... kívánnám, hogy mindennémû, akár alsóbb, akár Fõbb oskolákba béhozassék a Magyar Nyelv” Tudományos Gyûjtemény, 1822.
3.4. A SAJTÓ, A MAGYAR NYELV ÉS AZ ISKOLÁK
A 18. század második felében, de különösen a hetvenes évektõl kezdve Közép-Európában és a Habsburg Monarchia országaiban mindenhol, így hazánkban is elõtérbe került a nemzeti nyelv ügye. Az ekkor kezdõdõ, és a reformkor idõszakában felerõsödõ nyelvmozgalom szerves részeként indultak meg a magyar nyelv iskolai tanításáért, és az iskolai oktatás magyar nyelvûségéért vívott küzdelmek.1 A hazai lapok már az 1780-as évektõl kezdve, sokat tettek magyar nyelv iskolai használatának ügyéért, azzal, hogy felhívták a közvélemény és a döntéshozók figyelmét erre a kérdésre, hogy hasábjaikon helyet adtak a különbözõ nézetek nyilvánosságra kerülésének, hogy hírt adtak a vitákról, hogy közölték, és a cenzúra által megszabott keretek között kommentálták is a rendeletek szövegét. A reformkorban, folyóiratainkban már hosszabb elvi-elméleti jellegû értekezések is napvilágot láttak a magyar tanítási nyelv bevezetésének kérdésérõl. Az újságoknak és folyóiratoknak tehát fontos szerepe volt abban a - magyar nyelv iskolai használatáért vívott - hosszú küzdelemben, mely 1844-ben, a magyar oktatási nyelv törvénybe iktatásával, sikerrel végzõdött. 3.4.1. A magyar nyelv az iskolákban, a felvilágosodás kori sajtó tükrében 1777-ben a Ratio Educationis 101.§-a kimondta: „a latin nyelvtudás hiánya a gondatlan nevelés legbiztosabb jele”. Magyarországon az országgyûlések, a törvényhozás, a közélet nyelve a latin, emellett az ország népei e nyelv segítségével érintkeznek egymással, ezért elengedhetetlen a jó színvonalú iskolai latinoktatás. Nem öncél többé, mint a korábbi évszázadokban, hanem hasznos gyakorlati követelmény.
Az erre vonatkozó legfontosabb irodalom: Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez 1790-1848. Szerk. és bev. SZEKFÛ Gyula. Bp. 1926. 55-59, 74-76., 88-92., 185-196.; MIKÓ Imre: A magyar államnyelv kérdése a magyar országgyûlés elõtt 1790-1825.= Erdélyi Múzeum 1943. 244-276.,BAKOS József: Nyelv és iskola. 1790-1849. = Egri Pedagógiai Fõiskola Évkönyve I. 1955. 7-58.; Uõ. Adatok a magyar tanítási nyelv fejlõdéstörténetéhez. = Egri Pedagógiai Fõiskola Évkönyve II. 1956. 299-331.; BÉNYEI Miklós: Oktatáspolitikai törekvések a reformkori Magyarországon. Debrecen, 1994. 82-113. E munkák érintik a sajtó szerepét is, de részletekre nem térnek ki. 1
Ezért a közép- és felsõoktatás nyelve továbbra is a latin. A Ratio 102. §-a a német nyelv különleges hasznáról is szól. Igazán hasznos állampolgárrá csakis az az ifjú válhat, aki egy modern nyelvet, a németet is beszéli. Ez az a nyelv, melyen hozzáférhetõek a kortárs irodalom és tudomány jelentõs alkotásai. Éppen ezért hasznos, ha a gyermek az iskolában megtanul németül. Ezzel a rendelkezéssel a Ratio nem szorította vissza a népoktatásban a nemzeti nyelv használatát, a népoktatás nyelve továbbra is a tanulók anyanyelve maradt. Pár évvel késõbb, II. József 1784. április 26-án kelt, és május 18-án közzétett rendelete az ország hivatalos latin nyelvét a némettel váltotta fel. A császár nyelvrendelete a közép – és felsõfokú iskolák életében is nagy változásokat okozott. A középiskolákba már 1784. november 1.-étõl csak német nyelvtudással rendelkezõ tanulók léphettek. A rendeletet a Magyar Hírmondó közölte 1784. július 5.-én. „Most jövö Mind Szent Havának elsõ napjától fogva, egy Gyermek is a Deák Oskolákban elébb fel ne vétettessék, minekelõtte meg nem mutathatytya, hogy Németül irni, és olvasni tud. - Ezzel a Kegyelmes Rendelésével pedig õ Felsége nem szándékozik, a Nemzetek született nyelvét semmi módon el törölni , vagy pedig hogy Magyar Országon, hozzá tartozó Tartományiban, és Erdélyben lakó külömbözõ Némzettségek született nyelvekkel ne éljenek, és a helyett más idegent tanullyanak, nem is az õ Felsége maga könnyébségéért; hanem ez egyedül ezen Rendelésnek a vége: hogy azok, a kik valami Tisztségekben akarnak lenni, az Országot, és a Köz-Jót illetõ dolgoknak folytatásában, a Deák nyelv helyett Némettel éljenek, és ezt a nevendékeny Ifjuság is a Deák helyett tanulja”. A Magyar Hírmondó akkori szerkesztõje, Szacsvay Sándor2 a következõ kommentárt fûzte a cikkhez: „Édes Magyarim! Ezen Kegyelmes Parantsolatnak, a mint itt õ Felsége maga is mondja, az oka az, hogy született Magyar Nyelvünk, el hagyatott, ki nem palléroztatott, és Országainkban közönségessé nem tétetett;
régi eleink, Magyar
Vérbõl származott
Királlyaink, bár követték vólna más Országok példáját, és a helyett hogy Országaikban más idegen Nyelveket bé hoztanak, bár magok nyelveiket excolálták, és az Ország dolgainak folytatásában a Deák helyett közönségessé tették vólna, most mi is, mint más Nemzet Uraságainál és Aszszonyságainál a Frantzia, és Olasznál, kedvesebb és közönségesebb, vólna; ez ugyan már most késõ, de azért reménylhetünk még is, hogy netalám Kedves Maradékaink el hagyatott édes Nyelvünket, virágzóvá, közönségessé tehetik.”3
2 3
Szacsvay Sándor 1784. július 3-án vette át a lap szerkesztését Barczafalvi Szabó Dávidtól. Magyar Hírmondó, 1784. július 5. 349.
A jozefinista szerkesztõ azt hangsúlyozza, amit a császár is: a rendelet nem a magyar nyelv ellen irányul, hanem a holt latin ellen. A magyar nyelv fejletlen, „pallérozatlan”, nem alkalmas a tudományok mûvelésére, a német viszont nem idegen Magyarországon, hiszen ez a városi polgárság nagy részének anyanyelve, az értelmiség, különösen a külföldi, fõleg német egyetemeken képzett protestáns, és a Bécsben tanult katolikus értelmiség beszéli, emellett az oktatásban már 1777. óta a népiskolákban második nyelvként, a középiskolákban külön tantárgyként tanítják. Ezek a valóban ésszerû magyarázatok azonban mit sem értek a nyelvrendelet emberi jogokat és emberi méltóságot sértõ, érzelmi vonatkozásaival szemben. A nyelvrendelet „példátlanul erõszakos és egyúttal kivihetetlen” voltát történészeink is hangsúlyozták.4 Rövidesen kiderült, hogy a nyelvrendelet végrehajtása az iskolákban nagy nehézségekbe ütközik. A középiskolák tanárai közül sokan nem tudtak vagy nem akartak tudni németül. Ezeket nem lehetett mind elküldeni, már csak azért sem, mivel nem volt kit a helyükre állítani. A diákok pedig, éppen a tiltás ellenére, egyre többet beszéltek magyarul. Errõl tanúskodik a Magyar Hírmondó egyik cikke, melyben a következõket olvashatjuk: „már most örvendezve halljuk, hogy ha szintén tiltyák is, és ha fizetni kell is a Magyarúl való beszédért, a diákok mégis úgy beszéllnek. Ha ezek nem vólnának, a Magyar Nyelv régen számkivetésbe ment vólna.”5
A kormányzatnak tehát mindig újabb halasztásokba kellett beletörõdnie a
német tannyelv bevezetését illetõen. Az elsõ figyelmeztetést az uralkodó nem is Magyarországról, hanem a van Swieten vezetésével mûködõ bécsi udvari tanulmányi bizottságától kapta, amely - már a magyar kancellária tiltakozása elõtt - kifejtette, hogy a realitás az, ha a középiskolákban csak három év múlva, a felsõoktatásban pedig mintegy nyolc év múlva kezdik meg a német nyelvû oktatást. 1786. október 3.-án azonban, mindezek ellenére, II. József újabb, nyomatékos figyelmeztetésben ismételte meg, hogy az 1787/88-as tanévtõl kezdve csak német tudással lehet középiskolába lépni, amelynek alsó, grammatikai osztályai már kötelesek lesznek minden tárgyat, így a latint is németül tanítani. A tanároknak nyilatkozniuk kellett, tudják-e vállalni e feladatot. Az 1787-ben érkezett válaszokból sajátos módon az derült ki, hogy az oktatók közül nem többen, hanem kevesebben tudtak németül, mint korábban. Az esztergomi, komáromi, máramarosszigeti gimnázium és a keszthelyi kisgimnázium tanárai, akik két évvel korábban állítólag még mind jól tudtak németül, most kijelentették, hogy a német nyelvû
Vö. Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez. Szerk. és bev. SZEKFÛ Gyula. Bp. 1926. 24. és KOSÁRY Domokos: Mûvelõdés a XVIII. századi Magyarországon. Bp. 1983. 433-434. 5 Magyar Hírmondó 1785. november 2. 689. 4
oktatást nem tudják vállalni. Országos átlagban a tanároknak majdnem egyharmada állt készen arra, hogy inkább megválik az oktatómunkától mintsem német nyelven tanítson. II. József engedni volt kénytelen: 1787. július 12-én arra utasította a fõigazgatókat, hogy 1787. õszén a gimnáziumoknak csak legalsó osztályában kezdjék el a német nyelvû oktatást, majd fokozatosan, évente haladjanak egy-egy osztállyal feljebb. 1789. nyarán így is mintegy 55 eltávozott tanár helyét kellett betölteni. 1790-ig tehát a német nyelven történõ oktatás ügye csak a középiskolák alsó osztályaiban haladt elõre. A protestáns vezetõk kisebb ellenállást fejtettek ki a német nyelv megtanulásával kapcsolatban, mint egyházi iskoláik állami ellenõrzés alá helyezésével szemben. Legalábbis addig, amíg csak arról volt szó, hogy iskoláikban a diákok és különösen a hivatali pályára készülõk valóban megtanulhassanak németül. Az ugyanis, hogy a közhivatalok oly hosszú idõ után újra megnyíltak a protestánsok elõtt, olyan pozitívumnak tûnt, amely ezt az áldozatot megérte. A nyelvtanulás fõleg a Tisza-vidéki református iskolákban okozott gondokat, hiszen ott még a nagy kollégiumi központokban is igen kevesen tudtak németül. A sárospataki kollégium 1785-ben úgy rendelkezett, hogy azok a tógátusok, akik „a német nyelvnek ellenszegülni mernek”, veszítsék el kedvezményeiket, a kisebb diákok pedig részesüljenek testi fenyítésben. Abban, hogy a nyelvrendelet iskolai célkitûzéseit nem sikerült elérni, az ellenállás különbözõ formáinak is nagy része volt. A nyílt ellenkezés megnyilatkozása volt, hogy a szülõ nem küldte gyermekét iskolába, vagy a tanár vált meg katedrájáról.6 Elterjedtebb és eredményesebb volt a másik megoldás, az, hogy a diák is, tanár is végezte munkáját, de a fennálló nehézségekre hivatkozva lehetõleg gátolta a nyelvrendelet végrehajtását.7 A nyelvrendelet megjelenését követõ években a korabeli lapok számtalan hírt, rövidebbhosszabb cikket közöltek, melyek burkoltan vagy nyíltabban a magyar nyelvért szálltak síkra, és iskolai használatát szorgalmazták. Különösen a Mindenes Gyûjtemény járt elöl a nyelvi kérdések állandó ébrentartásában. A lap minden lehetõséget megragadott, hogy valamilyen módon felhívja a figyelmet a magyar nyelv ügyére, és egyben iskolai használatának szükségességére.
