A TARTALOMBÓL: Aggódom a miniszterelnökért! . . . . . . . . 2 Eretnekper 2007-ben . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Kis magyar abszurd? . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Megállt az idõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Nyílt levél az APEH-hez!. . . . . . . . . . . . . 4 Két kórház között, félúton . . . . . . . . . . . . 5 Magyar Bábel a jobboldalon. . . . . . . . . . . 5 A magyar-orosz kapcsolatokról . . . . . . . . 6 Magyarország neoliberális átnevelõ tábor . . 7
Ellenzéken belüli ellenzékben . . . . . . . . . 9 Kivonat XXIII. János pápa beszédeibõl . . 9 Eva Mari Barki Szekszárdon . . . . . . . . . 10 Nyugat-Európa felvette a kesztyût. . . . . 11 Gazdaságok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Polcon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Ha valaki még nem találkozott vele . . . 13 Szétzárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Hogyan tovább? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
Kiderült . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Kísérleteznek velünk . . . . . . . . . . . . . . . 18 Az idõ a jobboldalnak dolgozik . . . . . . . 19 A pokol kapujában. . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Új valóság. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 Most káromkodok . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 Kinek van igaza?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 Zsákbamacska politikusok . . . . . . . . . . . 25 Tubes: lakossági észrevételek. . . . . . . . . 26
Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!
AGGÓDOM A MINISZTERELNÖKÉRT! Már ott tart, mint egy régi gramofon, amin a tû elkopott, és vissza-vissza ugrik az elõzõ mondatra! Senki sem figyel rá? Már mindenrõl csak egy valami jut az eszébe, az Árpád sávos zászló? Vajon Mária Teréziáról is megemlékezik majd, hisz az Õ fejében született meg az Árpádsávos lobogónk!? Még egy kérdés eszembe jutott, a miniszterelnök Holokausztra emlékezõ beszéde kapcsán! Mikor hazánkból deportálták az izraelita honfitársainkat, a horogkereszt, és nem az árpádsáv alatt tették ezt a szégyenletes bûnt! Tényleg ismeri a magyar történelmet, vagy a kommunista pártállami idõkbõl visszamaradt történelem hamisítást vette elõ, hogy a zsidók gyász ünnepét is bemocskolja? A nyilas uralom végén az Andrássi út 60 alatt, volt egy szoba, ahol a nyilas katonák átvedlettek kommunista katonákká. Ez csak a felszín, mind kiderült, hisz máig alázzák a holokauszt emlékét, lásd a miniszterelnöki beszédet! Miért nem lehet a mai napig is élõ és holt emberek lelkét ápolni, ahelyett a miniszterelnök a saját tébolyult elveit hallani! Megalázó ez a zsidó honfitársainkra nézve is! Nem beszélve arról, hogy az öszödi szónok többi, hazánkra szégyenletes megszólalásaira. Hogy hagyhatják ez a zsidók? A családomat felvidékrõl kitelepítették 45 tavaszán. Ez az ott élõk holokausztja volt. Az ott maradt testvéreinket telepekre szállították, és számos ember áldozat árán maradhattak a felvidéken! Tiltakoznék, ha errõl emlékezve egy történelem hamisítássá aljasulva emlékezne a magyar miniszterelnök. Errõl bezzeg hallgat, hisz a kommunista eszme máig él, és ennek képviselõi résztvettek a Magyar holokauszt véghezvitelében. Árpád apánk zászlaja, a beszéd téma egy zsidó gyásznapra emlékezve? Miniszterelnök szerint errõl szól, és nem a nyilasokról, majd az átköltözött kommunistákról? Szegény a nemzetnek, hogy hazánk elsõ embere, nem ismeri és ápolja a ünnepeinket. Szánalmas a nemzetnek, hogy engedi, hogy sárba tiporják a múltját, a mindenkori pártérdekek miatt! Szégyen, hogy ezt engedik az érintettek. Szégyen a halottakra, és a túlélõkre nézve is! Duft naplója http://duft.extra.hu/?p=1096
5 év a holo-dogma vitatásáért A kiszabható legsúlyosabb börtönbüntetésre ítélték Ernst Zündel revizionista gondolkodót, a cionisták által megszállva tartott Németországban, holokauszt-tagadásért. A vád nem más, mint 14 rendbeli „gyûlöletkeltés“ „náci és antiszemita“ propaganda! A 67 éves Zündelt, aki ezelõtt Kanadában élt, 2005-ben deportálták Németországba, miután világhálón és írásos kiadványokban a holo-dogmával kapcsolatos felvilágosító munkát folytatott. Tagadta, hogy a III. Birodalomnak az lett volna a célja, hogy az európai zsidóságot teljes egészében megsemmisítse, illetve vitatta az áldozatok számát is. Mint a BBC tudósította, Zündel elutasította az aljas vádakat, ragaszkodott a szabad szólás jogához, és érthetõen megkérdõjelezte azon német törvények alkotmányosságát, amelyek alapján eljárnak ellene. Védõi közül ketten záróbeszédükben a szólásszabadságra hivatkoztak, békés aktivistának nevezve Zündelt, míg egy harmadik azt kérte az eljáró mannheimi bíróságtól, a letöltendõ büntetésbõl számítsa le, hogy kiadatása elõtt Zündelt már Kanadában is két éven át õrizetben tartották. Németországban 2005 márciusa óta volt vizsgálati fogságban. Botrányos, jogellenes körülmények között kezdõdött kirakat perét 2005 végén rövid idõre felfüggesztették, miután a tartományi bíróság kizárta a a védõk közül Horst Mahler volt ügyvédet, csak azért, mert a Német Nemzeti Demokrata Párt (NDP) egyik szellemi vezetõje. Megjegyzendõ, hogy õt szintén a holo-dogmával kapcsolatos igazságmondás miatt, letöltendõ börtönbüntetésre ítéltek és eltiltottak foglalkozása gyakorlásától. A védelem pedig válaszul amúgy jogosan, elfogultsági indítványt nyújtott be a bíróság elnöke ellen. A „kiválasztottak“ unszolására kreált törvény, a holokausztcáfolat vagy az arról való puszta vita, inkvizíciót megszégyenítõ büntethetõsége nyilvánvalóan ellentétes a német alkotmánnyal is, ám nincs német jogász, amely ezt meg merné támadni, hiszen pusztán ezért is lecsukhatnák. Az ilyen, és ehhez hasonló perek roppant beszédesek. Beszédesek, mert a gondolkodásra képes emberekben ilyenkor azért felmerülhet egy, s más, mármint ami a holokauszt valóságtartalmát illeti. Úgy tûnik, hogy jelen esetben valóban igaz az a mondás, miszerint a toll hatalmasabb, mint a kard. Hiszen ha leomlik az általuk felépített, és szellemi terrorral fenntartott „kártyavár“, akkor elveszíthetik látszólagos ideológiai fölényüket. Szabad utat a történelmi kutatásnak! MEGDÖBBENTÕ: A LAKOSSÁG MAJDNEM FELÉT VÉSZKORSZAKRA EMLÉKEZTETI AZ ÁRPÁD-SÁV „A lakosság mintegy fele egyértelmûen nyilas vagy legalábbis a vészkorszakra is emlékeztetõ jelképnek tartja az árpádsávos zászlót, amit a többség szerint a Fidesznek nem kellene elfogadnia a rendezvényein" – áll a Medián ma közzétett felmérésében. A népesség 41%-a az Árpád-házi királyok, 29%-a a nyilasok, 20%-a mindkét csoport jelképének tartja az Árpád-sávos zászlót. Természetesen azok többsége, akik ellenzik az Árpád-sávos zászló használtatát – akár egy Fidesz-rendezvényen is – a kormánypártok szavazói közül kerülnek ki. Minden esetre elgondolkodtató, hogy „jeles” politikusaink és az „elfogulatlan, kiegyensúlyozott” média mennyire képesek befolyásolni a lakosságot akármilyen irányban. Szûry Ildikó
Olvasói óhaj: Szeretném, ha Gyurcsány Ferenc, a holokauszt emléknap alkalmából, visszaadná a házát annak a zsidó honfitársunknak, és annak családjának, akiktõl Apró Antal a kommunista zsidóüldözés idején elvette! 2
jó ha figyelünk
Nem. Ez már nagy magyar abszurdnak sem megy el. Ez már maga a képtelenség. A reggeli pártszócsõ szektájának egyik oszlopos tagja, Aczél (Acsádi) külön mûsort kapott a köztévében. A csatornát amúgy már régen nem nézem, azóta mintha a vérnyomásom is csökkent volna valamelyest. Néha azért engem is elragad a hév, s olyankor meggondolatlanul távkapcsolót ragadok és – mai divatos szóhasználattal élve – szörfölök a különbözõ adók között. Na itt kezdõdött a baj. Általában a kereskedelmi televíziók produkálják az abszurditás csúcsait jelentõ képtelenebbnél képtelenebb tudósításokat, ezúttal azonban a „királyi” televízió vitte el a pálmát, a többiek a lába nyomába sem értek. Ahogy mondani szokás: a fasorban sem voltak. A képernyõrõl kitörölhetetlen zsurnaliszta matuzsálemek kategóriájába átvánszorgó Aczél (Acsádi) frappáns kis mûsorban mutatta be az ifjúság és a tudatlanok számára az állam-szocialista Magyarország legfrankóbb konferansziéját, az ÁVÓ-s múlttal bíró Komlós Jánost. Itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, ahol egy röpke, ám egyúttal szinte végtelen hosszúságúnak tûnõ pillanatra meg kell állnunk az egykori úttörõ és KISZ-vezetõk által taposott neokolonizációs kapitál-leninizmus útján. (Ez halmozott képzavar)J Nem tudom, érzik-e a megképzõdött sziutésön tragikomikumát? Ez már nem is abszurdum, ez már képtelenség. Demokratikus jogállami keretek között mindenképpen. A köztelevízió mûsorában egy katonai titokszolga prezentálja nekünk az néhai ÁVO-st. (Azért nem írom azt, hogy „volt” vagy „egykori” katonai titokszolga, mert ami Putyinra áll, – egy KGB-sre soha sem mondhatod azt, hogy volt KGB-s – az nagyvalószínûség szerint a világ többi titkosszolgálatának tagjára is elmondható. Egyúttal szögezzük le azt is, mégpedig azonnal, hogy a pofátlanság kis hazánkban tényleg nem ismer határokat. Játék határok nélkül! Az idegeinkkel. Itt most mán mindent lehet! Kiderülhet rólad bármi, bebetonozott helyed van a képernyõn, a törvényhozás házában, vállalatok igazgatótanácsában… Ja! Most látom csak, dejszen te kivételezett vagy! VIP! Nagyember! Fõ hallja kend, a csókosok, az érinthetetlenek kasztjából. Neked, meg a hasonszõrûeknek engedélyezett a csalás, a lopás, a hazudozás. Ez nektek – az állampárti múlt és kapcsolatrendszer által, mintegy hitbizományként, privilégiumként garantáltan – jár. Nekem meg csak a szám. Tudom, meg tanultuk a leckét, nem a zsemle kicsi, a pofánk nagy. Te viszont – akár az érinthetetlenek kasztjába tartozol, akár nem –azt vésd az eszedbe, de jól, hogy terjedõben a távcsöves puska. Már nem muszáj közel menni, hogy öljenek. Még nincs baj. Baj akkor lesz (mondjuk az általános ingatlan adó bevezetése után), amikor valaki belenéz a kukkerbe és meghúzza a ravaszt. Óra indul! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
Baló György lehangolónak tartja, ha a Kádár-korszak valamennyi újságíróját egy kalap alá veszik. Nincs Magyarországon számottevõ társadalmi erõ, beleértve a teljes politikai elitet, amely számára fontos lenne a független közmédia – állítja a Heti Válasznak Baló György. A Magyar Televízió szerkesztõ-mûsorvezetõje lehangolónak tartja, ha a Kádár-korszak valamennyi újságíróját egy kalap alá veszik. - Hatvanéves lesz idén, s a köztelevízió talán legfontosabb mûsorának, A szólás szabadságának vezetését vállalta el e hónaptól. Ön jó ennyire, vagy a fiatalok ilyen rosszak? - A televíziózás nem korfüggõ -persze ezt valóban egy idõsebb ember mondja. De nemzetközi trend, hogy az ilyen típusú mûsorok vezetõi csak hetven-nyolcvan évesen mennek nyugdíjba. Nem érzem úgy, hogy a korom miatt ágyúval kellene kilõni innen, annál is kevésbé, mert nem látom -s ezek szerint a fõnökeim sem látják -az átütõ tehetségû, nyelveket beszélõ fiatal kollégákat, akik jobbak. Mert érzésem szerint - legalábbis eddig -nincsenek. Nemcsak a tévében, de a rádióban és a lapoknál sem találni nagy egyéniségeket. Tizenhét év telt el, de mondjon egy tucat olyan médiaszemélyiséget, akirõl 1989 elõtt nem tudtunk, ma viszont átütõ a jelenléte. jó ha figyelünk
3
- Megfogott. Bele kell hát törõdni, hogy a rendszerváltozás után ugyanazok az arcok közvetítik a demokratikus üzeneteket, akik korábban pártellenõrzés mellett tették ugyanezt a népi demokratikus direktívákkal? - Elõször is: furcsa, hogy a Heti Válasz nem kérdez rá a mai jobboldaliak akkori tevékenységére. - Dehogynem. Martonyi Jánostól is tudakoltuk, jó ötlet volt-e az õ MSZMP-tagsága. - Bizonyára. De az állítást tartom. Mármint hogy lapjuk erõsen szelektív. Amúgy lehangoló, amikor mai kollégák összemossák az egész akkori televíziózást, s azt mondják, hogy az a banda mind egy szálig kiszolgálta a Kádár-rendszert. Ez nem igaz. Nem voltunk egyformák. Nekem akkor azt kellett eldöntenem, hogy vagy elmegyek egy olyan nyilvánosságba, amely nem nyilvánosság -vagy annak erõsen korlátozott változata -, vagy sokaknak beszélhetek, és elmegyek a falig, vagy legalábbis addig, amit annak gondolok. Az utóbbit választottam. Nem állítom, hogy nem tettem olyat, amit jobb lett volna elkerülni. De azt sem hiszem, hogy olyan nagyot változtam volna 1989 óta. Elõtte az ember kevesebbet mutatott magából, mégis pontosabban értették. - Mondjuk 1956 huszonötödik évfordulóján Hollós Ervinnel és Berecz Jánossal beszélgetett a Magyar Televízióban az „ellenforradalomról“, amit még a lengyel tévé is átvett, hogy bemutassa, milyen káros a hõzöngés. - A lengyel tévés ügyrõl nincs tudomásom, de igen, vezettem egy ilyen beszélgetést. Nem fenyegettek, nem zsaroltak, hogy vállaljam el, de olyan helyzetbe hoztak, hogy az MTV akkori külpolitikai szerkesztõségének viszonylagos mozgásés szólásszabadsága múlott azon, vállalom-e. Kínosan ügyeltem rá, hogy ki ne ejtsem a számon az ellenforradalom szót. Tény, hogy a résztvevõk sokszor megtették. Megjegyzem, szerintem minden történést az adott kor közegében érdemes vizsgálni. Ez volt az elsõ eset, hogy az MTV-ben szóba kerülhetett 1956. A lapokban még ennyi sem jelent meg. Ön bizonyára nem emlékezhet rá, hogyan kezelték Magyarországon ugyanezen év nyarán Lengyelországot és a Szolidaritás szakszervezetet. Mi akkor elértük, hogy forgathattunk a Szolidaritásról, Regõs Sándorral még Lech Walesá-
val is sikerült interjút készítenünk. Nem állítom, hogy könnyû volt kiverekedni, hogy a beszélgetést sugározhassa az MTV, de sikerült. 2007-bõl nézve sem szégyellem, hogy ki mindenkivel és mi mindenrõl forgattunk 1975 és 1989 között a világban. - Ma milyen közel van az a fal? Múlt héten nyert Kamera Hungária díjat azzal az õszi Gyurcsány-interjúval, amelyben kénytelen volt elmagyarázni a kormányfõnek: a média feladata nem az, hogy neki segédkezzen. - Ez is ugyanolyan „küldetéses“ kérdés, mint a többi, de azért válaszolok rá: nem hinném, hogy ez az ötven perc körüli interjú ezért a részletéért nyert volna díjat. De például Antall József miniszterelnök úrral is volt hasonló konfliktusom, pedig vele egy idõben -az õ kezdeményezésére – gyakran beszélgettem a politikáról és a médiáról: mégis, egy élõ mûsorban azt találta kifogásolni, hogy a média nem örült az MDF 1990-es választási gyõzelmének. Az ön szóhasználatával élve: kénytelen voltam elmagyarázni a kormányfõnek, hogy a médiának nem az a dolga, hogy érzelmeket mutasson, hanem az, hogy tájékoztasson. - Amikor 2006 õszén egy kormányfõ nem osztja ugyanezt a felfogást, nem érzi úgy, hogy megállt az idõ? - Az idõ sok szempontból megállt. 1989-ben, a háromoldalú tárgyalásokon nem tudtak megállapodni egy médiatörvényrõl. Hat év múlva sikerült, és elindultak a kereskedelmi tévék, de akkor sem volt és azóta sincs Magyarországon számottevõ társadalmi erõ, beleértve a teljes politikát, amelynek fontos lenne a független közmédia. Már elfogadása elõtt látható volt, hogy a médiatörvény, úgy, ahogy van, katasztrofális: létrehozott egy többpárti alárendeltségben fuldokló, bizonytalan finanszírozású közmédiát -ezen okokból elégtelen autonómiával és szuverenitással. Inkább állami -ahogy sokszor külföldön is említik -, mint köztelevíziót. Az egyik az államé, a másik a közé; a kettõ nem ugyanaz. - Nem irigyelte a CNN-es kollégát, aki megállás nélkül azt kérdezte Gyurcsány Ferenctõl: ön hazudott, most miért higgyek magának? - Nem. Az a riporter – legyen bármilyen jó – nekem nem lehet referencia. Sem neki, sem a CNN-nek, sem a CNN tulajdonosá-
nak nincsenek és nem is kell hogy legyenek tétjei egy ilyen interjúban az Amerika szempontjából oly távoli és marginális Kelet-Európában. A riporter idejön, a producer nagyjából elmondja neki, mi a pálya, õ pedig kérdez, anélkül hogy bármit tudna Magyarországról. Csak semmi, ami a felszínnél mélyebb vagy részletesebb. Hosszan tudnám ecsetelni, milyen hangnemben és felfogásban beszél rólunk a nyugati média jó része. Megjegyzem, szeptember 19-én este engem elsõsorban az foglalkoztatott, miért nem tudták megvédeni az MTV-t és azokat a rendõröket, akik ott voltak. Ezt máig sem értem. - Saját felelõssége nincs? Épp mûsort vezetett az ostrom elõtt-alatt. Ha beolvassa a tüntetõk petícióját, talán másképp alakulnak a dolgok. - Talán. Ha a rendõrség mûködik, bizonyosan másképpen alakulnak. A petícióról viszont nem tudtam. Csak arról volt tudomásom, hogy tüntetnek a székház elõtt: ezt egy kolléga a fülemre mondta azzal, hogy közöljem a nézõkkel. Kevés idõm volt, hogy eldöntsem, mit, mikor, hogyan mondjak, s közben Juhász Ferenccel és Navracsics Tiborral beszélgettem. Ha bemondom, gondoltam, az majdnem olyan, mint egy meghívó, és még többen jönnek. Ha nem mondom be, voltaképpen hazudok. Valamelyest tompított formában bemondtam, majd az adás után nem sokkal készítettünk egy újabb mûsort, s abban már több tény hangzott el az akkorra már ostromállapottá alakuló helyzetrõl... NINCS TÖBB KÉRDÉSÜNK Az interjú során feltettük még Baló Györgynek a kérdést: miért érezte szükségét, hogy tavaly õsszel elhatárolódjon felesége, Morvai Krisztina Gyurcsány Ferencet bíráló véleményétõl, ahogy azt is, pályázik-e harmadszor is a tévéelnökségre. Tudakoltuk, a tévé kulturális igazgatójaként milyen tapasztalatokat szerzett, s megkérdeztük, bántja-e még, hogy tíz éve nem az õ nevével fémjelzett társaság kapta meg az egyik kereskedelmi tévéfrekvenciát. Nem kerültük meg azt a kérdést sem, hogy miért vált szokássá õt az SZDSZ-hez kötni. Fenti kérdéseinkre adott válaszait a televíziós az általunk leírt formában nem kívánta nyomtatásban viszontlátni. Forrás: Heti Válasz
NYÍLT LEVÉL AZ APEH-HEZ! Tisztelt Adó-és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal!
Nos, Kedves Barátaim, ha õszinte vagyok hozzátok, akkor azt tudom mondani, hogy tele vagyok kétségekkel. Azért, mert az adó- és egyéb bevallásaimat elkúrtam. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen adócsalást még ember nem csinált, mint amit én csináltam. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtam az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy az a bevallás, amit leadtam, az nem igaz. Amit reggel írtam, hamis, amit este, hamis, amit éjjel, szintén az. Ám miután 16 éve mindenki adót csal, úgy gondolom következmények nélkül én is megtehetem. Egyébként szûk családom, gengszter- és üzlettársaim továbbra is maximális bizalommal vannak irántam. 4
jó ha figyelünk
A reformellenesség áldozata? – hirdeti öles betûkkel a hatalmi elit újságja, a Népszava címlapja. Mármint hogy a „reformellenesség“ áldozata lenne az a szerencsétlen idõs ember, aki meghalt a mentõautóban. Hatvanöt éves volt, beteg, és szerette az italt. Ennyit tudunk róla. Afféle tipikus kelet-közép-európai történet ez. Nem fogjuk mi már kinõni ezt soha. Már „kalapos királyunk“, II. József is azzal óhajtotta beírni magát a történelembe, hogy megreformálta az országot, pincétõl a padlásig. Aztán elment, és mindenki csak köpött utána. De a reformdüh itt maradt valahogyan, és nyomorítja az életünket évszázadok óta. És most megint meghalt valaki. S csak a szégyen lengedez utána csendesen. S persze a sok magyarázat. Azonnal csatasorba állt két Kormányzati Szerv, élükön az országos tisztiorvos meg az Egészségbiztosítási Felügyelet elnöke. S mondják, hogy nem hibázott senki, csak a hódmezõvásárhelyi kórház. Aztán jön a hagyományával szembefordult hazai újság, és megfejeli az egészet. „A reformellenesség áldozata”. Pontosan tudtam, hogy így lesz, csak így lehet. Azt az egyet nem tudtam, hogy majd mellékelnek valami hangfelvételt is, amely a mentõsök és az ügyeletes doktornõ közötti beszélgetést rögzíti. Mellékelték. Bizonyítékául annak, hogy a doktornõ, a doktornõ fõnöke, a hódmezõvásárhelyi
kórházigazgató, a hódmezõvásárhelyi polgármester s végsõ soron természetesen a Fidesz a felelõs. Olvassák akkor el figyelmesen azt a beszélgetést! Abból tényleg sok minden kiderül. Kiderül például az, hogy a reformdüh eredményeképpen ma egy doktornõ egész egyszerûen nem tudja, mit kell tennie. Nincs tisztában a jogaival, a lehetõségeivel és a kötelességeivel. És fél. Ez a legiszonyúbb, a legaljasabb, ami megint történhetett mivelünk: hogy félünk. Megszûntek automatizmusok, amelyek évtizedeken át mûködtek, s amelyek megakadályozták, hogy beteg emberek meghaljanak a mentõben két kórház között. Megszûnt a rendszer, amelyben az ember nem költségvetési tétel, áru, értékarány, hatékonyság meg verseny volt, hanem az ember: ember. Eddig mûködtek automatizmusok, amelyek azt közvetítették, hogy az államnak vannak feladatai, kötelességei. Úgy tudtuk például sokáig, hogy az állam kétféleképpen gondolkodhat. Úgy például, hogy minél kevesebb feladatot hajlandó magára vállalni. Ez esetben az állam kivonul életünk számos területérõl, viszont adót is alig szed, mondván, az emberek, a társadalom oldják meg a dolgokat az egészségügytõl az oktatásig, de úgy, hogy a pénzüket meghagyom.
