3

tudomány

2011 / 3. szám

Nagy Gergő Gábor1 Agrártájak állapotváltozásának leírására alkalmas madártani mutatók Lektorálta: dr. Szilvácsku Zsolt Bevezetés A természetes élőhelyek átalakítása egyidős az emberiség megjelenésével. A két legmeghatározóbb ok az élelmiszertermelő területek növelése és a lakóhelyek létesítése. Már az ókori görögök és rómaiak is gyökeresen átalakították a mediterrán vidéket, elég csak a nagymértékű erdőkitermelésre vagy éppen a mocsarak lecsapolására gondolni, de ők voltak azok, akik az elsők között kezdték el szabályozni a nagy folyókat. A természeti erőforrások kiaknázása a középkorban tovább folytatódott, egyre-másra alakultak ki az irtásfalvak az erdők és gyepek felégetésével. Az 1600-as években elkezdődött ipari forradalom nyomán a technikai fejlődés eredményeként még drasztikusabb beavatkozások történtek, különösen a vízrendezések és a mezőgazdasági területek térhódítása volt számottevő2,3. Sokak szerint minden probléma forrása az emberiség nagymértékű népességnövekedése. 1950-ben a Föld lakossága még nem érte el a hárommilliárdot, azonban ez a szám napjainkra több mint duplájára növekedett és megközelítette a hétmilliárdot. Az előrejelzések szerint 2050-re ez a szám elérheti vagy megközelítheti a tízmilliárdot, elsősorban a fejlődő országok népességnövekedése következtében4. Ezzel párhuzamosan megnövekedtek az emberi igények, a magasabb életszínvonal hajszolása soha nem látott mértékben terhelte meg a Föld ökoszisztémáit, sok esetben helyrehozhatatlan változásokat okozva. Megnövekedett a különféle természeti erőforrások iránti igény, így az élelmiszeré, a vízé, a fáé és a tüzelőanyagé5. A legfőbb hatótényezők a következőképpen csoportosíthatók: élőhelyek átalakítása, klímaváltozás, biológiai invázió, túlhasználat és szennyezés terhelés6.

1

Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti Kar, Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszék Andrásfalvy, B. (2007): A Duna mente népének ártéri gazdálkodása. Ekvilibrium Kft., Budapest, 440 p. 3 Csemez, A. (1996): Tájtervezés-tájrendezés. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 296 p. 4 World Population Prospects: The 2006 Revision. Department of Economic and Social Affairs. Population Division. (2007): United Nations Publication. 793 p. 5 Millennium Ecosystem Assessment (2005): Ecosystems and human well-being: Biodiversity synthesis. World Resource Institue, Washington D.C. 86 p. 6 Török K. (2009): A Föld ökológiai állapota és perspektívái (a Millennium Ecosystem Assessment alapján). Magyar Tudomány 170 (1), p. 48-53. 2

