3

Evangéliumi Gyermek- és Ifjúsági lap 2008/3

A takaró

Őszi alkony homálya szállt az észak-svéd tanya körüli mezőkre, földekre. A levegő elég hűvös volt, ami északon szeptemberben igen gyakori, és az ég szürkéskék színbe öltözött, jelezve az első éjszakai fagyot. A ház melletti kertben fiatalember állt, és az eget szemlélte, nyílván gondjai voltak. Holger volt, a legidősebb fiú, aki néhány hét múlva orvosi tanulmányait akarta megkezdeni. Gyerekkora óta értelmes, szorgalmas fiú volt. Szülőfaluja kis iskolájában olyan buzgón tanult, hogy a tanító lelkére kötötte a szülőknek: küldjék a fiút felsőbb iskolába. Mivel Holger is erre vágyott, először a közeli városban elvégezte a gimnáziumot, nagyon jó érettségi bizonyítványt szerzett, s így nyitva állt az út az egyetem felé. De akkor akadály gördült a tervek elé, mellyel a kis családban senki sem számolt. Az előző mezőgazdasági év nagyon kedvezőtlenül zárult. Az állandó esőzés tönkretette a szénát, a rozs pedig nagyon megszenvedte a jégesőt. Még állt a zab, mely az északi részeken csak szeptemberben aratható. Ennek az aratásnak az eredményétől függött, hogy Holger tanulhat-e, vagy sem, mert Willemsen apa nem volt gazdag ember. Nagy nehézséget okozott neki, hogy fiának biztosítsa az egyetemi tanulmányt.

- Hej, fiam – mondta a zabföld szélén állva -, félek, hogy nem lesz semmi az egyetemre menetelből, legalábbis ebben az évben. Ha a zab is balul üt ki, akkor nem áll rendelkezésemre a számodra szükséges pénz. Akkor itthon kell segítened. Mert idegen munkaerőt már nem tudok megfizetni. Hogy éppen most annyi zabot vetettem! És milyen szépen áll! Tekintetével végigcirógatta a hatalmas zabtáblát, mely messze nyúlt, amerre a szem ellátott. De arca nagyon gondterhelt kifejezést öltött, mikor az égre nézett, mely átlátszó tisztaságában semmi jót nem ígért. Holger nem felelt semmit. Csalódása túl nagy volt. Hiábavaló lett volna erőfeszítése, szorgalma, kitartása? Az apa visszament a házba. Holger még mindig az udvaron álldogált, és az eget fürkészte. Körülötte feltűnő volt a csend. Éppen ez a csend, ez a tökéletes nyugalom nyomasztotta. Mennyire kívánta most őszi esős szelek süvöltését, zúgását hallani, de a legkisebb szellő sem rezdült. A szélkakas már órák óta mozdulatlanul észak felé mutatott, és a hőmérő higanyszála állandóan süllyedt. Előbb még hat fok volt, most már csak három. - Semmi kilátás más időre – látta be Holger, és komoran nézett maga elé. Hetek óta ostromolta Istent gyermeki bizalommal, hogy adjon áldást a tervezett tanulmányokhoz. Most egyetlen éjszakai fagy minden reményét megsemmisítené? És vajon nem fog-e hite is reményével együtt összeroppanni? Megint a hőmérőre nézett. - Két fok! Fagy lesz, sőt erős fagy! Mindennek, mindennek vége! - Minek van vége? – kérdezte egy hangocska a háta mögött. Krisztina, Holger ötéves húgocskája jött ki az udvarra. - Az én tanulásomnak, ha a zab elfagy. De te ezt még nem érted, és nem is kell megértened, mert úgysem tudsz rajta segíteni! - Olyan nagyon fájna neked, ha nem tanulhatnál? Hiszen itthon nálunk a legeslegszebb, vagy nem? – faggatta Krisztina. Ő még nem tudta Holger gondját igazán átérezni. A kislány aggódva nézett bátyjára. Nem értette egészen, mi köze a tanulásnak az időjáráshoz és a zabhoz, de észrevette, hogy az éjszakai fagy valami gonosz dolog lehet. Egyik lábáról a másikra ugrált, és közben erősen gondolkozott. Akkor hirtelen eszébe jutott valami. - Édesanya ma a ház fala melletti virágágyat betakarta, hogy a virágok meg ne fagyjanak! Így magyarázta nekem! Nem tudná Édesapa a zabföldet is betakarni? - Butaság! – felelte Holger bosszúsan, de aztán nevetnie kellett Krisztina ajánlatán. 2

- Nem, Krisztina, az lehetetlen, nincs ilyen nagy takarónk. Krisztina kicsit csalódott, hogy ajánlata nem jelent segítséget. Tovább gondolkodott nagy igyekezettel. Egyszer csak ragyogni kezdett a szeme. - Tudod, mit? Ha Édesapának nincs is olyan nagy takarója, Isten befedheti a földet, nem gondolod? Ekkor Édesanya kiáltott: Krisztina jöjjön be és feküdjön le. Holger magára maradt. Még egyszer a hőmérőre nézett, csaknem egy fok volt már. Letörve ment be a házba. Sokáig nem jött álom a szemére. Holnap reggel eltemetheti minden reményét, és ezzel együtt – érezte titkos fájdalommal – még valami más is kihal benne. Ó, ha még úgy tudna hinni, mint kishúga! De erre már nem volt képes. Tehetetlenül állt szemben a természet törvényeivel és folyamataival. És Isten? Tud még kiutat teremteni? Éppen ebben kételkedett Holger, és ez mélyen földre sújtotta. Krisztina már régen mély gyermekálmát aludta. Előzőleg bizalommal imádkozott az Úr Jézushoz: terítsen egy nagy takarót a zabföldre, hogy meg ne fagyjon. Álmában látta, hogy egy nagy sereg angyal szállt az égből a földre, és hatalmas fehér takarót tartanak kezükben, amit gondosan ráterítenek az egész zabföldre. Krisztina öröme határtalan volt. Mit szól majd hozzá Holger? Jóval korábban, mint ahogy Krisztina felébredt, Holger felkelt és kiment. Apját is kint találta, akit a gondok szintén nem hagytak aludni. Az apa szeme ragyogott! - Ide nézz! – kiáltott Holgernek, és rámutatott a földekre. Ameddig szem ellátott, sűrű fehér köd feküdt a mezőkön, földeken. - Isten megőrizte a zabunkat ma éjjel a megfagyástól, s ezt továbbra is meg tudja tenni. És látod, a szél megfordult… A fiú egy szór sem tudott szólni. Percekig nézte a nagy védőtakarót, akkor visszaszaladt szobájába, térdre esett és imádkozott. Érezte, hogy kétségeivel, hitetlenségével megbántotta Istent, és szégyenkezve könyörgött irgalomért, bocsánatért. Évek teltek el. Ködös tavaszi reggel volt. A borús idő ellenére az egyetemi városban nagy sürgés-forgás uralkodott. Sok hallgató letette a záróvizsgát, és ma kellett átvenniük az orvosi diplomát. Az ünnepélyesen öltözött fiatalemberek között, akik egy kicsit még az egyetem parkjában sétálgattak, ott volt Holger és húga is, aki eljött, hogy résztvegyen az ünnepségen, és bátyjával együtt örüljön. Krisztina szeme ragyogott. Büszkén nézett testvérére, és csendben megköszönte mennyei Atyjának, hogy családja ezt a napot megérhette. 3

- Ha legalább a nap sütne! – jegyezte meg. – A köd egyáltalán nem illik ehhez az ünnepi alkalomhoz. - Úgy gondolod, Krisztina? – felelt a fiatal orvos. – Azt hiszem, számunkra a köd nagyon is illik a mai naphoz. Nem emlékszel, hogy azon az estén, mely minden reményemet szét akarta rombolni, imádkoztál egy nagy takaróért a zabföldre? A köd, amit Isten akkor küldött, nem csak tanulmányaimat tette lehetővé, hanem segítőm lett a hitéletben is. Akkor nem álltam valami erősen. De milyen kegyelmes Isten! Tudom, hogy hitben járunk, nem látásban. És mégis mindig segítségünkre siet azzal, hogy látni is enged. Hála legyen neki, örökre hála, hogy megismerhetjük Őt, mint Atyánkat és Istenünket a Jézus Krisztusban. „Mert én a Te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a Te segítségednek: hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!” 13. Zsoltár: 6.

