28. Petrács Zsuzsanna: Az iskolaérettségi vizsgálat jelző szerepe a tanulási zavar veszélyeztetettség szempontjából Az iskolaérettségi vizsgálat lehet az utolsó olyan szűrő, ahol még a tanulmányok megkezdése előtt lehetőség van a majdani tanulási zavarok veszélyének feltárására, és a segítségadás megkezdésével a későbbi iskolai tanulási problémák, nehézségek megelőzésére vagy mérséklésére. Bemutatom az iskolaérettségi vizsgálat menetét, és a feladatok értékelési szempontjait. A tanulási zavar veszélyeztetettség szűrése szempontjából nagy jelentősége van néhány kiegészítő vizsgálatnak. Arra a fő kérdésre keresem a választ, hogy az iskolaérettségi vizsgálat mely feladatai alkalmasak a leginkább előre jelezni a tanulási zavar veszélyt. I. Az iskolaérettség kritériumai Az írás, olvasás, számolás elsajátításához szükséges funkciók az óvodáskorban fejlődnek a legintenzívebben. Ezek egyensúlya, működésük integrációja (egészségesen fejlődő gyermekeknél) nagyjából 6 éves korra alakul ki, a belső érés és a családi-óvodai nevelés eredményeként. Szomatikus, kognitív és szociális komponensek megfelelő fejlettségi szintje szükséges. Mely képességekre van szüksége egy 6-7 éves kisgyermeknek?
Pontos, differenciált vizuális észlelésre, ami magában foglalja az alak, forma, méret, szín pontos felfogását. Az összetartozó részek értelmes egészként való észlelésére (Gestalt-látásra). Megadott formák, színek megtartására, kiemelésére egy képi környezetből. Adott tárgyak térbeli helyzetének helyes felismerésére, megítélése. Vizuális információk téri elrendezésére, sorba rendezésére.
Az auditív információk pontos észlelésére, megkülönböztetésére. Ez magába foglalja adott hangok kiemelését, helyes egymásutániságának felismerését, hangcsoportok egységbe foglalását.
Összerendezett, koordinált mozgásra, szem és kéz célszerű mozgatására.
Látott-hallott információk összekapcsolásának képességére, motoros visszaadására (intermodális integrációra).
A rövidtávú – vizuális és verbális memória - megfelelő fejlettségére.
Szándékos, koncentrált figyelemre, minimum kb. 10-15 perc időtartamot illetően.
Megfelelő önállóságra, bizonyos fokú kudarctűrésre, másokkal való együttműködés képességére.
Kulcsár Mihályné A tanulás öröm is lehet c. könyvében a következő dolgokban látja a zökkenőmentes iskolakezdés, az örömteli írás-, olvasástanulás feltételeit, illetve ezek hiányában utal a tanulási zavar lehetőségére: Testi fejlettség: Hat éves korára egy átlagos gyermek kb. 120-130 cm magas és 20-22 kg súlyú. Megkezdődik a fogváltás, mely az idegrendszer érettségéről ad tájékoztatást, az iskoláskor kezdetét jelenti. Ép érzékszervek: Az írás, olvasás tanulásához nélkülözhetetlen a jól működő látás és hallás. Jó ceruzafogás, könnyed eszközkezelés: A helytelen ceruzafogás nehezíti az írástanulást, visszafogja a fejlődést, a kudarcélmény a lelki feltételeket rontja. A nehézkes ceruzakezelés sok energiát emészt fel, hamarabb elfárad az író gyermek. Az elemi mozgások összerendezettsége: E mozgások (pl: kúszás, mászás, szökdelés…) pontatlan, hibás kivitelezése az idegrendszer éretlenségére utalnak, ami megnehezíti az olvasás, írás tanulását (lásd fentebb Delacato nézetei). Jó egyensúlyérzék: Bizonytalansága idegrendszeri rendellenességre utal, tanulási nehézséget, figyelemkoncentrációs problémát, magatartási zavart okoz. Pontos
finommozgások:
A
vállövnek,
csuklónak,
ujjaknak,
mozgékonyaknak,
függetleneknek kell lenniük. A jól irányítható kéz előfeltétele az írástanulásnak. A beszédmozgás is finommozgás. Keresztcsatornák: Biztosítja, hogy a gyermek egymástól függetlenül tudja mozgatni a végtagjait. A fejbiccentő izmok és a mimikai izmok mozgásainak is függetlennek kell lennie egymástól. Ha ez nem történt meg, nehezített az írástanulás: a gyermek nem csak a kezével ír, hanem a lába, a nyelve, az egész teste követi a kéz mozgását. Az akaratlan, fölösleges mozgások sok energiát emésztenek fel.
