31. Az I. és II. szövegrészeket a tanulók önállóan elolvassák majd a mellékelt kérdések segítségével feldolgozzák, a következı órán pedig cserélnek

27.

28.

29.

30.

31. Az I. és II. szövegrészeket a tanulók önállóan elolvassák majd a mellékelt kérdések segítségével feldolgozzák, a következı órán pedig cserélnek. I. A felfedezések okai A 15. századi felfedezések Portugáliából indultak ki. Ez az ország a 14-15. század folyamán az arabok elleni felszabadító háború közben született, s katonái nem álltak meg a Gibraltárnál, hanem Afrikában és az óceán szigetei felé folytatták keresztes térítı hadjárataikat, újabb és újabb, addig ismeretlen térségek felé nyomulva. Az ibériai fiatal államok (Spanyolország és Portugália) kedvezı fekvésük ellenére sem vehettek részt a Földközi tenger keleti medencéjében folyó ún. levantei kereskedelemben. Miután az oszmánok 1453-ban elfoglalták Bizáncot, a térséget uralmuk alá vonták, és a kereskedésre a velenceieknek adtak kizárólagos engedélyt. Márpedig az Indiából, Kínából, Közel-Keletrıl származó termékek kereskedelme igen nagy hasznot hozhatott volna. Keresett volt Európában a keleti textil, selyem, porcelán, illatszer, de a legfontosabb mégis a főszerek, ezen belül is a bors szerepe volt. A felfedezések úgyszólván Európa gyomrából indultak ki. Még nagyobb lehetett volna a haszon, ha a távoli gazdag területekrıl aranyat is tudnak hozni. Európában ugyanis fokozatosan növekedett a kereskedelmi forgalom, ennek lebonyolításához egyre több közvetítı pénz kellett. Az Európában található arany ehhez már nem volt elég. A kérdés az volt, el lehet-e érni a távoli gazdag területeket a török birodalom megkerülésével? Megoldható-e, hogy kimaradjon az arab közvetítı láncszem, és közvetlenül az európaiak kereskedjenek a Távol-Kelettel? A kérdésre az újabb földrajzi elméletek, a hajóépítési és navigálási ismeretek adták meg a választ. A felfedezések feltételei A kora újkori felfedezések elképzelhetetlenek a reneszánsz ember tudományos és technikai ismeretei nélkül. A földrajztudósok azt vallották, hogy a szárazföldeket tengerek veszik körül, így az alig ismert afrikai kontinens is körülhajózható, s megkerülve elérhetı India. (Ez az elmélet bátorította a portugálokat.) Felelevenítették azt az ókori elméletet is, mely szerint a Föld nem lapos, hanem gömbölyő. Márpedig, ha ez igaz, akkor az, aki az óceánon állandóan nyugat felé hajózik, végül keleten, India partjainál köt ki. (Ez indította útjára Kolumbuszt.) Az elméletek helyesek voltak, csak az okozott problémát, hogy a valóságosnál sokkal kisebbnek képzelték Afrikát és az Atlanti-óceánt, arról nem is beszélve, hogy Amerikáról, a Csendes-óceánról és Ausztráliáról mit sem tudtak. A portugálok évszázadok óta jól ismerték a zord Atlanti-óceánt, hiszen fıleg halászatból éltek. Kiváló hajózási ismereteiket az araboktól tanultakkal bıvítették. Különösen nagyot lendített utazásaikon a XV. század közepétıl használt karavella, mely alkalmasabb volt a nyílt tengeri hajózásra, mint a korábbi hajótípusok. Itt, Portugáliában hozta létre Tengerész Henrik herceg a világ elsı hajózási iskoláját, ahova a legkiválóbb térképészeket és csillagászokat győjtötte össze, hogy megismertessék a portugálokkal az arabok, olaszok és németek navigációs ismereteit. Hajó a felfedezések korából Az elsı felfedezések A 15. század folyamán a portugálok fokozatosan kitapogatták Afrika nyugati partjait, s meglepetten tapasztalták, hogy a Niger-torkolat után újra délre kell hajózni, vagyis, hogy az európainál jóval nagyobb, ismeretlen kontinensrıl van szó. 1486-ban Bartalomeo Diaz elérte Afrika déli csúcsát, a Jóreménység-fokot. További tizenkét év telt el még addig, amíg Vasco da Gamának sikerült egész Afrika megkerülésével Indiába eljutni (1498). A portugálok szerte Afrika és Ázsia (Japán,

32. Indonézia, Kína) partjain katonai helyırségekkel megerısített kereskedelmi lerakatokat hoztak létre, s innen szállították haza a luxuscikkeket, főszereket, rabszolgákat. A fıbb termékekkel való kereskedés királyi felségjog volt, amit sok esetben egy-egy kereskedınek adott bérbe az uralkodó. Ám a sok arany nem innen érkezett. Az itáliai származású Kolumbusz Kristóf terve az volt, hogy nyugatra hajózva éri el Ázsiát. İ is a portugál uralkodótól kért ehhez segítséget, itt azonban nem járt sikerrel, s végül is a spanyol királyné támogatását nyerte el. 1492. október 12-én ütközött bele az Ázsiának hitt Amerikába. A firenzei Amerigo Vespucci ismerte fel, hogy új kontinenst találtak (amely róla kapta a nevét is). A spanyolok a portugálokkal együtt hamarosan felfedezték, meghódították és leigázták Közép- és Dél-Amerika indián civilizációit, helyükön alkirályságokat, gyarmatokat hozva létre, ahonnan ismeretlen terményeket és az európaiak számára elképzelhetetlen mennyiségő aranyat szállítottak az óhazába. Azt, hogy a Föld valóban gömbölyő, a portugál Magellán (Magelhaes) spanyol tengerészei bizonyították be kétségbevonhatatlanul, amikor 1519 és 1522 között körbehajózták a Földet. Földrajzi felfedezések a kora újkorban A franciák, angolok és hollandok északon keresték az Ázsiába vezetı, rövidebb utakat, és Kolumbuszhoz hasonlóan, ık is új területekbe ütköztek, felfedezve Észak-Amerikát, Skandinávia északi partjait, Grönlandot és a sarkvidéki szigeteket. A következı évszázadokban fedezték föl Ausztráliát, Indonéziát, a csendes-óceáni szigeteket, míg az új kontinensek belsejét csak a XIX. században tárták fel teljes mértékben. Az orosz felfedezık ezalatt a nagy folyamokon dél felé hajózva fokozatosan fedezték fel Szibériát. Az északi felfedezıket is a gyarmatosítók követték: az angolok és franciák Indiában és Észak-Amerikában, a hollandok Indonéziában. A gyarmatokért nem a bennszülöttekkel, hanem - a bennszülöttek egyes csoportjainak támogatásával - egymás ellen folytattak igazi háborúkat az európaiak.

Kultúrák találkozása A kora újkori nagy földrajzi felfedezések hatására egészen eltérı kultúrájú népek kerültek egymással kapcsolatba. Többnyire kölcsönös értetlenséggel álltak egymással szemben. Az amerikai, csendes-óceáni bennszülöttek elképzelhetetlennek tartották, hogy a csodálatos jövevények hozzájuk hasonlatos emberek; sokszor megnyerhetı isteni lényeknek hitték ıket.

Inka ábrázolás fehérek és rézbırőek találkozásáról Az európaiak pedig nem tudták, hogy az ı ıseik is a "barbárok" kulturális szintjén éltek, s gyakran csak értéktelen, állatias lényeknek tartották a bennszülötteket, akiket szabad kiirtani, rabszolgasorba hajtani. Még a jó szándékú térítık is többnyire lusta, beszédre képtelen, állatias, szemérmetlen, tolvajló, babonás és bálványimádó lényeknek látták ıket. Így mindenáron, akár kultúráik lerombolásával is igyekeztek a kereszténységet rájuk erıszakolni, hogy megjavítsák "erkölcstelen" viselkedésüket és megmentsék lelkeiket a mennyország számára. A

jószándékú hittérítık csak azt nem értették meg, hogy többféle erkölcs, értékrend létezhet, az adott társadalom igényeinek, körülményeinek megfelelıen. (Nem

33. meglepı mindez, ha tudjuk, hogy az európaiak egymás hasonló világa felé is elıítéletekkel közelítettek, s az Európán kívüli népek is hasonlóan viselkedtek egymás között.) Az európai kultúra terjeszkedése a kora újkorban A nagy földrajzi felfedezések utáni kulturális érintkezések veszélyekkel jártak, mert nem egyenlı erejő kultúrák között történtek. Európa a 16-17. századra igen megerısödött, így általában sokkalta gyengébb kultúrákkal kerültek szembe. Ez nagy kísértést jelentett, hogy egyszerően legázolják azokat, és gátlástalanul érvényesítsék érdekeiket. Márpedig ilyenek nagyon is voltak. Hiszen éppen azért indították felfedezı útjaikat, mert hasznot kívántak hajtani a távoli földrészek ismeretébıl, saját problémáikat kívánták megoldani, szükségleteiket fedezni azok kincseivel. Így nemesfémeket, drágaköveket, főszernövényeket szerezni, mivel ennek híján volt Európa. Óhatatlanul hatalmi törekvések is kísérték a felfedezéseket: az újabb és újabb területek meghódítása növelhette a felfedezı ország nemzetközi hatalmát, befolyását.

Az inka birodalom bukása Már az elsı találkozások után megkezdıdött a kapcsolatok felvétele, és megindultak a kölcsönös ajándékcserék. A kereskedı telepek megjelenésével ezek rendszeres kereskedelmi kapcsolatokká nıttek. Ahol erıs, nagynépességő kultúrákkal találkoztak az európaiak, ott ezek a kapcsolatok a 16-17. században még korlátozottak és kiegyenlítettek maradtak. Kína például csak kevés kereskedı telepet engedélyezett, és Indiával is - egyelıre - ezen a szinten maradtak meg a kapcsolatok. Máshol kezdetektıl fogva egyenlıtlen csere folyt, az "árat" az európaiak diktálták, és a fosztogatásig is elmerészkedtek. Az európai (portugál, holland, spanyol, angol és francia) kereskedelmi telepek végig húzódtak Indokína, Indonézia és Afrika partjai mentén. Amerikában a kereskedelmi telepek viszonylag korán nagykiterjedéső gyarmatokká terebélyesedtek. A hódításokat a spanyolok kezdték. Fernando Cortes 1519-21-ben az azték, Francisco Pizarro 1532-33-ban az inka birodalmat igázta le. Módszereik hasonlóak voltak: kis sereggel benyomultak a birodalom közepébe, és foglyul ejtették az uralkodót. Ezután kemény harcok árán leigázták a vezetı nélkül maradt országot. Sikerükhöz hozzájárult, hogy a birodalmakkal ellenséges indián kultúrák segítségükre voltak helyi ismeretekkel, nyelvtudással, katonai erıvel, utánpótlással és a hátország biztosításával. Fokozta elınyüket, hogy a birodalmak uralkodói bizonytalanok voltak, nem isteni lényekkel állnak-e szemben. Ezért - félelmeik ellenére - vendégként, szívélyesen fogadták az európaiakat. Mikor mégis harcra került a sor, az indiánok soraiban pánikot okoztak a fehérek lovai, fémöltözete, tőzfegyverei. Az sem volt lényegtelen, hogy az európaiak nem rettentek vissza semmiféle képmutatástól, szószegéstıl és kegyetlenségtıl, ha a hadjárat úgy kívánta. Elszántságukat növelte, hogy csak gyızelem árán maradhattak életben, de ebben az esetben - reményeik szerint - hatalmas vagyonok vártak rájuk. Így a küzdelem az indiánok számára, magasabb létszámuk ellenére is reménytelenül egyenlıtlen volt. Az itt sorolt elınyöket élvezték az európaiak más térségek gyarmatosításakor is. Közép-Amerika spanyol leigázása után hajtották uralmuk alá a portugálok Brazíliát, az angolok és franciák Észak-Amerikát, a hollandok Indonéziát. A XVIII. században az angolok már Indiában terjeszkedtek, illetve megszerezték Ausztráliát. (A zsákmány olyan nagy volt, hogy sem erı, sem

igény nem mutatkozott még ekkor arra, hogy Afrikát is bekebelezzék. Erre csak a XIX. században kerül majd sor.) Az elfoglalt területeket gyarmatokként az

