BUDAPEST EGÉSZSÉGTERV 2012
Budapest egészségterv 2012
Budapest egészségterv 2012
Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Népegészségügyi Kar 2012
Szerkesztette: Dr. Ádány Róza
Az elemzéseket készítették és írták: Dr. Ádány Róza Jenei Tibor Juhász Attila Dr. Legoza József Dr. Nagy Attila Nagy Csilla Dr. Sándor János
ISBN
Kiadó: Felelős kiadó: Kiadványterv: Fényképek: Nyomtatás és kötés: Felelős vezető: Készült Debrecenben, 2012-ben
Tartalomjegyzék
1. Bevezetés ............................................................................. 7 2. Budapest lakossága ............................................................. 9 2.1. Népesség .................................................................... 9 2.2. Népmozgalom ........................................................ 14 2.2.1. Természetes népmozgalom ......................... 14 2.2.2. Belső, külső vándorlás, tényleges szaporodás/ fogyás ............................................................. 17 3. A főváros lakosságának egészségi állapota .................... 23 3.1. A halálozás főbb jellemzői .................................... 23 3.1.1. Általános halálozás ....................................... 23 3.1.2. Korai halálozás ............................................. 27 3.1.2.1. Összes halálok miatti korai halálozás .................................... 28 3.1.2.2. Keringési rendszer betegségei miatti korai halálozás .................................... 30 3.1.2.3. Rosszindulatú daganatos betegségek okozta korai halálozás ....................... 35 3.1.2.4. Emésztőrendszer betegségei miatti korai halálozás .................................... 46 3.1.2.5. Légzőrendszeri betegségek miatti korai halálozás .................................... 50 3.1.2.6. Morbiditás, mortalitás külső okai szerinti halálozás ................................ 52 3.1.3. Külső ok szerinti időskori halálozás .......... 58 3.1.4. Fertőző betegségek és élősdiek okozta halálozás ........................................................ 62 3.2. Megbetegedési viszonyok ...................................... 67 3.2.1. Megbetegedések száma, gyakorisága ......... 69 3.2.2. Betegség kockázatok .................................... 74 3.2.3. Fokozott kockázattal magyarázható megbetegedések és az alacsony kockázatnak köszönhetően megelőzött megbetegedések száma ............................................................. 77 3.2.4. A legjelentősebb betegségkockázatok ........ 80 3.2.5. Megbetegedési kockázatok kiemelt jelentőségű kórképek esetében kerületenként ................................................ 85 3.2.6. Rosszindulatú daganatos megbetegedések a 25-64 éves korosztályban ......................... 92 3.2.7. Fertőző betegségek előfordulásainak gyakorisága ................................................. 109
4. A lakosság egészségét befolyásoló tényezők ............... 4.1. Társadalmi-gazdasági helyzet ............................. 4.1.1. A társadalmi-gazdasági helyzet egyenlőtlenségei ......................................... 4.1.2. Lakáshelyzet, közmű-ellátás ..................... 4.1.3. Oktatás ......................................................... 4.1.4. Bölcsődék .................................................... 4.1.5. Gazdaság, foglalkoztatás ........................... 4.1.6. Munkanélküliség ........................................ 4.1.7. Szociális ellátás ........................................... 4.1.8. Családi állapot, társas támogatottság ....... 4.1.9. Hajléktalanok ellátása ................................ 4.1.10. A társadalmi-gazdasági státusz kapcsolata a halálozással .......................... 4.2. Egészségmagatartás .............................................. 4.2.1. Bevezetés ..................................................... 4.2.2. Dohányzási szokások ................................. 4.2.3. Alkoholfogyasztás ...................................... 4.2.4. Kábítószer-fogyasztás ................................ 4.2.5. Táplálkozás .................................................. 4.2.6. Fizikai aktivitás ........................................... 4.2.7. Testtömeg index ......................................... 4.2.8. A budapesti lakosság egészségmagatartásának sajátosságai ....... 4.3. Budapest környezet-egészségügyi helyzete ....... 4.3.1. A levegő állapota Budapesten ................... 4.3.1.1. Gázszennyezők és szálló por .......... 4.3.1.2. Szerves porok (pollenek és spórák) .. 4.3.2. Az ivóvíz környezet-egészségügyi vonatkozásai ............................................... 4.3.2.1. Az ivóvíz szervetlen szennyező anyagai .......................... 4.3.2.2. Az ivóvíz szerves szennyező anyagai .......................... 4.3.3. Hulladék-szennyezés ................................. 4.3.4. Környezeti zaj ............................................. 4.3.5. Sugáregészségügyi helyzet ......................... 5. A főbb egészségproblémák összefoglalása .................. 6. Prioritások és stratégiai javaslatok Budapest lakossága egészségi állapotának javítására .................. 7. Köszönetnyilvánítás .......................................................
113 113 113 114 117 122 124 125 129 131 133 133 143 143 143 143 144 144 145 146 147 150 150 151 158 160 160 161 161 162 163 165 175 177
budapest egészségterv 2012 5
YN.
