2013
április hó
XXIV. évf. 4. szám
„Hattyúdal” A Máriagyűd-i kegytemplom és szép környéke, a mögötte emelkedő hegyoldal eddig minden alkalommal verőfényes napsütésben pompázott előttünk. Most, április második napján úgy tűnt, hogy az égiek is siratják Sárváry-Bene Zoli bácsit. Szeles-esős időben kísértük utolsó útjára és helyezték örök nyugalomra – angyali lelkű párja mellé – a templom mögötti temető legmagasabb pontján lévő családi kriptába. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy egy utolsó levelet kell írnom neki. Elképzelem, hogy az égi postás szavára biztosan összeráncolná a szemöldökét. Rögtön tiltakozni kezdek! Nem, nem, a sok negatívum, amely az emberi gyarlóságunk, a betegség és egyéb okok miatt kialakult: az elmúlt….! Ahogy mondani szoktam: most mosolyt kérek! Látom, hogy a szeme sarkába és a szája szögletében megjelenik a kisfiús mosoly. Így már jó, akkor folytatom. Drága Zoli bácsi! Csak köszönni szeretnék! Megköszönni mindent, amit főleg az Az emeleti kis házi oltárt, vagy, ahogy utóbbi években kaptam, az értékeket, az új Alkotmány díszpéldányának melyek – sajnos – kiveszőfélben méltó helyet akart készíttetni a vannak az emberek között. Az könyvespolc legfelső részén. udvariasságát, melyet nem lehetett Csodáltam hitét és kitartását: megelőzni. A bíztatását, amivel bármilyen gyenge és erőtlen is volt, a mindig erősített, ha Rózsafüzér mindig ott volt a kezén és elbizonytalanodtam. A sok igaz imádkozott. mesét, melyekből kirajzolódott előttem egész élete. Korán elveszített Köszönöm az Úrnak, hogy tudásáról, erkölcsi tartásáról mindnyájan példát édesapjáról, fiatalságáról, szeretett vehettünk! Béla testvéréről - annak szomorú Sok mindent kellene még sorsáról -, saját családjáról, barátairól, a sok ismerősről szóló történetet megköszönnöm, főleg a lezárult időszakot, mindig szívesen hallgattam. A mai ember melyben apai szeretetét érezhettem. A szemüvegem egyre jobban homályosodik, ezért szókincséből szinte hiányzik, ezért az „értékek” Renényik Sándor versével búcsúzom: elvi és szó szerinti elhelyezését is meg kell említenem. VISZONTLÁTÁSRA Viszontlátásra, - mondom, és megyek. Robognak vonatok és életekBennem, legbelül valami remeg. Mert nem tudom, Sohasem tudhatom: Szoríthatom-e még Azt a kezet, amit elengedek. Viszontlátásra: mondom mégis, mégis. Viszontlátásra – holnap.
Vagy ha nem holnap, - hát holnapután. Vagy ha nem akkor – hát majd azután. És ha aztán sem – talán egy év múlva. S ha még akkor sem – hát ezer év múlva. Viszontlátásra a földnek porában, Viszontlátásra az égi sugárban. Viszontlátásra a hold udvarán, Vagy a Tejút valamely csillagán – „Vidám viszontlátásra” mégis, mégis! / Kulcsár Pálné. Jutka
ZOLI BÁCSI! A távozás természete, hogy üressé teszi azt az otthont, amely szeretettel tartotta „lélektartozékának” a távozó Zoli bácsit. – De kérdezem; vajon igaz-e az, hogy „üres marad a fészek”? A tapasztalat azt mutatja: igen. Üres a helye, 2. oldal
2013 április hó
Felsővárosi Harangszó
