Helyzetelemzés
2.3. A régió bemutatása és elemzése
2.3.1. Fő sajátosságok A régió az európai térben A Közép-dunántúli régió földrajzi elhelyezkedése kedvezőnek mondható. A közép-európai térségben új fejlődési zónák, innovációs erőcentrumok kialakulása figyelhető meg, melyek közvetlenül kapcsolódnak az európai magtérséghez. Két nagyobb erővonal rajzolódik ki. Az egyik, a dél-bajor innovációs tengelyre felfűződő, Prága környékén és Bécs-Pozsony-Győr környékén formálódik, melyek egyesülve innovációs tengelyként folytatódnak egészen Budapestig. Míg a másik a mediterrán „sunbelt övezethez” kapcsolódó fejlődési irány, mely Velence-Trieszt-Ljubljana vonaltól halad Budapest felé. A Közép-dunántúli régió e két középeurópai fejlődési zóna metszéspontjában helyezkedik el úgy, hogy mindkettő közvetlenül érinti, aminek köszönhetően az európai fejlődési zónák és trendek kedvezően képesek befolyásolni a régió fejlődését hosszú távon. A kapcsolódást segíti, hogy az 1997 júniusában meghatározott „Helsinki folyosók” közül – melyek fejlesztésére az EU különös hangsúlyt fektet – három (IV., V. és VII.) is érinti a régiót. Ebből következően a régió Nyugat-Európa és Délkelet-Európa között komoly tranzitszerepet tölthet be, sőt megkerülhetetlenné válhat. Ha megvizsgáljuk a nyugat-európai régiók fejlődési pályáit, akkor azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az ezredfordulón az európai gazdasági erő súlypontja az észak-francia-benelux-nyugat-német-angol négyszögből – Magyarország számára is kedvező módon – keletebbre, az északkelet-francia, a dél-német, észak-olasz, osztrák, svájci tartományok irányába tolódik el.1 Az Alpok környéki régiók fejlődésében az új növekedési tényezők játsszák a fő szerepet. Magyarországon csak négy megyének nincs érintkezése országhatárral. Ezen megyékhez tartozik Fejér és Veszprém megye is. Komárom-Esztergom megye határos Szlovákiával – a közös határ hossza 77km –, de az átjárhatóság meglehetősen korlátozott. Az Esztergom és Párkány közötti híd felépítése az északkeleti kapcsolatot élénkíthetné. Ezek alapján elmondhatjuk, hogy a régió az ország belső régiói közé sorolható, az országhatár menti együttműködések idáig viszonylag kevés szerepet játszottak. A közép-európai integráció és együttműködés eszméje nem új keletű, de mára nyilvánvalóvá vált, hogy Közép-Európa leginkább történelmi, kulturális alapokon határozható meg, a gazdasági, társadalmi, politikai feltételek gyengék egy erős együttműködés kialakításához. A kilencvenes évek elején Csehszlovákia szétválása, majd a kedvezőtlen belpolitikai helyzet hátráltatta az eredményes együttműködés kialakítását, de a legutóbbi szlovák választás utáni új kormány – melyben a magyar párt is koalíciós partner – szakított a korábbi gyakorlattal, és ez lökést adott a szlovák-magyar kapcsolatok fejlődésének is. A szlovákiai Nyitra kerület, Komárom-Esztergom és Pest megye 1999 júliusában megalakította a Vág-Duna-Ipoly Eurorégiót, melynek központja Tatabányán található. Társult tagként Veszprém és Fejér megye is csatlakozott az Euroégióhoz, melynek elsődleges célja a határ menti területek gazdaságának összehangolása, a térség fejlesztése az Európai Unió segítségével. Három fő együttműködési területet határoztak meg az alapítók: a civil szférát, a gazdaságot és a közigazgatást. A régió részese az 1990 májusában létrejött Duna menti Tartományok 1
Horváth Gyula: Európai regionális politika, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 1998 30. old.
1
Munkaközösségének, illetve az EU Bizottsága által 1997-ben elfogadott CADSES-nek. A régió a Phare-CBC programokban (magyar-szlovák) nem vesz részt túl intenzíven, pedig ez kitűnő lehetőségeket jelent a szomszédokkal való együttműködésre. A Közép-dunántúli régió lakossága 1,1 millió fő, ami megfelel az Európai Unió NUTS II-es régióinak. A népsűrűség (99 fő/km2) jelentősen elmarad az uniós átlagtól (158 fő/km2), bár a régió a fővárost is magában foglaló Közép-Magyarország után az ország legsűrűbben lakott része. A régió lakossága a 70-es évek óta folyamatosan csökkent. A természetes népességfogyást a bevándorlás sem tudta pótolni. A csecsemőhalandóság több mint kétszerese az uniós átlagnak, de magyar összehasonlításban is rendkívül kedvezőtlen a helyzet, hiszen Közép-Dunántúlon legmagasabb az 1000 élve születésre jutó 1 éven aluli meghaltak száma. Köszönhetően a halálozás jóval magasabb mértékének (27%-kal haladja meg a KözépDunántúlon az uniós átlagot) a születéskor várható átlagos élettartam – különösen a férfiak esetében – messze elmarad az Európai Unió országainak átlagától, ráadásul a rendszerváltozás után – a nyugati trendekkel ellentétben – csökkent a születéskor várható élettartam, és a folyamat csak az utóbbi két-három évben fordult meg. (1. ábra) A halálozás a nyolcvanas évek közepe óta nem csökkent, ez pedig a születések számának nagymértékű csökkenése miatt a népesség fogyásához és elöregedéséhez vezet (az öregségi index 10 év alatt több mint 20 százalékponttal emelkedett), de a 65 éven felüliek aránya még mindig nem éri az uniós átlagot. A lakosság egészségügyi állapota több mutató alapján is kedvezőtlen képet mutat. Az egy lakosra jutó gyógykezelések száma – habár az országos adatoknál kedvezőbben alakult – 90 százalékkal magasabb az EU átlagnál. Figyelmeztető jel a tbc-es beteg számának növekedése is, valamint az, hogy 15-19 éves korú nőkre jutó élveszületések száma majdnem kétszerese az uniós átlagnak. Az egy főre jutó GDP (devizaárfolyamon) a Közép-dunántúli régióban az unió átlagának egy ötödét sem éri el, habár országosan – Közép-Magyarország és Nyugat-Dunántúl után – harmadik a régiók közötti rangsorban. A vásárlóerő paritáson számított GDP sem éri el az EU átlag felét. A régión belül nagyok a különbségek, ugyanis Veszprém megye GDP-je csak 78%-a Fejér megyéének. Becslések szerint az ország GDP-je még 2015-ben is alig éri el majd az uniós átlag (jelenlegi tagállamok alkotta unió) 75 százalékát (bár a társult tagok majdani csatlakozásával jelentősen fog csökkeni az uniós átlag!). A munkanélküliségi ráta azonban 20 százalékkal alacsonyabb, mint az unióban, a harmadik legalacsonyabb az országban a régiók között. Súlyos problémát jelent viszont a régió egészében, hogy nagyon magas (az országos aránynál azonban így is 4 %-kal alacsonyabb) a munkaerőpiacra tartósan visszakerülni nem tudó munkanélküliek száma és aránya. Ez azonban az Európai Unió országaiban is hasonlóképpen alakult, a legalább egy éve munkanélküliek az összes munkanélkülinek közel felét adják. Az 1990-es évek elejétől – az országos tendenciákhoz hasonlóan – folytatódott a foglalkoztatási szektorok arányainak átrendeződése, a szolgáltatás jellegű gazdasági ágakban munkát vállalók létszámának növekedése. A tercier szektor azonban még mindig majdnem 10 százalékponttal kevesebben dolgoznak, mint az Európai Unió tagállamaiban. Ennek egyik oka, hogy az elmúlt évtizedben érkezett külföldi tőke nagyrészt a szekunder szektorba áramlott. A Közép-Dunántúlon jegyzett külföldi cégek devizatőkéjének háromnegyede az iparban működik. Ezért a régióban a foglalkoztatottak 42 százaléka dolgozik az iparban, amely az országos átlagot is jóval meghaladja. Ezzel szemben az unióban az ipari foglalkoztatottak aránya 30 százalék alatti. A mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya valamivel kevesebb, mint az unióban, és a kilencvenes évek eleje óta fokozatosan csökkenő értéket mutat. Az európai folyamatokat előrevetítve mindenképpen számolni kell a szolgáltatások dinamikus bővülésével és a további terciarizációval.
