaszorítóból. Íme néhány meghökkentô, felvillanyozó példa a kiapadhatatlan emberi kreativitásra. Európában a napenergia élharcosa – ki hinné? – a Vatikán. A pápai állam 2009 tavaszán 660 millió dolláros, nagyszabású erômû-fejlesztési programot jelentett be: ezzel a világ elsô olyan állama lehet, mely energiáját tisztán napfénybôl nyeri. A napkollektor azonban csak ott kifizetôdô, ahol sokat süt a nap. Szél viszont mindenütt fúj. A szélenergiát világszerte izgalmas fejlesztések próbálják hasznosítani: a leglátványosabb a MagLev szélturbina. Pekingben 2007 végén kezdték építeni a mûködô változatot: egy felhôkarcoló méretû, felfelé kissé keskenyedô, óriási széltornyot, afféle modern zikkuratot, melynek függôlegesen álló, hatalmas lapátjai mágneses mezôn lebegnek. Mivel a mágnesesség miatt a súrlódás elhanyagolható, a MagLev már a gyengébb légmozgás erejét is munkára tudja fogni, alkatrészei pedig alig kopnak, így a monstrum több száz évig is vidáman mûködhet. Egyetlen ilyen széltorony ezer hagyományos szélkereket vált ki, évi egy gigawattnyi tiszta energiájával 750 ezer lakást szolgál ki, vagyis egy egész várost ellát árammal. Kisebb, háztáji használatra szánt szélkerékbôl is egyre bôvebb a választék. A háztetôkre szerelhetô Swift Wind Turbine zajszintje a suttogó beszédét sem éri el. Aki 10-12 ezer dolláros árát sokallja, annak ott a Hongkongban kifejlesztett Motorwind, amelybôl a 8 turbinás, 8 kilós, hordozható változat alig 420 dollár. Ha kirándulni indulunk, csak betesszük a csomagtartóba, aztán kirakjuk a sátor mellé: a kis kerekek buzgón pörögni kezdenek, és máris termelik nekünk az ingyenenergiát. Logikus megoldás a két szeszélyes energiaforrás a nap és a szél párosítása. Izgalmasan kombinálja a két energiát Augustin Otegui mexikói tervezô találmánya, a Nano VentSkin nevû, négyzethálósan elrendezett, miniatûr szélturbinákból álló burkolófelület. a Kis turbinákat borító „bôr” napelemként is mûködik, a burkolat belsô rétege pedig megköti a szén-dioxidot. A harmadik fontos megújuló energia a víz. Meghökkentô példa, hogyan hasznosíthatnánk a fürdôszobai vezetékekben áramló vagy vécétartályból lezúduló víz energiáját.? A Leviathan Energy szakemberei erre építették találmányukat, a Benkatine Turbine nevû mini turbinát, amellyel toalettünket házi vízerômûvé alakíthatjuk. Pozitív példa a Magyarországon mûködô elsô ökostrand a gárdonyi Sport Beach. A zuhanyozók meleg vizét napelemek biztosítják, az idôt napóra mutatja, a mosdókban ökokézmosót, a takarításhoz kôolajszármazékot nem tartalmazó tisztítószereket használnak. A büfében biotermékeket is kínálnak, a látogatókat füstmentes sziget, biosátor, biotavacska, fából készült gyerekjátékok várják. A zöld jövô tehát már itt kopogtat az ajtónkon, és nagyon ígéretesnek tûnik. Csak ezt a következô 10-20 évet éljük túl valahogy.... Forrás ÉVA magazin
OKTÓBER 23. uszonnyolcan, felnôttek, gyerekeink és unokáink állunk a Templomtéren a hársfák már ritkuló lombján átszûrôdô ôszi napsütésben. Kis virágcsokrok, mécsesek a frissen ültetett borostyán mellett – s mi, akik eljöttünk, valamennyien egy irányba nézünk. Rövid beszédet mondanak, emlékeznek... Gondolataim elkalandoznak, végigpásztázok a jobbára fiatal arcokon; legtöbbjük 20 éve, a Köztársaság kikiáltásakor gyermek volt. Most részesei a morajló politikai-gazdasági viharoknak, gyötrôdve a napi megélhetés, a munkahelyi válság, családi boldogság hármasában. Az ifjak az 1956-os, oly sokat vitatott eseményekre nem emlékezhetnek, nem lehetnek személyes élményeik sem. Nem élték át a vérzivataros hónapokat, éveket; nem emlékezhetnek arra, hogy a békésen tüntetô egyetemisták közé lôttek, a bevonuló orosz csapatok brutalitására, a megtorlásra: arra, hogy szétlôttek mindent, mi mozdult és mi útjukba került. Lôttek lakóházat és mûemléket, lôttek