:46:34 AM

59 másodperc

Richard_Wieseman.indd 1

10/11/2011 11:46:34 AM

Az elme kerekei

MEGJELENT KÖTETEK Csíkszentmihályi Mihály: Kreativitás M. Scott Peck: Hazug emberek: a gonoszság lélektana Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat Oliver Sacks: Zenebolondok. Mesék a zenéről és az agyról Jerome Groopman: Hogyan gondolkodnak az orvosok? Oliver Sacks: Az elme szeme

ELŐKÉSZÜLETBEN Martin Seligman: Amin változtathatsz… és amin nem. Átfogó kalauz a sikeres önfejlesztéshez Martin Seligman: FLOURISH – Élj boldogan! A boldogság és a jóllét radikálisan új értelmezése Paul Bloom: Élvezetek titka. Miért szeretjük azt, amit szeretünk


10/11/2011 11:46:37 AM

Richard Wiseman

59 MÁSODPERC Egy kis ésszel sokra mész

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST


10/11/2011 11:46:37 AM

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Richard Wiseman: 59 Seconds. Think a Little, Change a Lot. Macmillan, 2009

Fordította Nagy Mónika Zsuzsanna

ISBN 978 963 05 9070 9

Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akademiaikiado.hu

Első magyar nyelvű kiadás: 2011 © Richard Wiseman, 2009 Hungarian translation © Nagy Mónika Zsuzsanna, 2011 © Akadémiai Kiadó, 2011

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is. Printed in Hungary


10/11/2011 11:46:37 AM

Egy nagyon jó barátnak, változások idején


10/11/2011 11:46:37 AM


10/11/2011 11:46:37 AM

Tartalom

Köszönetnyilvánítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Terítéken az önsegítés, Sophie kérdése, illetve a gyors változás lehetősége

1. Boldogság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 Miért fullad olyan gyakran kudarcba a pozitív gondolkodás, hogy kerül a boldogsághoz vezető útra a ceruza, a tökéletes napló, az apró kedvességek és a hálaállapot

2. Meggyőzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37 Miért hatástalan a jutalom, hogyan nyújthatunk tökéleteset egy állásinterjún, hogyan segíti elő társas kapcsolatainkat egy-egy hiba elkövetése, hogyan érjük el, hogy soha többé ne vesszen el a tárcánk, és miként győzhetünk meg bárkit bármiről egy házibéka bevetésével?

3. Motiváció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67 A vizualizáció árnyoldala, hogyan érjünk el gyakorlatilag bármit tökéletes terv elkészítése révén, hogyan győzzük le a halogatást, valamint a „duplagondol” bevetése

4. Kreativitás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89 A brainstorming mítoszának eloszlatása, hogyan kerüljünk kapcsolatba a bennünk rejlő Leonardóval pusztán modern művészet szemlélése vagy heverészés révén, vagy azáltal, hogy egy növényt tartunk az íróasztalunkon

7


10/11/2011 11:46:37 AM

5. Vonzerő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109 Miért ne játsszuk azt, hogy nehéz bennünket megközelíteni, miként lesz része a kifinomult csábításnak egy egyszerű érintés, a hullámvasút és a műfenyő

6. Stressz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131 Miért nem érdemes rugdosni és kiabálni, hogyan oldható fel pár perc alatt a neheztelés, miként hasznosítsuk négylábú barátaink erejét, és hogyan csökkenthető gondolati úton a vérnyomás?

7. Kapcsolatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149 Az „aktív figyelem” veszélyei, hogyan segíthet a tépőzár abban, hogy egy pár együtt maradjon, miért hangosabb a szó, mint a tett, és miért változtathat meg mindent egyetlen fotó

8. Döntéshozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169 Miért nem jobb két fej, mint egy, hogyan érjük el, hogy soha többé ne bánjunk meg egyetlen döntésünket se, hogyan védekezzünk a leplezett rábeszéléssel szemben, és honnan tudhatjuk, ha valaki hazudik nekünk

9. Gyermeknevelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 193 A Mozart-mítosz, hogyan válasszunk jó nevet a gyerekünknek, hogyan jósoljuk meg három pillecukor segítségével gyermekünk jövőjét, és hogyan tudjuk hatékonyan értékelni az ifjúi elmét

10. Személyiség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213 Miért ne bízzunk a grafológiában, hogyan szerezzünk ismereteket a csodával határos módon a másik személyiségéről kezének ujjai és hobbiállata alapján, valamint abból, hogy mikor tér nyugovóra

Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 233 Válasz Sophie-nak: tíz módszer 59 másodpercben

Jegyzetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 237


10/11/2011 11:46:37 AM

Bevezetés Terítéken az önsegítés, Sophie kérdése, illetve a gyors változás lehetősége

Ki ne szeretne javulást elérni élete valamely fontos területén? Van, aki fogyna, más a tökéletes párt keresi, jobb állásról álmodik, vagy egyszerűen csak boldogabb szeretne lenni. Próbálkozzunk ezzel az egyszerű gyakorlattal: Hunyjuk be a szemünket, és képzeljük el önmagunkat, tökéletesen megújulva! Képzeljük el, milyen jól fogunk kinézni abban a testhez álló, divatos farmerben, Brad Pitt vagy Angelina Jolie oldalán, képzeljük el magunkat vezérigazgatóként, egy luxuskivitelű bőrfotelben ülve, vagy piña coladát szürcsölve egy karibi üdülőhelyen, ahol a meleg tengervíz lágyan nyaldossa a lábunkat.1

A jó hír az, hogy efféle gyakorlatokat már évek óta ajánlgatnak az önsegítő ipar képviselői. A rossz hír viszont az, hogy a számtalan kutatás eredménye szerint az ilyen gyakorlatok legjobb esetben is csak hatástalanok, rosszabb esetben azonban kártékonyak. Igaz ugyan, hogy ha elképzeljük a tökéletes énünket, attól egy ideig jobban érezzük magunkat, az effajta mentális eszképizmus azonban olyan szerencsétlen mellékhatásokkal is járhat, hogy nem készülünk föl kellőképpen a sikerhez vezető rögös úton elénk kerülő nehézségekre, miáltal megnövekszik annak az esélye, hogy az első akadályt kitartás híján nem tudjuk elhárítani, és belebukunk. Ha a földi mennyországról ábrándozunk, talán mosoly ül az arcunkra, de álmaink valóra váltásában ez vajmi keveset segít. Más kutatások megerősítik, hogy ugyanez igaz az élet egyéb területein ajánlott önsegítő módszerekre is. Ha úgy akarjuk „boldognak gondolni magunkat”, hogy közben elnyomjuk negatív gondolatainkat, épp az vál11