XIV.
\ x.
"' XX.
XIX.
,z
v~ XXIII.
XVl.
XVII.
1. Bevezetés
A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Kara kitüntető elismerésnek és megtiszteltetésnek tekinti, hogy Budapest Főváros Önkormányzatának felhatalmazásával a főváros főpolgármestere valamint egészségügyi és szociális főpolgármester-helyettese megbízta Budapest egészségtervének elkészítésével. A magyar lakosság jelentős hányada a fővárosban él, az ország szellemi potenciálja, gazdasági ereje itt koncentrálódik, ezért a főváros helyzete, teljesítőképessége, versenyképessége meghatározó jelentőséggel bír az ország sorsa, jövője szempontjából is. A főváros lakosságának egészségi állapota döntő módon határozza meg a város fejlődését, helyét a globalizált világban. A Főváros Önkormányzata felismerve a humán-erőforrás fontosságát a lakosság egészségi állapota javításának szükségességét, ismerni és értelmezni kívánja a jelenlegi helyzetet, azonosítani és rangsorolni a problémákat, s a bizonyítékokon alapuló népegészségügyi tevékenység eszközeivel célzottan kezelni azokat. Az elkészült elemzés előzmény nélküli, mely a jelen népegészségügyi problémáinak azonosítására összpontosít, s remélhetően egy folyamatosan működtetett egészségmonitoring rendszer alapját képezi. A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karának munkatársai és az egészségterv elkészítésében szerepet vállaló szakemberek megtisztelő feladatuknak tekintik, hogy a főváros vezetését jelen elemzéssel segítsék a felelős, informált döntéshozásban, az egészségfejlesztési, betegségmegelőzési és ellátás szervezési tevékenység bizonyítékokon alapuló tervezésében, s ezáltal a főváros felelős egészségpolitikusait a lakosság egészségi állapotának javítására irányuló munkájukban támogatni.
budapest egészségterv 2012 7
budapest lakossága 2.1. Népesség ................................................................................................... 9 2.2. Népmozgalom ........................................................................................ 14
2. Budapest lakossága
2.1. Népesség A Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEKKHi) adatai szerint 2010. január 1-én Budapest lakossága 1 723 354 fő volt (I. táblázat). Férfiak
Korcsoport (év)
szám szerint
Nők %-ban
szám szerint
%-ban
Férfi/Nő arány
Budapest 0–14
110 404
13,96
104 538
11,21
1,06
15–64
566 307
71,62
628 825
67,42
0,90
65–X
113 980
14,42
199 310
21,37
0,57
0–X
790 681
100,00
932 673
100,00
0,85
Magyarország 0–14
761 170
15,68
720 785
13,62
1,06
15–64
3 491 301
72,91
3 538 815
66,87
0,99
65–X
602 390
12,41
1 032 728
19,51
0,58
0–X
4 854 861
100,00
5 292 328
100,00
0,92
Forrás: KEKKHi, 2010.
I. táblázat Budapest és Magyarország lakosságának nemek és korcsoportok szerinti megoszlása, valamint a férfiak nőkhöz viszonyított aránya, 2010. január 1.
budapest egészségterv 2012 9
90
70
50
30
10
85–X
85–X
80–84
80–84
75–79
75–79
70–74
70–74
65–69
65–69
60–64
60–64
55–59
55–59
50–54
50–54
45–49
45–49
40–44
40–44
35–39
35–39
30–34
30–34
25–29
25–29
20–24
20–24
15–19
15–19
10–14
10–14
5–9
5–9
0–4
0–4
10
30
50
70
90
(ezer fő)
500
400
300
200
100
0
100
200
300
400
500
(ezer fő)
Forrás: KEKKHi 2001, 2010
1. ábra Budapest és Magyarország lakosságának korösszetétele nemek szerint, 2002. január 1-én és 2011. január 1-én 2010-ben a fővárosi lakosságon belül a 15–64 éves korcsoportba tartozók aránya volt a legnagyobb, a nemek vonatkozásában minimális – alig több, mint 4%-os – eltéréssel (férfiak: 71,62%, nők: 67,42%) (I. táblázat). Míg a fiatal férfiak (fiúgyermekek) aránya közel azonos volt az idősekével (65– X éves korcsoport), addig a nők körében az idős korosztály létszáma (következésképp aránya) a fiatal korosztály közel duplája (1. táblázat). Budapesten a nők többletlétszáma – hasonlóan az országos helyzethez – az idős korcsoportban igen magas (mintegy 85 000 fő, a férfi/nő arány 0,57), s a női többlet 15–64 éves korcsoport esetében is – szemben az országos helyzettel, mely a nemek viszonylatában e korcsoportban kiegyensúlyozottnak tekinthető – egyértelmű. A főváros lakosságának korfája az egész Európát – ezen belül hazánkat is – jellemző demográfiai helyzetet tükröz. A budapesti lakosság kor szerinti eloszlása 2001-ben és 2010ben is az elöregedő és bizonyos korcsoportok hiányával küzdő társadalmakat jellemző –„fenyő alakú” korfát mutatja,
mely szerint a gyermekkorú, a fiatal középkorú, valamint a 80 éves és idősebb népesség létszáma nagyon alacsony (1. ábra). E „fenyőfa” alak 2010-ben egyrészt a 45–49 éves korcsoportú nők és férfiak nagyon alacsony létszáma (aránya) miatti beszűkülés, másrészt a 30–34 és az 55–59 évesek viszonylag magas létszáma miatti kiszélesedés miatt alakult ki. A főváros kerületeinek döntő többségét a magyar és a budapesti lakosság eloszlását jellemző korfához hasonló korös�szetétel jellemzi, kivételt képeznek az I., a II., az V., a VI., a XI. és XII. kerület korfái, melyek „teteje kiszélesedett”, azaz az elöregedett népesség viszonylag magas arányát mutatják (1. melléklet – CD melléklet). 1994-től Budapesten mind a férfiak, mind a nők körében a munkaképes korosztály és a gyermekkorúak létszáma 2001ig csökkent, azóta (2010-ig) stagnál (2. ábra). Az időskorúak létszáma a vizsgált időszak alatt nem változott, de arányuk a másik két korcsoporthoz viszonyítva (azok létszám csökkenése miatt) 2001-ig növekedett, azóta stagnál.