néma a hangja és nem látszó a keze… A csak földieket észlelő ember szomorúan szögezi le a földi tényeket. – És épp azért zokog az ember, mert elveszítettnek érzi azt, akit minden szeretetével és hibájával együtt ismert a lelkünk. – Tárgyilag vesztesek vagyunk és a veszteség nyomán könnyek csordulnak a szemeinkből. A sok veszteség láttára és annak ellenére a hit azt súgja: nem maradt üres a családi szentély. Mégpedig azért nem, mert a földi emlékek és szeretetszálak tovább is fennmaradnak… Igaz, hogy ez nem a személy, hanem a tettek sora… De igaz az is, hogy az Írás szerint: „… tetteik elkísérik őket…” (Jel. 14,13). De ha kísérik, akkor tovább él és köztünk él a kísért személye is. Jézus szerint: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne” (Jn 6,56). – Bár titokzatosan ott él, lélekszeretetben itt is otthont talál Zoli bácsi! Velünk él! Minket segít és Istenhez hív. Tehát most is szolgálatot tesz, mint tette, képviselőtestületi elnökként több évtizedig, míg közöttünk volt; de magasabb rendűt. Nem „üres az otthon”, hanem lélekkapcsolat tartó és minket az örök hazafelé hívó, vezető és segítő az Istenhez tért Zoli bácsi!. Hát tényleg igaz az, hogy a halál kiüresíti otthonunkat? Az ember halála valóban úgy határozható meg, hogy a lélek elválik a testtől; a test a földbe, a lélek a Teremtőhöz tér vissza. – De itt maradnak a múlt élményei. Lehettek azok helyek… Ahol pihent… dolgozott… imádkozott… Minden, ami Zoli bácsival kapcsolatban volt. Ezeket nem viszi el a halál. Ezek ható erejét csak az idő gyengíti. Lehetnek ezek tárgyak… ez az újság, amit Ő alapított, és amikor olvasod, alakja eszedbe juthat vagy amelyekkel tevékenykedett… vagy amelyeket szeretettel megszerzett. Ezek is itt maradnak. Sőt élő személyek, akiket különösen szeretett. Így Ők az emléket őrzik és Ők az emlékkel időznek! Lehetnek fényképek… Ahol velünk volt együttesben… És ott hagyja – bizakodó hitünket. De a halál itt hagyja, sőt erősíti a boldogító viszontlátás szent hitét. Az elszakadás örökkévalóságát tagadja. – A hittel áldott szem látja, hogy a koporsóban fekvő test nem azonos az élő Zoli bácsival… Valami hiányzik belőle és ez a lélek. – Hol van?… A hit bíztat – a jövő találkozásra. A hit még erősítgeti is vágyainkat. Annál is inkább, mert Isten igéjével bíztatja az embert az élet végnélküli jellegére: „Én vagyok a föltámadás és az élet: aki bennem hisz, mégha meg is halt, élni fog. Mindaz, aki belém vetett hittel él, nem hal meg sohasem” (Jn11,25-26). Nem üres az otthon. – Élmények és a találkozás szent hite foglalják le a fizikai jelenlét helyét… És melyik értékesebb? Krisztus szerint – a hit. (B. Lala)
Tavaszi jótékonysági hangverseny – 2013. március 9. A Karitász-csoport felkérésére tehetséges fiataljaink ismét hangversenyt adtak. Nagyon lelkesen, áldozatosan készültek. Csütörtöktől kezdve minden nap hosszan gyakoroltak, hogy zenéjük igazán szép legyen. Elérkezett a szombat este. Nyitásnak Piazzola Ave Mariája hangzott fel fuvolán. Ezután Bach, Pergolesi, Telemann, Stamitz, Mozart, Vivaldi, Saint-Saëns műveit adták elő. Zárásnak Schubert Ave Mariáját hallottuk. Közreműködtek: Illés Adrienn, szoprán szólóének Kiss Melinda, brácsa Szántó Katalin, fuvola, Tóth-Kiss Johanna, hegedű, Csima Zsolt, orgona A hangversenyt színesítette Tóth-Kiss Johanna előadása az elhangzó művekről és szerzőjükről. Sokszor csattant fel a vastaps. Évek múlta majd büszkén fogjuk mondogatni: ismerjük őket, a mi templomunkban is hangversenyeztek. Zárásként csak ismételni tudom József atya szavait: „nem bánta meg, aki itt maradt.” Köszönjük a megragadó zenei élményt! Sok kitartást és sikert kívánunk mindnyájuknak! Isten áldja és segítse valamennyiüket! (Szeretettel: Hatásné Anikó)
