3.3. PEDAGÓGIAI MÛVEK, ÉS SAJTÓVISSZHANGJUK

„A nevelés nagyszerû feladatának valósítására hatalmas befolyással vannak a jó kézikönyvek. Mi nagy híjával vagyunk mi ezeknek!” Figyelmezõ, 1839.

3.3. PEDAGÓGIAI MÛVEK, ÉS SAJTÓVISSZHANGJUK

A 18. század utolsó évtizedeiben sorra jelentek meg az elsõ természettudományi, filozófiai, történettudományi, orvostudományi munkák nemzeti nyelvünkön. A pedagógia, mint a filozófiától lassanként különváló, önálló tudomány, sajátos helyzetben volt ekkor Magyarországon. Az elsõ, szorosan vett pedagógiai munkák latinul és németül jelentek meg, de ezzel egy idõben magyarul is jelentõs, önálló gondolatokat tartalmazó mûvek láttak napvilágot. A 19. század elsõ évtizedeitõl kezdve aztán egyre több magyar nyelvû, nevelésügyi kérdésekkel foglakozó mû jelent meg, melyek között jó néhány érdekes, értékes, sõt jelentõsnek nevezhetõ munka is van. Közöttük találunk kézikönyveket, pedagógiai tankönyveket, prédikációkat, nevelési tárgyú beszédeket, röpiratokat, folyóiratokban megjelent tanulmányokat, cikkeket. Sok pedagógiai mûrõl jelent meg rövidebb-hosszabb, ismertetés, bírálat a korabeli sajtóban, és mint ahogy magukkal a mûvekkel, a bírálatokkal sem foglakoztak neveléstörténészeink. Pedig vizsgált korszakban a pedagógiai mûvekrõl szóló ismertetések, kritikák egyre sokasodó száma jelzi a tárgy iránti közérdeklõdés növekedését, de emellett az is megfigyelhetõ, hogy a 18. század végén megjelent csak jelzésértékû, figyelemfelhívó jellegû, pár soros ismertetésektõl a 19. század közepére a hazai pedagógiai irodalomkritika magas szintre jutott. Ezt a folyamatot szeretném nyomon követni e fejezetben oly módon, hogy a hatalmas mennyiségû anyagból válogatva az ismertetések, bírálatok jellemzõ típusait mutatom be. 1776-ban jelent meg Molnár János1 mûve, a Petrovszky Sándor urhoz Molnár Jánosnak tizen-öt levelei midõn õtet a jó nevelésrõl való írásra ösztönözné.2 Szakirodalmunk ezt a mûvet tartja az elsõ magyar szerzõtõl származó magyar nyelven közreadott pedagógiai

1

Molnár János (1728-1804) jezsuita tanár, író. 1745-ben lépett be a jezsuita rendbe. Teológiai tanulmányokat folytatott, 1759-ben szentelték pappá. Tanárként mûködött az ország több jezsuita iskolájában. Nagyszombatban etikát, ékesszólástant, bölcsészetet, Kolozsvárott teológiát tanított. Gyõrben töltött évei alatt írta egyetlen pedagógiai tárgyú mûvét. A rend feloszlatása után, 1776-ban a budai akadémia igazgatója lett. 1784-ben Szepesváraljára vonult vissza és kizárólag tudományos kérdésekkel foglalkozott. 2 (A könyv kézirata az Egyetemi Könyvtár Kézirattárában található F. Bölcsészet 41. jelzet alatt.)

munkának.3 A levélformában megírt pedagógiai mûben a nevelés és oktatás minden lényeges kérdésére kitér a szerzõ. Egyetemes neveléstörténeti, sõt talán azt is mondhatjuk: összehasonlító pedagógiai áttekintést is ad, amikor a korabeli európai országok oktatási rendszereit írja le néhány magyar vonatkozással kiegészítve. Nézetei felvilágosultak. A klasszikus és reális ismeretek egyensúlyára törekszik az oktatásban. Nem kevésbé értékes vonása Molnár neveléselméletének a gyermeki természetre vonatkozó optimista szemlélete, a gyermeki természethez alkalmazkodó oktatási eljárások jelentõségének hangsúlyozása, a testi egészségnek,

higiéniának

nagyrabecsülése,

a

jó

pedagógus

személyiségvonásainak

felvázolása, felelõsségének hangsúlyozása. A könyvre az elsõ magyar nyelvû újság, a Magyar Hírmondó 1780-ban hívta fel a figyelmet néhány sorban, a következõ kommentárral: „A közönséges hasznú könyvek közé tartoznak F.T.T. Molnár János (most kanonok Ts. K. Tanáts és a Budai Universitáson Igazgató Úrnak) Tizenöt levelei a jó nevelésrõl. – Mos úgy is egész Európa a jó nevelésrõl gondoskodik, s annak lábra állíttatásán igyekezik, elannyira, hogy a leg Felségesebb Királyok és Fejedelmek nem átallanak abban foglalatoskodni.”4 Ehhez hasonló figyelemfelhívó sorok igen gyakran jelentek meg a korszak lapjaiban. A felvilágosodás idõszakában a hazai értelmiség zömét a papság jelentette. A külföldi egyetemeken képzett, a felvilágosodás eszméitõl megérintett fiatalok, miután hazatérésük után elfoglalták papi hivatalukat, megszerzett tudásukat hazai földön csak saját foglalkozásuk adta keretek között kamatoztathatták. Az igehirdetés, a prédikáció, a 18. század végén különös jelentõséget kap. Ez lesz az új eszmék terjesztésének eszköze, „a korszak publicisztikája.”5 A 18. század utolsó évtizedeiben a papság egy része felismerte, hogy a jó nevelés szükségességérõl a híveket meg kell gyõzni. Mivel sokak kezébe könyv soha nem jutott el, ezért a nagymûveltségû, külföldi egyetemeken képzett papok fontosnak tartották, hogy a felvilágosodás pedagógiai eszméit a szószékekrõl is hirdessék. A 18. század végén és a 19. század elején számos nevelési témájú egyházi beszéd hangzott el a templomokban. Számos esetben azután ki is nyomtattatták ezeket az egyházi szónoklatokat, így fennmaradtak, értékes adalékokkal szolgálva a hazai neveléstörténeti kutatások számára.

Vö. MÉSZÁROS István: Az iskolaügy története Magyarországon 996-1777 között. Bp. 1981. 615. A mû elemzése és értékelése: FEHÉR Katalin: Az elsõ magyar nyelvû neveléstan. = Magyar Könyvszemle 1986. 316320. 4 Magyar Hírmondó 1780. 71. 5 Vö. BENKÕ Samu: A felvilágosodás meggyökerezésének néhány sajátossága az erdélyi magyar mûvelõdésben. Korunk Évkönyv 1973. 106. 3

Almási Szalai János bánhorváti református lelkész tíz pedagógiai tárgyú egyházi beszédet tartalmazó mûve6 1794-ben jelent meg Kassán. Az utrechti egyetemen tanult szerzõ Duttenhofer munkáit használta fel, de ezeket saját gondolataival kiegészítve adta közre. A prédikációkat bevezetõ részben Almási azt nehezményezi, hogy „Némelly világosodottabb Európai Nemzeteknél, a hol már számtalan sok könyvek olvastatnak a gyermeknevelésrõl, nem szûnnek meg a Tudós Társaságok és Fejedelmek még ma is gazdag jutalmakat azoknak számokra fel-tenni, a kik a Gyermek nevelést illetõen valamelly fontos kérdést leghasznosabban meg-fejtenek, vagy valamelly új munkát írnak ezen matériáról, mi nálunk pedig, ahol meg született nyelvünkön igen keveset olvashatnak a Nevelésrõl, nagyobb részint ki-ki elég tudósnak képzeli magát ezen dologban....”7, hogy nem is tartja lényegesnek, hogy bármi újat olvasson vagy tanuljon. Ezt a szemléletet próbálta megváltoztatni a szerzõ, aki prédikációit egy-egy lényeges nevelési kérdés köré csoportosította: 1. A keresztyéni jó gyermek nevelésre kötelezõ és indító okok. 2. A Gyermek nevelés-beli nevezetesebb és közönségesebb hibákról. 3. A gyermekek értelmének formálásáról. 4. Abban való út-mutatás, miképen kelljen a Gyermekeket szüléik eránt való engedelmességre, tiszteletre és szeretetre tanítani. 5. Ut-mutatás arra, miképen kelljen a Gyermekeket Isten eránt való igaz szeretetre, tiszteletre, bizodalomra vezetni, igaz isteni félelemre tanítani. 6. A Gyermekeknek igaz virtusokra való tanításokról. 7. A jutalmakról és büntetésekrõl, amellyekkel élhetni a Nevelésbeli fenyítékben. 8. A Szülék kötelességirõl. 9. Az embernek ifjúságabeli kötelességrõl. 10. A Boszorkányokról, és több béli babonás vélekedésekrõl. A gyermekek oktatása során mindig figyelemmel kell lenni életkorukra, értelmi fejlettségükre – vallja a szerzõ. Erõteljesen ellenzi a saját korában általánosnak mondható értelem nélküli emlékezetbe vésést. „Ne tanúltassuk a Gyermeket mind szüntelen, minden értelem nélkül, hanem rövid, világos és értelmes magyarázat által tegyétek lehetõvé a Gyermeknek azt, amit az õ emlékezetébe kívántok bé-nyomni.”8

Amikor a büntetés és jutalmazás kérdéseirõl ír,

Basedow 1770-ben megjelent Metodenbuchjának elveire hivatkozik. A szülõk értsenek egyet a gyermeknevelés elvi kérdéseiben, ugyanazokért a dolgokért büntessenek és jutalmazzanak. A büntetés kiszabásánál ne a harag vezesse a nevelõt, hanem a gyermeki erkölcsök javításának szándéka. 1794. decemberében röviddel a kötet megjelenése után, a bécsi Magyar Hírmondó a következõképpen tudósított a prédikációs gyûjtemény megjelenésérõl: „Egy, mind a ALMÁSI SZALAI János: Szülék kézi Könyve avagy a Gyermek nevelésre útmutató tíz Prédikátziók. Kassa 1794. 7 ALMÁSI SZALAI János: i.m. 51. 8 ALMÁSI SZALAI János: i.m. 61. 6

szüléknek, mind minden Gyermekeket tanítóknak, igen hasznos és szükséges Könyvetske került ki a sajtó alól ezen 1794. esztendõ végével, ílly tzím alatt: Szülék kézikönyve, avagy a Gyermeknevelésre útmutató Tíz Prédikátziók,” A cikk röviden ismerteti a munkát és közli a könyv árát, (30 krajcár) és a helyeket, ahol meg lehetett vásárolni a mûvet.9 Számos, a fentiekhez hasonló, pár soros híradások láttak napvilágot a pedagógiai vonatkozású mûvekrõl a 18-19. század fordulójáig. A korábbiakhoz képest bõvebb, új típusú ismertetést olvashattak az érdeklõdõk 1807-ben, a Hazai Tudósításokban Cserey Farkas10 pedagógiai mûvérõl. A falusi nevelésnek módgyáról való vélekedés igen érdekes munka11. Fejezetcím nélküli elsõ harmada nevelésfilozófiai fejtegetés. Ezt követi „Az oskola házról”, „Az oskola mesterrõl”, a vallási és erkölcsi nevelés kérdéseirõl szóló fejezet, majd a különbözõ tantárgyak tanítását tárgyaló részek. A toldalékban a szerzõ fontos témákat érint. Szól az egészséges életmódról, a betegségek elleni védekezésrõl és azok gyógyításáról, az iskolai rendrõl, az iskolai elöljárók feladatairól, a jutalmazás és büntetés kérdéseirõl, a tanítók szaktudományi, és neveléstudományi képzésének fontosságáról. Érdekes gondolata hogy a falusi iskola ügyei kizárólag a helybéli földesúrra tartozzanak. 1807. február 21.-én, a Hazai Tudósítások címû lapban ismertetés jelent meg Cserey könyvérõl, a Könyvvisgálások rovatban. A bírálat elismerõ hangú. Hangsúlyozza a mû jelentõségét abból a szempontból, hogy szembe mert szállni a népoktatással kapcsolatos konzervatív felfogással: „Ezen kisded munka a Királyi Fõ Kormány Széknek vagyon ajánlva. Czélja az, amit Titulusa visel, hogy a Falusi nevelést jobb lábra állíttassa N. Erdély országban. Mintegy Bévezetésképp mutatja meg, hogy szükséges is, hasznos is a Falusi Embernek jobb nevelése. Megfelel azon gyáva Nyomorgatóknak, kik magok a setétségnek fiai lévén, mindent homályban tartani igyekeznek. Javallása abban áll, hogy a Földmívelõ, állapotjához alkalmaztatott oktatásokat vegyen, melly által polgári kötelességeinek tellyesítésére annál