2. budapest lakossága budapest egészségterv 2012 10
800 700
Lakosságszám (1000 fő)
600 500 400 300 200 100
1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010
1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010
0
Évek 0-14 15-64 65-X
Forrás: KEKKHi 2010
2. ábra Kiemelt korcsoportok létszámadatainak alakulása a budapesti lakosság körében, 1994–2010
160 140
Öregedési Index
120 100 80 60 40 Főváros
20
Megyei jogú városok Városok
0 2005
2006
2007
2008
2009
2010
Évek
3. ábra Az öregedési index alakulása a budapesti, a megyei jogú városok és a nem megyei jogú városok lakossága körében, 2005–2010
2. budapest lakossága budapest egészségterv 2012 11
tében már 150 időskorú jutott (3. ábra). A fővároson belül 2010-ben az elöregedéssel összefüggésben felmerülő problémákkal leginkább érintettek a belvárosi és a budai kerületek (4. ábra). Az idős népesség eltartottsági rátája minimálisan növekvő tendenciájú volt az elmúlt években és – az öregedési indexhez hasonlóan – szintén a fővárosi lakosság körében volt a legmagasabb a megyei jogú és a hazai városokkal történő ös�szehasonlításban (5. ábra).
Öregedési index (%) 103,6 - 113,2 113,3 - 132,2 132,3 - 156,9 157,0 - 200,3 200,4 - 255,4
IV. XV.
III. II.
XIII. I. V.
XII.
VI.
XIV.
XVI.
VII. VIII.
XI.
IX.
X. XIX.
Budapest roma lakossága
XX. XXII.
XVII.
XVIII.
XXI.
Az ország létszámban legnagyobb hivatalosan elismert nemzetiségét a roma népesség alkotja. A hazai nemzetiségek közül ők az egyedüliek, akik nem rendelkeznek anyaországgal, éppen ezért nem nemzeti kisebbségként, hanem etnikai kisebbségként határozzák meg őket. A cigány népesség demográfiai viszonyainak – azon belül is pontos létszámadatainak – leírása hazánkban többféle adatbázisból, adatfelvételi eljárásból származó alapadatok segítségével történhet, azonban ezek a nem egységes szempontrendszer és az adatfelvétel körülményeinek változékonysága miatt nem adnak összehasonlítható eredményeket. Így a hazai cigányság létszámának, területi eloszlásának pontos meghatározása problematikus. A Kisebbségi Adatbázis adatai szerint országosan 570– 650 ezer főre becsülik a cigányok számát, de egyes vélemények szerint létszámuk elérheti a 800 ezer–1 millió főt. Az 1990. évi népszámlálás során 142 683 fő, a 2001. évi népszámlálás során pedig 190 046 fő vallotta magát cigány nemzetiségűnek, feltételezhető, hogy ez mintegy negyede csupán a roma népességnek.
XXIII.