SIENÁBAN KÖZEL HÁROM ÉVSZÁZAD ÓTA ÉRINTETLENÜL MARADT SZENTOSTYÁK. A szépséges toszkán Siena nemcsak arról híres, hogy itt született Szent Katalin, és nemcsak a gyönyörű palotákkal övezett főterével, a Campóval kápráztatja el az idelátogatót, hanem arról is nevezetes, hogy Assisi Szent Ferenc templomában 223 olyan szentostyát őriznek, melyek 1730 óta érintetlenül fennmaradtak. A korabeli iratok így számolnak be a csodás eseményről. Ebben az évben augusztus 14-én, a Mária Mennybevétele ünnepét megelőző napon, a minorita atyák Szent Ferenc templomából ismeretlen tettesek elloptak egy értékes kelyhet, amely megszentelt ostyákat tartalmazott. Az egyházi és polgári hatóságok azonnal az eltűnt ostyák keresésére indultak, és három nap után meg is találták azokat a szomszédos Santa Maria in Provenzano szentély poros és pókhálós perselyé3. oldal
2013 április hó
Felsővárosi Harangszó
ben. A gondosan megtisztított ostyákat körmenetben vitték vissza a Szent Ferenc templomba, ahol a minorita atyák meglepve észlelték, hogy az idő múlásával az ostyák állaga semmit sem változott. A tudományos fejlődés segítségével jónevű tudósok időnként vizsgálatokat végeztek a szentostyákon, amelyeket közben megérintettek, megszámoltak, por és nedvesség is érte azokat, ám az ostyák frissek, érintetlenek, kémiailag változatlanok maradtak. Az utolsó vizsgálatot 1914. június 10-én végezték. A jelentés szerint az ostyák tökéletesen konzerválódtak, ami ellentmond a szerves anyag tartósságára vonatkozó természeti törvénynek. A tudomány történetében tehát egyedülálló esetről van szó. A sienai csodálatos ostyák előtt II. János Pál pápa is imádkozott 1980. szeptember 14-én a városban tett látogatása során. „A sienai állandó eucharisztikus csoda, amely számára az idő megállt, még a kétkedők és a távolállók számára is lehetőség arra, hogy saját szemükkel lássák és kezükkel kitapintsák Krisztus egyik legnagyobb földi csodáját, amely előtt a tudomány is fejet hajt.” A csodás módon épen maradt szentostyákat a sienai Szent Ferenc templom Piccolomini kápolnájában őrzik a nyári hónapokban, a téli hónapokban pedig a Martinazzoli kápolnában hódolhatnak előtte a hívek. A tisztelet számtalan kezdeményezés által manapság is rendkívül eleven: Az elsőáldozó gyermekek szüleikkel együtt zarándokolnak ide, úrnapján ünnepi körmenetben viszik körül. Minden hónap 17-én eucharisztikus napot tartanak, amellyel megemlékeznek arról, hogy 1730 augusztusában ezen a napon találták meg a három nappal korábban ellopott sienai szentostyákat. /Pákozdi István könyvéből közreadta szeretettel: Herczeg Marika/
A kárhozat fia Az Utolsó Vacsorán Jézus így imádkozott az Atyjához: „Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál” (Jn 17, 9). „Megőriztem őket, senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia…” (Jn 17, 12), ”iskarióti Júdás, aki később elárulta” (Mk 3, 19). Júdás nem volt ritka név. Hogy megkülönböztessék őket egymástól, a név elé tették a származási helyüket, vagy egyéb jellemzőjüket. Júdás előneve karióti (Mt 10, 4; Lk 6, 16), vagy iskarióti (Mk 3, 19) nem helységnév, hanem a „squarja” arám szó görögösített formája, ami árulót jelent. Az első evangéliumok Jézus mennybemenetele után jó pár évvel később íródtak. Mivel az apostolok és a Krisztus-hívők Júdást, mint árulót emlegették, s