gyermekeket, öregeket, letörtek minden hôsies ellenállást, és a Dunánál megkérdezték: ez Szuez? Nem emlékezhetnek a hôsiesen harcoló, éhezô pesti népre, a kifosztott boltok üres polcaira, nem emlékezhetnek a ház elôtt megálló fekete autóra, a hideg börtönökre, a szétvert, vérzô testek utolsó útjára. Emlékezhetnek nagyszüleik elsuttogott meséire, a Szabad Európa Rádió titkon hallgatott sípoló híreire! (Börtön járt érte! ) Tán nem is értik- ilyen nagy dolog a Szabadság? Emlékeim ködébôl felriadva hallom a remegô férfihangot: „… angyal vidd meg a hírt az égbôl, mindig élet lesz a vérbôl...” Megemlékezésünk az ünneprôl, bár rögtönzött volt, mégis a nap jelentôségéhez méltó és bensôséges..Takács János rövid, de lényegre törô beszédet mondott, Láng János emlékei életszerûek voltak, Hajdú Csaba és Györffy Elza versei könnyekig meghatottak mindenkit. A szívélyes vendéglátás Kertészéknél is a napfényes teraszon szép befejezésként sokáig él majd bennünk az ünneplés emlékével együtt.
H
VILÁG GYALOGLÓ NAP NordicWalking Törjék Gyuri és két kedves barátja szóban, majd gyakorlatban is bemutatták a NordicWalking "fogásait". Tettek követték: bemelegítettünk itt a faluban, elsajátítottuk a technikát és a lelkes kis csapat elindult a Burok-völgy felé. Reméljük a jövôben lesz alkalom még a közös sétákra, kirándulásra és egyre többen próbálják ki ezt az egészséges és kímélô sportot. Köszönet érte a szervezônek. 2009. október 10.
ADVENTI KÉSZÜLÔDÉS
G
yorsan elrepült az egy év, kitavaszodott, Húsvét, majd Pünkösd.
A frissen ültetett bokrok között Elza piros tulipánjai virítottak a Templomtéren, lágy zöld rügyekkel köszöntötték a tavaszt a hársak. Gyorsan, munkával teltek a nyári napok, készülôdtünk a Körmenetre, a falu betelepítésének 250. évfordulóját ünnepeltük. Most ismét az ebédlôasztal körül ülünk, terveket szövögetünk. Csak egy legény áll a vártán az asszonyok között. Sok dolog vár ránk, Advent közeledik. Tervezzük: a Templomtéren ismét felállítjuk a Betlehemet. A férfiak már javában készülôdnek: János telefonon tartja a kapcsolatot Tamással, Lóránttal, Csabával, mibôl legyen, milyen legyen? Mikor építjük? Hajdú Csaba is jelentkezik, beállna építkezni. Ha elkészült, az asszonynép „felöltözteti” .
A keresztény világ legnagyobb ünnepe Krisztus születése. Szeretnénk ismét egy kis csodát alkotni; a meghívóra Fra Angelico szépséges festménye az Angyali üdvözlet kerül. Csaba nyomdájában készülnek. Erika vállalja az adventi koszorú beszerzését, egyeztet Sándor atyával és Lugosi Marikával. Horváth Klári és Hajdú Márti formába önti József és Mária alakját. Kaszti Nóra mécsesekre, fenyôágakra vadászik – jusson a mécsestartókba elegendô – a hársak alá, a templomba.
Tóth Andira újból nagy feladat vár, a gyermekmûsort vezényli. Reményeink szerint lesznek jelentkezôk, akik verssel, zenével emelik majd az ünnepek fényét. Deák Ildi álmodozik: Mária - József - Jézuska új arcot kapnak! kifényesíti a birkák szôrét is, jászolt készít. Mécsestartók, fenyôdíszek készülnek, kipróbálhatják magukat az alkotni vágyók. A Betlehemi csillag ismét felragyog. Fiedler Ági üzenetet küldött: „elhoznám tanítványaimat Fehérvárról, kuti kisfiú is akad köztük; Betlehemes játékokat adnánk elô”. Örömmel várjuk az iskolásokat. Tavaly is meghatóan szép volt mûsoruk. Próbálom – feladatom szerint – sorba rendezni a dolgokat magamban, miközben sötét este száll a falura. Izzó a hangulat, tervek születnek... Én is álmodozom: tavaly szeretetbôl épült Betlehemünk, így lesz ez most is. A férfiak ácsolnak majd dacolva a hideggel. Felöltöztetem Máriát és Józsefet és új ruhát kap a Kisjézus. Mécsesek apró fénye világítja meg az ünnepi díszbe öltözött templomot, mely ismét megtelik áhítattal. Sándor atya megáldja kis Betlehemünket... a Bakony alján egy kis falura béke száll, Krisztus születését várjuk … 2009. október 28.
