3. A főváros lakosságának egészségi állapota. budapest egészségterv 2012

3. A főváros lakosságának egészségi állapota budapest egészségterv 2012 111

A lakosság egészségét befolyásoló tényezők 4.1. Társadalmi-gazdasági helyzet ............................................................ 4.1.1. A társadalmi-gazdasági helyzet egyenlőtlenségei ................ 4.1.2. Lakáshelyzet, közmű-ellátás ..................................................... 4.1.3. Oktatás ......................................................................................... 4.1.4. Bölcsődék .................................................................................... 4.1.5. Gazdaság, foglalkoztatás .......................................................... 4.1.6. Munkanélküliség ........................................................................ 4.1.7. Szociális ellátás ........................................................................... 4.1.8. Családi állapot, társas támogatottság .................................... 4.1.9. Hajléktalanok ellátása ............................................................... 4.1.10. A társadalmi-gazdasági státusz kapcsolata a halálozással ............................................................................ 4.2. Egészségmagatartás ........................................................................... 4.2.1. Bevezetés ..................................................................................... 4.2.2. Dohányzási szokások ................................................................. 4.2.3. Alkoholfogyasztás ...................................................................... 4.2.4. Kábítószer-fogyasztás ................................................................ 4.2.5. Táplálkozás .................................................................................. 4.2.6. Fizikai aktivitás ........................................................................... 4.2.7. Testtömeg index ......................................................................... 4.2.8. A budapesti lakosság egészségmagatartásának sajátosságai .................................................................................. 4.3. Budapest környezet-egészségügyi helyzete .................................... 4.3.1. A levegő állapota Budapesten ................................................. 4.3.1.1. Gázszennyezők és szálló por .......................................... 4.3.1.2. Szerves porok (pollenek és spórák) .............................. 4.3.2. Az ivóvíz környezet-egészségügyi vonatkozásai ................... 4.3.2.1. Az ivóvíz szervetlen szennyező anyagai ....................... 4.3.2.2. Az ivóvíz szerves szennyező anyagai ............................. 4.3.3. Hulladék-szennyezés .................................................................. 4.3.4. Környezeti zaj ............................................................................. 4.3.5. Sugáregészségügyi helyzet ........................................................

113 113 114 117 122 124 125 129 131 133 133 143 143 143 143 144 144 145 146 147 150 150 151 158 160 160 160 161 162 163

4. A lakosság egészségi állapotát befolyásoló tényezők

Egy adott népesség egészségi állapotát befolyásoló tényezők között vannak befolyásolhatatlanok (mint a genetikai adottságok, kor, nem) és befolyásolhatóak (fizikai környezet, társadalmi-gazdasági környezet, egészségmagatartás/életmód, egészségügyi szolgáltatások hozzáférhetősége, minősége, stb.). Az egészségi állapotot befolyásoló társadalmi tényezők az iskolai végzettség szerepe kiemelt jelentőséggel bír, hisz hatása jól kimutatható a foglalkoztatás, a jövedelmi és szociális helyzet alakulásában, így összességében az iskolázottság életmód-meghatározó szereppel bírhat. A családi állapot és az egészségi állapot közötti összefüggést is századokkal ezelőtt felismerték; vizsgálatok mutattak rá a halandósági kockázat családi állapot szerinti különbségeire hazánkban, miszerint a nem házas – azon belül is az elvált – férfiak nagymérvű halandósági veszélyeztetettséggel rendelkeznek. Így a társadalmi, gazdasági, kulturális tényezők (iskolázottság, családi állapot, gazdasági helyzet stb.) szintjén jelentkező egyenlőtlenségek a halandóság és a megbetegedések területi egyenlőtlenségeiben leképeződnek.

4.1. Társadalmi-gazdasági helyzet 4.1.1. A társadalmi-gazdasági helyzet egyenlőtlenségei Számos vizsgálat több aspektusból, különböző társadalmi-gazdasági tényezők (külön-külön és összevontan) térképezte fel a magyar lakosság körében a társadalmi-gazdasági-kultúrális egyenlőtlenségeket. A társadalmi-gazdasági helyzet egyenlőtlenségeinek bemutatása jelen fejezetben egy többdimenziós, területalapú, település- és kerület szintű társadalmi-gazdasági helyzetet jellemző index (socio-economic status = SES-index) alkalmazásával történik. A SES-index társadalmi-gazdasági tényezőkből (munkanélküliség, iskolázottság, jövedelmi viszonyok, személygépkocsik száma, nagycsaládosok aránya, csonka családok aránya, lakósűrűség) képzett multidimenzionális mutató. A tényezők kombinálását lehetővé tevő transzformációk (normalizálás, standard érték meghatározása) után a település specifikus index a településre/kerületre vonatkozó súlyozott standard értékeinek összegzésével kerül meghatározásra. Az egyes tényezőkre vonatkozó súly meghatározása faktoranalízissel

budapest egészségterv 2012 113

történt. Az így számított index folytonos változó, amelynek pozitív értékei az országos átlagnál kedvezőtlenebb (depriváltabb), míg negatív értékei az országos átlagnál kedvezőbb társadalmi-gazdasági helyzetű (kevésbé deprivált) területeket jelentenek. A SES-index alapján a települések/kerületek I-V. kategóriába sorolhatók a depriváció mértékének növekedésével összhangban. A SES-index alapján két nagyobb, összefüggő deprivált terület különíthető el Magyarországon: az egyik hazánk északi-keleti és keleti, a másik dél-nyugati részén. Budapest egészében az országon belül az „előnyösebb helyzetű” területek közé sorolható, azonban a kerületek között jelentős különbségek mutatkoznak. A kerületek majdnem fele a legkevésbé (I. kategória), vagy legalább is a kevésbé (II. kategória) deprivált csoportba sorolható, s csupán a VII. és a VIII. kerületek voltak besorolhatók a III. kategóriába, mely olyan mértékben deprivált társadalmi-gazdasági helyzetet jelent, mint amilyen Bács-Kiskun, Csongrád, vagy Fejér megye néhány hátrányos helyzetű településére jellemző (1. ábra). IV. és V. kategóriába (azaz a legmélyebb deprivációt jelző kategóriába) sorolandó kerület az elemzett periódusban nem volt Budapesten.

4.1.2. Lakáshelyzet, közmű-ellátás

III.

II. lakásálA 2005. évi mikrocenzus adatai szerint Budapest lományának egyharmada 1945 előtt épült. Az igazán intenzív lakásépítési tevékenység a ’60-as években kezdődött és a

I. V.

XII.

VI.

XXII. XIV.

XI.

IX.

X.

XX. XXII.

XXIII. XVII.

XIX.

Társadalmi-gazdasági helyzet

XVIII.

XXI.

XVIII.

XXI.

XVI.

VII. VIII.

XVII.

Magyarország

XIX. XX.

XIII. I. V.

X.

IX.

XV.

III.

XII.

VIII.

XI.

IV. II.

’70-es években érte el csúcsát, majd jelentősen mérséklődött a ’80-as és ’90-es években. 1990–2000 között nagyobb mértékű lakásépítést csak néhány külső kerületben hajtottak végre. Ezt követően, 2000 után, jelentős fellendülés következett be a lakásépítésben, mely 2005-ben tetőzött, majd ismét mérséklődni kezdett. 2009-ben úgy tűnt, mintha újabb „lakásépítési hullám” kezdődött volna, azonban 2010-ben a lakásépítési aktivitás visszaesett az egy évtizeddel korábbi szintre (2. ábra). A lakások tulajdonviszonyait tekintve nemcsak Budapesten, de a hazai nagyvárosokban (Debrecenben, Győrben, Szegeden) is jelentősen csökkent az önkormányzati tulajdonú IV. lakások aránya. Budapesten 1994-től 2008-ig az önkormányzati tulajdonú lakások részaránya – elsősorban a folyamatos XV. III. értékesítés miatt – a negyedére esett vissza (3. ábra). II. A lakások komfortosságát tekintve összességében a budaXIII. pesti lakások komfortfokozata jóval kedvezőbb, mint orszáXIV. XVI. VI. gosan. VII. V. XII.mind I. Budapesten 1999–2010 között a közcsatorna hálóVIII. X. zatba, mind a közüzemi vízhálózatba kapcsolt lakások száma emelkedett: csatornahálózatba kapcsolt XI. lakásokIX.számának emelkedése nagyobb mértékű volt (13,3%), mint a vízhálóXIX. IV. kapcsolt lakások számának emelkedése (9,3%) (4. ábzatba ra). A lakásállományhoz viszonyítva a közcsatorna XX. hálózat- XVIII. XV. XXI. ba kapcsolt lakások számát megállapítható, hogy az arány az XXII. 1999. évi 91%-ról 2010-re 96,6%-ra emelkedett. A közüzemi XIII. vízhálózatba kapcsolt lakások aránya az 1999. évi 98,1%-ról XXIII. XIV. XVI. VI.2010-re 99,5%-ra emelkedett. VII.

XXIII.

I. csoport* (legkevésbé deprivált)

II. csoport

III. csoport

IV. csoport

V. csoport (leginkább deprivált)

*csoportok: a deprivációs index alapján quintilisekbe osztott településcsoportok

Forrás: Juhász A., Nagy Cs., Páldy A.: A magyar lakosság társadalmi-gazdasági státusz index alapján meghatározott helyzete és a korai halálozása közötti összefüggés, 1998–2004., Népegészségügy, 3:195-202, 2009 Juhász A., Nagy C., Páldy A., Beale L.: Development of a Deprivation Index and its relation to premature mortality due to diseases of the circulatory system in Hungary, 1998–2004., Social Science & Medicine, 70:1342–1349, 2010

1. ábra A társadalmi-gazdasági helyzet egyenlőtlenségei Budapesten és Magyarországon, 2001

4. a lakosság egészségi állapotát befolyásoló tényezők budapest egészségterv 2012 114

16

1000 lakásra jutó adott év végéig épített lakások aránya (‰)

14

12

10

8

6

4

2

0 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 Évek

Épített lakások aránya

Forrás: TeIR Adatbázis

2. ábra Az újonnan épített lakások arányának alakulása Budapesten, 1995–2010 Míg 2000-ben a fővárosi háztartások számára szolgáltatott vízmennyiség 87%-a került csak elvezetésre a közcsatorna

hálózatba, addig 2010-ben már a felhasznált vízmennyiség 92%-át vezették el szennyvízként a közcsatornákba.

21,0

Ónnkormányzati tulajdonú lakások megoszlása (%)

19,0

17,0

15,0

13,0

11,0

9,0

7,0

5,0 1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

Évek


Önkormányzati tulajdonú lakások részaránya

3. ábra Az önkormányzati tulajdonú lakások arányának változása a fővárosi lakásállományhoz viszonyítva, 1994–2008


900000 880000 860000

Lakások száma (db)

840000 820000 800000 780000 760000 740000 720000 700000

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

Közcsatornahálózatba bekapcsolt lakások száma

749635 754446 762284 773591 785818 802629 819426 847068 852911 864184 871768 864540

Közüzemi ivóvízvezeték-hálózatba bekapcsolt lakások száma

808212 808391 839207 820964 809981 813889 831613 850748 860759 872162 882509 890971


4. ábra A közüzemi-vízvezeték hálózatba és a közcsatorna hálózatba bekapcsolt lakások számának alakulása Budapesten (közműolló), 1999–2010. 1000000

900000

800000

Lakásszám (db)

700000

600000

500000

400000

300000

200000

100000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

Melegvizhálózatba bekapcsolt lakások száma 227502 227777 227796 227960 227742 228352 227905 227732 225323 225498 Távfűtésbe bekapcsolt lakások száma

241245 241348 241054 241185 240958 241794 241179 240699 237722 237824

Lakásállomány

823275 829259 834939 844469 856181 863330 872177 881000 889757 895400


5. ábra A lakásállomány, a melegvíz-hálózatba és a távfűtésbe bekapcsolt lakások számának alakulása Budapesten, 2001-2010


A KSH adatai szerint a háztartási villamosenergia-fogyasztók száma és az elfogyasztott energia mennyisége is nőtt 1991ről 2010-re: a fogyasztók száma 8,5%-kal, az elhasznált villamos energia pedig – sokkal kisebb mértékben – 4,8%-kal emelkedett a fővárosban. Hasonlóan 1991-től 2010-ig a háztartási gázfogyasztók száma sokkal nagyobb arányban növekedett (15,7%-al), mint az összes szolgáltatott gáz mennyiségéből a budapesti háztartások részére szolgáltatott gáz mennyisége (10,5%). Budapesten a lakásállomány bővülését, azaz a lakások számának emelkedését lehetett 1999 és 2010 között megfigyelni. A távfűtésbe és a melegvíz-hálózatba bekapcsolt lakások 2010-ben az összes lakás negyedrészét tették ki, a lakásállományhoz viszonyított arányuk pedig 1999-ről 2010-re 2–3%kal csökkent (5. ábra).

4.1.3. Oktatás Az adatok a Vidéki Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszer (TeIR) adatbázisából kerültek letöltésre, így az oktatási intézménytípusban (óvoda, általános iskola, középiskola, felsőoktatási intézmény) tanulók létszáma is – 2000-et kivéve – ebben az adatbázisban korcsoportos bontásban fellelhető népességszám adatokhoz viszonyíthatóak. A TeIR által alkalmazott korcsoportos beosztások esetenként nem kínáltak optimális megoldást, de a tendenciák megítélésére a hozzáférhető korcsoportos adatok lehetőséget adtak. Az óvodások létszámát optimálisan a 3–6 évesek létszámához kellett volna viszonyítani, de a TeIR adatbázis a 3–5 éves korú gyermekek létszámát adja meg. Az általános iskoláskorúak esetében a 6–14 éves népességet vettük alapul, bár a 6 évesek egy része „késői iskolakezdő” lehet, valamint a későbbi iskolakezdésből és az osztályismétlésből adódóan 14 éves kor felettiek is lehetnek az általános iskolai rendszerben. A középiskolai korosztályos viszonyításban a 15–19 éves népesség, a felsőoktatásban résztvevők esetében pedig a 20–24 éves népesség létszámadatai kerültek felhasználásra. Az elemzésben használt oktatási intézményekben „tanulók” meghatározásai (a TeIR Adatbázisban hozzáférhető definíciók alapján): Óvodások: óvodába beírt gyermekek száma a gyógypedagógiai neveléssel együtt. Általános iskolások: általános iskolai tanulók száma a nappali oktatásban a gyógypedagógiai oktatással, valamint a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok megfelelő évfolyamaival együtt. Középiskolai tanulók: 1996-tól nappali tagozatos középiskolai tanulók gimnáziumi, szakközépiskolai, szakmunkás iskolatípus szerinti bontásban. 2001-től a középiskolai tanulók a gimnáziumi (a hat, nyolc évfolyamos gimnáziumok megfelelő évfolyamaival együtt), szakközépiskolai (szakmai képzéssel együtt) és a szakiskolai és speciális szakiskolai tanulók a nappali oktatásban.