6
Példaként említhetjük Szablik István piaristát, aki megtagadta II. József rendelkezésének végrehajtását, és végül a helytartótanács elmozdította a szegedi gimnázium élérõl. 7 Benyák Bernát piarista tanár, aki már 1777-ben a magyar nyelv elkötelezett hívének mutatkozott, a nyelvrendelet kiadása után foglalta el a székesfehérvári gimnázium igazgatói székét, amelyrõl elõdje, Cserei Ambrus inkább távozott. Itt a felvilágosult pedagógia szellemében mûködött, de az oktatás érdekeire hivatkozva a nyelvrendeletet nem hajtotta végre. A németül nem tudó tanárokat nem küldte el, sõt idõnként bíráló hangú jelentéseket terjesztett fel, kifejtve, hogy a német nyelv erõszakolása milyen ellenhatást kelt az ifjúságban.
A lap elsõ számában például Burlamaqui8 híres, és Európa-szerte ismert természeti- és erkölcsi törvényekrõl szóló mûvének magyarra fordítását, és iskolai használatát javasolja a lap. „Sok Tudósok nagy könyveket írtak errõl a természeti törvényrõl. Igen szép renddel elõadta azt a többek között Burlamaqui híres Genevai tanító, illyen tzím alatt kijött munkájában: Principes du Droit Naturel…. Az-az: A Természeti Törvénynek kútfejei. Minthogy már ezután a Felséges Parantsolat szerént kell ezt a Természeti Törvényt le-alánn a nagyából még a Falusi Oskolákban is tanítani: hasznára lenne Hazánknak és született nyelvünknek az az érdemes Hazafi, a ki ezt érhetõ szép magyarsággal le-fordítaná”9 Nem sokkal késõbb arról tudósított a lap, hogy a pozsonyi katolikus teológiai szemináriumban az „ötödik Esztendõbéli Theológusok” közül, akik „szám szerint 96-an vagynak” a dogmatika vizsgán „50-en feleltek közüllök Magyarúl, könnyen folyó és hathatós ékesen szóllással.”10 A cikkíró azt is hozzáteszi, hogy a szeminárium professzora, Szvorényi Mihály „nagy tudományú Férjfiú, s kedves Hazafink a Magyar Országi Ekklésia Históriáját Magyarúl fogja kibotsátani.”11 A kötet, mely tankönyvként is jól használható lett volna, végül, a megváltozott viszonyok miatt, latinul jelent meg.12 Kovács Ferenc pápai mérnök13 1789-ben, egy hosszabb cikkben foglalkozott a Mindenes Gyûjtemény hasábjain “nyelvünk és nemzetünk pallérozásával”.14 A szerzõ fontosnak tartotta, hogy „az együgyû magyar nép és a mezei emberek” olvassanak, mûvelõdjenek. Ez azonban még csak álom, hiszen a falusi gyermekek nagy része írástudatlan, emellett kevés az olyan magyar nyelvû könyv, amely a szegények számára is elérhetõ lenne. Ahhoz, hogy a nép mûveltsége magasabb szintre emelkedjen, elsõsorban az iskolákat kell fejleszteni –vallja a szerzõ. Cikkében egy programot vázol fel, mely pontokba szedve rendszerezi a tennivalókat. A legsürgetõbb feladatnak a “a falusi és városi apróbb oskoláknak jobb rendbe hozását” tartotta, mert ezek “a pallérozott társaságoknak nevelõházaik.” A legnagyobb hiba, hogy a kis falusi népiskolákat kivéve „még ma is a Deák nyelvnek tanulásával gyötrettetnek a szegény tanúló gyermekek.”
Nincsenek
képzett tanítók, sok helyen “jött-ment oltsó Mesterek”
tanítják az iskolásokat. Ahhoz, hogy a nép ne mélységes tudatlanságban éljen, az ifjúság
8
Burlamaqui, B. Jean (1694-1748) a genovai egyetem etika professzora. A cikkben említett egyszerû, érthetõ stílusú munkája rendkívül népszerû volt. 9 Mindenes Gyûjtemény 1789. I. Negyed. 7-11. 10 Mindenes Gyûjtemény 1790. III. Negyed. 102. 11 Uo. 12 Historiae Ecclesiasticae Regni Ungariae Amoenitates I-VI. Jaurini, 1795–96. 13 Kováts Ferenc (1746-1819) mérnök. Külföldön végzett mérnöki tanulmányai után megyei mérnökként mûködött, de irodalommal is foglakozott. Sokat fordított, verseket, színdarabokat írt. Cikkei a Mindenes Gyûjteményben jelentek meg. 14 Mindenes Gyûjtemény. 1789. II. Negyed. 353-363.
nevelésére, az iskolákra kell nagyobb gondot fordítani. El kell érni, hogy „Minden falusi fijú és leány gyermeknek, minden kifogás nélkül az oskolába járnának, s a ki olly tehetelen szegény vólna, hogy a tanítót nem fizethetné, azoknak gyermekeik ingyen taníttatnának.”15 A szerzõben tehát már felmerül a kötelezõ, ingyenes népoktatás gondolata. Kováts Ferenc azt követeli, hogy a tanítás nyelve a magyar legyen, a tananyagból teljesen iktassák ki a latint, és a tantervbe vegyenek be olyan fontos tárgyakat, mint a földrajz, a gazdasági ismeretek, a hazai történelem, a fizika, a természetrajz. Mivel nincsenek jó magyar nyelvû tankönyvek, ezeket is pótolni kellene. Hiányoznak a gyermekek és fiatalok számára íródott hasznos és mulattató olvasmányok is, éppen ezért szorgalmazni kell például „az erköltsi Mesék, minémûek Gellert, Schlegel és más máiaknak meséi” magyar fordítását, a gazdaságról szóló egyszerû, érthetõ, magyar nyelvû könyvek kiadását. 1790. január 26-án II. József többek között visszavonta a nyelvrendeletet is. A hírt örömteli kommentárokkal közölték a magyar lapok. A Mindenes Gyûjtemény 1790. február 17-i számában Jobb valaha mint soha sem címmel megjelent egy cikk, mely így üdvözli a hírt: „Örülj kedves Haza! Tapsoljatok anyai nyelveteket szeretõ nagylelkû Hazafiak!… Meg van már egy része annak, a mire törekedtünk, felemeltetett szintén a földig le-tapodott Nemzetünk s Anyai nyelvünk a porból. A Kegyelmes Felség meg-engedte már, hogy az egész Országban a polgári dolgok Magyarul follyanak: a Törvényes dolgok is tsak addig folytattanak Deákul, míg egy kevéssé jobban bõvíttetik nyelvünk, s azoknak folytatásokra alkalmassá tétetik.”16 A cikk további részeiben olvashatunk a nemsokára összehívásra kerülõ országgyûlés elé terjesztendõ nyelvi javaslatokról, köztük arról, hogy a törvénykezés nyelve a magyar legyen, hogy senki ne viselhessen hivatalt, ha a magyar nyelvet nem beszéli, és hogy az iskolákban a tanítási nyelvként a magyart vezessék be. A lap következõ számában, mely 1790. február 20-án, II. József halálának napján jelent meg, arról olvashatunk, hogy Komárom Vármegye gyûlésén számos más rendelet mellett a magyar nyelvre vonatkozóan is több határozatot hoztak. A vármegyei gyûlés „parantsolatja szerént a német nyelv sehol sem fog taníttatni”. A lap a következõképpen kommentálja a hírt: „Áldassanak az egek, hogy íly nagy megaláztatásából felemelték nyelvünket, s azáltal Nemzetünknek ditsõségét!! S minthogy a Kegyelmes Felség, kivévén a keresztyéni türedelmet, az urbáriumot és a papság dolgát, minden újításokat, mellyek tíz esztendõktõl fogva estek, önként
visszahúzott,
eszerint
amelly protestáns Oskolákba
némelly
inspektoroknak ijesztegetésök vagy szédítésök által a Norma bévitetett, azok is a magok 15 16
Uo. 357-358. Mindenes Gyûjtemény 1790. III. Negyed. 220.