Jézus Krisztus élete Jézus meglátogatja szülővárosát – Názáret 2 Az elmúlt alkalommal azzal az embercsoporttal foglalkoztunk, akik hittek Jézus Krisztusban, mint Isten Fiában, a Megváltóban. Most nézzük a másik embercsoportot, akik nem hittek benne. Az Úr Jézus elhagyta Kánát és elindult Názáret felé, ahol gyermek - és ifjúkorát töltötte. Itt mindenki ismerte Őt. Amikor szombat lett, Jézus elment az imaházba, amelyet héber nyelven zsinagógának neveztek. Itt elfoglalta a szokott helyét, de odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, hogy olvasson fel belőle, és magyarázza is meg! Minden 30 éven felüli zsidó férfinak joga volt ezt megtenni. Figyelmesen hallgatták, amikor kinyitotta a könyvtekercset és a következőket olvasta: "Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok

4

szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat. Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét." Összetekerte a könyvtekercset és átnyújtotta a szolgának. Aztán beszélni kezdett hozzájuk: "Ma teljesedett be ez az írás a ti fületek hallatára." Ez azt jelentette: Amit olvastam nektek, az rólam szól, én vagyok az, akiről írtak régen a próféták. Mindannyian elcsodálkoztak azon, amiket mondott nekik és az ő bölcsességén. Aztán kérdezgetni kezdték egymást: "Avagy nem a József fia-é ez?" Nem hittek benne, mint Isten Fiában! Úgy gondolták, hogy csak olyan ember, mint ők, József és Mária fia. Pedig mi tudjuk, hogy az Úr Jézusnak Isten volt az atyja. A názáreti emberek sok csodájáról hallottak az Úr Jézusnak, amiket más városokban cselekedett, mégsem hittek benne, mint Isten Fiában. Talán volt olyan ember is közöttük, aki látta is a csodát és elmesélte a falubelieknek. Nem, ők nem tudtak hinni; kemény volt a szívük. Azt szerették volna, ha az Úr Jézus ott, Názáretben is tesz csodát, mégpedig nagy csodát! Majd akkor hisznek benne! De a Bibliánk azt írja, hogy nem tett ott sok csodát, mert hitetlenek voltak az emberek, csak néhány betegre tette reá a kezét és meggyógyította őket. (Márk 6:5) Ez viszont nem volt elég nekik! Az Úr Jézus csodálkozott is a hitetlenségükön! Minél tovább magyarázott nekik Jézus, annál dühösebbek lettek reá. Dühükben felkeltek és kiűzték Jézust a zsinagógából a városon kívülre. Elvitték egy hegynek a szakadékáig (melyre a városuk épült), hogy letaszítsák onnét. Ilyen gonoszok és rosszindulatúak, hitetlenek voltak ezek a názáreti emberek! Miért? Mert az Úr Jézus nem hízelgett nekik, nem dicsérte őket, hogy milyen jók és nagyszerűek. Helyette azt mondta, hogy Ő a Messiás, a Megváltó, akire szüksége van minden bűnös embernek. De ők nem fogadták el, hogy bűnösök, és szükségük van szabadításra, Megváltóra. Nem hittek Jézusban, mint Isten Fiában, inkább kidobták a zsinagógából és a városukból is. De Isten nem engedte, hogy bántsák az Ő Fiát, mert még nem jött el az ideje, hogy meghaljon. Ezért nem tudták az Úr Jézust a szakadékba taszítani, hanem Ő átment a tömegen és csodálatos módon eltávozott onnét. Mi lesz azokkal, akik nem fogadják el az Úr Jézust, mint Megváltójukat? Azok meghalnak bűneikben és nem juthatnak a mennybe. A menyország egy valóságos hely, egy csodálatos ország, Isten királysága, emberi szem számára láthatatlan. Itt készít az Úr Jézus helyet azoknak, akik hisznek benne és szeretik Őt. Aki földi életében engedte, hogy az Ő drága vére megtisztítsa bűneiből, Jézusnak engedelmeskedik és Neki szolgál, az

5

kerülhet a mennybe. Aki nem szereti az Úr Jézust, az kívül marad, és kárhozat, örök gyötrelem lesz a része. Nincs más lehetőség, csak ez a kettő! Isten megítélése szerint a világon csak kétféle embercsoport van: akik hisznek Jézusban, mint a királyi ember, és azok, akik nem hisznek, mint a názáretiek. Melyik csoportba akarsz tartozni? Neked kell eldönteni! Gondolom, a szép menyországba szeretnél jutni. Akkor fogadd el az Úr Jézust, mint Megváltódat, aki a te bűneidért halt meg a Golgota keresztjén. Higgy abban, ami le van írva a Bibliában, mert az igaz történet és azért íratta meg Isten, hogy te és én tudjuk mitörtént közel 2000 éve abban a kicsi országban, Izraelben. Érted és értem történt, hogy ne kerüljünk a kárhozatra, hanem a mennybe. Aranymondás: "Az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be őt." János 1:11 Pozsgai Józsefné Klári nővér

Folytatásos történet Lukátsi Vilma: A piros szíves ház Milyen hamar sötétedik! – nézett körül Szilvi, amikor Katiéktól lejövet az utcára ért, és futva igyekezett a telefonfülke felé – még utóbb nem látom a könyvben a számokat. A fülke foglalt volt. Egy darabig ácsorgott még, aztán mást gondolt, és elindult haza. Másnap nem sokáig ácsorogtak a virágüzlet előtt; István nem késhetett el a zongoraóráról, Katinak Patyolatba kellett mennie, így a kapunál elváltak. De a saroknál Szilvi visszafordult, mintha mágnes húzta volna a ház felé. Valaki jött le a lépcsőn, éppen odaért a csapóajtóhoz. A kislány gyorsan lehajolt, a cipőjét igazgatta, közben izgatottságát nyelte: az öreg néni volt! Jól megnézte. A cipője majdnem új, a kabátja jó melegnek látszik, a fején kalap. Még a szatyor is csinos a kezében. Az ABC felé igyekezett. Szilvi utána. Kinyitotta előtte az ajtót: - Tessék! - Köszönöm – mondta a néni. De rá sem nézett. Kosárért nyúlt, és egyenesen a tejtermékes hűtők felé tartott, nem is nézelődött a gondolák

6

között. – Igaza volt Katinak, határozott. - állapította meg Szilvi, miközben lassan ment utána. A néni kivett egy darab előrecsomagolt sajtot, indult tovább, majd megtorpant: - vaníliás tej? – mondta félhangosan -, hogy mit nem találnak ki… - Nagyon finom – szólalt meg Szilvi, – tessék megkóstolni! Kezitcsókolom! – és mint aki eleget volt már a színen, eltűnt a vásárlók között. *** - Csakugyan nem rossz -, állapította meg Etelka néni, amikor megmelegítette a tejet, és egy szelet kaláccsal együtt tálcára téve bevitte a kis asztalra a szobába. Mindig ott uzsonnázott, közben kinézett az ablakon. – Nini! A harmadikról az a fiatalos nagymama, Gálné, az unokájával… virágot visznek. Alighanem Kallósnét látogatják meg a kórházban. Nem is tudta, hogy összejárnak… …és akkor megszólalt a telefon. Összerezzent. Nem hívta már évek óta senki. Ő is ritkán telefonált, orvosnak néha, a barátnőjének, esetleg a nővérnek, aki az injekciókat adta, amikor gyengélkedett, de arra sincs már szüksége hónapok óta. – Tévedés lehet – szögezte le magában, és nem vette föl a kagylót. A csörgés abba is maradt. - Pedig nem láttam, hogy elment volna – lépett ki Szilvi csüggedten a fülkéből. Egy óra múlva ugyanúgy járt. Akkor a patika felé ment haza, és megpillantotta a nénit – odabent. Neki ugyan nem kellett gyógyszer, mégis benyitott és odaállt a sor végére. Kért egy levél C-vitamint, csakhogy mire kifizette és megkapta, és újra az utcán volt – a nénit már nem látta sehol. *** Szombat reggel hideg szél fújt, de Szilvi elment az ABC elé. Ezúttal jól számított, mert egyszer csak feltűnt a sarkon a néni. Most kalap helyett sapka volt a fején. A kislány nem vesztette szem elől, mintegy véletlenül utolérte, köszönt, sőt a kérdést is megkockáztatta: - Ugye, jó volt a vaníliás tej? - Igen, jó volt – nézett rá a néni -, de… honnan ismersz te engem? - A… a házból. Kati, a barátnőm ugyanott lakik, a harmadikon. - Csakugyan van ott egy ilyen kislány. Téged azonban még sohasem láttalak! - Pedig holnap is megyek, sőt ebédre, mert meglátogatjuk a kórházban Kallós nénit. 7