Itt lassan mindenki összezavarodik. A nyugatbarát Gyurcsány tárgyalásokat kezdeményez a nagyhatalmi, erõsen nacionalista politikát folytató Putyin cárral, az egyoldalú energiafüggõség feloldása érdekében. Az erõsen nacionalista, populista, szélsõjobboldali Orbán ezt a törekvést megtámadja, miközben lengyel példára megújuló szövetséget köt a globális gyarmatosítás szuperállamával az Egyesült Államokkal. Gyurcsán emellett persze Bush egyik legjobb keleti cimborája, az amerikai magyar lobbi kedvence, míg Orbán az uniós néppárt egyik alelnöke és reménysége. Ebbõl persze sok következtetés adódik. Lehet, hogy Gyurcsány orosz kérésre vagy amerikai nyomásra gyengíti a vetélytárs uniót? Lehet, hogy Orbán uniós kérésre és amerikai nyomásra gyengíti a vetélytárs oroszokat? Ebben a látszólagos energetikai problémában és személyes vetélkedésben vajon ki használ kit és ki ellen? Ráadásul Németh Zsolt Fideszes külügyes a Mancs hasábjain nemzetállami gondolkodással vádolja meg az önálló energiapolitikát folytató németeket és áttételesen a hazaáruló Gyurcsány Ferencet is. Bizarr! Lehet, hogy az izraeli Likud magyar „szélsõjobboldali“ testvérpártja ismét kiegyezik a neokonzervatív Amerikával, hogy aztán elta-
Másrészt úgy is gondolkodhat az állam, hogy a társadalom életének számos területét intézi, vállalja a mûködtetést és a felelõsséget, az egészségügytõl az oktatásig. Ekkor az állam szigorúan és sokat adóztat, s ebbõl a pénzbõl oldja meg a dolgokat (lásd skandináv típusú jóléti állam). Gyurcsány Ferenc, Kóka János, az MSZP és az SZDSZ meg az õket támogatók világcsúcskísérletre készülnek: most vezetik be a harmadik típusú államot. Elképesztõ mennyiségû adót szednek be, új adókat találnak és vetnek ki, s ezzel párhuzamosan kijelentik, hogy az állam kivonul életünk minden területérõl, mert nincsen pénze fenntartani semmit sem, legyünk szívesek, és tartsuk fenn mi magunk. Ezért zárnak be a kórházak és az iskolák, ezért bocsátják el az orvosokat és a tanárokat, ezért teszik tönkre a falut, ezért számolják fel a postát és a közlekedést – és igen, ezért hal meg egy idõs ember két kórház között félúton, miközben az ügyeletes doktornõ fél. Miképpen mindenki fél. Ezért nem lehet és nem is szabad kiegyezni ezzel a hatalommal semmiben. Kezdem a zsigereimmel megérteni Leonidászt, aki kútba dobatta a perzsa követeket, akik jöttek elkérni tõle a hazáját. Bedobatta a kútba mindet. Pedig, végül is, kiírathatott volna egy ügydöntõ népszavazást is. Forrás: Bayer Zsolt – Magyar Nemzet
karíthassa Bush legjobb neoliberális magyar helytartóját? A helyzet több fronton is értelmezhetetlen. Orbán erõsödõ radikalizmusa mellett egyre nagyobb teret kap a párt kommunikációjában a liberális Pokorni. Orbán erõsödik, miközben radikális szóvivõje Szíjártó meggyengül. Pokorni nem kedveli a bulvárpolitizálást, ezzel mintegy betámadja a Blikk hasábjain szerelmi románcokba belekavarodó Rogánt, és a Playboynak együgyû riportot adó Kósát, a jelenlegi pártvezér esetleges szabadelvû kihívóit. Liberális támad liberálist, miközben elégedetlen az alternatíva nélkül növekvõ radikalizmussal. Persze ez alól is van kivétel: Varga Mihály az ellenzék legjobb szakpolitikusa már cáfolja, hogy radikális adócsökkentést javasolna. Teljes az összevisszaság. Ezek után már csak hab a tortán, hogy az orosz energia politika megítélésében a tárgyilagos Lovas, az utcai politizálás becsõdölésében az orbánista Bencsik ért egyet a markába röhögõ Gyurcsánnyal. Azt mondják rossz a kormány kommunikációja. A jobboldali ellenzék hibáiról senki sem beszél. Folyik a kettõs kommunikáció, az értelmetlen magyar bábel. Érti ezt még valaki? Molnár Tamás
ROMÁNIA Kolozsváron János és Pista kocsmázni mennek. Futva közeleg feléjük egy úr: – Legyenek szívesek, mondják meg, hol van az állomás. – kérdi románul. Mire János: – Mi nem tudni. Az úr továbbszalad, Pista pedig megkérdi: – Te János, miért nem mondtad meg, hogy hol van az állomás? Lekési az az ember a vonatot! – Hagyd csak! Azt mondják, hogy már 2000 éve itt vannak, tudhatnák, hogy hol van az állomás! jó ha figyelünk
5
– a tények tükrében – A baloldali sajtó tudatos ténykedésének köszönhetõen az elmúlt másfél évtizedben hibás, a valóságot eltorzító sztereotípiák alakultak ki a közvéleményben a magyar-orosz kapcsolatok rendszerváltást követõ idõszakáról. Hogy csak néhányat említsünk: Magyarország hátat fordított a keleti piacoknak, az Antall-kormány elrontotta a kapcsolatokat Oroszországgal, az Orbán-kormány nem észlelte az ezredfordulón Oroszország térnyerését, stb. A baloldali politika – nem lebecsülendõ sajtótámogatással – azt igyekszik belesulykolni a közvéleménybe, hogy a magyar jobboldal oroszellenes, s ezt a véleményt igyekszik kialakítani az orosz politikai vezetésben is. A valóság azonban teljesen más. Nézzük a tényeket. Rendszerváltás és külpolitikai orientációváltás 1990-ben a magyar lakosság túlnyomó többsége a rendszerváltoztatásra, s ezzel szükségszerûen a külpolitikai orientációváltásra szavazott. Az 1990 tavaszán hivatalba lépett Antall-kormány, a néptõl kapott felhatalmazás birtokában megkezdte a „szocialista tábor“ struktúráiból való „kihúzódást“, majd kezdeményezte ezek feloszlatását (Varsói Szerzõdés, KGST). Ezzel párhuzamosan meghirdette a parlamenti erõk széles konszenzusán alapuló euro-atlanti integrációs politikát, amely kilátásba helyezte NATO, illetve EU-tagságunkat. Magyarország ugyanakkor a Szovjetunióval is igyekezett új alapokra helyezni kapcsolatait, a kormányprogramban foglaltaknak megfelelõen egyoldalú függõségektõl mentesen, a teljes egyenjogúság elvi alapján. A félrevezetõ állításokkal ellentétben Antall József pontosan tisztában volt a Szovjetunió, majd Oroszország világpolitikai súlyával. AZ ÚJ KAPCSOLATOK ALAPJAINAK LERAKÁSA Az Antall-kormány folytatta a még Horn Gyula külügyminiszter által aláírt magyar-szovjet csapatkivonási egyezmény végrehajtását, s arra törekedett, hogy a szovjet csapatok kivonása a tervezett idõben befejezõdjön. Ezzel párhuzamosan elkezdõdtek a csapatkivonások pénzügyi-elszámolási tárgyalásai. A demokratikus magyar kormány 1991 augusztusában elsõként állt a demokratikus orosz vezetést szimbolizáló Borsz Jelcin orosz elnök mellé, elítélve a Gorbacsov-ellenes puccskísérletet. Antall és Jelcin személyes jó kapcsolata erre az idõszakra datálódik. (Jelcin ugyanilyen politikai és erkölcsi támogatásban részesült a magyar kormány részérõl 1993 tavaszán, majd ugyanezen év õszének nehéz napjaiban, amikor a parlamenti ellenzék fegyverrel készült átvenni a hatalmat.) Az új minõségû kapcsolatok alapjait a magyar-szovjet, majd a magyar-orosz alapszerzõdésben rögzítettük, amelyek aláírására 1991. december 6-án került sor. Ezzel Magyarország egyszerre zárta le kapcsolatait a Szovjetunióval, s rögzítette a jövendõ Oroszországával felépítendõ viszony sarkköveit. Orosz javaslatra a magyar-orosz szerzõdésbe utólagos külügyminiszteri levélváltással bekerült az 1956-os szovjet katonai beavatkozás elítélése. (Hazafelé jövet a magyar miniszterelnök gépe leszállt Kijevben, ahol Antall József ukrán partnerével aláírta a magyar-ukrán alapszerzõdést, a térség minden korabeli országánál elõbb felismerve a független Ukrajna jelentõségét.) A közhiedelemmel szemben tehát a demokratikus magyar és orosz vezetés között kifejezetten jó, bizalmi viszony alakult ki. Ennek volt köszönhetõ Jelcin 1992 novemberi budapesti látogatása, amikor többek között rendeztük a csapatkivonások utáni pénzügyi-elszámolási vitát, megállapodtunk az adósságrendezés feltételeirõl, s példaértékû kisebbségvédelmi megállapodást írtunk alá. Emlékezetes marad Jelcin elnök parlamenti felszólalása, amikor megkövette a magyar népet az 1956-os szovjet katonai beavatkozá6
sért. A rendezett politikai kapcsolatok jegyében került sor 1993-ban Göncz Árpád köztársasági elnök oroszországi „finnugor körútjára“, majd 1994-ben Viktor Csernomirgyin orosz miniszterelnök és II. Alekszij pátriárka budapesti látogatására. A kapcsolatok felívelõ szakaszának részeként említendõ Horn Gyula miniszterelnök 1995-ös oroszországi útja, ami azt bizonyítja, hogy a kapcsolatok alakulása nem szakaszolható a magyar kormányváltások szerint. Ami a gazdasági kapcsolatokat illeti, Magyarország egyáltalán nem fordult el a szovjet, majd az orosz piactól. A kereskedelmi forgalmat a transzferábilis rubelrõl a dollárelszámolásra történõ szükséges átállás után elsõsorban a szovjet fizetõképtelenség vetette vissza. Sem a tõkeszegény magyar magánvállalatok, sem az állami cégek nem voltak olyan helyzetben, hogy tovább finanszírozhatták volna a kintlévõségeket, így a forgalom visszaesett. A szovjet piac összeomlása miatt a magyar exportõröknek új piacok után kellett nézniük. Korántsem magyar sajátosságról volt szó, 1991 közepére a Szovjetuniónak valamennyi közép-európai országgal 60-70%-kal csökkent a kereskedelmi forgalma. Néhány év múlva a magyar export újra nõni kezdett, s 1997-re megközelítette az 1 milliárd dollárt. A KILENCVENES ÉVEK KÖZEPÉNEK NEHÉZSÉGEI A kilencvenes évek közepére – a kezdetben a „romantikus amerikanizmusban“ élõ – Oroszország megerõsödött, s egyre határozottabban szegült ellene szomszédsága nyugati integrációs törekvéseinek. Különösen nagy ellenállást fejtett ki a NATO tervezett bõvítése ellen, amelyben oroszellenes irányvonal kibontakozását vélte megvalósulni. Fokozta aktivitását a mindig is „hátsó udvarként“ kezelt Független Államok Közösségének országaiban, aktívabbá vált a Balkánon, s erõsíteni igyekezett jelenlétét a közép-európai térségben is, meg akarván akadályozni ezen országok tervezett NATO-csatlakozását. A kilencvenes évek második felére emiatt ismét egyfajta „hidegbékés hangulat“ alakult ki Európa ezen részein. 1998-ban ebben a külpolitikai helyzetben vette át Magyarországon a kormányzást az Orbán-kormány. Számára az elsõ nehézséget a kétoldalú kereskedelemben az 1998 nyarán kirobbant orosz pénzügyi válság jelentette. Bizonyos értelemben a kilencvenes évek elején bekövetkezett szovjet piaci összeomláshoz hasonló helyzet keletkezett. Nem hivatalos adatok szerint a magyar vállalatoknak mintegy 2-300 millió dollárnyi kintlévõsége ragadt bent. A magyar vállalatok többsége – orosz fizetésképtelenség mellett – nem tudta tovább finanszírozni a magyar kivitelt. Csak néhány nagyvállalat jelentett kivételt, a gyógyszeripar területén a Richter Gedeon és az EGIS, az energetika területén a MOL, amely a polgári kormány idején a kilencvenes évek legnagyobb, mintegy 150 millió dolláros beruházását hajtotta végre az oroszországi Hanti-Manyszi Nemzetiségi Körzetben. A gazdasági nehézségeket fokozta a politikai szembenállás kiélezõdése térségünkben. 1999. március 12-én Magyarország a NATO tagja lett, majd alig két hétre rá elmélyült a délszláv válság, a NATO megkezdte légi háborúját Jugoszlávia ellen. Frontországként s egyben friss NATO-tagként Magyarország nem volt könnyû geopolitikai helyzetben. Az emlékezetes, Jugoszláviának szánt, az ENSZ-embargót sértõ és nyílt provokációnak is beillõ orosz-belarusz segélyszállítmányt nem engedhette át területén. Sikertelennek bizonyultak a magyar diplomácia azon törekvései, hogy a nemzetközi válság következményeit Moszkva ne hárítsa át kétoldalú kapcsolatainkra. Oroszország egy évre gyakorlatilag befagyasztotta politikai kapcsolatainkat. Ám visszatekintve kimondhatjuk, hogy a magyar-orosz kapjó ha figyelünk
csolatok ebben az idõszakban elsõsorban nem az Orbán-kormány szubjektív hibái miatt, hanem az orosz pénzügyi összeomlás, illetve a nemzetközi helyzet jelentette objektív okok miatt romlottak meg. FORDULAT AZ OROSZORSZÁG-POLITIKÁBAN Hiába volt meg a magyar készség a kapcsolatok rendezésére az ezredfordulón, erre Oroszország részérõl a szándék csak 2001-tõl mutatkozott meg. Ennek oka elsõsorban az volt, hogy 2001-re „elmúltak“ a 98-as orosz pénzügyi válság, továbbá a NATO-bõvítés, illetve a délszláv háború negatív következményei. Megkezdõdtek a gyakori miniszteri találkozók, volt olyan kéthónapos idõszak, amikor gazdasági minisztereink háromszor találkoztak. Még az Orbán-kormány alatt kezdtük szervezni a 2002 szeptemberében megrendezett „Magyarország- 2002" rendezvénysorozatot, amely a rendszerváltoztatás után a legnagyobb oroszországi magyar megmozdulás volt. A BorsodChemügy miatt – amikor is egy orosz vállalat nem a transzparencia elveinek megfelelõen, hanem egy ír cég mögé bújva igyekezett pozíciókat szerezni a magyar vegyiparban -, illetve a MIG-29-esek nagyfelújításának elmaradása miatt a csúcstalálkozótól újra elállt az orosz fél. (A nyugati szövetségi rendszerhez tartozó Magyarországnek érdekében állt a nyugati katonai technikára történõ mielõbbi átállás, amit az orosz fél sérelmesnek tartott.) Ezt követõen az oroszok meg akarták várni a 2002-es választás eredményét, hogy vagy az új, vagy a régi kormánnyal újraépítsék kapcsolatainkat. A tévedések elkerülése végett ki kell mondanunk, hogy a kapcsolatok akkor is továbbfejlõdtek volna, ha polgári kormányzás marad 2002 után. A 2002-es magyarországi kormányváltást követõen folytatódott a 2001-ben kezdõdött fordulat. 2002 decemberében – hét év után – magyar-orosz csúcstalálkozóra került sor Moszkvában. A Medgyessy- majd a Gyurcsány-kormány alatt rendszeressé váltak a csúcstalálkozók: 2003 szeptemberében Kaszjanov, 2005 szeptemberében pedig Fradkov miniszterelnök járt hazánkban, 2006 tavaszán – alig egy hónappal a választások elõtt – pedig Putyin elnök látogatott Budapestre.
Magyarország a globalizáció legutolsó szakaszába, az emberek átnevelésének idõszakába érkezett el az MSZP-SZDSZ koalíció újbóli hatalomra kerülésével. Egy, az ország lakosságához képest szûk, de keményen összetartó, és a nemzetközi tõke teljes támogatását élvezõ csapat gátlástalanul és cinikusan, az embereket semmibe véve, hazugságra mindig készen, élvezettel veri szét az ország, rendszerváltás után még megmaradt értékeit, az egészségügyet, az oktatást és a kutatás-fejlesztést. Naponta csöpögtetik, tudatosan és jól szervezetten a társadalom poharába a mérget, amely, látható módon, hat is a társadalomra. Az emberek egyre zavarodottabban viselkednek, egyre kevésbé ismerik ki magukat az õket körbevevõ világban, elhiszik a hazugságról, hogy igaz, és kételkednek az igazságban. Közben pedig fokozódik a feszültség: az embereken belül és közöttük egyaránt. Ez jó hír a rombolóknak: a bizonytalanok, a félelemben élõk könnyen manipulálhatók. Nézzünk néhányat az átnevelési példák közül. A liberálisokat vezetõ Kóka János kijejó ha figyelünk
Magyar részrõl Medgyessy Péter miniszterelnök 2003 novemberében, Gyurcsány Ferenc 2005 februárjában, 2006 szeptemberében, majd 2007 márciusában látogatott Oroszországba. Ez a látványosan jó viszony azonban mindenekelõtt az engedékeny, az orosz érdekeknek megfelelõ magyar kormányzásnak volt köszönhetõ. Ennek a politikának a jegyében kötöttünk teljesen feleslegesen kormányközi megállapodást a haditechnikai együttmûködésrõl, (amihez elég lett volna két vállalat megállapodása is), vásároltuk vissza azokat a sárospataki könyveket, amelyek egyébként mindig is a mi tulajdonunkat képezték (kötetenként mintegy 400 000 Ft-ért!), és részesítjük elõnyben az orosz energiaszállítási vonalat az unióssal szemben stb. Kapcsolataink legújabb kori próbája az energetikai együttmûködés. Belpolitikai vitát gerjesztett, hogy a kormány – az Európai Unió történetében példátlan módon – az orosz Kék Áramlat meghosszabbítását preferálta az uniós Nabucco gázvezetékkel szemben. Ezen az sem változtat, hogy az ellenzéki kritika hatására mára finomított retorikáján. E politika legnagyobb hibája a forrás diverzifikációjának megtagadása, ami pedig hosszú távon hozzájárulna a valódi biztonságot jelentõ energiaellátási modellhez. KAPCSOLATAINK PERSPEKTÍVÁI Kétségtelen, hogy Oroszország fontos gazdasági partnerünk, amely a következõ évtizedekben valószínûleg továbbra is legfontosabb energiaszállítónk marad. Földrajzi közelsége, gazdasági ereje, az európai és a világpolitikában elfoglalt pozíciója azt jelzi a magyar félnek, hogy Oroszországgal együtt kell mûködnünk. Csak az a kérdés, hogy miként. Moszkvában nem tekinthetik oroszellenességnek, ha valamely kérdésben Magyarország nem Oroszország vélt, vagy valós érdekeinek megfelelõen cselekszik. Ez csak azt jelenti, hogy a magyar érdek eltér az orosz érdektõl. A mindenkori magyar kormánynak pedig legfõbb feladata a magyar érdekek világos megfogalmazása és képviselete.
