2014 Húsvét A húsvéti öröm megtapasztalása Jézus Krisztus legyőzte a halált, és az Ő győzelme a mi örömünk és reményünk legfőbb forrása. Az asszonyok a harmadik nap hajnalán Jézus sírjához mély gyásszal és reményvesztett félelemmel érkeztek. Az Úr angyalának szavai azonban lemostak minden bánatot a lelkükről. Így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre
megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok.” (Mt 28,5-7) Egyik pillanatról a másikra átjárta az öröm, a hit és a remény egész lényüket, és rohantak az apostolokhoz, hogy hírül adják nekik Jézus feltámadását.
Az Úr Jézus nem csak a galileai asszonyok messiása, testvére vagy tanítója, hanem a mai tanítványoknak, azaz nekünk is! Azonban számunkra még nagyobb öröm és erőforrás lehet Jézus feltámadása, hiszen mi már értjük feltámadásának a következményeit is: megváltottak vagyunk a bűntől, meghívottak vagyunk az örök Életre, Jézus velünk van mindennap. A keresztény ember számára a Húsvét ünnepében a galileai asszonyok és a tanítványok ujjongó boldogsága és lelkesedése valóságos belső tapasztalattá válik a Szentírás szavain és a szertartásokon keresztül. Az életünk valódi nagybetűs, a végtelenre nyitott evangéliumi Élet lehet. A legmélyebb vágyaink, a szeretet, a béke és a testvériség megtapasztalása után a keresztény közösségben válaszra találnak, mert Jézus és az Ő evangéliuma eleven módon jár át bennünket és az egész Egyházat. Persze könnyen elhomályosulhat a Húsvétnak ez a fajta megélése. Ha az ünnepet csak formálisan, a hitünktől elszakadva, vagy csak külsőségeiben ünnepeljük, az örömhír nem tud a szívünkig hatolni. Sajnos az emberek nagyobbik fele valóban csak idáig jut. Éppen ezért nekünk – a feltámadás örömét valóban megtapasztaló tanítványoknak – nemcsak végtelen nagy ajándék Krisztus feltámadása, hanem felelősség is!
Húsvét Hiszen pontosan a mi feladatunk – a galileai asszonyokhoz hasonlóan – az örömhírt elvinni másoknak is. Az Élő Isten Fia, aki a lelki fásultságunkból, félelmeinkből és szomorúságunkból is valódi életre támaszt bennünket, mindent megad nekünk ehhez a küldetésünkhöz is. Bátran járjuk hát utunkat a Húsvét örömével átitatva, és sugározzuk mindenkire az Ő szeretetét! /Tamás atya/
Ferenc pápa tanítása a húsvétról Engedjük, hogy a feltámadt Jézus átalakítsa életünket! Jézus feltámadása a keresztény üzenet középpontja –hangsúlyozza a pápa. Csakis a feltámadás az, amely megnyitja szívünket a valódi reményre, utat mutat életünk és világunk számára Isten végtelen jövője, a teljes boldogság felé. Utat mutat a bizonyosság irányába: győzedelmeskedni lehet a rossz, a bűn, a halál felett. Ez segít a mindennapok bizalommal teli megélésében, hogy bátorsággal és elkötelezettséggel nézzünk szembe feladatainkkal. Krisztus feltámadása megvilágosítja mindennapjaink valóságát! Krisztus feltámadása a mi erőnk! A húsvéti szentségekben lévő kegyelem óriási megújulás lehetősége az egyén, a családok életében, a társadalmi kapcsolatokban. Azonban minden
az ember szívén halad keresztül: ha hagyom, hogy a feltámadt Krisztus kegyelme megérintsen engem, ha hagyom, hogy megváltoztassa bennem azt, ami nem jó, amivel rosszat okozhatok magamnak és másoknak, akkor megengedem Krisztus győzelmének, hogy belépjen életembe, hogy kiszélesítse jótékony működését. Ez a kegyelem hatalma! Kegyelem nélkül semmit sem tehetünk. Fogadjuk be Krisztus feltámadásának a kegyelmét! Engedjük, hogy Isten irgalmassága megújítson minket, engedjük, hogy Jézus szeressen minket, engedjük, hogy szeretetének ereje átalakítsa a mi életünket is; és váljunk eszközeivé ennek az irgalomnak, legyünk olyan csatornákká, amelyeken keresztül Isten megöntözheti a földet, megőrizheti a teremtett világot és kivirágoztathatja az igazságosságot és a békét. Kérjük a feltámadt Jézustól, hogy alakítsa át a halált életté, változtassa a gyűlöletet szeretetté, a bosszúállást megbocsátássá, a háborút békévé! Igen, Krisztus a mi békénk, és általa könyörögjünk békéért az egész világ számára. Annak öröme, hogy Jézus él, reménnyel tölti el a szíveket, és ezt nem lehet önmagunknak megtartani. Legyen bátorságunk ahhoz, hogy mi is továbbadjuk a feltámadás örömhírét mindennapi
Húsvét életünkben. Krisztus feltámadása a legnagyobb kincsünk, amelyet másokkal is meg kell osztanunk! Ehhez nagyon sok szeretetre van szükség. A hitről a szavak és a szeretet által lehet valódi tanúságot tenni, ne féljünk tehát attól, hogy kimutassuk az Úr iránt érzett szeretetünket! Szükségünk van a hit bátorságára, arra, hogy ne engedjünk az olyan gondolkodásnak, amely azt hangoztatja: „Istenre nincs szükség, nem fontos számodra”. Éppen ellenkezőleg: csak akkor újul meg életünk, akkor telik meg örömmel, ha Isten gyermekeiként viselkedünk, nem bátortalanodunk el bukásaink láttán, hanem érezzük, hogy Isten szeret bennünket. Isten a mi erősségünk! Isten a mi reménységünk! A feltámadt Úr az a remény, amely soha nem fogyatkozik meg és soha nem csal meg (vö. Róm 5,5).
