2015

EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG Elnök Ügyiratszám: EBH/183/2015. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (1013 Budapest, Krisztina krt. 39/B) B. M. és H. I. J. (a továbbiakban: kérelmezők) kérelmére a Benteler Autótechnika Kft. (8060 Mór, Akai út 5. cégjegyzékszáma: 07-09007214, képviseli: dr. I. Ügyvédi Iroda) (a továbbiakban: eljárás alá vont) ellen az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásban az alábbi HATÁROZATOT hozta: Az Egyenlő Bánásmód Hatóság megállapítja, hogy az eljárás alá vont Benteler Autótechnika Kft. kérelmezőkkel szemben roma nemzetiséghez való tartozásukkal és bőrszínükkel összefüggésben közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmazott és ezzel megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, amikor kérelmezőket bőrszínük és roma származásuk miatt nem alkalmazta. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság az eljárás alá vont részére megtiltja a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását. A hatóság elrendeli továbbá a jogsértést megállapító jogerős határozatának 30 napra történő nyilvánosságra hozatalát – az eljárás alá vont azonosításához szükséges adatok kivételével anonimizált módon - a hatóság www.egyenlobanasmod.hu honlapján. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság az eljárás alá vontat 1.500.000,- Ft, azaz egymillió-ötszázezer forint összegű bírság megfizetésére kötelezi, amelyet a határozat kézhezvételétől számított harminc napon belül az Egyenlő Bánásmód Hatóság 10032000-00288413-00000000 számú számlájára átutalással kell megfizetni. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított harminc napon belül a Fővárosi Munkaügyi és Közigazgatásai Bírósághoz címzett, de az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál három példányban, írásban benyújtott keresettel lehet kérni. A keresetlevélben kérhető, hogy a bíróság tárgyalás tartásával bírálja el az ügyet. A keresetlevél benyújtásának a döntés végrehajtására halasztó hatálya nincs, azonban a keresetlevélben a döntés végrehajtásának felfüggesztése kérhető. A vizsgálat során 4.544 Ft, azaz négyezer-ötszáznegyvennégy forint eljárási költség merült fel, amelyet az eljárás alá vont köteles megfizetni a határozat kézbesítésétől számított harminc napon belül az Egyenlő Bánásmód Hatóság 10032000-00288413-00000000 számú számlájára átutalással kell megfizetni. A kötelezett késedelmi pótlékot köteles fizetni, ha pénzfizetési kötelezettségének határidőben nem tesz eleget. A késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része.

1 1013 Budapest, Krisztina krt. 39/B Tel: (1) 795-2975, (1) 795-2985 Fax: (1) 795-0760

INDOKOLÁS Kérelmezők 2015. február 4. napján a fejér megyei egyenlő bánásmód referens útján kérelemmel fordultak a hatósághoz, amelyben előadták, hogy a Móri Munkaügyi Kirendeltségen keresztül kívántak munkát vállalni az eljárás alá vontnál betanított munkásként. 2015. január 28. napján sikeres írásbeli vizsga megírása után került sor a szóbeli interjúra, ahol az interjút vezető HR-es szembesült azzal, hogy kérelmezők roma származásúak. Sem őket, sem a velük együtt felvételiző másik két roma álláskeresőt, B. G-t és B. M. M-et nem alkalmazták, annak ellenére, hogy álláspontjuk szerint a felvételt nyert nem roma álláskeresőknek saját elmondásuk szerint kevesebb iskolai végzettségük, illetve szakmai gyakorlatuk volt. B. M. úgy nyilatkozott, hogy nyolc általánost végzett, 47-50 hónap autóipari munkatapasztalata van. Elmondta, hogy az interjú alatt a felvételiztetők gunyorosan viselkedtek. H. I. J. előadása szerint, nagyjából 50 hónap autóiparban szerzett szakmai tapasztalattal rendelkezik. Előadta, hogy az interjút követően a HR-es azt közölte, hogy nem felelt meg az elvárásoknak. Kérelmező úgy nyilatkozott, hogy a felvételi eljárást megalázónak tartotta. Kérelmezők kérelmükhöz csatolták az önkormányzati fogadónapon megtett panaszukról készült feljegyzés másolatát. B. M. csatolta továbbá az általa az egyenlő bánásmód referensnek írt e-mail képernyőfelvételét, amelyben hivatkozik arra, hogy a HR-es felvételiztető kérelmezőknek arra a kérdésére, hogy azért nem dolgozhatnak-e, mert cigányok, azt válaszolta, hogy „Sajnos ez van, én nem tehetek róla, a vezetők döntik el.” Mellékelte továbbá építőgép-kezelő jogosítványa másolatát. H. I. J. csatolta a géplakatos szakképesítést igazoló bizonyítványa másolatát és gépkezelői jogosítványa másolatát. A hatóság 2015. február 13. napján értesítette az eljárás