hajdani állapotjokra visszaállíttatnak. Némelly Inspektorok vassal, tömlötzzel fenyegették a parasztokat, ha a Normát bé nem veszik (noha ez soha a Kegyelmes Felségnek parantsolatja nem volt ), mások pedig aranyhegyeket ígértek nékiek ebbõl, holott pedig ennek egyéb haszna nem lett volna, hanem Anyai nyelvünknek, Nemzetünknek, szokásinknak, természetünknek, szabadságunknak lassanként való eltöröltetése.”17 A II. József halálát követõ hónapokban, egészen az országgyûlés június 10-én történõ megnyitásáig, de az azt követõ idõszakban is a hazai sajtó állandóan ébren tartotta a magyar nyelv iskolai használatának kérdését. 1790. április 10-én, egy a magyar nyelvû színjátszással kapcsolatos tudósításban a következõket olvashatjuk: „A Magyar Nyelv felemelésének és virágoztatásának kell most minden magyarnak fõ tzéljának lennie. … A mi nyelvünk légyen a maga Hazájában az elsõ, s a mi Literatúránkat ne tsak meg-esmérjék, hanem betsüljék is az idegen nemzetek. Ha a Magyar a maga Nyelvét az itélõszékekben s Oskolákban uralkodóvá nem teszi, olybá tartsa, mitha semmit sem nyert volna, mert ami legtöbb lett volna, azt múlatta el. ”18 Ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódik Bertits Ferenc19 írása is, amelyet a Mindenes Gyûjtemény két folytatásokban közölt.20 A szerzõ megpróbál választ keresni arra kérdésre: “Mitõl van az, hogy ebben a megvilágosodott században is, ebben a minden-féle tudományoknak tavaszában is a mi Magyar Hazánknak Literatúrája elõ nem mehet?” Az ok egyszerû: az iskolai oktatás hiányosságai. Nézete szerint kora oktatásügyének legfõbb hiányossága az, hogy az iskolázás korai szakaszában, de a késõbbiekben sem szerettetik meg a gyermekekkel az olvasást, az irodalmat, a tudományokat. Hogyan is tehetnénk ezt? Hiszen “a kezünkre bízottakat alig tanítottuk meg a AB abot és BA bát kiejteni, már erõszakosan kezdtük a fejekbe verni a latin grammatikát.”21 Így nem is várható el - szögezi le a szerzõ hogy az irodalom és a tudományok iránt érdeklõdõ, sõt esetleg ezeket mûvelõ nemzedék nõjön fel. Az oktatásügy vezetõinek, az iskolákat irányító testületeknek, és maguknak a mindennapi pedagógiai munkát végzõ tanároknak is hatalmas a felelõssége az egész magyarság jövõjének alakításában. Bertits az angol, a francia és a német példára hivatkozik. Ezek a nemzetek idõben felismerték, hogy a nemzeti nyelven történõ közoktatás az alapja a helyes irányú fejlõdésnek, a nép mûvelésének, a tudományos és irodalmi élet virágzásának. Javasolja: “Adjunk a Hazai Nyelvnek elsõbbséget, mellyet eddig Nemzetünk kárára egy 17
Mindenes Gyûjtemény 1790. III. Negyed. 234-235. Mindenes Gyûjtemény 1790. IV. Negyed. 47. 19 Bertits Ferenc (1766-1793) katolikus pap. Tanulmányait Pécsett és Budán végezte. A pozsonyi papnevelõ intézetben teológiát tanult. 1790. májusában szentelték pappá. Versei, cikkei jelentek meg a korabeli lapokban. 20 Mindenes Gyûjtemény 1790. IV. Negyed 173-176.; 177-183. 21 Mindenes Gyûjtemény. 1790. IV. Negyed 175. 18
idegen foglalt el, oltsuk azzal az olvasásnak és tanulásnak szeretetét gyermekeink szívébe... Szaporítsuk hasznos és gyönyörködtetõ írásainkat azon a nyelven, melly a Magyarnak kényes, de nemes ízlésû szívét és száját leginkább ketsegteti, és szemlátomást nevekedni fog azoknak a számok, kik a tehetõsebb lelkeket ébreszteni semmi ki-telhetõ úton-módon se drágállják. Szabadítsuk ki a Deákság és más idegen nyelvek fogságából a kisded esztendõket, oldozzuk fel gyenge tehetségeiket el-viselhetetlen lántzaikból, eresszük, hadd futtathassák kényekre a Magyar pályán tüzes gondolatjokat, és rövid nap múlva tapasztaljok, hogy a felséges elméknek s tsuda tehetségeknek szint ollyan szülõ Hazájok s dajkájok Magyar Ország, mint az Égnek akár melly boldog sarka alatt fekvõ tartomány.”22 Az elõzõekbõl kitûnik, hogy a felvilágosodás pedagógiai eszméi közül a nemzeti nyelven történõ oktatás követelése és fontosságának kiemelése hazánkban különös hangsúlyt kap a 18. század
utolsó
évtizedében.
Íróink,
tudósaink
minden
alkalmat
megragadnak,
a
legkülönbözõbb fórumok adta lehetõségeket, így a sajtót is kihasználják a magyar nyelv és a magyar nyelvû oktatás eszméjének népszerûsítése ügyében. Az országgyûlés megnyitása elõtt, még márciusban, a Hadi és Más Nevezetes Történetek közölte Kazinczy egy írását23. Kazinczy, Fáy Ágoston beszédéhez fûzött kommentárjában azt írja, „ha a Deák Nyelvet vesszük elõ: úgy örökösen bé zárjuk a Tudományoknak el terjedések elõtt az útat.Egésszen a Rhetorikáig, az az életünknek tsak nem fele részéig azt a nyomorúlt konyhai deákságot tanúlnánk egyedül, a mellyet ekkoráig Oskoláinkban és Oskoláinkon kívül hallottunk, s nem lesz idõnk a Valóságoknak tanúlására.” Ahhoz, hogy Magyarország tudományossága és irodalma fejlõdjön, „mindenek felett az kívántatik meg, hogy az Oskolákban Magyar nyelven taníttasson az Iffjúság.” Kazinczy elismeri, hogy a latint nem lehet számûzni az iskolákból, melyet „mind a Törvényért, mind a Theologiáért, mind a Classicus Írók értéséért” tanulni kell. Nézete szerint semmiféle „hazafiúi felhevülés” nem indokolhatja a latin mellõzését. Hangsúlyozza, hogy tanulni kell, ha a fiatalembernek módja van rá, a „Németet, a Francot, Anglust, Olaszt is” de az elsõdleges az anyanyelv. Most az ország rendjeitõl függ, folytatja Kazinczy, hogy mi fog történni a jövõben hazánkkal. „Ha a Magyar Nyelv jõ virágzásra, állani fogunk, boldogok lészünk, ha a Deák hozódik vissza, késõbb vagy elõbb el öl az Idegenek özöne, s Nemzetünk korts zûrzavar lesz.”
22
Mindenes Gyûjtemény. 1790. IV. Negyed 177. Hadi és Más Nevezetes Történetek 1790. 416-419. A cikk egy másik változatban az Orpheusban is megjelent: KAZINCZY Ferenc: XIII. Cons. Fáy Ágoston Úr T.N. Abaúj Vármegye Elsõbb Vice-Ispányja a Kassán 1790-ben Martiusnak elsõjén öszve –gyülekezett Rendekhez tartott Beszéde.= Orpheus 1790. Új kiadás: Elsõ folyóirataink. Orpheus. Sajtó alá rend.: DEBRECZENI Attila. Debrecen, 2001. 56-59. 23
Az 1790-1791-es országgyûlésen a legfõbb követelés a nemzeti nevelés volt. A rendek a magyar nyelv ügyének nagy jelentõséget tulajdonítottak, úgy vélték, ez hatékony eszköze lehet a nemzeti mûvelõdés elõmozdításának, a kultúra demokratizálódásának, és nem utolsó sorban a polgári eszmék terjesztésének. A következõ idõszakban azonban mégis csak nagyon lassan, kis lépésekben haladt elõre az iskolai magyar nyelvtanítás és a magyar tanítási nyelv kérdésének törvényi szabályozása. Az 1790/91. évi 15. törvénycikk rendelkezett arról, hogy országos bizottságot hozzanak létre Ürményi József vezetésével a nevelési rendszer felülvizsgálatára.24 A16. tc. kimondta, hogy a katolikus gimnáziumokban, az akadémiákon és a pesti egyetemen magyar nyelvtanár áll rendelkezésére azoknak, akik magyar nyelvet akarnak tanulni. 25 Egy évvel késõbb, 1792. június 26-án, a Budára összehívott országgyûlésen I. Ferenc szentesítette többek között a 7. törvénycikket,
mely kimondja, hogy a magyarországi