10/11/2011 11:46:37 AM

59 másodperc

hat a rögeszménkké, amitől boldogtalanokká váltunk. A csoportos brainstorming kevesebb és kevésbé eredeti ötleteket eredményez, mint ha az egyének magukban dolgoznak. A párna püfölése és a hangos kiáltozás ahelyett, hogy csökkentené, csak növeli a düh és a stressz mértékét. Aztán ott van a hírhedt „Yale Goal Study” („Életcél-vizsgálat a Yale-en”). Egyes szerzők szerint 1953-ban egy kutatócsoport interjút készített a Yale Egyetem végzős hallgatóival, és megkérdezték tőlük, hogy leírták-e, milyen célokat szeretnének elérni az életben. Húsz évvel később aztán a kutatók megkeresték ezeket az embereket, és azzal szembesültek, hogy az a 3 százaléknyi egykori egyetemista, akinek annak idején volt meghatározott célja, nagyobb személyes vagyonnal rendelkezett, mint az évfolyamtársak fennmaradó 97 százaléka. A történet fantasztikus, és az önsegítő könyvek és szemináriumok nem győzik idézni a célkitűzés erejének illusztrálására. Az egésszel kapcsolatban csupán egy aprócska probléma merül föl – amennyire ez megállapítható, ezt a felmérést egyáltalán nem végezték el. 2007-ben Lawrence Tabak, a Fast Company magazin számára próbált utánajárni a vizsgálatnak, fölvette a kapcsolatot több olyan szerzővel, akik erre hivatkoznak, a Yale 1953-as végzőseinek évfolyamtitkárával, továbbá más kutatókkal, akik szintén ki akarták deríteni, hogy a vizsgálatot valóban elvégezték-e.2 Senki nem tudott semmiféle bizonyítékkal szolgálni, amiből Tabak arra következtetett, hogy az egész felmérés valószínűleg csak városi legenda. Az önsegítő guruk éveken át lelkesen idéztek egy vizsgálatot, anélkül, hogy az adatait ellenőrizték volna. Napjaink mítoszaira a nagy nyilvánosság és az üzleti világ egyaránt vevő, és ezzel, meglehet, céljaik és ambícióik elérésének valószínűségét csökkentik. Ennél is rosszabb dolog azonban, hogy az ilyen kudarcok azt a képzetet keltik az emberekben, hogy nem tudják kézben tartani az életüket. Ez viszont azért is különösen sajnálatos, mert a kontroll kis mértékű elvesztésének érzete is drámai hatással lehet az emberek biztonságérzetére, boldogságára és élettartamára. Ellen Langer, a Harvard Egyetem kutatója végezte azt a klasszikusnak számító kísérletet, amelynek során egy idősotthon lakóinak szobájában egyforma növényeket helyeztek el, és a lakók felét úgy informálták, hogy ők maguk gondozzák a növényeket, míg a lakók másik felét úgy, hogy a személyzet.3 Fél évvel később azok a lakók, akiket életük e kicsiny területének ellenőrzésétől is 12


10/11/2011 11:46:38 AM

Bevezetés

megfosztottak, sokkal kevésbé voltak boldogok, egészségesek és aktívak, mint a másik csoport tagjai. Ennél is elszomorítóbb azonban az, hogy a növényeket nem gondozó lakók 30 százaléka meghalt az eltelt idő alatt, míg a másik csoportnak 15 százaléka távozott az élők sorából. A kutatók számos más területen – oktatással, szakmai pályafutással, egészséggel, kapcsolatokkal és fogyókúrával összefüggésben – kaptak hasonló eredményeket. Az üzenet világos – aki nem érzi, hogy kézben tartja az életét, az kevésbé sikeres, testileg-lelkileg kevésbé egészséges, mint azok, akik érzik ezt a kontrollt. Pár évvel ezelőtt együtt ebédeltem egyik barátnőmmel, az éles eszű, sikeres, harminc-egynéhány éves Sophie-val, aki egy vezetői tanácsadó cég magas beosztását töltötte be. Ebéd közben Sophie elmesélte, hogy nem sokkal korábban megvette egy közismert önsegítő guru könyvét, amely arról szól, hogyan lehetünk boldogabbak, és megkérdezte, mit gondolok erről az iparágról. Azt válaszoltam, hogy egyes módszerek tudományos hátterét illetően komoly fenntartásaim vannak, és elmondtam, hogy ha nem sikerül változtatni az életünkön, az milyen lelki károkat okozhat. Sophie aggodalmasan nézett rám, és azt kérdezte, vajon a tudós pszichológusoknak léteznek-e tudományosan jobban alátámasztott módszereik arra nézvést, miként lehet jobbá tenni az emberek életét. Erre nekiálltam, hogy beszámoljak neki egynémely, a boldogságot a vizsgálata tárgyául választó és meglehetősen bonyolult kutatásról. Úgy negyed óra elteltével Sophie leállított. Udvariasan annyit mondott, hogy mindez igazán érdekes, de ő elfoglalt ember, és az érdekelné, hogy tudok-e neki ajánlani olyan hatékony módszert, amelybe nem kell ennyi időt fektetnie. Visszakérdeztem, hogy mennyi időt ad. Sophie az órájára pillantott, elmosolyodott, és ezt válaszolta: „Mondjuk egy percet?” Sophie megjegyzése elgondolkodtatott. Sokakat érdekel az önfejlesztés, mert életük különféle kérdéseire gyorsan elsajátítható és könynyű megoldást ajánlanak a módszerei. Sajnos a pszichológia tudománya e kérdésekkel vagy nem foglalkozik, vagy lényegesen időigényesebb és bonyolultabb válaszokat kínál (emlékezzünk csak Woody Allen Hétalvó című filmjére, amelyben a Woody Allen által alakított figura arra ébred, hogy 200 évet átaludt, mire felsóhajt, és azt mondja, ha egész idő alatt terápiás kezelés alatt állt volna, akkor mostanra minden bizonnyal meggyógyul). Kíváncsi lettem, vajon meglapulnak-e a tudományos folyóira13


