3. szám BUDAPEST G YŐ R M ISKOLC. Gaetano Filangieri A TARTALOMBÓL. Filangieri és a felvilágosodás büntetőjogi filozófiája

2004

3. szám

//

BUDAPEST • G YŐ R • M ISKOLC A TARTALOMBÓL Filangieri és a felvilágosodás büntetőjogi filozófiája Kísértet história Röviden a burgundok adásvételi szokásairól Az ártatlanul kiállott büntetésért járó kártalanítás szabályai A pécsi és a Baranya megyei börtönügyi szervek és a fogházszemélyzet a 19- és 20. század fordulóján A villamosszék feltalálása

Gaetano Filangieri

TARTALOM TANULM ÁNYOK K urt Seelm an: F ilangieri és a felvilágosodás büntetőjogi filozófiája ........................................................... 1 H erbert Steininger: A z osztrák L egfelsőbb B íróság (az O b erster G erichtshof) tö r t é n e té b ő l............. 11 Jány János: K ísértet história ........................................................................................................................................18 M ŰHELY B abják Ildikó: R öviden a burgundok adásvételi s z o k á s a i r ó l .......................................................................... 25 G edeon M agdolna: A tesserákon való tulajdonszerzés p ro b le m a tik á ja ........................................................ 29 M adai Sándor: A csalárd bukás néhány történeti és dogm atikai kérdése ................................................... 31 O rosz P. G ábor: A z ártatlanul kiállott büntetésért já ró kártalanítás szabályai az 1896-os B űnvádi Perrendtartásban ...................................................................................................................... 35 P olgár A ndrás: A pécsi és a B aranya m egyei börtönügyi szervek és a fogházszem élyzet a 19- és 20. század fordulóján ...................................................................................................................................40 Szabó István: A villam osszék feltalálása .............................................................................................................. 46 Szabó Szilárd: A közös külügyek alkotm ányos kérdései ................................................................................48 V arga N orbert: A honosítás jo g in tézm énye, különös tekintettel az A m erikai E gyesült Á llam ok és az O sz trá k - M agyar M onarchia által kötött 1870-es á lla m s z e r z ő d é s r e .............54 FORRÁS D urczi Z suzsanna:A szatm ári adózó nép á lla p o tá r ó l..........................................................................................57 SZEM LE A katonai igazságszolgáltatás szerepe és eljárásjoga - C sapó C saba ...................................................... .61 A z európai m agánjogtól B ihari M ihály köszöntéséig - K elem en M iklós .................................................61 B üntetőjog-történeti kiállítás a K assai M iklós B örtönben ................................................................................64 P árhuzam os életrajzok - B akonyi P éter ................................................................................................................. 65 A lkotm ány, tradíció, m odernizáció - M ezey B arna ..........................................................................................68 A kontinentális jo g ren d szerek m agánjogának f e j l ő d é s e .....................................................................................69 H Í R E K ......................................................................................................................................................................................71 E szám unk s z e r z ő i............................................................................................................................................................ 72

Magyar Tudományos Akadémia Eölvös Loránd Tudományegyetem Jogtörténeti Kutatócsoport

Jo g történeti szemley

J

A kiadást támogatta: Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar

Szerkesztő bizottság: Dr. Máthé Gábor, Dr. Mezey Barna Dr. Izsák Lajos, Dr. Révész T. Mihály, Dr. Stipta István Szerkesztő: Dr. Tóth Béla Szerkesztőség címe: 1053 Budapest. Egyetem tér 1-3. II. em. 211. Tel./Fax: 266-4129 ISSN 0237-7284 Kiadja az Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszéke, a Széchenyi István Egyetem Jogtörténeti Tanszéke és a Miskolci Egyetem Jogtörténeti Tanszéke Felelős kiadó: Dr. Mezey Barna Nyomda: GB Kft. 2000 Szentendre, Pátriárka u. 7.

beszám íthatóság különleges jelentőséggel bír a büntetőjogban. A fogalom alaposabb elem zése során joggal hivatkoznak többek között a XVII. és XVIII. század gyakorlati filozófiájának ered­ m ényeire.1 A kor íróinak tollából született olvasmányok azonban arról is árulkodnak, hogy napjaink büntetőjo­ gi tudományának egy másik központi problémája sem új keletű: a beszámíthatóság kritérium ainak m eghatá­ rozása a büntető elméletek segítségével. A beszámítás (Imputation) mértékét és határait a felvilágosodás szá­ mos képviselőjénél a büntetés és a büntetőjog alkalmas­ ságáról, szükségességéről és legitimációjáról vallott fel­ fogás alapozza meg. A következőkben ezt a kijelentést támasztjuk alá. A kiindulási pontot az a mű jelenti, amelynek jelentőségére Feuerbach Revízió című m ű­ vében mutat rá. Beszámítási tanításának két legjelentő­ sebb pontján ugyanis kifejezetten erre tám aszkodik: mind a „dolus” és a „culpa,” mind pedig a bűnösségi mérce2 megértése kapcsán Feuerbach a „találékony és szellemes Filangierire” hivatkozik. Ezzel a Scienzia della legislazione íróját, Gaetano Filangierit m éltatja, aki nyolckötetes m űvének3 harmadik, 1783-ban m eg­ jelent könyvét a büntetőjognak szentelte. A X V III-X IX . század fordulójának és a XIX. szá­ zad első felének német büntetőjogászai - Feuerbach mellett többek között Klein, Kleinschrod, Grolman és Tittmann4 - gyakran igen részletes vitába szálltak Filangierivel. írónk büntetőjogi műve Ném etországban annyira ismertté vált, hogy Hepp 1844-ben Filangierit magától értetődően „a régi német (!) elrettentési elm é­ let képviselőjeként”5 mutathatja be. A XIX. század vé­ gén, illetve a XX. század elején még gyakran illetik el­ ismeréssel Filangierit,6 ám ezt követően a német bün­ tetőjogtudom ányban - beleértve Schmidt tankönyvét is - néma csönd lesz körülötte. Az elmúlt évtizedekben úgy tűnik, Filangierit fokozatosan újra felfedezik.7 Filangieri büntetőjogi műve egy eljárásjogi és egy anyagi jogi kötetből áll. Alig két évtizeddel Beccari A bűntettekről és a büntetésekről című - manapság szé­ lesebb körben ismert - írása,8 illetve hat évvel a fran­ cia forradalom után jött létre. A hagyományos korsza­ kolás9 szerint utóbbi dátum jelöli a felvilágosodás ko­ rának végét, illetve előzetes beteljesedését,10 M egjele­ nése után négy évvel a könyv már német fordításban is elérhető volt.11 Filangieri büntetőjogi értekezése azonban nemcsak jogelméleti és büntetőpolitikai irányban orientált. Jóval azelőtt, hogy a büntetőjogtudományban Kant recepció­ j a 12 végbement volna, Filangieri egy sor büntetőjogi dogmatikai témát tárgyal. (Ugyanúgy, ahogy a XVIII. század büntetőjogi dogmatikája is tanult a természetjo­ gi rendszerezőktől.) A büntetőjogtörténeti kutatások szerint a büntetőjogi dogmatikában a természetjogilag orientált büntetőjogi filozófiának a század elejétől fo­ lyamatosan növekvő befolyása érvényesült. A term é­ szetjog beszám ítási elm élete a büntetés enyhítésének joga, illetve általánosságban a büntetéskiszabás elvei révén a büntetőjogi dogm atika részévé v ált.13 Érteke­ zésünkben Filangieri büntetőjogi filozófiájának kizáró-

A

TANULMÁNYOK Kurt Seelman:

Filangieri és a felvilágosodás büntetőjogi filozófiája Beszámítás és megelőzés a felvilágosodás büntetőjogi filozófiájában lag a bűncselekmény és a büntetés arányosságát elem ­ ző vetületét mutatjuk be. Ennek oka az imént érintőle­ gesen em lített összefüggés. Bem utatjuk, hogy az ará­ nyosság problematikája messze meghaladja a beszámí­ tási tanítás recepcióját, mivel a XVIII. század írói szá­ mára alkalmat nyújt arra, hogy a büntetőjog egyéb alap­ vető problémáit is vizsgálják. Sokan éltek ezzel a lehe­ tőséggel. Az arányossághoz m indenekelőtt a bűncse­ lekm ény súlyának m eghatározására volt szükség. Amennyiben akaratlagosságot állapítottak meg, termé­ szetesen létrejött a híd a beszámítási tanokhoz. A bűncselekm ény súlyát ezen kívül (esetleg em ellett) még olyan tényezők is befolyásolták, mint például a kár vagy a kárveszély. Tehát a tett értékelésekor az egyéni jogok sérelmén felül számításba vették azt az „eszmei” kárt is, amit a rossz példa okozott. Ezáltal létrejött a kapcsolat a büntetés célját vizsgáló tanokkal. Az ará­ nyossági elm életnek azonban m egbízható kritérium o­ kat kellett szolgáltatnia a célszerűségi elem korlátozá­ sához. Felmerült a kérdés, hogy a bűncselekménynek a beszámítási elm életben tárgyalt szubjektív oldala mi­ lyen preventív, ugyanakkor bűnözés-korlátozó értelmet nyerjen. A Berni Ökonómiai Társaság 1777-ben kiírta a büntető törvényhozás tervezetére vonatkozó híres pá­ lyázatát.14 A társaság három napirendi pont között el­ sőként a bűncselekm ény és a büntetés m egfelelő ará­ nyát tárgyalta, és Európából 44 résztvevőt mozgósított a téma feldolgozása kapcsán. Láthatjuk tehát, hogy fi­ gyelm ét nyilvánvalóan nem a büntető jogtudom ány egyik peremproblémájának szentelte.

FILANGIERI ARÁNYOSSÁGI ELMÉLETÉNEK PROBLÉMAKÖREI Filangieri elm élete a bűncselekm ény és a büntetés arányosságáról már a kezdetektől büntetőjogi filozófi­ ája központjába vezet minket: „Ahogy azt másutt már említettem, a bűncselekmény nem más, mint szerződés­ szegés. Amennyire a megsértett szerződés értékes a tár­ sadalom számára, olyan mértékben a büntetésnek is na­ gyobbnak kell lennie...” 15 A „szerződésszegés” kifeje-__ 1

zéssel Filangieri a büntetés legitimációjáról vallott né­ zeteire utal. Szerinte ezt a legitimációt az elkövető szer­ ződésszegéséből eredő jogvesztés adja meg. Ha a bűncselekm ény súlya ahhoz igazodik, hogy a m egsértett szerződés mennyire értékes a társadalom számára, fel­ merül a kérdés, miben áll ez az értékesség. Filangieri szerint abban a hatásban, amelyet a mindenkori szerző­ dés „a társadalom fennmaradására gyakorol.” 16 Filang­ ieri ezzel a büntetőjog általános célorientáltságát fejezi ki. M ásrészt ez kétirányú behatároltságot is jelent: a „társadalom” fogalmában éppúgy, mint ahogy abban a követelményben is, amely szerint az ily módon megha­ tározott (bűncselekmény és büntetés közötti) arány fel­ tétlen megóvása mellett azon büntetések élveznek előnyt, amelyek „az elkövető lehető legkisebb sérelme mellett a bűncselekményektől való lehető legnagyobb elrettentést... eredményezik” 17. Filangieri szám ára az így m eghatározott mérce va­ lójában csak relatív, am ennyiben súlyuk alapján elha­ tárolja egymástól a különböző bűncselekm ényeket, vagy - gyakorlati szemszögből nézve - a mindenkori bűncselekm ény büntetési keretét alkotja. Ez a keret a megsértett szerződés súlyához igazodik. Filangieri eb­ ben az összefüggésben a bűncselekm ény „m inősé­ géről” 18 beszél. A keretet egy további büntetéskiszabá­ si szem pont alapján kell kitölteni, amely „a szív go­ noszsága” az elkövetői oldalon, a bűncselekmény „fo­ ka,” azaz a „dolus” és a „culpa” eltérő intenzitása. Ez adja tehát Filangieri beszám ítási elm életének jelentő­ ségét (v.ö. 5. fejezet). A szubjektív tényállási oldal be­ vonásához Filangieri a következő m agyarázatot fűzi: ez alapján ugyanis kiderül, hogy az elkövető milyen mértékben hajlamos arra, hogy visszaesővé, vagyis „a társadalom rettegésének tárgyává” 19 váljon; továbbá tekintettel a prevencióra - kihatással van a büntetendőségre is. Összefoglaló jelleggel a következőt írja: „A bűncselekmény minőségét a megsértett szerződés hatá­ rozza meg, fokát pedig a bűnösség foka vagy az a szán­ dék, amellyel a bűncselekményt elkövetik. Ennek meg­ felelően tehát a büntetésnek arányban kell állnia a bűncselekmény minőségével és fokával.”20 Ez az arányosság azonban - ahogy azt Filangieri is kiemeli - történetileg változik. „A társadalom tökélete­ sedésének függvényében”21 meghatározott okokból sor kerülhet a büntetések enyhítésére. Ezen okokat a kö­ vetkezőkben szintén részletes vizsgálat alá vonjuk.

A B Ü N T E T Ő J O G L E G IT IM Á C IÓ J A F IL A N G IE R I F E L F O G Á S Á B A N

Filangieri szerint a törvénysértő szem ély éppen a (sok közül egy) társadalm i szerződés m egsértése kö­ vetkeztében veszti el valamely jogát. Ez a társadalm i szerződéses felfogás összhangban áll a XVIII. század­ ban közkedvelt büntetőjogi legitimációkkal, ugyanak­ kor azoktól már első pillantásra eltér. így például: a vé­ delemhez fűződő jogokat (a potenciális áldozatok) nem előzetesen ruházzák át az államra; vagy a pactum soci__ etatis létrejöttének pillanatában (potenciális elkövető-

ként) nem mindenki adja beleegyezését ahhoz, hogy ké­ sőbb megbüntessék. Ellenkezőleg: a szerződésben le­ gitim ált büntetés kapcsolódási pontja maga az elköve­ tett bűncselekmény. „1. Ha a törvény a forma, amelyen keresztül valamely társadalmi szerződés megnyilvánul, akkor minden egyes törvénysértés valamely szerződés megszegése. 2. Ha a társadalmi szerződés nem egyéb, mint azon a kötelezettségek összessége, amelyeket min­ den egyes polgár szerzett jogaiért cserébe a társadalom­ mal szemben vállal, akkor minden szerződésszegés szükségképpen jogvesztést eredményez.”22 Filangieri előtt term észetesen mindkét legitim ációs m agyarázat ism ert. Egyértelm űen elhatárolja m agát attól a m odelltől, am elyben a p o lg á rjo g a it feltétele­ sen ruházza át az állam ra. Ezt kiváltképp a halálbün­ tetéssel kapcsolatban hangsúlyozza. Ez a téma a XVIXVII. század folyam án - érthető okokból - a leg iti­ m ációs problem atika középpontjában állt. Beccaria azzal az érveléssel utasítja el a halálbüntetést, hogy senki sem adhat többet, mint amivel rendelkezik; eb ­ ből kifolyólag senki sem ruházhatja át saját élete fe­ letti rendelkezési jo g át az állam ra. Filangieri ezen a ponton támadja őt.23 Ad absurdum következtetéssel a vita gyakorlati jelen tő ség ét világítja meg: ebben az esetben az összes többi büntetést is m egengedhetet­ lennek kellene tekinteni, hiszen a m unkabüntetések végső soron szintén csökkentik az élettartam ot. Ugyanígy: a szabadsággal és a becsülettel sem rendel­ kezhet senki (szabadságvesztés- és m egszégyenítő büntetések alkalm azásával).24 Rousseau B eccariával ellentétes álláspontot képvisel: az élethez való jo g o t m eghatározott körülm ények között igenis át lehet ruházni.25 Filangieri R ousseau vélem ényét hibásnak tartja, mivel osztja Beccaria prem isszáját, am ely sze­ rint ilyen átruházásra egyáltalán nincs szükség.26 Az állam büntetéshez való jogát Filangieri a véde­ lem hez való jog átruházása révén tartja elfogadható­ nak. Christian Wolffra, a nápolyi egyetem eken általá­ nosan ism ert és királyi dekrétum ban27 is elism ert tu­ dósra hivatkozik, am ikor a következőt írja: ha az em ­ ber term észetes kötelezettsége, hogy saját és em ber­ társai jogát biztosítsa, akkor szükségszerűen megilleti a jog is, hogy „e cél eléréséhez szükséges eszközöket alkalm azza.”28 A tézist, amely e jognak az állam ra ruházását hirdeti, Filangieri valószínűleg szintén W olfftól vette át. H obbes még egészében elvetette a szerződéses aspektust,29 továbbá P u fe n d o r f0 és Thomasius31 is az állam eredeti jogából indult ki. An­ nak ellenére, hogy Filangieri a társadalm i szerződé­ ses jogátruházás elm élete iránt bizonyos szim pátiát táplál, a továbbiakban mégsem ezt követi. Érdektelen­ ségét a büntetőjog társadalmi szerződéssel történő le­ gitim ációja iránt két ponton is világosan jelzi: e g y ­ részt csak ezzel m agyarázható, hogy - Rousseau és a korai felvilágosodás szellem ében - valam ennyi (vé­ delm i) jogot a polgári társadalom ba helyezett.32 H i­ szen alig néhány oldallal korábban - Locke szellem é­ ben - a természetes szabadságnak csak egy részét biz­ tosította a társadalom szám ára.33 M ásrészt csak ily

módon érvelhetett Beccaria variációja ellen, aki a bün­ tetési jognak az állam ra történő eredeti átruházását hirdette. Filangieri szerint ugyanis a tám adó a tám a­ dás révén elveszítheti akár az élethez való jogát is, és ez az elvesztett jog az áldozat halála után sem éled fel. Ezért bárkinek jogában áll a tám adót m egölni (itt Locke jogos védelem ről alkotott elm életére hi­ vatkozik).34 Tehát szem beállítja egym ással a két klasszikus tanítást, és az egyik m agyarázatán keresz­ tül visszatér saját, az előbbiektől eltérő elm életének kifejtéséhez: a bűncselekm ényen keresztül bekövet­ kező jogvesztéshez. Filangieri felfogásában a szerződésszegés valójában bűncselekményen keresztül történő törvénysértés. En­ nek során nem egy társadalmi szerződést, hanem a „sok társadalmi szerződés”35 egyikét sértik meg. Ez a nézet azon időszakra utal, amely a társadalmi szerződéses át­ ruházási elméleteket jogtörténetileg megelőzte: Grotius tanításával mutat fel rokon vonásokat, amelyben a bűncselekmény a büntetésnek való alávetés szerződéses kö­ telezettségét vonja maga után. Ahogy az eladó ráutaló m agatartással kötelezettséget vállal mindarra, ami az adásvétel kapcsán az üzleti szokásoknak m egfelel, ugyanúgy a bűncselekmény elkövetője is aláveti magát tettével a büntetésnek.36 Filangieri mindazonáltal eltér Grotius álláspontjától: szerinte a szerződés megkötése (azaz a törvényhozás) már a bűncselekményt m egelő­ zően létrejön. Ennyiben tehát eleget tesz a XVIII. szá­ zad társadalmi szerződéses legitimáció-elméleteinek is. Ám ha figyelembe vesszük, hogy ez a „szerződés” azo­ nos a mindenkori (pozitív) törvénnyel, sok minden szól amellett, hogy Filangieri számára a szerződéses érve­ lés mégis a háttérben marad. A (pozitív) törvények mi­ nőségét ugyanis semmiféleképpen sem lehet valamely szerződésnek való megfelelésre visszavezetni. Sőt: ki­ zárólag arra, hogy mennyire összeegyeztethetők „az er­ kölcs egyetem es alapelveivel, amelyek minden nép, minden kormányforma számára közösek és minden ég­ tájban alkalm azhatók”37 („abszolút m inőség”), vala­ mint a „nemzet állapotának”38 való megfelelésre („re­ latív minőség” ). Ez újabb világos utalás a szerződéses elméleteket megelőző természetjogi felfogásra. A szerződéses elméletektől való elfordulás és a po­ zitív, ám term észetjogilag m egalapozott törvény felé fordulás a XVIII. században nemcsak Filangierire je l­ lemző. A gyakorlati filozófia XVII. és XVIII. századot átívelő problémája a következő: miként közvetíthető a boldogság, az erény, az egoizm us és a társadalm ilag hasznos tevékenység a filozófiai individualizmus szem­ pontjából?39 Erre egyre ritkábban felelik azt, hogy a (történeti vagy hipotetikus) eredeti szerződésen keresz­ tül. A válasz sokkal inkább a jól felfogott „érdek,” il­ letve - amennyiben előbbit mégis megsértik - a pozi­ tív törvény.40 Beccaria a büntetőjogi szerződésmodell beleegyezéses elem ét karolta fel. Ez ellentétesnek tű­ nik az előbb vázolt fejlődéssel, ugyanis a m odellt így még egy liberális védelmi funkcióval ruházta fel.41 Fi­ langieri elméletében azonban ennek már nyoma sincs,42 hiszen ő a társadalmi szerződésmodellt nem fogadja el

történeti m agyarázatként. Szerinte a társadalom foko­ zatosan, kis csoportokból alakul ki; a társadalmi lét pe­ dig az ember természetéhez tartozik.43

A BÜNTETÉS TÁ R SA D A LM I C ÉLH O Z IG A Z O D Á S A ÉS A N N A K K O R L Á T A I A bűn cselek m én y súlya F ila n g ie ri felfogásában - ahogy azt korábban láttuk - a m egsértett törvény („szerződés”) társadalm i jelentőségéhez igazodik. Fi­ langieri tehát leginkább a büntetőjogi „salus populihoz” igazodás felfogását vallja. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk, hogy Thomasius és W olff tevékenységének kései szakaszában a „salus populi” érve árnyalatnyit megváltozott: állam érdek helyett a polgárok összessé­ gének zavartalan boldogságának biztosítását jelenti. Ennek eléréséhez az állam pusztán eszköz: „Mivel a jó ­ lét biztosítását a társadalmon keresztül kívánjuk elérni (3.§), ez a társadalom szándéka (910.§), a társadalom pedig eszköz az általános jólét m egterem tésében” mondja W olff.44 A további fejlődést a következőkép­ pen jellem ezhetjük: a büntetőjogi filozófia szerzői a „salust” a „biztonsággal” kombinálják, ezáltal a bünte­ tőjog által elérni kívánt cél a „tranquillitas” (Böhmer), a „tranquillité et sûreté” (Jaucourt), illetve a „tranquil­ litas et securitas” (K em m erich)45 lesz. Ilyen kom biná­ ciókkal egészen a XVIII. század nyolcvanas éveiig ta­ lálkozunk (például Piittmann46, Cremani és Wielcuul), miközben növekszik azoknak a száma, akiknél a „salus” vagy az annak m egfelelő fogalom teljesen el­ tűnik. „Köznyugalom és közbiztonság” - W ielandnál már csak ezt találjuk; Filangierinél pedig: „fennm ara­ dás és biztonság.”47 A tervező és rendőrállami dinami­ ka, amely célját már W olff idején megváltoztatta, im­ már a maga egészében háttérbe szorul, és helyet ad a létező, a fennálló biztosításának: ez lesz a büntetőjog végcélja. Figyelem be véve a büntetőjogi filozófia fo­ kozatos fejlődését, a felvilágosult abszolutizmus elm é­ letei (amelyek a XVIII. század második felében az ál­ lamérdek kapcsán egyéni érdekeket vettek figyelembe) és a századvég „liberális” elképzelései között tehát még Németországban sem állapítható meg alapvető különb­ ség. Ezt a fejlődést a XVIII. század első felében létrejött és a század második felében kibontakozott relatív bün­ tetési célhoz igazodó arányossági elméletek kísérték és tám asztották alá. Pufendorf az arányosság gondolatát még kifejezetten elvetette. Felfogása szerint a büntetés mértékét kizárólag az uralkodó által m eghatározott „utilitas rei publicae” alapján lehet m eghatározni.48 Thom asius tevékenysége korai szakaszában arányos­ ság alatt szintén azt értette, hogy a büntetésnek megfe­ lelő arányban kell állnia az állam szám ára nyújtott hasznosságával 49 Az újonnan kifejlesztett két büntető­ jogi arányossági elmélet azonban határt szab ezen hasz­ nossági mérlegeléseknek. A „dolog term észetéhez” igazodó arányosság ki­ mondja, hogy a büntetésnek a büntetési nem és m ér­ ték kapcsán a b űncselekm ény term észetéh ez kell

igazodnia. Ezt először M ontesquieu fogalm azta meg egyértelm űen A törvények szellem e cím ű m üvében. Az istenkárom lás a vallási előnyök m egvonásával já r, ennek m egfelelően az erkölcsi deliktum okra is nyilvános kiközösítéssel kell felelni: a nyugalom el­ vonására a nyugalom elv o n ásáv al,50 stb.; ám éppen ezért lopás m iatt nem lehet h alálb ü n tetést k iszab ­ ni.51 Ja u co u rt felvette ezt az elm életet az E n cik ­ lopédiába,52 R ousseau,53 d 'A lem b ert54 és sokan m á­ so k 55 pedig követték azt. Ezen kívül m egjelent a pszich o ló g iailag o rien tált arányossági elm élet is, am elyet H eineccius56 és a kései W olff57 - L ocke58 és Thom asius elm élkedései nyom án - képviseltek. Egyetlen büntetési m értékként a következőt em lítik: a bűncselekm ény súlyát annak potenciálisan példa­ mutató hatása határozza meg. A büntetés m értéke le­ gyen képes arra, hogy elnyom ja a „peccandi libidót” (a bűnözési h ajlam o t).59 A nnyira és csak annyira szabad büntetni, am ennyi „ad avertendum periculum laesionis futurae” (azaz a jövőbeli bűnelkövetés ve­ szélyének elh árításáh o z) elk erü lh etetlen ü l szük­ séges.60 A két elm életi irányzatot a későbbiekben változa­ tosan kapcsolták össze: B eccaria61 egyszerűen egy­ más mellé állította, W ieland62 pedig szorosabban összefűzte őket. „A bűncselekm ény term észete” már nem a bekövetkezett sérelemhez, hanem a bűnelköve­ tői szándékhoz igazodik. így tehát „a dolog term észe­ tében” a pszichológiai arányosság is érvényre jut. Már ezen a ponton világosan kitűnik, hogy Filangi­ eri is összekapcsolja a két elméleti irányzatot: a szer­ ződés (a törvény) megszegése folytán az elkövető ép­ pen az ebben a szerződésben biztosított jogát veszti el.63 „Azt a jogot, am elyet a társadalm i szerződésen keresztül szereztél, abban a pillanatban elveszíted, am ikor ezt a szám odra jogot biztosító szerződést m egsérted.”64 Ez a „dolog term észetéhez” igazodó arányosság, amelyet Filangieri itt kizárólag a jogokra vonatkoztat, hiszen a bűncselekm ényt törvénysértés­ ként fogja fel. M ásrészt megjelenik nála a pszicholó­ giai arányosság is, am ikor „az elkövető lehető legki­ sebb sérelme mellett a bűncselekményektől való lehe­ tő legnagyobb elrettentést”65 kívánja elérni. A pszi­ chológiai arányosságot Filangieri azonban egészen egyértelm űen egy szélesebb értelem ben vett közgaz­ daságtani költség-haszonszám ításként értelm ezi. Ez szemléletesen kifejezi, hogy a XVIII. század végének büntetőjogi gondolkodásában a közgazdaságtan a gaz­ daság területén túllépve egy gondolkodási séma jelen­ tőségére tett szert. A lényeg a m inim ális ráfordítás melletti maximális haszonra törekvés, s e reláció hoszszú távú biztosítása.66 Filangieri arányossági elm életének három elem e közül eddig csak kettőt tárgyaltunk. M ielőtt ezen ele­ mek egym ással és a büntetőjog céljának problem ati­ kájával való szorosabb összefüggését bem utatnánk, alaposabb elem zést igényel a harm adik elem , a bűncselekm ény szubjektív tényállási oldalának vizsgála— ta is. 4

FILANGIERI BESZÁMÍTÁSI ELMÉLETE ÉS A BŰNELKÖVETŐKKEL KAPCSOLATOS LÉLEKTANA Filangieri kizárólag azokat a törvénysértéseket tartja felróhatónak, am elyeket akaratlagosan követnek el.67 Ebben alapvetően a természetjogi beszámítási felfogás szellem ét követi. Az „akarat” tehát egy voluntatív és egy episztem ikus elemmel egészül ki: „Az akarat a lé­ leknek azon képessége, amely a vágyak ösztönzése és a tudat belátása alapján irányít bennünket. A vágy elő­ re hajt, a tudat ellenőriz, az akarat pedig dönt. Az akaratlagossághoz tehát szükség van a vágyakozásra és a tudati felismerésre is.”68 A tudatnak át kell fognia a végcélt, valam int a kö­ rülményeket is.69 Az akaratlagosságot csak az erőszak és a tudás hiánya zárja ki. Feuerbach ebből - alkalm a­ sint helytelenül - arra a következtetésre jutott, hogy Filangierinél az „akarat” a „szabad akarattal” azonosít­ ható. Utóbbi azonban a pszichológiai értelemben hasz­ nált akaratfogalom , és nem az etikai értelem ben vett szabad akarat. Feuerbach erre a Filangieri által hasz­ nált, pszichológiailag értelm ezett bűnösségfogalomra alapozza saját beszám ítási elm életét.70 Feuerbachnak akkor lenne igaza, ha Filangieri „az akaratot” csak kül­ ső hatások esetén zárná ki. Filangieri azonban belső ha­ tások kapcsán szintén kizárja az akaratot, így a beszá­ mítás lehetőségét is. Ezt a „nem tudás” definiálása so­ rán a következőképpen fejti ki: „A nem tudás az ember azon állapota, amikor cselekményének sem célját, sem körülményeit nem látja be. Az a személy, akit egy kül­ ső hatalom kényszerít a cselekvésre; vagy az, aki a vágytól hajtva cselekm énye célját, valamint körülm é­ nyeit nem látja be, illetve nem képes belátni: vélem é­ nyem szerint ez a személy a törvénysértés ellenére nem lesz bűnöző.”71 Filangieri tehát elméleti síkon a Pufendorfra vissza­ vezethető és a W olff által megújított természetjogi be­ számítási felfogáshoz csatlakozik: az ember cselekede­ teinek -W o lff m egfogalm azásában - „causa liberója” kell legyen,72 „im putari nequeunt actiones nisi liberae.”73 Egyes interpretációkkal ellentétben m egállapít­ hatjuk, hogy itt nincs ellentm ondás W olff büntetőjogi teóriájával kapcsolatban. W olff pszichológiai arányosság-elméletében a bűncselekmény súlyát a „nocumento quod affertur et periculo. quod inde imminet”74 alap­ ján határozza meg. Ennek során a „nocumentum ” (te­ hát az eszmei kár!) egyik elem eként beilleszti a szub­ jektív tényállási oldalt - olyan formában, ahogyan azt beszámítási elm élete alapján m eghatározta.75 A Phil. Prac. Univ 641. szakaszában tett megjegyzése sem áll ezzel ellentétben. Ott csak annyit mond, hogy beszámí­ tási elm élete „in applicatione tamen non adeo facile,” hogy ebben a pontban az elméletet „in omni sua latitudine” (a maga egészében véve) értelmezi, és a jogi beszám íthatóságot még külön vizsgálat tárgyává teszi: „Quid enim usui fori conveniat, suo loco exposituri sumus.” Thomasius és iskolája felfogásával ellentétben a beszám íthatóság m egállapításánál W olff nem elég­

szik meg a (belsőleg nem szabad) puszta „actio spontaneával”76 (amely már megközelíti Feuerbach pszicho­ lógiai akaratfogalmát). Feuerbach ezen elmélettel kapcsolatban kifogásolja, hogy Filangieri a „dolus” fokozatait következetlenül az akarati szabadság alapján határozza meg. Ez azonban sokkal inkább logikus következménye Filangieri beszá­ mítási elmélete alapgondolatának. Filangieri a „dolus” három fokozatát különíti el: 1/ a legalsó fokozat akkor áll fenn, „amikor az indí­ ték rendkívül erős, vagy a tettet a szenvedély hevében követik el”; 2/ a középső fokozat, „am ikor az indíték gyenge, vagy a tettet hidegvérrel és alapos megfontolás után kö­ vetik el”; 3/ a legsúlyosabb fokozat, „ha a tettet indíték nélkül vagy olyan indítékból követik el, amelynek hátterében hitszegés vagy nagy kegyetlenség áll.”77 Ez a fokozatokra való beosztás alapvetően szintén W olff felfogásán alapul: „qou magis libera fuerit actio, eo quoque magis imputatur”78 és „si quis deliberato animo dolum committit, magis is imputatur, quam si indeliberato fit animo.”79 Számára is azok a „legrosszab­ bak” (m alitiosissim i), „qui gratis (sine spe commodi) delinquent,”80 nyilvánvalóan azért, mert náluk a sza­ bad akaratot elhom ályosító indíttatás teljességgel hi­ ányzik. Filangieri gondatlansági elm életét már nem ilyen egyértelműen hatja át W olff szelleme. Egyrészt W olffhoz hasonlóan - aki ebben a vonatkozásban Pufendorf természetjogi beszámítási elméletét követi81 - Filangieri megkülönbözteti a szándékosságot mint akaratlagos bűnösségi alakzatot és a gondatlanságot mint „a cselekmény által kiváltott hatás lehetőségének felismerését.”82 Ez megfelel W olff különbségtételének: a „dolus,” amely „defectus actionis a rectitudine quoad voluntatem et noluntatem ”83 és a „culpa,” amely „defectud rectitudinis actionis quoad intellectum vincibilis.”84 Másrészt azonban Filangieri a gondatlanságot is az akaratlagosság fogalma alá vonja: szándékosság esetén a törvénysértés szándéka áll fenn, gondatlanság­ nál azonban „pusztán azon szándék, hogy az elkövető kitegye magát a törvénysértés veszélyének.”85 Ezáltal Filangieri csatlakozik az általános jogi felfogáshoz (amely a tulajdonképpeni W olff-recepció m ellett ha­ lad): a bűnösségelmélethez (W illensschuldbegriff). Ez a fogalom a szándékosság és gondatlanság gyűjtőneve, amelyet Böhmer fogalmazott meg - szintén a term é­ szetjogi beszámítási elmélet hatására.86 W olff beszámítási elm életét Filangieri egy további szempontból is meghaladja: Filangieri beszámítási el­ m életében nem szerepel többé a „dolus indirectus” alakzata. Ezt Christiani híres írásában szintén elveti;87 a két mű szinte egy időben keletkezett. A „dolus indi­ rectus” elm élete a középkori felfogásban gyökerezik, és Carpzov óta az általános német büntetőjogban ural­ kodó felfogásként létezett. A „dolus indirectus” tana szerint a „dolushoz” szükséges beszám ítási képesség olyan cselekmények kapcsán is megállapítható, amikor

bármilyen tiltott tettet követnek el, feltéve, hogy a tett általánosságban alkalmas a tiltott cél elérésére.88 Ez az elmélet a XVIII. század folyamán némileg veszített je ­ lentőségéből,89 teljes m eghaladására azonban Filangierit megelőzően nem került sor. Mindezek alapján tehát Filangieri beszámítási elmé­ lete azon túlmenően, hogy a term észetjog beszámítási tanán alapul, azt egészen a végletekig tovább is fejlesz­ ti. Eközben a pszichológiai szándékfogalom , illetve a determinista irányultságú áramlatok felé a legkisebb en­ gedményt sem teszi. Különös módon Filangieri pszichológiai felfogását egészen m ásféle prem isszák határozzák meg. „A ké­ nyelem iránti vonzalom és a kellem etlen érzésekkel szembeni viszolygás az em bereket mozgató két hajtókerék ...”90 - fejti ki Filangieri Helvetiusra hivatkozva. Ezért a „bölcs törvényhozásnak az emberi szív hajtókerekét, az önimádatot kell kiszolgálnia.”91 Igen, a bűncselekm ényt valóban pszichológiai alapon m agyaráz­ zák: az ember „a jó törvényekben biztonsága támaszait látja ugyan, ám egyúttal szenvedélye korlátozását is, amely visszatetszést kelt benne.”92 „Az effajta megfon­ tolások ösztönzik a jogkövető em bereket a törvények betartására. Eközben a tévesen gondolkodók fejében ki­ alakul a titkos törekvés, hogy saját biztonságuk érde­ kében a törvények csak a többieket tartsák féken, mi­ közben ők előnyök szerzése végett azok alól kivonják magukat.”93 Filangieri itt - szintén a XVIII. század utolsó évti­ zedei paradigmájának megfelelően - összekapcsolja az általa nagyra becsült két szerzőt, Hinne-ot és Helvetiust.94 Filangieri szerint az em ber szívében eleve m egtalálható az együttérzés, a jótékonyság és a barát­ ság csírája.95 Ennek ellenére még csak érintőlegesen sem utal arra, hogy az em bert esetleg más vezérelné, mint az önim ádat, az élvhajhászás és a fájdalom elke­ rülése. Ez már nem a Hobbes és M andeville96 szelle­ mében felfogott egoista individuum. Sokkal inkább egy minden önimádata ellenére együttérző altruista szemé­ lyiség, akit Hume úgy mutat be, mint azon történeti fel­ fogás m egtestesülését, am elyet M andeville ellenfele, Shaftesbury alapozott meg.97 Ez a („jogkövető”) nor­ mál polgárokat jellemzi. Emellett azonban léteznek jog­ sértők is, „tévesen gondolkodók” (lásd fent), akik ki­ vonják m agukat a törvények alól, és akiknek szüksé­ gük van a törvény szankcióra annak m egértéséhez, hogy az ő szem élyes szerencséjük is az erényben rej­ lik. Helvetius ennek kapcsán ismét felszítja a természe­ tes egoizmus és a természetes altruizmus közötti vitát,98 amelyet Hume láthatóan végleg félretett. Az ilyen sze­ mélyeket az önimádattól a jogkövetésig kizárólag a tör­ vény fenyegetése vezetheti el. A társadalmi szerződé­ ses elmélettől való elfordulás az „érdekelmélet” (a .jo g ­ követők” számára) és a törvényi fenyegetés (a „tévesen gondolkodók” szám ára - lásd fent) irányában ily mó­ don tehát pszichológiai megalapozást nyer. De hogyan illeszthető Filangieri beszámítási elméletébe W olff in­ determ inizm usa mellett a potenciális elkövető lélekta­ na, amely a brit-francia szenzualizmusból ered? A be-.

számítás és a megelőzés ezen kapcsolata alaposabb vizsgálatot igényel.

MEGELŐZÉS BESZÁMÍTÁS ÚTJÁN Filangieri beszámítási elm életében hangsúlyozza, hogy a bűncselekmény szubjektív tényállási oldalának figyelem bevételét prevenciós szem pontból rendkívül fontosnak tartja. „(...) A törvény célja a büntetések kap­ csán abban áll, hogy azt, aki a törvényt még nem sér­ tette meg, visszatartsa attól, hogy a törvénysértő példá­ ját kövesse, valamint hogy az állam ot megvédje a jö ­ vőbeli rossztól, ami a jogsértő részéről érné - abban az esetben, ha a jogsértőt a büntetés nem javítaná meg vagy nem iktatná ki a társadalomból. Azt mondom te­ hát, hogy a büntetésnek ezeket a célokat kell szolgál­ nia. A második cél megköveteli, hogy keményebb bün­ tetést szenvedjen el azon elkövető, akinek a tette a szív nagyobb gonoszságáról, vagyis nagyobb bűnelkövetői hajlamról tesz tanúbizonyságot...”99 A generális és a speciális prevenció büntetési célok­ ként a legfőbb célt, a társadalom egészének fenntartását szolgálják. Filangieri ennek kapcsán hűen követi a kor irányzatát: a Hobbes óta élő felfogásban a büntetés kizá­ rólagos céljaiként összekapcsolódott a generális és a spe­ ciális prevenció. Ezt a tanítást a felvilágosodás büntető­ jogi filozófusai közül sokan követték.100 A megtorlást nem tekintik többé büntetési célnak - ebben ellentmon­ danak többek között Grotiusnak, a középkori büntető igazságszolgáltatásnak és morálteológiának, valamint a XVII. és XVIII. század számos közjogi irányultságú jo ­ gászának is. A büntetési cél ugyanis nem lehet „haszon­ talan.” 101 De a bűn kiegyenlítése a büntetés igazolására sem szolgálhat, hiszen e célból jöttek létre a korábban említett szerződéses elméletek. Filangieri a szubjektív tényállási oldalt, így beszá­ mítási elméletét is a speciális prevenció érdekében épí­ ti be az arányossági modellbe. Amennyiben „a szív na­ gyobb gonoszsága” meghatározást kapcsolatba hozzuk beszámítási elméletével, az csak a komolyabb megfon­ tolást és a szenvedély erejének megfékezését jelenthe­ ti. Filangieri minden bizonnyal abból indul ki - bár ez az értelm ezés term észetesen nem törvényszerű102 hogy abban az esetben, amikor a tettes a szenvedélyek sodrában cselekszik, megjavítására és ártalmatlanná té­ telére csak kisebb mértékben van szükség. A szubjektív tényállási oldal, pontosabban az impu­ tado facti az akaratszabadság mértékének m eghatáro­ zására szolgál, ezért kizárólag a speciális prevencióra koncentrálódik. Az objektív oldal, vagyis az imputatio iuris ezzel szemben a bűncselekmény és a büntetés ará­ nyát, tehát mind a bűncselekmény „m inőségét,” mind a megsértett törvény társadalmi értékét meghatározza. Utóbbi emiatt a speciális és a generális prevenciót egy­ aránt szolgálja: „Abban a mértékben, amennyire a meg­ sértett szerződés a társadalom szám ára értékkel bír, a büntetésnek is nagyobbnak kell lennie. Továbbá: egy­ részt a társadalom nak nyomós oka van arra, hogy fél­ jen az elkövetőtől, másrészt pedig nagyobb érdeke fű__ ződik ahhoz, hogy a többi embert elrettentse.” 103

6

A kor polémiáinak vonatkozásában Filangieri állás­ pontja kapcsán említésre méltó, hogy a bűncselekmény­ nek mind az objektív, mind a szubjektív súlyosságát a speciális és a generális prevencióval magyarázza. Ez a büntetés célját kutató elm életek alapul vételét jelenti. Az egyes m agyarázatok levezetése is figyelm et érde­ mel, amelyet két ponton világítunk meg: azon a módon keresztül, ahogy prevenciós céllal bevezeti a tett objek­ tív súlyossági mércéjét, illetve ahogy összekapcsolja az arányosság objektív és szubjektív elemeit. A tett súlyossága és a megelőzés - például Beccaria és von Soden felfogásában - meglehetősen függetlenek egymástól: ahol két különböző arányossági mércét al­ kalm aznak, egy „a dolog term észete”-m ércét és egy pszichológiai mércét, ott a megelőzéses megfontolások természetesen az utóbbi mércéből adódnak.” 104 Ahol a bűncselekmény súlyát a társadalom sérelme és ettől el­ különítve az elkövető előnye határozza meg, a preven­ tív célú arányosság szintén az utóbbi mércére ép ü l.105 W olff óta azonban léteznek törekvések, amelyek meg­ kísérlik összekapcsolni a két álláspontot: a bűncselek­ mény súlyát, ahogy láttuk, annak potenciális példamu­ tató jellege adja, az okozott kár tehát azonos a társada­ lom jövőbeli jogsértések általi fenyegetettségével.106 Bár ez a koncepció önmagában is megáll, esetenként a kriminálpolitika vagy egyéb - pl. az igazságossági meg­ fontolások - szem pontjából nem kívánatos következ­ ményekhez vezethet. Ilyen például, amikor azokat a kis súlyú bűncselekményeket, amelyekhez a példa követé­ sére kialakult jelentős késztetés vezet, viszonylag sú­ lyosabban kell büntetni, mint a főbenjáró bűntetteket, amelyek elkövetéséhez a példa általában nem jelent ele­ gendő késztetést. Ezt a problém át néhányan felvetik: többek között K lein107 is, aki a kérdést a tett szubjek­ tív súlyossági mércéjével összekapcsolt, sajátos kom ­ binációval próbálja feloldani (lásd később). Filangieri is szembesül ezzel a dilem m ával. Az arányosság kap­ csán a tett társadalmi jelentőségét állítja a középpont­ ba, és nem a hasonló bűncselekm ényektől való elret­ tentés szükségességét hangsúlyozza. Ami még a pszi­ chológiai arányosság elméletéből megmarad, az a szük­ ségesség szem pontjára egyszerűsödve beolvad ebbe a mércébe: „Azon büntetések a leginkább kívánatosak, amelyek - amellett, hogy minden egyes esetben meg­ felelő arányban állnak a bűncselekm énnyel - az elkö­ vető lehető legkisebb sérelme mellett a bűncselekmény­ től való lehető legnagyobb elrettentést ... ered­ ményezik.” 108 A megelőzés szükségességét tehát nem elsősorban a (potenciális) elkövetőre gyakorolt befolyás indokolja, hanem sokkal inkább a társadalom azon érdeke, hogy meghatározott bűncselekm ényeket vissza kell szoríta­ ni. Filangieri tehát - ahogy azt korábban is láttuk - viszszatér a „dolog term észete”-m ércéhez, amely azonban már nem független a prevenció szempontjától. A „do­ log term észete”-arányosság felelevenítése viszont azt sem jelenti, hogy Filangieri egy az anyagi kár alapján m eghatározott súlyossági m ércéhez térne vissza. A pszichológiai arányosság „pszichológiai” vonatkozása

gyakorlatilag egy másik csoportnál érvényesül: többé nem az elkövető vagy a potenciális elkövető hajlama a mérvadó, hanem a társadalom büntetési igénye. Utóbbi természetesen nem lehet önkényes, annak a társadalom fenntartására kell irányulnia. Amikor Filangieri a szubjektív tényállási oldalt be­ építi a preventív irányultságú arányossági elméletbe, a maga útját járja - jóllehet a megelőzés kapcsán a szub­ jektív oldal figyelembevétele nem újdonság.109 A pszi­ chológiai arányosság előbbiekben vázolt nehézségei miatt néhány szerző elszánta magát, hogy az elretten­ tés szükségességét és a bűncselekmény súlyát a tényál­ lás belső oldalának figyelembevételével harmonizálja. Klein ellentm ond korábban kifejtett ellenvetésének, amikor hangsúlyozza: a bűncselekményeket nem éssze­ rűségi okokból követik el (amelyek a kisebb súlyú bűncselekmények esetében valóban nagyobb szerepet já t­ szanának), hiszen ésszerűen gondolkodó em berek egyébként sem sértik meg a törvényt. Emiatt a preven­ ciós igény mércéjét kizárólag a törvény ellenében ható erők, azaz a gonoszság erői adják. A gonoszság fokát pedig az (anyagi) kárral, vagyis a bűncselekm ény sú­ lyosságával lehet pozitív korrelációba állítani.110 Servin és Wieland ugyanígy érvel:111 a mások ellen irányuló ártási szándék összeköti a tett felett érzett örömet és a bűncselekmény objektív súlyát. A tett felett érzett örö­ met itt sem az elkövető ratiója, hanem a „gonosz szán­ dék” határozza meg. Filangieri elutasítja a szubjektív tényállási oldal ily módon történő bevonását. Beszámítási elmélete ugyan­ is ennek éppen az ellenkezőjén, az akarat indetermináltsága mértékén alapul. A szubjektív tényállási oldallal tölti ki a keretet, amelyet a bűncselekmény társadalom­ ra való veszélyessége nyit. Emellett fenntartja a keret kitöltésének preventív szempontját is. Közelebbi vizs­ gálódás után azonban m egállapíthatjuk, hogy a szub­ jektív tényállási oldal jelentősége m eghaladja a keret puszta kitöltését: ahol „az akarat” teljességgel hiány­ zik, ott a büntethetőség is megszűnik. Ennyiben tehát a cselekvés (szubjektív) beszámíthatósága egyúttal a bün­ tethetőség szükséges feltétele is. Aki a tettet „akaratla­ nul” követi el, „a törvénysértés ellenére nem lesz bűnöző.” 112 A term észetjog beszámítási elm életében a szubjek­ tív tényállási oldal figyelembevétele a célorientált ará­ nyossági elmélet további, rendkívül jelentős korlátozá­ sát jelenti. Ez a gyakorlati értelmezés fényt deríthet ar­ ra, hogy a bűncselekm ény beszám íthatósága kapcsán miért ragaszkodik Filangieri - szenzualista pszicholó­ giai felfogása ellenére - a wolffi indeterminizmushoz. Ebben a büntetőjogi praxis korlátozásának gyakorlati igénye mutatkozik meg, amely az arányossági elmélet történeti felfogásában még inkább előtérbe kerül.

A BÜNTETŐJOG ENYHÜLÉSE A TÁRSADALOM TÖKÉLETESEDÉSE SORÁN A korábban vizsgált arányosság Filangieri szerint sok tekintetben változó, hiszen „a társadalmi jogok re­ latív értéke az eltérő politikai viszonyok függ-

vényében” 113 változik. Ezt a relatív értéket „a nép erkölcsössége,” 114 „különleges adottságai,” sőt „a klí­ ma és egyéb fizikai körülm ények” 115 is alapvetően meghatározzák. A legjelentősebbek azonban a történeti változások, hiszen „a társadalom történeti tökéletese­ dése” átfogja „a politikai viszonyokat,” valam int „az erkölcsösséget” is. Filangieri felfogásában a klím a és az egyéb fizikai körülm ények szerepe büntetőjogi vo­ natkozásban elenyésző.116 Filangieri büntetőjogi evolúciós elméletét kétirányú érveléssel támasztja alá: „Mivel az állam és a társada­ lom tökéletesedésével egyidejűleg a társadalmi jogok ab­ szolút értéke az általános jólét arányában növekszik; és amint emez egyre inkább nő, a másik oldalon a bűnel­ követési hajlandóság egyre inkább csökken, és a társa­ dalmi előnyök elvesztése érzékenyebben hat: ekként ért­ hető, hogy a büntetések a társadalom tökéletesedésének arányában minden veszély nélkül enyhíthetők.” 117 Az általános jólét növekedésével tehát egyrészt csök­ ken a bűnelkövetési hajlandóság (ez az anómia-elmélet korai változata!), másrészt a társadalmi jogok elveszté­ se érzékenyebben hat. Vico és Montesquieu szerint sza­ bad állam ban a büntetések enyhíthetők.118 Filangieri ezt a felfogást láthatóan történeti megvilágításba helye­ zi és összekapcsolja a XVIII. század széles körben el­ terjedt történeti fejlődésm odelljével.119 A társadalom fennmaradása szempontjából nyilvánvalóan kevésbé ár­ talmas az a (néhány) bűncselekmény, amely a jólét ál­ tal m egerősített társadalmi helyzetben megjelenik. Fi­ langieri - arányossági elm életére alapozva - követke­ zetesen az enyhébb büntetések bevezetése m ellett ér­ vel. A büntetések enyhítésére egy további, kevésbé ra­ cionális okot is felfedez: „Ha a nép végre nagy előrelé­ pést tesz kultúrája területén, akkor szokásai kifinomul­ nak, em berivé, együttérzővé válik és elveti a kegyet­ lenkedést. A büntető törvénykönyvnek ezért ugyanilyen visszafogottnak, kifinomultnak kell lennie. Ha a törvé­ nyek szemben állnak a szokásokkal, akkor vagy a szo­ kások romlanak le, vagy a törvények ereje fogyatkozik meg.” 120 A büntetések érzelmi alapon történő fokozatos eny­ hítése tézisében Filangieri előfutára Beccaria volt. O m indazonáltal - Filangieritől eltérően - a potenciális elkövető növekvő érzékenységével magyarázta, hogy az enyhébb büntetések elegendők az elrettentéshez.121 Hű maradt tehát pszichológiai arányossági elméletéhez. Filangieri ezzel szemben itt is (lásd 6. fejezet) az elkö­ vető pszichéje helyett a büntető társadalom felé irányít­ ja a figyelmet. Az enyhülés feltételezése tehát egyrészt gazdasági m egfontolásokra, m ásrészt em beriességre épül. Olyan aspektusok ezek, amelyek gyakran össze­ kapcsolódnak a felvilágosodás büntetőjogi filozó­ fiájában.122 így az érzelmi indok is összeegyeztethetővé válik az arányossági elmélettel. Ha a törvények ke­ gyetlenebbek annál, ami a nép igazságérzetének meg­ felel, akkor maguk is a jogi értelemben vett béke ellen hatnak. Ebben már a „pozitív” generális prevenció gon­ dolata is megjelenik. Az arányosságon keresztül végbemenő enyhülést Fi- —

langieri a törvényhozás történetével kapcsolatos tanítá­ sával magyarázza, amely egy fázisokból felépülő mo­ dell: a népek gyermekkorában a törvények gyengék, el­ lentmondásosak és könnyelműek; az ezt követő ifjúkort szenvedélyek, vágyak, remények és veszélyek jellem ­ zik; csak am ikor a nép a férfikorba lép, akkor szület­ nek tökéletesített törvények.123 A büntetőjogban mind­ ez a következőképpen jelenik meg: a bosszút, amelyet a törvényhozás csak kis mértékben képes megfékezni, a fejlődés során a megtorlás, majd az érett kor preven­ tív beállítottsága követi.124 A törvények történeti érte­ lemben felfogott „relatív” minősége ennek során abban mutatkozik meg, hogy a barbárok törvényei (ezen a má­ sodik fázist érti) „a filozófus szem lélők szemében bi­ zonyos módon mindig m egfelelők - még akkor is, ha azok tökéletlenek, és a végső tökéletességet csak „az érett államiság” érheti e l.125 A megtorlás fázisát egy az érett nemzet által kibocsátott törvénykönyvvel kell fel­ váltani, amit azonban Filangieri szerint egy adott bar­ bár fejlődési állapot számára még Locke is létrehozhat­ n a.126 A nápolyiak szám ára ugyanis ő „Európa legna­ gyobb gondolkodója.” 127 A bosszú mértéktelenségével szemben ugyanis a m egtorlás jelentős előrelépést je ­ lent. Ezt a relativizmust Filangieri egy fejlődési model­ lel kapcsolja össze, am elyben M andeville-re hivatko­ zik: kora büntetőjogi filozófiája érettségét éppen a megtorlásos elméletek fonákságaira vezeti vissza.128 A relativizmus és a tökéletesedés összekapcsolásá­ nak gondolata tehát Filangieri arányossági elméletébe is beszűrődik.129 Ezt azonban a továbbiakban nem kö­ vetjük nyomon. Csak annyit jegyzünk meg, hogy e két aspektus minden bizonnyal nagymértékben hozzájárult a büntetőjogi törvényhozás igényének m egfogalmazá­ sához. A XVIII. században végbement fejlődés a ter-

mészetes és a történeti adottságok intenzívebb vizsgá­ latát eredm ényezte. Ezen fejlődés következtében amely m egközelítőleg M ontesquieu-nél, de Angliában még korábban kezdődött - a büntetőjogi gondolkodók­ ban feltámadt a (földrajzilag és történetileg eltérő) po­ zitív szabályozás iránti igény.130 A tökéletesedés gon­ dolata, amely az „észjogi” irányzathoz állt közel, szin­ tén m egjelent, és hatására az észjogilag m egalapozott kodifikáció került előtérbe. Mindkét felfogás az „önké­ nyesnek” tartott bírói jogban találta meg ellenfelét. Az újdonságot nem az „abszolút” és „relatív” term észetjogra való felosztás jelenti - hiszen ennek megvitatása a középkorban folyam atosan zajlott131 - , hanem az a különleges többletjelentés, amellyel a két szempontot a XVIII. század végén felruházták.

VÉGSZÓ Filangieri arányossági elméletének áttekintése során érzékelhettük, hogy ez a látszólag formális részletkérdés kölcsönhatásban áll a felvilágosodás büntetőjogi filo­ zófiájának szám os központi vitatém ájával. Filangieri műve - am elyet m ár igen korán egy jogelm életi kor­ szak összegzésének tekintettek - hozzáférést biztosít a XVII. és XVIII. század büntetőjogi filozófiája külön­ böző elméleti irányzataihoz. Büntetőjogi felfogása sok­ kal összetettebb képet közvetít a felvilágosodás bünte­ tőjogáról, mint amit a jelen felfogásunk számára meg­ határozó XIX. század adott. Büntetőjogi dogmatika és krim inálpolitika, beszám ítás és megelőzés: kétség kí­ vül ezek voltak a filozófiai irányú büntető-jogtudomány sarkkövei. A büntetőjogi elm életek és „A bűncselek­ mények általános elmélete” közötti szakadék csak a ké­ sőbbiekben alakult ki. Fordította: Utassy Viktória

Je g y z e te k ----------------------------------------------------------------

1 V. ö. J.

HRUSCHKA: Ordentliche und außerordentliche Zurech­ 5F. C. Th. HEPP Darstellung und Beurteilung der deutschen nung bei Pufcndorf. Zur Geschichte und zur Bedeutung der Dif­ Strafrcchtssystcmc, ein Beitrag zur Geschichte der Philosophie und der Strafgesetzgebungswissenschaft, 2. A b tlg , I . Heft., ferenz von actio libera in se und actio libera in causa. In: (Heidelberg 1844, 76. p.) Zeitschrift für gesamte Strafrechstwissenschaft (ZStW) 96 (1884)661. p. 6Többek között: C. L. von BAR: Geschichte des deutschen 2P. J. A. FEUERBACH: Revision der Grundsätze und Grundbe­ Strafrechts und der Strafrechtstheorien, (Berlin 1882, 235. p.); L. GÜNTHER: Die Idee der Widervergcltung in der Geschichte griffe des positiven peinlichen Rechts. (Chemnitz 1800, 59. és 450. pp.) und Philosophie des Strafrechts. Ein Beitrag zur universalhis­ torischen Entwicklung derselben, Abtlg. 2. (Erlangen 1891, 5G. FILANGIERI: Scienza della legislazione, (Napoli Aalen 1970, I8 5 -I9 L p.); E. LANDSBERG: Geschichte der 1780-1788. Német fordítása: System der Gesetzgebung, ford. deutschen Rechtswissenschaft,. A btlg, 3. H albband, (München K. Link, szerk.: J. Ch. Siebenkees, Anspach 1784-1793.) Továb­ biakban a német kiadás kötet- és oldalszámait idézzük. - Leipzig 1898, 412. p.); p. FISCHL: Der Einfluss der Auf­ klärungsphilosophie au f die Entwicklung des Strafrechts. Dok­ 4E, F. KLEIN: Grundsätze des gemeinen deutschen peinlichen trin, Politik und Gesetzgebung und Vergleichung der damaligen Rechts, nebst Bemerkung der preußischen Gesetze. (Halle 1799; 26. Bewegung mit den heutigen Reformversuchen, (Neudruck der p.) G. A. KLEINSCHROD: Systematische Entwicklung der Grund­ begriffe und Grundwahrheiten des peinlichen Rechts nach der Natur Ausgabe Breslau 1913, Aalen 1973, 63-69. p.); M GRÜNHUT: der Sache und der positiven Gesetzgebung. (Erlangen 1799; 1-3. Anselm v. Feuerbach und das Problem der strafrechtlichen Zurechnung, (Hamburg 1922, 63. p.) kötet. Vö. 1. kötet 74., 87., 126., 176., 211., 321. p.; 2. kötet, 6., 11, 119., 130, 282, 289, 291, 342. p.; 3. kötet, 86, 109, 145. p.); K.7Vö. S. MOCCIA: Die italienische Reformbewegung des 18. GROLMAN: Grundsätze der Criminalrechtswissenschaft nebst ein­ Jahrhunderts und das Problem des Strafrechts im Denken von er systematischen Darstellung des Geistes der deutschen CrimiGactano Filangieri und Mario Pagano, G oltdam m er’s Archiv (GA) 1979, 201-221. p.; továbbá F.-Chr. SCHROEDER (szerk.): nalgesetze. (Gießen 1798; Glashütten im Taunus 1970.25,41, 119, 204, 284. p , Uö.: Über die Begründung des Strafrechts und der Texte zur Theorie des politischen Strafrechts Ende des 18. /Mitte Gesetzgebung nebst einer Entwicklung der Lehre von dem des 19. Jahrhunderts, 1974, 15-29. p.; M. Köhler: Die bewusste Fahrlässigkeit. Eine strafrechtlich-rechtsphilosophische Unter­ Maßstabe der Strafen und der juristischen Imputation, Gießen 1799, suchung, 1982, 286. p. 3 jegyzet.; Th. VORMBAUM: Texte zur Frankflirt a. M. 1968.189, 190, 227. p.); K. A. TITTMANN: Hand­ Strafrechtstheorie der Neuzeit, 1. kötet, (Baden-Baden 1993. 179 buch der Strafrechtswissenschaft und der deutschen Strafgeset___ zkunde. I. kötet, (Halle 1806. 1 ,9 1 , 110, 1 7 1 ,2 1 3 , 244 p.) p.) (Abdruck einiger Kapitel aus Filangieris „Scienza della leg-

islazione”); H. RÜPING: Grundriss der Strafrechtsgeschichte, (München 1998. 59., 62., 65. p.) 8C. BECCARIA: Über Verbrechen und Strafen, nach der Aus­ gabe von 1766. ford, és szerk.: W. A Iff, Frankfurt a. M. 1988. 9 A felvilágosodással kapcsolatos korszakolás problémájához v. ö. MITTELSTRASS: Neuzeit und Aufklärung, (Berlin 1970, 104. P) 10Nápolyi vonatkozásokban kiemelkedő jelentőséggel bir az 1799cs forradalom, amelynek egyik szellemi atyja Filangieri volt. 11A fordításokhoz lásd alább 12F. SCHAFFSTEIN Die allgemeinen Lehren vom Verbrechen in ihren Entwicklung durch die Wissenschaft des gemeinen Strafrechts. 1930, (Aalen 1973, 21. p.) Művében Schaffstein ezzel szemben azt állítja, hogy a filozófiai-büntctöpolitikai cs a dogmatikai-pozitivjogi irodalom összeolvadására csak a 90-es években, Klcinschrod és Feuerbach révén került sor. 13V. ö. R. LOENING: Über geschichtliche und ungeschichtliche Behandlung des deutschen Strafrechts, ZStW 3 (1883) 219, 262-273. p.; R. SCHMID: Über Strafmilderungsgründe im gemeinen deutschen Strafrecht, (Festschrift für Bruns 1978, 107, 120. p.) Daries beszámítási tanának recepciójára lásd Enagutól (1742) Püttmannigl779) vö. J. H R U S C H K A (1884) 698 p. 14A pályázattal kapcsolatban lásd E. LANDSGBERG( 1898. )411 p.; Eb. SCHMIDT: Einführung in die Geschichte der deutschen Strafrechtspflege, 1965, 221 p. 15G. FILANGIERI IV 273. I6G. FILANGIERI: IV. 275. p., illetve IV. 7. Ehhez W. B L A C K S T O N E (akit Filangieri gyakran említ, bár nem ebben az összefüggésben): Commentaries on the laws of England, vol. IV (Of public wrongs), 1768, itt idézett kiadás London 1826, 15. p.: "As punishments arc chiefly intended for the prevention of future crimes, it is but reasonable that among crimes of different nature those should be most severely punished, which arc the most destructive of the pub­ lic safety and happiness." I7G. FILANGIERI: IV. 19. p. "*G. FILANGIERI: IV. 280. p. I9G. FILANGIERI: IV. 277. p. 20G. FILANGIERI: IV. 290. p. 21G. FILANGIERI: IV. 5. p. 22G. FILANGIERI: IV. 2. p. 23V. ö. BECCARIA (1988), § 28. Bcccaria érvelését számos kor­ társa kifogásolta, így például L. Günther, Tommaso Natalc, il­ letve Marchese di Monterosato, Bcccaria egyik Németországban elfeledett előfutára. G A 48 (1901) 1, 30. p. 24G. FILANGIERI: IV. 26-28. p. 25 V. ö. J.-J. ROUSSEAU: Du contrat social, ou principe du droit politique, 1762, itt használt kiadása: Oeuvres completes, (Paris 1852, Tome premier, chap. V, 639, 711.p.) 26G. FILANGIERI: IV. 29. p. 27V. Ö. M. THOMANN: Christian Wolff, in: M. STOLLEIS (szcrk.), Staatsdenker im 17. und 18. Jahrhundert. Reichspublizistik, Poli­ tik, Natun-ccht, 1977, 248, 265. o; P. HAZARD: Die Herrschaft der Vernunft. Das europäische Denken im 18. Jahrhundert, (Hamburg 1949, 79. p.) 28G. FILANGIERI: IV. 38. p. V. ö. Chr. WOLFF: lus naturaemethodo scicntifica pertractatum, pars prima, Francofurti et ^ Lipsiae 1740, cap. 3, §§ 1058, 1059 29Th. HOBBES: Leviathan sive de materia, forma et potestatc civi­ tatis ecclesiasticae et civilis, zuerst erschienen 1651, hier be­ nutzt: Ausgabe der Opera Philosophica, ed. Molesworth, Bd. 3, (Londini 1841, Kap. 28. 223. p.) 30S. PUFENDORF: De iure naturae et gentium libri octo, 1672, ittidézett kiadása: Amsterdam 1688, lib. VIII, cap. 3, § I. 31Ch. THOMASIUS: Institutiones Jurisprudence Divinae, 1688, itthasznált kiadása: Aalen 1963, lib. Ill,cap. VII, § 68. A 83. §tói azt a kérdést taglalja, hogy vajon a bűnelkövető szerződéses kötelezettséget vállalt-e a büntetés elszenvedésére. 32G. FILANGIERI: IV. 16. p. 33G. FILANGIERI: IV. 11. p. 34G. FILANGIERI: IV. 32. p,idézí J. Locke, Two treatises on cí-

vil govemment, 1690, itt használt kiadás London 1970, book II, chapter II, § 7. 35Érintőlegesen ugyan, de már Bcccariánál megjelenik azon felfogás, amely szerint a bűncselekmény több szerződés megszegése. A későbbiekben - szinte már Filangieri értelmezésében - SERVANnál: Discours sur l’administration de lajusticc criminelle, (Genova 1767, 115. p.) 36H. GROTIUS: De iurc belli ac pacis libri trés, 1625, itt idézett kiadása Amsterdam 1680, Liber II, Cap. XX, § 2, Nr. 3. Grotius tanításának Feuerbach általi felelevenítéséről vgl. Grünhut (Anm. 6) 22. p. 37G. FILANGIERI: I. 108. p. 38G. FILANGIERI: IV. 138. p. 39V. ö. W. WINDELBAND: Lehrbuch der Geschichte der Philoso­ phie, 1980,4 2 9 ,4 3 9 . p. 40Az emberek közös érdekeire tekintettel a szerződésmodellt sokan feleslegesnek tartják, így például D. HUME: A treatise o f Hu­ man Nature, 111. (of Morals), 1240, itt idézett kiadása: The phílosophical works (ed. Green/Grose) 2 , (London 1886. 229. 304-313. p.) A pozitív törvény mint eszköz a boldogságnak az erényben való kereséséhez. Ehhez Id. C. A. HELVETIUS: De l’esprít, 1758, itt idézett: Oeuvres complétcs, Paris 1795,1. 189. p.—III. 263. p , különösen a III. kötett V. fejezete, 247-263. p. Hclvetius Filangíerire gyakorolt hatásáról Id. S. COTTA: Gaetano Filangieri c il probléma della legge, Torino 1954, 129. p. 41 Bcccaria liberális felfogásban írt szerződéstanához Id. G. ZARONE: Etica e politica neU’utilitarismo di Cesarc Bcccaria, (Napoli 1971, 136, 150, 184, 189. p.) 42Emiatt nagyon kétséges U. SPIRITO következő megjegyzése: “II sistema dél Filangieri si fonda comc quello di Bcccaria sulla teória dél patto sociale..."(II pensiero pedagogico di Gactano Filangicri, Firenze 1924, 97. p . ) 43G. FILANGIERI: I. 78-86. p.; F IV 136 p. Ezt a nézetet osztja a XVIII. század végének német természetjoga is. Ld. D. KLIP­ PEL!: Politische Freiheit und Frcihcitsrechtc im deutschen Naturrecht des 18. Jahrhunderts, (Paderborn 1976. 5 8 , 114. p.) 44Chr. WOLFF: Vernünftige Gedanken von dem gesellschaftlichen Leben der Menschen und in Sonderheit dem gemeinen Wesen (többnyire idézett címe: „Deutsche Politik") Halle 1721,1. rész II, fejezet 4; § hasonlóan a II rész, 1. fejezet 223. § E tanítás kezdeteihez Id. M. A. CATTANEO: Staatsraison und Naturrccht im strafrechtlichen Denken des Samuel Pufcndorf és Christian Thomasius: Staatsraison. Studien zur Geschichte eines politis­ chen Begriffs, (szcrk. von Schnur) 1982, 423-439. p.; U ö , Diritto c pena nel pensiero di Christian Thomasius, (M ilano 1976, 76. p.), K. LUIG Thomasius „liberalizmusát” fenntartásokkal fo­ gadja, ám a büntetőjogi reformtörekvésekkel kapcsolatos álláspontjával egyetért (Studia Leibnítiana, Bd. XII, 1980, 243-252. o). 45V. ö. J. F. S. BÖHMER: Elcmenta lurisprudentiaceriminalis, 1732, idézve:. Halac Magdeburgicac 1738, II. osztály, I. fejezet 2§ ; JAUVOURT, Artikel „Crime (droit n a t.)”, Encyclopédic ou dictionnaire raísonné des scienccs, des arts et des métiers, vol. IV, 1754. 4 6 6 , 467. p.; D. H. KEMMERICH: Synopsys iuris erimi­ nalis, 1755, Liber I, tit. II, § 4. Vö. W. BLACKSTONE (1826) is 46V. ö. 1. L. E. PÜTTMANN: Elcmenta iuris eriminalis, (Lipcse 1779, lib I, cap I, § 60.); A. CREMAN1: De iure criminali libri duo, (Lucca 1783, 108-110. p.) §§ 74. Ez már J. G. HEINECClUSnál is megjelenik, aki csak „securitas civiumot” említ, ame­ lyet az ismert prevenciók közé sorol Elementa íuris naturac ct gentium . . , (Gencvac 1744, 169. o). E. K. WIELAND, Geist der peinlichen Gesetze 1. (Leipzig 1783. 108-110 p.) (74 §) 47D. KLIPPEL (1976), 14, 5 9 , 63. p„ illetve Filangieri liberális felfogású kritikusa, CONSTANT, aki minden egyes bírálatához hozzáfűzi: „Sa définitíon du bút de la societé est assez exacte” (Commcntaire sur l’oeuvre de Filangieri, Paris 1822). 47. p. 48ŰS. PUFENDORF (1688) Liber VIII, cap. 3, 2 4 , 33. § „proporció” alatt kizárólag a tálió-elvet érti, amit egyébként elutasít. 49Ch. THOMASIUS (1963), über III, cap. 7, 118, 120 § 50Ch. MONTESQUIEU: De l’esprit des lois, (Paris 1843, XII könyv, 4. fejezet, 352. p.)