Testséma: A hiányos testséma nehezíti a világban való tájékozódást, bizonytalan személyiséget eredményezhet. A világot saját magunkhoz képest tudjuk bemérni. Ha ez a pont bizonytalan, minden bizonytalanná válhat. Kézdominancia: Fontos, hogy az iskolába kerülő gyermek kialakult kézdominanciával rendelkezzen. A nem megfelelő kézzel történő írástanulás nehezíti az írás, olvasás elsajátítását, súlyosabb esetben beszédzavarhoz vezethet. Lábdominancia: A dominanciák akkor hibátlanok, ha azonos oldalra esnek. Az ellentétes oldali lábhasználat gyakran együtt jár a számolási készség gyengeségével. Szemdominancia: Akkor jó, ha a domináns kéz oldalára esik. Az ellenoldali szem használata átállíthatja a kezet. Az ilyen gyermekek gyakrabban olvasnak visszafelé, cserélnek fel betűket, szótagokat. Lassúbb lehet náluk a szövegértés és a felidézés. Füldominancia: Akkor jó, ha a domináns kéz oldalára esik. Az ellenoldali fül használata maga után vonhatja a lassúbb, pontatlanabb beszédhallást, a zenei hallás, a ritmusérzék gyengeségét, esetleg dadogást is okozhat. A szemmozgás koordináltsága: Ha a két szem koordinálatlanul mozog, vagy nehezen fixál, következménye látótér kiesés, olvasás-, írásnehézség lehet. Jó térérzékelés: Nem azonos a térirányok felismerésével. A bizonytalan térérzékelés esetén a gyermek nyugtalan lehet, indokolatlan félelmekkel, ami agresszióban nyilvánulhat meg. A hipermotilitás és figyelemkoncentráció mögött is gyakran ez a probléma húzódik meg. Térirányok felismerése térben és síkban: Fontos feltétele az írás-, olvasástanulásnak. A bizonytalanság betű-, szótagcserét, visszafelé olvasást, tükörírást eredményezhet. Reprodukáló képesség térben és síkban: Az olvasás, írás előfeltétele, hogy a gyermek le tudja utánozni, másolni a látott mozdulatot, térbeli konstrukciót, vagy síkban alkotott mintát. Soralkotás, sorritmus folytatása: Az írás térben meghatározott rend, szabály szerint alkotott sor. Az olvasás egy betűsor dekódolása. A térben való soralkotási képesség nélkül lehetetlen az írás, olvasás megtanulása.
Szem – kéz koordináció: A gyermek akkor tud a vonalközben, megfelelő szinten írni, ha a szemével úgy tudja követni a keze mozgását, hogy közben nem a kezére, hanem a leírt szövegre néz. A perifériás látását használja. Az iránykövetés képessége: Az íráshoz szükséges. Biztos alak-háttér megkülönböztetés: Fontos, hogy a gyermek meg tudja különböztetni az alakot a háttértől. Ki tudja választani a számára fontos információt. Alak-, forma-, szín és nagyság állandóság (konstanciák felismerése): Betűfelismeréshez, olvasáshoz szükséges képesség. Fejletlensége esetén a gyermek nem tudja megfeleltetni a kisés nagybetűket, nem tud nyomtatott szövegről írottra másolni, és betű felismerési nehézségei is lehetnek. Gestalt látás: Az olvasástanuláshoz szükséges képesség. E képesség fejlettségén múlik, hogy tudja-e a gyermek a részeket egészként értékelni, a betűsort szóként értelmezni. Az összeolvasás képessége vizuális szinten. Azonosság,
különbözőség
felismerése:
Ez
teszi
lehetővé,
hogy
különböző
szövegkörnyezetben is felismerje a betűket. Auditív megkülönböztetés: Helyesíráshoz, íráshoz szükséges képesség. Analizáló – szintetizáló képesség: Előfeltétele az összeolvasás és az írás megtanulásának. A gyermek hangokra bontja, ill. hangokból össze tudja rakni a szavakat. Átfordítási képesség: Az egyik érzékelési síkon szerzett ismeretet egy másik érzékelési síkon reprodukáljuk. Például a látott, hallott ismereteket képi formában egy jelsorral, az írással jelenítjük meg. Fejletlensége tollbamondás után való írás nehézséget, szóban való felelés nehézséget, rajzolás-írásképtelenséget okozhat. Általános tájékozottság: Egy hat éves gyermeknek el kell tudnia helyezni magát az időben és a társadalmi környezetben. Az általános tájékozatlanság bizonytalanságot, nyugtalanságot vonhat maga után. Az új ismeretet nem tudja elhelyezni hiányos fogalmi rendszerébe, nehéz lesz a bevésés és a felidézés.
Beszédkészség: A megfelelően fejlett beszéd alapozza meg az írott beszéd megtanulását. A fejletlen beszédkészség, a súlyosabb beszédhiba, a hiányos fogalmi rendszer nehezíti az írás, olvasás tanulását, az értő olvasás kialakulását. Gondolkodás: Az elemi gondolkodás (összefüggések felismerése, következtetések levonása, ítéletalkotás…) előfeltétele az olvasás-, írástanulásnak. Problémamegoldó gondolkodás: A túlzottan védő, óvó környezetből kikerülő gyermek hiányossága szokott lenni. Fejletlensége megnehezíti a beilleszkedést, az írás, olvasás tanulását. Emlékezet: A tanuláshoz, az ismeretek hasznosításához, a bevéséshez, a feladattartáshoz emlékezetre van szükség. Hiánya nehezíti a tananyag elsajátítását, felidézését, felhasználását, rendszerezését, alkotó felhasználását. Figyelem: A jól rögzíthető, tartós figyelem elengedhetetlenül fontos az iskolába lépéshez. Emberrajz: 10-12 éves korig összefüggést mutat az intelligencia fejlődésével. Szocializáció: Nélküle lehetetlen a beilleszkedés az iskolába. Társakhoz való kapcsolódás. Feladattudat: Fejlődése 6 éves kor körül felgyorsul. Az iskolai munkában fontos. Jó kudarctűrő képesség: Tudjon szembe nézni azzal, ha valami nem sikerül. Merjen és akarjon újra és újra hozzáfogni egy feladathoz. Fontos, hogy megtanulja: hibázni szabad, hiszen az a tanulás útja. Felnőttekhez való viszony: Bizalommal forduljon hozzájuk, ha segítségre van szüksége. A kognitív funkciók megfelelő fejlettsége mellett az iskola megköveteli a gyermektől, hogy tudatosan alakítsa cselekvéseit, s ebben pillanatnyi benyomásai, érzelmei ne befolyásolják. A szándékos cselekvés dominánssá válásának ugrópontja a 7 éves kor. A tudatos akarat kialakulása és működése biztosítja az iskolás kötelesség- és feladattudatát, fokozza kudarctűrő képességét. Törekednie kell arra, hogy elkezdett tevékenységeit befejezze, még akkor is.