lenti, hogy a társadalmat rá kell szoktatni az öngondoskodásra. Mit jelent ez? Ez az üzenet annak a szélsõséges, fundamentalista és agresszív neoliberális nézetrendszernek a megnyilvánulása, amely azt mondja az embereknek, hogy egyedül vagytok, ne várjatok senkitõl segítséget, támogatást, ha bajban vagytok. Vagyis, hogy mindenki egyénileg felelõs mindenért; olyan, hogy közösség, társadalom és nemzet tulajdonképpen nem is lé-
Forrás: Budapest Analyses
tezik. Mindenki viselkedjék úgy, mint egy „egyéni vállalkozó“, ha meg akar gyógyulni, vegye meg a „szolgáltatást“ a piacon, ha tanulni akar, az egyedül az õ magánügye, ezért kerítsen rá pénzt, tõkét, és fektesse be ezt a tõkét saját magába: vagyis vegyen oktatási terméket a piacon. Ezt a logikát egészíti ki az a kapcsolódó üzenet, hogy – szintén Kóka Jánost idézve – „szomjazni kell a sikert“, ezért harcolni, versenyezni kell: vagyis, az anyagiakért sutba lehet dobni minden értéket, emberiességet, családot, el lehet árulni a nemzetet, hiszen csak egy dolog a fontos: a pénzben, vagyonban mért siker. Azonkívül, hogy ez a gondolatsor erkölcstelen és értékromboló, még hazug is. Hiszen jól tudjuk, a csillagászati vagyonokat rövid idõ alatt összeharácsolók nem kemény munkával, piaci versenyben helytállva szerezték vagyonukat, hanem egyszerûen kapcsolatok révén, vagyis úgy, hogy a megfelelõ párt, megfelelõ kör vagy család tagjai voltak, és mai is azok. A neoliberalizmus értékrombolásának példája az is, amikor Horváth Ágnes egész7
ségügyi államtitkár az egészségügyrõl, mint szolgáltatási vállalkozásról beszél, azt szuggerálva, hogy a kórházakban fontosabb az „optimális üzemméret“, mint a gyógyítás. Az átnevelésnek és egyben a lakosság tökéletes lebecsülésének és lenézésének jele az is, amikor azt mondja, hogy igazán mindegy, hogy piros vagy kékszínû bogyót vesz-e be valaki, ha a „hatóanyag ugyanaz“. Erre rímel az az egészségügyi minisztériumi szégyenletes reklám is, amely így szól „ne a mellékhatást, az árat nézze“. Mert mit is jelent ez? Azt, hogy nem számít, ha a mellékhatások több egészségkárosodást okoznak, mint amennyi jót a hatóanyag, a lényeg az, hogy a kezelés ne kerüljön sokba. Vagyis nem a teljes gyógyulás a cél, hanem a költségmegtakarítás, akár további egészségromlás árán is. Kérdezem: orvos az, akinek ilyen nézetrendszere van? Ezt azért kérdezem, mert az államtitkár asszonynak, állítólag orvosi végzettsége van. A „gondolkozz mindenrõl vállalkozóként“, ha egészséges és tanult akarsz lenni, vedd meg ezeket a „szolgáltatásokat“ neoliberális nézetrendszert úgy lehet jól eladni az embereknek, ha tökéletesen összekeverik értékrendjüket, ha elérik azt, hogy már nem tudnak eligazodni abban, hogy mi a helyes és a helytelen, mi az igazi és mi az álságos. Ezért a tökéletesen vazalussá változtatott média segítségével folyik a lakosság erkölcsi – értékrendbeli átnevelése és megosztása. A miniszterelnök nyilatkozik, hogy a megszorítások, az ún. reformok „visszatérést jelentenek a baloldali értékekhez“, és nincs egyetlen egy tisztességes médiaszakember, aki megkérdezné, hogy ezen mit ért? Ugyanis a megszorítások a legdurvább szélsõjobboldali módszerek megnyilvánulásai, rokonai a Pinochet chilei diktátor által használt módszereknek. Lényegük az átlagember víz alá nyomása, maradék kis pénzének, vagyonának elorozása, és átjátszása egy szûk kör: a tõke, a nagycégek, a bankok, biztosítók és az általuk támogatott politikusi klán zsebébe. A valódi baloldali értékek pedig éppen a kisembert védik a tõkével szemben, és az individualizmussal, a „mindenki mindenki más farkasa“ elvvel, a pénz-értékrendû társadalom létrehozásával szemben az emberi szolidaritás, a közösség fontosságát hangsúlyozzák. De a valódi liberalizmus sem az, amit az SZDSZ képvisel Magyarországon. Ha az SzDSz valóban liberális párt lenne, akkor fellépne az emberi jogok egyre durvább korlátozása ellen, tiltakozna a piaci verseny rendszeres megsértése és a diktatórikus kormánymagatartás miatt. A piaci törvényeket folyamatosan sérti meg a kormány akkor, amikor a külföldi cégek adókedvezményeit fenntartja, miközben a hazai cégeket mindenféle többletadókkal és terhekkel agyonnyomja. A piaci verseny durva korlátozása az is, amikor állami megrendeléseket nem azok a 8
cégek kapnak, amelyek a munkát a legjobb minõségben és a legolcsóbban tudják elvégezni, hanem azok, amelyek közel állnak a szûk politikusi körhöz, vagy úgy, hogy ennek a körnek a vállalkozásai, vagy úgy, hogy pénzelik a politikusokat, illetve pártjukat. Jó példa erre a „PPP“ jelenség, vagyis az állami-magán „összefonódással“ megvalósuló beruházások többsége. Ezért drágább nálunk az útépítés, ezért kötelezhetik az egyetemeket olyan számítógépes programok, mint például a Neptun-rendszer megvásárlására, amely rosszul mûködik, de legalább nagyon drága, ezért kell az orvosoknak, rendelõknek „vizitdíj-automatákat“ és „gyógyszer gazdaságossági számításokat“ végzõ programokat vásárolniuk. Mindezen üzleti érdekek által vezérelt, piacidegen eljárások éppen úgy elfogadhatók a magát liberálisnak nevezõ SzDSz számára, mint a diktatórikus, nemcsak az átlagemberek, de a szakemberek véleményét is semmibe vevõ ún. egészségügyi, oktatási és kutatásfejlesztési reform, amely persze nem reform, hanem rombolás. A reform ugyanis megújulást, fejlesztést és nem szétverést, lezüllesztést és értékkivonást jelent. A „reform“ szót tehát, a „baloldali értékekhez“ hasonlóan, tudatosan kicsavarják és ezzel félrevezetik, megzavarják az embereket. A társadalom tökéletes szétzilálására jó módszer az emberek tudatos egymás ellen fordítása is. Jó példa erre a teljesen igazságtalan új gázár támogatási rendszer, vagy az, ahogyan legutóbb a tudós társadalmat osztotta meg a hatalom. Teljesen diktatórikusan, mindenféle érdemi egyeztetés nélkül, 10%-al csökkentette az akadémiai doktorok tisztelet díját, de nem nyúlt hozzá az akadémikusok tiszteletdíjához. Ennek a lépésnek természetesen semmilyen szakmai indoka nincs, de még anyagi sem, hiszen az így megtakarított összeg, a költségvetés szempontjából nevetségesen kicsi pénz. Viszont ezzel elérték azt, hogy a tudóstársadalom két rétege ferdeszemmel néz egymásra, hiszen egyrészrõl a doktorok, joggal, igazságtalannak tartják, hogy ha tõlük elvesznek korábban megszerzett jogokat, akkor azt miért tarthatják meg az akadémikusok, az utóbbiak pedig nyilvánvalóan tudják, hogy igazságtalanul kivételezett helyzetben hagyták õket, ezért magyarázatokat, önigazolásokat keresnek saját lelkiismeretük megnyugtatására. De az emberek közötti feszültség szítására szolgál az is, hogy az egyetemi felsõvezetés jövedelmét – a pénzszûke ellenére- jelentõsen megemelte a kormány, miközben a pozíció nélküli tanárok jövedelme, a béremelések elmaradása és a többletadók miatt csökkent, miközben oktatási kötelezettségük nõtt. Mindez egyben azt is jelenti, hogy tovább növeli a hatalom a szakadékot a gazdagok és szegények között azzal, hogy a középosztályt
tudatosan taszítja lefelé az elszegényedés lejtõjén. De hogy az emberek ne értsenek ebbõl az egészbõl semmit, ne a növekvõ nyomorukra, hanem inkább a még megmaradt anyagi morzsáik megtartására figyeljenek, jól jön az amerikai terrorista mánia magyar változata, a „szélsõjobb-oldali veszélyre“ hivatkozás, amire hivatkozva hosszú ideig fenn lehetett tartani az országház körüli berlini falat, „meggazdagodási vizsgálattal“ lehet fenyegetni a társadalmat, rászabadítva az emberekre az 500 fõvel megerõsített, az elnyomó gépezet csavarjává vált APEH-et, és még korszerûbb verõeszközökkel lehet felszerelni a rendõrséget, amely már régen nem a polgárt õrzi és védi. Miközben a helyzet minden tekintetben egyre inkább Pinochet diktatúrájára emlékeztet, aközben beszédhibás, önbizalomtól duzzadó politikusok párbeszédrõl, megegyezésrõl, a köztársaság jövõjérõl, az „uram-bátyám“ világ megszüntetésérõl gagyognak-papolnak.A világ pedig eközben elfut mellettünk. Máshol természetes, hogy a kormány elsõrendû feladatának tekinti az egészségügy és az oktatás megerõsítését és támogatását, a kutatás-fejlesztésbe való beruházást. A valóban demokratikus piacgazdaságokban nincs korrupció, és a kormányok a lakosság életszínvonalának és életminõségének javítását tartják legfontosabb feladatuknak. Máshol a kormány kíváncsi a társadalom véleményére, és nemcsak saját szakmai holdudvarának egyébként jól ismert, az igényekhez igazodó véleményét kérdezi meg akkor, amikor valamilyen változtatást akar bevezetni. Ezért más országok, közöttük a volt szocialista országok többsége is, jobban mûködnek, az emberek jobban érzik magukat a bõrükben, nem elégedetlenek, nõ a várható élettartamuk, és – nem véletlenül – javulnak az ország gazdasági eredményei is. Hazánk minden gazdasági és társadalmi mutatója tekintetében, valamennyi elemzés szerint, egyre siralmasabb képet mutat. Romlik a lakosság egészségállapota, gyengül a társadalmi tõke, foszladozik a társadalom szövete. A gazdasági versenyképesség tekintetében pedig 2005-rõl 2006-ra 6 hellyel zuhantunk vissza. Az összefoglaló kérdést ezek után így lehetne feltenni: vajon kinek és miért érdeke az, hogy a társadalom teljesen szétzilálódjék, erkölcsileg és anyagilag szétszakadjon, legyengüljön, elveszítse józan ítélõképességét? Mi is történik egy cégnél akkor, amikor – általában a rossz vezetés következtében-, csõdbe jut? Az történik, hogy a cég értéke lecsökken, jönnek a felvásárlók, és széthordják részekre szabdalva felvásárolják a céget! Nem lehet esetleg valamilyen hasonlóságot felfedezni az ország jelenlegi helyzete és egy csõd felé tartó cég helyzete között? Dr. Csath Magdolna, egyetemi tanár, Barikád
jó ha figyelünk
Különös párt ez a Fidesz. A pártban a legsötétebb diktatúra uralkodik, mindenki a pártelnök szavát és kedvét lesi, senkinek nincs, még véletlenül sem egy árva ötlete, javaslata, kezdeményezése. A Fideszben olyan diktatúra van, hogy a tisztújító kongresszuson a pártelnöknek nincs kihívója, de nem úgy nincs, mint a demokratikus MDF-ben meg MSZP-ben, ahol eleve alkalmas, népszerû, mindenki által rajongott elnököt választottak, ezért senki nem akarta leváltani õket, míg a Fideszben a félelem az úr, azért nem mer senki emberfia a rettegett pártvezér ellenfeleként fellépni. A Fideszben nem történhet semmi a legfõbb vezetõ tudta, engedélye, jóváhagyása nélkül, aki mégis autonóm egyéniségként önálló gondolkodásra törekszik, az még az egzisztenciális ellehetetlenülést is vállalva, átigazol egy demokratikus szervezethez, miként a roppant bátor, gerinces és jellemes Ambrus Zoltán Heves megyei önkormányzati képviselõ is tette legutóbb. Szóval a Fideszben dúl az elnyomás, burjánzik a bürokrácia, egy autokrata táltos rémuralma alatt sír és nyög a fiatal demokraták szervezett politikai közössége, s nincs messze az idõ, amikor a fegyelmezetlenek megregulázására visszaállítják a kalodát és a derest. Nem vagyok Fidesz-tag, de elsõ kézbõl tudom mindezeket, mert szoktam olvasni a baloldali sajtót. Márpedig a baloldali sajtó nemcsak hitelesen tájékoztat, hanem elõtte alaposan tájékozódik is. Minden Fideszrõl írott cikküknek megadják a pontos forrását, hogy aszongya: „információink szerint“, vagy „állítólag“, netán „a pártban közszájon forog“, esetleg „a párt legbensõbb köreiben otthonos, magát megnevezni nem akaró informátorunk“. Ám ezen „források“ hitelességét csak elfogult populisták vonják kétségbe, olyanok, akiket büszkeséggel tölt el a tájékozatlanság. Olykor kimondottan rosszul esik, hogy a Vasárnapi Hírek B. B. monogramú szerzõjének van a Fidesz legfelsõ vezetéséhez közel álló, külön bejáratú súgója, míg a mi lapunk újságíróinak nincs.
Pedig állítólag mi vagyunk a párt közeli szócsõ, ennek ellenére a párt irányítói élet-halál fontosságú információkat hallgatnak el elõlünk. Olyan dolgokat, amelyeket a baloldali médiumoknak lazán kikotyognak, nekünk nem mondanak el. Azt is a baloldali sajtóból kell megtudnunk, hogy a Fideszben rettentõ nagy felfordulás van. A közvélemény-kutatóknál hiába vezet nagy fölénnyel a párt, a Fideszben még sincs igazán jó hangulat. Vesztüket érzik a fiúk, mert úgy tudják, a vezér helytelen úton jár, s arra vezeti õket is. Emiatt lázadoznak, zúgolódnak, elégedetlenkednek. A baloldali lapok kiderítették azt is, hogy a legnagyobb ellenzéki párt józan politikusai tisztában vannak a konvergenciaprogram egyedülálló nagyszerûségével, ellenben a Fidesz gazdasági tervezeteiben egyáltalán nem bíznak. A baloldali sajtó arról is értesült (és értesített), hogy az öntudatos fideszesek kalandor vállalkozásnak tartották a népszavazási kezdeményezést, s most joggal berzenkednek annak befulladásán, az elnököt téve felelõssé a párt újabb tekintélyvesztése miatt. A baloldali újságírók állítják, a tagság többsége szerint a radikalizmus utálatos és visszataszító, a nacionalizmus nem eurokonform, a kereszténység unalmas, s mind többen nyíltan hangot adnak ama meggyõzõdésüknek, miszerint a pártelnöknek távoznia kell. Orbán már csak teher, nehezék, bizonytalansági tényezõ a párt további útján. Ha ezek után a kedves olvasók úgy találják, hogy feloldhatatlan ellentmondás van a minden kritikus hangot elnyomó pártvezér és az õt kritizáló, minden mást elnyomó, párton belüli hangzavar között, akkor igazuk van. Ez a dialektika. Forrás: Ugró Miklós – Magyar Nemzet
Az Ószövetség „egy összelopkodott és átírt ókori hagyománynak és letûnt népnek megmásított történelme „A szemináriumainkban alig van ékesszólástan és a hívek kénytelenek végig kínlódni arc újpapok gyatra beszédeit és naiv, pietózus meséit! Tele a fejük spekulatív dogmával és az Ó-Szövetség idejét múlt és megcáfolt antropomorfista nacionalizmusával, s beleizzadnak szegény elneveltek, hogy kihozhassák az Isten egyetemes szeretetét, minden népeknek adott természeti jogokat és a Krisztusi-univerzalitást! Vagyis, hamis és ókori nívón mozgunk ma is, amikor a pozitív tudományok és az archeológia és geológia, nemkülönben a megtalált Sumír Elsõ-Biblia (Ur, 1954. Dr. N. Kramer: Parallel Biblia, 1956) is mindent világosan feltártak és megmagyaráztak. Senki nem érti, ezt a maradi és már kimúlt ószövetségi fontosságot, ami nagyrészt egy összelopkodott és átírt ókori hagyománynak és letûnt nép(ek)nek (sumír, akkád, kéld, babyloni) megmásított történelme. Szóval, kötve vagyunk valami ósdi judaizmussal és nekünk nem elég Krisztus, az Isten Fia!...“ XXIII. János pápa ezt a beszédét 1962. július 1-jén mondta el a II. Ökumenikus Zsinat megkezdésekor. és a római „Azione Cattolica Italiana“ (Via Concilliazione 1. Roma) adta ki egy nyomtatott füzetben a következõ címmel: „Novena Allo Spirito Santo” di GIOVANNI XXlll, 1 luglio 1962, per il Concilio Ecumenico Vaticano 11.” Tudjuk, hogy XXIII. János pápa „hirtelen” meghalt és utána MONTINI hercegérsek lett a római egyház pápája VI. Pál néven. Errõl a pápáról könyvek jelentek meg, „The Montinian Church” és hasonló címeken, melyek közlik, hogy zsidó családból származott. Ez a pápa folytatta a Vatikáni Zsinatot. A történetet csak a zsinat által kiadott jegyzõkönyv alapján ismerhetjük meg. XXIII. János halála után, 1965-ben kiadott „Jegyzõkönyvek” a II.Vatikáni Ökumenikus Zsinaton részt vevõk által – „minden ember részére” – címzett „üzenettel“ kezdõdnek, melynek dátuma 1962. október 21. A zsinat befejezõdött 1965. december 8-án. (Papjaink, 2006-ban is, bíboros-érsektól kezdve a legkisebb templomokban szolgálókig, folyamatosan judeo-kereszténységrõl prédikálnak.Nem kivételek ez alól a protestáns egyházak püspökei, tiszteletesei sem. Az õ igehirdetésük is hasonló tartalmú.) Ez, legalábbis elgondolkodtató. Forrás: Lakatospál.hu
jó ha figyelünk
9
Igen tisztelt tüntetõk, kedves barátaim! Elõször is elismerésemet szeretném kifejezni és gratulálok Önöknek, hogy most már több mint fél éve kitartanak, tüntetnek és tiltakoznak az egyre lehetetlenebbül alakuló politikai helyzet ellen, hogy nem hagyják megfélemlíteni magukat, hogy nem fáradnak el, hogy nem ülnek otthon, kényelmesen hátradõlve, hanem civilkurázsit mutatnak. Ez az, ami hiányzik ebben az országban. Egy hihetetlen, sohasem látott apátia, közömbösség látszik. Bénult helyzetben, sokkállapotban van az ország, – mint a nyúl a kigyó elõtt rémületében kõvé meredten várja, hogy megeszik õt, úgy passzívításba merevedett az ország. Az október 23-i brutalitások nem tévesztették el hatásukat. A jogtalanság ellen védekezni kell. Ellenkezõ esetben minden jogtalanság újból és újból jogtalan helyzetet szül. Ez történik most Magyarországon. Sikeres álomban ringatja magát a kormány, folytatja a demokráciaellenes intézkedéseket, folytathatja a nemzet- és népellenes törekvéseket, tovább folytathatja a diktatúra alapjának a kiépítését. Kedves tüntetõk, kedves barátaim! Tudatosan használtam a diktatúra veszélyének fogalmát. Ez nem túlzás. Több jel is erre mutat. A kétségtelen jel a gyülekezési szabadság korlátozása, és ezzel összefüggésben a véleményyílvánítás szabadságának csorbítása. A véleménynyilvánítás szabadsága, a gyülekezési szabadság, beleértve a tüntetéshez való jogot, minden demokrácia alapja, minden demokratikus rendszernek a pillére. Véleménynyilvánítási jog nélkül nincs demokrácia. Ez a jog nem csak a magyar alkotmányban szerepel, hanem az Európai Emberi Jogok Egyezményének 10-ik és 11-ík cikkelye definiálja ezeket a jogokat és azt is szabályozza, mely felsorolt esetekben, milyen törvények alapján szabad ezeket a jogokat korlátozni. Az Európai Emberi Jogok Egyezményét mint a Magyarország által is aláírt nemzetközi szerzõdést, be kell tartani. A magyar kormány többszörösen és súlyosan megszegte ezt az egyezményt. Jogtalanok voltak a tüntetés-feloszlatások, jogtalan volt a gazdatüntetés megakadályozása és jogtalan volt a k ordon felállítása a Kossuth téren. A gazdatüntetés megakadályozása és a kordon felállítása ráadásul törvényes alap nélkül történt, az éjjel villámgyorsan felállított közlekedési jelzõtáblákat és a Kossuth téri kordont minden törvényes alap nélkül állították fel és ezzel azt az Emberi Jogok Egyezményében rögzített alapvetõ normát szegték meg, hogy a gyülekezési jogot csak törvénnyel szabad csökkenteni. A mostani gyülekezési törvény nem felel meg az Európai Emberi Jogi Egyezménynek, 10
amennyiben a tüntetés bejelentés hiányában megengedi a feloszlatását. A bejelentés hiányosága semmilyen esetben sem, – mindegy hogy spontán vagy nem spontán tüntetésröl van szó – adhat okot a feloszlatásra, hanem csak esetleges pénzbírságra. Itt sok félreértés van a tüntetõk között is. Számtalan nemzetközi bírósági itéletben lehet ezt olvasni. A strassburgi Emberi Jogi Bíróság és a luxemburgi Európai Bírósag helyesen az „in dubio pro libertate“ elvébõl indulnak ki, elismerve ennek a jognak a kiemelkedõ jelentõségét. Attól tartok és az eddigi információk arra utalnak, hogy a tervezett gyülekezési törvény módosításával csökkenteni és nem bõvíteni akarják a gyülekezési jogot, ami továbbra a szabadságjog és ezzel együtt a demokrácia csökkentését jelentené. Ez nem véletlen. Minden diktatúra így kezdõdik. Minden diktatúra fél a szabad véleménynyílvánítástól. Minden diktatúra fél a néptõl. Emlékezzük csak; Hitler is így kezdte. Hitler elsõ intézkedése 1933-ban a gyülekezési és véleménynyilvánítási jog csorbítása volt. Így kezdõdött. És ne felejtsük el: Hitler is demokratikus választásokon jutott hatalomba. Ezért nem lehet ismételten és hangosan követelni, ami német területen hangzik el: „Wehret den Anfängen“ „Védekezzük a kezdetén“! Védeni kell a demokráciát – addig, ameddig nem túl késõ! A demokráciát gyorsan el lehet veszíteni, de nehéz visszaszerezni. Vigyázzuk a nehezen elért demokráciára, vigyázzuk a nehezen kiharcolt szabadságunkra! Ezért tüntetni kell. Ezért fontos, hogy Önök tüntetnek. De fontos lenne, hogy ne csak itt, hanem több városban, minden városban tüntessenek. Túl kevesen vagyunk. A tiltakozást látni kell, hallani kell. A nép és a nép által kinyílvánított akarat a legnagyobb fegyver. Nem egy alkalommal a történelem folya-
