Údolie Bodvy Bódvavölgye regionálny èasopis
ROÈNÍK XIII.
2004/1-2 Nepredajné Január/Február 2004
regionális folyóirat
XIII. ÉVFOLYAM
Roèník 13 (26) - regionálny èasopis založený r. 1905, obnovený r. 1992 • XIII. (XXVI). évfolyam - regionális folyóirat, alapítva 1905-ben, felújítva 1992-ben.
Z obsahu:
A tartalomból:
Ve¾konoèné jedlá – 1. èas• èlánku Ing. Kötelesa na strane 2, Pri príležitosti 70. narodenín I. Mikóho, publikujeme tentoraz viaceré z jeho básní na stranách 3, 4, 6, 7, 8, Zimné radovánky v materskej škole – strana 6, Obèania zosnulí koncom roka 2003 a zaèiatkom r. 2004 – s. 8, Z programu divadiel – strana 8.
Naše aktuality - V krátkosti V mesiaci február sa dožíva významného životného jubilea - 70 rokov, náš dlhoroèný spolupracovník a dopisovate¾ z obce Háj István Mikó. Pri tejto príležitosti sme zaradili do tohoto èísla viaceré jeho príspevky, hlavne básne. V mene redakcie, ako aj v mene našich èitate¾ov mu prajeme dobré zdravie, ve¾a úspechov a chuti písa• do nášho èasopisu. ••• Uèite¾ na dôchodku, a taktiež náš usilovný spolupracovník, Ladislav Szilágyi sa v mesiaci január doèkal významného vyznamenania. Pri príležitosti Dòa maïarskej kultúry (22. 01. 2004) mu v Budapešti udelili vyznamenanie za šírenie maïarskej kultúry v zahranièní. Aj jemu v mene redakcie ako aj v mene našich èitate¾ov srdeène blahoželáme. ••• 6. februára sa v Moldave nad Bodvou konala významná udalos•, najmä èo sa týka rómskej komunity a jej zaèleòovania sa do spoloènosti. V bábkovej sále Spoloèenského domu sa slávnostne otvoril projekt „MY TO ZVLÁDNEME“, ktorý v spolupráci s mestom pripravilo Obèianske združenie AMARE ROMA – NAŠI RÓMOVIA. Podporu projektu pris¾úbilo tak SMK, ako aj ïalšie subjekty. V rámci slávnostného otvorenia sa uskutoènil aj s¾ub èlenov Rómskej obèianskej hliadky a odzneli aj príhovory autorov a podporovate¾ov projektu. ••• Dobré meno a úsilie niektorých Rómov v Moldave nad Bodvou kazia prípady, ako napríklad ten, ktorý sa odohral v jednej z bytoviek na Budulovskej ulici. Ide o smutne známy prípad dvojièiek, ktoré pohrýzli
Húsvéti ételekrõl – Köteles Gábor mérnök írásának 1. része a 2. odlalon, Mikó István versei és írásai a 3, 4, 6, 7, és 8. oldalakon, Téli örömök az óvodában – 6. oldal, A 2003-as év utolsó, és a 2004-es év elsõ halottai városunkban a 8. oldalon.
potkany. Je to prípad, ktorý je v našom meste ojedinelý a varuje pred zanedbávaním detí, hygieny a ¾udskej dôstojnosti vôbec. Malé deti, ktoré sú lieèené v Košiciach v Detskej fakultnej nemocnici, sa už ich matke nevrátia. Okresný úrad práce, sociálnych vecí a rodiny Košice-okolie sa postará o ich umiestnenie v ústave. Hlodavce ohryzli jednému z deti špièku nosa, druhé zas malo dohryzené prsty horných konèatín. Nedbalej matke, ktorá má 25 rokov a ïalšie štyri deti, hrozí prísny trest pod¾a zákona. Všetci veríme, že sa podobné prípady u nás nikdy nebudú opakova•! ••• V prvú januárovú nede¾u v Moldave nad Bodvou, v katolíckom kostole, za prítomnosti jedného z otcov dominikánov z Košíc obnovili svoje s¾uby èlenovia ružencového spoloèenstva. ••• 22. januára sa v r. kat. kostole v Moldave nad Bodvou konala tradièná ekumenická bohoslužba za jednotu kres•anov vo svete. Okrem mnohých katolíckych duchovných a veriacich, boli prítomní predstavitelia reformovanej cirkvi z okolia, ako aj zástupcovia gréckokatolíkov. ••• 17. februára 2004 sa v Múzeu Vojtecha Löfflera, na Alžbetinej ulici è. 20 v Košiciach otvorila výstava akademického maliara Viktora Šefèíka. Výstava potrvá do 28. marca 2004.
F
Viktor Šefèík sa narodil v roku 1960 v Košiciach. Na terajšej výstave sa predstavuje výberom komorných malieb z posledného obdobia pre ktoré sú príznaèné motívy z košických dvorov a zákutí starého mesta. ••• Rok 2004 sa zaèal smutne pre naše literárne kruhy. Zaèiatkom roka nás opustil básnik a publicista Pál Fecsó z Turne. Tento rodák z Košíc (*1933) bol dlhé roky uèite¾om v rôznych obciach údolia Bodvy, neskôr redaktorom denníka Új Szó na východe Slovenska. Okrem básnických zbierok sa venoval aj histórii Turne a národopisu. V januári naše rady opustil aj redaktor a dramaturg, rodák z Buzice, Mihály Kmeczkó (*1944). M. Kmeczkó maturoval v Moldave nad Bodvou, redigoval detský èasopis Tábortûz, dlhé roky pracoval ako dramaturg divadla MATESZ a Thália, v Komárne a v Košiciach. V Komárne redigoval regionálny èasopis Komáromi Lapok - Komáròanské listy. Písal básne, publikoval v èasopisoch.
Z diela V. Šefèíka
ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE
1 - 2 / 2004
Ve¾konoèné jedlá - 1. èas• – (krátená verzia) V èase môjho detstva, v štyridsiatych rokoch, v mojom rodisku, v Turnianskej Novej Vsi patrili k tradièným ve¾konoèným jedlám každej rodiny šunka a vajíèka. Konzumovanie a doplnky k ve¾konoèným jedlám záviseli od tradícii v jednotlivých rodinách. Môj otec, ktorý pochádzal z rímskokatolíckej rodiny, si vybral ženu z gréckokatolíckej rodiny. Tak sa u nás, v rodine, uplatòovali zvyklosti oboch vierovyznaní.