Az iskolaérettségi vizsgálat magyarországi története Magyarországon az 1960-as években az iskolaorvosok és az iskolákkal kapcsolatban álló gyermekvédelmi szakemberek részéről egyszerre merült fel a beiskolázási vizsgálatok igénye. A testi érettség szükségességét az iskolakezdéshez viszonylag korán felismerték: 1964-ben a tanköteles korú gyermekek már kötelező orvosi vizsgálatban részesültek. A szomatikus érettség fontossága mellett egyre több szakember vetette fel a pszichikus és a szociális érettség elérésének szükségességét. 1968-ban alakultak meg Budapesten a kerületi nevelési tanácsadók. Egy 1968-as rendelkezés értelmében a körzeti gyermekorvosok a frissen megalakult nevelési tanácsadókhoz fordulhattak, ha az iskolaérettség eldöntéséhez kiegészítő pszichológiai vizsgálatot tartottak szükségesnek. 1970-ben a Fővárosi Tanács oktatási és egészségügyi osztálya közös utasításban rendelkezett az orvosi és pszichológiai vizsgálatról a tanköteles korú gyermekeknél. Az 1970-es fővárosi kísérlet során az óvodákban az orvosi vizsgálatokat a gyermekorvos irányította, aki emellett a pszichés és szociális érettség megállapításához az óvónők által végzett folyamatos megfigyelés tapasztalatait használta fel. Amennyiben a gyermekorvos kérdésesnek ítélte meg a gyermek iskolaérettségét, a nevelési tanácsadó szakvéleményét kérhette. (Horányi-Hoffmann 1999.) A nevelési tanácsadóknak a szűrővizsgálatokban való részvételi kötelezettségük miatt egyszerű, gyors, csoportosan végezhető, a gyermek teherbírását is figyelembe vevő és megbízható eljárást kellett kidolgozniuk. 1971-ben Hoffmann Tiborné által összeállított csoportos vizsgálatsor a Strebel, Hetzer-Tent, Schenk-Danzinger, Szabó Pál, Binét Ágnes féle iskolaérettségi vizsgálatok felhasználásával készült, figyelembe véve a Binét-Simon és a Weschler intelligenciatesztek életkori standardjait. Hoffmann Tiborné a vizsgálat céljai között a következőket nevezte meg: a feladattudat mérése, az értelmi képességek (emlékezet, megfigyelőképesség, mennyiségegyeztetés, elemi gondolkodási műveletekre való képesség) mérése, a mozgás- és beszédzavarok kiszűrése és a személyisége megismerése. Utóbbit módszere a csoportos játék megfigyelése és a szülők szóbeli és írásbeli (kérdőíves) kikérdezése volt. A vizsgálatot tanácsadás és szükség esetén terápia követte. (Horányi-Hoffmann 1999.) Az iskolaérettségi vizsgálatok elterjedésével elindult Budapesten az első korrekciós osztályok szervezése. Az 1970-71-es tanévben már 16 ilyen osztály működött, 212 tanulóval. (Horányi-Hoffmann 1999.)
Az óvodák számára a Fővárosi Pedagógiai Intézet iskolaérettségi szakbizottsága egy megfigyelési lapot állított össze: „Szempontok a tanköteles korba lépő gyermekek megfigyeléséhez és jellemzéséhez” címmel. Az óvodába nem járt tankötelesek szűrővizsgálatát 1972-73-tól tanítókra bízták, ezt külön felkészítés és egy Útmutató kiadása előzte meg. (Horányi-Hoffmann 1999) Az óvoda, illetve az iskola kérhette a Nevelési Tanácsadó Kiegészítő Iskolaérettségi Vizsgálatát, ha a gyermek iskolaérettsége nem volt eldönthető a fentiek alapján. A tanácsadó feladata a kiegészítő pedagógiai-pszichológiai vizsgálat elvégzése és ennek alapján differenciált beiskolázási javaslat elkészítése volt.