mán az elszánt nép akarata kormányokat buktatott meg. Ezért minden diktatórikus kormány fél a néptõl, fél a tüntetésektõl. Az Emberijogi Bíróság egy itéletében helyesen mondja ki, hogy a kormányok nem a tüntetés szabálytalansága miatt tiltják be a tüntetést, hanem az ott elhangzottak miatt. A magyar kormány is fél a néptõl, a saját állampolgáraitól, ragaszkodik a hatalomhoz és mereven védi hatalmi pozicióját. Eddig Törökország ellen volt a legtöbb eljárás az Emberi Jogi Bíróság elõtt, betiltott és feloszlatott tüntetések miatt. De közben – már 2001-ben – abban az évben, amelyben Budapesten feloszlatták az Erzsébet hídi tüntetést – már 2001-ben a törökországi legfelsõbb bíróság itéletében kimondta, hogy egy be nem jelentett tüntetést sem szabad feloszlatni. A magyar kormány most már nem csak a tüntetésektõl fél, hanem a népszavazásoktól is. Sztereotip módon hangsúlyozák, hogy a politikát parlamenten belül és nem kívül, nem az utcán kell csinálni. Érdekes módon a kisebbik ellenzéki párt frakcióvezetõje ezen a héten a televizió reggeli mûsorában ebben asszisztált a kormánynak és „nem jó dolognak“ nevezte a népszavazást, mivel az õ véleménye szerint a demokráciának a lényege, hogy négy évre választanak képviselõket azért, hogy õk dönthessenek, õk jobban tudnak dönteni, mert több információjuk van. Egy „normális országban“ és a „környezõ országokban“ a parlamentben szokták a kérdéseket rendezni. Ez több mint furcsa felfogás a demokráciáról, tisztelt Herényi Károly frakcióvezetõ Úr! Egy normális országban a miniszterelnök és vele a kormány ilyen helyzetben már régén lemondott volna! A környezõ országok, ahol nem tartják be az alapvetõ emberi jogokat, nem példamutatók, hanem példaértékû legyen a svájci demokrácia, ahol minden fontos kérdésben kérdeznék a népet. Ne hagyjuk degradálni a népet szavazók nyájára, olyan szavazó tömegre, amely a demokratikus jogokkal csak négyévente egyszer, a választási fülkében élhet és utána a kormány azt csinálhat amit akar! Ez szégyenteljes egy olyen párt nevében ezt mondani, amely egyszer a rendszerváltás indítója és kezdeményezõje volt. Sajnos a mai Demokrata Fórumnak semmi köze sincs az akkori lakitelki mozgalomhoz. Nyomatékosan követelnünk kellene, hogy változtassanak nevet és ne okozzanak félreértést és megtévesztést a Magyar Demokrata Fórum névhasználatával. Elfelejtik, hogy a demokráciában a nép szuverén. Elfelejtik, hogy a képviselõk a néptõl kapták meg a mandátumot amelyet a nép akarata szerint kell kezelni.- Elfelejtik, hogy a jó ha figyelünk
kormány felelõsséggel tartozik a parlamentnek és elfelejtik, hogy a képviselõknek az a szent feladata, hogy képviseljék a nép jogát és a nép érdekeit a kormány felé és ne a kormány pozicióját támogassák a nép ellen, ha a kormány hibázik. Elfelejtik, hogy a nép legfõbb érdeke a mûködõ demokrácia és hogy ehhez szükséges az alapvetõ emberi jogok szigorú és fenntartás nélküli betartása. És elfelejtik, hogy a demokrácia mûködéséhez az erkölcs is egy mérvadó kategória. Erkölcs nélkül nem mûködik a demokrácia. A parlamenti képviselõk feladata lett volna, a kormány jogsértõ intézkedései és a miniszterelnök erkölcstelen magatartása miatt bizalmatlanságot a miniszterelnök iránt kifejteni és a kormány lemondását indítványozni. Minden más demokratikus országban ez megtörtént volna. A magyar parlament ezt nem tette meg, bár a köztársasági elnök is felszólította õket. Ha nem parlamenten belül teljesítik kötelezettségüket, akkor parlamenten kívül kell politizálni. Emiatt is szükséges a tüntetés, emiatt Önöknek is tüntetniük kell. A kormánytól valamint a kormányhoz közel álló és a kormánytól függõ képviselõktõl talán nem lehetett más magatartást elvárni. A Magyar Demokrata Fórum viszont, amely konzervatív pártnak nevezi magát, becsapta a saját szavazópolgárait és elárulta a Fórum eredeti elveit. Mint magyar Demokrata Fórum alapitó tagja és az akkori nyugat szóvivõje tudom, mirõl beszélek. Kedves barátaim, szeptemberben 20 éve lesz, hogy Lakitelken alakult egy széleskörû mozgalom a diktatúra, a totalitárius rendszer ellen. Én az elsõ beszédemet Magyarországon, az elsõ beszédemet magyar nyelven 1988 március 21-én tarottam, pár nappal a március 15-én szétvert tüntetés után. Ebben a beszédemben a Jurta színházban azt mondtam, hogy a hatalmon lévõ kommunista kormány meg fog bukni, mert hosszú távon semmilyen kormány, amely a természetjog ellen és az alapvetõ jogok ellen kormányoz, nem maradthat hatalmon. Hasonló a helyzet ma is. Ma is azt lehet mondani, hogy az alapvetõ szabadságjogok ellen, a nép jogait semmibevéve, hosszú ideig nem lehet kormányozni. Elûbb-utóbb ez a kormány is meg fog bukni. Tény csak az, hogy a mai helyzet nehezebb mint 20 évvel ezelõtt volt. 20 évvel ezelõtt mindenki tudta, hogy diktatúra van. Ma a kormány elbújik a demokrácia látsza-
ta mögé, ma felhasználják a demokratikus intézményeket diktatórikus intézkedésekhez. Álarcba bújik a kormány, maszk alá bújik a kormány, le kell leplezni a diktatórikus akciókat, le kell rántani a maszkot: Ezért is szükséges a tüntetés, ezért az Önök tüntetése jogos. A tüntetések azért is fontosak, hogy a külföld is lássa a valós helyzetet, hogy lássák a valódi problémákat. Mert a külföld eddig csak hamis képet kapott, a külföld elõl is sikeresen kendõzik el a valódi tényeket. Hihetetlen erõfeszítéssel látják el a külföldi médiákat helytelen információkkal. Bámulatos rámenõsséggel hitetik el nem csak az itteni közvéleménnyel, de a külfölddel is, hogy szélsõséges jobboldali csõcselék okozta és okozza a feszültségeket, hogy terrorista veszély ellen kell intézkedni. Gátlástalanul felhasználják a Nyugateurópában tapasztalható félelmeket, amelyeknek Magyarországon nincs alapja. Nem jobboldali szélsõségesek, nem randalírozók tüntetnek, hanem demokráciához hûséges és szabadságszeretõ magyarok. Kedves barátaim, alapvetõ emberi jogok betartásának követelésérõl van szó. Ezek a jogok nem állnak sem jobb, sem bal oldalon. Ezek a jogok sem a jobb sem bal oldalhoz nem tartoznak. Ezek a jogok minden magyar állampolgárt érintenek. Ne hagyjuk magunkat kirekeszteni, ne hagyjuk magunkat a szélsõjobboldali sarokba szorítani. Ez az egész magyarság ügye, ez az egész magyarság érdeke, sõt: ez Európa ügye is. Az Európai Unió a szabadság, a jog és a biztonság területének definiálja magát. Magyarország is ehhez a területhez tartozik, ahol diktatórikus rendõrállamnak nincs helye. Ezért is tünteni kell, kedves barátaim. Védekezni kell a diktatórikus ambiciók ellen, védeni kell a demokráciát és a nehezen elért szabadságot. Ez minden magyarnak a kötelessége. Ne mások mondják meg nekünk, hogy harcolni kell a szabadságjogokért, mint ezt Landsbergis, aki Litvániát függetlenségbe vezette, mondta nekünk március 15-én Budapesten. A fundamentális szabadságjogok, itt Magyarországon születtek, itt nagy hagyománya van a szabadságjogok kiharcolásának, de ezen jogok megvédésének is. A ius resistendi et contradicendi a magyar alkotmány sajátossága és fontos része volt. Ez ma is érvényes. Védekeznünk kell és össze kell tartanunk. Ehhez nem szükséges egy egységes tábor, sõt
búcsúzni kell a táborban való elgondolástól, amely nem felel meg a magyar mentalitásnak, mert a magyar ember individualista és nem szófogadó és parancsfogadó pártkatona. Nem kell egy táborban egyesülni. Az, ami kell, az egy közös cél. Ez a cél legyen: demokrácia és jogállamiság, politikai és jogi biztonság, szabadság és önrendelkezés – és ez mind nem csak Magyarországon, hanem az egész Kárpátmedencében. Ezért a célért is tüntetni kell. A cél eléréséhez nem kell egy párt, nem szükséges pártot alapítani. Azt sem tudom elfogadni, hogy létrejött egy új többség. Nincs új többség. A választóvonal nem pártok között vezet, a választóvonal nem a baloldal vagy a szocalista párt az egyik oldalon és a jobboldal vagy az ellenzéki pártok a másik oldalon között van. A választóvonal, kedves barátaim, a tiszteséges és nem tiszteséges emberek között vezet, a korrekt és nem korrekt, a hazudozó és õszinte emberek között, a szorgalmason dolgozók és a hatalmi adottság alapján elõnyöket kihasználó pénzbárók között van. A túlnyomó többségben a szorgalmas, korrekt, õszinte, tiszteséges emberek vannak. Ez nem új többség, ezek mindig többségben voltak és mindig lesznek ebben az országban. Ennek a többségnek vagyunk elkötelezve, ennek a tiszteséges többségnek az érdekében tüntetünk, ez a tisztességes többség nem érdemli meg, hogy szenvedjen diktatórikus allürökkel rendelkezõ miniszterelnök és egy diktatórikus államapparátus alatt. Ezért tüntetni kell. Önök példát mutatnak. Köszönet és teljes elismerés illeti meg Önöket ezért. Kívánom Önöknek, hogy tartsák meg ezt a rendkívüli erõt és elszántságot. Kívánom Önöknek, és mindnyájunknak, hogy sikerüljön tovább adni ezt a lángot az egész országban, hogy az egész országban az emberek kapjanak bátorságot az elvesztendõ szabadságjogokért harcolni, és hogy sikerüljön az alapvetõ jogokat, az emberi szabadságot és emberi méltóságot, szóval a demokráciát helyreállítani. Köszönet mindenkinek, aki ma itt van és azoknak is, akik ma nem tudnak jelen lenni, de eddig részt vettek a tüntetéseken. Köszönöm hogy itt lehetek. Isten segítsen minket. Isten segítsen ebben a nagy és nemes feladatban. Szekszárd, 2007 március 31. Eva Maria Barki
NYUGAT-EURÓPA FELVETTE A KESZTYÛT: ADÓCSÖKKENTÉSSEL VÁLASZOLNAK A Napi Gazdaság arról ír, hogy a nyugat-európai országok vezetõi végül felvették az eléjük dobott kesztyût: adócsökkentéssel válaszolnak a közép-európai államok támasztotta kihívásra. Németország már lépett is, a minap jelentõsen megvágta a cégek életét megkeserítõ közterheket. Hírek szerint hasonló lépésre készül Nagy-Britannia, Franciaország és Spanyolország is. Szakértõk eltérõen ítélik meg az adóverseny várható hatását a közép-európai régióra. A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara szerint nem kell aggódni amiatt, hogy odébbállnak a Magyarországon már megtelepedett cégek, azok ugyanis fõként a jól kvalifikált munkaerõ miatt jöttek hazánkba, az adókérdés csak a hatodik-hetedik a rangsorban. jó ha figyelünk
11
Hagyományos (konzervatív) gazdaság: Van két tehened. Az egyiket eladod, és az árából veszel egy bikát. Az állatállományod gyarapodik, a jövedelmébõl nyugdíjba mész.
Svájci gazdaság: Van 5. 000 tehened, de egyik sem a tied. Másokkal fizettetsz a megõrzésükért.
Indiai gazdaság: Van két tehened. Szentként tiszteled õket. Pakisztáni gazdaság: Egyetlen tehened sincs. Bejelented, hogy igényt tartasz az indiai tehenekre. Felszólítod a világot,hogy nyújtson segítséget: – az USA pénzt adjon, – Kína katonailag segítsen, – Nagy-Britannia adjon harci gépeket, – Olaszország ipari berendezéseket, – Németország technológiát, – Franciaország tengeralattjárókat, – Svájc nyújtson kedvezményes hiteleket, – Oroszország szállítson gyógyszert, – Japán pedig gyártósorokat – mindezt ingyen. A kapott támogatásokból megveszed az indiai teheneket, majd deklarálod, hogy a világ kizsákmányol téged. Amerikai gazdaság: Van két tehened. Az egyiket eladod, a másikat pedig arra kényszeríted, hogy 4 tehén helyett tejeljen. Megdöbbensz, amikor a tehén váratlanul elpusztul. Az esetet ráfogod egy olyan országra, amelyiknek van tehene, és azokat természetes körülmények között tartja. Bejelented, hogy az ország veszélyt jelent az emberiségre. A világ megvédése érdekében megtámadod az illetõ országot és elkobzod a teheneit. Francia gazdaság: Van két tehened. Sztrájkolsz, mert három tehenet akarsz. Német gazdaság: Van két tehened. Továbbfejleszted õket, így 100 évig élnek, havonta csak egyszer esznek és megfejik önmagukat. Angol gazdaság: Van két tehened. Mindkettõ kerge.
Olasz gazdaság: Van két tehened, csak nem tudod, hogy hol vannak. Elmész sziesztázni.
Japán gazdaság: Van két tehened. Átalakítod õket, így az eredeti méret 1/10-ére csökkennek és hússzor több tejet adnak, mint a normál méretû tehenek. Ezután cuki kis rajzfilmfigurákat készítesz róluk, és Cowkimon néven, az egész világon árusítod õket. Orosz gazdaság: Van két tehened. Megszámolod õket, és azt tapasztalod, hogy öten vannak. Újra megszámolod, ekkor 72 tehén az eredmény. Megint megszámolod, most 17 tehenet találsz. Feladod és kinyitsz egy újabb üveg vodkát. Nigériai gazdaság: Van két tehened. Az egyiket megeszed, majd bejelented, hogy ellopták. A rendõrség megkezdi a nyomozást, és 100 km sugarú körön belül mindenkit letartóztat. Addig kínozza õket, amíg valaki be nem ismeri, hogy õ lopta el a tehenet. A rendõrség büntetésül minden letartóztatott személytõl elkoboz 1-1 tehenet. Így most te visszakaptad a tehenedet, a rendõrségnek pedig van egy új tehénfarmja. Magyar gazdaság: Van az államnak két tehene. A felelõs vezetõ a tejet hazaviszi, majd bebizonyítja, hogy a teheneket privatizálni kell, hiszen az üzletág ráfizetéses. Elhatározzák a tehenek jelképes összegért történõ eladását, majd meghirdetik a helyi újságban, amely egypéldányos és csak a vezetõnek jár. A vezetõ megpályázza a marhatendert, és csodák csodája meg is nyeri. Rögtön tart egy sajtótájékoztatót, hogy a részérõl mekkora áldozat a vállára venni ezt a két gyengén mûködõ tehenet. Ezután politikai pályára lép, és ilyen módon az eredeti két tehénnel maga köré gyûjt még egy csomó marhát. Forrás: Villanypostán érkezett
POLCON Sok tanulsággal jár, ha az aktuális közvélemény-kutatási adatokat összevetjük egy parlamenti képviselõ, nem mellesleg egy párt elnökének szavaival. A Szonda Ipsos legújabb felmérése szerint egyetlen olyan parlamenti párt van napjainkban, amelyre gyakorlatilag nem szavaznának (ha most vasárnap lenne a voksolás). Vagyis: a részvételüket biztosra ígérõ, pártot választók körében nulla százalékon áll. Ami azért is figyelemre méltó, mert a kérdéses párté a harmadik legnagyobb frakció az Országgyûlésben. Forrás: Sebes György – Népszava, 2007. május 30.
12
jó ha figyelünk
Gyakran megkérdezik az emberek a vallások képviselõit: Ha van Isten, miért engedi meg azt a sok szenvedést és bajt, amely sújtja világunkat, benne a sok ártatlan embert és gyermeket? Az alábbi interjú találó választ ad a kérdésre. Billy Graham leányával készítettek interjút az egyik rádiómûsorban, amelyben Jane Clayson riporternõ megkérdezte õt az utóbbi idõk borzalmas eseményeivel kapcsolatban: Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek? Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott: Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az életünkbõl. És Õ, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott. Miképpen várhatjuk el Istentõl, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén? O Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben. Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben. Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, mirõl beszél, és azt mondtuk, rendben. Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfõnök jobb, ha nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskola vezetõi azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek. És azt mondtuk, rendben. Aztán egy bölcs vezetõ azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy errõl szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben. Aztán valaki, az általunk jelentõs posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, hogy mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és a gazdaság jól mûködik. Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetõvé tette az interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga ezt lehetõvé teszi számukra. És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv- mûsorokat és mozifilmeket, amelyek az erõszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erõszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különbözõ sátáni témákat dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek. Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja. „Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályban? Tisztelettel, egy Érintett Tanuló“
És a válasz? „Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel: Isten.“ Furcsa, milyen egyszerû az embereknek kivetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak, miért megy a világ a Pokolba. Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérdõjelezzük, amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki „Hiszek egy Istenben“, miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén hisz az Istenben! Furcsa, hogy milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire nem a megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük a viccek ezreit és azok bozóttûzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják, mielõtt továbbítanák. Furcsa, hogy az erkölcstelen, obszcén, durva és vulgáris dolgok szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenrõl való nyilvános beszédet elnyomják az iskolákban és a munkahelyeken. Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lángoló vasárnap és láthatatlan keresztény a hétköznapokban. Furcsa, hogy jobban érdekel, mit mondanak rólam az emberek, mint az, hogy mit mond Isten felõlem! Gondolkozol? Add tovább az üzenetet, ha úgy gondolod, hogy megéri! Ha nem, akkor csak szabadulj meg tõle. Senki sem fogja megtudni, hogy ezt tetted. Azonban, ha kidobod ezt az elmélkedést, akkor ne panaszkodj arról, hogy milyen rossz bõrben van ez a világ! Minden, amit Novákfalván április 20. és 22. között teszünk, az Istentõl eltávolodás megszûntetését szolgálja, 150 emberen keresztül, akik Tanítóként közvetítik a Szent Korona Tagjain keresztül a Magyarok Istene (mindenki nevezze meggyõzõdése szerint a Teremtõt) kegyelmének kérését. A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel: Halász József, a Szent Korona szolgálója
SZÉTZÁRÁS
És ebben a döbbent belsõ csendjükben szólalt meg újra az õszödi beszéd. Egy újságcikk kereste a jubileumon a kiszivárogtatót, s a párt belülrõl azt kutatja, aki a cikk mögött lehet. Sokan nem hisznek az aláírásnak szerzõnek mást gyanítanak. Az Õszöd utáni összezárás megszûnõben, a reformsokk meghozta a szétzárást. Õszödön loccsannak most az indulatok, de már nem onnan valóak a feszültségek. A szocialistáknak napokon belül dönteniük kell a szabad demokraták üzleti biztosítót kérõ reformjáról, arról, hogy a csökkenõ népszerûség idõszakában vállalják-e az ellenzéknek a legkönnyebb és bûvölõbb érveket kínáló támadási felületet, vagy hagyják most már az egész egészségügyi rendszert úgy, ahová eddig elvitték – lesz, ami lesz. E döntés elõtt joggal idegesek. Forrás: Nagy N. Péter – Népszabadság, 2007. május 30.