www.e-tudomany.hu

VIII - 1

tudomány

2011 / 3. szám

A történelmi korok és napjaink két legmeghatározóbb földhasznosító ágazata a mezőgazdaság és az erdőművelés. Kettejük közül az agrártájakra irányul nagyobb figyelem az élelmiszertermelésben betöltött szerepe miatt. A világ főbb régióit megvizsgálva az 18501980 közötti időszakban egyedül az Európai Unión belül csökkent a művelt területek aránya 96%-ra, míg például Trópusi Afrikában 388%-ra, Délkelet-Ázsiában pedig 770%-ra nőtt7. Ennek okai egyrészt a fejlődő országok népességrobbanása, másrészt pedig az Európai Unió ipari szektorának térnyerése a mezőgazdasággal szemben. A magyarországi tendenciák esetében az látható, hogy a Római kortól elindulva egészen az 1900-as évek elejéig folyamatosan nőtt a művelt területek százalékos borítása, ettől kezdve azonban drasztikus csökkenésnek indult. Amíg 1931-1950 között 60,1% szántó, 17,3% gyep, 12% erdő és 6,6% kivett terület volt, addig 1996-ban már csak 50,7% szántó, 12,3% gyep, 18,9% erdő és 13,9% kivett területet regisztráltak3. A rendszerváltást követően a termelési és tulajdonviszonyok tekintetében komoly változások történtek, tovább mélyítve a válságot. 1990-ben a mezőgazdaság még a munkaképesség lakosság 17%-át foglalkoztatta, 2000-re ez az érték 6,7%-ra csökkent. A hagyományos és extenzív mezőgazdaság kezdetben nem vezetett a biológiai sokféleség csökkenéséhez, sőt helyenként gazdagította azt, például a halbőséggel. A természeti értékek jelentős része köthető e gazdálkodási formához, hiszen lényegesen nagyobb diverzitás jellemzi ezeket a területeket8. A 20. század második felétől megkezdődött gépesítések és növényvédő szerek, műtrágyák nagymértékű használata egyre erősödő negatív nyomást gyakorolt az agrár jellegű ökoszisztémákra, melynek eredményeként a biodiverzitás drámai módon lecsökkent9. E káros hatások csökkentése érdekében az Európai Unió tagországaiban agrár-környezetvédelmi programok indultak, melynek keretében a környezetkímélő extenzív művelési módokat támogatják10, melynek keretében nem vagy igen kis mértékben

7

Német T. (2009): Kihívások az agrárium előtt, az élelmiszer-biztonság fő kérdései. A GDP-n túl: a gazdasági teljesítmény és a társadalmi jól-lét mérése Konferencia, 2009. november 25., Budapest. 8 Reidsma, P., Tekelenburg, T., van den Berg, M., Alkemade, R. (2006): Impacts of land-use change on biodiversity: An assessment of agricultural biodiversity in the European Union. Agriculture, Ecosystems and Environment, 114: 86-102. 9 Donald, P. F., Green, R. E., Heath, M. F. (2001): Agricultural intensification and the collapse of Europe’s farmland bird populations. Proceedings of the Royal Society London Series B, 268: 25 29. 10 Ángyán, J. (2008): Az agrárkörnyezet- és tájgazdálkodás hazai helyzete, kilátásai és a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv. In Csorba, P. & Fazekas, I. (szerk.): Tájkutatás - Tájökológia. Meridián Alapítvány, Debrecen. p. 19-30.

www.e-tudomany.hu

VIII - 2

tudomány

2011 / 3. szám

alkalmaznak műtrágyákat és növényvédő szereket, valamint korlátozott mértékben használnak fosszilis energiahordozókat11. Európában leginkább az alföldi, laposabb jellegű részeket vonták intenzív mezőgazdasági művelés alá, ami főként Közép- és Nyugat-Európában vált számottevővé. A mezőgazdasági területek állapotának bemutatására és annak változásainak nyomon követésére különféle minőségi és mennyiségi mutatószámokat, indikátorokat dolgoztak ki, elsősorban az agrárkörnyezetgazdálkodási programok nyomon követésére. Az ökológiai, a társadalmi-gazdasági és a tájesztétikai mutatók közül a kutatások egyre inkább a dinamikus tájindikátorok, azaz az ökológiai mutatók felé terelődnek. Ezek azok, melyek a leggyorsabban reagálnak a tájban bekövetkezett változásokra, többek között ide tartoznak a madártani mutatók, melyek vizsgálatával következtetni lehet az adott élőhely ökológiai állapotára és működésére, valamint a táji szinten történő változásokra és a területhasználatra 12. Több nemzetközi szervezet dolgozott ki mezőgazdasági tájindikátorokat, közülük az egyik legjelentősebb a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD). A mezőgazdaság és a biodiverzitás kapsolatának három szintjét különítik el: genetikai diverzitás, faj diverzitás és ökoszisztéma diverzitás. Összefüggést mutattak ki bizonyos tájszerkezeti elemek (sövények, kőfalak, gyepfoltok szántóföldek között, stb.) és a madárközösségek változatosabb összetétele között13. Megállapításuk szerint fontos az olyan minőségi és mennyiségi mutatószámok kiválasztása, melyek egyrészt az adott országot jellemzik, másrészt pedig lehetővé teszik az egyes országok összehasonlítását14. Felhívták a figyelmet arra, hogy Nagy-Britanniában az elmúlt húsz évben az agrárterületekhez kötődő madárfajok felének az állománya csökkent, ami a művelt területeken jóval magasabb (60%), mint a legelt részeken (40%)15.