4. ábra Az öregedési index kerületenkénti alakulása Budapest lakossága körében, 2010 Az öregedési index – a népesség korösszetétele változásának és az elöregedés folyamatának legfontosabb indikátora – az időskorú népességnek (65–X éves) a gyermekkorú népességhez (0–14 éves) viszonyított arányát fejezi ki. A demográfiai jövő előrejelzése szempontjából kiemelt jelentőségű indikátor. A főváros, a megyei jogú városok és a városok esetében is emelkedett a vizsgált időszakban az idősek gyemekkorúakhoz viszonyított aránya: míg 100 0–14 éves korú fiatalra 2010-ben a hazai városok esetében ugyanannyi, addig a megyei jogú városok esetében már 120 és a főváros ese30
25
Eltartottsági ráta
20
15
10
5
Főváros
0
Városok
Megyei jogú városok 2005
2006
2007
2008
2009
2010
Évek
5. ábra Az idős népesség eltartottsági rátájának alakulása a budapesti, a megyei jogú városok és a nem megyei jogú városok lakossága körében, 2005–2010
2. budapest lakossága budapest egészségterv 2012 12
A roma népességgel kapcsolatos, Kemény István és társai nevéhez fűződő szociológiai adatfelvételek közepes becslése szerint 1971-ben 320 000, 1993-ban 467 000, 2003-ban 569 000 roma élt az országban. A szakértők közt nincs vita abban, hogy ez a növekedés jelenleg is tart. Budapest roma lakosságát illetően 2003. évre vonatkozóan Hablicsek László közölt 2007-ben különböző vizsgálatokból, adatbázisokból származó létszámadatokat: a Kemény István és Janky Béla által végzett szociológiai adatfelvétel szerint 60 000 fő, a KSH Népességtudományi Kutató Intézete demográfiai panelfelvétele szerint pedig 64 000 fő roma élt a fővárosban. Hablicsek számításai szerint a főváros teljes népességéhez viszonyítva az 1991. évi 2%-ról 2001. évre 3,4%-ra emelkedett a roma lakosság aránya, s a növekedés üteme alapján 2011re 80 500 főt (ami megközelítőleg a fővárosi népesség 4,8%a) prognosztizált. E tanulmány többféle népesség-előreszámítási technika (figyelembe véve a termékenységi, a halandósági és a vándorlási feltételezett adatokat) kombinálásával többféle előreszámítási változatot mutat be. Ezen becslések 2021. évre a következők: az „átlagos-(létszám) emelkedés” hipotézise szerint 103 200, az „alacsony-emelkedés” szerint 95 900, míg a „gyors-emelkedési” változat szerint 110 600 főre becsülhető a fővárosi roma lakosság majdani létszáma. A létszámadatok becslésére alkalmas kiindulási pont lehet annak ismerete, hogy a Magyarországon élő roma népesség mekkora hányada él Budapesten. Erre vonatkozó adatok szerint a fővárosban 1971-ben (25 000 fő cigány lakott) a teljes hazai cigány népesség nem egészen 8%-a, 1993-ban (44 000 fő) 9,1%-a, 2003-ban (63 000 fő) 10,4%-a élt. Jelenleg Budapest vonatkozásában az a becslés, hogy a roma lakosság kb. 10%-a él a fővárosban elfogadhatónak tűnik, hisz a 2011-re megadott Hablicsek-becslés (miszerint a fővárosi cigányság létszáma közel 810 00 fő) összhangban van a Kisebbségi Adatbázis dokumentumaiban fellelhető 800 000–1 000 000 lélekszámot feltételező becsléssel. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a Fővárosi Cigányönkormányzat (FCÖ) Adósságkezelő Konferenciájának 2010. évi kiadványában a FCÖ a fővárosi roma lakosság létszámát 150–200 ezer főre becsüli.
2. budapest lakossága budapest egészségterv 2012 13
2.2. Népmozgalom A népmozgalmi (természetes népmozgalmi, illetve belső, külső vándorlási) adatok az Vidéki Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszer (TeIR) különböző statisztikai adatbázisaiból származnak.
2.2.1. Természetes népmozgalom Egy adott település népességszámának alakulását (változását, vagy viszonylagos állandóságát) – a migrációtól, azaz a be- és elvándorlástól eltekintve – a természetes szaporodás, vagy fogyás jellemzi. A természetes szaporodás, vagy fogyás számításakor az élveszületések és a halálozások különbözetét viszonyítják az adott település lakosságának évközepi számához ezer főre vonatkoztatva. Amennyiben az arányszám értéke pozitív szaporodásról, amennyiben negatív fogyásról beszélünk. Magyarországot az elmúlt egy évtizedben élveszületések alacsony száma és csökkenő tendenciája, valamint a magas szintű, kismértékben csökkenő tendenciájú halálozás jellemezte; az élveszületések számának csökkenését a halálozások számának kisebb mérvű csökkenése nem volt képes ellentételezni, ezért a születések és halálozások számának eredőjeként hazánk lakosságát folyamatos népességfogyás jellemezte (6. ábra, II. táblázat). A népességfogyás ténye Budapest esetében is fenn áll, annak ellenére, hogy az élveszületési arány-