34. anyaországhoz kapcsoltak. Ellentétben az ókori gyarmatvárosokkal, ezek nagy kiterjedésőek voltak, és mindenben alá voltak rendelve az anyaország érdekeinek és irányításának. A gyarmati keretek között a kultúrák különféleképpen érintkeztek egymással. Egyes helyeken élénk kulturális keveredés indult meg. Brazíliában például a kisszámú portugál telepes viszonylag népes és nehezen leigázható területekkel találkozott. Így sok vegyes házasságot kötöttek, gyakori volt a fekete, indián és fehér keveredés. Ám a kultúrák itt sem voltak egyenrangúak. A latinamerikai társadalmakban éles, átléphetetlen határok húzódtak a kiváltságos fehérek, a köztes helyzető félvérek és az alávetett indiánok, feketék között. Máshol az európaiak keményebb ellenállásba ütköztek, itt az ıslakók kultúrája háttérbe szorult - ez volt a helyzet például a közép-amerikai spanyol gyarmatokon. Végül ott, ahol az európaiak gyér lakosságú, könnyen leigázható területtel találkoztak, egyszerően birtokba vették azt, és kiszorították onnan az ıslakókat. Ez történt például Észak-Amerikában, Dél-Afrikában, majd Ausztráliában. A kultúrák találkozása rengeteg szenvedést okozott, fıleg a kisebb létszámú, katonailag gyengébb népeknek. Ezt jól mutatja például az indiánok számának rohamos csökkenése. (Pontos számok nincsenek, de becslések szerint Mexikóban például 1/20-ára esett vissza az ıslakosok száma.) Ennek egyik oka az volt, hogy az európaiak olyan kórokozókat hurcoltak be, melyekkel szemben nem volt ellenállóképes a bennszülöttek szervezete. Az indiánok tömegei pusztultak el bárányhimlıben, tífuszban, kanyaróban, influenzában, míg a fehérek a szifiliszt kapták cserébe. Az addig ismeretlen betegségek elterjedése máshol is a kultúrák találkozásának egyik végzetes következménye volt. A népességcsökkenés további oka volt, hogy újra megjelent a rabszolgaság. Kezdetben indiánokat kényszerítették munkára a latin-amerikai bányákban és ültetvényeken, ám ık nagy tömegben pusztultak el a nehéz munka és a rossz ellátás miatt. Ekkor tértek át a fekete rabszolgák alkalmazására. A 15. és 19. század között kb. 20 millió embert szállítottak át Afrikából Amerikába ilyen céllal. Az európai gazdaság behatolása ezenkívül mindenhol évszázados népesedési és táplálkozási egyensúlyhelyzeteket borított fel, éhínséghez, túlnépesedéshez vezetett. Ez is elıször Amerikában mutatkozott: a mexikói legelık növekedése például elvette a termıföldet az ıslakosok elıl, az Andok vidékének jól szervezett elosztási rendszerének, belsı gazdasági kapcsolatainak, öntözırendszereinek tönkretétele is éhínséghez, tömeges halálhoz vezetett. Még olyan ártalmatlannak tőnı szokások is végzetessé válhattak, mint amilyen például az európai öltözködés. Az egész testet befedı ruházkodásra kényszerített indiánok kimelegedtek, majd megfáztak, gyakran kaptak halálos kimenetelő légzıszervi betegségeket. A legszomorúbb következmény a tudatos emberirtás volt. Miután az indiánok feleslegessé váltak, felerısödött fegyveres irtásuk, elıbb Dél-Amerikában, majd késıbb, de annál hatékonyabban ÉszakAmerikában. A népirtás, a kulturális rombolás, a hagyományos gazdasági, társadalmi kapcsolatok szétzúzása, környezeti rombolás valamivel késıbb jelentkezett Ázsiában és Afrikában, az európai kultúra ottani behatolásával.

36. II. Kultúrák összefonódása Amerikában Az eltérı kultúrák érintkezésének Amerikában sok haszna volt. Az európai hatás lendítıen hatott az Európán kívüli területeken, ahol nyitott, és kellıen erıs kultúrákkal találkozott. (Például Japánban, a 19. században.) Ám az érintkezések igazi haszonélvezıje Nyugat-Európa volt: az új világok hatására fellendült és átalakult gazdasága, kialakult az ipari társadalom a maga számos társadalmi, gondolkodásbeli, mővészeti és tudományos következményével együtt. A kultúrák sőrősödı találkozása, s fıleg az európai civilizáció kiterjedése következtében a következı évszázadokban gyorsan megváltozott a Föld kulturális térképe. Elıször is kiszélesedett a civilizáció sávja, s lassan húzódtak vissza a növényekben, állatokban gazdag, emberekben szegény térségek. Átalakultak a már meglévı civilizációk is, átvéve egymás alapvetı kultúrnövényeit, termelési technikáit. (Amerikában megjelent a búza és a rizs, Európában a kukorica és a burgonya, és így tovább.) Azzal, hogy többféle alapvetı növényt termesztettek párhuzamosan, csökkentették az éhínségek veszélyét. Korábbi területeiknél jóval nagyobb térségekre terjedtek szét a nagy vallások, fıleg az iszlám és a keresztény hit. Hirtelen terjedt Európán kívül a fehér ember, a spanyol, portugál, francia, angol etnikum, nyelv és kultúra. A folyamat végeredménye egyfelıl az európai kultúra átalakulása lett, fıleg: az ipari társadalom kialakulása. Másfelıl, a 16-19. század között, az egész világ hasonulni kezdett ehhez az újjáformálódott Európához. Gazdasági fellendülés a 16. században Miután a 14. századi európai gazdasági megtorpanás elmúlt, tovább folytatódott a 11. században megindult európai folyamat, a termelés, a városok, a népesség növekedése. (Egyes számítások szerint Európa teljes lakossága 1450 és 1600 között nagyjából 50 millióról 106 millióra nıtt. Több ettıl jelentısen eltérı becslés is létezik.) Ez a gazdasági fejlıdés ugyanúgy oka volt a felfedezéseknek és az azt követı európai kirajzásnak, térhódításnak, mint a 11. századi fellendülés a keresztes terjeszkedéseknek. De mindez következmény is. Egyszerre óriási mértékben kibıvültek Európa kereskedelmi kapcsolatai. A beáramló arany, majd nyersanyagok nagy hatást gyakoroltak az európai gazdaságra. Az elsı látványos változás az ún. árforradalom volt a 16. század derekától. A beáramló nagy aranymennyiség miatt ugyanis az arany ritkasága és így értéke is csökkent, az aranyban kifejezett árak viszont ennek megfelelıen megemelkedtek. A század végére részben emiatt az árak nagyjából három-négyszeresükre ugrottak. Az áremelkedésben azonban szerepet játszott a népességnövekedés is: több embert kellett ellátni - elsısorban élelmiszerrel. Ez az oka, hogy fıleg a mezıgazdasági cikkek ára emelkedett. Ennek következtében a kelet-közép és a kelet-európai országok egyre jobban bekapcsolódtak a nemzetközi kereskedelembe. Élelmiszer mellett nyersanyagokat is szállítottak Nyugat-Európába, cserében pedig iparcikkeket, fıleg textilt vittek magukkal. A kézmőipari termelés növekedése miatt viszont az iparosok az élelmiszerekhez képest olcsón kényszerültek eladni termékeiket. Hogy csökkentsék az elıállítás költségeit, új szervezeti formákat vezettek be. A kereskedı vállalkozó olcsó falusi bedolgozókhoz szállította a nyersanyagot (például gyapjút), és velük dolgoztatta fel (szövés), majd tovább szállította másokhoz, újabb munkálatokra (festés). (Ezt a megoldást kiadási rendszernek vagy szétszórt manufaktúrának szokás nevezni.) A módszer elınye volt, hogy a városi céhek hatáskörén kívül, vidéken lehetett termelni, így a vállalkozókat nem kötötték meg a céhek versenyellenes elıírásai, és a munkaerı is olcsóbb volt. Máskor egy üzemen belül

37. folyt a munka, de nem egyetlen ember végezte el az egész munkafolyamatot egy-egy munkadarabon, mint ahogy ez a céhes mőhelyekben volt szokásos. Egy dolgozó csak egy munkafázist végzett el, majd tovább adta a munkadarabot egy másik munkásnak, a következı munkafázisra, és így tovább. Így egy munkás sok darabon dolgozott, de mindegyiken csak ugyanazt az egyszerő, könnyen tanulható munkát végezte. Még saját kezével végzett már gépies mozdulatokat. Az ilyen üzemeket éppen a kézzel végzett munkáról - manufaktúráknak nevezik. (Manufaktúrák: manus: kéz, facio: tesz, latinul.) A manufaktúrák is többnyire vidéken jöttek létre (fıleg Flandriában vagy Angliában), ahol egyes kézmőves falvak hatalmasra duzzadtak. A kereskedelmi és ipari vállalkozásokat segítették elı az egyre tıkeerısebb és kiterjedtebb tevékenységet folytató bankok. Zálogért és kamatra kölcsönöket nyújtottak a vállalkozásokhoz, letétpénzeket fogadtak el, vagy akár készpénz nélkül, bankjegyek és váltók segítségével fizettek és bevételeztek. Egy-egy nagyobb bankháznak (pl. a firenzei Medicieknek vagy az augsburgi Fuggereknek) az egész kontinensre kiterjedı fiókhálózataik voltak, így az egyik országban kiállított váltót egy sok száz kilométerrel messzebb fekvıben is be lehetett váltani. Megbízott tudósítókat küldtek szét minden országba. Pénzvagyonuk nagyobb volt az uralkodókénál, sıt, ık nyújtottak a fejedelmeknek, köztük a pápának és a császárnak is kölcsönöket, és így nagy befolyást gyakoroltak a nemzetközi politikai életre. Megnyíltak az elsı árutızsdék is, ahol nagyban, áruminták alapján, a készletek felesleges mozgatása nélkül lehetett eladni, venni, vagy közvetlenül a vétel után továbbadni. Biztosító társaságok jöttek létre, így a távolsági kereskedelem biztonságosabb üzlet lett. Ha egy vállalkozásra nem volt elegendı egyetlen ember tıkéje, akkor a kereskedık összeadták tıkéjüket és részvénytársaságokat hoztak létre, közösen szerelve fel a flottákat. A 16. század kereskedıi, bankárai és iparvállalkozói már igazi kapitalisták voltak, akik nem maguk és családjuk ellátására, hanem újabb és újabb befektethetı tıkemennyiség elıállítására, tıkefelhalmozásra törekedtek. Nem éltek szegényesen, de jövedelmük nagyobb részét újra meg újra befektették, a még nagyobb nyereség reményében. Új gazdasági centrum Európában A 16. századi európai gazdasági fellendülés, a kereskedelem és ipar súlypontja nem egészen ugyanoda esett most, mint a korábbi századokban. Már a középkor derekától Európa legnépesebb és legiparosodottabb térsége az Észak-Itáliát és Németalföldet összekötı széles sáv volt. Míg azonban a 15. századig ennek a déli része (Itália) járt az élen, most már az északi, Németalföld, és a sáv új "meghosszabbítása", Anglia. Itália földrajzi helyzeténél fogva lemaradt a felfedezésekrıl és kis államainak fejedelmei nem tudtak a gyarmatosítás hatékony támaszaivá lenni. A spanyol-francia háború pusztításai és a kis államok egymás közötti csatározásai lekötötték energiáit, tönkretették gazdag városait. Hosszabb távon a gyarmatosításban élen járó Spanyolország és Portugália sem járt sokkal jobban. Náluk viszont a gazdasági háttér, a fejlett kézmőves ipar, a nagyobb népesség hiányzott a tartós fellendüléshez. A viszonylag kedvezıtlen adottságokon tovább rontott a hibás gazdaságpolitika. Kiőzték a félszigetrıl a zsidókat, iszlámhitőeket, késıbb a kikeresztelkedett arabokat (moriszkókat) is. Pedig ık a kézmővesipar és kereskedelem szakértıi voltak, akiket keresztényekkel nem tudtak egyhamar pótolni. A kiviteli vámokat viszonylag magasan szabták meg, hogy nagy kincstári bevételekhez jussanak. Ennek azonban az lett a következménye, hogy senkinek nem érte meg olyan cikkeket termelni, melyeket külföldre lehet exportálni. Mindezek következtében az amerikai nemesfém külföldi iparcikkekért cserében