2
Az iskolázottság és szakképzettség a társadalmi-gazdasági fejlettségi szint egyik igen fontos ismérve. Napjainkban a gyorsan változó környezet egyre szélesebb és naprakészebb ismereteket kíván meg a munkavállalóktól. Az iskolázottság szintje a közép-dunántúli régióban még nem felel meg az uniós elvárásoknak és követelményeknek. A felsőfokú végzettségűek aránya a 25 évesnél idősebb népesség körében még mindig csak 10 százalék – az országos átlagtól is elmarad. Habár az utóbbi években a hallgatói létszám jelentősen növekedett, a 100 ezer lakosra jutó felsőfokú intézményben tanuló hallgatók létszáma csak a fele az EU országok átlagának. Az idegen nyelvi ismeretszint – az országoshoz hasonlóan – alacsony (a legutolsó adatok az 1990-es népszámlálás eredményei). Míg a német nyelv ismerete (4,5%) valamivel meghaladja az országos átlagot, az angol nyelv ismerete (1,1%), csak a fele az országos adatoknak. Az elmúlt tíz évben sok változás következett be az idegen nyelv tudásában, elsősorban a fiatalabb korosztályban, de a teljes jogú tagságra való felkészülés elengedhetetlen követelménye legalább egy idegen nyelv társalgási szintű ismerete. A régió lényegesen alacsonyabb szinten részese a kutatás-fejlesztési tevékenységnek, mint azt gazdasági-társadalmi súlya indokolná. Az országban a legkevesebb kutató-fejlesztő hellyel rendelkezik, az 1000 lakosra jutó kutatóhelyek és személyek vonatkozásában az országos átlag csupán harmadát éri el. A K+F-ben foglalkoztatott kutatók létszáma 1 millió főre csak 35 százaléka az Európai Unió átlagának. Veszprém megye a másik két megyénél valamivel jobb helyzetben van, itt ez az arány 67 százalékos. Országszerte megfigyelhető ugyanis, hogy a kutatók legnagyobb része a nagy egyetemekhez kötődik, így Magyarországon is az egyetemi városokban (Pécs, Szeged, Debrecen) a legmagasabb a K+F-ben dolgozók aránya. Nagyon alacsony a tudományos publikációk száma is. A K+F-re fordítható források nagyon beszűkültek, a regionális GDP 0,5 százalékát fordítják K+F célokra, míg az Európai unióban ez az érték 2 százalék körül mozog általában. A kutatás-fejlesztés bővítésének pozitív előjele, hogy a Veszprémi Egyetemen, illetve a régióban található főiskolákon, ha nem is nagy számban de folynak kutatások. Az infrastruktúra tekintetében annak ellenére, hogy az országos helyzethez képest viszonylag fejlettnek mondható – a mutatószámok többnyire csak a főváros megkülönböztetett szerepét élvező közép-magyarországi és a nyugat-dunántúli régiót sorolják előbbre -, még bizonyos területeken igen jelentős a lemaradás az uniós értékekhez képest. Igaz ez például a vasút- és a közút hálózatra is. Habár a nyugati határ felé európai viszonylatban elfogadhatóvá vált a vasúti szállítás, a vasúti fővonalak villamosítása Veszprém megyében még nem fejeződött be. Az 1000 km2-re jutó országos közút2 hossza csak 29 százaléka az uniós átlagnak, ráadásul a 100000 lakosra jutó halálos közúti balesetek száma közel 10 százalékkal meghaladja az Európai Unió átlagát. Valamivel kedvezőbb képet kapunk az úthálózatról (figyelembe véve itt az állami úthálózat mellett az önkormányzati utakat is), ha annak kiépítettségét vizsgáljuk. Nyugat-Európában ez az adat már 90 és 100 százalék között van, hazánkban a kiépítettség kb. 49 százalékos.3 Probléma, hogy sok a zsáktelepülés, és hiányzik az észak-déli összeköttetés. Míg a Közép-Dunántúl településeinek 95,5 százaléka rendelkezik közüzemi vízvezetékkel, addig a régió szennyvízcsatornával való ellátottsága még sok kívánnivalót hagy maga után. A közcsatornával csak a települések 51,9 százaléka rendelkezik, míg az unióban a települések háromnegyede rendelkezik csatornával. A közműolló tehát nagyon kinyílt, bár az elmúlt években legalább nem növekedett tovább a szakadék. A környezeti állapot problémái súlyos gondot jelenthetnek az uniós csatlakozási tárgyalások és a csatlakozás során. Nem véletlen, 2
Országos közút (KSH): a városok és a községek közötti forgalmat lebonyolító úthálózat, beleértve a városokon, községeken átvezető útszakaszokat is. 3 Somfai András: A helyi és mellékutak hálózatának továbbfejlesztési lehetőségei, Közúti és Mélyépítési Szemle, 1998. 12. szám, 515. old.
3
hogy az Európai Unió szakértői is leginkább a környezeti állapot javítását szorgalmazzák. Bár a Magyarország számára legkeményebbnek számító fejezetek (agrárium, környezetvédelem, munkaerőmozgás, regionális támogatások) legkényesebb részéről az egyeztetés még meg sem kezdődött. Akárcsak az ország egészére, a Közép-dunántúli régióra is igaz, hogy – habár az utóbbi években nagy volt az előrelépés – az információs társadalom kiépüléséig még hosszú utat kell megtenni. A 10.000 főre jutó Internet hozzáférések száma alig fele az uniós átlagnak (az Internetet használók döntő többsége a munkahelyén vagy az iskolában fér hozzá a világhálóhoz), az 1000 főre jutó személyi számítógépek száma pedig csak harmada. Problémát jelent az is, hogy az Internet hozzáférés költsége európai összehasonlításban igen magas, több mint kétszerese az uniós átlagnak. Habár a régióban a távbeszélő szolgálat terén jelentős fejlesztések történtek az uniós átlagnak alig 60 százaléka az 1000 lakosra jutó telefon fővonalak száma (az országos adatoktól is elmarad). A távközlési infrastruktúra fejlettsége elengedhetetlen az információs technológiák szempontjából is, hiszen az Internet kapcsolatok legnagyobb része ma ezen a csatornán keresztül bonyolódik.
Összegezve elmondhatjuk tehát, hogy a régió egyike az ország fejlett, dinamikusan növekvő gazdasággal rendelkező területi egységeinek, azonban az Európai Unió országaihoz képest sok tekintetben még nagy a lemaradása. Az elmúlt tíz év során ugyan csökkent a fejlettségbeli különbség, de még mindig jelentős a szakadék. Ezért a Közép-Dunántúl – a többi magyar régióhoz hasonlóan – a csatlakozás után az egyes célterületbe fog tartozni. Az azonban már most világos, hogy az újonnan csatlakozó országok közel sem részesülnek majd akkora támogatásban, mint a korábban csatlakozott fejlődésben elmaradt országok. 1. ábra A Közép-dunántúli régió néhány jellemzője az EU országok átlagában, 1998
Közép-Dunántúl
Magyarország
EU
250,00%
200,00%
150,00%
100,00%
160%
Halálozás 1000 lakosra (fő)
15-64 évesek aránya a telj. nép. (%)
Nők születéskor várható élettartama (98)
Férfiak születéskor várható élettartama
Csecsemőhalandóság (ezrelék)
Népsűrűség (fő/nkm)
0,00%
GDP/fő (1996)
50,00%
140% 120% 100% 80% 60% 40%
4
20%
vonalak 1000 a (db)
közutak 00 nkmkm)
lpkocsik 1000 (db)
en fogl. (1 millió re)
élküliségi (%)
ektorban tatottak a (%)
rban ztatottak ya (%)
daságban tatottak a (%)
0%
Forrás: World Bank, OECD, KSH adatai alapján szerkesztette Barsi Boglárka (NYUTI)
5
A régió a hazai térben
A Közép-Dunántúl egyike a Területfejlesztési és rendezési törvény nyomán létrehozott hét területfejlesztési, tervezési és statisztikai régiónak.4 A régió három megyét (Fejér, KomáromEsztergom és Veszprém) foglal magában, melyek további 23 statisztikai kistérségre oszthatók fel (2. ábra). A régió, illetve a régiót alkotó három megye társadalmi-gazdasági mutatója a 2. táblázatban található. A régióban összesen 404 település található.5 A statisztikai kistérségek és települések megoszlása megyénként a következő: ❑
Fejér megye: hét kistérség és 107 település;
❑
Komárom-Esztergom megye: hét kistérség és 74 település;
❑
Veszprém megye: kilenc kistérség és 223 település. 2. ábra A Közép-dunántúli régió statisztikai kistérségei
Esztergomi Esztergomi Komáromi Komáromi
Dorogi Dorogi
Tatai Tatai
JELMAGYARÁZAT
Tatabányai Tatabányai Oroszlányi Oroszlányi
Kistérséghatár
Kisbéri Kisbéri
Megyehatár
Bicskei Bicskei
Pápai Pápai
Régióhatár
Sárbogárdi Sárbogárdi (kistérség) (kistérség)
Móri Móri
A kistérség neve
Zirci Zirci Székesfehérvári Székesfehérvári Várpalotai Várpalotai Ajkai Ajkai
Gárdonyi Gárdonyi
Veszprémi Veszprémi
Sümegi Sümegi
Dunaújvárosi Dunaújvárosi
Balatonalmádi Balatonalmádi
Balatonföredi Balatonföredi
Enyingi Enyingi
Tapolcai Tapolcai
Sárbogárdi Sárbogárdi
Forrás: KSH
A 23 statisztikai kistérségben 29 térségfejlesztési társulás alakult. Komárom-Esztergom megyében átfedés nélkül, valamennyi település tagja valamely társulásnak. Fejér és Veszprém 4
1996. évi XXI. törvény a Területfejlesztésről és területrendezésről. A 90-es évtized elején több hullámban kérték egyes Veszprém megyei települések átcsatolásukat (visszacsatolásukat) Győr-Moson-Sopron megyéhez. Így tehát Veszprém megye területe és népessége is csökkent kis mértékben. 2000. január 1-ig öt település került át Győr-Moson-Sopron megyébe (Csivánd, Gyarmat, Szerecseny, Bakonypéterd, Lázi), jelenleg pedig újabb hét Veszprém megyei település (Románd, Veszprémvarsány, Fenyőfő, Sikátor, Bakonygyirót, Bakonyszentlászló, Malomsok) kérte Győr-Moson-Sopron megyéhez történő átcsatolását. Kérésük tárgyalása az Országgyűlés 2001. első félévi munkatervében szerepel. 5
6
megyében összesen 17 település nem kapcsolódott be egyik társulásba sem, míg egy fejér megyei települést kivételével, a régió 56 kettős és 2 hármas tagsággal rendelkező települése Veszprém megyében található (3. ábra). 3. ábra A Közép-dunántúli régióban megalakult térségfejlesztési társulások
Forrás: KSH
A régió területe 11.236 km2, népessége pedig 2000. január 1-én 1.107 ezer fő. A régió népsűrűsége (99 fő/km2) a vidéki átlagot meghaladja, és a fővárost is magában foglaló KözépMagyarország után az ország legsűrűbben lakott térsége. A régión belül azonban nagy különbségek tapasztalhatók – Komárom-Esztergom megye népsűrűsége (138 fő/km2) közel duplája Veszprém megye (81 fő/km2) és majd másfélszerese Fejér megye (97 fő/km2) népsűrűségének.6 A természetes népmozgalmi folyamatokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy 1980 után lassú népességfogyás következett be. A népességszám csökkenés az országoshoz képest jóval kisebb mértékű volt, amelyben a kedvezőbb demográfiai folyamatok mellett a pozitív egyenlegű migráció is közrejátszott. 1999-ben az 1000 lakosra jutó természetes fogágyás alapján – Észak-Alföld – után itt csökkent a legkevésbé a népesség, és az általánosan alacsony születési rátához az országosnál kedvezőbb halálozási arányszám tartozott. Az országoshoz hasonlóan a Közép-Dunántúli régió népességének iskolázottsága a kilencvenes években tovább emelkedett. A megfelelő korú népességből 1990 és 1996 között jelentősen nőtt a középfokú végzettségűek és a diplomások aránya. A 25 évesnél idősebbek közül minden ötödik legalább középiskolai, és minden tizedik felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Azonban mind a középfokú, mind a felsőfokú oktatásban résztvevők aránya alatta marad az országos átlagnak. Ez a későbbiekben ronthatja a régió társadalmi-gazdasági 6