- Őt is ismered? - Hát… személyesen még nem. A kórházból visszamegyünk Katiékhoz, a nagymamája meggyújtja a gyertyákat. Ádvent második vasárnapja lesz. – Vihetem az egyik szatyort? - Tojás van benne! - Majd nagyon vigyázok! - Nem vásárolsz új gyertyákat? – kérdezte István a virágüzlet előtt, ahol mindig megálltak. Kati helyett Szilvi válaszolt: - Kettő még hátravan! - És most miről beszélt a kettőtök nagymamája? - Arról, hogy egy Keresztelő János nevű ember kiabálva biztatta az embereket, hogy ne legyenek rosszak, próbáljanak jót tenni embertársaikkal… - Mikor történt ez? - Majdnem annyi évvel ezelőtt, ahányat írunk. – Ezt már Kati mondta, majd hozzátette: - Kallós néni sokkal jobban van már. A röntgen szerint nem is tört el a lába. Ficam volt csak, helyre rakták, haza is engednék, ha lenne, aki törődik vele. - És nincsen? Mondjuk gyereke, unokája, szomszédja? - Nincsen. A szomszédja munka előtt a gyerekét viszi bölcsödébe, utána érte megy. Nem ér rá- a főzést az én nagymamám vállalja, de egy fekvő betegnek még másra is szüksége lehet! István a pénztárcája után kotorászott. – Van egy százasom, tegnap kaptam. Gyertek, vegyünk a néninek virágot! - Hagyd – hárította el Kati -, most segítésre van inkább szükség, mondjuk… - és összedugták a fejüket. - Mennyit nézik ezek a gyerekek a karácsonyi csokrokat – gondolta benn az eladónő -, persze, közeledik a karácsony, várják már… Folytatás következik Forrás: Evangéliumi Kiadó Budapest, Ó u. 16.

8

Kukac történetei Beppó és a piros lufi - Marika néni! Marika néni! Képzeld el! - szokásos lendülettel száguld be a vasárnapi iskolába Kukac, a mindig eleven, cserfes fiúcska. - Szervusz Kukac! Már megint elfelejtettél köszönni.- fogadja mosolyogva a tanító néni. - Ja, csókolom, szervusztok gyerekek! Csak tudod olyan izgatolós vagyok… - Talán, izgatott?- kérdez vissza homlokát ráncolva Marika néni. - Igen, igen izgatott, jól mondod! - Helyesel a fiúcska,- de hát te honnan tudod, hogy én izgatott vagyok? - Az látszik rajtad, egyébként, meg te mondtad az előbb, csak hibásan, én meg segítettem helyesen kimondani. - Segítettél…- kerekedik el a kisfiú szeme - hát ez csuda jó! Te tudsz segíteni! - Legalábbis megpróbálok, de hát miben kell a segítségem Kukac? - Hát biciklit venni!- vágja rá gondolkodás nélkül. - Ahhoz nem én kellek, a szüleid egész biztosan megveszik neked. - Á!- legyint egyet Kukac,- Ők csak mindig azt mondják, hogy nincs rá pénzünk, meg kicsi vagyok, nem tudják…nem lehet, mindig csak ezt mondják! A Karcsinak meg egy olyan…., de olyan szép bringája van! Ha látnád Marika néni, te is szeretnél egy olyat! Úgy megy, hogy zzzzum…..zzzzum (utánozza Kukac a tovasuhanó kerékpár hangját) , meg visszafelé is ugyanígy. - Igen láttam, de az egy drága kerékpár, és a te szüleid meg most valószínű nem tudnak annyit fizetni érte, azért nem veszik meg! - Hát, Ők is ezt mondják, hogy villany, meg ennivaló, meg iskolatáska. Nektek is szoktak, gyerekek, ilyeneket mondani? – teszi fel a fiúcska a kérdést a gyerekeknek. Te, Marika néni, tudtad, hogy megyek őszre iskolába?- vált témát. - Ez nagyszerű!- bólogat a tanító néni, - akkor sok mindent fogsz kapni. Ceruzát, füzetet, könyveket. De, tudod, akkor édesapádéknak ezért nem jut pénzük kerékpárra. Megadóan lehajtja fejét az addig csupa láz Kukac…… - Pedig én már nem is akarok olyan szupert, mint a Karcsié, csak legyen kereke, meg

9

kormánya, meg pedálja. Még lámpa sem kell…csak egy egyszerű kicsi bicikli…! - Elhiszem, hogy nagyon fáj a szíved érte!- simogatja meg szeretettel a kisfiú kócos haját. - De még mennyire, hogy fáj!! Itt- itt gyerekek, ugye itt a szívem?- fordul a gyerekek felé. Mert itt nagyon-nagyon biciklifájdalmam van!!! - De hát tudod, nem mindig kaphatjuk meg azt amit szeretnénk. Habár tudok egy kedves történetet, amiben egy kisfiú szintén vágyott valamire.. - Egy bicajra?? - vág közbe Kukac. - Nem, de figyeljük csak meg, ő mit tett érte! Érdekel? - Naná!! Addig le is ülök ide melléd jó? Marika néni pedig belekezd a „Beppó és a piros lufi” című történetébe, amiben egy kisfiú nagyon szegényen élt a szüleivel. Egyszer megtudta, hogy kistestvérük fog születni. Olyan szegények voltak, hogy másik testvérével egy ágyban aludtak és még így sem volt elég helyük. Beppó írt egy levelet Jézusnak, amiben felsorolta, hogy mi mindenre van szükségük, ha a kisbaba megszületik. Rákötötte egy piros színű lufira, kiszaladt a dombtetőre, letérdelt imádkozott, majd elengedte a titkos üzenetet. A szél messze sodorta a lufballont, míg egyszer csak kidurrant és leesett. Igaz, hogy az iskolában megbüntették a hiányzásért, de nem bánta, hanem boldog reménységben várta a választ levelére. Egy nap a postás egy nagy csomagot hozott, ami tele volt baba holmival, ruhákkal, takaróval. A szülők először nem akarták átvenni a küldeményt, hisz mit sem tudtak a kisfiuk kéréséről, hitéről. De az ő kitartó könyörgésére kibontották és benne egy levelet találtak, ami válasz volt Beppó levelére, ami egy hölgynél ért célba, aki az üzenetet elolvasva összekészítette a csomagot, majd elküldte a megadott címre (ugyanis Beppó azt is pontosan felírta). Így gondoskodott Isten arról, hogy a kisfiú, aki hitt benne, megkapja azt, amire szüksége volt a családnak. Legtöbbször Isten másokat, talán téged, vagy engem használ fel arra, hogy valakinek teljesítse kérését. Kukac merengéséből felriadva ragyogó szemmel nézett Marika nénire: - Akkor lehet, hogy Isten valakivel küld nekem egy bicajt? Tudod, hogy nem fontos, hogy olyan legyen, mint a Karcsié, csak egyszerű guruló bringa legyen! Vagy tudod mit, máris kezdek érte imádkozni. Segítesz Marika néni? - Persze! Tudod, ha hittel kéred, és kérésed megegyezik Isten akaratával, akkor teljesíti is azt! Flaisz Józsefné Zsuzsi néni

10

Ki-ki a párjával A tanárnő újraültetést rendezett az osztályban, és Kende Kati mellé Pintér Zsuzsi került. Mi tagadás, egyikük sem örült. Eddig futólag ismerték csak egymást, mindegyik azt gondolta a másikról, nem érdemes vele barátkozni, elég annyi, amennyi csak úgy adódik. Csaknem ellenségesen ültek egymás mellett. Rajzóra következett. Zsuzsa elővette 24 darabos színes dobozát, és amíg a rajzát készítette, át-átsandított Kati rajzára, amit a kislány apróbb-nagyobb ceruzákkal rajzolt nagy igyekezettel. Még a nyelve hegyét is kidugta. Klára néni később végigment a padok között és megnézte a rajzlapokat. - Nem lesz ez kissé túl tarka? – kérdezte Zsuzsától. - Lehet, de nekem tetszik – hangzott a magabiztos válasz. Zsuzsa mindig és mindenkinek megmondta, amire gondolt. Klára néni nem lépett tovább: - Katié szebb, nézzétek, milyen mértéktartóan bánt a színekkel! – mutatta föl az osztálynak Katika rajzát, mire Emese, Zsuzsa elválaszthatatlan pajtása félhangon megjegyezte: - Meghiszem azt! A néhány ceruzacsonkjával nem nagyon ugrálhat! Zsuzsa kíváncsian nézett új padszomszédjára: mivel vág vissza Emese csípős szavaira, de az, mintha nem is hallotta volna, szó nélkül kezdett csomagolni. Közben a másik szomszédja, Bandi véletlenül meglökte, és a tolltartója leesett. - Jaj! – mondta a fiú sajnálkozva, de Kati rámosolygott: - Tudom, hogy nem akarattal tetted! – és máris lehajolt az asztal alá. Zsuzsa – maga sem tudta., miért – szintén keresni kezdte a tolltartó szétgurult tartalmát. És eközben, ott a pad alatt látta meg, hogy Kati szeme – könnyes. Csöngetés után Emese odakiabált Zsuzsának: - Ha nem csipkeded magad, nem várlak ám meg! - Ne is várj! – pattant a válasz. – Én Katival megyek haza! Mától kezdve ő a párom. Így kezdődött a barátságuk. Lukátsi Vilma 11

Röpke mosoly Csalárd a szív - Itt egy tábla csokoládé, Jánoska. oszd el az öcséddel, ahogy jó keresztyénhez illik. - Azt hogy kell? - Úgy, hogy magadnak tartod meg a kisebbik felét. - Akkor inkább ossza el ő jó keresztény módra!