Felsőoktatásban résztvevők: 1996-tól a nappali tagozatos hallgatók számát a felsőoktatási intézményekben, 2001-tól pedig a felsőoktatásban résztvevő akkreditált felsőfokú szakképzésben, egyetemi, főiskolai szintű képzésben, szakirányú továbbképzésben, PhD, DLA képzésben a hallgatók számát jelentette minden tagozaton (nappali, esti, levelező, távoktatás). Budapest egészét tekintve 1996 és 2010 között az óvodába beíratott gyermekek létszáma meghaladta a 3–5 éves népesség létszámát (1996-ban 10%-kal, 2002-ben 26%-kal, 2010ben 16%-kal). 2010-ben a kerületek több mint harmadában a budapesti értéknél magasabb volt a 3–5 éves korúakhoz viszonyított óvodások aránya, például a X., a XII., és a III. kerület esetében 30%-kal. Összességében a Budapesten beíratott óvodások aránya 1996-tól 2002-ig emelkedő, 2003-tól pedig csökkenő tendenciát mutatott (6. ábra). A 100 óvodai férőhelyre jutó óvodások száma Budapesten 1996 és 2010 között folyamatosan emelkedő tendenciát mutatott, 2010-ben több mint 15%-kal volt magasabb az 1996. évi értékhez képest (7. ábra). Budapesten összességében egy óvodapedagógusra 1996-ban 11, 2001-ben 9, 2010-ben 10 óvodás jutott. 2010-ben egy óvodapedagógusra a legkevesebb óvodás (7 gyermek) a XII. kerületben, a legtöbb óvodás (12 gyermek) pedig a XII. kerület esetében jutott. A budapesti általános iskolákba beíratott tanulók aránya a 6-14 éves korú népességhez képest 1996-tól (87%) 2004-ig (92%) minimálisan emelkedett, majd 2010-ig (90–91%) stagnált. 2010-ben az V. kerületben több mint másfélszer annyi, a VIII. és XXII. kerületben pedig mintegy harmadával kevesebb iskolás volt, mint a kerületi 6–14 éves népesség (8. ábra). Budapesten az egy pedagógusra jutó iskolások száma 1996tól 2010-ig folyamatosan csökkent 11 főről 9 főre. Míg 2010ben a VI., VII., VIII. és IX. kerületben 7-8 tanuló, addig a IV., XXII., és a XVII. kerületben 11 tanuló jutott egy pedagógusra. Az egy osztályteremre jutó tanulók száma a vizsgált időszakban nem változott ugyan, de az egy osztályra jutó tanulók létszáma Budapesten összességében 2010-ig folyamatosan csökkent (az 1996-os 23 főről 2010-re 21 főre). A középfokú oktatási intézmények számát tekintve országon belül Budapest helyzete meghatározó, így nem véletlen, hogy a középiskolások 15–19 éves népességre vonatkoztatott aránya 1996.-tól 2010-ig folyamatosan emelkedett. A 100%ot már 1998-ban elérte, 2010-ben a középiskolások létszáma már mintegy 50%-kal volt magasabb a budapesti 15–19 éves korúak létszámánál (9. ábra). A középiskola típusa szerint is változott a tendencia Budapesten a középiskolások arányát tekintve; a gimnazisták aránya 2008-ig, a szakközépiskolások aránya pedig 2006-ig folyamatosan emelkedett, majd ezt követően 2010-ig stagnált. A szakiskolások aránya a vizsgált időszakban folyamatosan stagnált. A középiskolák közül legtöbb tanuló a szakközépiskolákban tanult, de ettől alig volt kevesebb a gimnáziumban tanulók létszáma. 1996-ban a beiratkozott diákok 16%-a, 2010-


160

Budapest VI.ker.

Óvodába beírtak aránya a 3-5 éves népességhez viszonyítva (%)

150

XIV.ker. 140

XV.ker. XVIII.ker.

130

VII.ker. XI.ker.

120

XVII.ker. 110

V.ker. XVI.ker.

100

XIII.ker. 90

XXII.ker. IX.ker.

80

VIII.ker. I.ker.

70 1994

1996

1998

2000

2002

2004

2006

2008

2010

2012

Évek 180 III.ker.

Óvodába beírtak aránya a 3-5 éves népességhez viszonyítva (%)

170

X.ker.

160

XII.ker.

150

XIX.ker.

140

II.ker.

130

XXI.ker.

120

IV.ker.

110

XX.ker. XXIII.ker.

100

Budapest

90 1994


1996

1998

2000

2002

2004

2006

2008

2010

2012

Évek

6. ábra Budapesten az óvodába beíratottak aránya a 3–5 éves korú népességhez viszonyítva, 1996–2010


130

XIV.ker. VII.ker. IX.ker.

120

100 óvodai férőhelyre jutó gyermekek száma

XVI.ker. XXIII.ker.

110

XII.ker. III.ker.

100

X.ker. XVII.ker. 90

XIII.ker. XIX.ker.

80

XV.ker. VIII.ker.

70 1994

1996

1998

2000

2002

2004

2006

2008

2010

2012

Budapest

Évek 130

Budapest XI.ker.

120 100 óvodai férőhelyre jutó gyermekek száma

XVIII.ker. V.ker.

110

II.ker. 100

XXI.ker. IV.ker.

90 XXII.ker. XX.ker.

80

I.ker. 70 1994

1996

1998

2000

2002

2004

2006

2008

2010

2012

VI.ker.

Évek


7. ábra A 100 óvodai férőhelyre jutó beíratott gyermekek száma, 1996–2010


Általános iskolai tanulók aránya a nappali oktatásban a 6-14 éves népességhez viszonyítva (%)

120

Budapest 03. ker. Budapest 04. ker.

110


100

Budapest 09. ker. 90


80


70

Budapest 22. ker. Budapest

60 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011

Általános iskolai tanulók aránya a nappali oktatásban a 6-14 éves népességhez viszonyítva (%)

Év

180

160

140

120

100

80

60

Év

Budapest 02. ker. Budapest 05. ker. Budapest 06. ker. Budapest 10. ker. Budapest 11. ker. Budapest 12. ker. Budapest 14. ker. Budapest 16. ker. Budapest 18. ker. Budapest 19. ker. Budapest 21. ker. Budapest 23. ker. Budapest


8. ábra Az általános iskolai tanulók aránya a 6–14 éves korú népességhez viszonyítva Budapesten, 1996–2010


Középiskolai tanulók aránya a nappali oktatásban a 15-19 éves populációhoz viszonyítva (%)

160 140 120 100 80 60 40 20 0 Év Gimnazisták aránya

Középiskolások összesen

Szakközépiskolások aránya

Szakiskolások aránya

9. ábra A középiskolai tanulók aránya a 15–19 éves népességhez viszonyítva, iskolatípusonként, Budapesten, 1996–2010

A felsőoktatásban résztvevő hallgatók aránya minden tagozaton a 20-24 éves populációhoz viszonyítva (%)

200 180 160 140 120 100 80 60 40 20 0 2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

Év

Forrás: (TeIR)KSH-MRSTAR

Budapest

Magyarország

10. ábra A felsőoktatásban (annak minden tagozatán) résztvevő hallgatók aránya a 20–24 éves népességhez viszonyítva, Budapesten és Magyarországon, 1996–2010


ben már 26%-a más településről – vidékről – járt a budapesti középiskolákba. Az egy középiskolai osztályteremre jutó diákok száma az 1996–2010 periódusban 30–35 fő között ingadozott. Az egy fővárosi középiskolai tanárra jutó középiskolai tanuló létszám folyamatosan csökkent; míg 1996-ban 13,5 tanuló, addig 2010-ben már csak 11,8 tanuló jutott egy tanárra. A felsőoktatásban nappali tagozatos résztvevők létszáma Budapesten 1996 és 2010 között folyamatosan emelkedett, 2010-re mintegy megháromszorozódott (1996: 56 561 fő, 2010: 157 394 fő). A hallgatók létszámát a fővárosi 20–24 évesek számához viszonyítva az arány 1996-tól (109%) 2005-ig (176%) folyamatosan emelkedett, majd 2010-ig minimális mértékben csökkent (168%) (10. ábra). Budapest az ország legnagyobb egyetemi központja, így nem véletlen, hogy az itt tanuló nappali tagozatos hallgatók száma jelentősen meghaladta a 20–24 éves fővárosi népesség létszámát. A 2001. évi népszámlálás adatait elemző vizsgálat szerint a társadalmi-gazdasági tényezők közül az iskolázottság szintje bír a legnagyobb jelentőséggel. A 2001. évi népszámlálás adatai szerint a közép-, és felsőfokú végzettségűek aránya – ugyanúgy, mint az 1990. évi népszámláláskor – messze meghaladta az vidéki átlagot, annak közel kétszerese volt minkét népszámlálás esetében. Ennek hátterében nyilvánvalóan Budapest sajátos helyzete áll: a központosított közigazgatási és egyéb feladatok miatt érthető a magasabb iskolázottságúak halmozódása. A fővároson belül a budai kerületek és a belvároIskolázottsági Index I.csoport (legkevésbé iskolázott) II. csoport III. csoport (budapesti átlag) IV.csoport V.csoport (leginkább iskolázott)

IV. XV.

III. II.

XIII. I. V.

XII.

VI.

XIV.

XVI.

VII. VIII.

XI.

IX.

X. XIX. XX.

XXII.

XVII.

XVIII.

XXI. XXIII.

11. ábra Az iskolázottság index területi eloszlása a 25–64 éves népesség körében Budapesten si kerületek férfi és női lakossága körében volt a budapesti át-

lag szerint várhatónál szignifikánsan magasabb a gimnáziumi érettségivel és felsőfokú képzettséggel rendelkezők aránya. A teljesen iskolázatlanok, a be nem fejezett és a befejezett általános iskolai végzettségűek aránya tekintetében a pesti kerületek helyzete – a fővárosi átlaghoz viszonyítva – jóval kedvezőtlenebb volt. A kerületi lakosságok iskolázottságának egyenlőtlenségeit egy összetett index segítségével jellemeztük. Ez a számolt iskolázottsági index figyelembe veszi a kerületek tekintetében a különböző legmagasabb végzettségi fokozatú (8. általános – szakmunkásképző – szakközépiskola – gimnázium –felsőfokú) lakosságok „végzettség fokozatával” súlyozott arányát, mely szerint a felsőfokú végzettség kapta a legnagyobb súlyt és az ez alatti végzettségi fokozatok egyre csökkenő súllyal szerepeltek. Ez alapján a fővároson belül a budai kerületek és az V., a XIII., a XIV. és a XVI. kerület lakossága körében fordult elő nagyobb mértékben a fővárosi átlagvégzettségtől magasabb képzettséggel rendelkezők aránya. A pesti kerületek döntő részében a fővárosi átlagvégzettség alatti képzettségkategóriába tartoztak a kerületi lakosságok, ami azt jelenti, hogy az alacsonyabb végzettségű (általános iskolai 8. osztályát, vagy szakmunkásképzőt végzett) népesség a pesti kerületek terhére differenciálódott (11. ábra).

4.1.4. Bölcsődék A bölcsődékben a 0–3 éves korú gyermekek ellátása, gondozása folyik, rendszere a társadalmi változások (a nők munkába állása, a városiasodás következményeként a nagycsaládok felbomlása) keltette igény hatására alakult ki. Annak ellenére, hogy hazánkban adott a lehetőség az anyák számára, hogy három évig otthon maradjanak gyermekükkel, a jelenlegi gazdasági helyzet egyre kevésbé teszi lehetővé számukra, hogy ezzel a lehetőséggel éljenek. 2010-ben (hasonlóan az 1996. évi helyzethez) Budapesten a 0–2 éves gyermekek több mint egyötödét (22%-a) íratták bölcsődébe. 1998-ban a 0–2 évesek majdnem 26%-a volt bölcsődés, majd ez az arány 2007-ig folyamatosan csökkent (21%ra), és ezt követően 2010-ig – valószínűsíthetően a gazdasági folyamatok következtében – ismét emelkedett (12. ábra). A budapesti bölcsődék már 2001-ben is túlzsúfoltak voltak; már ekkor 100 férőhelyre 108 beíratott gyermek jutott, s ez az arány 2005-ig folyamatosan emelkedett, s azóta 100 férőhelyre általában 120 bölcsődés jut (13. ábra). A „túlzsúfoltság” ellenére 1996. és 2010. között az egy fővárosi gondozónőre jutó gyermekek száma alig változott, 1996ban 5,2, 2010-ben 5,3 bölcsődés jutott egy gondozónőre. A gondozónők szakképzettségét tekintve kedvezőtlen folyamat játszódott le a fővárosban, ugyanis míg 2006-ban a gondozónők 93%-a, 2010-ben már csupán 87%-uk volt szakképzett.


Bölcsődébe beírtak aránya a 0-2 éves populációhoz viszonyítva (%)

27 26 25 24 23 22 21 20 19 18 17 16 1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

Év

12. ábra Budapesten a bölcsődébe beíratottak aránya a 0–2 éves korú népességhez viszonyítva, 1996–2010

122,00

100 férőhelyre beíratott gyermekek száma

120,00 118,00 116,00 114,00 112,00 110,00 108,00 106,00 2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

Év

13. ábra Budapesten a 100 bölcsődei férőhelyre jutó beíratott gyermekek száma, 2001–2010


4.1.5 Gazdaság, foglalkoztatás

kedvezőbbek az országosan tapasztaltnál. A TeIR adatbázis szerint a 15–64 évesek létszámához viszonyítva a foglalkoztatottak aránya 1996 és 2010 között is meghaladta az vidéki foglalkoztatási arányt. A gazdasági válság negatív hatása mind a hazai, mind a fővárosi foglalkoztatottság alakulásában kimutatható. 2010-ben hazánkban a 15–64 éves népesség 54%-a, Budapesten 62%-a volt foglalkoztatott (14. ábra).

A népszámlálások rendelkezésre álló adatai szerint a foglalkoztatottak népességen belüli aránya Budapesten már 1930tól kezdve mindig felülmúlta a megyékre, valamint az ország egészére jellemző átlagos szintet. Napjainkban is Budapest hazánkban a gazdasági élet központja, így nem véletlen, hogy a foglalkoztatottság mutatói 70

Foglalkoztatási ráta (15-64 éves) (%)

68 66 64 62 60 58 56 54 52 50

Év Budapest


Magyarország

14. ábra A foglalkoztatottság aránya a 15–64 éves korú fővárosi és magyar népesség körében, 1996–2010 80

Működő vállalkozások aránya (%)

70 60 50 40 30 20 10 0

Év

Forrás: (TeIR) BPSTAR, KSH-TSTAR

Egyéni vállalkozások

Társas vállalkozások

50-X létszámú vállalkozások

15. ábra A működő vállalkozások aránya vállalkozástípusok szerint, 1999–2009


1996 óta a TeIR külön tartja nyílván a regisztrált és a működő vállalkozásokat. Ezen adatok alapján a működő vállalkozások aránya a fővárosban 1999-ről 2010-re 18%-kal (158 797ről 187 083-ra) nőtt. A vállalkozásformák közül egyértelmű a társas jellegű vállalkozások túlsúlya. 1999-ről 2009-re az egyéni vállalkozások súlya folyamatosan csökkent (40%-os részesedésről 26%-ra), ezzel szemben a társas vállalkozások aránya emelkedett (60%-ról 74%-ra). Az 50 főnél nagyobb létszámú dolgozót foglalkoztató vállalkozások aránya 19992009 között csökkent ugyan, de még így is a társas vállalkozások 60%-át tették ki 2009-ben (15. ábra).

4.1.6. Munkanélküliség A munkanélküliség, mint megváltozott élethelyzet az emberek testi, lelki és szociális állapotára, önértékelésére, társadalmi-közösségi aktivitására, társas kapcsolataira egyaránt hatással van. A munkanélküliségi ráta Budapesten 2000 és 2010 között mindvégig alacsonyabb volt, mint Magyarországon. A munkanélküliségi ráta alakulásában felfedezhető a gazdasági válság hatása, hiszen mind a fővárosban, mind hazánkban a munkanélküliségi ráta 2008 után jelentősen emelkedett (16. ábra).