9

Magyar Hírmondó. Bécs. 1794. december 29. Toldalék. 901-902. Cserey Farkas (1773- 1842) Tanulmányait Bécsben végezte, majd utazásokat tett Európában. Fiatalon megismerkedett a felvilágosodás eszméivel, olvasta a legjelentõsebb írókat. Katonai pályára lépett, a napóleoni háborúk idején különösen kitüntette magát. Krasznai kastélya értékes gyûjteményeknek adott helyet. Antik gemmagyûjteménye, festményei, metszetei, ásványgyûjteménye, és apjától örökölt, de általa is rendszeresen gyarapított könyvtára, botanikus kertje jelentõs értéket képviselt. (1849-ben a kastély és vele a gyûjtemények tûzvészben elpusztultak.) Sokat tett a magyar irodalomért is. Néhány elkészült mûvérõl köztük az erdélyi oktatásügy reformjára vonatkozó tervezetérõl, valamint egy erdélyi botanikus kert alapításával kapcsolatos értékesnek látszó elképzelésérõl csak a kortársakkal folytatott levelezésébõl tudunk. 11 CSEREY Farkas: A falusi nevelésnek módgyáról való vélekedés. Nagyvárad, 1806. A könyvrõl részletesen: FEHÉR Katalin: Cserey Farkas pedagógiai mûvének korabeli visszhangja = Magyar Könyvszemle. 1987. 2. sz. 136-139. és FEHÉR Katalin - FODOR László: Az erdélyi magyar nevelés évszázadai. Kolozsvár, 2002. 43-60. 10

készebb lészen, mennél nagyobb könnyebbítéseket érez tulajdon hasznának megszerzésére. Azért ezen tárgyaknak elõadtatásokat kívánja: A Vallásbáli oktatás. - Az Ekölts és okosság tudománnya. - Az olvasás. - A szép és helyes Irás. - A Számvetés. - A Föld- leírása. Természet Históriája. - Természet tudománnya.- A Mezei Gazdaság. - Az Egésségrõl való oktatás. Minthogy pedig erre jó Mester, alkalmatos hely, és fizetés kívántatik, arra ébreszti Hazafiainkat, hogy e végre egy kis áldozatot tenni ne késsenek, hanem jobbágyainak nemtsak Urai, hanem attyai is légyenek. Azon okra nézve ezen iskolák igazgatását a Földes Urakra kívánja bízni, és a Mestereket készíteni s a Cantor vagy Egyházszolgája hivataljától elfogni óhajtaná, de a Mezei gazdálkodástól is, kivévén némelly kis gyakorlatokat, mellyek a Gyermekek oktatására czéloznának. Az oskolai rendrõl, fenyítékekrõl jó tanátsokat emleget….Nem lehet jobb tanáts mint, hogy kiki állapotjához képest neveltessék, és tsak azok, kik különös elmebéli tehetségekkel bírnak, botsátassanak a Deák iskolákba. Az illyen falusi nevelés nagy figyelmet érdemel, nem is lehet Európának mostani állapotjában kár nélkül ezt elmellõzni: de a dolog fontosságához képest ez igen rövid munka. A Szerzõnek mindazáltal méltó betsületére válik, hogy e dologról nyilván kívánt szóllani. Ez megmutatja az õ szívének azon nemes indulatját, melly embertársainak boldogítására törekedik.”12 Az ilyen típusú ismertetések már többet árultak el a könyvrõl, mint a 18. század végi pár soros jelzések. Látható, hogy a recenzens alaposan átolvasta a mûvet, és annak minden lényeges elemérõl szólt, de az ismertetés bíráló megjegyzéseket még nem tartalmazott. Egy évtizeddel késõbb, Váradi Szabó János13 pedagógiai mûvérõl - A hazabeli kisebb oskoláknak jobb lábra állításokról címû könyvrõl14 - jelent meg jelent meg a korábbiakhoz képest új típusú ismertetés a Tudományos Gyûjteményben. Ezektõl az évektõl kezdve gyakorivá válik, hogy egy-egy könyv ismertetése kapcsán nemcsak az adott mû tartalmáról szólnak a bírálók egy ismertetés keretében, hanem szélesebb összefüggésekre, külföldi eredményekre és szakmunkákra is felhívják az olvasók figyelmét a recenziók szerzõi. Váradi Szabó szerint, ha a társadalom számára hasznos polgárokat akarunk nevelni, akkor a falusi iskolákban az elemi ismeretek megtanítása mellett az életre kell elõkészíteni a gyermekeket. Az élet pedig azt kívánja, hogy a falusi gyermek idejekorán tanuljon meg dolgozni is. Ezért Magyarországon is szükség van un. „industrialis” iskolákra. „amellyekben a

12

Hazai Tudósítások. 1807. febr.21. 122-123. Váradi Szabó János (1783-1864) Sárospatakon végzett tanulmányai után Vay Miklós báró gyermekeinek leendõ nevelõjeként a heidelbergi egyetemen folytatta tanulmányait majd 1810-ben Pestalozzi yverdoni intézetében töltött tíz hónapot. 1811-1824-ig mûködött nevelõként a Vay családnál. 1830-tól Debrecenben, mint a salétromgyár felügyelõje mûködött. 14 VÁRADI SZABÓ János: A Hazabéli kisebb oskoláknak jobb lábra állításokról. Pest, 1817. 13

köznép emberé formáltatván, a polgári életre, boldogságának keresésére is alkalmatossá tétetik,”15 vagyis egy-egy mesterség alapjait is megismeri. A Tudományos Gyûjtemény 1818. évi V. kötetében, Ángyán János16 tollából, hosszú és részletes recenzió jelent meg Váradi Szabó könyvérõl.17 Az ismertetés egyik értékes része az „industrialis iskolák” kérdésével foglalkozik. „A 17-dik lapon azt kezdi megmutogatni a T. Iró, hogy a köznépnek az Industrialis oskolák mulhatatlanúl szükségesek. - A Recenzens ez illyen oskolák szükséges voltát nem tagadja: tsak azt, mondja, hogy ezek még szükségesebbek vólnának Földes Uraságaink gyermekeinek neveltetésére. - Miért áll oly alatsony léptsõn Hazánkban az Industria? Azért, mert Földes Uraságaink, Birtokos Uraink az õ Inasaikból, kultsárjaikból s hólmi jött ment Elõdeikbõl lett Ispánnyaik, Tisztartóik s gazdáik szemeikkel néznek. - Ezek nem tudnak a gazdálkodáshoz; magok a Birtokos Urak sem: mit lehetne itt a szorgalomra nézve várni? – A Falusi oskoláknak tehát, állapotját ugy elrendelni, mint a T. Iró rajzolja, igen jó volna: de tsak úgy és akkor lenne ennek haszna kitettzõ, ha és midõn a Keszheli Georgikon örök háládatosságot érdemlõ Geniusa, több vetélkedõ Társokat látna: vagy legalább a Kesztheli Georgikon Nevendékei közt Gróf, Báró, s más Birtokos Urfiakat szemlélnénk! A bizonyos, hogy Angliában a Lordok s más Nagyok az elsõ gazdák, kik az industrialis oskolák által lettek illyekké. - A mit Fellenberg Emmanuel Helvecziaban megtett, a mirõl a T. Iró a 21. lapon emlékezik, miért nem tehetnék azt meg Nemzeti Naggyaink, és tehetõsebb Városi Közönségeink?”18 Tehát Ángyán nemcsak a köznép fiai számára tartja fontosnak a mesterségek tanulását, hanem a fõrendûeknek is, hogy hazánk mezõgazdasága, ipara fejlõdésnek induljon. Az ismertetés kitér Váradi Szabó mûvének minden elemére, az értelmi, erkölcsi és testi nevelés kérdéseire, a módszerekre, a tanítók képzésére. A recenzens, a tanítók képzésére vonatkozó résznél, mikor arról ír, hogy a leendõ tanítók nem szerezhetnek hazánkban megfelelõ elméleti pedagógiai ismereteket, megjegyzi, hogy azt nem tudja, mi történik a többi hazai iskolában, de: ”a Reformátusok Pápai anya oskolájokban, minden oskolai Cursusban, elvégezi Professor T. Márton István Úr ezen Tudományt is; úgy hogy ennek halgatása nélkûl egy Cursust végzett Tanuló is ezen oskolából ki nem jõ.”19 Ez a megjegyzés mutatja, hogy a recenzens fontosnak tartotta tájékoztatni az olvasókat a

VÁRADI SZABÓ János: i.m. 15. Ángyán János (1768-1846) református lelkész. Tanulmányait Debrecenben és Jénában végezte. Hazatérve, Szeghalmon, Pápán, Pécelen, 1808-tól haláláig Veszprémben mûködött lelkészként. Chimani változata alapján adta közre magyarul Niemeyer: Nevelés és tanítás tudománya címû mûvét. 17 ÁNGYÁN János: A Hazabéli kisebb oskoláknak jobb lábra állításokról. = Tudományos Gyûjtemény, 1818. V. 95-113. 18 ÁNGYÁN János: i.h. 102. 19 ÁNGYÁN János: i.h. 112. 15 16

pedagógiaelmélet oktatása terén elért, általa ismert eredményekrõl.20 Megjegyzéseket fûz a testi nevelésre vonatkozó részekhez is, felhívja az olvasók figyelmét az e tárgyban frissen megjelent fontos külföldi és hazai szakmunkákra. Apróbb kifogásokat is felemlít, különösen a pedagógiai szakszavak helytelen használatával kapcsolatban. Az 1830-as években egyre többen ismerték fel a hazai nevelésügy elmaradottságát. Számos, különbözõ mûfajú mû jelent meg ezekben az években, melyek megpróbálták feltárni a hiányosságokat, és igyekezetek utat mutatni a reformoknak. 1836-ban Budán jelent meg Zsoldos Ignác Nevelésünk hiányai címû röpirata.21 A rövid írás, a többi reformkori pedagógiai irat sorából nem radikalizmusával, hanem rendkívül logikus, világos okfejtésével, józan és megvalósítható javaslataival emelkedik ki. A szerzõ – mint Veszprém megye fõjegyzõje – hivatalból foglalkozott iskolaügyi kérdésekkel a gyakorlatban is. Mûvén jól látszik, hogy közelrõl ismerte a korabeli oktatásügy alapvetõ gyengeségeit, látta a falusi iskolákban, a városi gimnáziumokban folyó oktatómunkát, a valóságot. Abból indul ki – ami szerinte is oktatásügyünk elmaradottságának legfõbb oka – hogy a

falusi tanítók teljesen képzetlenek.

A középiskolából kicsapott

diákok,

borbélylegények, katonák, színészek állnak be népiskolai tanítónak, akik maguk is éppen csak írni-olvasni tudnak. A szerzõ szerint mindaddig, míg a tanítói hivatásnak nem lesz megfelelõ rangja és elismertsége, míg a tanítókat nem fizetik meg tisztességesen, addig nem lehet jelentõs javulást várni a népoktatás színvonalának emelkedése terén. Amíg a tanító fizetése csak annyi, amennyit „egy jóravaló kanász is megkap” nem lehet várni, hogy egy mûvelt, jól képzett ember erre a mesterségre adja a fejét. „És nem is fog mindez soha megváltozni, míg csak a Status minden oskolatanítót, különbség nélkül, mint nemes rendeltetésû Tisztviselõjét tekintvén, õket nagy érdekû hivataljokhoz illõ fizetéssel nem jutalmazza.”22 Szükség van tehát arra, hogy a tanítókat az állam fizesse, de az is lényeges, hogy megfelelõ képzésükrõl is gondoskodjon. Zsoldos szerint állami tanítóképzõkre van szükség, ahol a leendõ tanítók magas szintû pedagógiai oktatásban részesülhetnek. Ha lennének is képzett tanítók, a nemzeti népnevelés reformjának sikeréért még számos intézkedésre lenne szükség. A szerzõ szerint a valóság az, hogy a falusi gyermekek többsége nem jár rendszeresen iskolába. A nagy szegénység miatt a gyermekek munkájára is szükség van, tehát a már munkaképes 9–12 éves gyermekeket mezei munkára fogják a szülõk. De ha nem dolgoznának is a gyermekek, akkor Márton István pedagógiai elõadásainak kézirata fennmaradt. Vö. FEHÉR Katalin: Márton István neveléstudományi elõadásai a pápai kollégiumban. In. Uõ: A felvilágosodás pedagógiai eszméi Magyarországon. Bp. 1999. 67-71. 21 ZSOLDOS Ignác: Nevelésünk hiányai. Buda, 1836. 20

22

ZSOLDOS Ignác: i. m. 44.