szám (az utóbbi két évtől eltekintve) folyamatosan, viszonylag intenzíven növekedett, a halálozási arányszám pedig jelentősebben csökkent, mint a magyar általános populáció esetében. Budapesten 1999 és 2010 között az élveszületési arányszám 8,0‰ és 9,6‰ között, a halálozási arányszám pedig 15,2‰ és 12,8‰ között mozgott. 1999 és 2010 között Budapest kerületeiben az élveszületési és halálozási arányszámok viszonylag jelentős eltéréseket mutattak. 2010-ben az élveszületési arányszám legalacsonyabb (7,52‰) a XV., legmagasabb (12,35‰) a VIII. kerületben, míg a halálozási arányszám legmagasabb (16,12‰) az I., legalacsonyabb (10,50‰) pedig a XXII. kerületben volt (II. sz. Függelék). Kiemelendő, hogy a belváros kerületeiben (az V., VI. és VII. kerületekben) a 15‰-et meghaladó halálozási arányszámok alig maradtak el az I. kerület halálozási arányszámától (2. melléklet – CD melléklet). Hazánkban a ’80-as évektől csökkent a születések száma, melyek mértékével a halálozások számának csökkenése nem tartott lépést, így a természetes szaporodás mutatója egyre kedvezőtlenebbül alakult, s a demográfiai helyzetet ma is a természetes fogyás jellemzi. Bár az elmúlt évtizedben Budapest esetében – szemben az ország lakosságának stagnáló fogyásával – a népességfogyás mértékének csökkenő trendje figyelhető meg, nemzetközi összehasonlításban a fogyás mértéke napjainkban is igen jelentős (7. ábra). 2008-ban az euró-
Budapest
Magyarország
16
ÉLveszületési/Halálozási arányszám (‰)
15 14 13 12 11 10 9 8 7 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010
1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 Évek
Forrás: TeIR Adatbázis
Élveszületés
Halálozás
6. ábra Az élveszületési és halálozási arányszám alakulása Budapesten és Magyarországon, 1999-2010
2. budapest lakossága budapest egészségterv 2012 14
2. budapest lakossága
budapest egészségterv 2012
15
-7,1 8,4
Természetes szaporodási/ fogyási arányszám
Csecsemőhalálozási arányszám
890 9,4 14,2 -4,8 9,4
Élveszületési arányszám
Halálozási arányszám
Természetes szaporodási/ fogyási arányszám
Csecsemőhalálozási arányszám
143 210
Halálozások száma
Betöltött 1 éves kor előtt elhunytak száma
94 645
Élveszületések száma
8,8
-5,8
14,3
8,5
129
24 676
14 656
1 722 093
2001
6,7
-5,2
14,0
8,8
100
23 822
14 909
5,9
-5,5
14,2
8,7
86
23 857
14590
1 684 078
2004
5,8
-4,8
13,8
9,0
87
23 121
15 051
1 674 882
Budapest
2003
Magyarország
1 703 818
2002
4,5
-4,5
13,9
9,4
72
23 442
15 911
1 690 109
2005
5,1
-3,6
13,5
10,0
86
22 823
16 830
1684523
2006
4,5
-3,4
13,5
10,0
76
22 795
16 957
1694005
2007
4,7
-2,7
12,9
10,2
81
21 884
17 270
1695023
2008
9,2
-3,7
13,3
9,6
898
135 601
97 597
8,1
-3,5
13,0
9,5
789
132 183
97 047
7,2
-3,6
13,1
9,5
693
132 833
96 804
7,3
-4,1
13,4
9,3
690
135 823
94 647
6,6
-3,7
13,1
9,4
628
132 492
95 137
6,2
-3,8
13,5
9,7
607
135 732
97 496
5,7
-3,2
13,1
9,9
571
131 603
99 871
5,9
-3,5
13,2
9,7
577
132 938
97 613
5,6
-2,8
12,7
9,9
553
129 358
99 149
II. táblázat Budapest és Magyarország lakosságának népmozgalmi adatai és a belőlük származtatott mutatók, 1999–2010
Alapadatok forrása: TeIR Adatbázis
10,0
-5,9
14,3
8,4
147
25 030
14 737
1 747 305
2000
3,3
-2,9
13,0
10,1
56
21 995
17 100
1694942
2009
3,8
-3,2
13,0
9,7
62
21 961
16 458
1 694 900
2010
5,1
-3,2
12,8
9,6
495
129 811
96 442
5,3
-4,0
13,0
9,0
481
130 456
90 335
10 067 502 10 121 761 10 187 576 10 158 608 10 129 552 10 107 146 10 087 065 10 071 370 10 055 780 10 045 401 10 030 975 10 014 324
15,1
Halálozási arányszám
Évközepi lakosságszám
8,0
Élveszületési arányszám
26 893
Halálozások száma 120
14 243
Élveszületések száma
Betöltött 1 éves kor előtt elhunytak száma
1 775 587
1999
Évközepi lakosságszám
Népmozgalmi mutatók
3 2
1000 före jutó természetes fogyás/szaporodás
1 0 -1 -2 -3 -4 -5 -6 -7 -8
Évek Budapest
Forrás: WHO/HFA 2011. július, TeIR Adatbázis
Magyarország
EU15-átlag