38. kiáramlott a félszigetrıl. Spanyolországból nagyobbrészt a spanyol korona iparosodott németalföldi tartományai felé áramlott a nemesfém. A térség már a középkorban is kereskedelmi központ, a déli és északi tengeri kereskedelem találkozási pontja volt. Az atlanti kereskedelem megindulásával a németalföldiek lettek a gyarmati és európai áruk legfıbb közvetítıi, szállítói. Az északi tartományok földjét a parasztok részben a tengertıl hódították vissza saját maguk részére. A termékeny földeken intenzív termelést folytató szabad parasztok fontos felvevı piacot jelentettek a külföldi és hazai iparcikkeknek. Még fontosabb szerepre tesz szert Anglia. A 15. században látszólag jelentéktelen ország, mely elveszítve szárazföldi területeit, harmad akkora volt, mint Franciaország, és belsı háborúk gyengítették. A társadalom és gazdaság azonban már évszázadok óta ígéretesen új utakra tért. Már a 13. századtól pénzjáradék váltotta fel a terményjáradékot, a pénzforgalom jóval nagyobb volt, mint Európában bárhol. A középkor folyamán nyert fokozatosan teret a szabadparaszti földmagántulajdon is, melynek eladását sem jobbágyi, sem nagycsaládi kötelék nem korlátozta. A parasztok jelentıs hányadát adták a módos gazdák (yeomanek), akik egyre több földet vásároltak össze, és béresekkel mőveltették, terményeiket pedig piacra vitték. Életmódjuk mindinkább hasonlított a polgárokéhoz és a nemesekéhez. Kezdtek iparőzéssel is foglalkozni. Az angol textilipar a 14-15. század folyamán nagyot fejlıdött. Ezeken az alapokon Anglia a XVI. század folyamán látványosan Európa élére tört. Ekkor már Európa legjelentısebb posztóexportıre, maga mögé utasítva az észak-itáliai városokat is. A posztóipar fellendülése különösen értékessé tette a juhokat, és a legelıket. A yeomenek és a nemesek (gentryk) szántóikat bekerítették, kiszakítva a dőlı többi, nyomáskényszerhez igazodó parcellái közül, s juhlegeltetésre tértek át. Késıbb a falvak közös legelıibıl is elkerítenek darabokat, vagy hatalmas csordákkal kiszorítják onnan a szegényebbek jószágait, akik csavargókká, béresekké, munkásokká váltak. Újabb legelıkhöz jutottak az elkobzott kolostori földek fölvásárlásával. Ígéretes fejlıdésnek indult a nehézipar is, a szénbányászat és vaskohászat. A szigetország földrajzi fekvésének köszönhetıen részt vehetett a felfedezésekben és a kereskedelmi telepek, gyarmatok alapításában. Ahhoz azonban, hogy elsı számú tengeri hatalom lehessen, még meg kellett küzdeni a spanyolokkal majd a hollandokkal. A Fuggerek A magyar "fukar" szó a Fugger család nevébıl keletkezett. Eredetileg feltehetıen Augsburg környéki falusi takácsok voltak, akik számára a textilkereskedık hozták a nyersanyagot, és ık is vitték el a megszıtt holmit, hogy nagy haszonnal eladják. Nem volt könnyő önállósodni, hiszen például a barhent szövethez (mely len- és pamutszálból készült) csak gazdag kereskedı tudta beszerezni a gyapotot Afrikából. Több ezer takács dolgozott hasonló módon Augsburg környékén, de igen kevés volt képes arra, hogy a városba költözzön, és ott hozzon létre takácsmőhelyt, ahogy ezt a Hans Fugger tette.

40.

Magellán

Magellán hajója

Nina

Pinta

Santa Maria

41.

Vasco da Gama hajója

Vasco da Gama

Szövegdarabolós feladat: A 36. oldalnak megfelelı melléklet képekre történı darabolása után a szöveget elolvasva, el kell dönteni, hogy a képek a szöveg mely részéhez illenek, és azokat a margóra ragasztva egy új, képes szöveget kell létrehozni.

Az ipari forradalom A 18. századi technikai fejlıdés a textiliparban indult meg, mivel az a nehéziparnál kevesebb tıkebefektetést igényelt. Emellett a divat óriási piacot teremtett, a kereskedelem ugyanis új, a gyapjúnál olcsóbb alapanyaggal szolgált: a gyapottal. Az indiai eredető anyagot az északamerikai ültetvényeken rabszolgákkal termeltették. Az ebbıl készült ún. pamut szövetet

már nagy tömegek is meg tudták vásárolni, követve az elıkelıbbek drága alapanyagú viseletét. Csak technikai korlátok maradtak. Európában már a középkor végén is ötször annyi energia jutott egy emberre, mint Kínában, és tízszer annyi, mint a civilizáció elıtti kultúrákban, ha a különféle vízzel, széllel és a gravitáció erejével mőködtetett szerkezetek mellé az állati igavonó erıt is hozzászámítjuk. A 18. században azután a technikai fejlıdés újabb lendületet vett, és ott folytatódott, ahol a 14. századi válság idején elakadt. Ezt elısegítette,

42. hogy Angliában kiadták a Szabadalmi törvényt, mely biztosította, hogy hosszú ideig (általában 14 évig) csak a feltaláló által felhatalmazott és ezért fizetı gyártó hasznosíthatja a találmányt. (Ilyen eddig csak Velencében volt.) Ez meggazdagodással kecsegtette azt, aki eredeti és hasznos találmányt eszel ki. A technika, az elmés szerkezetek különben is divatban voltak Angliában, ahol sokféle automatát készítettek, köztük olyat is, mely 33 figurájával egy gyapjúmanufaktúra mőködését mutatta be. (Az egyik textilipari feltalálót éppen Kempelen Farkas sakk-automatája ösztönözte.) Az angol textilipar fellendülése Többféle fonógép készült, de a legismertebb Hargreavesnek valószínőleg 1764 és 1770 között kialakított gépe lett, mely nyolc majd tizenhat orsót tudott hajtani egyszerre egy nagy kerék segítségével, amit kézzel forgattak. (Gépét "fonó jenny"-nek nevezte el - utalva arra, hogy "nıi" munkát végez.) Ezzel persze sokkal gyorsabban ment a fonás, mint a hagyományos rokkával. Ezután a szövést kellett gyorsítani, hogy fel tudja dolgozni a sok fonalat. Ezt John Kay újítása, a repülı vetélı tette lehetıvé, melyet már 1733-ban feltalált, de csak a 70-es években terjedt el. Segítségével gyorsabban és egyszerőbben lehetett a szövés

közben átvetni a keresztszálakat. Ezzel olcsóbb is lett a szövés, mert korábban két emberre volt szükség, hogy a szélesebb textíliák szövésénél a vetélı átjuttatásában segédkezzenek. A fonó- és szövıgépeket késıbb fokozatosan tökéletesítették. A gépesítés persze a gyapjúfonalat is olcsóbbá tette, a 18. század végén pár évtized alatt önköltségi ára a felére csökkent, az elıállított mennyiség pedig a század folyamán megháromszorozódott. Persze még látványosabb a pamutipar fejlıdése. Az 1750 utáni két évtizedben az angol pamutkivitel

43. megtízszerezıdött. Részben éppen a pamut "ıshazájába", Indiába szállítottak, ahol a hagyományos háziipar ennek hatására fokozatosan elsorvadt. A leleményes de egyszerő gépek, akárcsak a nyersanyagok, olcsók voltak. Így a textiliparban kevés hitellel hatalmas jövedelmekre lehetett szert tenni. (A befektetett tıke megtérülése tíz-húsz év alatt ötszázszoros, ezerszeres is lehetett a 18. század végén.) A textilüzemekben gyakoriak voltak a tüzek, ezért kezdték a gépeket fa helyett fémbıl készíteni. A fémszerkezető gépek emellett kevésbé voltak sérülékenyek és kisebb súrlódással dolgoztak. Sok vasat igényelt a hadiipar, sıt, még a divat is: évente vagy 7 millió kiló acélt használtak fel az acélvázas (abroncsos) szoknyákhoz a 19. század elsı felében. A mélyen húzódó ércek bányászatához szivattyúk kellettek, különben a vízbetörések lehetetlenné tették a munkát. A század elejétıl olyan szivattyúkkal kezdtek kísérletezni, melyeket gızerı hajtott. (Egy ilyen gızszivattyú az 1720-as évektıl Selmecbányán is mőködött. Gızzel mőködı szerkezetet elıször az ókori Hérón készített a Kr. u. I. században.) Ám csak a James Watt angol technikus által tökéletesített gızgép terjedt el egész Európában.

(Elsı szabadalmát 1769-ben jegyezték be, késıbb számos új találmánnyal tökéletesítette.) Watt gızgépe gazdaságos volt, mert különválasztotta a kondenzátort, szelepek segítségével a dugattyú mindkét irányú mozgatását gızzel végeztette és szerencsésen oldotta meg a szakaszos mozgás körforgássá alakítását is. Watt gépgyártó üzemet hozott létre, ahol 1800-ig félezer gızgépet készítettek. Háromszor ennyi régebbi típusú gızgép is dolgozott Angliában. A kontinensen azonban még alig mőködött ilyen gızgép, és Angliában is csak a 19. században fog általánosan elterjedni. A

44. Watt féle gızgépet persze már nem csak szivattyúk, hanem mindenféle egyéb gépek mőködtetésére is használták. Az üzemek már nem kényszerültek a hegyekbe, a nagy eséső vizek mellé, leköltözhettek a szénés vaslelıhelyek közelébe. Anglia gazdasági térképe teljesen átalakult. A gépek terjedésével persze megjelentek a gépgyártó (pontosabban gépalkatrészgyártó) gépek is. Az elsı vasesztergát 1794-ben szabadalmazták, ezt követte a többi eszterga- és marógép. (Az esztergagép esetében a munkatárgy, a marógép esetében a tárgyat formáló kések forognak.) A technikai fejlıdés a tapasztalatra és nem tudományos eredményekre épült: a gépeket leleményes ezermesterek és nem tudósok ötlötték ki. Már sok gızgép mőködött például, mikor elkezdtek foglalkozni azzal a tudományos kérdéssel, hogy milyen fizikai törvények érvényesülnek mőködésük közben. Az iparral együtt fejlıdött a közlekedés, szállítás, hírközlés is. A tengeri hajózással ellentétben a szárazföldi és folyami közlekedés nem sokat fejlıdött az ókor és az újkor között. Sıt, Európa közúthálózata elmaradt a Római korétól. Az utak tavasszal és ısszel sárosak voltak, mindenhol útonállók leselkedtek. Nyilván az utasokat

szállító vagy a kocsikat húzó lovak sem lettek gyorsabbak az ókor óta. Az újkor folyamán változást hozott a fedett utazószekér megjelenése. (A magyar Kocs községben gyártottak a 16. századtól olyan szekereket, melyek bırszíjfelfüggesztéssel készültek, így jól rugóztak. Innen került be a "kocsi" névmás európai nyelvekbe is.) Ennek tovább fejlesztett, kényelmes változatai lettek a különféle hintók a 17. századtól. Ahogy egyre többen utaztak, úgy szaporodtak meg a menetrendszerinti postajáratok, melyek embereket, késıbb küldeményeket is vittek. Az utak mentén már a középkor végén kiépültek a

45. lóváltó állomások, szállással. (Posta = állomás, latinul. A magyar alföld néptelen vidékein fontosak voltak az utak mentén elhelyezkedı csárdák. Nevét a török állomás - csardak - szóról kapta.) Mindez azonban inkább csak az utazás kényelmét növelte, de nem a gyorsaságát vagy biztonságát. A 17. és fıleg a 18. század hozott e téren is változást. A kocsik kerekét fémabronccsal látták el. Nagymérető útépítésbe kezdtek elıbb Franciaországban, majd Angliában, ahol csak 1750 és 1770 között négyszeresére nıtt a jó minıségő közutak hossza (24000 km). Késıbb ún. "makadám" utakat építettek, több rétegben különbözı nagyságú kövekkel szórva fel és boltozatos felületet képezve ki. (A skót McAdam találmánya, 1819.) Ezzel egy idıben jelentek meg az elsı vas sínpályák, melyeken gördülékenyebben haladhatott a "lóvasút", majd az öntöttvas síneket hengerelt, rugalmas, nagy teherbírású sínek váltották fel. Megnégyszerezıdött Angliában a hajózható folyószakaszok és épített csatornák hossza is 1750 és 1820 között (6600 km). (A szigetországban legalább ilyen jelentıségő volt a part menti tengeri szállítás és közlekedés bıvülése: ilyen lehetıségei a kontinens

országainak nem voltak.) Sok híd is épült, és megjelentek az elsı vashidak (1780-as évek), melyek kevesebb pillért igényeltek és nagyobb forgalmat tudtak átengedni. Felbukkant a vashajó is. A 19. század elsı felében azután a gızenergia megjelent a közlekedés területén is. Az elsı gızhajó az amerikai Fulton találmánya volt (1809), ám a tengereken még mindig gyorsabbak voltak a vitorlások, és csak a 19. század második felében szorultak ki onnan. Megjelennek a gızmozdonyok is. Az egyik angliai mozdonyversenyen Richard és George

46. Stephenson-é (apja és fia) bizonyult a leggyorsabbnak (1825), ennek mintájára építik ezután a mozdonyok százait és ezreit. Angliában 1850-ig 10000 km vasútvonal épül, de a szárazföldi Európa egészében összesen is csak körülbelül ugyanennyi. Mindeközben megkönnyítette az utazást és szállítást az, hogy fokozatosan megszőntek az országokon belüli vámok, révpénzek, egyes városok árumegállító joga stb. (Ugyanakkor a francia forradalom idején, félve a "felforgató" eszmék terjedésétıl, több ország kötelezte az utazókat, hogy feddhetetlenségét biztosító útlevelet vigyen magával országa hatóságaitól. A posta tevékenysége is kibıvült, megjelent Angliában az egységes árszabás majd a postabélyeg is (1840) , már pénzt is szállítanak, megjelenik a házhoz szállítás, a levél- és csomagforgalom megbízhatóvá válik és megsokszorozódik. Chappe szemafor távírója (1793, az indián füstjelekhez hasonlóan, a magaslatokon egymástól látótávolságra elhelyezett szemaforok különféle állásaiból lehetett távcsıvel leolvasni, majd hasonló módon továbbítani az üzenetet) végre a hírközlésben megelızi a közúti közlekedés gyorsaságát, majd megjelenik a Morse elektromágneses távírója és

jelrendszere (1837-39). A közlekedés és hírközlés átalakulása hatással volt a gazdaságra: csökkentette a szállított termékek árát, növelte mennyiségüket, bıvítette összetételüket. Mindezzel javította az ellátást, tompította a helyi válságok hatását. Az utazási idı csökkenése közelebb hozta a távolabbi vidékek lakóit, növelte összetartozás tudatukat, hatással volt a nemzettudat kialakulásra. Hatékonyabbá tette valamelyest az államszervezet munkáját, átalakította a háborút is. Gyorsabban terjedtek a hírek és eszmék, így szorosabban hathattak egymásra az európai gondolkodók és események.