sem mehetnének iskolába, mert nincs megfelelõ ruhájuk, nincs pénzük a tankönyvekre. Ezért sok gyermek nem tanul meg írni-olvasni. Zsoldos azt javasolja, hogy a rászorulók kapjanak állami támogatást gyermekeik iskoláztatására. A gimnáziumi oktatás legalapvetõbb hibájának tartja a szerzõ a latin tanítási nyelv egyeduralmát. Ahelyett, hogy hosszú évekig oktatnánk az ifjakat az „idegen holt deák nyelvre, nem jobb volna-e saját nemzeti magyar nyelvünkön tanulni meg sokkal több hasznos esméreteket, például tökélletes világ és hazai történeteket, föld- és ég leírását, Mathesist, pallérozottabb mezei gazdaságot, a kereskedés elemeit, a nemzeti gazdálkodás fõ vonatit, egybehasonlító Statisticát, honi rövid Törvényt, természettudományokat.”23 Nemcsak a hasznos tudományok szélesebb körû oktatása lényeges, hanem az is, hogy az ifjakat önálló ítéletalkotásra neveljük. Meg kell változtatni a tanítás módszereit. Az emlékezet állandó terhelése helyett gondolkodni, véleményt nyilvánítani, érvelni kell megtanítani a fiatalokat. Az is nagy hibája Zsoldos Ignác szerint kora nevelésügyének, hogy csak a fiúk oktatását tartja fontosnak, a leányok nevelését elhanyagolja. Nincsenek leánynevelõ intézetek, ahol anyanyelven, korszerû ismeretekhez juthatnának a nõk. A leányokat külföldi nevelõnõk oktatják, és többnyire a francia nyelv alapjain, egy kis zenén, rajzoláson, kézimunkán kívül alig tanulnak egyebet. Mindkét nem számára fontos, hogy ne csak szellemi, hanem testi erõiket is fejlesszék. Szükség van az iskolákban szervezett, tervszerû testnevelésre minden korosztály számára. Az iskolai nevelésen túl arra is fel kell készíteni a fiatalokat, hogy képesek legyenek önmagukat mûvelni felnõtt korukban. Zsoldos Ignác röpiratának leglényegesebb javaslatai tehát a következõk: – Az oktatásügy irányítása legyen minden szinten az állam feladata. – Állítsanak fel állami tanítóképzõket, ahol egységes elvek alapján korszerû ismereteket kaphatnak a leendõ népiskolák tanítói. – Fordítson az állam gondot az iskolakötelezettség betartatására. – Hogy minden gyermek megszerezhesse az alapvetõ ismereteket, nyújtson az állam anyagi támogatást a rászoruló tanulóknak. – Az oktatás a népiskoláktól az egyetemekig anyanyelven történjen. – A sok felesleges ismeret helyett tanuljanak a fiatalok a középiskolákban természettudományi tárgyakat, matematikát, statisztikát, gazdálkodást. – Vezessenek be új oktatási módszereket, melyek lehetõvé teszik az önálló gondolkodás fejlesztését. – Hozzanak létre leánynevelõ intézeteket, ahol a nõk a fiúkéval azonos képzésben részesülhetnének. – Fordítsanak gondot az iskolákban a testnevelésre. – Készítsék fel a gyermekeket az önmûvelésre.

23

Uo. 61.

Zsoldos Ignác nevelésügyi röpiratáról Warga János24 nagykõrösi professzor írt hosszú és részletes bírálatot a Figyelmezõben.25 Szinte minden kérdésben egyetért a szerzõvel, különösen az anyanyelvû oktatás szükségességével, a nõnevelés halaszthatatlan reformjának követelésével. Nézete szerint a röpirat szerzõje feltárta a hazai nevelés hiányosságait, de ez még nem elegendõ. „Ha már nevelésünk nemleges oldalai világosak, hassunk azokra egészen ellenkezõ tettleges erõk által.” – vallja Warga János, hiszen „kire háramlik ezen nagy hiány szomorú következése?” „Kétség kívül… az egész nemzetre.” „És kinek lehet inkább hatalmában ezen nagy hiányon segíteni?” –teszi fel a kérdést. Úgy gondolja, hogy a bajokon csakis nemzeti összefogással lehet segíteni. „Nincsenek kézikönyveink? Serkentessenek az írók jutalommal: s kétségkívül leendenek” „Nincs nemzeti nevelésünk? Tanítsunk minden tanulmányokat nemzeti nyelven!” „Szegénysége miatt nem taníttahatja a köznép gyermekeit? Fizettessenek a méltó, s jól készült tanítók közpénztárból.” „Nincsen elég gond a testi kifejlésre? Legyenek minden iskolában az elemi iskolán kezdve fölfelé czélirányos testgyakorlati eszközök.” „Nincsen általán véve józanon nevelt és magyar nõnemünk? Állíttassanak elõször is a felsõ, közép és alsó néposztály leányai számára tanítónékat képezõ intézetek, állíttassanak leányiskolák…” Látható, hogy egy nevelésügyi röpiratról szóló látszólag jelentéktelen recenzióba hogyan tudta beleszõni a recenzens a legégetõbb problémák orvoslására szolgáló radikális és liberális nézeteit. A népoktatás rendkívül fontos kérdés volt a reformkorban. Sokan felismerték, hogy hiányoznak a szükséges modern tankönyvek és tanítói kézikönyvek. 1833-ban Puchói Marczibányi Lajos26 20 aranyat ajánlott fel egy a falusi nép oktatását elõsegítõ kézikönyv megírására.27 A pályakérdés így szólt: “Mit kell falusi tanítóknak tudniok a nép oktatása végett és mire taníttassanak a falusi gyermekek?”28 A felhívást a Tudományos Gyûjtemény közölte.29 Az 1835-ben összeült bírálóbizottság, (melynek tagjai Fáy András, Schedius Lajos, Binitz Lajos, Kis János, Szilasy János és Döbrentei Gábor voltak) a beérkezett tizenegy pályamû közül az elsõ díjat Edvi Illés Pál: Elsõ oktatásra szolgáló kézikönyv30 címû 24 Warga János (1804-1875) Tanulmányait a sárospataki református kollégiumban és a berlini egyetemen végezte. Hazatérése után 41 évig oktatott Nagykõrösön. Modernizálta az iskola tanrendjét, bevezette a magyar tanítási nyelvet, megkezdte a magyar irodalom tanítását, önképzõkört szervezett, tanítóképzõ tagozatot hozott létre, kisdedóvót állított fel. Az Akadémia 1835-ben levelezõ tagjai közé választotta. Számos tankönyvet írt a népiskolák és a gimnáziumok számára. 25

Figyelmezõ 1838. 10. sz. 154-161.

26 Marczibányi Lajos unokaöccse volt a tudomány és irodalompártoló Marczibányi István (1752-1810) udvari tanácsosnak.

A pályázatról: FEHÉR Katalin: Egy reformkori pedagógiai tankönyvpályázat. = Könyv és Nevelés 2002. 1. sz. 60-64. 27

28 Vö: FEKETE Gézáné: Az Akadémia 1831-1858 között alapított jutalomtételei és elõzményei. Bp. 1988. 207. 29 PUCHÓI MARCZIBÁNYI Lajos: Jutalomtétel. = Tudományos Gyûjtemény 1833. V. 124-125.

30 EDVI ILLÉS Pál: Elsõ oktatásra szolgáló kézikönyv, vagyis a legszükségesebb tudományok öszvessége, vallási különbség nélkül minden néptanítók s tanulók számára. Buda, 1838.

munkájának ítélte oda. A második díjat Warga János nagykõrösi professzor nyerte31, és erre a pályázatra írta meg figyelemre méltó munkáját az akkor Pesten mérnöki tanulmányokat folytató Sasku Károly32 is. A pályázat jelentõségét neveléstörténeti szakirodalmunk nem elemezte részletesen, a nyertes mûvekrõl nem készült érdemi neveléstörténeti méltatás, a róluk megjelent recenziókat nem vették számba, pedig azok ismét egy új fázist jelentettek a pedagógiai mûvek sajtóban történõ ismertetése terén. Ekkortól figyelhetõ meg az a tendencia, hogy egy-egy fontosabb mûrõl több, egymással vitázó ismertetés, bírálat is megjelent. Így volt ez az említett könyvek esetében is. Az elsõ díjat nyert, közel 700 oldalas mû szerzõje Edvi Illés Pál33 evangélikus prédikátor és iskolafelügyelõ, aki egyetemi tanulmányait Németországban, Jénában végezte. A munka forrásai között megemlíti Niemeyer és Rochow népoktatással foglakozó írásait de merített a katolikus Szilasy János: A nevelés tudománya címû, 1827-ben megjelent mûvébõl is. A tanítóknak szóló közel 30 oldalas elméleti pedagógiai bevezetésen és oktatáspolitikai reformjavaslatokon kívül (Kalauzoló beszéd az oskola-tanítókhoz, melyben megiratik, hogyan kelljen a gyermeket okosan tanítani és név szerint e kézikönyvvel élni) a kötet “értelemgyakorlatokat”, “erkölcsi elbeszéléseket és oktatásokat”, illemtant, “tanulságos és mulattató verseket” tartalmaz, majd a népiskolai tantárgyak (a számtan, az ásvány-növény és állattan, a földrajz, a történelem, az egészségtan, a gazdaságtan, a “törvény-tudomány”, a magyar nyelvtan és helyesírás) anyagát körvonalazza. A kötethez írt elõszavában Toldy (Schedel) Ferenc írja, hogy a mû “a néptanító részére sok tanulságos és czélirányos intést” tartalmaz, és a “tudományokat a legteljesebben, s e mellett tömören, a nép és nevendékek szükségeihez és fogalmához alkalmazva adja elõ… nyelve egyszerû, tiszta, világos.” Talán éppen egyszerû és érthetõ nyelvezetének köszönhetõ a könyv rendkívüli népszerûsége. 34 Milyen elméleti pedagógiai ismereteket tart szükségesnek a szerzõ a falusi néptanítók számára? A nevelés területeirõl szólva a testi, és lelki nevelést különbözteti meg, az utóbbit két részre, az értelmi és erkölcsi nevelésre bontja. Nézete szerint a helyes és egészséges testi nevelés az alapja a gyermek jövõjének. Fontosnak tartja a szabad levegõn való testmozgást, a labdázást, az úszást, télen a csúszkálást a jégen, hiszen ezek erõsítik a testet, és jó hatással 31 WARGA János: Vezérkönyv az elemi nevelés és tanításra. I-II. Buda, 1837-38. 32 Sasku Károly (1806-1869): mérnök, tanár. Szülõvárosában, majd a debreceni református kollégiumban tanult. A selmeci bányászati akadémián, késõbb Pesten folytatott mérnöki tanulmányokat. 1842-1844. között a máramarosszigeti református kollégium tanáraként mûködött, ahol neveléstant, bölcseletet, jogot és mennyiségtant tanított. Ezt követõen részt vett a Tisza-szabályozás munkálataiban. Az 1848/49-es forradalomban honvéd századosként harcolt. Orosz fogságba esett. Szabadulása után hosszú ideig nem kapott állást. 1860-ban az Akadémián a nyomtatványok javítója lett. Számos mûve jelent meg, geometriai, nyelvészeti, filozófiai, jogi és pedagógiai témákból. Tankönyveket is írt. 33 Edvi Illés Pál (1793-1871) Tanulmányait a soproni evangélikus líceumban és a berlini egyetemen végezte. Hazaérkezése után, 1817-tõl Rétiben majd Vanyolán mûködött lelkészként. 1831-1863-ig a nemesdömölki gyülekezet esperese volt. Vallási mûvein kívül verseket és számos tankönyvet is írt. 34 A mû három kiadást ért meg. A második javított és bõvített kiadás 1838-ban, a harmadik 1844-ben jelent meg.