Húsvét ajándékai Húsvét az ünnepek ünnepe, az újjászületés diadala, hiszen az Élet legyőzte a halált: Nagypéntek sötétségét elűzte a feltámadás fényessége, a hatalomféltő irigység és árulás szégyenét legyőzte az Igazság. „Krisztus, virágunk, szép termő águnk – feltámadt Krisztus, vigadjunk, a bűnből mi is támadjunk!” – Énekeljük allelujás húsvéti lélekkel. Az elmúlt 23 hét alatt megtapasztalhattuk a természet újjászületésének erejét, mámorát: a virágba boruló gyümölcsfák, az élő
zölddé varázsolódott, néhány napja még csupasz ágak a maguk nyelvén ugyanezt hirdetik: Újra élek, feltámadtam! Vajon mi képesek vagyunk-e követni a természet példáját? Képesek vagyunke újjászületni vízből és Szentlélekből? Tudunk-e örülni az Örömhírnek: „Feltámadtam és újból veled vagyok!” Megéljük-e az ünnep lényegét, hogy „Ezt a napot az Úristen adta, örüljünk és vigadjunk rajta!” Az Oltári szentség: húsvét ajándéka. Megváltónk éltető és újjáteremtő ereje, kegyelme árad szét bennünk, hiszen azt ígérte: „Én veletek vagyok mindennap a világ végéig.” Ez az éltető erő testesül meg bennünk is, ha nem csupán befogadói, hanem elfogadói és közvetítői vagyunk a krisztusi szeretetnek. Tudunk-e, merünk-e tanúk és tanítványok lenni? A tagadó Péter megújul-e bennünk és általunk, hogy kősziklává válhasson? Hírül adjuk-e a világnak máriás lelkülettel, hogy Megváltónk bennünk él? Lángol-e a szívünk, mint az emmauszi tanítványoké, ha a szentáldozásban találkozhatunk Ővele? Képes vagyok-e ezt az éltető örömforrást eljuttatni családtagjaimhoz? Elmondhatom-e Szent Pállal: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem”?
Bérmálás Micsoda életút tette őt Saulból Szent Pál apostollá! S a „pálfordulás” lényege nem a megtorpanás, a meghátrálás, a visszafordulás, hanem az új utat megtaláló, tanúságtevő élet. A Krisztusban újjászülető élet. Legyen ez mindannyiunk számára a húsvét igazi üzenete és ajándéka, s énekeljük tiszta szívvel: „Feltámadt Krisztus, vigadjunk, a bűnből mi is támadjunk!” /Bukai Tibor/
Különös jelentőségű nap volt 2014. április 6-a 30 fiatal és 6 felnőtt életében. Városunkba látogatott ugyanis egyházmegyénk püspöke, Beer Miklós atya, hogy kiszolgáltassa a bérmálás szentségét. Mi, bérmálkozók hónapokon keresztül készültünk erre az eseményre, átérezve elhatározásunk súlyát, hogy immár felnőtt fejjel is Jézus Krisztus mellett döntünk. Védőszentet választottunk magunknak, kinek élete példa lehet számunkra a tökéletesedés útján, és akinek közbenjárásában bízunk. Március 29-én lelkigyakorlaton vettünk
részt Monorierdőn, ahol többek között arról beszélgettünk, hogyan lehet és kell meghallani a Szentlélek hangját, és ráhagyatkozni arra életünkben. Ezen a hétvégén levelet is írtunk a püspök atyának, megvallva, miért szeretnénk részesülni a bérmálás szentségében. Április 6-án a szentmise keretében kaptuk meg a püspök atya áldását. Közvetlensége, kedves személyisége mindnyájunkra hatással volt. Mindenkihez volt egy-két jó szava, bátorított minket az előttünk álló feladatokra. Március végén tudtuk meg a hírt Tibor atya áthelyezéséről. A hirtelen döntés
mindannyiunknak szomorúságot okozott, hiszen nagyon megszerettük őt. Hálával gondolunk rá. Sokat jelentett nekünk, hogy bérmálkozásunkon jelen lehetett. A bérmálkozás során küldetést is kaptunk arra, hogy folytassuk mindazt, amit ő elkezdett Monoron. Reméljük, hogy a Szentlélek kiteljesíti életünket, és alkalmassá tesz minket erre a feladatra.