10/11/2011 11:46:38 AM

59 másodperc

tok oldalain olyan gyorsan kivitelezhető tippek és módszerek, amelyeket a tapasztalat igazolt. Pár hónap leforgása alatt gondosan áttanulmányoztam a pszichológia számos területén végzett kísérletek leírását publikáló lapok végtelen sokaságát. Ahogy kutattam, ígéretes kép kezdett kibontakozni előttem, mivel olyan, egymástól meglehetősen távol eső területeken dolgozó kutatók munkáira bukkantam, akiknek a módszerei úgy segítik az embereket céljaik és ambícióik megvalósításában, hogy az csak pár percet, és nem több hónapot vesz igénybe. Több száz tanulmányt gyűjtöttem össze a viselkedéstudomány különböző területeiről. A hangulattól a memóriáig, a meggyőzéstől a halogatásig, a rugalmasságtól a kapcsolatokig megannyi területet felölelő témáikkal egyetemben a gyors változás új „tudományát” képviselik. Létezik egy régi történet, amelyet az idő kitöltése céljából gyakran mesélnek tréningeken. A történet egy olyan emberről szól, aki meg akarja javítani a bojlerét. Több hónapig próbálkozik, de minden erőfeszítése hiábavalónak bizonyul. Végül feladja, és kihív egy szakembert. A szerelő megérkezik, kicsit megkocogtatja a bojler egyik oldalát, majd hátralép, és vár, amíg a szerkezet magához tér. Ezután a szerelő benyújtja emberünknek a számlát, aki azt mondja, ő csak egy ennél szerényebb összeget hajlandó fizetni, tekintettel arra, hogy a munka alig pár percig tartott. A szerelő erre szelíden elmagyarázza, hogy nem azt az időt kell megfizetni, amit a bojler megkocogtatásával töltött, hanem azt a sokévnyi tapasztalatot, amelynek folytán most tudja, hol kell kocogtatni. No, hát ahogy az anekdota bojlert kocogtató szerelője, úgy a könyvemben leírt módszerek is arról tanúskodnak, hogy a hatékony változás nem feltétlenül emészt fel sok időt. Sőt talán még egy percbe sem telik, és gyakran csak azon múlik, tudjuk-e, hol kell kocogtatni.

14


10/11/2011 11:46:38 AM

1. Boldogság Miért fullad olyan gyakran kudarcba a pozitív gondolkodás, hogy kerül a boldogsághoz vezető útra a ceruza, a tökéletes napló, az apró kedvességek és a hála-állapot

Miért olyan fontos, hogy boldogok legyünk? Értelemszerűen legalábbis azért, hogy jobban érezzük magunkat. De azért ennél többről van szó. A boldogság nem pusztán annyit tesz, hogy jobban élvezzük az életet, hanem arra is kihat, hogy a személyes és a szakmai életünkben mennyire vagyunk sikeresek. Pár évvel ezelőtt a Kaliforniai Egyetemen kutató Sonja Lyubomirsky és munkatársai arra a gigászi feladatra vállalkoztak, hogy áttekintenek több száz olyan kísérletet, ahol a kiválasztott személyeket felvidították, majd az új keletű örömök további hatásait vizsgálták.4 A résztvevőket számtalan módon igyekeztek jókedvre deríteni, például úgy, hogy frissen vágott virágot szagoltattak vagy pozitív, megerősítő kijelentéseket olvastattak föl velük („Igazán remek teremtés vagyok”), de voltak, akik csokitortát ettek, táncoltak vagy vicces filmet néztek. A kísérlet vezetői olykor trükkökhöz folyamodtak, például azt mondták a kísérletben részt vevőknek, hogy különösen eredményesek voltak egy intelligenciateszten, vagy elősegítették, hogy „véletlenül” pénzt találjanak az utcán. Függetlenül attól, hogy melyik módszert alkalmazták, a végeredmény világosan kirajzolódott – a boldogság a sikernek nem csupán következménye, hanem oka is. 250 000 kísérleti alany adatait áttanulmányozva Lyubomirsky arra a fölismerésre jutott, hogy a boldogság igen impozáns előnyökkel jár. A boldogságtól az emberek barátságosabbak és önzetlenebbek lesznek, jobban kezelik a konfliktusokat, és az immunrendszerük is megerősödik. A halmazati hatás pedig az, hogy kapcsolataik sikeresebbekké válnak, 15


10/11/2011 11:46:38 AM

59 másodperc

nagyobb megelégedésükre szolgálnak, az egyes egyének karrierjüket kiteljesedettnek tartják, valamint hosszabb életet élnek, jobb egészségben. A boldogság érzelmi és kézzelfogható előnyei láttán nem meglepő, hogy mindenki szeretne magának egy szeletet a tortából. De vajon hogyan érhető el a leghatékonyabban, hogy ne hervadjon le az arcunkról a mosoly? Akárhány embert kérdezzünk is meg erről, a legvalószínűbb válasz két szóból áll: több pénzzel. Megannyi felmérés tanúsítja, hogy a vastagabb pénztárca iránti igény a boldogsághoz szükséges tényezők listáján előkelő helyen áll.5 De vajon megvásárolható-e a boldogság? Vagy inkább a kétségbeesésbe visz a pénz utáni vágy? A kérdést részben megválaszolja egy figyelemre méltó kísérlet, melyet Philip Brickman és munkatársai folytattak az 1970-es években a Northwestern Egyetemen.6 Brickman arra volt kíváncsi, mi történik az emberek boldogságával, ha pénzügyi álmaik valóra válnak. Valóban örök mosolyt varázsol orcájukra a hatalmas fordulat, vagy a kezdeti izgalom gyorsan tovatűnik és az újsütetű vagyon megszokottá válik? Brickman olyan embereket keresett meg, akik nagyobb összegeket nyertek az illinois-i állami lottójátékon, köztük olyanokat is, akik megütötték az egymillió dolláros főnyereményt. A kontrollcsoport tagjait véletlenszerűen választotta ki az illinois-i telefonkönyvből. A kutató arra kérte a résztvevőket, értékeljék, milyen boldogok az adott pillanatban, illetve hogy mire számítanak, a jövőben milyen boldogok lesznek. Ezenkívül azt is megkérdezte tőlük, milyen mértékben lelik örömüket az olyan mindennapi élvezetekben, mint egy baráti beszélgetés, egy jó vicc vagy egy bók. Az eredmény boldogság és pénz meghökkentő kapcsolatára derít fényt. A közkeletű hiedelemmel ellentétben a lottó nyertesei nem voltak sem boldogabbak, sem kevésbé boldogok, mint a kontrollcsoport tagjai. A két csoport a jövőbeni boldogságukra vonatkozó elvárásaikat tekintve sem különbözött számottevően. Valójában egyetlen eltérés mutatkozott – a kontrollcsoport tagjai a lottónyertesekhez viszonyítva több örömöt találtak az élet egyszerű dolgaiban. Mivel az korántsem bevett, hogy valaki lottón teremtse meg az anyagi biztonságát, pszichológusok olyan emberek esetében is megvizsgálták a jövedelem és a boldogság közötti kapcsolatot, akik megdolgoztak a vagyonukért.