vannak a lélek fejlõdésére is. Edvi Illés Pál iskolafelügyelõként jól ismerte a korabeli népiskolák állapotát, ezért hangsúlyozza, a tanító tegyen meg mindent a gyermekek egészségéért. Az osztályteremben legyen tisztaság, és gyakori szellõztetéssel biztosítsák a jó levegõt. A pedagógus követelje meg, hogy a gyerekek mindig ápoltan és tisztán jelenjenek meg az iskolában, ügyeljenek könyveik, iskolaszereik tisztaságára is. Felhívja a figyelmet arra, hogy mindig legyen elegendõ fény és világosság az osztályteremben, a tanító törõdjön a gyermekek helyes testtartásával olvasás és írás közben. A lélek nevelésében mind az értelem, mind az erkölcsök fejlesztése nagyon fontos. Hangsúlyozza, hogy már csecsemõkortól úgy kell nevelni a gyermeket, fõként jó példával, hogy fel se merüljön benne a rossz cselekedet elkövetésének lehetõsége. Rendre, engedelmességre, békés együttélésre, szolgálatkészségre, igazmondásra kell szoktatni minden gyermeket. A jó szellemi képesség velünk született adottság Edvi Illés Pál szerint, tehát nem szabad azokat a tanulókat büntetni, akiknek felfogóképessége lassúbb a többinél. Csak az erkölcsi vétségeket kell büntetni, és a legfontosabb az, hogy a gyermek pontosan tisztában legyen azzal, miért is kapja a büntetést, és érezze annak jogosságát. A büntetés soha ne legyen kegyetlen, a tanító lehetõleg tartózkodjon a testi fenyítéstõl. A jutalmazásnál szintén nem szabad a jó szellemi képességeket tekintetbe venni, csakis a szorgalmat. Figyelmeztet, hogy soha ne jutalmazzon a tanító édességgel, a munka elengedésével, vagy egyéb kedvezményekkel. A szerzõ számos ma is megfontolásra méltó gondolatot fogalmaz meg

a tanító

személyével, tanítási módszereivel kapcsolatban is. Igyekeznie kell, hogy tanítványai bizalmát, szeretetét megnyerje, mert így a tanulók örömmel végzik munkájukat, örömmel jának iskolába. A tanulás ne terhes kötelesség, hanem öröm legyen a gyermekek számára. A tanító semmi olyat ne tanítson, ami a tanulók életkorát, értelmi fejlettségét meghaladja. A könnyûtõl a nehéz, az ismerttõl az ismeretlen felé kell haladni. A pedagógus elõadása élénk, változatos, érdekes és vidám legyen, a kedvetlenség és komorság csökkenti a tudásvágyat a gyermekekben. A figyelmet igyekezzen állandóan ébren tartani, ennek legfontosabb eszöze a szemléltetés. Magyarázatait kisérje rajzokkal, ábrákkal, vagy még jobb, ha a dolgokat “természeti mivoltukban” mutatja be a gyermekeknek. Vigyen be az osztályba a tananyaghoz kapcsolható könyveket, újságokat, ezzel is a figyelem ébren tartását szolgálhatja. Az iskolában egyetlen gyermek se legyen soha “foglalatosság nélkül”. Gondoskodjon arról, hogy otthon is legyen olyan feladata, amit másnapra el kell készítenie. Edvi Illés Pál szerint a megértés és az állandó ismétlés szolgálja a tudás elmélyülését. Minden olyan ismeretet be kell iktatni a népiskolák tantervébe, melyek hasznosak lehetnek a gyermek késõbbi élete

szempontjából. A legfontosabbak az elemi ismeretek és a természettudományok. Mindent anyanyelven kell tanítani. Hangsúlyozza, hogy a nép mûvelése a nemzet alapvetõ érdeke. Mûveletlen, és erkölcsileg nem megfelelõen nevelt polgárok nem lehetnek a haza hasznára. Erõteljesen követeli a tanítók szervezett szakmai és pedagógiai képzését, hiszen minden tanítónak „szélesen avatottnak kellenék lenni a neveléstudományban, mert különben Paedagogica nélkül leend Paedagogus.” Fájlalja, hogy az oktatásra vonatkozó döntésekbõl kizárják

a

gyakorló

pedagógusokat,

pedig

õk

lennének

a

legilletékesebbek

a

döntéshozatalban, hiszen õk azok, akik nap, mint nap szembesülnek a gondokkal. Fontosnak tartja, hogy minden iskolában, tekintet nélkül annak felekezeti jellegére, egységes rend, egységes elvek, „egységes sinórmérték” szerint folyjék a tanítás. Legyenek államilag ellenõrzött korszerû tankönyvek, legyen tankötelezettség, melyet a hatóságok ellenõriznek. A tanító legyen az állam megbecsült, jól fizetett alkalmazottja, ne az „ekklésia bérese”. A könyvrõl több korabeli lapban jelent meg részletes ismertetés. 1837-ben a Tudományos Gyûjtemény35 és a Figyelmezõ36 közölt kritikát a mûrõl, majd a következõ évben ismét a Tudományos Gyûjteményben37 jelent meg róla egy részletes bírálat. A bírálók közül csak egyet ismerünk név szerint, Kulifay Zsigmond nyelvészt, aki ebben az idõben református lelkészként mûködött, de korábban néhány évig tanított is. Õ bírálatának elején leszögezi, hogy nagyra becsüli a szerzõt munkájáért, és „ezen dicséretre méltó könyvnek sokszori kiadást óhajt”. Célja csupán „néhány botlásra” felhívni a figyelmet, hogy azok a következõ kiadásokba már kijavítva kerüljenek be. A földrajzi és a történettudományi részekben bekerült, szerinte helytelen tényeket és megfogalmazásokat veszi sorra aprólékos részletességgel. A Figyelmezõ névtelen kritikusa azt írja, „régen olvasott magyar könyvet annyi örömmel s megelégedéssel, mint ezt, mert a szerzõ elégséges készülettel, hõ tárgyszeretettel, magasb humanitással, s lelkiismeretes gondossággal járt el… A szerzõ igen nagy hézagot töltött be literatúránkban. Olly könyvet adott õ néptanítóink s népünk kezeibe, mellybõl a világot, hazát, életet erkölcsi- s anyagilag ismerni tanulják. .. Mindenütt hol alkalom van czáfolva vannak az uralkodó elõítéletek, kellemetes, a gyenge elmét érdeklõ, s abba eltörölhetetlenül nyomuló példák, történetecskék közbe szõve, tanulságul, s fûszerül.” Az ismertetés írója KULIFAY Zsigmond: Észrevételek Edvi Illés Pál illy czímû könyvére: Elsõ oktatásra szolgáló kézikönyv. = Tudományos Gyûjtemény 1837. VII. 114-130. 35

36 Figyelmezõ 1837. I. 114-117. 37

Tudományos Gyûjtemény 1838. III. 79-98. A bírálat szerzõje egészen biztosan gyakorló pedagógus volt, annyira szakszerûen és hozzáértéssel ír a könyv tartalmi és nyelvi hibáiról.

azonban kifogásait sem titkolja. Nézete szerint a földrajzi résznél túl sokat idõzik a szerzõ Magyarország megyéinek ismertetésénél, ami felesleges a népiskolákban, és aránytalanná teszi a tanulmányokat. Szerencsésebb lenne az, ha csak rövid, és általános ismertetést tartalmazna a mû a különbözõ megyékrõl, és a szerzõ a tanítóra bízná, hogy az adott, lakóhely szerinti megyérõl mit tanít a tanítványainak. A bíráló szerint a történelmi rész is túl bõ, szükségtelen az a rengeteg évszám és adat, amit a szerzõ hoz, esetenként azonban fontos dolgok hiányoznak. Ezeken kívül még sok apró kifogást és tévedést sorol fel, (pl. azt, hogy nemcsak azt kell megtanítani a gyerekeknek, hogy a Föld forog a Nap körül, hanem azt is, hogy a Nap a saját tengelye körül is forog.), felhívva a figyelmet arra, hogy ezeket a tanítók helyesen tanítsák. A könyv szemléltetõ képeirõl az a véleménye a recenzió írójának, hogy azok „tökéletlenek”, ezért az értelmes tanító ezek helyett a „természetes tárgyak elõremutatását” használja. A könyv helyesírási következetlenségeit is hibaként említi. A pályázat második díját Warga János „Vezérkönyv az elemi Nevelés és Tanításra, vallási különbség nélkül minden tanítók számára” címû munkája nyerte el. A mû német forrásokra támaszkodó tudományos igényû pedagógiai munka, amely tankönyvként is szolgált a leendõ tanítók számára. A „vezérkönyv” hatalmas pedagógiaelméleti tényanyagot nyújt, a szerzõ azonban tudatosan törekedett arra, hogy ezt logikusan, áttekinthetõen rendezze el, éppen a tanulhatóságra való tekintettel. A nevelés - az egyén és a társadalom szempontjából is nélkülözhetetlen tevékenység – vallja Warga János. Célja az emberben szunnyadó lehetõségek, a belsõ erõk, a „tehetségek” felszínre hozása. A szerzõ hangsúlyozza, hogy a nevelést a gyermek életkori és egyéni sajátosságainak figyelembevételével kell mindenkor megtervezni. Warga János a nevelés két alapvetõ területét, a testi és lelki nevelést különbözteti meg. Mindkét terület egyformán fontos, tehát az embert harmonikusan kell fejleszteni. A nevelés területeivel foglakozva elõször a testi nevelést tárgyalja, mint az egész nevelés sikerének alapját. A test szabad mozgásának a biztosítását hangsúlyozza, nagy fontosságot tulajdonít a játéknak. A mozgás mellett azonban fontos a pihenés is, a kettõ egyensúlyára kell törekedni. A lelki nevelésnek Warga felosztása szerint három területe van, az értelem, az érzelem és az akarat nevelése. Itt is rámutat arra, hogy mindhárom terület fejlesztése egyformán lényeges, nem lehet eszes, de érzéketlen, vagy erõs akaratú, de a szellemi dolgok iránt közömbös gyermekeket nevelni. A különbözõ nevelési területek hatással vannak egymásra, és ezeket a hatásokat a cél érdekében össze kell hangolnia a pedagógusnak. Teljes embereket kell nevelnünk, tehát gyarapítani kell a gyermek ismereteit, gazdagítani érzelmeit, edzeni akaratát.

Az értelmi nevelés során a gyermek természetes fejlõdési üteméhez igazodva, a különbözõ tantárgyak oktatásán keresztül kell kibontakoztatni képességeket. A szerzõ szerint a tanítás feladata a képességek kifejlesztése, öntevékenység segítségével. A tanítás a szemléletbõl induljon ki, az egyesrõl haladjon az egyetemesre, az ismertrõl az ismeretlenre. Fokozatosan kell haladni, nem szabad az oktatásban addig továbbmenni, míg a tanulót a következõ tananyagrész felfogására alkalmasnak nem találjuk. Az erkölcsi nevelésben a példaadás, a szoktatás és az „elszoktatás” a feladat. Ennek eszköze a jutalmazás és a büntetés. A szerzõ nem helyesli az „anyagi jutalmak” (a pénz, a nyalánkság) alkalmazását jutalmazásként, csakis a dicséret, a nyilvános elismerés lehet célravezetõ. „Fegyelemtan” címszó alatt foglalja össze a büntetésre vonatkozó elveit. „Legyen a büntetés mindenben a hibához alkalmazott” - vallja. A testi fenyítést alapvetõen elveti, de végsõ esetben, igen ritkán, és erkölcsi vétség esetén mégis megengedhetõnek tartja. Hangsúlyozza, hogy a tanító soha ne alkalmazzon testi fenyítést indulatból. Az általános nevelési elvek tárgyalásánál Warga János leszögezi, hogy a nevelésben tekintettel kell lenni a gyermek életkori és egyéni sajátosságaira. Éppen ezért nem tartja helyesnek, hogy minden gyermek egy adott életkorban kezdje meg iskolai tanulmányait. Van olyan gyermek, aki az „ötödik esztendeje betöltése elõtt” iskolába iratható, de a gyengébb testalkatú csak hatodik esztendejében, vagy még késõbb kezdjen iskolába járni. A könyv második kötetében – hasonlóan Edvi Illés Pál mûvéhez - az elemi iskolai tananyag kap helyet. Itt is az erkölcsi tartalmú elbeszélések, történetek állnak az elsõ helyen, ezt követi a földrajz, a természetrajz, a gazdaságtudomány, az „egészség- és ember tudomány” a történelem, a jog és a „lélek-tudomány” tananyaga. Warga János mûvének nyelvezete, éppen a tudományosságra törekvés miatt kevésbé gördülékeny, (talán a német neveléstudományi mûszavak nehézkes fordítása miatt) és nehezebben érthetõ, mint Edvi Illés Pál munkájáé, de rendszere, logikus elrendezése, és alapossága miatt mégis a korszak egyik legjobb pedagógiaelméleti mûvének tekinthetõ. A mû mindkét kötetérõl jelent meg részletes bírálat a korabeli legtekintélyesebb lapokban, a Tudományos Gyûjteményben és a Figyelmezõben is. A hetenként megjelenõ Figyelmezõben nem sokkal a könyv elsõ kötetének megjelenése után látott napvilágot Karácson Tivadar tanár kimerítõ és kemény bírálata,38 aki éppen a gyakorlati használhatóság szempontjából veszi szemügyre a könyvet. A recenzens nézete szerint a néptanítók kezébe nem való ennyire „kisded részletekbe” menõ munka. „Nyert-e az által a munka haszonvehetõsége?” A válasza

38

Figyelmezõ 1837. II. 97-103.