iskolákban a magyar nyelv kötelezõ és rendes, a kapcsolt részekben rendkívüli tárgyként tanítandó. E törvény szerint tehát a magyar nyelv végre kötelezõ tárggyá válik. De nem több, mint egy tárgy a sok továbbra is latin nyelven oktatott tárgy közül. A magyar lapok örömmel és lelkesen, írtak az eseményrõl, mint például a bécsi Magyar Hírmondó. „Kimagyarázhatatlan örömmel olvastam… hogy már ezentúl rendszerént való Tudomány lészen a Magyar Nyelvnek tanúlása; és sak azok fognak jövendõben alkalmaztatni közönséges Tisztségekre, a kik a Magyar Nyelvben tett elõmenetelekrõl is Bizonyság–Írást mutatnak. – Az Isten áldja meg ebbéli gondoskodásokért Hazánk Oszlop Embereit”26 A pesti egyetem újonnan létrehozott magyar tanszékére azonban nem a legméltóbbat, Révai Miklóst, hanem a Kazinczy által is támogatott fiatal, és abban az évben katolizált kassai iskolai felügyelõt, Vályi Andrást nevezték ki. 27 A pozsonyi, a nagyváradi, a zágrábi, a pécsi és a kassai akadémiákon is magyar nyelvi tanszékeket hoztak létre. A királyi gimnáziumok közül azonban csak azokban kezdték el tanítani a magyar nyelvet, melyek nem magyarok-lakta vidékeken feküdtek, a piarista gimnáziumokra sem terjedt ki a rendelet hatálya, (ezek saját hatáskörükben dönthettek arról, hogy tanítják-e a magyar nyelvet.) és nem érintette a törvény
A bizottság tevékenységérõl: KORNIS Gyula: A magyar mûvelõdés eszményei. I. Bp. é.n. 179-239. és PRUZSINSZKY Sándor: Ürményi József. Bp. 1990. 173-219. 25 A protestáns iskoláknál a tanítási nyelv meghatározása az egyházi fõhatóság hatáskörébe tartozott. Bár bizonyos tárgyakat már az 1790-es évek végétõl kezdve némelyik magyarországi református iskolában magyarul tanítottak, a magyar tanítási nyelvre részben vagy teljesen, csak az 1820-as, 30-as években tértek át. Az evangélikus gimnáziumoknál még nehezebben ment az átállás. 26 Magyar Hírmondó (Bécs) 1792. július 17. 84. 27 PAULER Tivadar: A budapesti magyar királyi tudományegyetem története. I. Bp. 1883. 354. 24
a protestáns iskolákat sem. Hamarosan elkészült a magyar nyelv oktatását szabályozó tanterv is.28 Mindezek az eredmények, bár jelentõs elõrelépésnek tekinthetõk, még mindig igen távol álltak attól, amit a nemzet követelt. Hiába dolgozott évekig az Ürményi által vezetett bizottság, a megszületett törvényjavaslat, és annak magyar tannyelvi vonatkozásai is csak tervek maradtak. Ferenc császár rendõrállama, hatalomra lépése után hamarosan kiépült. 1793. elején a Polizei-Zensur-Hofstelle, a rendõrminisztérium létrehozásával minden, így a kultúrpolitika is rendõri üggyé vált. A Magyarországon dolgozó rendõrkémek feladata az iskolák megfigyelésére is kiterjedt. A jelentések hírt adtak arról, hol tanítják illegálisan a magyar nyelvet, hol és melyik tanár hangoztat németellenes megnyilatkozásokat a katedráról. 1793. április 18-án a császár szigorú cenzúrarendeletet hozott, mely természetesen az újságokat és folyóiratokat is érintette. A cenzorok „újság herélése”29 miatt a lapok lassan elszürkültek és érdektelenné váltak, hiszen tilos volt a kormány intézkedéseit kisebbíteni, az országgyûlési határozatokról elmélkedni, és fõképpen tilos volt a híreket egyéni megjegyzésekkel kísérni. Ezért a sajtó ekkor, és a késõbbi években is már csak korlátozottan tudott a magyar nyelv ügye, és a magyar tanítási nyelv követelése mellé állni. A magyar jakobinus mozgalom bukása után a lapok sorra elnémultak, a kormányzat minden egyesületet, még az iskoláknak a magyar nyelv- és irodalom fejlesztéséért küzdõ irodalmi diáktársaságait, és a magyar városokban mûködõ „olvasókabineteket” is az államra veszélyesnek nyilvánította, és betiltotta. 1803-ra már csak egyetlen magyar lap maradt meg, a bécsi Magyar Kurír. A politikai elnyomás évtizedei alatt kevés szó esett benne a magyar nyelv iskolai használatáról. A következõ években elért eredmények csak nagyon lassan vitték elõre az ügyet. Az 1805. évi 4. törvénycikk 5.§-a a következõképpen fogalmazott: „mivel pedig a magyar nyelv tanítása Magyarország határai között már az 1792. 7. czikkely által a rendes tantárgyak közé soroztatott: Õ szent felsége ezen törvényczikkely foganatosításáról gondoskodni méltóztatik.”30 Ebbõl is látható, hogy 1792. és 1805. között
érdemi, a
gyakorlatban is megvalósuló elõrelépés alig történt. Az 1806-ban megszületett a II. Ratio Educationis, bár elõírta, hogy a katolikus gimnáziumokban, az akadémiákon és az egyetemen a magyar nyelvet oktatni kell, az ügy A Vályi tervezete alapján készült tanterv címe: Brevis institutionum linguae Hungaricae adumbratio. Kazinczy megfogalmazása. „Az újságokat nagyon herélik a censorok… Azért olly rossz mostan a Kerekesé…. Elvész a kedvem újságokat hordatni”- írta Aranka Györgynek 1793. január 5-én. Vö. Kazinczy Ferenc levelezése. II. Kiad. VÁCZY János. Bp. 1890. 281. 30 Magyar Törvénytár, 1740-1835. 327. Idézi: BÉNYEI Miklós: i.m. 83. 28 29
mégsem haladt lényegesen elõbbre. A gimnáziumokban az oktatás nyelve továbbra is a latin, a magyar nyelv nem önálló tárgy, csak az oktatás segédnyelve. A II. Ratio minden tárgyhoz részletes módszertani utasításokat ad, a magyar nyelv tanításának módszereirõl azonban egyetlen szót sem ejt, és bár a többi tárgy tankönyveit elõírja, a magyar nyelvtankönyv kiadásáról nem rendelkezik. Így a magyar nyelvnek, mint rendes tárgynak az oktatása a latinhoz való kapcsolás, és a megfelelõ tankönyv hiánya miatt csak elvi jelentõségû. Bár az 1807. évi országgyûlés követelésként fogalmazta meg, hogy a magyar nyelvet minden alsófokú iskolában kötelezõen tanítsák, és hogy a gimnáziumok felsõbb osztályaiban, és az akadémiákon a magyar legyen az oktatás nyelve a latin helyett, az uralkodó a követelést mereven elutasította. A Kultsár István által 1806-ban, Pesten megindított Hazai Tudósítások (1808-tól, Hazai s Külföldi Tudósítások) nagy szerepet játszott a 19. század eleji nyelvmûvelõ mozgalom kibontakozásában. Kultsár helyet adott lapjában a nyelvi vitáknak, a nyelvújítási harcnak, és ezekkel párhuzamosan a magyar nyelv iskolai használatáért vívott küzdelem híreinek is. Ezeknek az apró híreknek természetesen csak figyelemfelhívó erejük volt, de azokban az években ez is sokat jelentett. 1806. augusztus 27-én például azt a hírt közölte a Hazai Tudósítások, hogy Budán, a polgárok adományaiból magyar iskola nyílt. Nem is maga a hír érdekes, hanem a szerkesztõ kommentárja, mellyel cikkét kíséri: „Az Ifjúságnak elsõ nevelése alapja mind a házi, mind a köz boldogságnak. Nem tsuda tehát, hogy nem tsak az Uralkodó Fejedelmek, hanem a Polgárok is minden idõben errõl szorgalmatosan gondoskodnak….Ezt kezdi az a Magyar Iskola, melly itt a Vizi Városban aug. 19. napján állíttatott fel. … Minden meszszelátó Nemzetek szüntelen azon törekednek, és most is arra fordíttyák fõ igyekezteteket, hogy nemzeti nyelvek maga épségében nem tsak fentartassék, hanem még nagyobb tökélletességre s virágzatjára fel emeltessék. Következésképpen ezen czélnak elérésére mindenek elõtt azon serénykednek, hogy gyermekeik életek elsõ zsengéjétõl fogvást anya nyelveken nagy szorgalommal oktattassanak és gyakoroltassanak.”31 Kultsár számos apróbb hírt közölt lapjában az iskolákról, tanárokról, a tanulók számáról, és egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy a magyar nyelven történõ oktatásról szóljon, ha csak egy mondatban is. Egy iskoláról szóló tudósításhoz, ahol a tanító magyar nyelvû erkölcsi meséket olvastatott tanítványaival, a következõ kommentárt fûzte: „Miért ne gyakorolhatnák e képen az ifjúságot
31
Hazai Tudósítások 1806. II. 138.