16


10/11/2011 11:46:38 AM

1. Boldogság

E vizsgálatok között találunk olyan, nagyszabású, nemzetközi felméréseket is, melyek során a vizsgálati alanyok a saját boldogságukat értékelték (rendszerint a szokásos tízpontos skála segítségével, amelynek egyik végpontja a „nagyon boldogtalan”, míg a másik a „nagyon boldog” érték), majd összehasonlították egy-egy ország átlagos boldogságértékelését a nemzeti össztermékkel (GNP).7 Az eredményekből az derül ki, hogy ugyan a nagyon szegény országok lakói nem olyan boldogok, mint a gazdag országok polgárai, ez az összefüggés azonnal eltűnik, mihelyt egy ország viszonylag szerény GNP-vel már rendelkezik. A fizetés és a boldogság lehetséges kapcsolatát vizsgáló kutatások is hasonló mintát fedeztek föl. Ha az emberek az alapvető létfeltételeiket képesek megteremteni, az e fölötti bevétel növekedése már nem eredményez lényegesen boldogabb életet. Vajon mi lehet ennek az oka? Részint az a jelenség, hogy ahhoz, amink van, igen gyorsan hozzászokunk. Egy új kocsi vagy nagyobb ház vásárlása rövid időre valóban megdobja a jó hangulatunkat, ám hamarosan megszokjuk, és örömszintünk visszasüllyed a vásárlás előtti időszak szintjére. Ahogy David Myers pszichológus fogalmazott egy ízben: „Hála annak a képességünknek, hogy hozzá tudunk szokni az egyre nagyobb hírnévhez és vagyonhoz, ami tegnap még luxus volt, mára szükségletté válik, holnap pedig már relikvia lesz.”8 De ha pénzen nem vásárolható meg a boldogság, vajon mivel lehet a legjobban hosszú távon mosolyt varázsolni az arcunkra? A rossz hír az, hogy a kutatások szerint a boldogságérzet összességében 50 százalékig genetikailag meghatározott, és megváltoztathatatlan.9 Az már jobb hír, hogy van 10 százalék, amely általában a körülmények függvénye (iskolázottság, jövedelem, illetve hogy házas-e az adott egyén vagy egyedülálló stb.), bár e körülményeket nem könnyű megváltoztatni. A legjobb hír pedig az, hogy a maradék 40 százalék a mi saját napi viselkedésünkből adódik, valamint abból, ahogyan magunkról, illetve másokról gondolkodunk. Kevés háttértudással ezt a nagy hányadot gyorsan megváltoztathatjuk, miáltal pár másodperc leforgása alatt lényegesen boldogabbakká válhatunk. Az önsegítő könyvek egyike-másika által adott tanácsokkal az a baj, hogy nemigen állnak összhangban a tudományos kutatások eredményeivel. Vegyük például a pozitív gondolkodás hatalmát. Vajon valóban csu17


10/11/2011 11:46:38 AM

59 másodperc

pán attól függne a boldogságunk, hogy sikerül-e száműzni a fejünkből a negatív gondolatokat? Ami azt illeti, a kutatások azt támasztják alá, hogy a gondolatok ilyenfajta elnyomása inkább növeli, semmint csökkentené a boldogtalanságot. Az 1980-as években Daniel Wegner, a Harvard pszichológusa ráakadt egy ködös, ám elgondolkodtató Dosztojevszkij-idézetre az író Téli feljegyzések nyári élményekről című útirajzából: „Próbáljunk csak arra a feladatra összpontosítani, hogy ne gondoljunk a jegesmedvére! Mindenki meglátja, hogy az az átkozott jószág minden percben az eszünkbe jut majd.” Wegner elhatározta, hogy egy egyszerű kísérlet segítségével kideríti, vajon igaz-e az állítás. Egy együttműködő önkéntesekből álló csoport minden tagját arra kértek, hogy egymagukban üljenek be egy szobába, és bármire gondolhatnak, csak Dosztojevszkij fehér macijára NEM. Majd mindenkit arra kértek, csöngessenek, valahányszor a tiltott medve az eszükbe villan. Pillanatokon belül egész csengőkoncert jelezte, hogy Dosztojevszkijnek bizony igaza volt – egy meghatározott gondolat elnyomására tett kísérlet arra készteti az embert, hogy észveszejtve pontosan arra gondoljon, amire nem akar. Egy másik kísérlet azt mutatja meg, hogy ez a hatás miként működik a való életben. A New York-i Hamilton College-ban Jennifer Borton és Elzabeth Casey vezetésével folytatott kísérlet drámai erővel példázza, hogyan befolyásolja ez a jelenség az emberek hangulatát és önértékelését.10 Borton és Casey arra kérte a kísérleti alanyokat, hogy írják le az önmagukra vonatkozó legelkeserítőbb gondolatukat, majd a csoport egyik felének azt a feladatot adták, hogy a következő tizenegy nap során próbálják meg száműzni ezt a gondolatot a fejükből. A többi résztvevőtől azt kérték, éljék tovább az életüket a megszokott módon. A résztvevők minden este följegyezték, hogy aznap mennyi időt töltöttek azzal a bizonyos elkeserítő gondolattal, értékelték a hangulatukat, az önbecsülésüket és azt, hogy mennyire voltak idegesek. Az eredmények elvi síkon hasonlóan alakultak, mint Wegner jegesmedvés kísérletében: az a csoport, amelyik aktívan törekedett a gondolatok elnyomására, valójában többet gondolt rájuk. Azzal a csoporttal összevetve, amelyik vitte tovább a megszokott életét, a gondolat elnyomására kért csoport tagjai idegesebbeknek és lehangoltabbaknak értékelték magukat, és az önbecsülésük szintje sem érte el a másik csoportét. Több mint húszévi kutatómunka azt mutatja, 18


10/11/2011 11:46:38 AM

1. Boldogság

hogy ez a paradox jelenség a mindennapi élet számos területén előfordul, így például amikor a fogyókúrázókat arra kérik, hogy ne gondoljanak a csokoládéra, végül még többet fogyasztanak, amikor meg arra kérik a nagyérdeműt, hogy ne válasszanak meg futóbolondokat kormányzati pozícióba, csak arra buzdítják őket, hogy George Bushra szavazzanak.11 Ha tehát a gondolatok elnyomása nem megoldás, mit lehet tenni? Az egyik út a figyelmünk elterelése lehet: töltsük az időnket családi körben, menjünk el bulizni, ugorjunk fejest a munkánkba, keressünk valami új hobbit. Noha ez az eljárás rövid távon gyakorta hatékony lehet, nem eredményez hosszú távú megelégedést. E célra a kutatások szerint íróeszközre van szükség, valamint arra, hogy tisztában legyünk azzal, mik a tökéletes naplóvezetés ismérvei, hogyan kedveskedjünk másoknak, és hogyan alakítsuk ki a hála-állapotot.