51 MONTESQUIEU (1843) 355. p. 52Le chevalier de JAUCOURT (1754) - Jaueourtra v. ö. A. F. von OVERBECK: Das Strafrccht der französischen Encyclopädie. Ein Beitrag zur Geschichte der Aufklärung im achtzehnten Jahrhundert Karlsruhe 1902, 9. p. 53J. J. ROUSSEAU: Lettres de la Montagne, 1764, itt idézett: Oeuvres complètes, Paris 1852, tome troisième, 5-108 p. Lettre V, 50. p. Vö ehhez F. H A Y M A N N : Jean Jacques Rousseaus Sozialphilosophie, (Leipzig 1898. 227. p.) 54J. le Rond d’ALEMBERT: Essais sur les Elements de la philoso­ phie, 1759, általunk használt: Paris 1805, Art. VIII. 202. p. 55V. Ö. F. L O H M A N N : Jean Paul Marat und das Strafrccht in der französischen Revolution, 1963. 39. p.; L. G Ü N T H E R (1901) 21. p.; WILLENBÜCHER: Die strafrechtsphilosophischen An­ schauungen Friedrichs des Großen, (Breslau 1904, 19. p.) Zu den Wurzeln der „A dolgok természetének” gyökereihez Proportionalitás a tálió-eszmében vö. AQUINIOI TAMÁS: Summa contra gentilis, cap. 141, I.§,cap. 144. 9 §; H. GROTIUS (1680) cap. XX, 2 §, Nr. 1,29. §, Nr. 1.33. § 56J. G. HEINECCIUS (1744) liber II,cap. 8, 104. § 57Chr. W O L F F (1740) 1059 §, azonkívül uott: pars octava, 1748, cap. 3. 625 § 58J. LOCKE (1970) 8. §, Ch. THOMASIUS (1963) 118, 120. p. 59J. G. HEINECCIUS (1744) “ Chr. W O L F F (1740) 1059. !j 61 C. BECCARIA: (1988) 7. és 19 §. 62 E. K. W I E LAND (1783) i.m. 452. p, 334 § 63G. FILANGIERI: IV. 2, 246 p. M G. FILANGIERI: IV. 13. 65G. FILANGIERI: IV. 17. 66 M. FOUCAULT: Surveiller et punir, 1975, 101. p. 67G. FILANGIERI: IV. 242. 68G. FILANGIERI: IV. 242. 69G. FILANGIERI: IV. 243. 70J. P. A. FEUERBACH (1800) i.m. 141. p. 71G. FILANGIERI: IV. 243. 72Chr. WOLFF: Philosophia practica universalis methodo scientifica pcrtractata, 1738, 527. p. WolfTbeszámítási elméletéről az első áttekintést SCHÄRTL adja Díc Zurcchnungslchrc Christian Wolffs cimü müvében, München, 1970. 73Chr. W O L F F (1738) 528 ÿ 74Chr. W O L F F (1738) 625 fj 75Chr. W O L F F (1738) 631-634. § 76Ch. THOMASIUS: Fundamcnta iuris naturae et gentium, 1705, 70. p. Ezt a hagyományt követi RÜPING is: Die Naturrechtslehrc des Christian Thomasius und ihre Fortentwicklung in der Thomasius-Schulc, 1968, 55, 140. p. 77G. FILANGIERI: IV. 281. 78Chr. W O L F F (1738). 606. § 79Chr. W O L F F (1738) 709. § 80Chr. W O L F F (1738). 633. § 81 A culpa kapcsán Id. P U F E N D O R F (1688) i. m. 16. p. továbbá Pufcndorf beszámítási elméletéhez Id. V. és IX. fejezet. 82G. FILANGIERI: IV. 251. 83Chr. W O L F F (1738). 701. § 84Chr. W O L F F (1738) 717. § 85G. FILANGIERI: IV. 250. 86J. S. Fr. BÖHMER: Observationes selectae ad Carpzovü practicam novam rcrum criminalium, (Frankfurt 1759.) Erre vonatkozólag: SCHAFFSTEIN (1973) 123. p„ és BOLDT: Jo­ han Samuel Friedrich von Böhmer und die gemeinrechtliche Strafrechtswissenschaft 1936, 14. o. Böhmer Cremani mellett az egyetlen kortárs büntetőjogi gondolkodó, akivel Filangieri számos kérdést megvitat. 87J. Christiani: Die Chimäre eines Todtschlags aus indirectem Vor­ sätze, (Kiel 1783, 335-345. p.) 88 F. SCHAFFSTEIN (1973) 117. p, LÖFFLER: Die Schuldformen des Strafrechts in vergleichend-historischer und dogmatis­ cher Darstellung (Leipzig, 1895, 16. p.) 89A károkozási szándékhoz Leyser, az eredménybe való be­ lenyugváshoz Böhmer fűzött kommentárt (Id. SCHAFFSTEIN,

1973, 122. p.). 90G. FILANGIERI: I. 248. p. 91 G. FILANGIERI: I. 54. p. 92G. FILANGIERI: IV. II. p. 93G. FILANGIERI: IV. 12. p. 94 Vö. Humchoz FILANGIERI I309; Hclvctiushoz G. FILANGI­ ERI: 1.247, 309 p. 95G. FILANGIERI: I. 80. p. % V. ö. Th. HOBBES (1841) 1. 13; B. de MANDEVILLE: Die Biencnfabcl oder private Laster, öffentliche Vorteile, 1744, itt használt német fordítás: Bobertag, hrsg. Von Euchner, (Frank­ furt a. M. 1980,94. p.) 97Shaftesbury, Anthony Ashley COOPER, Third Earl of Sh, CharacteristicksofMcn, Manners, Opinions, Times, 1711, itthasznált kiadás: Mannheim, /Glan 1978, 216. p, Vö. még P. KONDYLIS Die Aufklärung im Rahmen des neuzeitlichen Rationalismus, 1981. 393 p„ D. H U M E (1886) Book. III. Chapter III. . 98C. A. HELVETIUS (1795), illetve De l’hommc, de ses faeultés et de son éducation, 1792, itt idézett kiadás: Oeuvres Completes Paris 1795, VII. kötet V. p, XII. kötet, 215. o. Lásd ehhez G. ZARONE: (1971) 33. p. A hclvctiusi tradícióhoz: J. LOCKE: An Essay conccrning human understanding, 1690, általunk használt német kiadása: „Versuch über den menschlichen Ver­ stand” ford. C. Winckler, I. kötet, 1913, II. könyv, huszadik fe­ jezet. („Modi der Freude und des Schmerzes”) CONDILLAC, Anbbé de: Traité des Sensations 1754, itt idézett változat: Oeuv­ res philosophiqucs de Condillac, I. (Paris 1974, 219-233. p, különösen a 224-233. p.) "G. FILANGIERI: IV. 277. 100Th. H O B B E S De cive, 1642, általunk használt kiadás: Opera phílosophica, szerk. Molcsworth, Londíni 1839, 133. oldal; LOCKE, (1970) 9 §, THOMASIUS: (1963. ) 27$. W0LFF(I72I), I. rész III. fejezet 346 Uő (1740), Első rész, III. fejezet 1058 §, C. BECCARIA (1988)12. § és BLACKSTONE (1826) II. o. 101 V. ö. Th. HOBBES (1642) i.m. 11. § 102J. P. A. Feuerbach K. Grolmannal folytatott vitájában köztudot­ tan ennek az ellenkezőjéből indul ki (v. ö. J. P. A. FEUERBACH: Revision Erfurt 1799, 32. p.). 103G. FILANGIERI: IV. 273. 11)4V. ö. C. BECCARIA (1988) 12. és 19. p. lnsJ. F. SODEN: Geist, der tcutschcn Criminal-Gcsctze, Dessau 1782, 58. p. lní’Chr. W O L F F (1738) Ez kétségessé teszi, vajon a felvilágosodás társadalmi kárra vonatkozó felfogása antitézisként szembeállítható-c a jogpolítikaílag sokoldalú, jogilag védett érdekekhez kötöttséggel, amelyet A M E L U N G - alapvetően helyesen képviselt (Rcchtsgütcrschutz und Schutz der Gesellschaft 1972, 4. skk. 233. oldal). A felvilágosodás képviselőinek tanítása a tár­ sadalmi kárról szintén meglehetősen többcrtclmü, és „az eszmei kár” kifejtésében számos problémát hordoz, amelyeket Amclung részletesen elemez. 107E. F. KLEIN: Vermischte Abhandlungen über Gegenstände der Gesetzgebung und Rechtsgclehrsamkeit, Lipcse 1780, 45. p. 108G. FILANGIERI: IV. 19. p. I09B E N T H A M 1780-ban keletkezett és 1789-ben megjelent müvének címe: An introduction to the Principles of Morals and Legislation. Az itt idézett kiadás The Works of Jeremy Bcntham (szerk. Bowring) 1838, új kiadás New York, 1962, I. I. p. A generális prevencióból levezetett szándékhoz a beszámítási elvre vonatkozóan :M. B A U R M A N N : Folgenorientíerung und sub­ jektive Verantwortlichkeit, 1981, 19. p. skk. 110E. F. KLEIN (1780) i.m. 46. p. 111 SERV1N: De la législation criminelle, (Basle 1782, 26. p.); E. C. W I E L A N D (1783) 452. p. 112G. FILANGIERI: IV. 244. p. A megelőzés és a szabad akarat­ ra irányuló beszámítás hasonló kombinációjához vö. C. S C H Ö N E B O R N : Grenzen einer generalpräventiven Rekon­ struktion des strafrechtlichen Schuldprinzips. ZStW 92 (1980), 682, 692. p. 113G. FILANGIERI: IV. 3. p.

történeti szemle

114G. FILANGIERI: IV. 4. p. 115G. FILANGIERI: IV. 5. p. 116G. Filangieri kifogásolta,

hogy Montesquieu (állítólag) túlértékelte a klíma jelentőségét. V. ö. FILANGIERI: I. 302-311. p. A többi fizikai faktor csekély befolyásához ld. FILANGIERI: IV.233. p. 117G. FILANGIERI: IV. 5. p. 118V. ö. G. VICO: De universi iuris uno principio et fine uno, Neapel 1720, itt idézett kiadása: II dritto universale Bari, 1936, 204. p.; MONTESQUIEU (1843) 119Ehhez áttekintést nyújthat E. CASSIRER: Die Philosophic der Aufk­ lärung, Tübingen 1932,263 p. müve. P. KONDYL1S (1981) 421 p. I20G. FILANGIERI: IV. 205. 121 Ld. C. BECCARIA (1988) 47. §. W. Blackstone történeti modell­ je ezzel szemben a szabadság felé haladás eszméjén alapul, és nem eleveníti fel a büntetés enyhítésének gondolatát BLACKSTONE (1963) 407-443. p. 122A büntetőjog gondolkodóinak sokoldalú világnézete jelenti az arányossági törekvések hátterét. Ld. ehhez pl. L. GÜNTHER: (1970) 167. p; E. HERTZ: Voltaire und die französische Strafrechtspflege im 18. Jahrhundert. Stuttgart 1887, 430. p. G. KLEINHEYER: Staat und Bürger im Recht. Die Vorträge des Carl Gottlieb Svarez vor dem preußischen K ronprinzen, 1959, 100. p , W. KÜPER: Die R ichteridee der S trafprozes­ sordnung und ihre geschichtlichen G rundlagen, 1963. 69. p .

MÁRIA TERÉZIA BÍRÓSÁGI SZERVEZETI REFORMJA A 18. század közepéig a belsőausztriai tartom á­ nyokban a bírósági szervezet sokszínű és áttekinthe­ tetlen volt. A tulajdonképpeni tartom ányi igazságyügyi szervezetek mellett a rendi tagolódásnak és a kor­ porativ intézm ényeknek m egfelelően szám talan, föl­ desúri hatalomra és immunitásra épülő magánbíróság működött. M indenekelőtt olyan egyházi, uradalm i és városi fórumok, amelyek a politikai-igazgatási, és az igazságszolgáltatási ügyekben egyaránt illetékesek voltak. E törvényszékek hatásköre és illetékessége az esetek többségében egymástól elhatárolhatatlan volt, miután hiányoztak az ítélkező praxisból a valamennyi bírói hatóságra érvényes normák, hiányzott az egysé­ ges törvénykezési rendtartás. A jogalkotónak ugyanis tekintetettel kellett lennie a privilegizált társadalm i osztályok sokféle m entességére, az ősi szokásokhoz és kiváltságokhoz következetesen rakaszkodó ren­ d ekre.1 Az áttekinthetetlenséget tetézték a változatos képet mutató olyan különbíróságok mint a hűbéri tör­ vényszékek, egyetemi bíróságok, bányabíróságok, ke­ reskedelmi törvényszékek, váltóbíróságok és végül a katonai törvényszékek.2 Fellebbviteli fórumként - már am ennyiben a fellebbvitel egyáltalán lehetséges volt - helytartók, korm ányok vagy tartom ányfőnökségek, tehát közigazgatási tartom ányi hatóságok járta k el.3 „A szám talan, ezen zavaros törvénykezési viszonyren d szerb en g y ö k erező h atásk ö ri b iz o n y ta la n sá g szakadatlan konfliktussorozathoz vezetett a jogvéde­ lemre hivatott hatóságok között. És mivel a felülvizs­ gálati processusban, (feltételezve persze annak megen­ gedettségét vagyis lehetségességét), az eljárás m egle­ hetősen aprólékos volt, bevett dologgá lett a folyamatban lévő eljárások halogatása, s a perelhúzás érdekében

F. LOHMANN (1963) 27., 38. p., F. W ILLENBÜCHER (1904) 13. p. 123G. FILANGIERI: 1. 356-358. pp. 124G. FILANGIERI: IV. 131-181. pp. 125G. FILANGIERI: IV. 133. 126G. FILANGIERI: IV. 164-166. pp. 127G. FILANGIERI: IV. 33. 128G. FILANGIERI: IV. 175. 129Ennek részletesebb kifejtését találjuk Spirito és Cotta értelmezési törekvéseiben. U. SPIRITO: (1924) 25. p.; S. COTTA: Gaetano Filangieri e il probléma della legge, (Torino 1954, 112. p.) 130Ehhez a fejlődéshez ld. W. SOMBART: Die Anfänge der Sozi­ ologie, in: Erinnerungsgabe für Max Weber, szerk.: M. Palyi, (M ünchen/Leipzig 1923, 3-19. p.), H. THIEME: Die Zeit des späten N aturrechts. Eine privatrechtsgeschichtliche Studie, SZGerm. 56 (1936), 202., 211. p.; G. DILCHER: G esetzge­ bungswissenschaft und Naturrecht, JZ 1969, 1-7. p.; Angliára: F. MEINECKE: K lassizism us, Rom antizism us und his­ torischen Denken im 18. Jahrhundert, 1936, in: Uö: Zur The­ orie und Philosophie der G eschichte, Werke Band IV. 1965. 2 6 4 , 276. p. 131 A „Ius naturae primaevium” és „secundarium”, illetve az Ókor és a Középkor hasonló megfogalmazásaihoz Id. K. SEELMANN: Die Lehre des Fernando Vázquez de Menchaca vom dominium (Köln, 1979, 106. o.)

Herbert Sleininger:

A z osztrák Legfelsőbb Bíróság (az Oberster Gerichtshof) történetéből Az Oberste Justizstellétől az Oberster Gerichts-und Kassationshofig ellenkeresetek töm egének benyújtása. Az eljárási ne­ hézkességek m iatt gyakran még a kétségtelen jo g ­ igény érvényesítéséért is peren kívül kellett m egküz­ deni.”4 Mint legfelsőbb fellebbviteli fórum működött ugyan a cseh és az osztrák udvari kancellária, am elyek azon­ ban hasonlóképpen vontatottan dolgoztak. Ezért M á­ ria T erézia 1745-ben egy legfelsőbb felülvizsgálati törvényszéket állíttatott fel, am elyik a felülvizsgálati eljárásban az udvari kancelláriára érkező kérelmekkel kapcsolatos fontosnak vagy kétségesnek látszó jogi kérdéseket átvizsgálta.5 Ez az egyetlen ellenőrző fó­ rum azonban elégtelennek bizonyult az áldatlan álla­ potok felszámolásához. M ária Terézia ezért 1749-ben a központi igazgatás átfogó reformjára szánta el magát, mely a belsőausztri­ ai tartományokat, Csehországot, M oráviát, és Sziléziát érintette. Az uralkodónő ezen tartom ányokban a cseh és osztrák udvari kancellária legfelsőbb felülvizsgálati hatáskörét m egszüntette és az igazságszolgáltatás, va-

lamint a közigazgatás szétválasztásának szükségessé­ gét hangsúlyozva felállíttatta az Oberste Justizstelle fó­ rumát Bécsben. Az új szerv egyaránt teljesítette a fel­ sőbb igazságszolgáltatással kapcsolatos igazságügyi igazgatás és a legfelsőbb bíráskodás feladatait. Ezzel lényegében egyesítette egy igazságügyi minisztérium és egy legfelsőbb törvénykezési fórum funkcióit. M ária Terézia 1794 május 1-én kelt, a cseh és az osztrák udvari kancellárokhoz, gróf Friedrich von Harrach és gróf Johann Friedrich von Seilernhez intézett, fentiekre vonatkozó kézirataiban ehhez képest a követ­ kezőket rendelte: „...Ellenben az igazságügy adminisztrációjára és an­ nak késedelmes voltára a legkülönbözőbb panaszok ér­ keznek. És a mindezidáig a Hof-Deputationhoz vont f ő közigazgatási- és egyéb közügyek [politica et publica] körében, melyekkel egyébként a tartom ányi igazgatás oly szoros összefüggésben áll, hogy egyik a másik nél­ kül nem létezhet, gyakran egy ügyet két helyen kell in­ tézteim, azaz a Hof-Deputationnál és a kancellárián is. Ezáltal a tanácsosok egy része elkülönül, más része p e­ dig csak fölösleges munkát és irnivaló feladatokat vé­ gez. Késztetve érzem ezért magam az igazságszolgáltatá­ si ügyeknek valamint a tartományi közügyeknek és közigazgatásnak [publicis et politicis] teljes szétválasztá­ sára, és ezáltal oda hatni, hogy egyik ügy a másikat ne akadályozza és tartsa fel, hanem valmennyit félb esza ­ kítás nélkül intézzék. Ebből a szándékból fo lyó akara­ tom és parancsom, hogy az eddig az udvarhoz, mint leg­ felsőbb fellebbviteli fórum hoz tartozó, a német örökös tartom ányaim ból szárm azó valamennyi p er [contentiosa] közül, legyen az felülvizsgálat, fellebbvitel, vagy egyszerű visszkereset [via Revisionis, appellationis aut sim plicis recursus] a m agánjogiakat egy n a ­ gyobb, három vezető bíróból [capi] (kik közül az első az ügy irányítója) és 15 tanácsosból: főárakból, lova­ gokból vagy tanult rendhez tartozókból álló Justiz-Stellénél kell tárgyalni." 6 Ezzel az osztrák örökös tartom ányok és a cseh ko­ rona országai szám ára első ízben jö tt létre egységes, magán-és büntető ügyekben egyaránt eljáró legfelsőbb törvényszék. A zonban az az uralkodói elképzelés, mely a legfelsőbb bíróságot, mint haram adfokú fóru­ mot szándékozott kiépíteni, csupán II. József regnálá­ sa alatt, 1782-ben valósulhatott meg. Ebben az esz­ tendőben az addigi, a belső-, felső és külsőausztriai tartom ányoknak az O berste Justizstellével paralell működő Revisionsgerichtjeit felszám olták.7 II. József egyidejűleg a bíráskodás zavartalansága érdekében m ásodfokú fellebbviteli fórum okként 1782-ben és 1783-ban a tartományi közigazgatási hatóságok helyé­ be, azok ítélkező hatáskörének m egfelelően fellebb­ viteli bíróságokat (A pellationsgerichteket) állíttatott föl. Deklarált célja volt a bíráskodás színvonalának ja ­ vítása az igazságszolgáltatás elkülönített kezelésével, ami egyúttal alkalm at adott egy, a lehetséges legna­ gyobb mértékig központosított szervezet létrehozásá__ ra is.8

AZ OBERSTE JUSTIZSTELLE ÖSSZETÉTELE ÉS HATÁSKÖRE Az Oberste Justizstelle testületének első elnöke Jo­ hann Friedrich G ráf von Seilern volt. A fórum udvari tanácsosai részben a főúri- és köznemesi rendhez, rész­ ben a tanult rendekhez tartoztak. Az Oberste Justizstelle két tanácsra tagozódott: egy osztrák és egy cseh szená­ tusra. A határozathozatalhoz magánjogi jogviták eseté­ ben legekevesebb öt, büntető ügyekben viszont leg­ alább hét szavazásra jogosult tanácsos jelenléte volt szükséges.9 A főrum hatáskörét az állam terület változásaira te­ kintettel (Galícia és Lodom éria [1784], Velence, Iszt­ ria és Dalmácia [1797] végül Milánó megszerzését kö­ vetően [1815]) kibővítették. Először 1780-ban egy ga­ líciai tanács jött létre, majd 1803-ban olasz szenátust is felállítottak. Végül az 1814 június 7-én kelt udvari dek­ rétum Verona székhellyel a lombard-velencei királyság részére is saját szenátust létesített. A lombard-velencei tanács ugyan közvetlenül a bécsi Oberste Justizstellének volt alárendelve, gyakorlatilag azonban teljesen önálló volt.10 Ezt az ún. veronai szenátust csak 1851ben helyezték át Bécsbe. 1797-ben az Oberste Justizstelle-t mint önálló ható­ ságot m egszüntették és átm enetileg egyesítették a cseh-osztrák és galíciai udvari kancelláriával. Öt évre rá, 1802-ben visszavonták a döntést, és az Oberste Jus­ tizstelle visszakapta korábbi hatáskörét. Ennélfogva is­ mét ez a fórum gondoskodott az igazságyügy szerve­ zéséről minden örökös tartományban, miként G alíciá­ ban és Itáliában is." M agyarország és társországai szám ára viszont to­ vábbra is a királyi hétszemélyes tábla (tabula septemviralis) maradt a legfelsőbb fellebbviteli fórum. Mellette a magyar és az erdélyi bécsi udvari kancellária is gya­ korolt néhány felsőbírósági funkciót.

AZ OBERSTER GERICHTSHOF FELÁLLÍTÁSA Az 1848. esztendő m árciusi esem ényeinek hatásá­ ra még ebben a hónapban m egszületett a döntés az önálló igazságügyi m inisztérium létrehozásáról. G on­ dozta a teljes igazságügyi adm inisztrációt, és h atás­ köre kiterjedt az örökös tartom ányok m ellett a cseh korona országaira is .12 Az Justizm inisterium átvette az O berste Justizstellétől a legfelsőbb igazságügy igazgatásnak funkcióját, és ettől kezdve a továbbiak­ ban m ár csak mint legfelsőbb bíróság m űködött. Eb­ ben az értelem ben intézkedett az 1848 augusztus 21én kelt igazságügym iniszteri rendelet 3. § -a ,13 amely valam ennyi fellebbviteli bíróságra nézve az 1848. au­ gusztus 31-i igazságügyi udvari dekrétum által hirdettetett ki. „Az Oberste Justizstelle ezen időponttól fo g va hiva­ talát csupán mint törvényszék láthatja el, s ezokból az 'Oberster G erichtshof (Legfelsőbb Bíróság) elnevezést kapja. Tanácsosai és titkárai hivatalos tevékenységük

során 'az Oberster Gerichtshof tanácsosa és titkára' cí­ met használhatják. Az Oberster Gerichtshofhoz benyúj­ tandó beadványokon pedig az eddigi felség tek' m eg­ szólítás helyett az 'Oberster G erichtshof címzés alkalmaztassék. ” Ezzel az aktussal 1848 augusztu­ sában az Oberste Justizstelléből lét­ rejött az Oberste Gerichtshof, dacá­ ra annak, hogy eleinte a szabályo­ zást ideiglenesnek tekintették. Hi­ szen „a bírói hatóságok majdani szerkezetéről és ezekneknek az igazságügyi minisztériumhoz fűző­ dő viszonyáról szóló végérvényes törvény kibocsátását” kifejezetten későbbre halasztották, amiként az az 1841. augusztus 21-én kelt igazság­ ügyi miniszteri rendelet preambulumában áll. Ugyanakkor deklarál­ ták hogy az O berster G erichtshof legfelsőbb törvényszék, vagyis töb­ bé már nem udvari korm ányszerv. Ennélfogva az O berster G erichts­ hofhoz intézett beadványokat immá­ ron nem az uralkodóhoz, hanem a legfelsőbb bírói fórumhoz kell in­ tézni. A bécsi Oberste G erichtshof tehát 1848 augusztusa óta áll fenn, és ily módon a három osztrák felsőbíróság legidősebbikének számít.

A BÍRÓSÁGI ALKOTMÁNY REFORMJA Az 1849. június 14-én kelt császári elhatározás14 a monarchia országait alkotmányos egységállam ba öszszefoglaló, az osztrák császárság számára 1849. márci­ us 4-én kibocsátott birodalmi alkotm ány15 szellemében megerősítette az új törvénykezési szervezeti rendtartás alapelveit. Eszerint a ,jogegységnek a császárság min­ den tartom ányára és részére kiterjedő, a birodalmi al­ kotmányban m egfogalm azott magas célja csak akkor érhető el, ha az állam központjában, minden felsőbb ál­ lamhatalom székhelyén, egy legfelsőbb bíróság is óvja és formálja a valamennyi koronaországra egyaránt ér­ vényes egységes jo got” - szögezte le Schm erling igazságügyminiszter „Legalázatosabb előadás”-ában a legfelsőbb ítélő- és sem m ítőszék (Oberster G erichts­ und Cassationshof) szervezéséről szóló pátens létreho­ zására vonatkozó előterjesztése alkalmából.16 Minthogy „a M onarchia országai és népei állami egységének megvalósítására irányuló hatalmas eszme és ennek va­ lóra váltása Felségtek életcéljává vált, hogy e gondolat át is kerüljön a nép minennapjaiba, fenn kell tartani a jogszolgáltatás vonatkozásában az egységet megfelelő módon kifejezésre juttató, a birodalom valamennyi ko­ ronaországa számára létrehozott legfelsőbb törvényszé­ ket.” Az 1850. június 28-án kelt császári pátenssel17 vé­ gül is kibocsátották a törvényszékek szervezéséről szó­

ló törvényt („O rganisches G esetz über die G esetzt­ stelle”), amelyik Ausztria koronaországaira vonatkozó­ an, vagyis A lsó-A usztria, az Enns fölötti tartom ány, Salzburg, Steiermark, Karintia, Görz és Gradiska Iszt­ riával, Trieszt, Tirol és Voralberg, Csehország, Morva­ ország, Felső- és Alsó-Szilézia szá­ mára újonann szabályozta a bírósá­ gi szervezetet. A törvény l.§-a m eghatározta, hogy 1850. július 1jétől ezekben a koronaországokban csak a következő bíróságok működ­ nek: a) az Oberster Gerichts- und Kassa­ tionshof (Legfelsőbb ítélő- és semmítőszék) b) az Oberlandesgericht-ek (orszá­ gos főtörvényszékek) c) a Landesgericht-ek (törvényszé­ kek) kereskedelm i- és bányügyi tanáccsal, valam int Handelsgerichtek (kereskedelmi törvény­ székek) d) a B ezirkskollegialgerichtek (ke­ rületi [társas] bíróságok) e) a B ezirksgerichtek (kerületi [egyes] bíróságok, járásbírósá­ gok) A Bezirksgerichtek, mint a m agánjogi- és büntető­ ügyek első fokú alsóbíróságai tekintet nélkül esetle­ ges erősebb összetételükre, mindig egyesbíróként mű­ ködtek; a nagyobb kerületek számára azonban egy bí­ rósági elöljáróból és legalább két bíróból álló kerületi kollegiális bíróságokat (B ezirkskollegialgerichteket) szerveztek. A Landesgerichtek vegyesfokú bíróságok voltak: eljártak első folyamodású törvényszékként, és az illetékességi körükbe eső B ezirksgerichtek fölötti m ásodfokú fórum ként. M inden egyes koronaország­ ban m űködött legalább egy L andesgericht, de egyes tartom ányok több Landesgerichtet is kaptak. Minden koronaországban létrehozták az O berlandesgerichtet, az országos főtörvényszéket (A pellationsgericht, fellebbviteii bíróság), am elyik m ásodfokként az aláren­ delt tartom ányi törvényszékek ítéletei elleni fellebezésekben, harm adfokként pedig azon ügyekben ítélt, am elyekben a Landesgerichtek mint m ásodfokú törvényszékek döntöttek. A legfelsőbb ítélő és sem ­ m ítőszék (O berster Gerichts-und Kassationshof) ille­ tékessége végül kiterjedt az egész birodalomra, és így legfelsőbb jogszolgáltató fórum ként jelen t meg m a­ gánjogi és büntető ügyekben egyaránt.18 Az O berster G erichtshofra vonatkozó részletes szabályokat külön törvénybe utalták. Magyarország és Erdély királyi hétszemélyes táblá­ já t és legfelsőbb hatóságait m ár korábban felszám ol­ ták, a magyar ügyek ellátására az Oberster Gerichtshof egy frissen létrehozott osztályát rendelték. A horvát, szlavón és erdélyi ügyek szám ára szenátusok felál­ lítását vették tervbe. Jóllehet már az úriszéki bírásko­ dást szabályozó 1848. szeptember 7-i pátens19 úgy ren-__

delkezett, hogy a földesúri hatóságok „a törvénykezést és a közigazgatási hivatali igazgatást ideiglenesen, a tartományi hatóságok létrehozásáig az állam költségé­ re vezettessék,” végérvényesen csak az 1849. évi már­ cius 4-ei pátens törölte el az úriszéki bíráskodást.20 „A törvényszékek szervezésére vonatkozó törvény” alapján a bírósági szervezet állam talanítása 1850 jú n i­ us 28-án történt meg, am ikor is a perorvoslatok m in­ den formájának elbírálását elválasztották a közigazga­ tástól. A Bezirkskollegialgerichteket nem tekintve ek­ kor a bírósági szerveződés nagyban és egészében meg­ felelt a ma érvényes tagolódásnak. 21 2. Az 1850 augusztus 7-i pátens „A bécsi legfelsőbb ítélő-és sem m ítőszék szervezéséről” szóló törvény az 1850. augusztus 7-ei császári pátenssel22 bocsátatott ki. E törvény első szakaszának értelmében: „ l.§ Az egész osztrák császári államra kiterjedőleg legfelsőbb ítélő- és semm ítőszék alapíttatik, m elynek székhelye Bécsben van. 2.§ A legfelsőbb ítélő-és semmítőszék egy első és egy második elnökből, öt tanácselnökből, negyvennyolc ta­ nácsosból és a szükséges segéd- és kancelláriai sze­ mélyzetből áll. ” Ennek megfelelően a legfelsőbb ítélő-és sem m ítő­ szék illetékessége kiterjedt a teljes birodalom ra, bele­ értve Magyarországot, Szlavóniát és Erdélyt csakúgy, mint az itáliai tartományokat, Lombardiát és Velencét. Ennélfogva a magyar korona legfőbb törvényszékei­ re, különösen a királyi hétszemélyes tábla feloszlatásá­ ra vonatkozó intézkedések fennm aradtak, míg a lombard-velencei királyság számára illetékes veronai sze­ nátust Bécsbe helyezték át. Az Oberster Gerichts-und Kassationshofnak aláren­ delték a G eneralprokuraturt (a főállam ügyészséget), amelynek létesítéséről m ára z 1850. január 17-én kelt StrafprozeBordnung23 és az 1850. július 10-én kelt ügyészségekre vonatkozó szervezeti törvény 24 intéz­ kedett. Az O berster Gerichts-und K assationshof szervezé­ séről szóló császári pátens hat fejezetet tartalmazott: /. A z Oberster Gerichts-und K assationshof összeté­ tele II. Az Oberster Gerichts-und Kassationshof hatáskö­ re III. Az Oberster Gerichts-und K assationshof elnöké­ nek jogai IV. A z Oberster Gerichts-und K assationshof taná­ csainak megalakulása V. Oberster Gerichts-und K assationshof belső ügy­ kezelése VI. A G eneralprokuratur az Oberster Gerichts-und Kassationshofnál A lapvonásaiban ez a pátens egészen az O berster G erich tsh o fró l szóló, 1968. jú n iu s 19-én k ib o c sá ­ tott szö vetségi törvény é letb e lé p té séig érvényben volt, következésképp rendelkezései vonatkoztak az első köztársaság O berster G erichtshofjára csakúgy, mint 1968 végéig a visszaállított O berster G erichts— hofra. 14

AZ OBERSTER GERICHTS-UND KASSATIONSHOF HATÁSKÖRE Az Oberster Gerichts-und Kassationshof hatáskörét tekintve a pátens 3. és következő §-ai arról rendelkez­ tek, hogy a bíróság harmad-és végső fokon dönthetett valamennyi olyan magánjogi ügyben és perben, peren kívüli eljárásban, amelyekben az Oberlandesgerichtek (D istrictual-O bergerichtek vagy Appellationsgerichtek) m ásodfokon ítéltek, továbbá a fennálló tör­ vények szerint az ilyen ítéletek elleni felfolyamodások esetében. Büntetőügyekben az Oberster Gerichts- und Kassationshof mindenekelőtt mint semmítőszék járt el, az Oberlandesgerichtek vádtanácsának végzése ellené­ ben beadott, az esküdtszékek végítéletei elleni és a Landesgerichtek, mint fellebbezési hatóságok által hozott végítélet elleni sem misségi panaszok ügyében. A ma­ gyar korona országaira, Horvátországra és Szlavóniá­ ra, Erdélyre, a szerb Vajdaságra és a Temesi Bánságra vonatkozóan a büntető ügyekben annyiban érvényesült külön szabályozás, amennyiben az Oberster Gerichtsund K assationshof hatásköre m inden olyan büntető ügyre kiterjedt, amelyeket a büntető eljárásra vonatko­ zó érvényes helyi előírások szerint hivatalból a legfel­ sőbb bíróság elé terjesztettek, vagy amelyekben az ugyancsak ezen előírásoknak meg-felelően fellebbezést nyújtottak be. Az Oberster Gerichts- und Kassationshof hatáskörébe tartoztak ezen kívül a a hatáskör-átruházási indítványok fölötti döntések; illetékességi ügyekben hozandó határo­ zatok, amikor is peres ügy áttételére került sor az egyik Oberlandesgerichtshof (vagy Distriktual-Obergerichtshof és Apelleationsgerichtshof) illetékességi köréből egy másikéba. Hatáskörébe tartozott továbbá: illetékességi összeütközés és egyéb illetékességi viták rendezése kü­ lönféle Oberlandesgerichtshofok között; döntés olyan ügyekben, amikor valamennyi országos főtörvényszék, illetve főtörvényszéki elnök megtagadja az eljárást; tisz­ ti ügyészi panaszok elbírálása. Végül mint fegyelmi ka­ mara eljárt saját tagjainak, az Oberlandesgerichtek elnö­ keinek, és tanácsosainak, a Landesgerichtek elnökeinek fegyelmi vétségeivel kapcsolatban, továbbá döntött az Oberlandesgerichtek által meghozott fegyelmi határoza­ tok ellen beadott fellebbezések ügyében. Ezen kívül a 10. §-nak m egfelelően az O berster Gerichts- und K assationshof az igazságügyi miniszter m egkeresése alapján vélem ényezte a törvénym ódosí­ tásra vagy új törvény alkotására irányuló indítványo­ kat. Magának a bíróságnak is jogában állt törvénym ó­ dosításokra vagy új törvények kibocsátására vonatkozó önálló javaslatokat intézni az igazságügyminiszterhez. Az Oberster Gerichts- und Kassationshof a 16. § f/ be­ kezdésének m egfelelően elvi döntést hozott valamely bíróság által különböző módon vagy tévesen m egho­ zott, m egfellebbezett jogi kérdés kapcsán, továbbá amennyiben a Generalprokurator (a koronaügyész, fő­ ügyész) az igazságügym iniszter javaslatáról plenáris ülés megtartását indítványozta. Ebben az esetben a bí­ róság nem jogorvoslati fórumként, hanem jogértelm e­

ző törvényszékként tevékenykedett; döntése „az aláren­ delt bíróságok számára magyarázatul szolgált.” (36.§.) A Generalprokuratur (főállamügyészség) 1852. eszten­ dei felszámolásával megszűnt a Generalprokurator köz­ reműködése, amit azután 1873-ban a főállamügyészség visszaállításával, 1873-ban ismét felelevenítettek. A döntéshez szabály szerint hat tanácsosból és egy elnöklő bíróból álló tanács volt szükséges; csak 1907ben, az Oberlandesgerichteknél és az Oberster Gerichtsund Kassationshofnál folyó törvénykezésről szóló tör­ vény 25 csökkentette e számot öt főre, közöttük egy el­ nöklő bíróra. Ezen kívül ismerte a jogszabály a 15 tag­ ból álló plenáris tanács(kozás)t, a csökkentett létszá­ mú, kisebb plenáris tanács(kozás)t 11 taggal és a „tel­ jes tanácsülést (teljes ülést) a bíróság valamennyi tag­ jának részvételével.” A tanácsok összetételénél figyelemmel voltak arra, hogy minden egyes tanácsban elegendő számban legye­ nek tanácsosok, akik a tárgyalás nyelvét tökéletesen bír­ ták. A magyar korona országaiban, Horvátországban, Szlavóniában, a Szerb Vajdaságban és a Temesi Bán­ ságban azon peres ügyekben, m elyekben a döntéshez nélkülözhetetlen volt a korábbi országos jog ismerete, az eljáró tanácsot mindig olyan elnöklő bíróból és sza­ vazati joggal rendelkező bírókból kellett összeállítani, kik az érintettek országának törvényeit és az abban ural­ kodó viszonyokat tökéletesen ismerik és értik. Az ügykörmegosztást meghatározó 13. § értelmében az első elnököt megillette jog a bíróság tanácsosainak ügybeosztására és a korreferenseknek a fontosabb ese­ tekben történő kirendelésére; továbbá jogában állt az egyes tanácsok összeállítása felől intézkedni; az elnök­ ség minden egyes ülését vezetni.26 Az Oberster Gerichts-und Kassationshof első elnöke Ludwig GraafTaafe volt, aki korábban (1834-től) már el­ nöke volt az Oberste Justizstellének. Őt követte 1857-ben Kari Freiherr von Krauss és azután 1865-től Anton Ritter von Schmerling, aki megelőzően igazságügyminiszter volt, és aki az elnöki hivatalt egészen 1891-ig viselte. Fennállásának első éveiben az O berster Gerichtsund Kassationshof 19 Oberlandesgerichtshof (országos főtörvényszék) illetékességi területét fogta át, úgy mint Bécs, Prága, Brünn, Trieszt, Innsbruck, Grác, Lemberg, Krakkó, Zára, Pest, Pozsony, Sopron, Eperjes, Nagy­ várad, Temesvár, Nagyszeben, Zágráb, Milánó és Ve­ lence területe, rövid ideig egy huszadik illetékességi te­ rületet is, a linzi tartományi főtörvényszékét, amelyik éppúgy mint Grácé, 1849-ben hozatott létre27 viszont csak 1854. augusztus 30-ig állt fenn.28. Időközben az 1849. március 4-ei birodalm i alkot­ mányt az 1851. december 31-ei Sylvesterpatent29 hatá­ lyon kívül helyezte. Még ugyanazon a napon egy kabi­ neti iratot bocsátottak ki30 „a szervezeti berendezkedés új alapelvei az osztrák császári állam koronatartom á­ nyaiban” címmel, amelynek 17-33. pontjai a jogszol­ gáltatást tárgyazták. Eszerint a bírák m egtartották ugyan önállóságukat a bírói hivatal gyakorlásában, min­ den egyéb vonatkozásban azonban az állami hivatalno­ kokkal egyformán kezelték őket, amivel a bírói függet­

lenségnek az alkotmányos alapját kérdőjelezték meg.31 Az igazságszolgáltatás és a közigazgatás elválasztásá­ nak alapelvét ugyan a magasabb fokon megtartották, az alsóbb szinteken azonban a „vegyes kerületi hivatalok” létrehozása által felszámolták. Ezáltal ebben a zónában az 1849. évi márciusi alkotm ány egy valóban jogálla­ mi vívmánya szűnt meg.32 A rendezés során az O berster G erichtshof m egm a­ radt harmadfokú bíróságnak, a m ásodfokú törvényke­ zésről magánjogi és büntetőügyekben az O berlandes­ gerichtek gondoskodtak, míg az első fokon részben ke­ rületi hivatalok, részben társasbírósági formában szer­ vezett törvényszékek voltak hivatottak eljárni.33 Az el­ járás az O berster G erichtshofnál és az O berlandes­ gerichteknél kizárólag írásos formában zajlott,34 a fő­ ügyészség pedig O berster G erichts- und Kassations­ hofnál eltöröltetett.35 Ezekből az alapelvekből kiindulva immáron a vegyes kerületi hivatal lett a hozzá beosztott kerület számára az alsóbb tartományi hatóság minden, nem kifejezetten más hatóságnak vagy szervnek fenntartott közigazgatási és igazságszolgáltatási ügyben. A koronatartományok szék­ helyein, illetőleg ott, ahol „az ügyek nagyon jelentős ter­ jedelme vagy különös fontossága indokolja” első fokon bíróságok jártak el, a tartományi székhelyeken „cs. és kir. országos törvényszék” (k. k. Landesgericht) egyéb­ ként pedig cs. és kir. járásbíróság (k. k. Kreisgericht) el­ nevezéssel. Minden egyes koronaországban létrehozták végül az országos főtörvényszéket (Oberlandesgericht) is. Közelebbről határozta meg az első- és másodfokú bí­ róságok szervezetét és m űködését a belügyminiszter 1853. január 19-i rendelete.36 1853. május 3-án császári pátens (az úgynevezett tör­ vényszéki instrukció (Gerichtsinstruction) szólt a bíró­ ságok belszervezetéről és ügykezelései rendjéről,37 amely hatályon kívül helyezte az 1850. június 28-án kelt „A törvényszékek szervezésére vonatkozó törvény”-t. A pá­ tens hatályban tartotta ugyanakkor az Oberster Gerichtsund Kassationshof 1850. augusztus 7-én datált Statútu­ mát, ámde úgy rendelkezett, hogy a legfelsőbb bíróság­ nak „a hozzá érkező ügyek tekintetében” a törvényszé­ ki instrukció előírásai szerint kell eljárni. Milánó 1859-ben kiszakadt a birodalomból, és 1861től az 1861 január 20-án és 1861 március 31-én kelt császári elhatározások alapján a magyar királyság és az Erdélyi Nagyhercegség ügyei sem tartoztak az Obers­ ter G erichts- und K assationshof illetékességi körébe. (Az 1862 m árciusában készült ügykezelési beszámoló szerint az 1861. év folyamán 921 aktát adtak át Magyarországnak).38 1866-ban függetlenedett végül a korábbi velencei O berlandesgericht illetékességi területe is, úgyhogy ettől az időponttól az O berster Gerichts-und Kassationshof illetékességi területe a birodalmi tanács­ ban (Reichsratban) képviselt királyságokra és tartomá­ nyokra korlátozódott, vagyis kilenc Oberlandesgericht működött tovább (Bécs, Grác, Innsbruck, Prága, Brünn, Krakkó, Lemberg, Zára és Trieszt). Az igazságszolgáltatás és a közigazgatás elválasztá­ sának alapelve az osztrák jogterületen valójában az

1867. decem ber 21-én, a bírói hatalom ról kibocsátott és az 1867. évi alkotmányozás folyamatába illeszkedő állami alaptörvénnyel39 jutott csak érvényre. Ebben a törvényben a 14. articulus rendelte el: „A törvénykezés a közigazgatástól minden fokon elválasztatatik,” és ez­ zel az 1851. évi Sylvesterpatent alapján létrehozott ve­ gyes kerületi hivatalokat is feloszlatták. Az első fokú közigazgatási hatóságokat „a közigazgatási hatóságok létrehozása tárgyában” kibocsátott 1868. évi május 19.i törvény40 értelmében szervezték újjá, amennyiben ke­ rületi főnökségeket (Bezirkhauptmannschaften) hoztak létre. A bírósági szervezetre vonatkozóan a kerületi bí­ róságok (járásbíróságok, Bezirksgerichtek) szervezését illető 1868. június 11-i törvény41 m eghatározta, hogy „az igazságügyek, amelyek ezidőtájt a vegyes kerületi hivataloktól elvonattak, a jövőben az önálló B ezirks­ gerichtek gondoskodásába” kerülnek.42 Ezzel - az al­ sóbb szinten is - ismét minden egyes bírósági szerve­ zetet aktivizáltak, miként 1849 és 1851 között, az 1849. évi március alkotmány és az 1850. június 28-i „a tö r­ vényszékek szervezésére vonatkozó törvény” érvényes­ sége idején. A felsőbb bíróságok szervezését illetően semmiféle változás nem következett be.43 Az 1853. évi instrukciót utóbb az 1896. évi bírósági szervezeti törvény44 egészítette ki.45 Az Oberster Gerichts- und Kassationshof hatásköre jelentős változtatásokat mindenekelőtt a büntetőügyek­ ben, az 1873. évi büntető perrendtartás (S traf­ prozeßordnung) életbeléptetése után szenvedett. Első­ sorban az ítélőbíróságok vagy esküdtszékek első fokú ítéletei ellen beadott semmisségi panaszok fölött dön­ tött, illetőleg az 1873. évi Strafprozeßordnung értelmé­ ben ismét visszaállított46 koronaügyész (Generalprokurator) által, a törvények védelm ében benyújtott sem ­ misségi panaszok ügyében járt el, miként az első fokú bíróságok büntető ítéletei elleni fellebbezések dolgá­ ban, amennyiben ezeket semmisségi panasszal egyide­ jűleg nyújtották be. M agánjogi ügyekben lényeges m ódosulások csak 1895/96. évi reformtörvények életbeléptetése nyomán következtek be a bíróság hatáskörében, vagyis a tör­ vénykezési szabályzat (Jurisdiktionsnorm ), a polgári perrendtartás (Zivilprozeßordnung) és a végrehajtási rendtartás (Executionsordnung) kibocsátását követően. Az Oberster Gerichts- und K assationshof felléphetett immáron a felülvizsgálat intézményének segítségével a fellebbviteli bíróságok (helybenhagyandó vagy m eg­ változtatandó) ítéleteivel szemben minden egyes ügy­ ben, melyekben a per tárgyának összege a 100 koronát meghaladta, továbbá a felfolyamodás eszközét igénybe véve, a felfolyamodási bíróságoknak az első fokú bíró­ ságok határozatait megváltoztató döntései ellen. Az 1895. évi polgári perrendtartási reform előkészíté­ sének és bevezetésének folyamatában alakult ki az Ober­ ster Gerichts- und Kassationshof különös jelentőségű szerepe, amikor is a vitás kérdésekben szakvéleménye­ ket alakított ki és megoldásokat dolgozott ki. Ezeket 1897-ben az igazságügyi minisztérium egy ren— deleiében47 mint „az igazságügyi minisztériumnak az új

eljárási törvény rendelkezései kapcsán előterjesztetett kérdéseire adott válaszok” címen hoztak nyilvánosságra. Ezek közül kiemelendő a Jurisdiktionsnormra, a Zivilprozeßordnungra és az Exekutionsordnungra vonatkozó mindössze 25 paragrafust tartalmazó szakvélemény.

DÖNTVÉNYTÁR ÉS ÍTÉLETGYŰJTEMÉNY A törvénykezés egységének biztosítása céljából és a fontosabb ítéletek rögzítése érdekében az O berster Gerichts- und K assationshof első elnöke, G raf Taaffe 1853. jan u ár 16-án kelt elnöki rendeletével írta elő döntvénytár (Judikatenbuch) létesítését, amelybe min­ den olyan döntést be kellett vezettetni, amely m agán­ jogi ügyekben bármi módon anyagi vagy eljárásjogi el­ vi kérdést érintett. Ez az ún. „régi döntvénytár” ennél­ fogva valójában egy „elő-ítéletkönyv” volt; a bejegy­ zés nem bírt semmiféle jogi jelentőséggel48 Már korábban, 1822-ben legfelsőbb kézirat rótt köte­ lezettséget az akkori Oberste Justizstelle elnökére, hogy ti. a korábbi döntésektől történő eltérés esetében az utóbb meghozott tanácsi határozatot felfüggessze és ple­ náris tanácskozás alá vonassa. Ez ugyan még kifejezet­ ten nem kötötte a tanácsot a korábbi döntéshez: az ed­ digi joggyakorlattól eltérhetett, de már csak egy teljes ülési döntés birtokában.49 1854-ben az első elnök ilyen felfüggesztési jogát az ügyiratok tartalmával ellentétes vagy törvénysértő esetekre szorították vissza. A felfüg­ gesztett határozatokról folytatott újabb tanácskozás im­ máron az úgynevezett „tizenöt bíró plénumán” zajlott, a gyakorlatban a döntés azonban továbbra is a plenáris ülésre maradt. Az előző döntéshez fűződő kötöttséget ellenben meglazították: csak a „kipróbált és rögzített el­ vektől” tilalmazták az eltérést egy egyszerű tanácsülés számára. Egyidejűleg 1854. október 31-én kelt elnöki rendelet intézkedett az újrendszerű döntvénytár intéz­ ményesítése iránt, amelybe már csupán azokat a dönté­ seket vezették be, amelyek teljes ülésben születtek, me­ lyeket magyarázattal láttak el, kifejezetten azon döntés kíséretében, hogy az a döntvénytárba jegyeztessék be. A régi döntvények egy részét, feltéve, hogy plenáris döntésekről volt szó, az új döntvénytárba is átvették.50 1872-ben Anton Ritter von Schm erling első elnök kibocsátotta „A magánjogi perekben vezetendő ítéleti gyűjtem ényre és döntvénytárra vonatkozó instruk­ cióját”51 am elyet 1872 augusztus 7-én legfelsőbb el­ határozással erősített meg.52 Ezt követően az ítéletgyűj­ teménybe (Spruchrepertorium ) bevezettek minden fo­ lyamatban lévő m agánjogi peres ügyben hozott, jogi kérdésre vonatkozó döntést, ha ezt az érintett tanács jó ­ nak látta és elhatározta. Ha egy tanács úgy határozott, hogy az ítéletgyűjtem ényben foglalt, jogkérdésre vo­ natkozó döntéstől eltér, úgy a határozathozatali eljárást felfüggesztették és a kétségessé lett jogkérdést egy ki­ bővített, a bíróság 15 tagjából álló tanács elé terjesztet­ ték. Ennek a kibővített tanácsnak a határozata került azután a döntvénytárba, mely a későbbiekben minden tanácsot kötelezett. A kibővített tanács döntésétől csak a bíróság 21 tagjából álló tanács térhetett el, és az is

csak akkor, ha az eljáró tanács egyhangúan am ellett nyilatkozott, hogy a döntvénytárba fölvett jogi szem ­ ponttól, jogfelfogástól el kell térni.53 Az 1850-es statútum I6.§. fi pontja értelm ében a szakvéleményeket nem kellett fölvenni az ítéletgyűjte­ ménybe vagy a döntvénytárba. Mégis bekerültek a gya­ korlatba, minthogy ezek a szakvélem ények szorosan kapcsolódtak a többi döntvényhez. Mindez csupán magánjogi perekre vonatkozott. Bün­ tető ügyekben sem ítéleti gyűjtemény, sem pedig dönt­ vénytár nem készült, és így nem is kötötte semmi a tör­ vényszék korábbi döntései közül az eljáró tanácsot.

AZ OBERSTER GERICHTS- UND KASSATIONSHOF ELHELYEZÉSE Fennállásának első éveiben az O berster G erichts­ und Kassationshofot (mint korábban. 1848-tól az Ober­ ster Gerichtshofot is) az egykori Oberste Justizstelle hi­ vatali épületében, a LövelstraBén helyezték el. 1874ben költözött át a bíróság a Schillerplatz 4. szám alatti épületbe, hogy végül 1881-ben az ebben az esztendő­ ben elkészült schm erlingplatzi igazságügyi palotában nyerjen végső helyet. Ott, ahol az Oberster Gerichtshof még ma is működik. Fordította Mezey Barna

Jegyzetek_______________________________________ IMAASBURG: Geschichte der obersten Justizstelle, 2. kiadás. (1891. 3. p.). SCHEINBENHOF: Hundert Jahre Bezirksgericht, (RZ 1969.. 1. p.) - SCHEINBENHOF: ¡.m., 3. p. 3 A bíráskodás 1740 és 1848 közötti fejlődésére vö. Überblick in Gesamtreform der Justiz (1969) hivatkozással DOMIN-PETRUSCHEVECZ: Neuere österreichische Rcchtsgeschichic. 1869 című művére és HELLBLING: Österreichische Verfassungs-und Verwaltungsgeschichte. 1956. munkájára. Lásd még BALTL: Österreichische Rechtsgeschichtc. 4. kiadás 1979. 187.,194. p. 4 MAASBURG, i.m. 3. p. 5 MAASBURG. i.m. 7. p. Mindkét 1749 május elsején kelt kézirat, akárcsak a Wiener Dia­ rium 1749 május 14-ei különszámában megjelent, az „igazság­ szolgáltatásnak és az az egyéb tartományi ügyeknek szétválasztá­ sát illető” hivatalos közlemény Maasburgnál, i.m. függelékében I., 2. és 4. szám alatt közzétéve. Vö. LEONHARD: Aus der Geschichte des österreicischen Obersten Gerichtshofes is, FS 100 Jahre Österreichischer Oberster Gerichtshof, 1950. 163(164). p. 7MAASBURG. ih 9. p. FN 13. sGesamtreform der Justiz (FN 3) 16. BALTL: Österreichische Rechtsgeschichte (FN 3) 194 .p. Az örökös tartományok jogszol­ gáltatásának átszervezésére, az Oberste Justizstelle reformjára ma­ gyar nyelven vö. V A R G A Endre: A királyi Curia 1780-1850.. 1974. 19-24. p. (aford.) 9MAASBURG. i.m. 20. p. Az osztrák szenátus döntött az osztrák örökös tartományokból érkező jogvitákban, nn'g a cseh szenátus a Csehországból, Morvaországból és Sziléziából felterjeszettjogor­ voslatokban volt illetékes; vö. erre vonatkozóan DINGHÓFER: 80 Jahre Oberster Gerichtshof. 1930.. 5. p. és SPRUNG: Zum „Außensenat', RZ 1967, 153. p. 10MAASBURG. i.m. 43. p..DINGHOFER, i.m. 154. p. IIMAASBURG, i.m. 38. p. 12Justiz-Ministerial-Erlaß vom 17 März 1848, Justizgesetzsamm­ lung Nr. 1127. IJJustizgesetzsammlung Nr. 1176. 14 RGBl 1849/150 15 RGBl 1849/150 16Allerunterthänigster Vortrag des tregehorsamtsen Justizminister Dr. Anton Ritter von Schmerling, womit der Gesetzentwurf über die Organisation des Obersten Gerichts- und Cassationshofes in Wien zur Allerhöchsten Genehmigung vorgelegt wird. Kiadva: Sammlung der neuesten Justizorganisationsgesetze für das Kaiserthum Österreich, Bd. I. Wien 1851. 2. 17 RGBl 1850/258 18Vö. mindehhez részletesen S O M M A R U G A : Die Grundzüge der Gerischtsverfassung für die Länder der österreicischen Monar­ chie, (Wien. 1849); lásd összefoglalólag OGRIS: Die Enrwicklung von Gerichtsverfassung, Strafrecht und Strafprozeßrecht 1848-1918, in: Die Entwicklung der österreichisch-ungarischen Strafrechlskodifikation im XIX-XX. Jahrhundert, hrsg. von Gá­ bor M Á T H É und Werner OGRIS. (Bp.-Wien 1996. 55. (58.skk.) akárcsak BRAUNEDER: Österreichische Verfassungsgeschichte, 6. Aull. (1992. 127. p.) 19Justizgesetzsammlung Nr. 1180

20 RGBl 1849/150 21 Vö. BRAUNEDER: Österreichische Verfassungsgeschichte 128; lásd PISKA: Das Prinzip der festen Geschäftsverteilung in der or­ dentlichen Gerichtsbarkeit (1995) 10. 22 RGBl 1850/325 23 RGBl 1850/25 24 RGBl 1850/266 25 RGBl 1907/41 2(1Lásd erre nézve PISKA: Prinzip der festen Geschäftsverteilung (FN 21) 15. skk. is 27 A rendelet: RGBl 1849/289 és RGBl 1849/339 28 A rendelet: RGBl 1854/206 29 RGBl 1852/2 30 RGBl 1852/4 31 18. pont. Lásd ehhez LEONHARD: Geschichte des Obersten Gerichtshofes, 176 és OGRIS i.m. (FN 15.) 60. 32 19. pont. Lásd még FN 26. 33 A 21 .-tői a 24. pontig. 34 31.pont. Az. I850.évi Strafprozeßordnung szerint az Oberster Gerichts- und Kassationshof a semmisségi panaszok fölött szó­ beli tárgyalásokat tartott, vö. ehhez: LEONHARD: Geschichte des Obersten Gerichtshofes, 177. 35 Vö. LIEBSCHER: Aus der Geschichte der Generalprokuratur, in: FS 100 Jahre Strafprozeßordnung 1873 (1973) 118. Lásd ehhez Függelék IV is. 36 RGBl 1853/10 37 RGBl 1853/81 38 LEONHARD: Geschichte des Obersten Gerichtshofes, 180. 39 RGBl 1868/144. 40 RGBl 1'868/44 41 RGBl 1868/59 42 Vö. ehhez bevezetőképp SCHEIBENHOF, RZ 1969. I.(2.skk.) 43 Vö. ehhez BRAUNEDER: ÖsterreichischeVerfassunggeschichte 175. 44 1896. november 27-én kibocsátott törvény a bíróságok összetéte­ lére. belső szervezetére és ügykezelésére vonatkozó előírások tár­ gyában. (Törvény a bírósági instrukcióról) RG B L 1896/217. 45 Vö. erre PISKA: Prinzip der festen Geschäftsverteilung, (FN 21)31. 46 Vö. LIEBSCHER: Geschichte der Generalprokuratur, 120. Ehhez még: Függelék IV. 47 J M V B l I 897/44 48 WAHLE: Judikate und Sprüche des Obersten Gerichtshofs, (Wi­ en. én. Előszó VII.) 49 WAHLE: Judikate und Sprüche des Obersten Gerichtshofs, (Wi­ en, én. Előszó V.) 50WAHLE: Judikate und Sprüche des Obersten Gerichtshofs, (Wi­ en, én. Előszó XXV.) 51 Ad Nummer 227/Präs. 1872 vom 29. Juni 1872. 52 WAHLE: Judikate und Sprüche des Obersten Gerichtshofs, Elő­ szó XXXIV. 53 Az Instrukciót az Oberster Gerichts- und Kassationshof gyakorla­ tában érvényes jogi normának tekintették, jóllehet ezt csak a R G ­ Bl 1907/41 sz., az Oberlandegerichtek és az Oberster Gerichtsund Kassationshof törvénykezési gyakorlatáról szóló törvény 5.§ (4) rendelte el. Vö. ehhez W A H L E : Judikate und Sprüche des Öbersten Gerichtshofs XXXIX.

Jány János:

Kísértet história Jogtörténeti és ¡ogantropológiai tanulságok ísértet história hallatán visszajáró szellem ek, az élőket gyötrő lelkek borzongató feltűnése és az ellenük való védekezés sokféle, babonás techni­ kája jut az eszünkbe, de a jognak ebben a kontextusban aligha jut kitüntető szerep osztályrészül. Ez is mutatja, hogy másféle kísértet história ez, amit kezében tart az Olvasó, amely elüt az általában megszokottól. Ugyan­ akkor igenis vannak érintkezési pontok, és az alábbi so­ rokból kiderül, hogy a jog bizonyos szabályai is hoz­ zásegíthetnek egy közösséget ahhoz, hogy a holt lelkek nyugalmát biztosítsák. A tanulmány címe utalás a XX. század egyik legki­ válóbb angol antropológusa, Evans-Pritchard által meg­ alkotott ,ghost-m arriage” terminusra. Evans-Pritchard mint az angol kormány megbízottja, később mint ant­ ropológusjárta be Egyiptom, Szíria és Szudán vidékét.1 Mivel kiválóan ismerte az itt élő népek nyelvét és kul­ túráját, hosszú ideig tartó terepm unkája során rendkí­ vül értékes adatokat szolgáltatott az antropológiai és jogantropológiai kutatások számára. Szudánban, az itt élő nuer törzs társadalmi szokásait tanulmányozva egy rendkívül érdekes és szokatlan házassági formát figyelt meg, melyet - jobb híján - „ghost-marriage"-nek, szel­ lemek házasságának nevezett el. Mivel korábbi antro­ pológiai és jogtörténeti kutatások ehhez hasonló formát nem fedtek fel, az új term inus bevezetése EvansPritchard részéről indokoltnak tűnik. Mégis, ahogy je ­ len tanulmányban bizonyítani szeretném, a „ghost-marriage" forma megjelenése korántsem olyan egyedi eset, mint ahogy azt a nuer törzs jogantropológiai vizsgálata esetén gondolnánk. A jogösszehasonlítás módszereinek segítségével fény derül arra, hogy már az ókorban is is­ mert volt egy ehhez nagyon hasonlatos házassági for­ ma, amelynek kutatása sajnálatos módon mind a hazai, mind a nemzetközi irodalomban meglehetősen elhanya­ golt területnek számít. Az em lített jogtörténeti párhu­ zamok kutatása az ókori Perzsiába és Indiába vezetnek el bennünket.