alá vont gazdasági társaságot, hogy vele szemben eljárást indított az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt, és nyilatkozattételre hívta fel. Az eljárás alá vont 2015. március 9. napján érkezett érdemi védekezésében előadta, hogy a móri munkaügyi kirendeltséghez húsz fő operátori munkakörre munkaerőigényt nyújtott be. A munkakör ellátásához általános iskolai végzettséget várt el, bizonyos esetekben előnyt jelenthetett a középfokú, műszaki jellegű végzettség, azonban ez nem volt elvárás. A munkakör betöltéséhez a nagyfokú monotónia-tűrés, a műszaki érzék, kiváló látás, a precíz, pontos munkavégzés valamint a három műszakos munkarend vállalása volt feltétel. Fentiek igazolására csatolta a megjelent álláshirdetést. Kifejtette, hogy nem szerepelt az elvárások között az autóipari tapasztalat, illetve semmilyen egyéb munkatapasztalat sem. Kijelentette, hogy a szóbeli interjúra – amelyet a HR osztály munkatársai és a területi vezetők tartottak – azokat a jelentkezőket hívták be, akik az önéletrajzuk alapján a hirdetésben megjelölt elvárásoknak megfeleltek. A személyes beszélgetés célja, hogy felmérjék, hogy a jelölt a végzettségein, munkatapasztalatán túlmenően milyen személyes tulajdonságokkal, motivációval rendelkezik. Azt várták el, hogy az álláskereső meggyőzze a felvételi bizottságot arról, hogy hosszú távon számíthatnak a munkájára, képes a monoton munkavégzésre, az autóipar szigorú szabályrendszerének meg tud felelni, és viselkedése illeszkedik a vállalat légköréhez. Hangsúlyozta, hogy a kérelmezők nem hozták a felvételi bizottság tudomására roma származásukat, származásukról a HR osztály munkatársa csak akkor szerzett tudomást, amikor kérelmezőkkel közölte, hogy nem nyertek felvételt, kérelmezők pedig felháborodottan adtak hangot annak a véleményüknek, hogy roma származásuk miatt nem vették fel őket. Kijelentette, hogy a társaság alapvető értékei közé tartozik az egyenlő bánásmód, az alkalmazottak kiválasztásakor a szempontok függetlenek az etnikai hovatartozástól. Kiemelte, hogy számos magát roma származásúnak valló munkavállalót foglalkoztat, többek között B. M. rokonát, B. Cs-t is, akiről kifejezetten B. M. kérelmező tett említést a felvételi elbeszélgetés során. Kijelentette továbbá, hogy a januári felvételi eljárás során vettek fel vélhetően roma származású munkavállalót. A HR-es munkatársnak B. M. kérelmező által hivatkozott megjegyzését, miszerint „nincs mit tenni, a vezetők döntik el”, álláspontja szerint kérelmezők kisarkítva, más szövegkörnyezetbe helyezve értelmezték. Az eljárás alá vont előadta, hogy a kérelmezők a társaság döntését nem tudták elfogadni, a vezetőkkel kívántak beszélni, és feljelentéssel fenyegetőzve, káromkodva távoztak.


Eljárás alá vont nyilatkozott arról is, hogy több száz jelentkezés érkezett a meghirdetett operátori állásra, ötször tartottak meghallgatást, azokon összesen ötvenhárom fő vett részt, ebből húsz főt választott ki és alkalmazott a társaság. Kérelmezőkkel kapcsolatban az eljárás alá vont előadta, hogy a felvételi elbeszélgetés során nem ítélte megfelelőnek a munkához való hozzáállásukat. H. I. J. az interjún elmondta, hogy az előző munkahelyén, a G. H-nál munkaviszonya megszűnését maga kezdeményezte, mert a munkabérét alacsonynak találta. Utalt arra, hogy hirtelen felindulásból mondott fel, anélkül, hogy lett volna kilátásban számára másik állás. Eljárás alá vont álláspontja szerint ez a magatartás nem mondható felelősnek, továbbá a beszélgetés során nyilvánvalóvá vált, hogy a kérelmezőnek a Benteler Kft-nél is hasonló nagyságrendű lenne a munkabére. B. M-mel kapcsolatban eljárás alá vont kifejtette, hogy kérelmezőnek 2012-ben szűnt meg a munkaviszonya a G. H-nál, azóta nem rendelkezik munkahellyel. Nem dolgozott továbbá 2004 és 2008, illetve 2008 és 2010 között sem. Jelentkezési lapja zavaros kitöltése ellenére felajánlották neki az interjún való részvételt, de ennek során sem győzte meg a bizottságot arról, hogy megfelel a rendezettséget, összeszedettséget igénylő feladatoknak és hosszútávon számíthatnak a munkájára. B. M. M. és B. G. vonatkozásában azt adta elő, hogy ők a bemutatkozásuk során arról tájékoztatták, hogy több éven át alkalmi jelleggel saját vállalkozásban dolgoztak, rendezvényeken biztosították a higiéniai feltételeket, stabil munkájuk nem volt, de nem is törekedtek erre. Eljárás alá vont a nyilatkozatához csatolta a felvételi eljárás résztvevőinek névsorát, az álláshirdetést, kérelmezők, valamint B. M. M. és B. G. jelentkezési lapját, tesztlapját és vizsgalapját. A hatóság felhívását követően eljárás alá vont 2015. március 19. napján megküldte a felvételt nyert húsz munkavállaló jelentkezési lapját és önéletrajzát, továbbá előadta, hogy azért nem tartotta szükségesnek fenti dokumentumokat korábban a hatóság rendelkezésére bocsátani, mert álláspontja szerint az iskolai végzettség betanított munka esetében nem szolgál bizonyítékul, nem releváns. A hatóság az ügyben tárgyalást tartott, amelyen B. M.