az, hogy nem. Nincs szüksége ilyen magas szintû pedagógiai, pszichológiai, módszertani ismeretekre a néptanítóknak, és nem lehet elvégezni a szerzõ által a népiskolák számára megálmodott hatalmas mennyiségû tananyagot sem. De mindezek mellett a bíráló szerint „a leggyöngébb oldala e munkának nyelvbeli elõadása.” A német filozófiai mûszavak rossz magyar fordítása homályossá, érthetetlenné teszik a szöveget. A másodikként, a Tudományos Gyûjteményben megjelent bírálat39 Z álnevû szerzõje szerint a munka igen „alapos” és tudományos igényû. „Ebben igen sok jó magok vagynak elhintve, mellyek, ha oskolai tanítóink részérõl jó földre találnak, idõvel kívánt gyümölcsöket hozhatnak.” Csak az a baj, hogy a tanítók nagy részének mûveltsége nem olyan, hogy megérthessék a mûvet. Túlságosan bõ az elméleti rész, de az érthetetlenség legfõbb oka az, hogy hiányzik „az értelmes világos elõadás. Stílusában nem egy helyen mesterkézett kifejezések, .. dagály és puffadtság mutatkozik.” A bíráló szerint „az egyik fogalomzavar a másikat éri, … a mûszavaknak jó része nyelvi tekintetben valóságos szörnyeteg, nyelv és tárgy természetével egyaránt ellenkezõ.” Warga János mûvének második kötetérõl szintén két bírálat látott napvilágot. A Tudományos Gyûjteményben errõl is a Z jegyû szerzõ írt40, aki szerint „ezen második darabja az annyira szükséges, és tárgyára nézve közhasznú munkának, a várakozásoknak sokkal inkább megfelelt,… az okos, és jólelkû, s tanítványai javát s elõmenetelét valóban szívén hordó tanító kezei közt a czélnak inkább megfelel, mint az elsõ kötet.” A mû nagy részét jónak tartja, de ezúttal is sok apró részletrõl, helytelen szóhasználatról de helytelen tartalmi vonatkozásról ír igen kemény kritikát, sõt véleménye szerint „az egészség-tudomány czímû szakaszt egészen ki kellene hagyni” annyi benne a helytelen állítás, „és jó kútfõk után készült rövid dieteticát” kellene beiktatni a további kiadásokba. A második kötetrõl a Figyelmezõ ugyanazon számában két kritika jelent meg41. Az egyiket egy 59. jegyû szerzõ, a másikat, Toldy (Schedel) Ferenc írta. 59. sorra veszi a könyv egyes fejezeteit, részletezi kifogásait, és felkéri a szerzõt, hogy a második kiadásban ezeket az észrevételeket vegye figyelembe. A legtöbb fejezetrõl jó véleménye van, csak apróbb kifogásokat említ, ám a természettudományi és egészségtudományi fejezetet ízekre szedi, sok hibás tételt hoz fel, melyek javításra szorulnak Úgy gondolja, hogy a „lélektudomány” olyan tárgy, amely nem való a népiskolai tantárgyak közé. Emellett nyelvi kifogásai is vannak, nézete szerint „nem jó, kivált gyermekek számára írt munkákban a mûszavakat váltogatni.”

39

Tudományos Gyûjtemény 1838. XII. 119. Tudományos Gyûjtemény 1839. I. 111-121. 41 Figyelmezõ 1839. II. 677-683. és 683-688. 40

Toldy (Schedel) Ferenc, aki végzettsége szerint orvos volt, az egészségtudományi és embertudományi részrõl közölt kemény és részletes bírálatot. Az anatómiai tévedések mellett például olyan érdekes, és ma is aktuális megjegyzést tesz, hogy a szerzõnek a „szeszes italokkal” foglalkozó rész után ki kellett volna térnie „a dohánnyali visszaélés”-re „melly az alsóbb osztályoknál olly divatos s olly káros, hogy némelly tapasztalt orvosaink ennek tulajdonítják a hazánk köznépénél olly gyakori ajakrákot.” A cikk végén pedagógiai jellegû észrevételeket is tesz. Nézete szerint a népiskoláknak szánt könyvekbõl nem hiányozhatnak a rajzok, hiszen „a rajzok szemlélgetése nélkül” világos fogalmak nem alakulhatnak ki a gyermekekben. Szintén a Marczibányi Lajos által kiírt pályázatra készítette el munkáját Sasku Károly is, mely A tanítás alaptudománya címmel három kötetben jelent meg Pesten 1837-1838-ban.42 A korabeli sajtóban Warga János tollából megjelent ismertetésen kívül43 a munka visszhangtalan maradt44. Míg a korszakban megjelent neveléselméleti mûvek szerzõi többnyire a kortárs német pedagógusok ismert munkái alapján állították össze kézikönyveiket, addig Sasku Károly könyve a szerzõ önálló pedagógiai rendszerét tükrözi. A szerzõ jól ismerte kora európai pedagógiai szakirodalmát, de nem vette át kritikátlanul az azokban hangoztatott elveket. Célja olyan kézikönyv megírása volt, mely valóban segíti a magyar falusi tanítók munkáját, amely problémákat vet fel és gondolkodásra és megoldási javaslatok megfogalmazására késztet. A mû szerkezete logikus, nyelvezete egyszerû, és olyan témákat tárgyal, melyek a korszak pedagógusait naponta foglakoztatták. A mû bírálója, Warga János “a hatékony munkák közé számítja… a kisded, de helyes tartalmú könyvet.”45 A három kötet felöleli a pedagógia mindazon területekeit, amelyek ismerete nélkülözhetetlen a tanítók mindennapi tevékenységéhez. Az elsõ kötet általános nevelés-és oktatáselméleti kérdésekrõl szól. A nevelés célját Sasku a következõképpen határozza meg: “az embert a tudományban, erköltsben tsinosságban minél inkább tökéletesíteni.”46 Itt tehát õ is megkülönbözteti a nevelés három fõ területét, az értelmi, az erkölcsi és a testi nevelést. Mint a legtöbb kortársa, õ is nagy jelentõséget tulajdonít a testi nevelésnek és a másik két terület elé helyezi.: “mivel az ember tsak egészséges korában 42 SASKU Károly: A tanítás alaptudománya. I-III. Pest, 1837-38. 43 Figyelmezõ. 1837. II. 341-345 és 1838. II. 342-347. 44 A mûvet KISS Áron említi A nevelés és oktatástörténet kézikönyve címû 1880-ban (251.) és A magyar népiskolai tanítás története címû 1881-ben (208.) megjelent munkáiban. A szerzõrõl szóló rövid megemlékezésében Lukácsy Sándor is említi a könyvet. (Egy elfelejtett pedagógus, Sasku Károly. Köznevelés, 1961. 758. ) A mûvet

Egy reformkori pedagógiai kézikönyv és korabeli sajtóvisszhangja = Magyar Könyvszemle. 2001. 2. sz. 232-238. elemzi: FEHÉR Katalin:

45 Figyelmezõ 1837. II. 312. 46 SASKU Károly: i.m. I. 4.

gondolkozhat tisztán és szabadon, tsak erõs testtel lehet erõs és állhatatos akaraja, tsak így teheti meg bátran tseleködetekkel azt, a mi nagyot elméjében föltett… a növelésnek szintúgy fõ tárgya tartozik lenni a test, mint az értelem mûvelése, tökletesítése.“47 A testi nevelésrõl írva Sasku Károly kiemeli, hogy a legfontosabb dolog a tisztaság, a szabad levegõn való mozgás, a kényelmes ruházat, a mértékletesség ételben-italban, a tanulás és a pihenés helyes arányának biztosítása. A szerzõ véleménye szerint az emberi boldogság alapja a tudás. Az állam feladata, hogy minden polgárát megfelelõ színvonalú tudáshoz juttassa. Ezért szükséges az oktatási intézmények - legfõképpen a tudás alapjait nyújtó falusi iskolahálózat -fejlesztése és magasabb színvonalra emelése. Az alapvetõ ismeretek megszerzése mindkét nem számára szükséges, ezért a szerzõ erõteljesen hangsúlyozza, hogy “ a tudományokra fiút, jányt egyaránt kell tanítani.”48 Hosszú bekezséseken kersztül példákkal bizonyítja, hogy számos tudományágban kell jártasnak lennie egy nõnek ahhoz, hogy feleségi és anyai feladatait jól elláthassa. Ezekkel a nézetekkel a bíráló, Warga János is egyetért. Milyen tárgyakat kell oktatni a falusi iskolákban? A szerzõ véleménye szerint a legfõbb kiválasztási elv a hasznosság. Azt kell oktatni, ami a gyermek jövendõ élete szempontjából szükséges és hasznos. A másik lényeges dolog a sorrend. “Úgy kell a tudományokat renddel tanítani egymás után és egymás mellett, a mint azokat a természet rende hozza magával s teszi szükségesekké a növendékre nézve.”49 Ezt a rousseaui elvet követve Sasku szerint az iskolai tanulás elsõ idõszakában a gyermek a körülötte lévõ való világgal, a “földi dolgokkal” ismerkedjen meg.

Tanuljon az állatokról, növényekrõl ásványokról, a lakóhelyrõl, a

szülõföldrõl, a szûkebb és tágabb környezetrõl, a Földrõl, az Égrõl a csillagokról, tehát mindenrõl, amit maga körül lát. Mindezeket ne tankönyvekbõl sajátítsa el, hanem tapasztalati és szemléleti úton. Érdekes ötlete a szerzõnek az, hogy a falusi iskolákban elõször ne olvasást és írást tanítsanak, hanem ábrázoltassák, rajzoltassák, festessék le a gyermekekkel a környezõ világot, a növényeket, állatokat, tárgyakat, embereket, eseményeket. A bíráló is egyetért a szerzõ ezen elképzelésével, szerinte is káros az “értelmet ölõ és lelketlen betûvetés” oktatása az elsõ iskolai hónapokban. Miután a gyermekek áttekintést kaptak a közvetlen környezetrõl, rá lehet térni az olvasás és írás, a számolás, a mértan, a nyelvtan, a földrajz, a történelem, a természetrajz, és késõbb egyéb tárgyak, az egészségtan, a filozófia, a logika, a fizika és a kémia, valamit a zene elemeinek tanítására is. A szerzõ hangsúlyozza, hogy kizárólag a

47 Uo. 5-6. 48 Uo. 13. 49 Uo. 16.

legalapvetõbb dolgokat kell megtanítani, és mindig oly módon, hogy alkalmazkodunk a gyermek életkori és egyéni sajátosságaihoz. A bíráló nagykõrösi professzor, Warga János szerint: “Látszik már e tanításrend és módróli értekezésben, hogy a szerzõnek czélja a természetesség és értelmesség, hogy a szerzõ növendékeinek tehetségét… elsõ kezdetektõl mindig értelmes lépésekben kívánja fejteni.”50 Amit azonban erõsen hiányol, az, hogy Sasku Károly mûvében “a tanítandó tárgyak közt a vallástudományt nem találja.” Az a véleménye, hogy a vallási ismereteket nem lehet a falusi iskolák tananyagából kirekeszteni. Ugyanígy hiányolja az irodalom iskolai tanítását, melyet a szerzõ azért nem iktat be a tanítandó tárgyak közé, mert az “inkább csak mulattatásra mint használatra való, s legföljebb az érzést finomítja.”51 A mû második kötete a tanítás módszerivel az értékelés és osztályozás problémakörével, a tanító személyével és képzésének hiányosságaival foglakozik. A korszakban uralkodó oktatási módszereket a szerzõ túlhaladottnak, sõt esetenként a gyermeki személyiség fejlõdésére nézve károsnak tartja. A tanítás nem az értelemet, hanem az emlékezetet fejleszti. A tanulók többsége nem érti, amit meg kell tanulnia, és az iskolákban nem is törekednek arra a tanítók, hogy a dolgok lényegét megértessék tanítványaikkal. Csak az a tanítási módszer célravezetõ, mely magából a természetbõl indul ki: „tsak úgy érthet-meg jól valamit a tanuló, ha nem tsak azt tudja miképen van valami, hanem azt is miért van úgy és nem másképen.”52 Az értelmes tanulást leginkább azoknak a tankönyveknek az alkalmazása gátolja, melyek kérdés-felelet formájában íródtak. Igen fontos meglátása Sasku Károlynak az, hogy „mindent egyedül honi nyelven kell tanítni a növendékeknek,… hiszen természet- és tzélelleni dolog az, ha a tudományokat idegen, annyival inkább, ha nem is élõ, hanem kihalt idegen nyelven tanítják.”53 Ezekben az években már az országgyûléseken és a sajtó hasábjain is folyt a küzdelem a magyar tanítási nyelv iskolai bevezetéséért. A kötet bírálója a magyar nyelv egységes iskolai használatában mélységesen egyetért a szerzõvel, egy ponton azonban hosszan vitatkozik vele. Ez pedig a házi feladat kérdése. Sasku véleménye az, hogy a házi feladat fölösleges dolog, hiszen a gyermeknek az iskolában, a tanító magyarázata alapján el kell sajátítania a tananyagot. Ha a pedagógus jól végzi munkáját, ez így is történik, tehát a lecke felesleges. Warga János szerint „Igen helyes a