K

A CAG AR H Á ZASSÁG A Z Ó KO RI P ER Z SIÁ B A N FORRÁSOK Az ókori Perzsia jogának kutatása a XX. században kezdődött el, döntően orientalisták részéről. A munkát nagyban nehezíti, hogy az ókori Perzsia három nagy korszaka (Akhaimenida dinasztia kora: Kr. e . VI.-IV. század; pártus kor: Kr. e. III.—Kr. u. III. század; Szaszanida dinasztia kora: Kr. u. III.—VII. század) közül csak ez utóbbi korból vannak forrásaink, azok is meg__ lehetősen szűkösek. Az egyetlen jogforrás ebből a kor18

ból a címe szerint ezer bírói ítéletet tartalmazó Mádigán / H azár Dádestán, am elyet m inden valószínűség sze­ rint II. Khosrau perzsa király uralkodása alatt (590-628) jegyzett fel egy Párs provinciában élő jo ­ gász, Farrokhmard i Wahrámán. A szöveg nehézkes­ sége, túlzott tömörsége, rendkívül sok nyelvészeti prob­ lémát okozó ortográfiája és világos szerkesztési elvei­ nek hiánya miatt egy évszázada sok fejtörést okoz a té­ ma iránt érdeklődő, kevés számú kutatónak. Ez a ma­ gyarázata annak, hogy először rövidebb, pusztán né­ hány fejezetre szorítkozó szövegkiadás látott napvilá­ got,2 a szöveg teljes kiadására az elmúlt évtizedben ke­ rült csak sor.3 A bírói ítéletek ezen gyűjteménye termé­ szetesen nem ad felvilágosítást a perzsa jog teljes ke­ resztm etszetéről, pusztán a szerkesztő által fontosnak tartott, döntően szokatlan vagy nehéz esetek („hard cases”) kerültek be a gyűjteménye. Ennél fogva a tipikus esetek, és az azok mögött álló jogi normák sok esetben rejtve m aradnak előlünk. A m unkát tovább nehezíti, hogy az idézett ítéletek, illetve a jogtudósok kommen­ tárjai nem tartalmazzák sem a jogi normát, sem az íté­ let-kommentár indoklását, megelégednek az adott jo g ­ eset megoldásának puszta közlésével. Ennek magyará­ zata, hogy a perzsa jog alapvetően szóbeli hagyom á­ nyon nyugodott, az írásbeliség alig játszott szerepet a jogi normák, és a hozzájuk fűzött kommentárok kiala­ kulásában. E szóbeli jog feltárásának egyetlen módja az ismert ítéleteken és kommentárokon nyugvó induk­ tív következtetés lehet. Bár nyilvánvaló, hogy ilyen kö­ rülmények között az induktív módszer alkalmazása sok veszélyt rejt magában, alkalmazására ennek ellenére rá vagyunk kényszerítve, hiszen ez az egyetlen esélyünk a perzsa jog mélyebb megismerésére. A szaszanida kor után keletkezett, zoroasztriánus te­ ológiai-jogi munkák ugyan néhány pontban finomítják az MHD+A tanulm ányozása által nyert képet, mégis ezek alkalm azásával csínján kell bánni, hiszen e mű­ vek a Szaszanida birodalom bukása után, igen lényege­ sen m egváltozott politikai, gazdasági és jogi környe­ zetben születtek, ahol a zoroasztriánizmus a korábbi ál­ lamvallási szerepétől megfosztva, egy kisebbségben élő közösség vallása maradt csupán, míg a társadalom tag­ jainak többsége az újonnan bevezetett iszlám jogot kö­ vette. Term észetesen, e források tanulm ányozása sok haszonnal járhat, de elsősorban a jog további fejlődése szempontjából, és nem a szaszanida kor mélyebb meg­ ism erése céljából vehetők figyelem be. Legfontosabb források e korból a Dádestán I déníg ,4 az ehhez fűzött „kom m entár” (Pahlavi Riváyat),5 valamint a Riváyat i Em éd i A savahistán.6 A D ádestán Tdéníg Kr. u. 881 ben keletkezett, szerzője a főpap Manuscihr, aki maga is jártas volt teológiai és jogi kérdésekben. A mű célja, hogy válaszokat adjon azokra a kérdésekre, amelyeket a zoroasztiánus közösség tagjai tettek fel a főpapnak, ennél fogva szerkezete kérdés-válasz formátumú pár­ beszédekre épül. A műben elsősorban teológiai, rituá­ lis és mitológiai kérdések dominálnak, jogi megközelí­ téssel csak akkor találkozunk, ha az adott kérdés a jogi háttér felvázolása nélkül nem volt m egválaszolható.

Qmgd, egy másik főpap „iránymutatásai” sokkal inkább használhatóak témánk szempontjából, mivel a jogi ala­ pú megközelítés jóval jellem zőbb e műre és szerzőjé­ re: az összesen 44 kérdésből 24 foglalkozik kifejezet­ ten jogi kérdésekkel, míg M anuscihr pusztán 22 jogi kérdéssel foglalkozik az összes 92 közül. E tanulmány keretei között, a fent említett oknál fogva, a szaszanida kort követő forrásokat csak kiegészítésként fogjuk al­ kalmazni, és akkor is csak annyiban, amennyiben a jog további fejlődése szempontjából fontos adatokkal gaz­ dagítják a jog történetéről felrajzolt képet.

FOGALMAK A perzsa jogászok a házasság három formáját külön­ böztették meg (pádikhsáy; khwasrayün, cagar),7 ezek kö­ zül jelen tanulmány keretei között csak ez utóbbival fog­ lalkozunk részletesen, és ezzel is csak annyiban, amenynyiben témánk szempontjából elengedhetetlenül fontos.8 E házassági forma kivételesnek számított, és csak abban az esetben kötöttek ilyet, ha a körülmények ezt kifejezet­ ten kikényszerítették. A házasság megkötésének szüksé­ ges feltétele volt, hogy egy férfi törvényes örökösök hiá­ nyában halt meg. A zoroasztriánizmus ideológiája szerint a törvényes örökös nélkül elhunyt férfi társadalmi hely­ zete igen rossz volt, név nélkülinek (abé-nám)9 nevezték, hiszen nem volt senki, aki a nevét és vagyonát tovább vi­ gye, valamint a szükséges halotti áldozatokat érte bemu­ tassa. Különös jelentőséget ad e ténynek a zoroasztriániz­ mus másik alapvető tanítása, amely szerint a házasság és gyermekek nevelése vallási kötelességnek számított (khwéskáríli), melynek segítségével a Jó erői növeked­ nek a Földön, és ezáltal segítik a teremtő isten, Ahura Mazda (Ohrmazd) kozmikus harcát a Gonosz erői ellen. Jogi szempontból a hangsúly a törvényes örökösök kife­ jezésen nyugodott, s ez szűkebb értelmű terminus volt, mint a gyermek, mivel nem minden gyermek számított törvényes örökösnek. Törvényes örökösnek kizárólag az örökhagyó pádikhsáy házasságából származó fiú gyer­ meke számított.10 Leányok, valamint az örökhagyó nem pádikhsáy házasságból származó gyermekei ki voltak zár­ va az örökségből. A pádikhsáy házasságból született fiú­ gyermek hiányában elhunyt férfi tehát igen nehéz hely­ zetbe került a közösség szemében társadalmi és vallási szempontból egyaránt. Azért, hogy az ilyen „bajbajutott” férfiak helyzetét enyhítsék, a jog segítségét vették igény­ be, és egy kivételes, helyettesítő házassági formát fejlesz­ tettek ki, a cagar házasságot. Azt a személyt, akinek jogi kötelezettsége volt, hogy az elhunyt számára törvényes örököst támasszon, stürnak nevezték. A stürság, mint jogi intézmény, részlete­ it tekintve, rendkívül sok problém át okozott a perzsa jogászok számára, hiszen se szeri, se száma azon ítéle­ teknek és kommentároknak, melyek e kérdés jogi prob­ lematikáját boncolgatják. Ennek ellenére, az intézmény alapvető kontúrjai teljes biztonsággal rekonstruálhatóak. A jogtudomány a stür három kategóriáját különböz­ tette meg: természetes (büdag), kinevezett (gumárdag), végrendeletben meghatározott (kardag). A term észetes stürok közül első helyen az özvegy

állt, feltéve, ha zoroasztriánus v olt.11 Am ennyiben az özvegy a férje halálát követően cagar házasságot kö­ tött, korábbi házassága nem szűnt meg, és jogi érte­ lem ben továbbra is elhunyt férje feleségének szám í­ tott. M ivel a cagar házasságban a férj nem játszo tt fontos szerepet, hiszen férji jogai m eglehetősen kor­ látozottak voltak, cagar férjként - elm életileg - bárki szóba jöhetett. A férj jogainak korlátozása következ­ tében a cagar házasságban a manust nem ő gyakorol­ ta, következésképpen, a cagar házasság egy matrimonium sine manu m arid forma volt. Bár e kifejezés in­ kább egy római jogász szavait idézik, e m egközelítés egyáltalán nem volt idegen a perzsa jogászoktól. Sa­ já t jogi term inusuk volt a hatalom kifejezésére (sáláríh), és rengeteg ítélet foglalkozik a sáláríh kér­ désével a pádikhsáy és cagar házasságokban. Mivel a sálárihot a cagar férj nem gyakorolhatta, a feleség jo ­ gosult volt egy gyámot kiválasztani magának elhunyt férje férfi rokonai közül.12 Az elhunyt örökhagyó leány gyerm eke szintén ter­ m észetes ííi/m ak szám ított, feltéve, ha apja hatalma (sáláríh) alatt állott annak halála pillanatában. Amenynyiben a leánygyermek már házasságban élt, pádikhsáy házasságát fel kellett bontania férje jóváhagyása m el­ le tt,13 vagy cagar házassággá kellett átalakítania. Am ennyiben több leánygyerm eke volt az örökhagyó­ nak, a perzsa jogászok számára sem volt világos, hogy melyiket kellett stfirrá kinevezni: voltak olyan jogtudó­ sok, akik szerint a legfiatalabb leányt14 kellett s/űrnak tekinteni, míg mások az elsőszülött lánygyermek mel­ lett kardoskodtak.15 Azokban a házasságokban, am e­ lyeket a lány mint stür kötött, jogi szempontból az el­ hunyt (atya) feleségének számított, míg a cagar férj je­ lenléte pusztán biológiai tény volt, m elyet a jog nem vett figyelem be. Ahhoz, hogy e nagyon fontos tényt m egértsük, szükséges hangsúlyozni, hogy a zoroasz­ triánus jogban a Szaszanida birodalom korában a vér­ fertőzési tabu nem volt ismert, sőt a közeli vérrokonok közti házasság kifejezetten kegyes cselekedetnek (ahlaw dád) szám ított a teológiai és jogi doktrínák szempontjából.16 A stür i kardag az örökhagyó által végrendeletileg m eghatározott stür volt, aki a term észetes stürhoz ké­ pest elsőbbséget élvezett, am ennyiben m indkettő je ­ len volt: a természetes stür csak abban az esetben lát­ hatta el feladatát, am ennyiben a végrendeletben m eg­ határozott személy valamilyen oknál fogva (pl. beteg­ ség, stb.) nem volt képes ellátni hivatalát.17 Az örök­ h agyójogosult volt végrendeletében bárkit s/wrjának m eghatározni, akár saját közeli vérrokonai ellenében is.18 Kinevezett stür (gumárdag) jelölésére csak abban az esetben kerülhetett sor, ha sem term észetes stür nem volt az adott családban, sem az örökhagyó nem gon­ doskodott végrendeletileg stür meghatározásáról. A ki­ nevezést a dödwarló\, egyfajta pap-bírótól kellett kérni.19 Amennyiben egyszerre többen is versengenek a stürí tisztség betöltéséért, a legm éltóbbat (sazágtar) kellett kinevezni.20

Elméletileg, a s/ürok között nem volt nemi megkü­ lönböztetés, de az ítéletekből egyértelm űen kiderül, hogy a nők stürrá való kinevezését előnyben részesí­ tették a férfiakhoz képest. Amennyiben a stur nő volt, egy időben csak egy férfi stür'ja lehetett,21 mert m ás­ különben a született gyerm ekek hovatartozását nem lehetett volna m egállapítani. A m ennyiben a stüri funkciót férfi látta el, feleségének szem élye nem já t­ szott szerepet, utóbbi feladata „pusztán” arra szorít­ kozott, hogy gyerm ekeket szüljön egy olyan em ber szám ára, akivel esetleg még csak nem is találkozott. Egy férfi egy időben több elhunyt sfi/rja is lehetett, mivel - elméletileg - több cagar feleséggel is rendel­ kezhetett, és ezáltal a gyerm ekek hovatartozása min­ den kétséget kizáróan m egállapítható volt. A teológiai-jogi doktrína szerint a stüri funkció ellátása kegyes cselekedetnek szám ított, mely anyagi haszonnal nem járt,22 de Mardag, egy többször idézett jogtudós véle­ ménye jelzi, hogy a társadalmi valóság ettől gyökere­ sen más képet m utathatott,23 és a stürság ellátása igen­ is haszonnal járhatott.24 Röviden tehát, az intézmény lényegét az alábbiak­ ban lehet összefoglalni. Amennyiben egy férfi törvé­ nyes örökös hiányában hunyt el, bonyolult és részle­ teiben kimunkált szabályok alapján kijelöltek egy sze­ mélyt, aki, mint az elhunyt stürja cagar házasságot kötött egy közelebbről meg nem határozott szem élylyel. A cagar házasságban a család tagjainak az el­ hunyt (aki jogi szempontból férjnek és apának m inő­ sült), az elhunyt feleségének szám ító asszony, a ca­ gar férj (aki nem gyakorolt manust felesége és a gyer­ mekek felett), valamint a gyermekek (akik jog szerint az elhunyt gyerm ekeinek voltak tekintendők) szám í­ tottak. Tágabb értelemben, az elhunyt egy közeli, fér­ fi rokona is a családhoz tartozott, mert ő gyakorolta a m anust (sälärTli) a cagar feleség felett, hiszen a ca­ gar férjnek ilyen joga nem volt. Amennyiben e házas­ ságból fiúgyermek(ek) születt(ek), őket stüríg-püsnak nevezték, és az elhunyt örökhagyó örököseinek minő­ sültek, és mint necessarii heredes, helyzetükre a successio in universum ius volt az irányadó. Amennyiben csak leánygyerm ekek születtek, ők nem m inősültek törvényes örökösnek, ezért nagykorúságuk elérése után kötelesek voltak cagar házasságot kötni valaki­ vel, és ily m ódon örököst tám asztani „apjuk” számára.25 Amennyiben ebből a házasságból sem szü­ letett fiúgyermek, a sor addig folytatódott generáció­ kon keresztül, amíg egy törvényes örökös nem született.26 A fenti áttekintésből világosan megállapít­ ható, hogy e házasságot, m elyet a perzsa jogi szak­ nyelv cagar házasságként ismert, joggal nevezhetjük „szellem ek” házasságának, hiszen legfontosabb célja az elhunyt „szellem éről” való gondoskodás (a halotti kultusz bemutatására jogosult törvényes örökös bizto­ sítása útján), sőt, az elhunyt, „szellem e” útján tovább­ ra is a családhoz tartozónak m inősült, hiszen a cagar feleség az ő hitvesének minősült, csakúgy, mint a há­ zasságból született gyermekek is az ő törvényes örö­ köseinek számítottak.

JOGI PROBLÉMÁK A fent igen vázlatosan leírt jogi konstrukció igen ne­ héz helyzetbe sodorta a cagar férjet, hiszen olyan gyer­ mekek felneveléséről kellett gondoskodnia, akik - jogi szem pontból - nem m inősültek az ő gyerm ekeinek.27 Nem gyakorolhatott sáláríhot felesége és gyermekei fe­ lett, és ki volt téve annak a veszélynek, hogy ő is „név­ telenül” hal meg, am ennyiben nem voltak pádikhsáy házasságból szárm azó gyermekei. Nem meglepő ezek után, hogy e társadalmi réteg mindent elkövetett azért, hogy jogi helyzete m egváltozzék. Az ősi (szokás) jog, a cástag, kifejezetten érdekeik ellen foglalt állást, de tám ogatásra találtak a bírói jogszokásokban (kardag), amelyek több esetben is contra legem döntéseket hoz­ tak. Á kardag döntései jól láthatóan inkább szolgálták a cagar férjek jogi és gazdasági érdekeit, és ezáltal alapjaiban veszélyeztették e házassági intézmény tar­ talmát. Hosszú távon a kardag m egközelítése kereke­ dett felül, és lerontva az ősi szokásjogot, a cagar há­ zasságot lényegesen m egváltoztatva, tevékenyen hoz­ zájárult annak későbbi eltűnéséhez.28 Az egyik legvitatottabb kérdés az volt, hogy ö rö­ kölhet-e a cagar gyerm ek term észetes apja után? E l­ m életileg, a kérdésre egyértelm űen elutasító választ kellett volna adni, hiszen minden más válasz a cagar házasság értelm ét veszélyeztette volna. A problém a m egoldására a bíróságok a cagar gyerm ekek örökbe fogadását javasolták, mely a cástag értelm ében szin­ tén érvénytelennek m inősült. De am ennyiben leg­ alább egy stüríg-pus már született a cagar házasság­ ból, nehéz volt olyan érvet találni az ősi doktrína mel­ lett érvelők részéről, mely az adoptio érvényességét kizárta volna. Ezáltal a cagar házasság eredeti kül­ detését oly m ódon sikerült fenntartani, hogy e m el­ lett a cagar férj/apa érdekei sem szenvedtek lényege­ sen csorbát. Egy m ásik, a társadalm i gyakorlaton, és nem a bírói jogszokáson alapuló m egoldás az volt, hogy a stüríg-pus m egszületése után a cagar házas­ ságot pádikhsáy házassággá form álták át (ugyanazon házasfelek k özött),29 és az ezt követően született gyerm ekek már a term észetes apa örököseinek voltak tekintendők. A másik kérdés, amely körül parázs vita zajlott a jog­ tudósok között, az volt, hogy elláthatja-e egy cagar gyermek a stüri funkciót? E technikainak tűnő kérdés mögött valójában egy m ásik, kim ondatlan, de nagy horderejű kérdés húzódott meg, a cagar gyermekek stá­ tuszának kérdése. A hagyom ányos doktrínát egy, a gyűjteményben név szerint nem idézett jogtudós fogal­ m azta m eg,30 míg Rád-O hrm izd, egy többször is idé­ zett tudós véleménye szerint a cagar gyermek is jogo­ sult a stű n tisztség betöltésére.31 A több, egym ásnak ellentm ondó ítélet és jogi szakvélem ény nem teszi le­ hetővé, hogy e kérdésben biztosan állást foglaljunk, de annyi világosan m egállapítható, hogy e kérdés a jo g ­ gyűjtem ény keletkezésének idején a perzsa jogászok számára is komoly fejtörést okozott anélkül, hogy vég­ ső, mindenki szám ára elfogadható m egoldást találtak volna a probléma orvoslására.

SZELLEM EK H Á Z A S S Á G A M Á S JO G I KU LTÚ RÁKBAN Az ókori Perzsiát körülvevő népek jogi kultúrájában a levirátus egy széles körben ismert és alkalmazott há­ zassági forma volt, ahogy ez a B ibliából,32 Josephus Flavius33 írásából, vagy korábban, a hettita törvénykönyv34 alapján egyértelműen megállapítható. A cagar házasságról előre bocsátott ismeretek alapján azonban az is megállapítható, hogy a levirátus főbb pontjaiban különbözött a cagar házasságtól, mivel ez utóbbi nem új házasság, hanem egy helyettesítő forma volt; az öz­ vegy férje nemcsak az elhunyt testvére, hanem bárki, az agnat rokonságon kívül levő személy is lehetett; ííűrként nemcsak az özvegy, hanem az elhunyt lánya, fia, az általa végrendeletben m eghatározott harm adik személy, vagy a hatóságok által kijelölt személy is szó­ ba jöhetett, sőt egy személy (férfi) egy időben több el­ hunyt 5/wrságát is vállalhatta, és ezért javadalm azásra is számíthatott. Ehhez hasonló házassági formával azonban nem találkozunk az egész ismert ókori KözelKeleten, ám az ókori India jogélete hasznos párhuza­ mokkal lát el bennünket, még akkor is, ha figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az indiai társadalmi és val­ lási kontextus nagy eltéréseket mutat az ókori Perzsiához képest. Az ind jog értelmében az özvegynek tilos volt férje halálát követően ismételten férjhez mennie, de kivéte­ les esetben eltekintettek e szabálytól, ha a körülmények kényszerítő ereje ezt szükségessé tette. Ilyen kénysze­ rítő körülménynek tekintették azt az esetet, amikor egy férfi úgy halt meg, hogy nem rendelkezett törvényes örökössel. A férj halála után az özvegy engedélyt ka­ pott a rokonságtól, hogy újból férjhez menjen, elsősor­ ban az elhunyt fiú testvéréhez, vagy annak hiányában bármelyik családtaghoz.35 Ha férfi rokonok egyáltalán nem maradtak a családban, egy Brahmant neveztek ki, hogy törvényes örököst támasszon az elhunytnak az öz­ vegy segítségével. E házassági formát az ind jogiroda­ lomban niyogának nevezték. A házasságból született fiú - ksetraya36 - az elhunyt törvényes örökösének szá­ mított. Nagykorúságának eléréséig örökrészét az el­ hunyt testvére,37 vagy a fiú anyja38 kezelte. M int látható, az ind jogban, csakúgy, m int a zoroasztriánus jogban, a házasság célja az volt, hogy egy elhunyt férfi számára törvényes örököst támasszon, aki tovább viszi a család nevét (nám-burdár), kezeli a családi vagyont és gondoskodik „apja” halotti kultuszá­ ról. Az örökösök eme komplex funkciójából kiindulva nem meglepő, hogy Indiában olyan férfiak szám ára is m egengedett volt a niyoga, akiknek élete során bizo­ nyítást nyert, hogy törvényes örökösök tám asztására valamilyen oknál fogva (betegség, stb.) nem képesek.39 Az özvegy m ellett a leánygyerm ek is kinevezhető volt (putriká) arra, hogy tám asszon utódot apjának.40 Manu törvénykönyve értelm ében (Manu 9. 127-140; 145.) a leány fia (putrikáputra) egyenrangúnak szám í­ tott a term észetes fiúval (aurasa), de a Sm rti-k a ter­

mészetes fiú és a ksetraya után csak harm adik rangú­ nak ism erték el.41 A későbbi jogirodalom ban a putrikaputra besorolása körüli ellentm ondások továbbra is fennmaradtak.42 A különböző házasságokból született gyermekek be­ sorolása körül kialakult ellentmondások annak a követ­ kezménye, hogy Manu törvénykönyvének szerző(i) és a többi jogtudós ambivalens módon ítélték meg a niyo­ ga jogszerűségét. Több vers is olvasható Manu törvénykönyvében, amelyek betűjükben és szellemükben egy­ aránt alapvetően különböznek az eddig idézett versek­ től.43 A kom m entátorok m indent m egtettek annak ér­ dekében, hogy a nyilvánvaló ellentmondásokat elsimít­ sák, de nem jártak nagy sikerrel. Doniger-Smith szerint igen valószínű, hogy Manu két különböző tradíciót tar­ talmaz: az egyik, mely szükséghelyzetben megengedte a niyoga házasság létrejöttét, és a másik, mely elvetet­ te ezt a lehetőséget.44 M ivel a niyoga az ind joghistó­ ria korai korszakára jellem ző, nagyon valószínű, hogy az első nézet egy korábbi álláspontnak felel meg, míg a másik vélem ény az új doktrínát tartalm azza, mely nem ismerte el e házasságot jogszerűnek. Ezek m ellett található egy harmadik típusú normarendszer is Manu törvénykönyvében, amely nem tiltja ugyan meg kifejezetten a niyoga alkalm azását, de fel­ tételeit igen szűkre szabja. Az egyik ilyen szabály ki­ mondja, hogy a kijelölt pár (niyukta) csak egy gyermek nem zésére jogosult, többre azonban nem.45 Szexuális élvezet szintén tilos volt egy másik vers szerint: amenynyiben a pár ebbe a bűnbe esett, mindketten igen sú­ lyos vétket követtek el,46 és a születendő gyerm ek ki volt zárva az örökségből,47 ennél fogva nem tudta el­ látni az őt terhelő rituális kötelezettségeket sem. Egy másik, hasonló szellem ű szabály szerint a szexuális kapcsolatra pusztán egyetlen alkalom m al kerülhetett sor, vagy legalábbis nyomban be kellett szüntetni, ha a nő várandósnak érezte magát 48 Az e csoportba tarto­ zó, szinte teljességgel betarthatatlan szabályok már az új doktrína kezdetét jelzik, mivel nyilvánvaló céljuk az volt, hogy a brahmanizmus alapelveivel ellentétes niyo­ ga létrejöttét nagyon m egnehezítsék, vagy egyenesen megakadál yozzák ,49 A niyoga házasság története - végeredményét tekint­ ve - tehát m egegyezik a cagar házasság történetével: mindkettőre a teljes elhagyás sorsa várt. A történeti és ideológiai háttér azonban nagyban különbözött Indiá­ ban és Perzsiában. Manu törvénykönyvében az is o l­ vasható, hogy a niyoga nem más, mint az állatok szo­ kása, egy olyan végső condemnatio, mely teljesen ide­ gen a perzsa hagyománytól. A zoroasztriánus jogban a cagar házasság azért tűnt el, mert a társadalmi szoká­ sok, és az azokat erősítő bírói jogszokások a természe­ tes apa érdekeit védték az elhunyt örökhagyó érdekei­ vel szemben, s ez vezetett az intézmény átalakulásához, majd lassú eltűnéséhez. E jogtörténeti folyamatot azon­ ban sohasem kísérte ideológiai m agyarázat, az intéz­ mény vallási vagy más elítélésére, kiközösítésére so­ sem került sor. A jog fejlődésének dinam ikája, ötvö­ ződve a társadalmi realitásokkal, vezetett el az em lített— 21

végeredményhez, ám a cagar házasság még hosszú ide­ ig fennmaradt, mint egyfajta „m ásodrendű” házassági forma.50 Indiában ezzel ellentétes folyamat játszódott le: egy korábbi doktrínát egy másik, azzal gyökeresen szembe helyezkedő új váltotta fel, és rövid átmeneti idő után az új megközelítés kiszorította a régit. Ennek kö­ vetkezménye a régi doktrína ideológiai elítélése is. A természetes apa érdekeinek és jogainak védelme azon­ ban mindkét jogi kultúrában megfigyelhető: nemcsak a kardag védte a cagar férj jogait, hanem Manu törvénykönyve is szentel egy verset51 ennek a kérdésnek, amely mutatja, hogy e problém a Indiában is komoly társadalmi feszültségek eredője lehetett. Az indo-iráni jogi hagyomány m ellett a Szudánban élő nuer törzs joghagyom ánya az, mely a fentiekhez igen hasonló intézményt fejlesztett ki, és melyet EvansPritchard a bevezetőben említett ,ghost-marriage" név­ vel illetett. A nuer közvélekedés szerint az örökös nél­ kül elhunyt férfi társadalmi helyzete igen negatív, ezért egy helyettesítő házasságot fejlesztettek ki, hogy kise­ gítsék az ilyen férfiakat szorult helyzetükből. T örvé­ nyes örökösnek e hagyományban is kizárólag a fiúgyer­ mekek számítottak. A rokonsági szolidaritásból folyó legalapvetőbb kötelezettség, hogy e kisegítő házassá­ got létre hozzák, ellenkező esetben az elhunyt férfi lel­ ke kísérteni fogja a rokonság tagjait.52 A kísértő szel­ lemtől való félelem mellett a másik fő motiváció az élők részéről e kisegítő házasság m egkötésére az, hogy ez egyben vallási értelemben vett kegyes cselekedetnek is minősül. E házasságokban, jogi értelemben a férj a szel­ lem, akinek a nevében a nő vételárát kifizették és a há­ zassági ceremóniát bemutatták. Az asszonyt ciekjooka, azaz a szellem felesége, a gyerm ekeket pedig gaatjooka, azaz a szellem gyermekei névvel illetik.53 A család tagjainak a szellem, a szellem felesége, a gyer­ mekek és a term észetes apa szám ítanak, és ez utóbbi gyakorolja felesége és a gyermekek felett a hatalmat is. A „ghost-marriage" és az egyéb házasságok közötti kü­ lönbség csak később lesz megfigyelhető, amikor a fel­ nőtt gyermekek nem természetes apjuk, hanem a „szel­ lem” rokonsági ágát folytatják. Ennek az a magyaráza­ ta, hogy a házassági kötelék haláleset bekövetkezése esetén sem szűnik meg, és az özvegy továbbra is el­ hunyt férje feleségének számít, így gyermekei is az el­ hunyt férj gyermekeinek minősülnek jogi értelemben. A házasság felbonthatatlanságának elve miatt nem en­ gedik meg a nuer hagyományban az özvegynek azt, hogy új házasságot kössön, sőt, a házasságkötésre al­ kalm azott kifejezés, kwen használata szintén tilos a ,ghost-marriage" vonatkozásában.54 Az esetek többségében a fiatalabb fiú testvér köt há­ zasságot az özveggyel, mert a testvérek általában szü­ letési sorrendben kötnek házasságot. Igen gyakran meg­ figyelhető, hogy fiatal emberek meghalnak mielőtt még házasságot kötöttek volna, vagy törvényes örökösökkel rendelkeznének. Ez az oka annak, hogy a ,ghost-m arriage"-ek száma szinte megegyezik a többi házasságé­ val. Gyakori jelenség, hogy férfiak házasságot kötnek — elhunyt rokonuk javára, de később képtelennek bizo-

22

nyúlnak arra, hogy sajátjo g ú k o n másik feleséget ve­ gyenek maguknak. Ha elég gazdag lenne is ahhoz, hogy másik házasságot kössön, a családi vagyon házasságkötésre használható részét átengedi az időközben fel­ nőtt gyermekek számára, és így élete végén törvényes örökös hiányában távozik az élők sorából. Ennek kö­ vetkeztében valam elyik fiú gyerm ek kötelessége lesz, hogy elhunyt term észetes apja számára törvényes örö­ köst tám asszon, azaz a hagyom ány generációkon ke­ resztül folytatódik.55 A nuer hagyom ány azonban tovább bonyolítja az egyébként sem egyszerűen kiszámítható rokonsági kap­ csolatokat azzal, hogy egy női rokon számára is meg­ engedi, hogy elhunyt férfi rokona érdekében feleséget vegyen m agának. Ilyen esetben a család tagjainak a „szellem”, női rokona, aki a feleséget vette az ő számá­ ra, a feleség, valamint a természetes férj számítanak. A gyermekek ebben az esetben is az elhunyt örököseinek számítanak.

V ÉG K Ö V ET K EZT ET ÉSEK A „szellem ek” házasságára vonatkozó különböző koncepciók jogtörténeti és jogantropológiai leírását kö­ vetően ideje számba vennünk a fent elmondottakból le­ vonható tanulságokat. Módszertanilag az tűnik helyes­ nek, ha először az egyes koncepciók között fellelhető azonosságokra hívjuk fel a figyelmet, majd ezt követő­ en tárgyaljuk az intézm ények m egvalósulásának kü­ lönbségeit. Ami a hasonlóságokat illeti, az alábbi felsorolás út­ ján szeretnék áttekintő képet nyújtani erről a kérdésről: - a társadalm i és az ideológiai környezet m egegye­ zik valamennyi vizsgált társadalomban: mindegyik kul­ túra igen negatívnak ítélte meg egy törvényes örökös hiányában elhunyt férfi társadalmi presztízsét, és ezért készek voltak utólag, mesterségesen kreált intézmények segítségével e problémát áthidalni. Mindhárom közös­ ségben a nem zetségen belüli szolidaritás m inim um á­ nak számított ezen intézményben való részvétel, ame­ lyet a társadalmi köteléken túlmenően vallási doktrína is erősített, melynek értelm ében ez vallási kötelezett­ ségnek és egyben kegyes cselekedetnek is minősült. - M indhárom rendszer patrilineáris, azaz a lányok nem folytatták atyjuk rokonsági vonalát, gyermekeik a férj gyermekeinek számítottak. A nuer törzs szavaival: ,A leány, az egy idegen személy. ” A perzsa teoretiku­ sok más megközelítésből, a vérfertőző házasságok iga­ zolásakor, hasonló végeredményre jutottak: „Mert min­ den nyomorúság, szülői gyűlölködés és szeretettelenség akkor következik be az emberiségnél, amikor fé r fi­ ak érkeznek hozzájuk idegen vidékről, idegen tarto­ mányból, idegen országból, megházasodnak, és amikor elviszik asszonyaikat, az atyák és anyák zokognak ezek­ kel (a szavakkal): 'elviszik leányainkat fogságba. ”56 - A patrilenáris rendszer következm ényeképpen ki­ zárólag az atyai ági rokonok jöhetnek szám ításba a „szellem ek” házassága m egkötésekor (stür), az anyai ági rokonok ki vannak zárva. - Az alapvető megközelítés mindhárom jogi kultúrá-

bán tehát az, hogy a házasság halál útján nem szűnik meg, hanem továbbra is fennmarad. E doktrína megle­ hetősen egyedi, és m eghatározó módon járul hozzá a „szellem ek” házassági gyakorlatának kialakulásához. Indiában e tényt az özvegy házasságkötési tilalma mel­ lett a sati gyakorlata még jobban kidomborítja. - A kisegítő házasságból született gyermekek az el­ hunyt örököseinek számítanak, és a term észetes apa (perzsa cagar) nem formálhat rájuk jogot. - A kisegítő házasságok kötésének kötelezettsége ge­ nerációkon keresztül folytatódik mindaddig, amíg egy törvényes fiú örökös nem születik, és a „szellem ” vég­ ső nyugalmát el nem nyeri a m egfelelő halotti áldoza­ tok bemutatása révén. A fenti hasonlóságok mellett néhány, esetenként igen fontos különbség is megfigyelhető a három tárgyalt kö­ zösség joggyakorlatában. E különbségek egyfelől az egyes jogrendszerek közötti különbségekből, másfelől az eltérő történeti fejlődésből származnak. Az első, igen lényeges kérdés a leány gyermek hely­ zete és szerepe. A perzsa jo g azon jellegzetessége, amely szerint a leány is lehetett stür, sőt, igen előkelő helyen szerepelt a versengő stürok közötti rangsorban, csak azzal a ténnyel magyarázható, hogy a perzsa jo g ­ tól nem volt idegen a vérfertőző házasságok gyakorlata. Mivel ebben az esetben a stür leány az apja feleségének számított, e kapcsolatot jogilag apja és leánya közötti házasságnak kell felfogni. A szaszanida és korai postszaszanida források tanúsága szerint azonban az ilyen kapcsolat társadalmi és vallási értelemben igen magas presztízsűnek számított, és „értékében” közvetlenül az anya és fia közötti házasság után következett. A nuer hagyományban a leányt nem találjuk ehhez hasonló po­ zícióban, mert e törzs szigorúan őrködött a vérfertőzési tabu betartása felett. Indiában a leány helyzete ambiva­ lens volt, mert bár ki lehetett őt nevezni (Manu 9. 127), a vérfertőzési tabu az ind jog szerint betartásra került. A második, szintén fontos különbség az egyes há­ zassági koncepciók mögött fellelhető társadalmi való­ ságban gyökeredzik. Ahogy azt mind a perzsa, mind a nuer hagyomány vizsgálatánál m egfigyelhető volt, az intézmény kizárólag az elhunyt érdekeit védelmezte, míg a term észetes apa jogait figyelm en kívül hagyta. Ennek következtében számtalan jogi, öröklési jogvita és társadalmi feszültség keletkezett. A perzsa jog e csapdából úgy m enekült ki, hogy lassú fejlődés útján átalakította, megváltoztatta az intézmény lényegét a ter­ mészetes apa érdekeinek megfelelően. A perzsa jogban a cástag és a kardag párhuzamos, esetenként egymás ellen ható dinamikája tette lehetővé e változást. Míg a cástag, az ősi doktrína védelmezői az elhunyt érdekei­ nek védelmezése útján valójában egy sui generis há­ zassági forma fenntartásáért küzdöttek, a társadalmi gyakorlathoz közelebb álló bírói jogszokás (kardag) a természetes apa érdekeinek védelm ezésével tulajdon­ képpen azon főbb jellegzetességeitől fosztotta meg e házassági formát, mely egyedi mivoltát biztosította. Mi­ vel a jog története azt bizonyítja, hogy a későbbiek so­ rán a kardag megközelítése kerekedett felül, ez egyben

azt is jelenti, hogy egy ősi, sui generis házassági for­ mából egy m ásodlagos,57 funkcióját vesztett házassá­ got hoztak létre. A Szaszanida birodalom bukását kö­ vető évszázadokban a cagar házasság még élő gyakor­ lat volt ugyan, de már m egváltozott tartalom m al, és e folyam atos funkcióvesztés következtében kikopott a gyakorlatból, és a mai párszik már nem is ismerik ezen ősi házassági formát.58 Az ind jogban a niyoga történe­ te egy radikális változás útján ért véget, amikor a meg­ változott vallási-jogi doktrína elítélte ezen ősi szokást, amely egyben ezen intézmény visszaszorulását is jelen­ tette. A nuer hagyományban, a fentiekkel szemben, sem megváltozott doktrínáról, sem pedig m egváltozott tár­ sadalmi gyakorlatról nem beszélhetünk, ezért a „ghost marriage” továbbra is jótékonyan hat az elhunytak lel­ kére, nem kevés gondot okozva ezzel az élők számára. Végezetül két, inkább technikai jellegű különbségre kell felhívni a figyelmet. Az egyik az, hogy a perzsa jog jutott a legtovább a cagar házasságra vonatkozó jogi ter­ minusok kidolgozásában, míg az ind jog és a nuer szo­ kások nem fejlesztettek ki a perzsa joghoz hasonlatos, vagy azt kifinomultságában megközelítő terminológiát. A stür személyének három osztályba sorolása, ezen osz­ tályok tagjai egymáshoz való viszonyának rendezése a perzsa jog egyedi jellegzetessége. E tény megítélésem szerint nem pusztán a perzsa jogi kultúra magas színvo­ nalát minősíti, hanem egyben azt is jelzi, hogy talán itt volt a legerősebb az igény az ilyen típusú házasságok megkötése iránt, ehhez pedig minden körülmények kö­ zött találni kellett valakit, akit jogi kötelezés útján kény­ szeríteni lehetett e feladat ellátására. A másik, jogtech­ nikai jellegű probléma a gyám személyének kiválasztá­ sa volt. A nuer hagyomány nem bíbelődik sokat ezzel a kérdéssel, s a „patria potestas”-1 a term észetes apához telepíti. A perzsa jog konzekvensebben járt el, amikor a cagar férjet kizárta e jog gyakorlásából, s a sálárihot elm életileg - az elhunyt jogának ismerte el, hiszen a gyermekek hovatartozását a hatalom döntötte el. A gya­ korlati kérdések megoldása céljából sem kötöttek komp­ rom isszum ot e tárgyban, és nem ruházták fel a cagar férjet e jog átmeneti vagy szubszidiárius gyakorlásával sem, hanem e helyett inkább az elhunyt rokonságából választottak ki egy férfiút, aki a sáláríhot a család felett ellátta. Indiában a niyoga házasságban gyakorolt gyám­ ság kérdéséről nem született külön szabály. Összességében azt mondhatjuk, hogy a részletkérdé­ sekben meghúzódó különbségek ellenére a három vizs­ gált házasság-koncepció igen közel áll egymáshoz, és ez fenomenológiai és funkcionális azonosságot tételez fel a perzsa cagar, az ind niyoga és a nuer „ghost-marriage” között. Mivel e tanulmányt Evans-Pritchardra való utalással vezettem be, illendő, hogy az ő szavaival is fejezzem be. Az antropológia és történelem című m unkája ha­ sábjain részletesen is kifejti azon nézetét, amely szerint „bár a szociálantropológia és a történetírás között, ter­ mészetesen, sok különbség van, ezek technikai, hang­ súlybéli és a perspektívát érintő különbségek, nem a m ódszer és a célkitűzés különbségei. ” Abban is hisz,

teszi hozzá, hogy „ha jobban megértjük, hogy ez így van, akkor szorosabb kapcsolat alakul ki a történeti és az antropológiai kutatások között."59

Evans-Pritchard fenti gondolatával egyetértve bízom benne, hogy e célt jelen tanulmány útján sikerült köze­ lebb vinnem a megvalósulás felé.

Jegyzetek------------------------------------------------------1 BUHANNAN,

P.-GLAZER. M.: Mérföldkövek a kulturális ant­ ropológiában. (Bp., 1997, 555-557. pp.) 2BARTHOLOMAE, Chr.: Über ein Sasanidisches Rechtsbuch. (Heidelberg. 1910.); BARTHOLOMAE. Chr. Mitteliranische Stu­ dien IV. Wiener Zeitschrift für die Kunde des Morgenlandes. XXVII. Band. (Heidelberg, 1913); BARTHOLOMAE. Chr.: Zum sasanidischen Recht. I-V. Sitzungsberichte der Heidelberger Akademie der Wissenschaften, Philosophisch-historische Klasse. (Heidelberg, 1918-1923.) 3 MACUCH. M: Das sasanidische Rechtsbuch „M ätakdän I Hazär Dätistän'TI. (W iesbaden, I981.)[a továbbiakban: MACUCH 1981]; MACUCH M: Rechtskasuistik und Gericht­ spraxis zu Beginn des siebenten Jahrhunderts in Iran. Die Rechtssammlung des Farrokhmard i Wahrämän. (W iesbaden, 1993.) [a továbbiakban: MACUCH 1993]; Perikhanian-Garsoian: The Book of A Thousand Judgements. A Sasanian LawBook. Persian Heritage Series. Costa Mesa, (California, 1997.) A legérdekesebb és legjellemzőbb ítéletek magyar nyelven sze­ melvények formájában olvashatók: JANY J: Szemelvények az ókori Kelet jogforrásaiból. (Piliscsaba, 2003.) [a továbbiakban: JANY 2003]. 4WEST, E. W. The Dädistän i Dínik and the Epistles of MánüskThar. Pahlavi Texts, Part II. (Oxford, 1882.) 5WILLIAMS, A. V.: The Pahlavi Riváyat Accompanying the Dádestán i Déníg. Part I: Translation, Transcription and Glossary. Part II: Transcription, Commentary and Pahlavi Text. (Copenhagen, 1990.) 5 SAFA-ISFEHANI, N. (ed): Riváyat i Hémlt i Asavahistan. A Study in Zoroastrian Law. Edition, Transcription and Translation. Harvard Iranian Series. Volume Two. (Boston, 1980.) 7A házassági formák részletes leírását lásd JANY: A Szaszanida birodalom magánjogának rendszere és továbbélése a Közel-Kele­ ten. (Bp.. 2000, 48-112. pp.) 8A cagar házasság politikai és gazdasági összefüggéseivel kapcso­ latban lásd MACUCH. M: Herrschaftskonsilidierung und zoroastrisches Familienrecht: zum Verhältnis von Kirche und Staat unter den Sasaniden. In: Iran und Turfan. Beiträge Berliner W is­ senschaftler, Werner Sundermann zum 60. Geburtstag gewidmet. (Hrsg: Christiane Reck und Peter Ziem e). (W iesbaden, 1995, 149-163. pp.) és JANY, J: A házasság mint üzleti vállalkozás a Szaszanida birodalom korában. (K eletkutatás 1996-2002, 15-23. pp.) 9abé-nam hast kefrazand né dáréd: „név nélküli az, akinek nin­ csenek gyermekei." HandarzThá i PéSénígán, In: J. M. JAMASPASANA: The Pahlavi Texts I-II. (Bombay, 1913, 40. p.) 10MACUCH 1995 [8. jegyzet] 153. p. 11 MHD 44. 6- 8: „Ha egy embernek nincsen felesége, vagy ha fe­ lesége nem tartozik a zoroasztriánus közösségbe, vagy ha egyet­ len kiskorú gyermeke más vallásba konvertált, stürt kell neki ki­ nevezni.” A jelen tanulmányban olvasható középperzsa jogi szö­ vegek fordítását - amennyiben a már említett szöveggyűjtemény­ ben szerepelnek e szemelvény gyűjteményből idézem.[3. sz. jegyzet]. Egyéb esetekben a magyar nyelvű idézetek jelen tanul­ mányhoz készült saját fordítások. 12AMACUCH 1981, 114. p. 13 Ez a szabály valójában az apai hatalom alá való visszakerülés ki­ kényszerítését volt hivatva szolgálni még abban az esetben is, ha az atya valójában már nem tartozott az élők sorába. MHD 43. 1-4:

„És ha azon (férjes asszony), aki a legméltóbb a stürság betölté­ sére, igényli (azt), ő(a férje) jogosult elválni tőle.” 14MHD 46. 17-47.2: „ ..mert természetes sorrendben a stürság a legkésőbb született leányhoz kerül." MACUCH 1993, 322. p. Perikhanian-Garsoian nem tartalmazza ezt a szakaszt. „És ha a következő nyilatkozatot teszi: 'ezt a

15 MHD 41.16-42.1:

dolgot stürság javára különítettem el", és két leánya van, ...akkor az a dolog, amelyről a nyilatkozatot tette, az idősebb leányé lesz mint stüri vagyon. ” MHD 45. 1-6: „És W áyayár azt is írta egy helyen, hasonló módon, hogy ha az atya egy dolog stüri vagyon­ ba való elkülönítéséről nyilatkozatot tesz..... anélkül, hogy azt bár­ kinek a hatalma alá rendelné...és két leánya van, valamint egyéb vagyonnal is rendelkezik, (akkor) az a dolog az idősebb leány bir­ tokába kerül, mint stüri birtok."

16A vérfertőzési tabu részletes tárgyalását ehelyütt mellőzöm, és egy másik tanulmányhoz irányítom a kedves olvasót.: JANY, J: A vérfertőzési tabu a perzsa jogban. In: Jogszociológiai Szemle 2,2003. 17 MHD 41. 15: „Ha egy végrendeletben meghatározott stürság

visszatér ahhoz a családhoz, amely azt létesítette,., és abban a családban két leány van, akkor az idősebbet kell a stürságra meg­ hívni. " 18MHD 82. 10-12: „Éshaő így nyilatkozik:' én stür birtokosnak jelölöm azokat a gyermekeket, akiket te szülni fogsz ’, akkor, füg­ getlenül attól, hogy a nyilatkozatot felesége, vagy bármely más asszony irányába tette, valamennyi gyermek, fiú és leány, egyen­ lő mértékben részesül, s valamennyinket stürságra jogosultnak kell tekinteni." 19MHD 49.15-17: „A következő hangzott el Rád Ohrmizdra való hivatkozással: ha ÁdurJ'armbayfelesége férje egyetértése mellett Mihrén stürságára vonatkozó igényét jelenti be. (ezt követően) Mihren stürja csak azután lesz, miután a bíró erről határozott, s attól az időponttól kezdve, amikor a bíró határozott, és a dolgot át kell adni neki. ” 20MHD 43. 1-4: ..De ha a legméltóbb (személy) bejelenti igényét, akkor (férje ellenkezése esetén is) a legméltóbbat kell kinevezni. " A legméltóbb kifejezetten vallási tartalmú kifejezés volt, mely­ nek tartalmát az eljáró papok hivatalból vizsgálták a kinevezés során. 21 MHD 43. 8 - 1 1: „És az is írva van, hogy a férjes asszonyt is mél­

tónak kell tekinteni a stürságra, míg azt, aki már másnak stürja, nem. " 22 MHDA 2. 6-7: „A stür munkája nem hoz hasznot, és mint a rab­ szolga bevétele, kegyes cselekedetnek minősül. Munkabér, haszon és gyümölcs, valamint a vagyon (amely stürság céljára van elkü­ lönítve) értéke a stürt nem illeti meg." JANY 2003, p. 35. 23 MHD 41. 8-9: „Mardag mondta, hogy a stürság anyagi haszon­ nal is jár. ” 24 A stüraig, mint üzleti vállalkozás részleteiről lásd JANY (1996—2002).[8. sz. jegyzet.] művekben is nyomára bukkanhatunk e szokásnak. Firdauszi: Királyok könyve c. eposzában az iráni történelem korai, mitikus homályba vesző részének leírásakor részletesen elbeszé­ li Feridüli király hatalma öröklésének történetét: Feridíín egyik fiát, írasol testvérei féltékenységből meggyilkolták. Mivel halá­ lakor egyik felesége már várandós volt, az asszony leánygyer­ meket szült. E leány nagykorúsága elérésekor házasságot kötött egy férfivel, akit a király, Ferldün jelölt ki számára, és Manu'cihr, az e házasságból született fiúgyermek lett dédapja örököse. (FirdausT: Sáhnáme, Geld e awwal, 83-85. (ed. Mólé, Tehran, 1369). 26MACUCH 1981, 115. p. 27 A cagar apa kötelezettsége volt, hogy felnevelje a gyermekeket, ugyanakkor amennyiben bármilyen oknál fogva éagar családja őt látta el meghatározott ideig, a költségeket meg kellett téríte­ nie. MHD 32.15-33.1: „Ha az apának nincs saját jövedelme, sa­

25 Irodalmi

ját pádikhsáy fia, leánya, vagy felesége vagyona terhére kell őt eltartani. De a cagar apát felesége vagy leánya örökrészéből kell eltartani. És ő köteles ennek megfelelő (vagyont) nekik vissza jut­ tatni. "

28CARLSEN, B.

H. :The Cakar Marriage Contract and the Cakar

Children’s Status in Matiyün i Hazár Datistan and Riváyat i Émct i ASavahiStán. In. Orientalia Lovaniensia Analecta 16, (1984, 112. p. Leuwen). 29MHD 70. 9—12: „Máhdát GuSnasp Gyánabzöt mondta: ha egy fér­ fi a következő nyilatkozatot teszi éagar felesége irányába: 'téged felveszlekpádikhsáy házasságba'... ” w MHDA 14. 9-10: „Sem a cagar házasságból származó fiú, fiú,

sem a leány nem nevezhető ki annak a férfinak a stürjává vagy gyámjává, aki számára stür vagy gyám nevezendő ki." 31 MHD 42. 11-12: „ ...és ő utána a legméltóbb a cagar házasság­ ból származófiú vagy leány... ”

32 Deut. 25. 5-10 33Jewish Antiquities IV. 254-256. 34Hettita törvénykönyv 193.§.

In: Ókori keleti történeti chrestomathia. (Bp., 1964, 264. p.) (ford. Harmatta János). 35 Manu 9. 59: „Ha nincs fiúgyermeke [a férjétől], a megfelelő mó­ don kijelölt nő a sógorától vagy /férjének] egy sapinda férfi ro­ konától foganjon kívánt utódot. ” (Dezső Csaba fordítása. In: JANY 2003, 67. p. 36JOLLY, J: Recht und Sitté, (Strassburg, 1896, 70. p.) 37 Manu 9. 146: „Aki gondoskodik elhunyt fivére vagyonáról és asz-

szonyáról, az nemzzen fivérének fiú utódot, majd pedig kizárólag neki adja /elhunyt fivérei vagyonát." (Dezső Csaba fordítása, In: JANY 2003, 75.' p. 190: „Egy utód nélkül elhunyt ¡férfi/ számára /özvegye

38Manu 9.

a férj] saját golrájába tartozóférfitől foganjon fiat. lés] az örökbehagyott vagyon összességét adja át neki." (Dezső Csaba fordí­ tása. In: JANY 2003. 78-79. pp. [36. jegyzet], 70. p.: Manu 9. 167: „Az elhunyt,

39JOLLY, (1896),

nemzőképtelen vagy beteg ¡férjnek I a rá vonatkozó szabály sze­ rint kijelölt feleségében nemzettfiát a hagyomány ksetrajának ¡„a földbirtokon, vagyis a törvényes feleségtől született"! tartja.” (Dezső Csaba fordítása, In: JANY 2003. 76-77. pp. A későbbi jogfejlődés során a szaszanida kori Perzsiában is nyílt lehetőség arra, hogy férfiak életükben házasság útján gondoskodjanak tör­ vényes örökösökről. 40Manu 9. 127: „Ha valakinek nem szülelett fiúgyermeke, pulrikává

teheti a lányát a következőformulával: „A fiú utód, aki tőle szü­ letik, adjon majd nekem áldozati ajándékot. ” (Dezső Csaba for­ dítása, In: JANY 2003. 73. p.

41 JOLLY. 1896. [36. jegyzet], 72. p. 42 LINGAT, R: The Classical Law of India.

Law o f India Series.

Babják Ildikó:

Röviden a burgundok adásvételi szokásairól burgundok Dél-Skandináviából szárm aznak, a Keleti-tenger felől törtek a Rajna irányába, ame­ lyen az V. század elején keltek át. Itt alakult ki Worms központtal a Nibelung-énekben ünnepelt Burgund Királyság, melynek királya akkor G undahar (413-436) volt.1 437-ben Aetius, római helytartó és a vele szövetségben álló hunok legyőzték a burgundokat, majd a burgund nép megmaradt része a róm aiak szö­ vetségeseként, foederatiként telepedett le Gallia keleti­ délkeleti vidékein. A 443-as foedus alapján a Rhone és a Saone folyók völgyében (Regnum Arelatense)2 erő­ södött meg a Burgundok Királysága. A burgundok szá­ mára a király a „mi király urunk” (dorninus noster rex), a rómaiak számára a burgund király császári tisztvise-

A

(Oxford, 1998. 60-61. pp.) 43 Manu 9. 64: „A kétszer születettek" ¡vagyis a felső három varnába tartozókj nem jelölhetik ki a megözvegyült nőt más ¡férfi] számára, mivel ha más ¡férfi] számára jelölnék ki, [ez­ által] az Örökkévaló Törvényt sértenék meg. ” Manu 9. 66: „Ezt a tudós bráhmanák által megvetett, háziállatokra alkal­ mazott szokást abban az időben hirdették ki az embereknek is, amikor Véna uralkodott." (Dezső Csaba fordítása. In: J A N Y 2003, 68. p. 44 DONIGER, W-SMITH, B. K.: The Laws of Manu. (New Delhi, Toronto, London, 1991. 204-205. pp.) 45 Manu 9. 60: „A kijelöltférfipedig tisztított vajjal bekenve, némán, éjszaka nemzzen egyetlenfiútaz özvegyben, ¡de] semmiképp se egy másodikat.” (Dezső Csaba fordítása. In: JANY 2003, 67. p. 46 Manu 9. 63: „Ha azonban a kijelölt ¡férfi és nő] az előírásokat megszegve testi vággyal közelednek egymáshoz, mindketten bű­ nösök I„bukottak"] lesznek: [mintha a férfi] a menyévelfeküdne össze, vagy a guruja hitvesi ágyába feküdne bele." (Dezső Csaba fordítása, Ín: JANY 2003, 68. p. 47 Manu 9. 147: „Ha [a sógora által nemzettfiú utód világra hozá­ sára] nem kijelölt nőnek egy másik férfitól vagy akár sógorától lennefia, azt szerelmi vágyból születettnek, örökségre nem jogo­ sultnak, hiába nemzetinek mondják. ” (Dezső Csaba fordítása, In: JANY 2003, 75. p. 48 JOLLY. 1896. [36. jegyzet], 70. p. 49 JOLLY, 1896, [36. jegyzet], 70. p. 50 A kifejezés B. H. Carlsentől származik: ,jecond-rate marriage”. (CARLSEN, 1984, [28. jegyzet], 112. p.) 51 Manu 9. 181: „Ezek az ¡aurasával] kapcsolatban említettfiúgyer­ mekek másnak a magvából fogantak. Akinek a magvából fogan­ tak, annak a [fiai ők valójában], nem pedig a másiknak." (Dezső Csaba fordítása. In: JANY 2003, 78. p. 52EVANS-PRITCHARD, E. E. :Kinship and Marriage among the Nuer. (Oxford, 1951. 109. p.) 53 EVANS-PRITCHARD, 1951. 110. p. 54 EVANS-PRITCHARD. 1951, 112. p. 55 EVANS-PRITCHARD, 1951, 111. p. 56 WILLIAMS I990.[5.jegyzet], 1.51. p.: II. 11. p. 57 CARLSEN, 1984. [28. jegyzet], 112. p. 58 MÓDI. J. J. : The Religious Ceremonies and Customs of the Parsees. 2nü Edition, (Bombay. 1937. 14—47. pp.) 59 BUHANNAN-GLAZER, 1997. [I.jegyzet], 571.p.

MŰHELY lő (m agister m ilitum ) volt.3 G undowech király (450-470) már 466-ben felmondta a foedust, és dél fe­ lé indulva a Római Birodalom zűrzavaros végnapjai­ ban új birodalm at tudott alapítani elfoglalva Lyont és Vienne-t. A királyok öccsüket tették meg társuralkodó­ nak, és míg a király Lyonban, addig testvére Genfben tartotta székhelyét.4

A BURGUNDOK ÉLTEK GALLIÁBAN VAGY A RÓMAIAK BURGUNDIÁBAN? A burgundok letelepedése a hospitalitas alapján való­ sult meg. 443-ban kettéosztották a házakat és a gazdasá­ gi épületeket, ugyanúgy, ahogy az ezekhez tartozó szán­ tóföldet is. A későbbiekben az állam területének gyara­ podásával a felosztási arány a burgund betelepülők ja ­ vára növekedett meg, a burgundok a szántók kétharma­ dát kapták meg.5 A Burgundiában élő nép kettős gyöke­ rű volt: burgundokból és rómaiakból állt, elkülönítésük. 25

itt volt a legkisebb mértékű, vérdíjaik között nem volt különbség,6 egyenjogúak voltak és sajátjogúk szerint él­ hettek. A rómaiak is hadkötelesek voltak, és nem állt fenn házassági tilalom a burgund és a római eredetű la­ kosság között. A római előkelők ráadásul jelentős politi­ kai befolyást is gyakoroltak a burgund lakosságra. A bur­ gundok lakosságszámukat tekintve is kisebbségben vol­ tak, és emiatt viszonylag gyorsan és jelentős mértékben romanizálódtak. Már a IV. században a limes mentén él­ tek, kereskedtek a rómaiakkal, és szoros kapcsolatuknak köszönhetően mind kulturálisan, mind pedig életm ód­ jukban felvettek római szokásokat. Ez elsősorban király­ ságukban mutatkozik meg, amely római jogi alapokon épült fel. A király teljesen független volt a néptől. Az ősi germán népgyűlés helyett az előkelők gyűlése, a biro­ dalmi gyűlés (conventus Burgundionum) lépett fel ta­ nácsadói funkcióval. A trónöröklés rendje már nem vá­ lasztáson alapult, hanem öröklési jogon.7 A királyság te­ rülete gawkra volt felosztva, amelyek élén grófok álltak (comites pagorum). A 31 grófságban8 egy burgund és egy római comes bíráskodott együtt, a burgund a bur­ gundok felett, a római a római lakosság felett.

A BURGUND KIRÁLYSÁG JOGFORRÁSAI A király rendelkezett a törvényalkotás jogával. Ezen törvényhozói jogosultságnak illetve a germán és római jog egymás mellett élésének volt köszönhető a Burgund Királyság fejlődése. A királyi törvényalkotói jog alap­ ján kodifikálta Gundobad (473-516) a burgund és ró­ mai jogot. Gundobad valamikor 480 és 501 között9 ad­ ta ki a Lex Burgundionumot vagy más m egjelöléssel Liber C onstitutionumoti0 amely a törvények hivatalos gyűjteménye volt, és alapját a király és az előkelők kö­ zötti kompromisszum biztosította. A törvénymű célja a jogbiztonság garantálása volt. Bár a törvénykönyv ha­ tálya csak a burgund eredetű és más germán származá­ sú lakosságra terjedt ki, tartalmazott néhány olyan elő­ írást, amely a burgundok mellett a róm aiakra is alkal­ mazást nyert. A római alattvalók, akiknek már az első burgund királyok is biztosították sajátjogúk használa­ tát, Gundobad király óta bebocsátást nyertek a „bur­ gund szokásjog erdejébe” is, ugyanis a burgund szo­ kásjog néhány előírása birodalmi jogként érvényesült, és a rómaiak és burgundok közötti jogviták eldöntése­ kor a Lex Burgundionumot rendelték alkalm azni.11 Ez a Gundobad és Sigismund-féle novellákat (501-515) is tartalm azta, am elyeket a már rendelkezésre álló tör­ vényszöveg m egfelelő helyeire illesztettek be. A tör­ vénymű ezen formájában hasonlít leginkább az Eurikféle vizigót törvényekre. A törvények hivatalos újra­ szerkesztésen „estek át” Sigism und király (516-523) alatt 517-ben, amelyet azonban később újabb novellák­ kal egészítettek ki. Ide sorolható az Ambérieux-féle és a III. Godomar-féle 524-es constitutio ,12 A római jogi befolyás ellenére - a lyoni koronajogászok közrem ű­ ködése nyomán - a burgund lex m esszem enőkig ger__ mán jellegű. „A germán ősi kor és a késő antik kor kö-

26

zötti félhomály lengi át”- mondja róla Beyerle.13 A be­ vezető rendelkezéseket (príma constitutio) - a 31 bur­ gund gíji/nak m egfelelően - 31 gróf látta el kézjegyé­ vel, a fennmaradt kéziratok pedig azt mutatják, hogy a törvénykönyv magja 88 címből áll, melyhez további 17 cím et csatoltak, valószínűleg Sigism und király m áso­ dik törvényalkotási törekvésének eredm ényeként.14 Nem hiányzik a törvényből a római jogi eredet, bár ál­ talában véve a törvény germán jellegű, tekintettel arra, hogy szabályai leginkább az Eurich-féle vizigót tör­ vénykönyv rendelkezéseinek felelnek meg. M indkét germán szokásjogi gyűjtemény egyébként példamutató volt az 507 és 511 között kibocsátott száli törvénykönyv készítői szám ára.15 A Burgund Királyság nem volt elég erős ahhoz, hogy helytálljon a germán államalakulatok között, végül pe­ dig 534-ben a frank előrenyom ulás áldozatául esett.16 A burgund törvénykönyv azonban a Királyság hanyat­ lása után is érvényesült, 534 után is hatályban maradt mint Lex Gundobada, mint a burgundok, Gundobad népének (Gundobaningi) személyes joga, jelölve ezen megnevezéssel azt is, hogy a törvény a burgundok szo­ kásjogát tartalm azza.17 A Frank Birodalom ban a bur­ gundok személyes joguk gyakorlása során ezen törvény joganyagát használták, és a frankok tiszteletben is tar­ tották a burgundok jogát és intézm ényeit, még a XI. században is akadtak olyanok, akik a confessio legis so­ rán azt mondták, hogy a burgund jog szerint élnek.18 A rómaiak saját jogát a Lex Rontana Burgundionum tartalm azta, amelyet szintén Gundobad rendelt össze­ foglalni, és már jóval 506 előtt kibocsátotta királysága lakosai számára. A „szűkszavú” 19 törvény elkészítése­ kor ugyan a burgund lex szolgált mintául, de a burgund királyi jog összefoglalásán túl a régi római jogforráso­ kat, a római vulgárjogot foglalta össze, de nyilvánva­ lóan felhasználták a vizigót Breviáriumot és Teodorik Ediktumát is.20 Rendszerét, jellegét és jelentőségét te­ kintve ezen törvény a II. Alarich vizigót király által ugyanezen időkben kiadott, római lakosságra vonatko­ zó Lex Rontana Visigothorumra vezethető vissza. A vi­ zigót hatás olyannyira dom inánsnak bizonyult, hogy 534 után, am ikor a frankok elfoglalták Burgundiát, a Breviárium Alaricianum egyre inkább kiszorította a gyakorlatból a Lex Romana Burgundionumot. Mivel a Breviárium bizonyos kéziratai függelékként tartalmaz­ ták a Lex Romana Burgundionum ot, és a Breviárium utolsó szöveghelye Papinianustól származik, ezért töb­ ben Papinianusnak tulajdonították az egész szöveget, ennek m egfelelően, tévesen Papinianusként jelölték a Lex Romana Burgundionumot. 21

KERESKEDELEMRE UTALÓ NYOMOK A LEX BURGUNDIONUMBAN Ahogyan a bevezetőből kiderült, a Lex Burgundio­ num azon germán törvények közé tartozik, amelyek a későklasszikus kori római kultúra erős befolyása alatt álltak. Nehlsen Lex Burgundionumró1 írt cikke22 nagy­ ban hozzájárul ahhoz, hogy m egérthessük a korábbi

szakirodalom ban fellelhető, a burgundok adásvételi jogával kapcsolatos feltételezéseket. N ehlsen a tör­ vény általa m egvizsgált szövegének keletkezési idejét 517-re datálja, és Sigism und burgund királyra vezeti vissza, am ely törvényszöveg egyébként több olyan részt tartalm az, am ely egészen régi anyagnak m inő­ sül, még Gundobad király törvénykönyvéből szárm a­ zik. A törvény tartalm ának vizsgálata előtt fontos ki­ emelni azt, hogy a burgundok nyilvánvalóan nem tö­ rekedtek átfogó törvénym ű elkészítésére, hanem „pusztán” az újonnan felm erült igények diktálta vál­ toztatásokat és kiegészítéseket rendezték sorba egy­ más után. Ezért m ondhatjuk azt, hogy a m indenkori szabályok nem tükrözik a burgund jo g életet a maga egészében, hanem azt m utatják, a jogalkotónak aktu­ álisan mely kérdésekkel kellett foglalkoznia. Tekintettel arra, hogy a burgundok törvényeiben öszszességében ritkán esik szó a kereskedőkről, különösen szembetűnő az, hogy büntetőjogi szempontból is előke­ rül a negotiator kifejezés: ha ugyanis ez a személy gyil­ kosság áldozatává válik, a tettes köteles a gyilkosságért járó büntetőpénzt megfizetni.23 A burgund törvényalko­ tók nem az egyedül utazó kereskedők védelme érdeké­ ben rögzítették ezt a szabályt, hanem kereskedők együt­ tesen utazó csoportjából indultak ki, amit a törvényszö­ veg többes számú megfogalmazási módja is mutat. Azt is rögzítik azonban, hogy ha a kereskedők csoportját éri támadás, és a kereskedők a támadás során megölik tá­ madójukat, emiatt őket nem lehet perbe fogni. A törvényalkotó az üzleti életről mutatott képe tehát meglehetősen szegényesnek tűnik, ezen a megítélésen a rabszolgákkal való szerződéskötés szabályozása (21. cím) sem változtat.24 A szabályozás szerénysége egy­ általán nem meglepő, hiszen a vizigótoknál is hasonló­ an szűkszavúan kezelték a problém át.25 A szolga urát semmilyen kár nem érheti azon jogügyletekből, am e­ lyet valaki a szolgával létesített a dominus beleegyezé­ se nélkül.26 Ezért a szolgának annak ura tudta nélkül kölcsönadott pénzt nem lehetett a dominuson követel­ ni, így ha a rabszolga azt nem fizette vissza, a kölcsön­ adó elvesztette a kölcsönösszeget.27 Ezzel áll szoros kapcsolatban a lakóhely szabad meg­ választásának rögzítése. Aki a nyilvánosság előtt enge­ délyt ad egy kétkezi munkát végző szolgának arra, hogy tevékenységét gyakorolja, és a szolga mindeközben el­ sikkasztja a rábízott javakat, az, aki a szolgának enge­ délyt adott vagy kártérítést kell fizessen, vagy ki kell szolgáltatnia a szolgát a károsultnak.28 Azáltal, hogy szabadabbá vált a rabszolgák piaci tevékenysége, az idegen rabszolgákkal kötött ügyletekre egyre több le­ hetőség nyílt, megélénkülhetett az áruk és szolgáltatá­ sok cseréje. Ez azonban csak bizonyos árukra és mes­ terségekre korlátozódott, számos aranyműves és cipész dolgozott rabszolgaként, a kereskedők között azonban nem tűntek fel rabszolgák.29

AZ ADÁSVÉTEL FORMAI KELLÉKEI A Lex Burgundionum koncepciója alapján nem cso­ dálkozhatunk azon, hogy az adásvételi ügyletekkel is

csak korlátozottan foglalkozik a törvény. Emiatt nem elég részletes az adásvételi szerződéskötés feltételeinek rendezése sem. A De venditionibus, quae sine testibus scribuntur (99.) cím alatt a rabszolga, marha, szőlős­ kert, más ingatlan vagy ház adásvételének formai kel­ lékeivel foglalkozik.30 Az ügyletről okiratot kell készí­ teni, amelyet hét, öt vagy legalább három helyben lakó tanúnak alá kell írnia vagy kézjeggyel el kell látnia. En­ nek hiányában az okirat érvénytelen, sőt a vevő még a kifizetett vételárat is elveszítheti,31 ha már kifizette azt. Az m inden esetre nehezen képzelhető el, hogy az ok­ irat érvénytelen és ennek ellenére a vevőnek ki kell fi­ zetnie azt a vételárat vagy vételárrészt, am ellyel még tartozik az eladónak. Ezzel felmerül az a kérdés, hogy mit kell az adásvétel létrehozatala szempontjából elen­ gedhetetlenül szükséges elemnek tekintenünk? Az idé­ zett szabály csak olyan nagyobb értékű javakról szól, mint rabszolgák, földek, házak. Ezek adásvételénél szükséges feltétel lehetett az okirat kiállítása, és ez ki­ vitelezhető is volt, de a mindennapok „apróbb” cikkei­ nek adásvételénél csak nagyon nehezen lehetett volna m egkövetelni ehhez hasonló szigorú form aságokhoz kötött ügyletkötési feltételeket. M indezek ellenére az értékesebb javak eladása esetére kikötött írásbeliség jól tükrözi a burgund jogi kultúra színvonalasságát. Az árucsere szem pontjából az is fontos kérdés, va­ jon lehetséges volt-e pusztán a fent leírt formában lét­ rehozott írásbeli szerződéssel úgy adásvételi ügyletet kötni, hogy a felek egym ás felé nyújtandó szolgálta­ tási kötelezettségüket csak később teljesítik? A lkal­ m azták-e m indennapjaikban a halasztott adásvétel szokását? Tekintettel arra, hogy a Lex Burgundionum a szerződéses okiratoknak különös jelentőséget tulaj­ donít, akár igennel is válaszolhatnánk a kérdésre. M égis azt keli m egállapítanunk, hogy az adásvételi ügylet nem az okirat kiállításával, hanem a vételár ki­ fizetésével vált perfektté. Azt is kérdezhetnénk, vajon nem az volt-e a tanúk feladata, hogy a vételár kifize­ tését és a dolog átadását is igazolják? Ez utóbbit va­ lószínűsíti az az előírás, hogy a tanúk helyi lakosok kell legyenek. Az ügylet megkötése szempontjából vé­ leményem szerint a vételár m egfizetésének volt döntő jelentősége, az okirat kiállítása csak a fent felsorolt esetekben volt járulékos követelmény. Ezt a m egálla­ pítást A m bérieux egyik, a Lex Burgundionum hoz fű­ zött kiegészítő constitutio')^ támasztja alá.32 E szerint, ha valaki az ellenséges frankoktól m egvásárolt egy idegen eredetű rabszolgát, és azt tovább akarja adni, az csak attól a rabszolgatulajdonostól követelheti a rabszolga árát, akitől a frankok korábban a szolgát el­ ragadták. Ilyenkor a frankoktól való rabszolgavétel esetén az ügyleti tanúk az alábbi esküt kellett, hogy tegyék: „Nobis praesentibus pretium dare vidimus; séd nec ille, qui mancipium conparavit, nullám fra u dem aut conludium cum inim icis fecit. ”33 T ehát az, hogy sem m ilyen árm ánykodás nem történt, hanem rendben zajlott le a vétel, a vételár leszám olásában m utatkozik meg, am elyet a tanúk esküvel igazolnak. M indez tehát azt a m egállapítást erősíti, hogy a búr- —

gundok szokásjogában az adásvételi ügylet tipikusan a vételár megfizetésével jött létre. Az imént említett törvényhely, amely burgund rab­ szolgák ellenséges frankoktól való visszavásárlásáról rendelkezett, nagyon hasonlít arra, amely az Alamanniából származó rabszolgák visszavásárlásával kapcso­ latos.34 De itt még nagyobb hangsúlyt kap az alábbi al­ ternatíva: „aut p rét ¡unt dominus reddat, aut servum habeat qui redemit. ” A foglyul ejtettek ellenségtől való visszavásárlása más koraközépkori jogforrásban is fel­ bukkan, nem meglepő tehát, ha a burgundoknál is meg­ találjuk a megváltási jog (Lösungsrecht) nyomait.35 A rabszolgák Alamanniából való visszavásárlásával kap­ csolatos törvényhely úgy folytatódik, hogy az az ingem us redemptus, akit a visszavásárlással felszabadítottak, köteles a vételárat megtéríteni „megvásárlójának”.36

ÖSSZEGZÉS A burgund jogi feljegyzések értékeléséhez segítsé­ gül szolgálhat az, ha összehasonlítjuk más korabeli tör­ vényekkel. Mivel a burgundok régi törvényeiket egészítgették ki, szokásjogukat érdem es a longobárd jo g ­ fejlődés azon periódusával összevetni, amikor Rothari uralkodását követően a longobárd törvényeket is novel­ lák hozzáfűzésével újították meg. Tekintettel arra, hogy mindkét népnél a korábbi szabályok kiegészítése és letisztázása került a „jogfejlesztés” középpontjába érthe­ tő, hogy ez szolgál összehasonlítási alapként. Ha csak Liutprand szabályait tekintjük, a longobárdok a burgundokénál sokkal gazdagabb joganyaggal rendelkeztek, de ehhez azt is hozzá kell tennünk, hogy a Burgund Ki­ rályság jóval rövidebb időszakon át volt politikai té­ nyező a koraközépkori Európában. A longobárdok ko­ rukat megelőzve jogukat átfogó módon foglalták össze az Edictum Rothariban, melyhez fogható „törvényművel” a burgundok nem büszkélkedhetnek. A Lex Burgundionumbó\ fentebb kiemelt rendelkezésekkel kap­ csolatban egy további körülményt kell kiemelnünk. Az Alamanniából visszavásárolt rabszolgákról az 56. cím rendelkezik, Ambérieux kiegészítő constitutio]a kifeje­ zetten a frankoktól való visszavásárlásról szól. Úgy tű­ nik, hogy a később beillesztett novella megism étli a szolgák visszavásárlására vonatkozó rendelkezést. Le-

hetséges lenne, hogy valós igényük volt egy újfajta sza­ bályozás - a frankoktól való vásárlás - megalkotására? Lehetséges-e, hogy a frankoktól való rabszolga-visszavásárlás esetének „bedolgozásakor” a burgundok nem vették észre, hogy ezek a szabályok már korábbról ren­ delkezésre álltak, csak éppen nem a frankokkal, hanem az alemannokkal kapcsolatban volt megfogalmazva ré­ gebbi törvényükben ez a kérdéskör? Vagy pontosan tisztában voltak a korábbi szabályokkal, és a ’frank tol­ dalékkal és a „kettős” szabályozással’ épp a frank-alemann különbséget, szembenállást szándékozták kihang­ súlyozni? Akár igennel, akár nemmel válaszolunk, a fe­ leletből m indenképpen a burgundok jogi kultúrájának folyamatos fejlődésére következtethetünk. A burgund jogi feljegyzések funkcióját tekintve úgy foglalhatnánk össze az adásvételről leírtakat, hogy épp a kiegészítő és újító jellegű normák voltak azok, am e­ lyek a m eghaladott szokásjogtól való eltávolodást, a jogfejlődést igyekeztek szolgálni. A Lex Burgundionum már említett azon sajátossága, hogy a régi burgund joghoz „csak” kisebb változtatáso­ kat és kiegészítéseket fűz, és csak bizonyos területeken törekszik átfogó reform ok feljegyzésére, a feljebb be­ mutatott részletekből is világosan látható. Nehlsen sze­ rint a „Si quid verő legibus nostris non tenetur insertum, hoc tantum ctd nos referre praecipim us iudicantes”37 megállapítást nem úgy kell értelmezni, mint­ ha a Lex Burgundionum kibocsátásával a jogszabályok feljegyzését befejezettnek tekintették volna, hanem úgy kell felfogni: a királynak igénye volt annak kinyilvání­ tására, hogy ő az egyetlen, aki a burgundok jogának to­ vábbfejlesztésére hivatott.38 Jogéletük túlnyomó részét írott joguk nem tükrözi, ezért találunk oly kevés sza­ bályt az adásvételi ügyletek lebonyolítására vonatkozó­ an. Törvényükben inkább azokkal a szabályokkal talál­ kozhatunk, amelyeket olyan konkrét esetekre alkalmaz­ tak, mely eseteknek a burgundok különös figyelmet for­ dítottak. A rendkívüli esetekre vonatkozó szabályok m indennapos jogi konfliktusokban való alkalm azása, pontosabban az ebből adódó nehézségek nemcsak a ko­ rabeli jogalkalm azók helyzetét bonyolíthatta, hanem m indazokét is, akik manapság igyekeznek a Lex Burgundionumma1 foglalkozni.