A tökéletes napló Életünk során mindannyiunknak jutnak kellemetlen és traumatikus események: ilyen lehet egy szakítás egy hosszabb kapcsolat végén, szeretteink halála, ha fölöslegessé válunk, netán egy igazán rossz napon a három egyszerre. A józan ész azt diktálja, és bizonyos pszichoterápiás irányzatok is azt tartják, hogy a fájdalom megosztása a leginkább célravezető. A „probléma megosztásával enyhül a probléma” elv képviselői úgy vélik, hogy az érzelmek kibeszélése katartikus élmény, és segít megszabadulni a negatív érzelmektől, illetve továbblépni. Az elképzelés szép, és vonzereje első pillantásra igen nagy. A vizsgálatok valóban azt mutatják, hogy az emberek 90 százaléka úgy hiszi, könnyít a fájdalmán, ha valakinek elmondja traumatikus élményét.12 De vajon valóban ez a helyzet? Hogy erre fényt derítsen, Emmanuelle Zech és Bernard Rime elgondolkodtató és fontos kísérletet hajtott végre a belga leuveni egyetemen.13 Résztvevők egy csoportját arra kérték, idézzék fel egy negatív élményüket a múltjukból. Hogy a vizsgálat a lehető legvalószerűbb legyen, arra is megkérték a kísérleti alanyokat, hogy kerüljék az olyan triviális eseteket, amikor egy vonatot késtek le, vagy amikor nem találtak parkolóhelyet. Ehelyett olyan emléket idézzenek föl, amely „érzelmileg életük leginkább elkeserítő élménye volt, amely időnként még mindig eszükbe jut, és amelyről még mindig beszélniük kell”. Haláleset, válás, betegség, zak19


10/11/2011 11:46:38 AM

59 másodperc

latás – csupa súlyos eset került terítékre. A résztvevők egy csoportja ezek után hosszan elbeszélgetett az eseményről a kísérletben dolgozó egyik kutatóval, míg a résztvevők egy másik csoportja sokkal könnyedebb témáról, egy átlagos napjáról társalgott. Egy héttel, majd két hónappal később minden résztvevő visszatért a laborba, és egy, az érzelmi állapotát felmérő kérdőívet töltött ki. Akik a traumatikus eseményről beszélgettek, úgy gondolták, segítségükre volt a társalgás. A kérdőívek azonban egészen másról tanúskodtak. A beszélgetésnek valójában semmiféle hatása nem volt. A résztvevők ugyan úgy vélték, jótékony hatású volt, hogy megoszthatták valakivel a negatív érzelmeiket, ha azonban azt nézzük, mennyiben befolyásolta ez a beszélgetés azt, hogy miként tudnak megbirkózni a negatív élménnyel, akár egy átlagos napjukról is beszélgethettek volna. Ha tehát puszta időpocsékolás egy együttérző, de laikus személlyel beszélgetni valamely rossz élményünkről, vajon mi tehetünk, ha enyhíteni szeretnénk egy bennünket a múltban ért fájdalmunkon? Mint e fejezet elején láttuk, a negatív gondolatok elfojtása is épp ilyen rossz lehet.14 Helyette választhatjuk, mondjuk a „kifejező írást”. Több olyan kísérletet is elvégeztek, amelyek során arra buzdították a korábban valamilyen traumatikus élményt elszenvedő résztvevőket, hogy mindennap töltsenek néhány percet azzal, hogy naplószerű feljegyzéseket készítenek az élménnyel kapcsolatos legbensőbb gondolataikról és érzéseikről.15 Példának okáért az egyik kísérlet résztvevőitől, akiket akkor tájt bocsátottak el állásukból, arra kérték, hogy az állásuk elvesztésével kapcsolatos gondolataikra és érzéseikre reflektáljanak, beleértve azt is, hogy az esemény miként hatott magánéletükre és szakmai pályafutásukra.16 Jóllehet ezek a feladatok nem időigényesek és egyszerűek is, az eredmények arról tanúskodtak, hogy a résztvevők testi-lelki állapotuk jelentős javulását élték meg, így csökkentek az egészségügyi problémáik, és nőtt az önbecsülésük, illetve boldogabbakká váltak. Az eredmények komoly fejtörést okoztak a pszichológusoknak. Vajon miért van az, hogy ha az emberek traumatikus élményükről beszélnek, az gyakorlatilag hatástalan, míg ha írnak róla, az ilyen áldásos hatást fejt ki? Lélektani szempontból beszélni és írni két, egymástól igen eltérő folyamat. A beszéd gyakran strukturálatlan, szervezetlen, netán kaotikus is. Az írás ezzel szemben arra késztet, hogy egy eseménysort alkossunk, 20


10/11/2011 11:46:38 AM

1. Boldogság

amelyet úgy strukturálunk, hogy mások számára is értelme legyen annak, ami történt, továbbá egyfajta megoldás felé visz. Vagyis míg a beszéd a zavar érzetét növeli, az írás szisztematikusabb, megoldást célzó megközelítést tesz lehetővé. Mindez nyilvánvalóan segít azoknak, akik sajnálatos módon valamilyen traumát szenvedtek el az életükben. De vajon alkalmazható-e ez az elgondolás a mindennapi boldogságunk elősegítésére is? Három különféle, ám egymással összefüggő kutatás arra enged következtetni, hogy igen. A hálaállapot