Forrás: Fejér megye Statisztikai Évkönyve. 2000/4 Központi Statisztikai Hivatal. Székesfehérvár, 2001
7
versenyképességét. Népességarányosan a főiskolai hallgatók száma közel azonos az országossal, az egyetemistáké azonban ötödével elmarad attól. Az urbanizációs szintet tekintve a régió városi térségekben élő lakosságának aránya lényegében megegyezik a Budapest nélkül számolt országos átlaggal (a régióban ez az arány 55,9%, míg a Budapest nélküli magyar átlag 55,4%). A településhálózatot 2000. január 1-jén 27 város – ebből 4 megyei jogú – és 378 község alkotta. A várossűrűség valamelyes elmarad az országostól. A községek több mint fele 1000 főnél kisebb lélekszámú aprófalu, ami elsősorban Veszprém megyét jellemzi (a települések 46%-a 500 főnél kevesebb lakosú), míg Fejér és Komárom-Esztergom megyében a nagyobb kiterjedésű, népesebb települések dominálnak. 2000. július 1-jével 15 település kapta meg az országban a városi rangot, melyből egy, Ercsi e régiónak „jutott”. A régió előnye a jövedelemtermelésben az utóbbi években növekedett. A Közép-Dunántúl 1998. évben az országban megtermelt bruttó hazai termék egytizedét, az egy főre jutó GDP pedig – Közép-Magyarország és Nyugat-Dunántúl után – harmadik legnagyobb volt az országban. A GDP növekedésének üteme 1994 óta a Közép-Dunántúlon volt a legnagyobb (4. ábra). A megyék sorrendjében Fejér az első, Komárom-Esztergom a hetedik, Veszprém megye a nyolcadik helyen áll. A régióban az ipar hozzájárulása a GDP-hez az országos átlagnál jóval nagyobb (annak 150 százaléka), a szolgáltatásoké alacsonyabb. Az egy lakosra jutó ipari termelés – Nyugat-Dunántúl után – a második legmagasabb Magyarországon, és kétszerese az országos átlagnak. De az ipari termelés a régió megyéiben differenciáltan alakult. Míg Fejér és Komárom-Esztergom megyében a mélypontnak tekinthető 1992. év után az ipari termelésnövekedésnek indult, Veszprém megyében szinte változatlan maradt. 10 év alatt Fejér megye ipari termelése – összehasonlító áron – több mint négyszeresére nőt, miközben Veszprém megye a tíz évvel ezelőtti termelés 60 százalékát állítja elő. Tovább folytatódott a gazdaság dinamikus növekedése, az ipari termelés volumene 36,3 %kal (2000/1999) bővült a régióban (országosan: 18,3 %-kal). Az egy lakosra jutó termelési érték az országosnak a duplája, a régión belül Fejérben kiugróan magas, de KomáromEsztergomban is majdnem kétszerese az országosnak. Az értékesítés növekedésében meghatározó szerepe volt az exporteladások bővülésének, Komárom-Esztergom megyében az exportértékesítés volumenindexe 258,1 %-ot ért el. Az építőipari termelés volumene szerényebben, de országosat meghaladóan nőtt, de az egy lakosra jutó értéke csak Fejér megyében lett magasabb annál. A mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya fokozatosan csökken, adottságainál fogva inkább Fejér megyében játszik szerepet. A szolgáltatásokban foglalkoztatottak száma elmarad az országos átlagtól, de fokozatosan növekszik az 1990-es évek eleje óta. Munkanélküliségi rátát tekintve az ország keleti és észak-keleti részében a legsúlyosabb a helyzet, de még a Dél-Dunántúlt is elég erősen sújtja a munkanélküliség problémája. Budapesten, Pest megye középső részén, valamint az ország nyugati részén legalacsonyabb a munkanélküliségi ráta. Közép-Dunántúl a foglalkoztatási gondokkal küzdő térségek közé tartozik bár az országos tendenciákhoz hasonlóan a munkanélküliségi ráta folyamatosan csökkent. Míg 1992-ben a munkanélküliségi ráta – ha kis mértékben is – meghaladta az országos átlagot, 1999-ben már egy százalékponttal alacsonyabb volt annál, és kevesebb, mint a fele az 1992-es értéknek. Az ország hét régiója közül – a munkanélküliségi ráta csökkenő sorrendjét viszonyítva a negyedik volt 1999-ben; 1993 és 1998 között pedig minden évben az ötödik. A régión belül a munkanélküliek számát tekintve Fejér megye súlya a legnagyobb, ugyanakkor Komárom-Esztergom megyében legmagasabb az állásnélküliek aktív népességhez viszonyított hányada.
8
A gazdasági fejlődés ütemét, a lakosság komfortérzetét befolyásoló infrastrukturális háttér Közép-Dunántúlon az országosnál magasabb színvonalú, Közép-Magyarország és NyugatDunántúl előzi meg csupán. A közép-dunántúli régió mind közúton, mind vasúton jól megközelíthető. Az ország közlekedési hálózatának sugaras felépítése folytán a fővárossal és az országhatárral mindhárom megyének gyors forgalmat biztosító, jó vasúti és közúti összeköttetése van. A 8-as főközlekedési út azonban – az utóbbi évek bővítései, elkerülő utak építése ellenére sem – felel meg a kívánalmaknak. Az úthálózat jó színvonalú útsűrűség ellenére sem biztosít megfelelő, főút-szintű kapcsolatot Tatabánya és Székesfehérvár, valamint Tatabánya és Veszprém között. A Balaton, a Velencei-tó és a Dunakanyar miatt kiemelkedő jelentőségű Közép-Dunántúl a turisztikai forgalmat tekintve a 2. helyen áll a hazai régiók sorában. Az ország 7 kiemelt üdülőkörzetéből 3 – részben vagy egészben – a térségben található. A legkeresettebb a Balaton, melynek északi partszakasza a régió részét képezi.
9
4. ábra Egy lakosra jutó GDP, 1994, 1998
1994
GDP/fő GDP per capita országos átlag=100 national average=100 116-186 100-115 86-100 71-85 57-70
1998
Szerk: Dusek Szerk: Dusek TamásTamás (MTA RKK NYUTI)
10
2. táblázat A Közép-Dunántúl néhány társadalmi és gazdasági jellemzője Megnevezés Terület (km2, 2000. jan. 1.) Lakónépesség (ezer fő, 2000. jan. 1.) Népsűrűség (fő/km2, 2000. jan. 1.)* Természetes szaporodás (1000 lakosra)* Vándorlási különbözet (1000 lakosra)* Települések száma (db) (2001. jan. 1.) Városok száma (db) (2001. jan. 1.) Városi népesség aránya (%)* (2000. jan. 1.) GDP beszerzési áron (Mrd Ft) (1998) Egy főre jutó GDP (ezer Ft) (1998)* Működő vállalkozások száma (1999, db) Ezer lakosra jutó működő vállalkozás száma (1999, db)* Működő és regisztrált vállalkozások aránya (1999, %)* Ezer lakosra jutó működő egyéni vállalkozások (1999, db)* Mezőgazdaságban alkalmazottak aránya (1999, %) Iparban és építőiparban alkalmazottak aránya (1999, %) Szolgáltatásokban alkalmazottak aránya (1999, %) Az alkalmazásban állók havi nettó átlag keresete (1999, Ft)* Munkanélküliség (%)* – (1999. december) Beruházás (1999, Mrd Ft) Egy lakosra jutó évi átlagos beruházás (1999, ezer Ft)* Külföldi érdekeltségű vállalkozások (1999, db) Külföldi érdekeltségű vállalkozások jegyzett tőkéje (1999, Mrd Ft) - Ebből: külföldi részesedés (1998, %)* Épített lakások 1999 (db) Ezer lakosra jutó személygépkocsi száma (1999, db)* Ezer lakosra jutó távbeszélő főállomások száma (1999, db)* Közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya (1999, %) Közüzemi szennyvíz-vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya (1999, %) Közműolló (1999, %)* Tudományos kutatók, fejlesztők száma (1999) 10.000 lakosra jutó kutatás-fejlesztési ráfordítás (1999, millió Ft)* A régió felsőoktatási intézményeiben tanulók száma (1999, fő)
KomáromEsztergom 2.265 311,7 138 -4,2 3,1 74 8 61,9 260 838 23.637 76 85 49 6,6 52,7 40,7 46.307 9,4 64,3 206 410 61,8 95,5 289 218 338 94,4 60,3 34.1 157 7,2 2.280
Fejér 4.359 423,5 97 -3,2 1.6 107 8 51,9 526 1234 29.402 69 76,5 43 8,2 50,6 41,2 50.387 7,9 90,2 212,9 430 101,4 85,7 643 221 334 95,0 46,8 48,2 376 31,3 9.072
*Az összehasonlító mutatók a vidéki, illetve az országos átlag százalékában.
Forrás: KSH Jelentések
11
Veszprém 4.613 371,8 81 -4,4 -1,4 223 11 55,4 302 803 27.357 74 72,3 51 6,2 45,6 48,2 44.551 8,1 54,9 147,4 798 35,6 79,2 526 225 346 96,9 50,5 46,4 526 49,2 7.410
KözépDunántúl 11.236 1,107 99 -3,9 1,0 404 27 55,9 1088 978 80.396 73 77,3 47 7,1 49,6 43,3 47.406 8,4 209,5 188,9 1638 198,8 87,5 1458 221 339 95,5 51,9 43,6 1059 30,6 18.762
Részesedés (%) a vidékből az országból 12,1 12,1 13,4 11,0 110,9 91,7 89,0 81,2 – – 12,8 12,8 12,2 12,2 101,0 88,3 16,4 10,8 122,0 98,0 14,2 10,0 104,7 91,2 97,9 101,1 108,6 104,3 89.5 131,2 122,2 141.8 84,2 72,7 106,9 95,0 77,6 87,5 16,0 11,4 119,3 103,5 13,8 6,6 14,7 6,5 108,6 114,2 8,9 7,6 104,2 98,2 103,4 94,4 106,9 104,8 141,7 109,0 82,9 100,2 9,9 4,3 95,6 45,2 10,5 6,7
2.3.2. Humán erőforrások Népesség, migráció A régió népességszáma 1.107.163 fő – 2000. január 1-én –, népesedési helyzetében a természetes demográfiai tényezők negatív alakulása meghatározó. A népesség-változásban Fejér megyében növekedés észlelhető, azonban ennek mértéke nem tudja ellensúlyozni a másik két megye népességfogyását. A régió népesedési helyzetében a természetes demográfiai tényezők negatív alakulása a meghatározó, de ennek mértéke az országosnál kisebb, a régió alacsonyabb születési rátájához az átlagosnál jóval kedvezőbb halálozási arányszám tartozik. A vázolt demográfiai folyamatok következményei világosan érzékelhetők a régió korösszetételének alakulásában, elsősorban az élve születések csökkenésének a következménye, hogy csökkent a fiatal korosztályok – 0-14 évesek – részaránya az össznépességen belül, az ő munkába lépésük időszakában csökkenhet a munkaerőforrás. A 18-65 év közötti korcsoport a népesség 2/3-át teszi ki, ami valamivel magasabb, mint az országos átlag. A 65 évnél idősebbek száma alacsonyabb, ezzel szemben a fiatalok száma magasabb az országosnál. Korstruktúra alapján a régión belül Veszprém megye van a legrosszabb helyzetben, majd Komárom, végül Fejér megye következik, de országos szinten mindhárom megye kedvező helyzetűnek mondható. A népesség korstruktúráját és annak változásait mutató eltartottsági ráta és öregedési index 1994 és 1998 között az ország minden régiójában és területén emelkedett, figyelemre méltó tény azonban, hogy a Közép-Dunántúli régióban – és minden megyéjében – magasabb a fiatalok részaránya az országos átlagnál. Ugyancsak magasabb a munkaképes korú népesség részaránya, mint a vonatkozó országos adat. Előzőekből is következően viszont alacsonyabb a régióban az időskorú népesség részaránya az országos aránynál. Miután azonban a régió egészében a természetes demográfiai folyamatok a meghatározóak – a vándorlási egyenleg nem tudja ellensúlyozni a természetes fogyást -, a jelenlegi tendenciák változatlansága esetén a népesség korösszetételének negatív alakulására, elöregedésre kell számítani a belátható, 10-15 éves időtávban. Összességében azonban a régió népességvonzó, amit a vándorlási egyenleg pozitív szaldója jelez. A pozitív a migrációs egyenleg elsősorban a nagyszámú, korszerű vállalat betelepülésének, létrejöttének köszönhető. A térség munkaerővonzó ereje megnőtt, ami nemcsak Veszprém megyére van elszívó hatással, hanem a közelebbi és távolabbi megyékre is.