jó ha figyelünk
13
Javaslat a magyarság mélyülõ válsághelyzetének meghaladása, a nemzettudat feltámasztása felé! „A szellemnek nem szabad a reménytelenséget ismernie.” (Tamási Áron)
Az utóbbi években egyre gyakrabban tolul fel bennem a kérdés: hogyan tovább? Hajtogatom magamban a Tamási Áron sort a szellem küldetésérõl, de elegendõ erõt a megszólaláshoz: a magyar jövõrõl szóláshoz, még kevésbé tudok mozgósítani magamban, mint 2004. dec.5-e keserû élménye után, amikor a „hogyan tovább?“ kérdése óhatatalnul feltolult. Az azóta eltelt két év eseményeit, nemzeti kudarcait ismerve ma méginkább idõszerû a „hogyan tovább?“ kérdésfelvetése és a nemzet kritikus válságtüneteire adandó hathatós válaszok találása! A válságtünetek sorában 2004. december 5-e a lakosság túlnyomó többségének kudarca a magyar azonosság-, s nemzettudatban. Ugyanakkor nem új jelenség, csak az élmény intenzitása volt az. Csak felbukkant a ködbõl – a magyar milliókat az elhomályosult tudat állapotában tartó médiák gerjesztette ködbõl – a magyar testvér, a felebarát iránti fagyos közöny jéghegyének a csúcsa. 2004. dec. 5. vagy 2006. okt. 23 csak újabb fájdalmas csatavesztések voltak egy régóta húzódó háborúban, melynek célja: a magyarság felszámolása. A magyarság ellen, még ha nem is ezen csatavesztések egyértelmûségével, de lassú felõrléssel, kivéreztetéssel régóta folyik a harc, a mészárlás. Folyik a meg nem született gyermekekkel. Minden egészséges szervezet, még az egysejtûeké is, ösztönszerûleg „újratermeli“, jövõbe plántálja önmagát. Nem úgy a magyarság! Ha másképpen nem lehet, radikális módon kell megteremtenie közösségi léte jövõbe mentésének feltételeit! Folyik a harc ellenünk mind anyagi-, mind szellemi-nemzeti erõforrásaink kisajátításával, ellopásával félremenedzselésével, megrontásával és megmérgezésével. Már 2002-ben a banánköztársaságokra jellemzõ, kicsiny, de hihetetlenül gazdag hereréteggel biró társadalmi állapotok léteztek nálunk. „Magyarországon húszezer ember hetente nettó egymillió forintot keres, és ennek a húszezer embernek – a lakosság kb.0,2%-a – az egész éves keresete több, mint a magyarországi munkaképes lakosság kétharmadának egész éves keresete együttvéve“ – irta Lakatos Pál. Az utóbbi négy évben vajon mennyit romlott ez az arány?! Érdemes összevetni, az illúziók elvesztése érdekében is, a fenti adatokat az 1930-as évekével."Bár a társadalom 14
0,6%-át tették ki – kb. 50 ezer fõ – azok, akiknek egy éves jövedelme több volt, mint 17 800 pengõ – mégis a jövedelmek 20%-át birtokolták." További viszonyítás kedvéért: ez a németeknél felével – 10% -, az USA felsõ köreiben pedig háromnegyedével volt kevesebb! Mit tesznek az ellenzéki pártok a fentebb idézettnél mára igazságtalanabb jövedelmi, vagyoni körölmények orvoslása, a nemzet pusztitás megállitása, megforditása érdekében? Kerek nyolcvan éve, 1927-ben irta Szabó Dezsõ a következõket: „Az ellenzék feladata: megmutatni: hogy a demokrácia nem a kapitalisták kirakatbokázása azért, hogy a néppali vígabban hordja a gúlák köveit... A demokrácia megintcsak a magyarság nagy tömegeinek honfoglalása az idegen érdekek Kaliforniájává nyomorított Magyarországon. A demokrácia: a magyarságot hozzájuttatni önrendelkezési jogához, munkája gyümölcséhez saját hazátlan hazájában“! Létezik-e ma, a magyar parlamentben a Szabó Dezsõ követelte ellenzék? S ha látni merik is a nemzet kisemmizettségét, akarnak-e, tesznek-e valamit is az ellen, hogy
Magyarország ne egy „idegen érdekek Kaliforniájává nyomorított“ ország legyen? Radikális sorsvállalás nélkül ez nem megy! Azt pedig számûzték az Országházból. Az emberek gondolkodásának és lelkének a mai, hazai tudatipar és a tömegkultúra általi kézben tartásáról és kívülrõl irányításáról irja Csurka István, hogy „ilyen tökéletesen zárt, leigázó, s olajozottan mûködõ
jó ha figyelünk
A Magyar Televízió székháza ellen történt támadás egyik súlyos sérültje rendszer még nem volt a történelemben. Ehhez képest a bolsevizmus, a sztálinizmus rozoga, a német nácizmus szinte kiscserkész módra idealista volt“! És elrettentõ módon a „magyarság...szinte példa nélkül álló módon azzal tûnik ki, hogy úgyszólván semmilyen módon nem védekezik ez ellen az agresszió ellen. Ellenállás nélkül nyújtja át javait ennek az agresszornak, aki egyébként a haladás bajnokának tûnteti fel magát.“ Mégis, sokan felismerték: megmaradásunk és ellenállásunk egy s ugyanaz a dolog! Az ellenállás módjáról szólva irja Csurka István: „Nem azt kell megtenni, nem azt kell kimondani, amit még nem tiltanak, hanem azt kell kimondani, amit tiltanak, és azt kell megszervezni, amit nem engednek.“ Ehhez az ellenálláshoz radikális: a jelenségeket gyökerében megragadó látásra képes milliók kellenek! És én éppen itt látom az ellenállás korlátait a jelenben és a közeljövõben. Márpedig többé nincs vesztegetni való idõnk! A nemzet megmentéséhez: feltámasztásához nem elég másfélmillió ember, akik közül esetleg csak párszázezer mer, akar ott lenni egy-egy nagygyûlésen, melyet Gergényi új-ávósai gyorsan megtanultak szétverni! A csatát vagy az utcán vagy az urnáknál kell megvivni a radikalizáltódott, de mindenképpen felvilágosult millióknak. Felvilágosult agyakhoz viszont demokrácia kell! Miért nem lehetséges Magyarországon a demokrácia, ami kiszûrné az ország salakját, a nemzeten élkõsködõ rétegek, klánok olykor többedik nemzedékbeli utánpótlását, a nemzet sorsát irányító pozíciók betöltésénél. Miért nem volt és miért nem lehetséges ma sem az elszámoltatás, a felelõsségre vonás – melynek hiányában az ötven éve, száz éve halmozódó „salak“ egyre inkább jó ha figyelünk
eltömi a nemzet egészséges mûködéséhez életfontosságú szellemi vérkeringés csatornáit, mig a tegnapi-mai herék egyre kövérebbre hiznak? Válaszunkban az immár csaknem törvénnyé kényszerített tabuk ledöntése megkerülhetetlen feladat! Magyarországon nem lehetett felelõsségre vonni, leváltani, megbüntetni a régi uralkodó gárdát, mert az nagy mértékben, fõleg a kulcspozíciókban, zsidó volt és most méginkább zsidó! De az õ zsidóságuktól éppúgy elhatárolják magukat mind a cionizmus-globalizmus ellenes „világi“ zsidók, mind az ezt ellenzõ hívõ zsidók. Moishe Arye Friedman bécsi fõrabbi, a 2004.júliusában, Bécsben tartott cionistaellenes rabbi-konferencián elhangzott beszédében az alábbiakat mondta: „Mi, Tóra-hû zsidók a jövõben is békében szeretnénk a népek között élni...Egyetlen népet sem fogunk zsarolni, egyetlen népre sem gyakorolunk politikai nyomást...Ezért állunk éles ellentétben a cionista hatalmi politikával...Ezért nem avatkozunk azon népek belügyeibe, akik közt élünk“ (Kiemelés: Hunfia) Az ún. rendszerváltás idején a magyarországi zsidóság szélsõséges elemei, a szocializmus évtizedeiben felépített, nemzedékrõl-nemzedékre szálló hatalmukat átmentették az új, nyakló nélküli kapitalista körülmények közé. Bûnös múltjuk, parazita jelenük megemlitése esetén: „antiszemita“! – volt a vád az ‘50-es évektõl cionista ellenõrzés alatt álló amerikai szenátustól kezdve, az úgyszintén e körök felfogását trombitáló Nyugati médiákig és persze a magyarországi médiahatalmát: a közvélemény formálás csatornái feletti uralmat megõrzõ, most már liberális-globalista-cionista affinitású zsidó réteg részérõl is. ( Hogy milyen hagyományai vannak Magyarországon a zsidóság szélsõséges elemei sajtóuralmának, azt mutatja egy csaknem száz évvel ezelõtti feljegyzés. Szekfû Gyula említi, hogy „egykori idegenek már a századfordulón úgy vélték, hogy a magyar sajtó erkölcstelenítõ, nemzetpusztító hatalmához egyedül a francia és dél-amerikai hírlapirodalomé hasonlítható.“ ) Az ország eladósodottságának mértékét, a nemzeti tulajdon orrunk elõtt folytatódó gátlástalan kiárúsitását, az oktatási, egészségügyi rendszer leépitését, a határokon belûl, s túl fogyatkozó magyarság lelkiállapotát: a beletörõdést vagy az elszigetelt, tömegbázis hiányában kifulladó, jószándékú, akár radikális kezdeményezéseket is látva, újból és újból feltolúl a kérdés: Hogyan tovább? És egy másik: Mi a tét? A magyarság túlnyomó részének nélkülözése, idegen érdekeknek, s a szemük láttára dõzsölõ idegen lelkûeknek való anyagi kiszolgáltatottsága csak egyik vetülete az otthontalanságnak. – Mert nem otthon az, amelyik nem ad létbiztonságot. – A másik, s talán fájóbb – még ha az
egyén nem is észleli, tudja fájdalmának okát – a lelki kín, a belsõ magány, melyet az összetartozás hiánya, a nemzeti közösség melegének elvonása, megszûnte jelent. Mi a tét? Tét az imént leírt módon lepergett életek egymásutánja, míg végül kikopik a lakosság egyre nagyobb tömegeibõl a magyarság – egyre homályosuló, de olykor még nyugtalanítóan, mardosóan vissza-visszaüzenõ emlékû – öntudata! Van-e ébredés Magyarországon az öntudatlan, már-már ösztöneiben is átdresszírozott, elferdített, olykor még az állatnak is torz létbe ragadt milliós tömegek számára? Félõ, hogy a magyarság milliós tömegei a szellemi és erkölcsi roncsolódás azon stációjába süllyedtek, amelybõl önerõbõl felébredni, már képtelenek! Talán csak egy hatalmas földindulás ébresztheti fel õket. Mert az emberi szellem a pokol kapujában is képes megújulásra – még ha önhibájából jutott is oda -. Ehhez viszont egy áldozatos, nagy tisztítótûz: a forradalom kéne. Egy „olyan máglya“, melyben „a sok-sok titkos láng/ összefogna egy láncba..!/ Az égig, a csillagos égig érne, /És minden idegen rongy benne égne!“ De hogy ez megtörténjen, hogy bizodalmunk a szellemben, amelynek „nem szabad a reménytelenséget ismernie“, ne maradjon üres retorika, szónoki fogás, a magyarság legjobbjainak – ha valóban azok, ha valóban a legdrágább számukra a nemzet – félre kell tenni a megosztó sérelmeket és válsághelyzetünkbõl – ha csak hosszabb távon is -, kivezetõ utat kell találniuk! Mivel Magyarország, és a magyarság a kultúrnépek sorában – ha ugyan nem széles e világon! – az idegen érdekeknek leginkább kiszolgáltatott, leginkább ebek harmincadjára juttatott földje s népe a világnak, a magyar megmaradás és ujjászületés érdekében merész, radikális választ kell adnunk a „hogyan tovább?“ kérdésére! Én, mindenek elõtt, a magyarság öntudatának, önbecsülésének aláásását, az idegen érdekek térhódítását szolgáló médiák betonfalán ütött szabad nyílások által látom ezt elérhetõnek. Javasolnám, nevezetesen: egy, a nemzetellenes körök és a gyengeségük, megalkuvásuk miatt – ha akaratlanul is – szövetségesükké korcsosult pártok, szervezetek, egyének által ránk kényszeritett tabuktól, külsõ és belsõ cenzúrázás béklyóitól megszabadult szellemû radikális nemzeti televíziós állomás, fórum felállítását! A Nyugat egyre inkább fasizálódó tendenciái – terror elleni háborúnak hivják! – , s fõleg a Magyarországon, a New York-Brüsszel-Tel Aviv tengely akaratával hatalomban tartott uralkodó körök által a múltból átmentett diktatórikus módszerek, rendelkezések és a szabadságjogok hiánya arra int, hogy valahol a muzulmán világban, pl. Maláziában 15
vagy másutt kell felállítani egy olyan adót, amelyik naprakészen tudósítja mindenekelõtt a Kárpát-medence magyarjait, de remélhetõleg a világ magyarságát a nemzet sorsát, életesélyeit érintõ kérdésekben. A fórum otthont adna a magyar nemzeti kultúra minden megnyilvánulásának, számba venné ellenségeit, írott történelme kezdetétõl napjainkig! Magyarországon a nemzetellemnes körök, ill. a magyar sorskérdések iránt jó esetben közönyös érdekek formálják a „közvéleményt“ a médián belüli túlsúlyukkal. Az ún. ellenzéki oldal médiaképviselete kicsiny és legtöbbször megreked a felszines lamentáció szintjén, a dolgok, események gyökeréig ásás helyett! A javasolt radikális nemzeti tévé állomás ezt a helyzezet lenni hivatva orvosolni és lehetõleg 24 órás adásával az elbutitott, ellumposodott milliókat gondolkodásra tanitani. Valójában nem más, mint a demokrácia elve kivánja meg létezését. A csalással, népbutitással, külföldi háttérérdekekkel hatalomban tartott „élõsködõelit“ demagógiáját nemzeti radikalis értelemiségiek – történészek, újságirók, közgazdászok, szociológusok, politikusok, mûvészek, tanárok,... – vagy az indulatainak, véleményének szabadon hangot adó 16
utca embere cáfolná: a tényekkel. Szomorú és nevetséges egyben, hogy a demokratikus közvélemyényformálás csatornáinak hiányában fejtegetni kell azoknak szerepét! Hogy ne modhassák el az igazságot a magyar „ugarról“ egy ilyen televizós adásban, ahhoz a rendszer biróságai, fogdmegjei „leállithatnak“ – letartóztatva, házi õrizetre itélve õket, stb. – egy Budaházy Györgyöt, Csurka Istvánt, Biró Zoltánt, Csath Magdolnát, ifj. Hegedûs Lórántot, Toroczkaoi Lász lót, Döbrentei Kornélt, Rácz Sándort, Wittner Máriát..., mert veszélyesnek tartják hatalmuk megõrzéséhez, hogy a radikális értelmiségi, a radikalizálódott magyar a képernyõ nyilvánossága elõtt szóljon! De nem állithatják le a mûsorok sugárzását, ha lesznek mindig bátrak, akik nyomukba, helyükbe lépnek! Az általam javasolt televiziós Nemzeti Fórum az arab-muzulmán világ al-Dzsazira (Al Jazeera) magyar megfelelõje lenne. A riportok és más mûsorok stúdiófelvételeit szinte bárhol meg lehet ejteni és interneten az adóhoz továbbitani. Az adóról a mûholdra vagy mûholdakra sugárzott mûsor szatellita ernyõkkel lenne fogható a Kárpát-medence magyarja számára. A mûholdas televiziós adáshoz elég lenne bérelni egy szatellita szol-
gáltatását. De ez évente nagy összeg, talán többmillió dollár is, ami ugyan csökkenhetne a hirdetések által befolyó összeggel! Akkor viszont hogyan remélhetünk egy ilyen nemzeti radikális tévéállomást? Mint azt a világban szétszórt horvát emigráció tette a szerbek elleni háborúhoz szükséges fegyverzet költségeinek elõteremtésével, úgy kell nekünk: megmaradásunkért küzdõ vagy akár csak aggódó magyaroknak elõteremteni egy fentebb említett független, demokratikus magyar televíziós Fórum anyagi alapjait! Anyagi tehetõségét tekintve, mindenekelõtt az emigrációs magyarságnak kell az Óhazáért hozott áldozat javát felvállalni! Már nem Ceausescu falurombolása ellen kell egységesen tüntetnie: most a nemzetet rombolják, ütik-verik ki évezredes, megtartó pilléreit! Javasolnám egy, a világ magyarságát átölelõ mozgalom elinditását a fentebb megfogalmazott célok érdekében! Ha rezignáltság, csüggedés futna át agyunkon, szivünkön, mielõtt az erõnket látszólag meghaladó feladatra: nemzetmentéstre vállalkoznánk, gondoljunk Tamási Áron sorára: „A szellemnek nem szabad a reménytelenséget ismernie“ Hát még a léleknek: magyar lelkünknek! Hunfia – Ausztrália.2007.ápr.6.
jó ha figyelünk
Az 1981-ben alakult Agroanalízis Tudományos Társaság Környezetvédelmi- és Gazdaságosság Ellenõrzõ Központja kiderítette az (általam feltalált) „OK-OKOZAT KALIBRÁLÁSI ANTIRANDOM MÉRÉSTAN“ alkalmazásával, s a nemzetközi mûtrágya-felhasználási statisztikák hivatalos adataiból, hogy Kína és számos iszlám ország a saját részére termesztett élelmiszer-növények termõtalajait nagy mennyiségû nitrogén- és foszfor-mûtrágyával kezeli, de a kálium- vegyületekkel mûtrágyázásuk elhanyagolható mértékû. A más országok, más népek, pl. a magyarok étkezéséhez termesztett élelmiszer növényeknél viszont a kálium-vegyületek mérgezõ dózisaival mûtrágyáznak. Sõt hazánkban nem csak élelmiszer-tartósításra használnak káliumvegyületeket, hanem a konyhasó „sós ízének“ pótlására is, s ehhez az ok-okozat kalibrálások durva meghamisítása útján elhitetik a konyhasó jó, fiziológiás dózisát „mérgezõen soknak“. A sok változatban használható mérõtér-létesítményi-terveim és az azokat bemutató lényegi modellek és a mérési- és kiértékelési bázis-software-im leírásai megtekinthetõk az interneten szereplõ nemzetközi szabadalmaimban. Az 1970-es nemzetközi szabadalmamban leírt „GTS“ (Gradiens Térképezési Sorozat") mérõtér-létesítményi-terv és mérési- és kiértékelési software, s a további nemzetközi szabadalmaim szerinti „Antirandom“ mérõtér-létesítményi tervek és mérési- és kiértékelési software-k szerint végzett több tényezõs ok-okozat kalibráló méréseink eredményei egyértelmûen kimutatták, hogy a kálium vegyületeivel talaj-mûtrágyázás mérgezi a talajvizet és a növényeket, s ezúton kb. 250%-osra növeli a növénytermesztési önköltséget, eladósítja a termesztõket, akik emiatt elveszthetik a termõföld tulajdonukat, ingatlanaikat is. A hazai talajokban 1-6% a nem mérgezõ formában lévõ természetes kálium, vagyis ha pl. 2%, akkor egy 1000 négyzetméteres kert 5 méteres termõrétege kb. 150.000 kg-ot tartalmaz belõle, s ez növények számára optimális mennyiséget, ami csak 90 mg/kg, több száz évig is pótolni tudja. A kálium könnyen oldódó vegyületeivel mûtrágyázás kb. 250 mg/kg-ra, mérgezõre növeli a talaj oldatban lévõ káliumtartalmát. Ez több száz százalékkal növeli a növények káliumtartalmát, s ezúton az állatok és emberek egészségét is végzetesen károsítja, pl. több egymást követõ nemzedéküknél alkalmazva, fokozódó meddõséget, vagyis fajkipusztulást is okoz! Áramvezetõ sóoldat, ún. „vérelektrolit“ veszi körül az emberi sejteket. Ha a vérelektrolitban a kálium az evett és ivott ételtõl, italtól túl sok (antifiziológiás mennyiségû) lesz, meghibásodik a sejtmembránban a „nátrium-kálium pumpa“, vagyis a sejtmûködés. Ha ez sokáig tart, tönkremennek a sejtek és szervek, az illetõ egyre betegebb lesz, s elpusztul. A vérelektrolit a 99% víz, 0,9% konyhasó (NaCl), 0,03% kálisó (KCl) arány esetén optimális, ez az ún. „fiziológiás“ arány. Az õskorban, az elsõ sejtek idején, s ma is ilyen a nátrium és kálium aránya az óceánokban. Az emberi magzat által kortyolgatott magzatvízben is ilyen, s a víz- és sópótlási célra alkalmas orvosi infúzi-
ós (Ringer-) oldatban is. Az állati, emberi szervezet automatikusan törekszik a fenntartására, vagy eltérése esetén a minél elõbbi helyreállítására. A fentiekbõl is, de nagyszámú állaton és emberen végzett klinikai mérésekbõl is következik, hogy pusztító hatása van a fiziológiástól hosszú ideig eltérõ só pótlásnak, különösen a hiányos nátriumpótlásnak és/vagy kálium-túladagolásnak. A hiányos konyhasó-pótlástól besûrûsödik a vér, ettõl romlik a keringés és emiatt lassanként tönkremegy a vese és minden más szerv is. A kálium-túladagolás elsõsorban szív-, vese- és idegrendszer károsító. „A belgyógyászat Alapvonalai 2.“ (Prof. Dr. Magyar I. – Prof. dr. Petrányi Gy., Medicina Orvosi Könyvkiadó Budapest, 1967.) egyetemi tankönyv szerint egy egészséges felnõtt veséi többlet-kálium-eltávolítási sebessége kisebb, mint 2,2 – 3,6 gramm/nap, s azt is írja, hogy ha a szájon át bejutó kálium az ételbõl és italból ennél gyorsabban jut be a vérbe, akkor kálium-túladagolási mérgezésre, hiperkalémiára jellemzõ torzulásokat, szívmûködés romlást mutat az EKG-diagram! A napokban egy statisztikus elõadta, hogy ha a jelenlegi 10 millió magyar ilyen ütemben fogyna tovább, akkor 200 év múlva már csak 670 ezer utóda lenne. Az étkezési kálium-túladagolással és az étkezési konyhasó-pótlás csökkentéssel betegítés, meddõvé-tétel elkezdése óta, vagyis a legutóbbi 30 év során, 1 millióval kevesebb magyar született, mint amennyi meghalt. Mivel nem csak kevesebb, de egyre meddõbb is lesz a magyar lakosság, ezúton 200 évnél sokkal rövidebb idõ alatt is kipusztíthatók a magyarok. Ki a felelõs? Mindenki, aki segít eltitkolni és folytatni ezt a népirtást! A klórozásnak ellenálló vírusokkal (pl. a sokasodó falusi szennycsatornák útján) folyamatosan fertõzött, elszennyezett vezetékes ivóvízzel és az antifiziológiás konyhasó- és káliumtartalmú élelmiszerekkel elõidézett betegségek ellen csak a Mózes II. 23. 25-26.-ban szereplõ „biztonsági ivóvízzel“ és „biztonsági kenyérrel“ lehet eredményesen védekezni. Ezeket a zsidó törvénykönyv (Talmud) ismerteti: az egészségvédõ, gyógyító „biztonsági ivóvíz“ a tiszta esõvíz (=frakcionálva desztillált víz), a „biztonsági kenyér“ pedig a tiszta konyhasóval erõsebben (fiziológiásan) sózott kenyér (biotészta). A szükséges magyar egészségvédelem megvalósítható a MAZDAZNAN alapján Dr. O. Z. A. Hannish által leírt orvosi desztilláltvíz-kúra, s a konyhasó és a kálium fiziológiásan pótlását biztosító „Vér-Elektrolit Optimum Program“ (VEOP) együttes alkalmazásával. Ezek, s egy általunk kifejlesztett otthoni hõenergia-visszanyerõ ivóvíz-desztillálási gyakorlati megoldás is megtekinthetõk az „www.aquanet.fw.hu“ internetes honlapunkon! Mindenkitõl kérem az e leírás szerinti közérdekû adatok lehetõ legszélesebb körben közzétételét, terjesztését!All Software Rights Reserved! (Ptk. 484-487. §. szerinti kárelhárítás)Verõce, 2007. április 07. Tejfalussy András dipl. villamosmérnök, méréstani szakértõ 2621 Verõce, Lugosi u. 71. E-mail:
[email protected] Tel./fax: 36-27/380-665, 36-1/250-6064, 36-201281418
HA A LAKOSSÁGI HITELEK BEDÕLNEK, TÖNKREMENNEK A BANKOK IS Magyarországi kereskedelmi bankokat figyelmeztet legfrissebb jelentésében a Világbank, amely szerint a hazánkban mûködõ pénzintézetek hitelezéseik során olyan mértékben növelték kinnlevõségeiket külföldi valutában, hogy az már pénzügyi stabilitásukat veszélyezteti. Nemcsak a lakosságra, hanem a magyarországi bankokra nézve is veszélyeket jelent a háztartások egyre növekvõ eladósodottsága, illetve, hogy a kölcsönök legnagyobb részét immár külföldi valutában veszi fel a lakosság – derül ki a Világbank tegnap közzétett, pénzpiaci fejleményekkel foglalkozó éves jelentésébõl, amely arra figyelmeztet, hogy egyes feltörekvõ országokban, köztük Magyarországon a kereskedelmi bankok olyan mértékben növelték külföldi valutában kinnlevõségeiket, hogy az már veszélyezteti a pénzügyi stabilitásukat. A Világbank tanulmányában arra is felhívja a figyelmet, hogy a globális gazdaság változása, az amerikai gazdaságnak a vártnál esetleg mélyebb visszaesése érintheti a fejlõdõ országok kivitelét is, és megrázkódtatást idézhet elõ a pénzügyi szektorukban. Egyes gyorsan fejlõdõ országok pénzügyi stabilitását veszélyeztetheti a gyorsuló infláció és a fizetési mérleg tekintélyes hiánya is – olvasható az összefoglalóban. Jelenleg a lakossági kölcsönök mintegy felét devizában tartja nyilván az MNB, s a hitelek több mint 60 százaléka van biztosítva jelzálogfedezettel. A törlesztés hiánya miatt tavaly az áruhitelek 8,5 százaléka dõlt be, s nem sokkal jobb a helyzet az autóvásárlási és személyi kölcsönöknél sem, ahol 5, illetve 4 százalékos a rossz kölcsönök aránya. Forrás: Magyar Nemzet jó ha figyelünk
17