A nevelési tanácsadókban jelenleg is használt és érvényes vizsgálati eljáráshoz kapcsolódó instrukciós füzetet és az útmutatót Avarné Császár Ildikó és Vereczkey Györgyné állították össze 1972-ben Budapesten. A vizsgálati eljárássor tartalmaz elemeket a már korábban Hoffmann Tiborné által összeállított vizsgálatokból, kiegészítve egyéb próbákkal, például a KIM próbával. 2. Az iskolaérettségi vizsgálat részei
Az óvodai vélemények áttanulmányozása Anamnézisfelvétel, exploráció Csoportos vizsgálat Szünet Egyéni vizsgálat Megbeszélés a szülővel
Az óvodai vélemények áttanulmányozása A vizsgálatvezető az elé kerülő, számára ismeretlen gyermek megismerésében valamennyire támaszkodik a gyermeket jól ismerők (szülők, óvónők, fejlesztő pedagógus) véleményére, illetve ezek a vélemények befolyásolják a döntéseit. Az óvónők több éven keresztül foglalkoznak a küldött gyermekekkel. Látják csoportbeli viselkedésüket, meg tudják figyelni őket a legkülönbözőbb tevékenységeik végzése közben. Nagyon fontos a „több szem többet lát” elv alkalmazása. A gyermek érdekében az óvoda és a nevelési
tanácsadó közötti szoros együttműködésre, tapasztalatcserére és kölcsönös bizalomra van szükség. Anamnézisfelvétel és exploráció A vizsgálat jelentőségteljes része. Diagnosztikus értékűek a terhesség lefolyására, a szülés körülményeire, a szoptatásra, a kisgyermekkori mozgás- és beszédfejlődésre, a betegségekre, az érzékszervi vagy egyéb fogyatékosságokra, az anyától való tartós távollétre és a szociális környezetre vonatkozó adatok. Rendellenesség kialakulását valószínűsítheti, ha a terhesség során komplikációk léptek fel (vérzés, veszélyeztetett terhesség). Prenatális ártalmak befolyásolhatták a magzat méhen belüli fejlődését, ha az anya anyagcsere- hormon, vagy magasvérnyomás-és ödéma (terhességi toxikózis) betegségben szenvedett, vérszegény volt, súlyos testi vagy lelki stresszhatás alatt állt, környezetszennyező anyagokkal került kapcsolatba (vegyszerek, mérgek, nehéz fémek, légszennyezők), a magzatot károsítható gyógyszert szedett, intenzíven dohányzott, alkoholizált, túlzott mértékben fogyasztott koffeint. A perinatális vagyis a szülés közben ható károsító faktorok közül leggyakoribbak az anoxia és a hipoxia (köldökzsinór csomó, megtekeredés, összenyomatás miatt), vérzés, fertőzések, szülési sérülés, trauma (farfekvés, rohamos szülés, elhúzódó szülés, vaacum expresszió). Posztnatális újszülöttkori ártalmak lehetnek a koraszülöttség miatti légzési problémák, súlyosabb fokú sárgaság (vércsoport összeférhetetlenségnél), vércukorszint-csökkenés. Későbbi, kisgyermekkori sérülések, súlyos, magas lázzal járó betegségek szintén okozhatnak kisebb idegrendszeri eltéréseket, amelyek az egyébként egészséges gyermek későbbi iskolai megfelelését akadályozhatják. A családban előforduló tanulási zavarok vagy a gyermeknél a kialakulatlan kézdominancia szintén jelzés értékűek lehetnek.
Csoportos vizsgálat Időtartama kb.30-35 perc. Legfontosabb célja annak eldöntése, hogy szociálisan mennyire érett a gyermek. A többi gyerekkel együtt folyó feladatvégzésben figyelhető meg önállósága, az instrukciókra történő odafigyelésének képessége. Ilyenkor tapasztalható, mennyire terelik el külső ingerek, mennyire motivált a feladatvégzésre, megérti –e a közvetett –a csoportnak adott- feladatokat. A túlzott mértékű szorongás, a szülőről való leválás képtelensége, a bohóckodás, a figyelem könnyű elterelhetősége mind jelzésértékűek.
A csoportok ideális létszáma 4-6 fő. A gyermekek a szülőkkel a váróhelyiségben gyülekeznek. Megismerkednek a vizsgálatvezetővel, megtörténik a kölcsönös bemutatkozás. A gyermekeket egyszerre hívja be a vizsgálatvezető a csoportos munkához berendezett helyiségbe. Tudniuk kell, hogy most az iskolásszerepet fogják kipróbálni. A közös munka nagyon fontos része a vizsgálatnak, tekintettel arra, hogy ez az a helyzet, ami a leginkább megközelíti az iskolai körülményeket.
A szociális érettség megfigyelésének szempontjai
Kapcsolatfelvétel, rapportkészség: a gyermek és a felnőtt közötti kontaktus jellegére vonatkozik. (Hogy lép be a szobába, hogy fogadja a feladatot?)
Társakhoz való viszony: viselkedési és érzelmi megnyilvánulások a társak irányában (asztalszituáció).
Várakozás (késleltetett utasítás megtartása): szabály elfogadás.
Munkaérettség A szociális magatartással szoros összefüggést mutató pszichés funkció. Hetzer-Tent a munkaérettség foka szerint különít el iskolaérett és iskolaéretlen magatartást. A magatartás megfigyelése végigvonul az egész vizsgálat folyamán. Iskolaérett magatartás: A gyermek spontán a vizsgáló felé fordul, figyelmesen várja a feladatot. Amint megkapta a feladatot, azonnal nekilát. Szükség esetén tárgyilagos kérdéseket tesz fel a feladatra vonatkozóan. Önállóan oldja meg a feladatot. Munkatempója gyors, egyenletes, kitérő nincs. Mindent elkövet, hogy a kapott feladatot megoldja, nehézségek esetén is. Gyorsan átáll egyik feladatról a másikra. Fáradékonyság nem mutatkozik. Ellenőrzi saját munkáját. Spontán javít. Elfogadja a kritikát.
Iskolaéretlen magatartás: Többször is fel kell szólítani, hogy figyeljen. Meg sem várja a feladat ismertetését, azonnal neki kezd, vagy ellenkezőleg, csak hosszas bíztatás után. Gyakran, de feleslegesen kérdezősködik. (Támaszigény? Nagyotthallás?) Sokat kell magyarázni, segíteni. Munkatempója lassú, mással foglalkozik, babrál, firkál, kapkod. Gyakori figyelmeztetés, bíztatás ellenére sem fejezi be a feladatot. Nehezen áll át új feladatokra. Fáradékonysági jelek mutatkoznak. Önkritikája nincs, nem ellenőrzi munkáját, a vizsgáló észrevételeit nem veszi figyelembe.