ezt vették át az evangélisták. Az apostolok között volt még egy Júdás, Jakab testvére (Lk 6, 16), akit Máté Tádénak nevez (10, 13). Jézusnak is volt egy Júdás nevezetű unokatestvére (Mk 6, 3). Gondoljunk még Makkabeus Júdásra, aki a szeleukídáktól visszafoglalta Jeruzsálemet és újraszentelte az általuk meggyalázott Templomot, vagy arra a Júdásra, akinél a szeme világát elvesztett Saul Damaszkuszban, az Egyenes utcában meghúzódott (ApCsel 9, 11). vagy arra a Júdásra, akit Barszabásznak is hívtak, akit az apostoli zsinat Pállal együtt küldött Antiochiába (ApCsel 15, 22), vagy az a Júdás, akiről Gamaliel farizeus beszélt az apostolok védelmében (ApCsel 5, 37), aki Kr. u. 6-7-ben , az összeírás idején lázadást szított a rómaiak ellen, továbbá az a Júdás, akinek felkelése a zsidók súlyos vereségével, Jeruzsálem pusztulásával, a Templom lerombolásával végződött (Josephus Flavius). Az evangélisták Péterről írtak a legtöbbet. Leírták Péternek a jó oldalát, de nem hallgatták el a rosszat sem. Péter után Júdás következett a sorrendben, akiről szintén sokat írtak, de csak rosszat: „jobb lett volna neki, ha meg sem születik” (Mt 26, 24), „áruló” (Mt 26, 48), „jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát” (Mk 14, 21), „a sátán hatalmába kerítette” (Lk 22, 3), „ördög” (Jn 6, 70), „tolvaj” (Jn 12, 6), „gonosz” (ApCsel 1, 18). A főpapok, az írástudók és a Főtanács többi tagjai is egyre nagyobb aggodalommal figyelték Jézus tetteit, beszédeit. A szombat törvényének, a nyugalom napjának (MTörv 5, 14) megtörése súlyos bűn volt a szemükben. Ezek többnyire gyógyítások voltak, mint például a kafarnaumi zsinagógában (Mt 12, 9), a Beteszda fürdőnél (Jn 5,1), vagy Jeruzsálemben a vakon született ember szemének megnyitása (Jn 9, 1), hogy egy párat említsünk. Azon töprengtek, hogyan okozhatnák vesztét. Csapdát állítottak, például a házasságtörésre (Jn 8, 6), az adófizetésre (Mt 22, 17), a feltámadásra (Mt 22, 28), a főparancsra (Mt 22, 36) vonatkozó kérdéseikkel. Istenkáromlásnak vették, amikor Jézus megbocsátotta a bűnöket (Mt 9, 3). Amikor az Atyjáról, Istenről beszélt (Mt 26, 65), vagy arról, hogy Őt az Atya küldte, vitába szálltak Vele (Jn 7, 16; 8, 13). Elfogásával többször sikertelenül próbálkoztak, mert féltek a nép haragjától (Lk 19, 47; 20, 19; Jn 7, 30; 7, 44; 10, 39). Lázár feltámasztásával (Jn 11, 1) betelt a pohár. Kaifás főpap 4. oldal
2013 április hó
Felsővárosi Harangszó
meggyőzi a Főtanácsot, hogy: „…jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon” (Jn 11, 50), értve ezalatt azt, hogy a rómaiak Jézus cselekedetei miatt elpusztítják a népet. Elhatározzák Jézus elfogását és megölését. Két nappal húsvét előtt a főpapok összegyűltek Kaifás főpap palotájában, és arról tanakodtak, hogyan tudnák Jézust csellel elfogni és megölni (Mt 26, 3). Ekkor jelentkezett náluk Júdás, akit „a sátán hatalmába kerített” (Lk 22, 3), és ajánlkozott, hogy ami a főpapoknak eddig nem sikerült, ő véghezviszi. Ez volt Júdás árulása nem az, hogy beszámolt Jézus szavairól, tetteiről, hiszen ezeket a főpapok már régóta figyelemmel kísérték. Júdás tudta, hogy a húsvét ünnepére Jézus apostolaival feljön Jeruzsálembe. Azt is tudta, hogy a Getszemáni (olajprés) kertben fognak éjszakázni, mivel Jeruzsálemben nincs más szállásuk. Ezt az elhagyatott helyet és az éjszaka sötétségét