Szalai Erzsébet szerint a félperiférián nem felzárkózás, hanem elhúzódó válság várható Rákényszeríthetõ-e a társadalom, hogy az alacsonyan tartott munkabérekbõl mindenki maga finanszírozza munkavégzõ képessége fenntartását? – ez a nagy kísérlet lényege, mondja Szalai Erzsébet szociológus. - Miért ilyen alacsony itt még mindig az életszínvonal? - Mert a kapitalista felhalmozást autonóman felhasználható külsõ források híján csak úgy lehetett itt beindítani, hogy nemcsak a tõkéket, hanem a jövedelmeket is átáramoltatták a társadalom többségétõl egy kisebbséghez. Azért is le kellett szorítani a béreket, hogy vonzóak legyünk a külföldi tõke számára. A rendszerváltás utáni elsõ évtizedben zuhanásszerûen romlott az általános életszínvonal, miközben nõttek az egyenlõtlenségek. 2000 után, a választások megnyerése érdekében kezdõdött csak meg a reáljövedelem-növekedés. - Miért kell most megint visszanyesni a jövedelmeket? - Ezt magam a magyarországi újkapitalizmus válságtüneteként értékelem. Andor László közgazdász a rendszerváltó országok fiskális válságának nevezte ezt, aminek a lényege: jelentõs eladósodás nélkül nem lehet egyszerre eleget tenni a gazdasági elit nyomásának, és a választópolgárok teljesen természetes és gazdaságilag is indokolt igényeinek. - A jelentõs bérnövelés következménye a nagy költségvetési hiány és az eladósodás. - Varga István közgazdász számításai szerint az eladósodás több mint 80 százalékát a felvett hitelek utáni kamatos kamat teszi ki. Nem a tanárok fizetésemelése miatt adósodott így el Magyarország, hanem mert ennyire rosszak egy gyenge, félperifériás ország érdekérvényesítési feltételei a nemzetközi pénzpiacon. Ott egyoldalúan a globális tõke diktál. - Hogyan lesz ebbõl európai felzárkózás? - Nem hiszem, hogy a következõ húsz évben felzárkózunk. - Miért nem érvényesül az az összefüggés, hogy a gazdaság dinamizálása nagyobb növekedést, az pedig magasabb életszínvonalat hoz? - A magyar gazdaság szigetszerû blokkokból áll. A multinacionális szektornak kevés a kapcsolata a hazai vállalkozói körrel, másrészt a multinacionális szektor belsõleg maga is szegmentált. Ezért a kormány nincs abban a helyzetben, hogy – talán az oktatást és az infrastruktúrát kivéve – olyan ágazatokat jelöl-
18
hetne ki, amelyek majd maguk után húzzák a többit. E gazdasági szigeteken minden vállalkozás az emberi erõforrás költségein igyekszik spórolni. Szlovénia kivételével az európai félperiféria valamennyi országában többé-kevésbé így mûködik ez. Meggyõzõdésem, hogy az egész térségben szinte tudatos kísérlet zajlik: rákényszeríthetõk-e a társadalmak az eufemisztikusan öngondoskodásnak nevezett rendszerre, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az igen alacsonyan tartott munkabérekbõl mindenki maga finanszírozza a munkavégzõ képességének a fenntartását. Itt, a félperiférián erõtlenebb az ellenállás: hiányosak a demokratikus hagyományok, gyenge a civil társadalom. A politikai elit is gyenge, hiányzik mögüle az erõs és szerves nemzetgazdaság. Így lehetõség van arra is, hogy a globális tõke tartósan erõforrásokat vonjon ki. - Ki kísérletezik velünk? - Elméleti munkáimban ezt nemzetközi pénzügyi-gazdasági szuperstruktúrának nevezem, amely intézményeiben és személyeiben a globális tõke érdekeit képviseli. Ennek részei a nemzetközi pénzügyi szervezetek, a multinacionális nagyvállalatok tulajdonosai és menedzserei, a nagy hitelminõsítõ intézetek és a globális média. Létezik egy olyan, önmagát szabályozó mechanizmus is, amely világszerte érvényesül, és a nemzetközi nagytõ-
ke igényeinek megfelelõen befolyásolja a nemzeti viszonyokat. - Mi lehet a következmény? - Egyfelõl a bizonyosság, hogy ezt meg lehet csinálni. Másfelõl az itteni emberi erõforrások lepusztítása, a környezet tönkretétele. Az segíthetne, ha a térség országai összefognának érdekeik képviseletére. Erre sajnos egyre kevesebb az esély: az állandósuló feszültségek mind zavarosabb politikai elitcsoportokat juttatnak hatalomra – gondoljunk Lengyelországra és Szlovákiára. Ha nem lesz erõ, amely e folyamattal képes szembeszegülni, akkor a feszültség eszkalálódik, a szélsõjobboldal még jobban megerõsödik, és a politikai válság hosszú ideig fog kísérni bennünket. - Hogyan hat ez a centrum országaira? - A globális tõkének az a célja, hogy minden korábbi korlátot áttörjön. Ha a félperiférián sikerül, sikerülhet a centrumban is. Ezzel ugyan a globális tõke öngyilkosságot követ el, mert a saját létfeltételeit zabálja fel. De számára csak a mai profit számít, a holnapi következmények nem érdekesek. Egy elõadásomban nemrég úgy fogalmaztam: nem mi láthatjuk meg a jövõnket például Franciaországban, Németországban, hanem inkább a centrumkapitalizmus láthatja meg a saját jövõjét a mi jelenünkben. Forrás: Népszabadság – Tanács István
jó ha figyelünk
Hiába kifizetõdõ az elvszerûség hosszú távon, ha rövid rávon nem az, nyilatkozta az Indexnek Lánczi András. A konzervativizmust újraértelmezni igyekvõ filozófus szerint az ideológia a gondolkodás leegyszerûsítése. Lánczi azt mondja, az idõ a jobboldalnak dolgozik, mert a nyugdíjasok az MSZP-re szavaznak, és az egyensúly elbillen, ha a természetes körülmények megváltoztatják. Szerinte nem az ellenzék radikális, hanem a kormány. A Fidesz marad a jobboldal vezetõ ereje, magyarázta, hiszen az MDF már a túloldalon van. A pártok cikkcakkos mozgása amúgy nem segíti elõ, hogy a választóknak megszilárduljon a politikai identitásuk.Van még értelme jobbra és balra osztani a politikát? Talán már száz éve sem volt. Ötven-hatvan éve biztosan nincs. A jobb-bal felosztás viszonyítási pontnak jó, tartalmi viták lefolytatására nem. A konzervatív, szocialista, liberális kategóriák mire jók? Ezek gondolkodási tendenciák. Olyan nincs, hogy valaki minden kérdésben liberális, esetleg minden helyzetben konzervatív. Ha valaki koherensen gondolkodik, összeállnak a gondolatai valamilyen rendszerbe. Ezek a kategóriák alkalmasak arra, hogy meghatározzuk a politikai szereplõk, a pártok helyét? Kívülálló elemzõként megtehetjük. Ám ha az ember belül van, hamar rájön, hogy hiába kifizetõdõ az elvszerûség hosszú távon, ha rövid rávon soha nem az. Az MSZP szociáldemokrata? Az SZDSZ liberális? A Fidesz konzervatív? Az MDF neokonzervatív? Szavakban igen. Mind. Ha a tendenciákat nézzük, talán akkor is igen. De ha eljutunk a konkrétumok szintjéig – addig, hogy egy-egy adott ügyben, kérdésben hogyan viselkednek, hogyan döntenek -, már nem. A politika nem az ideológia, hanem a kényszerek, a cselekvések, a célok világa. Ebben a mixtúrában az ideológia legfeljebb részelem. jó ha figyelünk
Kell ahhoz ideológia, hogy a politikai identitás világos legyen? Ideológia van, ha kell, ha nem. Az ideológia cselekvési pont. Bizonyos eszmék összessége, amelyeket egy bizonyos embercsoport – mondjuk egy párt – érdekeinek megfelelõen használnak. Ehhez képest csináljuk azt, amit csinálunk. Az identitás nem csupán ideológiából áll. Az identitás egyszerû kérdések megválaszolásából tevõdik össze. Ki vagyok én? Ki õ? Mi a különbség közöttünk? Miben értünk egyet? Miben nem? Miben vagyunk ellenségesek? Az identitásban érzelmek vannak, kultúra, kulturális minták, pszichológiai feltételek. Minden, ami hozzájárul ahhoz, hogy önképünk legyen. Ebben nem az ideo-
lógia a legfontosabb, bár idõnként az a legláthatóbb. Az ember kiteszi magára vagy a másikra, úgy lehet azonosítani. Az ideológia végsõ soron a gondolkodás leegyszerûsítése. Szilárd lehet-e a választók politikai identitása, ha a pártoké nem az? Ezt a pártok cikkcakkos mozgása semmiképp sem segíti elõ. Meg az sem, amilyenné a politika 1989 után vált. Milyenné vált a politika? Az a világtrend alakult ki, hogy a politikumra éppúgy nincs szükség a politikához, mint ahogy istenre sincs szükség az erkölcsös élethez. Az emberi természetbõl adódó feszültségeket, amelyek konfliktust okoznak, és régen könnyen háborúkhoz vezettek, ma
19
száz csatornán levezethetjük. A legnagyobb birodalmak idején nem volt ilyen egységes a világfelfogás, nem volt ilyen politikai közmegegyezés, történetesen arról, hogy a demokrácia jó. Pedig a demokrácia egyrészt nem más, mint a keret, hogy minél kevesebb háborúhoz vezetõ konfliktusunk legyen, másrészt ez a legjobb hatalomkorlátozó eszközrendszer. De ettõl a hatalom éppen úgy mûködik, mint más államformákban, más rendszerekben, tíz éve, száz éve, tízezer éve. Magyarországon még az is baj – azért nincs pártoktól független identitás -, hogy a demokráciát a pártok hozták léte. Bevezették fölülrõl. Az emberek nem küzdöttek meg érte. Nem kellett, megkapták anélkül, és most ezt a „játékszert“ használják. A politika politikátlanításában nem maga a politika játssza – oldalaktól függetlenül – a legnagyobb szerepet? Igen, de ez a nyolcvanas években elkezdõdött. A magyar értelmiség jó része már akkor azon dolgozott, hogy eltávolítson bennünket a politikától. Konrád György Antipolitika címû munkája – és az a szellemiség, amit a liberális értelmiség azóta is képvisel – errõl szól. A politika gyanús. A politikától ne várjunk semmit, mert az ördögtõl való. Holott a politika megkerülhetetlen. Aki azt mondja, hogy igen, annak anarchisztikus ideái vannak a közösségi irányításról és a társadalomról. Más kérdés, hogy miért sikerült a politikának tovább rontania a presztízsét. Tizenöt éve mondom ugyanazt: a demokráciát nem lehet fenntartani erkölcsi konszenzus nélkül. Mit tekintünk jónak és rossznak? Mi az, ami elfogadható, mi az, ami nem? A demokrácia nem a konszenzus tárgya, hanem játékszabály. Meg kell valamivel tölteni. Az a fontos, mivel töltjük meg. Van egy õsbûn. Nem megy, hogy senki nem vállal felelõsséget korábbi dolgaiért. Nem megy, hogy mindent relativizálunk a végtelenségig. Így aztán meg lehet csinálni az országgal, hogy egyik nap ezt mondom, a másik nap azt, és még azt is hozzáteszem, én vagyok a megoldás. Felõlem húsz évig lehet miniszterelnök Gyurcsány Ferenc, nem érdekel. Csakhogy nem jutunk így elõre, csak zuhanunk, azért, mert a kezdetekkor elmaradt az akár csupán szimbolikus felelõsségre vonás. Innentõl bármi megengedett, bármit lehet. Minden egyes párt vándorol a rendszerváltás óta, aszerint, hogy éppen hol sejti könnyebbnek az ellenállást. Tizenöt éve még mindegyik másképpen beszélt. Ez igaz, bár van párt, amely egy-két dologról ugyanazt mondja. Sokak szerint anakronizmus, amirõl beszélek. De nem érti a lényeget, aki úgy gondolja, az antikommunizmus husáng, amivel az ember járkál, és ha meglát egy kommunistát, odacsap. Nem. A lényeg, hogy tovább él a gondolkodásmód, amely visszahúz bennünket. Ennek legjellemzõbb példája a determinista 20
dogmatizmus, amely még mindig úgy gondolja, a történelem valami felé halad, és vagy fölkapaszkodunk, vagy lemaradunk. Nincs progresszió? Van. Csak az a kérdés, hogy miben. Van technikai és gazdasági értelemben, de nincs morális értelemben. Morális értelemben libikókázunk. Fel, le. Ha morálisan volna progresszió, ma nem olvasnánk Shakespeare-t és Szophoklészt. Az emberi természet állandó, az erkölcsi problémák és tartalmak ebbõl fakadóan ugyanazok. Csak a díszlet változik. Meg a szereplõk. A radikális baloldaliak tévednek. Kísérleteznek, szórakoznak velünk. Márpedig senkinek sincs joga kockajátékot játszani nemzedékek sorsával. A poszt- és az antikommunisták között nincs kiegyezés? Miért ne lenne? De már senki sem emlékszik a probléma eredeti okára. A posztkommunisták az elsõ perctõl az életükért küzdöttek, azt hitték, a rendszerváltással menniük kell. Sokan becsomagolták a bõröndjüket 89-ben. De kiderült, hogy semmi vész, a rendszerváltást saját javukra fordíthatják. A másik oldal ehhez képest azt hitte, tiszta lappal lehet indulni. Ez illúzió volt. Most ott tartunk, hogy egyik sem ismeri el egyenlõ partnernek a másikat. Pedig demokrácia egyenlõség nélkül nincs. Tizenhét-tizennyolc évvel a rendszerváltás után az MSZP még posztkommunista? Attól függ, milyen a mérce. Ha az MSZP gazdasági hátterét nézem, nehéz eltekintenem attól, hogy az MSZP az MSZMP vagyonából építkezhetett. Ha azt nézem, ma is milyen ideológiai felfogás szerint gondolkodik az MSZP, akkor is folytonosságot látok. Ha a párt társadalmi beágyazottságát nézem, akkor is. Azt írja egy helyütt, hogy az idõ a jobboldalnak dolgozik. Miért? A nyugdíjasok az MSZP-re szavaznak. Az a korosztály úgy érzi, 89-ben kettétörték az életét. Az egyensúly nyilván elbillen, ha a természetes körülmények megváltoztatják. A baloldalon és a baloldal támogatói között is sok a fiatal. Nem arról van szó, hogy ölbe tett kézzel kell ülni. Nagyon sokat kell tenni a gyõzele-
mért, és el is lehet rontani. Csak azt mondom, hogy objektíve megvannak az esélyek. Az Ön munkái jellemzõen a konzervativizmus újraértelmezésérõl szólnak. Vannak sikerei? Nem tudom, mi a siker mércéje. A kínai kommunista pártot öt ember hozta létre egy dzsunkán. Kell ehhez a munkához idealizmus, persze. De tudom, hogy a gondolkodásmód, amit képviselek, filozófiailag, kulturálisan, tudományosan és minden módon nagyon is létezõ, az antik zsidó-keresztény hagyományokban gyökerezõ rendszer, amelynek negyven évig nem voltak lehetõségei, jövõje azonban van. Tudom, hogyan fejezték le a konzervatív gondolkodókat, tudom, hogyan jutottunk el oda, hogy már senki nem ismeri a nevüket. Amikor a XVI. századi reneszánsz politikai filozófiáról beszélek, arról beszélek, de tisztában vagyok az elveimmel és azzal a racionalitásképpel, amely bárkit hozzásegíthet a konzervatív gondolkodáshoz, ha van hozzá érzéke. Mi a konzervativizmus lényege? A konzervativizmus azt tartja, hogy a társadalom bonyolult, hierarchikus rendszer, amelybe nem szabad radikálisan belenyúlni kívülrõl. A konzervatív óvatos, mert tudja, hogy tudásunk mindig korlátozott. Magyarország problémája évtizedek óta a radikalizmus. A kormány radikalizmusa. Inkább a jobboldalon látjuk felbukkanni a radikalizmust. Mert a média ezt sulykolja. Ön is ír a jobboldal radikalizmusáról. A paradoxonról, amely szerint a baloldal érdeke konzerválni, ami van, a jobboldalé meg az, hogy radikális eszközökkel változtasson a helyzeten. Valóban, ez a konzervatív paradoxon. Mivel 89-ben nem volt gyökeres változás, ezért nyilván a hatalomban lévõk érdeke érvényesült. A folytonosság elemei dominálnak, a folytonosság megõrzése pedig az MSZP érdeke. Az áll, hogy a jobboldal története a védekezés története a baloldal törekvéseivel szemben? Áll. Ez az elsõ konzervatív gondolatok egyike. A konzervativizmus sosem volt ideológia. Mindig is tiltakozott ez ellen, mindig is védekezõ pozícióban volt. Azt akarta bebizonyítani, hogy a radikálisok, a forradalompárjó ha figyelünk
tiak gyógyíthatatlan sebeket ejtenek a társadalmon. Ez Edmund Burke életmûvének lényege. Már 1790-ben megírta, a francia forradalomból vérontás lesz. A konzervativizmus a szerves változások pártján áll. De azzal nyugati konzervatívnak még nem kellett szembenéznie, hogy mi van, ha jönnek a radikálisok, elvágják a szerves fejlõdés ágait, gyökereit, és ötven év múlva azt mondják, kezdjétek elölrõl. Tényleg, mit konzervál a konzervatív, ha semmi sem maradt? Az nem igaz, hogy nem maradt semmi. A társadalom bonyolult. Mélyebb csatornáiban, családokban, iskolákban, egyházakban, önszervezõdõ csoportokban megmaradnak attitûdök, mûveltségi elemek, csírák. Annyi idõ nem telt el, hogy ezek teljesen elfelejtõdjenek. A konzervativizmus nem követett el hibát, amikor visszanyúlt Horthy Miklóshoz? Volt, aki visszanyúlt, volt, aki nem. A politika alighanem visszanyúlt, legalábbis a 90-es évek elején. Ezek tartalom nélküli szlogenek. Miért nem arra gondolnak, hogy Horthy Miklós vezette be 1938-ban az anyasági segélyt, a fizetett szabadságot? Nem szabad egyféleképpen megítélni a Horthy-korszakot. Ha valaki azt mondta, menjünk vissza a háború elõttre – én nem tartoztam közéjük -, nyilván úgy gondolta, addig szerves fejlõdés volt Magyarországon. Voltak elfogadhatatlan dolgok; ezt azok is kimondják – legalábbis a józanabbak -, akik találnak értékeket abban a korszakban. Mindenhez kell kétely és távolságtartás, de en bloc kijelenteni, hogy Horthyhoz visszatérni csúnya dolog, nem helyes. Nem azt mondtam, hogy csúnya dolog volt, hanem azt, hogy hiba. Akkor hova lehetett volna visszatérni? Sok mindent újra kell teremteni, ez is igaz. Ez történik, ennek az éveit éljük. Ezért életveszélyes – és ezt a mai politikai elit nem érzékeli -, hogy mivel fiatal a demokrácia, bármit is csinálnak, mintaértékû lesz. Az nem jó, ha valaki azt hiszi, tehet bármit, a négy év akkor is jár. Ez a gond. Nem építjük, hanem rongáljuk a politikai kultúránkat. Ez aggaszt engem. Rosszabb és rosszabb köröket futunk. jó ha figyelünk
A politikát érdekli, amit Önök mondanak és csinálnak? Egyáltalán, meg kell Önöket hallgatnia a jobboldalnak? Induljunk ki abból, hogy a politikai elit is figyel, olvas, lát, hall. Ha másképp nem, elé teszik. Hogy a politikus mindezt hogyan szintetizálja, a tapasztalataitól és attól a politikai mûveltségtõl függ, amelyet összeszedett. Igen, figyelnek, tudják, mirõl van szó. Adott esetben személy szerint is megbecsülhetik azt, aki használható gondolatokat mond. Köszönöm, nincs panaszom. A Fidesz-kormány bukása után viszont sok jobboldali értelmiségi panaszkodott, hogy Orbán Viktor nem figyelt rájuk. Akik ezt tették, felfogásom szerint nem értõ módon jártak el. Igaz, én nem tekintem magamat értelmiséginek. Az értelmiségi szitokszó? Nem. Amit mondok, a konzervatív gondolkodásmódból adódik. Az értelmiségi kategóriája Oroszországban született, akkor, amikor a nyugatosok azt mondták, ami ott van, az borzalom, majd megmutatják, hogyan kell csinálni. Tehát az az értelmiségi, aki azzal foglalkozik, hogyan lehetne radikális programokat végigvinni, túl akár a realitás határain. Az értelmiségi izgága és racionális, úgy hiszi, mindent jobban tud, mint a politikus. Pedig nem tud jobban semmit. Az értelmiséginek nincs felelõssége, a politikusnak van, ráadásul a bõrét viszi a vásárra. A politikusnak nem kell innia az értelmiségi szavát, nem kell aszerint cselekednie. Látom azt is, hogy a magyar politikai elit jobboldali része csalódott az értelmiségben. Ennek több oka van. Összetévesztették a tekintélyes értelmiséget a közvélemény-formáló értelmiséggel. A politikusok nem találták meg azokat, akik tenni tudtak volna – vagy tudnának a mai napig is – azért, hogy változzon a közvélemény. Belátható ideig a Fidesz lesz a jobboldal vezetõ ereje? Belátható ideig igen. Nemcsak maga az MDF, sokan mások is azt várták a választások után, hogy a kis pártból nagyobb lesz. Rossz hír, ha valaki nagy terveket alapoz arra, hogy vezeti a népszerûségi listát. De nem definiáltuk, mi a belátható idõ. Ebben
a pillanatban nincs realitása annak, hogy bármilyen harmadik erõ felemelkedjen. Nem szereti az MDF-et? Nem ez a megfelelõ kifejezés. Nem fogadom el az MDF politikáját. Nem fogadom el, hogy kívülrõl támogatja a baloldali blokkot. Az MDF megmérte, a konzervatív szóval hány szavazót lehet megmozdítani. Kijött a hat-nyolc százalék, megpróbálták. A konzervatív szóra vagy inkább az egyenlõ távolság hangoztatására mozdultak ezek a szavazók? Nincs szó egyenlõ távolságról. Az MDF mozgása arra utal, hogy hárompárti koalíció lesz a baloldalon. Másképp nem tudom értékelni, amit tesznek. A Fidesz politikáját elfogadja? A Fidesz politikája közelebb áll hozzám. De nem vagyok kritikátlan. Mi a baj vele? Több is van. Az egyik, hogy a párt szervezettsége nem megfelelõ. Probléma van az identitással is. Jobban kellene látszania, mi is a Fidesz, mit gondol a világ dolgairól. Szerintem a gazdaságpolitikát újra kellene gondolni. Több invenció, több szellemi erõ van a pártban belül, mint ami kívülrõl látszik. A Fidesz jelenleg nem tudja mozgósítani az energiáit. Milyen lesz a Fidesz Orbán Viktor után? Ehhez tudni kellene, hogy Orbán Viktor meddig marad a párt elnöke. Ahhoz, hogy tudjam, milyen lesz a jövõ, tudnom kell, hogy a jelenben tudok-e mindent. Orbán Viktor belátható ideig a Fidesz elnöke lesz? Orbán Viktor beláthatatlan ideig lesz a Fidesz elnöke. Ez jó? Nem vagyok pártpolitikus, nem az én dolgom, hogy eldöntsem. És a jobboldal, illetve a konzervatív gondolat szempontjából? Ez két különbözõ dolog. A jobboldal szempontjából biztosan jó, a konzervativizmus szempontjából van fenntartásom. Miért? A politikus kényszerek alatt cselekszik. Eredményeket kell produkálnia. Ehhez képest másodrangú, hogy ezt konzervatív eszközökkel és gondolatokkal teszi-e, vagy egyéb gondolatokat is felhasznál. Egy nagy párt nem tud ideológiai klisékkel fennmaradni. Orbán Viktor a jobboldal vezetõje. A konzervativizmus a jobboldalon belül meghatározó gondolkodási irány. A fenntartásom arra vonatkozik, hogy az a konzervativizmus, amit a jobboldalon vagy a Fidesz környékén konzervativizmusnak gondolnak, mennyiben az. Annak a Fidesz politikájának elemei, amelyek nem azok, de lehet, hogy sikeresek. Tendenciájában tehát jó a konzervativizmusnak, ha az Orbán Viktor vezette jobboldal gyõz, de nekem lehet a konzervativizmusról más, eltérõ felfogásom. A legtöbb, amit bárki polgárként elérhet, az, hogy úgy gondolkodik, ahogy szeretne. Én ezt kiküzdöttem magamnak. Gazda Albert – Index
21
Interjú Molnár Tamással – Március 15. elõtt sokan meglepetéssel fogadták bejelentését, miszerint kilép a Kossuth téri tüntetéseket kezdetektõl szervezõ Magyar Nemzeti Bizottság 2006. ügyvivõi közül. Nem érzi az ügy elárulásának ezt a személyes döntését? – A négy egykori ügyvivõ közül én maradtam legtovább a színen. Döntésemet két ok motiválta. Az egyik egy elvi következetesség, a másik inkább gyakorlati megfontolás. Mivel kezdetektõl nem engedtünk a tüntetõ civil szervezõdés vezetõi közé pártembereket, most hogy megválasztottak az UDK egyik ügyvivõjének, nekem is illet lemondanom. Már beadtam felmondásomat a barátaimnak, amit õk egyelõre nem fogadtak el. A másik ok ennél sokkal egyszerûbb. Nem akarom szellemi energiáimat értelmetlen és személyeskedõ belsõ vitákra pazarolni. Magyarul nem akarok naponta a Tulipán presszóban ücsörögni és sétálgatni a Kossuth téri kordonok elõtt. Identitásomat megtartva, a tavaly õszi tüntetések politikai felvetéseit a jövõben is képviselem, de a felszínen megjelenõ számomra vállalhatatlan arcokkal már nem tudok értékes közösséget építeni. A politika emberi tisztesség kérdése is. Nem akarom felelõtlenül tönkretenni a mögöttem álló közel harminc éves következetes politikai életutat. – Személyes ellenérzései vannak a tüntetõk jelenlegi vezetõivel kapcsolatban? – Az MNB 2006. jelenlegi két ügyvivõjével igen korrekt és baráti a kapcsolatom. Tisztelem és csodálom õket, hogy immár fél éve folyamatosan minden nap, nyomás alatt tartják ezt a brutális hatalmat. Rengeteg tisztességes és jó szándékú embert ismertem meg, akikbõl azonban hiányzott az ügy iránti alázat és a profizmus. Ma már látható, hogy ilyen szervezettséggel, ilyen szaktudással és ekkora tömegerõvel nem lehet gyorsan távozásra bírni ezt a népnyúzó rezsimet. Miközben az értelmiség már a kezdeteknél kihátrált a tüntetõk mellõl és a magyar vidék is csendes fásultsággal reagált a megszorító intézkedésekre, addig a tüntetõcsoportok koordinációja és integrációja akadozott. Koncepció nélküli önjelölt vezetõk emelkedtek fel, virtuális mozgalmak alakultak sorra, ahol parttalan indulat és sokszor beteges küldetéstudat vetélkedett egymással. Egyre inkább azt érzékeltem, hogy országos összefogás hiányában ezt a kártékony Gyurcsány jelenséget csak a teljes gazdasági összeomlás buktathatja meg. – Most, hogy hamarosan távozik a Kossuth téri tüntetõk ügyvivõi közül, mire a legbüszkébb? – A látványos sikerek elmaradása mellett, életem legszebb korszaka marad ez a hosszú tüntetés sorozat. A Kossuth téri emberek tízezrei több szempontból is történelmet írtak, remélem objektív módon hamarosan tanítani fogják ezeket az országot megrázó eseményeket az iskolákban. Személy szerint büszke vagyok arra, hogy egyik /talán hiteles/ arca lehettem az õszi megmozdulásoknak, hiszen javarészt én irányítottam a tüntetések kommunikációját. Rendszeres hazai és nemzetközi sajtótájékoztatókat tartottunk, közleményeket, felhívásokat és eseményeket szerveztünk. A sajtó tájékoztatása mellett jelentõs szerepem volt a nemzetközi emberjogi szervezetek behívásában, és egy tüntetõket segítõ magyar jogász csoport létrehozásában. Emellett igen büszke vagyok a Magyarok Világszövetségével kötött együttmûködési megállapodásunkra is. Örülök, hogy olyan, azóta el22