11

Baldock, D., Beaufoy, G., Clark, J. (eds.) (1994): The nature of farming: low intensity farming systems in nine European countries. Institute for European Environmental Protection, London, 66 p. 12 Kollányi, L. (2004): Környezetállapot értékelés program. A környezetállapot értékelésének módszertani és fejlesztési lehetőségei, hatótényezőinek vizsgálata. Táji indikátorok alkalmazási lehetőségei a környezetállapot értékeléséhez. Budapesti Corvinus Egyetem, Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszék, Budapest, 30 p. 13 OECD (1999): Environmental Indicators for Agriculture. Volume 1 Concepts and Framework. OECD, Paris, p. 28-30. 14 OECD (1999): Environmental Indicators for Agriculture. Volume 2 Issues and Design. OECD, Paris, p. 5455., 199-200. 15 OECD (1999): Environmental Indicators for Agriculture. Volume 3 Methods and Results. OECD, Paris, p. 310-312.

www.e-tudomany.hu

VIII - 3

tudomány

2011 / 3. szám

A szántóterületek természetszerű élőhellyé való alakítása viszonylag régmúltra tekint vissza Magyarországon. E területek többsége a szigorúan védett területek pufferolásában segíti elő a környezeti terhelések csökkentését és a magasabb diverzitás kialakulását, éppen ezért fontos ezen rehabilitációs/rekonstrukciós projektek sikerességének nyomon követése. Hazánk legrégebbi (1976 óta tartó) és egyben legnagyobb (5000 ha<) területen zajló, tájléptékű élőhely-rekonstrukciós és -rehabilitációs projektje a Hortobágy területén, Egyek–Pusztakócs mocsárrendszerének területén zajlik. 2004-2008 között a gyepterületek helyreállítása történt, melynek fő eleme kb. 700 hektár szántóterület szikes- és löszpusztagyeppé való átalakítása gyepvetéssel. Jelen vizsgálat célja a gyeprekonstrukció sikerességének nyomon követése az agrártájakhoz kötődő jelölő madárfajok vizsgálatával a fentebb említett időszakban. Anyag és módszer A 4000 hektár területű Egyek-Pusztakócsi élőhely komplexum a Hortobágyi Nemzeti Park nyugati szélén helyezkedik el, kialakulását alapvetően a Tisza határozta meg, árvizei övzátonyokat, löszhátakat és mélyebben fekvő medreket alakított ki. Eltérően a “klasszikus” sík Hortobágytól jelentős szintkülönbségek alakultak ki, többek között ezért rendkívül mozaikos tájszerkezet jött létre füves területekkel (szikespuszták, löszpusztagyepek), kiszáradó és állandó vízborítású mocsarakkal, szántóföldekkel, kunhalmokkal és fás élőhelyekkel. Mindez kedvező a növény- és állatvilág sokfélesége szempontjából. A vizsgálati helyszínek közül ebben a tanulmányban kizárólag arra a 12 szántóra térek ki, melyek esetében a 2004-2008 közötti időszakban minden évben megtörtént a madártani felvételezés. A szántókon elsősorban takarmánylucernát (Medicago sativa), tavaszi és őszi búzát (Triticum aestivum), illetve napraforgót (Helianthus annuus) termesztettek. A vizsgált 12 szántón fele-fele arányban 2005-ben és 2006-ban az őszi időszakban megfelelő talajelőkészítést