Prípravu ve¾konoèných jedál sme u nás zaèali už na ve¾ký piatok. Ve¾konoènú šunku sme vopred vložili do vody, kde sa máèala, až do rána, aby sa oddelila so¾. Na bielu sobotu sme už skoro ráno zaèali s prípravou koláèov. Medzitým sa zaèala vari• aj šunka, pomaly, pä• až šes• hodín. Z vopred pripraveného cesta sa piekli rôzne koláèe a zákusky. Ja som mal najradšej malé vanilkové rohlíèky, ktoré sme nazývali „Košútove rohlíky“. Okrem toho
sa na Ve¾kú noc piekli aj rôzne iné dobrôtky, hlavne zákusky a koláèe. Všetko to sa pripravovali vo vbudovanej piecke, ktorá sa nachádzala v pitvore a bola vybavená otvoreným komínom, tak ako to bolo zvyklé v starých dedinských domoch. (POZNÁMKA: na podrobný preklad ¾udových receptov sme si v redakcii netrúfli, a preto tie sa nachádzajú iba v maïarskej verzii príspevku. Redakcia.) Ing. Gabriel Köteles, Moldava n/B
Húsvéti ételek - 1. rész Gyermekkoromban, az 1940-es években, szülõfalumban, Tornaújfaluban szinte minden család fõétele a füstölt sódar (sonka) és a tojás volt. Ezek fogyasztási ideje, módja és kiegészítõi szinte minden családban különbözõ volt attól függõen, hogy milyen volt a család vallása, vallási összetétele, esetleg honnét származott a ház asszonya. Az én római katolikus apám más faluból görög katolikus feleséget választott, így családunkban érvényesültek a görög katolikus, szlávos szokások is. A húsvéti ételek elkészítéséhez szüleim már nagypénteken hozzáláttak. Apám levágta a sódarról a csülköt. A gémeskútnál jól megmosta, aztán egy edénybe téve annyi hidegvizet öntött rá, hogy jól ellepte a sódart. Aztán fedõvel letakarta és „komorába„ (kamrába) helyezte, ahol reggelig ázott, állítólag azért, hogy a só jelentõs része kiázzon belõle, és így finomabb legyen. Anyám nagypénteken elkészítette a kovászt és a lisztet a sütéshez. Nagyszombaton már korán reggel friss tejjel kovászolta a tekenõben a húsvéti fonott kalácsnak, szerinte „pászkának” az alaptésztáját. Ezt a hõmérséklettõl függõen takarta és legalább két óráig kelni hagyta. Közben beázott
sonkához tett még egy-vagy két pár sajátkészítésû a böjt alatt a padláson kiszáradt kolbászt és egy kis darab szalonnát. Ezeket jól megmosta langyos vízben, és egy fazékban feltette a szabadpitarban levõ „masinára„ (vasöntvénybõl készült tûzhely), amely a pitarban állott. A pitar az udvarról nyíló bolthajtásos, boltíves, szabadkéményes helyiség volt, amelynek az udvarral szemben levõ oldalába volt építve a kemence. Az udvarról a pitvarajtó mellett nyílott a lépcsõs padfeljáró és ez alatt kialakult helyen, polcon helyezkedtek el a víztároló edények, alattuk pedig a mosogatásra és mosakodásra használatos edények. A sódar fõzése lassú forrás mellett a vastagságától függõen legalább öt-hat óráig tartott. A fa behordásról és a tûzrakásról az apám gondoskodott. Amikor a bekovászolt kalács megfelelõen megkelt, anyám frissen köpült vajat adott hozzá és többször is átdagasztotta a tésztát, és újra pihentette. Utána meggyújtotta a kemencébe elkészített fát. A tepsiket, megolvadt vajjal kikente. 12 feltört tojásból, lisztbõl, cukorból, egy kis citromreszelék, vanília hozzáadásával sütemé-
MIKÓ ISTVÁN 70 ÉVES Mindig, ha a Bódvavölgye még talán nyomdafesték szagú legújabb számát kezembe veszem, s gyorsan átlapozom, a benne levõ vers alá szinte biztos az van írva: Mikó István. Más újságokban, folyóiratokban nem találni rá, talán azért mert érthetõ. Értjük, mert versei a „ma” problémáiról szólnak, érzékenyen, kesernyésen, paraszti gondolkodással. Farkas Rózsa – az Áji Nyugdíjas Klub vezetõje – Mikó István születésnapját ünnepelve a klubban, többek között így jellemezte verseit: „…arról ír, mi bántja a ma emberét, és azt hogyan bírja.” De nem csak versei tükrözik élete folyását gyermekkorától mostanáig, hanem rendszeresen rövid cikkek is megjelennek tõle, amikben fõleg áji eseményekrõl tudósít, többnyire szelíden, nem háborogva, úgy-ahogy megértve a mostani világot – ha már muszáj. A Csemadok helyi szervezetének mûködése sem képzelhetõ el nélküle. Kezdettõl az énekkar
2
oszlopos tagja. Mostanában ugyan gyarapodtak, de volt idõ, hogy a vegyes karban csupán két férfi énekelt, õ és Sztupák Imre bácsi. Sok szép emlék fûzõdik a kultúrcsoport szerepléséhez – nézegetve a régi fényképeket. Sokfelé jártak, külföldön is, és mindenütt sikeresen szerepeltek. De talán mégis a Somodi Fürdõben megrendezett Csemadok Napok maradtak az áji kultúrcsoport legszebb emlékei. A nyolcvanas évek elejétõl aktívan bekapcsolódott a Csemadok Járási és Kerületi (megyei) szavalóversenyeibe, és azokon is sikeresen szerepelt. Errõl tanúskodnak az elismerések és helyezési oklevelek. Igaz, hogy a kilencvenes évek kimaradtak, de 2000-tõl újból bekapcsolódott és az idei, márciusi szavalóversenyen Buzitán, újra láthatjuk a pódiumon. Kedves Pista barátunk! A 70. születésnapodhoz szívbõl gratulálunk! Kívánjuk, hogy erõben, egészségben, békességben irogatjál, pengesd
