3 Az USA nagykövete a Dobóban Ahogy múlik az idő… 5 Dobós Tudományos Napok 6 Mi tudjuk a legtöbbet Egerről 7 EU-ból jeles 8 Ungarnaustausch 2010 10 Vigyázz, átvernek! 11 USA-nap 13 Nyiss ki egy ajtót, s arra indulj! 15 Szívtipró gimi az USÁ-ban 16 Légy nyitott 17 A zene az kell 19 Ballag már a vén diák 20 Ballagás 2010 21 Akikre büszkék vagyunk 22 Tudományos Hasznos Emberi Kulturális sarok – vagy kör 23 Felültem a kemencére 24 Mit jelent nekem a könyv Színes ez+az 25 Manapság már nem divat divatosnak lenni? 26 Viccek
Egy görög amerikai Magyarországon Iskolánkban április 20-án, az USA napok keretében került sor a rendkívül bájos és közvetlen Nagykövet Asszony fogadására. Eleni Tsakopoulos Kounalakis több kérdésre is készségesen válaszolt, dicsérő szavakkal, valamint hasznos és érdekes információkkal látta el a jelenlévőket, a dobós diákokat.
Nagykövetként jár először Magyarországon? Igen, most látogattam először Magyarországra. Sikerült megtekinteni a várost és nevezetességeit? Rendkívül élveztem az itt töltött időt. Reggel részt vettünk, egy városnézésen, amely csodálatos volt. A város minden egyes épülete gyönyörű, tervezem, hogy a családommal még ellátogatunk ide… Amerikaiként Egerbe utazva nagy különbséget vélt felfedezni az amerikai és a magyar kisvárosok között? Úgy gondolom, igen sok hasonlóság van a magyar és az amerikai kisvárosok között. Ennek ellenére természetesen vannak különbségek, de ez igazán attól függ, hogy épp melyik részén tartózkodunk az Egyesült Államoknak. Ez többek közt a sokféle bevándorlónak köszönhető, hiszen mikor odetelepültek, magukkal hozták a saját kultúrájukat, a saját életvitelüket… Manapság már szinte közhely, hogy az amerikai és - például- a magyar emberek között óriási különbség. Mit gondol, igaz ez a feltételezés? Úgy gondolom, leginkább az emberek jellemében, tulajdonságaiban található különbség. Azonban van valami, ami véleményem szerint közös az itteni és az amerikai emberekben. Mind arra törekszünk, minél keményebben tanuljunk, több ismeretet szerezzünk arról, ami érdekel bennünket, hogy minél keményebben dolgozunk, és hogy minél több tapasztalatot szerezzünk az életben. Ami számomra igazán különleges, az az a légkör, amit itt tapasztalhattam, egy ilyen kis városban, mint például Egerben. Csodálatos érzés egy olyan helyre jönni, ahol szinte körülölel a történelem, ahol ekkora hangsúlyt fektetnek a múlt és a hagyományok ápolására.
El kell hogy mondjam, hogy a ti iskolátok –ami ha jól tudom közel 300 éve épült- idősebb, mint az én országom. Háromszáz éve az USA, mint ország ténylegesen nem is létezett… Egy amerikai - így többek közt én is- ezért érezheti magát úgy, hogy egy hihetetlenül elbűvölő és varázslatos helyen jár. Végül megkérdezhetném, hogy a nyertes iskolák közül miért a mi iskolánkat választotta úticéljául? Ahogy említettem, az iskolát és a várost egyaránt csodálatosnak találta a nagykövetség… Ezen kívül persze tökéletes helyszínnek bizonyult az amerikai napok szervezéséhez. A tény, hogy mekkora hangsúlyt fektet az iskola a nyelvoktatásra – két idegen nyelv oktatására- irigylésre méltó és mindenképp nagy elismerést érdemel.
Kovács Zsófia 12. d
Dobós Tudományos Napok A Dobós Tudományos Napok március 1 - 4. között került megrendezésre iskolánkban. Nagyon sok programon vehettek részt idén is a diákok. A legkedveltebb előadásoknak talán a kémiai és fizikai előadások bizonyultak. Aki nem érkezett időben, annak esélye sem nyílt arra, hogy ülőhelye legyen, akik viszont ott voltak és figyeltek, azoknak fantasztikus élményben lehetett részük. A kémiai előadóban a folyékony nitrogénnel végrehajtott kísérlet volt a legmegdöbbentőbb, amikor egy tálba, - ami tele volt folyékony nitrogénnel -, paradicsomot és paprikát tettek. A zöldséget pár pillanaton belül kivették az edényből, és egy laza mozdulattal összetörték. A fizikai előadáson a sörös dobozos próba tetszett a diákoknak a legjobban. A dobozt megtöltötték vízzel, majd hevíteni kezdték, s amikor felforrt, hirtelen egy lavór hideg vízbe dobták és ekkor azonnal összeroppant a sörös doboz. A magyarázat: hevítés közben a víz elpárolgott és csak vízgőz volt a dobozban, hőmérsékletváltozás hatására pedig megváltozott az alakja. Sok főiskolai és egyetemi tanár tartott előadást, többek között az Agria folyóiratot mutatták be. De volt történelmi vetélkedő a 7-8. osztályosoknak, környezetvédelmi vetélkedő, vetélkedő a német pop és rockzenéről, természetesen zenei bejátszásokkal. Bárki találhatott magának elfoglaltságot, hiszen minden témakörben volt program. Ha valaki kihagyta, az bánhatja, mert minden előadás nagy sikert aratott. Jövőre mindenképp menjetek el nézzétek meg azt a programot, ami a legjobban felkeltette érdeklődéseket! Orosz Fanni 10.b