követően

kétféle

fűmagkeverék

vetésével

lösz-

és

szikespuszta

gyeprekonstrukció történt. Az első évben (2006 vagy 2007) jó félméteres magasságú gazos növényzet alakult ki, a második évtől kezdődően azonban a vetett fűfajok váltak uralkodóvá, a harmadik évben pedig ősgyepekhez hasonló állapot alakult ki. Összesen 22 mintavételi ponton történt a madárállomány felmérése április 1. és május 30. között egyszeri alkalommal, elsősorban a fészkelő fajokra koncentrálva. A mintavételezés leggyakrabban az általánosan elterjedt, dán rendszerű pontszámlálással történt. Ennek során a térképeken számlálási

www.e-tudomany.hu

VIII - 4

tudomány

2011 / 3. szám

pontokat jelöltem ki, méghozzá úgy, hogy az egyes számlálási pontok 100 m sugarú kört alkotó észlelési zónái többé-kevésbé lefedjék a vizsgált szántóterületet (10 ha alatt) vagy szisztematikus módon, egymástól 250-300 méterre helyezkedjenek el (10 ha feletti szántók esetén). Ha lehetőség volt rá, magaslati pontokat választottam, melyekről az észlelési zóna jobban belátható volt. Ezeken a pontokon 100 méter sugarú körben, öt perc időtartam alatt végeztem a számlálásokat. Azokon a helyeken, ahol a terület alakja miatt nem volt meg a 100 méter sugarú kör, ott a 100 m sugarú kör területének (kb. 3 ha) megfelelő részt áttekintve a terület széléről végeztem a számolásokat, szintén öt percig. Ez különösen a csapadékos 2006os évben vált jelentőssé, amikor a kihúzódó vizek miatt több korábbi számlálási pont víz alatt volt. Az adatok értékelésekor elsősorban az agrártájakhoz kötődő madárfajok állományainak figyelemmel kísérésén volt a fő hangsúly. Az Egyesült Királyságban 19, elsősorban mezőgazdasági területekhez kötődő madárfaj állományainak együttes monitorozására dolgozták ki a Farmland Bird Index-et (FBI), melyet Nagy-Britannia központi statisztikai hivatala, illetve módosított formában az EU statisztikai hivatala, az EUROSTAT is hivatalos biodiverzitás-indikátornak ismert el16. Mindezek mellett létrehoztam egy ún. „kibővített Farmland Bird Index”-et („bővített FBI”), melyre elsősorban azért volt szükség, mert a magyarországi mezőgazdasági területeken előforduló fajok részben eltérnek a nyugateurópaihoz képest17 (1. táblázat). A madáregyüttesek diverzitását a Shannon-Weaver képlet (H = -∑pi ln pi) alapján számoltam ki, az egyenletességet pedig a J = H/ln S képlettel. 1. táblázat. A mezőgazdasági területekhez kötődő fajok állományváltozásainak nyomonkövetésére kidolgozott hivatalos Farmland Bird Index (FBI), illetve a kibővített FBI fajai és azok néhány ökológiai tulajdonsága, valamint gyakoriságuk Egyek-Pusztakócson [FBI: 1–14. faj (csak az Egyek-Pusztakócson előforduló fajok), kibővített FBI: 1–24. faj]

1 2 3 4

Faj Perdix perdix Falco tinnunculus Vanellus vanellus Columba palumbus

Tolerancia Táplálkozás Gyakoriság szűk magevő ritka tág ragadozó gyakori tág mindenevő gyakori tág magevő gyakori

16

Gregory, R. D., Strien, A., Vorisek, P., Meyling, A. W. G., Noble, D. G., Foppen, R. P. B., Gibbons, D. W. (2005): Developing indicators for European birds. Philosophical Transactions of the Royal Society 360, pp. 269288. 17 Nagy, G. G., Lengyel, Sz. (2008), Egyek-Pusztakócs (Hortobágy) madárvilága 2004 és 2006 között: a tájrehabilitáció második ütemének kezdeti hatásai. Aquila 114-115, pp. 9-25.

www.e-tudomany.hu

VIII - 5

tudomány

5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 + 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