12

Munkanélküliségi ráta (%)

10

8

6

4

2

0 1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

Év Budapest


Magyarország

16. ábra A munkanélküliségi ráta alakulása Budapesten és Magyarországon, 2000–2010 Budapesten 2010-ben 100 munkaképes korú (15–59 éves) lakosból 4 fő volt munkanélküli, közülük 2 fő tartósan (azaz 180 napon túl) nyilvántartott munkanélküliként szerepelt (17. ábra). A tartósan munkanélküliek aránya az összes munkanélküli körében Budapesten 10 év alatt 7,6%-kal emelkedett (2000: 44,4%, 2010: 52,0%). A kerületek többségében ugyanilyen mértékű emelkedés volt jellemző, de a XVI., XVIII. és XIX. kerületben csökkent, a XX. és a XXI. kerületben nem változott a tartósan munkanélküliek aránya. A fővárosban 2000 és 2008 között a regisztrált munkanélküliek közül a legtöbben az 51–55 éves korcsoportba tartoztak. 2008 óta a 31–35 éves korcsoportúak köréből kerül ki a munkanélküliek több, mint 15%-a és a 36–40 évesek aránya

is jelentősen (11,5%-ról 13,6%-ra) emelkedett körükben az elmúlt tíz év során (18. ábra). A 25 év alattiak aránya a regisztrált munkanélküliek között a fővárosban alacsonyabb volt (11%) az országos átlagnál (17%) (19. ábra). A fizikai foglalkozásúak aránya az álláskeresők körében – a csökkenés ellenére (1997: 66%, 2010: 60%) – másfélszer magasabb volt, mint a szellemi foglalkozásúaké még 2010-ben is Budapesten (20. ábra). A népszámlálások során a közép-, és felsőfokú végzettségűek arányát Budapesten az országos átlag közel kétszeresének találták, így nem véletlen a fővárosban a magasabb iskolázottságúak (szakközépiskolai, gimnáziumi, technikum, fő-


Munkanélküliségi Arány a 15-59 éves népességhez viszonyítva (%)

4,5 4 3,5 3 2,5 2 1,5 1 0,5 0 2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

Évek Nyilvántartott álláskeresők

180 napon túli nyilvántartott álláskeresők


17. ábra A nyilvántartott összes és 180 napon túli munkanélküli aránya a 15–59 éves korú népességhez viszonyítva Budapesten, 2000–2010

Nyilvántartott álláskeresők között korcsoportonkénti megoszlás (%)

20 18 16 31-35 éves 14 12

36-40 éves 51-55 éves 56-60 éves 26-30 éves 46-50 éves

41-45 éves

10

21-25 éves

8 6 4

0-20 éves 2 61-X éves 0 2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

Év

18. ábra A nyilvántartott álláskeresők korcsoportonkénti megoszlásának alakulása Budapesten, 2004-2010.


0% 2% 9%

12% 0%

8%

4%

Regisztrált munkanélküliek száma, 0-20 éves 2010 (megye)

13%


13% 13%

Regisztrált munkanélküliek száma, 26-35 éves 2010 (megye) Regisztrált munkanélküliek száma, 36-45 éves 2010 (megye)

27%


12%


25%


11% 25%

Regisztrált munkanélküliek száma, 60 év felett 2010 (megye)

Magyarország

19. ábra A regisztrált munkanélküliek korcsoportonkénti megoszlása Budapesten és Magyarországon, 2010

26% Budapest

iskolai és egyetemi végzettségűek) viszonylag jelentős (15% körüli) részesedése a munkanélküliek körében (21. ábra). A középfokú és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya hazánkban 2010-ben a regisztrált munkanélküliek között 29% volt, de Budapesten elérte az 52%-ot (22. ábra). Budapest helyzete munkanélküliség tekintetében az országon be-

lül viszonylag jó, a kerületek között azonban jelentős különbségek figyelhetők meg. Munkanélküliség szempontjából a legelőnytelenebb helyzetben a pesti kerületek voltak 2010-ben: a VIII., a XX., a XXIII. kerület volt a legkedvezőtlenebb helyzetben, de a IV. és a XV. kerületben is magas volt a munkanélküliek aránya (23. ábra).

80

70

Fizikai foglalkozású nyilvántartott álláskeresők

60

Megoszlás (%)

50

40 Szellemi foglalkozású nyilvántartott álláskeresők

30

20

10

0 1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

Év

Forrás: (TeIR) BPSTAR, KSH-TSTAR

20. ábra Szellemi és fizikai foglalkozású nyilvántartott álláskeresők megoszlása az álláskeresők között Budapesten, 1997–2010


45

Szakközépiskolai, technikumi, gimnáziumi végzettségű

40 35 30 Arány (%)

Általános iskolai végzettségű 25 20

Szakmunkás, szakiskolai végzettségű

15

Egyetemi, főoskolai végzettségű

10

Általános iskola 8 osztályánál kevesebb végzettséggel rendelkező

5 0

Év

Forrás: (TeIR) BPSTAR

21. ábra A nyilvántartott álláskeresők végzettségek szerinti megoszlásának alakulása Budapesten, 1997–2010

Munkanélküliségi arány* I. csoport**

2%

II. csoport III. csoport

14% 5%

6%

IV. 24%

II.

XIII.

24%

35%

IV. csoport V. csoport

XV.

III.

I. V.

XII.

VI.

XIV.

XVI.

VII. VIII.

XI.

IX.

30%

X.

XX.

38%

XXII.

Magyarország

XVII.

XIX. XVIII.

XXI.

22%

XXIII.

Budapest

* a 15-59 éves populációhoz viszonyítva **csoportok: a munkanélküliségi arány alapján kvintilisekbe osztott kerület csoportok

Regisztrált munkanélküliek száma, általános iskola 8 osztályánál kevesebb végzettséggel 2010 (megye) Regisztrált munkanélküliek száma, általános iskolai végzettséggel 2010 (megye)

23. ábra A munkanélküliek aránya a 15–59 éves korú népességhez viszonyítva Budapest kerületeiben, 2010

Regisztrált munkanélküliek száma, szakmunkásképző és szakiskolai végzettséggel 2010 (megye) Regisztrált munkanélküliek száma, sSzakközépiskolai, technikumi, gimnáziumi végzettséggel 2010 (megye) Regisztrált munkanélküliek száma, Egyetemi, főoskolai végzettséggel 2010 (megye)

22. ábra A regisztrált munkanélküliek végzettség szerinti megoszlása Budapesten és Magyarországon, 2010


Veszélyeztetett kiskorúak arnya (0-19 éves) ezrelékben

120

100

80

60

40

20

0 1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

Év Budapest

Forrás: (TeIR) KSH-MRSTAR, SZMM

Magyarország

24. ábra A veszélyeztetett kiskorúak (0–19 éves) arányának alakulása Budapesten és Magyarországon, 2000–2009

4.1.7. Szociális ellátás Veszélyeztetett kiskorúak Magyarországon a veszélyeztetett 0-19 éves kiskorúak aránya 2000 és 2009 között csökkent (113‰-ről 93‰-re), de Veszélyeztetett kiskorúak aránya I. csoport**

a fővárosban ez a mutató jelentősen emelkedett. Míg 2000ben 1000-ből 39, 2009-ben már 67 kiskorú volt veszélyeztetett (24. ábra). A 0–19 éves népességhez viszonyítva a veszélyeztetett kiskorúak aránya a legmagasabb a VIII., X., XIX. és a XXIII. kerületben volt, azaz e tekintetben is a pesti kerületek kiskorú lakossága volt leginkább érintett (25. ábra). Nyugdíjban, illetve nyugdíj jellegű ellátásban részesülők

II. csoport III. csoport

IV. XV.

III. II.

IV. csoport V. csoport

XIII. I. V.

XII.

VI.

XIV.

XVI.

VII. VIII.

XI.

IX.

X.

XX. XXII.

XVII.

XIX. XVIII.

XXI. XXIII.

* a 0-19 éves populációhoz viszonyítva **csoportok: a veszélyezetett kiskorúak aránya alapján quintilisekbe osztott kerület csoportok

25. ábra A nyilvántartott veszélyeztetett (0–19 éves) kiskorúak aránya a 0–19 éves népességhez viszonyítva Budapesten, 2009

Az öregségi és öregségi jellegű nyugdíjban részesülők száma a fővárosban 2000-ben 433 927, 2010-ben 422 707 fő volt. A nyugdíjas nők aránya majdnem kétszerese volt a férfiakénak (az öregségi nyugdíjban részesülők között a férfiak aránya 35,9%, a nőké 64,1% volt). Az öregségi és öregségi jellegű nyugdíjban részesülők aránya hazánkban 2009-ig, a fővárosban 2007-ig emelkedett a népesség körében, azonban a fővárosban ez az arány mindvégig magasabb az országos mutatónál. 2009-ben a fővárosban minden negyedik, hazánkban minden ötödik ember nyugdíjban, vagy nyugdíj jellegű ellátásban részesült (26. ábra). Budapesten és Magyarországon a rokkantsági nyugdíjban részesülők aránya folyamatosan csökkent; Budapesten kissé nagyobb mértékben (2000: Budapest 22,9%, Magyarország 27,2%; 2009: Budapest 19,9%, Magyarország 24,9%) (27. ábra).


Öregségi és öregségi jellegű nyugdíjban részesülők aránya az összpopulációhoz viszonyítva (%)

30

25

20

15

10

5

0

Év Budapest

Magyarország

Forrás: (TeIR) KSH-MRSTAR

26. ábra Öregségi és öregségi jellegű nyugdíjban részesülők aránya a teljes népességhez viszonyítva Budapesten és Magyarországon, 2000–2009

Rokkantsági nyugdíjban részesülők a nyugdíjban, nyugdíjszerű ellátásban részesülők arányában (%)

30

25

20

15

10

5

0

Év Budapest

Magyarország

Forrás: (TeIR) KSH-MRSTAR

27. ábra Rokkantsági nyugdíjban részesülők a nyugdíjban, nyugdíjszerű ellátásban részesülők arányában Budapesten és Magyarországon, 2000–2009


Szociális támogatásban részesülők Budapesten a rendszeres szociális segélyben részesülők évi átlagos száma 2000-ről 2008-ra több mint háromszorosára nőtt (2000: 2 783 fő, 2008: 8 964 fő), a rendkívüli gyermekvédelmi pénzbeli támogatásban részesülők száma viszont harmadával esett vissza, azaz 67%-ra csökkent 2000 és 2008 között (41 175-ről 27 858-ra). Az ápolási díjban részesítettek átlagos száma 2000-ről 2008ra másfélszeresére emelkedett (4 095-ről 6 423-ra). A közgyógyellátásban részesülők száma Budapesten öszszességében 30%-kal csökkent, de még így is 52 922 fő rendelkezett 2008-ban az ellátásra jogosító igazolvánnyal. Több jogcímen kaphat valaki közgyógyellátási igazolványt; az igazolvánnyal alanyi jogon (és nem normatív, vagy méltányossági alapon) rendelkezők száma szinte nem változott, így 2000ben az összes közgyógyellátást igénybevevők harmada, 2008ban a fele alanyi jogon részesült közgyógyellátásban (2000: 25 455, 2008: 25 664).

8% 10% 1%

11%

Magyarország Budapest

11% 41%

2%

40%

35% 41%

Nőtlen, hajadon Házas, házastársával együtt él

4.1.8. Családi állapot, társas támogatottság Az elmúlt évtizedekben a nemzetközi és a hazai demográfiai kutatások a párkapcsolatok pluralizálódásáról számoltak be az európai országok többségében, de megállapították, hogy e folyamat egymástól eltérő időben, ütemben és mértékben zajlott. A közép- és kelet-európai országokat – így Magyarországot és azon belül Budapestet is – az 1990-es évek elejéig magas arányú és fiatal korban kötött házasodás jellemezte, azonban a házasságkötésekben az elmúlt két évtized alatt bekövetkezett nagymértékű csökkenés következtében a középés kelet-európai országok – köztük hazánk is – napjainkra Európa legalacsonyabb mutatóival rendelkeznek. E tendencia mellett az élettársi kapcsolatok, illetve a hajadon és nőtlen családi állapot arányának növekedése figyelhető meg. E párkapcsolati változások társadalmi, demográfiai következményei igen súlyosak lehetnek, hiszen a házasságkötések viszszaeséséből adódó hiányt az élettársi kapcsolatok növekvő száma nem képes kompenzálni. Így a folyamat nemcsak a gyermekvállalás kedvezőtlen alakulása, hanem a családi állapot és a halandóság szintje, valamint az életkilátások közötti szoros kapcsolat miatt is a demográfiai mutatók alakulására kedvezőtlen hatást gyakorolhat. A 2005. évi mikrocenzus adatai szerint a legtöbben hazánkban házasságban élnek; ugyanez nem mondható el a budapesti lakosság tekintetében. Míg a teljes népességen belül a házasok aránya Magyarországon 41%, addig a fővárosban 35% volt a mikrocenzus adatfelvételekor. Ellentétes irányú eltérés volt megfigyelhető az „elvált családi állapot” részesedése tekintetében: a fővárosban a lakosság 11%-a, hazánkban pedig csupán a lakosság 8%-a tartozott e csoportba. A nőtlenek és hajadonok aránya a fővárosban megfelelt az országos átlagnak (Magyarország: 40%, Budapest: 41%). Összességében a fővárosban 5%-kal volt magasabb a nőtlenek/hajadonok ará-

Házas, házastársával nem él együtt Özvegy Elvált

28. ábra A fővárosi és a magyar lakosság családi állapot szerinti megoszlása a 2005. évi mikrocenzus adatai alapján nya a házasokénál. A népesség egytizede mind a fővárosban, mind hazánkban özvegy családi állapotú volt (28. ábra). Kerületi szinten – a budapesti átlaghoz viszonyítva – egyértelműen a budai és a belvárosi kerületekben (köztük elsősorban az V. kerületben) volt tapasztalható a nőtlen/hajadon családi állapot magas gyakorisága (29. ábra). A 15 éves és idősebb fővárosi népesség körében a házasok aránya kisebb mértékben volt jelen, mint az az országos átlag szerint várható lett volna, attól mintegy 13%-kal volt alacsonyabb. A házasok aránya a belvárosi kerületek esetében volt a fővárosi átlagtól kifejezetten alacsonyabb; azokban a kerületekben, ahol a nőtlenek/hajadonok aránya magasabbnak bizonyult (30. ábra). Az országos szinthez viszonyítva Budapest helyzete kedvezőtlen volt az elváltak arányát tekintve is, az országos átlagtól 32%-kal volt magasabb a fővárosi mutató. Kerületi szinten – a budapesti átlaghoz viszonyítva – jól meghatározható, összefüggő területet találtunk az elvált családi állapot esetében. Öt kelet-, illetve dél-pesti kerületet (XVI., XVII., XVIII., XIX., XXIII.) kivéve, a pesti lakosság helyzete kedvezőtlenebb volt a budai kerületekénél; azaz a budai kerületek lakossága körében volt az elváltak aránya a budapesti átlag szerint várhatónál szignifikánsan alacsonyabb (31. ábra). Az özvegy családi állapot fővároson belüli területi egyenlőtlenségei az elváltakhoz hasonlóan, a pesti kerületeket érintették nagyobb mértékben (32. ábra).