Mi tudjuk a legtöbbet Egerről! A Ki tud többet Egerről? vetélkedősorozatot iskolánk hírdeti meg, már több mint 20 éve a város középiskolái számára. A nemes versengésen mindig a 9. évfolyam diákjai vesznek részt, ők adhatnak számot arról, mennyire ismerik szülővárosukat ill. iskolavárosukat. A városi verseny főszervezője és a vetélkedő lebonyolítója iskolánk tanára, Hernádi Ferenc tanár úr. Azért, hogy a városi versenyen a legjobban felkészült csapat képviselhesse iskolánkat, minden évben megrendezésre kerül a verseny iskolai fordulója is. Idén a feladatokat Nemcsikné Pinczés Györgyi tanárnő állította össze. 6 csapat indult a 9.-es osztályok közül, a 9.c három csapatot is indított, így nem volt meglepő, hogy az ő egyik csapatuk nyert. Számítógépes tesztfeladatokat kellett megoldaniuk, melyben a
Bazilikáról és a várról voltak kérdések, s fel kellett ismerniük sok egri épületet. Zsebe Blanka, Erdősi Petra és Szűcs Dorottya nyerte az iskolai fordulót. A dicsőség mellé azt a feladatot kapták, hogy alaposan készüljenek fel a városi megmérettetésre. A városi versenyre március 12-én került sor a Polgármesteri Hivatal dísztermében. A lányok nem hagytak minket cserben, itt is győzedelmeskedtek, pedig nem volt könnyű dolguk a szoros mezőnyben. Meséltek régi egri népművészeti tárgyakról, jól ismerték Eger néprajzi szokásait, Gárdonyi regényét, az Egri csillagokat és Eger köztéri szobrait is. Még egyszer gratulálunk!!! Molnár Krisztina 11.e
Ha valakit megfertőz az Eu láz, attól nehéz szabadulni. Így vagyok ezzel én is, hiszen három osztálytársammal immár összeszokott csapatot alkotunk a témában. A tavalyi versenyeredményeink után idén is belevágtunk a kalandba, igaz, ez mindannyiunk számára új kihívás volt. A Pillar Alapítvány a Külügyminisztérium felkérésére Európai Uniós vetélkedőt szervezett a határon túli és határon inneni középiskolások számára. Az iskolából több csapattal együtt mi is kitöltöttük az első fordulóban kapott feladatlapot, majd izgatottan vártuk az eredményt. A résztvevő csapatok közül hatot hívtak meg a budapesti hétvégére, mely egyben a verseny második fordulója volt. Az on-line vetélkedőben elért eredmény után március 26-án útnak indultunk, hogy megmérkőzzünk az ország minden tájáról, és a határon túlról érkezett versenyzőkkel. A pénteki nap az ismerkedés jegyében telt, csapatépítő játékokkal és feladatokkal, illetve előadásokon is részt vettünk az EU-val kapcsolatban. A napot közös színházlátogatással zártuk. Szombaton délután került megrendezésre a verseny, de előtte városnézéssel töltöttük a napot. A döntő három fordulóból állt, és az elméleti tudás mellett a kreativitásunkra is szükség volt, hiszen plakátot kellett készítenünk a soros elnökségről. Utána egy interaktív kvízben adtunk számot tudásunkról, majd vitáznunk kellett. A verseny a lehető legjobb módon zárult, hiszen sikerült megszereznünk az első helyet. Vasárnap így ajándékokkal megpakolva, kissé fáradtan, de nagyon elégedetten tértünk haza. A csapat tagjai voltak: Kovács Anna, Kurucz Renáta, Nagy Brigitta és Nagy Enikő, a felkészülésben pedig osztályfőnökünk, Szántó Mariann tanárnő volt a segítségünkre.
Kurucz Renáta 12.e a győztes csapat
Ungarnaustausch 2010 Wieder in Deutschland… Már szeptember óta arra vártunk, miután német barátaink elutaztak tőlünk, hogy tavasszal újra találkozhassunk. Március 16-án végre eljött a várva várt pillanat, kiscsapatunk útnak indult fél 9-kor Egerből, hogy óriási kalandoknak nézzen elébe. Természetesen a buszos utazás nem volt a legkényelmesebb, de annak is megvan a maga varázsa: hülyéskedtünk, filmeket néztünk, na és persze szólt a zene. Már aznap délután megálltunk Bécsben és megcsodáltuk a Schönbrunni- kastély szépségeit. Felfigyelt ránk ott egy kínai forgatócsoport, odajöttek hozzánk és megénekeltették a csoportot ( We are the world), vicces volt nagyon..Egy buszban alvós éjszaka után végre Cellében mozoghattunk egy kicsit, aztán 13 órakor mindenki nagy örömére megérkeztünk Neumünsterbe! Izgatottan rohantunk be az iskolába és nagy örömmel ugrottunk rég nem látott „kollégáink” nyakába! Elszállásoltak minket a családoknál, de nem volt időnk unatkozni, már este egy kisebb összejövetellel indítottunk.Látogathattunk sulis órákat és tök jó volt látni, hogy ott mennyivel szabadabban tanulnak az emberek, énekórán például a „Mamma mia”-t énekeltük, mert nekik az benne van a könyvükben. Hivatalos fogadtatásokból is kijutott, például a neumünsteri és a lübecki városházán (naná, hogy itt a marcipánnak örültünk a legjobban!). Nagyon jó programokban volt részünk, az fix, hogy nem unatkoztunk: Schleswigben láthattunk mocsári hullákat, Hamburgban hajókáztunk, Plönben és Eutinban végre nagyon jó idő volt (valahol a két város között megnéztünk egy fát, ami arról híres, hogy szerelmesleveleket dobnak bele az odújába és ha magányos vagy, ott megtalálhatod az igaz szerelmet ) A Wattwanderung még a mai napig fantasztikus élmény, mindenki felveszi a gumicsizmát aztán irány a tengerfenék, szedhetünk kagylókat, ugrálhatunk a vízben (már amennyi apálykor marad…) jókat nevetünk azon, ha valaki beleszorul az iszapba, ja és idén még a Wattwurmot is megfogtam! Laboeben az UBoot és a kilátó nagyon érdekes, na és persze jó időben élmény a tengerparton sétálgatni és ha már ott vagyunk kihagyhatatlan a Fischbrötchen! Akkor is Lübeck a legjobb város nem túl óriási, de minden megvan, ami kell és jókat lehet vásárolni, ez sem egy utolsó szempont!