J egyzetek-----------------------------------------------------------

1 Hermann, CONRAD:

Deutsche Rechtsgeschichte I. (Karlsruhe 1962.62. p.) 2 Heinrich, M1TTEIS- Heinz, LIEBERICH: Deutsche Rechts­ geschichte (München-Berlin 1966 35. p.) 3 KATUS László: A középkor története, (Bp., 2001. 62. p.) 4 KATUS 62. p. 5ANGI i.-BÁRÁNY A. - OROSZ I. - PAPP I. - PÓSÁN L.: Eu­ rópa a korai középkorban, 3-11. század (Debrecen, 1999. 44. p.) 6A nemesek vérdíja - függetlenül attól, hogy római vagy burgund volt - 300 solidus, a tehetősebb szabadoké 200 solidus, a köz­ szabadoké és a királyi szolgáké 150 solidus, a katonáskodó szol­ gáké 60 solidus volt. (KATUS 62. p. és ANGI-BÁRÁNY 45. p.) 7 KATUS 62. p. 8A Lex Gundobada szerint állt 31 grófságból Burgundia. (ANGI-BÁRÁNY 45. p.) 9Kari, KROESCHELL: Deutsche Rechtsgeschichte (bis 1250) ___ (Opladen, 1992. 31. p.)

28

10Richard,

SCHRÖDER: Lehrbuch der Deutschen Rechts­ geschichte (Leipzig, 1907. 248. p.) "SC H R Ö D E R 248. p. 12 Lásd: Leges Burgundiorum-Constitutiones Extravagantes (in: Monumenta Germaniae Histórica - a továbbiakban M G H - LL. 2,1. szerk. von Salis), vö. CONRAD 63. p. 13 Germanrechte, (in: Texte und Übersetzungen 10. szerk. F. BEYERLE, (Weimar 1936. előszó) 14SCHRÖDER 248. p. 15 KROESCHELL 31. p. 16CONRAD 62. p. 17 SCHRÖDER 248. p. 18 KATUS 62. p. 19 KROESCHELL 32. p. 20CONRAD 63. p. 21 vö. SCHRÖDER 248. p. 22 Hermann, NEHLSEN: Lex Burgundionum (in: Handwörterbuch

zur Deutschen Rechtsgcschichte 2. - a továbbiakban HRG - szerk. von Adalbert, ERLER-Ekkehard, KAUFMANN. (Berlin, 1978. Sp. 1901-1915.) 23 Lex B urgundionum 29,1. és 29,2.: „X XIX . De superventoribus et effractoribus. (I ) Si quis superventu aut latrocinii scelere negotiatorem aut aliquem alium occiderit, occidatur; ita ut, si ea, quaeabstulit, non potuerint inveniri, in simplum de suis facultatibus reform etur. (2) Quod si superventum inferens ab his, quos lactrocinio suo crediderat expetendos, fuerit interfectus, nulla interfectoribus ab occisi dom inis aut parentibus m oveatur ex hac parte causatio.” (in: Leges Bur­ gundionum, MGH LL. nat. Germ. 2,1, (Hannover 1892, szerk. L. R. von SALIS 66. p„ és Lex Romana Visigothorum, Codex Theodosianus IX, 11,2. szerk. G. HAENEL, (B erlin 1962. 184. p. és k. pp.. Lex Romana Curiensis IX, 11,2. szerk. E. M EYER-M ARTHALER, (A arau, 1966. 277. p. A B reviári­ um hatással volt a Formuláé Turonenses 30. iratára is. A szö­ vegnek a leírt eljárás miatt van döntő jelentősége, (in: MGH Formuláé 152. és k. pp.) 24Lex Burgundionum 21.: „XXI. De servorum contractibus. (1) Si quis inconsulto domino, tarn Burgundio quam Romanus, originario aut servo solidos commodaverit, pecuniam perdat. ( 2) Quicumque verő servum suum aurificem, argentarium. ferrarium. fabrum, aerarium, sartorem vei sutorem in publico adtributum artificium exercere permiserit, et id, quod ad faciendam ope­ rám a quocumque suscepit, fortasse everterit, dominus, eius aut pro eodem satisfaciat aut servi ipsius, si maluerit, faciat cessionem." (in: MGH, szerk. von SALIS 60. p.) 25Codex Euricianus 283.: „Quod nesciente domino servis fuerit commendatum, si id perierit, dominus servi nullum damnum incurrat." (in: MGH LL I. szerk.: Karl, ZEUMER, (HannoverLeipzig, 1902. 10. p.) 26Emst, LEVY: Weströmisches Vulgarrecht. Das Obligationsrecht (Weimar, 1956. 80. és k. pp.) 27 Lex Burgundionum 21.: „ ( I ) Si quis inconsulto domino, tarn Bur­ gundio quam Romanus, originario aut servo solidos commodav­ erit, pecuniam perdat." (in: MGH, szerk. von SALIS 60. p.) 28LEVY 150.. 343. és k. pp.

ómában a hivatalnokok, a császárkorban pedig maga a császár is játékok rendezésével próbálta elnyerni a nép rokonszenvét. Népszerűségüket ezen felül a iactus missilium intézményének segítségé­ vel is növelni akarták. Szemléletesen mutatja be ezt az eljárást Cassius Dió: . .Ezek a látványosságok száz na­ pig tartottak. Közben Titus közszükségleti cikkeket is ajándékozott a népnek: kis fagolyókat szórt felü lrő l a nézőtérre, ezek mindegyikén egy ábra volt, egyiken va­ lamilyen élelmiszer, másikon ruha; ezen ezüst-, azon éppen egy aranyékszer, lovak igásbarmok, lábasjószág, rabszolgák; s aki elkapott egy ilyen golyót, csak el kel­ lett vinnie a beváltóhelyre, máris átvehette az ábrázolt holm it.”1 Jogi szempontból felmerül ezzel kapcsolat­ ban a kérdés, vajon hogyan szerzett tulajdont az ábrá­ zolt dolgokon az, aki egy fagolyót, azaz tesserát meg­ kaparintott. Gaius szerint akik missiliát dobálnak a nép közé, bár nem tudják, hogy azokból ki mit kap el, mégis mivel azt akarják, hogy az, amit elkapnak, az a m egszerzőé legyen, rögtön a dolog tulajdonosává teszik az illetőt.2 Ugyanezt tartalm azza a iustinianusi tankönyv (Inst. 2,1,46) is, azzal a különbséggel, hogy az „ut ecce praetores vei consules" betoldással pontosítja, hogy kik

R

29 Harald, SIEMS: Handel und Wucher im Spiegel frühmittelalter­ licher Rechtsquellen (Hannover, 1992. 138. p.)

30 Lex Burgundionum 99. „XCIX. De venditionibus, quae sine testibus scribuntur. I. Si quis mancipium, aut agrum aut vineam. aut aream vel domum factam in quocumque loco conparaverit, iubemus, út, si non fuerit firmata aut subscripta, pretium perdat: certe si loci illius consistentibus scriptura ipsa subscripta aut signata non fuerit, aut septem aut quinque testibus. 2. Certe si quinque testes ad praesens inventi non fuerint, trés idoneos tes­ tes loci illius consistentes, quorum fama nunquam maculata est, praecipimus subscribendos; certe si non. invalidam scripturam ipsam iubemus esse.” (in: MGH, szerk. von SALIS 113. p.) 31 LEVY: West Roman Vulgär Law. The Law of Property (Philadalphia. 1951. 161. p.) 32 Lex Burgundionum-Constitutiones Extravagantes XXI,9.: „Quicumque mancipium alienum de Francis conparaverit, testibus idoneis hoc adprobet, quantum et quäle pretium dederit, et hoc testes illi iurati dicant: 'Nobis praesentibus pretium dare vidimus; sed nec ille, qui mancipium conparavit, nullám fraudem aut conludium cum inimicis fecit'. Quod si testes idonei taliter sacramenta dederint, quantum pretium dedit, tantum recipiat; nec pastum requirat, et mancipium cuius fuerat sine mora reddatur.” (in: MGH, szerk. von SALIS 121. p.) 33 Lex Burgundionum-Constitutiones Extravagantes XXI.9. (in: MGH, szerk.: von SALIS 121. p.) 34 Lex Burgundionum 56,1.: „LV1. De servis in Alamannia comparatis. (1) Si quis servum alienum in Alamannia rcdemerit, aut pretium dominus reddat, aut servum habeat qui redemit; quod tarnen a praesenti tempore praecipimus custodiri. (2) Ceterum si ingenuus rogans redemptus fuerit, pretium suum emptori reddat.” (in: MGH, szerk. von SALIS 91. p.) 35 vö. Codex Theodosianus V, 7, 2.; Codex Iustinianus VIII, 50, 20.; Lex Visigothorum V, 4, 21. 3A Lex Burgundionum 56,2. (in: MGH. szerk. von SALIS 91. p., idézve: lásd feljebb) 37 Lex Burgundionum, Prima constitutio 10., (in: MGH, szerk. von SALIS 33. p.) 38 NEHLSEN: Lex Burgundionum (in: H R G 2, Sp. 1908-1909.)

Gedeon Magdolna:

A tesserákon való tulajdonszerzés problem atikája szoktak ajándékokat szórni a nép közé. Bár valóban ez a két magistratus alkalm azta leginkább a népszerűség m egszerzésének ezt a módját, hiszen a császárkorban ők gondoskodtak a játékok megrendezéséről, maga az uralkodó is többször felhasználta ezt az intézm ényt a nép iránti kegyének kifejezésére.3 A tulajdonszerzésről való felfogások egy része sze­ rint ilyenkor traditio in incertam personamró\ van szó, másik része szerint pedig derelictio által uratlanná vált dolog o cc u p a tió \al történő m egszerzéséről.4 Benedek Ferenc szerint - mivel a tesserák a pénzzel azonos el­ bírálást igényelnek - ilyenkor egy speciális occupatio történik, és a iactus missiliumon történő azonnali tulaj­ donszerzést kimondó szabály egy lex speciális, kivétel az alól az általános szabály alól, hogy a derelinkvált

dolgot a birtokba vevőnek elvben mindenkor el kell bir­ tokolnia.5 Véleményem szerint ez a felfogás azonban csak abban az esetben lehet helytálló, ha a nézőtéren csak - a Benedek professzor által is említett - gabona-, színház-, és fürdőjegyek kerültek szétszórásra, melyek több rokonságot mutatnak a pénzzel, mint a Cassius Dió művéből vett idézetben szereplő tesserák. A iactus missilium jogi megítélésének kérdéseire nem lehet pusztán a források elemzése alapján választ adni anélkül, hogy az egész intézmény célját, körülményeit megvizsgálnánk, melyhez jelentős segítséget nyújt Cas­ sius Dió leírása. Abból kell kiindulni, hogy az editor a játékokat - főleg a köztársaság idején, de mint láttuk a császárkorban is - saját népszerűsége emelésére akarta felhasználni, amit azzal is fokozni kívánt, hogy a néző­ ket a látványosságokon túl pénzzel vagy a tesserá kon feltüntetett dolgokkal is megajándékozta. Ebben az esetben pedig a hangsúly az ajándékon van, hiszen a játékrendező akarata arra irányult, hogy ado­ mánya fejében a juttatásban részesülők tartsák meg őt jó em lékezetükben, és később szavazatok formájában vagy egyéb módon viszonozzák jóságát. Ezt támasztja alá Cassius Dió is, aki leírásában a őánYó-^á, azaz az „ajándékozott” szót használja. Itt tehát nem arról van szó, hogy a játékok rendezője a számára felesleges dol­ gokat kidobálta, azaz derelinkválta, és nem törődött azok további sorsával,6 hanem tudatosan, ha bizonyta­ lan személynek is, de át akarta adni őket. Ez végbeme­ hetett volna úgy is, hogy a nézők sorba állnak, és az editor egyenként mindenkinek átadja az ajándékokat. Ez a módszer azonban a nagyszámú publikumot tekint­ ve nehézkes és időigényes lett volna, ezért találták ki a tesserá kát, melyeket egyszerűen szétdobáltak a nézőté­ ren. Ekkor pedig egy speciális traditio ment végbe, melynek causája a donatio volt. Mint láttuk, a tesserákon különféle jelek voltak, ami­ ket az erre a célra fenntartott helyeken be lehetetett vál­ tani. Az így megkapott dolgok között lehettek „lovak, igásbarmok, lábasjószág, rabszolgák", azaz rés máncipinek számító dolgok is, melyek tulajdonát csak mancipatio útján lehetett volna átruházni. így véleményem szerint azért volt szükség az azonnali tulajdonszerzést kimondó szabályra, hogy a rés mancipin, amit ily mó­ don nem m ancipatió\al, hanem csak traditió\a\ ruház­ tak át, elbirtoklás nélkül, azonnal tulajdont lehessen szerezni. Amikor már nem volt szükség m ancipatióra, a rés nec mancipi esetében pedig a kézről-kézre törté­ nő átadást m ellőzték, az ajándékozó tulajdonátruházó

Jegy zetek___________________________________ 1 DIÓ 66, 25, 4-5 (KAPITÁNFFY István ford.); Id. még DIÓ 62, 18, 1-2; 67,4,4. 2 GAI. D. 41, 1,9,7. 3 Suet. Cal. 18; Suet. Dóm. 4; Suet. Nero 11; SHA Elag. 22. 4Ld. BENEDEK Ferenc: így szórták a pénzt Rómában. (Jogtudo­ mányi Közlöny, 37. évf. 1982. 701-704. p.) 5 BENEDEK: i. m. 706. p. 6A iustinianusi Institutiókban szereplő szabály szerint ugyanis azok a dolgok tekinthetők derelinkváltnak, melyeket a tulajdonosuk az­ zal a szándékkal dobott el, hogy azok többé ne tartozzanak az ő ___ dolgai közé (I. 2,1,47).

szándékára tekintettel kellett megerősítenie a jogtudó­ soknak, hogy a tesserát elkapó a dolgon rögtön tulaj­ dont szerez. Azt is ki kell emelnünk, hogy a iactus missiliumra vonatkozó szabály mind a Digestában, mind Iustinianus Institutióiban közvetlenül, a traditito symbolicára példaként felhozott eset után szerepel, mely szerint a raktárban elhelyezett dolgokat a kulcs átadá­ sával is átadottnak kell tekinteni.7 Ezt szem előtt tart­ va, aki egy tesserát megkaparintott, nem akkor szerzett tulajdont, mikor az ábrázolt dolgot az átvevőhelyen át­ adták neki, hanem már rögtön, a dolgot jelképező fa­ golyó megszerzésének a pillanatában. Az occupatióval történő tulajdonszerzésre is találha­ tunk példát az arénában. Megtörténhetett ugyanis, hogy a venatiókhoz túl sok állatot szállítottak Rómába, m e­ lyek etetése és gondozása hatalmas összegeket em ész­ tett volna fel a császári kasszából. Ezért az uralkodó, hogy m egszabaduljon a felesleges állom ánytól, szét­ osztogatta a vadakat.8 Gordianus császár például az er­ dőnek berendezett amfiteátrumban szétengedte az álla­ tokat, és a nézők elfoghatták közülük a kívánt példá­ nyokat.9 A különbség a iactus missiliumhoz képest az, hogy a császár itt ténylegesen derelinkválta az állato­ kat, hiszen az akarata arra irányult, hogy azok ne tar­ tozzanak a tulajdonába, ne neki kelljen többé az ellátá­ sukat finanszírozni. Az ily módon uratlanná vált álla­ tokon pedig a nézők - a vadászathoz hasonlóan - occupatió\al szerezhettek tulajdont. A iactus missiliumnál a traditio során azonban nem­ csak az átvevő volt incerta, hanem a dolog is, amit meg­ szerzett. Az ügyletben egy szerencseelem is meghúzó­ dott, hiszen míg egyesek esetleg csak egy zsemlét sze­ reztek, mások egy rabszolgát vihettek haza. Ezt kihasz­ nálva a spekulánsok, akik nem akarták magukat a tö­ megben összetapostatni, előre megvették a nézőktől azt, amit majd azok a látványosságok alatt szereznek.10 A m issilium előre való m egvétele az em ptio spei egyik esetének szám ított.11 Azok pedig, akik így előre meg­ vásárolták a m issiliát, azok valószínűleg a beváltóhe­ lyeknél várták meg az eladókat, hogy azok az értéke­ sebb zsákmánnyal nehogy elillanjanak. Kr. u. 217-ben a praetorok felhagytak a játékokon való ajándékszórással, kivéve a Floralia ünnepét, ahol babot és borsót később is osztogattak.12 Az egyéb m agistratusók és a császár által rendezett játékokon azonban továbbra is fennm aradt ez a szokás, hiszen még a iustinianusi Codexben is találhatunk erre vonat­ kozó tiltó rendelkezést.13

7GaAI D. 41, 1,9,6. 8Roland, AUGEUT: Kegyetlenség és civilizáció. (Bp. 1978. 154. p.) 9SHA Górd. 3. 10Ludwig, FRIEDLÄNDER: Darstellungen aus der Sit­ tengeschichte Roms in der Antonine. (Leipzig, 11 Pomp. D. 18,1,8,1. 12 FRIEDLÄNDER: Die terthiimer, Hrsg. von J. 1885.497. p.) 13C. 12,3.

der Zeit von August bis zum Ausganag 1869. II. 174. p.) Spiele. Handbuch der römischen AlMarquardt und Th. Mommsen (Leipzig,

gazdasággal és a gazdálkodással összefüggő kér­ dések közül a büntetőjogi értékelés középpont­ jában a társadalom tagjainak gazdasági tevé­ kenysége áll, melynek célja az anyagi javak előállítá­ sa, valamint különféle szolgáltatások teljesítése. E fo­ lyamat során gyakran létrejön a gazdasági életben min­ dennapinak tekinthető, a hitelező és az adósa között fennálló sajátos jogviszony, amely - ideális esetben a tartozás kiegyenlítésével m egszűnik. Bizonyos ese­ tekben azonban a tartozás kiegyenlítésére nem vagy nem megfelelően kerül sor. A magyar jogrendszerben erre a nemkívánatos helyzet m egoldására irányuló kü­ lönféle - m agánjogi és közjogi jellegű - jogintézm é­ nyeket is felfedezhetünk. Vannak olyan magatartási formák, am elyekre - a jogalkotó mindenkori m egítélésétől függően - akár büntetőjogi jogkövetkezm ényt is lehet, illetve kell al­ kalmazni. Hangsúlyozzuk, hogy a jogalkotó csupán né­ hány - általa meghatározott, és a hitelezők érdekeit sér­ tő - cselekményt rendel, illetve rendelt büntetni, vagyis csak ezek a cselekm ények képeznek, illetve képeztek bűncselekményt. A történelm i-gazdasági változások - természetesen jelentős történeti előzményekkel - a 19. századra jutot­ tak el olyan szintre, hogy a hitelezők érdekeit sértő, il­ letve veszélyeztető bűncselekmények viszonylagos ön­ állóságra, mégpedig kodifikált önállóságra tettek szert. E körből feltétlenül említenünk kell a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 290. §-ában sza­ bályozott csődbüntett - az 1878. évi V. törvénycikkben (a Csemegi-kódexben) szereplő - történeti előzményé­ nek tekinthető, a csalárd és vétkes bukás elnevezésű tényállást. Jelen munkában csupán a bukás csalárd alak­ zatával foglalkozunk. A mai csődbűntett tényállásának tartalm ilag többé-kevésbé megfelelő első változata az 1807-ben, Fe­ renc császár által kiadott dekrétum ban található meg. A tényállás fejlődésének következő állomása az 1840. évi XXII. törvénycikk volt, amely már különbséget tett a „hamissággal párosult b u ká s” és a „vétkes gondat­ lanságból eredő b u kás” esetei között. E törvénycikk rendelkezett a „csődület”-ről és különbséget tett a ha­ misság, illetve vétkesség között. A törvénycikk 130. §a szabályozta a hamis bukást, míg a 131. § a vétkes gon­ datlanságból eredő bukást szabályozta. Az 1844. évi VII. törvénycikk pontosította, illetve kiegészítette az 1840. évi XXII. törvénycikket, azonban alapjaiban nem változtatta meg a jogszabályt, mivel a cselekmény jo g ­ alkotói megítélése sem változott jelentős mértékben. Átfogó m ódosítást jelentett ugyanakkor a 1874. évi XXII. törvénycikk, amely - egyebek mellett - módosí­ totta az elkövetési magatartások körét is.1 Ilyen előzm ényeket követően született meg hazánk első Büntető Törvénykönyve, a Csemegi-kódex néven is ismert 1878. évi V. törvénycikk. A kódex megalko­ tása során Csemegi Károly elsősorban a német, a fran­ cia, a belga és az olasz büntető törvénykönyvekre, il­ letve javaslatokra támaszkodott, azonban - a csalárd és vétkes bukás vonatkozásában feltétlenül - tekintettel

A

Madai Sándor:

A csalárd bukás néhány történeti és dogm atikai kérdése volt a korábbi magyar jogi szabályozásra is. Mindezen hatásokat egyértelműen tükrözi a kódex egésze, amely­ nek elfogadását hosszas bizottsági viták előzték meg. A Csemegi-kódex a csalárd és vétkes bukás tényállását a XXXV. fejezetében rögzítette. A Csem egi-kódex ezen rendelkezései 1932-ig m aradtak hatályban, am i­ kor is hatályba lépett a hitelsértésről szóló törvény, és újraszabályozta a fenti elkövetési magatartásokat.2 M ielőtt részletesebb fejtegetésekbe bocsátkoznánk, ki kell térnünk a bukás fogalm ának m eghatározására. A kiindulási pont a bukás jogi tárgya, amely mint fent em lítettük a hitelezők vagyona, illetve vagyoni érde­ kük. Büntetendőnek volt tekintendő az, aki büntetőjo­ gilag releváns m agatartásával adósságának m egfizeté­ sére képtelenné vált, vagy ezt színlelte. A bukás tehát a hitelezők jogainak sérelme vagy veszélyeztetése a fi­ zetésképtelenség színlelésével vagy előidézésével. Fon­ tos hangsúlyoznunk, hogy a fizetésképtelenség olyan állapot, amely fennállhat, illetve bekövetkezhet akkor is, ha az adósnak ugyan van vagyona, azonban az nem áll a rendelkezésére. A későbbiekben részletesen uta­ lunk rá, hogy a Csem egi-kódex - egyéb körülmények fennállása esetén - az úgynevezett anyagi csődöt ren­ delte büntetni, vagyis azt, am ikor az adósnak egyálta­ lán nem volt vagyona.3 A fenti kérdéssel kapcsolatban a jogtudom ányban négy álláspont alakult ki.4 Az első szerint a csődeljárás lefolytatása, pontosabban m egkezdése mint büntethetőségi kritérium szerepel, vagyis a csődeljárás m egin­ dítása nélkül a cselekm ény a büntetőjog territóriumán kívüli cselekmény marad. A következő elmélet szerint csak akkor büntetendő a bukás, ha a fizetésképtelenség és a csődeljárás m egindítása em iatt történt, vagyis az eseményeknek ok-okozati összefüggésben kell állniuk egymással. A harmadik megoldás szerint akkor bünte­ tendő a bukás, ha azt bűnösen követték el. A negyedik teória szerint tiltott és büntetendő cselekmény a hitele­ zői érdekek sértése vagy veszélyeztetése, ez azonban csak abban az esetben m erülhet fel, ha a csődeljárást megindították, vagyis a csődnyitás megtörtént. Angyal Pál egyébiránt ez utóbbi elm életet fogadja el, „azzal a hozzáadással, hogy a csődnyitás az ezt megelőzőleg, egyidejűleg vagy követőleg elkövetett s a hitelezők ér­ dekeit sértő, illetve veszélyeztető cselekmény értékelé­ sének lehetőségét biztosító oly miliőt teremt, melyben a tiltott s különben is büntetést érdem lő visszaélés a fe l­ tétlen büntetendőség színét ölti fe l.”5 A Csemegi-kódex szövegében ugyan expressis verbis a csődnyitás, mint a bűncselekmény elkövetésének__

alapvető kritériuma nem szerepel, azonban a törvény­ cikk - s látni fogjuk, mintegy szinonimaként - használ­ ja a vagyonbukott kifejezést.6 A korszakban két m eg­ közelítésben használták e terminus technikust. Az egyik értelem ben ezzel volt illethető az, akinek vagyona az adósságok kifizetésére nem elegendő, vagyis a passzí­ vái meghaladják az aktíváit. A Csem egi-kódex azon­ ban nem azonosul ezzel a tartalommal, hanem új, tech­ nikai jellegű m egközelítésben használja a kifejezést, értve alatta azt a személyt „ki ellen a csőd jogérvénye­ sen megnyittatott".1 Az indokolás: „Nem terjed ki tehát a szakasz azon egész területre, a melyet átfoglalnia szükséges lenne, s nevezetesen nem terjed ki azon személyekre, a kik ellen csőd nem nyittatott ugyan, de a kik fizetéseiket m eg­ szüntették, és az 1-4. pontokban körülirt cselekménye­ ket azért követik el, hogy hitelezőiket a követeléseikből való leengedésre, vagy károsító moratóriumokra kény­ szerítsék; vagy pedig hogy azokat - egész követelésük­ re nézve csalárdul megkárosítsák. Bár a hézag tagadhatlan, mindazonáltal azon nézetben valónk: hogy a f i ­ zetések beszüntetésének hatálya iránti rendelkezés, va­ lamint annak meghatározása, hogy mi értetik a fize té ­ sek m egszüntetése alatt, a csődtörvénybe tartozik, s hogy büntetőtörvénykönyv, itt úgy, mint sok más kér­ désben, a létező jogállapotra, s e kérdésben csakis a hatályban levő csődtörvényre támaszkodhatik, melynek sem kiegészítése, sem m ódosítása nem tartozhatik a büntetőtörvénykönyv feladataihoz"* Az 1878. évi V. törvénycikk kodifikációja során el­ sődlegesen a csalárd (illetve a vétkes) bukás törvény­ beli elhelyezésének kérdése kapott jelentős hangsúlyt. Az első eldöntendő kérdés az volt, hogy a deliktum köz­ érdek avagy az egyes egyének érdeke ellen irányul-e. A jogtudom ány korabeli olasz és német képviselőinek többsége a közérdek ellen irányuló támadást látta a csa­ lárd bukás elkövetésében, ezzel szem ben a Csem egikódex az egyéni érdek ellen intézett támadásra helyez­ te a hangsúlyt a törvénycikk megalkotása során, még­ pedig azért, mert - és ez az indokolásból egyértelműen kitűnik - a bukás csak azokat károsítja, akik hiteleztek az elkövetőnek, vagyis ez a kör - bár az elkövetés kö­ rülményeitől függően lehet akár nagyobb számú is pontosan behatárolható, és nem lehet olyan nagy, hogy e hitelezők érdeke közérdeket képezzen, annál is in­ kább, mert a sértettek száma már a cselekmény elköve­ tése előtt konkretizálva van, mivel a bűncselekmény el­ követésének előfeltétele - egyéb kritériumok mellett az, hogy fennálljanak nem tejesített m agánjogi követelések.9 Term észetesen előfordulhatott, hogy a bukást nagyobb gazdasági társaság szenvedte el, és így a sértettek köre szélesebb volt, ez azonban a bűncse­ lekmény elkövetésére hatást nem gyakorolt, mivel a bu­ kás elszenvedője a tényállásban nem volt közelebbről meghatározva. A következő kérdés, amely felmerült a kodifikátorban, hogy a bukás elkövetője csak és kizárólag keres­ kedő lehessen-e, vagy pedig tágabban húzzák meg a le— hetséges elkövetők körét, hogy nem-kereskedő is a bűn­

cselekmény alanyává válhasson. A törvénycikk előké­ szítői végül a második megoldást választották, mégpe­ dig azért, mert nem láttak különbséget aközött, hogy a hitelezők jogos követeléseit egy kereskedő vagy egy nem-kereskedő játszotta ki. A korábban említett három törvénycikkre is utal az Indokolás (1840. évi XII., 1844. évi VII. és az 1874. évi XXI. törvénycikk), és hangsú­ lyozza, hogy már azok sem tettek különbséget kereske­ dő és nem kereskedő között. Term észetesen az olyan elkövetési m agatartásoknál, ahol az elkövető csak ke­ reskedő lehet, külön m egjelölték e kritériumot. Az in­ dokolás így szól: „Mi indokolja tehát, hogy e kis fűszerkereskedő bukás esetében külön törvény alá rendeltes­ sék, ama vaspálya-vállalkozó, vagy nagybérlő, vagy a hadsereg szükségleteinek szállítója pedig - kivéve le­ gyen azon törvény rendelkezése alól. M ind az, a mi a bukást csalárddá, vagy vétkessé teszi, egyaránt előfor­ dulhat az egyiknél, mint a másiknál; a mi pedig a bu­ kás közvetett eredményét, a nagyobb mérvű veszélyt, a bukásnak viszhatását az általános hitelviszonyokra il­ leti: a kis kereskedőnek bukása által mindezen szem ­ pontok érintetlenül maradnak, vagy csak igen csekély mértékben érintetnek meg; míg ama nem-kereskedő bu­ kása, valóságos convulsiókat, s egy egész vidék szeren­ csétlenségét vonhatja maga után...M indezen okoknál fogva helyesebbnek, igazoltabbnak találtuk, a kérdéses delictum kiterjesztését - a nem-kereskedőkre is; termé­ szetesen azon megszorításokkal, melyek oly cselekm é­ nyek, illetőleg mulasztások tekintetében szükségesek, a melyek csak is kereskedőknél fordulhatnak elő."10 Szintén elvi igénnyel m erült fel a törvényjavaslat m egfogalm azása során, hogy a büntetendő bukással kapcsolatos kérdéseket a büntetőtörvénykönyvnek kelle tartalmaznia, avagy a csődtörvénynek? Egyebek mel­ lett egy meglehetősen nyomatékos indokkal tám asztja alá a tervezet készítője érvelését: a bűncselekm ények m eghatározására „találták ki” a büntető törvényköny­ vet, s em iatt a csalárd bukásnak is szükségképpen itt kell szerepelnie, bár a korszakból nem egy, az ellenke­ ző álláspontot elfoglalt büntetőtörvény em líthető, így például a korabeli belga vagy az olasz Btk. csupán rész­ rendelkezéseket tartalm az e bűncselekm ényre vonat­ kozóan." A modern kor jogásza szemével vizsgálva a kérdést, valóban sajátos m egoldásnak tűnik egy bűncselekm ényt nem, vagy nem csak a büntető törvénykönyvben szabályozni. A fenti gondolatm enettel m egegyező tartalm ú, bár egyes kérdéseket összekapcsoló nézet is megfigyelhető a korabeli jogtudom ányban.12 Eszerint a közérdek (köz­ hitei) sérelme összefügg azzal, hogy a bukást kereske­ dő vagy nem kereskedő követi el, tekintettel arra, hogy ez a - francia jog nyomán kialakult - nézet csak abban az esetben ism eri el a közérdek sérelm ét, ha a bukást kereskedő követi el. Em ögött pedig az a m egfontolás húzódik meg, hogy a hitel jogintézménye - létjogosult­ ságát természetesen magánszemélyek között is elismer­ ve - csupán kereskedelm i forgalomban szükségszerű, és mivel a kereskedelem és a „nemzetek élete” között szoros összefüggés van, ezért az ilyen vonatkozású bu­

kások feltétlenül közérdeket sértenek.13 A Csem egikódex - amint fent jeleztük - nem fogadta el a bukás közérdeket sértő, illetve veszélyeztető jellegét, kiindul­ va abból, hogy a bűncselekmény jogi tárgya14 a hitele­ zők vagyona, s a büntetőjog eszközeivel is védeni kell az ennek büntetendő csorbítására irányuló vagy ezt eredményező magatartástól a hitelezőket.15 A tényállásban m eglehetősen komoly szerep jutott az okozott kárnak, m ivel a 415. §-ban a jogalkotó 2000 forintban határozta meg azt a határ, amely a sza­ badságvesztés büntetés fokozatára és tartam ára egy­ aránt irányadó, mivel 2000 forintot meg nem haladó kár bekövetkezése esetén a büntetés három évig terje­ dő börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesz­ tés büntetés volt m eghatározva, addig ezen összeg fe­ lett már öt évig terjedő fegyház volt a büntetés.16 Ez­ zel összefüggésben felmerülhet, hogy a megjelölt öszszeg milyen vonatkozásban jöhet szám ításba?17 Ak­ kor, ha a passzívák haladják meg a 2000 forintot, vagy pedig akkor, ha a bukással okozati összefüggésben ke­ letkezett kár haladja meg a 2000 forintot? A kérdés megoldásához nem nyújt segítséget az Indokolás sem, mivel eredetileg a m iniszteri javaslatban csupán egy büntetési tétel szerepelt, és a két különböző büntetési tétel az igazságügyi bizottság javaslatára került a kó­ dexbe, mégpedig azért, mert: „a veszély, a kár nagy­ sága, minden szám bavehető jo g tu d ó s szerint, helyes eleme a büntetés arányosításának.” 18 Az igazságügyi bizottság javaslata szerint egyébként már 500 forintot m eghaladó kár esetén is a súlyosabb büntetési tételt kellett volna alkalmazni, azonban Teleszky István kö­ vetkező javaslatára a 2000 forintos határ került a kó­ dexbe: „Helyesnek tartom, hogy a ham is bukás lehe­ tőleg szigorúan büntettessék, és sok jó t várok e tekin­ tetben a törvényjavaslattól, nem ugyan épen azért: mert nagyon szigorú büntetéseket szab; hanem fő leg azért, mert szabatosan megállapítja úgy a hamis, mint a vétkes bukás eseteit. M égis különös tekintettel arra, hogy a feg yh ázbüntetésnek a törvényben elfogadott minimuma két esztendő és annak egy évre való leszál­ lítására tett indítvány a jogügyi bizottságban többség­ re nem talált, a ham is bukás büntetésének oly m érv­ ben való kiszabását, hogy három évi börtönnel bün­ tessék, akkor, ha 50 0frto t meg nem halad a kár, és ha a kár az 50 0 frto t meghaladja, 5 évig terjedhető fe g y ­ házzal büntettessék: túlszigorúnak tartom. A zt hiszem, hogy a törvényjavaslat egyéb §§-ai, nevezetesen a 361. és a 378. §§-al való összhang is megkívánja, hogy ne 500, hanem 2 0 0 0 fr t vétessék fe l mint határ­ összeg a nagyobb büntetés alapjául, mint ez az idézett §§-ban a csalásnál és az okiratham isításnál is fe lv é ­ tetik. Ennélfogva indítványozom , hogy a 415.§-ban előforduló „500" helyett „ 2000” szó tétessék. Ezzel úgy hiszem, elég súlyosan meg van büntetve a hamis bukás.”19 A fentiekből is érezhettük, hogy a kódex e ponton mellőzi a kellően pontos m eghatározottságot, ezért a jogalkalm azáshoz feltétlenül szükséges egyértelm űsí­ tés a jogtudományra és a bírói gyakorlatra maradt. Bár

a korszakra jellem ző bírói gyakorlat is ingadozó volt ennek a kérdésnek a m egítélésében, azonban - talán nem teljesen alaptalanul - elfogadhatjuk a következő álláspontot: az „okozott kár” kifejezés alatt a cselek­ mény eredm ényeként keletkező kárt kell érteni.20 Ez­ zel ért egyet Finkey Ferenc is.21 A korabeli bírói gyakorlat eleinte és túlnyomó rész­ ben a súlyosabb felfogást követte, vagyis azt, hogy az okozott kár a meg nem fizetett követeléseket jelenti és nem pedig a csalárd bukás eredményeként jelentke­ ző kárt - és már ebben az esetben alkalm azandó a sú­ lyosabb büntetési tétel. A szolnoki királyi törvényszék 1887. decem ber 14-ei, 1669. számú ítéletében alkal­ mazta a 415. §-t, mert a közadós tartozásainak csupán 70% -a lett kifizetve, s a fennm aradó 30% pedig 2000 forintnál több volt.22 Szem léletbeli változást jelentett evonatkozásban a Kúria 1888. június 13-i, 1397. szá­ mú ítélete, melyben - a királyi tábla a vádlottat a 415. § első tétele alapján, a 92. § alkalm azásával23 börtön­ ben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre ítélte a Kúria más álláspontra helyezkedett: „Tekintve, hogy annak a vagyonnak értéke, mely a kedvezményben ré­ szesített hitelező követelésének kielégítésére fordíttatott, s így annak a kárnak összege, mely e kedvezmény által okoztatott, 2000frto t túl nem halad, vádlott bün­ tetése a btkv. 92. §-nak m ellőzésével a 415. §. 2. tétel alapján állapíttatik meg.”24 A Kúria 6707/88. számú ítéletében szintén ezen ok­ fejtést fogadta el: „Tekintve, hogy W. M iksának kielé­ gítése által a többi hitelezőnek okozott kár 2000fr to t túl nem halad . .. a büntetés kiszabásánál a btkv. 92. §árnak mellőzésével a btkv. 415. §-a 1. bekezdésének m á­ sodik tétele alkalm aztatik.”25 M egjegyzendő, hogy a fenti ítéletek nem jelentik azt, hogy a Kúria gyakorlata egyöntetűen az említett irányba változott volna, mivel - szintén a Kúria által hozott egy másik, a 11210/88 számú ítélet - a korábbi álláspontot fogadta el, és az alapján állapította meg a vádlott büntetőjogi felelős­ ségét.26 A kezdeti ingadozást követően viszont Angyal Pál már egyértelm űen így foglal állást: kár összegének meghatározásánál némi ingadozás után ma m ár állan­ dó és helyes gyakorlata a Curiának, hogy nem a va­ gyon és a tartozások összege közötti különbözet az irányadó, hanem a hitelezőnek ama kára, mely a köz­ adósnak a bűnösség kim ondásának alapjául szolgáló cselekményéből szárm azott...”21 M egjegyzendő, hogy a jogtudományban sokkal hamarabb és határozottabban kialakult az Angyal-féle felfogással egyező álláspont, mint ahogyan azt a joggyakorlat - kritika nélkül és egy­ ségesen - elfogadta volna.28 Talán nem felesleges megjegyezni, hogy volt olyan szerző, aki az egész - 415. §-ra vonatkozó - polémiát indokolatlannak tartotta.29 Kiindulási pontja a hivatko­ zott szakasz nyelvtani értelmezése volt. Eszerint a Cse­ megi-kódex e szakasza csak és kizárólag a csalárd bu­ kásról, és nem pedig a bukásról - mint általánosabb és átfogóbban értelmezendő kategóriáról - szól. A csalárd bukás ugyanis egy olyan jogi terminus technikus, amely.

alatt az anyagi csőd, tehát a vagyonbukás, valam int a 414.§-ban rögzített cselekmények együtt értendők. Ez egyébiránt következik abból is, hogy a büntetőjog a bu­ kást, tehát azt, hogy valaki cső d b eju t, nem szankcio­ nálja, hanem csupán az így - vagyis bukottként - elkö­ vetett bizonyos magatartásokat fogja a büntetőjog esz-

Jegyzetek____________________________________ 1 A csalárd és vétkes bukás történetének rövid áttekintésére lásd FINKEY Ferenc: A magyar büntetőjog tankönyve, (Bp., 1902, 620. p.) és EDVI ILLÉS Károly: A Büntetőtörvénykönyv magya­ rázata. III. kötet, (Bp., 1894, 392-393. p.) A csalárd bukással kapcsolatos kérdések rövid áttekintésére lásd: MÁRKUS Dezső (szerk.): Magyar Jogi Lexikon, (Bp., 1899, 741-744. p.) 2 DR. UDVAROS Judit: A csődbüntett a hatályos magyar büntető törvénykönyvben. In: DR. PUSZTAI László (szerk.): II. né­ met-magyar büntetőjogi és kriminológiai kollokvium, (Bp., 1994, 231-242. p., 231. p.) 3 A korabeli Európában különböző megoldásokat alkalmaztak: Bel­ giumban vagy Olaszországban a büntetőeljárás lefolytatásának előfeltétele volt a „csődnyitás”, míg Németországban erre nem volt szükség. 4ANGYAL Pál: A magyar büntetőjog kézikönyve 5. - Oki­

rathamisítás, bélyeghamisítás, védjegybitorlás, csalárd és vétkes bukás, (Bp., é.n., 149-150. p.) 5 A N G Y A L Pál: A magyar büntetőjog kézikönyve 5, i.m . 150-151. p.

6Fayer László erről

így vélekedik: ,A magyar törvény a csalárd és vétkes bukás fogalmát a csődnyitás előföltételéhez köti. Szo­ katlan ez ugyan, a mennyiben a külföldi törvények többnyire a fi­ zetések beszüntetését vagy a fizetésképtelenséget veszik alapul; s ez a kereskedelmi fejlődés magas fokán álló államokban helyes is: de a magyar tön’ény rendszere azon előnnyel jár, hogy biztos elhatárolást állít fel a bíró számára." FAYER László: A magyar büntetőjog kézikönyve, II. kötet, (Bp., 1905, 486-487. p.) 7 HEIL Fausztin: Adalékok a bukás kérdéséhez /, (Ügyvédek lap­

ja, XIII. évfolyam, 1896, 41. szám, 3. p.) Ebből következően nem leheteti megállapítani e bűncselekményt abban az esetben, ha a csődeljárás megindítása valamilyen ok folytán elmaradt. 8A későbbiekben azonban felmerült az igény arra, hogy „a bünte­

tő intézkedések a fizetésképtelenségnek azon eseteire is kiterjesz­ tessenek, amelyekben csőd nem nyittatott." ZÖLDY Miklós: A fizetésképtelenség büntetőjogi vonatkozásai, (Jogállam, XXVII. évfolyam. 1928, 427-432. p.. 427. p.) Pál már így fogalmaz: „Ahhoz nem fér kétség, hogy a

9Angyal

büntetést érdemlő visszaélések a vagyon elleni bűncselekmények nagy csoportjába tartoznak..." ANGYAL Pál: A magyar bünte­ tőjog kézikönyve 5, i.m. 147. p. 10A Csemegi-kódex XXXV. fejezetének Indokolása, Az 1875. évi Augustus hó 28-ra hirdetett Országgyűlés képviselőházának iro­ mányai, IX. kötet, Hiteles kiadás, (Bp., 1876, 345-346. p.) 1' Külön érdekesség még, hogy ekkoriban Belgiumban és Olaszor­ szágban nem-kereskedők ellen csődeljárást nem is lehetett indí­ tani. 12 Lásd például HEIL Fausztin: Adalékok a bukás kérdéséhez I, i.m. 2-4.p. 13 HEIL Fausztin: Adalékok a bukás kérdéséhez I, i.m. 2. p. 14Jogi tárgy formai szempontból az, amit a bűncselekmény támad, és a büntetőjog véd. 15Egyébiránt a kereskedő és a fizetésképtelenség büntetendő alak­ zata közötti összefüggés értékelése két féle lehet: vagy a büntető törvénykönyvben büntetik másként a kereskedő által elkövetett bukást, vagy a bíró a büntetés kiszabása során értékeli az elkö­ vető kereskedő voltát. 16Megjegyzendő, hogy a büntetőeljárás lefolytatása során - anyagi jogi szempontból - nem volt szükség a kár pontos mértékének

közeivel értékelni. A kár nagysága - a fentiekből kö­ vetkezően - a törvényhozó által a kódexben taxatív mó­ don meghatározott elkövetési magatartások megvalósí­ tásával okozott kár mértékét jelöli.30 Mint korábban je ­ leztük, a bírói gyakorlat végül is - némi késéssel ugyan - , de elfogadta ezt a nézetet.

megállapítására, tekintettel arra, hogy amennyiben bizonyítottá vált, hogy az okozott kár a 2000 forintot meghaladta, úgy a sú­ lyosabb jogkövetkezmények alkalmazhatóak voltak. 17 Említendő, hogy a törvényjavaslat eredeti szövegében nem volt szó a kár nagysága szerinti megkülönböztetésről: Erre vonatko­ zóan lásd a törvényjavaslat eredeti szövegét. Az 1875. évi Augus­

tus hó 28-ra hirdetett Országgyűlés képviselőházának irományai, II. kötet, Hiteles kiadás, (Bp., 1876, 222-223. p.) Tóbiás (szerk.): A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntet­ tekről és vétségekről és teljes anyaggyűjteménye II, (Bp., 1880, 809. p.) 19Az országgyűlési vitára lásd: Az 1875. évi Augustus 28-ára hir­ detett Országgyűlés képviselőházxínak naplója, XI. kötet, Hiteles kiadás, (Bp., 1877, 180. p.) 20HEIL Fausztin: Döntvények kritikai fejtegetése, (Jogtudományi Közlöny, 1889. évi 15. szám, 120. p.) 21 FINKEY Ferenc: A magyar büntetőjog tankönyve, i.m. 622. p.; Edvi Illés Károly szerint okozott kár alatt „a hitelezők összessége által, a bukás következtében szenvedett kár értendő. " EDVI IL­ LÉS Károly: A Büntetőtörvénykönyv magyarázata, i.m. 406. p. 22 VARGHA Ferencz: Controvers kérdések a csalárd és vétkes bu­ kásnál I, (Magyar Igazságügy, 1892. évi 37. kötet. 281-295. p., 288. p.) 23A Csemegi-kódex 92. §-a: „Ha az enyhítő körülmények annyira

18LŐW

nyomatékosak, vagy olyan nagy számmal forognak fenn, hogy a cselekményekre meghatározott büntetésnek legkisebb mértéke is aránytalanul súlyos lenne: ez esetben ugyanazon büntetési nem a legkisebb mértékig leszálítható, és ha ez is tulszigoru volna: határozott időtartamhoz kötött fegyház helyett börtön, - börtön helyett fogház, -fogház helyett pénzbüntetés, - ezen büntetési ne­ mek legkisebb mértékéig állapítható meg. Halálbüntetés helyett tizenöt évi, - életfogytig tartó fegyház helyett pedig tíz évi fegyliáznál kisebb büntetés a jelen § esetében sem állapítható meg." 24Büntetőjog Tára, XVII. kötet, 318. p. 25 Büntető Jog Tára, XVII. kötet, 320. p. 26Büntető Jog Tára, XVII. kötet, 382. p. 27 ANGYAL Pál: A magyar büntetőjog kézikönyve 5, i.m. 163. p. 28HEIL Fausztin: Döntvények kritikai fejtegetése, i.m. 119. p. és VARGHA Ferencz: Controvers kérdések a csalárd és vétkes bu­ kásnál /, i.m. 288. p. 29HEIL Fausztin: Döntvények kritikai fejtegetése, i.m. 120. p.

30Az értelmezés megkönnyítéséül

álljon itt a következő példa: ,A

különböző csapások s veszteségek folytán, a melyek tekintetében még culpával sem terhelhető, vagyonbukottá lesz; s ily körülmé­ nyek között egy 500frt értékű értéktárgyat, pl. egy családi ékszert elrejt, vagy egy hitelezőjét ugyanily összeg erejéig kielégíti. Mint­ hogy A.-nak okvetlenül tudnia kell, hogy ezen értéket hitelezőitől elvonja, a kiknek joguk van arra, hogy az valamennyiök kielégí­ tésére fordíttassék, s így okvetlenül tudnia kell, hogy ezen cselek­ ménye által az elvont érték erejéig hitelezőit károsítja, a btkv 414. §-ának tényálladéka kétségtelenül fenforog. De hogyan lehelne azt mondani, s mivel lehetne azt indokolni, hogy a hitelezőknek talán tízezrekre rugó vesztesége ezen 500frtnyi érték elvonása által okoztalott? Holott bizonyos s magyarázatot sem igényel, hogy vádlott cselekménye csak 500frttal emelte, nagyobbá tette a hitelezőknek vádlott ezen cselekményétől független s már előbb létezett veszteségét, károsodását." HEIL Fausztin: Döntvények kritikai fejtegetése, i.m. 120. p.

inkey F erenc 1903-ban m egjelent büntető eljá­ rásjogi tankönyve szerint a törvénynek a bünte­ tő eljárás alap v ető célján - vagyis az anyagi igazság érvényesítésén - túl biztosítania kell azt is, hogy az ártatlanul k én y szerin tézk ed ések k el, vagy büntetéssel sújtott szem élyek a szabadon bocsátáson túlm enően kártalanításban is részesülhessenek.1 A kártalan ításn ak, m int a b ü n tető eljárás sajátos jo g in tézm én y én ek vizsgálata állandó ak tu alitással bír,2 hisz a kártalanításra vonatkozó rendelkezések hatályos eljárási kódexünkben is sok vitára okot adó m ódon kerültek m egfogalm azásra, hozzátéve, hogy a kártalanítással kapcsolatos ítélkezési gyakorlat tá­ volról sem nevezhető kiforrottnak, m ég kevésbé egy­ ségesnek, am ely m egállapítás egyaránt igaz m ind a jo g alap , m ind az ö sszegszerűség m eg állap ításán ak m ikéntjére. M indem ellett szükségesnek látszik annak m eg­ jegyzése is, hogy az egyetem i büntetőeljárás jo g ok­ tatás során m éltatlanul kevés szó esik a kártalanítási eljárás szabályairól, m ég inkább azok jo g elm életi alapjairól.3 E benyom ások sarkalltak arra, hogy a kártalanítás szabályozásának XIX. század végi m agyar elő zm é­ nyeit keressem.

F

KÁRTALANÍTÁSI ELMÉLETEK ÉS A VONATKOZÓ SZABÁLYOK A KÜLFÖLDI ELJÁRÁSJOGOKBAN A XIX. SZÁZAD VÉGÉN A XIX. század jogirodalm ában éles vita bontako­ zott ki abban a vonatkozásban, hogy egyáltalán járhat-e k ártalan ítás az ártatlanul elszen v ed ett k én y ­ szerintézkedésekért, illetve elítélésért; és ha igen, ak­ kor ennek mi a jogi alapja. A fenti kérdés m egválaszolásának jeg y éb e n h á­ rom irányzat bontakozott ki.4 Ezek közül az első kép­ viselői egyenesen tagadták a kártalanítás m egalapo­ zottságát, m ondván, hogy az ártatlanul elítéltek, vagy előzetesen letartóztatottak az igazságszolgáltatás vé­ letlen áldozatai, és m int ilyenek, nem lehet k ártala­ nítási igényük az állam m al szemben. A m ásodik irányzat képviselői - így U llm ann, L iszt, Schw arze, B ar, K ronecker - nem ism erték el ugyan a kártalanítás jogalapját, m ondván, hogy ezek­ ben az esetekben a letartóztatás jo g szerű , ha a g y a­ núok valakivel szem ben fennáll, illetve azért sem , m ert az állam ot nem lehet felelősségre vonni azért, m ert szuverenitásából eredő felségjogait gyakorolja. E nnek ellenére az em lített szerzők m indannyian azt az elvet vallották, hogy jogalap hiányában bár, de az állam nak a m éltányosság talajára helyezkedve ilyen esetekben kötelessége az ártatlanul szenvedettek kár­ talanítása. A m agyar szerzők közül F ayer L ászló ez utóbbi irányzat követőjeként - m aga is csupán szükséges rosszként, ,jnalum necessarium ”-ként em ­ líti a kártalanítás jogintézm ényét.5 Ezzel szem ben G eyer, Stenglein, Kissling, Lilien-

Orosz P. Gábor

A z ártatlanul kiállott büntetésért járó kártalanítás szabályai a z 1896-os Bűnvádi Perrendtartásban thal, N iessen, W ahlberg, Balogh, D oleschall, és nem u tolsó sorban F inkey - B entham , F ilangeri és C arrara nyom án - arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az állam nak nem csupán m éltányosságból, v alam i­ féle kegyet gyakorolva kell helyt állnia, hanem a kár­ ta la n ítá s b iz to sítá s a jo g i k ö te le z e tts é g is eg y b en . A hogy Finkey kifejti, a büntetőeljárásban m egenge­ dett kényszereszközök, m int az előzetes letartó zta­ tás és a vizsgálati fogság foganatosítására, valam int bárm inem ű büntetés alkalm azására az állam nak csak és kizárólag a valódi bűnösökkel szem ben van való­ di joga. A m int azonban az ezeket elszenvedni kény­ szerült szem élyekkel k ap csolatban utóbb kiderül, hogy ő ket az állam ártatlanul sújtotta ak á r prev en ­ tív, akár represszív eszközeivel, vitán felül áll, hogy az állam , illetve annak közegei hibásan, igazságtala­ nul jártak el, még akkor is, ha az eljárás alakilag jo g ­ szerű volt. Finkey a kártalanítás jo g alap ját az ilyen eljárás anyagi jogtalanságában látja, m ondván, hogy ilyen esetekben olyan em b ert ér szenvedés, illetve kár, akinek az alkotm ány által biztosított szem élyes szabadságjogai alaptalanul kerültek m egsértésre.6 A Bp. konkrét szabályainak elem zését m egelőző­ en érdem esnek tűnik röviden áttekinteni, hogy a vi­ lág néhány állam ának korabeli tö rv én y h o zása m i­ ként viszonyult az előzetes letartóztatásért já ró kár­ talanítás kérdéséhez a XIX. század utolsó harm adá­ ban. E tekintetben a m agyar eljárásjogi törvény in­ d o k o lása valóságos kin csesb án y át je le n t, hiszen A usztriától Japánig kalauzol bennünket a szabály o ­ zási m ódozatokat illetően. T oscana volt az első, ahol m ár 1786-ban állam i pénzalapot hoztak létre azzal a céllal, hogy az ártat­ lanul elítélteket kártalanítsák. U gyanez történt Szicí­ liában 1819-ben. A kártalanításról kifejezett tö rv é­ nyi rendelkezés T oscanában 1853-ban, m ajd W ürttem bergben 1868-ban született. A n ém et jo g ászg y ű lé s négy alkalom m al (1873ban, 1875-ben, 1876-ban és 1882-ben) vette n ap i­ rendjére a kártalanítás kérdését. P hilips és L enzm ann képviselők tö rv én y jav asla­ tot terjesztettek a B irodalm i G yűlés elé az iránt, hogy m ind az ártatlanul elszen v ed ett szab ad ság v esztés büntetésért, m ind az ártatlanul kiállt vizsgálati fog­ ságért járjon kártalanítás.