50 Figyelmezõ, 1837. II. 343. 51 SASKU Károly: i.m. I. 37. 52 SASKU Károly: i.m. II. 4. 53 Uo. 6.

szerzõ észrevétele akkor, ha értelmetlen lecke adatik fel, … de a rec. (Warga János) fölöslegesnek nem látja az értelemmel meghatott és teljesen fölfogott tárgyat leczke gyanánt, további elmélkedés végett … feladni”54 Hasonlóképpen nem ért egyet a szerzõ és a bíráló a könyvnélküli tanulás kérdésében. Sasku Károly véleménye szerint az értelem nélkül, szóról-szóra betanult szövegek inkább rombolják, mint fejlesztik a gyermekek értelmét, ezért feleslegesek. Warga János nem veti el a könyv nélküli tanulást, éppen az emlékezetre gyakorolt hatása miatt, de a túlzásoktól õ is óvja kora pedagógusait. Érdekes meglátásai vannak a szerzõnek a tankönyvekkel kapcsolatban is. A tankönyvek drágák, számos falusi gyermek szülei képtelenek megvásárolni. Túlzottan részletezõek, nem emelik ki a tudnivalók lényegét, nincsenek bennük szemléltetõ képek, ábrák, és ami a legnagyobb baj, a tankönyvek többsége elavult ismereteket tartalmaz, a tankönyvszerzõk nem tartanak lépést a tudomány fejlõdésével. A bíráló is egyetért abban a szerzõvel, hogy a tankönyvek általában nem tartalmaznak korszerû tudományos ismereteket, de ennek pótlására a képzett tanító szóban kiegészítheti a tankönyv szövegét - vallja. Az értelmi nevelés körébe tartozó kérdések után a szerzõ kitér a testi és erkölcsi nevelés problémáinak vizsgálatára is. Ma is megfontolásra méltóak a következõ gondolatai: „A mi a testet s annak egészségét illeti: arra figyelmezzön a tanító, hogy tanítványait a sok görnyedözés-, hosszas egy helyben ülés-, és szormoruság-által el ne rongálja, satnyítsa. Azértis ne irasson velök sokat, kiváltt egy folytában; sokáig ülni vagy állani ne kinszerítse õket húzamosan. Tanítsa õket most állva, majd ülve, majd ismét sétálva; rossz idõben szobában, kies napokban pedig künn a szabad levegõn, mert nints az iskola-pornál egészségtelenebb…Akármikor pedig, a mellyik növendéknek tanítás-közben ülni tetszik, üljön, a mellyiknek állani, álljon. Sajnálni lehet, hogy némelly durva tanító megvereti tanítványát, ha szegény elalszik; azt pedig nem engedi-meg neki, hogy, midõn az álom el akarja nyomni, fölálljon, vagy eggyet sétáljon.”55 Ezek a kívánalmak napjaink iskoláiban sem valósulnak még meg. Az iskolák komor légkörét is kárhoztatja a szerzõ, mikor a következõket mondja: „Szomorítani sem kell a növendéket a komorság-által; hanem szelíden kell eléadni a különben is szelíd tudományokat, szelíden kell belé tsepögtetni a szelíd erkõtsöket, s vidámon kell õt hagyni szûntelen, mert jó kedvvel kétszerte többet tanul az ember.”56 A szerzõ

54 Figyelmezõ, 1838. I. 343. 55 Uo. 24. 56 Uo. 25.

erõteljesen elítéli a tanulók külsõ jegyekkel történõ megkülönböztetését. „semmi, bármilly névvel nevezendõ megkülönböztetéseket, sem úgynevezett érdemjegyeket, p. o. gyermekek nyakába akasztott tsillagokat sem lehet helyben hagyni; annyival is inkább, minthogy ezekáltal megszokják a növendékek az érdemet illy külsõ hasztalan sõt nevetséges jegyekben, nem pedig a valódi jelességben tartani”57- írja. Az érdemjegyekkel történõ tanítói minõsítést is károsnak tartja a szerzõ. Azt ajánlja, hogy az egy-egy tantárgyból elért eredmények alapján maguk a tanulók válasszák ki maguk közül a legkiválóbbat. Ezzel a nézettel a bíráló is egyetértve ezt írja: „Igen helyes szabadságra s érdemméltánylásra szoktató nézete a szerzõnek, mi szerint a tanulók választanák ki maguk közül a jelesbeket.”58 A kötet tovább részeiben a tanítók kiválasztásával és képzésük kérdéseivel foglakozik a szerzõ. Keserûen állapítja meg, hogy nincsenek hazánkban a tanítók képzésére szolgáló intézmények, ezért a jó tanító is igen ritka. Hogyan lehetne ezen változtani?- teszi fel a kérdést. „ …legjobb lenne az olly ifjakat, kiket egyenkint valamelly tudományból tanulótársaik legderekabbnak kijelelnének, köz azaz országos költségen a külföldi legjobb iskolákba tanulás- és utazási tapasztalás végett kiküldeni, hogy a világ minden eddig szerzett isméreteivel megrakodva térjenek-vissza honokba e jókat sarjadásba hozni. Bõven megfizetnék az illy jeles ifjak majdan a rájok költött néhány ezer forintotskát, melly kiadást az ország meg sem érzene. Így azt is megnyernénk, hogy a tanítóság az országban legkivánatosbb pálya lenne (melly valóban legditsõbb is), s arra a legderekabb emberek vágyva-vágynának.”59 A szerzõ szerint a tisztelet és a bizalom a tanító és növendéke közötti jó kapcsolat alapja. Ha ez megvan, ritkán lesz szükség büntetésre az iskolában. Ha mégis büntetésre kerül a sor, az minden esetben legyen arányban az elkövetett vétséggel. A tanító elõbb figyelmeztesse, majd szelíd szóval pirongassa a gyermeket, ha szükséges, de semmiképpen ne alázza, és fõleg ne verje meg. A szerzõ nézete szerint a gyakori büntetés, a durvaság, a verés „…minden rossznak okai az iskolákban.”60 A mû harmadik kötete az oktatás külsõ körülményeirõl szól. A szerzõ részletesen tárgyalja az iskolai épülettel, annak környezetével kapcsolatos kérdéseket. Nézete szerint az iskola épülete legyen tágas, világos, és állandóan tiszta. A település szélén épüljön, nagy, fákkal beültetett kert vegye körül, mely jó idõben alkalmas a kinti foglakozások tartására is.

57 Uo. 18. 58 Figyelmezõ, 1838. I. 344. 59 SASKU Károly: A tanítás alaptudománya. II. Pest, 1838. 22. 60 Uo. 28.

Véleménye szerint hat éves kortól tizenkét éves korig minden gyermeknek nyilvános iskolába kell járnia. Az oktatás legyen kötelezõ és ingyenes. A napi tanulási idõ ne legyen túl hosszú. „A mi az egy-folytában tanítás idejét illeti: eleinte igen rövid legyen ezen idõ: s akkor hagyjuk-el a tanítást, mikor még kedve lenne a gyermeknek többet is hallgatni: addig pedig soha se nyújtsuk azt, míg a gyermek már elveszti figyelmét: részint hogy a tanulásra rá ne únhasson, részint hogy figyelmét meg ne erõltessük…. Tanuljon kevesebbet inkább a növendék, de pihenten és jó kedvvel.”61 Ezzel az elvvel ma is egyetérthetünk. Érdekes de vitatható Sasku Károly nézete az iskolai szünnapok kérdésével kapcsolatban. Szerinte túl sok a tanítás nélkül eltelõ idõ az év során, ezért kell feszített tempóban haladni a tananyaggal. Felteszi a kérdést: „Ugyan, miért nem osztják-el a tanulni-valókat úgy, hogy rendesen megerõltetés nélkül tanuljanak, de ne is henyéljenek gyermekeink?… Az esztendõnkinti nagy szünetet is…lehetne rövidíteni. Mert jobb lenne a növendékeknek folyvást tanulni, de minél elõbb az életbe kiléphetni: mint a sok szünetek mellett a sok iskolázással éltök legszebb s mind munkára mind gyönyörködésre legalkalmasabb részét eltölteni. A szüneteket tehát, a mennyire lehet, kerülni kell.”62 – vallja a szerzõ. A bíráló, a gyakorló pedagógus Warga János, ezzel nem ért egyet. „A sok szûnnapok igaz, kárhoztatandók, ….. de mértékkel szükségesek.” -írja. A tanszerekkel kapcsolatban is vannak Sasku Károlynak olyan javaslatai, melyek napjainkban sem valósultak meg. Azt javasolja, hogy a tankönyveket, tanszereket minden iskolás gyermek ingyen kapja. Szorgalmazza, hogy minden helység iskolájában hozzanak létre közgyûjteményeket azért, „hogy az eféle gyüjteményeket nem tsak a tanulók, hanem minden polgárok és polgárnék is szüntelen eggyaránt szabadon szemlélhessék, s általok isméreteiket gazdagíthatnák.”63 Hasonlóképpen ajánlja olyan iskolai könyvtárak létrehozását, melyek a helység lakosai számára közkönyvtárként használhatóak. Ebben a legfontosabb könyvek mellett a hírlapokat is hozzáférhetõvé kellne tenni, „mellyek nélkül az ember azt sem tudhatja, hogy áll ma az a világ, mellyen õ él. Mindezeket köz költségen kell szerezni, hogy a szegényeknek is lehessen tanulniok: mert nem kolduspénz kell a szegényeknek, hogy elallyasodjon: hanem köz intézet, hogy boldogulhasson.” 64 Sasku szerint a tanítók szervezett állami képzése nélkül nem oldható meg az okatásügy számos gondja, hiszen az õ személyétõl, munkájától függ generációk oktatása, nevelése. A 61 SASKU Károly: A tanítás alaptudománya. III. Pest. 1838. 9-10. 62 Uo. 13-14. 63 Uo. 15. 64 Uo. 16.

tanító „minden tudományokban jártas legyen: mert … tsak bõ ismeretekbõl lehet másokkal is bõ ismereteket közleni.”65 Legyen kellemes külsejû, jó erkölcsû, nyugodt, és szeresse a gyermekeket. A tanítókat az államnak kellene fizetnie. A pedagógus közhivatalnok legyen, aki tisztességes bért kap munkájáért, nem pedig természetbeni adományokat. Warga János mindezekkel egyetért, és bírálatában kiemeli, hogy „a szerzõ igen méltán sürgeti a tanítókat nevelõ intézeteket; mert mind addig, míg a tanítók csak… könnyeden választatnak” addig a hazai népoktatás terén jelentõs javulás nem várható. Az egész mûrõl az a véleménye, hogy „a szerzõ tudományos rendszerhez magát szorosan nem tartotta, a mit írt, az éppen nem tanítás alaptudománya; hanem a tanítás hiányaitól elvont különös részletadatok leírása, de többnyire olly helyes okokkal… melly minden tanítás és nevelés körül gondolkodó figyelmét méltán megérdemli.” Sasku Károly – mint láttuk - nem szorosan vett neveléstudományi munkát írt, hanem neveléspolitikai, nevelésfilozófiai, nevelés-és oktatáselméleti kérdéseket fejtegetve, kora nevelésügyének hiányosságaira hívta fel a kortársak figyelmét. Könyvében számos értékes gondolat van, olyanok is, melyeket ma is elfogadhatónak és követendõnek tarthatunk. Kívánalmai közül sok megvalósult, de néhány általa felvetett javaslat – mint például az ingyenes tankönyv-és tanszerellátás, az értékes iskolai gyûjtemények létrehozásának kérdése, a pedagógusok nagyobb megbecsülése, napjainkban is csak álom maradt. Ha megpróbáljuk összefoglalni Marczibányi Lajos 1833-ban kiírt pályázatának jelentõségét, csak az elismerés hangján szólhatunk. Az elsõ és a második díjat nyert mû, Edvi Illés Pál és Warga János könyve több kiadást ért meg, széles körben használt, országszerte jól ismert mûvek voltak. Azon kívül, hogy bizonyára jó irányban hatottak a korszak népiskolai tanítóinak mindennapi iskolai munkájára, talán az 1840-es évek neveléspolitikájának alakítói is okultak belõlük. Sasku Károly mûve nyilvánvalóan kisebb körben hatott, de máramarosszigeti professzorsága idején õ valószínûleg a könyvben lefektetett elvek alapján végezte munkáját, és neveléstan óráin ezeket az elveket közvetítette tanítványainak, a leendõ népiskolai tanítóknak. Mindhárman az anyanyelvi oktatás, az egységes, államilag felügyelt, kötelezõ, korszerû és hasznos ismereteket közvetítõ népoktatás mellet foglaltak állást. A gyermek életkori és egyéni sajátosságait figyelembe vevõ, lélektani alapozású pedagógiai módszereket, humánus bánásmódot követeltek, és mindhárman lényegesnek tartották a tanítók szervezett, tudományos alapozású szakmai és pedagógiai képzését.