Foglalkoztatáspolitika A régióban az 1990-es évek elején megindult gazdasági növekedés következtében mára magasabb a foglalkoztatottak aránya az országosnál. A gazdaságilag aktív népesség aránya a 15-74 éves korosztályon belül, magasabb az országosnál. A foglalkoztatás változása a munkanélküliség csökkenése mellett ment végbe, nőtt az önfoglalkoztatás és az egyéni vállalkozások száma. A foglalkoztatási összkép országos összehasonlításban tehát kedvező, de belső szerkezete strukturális problémákat jelez. A mezőgazdaságban jelentősen csökkent az alkalmazottak száma, az iparban összességében kisebb létszámcsökkenés tapasztalható, ami mögött azonban jelentős átrétegződés húzódik meg. A feldolgozóiparban foglalkoztatottak száma jelentősen nőtt. Míg a feldolgozóipari növekedés az ipari termelés erőteljes felfutásának az eredménye, a
12
gáz, hő és vízellátásban megnőtt foglalkoztatás részben az ellátó rendszerek kiterjedésével és feldarabolódásával, részben a piacosodásból következően a szolgáltatási színvonal növelési igényével függ össze. E két szektorbeli növekedés foglalkoztatási feszültségek kiváltója, kedvezőtlen jelenség a szolgáltatási jellegű tevékenységek részesedésének visszaszorulása a foglalkoztatásban. A munkanélküliségi ráta a Közép-Dunántúlon évről-évre csökkent, már 1995-től folyamatosan alacsonyabb volt az országosnál. A régió egyik legsúlyosabb foglalkoztatási és szociális problémája a tartós, hosszú távú munkanélküliség, gondot jelent a régió egészében, hogy nagyon magas – az országos aránynál azonban így is alacsonyabb – a munkaerőpiacra tartósan visszakerülni nem tudó, esetenként évek óta munkanélküliek száma és aránya. A régióban a megindult gazdasági növekedés hatásaként folyamatosan növekszik a munkaügyi szervezethez bejelentett üres álláshelyek száma, azonban ez erős szezonális és területi különbségekkel, ingadozásokkal jellemezhető.
Oktatás, képzés A régió népességének iskolázottsága a kilencvenes években emelkedett, a 25 évesnél idősebbek közül minden ötödik legalább középiskolai, és minden tizedik felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Ugyanakkor különös jellemző, hogy úgy a középfokú, mint a felsőfokú oktatásban résztvevők aránya alatta marad az országos átlagnak. Paradox módon ez részben a gazdasági fejlettségből adódik, hiszen a jobb munkába állási esélyek miatt a fiatalok nem kell a „kényszertanulást” válasszák. Szerepe van ebben a foglalkoztatási szerkezetnek is – magas betanított munkás arány a foglakoztatáson belül. A jelenség az egyik legfigyelemreméltóbb a humán erőforrások fejlesztése tekintetében, mivel a mutató tartóssá válása rendkívüli mértékben rontani fogja a régió társadalmi-gazdasági versenyképességét. A kilencvenes években nőtt a felsőoktatás iránti érdeklődés, népességarányosan a főiskolai hallgatók száma közelíti az országos átlagot, az egyetemistáké azonban ötödével elmarad attól. A gazdaságilag aktív lakosság több mint 1/8-a rendelkezik felsőoktatási végzettséggel vagy diplomával, nőtt a felsőfokú oktatásban résztvevők aránya a korcsoporton belül, de még mindig alacsonyabb az aktív keresőkön belüli aránynál, a régió még mindig „nettó importőr” a felsőfokú végzettségűek létszámbiztosításában. A régióban a nemzetközi szintű munka- és termelési kultúra, az oktatás, képzés, át- és továbbképzés fejlett intézményrendszere erősségeket jelentenek, mely tények önmagukban is indokolják a meglévő humán erőforrások további fejlesztését. A versenyképes régiók nem egyszerűen csak a gazdasági gyarapodást, növekedést kell, hogy kitűzzék maguk elé, hanem a versenyképességüknek az innováció útján való erősítését, ami újból a humán erőforrások fejlesztésének jelentőségére hívja fel a figyelmet. A jó adottságú közoktatási hálózat és intézmények mellett kiemelhető az oktatás rugalmassága – a társadalmi igényekhez és az oktatáspolitikai koncepciókhoz való alkalmazkodás. Fontos, hogy a régió minden meghatározó centrumában van felsőfokú képzés, Budapesten kívül csak itt található alapítványi formában működő felsőoktatás – Székesfehérvár, Tatabánya. Bár az utóbbi években a régió felsőoktatása jelentős mennyiségi és minőségi fejlődésen ment keresztül – hallgatói létszámnövekedés, minősített oktatók száma, új szakok és képzési formák indítása –, a felsőoktatási intézmények száma csekély, egyes szakterületek hiányoznak a képzési kínálatból – pl. jog, egészségügy, agrár –, más területeken pedig további létszámnövekedés volna kívánatos – pl. főiskolai szintű műszaki képzés. Ezt a hiányt némiképp enyhíti a régió földrajzi elhelyezkedése, és ebből adódóan a
13
budapesti egyetemek, főiskolák, valamint a győri főiskola képzései viszonylag jó elérhetősége. Mindazonáltal törekedni kell a régió képzési kínálatának színesítésére. Már ez is felhívja a figyelmet arra, hogy a kedvező minősítés mellett is vannak olyan tényezők, amelyek elsősorban hosszabb távon veszélyeztethetik az eredményeket. A régió oktatása nem készült fel a várható létszámváltozásokra, az intézmények között nem valósult meg az átjárhatóság, a szakképzés nem tudja kellő gyorsasággal követni a gazdaság igényeit, és hiányos a két szféra összhangját biztosító információs és koordinációs intézményrendszer. Az összességében magas iskolai végzettségen belül figyelmeztető, hogy a közép- és felsőfokú oktatásban résztvevők aránya alatta marad az országos átlagnak. Problémát jelent az elaprózott – részben „kívülről irányított” – felsőoktatás, az egymás közti együttműködési lehetőségek kihasználatlansága és a hiányos kutatóintézeti háttér is.
Egészségügy A régió egészségügyi ellátása az országos helyzet ismeretében hasonló a többi régióéhoz, bár számos tekintetben attól eltérő vonást is mutat. Az 1990-es évek elején elkezdődött egészségügyi reform, mely az egészségügy modernizálását, struktúrájának átalakítását, az egészségügyi intézményrendszer működésének racionalizálását, a költség-hatékony szemlélet megvalósítását tűzte ki célul, napjainkban is zajlik. Az átalakítás komoly feszültséget okoz, mely legnagyobb mértékben a fekvőbeteg szakellátás területén jelentkezik. Az egészségügyi ellátás háromszintű, az alapellátás része a gyermek- és felnőtt háziorvosi, a fogorvosi, védőnői ellátás, valamint a foglalkozás egészségügyi, mely területen az átalakítás a legelőrehaladottabb – új szakvizsga rendszer, a vállalkozási forma bevezetése, a praxisjog jogszabályi elfogadása. Az alapellátásban jelenleg a befejezett ellátások száma elmarad az elvárt mértéktől és az ellátás a járóbeteg vagy a fekvőbeteg szakellátás keretén belül valósul meg. A járóbeteg szakellátás régiónkban kiépült, de egyenetlen a kistérségi elosztása, mely számos szakterületnél a kórházi ellátásra való ráépülés miatt alakult ki. Régiónkra is jellemző, hogy a fekvőbeteg szakellátásban az elmúlt évtizedben jelentős mértékű ágyszám csökkenés valósult meg, mely azonban nem járt együtt kórházak bezárásával. Kórházainkra jellemző, hogy csökkenő ágyszám mellett növekedett a betegforgalom, mely nem valódi mortalitási és morbiditási okok, hanem a finanszírozás által mesterségesen létrehozott állapot. Tekintettel arra, hogy a fekvőbeteg szakellátás a legköltségesebb gyógyítási forma, cél, hogy csak a valóban kórházi gyógykezelésre szoruló betegek kerüljenek be az intézményekbe, azonban a rendelkezésre álló pénzügyi források optimális felhasználását – a morbiditási és mortalitási mutatók figyelembe vétele mellett – a gép-, műszerhiánnyal, területi irracionalitással, kevés szabad humán erőforrással jellemezhető járóbeteg-szakellátás kapacitása nem teszi lehetővé és az egészségügyi ellátáshoz szorosan illeszkedő szociális szféra kapacitása sem kielégítő. Fentiek figyelembe vételével a jelenlegi kórházi ágyszámnak, a meglévő fekvőbeteg szakellátások számának racionális csökkentése meg kell vizsgálhatóvá válnának. A lakosság egészségi állapotának javításához a megelőzés szerepe hangsúlyozandó, a szakmailag megalapozott szűrések volumene növelendő.