Intimtorna 10 000 forintért, azaz közösségi élet Bakonykutiban. Hazánkban ma igen sokat beszélnek a helyi közösségek megszervezéséról. A kis településeknél különösen fontos ez, hisz az embereknek sokkal kevesebb a lehetôségük kultúrára, sportra, közös programokra. Bakonykutiban megszervezésre került egy intim nôi torna sorozat, melyet egy országosan ismert és elismert szaktekintély tart mindazon érdeklôdôknek akik ezt a tornát fontosnak és szükségesnek tartják. A rendezvényt a szervezôk szerették volna itt helyben, az önkormányzati épület KÖZÖSSÉGI HELYISÉGÉBEN lebonyolítani. A közösség szolgálata, az emberek életének könnyebbé, komfortosabbá tétele éppen az önkormányzatok feladata lenne. Éppen ezért érthetetlen, hogy Bakonykutiban a közösségi helyiség igénybevétele miért kerül a lakosoknak alkalmanként 10000 forintba. Ma már tudjuk, hogy a település önkormányzata (képviselô testülete) a polgármester beterjesztésére fogadta el ezt a szabályt, (2007. február 26.-án, 16/2007.) felmerül bennünk a kérdés kinek az érdekében??? Az biztos, hogy nem a helyi lakosok érdekében. A lakosoknak az lenne az érdeke, hogy a közösségi helyiséget rendszeresen használhassák, nem pedig az, hogy busás díj ellenében kegyesen a rendelkezésükre bocsássák. Mit reméltek mindazok, akik ezt a szabályt meghozták? Valószínûleg éppen azt, hogy ennek nyissuk meg az épületet eredményeként senki se akarja igénybe venni azt a helyiséget amelynek éppen az lenne a feladata , hogy a a közösség használatára! közösség tagjai ott találkozhassanak. Különösen fájó mindez (már a közösségi terek hiánya), miután még a kocsma is bezárt. Furcsa helyzet, hogy a közösség forrásaiból megvásároltunk egy épületet, ott áll lelakatolva, használat nélkül csak az állaga romlik. Ezúton az újságon keresztül is megismételjük javaslatunkat: nyissuk meg az épületet a közösség használatára! A befûtésrôl, a nyitásról, felügyeletrôl, zárásról minden alkalommal az Egyesület egy ügyeletese gondoskodna, így mindez az önkormányzatnak semmibe sem kerülne, de módot adna arra, hogy a hosszú téli estéken legalább legyen egy olyan helyiség, ahol lehet pár szót váltani, sakkozni, kártyázni. Az intimtornának Miklósa Erika a saját ingatlanában biztosított helyet… igaz így kicsit szûkösebben és kevesebben, de külön költségek nélkül vehetnek részt a jelentkezôk ezen a fontos esemény-sorozaton. Vajon van valakinek, illetve valakiknek ilyenkor lelkiismeret-furdalása?
Szerintem nincs Az országban számos településen forgalomlassítók épülnek, nálunk a faluvezetés szerint erre nincs szükség, sôt megvalósítani sem lehet. Nem is a mi utunk. NEM a MI utunk! Máshol miért lehet? KELLENE. De nincs következménye annak sem, hogy a határba, az utakba amúgy nyílván „nyomós okból”, az építési törmeléket, szemetet ki lehet hordani. Balek volt az aki fizetett érte, hogy elvigyék? Ezúton kérjük, NE TEGYÉK! Bár gondolom, úgy érzi aki teszi, az utat javítja, de ez ILLEGÁLIS. A szomorú valóság, hogy egy Minisztérium, egy környezetvédeli hivatal, most már szinte BÁRKI képes egy e-mailre válaszolni. KIVÉVE a falunk vezetését. Hajrá XXI. század. És lenne még, csak fóruma nincs, azt sem lehet elérni, hogy a Testületi ülésekrôl biztonsággal kapjunk értesítést. Hát ez van, EZT AKARTUK. Ezt akarjuk?