A testi fejlettség megfigyelése Szintén végigvonul az egész vizsgálat folyamán, így része a csoportos vizsgálatnak is. A testi fejlettség megfigyelésének szempontjai:
Az alakváltozás megtörtént –e? (Fül-próba: a gyermek egyik karjával a feje fölött átnyúlva eléri –e az ellenkező oldali fülét?; 17-18 kg fölötti testsúly, 110 cm-t meghaladó magasság. Fogváltás elkezdődött –e?)
Kezesség: A lateralizáció kialakult, vagy bizonytalan (kétkezesség), esetleg keresztezett dominancia?
Téri tájékozódó képesség: Stabil testséma, jobb-bal megkülönböztetése saját testen, saját testhez viszonyítva térben, téri irányok észlelése és ehhez való alkalmazkodás.
A finommozgások és a nagymozgások pontossága, koordinációja, a vizuomotoros koordináció szintje
Érzékszervek működése: Ép hallás, látás?
Általános egészségi állapot: fizikai terhelhetőség, fáradékonyság, vegetatív tünetek?
A csoportos vizsgálat feladatai Ember, fa, virág rajz Az ábrázoló kifejező készség egyik próbája. A finommozgások színvonaláról, az ismeretek rajzbeli alkalmazási képességéről, a vizuomotoros koordináció működéséről ad képet. Értelmi, érzelmi és motoros képességekre lehet következtetni általa. Érzékeny mutatója a minimális idegrendszeri sérülésnek, az éretlenségnek, a lateralizációs zavarnak. Értékelési szempontok: eszközhasználat (papír, ceruza), önállóság, vonalvezetés, kezesség, térorientáció, témák rajzolási sorrendje, ábrák részletgazdagsága. Szegélydísz (Strebel-Réti III) A munkaérettség, monotóniatűrés, vizuomotoros koordináció próbája. Értékelési szempontok: ismeretek (geometriai formák neve), feladatmegértés, feladattudat, feladattartás, figyelem, mintakövetés (visszatérő hiba, tükrözésszerű sorrendi hiba), fáradékonyság, kezességi és lateralizációs problémák (egymásba rajzolt, tömörített minták), kör rajzolásának iránya, alkalmazkodás (papírforgatással vagy anélkül dolgozik –e) munkatempó, várakozási tolerancia, formai kivitelezés, elhelyezés, mérethűség, önállóság, mennyiségi kivitelezés.
Mennyiségek szimultán felfogása (Strebel- Réti: VIII) A mennyiségfogalom egyik próbája. Értékelési szempontok: eszközhasználat (tempó, ügyesség, munkaérettség), önállóság, mennyiségek egyeztetése, mennyiségek észlelése, képszerűségtől elszakadva kirakásuk, eltapsolásuk (értelmi fejlettség, mennyiség emlékezet). Mennyiségek akusztikus felfogása A mennyiségfogalom egy másik próbája. Értékelési szempontok: akusztikus figyelem, mennyiség egyeztetés hallás után (mennyiség fogalom, hallási figyelem, mennyiség emlékezet). KIM-tábla (Carrard próba -módosított változat)
A vizuális megfigyelőképesség és emlékezet egyik próbája. Értékelési szempontok: eszközhasználat célszerűsége, a várakozási feszültség tűrése (szociális érettség), térszemlélet terjedelme és esetleges oldalpreferencia, vizuális megfigyelő- és emlékező képesség. Sematikus ábrázolás (Hetzer-Tent VI.) Az ábrázoló kifejező készség próbája. A vizuomotoros koordináció müködésének vizsgálatán keresztül érzékeny mutatója a minimális idegrendszeri sérülésnek, az éretlenségnek, a lateralizációs zavarnak. Értékelési szempontok: az ábramásolás haladási iránya, vizuális megfigyelőképesség (hibajavítás, önellenőrzés), vizuális percepció és reprodukció, formaminőség, tartalmi pontosság, munkatervezés (arányos térfelosztás, célirányos vonalvezetés, pontosság), szociálisan érett magatartás. Késleltetett emlékezet - történet reprodukálás (Strebel-Réti VI. módosított változat) A verbális megfigyelőképesség és emlékezet próbája. A történet meghallgatása a csoportos vizsgálaton, reprodukálása késleltetve, a szünet után, az egyéni vizsgálat során történik. Szünet A szünetben szabad játék során megfigyelhető a gyermek viselkedése. Ennek szempontjai: a gyermek társas játékhelyzetbe való beilleszkedése, társakhoz való viszonya, társas viselkedése, felnőtthöz való viszonya, tárgyakhoz való viszonya (játéktárgyak használatának módja), konfliktus-megoldási módja, tevékenység váltás. Egyéni vizsgálat Az egyéni vizsgálat feladatai Általános tájékozottság (Dr. Szabó Pál kérdései, módosított változat) Értékelési szempontok: Rapportkészség (verbális kontaktusfelvétel, szociális érettség), ismeretek, relációk ismerete. Történet visszahallgatás (Csoportos vizsgálat 7.: Késleltetett emlékezet) A verbális megfigyelőképesség és emlékezet próbáján belül a késleltetett emlékezet próbája. A történet meghallgatása a csoportos vizsgálaton történt, a reprodukálása az egyéni vizsgálat során.