-et és H. I. J-t kérelmezőként hallgatta meg, az eljárás alá vont részéről jogi képviselő volt jelen, meghallgatta továbbá tanúként B. M. M-et és B. G-t, valamit a felvételi eljárásnál jelen lévő H. E. HR munkatársat és S. T. termelési csoportvezetőt. A hatóság B. G. tanúvallomását kirekesztette a bizonyítékok köréből, tekintettel arra, hogy a tanú a tárgyalásról tanúvallomásának aláírását megelőzően eltávozott, és aláírásával ellátott tanúvallomását az erre irányuló, postai úton megküldött felhívás ellenére sem küldte meg a hatóság részére. A tárgyaláson kérelmezők fenntartották a kérelmeikben, míg eljárás alá vont fenntartotta az írásbeli nyilatkozatában foglaltakat. Eljárás alá vont általánosságban ismertette a cégnél kialakult kiválasztási gyakorlatot, illetve H. E. tanúval egybehangzóan nyilatkozott arról, hogy a tárgybeli esetben az eljárás alá vontnak húsz fő munkavállalóra volt szüksége. Az állást meghirdették, de miután arra csak hosszú idő után jelentkeztek, és akkor sem elegen, ezért a munkaügyi központot is megkeresték. A munkaügyi központ 2015. január 27-re hívta be a potenciális munkavállalókat, akik közül a legtöbben kitöltötték a jelentkezési lapot, majd megírták a két tesztet. Akik sikeres tesztet írtak, azokat értesítették, és felajánlották számukra a következő forduló, a szóbeli meghallgatás lehetőségét. A szóbeli meghallgatáson 53 fő vett részt, a felvételi bizottság négy főből állt: H. E. HR munkatárs, valamint három területi vezető, köztük S. T. H. E. tanú elmondta, hogy egyenként hallgatták meg a jelentkezőket, ezt követően egyesével behívta őket, és tájékoztatást adott a meghallgatás eredményéről. Fentieket kérelmezők, illetve a tanúk sem vitatták. B. M. kérelmező úgy nyilatkozott, hogy tizenöt éves kora óta dolgozik, ebből nyolc-kilenc évet gyárban, amelyből hozzávetőleg öt év autóipari tapasztalat. Elmondta, hogy a szóbeli meghallgatásra való belépésével egyidejűleg a felvételi bizottság egyik tagja távozott, ilyen esetre azonban sem H. E., sem S.


T. tanúk – akik a felvételi beszélgetésen jelen voltak – nem emlékeztek. Eljárás alá vont erről úgy nyilatkozott, hogy mivel az interjúk lefolytatása hosszú ideig tart, a mellékhelyiség felkeresése indokolt lehet. H. E. tanú elmondása szerint a felvételi meghallgatáson a jelentkezőktől általában megkérdezik korábbi munkatapasztalatukat, azt, hogy miért kívánnak munkahelyet váltani, miért szeretnének a cégnél dolgozni, illetve, hogy honnan hallottak a cégről. B. M. kérelmező állítása szerint tőle azt kérdezték, hogy mivel foglalkozott abban az időszakban, amikor nem volt igazolt munkaviszonya, ő pedig elmondta, hogy alkalmi munkavállalóként kertészetben dolgozott, ismertette továbbá korábbi munkatapasztalatait. Eljárás alá vont kérdésére válaszolva kitért arra is, hogy azért kíván a társaságnál dolgozni, mert három gyermekét el kell tartania. Ekkor az egyik felvételiztető ránézett a másikra és nevetett, amiből a kérelmező azt a következtetést vonta le, hogy őt nem fogják alkalmazni, mert „még egy cigány nem kell”. Álláspontja szerint az interjún nem derülhetett ki, hogy alkalmas-e csoportban dolgozni, illetve hogy milyen a monotónia-tűrő képessége. Tagadta eljárás alá vontnak az írásbeli nyilatkozatában foglalt állítását, amely szerint a meghallgatáson megemlítette B. Cs. nevét, mint aki unokatestvére és eljárás alá vont alkalmazásában áll. H. I. J. elmondta, hogy bőrszíne miatt lehet rajta látni, hogy roma származású. Elmondta, hogy a felvételi beszélgetésen – eljárás alá vont, illetve H. E. és S. T. tanúk állításával szemben – nem azt állította, hogy az előző munkahelyén, a G. H-nál hirtelen felindulásból mondott fel, mert kevesellte a fizetést, hanem azt, hogy közös megegyezéssel szüntették meg a munkaviszonyát, mert a cégnek kevesebb lett a megrendelése, több embert is elküldtek. Erre nézve a hatóság szembesítette H. I. J. kérelmezőt, valamint a tanúkat, a szembesítés azonban eredményre nem vezetett. H. I. J. elmondta továbbá, hogy öt évre visszamenőleg rövid szünettel