Családi Állapot Hányados* < 0,85 0,85 - 0,95 0,951 - 0,97 0,971 - 1,03 1,031 - 1,05 1,051 - 1,15 >1,15

IV. XV.

III. II.

XIII. I. V.

XII.

VI.

XIV.

XI.

II.

X.

XV. XIII.

I. V.

XII.

IX.

XVII.

VI.

XIV.

XX.

XVI.

VII. VIII.

XI.

X.

IX.

XIX.

XXIII.

XXIII.

* viszonyítási alap a családi állapotot jellemző fővárosi arányszám


29. ábra A 15-X éves nőtlenek/hajadonok arányának területi egyenlőtlenségei Budapesten


IV. XV.

III. II.

XIII. I. V.

XII.

VI.

XIV.

XI.

IX.

X.

II.

XV. XIII.

I. V.

XVII.

VI.

XIV.

XI.

IX.

XXII.


31. ábra A 15–X éves elváltak arányának területi egyenlőtlenségei Budapesten

X.

XVII.

XIX. XX.

XVIII.

XXIII.

XVI.

VII. VIII.

XIX.

XXI.


IV. III.

XII.

XX. XXII.

30. ábra A 15-X éves házasok arányának területi egyenlőtlenségei Budapesten

XVI.

VII. VIII.

XVIII.

XXI.

XXII.

XVII.

XIX. XX.

XVIII.

XXI.

XXII.

IV. III.

XVI.

VII. VIII.


XVIII.

XXI. XXIII.


32. ábra A 15–X éves özvegyek arányának területi egyenlőtlenségei Budapesten


4.1.9. Hajléktalanok ellátása A fővárosban a Budapesti Módszertani Szociális Központot és Intézményeit (BMSzKI – korábban Fővárosi Szociális Központ és Intézményei) hivatalosan 1993-ban alapították. Megalapítása óta is a BMSzKI a legnagyobb budapesti hajléktalanokat ellátó szervezet, mely 8 helyszínen tart fent hajléktalan ellátó intézményeket. A BMSzKI-n kívül a Gondviselés Háza – Magyar Máltai Szeretetszolgálat 6, a Hajléktalanokért Közalapítvány 5, a Magyar Vöröskereszt 4, az Oltalom Karitatív Egyesület szintén 4, a Menhely Alapítvány, a Jövőt a Hajléktalanoknak Alapítvány, valamint az Üdvhadsereg 2-2 helyszínen működtet hajléktalan ellátó intézményeket. A Szociális és Rehabilitációs Alapítvány, a Szamaritánus Támasz Pont, a Szeretet Misszionáriusai, a Baptista Szeretetszolgálat és a Misszió Alapítvány működtet további egy-egy hajléktalan ellátó intézményt. Budapesten összesen 45 hajléktalanokat ellátó intézmény létezik különböző intézményformákban: átmeneti szállók (1 503 férőhellyel), rehabilitációs szállók (139 férőhellyel), hajléktalan otthonok (158 férőhellyel), nappali melegedők (443 férőhellyel) és éjjeli menedékhelyek (1236 férőhellyel), továbbá népkonyhák (300 adag kiszolgálására alkalmas) és kórház (73 férőhely) formájában. Ezek területi eloszlása Budapesten a következő: a III. kerületben 1, a IV. kerületben 2, az V. kerületben 1, a VI. kerületben 2, a VIII. kerületben 10 (ebből 1 a népkonyha), a IX. kerületben 3, a X. kerületben 8, a XI. kerületben 3, a XIII. kerületben 4 (ebből 1 a kórház), a XIV. kerületben 2, a XV. kerületben 1, a XVII. kerületben 2, a XVIII. kerületben 1, a XIX. kerületben 1, a XXI. kerületben 2, a XXII. kerületben 1, és a XXIII. kerületben 1 intézmény működik. Az I., a II., a VII., a XII. és a XX. kerületben nem működik hajléktalanokat ellátó intézmény. A hajléktalan-ellátó intézmények negyede a VIII. kerületben működik. 1999. óta minden évben február 3-án délután 5 óra és éjjel 12 óra között a hajléktalan emberekkel foglalkozó szociális munkások („Február Harmadika” munkacsoport) egy kérdőívet töltenek ki a fővárosban lévő hajléktalanok körében. A hajléktalanok számbavételét a téli időpontválasztás segíti, hiszen a hideg hónapokban, időszakokban az egyébként fedél nélkül élő hajléktalanok közül többen igénybe veszik a száTelepülés

Szállón

Utcán

Együtt

Budapest

2658

1252

3910

Vidéki városok

2293

1816

4109

Összesen

4951

3068

8019

Forrás: Február Harmadika Munkacsoport 2010

I. táblázat Válaszadó hajléktalanok száma 2010. február 3-án

mukra fenntartott átmeneti szállásokat, éjjeli menedékhelyeket, nappali melegedőket. Más évszakokban az a tapasztalat, hogy megnő a fedél nélküli, és visszaesik a hajléktalan ellátást nyújtó szociális intézményekben fellelhető hajléktalanok száma, ami nehezítené a felmérés kivitelezését, az összeírás szűkebb körre korlátozódna. A 2010. évi adatfelvétel szerint a fővárosban mintegy 4 000 fő (3 910 fő) hajléktalan helyzetben lévőről töltöttek ki kérdőívet, mely létszám mintegy felét tette ki az országosan ismert hajléktalan helyzetű emberek létszámának (8 019 fő) (I. táblázat).

4.1.10. A társadalmi-gazdasági státusz kapcsolata a halálozással A főváros lakosságának társadalmi-gazdasági helyzete kedvezőbb az országos átlagnál, aminek jelentős szerepe van abban, hogy összességében a fővárosban élők egészségi állapota a vidéki magyarországi viszonyokhoz képest jó. A fővároson belül is jelentősek a kerületek közti társadalmi-gazdasági különbségek, amik szintén tükröződnek az egyes kerületekben élők egészségi állapotában, életesélyeiben. Igazolható az egyes kerületekben élők társadalmi-gazdasági helyzetét jellemző deprivációs-index és a 25–64 éves korcsoportú budapesti lakosság halálozásának kapcsolata. A deprivációs-index alapján a kerületek 5 (egyenlő számú kerületet tartalmazó) csoportba kerültek besorolásra, s az öszszefüggés elemzés során megtörtént a standardizált halálozási hányadosok (SHH) kiszámítása ezekre a kerületcsoportokra. Az SHH segítségével meg lehet mutatni, hogy a kerületi társadalmi-gazdasági környezet hogyan függ össze a halálozással, s hogy a deprivációval a halálozás hány százaléka, s összesen hány haláleset magyarázható. Megvizsgálva Budapesten a társadalmi-gazdasági helyzet és a 25–64 éves korcsoportú lakosság halálozásának kapcsolatát, megállapítható, hogy minél kedvezőtlenebb a kerületekben élők társadalmi-gazdasági helyzete, annál magasabb a halálozás kockázata (33. ábra). Míg a legkedvezőbb helyzetű kerületek összevont halálozása a 2001–2010-es években a férfiak esetében a fővárosi átlaghalálozás 62%-a, nők esetben 69%a volt, addig a leginkább deprivált csoport halálozása a férfiaknál 24%-kal, nőknél 23%-kal haladta meg a fővárosi halálozási szintet. Ez férfiaknál 2 012, nőknél 1 157 kedvezőtlen társadalmi-gazdasági helyzetnek tulajdonítható többlet halálesetet jelent (II., III. táblázat). Az átlagnál rosszabb státuszú kerületekben összesen 2 576 férfi és 1 434 nő halála mutatott kapcsolatot a deprivációval. A viszonylag kedvező helyzetű kerületekben 2 575 férfi és 1 435 nő halálesetét előzte meg – komplex mechanizmus révén – a kedvező társadalmi-gazdasági környezet. Hasonlóan erős összefüggés volt megfigyelhető a keringési rendszer betegségei okozta halálozás esetén is (34. ábra). Míg a legkedvezőbb helyzetű kerületekben a keringési rendszer betegségei okozta halálozás a fővárosi átlaghalálozás 62%-a volt férfiak esetében, s 57%-a volt nők esetében, addig a leg-


1,40

Férfiak

1,30

Nők

1,20 1,10

SHH

1,00 0,90 2012.17

0,80

1156.93

564.03

0,70

277.26 -37.7

-231.44 -820.46

-621.03

0,60 0,50

-775.46

-1524.31

0,40 1. csoport 2. csoport (legkevésbé deprivált)

3. csoport

4. csoport

5. csoport (leginkább deprivált)

1. csoport 2. csoport (legkevésbé deprivált)

3. csoport

4. csoport


SHH=Standardizált halálozási hányados

33. ábra A társadalmi-gazdasági helyzet és a 25–64 éves korcsoportú lakosság halálozásának összefüggése Budapesten, 2001–2010 inkább deprivált csoport halálozása férfiaknál 27%-kal, nőknél pedig 31%-kal haladta meg a fővárosi halálozási szintet. A kedvező társadalmi-gazdasági helyzetnek tulajdonítható halálozási kockázat csökkenés férfiak tekintetében 61% (480 elkerült halálesetnek felel meg), nők esetében 75% volt (242 elkerült halálesetnek felel meg), míg a kedvezőtlen helyzetnek tulajdonítható halálozási kockázat emelkedés 21% (708 többleteset), illetve 28% (340 többleteset) volt. (A deprivációval magyarázható halálesetek számára vonatkozó részletes adatokat az 16. melléklet – CD melléklet tartalmazza.)

A társadalmi-gazdasági helyzet szerepe a rosszindulatú daganatok okozta halálozás esetében is jelentős volt (35. ábra). A legkedvezőtlenebb helyzetű kerületekben mindkét nem esetében 16% körüli halálozási többlet figyelhető meg, azaz ennyivel (számszerűsítve férfiak esetében 527 halálesettel, nők esetében 426 halálesettel) lett volna kevesebb a halálozások száma, ha a fővárosi átlagos viszonyok érvényesültek volna ezekben a kerületekben is. A legkedvezőbb társadalmi-gazdasági helyzet férfiaknál 59%-os (491 elkerült haláleset), nők

Standardizált halálozási hányados

Többlet esetszám

Járulékos kockázati hányad

1. csoport (legkevésbé deprivált)

0,62 [0,59–0,64]

-1524,3 [-1706,7; -1381,5]

-61,3% [-69,5%; -56,3%]

2. csoport

0,89 [0,87–0,91]

-820,5 [-1024,2; -677,9]

-12,4% [-14,9%; -9,9%]

3. csoport

0,98 [0,96–1]

-231,4 [-384,1; 0]

-2% [-4,2%; 0%]

4. csoport

1,15 [1,11–1,18]

564 [439,3; 676,2]

13% [9,9%; 15,3%]


1,24 [1,22–1,26]

2012,2 [1884,1; 2155,9]

19,4% [18%; 20,6%]

[a 95%-os megbízhatósági tartomány a statisztikai hibahatárt jelöli]

2. táblázat A deprivációs-index alapján csoportosított kerületek 25–64 éves lakosságának halálozása, többlet halálozási esetszámai és az ezeknek megfelelő járulékos kockázati hányadok a budapesti férfiak körében a fővárosi halálozási kockázathoz viszonyítva 2001–2010 között



Többlet esetszám



0,69 [0,66–0,72]

-775,5 [-892,2; -673,6]

-44,9% [-51,5%; -38,9%]

2. csoport

0,87 [0,84–0,9]

-621 [-789; -460,2]

-14,9% [-19%; -11,1%]

3. csoport

0,99 [0,97–1,02]

-37,7 [-176,7; 112]

-1% [-3,1%; 2%]

4. csoport

1,12 [1,08–1,16]

277,3 [193,9; 361]

10,7% [7,4%; 13,8%]


1,23 [1,2–1,26]

1156,9 [1021,2; 1264,3]

18,7% [16,7%; 20,6%]


3. táblázat A deprivációs-index alapján csoportosított kerületek 25–64 éves lakosságának halálozása, többlet halálozási esetszámai és az ezeknek megfelelő járulékos kockázati hányadok a budapesti nők körében a fővárosi halálozási kockázathoz viszonyítva 2001–2010 között esetében 30%-os (276 elkerült haláleset) halálozási nyereséggel mutatott kapcsolatot. A légzőrendszer betegségei okozta halálozás viszonylag alacsony budapesti kockázata mellett is jelentős deprivációval kapcsolatos egyenlőtlenség mutatható ki (36. ábra). A fővárosi átlag szerint várható halálozástól a 25-64 éves fővárosi férfiak körében 65 halálesettel, a nők körében pedig 27 halálesettel kevesebb következett be a vizsgált időszakban a legkedvezőbb helyzetű kerületekben, míg a legkedvezőtlenebb helyzetű kerületekben férfiak esetében a halálesetek 31%-a 1,40

(145 haláleset), nők esetében azok 25%-a (55 haláleset) a társadalmi-gazdasági helyzettel volt magyarázható. Az emésztőrendszer betegségei okozta halálozás és a depriváció közötti kapcsolat férfiak esetében az előzőekhez hasonló összefüggést mutatott, csak ebben az esetben a két leginkább deprivált kerületcsoport lényegében azonos halálozási kockázattal rendelkezett (37. ábra). A két legkedvezőtlenebb helyzetű kerületcsoport halálozása 24%-kal (összesen: 436 többlet haláleset) haladta meg a fővárosi halálozási szintet. A nők esetében a kedvező helyzethez kapcsolódó halálo-

Férfiak

1,30

Nők

1,20 1,10

SHH

1,00 0,90

87.95

177.98

0,70 -285.73

0,60 0,50

340.06

707.67

0,80

8.17

-119.72 -194.24

-480.2

-241.94


3. csoport

4. csoport



3. csoport

4. csoport



34. ábra A társadalmi-gazdasági helyzet és a 25–64 éves korú lakossság keringési rendszer betegségei okozta halálozásának összefüggése Budapesten, 2001–2010


1,40

Férfiak

1,30

Nők

1,20 1,10

SHH

1,00 0,90 0,80

191.61

0,70 -208.63

527.37 3.03

-19.78 -234.94

0,60 0,50

425.92 81.68

-275.68 -490.57


3. csoport

4. csoport



3. csoport

4. csoport



35. ábra A társadalmi-gazdasági helyzet és a 25–64 éves korú lakosság rosszindulatú daganatok okozta halálozásának összefüggése Budapesten, 2001–2010 zási nyereség 69% volt (137 elkerült haláleset), míg a mélyebb depriváció a halálesetek 30%-ával hozható összefüggésbe (186 többlet haláleset). A férfiak esetében a kedvező helyzet igen magas, 82%-os halálozási nyereséget (260 elkerült haláleset) eredményezett.