Rejtvény Gyermekeknek 1

2

3

4

5

6

7

12 16 20 23

17

21

31

36

37

27 32

50

53

54 59

34 39

42 46

49

33

38

41

45

58

19

26

30

40

57

14

18

25

29

48

10

22

24

35

44

9

13

15

28

8

43

47 51

52

55

56

60

61

63

64

12

62

11

Vízszintes: 1. A megfejtés fősora zárt betűk (T,Y). 12. Elszalad. 13. Éneklő szócska. 14. HÜL betűi keverve. 15. Egyforma névelők. 16. Nagy teherautó. 19. A kört metszi 20. Csonthéjas gyümölcs. 22. Tanítani. 24. Híres régi országgyűlés helye. 26. Papa mással hangzói. 27.CJ. 28. Szarvas fajta. 30. Költő faragja. 32. Régi módon művelődő. 35. Kalauz Nélküli buszok jelzője. 36. Kertet művel. 37. Megtelt a kosár. 39. Az egyik elem vegyjele „Fe”…40. Vízi jármű. 42. Mi fölé ellentéte. 44. Nánás mással hangzói. 46. Régi uradalom jelzője. 48. Nyertes. 51. Úniform egyik fele. 52. Szólmizációs hang. 53. Nyer közepe. 54. Letolá. 56. Nem nagy. 57. Testrész. 60. Névelő. 61. Álló kép. 63. Áron utódai akik papi szolgálatot láttak el az Ószővben. 64. Szeretnének valamit kapni. Függőleges: 1.Jákób első felesége. 2. Árul. 3. Gróf szélei! 4. Amerikai folyó. 5. Etelka bec alakja. 6. Eső szokása. 7. Elhalaszt. 8. Liba beszéd. 9. Operálja. 10. Nem mozog. 11. A megfejtés folytatása zárt betűk: (Z,A). 17. Divat. 18. Magyar bank. 19. Húzá fordítva! 21. Elemi részecske. 23. Angyal fejedelem (Dán 10,13.21; 12,1;). 25. Horgászbot kelléke. 27. Biblia jelzője lehet. 29. Személyes névmás. 31. Magyar Tudományos Akadémia röv. 33. Nyári saját készítésű üdítő. 34. Régi szalonna jelzője. 36. Kerti munkát végez. 38. Tüdőszűrő röv. 40. Vízvezeték. 41. Gallyaz. 43. Ifjúsági röv. 45. Kortyolá. 47. Bot. 49. Miaz betűi keverve! 50. Tudomány ág. 55. Zamat. 56. Hím állat. 58. Kávé mással hangzói. 59. Részvény Társaság röv. 62. Jegyez. Szabó Ferenc 2340 Kiskunlacháza, Csendes u. 3. /e-mail: [email protected]

Beküldési határidő: 2008. nov. 10.

Morzsák Egyetlen kereszténynek sincs különleges munkája, hanem arra van elhívva, hogy Jézus Krisztus tulajdona legyen, szolga, aki nem nagyobb az ő Uránál! Oswald Chamber Kifogás a legtöbb esetben nem más, mint hazugság a lustaság bőrébe csavarva! A hiányzó erő mindig a gyönge hit jele. 13

Gary Inrig

Kedvenc meséink A csigák Egy régi mese szerint egyszer egy hattyú szállt le a tóra, ahol a daru éppen csigák után kutatott. - Honnan jöttél? – kérdezte a daru a hattyút. - A Mennyből érkeztem… - mondta hófehér szárnyait meglengetve a hattyú. - A Mennyből? Valóban létezik a Menny? - Persze! – csodálkozott a hattyú. – Nem hallottál még róla? - Nem. Mesélj róla, hol van, milyen? - A Menny csodaszép hely! – mosolyodott el a hattyú kedvesen. – A legszebb hely, ami létezik! Minden tiszta és ragyogó! Ott élő a víz és kristálytiszta, az élet fája áll a partján, aminek levelei gyógyítanak. A város is teljesen más, gyöngykapukon át léphetünk be és arany utcákon járhatunk. A levegő tele van Krisztus illatával. Mindenki örül és boldog, akik ott vannak, gyönyörűen énekelnek. Isten szeretete ölel körül mindenkit. A hattyú csak mesélt-mesélt a Mennyről, de a daru érdeklődését nem keltette fel vele. Egy kérdés foglalkoztatta: - Mondd csak, csiga van ott? - Csiga? – lepődött meg a hattyú. – Nincsen. Magától értetődő, hogy csiga nincsen a Mennyben. - Nos – mondta a daru, ahogy néhány lépést tett az iszapos mocsárban – akkor megtarthatod magadnak a Mennyországot! Nincs szükségem rá, ha még csigák sincsenek ott! Nekem csiga kell! Milyen sokan csak földi életük távlatából tekintenek a Menny felé! Leragadnak földi értékeiknél és nem tudnak túllépni azokon. Sokan elhagyták már a keskeny utat, mert csigák után kutattak! Isten megígérte, hogy földi életünk szükségeiről gondoskodik, ha életünkben Ő lesz az első helyen! „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” Máté 6:33. D.L Moody története alapján Zöldi Józsefné

14

Az apostolok nyomában Pál apostol Jeruzsálembe indul Olvasmány: ApCsel 20. rész Pál apostol harmadik missziós útját bevégezve arra igyekezett, hogy Jeruzsálembe jusson még pünkösd előtt. Miért vágyott annyira ebbe a városba? Pál apostol is, mint minden zsidó ember nagyon szerette ezt a várost, mert Isten ezt jelölte ki a Templom felépítésének helyéül. A ’szentváros’-ban gyűltek össze megemlékezni az Egyiptomból való kiszabadulásukról minden esztendőben, és itt fogyasztották el a páskabárányt is úgy, ahogy azt annak idején, mielőtt elindultak Kánaán földje, az ígéret földje felé. Isten megparancsolta Mózesen keresztül, hogyan készüljenek a nagy útra, és hogyan emlékezzenek meg évről évre Isten szabadító kegyelméről. Itt, a jeruzsálemi templomban érezték legjobban Isten jelenlétét, közelségét. Itt jelent meg Isten Salamonnak is a templom felszentelésekor, és itt ígérte meg, hogy „Megszentelem ezt a templomot, amelyet építettél, hogy ott legyen az én nevem mindörökké. Ott lesz a szemem és a szívem is mindenkor.” [1Kir 9:3]. Minden zsidó ember, aki messze földre elszakadt hazájától vágyakozott meglátni ezt a várost és a templomot életében legalább egyszer valamelyik nagy ünnepen. Ott kívánt áldozni Istennek, együtt örvendezni Izráel egybegyűlt népével az Úr színe előtt... Pál apostol is vágyakozott újra látni a szent helyet, annál is inkább, mert tudta, hogy a többi apostol ott hirdeti a templomban Jézus Krisztus evangéliumát. Ott gyűlnek össze és tartanak istentiszteleteket a keresztyénné lett testvérek, és veszik az úrvacsorát, ahogy azt Jézus rendelte az utolsó vacsora alkalmával. Tudott a Jeruzsálemben élő testvérek szegénységéről is és sietett a segítséggel. Útját nem akarja Efézusban megszakítani, mert pünkösdre szeretne Jeruzsálembe érkezni. A pogánygyülekezetek adományait is viszi magával a jeruzsálemi gyülekezetnek. Igyekszik azt mielőbb átadni, ezzel is ápolva a szeretetkapcsolatot a gyülekezetek között. Útközben azonban megáll, hogy az Efézusból és környékéről érkező testvérekkel találkozhasson és elbúcsúzzon tőlük. Hosszan beszél velük. Ezt a búcsúbeszédet Lukács híven tolmácsolja. (v.ö.:Csel 20:18-35) Miért a nagy búcsúzkodás? Pál apostol határozottan érzi, tudja, többé nem fogják egymást látni, mert ahogy mondja: „És most ímé én a