2011 / 3. szám

Streptopelia turtur Corvus monedula Corvus frugilegus Alauda arvensis Sturnus vulgaris Passer montanus Motacilla flava Carduelis carduelis Emberiza calandra Emberiza schoeniclus

tág tág tág tág tág tág tág tág tág tág

magevő mindenevő mindenevő magevő mindenevő magevő rovarevő magevő magevő magevő

gyakori gyakori gyakori gyakori gyakori gyakori gyakori ritka gyakori gyakori

Coturnix coturnix Phasianus colchicus Falco vespertinus Corvus cornix Hirundo rustica Delichon urbicum Saxicola rubetra Saxicola torquatus Passer domesticus Motacilla alba

tág tág szűk tág tág tág tág tág tág tág

magevő magevő ragadozó mindenevő rovarevő rovarevő rovarevő rovarevő magevő rovarevő

gyakori gyakori gyakori gyakori gyakori gyakori ritka gyakori ritka ritka

Vizsgálatomban a Farmland Bird Indexbe, illetve a kibővített Farmland Bird Indexbe tartozó fajok párjainak számának alakulásával értékeltem a gyeprekonstrukció sikerességét, függetlenül attól, hogy az adott faj a gyepterületen vagy annak közvetlen szomszédságában költött és a gyepfoltokat csak táplálkozásra használta (pl. kék vércse Falco vespertinus, vadgerle Streptopelia turtur). Eredmények és értékelés A madáregyüttesek diverzitása az öt év során növekedést mutatott a Farmland Bird index és a kibővített Farmland Bird index vonatkozásában (2. táblázat). A 2004-es és a 2005-ös évek alapállapot felmérése során 2-es érték alatti értéket állapítottam meg. A visszagyepesítéseket követően folyamatos emelkedő tendenciát tapasztaltam, mígnem 2008-ra 2,4810-re nőtt a Shannon-Diverzitás Index, vagyis a legidősebb korú gyepesítéseken figyeltem meg a legnagyobb biodiverzitás értéket. Ezt mutatja a magas fajszám (20), valamint a magas egyedszám (334). Ha az összes többi évet megnézzük, a fajszám 10-14 között változott, az egyedszám pedig 67-119 között. Látható, hogy a 2008-as esztendő kiugró értéket mutat, amit az egyenletességi mutatószám is alátámaszt (0,8282), mindez arra utal, hogy a gyepterületekre oly jellemző madárközösség vált dominánssá a visszagyepesített szántókon.

www.e-tudomany.hu

VIII - 6

tudomány

2011 / 3. szám

2. táblázat. A Shannon-diverzitás és az egyenletesség alakulása a szántókon (n = 12) az évek során a Farmland Bird Index és a bővített Farmland Bird Index vonatkozásában.

Év

Fajszám Egyedszám Diverzitás Egyenletesség (H) (J) 14 79 1.9867 0.7528 2004 10 67 1.8323 0.7957 2005 12 119 2.1798 0.8772 2006 14 90 2.1867 0.8286 2007 20 334 2.4810 0.8282 2008 Ezt alátámasztandó megvizsgáltam a gyepterületekre kidolgozott Farmland Bird index mutatószámot, ami az alapállapot-felmérés után (2006-2008) folyamatos növekedést mutatott, kiugróan a 2008-as évre vonatkozóan (15,5pár) (1. ábra). Hat olyan fajt állapítottam meg, melyek minden vizsgálati évben előkerültek (kivéve a sordélyt Emberiza calandra, mely 2004-ben még nem fordult elő). A gyepterületek legkarakteresebb faja, a mezei pacsirta (Alauda

arvensis)

fészkelő

párjainak

száma

2004-ről

2008-ra

duplájára

nőtt.