nytésztát kevert. Megfelelõen kikeverve az egyik tepsibe öntötte, majd a többi tésztával a kemencében megsütötte. Utána a megsült tésztából vékonyfalú, kétdecis pohárral, fogyó hold alakú süteményeket szaggatott ki. Ez a süteményt „Kossuthkiflinek” hívta. Én nagyon kedveltem. Mikor ezzel készen lett, a kemence megfelelõ kifûtésérõl gondoskodott. A „szénvonóval” (ez egy trapéz alakú, tölgyfadeszkából készült eszköz volt, amely a hosszabb alapvonalánál el volt vékonyítva és a vele szembe lévõ oldalán egy, kb. 30 mm átmérõjû lyuk volt és így volt felerõsítve merõlegesen egy kb. 2 m hosszú nyélre) széthúzta a parazsat a kemence teljes alapterületére és hagyta, hogy mindenütt jól átmelegedjen. Amíg a kemence alja melegedett, kiszakította a kalácstésztát. Elõször három, kb. 10 cm átmérõjû, 30 cm hosszú henger alakú tésztát formált. Ezeket összefonta, majd egy kör alakú tepsibe helyezte. Utána egy kicsit nagyobb, és hosszabb hengereket formált. Ezeket is összefonta, majd téglalap alakú tepsibe helyezte. Legalább három ilyen tepsivel túrós-bélest készített. Köteles Gábor a citerád a szép „csendes Áji völgy” bejáratánál és „hetvenkedésed” közel száz évig tartson – ahogyan versed utolsó strófája mondja. Szilágyi László
Mikó István
2004 / 1 - 2 Aktuális híreink - Röviden Idén februárban ünnepli 70. születésnapját szorgalmas munkatársunk, Mikó István, Ájból. Ez alkalomból több írását, fõleg versét tesszük közzé lapunkban. Pista bácsinak a szerkesztõség és olvasóink nevében is kívánunk nagyon jó egészséget, sok sikert, boldogságot és további jó ötleteket, ihletet az íráshoz.
ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE Az elsõ februári vasárnapon egy domonkos atya látogatott el Szepsibe, a katolikus hívek közé, hogy az új és a régi Rózsafüzér-társasági tagok fogadalomtételét vezesse, és lelki útmutatót nyújtson nekik. ••• Szomorúan kezdõdött az idei év irodalmi berkekben. Januárban két bódvavölgyi költõnk is távozott az élõk sorából.
••• Ugyancsak jókívánságainkat fejezzük ki, egy másik szorgalmas munkatársunknak Szilágyi László nyugalmazott tanárnak, aki januárban, a Magyar Kultúra Napja alkalmából (január 22.-én) Budapesten a Stefánia palotában a magyar kultúra határon túli támogatásáért végzett sokéves munkássága elismeréseként átvette a "Magyar Kultúra Lovagja" kitüntetést. Szívbõl gratulálunk.
••• Sajnos, nincsen öröm üröm nélkül a romák között sem. A elmúlt hetek egyik szomorú szenzációja a kis roma ikergyerek esete, akiket Bodollói úti lakásukban patkányok támadtak meg és okoztak nekik komoly sebesüléseket. Az egyik gyerek orrhegye sérült meg, a másiknak a kezét rágták meg a patkányok. A családfenntartó éppen börtönbüntetését tölti, 25 éves anyjuk, akinek az ikreken kívül további négy kiskorú gyermeke van otthon, már aligha kapja vissza a kicsiket. A Kassa-környéki Járási Munkaügyi és Szociális Hivatal kezdeményezte intézeti gondoskodásba vételüket. A hanyag anyát a törvény szerint büntetés fenyegeti. Reméljük ilyen kirívó és szörnyû eset többé nem fordul elõ városunkban és környékünkön. ••• Január 22.-én a szepsi katolikus templomban ökumenikus istentiszteletre került sor, a környék katolikus, görög katolikus és református lelkipásztorainak és híveinek részvételével. A jelenlévõk a kereszténység egységéért imádkoztak. •••
••• Ugyancsak januárban hagyott itt bennünket KMECZKÓ Mihály, költõ, szerkesztõ és dramaturg. 1944-ben született Buzitán, Szepsiben érettségizett, mint dramaturg Kassán és a komáromi színházakban dolgozott. Komáromban 1991-tõl fõszerkesztõje volt a Komáromi Lapok - Komáròanské listy, c. regionális folyóiratnak. ••• Február 17.-én, Kassán, az Erzsébet utca 20. alatt található Löffler Béla Múzeumban nyílt meg Viktor Šefèík (*1960) kassai festõ helyi tematikájú kiállítása. A tárlat március 28.-ig látogatható.
Fecsó Pál
••• Február 6.-án Szepsiben fontos mérföldkövéhez érkezett a helyi romák igyekezete. Az AMARE ROMA – A MI ROMÁINK POLGÁRI TÁRSULÁS a Városi Mûvelõdési Központ bábtermében ünnepélyesen beindította a „MY TO ZVLÁDNEME” (Megoldjuk) projektet. Ennek keretében elhangzottak a projekt alkotóinak és támogatóinak hozzászólásai, valamint sor került a Roma Polgárõrség tagjainak ünnepélyes fogadalomtételére. A kezdeményezést támogatásáról biztosította az MKP is.
Elhunyt FECSÓ Pál. Pali bácsi Kassán született 1933-ban, volt író, újságíró, költõ. Évekig tanított a Bódva völgy iskoláiban, Tornagörgõn, Tornán. 1978-tól 1993-ig az Új Szó kelet-szlovákiai tudósítója volt. Foglalkozott vidékünk néprajzával és Torna történelmével is.
Mikó István:
Fogy a csepû
Éveim szaporodtával Egyre több a nyavalyám, Nagyon-nagyon fogy a csepû Életemnek guzsalyán. Minek biztatnám magamat, Hiszen nyilvánvaló már, Valami, jaj, de hosszúra Nem nyújtható a fonál.
Felvonszolom magam, amint Közeledik az este A Nyugdíjas Klubba, ahol Vár rám néhány menyecske. Oly jólesik beszédüket Kacajukat hallani! Fogsoraik épek, szépek: Mint az enyém – állami.
Bárha nem is tetszik nagyon, Fellebbezni nem lehet, Belenyugszom, hadd legyen hát, Ahogy elrendeltetett! De addig is lustálkodni Bûn lenne a heverõn, Teszem tehát, mit tehetek, Mire futja az erõm.