A B irodalm i G yűlés az indítványt 1882-ben egy jog tud ó so k b ó l, bírákból, állam ügyészekből és ügy­ védekből ö sszeállíto tt 14 tagú b izottságnak adta át vélem ényezésre, am elyet S chw arze szász főállam ügyész vezetett. Ez a bizottság is a kártalanítás m eg­ adása m ellett foglalt állást, és - ahogy a m agyar Bp. indokolásában olvashatjuk - azt m indazonáltal nem a z állam jo g i kötelezettségére, hanem a kieg yen lítő igazság p a ra n csá ra alapította, s ezt a p a ra n cso t is nem m agánjogi elvekből, m elyeknek a fen n fo rg ó kér­ désre való alkalm azása jo g g a l kifogásolható, hanem állam jogi szem pontokból szárm aztatta le, m elyek a r­ ra az alapgondolatra vezethetők vissza, hogy a p o l­ gárok a közügy terheihez és egyéb követelm ényeihez hozzájárulni tartoznak, m ely kötelességök teljesíté­ sét az állam közvetíti. 7 A bizottság jav aslata az eredeti törvényjavaslatot a szabadságvesztésért járó kártalanítás eseteit tekint­ ve pontosította, k iterjesztette az állam kártalanítási kötelezettségét az ártatlanul halálra ítéltek családtag­ jai vonatkozásában, a vizsgálati fogságot illetően vi­ szont csak szűk körben tette volna kötelezővé a kár­ talanítás m egállapítását. A jav asla tb ó l azonban nem lett törvény, m ivel a birodalm i kan cellár egyértelm űen ellen ezte a v iz s­ gálati fogságnak a kártalanítás körébe való bevoná­ sát, és az elítéltek esetében is szélsőségesen szigorú feltételek fennállta esetén tartotta volna helyénvaló­ nak a kártalanítást, ráadásul azzal, hogy annak össze­ géről a kancellárnak lett volna joga dönteni.8 V égül az 1898-ban hatályba lépett ném et törvény rend elk ezett a k ártalanításról, eg y értelm ű en a fe n ­ tebb bem utatott m éltányossági elm élet talajáról m eg­ közelítve a kérdést.9 A z 1880-as spanyol, az 1882-es ja p á n , valam int a szin tén 1882-ben született indiai tö rv én y ja v asla­ tok sajátos m egoldást találtak arra, hogy m iként le­ het az állam kártalanítási felelőssége fölött elsiklani, am ik o r csupán arra b izto síto ttak lehetőséget, hogy az ártatlanul előzetes letartóztatást elszenvedett ter­ h elt k ártérítési igényét az őt feljelentő szem éllyel szemben érvényesítse. A korabeli kodifikációs törekvéseket tovább ele­ m ezve a Bp. in d o kolása nem kis iróniával titu lálja az állam i kom penzációra vonatkozó „halvány kísér­ letn ek ” az 1894-es belga törv én y jav aslato t, am ely csupán azt teszi a büntető ügyekben eljáró h ató sá­ gok kötelezettségévé, hogy a perújrafelvétel folytán m eghozott felm entő ítéletet az ország hivatalos lap­ jában, valam int annak a vidéknek valam ely lapjában is közzétegyék, ahol az alapügyben az ártatlanul el­ ítélés m egtörtént. P o rtugáliában az 1884-ben hatályba lépett tö r­ vény az állam feltétlen kötelességeként állítja az ár­ tatlanul elítélt polgárok kártalanítását, csakúgy, mint az 1892-es osztrá k eljárásjogi törvény, az előzetes fo gvatartással k apcsolatos kártalan ítási kérdések azonban m indkét esetben kívül m aradnak a szabá— lyozás hatókörén. 36

A skandináv állam ok közül Svédországban 1886ban, N orvégiában 1887-ben, m ajd D ániában 1888ban iktatták törvénybe, hogy nem csak az ártatlanul szab ad ság v esztésre ítélt szem ély ek n ek já r állam i kártalanítás, de azoknak is, akik ártatlanul, saját h i­ bájukon kívül vizsgálati fogságot állottak ki. P arázs vita b o n tak o zo tt ki F ra n cia o rszá g b a n a kártalan ítás szabályainak 1895-ös külön törvény b e ik tatása idején. A korm ány által elő terje sztett tö r­ vényjavaslat ugyanis egyértelm űen a fentebb ism er­ tetett m éltányossági elm élet talaján állott, am ikor le­ hetőségként kívánta szabályozni a kártalanítást, ez­ zel szem ben a k ép viselőház a k ártalanítás kötelező voltát kívánta törvénybe iktatni. A szenátus végül az eredeti szöveget fogadta e l.10 O roszországban 1900-ban - a kártalanítás territó­ rium át m ondhatni eléggé szűkén értelm ezve - szüle­ tett egy cári rendelet, m elynek értelm ében azt, akit ártatlanul szám űztek, vissza kell szállítani a lakóhe­ lyére. E h h ez képest érd ek es, hogy A n g liá b a n - ahogy M endelényi írja, az egyéni szabadság és jo g b iz to n ­ ság h az ájáb an - a k á rta la n ítá s tö rv é n y b e ik ta tá sa m ég az 1930-as évekre sem történt m eg, k ártalan í­ tás csa k p e rú jra fe lv é te l ny o m án h o zo tt fe lm e n tő íté le t e se té n já rh a to tt, am ely csu p á n a p e rk ö lts é ­ gekre szorítkozott, ezen túlm enően a korm ány m él­ tá n y o ssá g á tó l fü g g ö tt a p én z b eli k á rta la n ítá s m eg ad á sa.11

A M A G Y A R B Ű N V Á D I PERRENDTARTÁS V O N A T K O Z Ó SZA BÁ LY O ZÁ SA

Az 1896-os m agyar B űnvádi P errendtartás indo­ kolása az állam nak az ártatlanul kiállott büntetésért fennálló kártalanítási kötelesség ét az alábbiak sze­ rint vezeti le: A z igazság m eg sértésén ek biró i ítélettel történ t m egállapítása azt vonja m aga után, hogy a p erren d ­ tartásban az á rta tla n u l k iá llo tt sza b a d sá g v e szté s­ b ü n tetésé rt adandó o b lig a to riu s ká rta la n ítá sn a k több esete állapítandó meg, m int az az ártatlanul el­ szen v ed ett vizsgálati fo g s á g tekintetében történik. E b b ő l a z okb ó l találta a ja v a s la t kim ondandónak, h o g y m indazokat, a kik jo g e r ő s ítélet a la p já n s za ­ badságvesztés-büntetést szenvedtek, vagy p é n zb ü n ­ tetést fiz e tte k le, ká rta la n ítá s illesse, ha ő ket a bíróság ujrafelvétel fo lytá n a vád alól jo g erő s ítélet­ tel felm entette, vagy ellenök kisebb büntetést á lla p í­ to tt m eg annál, a m it az a la p p erb eli ítélet alapján m á r kiállottak, pl. az alapperben m egállapított rab­ lás az u jra felvételk o r lo p á sn a k bizonyult, vagy az alapperben kim ondott ha lm a za ib ó l valam ely d e lic ­ tum az ujrafelvételkor elesett.12 A Bűnvádi Perrendtartás 578. §-a alapján Annak, a ki jo g erő s Ítélet alapján szabadságvesz­ tés-b ü n teté st szen v ed ett vagy p én zb ü n teté st fiz e te tt le, illetőleg a kitől a p énzbüntetést behajtották, ká r­ talanításra van igénye:

1. ha ujrafelvétel fo lytá n jo g e rő s ítélettel fe lm e n ­ tették; 2. ha az ujrafelvétel folytán jogerős ítélettel kisebb büntetést állapítottak ellene, m int a m ilyent a ha tá ­ lyon kívül helyezett ítélet alapján elszenvedett. 579. § Kártalanításra nincs igénye annak: 1. a ki ham is önfeljelentést, vagy ham is beism erő vallomást tett; 2. a ki az a la p p erb en tudva elh a llg a tta a zo ka t a bizonyitékokat, a m elyekre a bíróság az u jrafelvett eljárásban ítéletét alapította; 3. a ki a bűnösségét m egállapító alsófoku ítélet el­ len nem élt perorvoslattal; 4. a ki az alsófoku bíróság ítéletében ellene m egál­ lapított szabadságvesztés-büntetést az ítéletnek jo g ­ erőre em elkedése előtt m egkezdte. (506. § m ásodik bekezdés, 549. § első bekezdés). A fenti szabályozásból kitűnik, hogy a kártalaní­ tás abban az esetben já rt az elítéltnek, ha felm enté­ sére, vagy vele szem ben a kiállo tth o z képesti e n y ­ hébb büntetéssel való sú jtá sá ra 13 ujrafelvétel foly­ tán, jogerős ítélettel került sor. Finkey korántsem alap nélkül m inősíti igazságta­ lannak azt. hogy a jo g eg y ség érdekében em elt per­ orvoslat nyom án a C uria által felm entett egyén a Bp. szerint nem részesülhetett kártalanításban. D icsére­ tesnek, m itöbb, a külföldi kódexeket „sz ab ad elv ű ­ ség dolgában felü lm ú ló n a k ” tartja azonban, hogy a Bp. az alaptalanul behajtott pénzbüntetés esetére is kártalanítást biztosít.14 D oleschall A lfréd vélem énye alapján a tö rv én y ­ hozók részéről célszerű lett volna különbséget ten­ ni a fe lm e n té s tén y én e k és a te rh e lt á rta tla n s á g á ­ nak m egállapítása között, a „form alisticus ig a zsá g ­ szo lg á lta tá s b é k ly ó itó l m e n te s k ö z m e g g y ő z ő d é s ­ n e k " m egfelelően. Á llásp o n tja szerint valóban j o ­ gos k á rta la n ítá s igénye csak és k izáró lag an n ak a terh eltn ek leh etn e, akinek á rta tla n sá g a az ú jrafelvételi eljárás során k ifejezetten k im ondásra kerül, am ely v o n atk o zá sb an p ed ig az ítélet in d o k o lása k ell, hogy irán y a d ó leg y en , v ag y is csak az k ö v e ­ telh essen k á rta la n ítá st, aki a terh é re ró tt b ű n c se ­ lekm ényt vagy eg y általán nem , vagy olyan k ö rü l­ m ények kö zep ette követte el, m elyek beszám íthatóságát kizárták. M inderre figyelem m el D oleschall nem tartja k ifo g áso lh ató n a k az 579. § sze rin ti k i­ záró okok fe lso ro lá sát.15 A kizáró okok m ibenlétét m aga a M iniszteri Indo­ kolás is azzal m agyarázza, hogy a jo g alkotónak tö­ rekednie kell arra, hogy lehetőleg csak a valóban ár­ tatlanok részelhessenek a kártalanításból.16 Ennek m egfelelően a törvény nem biztosítja a kár­ talanítási igén y jo g o sultságot annak, aki az alapper során ham is önfeljelentést vagy hamis beism erő val­ lom ást te tt,17 aki az ellene m egállapított büntetés ki­ m ondását azzal idézte elő. hogy szándékosan elhall­ gatta azokat a bizonyítékokat, am elyek alapján utóbb felm entése vagy a büntetés leszállítása történt; aki az alapperben hozott ítélet ellen nem élt perorvoslat­

ta l,18 vagy a ki az alapperben m egállapított szabad­ ság v e sztés-b ü n tetést az ítélet jo g erő re em elkedése előtt önként m egkezdte. A Bp. 583. § (1) bekezdése szerint: A bban az esetben, ha jo g e r ő s h a tá ro za t m e g á l­ lapítja, hogy az az egyén, a kin h alálbüntetést h a j­ tottak végre, fe lm e n te n d ő volt volna: tartás kö v ete­ lésére jo g o s u lt hozzátartozóit, ha erre rászorultak, az elveszett tartásnak m eg felelő készpénzbeli kárta­ lanítás illeti. A h o zzátarto zó k at m egillető ig ényjogosultságot a törvény tehát akként rendeli korlátozni, hogy k ö ­ zülük kizárólag azokat illetheti kártalanítás, akik az e lh u n y t jo g o s u lttó l ta rtá st k ö v e te lh e tte k v olna, és erre rászorulók. A M iniszteri Indokolás ezzel k ap ­ c so latb a n - a dán e ljá rá si tö rv én n y e l és a P iey reféle fran cia ja v a s la tta l sze m b e h ely ez k ed v e - arra az á llá sp o n tra h e ly e z k e d ik , hogy a k árta lan ítá si igényjogosultság nem szállhat át ex lege az ö rö k ö ­ sökre, hiszen az nem tek in th ető hagyatéki k ö v ete­ lésnek. Nem hagyható em lítés nélkül, hogy az elő b ­ bi m egoldás helyessége m ellett az is érvként szere­ pel az indokolásban, hogy az „állam pénztár” érde­ kei is a h o zzátarto zó k szárm azék o s ig én y jo g o su lt­ ságának szűkebb körben való m eg h atáro zását d ik ­ tá ljá k .19

A KÁRTALANÍTÁSI EUÁRÁS M indezek után érd em es m egvizsgálni, hogy m i­ lyen eljárás keretei között történt a kártalanítás jo g ­ alap já n ak , v alam in t ö ssz e g sz e rű sé g é n e k m eg álla­ pítása. A kártalanítási eljárás három , egym ástól jól elkü­ löníthető szakaszból állott, az alábbiak szerint: Az első szak aszb an az a törvényszék volt illeté­ kes, am ely első fokon az ügyben eljárt, vagy am ely­ nek illetékességi területéhez az első fokon eljárt j á ­ rásbíróság tartozott. A z eljárás m egindítására a fel­ m entő ítélet jo g e rő re em elk e d ését követően k erü l­ hetett sor, írásban, vagy szóban előterjesztett k ére­ lem m el, am ely k érelem b en m eg k e lle tt je lö ln i a k á rta la n ítá s jo g o s s á g á t alá tá m a sz tó k ö rü lm én y e­ ket.20 A Bp. szerint a törvényszéki eljárás feladata a kár­ talanítás szem pontjából releváns körülm ények „ki­ nyom ozása” volt.21 E sajátos nyom ozás nélkülözte a k on trad ik tó riu s je lle g e t, sokkal inkább az inkvizitórius elem ek dom ináltak.22 Az igény előterjesztőjét a bíróság n y ilatk o zattételre h ív h atta fel, a királyi ügyészség pedig indokolt vélem ényt nyilvánított az ügyben. Ezen túlm enően a bíróság tanúkat hallgat­ hatott ki, sőt szakértő bevonására is lehetőség volt. A kártalanítást kérő szem ély a nyom ozás befejezése után tekinthette m eg az annak során keletkezett ira­ tokat, am elyekről m ásolatot kérhetett, m ajd ese tle­ ges észrev ételeit és in d ítv án y ait nyolc napon belül terjeszth ette elő írásban, vagy m ondhatta je g y ­ zők ö n y v b e.23 E zt követően a törvényszék az ira to -__

kát a C uriához terjesztette fel. A törvényszék a k ár­ talanítási igény jogalapját illetően sem m ilyen form á­ ban nem foglalhatott állást.24 A C uria kim ondta, hogy a kártalanítás iránti ké r­ vény beadása esetén a királyi törvényszék hatásköre csak a Bp. 586. §-ában fe ls o r o lt teendőkre terjed; ellenben a kártalanítás iránti igény fennforgása kér­ désében való h a tá ro za th o za ta l a kirá lyi C uria h a ­ táskörébe tartozik.25 A kártalanítás kérdésében való tényleges és v ég ­ leges döntés tehát a C uria felad ata volt. A z eljárás m ásodik szakaszában így a legm agasabb szintű b í­ róság já rt el, am i garanciát je len tett arra, hogy p ár­ tatlan és m egbízható döntés szülessen a kártalanítás jogalapjának vonatkozásában. A kártalanítási eljárás valódi „szépséghibáját” an ­ nak harm adik szakasza jelentette, a törvény ugyanis ezen a ponton nem es egyszerűséggel az ügyet elvon­ ja a bírói szervek hatásköréből azzal, hogy az igaz­ ságügyi m iniszterre bízza a kártalanítás összegének m egállapítását, kinek döntése ellen sem m iféle p er­ orvoslatnak nem volt helye.26 F inkey ezzel k apcsolatos vélem ényét akként fo ­ galm azta meg, hogy a kártalanítás legkényesebb ré­ szének, a ká rtalanítási összeg m eghatározásá nak a m iniszterre, ezzel a közigazgatásra bízása, fe lté tle ­ nül elítélendő. A közigazgatás ezzel fö lib e kerül az igazságszolgáltatásnak, és a la m izsn a fillérrel s zú r­ hatja ki a legártatlanabbul elítélt szem ét. M ajd utal arra, hogy korabeli olasz, norvég és francia törvény nem csupán a kártalanítás jogalapjának m egállapítá­ sát, de az összegszerűség m eghatározását is a b író ­ ságra b ízta.27 Az o sztrák 28 és a ném et törvények ugyan a k ártalanítás jo g alap ján a k és összegének m egállapítását is az igazságügyi korm ányzat h atás­ körébe utalták, a m iniszter határozata ellen azonban bíróság előtt em elt jogorvoslatnak volt helye. Finkey ebből a szem pontból a m agyar törvényt nem zetközi összeh aso n lításb an a „leg b ü ro k ratik u sab b n ak ” n e­ vezi.29 H asonlóan vélekedik M endelényi, aki szerint a fenti rendelkezés lerontja a törvénynek a k ártalan í­ tással kapcsolatban m egfogalm azott egyéb, helyes intézkedéseit, hiszen éppen a kártalanítás összege a kártalanítási eljárás legfontosabb elem e, így ha ezen ö sszeg - ahogy a szerző fogalm az - nevetségesen csekély összegben30 kerül m egállapításra az igazság­ ügy m in iszter által, úgy az az ig azság szo lg áltatási érdek szenved sérelmet, vagy válik sem m ivé, am ely­ nek biztosítására a törvény XXXI. fejezete hivatott.31 E vonatkozásban D oleschall az alábbi, sziporkázóan szellem es kom m entárt tárta a M agyar Jogászegylet ülése elé már többször idézett előadásában: A tö rvén yn ek beva llo tt in ten tio i sze rin t a k á r ta ­ la n ítá si ö sszeg nem a tén yleg o k o zo tt k á r n a g y sá ­ ga, a szen v ed ések b elterjessé g e, hanem a sz e r in t lesz m egállapítandó, hogy a kártalanításokra szo l­ g á ló b u d g e tté te l a z összeg m e g á lla p ítá sá n a k idő— p o n tjá b a n m ily ké p et m utat. K in ek ká rta la n ítá si

ügye a z év elején k e rü l k o rm á n y d ö n té s alá, a m i­ dőn a k á rta la n ítá sra re n d e lt á lta lá n y ö sszeg m ég egész nagyságában m eg van, az ex p rincipio bizton s zá m íth a t te lje s k á rta la n ítá sra ; d e a kin ek azonkívül, ho g y ese tle g éveken k e re sztü l részesü lt akarata ellenére és vétke nélkü l állam i ké n yszerel­ lá tá sb a n és s z a b a d lakásban, m ég a z a p e c h je is lesz, hogy az év végén dönt ügyében az igazságügyi m inister, a m időn a kártalanítási általány m á r h a l­ d o kló b a n van, a z k é n ytelen lesz m e g e lé g e d n i egy bagatell összeggel és vigaszául csak az a tudat szo l­ gálhat, ho g y része van benne, hogy az évi költségvetés e rovatánál túlkiadás nem történt. R övid nem ­ zetközi kitekintés után D oleschall így folytatja: S ze­ g én y M o n tesq u ieu , ki m á r m á sfé l év szá za d d a l e z ­ e lő tt o ly m eg g yő ző en h ird e tte d a z á lla m h a ta lm a k m egoszlásának elveit, ha na g y szellem ed m a tekint le M agyarországra, m elyet culturáját ta n u lm á n yo ­ zandó 1726-ban látogatásoddal tiszteltél meg, m ily képét fe ste n é d m eg ezen ország alkotm ányjogi szer­ vezetének, hol a legfőbb bírói hatóság döntését vég­ érvén yesen su p errev id eá lja egy kö zig a zg a tá si h a ­ tóság?! 32 D oleschall fenti k ritik ája ráadásul a törvény in ­ d o k o lásán ak szövegén alapul, am ely szerint a tö r ­ vényhozás részéről az ily kártalanításokra rendelen­ d ő ö sszeg n ek m in d en k o ri á lla p o tá t az igazság ü g yi m iniszter tartja nyilván s ő fe le lő s azért, hogy túlki­ adás a z évi kö ltség v etés e ro va tá n á l se fo rd u ljo n elő.33 A k ártalan ításh o z k ap csolódó eljárás szabály ait elem ezve végül - de korántsem utolsó sorban - é r­ dem es kitérni az állam regresszjogával kapcsolatos törvényi rendelkezésekre. A Bp. 588. §-ának értelm ében az állam ot a kárta­ lanítás összegének erejéig visszkereseti jo g illette meg m indazok ellen, akiknek cselekm énye vagy mu­ lasztása a kártalanítás okaként szolgált. Bíró, bírósá­ gi hivatalnok, valam int a királyi ügyészség tagja el­ len csak abban az esetben illette m eg az állam ot a visszkereseti jo g , ha jo g erő sen m egállapítást nyert, hogy előbbiek cselekm énye vagy m ulasztása a kárta­ lanítás okául szolgáló fegyelm i vétség vagy bűncse­ lekm ény. A vonatkozó igény fegyelm i vagy bűnvádi eljárás, esetleg polgári per útján volt érvényesíthető. M indenki m ás ellen az állam kincstár a fenti m eg­ szorítások nélkül érvényesíthette regresszjogát. Finkey szerint e rendelkezés létjogosultsága szin­ tén erősen m egkérdőjelezhető,34 hiszen az állam hoz m éltatlan, hogy az állam i k ö ltség v etés m értékével m érten bagatell összegek m iatt saját hivatalnokai el­ len forduljon, m ásrészről pedig a bírói függetlenség k ö v etelm én y ét sérth eti az a törvényi ko n stru k ció , am elyben a m iniszter a visszkereseti igény érvénye­ sítése érdekében fegyelm i eljárást kezdem ényezhet egy bíró e lle n .35 H aso n ló k ép p v élek ed ett F ayer is, akinek az volt az állásp o n tja, hogy az állam vissz­ k ereseti jo g á n a k a b ü n tető p erb en eljárt bírákkal szem ben való m eg állap ítása a bíró n ak a k o rm án y ­

hatalom v iszo n y latában fennálló, legalább in thesi függetlenségének elvét veszélyezteti.36 T alán m on­ dani sem kell, hogy D oleschall A lfréd szintén é le ­ sen k ritizálta a visszkereseti jo g érv én y esítésén e k szabályait, m ondván, hogy örökös D am okles k ard ­ jaként fog az eljáró büntető bíró felett lebegni a kár­ talanítás m egtérítésének lehetősége, am i a bírói el­ fo g u latlan ság o t és erély esség et is h átrá n y o san b e­ folyásolhatja.37 A Bp. arra az esetre, ha a jo g o su lt fél a k á rta la ­ nítási eljárás során az állam tól nem kapott m eg fe­ lelő ö sszeg et - m o ndjuk, m ert a k árta lan ítá si alap az adott esz te n d ő re m ár k im erü lt - leh ető v é tette, hogy az illető azoktól a szem ély ek tő l, ak ik n ek fe ­ lelő sség e az elsz e n v e d e tt sérelem e lő id é z é sé b e n m eg állap íth ató ún. sérelem d íja t k ö v e te lh e sse n az alábbiak szerint: Az, aki ham is váddal, vagy hamis tanuzással, úgy­ szintén az a közhivatalnok, aki az 1878.V. te. m áso­ dik része X. vagy XLII. fe je ze té b e n fo g la lt b ű n c se ­ lekmények valam elyikével m ásnak ártatlanul való el­ ítélését, vagy előzetes letartóztatását, illetőleg vizs­ g á la tifo g s á g á t okozta: teljes ká rp ó tlá ssa l tartozik am a vagyoni kárért, m ely az elítéltet vagy fo g va ta rtottat ennek folyom ányaként érte, am ennyiben a kár­ talanításra való igény m eg van állapítva (587. §) és a ká r az 580. § alapján a dott kártalanítás összegét

m eghaladja. A kártalanításra jo g o su lt ebben az eset­ ben kárpótlás helyett kétezer koronáig terjedhető sé­ relem díjat követelhet, m elynek összegét a bíróság be­ látása szerint határozza m eg.38 A fenti tö rv én y h ely alk alm azásán ak az volt a feltétele,39 hogy a m egjelölt bűncselekm ények elkö­ vetését bírósági ítélet állap ítsa m eg, valam int hogy a kártalanításra való igény is m egállapítást nyerjen és a m iniszter által az 580. § alapján nyújtott kárta­ lanítási összeg nem fedezte az ártatlanul szenvedett valódi vagyoni kárát.40 A k ártalan ítás szab ály o zása - ak árcsak m a - a B űnvádi P errendtartás idején fokozottan kényes el­ járásjogi kérdésként vetődött fel, hiszen ezen szabá­ lyok által az állam , gyakorlatilag anyagi kom penzá­ ció nyújtásának kötelezettsége m ellett elism eri fele­ lősségét, egyszersm ind m egkövetve a terheltet az őt m éltatlanul ért m egpróbáltatásokért. A fen t ism e rte te tt sza b ály o k fé n y éb en k ije le n t­ hető, hogy - k ü lö n ö sen nem zetközi ö sszevetésben - a m agyar B űnvádi P errendtartás kétség kívül h a­ ladó - h atály o s tö rv én y i sz a b á ly o z á su n k ra is k i­ ható41 - m ódon sz a b á ly o z ta a k árta lan ítá ssal k ap ­ csolatos anyagi és eljárási szabályokat, a végrehaj­ tó hatalom nak biztosított, a kártalanítás összegének m e g állap ításá ra v o n atk o zó jo g k ö rre l, m int „sz ép ­ séghibával” .

J e g y z e t e k _______________________________________________

1 FINKEY

Ferenc, A Magyar Büntető Eljárás Tankönyve, (Bp., 1903. 564. p.) 2 A jogintézmény jellegéről Id.: KIRÁLY Tibor, A Kártalanítás

- A büntető eljárásjog, mint anyagi jog a polgári eljárásban in Magister Artis Boni et Aequi Studio in Honorem Németh János, Szerk.: KISS Daisy éS VARGA István, (B p.„ 2003. 455. p.)

3 A közelmúltban

írott egyetemi büntető eljárásjogi tankönyvek köréből ebben a tekintetben üdítő kivételként em líthető TREM M EL Flórián. Magyar Büntetőeljárás cím ű műve, (B p.-Pécs 2001), úgyszintén KIRÁLY Tibor, Büntetőeljárási jog, 3. átdolgozott kiadás, (Bp., 2003.) 4 Az irányzatok bemutatását adja FINKEY, Lm. 565. p.; ugyan­ erről Id. még: AUER G yörgy és M EN DELÉN YI László, A

Bűnvádi Perrendtartásról szóló I896:XXXIII t.c. és melléktön ényeinek magyarázata, VI. kötet: Járásbírósági eljárás és kártalanítás, eljárás a fiatalkorúak bírósága előtt és a mel­ léktörvények, (Bp., 1934. 89. p.) 5 FAYER László, A magyar BP. vezérfonala, (Bp., 1899. 404. P)

6FINKEY, i.m. 565. p. 7 Bp. Miniszteri Indokolás in:

POMOGYI László (szerk). Cor­ pus Juris Hungarici CD-ROM (a továbbiakban CJH CD)

8FINKEY. i.m. 566. p. 9 l.§. Personen, welche im Wiederaufnahmeverfahren freige­ sprochenen oder in Anwendung eines milderen Strafgesetzes mit einer geringeren Strafe belegt werden, können Entschädi­ gung aus der Staatkasse verlangen... 10446.§ L' arrêt ou le jugement de révision d ’ou résultera l ’in­ nocence du condamné pourra lui allouer des dommages - in­ térêts, idézi: AUER-M ENDELÉNYI, i.m. 89.p.

11 AUER-MENDELÉNYI. i.m. 90. p. 12 Bp. Miniszeri Indokolás in CJH CD 13 A Bp. M iniszteri Indokolása szerinti

példa alapján az alap­ perben m egállapított rablás az újrafelvételkor lopásnak b i­ zonyult, vagy az alapperben kimondott halmazatból valamely

delictum az újrafelvételkor elesett ld.: Bp. Miniszeri Indokolás in CJH CD 14 F i n k e y , i . m . 568. p.

15 D o l e s c h a l l

A l f r é d , A Bűnvádi Perrendtartás XXXI. fe­ jezetének (Kártalanítás az ártatlanul szenvedett előzetes letartóztatás, vizsgálati fogság és büntetés esetében) kritikai ismertetése. Az előadás írott változatban a Magyar Jogászegyleti Értekezések XX. kötetének 6. füzetében (Bp., 1900, 130-164.

pp.) jelent meg.

16Bp. Miniszeri Indokolás in CJH CD 17 A C uria BTK. X LIII. 64. szám ú döntésében

elutasította an­ nak a felmentett terheltnek a kártalanítási igényét, aki az alap­ perben m indvégig beism erésben volt és korábbi vallom ását csak az újrafelvételi eljárás során vonta vissza. 18 kivéve a Bp. 382. § és az 547. § 1. p. eseteit 19Bp. Miniszeri Indokolás in CJH CD 20 Bp. 584. és 585. §§ 21 FINKEY, i.m. 571. p. 22 A törvényszék köteles volt m inden esetben nyom ozást fo­ ganatosítani. A C uria több olyan határozatot hozott, melyben m egsem m isítette a törvényszék olyan végzését, am ely nyo­ mozás nélkül elutasította, vagy felterjesztette a a kártalanítás iránti kérelmet. (BJT. XLI. 239. és 332.) 23 Bp. 586. §, amely arról is rendelkezett, hogy a jogosult az ira­ tokat megtekinthette, illetve azokról másolatot kérhetett. 24 A U E R -M E N D E LÉ N Y I, i.m. 115. p., valam int V ARGHAISA ÁK , i.m. 698. p. V.Ö.: K 618/1922. B. XV. 43. Bj. LXXIV. 110 és K. 9991/1900. Bj. XLII. 156. 25 K 4217/1911. B. VI. 19 26Bp. 587. § 27 v.ö. A U E R -M E N D E LÉ N Y I, i.m. 116. p. a dán törvénnyel kapcsolatban, amely szintén hasonlóan rendelkezett. 28 M ENDELÉNYI kifejti, hogy az 1918-as osztrák törvény sze­ rint a kártalanítási igény jogosságát maga a felmentő határoza­ tot hozó bíróság állapította meg, és határozatát a felm entő ___

39

ítélet jogerőre emelkedését követően kézbesítette a felmentett egyénnek, aki a kézbesítéstől szám ított 3 hónapon belül köte­ les volt az államot - az igazságügy m iniszter útján - felhívni arra, hogy ism erje el önként az általa kért kártalanítási összeget. Ha a fél erre 3 hónapon belül nem kapott választ, vagy igénye egészben vagy részben elutasításra került, akkor az állam ellen panasszal élhetett, melyet előzetes letartóztatás vagy vizsgálati fogság esetén az elsőfolyam odású törvény­ szék, míg ítéleti fogság esetén az Oberlandesgericht bírált el. A U ER -M E N D E LE N Y I, i.m. 116. p. 29FIN K EY , i.m. 572. p. M egjegyzendő, hogy a fenti éles kri­ tikai megjegyzését Finkey lábjegyzetben, igen apró betűkkel tárja csak az olvasó elé. 30Ahogy Finkey utal rá, előfordult az is, hogy a Bp. hatály­ balépését követően a vizsgálati fogság minden napjáért eg y -eg y korona kártalanítást állapított meg a m iniszter. FINKEY, i.m. 572. p. 31 AUER-M ENDELÉNYI, i.m. 115. p.

32 DOLESCHALL, i.m. 159. és 160. p. 33 Bp. Miniszteri Indokolás in CJH CD 34 M egjegyzendő, hogy a korabeli francia

Polgár András:

személyzetre vonatkozóan, a járásbíróság vezetőjének pedig megadhatta a szükséges útbaigazítást. Ha az ész­ lelt szabálytalanságot a járásbíró továbbra sem szüntet­ te meg, az ügyésznek felettes szervhez kellett fordul­ nia. A vizsgálati jegyzőkönyveket is a főügyészhez kel­ lett fölterjeszteni.2 A fenti „időszakos vagy felügyeleti vizsgálatok," a „nyilvános könyvek" és egyéb iratok megtekintésével kezdődtek.3 M eghallgatták az alkalm azottakat, a fogvatartottakat, és megszemlélték az épület helységeit. A pécsi ügyészség vezetőjétől, mint a „főügyészség központi királyi ügyészétől” többet vártak el, mint ügyész­ társaitól. Egy pécsi ügyész szerint „ebből az okból igye­ keztem önálló előterjesztéseket tenni nagyobb fontosságú ügyekben. ” Javaslatai gyakorlati jellegűek és elsősorban „a királyi kincstárnak jelentős megtakarításokat" eredményezőek voltak, és részben meg is valósultak.4 Az ügyészség bár a szerb megszállás alatt is m űkö­ dött (1918-1921), de börtönügyi hatóságként nem já r­ hatott el. Iktatókönyve a tárgyban mindössze a szerbek által elzsákmányolt fogházszerelvények kapcsán említ két iratot, melyek azonban elvesztek.

A pécsi és a Baranya megyei börtönügyi szervek és a fogházszemélyzet a 19. és 20. század fordulóján A HELYI BÖ RTÖ NÜGYI SZERVEK 1 A PÉCSI KIRÁLYI ÜGYÉSZSÉG A királyi ügyészség vezetője, mint a törvényszéki fogház felügyelője, nemcsak vádhatóság, hanem bör­ tönügyi hatóság is volt, éppúgy, mint a fogházzal ren­ delkező járásbíróságok vezetői. A fogházvezető tiszt (fogházfelügyelő), a királyi ügyészség felügyelete alatt vezette a fogházat, az őrszem élyzet pedig közvetlenül neki volt alárendelve. A királyi ügyészségről szóló tőrvény külön rendel­ kezett a börtönfelügyeletről, amely szerint „az ügyész a törvényszéki fo gház fö lö tt felügyel, őrködik különö­ sen, hogy a foglyokkal való bánásmód, azok őrizete, élelmezése, ruházata, a fo gházak tisztántartása, és egyáltalában a fogházi házirend és fegyelem iránt fe n n ­ álló törvényes rendeletek pontosan végrehajtassanak és e végett a fogházakat havonként legalább egyszer megvizsgálja. ” E vizsgálatot a járásbírósági fogházak esetében évente kellett legalább egyszer lefolytatnia. A folyamatos ellenőrzést itt a fogházrendelet 180. §-a ér­ telm ében a járásbíró által negyedévenként küldött, a fogház állapotáról és a letartóztatottak számáról szóló jelentés biztosította. A királyi ügyész a vizsgálatok alapján, írásba foglalt — közvetlen intézkedést tehetett a fogházi rendre és őr40

és osztrák törvény nem szólt az állam visszkereseti jogáról. 35 FINKEY, i.m. 573. p. 36AUER-M ENDELÉNYI, i.m. 117. p. 37 D O LESCH A LL, i.m. 162. p. A szerző ugyanitt hivatkozik a korabeli francia törvényre, am ely az eljáró bíró vonat­ kozásában még ak k o r is kizárta a visszkereseti jo g érvé­ nyesítését, am ikor az ártatlan vádlott elítélése a bíró bűncse­ lekménye folytán következett be. 38 Bp. 588. § 39VARGHA-ISAÁK, i.m. 699. p. 40A fenti feltételeknek konjunktíve kellett fennállniuk, ennek hiányában az állítólagos hamis vádló ellen kártalanítási igény megállapításának nem volt helye. (K. 5686/1912. B. VII. 3.) 41 Ld. 41/2003 (VII.2.) AB határozat indokolása

A PÉCSI KIRÁLYI FŐÜGYÉSZSÉG Pécsett az önálló főügyészséget, az ítélőtáblával együtt, az 1890. évi XXV. te. szervezte meg. A fő­ ügyészség azonban csak a büntető perrendtartás életbe­ lépésekor (1900. január 1.) kezdte meg működését. A királyi főügyésznek börtönügyi hatóságként leg­ alább kétévente, de ha szükségesnek látta úgy idő köz­ ben is vizsgálatot kellett tartania a területén lévő fog­ házakban. Az ezekről készült jelentéseket az igazságügy-minisztériumba kellett fölterjeszteni. A fogházak­ ban előfordult szökésekről az ügyészeknek és a járás­ bíróknak haladéktalanul jelentést kellett tenniük az il­ letékes főügyésznek, melyről az havonta összesítést küldött az igazságügy-m inisztérium ba.5 A főügyész ezen túl a fogházi őrszemélyzet tagjaival szemben má­ sodfokon fegyelmi jogkört is gyakorolt. A kir. főügyészek a rabsegélyező egyletek felügye­ letét ellátó kormánybiztosok is voltak az alárendelésé-

gükbe tartozó kir. ügyészség területén. Kezdetben a fő­ városi kir. főügyészek töltötték be e funkciót, amit a m egszervezett vidéki főügyészségeknek nem adtak át automatikusan. Erre csak a Pécsi Rabsegélyező Egylet kezdeményezésére került sor két éves késéssel.6 A kir. főügyészség működése 1918-1921 között, a kir. ügyészséghez hasonlóan, korlátozva volt, így a bör­ tönügyi feladataitól is m egfosztva m űködött a szerb megszállás éveiben.

A KÖZIGAZGATÁSI BIZOTTSÁG ÉS A BÖRTÖNÜGY A polgári állam szervezet kiépítése során az új fel­ adatokat ellátó szerveket nem a hagyom ányos önkor­ mányzatok szervezetén belül, hanem a szakminisztéri­ umokon keresztül, azoknak alárendelve építették ki. Az így létrejött, és általában törvényhatósági szintű állami hivatalok működése nem volt összehangolva a törvényhatóságok munkájával.7 Ez a hiányosság hívta életre (1876. VI. te.) a m a­ gyar vidéki közigazgatás koordinációját ellátó Közigazgatási B izottságot. Ez a vegyes szerv: „minden törvényhatóság kebelén alkotott hatóság, mely a közigazgatásnak csaknem minden ágában vagy közvetlen intézkedési jo g g a l bír valam ely törvény határozott rendelkezése alapján, vagy m int felleb b viteli hatóság já r el a hozzá utalt ügyekben... ” A törvényhatóságok ülésezési szüneteiben is működő szervként folyam a­ tosságot és rendszerességet biztosított a közigazgatás­ nak. Az egyik szakterülete a börtönügy volt, m elyhez több szálon is kötődött. Az 1876. VI. te. 37. és 38. §a alapján évente kiküldött ún. börtönfelügyelő bizott­ ságot kellett alakítania, mely „a börtönöket évenként legalább négyszer m egvizsgálja a bajok orvoslása iránt saját hatáskörben gondoskodik, illetve az igaz­ ságügy m iniszterhez vélem ényes jelen tést küld. ” A legalább négyszeri vizsgálatot egy tanulmány szerint: „ Baranya vármegye Közigazgatási Bizottsága úgy lát­ szik túlzásnak tartotta a törvénynek ezt az előírását, mert 1878-ban erre csak egyszer került sor... ”.8 Ez a m egállapítás azonban csak részben igaz, mivel a j á ­ rásbírósági fogházak esetében egy belügym iniszteri rendelet évi egyre m érsékelte a kötelező vizsgálatok számát. A törvényszéki fogház esetében a bizottság tényleg önkényesen járt el, ez ellen azonban a felettes szerveknek sem volt kifogásuk, így ezt a gyakorlatot utólag szentesítették is.9 Egy hatásköri vitában az igazságügy m iniszter elfogadta a Pécsi Városi Közigazgatási Bizottság érvét, hogy a törvényszéki fog­ ház évi egyszeri vizsgálata elegendő.10 Erre hivatkoz­ va szüntették meg 1906 és 1908 között ideiglenesen, - fokozva a már eddig is m ulasztásos törvénysértést jelentő gyakorlatot, - hogy az évi négyszeri helyett a két bizottság egy közös vizsgálatot tartson. Természetesen működött, a pécsi fogházra kiterjedő hatáskörrel a Pécsi Közigazgatási Bizottság Börtönfel­ ügyelő Albizottsága is, de mivel 1906 és 1908 közötti

két évet leszámítva - amikor nem volt vizsgálat - a ba­ ranyai társszervvel közösen végezte a munkáját, így ez­ zel külön nem foglalkoztam. A börtönfelügyeletnek ez a módja azonban nem vált be a gyakorlatban. Az olyan ellenőrzés, am iről előre, akár a reggeli lapokból lehet tudni, csak a vizsgálat ide­ jére garantálja - bár akkor biztosan - a jogszabályok betartását. Nemcsak a járási fogházak esetében fordul­ hatott ez elő, mivel a törvényszéki fogházak felügye­ letét ellátó ügyészek kalauzolták végig a bizottságokat az alájuk rendelt intézetekben. Ilyen esetekben az lehe­ tett igazán m eglepő, ha az ügyész által szándékoltan feltárt hiányosságokon túl bármi negatívum ot tapasz­ talt a bizottság. Másik oldalról a Közigazgatási bizottság tagjai sem vitték túlzásba az érdeklődést és az ügybuzgalm at. Szemléletesen példázza a mindennapokat egy 1895-ös eset, amikor azért hagyták olvasatlanul a jelentéseket a referensek a jegyzőnél, m ert Várady Ferenc készülő könyvének képanyaga lekötötte őket.11 A börtönfelügyelő bizottság tagjait elvileg egy évre küldte ki a bizottság, de volt olyan év, hogy újra sem vá­ lasztották őket. Általában olyan személyek vállalták a tagságot, akik érdeklődtek a börtönügy iránt és évtize­ dekig is ellátták m egbízatásukat.12 A törvényszéki fog­ ház vizsgálatain jelen volt a „főispán elnöklete a la tt” a vármegye részéről az alispán, a vármegyei tiszti fő­ ügyész, és 2-3 törvényhatósági bizottsági, illetve közigazgatási bizottsági tag. A várost általában 2 közigaz­ gatási bizottsági tag képviselte.13 Jelentésükhöz vizsgálni kellett a börtönök általános állapotát, az egészségügyi, élelmezési, fegyelmi viszo­ nyokat. A bizottságot házigazdaként a kir. ügyészség elnöke vezette körbe a fogházban, aki a felmerülő kér­ désekről megadta a felvilágosítást. A vizsgálatot a sze­ mélyzet és a fogvatartottak esetleges panaszainak meg­ kérdezése zárta. A közigazgatási bizottság feladatköre a járásbírósá­ gi fogházak esetében ellenőrzési jogkörrel bővült. Sza­ bálytalanság vagy hiányosság esetén a közigazgatási bizottság a királyi ügyész m eghallgatása után intézke­ dett, mégpedig határozat formájában. Végül a Közigazgatási Bizottság választm ánya (az ügyészt követően és az Igazságügyi M inisztérium Fe­ gyelmi Bizottsága előtt) másodfokon a fogházfelügye­ lők fegyelmi hatóságaként is működött. A Közigazgatási Bizottság üléseit a szerb hatóságok a megszállástól 1919. februárig tűrték meg, am ikor is m egtiltották a m űködését és csak két év m úlva, a felszabadulással szerveződött újjá.14

A FO G H Á Z SZ EM É LY Z ET A FOGHÁZŐRSÉG ÉS A SZOLGÁLAT. A törvényhatósági börtönök őrsége egy-egy tisztvi­ selő irányítása alatt a Pécsi Városi Börtönben 2 fős, a vármegye börtönében 30 fős (egy kapitány, 3 őrmester, 24-27 őr) volt.15 Utóbbi létszám szokatlanul magas volt,__

de fenntartását a biztonsági körülmények indokoltak. Az ügyészség a törvényszéki fogház m egszervezé­ sekor a megyei börtönnel együtt a szem élyzetet is át­ vette. Változásnak nem maradt nyoma az új fogházépü­ let átadásáig, ami fogházszemélyzet jelentős csökken­ tését is maga után vonhatta volna. A létszám 1884-től 18 őr és 3 őrm ester lett. Az engedélyezett létszám kis ingadozásokkal állandó is maradt a korszak végéig (18-21 őr, 2 -3 őrmester). A létszámcsökkentés mértéke azonban túlzottnak bi­ zonyult, amit az ügyészek is elism ertek: „csak az őr­ ség túlfeszített munkájával és éberségével volt a bizton­ ság és rend fenntartható. ” 16 Az engedélyezettnél azonban általában kisebb volt a létszám, a szabadságolások, betegségek miatt. A húszas évekből fennmaradt dokumentumok szerint még az elő­ re látható nyugdíjba vonulások pótlásáról sem gondos­ kodtak előre. A háborúk alatt kritikus létszám hiányok voltak. A behívások alkalmával előfordult, hogy az őrség fele is hiányzott. A délvidék visszacsatolásakor 1941-ben el­ rendelt áthelyezéseket még pótolni lehetett. A tömeges­ sé váló behívások miatt 1942-ben már hosszabb időre is megesett az ilyen mérvű őrhiány. Ennek volt érde­ kes következm énye, hogy 1941 júliusában a mohácsi fogház a fogházőr két hetes szabadságának idejére be­ zárt, mert Pécsről nem tudtak helyettest küldeni.17 Ezt mindkét világháborúban hasonló módon igye­ keztek megoldani. Első lépésben a nyugdíjasok újbóli szolgálatba helyezésével próbálkoztak, a hirtelen elő­ állt hiányt pedig ideiglenes jelleggel a rendőrségtől ka­ pott emberekkel pótolták ki. Következő lépésben - Pé­ csett ez volt a ritkább - újonnan kinevezett járatlan sze­ mélyek pótolták a hiányt.18 Az Újvidéki törvényszéki fogházat 1944 végén Pécsre evakuálták és személyzete is itt teljesített szol­ gálatot. Őket a m egszálló orosz erők fogták el és át­ adták a jugoszláv partizánalakulatoknak. A délvidéki m agyar civil lakosság körében folytatott m észárlások időszakában ez valószínűleg a halálos ítéletüket jelen ­ tette. A fogház m egszállásakor az őrség pécsi részének többségét is - a 19-ből 12-őt - „fogságba vetetek" és csak hosszú huzavona után térhettek vissza mohácsi fogságukból.19 A „felszabadulás" után ilyen körülm ények között gyorsan cserélődött a fogházszemélyzet. Az őrség tag­ jai között találunk Kárpátaljáról, Eszak-Erdélyből és Délvidékről m enekült fogházőröket, akik az állásuk megőrzéséért bárhol hajlandóak voltak szolgálni. Vég­ legesítésük legbiztosabb módját a megüresedő járásbí­ rósági fogházőri posztok betöltésében látták, ahol nem kellett tartani a hadifogságból hazatérők visszahelye­ zésével. A feszültség csökkentésére, - akit lehetett nyugalomba helyeztek. Egyedül 1946-ban a 2 lemondás, 2 tartós beteg és 2 felfüggesztett őr lévén, majdnem az őrség harmada le­ cserélődött. Egy Állandó Létszámcsökkentő Bizottság — is m űködött,20 de m űködéséről csak két eset maradt 42

meg, mindkettő igazolva az érintetteket.21 A fogházőrség „felhígulásának” eredményeként je ­ lentősen romlott a fogvatartás biztonsága. Szemléletes példája Várnagy István, akinek fél éves szolgálata alatt 3 elítéltet is sikerült „elveszítenie.’’22 A fogházőrség átsorolása 1947-re valósult meg. Szollár János vezető fogházfelügyelőt (letartóztatási in­ tézeti) őrnagyi rangba helyezték, az őrség tagjaiból két személy főhadnagyi, egy alhadnagyi, három főtörzsőrmesteri, hét őrmesteri, egy szakaszvezetői, kilenc tizedesi és kettő fogházőri státuszt kapott.23 M egnőtt a mobilitás, gyakorivá váltak az áthelyezé­ sek is. Nem volt ritka az országos és megyei büntetés­ végrehajtási intézetek őreinek cserélődése, ami Pécsett - Szollár fogházfelügyelő egyedi példáját leszámítva korábban nem fordult elő. Az új idők jele volt még, hogy m egjelentek a mun­ kás-szárm azású fogházőrök és gyakorivá vált, hogy a fogházőrök a dolgozók polgári iskolájába jártak a mun­ ka után. A szolgálat mai szemmel nézve igen hosszú és mo­ noton volt. A lapszabály volt, hogy az őrm esterek 24 órás szolgálat után 24 órás szabadnapot élveznek. Szük­ ség szerint azonban „a szabadnap egy részén is vala­ mely munkát teljesítenek. " A fogházőrök 72 órás szol­ gálat után kaptak egy szabadnapot. Akik a konyhát fel­ ügyelték, munkavezetők voltak, a fogházfelügyelői iro­ dán teljesítettek szolgálatot, vagy ügyészségi küldönc­ ként dolgoztak, csak vasárnap, és ünnepnap délután kaptak szabadnapot. A rabgazdaságot és a rabkertészetet vezető fogház­ őrmester, illetve fogházőr szabadnappal nem rendelke­ zett. Ezért cserében a családjukkal együtt laktak a mun­ kahelyükön lévő szolgálati „házaikban.”24

A FOGHÁZSZEMÉLYZET A fogházrendtartás szerint: „A fogházaknál és bör­ tönöknél lévő személyek alkalmaztatásuk minősége te­ kintetében kétfélék, ú. m.: a, olyanok, a kik rendszere­ sített fizetéssel, rendszeresített állásra vannak kinevez­ ve és b, olyanok, a kik, ideiglenes minőségben jutalom ­ díj s illetőleg bér mellett alkalmaztatnak. Az előbbiek­ hez tartoznak: a fogházfelügyelő, a börtönőrmester, a rendszeresen alkalmazott nőfelügyelők és börtönőrök. Az utóbbiakhoz tartoznak: a lelkészek, orvosok, s a ta­ nítók. ” A fogházőrök katonaviselt, általában közállományú, kisebb részt altiszti rangú férfiak voltak. Iskolázottsá­ guk igen homogén volt, 2 -6 elemit végeztek. Rövidebb csendőri, hivatalszolgai pálya után lettek fogházőrök, és néhány kivételtől eltekintve innét is mentek nyug­ díjba. Az ügyész által ideiglenes m inőséggel felvett fog­ házőrökről a főügyész határozott. Az első világháború előtt egy éves ideiglenes szolgálat után véglegesítették státuszukat. Legkésőbb 1926-tól már kétéves ideigle­ nes szolgálat és fogházőri vizsga lett a véglegesítés fel­ tétele. (Foghr. 206. §.) A megüresedett helyeket legké­

sőbb az 1920-as évek végétől a Budapesti Közlönyben hirdették meg.25 A járásbírósági fogházak őreit általában a törvényszéki fogház, már betanult, „ szakképzetnek” szám ító személyzetéből rendelték ki. K iválasztásuknál két szempont számított. Először is a m egbízhatóság, majd a húszas évektől elsősorban az, hogy ne igényeljék a költözködés költségeinek megtérítését. A nőfelügyelők feladata - a fegyveres őrszolgálat és a rabkísérés kivételével - általában azonos volt a férfi­ őrökével. M áraz 1874-es fogházrendtartás kimondta, hogy a letartóztatott nők felett lehetőleg női szem ély­ zet gyakorolja a felügyeletet.26 Pécsen ezzel szemben a dualizmus korában még csak fel sem merült nőfelügyelő alkalmazásának a lehetősé­ ge. Az országban máshol sem volt jobb a helyzet. Egy 1898-as kimutatás szerint a fogházak között csak Nyír­ egyházán, Szatm árném etiben, Aradon és Máramarosszigeten volt egy-egy nőfelügyelő, Fiúméban pe­ dig 3 fogházőrfeleség látta el 2-2 hetes váltásban a női felügyeletet.27 Nőfelügyelő alkalmazásának első kísérletére 1923ban került sor. Az ügyészség vezetője kért engedélyt a minisztériumtól egy női felügyelő alkalm azására „a női fogvatartottak m agas száma miatt. ” Az engedély m egadása után azonban éppen Ő lépett vissza és n e­ veztetett ki férfi fogházőrt. Az ok, hogy a m inisztéri­ um csak a meglévő őrlétszám terhére - ami a fogoly­ létszám hoz így is kevés volt - adott lehetőséget nő­ felügyelő alkalm azására. A visszalépés hivatalos in­ doka az volt, hogy a napi 24 órás női felügyelet biz­ tosításához legalább két fő kell, amire nincs keret. Egy nőfelügyelőt alkalmazni pedig így nem érdem es.28 Ez­ zel két évtizedre lekerült a napirendről a női személy­ zet kérdése. A következő kísérlet már felülről, az igazságügyi mi­ nisztériumból indult ki. Egy 1942-es leirat szerint a „megüresedőfogházőri állomány terhére" egy nőfelü­ gyelőt kell felvenni.29 Országosan még ekkor is csak a nagyobb törvényszéki fogházakban alkalmaztak nőfel­ ügyelőket, de ott is ritkaságszám ba ment, ha az egész napos felügyeletet biztosítani tudták két fővel.30 Az első állást 1942. dec. 25-én a Budapesti Közlöny­ ben hirdették meg. A jelentkezők közül, egy 31 éves, nincstelen, 4 gimnáziumot végzett hajadont vettek föl. Bakacsi Teréz 1943. március 1. és október 31-e között szolgált itt a fogházfelügyelő teljes m egelégedésére. Fölmondásáig „ egy őrszobát és szolgálati lakást" biz­ tosított számára a fogház, egy m agánzárka for­ májában.31 A következő nőfelügyelő szolgálata sem volt sokkal hosszabb, akit fegyelmi úton bocsátottak el.32 így csak 1946-tól sikerült stabilan, és ekkor már két őrrel bizto­ sítani a nők női felügyeletét.33 A férfiakénál is gyorsabban cserélődött az őrség női személyzete, mivel ha lehetőség volt rá, áthelyezésü­ ket kérték valamelyik más igazságügyi szerv hivatali állományába. A női személyzet fegyverengedélye első esetben 1948-ból maradt meg.

A fogházőrm esterek - Pécsett és a D él-D unántúl törvényszéki fogházaiban 2 -3 fő, - kivétel nélkül a m ár régóta m egbízható, gyakorlott helyi fogházőrök közül kerültek ki. Az ügyész javaslatára a főügyész ne­ vezte ki őket.34 Hosszú, általában évtizedes szolgálat és valam ilyen kiem elkedő tevékenység kellett hozzá. Figyelem be vették a rangsort, az érdem ességet, hasz­ nálhatóságot, de 1921-től 12 havi frontszolgálat mind­ ezekkel egyenértékű lett.35 A gyakorlatban a rabipar valam elyik ágát irányító m unkavezető fogházőrt lép­ tették elő. Az 1920-as kinevezési tilalom után válik gyakorivá, az addig elvétve alkalm azott „czímzetes fogházőrm es­ teri’’ cím. A források tanúsága szerint a fogházfelügye­ lő javaslatára, ügyészi támogatás mellett az igazságügyi miniszter nevezte ki. Ez kimondatlanul a biztos előlép­ tetést jelentette a következő üresedésnél, természetesen addig változatlan státusz és fizetés mellett. A fogházőrm esterek mindig betöltötték valamilyen kiegészítő funkciót is. Ha nem a rabipar valam elyik ágát vezették, akkor irodavezetői, vagy raktárosi teen­ dőket töltöttek be.36 A járásbírósági fogházakban őrmester nem szolgált, címzetes őrmester is csak egyszer, de a „tényleges fog­ házőri” kinevezésével automatikusan Pécsre rendelték. A törvényszéki fogházakat - a vezető ügyész irányí­ tása alatt - a fogházgondnok, vagy fogházfelügyelő ve­ zette. Az őrszem élyzet tagjai közvetlenül nekik voltak alárendelve. Az ügyész javaslatára az igazságügyi mi­ nisztérium nevezte ki őket. A fogházfelügyelők a dua­ lizmus korában a fogházőrm esterek közül kerültek ki. Minden végzettség és tanfolyam nélkül látták el m unkájukat.37 A hosszú gyakorlat során tanultak bele, és gond és hiba nélkül irányították a vezetésük alatt ál­ ló fogházat. Wilgermein József járta be ezt az utat utolsóként. Ő 5 elem it végezve volt fogházfelügyelő 1926-os nyug­ díjazásáig. Ez időtől kezdve a fogházfelügyelők leg­ alább érettségivel rendelkeztek. Az ügyészséghez beadott pályázatok közül az igaz­ ságügyi tárca választott, és 1926-tól már az iskolázott­ ság is szempont volt. Bár az ügyészek ekkor még - va­ lószínűleg személyes ismeretség alapján - a hivatali ap­ parátusukból jelentkezőket javasoltak az állásra. A korszak utolsó fogházfelügyelőjének kiválasztása során már a régi és az új szem pont figyelembe vételé­ vel döntöttek. Szollár János, soproni fegyőrként, gya­ korlattal és m egfelelő iskolázottsággal is rendelkezett. Érettségije és államszámviteli vizsgája volt. Az ügyész­ ségi javaslat a pályázatát csak harmadik helyre sorolta, egy-egy elem i iskolával rendelkező pécsi ügyészségi kezelő és egy határőr altiszt után.38 Az 1928-as kine­ vezésétől a korszak végéig Ő vezette a fogházat. A fogházfelügyelő mellé 1946-ban kineveztek egy helyettest (fogházfelügyelő őrmester). Szollár János et­ től kezdve „ vezető fogházfelügyelőként ” irányította a fogházat. Az az állítás, hogy az első világháború végén az in­ tézetek irányítását leszerelt katonatisztek vették át és e z —

m ilitarizálta a fogházéletet,39 Pécsre nem igaz. A fog­ házszemélyzetnél ilyen veszélyt inkább a csendőri múlt jelenthetett, de ez a vizsgált korszak egészére érvényes. A világháború inkább a beosztott őrségnél jelentett problémát, és pont ellenkező hatással. Leszerelése után több, az alkoholhoz menekült, korábban kifogástalanul szolgáló őrt kellett elbocsátani.40 Pontosabban: ez az állítás ekkor még nem volt igaz! Ez a tendencia csak az 1930-as évek közepén tűnik fel a forrásokban. A fog­ házőröket újra kiképzik. A naponta előírt „csukló és szabadgyakorlatok’’ mellett, ekkor m ár heti szakasz­ gyakorlatokat tartottak és időnként lövészgyakorlatok­ ra is járnak.41 De a személyzet kiképzésén kívül a fog­ házélet militarizálódásáról más adat nem maradt Bara­ nyából.

A FOGHÁZŐRSÉG KÉPZÉSE A Fogházrendtartás előírása szerint szolgálatba lé­ péskor fel kellett olvasni, és el kellett magyarázni a szolgálati utasítást, valamint a „Horváth-féle” útmuta­ tót. Azokat az őröket, akik őri tanfolyam on még nem vettek részt, az egyik fogháztisztviselő tanította a téli hónapokban, minden második vasárnap a szolgálati kö­ telességeikre. (Foghr. 2 1 1.§.) A véglegesítés feltételeként a törvényszéki foghá­ zakban évenként egyszer tartott fogházőri tanfolyamot kellett elvégezni. A négyhetes tanfolyam hétköznapon­ ként 2 -2 órán át tartott. Az előadások tárgya: a bünte­ tőtörvények elemi ismerete, a fogházrendtartás, vala­ mint a kiegészítő és m ódosító rendeletek tüzetes m a­ gyarázata volt. Előadók az ügyészség vezetője által ki­ jelölt kir. ügyész és a fogházfelügyelő voltak. A tanfo­ lyam tartalma alatt egy fogházőrm ester hetenként 2-3 órán át „fegyverkezési és mozgási gyakorlatot ” végez­ tetett az őrséggel.42 A tanfolyamot ott, ahol tanfolyam­ köteles őr nem, vagy túl kis számban volt, - főügyészi engedéllyel - el lehetett halasztani 43 Szolgálati szabályzattal és a Horváth-féle „ Útmuta­ tás a fegyveres szolgálatban ” című füzet egy-egy pél­ dányával az őrség minden tagja el volt látva. 44 Egy esetben, 1918-ban a Patronage Egylet által a fő­ városban szervezett tanfolyamot végezték el a pécsi őr­ ség új tagjai. A kezdeményezésnek a továbbiakban saj­ nos nem maradt nyoma.

FEGYELMI VISZONYOK A Megyei Börtön, majd a helyén működő törvényszéki fogház körülményei a jelek szerint nemcsak biz­ tosították a lehetőséget a különböző fegyelm i vétsé­ gekre, de szinte elő is idézték az őrszem élyzet és az elítéltek összejátszását. Jó, és nem egyedi példa erre az 1876-ban „kirobbant ügy. ” Pados József fogházőr a felügyeletére bízott elítélteket rendszeresen „sza­ badlábra helyezte, ” és kiengedte őket a szom széd kocsmába. Ezt fal hiányában könnyen és hosszú ide­ ig észrevétlen meg is tehették. Pados úr elbocsátása meg inkább az ügy kirobbanását követő egyedi szi— gór volt.45 44

Gyakoribb, pontosabban gyakori vétség volt a szol­ gálat alatti ittasság. Ezeket az eseteket néhány szabad­ nap elvonásával honorálták. Ilyen körülm ények között nem voltak ritkák sem a szökési kísérletek, sem a sikeres szökések. Az új fogház megfelelő körülményei, a kevesebb, de megbízhatóbb fogházőr alkalm azása 1884-től elősegí­ tette, hogy m egszűntek a súlyosabb visszaélések. Az enyhébb vétségek viszont így újra differenciálódtak, és a korábban elnézően kezelt „lanyha felügyeletért, ” ha szökést eredm ényezett - akár állását is veszthette a fogházőr. Pécsett egy nyugdíjba menő fogházőr személyi lap­ ján a XX. század első felében 2 -6 fegyelmi ügy szere­ pelt. Leggyakoribb okok közé tartoztak az őrfelváltás elmulasztása, a hanyag felügyelet, elalvás őrségben, ré­ szegeskedés. Az ezekért járó büntetések 1-től 14 napig tartó szabadságmegvonás, vagy súlyosabb esetben ma­ gánfogság voltak. A fogházőröknél viszont a hosszú szolgálati idő el­ lenére is ritka volt a fegyelmi ügy. Az 1923-ban szol­ gálatot teljesítő 3 fogházőrmester közül csak az egyik­ nek szerepelt a személyi lapján egy kisebb m u­ lasztása.46 Igazán kom oly visszaélésre Albert József mohácsi fogházőr példája világít rá. Ő pénzért vállalta, és el is tudta intézni, hogy az elitéltek ne Pécsett, hanem az ő fogházába tölthessék le a büntetésüket. Vesztét az okoz­ ta, hogy a pénzt még az ítélet előtt szedte be, és egy fel­ mentett vádlott rokonai, miután sikertelenül követelték azt vissza, feljelentették. A fogházőr ilyen jellegű „jö­ vedelem kiegészítését’’ a bíróság 3 hónap fogházbünte­ téssel honorálta. Azt, hogy a büntetését Pécsett, vagy Mohácson kellet-e letöltenie Albert Józsefnek, azzal a forrás már nem foglalkozott.47 Az ehhez hasonló ese­ teknek kevés nyomát találtam , ami valószínűleg a kö­ telességtudatnak, és nem a fogházőrök megfelelő „óva­ tosságának” a jele.

FIZETÉSEK Egy fogházőr a századfordulón 600-900 koronát, egy őrmester 900-1200 koronát keresett, amit 160-300 korona „lakpénz” egészített ki. A fogházfelügyelői fi­ zetés 1400-2000 korona között mozgott és a fogház­ ban található szolgálati lakás járt hozzá.48 Ez a fizetés a világháború utáni infláció miatt értéktelenedett el. Kü­ lön gondot jelentett, hogy a szerb megszállás alatt el­ m aradtak a bérem elések és a pécsi őrök így az orszá­ gosnál kevesebb fizetést vihettek haza. A m egélhetési gondok ellenére csak 1921-1922-től jelentek meg a se­ gélykérelm ek, bár ekkor tömegesen. A pengő beveze­ téséig nem is csökkent a számuk. A fogházőrök 1929-ben 91-101 pengő alapfizetést, juttatásokkal együtt 101-129 pengőt vihettek haza. Az őrmesterek 116-142 pengő alappal, 145-167 pengős fi­ zetést kaptak, a felügyelő pedig 144, illetve 152 pengőt. A fizetések a II. világháborút követő infláció miatt gyorsan értéktelenedtek el, ami komoly feszültséget

Jog

történeti siemle V __ J

eredményezett. Az ügyész szerint dem oralizálólag hat rájuk az a körülm ény, hogy kartársaik a rendőrségen már mind magasabb rangba és fizetés mellett szolgál­ nak. Az őrszem élyzet többször kérelm ezte, hogy „a 8400/1945. m. e. rendelet értelmében szolgálati idejük szerint rangsoroltassanak ill. illetm ényeik állandóan késedelmes kiutalásai megszüntessenek. ”49 Céljuk az volt, hogy a rendőrségnek és honvédségnek biztosított központi ellátást ők is megkapják.50 Ezt követően (1946 közepétől) gyorsan javult a fogházszem élyzet anyagi megbecsülése. Ezt a tendenciát jól tükrözi a fogházfel­ ügyelő fizetése. Ő 1946. január 1-én 329 Ft-ot, 1947ben 477 Ft-ot, 1948-ban már 537 Ft-ot keresett. A fizetések 1946-ban: egy női felügyelő 102 pengőt, az őrök és őrm esterek 220-406 pengőt, a fogházfel­ ügyelő őrm ester 313, a vezető fogházfelügyelő pedig 387 pengőt keresett. A m onoton szolgálatot törte meg a fogolykísérés lehetősége, am it a fogházfelügyelő szervezett. Szol-

lár János bevallása szerint: „ M indenkor arra tö re ­ kedtem, hogy a kísérettel já r ó napidíjjak egyform án oszoljanak meg az őrség tagjai k ö z ö tt." A rabszállí­ tás napidíja 1931-ben napi 6 pengő volt. A megye já ­ rásbíróságai m ellett, leggyakrabban B udapestre és Szegedre (1 nap), illetve M árianosztrára (m ásfél nap) szállítottak rabokat. Ha valam elyik őr kim aradt a fo­ golykísérésből, azt súlyos hátránynak tekintette. S é­ relm ét még az ügyészhez is képes volt fe lte rje sz ­ teni.51 K eresetkiegészítést jelen tett még a dualizm us ko­ rában, a rabmunkában való részvétel (felügyelet, m un­ kavezetés.) A pécsi királyi ügyész szavaival: „a fo g ­ házfelügyelő és a fogházőrség egypár tagjában bírok oly eszközbuzgóságot, am it használhatok. ” Ez legin­ kább a rendszeresen fölterjesztett és szinte m indig m egítélt jutalm azásoknak volt köszönhető.52 Az első világháborút követően ezek a jutalm azások eltűntek a forrásokból.

Jegyzetek____________________________________ 1 A polgári

korszak börtönügyének kutatása szempontjából fontos, Baranya Megyei Levéltárban található források: IV. 402. Bara­ nya vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai ( 1870—) 1872-1944.; IV. 409. Baranya vármegye Főispánjának iratai 1872-1944.; IV. 410. Baranya Vármegye Alispánjának iratai 1872-1944.; I V . 1106. Pécs város Polgármesterének iratai 1848-1872.; V I I . 2.A Pécsi Királyi Törvényszék (1946-tól Tör­ vényszék) iratai 1872-1950.; V I I . 4. A Pécsi Járásbíróság iratai 1873-1950.; VII. 6. A Szentlőrinci kir. Járásbíróság iratai 1900-1955.; VII. 7. A Fiatalkorúakat Felügyelő Hatóság iratai 1912-1950.; VII. 9. A Pécsi Királyi Főügyészség (1946-tól ügyészség) iratai 1900-1950.; VII. 10. A Pécsi Királyi Ügyész­ ség (1946-tól Ügyészség) iratai 1909-1950. VII. 11. A Pécsváradi kir. Járásbíróság iratai 1915-1950. VII. 12. A Dárdai kir. Já­ rásbíróság iratai 1883-1917. VII. 101. Biintetőintézetek iratai. 2 HORVÁTH T.: Büntetés végrehajtási jog I. kötet. (Bp. 1983. 14. p.) 3 A megye területén működő fogházak ilyen jellegű irataiból mind­ össze egy esztendőről maradt meg egy hiányos „Törzskönyv.” 4 BML. Főügy. ir. 1935/1937. 5 Horváth 1983. im. 15-16. p. 6VARGA NAGY 1. szerk.: A Pécsi Rabsegélyező Egylet Évköny­ ve 1906-ról. (Pécs. 1907. 84. p.) 7CSIZMADIA A.: A közigazgatási bizottság a polgári államszerve­ zetben. In.: Jogtörténeti Tanulmányok II. kötet. (Bp. 1968. 117. p.) 8TEGZES F.: Baranya Vármegye Közigazgatási Bizottságának megalakulása és működésének kezdetei a Dualizmus korában. In.: Baranyai Helytörténetírás 1982. (Pécs. 1983. 138. p.) 9 BML. Közig. Biz. ir. 1907/488. 10 BML. Közig. Biz. ir. 1908/2300. 11 Pécsi Figyelő 1895. jún. 8. 12 Az igazságügyi szervek érdeklődő alkalmazottain kívül ott talál­ juk a város meghatározó családjainak tagjait. Pl.: Dr. Fischer Bé­ la, Dr.Visy László, Hamerli Im re ..., de az egyházak helyi sze­ mélyiségeit is, mint Buzássy Ábel ciszterci tanárt, vagy Baldauf Gusztáv evangélikus lelkészt. A járásbírósági fogházak esetében is kimagasló helyi személyek látogatták a fogházat. Voltak köz­ tük képviselők, földbirtokosok, mint Siklóson Gr. Bennyovszky Móric földbirtokos, a helyi várúr. 13 Elvileg közös vizsgálat esetén mindegyik közig biz 1-1 tagot küldhetett volna. In.: MEGYERY I.: A magyar börtönügy. (Bp. 1905. 346. p.) 14Szita 1983. 217. p. 15 MEGYERY I.: i.m. 1905. 58. p. 16BML. Közig. Biz. ir. 1917/1420. 17 BML. Főügy. ir. 1941/980., 1942/1353., 1942/1937.

18SZÖLLÖSY O.: Magyar Börtönügy. (Bp. 1905. 41. p.) 19BML. 1945. El. 6. Az ügyészség kiürítésekor (1944. XI.