Minden este házibuli volt valakinél, ment a tánc meg a zene, szóval jól esett, hogy családi napon délig aludhattunk! Voltunk fagyizni, bowlingozni, koktélozni, jacuzzizni. Annyira gyorsan telt az idő, hogy már elérkeztünk a búcsúvacsorához. Senki nem várta, de azért még próbáltuk az utolsó estét vidáman eltölteni, énekeltünk nekik magyar dalokat, meg persze egy németet is! Péntek reggel szomorúan gyülekeztünk az Alexander von Humboldt Schule előtt, majd hatalmas ölelésekkel, sírás közepette búcsút vettünk a sok régi és új barátunktól! Ez mindig iszonyatosan nehéz, már számoljuk vissza a napokat, mikor találkozhatunk újra. Délután még megnéztük Berlint, a fővárost, mert hát nem mindennap járunk Németországban, megcsodáltuk a nevezetességeket, aztán egy kis szabadidő után véglegesen Magyarország felé vettük az irányt. Azt kérdezitek megéri-e Németországba menni? Ez egyértelmű! Én már volt párszor, és hiába hiszem azt, hogy az előzőt nem lehet überelni, mert lehet. A végén már nem azért mész, mert huuu milyen sok a látnivaló, hanem azért, mert rengeteg barátot szereztél és ezeket a kapcsolatokat fenn szeretnéd tartani. Szóval ez idei felejthetetlen marad szerintem mindenki számára, és akárhányszor meghalljuk majd a Disco Pogot, akkor az ott eltöltött parti napokra fogunk gondolni és arra, hogy mennyire hiányoznak. Ádám mondott ezzel kapcsolatban egy jó dolgot: „Nem csak barátokat szereztünk, hanem „kollégákat!” ez az, amit senkitől nem lehet elvenni. Szerintem mással nem is lehetne jobban befejezni: „Wir wollen zurück nach Westerland!“ Bodrogi Flóra 11.e
a csoport Berlinben a Brandenburgi kapunál
Vigyázz, átvernek! Erre próbálták felhívni a figyelmünket április 14-én szerdán az első emeleti kerengőben megrendezett programok keretében. Az esemény apropója egy verseny része volt, hiszen iskolánk csapata továbbjutott az országos döntőbe. Hogyan kezdődött mindez? Az Európai Fogyasztói Központ Magyarországi Képviselete és az Europa Direct Információs Hálózat közös versenyt hirdetett fogyasztóvédelem témakörben Európai Unikumok címmel. A legtöbb fogyasztó ugyanis egyáltalán nincs tisztában a jogaival, ezzel a kérdéssel viszonylag keveset foglalkozik a média, így az emberek is. Pedig fontos lenne, hogy minél szélesebb körben ismertek legyenek ezek az információk. Ennek legjobb módja a fiatalok bevonása. A verseny első fordulójában egy online-feladatlapot kellett kitölteni, majd következett a regionális döntő. Itt iskolánk csapata (tagjai: Petrik Nóra, Skriba Orsolya, Marton Andrea és Varga Eszter 11. a) sikeres szerepléssel első helyezést ért el. A döntőbe jutott csapat feladata volt egy nyílt nap rendezése, amin mindenki részt vehetett az iskola diákjai közül. A programokról készült videót itt nézhetitek meg: http://www.youtube.com/doboadmin01#p/u/0/Y1JH6eqdXEY Az országos döntőn való szereplés eredménye az ötödik helyezés lett. Gratulálunk a csapatnak, és felkészítő tanáruknak, Murányi Beáta tanárnőnek! Kurucz Renáta 12. e
USA-napok Iskolánk e nagyszabásaú rendezvényéről Zsámba Renáta tanárnő mesélt nekünk.