47.

48.

Az ipari forradalom Az ipari forradalom Angliában kezdıdött és az angol textilipar volt a húzó ágazat. A gyorsan növekvı termelés hatására estek az árak és nıtt a kereslet a lakosság szegényebb köreiben is. A XVIII. század közepén a textilipar már nem bírt lépést tartani a kereslettel. Elıször a munkások számát növelték, de egy idı után ez sem vezetett eredményre. 1750 körül csak az angliai gyapjúiparban 800 ezer ember dolgozott. Ez az iparban foglalkoztatottak negyede. A fonaltermelés nem volt termelékeny a szövıszékek számára, így ezen kellett sürgısen változtatni. A nagy ügyességet és figyelmet igénylı kézi fonást igen nehéz volt gépesíteni, azonban 1764-ben James Hargreaves megalkotta a "fonó Jenny"-t, amely egyszerre nyolc csavart fonalszálat tudott elıállítani. 1768-ban Richard Arkwright vízierı-meghajtású fonógépet készített, amely sodort láncfonalat állított elı. Ezzel újabb akadályok merültek fel, mert a fonalelıállításban most a fonás lett a leggyorsabb munkafázis. Gépesíteni kellett a többi mőveletet is. Mire ezzel is megvoltak a szövıszékek bizonyultak lassúnak. Ezután a szövést próbálták gépesíteni, aminek eredményeként sorra születtek az újabbnál újabb szövıszékmegoldások. Ezalatt 1805-ben a francia Joseph-Marie Jacquard a már korábban is ismert lyukkártyás vezérlést automatizálta a mintaszövés számára.

A Hargreaves által készített "fonó Jenny"

Az ipari fejlıdés szükségessé tette az áru- és személyszállítás fejlıdését is. Angliában megindult a vasút- és csatornaépítési láz. Kezdetben még

49. lóvasutakat építettek, mert a lovak nagyobb terhet tudtak a vasból készült síneken vontatni, mint az utakon. A csatornák öntöttvas medrében lévı uszályokat is lovak vontatták, de itt a lovak a parton kiépített úton haladtak. Az országúton 4-6 ló maximum 4 tonnát tudott vontatni, míg a vasból készült sínen egyetlen ló 8 tonnát, a csatorna medrében viszont már 30 tonnás uszályt tudott elmozdítani. Az 1760-ban meglévı 1000 mérföldes angliai csatornahálózat 1830-ra 4000 mérföldre bıvült. A bányák víztelenítése is tovább fejlıdött a gızgépek tökéletesítésének köszönhetıen, de az igazi eredményt a James Watt által épített automata szelepvezérléső gızgép jelentette. Watt nem tudta volna megépíteni a gazdaságos és jó hatásfokkal üzemelı gızgépét, ha a szerszámgépek addigra nem érték volna el a megfelelı fejlettségi szintet. A gızgép alkatrészeinek, fıként a dugattyúnak és a hengernek pontosan kell illeszkedni. Azonban sokáig nem tudtak pontos furatot készíteni, ez csak 1774-ben vált lehetıvé, amikor John Wilkinson megalkotta hengerfúrógépét. A furatokba illeszkedı pontos csapok, tengelyek és dugattyúk megmunkálására még több mint 20 évet kellett várni, mígnem 1797-ben Henry Maudslay megépítette vezérorsóval ellátott esztergáját. Ezzel az esztergával már Watt és Boulton gızgépe 1784-bıl pontosan lehetett tengelyeket megmunkálni, mitöbb már egyforma menetemelkedéső csavarok gyártását is lehetıvé tette. A korszerő szerszámgépek elérhetı közelségbe hozták a fémek megmunkálását, amire azért is szükség volt, mert a megmunkálást végzı gépeket, tehát a szerszámgépeket is fémbıl építették ezentúl. Ezáltal egyre pontosabb gépek születtek. A korábban fából készült szerszámgépek nem tették lehetıvé a nagy forgácsolási teljesítményt, amelyet a fémalkatrészek megmunkálása idézett elı.

Wilkinson hengerfúrógépe

50. Egyre több gép és használati tárgy fából készült szerkezetét váltotta fel a vas. Ez több okra is visszavezethetı. Egyrészt a faszén helyett koksszal mőködı nagyolvasztó 1713-as felfedezése, ami lehetıvé tette a vas nagy mennyiségben történı elıállítását, másrészt a fa hiánya és a vas nagyobb terhelhetısége. A fa hiánya Angliában a XVIII. század elején már komoly problémákat okozott. A fát használták építı- és tüzelıanyagnak, a gépek anyagának és a kohókban is faszenet használtak. A szénbányák is nagy mennyiségben igényelték a fát, mert a tárók falát és tetejét fából ácsolt szerkezetek támasztották. Mikor már a gızgépek összeszereléséhez meglehetısen pontos alkatrészeket használtak, akkor terjedt el nagymértékben, mint új energiaforrás. 1808-ban Marc Isambard Brunel és Henry Maudslay elsıként építettek gızgéppel hajtott fafőrészmalmot. Innentıl számíthatjuk a gızgépet a szerszámgépek meghajtására használt energiaforrások közé. Majd a gızgép megjelent a hajózásban és a vasúti vontatásban is. A gızgépnek mint új energiaforrásnak megvolt az az elınye, hogy bárhol alkalmazható volt, ha rendelkezésre állt a főtıanyag és a mőködéséhez szükséges víz. A főtıanyag, vagyis a szén azonban az európai és amerikai kontinensen sem volt mindenhol elérhetı, mert a közlekedési hálózatok nem voltak kiépítve. Angliában 1825. szeptember 27-én nyílt meg az elsı személyszállításra is használt gızvasútvonal a Stockton és Darlington közötti 39 km-es távon. Angliát követte Amerika 1829-ben, Belgium 1834-ben, Németország 1835-ben, Oroszország 1837-ben, Magyarország 1846-ban, majd a többi ország. Magyarországon 1846. július 15-én indult meg a vasúti közlekedés a Pest és Vác közötti vonalon.

51.

A Stockton és Darlington közötti vasútvonal megnyitása 1825. szeptember 27-én

Az ipari forradalom alatt szinte az összes ma is használt szerszámgéptípust elıállították. 1804-ben a reszelıgépet (fémgyalut) George von Reichenbach készíti el, 1806-ban Frédéric Japy szerkeszt egy marógépet. 1808-ban az angliai Portsmouth kikötıváros hajógyárában Marc Isambard Brunel üzembe helyezi a világ elsı gyártósorát, ahol vitorlás hajók kötélzetéhez szükséges csigasorokat gyárt évi 100 ezres darabszámban. 1810-ben Friedrich Wilhelm Breithaupt német gépész Kasselban megszerkeszti az elsı pontos körosztógépet. 1811-ben Angliában több ember dolgozik a gyárakban, mőhelyekben és a kereskedelemben, mint a mezıgazdaságban. Ez fıként a textiliparnak köszönhetı. Azonban pont a textilipar gépesítése váltotta ki azt a helyzetet, hogy a hagyományos textilipari munkásság veszélyben érezte a munkáját és ezáltal a megélhetését is, és ez gépromboláshoz vezetett. 1830-ban Amerikában kifejlesztik a marógépet. 1835-ben Whitworth síkesztergagépet szabadalmaztat. A befolyt pénzbıl szerszámgépgyártó vállalatot alapít. 1836-ban James Nasmyth, aki Manchesterben szerszámgépek elıállításához szükséges öntödét rendez be, kifejleszti a harántgyalugépet, a vas és a színesfémek gyalulására, majd 1839-ben feltalálja a gızkalapácsot. 1839-ben Bodmer német szerszámmechanikus kifejleszti a függıleges esztergát. 1840 után a Pratt & Whitney cég alapítói Amerikában kifejlesztik a revolveresztergát. Fontos változást jelentett a Whitworth által 1841-ben megkezdett szabványosítás. Whitworth csak a csavarok számára vezetett be egységes

52.

mértékrendszert, de hamarosan elıírások születtek, hogy ne csak gyáron belül legyenek csereszabatos alkatrészek, hanem a különbözı gyárak termékeit is lehessen más gyárak termékeivel helyettesíteni.

Kereszténység A keresztény ünneplés kerete és módja a liturgia, a hívek közösségének, az egyháznak nyilvános istentisztelete. Az ünnepek évenként visszatérı sora, a "liturgikus év", a megváltás eseményeinek megjelenítését jelenti az idıben. Változatossága segít átélni Jézus szenvedését és feltámadásának örömét. A liturgikus év során Jézus életének eseményeit két nagy ünnepkörbe foglalják a keresztények. A születésével kapcsolatos események, és hitigazságok megünneplése a karácsonyi ünnepkörbe tartozik. A húsvéti ünnepkörben a Jézus megváltó halálával és feltámadásával kapcsolatos eseményeket és hitigazságokat ünneplik, melynek két fı ünnepe: a húsvét és a pünkösd. Mindkét ünnepkört egyegy szent idıszak elızi meg: a karácsonyt az advent, a húsvétot pedig a nagyböjt. A római katolikusok a liturgikus év során Jézus életének eseményein kívül édesanyjáról, a Szőzanyáról, és a többi szentrıl is megemlékeznek. A Szőzanya életének eseményeit a Mária-ünnepek idézik. A szentek ünnepeit általában haláluk évfordulóján tartják. A keleti kereszténység az általánosan elfogadott keresztény ünnepek mellett, még két nagyon jelentıs ünnepet tart. Az egyik Jézus színeváltozása napja (augusztus 6.), amely arra a bibliai eseményre utal, mikor a tündöklı Jézusnak megjelent Mózes és Illés, a másik pedig Mária mennybemenetelének napja (augusztus 15).Az ortodox egyház ma is hagyományosan ragaszkodik a Julianus féle naptárhoz, ezért idıbeli eltérés van a római katolikusok és a protestánsok húsvétja és karácsonya, illetve a keleti ortodoxok ezen ünnepei között. A Julianus-naptárban december 25-e a Gergely-félében január 6-ra esik. E naptár máskorra teszi a tavaszi napéjegyenlıség napját, következésképp az ortodox húsvétot is.

Az Úr Napja - Vasárnap

A liturgikus év hetenként visszatérı alapritmusa a vasárnapi ünnep. A II. évszázadra a keresztény szombat a hét utolsó napja helyett áttevıdött az elsıre, a vasárnapra. A vasárnap ezáltal Jézus feltámadásának emléknapja, az Úr napja lett. A keresztények vasárnaponként rendszeresen összegyőlnek, hogy megemlékezzenek az utolsó vacsoráról. Az oltáriszentség liturgiájában - melyet a római katolikusok misének

neveznek - ezt a kenyéren és borban részesülı áldozók valósítják meg; az Ige protestáns liturgiájában a Bibliaolvasást hitszónoklatok vagy szentbeszédek követik. Az úrnapi rituálékkal a keresztények Jézus véráldozatára emlékeznek. Az oltáriszentség celebrálásába beletartozik a gyakran pap vagy lelkipásztor által idézett evangéliumi passzus: "És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik" (Lukács 22:19). E nap ünneplésének másik módja a nyugalom, a munkától való tartózkodás. A vasárnapi liturgia és az ünneplı nyugalom a hívı ember egész valóját átfogó, boldogító élmény.