folyamatos volt a munkaviszonya. Álláspontja szerint, az hogy a kérelmezőkkel együtt felvételiző nyolc főből kizárólag a négy nem roma személyt vették fel, alátámasztja a megkülönböztetést. H. E. és S. T. tanúk elmondták, hogy azért nem esett a választásuk H. I. J. kérelmezőre, mert álláspontjuk szerint, az eljárás alá vont társaságnál sem keresne többet annál, mint amennyit az előző munkahelyén keresett, nekik pedig olyan munkavállalóra van szükségük, akire hosszútávon számíthatnak, és aki nem mond fel hirtelen felindulásból. H. E. B. M. kérelmező vonatkozásában úgy nyilatkozott, hogy azért nem alkalmazta őt a cég, mert nem győzte meg a bizottságot arról, hogy több éven keresztül megbízható munkavállaló lesz, jelentkezési lapja kusza volt. S. T. tanú nem emlékezett B. M. kérelmező szóbeli meghallgatására. H. E. az eljárás alá vont alkalmazási gyakorlatára vonatkozóan elmondta, hogy fél év próbaidővel kilenc hónap határozott időtartamra veszik fel a munkavállalókat, ezt követően a dolgozók kilencven százalékát határozatlan idejű munkaszerződéssel foglalkoztatják. Kérelmezők és eljárás alá vont között nem volt egyetértés abban a tekintetben, hogy meddig tartott kérelmezők interjúja, ők rövidebb ideig voltak-e bent, mint a másik négy, nem roma jelentkező. H. E. és S. T. tanúk úgy nyilatkoztak, hogy nem tudták, hogy kérelmezők roma származásúak, illetve, hogy kérelmezők az interjú során nem hivatkoztak roma származásukra. H. E. tanú elmondta továbbá, hogy a cég alkalmaz roma származású munkavállalókat, ezt onnan tudja, hogy vannak közöttük olyanok, akik származásukat „hangoztatják”. Kérelmezők, valamint B. M. M. tanú úgy nyilatkozott, hogy H. E. tanú arra a kérdésükre, hogy azért nem vették-e fel őket dolgozni, mert cigányok, azt válaszolta: „Sajnos ez van, de nem én döntöm el, hanem a vezetők.” Ebből a kérelmezők és a tanúk is arra következtettek, hogy roma származásuk miatt nem alkalmazza őket eljárás alá vont. H. E. tanú ezzel szemben azt állította, hogy nem emlékszik arra, hogy


kérelmezőknek mit mondott pontosan, amikor az eredményt közölte, így nem emlékszik arra sem, hogy a sajnos szót mondta-e, hangsúlyozta továbbá, hogy természetesen nem diszkriminációról van szó. H. E. tanú elmondta, továbbá, hogy miután kérelmezőkkel és B. M. M., illetve B. G. tanúval közölte, hogy nem nyertek felvételt, a kérelmezők és a tanúk felháborodtak, szóban nekitámadtak. A hatóság a kérelmet érdemben megvizsgálta. Az abban foglaltak, a bizonyítási eljárás során az ügyfelek által tett nyilatkozatok, az okirati bizonyítékok, a tanúvallomások, valamint a vonatkozó jogszabályi rendelkezések figyelembevételével a következőket állapította meg. Az eljárás alá vont Benteler Autótechnika Kft. húsz fő munkavállalót kívánt alkalmazni operátor munkakörben. Az álláshelyek betöltése érdekében álláshirdetést adott fel, valamint megkereste a munkaügyi központot, hogy adatbázisa alapján értesítse ki azokat, akik megfelelők lehetnek a munkára. Az álláshirdetésben operátor munkakörre kerestek munkavállalókat, betanított munkára, elvárták a nagyfokú monotóniatűrést, a műszaki érzéket, és a precíz, pontos munkavégzést. A munkaügyi központban 2015. január 27. napján a potenciális munkavállalók jelentkezési lapot töltöttek ki és tesztet írtak, a sikeres tesztet kitöltőket eljárás alá vont szóbeli meghallgatásra hívta be. Kérelmezők, B. M. M. és B. G. valamint másik négy jelentkező 2015. január 28. napján vettek részt a felvételi beszélgetésen. A felvételi beszélgetéseken eljárás alá vont részéről többen voltak jelen, köztük H. E. HR munkatárs, illetve S. T. termelési csoportvezető, tanúk. B. M. kérelmezőtől a felvételi bizottság megkérdezte, hogy mivel foglalkozott abban az időszakban, amikor nem volt igazolt munkaviszonya, ő pedig elmondta, hogy alkalmi munkavállalóként kertészetben dolgozott, elmondta továbbá korábbi munkatapasztalatait. Kérdésre válaszolva kitért arra is, hogy azért kíván a társaságnál dolgozni, mert három gyermekét el kell tartania. A hatóság nem tudta megállapítani, hogy a felvételi bizottság valamelyik tagja elhagyta-e az interjú helyszínét, tekintettel arra, hogy erre nézve a kérelmező, illetve a tanúk vallomásai egymásnak ellentmondtak. A beszerzett bizonyítékokból nem volt kétséget kizáróan megállapítható az sem, hogy B. M. felvételi beszélgetésén az egyik felvételiztető ránevetett-e a másikra. Tekintettel arra, hogy a H. I. J. kérelmező és H. E., valamint S. T. tanúk vallomása egymásnak ellentmondott, a kérelmező meghallgatásával