2010. április 19-20-án rendeztük meg az USA napokat, melyet iskolánk pályázat útján nyert,
az
Amerikai
Nagykövetség,
az
Oktatási és Kulturális Minisztérium és az Amerikai Kuckó egri szervezete segítségével. A kétnapos program első napján programok, workshop foglalkozások voltak, iskolánk valamennyi korosztályának 12-19. év között, a második nap pedig az Egyesült Államok budapesti nagykövetét láthattuk vendégül. Április 19-én a diákok változatos programok közül választhattak. Az amerikai napokat egy USA történelmi, politikai, civilizációs quizzel nyitottuk, melyet két kategóriában rendeztünk meg, 1. kategóriát 8-9. évfolyam számára, 2. kategóriát 10-11-12. évfolyamosok számára, melyben a Neumann János Középiskola és az Eszterházy Károly Főiskola Gyakorló Általános és Középiskola csapatait is köszönthettük. A második kategóriában a házigazda az Amerikai kuckó vezetője, Dr Thomas Cooper volt, valamint mindkét kategóriában független zsűrit tudtunk felállítani. Az 1. kategóriában Schuchmann Yvonne, az OM és a HAPA (Hungarian-American Partnership Association), Bíró
Kati
az
Amerikai
Nagykövetség
képviseletében, a 2. kategóriában Benjamin Brooks, a Fulbright Office, Lisa Harshbarger,
RELO
(Regional
English
Office), és Gary Kovács, az Amerikai Kuckó képviseletében munkájában.
vettek
részt
a
zsűri
A továbbiakba párhuzamosan folytatódtak a programok, Fascinating New York City, Multifaceted Los Angeles and its beaches, (Elképesztő New York, a sokarcú Los Angeles és tengerpartjai), The Life of an American College Student, (Egy amerikai főiskolás élete), Resumé Writing, (Amerikai önéletrajz írás), On-line Educational possibilities on the USA, (Továbbtanulási lehetőségek az Egyesült Államokban), valamint kollégák is felvilágosítást kaphattak a továbbképzésekről illetve az amerikai nyári táborokról. A nagy érdeklődésre való tekintettel két programot ismételtünk, a New York és Los Angeles workshoppal egybekötött interaktív foglalkozást és az Egy amerikai főiskolás élete c. előadást. A napot sportesemény zárta, melynek keretében a diákok megismerkedhettek a baseball szabályaival, és a játékot is kipróbálhatták. Április 20-án Eleni Tsakopoulos Kounalakis nagykövet látogatott el iskolánkba, John Balian, kulturális attasé kíséretében. A nagykövet asszony előadását megelőzően diákjaink Power Point perezentációt tartottak a delegáció számára iskolánk múltjáról és jelenéről, néhány tanuló pedig megoszthatta amerikai élményeit a nagykövettel. Ezt követően Eger város polgármestere,
Habis
László,
köszöntötte
a
nagykövetet, melyet a nagykövet asszony előadása kísért, aki beszélt a jelenlegi magyar-amerikai kapcsolatokról, külföldi diákok amerikai tanulmányi lehetőségeiről, illetve a diákok is kérdezhettek tőle. A nagykövet
az
USA
országismereti
vetélkedő
nyerteseinek díjkiosztásával zárta látogatását, valamint átadta a HAPA által kiállított elismerő okleveleket. Fantasztikus két napot zártunk, rengeteg segítséget kaptunk az Amerikai Nagykövetségtől, Bíró Katitól, az Oktatási Minisztériumtól, Schuchmann Yvonne-tól és az amerikai kuckótól, Thomas Coopertől. Igazi csapatmunka volt! Köszönjük mindenkinek a segítséget és támogatást!“ Köszönjük Zsámba Renáta tanárnő óriási szervezőmunkáját és a programok bemutatását!
Nyiss ki egy ajtót, s arra indulj, amerre a szíved húz! Yvonne Schuchmann az OM és a HAPA (Hungarian-American Partnership Association) képviseletében, az Amerikai napok alkalmából látogatott Egerbe és gimnáziumunkba. Beszélgetésünk során egy nagyon kedves, szimpatikus, mosolygós hölgyet ismertünk meg személyében. Megkérdeztük, mit gondol Magyarországról, az itteni életről. Hol született? Aradon születtem, ami akkor még Magyarországhoz tartozott. Ott is jártam iskolába. Hogyan került kapcsolatba Amerikával, az angol nyelvvel? Édesanyámnak a barátnője élt Amerikában, a háború után ment el, és tőle kaptunk információs anyagokat, újságokat így kezdődött az érdeklődésem. Mesélne az életéről, a mindennapjairól? Húú, ez egy nagyon nehéz kérdés. Én a HAPA irodájában dolgozom és az irodának nagyon szoros kapcsolataink vannak Amerikával, és természetesen más országokkal is, körülbelül 67 országgal tartunk nagyon szoros kapcsolatot, de Amerika az egyik nagyon jó partnerünk és az amerikai nagykövetséggel nagyon egyszerű az együttműködés. Ez azt jelenti, hogy közösen próbálunk olyan programokat kitalálni, amelyekkel népszerűsíthetjük az USA-t Magyarországon, megpróbáljuk „elvinni” Amerikát az iskolákba előadások, programok révén. Ez az egyik példa, természetesen. Írásos anyagok előkészítése a feladatom, azon kívül tanítok néha esténként és hétvégenként. Mi a véleménye a hazai angolnyelv-oktatásról? Összehasonlítanám azzal az időszakkal, amikor én is gimnáziumban tanítottam Balassagyarmaton, tehát a nyolcvanas évekig mennék vissza. Hihetetlen fejlődésen ment keresztül a hazai nyelvoktatás. Nagyon jó látni a diákokat, hogy szeretnek és akarnak idegen nyelvet tanulni. Mi tetszik Önnek legjobban városunkban? Húha, ez is rettenetesen nehéz, én a termálvizes fürdők szerelmese vagyok, tehát az egri fürdők fantasztikus élményt nyújtanak számomra, és van egy csodálatos kávézó itt a sétányon, az is nagyon-nagyon klassz, mert otthonosan van kialakítva és nagyon finom a kávé, és a marcipánmúzeum, az is nagyon klassz. Ha a főnököm meghallja nagyon el lesz keseredve, mert számára a történelmi helyszínek a legfontosabbak, de számomra nem. Említhetném a várat és számos történelmi helyszínt is még a környéken, de az én kedvenceim a már említett helyszínek.