Férfi cimborák is vannak, Fogságviselt legények, Méltóak rá, hogy a Klubba Miattuk is betérjek. Újat mesélni, kétes hogy Bármelyikük tud-e még, Elszopogattunk már együtt Sok rumot és feketét.
Elcsoszogok a templomba, Alig van egy köpésre, Odaérek idejében, Bár az se baj, ha késve: E miatt a ház elejét Szó talán csak nem éri, Érkezésem idõpontját Számon senki se kéri.
Szemrehányással illetni Engem aligha lehet, Dalcsoportunk próbáin is Rendesen megjelenek. Eljárnék a Presszóba is, De az nagyon messze van, Azonkívül nem is tudom, Miért strapálnám magam!
De én mégis bûntudattal, Lopva tekintgetek szét, Ami közben mohón szívom Magamba a szent igét… Azaz szívnám, mert õszinte Sajnálattal bevallom, Ifjú lelkészünk halk szavát Megesik, hogy nem hallom.
Nem vagyok már duhaj legény, Bort, pálinkát vedelõ, Gondûzõül néhanap a Tollamat veszem elõ Gyarapítani verseim Vén füzetem lapjain, Amíg lassan elkopognak Hátralevõ napjaim.
3
ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE
1 - 2 / 2004
Köpködni tilos
Mikó István:
Azt hiszem, senki nem vitatja, hogy nem volt még évszázad, amikor a világ annyit fejlõdött volna, mint a huszadikban. Olyan dolgok valósultak meg, amelyekrõl régen nem is álmodtak. Gondoljunk a közlekedés, a távközlés, az orvostudomány és még sok egyebek terén megvalósult csodákra! Ki lett volna képes elképzelni, száz évvel ezelõtt, akár csak egy helikoptert, vagy mondjuk, egy mobiltelefont, hát még egy szervátültetést! Vannak persze olyan csodadolgok is, amelyekre azt mondhatjuk, hogy SAJNOS! Ezek a fegyverek, amelyeket még mindig igyekeznek továbbfejleszteni, holott már most is túlon-túl fejlettek. Természetesen az emberek szokásaiban, magatartásában is nagy változások történtek, és a burjánzó vadhajtások közé, vegyülnek itt-ott nemesek is. Például, hogy leszoktunk a köpködésrõl. Ötven éve még sok helyen díszelgett a figyelmeztetés, hogy „KÖPKÖDNI TILOS!” Ma már ezek nincsenek, mégse köpködik senki. Legfeljebb, ha valami lezüllött alkoholista. De még az is csak valami félreesõ helyen. Pedig bizony, az én
gyerekkoromban még általános volt a köpködés. Fõleg falun, a régi, agyagpadlós házakban! Téli estéken, ha összeült négy, öt pipás ember, az úgy eláztatta a „ház fõdjét”, hogy vigyázva kellett lépni rajta, nehogy elcsússzanak. Késõbb, amikor elterjedtek a „pádimentomok” (deszkapadlók), megszûnt a gátlástalan köpködés. Akkor már ócska vödröket, jobb esetben, köpõcsészéket használtak. Aztán lassanként, ahogy kihaltak a pipás, bagós öregek, mintha a köpködésre való inger is kihalt volna. Velem például elõfordult, olyan is, hogy amikor kimondottan elvárták tõlem, akkor se köptem. Ha valaki most, netán arra gondol, hogy valami rendõrségi kihallgatás során került rá sor, ki kell ábrándítanom. egészen másról van szó: Egy orvosi balfogás eredményeképpen, Kvetnicára, a közismert tüdõszanatóriumba kerültem, ahol, anélkül, hogy meggyõzõdtek volna a betegségemrõl, az elsõ naptól kezdve, folyamatosan, szurkálták belém az injekciókat, és azzal gyötörtek napról-
napra, hogy köpjek az üvegcsébe, amelyet, a beszedendõ gyógyszerekkel együtt, reggelente az éjjeliszekrényemre készítettek. Persze, nem nyálat, hanem felköhögött „slajmokat” vártak volna el tõlem. Ennek azonban, egész három hetes ottlétem alatt, képtelen voltam eleget tenni. Végül, amikor minden lehetséges procedúrát végig szenvedtem, és semmi pozitív eredményt nem hozott, elküldtek a poprádi kórházba, egy neves kardiológushoz, aki, azzal, hogy megállapította nálam a szívrendellenességet, véget vetett a végetérni nem akaró, meddõ vizsgálatoknak. Kiokoskodták ugyanis, hogy ebbõl eredhet az a gyanús valami, amit a tüdõröntgenfelvétel kimutat. Azóta voltak esetek, hogy játszva meg tudtam volna tölteni az üvegcséket, de olyankor a kutyának se kellett. A kvetnicai gyógykezeltetésemnek pedig lett legalább ennyi haszna, hogy ott született az alábbi versem. Mikó István:
Üdvözlet Kvetnicából Üdvözletem küldöm keserû szájízzel, Mit bár módom lenne jó tátrai vízzel
P¾uva• zakázané Kto by to spochybnil, že za uplynulé storoèie sa svet zmenil do takej miery, ako nikdy predtým. Zrealizovali sa také veci, o ktorých sa nám predtým ani nesnívalo. Staèí ak si spomenieme na dopravu, telekomunikácie, medicínu, èi niektoré ïalšie odvetvia. Kto by si len dokázal pred sto rokmi predstavi• helikoptéru, èi mobilný telefón, nehovoriac už napríklad o transplantácii ¾udských orgánov. Pravda, máme tu aj nieko¾ko takých vynálezov, na ktoré môžeme poveda•, že je škoda, že ich objavili. Myslím tu predovšetkým na rôzne zbrane. Samozrejme, aj zvyky ¾udí sa menia, a to niekedy aj k lepšiemu. Tak sme odvykli od p¾uvania. Pred pä•desiatimi rokmi sme na verejných miestach èasto stretávali výstražné nápisy: „P¼UVA• NA ZEM ZAKÁZANÉ!“ Dnes sa už tento zlozvyk vytráca. Iba sem-tam sa ho dopúš•a nejaký alkoholik, aj to iba, ak ho nikto nevidí. V rokoch môjho detstva to bolo ešte inak.
4
Öblögetni, de hát, tudom, mindhiába, Keserûségemnek ez nem orvossága.