15

Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mik következnek ott én reám. Kivéve, hogy a Szent Lélek városonként bizonyságot tesz, mondván, hogy én reám fogság és nyomorúság következik.” (Csel. 20: 2223) De őt nem ez foglalkoztatja. Hogy mi lesz vele, az Úr kezében van. A gyülekezetért aggódik. Kéri a gyülekezetek vezetőit – a véneket – „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra,” (28. v) Szíve meleg szeretetével mondja: „...ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége ígéjének,...” Biztosan tudja, ennél jobbat nem tehet, minthogy Istenre bízza a nyájat, annak vezetőit, és úgy induljon el tőlük, hiszen senki ki nem ragadhatja őket Isten kezéből. A saját sorsát az Úr Jézus Krisztusra bízva még egy közös imával búcsúznak el egymástól. A testvérek sírva borulnak az apostol nyakába, mert fájt az a tudat, hogy nem láthatják többé azt, aki megismertette velük az üdvösséghez vezető utat, Jézus Krisztust. Aranymondás: „...mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.” 2 Kor. 9,7 Erdei Józsefné Ildikó nővér

Gyermeki bölcsesség Egy anyuka a kislányával kézen fogva mentek hazafelé az imaházból. Egyszer csak a kislány az anyjához fordult és megkérdezte: - Anyu, van valami, amit nem nagyon értek abból, amit a lelkész bácsi mondott ma reggel... - És mi az, ami megzavart, kicsim? - kérdezte az édesanyja mosolyogva. - Hááát, a lelkész bácsi azt mondta, hogy Isten nagyobb, mint mi. Ez igaz, anyu? - Igen, ez igaz. - És azt is mondta, hogy Isten bennünk lakik. Ez is igaz? - Igen, Isten bennünk lakozik. - De hát anyu, ha Isten nagyobb, mint mi és ha Ő bennünk lakozik, akkor nem kéne látszódjon legalább egy kicsit?

16

Misszió „Ne szólj bele!” Testvéreim a fallal körülvett Jüancsouban laktak, az én lakásom kívül esett, ahol az imaházunk is volt. Egy este nagy vágyat éreztem, hogy kicsit kimenjek az utcára, és valakinek bizonyságot tegyek Jézusról. A kínaiak ritkán fogják fel azonnal, miről van szó, de személyes kapcsolaton keresztül könnyebben megmozdulnak, hogy eljöjjenek az imaházba, és többet halljanak Jézusról. Amint mendegéltem egy csapat asszony hozzám szegődött, akik látni akarták, mit akar ez a külföldi nő este az utcán. Kissé kijjebb érve megálltam, megfordultam, kedvesen köszöntem és elkezdtem az embereknek Jézusról beszélni. Láthatóan nem volt rájuk olyan hatással, mint szerettem volna. Szemügyre vették a ruhámat, az arcomat, míg én szívemben azért esedeztem az Úrhoz, tegye meg, hogy a kínai asszonyok odafigyeljenek, és az igehirdetés megérintse őket. Legnagyobb rémületemre hirtelen egy anyakoca rontott elő, éppen a kör közepébe, mely körülöttem alakult. Ez nem volt elég, a koca elkezdte őket körülszaglászni, egyiket a másik után. Legszívesebben szép finoman oldalba rúgtam volna, hogy körünkből kisegítsem, de ezzel szerfelett megbotránkoztattam volna hallgatóimat, mert a kínai családban a sertés nagy becsben van, mivel a gazdagságot jelképezi. Nem maradt más hátra, mint szívemben az Úrhoz kiáltani: „Könyörülj, Úr Jézus, légy segítségül!” A disznó nem elégedett meg azzal, hogy az egész kört – engem is beleértve – egyszer végigszaglászta, újra elölről kezdte, végül nálam kötött ki, nekitámaszkodott a lábszáramnak, néhányszor röfögve hozzádörgölődzött, majd rátelepedett a lábamra. Cipőmet úgy odaszorította, hogy – mozdulni sem tudva – nem tehettem egyebet, mint tovább prédikáltam. – És mi történt? A kínai asszonyok szinte egy szájjal kiáltották: – Te jó ember vagy! Békességed van, különben a disznó nem ment volna hozzád, hogy a lábad elé feküdjön. Egyszerre megnyertem teljes figyelmüket, s az ajtó máris nyitva állt. – Igen, békességem van – hagytam helyben –, most pedig hadd mondjam el nektek, hogy találtam meg a békességet. Míg arról beszéltem, hogyan jöttem a Megváltóhoz, meg kellett alázkodnom Isten előtt, hogy szívemben úgy bosszankodtam a disznóra,

17

pedig maga az Úr küldte feleletképpen segélykiáltásomra. Ismét tisztán és világosan előttem állt az a kis mondat, amit az Úr más összefüggésben tanított: „Te pedig ne szólj bele!” Olyan új lett megint, hogy Ő imameghallgató, de a meghallgatásban nem köti magát a mi elképzelésünkhöz. Hálás szívvel tértem haza, és olyan boldog voltam, hogy találtam embereket, akiknek Jézusról szólhattam. A legszebb az volt, hogy az Ige gyümölcsöt termett, és néhány asszonyban vágy támadt, hogy többet halljon Jézusról. Ó Uram, nagy és dicsőséges Isten, milyen különös úton vezetsz néha! Eleinte sokszor egyáltalán nem értjük. Te tudod azonban, hogy én minden utadra – bármilyen legyen az – igent mondtam. A Te útaid csodálatos utak! Köszönöm Neked. Ámen. Elisabeth Seiler, kínai misszionáriusnő

Rejtvény Fiataloknak 1

2

3

13

4

5

6

8

14 18

21

22

25

26 30

23 28

32

43

33

44

45 50

54

46

59

69

47 52 56

60

63 68

40

51

55

58

62 67

34 37

49

53 57

29

39 42

12

24

38

48

11 16

36

41

10

19

27

31

35

9

15

17 20

7

64 70

71

74

18

61 65

66 72

73

VÍZSZINTES: 1, A Megfejtés fő sora: Istennek tetsző élet. zárt betűk T,Á,O. 13, Igás állat. 14, Ezt a várost is elfoglalta Józsué (Józs:10. 29-30). 15, Arcunk „kiemelkedő” része. 16, Sir másképpen. 17, Nem „be” 18, Hívő másképpen.20, Paradicsomi. 23, Növény támasza. 24, NÉZ páratlan betűi. 25, Téli sport eszköz. 26, Frígia Kis-ázsiai tartomány mai neve. 28, Kályha tégla (hőálló). 30, „Bedől” mással hangzói.32, Névelős jelige 34, Lényeges, hogy a késnek „legyen” 35, A megfejtés második sora zárt betű (É). 38, Katonai rangjelző. 39, Amerikai hírügynökség. 40, A kén vegyjele kettőzve.42, Izraeli törzs Efraim magyar megfelelője (neve). 46, Jonatán utóda: (1Krón:8,38-40). 48, Az aki a mérleget „kezeli” 50, A sivatagot jellemzi. 53, A lantán és a nitrogén vegyjele. 54, A hívők „ilyen” lakók a földön (jövevények). 56, Galamb. 57, Az alumínium vegyjele. 58, A Wolfram vegyjele és Zambiai autó jel. 59, Ceruza „régen” 61, Az ozmium vegyjele. 62, Nagyapa becézett alakja. 64, Felfogtam. 67, Az Oxigén és az Urán vegyjele. 68, Elalél. 72, A Kén a Bór és az Oxigén vegyjele. 74, A megfejtés befejező része zárt betűk (E,K,L). Függőleges: 1, Isten prófétája, aki Akháb királynak nagy szárazságot jövendölt; Isten parancsára hollók táplálták, és később egy sareptai özvegy gondoskodott róla (1Kir 17,1–24). 2, „Ilyen” a hivő a világ számára. 3, Elszaladt. 4, Mutató névmás. 5, Nemzeti bajnokság 1. röv. 6, A neon vegyjele fordítva. 7,„Készítem” a tésztát. 8, Nyomó. 9, LAR betűi keverve. 10, Nem olcsó. 11, A hatalom „gyakorlása” 12, Becsületes. 17, Kicsinyítő képző. 19, Ezt fogják végezni az angyalok az utolsó napon. 21, Város Izrael északi részén (Ez 6,14). 22, Kötőszövet. 23, Nagyobb teher autó. 27, Régen a tyúkot ültették bele. 28, Tömeg. 29, A méhek „termelik” 31, Tengeri emlős. Elnyelte Jónást: NAGY HAL. Cethal (Mt 12,40; Jón 2,1). Valószínűleg: kardszárnyú … 36, Tönkrement eszköz használható felülete. 37, Vígopera. 41, Az egyik királyunk „volt ilyen” (Könyves Kálmán). 43, Betű kiejtve. 44, Erika bec. alakja plusz ékezet. 45, Kifolyik. 46, Esztendő ékezet hiány. 47, Kosár mással hangzói. 49, Jegy ellenőr. 51, Könyvek szerzője. 52, Így jelent meg az Úrnak angyala Józsefnek (Mát. 2,19). 55, Személyes névmás. 58, Szomszédos ország fővárosa. 60, Asszony név képző. 63, Konyhai eszköz. 65, Tetejére. 66, Napszak. 69, Volkswagen kis teherautó márka. 70, Ámulást kifejező szó. 71, Nem fel. 73, Állat házikó. Kedves Fiatalok! Ezek a rejtvények kicsit nehezebbek, de reméljük, hogy örömet szerez a megoldása! A megfejtést küldjétek be, mert minden negyedévben 2 db szép könyvet osztunk szét

19

közöttetek! Ha sok levelet kapunk, abból tudni fogjuk, hogy igényetek van a rejtvényekre, hogy szeretitek. A leveletekben írjátok le a neveteket, címeteket, életkorotokat és ha van, a telefonszámotokat! Minden megfejtést szeretettel várunk: Szabó Ferenc 2340 Kiskunlacháza, Csendes u. 3. -mail: [email protected] Beküldési határidő: 2008. nov. 10.