egyébb Tanítók is hazai nyelvünkben? Int az üdõ bennünket, hogy ne egyedül a haszonért, hanem a közjóért is sokat magunkra vállaljunk fõképpen ollyanokból, mellyek nemzeti fennlétünket inkább és inkább meggyökeresíthetik”32 1811-ben, egy alkalommal arról tudósított a lap, hogy a pesti egyetem orvoskarán Bene Ferenc vasárnaponként, reggel hét és nyolc óra között magyarul tart elõadásokat. „Melly nemes buzgóság, melly hasznos fáradozás ez” kommentálja a hírt a szerkesztõ, és hozzáteszi: „bárcsak paedagogiából és dietetikából is hasonló rendkívül való letzkék tartatnának!”33 Ilyen, és sok-sok más hasonló megjegyzést találunk Kultsár lapjában, mely az egyetlen hazai magyar nyelvû lapként34 hosszú évtizedekig különféle eszközökkel szolgálta a magyar kultúra ügyét. A magyar nyelv iskolai használatának ügyében az 1811/12-es országgyûlés megismételte az eddigi követeléseket, és ugyanúgy, mint korábban, merev elutasítás volt a válasz. Az 1810-es évek közepe táján, Napóleon bukásával a reakció egész Európában diadalmaskodott. Hírlapjaink, a Bécsben megjelenõ Magyar Kurír, és a pesti Hazai s Külföldi Tudósítások közölték a híreket, de véleményt, kommentárt alig fûztek hozzájuk, így témánk szempontjából érdemleges forrást nem jelentenek. Azonban ezekben az években indult ismét fejlõdésnek a magyar folyóirat-irodalom. 1814-1818-ig, Kolozsváron jelent meg az Erdélyi Muzéum címû folyóirat, Döbrentei Gábor szerkesztésében, 1817-ben, Pesten is megindult a Tudományos Gyûjtemény, 1825-ben, Kassán pedig a Felsõ Magyar Országi Minerva. Mindhárom enciklopédikus jellegû irodalmi-kulturális-tudományos folyóirat volt, és mindháromban jelentek meg olyan írások, melyek a magyar nyelv kérdésével általában, és ezzel összefüggésben a magyar nyelv iskolai szerepével, a magyar tannyelv bevezetésének szükségességével foglalkoztak. A továbbiakban, e folyóiratokban megjelent tanulmányok, cikkek nyomán próbáljuk felvázolni a magyar nyelv helyzetét az iskolákban, és az ezzel kapcsolatban kialakult különbözõ nézeteket és véleményeket. A Tudományos Gyûjtemény, a bécsi rendõrminisztérium egyik aktája szerint „különösen veszélyes” orgánum volt, azt írták róla a titkos aktákban, hogy ez a folyóirat „az egész magyarosodási mozgalom” oka és fõ mozgatója.35
32
Hazai Tudósítások 1806. II. 301. Hazai s Külföldi Tudósítások 1811. I. 280. 34 A másik magyar nyelvû lap, a Bécsben megjelenõ Magyar Kurír ekkorra már teljesen érdektelenné vált. 35 Vö. Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez. Szerk. és bev. SZEKFÛ Gyula. Bp. 1926. 97. 33
3.4.2. Reformkori folyóirataink küzdelme a magyar tanítási nyelvért A reformkorban a magyar nyelvnek a latinnal szemben való uralomra juttatása egyik fõ feltétele volt a nemzeti-polgári átalakulásnak, és szorosan összefüggött a függetlenségi törekvésekkel is. Ezért a magyar tanítási nyelv ügye szervesen beépült a liberális nemesi ellenzék politikai programjába. A nyelvújítási mozgalom törekvései, a húszas-harmincas években fejlõdésnek induló nemzeti nyelvû tudományosság és szépirodalom, elõkészítették a magyar nyelvet az új szerep betöltésére. A reformkorban minden országgyûlésen sikerült részeredményeket elérni a magyar nyelvhasználattal kapcsolatban. Az 1825-ös elsõ reformországgyûlésen a rendek nemzeti nevelést követeltek. Számos érv, javaslat hangzott el, hosszadalmas viták folytak, melyek eredményeként megszületett a magyar nyelvi törvényjavaslat. Az 5. § szerint a magyar tannyelvet lépcsõzetesen be kell vezetni 1829-tõl a nemzeti iskolák elsõ osztályaiban és ettõl kezdve minden évben, felmenõ rendszerben. A törvényjavaslat azt is megfogalmazza, bármely felekezet iskoláiban csak olyanokat lehet tanítóként alkalmazni, akik beszélnek magyarul. Az uralkodó a javaslatot elutasította. Az 1830. évi országgyûlésen a rendek megújították a kívánságokat, de a válaszként érkezett királyi leirat figyelmen kívül hagyta a magyar tanítási nyelvet érintõ pontokat. Egy kis elõrelépés mégis történt, a 8. tc. megtiltotta olyan közhivatalnokok alkalmazását, akik nem tudtak magyarul. A magyar nyelv ismerete nélkül nem lehetett többé ügyvédi vizsgát tenni. Az 1832-36. évi 3. tc. intézkedett a magyar nyelvû anyakönyvezésrõl. Az 1839-40. évi 6. tc. elõírta a magyar nyelv használatát az országgyûlésnek és a törvényhatóságoknak a királyhoz intézett felirataiban, az egyházi és katonai hatóságok hivatalos irataiban. 1841-ben kezdõdött el a magyar tannyelv bevezetésének érdemi elõkészítése. A Helytartótanács februárban kikérte a tankerületi fõigazgatóságok és a pesti egyetem karainak véleményét arról, hogy lehetségesnek és ajánlatosnak tartják –e hogy magyarul tanítsanak. A válaszok beérkezése után, 1841. júniusában javaslatot terjesztettek fel, mely szerint 44 királyi katolikus gimnáziumban azonnal, 17-ben lépcsõzetesen hat év alatt, de az akadémiákon és az egyetemen is be lehetne vezetni a magyar tannyelvet. Az uralkodó 1842. márciusában csak az akadémiákon, és a jogi karon engedélyezte a magyar nyelv bevezetését, a gimnáziumokra vonatkozóan a döntést elhalasztotta.
Az 1843-44. évi 2. törvénycikk elõírta, hogy az országgyûlés magyarul tanácskozzon, magyarul folyjon a bíráskodás. A 9. § pedig kimondta: „az ország határain belõli iskolákban a közoktatási nyelv a magyar legyen.” Ezzel a hosszú küzdelem véget ért, a törvény utat nyitott a modern, nemzeti jellegû és a polgári fejlõdést elõsegítõ közép- és felsõoktatás megteremtésének. A magyar rendek gyõzelemként értékelték a törvény megszületését, de ez még nem jelentette a küzdelem befejezõdését. Az elemi iskolák tanítási nyelve körül volt még tennivaló, melyrõl a Helytartótanács 1845. évi rendelete intézkedett. A Magyarország elemi tanodáinak szabályai elõírta, hogy a katolikus elemi iskolák két alsó osztályában és a leányiskolákban anyanyelven kell oktatni, a nemzetiségi vidékeken pedig a magyar nyelvet is tanítani kell. A városi elemi iskolák felsõ két osztályban (3.-4. osztály) az anyanyelv és a magyar nyelv nyelvtanát is tanítani kell. Ezzel kapcsolatban a végrehajtás nehezen ment, és a viták még évekig elhúzódtak. A tanítási nyelv kérdésének vitája nemcsak az országgyûlésen, hanem a korabeli sajtó hasábjain is nagy intenzitással folyt. Már az 1820-as évek kezdetén számos cikk és tanulmány látott napvilágot újságjainkban és folyóiratainkban, melyek a magyar nyelv kérdésével általában, és ezzel összefüggésben a magyar tannyelv bevezetésének szükségességével foglalkoztak. Vitaindító, programcikknek is beillõ tanulmányt közölt Mednyánszky Alajos36 a Tudományos Gyûjtemény 1822-i évfolyamában.37 A késõbbiek során a magyar közoktatásügy reformtervezetében kiemelkedõ szerepet játszó mûvelõdéspolitikus felhívást intézett kora értelmiségéhez és felszólította õket, fejtsék ki véleményüket a folyóirat hasábjain a magyar nyelv „kiterjesztésérõl”. „Örömmel láttam ugyan, hogy a Tudományos Gyûjtemény a Magyar nyelv dolgára hathatósan ügyel, és errõl több velõs derék értekezéseket botsátott közre, de eggyet óhajtanék még ezeknek folytában, hogy tudniillik nem tsak abban akadna meg beszédünk, melly szükséges anyai nyelvünk mívelése, (mert arról már régen minden okos és buzgó Hazafi meggyõzõdött) hanem hogy többek adnák elõ vélekedéseiket, hogyan és miképpen lehetne gyarapítani és közönségesebbé tenni a magyar nyelvet? ... A mint pedig tökélletesen meg vagyok gyõzõdve, hogy a Tudományos Gyûjtemény, ezen tudományos vélekedések s talán vetekedések elõ adására is legalkalmatosabb eszköz, úgy nem kételkedem,
36
Mednyánszky Alajos (1784-1844) kultúrpolitikus, író, az MTA tagja. 1801-tõl 1804-ig a pozsonyi akadémián bölcseleti és jogi tanulmányokat végzett, majd a magyar kancellária szolgálatába lépett. Mint mûvelõdéspolitikus a közoktatás magyar nyelvûségéért küzdött; tervezetet készített az ipariskolákról; sürgette a magasabb szintû tanító-, és tanárképzést. 37 MEDNYÁNSZKY Alajos: Hazafiúi gondolatok a magyar nyelv kiterjesztése dolgában. = Tudományos Gyûjtemény, 1822. I. 1-37.
hogy a ... Redactio, minden hasonló értekezésnek helyet fog engedni, s nem külömben a más vélekedésûek szavát ... hasonlóképpen olvasói tudtára fogja botsátani.”38 Mednyánszky tanulmányának elején kifejti, hogy nem elég folytonosan panaszkodni a magyar nyelv hazai helyzetén, tenni kell azért, hogy a dolgok változzanak. Felteszi a kérdést: „mi az oka, hogy a magyar nyelv országunkban közönségessé nem lett?” Az elsõ és legfontosabb ok a közélet és az iskolázás latin nyelve, a másik pedig a német elterjedése. A magyar nyelvre alig van szükség, hiszen a közéletben a latin tudással mindenki boldogul, aki pedig a tudományok iránt érdeklõdik, ott is a latin és a német szakkönyvekhez kell folyamodnia, hiszen a magyar tudományosság még gyermekcipõben jár. Nézete szerint „a magyar nyelv gyarapításának eggyik fõ akadálya, hogy miden tudományokat érdeklõ könyveink nintsenek, ezek nem írattatnak mert nem vevõdnek… mert a nyelvnek elegendõ és közönséges kiterjedése, divatja, szeretete és betsültetése nintsen.”39 A szerzõ kritikusan vázolja a korabeli magyar középiskolák tanulmányi viszonyait, ahol túl sok tantárgyat kell tanulnia az ifjúnak, és még a legszorgalmasabbnak sincs ideje az olyan mellékes tárgyra, mint a a heti két órában oktatott magyar nyelv, melynek grammatikáját is latinul tanítják. Ugyanakkor külföldi - német, angol és francia - példákkal bizonyítja az anyanyelven folyó képzés hatékonyságát. Kiemeli, hogy ezekben az országokban az összes tárgyat nemzeti nyelven oktatják. Elismeréssel nyilatkozik a hazai református kollégiumokról, ahol már sok tárgyat magyarul oktatnak. Mednyánszky szerint a hazai oktatásügy fejlõdésének elsõrendû feltétele a magyar tanítási nyelv bevezetése az iskoláinkban. Az összes tantárgy magyarul történõ oktatását szorgalmazza. „ ... kívánnám, hogy mindennémû akár alsóbb akár Fõbb oskolákba béhozassék a Magyar Nyelv, de nem úgy mint most, egy különös Tanító által tanítva, hanem hogy a Latin Grammaticán kívül, és a Syntaxis, Rhetorica s Poesis mellett ... a többi tudományok, azaz a Vallásbéli oktatás, a Föld leírás, Természeti és Világi Történetek, Számvetés sat. minden kifogás nélkül Magyar nyelven adatnának elõ, és a Tanítványok is azokat úgy tanúlni és felmondani kényteleníttetnének.” 40 Miként e korban a nemzeti nyelv ügyéért küzdõk közül oly sokan, Mednyánszky is híve a klasszikus mûveltségnek, annak megszerzését fontosnak tartja, de elsõrendû feladatként jelöli meg oktatáspolitikusaink számára azt, hogy iskoláinkban a magyar tannyelv kerüljön bevezetésre, de ne erõszakkal, hanem fokozatosan.