választotta terve végrehajtására. Az Utolsó Vacsorán, miután Jézus a Júdás lábát is megmosta és letelepedtek a vacsorához, Júdás már csak testben volt jelen. Gondolatai már a tervén jártak. Jézus biztosan tudta ezt. Adott neki egy falatot, hogy ne maradjon éhen, majd felszólította: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” (Jn 13, 27). Jézus ugyanis nem akarta, hogy ott legyen az Oltáriszentség alapításánál és részesüljön az Ő Szent Testéből és Véréből. Júdás Jézus felszólítására felállt, sietett a templomőrségre, mert tervéhez szüksége volt fegyveres emberekre. Az őrséghez hozzászegődött egy botokkal, dorongokkal felszerelt söpredék. Ezt a vegyes csapatot vezette a Getszemáni kertbe. Meghagyta nekik, hogy azt, akihez odamegy és megcsókol, fogják el (Mt 26, 48; Mk 14, 44; Lk 22, 47). A találkozást Júdással az evangélisták eltérően írták le, ami feltehetően a találkozás egy-egy részlete volt. Jézus megkérdezte: „Barátom, miért jöttél?” (Mt 26, 50); „Júdás csókkal árulod el az emberfiát?” (Lk 22, 48), vagy „Kit kerestek?” (Jn 18, 4). Júdás terve sikerült, Megszolgálta a 30 ezüstöt. Júdás ismerte a pénz értékét. Ő kezelte ugyanis az apostolok pénzét (Jn 12, 6; 13, 29), vásárolta ennivalójukat, fizette kiadásaikat. A betániai vacsorán, amikor Mária drága nárdus olajjal megkente Jézus lábát, így méltatlankodott: „Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények között?” (Jn 12, 5). „De nem azért beszélt így, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt,…eltulajdonította, amit rábíztak” írta e súlyos vádakat János evangélista (12, 6), aki jól ismerte Júdást, hiszen apostoltársa volt. Valóban Júdás többet is kérhetett volna, hiszen Mózes törvénye egy húsz és hatvan év körüli férfi értékét 50 ezüstben állapította meg. A főpapoknak ezt tudniuk kellett. Júdásnak egy nő értékét, 30 ezüstöt adtak (Lev 27, 3). Júdást tehát nem a pénzszerzés vágya hajtotta. Csalódhatott Jézusban, mint sokan mások, akik a Messiásként egy hadvezért vártak, aki felszabadítja a zsidó népet a római elnyomás alól. Ennek a csalódásnak a jele volt a méltatlankodása a betániai vacsorán, amikor drágállotta a nárdus olajat, amit Mária Jézus lábára öntött. Mennyit érthet a 30 ezüst napjainkban? Tudjuk, hogy egy dénár akkor egy munkás napi bére volt (Mt 20, 2). Vegyük egy órabért 1250 forintnak, akkor egy napi bér 10 ezer forint. Azt is tudjuk, hogy egy ezüst 4 dénár volt. A 30 ezüst tehát 120 dénár, ami ma 1,2 millió forintnak felel meg. Nem megdöbbentő ez? Ennyit ért a főpapoknak Jézus, az Isten Fia? Amikor Júdás látta, hogy Jézust elítélik, visszavitte a 30 ezüstöt, mert rájött, hogy az „igaz vért” árulta el. A főpapok azonban nem fogadták el, mert a „vér díja” nem kerülhet a Templom pénztárába. Erre Júdás azért is beszórta a pénzt a Templomba. A főpapok felszedték és földet vásároltak rajta, ami az idegenek temetője lett (Mt 27, 3; ApCsel 1, 13)., és Júdásnak örök lakása. Itt be is fejezhetnénk a kárhozat fiának, Júdásnak a történetét. De még van valami, amit róla el kell mondanunk. Manapság vannak olyan ügynökségek, amelyek arra vállalkoznak, hogy megvizsgálják azt, akit egy vállalat bizonyos feladatra fel akar venni. Véleményükért, amit bizalmasan közölnek a vállalattal, felelősséget is vállalnak. Egy ilyen ügynökség a Biblia alapján megvizsgálta az apostolokat, ki lenne