7. ábra A természetes szaporodás/fogyás Budapesten, Magyarországon és az Európai Unió országaiban*, 1999-2010 pai fővárosokat általában természetes szaporodás jellemezte, csupán néhány esetben volt fogyás megfigyelhető; Budapesten volt a legmélyebb a természetes fogyás (-2,7‰), s Budapest mellett fogyási értéket csak Lisszabonban (-2,1‰), Rigában (-2,3‰), Bukarestben (-1,3‰) és Szófiában (-0,6‰) regisztráltak. Magyarországon a népességfogyás 1981-óta tart, ami a lakosság egyre kedvezőtlenebb korösszetételéhez vezet. Így napjainkban, többek között, az elöregedés okozta hatásokkal, problémákkal kell szembenéznünk. Tehát a népesség természetes fogyása hazánkban már három évtizedes folyamat, a fővárosban azonban ez már jóval 1981 előtt megfigyelhető volt (a 1956-os forradalom óta a halálozások száma Budapesten kisebb időszakokat – 1969 és 1974–77 – leszámítva meghaladta a születések számát). Az elmúlt néhány évben a természetes fogyás tekintetében enyhe javuló tendencia mutatkozott mind hazánkban (1999: -4,8‰; 2010: -4,0‰), mind Budapesten (1999: -7,1‰; 2010: -3,2‰) (7. ábra, II. táblázat). Ez a kezdetét jelezheti annak a demográfiai előrebecslési modellek által prognosztizált trendnek, miszerint a népességfogyás mértéke folyamatosan lassulni fog hazánkban, Budapesten pedig a népesség kisfokú növekedése várható (a 2006os mértékhez képest mintegy 1,5%-os népesség növekedést vetítenek előre 2021-re). 2010-ben a főváros minden kerületében természetes fogyás volt megfigyelhető, melynek mértéke -0,79‰ és -7,40‰ között variálódott. A legkedvezőtlenebb a fogyás mértéke az V. (-7,40‰), a legkevésbé kedvezőtlen pedig a IV. (-0,79‰) kerületben volt (3. melléklet – CD melléklet). Az V. kerület
esetében a rendkívül magas halálozási arányszám nagyon alacsony élveszületési arányszámmal társult. Csecsemőhalálozás A csecsemőhalálozás az élveszületést követően az egy éves kor betöltése előtt bekövetkezett halálozás, melynek mértékét az ezer élveszülöttre vonatkoztatott csecsemőhalálozási arányszám jellemzi. A csecsemőhalálozás – bár alapvetően az egészségügyi ellátás színvonalának minősítésére alkalmas mutató - kiemelt jelentőségű a halálozási statisztikában, hiszen számottevő mértékben befolyásolja a születéskor várható átlagos élettartam alakulását. 10‰ alá Magyarországon és a fővárosban is 1997ben csökkent a csecsemőhalálozás, s azóta - apróbb ingadozások mellett – folyamatosan csökkent: 2010-ben értéke 3,8‰ (62 csecsemőhalott) volt (5. ábra, II. táblázat). Budapest helyzete 2009-ben csecsemőhalálozás tekintetében kedvezőbb volt nemcsak a hazai helyzetnél, de az EU15 tagállamok átlagánál is (a fővárosban minden ezer élveszülöttből 3, az EU15 tagállamokban átlagosan 4, hazánkban pedig 5 csecsemő halt meg még első életévének betöltése előtt) (8. ábra, II. táblázat). Az alacsony csecsemő halálesetszámok miatt a csecsemőhalálozási arányszám kerületi szinten statisztikailag nehezen, ezért óvatosan értelmezhető. Tény, hogy Budapest kerületeiben 2010-ben mindenhol 10‰ alatt volt a mutató értéke. 2011-ben a IV., az V. és a X. kerületben nem volt csecsemő haláleset és a csecsemőhalálozási arányszám alakulása
* az EU országok átlaga = 2004. május 1. előtti Európai Unió 15 tagállamának átlaga
2. budapest lakossága budapest egészségterv 2012 16
12
Csecsemőhalálozás (‰)
10 8 6 4 2 0 1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
Évek Forrás: WHO/HFA Database 2011. július, TeIR Adatbázis
Budapest
Magyarország
EU15-átlag
8. ábra A csecsemőhalálozási arányszám alakulása Budapesten és Magyarországon az EU15-átlagához viszonyítva, 1999–2010 minden kerületben folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott 1999 és 2010 között (3. melléklet – CD melléklet). A budapesti (és általában a hazai) csecsemőhalálozás intenzív csökkenése és tartósan alacsony szintje egyrészt az egészségügy területén bekövetkezett pozitív változásoknak, másrészt a hazánkban hagyományosan jól működő anya- és csecsemővédelemnek köszönhető. Terhesség megszakítások, magzati veszteségek és az élveszületettek súly szerinti megoszlása A terhességmegszakítások 100 élveszületésre jutó száma és 1000 15-49 éves korú nőre jutó aránya folyamatosan csökkent 2000 és 2010 között mind a fővárosban, mind Magyarországon. Budapesten a csökkenés kifejezettebb volt és a fővárosi helyzetet e tekintetben 2005, ill. 2006 óta a hazai átlagos mutatóknál alacsonyabb értékek jellemzik (9–10. ábra). 2010-ben a fővárosban 100 élveszületésre 36,6 (Magyarországon 45,2) terhességmegszakítás jutott. 2000 és 2005 között a fővárosban 100 élveszületésre több magzati veszteség (a KSH meghatározása szerint a magzati halálozások és a terhességmegszakítások együttes száma, azaz minden olyan ismert terhesség, amely nem végződik élveszületéssel) jutott, mint Magyarországon, azonban 2006-tól a hazai és a fővárosi mutatók szintje és tendenciája közel azonos volt. Ugyanez a tendencia látható a 15–49 éves korú nőkre vonatkoztatott magzati veszteségek esetében is (11– 12. ábra).