MEDNYÁNSZKY Alajos: i.h. 4. MEDNYÁNSZKY Alajos: i.h. 19. 40 MEDNYÁNSZKY Alajos: i.h. 27. 38 39
Ugyanebben az évben Guzmics Izidor bencés szerzetes, Mednyánszky cikkéhez kapcsolódó nagy tanulmányában41 többek között kifejti, hogy a nevelés által válunk emberré, „ és a nevelés eszköze a nyelv”. „A nemzeti nyelv formálja a nemzeti Kharaktert, valódi hazafit is csak a nemzeti nyelv formálhat.” A valódi hazafiúság csak a nemzeti nyelvû környezetben alakulhat ki, és azok a nemesi származású gyermekek, akik „kisdedségöktõl fogva idegen nemzetbeli dajkákra, gondviselõkre, tanítókra bizattak” nem is lehetnek igazi hazafiak, hiszen hazánk nyelvét, szokásait, erkölcseit nem ismerik. Amikor a gyermek iskolába kerül, és aztán évtizedeken keresztül idegen nyelven beszél, és idegen nyelven tanulja a tudományokat. „Ne idegen nyelv legyen az elsõ, a szivet s lelket formáló nyelv, ez a juss a nemzeti nyelvet illeti” –vallja Guzmics. Úgy gondolja, hogy „ha a nemzeti nyelv által gyökeret vert a haza szeretete és a hazafiúi érzés” a gyermekben, akkor, már felserdült ifjú korában tanuljon idegen nyelveket. „Mi akadályozhattya többek közt tudománybeli tökélletesedését a magyarnak?”42 teszi fel a kérdést Terhes Sámuel református lelkész43 a Felsõ Magyar Országi Minerva címû folyóiratban.
Nézete
szerint
ennek
oka
iskolarendszerünk
elmaradottsága,
a
természettudományok megfelelõ szintû oktatásának hiánya, de elsõsorban a latin tanítási nyelv. Az írás hû tükre az 1820-as években fellendülõ latin elleni hangulatnak. A szatirikus cikk jó bepillantást nyújt abba a szerepbe, melyet a latin - a falusi iskolától kezdve az akadémiáig -iskolarendszerünkben játszott és abba a tanítás-nevelési szellembe, mely azidõtájt már csak nálunk uralkodott. Míg a fejlett európai országokban a tudományok és az irodalom nyelve egy évszázad óta a nemzeti nyelv, addig hazánkban a latin nyelven történõ iskolai oktatás gátolja a fejlõdést, ez tudománybeli haladásunk legfõbb akadálya -vallja a szerzõ, majd így folytatja: „Gyönyörködöm ugyan én magam is a Deák literaturában, de azt ki nem állhatom, hogy szép Magyar nyelvemet eltolja helyérõl. Bosszankodom, hogy egy tisztes megholt Római Matrónát bebalzsamoz, bíbor ruhába öltöztet, sirat szüntelen a Magyar, élõ, szelíd, ártatlan édes annyáról annyira elfeledkezik, hihogy az kéntelen rongyosan koldúlni, s megvettetésben élni.” A lélekölõ, hosszú ideig tartó latin tanulmányok elfojtják az önálló gondolkodásra való törekvést, sõt elveszik az ifjak kedvét a tanulástól, a tudományok mûvelésétõl. A megoldást a szerzõ az európai népek követésében látja. A magyar iskolákban az anyanyelv legyen a tanítás nyelve, minden tantárgyat tanítsanak magyarul. A holt nyelvek GUZMICS Izidor: A nyelvnek hármas befolyása az ember emberisítésébe, nemzetisítésébe, hazafiúsításába. = Tudományos Gyûjtemény 1822. VIII. 3-36. 42 TERHES Sámuel: Mi akadályoztatja többek közt tudománybeli tökélletesedését a Magyarnak? = Felsõ Magyar Országi Minerva 1825. IV. 495-501. 43 Terhes Sámuel (1783-1863) lelkész, költõ. A sárospataki református kollégiumban tanult. Számos tanulmányt és verset tett közzé a korabeli lapokban. 41
helyett az ifjak tanuljanak természettudományokat, matematikát, egészségtant. Ezentúl megfordítva legyen, hirdeti Terhes Sámuel a filantropista szerzõk gondolatait ismételve: a természettudományok legyenek a fõtárgyak; a nyelveket pedig csak mellékesen tanítsák az iskolákban. Ha ez magvalósul, a tudományokat mûvelõ ifjak száma is emelkedni fog hazánkban. Némethy Pál kassai prédikátor mindezekkel összefüggésben annak tulajdonítja a magyarok mûveltségének külföldi lebecsülését A Magyar Mûvöltség alacsonyíttatása külföldön44 címû cikkében, (mely a drezdai Abendzeitung 1832. évi 140. számában megjelent Magyarország mûveltségi állapotáról szóló cikkre történõ válasz) hogy az iskolákban nem készítik fel az ifjakat a tudományok mûvelésére, hiszen a tanulási idõ nagy részét a holt nyelvek tanításra fordítják. A magyar nyelv fejletlen, kevés a nemzeti nyelven megjelenõ könyv, újság, kevés a magyarul olvasó ember, hiszen a városi polgárok nagy része német anyanyelvû. A szerzõ nézete szerint az fejleszetné leginkább a magyar nyelvet, ha több újság és folyóirat, több könyv jelenhetne meg nemzeti nyelvünkön, ha kevesebb idõt vesztegetnének az iskolákban a latin oktatására, ha a tanítás nyelve a magyar lenne. Miklós László sárospataki professzor, aki felsõbb tanulmányait Göttingenben végezte, és aki húsz éven át, 1820. és 1840. között oktatott Sárospatakon politikát és államtant, bár elismerte a magyar tannyelv bevezetésének szükségességét, mégis egész életén át küzdött a klasszikus nyelvek iskolai tanításáért. Terhes Sámuel nézeteit bírálva, a Felsõ Magyar Országi Minerva hasábjain
45
elsõsorban az ellen tiltakozik, hogy a filológiai- történelmi
tanulmányok és a természettudományok között mesterséges ellentétet támasszunk. Ezek kiegészítik egymást - vallja. Nem igaz, hogy a klasszikus nyelvek ismerete csak keveseknek, a tudós pályára készülõknek való. Helytelen lenne a „reális oskolák” megszervezése, mert ezek csak egyoldalú mûveltséget nyújthatnak, és az ipari és kereskedelmi pályákra készítenek elõ. Igazi mûveltséget csakis a gimnázium adhatja, mely nem zárja ki a reáltudományokat, melyek a szerzõ szerint is igen fontosak, de a klasszikus nyelvek emiatt nem kerülhetnek hátrányba. Ezt sok érv igazolja. Az emlékezõtehetséget csakis a nyelvtanulás fejleszti kellõképpen, ez szoktatja a gyermeket legjobban rendszeres munkára, és aki ifjú korában a nyelvtanulást elmulasztja, késõbb sohasem pótolhatja, míg egyéb ismereteket késõbb is megszerezhet. A nyelvek által kicsiszolt elme bármely területen gyorsan képes új ismeretek NÉMETHY Pál: A Magyar mûvöltség alacsonyíttatása külföldön. = Felsõ Magyar Országi Minerva 1832. I. 97106. 44
MIKLÓS László: A tudomány és a Nyelvtanítás helyes összeköttetésérõl a Felsõbb Tudományos Intézetekben. = Felsõ Magyar Országi Minerva. 1826. V. 68l-690. 45
megszerzésére. A klasszikus nyelvek ismerete nélkül nincs alapos tudományosság. Elítéli Terhes Sámuelnek azt a kívánalmát, hogy a klasszikusokat csak mellékesen tanítsák gimnáziumainkban. Lehetetlen ilyen sorsra kárhoztatni azt a tudományt, melybõl az egész európai kultúra eredt, és amelynek tanulása mellett a nemzeti nyelv éppen úgy tökéletesedhetik, mint más mûvelt nemzeteknél. Legyen az oktatás nyelve magyar, hangsúlyozza a professzor, emellett szépen virágozhat az iskolában a klasszikus irodalmi mûveltség is. Esztelenség volna arra törekedni, hogy a gimnáziumok tantervében ne szerepeljenek a természettudományos ismeretek, de ezeknek itt csak az alapjai adhatók elõ. Úgy kell tanítani a természettudományokat, hogy az ifjú érdeklõdését felkeltsük a terület iránt, de a természettudományok alapos és rendszeres tanítására csak az akadémián kerüljön sor. A nyelvtanulás se merüljön ki száraz grammatizálásban, hanem elsõsorban a klasszikus írók olvasása és magyarázata álljon a középpontban. 1827-ben két tanulmány is napvilágot látott a Tudományos Gyûjteményben, mely témánk szempontjából érdekes és fontos. Egy A.J. jegyû szerzõ (Ángyán János) igen keményen fogalmaz46. Azt írja, hogy Magyarországon, nincs nemzeti nevelés, ami pedig a nemzet szempontjából a legfontosabb lenne. A nemzeti nevelés eszköze a nemzeti nyelv, melynek semmi becsülete nincsen hazánkban. Aki nem a vagyonából, hanem a maga erejébõl akar boldogulni, és magasabbra jutni, latinul tudnia kell, mert enélkül „éhen is meghalhat attyáinak vérével szerzett Hazájában.” Nem kaphat hivatalt, de a közéletben sem boldogulhat. Ahhoz, hogy a nemzeti nyelv megbecsült lehessen, és a nemzeti múlt és szokások tiszteletében nevelkedjenek a „gyenge polgárok”, szükség van a nevelésügy reformjára, és a reformot a magyar tannyelv bevezetésével, valamint a leányok magyar nyelvû és magyar szellemû nevelésével kell kezdeni, mert õk a jövendõ polgárok elsõ nevelõi. Kiss Sámuel47, a másik 1827-ben megjelent tanulmány szerzõje kifejti, 48 hogy a magyarság leginkább a nevelés terén maradt hátra az európai nemzetek sorában. Hogy mi ennek az oka? Az hogy „a latin nyelvnek olly igen rabjai vagyunk.” – állapítja meg. A szerzõ tehát kárhoztatja a latin nyelv iskolai egyeduralmát. Nézete szerint felesleges kínt jelent a gyermekeknek a latin tannyelv. „Magyarul kellene az iskolákban tanítani” - követeli a szerzõ. Az a véleménye, hogy nem „nyolc évû korban” kellene kezdeni a latin nyelv tanítását, hanem jóval késõbb, a retorikai osztályban. „Így nem lenne az iskolai pálya olly gyûlöletes
46
A. J.: A Nemzetiség és a Kultúra. = Tudományos Gyûjtemény 1827. II. 23-41.
47
Kiss Sámuel (1796-1861) evangélikus lelkész, esperes. KISS Sámuel: Miben van még a Magyar hátra leginkább? = Tudományos Gyûjtemény. 1827. II. 3-15.