Mit tud egy átlag amerikai ember Magyarországról? Az átlagember nagyon keveset, ugyanúgy, ahogy mi is nagyon keveset tudunk az USA-ról. Amerika óriási ország, Európát néhányszor bele tudnánk tenni. Nagyon lokálpatrióták az amerikaiak, tehát az ő közössége, az ő területe számára a legfontosabb. És ott kötelező mindent tudni a hazájukról. Kötelező tudni az összes állam nevét, a városokat. Volt egy olyan törekvés, még Clinton elnök alatt, hogy ne csak az egyetemi hallgatókat hozzuk el Európába, hanem mindenkit ismertessünk meg az európai kultúrával. Nagyon sok amerikainak európai gyökere is van, de megpróbálták megcélozni pont azt a korosztályt, hogy nagyon sok középiskola számára is próbálják létrehozni a csereprogramot. Nyilván nem túl sokan mentek Amerikába, de egy lépést előre haladtunk, hogy jobban megismerjük egymást, hogy tudjuk, hogy hol van Magyarország, hol van Csehország és hol van más. Ez onnan ide nézve ez egy nagyon pici távolság és akkor, amikor 700 km-t utazunk Amerikába, akkor azt mondjuk hogy a szomszédba megyünk. És nálunk ez másik államot jelent. Szóval mások a mértékek, ezért nagyon-nagyon nehéz összehasonlítani, és ha nincs közvetlen kapcsolatban velünk, akkor nem tudunk meg sokat a másikról. Nekem szerencsém volt, olyan emberekkel találkoztam, akik nagyon sokat tudtak mutatni és adni. Hány országban járt már? Rengeteg országban jártam, nem tudnám most felsorolni. Azt hiszem jobb lesz, ha földrészenként mondom el. Afrika az egyetlen földrész, ahol nem jártam, Európában Portugáliát kivéve minden országban, Ázsiában, Kínában voltam, Ausztráliában is, és Amerikában. Nem fárasztó a repülés? Nem, nagyszerű élmény ez számomra, imádok repülőn utazni. Miben különböznek az amerikai és a magyar gyerekek? Az amerikai gyerekek rengeteg kérdést tesznek fel. Folyamatosan kérdeznek, akármilyen témával kapcsolatban, nem szégyenli megkérdezni, akár kap rá választ akár nem. Azt hiszem ez egy lényeges különbség. Milyen tanácsot tudna adni a dobós diákoknak, hogyan lehetnek sikeresek az életben? Erre nincs egyetlen recept. Egy ajtót kell kinyitni, amin be kell menni, és olyan irányba kell elindulni amerre a szívünk húz, és ahogy el tudnánk képzelni mindennapjainkat. Akkor lehet valaki sikeres, ha azt csinálja, amit szeret, amihez kedve van. Meg kell mutatni önmagunkat, és bátran kiállni mindenki elé, hogy: „Ez vagyok én!” Ha lenne 3 kívánsága, mik lennének azok? Az iskolákban oktassák a szeretetet, a megértést, az elfogadást. A második kívánságom az lenne, hogy többé ne legyen háború, a harmadik pedig, hogy az emberek szeressék a természetet. Azt hiszem, ha ezek meglennének, máris jobb lenne a világ. Nagyon szépen köszönjük az interjút! Bodnár Krisztina, Doktorcsik Noémi 7.a
Szívtipró a gimi az USA-ban?!! Az amerikai napok keretén belül részt vettem Joanne Oleksyk, egy 21 éves lány előadásán, aki az amerikai diákéletről mesélt nekünk. Engem már régóta érdekelt ez a téma, mindig is kíváncsi voltam arra, hogy az amerikai tini filmekben rendezett bálok és tengerparti bulik tényleg úgy zajlanak-e, ahogy azokat a filmekben látjuk, és ahogy hallgattam az előadást, rájöttem, hogy ez a valóságban is így zajlik. Az iskolai bált a végzősök számára rendezik meg. Ez egy óriási buli, amelyen az iskola minden tanulója részt vesz, persze elegáns ruhában. Érdekesnek tartottam még azt is, hogy az ott élő diákoknak csak azokat a tantárgyakat kell tanulniuk, amelyeket ők választanak, azaz amelyek a legközelebb állnak hozzájuk. Tankönyveket nem használnak csak a tanár által adott lapokkal dolgoznak, ami nálunk már elképzelhetetlen lenne. Amíg a mi iskoláinkban negyvenöt perces órák vannak, addig ott az iskolai nap szekciókra van bontva. Az amerikai diákok reggel kilenctől délután fél négyig vannak az iskolában. A középiskolát hamar befejezik és már 16-17 évesen belekóstolnak a felnőttek világába. Elköltöznek otthonról és barátaikkal együtt kollégiumokban élnek. Örülök, hogy részt vehettem ezen az előadáson, mert nagyon sok új dolgot tudtam meg a velünk egykorú, de más kontinensen élő diáktársaimról. Somogyi Rita 11.e