terjedt kifejezéseket, mint például „negyedik köztársaság“, „morális forradalom“, „politikai foglyok“, „tavaszi hadjárat“ be tudtam emelni a köztudatba. Végül meg kell említenem az értelmiségiekbõl álló Magyar Október Mozgalmat, amely nagyfokú szellemi segítséget jelentett a háttérben. – Mi az, amire kevésbé büszke az elmúlt idõszakkal kapcsolatban? – Tavaly szeptemberben a spontán tüntetõk felkínáltak egy lehetõséget az ország számára. Sajnos a legtöbb elégedetlen ember nem ismerte fel ennek a történelmi kezdeményezésnek a jelentõségét és fontosságát. A széles együttmûködés hiánya mellett, talán az a legfájdalmasabb, hogy az értelmiség jelentõs része is távolmaradt a rendezvényektõl. Ennyi elbukott kísérlet után a magyar társadalom érthetõ történelmi okoknál fogva kerüli a nyíltszíni ütközést. A jobboldali értelmiségtõl azonban sokkal több kitartást vártam! Igazán sajnálom, hogy nagyformátumú és véleményformáló személyiségek, az írószövetség vagy a tudóstársadalom csak megkésve és gyengén reagált a felháborító õszi eseményekre. Örömteli viszont, hogy a Morvai bizottság bátor civil kezdeményezésként, alulról szervezõdve áttörte a hazugság és némaság falait. – A tüntetések kapcsán a jobboldal pártjainak szerepérõl mi a véleménye? – A MIÉP kezdettõl fogva a szokásos sértett módon, alpári stílusban támadta az õszi megmozdulások céljait és ügyvivõit. A Jobbik elõtt nagy lehetõség állt volna, ha fiatal vezetõi bátrabban viselkednek és felismerik az elõttük magasodó történelmi lehetõséget. A Fidesz szokásos kettõs kommunikációjával az események lenyúlására, megosztására és semlegesítésére törekedett. A történelmi pártok ledarálását követõen sikeresen megosztotta, egymás ellen fordította a radikális erõket. Most a tüntetõcsoportok megtagadása, szembefordítása és szétforgácsolása folyik. A Fidesznek nagy szerepe volt az értelmiség távoltartásában is! Mindenki saját önzõ politikai érdekeinek megfelelõen használta a tiltakozókat. Mindenki inkább kihasználni igyekezett a növekvõ társadalmi elégedetlenséget, miközben a Kossuth tér politikai üzeneteit senki sem merte felvállalni. – Melyek voltak ezek az ún. Kossuth téri politikai üzenetek? – A tiltakozók elõször kizárólag a hazug kormányfõ távozását követelték. Késõbb már az egész bûnrészes kormány felelõsége is felvetõdött, majd a követelések kitágultak a Gyurcsány-jelenség felszámolásának irányaiba. Ezt követte aztán egy átfogó politikai elitet érintõ kritika, amely megkérdõjelezte a rendszerváltás módját és beteljesülését. A tüntetõk folyamatosan követelték a magyar történelmi alkotmány helyreállítását, a jelenlegi csalásokra és korrupciókra alkalmat adó pártstruktúra és választójog felülvizsgálatát. Az emberek valódi népképviseletet és szabad választásokat követeltek. – Hogyan érti, hogy mindkét politikai oldal használta a tüntetõket? – Látható, hogy a kormány reform-kommunikációja vesztésre áll. A tüntetõk lassan felõrlik Gyurcsány hangzatos kezdeményezéseit. A baloldal mégis bizonyos értelemben sikeres. Harcias, egymással szembefeszülõ szekértáborokat épít, amikor verbális radikalizmusra kényszeríti (és ezzel mintegy hitelteleníti) Orbánt. Kitolva a centrumból látványosan összemossa õt, az un. szélsõjobboldali csoportokkal. A stratégiai cél világos. A tömegek megfélemlítésén jó ha figyelünk
A jó csengésû Frankfurter Allgemeine Zeitung legutóbbi Magyarországról szóló cikke arról kesereg, hogy a hazai népesség egy jelentõs része (új többség) sehogyan sem érti ezt a kripto-kommunistákkal megterhelt új valóságot. A köldöknézõ, kereszténységét megtagadó, realista Európa nem érti, hogy a rebellis magyarok miért értetlenkednek a bevezetett népnyúzó reformok kapcsán? Miért morognak és lázadoznak a kormányzati pénzbehajtások során? Miért nem tetszik nekik az ötven éves korára elvénült unió, amely képtelen megalkotni saját eszményeit, saját alkotmányát, saját hadseregét, saját energetikai és bevándorlási politikáját? A lap nem érti, miért nem tetszik a magyaroknak a szabad versenyre hivatkozó multinacionális gyarmatosítás, az alkotmányos rendre hivatkozó rendõrterror, a lenézett, csõcseléknek kikiáltott másodosz-
tályú állampolgárság? Miért nem áradoznak a génkezelt és átcímkézett élelmiszerek, a vegyszertõl habzó folyók, a
túl, a kormányfõ szakadást gerjeszt a Fideszen belül lévõ kritikus nemzeti szabadelvûek és a hithû orbánisták között, mely feszültségre ráadásul ráerõsítenek a kormány pénzére vágyakozó, elégedetlenkedõ pragmatikus polgármesterek. Orbán most veszélyes játékot játszik. A hatalom megszerzésének érdekében gátlástalanul összeturmixolja a bal és jobboldal szélén lévõ üzeneteket, ami viszont riasztja a tudatosan jobboldali Fideszes törzsszavazót. Én úgy értékelem, hogy Gyurcsány a nemzet, Orbán a jobboldal ellen indított most frontális támadást. Nem véletlenül akar a jobboldali szavazók közel 40% egy új és hiteles pártot látni a politikai palettán. – Miért van az, hogy a jelenlegi nemzeti radikális pártok nem tudják szavazatra átváltani a növekvõ társadalmi elégedetlenséget? – Putyin elnök nemzetbiztonsági tanácsadója nagyon szellemesen fogalmazott ebben a kérdésben. Azt mondta, hogy a gondtalanul kézben tartott közélet érdekében mindig kell egy ragadós légypapír, amire felragadnak az indulatok által vezérelt nemzeti radikálisok. Sajnos az elmúlt évtizedekben nem fûzõdik egyetlen igazi sikerélmény sem a nemzeti értékeket képviselõ radikális pártpolitikához. Ebben a nemzeti identitást és szimbólumrendszert kíméletlenül támadó közegben egyre nõ a sokszor mesterséges eszközökkel gerjesztett indulat és az ebbõl fakadó lelki kétségbeesés. Ebben az örök támadásnak kitett bizalmatlan politikai közegben már mindenki lõ mindenkire, könnyen hihetõvé válik egy-egy jól irányzott és megtervezett összeesküvés elmélet. A nemzeti táborban könnyen lesz ügynök, áruló, kommunista bérenc mindenkibõl. Erre aztán még rájátszik a posztkommunista politikai befolyás alatt lévõ nemzetbiztonság. Mifelénk is jól érvényesülhet a régi „Oszd meg és uralkodj!“ álláspont. Itt végleg elveszik a racionalitás. Építkezés helyett a dühös rombolás és a destrukció lesz az irányadó. Talán ez a kétségbeesett és ingerült vagdalkozás riasztja el leginkább a jó szándékú választókat. Ez a gyûlölködõ fegyelmezetlenség szüli a kényszerszavazók tömegeit, akik a kisebbik rossz felé fordulva a biztosabbat, a kockázatmentesebb megoldásokat választják. Tovább éltetik ezzel a kényszeredett döntéssel a nagyra nõtt korrupt és hazug parlamenti pártokat. – Mit vár a közelgõ nemzeti ünnep eseményeitõl? jó ha figyelünk
„fejlett“ nyugatról érkezõ háztartási szemét-hegyek, az ingatlanokat bekebelezõ felvásárlási rohamok láttán? A magyarok igazán megszokhatnák már ezt az új, korrupciókra és panamákra épülõ valóságot, hiszen a megbocsátásban élen járó, modern és haladó Európa magához öleli tagállamait. Beemeli intézményeinek politikai elfekvõibe az egykori kommunista diktatúra funkcionáriusait, miközben leparolázik a hazudós és lopós magyar miniszterelnökkel. Ez az új, minden erkölcsi kérdést mellõzõ érdekszövetség ráadásul bármikor leköpi a tagállamok nemzeti érdekeit. Ebben a nagyszerû új valóságban mi magyarok hozott anyaggal dolgozunk. Beszállítjuk az uniónak a két népvezér által kitermelt belpolitikai szemetet. Amit visszakapunk, az „csak“ ráadás. Agyelszívás, pénzelszívás és környezetkárosítás. A hatalom gátlástalan valósága. Molnár Tamás
– A felfokozott hazai és nemzetközivé szélesedett sajtó-hisztéria légkörében egy igencsak aktualizált politikai ünnepet jósolok. A tervszerûen kivitelezett kormányzati megfélemlítési akciók következtében -a sok bejelentett rendezvény ellenére-, relatív értelemben kevesebb ember várható az utcákon. Nyilvánvaló, hogy a két szembenálló tábor vezére most is hevesen támadni fogja egymást. Folytatódik a kölcsönösen vádaskodó, értelmetlen egymásra mutogatás. Nagy horderejû, a jelenlegi összetett válság megoldására utaló beszédeket nem várhatunk. Annak ellenére, hogy a radikális tüntetõket felszívja és maga alá tereli a Fidesz, nem valószínû, hogy komolyabb utcai erõszakra sor kerül. Ismerve azonban a kormányfõ kezdeményezõ, háborús logikára épülõ magatartását, nem kizárható egy váratlanul felbukkanó provokáció. Olyan, amely felboríthatja az elõzetes várakozásokat. A mesterségesen keltett antiszemitizmussal vádaskodó hisztéria miatt könnyen elképzelhetõ például, egy ügyesen megtervezett utcai zsidóverés, amelyet remekül fel lehet használni a jobboldal nemzetközi lejáratására. Sajnos minden elõre kiszámíthatatlan esemény Gyurcsány terveinek függvénye. Nyilvánvaló, hogy nemzeti ünnepünkön a pokolba vezetõ út a Diktátor ördögien kiagyalt „jó szándékaival“ lesz kikövezve. Ez az ember céljai elérésének érdekében minden gonoszságra képes. A pokol erõi állnak a békés tüntetõkkel szemben! – Nem vár igazi áttörést ezen az ünnepen? – Ne legyen igazam, de sajnos Kossuth kicsinyke lelkes népe kevés a gyors kormánybuktatáshoz és a valódi rendszerváltozáshoz. Ha Kádár népe felébred végre csipkerózsika álmából és csatlakozik hozzánk, akkor elképzelhetõ egy sorsdöntõ változás. Én úgy érzem ennek még nincs itt az ideje. Hosszú és küzdelmes út áll elõttünk. A tüntetések folytatása mellett, meg kell jelenjen a hiteles politikai alternatíva is. Ha a sors akarata elõrehozott választásokat jelöl ki számunkra, a tüntetõ tömegek nem maradhatnak hiteles politikai érdekképviselet nélkül. Rendületlenül építkeznünk kell tovább, ennek az igaz, történelmi Magyarországnak a szellemében! Biztos vagyok benne, hogy hamarosan gyõzni fogunk! 23
Gyermekkoromban gyakran jártam templomba,hittanra, ministráltam, ismerem a Bibliát és a tíz parancsolatot is... Õszintén bavallom, bár nagyon igyekeztem, nem mindegyiket sikerült betartanom. Mint férfi ember a paráználkodást talán a parancsolatok közül én ki is hagynám. Azt is elismerem, elõfordult, hogy más feleségét is megkívántam. Néha kiszaladt a számon egy – egy káromkodás is, de olyan cifrát tán életemben nem mondtam még, mint amilyen ma este hagyta el a számat! Odafenn a szentek rémületükben bizonyára valamely sarokba menekültek. Nézem a TV RTL-csatornáját. Pechemre kivételesen (külföldön tartózkodom) be tudtam fogni és hát egy kis hazai szó a szegény vándor fülének néha igen nagyon jót tesz. Mondom, nézem a csatornát, illetve annak egy mûsorát, a Házon Kívült. Benne éppen arról van szó, hogy „szociálisan érzékeny“ kormányunk 1/3-ára csökkentette a mozgáskorlátozottak gépkocsi használatára vonatkozó utazási kedvezményét, mondván, közlekedjenek vonattal, busszal. Igen ám, de ezek közül egyik sem alkalmas kerekesszékkel közlekedõ emberek szállítására! A szülõk megkeresték ez ügyben a Volánt is, a MÁV-ot is. Elõbbi közölte: három buszjáratuk van, de egyik sem arrafelé.. A MÁV még kevésbé tudna segíteni... Hallgatom a születésétõl fogva súlyos mozgáskorlátozott gyermek szüleit, amint mesélik, hogy tíz éves gyermeküket milyen
hányattatott körülmények között tudják hozni – vinni (még kocsiival is ) abba az iskolába, amely tömegközlekedési eszközökkel csak úgy közelíthetõ meg, ha a szülõk egy napot utaznak oda és egy napot vissza! Féltucatnyi átszállással! ( Az országban egy ilyen iskola van!) Három gyermekes család, az anya a legkisebbel gyesen és mellé a testi-szellemi fogyatékos fiúcska. A férj fizetésébõl és a gyesbõl élnek, amibõl a rezsi kifizetését követõen mindössze 30 ezer forint összeg marad az öt fõs család teljes megélhetésére. Hallgatom a másik szõlõket is, akik 800 (!!!) km-t utaznak azért, hogy gyermeküket legalább hét végén láthassák. Mindketten munka nélkül vannak... A gyermekek orvosi papírjain egyértelmûen rajta áll, hogy tömegközlekedési eszközzel nem szállíthatók. A szülõk a kerekesszéket a vonatra, buszra nem tudják felvinni, a gyermeket nem tudják emelgetni ( egy nõ erre különösen képtelen). Szimpatikus, kedves arcú házaspárt látok a TV-ben, amint beszélgetnek az illetékes államtitkár elvtársnõvel. A fiatalember korrekt, nyílt , õszinte kérdéseket tesz fel, hogy mit tegyen, hogyan oldja meg a gyermek iskolába vitelét ha a támogatást elvették, illetve harmadára csökkentették. Kérdéseibõl szinte süt az aggódás, a kétségbeesés... az elvtársnõ válaszai után arcán a döbbenet, a hitetlenkedés látszik. Soha nem ütöttem meg nõt (még fiúkat sem) , de ha én lettem volna ott, életemben elõször – vállalva minden erkölcsi és jogi
Wass Albertnek, akit az imént idéztem, aki azt mondja rólunk, Magyarokról, hogy „Átokverte, szerencsétlen, nagypéntekes nemzet vagyunk“, akik a latrok keresztfáinál térdepelünk, vagy Márai Sándornak, aki a Mennybõl az angyalban Népek Krisztusának nevezi Magyarországot? Reménykedhet-e keresztre feszített Nemzetünk? Feltámadhatunk-e? Bízhatunk-e a Magyar Húsvétban, vagy csak a baloldali lator sorsa vár ránk? Kizárólag rajtunk múlik, hogy a jobb vagy a bal oldali lator sorsát választjuk. Az utolsó pillanatban is megtérhetünk, hogy üdvözülhessünk. A Megváltó csak egyszer jött a földre, de minden évben emlékeztet bennünket arra, hogy az utolsó pillanatban is beteljesülhet reményünk: ha Krisztustól kérünk segítséget, akkor bûneink megbocsáttatnak, és helyet kapunk a Mennyei Birodalomban. Ha továbbra is a bal oldali lator elõtt térdepelünk: elvesztünk. Boruljunk le, térdepeljünk le végre a középsõ, a krisztusi kereszt alatt. A földi világból az ég felé, a fény felé kell tekintetünket emelni. Az érdekközpontú anyagi világ az erõ igazságára alapozott, az anyagi világnak mértéke az élvezet és a haszon. Talmi értékek és érdekek irányítják a fehér emberek világát az egész földön. Nem csak nemzetünk, a fehér faj, az euro-atlanti kultúra van végveszélyben. Veszélyben a föld, teremtett világunk. Vissza kell találnunk a krisztusi úthoz, hogy megmaradhassunk. A feltámadott Krisztus hozza el hozzánk a reményt. Ebbõl a láthatatlan világból ered minden szépség: 24
következményét – úgy szájba vágtam volna az államtitkár asszonyt, hogy a foga kiesik. Egész negyvenegy évem alatt eddig soha senkitõl nem tapasztalt cinizmusa, nyeglesége, rideg, minden érzelemtõl mentes szavai a Gastapo, vagy az AVH embereit juttatták eszembe. Itt ülök a gép elõtt, spontán írom a gondolatataimat, miközben az államtitkár viselkedésétõl nyeldekelek, hogy az a szerencsétlen vacak szendvics, amit vacsorára ettem, ne jöjjön vissza belõlem. Hadakozik bennem az undor, a megvetés, a felháborodás. A haragtól olyan káromkodások hagyják el a számat, hogy saját magamra nem ismerek rá. Szégyen, nem szégyen – ilyet sem tettem soha életemben – azt kívántam, adja Isten, hogy olyan helyzetbe kerüljön, mint amilyenben azok a szerencsétlen szülõk vannak. (Nem csak azokra gondolok,akiket a jelzett mûsorban láttunk, hanem a többi Magyarországon hasonló körülménmyek között élõ szülõkre és gyermekekre.) Aki látta a mûsort, biztos vagyok benne, ha EMBER, egyet ért velem, és a káromkodásom miatt, feloldozásomért mond egy imát...egy másikat pedig mondjon el a neoávós kormány tagjai által nyomorba süllyesztett családokért, idõ elõtt halálba küldött nyugdíjasokért, magatehetetlen betegekért! Mert amit ezek a szociálisan érzékeny neo-ávósok mûvelnek az is egyfajta módja a gyilkosságnak! Dr.B.F Zoltán
vigasztalás, béke, tisztaság. Az Isten-központú világhoz kell visszatalálnunk, melynek ereje az igazság, mértéke a jóakarat és az áldozat. És aki nem tud belenyugodni abba, hogy a hazugság mindennél hatalmasabb ezen a földön és a magyar nemzet jövendõjét immár elnyelje véglegesen a gonoszság özönvize, akinek lelkében van még bátorság ahhoz, hogy szembeforduljon ezzel az özönvízzel és odakiáltsa az árnak: megállj, s térj vissza, ahonnan jöttél! Ezt a földet, s ennek a földnek a népét az Úr ereje õrzi! Az jöjjön vele és ismerje meg az igaz valóságot, ami szabaddá teszi azokat, akik élnek vele, s kimenti õket még a poklok mélységébõl is. Bármit is lát szemetek a ma sötétjében: a szabadság perce közeledik! Ne várjátok azonban – s ne is keressétek se ágyúk dörgésében, se hangzatos politikai jelszavakban: az Úrnak igazsága halkan jár, és békesség kíséri... Az Õ akarata rendelkezett már minden dolgotokban, s az Õ rendelkezését nem idõ méri, hanem tudás – lelki tudás. Dolgozzatok és imádkozzatok! Ne féljetek! A magyar lélek él. Teremtõ istenünk mûködik benne és általa. Ne csüggedjetek! Az Úr nem számokban méri az igazság gyõzelmét, hanem az igazak cselekedeteiben. Ne keserítsen el, még a gyöngék hûtlensége sem. A nemzet nem számokban él, de lélekben. Egy, az Úr oldalán – százezreknél is többet számít – a jövendõ mérlegén. Az igazak jövendõjét a lélek és a szellem ereje formálja, s az Úr ereje emeli a magasba. Bízzatok magyarok! A rabság és a szenvedés napjai megszámláltattak. A szabadság hajnala már dereng. Bízzatok Magyarok! Papp Lajos jó ha figyelünk
NYÍLT LEVÉL NYAKÓ ISTVÁNNAK (MSZP) A demokráciák egyik velejárója, hogy elvileg mindenkibõl lehet államfõ, miniszterelnök, pártvezér vagy politikus, hiszen minden ember egyenlõ. Így történhetett meg aztán nálunk az, hogy Kun Béla, egy újságíró, Rákosi Mátyás, egy kereskedõ, Dobi István, egy földmunkás, Kádár János, egy irodagép mûszerész, vagy legújabban Gyurcsány Ferenc egy kisvárosi grundról pártifjúsági funkcionárius majd üzletember avanzsálhatott országot-vezetõ tisztségébe. Persze ez nem csak sajátos magyar jelenség. A XX-ik század egyetemes történelme btvelkedik a társadalom mélyebb rétegeibtl felkapaszkodott vezérekbtl, diktátorokból mint amilyen Lenin, Sztalin. Mussolini, Francó vagy Hitler volt. Ezek mind valami újat, jobbat, korszerûbbet ígértek, s háborúkat, százmilliónyi ádozatot és romhalmazzá tett világot hagytak maguk után. Az ezeréves Nyugatrómai Birodalom hanyatlása a császárok korával és abban is a katonacsászárokkal kezdõdött s fejezõdött is be (B.C.27 – A.D. 476). Közöttük olyanok voltak mint Calligula, Néró, Domitianus, Gallus, Diocletianus és Romulus, az utolsó gyermekcsászár, akit Odoaker német zsoldosvezér ûzött el. Ezeket általában a légiók nevezték ki császárrá, hogy aztán elkergessék vagy megöljék. Zsarnokuralmuk alatt az egykor büszke birodalom gyorsan romlásnak indult. A tengeren kalózok uralkodtak, a tartományokban rablóbandák garázdálkodtak; akik emellett még adóztattak, túszokat szedtek, váltságdíjakat csikartak ki, városokat sarcoltak. Eltûnt a törvény tisztelete, a régi erkölcs, s önbíráskodás, zsarnokság uralkodott; aki kritizált, ellenállt vagy lázadt az az életével fizetett. Az élet nemcsak bizonytalanná vált hanem egyenesen lehetetlenné: falvak, városok, egész régiók néptelenedtek el, az emberek erdtkbe, mocsaras helyekre menekültek puszta életüket mentve. Csoda-e, hogy egy ilyen világban egyre ertsödött egy Istenttl küldött Megváltó megjelenése, tiszta, igazságos és emberhez méltó uralma utáni elemi vágy. Nem csoda, hogy ebben a világban futótfzként terjedt és hódított a tûzzel-vassal irtott keresztyénség. Filozófiai fogalmakkal kifejezve: A megdicstült Megváltóban a kor meggyötört tömegei olyan transcendens pontra leltek, mely archimédeszi pontnak bizonyult: ehhez hitben horgonyozva-köttdve képesek voltak kimozdulni az akkori gonosz világból, s ebbtl az állapotból magát a világot is kimozdították. Egy megromlott világ megújulása sohasem kívülrõl kezdõdik, amit eddigelé minden botcsinálta népvezér hirdetett, hagyván maga után egy lerombolt világot, hanem bent az egyes emberek lelkében, ami majd a világ megújításában válik valóra és fejezõdik be. A nagy, sikeres államok története azt mutatja, hogy felelõs vezetõi régen is és ma is a régi lerombolása helyett az abban fellelhetõ értékeket fejlesztették tovább, azokra építettek. Még az élõ természetben is a fejlõdés nem az addig elért fejlõdés lerombolásával, hanem annak továbbfejlesztése révén történik. Rombolni mindenki tud, építeni kevesen, legkevesebben azok vannak akik okosan tudnak építeni. Ezt már a régiek is felismerték, s népeik, országaik vezetésére kiválasztottakat gondosan erre a feladatra készítették fel. Nem hagyták a véletlenre, hogy ki kerül az ország kormányrúdjához. Az uralkodás örökletes rendszerének logikája az volt, had tanulja meg az uralkodó gyermeke a kormányzás dolgait, csínját-bínját, fortélyait, stílusát, mûvészetét kora ifjúságától fogva. Az apródok intézményének célja az uralkodás szabályainak, emberekkel való bánásmódjának, tanácskozásnak, illemtanának egyszóval a politikának sõt a hadvezetésnek elsajátítása volt. Bent ültek a nagyok tanácskozásában, szótlanul ám figyelmesen tanulták az ország gondjainak intézését, vagy éppen a bíráskodást s követték urukat a csatatérre is ha kellett. Ma is nagy gonddal történik a trónörökösök felkészítése az uralkodásra, nemcsak a még meglevõ királyságokban, hanem még a kis olajsejkségekben is. Csak nálunk ugorhat bárki a kormányrúdhoz, lehet politikus s kerülhet a parlamentbe. Aztán meg is nézhetjük magunkat hova süllyedtünk erkölcsileg, politikailag és gazdaságilag. Az ókorban voltak annyira bölcsek, ha valakit felelõs állami beosztásra jelöltek csendben leellenõrizték családját, karakterét, anyagi helyzetét, szokásait, életútját, sõt még õsei sírját is megtekintették, hogy vajon rendben tartja-e azt? Ma már civil állások betöltésénél is alkalmatossági teszteken kell átmennie mindenkinek – kivéve a politikusokat. Pedig ma is lenne sokféle eszköz egy választásra kerülõ politikus jobb megismerésére a hazugságvizsgálattól a pszichológiai értékelésig, az IQ fokának megállapitásától családi és anyagi életének tisztaságáig. Mindezt azért, hogy lássuk mi várható tõlük, s legfõképpen vajon megvalósitják-e választási ígéreteiket? Csak így remélhetõ a „zsákbamacska politikusok“ uralmának alkonya. Toronto 20007.április 6.