A 0–499 g, az 500–999 g és az 1 000–1 499 g súllyal született újszülöttek gyakorisága az élveszületettek körében nagyon alacsony volt mind Magyarországon, mind Budapesten, s a hazai és fővárosi részarányok között jelentős eltérés nem volt megfigyelhető. Az 1 500 és 2 499 gramm súllyal születettek aránya a fővárosban szignifikánsan alacsonyabb volt az országos átlagnál. Fordított volt a helyzet a 2500 gramm feletti súllyal születettek arányát tekintve, azaz a fővárosban mintegy 4%-kal szignifikánsan magasabb volt az e súlykategóriába sorolható újszülöttek (főváros: 92,9%, Magyarország: 89,1%) (III. táblázat).
2.2.2. Belső, külső vándorlás, tényleges szaporodás/fogyás A vándorlás (migráció) a térbeli mobilitás közigazgatási határ átlépésével járó formája, azaz adott népesség lakóhelyváltoztatása. Az országhatárokat átlépő vándorlás a külső vándorlás, az országhatáron belüli lakóhely-változtatás a belső vándorlás. (Szokás a belső vándorlást „belföldi vándorlásnak”, a külső vándorlást pedig „nemzetközi vándorlásnak” is nevezni.) A nemzetközi migráns népesség meghatározása számos tartalmi problémát vethet fel, s attól függően, hogy milyen adatbázist használunk az elemzésben, eltérő következtetéseket vonhatunk le. Jelen elemzésünkben a TeIR adatbázisában az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatala (IBR BÁH) a legális és állam-
2. budapest lakossága budapest egészségterv 2012 17
80,0
100 élveszületésre jutó terhességmegszakítások száma
75,0 70,0 65,0 60,0 55,0 50,0 45,0 40,0 35,0 30,0
Évek Budapest
Magyarország
9. ábra A 100 élveszületésre jutó tehességmegszakítások száma Budapesten és Magyarországon, 2000–2010
A terhességmegszakítások aránya a 15-49 éves nők körében (‰)
28,0 26,0 24,0 22,0 20,0 18,0 16,0 14,0 12,0 10,0
Évek
Budapest
Magyarország
10. ábra A tehességmegszakítások gyakorisága a 15-49 éves nők körében Budapesten és Magyarországon, 2000–2010 polgárság szerint meghatározott külföldi migráns népességre vonatkozó adatait használtuk. A belső vándorlás adatai is a TeIR adatbázisából származnak; e vándorlásfajta esetében az állandó és az ideiglenes vándorlást (vagyis egyrészt az állandó lakóhely megváltoztatását és az új ideiglenes lakóhelyre való bejelentkezést) is figyelembe vettük.
Az előző fejezetben részletesen bemutatásra kerültek a fővárosi lakosságot jellemző igen kedvezőtlen természetes fogyás mutatói. Amennyiben a (külső, belső) vándorlási egyenlegeket is figyelembe vesszük, azaz a tényleges szaporodás/fogyás mutatóit határozzuk meg, a népmozgalmi mutatók népesség növekedést, azaz tényleges szaporodást jeleznek (III.
2. budapest lakossága budapest egészségterv 2012 18
100,0 95,0
100 élveszületésre jutó magzati veszteség
90,0 85,0 80,0 75,0 70,0 65,0 60,0 55,0 50,0 2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
Évek
2008 Budapest
2009
2010
Magyarország
11. ábra A 100 élveszületésre jutó magzati veszteség Budapesten és Magyarországon, 2000–2009
32,0
Magzati veszteség a 15–49 éves nők körében (‰)
30,0
28,0
26,0
24,0
22,0
20,0 2000
2001
2002
2003
2004
2005 Évek
2006
2007
2008 Budapest
2009
2010 Magyarország
12. ábra A magzati veszteségek gyakorisága a 15–49 éves nők körében Budapesten és Magyarországon, 2000–2009 táblázat). E táblázat adatai szerint Budapest belső vándorlási egyenlege 2007-től lett pozitív lett, mely egybecseng a KSH Népességtudományi Kutató Intézet 2009-es Demográfiai Portréjában leírtakkal, miszerint Budapest vándorlási vesztesége 2007-től megszűnt, s ez a belső vándorlási trendekben „újabb fordulatnak” tekinthető.