az, aki megfelel a Jézus által rábízott feladatnak (Mt 28, 19). Erre egyedül Júdást találták alkalmasnak. Indokolásukban szerepelt, hogy Júdás intelligens, ért a pénzhez, önállóan képes cselekedni, saját elképzelésekkel és kapcsolatokkal rendelkezik. Noha az apostolok egyike sem rendelkezett Júdásnak ilyetén erényeivel, mégis eleget tettek megbízatásuknak. Jézus ugyanis megígérte nekik: „S én veletek vagyok mindennap a világ végéig” (Mt 28, 20), s ezzel az ügynökség nem tudott mit kezdeni. (Bujdosó Ernő)
Hálaadó szentmise 50. házassági évforduló alkalmából Örömünnepre gyűltek össze a rokonok, barátok és a hívek 2013. március 16-án templomunkban, ahol Diviák Feri bácsi és felesége, Marika házasságkötésük 50. évfordulója alkalmából a Jóisten színe elé járultak, hogy hálát adjanak az együtt eltöltött évek szépségeiért, örömeiért, bánatáért. Életüket 50 évvel ezelőtt, a rózsák terei templomban 5. oldal
2013 április hó
Felsővárosi Harangszó
kötötték össze 1963. március 16. 1978-ban költöztek Felsővárosra, és csatlakoztak a Horváth Imre atya által vezetett plébániai közösségbe. Feri bácsi 20 évig volt az egyházközségi képviselőtestület tagja és 15 évig templomunk gondnoka. Marika néni a kezdetektől oszlopos tagja az Oltáregyletnek és a Rózsafüzér társulatnak, és mint adószedő is tevékenykedik. Mindketten tagjai voltak annak a buzgó közösségnek, amely sokat fáradozott a plébániaépület felépítésén, templomunk szépítésén. Számomra különösen fontos, hogy olyan emberek példája álljon előttünk, mint Feri bácsié és Marika nénié, akik az óta is odaadóan szívükön viselik a templom sorsát és példát mutatnak életükkel közösségünknek. A szentmisét József atya mutatta be, amelynek keretében megáldotta a jubiláló párt. Az ünnepi szertartás fényét plébános úr szép szavai mellett az Adoramus zenekar csodálatos énekei is emelték. A szentmise végén az ünneplő hívek gratuláltak az aranylakodalmát ünneplő párnak. Általuk egy olyan életút körvonalazódik előttünk, amely a Jóisten szeretetével és áldásával van kikövezve. A Budafok-felsővárosi Egyházközség valamennyi tagja nevében ezúton is köszönetemet fejezem ki áldozatos munkájukért és a kérem a Jóisten bőkezű áldását további életükre! (Tóth Zoltán)
Nyugdíjas klub Látogatás a Szemlő-hegyi- barlangba Plébániánk Nyugdíjas klubja március 6-án ellátogatott a Szemlő-hegyi- barlangba. A barlang hossza 2200 méter, magassága 50 méter is lehet. A bejárható túraútvonala 250 méter, melyet biztonságosan kialakított járdán és lépcsőkön tettünk meg. Több nagyobb méretű folyosón jártunk, melyeknek falait kőrózsák és borsókövek borítottak, s a meleg vízből kiváló aragonit alakított ki, vagyis nem a cseppköveknél már ismert kalcit. Ezek a képződmények bizonyítják a barlang hévizes eredetét. Különböző alakzatokat lehet felismerni a barlangi képződményeken, pl. elsüllyedt hajó, jegesmedve, vasorrú banya, tű foka. A 80-as években felfedezték, hogy klimatológiai szempontból kiváló gyógyászati hatással bír. A barlang klímája kiváló légzőszervi betegségek, főleg bronchitiszes és asztmás betegségek kezelésére, gyógyítására, valamint a ma népbetegségnek számító allergiák elleni védekezésben is rendkívül nagy segítséget nyújthat. A gyógyhatása abban rejlik, hogy magas a nedvességtartalma, és igen tiszta, pormentes a levegője. A relatív páratartalom közel 100%.