Húsvét

A húsvét, Jézus megváltó halálának és feltámadásának ünnepe, az egyház legszentebb ünnepe. Jézus életének utolsó évében hithő zsidóként Jeruzsálembe ment, hogy ott megünnepelje a peszáchot. Máté, Márk és Lukács evangéliumaikban leírják tanítványai körében elfogyasztott utolsó étkezését - az "utolsó vacsorát" -, ami után letartóztatták, bíró elé hurcolták, elítélték, s másnap keresztre feszítették. Jézus néhány óra múlva meghalt, s mivel már közeledett a szombat – a zsidóknak szombaton tilos bármilyen munka -, sietve sírba helyezték. Az evangéliumok szerint két nappal késıbb, vasárnap néhány asszony üresen találta a sírt, s egy isteni hírnök közölte velük, hogy Jézus feltámadt a halálból. A feltámadást húsvét vasárnapján, a keresztény naptár legvidámabb napján ünneplik. Sok korai keresztény peszách napján ünnepelte az eseményt, késıbb azonban az egyház áttette a napéjegyenlıség utáni elsı telihold utáni vasárnapra. A IV. századtól kezdve a húsvéti nagyünnepre negyvennapos böjttel (nagyböjt) és vezekléssel készültek a keresztények, mivel Jézus Krisztus negyven napig böjtölt a pusztában. A nagyböjt hamvazószerdán kezdıdik. Az ezt megelızı napokban rendezik a vízkereszttıl tartó farsang utolsó vigalmait, amelyek húshagyókedden - azon a napon, amikor utoljára lehet húst enni húsvét elıtt - érnek véget. A nagyböjt kiemelkedı idıszaka a húsvét elıtti ún. nagyhét. Elsı napja virágvasárnap, Jézus jeruzsálemi bevonulásának emlékünnepe. A

nagyhét három "szent napja": nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat. Nagycsütörtök az utolsó vacsora és a szenvedés kezdetének az emlékünnepe. Nagypéntek a Krisztus szenvedésére és halálára való emlékezés ünnepe. Nagyszombat estéje pedig már a húsvéti örömünnep kezdete. Ehhez kapcsolódik a húsvét-vasárnapi liturgia

Karácsony

A karácsony a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, amelyen Jézus Krisztus születését, a második isteni személy megtestesülését ünneplik. A karácsonyi ünnepkör bevezetése az advent (eljövetel): a karácsony elıtti, négy hétig tartó elıkészületi idı. Liturgiája a Megváltó érkezését váró hangulatot ébreszti, részben pedig Jézus második, világvégi eljövetelére utal. A nyugati kultúrában a december 25-ét megelızı negyedik vasárnap, míg a keleti ortodoxoknál negyven nappal karácsony elıtt kezdıdik. Mindegyik felekezet advent elsı vasárnapjával kezdi az új liturgikus évet. A karácsonyi ünnepkör lezárása a vízkereszt (január 6.), az a nap, amelyen a keleti bölcsek lerótták tiszteletüket a messiás elıtt.

Pünkösd

A húsvét utáni ötvenedik napon ünneplik a keresztények pünkösdöt, a Szentlélek eljövetelének ünnepét. Jézus pünkösdkor küldte el a Szentlelket, aki kegyelmével tette az emberiséget Isten választott népévé. Az apostolok pünkösdkor kezdték hirdetni Jézus feltámadását. Az Újtestamentum szerint ilyenkor volt szokás a glossolalia, a "nyelveken szólás", ami a pünkösdistáknál ma is gyakorlat.

Feladat: I. Címmeditáció: soroljátok fel a legfontosabb keresztény ünnepeket! II. Melyik ünnepen mit ünnepelünk? III. Évszalag-készítés 1. Készítsétek el egy liturgikus év évszalagját! Helyezzétek el az ünnephez tartozó képeket! 2. Az elkészült munkát mutassátok be, hasonlítsátok össze, értékeljétek munkátokat!

A ZSIDÓ VALLÁS A zsidóságot az évezredek során a szokásai, a hagyományai ırizték meg. Ismerjük meg a zsidó vallást az ünnepein keresztül! Még az ünnepek elıtt érdemesnek látszik foglalkozni a zsidó kalendáriummal, hiszen az ünnepek többsége az évnek bizonyos hetéhez, bizonyos napjaihoz kötıdik. A zsidó naptár az ókori Keleten született, így ottani szokásokat követve szintén holdhónapokban számol. Az idıszámítás a világteremtéssel kezdıdött, így amikor a Gergely-naptár szerint 2000-t írtunk az izraelita naptár szerint 5760-at. Az újév elsı hónapja megelızi az általunk használt Gergely-naptár szerinti újévet. Természetesen a hónapok nem teljesen fedik a mi hónapjainkat, és nevük is különbözik (pl. sevat, ádár, niszán). Az év folyamán van három úgynevezett történelmi zarándokünnep, vannak bőnbánati ünnepek, gyásznapok, örömünnepek és családi ünnepek. Az egyes ünnepek idıtartama nem azonos. Vannak egy, - két és több napos ünnepek, és vannak olyanok is, amelyeknek fıünnep jellegő elsı és zárónapja közé félünnepi napok iktatódnak. Az ünnepek megtartásának szigorú szabályai vannak. Ezek a szabályok tisztasági elıírások, étkezési elıírások, a napi idıbeosztásra vonatkoznak, meghatározzák az imádkozás idejét, módját, formáját és tartalmát. A zsidó családok életében fontos szerepet játszanak a kiemelkedı családi események. Ilyen a fiúgyermek születése és felvétele a zsidó közösségbe, majd a tizenharmadik évét betöltött fiúnak a gyülekezet teljes jogú tagjává avatása, az eljegyzés, az esküvı és a temetés. A családok évente megemlékeznek hozzátartozójuk születésnapjáról is. A SÁBBÁT A leggyakoribb ünnep, a sábbát, mely a szombat/sábesz szóból származik. Ez a nyugalom ünnepe, és péntek estétıl szombat estéig tart. Ekkor tilos a munka. Ez azt jelenti, hogy még a tőzgyújtástól, a fızéstıl is tartózkodni kell. Az ünnepnap célja, hogy a nép emlékezzen Jáhvéra, aki a biblia szerint hat nap alatt teremtette meg a világot, a hetediken pedig pihent. Az, hogy most a sábbát nem a hét hetedik napján van, hanem a hatodikon, a hagyomány formálta, alakította ki. Talán még mindenki emlékszik rá, hogy nem is olyan régen a hét hat napján kellett dolgozni és csak egy volt szabad, a vasárnap. Ennek eredete azonban ehhez a zsidó hagyományhoz nyúlik vissza. A pihenés ünnepét a háziasszonyok körében nagy sürgés, fızés kell, hogy megelızze, hiszen minden szombati ételt elıre el kellett készíteni. Természetesen a család szombaton is szeretett volna meleg ételt kapni, ami azt jelentette, hogy nagy erıfeszítést kellett tenniük a készen tartás érdekében. Sok helyen szokás volt - a leggyakrabban készített ételt - a sóletet a pékhez vinni, s az ı kemencéjében megfızni és készen tartani. A

háziasszony nagyobb megterhelésének másik oka az a hiedelem, hogy péntek este az emberekbe beköltözik egy többlet-lélek, és így megnövekszik a testi étvágya is. Ilyen ünnepnapokon kenyér helyett fonott kalácsot illik fogyasztani. Tészta kovászát már csütörtökön el kell készíteni, és péntek hajnalban megdagasztani a háziasszonyoknak, szakácsoknak, majd egy kis darabot a rituálénak megfelelıen a tőzbe kell vetni. Ez után lehet csak a kalácsot mákkal, dióval, kakaóval tölteni és kisütni, vagy a pékhez vinni. Szintén péntek reggel kell levágni a csirkét, hiszen ha az véletlenül a nap folyamán tréfli lesz - tehát elveszti kóser voltát - még idıben lehet gondoskodni újabb szárnyasról. Az elızıleg elkészített, beáztatott babból elı kell készíteni a sóletet, és nyers vagy füstölt húst szokás belerakni az évszaktól függıen. El kell még készíteni a péntek este szokásos bevezetı fogást, a töltött halat, mely elıételként tálalható. A fı fogás a húsleves, majd a sült. Ezután ki-ki kedvére ehet süteményt, kompótot vagy gyümölcsöt. A szombati reggeli általában tej, tejeskávé és tejes kalács. Tízóraira halat, gyümölcsöt, ebédre sóletet, nyáron hideg zöldbabfızeléket vagy tökfızeléket tálalnak. A szombat lezárását, az elválasztás szertartása elızi meg. A szertartás egy több ágból font színes gyertya meggyújtásából, bizonyos imádságok elmondásából, egy korty bor ivásából, illatos főszerek szagolásából, majd a gyertyaláng pár csepp borral való eloltásából áll. Ezután folytatódhatnak a reményteli hétköznapok. Feladat: 1. csoportok kialakítása 2. 1 fı/csoport kimegy a terembıl 3. A tanár felolvas egy szöveget 4. Bejönnek a tanulók, a csoport átadja a hallottakat, ami alapján kitölti az illetı a tesztet, amire a csoport pontot kap. 5. Új körnél egy másik csoporttag megy ki…. Felolvasandó szöveg: A leggyakoribb ünnep, a sábbát, mely a szombat szóból származik. Ez a nyugalom ünnepe, és péntek estétıl szombat estéig tart. Ekkor tilos a munka. Az ünnepnap célja, hogy a nép emlékezzen Jáhvéra, aki a biblia szerint hat nap alatt teremtette meg a világot, a hetediken pedig pihent. Az, hogy most a sábbát nem a hét hetedik napján van, hanem a hatodikon, a hagyomány formálta, alakította ki. A pihenés ünnepét a háziasszonyok körében nagy sürgés, fızés kell, hogy megelızze, hiszen minden szombati ételt elıre el kellett készíteni. Sok helyen szokás volt a sóletet a pékhez vinni, s az ı kemencéjében megfızni és készen tartani. A háziasszony nagyobb megterhelésének másik oka az a hiedelem, hogy péntek este az emberekbe beköltözik egy többlet-lélek, és így megnövekszik a testi étvágya is. Ilyen ünnepnapokon kenyér helyett fonott kalácsot illik fogyasztani. Szintén péntek reggel kell levágni a csirkét. Az elızıleg elkészített, beáztatott babból elı kell készíteni a sóletet, és nyers vagy füstölt húst szokás belerakni az évszaktól függıen. El kell még készíteni a péntek este szokásos bevezetı

fogást, a töltött halat, mely elıételként tálalható. A fı fogás a húsleves, majd a sült. Ezután ki-ki kedvére ehet süteményt, kompótot vagy gyümölcsöt. A szombati reggeli általában tej, tejeskávé és tejes kalács. Tízóraira halat, gyümölcsöt, ebédre sóletet, nyáron hideg zöldbabfızeléket vagy tökfızeléket tálalnak. A szombat lezárását, az elválasztás szertartása elızi meg. A szertartás egy több ágból font színes gyertya meggyújtásából, bizonyos imádságok elmondásából, egy korty bor ivásából, illatos főszerek szagolásából, majd a gyertyaláng pár csepp borral való eloltásából áll. 1. 2. 3. 4. 5. 6.

A SÁBBÁT a hét melyik napjának nevébıl származik? Mettıl-meddig tart? Milyen tiltott dolgok vonatkoznak erre az idıszakra? Milyen problémát kell minden zsidó háziasszonynak ekkor megoldania? Milyen ételeket fogyasztanak ezen az ünnepen? Sorolj fel legalább 3-at! Mivel történik meg az ünnep lezárása?

A PÉSZAH Kóstoltatok már maceszt vagy más néven pászkát? Ez a bolti forgalomban is kapható élelmiszer a zsidó nép egyik legrégibb ünnepének, a Pészahnak a nélkülözhetetlen eleme. A Pészáh ünnepe az Egyiptomból történı kivonulás emléke. Amikor a Halál Angyala lesújtott az egyiptomiakra, a kereszttel megjelölt zsidó otthonokat elkerülte. A várost olyan korán és olyan gyorsan kellett elhagyniuk, hogy nem tudták megvárni a kenyér megkelését, így a vándorlás során kovásztalan kenyeret, máccát fogyasztottak. Valamennyi ünnep közül ez követeli meg a legnagyobb elıkészületet. Nagytakarítás: A peszáchi elıkészületek alapos nagytakarítással kezdıdnek. El kell távolítani a lakásból, házból minden erjedı vagy arra hajlamos élelmiszert, mindent, ami Peszáchkor nem kóser – azaz olyasmi, ami chámécot tartalmazhat. Bevásárlás: Az ünnepre való bevásárlás különleges figyelmet kíván, mert gondosan ügyelni kell, hogy semmi olyasmit ne vegyenek, ami chámécot tartalmazhat. Az aranyszabály: „Ha nem biztos, inkább ne!” Szükséges, hogy megfelelı mennyiségő, Peszáchra alkalmas kóser étel készüljön, legyen mit enni az ünnep nyolc napján. Ezek közül a legfontosabb a mácá (macesz), mert ez helyettesíti a kenyeret. Fızésnél a legfontosabb alapanyag ekkor a burgonya. Most tilos a bab, rizs fogyasztása. Folyadékként a már korábban eltett céklából készült ciberét isszák. A konyhai eszközök: Peszáchkor nem használhatóak a rendes edények és evıeszközök, amelyek akár csak egy pillanatig is cháméccel érintkeztek. Sok háztartásban van elkülönített edény- és étkészlet, amelyet csak Peszáchkor használnak. Akinek nincs külön peszáchi edénye, annak ki kell kóserolnia a rendes edényeket. A fızéshez és tálaláshoz használt edényeket vízben kell kiforralni, azokat pedig, amelyekben – akár szárazon, akár zsiradékban – sütni vagy pirítani szoktak, tőzben izzítani. A kóserolás folyamatához sok elıírás kapcsolódik, ezért ezt csak kompetens

rabbi segítségével ajánlott végezni. A tőzhely sütıit és égıit is peszáchi használatra kóserolni kell. A kóserolást Peszách elıtt bármikor el lehet végezni, de legkésıbb az ünnep beállta elıtti reggelen. A Peszách központi és legfestıibb rítusa, a peszáchi bárányáldozat evése, nem létezik többé. A Templom pusztulásával, mint oly sok minden, ez is kiveszett a judaizmusból. Az ünnepi asztalra különbözı szimbólumok kell, hogy kerüljenek: - A hímzett mácesztakaró három részére egy-egy máceszlap kerül. Ez szimbolizálja a sanyarúság kenyerét, a kivonuláskori nagy sietséget és az egyszerő életet a pusztán. - Mácesztál közepén tormának, keserőfőnek kell helyet kapnia. Ez az egyiptomi rabszolgaéletet jelképezi. - Az asztalon lévı parázson sült szárny vagy nyak a régi kor áldozatát jelenti. - A fıtt kemény tojás az emberi élet múlandóságának állít emléket. - Annak az anyagnak jelképeként, amelybıl a zsidók a fáraó tégláit gyúrták, egy reszelt almából, dióból, mandulából, fahéjból, mazsolából álló keveréket tettek az asztalra. - A zeller a tavasz közeledésére utal, tehát a megváltást kelti életre.