Na dedine bolo p¾uvanie po zemi ve¾mi rozšírené. Starí fajèiari sa ho dopúš•ali aj v domoch, kým tam chýbala pravá podlaha. S príchodom drevených podláh sa potom objavili rôzne staré nádoby, ktoré si fajèiari fajok dávali pod nohy. Odchodom starých fajèiarov, potom vymizol aj tento zvyk. Akoby nás už niè nenútilo k p¾uvaniu. Mne sa prihodila aj príhoda, že som ani vtedy nedokázal nap¾u•, keï som to mal prikázané. Stalo sa to v sanatóriu v Kvetnici, kde som sa dostal v dôsledku lekárskeho omylu. Po nieko¾kodòovom „lieèení“ ma poslali do Popradu na vyšetrenie, kde zistili, že nepatrím na toto oddelenie, ale že by ma mal vyšetri• kardiológ. Napriek niektorým nepríjemnostiam lieèby som v krásnom prostredí napísal aj jednu básnièku, ktorú tí, ktorí ovládajú maïarèinu si môžu preèíta•. (Na preklady básní si redakcia netrúfa, za èo sa našim èitate¾om aj touto cestou ospravedlòujeme. Redakcia.) I. Mikó, Háj
Ücsörgök leverten a vaságyam szélén, El-elgondolkodva búsan, mindenfélén: Elmém berzenkedve, nehezen veszi be, Ilyen váratlanul, hogy kerültem ide? Gyönyörû hely pedig, vadregényes tájak, Csábítanak, hogy rajtuk barangoljak, járjak. Hívogat a fenyves, a kis patak, a tó És az ózon, amely, szinte harapható. Talán vannak, akik szeretnek itt lenni, Én jobban szeretnék inkább hazamenni. Ha csak rágondolok, szívem máris derül, A viszontlátásra, ha egyszer sor kerül. Mennyei muzsika lesz a munka zaja, Dezsõ nyers modora s az Eszti kacaja, Az örömujjongás, ha majd térek vissza, Mellyel újságolják: - Megjött Mikó Pista!
2004 / 1 - 2 Farkas Rózsa:
Szeretem a telet
Szeretem a telet, lágyan hulló hópelyheket, a hó alatt szunnyadó házakat a hólepte sziklás tájakat. Szeretem a szán lágy ringatását, ló nyakán csilingelõ csengõ hangját tovasuhanva nézni – hogy pihen a táj míg a friss havon lágyan ring a szán. Szeretem a fenyõ hûvös illatát, ha hó takarja ringó ágát, köröskörül sûrû csend honol csak itt-ott van egy-két pici nyom. Szeretem hallani a gyermekkacajt, mely a vidám szánkózásból fakad, nézni korcsolyán, hogy röppennek el, a hóembert, mely kedvvel építik fel. Szeretem a telet, a hûvösen süvítõ szelet, a zúzmara mintázta ablakot, s a jégtükörré fagyott patakot.
ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE Medzinárodné stretnutie folklórnych skupín V posledných rokoch sa v okolitých obciach s úspechom ožívajú staré vianoèné ¾udové tradície. Väèšina z týchto tradícií sa už-už ocitla v priepasti zabudnutia. Na staré piesne a koledy sa pamätajú už iba tí najstarší. Najdlhšie sa predsa len zachovali tie vianoèné tradície. V niektorých našich dedinách dokonca platilo, že „nie sú Vianoce Vianocami, bez kolied.“ Texty sa èasom menili, ale obleèenie a rekvizity sa zachovali dodnes. Najviac to platí v obciach Janík, Turnianska Nová Ves a Hos•ovce. Toho roku opä• prišlo pozvanie pre tieto dedinské skupiny z Budapešti na tradièné 13. Medzinárodné stretnutie folklórnych skupín. Pod vedením Bankó pozvanie prijali folklórna skupina a spevokol z obce Janík a skupina z Turnianskej Novej Vsi. Vystúpili na piatich miestach v maïarskom hlavnom meste. Slovensko na podujatí, ktoré trvalo tri dni, reprezentovali okrem našich skupín aj jedna folklórna skupina z okolia Nitry. Celkový poèet zúèastnených skupín bol 35 zo siedmych štátov, spolu 400 úèastníkov.
Naši z Turnianskej Novej Vsi, okrem Budapešti, s úspechom vystúpili aj v Košiciach. Janícky spevokol pozvali aj na západné Slovensko, kde im v troch obciach tlieskalo vyše tritisíc divákov. Ale medzinárodné stretnutie sa konalo nielen v Budapešti, ale, aj keï iba v malom, aj v Janíku. Vystúpili tu dve skupiny z maïarskej obce Füzér. Spev znel v maïarèine, aj v slovenèine. Všetci prispeli k vytvoreniu pravej vianoènej nálady.
Folklórna skupina z Turnianskej Novej Vsi L. Szilágyi (preklad redakcia)
Betlehemesek találkozója Az utóbbi években a környezõ falvak hagyományõrzõ csoportjai sikeresen elevenítik fel falujuk már-már elfelejtett dalait, szokásait. Csupán a legöregebbek emlékeznek arra, milyen alkalomból, hol és kik énekelték, játszották ezeket. Talán a karácsonyi betlehemezés tartotta fenn magát a legtovább, legismertebben a mai napig. Némelyik faluban úgy mondják: "A Karácsony, betlehemezés nélkül nem is Karácsony!" Bár a betlehemjáték szövege az évek hosszú során kicsit változott a betlehemesek öltözéke és a szükséges kellékek változatlanok maradtak a mai napig. Környékünkön különösen három faluban maradt meg megszakítás nélkül a betlehemezés: Jánokon, Tornaújfaluban és Bódvavendégiben. A magyar Mûvelõdési Intézettõl az idén újból meghívást kaptak mindhárom bódvavölgyi falu betlehemesei Budapestre a XIII. Nemzetközi Betlehemes Találkozóra. Bankó Ibolya szervezésével a jánoki betlehemesek és az éneklõcsoport, valamint a tornaújfalusi betlehemesek vettek részt rajta. A fellépésük színhelyei: Millenáris Park, Néprajzi Múzeum, Budai Vigadó, Kelenföldi Fonó és az Óbudai Piactér volt. Szlovákiából (mint harmadik résztvevõ csoport) a nyitravidéki Felsõ Aha-i betlehemesek voltak meghívva. A Nemzetközi Betlehemes Találkozó három napig tartott. Hét ország betlehemesei és hagyományõrzõ csoportjai mutatták be falujuk karácsonyi szokásait (35 csoport, 400 résztvevõvel, Tömöri Márta szervezésében).