48
mechanismussá, melly már sok ifjakra örök veszélyt hoza.”49
A szerzõ a Herder-féle
középiskola híve, amelyben a latin nélküli alapépítmény fölé emelkedik humanisztikus tagozat. A latin nyelv tanításának célja a nagy klasszikus írók megismertetése. Az erkölcsi nevelés hiányosságait is a latin nyelv helytelen oktatására vezeti vissza Kiss Sámuel. Ifjaink durvák és nyersek, és ezt magyarosnak tartják. Nincs bennük „finom esztétikai érzés s nemes indulat”, mivel a klasszikus írókat- hiába tanulják sok-sok éven át a latin nyelvet - nem olvassák. Szigethi Gyula Mihály, a székelyudvarhelyi református kollégium professzora a Felsõ Magyar Országi Minerva címû folyóiratban közzétett tanulmányában50 megállapítja, hogy a latin oktatás sikertelenségének az a legfõbb oka, hogy az eredeti auktorok olvasása helyett csak a latin nyelvtan oktatására szorítkozik az iskolai oktatás. Elítéli azt a módszert, hogy a nyelvtani szabályokat szárazon kell memorizálniuk a tanulóknak. Természetesebb eljárásnak tartja, ha a szabályokat a fordítandó eredeti szövegeken szemléltetnék. A latinoktatás keretében tárgyalt szerzõk tanulmányozását a gyermekek korához és értelmi képességeihez kellene igazítani. A latin auktorokat nem szemelvények alapján kellene megismertetni a gyermekekkel, hanem a legkiemelkedõbb munkákat teljes egészében kellene olvastatni és elemezni a gimnáziumokban. A klasszikusok oktatásának célját tehát a neohumanizmus szellemében határozza meg a szerzõ, mikor azt mondja, hogy csak az egész mû megismerése vezet el a kívánt célhoz. A székelyudvarhelyi professzor azt is hangsúlyozza, hogy a gimnáziumokban a latin tanulmányok mellett igen fontos lenne természettudományi tárgyakat is tanítani. Õ is erõteljesen hangsúlyozza azt a kívánalmat, hogy az oktatás nyelve magyar legyen minden iskolafokozatban, és nézete szerint ez nem befolyásolná negatív irányban a klasszikus nyelvek alapos oktatását. Antal Mihály51 a Tudományos Gyûjtemény hasábjain megjelent „Gondolatok honni Magyar nyelvünk terjesztésének némelly eszközeirõl” címû tanulmányában52 arról ír, hogy jobban terjedne, fejlõdne a hazai nyelv, ha az ifjúság legalább néhány tantárgyat magyarul tanulhatna. „...minden vitatáson túl áll az, hogy honi nyelvünk terjedése tetemesen nyomósb s sükeresebb lenne, ha az ifjúság ezen hallana tsak bár néhány tanulmányokat is oskolai pállyáján”53
Szomorúan állapítja
meg,
hogy gimnáziumainkban a
magyar
KISS Sámuel: i.h. 7. SZIGETHI Gyula Mihály: A Deák nyelv nem tudása okairól s tanulása hibáiról. = Felsõ Magyar Országi Minerva. 1828. X. 1916-19. 51 Antal Mihály (1793-1850) a Nemzeti Casino könyvtárnoka. 52 ANTAL Mihály: Gondolatok honi magyar nyelvünk terjesztésének némely eszközeirõl. = Tudományos Gyûjtemény. 1827. IX. 61-110. 53 ANTAL Mihály: i.h. 81. 49 50
nyelv
grammatikáját is latinul tanulják a magyar ifjak. Helyesli Mednyánszky Alajosnak azt a javaslatát, hogy a nemzeti nyelven való tanítás már az elsõ osztályokban elkezdõdne néhány tárgy esetében, majd a magyarul oktatott tárgyak száma szaporodna. De Antal Mihály ennél tovább lépne. Nézete szerint semmi sem indokolja azt, hogy az egyetemi szintû jogi és orvosi tanulmányok ne folyhassanak magyarul. „Polgári létünk boldogsága kívánja törvényeinket minél közönségesebben tudni, így van ez az orvosi tudományokkal is testi létünkre nézve... Nints tudomány, mellyet ártana élõ nyelven tanítani, nemzeti nyelvünk pedig képes a mûveltségnek tetemes elfogadására.”54 1828-ban Czuczor Gergely55 - aki ebben az idõben a gyõri bencés gimnázium tanáraként mûködött -
a Tudományos Gyûjteményben megjelent „A Magyar Nyelv állapotja
Gymnasiumainkban” címû sokat idézett tanulmányában56
megismétli és összegezi a
fentieket. A költõ szerint nagyon szomorú dolog, hogy „számtalanon, mind al, mind fõbb iskoláinkból magyarszótlanul lépnek ki az egyházi és polgári mindennemû hivatalok viselésére.” Nem helyesli a latin nyelvnek az iskolákból való kiiktatását, de azzal sem ért egyet, hogy a nemzeti nyelvet csak, mint egy mellékes tárgyat tanítsák, amint az akkoriban történt. „Soha egy szándékban nem voltam, s nem is lehetek azokkal, kik a római nyelvet vagy kiirtani iskoláinkból vagy csak félszegûen tanítani javalják; ... de ugyan azokkal sem tarthatok, kik elegendõnek vélik, ha nemzeti nyelvünk csak futólag, minden nagyobb gond és sürgetés nélkül, mintegy függelék gyanánt terjesztetik ollykor ifjaink elébe, nem különben valamelly idegen plántánál, mellyet midõn írottképen szemlélünk sem virágja illatját sem gyümölcse ízét nem érezhetjük.”57 A szerzõ ismerteti a magyar nyelv iskolai oktatásának 1791 utáni helyzetét, valamint a II. Ratio hiányosságait. Nagyon elítéli, hogy csak heti két órában tanítja a gimnázium a magyar nyelvet. Az órákon az osztályok tanulói együtt tanulnak egy teremben, így a hatékonyság nem is lehet magas. Milyen a magyar nyelv sorsa iskoláinkban? - teszi fel a kérdést. „Taníttatnak reá deákjaink, sõt mondhatom, kínoztatnak a száraz Grammatika tanulásával, de mind ennek
ANTAL Mihály: i.h. 85. Czuczor Gergely (1800-1866) bencés szerzetes, költõ, az akadémia tagja. Gimnáziumi tanulmányait Nyitrán, Esztergomban és Pozsonyban végezte. 1817-ben Pannonhalmán belépett a rendbe. A bölcseletet Gyõrben, a teológiát Pesten, a központi papnevelõben végezte. Késõbb a rend gyõri és komáromi gimnáziumában tanított, a késõbbi években Pesten, Pannonhalmán, Gyõrben, majd 1845-tõl az akadémiai nagyszótár munkálatai miatt ismét Pesten élt. A szabadságharc alatt megjelent költeménye miatt elfogták, haditörvényszék elé állították, és fogságra ítélték. Budán, Bécsben és Kufsteinben raboskodott. 1851-ben kegyelmet kapott rossz egészségi állapota miatt. Ettõl kezdve Pesten élt, és nyelvészeti kérdésekkel foglakozott. Verseket, elbeszéléseket, adott közre. Legjelentõsebb mûve: A magyar nyelv szótára, mely hat kötetben jelent meg Pesten 1862–1871. között. 56 CZUCZOR Gergely: A Magyar Nyelv állapotja Gymnasiumainkban. = Tudományos Gyûjtemény. l828. X. 7283. 57 CZUCZOR Gergely: i.h. 73-74. 54 55
maiglan igen csekély sikerét láthattuk.”58 A sikertelenség okai között emlegeti a jó nyelvtankönyvek hiányát, valamint a tanításban tapasztalható rendszertelenséget. Amikor a helytartótanács megbízásából Verseghy megírta magyar nyelvtanát, azt remélték a tanárok, hogy „oly könyvvel ajándékozza meg iskoláinkat, amellyel ifjaink a kiszabott czélra bizonyosan eljuthatnak.”59 Csalódtak, mert a könyv alapvetõen elhibázott. Miután számos hibájára rámutat, Czuczor minden tankönyvíró számára ad utasítást, amikor megemlíti, hogy ez a könyv is példája annak, „lehet valamit jól tudnunk, de a módot annak elõadásában, s a gyermekekhez tett alkalmaztatásban egészen elvétenünk.”60 Helyteleníti iskoláink azon eljárását, hogy a hazai és kortárs írók ismertetésére nem fordít kellõ gondot. Czuczor nagyon elítéli, hogy a magyar irodalmat nem oktatják az iskolában, és követeli a kortárs magyar költõk és írók tárgyalását a gimnáziumban. Károsnak tartja, azt a korabeli iskolákban még általános szokást, hogy a tanulóknak latinul kell egymással beszélni. Czuczor utal Mednyánszky 1822-es tanulmányára, elfogadja javaslatait. A tanulókat magyarul kellene tanítani minden tantárgyra, magyarul kellene egymással társalogniuk, meg kellene ismerniük a magyar irodalmat. Mindez hamarosan szép eredményt hozna, vallja a költõ. Horváth József Elek tanár61 kora iskolai nevelésének problémáiról ír a Tudományos Gyûjtemény 1829. évfolyamában. Erõteljesen elítéli a nemzeti iskolai latin tanítást, hiszen hathét évi tanulás után a tanulók latinul sem írni, sem beszélni nem tudnak. Ennek a szerzõ szerint elsõsorban az az oka, hogy a latin nyelvtant is latinul oktatják. Horváth követeli, hogy a latin nyelvtant magyarul tanítsák a hazai iskolákban. Külföldi példákra hivatkozik, ahol anyanyelven tanítják a latint és ott nem a száraz grammatizálás az uralkodó módszer, hanem a klasszikus írók mûveinek alapos megismerése. A szerzõ a neohumanisták, fõleg Herder nyomán azt kívánja, hogy azoknak, akik az alsóbb osztályok elvégzése után gyakorlati pályára lépnek, a latin helyett szükségesebb és hasznosabb ismereteket tanítsanak az iskolákban. Az alapfokú oktatást a szerzõ tehát latin nélkül képzeli el, és ezt követõen, az ötödik iskolai évtõl kezdve tanulnának a gyermekek latint, de más módszerrel mint eddig. A nemzeti mûvelõdésnek azonban legfontosabb eszköze a magyar nyelv alapos tudása. Éppen ezért van szükség magyar tannyelvre az iskolában, és jó magyar nyelvû tankönyvek kiadására minden tantárgyból.