FELOLVASANDÓ: A macesz vagy más néven pászka a zsidó nép egyik legrégibb ünnepének, a Pészahnak a nélkülözhetetlen eleme. A Pészáh ünnepe az Egyiptomból történı kivonulás emléke. A várost olyan korán és olyan gyorsan kellett a zsidóknak elhagyniuk, hogy nem tudták megvárni a kenyér megkelését, így a vándorlás során kovásztalan kenyeret fogyasztottak. Valamennyi ünnep közül ez követeli meg a legnagyobb elıkészületet. El kell távolítani a lakásból, házból minden erjedı vagy arra hajlamos élelmiszert. Sok háztartásban van elkülönített edény- és étkészlet, amelyet csak Peszáchkor használnak. Akinek nincs külön peszáchi edénye, annak ki kell kóserolnia a rendes edényeket. A fızéshez és tálaláshoz használt edényeket vízben kell kiforralni, azokat pedig, amelyekben – akár szárazon, akár zsiradékban – sütni vagy pirítani szoktak, tőzben izzítani. Az ünnepi asztalra különbözı szimbólumok kell, hogy kerüljenek: A fıtt kemény tojás az emberi élet múlandóságának állít emléket. Annak az anyagnak jelképeként, amelybıl a zsidók a fáraó tégláit gyúrták, egy reszelt almából, dióból, mandulából, fahéjból, mazsolából álló keveréket tettek az asztalra. A zeller a tavasz közeledésére utal, tehát a megváltást kelti életre.

1. 2. 3. 4. 5.

Mi a pászka? Mit ünnepelnek Pészáh ünnepén? Milyen fontos elıkészületekkel jár az ünnep (min. 2 pl.)? Hogyan kell kikóserolni az edényeket? Sorolj fel min. 2 szimbólumot amely az ünnepi asztalra kell, hogy kerüljön!

FELADAT: 1. 4 FİS CSOPORTOK KIALAKÍTÁSA 2. 4 KÜLÖNBÖZİ RÉSZ KIOSZTÁSA A CSOPORTON BELÜL 3. A FELADAT EGYÉNI FELDOLGOZÁSA 4. A TESZTKÉRDÉS KIKERESÉSE (MI VONATKOZHAT A TÉMÁJÁRA), MEGVÁLASZOLÁSA 5. AZ AZONOS FELADATOT VÉGZİK EGYEZTETIK EREDMÉNYEIKET 6. CSOPORTON BELÜL MEGOSZTJÁK A TANULTAKAT

I. ZSIDÓ PÜNKÖSD Peszách második napjának reggelén a régi idıkben a közösség egymértéknyi - egy omer - árpát vitt a Templomba, hogy köszöntse a föld termékenységének újjáébredését. Az árpa korán érı gabonaféle. Ezzel az omerral az aratás ideje is megkezdıdött. Palesztinában csak az árparítus befejezése után ettek az új termésbıl. A búza mintegy hét héttel késıbb ért be. A judaizmusban ez a periódus, „az omerszámlálás ideje", az egyik legnagyobb idıjelképpé lett. Attól a naptól kezdve, amelyen az elsı mértéknyi árpa a Templomba érkezett, hét teljes hetet számoltak ki. Az ötvenedik napon ünnepelte a nemzet a nyárünnepet, Sávuotot. Megint tömegek zarándokoltak Jeruzsálembe: ezúttal a föld elsı termését és gyümölcseit vitték áldozatként. Ezek a tények az ünnep nevét is megmagyarázzák. Sávuot héberül „heteket" jelent. A görög pentekosztesz annyit tesz: „ötvenedik nap". (Ebbıl ered a magyar „pünkösd".) A nyárünnep egy napig tart, Izraelen kívül kétnapos. Ez az ünnep zárja le a Peszáchkor kezdıdött vallási szokásrendet. Az egyiptomi kivonulással kezdıdött a sor, amelynek tetıpontja a sínai Tóra-adás. A nyárünnep így a sínai kinyilatkoztatás ünnepe is lett. Az aratási fesztivál helyett egyre inkább a törvény átvételének megünneplése került a nap központi helyére. Szokás Sávuotkor virágokkal és ágakkal megrakni a zsinagógát és a lakást. Régi hagyomány, hogy az ünnepi lakomán tejes ételeket esznek. A Peszách és Sávuot közötti „számlálás" idıszaka, a szfirá, a számőzetés után a nemzeti gyász idejévé vált. A hagyomány összekapcsolja a bánkódást egy pestisjárvánnyal, amelyben rabbi Ákivá tanítványainak ezrei pusztultak el. A számlálás és várakozás idején a félgyász tartásának kialakulásához a számőzetésben élı zsidóság mélabús felhangokkal teli jelképe is hozzájárulhatott. A vallásos zsidók nem rendeznek szertartásokat a szfirá idején. Az esedékes esküvıket a harmincharmadik napon, Lág BáOmerkor tartják: a hagyomány szerint ezen a napon ért véget a járvány. Ezen a napon a zsidó iskolákban tanítási szünet van, és a gyerekek rendszerint kirándulni mennek.

II. ÚJÉV Szeptemberben nemcsak az iskola kezdıdik, hanem minden zsidó ember felkészül lelkében az új év közeledtére: akkor is, ha egyébként nem vallásos. Az újévre való készülıdés már jóval elıbb, Szombat este elkezdıdik, Szombat éjszaka mondják a bőnbánó imákat, majd minden nap kora reggel. A Ros Hásáná elıtti napon a fogadalmak feloldását mondják, ezeken a napokon pedig részleges napfogyatkozás lesz a reggeli órákban, nem kell külön áldást vagy imát mondani. Október 3-án este köszönt be a Ros Hásáná, az idei zsidó naptár új éve. Ez a világteremtés 6. napjának ünnepe. 5766 évvel ezelıtt született az elsı ember. Ez egyben az egyes ember és a zsidó nép sorsának fordulója is a következı évre. A hagyományos imákban a lelki megújulást, s az ember újraindítását kérik: hosszú életet, egészséget, boldogságot. Úgy köszöntik egymást: „Légy jó évre beírva és bepecsételve.” Majd az ünnepi asztal mellett kérik közösen: „Az Örökkévaló akaratából jó és édes évre virradjunk.” JOM KIPPUR Jom Kippur az engesztelés napja. Sem enni sem inni nem szabad tizenkét éven felülieknek, de gyakran a fiatalabbak is megpróbálják a teljes böjtöt, mely igen legyengíti a gyermekeket. A felnıttek ezen a napot házaséletet sem élnek, nem járnak bır cipıben. S a gyász színét, fehéret öltik magukra, mely a halott ruháját is jelenti, de a tisztaságot is szimbolizálja. Jom Kippur után a sátoros ünnep kezdıdik, a jeruzsálemi templom idején ilyenkor a nép Jeruzsálembe látogatott, s ott sátrakban éltek az Egyiptomból való kivonulás emlékére. A sátor gyakran növényekbıl készül, de bármilyen anyagot fel lehet használni, csak ne legyen fedett helyen. Ez a vallás nem bıvelkedik a nagy örömünnepek terén. Ezek között kell megemlíteni a Purimot és a Hannukát.

III. PURIM A Purim örömünnep, a zsidó farsang A bibliai kor legvégén keletkezett ez az örömünnep, a perzsa zsidóság megmenekülését örökíti meg. A történetrıl részleteiben, a Bibliában Eszter könyve számol be. A purim sorsvetést jelent. Hámán ugyanis tervet szıtt, a birodalomban élı zsidóság elpusztítására, és ennek napját sorsvetéssel Ádár hónap 13-ában határozta meg. A királyi rendelet, ezt a napot jelölte meg a zsidók elleni támadásra és kifosztásukra. Az ünnep 3 napig tart Elsı nap /Ádár 13. Eszter böjtje/ böjtnap, annak emlékére, hogy Eszter királynı minden ételt és italt megvont magától és a királynál kegyelemért (zsidókért) könyörgött. Ádár 14-én, - ez az ünnep második napja - vigadalom van, annak emlékére, hogy ekkor nyerték vissza szabadságukat a zsidók az ország egész területén, kivéve a fıvárost. Ádár 15-én, - ez az ünnep harmadik napja - folytatódik a vidámság, emlékezve arra, hogy a fıvárosban, Szúzában egy nappal késıbb sikerült békére lelni a zsidóságnak.

A purimi vigadalomban választanak egy "purimi rabbi"-t. İ mint tréfamester, a Tórában is járatos személy, gondoskodik a szórakoztatásról. A purim együtt jár a purimi játékkal, ami az Eszter könyvében megírt események commadia dell'arte - szerő elıadása. A fiatalok különféle maskarákba öltöznek így szórakoztatják az ünneplıket és magukat. A Purim másik jellegzetessége egymás és a szegények megajándékozása. Az ajándékozás, azt az összetartozást hivatott szimbolizálni, ami a Bibliai történetben is segített a veszélyben. Régen a háziasszonyok süteményekkel megrakott tálcát küldtek egymás családjának ajándékba. Igyekeztek minden fantáziájuk felhasználásával sokféle süteményt készíteni és küldeni. Szerettek egymáson túltenni, sokfélét, sokat sütni és ugyan így kapni is. IV. HANNUKA Ennek az ünnepnek a története Kr. e. 164-be nyúlik vissza. Ekkor Juda Makkábi megtisztította a pogány istenek imádságával meggyalázott jeruzsálemi szentélyt, a zsidó életet pedig a hellenizmustól. Juda a szentély visszafoglalásakor csak egyetlen üveg olajat talált, amit a pogányok nem becstelenítettek meg. Ez mindössze egy-két napra lett volna elegendı a mécsesekhez. Ekkor csoda történt, mert a mécsesek nyolc napig világítottak, mely idı elég volt újabb olaj beszerzésére. Ennek emlékére gyújtanak a zsidó családok a nyolcágú gyertyatartóban gyertyát. A nyolcágú kandelábernek, a menorának külön helye van a lakásban. A Hánukka elsı napján, napnyugta után meg kell gyújtani az elsı lángot, majd minden nap egyet balról jobbra haladva. A menora lángját nem szabad gyakorlati célokra felhasználni, tehát nem lehet fényénél olvasni, tüzével cigarettára gyújtani vagy bármit is melegíteni. A kandelábert az ablak közelében kell égetni, hogy mindenki láthassa Hánukka csodáját. Ez alatt a nyolc nap alatt szokás a gyerekeknek kisebb ajándékkal kedveskedni. A felnıttek egy a huszonegyeshez igen hasonló kártyajátékot játszhatnak, a kvitlit. Természetesen a pénz helyett mogyoró vagy dió lehet a nyeremény.

1. Mikor kezdıdik a zsidó újév? 2. Hányadik esztendıben járunk idén a zsidó naptár szerint? 3. Mit ünnepelnek a zsidó pünkösd idején? Tavasz/termékenység kezdete, Tóra átvétele 4. Milyen étkezési szokás kapcsolódik hozzá? Tejes ételeket esznek. 5. Milyen oka van az idıszak alatti gyásznak? Pestisjárvány emléke 6. Hogyan nevezik a zsidó böjtöt? Jom Kippur 7. Melyek a tiltott dolgok böjt idején? Enni,inni, szeretkezni, bır cipıben járni 8. Mi náluk a gyász színe? Fehér 9. A zsidó farsangon milyen 2 szokást kell megemlíteni? maskarákba öltöznek, ajándékozás 10. 11.