Értékelési szempontok: A felidézésre való beállítódás (hárítás, erőlködés, konfabuláció), feladatérettség. Beszédkésztetés. A felidézés módja (Mozaikszerű vagy logikai sorrendben?), figyelem, gondolkodás, megőrző emlékezet, fantázia, akusztikus felfogó képesség (hallás), érzelmi megnyilvánulások, érdeklődés, mimika, a beszéd formai sajátosságai (beszédhiba). Műveletek a 6-os számkörben A mennyiségfogalom próbája. Értékelési szempontok: Színlátás, kezesség, mennyiségfogalom (Adekvát eszközhasználat, műveletek fejben való elvégzése vagy csak pálcikák leszámolása, próba-szerencse viselkedés) Mennyiségi relációk A mennyiségfogalom próbája. Értékelési szempontok: A több-kevesebb fogalmát ismeri és alkalmazza –e? Formaemlékezet és reprodukció A vizuális megfigyelőképesség és emlékezet próbája. Értékelési szempontok: A rész és az egész változó viszonyának észlelése, formapercepció, térorientáció, iránytévesztés, analitikus-szinkretikus gondolkodás fejlettsége, szinkretizmus, téri fogalmak értése és alkalmazása, vizuális emlékezet, konstruáló ügyesség (mozgás összerendezettség). Képolvasás (Binet szembekötősdi kép) A beszédkészség próbája. Értékelési szempontok: Értelmi fejlettség, beszédfejlettség, a mondatalkotás színvonala, oksági összefüggések felismerése, projekció, érzelmi reakciók, kiegyensúlyozottság.
Problémamegoldás gyakorlati élethelyzetben (HAWIK 2.) Gondolkodási próba. Értékelési szempontok: Gyakorlati élethelyzetekben való tájékozottság, ügyesség, önálló problémamegoldás (szociális érettség). Analógiás gondolkodás (Binet 6.b. bővített változat)
Gondolkodási próba. Értékelési szempontok: Általános ismeretek, a dolgok közötti analógiás összefüggések felismerése és alkalmazása. Lényeglátás (értelmi fejlettség). Kauzális gondolkodás képrendezéssel (Strebel-Réti IX. mód. vált.) Gondolkodási próba. Értékelési
szempontok:
Figyelemterjedelem.
Oksági
összefüggések
felismerése,
megfogalmazása, alkalmazása. Értelmi fejlettség. Érzelmi megnyilvánulások. Analitikus-szintetikus gondolkodás, mozaik kirakással (HAWIK 9. mód vált.) Gondolkodási próba. Értékelési
szempontok:
Eszközhasználat
(motoros
ügyesség,
értelmi
képesség),
feladatérettség (önállóság), kivitelezés, munkatempó. Mondatismétlés (Binet, VII.e.) A
verbális
megfigyelőképesség
és
emlékezet
próbáján
belül
a
közvetlen
mondatemlékezet próbája. Értékelési szempontok: Figyelemterjedelem, akusztikus felfogóképesség, beszédmegértés és reprodukció.
Megbeszélés a szülővel A vizsgálaton megszülető vélemény nem csak annak megállapításáról szól, alkalmas-e a gyermek arra, hogy iskolába menjen, vagy sem. A vizsgálatvezető elmondja a vizsgálaton a gyermek viselkedéséről, képességeiről, készségeiről szerzett tapasztalatokat, összefoglalja az egyes feladatokban nyújtott teljesítményét. Fejlesztő foglalkozásokat, pszichoterápiát
javasolhat.
Indítványozhatja
a
gyermek
további
logopédiai,
gyermekpszichiátriai vagy neurológiai kivizsgálását. Tanácsot adhat a gyermek napirendjére vonatkozóan, megbeszélheti, hogyan lenne célszerű a szülőnek a továbbiakban foglalkoznia gyermekével. Felhívhatja a szülő figyelmét a várható iskolai nehézségekre, és ezek türelmes kezelésére. A beiskolázási javaslattétel legtöbbször „általános iskola 1. osztálya” vagy „további óvodai nevelés”.
A nagyon súlyos elmaradást mutató gyermekek esetében felmerülhet az értelmi fogyatékosság gyanúja. Ilyenkor a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottságot kérik fel további vizsgálatra. Amikor a gyermeknél olyan részképesség-gyengeségeket, figyelemproblémát, diszharmonikus személyiségfejlődésre utaló jegyeket fedeznek fel, melyek nem értelmi elmaradás következményei, korábban kislétszámú - felzárkóztató osztályban történő iskolakezdést javasoltak, mára ezek az osztályok megszűntek, így az iskolakezdéssel egy időben az iskolai fejlesztőpedagógiai foglalkozásokon való részvételre tesznek javaslatot, megadva a fejlesztendő területeket. A súlyosan beszédhibás és/vagy diszlexia veszélyeztetett gyermekek logopédiai osztályban
történő
iskolakezdése
érdekében
további
logopédiai
vizsgálatot
kezdeményezhetnek. 3. Egyéb vizsgáló eljárások Az iskolaérettségi vizsgálaton egy igen jelentős döntés születik, és sokszor úgy tűnik, hogy a jelenleg ehhez rendelkezésre álló teszt, idő és körülmények nem nyújtanak kellő alapot a megbízható véleményalkotáshoz. A diszlexiára, diszkalkuliára utaló jeleket az iskolaérettségi vizsgálat felszínre tud hozni, mely esetekben hasznos lehet a további vizsgálódás. A multikauzális szemléletű vizsgálati eljárások összetettek, több képességet mérnek. Az MSSST (Meeting School Street Screening Test) jelzi az észlelés, a motórium és a nyelvi készségek szintjén a várható tanulási zavart, használatával eldönthető, szükséges- e további, pontosabb, részletesebb diagnózist adó vizsgálat. Az Inizan teszt számos altesztet tartalmaz, a vizsgálat három fő területe: a téri orientáció, a beszéd és az idői orientáció. Több funkciót vizsgáló, a tanulási zavarok csoportos szűrésére alkalmas feladatsort dolgozott ki Porkolábné Balogh Katalin.