Légy nyitott! Az Amerikai napok keretén belül sok diák vett részt a Továbbtanulási lehetőségek az USAban című előadáson, mert valljuk be, majdnem mindenki fejében megfordult már a gondolat, hogy milyen is lehet külföldön tanulni. Az előadás utánválaszolt kérdéseimre az előadó, Bíró Kata, az Amerikai Nagykövetség kulturális koordinátora. Hogyan fogadják a kinti közösségek a magyar diákokat? A visszaérkező információk szerint nagyon nagy szeretettel és érdeklődéssel várják a magyar illetve külföldi diákokat és még soha nem hallottunk olyanról, hogy magyar diákoknak beilleszkedési problémáik lettek volna. A külföldön szerzett diplomát Magyarországon is elfogadják? Természetesen. A legtöbb diploma egy ún. átjárható diploma, de vannak speciális esetek, például az orvosi diploma vagy egy jogi diploma, amihez esetleg egy különbözeti vizsgát kell letenni. Szükséges másik nyelvet beszélni az angolon kívül? Nem, mivel az oktatás angol nyelven folyik, így tökéletesen elég az angol nyelvtudás. Mi az amit tanácsolna az érdeklődő diákoknak? Ha valaki olyan ügyes és szerencsés volt, hogy elnyerte az ösztöndíjat és konkréttá válik a lehetőség, akkor a legnagyobb hangsúlyt az alkalmazkodásra fektetném. Csak akkor várhatom el, hogy engem megszeressenek, ha először én bizonyítom azt, hogy elfogadom a másikat és nyitott vagyok mások iránt. Fordítva sajnos nem működik. Majoros Krisztina 11.e
A zene az kell… Idén is megrendezésre került iskolánkban a Dobós Zenedélután, melyen zenekedvelő diákjaink csillogtathatták meg tudásukat. A koncertet izgatott készülődés és számos próba előzte meg. Az iskolai hétköznapokon a zsúfolt folyosón sétálva nem is sejti az ember, mennyi tehetséges diákunk van, akiket talán nem is ismerünk. Az előadáson hangszeres és énekes produkciók követték egymást. Közönség elé állni nem könnyű dolog, pláne nem diáktársaink elé, akik igen kritikus szemmel nézik a műsort. A délutánt az énekkar előadása zárta, mindenkinek ismerős dallamokkal. A zene mindenkit közelebb hoz egymáshoz. Olyan érzelmeket mondd el pár dallamban, amit szavakkal csak oldalakon keresztül tudnánk leírni. A nézőtér és az előadók sorából is volt szerencsém megtapasztalni, milyen érzés részese lenni egy ilyen előadásnak. A zenekedvelők számára kiváló lehetőség a kikapcsolódásra vagy eddig rejtegetett tehetségük megmutatatására. Jövőre is szeretettel várunk mindenkit! Majoros Krisztina 11.e
az énekkar
Tamasi Brigitta
Kovács Dóra Erős Dorottya
Elek Judit
Ballag már a vén diák”
Idén 2010. április 30-án került sor a ballagás megrendezésére. Szerencsére az idő nekünk kedvezett, így nyugodtan mondhatom, hogy minden úgy zajlott, ahogy a nagy könyvben meg van írva… Az eseményen meghallgathattunk Szemerszki Noémi búcsúztató beszédét, emellett több csodálatos verset, - az énekkar ismételt odaadásának köszönhetően- dalok is felcsendültek, valamint Igazgatónő beszéde is felejthetetlennek bizonyult, ahol a kiváló dobós diákok felsorakoztatása mellett a végzős osztályok legemlékezetesebb pillanatainak említésére is sor került. Az igazat megvallva, megilletődötten hallgattam végig azt a sok emléket, amely összekötött minket négy, öt vagy nyolc éven át. Apró kis dolgok voltak csupán, s most mégis óriásira nőttek a szemünkben. Óriásira, hiszen ezek formáltak minket egy osztállyá … Egy közösségé. Azt hiszem, hogy minden végzős társam nevében mondhatom, hogy a Dobó falai közt váltunk igazán felnőtté, itt tanultuk meg mit is jelent küzdeni és sikereket elérni. Ez az iskola volt az, ami egy hatalmas állomást jelentett az álmaink eléréséhez, s amely megadta az alapokat ahhoz, hogy teljes értékű, büszke, és nem utolsó sorban értékes emberekké váljunk. Úgy gondolom a tarisznyánkba a képeken és füzetecskéken kívül most más is belopódzott: az emlékek, melyeket örökre visszahúznak ide, a Dobóba… Köszönjük Tanárainknak a sok éves munkáját, megértését és szeretetét! Kovács Zsófia 12. d
Ballagás 2010 Az idén 5 osztálytól búcsúztunk
12.a osztályfőnök: Néző Sándor
12.b osztályfőnök: Hóbor Sándor
12.c osztályfőnök:Zágyváné Szűcs Ida
12.d osztályfőnök: Veresné Kiss Kirisztina
13.e osztályfőnök: Pecsenye Pál
2010 kitüntetettjei A ballagáson kapják meg végzőseink iskolánk legjelentősebb kitüntetéseit. Kiváló Dobós Diák Garamszegi Balázs 12.a Stefán Dávid 12.a Kabáczy Karina 12.a Kormos Angelika 12.a Mezei Luca 12.a Ferenc Balázs 12.b Bálint Anna 12.c Koch Eszter 12.d Tamasi Brigitta 12.d Kovács Dóra 12.d Bodnár Anita 13.e Ferenc Réka 13.e Zöllei Zita 13.e
Jó tanuló, jó sportoló Erdei Gabriella 12.b Balla Ágnes 12.c Moys Klára-díj Kovács Kincső 12.b