Ifjúsági óra Vesd a porba a nemes ércet! „Vesd a porba a nemes ércet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat: És akkor a Mindenható lesz a te nemes érced és a te ragyogó ezüstöd. Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arcodat Istenhez emeled. Hozzá könyörögsz és meghallgat téged…” Jób. 22: 24-27. Vannak időszakok, amikor nem tudjuk az arcunkat Istenhez emelni. Úgy érezzük, mintha fal lenne Isten és ember között. Ennek oka mindig a bűn. Érdemes megkeresnünk az okát, hogy helyreálljon Istennel a régi, meghitt kapcsolat. Egyszer egy ember meglátogatta a barátját, aki megmutatta neki a falut, ahol élt. A falu főterén egy gyönyörű kastély állt, körülötte tágas park pompázott sok virággal. Megálltak előtte, gyönyörködtek benne. - Vajon mit érhet ez a birtok? – kérdezte a vendég. - Az árát nem tudom biztosan, de azt tudom, hogy mibe került a tulajdonosának. - Nos? Szeretném tudni… - Ráment a lelkének az üdvössége! Vannak nemes és jó dolgok, amik csak azért válnak bűnné, mert elfoglalják a szívünkben azt a helyet, ami Istent illeti meg! Több időt szentelünk rá, nagyobb a lelkesedésünk iránta, szívesebben foglalkozunk vele, nagyobb örömünk van benne… Érték lett a számunkra. Valóságos érték: nemes érc, ofiri arany! Vannak dolgok, amikben semmi kivetnivaló nincsen, mégis akadállyá válik az Istennel való kapcsolatban. Ha ezt érzékeljük, ne sajnáljuk kidobni, ha mégoly kedves is nekünk, mint az arany! Amikor Pál apostol megtért a damaszkuszi úton, ahol Isten fénye ráragyogott, akkor élete teljesen új fordulatot vett. Ami addig érték volt a számára: előkelő neveltetése, gondos, kiemelkedő iskolázottsága, 20

egzisztenciája a farizeusok között, méltósága, hírneve – mind a porba került! Ami drága volt korábban, már csak „kár és szemét”. Az Úrért! A mi igazi célunk a földi életen túl van. Itt töltött éveink alatt tesszük meg az utat odáig. Nem bizonytalan dologért futunk, hanem a győztesek hervadhatatlan koszorújáért és az örök életért! Ha egy sportoló az olimpiára készül, akkor mindenről lemond – értékes, tiszteletre méltó dolgokról is - azért az egy célért! Úgy táplálkozik, hogy a lehető legjobb formájában legyen. Naponta edz, fárad, küzd órákon át, hogy felkészüljön. Szinte semmi mással nem foglalkozik, ami idejét és erejét elvenné ettől a tevékenységétől. Mindent ennek az egynek rendel alá, remélve, hogy győzni fog! Mi választhatunk: földi vagy mennyei célokért futunk? Aki ma el tudja dobni a nemes ércet és az ofíri aranyat, annak a Mindenható Isten kárpótol mindent! Milyen szépen írja az Ige: „Kiáltasz hozzám és én meghallgatlak! Megszabadítom a nem ártatlant is a te kezeid tisztaságáért!” Eljön majd egy nap, amikor ott fenn a Mennyben Isten trónja előtt állnak azok, akik győztek! Akik mindent veszni hagytak Istenért, mert Ő volt a legfontosabb számukra! Azok különleges ajándékot kapnak: fehér kövecskén új nevet! Ez a név nagy titok lesz! Csak Isten tudja és az, aki kapja! Egy bensőséges megbecsülés, mint egy titkon súgott drága szó! Minden aranynál többet ér! Kívánom nektek, hogy ragyogjon túl a mindennapokon a Menny tiszta fénye! Ha látjátok a célt, kitartóbban tudtok futni – mindent beleadva! Zöldi Józsefné Magdi

Üzen az Ószövetség A bűneset III.: A kísértés területei A kígyó nem mondta az asszonynak, hogy szakítson a fa gyümölcséből, de felkeltette az iránta való kíváncsiságot, kívánságot, vágyat. Az asszony elkezdett érdeklődni a tiltott gyümölcs felől. Bár tisztában volt azzal, hogy mi fog történni, mégis úgy viselkedett, mintha elfelejtette volna azt! Gondolatai ekkor már azon jártak, milyen jó is lenne enni a gyümölcsből, a következményekkel egyáltalán nem törődött. Gondolatmenetéből megfigyelhetjük, miként jutott el a gyümölcs leszakításáig. A kígyóval való

21

beszélgetés előtt gondolkodása, érzései, akarata Isten akarata szerint való volt, de utána ez megváltozott. Eddig - Isten szavát elfogadva és neki engedelmeskedve, - úgy látta a fát és gyümölcsét, mint amiből nem ehetnek büntetés nélkül. De most a kígyó szavainak hatására már nem látta bűnnek, ha szakít a fáról. Ami lejátszódott benne, az jól mutatja, a kísértés három alapvető területét: evés(anyagiasság), látás(élvezet), bölcsesség (hatalom). Először arra gondolt, milyen jó lenne enni a tiltott gyümölcsből. Az evés (táplálkozás) az egyik alapvető életszükséglet. A kert fái bőséges és elég élelmet adtak, de neki az kellett, amit nem volt szabad megennie. A többi fa termésével jóllakhatott volna, mégis úgy gondolta, hogy joga van csillapítani az éhségét abból is, amit Isten megtiltott. Ezzel saját akaratát Isten akarata elé helyezte. Másodszor a szeme is megkívánta a gyümölcsöt. A szem a fényt érzékeli, számára csak az létezik, amit lát. A kertben sok szép látnivaló volt, amiben az első emberpár gyönyörködhetett. Éva mégsem ezekre, hanem a tiltott fára nézett, ami bizonyára szintén nagyon szép lehetett és lenyűgöző látványt nyújtott. Így már – lelkében – nem Istenre, hanem a teremtett világra nézett. Harmadszor megkívánta a gyümölcsöt a bölcsességért. Több ismeretre, nagyobb tudásra vágyott. Minél többet tud, annál nagyobb hatalomra tesz szert. A jó és a rossz megismerése által olyanná lehet, mint az Isten, aki mindenható és mindent tud. Isten helyett saját képességét kezdte magasztalni és imádni. A kísértés három nagy formája minden ember életében kisebb-nagyobb mértékben jelen van. Az ördög ezeken a csatornákon keresztül igyekszik elfordítani minket is Istentől. Az evés, látás, bölcsesség nem bűn, csak akkor, ha valamelyik vagy mindegyik Isten és az Ő akarata élé kerül! Ha fontosabbá válnak, mint az Úrral való kapcsolat és az Ő akaratának teljesítése. Ha mindezek kielégítését és megszerzését nem Istentől várjuk, hanem a magunk erejéből szeretnénk elérni. Az első terület az evés, a test kívánsága. Akinél ez kerül az első helyre, anyagiassá válik. Az ilyen embereknek az a célja, hogy minél több pénzt, vagyont gyűjtsenek, minél többet fogyasszanak. Mindent az anyagi gyarapodásért tesznek, a hasuk az istenük. Van, amikor a Sátán azt sugallja nekünk, hogy testi szükségleteinket minden további nélkül, azonnal elégítsük ki. Törődjük minél többet az anyagi jólétünkkel, megélhetésünkkel, sőt, ez legyen az első. Halmozzunk fel és fogyasszunk minél többet. A második csatorna a látás, a szemek kívánsága. Akik engednek ennek, azoknak a külsőségek, látványos dolgok a fontosak. A kicsapongás áradatában futnak. Szinte csak a mának élnek, a jövő egyáltalán nem érdekli őket. Előfordul, hogy az 22