A mozgáskoordinációs zavarok kiszűrésének lehetőségei A mozgás megfigyelése: A mozgáskoordinációs problémával küzdő gyermek bonyolultabb mozgásformációkat nem képes pontosan utánozni, végrehajtani. Gyakorta megbotlik, elesik. A koncentrációs képesség gyengesége a mozgás terén jól megfigyelhető a lépcsőn járásnál, az egyenes vonal melletti haladásnál, kisebb akadály átlépésénél,
átugrásánál, a gyermek görcsös testtartásában, a célirányos mozgást kísérő sok, felesleges kapkodásban. Fel kell figyelni a gombolási, cipőfűző-megkötési nehézségekre, a vágási, gyurmázási, gyöngyfűzési, hajtogatási ügyetlenségre, a görcsös ceruzafogásra és főként a rajzok milyenségére. Az átszoktatott balkezesség a diszgráfiára erőteljes rizikótényező. Szerencsére ez ma már egyre kevesebb esetben fordul elő. A kézdominancia-hiány agyi éretlenség következtében annál gyakoribb. A gyermek a rajzai bal oldalát bal kézzel, a jobbot jobb kézzel rajzolja. Ez alapgondot jelent a betűformálás megtanulásánál. A Harris-féle laterális dominancia teszt a kéz, szem és láb dominanciáját vizsgálja. (Logopédiai Vizsgálatok Könyve) N. Galifret-Granjon próbája szintén a dominancia vizsgálatára irányul. (Herpai, 1999) A Bender A teszt a vizuomotoros koordinációt méri. A nagyon gyenge teljesítmény organikus sérülést jelezhet. Ez esetben a gyermek további neurológiai vizsgálatot igényel. Az Oseretzky-féle mozgásvizsgálat eredetileg orosz gyermekek vizsgálatára készült, hazai változatát is kidolgozták. A mozgáskoordináció hat területét vizsgálja: statikus koordináció, dinamikus koordináció, felső és alsó végtag, celebritás (gyorsaság), szinkrónia (egyidejű mozgások), szinkinézia (együttmozgások). Értékelése az intelligenciavizsgálatok értékeléséhez hasonló: mozgáskort (MK), mozgáseltérést (elmaradást) (ME) és mozgáskvócienst (MQ) állapít meg. (Réthy, 1996) Lakatos Katalin Állapot és mozgásvizsgáló tesztje a nagymozgások vizsgálatára és az idegrendszer érettségére irányul, a szenzomotoros, a pszichomotoros és a motoros képességeket méri. Jelzi a primitív reflexprofil fennmaradását, a kéreg alatti szabályozás problémáit, a mozgástervezés, a figyelem, a mintamásolás, a szerialitási készség, a testvázlat, a lateralitás, a taktilis érzékelés és ritmus - visszaadás hiányosságait. (Lakatos Katalin 2000.) A finommozgások legérzékenyebb mutatói a beszédmozgások.
A testkép – testséma - testvázlat és a téri orintáció problémájának kiszűrési lehetőségei A helyes testkép és testséma adja a valós környezeti és idői tájékozódás alapját, a szerialitás képességének kialakulását, a síkbeli irányok helyes észlelését és tartását. A bizonytalan testsémát jelzi, hogy a gyerek nem tájékozódik megfelelően a saját testén, a testrészeit nem tudja megnevezni. Emberrajzán az arányok nem
megfelelőek, testrészeket lehagy a rajzról, vagy a végtagok nem megfelelő helyen kapcsolódnak a törzshöz. Az emberábrázolást Goodenough szempontsora alapján értékelhetjük. A téri tájékozódásban a saját test a kiindulópont, a gyermek saját térbeli helyzetének tudatosítása teszi lehetővé a fent–lent, jobb–bal irányok megkülönböztetését. Ezen képesség zavara esetén, nemcsak az olvasásban és írásban léphetnek fel problémák a későbbiekben, hanem a számolási műveletek végrehajtásában is. Összetett probléma az érzékelési perszeveráció: az érzékelés átállítódási zavara. Megnyilvánulhat a mentális elforgatás képességének nehézségeiben, sík és tér egymásba áthelyeződésének problémájában. Ez is okoz tájékozódási problémákat. Jelzésértékűek a fejjel lefelé forgatott rajzok. Az iránytévesztés megnyilvánulása az is, amikor a soralkotás jobbról balra történik, a gyermek ábrákat fordított sorrendben másol, vagy már ismert jeleket, betűket, szavakat, számokat tükörírással ír. A téri orientáció és a síkbeli tájékozódás vizsgálatára alkalmas tesztek az Edtfelt, valamint az MSSST és az Inizan bizonyos részei.
A vizuális percepció zavarainak kiszűrési lehetőségei A vizuális percepció az alak, a forma, a nagyság, a szín differenciálásának és felismerésének képessége, az olvasás, írás szempontjából nélkülözhetetlen. Észlelési zavar akkor áll fenn, ha az érzékleti kép hibásan tükrözi a valóság tárgyi egységeit és folyamatait. A vizuális észlelés vizsgálatára alkalmas tesztek: a Frostig teszt, a Marosits-féle gyorsteszt, az MSSST és az Inizan bizonyos részei.