A kellemes 12 C fokos hőmérsékletű barlang az elmúlt években számtalan beteg gyógyulásában nyújtott segítséget, mindamellett, hogy kiváló kikapcsolódási lehetőséget is biztosít. A túra időtartama kb. 40 perc, amit kényelmes, lapos talpú cipőben célszerű megtenni. A barlang kerekesszékkel és babakocsival is bejárható. A 18 fős társaságunk sok élménnyel gazdagodott. Ezúton is köszönjük a klubvezető Hévei házaspárnak, hogy szervezéseikkel változatossá teszik a klub életét. /B. Marika és K. Feri/
A Nyugdíjas klub áprilisi rendezvényei: 09-én (kedden) 10-12-ig Bartos Mihály helytörténész tart előadást a 350 éve született Savoyai Jenőről, Promontor megalapítójáról. Előadásában arra is kitér, hogy 300 éve kezdődött el a németek betelepítése Promontorban./ Helyszín: a Plébánia díszterme 20-án (szombaton) 11 órától: a Dohnányi zenekar hangversenyét tekinthetjük meg a Klauzál Házban. Előzetesen jelentkezni lehet plébániánk nyugdíjas klubjában is 23-án (kedden) 15-17-ig (Ági és Laci) Helyszín: a Plébánia díszterme
6. oldal
2013 április hó
Felsővárosi Harangszó
Tisztelt Hívek! A tavalyi évhez hasonlóan idén is szeretnénk, szebbé tenni, felvirágoztatni a templom kertet. Kérjük, adományaikkal támogassák munkánkat, hogy a kert idén is szép lehessen! A kihelyezett perselybe, - ami hátul a templomban megtalálható - várjuk adományaikat, egészen május elejéig. Hálásan köszönjük Isten Áldásával.
Terézmisszió! következő miséje 2013. 04. 26-án, pénteken lesz. A szentmisében Katarína Junasová szlovák származású verbita nővér tesz tanúságot hivatásáról.
Anyakönyvi hírek 2013.március hó
Liturgikus naptár április 1. h Húsvét, Húsvéthétfő 2. k (Paolai Szent Ferenc remete) 4. cs (Szent Izidor püspök, egyháztanító) 5. p (Ferreri Szent Vince O.P.) 7. v
Az isteni irgalmasság vasárnapja (De la Salle Szent János) 8. h Gyümölcsoltó Boldogasszony (Urunk születésének hírüladása) 11. cs Szent Szaniszló püspök, vértanú 13. szo (Szent I. Márton pápa) 16. k (Soubirous Szent Bernadett) 21. v (Szent Anzelm püspök, egyháztanító) 23. k Szent Adalbert püspök, vértanú 24. sze (Sigmaringeni Szent Fidél pap, vértanú, Szent György vértanú) 25. cs Szent Márk evangélista 28. v (Chanel Szent Péter vértanú, Tiszteletreméltó Kelemen Didák szerzetes) 29. h Sziénai Szent Katalin egyháztanító 30. k (Szent V. Pius pápa)
Keresztelések: Halottaink:
Kutak Istvánné (70) Wahl Etelka Maneszkó Sándorné (80) Vizből Anna
Az Úr békéje legyen velük!
Felsővárosi Harangszó Díjmentesen kapható a templomban Kiadja: Budafok-felsővárosi Jézus Szíve Plébánia Alapító: Sárváry-Bene Zoltán Felelős szerkesztő: Dr. Válóczy József Plébános Szerkesztő: Balogh Lala Munkatársak: Mindazok, akik írásaikkal hozzájárultak lapunk megjelenéséhez.