Mit ünnepelnek a zsidók a zsidó farsang alkalmával? Perzsa felszabadítást Mi a menora? 8 ágú gyertya Melyik ünnepen használják? Hanuka

12. Minek az emlékére gyújtják meg a gyertyákat? A jeruzsálemi szentély visszafoglalásakor csoda – a kevés olaj ellenére a templomi mécsesek nyolc napig világítottak, mely idı elég volt újabb olaj beszerzésére

Az ISZLÁM A muszlim vallási ünnepek nyilvántartására szolgáló naptár 12 hónapból áll, a napévnél rövidebb 354 vagy 355 napot számláló. Kezdete Mohamed próféta Mekkából Medinába történı kivándorlásának évéhez, mint kiinduló dátumhoz igazított, 622-vel kezdıdı holdév. Ezek az ünnepek a mi napévhez kötıdı kalendáriumunk szerint csúszó ünnepek, így - a holdév és a napév eltérı hossza miatt - bármelyik évszakra eshetnek. 'Arafe napja (Dhúl-hidzsa 9.) A mekkai zarándoklat központi eseménye, amikor a zarándokok a Mekka közelében fekvı 'Arafe síkságán letáboroznak, s a déltıl napnyugtáig terjedı idıszakban elrecitálják az elıírt imádságokat. 'Ashurá' (Muharram 10.) A síiták gyásznapja, a karbalái csata évfordulója, ahol a harmadik imám, Huszejn elesett a Jazid ibn Mu'ávija kalifa elleni harcban; a szunniták számára napnyugtától napnyugtáig tartó önkéntes böjtnap. Íd al-Adha - Áldozati Ünnep (Dhúl-hidzsa 10-13.) A két nagy kanonizált muszlim ünnep egyike. A mekkai zarándoklaton résztvevık ilyenkor hajtják végre Miná völgyében az elıírt állatáldozatokat. Minden szabad muszlim, aki megteheti, hogy áldozati állatot vásároljon - fejenként 1 birkát, vagy 1-7 fı közösen 1 tevét vagy marhát -, ekkor mutatja be áldozatát. Az áldozati állatok közül a legjobb a teve, aztán a marha, majd a birka. (Ennek oka, hogy az áldozati állat húsának egészét vagy nagyobbik részét a szegények között osztják szét, s a nagyobb állat áldozásával több hús jut a szegényeknek.) Íd al-Fitr - A Böjt Megtörésének Ünnepe (Savvál hónap 1-3.) A két nagy, kanonizált muszlim ünnep egyike, mely a ramadán havi böjt végén, három napig tart. Leilatu-l-Kadr - Az Elrendelés Éjszakája Ez a különleges nap Ramadán hónap utolsó tíz napjára esik, pontosan azonban nem lehet tudni, melyikre. Mohamed próféta tanítása szerint páratlan nap, tehát 21, 23, 25, 27, vagy 29-e. A legvalószínőbb mindezek közül: Ramadán 27. Az Elrendelés Éjszakáján a Korán lejött a hetedik égbıl az elsı égbe, innen kapta meg Mohamed próféta a kinyilatkoztatást Gábriel (Dzsibríl) angyalin keresztül 23 év alatt. Az Elrendelés Éjszakájáról azt mondja Allah a Koránban: "Az Elrendelés Éjszakája jobb, mint ezer hónap." (97:3), azaz ezen az éjszakán imádkozni és virrasztani többet ér, mint ezer hónapig folyamatosan imádkozni. Pontos idıpontját pedig azért nem árulta el Isten, nehogy az emberek csak erre az idıre korlátozzák a szolgálatot. Ezen az éjszakán jönnek le az angyalok különbözı parancsokkal - igaz máskor is vannak "lent", de más okból. S a hagyomány szerint az Elrendelés Éjszakáján békesség van egészen hajnalig. Qadir Khum Ünnepe (Dhúl-hidzsa 18.) A síita hagyomány szerint Mohamed próféta e napon jelölte ki Qadir Khumban örököséül unokaöccsét és vejét, Alit (ez az igény az alapvetı eltérés a síita és a szunnita iszlám között).

Ramadán - Egy hónapos böjt A Ramadán havi böjt idıtartama 29 vagy 30 nap, a hold állásától függıen Ebben a hónapban a muszlimok hajnalhasadtától - azaz amikor egy fehér és egy fekete cérna szine elválik egymástól - napnyugtáig böjtölnek. Ez nem csak az evésrıl és ivásról való lemondást jelenti, a hívık emellett tartózkodnak a házasélettıl, dohányzástól, rossz beszédtıl, haragtól stb. Tásuá: (Muharram 9.) A síita aszkéták böjtnapja.

Feladatok: I. Melyik év az iszlám idıszámítás kezdete? Ezek szerint hányadik esztendıben járunk idén? II. a, Ki a vallás megalapítója? Mit tudsz róla? Hol született meg ez a vallás? b, Sorolj fel mai arab államokat? Milyen szerepet töltenek be a mai világgazdaságban? Milyen szerepet töltenek be a mai világpolitikában? Kikkel állnak évtizedek óta háborúban és miért? III. Ismerd meg az iszlám 5 alappillérét (alaptanítását)! Töltsd ki a pontozott részeket! A forrás segít! 1. 2. 3. 4. 5.

……………az egyetlen Isten és ………………….. az ı prófétája. Minden muszlim köteles életében legalább 1X elzarándokolni ………..-ba. …………. böjt - …………………..(arab szóval) Napi 5X-i ima Mekka felé fordulva. Kötelezı ………………………..a szegényeknek.

II. Mi az iszlám szent könyve? Kitıl származik? III. Sorold fel, hogyan, milyen módon ünnepelnek a mohamedán vallásúak! Böjt Ima Állatáldozatok

Buddhizmus Valójában a szó szoros értelmében vett "buddhista ünnepek" nincsenek. Minden nép, aki Buddha tanítását követi, megtartotta a maga eredeti ünnepeit, hiszen Buddha tanítása nem vonatkozott ilyen kérdésekre. Mindenki maga dönthette el - és döntheti el ma is -, hogy milyen mértékben és mit tart tiszteletben az adott ország kulturális örökségébıl. Az alapvetı szempont a Buddha tanította erkölcsi elvek, amelyek megfeleltethetıek a tízparancsolatnak. A buddhai megfogalmazásban a "nem ártani egy élılénynek sem" elvébıl következik, hogy nem szabad megsérteni annak a közösségnek a normáit, amely otthont ad a buddhai tanítást vallásként gyakorlók közösségének. A késıbbi buddhizmus egyenesen azt mondja, hogy együtt kell velük örülni (és együtt kell velük szenvedni). Ezért van az, hogy minden országban, ahol több száz, sıt kétezernél is több éve hagyományozódik a tanítás, az ısi ünnepek Buddha tanításához tisztultak és csiszolódtak, mivel a buddhista szerzetesek és világi hívık kellıen nagy részt vállaltak az ország életébıl. A budhista ünnepek ismertetésénél így csak azokra az eseményekre térünk ki részletesen, amelyek minden egyes Buddha tanítását követı kultúrában közösek. Ezek pedig csak a Buddha életével kapcsolatos emléknapok: 1. Buddha születése, 2. Buddha megvilágosodása és 3. Buddha végsı ellobbanása. A tibetiek még külön megünneplik Buddha elsı tanítóbeszédét, Kínában pedig több emléknapja van a Könyörületesség megtestesítıjének, "Kuan-jin"-nek, aki a cselekvı és együttérzı szeretetet személyesíti meg. Mivel a különbözı kultúrák különbözı idıszámítási rendszereket használnak, ezért ezek az ünnepek sokszor más-más idıpontokra esnek. Általában holdnaptárakról van szó, ezért hasonlóképpen a húsvéti ünnepkörhöz, vándorolnak a nap járásához igazított rendszerekhez (például a mi Gergely-naptárunkhoz) képest.

Vészakh A déli buddhista országokban, ahogyan nem eléggé pontosan a mai théraváda buddhista hagyományt ırzı Srí Lankát, Thaiföldet, Burmát stb. nevezik, Buddha születésére, megvilágosodására és ellobbanására egy napon emlékeznek - a szent szövegek nyelvébıl vett kifejezéssel - a Vészakh ünnepén. Ez a második holdhónap teliholdjára esik, valójában a keresztény Pünkösd idejének felel meg és rokonítható a lelki üzenettel: az érzı lények tudatát (szívét) megvilágító fény alászállásának ünnepe. Ennek a tibeti megfelelıje megoszlik a negyedik holdhónap 7. napja (Buddha születése) és a negyedik holdhónap 15. napja között, amely a nap járása szerint ugyannak az idıpontnak felel meg, mint a Vészakh. Valójában pedig a két idıpont közelsége folyamatos ünneplést jelez. Kínában térnek el a leginkább ettıl a hagyománytól: Buddha születését a negyedik hónap nyolcadik napjára teszik.

I. 1. Miért nincsenek szó szoros értelembe vett buddhista ünnepek? 2. Sorold fel a buddhisták közös ünnepeit! II. Melyik vallás tanításaival egyezik meg Buddha tanítása, elvei? III. Mit tanít Buddha, hogyan kerülhet ki a lélek az újjászületés örökös körforgásából?

A HINDUIZMUS Indiában a fesztiválok a boldog ünneplés és a lelki tisztulás idejét jelentik. Ünnepnapokon az emberek gyakran böjtölnek, hogy megtisztuljon szívük a szennyezıdésektıl. A templomokat feldíszítik, és pompás ételeket ajánlanak a múrtiknak. Az ünnepek általában az indiai holdnaptárt követik, és emiatt a nyugati naptár szerint minden évben más-más napra esnek. Ez a naptár a teliholddal kezdıdı holdhónapokon alapszik, s 30 havonta egy szökıhónapot fogad el, hogy a hónapok egyezzenek az évszakokkal. Ez a rendszer 79 évvel jár a keresztény naptár elıtt. Balaráma napja Ezt az ünnepet Sravana hónapban (július-augusztusban) tartják. Balaráma, Krisna bátyja ezen a napon jelent meg Gokulában. Bud dhapúrnima Ez az ünnep Buddha születésének, megvilágosodásának, halálának és felszabadulásának ünnepe, amely májusra esik. Különleges ünnepségeket rendeznek az ünnep tiszteletére. Dipávali Dipávali azt jelenti: "a fények sora". Dushera, az Úr Rámacsandra gyızelmének ünnepe után 20 nappal ünneplik. Dipávali napján Rámának a királyságába való visszatérésére emlékeznek. Lámpásokat és gyertyákat égetve ünneplik az eseményt mind a templomokban, mind pedig az otthonokban. Vannak, akik Dipávalin azt ünneplik, hogy Krisna megölte Narakászurát. Narakászura a Föld fia volt, és azt az áldást kapta Sivától és Brahmától, hogy nemcsak a földet, hanem a mennyei bolygókat is saját uralma alá tudta hajtani. Így ezen az ünnepen arra is emlékeznek, hogy a föld és a mennyek megszabadultak a démontól. Dipávali napján egész Indiában tőzijátékot tartanak, és az üzletemberek számára új üzleti év kezdıdik. A házakat teljesen kitakarítják, és gyakran újrafestik. Az emberek meglátogatják barátaikat és rokonaikat, ajándékokat és édességeket adnak egymásnak. Ez az ünnepség Laksmíval is kapcsolatban áll, mert úgy tartják, hogy a vagyon (laksmí) nem lép be az ember házába ezen a napon, ha a ház sötét. A legtöbb ember különleges púdzsát (imádatot) is felajánl ilyenkor Laksmínak. Durgá púdzsa

Ez az egyik legnépszerőbb fesztivál Indiában, amely során Durgá istennıt, Párvatí egyik elborzasztó formáját imádják nagy ünneplés közepette. Durgádéví az anyagi energia irányítója, akitıl a hívei anyagi körülményeik jobbra fordulását várják. Szeptember-október hónapban tartják ezt a rendezvényt, amely egész Indiában hinduk millióit hozza lázba. Dus héra A Dushéra Rámacsandra Rávana felett aratott gyızelmének ünnepe. A Ráma feleségének, Szítának a kiszabadítását felelevenítı megemlékezés mintegy tíz napon át tart, amelynek a végén Ráma megöli Rávanát (valójában elégeti Rávana hatalmas képmását).