Bérmálás Hogyan éltük meg a bérmálást? 2014. április 6-án borúsan, esősen, fázósan indult a nap, de a szívemben nagy örömmel vártam a fél tízkor kezdődő szentmisét, hiszen 35 testvéremmel együtt ezen a napon kaptam meg Püspök atyától a bérmálás szentségét. E nagy napot megelőző éjszakán alig tudtam aludni: olyan voltam, mint egy kisgyerek, nagyon vártam, hogy részesülhessek a Szentlélek ajándékában. A Püspök atya áldását követően hatalmas öröm lett rajtam úrrá, amely aztán még napokig megmaradt. Utoljára ilyet az egyházi esküvőm után éreztem. Védőszentemül Néri Szent Fülöpöt választottam azért, mert pedagógusként megfogott az a hatalmas szeretet, ahogy az utcagyermekeket nevelte. A sok nehéz időszak ellenére mindig meg tudta őrizni a humorát is. Halála után a boncoláskor kimutatták: a szíve annyira megnőtt, hogy elrepesztette az egyik bordáját. Bízom benne, hogy Szent Fülöp segít majd, és elköteleződve a legjobb tudásom szerint tevékenykedem majd az egyházban. /Kun Sándor/ A bérmálkozás egyrészt elköteleződést jelentett számomra, döntést Krisztus mellett. 2009-ben kapcsolódtam be a monori plébánia életébe, és azóta folyamatosan erősödik hitem.
A bérmálkozás egy kicsit hitvallás is volt a részemről, hogy ezen az úton akarok továbbhaladni. Másrészt azért vágytam rá, mert szeretnék a Szentlélek erejével túllépni saját korlátaimon. Szeretném elhagyni a ragaszkodásaimat saját elképzeléseimhez, a szabadidőmhöz, és legyőzni önzőségemet. Azt már éreztem, hogy ez a saját erőmből nem megy. Bízom abban, hogy a Szentlélek által jobb emberré válhatok. Védőszentemül Szűz Máriát választottam, mert ő hagyta, hogy Isten irányítsa életét. Nem ijedt meg a váratlan helyzetekben, az Úr minden kérésére igent tudott mondani. E téren szeretnék fejlődni, bízva közbenjárásában. A bérmálás szertartása nagyon szép volt, a püspök atya szavai sokat jelentettek nekem; erőt adnak a mindennapokhoz, jó visszagondolni rájuk. Azt tapasztalom, hogy hittel élve teljesen másképp szemléli az ember a világot: a hétköznapi teendők már nemcsak nehézséget okoznak, és az elégedetlenkedés forrásai, hanem a szolgálat lehetőségét és örömét is adják. A minap olvastam Szent Ágostontól egy mondatot: „Szeress, és tégy, amit akarsz!” A hit a teljes szabadságot is nyújtja számomra: nem kell mindenkinek megfelelnem, egyedül csak Istennek. /Földvári Kitti/
Bérmálás
A hetem a bérmálkozás jegyében telt, és próbáltam keresgélni, hogy vajon mit adott ez nekem. Ahogyan visszagondolok a hetemre, rá kell jönnöm, hogy egy kicsit kitágult a világ, megismertem más oldalait is, amik nem annyira rózsaszínek, mint amiben eddig éltem... És természetesen rögtön fellángolt bennem a vágy, hogy változtassak rajta, hiszen naiv vagyok és fiatal... Elgondolkoztam azon, hogy ha ezek a helyzetek nekem úgymond ennyire fájnak, akkor mennyire fájhat Istennek, és Ő annyira szeret minket, hogy hagyja, hogy fájjon neki.../Topál Fanni/ A bérmálkozás utáni családi ebé-
den szembesültem vele, hogy ezt a szentséget nem csak én kaptam meg, hanem rajtam keresztül megkaphatta egész családom is. Felkeltette ugyanis az esemény az érdeklődésüket, és különböző, vallással kapcsolatos kérdésekkel kezdtek bombázni, és ez az érdeklődés nagyon kedves volt számomra. Ehhez kapcsolódóan szintén szívet melengető érzés volt, hogy kétségbeesésemben édesanyám szájából hallhattam: “Istennek talán más tervei vannak...” Rajtam keresztül közvetlen környezetemhez is megérkezhetett a Szentlélek, hiszen a jó tanács Lelkét kaptam meg a megfelelő pillanatban. /Biró Zsófi/