A külső okok miatti korai halálozás esetén a nők esetében valamivel gyengébb depriváció-függés volt megfigyelhető. A legkedvezőtlenebb helyzetű kerületek esetén emelkedett a halálozási kockázat: férfiak esetén 16%-kal (ami megfelelt 188 többlet halálesetnek), nők esetén 13%-kal (ami 21 többlet ha-

1,80

Férfiak

Nők

1,60

1,40

SHH

1,20

1,00 145.13 19.63

0,80

54.8

15.17 -18.36

0,60

-28.87

-77.19

-18.34

-27.23

-64.75 0,40 1. csoport 2. csoport (legkevésbé deprivált)

3. csoport

4. csoport



3. csoport

4. csoport



36. ábra A társadalmi-gazdasági helyzet és a 25–64 éves korú lakosság légzőrendszer betegségei okozta halálozásának összefüggése Budapesten, 2001–2010


1,40

Férfiak

1,30

Nők

1,20 1,10

SHH

1,00 0,90 138.94

0,80

186.17

297.42 35.15

0,70

-26.33

0,60 0,50

-17.26 -66.84

-150.17

-137.22

-259.86


3. csoport

4. csoport



3. csoport

4. csoport



37. ábra A társadalmi-gazdasági helyzet és a 25–64 éves korú lakosság emésztőrendszer betegségei okozta halálozásának összefüggése Budapesten, 2001–2010 lálesetnek felelt meg). A deprivációs különbségeknek tulajdonítható halálozási nyereség a legkedvezőbb helyzetű kerületekben 39% a férfiak körében és 35 % a nők között, s e koc-

kázatcsökkenési értékekkel 120 elkerült férfi haláleset és 45 elkerült női haláleset hozható összefüggésbe (38. ábra).

1,60

Férfiak

Nők

1,40

SHH

1,20

1,00

49.78

0,80

188.17 -68.73

0,60

-18.82

56.16

19.1 -37.3

-24.19

-44.45

-119.71


3. csoport

4. csoport



3. csoport

4. csoport



38. ábra A társadalmi-gazdasági helyzet és a 25–64 éves korú lakosság külső okok miatti halálozásának összefüggése Budapesten, 2001–2010


1. melléklet


Többlet esetszám



0,62 [0,57–0,66]

-480,2 [-583,1; -398,2]

-61,3% [-75,4%; -51,5%]

2. csoport

0,88 [0,84–0,92]

-285,7 [-401,9; -183,5]

-13,6% [-19%; -8,7%]

3. csoport

0,96 [0,92–1]

-119,7 [-244,6; 0]

-4,2% [-8,7%; 0%]

4. csoport

1,15 [1,09–1,21]

178 [113,4; 238,3]

13% [8,3%; 17,4%]


1,27 [1,23–1,32]

707,7 [617,1; 800]

21,3% [18,7%; 24,2%]


1a. táblázat A deprivációs-index alapján csoportosított kerületek 2564 éves lakosságának keringési rendszer betegségei okozta halálozása, többlet halálozási esetszámai és az ezeknek megfelelő járulékos kockázati hányadok a budapesti férfiak körében a fővárosi halálozási kockázathoz viszonyítva 2001–2010 között


Többlet esetszám



0,57 [0,51–0,64]

-241,9 [-310,3; -181,7]

-75,4% [-96,1%; -56,3%]

2. csoport

0,82 [0,77–0,87]

-194,2 [-260,2; -130,1]

-22% [-29,9%; -14,9%]

3. csoport

1,01 [0,95–1,06]

8,2 [-67,3; 72,4]

1% [-5,3%; 5,7%]

4. csoport

1,17 [1,08–1,27]

88 [44,9; 128,8]

14,5% [7,4%; 21,3%]


1,31 [1,25–1,38]

340,1 [286; 393,8]

23,7% [20%; 27,5%]


1b. táblázat A deprivációs-index alapján csoportosított kerületek 25–64 éves lakosságának keringési rendszer betegségei okozta halálozása, többlet halálozási esetszámai és az ezeknek megfelelő járulékos kockázati hányadok a budapesti nők körében a fővárosi halálozási kockázathoz viszonyítva 2001–2010 között



Többlet esetszám



0,63 [0,59–0,68]

-490,6 [-592,1; -400,9]

-58,7% [-69,5%; -47,1%]

2. csoport

0,92 [0,88–0,96]

-208,6 [-320,6; -98]

-8,7% [-13,6%; -4,2%]

3. csoport

0,99 [0,96–1,03]

-19,8 [-130; 90,8]

-1% [-4,2%; 2,9%]

4. csoport

1,15 [1,09–1,21]

191,6 [121,1; 254,6]

13% [8,3%; 17,4%]


1,19 [1,15–1,23]

527,4 [430,4; 617,1]

16% [13%; 18,7%]


2a. táblázat A deprivációs-index alapján csoportosított kerületek 25–64 éves lakosságának rosszindulatú daganatok okozta halálozása, többlet halálozási esetszámai és az ezeknek megfelelő járulékos kockázati hányadok a budapesti férfiak körében a fővárosi halálozási kockázathoz viszonyítva 2001–2010 között


Többlet esetszám



0,77 [0,72–0,82]

-275,7 [-356,6; -201,3]

-29,9% [-38,9%; -22%]

2. csoport

0,9 [0,86–0,94]

-234,9 [-329,5; -129,2]

-11,1% [-16,3%; -6,4%]

3. csoport

1 [0,96–1,04]

3 [-113,6; 104,9]

0% [-4,2%; 3,8%]

4. csoport

1,07 [1,01–1,14]

81,7 [11,8; 146]

6,5% [1%; 12,3%]


1,18 [1,14–1,23]

425,9 [340,8; 518,9]

15,3% [12,3%; 18,7%]


2b. táblázat A deprivációs-index alapján csoportosított kerületek 25–64 éves lakosságának rosszindulatú daganatok okozta halálozása, többlet halálozási esetszámai és az ezeknek megfelelő járulékos kockázati hányadok a budapesti nők körében a fővárosi halálozási kockázathoz viszonyítva 2001–2010 között



Többlet esetszám


0,57 [0,45–0,7]

-64,8 [-103,9; -36,4]

-75,4% [-122,2%; -42,9%]

2. csoport

0,73 [0,64–0,84]

-77,2 [-118,1; -40]

-37% [-56,3%; -19%]

3. csoport

0,95 [0,85–1,06]

-18,4 [-58,9; 18,9]

-5,3% [-17,6%; 5,7%]

4. csoport

1,11 [0,95–1,29]

15,2 [-8,4; 35,7]

9,9% [-5,3%; 22,5%]


1,46 [1,34–1,6]

145,1 [116,2; 171,8]

31,5% [25,4%; 37,5%]



3a. táblázat A deprivációs-index alapján csoportosított kerületek 25–64 éves lakosságának légzőrendszer betegségei okozta halálozása, többlet halálozási esetszámai és az ezeknek megfelelő járulékos kockázati hányadok a budapesti férfiak körében a fővárosi halálozási kockázathoz viszonyítva 2001–2010 között


Többlet esetszám



0,68 [0,52–0,88]

-27,2 [-53,5; -7,9]

-47,1% [-92,3%; -13,6%]

2. csoport

0,82 [0,69–0,97]

-28,9 [-59,3; -4,1]

-22% [-44,9%; -3,1%]

3. csoport

0,9 [0,78–1,05]

-18,3 [-49,1; 8,3]

-11,1% [-28,2%; 4,8%]

4. csoport

1,25 [1,02–1,52]

19,6 [1,9; 33,5]

20% [2%; 34,2%]


1,33 [1,17–1,52]

54,8 [32; 75,3]

24,8% [14,5%; 34,2%]


3b. táblázat A deprivációs-index alapján csoportosított kerületek 25–64 éves lakosságának légzőrendszer betegségei okozta halálozása, többlet halálozási esetszámai és az ezeknek megfelelő járulékos kockázati hányadok a budapesti nők körében a fővárosi halálozási kockázathoz viszonyítva 2001–2010 között



Többlet esetszám



0,72 [0,64–0,8]

-119,7 [-172,7; -76,8]

-38,9% [-56,3%; -25%]

2. csoport

0,92 [0,86–0,99]

-68,7 [-128,8; -8]

-8,7% [-16,3%; -1%]

3. csoport

0,98 [0,93–1,04]

-18,8 [-79,9; 40,8]

-2% [-7,5%; 3,8%]

4. csoport

1,04 [0,95–1,14]

19,1 [-24,9; 58,1]

3,8% [-5,3%; 12,3%]


1,19 [1,12–1,26]

188,2 [127,5; 245,6]

16% [10,7%; 20,6%]


4a. táblázat A deprivációs-index alapján csoportosított kerületek 25–64 éves lakosságának külső okok miatti halálozása, többlet halálozási esetszámai és az ezeknek megfelelő járulékos kockázati hányadok a budapesti férfiak körében a fővárosi halálozási kockázathoz viszonyítva 2001–2010 között


Többlet esetszám


0,74 [0,62–0,88]

-44,5 [-78,5; -17,5]

-35,1% [-61,3%; -13,6%]

2. csoport

0,89 [0,8–1]

-37,3 [-75,5; 0]

-12,4% [-25%; 0%]

3. csoport

0,94 [0,85–1,04]

-24,2 [-70,1; 15,3]

-6,4% [-17,6%; 3,8%]

4. csoport

1,29 [1,13–1,47]

49,8 [25,5; 71]

22,5% [11,5%; 32%]


1,15 [1,05–1,26]

56,2 [20,5; 88,9]

13% [4,8%; 20,6%]



4b. táblázat A deprivációs-index alapján csoportosított kerületek 25–64 éves lakosságának külső okok miatti halálozása, többlet halálozási esetszámai és az ezeknek megfelelő járulékos kockázati hányadok a budapesti nők körében a fővárosi halálozási kockázathoz viszonyítva 2001–2010 között



4.2. Egészségmagatartás 4.2.1. Bevezetés

4.2.2. Dohányzási szokások

A nemzetközi összehasonlítások szerint az egészség megőrzése és fejlesztése szempontjából a magyar népesség irracionális életmódot folytat. Az EUROSTAT 2009-es adatai alapján az EU országaiban a felnőtt nők 36,9%–56,7%-a, a férfiak 51%–69,3%-a elhízott vagy túlsúlyos. Magyarországon minden második felnőtt nő, a férfiaknak pedig 60%-a elhízott vagy túlsúlyos. A WHO Európai Iroda adatbázisa alapján a 15 év feletti lakosság 26,3%-a napi rendszerességgel dohányzott 2008ban az EU15 országokban, aminél lényegesen magasabb volt a magyarországi dohányzók aránya (30,4%). A tisztaszesz-fogyasztás 9,35 l/fő/év volt az EU15 országokban és 11,6 l/fő/ év Magyarországon 2007-ben. Az EU15 referencia adat az éves 1 főre jutó átlagos gyümölcs/zöldség fogyasztásban 242,5 kg/ fő volt, míg egy fő átlagosan Magyarországon csak 176,3 kgot fogyasztott. Kábítószer fogyasztással kapcsolatosan 46,2/ 100 000 volt a magyarországi szakintézményi felvételek száma egy évben, ami lényegesen magasabb, mint az EU15 tagországok 34/100 000 gyakorisági átlaga. A betegségekhez vezető életmód hosszú időre előre megalapozza a kedvezőtlen népegészségügyi mutatókat. Az életmód befolyásolható; bizonyítottan hatékony eszközök állnak rendelkezésre ehhez, amelyek közül meglehetősen keveset használnak hazánkban. A budapestiek életmódjának megismerése abból a szempontból fontos, hogy meghatározhatók legyenek azok a területek, ahol speciális (az átlagos magyarországi problémákhoz hozzáadódó) egészségmagatartási problémák vannak, azaz ahol az általános magyarországi problémakezeléshez kapcsolódóan speciális budapesti beavatkozásokra is szükség van.

A fiatal férfiaknak harmada (35,5%), a fiatal nőknek pedig közel negyede (22,1%) dohányzott rendszeresen Budapesten 2009-ben. A középkorú férfiak és nők harmada rendszeres dohányos. Az idős férfiak és nők között egyaránt nagyon ritka, 7% körüli a rendszeres dohányzás. Vidéken a férfiak mindegyik korcsoportban magasabb arányban dohányoznak, mint Budapesten, de a különbség csak az idős férfiak esetében szignifikáns. Nők esetében a fiatalok és az idősek dohányzási szokásai azonosak Budapesten és vidéken, de a középkorú nők Budapesten lényegesen gyakrabban dohányoznak (31. ábra).

Módszerek Az Európai lakossági egészségfelmérés (ELEF) az első, nemzetközileg standardizált felmérés Magyarországon, melyet 2009-ben rögzítettek. A 15 éves és idősebb populációból ös�szesen 7000 főt kerestek fel 449 településen. A részvételi arány 72%-os volt. Jelen elemzésben annak a 4899 felnőttnek az adatai kerültek felhasználásra, akik az adatfelvételkor legalább 18 évesek voltak. A vizsgálat adatbázisát a Központi Statisztikai Hivatal bocsátotta a tanulmány szerzőinek rendelkezésére (V. táblázat). Az életmódi elemek előfordulási gyakorisága nemenként és fiatalok (18–34 évesek), középkorúak (35-64 évesek), illetve idősek (65 évnél idősebbek) között került meghatározásra, a fővárosi egészségmagatartás meghatározó elemeit a vidéki referencia szinttel összevetve (Fisher exact teszttel vizsgálva). A teljes minta elemszáma a rétegzést a fenti három korcsoportra korlátozta.

Vidéki férfiak

Budapesti férfiak

Vidéki nők

Budapesti nők

18–34 éves

591

77

574

78

35–64 éves

1 038

135

1 171

189

65+

323

61

559

103

V. táblázat A vizsgált minta demográfiai összetétele

4.2.3. Alkoholfogyasztás A rendszeres alkoholfogyasztók aránya a férfiak minden korcsoportjában nagyobb, mint a nők azonos korcsoportjában. A férfiak és a vidéken élő nők között a rendszeres alkoholfogyasztók aránya az életkorral folyamatosan emlkedik, míg Budapesten a fiatal nők között gyakoribb a rendszeres alkoholfogyasztás, mint a középkorúak között. Míg a budapesti és a vidéki férfiak körében a rendszeres alkoholfogyasztás gyakorisága közötti különbség egyik korcsoportban sem bizonyult statisztikailag szignifikánsnak, addig statisztikailag is igazolható volt, hogy mind a fiatal, mind pedig a középkorú budapesti nők között lényegesen több a rendszeres alkoholfogyasztó, mint a vidéki hasonló korcsoportba tartozó nők körében (40. ábra). A vidéki férfiak körében az életkorral emelkedett a nagyivók részaránya, ami a budapesti férfiak esetében nem volt tapasztalható. Az idős budapesti férfiak körében lényegesen alacsonyabb volt a nagyivás gyakorisága, mint a középkorú budapesti férfiak között. A budapesti fiatal nők körében a nagyivók aránya meghaladja a 6%-ot, ami lényegesen magasabb a középkorú és idős társaik körében észlelt gyakoriságnál. A fiatal nők esetében tapasztalt Budapest-vidék különbség


40% 35% Előfordulás

30% 25% 20% 15% 10% 5% 0% 18-34 éves

35-64 éves

65 felett

18-34 éves

35-64 éves

65 felett vidék (férfi) BP (férfi) vidék (nő) BP (nő)

39. ábra Napi rendszerességgel dohányzók aránya Budapesten és vidéken 2009-ben 60%

Előfordulás

50% 40% 30% 20% 10% 0% 18-34 éves 35-64 éves 65 felett 18-34 éves 35-64 éves 65 felett vidék (férfi) BP (férfi) vidék (nő) BP (nő)

40. ábra Rendszeres alkoholfogyasztók aránya Budapesten és vidéken, 2009-ben statisztikailag is szignifikánsnak bizonyult. Az idős férfiak esetében megfigyelt jelentős Budapest-vidék különbség statisztikailag nem volt bizonyítható a 65 év feletti vizsgálati minta alacsony elemszáma miatt (41. ábra).

tatkozott a vidéki és a budapesti fogyasztók arányának különbsége, s eszerint a középkorú fővárosi nők lényegesen gyakrabban fogyasztottak kábítószert, mint a hasonló korcsoportba tartozó vidéki nők.