Tudományos Hasznos Emberi Május 18-án iskolánkba érkezett a THE természet- tudományos roadshow, aminek keretében előadásokat hallgathattunk meg a témakörben. A program célja a diákok figyelmének felkeltése volt, az olyan tudományok iránt, mint a fizika, a kémia, és a földrajz. A program során előadásokat hallgathattunk meg a műszaki pályákról, és megtudhattuk, hogy milyen nagy munkaerőhiány van a kutatásban. Az érdeklődésünket színes, izgalmas, és humoros előadásokkal próbálták meg felkelteni. Hallottunk előadást egy új WEB-oldalról, A földrajztanár dolgozószobája címmel, egy másikat a svájci CERN-ről, ahol antianyagot állítanak elő, s azután a Siemens innovációiról. Aki jól válaszolt az előadók kérdéseire, csokit és ajándékot kaphatott. Ezeket egy nagyon látványos és szórakoztató fizikai kísérlet követte. Személyes véleményem szerint ez aratta a legnagyobb sikert a diákok körében. A folyékony nitrogén hatására füstölgött a sapka és megfagyott a lufi. Délután a vállalkozó szellemű fiatalok kipróbálhatták magukat egy kis délutáni foglakozás keretében. Eger egyik természeti értékét az Eger- patakot kellett több szempontból megvizsgálni. Előzetes feladatként minden csoportnak egy plakátot kellett készíteni a patakról, amit az első emeleti folyosón láthatnak az érdeklődők. A délután folyamán sor került a patak vizének teljes „kivizsgálására”. Meg kellett mérnünk a fizikai tulajdonságait, mikroszkóp alatt vizsgáltuk a növényi és állati élőlényeit, és kísérletsorozattal megállapítottuk a kémiai összetételét is. Úgy gondolom, hogy hasznos volt ez a nap, hiszen (talán lehet hogy nem mindenkinek, de) egy kicsit a mostanában sajnos egyre inkább mellőzött reáltantárgyakra terelődött a figyelem, és remélhetőleg a közel jövőben többen fogják választani az ilyen irányú pályát. Tóth Éva Titanilla 11.d
„Felültem a kemencére” A „Tiszán innen-Dunán túl” országos népdaléneklési versenyről A Tiszán innen- Dunán túl” népdaléneklési versenyt minden évben megrendezik hazánkban. Először a megyei fordulón kell jól szerepelni, azután kerülhetünk az országos megmérettetésre. Iskolánkból sokan vettek részt a megyei fordulón. A 7-8. évfolyam kisegyüttese: Luzsi Anna, Luzsi Kata, Sipos Réka (8.a),Veres Anita (7.a) 1.hely ezést ért el. A 9. évfolyam kisegyüttese: Széll Kitti, Farkas Fanni, Berta Dorina, Csanádi Éva (9.d) 2. helyet, a szólisták: Tóth Linda (9.b) , Kaló Lilla (9.d) , Veres Anita (7.a) , Tietze Debóra (7.a) szintén a 2. helyet érdemelték ki. A népdalok sokféle színét és formáját példázták a dalversenyen felhangzott dalok. A hazaszeretetről a Madárka, madárka… kezdetű dalban énekeltünk, a szerelem szép érzései az Erdő, erdő, erdő…, az Átal mennék én a Tiszán… kezdetű dalokban csendültek fel. A mezőségi dallamok hajlításaiból, díszítő hangjaiból a Jaj, de csendes eső esik, Ellopták a bánatot.., Bánatos hajóra ültem… kezdetű dalokban a keserűség és a fájdalom hangjai tűntek elő. A palóc népi tréfákról, huncutságokról hallhattunk a Felültem a kemencére…., Tulsó soron esik az eső…, Megérett a fekete meggy…, Lányok, lányok, víg bükkszéki lányok és Ez a kislány gyöngyöt fűz … kezdetű dalokban. Mi (Panni, Kata és Réka) már tavaly is részt vettünk ezen a versenyen, még Antalné Jelena Enikő tanárnő biztatására. Idén is elindultunk, immár Pribéliné Téglás Andrea tanárnő vezetésével. Egy bükkszéki népdalcsokorral neveztünk be a megyei versenyre, ahol elsők lettünk, így bejutottunk az országos versenyre. Ezt április 17-én Budapesten rendezték meg a Néprajzi Múzeumban. A versenyen minősítést lehetett kiérdemelni, mi bronz minősítést kaptunk műsorunkkal. Amíg várakoztunk, részt vehettünk különböző programokon. Elmentünk a Parlamentbe és megnézhettünk egy kiállítást (M)ilyenek a finnek? címmel. Reméljük jövőre is elindulhatunk, és sikerül jobb eredményt elérnünk. Sipos Réka 8.a