kapcsolatban a hatóság nem tudta tényként elfogadni sem azt, hogy kérelmező azt állította volna, hogy előző munkahelyén hirtelen felindulásból mondott fel, mert kevesellte a fizetést, sem azt, hogy állítása szerint előző munkaviszonya közös megegyezéssel szűnt meg. Nem volt továbbá megállapítható kérelmezők interjúval eltöltött idejének pontos hossza sem. A hatóság tényként állapította meg, hogy kérelmezők, valamint B. M. M. és B. G. a másik négy jelentkezővel ellentétben nem nyertek felvételt. Megállapította továbbá, hogy kérelmezők roma származásúak, míg az a négy fő, akikkel a cég munkaszerződést kötött – eljárás alá vont által sem vitatottan – nem roma származású. Amikor a szóbeli meghallgatást követően H. E. tanú egyenként közölte a nyolc jelentkezővel az interjú eredményét, a kérelmezők, valamint B. M. M. és B. G., általuk sem cáfoltan, hangot adtak elégedetlenségüknek, és felháborodásuknak, nem akarták elfogadni az elutasítást. A kérelmezők vallomásai és a tanúvallomások alapján a hatóság nem tudta kétséget kizáróan megállapítani, hogy H. E. tanú mit mondott, amikor a felvételt nem nyert jelentkezők megkérdezték tőle, hogy elutasításuk oka roma származásuk volt-e. H. E. tanú nem emlékezett pontosan arra, hogy a kérdésre mit válaszolt. Ugyanakkor fenti kérdésre adott válaszából a kérelmezők, valamint B. M. M. azt a következtetést vonták le, hogy roma származásuk lehetett az oka annak, hogy nem alkalmazta őket az eljárás alá vont gazdasági társaság, tekintve, hogy kérelmezők arról, hogy bármi konkrétum elhangzott volna alkalmazásukkal kapcsolatban azon túl, hogy nem feleltek meg az elvárásoknak, nem adtak elő semmit.


A hatóság a kérelmezők, valamint a felvételt nyert húsz jelentkező jelentkezési lapjának és önéletrajzának, illetve a becsatolt okirati bizonyítékoknak a vizsgálata során a következőket állapította meg. Kérelmezők mindketten rendelkeznek műszaki jellegű végzettséggel, B. M. kérelmezőnek építőgép-kezelő, H. I. J. kérelmezőnek pedig gépkezelő jogosítvány van, H. I. J. rendelkezik továbbá géplakatos szakképesítéssel is. Mindkettőjüknek több éves (B. M-nek hozzávetőleg öt, míg H. I. J-nek három év munkatapasztalata van az eljárás alá vont által meghirdetett operátori vagy ahhoz hasonló munkakörben. Kérelmezőkhöz hasonlóan műszaki jellegű végzettséggel a felvételt nyert húsz jelentkező közül tíz fő (V. A., Sz. A., M. Cs. Gy., G. D., K. N., H. G., H. J., B. I., B. A., és G. B. A.) rendelkezett. A jelentkezési lapokból és önéletrajzokból megállapítható továbbá, hogy a kérelmezőkéhez hasonló műszaki jellegű és legalább egy év munkatapasztalattal kilenc fő (M. Cs. Gy., G. D., Sz. K., T. V., H. G., H. J., D. Á., G. B. A., és D. Gy.) rendelkezett. A többi felvételt nyert munkavállaló esetében a jelentkezési lapokból nem derült ki egyértelműen az egyes munkahelyeken eltöltött idő vagy a betöltött munkakör, de volt olyan munkavállaló is, (P. F., B. I.) akinek az esetében egyik sem volt megállapítható. A további felvételt nyert jelentkezők között voltak továbbá pályakezdők, (Sz. A., H. V.) akik 180 napnál nem régebben kezdtek el dolgozni, volt olyan munkavállaló, akinek 4 hónaposnál hosszabb munkaviszonya még nem volt, összesen 10 hónapot dolgozott (T. V.), és olyan is, akinek egyetlen munkaviszonya volt, amely kilenc hónapig tartott (B. A.). A jelentkezési lapokat és önéletrajzokat abból a szempontból is megvizsgálta a hatóság, hogy azok mennyire átláthatóan vannak kitöltve, zavarosak-e. Ebben a körben megállapította, hogy a korábbi munkahelyekre vonatkozóan a munkahely nevét, a munkakört, illetve azt kellett a jelentkezőknek megjelölni, hogy az egyes munkahelyeken mettől meddig álltak alkalmazásban. A hatóság megállapította, hogy öt felvételt nyert jelentkező (H. V., R. R., P. F., J. A. és B. I.) a jelentkezési lapjukon sem a korábbi munkaviszonyaik időtartamát, sem a betöltött munkakörüket nem tüntették föl. Egy felvett jelentkező (T. P.) nem tüntette fel a korábbi munkaköreit, további egy munkavállaló (Cs. D.) pedig nem jelölte meg munkaviszonyai hosszát, illetve egyik munkaviszonyánál a munkakörét. További vizsgálat tárgyát képezte, hogy a felvételt nyert jelentkezők egyes munkaviszonyai mutatnak-e folyamatosságot, tehát van-e olyan időszak, amikor a jelentkező nem dolgozott. Öt munkavállalóról (V. A., Sz. K., G. B. A., B. A. és D. Gy.) állapítható meg, hogy munkaviszonyuk nem volt folyamatos, öt munkavállaló esetében pedig a jelentkezési lapokból nem dönthető el, hogy mikor álltak alkalmazásban