4.2.4. Kábítószer-fogyasztás

4.2.5. Táplálkozás

Az Európai Lakossági Egészségfelmérés által vizsgált 4899 felnőttből 19 jelezte, hogy az adatfelvételt megelőző 12 hónapban kábítószert fogyasztott. Ez a 0,4%-os gyakoriság nem tűnik reálisnak. Egyetlen olyan demográfiai réteg volt azonosítható, ahol statisztikai ellenőrzés után is lényegesnek mu-

Az ELEF eredményei alapján, Magyarországon a felnőttek 68,8%-a fogyaszt naponta gyümölcsöt; az életkorral mindkét nemben folyamatosan emelkedik azoknak az aránya, akik napi rendszerességgel fogyasztanak gyümölcsöt (42. ábra). Vidéken a nők, Budapesten a férfiak fogyasztanak valamivel


0,14 0,12

Előfordulás

0,10 0,08 0,06 0,04 0,02 0,00 18-34 éves

35-64 éves

65 felett18

-34 éves

35-64 éves

65 felett vidék (férﬁ) BP (férﬁ) vidék (nő) BP (nő)

41. ábra Nagyivók aránya Budapesten és vidéken 2009-ben. 100% 90% 80% Előfordulás

70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 18-34 éves

35-64 65 18-34 éves fölöttiek éves

35-64 65 éves fölöttiek vidék (férfi) BP (férfi) vidék (nő)

42. ábra BP (nő) Napi rendszerességgel gyümölcsöt fogyasztók aránya Budapesten és vidéken 2009-ben több gyümölcsöt. Lényeges vidék-Budapest eltérés csak a 65 év feletti férfiak esetében figyelhető meg: a budapestiek körében szignifikánsan magasabb a napi rendszerességgel gyümölcsfogyasztók aránya. A zöldségfogyasztás elmarad a gyümölcsfogyasztástól (a felnőttek 52,5%-a fogyaszt naponta zöldséget). Férfiak és vidéki nők esetében a korral emelkedik az egészséges táplálkozási mintát követők aránya, míg a fővárosi nők között némileg csökken az életkor előrehaladtával a napi rendszerességgel zöldséget fogyasztók aránya. Budapest-vidék eltérést két demográfiai rétegben lehetett igazolni (határérték szignifikanciával): a vidéki szintnél magasabb a budapesti napi fogyasz-

tók aránya a 65 év feletti férfiak és 18-34 éves nők körében (43. ábra).

4.2.6. Fizikai aktivitás Az ELEF a fizikai aktivitás mérésekor az adatfelvételt megelőző 7 napot jellemző fizikai aktivitás szintjének megállapítására tett kísérletet, miután a kérdezőbiztosok minden adatfelvétel előtt kötelezően elmagyarázták a válaszadónak, hogy minden (sporttal, munkahelyi és otthon végzett munkával, hobbival, közlekedéssel kapcsolatos) fizikai aktivitást együttesen kell figyelembe venni.


80% 70%

Előfordulás

60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 18-34 éves

35-64 éves

65 felett

18-34 éves

35-64 éves

65 felett vidék (férfi) BP (férfi) vidék (nő)

43. ábra BP (nő) Napi rendszerességgel zöldséget fogyasztók aránya Budapesten és vidéken 2009-ben 35% 30%

Előfordulás

25% 20% 15% 10% 5% 0% 18-34 éves

35-64 éves

65 felett

18-34 éves

35-64 éves

65 felett vidék (férfi) BP (férfi) vidék (nő)

44. ábra BP (nő) Napi rendszerességgel testmozgást végzők aránya Budapesten és vidéken 2009-ben A felmérés szerint annak ellenére, hogy a megfelelő fizikai aktivitás hiánya rizikótényező számos betegség tekintetében, a nők mindegyik korcsoportjában csak 10-20% között volt a napi rendszerességgel testmozgást végzők aránya. Lényeges korcsoportonkénti különbséget illetve vidék-Budapest eltérést a nők körében nem lehetett kimutatni. A vidéki középkorú férfiaknál a fővárosiak szignifikánsan kevesebbet mozognak, de az idősebbek között már a budapestiek körében magasabb statisztikailag is igazolhatóan a napi rendszerességgel testmozgást végzők aránya (azonban esetükben sem éri el a 30%-ot a rendszeresen mozgók aránya) (44. ábra).

4.2.7. Testtömeg index A túlsúly és az elhízás (együttesen a 25 feletti testtömegindex) számos betegség és kóros állapot tekintetében jelent kockázati tényezőt. A vidékiek között mindegyik elemzett demográfiai rétegben magasabb volt a túlsúlyosak aránya, mint Budapesten. Az idős budapesti férfiak kisebb gyakorisággal túlsúlyosak, mint a vidéki férfiak és általában az idős nők. A fiatal és az idős férfiak, illetve a fiatal és középkorú nők esetében észlelt különbségek statisztikailag is igazolhatóak voltak (45. ábra).


80% 70%

Előfordulás

60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 18-34 éves

35-64 éves

65 feletti

18-34 éves

35-64 éves

65 feletti vidék (férfi) BP (férfi)

vidék (nő) 45. ábra Elhízottak és túlsúlyosak aránya Budapesten és vidéken 2009-ben BP (nő)

4.2.8. A budapesti lakosság egészségmagatartásának sajátosságai Az Európai Lakossági Egészségfelmérés 2009-es magyarországi adatfelvétele volt a legutolsó reprezentatív felmérés, ami megbízható adatgyűjtési módszereket használt, és a legfontosabb életmódi elemek többségéről kellően pontos információkkal szolgált. Erre az adatforrásra támaszkodva a budapestiek életmódja az egyes kockázati tényezők illetve protektív faktorok előfordulási gyakoriságán keresztül írható le (VI. táblázat). Több vonatkozásban is igazolható, hogy a fővárosiak életmódja eltér a vidékiekétől, s az egyes magatartásformák előfordulási gyakoriságának különbsége révén kockázat-különbségek is meghatározhatók. Az érintett demográfiai réteg (nem és korcsoport) budapesti létszámának az ismeretében és ennek a számított kockázat-különbségnek a felhasználásával becsülhető, hogy hány felnőtt életmódja alakul a fővárosi viszonyoknak köszönhetően az országos viszonyoktól eltérően. Ezen többlet esetszámok használatával mód van a fővárosi életmód veszélyességének (vagy éppen protektív szerepének) jellemzésére és azonosíthatók azok a területek, melyeken a beavatkozási igény a legnagyobb, azaz megadható, hogy mely területeken rosszabb a fővárosiak helyzete, mint azt a magyarországi gazdasági, kulturális környezetben (a vidéki lakosság példájával bizonyíthatóan) elérhető lenne (VII. táblázat). A budapesti életmód kedvező sajátosságainak köszönhetően: (1) az idős férfi között 10 485-tel kevesebb dohányzik, 7 864-gyel több mozog rendszeresen és 14 360-nal többen fogyasztanak naponta gyümölcsöt, illetve 15 386-tal naponta zöldséget, mint az a vidéki viszonyok alapján várható lenne; (2) és a fiatal nők között 25 271-gyel fogyasztanak többen naponta zöldséget.

A fővárosi életmód negatív sajátosságainak következtében a vidéki szinttől való elmaradás mértéke alapján: (1) 13 959 fiatal nő nagyivó, és 30 912 rendszeres alkoholfogyasztó; (2) 20 929 középkorú nő rendszeres alkoholfogyasztó, 6 849 kábítószer használó és 30 822 rendszeresen dohányzó; (3) 25 342 középkorú férfi nem végez rendszeres fizikai aktivitást. Összességében elmondhatjuk, hogy a betegségek kialakulása szempontjából fontos életmódi tényezők szempontjából a budapesti idős férfiak életmódja kedvezőbb, a fővárosi fiatal illetve középkorú nők életmódja pedig kedvezőtlenebb, mint azt a vidéki Magyarország referencia adatai alapján várhatnánk.


Rendszeresen dohányzók

Rendszeres alkoholfogyasztók

Nagyivók

Kábítószerfogyasztók

Naponkénti gyümölcsfogyasztók Naponkénti zöldségfogyasztók Napi rendszeres testmozgást végzők Elhízottak és túlsúlyosak aránya

korcsoportok

Vidék (férfi)

Budapest (férfi)

Vidék (nő)

Budapest (nő)

18-34 éves

36,5% (214)

35,5% (27)

25,5% (146)

22,1% (17)

35-64 éves

36,9% (382)

31,1% (41)

26,1% (303)

34,2% (64)**

65 felett

16,0% (51)*

6,8% (4)

6,1% (34)

7,0% (7)

18-34 éves

17,4% (103)

23,4% (18)

3,0% (17)

16,7% (13)**

35-64 éves

42,2% (438)

34,8% (47)

6,1% (71)

11,6% (22)**

65 feletti

48,3% (156)

36,1% (22)

8,2% (46)

12,6% (13)

18-34 éves

3,6% (21)

7,8% (6)

0,2% (1)

6,4% (5)**

35-64 éves

11, 6% (120)

12,6% (17)

1,0% (12)

1,6% (3)

65 feletti

11,8% (38)

4,9% (3)

1,1% (6)

1,9% (2)

18-34 éves

3,2% (19)

6,5% (5)

1,2% (7)

1,3% (1)

35-64 éves

0,4% (4)

0,7% (1)

0,3% (3)

2,1% (4)**

65 felett

NA

1,6% (1)

NA

1,0% (1)

18-34 éves

48,9% (289)

45,5% (35)

64,3% (369)

62,8% (49)

35-64 éves

63,1% (655)

62,0% (83)

76,7% (897)

72,0% (136)

65 felett

75,9% (245)

88,5% (54)**

85,7% (478)

79,6% (82)

18-34 éves

38,4% (227)

44,2% (34)

49,1% (282)

60,3% (47)*

35-64 éves

48,7% (506)

51,1% (69)

58,7% (687)

59,3% (112)

65 fölöttiek

55,4% (179)

68,9% (42)*

59,3% (331)

53,4% (55)

18-34 éves

21,7% (128)

6,5% (5)

16,6% (95)

11,5% (9)

35-64 éves

23,4% (243)**

15,7% (21)

17,7% (207)

15,3% (29)

65 felett

22,6% (73)**

29,5% (18)

13,1% (73)

12,6% (13)

18-34 éves

42,3% (250)*

31,2% (24)

23,6% (135)**

11,7% (9)

35-64 éves

70,6% (733)

65,9% (89)

58,6% (683)**

49,7% (93)

65 felett

71,2% (230)**

57,4% (35)

67,7% (377)

61,7% (63)

* jelentős eltérések: * p~0,05 (hatáérték körüli szignifikancia); ** p<0,05 (szignifikáns)

VI. táblázat Az Európai Lakossági Egészségfelmérés életmódra vonatkozó eredményei Budapesten és vidéken 2009-ben


Életmódi elem

Nem

Kor–csoport

Budapesti előfordulási arány

Vidéki előfordulási arány

Kockázat– különbség

Érintett budapesti népesség

Többlet esetszám

Rendszeres dohányzás

férfiak

65 +

6,8

16

-9,2

113 970

-10 485

Rendszeres dohányzás

nők

35–64 éves

34,2

26,1

8,1

380 519

30 822

Rendszeres fizikai aktivitás

férfiak

35–64 éves

15,7

23,4

-7,7

329 120

-25 342

Rendszeres fizikai aktivitás

férfiak

65 +

29,5

22,6

6,9

113 970

7 864

Napi gyümölcsfogyasztás

férfiak

65 +

88,5

75,9

12,6

113 970

14 360

Kábítószerfogyasztás

nők

35–64 éves

2,1

0,3

1,8

380 519

6 849

Nagyivó

nők

18–34 éves

6,4

0,2

6,2

225 635

13 989

Rendszeres alkoholfogyasztás

nők

18–34 éves

16,7

3

13,7

225 635

30 912

Rendszeres alkoholfogyasztás

nők

35–64 éves

11,6

6,1

5,5

380 519

20 929

Napi zöldség fogyasztás

férfiak

65 +

68,9

55,4

13,5

113 970

15 386

Napi zöldség fogyasztás

nők

18–34 éves

60,3

49,1–

11,2

225 635

25 271

VII. táblázat A fővárosi viszonyoknak köszönhetően speciális életmódot folytató budapestiek létszáma




 



 









   

4.3. Budapest környezetegészségügyi helyzete





















 



















      

 









  















     Nincs mérés











Kiváló (1) Jó (2) Megfelelő (3) Szennyezett (4) Erősen szennyezett (5)

2007



 



2008

 

 

 

 

   

   









  





  



  

















2010

Adatok forrása: www.kvvm.hu/olm

46. ábra Budapest levegőjének kén-dioxid szennyezettsége a légszennyezettségi index szerint (2007–2010) A környezeti tényezők egészségi állapotra gyakorolt hatása az egészségdeterminánsok vonatkozásában a legrégebbi felismerés. A tényezők között tradicionálisan elemzett a levegő és a víz állapota, s viszonylag új elemként szerepel a környezetegészségügyi tényezők sorában a zaj és a sugárzás hatásainak vizsgálata.

4.3.1. a levegő állapota budapesten A levegő az emberiség életadó környezetének alapvető öszszetevője, melynek szennyeződése nagy populáció egészségét veszélyeztetheti. A légköri levegő aerodiszperz rendszer, azaz gázok elegyében szilárd és cseppfolyós elemeket tartal-

4. a lakosság egészségi állapotát befolyásoló tényezők budapest egészségterv 2012 







2009

150





















   























      

    

 

  

   



  









 







     Nincs mérés



 





Kiváló (1) Jó (2) Megfelelő (3) Szennyezett (4) Erősen szennyezett (5)

2007





 



2008

 







 

    

   







   



  

 



 



















2009

2010


47. ábra Budapest levegőjének nitrogén-dioxid szennyezettsége a légszennyezettségi index szerint (2007–2010) maz. Környezetegészségügyi szempontból a tiszta levegő nem tartalmaz élettani határértékeket meghaladó koncentrációban szennyező anyagokat, vagyis az élő szervezetre nem gyakorol egészségkárosító hatást. Légszennyező lehet gázszerű anyag és szilárd részecske egyaránt, melyek pontszerű forrásból vagy diffúz módon kerülhetnek a légtérbe.