65 Uo. 38.

Marczibányi Lajos - az elsõ pedagógiai tankönyvpályázat kiírása nyomán megszületett mûvek, és a róluk született alapos és kimerítõ kritikák - elõsegítették a hazai neveléstudományi szakirodalom és szaknyelv fejlõdését, emellett bizonyíthatóan hatott a népiskolai nevelés korabeli gyakorlatára, és áttételesen a korszak jelentõs oktatáspolitikai döntéseinek megszületésére is. Az 1840-es években a protestáns tanügyi vezetõkben megérlelõdött a gondolat: átfogó reformokra van szükség iskolaügyük területén. 1841-ben, a Dunamelléki Református Egyházkerület pályázatot hirdetett egy Pesten felállítandó közös protestáns fõiskola tanulmányi rendjének kidolgozására. A gimnáziumi tagozatra vonatkozóan a pályázati kiírás elõírta, hogy a humán és a természettudományos ismeretek megfelelõ egyensúlyának érvényesülnie kell a tervben, és hogy a filozófiai tagozaton oktatandó tárgyakat elemi szinten már a középiskolában is tanítani kell. A pályázatra 12 pályamû érkezett. Az elsõ díjat Hetényi János református lelkész, (1841-tõl az akadémia rendes tagja) nyerte el. Hetényi az elemi iskolára felépítve olyan középiskola tervét vázolta fel, amelynek alsó három osztályában egységes tudományos alapképzést nyújtanának az összes tanulónak, függetlenül attól, hogy azok milyen pályára készülnek. A felsõ tagozaton, bár bizonyos tárgyakat még közösen tanulnának, szétválnának a tanulócsoportok. A gyakorlati pályákra készülõ tanulók ipari, mezõgazdasági, kereskedelmi szakismeretekkel foglalkoznának, az elméleti pályákra készülõk pedig a hagyományos gimnáziumi rendszerben készülhetnének a felsõfokú tanulmányokra. A pályamunkák, köztük Hetényi tervezete is, 1843-ban nyomtatásban is megjelentek.66 Bocsor István, aki éppen ezekben az években maga is modernizálta pápai fõiskola gimnáziumi tagozatának tantervét, és igyekezett megvalósítani a humán és reál tudományok egyensúlyát, a gyakorlat oldaláról közelítette meg a kérdést. A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap hasábjain terjedelmes tanulmányban bírálta Hetényi tervezetét.67 Bocsor legfõképpen azt nehezményezte, hogy a szerzõ nincs tisztában kora leghaladóbb pedagógiai elveivel, úgy bírálja, hogy nem ismeri alaposan a legmodernebbnek tartott német iskolarendszert. Kimutatta, hogy a tervezet azért hibás alapvetõen, mert a szerzõ, aki maga sohasem tanított, nem ismerheti a tényleges iskolai gyakorlat követelményeit és lehetõségeit. Éppen ezért nem volt képes a tanulók életkori sajátosságait figyelembe venni tervezete megalkotásakor. Ma is helytálló nézeteket fogalmazott meg akkor Bocsor Isván, mikor erõsen helytelenítette

A Pesten fölállítandó protestáns fõiskola tanítási rendét tervezõ Pályamunkák. Elsõ kötet. A bíráló választmány itélete következtében elsõ-és másod jutalommal koszorúzott pályamunkák. Kecskemét, 1843. 67 Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1843. 376-380.; 389-391.; 395-399. 66

Hetényinek a középiskolai földrajz és történelem tanításra vonatkozó elképzeléseit. ”A földrajzra nézve kérdi rec. mellyik korszorús írótól kölcsönözte H. ur annak az õ általa adott terv szerinti tanítását? Mért nem áll legelöl atopicai, azután aphysicai és politicai földrajz? Hiszen szélesen kiterjedõ, és legrealébb tudománynak így kell-e alapját megvetni? ...A történettant úgy tanítja, hogy az ó, közép és újkor vázlatát adja? Illy vázlatokat a 9 éves gyermeknek? s utána mindjárt Europahistoriáját? Hol van itt a nevelés korszerûsége? Hol van itt a folytonosság, könnyebbrõl nehezebbre, ismertrõl nem ismertre menés elve stb. megtartva? Nem! ezek nem századunk 4-dik, de még elsõ tizedében is korszerûtlenek lettek volna. Hol maradt a... késõbb minden történetet a hazáéhoz csatoltatni javasoló elv? Hiszen ön, magyar történeteink vázlatát, a 4-ta utolsó felében taníttatja: holott ezen kellelt volna kezdeni. Ön távolabbiról jön a közelebbire, még pedig szemléleti és táblás tanmóddal (azt nem tudjuk, hogy szemlélteti a történetet, mert még a táblára leírás nem szemlélteti), s kérdjük, miért ezen rákmenet?” Hasonlóan keményen bírálta Bocsor Hetényi természetrajzi, nyelvtanítási, vallásoktatási elképzeléseit. Ugyanígy kimutatta a fõiskolai tagozat tantervében mutatkozó téves nézeteket is. A gyakorló pedagógus meglátta a pusztán elméleti szakember tervezetében az erõsen vitatható pontokat. A sokszor apró részletekbe menõ bírálat alapvetõen helyesen mutatta meg a túlzsúfolt, nem kellõen átgondolt, külföldi pedagógiai gondolkodóktól esetenként kritika nélkül átvett rendszer hibáit. A szigorú bírálat hangja azonban nem volt sértõ, és objektivitását sem vonhatjuk kétségbe. Az ügy iránti elkötelezettség vezette a pápai professzor tollát, amikor elismerte ugyan Hetényi „szép, és vas szorgalommal összeszedett elméleteit”, de a szerzõ „neveléstani praxisának” hiányosságaiból adódó hibás nézetekre is rámutatott. Hetényi János a lap egy késõbbi számában rendkívül lekicsinylõen válaszolt Bocsor bírálatára.68 Erõteljesen támadta õt hegeli indíttatású filozófiai és pedagógiai nézeteiért, melyeket „felhõsdiségnek” nevezett. Nem fogadta el azt a véleményt, hogy a pedagógia rohamosan fejlõdött az elmúlt évtizedekben. Szerinte felesleges a legújabb eszméket külföldrõl átvenni, és fõleg alkalmazni a nevelés gyakorlatában. „Mi Hegel philosophiája szellemét homlokegyenest ellenkezõnek lenni tapasztalva, mind a józan haladást elõsegítõ protestantizmus elveivel, mind honunk békés átalakulásra törekvõ és legjobb kormányunknak is ezt helyeslõ szándékával.” Hetényi érdemben nem volt képes megcáfolni Bocsor István tételeit, ehelyett azt hangoztatta, hogy számára, aki akadémikus, nem vitapartner egy vidéki, „középszerûnél HETÉNYI János: Palinagonia, vagy kiküzdött pálya utáni viszontküzdelem. = Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843. 485-498. 68

alábbvaló oktatócska”, és kijelentette, hogy sajnálatos, „hogy egy jeles fõiskolában ilyen modorú nevelõre és oktatóra van bízva a neveléstan.” Bocsor István a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap hasábjain válaszolt erre a durva támadásra, de mivel a szerkesztõség cikkét megrövidítette, egy önálló füzetben is kiadta véleményét Hetényi tervezetérõl. 69 A HetényiBocsor sajtóvita ismét egy új típusát jelenti a pedagógiai mûvekrõl megjelent bírálatoknak. Egy gyakorló pedagógus a gyakorlat oldaláról bírálja a pedagógiai területén csak elméleti ismeretekkel rendelkezõ szerzõ mûvét. Az 1830-as 40-es években nemcsak könyvekrõl, hanem folyóiratokban megjelent jelentõs pedagógiai tanulmányokról70, sõt tanév elején elhangzott iskolai beszédekrõl71 is jelentek meg kritikák. Esetenként komoly, hosszan, több lapszámban is elhúzódó viták alakultak ki a bírálók és a szerzõk között, mint azt a Hetényi-Bocsor vélemények esetében láthattuk. Szeremlei Gábor72 sárospataki professzor 1845-ben, Sárospatakon jelentette meg elméleti pedagógiai mûvét, Neveléstan73 címmel, a kollégium azon hallgatói számára, akik külföldi tanulmányaik megkezdése elõtt tanítóként dolgoznak majd a partikulák valamelyikében néhány évig. A szerzõ a bevezetésben a neveléstan meghatározását adja, szükségességét vizsgálja. A neveléstan fogalmát Szeremlei a következõképpen határozza meg. „A gyermekneveléstan elõadja azon elõismereteket és szabályokat, melyeket szükség tudni a nevelõnek, hogy növendékének erkölcsi és szellemi természetét a honi szükség és kor igényeihez számíthassa – belõle embert és polgárt idomítson.” Foglalkozik a nevelés történeti vázlatával. Áttekintést ad a nevelési eszmékrõl, a legrégibb idõktõl saját koráig. A neveléstan literaturája címû részben nemcsak a pedagógia klasszikusait és azoknak legjelentõsebb mûveit emeli ki, hanem nagy helyet biztosít a kortárs külföldi, különösen a német szakirodalomnak. Az elsõ részben az erkölcsi nevelés problematikáját, az értelmi nevelés kérdéseit, a családi nevelést és a nemzeti nevelést tárgyalja. Szeremlei a tankönyv elsõ részét a gyermekkeli bánásmód címmel látja el és az erkölcsi nevelés kérdéseivel kezdi. „Az erkölcsi nevelés eszménye (ideálja) az arra törekvés, hogy azért tegye a növendék a jót, helyest, illedelmest, mivel másképp tenni nem tud, nem szokott.” Ezután bírálja azt a nevelési gyakorlatot, amely

BOCSOR István: Bírálatok a Pesten felállítandó prot. fõiskola tanítási rendszerét tárgyazó jutalmazott pályamunkák fölött. Pápa, 1845. 70 Pl. BRIEDL (BEÉLY) Fidél: Népnevelés címû tanulmányáról, mely a 1837-ben, a Tudománytárban jelent meg, még abban az évben bírálat jelent meg az Athenaeumban. (1837. II. 457-459.h.) 71 Pl. Magda Pálnak, a szarvasi evangélikus iskola 1837. évi tanévnyitóján elhangzott beszédérõl: Figyelmezõ 1837. II. 327-329.h. 72 Szeremlei Gábor (1807-1867) tanár. Sárospatakon, Bécsben és Berlinben tanult. Hazatérése után elõbb a máramarosszigeti, majd 1841-tõl a sárospataki református kollégium tanáraként mûködött. 1851-1855-ig a bécsi protestáns egyetemen tanított. 1855-tõl haláláig ismét Sárospatakom mûködött. Számos tankönyvet írt. 73 SZEREMLEI Gábor: Neveléstan. Sárospatak, 1845. 69

rászoktatja a gyermeket, hogy csak a jutalom reményében tegyen jót. De elítéli a „tenni kell” kényszerét is. Az erkölcsi neveléssel foglalkozó részben foglalkozik a büntetéssel. „A büntetéseknek szellemieknek kell lenniök.” –vallja. A testi fenyítés kiküszöbölése érdekében a következõ elképzelései vannak: „A verekedõ, magánnyal büntettessék; a lusta, becsületes társaságba ne bocsáttassék; az engedetlennek kérése ne teljesíttessék: az ügyetlenre s gondatlanra mi se bízassék; a mindent kifecsegõ, a bizalmat nélkülözze; a torkoskodó, böjtöljön stb.” A „gyermekhibák” között említi az „aluszékonyság”, „bámészság”, „játsziság”, „henyeség” kérdséseit. Foglakozik az értelmi nevelés feladatával, az emlékezet és értelem közti különbség vizsgálatával, az értelmi gyakorlatokkal. Részletesen tárgyalja a „társalgási oktatás” különféle formáit: a mese és mondavilág, az olvasmányok anyagának társalgás útján történõ megbeszélését. A társalgási oktatás legfõbb színhelye a családi élet. A családi nevelést akkor tekinti eredményesnek és hasznosnak, ha az a társalgási oktatás követelményeinek eleget tesz. Szerinte a nemzeti nevelés alapját a családi oktatás veti meg. A könyv második részében az egyes tantárgyak tanításával kapcsolatos didaktikai követelményeket elemzi, különös tekintettel az elemi oktatásban adódó szakmetodikai feladatokra. Foglakozik a számtan, az írás, az olvasás, a hittan, az erkölcstan, a gazdálkodás és mûtan, a jogtan, az egészségtan, az illemtan és a nyelvtan tanítási módszereivel. A harmadik részben általános didaktikai problémákat vizsgál. Részletesen beszél az ismeretközlés módszereirõl, elemzi a nyilvános oktatás és a magánnevelés kérdéseit, a szünidõk, a vizsgák pedagógiai problémáit. A nyilvános iskolai oktatást tartja elõnyösebbnek, felismeri nemzetnevelõ jelentõségét, de a magánnevelés szerepét sem becsüli le. Az oktatás eredményessége tekintetében az elõbbit tartja célravezetõbbnek. Érdekesek, tanulságosak még a szünidõkrõl, a vizsgákról szóló fejezetek is, de ezek a problémák a tankönyv fent vázolt részeihez képest alárendelt szerepet játszanak. A mû tankönyvként szolgált a sárospataki kollégiumból kikerülõ fiatal teológusok számára. A kötetrõl ismertetés jelent meg a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban, 1845-ben. 74 Az egyértelmûen pozitív bírálat kiemeli, hogy a könyv, olyan korszerû, rendszeres elméleti pedagógiai munka, mely bár iskolai használatra készült, a már gyakorló pedagógusok számára is sok hasznos, új, fõként metodikai jellegû információt tartalmaz. Az 1840-es években a katolikusok is törekedtek arra, hogy a katolikus szerzõk tollából frissen megjelent egyházi és pedagógiai vonatkozású kézikönyvekrõl és tankönyvekrõl, hírt adjanak. Rendelkezésre állt erre ekkor már egy lap, a Religio és Nevelés, mely a legtöbb