ördög figyelmünket a látványosságokra, feltűnő dolgokra irányítja. Figyeljünk arra, ami a szemünk előtt van. Szórakozzunk felhőtlenül, mértéktelenül, érezzük jól magunkat, élvezzük az életet. Sőt mi magunk is cselekedjünk látványos dolgokat. Legyünk feltűnőek, valósítsuk meg önmagunkat. Éljünk a mának, a holnappal egyáltalán ne törődjünk. A harmadik terület a bölcsesség, a tudás, ami az élet kérkedésével kapcsolatos. Ha valakiknek ez a legfontosabb, akkor mindent a tudás, ismeret és a hatalom megszerzésének és megtartásának rendelnek alá. Ennek segítségével uralkodhatnak másokon. Következetesen és céltudatosan - akár mások rovására is - haladnak minél feljebb és feljebb. Gyakran embereket (magukat és másokat) imádnak és szolgálnak. Szeretnék, ha minél többen ismernék és tisztelnék őket, minél nagyobb hírnevet és dicsőséget szerezzenek maguknak. Az ördög megkísért minket is azzal, hogy törjünk nagyra, minél magasabbra. Legyünk önállóak, függetlenek, ne hallgassunk senkire. Tűzzünk ki mindig újabb és újabb nagy célokat magunk elé és tegyünk meg mindent (ha kell még tisztességtelen dolgokat is) azok eléréséért. Vágyjunk mindig nagyobb sikerekre és emberektől való elismerésre, jutalomra. Az asszony gondolataiban egyszerre jelent meg mindhárom kísértés. Az Úr Jézus Krisztust is ugyanezekkel próbálta meg az ördög. Ő azonban mindenre Isten Igéjével felelt. Így nem a kísértések győzték le Őt, hanem Ő győzött felettük. Mi is ki vagyunk téve naponként különféle kísértéseknek, amikor von és édesget saját kívánságunk. Lehet, hogy valamelyik területen jobban, másban kevésbé. Nem tudjuk megakadályozni őket, de Isten segítségével uralkodhatunk és győzhetünk felettük. Ezért fontos, hogy minél jobban és teljesebben megismerjük a Bibliát, mert ha felületes, pontatlan vagy hiányos az ismeretünk, akkor nehezen vagy egyáltalán nem vesszük észre a kísértést. Ha megismerjük a Bibliát, akkor felismerjük a kísértéseket is. Ha mégis elbukunk, engedünk egy kísértésnek, akkor kérhetjük Urunk kegyelmét és Ő megbocsát nekünk. Az Úr Jézus az Ő győzelmét nekünk is megadja, ha hittel fordulunk Hozzá és kérjük az Ő segítségét. Tegyük ezt naponként és életünk győzelmes hitélet lesz! Vámos-Poljak Zsolt testvér

23

Bódás János

Nincs rá szó... Az embernek nincs rá szava: milyen a szegfű illata… És a rózsáé?... Nyelvünk szegény. Mondd el, milyen a szín, a fény a vaknak... Meg nem értheti, soha el nem képzelheti. Csak aki érzett illatot, aki látott már színt, napot, az érzékeli és hiszi már, hogy van illat, szín, napsugár. Hát Istent, ki nem látható? Érzékkel fel nem fogható? És hogy mi a lélek, mi az ég? Szó, szín, zene, kő nem elég! Beszélhet száz tudós neked, nem hiszed, míg nem ízleled, míg Lelkét nem tölti beléd és fel nem izzítja az Igét, míg meg nem szólal benned Ő s be nem tölt Mennyből jött erő. De ha megszólít: - "Te szegény, Fiamat érted adtam Én!” …Hogy van és szeret - tudod, hiszed! És a Kígyó akárhogy sziszeg, e hit átvisz tűzön-vízen, és ettől nem foszt meg többé semmi sem!

24

Egy csipet só Meghallgatás Amikor imádkozunk, nem szabad elfelejtenünk, hogy imáinkra választ kapunk. Némelyik választ pontosan úgy kapjuk, ahogy kérjük. Némelyik válasz egy kicsit eltér kívánságunktól – jobb módon érkezik. Némelyik imára úgy kapunk választ, hogy bennünk változik meg valami. Némelyik imánkra mások változnak meg. Némelyik imára úgy kapunk választ, hogy több erőt nyerünk Istentől a próbák hordozására, más imádságokra pedig megszűnnek a próbák. Némelyik imára azonnal válaszol Isten, némelyik imára csak évek múlva kapunk választ, és némelyik imánkra az örökkévalóságban kapjuk meg Isten válaszát. Szolgatárs

Holnap visszajön! „Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljön!” Máté 25: 13. Egy este félálomban a következő gondolatok játszódtak le bennem. Mintha az utcán jártam volna, és az volt az érzésem, hogy valamit éppen most hirdettek ki, és az egész város titokzatos suttogással erről beszél. Embercsoportok álldogáltak az utcasarkokon, és áhítattól elhaló hangon beszélgettek erről az eseményről. Hallottam, amint az egyik így szólt: - Igazán eljön? És holnap? Mire a másik így felel: - Igen, holnap eljön. Éjszaka volt. A csillagok ragyogtak, de ugyanaz a fojtott várakozás hatott át mindent. Mintha senkinek semmi dolga nem lett volna, csak az, hogy várakozással teljesen nézzen embertársaira, és azt kérdezze tőlük: „Ti is hallottátok?”

25

Ahogyan mentem, hirtelen angyali jelenség szegődött mellém. Arca komoly és szelíd volt, homloka földöntúli fénnyel ragyogott. Félő tisztelettel és mégis bizalommal szóltam hozzá: - Mond, igaz? Krisztus visszajön? - Igen – felelte az angyal. - Holnap visszajön. - Micsoda öröm! – kiáltottam. - Öröm? – mondta ő – Sajnos e városban sokak számára borzadály. Gyere velem! A következő pillanatban ott termettünk a város egyik fényes palotájának társalgójában. A papírokkal borított asztal mellett kopaszodó, testes férfi ült. Idegesen rendezgette a papírokat, és közben magában motyogott. A heverőn sápadt, törékeny asszony összekulcsolt kézzel egy kis könyv fölé hajolt. Az egész szoba mérhetetlen gazdagságról tanúskodott. Arany, ezüst, műtárgyak, külföldi bútorzat, értékes képek – amit csak pénzen meg lehetett vásárolni – mindez együtt volt egy rakáson. A férfi ideges volt és zavart. Megtörölte homlokát és megszólalt: - Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nem örülök ezeknek a híreknek. Nem értem. Ha igazat beszélnek, akkor vége mindannak, amiért idáig küzdöttem. - De János, – felelte az asszony, sápadt arcát férje felé fordítva, és kezét tördelve – hogy beszélhetsz így? - Miközben szólt, feje fölött ugyanazt a fényt láttam, amit az angyal homlokán. - Nos, Mary, ez az igazság, nem félek kimondani. Nem akarok találkozni Vele – és kívánom, kívánom, hogy halassza el a jövetelét. Mit akar tőlem? Hajlandó vagyok – mondjuk – hárommilliót áldozni egy kórház létesítésére, ha ezzel beéri, és hagyja folytatni az üzletet. Igen, hárommillióért szívesen megváltom a holnapi napot. - De Ő a legjobb barátom! - Legjobb barát… – felelte az ember haragosan. - Mary, te nem tudod, mit beszélsz!. Tudod, hogy mindig is utáltam ezeket a dolgokat. Semmi hasznom nincs belőlük! Az asszony szánakozva nézte a férjét: - Talán bővebben felvilágosíthatnálak? – kérdezte. - Nem, ennek semmi értelme. Nézd ezeket a papírokat, milliós értéket képviselnek! Most hogyan örüljek nekik? Az egészet nem, de a felét odaadnám, ha elhalasztaná jövetelét száz évvel! Az asszony kinyújtotta a kezét férje felé, de az eltaszította. - Látod? – mondta komolyan az angyal – kettőjük között mélységes szakadék tátong, és ez hamarosan végleges lesz. Évek óta élnek ugyanabban az otthonban, miközben ilyen szakadék választja el őket. A nő 26