Esélyegyenlőség Az alkalmazottak 3/5-e férfi, 2/5-e nő. Az esélyegyenlőség terén a leginkább megfogható különbségek a férfiak-nők teljesítményének, fizetésének, keresetének differenciáiban vannak: a férfi munkaerő 10-30%-al keres többet azonos foglalkoztatási feltételek mellett, mint a női. 14
Kisebbségi vonatkozásban a roma népesség helyzete hordoz problémákat. Ezek – a viszonylag alacsony népességszám miatt, kb. 35 ezer fő – nem tömeges jellegűek, de esetenként kimondottan élesen jelentkeznek. A 40 év felettiek között ritka a 8 általános iskolai végzettségű, többségük írástudatlan. A 30-40 év közöttiek nagy része írástudó, de fele sem végezte el az általános iskolát. A 30 év alattiak között már nagyobb rész – csaknem 50% – elvégezte az általános iskolát, javuló tendenciát alátámasztó tény, hogy a 10-14 év között alig van írástudatlan, azonban mivel iskolából kikerülve nem használják az ott megszerzett ismeretanyagot, az írásbeliség fokozatosan romlik. Középfokú végzettséget kevesen szereznek, felsőfokú végzettségű országos szinten is elvétve akad. A munkaképes korúak aránya mintegy 50%-os, e réteg 1/3 része rendelkezik munkahellyel. A munkanélküliség 60-65%-os, a régebben hagyományos cigány foglalkozások szinte teljesen visszaszorultak, eltűnnek. Jó fogadtatása van a közhasznú munka rendszerének, nem utolsó sorban az ehhez kapcsolódó segélyek elérése érdekében. Az életvitelt meghatározó sajátságos rend és szokások miatt a cigányság problémáinak a kezelése nem lehetséges a „kívülről hozott” módszerek alkalmazásával. Hiányzanak a sajátos, a cigány mikroközösségek igénye és befogadó képessége szerint kialakított, a cigányság belső indíttatású megújulását, a szakaszos integrációt segítő ellátási és felzárkóztatási programok. A régióban a munkanélküliség kezelésében problémaként jelentkezik a megváltozott munkaképességűek helyzete. A szegmens helyzetére jellemző, hogy az elmúlt évben az elhelyezkedésüket segítő programban a Közép-Dunántúli régióból kicsit több mint háromezer fő vett részt. A megyék közötti megoszlásukat tekintve Veszprém megyéből a teljes létszám 1/6-a, Komárom-Esztergom megyéből fele és Fejér megyéből 1/3-a vette igénybe a rendelkezésre álló támogatásokat. A támogatások többek között a vállalkozóvá válást, a közhasznú munkavégzést, a rehabilitációs munkahelyteremtést, az utazásokat, a lakhatási hozzájárulást érintették. A rehabilitációs foglalkoztatás fő problémáit a munkakörök korlátozottsága, a munkavállalók utazási nehézségei, a bentlakásos foglalkoztatás tárgyi feltételeinek hiánya jelentik.
2.3.3. Gazdasági bázis és versenyképes üzleti környezet Bár a mezőgazdaság is a régió gazdasági bázisához tartozó terület, jobbnak láttuk annak tárgyalását a vidékfejlesztéssel együtt a kiegyensúlyozott területi fejlődés fejezetben tárgyalni.
Termelő szektor – ipar Az 1990-es években Közép-Dunántúl gazdasága strukturálisan átalakult, a régió a külföldi stratégiai befektetések potenciális célpontjává vált. A jegyzett tőkének több mint kétharmada, ezen belül a devizatőkének közel ¾-e jelentkezik az ipar területén. A gazdálkodók száma dinamikusan megnőtt, gyökeresen megváltozott a tulajdonosi, gazdálkodási forma szerinti összetétel, a gazdasági ágak új aránya alakult ki. A működő vállalkozások többsége mikro vállalkozás, ugyanakkor ezek foglalkoztatják a legkevesebb dolgozót, több mint kétharmaduk nem rendelkezik alkalmazottal. Ezzel szemben – a főleg külföldi tulajdonban lévő – nagyvállalatok aránya nem éri el a két-tized százalékot, melyek a foglalkoztatottak kétharmadát adják. Az országos gyakorlattal ellentétben több régióbeli nagyvállalatnak sikerült elkerülnie a teljes csődöt vagy kisebb társaságokra bomlást. A szerkezetátalakulást a társas vállalakozások további térhódítása, az egyéni vállalkozások kisebb mértékű
15
visszaszorulása jellemzi, az ezer lakosra jutó vállalkozásalapítás magas aránya a régió lakossága adaptációs készségét jelzi, minden harmadik vállalkozás működőképes marad. A régió az ország ipari termelését tekintve előkelő helyet foglal el a régiók sorában. Az ipari termelés növekedése magas, s az egy lakosra jutó termelési érték az országos átlagot meghaladó, ezen belül Fejér megyében háromszorosa. A hozzáadott érték növekmény jól jelzi a régióban végbement radikális iparszerkezeti váltást, 1998-ra, négy év alatt az érték csaknem megduplázódott, a termelékenység színvonala pedig mintegy két és félszerese az 1994. évinek. Az ipari termelés növekedését piaci oldalról alapvetően az exportlehetőségek bővülése alapozta meg, az értékesítés növekedése csaknem teljes egészében az export dinamikus emelkedéséből származott, a belföldi értékesítést csak Fejér megye tudta növelni, ami azt jelzi, hogy a hazai cégek egy része a letelepült multinacionális cégek beszállítója lett. A régió országos összehasonlításban Magyarország fejlett régiói közé tartozik. Gazdasági szerkezete megújult, a térségbe betelepedett nemzetközi működő tőke megteremette a globális folyamatokhoz történő bekapcsolódás feltételeit. A régióban egyre erőteljesebben érzékelhetőek a multinacionális cégek jelenlétével jellemezhető, a húzóágazatokat jellemző klaszterizációs folyamatok, amelyek jelentős elemét képezik a versenyképesség fenntartásának. Köszönhetően a korszerű gazdaságfejlesztési és gazdaságszervezési folyamatirányítási rendszerek egyre szélesedő meghonosításának, a régió gazdasági teljesítménye növekszik, szerkezete folyamatosan megújul. A tömegtermelésre épülő további fejlesztések lehetőségei azonban fokozatosan kimerülnek, számolni kell egy újabb, szükségszerűen jelentkező szerkezetváltási hullámmal. A régió kedvező adottságokkal rendelkezik az innováció befogadására és érvényesítésére. A népesség gyors adaptációra képes, a munkakultúra tradicionálisan fejlett, azonban az innovatív termékeket megalapozó alkalmazott kutatói szférában és a KKV-szektorban a szükséges fejlesztésekhez rendelkezésre álló szabad tőke szerénysége gátat szab a dinamikus fejlődésnek. A régió gazdaságának dualitását jelzi, hogy az erősen exportorientált, döntően külföldi tulajdonú nagyvállalati szektor valamint a belső piacra termelő, zömében hazai tulajdonú kisés középvállalati szektor közötti termelési, innovációs és információs kapcsolatok kiépítése nem felel meg a korszerű, hálózatszerű gazdaság követelményeinek. Másrészt a gazdaság alapjaiban az 1990-es évekre jellemző, olcsó hazai munkaerőre és külföldi tőkebevonásra épülő gazdasági modellel jellemezhető, melyről a szakképzett munkaerő, az innováció és a tőkebevonás hármasára támaszkodó, innováció-vezérelt gazdaságfejlődési modellre történő áttérés szükségszerűen jelentkezik.
Kis- és középvállalkozások A hazánkban működő vállalkozások egytizede található a régióban, melyek java része a KKV szektort képviseli. Jelentős aktivitási különbségek ismerhetők fel az egyes gazdasági terek, megyék, kistérségek szintjén, a megyeszékhelyek kistérségeiben kiemelkedően magas a működő vállalkozások száma. A vállalkozói aktivitást kifejező mutató a régióban 70% körüli, a legkisebb a vállalkozási aktivitás a stagnáló térségtípusba sorolt enyingi és sárbogárdi kistérségekben. A társas vállalkozásokon belül a legnépszerűbb a KFT és a kevés tőkével létrehozható betéti társaság. A vállalkozások számának alakulásában domináns az egyéni vállalkozások aránya, azonban ez nem párosul gazdasági hangsúlyukkal. Statisztikailag nehezen követhető, de a gyakorlatban ezeknek csak töredéke lép túl a kényszer-, önfoglalkoztató jellegen,
16
alátámasztva azon ténnyel, hogy az egyéni vállalkozások részaránya magasabb azokban a térségekben, ahol a vállalkozási aktivitás kisebb. A vállalkozások versenyképessége szempontjából világosan meg kell különböztetnünk a fejlett technológiával, hozzáadott értéket és magas minőséget képviselő, viszonylag szűk beszállítói illetve exportra termelő közepes méretű vállalatokat a hagyományos, gyakran tömegárut előállító, kevésbé modern vagy egyenesen korszerűtlen berendezésekkel illetve technológiával ellátott, korlátozott erőforrásokkal rendelkező kis- és mikro-vállalkozásoktól. A hazai beszállítói kör néhány év alatt elérte az átlagos 15-20%-ot, az innen való továbblépés, a régióbeli beszállítói arány növelése rendkívül nehéz feladat. A nagyvállalatok igen ritkán és számos körülmény alapos mérlegelését követően cserélik le beszállítóikat, a lecserélés veszélyének kitett stratégiai termékek gyártóinak nagy része pedig jelenleg még külföldi beszállítói vállalkozás. A vállalkozói szektor szerkezete is súlyos torzulást mutat, a hazai tendenciákkal összhangban rendkívül magas a mikro- és kisvállalkozások és igen csekély a feléjük integrátori funkciót ellátni képes középvállalatok aránya. A KKV szektor életképességének számos elengedhetetlen feltétele hiányzik. Ilyenek a piacgazdasági körülményekhez és követelményekhez, a régió gazdasági szerkezetében részben bekövetkezett és várható további változásokhoz való rugalmas alkalmazkodás képessége, az általános technológiai és minőségi lemaradás – különösen az innováció gondolatának középpontba kerülése kapcsán –, az uniós csatlakozással kapcsolatban felmerülő ismeretek, képzettség és képesség hiánya.
Turizmus A Közép-Dunántúli régió kiemelkedő történelmi és természeti értékekkel rendelkezik, ugyanakkor az iparhoz hasonló ellentmondásos képet nyújt a szolgáltatások közül kiemelt jelentőséggel bíró idegenforgalom helyzete. Bár az ágazat forgalmi mutatói – vendégéjszakák száma, kereskedelmi szálláshelyek kihasználtsága – az országos viszonyokhoz képest – Budapestet leszámítva – kedvező képet mutatnak, ez elsősorban még mindig a hagyományos, Balatonhoz és Velencei-tóhoz kapcsolódó tömeges vízparti turizmusnak köszönhető. Ez korlátozott vásárlóerővel bíró és az idegenforgalmi infrastruktúra illetve szolgáltatások vonatkozásában csupán alapvető igényeket elváró szezonális vendégkört jelent, amely egyrészt nem képes érdemben hozzájárulni a további beruházásokhoz szükséges forrás megteremtéséhez, valamint nem indukálja versenyképes turisztikai termékek bevezetését, sem a meglévő szolgáltatások színvonalának növelését. E feltételek mellett a régió idegenforgalmának versenyképessége nem tartható fenn. Az elmúlt évtizedben jelentős változások zajlottak le a világ idegenforgalmi piacán. A víz/tengerparti nyaralás lassú, ám határozott és folyamatos visszaszorulása mellett a pihenést aktív tevékenységekkel, egészséges életmóddal kombináló turisztikai termékek iránti igény megnövekedett. A régió jelenlegi turisztikai termékskálájában kiemelkedő szerepet betöltő vízparti nyaralás vonatkozásában további problémákat vetnek fel a jelenleg is versenytársakat jelentőnépszerű tengerparti üdülőhelyek. A régió versenyelőnyét az alacsonyabb összköltség vonatkozásában még néhány évig képes lesz ugyan megőrizni, ám egyértelműen a kevésbé fizetőképes, ezáltal jóval kevesebb fejlesztési lehetőséget nyújtó vendégek körében. Bár a régió kétségtelenül rendelkezik az igényesebb vendégkört kielégítő, speciális turisztikai szolgáltatások, „termékek” kialakíthatóságának feltételeivel, hiányosságok mutatkoznak a
17
turisztikai infrastruktúra, a vendégfogadás terén. További problémát jelent a régió idegenforgalmának csekély külföldi és elsősorban a Balatonhoz kötődő ismertsége.