Vegyük először is a hála pszichológiáját. Ha valakit állandó hang-, képvagy szaghatásnak teszünk ki, egészen különös jelenséget tapasztalhatunk. Az egyén fokozatosan hozzászokik a hatáshoz, amely végül teljesen eltűnik a tudatából. Ha például egy szobába lépve frissen sült kenyér illata csapja meg az orrunkat, azonnal feltűnik a kellemes érzés. Ám ha csak pár percet töltünk el a szobában, az illat mintha megszűnne. Sőt, ha újra akarjuk éleszteni az érzetet, ki kell mennünk a szobából, majd újra vissza kell térnünk. Pontosan ugyanez az elv érvényes életünk számos más területére, így a boldogságra is. Valami miatt mindenkinek van oka a boldogságra. Mondjuk, van szerető párja, jó egészsége, remek gyermekei, jó állása, szívbéli barátai, érdekes hobbija, gondoskodó szülei, tető a feje fölött, tiszta ivóvize, dedikált Billy Joel-albuma, vagy éppen van mit ennie. Az idő múltával azonban, ahogy mindehhez hozzászokunk, épp mint a friss kenyér illatához, e csodás tulajdonok kitörlődnek a fejünkből. Ahogy a régi mondás tartja, csak akkor tudjuk értékelni a dolgainkat, amikor már nincsenek. Két pszichológus, Robert Emmons és Michael McCullogh arra volt kíváncsi, mi történik az emberek boldogságérzetével, ha a kenyérillattal teli szoba elhagyásának, illetve az oda való visszatérés konceptuális megfelelőjének végrehajtására kérik a kísérleti alanyokat. A kutatók azt vizsgálták, milyen hatással van az emberekre, ha eszükbe juttatják azokat a jó dolgokat, amelyek állandóan jelen vannak az életükben.17 Három csoportot kértek meg arra, hogy minden héten töltsenek pár percet írással. Az első csoport öt olyan dolgot jegyzett föl, amiért hálás volt, a második 21


10/11/2011 11:46:38 AM

3. Motiváció A vizualizáció árnyoldala, hogyan érjünk el gyakorlatilag bármit tökéletes terv elkészítése révén, hogyan győzzük le a halogatást, valamint a „duplagondol” bevetése

Az elmúlt negyven év alatt számos könyv, hangfelvétel és tréning ígért segítséget abban, hogy az embereknek sikerüljön belátniuk az azonnali örömszerzésben rejlő veszélyeket, és képesek legyenek elérni hosszú távú céljaikat. A vizualizációtól az önmegerősítésig, azt kapunk a pénzünkért, amit választunk. Csak egyetlen aprócska probléma van: nem egy tudományos munka szerint e gyakorlatok nem érnek semmit. Vegyük például a könyvem elején leírt, egyszerű vizualizációs gyakorlatot. Talán még emlékszik rá az olvasó, hogy arra kértem, hunyja be a szemét, és képzelje el tökéletesen megújult önmagát. Azt, hogy milyen remekül érzi magát új, testhez álló farmerében, vagy hogy egy hatalmas irodában ül, egy vállalat vezetőjeként, vagy koktélt szürcsöl, míg lábujjai közt forró karibi homokszemek peregnek. Az önsegítő ipar hosszú éveken át előszeretettel alkalmazta az efféle gyakorlatokat, azt állítva, hogy ez e technika segít abban, hogy lefogyjunk, hogy leszokjunk a cigarettáról, megtaláljuk a tökéletes párt, vagy hogy egyre nagyobb sikereink legyenek a pályánkon. A kutatók többsége mára sajnálatos módon inkább azon az állásponton van, hogy ez a technika abban talán segít, hogy adott pillanatban jobban érezzük magunkat, de összességében a legjobb esetben is csak hatástalan. A Kaliforniai Egyetem két kutatója, Lien Pham és Shelley Taylor vezette azt a vizsgálatot, melynek során arra kértek egyetemi hallgatókat, hogy a pár nap múlva esedékes évközi vizsgáig mindennap töltsenek néhány percet azzal, hogy jó jegyet vizualizálnak maguknak.76 Az volt a feladatuk, hogy világos képet alkossanak lelki szemeik előtt, és elképzeljék, 67


10/11/2011 11:46:40 AM

59 másodperc

milyen jól éreznék magukat. A vizsgálatba egy kontrollcsoportot is bevontak, az ő feladatuk az volt, hogy tegyék a dolgukat a megszokott rend szerint, és ne vizualizálják azt, hogy különösen jól szerepelnek a vizsgán. A kísérletet végzők mindkét csoport tagjaitól azt kérték, jegyezzék föl, naponta hány órát tanultak, majd megnézték az osztályzataikat. Noha az álmodozás feladata csak pár percet vett igénybe, a hallgatók viselkedésére jelentős hatást gyakorolt, ugyanis kevesebbet tanultak, és gyengébb jegyeket szereztek a vizsgán. A gyakorlat következtében talán jobban érezték magukat, de ez céljaik elérésében nem segítette őket. Egy másik vizsgálatban Gabriele Oettingen és Thomas Wadden, a Pennsylvaniai Egyetem két kutatója olyan túlsúlyos nőket kísért figyelemmel, akik súlycsökkentő programban vettek részt.77 A vizsgálat során arra kérték a nőket, képzeljék el, hogy viselkednének, bizonyos, étellel kapcsolatos helyzetekben, például ha meghívja őket egy barátjuk, és ízletes pizzával kínálja őket. A válaszokat kategorizálták, a nagyon pozitívtól (amely mondjuk valahogy így szólt: „Jól viselkedem, és messzire kerülöm a sütiket és a fagyit”), egészen a nagyon negatívig („Őszinte leszek, nemcsak a sajátomat, a mások adagját is felfalnám”). Egy évig követték a nők testsúlyát, és az derült ki, hogy akik pozitív választ adtak, átlagosan 12 kilót fogytak, kevesebbet, mint a negatív választ adók. Oettingen vizsgálata kimutatta, hogy számos más helyzetben is hasonló a hatás. Egy másik vizsgálatában a kutató olyan egyetemistákkal dolgozott együtt, akik bevallották, hogy titokban nagyon szerelmesek valamelyik évfolyamtársukba. A feladat az volt, képzeljék el, mi történne, ha egyszer korán érkeznének a tanterembe, ott ülnének egyedül, majd nyílik az ajtó, és belép szívük választottja. A fantáziákat ezúttal is értékelték, ezúttal azonban az egyik szélső értéket azoknak a válasza jelölte ki, akiknek a világa a Júlia-regények legedzettebb olvasóit is pirulásra késztetné („Találkozna a pillantásunk, és mindketten azonnal tisztában lennénk vele, hogy ilyen szerelem az életben csak egyszer adatik meg”), míg a másik véglet egy negatívabb forgatókönyv („Mindketten szabadok és szinglik vagyunk. Odalép hozzám, mosolyog, és megkérdi, hogy vagyok. Mire én, magam sem tudom, miért, azt válaszolom, hogy van barátom”). Öt hónappal később az derült ki, hogy a pozitív fantáziákat táplálók kisebb valószínűséggel beszéltek vágyuk célpontjának ér68