21) a fogházszemélyzetből kirendelt kísérők közül egyről. Dávid Fe­ rencről a 362/3. számú Sztálingrádi fogolytáborból jött hír, de soha nem tért vissza. Hározs József letartóztatási intézeti had­ nagy pedig még 1949-ben is nyugati hadifogságban volt a fog­ házvezetés értesülése szerint, ahol a magyar vagyontárgyak meg­ őrzésével volt megbízva. In.: 1949. El. 6. A. 67. 205000./1946. M. E. sz. rendelet értelmében alakították meg az I. M. kezelésében. 21 BML. 1946. El. 22. A. I. 22 A tizedes 1946. március 3-án a szigetvári tárgyalására szállított fogolynőt átadta egy „álrendőrnek” amíg kiment a pályaudvari WC-re. Március 9-én kézi bevásárláson volt a városban és amíg bement a postára kint hagyta a kíséretében lévő rabot a kézi ko­ csira vigyázni, aki természetesen kihasználta a lehetőséget. Vé­ gül kapusként, amíg beléptetett egy látogatót, kiszökött a háta mögött egy rab. In.: 1946. El. 22. A. I. 23 BML. Főügy. ir. 1947. El. 6. D. 1. 24 BML. Főügy ir. 1935/1744. 25 Pl.: Budapesti Közlöny 1926. márc. 20. 26 I.M. 1874. júl. hó I. 696. I.M. utasítás. 8.§. 27 I.M. működése 1899. 565. p. 28 BML. Főügy. ir. 1923/772. 29A főügyészi iratokban ami a 4 Dél-dunántúli ügyészség és a ba­ jai ügyészségi kirendeltség fogházait felölelte, nem találkoztam az egy szem pécsi kísérleten kívül nőfelügyelőkkel. Ez még az országosnál is rosszabb helyzetet jelentett. 308918. 1943. IM. VI. sz. 31 BML. Főügy. ir. 1943/2136. 32 Özvegy Feldwebel Nándomé, a második nőfelügyelő a letartóz­ tatottaktól motozás során kölnit, púdert vett el saját használatra, a fogháztól meg szappant és súrolószert lopott. A letartóztatottak családjával igen jóba volt és gyermekeivel családokhoz járt ki pi­ henni. Ennek ellenére 1944 végétől 1946-ig majdnem két éven át szolgált. In.: BML. Államü. ir. 1946/1536. 33 BML. Államügy. ir. 1946/217. 34SZÖLLÖSY 1905. 296. p. 35 BML. Ügy. ir. 1935/1310. 36Tipikus pályafutás volt Ágoston Jánosé. Ő 1877-ben született, majd katonai szolgálata után csendőrnek állt. Innét jelentkezik Pécsen fogházőmek 1909-ben. Ezt követően, 18 évi folyamatos szolgálat után 1922-ben nevezik ki „czímzetes," és a gyors üre­ sedést követően tényleges fogházőmek. Ő volt ekkor a rabkerté­ szet munkavezetője. Előléptetésekor kiemelik, hogy a „proletár- ___ 45

diktatúra nem tántorította meg, s a szerbek alatt hazafias visel­ kedés mellett a helyén maradt." Innét is ment 1928-ban nyugdíj­ ba. In.: BML. Főügy. ir. 1928/1218., 1922/2916., 1928/1870. fogházfelügyelők esetében a minősítési törvény azt írta elő, hogy ha nem a megfelelő katonai, vagy alsóbb szintű közigazga­ tási szolgálatból kerültek ki. akkor legalább négy polgári végzett­ ségük legyen. 38BML. Főügy. ir. 1928/1564. 39LÓR1NCZ J.-NAGY F.: Börtönügy Magyarországon. (Bp. 1997.187. p.) 40BML. Ügy. ir. 1923/485. 41 BML. Főügy. ir. 1935/1756. 42 SZÖLLŐSY 1930. 316. p. 43 1138/1923.1.M.

37 A

Szabó István:

A villamosszék feltalálása A villamosszék történetének megírására az adta az ötletet, hogy 11 3 évvel ezelőtt, 1 890. augusz­ tus 6-án hajtották végre az USA-ban az első, nagyfeszültségű elektromos árammal történt kivégzést. Az esszé történelmi visszatekintés, nem pedig kor­ teskedés a halálbüntetés visszaállítása mellett. villamosszék a XIX. század 80-as évei végének „találmánya” . Olyan embernek a nevéhez fűző­ dik, aki többek között feltalálta a szénmikrofont, az izzószálas villanykörtét, a fo­ nográf ősét és az egyenáramot. Ez az em ber Thom as Alva Edison (1847-1931) volt. E rövid bevezető után kövessük sorrendben a történéseket addig az időpontig, amíg a villamosszékkel az első kivégzést végrehajtották. Élt New York egyik rosszhírű külvárosában egy családos férfi, W illiam Kemmler, akinek felesé­ ge enyhén értelmi fogyatékos volt, ami kettejük kapcsolatát alapvető­ en m eghatározta. Házasságukból egy értelm es, szép kislány szüle­ tett. Az apa óriási erőfeszítéssel próbálta fenntartani családját, de akármibe is fogott bele, minden kezdeményezése balul sült el. Emiatt, illetve boldogtalan családi élete miatt ivásnak adta a fejét. Az otthoni hangos szóváltásokból előbb veszekedések, a veszekedésekből verekedések lettek. Az egyik ilyen alkalommal az ittas férfi a keze ügyébe eső baltával a lépcsőházban szétvágta a felesé­ ge fejét, aki azonnal meghalt. Anyja holttestét később, a kislányuk találta meg és a szomszédok segítségét kér­ te. A kihívott rendőrök a sarki kocsmában találtak rá az addigra már holtrészeg, csurom vér ruhájú emberre és azonnal őrizetbe vették. Kemmler kijózanodva sem ta­ gadta, hogy megölte a feleségét.

A

44 BML. Főügy. ir. 1935/484. 45 BML. Ügy. ir. 1876/4670. 46BML. Főügy. ir. 1923/2647. 47 Pécsi Figyelő 1899. ápr. 20. 48MEGYERY 1905. 296. p. 49A legnagyobb visszatetszést az váltotta ki, hogy a többi

rendbiz­ tonsági szerv juttatásait sokszor külön gépkocsin előre lehozták, míg az Ő fizetésük sokszor felét se érte mire 2 -3 hét késéssel megkapták. In.: BML. 1946. El. 20. D. 1. 50Többször kérelmezték, hogy javadalmazásukat a 4350/1945. M. E. sz. rendelet alapján kapják meg. 51 BML. Főügy. ir. 1931/909. 52 BML. Ügy. ir. 1908/2016.

A kerületi bíróság emberölés miatt halálra ítélte. Az ítéletet azonban nem tudták végrehajtani, mivel nem volt kivégzésben jártas em ber az őrszem élyzet tagjai között. Ekkor az esküdtek közül valaki azt állította, hogy szerinte elektrom os árammal lehetséges volna a kivégzés, ugyanis azt hallotta, hogy a gazdag és jóm ó­ dú New Yorkiak, akik ebben az időben kezdték a vil­ lamos áramot bevezettetni lakásaikba és az újságok ek­ koriban sok, áramütés miatt bekövetkezett halálesetről adtak híradást. A bíróság a felvetésre az 1885-ben, New Yorkban létrehozott H ill-bizottsághoz fordult, am ely­ nek az volt a feladata, hogy „humanizálja” a halálos íté­ letek végrehajtását, mivel az eddig használatos kivég­ zési módszerek (garrotte, guillotine, akasztás) az elítélt szám ára rettenetes szenvedést okoztak, nem beszélve az egzekúción résztvevőknek (bíró, esküdtek, ügyész stb.) okozott látványról. A bizott­ ság három éves „kutató” munkája alapján úgy tűnt, hogy van 2hum ánus” kivégzési mód. V éle­ ményük szerint ezt az elektromos­ ságban találták meg. Minden gya­ korlati tapasztalat híján úgy kép­ zelték, hogy az elektrom osság nem okoz fájdalmat az elítéltnek, ezért „gyors és praktikus.” így ke­ rül történetünk középpontjába Edison, az egyenáram felfedezője, akit hivatalosan is felkértek, hogy dolgozza ki az elektrom os áram ­ mal történő kivégzés módszerét, arra hivatkozva, hogy sok tapasz­ talatot halm ozott fel ezzel az áram-típussal végzett kísérletei során. Edison annak el­ lenére elfogadta a megbízást, hogy semmilyen tapasz­ talattal nem rendelkezett és korábban ő is ellenezte a halálbüntetés minden formáját. Nyomós okai voltak a megbízás elfogadására. Edison tudta, hogyha sikerül kifejlesztenie az elektromos árammal ölő „gépet,” a vil­ lamosszéket, akkor az általa felfedezett egyenáram lesz továbbra is az egyik egyeduralkodó energia a konti­ nensnyi méretű ország energia piacán. Ebben az idő­ ben ugyanis, Edison uralta az Egyesült Államok elekt­ romos iparát. A közvéleményt pedig ezzel akarta viszszavonhatatlanul m eggyőzni, hogy egyenáram a jobb,

mint a Westinghouse-Tesla féle tömörülés „váltakozó” árama. Ezért próbálta véglegesen kiszorítani a piacról a szinte halálos ellenségének tekintett itj. George Westinghouse-t (1846-1914), a vasúti légfék feltalálóját, aki Nicola Tesla (1856-1943), horvát elektrom érnök találmányát, a váltóára­ mot, zseniálisan ki-és továbbfejlesztette, ezzel részt követelt magának a hatalmas amerikai energia piacból. A tét te­ hát óriási volt. Edison hatalmas len­ dülettel látott a m unká­ nak. A laboratórium á­ nak környékén lakó ut­ cagyerekeket - fejen­ ként negyed dollárért megbízta, hogy szedjék össze a környéken a kó­ bor macskákat, kutyá­ kat, patkányokat és hozzák be a laboratóriumba. Mun­ katársai heteken át mást sem csináltak, mint egyen­ árammal sújtották halálra a szerencsétlen állatokat és feljegyzéseket készítettek haláltusájukról. Miután egy felnőtt ember testsúlya nagyobb, mint egy kutyáé vagy macskáé, vásároltatott néhány disznót és lovat a város vágóhídjáról és rajtuk is tanulmányozták az elektromos áram hatását (a lóról akkor még nem tudta, hogy vörösvértesteinek összetétele miatt, 24 volt feszültségű áram azonnal megöli). Mivel a kísérle­ teket összességében eredm ényesnek ítélték, neki láttak a villamosszék elké­ szítésének. Többszöri változtatás, és többhavi munka után elkészült a pro­ totípus, ami a mai „modern” villamos­ székektől nem sokban különbözött. Mire azonban idáig eljutottak Edison­ nak minden pénze elfogyott. Ráadásul még hátra volt az egyenáramú gépek­ nek az elkészítése és annak az épületnek a felhúzása, amelyben a hatalmas áram fejlesztőket elhelyezték, il­ letve ahonnan az elektromos vezetékeket a kivégző he­ lyiségbe vezették. Kölcsönökből, adományokból végül is sikerült elké­ szíteni a „művet.” Ám ekkor útját állta W estinghouse. Mivel kísérleteivel bizonyítani tudta, hogy az 50 herzes váltóáram már 110 voltnál is azonnali halált okoz (szív­ halált), míg a villamosszékhez használt nagy frekven­ ciás, magasfeszültségű egyenáram légzésbénulást idéz elő, ettől a halálraítélt - iszonyú szenvedés után - meg­ fullad. így aztán Edison egyenáram m al működő „kivégzőgépe” nem kellett senkinek. A Hill-bizottság Westinghouse váltóáramát választotta. Ezzel a döntés­ sel Edison végleg csatát vesztett. Az egyenáram és a váltóáram közötti küzdelem eldőlt. W estinghouse annak ellenére, hogy legyőzte nagy­

nevű riválisát, óriási küzdelm et folytatott, hogy ne az ő találm ányát (a váltóáram ot) használják fel kivégzés céljára, ugyanis félt, hogy „gyilkos áram ”-nak fogják világszerte nevezni. Ennek érdekében többszázezer dol­ lárt fizetett ki Am erika legjobb ügyvédeinek, hogy a H ill-bizottságot dönté­ sének m egváltoztatásá­ ra bírja, sőt még arra is hajlandó volt, hogy az elítélt peres költségeit is kifizesse, de ez sem segített. Az ítélet kihirdetése után az elítélt maga kér­ te a bíróságot, hogy vil­ lamosszékben végezzék ki, mivel sejtelm e sem volt arról, hogy mi vár rá. Elkövetkezett az íté­ let végrehajtásának a napja 1890. augusztus 6-a. Az elítéltet két fegyőr kísér­ te a gyertyákkal kísértetiesen megvilágított, nagy terem közepén álló villamosszékhez. Vastag bőrszíjakkal erő­ sen odaszíjazták, a lábaira és a kezeire rácsatolt fém ­ pántok érintkezőibe bekötötték az elektromos vezetékeket. A szemét bőr­ ből készült maszkkal letakarták, és a fejére helyezték a fémbúrát is, majd eb­ be is, és a szék belső, háti részén végig futó, laposvas fémcsíkba is bekötötték a vezetékeket. Az elítélt hallatlan nyugalommal tűrt minden előkészületet, félelemnek nyo­ ma sem látszott rajta. A kivégzésen je ­ len voltak az esküdtek, a bíró, a polgármester, a börtönigazgató, a fegyőrök és maga Westinghouse is. Az utcán közben óriási tömeg verő­ dött össze, elvégre ilyen kivégzésre még nem volt példa az Államok törté­ netében. Ezzel egy időben odabent befejeződtek az előkészü­ letek a kivégzéshez. A bíró még egyszer felolvasta az esküdtszék dönté­ sét és m egkérdezte az elítéltet, van-e valami kívánsá­ ga. Kemm ler nem válaszolt semmit. Ekkor a börtön­ igazgató intett az ítéletvégrehajtónak, aki a kétkarú érintkezőt felső állásba tolta. A jelenlévők szeme elé a következő pillanatban iszonyatos látvány tárult. A test hirtelen összerándult a belévezetett áram hatására. Az agyvíz mindkét fülén és az ormyílásain gőzzé változva úgy lövellt ki, mint egy gőzm ozdonyból. Az arca hir­ telen feldagadt, az arcbőr alatt lévő zsiradék átpréselődött a bőr pórusain és sárga viaszként csörgött le az ar­ cán. Ruhája lángra kapott, az egész termet betöltötte az égett hús édeskés szaga. A villamosszéket füst borítot­ ta be. A börtönigazgató a látványtól a terem sarkába hányt és a jelenlévők közül néhányan elájultak. 4 7

A börtönorvos azt sem tudta kit részesítsen először elsősegélyben. M iután végzett, odam ent az elítélthez és meghallgatta szívverését. Megrázta a fejét. Meghalt, mondta. Kb. tíz perc múlva a terem ben lévő iszonyú bűz miatt már éppen ablakot akartak nyitni, am ikor a test hirtelen megmozdult, össze-vissza rázkódott, a fe­ je a mellkasára nyekklett, kezei ökölbe szorultak. Az orvos sztentori hangon üvöltött az ítéletvégrehaj­ tóra, mire az a teljes feszültséget ismét bekapcsolta, és így hagyta vagy 15 percen keresztül. Miután a test már nem mozdult, az orvos minden kétséget kizáróan meg­ állapította, hogy a halál végleg beállt.

Szabó Szilárd:

A közös külügyek alkotmányos kérdései M onarchia „közös célokra korlátozott jo g a la ­ n yisá g a ,” és ezzel párhuzam osan a két állam ö nálló nem zetközi jo g i jo g alan y iság a az idő előrehaladtával egyre jobban érvényesült. Ezt szem ­ lélteti a nem zetközi távírda egyezm ény (1875) és a nem zetközi rá d ió te le g rá f-e g y e z m é n y (1906). Több n em zetközi szerződést A usztria és M agyarország képviselője külön írt alá - pl.: az 1912. évi LXII. tör­ vénnyel becikkelyezett leánykereskedés elnyom ása végett létrejött párizsi szerződés. V oltak olyan szer­ ződések is, am elyeket csak M agyarország képvise­ lője írt alá: az 1912. évi LX I. törvény a szerzői j o ­ gok kölcsönös védelm e végett az Egyesült Á llam ok­ kal B udapesten aláírt eg y e zm én y rő l.1 A z 1907. o k ­ tó b er 6-án szü letett o sztrák -m ag y ar gazdasági ki­ egyezés kapcsán állapodott m eg egym ással a két ál­ lam és a közös külügym iniszter, hogy a kereskedel­ mi szerződéseket a külügym iniszter m ellett a két or­ szág 1-1 képviselője is alá fogja írni.2

A

A MAGYAR KÖZJOG ÉS A NEMZETKÖZI SZERZŐDÉSEK Ezután a m agyar korm ány és a közös k ü lü g y m i­ niszterjegyzőkönyvet fogadott el a nem zetközi szer­ ződések kötésével kapcsolatban. E zt a je g y ző k ö n y ­ vet W ekerle Sándor m iniszterelnök 1908. jan u ár 20án terjesztette elő a m agyar m inisztertanácson. A m i­ nisztertanács határozatban m ondta ki, hogy „az elő ­ terjesztett jegyző könyvben fo g la lt alapelveknek az a része, am ely az 1867: XII. törvénycikkben kö zö se k­ nek elism ert (ú. n. pragm atikus) ügyekre vonatkozik, m indaddig változatlanul hatályban marad, am íg kö ­ zös eg yetértéssel m eg nem változtattatik. ” A z ural­ kodó a jegy ző k ö nyvet 1908. február 25-én tudom á­ sul vette és aláírta.3

A kivégzést követő boncolás a következőket állapí­ totta meg: a holttest nagy része teljesen elszenesedett. A koponyaűrben az agyvelő dió nagyságúra összeégett, a gerincvelő és idegpályái szétrobbantak, a koponya a tarkótól a fülkagylókig elégett. A szemgolyók a szétmállott arcon lógtak, a nyelv szénné égett a szájüreg­ ben. A boncolás azt is m egállapította, hogy az elítélt iszonyú kínhalált halt. Am i a b ö rtö n b en tö rté n t, nem m aradt tito k b an . A m ásn ap i ú jság o k a k ö v e tk e z ő fő cím m el je l e n ­ tek m eg: „K em m lert a w e stin g h o u se-zal végezték k i!”

A z 1867. évi XII. törvénycikk 8. §-a csak általá­ nosságban m ondta ki, hogy a nem zetközi szerződé­ sek et m in d k ét fél a tö rv én y h o z ásáv a l közli. Az 1867. évi X V I., illetv e az 1878. évi XX. tö rv é n y ­ cikk határozottabb, de csak a szerződések bizonyos nem eire: kereskedelm i, vám , hajózási, konzulátusi, po sta és táv írd a sze rző d é se k m eg k ö tése „m in d k ét tö rv é n y h o zó test a lk o tm á n y o s jó v á h a g y á s á n a k fe n n ta r tá s a m e lle tt csa k a k ü lü g y m in isz te r á lta l tö rtén h etik. ”4 A k ü lü g y m in iszte rn ek a közös k ü l­ ügyek tárgyát képező nem zetközi szerződések ter­ vezetéhez az illető korm ányok hozzájáru lását is ki kellett kérnie, de az nem világ o s, hogy elő zetesen vagy utólag. A ratifikált szerződések okm ányainak kicserélésérő l a m agyar m in isz te reln ö k ö t m in d en ­ kor értesíteni kellett.5 A d u alizm u s ko rán ak m ag y ar k ö zjo g a nem k ö ­ vetelte m eg, hogy m inden nem zetközi szerződést a m ag y ar tö rv én y h o zás b ecik k ely ezzen , sőt m ég azt sem , hogy egyáltalán közöljék az o rszággyűléssel: „a titk o s s zö v e tsé g sze rző d é se k tito kb a n is ta r ta n ­ dók, m íg azok m ég fo g a n a t tanok, egyéb szövetség kötések pedig, míg az országot terhelőleg nem érin ­ tik a z o rszá g g y ű lé sse l jó v á h a g y á s vég ett nem o k ­ vetlenül közlendők. ” A szövetségek és egyéb nem ­ zetközi szerződések kö tésén ek jo g a királyi felség ­ jo g , de az olyan sze rző d é se k és szö v e tsé g k ö té sek , m elyek a m agyar állam jogba ütköznek, a törvényhozás hozzájárulása nélkül nem lehetnek k ö telező ­ ek az o rsz á g ra .6 F erd in án d y sz e rin t a k k o r k e llett nem zetk ö zi sze rző d é st az o rsz á g g y ű lé sn e k b ecikkely ez n i, „ha az orszá g tö rvén y eit, a lko tm á n y á t m ó d o sítja , vagy ha vá lto zá st id éz e lő a z á lla m te ­ rületén, vagy súlyosítja a p o lg á ro k közterheit. ” Ha a sze rző d é s ilyen v álto zá so k at nem ok o z, „hanem csa k a h a tó sá g o kra n ézv e a lk o t jo g sz a b á ly t, ” a k ­ kor elegendő, ha egy k o rm ányrendeletben k ih ird e­ tik. „De a z is előfordul, hogy a n em zetkö zi sze rző ­ dés sem m i o ly a st nem ta rta lm a z, a m i m ia tt a h a ­ tóságok és a po lg á ro k is utasítandók volnának, h a ­ nem csupán az állam, m in t ilyen kötelezi benne m a ­ g á t m ás á lla m irányában. Ily e n k o r a n em ze tkö zi szerző d ést, m ely titk o s te r m é s ze tű is lehet, nem szü k sé g e s sem tö rvén y b e ikta tn i, sem ren d e le tb en

közh írré tenni. De az ilyen nem zetközi szerződés, m in t pl. a véd- és d a c zszö v e tsé g re v o n a tko zó k b i­ zo n yo s állam tám a dása ellen - nem is tekin th ető k jogforrásnak, hanem csak az állam lesz általa n em ­ zetkö zi jo g szerin t kötelezve, h o g y ha elérk ezik az ideje, hogy a szerződés beváltassék, az elvállalt k ö ­ telezettség n ek eleg et tegyen. Ilye n ko r a zu tá n a k i­ rály és ko rm ánya sa já t kö réb en rendelkezik, épen úgy, m in th a nem a szerző d ésb e n e lv á lla lt k ö te le ­ zettség alapján, hanem csak sa já t elh a tá ro zá sá b ó l cselek ed n ék , p l.: h a d a t üzen és m o zg ó sít azon á l­ lam ellen, a m ely ellen szövetkezett. ”7

A KÖZÖS KÜLÜGYMINISZTER JOGÁLLÁSA A MAGYAR KÖZJOG FELFOGÁSA SZERINT A kiegyezés után a közös k ü lügym inisztérium 1869. jan u ár 29-én alakult m eg a C sászári H áz és a K ülügyek C sászári és K irályi M inisztérium a néven (K. u. K. M inisterium des K aiserlichen H auses und des Ä ußeren), majd 1895. október 4-én neve a C sá­ szári és Királyi H áz és a K ülügyek C sászári és Ki­ rályi M inisztérium ra változott (K. u. K. M inisterium des K aiserlichen und K öniglichen H auses und des Ä ußeren). Báró F riedrich F erdinand B eust aki e lő ­ ször töltötte be a közös külügym iniszteri tisztséget, m ég a birodalm i k an cellár eln ev ezést viselte, e g é ­ szen 1871-ben történt felm entéséig. Az általa létre­ hozott birodalmi kancellária („Reichskanzlei”) azon­ ban a m agyarok ellenkezése m iatt m ár 1868-ban a külügym inisztérium elnöki osztályává alakult („Präsidialsection ” , „C abinet des M inisters”). Feladata a közös m inisztertanácsjegyzőkönyveinek vezetése, a d eleg áció k üléseinek előkészítése, a két állam kor­ m ányával, illetve a sajtóval történő kapcsolattartás volt.8 Az 1868. januári közös m inisztertanácson ha­ tározatban kim ondták, hogy a birodalm i kancellár el­ nevezést közös külügym iniszter elnevezésre változ­ tatják. B eust azonban egészen 1871-ig viselte a bi­ rodalm i k ancellár nevet, m ivel ezzel is próbálta hangsúlyozni egyenrangúságát B ism arckkal.9 A m agyar közjog szerint a közös m iniszterek - így a közös kü lü g y m in iszter is - nem alkotnak önálló korm ányt, am ely főhatalm at gyakorolna a két állam korm ánya felett. ,A közös m inisterium m egalkotásá­ val M agyarország állam i fő h a ta lm á n a k azon illető­ ségi körét, m ely a közös ügyeket fo g la lja m agában, nem idegenítette el, csupán bizonytalan időre A u szt­ riával együtt egy közös organum ra ruházta, de azok intézésére befolyását továbbra is fe n n ta rto tta ." A z­ az „a közös m in isterium nem egy közös fő h a ta lo m külön organuma, hanem két állam külön fő h a ta lm á ­ nak közös organum a. ” 10 Ezek a közös orgánum ok „a két állam akaratának végrehajtására, illetve a két állam által hatáskörükbe áttett korm ányzati teendők végzésére hivatottak. ” n A közös m inisztérium tehát két állam hatalm át gyakorolja. C sak arra szolgál, hogy a m agyar király és osztrák császár egy k o r­ m ányzati aktussal intézhesse el m indazon ügyeket, m elyek m indkét állam ra tartoznak, m indkét állam -

nak közös ügyei, „m elyek elintézése m in d a két a l­ kotm ány szerint a fejed e le m végrehajtó hatalm ának körébe tartozik. A kö zö s m in isztériu m ennélfogva nem a b iro d a lo m m inisztérium a, m ely sa já t önálló h a tá skö rrel bírna, hanem M a g ya ro rszá g n a k és A usztriának közös m inisztérium a, m elynek hatáskö­ re a két állam kö zö tt létrejött nem zetkö zi szerző d é­ sen alapul, s csak addig állhat fen n , a m íg ezen h a ­ táskört egyik vagy m ásik állam vissza nem vonja. ” 12 Ahogy B eksics G usztáv a külügyekkel kapcsolatban m egfogalm azta, a külügyek közössége a külföld irá­ nyában nem azt jelenti, hogy a két állam szuvereni­ tása ebben a tekintetben összeolvadna, hanem csak azt, hogy a két állam szu v eren itását k ifelé egy k ö ­ zös szerv képviseli.13 M int a fentiekből kitűnik, a m agyar közjog állás­ pontja értelm éb en a m agyar állam nem k orlátozta szuverenitását azzal, hogy m eghatározott ügykörök­ ben A usztriával közös szerveket hozott létre. A m a­ gyar közjog tehát azt a nézetet képviselte, hogy a két állam re n d elk ezik a szu v eren itás teljességével. Az állam i szuverenitás egyik legfontosabb attribútum a pedig a külpolitika önálló intézése, önálló külpoliti­ ka folytatása. Ebből következik, hogy a m agyar köz­ jo g szerint a külpolitika irányvonalát is a két állam határozza m eg. M ivel a közös m iniszterek külön-külön egyik állam nak sem szervei, hanem a két állam közös szerv ei, ezért nem a közös k ü lügym iniszter határozza m eg a külpolitika irányát, csupán egysze­ rű v ég reh ajtó ja a két állam k ü lpolitikájának. T hallóczy Lajos ezt nyíltan m egfogalm azta: „Ami viszont a külpolitika irányát illeti, azt sem a közös m iniszte­ rek határozták meg, hiszen arra m indkét ország m i­ niszterelnöke befolyást gyakorolt. ” 14 A m ag y ar közjog állásp o n tja legalábbis v itath a­ tó. H a a k ö zö s k ü lü g y m in isz te r csupán eg y szerű v ég reh ajtó ja lenne a két állam akaratának, akkor a két állam kü lö n szervei - pl. a d eleg á ció k , a k o r­ m ányfők, a parlam entek - utasíthatnák a külügym i­ nisztert. A k k o r nem a k ü lü g y m in iszte r tartana ex ­ pozét a k ö v e te n d ő k ü lp o litik á ró l, hanem a két á l­ lam szervei fo g alm azh atn ák m eg akaratukat, am e­ lyet a k ü lü g y m in isz te rn e k végre k ellen e h ajtania. De ilyen leh ető ség ek n ek a nyom át sem találhatju k az 1867. évi XII. törvényben. G ró f A ndrássy G yu­ la, az első m ag y ar közös k ü lü g y m in iszte r h an g sú ­ lyozta, hogy a közös külpolitikáért a külügym inisz­ ter egym aga felelős. E zért a külpolitikát nem a kö­ zös m inisztertanácson d olgozta ki, hanem csak ak ­ kor h ív ta ö ssze és h ív ta m eg rá a két m in isz te re l­ nököt, a m ik o r a k id o lg o z o tt, az u ralk o d ó által j ó ­ váh ag y o tt k ü lp o litik áh o z p én zre volt szüksége, il­ letve, h o g y az o rsz ág o s m in isz te re k tám o g assák p é n z ig é n y e it a d eleg á ció k b an és a p a rla m e n te k ­ b en .15 H orváth Jenő szerint a m agyar korm ány sze­ repe m áso d lag o s volt, általáb a n csak az a g g o d a l­ m ait, a g g á ly a it v ették - v ag y nem v ették - fig y e­ m a g y a r ko rm á n y ke zd e m é n y e zé sé n e k lem be. k ü lp o litik a i k é rd ések b en a d u a lizm u s id eje a la tt__ 49

sem m i nyom át nem találjuk. ” 16 Som ogyi É va tanul­ m ányában kijelentette: „A kü lp o litiká t a H absburg M o n a rch iá b a n a k ü lü g y m in iszte r csin á lta , s k o n ­ ce p ció já t ren d szerin t a m in iszte rta n á c s tó l távol, b a llh a u sp la tzi m agá n yá b a n , vagy in fo rm á lis ta ­ nácskozásokon, ka to n a i ko n feren ciá ko n a la kíto tta ki, Bécsben, stá jer fürdőhelyen, alpesi vadászaton. ” 17 D iószegi István eh h e z csak an n y it tesz hozzá, hogy a k ü lü g y m in iszter m ellett em líti az uralkodó szem ély ét is, m int a leg fo n to sab b „d ö n tésh o z atali fó r u m o k " e g y ik é t.18 A k ü lp o litik a term é sz etéb ő l, jellegéből adódóan igényli a diszkréciót, a tito k tar­ tást, a szim ulálást és d isszim u lálást.19 Hogy valójában ki, vagy kik voltak a külpolitiká­ ra a legnagyobb befolyással, a m indenkori külügy­ m iniszterek irán yították-e a M onarchia külügyeit, vagy csak a szuverén állam ok akaratának egyszerű végrehajtói v o ltak, nos, ezt leginkább a k ü lü g y m i­ nisztert ellen ő rző intézm ények vizsg álatáb ó l lehet kideríteni.

A KÖZÖS KÜLPOLITIKA ALKOTMÁNYOS ELLENŐRZÉSE: A DELEGÁCIÓK Az alk o tm án y os ellen ő rzés fó ru m a a két állam parlam entjének tagjaiból a közös ügyek tárgyalásá­ ra k ik ü ld ö tt b izo ttság o k , vagyis a d eleg á ció k vol­ tak. A delegációk hatásköre a közös m iniszterek el­ lenőrzése, a közös ügyek tárgyalása, a közös ügyek­ ben a közös m inisztérium ok politikai irányának b e­ folyásolása. A delegáció határozatokat is hozhat, „a m elyek a kö zös m in iszte reke t a kö zö s ügyekben u ta s ítjá k ." 20 1867-ben a d eleg á ció létre h o zásak o r az ellenzéki balközép m egoldhatatlan problém át ve­ tett fel: nem akarták, hogy széles jo g k ö rre l re n d el­ kező delegáció legyen, m ert azzal csökkentik a m a­ gyar országgyűlés hatáskörét és ezzel a m agyar füg­ getlenséget. V iszont ha a delegáció csekély jo g k ö r­ rel rendelkezik, akkor lehetőséget terem tenek a kül­ p o litik a ab szo lu tisztik u s m ódon tö rtén ő k e z e lé ­ sére.21 A közös birodalm i parlam ent elutasítása m a­ gával hozta azt, hogy a közös ügyek ellenőrzése te­ k in tetéb en alk o tm án y o s hián y o sság o k leh etn e k .22 G ró f A ndrássy G yula szerint a delegáció bizonyos fokig alk o tm án y ellen es, de vannak előnyei: a k ü l­ politikát és a hadügyet kivonja a parlam entek hatás­ köréből, m egszabadítja a napi konfliktusoktól, a kö­ zös m inisztereket pedig m egkím éli a kicsinyes p ar­ lam enti csatáro zásoktól.23 A delegáció révén a m a­ gyar befolyás olyan ügyekre is kiterjedt, am elyekre eddig az ország nem érvényesítette - bár voltak e r­ re nézve is tö rv ényeink. A d eleg áció b an tu la jd o n ­ képpen a m egbízó parlam ent m űködik tovább k ö z­ vetett m ódon.24 A m agyar delegáció hét bizottságot választott, eb­ ből az egyik a külügyi bizottság volt, am ely 2 0 -2 4 tagból állott. V olt egy 21 tagú költségvetési b izo tt­ ság. Itt vettek részt a közös m iniszterek, a közös m i­ nisztérium ok képviselői, m ás szakem berek és valam ennyi d elegátus, m ivel ez volt a d eleg áció tev é­

k enységének súly p o n tja. A közös m in iszterek elő ­ szö r itt terjesztik elő ja v a sla ta ik a t, itt ad szám o t a külpolitikáról a külügym iniszter, itt intéznek hozzá kérdéseket, itt folyik az érdem i külpolitikai eszm e­ csere. Az egyik évben ez előtt a bizottság előtt m ond­ ta el az expozéját a külügym iniszter, a m ásik évben a m agyar külügyi bizottság előtt. A d eleg áció külügyi bizo ttság áb an a k ü lü g y m i­ n iszter az an y anyelvén beszélh etett, nem vezettek form ális jeg y ző k ö n y v et, gyakran kizárták a nyilvá­ nosságot. A m agyar delegáció előtti képviseletet lát­ ta el az egyik külügym inisztérium i osztályfőnök, aki m indig m agyar volt. A du alista b eren d ezk ed és k ö ­ vetelte m eg, hogy a külügym inisztérium ban ponto­ san ism erjék a két állam belső viszonyait. A m inisz­ ter távollétében a két o sztály fő n ö k kép v iselte őt a delegáció előtt, nevében nyilatkoztak, elő terjeszté­ seiről felvilágosítást adtak. T ágabb értelem ben köz­ vetítő szerepet töltöttek be a közös korm ány és a par­ lam enti tám asszal rendelkező országos korm ányok, „a birodalom és a két ország között. ”25 A közös m i­ nisztertanács és a delegációk előtti külpolitikai tájé­ koztatók összhangban voltak egym ással. E ltérés volt azonban a külp o litik ai feszültség ek em lítéséb en . 1903-tól rendszeresen m egjelentek a közös m inisztertanács előtt az olasz szövetségessel kap cso lato s p roblém ák, a deleg áció k elő tt viszont csak az olasz külügym iniszterekkel folytatott tárgya­ lásokat em líttették. A delegációban az olaszokkal va­ ló konfliktus úgy je le n ik m eg, m int felelőtlen ele­ m ek tev ék en y ség e, a korm ányok között az eg y ü tt­ m űködés zavartalan: ,A viszálykeltésre irányuló kí­ sérletek h a jó tö rést szenvednek eg yrészt m indkét f é l a b b éli b ecsü letes fá ra d o zá sá n , h o g y a n éh a -n éh a előforduló elkedvetlenedések m entői elébb elenyészszenek, m ásrészt pedig az olasz királyi korm ány kor­ rekt m agatartásán, m ely fo lyto n arra törekszik, hogy a szövetségi hűséget lojálisán kim utassa. ” A ehrenthal m ondta 1906 decem berében: ,A korm ányok köz­ ti j ó viszony m eg fo g ja nekünk könnyíteni a - sajnos - gyakrabban előforduló incidensek egész nyugodt­ sággal való elintézését, és a ném elyko r m indkét ré­ szen ideges és fé lr e v e z e te tt közvélem én y fe lv ilá ­ gosítását. ”26 Az első közös kü lü g y m in iszter, F riedrich Ferdinand Beust szerint a delegáció nem csak arra szolgál, hogy helyeslő szavazatával a korm ány szám ára szük­ séges pénzeszközöket és politikája erkölcsi tám oga­ tását biztosítsa, hanem tárgyalásaival és egész tevé­ kenységével a kü lfö ld szim p átiáját és tiszteletét is m eg kell nyernie. B eust külpolitikájának része volt a delegáció felértékelése, a parlam enti befolyás b i­ zonyos érvényre ju ttatása. G ró f A ndrássy G yula vi­ szont hosszú éveken át tudatosan félretájékoztatta a delegációt, am iért kom oly törekvés m utatkozott ar­ ra, hogy A ndrássyt felelősségre vonják. 1878-ban az osztrák delegáció nehezm ényezte, hogy A ndrássy fa­ it accom pli - kész tények - elé állította őket: „Mire való az alkotm ány, ha lehetséges, hogy katonák ez­

rei távoli országokban leljék halálukat, és szántó lat­ tanul adjanak ki m illiókat anélkül, hogy arról előző­ leg a p arlam enti testületeket m egkérdezték volna ... és a zo kn a k csa k az ju t, hogy utólag az akciót, m int fa it accom plit vegyék tudomásul. ”27

A KÖZÖS KÜLÜGYMINISZTEREK ÉS A DELEGÁCIÓK KÖZÖTTI VISZONY TERMÉSZETE Kálnoky közös külügym iniszter szerint a d elegá­ ció „a korm ányt kérdőre vonja, gyakran nagyon in­ diszkrét form ában, és annak választ kell adnia, m ég­ ped ig so kka l részletesebbet, m in t az m ás a lko tm á ­ nyos országokban szokás. D e ezzel aztán m egnyug­ szik a parlam ent, a ko rm á n y p ed ig a zt csinál, am i neki tetszik. ” 1896-ban G essm ann osztrák képviselő azt fejtegette, hogy az osztrák delegáció hosszú ide­ je leszokott arról, hogy ténylegesen befo ly áso lja a külpolitikát: „a m agas deleg á ció egy m inden k o r ­ m ány szám ára kényelm es szavazógépezet, am elyre csak addig kell fig y e le m m e l lennie, am íg a p é n zt m egszavazza. ” T h allóczy L ajos m ég élesebben fo ­ galm azott: „Ha a t. utókor m ajd olvasni fo g ja a d e ­ legációk tárgyalásait, valam i kom oly ellen ő rző tes­ tü letet ne gondoljon a két deleg á ció fo g a lm a alatt. Taposómalom az, m elyben az őrlő legények szerepét vivő delegátusok mindig m egkérdik: ugyan m iről in­ terpellálják a kegyelm es urat. Ezt rendszerint m agá­ tól az excellen ciá stól kérdik. Szakértelem , ügybuzgóság, kom oly ellenőrzés távol állanak a j ó uraktól: vanitatum vanitas a z egész. A tónus finom abb, m ert udvari szaga van a közös m inisztérium nak, s ha az illető m iniszterek tudnak viselkedni, zsebükben van a korm ánypárt és az ellenzék. ” 28 T erm észetesen a helyzet ennél valam ivel árnyal­ tabb képet mutat. A legtöbb külügym iniszter tartott a deleg áció k tó l, szü kségét érezték, hogy elnyerjék a d eleg átu so k tám o g atását, ro konszenvét. M ivel a közös m iniszterek m ögött nem állt parlam enti több­ ség, ezért kénytelenek voltak a parlam enti többség­ gel eg y ü ttm ű k ö d n i, hogy tám o g atást k ap jan ak a parlam en tek b en p o litik áju k h o z és a szü k ség es pénzösszeget m egszavazzák. B eust szerint „A k ü l­ ügym iniszternek mégis, az a lko tm á n y szerint, p o li­ tik á já t a két m in iszte re ln ö k k e l eg y etértésb en ke ll fo lyta tn ia , am i azt jelen ti, hogy gyakran kü lönböző nézetekkel találkozik, az alkotm ányos fe le lő ssé g g e l ka p c so la to s skru p u lu so kka l, kívá n sá g o kka l, a m e ­ lyeket p ersze so kszo r a lá ke ll rendelnie az összbiro d a lo m érd ekein ek, de a m e ly e k e t nem sö p ö rh e t eg yszerű en fé lr e , m e rt a kk o r a rendszert, a m e ly et A u sztria -M a g y a ro rszá g szá m á ra eg y szer m á r a b ­ szo lú t szü kség e sn ek ism ertü n k el, so d o rn á n k veszélybe. ”29 H ogy ez m ennyire k én y elm etlen hely zet volt, arra jó példa K álnoky közös k ü lü g y ­ m iniszter álláspontja. E gész egyszerűen veszély es­ nek tartotta azt a struktúrát, am elyben a külügym i­ niszter volt. A m iniszter „parlam enti kapcsolat n é l­

k ü l" áll, „ anélkül, h o g y ta la j volna a lába alatt, ho g y p a rla m en ti tá m a ssza l rendelkeznék, s ezá lta l ren d kívü l m éltatlan helyzetb e ju t. ” K álnokyban az k eltett agg o d alm at, hogy a belső viszo n y o k b an tá­ jék o za tla n volt, és így alkalm atlan a belső ko n flik ­ tusok elsim ítására. „A kieg yezés lehetetlen h e ly ze ­ tet terem t a kü lü g ym in iszter szám ára: két korm ány, k é t p a rla m e n t k ö zö tt a leveg ő b en lóg. ” 1885-ben írt m a g án le v eleib ő l az derül ki, hogy főleg a m a­ gyar delegációtól tartott. A sikeres po litik a zálogá­ nak, az aktív k ü lp o litik a fe lté te lé n ek ta rto tta a d e ­ legációk tám ogatását. „ Talán a ka d valaki, aki ilyen b e lv iszo n y o k m e lle tt is vá lla lko zn a k e zd e m é n y e ző p olitikára, én sem m iképpen. ”30 A ehrenthal u g y an ­ úgy érezte m agát a külügym iniszteri székben, m int eg y k o ri fő n ö k e, K álnoky. T e rh e sn e k érezte, hogy sem leg e s á llá sp o n to t kell e lfo g la ln ia , hogy nincs egy szilárd pont, am ire tám aszk o d n i tu d n a .31 Erre utalt F erdinándy is, am ikor m egfogalm azta, hogy a d eleg á ció k b an „ p o litik a i p á rté le t nem fe jlő d h e tik ki, m ert o tt csa k az o rszá g g yű lési többség van k e l­ lően képviselve, a kisebbség ped ig eltörpül. D e m eg itt nem is a p á rto k küzdelm e, m in t inkább a két á l­ lam ellen tétes érd ekein ek kiegyenlítése körül fo r o g a kérdés. A kö zö s m in iszte re k en n é lfo g v a a deleg a tió kb a n p á r tv e zé r k é n t s ze re p lő e g y én iség ek k ö ­ zü l ki sem nevezhetők, d e különben sem leh etn ek a delegatiok tagjai, és így az a b en ső kapcsolat, m ely a m a g y a r m in iszté riu m és a z o rszá g g y ű lé s kö zö tt fe n n á ll, a kö zö s m inisztérium és a d eleg a tio között nincsen meg. ” 32

KONFLIKTUSOK A MAGYAR DELEGÁCIÓ ÉS A KÖZÖS KÜLÜGYMINISZTER KÖZÖTT Hogy m ennyire volt hatékony a deleg áció e lle n ­ őrző funkciója, az legjobban azon m érhető, vajon si­ került-e legalább eg y szer egy közös k ülügym inisz­ tert m egbuktatnia. Az első konfliktus a m agyar - és az osztrák - d e­ legáció között 1878-ban történt. A ndrássy közel sem tájék o ztatta olyan részletesen a d eleg áció k at, m int ahogy elő d je, B eust tette. K ifejtette: ,A h o l valódi konstitucionalizm us van, ott az alkotm ányos g a ra n ­ cia vörös könyvvel, vagy a n élkü l abban áll, hogy a kü lü g ym in iszter m indig úgy érzi, csa k olyan p o liti­ kát ajánlhat a koronának, am elyet az arra jo g o s té­ nyezők bizonyosan vá lla ln i és tá m o g a tn i fo g n a k. A m ásik g a ra n ciá t az in terp ellá ció s jo g nyújtja. És am ennyire a vörös könyv nem alkalm as a m iniszteri tevékenység m egm érésére, m indig kész vagyok arra, hogy speciális kérdésekre - am ennyire az állam leg­ m agasabb érd ekei m eg en g ed ik - fe n n ta rtá s nélkül, a leh ető legnagyobb nyíltsá g g a l a kívá n t fe lv ilá g o ­ sítá st m eg a d ja m .”33 1879 augusztusában a boszniai válság elm últával önként távozott, de nem úgy, m int bukott p olitikus, ak it a d eleg áció k én y sz erített le­ m ondásra. A z 1 9 0 6 -1 9 1 0 k ö zö tt korm ányzó m agyar koalí-

Jog

törtmti mmk v .—/

ciós kabinet G oluchow skit a külpolitikai tevékeny­ sége k ritik ájáv al, b írála tá v al illette, b á r az ellen e irán y u ló tám ad á sn ak b elp o litik a i h á tte re is volt. G o lu ch o w sk i b írála tá n ak b etető z ése az volt, am i­ kor az alg ec irasi k o n fe ren c iá n - N é m e to rszág o l­ d alán - lesza v aztá k , am iből a m ag y ar korm ány G oluchow ski d ip lom áciai sú ly talan ság át szű rte le. 1906. o któber 18-án G oluchow ski m egjelent a m a­ g y ar m in isztertan ács elő tt az uralk o d ó ü zenetével. A m agyar korm ány a közös külügym iniszter p oliti­ kájával csak „egyes fo n to s részletek tő l e lte k in tv e ” é rtett eg y et, és sze m é ly én ek tá m o g atásá t azzal az indokkal tagadta m eg „mert a p arlam entáris kö rö k­ nek a kü lü g ym in iszter elleni hangulata nem csak a szem élyes bizalom hiányára, hanem a delegáció ta­ n á csk o zá sa in a k so rá n tö b b o ld a lró l h a n g o zta to tt tá rgyi in d o ko kra is v e ze th e tő vissza. ” G o lu c h o w ­ ski nem várta m eg a delegáció form ális szavazását, m ár előtte, 1906. október 24-én benyújtotta lem on­ dását. A m ag y ar k o alíció s korm ány nem fele jte tte el m egbüntetni, am iért az 1905. évi m agyarországi alk o tm án y o s válság idején b eav atk o zo tt a m agyar belügyekbe.34 T eh át ö sszesen egy alkalom m al fo rd u lt elő az, hogy a delegáció közös külügym inisztert buktatott. M ár a k o rab eli v élem é n y ek is e lté rte k ab ból a szem pontból, vajon m ennyire hatékony a delegáci­ ók tevékenysége. 1867 tavaszán G orove István D e­ ák-párti k ép viselő kijelentette: „aki nem a d e le g á ­ ció szellem éb en a ka rja az ügyet vezetni, a z ügyek vezetéséről leszoríttatik. ”35 A századfordulón Ferdinándy m ár m áshogy vélekedik: ,A két d eleg a tio ■tehát csa k a tö rv é n y e ssé g s ze m p o n tjá b ó l utólag g ya k o ro lh a t e lle n ő rzé st a kö zö s m in iszté riu m m a l szem b en és a kö zö s m in iszte re k e t c s a k is tö rvén ysértés m ia tt vo n h a tja fe le lő s sé g re , de p o litik a i irá n yá ra b efo lyá st g ya k o ro ln i m ég h o zo tt h a tá ro ­ zataival is alig képes. ”36 V alóban, az 1867. évi XII. törvény nem szól arról, hogy mi a teendő, ha a d e ­ legáció nem fo g ad ja el a k ü lü g y m in iszte r ex p o z é­ já t, vagy kin y ilv ánítja bizalm atlanságát. A d eleg á­ ció k n ak teh át nem volt az 1867. évi X II. tö rvény alapján leh ető ségük arra, hogy a b izalm at a közös külügym inisztertől - vagy bárm elyik közös m inisz­ tertől - m egvonják, és ezzel a közös m inisztereket m egbuktassák. F erenc Jó z se f 1913-ban k ijelen tet­ te, hogy a d elegáció ellenszenve nem ok a külügy­ m iniszter felm entésére. A z uralkodó em e kijelenté­ se nem ü tk ö zö tt sem o sztrá k , sem m ag y ar törvénybe.37

A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS ÉS A KÖZÖS KÜLPOLITIKA A z 1867. évi X II. tö rv én y c ik k p o n to san sz a b á ­ lyozta, hogy a k özös m in isz te rtan ác s m ivel nem foglalkozhat, de azt nem zárta ki, hogy a két állam saját in tézm én y ei ne fo g la lk o z h a ssa n a k közös __ ügyek körébe tarto zó kérd ések k el. E zért a m agyar 52

k ö zjo g á llásp o n tja teljesen e g y é rtelm ű v o lt abban a tekintetben, hogy a m agyar O rszággyűlés elő tt le­ het foglalkozni közös ügyekkel. A m agyar d e le g á ­ ció m in d ig je le n té s t tett a m ag y ar O rsz á g g y ű lé s szá m á ra, am ely a je le n té s s e l érd em b en fo g la lk o ­ z o tt.38 „A kiilü g yekre va ló a lk o tm á n y o s b e fo ly á s n é lk ü l M a g y a ro rszá g h íjá v a l volna a z á lla m isá g leglényegesebb attribútum ának. És a delegatio k a l­ ko tm ányos befolyása nem p ó to ln á a p a rla m en t b e ­ fo ly á sá t. H a a m a g y a r korm ány, illető leg a m inistereln ö k nem volna fe le lő s a küliigyek vezetéséért, ha a m a g ya r parlam entben ezt nem lehetne m e g in ­ terp ellá ln i a külviszonyok fe lő l, úgy a m a g ya r p a r ­ lam ent nem volna valójában parlam ent, M a g ya ro r­ szá g nem volna va ló já b a n állam . ”39 A k ö zö s m i­ n isztere k p arla m en ti fe le lő ssé g e a m in isz te re ln ö ­ kök k ö zö s m in isz te rtan ác si ré szv étele révén v a ló ­ sult m eg. Ők m indig hivatkoztak arra, hogy felelő ­ sek a p arla m en tb en a k özös ü g y ek é rt is. A k ö zö s ü gy ek ért a m agyar O rszággyűlés elő tt a m iniszterelnök tarto z o tt fe le lő ssé g g el.40 „A m in d en ko ri m i­ n iszte re ln ö k ö k fe le lő s s é g e t vá lla lta k és v á lla lh a t­ tak a k ü lp o litik á b ó l azért, a m it a k ü lü g y m in iszte r m in iszte rta n á csi és d eleg á c ió s expozéjában a k o r ­ m ány vagy a teljes nyilvánosság elé tárt. A m in isz­ te re ln ö k ö k k ife je zh e tté k e g y e té rté sü k e t a k á r úgy, h o g y ezt fo r m á lis a n d e k la rá ltá k a m in isz te r ta n á ­ cson, a ká r úgy, hogy csupán a gyakorlatban tá m o ­ g a ttá k a kü lp o litik á t azzal, h o g y a k é p v ise lő te s tü ­ le te k tő l a kö zö s k ö ltsé g v e té s jó v á h a g y á s á t kérték. Ilyen értele m b en a két m in iszte re ln ö k k e l e g y e té r ­ tésb en in tézték a M o n a rc h ia kü liigyeit. ”41 A k é p ­ v iselő k fe lsz ó la lh a tta k és in te rp e llá lh a tta k a külügyeket érintő ügyekben, am elyekre a m in iszterel­ nök v álaszolt. így pl. B osznia-H ercegovina annektálása ügyében Nagy G yörgy, g ró f A pponyi A lbert, g ró f B atthyány T ivadar, R akovszky B éla, Issek u tz G y ő ző is fe lsz ó la lt.42 A m ag y ar o rsz á g g y ű lé s k ö ­ zös ügyekre gyakorolt befolyásának hatékonyságát akár egy etlen szerző egyetlen m űvében is eltérő en érte lm e zh ette. F erdinándy pl. kifejti, hogy „a m a ­ g ya r m inisztérium pedig, m elyre a m a g ya r országg yű lés b e fo lyá st g yakorolhat, a kö zö s ü g yekre b e ­ fo ly á s t gya ko ro ln i nem csak jo g o sítv a van, de k ö te ­ les is, és a közös ügyekre vo natkozó tö rvén yh o zá si p o litik a i k é rd é se k is a m a g y a r m in iszté riu m á lta l e lő te r je sz tv e a m a g y a r o rszá g g y ű lé se n d ő ln e k el, ennélfogva a közös m in isztériu m ra és a n n a k egyes tagjaira a m a g ya r orszá g g yű lés közvetve, vagyis a m a g y a r m in iszté riu m ú tján g y a k o ro l b efo lyá st, a m e ly b e fo ly á s so k k a l h a tá lyo sa b b , m in t az a m e ly a deleg a tio ellenőrzési jo g a útján érvényesül, m ert állandó, ” m ajd utána hozzáfűzi: „De ezen befolyást sem le h e t a zé r t valam i so kra b ecsü ln i, m ert e g y ­ részről annak kö zvetett volta, m ásrészről a z A u s z t­ riában é rv é n y e sü lő h a so n ló b e fo ly á s v é g e r e d ­ m é n yéb e n a m a g y a r o rszá g g yű lés b e fo ly á sá t te te ­ m esen csökkenti. ”43 E gy alkalom m al fordult elő, hogy a m agyar k o r­

mány és a külügym iniszter szem benállásából a m a­ gyar kormány került ki nyertesen és a külügym inisz­ ter búcsúzott el tisztségétől. 1895-ben K áln o ky kö ­ zös külügym iniszter és a báró B á n ffy D ezső vezette új m agyar kormány között vita robbant ki. A m agyar miniszterelnök 18 9 5 . május 9-én bizalm as átiratban megsürgette a külügym iniszternél „ a nuncius maga­

tartása miatti diplomatikus felszólalásnak Rómában való mielébbi megtételét. ” K álnoky aznapi átiratban a nehézségeket sorolta fel. M ájus 11- é n a m agyar minisztertanácson „ a helyzet beható megbeszélése és

meglatolása után egyértelműleg az a meggyőződés nyert kifejezést, hogy ha a helyzet rövid idő alatt nem tisztáztatik, a magyar minisztériumnak megmaradá­ sa lehetetlen. ”44 K áln o ky szerint a m agyar m inisz­ terelnök „alkotm án yos befolyását a külügyek veze­ tésére erőteljesebben akarta érvényre juttatni, mint elődei tették, ”45 ezért távozott. Ferenc Jó z s e f a friss m agyar korm ány hivatalban m aradását tartotta fon ­ tosabbnak.

ÖSSZEGZÉS V ajon a M onarchia külpolitikája két szuverén ál­ lam közös külpolitikája volt-e, vag y inkább a két ál-

lam ot m agába fo g la ló birodalom p olitikája? A kü l­ politika irányítása és céljai birodalm i célok voltake, vagy közös osztrák és m agyar célok? Lehet-e e g y ­ általán pontosan elhatárolni a kettőt egym ástól? A korabeli m agyar kö zjog álláspo n tja ebből a szempontból egyértelm ű. A külpolitikában a kiegye­ zés után is m egm aradt a teljes m agyar szuverenitás, a m agyar parlam ent, korm ány képes b efo lyásoln i a M onarchia külpolitikáját. A külügym iniszterek csak a szuverén állam ok akaratának végrehajtói. A gyakorlat azonban mást mutatott. Som ogyi É va több tanulm ányában is határozottan és következete­ sen a birodalom , az ö sszm o n arch ia érdekeiről be­ szél, am elyet a külügym iniszter kép visel, akár a két állam ko rm án yával szem ben is. É z azt jelen ten é, hogy m egjelen ik e g y olyan érdek, am ely k ifejezet­ ten nem közös osztrák és m agyar érdek, hanem tő­ lük független, birodalm i érdek. Ha elfogadju k a vé­ lem ényét, ak kor nem csak osztrák és m agyar, v a la ­ mint közös érd ekekrő l beszélhetün k, hanem eg y olyan érdekkört is m egállapíthatunk - a birodalom érdekét, birodalm i érdeket - am ely a m ag yar k ö z­ jo g i felfo g ással, és az alkotm ány szellem ével is tel­ jesen ellentétes volt.

Jeg yzetek __________________________________________ 1 W E L L E R 1 9 9 6 - 9 7 , 9 8 . p. 2 S O M O G Y I É v a: A e h r e n th a l b ir o d a lm i r e f o r m tö r e k v é s e i 1 9 0 6 -1 9 0 7 . ( História, 1986, 4. sz á m , 7 9 8 . p.) 3 H O R V Á T H 1928, 170. p. 4 N A G Y 1907. 18. p. A z e m líte tt tö rv é n y e k “a m agyar korona

országai és Ő Felsége többi királyságai és országai közt kötött vám- és kereskedelmi szövetségről" re n d e lk e z te k . 5 HORVÁTH 1928, 8 9 . p. 6 K IS S Is tv á n : M agyar közjog. ( B p ., 1 8 8 8 . 13. p ., ille tv e 4 0 5 - 4 0 6 . p p .) 7 F E R D IN A N D Y 1 9 0 2 . 8 5 . p. N a g y E rn ő k if e jte tte , h o g y a n e m z e tk ö z i s z e r z ő d é s e ls ő s o r b a n a z á lla m i s z e m é ly t k ö ti, v a g y is n e m z e tk ö z i v is z o n y t te r e m t. H a a n e m z e tk ö z i s z e r ­ z ő d é s n e m h a t a z á lla m b e ls ő é l e té r e , a k k o r n e m f e lté tle n ü l s z ü k s é g e s , h o g y k ih ird e s s é k , b e c ik k e ly e z z é k , m iv e l ta rta lm á t a k ü lü g y i p o l itik a a d ja m e g , a m i a k o r m á n y z a ti f e le lő s s é g e lv e i a la tt á ll. P l.: a H á r m a s S z ö v e ts é g b e li ta g s á g , k ilé p é s , se m le g e s le s z -e e g y h á b o rú b a n , v a g y se m a M o n a rc h ia - e z e k ­ b e n a k é rd é s e k b e n n e m z e tk ö z i s z e rz ő d é s e k k ö th e tő k a n é lk ü l, h o g v tö rv é n y b e k e lle n e ik ta tn i a z o k a t, n a g y 1 907, 18. p. 8 D IÓ S Z E G I 2 0 0 1 . 1 5 6 -1 5 7 . p. s o m o g y i 1995. 7 . p. 9 H O R V Á T H 1928, 8 6 . p. 10 P O L N E R Ö d ö n : Magyarország és Ausztria közjogi viszonya. (B p .. 1 8 9 1 )9 , S i n g e r é s W o lf n e r k ö n y v k e r e s k e d é s e , 2 2 7 . p ., ille tv e 2 5 2 . p .) 11 N A G Y 1 9 0 7 ,4 6 7 . p. 12 F E R D IN Á N D Y 1902, 7 9 4 . p. 13 B e k s ic s 1 8 9 1 . f e b r u á r 1 8 -án e lh a n g z o tt k é p v is e lő h á z i b e s z é d e , b e k s i c s G u s z t á v : A dualizm us. ( B p ., 1 8 9 2 , A th e n a e u m , 1 1 8 -1 1 9 . p .) 14 S O M O G Y I 1985, 1105. p. 15 S O M O G Y I É v a : A d e le g á c ió . ( Századok , 1 9 9 4 , 3 - 4 . s z á m , 4 9 6 . p .) 16 H O R V Á T H 1928, 8 9 . P. 17 S O M O G Y I 1995, 12. p. 18 D IÓ S Z E G I 2 0 0 1 , 179. p. 19 D IÓ S Z E G I 2 0 0 1 , 159. p. 20 F E R D IN Á N D Y 1902, 5 4 6 . p. 21 „A közös m inisztérium nak a polgári alkotm ányosság szerinti

korm ány jelleg e parlam enti ellensúlyának hiányában sikkadt el. M egfelelő parlam enti ellensúlyról pedig szándékosan nem gondoskodtak a kiegyezést tető alá Iw zó m agyar politikusok, jó l tudván, hogy a közös korm ány törvényhozási m egfelelője csak birodalm i p arlam ent lehet. Ok pedig, m ind a kor­ m ányzás, m in d a törvényhozás szintjén m ég a látszatát is kerülni kívánták m indannak, am i a m agyar állam fe le tt álló birodalom nak volt a kifejezője. ” K o m já th y M ik ló s v é le m é n y é t id ézi s o m o g y i 1985, 1107. p. 22 ,y\ kiegyezése re n d sze r... következetesen törekedett Ausztria

és M agyarország alkotm ányosságának m egterem tésére megőrzésére egyrészt, m ásrészt pedig kizárta vagy korlátozta az alkotmányos kezelést a birodalom legfontosabb dolgaiban, a közös ügyekben, m égpedig nem csak az uralkodóval kötött kén yszerű alku következtében, hanem, m ert így látott m ódot arra, hogy a dualista birodalom ban M agyarország viszony­ lagos önállóságát m egőrizze." s o m o g y i 1985, 1 108. p. 23 S O M O G Y I 1 9 9 4 ,4 6 5 . p. 24 H O R V Á T H 1895, 101. p. 25 S O M O G Y I 1 9 94. 4 8 5 ^ 1 8 7 . p. 26 1 9 0 6 . j ú n i u s I I . D e le g á c ió s I r o m á n y o k 1 9 - 3 8 . p ., ille tv e 1906. d e c e m b e r 4 . D e le g á c ió s Iro m á n y o k 1 8 -2 5 . p. Id ézi S O ­ M O G Y I 1 9 8 5 ,1 1 2 7 - 1 1 2 8 . p. 27 S O M O G Y I 1 9 9 4 , 4 9 1 - 4 9 7 . p. A z o s z tr á k d e le g á c ió k ije le n ­ t é s e itt B o s z n ia - H e r c e g o v in a 1 8 7 8 - b a n le z a j lo tt o k k u p á c ió já r a v o n a tk o z o tt, a m e ly e t a k é t d e le g á c ió é s m in d k é t o rsz á g k ö z v é le m é n y e h e v e s e n e lle n z e tt. 28 S O M O G Y I 1994, 5 0 0 - 5 0 1 . p. 29 S O M O G Y I 1995, 12. p. 30 S O M O G Y I 1 994, 4 9 9 - 5 0 0 . p. T a lá n a z is k ö z r e já ts z o tt K á l­ n o k y é s a m a g y a r p o litik u s o k k ö z ö tti n e m é p p e n k ie lé g ítő v i­ s z o n y k ia la k u lá s á b a n , h o g y K á ln o k y m a g y a r n e v e e lle n é r e s o h a s e m ta n u lt m e g m a g y a r u l, ille tv e f e n n ta r tá s o k k a l v is e l­ te te tt a p a r la m e n t in té z m é n y é v e l s z e m b e n . B e rc h to ld is e m ­ líti, h o g y m in d ig s z ív d o b o g á s a v o lt, a m ik o r m e g je le n t a d e le g á c ió k e lő tt. 31 S O M O G Y I 1986, 7 9 2 . p. 32 F E R D IN Á N D Y 1 902, 7 0 1 . p. 33 S O M O G Y I 1 9 9 4 ,4 9 6 . p.

34 35 36 37 38 39 40

H O R V Á T H 1928, 8 8. p. S O M O G Y I 1 9 9 4 ,4 9 1 . p. F E R D IN Á N D Y 1902, 7 0 0 . p. S O M O G Y I 1994, 5 0 3 . p. H O R V Á T H é. n ., 3 8 3 . p. B e k sic s G u s z tá v á llá s p o n tjá t is m e rte ti HORVÁTH 1895, 109. p. F E R D IN Á N D Y 1 902, 5 4 8 . p.