Az auditív észlelés és a nyelvi fejlettség zavarainak kiszűrési lehetőségei A beszédészlelés és a beszédértés zavarai, a gyér szókincs és gyenge verbális memória miatt tanulási zavar veszélyt jelez, hiszen az iskolai oktatás jelentős mértékben épít a nyelvi képességekre. Velluntino és munkatársainak kutatásai szerint a diszlexia sokkal inkább a nyelvi információk raktározásának és visszakeresésének a zavaraiból, semmint a látórendszer hibáiból ered. Jelzés értékű a megkésett beszédfejlődés, az aktív szókincs gyengeségéből adódó mutogatás, magyarázó tevékenység. Gyakori a szótorzítás, a hangáttevés - a hangok egymásutániságának, sorrendiségének helytelen érzékelése és visszaadása -, a szótagok
felcserélése, az elhúzódó pöszeség, a zöngés és zöngétlen hangzócserék, az elmosódott artikuláció, a motyogás vagy hadarás. Fontos jelzések továbbá a hangszín, a hangerő, a hangsúly, a beszédtempó, a monotónia problémái, a rossz ütemérzék és dallamvisszaadási problémák, a gyenge ritmusérzék, és az amuzikalitás. A hallási érzékelés zavarai esetén a hallási ingerek rossz elemzéséről, a beszédhangok megkülönböztetésének nehézségeiről van szó. A gyermek nem érzékeli a nyelv alapvető ritmusát, zeneiségét, s ez a szótagolásnál, elválasztásnál jelentkezhet problémaként majd a későbbiekben. Az auditív észlelés és a nyelvi fejlettség zavarait vizsgáló tesztek: GMP, MSSST, Inizan, Sindelar bizonyos részei, Meixner-féle szókincs próba. Súlyosabb esetekben szükség lehet további vizsgálatra a Beszédvizsgáló Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottságnál.
Értelmi képességek, gondolkodási funkciók egyenetlen fejlettségének feltárása A Wechsler-féle intelligenciateszt gyerekváltozatai (HAWIK, MAWGYI-R, WISC IV) nagy szerepet játszanak a tanulási zavarok azonosításában. Jelentős különbséget találtak az altesztek szórásában tanulási zavarral küzdő gyerekeknél (Miller, 1982). Gyakran mutattak ki performációs túlsúlyt, és az Általános ismeretek, Számismétlés, Számolás és Rejtjelezés altesztekben mutatkozó gyenge teljesítményt (Barton–Starnes, 1988). A Snijders–Omen-féle intelligenciateszt a részképességek kiesésének mérésére igen jól alkalmazható, mivel külön skálákon kezeli az egyes képességeket. Budapesti Binet teszt gondolkodást vizsgáló részpróbái is használatosak.
Az aktivitás és a figyelem területén mutatott zavarok feltárása Amerikai
kutatók
hiperaktív
és
nem
hiperaktív
gyermekek
mozgásait
összehasonlítva azt találták, hogy nem a mozgások számában, hanem összerendezettségében és minőségi fokában mutatkozik különbség. A hiperaktivitás a legtöbbször figyelemzavarral, nagyfokú érzékenységgel és impulzivitással jár együtt. Hiperaktivitást figyelemzavarral vagy a nélkül, illetve figyelemzavart hiperaktivitás nélkül gyermekpszichiáter diagnosztizálhat, a BNO 10-ben leírt kritériumok szerint.
Megállapításaim A később tanulási zavarral küzdő gyermekek nagy többségénél vannak előre jelző tünetek a mozgás-és beszédfejlődést illetően az anamnézisben. A beszédfejlődés késése általában jellegzetes tünete a későbbi diszlexiának és a diszkalkuliának. Az iskolaérettségi vizsgálat feladatai közül nagy valószínűséggel előre jelző szerepűnek gondolom diszlexia veszélyeztetettség kiszűrésére a szegélydísz (szerialitás, sorrendiség!), a sematikus ábramásolás (vizuális percepció, rész-egész viszonyok érzékelése!), az analitikus-szintetikus gondolkodás (térbeli helyzet, rész-egész viszonyok meglátása
és
reprodukálása!),
és
a
megfigyelőképesség
és
emlékezet
(KIM,
formaemlékezet, mondat-, szám- és késleltetet emlékezet) feladatokat együttesen. Diszkalkulia-veszélyeztetettség szempontjából a mennyiségfogalmat vizsgáló, a gondolkodást (különösen az analógiás, a kauzális és az analitikus-szintetikus gondolkodást) vizsgáló és a megfigyelőképességet-emlékezetet (különösen a rövid távú mondat-és számemlékezetet) vizsgáló feladatokat gondolom nagy valószínűséggel jelzőnek. Diszgráfia- veszélyeztetettség szempontjából elsősorban az ábrázoló kifejező készséget (emberrajz, sematikus ábramásolás, szegélydísz) vizsgáló feladatokat gondolom jelző értékűnek. Amennyiben az egyenletes fejlődésmenetet bármilyen tényező kibillenti optimális egyensúlyából, a képességstruktúra egyenetlenebbé, esetleg szórttá válik, ami alapját adhatja az iskolaéretlenség, súlyosabb esetben a tanulási zavarra veszélyeztetettség kialakulásának. A figyelmes szakember számára az iskolaéretlenség mellett a tanulási zavar veszélyét is képes jelezni az iskolaérettségi vizsgálat.