Állománynövekedése elsősorban a záródott gyepterületeknek köszönhető, illetve a területen beindult legeltetésnek, mely során egyaránt létrejöttek alacsony és magas növényzetű helyek, ezáltal táplálkozó, fészkelő és búvóhelyet nyújtva a faj számára. A sárga billegető (Motacilla flava) 2004-ről 2008-ra négyszeres állománynövekedést ért el. Ez a faj elsősorban a nedvesebb gyepterületekhez kötődik, ugyanakkor a gyepmagasságra kevésbé érzékeny. A sordély (Emberiza calandra) esetében drasztikus állománynövekedést tapasztaltam a 2008-ra évre vonatkozóan 34 párral. További három faj (bíbic Vanellus vanellus, mezei veréb Passer montanus, nádi sármány Emberiza schoeniclus) esetében tendenciát nem sikerült kimutatni. A kibővített Farmland Bird Index fajainak állománya szintén növekedést mutatott (leszámítva a 2007-es évet, amikor csekély csökkenést tapasztaltam), közülük három fajt észleltem minden esztendőben. A csúcsot itt is a 2008-as évben tapasztaltam átlagosan 11 fészkelő párral. Egyértelmű állománynövekedés mutatható ki a fürjnél (Coturnix coturnix), ugyanis az alapállapot felmérés során a szántóterületeken lévő növényi kultúrák nem kedveztek a faj fészkelése szempontjából, így alig került elő, ugyanakkor a gyepterületek záródásával a 2008as évben már 18 revírtartó hímet észleltem. A füsti fecske (Hirundo rustica) megszaporodása egyértelműen a legeltetésnek, illetve a legelő állatok trágyájához kapcsolódó gazdag rovarvilágnak, mint táplálékállat bázisnak tudható be. A kék vércsék (Falco vespertinus) számára a gyepterületek nyújtanak ideális táplálkozó területet, ez támasztja alá a 2008-as

www.e-tudomany.hu

VIII - 7

tudomány

2011 / 3. szám

évben észlelt magas példányszám. Esetükben nem a revírek, hanem a területet aktívan táplálkozásra használó egyedek kerültek meghatározásra. Egyek-Pusztakócs területén, a Péteri-erdőben fészkel az ország legnagyobb telepe, így a monitorozásuk és a gyeprekonstrukcióhoz való viszonyuk vizsgálata elsődleges fontosságú. A Farmland Bird Index és a kibővített Farmland Bird Index fajainak állománynövekedése egyértelműen a terület regenerálódásával hozható összefüggésbe. Amennyiben a kettőt együtt vizsgáljuk, úgy szintén egyértelmű a növekedés, különösen a 2008-as évben.

1.

ábra. A Farmland Bird Index és a kibővített Farmland Bird index fajok fészkelő párjainak alakulása 2004-2008 között Egyek-Pusztakócson.

Következtetések A 2004-2008 közötti időszakban a madáregyüttesek diverzitása folyamatos növekedést mutatott, kiugró értékkel a 2008-as évben (2,4810). Ezt mutatja a magas fajszám (20), valamint a magas egyedszám (334). A visszagyepesített szántókon fokozatosan a gyepterületekre jellemző madárközösségek váltak dominánssá. Mind a Farmland Bird Index, mind a kibővített Farmland Bird Index vonatkozásában folyamatos növekedés volt látható, a csúccsal a 2008-as esztendőben (FBI: 15pár, kibővített FBI: 11 pár). Az előbbi csoport esetében drasztikus állománynövekedés történt a mezei pacsirta (Alauda arvensis), a sárga billegető (Motacilla flava) és a sordély (Emberiza calandra) esetében, míg a második csoportban hasonlót tapasztaltunk a fürj (Coturnix coturnix), a kék vércse (Falco vespertinus)