valamely munkáltatónál, tekintettel arra, hogy munkaviszonyaik tartamát nem tüntették fel. A hatóság döntésének meghozatalakor az alábbi jogszabályokra volt figyelemmel. Az Alaptörvény XV. Cikk (2) bekezdése alapján Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) alapján a hatóság a kérelem beérkezését követően hatáskörét vizsgálva megállapította, hogy az Ebktv. személyi hatálya az eljárás alá vont Benteler Autótchnika Kft-re a törvény 5. § d) pontja értelmében kiterjed. Az egyenlő bánásmód követelményét az adott jogviszony tekintetében köteles megtartani a munkáltató a foglalkoztatási jogviszony, az utasításadásra jogosult személy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, illetve az ezekkel közvetlenül összefüggő jogviszonyok tekintetében. Az Ebktv. 7. § (1) bekezdés alapján az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, a közvetett hátrányos megkülönböztetés, a zaklatás, a jogellenes elkülönítés, a megtorlás, valamint az ezekre adott utasítás.


Az Ebktv. 22. § (1) bekezdése a) pontja alapján nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését a munka jellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönböztetés. Az Ebktv. 8. § c) és e) pontjai értelmében közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt bőrszíne, nemzetiséghez való tartozása miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne. Az Ebktv. 21. § a) pontja alapján az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, a munkához való hozzájutásban, különösen nyilvános álláshirdetésben, a munkára való felvételben, az alkalmazási feltételekben. Az Ebktv. 19. § (1) bekezdése alapján az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosultnak kell valószínűsítenie, hogy a) a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte vagy - közérdekű igényérvényesítés esetén - ennek közvetlen veszélye fenyeget, és b) a jogsérelmet szenvedő személy vagy csoport a jogsértéskor - ténylegesen vagy a jogsértő feltételezése szerint - rendelkezett a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonsággal. (2) Az (1) bekezdésben foglaltak valószínűsítése esetén a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy a) a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy b) az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani. A hatóság megállapította, hogy a fenti tényállásra és az alkalmazott jogszabályokra figyelemmel a kérelem az alábbiak szerint alapos. A hatóság vizsgálata jelen ügyben arra irányult, hogy az eljárás alá vont gazdasági társaság kérelmezőkkel szemben megsértette-e az egyenlő bánásmód követelményét védett tulajdonságukkal, tehát nemzetiséghez való tartozásukkal, és bőrszínükkel összefüggésben, amikor nem alkalmazta őket a meghirdetett operátori állásra. Kérelmezők az Ebktv. 19. § (1) bekezdésében foglalt valószínűsítési kötelezettségüknek eleget tettek védett tulajdonságaik, roma nemzetiséghez való tartozásuk, bőrszínük, és az őket ért sérelem tekintetében. Nyilatkozataikban megfelelően részletezték a sérelmet, tehát azt, hogy nem nyertek felvételt a megpályázott munkakörre. A hatóság megállapította, hogy a kérelmezőkkel az Ebktv. 8. §-ában megkívánt összehasonlítható helyzetben a jelentkezőknek az a húsz főből álló csoportja van, akik szintén megpályázták az eljárás alá vont által meghirdetett operátori állást, azonban kérelmezőkkel ellentétben felvételt nyertek. A hatóság az eljárás alá vont védekezés körében tett nyilatkozatait részletesen vizsgálta, és megállapította, hogy eljárás alá vont az Ebktv. 22. §-ában foglalt ágazat-specifikus kimentési okkal nem tudta bizonyítani, hogy az egyenlő bánásmód követelményét nem sértette meg. B. M. vonatkozásában az eljárás alá vont kimentésként azt adta elő, hogy a kérelmező munkaviszonya 2012-ben szűnt meg a G. H-nál, azóta nem rendelkezik munkahellyel, nem dolgozott továbbá 2004 és 2008, valamint 2008 és 2010 között, jelentkezési lapját zavarosan töltötte ki, a felvételi beszélgetés alatt pedig nem győzte meg a bizottságot arról, hogy megfelel az összeszedettséget, rendezettséget igénylő feladatoknak, és hosszú távon számíthatnak a munkájára. A hatóság a nem folyamatos munkaviszonyra vonatkozó kimentést nem fogadta el, tekintettel arra, hogy az nem tekinthető ésszerűnek magyarázatnak egy betanított munkára való alkalmazás