Az újfalusi betlehemesek ezenkívül nagy sikerrel felléptek Kassán is, a Magyar Közösségi Házban. A jánoki betlehemes és nõi hagyományõrzõ csoport meghívást kapott Nyugat Szlovákiába, Diószegre, Illésházára és Gútorra is, ahol több mint 3.000 ember tekintette meg fellépésüket, amelyet lelkes tapssal jutalmaztak. De nem csak Budapesten, hanem Jánokon is volt kis Nemzetközi Betlehemes Találkozó - december 28.-án, éspedig immár a második. Igaz, hogy kevesebb csoport vett
rajta részt, de a közönség annál lelkesebb fogadtatásban részesítette õket. Felléptek: a füzéri (Magyarország) betlehemesek két csoportja. Az idõsebbek szlovákul a fiatalok magyarul játszották a betlehemet. Az újfalusi betlehemesek szintén jó színvonalú betlehemet mutattak be. Végül a jánoki betlehemesek, az éneklõcsoport, az óvodások és az iskolások mutatták be mûsorukat. Ezekkel a fellépésekkel újból igazi karácsonyi hangulatot teremtettek, így Jánokon tavaly tíz napig tartott a Karácsony. Szilágyi László
A jánoki betlehemesek és az éneklõcsoport
5
ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE Zimné radovánky "Zima, zima tu je sniežik poletuje stromy, domy, stromy domy snehom zaha¾uje..." Slová tejto peknej pesnièky sú pre naše deti z 1. MŠ v Moldave nad Bodvou dobre známe. Spievame ju vždy s príchodom zimy. Èarokrásna zima prináša nám uèite¾kám ve¾a nápadov, podnetov, ve¾a osláv, radosti i povinnosti. Jednou z povinností, ktorú vštepujeme de•om, je starostlivos• o vtáèiky v zimnom období. A práve tu, v správnej chvíli a na správnom mieste sa zrodila myšlienka vyhlási• sú•až: O vyhotovenie najkrajšej a najvtipnejšej búdky, èi kàmidlá pre vtáèiky. Do sú•aže sa zapojili rodièia aj deti našej škôlky. Koncom novembra sa objavili v šatni prvé búdky. Postupne vznikali ïalšie. Pani uèite¾ky vyèarovali improvizovaný les, objavili sa stromy, kríèky, pníèky a vtáèiky. Do sú•aže sa zapojilo 14 rodín. Kàmidlá boli ve¾mi pekné, nápadité a vtipné. Vznikli z dreva, z umelej hmoty a z rôznych plastových fliaš. Zví•azili všetci. Každý úèastník dostal sladkú odmenu, ktorú našiel vo svojej búdke. Aktivita splnila svoj cie¾ - upevnila sa spolupráca medzi MŠ a rodinou, medzi die•a•om a rodièom a tiež medzi die•a•om a uèite¾kou. A èo je najväèšou odmenou pre die•a? Už len to, že si ocko, èi dedko našiel chví¾u pre neho, a že spolu strávili èas obohatený citom a láskou. A nám uèite¾kám je odmenou to, že die•a má kladný vz•ah k prírode, vie sa stara• o vtáèiky a nachádza krásu a potešenie z ich spevu. Chcete sa presvedèi•, èi sú búdky naozaj také pekné? Príïte do našej škôlky a uvidíte ich na našom dvore. Túto krásnu výstavku búdok videl aj ujo Mikuláš, ktorý k nám prišiel 5. decembra. Jeho èervené šaty, biela brada a kôš plný darèekov vyèaroval úsmev
na detských tvárièkách. Pekný kultúrny program zase vyèaroval úsmev na tvári Mikuláša a Snehulienky. Spokojnos• bola na oboch stranách. Nuž, a najkrajší zážitok vyvolali Vianoce. Snažili sme sa ich vyèarova• voòavé a èarokrásne. Slávnostnú atmosféru dotváral vyzdobený, jagavý stromèek a Betlehem. Vianoèný program sa zaèal v popoludòajších hodinách. Bol plný básnièiek, pesnièiek, scénok, tancov a vinšov. Ukonèili sme ho spoloèným spevom vianoènej pesnièky "Tichá noc". Po ukonèení programu nasledovalo spoloèné posedenie rodièov a detí. V družnej a tichej atmosfére pri vôni svieèok, pri káve, èaji a koláèikoch, ktoré upiekli deti sa rozhovorilo o vianoèných zvykoch, vymenilo sa nieko¾ko receptov, alebo si rodièia pohovorili o de•och. Poh¾ad na túto triedu plnú rodièov, detí, starých rodièov a uèiteliek nám prezradil, že žijeme tu ako ve¾ká rodina. Rodina, kde vládne láska, úcta, porozumenie a ochota pomôc•. Pretože kedyko¾vek sa obrátime na nich s prosbou o pomoc, môžeme s nimi ráta•. A preto aj touto cestou sa im chceme poïakova• a vyzva• ich k vzájomnej spolupráci. Veï to, èo robia, robia pre svoje vlastné deti. Nadežda Pajzinková, uèite¾ka I. MŠ v Moldave nad Bodvou
1 - 2 / 2004 Mikó István:
BEA Nem igaz, ha bármi rosszat Mond majd róla az anyós: Hogy lehetne rossz, aki ily Angyalian aranyos! Csupa báj és csupa kellem, Vidám tavaszi derû, Akinek, ha van epéje, Talán az se keserû! Sok fiú, ha mindkét lábát Akár térdig lejárta, Nem akad ily kedves lányra, Mint ez a kis Beáta! Rolival, ha együtt vannak, Az szinte egy diadal! Szép, hogyha így egymásra lel Két ártatlan fiatal. Turbékolnak, mint két galamb, Csillognak a szemeik, Ha lehetne se titkolnák, Milyen nagyon jó nekik, Hogy semmi bú, keserûség Számukra most nem terem, Elhalványít minden gondot A lángoló szerelem. Boldogságuk látásától Felsejlik, mint szép mese, Amikor még hasonlónak Én lehettem részese: Jó volt, mikor e játszmára Én is kaphattam lapot, Sajnos, régen ködbeveszett Számomra ez állapot. Nekik viszont legyen csupa Gyönyörûség a jelen, Viruljon teljes pompával Szívükben a szerelem! Teljes szívbõl kívánom, sõt, Imádkozni is fogok, Hogy egymással nagyon soká Legyenek majd boldogok!