www.e-tudomany.hu

VIII - 8

tudomány

2011 / 3. szám

és a füsti fecske (Hirundo rustica) esetében. A Farmland Bird Index és a kibővített Farmland Bird Index fajainak állománynövekedése egyértelműen a terület regenerálódásával hozható összefüggésbe. Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretnénk köszönetet mondani Lengyel Szabolcsnak és Fekete Orsolyának, akik segédkeztek a terepi felmérésekben. A cikk szakmai lektorálásáért Szilvácsku Zsolt fogadja hálás köszönetemet. Vizsgálatom a „Gyepterületek rekonstrukciója és mocsarak védelme Egyek-Pusztakócson” című LIFE-program (LIFE04NAT/HU/000119, http://life2004.hnp.hu) keretében, az Európai Unió és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium anyagi támogatásával zajlott. A módszertan és a tájökológiai indikátorok vizsgálata, illetve kidolgozása a „TAMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005” projekt keretében valósult meg. Irodalomjegyzék Andrásfalvy, B. (2007): A Duna mente népének ártéri gazdálkodása. Ekvilibrium Kft., Budapest, 440 p. Ángyán, J. (2008): Az agrárkörnyezet- és tájgazdálkodás hazai helyzete, kilátásai és a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv. In Csorba, P. & Fazekas, I. (szerk.): Tájkutatás - Tájökológia. Meridián Alapítvány, Debrecen. p. 19-30. Baldock, D., Beaufoy, G., Clark, J. (eds.) (1994): The nature of farming: low intensity farming systems in nine European countries. Institute for European Environmental Protection, London, 66 p. Csemez, A. (1996): Tájtervezés-tájrendezés. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 296 p. Donald, P. F., Green, R. E., Heath, M. F. (2001): Agricultural intensification and the collapse of Europe’s farmland bird populations. Proceedings of the Royal Society London Series B, 268: 25 29. Gregory, R. D., Strien, A., Vorisek, P., Meyling, A. W. G., Noble, D. G., Foppen, R. P. B., Gibbons, D. W. (2005): Developing indicators for European birds. Philosophical Transactions of the Royal Society 360, pp. 269-288. Kollányi, L. (2004): Környezetállapot értékelés program. A környezetállapot értékelésének módszertani és fejlesztési lehetőségei, hatótényezőinek vizsgálata. Táji indikátorok

www.e-tudomany.hu

VIII - 9

tudomány

2011 / 3. szám

alkalmazási lehetőségei a környezetállapot értékeléséhez. Budapesti Corvinus Egyetem, Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszék, Budapest, 30 p. Millennium Ecosystem Assessment (2005): Ecosystems and human well-being: Biodiversity synthesis. World Resource Institue, Washington D.C. 86 p. Nagy, G. G., Lengyel, Sz. (2008): Egyek-Pusztakócs (Hortobágy) madárvilága 2004 és 2006 között: a tájrehabilitáció második ütemének kezdeti hatásai. Aquila 114-115, pp. 9-25. Német T. (2009): Kihívások az agrárium előtt, az élelmiszer-biztonság fő kérdései. A GDP-n túl: a gazdasági teljesítmény és a társadalmi jól-lét mérése Konferencia, 2009. november 25., Budapest. OECD (1999): Environmental Indicators for Agriculture. Volume 1 Concepts and Framework. OECD, Paris, p. 28-30. OECD (1999): Environmental Indicators for Agriculture. Volume 2 Issues and Design. OECD, Paris, p. 54-55., 199-200. OECD (1999): Environmental Indicators for Agriculture. Volume 3 Methods and Results. OECD, Paris, p. 310-312. Reidsma, P., Tekelenburg, T., van den Berg, M., Alkemade, R. (2006): Impacts of land-use change on biodiversity: An assessment of agricultural biodiversity in the European Union. Agriculture, Ecosystems and Environment, 114: 86-102. Török K. (2009): A Föld ökológiai állapota és perspektívái (a Millennium Ecosystem Assessment alapján). Magyar Tudomány 170 (1), p. 48-53. World Population Prospects: The 2006 Revision. Department of Economic and Social Affairs. Population Division. (2007): United Nations Publication. 793 p. A tanulmány a Doktoranduszok II. Környezettudományi Konferenciáján került ismertetésre a Budapesti Corvinus Egyetem Budai Campusán, 2011. május 14-én.

www.e-tudomany.hu

VIII - 10