4.3.1.1. Gázszennyezők és szálló por A leggyakoribb gázszennyezők közé az elsősorban a tüzelésből származó kén-dioxid, a gáztüzelés, valamint a közlekedés hatására levegőbe kerülő nitrogén-dioxid, nitrogénoxidok és a szén-monoxid sorolható, valamint az ózon, ami a fotokémiai oxidánsok csoportjába tartozik. A gázszennyezők közül a nitrogén-dioxid és a nitrogénoxid koncentrációja elsősorban Budapest belvárosi kerülete-

4. a lakosság egészségi állapotát befolyásoló tényezők budapest egészségterv  2012

151



 











    





















      

   

 



    







 















   







2007



  

    Nincs mérés  Kiváló (1)  Jó (2) Megfelelő (3) Szennyezett (4) Erősen szennyezett (5)





2008



 







 

    

   









 

 





   



 

















2009

2010


48. ábra Budapest levegőjének nitrogén-oxid szennyezettsége a légszennyezettségi index szerint (2007–2010) iben kritikus, a légszennyezettségi index alapján e kerületek levegője egyértelműen szennyezettnek minősíthető. A szilárd részecskék közül kiemelkedő jelentőséggel bír a szálló por. Ez a levegőbe került por finom frakciója, 5 µm – zömmel 2 µm – átmérő alatti részecskékből áll, ami különösen veszélyes az emberi egészségre, ugyanis a tüdő mélyebb részeibe is lejuthat. (PM10: particulate matter; a 10 µm alatti méretű szemcsék frakciója)

A levegőminőség értékelését az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat végzi automata mérőállomások által rendeletekben meghatározott módszerekkel nyert adatai alapján, a releváns egészségügyi határértékek, tájékoztatási és riasztási küszöbértékek figyelembe vételével (1–8. ábrák). A mérőállomások által mért adatok éves átlagértékei alapján a „légszennyezettségi index” kerül meghatározásra (XV. táblázat). Az 46–53. ábrákon Budapest mérőállomásainak eloszlása és az általuk meghatározott értékek alapján környezetük szeny-

4. a lakosság egészségi állapotát befolyásoló tényezők 

budapest egészségterv 2012



152 





















   















 

 

      

    











     

 







 















 

     Nincs mérés





Kiváló (1)  Jó (2) Megfelelő (3) Szennyezett (4) Erősen szennyezett (5)

2007



 



2008

 







 

    

   



 



  

 



   





  

















2009

2010


49. ábra Budapest levegőjének szén-monoxid szennyezettsége a légszennyezettségi index szerint (2007–2010) nyezettségi kategóriákba sorolása látható szennyező komponensenként, a 2007–2010-es évekre vonatkozóan. Az adott mérőállomás „összesített index” szerinti besorolása a legkedvezőtlenebb indexű szennyező komponens szerint került meghatározásra. Budapest települést a mért szennyező komponensek összesített indexe szerint térképes ábrázolás mutatja be (az összesítés az állomások adatainak átlagából adódik). Budapest levegője az összesített index szerint szennyezettnek tekinthető. Elsősorban a közlekedés-eredetű légszeny-

nyezés (főleg a szálló por szennyezés) a legjelentősebb, de a lakossági fűtés és az ipari tevékenység is jelentős kibocsátó tényező. A szálló por koncentráció rövidtávú emelkedése izgatja a nyálkahártyákat, köhögést és nehézlégzést válthat ki, a tüdőben felszívódva gyulladásos folyamatot indíthat el. Hoszszú távú hatása a várható élettartam jelentős csökkenése a szív-és érrendszeri, légzőszervi betegségek, valamint a tüdőrák miatti halálozás növekedése következtében.

4. a lakosság egészségi állapotát befolyásoló tényezők budapest egészségterv  2012

153 







                  



 

 

























   















          





         Nincs mérés  

Kiváló (1)  Jó (2) Megfelelő (3) Szennyezett (4) Erősen szennyezett (5)

2007





2008



 







 

    

   



   







 



  





  

















2009

2010


50. ábra Budapest levegőjének ózon szennyezettsége a légszennyezettségi index szerint (2007–2010)

4. a lakosság egészségi állapotát befolyásoló tényezők 

budapest egészségterv 2012



154 









                   











      

    











   



 





          





           Nincs mérés



 Kiváló (1) Jó (2) Megfelelő (3) Szennyezett (4) Erősen szennyezett (5)

2007

 





2008

 







 

    

   







  



 





 





 

















2009

2010


51. ábra Budapest levegőjének szálló por szennyezettsége a légszennyezettségi index szerint (2007–2010)

4. a lakosság egészségi állapotát befolyásoló tényezők budapest egészségterv  2012

155 







                  





 

  

 









  















         





          Nincs mérés Kiváló (1)  Jó (2) Megfelelő (3) Szennyezett (4) Erősen szennyezett (5)



2007





2008



 

 





 

   

   



   



  









  

















2010


52. ábra Budapest levegőjének benzol szennyezettsége a légszennyezettségi index szerint (2007–2010)

4. a lakosság egészségi állapotát befolyásoló tényezők budapest egészségterv 2012



156 





2009











                      











      

    











   





 



          







            Nincs mérés



 Kiváló (1) Jó (2) Megfelelő (3) Szennyezett (4) Erősen szennyezett (5)

2007



 

2008

 







 

    

   







 



 

 













 





 







2009

2010


53. ábra Budapest levegőjének szennyezettsége az összesített index szerint a légszennyezettségi index alapján (2007–2010)

4. a lakosság egészségi állapotát befolyásoló tényezők budapest egészségterv  2012

157 



Index

Értékelés

Nitrogén oxidok (mint NO2) µg/m3

Nitrogéndioxid µg/m3

Kén-dioxid µg/m3

Ózon µg/m3

PM µg/m3

Szénmonoxid µg/m3

Benzol µg/m3

középérték

középérték

középérték

középérték

középérték

középérték

középérték

éves

éves

éves

éves*

éves

éves

éves

1

kiváló

0–28

0–16

0–20

0–48

0–16

0–1 200

0–2

2

jó

28–56

16–32

20–40

48–96

16–32

1 200–2 400

2–4

3

megfelelő

56–70

32–40

40–50

96–120

32–40

2 400–3 000

4–5

4

szennyezett

70–140

40–80

50–100

120–220

40–80

3 000–6 000

5–10

5

erősen szennyezett

140–

80–

100–

220–

80–

6 000–

10–


VIII. táblázat Légszennyezettségi index

4.3.1.2. Szerves porok (pollenek és spórák) Budapest esetében feltételezhető, hogy a lakosság légúti megbetegedéseinek hátterében nem csak a klasszikus légszennyezők, hanem szerves porok (pollenek, spórák) is állnak, ezért ezek jelenlétének elemzése is elengedhetetlen a környezeti levegő minősítése szempontjából. Az allergiás megbetegedések világszerte növekvő incidenciája/prevalenciája miatt az aeroallergének monitorozása iránt egyre inkább megnőtt az igény mind az egészségügyi ellátás szereplői, mind a betegségben érintettek részéről. Az allergén expozició elkerüléséhez, de legalábbis csökkentéséhez és a megfelelő gyógyszeres kezeléshez fontos a légköri pollen- és gombaspórák összetételének, eloszlásának, szezonalitásának és lokális koncentrációjának ismerete. Magyarországon 1990. óta működik az ÁNTSZ Aerobiológiai Hálózata (az Országos Környezetegészségügyi Intézet irányításával), mely évente összegzi és közzéteszi a pollen és gombaspóra monitorozási adatokat. Budapesten egy „pollencsapda” (mintavevő) található, a IX. kerület külső részén (Gyáli út 2–6.), 23 méter magasságban. A minta összetételét a közvetlen környezet határozza meg: nyugaton és északnyugaton sűrűn beépített, nagy forgalmú városrész terül el. Északon gyérebb beépítettség mellett sok a változatos fa összetételű park és kert (Kerepesi úti temető, Orczy kert, Tisztviselő telep). Keleten meghatározó a Népliget közelsége. Délen kórházak, sportpályák, távolabb gyártelepek, vasútvonalak és a közéjük ékelődő gyomos parlagok terülnek el. A Gyáli út 2-6. területén megtalálható a platán, a tiszafa, a ciprusfélék, kisebb számban a nyír, a mogyoró, az eper, a vadgesztenye és a nyár. Az Aerobiológiai Hálózat 2008. évi adatai alapján az allergológiai szempontból kiemelt jelentőségű taxonok szezonálisan jellemző, legfontosabb adatait foglalja össze a IX. táblázat. A virágporzási szezon három, egymást kissé átfedő szakaszra tagolható:

* 8 órás futó átlag napi maximumainak átlaga egy naptári éven belül

– A fák virágzása, így a pollenszórás igen korán – február elején – kezdődik. Márciusban már a mogyoró, éger és a nyárfa virágpora is jelentős koncentrációban fordul elő a levegőben. Március közepétől kezdődően jelenik meg a nyírfa barkája (mely erős allergén hatással rendelkezik), amit május végéig elhúzódó pollináció kísér. Az éger szintén erős allergén virágpora március végére eltűnik a csapdából. – A klasszikus szénanátháért felelős fűfélék pollenkibocsátása jellegzetes éves csúcsot – május, június, július – mutat. A pollenkibocsátás kezdete, az első fű virágzása április végére tehető, majd ezután hirtelen jelenik meg nagyobb koncentrációban az ország többi nagyvárosához hasonlóan Budapesten is. – Az allergén gombák egész évben megtalálhatók a levegőben, koncentrációjuk változása évente jellegzetes, szabályos évi eloszlást mutat. A téli fagyok idején számuk minimálisra csökken, szaporodásuknak kedvez a meleg és a nedvesség, ezért koncentrációjuk tavasszal kezd emelkedni. Az éves csúcsértékek júniustól októberig mérhetők, koncentrációjuk alakulását elsősorban a csapadék befolyásolja. Az allergológiailag két legfontosabb – és általában a levegőben legnagyobb spóraszámmal jelen lévő – nemzetség az Alternalia és Cladosporium taxon. Jelentősége miatt célszerű külön elemezni a parlagfű pollen szennyezettségi adatokat. A parlagfű szezon fontosabb paramétereinek változását Budapesten a 2006–2008-as évek adatainak felhasználásával mutatja be a X. táblázat. 2008-ban az előző évhez képest a napi maximum érték mintegy négyszeresére, a szezon egészére jellemző pollenterhelés (az éves összpollenszám) pedig nyolcszorosára emelkedett Budapesten. A parlagfű pollenre érzékeny betegeknél 30 db pollen/m3 napi koncentráció felett már jelentkeznek a tünetek, ezért fon-


Allergén erősség

Szezonkezdet

Napi maximum ideje

Szezonvég

juhar

++

márc. 10.

ápr.10.

máj. 09.

5

51

éger

+++

febr. 07.

febr. 23.

márc. 05.

214

1356

parlagfű

++++

aug. 01.

aug. 31.

okt. 03.

766

9176

üröm

++++

aug. 02.

aug. 12.

szept. 04.

158

1479

nyír

+++

márc. 31.

ápr. 29.

május 04.

178

1886

kender

+

júl. 09.

aug. 12.

aug. 31.

123

1636

gyertyán

++

márc. 21.

ápr. 29.

május 01.

7

68

libatopfélék

+++

júl. 15.

aug. 12.

szept. 07.

35

581

mogyoró

+++

febr. 04.

febr. 06.

márc. 01.

61

402

tiszafafélék

++

febr. 23.

febr. 25.

május 02.

87

906

bükk

+

ápr. 22.

ápr. 29.

május 11.

8

36

kőris

+++

márc. 01.

márc. 12.

ápr. 28.

61

825

dió

+

ápr. 21.

ápr. 22.

május 23.

10

54

eperfa

+

ápr. 24.

ápr. 30.

május 12.

740

4810

fenyőfélék

+

ápr. 29.

jún. 05.

júl. 11.

19

282

útifű

+++

jún. 04.

jún. 22.

aug. 26.

22

428

platán

+++

ápr. 13.

ápr. 14.

ápr. 23.

299

1237

pázsitfűfélék

++++

máj. 15.

jún. 06.

aug. 31.

130

2638

nyárfa

++

márc. 01.

márc. 01.

márc. 28.

144

948

tölgy

+++

márc. 13.

márc. 17.

május 11.

56

679

lórom

+++

ápr. 29.

jún. 06.

aug. 01.

8

102

fűz

+++

márc. 01.

ápr. 11.

máj. 02.

45

409

szil

+

febr. 24.

márc. 01.

márc. 21.

25

83

csalánfélék

+++

jún. 07.

aug. 01.

aug. 26.

480

13561

Alternaria (penészgomba)

++++

márc. 30.

júl. 02.

nov. 06.

1888

48224

Cladosporium (fonalpenész)

++++

febr. 10.

júl. 02.

nov. 28.

13760

518336

Növény neve

Pollenszám Össz-pollenszám (db/m3) (db/m3) (napi maximum)

Forrás: Országos Környezetegészségügyi Intézet

IX. táblázat Allergológiai szempontból kiemelt jelentőségű taxonok szezonálisan jellemző legfontosabb adatai (Budapest, IX., ker. Gyáli út 2–6.; 2008.)

tos információ a szezonról, hogy egy évben hány napon mértek e határ feletti értéket. Budapesten ez az érték is növekedett 2008-ban, nemcsak a 2007-es, de a 2006-os értékhez viszonyítva is. A magas pollenterhelésű napok körül ki kell emelni azokat, amelyeken a napi koncentráció 100 db pollen/m3 fölé emelkedik (nagyon magas terhelés). Budapesten

a nagyon magas pollenterhelésű napok száma 2008-ban jelentősen emelkedett. A szezonra jellemző legfontosabb paramétereket megállapítható, hogy Budapesten – a korábbi évekhez hasonlóan – változatlanul fontos közegészségügyi probléma a parlagfű pollenterhelés (X. táblázat).


Évek

2006.

2007.

2008.

Összpollen

3033

1152

9054

Napi maximum (db pollen/m3)

483

188

766

30 db pollen/m3 feletti napi koncentráció értékkel jellemezhető napok száma

26

9

35

100 db pollen/m3 feletti napi koncentráció értékkel jellemez-hető napok száma

10

1

24

db pollen/m3

Forrás: Országos Környezetegészségügyi Intézet

X. táblázat A parlagfű-szezon fontosabb paramétereinek változása Budapesten 2006–2008 között

4.3.2. az ivóvíz környezetegészségügyi vonatkozásai

oldott állapotban jelen levő ionok mennyiségére következtethetünk.

A környezet igen fontos eleme a víz, számos komponense jelentős hatást gyakorol az egészségi állapotra. A szervezet vízszükségletének kielégítése alapvető létfeltétel. Az ivóvízzel szemben támasztott környezetegészségügyi követelmény, hogy ne tartalmazzon olyan anyagokat vagy mikroorganizmusokat, melyek az emberi egészséget bármilyen módon károsíthatják, ugyanakkor tartalmazza mindazokat az ásványi és kémiai anyagokat, melyekre a szervezet működéséhez elengedhetetlenül szükség van. Fontos követelmény továbbá, hogy fizikai tulajdonságaiban ne legyen kifogásolható, azaz színtelen, íztelen, szagtalan, átlátszó, valamint fogyasztásra alkalmas, megfelelő hőmérsékletű legyen. Az ivóvízminőség további fizikai tulajdonságainak karakterizálására használt speciális jellemző a vezetőképesség, pH és keménység, melyek folyamatosan állandó ellenőrzés alatt állnak. A víz keménységét elsősorban a karbonát, bikarbonát, szulfát, nitrát és klorid ionok adják, míg a vezetőképesség alapján a vízben

Vizsgált paraméter

4.3.2.1. Az ivóvíz szervetlen szennyező anyagai Ivóvízbázisaink igen sérülékenyek. A kontamináció eredetétől függően megkülönböztetünk elsődleges – azaz a vízadó területről származó -, és másodlagos – azaz a nyersvíz kitermelését követően bekövetkező – vízszennyezést. A tiszta vizekben is jelen lévő anyagokon kívül előforduló ionokat, fémeket, egyéb kémiai vegyületeket kémiai szennyezőknek tekintjük, melyek eredetük szerint természetes és antropogén forrásúak lehetnek. A vízminőségi vizsgálatok során rendszeresen ellenőrzött szervetlen kémiai szennyezést a klorid, szulfát, nitrát, nitrit ionok, valamint fémek, toxikus anyagok vízben mért egészségügyi határérték feletti koncentrációja jelenti. A háztartási és mezőgazdasági eredetű szennyvizekkel történt kontaminációra utal az ammonium ion jelenléte a vízben.