A budapesti népesség tényleges szaporodásához, jelentékeny mértékben járul hozzá a külső vándorlási egyenleg is (III. táblázat). 2009-ben Budapesten – az IBR BÁH legális migránsokra vonatkozó adatai szerint – mintegy 75000 fő külföldi élt, ami a budapesti népesség 4,4%-át jelentette. Az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete és a KSH Népes-
2. budapest lakossága budapest egészségterv 2012 19
Magyarország
Budapest
0–499 gramm
58
<0,1%
7
<0,1%
500–999 gramm
551
0,6%
92
0,5%
1000–1499 gramm
742
0,8%
127
0,7%
1500–2499 gramm
6716
7,0%*
983
5,7%*
2500–x gramm
88356
91,6%*
16042
92,9%*
Ismeretlen
19
<0,1%*
19
0,1%*
Összesen
96442
100,0%
17270
100,0%
*P <0,001
III. táblázat Élveszületések száma és aránya a születéskori súly szerint Magyarországon és Budapesten, 2009
ségtudományi Kutató Intézete adta közre a budapesti migráns népesség jelenlétét, hatásait és helyzetét elemző tanulmányait, megállapítva, hogy a fővárosban él a hazánkban élő külföldi népesség mintegy fele. A Budapesten élő összes külföldi lakos („legális migránsok”) mintegy fele pedig hat (II, VIII, X, XI, XIII és XIV) kerületben él, ezek közül is a legnagyobb létszámban a XI. és a VIII. kerületben. Származási ország szerint a fővárosra is érvényes, hogy a környező, szomszédos országokból érkeznek leginkább külföldiek, akik jelenléte a VIII., XI., XIII., XVII., XVIII., XX., XXI., XXII. és
XXIII. kerületben domináns. A II. kerületben elsősorban a nyugat-európai és az észak-amerikai országokból érkezett külföldiek koncentrálódtak. A Magyarországon élő kínaiak 87%a Budapesten él. Ezen belül – a vietnámi állampolgárokkal együtt - a legjelentősebb koncentrálódási pontjuk a X. (2009ben 2 400 fő) és a VIII. kerület (2009-ben 1800 fő). A fővárosban élő kínaiak és vietnámiak 40%-a e két kerületben él. Jelentős számban élnek még a XIII. és XIV. kerületben is. Az afrikai országokból érkezők a VIII. és a XIII. kerületben koncentrálódnak.
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
Természetes szaporodás/ fogyás*
-8 913
-9 267
-8 070
-7 531
-5 993
-5 838
-4 614
-4 895
-5 503
Belső (belföldi) vándorlási egyenleg**
-11 058
-10 279
-7 239
-4 450
-2 432
5 891
6 632
10 681
14 842
Külső (nemzetközi) vándorlási egyenleg***
7 661
10 322
9 888
10 100
9 376
8 653
12 386
8 497
8 321
Tényleges szaporodás/ fogyás****
-12 310
-9 224
-5 421
-1 881
951
8 706
14 404
14 283
17 660
1000 főre számított arányszámok Természetes szaporodási/ fogyási arányszám
-5,2
-5,5
-4,8
-4,5
-3,6
-3,4
-2,7
-2,9
-3,2
Belső (belföldi) vándorlási arányszám
-6,5
-6,1
-4,3
-2,6
-1,4
3,5
3,9
6,3
8,8
Külső vándorlási arányszám
4,5
6,1
5,9
6,0
5,6
5,1
7,3
5,0
4,9
Tényleges szaporodási/ fogyási arányszám
-7,2
-5,5
-3,2
-1,1
0,6
5,1
8,5
8,4
10,4
Forrás: TeIR Adatbázis (KSH adatok alapján, mely hozzáférhető: http://statinfo.ksh.hu/Statinfo/, utolsó frisítés 2011.11.08.) * Élveszületések száma - Halálozások száma ** Odavándorlások száma (állandó és ideiglenes vándorlások száma összesen) - Elvándorlások száma (állandó és ideiglenes vándorlások száma összesen) *** Bevándorló külföldi és hazatérő magyar állampolgárok száma - Kivándorló külföldi és magyar állampolgárok száma **** Természetes szaporodás/fogyás+Belső vándorlási egyenleg + Külső vándorlási egyenleg
IV. táblázat A tényleges szaporodás/fogyás Budapesten, 2002–2010
2. budapest lakossága budapest egészségterv 2012 20
Az említett tanulmányok leszögezik, hogy – bár a fővárosban jelentős számban él külföldi lakosság – nincs egyetlen olyan terület sem, amelyet az ott élő, illetve dolgozó külföldiek száma/aránya alapján „bevándorlónegyednek” tekinthetnénk. Budapesten „koncentrációs területekről” – és nem be-
vándorlónegyedekről – lehet beszélni, amikor is valamely külföldi bevándorló-csoport felülreprezentált ugyan egy adott területen/kerületben, de így is az adott területen élők kisebbségét alkotja (IV. táblázat).
2. budapest lakossága budapest egészségterv 2012 21