Ugyanekkor ünneplik Durgá gyızelmét a bivalydémon, Mahisászura felett. Egyes helyeken még egy bivalyt is feláldoznak a megemlékezés során. Ez az ünnepség szintén tíz napig tart. Az elsı kilenc nap éjszakáján Durgá különbözı formáit imádják. A tizedik napon sok városban hatalmas felvonulással egybekötött parádét tartanak. Dzsanmástamí Ez a fesztivál Krisna megjelenésének az ünnepe. A hagyomány szerint Krisna körülbelül ötezer éve született Mathurában. Az ünnepség részeként a hívek éjfélig böjtölnek, mivel Krisna ekkor jelent meg. A templomokat feldíszítik, Krisna múrtiját pedig egy különleges, nyilvános ceremónia keretei között megfürdetik. Krisna ilyenkor tejben, joghurtban, ghíben, mézben, valamint olyan vízben fürdik, amelyet valamely szent folyóból, például a Gangeszbıl hoztak. Nagyon kedvezınek tekintik, ha valaki részt vesz ezen az ünnepen. Az "abhisék" után végezetül egy különlegesen szép, új ruhát ajánlanak fel a múrtinak. Ezt az ünnepet India-szerte minden Krisna-templomban gondosan kidolgozott rendszer szerint ünneplik meg. A templomok általában színdarabokat és táncokat szerveznek, amelyek az Úr Krisna különbözı kedvteléseit jelenítik meg. Krisna templomaiban ez a Bhadra hónap (augusztus-szeptember) két sötét hetének 8. napjára esı nap a leglátogatottabb az év során. Dzshulan Játrá (Hintafesztivál) Ezen az ünnepen a templomokban Rádhá és Krisna múrtiját gyakran aranyból vagy ezüstbıl készült hintán hintáztatják. A 13 napig tartó fesztivál a Sravana (júliusaugusztus) hónapfényes két hetének harmadik napján (tritija) kezdıdik, és ugyanezen hónap teliholdas éjszakájáig tart. Vrindávanában ez az év egyik legnagyobb ünnepe. Ganésa csaturti A hinduk e napon Ganésa születését ünneplik. Ezt a fesztivált Bhadra hónapban (augusztus-szeptember) tartják a hold fényes két hetének 4. (csaturti) napján. Ezt a fesztivált India szerte nagyon sokan megünneplik. Agyagból, szövetbıl és más anyagokból gyakran 10 méteres magasságot is elérı szobrot készítenek Ganésáról. Héttíz napig imádják, és aztán a tengerbe vagy egy tóba merítik. Az imádat során

töménytelen mennyiségő édességet (tejberizst, laddut) és kókuszt ajánlanak fel Ganésának. Aki imádja Ganésát ezen az ünnepen, az ebben az idıben nem néz rá a holdra, mert úgy tartják, hogy a holdisten egyszer megsértette Ganésát. Egyszer Ganésa egér hordozója elesett, mert egy kígyó megijesztette. Amikor Ganésa leesett az egerérıl, a hasa kidurrant, s kiestek belıle az édes golyók és a tejberizs. A telihold - úgy mondják ennek láttán nevetni kezdett, és ez feldühítette Ganésát, aki viszonzásul megátkozta a holdat. Ennek az átoknak a hatására kell elfogynia a holdnak hónapról hónapra. Gítá-dzsájanti Krisna ezen a napon mondta el a Bhagavad-gítát Ardzsunának a kuruksétrai csatamezın. Kuruksétrán, a híres zarándokhelyen ebben az idıben különleges ünnepséget tartanak, amelynek keretén belül hangosan szavalva újra elismétlik a Gítá nagyszerő verseit a vendégsereg nagy elégedettségére. Ezt a fesztivált december-január hónap fényes két hetének 11. napján tartják. A Bhagavad-gítát a hinduk többsége a legfontosabb szentírásnak tekinti. Góvardhana-púdzsa Ezt a fesztivált Kárttika (október-november) hónapban ünneplik a Dipávalí utáni napon. Krisna esernyıként emelte fel a Góvardhana-hegyet, hogy megvédje Vrindávana lakóit Indra pusztító esı formájában megnyilvánuló haragjától. Nanda Mahárádzsa és Vrindávana lakói Krisna tanácsára az áldozatra szánt felajánlásokat nem Indrának, hanem a Góvardhana-hegynek ajánlották fel, amit aztán végül Krisna fogyasztott el. Indra haragjában el akarta pusztítani Vradzsa minden lakóját, de Krisna csodálatos elrendezése meghiúsította tervét. Góvardhana-púdzsa napján India legtöbb templomában hatalmas mennyiségő pompás ételt készítenek erre az alkalomra, amit aztán kiosztanak az embereknek. Tiszteletüket kimutatva a zarándokok körbejárják a Góvardhana-hegyet, és hódolatukat ajánlják neki. Hanumán Dzsájanti E népszerő fesztivál során Hanumán születését ünneplik. Ilyenkor Hanumán múrtiját a templomokban ghível (tisztított vajjal) kevert festékkel újrafestik. A hívek egész napos böjtöt tartanak, s közben a Rámájana fejezeteit felolvasva Hanumán dicsıségérıl hallgatnak történeteket. Holi A Holit február-március hónap teliholdas napján ünneplik. A hagyomány szerint az emberek ilyenkor porfestéket és színes vizet szórnak, illetve locsolnak egymásra. A Holiról szóló egyik történet szerint egyszer, amikor Prahláda Mahárádzsa saját apja imádata helyett annak ellenségét, az Úr Visnut akarta imádni, apjának húga, Holiká, akit a tőz nem égetett, a kisfiúval együtt beült egy nagy tőzbe, hogy megölje ıt. Prahláda odaadása azonban olyan nagy volt, hogy megvédte ıt a tőz karmaitól, miközben Holiká viszont halálra égett. Erre emlékezve Holi elıestéjén nagy tábortüzeket gyújtanak egész Indiában, melyekbe az új gabonatermésbıl egy részt felajánlásként beledobnak. Makara sankranti (Pongal)

Ez az ünnep azon a napon van, amikor a nap a Baktérítı (Makara) állatövi jegyébe lép. A Makara sankrantit kedvezı napnak tekintik, amelyen az emberek adományokat osztanak ki a szegények között. Az emberek szent folyókban és tavakban is megfürdenek, és felajánlásokat tesznek a Napnak. Naraszimha Dzsájanti Ez az ünnep április-májusra esik, amikor Naraszimha (vagy Nriszingha) isteni inkarnációjának megjelenését és Hiranyakasipu démon elpusztítását ünneplik. Az emberek ezen a napon általában alkonyatig böjtölnek, s közben Naraszimhán meditálnak, történeteket olvasnak róla, és imádkoznak hozzá. Navarátrí A Navarátrí kilencnapos ünnepség (nava=kilenc). Ezen a fesztiválon három fı istennıt imádnak. Az elsı három napon elıször Durgát, aztán Laksmít, végül pedig Szaraszvatít imádják. Az istennık képmásait elkészítésük és imádatuk után a tengerbe vagy egy tóba süllyesztik. A nık és néha a férfiak is garbha táncot járnak, amely során ringó léptekkel egy nagy körben táncolnak, s közben ritmikusan tapsolnak. Jelentıs társadalmi és vallási ünnepség, amelyet szeptember-október hónapban tartanak. Onam Ezt az ünnepséget a démonok királyának, Bali Mahárádzsnak az emlékére tartják. Bali Mahárádzsát Vámanadéva, Visnu inkarnációja eltávolította trónjáról, amelyrıl addigra már az egész univerzumot uralta. Vámana az alvilágba küldte Balit, hogy ott uralkodjon. A király azonban annyira ragaszkodott alattvalóihoz, hogy évente egyszer visszatér, hogy láthassa ıket. Trichurban ezen az ünnepen nagy összejövetelt tartanak színesen feldíszített elefántokkal. Evezısversenyeket tartanak, ahol a sok evezıs a dobok és cintányérok ritmusára húzza az evezılapátot. Rádhásztamí Rádhásztamí Srímatí Rádháránínak, Srí Krisna hitvesének a megjelenési napja. Ez az ünnep Bhadra hónap (augusztus-szeptember) fényes két hetének 8. napjára esik, 15 nappal Krisna megjelenése után. Vrindávanában rendkívüli népszerőségnek örvend ez a fesztivál, s a város minden lakója késı estig ünnepel e napon. Raksa Bandhan Ez az ünnep július-augusztusra hónapokra esik. Azt mondják, hogy egyszer a félistenek és démonok közt dúló csatában a félistenek elvesztették mennyei királyságukat. Ekkor Indra felesége egy misztikus hatású rakit - kurkumával sárgára festett, kézzel font pamut (vagy selyem) fonalat - kötött Indra csuklójára, amelynek eredményeként a félistenek visszanyerték királyságukat. Ezen az ünnepen a lányok szintén rakit kötnek a bátyjuk csuklójára. A báty ekkor ajándékot ad húgának, és megígéri, hogy felelısséget

vállal biztonságáért. Ez az ünnep a nık védelmét jelképezi. Akinek a csuklójára rakit kötnek, annak kötelessége megvédeni azt a személyt, akitıl azt kapta. Ráma-naumi (Rámnavami) Rámacsandra megjelenési napja, amely március-április hónapokra esik. Ezen a napon a hívek, akik egész nap böjtölnek, állandóan az Úr Ráma neveit éneklik, és az İt dicsıítı Rámájanából olvasnak történeteket. A templomokat virágokkal, lámpásokkal és más kedvezı tárgyakkal díszítik fel. Ratha-játrá fesztivál Dzsagannáthát, Balarámát és Szubhadrát hatalmas szekereiken végighúzzák Puri fıútján. Nagyon izgalmas fesztivál, amelyen több mint félmillió ember vesz részt. Úgy tartják, hogy az Úr Dzsagannáth nem különbözik Krisnától. A páhandi, vagyis az a menet, amelyben a múrtikat a templomból a szekerekre viszik, a fesztivál legszínesebb része. Ehhez a folyamathoz legalább hat erıs felépítéső púdzsárira (papra) van szükség, akik az Úr ezen hatalmas formáit megfogva a hatalmas szekerekre teszik ıket, s a körülbelül három kilométeres távolságra lévı Gundicsá-templomba viszik ıket. Orissza királya eközben egy aranynyelő söprővel söpri, tisztogatja az utat a szekerek elıtt. A múrtik a tizedik napon térnek vissza a fıtemplomba. Ezt visszatérı szekérfesztiválnak nevezik. E két fesztivál ideje alatt a nem hindunak született emberek is lehetıséget kapnak arra, hogy láthassák az Úr Dzsagannáth múrtiját. Egyébként az év többi részében a múrtik a Dzsagannáth-templomban vannak, ahová csakis született hinduk léphetnek be. Dzsagannáth szekere, amelyet Nandigosnak neveznek, 13,7 méter magas, és 18 kereke van. Élénksárga és vörös színő szövet fedi, s a szekér tetejét Visnu harci korongja díszíti. Balaráma szekere 13,2 méter magas és 16 kereke van, Szubhadráé pedig 12,9 méteres, és 14 kereke van. A kormányszerkezet nélküli szekerek húzásához legalább 4000 ember szükséges. Siva Ratri Siva Ratri az Úr Siva megjelenési napja Phálguna (február-március) hónapban. A Sivatemplomokban különleges ünnepségeket tartanak e napon. Az álló Siva-lingákat szent vízzel (általában a Gangesz vizével), tejjel, ghível (tisztított vajjal), joghurttal, mézzel, virágszirmokkal és más kedvezı dolgokkal fürdetik meg. A hívek a nap egy részében böjtölnek, és Sivát dicsıítı himnuszokat énekelnek. Sráddha Ezt az eseményt szeptember-októberben tartják, amelynek folyamán a gyermekek felajánlásokat tesznek halott ıseiknek. Ezt általában a legidısebb fiú végzi el. A felajánlásokkal az ısök eltávozott lelkének békéjérıl gondoskodnak. A ceremónia idején az emberek tartózkodnak az ünnepléstıl, a vigadalomtól, s megpróbálnak lemondani az érzékeik elégedettségét célzó cselekedetekrıl. Szaraszvatí-púdzsa (Vaszant Pancsami) E nagyszerő ünnepen - melyet január-februárban tartanak - Szaraszvatínak, Brahmá

feleségének, a tudás istennıjének az imádatát végzik. Az emberek otthonaikban Szaraszvatí sárga szövettel beborított képét vagy múrtiját teszik oltárukra, hogy megünnepeljék e kedvezı alkalmat. Hangszereket, könyveket és tollakat is tesznek az oltárra, s ezeket mind Szaraszvatí istennı lakhelyeként imádják. Tevefesztivál A puskari tevefesztiválon - amely Kárttika hónap (október-november) teliholdjának idejére esik - néhány százezer ember és persze teve vesz részt. A rendezvény három napig tart. Ezt az idıt nagyon kedvezınek tekintik a vallásos cselekedetek végzésére. Vámana dvádasí Vámana dvádasít augusztus-szeptember folyamán ünneplik. A szentírások azt javasolják, hogy a hívı emberek ezen a napon az Úr Visnut Vámana formájában imádják. Úgy tartják, hogy aki megtartja ezt az ünnepet, és ezen a napon adományoz a bráhmanáknak, az a következı életében királyként fog megszületni egy olyan mennyei királyságban, mint amilyen Bali Mahárádzsának volt.

Feladatok Hinduizmus: 1. Hányadik évet írják ma a hinduizmus követıi? 2. Kikre emlékeznek ünnepeiken? (tömör válasz)isteneik, ıseikre 3. Milyen módon ünnepelnek, sorold fel! Tőzijáték takarítás, ház újrafestése látogatás, ajándékozás templomdíszítés – múrtik fürdetése színdarabok, zene, tánc édesség-állatáldozat étel -,adományosztás porfestékkel testfestés, locsolás tevefesztivál, elefántok feldíszítése szekérfesztivál böjt szobor készítés rakit felajánlások az ısöknek 4. Milyen hangulatúak az ünnepek? - örömünnepek 5. Mi a böjt célja? Testi-lelki megtisztulás 6. Melyik mővet tekintik a hinduk „szent írásnak”? Kitıl származik? – Bhagavad, Krisna 7. Mit fejez ki a rakit? A nık védelmét. 8. Mit jelent a reinkarnáció és az inkarnáció?