10/11/2011 11:46:40 AM

3. Motiváció

zelmeikről, de a közeledés bármely más formájára is kevesebbszer került sor az ő esetükben.78 Ugyanez érvényes a szakmai sikerekre is. Oettingen arra kérte végzős hallgatóit, jegyezzék le, milyen gyakran fantáziálnak arról, hogy az egyetemről kikerülve megkapják álmaik állását. A kétéves követéses vizsgálat arra derített fényt, hogy akik gyakrabban álmodoztak a sikerről, azok kevesebb állásra pályáztak, kevesebb állásajánlatot kaptak, és lényegesen kisebb volt a fizetésük, mint a többi évfolyamtársuknak. Vajon miért tesz ilyen rosszat az álmodozás a céljaink elérésében? A kutatók úgy vélekednek, hogy akik csodás életről álmodoznak, talán kevésbé vannak felkészülve azokra a buktatókra, amelyek a sikerhez vezető rögös úton gyakran elébük kerülnek, vagy netán annyira élvezik az eszképizmus nyújtotta örömöket, hogy céljaik elérése érdekében nem teszik meg a szükséges erőfeszítéseket. Bármelyik magyarázat legyen is helytálló, a tökéletes világról való fantáziálástól meglehet, jobban érezzük magunkat, de abban nem segít, hogy álmainkat valóra válthassuk. Szerencsére azonban a motiváció kutatói nem csupa borúlátó eredménnyel szolgálnak. Számos vizsgálat jutott arra, hogy egyes technikák segítenek az emberek életének hosszú távú, pozitív megváltoztatásában. A fogyástól a dohányzásról való leszokásig, a pályamódosítástól a tökéletes pár megtalálásáig léteznek gyorsan ható és fájdalommentes technikák, amelyek valóban segítségünkre lehetnek. Minden csak a tökéletes terven múlik, meg azon, hogy legyőzzük a halogatás kényszerét, illetve a „duplagondol” egy különös formáján.

Hogyan készítsünk tökéletes tervet? Idézzük fel azt, amikor legutóbb próbáltunk elérni valami fontos célt. Mondjuk szerettünk volna fogyni, vagy meg akartunk szerezni egy új állást, vizsgára vagy egy sorsdöntő interjúra készültünk. Milyen technikákat használtunk? Olvassuk el a következő állításokat, és pipáljuk ki az „igen” vagy „nem” mezőt, attól függően, hogy mely techniká(ka)t alkalmaztuk. Ne töprengjünk túl sokáig a válaszon, és igyekezzünk minél őszintébbek lenni!

69


10/11/2011 11:46:40 AM

59 másodperc

Igen

1 2

3 4 5 6 7 8 9 10

Nem

Amikor életem egy fontos részét próbálom megváltoztatni, akkor többnyire: lépésről lépésre tervet készítek azzal motiválom magam, hogy egy általam kedvelt személyre összpontosítok (egy ismert személyre vagy nagy vezetőre) mesélek másoknak a céljaimról azokra a rossz élményekre gondolok, amelyek akkor érnek, ha nem érem el a célomat azokra a jó dolgokra gondolok, amelyek akkor történnek velem, ha elérem a célomat igyekszem elnyomni a barátságtalan gondolatokat (például nem gondolok egészségtelen ételekre vagy a cigire) megjutalmazom magam, ha tettem valamit céljaim elérése érdekében az akaraterőmre bízom magam följegyzéseket készítek az előmenetelemről (naplót vezetek vagy táblázatot készítek) arról fantáziálok, milyen jó lesz nekem, ha elérem a célomat

Kétféle pontozással értékeljük a válaszainkat. Az A típusú pontozás során 1 pontot adjunk magunknak az 1., 3., 5., 7. és 9. kérdésre adott „igen” válaszért. A B típusú pontozás során 1 pontot adjunk magunknak a 2., 4., 6., 8. és 10. kérdésre adott nemleges válaszért. A többi választ ne vegyük figyelembe! Végül adjuk össze pontszámainkat, és így 0 és 10 közötti értéket fogunk kapni. *** Pár éve két nagy mintán végzett tudományos vizsgálatot folytattam, melynek a motiváció volt a tárgya. A programban a világ minden tájáról több mint 5000 résztvevőt kísértünk figyelemmel, akik különféle célokat akartak elérni, mint lefogyni, új képesítést szerezni, új kapcsolatra lépni, leszokni a dohányzásról, új karriert kezdeni vagy környezetbarátabbá válni. Az egyik csoportot fél évig követtük nyomon, a másikat egy évig. A program kezdetén a résztvevők döntő többsége meg volt győződve róla, hogy jól fog teljesíteni. A kiszabott idő végén mindenkit megkértünk

70


10/11/2011 11:46:40 AM

3. Motiváció

arra, számoljon be, milyen technikákat használt, és milyen sikerrel. Végül mindössze 10 százalék érte el a célját. A fenti kérdőív a kísérletben részt vevők tíz leggyakrabban alkalmazott módszerét tartalmazza. Van köztük olyan, amely józan ésszel mérlegelve értelmesnek tűnik, és olyan is, amely gyakran felbukkan önsegítő könyvekben, illetve tréningeken. Jóllehet a módszerek mindegyike hihetőnek tűnik, adataink szerint csupán ezek fele növeli jelentősen a siker esélyét, míg a többi hatástalan. Már csak az a kérdés, melyik melyik? Vizsgálatunkban azok a résztvevők, akik a kérdőíven páros számmal szereplő technikákkal éltek, nemigen érték el a céljaikat. Ha tehát valaki Elle Macpherson vagy Charles Bronson képével dekorálta ki a hűtőszekrényét, nem nagyon jutott el az áhított ruhaméretig, és nem érte el a vágyott üzleti sikert. Hasonlóképpen azok, akik az akaraterejükre hagyatkoztak, és arra törekedtek, hogy elnyomják a krémes süti vagy a csokifagyikehely képét, vagy azokra a rossz dolgokra gondoltak, amelyek akkor történnek velük, ha nem érik el a céljaikat, esetleg álmodoztak, csak az idejüket pocsékolták. E technikák még meghökkentőbb példák azokra a motivációs mítoszokra, amelyek megakadályozzák az embereket abban, hogy kézben tartsák az életüket. Viszont egészen más kép rajzolódott, amikor azok adatait vettük szemügyre, akik a kérdőív páratlan számú állításait alkalmazták. Ezen eszközök mindegyike jelentősen növelte a célok elérésében a siker esélyét. Nézzük hát szép sorjában ezeket a technikákat! Először is a vizsgálatunkban sikeresen szereplők mindegyikének volt terve. Zig Ziglar egy nevezetes megjegyzése szerint olyan nincs, hogy valaki céltalanul császkál, és egyszerre a Mount Everest tetején találja magát. Ugyanígy, akik céltalanul csellengenek az életben, azok sem valószínű, hogy aztán majd hirtelen új vállalkozásba fognak, vagy ledobnak egy csomó kilót magukról. A sikeres résztvevők végső céljukat számos közbülső célra bontották, így lépésről lépésre kialakítottak egy olyan folyamatot, és ezáltal megszabadultak azoktól a félelmektől és megingásoktól, amelyeket a nagyobb célok váltanak ki belőlünk. E tervek különösen hatásosnak bizonyultak, amikor a közbülső célok konkrétak, mérhetőek 2



Zig Ziglar (1926) a motiváció témájával foglalkozó üzletember és szakíró (a szerk. megj.).