elutasításakor. Nem fogadta el a hatóság a kimentést azért sem, mert a kérelmezővel összehasonlítható helyzetben lévő felvételt nyert munkavállalók közül öt személy esetében szintén voltak olyan időszakok, amikor nem álltak alkalmazásban, további öt személy esetében pedig erre vonatkozóan a jelentkezési lap hiányos kitöltése miatt nem is lehetett megállapítást tenni. Nem fogadta el a hatóság kimentési okként a jelentkezési lap „zavaros kitöltését” sem. A hatóság megállapította, hogy kérelmező jelentkezési lapján kizárólag két korábbi munkahelyének időrendi sorrendje volt felcserélve, ennyi „hiba” pedig nem tesz átláthatatlanná, zavarossá egy dokumentumot. Megjegyzi a hatóság, hogy a felvételt nyert jelentkezők közül többen átláthatatlanabb, követhetetlenebb módon töltötték kit a jelentkezési lapjukat: hét személy nem tüntette fel vagy a korábbi munkaviszonyai időtartamát, vagy a betöltött munkakörét, vagy egyiket sem. Nem fogadta el a hatóság azt a kimentésként felhozott érvelést sem, hogy B. M. a felvételi beszélgetés alatt nem győzte meg a bizottságot arról, hogy megfelel az összeszedettséget, rendezettséget igénylő feladatoknak, és hosszú távon számíthatnak a munkájára. A felvételi beszélgetésen az eljárás alá vont alkalmazásában álló H. E. tanú úgy nyilatkozott, hogy a felvételizőktől azon kívül, hogy kitől hallottak a cégről, korábbi munkatapasztalatukat, a munkahelyváltás okát, és azt kérdezték, hogy miért szeretnének a cégnél dolgozni. B. M. vonatkozásában sem állította, hogy a fentiektől eltérő kérdésekre kellett volna a kérelmezőnek válaszolnia. Ezek a kérdések azonban nem alkalmasak arra, hogy az azokra adott válaszokból a jelentkező összeszedettségére, rendezettségére, illetve arra lehessen következtetni, hogy hosszú távon kíván-e munkaviszonyban állni. Arra vonatkozó következtetés, hogy a jelentkező összeszedettséget, rendezettséget igénylő feladatnak meg tud-e felelni, sokkal inkább levonható a kitöltött figyelem és koncentrációs tesztlap és a vizsgalap eredményéből. B. M. pedig a tesztlapot és a vizsgalapot is sikeresen töltötte ki, hiszen ellenkező esetben nem vehetett volna részt a szóbeli interjún. Megjegyzi továbbá a hatóság, hogy az eljárás alá vont maga nyilatkozott úgy érdemi védekezésében, hogy azt várták el a jelentkezőktől, hogy meggyőzzék a felvételi bizottságot arról, hogy képesek a monoton munkavégzésre, illetve az autóipar szigorú szabályrendszerének meg tudnak felelni. Az a tény, hogy B. M. két ízben is dolgozott már autóipari cégnél (G. H., H.) kellő bizonyítékul szolgálhatott volna arra nézve, hogy úgy a monoton munkavégzés követelményének, mint az autóipar szigorú szabályrendszerének meg tud felelni. Eljárás alá vont saját állítása szerint azt várta el a jelentkezőktől, hogy hosszú távon számíthasson a munkájukra. Az eljárás alá vont alkalmazási gyakorlatából azonban nem az derül ki, hogy hosszú távon gondolkodna az egyes munkavállalók foglalkoztatásában, hiszen a törvény szerinti maximális próbaidő alkalmazása mellett rövid, mindössze kilenc hónapos munkaszerződést kínál az új alkalmazottaknak. H. I. J. vonatkozásában az eljárás alá vont azt adta elő kimentésként, hogy azért nem vette fel a kérelmezőt, mert a kérelmező saját állítása szerint hirtelen felindulásból maga kezdeményezte előző munkahelyén a munkaviszonya megszüntetését, tekintettel arra, hogy nem volt elégedett a fizetés mértékével, és eljárás alá vont is hasonló nagyságrendű munkabért tudott volna neki fizetni. A vallomások ellentmondásosságára figyelemmel a hatóság nem tudta megállapítani, hogy fentiek valóban elhangzottak-e, így az erre való hivatkozást kimentésként elfogadni nem tudta. A hatóság rámutat arra, hogy még ha megállapítható lenne is, hogy H. I. J. kérelmező az interjún valóban a fentieket nyilatkozta, a hatóság akkor sem tudná elfogadni fenti érvelést kimentési okként, mert az nem képezheti a tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indokát annak, hogy valamely, egyébként az adott munkakörre mindenben megfelelő jelentkezőt elutasítsanak, illetve nem tekinthető a munka jellege, természete alapján indokolt lényeges és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönbözetésnek. Eljárás alá vont arról nyilatkozott, hogy nem támasztott semmilyen elvárást a jelentkezők korábbi munkatapasztalatára vonatkozóan. Ennek azonban ellentmond az, hogy a jelentkezési lapra a jelentkezőknek fel kellet vezetniük a korábbi munkahelyeikre vonatkozó adatokat, illetve az interjún is kérdezték őket korábbi munkahelyeikről. Ezzel kapcsolatban a hatóság megállapítja, hogy a felvételt nyert húsz személy közül tizenegynek – bizonyos esetekben jóval – kevesebb munkatapasztalata volt, mint a kérelmezőknek.