Téli örömök „Itt a tél, hull a hó…” Vidáman énekeltek az 1-es számú Szepsi Óvoda gyermekei. Így van ez minden télen. A hópelyhek elvarázsolják a lelkeket, ötleteket adnak, okoznak örömöt és gondot egyaránt. Az egyik fontos dolog, amire az óvónõk szeretnék megtanítani a kicsinyeket, az a madarakról való gondoskodás a téli hónapok során. Ennek keretében született az ötlet, hogy kihirdessük a madáretetõk készítésének versenyét. A versenybe bekapcsolódtak a gyermekek és a szülõk egyaránt. November vége felé lassan feltûntek az óvoda öltözõjében az elsõ madáretetõk. Az idõ múlásával ezek száma egyre gyarapodott. Az óvónõknek köszönhetõen azután egész kis erdõ kerekedett az óvodában. Megjelentek a fák, bokrok, és a madarak.
6
A versenyben összesen 14 család vett részt. A madáretetõk nagyon szépre sikerültek. Javarészt fából készültek, de akadt köztük olyan is, amelyik mûanyagból lett megalkotva. A végén mindenki nyertesnek érezhette magát. Minden résztvevõt édességgel jutalmaztunk, melyet a saját maga készítette madáretetõben találhatott meg. A rendezvény elérte célját. Hogy mi volt a gyermekek legnagyobb öröme? Az, hogy az apukák és nagyapák idõt szakítottak a közös munkára. Az együtt töltött idõ és a közös munka tovább erõsítette a családok összetartását, növelte a természet iránti szeretetet. Aki kíváncsi lenne az elkészült „mûvekre”, a madáretetõket megtekintheti az 1-es számú Szepsi Óvoda udvarán.
Már decemberben is akadtak, akik megnézték a gyerekek alkotásait. Köztük volt a Mikulás bácsi is, akinek tetszettek a madáretetõk, mert megdicsérte és megjutalmazta érte a gyerekeket. A téli, év végi ünnepi hangulat csúcspontját a Karácsony jelentette. Mi is igyekeztünk, igazi, békés hangulatot kialakítani az óvodában. Nem hiányozhatott a díszes karácsonyfa és a betlehem sem. Az ünnepi mûsor már délután elkezdõdött. Felhangzottak az ünnepi versek és dalok. A végén pedig felhangzott a Csendes éj. Ezúton is szeretnénk megköszönni mindenki segítségét, aki hozzájárult az ünnepi hangulat kialakításához. Nadezsda Pajzinková, óvónõ
2004 / 1 - 2
ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE
O èom rokovalo Mestské zastupite¾stvo v Moldave nad Bodvou dòa 26. februára 2004 - Správa hlavného kontrolóra, - Správa o èinnosti primátora, MsÚ a MsP v období od 11. decembra 2003, - Plnenie výsledkov hospodárenia MsBH, - Návrh plánu hospodárenia MsBH, - Hospodárenie Štúdia 7S v roku 2003, - Plán hospodárenia Štúdia 7S v roku 2004, - Plnenie výsledkov hospodárenia MsKS, - Plán hospodárenia MsKS, - Inventarizácia majetku mesta, - Schválenie záložného práva v prospech MvaRR SR, - Žiadosti o finanèný príspevok niektorých miestnych neziskových organizácií a združení, - Delegovanie èlenov do školských rád, - Vymenovanie riadite¾ky IV. MŠ, - Programové zámery rozvoja mesta do roku 2015, - VZN o školských obvodoch, - VZN o spôsobe pride¾ovania finanèných príspevkov pre školy a školské zariadenia, - Predaj nehnute¾ností.
I. MIKÓ 70 ROÈNÝ Vždy, keï otvorím ešte èerstvé, od tlaèiarenskej farby voòavé èíslo Údolia Bodvy, rýchlo ho prelistujem a s urèitos•ou tam nachádzam novú báseò, pod ktorou je napísané: „Mikó István“. V iných èasopisoch by sme jeho básne h¾adali márne, možno preto, že sú zrozumite¾né. Rozumieme im, lebo hovoria o problémoch dneška, s citom, s troškou irónie, plné ¾udovou múdros•ou. Tak ako ich charakterizovala vedúca Klubu dôchodcov v obci Háj – Ružena Farkašová – „...píše o tom, èo trápi ¾udí, a ako to znášajú“. Ale nie iba jeho básne, ale aj pravidelne sa objavujúce èlánky, hovoria o udalostiach a o živote v tejto malej obci v údolí rieky Bodva. Ani èinnos• základnej organizácie Csemadoku by sme bez neho nevedeli predstavi•. Od zaèiatku je èlenom spevokolu, a aj keï sa ten v súèasnosti rozšíril, boli èasy, kedy
A Szepsi Városi Képviselõtestület február 26.-i ülésérõl - A fõellenõr beszámolója, - A polgármester és a városi rendõrparancsnok beszámolója, - A Városi Lakáskezelõ Vállalat gazdálkodása és gazdálkodási terve, - A Stúdió 7S gazdálkodása és gazdálkodási terve, - A Városi Mûvelõdési Központ gazdálkodása és gazdálkodási terve, - A város vagyonának leltározása, - Zálogjog jóváhagyása a SZK Építésügyi és Régiófejlesztési Minisztériuma javára, - Helyi egyesületek támogatási kérelmei, - Tagok delegálása az iskolatanácsokba, - A IV-es számú óvoda igazgatónõjének kinevezése, - ÁÉR az alapiskolák körzeteirõl, - ÁÉR az iskolák támogatásáról, - Ingatlaneladás.