Üzleti szolgáltatások A régió jelenlegi gazdasági súlyát várhatóan a következő évtizedben is megtartja. A versenyképes MKKV szektort egyrészt a szolgáltató szektor megerősítésével, másrészt beszállítói vállalkozásokon keresztül célszerű támogatni. Kedvezőtlen jelenség, hogy a lakossági szolgáltatási piac beszűkülésével magyarázhatóan a szolgáltatási jellegű tevékenységek részesedése a foglalkoztatásban visszaszorult. Jelentős csökkenés tapasztalható a szállítás, raktározás, posta, távközlés területén illetve a pénzügyi tevékenység és kiegészítő szolgáltatásai körében. Ezzel szemben enyhén emelkedett az ingatlanügyletek területén és a közigazgatásban dolgozók száma. A tercier szektor kisiparosai, mikro-vállalkozásai körében folyamatos csökkenés tapasztalható, számos tradicionális szakma helyzetére jellemző, hogy a lakosság inkább a csere, mint a felújítás, javíttatás mellett dönt, a bevásárlóközpontok megjelenésével párhuzamosan szűnnek meg kiskereskedelmi üzletek. Mindez felvetheti a részterületi ellátatlanság problémáit, gondot jelent a települések – elsősorban nagyvárosok – perifériáin lakók, beszűkült mozgási lehetőséggel rendelkezők számára. A nagyobb vállalkozások, vállalatok egy része szolgáltatási igényeit saját keretein belül kialakított alvállalkozásokkal oldja meg, azonban a tercier szektor területén fejlődési lehetőséget nyit a rendelkezésre állás és megbízhatóság terén megfelelő tulajdonságokkal bíró, speciális szolgáltatói bázisok kialakítása. Fejlesztési irányként a minőséget és specialitásokat – akár technológia, akár célzott réteg tekintetében – nyújtani képes vállalkozások elsődleges támogatottként, kiemelt célterületként kell, hogy szerepeljenek. Kitüntetett szerepük van az ún. hídképző szervezeteknek, inkubátorházaknak, logisztikai központoknak, innovációs központoknak és az ipari parkoknak. Jelenleg 18 ipari park működik a Régióban – a fejlődő tendencia jelenlétét jelzi, hogy közülük 2001. januárjában kettő nyerte el a címét – és további 5-7 kialakulóban van. További fontos addendum, hogy az ország ipari parkjainak mintegy 30 százaléka a Közép-Dunántúli Régióban jött létre. Fenti háttérintézmények hatékony segítői lehetnek az ipar megújulásának, a foglalkoztatási szerkezet átalakításának, összefüggő modern ipari-üzleti terek kialakításának, az innovációorientált fejlesztésnek. Az elmúlt évtized jellemzője, hogy a parkok alapvetően infrastruktúrával ellátott területet biztosítottak a betelepülőknek, és a cégek a saját termelésüket egymástól elszigetelten oldották meg. Az országos logisztikai fejlesztési koncepció részeként a régióban Székesfehérváron van kijelölt logisztikai központ, ugyanakkor az ipari termelés volumenének jelentős emelkedése mellett a régió többi erőcentrumában is indokoltak a logisztikai központokra vonatkozó fejlesztési elképzelések. A központok létesítése döntően az ipari parkos fejlesztések mentén célszerű, hiszen a parkokban keletkező árumennyiség indokolja a fejlesztéseket. A technológia transzfer, innovációs és integrációs hídképző támogatás fontos szerepet tölt be a megye vállalkozásainak, – elsősorban a kis-, és középvállalkozásoknak – piacra jutásában, piacváltásában, innovációs készségük és teljesítményük fokozásában. A régióban a profitorientált és a non-profit szférában egyaránt megtalálható néhány szervezet, intézmény, mely fent említett területeken közvetítő szerepet vállal fel. E szervezetekkel kapcsolatban azonban meg kell jegyeznünk, hogy egyrészt közülük többen kiépülésük kezdeti stádiumában vannak, másrészt – részben piaci okokból kifolyólag – egymástól elszigetelten működnek, innovációs katalizáló szerepük meghatározott partnerekhez kötött, globális hatásuk még kevéssé érzékelhető. Technológiai pontok tekintetében is találunk kezdeményezéseket,
18
azonban ezek általában egyrészt nehezen követik napjaink elvárásait, másrészt eszközparkjuk, palettájuk nem kellően igazodik a releváns ágazatokhoz, fejlesztésük, profilbővítésük ezek alapján mindenképpen indokolt. A vállalkozások számára a más térségben elhelyezkedő – fentiekben említett – intézmények, szervezetek szolgáltatásairól való tájékozódás, ezekhez való hozzájutás nehézkes. A vállalkozói szféra magasabb színvonalú kiszolgálása érdekében elengedhetetlen szorosabb együttműködésük, integrált szolgáltatói bázis kialakítása és hatékony működtetése.
2.3.4. Infrastruktúra és környezet: a regionális versenyképesség alapfeltételei Közlekedés Elérhetőség szempontjából a Közép-Dunántúl – különösen Fejér és Komárom-Esztergom megye – hazánkban az egyik legkedvezőbb helyzetben lévő régió, sűrűbb főúthálózattal rendelkezik és az úthálózat kiépítettsége is előbbre tart az átlagosnál. Sajnos Veszprém megyében valamivel kedvezőtlenebb a helyzet e téren. Az M7-es autópálya a régió középső és déli részeinek a gyors elérhetőségét biztosítja, míg a hazánk határait egyedüliként elérő M1-es az északi területekét. Ugyanakkor a Helsinki V/c. folyosó, mint észak-déli tengely hiányzik, kialakítása megoldásra váró feladat. A gyorsforgalmi úthálózat elérhetősége szempontjából Veszprém megye fő gyűjtő-elosztó közlekedési tengelye, a nyugat-keleti irányban áthaladó 8-as főút kapacitása kimerült, nem felel meg a forgalom biztonságos levezetése követelményeinek. A régión belüli főbb gazdasági centrumok és decentrumok közötti elérhetési idő nem igazodik a korszerű gazdaságszervezési követelményekhez, a gyakorlati elérési idők két- háromszorosan meghaladják az optimális közlekedési körülmények közötti időtartamot, bizonytalanná téve ez által az anyag-, áru- és személyforgalmat. A vasúti közlekedés a fővonalak tekintetében jól szervezett, az azokon kívüli szakaszokon azonban többszörösen meghaladja a közúti elérési időket. Annak ellenére, hogy ezen a helyzeten jelentős fejlesztésekkel sem lehet gyors eredményt elérni, a probléma megoldási igénye mindenképpen kiemelendő. A „V0” elkerülő szakasz megépítése alátámasztottan jelentkező igény. A régió logisztikai adottságai kiválóak, a logisztikai központok országos hálózati programjában előirányzott egységek közül elsőként Székesfehérváron jött létre a kombinált fuvarozás szervezésére is alkalmas központ, amelynek fejlesztése jelenleg is folytatódik. A központ regionális hatóköre kiterjed a Balaton északi partjától Veszprémen át a TatabányaOroszlány-Dunaújváros vonalig. Módot ad Dunaújváros kikötővel, valamint a VeszprémSzentkirályszabadja, Székesfehérvár-Börgönd repülőterek lehetséges fejlesztésével a vízi és légi forgalom bekapcsolására is. A vízi közlekedés jelentősége elsősorban a Dunán, a régió északi határán, a Budapest feletti szakaszokon említhető. Logisztikai kapcsolatok fejlesztése szempontjából rendkívül fontos regionális kikötők és a Duna két partját összekötő komáromi, adonyi, dunaújvárosi és a „V0” hidak kialakítása. A légi közlekedés tekintetében a veszprém-szentkirályszabadjai, pápai és a már említett székesfehérvár-börgöndi repülőterek válhatnak regionális jelentőségűvé. A közlekedés biztonsága – az országos helyzetképhez hasonlóan – fejlesztésre szorul, több, veszélyes közlekedési gócpont kialakítása megoldásra vár, elégtelen a közlekedés résztvevőit tájékoztató, kellő időben és módon elhelyezett előjelző megoldás.
19
Energia A ’90-es évektől kezdődően jelentős változások mentek végbe az energia ellátásban, úgy a termelési szektorban, mint a lakossági felhasználásban. A villamos-energia fogyasztók és fogyasztóhelyek számának a növekedésével nem járt együtt a fogyasztás növekedése, ami elsősorban a nem lakossági célú felhasználási rendszerek korszerűsödésének tudható be. A lakossági célú gázszolgáltatás terén elmondható, hogy a ’90-es évek elején beindult program megvalósulásával mára gyakorlatilag valamennyi kistérségbe eljut a vezetékes gáz. – Elmondható ez Fejér és Komárom-Esztergom megye minden településére, Veszprém megye aprófalvas térségeiben ugyanakkor alacsony a háztartási gázfogyasztók lakásállományra vetített száma. A vezetékes gázfogyasztók népességhez viszonyított számának régiós átlaga mellett jelentős különbségek húzódnak meg. A tatabányai, oroszlányi, ajkai és zirci kistérségekben a lakosság mintegy negyede gázfogyasztó, szemben a gárdonyi, székesfehérvári és dunaújvárosi kistérségek 75-90%-os lakossági arányával. A számok mögött a fűtési célú felhasználás diverzitása áll, a gázárak növekedésével összefüggésben kiegyenlítődés várható. Alacsony, gyakorlatilag nem létező az alternatív energiaforrások mozgósítása és az energiatakarékos korszerű lakásgépészeti rendszerek alkalmazása.