bérmálás Rajki Dávid vagyok, nemrég lettem 18 éves, azaz nagykorú, és április 6-án a keresztény életben is nagykorú lettem, hiszen ekkor volt a bérmálkozásunk. Tamás atya arra kért, írjam le, foglaljam össze, számomra mit is jelentett ez az esemény, illetve hogy hogyan hatott az életemre. Nem konkrétan a bérmálkozás pillanata volt az – bár ez is közrejátszott –, ami „megváltoztatta” az életemet, hanem az arra való felkészülés. Magyarán egy folyamat volt, aminek eredményeként úgy érzem: most már én is felelős tagja vagyok az
egyháznak, a közösségnek. Felelősek vagyunk egymásért, és felelősek vagyunk a következő generációért, hiszen példát kell mutatnunk nekik. Az, hogy a püspök atya eljött, és lehívta ránk a Szentlelket, valamint az, hogy a közösség minket ünnepelt és értünk imádkozott, rendkívül megindító volt, és szerintem alkalom arra, hogy tanúságot tegyek az egyház, a közösség és Isten előtt arról, hogy valóban Vele szeretném élni az életemet.
Csak egy út Lehet, hogy fáradt vagy, terhed is nehéz, Hosszúnak látod most, míg oda nem érsz. Nehogy meghátráljál itt a félúton, Csak tartsál ki végig kedves barátom. Öröm és boldogság lesz ennek a vége, Csak ez az út megy fel a csillagos égbe. Öröm lesz ott mindig, soha nem fáradunk, Jézus Krisztus adja, Őrá számíthatunk. Kettőezer évvel ezelőtt régen Megtörte az utat néked és nékem. Kereszt halálával bebizonyította, Hogy mennyire szeret, - éltét értünk adta. Nincs már mitől félni, nincsen akadály, Csak hinni kell Benne, elfogadtad már? Kövessük Őt önként, mindent félre téve, Csak így juthatunk az örök üdvösségre! Csobolya József
Programjaink Baba-mama klub k é th e t e n t e h étfőnként a plébánián 10-12 óráig Következő alkalmak: április 28; május 12, 26 Május 11. - elsőáldozás Május 18. - férfi kör Pünkösdhétfő: zarándoklat Június 15. - Úrnapja - körmenet Június 22. - Jézus szíve búcsú telepen, Vasadon Nyári táboraink Napközis: Vasad : június 16-20. Monor: június 23-27. Monorierdő: augusztus 4-9. Hittanos: Felsőtárkány: június 30-július 5. Ifjúsági: Július 28- augusztus 1. Római Katolikus Egyházközség elérhetőségei Cím: Monor, Kossuth Lajos utca 83. Telefon: 06-29/412-223 E-mail:
[email protected] Honlap: www.monorplebania.hu Irodai rend a plébánián Hétfő: 10-12 óráig Kedd: 10-12, 16.-17 óráig Szerda: 10-12 óráig Péntek: 10-12, 16-17 óráig
Morzsák: Isten szeretetének első szívdobbanásai a lélekben olyan magok, melyek hamarosan kivirágoznak a testvér iránti szeretetben. A mi harcunk minden nap újra kezdődik azzal, hogy éljük a parancsot, amelyet Jézus hagyott ránk: ,, Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.” (Jn 15,12) Viccek Egy fiatalember gyónni megy a paphoz. - Atyám, én vétkeztem. - Mi a vétked, fiam? - A hiúság bűnébe estem. Naponta többször belenézek a tükörbe, és csodálom magam, hogy milyen szép vagyok. A pap megfordul, és ránéz a fiúra: - Ez nem bűn, fiam, csak egyszerű tévedés. Egy hatalmas oroszlán kerget egy vézna keresztény embert. Az ember bukdácsolva menekül árkon-bokron keresztül, ám a vadállat nem tágít, továbbra is a nyomában van. Amikor az üldözött érzi, hogy már nem bírja tovább ezt az őrült hajszát, letérdel és kétségbeesetten imádkozni kezd: - Uram, végtelen a te hatalmad! Kérlek tedd meg, hogy ez a vad oroszlán kereszténnyé váljon! Ugyanebben a pillanatban megáll, és térde borul az oroszlán is. - Édes Jézus, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nekünk...