Minimum-Maximum

Egészségügyi határérték

pH

7,2–7,5

≥6,5 és ≤ 9,5

össz. keménység (mg/l CaO)

136–215

min. 50 – max. 350

vezetőképesség (µS/cm)

477–622

2500

nitrát (mg/l)

8,9–11,3

50

nitrit (mg/l)

<0,03

0,5

ammónium

<0,04

0,5

vas (µg/l)

19–57,7

200

mangán (µg/l)

1,16-4,71

50

klorid (mg/l)

21,7–27,4

250

Forrás: www.vizmuvek.hu/hu/fovarosi-vizmuvek

XI. táblázat Budapest közüzemi ivóvízének jellemző kémiai paraméterei (2011. december – a 23 kerület adatai alapján)


Bár természetes körülmények között is előfordul, általában emberi tevékenység következtében növekszik meg a talajvízben – a vízbázisokba jutó nitrátok átalakulásával – a nitrit ionok mennyisége is; jelenlétük korábbi szennyeződésre utal. Egészségügyi határérték feletti koncentrációja az arra fokozottan érzékeny populációban – mesterségesen táplált csecsemők körében – methemoglobinaemia betegséget okoz. A klorid és szulfát ionok egy része geológiai eredetű, de jelenléte ipari és háztartási szennyvíz-kontamináció révén is bejuthat az ivóvíztermelésre alkalmas vízbázisokba. A klasszikus mikroszennyezőktől – peszticidek, detergensek, fenolok – eltérően a fémek, nehézfémek jelenléte az ivóvízben azért jelent fokozott veszélyt, mert nem képesek a vízben lebomlani. Fokozottan kiemelt az arzén, mangán, vas, alumínium és bór jelentősége, melyek megengedett koncentrációját igen szigorú egészségügyi határértékek rögzítik. 4.3.2.2. Az ivóvíz szerves szennyező anyagai Az ivóvíz útján terjedő mikroorganizmusok okozta szen�nyezés az egységnyi vízmennyiségre vonatkoztatott telepszámmal jellemezhető. Közülük környezet-egészségtani szempontból általában az enterális patogén – elsősorban coliform – kórokozók a legjelentősebbek, melyek gyomor-, bélrendszeri tüneteket és lázas megbetegedést okozhatnak. Jó indikátor az adott vízmintából kitenyésző egységnyi telepszámra vonatkoztatott Escherichia coli telepszám, de szennyeződésre utal a Clostridium, Streptococcus baktériumok jelenléte is. A Pseudomonas aeruginosa baktérium kiemelt jelentőséggel bír annak ellenére, hogy a tápcsatornába jutva nem okoz egészségkárosodást, azonban sokszoros antibiotikum rezisztenciával rendelkező nosocomiális kórokozó, ezért jelenléte az ivóvízben nem engedhető meg. A víz minőségének jelentős szerepe van a nem fertőző betegségek kialakulásában is. Irodalmi adatok alátámasztják, hogy a lágy vizet fogyasztók között a szív- és érrendszeri megbetegedések előfordulási gyakorisága nagyobb, mint az

ideális keménységű vizet fogyasztók körében. Ugyanakkor a kemény vízzel ellátott területeken magasabb epe- és vesekő prevalenciát észlelnek a lakosság körében. Az ivóvíz minősége a magyar és európai közösségi jogszabályok által szigorúan szabályozott és az illetékes hatóság által ellenőrzött stratégiai fontosságú közegészségügyi kérdés. Kormányrendelet (201/2001. (X.25.)) szabályozza az ivóvíz minőségi követelményeit és az ellenőrzés rendjét. A vízminőség vizsgálata vízkémiai és mikrobiológiai elemzéseket jelent. Az ivóvíz szolgáltatóra (Fővárosi Vízművek) kiterjedő rendszeres, kötelező minőségellenőrzés során az ivóvíz-vizsgálatra akkreditált laboratóriumban keletkezett adatok alapján jellemezhető az ivóvízbiztonság (XI. táblázat). A szolgáltató által rendszeresen végzett „önellenőrzés” párosul az ivóvízbiztonság hatósági ellenőrzésével. A XI. táblázatban a főváros közüzemi ivóvizének jellemző kémiai paraméterei láthatók. Megállapítható, hogy az egészségügyi határértékhez viszonyítva egyik kémiai jellemző tekintetében sincs kifogásolható eredmény. A szintén rendszeresen végzett mikrobiológiai vizsgálatok során betegségokozó baktériumok (Escherichia coli, Enterococcusok) nem voltak kimutathatók az egyes ivóvíz mintákban. Budapest lakossága jó minőségű ivóvízzel ellátott, az ivóvíz egészséget veszélyeztető anyagokat nem tartalmaz. Az ivóvíz ellátottság és a szennyvízelvezetés arányát jellemző „közműolló” Budapest területén már 2007-ben szinte teljesen zártnak volt tekinthető, mivel a közcsatorna-hálózatba bekötött lakások aránya (97,8%) szinte megegyezett a vízvezeték-hálózatba bekötött lakások arányával (98,7%). A szennyvíz összegyűjtése Budapesten ugyan megoldott, de a szennyvíz jelentős része (kb.75 %-a) mechanikai és biológiai tisztítás nélkül kerül a Dunába.

4.3.3. Hulladék-szennyezés A fogyasztói társadalom fogyasztókra erőltetett termékeinek (eldobható flakonok, üveg palackok, műanyag csomago-

Évek

Veszélyes hulladék (tonna)

Nem veszélyes hulladék (tonna)

Összesen (tonna)

2004.

149 512

627 813

777 325

2005.

155 509

884 107

1 039 616

2006.

129 245

903 788

1 033 033

2007.

92 146

710 192

802 338

2008.

59 880

954 415

1 014 295

2009.

91 318

975 677

1 066 995

Összesen

677 610

5 055 995

5 733 602

Forrás: www.okir.kvvm.hu

XII. táblázat A Budapesten keletkezett elsődleges hulladék mennyisége 2004-2009 között


ló anyagok), illetve a megváltozott fogyasztói szokásoknak köszönhetően világszerte jellemző a hulladék mennyiségének növekedése. Így a települési szilárd hulladék mennyiségének szaporodása a fővárosra is jellemző. A hulladék szen�nyezi a környezetet, s ennek hatása nagy népességcsoportokat érinthet. A bomló szerves anyag tartalom miatt fertőzésveszélyt jelentenek. Jelentős lehet a talaj, a talajvíz és a felszíni vizek, sőt a szerves anyagok bomlása miatt a levegő szen�nyeződése is. Elősegíti a rovarok és rágcsálók szaporodását és nem utolsósorban jelenlétük esztétikailag is kifogásolható. A helyes hulladékkezelés, a hulladékgazdálkodási elvek betartása egyben fontos környezetegészségügyi feladat is. XII. táblázat bemutatja a 2004-2009 közötti években Budapesten keletkezett elsődleges hulladék mennyiségének alakulását. Évről-évre közel állandó, kb. egy millió tonna hulladék termelődik, számottevő csökkenés nem tapasztalható. A hulladék egy része ún. veszélyes hulladék; ennek részaránya viszont évről évre csökkent. A rendszeres hulladékgyűjtésbe bevont lakások aránya közel 100%. A fővárosban keletkezett hulladék egyharmad részét égetéssel ártalmatlanítják a rákospalotai hulladékégető műben, mely jelenleg is két új, korszerű kazánnal működik, a többi hulladéklerakóban deponálásra kerül Pusztazámoron és Dunakeszin.

4.3.4. Környezeti zaj A települési környezetben az élet minőségét befolyásoló tényezők között kiemelt jelentősége van a környezeti zajnak, s a zajszennyezést ma már a környezetminőség egyik mutatójaként értékelik. A környezeti zajt általában a külső téri hangnyomásszint jellemzi, ugyanis a belső térben a zajhatást az épületelemek akusztikai tulajdonságai és a helyiségek berendezése befolyásolja. Budapesten a legjelentősebb zajterhelések: a repülési, az üzemi, a vasúti és a közúti terhelés. A legjelentősebb környezeti zajforrások mellett említendő még az épületgépészeti berendezések, háztartási gépek által keltett zaj. Egyre több gép, berendezés működik a háztartásokban, elsősorban a többlakásos lakótelepi épületekben, így például a szellőztető ventillátorok, a fűtési keringető szivattyúk és transzformátorházak. A szokásos emberi tevékenységgel

együtt járó zajok ellen az épületen belüli hangszigetelés általában megfelelő védelmet nyújt, azonban az emberi együttélés szabályainak figyelmen kívül hagyása, az antiszociális magatartásformák miatt az épületen belüli zajkeltés nem elhanyagolható tényező. Az utóbbi években megszaporodtak a lakóépületekben, lakókörnyezetben működő kisvállalkozások és ezzel együtt az ezek által keltett zajproblémák is; növekedett például a kereskedelmi egységek telephelyére irányuló gépjárműforgalom. Az ipari tevékenységek, az üzletek, a vendéglátóhelyek környezetet károsító, a telephely környékét zavaró működésével szembesül a közigazgatási hatóság is; egyre jelentősebb számban érkeznek olyan beadványok, amelyekben a panaszosok az életminőséget kedvezőtlenül befolyásoló zajhatások megszüntetését kérik. A stratégiai zajtérképezés során felvett adatsor a lakosság zaj érintettségét mutatja (XIII. és XIV. táblázat) A táblázatban az ún. Lden az egyéves időtartamra vonatkoztatott átlagos súlyozott napi zajszintet jelenti. Ebben nagyobb súllyal szerepelnek az esti illetve az éjszakai időszakok. Az egy évre vetített átlagos éjszakai zajszint jelzése Léjjel. Egy 2004. évi Európai Uniós irányelv írja elő a nagyvárosokra (250 000 főnél nagyobb lakosságszámmal) vonatkozóan zajtérkép és ehhez intézkedési terv készítését. A térképek nem konkrét mérési adatok alapján készülnek, hanem számításokra alapulnak. Budapest „zajtérképe” és az ezzel kapcsolatos részletes szakmai háttér információ az interneten mindenki számára elérhető: http://terkep.budapest.hu/website/zajterkep_html/zaj_ index1.htm. A határértéket rendelet – 284/2007.(X.29.) Korm.rendelet - szabályozza, mely szerint éjjel, nagyvárosias beépítésnél 45 dB(A) zajszint még elfogadható, nappal pedig 55 db(A) a határérték. Ezek figyelembe vételével megállapítható, hogy a főváros lakosságának kb. fele zajártalomnak van kitéve. A zaj nemcsak a hallórendszert károsítja. A határértéket meghaladó zajszint esetén idegrendszeri tünetek lépnek fel és különböző élettani funkciók károsodhatnak, betegségek alakulhatnak ki. Az elalvás gátlásával alvászavarok lépnek fel, a stresszhatások miatt nő a magasvérnyomás betegség gyakorisága. Magatartászavarok, ingerlékenység, idegesség,

Hangnyomásszint Lden (dB)

Lakóépületek száma

Lakások száma

55–59

25830

259100

60–64

18202

253900

65–69

15591

315000

70–74

7007

251100

>75

1086

86200

Összesen

67716

1165300

Forrás: www.terkep.budapest.hu

XIII. táblázat A budapesti lakosság zaj érintettsége a hangnyomásszint függvényében (nappal)


Hangnyomásszint Léjjel (dB)

Lakóépületek száma

Lakások száma

50–54

21263

259600

55–59

15577

265800

60–64

9806

267300

65–69

2691

159600

>70

248

14400

Összesen

49585

966700

Forrás: www.terkep.budapest.hu

XIV. táblázat A budapesti lakosság zajérintettsége a hangnyomásszint függvényében (éjszaka)

fáradtság is jelentkezhet. Csökken az emberek figyelme, koncentrációképessége, végül a teljesítményük is. Az első fővárosi stratégiai zajtérképezés Budapesten 2007ben készült el, melyet a Fővárosi Közgyűlés elfogadott, majd ezt követően 2008-ban elkészült az intézkedési terv is. A zajtérképek elérhetőek a http://terkep.budapest.hu/website/zajterkep_html/zaj_index.htm website-on.

célja a monitorozás és az esetleges nagyobb szennyeződések kimutatása. Az utóbbi években előtérbe került a lakossági sugárterhelés becslése is. Budapest ivóvizét havi rendszerességgel ellenőrzi az ERMAH Laboratórium, 2010-ben a vezetékes ivóvízmintákban a 40K-re vonatkoztatott összes-béta aktivitáskoncentráció minden minta esetében a WHO ajánlás szerint ivóvízre vonatkoztatott referencia szint, 1,0 Bq/l alatt volt. A budapesti közüzemi ivóvízmintákban - a mesterséges forrásból származó sugárzás indikátoraként használt - 137Cs aktivitást sem a 2006–2009 közötti, sem az azt megelőző időszakban nem lehetett mérni. Az Országos Frederic Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet által működtetett TLD (termo-luminescens dosimetria) mérőhálózat mérési eredményeit a VIII. táblázat mutatja be. A talaj mesterséges eredetű sugárzásából a lakosságot érő külső sugárterhelés 5 µSv/év, míg a levegő és az élelmiszer 137Cs tartalmától származó belső sugárterhelés mindössze 0,3 µSv/év nagyságú. Összességében a mesterséges forrásokból származó 5,3 µSv/ év járulékos sugárterhelés elhanyagolhatóan kicsi a természetes forrásokból eredő, világátlagként elfogadott 2400 µSv/ év vagy a hazai felmérések alapján becsült 3100 µSv/év természetes forrásokból eredő lakossági sugárterhelés mellett.

4.3.5. Sugáregészségügyi helyzet Az élővilágot, beleérte az embert is – kisebb nagyobb mértékben – mindig és mindenhol éri a természetben jelenlévő radionuklidok által kibocsátott sugárzás. A természetes forrásokból eredő sugárterheléssel kapcsolatos ismeretek szerepe az utóbbi évtizedekben felértékelődött. A sugárzások környezet és egészségkárosító hatásai miatt – különösen a mesterséges források elterjedésével – a rendszeres ellenőrzés, a környezeti monitorozás elkerülhetetlen. Nemcsak a radioaktív anyaggal dolgozó üzem, laboratórium területén, hanem azok környezetében is ellenőrizni kell a sugárzás szintjét és az ilyen jellegű létesítményektől távol is hatékonnyá kell tenni a környezeti monitorozást. Ugyanakkor az esetleges üzemzavarokból, balesetekből eredő és gyorsan megjelenő radioaktív szennyeződés mellett a lassan kialakuló változás követése szintén fontos. Az Egészségügyi Radiológiai Mérő- és Adatszolgáltató Hálózat (ERMAH) által – Budapesten is – végzett vizsgálatok Év

I. negyedév

II. negyedév

III. negyedév

IV. negyedév

2006.

83

83

83

86

2007.

127

92

93

95

2008.

96

86

75

85

2009.

85

-

-

-

Forrás: www.osski.hu

XV. táblázat TLD mérőhálózat mérési eredményei 2006-2009 között negyedéves bontásban (Budapest IV; dózisteljesítmény: nSv/h)


3. A főváros lakosságának egészségi állapota. budapest egészségterv 2012

Recommend Documents