CZUCZOR Gergely: i.h. 77. CZUCZOR Gergely: i.h. 76. 60 Uo. 61 HORVÁTH József Elek: Az iskolai Nevelésrõl Magyarországon. = Tudományos Gyûjtemény. 1829. I. 75-100. 58 59
Udvardy János,62 aki a Felsõ magyar Országi Minerva hasábjain fejti ki nézeteit 1829-ben, a magyar tannyelv ügyét is érintve. Hasonlóan kortársaihoz, mélységesen hisz a nevelés nagy hatalmában. Kora nevelésügyének hibái között elsõként azt szögezi le, hogy a gyermek az iskolában elsõként nem anyanyelvét és annak nyelvtanát tanulja meg tökéletesen, hanem egy holt nyelvét, a latinét. Elsõsorban tehát az anyanyelvet kell megtanítani. Ezt úgy lehet legegyszerûbben megoldani, ha minden tantárgyat magyarul adnak elõ a tanárok. A latin nyelv azonban olyan iskolázottságot ad a léleknek, hogy aki tud latinul, az magától is könnyen megtanul bármely nyelvet, ezért a latint sem szabad elhanyagolni az iskolai oktatás során. Hazánkban azonban a latint elvont módszerekkel tanítják, és nem a gyermek anyanyelvén, ezért az évekig tartó oktatás kevés eredményt hoz. Emellett nem kell mindenkinek latint tanulni. Ha figyelembe vennék minden gyermeknél azt, hogy milyen életfeladata lesz, és az iskolai évek során csakis a jövendõ hivatásához szükséges ismereteket tanulná, hatékonyabb lenne az oktatás. Hasonló gondolatokat fogalmaz meg Edvi Illés Pál celldömölki evangélikus lelkész is, aki azt vallja, egyik tanulmányában, 63 hogy már az örök értékû klasszikusok kedvéért is érdemes tanulni a latin nyelvet. Hibáztatja azonban a latin tanítási nyelvet és fõleg azt, ahogyan hazánkban a latin nyelvet tanítják. Neohumanista szellemben fogalmazza meg azt a kívánságát, hogy kezdõknek minél kevesebb nyelvtant tanítsanak. Helytelennek tartja azt az eljárást, hogy a gyermekekkel elõbb betanultatják a szabályokat, amiket pedig példákból kellene levezetni. Nézete szerint holt nyelvet nem lehet, de nem is kell az elemi iskolákban tanítani. Sürgeti, hogy elõbb anyanyelve nyelvtanát tanulja a gyermek s csak azután a latin grammatikát. Edvi Illés Pál is, hasonlóan kortársaihoz, erõteljesen hangsúlyozza azt a kívánságot, hogy vezessék be a magyar tannyelvet iskoláinkban. Széchy Ágoston Imre piarista, aki a bécsújhelyi katonai akadémián a magyar nyelv tanáraként mûködött, az anyanyelv tanítása szükségérõl szól a Tudományos Gyûjtemény hasábjain.64 A sikeres oktatás feltételeit Pestalozzi nyomán a következõképpen állapítja meg: az oktatás során igen lényeges az analízis és szintézis összekapcsolása, a fokozatosság. Mivel a fogalmak képzése és közlése szavak által megy végbe, a tanulónak érteni kell a tanítás nyelvét.
A szerzõ szerint a 9-10 éves gyermekek még nem tudnak sokáig figyelni,
anyanyelvükön is - szerinte - csak gépiesen, minden gondolkodás nélkül beszélnek. Ezért az UDVARDY János: Felkiáltás a Haza ügyében. = Felsõ Magyar Országi Minerva. 1829. II. 245-271. EDVI Illés Pál: Növendék fiúknak miért és hogyan kell tanulni latinul. = Tudományos Gyûjtemény. 1839. VI. 3 - 13. 64 SZÉCHY Ágoston Imre: Az anya-nyelv tanítása szükségérõl s módjáról. = Tudományos Gyûjtemény 1839. VI. 49-82. 62 63
iskolába kerülõ gyermekeket mindenekelõtt a közölt ismeretek megértésére kell megtanítani. A nyelvet úgy kell tanítani, hogy a gyermekek a beszéd által gondolkozni, és gondolkozás által beszélni tanuljanak. Ez azonban csak anyanyelven valósítható meg. A latin és görög nyelv erre nem alkalmas s tanításuk az anyanyelv ismerete nélkül csak idõveszteség. A nyelvet tehát, mint egy fejlõdõ, élõ organizmust kell a gyermek elé állítani. A Pestalozzi- féle szemléltetés elvének a nyelvtanításban is érvényesülni kell. Az iskolában mindennek ellenkezõje történik, a módszert a szerzõ „szellem-tikkasztónak” nevezi. Helyesen jegyzi meg, hogy kora iskoláiban tízszer kevesebbet kellene tanítani, s mégis több ismeretet nyerne az ifjúság, ha az elemi iskolákban az anyanyelvet célszerûen tanítanák. 1839-ben a számos lap, többek között a Jelenkor, és melléklapja, a Társalkodó is foglakozott a magyar nyelv helyzetével a felvidéki evangélikus iskolákban. Több cikk szólt arról, hogy itt az iskolák szlovák vagy német anyanyelvû diáksága nem szívesen tanulja a magyar nyelvet, sõt az iskolák vezetõi és tanárai sem szorgalmazzák azt. Érdekes és tipikusnak tekinthetõ Kossányi József volt selmeci gimnáziumi tanár cikke65, melyben arról ír, hogy a felvidéki iskolák mindegyikében, így Selmecen is „szorgalommal míveltetik a magyar nyelv.” Az alsóbb osztályokban a magyar nyelv grammatikáját tanítják, a felsõbbekben pedig egy-két tárgyat magyarul adnak elõ. Azt is megemlíti, hogy „az iskolán kívül is lak- és játékhelyeiken már most többnyire csak magyar nyelven foly a társadalmas közlekedés a selmeczi tanulók közt.” A magyar ifjak tehát nem „tótosodnak el” a felvidéki evangélikus iskolákban. „Aki akar, s a kész eszközökkel élni nem restell Selmeczen is megtanulhat magyarul”, de aki tud, az sem felejti el tanulóévei alatt amit magával hozott. De ha a különbözõ anyanyelvû tanulók megtanulják egymás nyelvét, „ha valaki magyar létére más jeles isméretek mellett a szláv nyelvet is magtanulja” az csak hasznára, és nem kárára lesz. Szintén 1839-ben jelent meg egy cikk66, mely azt igyekezett bizonygatni, hogy a latin, a „törvénytudomány” tanulása szempontjából nagyon fontos, hiszen „e tudomány kútfejei diákul írvák – a benne forduló mesterszavakat az ifjúság másképp sajátjává nem teheti, a diák eredetiben létezõ szellemet utól nem érheti s az elõadott esetekre alkalmazandó törvények kikeresésire sem fog olly könnyen ügyességet szerezni.” Ezért mind a katolikus, mind a protestáns iskolákban javasolja, hogy a „törvénytudományt” továbbra is latin nyelven oktassák.
KOSSÁNYI József: A honi protestáns iskolák a magyar nyelv-mívelés tekintetében. = Társalkodó 1839. 66. sz. 261-262. 66 ILOSVAY György: Javaslat: mi szerint az ifjuság a magyar nyelvet mivelni ohajtván, a diák szót se hanyagolja el. = Társalkodó 1839. 99. sz. 395-396., 100. sz. 397-398. 65
A negyvenes évek elsõ felében, a Pesti Hírlap, és a Religio és Nevelés, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, de más lapok, például a divatlapok hasábjain egymást érték a magyar tanítási nyelvet érintõ kisebb közlemények. Ezek fõként az országgyûléseknek a magyar tanítási nyelv ügyét érintõ eseményeire reflektáltak, azokat kommentálták. Köztük különösen sok a nemzetiségi területek iskoláiban folyó tanítás nyelvére vonatkozó észrevétel. 1844-ben, mikor megszületett a törvény, a lapok egyöntetûen üdvözölték azt. Egyedül az egyetemi magyar nyelvû tanítással kapcsolatban, és ott is csak egy-egy tantárgynál (fõként a fizikánál, vegytannál, gyógyszertannál) merültek fel aggályok.67
* Ha végigtekintünk a felvilágosodás- és reformkori lapjainkban megjelent - a magyar tanítási nyelv bevezetésének szükségességét taglaló - számos íráson, melyek közül csak a legjellemzõbbekkel foglakozhattunk, megállapíthatjuk, hogy ezt a kérdést az 1700-as évek végétõl egészen 1844-ig kiemelt jelentõségûként kezelte a hazai sajtó, hozzájárulva a különbözõ nézetek nyilvánosságra kerüléséhez, és így közvetve a törvény megszületéséhez is.
67
Vö. A magyar nyelv az egyetemben. = Társalkodó 1845. 64. sz. 253-254.