holnap Krisztusnál lesz, magához vonzza őt, mint a nap a harmatcseppet. A férfi viszont kívánván kívánni fogja, hogy bár a sziklák esnének rá és takarnák el:  Változott a szín. Alacsony, nyomorúságos kis szobában voltunk, amelyet egyetlen lámpa pislákoló fénye világított meg. Egy törtlábú szék, rozoga asztal, egy ágyon a sarokban három kisgyerek kuporgott, egymást melengetve. A jéghideg szobában annyira szegényes volt minden, és a gyermekek lehelete meglátszott. A gyerekek beszélgettek: - Ha megjön a mama, hoz vacsorát. – mondta az egyik. - De én úgy fázom! – mondta a legkisebbik. - Gyere középre, majd megmelegítünk. Mama megígérte, hogyha megjön, tüzet rak, föltéve, ha az az ember kifizeti a munkadíját. - Milyen gonosz ember – mondta az idősebb fiú – soha nem fizet a mamának, ha csak elkerülheti! Ekkor megnyílt az ajtó, és sápadt, sovány asszony lépett a szobába, csomagokkal megrakva. - Örüljetek gyermekeim! Örüljetek! Jézus Krisztus jön! Holnap itt lesz! Mint a fészekben a madárfiókák, úgy emelkedtek fel az ágyban az apróságok, és versengve ölelték anyjukat. Azonnal hittek a szavának. Sokat hallottak már az áldott Úr Jézusról, aki anyjuk Megváltója, és az övék is. Milyen jó barátjuk volt sok fázás és éhezés közepette. Egy pillanatra sem kételkedtek jövetelében. - Édesanyám, vajon minket is magához vesz? Ugye, igen? - Igen, kicsikéim! – mondta mosolyogva. - Karjára gyűjti a báránykáit, és ölében hordozza őket…  Mintegy varázsütésre, újabb jelenet következett. Ismét fényűzően berendezett teremben voltak. Három vagy négy asszony beszélgetett egymással panaszos hangon. Lakásuk telve volt drágakövekkel, csipkével, selyemmel-bársonnyal és az elegancia minden kellékével; ők maguk azonban szinte kétségbe voltak esve. - Micsoda átkozott ügy – sóhajtott az egyik – és ami a legjobban bánt, teljesen tájékozatlan vagyok a dologban. - Igen – mondta a másik – és ezzel vége lesz mindennek.

27

A sarokban egy szegény varrólány görnyed munkája fölé; az ezt suttogta: - MINDÖRÖKKÉ AZ ÚRRAL LESZEK. - Fogalmam sincs, hogy ez mit jelent – mondta az első beszélő megborzongva – de elég félelmetesnek látszik. - Nos – szólt a másik – az egész olyan hirtelen jött, soha nem álmodtunk róla, hogy bekövetkezik – egyik percről a másikra át kell mennünk ebből az életből a másikba. - Milyen áldás, hogy Vele lehetek – mennyire vágytam utána! – mondta a szegény varrónő. - A nagy elválasztófal csakhamar végleges lesz! – szólt az angyal.  „Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik.” Zsid. 10: 37. KÉSZEN VAGY? Kedves olvasóm, készülj! Készülj Istened elé! „Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.” Márk 16:16. „Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” Máté 24:44. E világ dolgai is arra mutatnak, hogy közeledik a nagy válság korszaka. A Szentírás beszél az Úr Jézus Krisztus visszajövetele előtt a földet érő próbatételekről. Amikor először jött a földre, azért tette, hogy felkínálja az üdvösséget mindenkinek, aki elfogadja. „Másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.” (Zsid. 9:28.) Bármely pillanatban megérkezhet. Vigyázz, hogy készen várjad!

28

Reggel Mikor felserkenek Első dolgom legyen: Hálát adni Neked, Én Uram, Istenem! Hála az éjjelért, Csendes pihenésért, Látó szemeimért, Halló füleimért. Hálát hadd adjak én Gyenge kezeimért, Melyeknek erőt adsz, És ez nekem „elég”! Mert mindez kegyelem! S míg munkám végezem, Szent neved dicsérem, Kegyelmed hirdetem. LÉGY ÁLDOTT ISTENEM! Erdei Józsefné

Őszi alkony Őszi alkony selymes haja bomlik, Mint könnyű fátyol leng a lombokon. Lebukó Nap az ég pereméről Visszaint még túl a dombokon. Leveleken százszínűre bomlik, A rések közt ránkvillan a fény. Bársonytakarót von rá az este És elpihen Isten tenyerén. Páskulyné Kovács Erzsébet

29

Új CD-k! Szép ifjúsági énekek! Kruska Zoltánné: Szívedhez vonj közel! Horváth Hajnalka: Köszönöm! Kruska Rolandné: Fényesen, mint a tűző napsütés Pécsi ifjúság: Sziklavár

Minden lemez ára: 500 Ft.

A

Búzamag honlap szeretettel várja kedves Olvasóit! www.buzamag-web.extra.hu

Bibliai quíz a te javadra! Bibliai játék, licitálás, nyeremény, barátok www.bibliaquiz.hu/

30

Vigyázat, a bogyók nagyon mérgesek! Hadifogság után néhány hetet a Zürichi-tó mellett tölthettem egy üdülőben. Az üdülő egyik vendégével gyakran sétáltam együtt.

Egyik napon, amikor szépen sütött a nap, elhatároztuk, hogy nagyobb sétát teszünk az erdőkön át. Micsoda illat, és milyen pompás virágok fogadtak az erdőben! De tudvalevő, hogy Isten teremtett világában vannak virágok, és vannak gyomok is. Egyszerre felfedeztünk egy csomó nagyon szép, de igen mérges nadragulyabogyót. Nagy, zöld levelek között helyezkedtek el a csillogó, sötétkék bogyók. Tudtam, milyen mérges ez a növény, de azt gondoltam, hogy egy csokor belőle jól mutatna a virágvázában. Ezért letörtem néhány ágat, és büszkén vittem haza a csokrot. Ahogy elérkeztünk a falu első házához, egy tíz év körüli fiúcska jött velünk szembe., és izgatottan ránk kiáltott: - Uram, ezek a bogyók nagyon-nagyon mérgesek! Ha megeszi őket, meghal! - Tudom, fiam, - igyekeztem megnyugtatni - , de én nem szándékozom megenni ezeket a bogyókat. De a kis svájci fiú csak erősködött: - De kérem, akkor jól dugja el ezt a bokrétát, hogy senki ne lássa meg a bogyókat. A veszély nagyon nagy! Ezt meg is ígértem neki. Este végiggondoltam a napot. Megjelent a szemem előtt a figyelmeztető kisfiú. Arra kellett gondolnom: Milyen sok fiatal és öreg eszik a világ bűn-gyümölcseiből, amelyek olyan mérgesek! Milyen sokan isznak a világ mérgezett kútjaiból, és halálra isszák önmagukat – még ha a kutak kávája csodás márványból készült is. Nem tudtam szabadulni ezektől a gondolatoktól, és végül is megsemmisítettem a nadragulyacsokrot. Minden keresztyénnek az volna a dolga, hogy másokat figyelmeztessen a veszélyekre, ahogy azt az a kis svájci fiúcska tette. Ezékiel 33,7-9-re kellett gondolnom, ahol Isten így szól a prófétához: „Embernek fia! Téged őrállóvá tettelek Izráel házában. Ha szót hallasz Tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben! Ha azt mondom

31

a bűnösnek: Bűnös vagy, meg kell halnod! – és te nem mondod meg, és nem figyelmezteted a bűnöst, hogy rossz úton jár, akkor ugyan az a bűnös meghal bűnei miatt, de vérét tőled kérem számon! De ha te figyelmeztetted a bűnöst, hogy térjen meg útjáról, és az nem tért meg, akkor az meghal bűne miatt, de te megmentetted lelkedet!” Mondjuk el mindenkinek: Jézus az élet kenyere. Ezt egyétek! Jézus Krisztus adja az élet vizét, ezt igyátok! Amit Jézus ad, az nem mérges, hanem hasznos és egészséges! Adolf Wunderlich

A Fénysugár munkatársai Erdei Józsefné, Flaisz Józsefné, Kruska Zoltánné, Pozsgai Józsefné, Schmied András, Szabó Ferenc, Tóth Emese, Vámos-Poljak Zsolt, Zöldi Józsefné

Előző szám megfejtései:

Gyermekrejtvény: Ne félj, Jézus szeret téged! Ifjúsági rejtvény: Gyönyörködjél az Úrban és megadja szíved kéréseit! Sajnos, az előző feladványokra megfejtés nem érkezett. Szeretnélek biztatni benneteket, hogy küldjétek be a megoldást, mert új könyvek várnak rátok! FÉNYSUGÁR Őskeresztyén Apostoli Egyház gyermek- és ifjúsági lapja 1016 Budapest, Dezső u. 12/b. Tel: 1-225-1187 / Fax: 1-225-1188 Felelős kiadó: Pozsgai József Felelős szerkesztő: Zöldi Józsefné Szerkesztőség és levelezési cím: 7636 Pécs, Csaba u. 5/2 Tel: 06 20 / 66 999 82 E-mail: [email protected] Megjelenik: negyedévente

32