V arga Norbert

A honosítás jogintézménye, különös tekintettel az Amerikai Egyesült Államok és az Osztrák-Magyar Monarchia által kötött 1870-es államszerződésre z állampolgársági jogviszony törvényi szintű sza­ bályozása az alkotmányos államokban a 19. szá­ zad második felében kezdődött meg, am elynek következtében a magyar törvényhozás 1879-ben látta elérkezettnek az időt az állam polgárság végleges ren­ dezésére az európai tendenciáknak m egfelelően . 1 Az első állam polgársági törvényünk (18 7 9 :L . te.) egyik legjelentősebb előzménye az 1870. szeptember 20-án az Amerikai Egyesült Állam ok és az O sztrák-M agyar Monarchia által kötött állam szerződés a kivándorló egyének állampolgárságának szabályozása végett .2 A szerződés rendezni kívánta a Monarchia területét elhagyó polgárok és az Amerikából érkező személyek állam polgárságát. Term észetesen az első m agyar ál­ lampolgársági törvény (18 7 9 :L . te.) megalkotása előtt is voltak a honosság megszerzésének és elvesztésének feltételei. Az államszerződéssel a kettős állam polgár­ ságból származó esetleges negatív következményeket szerették volna kiiktatni. A szerződést aláíró államok honosságának m egszerzéséhez a kikötött feltételeket teljesíteni kellett, amelyek szerint legalább öt éven ke­ resztül folyam atosan a másik ország területén kellett tartózkodni .3 Ezen idő alatt a kérelm ező az adott á l­ lam honosított polgára lehetett. A reciprocitás elve ter­ mészetesen itt is érvényesült, de sajátos helyzet adó­ dott abból, ha egy amerikai állam polgárságú szem ély tartózkodott az O sztrák-M agyar M onarchia valam e­ lyik országának területén. A monarchiának nem volt közös állam polgársága, am elynek következm énye az lett, hogy vagy ausztriai, vagy m agyar állampolgársá__ got kapott az illető szem ély .4 A honosítási szándék

A

41 S O M O G Y I 1985, 1 13 1 . p. 42 K épviselőházi N apló XXII. kötet, 386. ülés. ( B p ., 1 9 0 8 , 2 3 2 - 2 3 7 . p .). /. kötet. 8. és 9. ülés. (B p ., 1 910, 4 9 . p ., 5 8 - 5 9 . p., 7 5 . p .), /. kötet 10. iilés, (1 1 0 . p.) 43 F E R D IN Á N D Y 1902, 7 0 2 . p. 44 H O R V Á T H 1928, 8 7. p. 45 S O M O G Y I 1 9 9 4 ,4 9 2 . p.

puszta kijelentésének nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget az állam polgárság m egszerzésénél, am elynek következtében az nem is teremtett automa­ tikus naturalizációs lehetőséget .5 E gy másik állam polgárság m egszerzésének indoka gyakran az volt, hogy az illető szem ély mentesüljön az őt terhelő büntetőjogi felelősség és az állami köte­ lezettségek teljesítése alól. Előfordulhatott így olyan sajátos helyzet, am ikor a honosított szem ély v issz a ­ tért előző hazájába, ahol kivándorlása előtt bűncselek­ ményt követett el, am elyért büntetés terhelte. H aza­ térte után a korábbi állam polgársága szerinti ország törvényeinek hatálya alatt állt, kivéve, ha elévülés vagy büntethetőségi akadály forgott fenn. Külön prob­ lémát jelentett, ha valaki a védkötelezettség alóli men­ tesülés reményében hagyta el az O sztrák-M agyar M o­ narchia területét .6 Három esetet sorolt fel az állam szerződés, am ikor később a felelősségre vonás érde­ kében vizsgálatot kellett indítani. Ezek közül az első - nevesített - szituáció az volt, ha az osztrák vagy a m agyar állam polgár, mint szolgálattételre beosztott, sorköteles katonaként hagyta el az ország területét. A második eset az volt, hogy éppen akkor vándorolt ki, amikor szolgálatban volt, vagy a meghatározott idejű szabadságát töltötte. Végezetül pedig akkor, ha mint határozatlan időre szabadságra bocsátott, vagy mint tartalékos, vagy mint honvéd hagyta el az országot, de csak akkor, ha már korábban megkapta a behívóleve­ lét, vagy a nyilvános felhívást szétküldték, vagy a há­ ború kitört. A z O sztrák-M agyar M onarchia volt pol­ gára semmilyen más esetben nem volt kényszeríthető utólag hadiszolgálatra és nem vonhatták vizsgálat és büntetés alá a védkötelezettség elmulasztása miatt.7 A szerződés értelmében továbbra is érvényben ma­ radt az 18 56 . jú liu s 3-án megkötött kiadatási eg ye z­ mény a szökött bűnözőkkel és az 1848. május 8-án aláírt pótegyezm ény a hadi és a kereskedelm i hajók dezertáltjaival kapcsolatban .8 Term észetesen szabályozták azt is, mi történik azokkal a volt állampolgárokkal, akik visszatértek ere­ deti országukba és szerették volna újra megszerezni a honosságot. Abban az esetben, ha lemondott a hono­ sítás által korábban szerzett állam polgárságáról már nem kívánták meg a meghatározott ideig terjedő tar­ tózkodást. A visszatérése alkalm ával azonban nem volt kényszeríthető arra, hogy újra az állam köteléké­ be lépjen .9 A kettős állam polgárság fentebb említett problém áinak elkerülése végett hasonló egyezm ényt kötöttünk Szerbiával is .10

A z első állampolgársági törvényünk elfogadása so­ rán kibontakozó parlamenti vitában is fontos elvi kér­ déseként került szóba a kettős állam polgárság lehetősége .11 Felmerült többek között az a javaslat is, hogy aki más állam kötelékébe lép, veszítse el a ma­ gyar állam polgárságát . 12 Ez a kettős állam polgárság fenntartása ellen irányult. Veszter Imre képviselő sze­ rint „alig van kérdés a m agánjog terén, a melyből a kettős állam polgárság korlátlan megtartása mellett a legkülönbözőbb, a legszövevényesebb bonyodalmak ne keletkeznének .” 13 Ennek feloldására javaso lta, hogy a más állam kötelékébe belépő veszítse el ma­ gyar állam polgárságát, illetve addig M agyarországon ne lehessen honosítani a külföldit, amíg az - ha hazá­ ja törvényei szerint elbocsátásnak van helye - nem igazolja ezen elbocsátást, illetve, ha az illető ország nem ismeri az elbocsátás jogintézm ényét, az érintett szem ély a m agyar honpolgári esküben jelentse ki, „hogy addig, amíg a magyar állam polgárai: az előbbi állampolgárságukból eredő jogokat nem fogják gyako­ rolni.” 14 Veszter Imre javaslatát Hoffmann Pál is támogatta és kijelentette, hogy „idegen állam hoz csatoló alatt­ valói viszony magyar állam polgári m inőséggel össze nem fér .” 15 Tisza Kálmán válaszában kifejtette: „a ma­ gyar állam mindenesetre - nem akarom mondani alárendeltebb, de rosszabb helyzetben lenne a többi államokkal szemben, ha kimondaná, hogy aki más ál­ lam polgára, az a magyar államnak polgára nem lehet [...] és egyáltalában az állami tekintély, az állami mél­ tóság szempontjából is sokkal helyesebbnek tartom [...] ha egy állam azt mondja: az én polgárom marad mindenki, mindaddig, míg én ki nem mondom, hogy ne, akár mit csinálnak vele mások .” 16 A z állam szerződést nem helyezték hatályon kívül az 1879:L. te. életbelépése után sem. A törvény taxa­ tíve felsorolta az állampolgárság megszerzésének ese­ teit: a leszármazást, a törvényesítést, a házasságot és a honosítást. Az idegen állam polgárok megszerezhet­ ték a m agyar állam polgárságot honosítási okirattal vagy királyi oklevéllel is, amelynek következtében ők és a leszármazóik magyar állampolgárok lettek. A ho­ nosítási okirattal történő állam polgárság szerzés már 18 79 előtt is ismeretes volt, hiszen a m agyar királyi belügym iniszter 1867-től kezdve állított ki ilyen ok­ iratokat, amelyek az 1879-es állampolgársági törvény hatályba lépése után is érvényben maradtak .17 A honosításhoz is teljesíteni kellett a törvényben meghatározott feltételeket. A kérelmezőrfek rendelke­ zési képességgel kellett bírnia, vagy ennek hiányában ki kellett kérnie törvényes képviselője beleegyezését. E gy hazai közösség kötelékébe kellett tartoznia vagy legalább is az eljárást el kellett indítania .18 A közsé­ geket nem lehetett arra kényszeríteni, hogy a honosí­ tás esetére a községi kötelékbe való felvételt kilátás­ ba helyezzék .19 A magyar állam területén kellett élni m egszakítás nélkül öt éven keresztül. Ezt a feltételt tartalmazta az állam szerződés is .20 Kifogástalan ma­ gaviseletűnek kellett lennie, olyan keresettel, vagy va­

gyonnal kellett rendelkeznie, amelyből saját magát és családját el tudta tartani és az adózók lajstromában legalább öt év óta szerepeljen .21 A törvény azonban nem írt elő olyan feltételt a m agyar állam polgárság m egszerzéséhez, am ely alapján az illető szem ély ér­ zelm i kapcsolódását vizsgálta volna, hogy a m agyar állam nak ne csak anyagilag és testileg, hanem erköl­ csileg és szellem ileg is tagja legyen .22 A törvény nem kívánta meg a testi és a szellem i állapot vizsgálatát sem .23 A törvény értemében a honosítás kiterjedt a naturalizált férfi feleségére és atyai hatalom alatt lévő, kiskorú gyermekére is. A honosítás m ásik esete királyi okirattal való á l­ lam polgárság-szerzés csak különös és rendkívüli ese­ tekben történhetett meg. Ilyen módon azok a szem é­ lyek kaptak állam polgárságot, akik az ország érdeké­ ben kiemelkedő tevékenységet végeztek, „akik a ma­ gyarság szolgálatában magukat a magyar állampolgár­ ságra érdemessé tették.” 24 A z osztrák állam polgárokat nálunk és m agyar ho­ nosokat Ausztriában csak akkor lehetett honosítani, ha az 1870-es megállapodás értelmében előbb az oszt­ rák illetve a magyar állam kötelékéből elbocsátották .25 A kedvezm ényezett honosítás (visszahonosítás )26 csak az eredetileg m agyar állampolgárokra volt érvé­ nyes, míg a honosítás a külföldiek számára volt fenn­ tartva. Ezt a könnyített eljárást azonban nem minden volt m agyar állam polgár vehette igénybe. Ide tartoz­ tak azok, akiket hatósági határozattal rekesztettek ki a magyar állampolgárok közül. Az ilyen személyek az állam polgári kötelességeiket súlyosan megszegték. Azokat a személyeket is e körbe sorolták, akik törvényesítés útján veszítették el a magyar állam polgársá­ gukat, am elynek következtében az apjuk szárm azása révén már külföldieknek szám ítottak .27 A honosítás­ sal és a visszahonosítással egyaránt új állam polgársá­ got szerezhetett valaki, azonban ténylegesen nagy kü­ lönbség volt a kettő között, mert az utóbbi esetben csak a jo g i kapcsolat szakadt meg a „m agyar állam s azon fia közt, ki magyar állampolgárságát elvesztette, az erkölcsi kapcsolat még sem szűnt meg köztük .”28 A kedvezményes honosításon belül különböző cso­ portokat lehetett kialakítani. Az a személy, aki állampolgárságát elbocsátás vagy távoliét által veszítette el, és más honosságot nem szerzett, visszavehető volt még akkor is, ha időközben nem tért vissza az ország terü­ letére. Az ilyen személy az állampolgárság újbóli meg­ szerzésével megkapta az előző községi illetőségét. A b­ ban az esetben, ha újabb állam polgárságot szerzett, a kedvezményes honosítás útján csak akkor kaphatta meg újra a m agyar állampolgárságot, ha az ország területé­ re visszatért, és valam elyik község kilátásba helyezte az illetőségébe való felvételét. A z utóbbi esetben már a belügyminiszternek nem volt mérlegelési lehetősége az állampolgárság megadására. További kedvezm ényeket biztosított állam polgársági törvényünk a nők és a kiskorúak részére. Az a nő, aki nem önállóan, hanem férje elbocsátása, távolléte vagy külföldivel kötött házassága révén veszítette el.

állampolgárságát és időközben házassága megszűnt és községi illetőség megszerzése iránt már elindította az eljárást, megkapta a m agyar állam polgárságot. A z a kiskorú pedig, aki törvényes apja elbocsátása vagy tá­ volléte miatt veszítette el honosságát, akkor kapta meg újból a m agyar állam polgárságot, ha apja meghalt vagy maga nagykorú lett és községi kötelékbe való felvétele folyamatban volt .29 A benyújtott kérvényhez csatolni kellett azokat az iratokat, amelyekkel igazolni tudta, hogy korábban ma­ gyar állampolgár volt .30 A z eljárás minden más szem ­ pontból megegyezett a rendes honosítással.31 Az államszerződés jelentőségét mutatja, hogy még a harmadik állam polgársági törvényünk (19 5 7 :V . te.) egyes rendelkezései is számoltak a következményeivel, hiszen az a m agyar szem ély, aki honosságát távoliét vagy külföldi állampolgárságnak honosítás útján való

megszerzés következtében veszítette el, a visszahonosításra vonatkozó szabályok szerint szerezhette újra meg a magyar állampolgárságot, de némi könnyítéssel. E kedvezményes visszahonosítás esetén azonban meg­ követelték, hogy legalább M agyarországon lakjon, vagy itt kívánjon letelepedni. Nem kellett azonban tel­ jesíteni azokat a feltételeket, hogy felmenője m agyar legyen, vagy a honosítását egyéb rendkívüli körülmény indokolja. Ezen utóbbi fenntartásokat mindenki más­ nak teljesítenie kellett.32 Az állampolgársági szabályok alól kivétel tehát csak azon államok esetében volt, am elyekkel e tárgyban szerződés létezett. Ennek következtében az 1 870-es ál­ lamszerződés meghatározó jelentősséggel bírt az ame­ rikai és a m agyar állam polgársági jo g , és a két ország közötti külkapcsolati viszony alakulása szempont­ jából .33

Jegyzetek------------------------------------------------------1 K I S T E L E K I K á r o ly : A z á ll a m p o l g á r s á g a d u a l i z m u s i d e ­ jé n . In: Á lla m - é s J o g tu d o m á n y , X X X V I I I. é v f . 1 9 9 6 - 1 9 9 7 . 4 3 . p. 2 P re n tis s W E B S T E R : L a w o f N a tu r a liz a tio n in th e U n ite d S ta te s o f A m e r ic a a n d o f O th e r C o u n tr ie s . ( L it tl e to n . 1 9 81. 3 4 1 - 3 4 4 . p p .); F re d e ric k v a n D Y N E : C itiz e n s h ip o f th e U n i­ ted S ta te s. (R o c h e s te r. 1904. 3 2 7 - 3 3 0 . p p .): A z a lá ír ó fél M a ­ g y a r o r s z á g ré s z é rő l g r ó f B e u s t F rig y e s F e r d in á n d v o lt, m in t titk o s ta n á c s o s , k a m a rá s , b iro d a lm i k a n c e llá r , a z u r a lk o d ó h á z é s a k ü lü g y e k m in is z te r e . A z E g y e s ü lt Á lla m o k r é s z é rő l p e ­ d ig J o h n J a y k é p v is e lte a z o r s z á g é r d e k e it, m in t a a z A m e r i­ k ai E g y e s ü lt Á lla m o k r e n d k ív ü li k ö v e te é s m e g h a ta lm a z o tt m in is z te r e . E z t a z á lla m s z e r z ő d é s t a z 18 7 1:X L II I. t ö r v é n y ­ c ik k b e n h ir d e tté k ki. M Á R K U S D e z s ő ( s z e r k .) : M a g y a r Jo g i L e x ik o n . III. K ö te t. (B p .. 1900. 4 4 5 . p .): W illia m M . M A L ­ L O Y : T r e a tie s , C o n v e n tio n s , I n te r n a tio n a l A c ts a n d A g r e e ­ m e n ts B e tw e e n th e U n ite d S ta te s o f A m e r ic a a n d O t h e r P o ­ w e r s 1 7 7 6 - 1 9 0 9 . V o l. I—IV . ( W a s h in g to n . 1 9 1 0 .) p a s s im . 18 7 1:X L III. te. ( A z amerikai Egyesült Á lla m o kka l 1870. évi

September 20-án kivándorló egyének állampolgárságának sza­ bályozása végett kötött állam szerződésről.) K I R Á L Y F I Á r ­ pád: A z 18 7 1 :X L III. t.-cz.-be iktatott államszerződés. ( B p ., 1913. 80 p.) 3 N A G Y E rn ő : M a g y a ro r s z á g k ö z jo g a ( á lla m jo g ) . (B p .. 1907. 1 12. p .); P O N G R A C Z Je n ő : M a g y a r á lla m p o lg á r s á g é s k ö z ­ sé g i ille tő s é g . T ö rv é n y e k , r e n d e le te k , e lv i h a tá r o z a to k , d ija k é s ille té k e k , m a g y a rá z a ta , ira tm in tá k . (B p ., 1938. 3 3 - 3 4 . p p .) 4 A z 1 8 7 9 :L . te . é r te lm é b e n se m lé te z ik k ö z ö s á lla m p o lg á r s á g , h a n e m k ü lö n o s z trá k é s m a g y a r h o n o s s á g o t ta r to tta k fen n . 5 F re d e ric k v an D Y N E : i. m . 2 8 5 .. 3 2 7 . p ., P re n tis s W E B S T E R : i. m . 3 4 1 - 3 4 2 . pp. 6 B A L O G H A r th u r: P o litik a i j e g y z e te k . ( B p ., 1 9 0 5 . 9 2 . p .); P E R E G R IN Y G é z a . J A C O B I R o la n d : M a g y a r á l la m p o l g á r ­ sá g , k ö z sé g i ille tő sé g é s id e g e n re n d é s z e t. (B p ., 1938. 19. p.) 7 P re n tis s W E B S T E R : A T re a tis e o n th e L a w o f C itiz e n s h ip in th e U n ite d S ta te s . ( L ittle to n , 1 9 8 0 . 155. p .); F r e d e r ic k v o n D Y N E : i. m . 2 8 5 ., 3 2 7 - 3 2 8 . pp. 8 P re n tis s W E B S T E R : L aw o f N a tu r a liz a tio n ... 3 4 3 . p .; M Á R ­ K U S D e z s ő ( s z e r k .) : i. m . III. k ö te t. 4 4 5 . p .; F r e d e r ic k v o n D Y N E : i. m . 3 2 8 - 3 2 9 . pp. 9 F red erick v on D Y N E : i. m . 329. p.; P rentiss W E B S T E R : L aw o f N a tu ra liz a tio n ... 3 43. p.; P re n tiss W E B S T E R : A T re a tis e ... 175.

P-

10 I 8 8 2 : X X X . tc . in .: M Á R K U S D e z s ő ( s z e r k .) : i. m . I. k ö ­ te t. 4 8 7 . p. 11 A k e ttő s á lla m p o lg á r s á g r ó l in.: B A J Á K I V e r o n ik a : M a g y a r Á lla m p o lg á rs á g - k e ttő s á lla m p o lg á rs á g . B p ., 1973. 12 P . S Z A T H M Á R Y K á ro ly ( s z e rk .): A z 1 878. é v i o k tó b e r 17-

re h ir d e te tt o r s z á g g y ű lé s k é p v is e lő h á z i n a p ló ja . B p ., 1879. V II. k ö te t. 2 9 0 . p ., V e s z te r Im re fe ls z ó la lá s a . 13 U o . N a p ló V II. k ö te t. 2 9 0 . p. 14 U o. 2 9 0 . p. 15 U o . N a p ló V II. k ö te t. 2 9 2 . p ., H o ffm a n P ál h o z z á s z ó lá s a 16 U o. 2 9 2 . p ., K IS T E L E K I K áro ly : i. m . 4 6 ^ 1 7 . pp. 17 F E R E N C Z Y F e re n c : M a g y a r á lla m p o lg á r s á g i j o g . (G y o m a . 1 9 3 0 . 3 5 . p .) , A h a t á l y b a l é p é s i d ő p o n t j a : 1 8 8 0 . j a n u á r 5 ., K é tf é le h o n o s ítá s i m ó d o t is m e r t a m a g y a r a lk o tm á n y jo g : a z e g y s z e r ű h o n o s ítá s t é s a k ü lö n le g e s h o n o s ítá s t. A h a n g s ú ly m in d k é t e s e tb e n a h a tá r o z o tt a k a r a tk ije le n té s e n é s a m e g f e ­ le lő f o r m á h o z k ö tö tt c s e le k v é s e n a la p u lt, k ö v e tk e z é s k é p p e n se m h a llg a tó la g o s a n , se m p e d ig b iz o n y o s a la p f e lté te le k h iá ­ n y á b a n n e m le h e te tt v a la k i m a g y a r á ll a m p o l g á r . C S I Z M A ­ D IA A n d o r : A m a g y a r á l la m p o l g á r s á g i j o g f e j l ő d é s e ; ( Á l ­ la m é s K ö z ig a z g a tá s , 1 9 6 9 . 1 0 8 1 - 1 0 8 5 . p p .) ; B E R É N Y I S á n d o r-T A R J Á N N á n d o r: A m a g y a r á lla m p o lg á rs á g m e g ­ s z e r z é s c s e lv e s z té s e ( h o n o s s á g , le te le p ü lé s , k iv á n d o r lá s , ú lle v é lü g y ). A z 1879. é v i L. tö r v é n y -c /.ik k é s a z e z z e l k a p c s o ­ la to s tö r v é n y e k é s r e n d e le te k g y ű jt e m é n y e é s m a g y a r á z a ta . ( B p ., 1 9 0 5 . 170. p .) ; S te p h a n E G Y E D : D a s S t a a t s a n g e ­ h ö r i g k e i ts r e c h t d e s K ö n ig r e i c h e s U n g a r n . ( B p ., 1 9 3 3 . 1 8 7 - 2 1 8 . p p .) ; T A R J ó z s e f : Á l l a m p o l g á r s á g . ( D e b r e c e n . 1 9 4 1 . 3 4 p .) ; F E R N IN Á N D Y G e jz a : M a g y a r o r s z á g k ö z j o ­ g a . ( A lk o tm á n y jo g .) ( B p ., 1 9 0 2 . 2 3 8 - 2 3 9 . p p .) ; C S E K E Y I s tv á n : D ie S ta a ts b ü r g e r s c h a f t in U n g a r n n a c h d e n K r ie g e . Z e its c h r ift f ü r O s te u ro p ä is c h e s R e c h t. ( 1 9 3 6 . 5 9 4 - 5 9 7 . p p .); BENKŐ I s tv á n : U n g arn s S t a a t s a n g e h ö r i g k e i t s r e c h t. Z e i ts c h r i f t f ü r A u s lä n d i s c h e s u n d I n t e r n a t i o n a l e s P r iv a tr e c h t, ( 1 9 5 1 . 2 9 3 - 2 9 8 . p p .) 18 V I D O V I C H E rn ő : T u d n iv a ló k á ll a m p o lg á r s á g i é s ille tő s é g i ü g y e k b e n . ( S z é k e s f e h é r v á r , 1 938. 9 6 p .); P O N G R Á C Z Je n ő : i. m . 7 2 p.; C Z E B E Je n ő : A m a g y a r k ö z s é g i ille tő s é g i jo g é s a m a g y a r á lla m p o lg á r s á g i j o g s z a b á ly a i. ( B p .. 1938. 7 1 5 p .); B R Ó D Y A la d á r, B Á N K á lm á n : Á lla m p o lg á r s á g é s ille tő s é g . (B p ., 1938. 8 4 p .); N É M E T H Y Im re : Á lla m p o lg á r s á g é s k ö z ­ sé g i ille tő sé g a m a g y a r jo g b a n . (B p ., 1938. 3 3 p .). 19 1 1 5 .7 0 2 /1 9 0 4 . B M . sz . h a t. in .: F E R E N C Z Y F e r e n c : i. m . 167. p ., A h o n o s ítá s é s a k ö z s é g i ille tő s é g v is z o n y á t re n d e z i to v á b b á a 8 4 9 7 /1 9 0 5 . B M . sz . h a t. is. in .: F E R E N C Z Y F e ­ ren c: i. m . 1 6 7 -1 6 8 . pp. 20 F re d e ric k vo n D Y N E : i. m . 3 2 7 . p .; P re n tis s W E B S T E R : L a w o f N a tu r a liz a tio n ... 3 4 1 - 3 4 2 . pp. 21 K O R B U L Y Im re : M a g y a ro r s z á g k ö z jo g a ille tő le g a m a g y a r á lla m jo g . (B p ., 1884. 139. p .; 5 8 4 /1 8 8 0 . B M . sz. v é g re h a jtá s i r e n d e le t in.: F e re n c z y F e re n c : i. m . 163. p . A h o n o s ítá s h o z a z o s z trá k á lla m p o lg á r s á g i j o g s z e rin t a k ö v e tk e z ő f e lté te le k n e k k e lle tt te lje s ü ln iü k : r e n d e lk e z é s i k é p e s s é g e le g y e n , b ü n te tle n

e lő é le tű le g y e n , k e r e s ő k é p e s s é g é t ig a z o lja é s k ö z s é g i ille tő ­ s é g b e fel le g y e n v é v e v a g y le g a lá b b is k i lá tá s b a le g y e n h e ­ ly e z v e f e lv é te le a k é r e lm e z ő n e k . A h o n o s ítá s ta r to m á n y i h a ­ tó s á g o k ü g y k ö r é b e ta r to z o tt é s c s a k v itá s e s e te k b e n a v a t k o ­ z o tt b e a b e lü g y m in is z te r. A h o n o sítá s ró l o k ir a to t á llíto tta k ki é s e s k ü t k e lle tt te n n ie a z ille tő s z e m é ly n e k . A k is k o r ú a k n a k n e m k e lle tt v a g y n a g y k o rú s á g u k id e jé re h a la s z to ttá k e l a z e s ­ kü le té te lé t. E Ö T T E V É N Y I N A G Y O liv é r : O s z tr á k k ö z jo g . (B p ., 1 9 1 3 . 4 7 . p .) ; L á s d .: E m a n u e l M IL N E R : D ie ö s t e r r e i ­ c h is c h e S ta a ts b ü rg e rs c h a ft u n d d e r G e s e tz a rtik e l L: 1879 ü b e r d e n E rw e r b u n d V e r lu s t d e r u n g a r is c h e n S ta a ts b ü r g e r s c h a f t. (T ü b in g e n . 1880. 4 7 - 4 8 . p p .). 22 M e g je le n ik ily e n irály ú s z a b á ly o z á s a z A m e rik a i E g y e s ü lt Á l­ la m o k á lla m p o lg á r s á g i jo g á b a n , a m e ly n e m e g y s z e r p r o b lé ­ m át o k o z o tt a h o n o s ítá s a lk a lm á v a l. V ö : G Ö N C Z I K ata lin : A m a g y a r o k a z a m e r ik a i L e g fe ls ő b b B ír ó s á g e lő tt. ( B p ., 2 0 0 0 . 4 6 - 5 1 . p p .); F E R E N C Z Y F e re n c : i. m . 5 9 - 6 0 . pp. 23 A z e lm e b e te g e t c s a k a k k o r le h e te tt h o n o s íta n i, h a n e m v o lt e s k ü ttk é p te le n . 2 6 .5 3 8 /1 9 0 4 . IM . á tira t in .: F E R E N C Z Y F e ­ ren c: i. m . 1 6 4 -1 6 5 . pp. 24 F E R E N C Z Y F eren c: i. m . 63. p. 25 N A G Y E rn ő : i. m . 110. p. H a s o n ló e g y e z m é n y v o lt é rv é n y b e n M a g y a ro rsz á g é s S z erb ia k ö z ö tt is (1 8 8 2 :X X X . te.). 26 F e r e n c z y F e r e n c n e m ta r tja m e g f e le lő n e k a v is s z a h o n o s ítá s s z ó h a s z n á la tá t, m iv e l a z ille tő s z e m é ly n e m a „ r é g i, e l v e s z ­ t e t t j o g á t sz e rz i v is s z a ," h a n e m új jo g o t s z e rz e tt. „ A z ú n. v isz sz a h o n o s ítá s á lta l n y e rt á lla m p o lg á rs á g n e m r e s titu tio in in te g ­ ru m , h a n e m e g y új á lla m p o lg á ri jo g o s ítv á n y .” E z t a z e s k ü le­

kolozsvári Állam i Levéltárban az 1950-es évek végén indult az a kutatás, amely az 1829 és 1838 közötti időszak Szatmár várm egyei iratanyagá­ ban fellelhető „Kölcsey-nyom ok” felderítésére és azo­ nosítására vállalkozott. Kiss András, a kolozsvári levél­ tár azóta már nyugalmazott főlevéltárosa önnön beval­ lása szerint „tiszteleti-kegyeleti” okokból kezdett e munkába, a levéltárosi tevékenység során felszínre buk­ kanó vármegyei közigazgatási iratok sajátos szempon­ tú rendszerezésével. Az évtizedek alatt áttekintett mintegy 20 folyóm éternyi anyagból K iss András kézírás alapján azo­ nosította a K ölcsey Ferenctől mint a vármegye akkori al-, majd főjegyzőjétől szárma­ zó fogalmazványokat. A z átnézett soro­ zatokból a legbőségesebb anyagot az ún. Acta publico-politica (a - régies műszóval - kormányzati köztárgyak III/l. sorozatszámú iratanyaga1) szolgáltatta, de másutt is akadtak Kölcsey keze nyomát hordozó, ed­ dig ilyen szempontból nem vizsgált iratok. Az elismerésre méltó kutatómun­ ka betetőzéseként a fehérgyarmati Kölcsey Társaság kiadásában lát nap­ világot az a kötet, amelynek sajtó alá rendezési munkálatai jelenleg befejezé­ sükhöz közelítenek.* A gyűjteménybe felvett fogalm azványok közül K iss András szíves en­ gedélyével az alábbiakban Kölcsey 1830-ból szárma­ zó, a Helytartótanácshoz címzett előterjesztését fogom ismertetni, a saját átírásomban2 és jegyzeteimmel.

A

té te lé v e l é s a h a s o n ló e ljá rá s i s z a b á ly o k k a l lá tta in d o k o ltn a k . F E R E N C Z Y F e re n c : i. m . 6 6 . p.; P O N G R Á C Z Je n ő : M a g y a r á l la m p o lg á r á s g é s k ö z s é g i ille tő s é g . T ö r v é n y e k , r e n d e le te k , e lv i h a tá r o z a to k , d íja k é s ille té k e k , m a g y a r á z a ta , ir a tm in tá k . (B p .. 1938. 2 8 - 2 9 . pp.). 27 F E R E N C Z Y F eren c: i. m . 6 5. p. 28 U o. 6 6. p. 29 E g y é b k é n t a n a g y k o rú g y e rm e k a z a p a jo g á n n em sz e re z h e te tt á lla m p o lg á rsá g o t. 1556/1887. B M . hat. in.: F E R E N C Z Y F eren c: i. m. ¡5 7 . p.; P O N G R Á C Z Je n ő : i. m . 3 0 - 3 1 . pp. 50 A z ily en b iz o n y ítv á n y n a k id ő b eli h a tá ly a n em v o lt, a m e n n y ib e n a z o n b a n a z ille tő s z e m é ly tíz é v i tá v o lié t k ö v e tk e z té b e n v e s z í­ tette el m a g y a r á lla m p o lg á rsá g á t a k k o r a b iz o n y ítv á n y is h a tá ly ­ ta la n n á v á lt. A z e lle n k e z ő b e b iz o n y ítá s á ig h ite le se n ta n ú s íto tta az á lla m p o lg á r s á g o t. 4 4 .4 5 1 /1 9 0 0 . B M . sz . á tira t in.: F E R E N ­ C Z Y F eren c: i. m . 152. p. 31 P O N G R Á C Z Je n ő : i. m. 3 1 - 3 2 . p p .; F E R E N C Z Y F eren c: i. m . 6 7 . p. 32 B E S N Y Ő K á ro ly . H O R V Á T H J á n o s: A m a g y a r á lla m p o lg á r ­ sá g m e g s z e rz é s e é s e lv e s z té s e . G y a k o r la ti ú tm u ta tó a z á lla m ­ p o lg á rs á g i ü g y e k in té z é s é h e z . (B p ., 1966. 3 0 9 . p .) 33 A z a m e rik a i á lla m p o lg á rsá g i jo g r ó l b ő v e b b e n lásd.: A lb e rt H. P U T N E Y : U n ited S tates C o n stitu tio n al H isto ry an d L aw . (L ittle ­ to n , 1985. 5 9 9 p.); J a m e s H . K E T T N E R : T h e D e v e lo p m e n t o f A m e ric a n C itiz e n s h ip . 1 6 0 8 -1 8 7 0 . (C h a p e l H ill, 1978. 391 p .); S tep h en A . C O N R A D : C itizen sh ip an d C o m m o n S ense: the P ro b ­ lem o f A u th o rity in the S ocial B a ck g ro u n d a n d S ocial P h ilo so p h y o f the W ise C lu b o f A berdeen. (N e w Y o rk , 1987. 486. p.)

FORRAS Durczi Zsuzsanna:

A szatmári adózó nép állapotáról A bemutatandó írás első pillantásra csupán egy, a kor színvonalán túlmenően kölcseysta precizitással fo­ ; galmazott hivatalos levelek közül. Megítélésem szerint mégis érdemessé teheti a szélesebb közönség figyelmére a szatmári adózó nép állapotáról szóló híres beszéddel felmu­ tatható tematikus és időbeli kapcsolata. A beszédhez hasonlóan K ölcsey ebben az egészen más rendeltetésű szövegben is a Szatmárra kivetett adó csökkentése mellett érvel: a Helytartótanácsnak az adóhátralé­ kok behajtása ügyében kibocsátott rendelkezésére aszerint reagál, hogy az adók nem fizetésének oka nem a behajtás módja, hanem az, hogy „az adózó nép állapota napról napra roszszabb, és jövedelm e napról napra cseké­ lyebb” ( 1 5 - 1 7 . sor). A z előterjesztés feltárja a szatmári adózó nép adófizetési képtelenségének okait és javaso lja az adóhátralékok csökkentését, más­ részről a várm egye lakóinak függetlenítését a máramarosi sókamarától.

57

íme a levél: SatuM Publ. pol. 1830 Fasc. 104. Acta 6 1. 1 Consiliumnak! Fennséges stb .3 2 Mind azon módok, mellyek a NMlgu M. 3 K. H. Tanács f. e. Junius 8dikárol4 sz. a. költ 's az adóbeli restantiákat 5

6 7

8 9

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19

20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 — 56 58

tárgyazó Kegyes Intimatumában5 az adóbehajtás könnyebbé tételére parancsoltatnak6 Megyénk részéröl már régtől fogva híven elszoktak követtetni. De hosszú tapasztalás tanított meg benünket, hogy a' bajnak kútfeje nem a' behajtás' módjában, 's nem is abban fekszik, mintha a beszedett adómennyiségek az illető helybeli Bírák által a' hadi tárba be nem adatnának,7 hanem abban, hogy az adózó nép' állapotja napról napra roszabb, 's jövedelme napról napra csekélyebb. Kenyeret a' hasonlatlanúl nagyobb rész boldogabb esztendőkben is pénzen vesz; dohányának mázsáját egy ezüst forintért kénytelen elvesztegetni ,8 sófuvar által, a' mostani környűlállásokbán semmit nem kereshet;9 's általában a' kereset' minden útai zárva lévén előtte, még azon felül a' birtokosokat is nyomó pénzszűkétől terheltetik. Lehet e képzelni, hogy az adózó ember, az élet' legelső szükségeit magátol megtagadná, ha módja volna pénzt szerzeni? Tapasztalás bizonyítja hogy a' szegény a' só nem léte miatt, kevés számú marháját elsenyvedni hagyja, elégtelen lévén, a' házához kívántató mennyiséget megvásárolhatni10 Mind ezen tekintetek bizonyossá tesznek ugyan benünket, hogy a' dolog illy fekvésében, nem az adóbehajtás' módjai, hanem egyedül a' nép' munkásságának előmozdítása, 's a' kereset' kútfejeinek, mellyek most Speculánsok és Monopolizálok által zárva tartatnak, megnyitása fognának használni: 11 azon alázatos tisztelétből mindazáltal, mellyel a' NM'gu H. Tanács kegyes parancsolatainak tartozunk, a’ fenntiszteltt k. intimatum' értelmében, Deputatiókat küldöttünk ki, 's minden lehetséges orvoslások elkövetésére készek lévén, igyekezeteink' sikeréről a' parancsoltt feljelentést, annak idejében, mély tisztelettel megteendjük12. Addig is pedig mivel a' környűlállások mostani fekvésében főképen a' Sófuvar volna az, a’ mi adózó népünknek a' restantiák' szállítására segedelmet adhatna, könyörgünk Cs. K. Fennséged és a' N. Mgu H. Tanácsnak, méltóztassanak erre nézve fennforgó nehézségeinket kegyesen figyelembe venni. Ugyan is az esztendőnként adózóink által kihozatni rendelt

sómennyiség felette csekély, úgy mint közép calculussal 36060 mázsa, noha az egész Megye' mindennapi szükségeire megkí59 vántató mennyiséget 48000 mázsára tehetni, 's igazságos60 nak látszik, hogy adózó népünk legalább 61 e' mennyiség' kihordhatására engedel62 met nyerjen; sőt valamint ez előtt úgy most is az ország 63 távolabb eső részeire kívántató só szállításból is részt 64 vegyen. M ivel az Ország' nagy része Máramarosi 13 sóval élvén, an65 nak TiszaÚ jlakig szállításáért más kevesek vesz­ nek nyereséget .14 66 Ide járul az is, hogy a' Sófuvar' felosztása rendsz­ erént olly 67 későn érkezik hozánk, hogy adózóink a' fuvart a' nyári mezei 68 munkák ideje előtt meg nem tehetik; 's még az is, hogy a' szegény 69 fuvarozók a' Sótisztségek sokféle csonkításainak 's illetlen 70 bánásmódjának védelem nélkül ki vannak téve. 'S mindezen bajo71 kát neveli az, hogy a' Sófuvarozás' kimutatása majd mindenkor 72 azon hozáadással küldetik le, hogy a' Máramarosi Kamarai 73 igazgatástól 15 várjunk újabb felosztást; 's ebből azon kivül hog[y] 74 a' M egye a' Máramarosi Kormány tetszésétől 75 mintegy függésbe tétetik, azon káros következés is foly, hogy 76 népünk, mint a' folyó esztendőben is, annyi Sófu­ vart, mint 77 a' felsőbb helyeken megállapítva van, nem kaphat; a' [megállapított summából külömbféle 78 színek alatt bizonyos mennyiségek húzatván le, 79 mellyek már mások által előre kihozattak, leg80 alább kihozattaknak lenni mondatnak. K önyör­ günk 81 Cs. K. Fő Hgednek 's a' NMgu H. Tanácsnak, hogy ezen alázatos 82 előterjesztésünkhez képest k. rendeléseket tévén, egyfelől adózó 83 népünk könnyebítésének ez úton az adórestantiák kevesítését 84 előmozdítani, másrészről benünket a' Máramarosi Camarai 85 Kormánytol való ebbeli függéstől megszabadítani méltóztas86 sanak. A z 1829-es keletkezésű 16 beszédhez képest egy év­ vel későbbi vármegyei irat hivatalos hangvétele ellené­ re is felmutat valamit a K ölcseyre leginkább politikai pályája kezdetén jellem ző „rejtett személyességből ” : 17 frissen kinevezett aljegyzőként a felelős tisztviselő és 57 58

gyakorló földbirtokos obiigát aggodalmát meghaladó érzékenységgel - mégis tárgyszerűen - ír az adózó nép helyzetéről. A viszonylag szűk terjedelem ellenére gondosan fel­ épített szerkezetű írásművei van dolgunk, am ely nem mentes a szónoki stílus bizonyos jegyeitől sem (ld. a 2 5 -2 8 . sorok kérdésfelvetését). A politikai rendelteté­ sű beszéddel összevetve a vizsgált iratban kézenfek­ vőbbnek gondolnánk a statisztikai módszer - esetünk­ ben ugyanakkor mégis csupán jelzésszerű - használa­ tát (a sómennyiség vonatkozásában, 5 5-6 2.). A „szer­ ző” általános társadalomjobbító elképzeléseit (33-4 0 .) konstruktív javaslattal támasztja alá (48-55.), eleget té­ ve ugyanakkor a fensőbbség óhajának is (4 0 ^ 8 .). További hasonlóságok a tematikában: A 17 - 2 5 . sor a szófordulatok szintjéig menően mu­ tat rokonságot a beszéd következő részletével: „A z az adózó nép, mely kenyeret pénzen vészén, számához ké­ pest felette kevés marhát tart és tarthat, s a kereskedés útait maga mindenfelé bezárva találván, legtöbb eset­ ben csupán kézi munkájával érdemli meg azt a pénzt, mellyel adóját időről időre szállítgatja .” 18 Ugyanide kapcsolhatók az alábbiak is: „Ott, hol a legszüksége­ sebb hibádzik, könnyű általlátni, hogy a boldogulásnak útai már előre ketté vágattak. Az adózó háznép (...) ma­ gának elég kenyeret nem termeszthet ( ...) szekerezés pedig a nagybányai vidéken kivűl nálunk úgy szólván

semmi sincs .” 19 A dohányról (19 -2 0 .) valamint a monopolizálókról (38.) is történik em lítés: „ ... a méz és dohány, mellyel egy-két idegen kereskedőnek örök mo­ nopóliumot űzni engedünk .”20 A 2 4 -2 5 . sorbeli pénz­ szűkét illetően már a beszédből megtudjuk, hogy ke­ nyérnek való gabonát „ ... a várm egye háromnegyed­ részében a jószágbirtokosok közt is csak a gazdagab­ bak adhatnak el .”21 A 72-80. sorok szót ejtenek a máramarosi kamara várm egyei nézőpontból eléggé el nem ítélhető, spekulánsoknak kedvező magatartásáról; a be­ széd a tiszaújlaki kamarát említi csupán, nem túl ked­ vező színben mutatva be a területi igazgatásnak e má­ sik szervét sem: „ ... ezen vidék [ti. a Tisza felé eső rész] az Ugocsában fekvő Tisza-Ú jlakkal jővén közösülés­ be, a föld produktumaira nézve egyedül az ott lévő ka­ mara liferánsainak 22 önhasznú kinézéseiktől függ, s örökre passivus állapotban tartatik.”23 Ha egy szolgálati utat bejáró hivatali irat jelentősé­ ge nem is mérhető az összevetés alapját adó „nagyívű dokumentum” 24, „klasszikus szociográfiai munka ” 25 súlyához, reményeim szerint nem minden tanulság nél­ kül való a beszédbeli elemek későbbi felbukkanásainak efféle számbavétele. Különösen, ha ezek a „nyom ok” egy lezáráskész életműhöz való hozzátoldás lehetősé­ gét jelö lik ki, olyanformán, mint K ölcsey utolsó évti­ zedének retorikából epikába hajló, a Kölcsey-hagyaték talán máig legizgalmasabb - ha nem is legelismertebb - szegmensét adó kísérletei.

Rövidítések jegyzéke__________________________ S aiu M = S atu M aré (S z a tm á rn é m e ti, az irat k e le tk e z é s i h e ly é ­ nek rom án neve) F asc . = fa s c ic u lu s (la tin , sz ó sz e rin ti je le n té s e : n y a lá b n y i, m a ­ ro k n y i, itt: cso m ó n y i) C o n siliu m = T an ács N m lgu = N ag y m éltó ságú M. K .H . T an ács = M ag y ar K irályi H elytartó T an ács Sz. a. = szám alatt Intim atum = leirat

S p ecu lán so k = ü g yeskedők M o n o p o lizáló k = e g y ed u ralk o d ó k , e g y ed u ralo m ra törők N M ’g u H. = N ag y m éltó ság ú H elytartó k. = k eg y es restan cia = elm arad ás, h átralék C s. K. = C sász ári K irályi C a lc u lu s = sz ám ítá s, szám v etés H gednek = H erceg ség ed n ek

Jegyzetek___________________________________ * S zerk. m egjegyzés: A kötet e tanu lm án y m eg jelen ésén ek idejére m ár m egjelent! 1 R észletesen ld. Szatmár vármegye levéltára: Fondul „Prefectura jude/jului Satu Mare" 1402-1919, szerk. KISS András, Lucia-Augusta E R D A N , H E N Z S E L Á gota, N yíregyháza-K olozsvár, S zabolcsSzatm ár-B ereg M egyei Ö nkorm ányzat L evéltára és a R om ániai O r­ szágos Levéltár K olozs M egyei Igazgatósága, 2002 (A Szabolcs-Szatm ár-Bereg M egyei L evéltár Kiadványai, V, Segédletek, 2), 3 5 -4 1 . pp. 2 A z átírásn ál a k ritik a i k ia d á so k sz a b á ly z a ta a la p já n ig y e k e z te m eljárn i, azzal az e lté ré sse l, h o g y m ellőztem a k ézirato t illető sz ö ­ v eg k ritik a i je g y z e te k e t é s n y e lv i m a g y a rá z a to k a t. A s o ro k s z á ­ m ozása az ered etit kö veti. 3 A H ely tartó tan ácsh o z c ím z e tt fo g alm azv án y o k k ö zö tt m a g y a r és latin n y elv ű e k e t e g y a rá n t ta lá lu n k ; a k ö v e tu ta s ítá s o k é s a m ás v árm eg y ék k el fo ly ta to tt le v e le z é s n y e lv e k ö v e tk e z e te s e n a m a­ g y ar. A k a n c e llá ria i irato k k ö ré b e n az 1830-as é v e k v é g é tő l ta ­ p a s z ta lh a tó a m a g y a r n y e lv k iz á ró la g o s h a s z n á la ta , m in te g y a ny elvügyi kérdésben v aló állásfo g lalásk én t. 4 A fogalm azvány 1830. jú n iu s 8. utáni idő p o n tra d a tá lh a tó ; k e le t­ kezési h ely e S zatm ár v á rm e g y e e z idő sz erin ti sz é k h e ly e , N a g y ­ káro ly . [A szék h ely -k é rd ésre részleteseb b en ld. T A K Á C S Péter: A reformkori Szatmár vármegye = C s o r b a S á n d o r, T . P ., Köl­

csey és Szatmár megye: Tanulmányok és források Kölcsey F e­ renc Szatmár megyei életéhez és tevékenységéhez, (N y íreg y h á za,

M ó ric z Z sig m o n d M eg y ei é s V áro si K ö n y v tár, 1988) (S zab o lcsi T ék a, 6), 2 0 -2 1 . pp.) 5 A h iv a tk o z o tt h e ly ta rtó ta n á c si irato k az O rsz á g o s L e v é ltá r C 6 I e s s z e k c ió já b a n a z 1830. F 1 1. p 3 7 5 . je lz e tű , 16 levél te rje d e l­ m ű iratcso m ó b an találhatók. A H e ly ta rtó ta n á c s az 1783-as re fo rm o t k ö v e tő e n ún. d e p a rta m en tu m o k , ü g y o sz tá ly o k ú tján já r t el. A had iad ó v al k ap cso lato s ü g y e k e t a la p v e tő e n a k ö z a d ó i o sz tá ly ( d e p a rta m e n tu m e x a c to ra le -c o n trib u tio n a le ) in té z te , a fen ti in tim a tu m o t a z o n b a n az o rsz á g o s b iz to ssá g i o sz tá ly (d e p a rta m e n tu m c o m m issa ria tic u m ) ad ta ki, am ely n ek h atásk ö réb e ta rto zo tt tö b b e k k ö zö tt a h ad sereg ellátásán ak b izto sítása is. M a g y a ro rsz á g n y o lc b izto sság i k e rü le ­ te közül S zatm ár v árm eg y e a deb recen i sz ék h ely ű h ö z tarto zo tt. M in d k é t irat V égh Istv án o rsz á g o s b izto sság i alig a z g a tó neve a la tt k é sz ü lt, cím z e tte i F e re n c c s á sz á r, J ó z s e f n á d o r, v a la m in t a H ely tartó tan ács tagjai. A 15639-es iktatószám ú iratban V égh arról tesz je le n té st a fensőbbségnek, hogy a kassai, a d eb recen i, v alam in t a tem esi kerü let­ ben az elm últ téli időszakban különböző nehézségek folytán felm e­ rült adófizetési képtelenség (ld. 6. lábjegyzet) továbbra is fennállni látszik. (A z 1830-as év rendkívül kem ény teléről és a nyom ában járó éhínségről a kortársak közül többek, így P O D M A N IC Z K Y Frigyes és K O S S U T H L ajos is m eg em lék ezn ek .) A d ebreceni körzet k ap ­ csán m egállapítja, hogy néhány törvényhatóság időközben b efizette___

a Biztosság által m egállapított hátralékot, m ég ha az nem is volt túl­ ságosan jelen tő s összeg. E zeken a településeken kívül N ag y b án y á­ nak m indössze csak a tárgyévre nézve áll fenn restanciája. A többi törvényhatóság egy része kifejezte m ár szándékát az elm aradás telje­ sítésére, m ás részük viszont új - nyilván csökkentett összegű - köte­ lezést („novissim e contractis” ) szeretne. A 1 5 6 0 7 -es ü g y ira tsz á m ú (de a la c s o n y a b b sz á m a e lle n é re a z ira tc so m ó b a n m ég is k é s ő b b s z e re p lő ) le v é lb e n V é g h a rró l ír, h o g y a fenti k erü letek a h ad iad ó b efiz e té sé re e re d e tile g 1830 á p ­ rilisáig kap tak haladékot, ezért a b izto sság m ost lezárta az a k tu á ­ lis sz á m v e té st - lev eléh ez m ellék eli a ré sz le g e s e re d m é n y k iv o ­ n a tá t - , így e k e rü le te k ü g y e „ s u a v ia e f fe c tiv e ” k e rü lt a h a tá s ­ körébe. A többi kerületet illetően tájék o ztatja a cím zettek et, hogy a terv ezett ö sszeg m in d en ü n n en ren d b en b efo ly t; c s a to lta n m e g ­ k ü ld i a p ro b lé m á s k e rü le te k h e ly h a tó s á g a in a k a h á tra lé k o k a t il­ lető p anaszait. A K ö lc sey -fo g alm azv án y o n a la p u ló le v é l h e ly ta rtó ta n á c si é r­ k e z te té s é n e k é s ü g y in té z é s é n e k m in d e z id á ig n e m sik e rü lt n y o ­ m át ta lá ln o m a z O rsz á g o s L e v é ltá rb a n , u g y a n íg y a fen ti ira to k ­ b an h iv a tk o z o tt - é s a z álta lu n k tá rg y a lt fo g a lm a z v á n y m o tív u ­ m át je le n tő - ren d elv én y ek n ek sem . A H ely tartó tan ács szerv ezetére, feladat- é s h atásk ö rére b ő v e b ­ ben ld. F E L H Ő Ibolya, V Ö R Ö S A n tal, A helytartótanácsi levél­ tár, (B p ., A k ad ém iai, 1961) (A M a g y a r O rsz á g o s L ev éltár K iad ­ v á n y a i, I, L e v é ltá ri le ltá ra k . 3), 7 - 3 4 . p p ., 6 7 - 7 0 . p p ., v a la m in t E M B E R G y ő ző , A m. kir. helytartótanács ügyintézésének törté­ nete 1724-1848, (B p., M ag y ar K irályi O rszág o s L ev éltár, 1940.) K ö szö n et A cél Z so ltn ak a nyelvi seg ítség ért. A k o r le g je le n tő se b b ad ó n em e az ú n. hadiadó, a m e ly n e k ö s s z e ­ g é t esetrő l esetre az o rszág g y ű lés sz a b ta m eg , k iro v ása és b e sz e ­ d é s e p e d ig a tö rv é n y h a tó sá g o k ú tján tö rté n t, a H e ly ta rtó ta n á c s felü g y eletév el. A h ad iad ó alanyai - v áro so k , jo b b á g y o k é s arm ális n em esek - ezen túl a z an n ak kb. e g y ö tö d é t k itev ő , a m e g y e i­ v áro si ö n k o rm á n y z a t k ö ltsé g e in e k fe d e z é s é re sz o lg á ló háziadó fiz e té sé re is k ö te le se k v o ltak . M in d k é t a d ó n e m b e s z e d é s é t m a ­ guk a tö rv én y h ató ság o k látták el; elő b b i azonban a várm eg y e há­ zipénztárába fo ly t be, m íg a h ad iad ó ö ssz e g é t a z e lk ü lö n ített ha­ diadó pénztárba kellett befizetni. A hadiadóról részletesen ld. FELH Ő . V Ö R Ö S m ., 2 4 0-242. pp. A korabeli adórendszer hiányosságainak orvoslására több e lk é p ­ ze lé s is sz ü letett: érd e m e s k ö zü lü k k ie m e ln i B a l á s h á z y Já n o s 18 3 1-ben kiad o tt Az adó és még Valami c. m űvét [szem elv én y e k ­ ben ld. Magyar közgazdasági gondolkodás (a közgazxlasági iroda­ lom kezdeteitől a II. világháborúig), szerk. B E K K E R Z suzsa, (B p., A ula. 2002) (G azdaságelm életi olvasm ányok, 2), 161-163. pp.]. Ld. a 6. sz. láb jeg y zetnél m ondottakat. A d o h án y term esztése a korban eg észen az 1850. n o v e m b e r 29-i császári n y íltp aran csig nem volt en g ed é ly h e z k ötve (o nnantól j ö ­ v ed ék i te rm é k ), a tö rv é n y h a tó sá g o k n a k a z o n b a n n e g y e d é v e n te je le n te n iü k k ellett a H e ly ta rtó ta n á c s felé a lev eles d o h á n y v á s á ­ rokon kialak u lt átlag o s árát (F elh ő , V Ö R Ö S i. m., 249. p.). Ö s szeh aso n lításk ép p e n : 1830-ban e g y p o zso n y i m érő (5 4 ,3 I) bú za 4 fo rin tb a került; 1825-ben 4 tál é te l k e n y ér é s b o r n élkül 2 fo rin t; az 1830-as év ek b en vidéki v áro so k b an a báli b elép ő I fo ­ rint k ö rü l m o zg o tt, é s S zatm árn ém etib en a 3 e zü st fo rintnyi b ü n ­ tetés m eg fizetése után a k ifo g áso lh ató m este rrem ek k észítő jé t is felv ették a céh tag o k so ráb a [az ad ato k forrása: „M i m en n y ib e k e ­ rü lt a X IX . századb an ?” ( w w w .m a jo s h a z a .c o m /h tm le k /k e p e k /p e n z /m e n n y i), N u m ism a tic s H u n g a ry h o n la p ja ( w w w .n u m is m a tic s.h u /m e tro lo g ia ), S z a tm á ri F riss Ú jsá g in te r­ netes k iad ása (w w w .h h rf.o rg /frissu jsag /0 0 ju l/fu 0 0 7 2 9 )). A X IX . század elején m ég szám os m áram arosi é s erdélyi sóbánya állt m ű v elés alatt, úm . A knaszlatina, A k n asu g atag , R ó n aszék , va­ lam in t D ésak n a, P arajd , V ízak n a, M a ro sú jv á r, T o rd a . K o lo zs é s S zék [D R . S C H M ID T E L IG IU S R ó b e rt, A magyar só geológiá­

ja, bányászata és nemzetgazdasági jelentősége, B p., K irály i M a ­ g y a r E g y etem i N y o m da, 1942 (A M é rn ö k i T o v á b b k é p z ő In tézet k ia d v á n y a i, X III. k ö tet, 11. fü z e t), 2 .]. A z E rd é ly b ő l sz á rm a z ó évi 5 0 e z e r to n n a só a M onarchia ö ssz te rm e lé sé n e k eg y h arm ad át tette ki [E rd ély története 1830-tól napjainkig, szerk. S Z Á S Z Z o l­

tán, (B p., A k ad ém iai, 19872 - E rdély története, III), 1254. p.]. A só term eléséről érdem es tudni, hogy a kősót sóvágással term el­ ték (vágták), nem „bányászták". A term elés felügyeletét a bányaka­ m aráktól független sókam arák (erdélyi, m áram arosi) látták el, m int­ egy érzékeltetve a kősóbányászat különállását, privilégiumát. E k k o rib an a s ó k iterm e lé se é s k eresk e d elm e eg y arán t kin cstári m o n o p ó liu m n a k sz á m íto tt. A só ig a z g a tá s a k a m a ra h atásk ö réb e ta rto zo tt u g y an , de a H e ly ta rtó ta n á c s is fo g la lk o z o tt ilyen típ u sú ü g y ek k el, m iv el a k a m a ra nem u ta síth a tta a tö rv én y h ató ság o k at. A só sz á llítá sh o z sz ü k sé g e s k ö zm u n k áró l a v árm eg y ék n ek k ellett g ondoskodniuk. (B ővebben ld. F E L H Ő , V Ö R Ö S m., 177. p.) 10 B ár a k é rd é s c sak é rin tő le g e se n h o z h a tó k a p c so la tb a a só t terh e­ lő fo g y asztási ad ó v al, érd e m e s itt felidézni S z é c h e n y i Istv án v o ­ n a tk o z ó n é z e te it az in d ire k t (v a g y is a fo g y a sz tá s u tán i) a d ó z á s­ ról a jö v e d e lm i-v a g y o n i a la p o n á lló d ir e k t a d ó z á s sa l sz e m b e n : „A z in d irect ad ó (...) áltálján véve nem látsz ik M ag y aro rszág mai k ö rü lm é n y e ih e z m ég illő n ek . S o k an azo n b a n azo n v élek ed ésb en leh etn én ek , h o g y c s a la tk o z o m , s h o n u n k a rá n y la g n in c s o lly k e ­ v eset fo g y a sz tó , a z a z o lly sín y lő á lla p o tb a n , m in t é n teszem fel; m ikép tán m ég is c é lszerű leh etn e haszn áln i ho n u n k felv irág zá sa végett az in d irect ad ó t. S igaz, ha például B o szn iáv al haso n lítju k ö ssze c o n s titu tio n á lis H u n n iá t, a k o r m e g le h e t igen v irág zó á lla ­ p o tb an fo g e z e n u to ls ó m u ta tk o z n i e lő ttü n k , s h o g y fe le tte so k kellem sz erű ek e t fo g y aszt. Á m d e itt nem az fo ro g kérd ésb en , m a­ g u n k a t a le g h á tu la b b á lló k k a l h a s o n lítg a tn u n k ö s s z e ...” (S z . I., Adó és két garas, B uda, E gyetem i N yom da, 1844, 1 0 0 -1 0 1 . pp.). 11 H asonló g o n d o latm en etet találu n k S Z É C H E N Y I Stádiumában is: a p o lg á ro so d á s c s a k a k k o r m e h e t v ég b e , h a - tö b b e k k ö z ö tt - a „ M o n o p o liu m o k , c z é h e k , lim ita tió k 's e g y é b b illyes a' k ö z sz o r­ g a lm a t é s c o n c u r r e n tiá t a k a d á ly o z ó in té z e te k e ltö rü lte tn e k " (B E K K E R i. m„ 270. p.). 12 A d e p u tá c ió k k ik ü ld ésé t é s m u n k áju k ró l je le n té s té te lt e lő író re n ­ d elv én y ek rő l ld. a z 5. sz. láb jeg y zetb en m ondottakat. 13 A z írá sm ó d itt é s a 7 2 ., 7 4 ., 84. so ro k b a n is e lté r a b e sz é d b e n g y ak rab b an alk a lm a z o tt 'M arm a ro s' alaktól. 14 A só h a jó so k sz á m á t é s m e n te ssé g e ik k ö rét illető en tö b b sz ö r k e ­ rült sor vitára az ország g y ű lésb en [E rdély története 1606-tól 1830ig, sz e rk . M A K K A I L á sz ló , S Z Á S Z Z o ltá n , (B p ., A k a d é m ia i, I9 8 7 2 - E rdély tö rté n ete, II), 986]. K ölcseytől tudunk arról is, nem kizárt, h o g y ép p e n a s ó s z á llító o ro sz o k te rje sz te tté k el a m eg y é ­ ben a k o lerát azza l, hogy T isz a ú jla k o n a vízbe d o b ták halo ttaik at (K ö lcsey levele B Á R T F A Y L ászló h o z 1831. jú liu s 2 -án, in K. F. Összes művei. k ia d ., je g y z . S Z A U D E R J ó z se f, S Z A U D E R Jó z sefn é, (B p., S zép iro d alm i, 1960, III. 392. p.). A z idegen ek tú l­ z o tt b e fo ly á sá tó l v a ló fé le le m n em új k e letű ; ld. az A ran y b u lla 1231-es m eg ú jításán a k 31. cik k ely ét: „A p én zv erd e, a sókam arák é s m ás állam i h iv a ta lo k élé re zsid ó k at é s sz ara cén o k at ne á llítsa­ nak.” 15 A só ig a z g a tá s te rü le ti sz e rv e (só h iv a ta l), a m e ly n e k illeték esség i körébe tarto zo tt S z a tm á r v árm eg y e is. 16 B A R T A Istv án k u tatási ered m é n y e sz e rin t; idézi S Z A U D E R J ó ­ zsef, in S z. J., Kölcsey beszéde a szatmári adózó nép állapotáról = S z. J., A romantika útján, (B p ., S zép iro d alm i, 1961, 282. p.). 17 S Z A U D E R i. m., 284. p. 18 K Ö L C S E Y F e re n c , A szatmári adózó nép állapotáról = K. F.

Összes művei, k ia d ., je g y z . S z a u d e r Jó z se f, S z a u d e r Jó z se fn é , (B p., S zép iro d alm i, 1960, II, 34. p.) 19 Uo., 30. p. 20 Uo., 33. p. 21 Uo., 32. p. 22 A m . szállító. K o rszak u n k b a vágó elő fo rd u lása JÓ K A IN Á L : „D i­ c ső ü lt I. F eren c c sá sz á ru n k a ra n y sz av ai, úg y h iszem , m in d en liferáns e m lé k k ö n y v é b e fel le sz n e k je g y e z v e , m iket ő fe lsé g e eg y sz e g é n y e n m a ra d t é le lm e z é s i b iz to sn a k m o n d o tt: » a z ö k ö r a j á ­ sz o lh o z v o lt k ö tv e , m ié rt n em e v e tt? « ” (Az arany ember, B p ., S zép iro d alm i, 1991, 151. p.) 23 K Ö L C S E Y i. m„ 34. p. 24 T A K Á C S i. m ., 19. p. 23 K U L IN F e re n c k ife je z é se , in: Kölcsey Ferenc, v ál., b ev ., je g y z . K. F., (B p., Ú j M a n d átu m , 1998 (M ag y ar S zab ad elv ű ek ), 18. p.)

arkas G yöngyi 2003. november 6 -án védte meg PhD disszertációját az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudom ányi Karán. A doktori munka címe „A katonai igazságszolgáltatás szerepe és eljárásjoga a dualizmus időszakában", témavezetője Vargyai Gyula professzor volt. A szerző dolgozatát két fő részre osztotta. Az első­ ben elméleti áttekintést adott a témáról, illetve annak történeti előzm ényeiről. Részletesen elemezte a dua­ lizmus korában is érvényben tartott, 1 855-ben kibocsá­ tott Militär Strafgesetzbuchot, amelynek egyes rendel­ kezései az 1790-es törvényi szabályozásig vezethetők vissza. A katonai büntetőtörvénykönyv anyagi részé­ nél ismertette annak rendszerét, a bűntettekről és vét­ ségekről, valamint ezek büntetéseiről szóló általános rendelkezéseket, a katonai és a közönséges, azaz nem katonai bűntetteket és vétségeket, az egyes büntetés­ nemeket. Az alaki rész tárgyalásánál a bírósági szer­ vezetről, az eljárásjogról, valamint a rögtönítélő eljá­ rásról olvashatunk. A második nagy fejezetben a szerző rövid áttekin­ tésben kitért a m agyar országgyűlés katonai igaz­ ságszolgáltatással kapcsolatos vitáira, majd fejezet­ enként elemezte a bírósági eljárás menetét, a katonai bíráskodás illetékességét és hatáskörét, a képesítési és minősítési rendszert. Ezt követi a törvénykezés nyelvének, a kegyelm ezési jo g kérdésének, a mozgósításra vonatkozó jogszabályoknak a bemutatása. A kivételes hatalomról írt fejezet a következő nagy témakört, az I. világháború időszakát vezette be, amikor változott a hátországi szervezet, a hadrakelt seregnél alkalmazott bírósági eljárás és ez m agával hozta a hadbírói tisztikar változását is. A z utolsó.

F

VIII. Nyári Egyetem és az E L T E Állam- és Jogtudományi Kara közös szervezésében, 2003. jú ­ lius 9-én mtatták be a kar oktatói által írott és szerkesztett munkákat, köteteket. A minden évben nagy érdeklődéssel várt rendezvényt ezúttal is népes hallga­ tóság kísérte végig az E L T E Jogi Karának Kari Tanács­ termében. A könyvbemutatót Takács Péter egyetemi docens, az E L T E A JK tudományos dékán-helyettese nyitotta meg. 1. Hamza Gábor, Az európai magánjog fejlődése1 cí­ mű munkáját Burián László egyetemi tanár, az E L T E A JK oktatója mutatta be. A modern magánjogi rend­ szerek kialakulását római jogi hagyományok alapján is­ mertető munka több éves kutatás eredménye, egyes részletei már korábban publikálásra kerültek. Előtanul­ mányait az 1996-ban m e g je le n ti római jog története és institúciói című egyetemi tankönyv tartalmazta. Önálló munkaként Az európai magánjog fejlődésének főbb útjai című kismonográfiában jelent meg a mű el­ ső dolgozata. A munka az európai magánjog fejlődésé­ nek történetét a legfontosabb törvények, kodifikációk történetén keresztül mutatja be. Bevallottan a legna­ gyobb jelentőséget a római jo g továbbélésének, hatása

A

SZEMLE A katonai igazságszolgáltatás szerepe és eljárásjoga PhD védés az ELTE Bölcsészettudományi Karán összefoglaló fejezet megállapításai közül a szerző talán legfontosabb kijelentése, hogy „a dualizmus korában a katonai igazságszolgáltatás pontosan tükrözte a Monarchia társadalmi-politikai berendezkedésének el­ lentmondását: a hatályban lévő katonai büntetőtör­ vénykönyv és perrendtartás nem felelt meg a magyar közjog szabályainak, ezt a m agyar országgyűlés soha el nem fogadta, viszont ezt alkalmazták a gyakorlat­ ban, mert ez szolgálta a kettős monarchia had­ seregeinek egységét.” Dr. Hermann Róbert és Dr. Szendy István oppo­ nensek felhívták a figyelmet a dolgozat néhány pontat­ lanságára, elírására, de összességében mindketten ja v a ­ solták a nyilvános vitára bocsátását. A vitát követően amelyen többen, köztük Dr. Szijj Jolán, a Hadtörténel­ mi Levéltár igazgatója, a dolgozat eredetiségét, új ku­ tatási eredményeit emelték ki - a minősítő bizottság summa cum laude minősítéssel javasolta az E L T E Dok­ tori Bizottságának, hogy Farkas Gyöngyinek ítélje meg a PhD címet.

Csapó Csaba

A z európai magánjogtól Bihari M ihály köszöntéséig Egy könyvbemutató az ELTE Jogi Karán bemutatásának szenteli. Ez az elv egy egységes néző­ pontként szolgál valamennyi jogterület bemutatásánál. Az európai jogi kultúra napjainkig történő bemutatását történelmi korok és földrajzi területek szerint végzi el a szerző. A mű szerkezete is ehhez a szemponthoz iga­ zodik. A z első fejezet (Az európai magánjog kezdetei) a római jo g közvetlen továbbélését mutatja be a biro­ dalom felbomlása utáni századok során. A második fe­ jezet (Az európai magánjog fejlődése a középkorban) a középkori Európa országain keresztül mutatja be a ró­ mai jo g hatását, intézményeinek továbbélését. A har­ madik szerkezeti egység (Az európai magánjog fejlő­ dése és kodifikálása az újkorban) adja az egyes orszá­ gok legszélesebb körű bemutatását. A mű vizsgálódási _

területe nem korlátozódik Európa földrajzi határaira. A negyedik fejezet (Az európai magánjogi hagyományok hatása az Európán kívüli államokban) Észak- KözépAmerika, Dél-Afrika és Ázsia országainak európai ha­ tású jogi fejlődéséről ad vázlatos képet. A címnek ez a fejezet sem mond ellent, hiszen az Európán kívüli te­ rületek jogfejlődésének bemutatása az európai (római) joghatások figyelembe vételével történik. Burián László szerint a munka olvasását lassítja a nehézkes szöveg, a talán túlzottan is leíró jelleg . A rendkívül sok adat és az átfogott földrajzi terület nagy­ sága miatt a könyv használatát néhány ábra, térkép megkönnyíthette volna. Az európai magánjog fejlődése című munka rendkívül hasznos olvasmány a jogot hall­ gató és oktató számára egyaránt. Példátlanul tág kite­ kintést nyújt a világ főbb jogrendszereire, ugyanakkor a tudományos álláspontok, dogmatikai elemzések sem hiányoznak a munkából, amely így a gazdag tárgyi tu­ dás mellett egy széles látókörű szem lélet kialakításá­ hoz is alapul szolgál. A tankönyv, a m onográfia és a jog-összehasonlító munka ismérveit rendkívül jó l ötvö­ ző könyv hasznos segítséget nyújt a jog-összehasonlító látásmód elsajátítására, igen széleskörű információs is­ merettel gazdagítja az olvasót. 2. Giannantonio Benacchio, Az Európai Közösség magánjoga2 című művét Fazekas Judit egyetemi tanár, a Miskolci Egyetem Állam - és Jogtudományi Karának oktatója mutatta be. A bemutatáson jelen volt a könyv szerzője és annak m agyar nyelvű fordítását elkészítő Földi András egyetemi tanár az E L T E Á JK Római Jogi Tanszékének oktatója és Csizmazia Norbert PhD hall­ gató. A könyv két nagy szerkesztési egységben, az Á l­ talános és a Különös Rész keretein belül mutatja be az Európai Közösség magánjogának legfontosabb területe­ it. Az Általános Rész fejezetein belül előbb ismertetés­ re kerül az egységes közösségi magánjog megteremté­ sének folyamata, annak legfőbb problémáival. Ezek kö­ zül is kiemelte a szerző az egyes jogi fogalm ak átülte­ tésének nehézségeit, és a belső jo g nemzetközi joghoz való hozzáigazítását. A közösségi jo g és szabályainak bemutatását is ebben a fejezetben végzi el a szerző. Fa­ zekas Judit méltató szavaiban többször kiemelte a szer­ ző és a téma egymásra találását. A közösségi magánjog egyes intézményeit bemutató Különös Rész kiemelt fi­ gyelmet - két fejezetet - szentel a társasági, továbbá a fogyasztóvédelmi és szerződési jo g szabályainak. Ezt követően kerülnek bemutatásra a term ékfelelősség, a biztosítási tevékenység, a hitelszerződések és a verseny­ jo g intézményei. A Különös Részt az ipari és a szelle­ mi tulajdon védelméről szóló fejezet zárja. A könyv be­ mutatása után a szerző külön is megköszönte a fordítók munkáját, majd rámutatott arra, hogy a jogösszehason­ lítás során a jogász az egyes országok történelmét, kul­ túráját is megismeri. A jogharmonizációnak nem célja, hogy az egységesítéssel megszüntesse a nemzeti szoká­ sokat, tradíciókat. Éppen ezeknek a hagyományoknak a megtartásával és a közös jogba való beépítésével kíván hozzájárulni az igényeket megfelelően kielégítő közös— ségi jog megteremtéséhez.