v òom, spolu s I. Sztupákom boli iba dvaja zastupovali mužskú populáciu. Z tejto èinnosti zostali pekné spomienky. Vystupovali aj v zahranièí a všade s úspechom. Napriek tomu, azda najkrajšie spomienky sa viažu ku Dòom Csemadoku v Drienovských kúpe¾och. V osemdesiatych rokoch sa aktívne zapojil do okresných, èi krajských sú•aží v prednese poézie a prózy. Devä•desiate roky síce vynechal, ale od roku 2000 sa opä• zapojil, a aj toho roku ho uvidíme na pódiu v Buzici. Milí náš Pišta! K Tvojim 70. narodeninám, Ti zo srdca prajeme dobré zdravie, pohodu, aby si naïalej písal a spieval, èi hrával na citare pri vchode do krásnej Hájskej doliny, a aby tvoje aktivity vydržali až do stovky, ako to píšeš na konci svojej básne. L. Szilágyi (preklad redakcia)
Mikó István:
Kezdek hetvenkedni Elsuhantak lassan az évek felettem, Hogy még itt ténfergek, szinte hihetetlen: Mihez kevés reményt fûztek a doktorok, Szívem, lássunk csodát! - hõsiesen dobog. Talán rendetlenül, talán botladozva, Néha aggodalmat, szorongást okozva, De nem vitatható el tõle az érdem, Hogy a hetven évet mégiscsak megértem. Nem mondható pedig, hogy nagyon kíméltem, Hogy életem könnyen, gondtalanul éltem: A sors tálcán semmit nem kínált fel nekem, Mindenkor, mindenért meg kellett küzdenem. Jó ismerõsöm volt kasza- és kapanyél, Arcom verejtéke, meg a kérges tenyér, Nehézség, ha támadt, én álltam elébe, Nem kerestem, hol van a könnyebbik vége. Nem kerültem el a korcsmákat se nagyon, Bár, amit elittam, nem lenne nagy vagyon: Nem az ital volt az, amiért bementem, Inkább csak a nóta, azt nagyon szerettem. Ma már, olyan helyen, nagy-ritkán, ha járok, Velem egyivásút csoda, ha találok, Pedig jó volna még hallani dalukat, Látni, mint hörpintik fel az italukat. Elmerengve rajta, búsan konstatálom, Nem több ez már mint egy tovalebbent álom: Sok iskolatársam, sok kedves barátom Árulja a deszkát már a másvilágon.
Moldava v zime - A téli Szepsi
Hogy én még itt vagyok, el akképp könyvelem, Az Úrnak még terve, célja lehet velem. Tán, hogy legjobb versem nem írtam meg eddig, Hetvenkedni ezért hagy még valameddig. (foto -hp-)
7
ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE
1 - 2 / 2004
Obèania Moldavy nad Bodvou a Budulova, zosnulí v mesiaci december 2003 a január 2004 A 2003 decemberében és 2004 januárjában elhunyt szepsi és bodollói lakosok névsora
December 2003: Jolana Gabošová Yvonna Košíková Ján Frankoviè Anna Rapajková Viktor Antalík Eduard Forgács Ján Dudek Helena Terneiová
52 roèná, 71 roèná, 74 roèný, 83 roèná, 74 roèný, 2 roèný, 73 roèný, 81 roèná,
V
Január 2004: Tibor Šoltés Mária Kolesárová Jolana Eperješiová Alžbeta Rudòanská Dionýz Spišák Jozef Rusnák Katarína Lõrincová Ema Sakáèová
62 roèný, 77 roèná, Budulov, 65 roèná, 80 roèná, 82 roèný, Budulov, 81 roèný, 71 roèná, 77 roèná.
- Nech odpoèívajú v pokoji! - Nyugodjanak békében! -
Zo štatistiky obyvate¾stva v Moldave nad Bodvou za rok 2003: Poèet narodených: 127, z toho chlapcov 64, dievèat 63 Poèet zomrelých: 82, z toho mužov 47, žien 35 Pris•ahovaní: 178, z toho mužov 94, žien 84 Ods•ahovaní: 174, z toho mužov 78, žien 96 Stav obyvate¾stva Moldavy nad Bodvou k 31. 12. 2003: 9.927, z toho mužov 4.895, žien 5.032 z toho v Moldave 9.457, z toho mužov 4.665, žien 4.792 v Budulove 470, z toho mužov 230, žien 240 Z dnešnej Moldavy
Program košického divadla Thália na marec A Kassai Thália Színház márciusi mûsorából: Dátum 1. Pondelok - Hétfõ 2. Utorok - Kedd 3. Streda - Szerda 11. Sobota -Szombat 15. Pondelok - Hétfõ 16. Utorok - Kedd 17. Streda - Szerda 19. Piatok - Péntek 21. Nede¾a - Vasárnap 22. Pondelok - Hétfõ 24. Streda - Szerda 26. Piatok - Péntek
Názov hry-A darab címe Poh¾ad z mosta – Pillantás a hídról Ovenèená - A megkoszorúzott(monodráma) Ovenèená - A megkoszorúzott(monodráma) Tri truhly – Három koporsó - premiéra Tri truhly – Három koporsó Tri truhly – Három koporsó Tri truhly – Három koporsó Tri truhly – Három koporsó Tri truhly – Három koporsó Tri truhly – Három koporsó Mese a juhászbojtárról Tri truhly – Három koporsó
Miesto-Helyszín Košice-Kassa Košice-Kassa Košice-Kassa Košice-Kassa Košice-Kassa Košice-Kassa Košice-Kassa Košice-Kassa Košice-Kassa Košice-Kassa Košice-Kassa Košice-Kassa
Èas-Idõpont 15.00 19.00 19.00 19.00 19.00 19.00 19.00 19.00 15.00 15.00 09.00, 11.00 19.00
- Zmena programu vyhradená! - A mûsorváltoztatás jogát fenntartjuk! Informácie na: Tel.: 6233643, 6225866, 6221281 tel./fax: 6233643, 6225867 Pénztári nyitva tartás /Timonova 3/ - Pokladnièné hodiny /Timonova 3/: Hétfõ – Péntek /Pondelok – Piatok/: 8.00 – 16.00 ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE Regionálny dvojtýždenník. Regionális híradó. Reg.è.: OkÚ 1/92, Vydáva/Kiadja: Mestský úrad v Moldave nad Bodvou, Školská 2. Vedúci redakènej rady: PhDr. Peter Halász. Technický redaktor: Pavel Stromp. Telefónne spojenie cez MÚ Moldava nad Bodvou - 055/460 27 51 Tlaè: Vienala, Košice - Kassa, Letná 42, tel.: 055/62 27 520.