Környezeti állapot, környezeti infrastruktúra A Közép-Dunántúli Régió rendkívül változatos táj, a déli, dél-keleti rész alföldi karaktere fokozatosan vált át lankásabb domb-, majd hegyvidékre. Karakteres táji egységei: a Mezőföld, a Velencei-hegység, a Vértes és Duna szakasz a Duna-kanyarral, a Balaton és annak felvidéke, a Bakony erdőségei. A régió tájjellegű értékeinek országos fontosságát jelzi az, hogy számos tájegység ki- és rálátásvédelmét az Országos Területrendezési Terv tételesen jegyzi, s ez egyben a tájhasználat, tájgazdálkodás széles változatosságát alapozhatja meg. A Dunántúli-középhegységben a felületi és vízmosásos erózió jelentős, a völgyek, medencék egy része elláposodott, tőzegképződéssel jellemezhető. Ár- és belvízvédelem területén elmondható, hogy a Duna vízjárása általában kiegyenlítettnek mondható, azonban EsztergomTát térségében védmű kialakítása indokolt. A kisebb folyókon nagy és hirtelen esőzés következtében kialakuló helyi vízkárok szintén problémát jelentenek. A környezet terhelése növekedett a közúti forgalom radikális felfutása és a közműolló kinyílása miatt. Új negatív jelenség a beépített területek robbanásszerű megnövekedése, az összefüggő természetes környezetek feltöredezése. Az ökológiailag elvárható településfejlődés a beépítésre nem szánt területek megtartásával biztosítható, ugyanakkor a nagyvárosokban állandó verseny folyik a külső zöld területek felhasználásáért, kertvárosok átépítéséért, jellemző a belterületek növelésének igénye. Egyenlőtlen fejlődés alakult ki az ipar mesterséges fejlesztése folytán – a szocialista városok kiépítése során az építészeti értékrend átalakult, építészeti kultúránk harmonikus fejlődése elmaradt. A területhasználat változásában az átfogó, programszerű területhasználat kialakításához nincsenek meg sem a magán-, sem a társadalmi szféra forrásai. A környezet állapotára negatívan hatnak a régióban felhagyott bányák, különösen azon esetekben, ahol az új tulajdonos nem veszi igénybe ezeket a területeket. A tevékenységek felhagyásával és a rekultiváció elmaradásával gondozatlan tájsebek jelentek meg ezen iparvidékeken (pl. Oroszlány, Tatabánya, Várpalota, Dorog, Zalahaláp).
20
A levegő minőségét általában a nagyvárosok térségében rontja számos kötött és mozgó szennyező forrás. A SO2 koncentrációja viszonylag magas, a NO2 emelkedő tendenciát mutat, de nem haladja meg az engedélyezett határértéket, az ülepedő és szálló por imissziója több helyütt határérték feletti. A legnagyobb terhelés Komárom-Esztergom megyéből származik. A régióban alapvetően problémát jelent az erőművi kibocsátás és egyes városok fűtőművei, a közlekedés problémái. A hulladékkezelés, hulladékgazdálkodás terén nem történt áttörés az utóbbi 10 évben, a nemrégiben elfogadott hulladékgazdálkodási törvény hatása még nem érezhető, érzékelhető változás csupán a városok és hozzájuk csatolt településcsoportok tekintetében említhető. A fél- és teljesen illegális, a rosszul szervezett lerakók növekvő környezeti veszélyforrások, az üzemelő lerakóhelyek nagy része nem felel meg a jelenleg érvényes műszaki előírásoknak. A régió vízellátása gyakorlatilag megoldottnak tekinthető, a szennyvízgazdálkodásban azonban jelentős a lemaradás. A magas talajvíz viszonyok miatt a szikkasztók és szakszerűtlen közműpótlók ürítése magas költséget jelent a lakosságnak, az elégtelen elvezetés következménye az ivóvízbázisokból kitermelt ivóvíz fokozatos minőségromlása, a régió az ivóvízbázisok, tavak vízminőségének védelme terén kiemelt fejlesztést igényel.
Információs társadalom, K+F A régió lényegesen alacsonyabb szinten részese a kutatás-fejlesztési tevékenységnek, mint azt gazdasági-társadalmi súlya indokolná. Az országban a K+F mutatói tekintetében a legszerényebb eredményekkel bír, a legkevesebb kutató-fejlesztő hellyel rendelkezik, az 1000 lakosra jutó kutatóhelyek és személyek vonatkozásában az országos átlagnak csupán harmadát éri el. A kutató-fejlesztő helyek döntően a felsőoktatási intézményekhez kapcsolódnak, ide koncentrálódik a kutatóhelyek 50%-a, a tényleges létszámnak csupán csekély hányada tudományos kutató, akik általában a felsőoktatásban tevékenykednek. Komoly probléma, hogy a helyi gazdaság és a K+F között gyakorlatilag nincs közvetlen kapcsolat, ezáltal az alkalmazott kutatáson alapuló innovációs láncok kialakulása elenyésző. A gazdasági háló kialakításában komoly szerepet játszó hídképző szervezetek szorosabb együttműködése elengedhetetlen, közös szolgáltatói bázis kialakítása és hatékony működtetése megoldásra váró feladat. A versenyképesség fenntartása és stabilizálása érdekében elengedhetetlen az a stratégiaváltás, amely eredményeként a bérmunkára és a tömegtermelésre alapuló termelést felválthatja egy tudásalapú, innováció-vezérelt gazdasági fejlődés. A távközlési ellátás terén áttörés jellegű változások mentek végbe a ’90-es évek második felében, a hagyományos vezetékes távbeszélő hálózat mellett a mobiltelefónia térnyerése is látványos. Az ezer lakosra jutó telefon-fővonalak száma átlagosnak mondható, azonban még mindig jelentős a nagyobb városok és a kistelepülések ellátottsági szintje közötti különbség. A kábeltelevíziózás mutatói legjobbak az országban, e területen kivételként a sárbogárdi, bicskei, enyingi és kisbéri térségben kistérség említhető. Tekintettel arra, hogy az informatika elterjedésének várhatóan a kábelhálózatok lesznek az egyik fő hordozói, az egyébként is hátrányos helyzetű települések relatív leszakadása, a „digital-divided” szerepe fokozódhat, másfelől a kábelezés minőségi javítása terén szükséges az előrelépés. A régió tágan értelmezett információs infrastruktúráját a technikai és humán erőforrások oldaláról egyaránt megmutatkozó ellentmondásosság jellemzi. A hazai viszonylatban korszerű információs infrastruktúra hálózatának elemei – nagyteljesítményű számítógépes rendszerek és hálózatok, távközlési hálózat, ISDN, kábeltelevíziós hálózat – „indivíduumokként” javarészt
21
megtalálhatók, ugyanakkor az érintett szervezetek, intézmények nem használják ki az ebben rejlő lehetőségeket, így nem alakult ki egy megfelelően strukturált, integrált, hálózatszerű tartalmi és infrastrukturális együttműködés.
2.3.5. Kiegyensúlyozott területi fejlődés Vidékfejlesztés, mezőgazdaság A régióban a mezőgazdasági termelés hatékonysága a kitűnő adottságok ellenére mérsékelt. A tömegtermelésre alkalmas művelt és szántóterület aránya meghaladja az Európai Unió átlagát, jellemző a nagytáblás művelési rendszer. Jellemzően bérlet formájában folyik a gazdálkodás, a kárpótlási folyamat jelentősen átalakította ugyan a tulajdonviszonyokat, a földhasználat, és az ehhez tartozó termelési módszerek megváltoztatásában azonban nem történt döntő áttörés. Csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma, ezen belül is a szellemi foglalkoztatottak száma csökkent a legnagyobb mértékben. A szántóföldi növénytermesztést a gabonafélék túlsúlya jellemzi, a legnagyobb területen termesztett kukorica piacérzékenységét és a termesztés gazdaságosságának bizonytalanságát az állattenyésztés visszaesése várhatóan tovább fokozza. A régióban néhány gyümölcs termesztése kiemelkedő, ugyanakkor általános gond a nagy termésingadozás és az, hogy nincs elegendő átmeneti hűtött tárolókapacitás, válogató és csomagoló gépsor. A termelők szervezetlenül értékesítik termékeiket, jelentős hátrányt elszenvedve más országok fejlettebb marketing eszközöket alkalmazó termelőivel szemben. A szőlő termesztésének területi mutatói az országos átlag körüliek, az egy hektárra jutó bortermelés alacsony szintje elsősorban a kárpótlásban megszerzett területek művelésének teljes, vagy részleges felhagyásának, részben a csemegeszőlő termesztés nagyobb arányának, részben feldolgozási, tárolási és piaci értékesítési problémáknak a következménye. A tej-, tojás-, sertés és marhahús-termelésből a régió az országos átlagot meghaladó arányban veszi ki részét. A térség növénytermesztési adottságai kedvezőek az energia- és tömegtakarmányok olcsó, jó minőségű és nagy tömegű termesztéséhez, a korábbi fejlesztések során itt alakultak ki a baromfi-nemesítés és intenzív baromfitartás, valamint szarvasmarha tenyészállat- nevelés és tejtermelés központjai. A magángazdaságok szerepe a növekedett, a gazdálkodó szervezetek száma megsokszorozódott, az egyéni gazdálkodók részaránya az átalakult szövetkezetekkel, illetve a megalakult gazdasági társaságokkal szemben várhatóan növekedni fog. A trendek ismeretében fontos a családi vállalkozásokon alapuló mezőgazdasági termelés erőteljesebb preferálása a többi gazdálkodási formával szemben. Összességében elmondható, hogy a térhasználat és a termelésszervezés szerkezete egyaránt fejlesztésre vár. A vidéki települések számos területen megmutatkozó hátránnyal jellemezhetők, a tágabban és sokoldalúan értelmezett támogatott „vidékfejlesztés” csatornáin ugyanakkor növekvő befektetői kedv van kibontakozóban, s ez kedvezően hat vissza a szűkebb értelemben vett termelésre is, a vidék gazdasági bázisának megszilárdítása egyúttal javítja, bővíti a vidéki foglalkoztatást. Fontos szerephez kell, hogy jusson a vonzó, egyedi adottságok megtartása és szélesítése révén fejleszthető vidéki belföldi turizmus és idegenforgalom is. Az agrárszerkezet átalakítása és a vidékfejlesztés támogatására az EU a SAPARD program keretében jelentős támogatást kíván nyújtani. A támogatások igénybevételére a régióban 21
22
ún. SAPARD kistérség alakult (5. ábra), melyek elkészítették saját agrárstruktúra és vidékfejlesztési programjaikat.
23
5. ábra A Közép-dunántúli régióban megalakult SPARD kistérségek
14 3
JELMAGYARÁZAT
11 13
SAPARD kistérség
Megyehatár Régióhatár
9
5
4
20
17
19 7 16
18 15
1
2
6
10
12
21
8
Forrás: www.fvm.hu/vidékfejlesztés c. honlap információi alapján szerkesztette Hardi T.