3. Mezey Barna és Szenté Zoltán Európai parlamen­ tarizmus és alkotmánytörténet3 című művét Máthé Gá­ bor főiskolai tanár, a B K Á E Államigazgatási Főiskolai Kar oktatója mutatta be. A munka az E L T E Á JK Polito­ lógiai Intézete hallgatói számára írott tankönyv, egy ha­ sonló című és rendeltetésű munka átdolgozott, kibővített változata. Szerkezetileg a mű két nagy részre osztható. A Mezey Barna által írt első rész (Alkotmány és képvi­ selet a középkori Európában) földrajzi régiók szerint ve­ szi sorra a meghatározó szerepet játszó európai államok köztörténeti fejlődését, társadalomszerkezetét, igazgatási intézményeit. Máthé Gábor a köztörténeti és társadalmi fejlődés ismertetését terjedelmileg eltúlzottnak tartotta, még akkor is, ha a politológus hallgatók számára ezen területek terjedelmesebb tárgyalása indokolt. A részt le­ záró két fejezet a középkori alkotmány elemeit és az új­ kori alkotmányokhoz elvezető középkori állammodelleket (rendiség, abszolutizmus) mutatja be. A Szenté Zoltán által írt második rész (A polgári al­ kotmányosság kora Európában) történelmi szempontok szerint meghatározott első három fejezete a „forradal­ mak korát” és a klasszikus parlamentarizmus korszakát tárgyalja. A z abszolutista állammodellek bemutatása mellett kap helyet Németalföld alkotmánytörténete és az angol parlamentarizmus működésének ismertetése. A forradalmak korának alkotmánytörténete a németalföldi, a francia és a német fejlődés bemutatására koncentrál, kiegészülve a skandináv és dél-amerikai államok fejlő­ désének vázlatos áttekintésével. A klasszikus parlamen­ tarizmus korszakát bemutató és a két világháború közti alkotmányfejlődést ismertető fejezet a korábbi alkalma­ zott földrajzi szempontok alapján vázolja az európai fej­ lődés főbb irányait. A kötetet az Amerikai Egyesült Á l­ lamok, Latin-Amerika és a Távol-Kelet alkotmányfejlő­ désének ismertetését tartalmazó fejezet záija. 4. Horváth Barna A géniusz pere, Szókratész, Johan­ na4 című munkáját Király Tibor egyetem i tanár, aka­ démikus mutatta be. A szerző munkájának újbóli kiadá­ sa lehetőséget ad az abban vázolt erkölcsi problémák ismételt átgondolására. Király Tibor többször idézett a műből, amely a mű középpontjában álló legfontosabb fogalm ak - a belső késztetés, a géniusz - m agyaráza­ tához nyújtott segítséget. A szereplők bemutatásánál el­ sősorban azok közös tulajdonságait, sorsuk hasonlósá­ gát próbálta megragadni. Mindketten önként, tudatosan vállalták a halált. Szem élyiségüket az teszi géniusszá, hogy mindvégig egy belső erő, egy erkölcsi-emberi zsi­ nórmérték irányította tetteiket, az mondta meg, hogy mit kell tenniük. Ez tette őket nagy egyéniségekké. Bu­ kásukat az okozta, hogy rámutattak a mások tetteit irá­ nyító emberi hibákra, gyengeségekre. 5. A Halmai Gábor és Tóth Gábor Attila szerkesz­ tésében megjelent Emberi Jogok5 című egyetem i tan­ könyvet Kis János egyetem i tanár a Közép-Európai Egyetem (Central European University) oktatója mu­ tatta be. A munka jelentőségét az adja, hogy az első em­ beri jogi tankönyv, amely több szempontból is nagyon színvonalas munka. Jó l rendezve tárgyalja a témával kapcsolatos legfontosabb kérdéseket, kiváló áttekintést

történeti szemle

ad az azokkal kapcsolatos nemzetközi és m agyar g ya­ korlatról. Kis János szerint annak ellenére, hogy a kö­ tet megírásán tíz szerző dolgozott, egységes, szerkeze­ tileg arányos munka született. A felépítését tekintve két nagy egységből álló kötet első része „Az emberi jogok általános kérdései" címet viseli. E gy általános alapve­ tést követően itt kerülnek bemutatásra az emberi jo g o ­ kat védő nemzetközi egyezmények és azok érvényre ju ­ tását biztosító magyar intézmények. A második rész az egyes emberi jogokat tárgyalja jelentőségük és törté­ nelmi kialakulásuk sorrendjében. A munka a történel­ mileg legkorábban kialakult szabadságjogokat elemzi részletesen. A „harm adik generációs” jogokkal nem foglalkozik, a „második generációs” jogok közül pedig mindössze - utolsóként - a szociális jogokat tárgyalja. Kis János kiemelte, hogy az emberi jogok a jogrend részei, nemcsak elméleti kívánalmak a joggal szemben. A könyv kiemelkedő jelentőségét éppen az adja, hogy az emberi jogokon, mint elméleti konstrukciókon túl azok jogforrásokban való megtestesülését is bemutatja. Nagyszerűen vegyíti a tételes jogot és a dogmatikát, megfelelően mutat rá az emberi jogok tételes jogban el­ foglalt kiemelt jelentőségére. A mértékadó tankönyv nemcsak az emberi jogoknak kiemelt figyelmet szente­ lő tantárgyak tanulmányozásához nyújthat segítséget, hanem általános alapműként is szolgálhat a jogi tanul­ mányok folytatása során. A nagy terjedelmű kötetben való eligazodást az annak végén található eset- név- és tárgymutató segíti. 6. A Nagy Boldizsár és Jeney Petra által szerkesz­ tett Nemzetközi Jogi Olvasókönyvei6 Kovács Péter egyetemi tanár, a Miskolci Egyetem és a Pázmány Pé­ ter Katolikus Egyetem Állam - és Jogtudományi Kará­ nak oktatója mutatta be. A nemzetközi jo g oktatásának egyik legfontosabb kérdése, hogy hogyan lehet a jelen­ kor követelményei, az aktuális problémák és a múlt for­ rásaira épülő tananyag között kapcsolatot találni. Eh­ hez jelenthet segítséget az olyan tankönyvet kiegészítő segédanyag, mint a bemutatott munka. A kiadvány nagy előnye, hogy nemcsak forrásokat, dokumentumo­ kat, illetve annak szemelvényeit, hanem gyakorlati pél­ dákat is tartalmaz a nemzetközi jog egyes problémáira. Ennek megfelelően a tantárgy oktatásához hagyom á­ nyosan hozzátartozó szerződések, jogszabályok és egyéb dokumentumok mellett egyedi jogesetek, fontos problémákat bemutató tanulmányok is helyet kapnak a kötetben. A bemutató felhívta a figyelmet az egyes do­ kumentumok fordításainak nehézségére, az olvasó­ könyvi szöveg és a hivatalos - Igazságügyi K özlöny­ ben megjelent - változat eltérésére. Az olvasókönyv kiegészítő szerepéhez igazodik, hogy az abban szereplő dokumentumok, publikációk a tárgy didaktikai rendjének megfelelően vannak össze­ gyűjtve, rendezve. A több mint ezer oldalas anyagban való eligazodást a bemutatott szervezetek áttekintését segítő ábrák, továbbá a kötetben közölt dokumentumok listája segíti. 7. A Pesti Sándor és Szabó Máté által szerkesztett „Jöjj el szabadság"1 című tanulmánykötetet Pesti Sán­

dor egyetemi adjunktus mutatta be. A könyv Bihari Mi­ hály alkotmánybíró, egyetemi tanár 60. születésnapjára készült ünneplő kötet. Á z elmúlt években - örvendetes módon - újjáéledt az ünnepi kötetek szerkesztésének szokása. Jeles szem élyiségek, kiemelkedő tudományos tevékenységet végző tanáregyéniségek előtt tiszteleg­ nek pályatársak, egykori tanítványok az itt közölt pub­ likációk formájában. A kötetet bemutató társszerkesztő rámutatott Bihari Mihály személyének sokoldalúságára. E gy személyben tudós, alkotmánybíró, tudományszer­ vező és intézményszervező. A szerkesztők az ünnepeltnek ezt a sokoldalúságát kívánták megmutatni. A könyvben publikáló mintegy 35 szerző igen széles tu­ dományterületet képvisel. A tudományok sokszínűsége mellett a pártállás, a kor és a tudományos álláspontok különbözősége is változatossá teszi a kötetet. A szerzők együttes tisztelgése Bihari Mihály előtt is az ünnepelt integratív képességét tükrözi. A z igen sokoldalú kötet hét fejezetbe rendezi a publikált tanulmányokat. A kö­ tet elején a két szerkesztő, továbbá Kukorelli István al­ kotmánybíró és Lengyel László köszönti az ünnepeltet. A kötetet Bihari Mihály publikációinak jegyzéke zárja. A rendezvény végén - rendhagyó, de örvendetes mó­ don - három folyóirat bemutatására is sor került. Az 1986 után újra induló Jogtörténeti Szemle első számát az alapító szerkesztő Révész T. Mihály egyetemi docens ajánlotta a jelenlévők figyelm ébe. Fontos előrelépés, hogy a budapesti jogi kar mellett a miskolci és a győri egyetem is társkiadóként vesz részt a lap megjelenteté­ sében. A folyóirat két fő célja, hogy publikációs lehető­ séget biztosítson az oktatókon túl kiemelkedő tudomá­ nyos eredményeket elérő PhD. és egyetemi hallgatók­ nak, továbbá egy minél szélesebb látókörű és magas szakmai színvonalú, de mégis olvasmányos jogtörténeti folyóirattá váljon. Igen nagyjelentőségű a Romániai Ma­ gyar Jogtudományi Közlöny első számának megjelené­ se. A folyóirat szerkesztője rámutatott, hogy Romániá­ ban a nagy létszámú magyar kisebbség ellenére nincsen magyar nyelvű jogi egyetem, néhány egyetemi tantárgy oktatása folyik csak magyar nyelven. A z ebből fakadó hiányosságokat próbálja enyhíteni az új folyóirat, amely egy tudományos színvonalú fórumot tud biztosítani a ro­ mániai magyar joghallgatóknak. A folyóirat bemutatá­ sának külön aktualitást adott, hogy a hallgatóság között, a Nyári Egyetem résztvevőjeként, számos határon túli magyar hallgató is helyet foglalt. A Földi András egye­ temi tanár szerkesztésében megújult Kari Acta a bemu­ tatott folyóiratok közül mind hagyományaiban, mind tu­ dományos színvonalában kiemelkedik. A z új főszerkesz­ tő tisztelettel ajánlotta a hallgatóság figyelmébe az É L ­ T É Jogi Karának legfontosabb magyar nyelvű tudomá­ nyos kiadványát. A rendezvény végén lehetőség nyílt a bemutatott mű­ vek megtekintésére, a szerzőkkel, szerkesztőkkel folyta­ tott kötetlen szakmai beszélgetésekre. A z évről évre igen nagy érdeklődéssel várt és nagy figyelemmel kísért kari könyvbemutató örvendetes módon gazdagítja az egye­ tem kulturális rendezvényeinek sorát.

Kelemen Miidós__

63

Jegyzetek 1 H A M Z A G áb o r: A z eu ró p ai m ag án jo g fe jlő d é se - A m o d em m a ­ g á n jo g i re n d sz e re k k ia la k u lá s a a ró m ai jo g i h a g y o m á n y o k a la p ­ já n , (B p., N em zeti T an k ö n y v k iad ó , 2002). - G ian n an to n io , B E N A C C H IO , A z E urópai K ö zö sség m ag án jo g a P olgári Jo g , K eresk edelm i Jo g - [fordította: F öldi A n d rás é s C sizm azia N orbert] (B p ., O siris kiadó, 2003. 377 p.). 3 M E Z E Y B a rn a - S Z E N T E Z o ltá n : E u ró p a i p a rla m e n ta riz m u s és a lk o tm á n y tö rté n e t [k ö z re m .: B O D 1N É B E L IZ N A Y K in g a -K E P E S G y ö rg y -V Ö L G Y E S l L ev en te] (B p ., O siris kiad ó , 2 0 0 3 .6 3 1 p.)

4 H O R V Á T H B arn a: A g é n iu s z p ere. S z ó k ra té sz - Jo h a n n a , (U tó ­ szó: C s. K iss L ajos) (M á ria b e s e n y ő -G ö d ö llő , A ttrak to r, 2001. 264

Büntetőjog-történeti kiállítás a kassai Miklós Börtönben

tás szervezői: bútorkiállítástól konyhafelszerelésig szá­ mos tárgy dokumentálja az egykori kassai életet. A bör­ tönkonyha ad otthont többek között a hóhérok tevé­ kenységét illusztráló instrumentumoknak, pl. a hóhér­ pallosnak és a 18. századi kivégzőszéknek. A z inquisitorius eljárás központi elemét jelentő tor­ túrának helyet biztosító kínzókamrák a középkori tömlöcök szerves részét képezték. A M iklós Börtönben a magánzárkák, a fogolycellák és a siralom ház is föld alatti helyiségek voltak. A z ugyanezen pinceszinten be­ rendezett kínzókamra és a benne elhelyezett vallató esz­ közök hiteles hangulatot köl­ csönöznek a láto g a tá sh o z . S z a k m a ila g ugyan m egkér­ dőjelezhető a büntetés végre­ hajtására szol­ gáló deres, a megszégyenítés eszközeként al­ kalmazott kalo­ da, a kivégzést követően a te­ tem nyilvános­ ságra való kihe­ lyezését biztosí­ tó kerék és a k ín z ó e s z k ö z tüskés nyúl együttes kiállítása (mely arra utal, hogy a szervezők nem annyira a történeti hitelességre, a szak­ mailag pontosan szétválasztott eljárásjogi és büntetés­ végrehajtási mozzanatok tükrözésére, sokkal inkább a látogatók borzongatására törekedtek). Mindazonáltal nyugodtan állítható, hogy a kassai M iklós Börtön kiál­ lítása, és maga a meglehetősen ép állapotban lévő mú­ zeum belső atm oszférája hihető módon tolm ácsolja a látogatóknak a középkori büntető hatalom módszereit. (Kosice, Miklusova váznica/Pri Miklusove veznici 10/)

618-tól 1909-ig funkcionált börtönként és a váro­ si hóhér lakásaként az a két gótikus polgárház, amelyet az idők során öszszeépítettek, és nem túl messze a dómtól hirdet­ te a városi ma­ gisztrátus bün­ tető hatalmát. Az 1940-es években felú jí­ tott és 1942-től múzeumi célo­ kat szolgáló épületegyüttes­ ben a középkori K assa életére, a városi közigaz­ gatás fejlődésé­ re, az oktatás­ ügy és kultúra, helyrajz és városfejlesztés emlékeire vonatkozó kiállí­ tás mellett a vendégeket leginkább vonzó része a mú­ zeumnak a középkori bíráskodást, illetve a hóhér életét és tevékenységét bemutató tárlat. A földszinti helyisé­ gek egy részében némi tárgyi, de főképpen írásos do­ kumentumok kalauzolják a látogatót a 13 . századi bí­ ráskodásijogtól a pallosjogig vezető, jogtörténeti lég iz­ galmas századokon át. Ugyanitt két kis zárka látható, melyekbe átmenetileg helyezték el a foglyokat. A z épü­ let emeletén található a hóhér lakása, amelyet egy sajá­ tos vegyes felfogás szellemében rendeztek be a kiállí­

1

p) 5 E m b e ri J o g o k , (sz e rk .: H A L M A I G á b o r -T Ó T H G á b o r A ttila ) (B p ., O siris kiad ó , 2003. 9 1 9 p.) 6 N e m z e tk ö z i J o g i O lv a s ó k ö n y v , ( s z e r k .: N A G Y B o ld iz s á r-J E N E Y P etra) (B p ., O s iris k ia d ó , 2 0 0 2 . 1069 p.) 7 „ J ö jj el s z a b a d s á g " - B ih a ri M ih á ly e g y e te m i ta n á r 6 0 . s z ü le té s ­ n a p já ra k é s z ü lt ü n n e p lő k ö te t, (sz e rk .: P E S T I S á n d o r - S Z A B Ó M á té) (B p ., R e jtjel k ia d ó , 2 0 0 3 .)

- m -

Két szerző, két szemlélet állítható párhuzamba, ha elolvassuk Litván G yörgy és Pelle János könyveit. A műfaj sem azonos. Litván G yörgy szabályos, rengeteg levéltári forrás feldolgozá­ sával készült, nagy terjedelm ű, kronologikus életrajzot írt Jásziról. Pelle János könyve inkább eszmetörténeti értekezés, ezért nehéz lenne a kettőt összehasonlítani. Ebből adódik, hogy külön-külön recenzióban ajánljuk a két művet az olvasóknak.

A LIBERÁLIS SZOCIALIZMUS ÍRÓJA PELLE JÁNOS: JÁSZI OSZKÁR Életrajzi, eszme-és kortörténeti esszé XX. Század Intézet Kairosz Kiadó 2002

elle János tollából Jászi Oszkárról szóló művet je ­ lentetett meg a Kairosz Kiadó. M indezidáig nem született Jásziról teljes, önálló biográfia, az elmúlt év­ tizedekben munkásságának egyes részeit tárgyalta a szakirodalom, a két háború között az 1 9 1 8 - 1 9 1 9-es ese­ mények kapcsán írtak róla itthon, általában érzelmileg túlfűtött kritikával. Pelle János könyve sem pótolja teljesen a hiányt. Egy eszmetörténeti korrajzot tart a kezében az olvasó, amely elhelyezi Jászit és a X X . század eleji polgári radikáli­ sokat korukban, méghozzá oly módon, hogy a szerző által kiemelt és a kortársak által is a legfontosabbnak ítélt kérdésekre adott válaszaikat ütközteti a más néze­ teket valló kortársak álláspontjával, illetve az utóbb be­ következett eseményekkel, bőven idézve a kortársakat és az utókori történetírókat. Ez a könyv legfőbb érdeme, liberális és konzervatív, agrárius és merkantilista, szélsőjobb és szélsőbaloldali szerzők nézeteit villantja fel, hogy legalább vázlatos képet kapjon az olvasó társadalmi kérdések különböző, vagy éppen azonos megítéléséről. Ugyanakkor ez a könyv legfőbb gyengéje is. Nem tud­ ja az olvasó kivonni magát - az egyébként 19 18 - 1 9 19 ről vagy az események szereplőiről szóló művek olvasá­ sakor általában jelentkező - annak a benyomásnak a ha­ tása alól, hogy a szerző állást foglal pro vagy kontra, és erre ösztönzi az olvasót is. Ez az állásfoglalás azonban nem az utókor tárgyilagos és távolságtartó ítélete, hanem úgy kell dönteni, hogy az ma is érvényes politikai állásfoglalást jelentsen. Talán még el kell telnie valamennyi időnek, el kell tűnnie azoknak az eszméknek és azoknak a problémáknak, amelyek a kortársakat foglalkoztatták. Szerényebben fogalmazva: egy többé kevésbé széles kör­ ben, több irányzatot felölelő paradigmát kell róluk kiala­ kítani. Ennek első lépése több alternatív, de egymással vitaképes megközelítés kialakítása. Ennek a célnak ki­ válóan megfelel Pelle János könyve. Már utaltunk rá, hogy nem kronologikus rendet kö­ vető életrajzzal van dolgunk, hanem egy tematikus fe-

P

Párhuzamos életrajzok KÉT SZERZŐ JÁSZI OSZKÁRRÓL jezetekbe rendezett értékeléssel. A z előszó utáni beve­ zetőként szolgáló fejezet részletesen elemzi a Jászi if­ júságát és szellemi ébredését meghatározó eszméket, összefoglalja a ma már kevésbé ismert angol filozófus, Herbert Spencer tanításait, és a századelőn a szemléle­ tet átható szociáldarwinizmust. Jászi politikai m eggyőződését, a liberális szocializ­ must élete végéig megtartotta. Ezzel a politikai krédó­ val soha nem tartozott a magyar baloldali politikai gon­ dolkodás fő áramlatába. A m agyar szocialisták ( 1 9 18 előtt nem jelentek meg önálló tényezőként a kommu­ nisták, ezért a munkásmozgalom valamennyi marxista és nem marxista irányzatát összefoglalóan illették ez­ zel a névvel) a német szociáldem okratákat követték szocializmus modelljük kialakításában. Szigorúan cent­ ralizált szocializmus kép, merev osztálystruktúra, meg­ merevedő dogmatika (ortodoxia). N agy Britanniában - ahol a politikai szabadságjogoknak régebbi és mélyebb hagyományai voltak mint Németországban, - a politikai filozófiában az empiriz­ mus erősebb volt a teoretizáló hajlamoknál, a balolda­ lon jelentős szerephez juthatott egy nyitott gondolko­ dású értelmiségi elit, amelynek egyik fő gyűjtőhelye a Fabianus Társaság volt. (A társaság névadója a K risz­ tus előtti harmadik században élt római diktátor, Fabius M axim us, aki nem ütközött meg az Itáliát seregeivel elözönlő és végigpusztító Hannibállal, hanem megőriz­ te a római sereget a kedvezőbb helyzetre várva. K or­ társai ezért a Cunctator (Halogató) gúnynévvel illették. A z angol baloldal egyes csoportjai tudatosan vállalták fel a „Cunctator” taktikáját, az előre eltervezett és vég­ hezvitt hirtelen társadalmi átalakulások, a társadalmi mérnökösködés iránti kételyüket.) Jászi - szemben főbb eszm etársával Károlyi M i­ hállyal - kezdettől fogva élete végéig elhatárolódott a kommunizmustól. Mint politikus 1 9 1 8 - 1 9 19-ben aktívan nem tudott cselekedni a kommunista hatalomátvétel megakadályo­ zásában. Abban, hogy meg sem kísérelte, döntő szere­ pe volt annak, hogy az őszirózsás forradalom vezetői rettegtek a reakciótól. Semmilyen formában nem kísé­ relték meg a régi elit, akár később ellenforradalm ivá vált, változásra hajló, mérsékelt képviselőivel a kiegye­ zést a honvédelem megszervezése és a kommunista ha­ talomátvétel elhárítása érdekében. A forradalmat és a régi rendet - olvasottságukhoz képest érthetetlen mó­ don - úgy tűnik sematikusan, monolit tömbként fogták fel. A könyvben önálló fejezet foglalkozik Jászi konfö­ derációs eszméivel és a földbirtokszerkezet társadalmi hatásairól, a lehetséges reformokról, hatásaikról: rövi­ den a földkérdésben kifejtett nézeteivel. A Duna menti konföderáció az a momentuma Jászi munkásságának, ami a szélesebb közvélemény előtt is __ 65

ismert. Magyar részről Kossuth konföderációs terveze­ te megelőzte, és nemzetiségi, illetve osztrák politiku­ sok is fogalmaztak meg konföderációs terveket. A kon­ föderációs gondolat súlyos aktuálpolitikai tartalmat hordozott, a Monarchia dualista szerkezetéről és a nem­ zetiségek magyarországi helyzetétől nem elválasztha­ tó. Talán szemére vethető a korabeli m agyar elitnek, hogy nem mondott le a dualista szerkezetben élvezett helyzetéről egy föderáció kedvéért, és nem volt hajlan­ dó az „egy politikai nemzet van” tételt felülvizsgálni. Erkölcsi ítéletet mondani és kedvezőbb példát felm u­ tatni természetesen lehet és szabad, de az összehason­ lításból nem maradhat ki a flamandok belgiumi, az írek nagy-britanniai, a lengyelek németországi vagy a zsi­ dók romániai és oroszországi helyzete a századfordu­ lón. Történelmietlen századfordulós eszmék és elkép­ zelések megítélésekor az utólag történtekre hivatkozni, mégis a föderációs eszmék realitására szomorú bizo­ nyítékként szolgál, hogy akár a román, akár a szerb po­ litikai elit, amikor ő került uralkodó helyzetbe a törté­ nelmi Magyarország korábbi területein, nem igyekezett végrehajtani azt a típusú föderalizálást, amit Jászi e l­ képzelt és nem siettek megadni a nemzetiségeknek azo­ kat a jogokat, am elyeket a szerb, román nemzetiségi vezetők a dualista Magyarországtól követeltek. (Ettől a modelltől még a nemzetiségeknek a legtöbb egyéni jo ­ got biztosító masaryki Csehszlovákia, illetve a kollek­ tív entitásokat elismerő 1974 utáni titói Jugoszlávia is messze volt. A román politikai elit 2003-ban sem en­ gedte megváltoztatni azt az alkotmányos alapelvet, hogy Románia egységes nemzetállam.) Jászi úgy látta, hogy a Monarchia anyagi, szellemi erejénél fogva a balkáni államokat magához vonzza. Ezt a racionalitást a történelem nem igazolta vissza ez idáig és a maga korában is elutasításra talált, nemcsak magyar, hanem nemzetiségi oldalon is. Pelle nem értékeli túl sokra Jászinak a földkérdéssel kapcsolatban kifejtett tevékenységét, egyoldalúnak és doktrinernek tartja. Szerinte Jászi „ceterum censeo” -ja a nagybirtok, a „morbus latifundi” elleni harc volt. Szerzőnk szerint valamennyi politikai szereplő és köz­ író érzékelte a X X . század elejének ezt a nagyon súlyos társadalmi problémáját, de a szegényparaszti földéhség és a termelés adott szintje fenntartásának követelm é­ nye nagyon bonyolulttá teszi a problémát. M eg kellett találni azt a vegyes gazdasági formát, ami az egym ás­ nak ellentmondó szempontoknak megfelel. A z 1945-ös földreform megmutatta, hogy a nagy­ birtok radikális megszűntetése önmagában nem oldja meg az agrárium problémáját, hiszen életképtelen kisbirtokokat hozott létre. Mára ez e kérdés többet veszített aktualitásából, mint mondjuk a nemzetiségi kérdés, mégis gond ma is az op­ timális üzemméret megtalálása a gazdaságosság és v i­ déki lakosság életszínvonalának fenntartása. Pelle János, Jászi életműve legértékesebb részének az amerikai emigrációban született - Magyarországon először és utoljára 1 986-ban megjelent - „A Habsburg — monarchia felbom lása” című művét tekinti. A kortár-

66

sak és a történészek is két alapvető koncepciót alakí­ tottak ki a M onarchia bukásáról. A z egyik koncepció szerint a M onarchia egy életképes, gazdaságilag, kul­ turálisan virágzó és fejlődő államalakulat volt, amit az első világháború után - a következm ényeket tekintve katasztrofális módon - a győztesek szétvertek. Ezt a koncepciót fogalmazta meg markánsan a Párizsban élő író-történész Fejtő Ferenc eredetileg franciául írt, de magyarul is kétszer megjelent „R ekviem egy hajdan volt birodalomért” című művében. Jászi művében feltárja a birodalom összetartó és cent­ rifugális erőit és alapvetően a másik nézőpont mellett teszi le a garast. A belső feszítő erők, a délszláv népek azon törekvése, hogy egy államban egyesüljenek, lehe­ tetlenné tették a Monarchia fennmaradását, és az első világháború csak az a katasztrófa volt, ami realizálta ezeket a tendenciákat. Arnold Toynbee, világhírű brit történész is úgy látta, hogy Szerbiában és Boszniában egy olyan más, Közép-Európától eltérő, az oszmán po­ litikai kultúra örökségét hordozó minőséggel került szembe a Monarchia, amit nem tudott kezelni és a ki­ bontakozó jugoszlavizmus okozta a Birodalom bukását. Jászi könyve részletes, sokoldalú, olvasható és a M o­ narchia bukásának egyik alapvető kézikönyve ma is. Pelle János könyvének utolsó és talán legizgalm a­ sabb fejezete, Jászinak a saját zsidó származásához va­ ló viszonyát, és ebből kiindulva - az önálló kötetet igénylő témát - a X IX - X X . századi baloldali antisze­ mitizmust boncolgatja. A z asszimilált zsidó értelmiség egy része az asszimilációt csak a zsidó identitás és tra­ díció teljes megtagadása által tudta elképzelni, az aszszim iláció árának tekintette a hagyományok teljes fel­ adását. Marxon, Dühringen át X X . századi entellektüelekig izzó dühvei fordultak a nem asszimilálódott vagy asszimilálódott, de a tradíciókat megőrző zsidók felé. Jászi életművének egyes fejezetei kapcsán is vizsgál­ ható ez az attitűd a X X század eleji M agyarországon. Pelle János könyve izgalmas olvasmány. Hozzájárul ah­ hoz, hogy a X X L századra a politikai kliséktől elsza­ kadó, tartalmasabb történettudományi álláspontot tud­ junk kialakítani Jászi Oszkárról.

LITVÁN GYÖRGY: JÁSZI OSZKÁR BIOGRÁFIÁJÁRÓL M illenium i M a g ya r Történelem - Életrajzok O siris Kiadó 2003

itván G yörgy több évtizedes kutatás után megírta Jászi Oszkár életrajzát, amelyet az Ozirisz kiadó je ­ lentetett meg. Jászi Oszkárról eddig nem jelent meg tudományos igényű, forrásfeldolgozáson alapuló teljességre törekvő életrajz. Ennek több oka van. Jászi 19 19 -tő l nem élt M agyarországon, a trianoni M agyarország területén csak egyszer járt 1947-ben, (az utódállamokhoz csatolt Felvidéken, Erdélyben és Délvidéken többször megfor­ dult). A z 19 19 és 1945 közötti M agyarországon nem volt kívánatos szem ély, és az 19 18 -a s októberi forra­ dalom egyik vezetőjeként a történelmi M agyarország

L

sírásójának tekintették hivatalos körökben. Litván könyvében feltárja, hogy az emigránsok itthoni m eg­ ítélésének csak egyik meghatározója volt 1 9 1 8 - 1 9-ben vállalt szerepük, a másik tényező emigrációbeli tevé­ kenységük és a kisantant állam okhoz való viszonyuk volt. Ebben a második vonatkozásában Jászi az em ig­ ráció középmezőnyében foglalt helyet. Erkölcsileg nem tartotta elfogadhatónak, hogy bármilyen anyagi támo­ gatást fogadjon el kisantant vezetőktől, megszakította a kapcsolatot pl. Lindner Bélával, amikor valószínűvé vált, hogy az a jugoszláv titkosszolgálat ügynöke. Kap­ csolatban maradt viszont Benessel, ami még a magyarországi baloldali ellenzéknek is elfogadhatatlan volt. Litván idézi B ajcsy-Z silin szky Endre II. világháború alatti megjegyzését „K árolyi és silány bandája Benes­ sel paktál.” Jászi végig erkölcsi szorításban érezte ma­ gát és küzdött az elkötelezettség ellen. Visszautasította Masaryk ajánlatát, hogy települjön Prágába, és a fe l­ ajánlott egyetemi katedrát sem fogadta el. Am erikába román útlevéllel utazott, igaz erre azért kényszerült, mert a magyar diplomácia mindent megtett, hogy meg­ akadályozza amerikai beutazását. Jászi elutasított bár­ milyen együttműködést a Horthy Miklós nevével fém ­ jelzett M agyarországgal, holott az emigráció egy része a 20-as évek közepén hazatért. Nagy Vince, a Károlyi kormány belügym inisztere hazatérése után, ellenzéki parlamenti képviselő lett, (igaz egy ciklus után kibuk­ tatták). Jászi többször megfordult Prágában, Bukarestben, Erdélyben és a Felvidéken, ahol szembesült azzal, hogy a kisebbségbe került magyarság helyzete nem jobb, ha­ nem helyenként rosszabb vagy sokkal rosszabb, mint a nemzetiségeké volt a régi Magyarországon. Litván György korábban is felvetette a kérdést: „sza­ bad-e a hazára árulkodni? „Jászi kíméletlen kritikusa volt a nemzetiségi elnyomás minden valós vagy vélt je ­ lenségének a történelmi Magyarországon. Kétségkívül a jobbító szándék vezette, amikor azt akarta, hogy M a­ gyarország mint demokratikus, kultúrállam vonzó al­ ternatívát kínáljon a nemzetiségeknek, hogy ne legyen valós alternatíva, a balkáni kisállamokhoz való csatla­ kozás. A kik kihasználták Jászi tevékenységét, és M a­ gyarországot mint a népek börtönét mutatták be a nyu­ gati közvélemény előtt, nem magyar szempontból is el­ fogadható célokat követtek, hanem a román vagy a szerb irredentizmus szolgálatában állottak. Jászi mindenképp felelős azért, hogy ezt nem vette kellő súllyal figyelembe, bár a történelmi magyar poli­ tikai osztály jelentős része sem számolt az ország feldarabolásával. A 20-as 30-as években azt vetették Jászi szemére, hogy az erdélyi magyarokat elnyomó román nemzetiségi politikát nem ítéli el olyan élesen, mint az 19 18 előtti magyar politikát. Jászi válaszában arra hi­ vatkozott, hogy időt kell hagyni a demokratikus viszo­ nyok kialakulásának. Többször megpróbált közbenjár­ ni a miniszterelnökké lett Octavian Gogánál és Juliu M aniunál, azonban keserűen csalódnia kellett. 19 4 5 - 1946-ban jutott el oda, hogy egyértelműen, hatá­ rozottan és nyíltan elítélte a felvidéki magyarok üldö­

zését. Jászit 1945 után nem támadták és bírálták, hanem mellőzték. Ennek oka a kommunista mozgalomhoz fű­ ződő, végig elutasító álláspontja és „lib erális-szocialista” jogállam i meggyőződése. Jászi már 19 1 8 - 1 9 1 9 ben elutasította a kommunizmust, bár az 19 18 őszi öszszeomlásban elkerülhetetlennek vélte, és azt írta, hogy jobb a bolsevizmust kipróbálni. „A kommunista kísér­ letet egyszer meg kell valósítani. E nélkül az emberi­ ség nyugvópontra többé eljutni nem fog. Elméletek és dedukciók helyett tények kellenek a tömegnek. A kom­ munizmust ki kell próbálni.” (Huszadik Század 19 19 . április 3. 167. p.) M ályusz Elem ér ezért a mondatáért nagyon elítéli Jászit az 1930-ban írt tanulmányában: „a m agyar kö­ zéposztálynak úgynevezett progresszív része olyan em­ bert vallott vezérének, aki nem átallott egy nemzetet odavetni a laboratórium asztalára, hogy ott beoltassék a kommunizmus szérum ával.” Ú gy gondoljuk, hogy egyetlen m egnyilvánulásáért, amely az eseményeket már nem befolyásolta, (12 nappal a kommün kikiáltása után) túlzás elítélni valakit, aki 40 éven át szembeszállt elméleti szinten is a sztálini szocializmussal. Ez szorosan összefügg Jászi életének politikailag és eszm eileg legfontosabb kapcsolatával a K árolyi M i­ hályhoz fűződő viszonnyal. 19 18 előtt ez a kapcsolat felületes volt, a m eglévő társadalmi különbség okán is, és csak a világháború alatt formálódott ki az októberi forradalom tábora. 1918-ban az esem ények sodorták a szereplőket, tevé­ keny alakításuk nagy politikai tehetséggel és rutinnal rendelkező vezetőknek is nehéz lett volna. Károlyi és Jászi csak az em igrációban váltak politikai és eszmei baráttá. Ennek a kapcsolatnak az egyik legfontosabb, de Jászi számára mindenképpen legnyugtalanítóbb kér­ dése, Károlyinak a kommunizmushoz való viszonya. 19 19 -tői kezdve Károlyi egyre pozitívabban viszonyult a kommunizmushoz és kisebb visszalépésekkel és ki­ ábrándulásokkal egyre elkötelezettebb hívévé vált. Jászi nemcsak a konkrétan soha meg nem határozott „reakciótól” akart elhatárolódni, hanem a kommunista mozgalomtól és gyakorlattól is.. „O ly hatalmas eg yé­ niség mint Te, tartósan nem imádhat két istenséget, s választanod kell a Demokrácia és Diktatúra között” ír­ ta Jászi már 1920-ban Károlyinak. Jó l látta, hogy Károlyi állásfoglalása visszahat 19 18 megítélésére is. 1949-ben politikailag szakítanak, de Jászi em berileg soha nem tagadta meg Károlyit, mint barátot. Ez a kap­ csolat és Károlyi emigrációbeli tevékenysége felveti a kérdést, mi maradandó a „vörös g r ó f ’ életm űvéből? 19 18 előtt egy felelőtlen ellenzéki párt vezetője, akit nem vesznek igazán komolyan, 19 19 után kriptokommunista, akit még saját eszmetársai sem vállaltak. 19 18 -ró l pedig Károlyi hívei is elismerték, hogy habi­ tusa és tapasztalatlansága okán alkalmatlan volt arra, hogy egy drámai helyzetben vezesse az országot. Jászi 1918-ban főszereplő volt. „M agyar kálvária, magyar feltámadás,, című 1920-ban írt emlékiratában sajátszerepét mérsékeltként írja le, földreformot és a —

földhöz juttatott parasztságból nemzeti hadsereg szer­ vezését javasolta. A nemzetiségi vezetőkkel való tár­ gyalásait úgy látta, hogy megpróbálta menteni a ment­ hetőt, mivel valós erő az ellenálláshoz nem állt rendel­ kezésére. Később vannak ezzel ellentétes megnyilvánu­ lásai is, amikor kijelenti, hogy az októberi forradalom legnagyobb hibája volt, hogy az ország területi integri­ tásának megőrzését tekintette legfontosabb feladatának. Jásziról, mint politikus, és Jászi mint gondolkodó, mellett maradandóbb a Jászi mint tudós kép is. Politi­ kai gondolkodóként méltányolható, hogy egész életé­ ben kitartott eszméi mellett. A történelem nem igazolta vissza Jászi elképzelését a „keleti Svájcról.” A z Euró­ pai Unióba is nemzetállamokként lépnek be a közép­ európai államok. A kelet-európaiak pedig ideiglenesen vagy véglegesen kimaradnak. Azt, hogy ez hogyan hat a nemzeti kisebbségek életkörülményeire, a jö v ő mu­ tatja meg. Ha az anyaországba való bevándorlás és az asszim iláció „oldja meg” a határon kívüli m agyarok problémáját, az tovább folytatja Jászinak, mint poitikai gondolkodónak a leértékelődését. 1989 után sem vált népszerűvé Jászi M agyarorszá­ gon. Álláspontom szerint megérne egy tanulmányt szen­ telni annak a kérdésnek, hogy a 80-as 90-es évek fordu­ lóján a demokratikus (és népi) ellenzék miért Bibó Ist­ ván nevét írta zászlajára, és miért nem Jászi Oszkárét. Litván György az adott korszakba ágyazva, irodalmi

hivatkozásokkal és idézetekkel alátámasztva színesen mutatja be Jászi mindhárom korszakát, minden szerepét és kapcsolatát. 19 18 előtt Jászi része volt a magyar szel­ lemi életnek, és bár egyetemi katedrát nem kapott, kirekeszteni sem akarták a magyar szellemi életből. A „X X . Század” című folyóiratban megjelent több szellemi irány­ zat, a konzervatív-liberális és radikális irány is. Ez Gratz Gusztáv és Jászi szakításával szűnt meg. Minden szem­ pontból 19 18 ősze a fordulópont Jászi innentől elveit és a létező Magyarországot nem tudta közös nevezőre hoz­ ni, és a létező Magyarország is elutasító volt vele. A könyv bemutatja Jászi magánéletét, Lesznai An­ nához és második feleségéhez való viharos viszonyát, bécsi és amerikai emigrációs életüknek színhelyeit, mi­ liőjét. A szerző több évtizedet töltött Jászi életművének ta­ nulm ányozásával, érződik az érzelmi közösség hősé­ vel, de tart bizonyos távolságot is. Nem akarja minden­ áron mentegetni Jászi ballépéseit. Romsics Ignác szóvá teszi a Rubicon 2004/2 számá­ ban írt recenziójában, hogy 1 9 1 8 - 1 9 1 9-ről mindössze 50-60 oldal szól, értékelés nélkül. Mindez igaz, de ezzel együtt összegzésül az kell m egállapítanunk, hogy Litván G yörgy olvasm ányos, tartalmas, m agával ragadó, bizonyos szempontból már-már lírai életrajzot írt Jászi Oszkárról.

Bakonyi Péter

mánytörténetnek az a pillanata, amikor a mérleg nyel­ ve átbillent és az akkor már évtizedek óta folyó reform­ tevékenység javára módosította a pontarányokat. Az 1790-es országgyűléstől szakadatlanul tematizált reformok ügye a 19. század utolsó harmadára jutott nyugvópontra. A kiegyezés kompromisszuma alapján Kajtár István: felépített m agyar polgári (jog)állam lényegében száz A 19. századi modern magyar állam- és esztendő útkeresésének, reformharcainak, pártcsatáro­ jogrendszer alapjai (Európa - haladás zásaink, politikai, gazdaságpolitikai és kulturális kon­ cepcióinak kohójából kibontakozó modern európai Magyarország) Institutiones luris szerkezet volt. A hatalommegosztás, a parlamentariz­ Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2003, 294 p. mus és a felelős kormányzás, a jogállam iság, az államISBN 963 9 3 1 0 52 2 polgári garanciák együttesét magába olvasztó alakzat. polgári átalakulás a magyar alkotmánytörténe­ Erről a modem államról és a polgárosodó jogrendszer­ lemben hosszan elnyúló, évszázados folyam at­ ről szól Kajtár István új könyve, 19. századi modern ban zajlott le. A jo g és az alkotmányos tradíci­ magyar állam-és jogrendszer alapjai. ” Az alcím (Euró­ ók nehezen formálható, mély történelmi és társadalmi pa - haladás - Magyarország) dinamizmust sejtet, és va­ gyökérzettel rendelkező konstrukciója nem forradalmi lóban: a korszakot, és magát a képletet is dinamikus esz­ hirtelenséggel alakult modern polgári berendezkedés­ közökkel rajzolta meg a kiváló pécsi professzor. A re­ sé. Az íratlan, gyakorlatban érlelődött, rendi harcokban formmozgalmakat, a forradalmi erők törekvéseit nem is megerősödött alkotmányos képletet, de még inkább a lehet másként, de hasonlóképpen ábrázolja a tradicioná­ honfoglaláskori ősi jogból kifejlődött, a Habsburgok­ lis értékek védelmezőit is. Nem a hagyományos ábrát vá­ kal szemben harci fegyverré alakult consuetudot nem zolja föl, melyben a maradiság erői a megcsontosodott, lehetett izgatott politikai revolúcióval egy néhányhetes mozgásképtelen, változtatásra alkalmatlan ellenállás forradalmi politizálás során gyökeresen átformálni. hadállásai mögül akadályoznák a fejlődést. Kajtár felfo­ Mégis: az 1848-as korszakhatár ünnepi alkalom volt a gásában a konzervatív, a tradicionális is mozgásban van, modernizáció hívei számára a számvetésre. A polgáro­ a konfrontációk hol felerősödnek, hol pedig elenyész­ sodó és nemzetté izmosodó m agyar társadalom átala­ nek. Egyszer élessé válva a régi (rendi) Magyarország kulásának ünnepe lett ’ 48 tavasza. A m agyar alkot­ és a megújuló polgári nemzetállam konfliktusát szimbo­

Alkotmány, tradíció, modernizáció

A

lizálják, másszor meg párhuzamos vágányra kanyarodva az európai értékek modernizációs közvetítésében alter­ natívát kínáló politikai erők néha még egymást is erősí­ tő mozgását tükrözik. A jogrendszer, az alkotmányos konstrukció tradicionális elemeinek aktív közrehatása tette lehetővé a kontinuitást forradalmi helyzetben is; a konzervatív érettsége pedig a reformerők győzelmeit a revolúciós apályok idején. „ A speciálisan polgárinak értelmezett modernizáció és a konzervatív jo g történetileg rögzíthető legfonto­ sabb aspektusai sokrétűek. A modernizáció földrajzi ki­ terjedése, a jogrendszer szerkezetéhez való viszony idő­ beli lefolyása, bázisa, stílusa, technikája, eredményes­ sége, ütemezése, minősége különféle variánsokat mu­ tat. A konzervatív gyűjtőfogalom is egész skálát fog­ lalhat magában, a maradiságot, a fejlődés gátját, a res­ taurációt, az értékmegőrzést, de a meglévővel illeszke­ dő szerves fejlődést is „ —jelzi a szerző a munkájának műfaji nehézségeit. A m agyar jogtörténet-tudomány­ ban hasonló mély értékelésre ebben a témában eddig nem is vállalkozott senki. Részterületek kutatói számos értékes részeredményt mutattak már föl, de ehhez fog­ ható szintézisre még nem került sor. M agyarország közép-kelet-európai regionális hely­ zete, sajátos, a kései csatlakozásból eredő (Hajnal Ist­ ván szavaival szélsőnemzeti, K osáry Domokos szóhasználatában peremvidéki. Szűcs Jenőnél periférikus) történeti fejlődése nagy változások idején rendre felve­ ti az európai és a saját értékek egyesítésének, összehan­ golásának követelményét. Kajtár István is az európai modelleket, értékcsoportokat, reformeszméket és a ha­ ladás politikai-jogi tényezőit veszi górcső alá, hogy öszszevethesse a magyar adaptációs hajlandóságokkal és

képességekkel. A befogadás csatornái, a politika, az al­ kotmányos és a jogi-kulturális lehetőségek felm érése­ kor vázolja azokat a művelődési terrénumokat, melyek lehetővé tették az európai eszmék és képletek befoga­ dását. Ennek során sort kerít az európai gondolatok ma­ gyar tolmácsolóinak, a reformeszmék képviselőinek, a konzervatív és liberális politikai irányzatok magyar zászlóvivőinek ismertetésére és tevékenységének elem­ zésére. Vázolja a magyar politikusok és jogászok euró­ pai kapcsolatait, a jogi szakirodalomban Magyarország megjelenését, az európaiság jelenlétét, elvégzi az euró­ pai polgári modellek és magyar alkotmányos lehetősé­ gek összevetését. A zaklatott m agyar átalakulás (reformkor - forrada­ lom - szabadságharc - diktatúra - provizórium - ki­ egyezés - dualista államépítés) főbb vonásainak érté­ kelése adja meg az alaphangot a kialakult, 19. századi magyar alkotmány régi-új vonásainak ismertetéséhez. M ely szól az „alapokról” (az állami keretekről, az al­ kotmányos térszerkezetről, a polgári közszolgálatról, az információs alapokról) és a kor egyik legfontosabb vonásáról, az állam polgárának helyéről a jogi konst­ rukcióban: (jogokról és kötelezettségekről, az államha­ talom kényszerítő megjelenéséről és az állam polgári nevelésről). Arról az évszázados folyam atról, am ely­ nek során „a Monarchián belül a M agyar Királyság ál­ lami és jo gi rendje Európa-konform lett. Ha anyagi és kulturális tekintetben elmondhatjuk, hogy a magyar tár­ sadalom soha ilyen közel nem került a hosszú békekor­ szak eredményeinek következtében Európához, úgy ez az állami és jo g i szféra színvonalára és a felzárkózás­ ban elért eredményeire is igaz” .

kontinentális jogrendszerek m agánjogi szabá­ lyozása a római jo g hagyományain alapul, ezért az ókori Róma jo ga képezheti alapját a m egal­ kotásra kerülő, egységes európai m agánjognak (ius commune privatum Europaeum). A római jo g jelentő­ sége nemcsak azokban az országokban döntő, ahol azt a középkor folyam án is alkalm azták, hanem ott is, ahol a római jo g recepciójára in complexu nem került sor. A közös európai jo g , történeti alapjainak feltárá­ sa nélkül elképzelhetetlen a majdani Európai M agán­ jo gi Kódex m egalkotása. Ennek a kihívásnak kíván eleget tenni Hamza Gábor német nyelvű m onográfiá­ ja. A könyv középpontjában Közép-Európa m agánjo­ gának fejlődése áll, am elyben a szerző a római jo g i hagyom ányok továbbélését, valam int a római jo g alapján fejlődött német, osztrák, svájci és m agyar jo g hatását vizsgálja. A modem európai jog fejlődésének kezdetei részben a barbár jogokhoz, részben pedig a lustinianus császár uralkodása idején kodifikálásra került római joghoz kö­ tődnek. A szerző könyve megírásakor ezt tartotta sze­ me előtt, így a monográfia első részében részletesen is­ merteti a barbár jogok kompilációit, valamint az első

A kontinentális jogrendszerek magánjogának fejlődése

A

M ezey Barna

G ábor Hamza: Die Entwicklung des Privatrechts auf römischrechtlicher G rundlage unter besonderer Berücksichtigung der Rechtsentwicklung in Deutschland, Österreich, der Schweiz und Ungarn. Andrássy Schriftenreihe Band 1. Andrássy G yula Deutschsprachige Universität Budapest, 2003. 282 p.

ízben Dionysios Gothofredus ( 15 4 9 - 16 2 2 ) által Corpus Iuris Civilis-nek elnevezett iustinianusi törvénymű megalkotását és hatástörténetét.

69

A magánjog és a magánjogtudomány középkori fej­ lődését tárgyaló második részben szól az akkor e g y ­ séges európai jogról, a három féle módon - folyam a­ tosan alkalmazott, recipiált illetőleg hatást gyakorló továbbélő római jogból (ius civile), a Bibliára, a zsi­ nati döntvényekre és a pápai dekrétumokra épülő ká­ nonjogból (ius canonicum), valam int a különféle hű­ béri jogokat is magában foglaló ius communeból. A harmadik részben Hamza G ábor részletesen elem zi a római jo g hatását az újkori német, osztrák, svájci és m agyar jo g fejlő d és és jogtudom ány terén. V izsgálódásai középpontjában az említett országok­ ban végbemenő magánjogi kodifikációk elem zése áll. Különös figyelmet fordít a jo g kódexekbe foglalása és az organikus jogfejlőd és szem benállására, és úgy tű­ nik, hogy - a szerves fejlődés koncepcióját képviselő S avign yval szemben - a kodifikáció szükségességét hangsúlyozó Thibaut mellett foglal állást. Bem utatja a 19. századi magánjogi dogmatika egyik legjelentő­ sebb alkotását, az absztrakció magas fokát elérő, álta­ lános részt is tartalmazó pandektarendszert, am ely alapjául szolgált szám os európai polgári törvénykönyvnek, így mindenekelőtt a német Bürgerliches Gesetzbuchnak is. A szerző bemutatja, hogy a koráb­ bi osztrák Allgemeines Bürgerliches Gesetzbuch szer­ kezete nem a későbbi törvénym űvek pandektista ere­ detű szerkezetét, hanem a római jo g i forrásokra (gaiusi institúciórendszer) és a középkori jogfejlőd és­ re támaszkodik. A z A B G B nem tartalmaz kötelmi jo ­ gi fejezetet, a relatív szerkezetű vagyonjogokat (sze­ m élyhez kötődő dologi jo g o k - persönliche Sachen­ rechte) a Von dem Sachenrechte cím et viselő m áso­ dik részben, a dologi jogviszon yok tárgyalását köve­ tően szabályozza, és ezzel a iura in re - iura ad rém megkülönböztetést veszi át. A svájci m agánjog fejlő ­

désének elemzése során a szerző kiemelt jelentőséget tulajdonít a bírói és jogalkotói jogkép ződés között egyensúlyt teremtő kompromisszumnak. Akárcsak ha­ zánkban, Svájcban is először a kötelmi és kereskedel­ mi jogot kodifikálták (Schweizerisches Obligationenrech t- 1881/83). A z 1907-ben megalkotott svájci pol­ gári törvénykönyv (Z G B ) 19 12-b en lépett hatályba, s jelentős hatást gyakorolt a két világháború közötti idő­ szak kelet- és dél-európai törvényalkotásaira. M agyarországon kétségkívül a jo g szerves fejlődé­ se állapítható meg. E z tükröződik egyrészt abban, hogy - szemben a Szent Római Birodalom ban 1495ben végbement recepcióval - hazánkban sohasem ke­ rült sor a római jo g hazai jo gb a (ius patrium) történő befogadására, másrészt abban is, hogy bár számos ter­ vezet készült, de a m agyar polgári jo g kodifikálására csupán 1959-ben került sor. A kodifikálatlan hazai jognak évszázadokon át a szerkezetében a római jogi institúciórendszert követő szokásjogi gyűjtem ény, a Tripartitum képezte az alapját. A könyv egyik fő eré­ nye, hogy nemcsak a hazai jogfejlődést, hanem a jo g ­ tudomány és a jogi oktatás történetét is behatóan tár­ gyalja, első ízben méltatva a legújabb kori magyar rom anisztikából V isk y K ároly, B rósz Róbert, Pólay Elem ér és D iósdi G yörgy világviszonylatban is k i­ emelkedő munkásságát. A mű negyedik részében a szerző a német, az oszt­ rák, a svájci és a m agyar m agánjogtudom ány és ma­ gánjogi törvények hatástörténetét és befolyását vizs­ gálja a legtöbb közép- és kelet-európai állam magán­ jogi rendszerében. Hamza Gábor számos, eddig a ma­ gyar jo gá szo k többsége számára ism eretlen európai ország m agánjogfejlődését mutatja be, gazdagítva a hazai jo g á szi kultúrát és szélesítve a jogtudom ány iránt érdeklődők látókörét.

torténeti

történeti

szemle

Tisztelt Olvasóink!

A JOGTÖRTÉNETI SZEMLE korábban megjelent és még kapható példányai egységes 250 Ft/db áron megrendelhető, amíg a készlet tart! Kopható példányok: 1:1986; 2:1987; 4:1990; 5:1992 szám

(1987-ben és 1990-ben cok 1-1 szám jelent meg) A vételárat a TÁR-40 Bt. címére (2000. Szentendre, Stéger köz 18.) kell befizetni, ahonnan a megrendelt példányokat a befizetést igazoló számlával együtt, postafordultával megküldik a megrendelő dmére.

70

HÍREK

Dr. Hamza Gábort, az E L T E R óm ai jo g i tan­ székének tanszékvezető egyetem i tanárát 2004. m ájus 3-án a M ag yar T u d om ányos A k adém ia levelező tagjává választotta. 2004. m ájus 28-án került sor Heka László d ok­ tori fokozatszerzés keretében sorra kerülő dok­ tori értekezés bírálati eljárásán ak n yilván os vitájára. A disszertáció a h o rvát-m agyar közjogi v iszo n y, különös tekintettel a horvátországi 18 6 8 :1. törvén ycikkre és a m agyarországi 18 6 8 :3 0 . törvén ycikkre cím et viselte. A z oppo­ nensek voltak: Pecze Ferenc, az M T A doktora és Révész T. Mihály tanszékvezető egyetem i docens, (Széchenyi István E gyetem Jo g - és G azd aságtu­ dományi Kara, Jogtörténeti Tanszék). A bíráló bi­ zottság (Molnár Imre egyetem i tanár, Máthé Gá­ bor egyetem i docens, Rórh Károly egyetem i do­ cens és Blutman László egyetem i docens) a dok­ tori fokozat odaítélésére tett javaslatot a Doktori Tanácsnak. 2004. jú n iu s 3-án mutatták be Pölöskei Ferenc professor em eritus, az M T A doktora új könyvét a Gellért Szállóban: Deák Ferenc utolsó éveiről. A M ag yar Jo g á sz E gy let Jogtörténeti és Róm ai Jo g i Szak o sztálya 2004. jú n iu s 2 3-án , az E L T E Á llam - és Jogtu dom ányi Karán em lékülést tar­ tott a Code Civil születésének kettőszáz éves é v ­ fordulója alkalm ából. A z em lékülésen elhangzott előadások: Dr. Nagyné dr. Szegvári Katalin pro­ fessor em eritus: A fran cia kánon-jog és a Code C ivil házassági jo g i szabályozása; Dr. Földi And­ rás egyetem i tanár: A jóhiszem űség elve a Code C ivilben; Dr. Nótári Tamás egyetem i tanársegéd: A jogtörténeti iskola hatása a X IX . századi fran­ cia m agánjogra; Illés Géza IV . éves jogh allgató: A Code C ivil hatása a német jogterületen. A M iskolci Egyetem D eák Ferenc Állam -és Jo g tudományi Doktori iskola T an ácsa 2 0 0 3. jún ius 24-ére tűzte ki Dr. Erik Stenpien (P avol Jo z e f Safarikk Egyetem Jo gi Kara, K osice/Kassa) PhD értekezésének nyilvános vitáját. Erik Stenpioen tém ája az A baúj és Torna várm eg yék szer­ vezetének átalakítása 18 4 8 és 1 9 1 8 között. O p­ ponensek voltak.: Mezey Barna (C S c ) tan­ székvezető egyetem i tanár és Révész T. Mihály (C S c ) tanszékvezető egyetem i docens. A bíráló bizottság (Dr. Kalas Tibor egyetem i tanár, dr. Nyitrai Péter egyetem docens, dr. Balogh Elemér egyetem i tanár, dr. Homoki Nagy Mária egyete­ mi docens, dr. Torma András egyetem i tanár) a dolgozatot a nyilvános vita után a doktori iskola

tanácsának sum m a cum laude m inősítéssel ja v a ­ solta elfogadni. •

2004. jú liu s 7-én újabb könyvbemutatóra került sor az E L T E jo g i karán. A kar oktatóinak 2003ban és 2004-ben m egjelent munkái közül többek között az aláb biak kerültek ism ertetésre: Földi András: A másért való felelő sség a római jogban c. m unkáját S z ilá g y i Péter e g y . tanár; Nagyné Szegvári Katalin: F ejezetek az am erikai alkot­ m ányfejlődés történetéből c. könyvét R ácz L ajos e g y . docens; a Kántor Zoltán szerkesztésében m egjelent N acionalizm us-elm életek c. munkáját Schw eitzer G ábor eg y. adjunktus; Schlett István: A politikai gondolkodás története M agyarorszá­ gon c. könyvét Paczolay Péter egy. tanár; a Mezey Barna által szerkesztett Degré A lajos: Válogatott jogtörténeti tanulm ányok c. munkáját M áthé G á ­ bor e g y . docens ism ertette a szép szám ú érdek­ lődő hallgatóság előtt.

•

Idén n egyedik alkalom m al került sor a Jénai Egyetem jo g i kara és az Eötvös Loránd Tu­ dományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának közös német nyelvű blokk-szem ináriumára. A szem inárium nak ebben az évben a Pé­ csi Tudományegyetem Állam- és Jogtudo­ mányi Kara adott otthont. A tanácskozás ez idei témája: „Diktaturen in den europäischen Jahrhun­ derten - verfassungsrechtliche und strafrechtliche Aspekte” volt. Günter Jerouschek és Mezey Bar­ na professzorok eln öklete mellett egyetem i o k ­ tatók, tudom ányos kutatók, P hD -hallgatók és egyetem i hallgatók tartottak előadásokat, referá­ tumokat és vettek részt a vitában. A téma körébe em elték az előadók a „boszorkányper” -eket, mint a politikai diktatúra eszközeit N ém etországban, a jakobinus diktatúra németországi hatásait, a ná­ ci idők diktatórikus pereit, elsősorban a halálbün­ tetés kérdését, és term észetesen az N D K korsza­ kát. (Figyelem re méltó előadásokkal készültek a német partnerek a szo vjet éra titkosszolgálati és ügynöki ren dszeréről.) A m agyar előad ók az 19 19 . évi b o lsevik berendezkedés, az 19 4 4 -e s n yilas M un kaállam , a II. világh áborút követő szo vjet típusú berendezkedés (a R áko si és a K ádár éra) m echanizm usait elem ezték. Eközben sort kerítettek néhány, a szo cialista időszakot m eghatározó jellegzetes politikus életrajzának is­ m ertetésére is. A résztvevő k m egállapodtak a következő évi ren dezvén y tém ájában (A bün­ tetőjog k ö zjo g ia su lása és a bagatell büntetőjog szankciórendszere) és helyében: Rothenburg.

E SZAMUNK SZERZŐI:

Babják Ildikó, egyetem i tanársegéd, M iskolci Egyetem Á llam - és Jogtudom ányi K ar, Jogtörténeti Tanszék; Bakonyi Péter, jogi előadó, PhD hallgató, Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam - és Jogtudomá­ nyi Kar, M agyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék; Durczi Zsuzsa, K ulturális Ö rökségvédelm i H ivatal, jo g i re­ ferens; Gedeon Magdolna, egyetem i docens, Debreceni Egyetem , Á llam - és Jogtudom ányi Kar, Jogtörténe­ ti Tanszék; Jány János, PhD egyetem i adjunktus, Pázm ány Péter K atolikus E gyetem Jo g -é s Állam tudom á­ nyi K ar Jogtörténeti intézet és Bölcsészettudom ányi K ar Ókortörténeti és O rientalisztikai Intézet; Kelemen

Miklós, ösztöndíjas PhD hallgató, Eötvös Loránd Tudom ányegyetem , Á llam - és Jogtudom ányi Kar, E gyete­ mes Jogtörténeti Tanszék; Madai Sándor, egyetem i tanársegéd, Debreceni Egyetem , Á llam - és Jogtudom á­ nyi Kar, Büntetőjogi Tanszék; Mezey Barna, C Sc tanszékvezető, egyetemi tanár, Budapest, Eötvös Loránd Tu­ dományegyetem Állam - és Jogtudományi Kar, M agyar Állam - és Jogtörténeti Tanszék; Orosz P. Gábor, PhD hallgató, D ebreceni Egyetem , Á llam - és Jogtudom ányi K ar; Polgár András, o k leveles történész, politoló­ gus; Kurt, Seelman, egyetem i tanár, U nivesitát, B a se l; Herbert Steininger, az O berster G erich tsh o f volt elnöke; Szabó Szilárd, PhD hallgató, Debreceni Egyetem , Á llam - és Jogtudom ányi K ar/M iskolci Egyetem Á llam - és Jogtudom ányi K ar; Varga Norbert, PhD hallgató, D ebreceni Egyetem , Á llam - és Jogtudom ányi K ar, Jogtörténeti Tanszék

Tisztelt Szerzőink! A Jogtörténeti Szemle Szerkesztőbizottsága a szoros szerkesztési határidőre tekintettel kéri, hogy a szerkesztés és a nyomdai előállítás m egkönnyítése érdekében írásaikat e-m ailen két cím re ([email protected]; [email protected]) küldjék meg WORD 6/95 formában. Kérjük, hogy a szerzők nevük feltüntetése mellett közöljék beosztásuk és munkahelyük pontos és teljes megnevezését is! A szerkesztőség legfeljebb 1 íves (40 000 n) tanulmányokat fogad el! Kérjük szíveskedjenek a következő jegyzetelési előírásokat figyelembe venni: Nem lábjegyzetet, hanem végjegyzetet kér a Szerkesztőség. Az irodalomban közölt szerző(k) teljes nevét kérjük feltüntetni (a vezetéknevet végig nagy­ betűvel), ugyanez vonatkozik az idézett mű címére is. ! A megjelenés helyét (rövidítés nélkül), évét, oldalszámát, kiadóját, ha folyóirat, annak címét, évfolyamát, számát, megjelenési évét zárójelben kell megadni. Az oldalszámot a magyaros „o” helyett „p” (pagina) jelzéssel kéijük ellátni. A rövid kötőjel (-) helyett hosszú kötőjelet (-) használjanak az oldalszámok közötti megjelö­ lésre. A már említett művek jelzése: vezetéknév + im. + oldalszám Kérjük, hogy hosszú kötőjelet (-) használjanak a születési, halálozási évszámok között is! Az illusztrációkat digitális (min. 300 pixel/inch, 300 d p i ) formában e-mailen a fent megadott címek­ re két példányban vagy fénykép (nem fénymásolat) formájában postán kérjük megküldeni! Köszönettel a Szerkesztőbizottság

72

DEÁK FERENC EMLÉKEZETE Szerkesztette: Szabó András m agyar történelem nagy szem élyiségei közül kevesen tudtak olyat alkotni, am ely az adott A korban világpolitikai jelentősséggel bírt. D eák az 1867-es kiegyezés létrehozatalával és az annak talaján m egszületett O sztrák-M agyar M onarchia soknem zetiségű állam a közjogi alapjai­ nak kidolgozásával olyen tettet hajtott végre, am ely európai jelentőségű politikussá avatta őt. A kötet a M TA 2003. tavaszán rendezett 2 napos tudom ányos konferencián elhangzott előadások anyagát foglalja egybe. A kötet szerzői: Király Tibor, Bárándy Péter, Szabó András, Mezey Barna, Rácz Lajos, P. Sza­

bó Béla, Révész T. Mihály, Stipta István, Szabó István, Kajtár István jogtörténészek; Molnár András, Pajkossy Gábor, Takács Péter, Deák Ágnes, Katus László, Voigt Vilmos, Imre László, Kosáry Domokos történészek. A kadém iai K iadó. ISBN 963 05 8087 X

FELEKEZETI EGYHÁZJOG Szerkesztette: Rácz Lajos

kötet egy többszerzős munka, ám hangsúlyozottan nem tanulm ánykötet. A m agyarországi A történeti egyházak. ¡11. felekezetek történeti és főként hatályos joganyagának bem utatására vállalkoznak a szerzők: Antalóczy Péter, Bajusz Ferenc, Beke Margit, Berki Feriz, Boleratzky Loránd, Lőrincz Ernő, Rácz Lajos és Szathmáry Béla. A m unka unikális jellegű, hiszen ilyen jellegű gyűjtem ény a hazai felekezetekre vonatkozóan a 20. sz. eleje óta nem jelen t meg. H V G -O R A C K iadó, ISBN 963 9404 87 X

NjW»M

k.(IUl<

V nőt v á la s z tó j o g k ü lfö ld ö n és h a /á n k h iin

Nagyné dr. Szegvári Katalin: A NŐI VÁLASZTÓJOG KÜLFÖLDÖN ÉS HAZÁNKBAN

külföldi em ancipációs gondolatok a m agyarországihoz hasonlóan a felvilágosodás eszm e­ A köréhez fűződnek, am ely a nők közéleti szereplését, így a választói jo gosultságot is em be­ ri jogként, term észeti jog k én t fogta fel. A női választójog jogszabályi rendezése a 20. sz.-ban válik általános követelm énnyé és valósággá. A könyv bem utatja, hogy az egyes korszakokban hogyan alakultak a női szerepek, s m ilyen jelen tő s eredm ényeket értek el a nők a vizsgált or­ szágokban, s m indez m ilyen hatással volt a m agyar viszonyokra. H V G -O R A C K iadó. ISBN 963 9404 00 4

Nagyné dr. Szegvári Katalin: FEJEZETEK AZ AMERIKAI ALKOTMÁNY TÖRTÉNETÉBŐL a t Am erikai AfksfinAnj tö rtím fc tjé !

áig izgatja az alkotm ányjogi szerzőket az am erikai korm ányzati struktúra sajátos m egoldá­ sa: egy erős elnöki hatalom és csak az elnöknek alárendelt korm ányzati adm inisztráció, ami m erőben különbözik és szokatlan a hatalm i ágak M ontesquieu-i klasszikus m egosztásától. E h­ hez kapcsolódóan szám os tanulm ányban olyanokról is olvashatunk a kiadványban, m int pl. - a gazdasági szabadság „versus” állam i beavatkozás - problém aköre, az U SA -ban zajló fejlődés, változás. H V G -O R A C K iadó ISBN 963 9404 41 I

M

o rac

A z Osztrák Legfelsőbb Bíróság lépcsőháza

^

__