Az eljárás alá vont által becsatolt álláshirdetés tanúsága szerint a műszaki érzék a munkára való alkalmasságnak feltétele volt. Kérelmezőknek mind a végzettsége, szakképzettsége, mind a korábbi szakmai tapasztalata bizonyította, hogy műszaki érzékkel rendelkeznek. A kérelmezőkkel összehasonlítható helyzetben lévő felvételt nyert jelentkezők közül tizenegy főnek a jelentkezési lapjából kitűnően vagy jóval kevesebb műszaki jellegű munkatapasztalata volt, vagy egyáltalán nem is rendelkezett ilyennel. Az ő esetükben tehát – szemben a kérelmezőkével – a műszaki érzék meglétére az eljárás alá vont nem következtethetett alappal akkor, amikor úgy döntött, hogy őket alkalmazza. A hatóság nem fogadta el kimentési okként az eljárás alá vont cégnek azt az állítását sem, amely szerint a gazdasági társaság alkalmaz roma származású munkavállalókat, illetve, hogy a felvételt nyert húsz fő között vélhetően van roma származású is, tekintettel arra, hogy ezek jelen ügy eldöntése szempontjából nem voltak relevánsak. Nem fogadta el kimentési okként továbbá azt sem, hogy H. E. tanú, illetve a felvételiztető bizottság az interjú lebonyolításakor nem tudták, hogy kérelmezők roma származásúak, hiszen a roma nemzetiséghez való tartozásuk a bőrszínük alapján egyértelmű volt, illetve H. E. tanú maga állította, hogy B. M. kérelmező a tanú által tudottan roma nemzetiséghez tartozó rokonát említette az interjún, mint aki eljárás alá vonttal áll munkaviszonyban. A hatóság a H. I. J. által indítványozott Sz. K., illetve az eljárás alá vont által – arra az esetre, amennyiben a hatóság egyébként további bizonyítási eljárás lefolytatását tartaná szükségesnek – indítványozott B. T. és W. G. tanúkénti meghallgatását mellőzte, tekintettel arra, hogy az ügy eldöntése az ő meghallgatásuk nélkül is lehetséges volt. A hatóság mindezekre tekintettel megállapította, hogy az eljárás alá vont nem tudta magát kimenteni, nem bizonyította, hogy a kérelmezőket nem a roma származásuk, illetve bőrszínük miatt nem alkalmazta. Fentiekre tekintettel a hatóság a kérelmezők kérelmének helyt adott, és megállapította, hogy az eljárás alá vont megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, amely közvetlen hátrányos megkülönböztetés formájában valósult meg. A jogkövetkezmények megállapítása során a hatóság mérlegelte az eset összes körülményeit, így azt is, hogy a sérelem két kérelmezővel szemben következett be. A hatóság figyelemmel volt különösen arra, hogy eljárás alá vont tekintetében korábban már állapított meg jogsértést, ugyancsak az egyenlő bánásmód követelményének a kérelmezők nemzetiséghez tartozásával és bőrszínével összefüggésben való megsértése miatt (EBH/314/2006/18. számú határozat). A bírság összegét a hatóság az eset összes körülményeire, különösen az eljárás alá vont gazdasági társaság korábbi elmarasztalására és gazdasági súlyára, teljesítőképességére tekintettel állapította meg. Előbbiekre tekintettel a hatóság az eljárás alá vonttal szemben az Ebktv. 17/A. § (1) bekezdés b) és c) valamint d) pontjaiban meghatározott szankciók alkalmazásáról döntött azzal, hogy a jövőbeni hasonló jogsértések megelőzése érdekében elrendelte a hatóság www.egyenlobanasmod.hu honlapján a jogsértést megállapító jogerős határozatának 30 napra történő nyilvánosságra hozatalát – az eljárás alá vont azonosításához szükséges adatok kivételével anonimizált módon, valamint egymillió-ötszázezer forint bírságot szabott ki. A késedelmi pótlék fizetéséről a Ket. 132. §-a rendelkezik. Jelen ügyben az ügyintézési határidő az Ebktv. 14. § (5) bekezdése szerint 75 nap, amely nem került túllépésre. Határozatomat az Ebktv. 14. § (1) bekezdés a) pontjában biztosított hatáskörömben eljárva hoztam meg.


A határozat bírósági felülvizsgálatát a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 96. §-a, 100. § (2) bekezdése, illetve 109. § (1) bekezdés a) pontja biztosítja, az Ebktv. 17/B. §-a figyelembevételével. A határozat elleni fellebbezést a Ket. 100. § (1) a) és d) pontjai, valamint az Ebktv. 17/B. § (1) bekezdése zárja ki. Melléklet: költségjegyzék Budapest, 2015. június 9.

Dr. Honecz Ágnes s.k. Elnök


2015

Recommend Documents