Kód SAPARD kistérség7 Kód SAPARD kistérség Önkormányzatok 1 Székesfehérvár és Vonzáskörzete 12 Észak-balatoni Önkormányzati Területfejlesztési Társulás Területfejlesztési Társulás 2 Balatonfelvidéki Térségfejlesztési Társulás 13 Által-ér Vízgyűjtő Helyreállítási és Fejlesztési Szövetség 3 Komárom-Bábolna és Környékük 14 Esztergom-Nyergesújfalu Kistérségi Társulás Területfejlesztési Önkormányzati Társulás 4 Bakonyi Önkormányzatok Területfejlesztési 15 Lesencéktől a Balatonig Kistérségi Fejlesztési Társulása Társulás 5 Pápa és Környéke Települési Önkormányzatok 16 Dél-bakonyaljai Önkormányzatok Területfejlesztési Társulás Területfejlesztési Társulása 6 Dunamenti Önkormányzatok Kistérségi 17 Tókörnyéki Területfejlesztési Önkormányzati Társulás Területfejlesztési Társulása 7 Új Atlantisz Térségi Fejlesztési Társulás 18 Sümeg Térségi Önkormányzatok Területfejlesztési Társulása 8 Sárbogárd és Környéke Önkormányzatainak Területfejlesztési Társulása 19 Várpalota és Térsége Területfejlesztési Önkormányzati Társulás 9 Vértesaljai Területfejlesztési Társulás 10 Kelet-balatoni Területfejesztési Önkormányzati 20 3 Patak Kisrégió Falufejlesztési Kht. Társulás 21 Mezőföldi Kistérségi Önkormányzatok 11 Dorogi Kistérségi Területfejlesztési Társulás Területfejlesztési Társulása 7
Az FVM Vidékfejlesztési Főosztály által karbantartott honlapon az egyes SAPARD kistérségek megnevezése a tagokat adó önkormányzati térségfejlesztési társulás elnevezését követi. Amennyiben több térségfejlesztési társulásból alkotják a SAPARD kistérséget, akkor a székhelyt adó település térségfejlesztési társulása alapján tartják nyilván az adott SAPARD kistérséget.
24
Területi egyenlőtlenségek A régiót egységként kezelve jellemzően jó gazdasági helyzet ellenére jelentős különbségek figyelhetők meg térségenként. A ’90-es évek folyamatai ráirányítják a figyelmet egy nagyon fontos új jelenségre, egyes kistérségeknek a gazdasági-társadalmi fejlődés perifériájára szorulására, a relatív leszakadás negatív spiráljának beindulására. Kiugróan jellemző erre a jelenségre Fejér megye – és talán a régió egészében véve is – egyik legkritikusabb helyzetben lévő települése, Sárbogárd esete, ahonnan kivonult a már betelepült és ott több éve hatékonyan működő külföldi vállalkozás. A helyzet felhívja a figyelmet a felzárkóztatás kérdései újszerű megközelítésének a szükségességére. A KSH által az elmaradottság/fejlettség mérésére kialakított komplex mutatók alapján kistérségi szinten lehet értékelni a fejlettséget, illetve egy-egy térség leszakadásának potenciális kockázatát. A döntően mezőgazdasági adottságokkal rendelkező kistérségekben a gazdasági szerkezetváltás csak részben valósult meg és „stagnáló”, illetve „leszakadó” területekként értékelhetők. Ennek a besorolásnak az alapján a régióban „lemaradó” kistérségek nem találhatók, de a régió általános fejlettsége ellenére a „lemaradás” felé mozgó, „stagnáló” térségek itt is vannak. Ezek az Enyingi és Sárbogárdi kistérség Fejér megyében, a Sümegi illetve a Zirci kistérség pedig Veszprém megyében. Ezen területekre jellemző a népességmegtartó képesség csökkenése, a városok – mint munkalehetőségek – irányába történő migráció. Másik fontos jelenség a népességmegtartó erő változása. Az elnéptelenedés veszélye azon települések esetében áll fenn, amelyekben a települési népsűrűség az országos átlag 50%-ánál kisebb és a népesség tendenciális fogyása jellemző. A régión belül Fejér és KomáromEsztergom megyében az országhoz képest lényegesen kisebb arányban fordul elő ebből a szempontból hátrányos helyzetű település. A legkedvezőbb a helyzet Fejér megyében, a kistelepülések elnéptelenedésének veszélye Veszprém megyében a legnagyobb. Az infrastruktúra jobbítása, a településképek vonzóbbá tétele, a környezeti elemek megóvása, az életkörülmények javítása elengedhetetlen a negatív folyamat megfordításához, a városhiányos térségek kistelepülésein élők esélyegyenlőségének biztosításához.
25
2.3.6. A SWOT elemzés 6. ábra SWOT elemzés összefoglalása ERŐSSÉGEK
GYENGESÉGEK
A közlekedési infrastruktúra ellátottság magasabb az országos átlagnál. A régió távközlési ellátottsága magas, ám regionális különbségekkel terhelt. A hazai viszonylatban korszerű információs infrastruktúra hálózatának elemei megtalálhatók, ugyanakkor az érintett szervezetek nem használják ki az ebben rejlő lehetőségeket. A régióban található az ország ipari parkjainak közel harmada, melyek segítői lehetnek az ipar megújulásának és az innováció-orientált fejlesztésnek. A régió az ország ipari termelését tekintve előkelő helyet foglal el, a devizatőke közel ¾-e jelentkezik az ipar területén. A tej-, tojás-, sertés és marhahús-termelésből a régió az országos átlagot meghaladó arányban veszi ki részét. A régió logisztikai és üzleti infrastruktúrája fejlett, bár a közvetítő szerepet felvállaló szervezetek még kiépülésük kezdeti stádiumában vannak. A turizmus ágazat forgalmi mutatói kedvezőek, de elsősorban a Balatonhoz és a Velencei-tóhoz kapcsolódó tömeges vízparti turizmusnak köszönhetően. Erőteljes klaszterizációs folyamatok indultak el a gazdaság húzóágazataiban. Stabil KKV szektor alakult ki. A munkanélküliségi ráta csökkenő tendenciájú, az országos átlagnál alacsonyabb.
Az É-D és K-NY irányú közúti közlekedési hálózat nem megfelelő. Az elérési idők meghaladják az optimális közlekedési körülmények közötti időtartamot. A vasúti közlekedés műszaki színvonala elavult. A dunai vízi út és a légi közlekedés logisztikai kiépítettsége (hidak, kikötők, repterek) nem megfelelő. Az alternatív energiaforrások hasznosítása alacsony. A települési szilárd hulladékok gyűjtése nem teljes körű, a szelektív gyűjtés aránya alacsony. Kevés az előírásoknak megfelelő hulladékártalmatlanító és –hasznosító kapacitás. A lakásoknak alig fele van szennyvízcsatorna-hálózatra kötve, a szennyvíztisztítási kapacitás nem megfelelő. A légszennyező-anyagok immissziója több helyütt határérték feletti. Az ár- és belvízvédelmi infrastruktúra lokális hiányosságokkal jellemezhető. A bányaművelés jelentős tájsebeket hagyott. A K+F infrastruktúra gyenge, a gazdaság és a K+F szféra között szinte nincs közvetlen kapcsolat. A mezőgazdasági termelés infrastruktúrája, szervezeti háttere és hatékonysága nem megfelelő, a foglalkoztatottak száma csökkent. A turisztikai infrastruktúra hiányos, a régió ismertsége külföldön csekély, a vendégkör szezonális és korlátozott vásárlóerejű. A nagyvállalati- és a KKV szektor közötti gazdasági kapcsolatok nem megfelelők. A vállalkozói szektor szerkezete torz, a mikro- és kisvállalkozások száma magas, az integrátori funkciót ellátni képes középvállalatok aránya alacsony. A roma népesség helyzete problémákat hordoz. Hiány van megfelelően képzett, a gazdaság igényeihez igazított munkaerőből. A munkanélküliek között sok a megváltozott munkaképességű és a tartós munkanélküli. A felsőoktatási intézmények száma,
26
együttműködésük és kutatóintézeti hátterük, valamint a képzési kínálat nem megfelelő. Az egészségügyi és a szociális ellátás műszaki és szellemi infrastruktúrája nem kielégítő. A férfiak és nők keresete differenciált
LEHETŐSÉGEK
VESZÉLYEK
Európa legjelentősebb közlekedési folyosói áthaladnak a régión. Az ökológiai gazdálkodás termékei iránti kereslet megnőtt. A régió a nemzeti kulturális örökség egyik magterülete. Az erdőállomány jó minőségű, mely kedvez az erdő- és vadgazdálkodásnak. A régió kedvező adottságokkal rendelkezik az innováció befogadására és érvényesítésére, a nemzetközi szintű munka- és termelési kultúra meghonosodott. Kitűnő mezőgazdasági termőhelyi adottságok. A kárpótlási folyamat jelentősen átalakította a tulajdonviszonyokat. A hálózati együttműködés és az innováció-vezérelt és tudás-alapú gazdaság felértékelődött a modern gazdaságfejlesztési stratégiában. A régió kiemelkedő történelmi és természeti értékekkel rendelkezik, a turizmus hagyományai erősek. A migrációs egyenleg pozitív, a régió népességvonzó. A 65 évnél idősebbek száma alacsonyabb, a fiatalok száma magasabb az országos átlagnál. A humán tőke és a humán erőforrás fejlesztése felértékelődött. Az egészségügy modernizálását, struktúraátalakítását célul tűzte ki az egészségügyi reform.
27
A környezet terhelése növekedett a közúti forgalom radikális felfutása miatt. A beépített területek robbanásszerűen megnőttek. A Dunántúli középhegységben a felületi és vízmosásos erózió jelentős, a völgyek, medencék egy része elláposodott, tőzegképződéssel jellemezhető. A kisebb folyókon a nagy és hirtelen esőzés következtében kialakuló helyi vízkárok problémát jelentenek. A bérmunka jellegű gazdasági tevékenységek háttérbe szorulása a külföldi tőke kivonulását eredményezheti. A regionalizmus hagyományai hiányoznak, kiforratlan a regionális fejlesztés törvényi, intézményes és pénzügyi háttere. A mezőgazdaságban nagyok a termésingadozások. Az export és a GDP jelentős hányadát multinacionális vállalatok adják, melynek következtében a gazdaság szerkezete duálissá vált. A tömegtermelésre épülő további fejlesztések a gazdasági struktúra további torzulását eredményezhetik. A bevásárlóközpontok megjelenésével párhuzamosan szűnnek meg a kiskereskedelmi üzletek. A régió népesedési helyzetében a természetes demográfiai tényezők negatív alakulása a meghatározó. A kedvezőtlen életkörülmények miatt a kistelepülések elnéptelenednek. A betegforgalom megnőtt, csökkenő ágyszám mellett.
28