74

H.L.: Neveléstan. Írta Szeremlei Gábor. = Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1845. II. 42-43.h.

katolikus iskolába járt. Ennek melléklapjaként, jelent meg az Egyházi Literaturai Lap, amely kifejezetten kritikai lapként, részletes bírálatokat közölt különbözõ hazai és külföldi katolikus vonatkozású egyházi és pedagógiai könyvekrõl. 1846-ban folytatásokban ismertette75 Rendek Józsefnek, az esztergomi érseki tanítóképzõ76 tanárának módszertan tankönyvét. Rendek József Tanmódszer városi, s falusi elemi iskola-tanítók és mesterképzõ intézetek használatára"77 címû mûve fõként az oktatáselmélettel és oktatásmódszertani kérdésekkel foglalkozik. Az ismeretlen recenzens hosszú bírálatában üdvözli a kötet megjelenését, annál is inkább, mert, mint írja „hogy az iskolák nyomorral küzdve alig tengenek” és ennek egyik oka az, hogy „a falusi iskolákban a népsarjadék nevelésére, tanítására nem eléggé képzett s alkalmas tanítók vállalkoztak.” Reméli, hogy az esztergomi „mesterképzõ” hallgatói már képzettebbek lesznek, és ezt szolgálja az ismertetésre kerülõ könyv is. A recenzió szerzõje részletesen bemutatja a négy részbõl álló könyvet, melynek elsõ része a tanításról, és annak általános szabályairól szól, „vagy is elõadja az eszméleti tanítás tudományt”. A második rész „az alkalmazott, vagy gyakorlati tanítás módot terjeszti elõ”. A harmadik rész „a tanítási rendszert, annak külsõ belsõ segédeszközeit”, a negyedik rész „a tanítónak különféle viszonyaiból eredõ kötelességeit vizsgálja”. Pozitívumként értékeli, hogy a függelékben, a szerzõ „a vasárnapi iskolákról, süketnéma és vak gyermekek nevelés és tanítás módjáról értekezik.” A munka kérdés-felelet formában íródott, mely a bíráló szerint azért hasznos, mert rendszerbe foglalja, és logikus sorrendben adja elõ a mondanivalót. „A tanításnak kitûzött czélja a gyermekekbõl olly embereket képezni, kik azon állapotnak, mellyre készülnek, hasznos tagjaivá válhassanak az életben.” Írja Rendek József, és nyomatékosan kijelenti, hogy az életben közvetlenül felhasználható ismereteket kell nyújtani a gyermekeknek az elemi iskolákban. Melyek ezek az ismeretek? Milyen tantárgyak keretében kell mindezeket megtanítani? „Az elemi iskolai tanításnak tárgyai, mellyek minden emberi osztályban mellõzhetetlenül szükségesek és hasznosak, ezek: 1. A keresztény kath. hit és 75

Egyházi Literaturai Lap 1846. 9.sz. 33-34.; 10.sz. 37-39.; 11.sz. 41-42.; 12.sz. 45-46., 13.sz. 49-50. Az 1842-ben megnyílt intézetet Kopácsy József hercegprímás alapította. Három tanár oktatta a növendékeket, Majer István és Rendek József paptanárok, valamint Éliás Márton világi zenemester. A tanítóképzõben többek között nevelés- és oktatástant, valamint módszertant s tanítottak. A katolikus tanítóképzés céljait szolgáló korszerû pedagógia tankönyvek azonban ekkor még nem álltak rendelkezésre. Ezért Majer István és Rendek József, maguk állítottak össze igényes pedagógiai tankönyveket. Az esztergomi tanítóképzõ történetérõl: OKÁNYIK Lajos: Az esztergomi tanítóképzõ története. Esztergom, 1896.; BARTAL Alajos: Az esztergomi érseki róm. kath. líceum és tanítóképzõ intézet története. Esztergom, 1942.; GÁBRIS József: A nevelõképzés évtizedei Esztergomban. Esztergom, 1984.; MÜLLERNÉ SERES Ágota: A Vitéz János Tanítóképzõ Fõiskola története 1842-1992. Esztergom, 1993. 77 RENDEK József: Tanmódszer várasi, s falusi elemi iskola-tanítók és mesterképzõ intézetek használatára. Pest, 1845. 76

erkölcstudomány,az

ó

és

újszövetségi

szent

történetekkel,

rövid

egyháztörténet,

szertartásmagyarázat, és éneklés. 2. A bötûk ismerete s olvasás. 3. Az írás. 4. Számvetés. 5. Magyar nyelv tudomány. 6. Nemzetünk története, hazánk helyzete és földleírása. 7. A természet és természeti dolgok szükséges ismerete, egésség-tudomány. 8. Állapoti kötelességünk, s törvényes viszonyaink tudása; a falusi iskolákat illetõleg a házi s mezei gazdaság,és úrbér. Ezen kívül vannak még némelly tanulmányok, mellyekbõl falukon is is czélszerû oktatást nyerhetnek a tanítványok, de leginkább a mesterségekre, mûvészetekre készülõ városi gyermekek, illyenek a mûtan, mértan, erõmív és építészet-tudomány, ének és zenészet, rajzolás és szavalásbani gyakorlás, neveléstan.”78 A recenzens egyetért Rendek Józseffel abban, hogy sokféle tárgyat kell tanítani a népiskolákban, azonban hangsúlyozza, hogy minden témából csak a legalapvetõbb és egyben a gyakorlati életben leginkább hasznosítható ismereteket kell oktatni. A bírálat szerzõje kiemeli, mennyire fontos az egyes tantárgyak módszertanának részletes tanítása a leendõ tanítóknak. Az írás és olvasás tanítására vonatkozó módszertani ajánlások igen részletesek a könyvben, és ezt a recenzens is helyesli, hiszen az írás és olvasás megtanítása alapvetõ dolog. A betûk tanításánál Rendek nem követte a korban divatos sillabizáló módszert, hanem új utakat keresett. A magán és mássalhangzókat közvetlenül kapcsoltatta, és értelmes szavakká egészítette ki. Az olvasásnál azt a követelményt állította föl, hogy a tanulók hangosan, értelmesen, megfelelõ hangsúllyal és hanglejtéssel olvassanak. Mindezekkel a bíráló is egyetért. Azt is hangsúlyozta, hogy az anyanyelv tanítása minden további tanulás alapja. A tanító egyik legfõbb feladataként a szókincsfejlesztést jelölte meg. Tapasztalatai szerint a gyermekek az iskolába kerülve még a legalapvetõbb dolgokat sem tudják pontosan megnevezni anyanyelvükön, nem beszélve a bonyolultabb fogalmakról. Az elemi iskolai tanulmányok végéig el kell jutni addig, hogy beszédben és írásban pontosan és helyesen tudják magukat kifejezni a tanulók anyanyelvükön. A népiskolai tantárgyak között fontos helyet biztosít a földrajznak. Szorgalmazza a térképek használatát, és hangsúlyozza, hogy minden gyermeknek el kell sajátítani a térképen való tájékozódást. A történelem tanításával kapcsolatban a recenzens egyetért a szerzõvel abban, hogy a tárgy fõ célja az értelem és az ítélõképesség fejlesztése. Rendek részletesen ír a természettudományok tanításának fontosságáról, és a követendõ módszerekrõl. Ezeknél a tantárgyaknál is elsõdleges módszer a szemléltetés. Az ének és a zene oktatását az érzelmi nevelés szempontjából tartja hasznosnak, a rajztanításról azt írja, hogy „... e jeles mesterség által a gyermekek szemeik élesednek, kezeik a finomabb munkára

78

RENDEK József: i.m. 22.

elõkészíttetnek elméjöknek majd minden tehetségi gyakoroltatnak, ízlésük a valódi széphez szokik .” Egészen új dolog, hogy Rendek a neveléstant is felveszi az elemi iskolai tantárgyak közé. „A neveléstan tudása ugyan egyenesen a nevelõket és tanítókat illeti, de mivel az iskolába járó gyermekek is idõvel szülék és nevelõk lesznek, s addig is míg gyermeküket annyira fölnevelik, hogy kisdedóvó intézetbe vagy iskolába küldhessék, azokat mind testi mind lelki képen nevelniek kell... Tudniuk kell, hogy mi hasznos és mi kártékony befolyású a kided testére és lelkére nézve, mire kell azokat idején korán szoktatni, mitõl õrizni, hogy rajtuk sérelem ne történjék, hogy testi és értelmi tehetségeik kifejlõdjenek.”. Tehát a szerzõ, nagyon helyesen abból indul ki, hogy a gyermekek testi lelki fejlõdéséért a szülõk felelõsek, és erre a leendõ szülõket is nevelni kell. Rendek József külön fejezetet szentel a jutalmazás és büntetés kérdéseinek. Hangsúlyozza, hogy sem a jutalmazás, sem a büntetés ne történjen túl gyakran, nehogy megszokottá, és így érdektelenné váljon a gyermek számára. Mélységesen elítéli a testi fenyítést, a durva bánásmódot. A könyv negyedik fejezetében Rendek a tanítói hivatal kérdéseivel foglalkozik. Megfogalmazza azokat a tulajdonságokat, melyekkel a jó tanítónak rendelkeznie kell, és kiemeli, hogy a tanító ne csak a tanítványai az egész falu számára is példakép legyen. A szerzõ és a recenzens sem tartja helyesnek, ha a tanítónak a tanításon kívül más feladatokat, így a jegyzõi és a kántori teendõket is el kell látnia, amint az akkoriban gyakran szokásos volt. A bíráló, aki egyértelmûen hasznos és értékes mûnek tartja Rendek József munkáját, és azt kívánja, „vajha a könyvben foglalt olly sok szép útmutatások minden tanítói hivatalra készülõben azon istenes föltételt ébresszék: az olvasottakat annak idejében tettleg is gyakorolni! Milly egészen más alakot öltene sok falusi iskola, s néhány év múlva ennek következtében a közönség is, ha e rövid sorok ugyanannyi hosszú gyakorlatokban mutatkoznának mindenütt.” *

Az elõzõekbõl láthattuk, hogy a 18. század utolsó évtizedeitõl kezdve a 19. század közepéig sokat fejlõdött a hazai pedagógiai irodalomkritika. Áttekintve a különbözõ mûfajú pedagógiai írásokról (könyvekrõl, röpiratokról, folyóiratokban megjelent tanulmányokról, beszédekrõl, pályázatok nyertes mûveirõl) megjelent korabeli bírálatokat, jól látható, hogy a jelzésértékû, figyelemfelhívó jellegû, pár soros ismertetésektõl a 19. század közepére a hazai pedagógiai irodalomkritika eljutott a sok tartalmi és szaknyelvi részletre kiterjedõ komoly, érdemi

bírálatokig.

Elmondhatjuk,

hogy

korszakunk

a

pedagógiai-irodalomkritika

megszületésének és kifejlõdésének idõszaka. A recenziók név szerint is ismert szerzõi gyakorló pedagógusok, vagy a nevelésüggyel hivatásukból adódóan foglakozó személyek.

Céljuk közös: a figyelem felhívása a nevelés kérdéseire, és a javítás szándéka. A pedagógiaiirodalomkritika kutatása még sok érdekes és ismeretlen vonatkozást tartalmaz, hiszen mindeddig senki nem foglakozott vele.