Mit jelent nekem a könyv? A könyv és az olvasás szó hallatán kisgyermekkorom jut eszembe, amikor először kezdtem érdeklődni a könyvek iránt. Másfél éves lehettem, amikor szüleim könyvespolcáról pakolászni kezdtem a könyveket. - Hű, de nagy „építőkockák”szépek és színesek!- gondoltam. Gyorsan elkészül a vár! De jaj, kiesett a kis kezeim közül és ráesett a lábamra. Igen nagy sírással végződött az első találkozásom a könyvekkel. Ám később jóra fordult minden, mert rájöttem, hogy ezek a nagy, nehéz könyvek milyen szép mondókákat, dalokat, és szebbnél-szebb meséket rejtegetnek számomra. Esténként édesanyám mondókákat tanított, meséket olvasott egyre kedvesebbek lettek nekem a könyvek. Szerencsére gyorsan tanultam és kivettem anya kezéből a mesét, mert előfordult, hogy egy kicsit kihagyott belőle.(Ma már tudom, hogy a fáradtsága rövidítette meg a Hamupipőkét.) Fejből tudtam mesélni a meséket, így történt meg velem, hogy ugyan még nem ismertem a betűket, mégis kitűnően „tudtam” olvasni. Előfordult, hogy a Heves Megyei Hírlapból is „ A béka királyt „olvastam fel. Az óvodai mesemondó versenyen is jól szerepeltem. Ezt az eredményt is a könyveknek köszönhetem és még az nyeremény is mesekönyv volt. Az olvasás és a könyv elválaszhatatlanok egymástól. Az első osztályban vált szorosabbá a kapcsolatunk. Csoda történt! A betűk szótagokba, a szótagok szavakba, a szavak mondatokba „rendeződtek”. Életre keltek a betűk! Egyre hosszabb és hosszabb történeteket tudtam elolvasni. Kedvenceim a Mátyás királyról szóló mesék voltak, ezzel versenyt is nyertem. Évről évre egyre több tudásra tettem szert a könyvekből. Rájöttem, miközben szórakoztat, tanít is. (Aztán felső tagozatban nem mindig szórakoztatott, de tanított. ma már érdeklődési körömhöz válogatom az olvasnivalóimat. Családom apraja-nagyja napi kapcsolatban van a könyvekkel. Szüleim a munkájukhoz, kistestvérem és nagyszüleim kedvtelésből olvasnak. A könyvespolcainkon a mesekönyvektől a lexikonokig mindenből lehet válogatni. Ünnepeinken is általában könyvet ajándékozunk egymásnak. Különösen karácsonykor. Ami terjedelmes és súlyos is, ma már nem ejtem a lábamra. Szerencsés helyzetben vagyok, ahol még most a számítógépes világban is fontos és értékes a könyv. Mondhatnám, hogy „saját” könyvtáram van. Könyvtárosom a nagyapám, akinek több, mint 5000 kötetes könyvtárszobája van. Kedvenceit nap mint nap kézbe veszi, olvasgatja, minden darabját „gyermekként” szeretgeti, tekintetével végigsimogatja a polcain. Egy új könyvet nagy alapossággal választ ki. Ha az egri könyvesboltokban látunk egy törékeny, vékony alkatú bácsit, aki átszellemülve belebújt egy könyvbe. Ő egészen biztos, hogy az én drága jó nagyapám. Nekem a Papa „jelenti” a KÖNYVET! Bodnár Krisztina 7.a
Manapság már divat nem divatosnak lenni? Ha a divatról van szó, fiatal lányok százai állítják azt, hogy teljes mértékben képben vannak a témában, napról napra követik annak alakulását. Ezt persze nincs, aki megkérdőjelezze, de számomra az az igazán furcsa, hogy egy kis városban - így Egerben is- az emberek igen konzervatívak, ha a divat szóba kerül, gondolván „ezt nem veszem fel, mert ebben biztosan kiröhögnek”. Pedig a legtöbb tizenéves ezernyi olyan dolgot tesz, amellyel könnyen botránkozás tárgyává válik, és ezek közül egyiket sem a divat váltja ki. Napjainkban egyre erősebb ’ nyugati szél’ fúj a sikk fővárasaiból, melyeknek köszönhetően a magyar fiatalok is ízelítőt kaphatnak a legegyedibb darabokból. Azonban mindezt félretéve, inkább a bevált csilivilli flitterekkel és egyhangúsággal kombinált ruhákat választják a legtöbben. Természetesen ezzel nem arra célzok, hogy nap, mint nap úgy kell kinéznünk, mintha épp a kifutóról libbentünk volna le, de nem árt néha egy-egy egyedi darabbal feldobni az öltözetünket, hiszen ezzel alakíthatjuk, ezzel formálhatjuk az egyéniségünket. Talán egy picit ez is segít megtalálni önmagunkat, kialakítani a saját stílusukat. Mindemellett igaz az is, hogy nagyon nehéz kitörni az emberek megvető pillantásai alól. Sokszor azt veszem észre, hogy ha valaki él az előbb említett praktikákkal, és kipróbál valami újat, egyből marslakónak, de minimum olyan valakinek nézik, aki most szabadult a zárt osztálytól… Pedig csak egyszerűen mást akart, mint a többiek. Véleményem szerint legfőképpen az eféle előítéletnek kellene véget vetni. Ha tanácsolhatnék valamit, akkor az mindenképpen az lenne, hogy mikor a szekrény előtt állva tanakodunk, hogy vajon mit is vegyünk fel, tegyük fel magunknak a kérdést: vajon magunknak
akarunk megfelelni vagy másoknak?
Íme néhány tavaszi szett, amelyben amellett, hogy a maga egyszerűségében roppant divatos és egyedi lehetsz, még „megbotránkozást” sem váltasz ki:
Divatszerkesztő: Kovács Zsófia 12. d
A DOBÓ ISTVÁN GIMNÁZIUM DIÁKLAPJA FELELŐS KIADÓ: DOBÓ ISTVÁN GIMNÁZIUM FELELŐS TANÁRSZERKESZTŐ: NEMCSIKNÉ PINCZÉS GYÖRGYI FŐSZERKESZTŐ: KECSŐ ÁDÁM 11.E