71


10/11/2011 11:46:40 AM

59 másodperc

és időalapúak voltak. Ha mondjuk a sikeres és a sikertelen résztvevők egy új állás megszerzésében jelölték meg a céljukat, az lett sikeres közülük, aki gyorsan megfogalmazta, hogyan írja újra az önéletrajzát még az első héten, majd az elkövetkező fél év során kéthetente megpályázott egy újabb állást. Ugyanígy többen azt a célt akarták elérni, hogy jobban élvezzék az életüket, ám azok jártak sikerrel, akik azt is megfogalmazták, hogy ezt úgy képzelik, az elkövetkezőkben heti két estét töltenek a barátaikkal, és minden évben ellátogatnak egy újabb országba. Aztán a sikeres résztvevők nagyobb valószínűséggel beszéltek a céljaikról a barátaiknak, családtagjaiknak és a munkatársaiknak. A kudarctól való félelmet ugyan enyhíti, ha céljainkat megtartjuk magunknak, ám úgy tűnik, azt is megkönnyíti, hogy mégse változtassunk az életünkön, és visszatérjünk régi szokásainkhoz és rutinjainkhoz. Ez a megfigyelés egybevág számos alapvető pszichológiai eredménnyel. Az emberek jobban ragaszkodnak nézeteikhez és ígéreteikhez, ha nyilvánossá tették őket. Egy klasszikus vizsgálat során egyetemistákat kértek arra, hogy egy papírtömbre rajzolt vonalak hosszúságát becsüljék meg. Ezt vagy nyilvánosan kellett véghezvinniük (egy papírra lejegyezve a becslésüket, majd a papírt aláírva beadni a kísérlet vezetőjének), vagy megtartották maguknak a véleményüket.79 Ha a résztvevőknek azt mondták, hogy a becslésük nem helyes, azok, akik nyilvánosan közölték a véleményüket, sokkal jobban ragaszkodtak hozzá, mint azok, akik nem mondták meg senkinek. Más kísérletek is azt igazolják, hogy minél szélesebb nyilvánosság előtt tesz valaki egy kijelentést, annál inkább motivált céljai elérésére.80 Ha elmondjuk másoknak a céljainkat, az segít azok elérésében, ugyanis amikor a dolgok nem mennek simán, a barátok és a családtagok sok esetben megadják az oly szükséges támogatást. Egyes kutatások tulajdonképpen arra engednek következtetni, hogy ha vannak mellettünk barátok, attól könnyebbnek tűnik az élet. A Plymouth-i Egyetem kutatója, Simone Schnall végezte azt a kísérletet, amelyben a résztvevőket egy hegy lábához vitték, és az volt a feladatuk, becsüljék meg a hegy meredekségét, illetve hogy milyen nehéz lehet feljutni a tetejére.81 Ha a résztvevők egy barátjukkal együtt jöttek, 15 százalékkal könnyebbnek ítélték a hegymászást, mint ha egyedül voltak, vagyis pusztán az, hogy a barátjukra gondoltak, megmászhatóbbnak láttatta a hegyet.

72


10/11/2011 11:46:40 AM

3. Motiváció

Aztán azok, akik folyton változtatták az életüket, gyakran az eszükbe idézték azokat az előnyöket, amellyel céljuk elérése járhat. Ekkor azonban nem a tökéletes önmagukat képzelték el, hanem egy többé-kevésbé objektív listát arról, hogyan válhat jobbá az életük, ha elérik a céljukat. Ezzel szemben a sikertelen résztvevők inkább azokra a negatívumokra összpontosítottak, amelyeket az életük megváltoztatására irányuló kísérlet kudarca esetén az adott helyzetükben továbbra is el kell viselniük. Ha mondjuk azt kérték tőlük, sorolják fel az új állással járó előnyöket, a sikeres résztvevők egy kielégítőbb és jobban fizető munkáról beszéltek, míg a sikertelenek inkább arról, hogy a kudarc következtében csapdába kerülnek, és boldogtalanok lesznek. Ha pedig fogyás volt a tét, a sikeres résztvevők azt említették meg, milyen jól fognak mutatni az egy számmal kisebb ruhában, míg a sikertelen résztvevők inkább azt ecsetelték, hogy amennyiben nem sikerül fogyniuk, továbbra is elégedetlenek lesznek a külsejükkel. Míg az előbbi hozzáállás arra készteti a résztvevőket, hogy örömmel nézzenek a pozitívabb jövő elébe, addig az utóbbi attitűd elkedvetlenít azzal, hogy a nem kielégítő eseményekhez és tapasztalatokhoz pányváz. A negyedik pont a jutalom kérdése. A sikeres résztvevők tervének része, hogy minden közbülső cél elérését valahogyan jutalmazták. Ez többnyire valami apróság volt, amely sohasem ütközött a végső céllal (tehát az egyheti egészséges étrend megtartásakor ez nem egy nagy tábla csokival történő ünneplést jelent), de mindenképpen olyasmi, ami örömet szerez, és ami az eredményesség érzetét kelti. Végül pedig a sikeres résztvevők a terveiket, az előmenetelüket, az előnyöket és a jutalmakat többnyire a lehető legkonkrétabb formába öntötték azzal, hogy leírták őket. Sokan kézzel írt naplót vezettek, mások számítógépet használtak, de voltak páran, akik a hűtőszekrényt vagy egy üzenőtáblát aggattak tele grafikonokkal vagy képekkel. A forma mindegy is, de az írás, a gépelés vagy a rajzolás maga jelentős mértékben hozzájárult a siker esélyéhez.

73


10/11/2011 11:46:40 AM

:46:34 AM

Recommend Documents