Te Szerencsétlen! Nyilatkozatod, amelyben a Fideszt azzal vádolod, hogy „támadja a Magyar Népköztársaság rendõrségét”, kissé idejétmúlt. Szeretném elmondani mind neked, mind a sok szerencsétlen és az erkölcstelen, hazug pártelnökötöket támogató párttársadnak, hogy le vagytok maradva. Ugyanis ma már köztársaság van, ami ugyan a Ti hatalomgyakorlásotokkal semmiben sem különbözik a Népköztársaságtól, de legalább így hívják. Eddig nem értettem a hatalomgyakorlás lényegét, és cinikus, egyházellenes, magyargyûlölõ, sõt, ma már magyargyilkos mûködésteket, de most, ezen õszinte elszólásodból minden világos. Egyben felhívom a figyelmedet arra, hogy a Népköztársaság megdöntésére 1956-ban egyszer már sor került, ha csak rövid ideig is. Ezt csúnyán megtoroltátok. Ha azonban szerinted ma is Népköztársaság Magyarország államformája, akkor miért ellenzitek a lázadásnak minõsített önvédelmet? A történelem sokszor megismételte önmagát... Most is ezt teszi. Ti hazudoztok, öltök, raboltok, eladjátok még édesanyátok emlékét is ha kell.... és a nemzetet az õ kincseivel és értékeivel együtt... Mi pedig mint 56-os elõdeink ezt nem tûrjük, és ellenkezünk, mert nem akarunk egy õrült, ma is a múltban élõ gyilkos söpredék-utód (MSZMP-MSZP) áldozataivá válni. Tehát tanuld meg Te igen ellágyult agyú, és a hatalomtól már saját érzéseit sem titkoló új proli elit tag megjegyezni: - Ma már nem tehetitek azt, amit a Magyar Népköztársaság alatt tettetek. És azt is tanuld meg, hogy politikus ekkora elszólást nem engedhet meg magának... Áldott emlékû Lengyel Mária magyar-történelem tanárnõnk, a nagy – szerintetek talán román – meseíró, Benedek Elek unokája a Marczibányi téri általános iskolában ilyenkor ötvenszer leíratta velünk a hibás mondatot. Javaslom nektek a kollektív ötvenszer leírást... a skizofrénia kikezelése után. Te azt mondod: Népköztársaság, én azt, hogy 1956.... Akkor ki is a lázadó?! Forrás: Stoffán György
Dr. Pungur József Toronto On. Ca.
jó ha figyelünk
25
„Sziasztok Honvédségnél dolgoztam, s már leszereltem. Lokátor üzemeltetõ mérnökként végeztem anno a Zalka Máté Katonai Fõiskolán. Én is Pécsett élek, s felháborít, hogy ide kívánnak tenni egy lokátort. Sajna, nagy az elhatározás, csak nem foglalkoznak az itt élõkkel. Nagytudású alezredes nyilatkozott anno a tv.-ben, hogy nem nagyobb a sugárzása, mint egy mobilnak. Ez volt a hét vicce. Fõleg akkor, ha pl. az Olasz repüléseket is lehet figyelni vele, csak vélelmezhetõ a teljesítménye. Konkrét számokat, frekvenciát nem fognak elárulni sajnos. Vélelmezem, aleském nem lakna Pécsett, ha itt mûködne, ez a csoda, még ha fizetnének is érte. Az országban 2 db Kabina 66 lokátor van, mely felderítõ lokátor, honvédségi tulajdonban, melyrõl néma hallgatás van. Meg kéne kérdezni a nagytudású nyilatkozótól, hogy miért korlátozták be a teljesítményét max 50%-ra még anno? Elárulom: a Kaposvárt ért sugárzás olyan magas volt, hogy miután leszállt a helikopter, mellyel mérték a sugárterhelést, letitkosították a térképet, mellyen az adatok voltak. Jután volt az egyik ilyen lokátor. A másik Kecskemét mellett található, Tudomásom szerint egyik sem üzemel, az elõbbiek miatt. Ez a lokátor is 3D-s volt. Véleményem szerint örüljünk, hogy Egerágon megszûnt a lokátor század, ahol m-es, cm-es és magasságmérõ lokátorok voltak. Jelenleg már nincs Pécsnek ilyen irányú sugárterhelése. Azt is meg kellene kérdezni a Jután dolgozóktól, hogy mi történt az üzemeltetés során, ha még egyáltalán élnek ezek a személyek, mert olyan sugárterhelést kaptak, nem vagyok benne biztos. Mûködõ magnetron, élõ csõtápvonal, sugárzó antenna, sorolhatnám, nem egy bizalomgerjesztõ környék . Volt annó egy olyan kisérletük, hogy a P 37-es, mely cm-es hullámhosszú, felderító lokátor antennája elé kikötöttek egy macskát 8 órára. 1 hét elteltével, a macskának kihullott a szõre, s a P 37-es teljesítménye töredéke volt a kabináénak. Szóval ilyen helyet akarnak csinálni Pécsbõl is. S.R."
M.J. : Szekeres miniszter úr javaslatára... R. G. (Pécs) : 3D radar, hasonlóan és másképp B. E. (Pécs): A hatástanulmány hatása Kilátó áll délcegen Kilátó áll délcegen, Méltóság a nagy hegyen.Kúpsüvegben, kõpalástban, Ciklop-mintás új talárban.Õrködik a Mecseken, Strázsál õ a Tubesen. _Vigyázza az erdõk csendjét,Évszakoknak idõrendjét,Télben-szélben, nyárban, fényben,Tavasz éjben, lágy zefírben.Mediterrán nappalokban,Hajnalban és alkonyokban.Õszidõben, ezüstködben,Kúpkalapja pipafüstben.- A Mecsek pipál, füstje száll, Mogorva-lomhán gomolyog. -Lehet az ég tüzes vagy heves,A magaslat hideg és jeges,Felhõt kékít, békít a nyugalom,Szívnek és vágynak szárnya a bizalom?!Szabdság van idefenn,S barát lesz az idegen.Gyönyör táncol, máorít,A csend zenéje andalít.A Teremtõhöz ily közel,Lelkünk szabad, s énekel.Varázslat itt minden, A természet az ISTEN!A kilátó fogad, s a föld fölé emel,Amit látsz, nevel, ha kérdezed, felel.Uralni tilt, szolgálni szólít,Élõt, élettelent, a jövõt, a végtelent.Takács István
26
Szekeres miniszter úr javaslatára... Szekeres miniszter úr az Új Dunántúli Napló elsõ oldalán kacagón javasolja, hogy a Tubesi lokátorra ki kellene vetíteni Vasarely iker-zebráit. Elõször viccnek vettem, de annak is nagyon rossz, ötletnek is szerencsétlen. Rossz emlékû iker-tornyok is eszembe jutottak most a radarra vetítsük ki az iker-zebrákat, ide lõjetek! ha eddig még nem jutott eszetekbe? Aki meg arrafelé lakik, még aludni se tudjon nyugodtan, élvezze egész éjjel a világosságot a fél város, az egész hegyoldal, mert a Szabadság szobrot is, meg a hidakat, meg mindent ki szoktunk világítani. Kedves hadvezérünk nem jó dizájner. Ez a vetítés nem tenne jót sem a Tubesnek, sem a lakóknak, sem a zebráknak – Vasarelyrõl nem is szólva! Javaslat: Ne a zebrák menjenek a Tubesre, hanem a miniszter az állatkertbe – ha zebrát szeretne látni. A hatástanulmány hatása Ha eddig aggódtam, most pánikolok a hatástanulmány miatt! A HM szakértõi hívták fel a figyelmemet arra, hogy sokkal több okom van félni, mint eddig gondoltam.Ez a lokátorépités-történet 1991-ben kezdõdött. 15 éve! Azóta nem találtak megnyugtató helyszínt, de csak azért, mert nem is kerestek. Ez az egész egy különös kegyetlenséggel, gondatlanságból elkövetett beruházás lenne, ha megvalósul.Mások hanyagságának - a szó szoros értelmében - Pécs város lakói innák meg a levét az ivóvizükben.Nem múltak el a félelmeim, mert - lehet, hogy rossz a kommunikációnk, denem a csak a sugárzás a félelmünk, hanem...1. Célponttá válunk. Nem szeretném, ha a mi Világörökség részeként számon tartott Ókeresztény Temetõnk a mostari híd sorsara jutna.2. Pécs ivóvízbázisa. A hatástanulmány szerint üzemanyagtartályt kívánnak a tettyeii vízbázis föle a karsztba építeni. Egy figyelmetlenség, egy gyenge kis mulasztás és több ezer ember ivóvize szennyezõdik el.3. Nincs az az alulképzett arab terrorista, akinek gondot okozna, hogy hol keresse a megsemmisítendõ lokátort, amelyet Deák Péter is „passzív fegyvernek“ nevezett.4. A tanulmány a Mecseket „szigethegységnek“ nevezi. Ez a parányi sziget egy gödör alján van (Kárpát medence). A legeslegmagasabb csúcsáról is csak a gödör pereméig látok. A hegycsúcsról belátható területet továbbra sem értem, hogy miért ne nézegethetném a két szélére elhelyezett „nézõkével“, amikor a többi hegy „takarása“ miatt réskitöltõ radarra van szükség, tehát az egy radar mindenkeppen több radar. Az egyik szakértõ cikkének is az a címe: „Nem kerülhet gödörbe.“ (Dr Tóth József egyetemi tanár, rector emeritus)5. Az egész helyszínkiválasztásnak izzadságszaga van. 1991-ben érkezett az ötlet. 2002-ig tentikéltek rajta. 2005 végén fel kellett adniuk a Zengõvel kapcsolatos álmokat (szerencsére), és egy éjszaka alatt az addig alkalmatlan Tubes megváltozott: ideális helyszínné vált.6. Demokratikusan választott diktátoraink megmutatják a lakosságnak, hogy továbbra se éljék bele magukat, hogy érdemes foglalkozniuk a közügyekkel, mert esélyük sincs arra, hogy valaki is törõdik a véleményükkel.Tele vagyok megválaszolatlan kérdésekkel: Azt már tudjuk, hogy néhány ezren (18) nem akarjuk a radart, de azt nem, hogy kik és hányanakarják?Úgy szeretném, ha a radar támogatói is összeszednének a saját táborukból ugyanennyi aláírást személyi számmal egy hónap alatt család, munka mellett, mint mi tettük, hogy lássuk, õk is legalább ennyien vannak.Annyira szeretném, ha a másik táborból valaki elmondaná, hogy mi hasznom van a lokátorból, ami ellensúlyozza mindazokat a károkat, amiket azért el kell viselnem?Úgy szeretném,
jó ha figyelünk
ha valaki megmagyarázná, hogy miért nem lehet együttgondolkodva mindenki számára elfogadható megoldást találni az erõszakos nyomulás, kapkodás helyett? Tisztelt CMM! Úgy gondoltam, megírom véleményemet, bizonyos dolgokban, mert nem mehetek el szó nélkül bizonyos dolgok mellett. Bizonyára csupán másokat fogok ismételni, bár igyekeztem itt-ott más szemszögbõl mutatni a dolgokra. Talán sikerült, de döntsék el önök: 3D radar, hasonlóan és másképp: Kezdjük az egyszerû konkrét ténnyel: 2007 januárjában muszáj elkezdeni építeni a szerzõdés szerint, akkor miért 2007 áprilisra írtak ki szavazást róla? A tanulmány hibás, a látkép hamis. Tanulmányaim (Budapesti Mûszaki Fõiskola - Villanykar - Híradástechnika szakirány) szerint az ott fenn lévõ jelenlegi antennákat nem lehet úgy belezsúfolni egy létesítménybe, hogy azok mûködjenek is. Ahhoz adott magasság, adott eszközök, adott sugárzási irány, adott térerõsség, adott sugárzási frekvenciasáv stb. kell. Külön-külön a különféle rendszerekhez. A látkép sosem lesz olyan mint a tanulmányban, mert akkor nem lesz a környéken itt-ott rádió, TV, mobiltelefon, stb.. Nem összeegyeztethetõek egy 3D radarral sem egymással... (legalábbis nem megfelelõen). Mondom ezt mérések és pontos adatok nélkül, ez igaz, ellenben a tanulmányból is hiányoznak ezek, nyilván nem véletlenül. Javaslom, hogy igazán hozzáértõk, akik nem különben pártatlanok, megfelelõ adatok birtokában vizsgálják meg ezt a helyzetet. Hogy a szépérzéket mennyire zavarja az új látkép, hát...Részemrõl tömörebb és feltûnõbb mint az eddigi antennák, ráadásul fentebbi aggályom szerint valószínûleg azok egy része is maradni fog, tehát én részben laikusként azt mondom, romlani fog a Mecsek képe! Igazság szerint nehéz elhinnem azt is, hogy a környezet ne szenvedne „jelentõsebb“ kárt a beruházás során. Mondom ezt a magyar
építõipar olykor kétes hozzáállása miatt, valamint az építkezés méretei miatt. Egy 40-50 kW-os munkagép azért már nem kicsi, nem fér el akárhol. És nem is egy lesz belõle odafenn. Valamint a több száz (több ezer?) tonna egyszerre megmozgatásra kerülõ anyag sem elhanyagolható. Nem tudom, de én megkérdezném az állatokat, fákat, bokrokat, hogy vajon ártanak-e ezek majd nekik. Mondjuk én félnék ha egy 16 tonnás munkagép dolgozna mellettem és nem mozdulhatnék. Még ha óvatosan is teszi a dolgát. A több száz kW-os ellátó rendszerek, melyek telepítésre kerülnek szintén megkérdõjelezhetõek, a tanulmány hiányos, nem tér ki a részletekre ezekkel kapcsolatban. A tárolásra kerülõ vegyi anyagok sem elhanyagolhatók. Kifogásolható a megfogalmazás magának a radarnak a sugárzási adatival kapcsolatban. Pontos értékekrõl nem esik szó, valamint a meghibásodott mûködés esetét nem vizsgálták. Tehát az elvi maximumokat nem tesztelték, csupán a megfelelõ üzemállapot melletti hatásokat. Meghibásodás esetén nagyságrenddel magasabb elektromágneses sugárzás léphet fel. Instabil mûködés, mely a korábban már említett más célzatú adók közelsége miatt könnyen elõfordulhat, komoly öngerjesztõ folyamatokat indíthat el elektromos szempontból, melyek hatása avagy elõfordulása a tanulmányban nem szerepel. Nem tér ki a tanulmány a torony sugárzási adataira. A mérõfejek megválasztása így csak dobálózás a szavakkal. 100 kHz-tõl 18 GHz-ig terjedõ méréseknél nincs megadva a mérõpontok gyakorisága, ami villamos jellegû méréseknél elengedhetetlen lenne, pláne ha hatásvizsgálatról van szó. A torony adatai függvényében azonban lehetséges a nem megfelelõ mérõmûszer választás is. Én nem ismerem a torony mûszaki adatait, de adott esetben kieshetnek a mért tartományból az értékek (felharmónikusok, egymást erõsítõ hullámok stb.). Szerintem részekre kéne bontani a tanulmányt, és minden szempontból kiterjedtebb információkkal és pártatlan szakvéleményekkel kéne alátámasztani. Bár részben laikus vagyok, de tán villamosmérnöki szempontból segítettem néhány dologra rávilágítani. Fentebb leírt véleményemben, igen valószínû, hogy vannak tévedések, lévén tanulmányaimat nem fejeztem még be. Azonban adott esetben tanultabb embereket is felsorakoztathatok ezekben a témákban. Sõt, biztosan tudom, hogy néhány kijelentésem megállja a helyét (maradva a villamos kérdéseknél), ugyanis nála tanultabb emberek észrevételeire is alapoztam. Továbbá megjegyzem, hogy a konkrét esetben nincs még kialakult álláspontom, túl hiányosan lettem tájékoztatva. Jelen megjegyzések csupán az ügyben készült környezeti hatástanulmány hiányosságaira próbálnak rávilágítani! Üdvözlettel: R. G. – 21 éves pécsi lakos
A TAKARÉKOSKODÁS ÁRA Évente csaknem 280 millió forintba kerül a március óta használaton kívüli vasúti szárnyvonalak õrzése – tudta meg lapunk. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium belsõ használatra készült kimutatása arról tanúskodik, hogy az õrzést végzõ MÁV Vasútõr Kft. a helyi önkormányzatok tudtával és együttmûködésével végezné a munkát. Ennek azonban nem sok jele mutatkozik: Sellye és Harkány között ellopták a sínpár egy részét, míg a villányi polgármester az elvileg létezõ szervezett õrzésrõl megkeresésünkkor hallott elsõ ízben. Mint arról többször is beszámoltunk, Kóka János gazdasági miniszter decemberi bejelentésének értelmében 2007 márciusától tizennégy szárnyvonalon szünetel a vasúti személyszállítás. Az összesen 474 kilométernyi szakaszt érintõ intézkedéstõl mindössze kétmilliárd forintos megtakarítást vár az állam. A szárnyvonali utasszállítás megszüntetése heves tiltakozást váltott ki az ellenzéki pártok, önkormányzatok és civil szervezetek részérõl, Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országgyûlési biztosa pedig alkotmánysértõnek nevezte a közlekedési reform ezen részét. Forrás: Bodacz Péter – MNO jó ha figyelünk
27
