2012.04.05.
12:04
Page 1
2012. március
2012_03_oldalanként8:Layout 1
2012_03_oldalanként8:Layout 1
2012.04.05.
12:04
Page 2
Színező
„Ez a szem műthető” Nem a sztárorvos vitte jégre Attilát
Semmit a balra, tizenöt százalékot a jobbra… Vagyis szinte teljesen vak volt a seprűvarró Nagy Attila. Térlátása, színérzékelése nulla. A számítógépes oldalakat neki úgy fel kellett nagyítani, hogy egy eredetileg kicsiny folt foglalta el a képernyőt. Ha valaki a metrón előtte újságot olvasott, volt, hogy kivette a kezéből, mivel azt hitte, felé nyújtják… Ráadásul az ilyen veleszületett szürke hályog csak további romlást ígér tulajdonosának. Elvégre ez a vakság leggyakoribb előidézője. Azt, hogy izgalmas fejlemények vannak e látássérült kollégánkkal, Szabó Mónika rehabilitációs munkatárs súgta meg a Hírmondónak. Megműtötték Attila szemét, és a műtét sikeresnek bizonyult! No, éppen ilyen sztori kell a Színező rovatba. Amikor először akartunk találkozót egyeztetni Attilával, kiderült, épp a másik szeme műtétjére készül. Végül márciusban nagyon derűs és elégedett fiatalembernek ismertük meg őt. Ekkorra már mind a két hajlítható műlencse beültetésén túl volt. – Miután a doki a jobb szemem megvizsgálta, kijelentette, hogy ez a szem műthető. Kérjek időpontot, mert ő ezt a szemet megműti. A novemberi, első operáció után rögtön érzékelhető volt a különbség! Fél napig a kezemet néztem, a bőröm alatti ereket, a ruhám vagy az üdítőflakonban a narancslé színét, a kádban az áttetsző vizet. Végre meg tudom különböztetni, melyik mozgólépcső megy felfelé, melyik lefelé! A zebrán észreveszem, ha int az autóvezető, hogy mehetek. Látom a gyermekeim arcát, mosolyogni látom őket – árad Nagy Attilából a tapasztalás emléke. Emlék…? Nem
csak az, hiszen a látást ma is élvezi. Ám vigyázat, a lelkesedés félreérthető is lehet: – Egy ismerősömet akaratlanul megbántottam – meséli –, ültem vele szemben, és elragadtatottan közöltem vele, hogy szeplős az arca. Ő először tényleg megsértődött, amíg meg nem értettem vele, hogy ez nekem élmény! Az első műtét után, január 22-én Attila korcsolyázni is megtanult. Három gyermeke csalta ki egy 10. kerületi tejgyár műjégpályájára. Nos, a hat-, nyolc- és tízéves gyerek átvitt értelemben is jégre vitte a gyanútlan apukát. Mert bár tulajdonképpen ment Attilának a korcsolyázás, de egyszer csak zúgott egy nagyot és – eltörte a kezét. Attila nem sokat siránkozik ezen, inkább dicséri Radó Gábort, a Szent István Kórház szemspecialista orvosát, aki más orvosokkal ellentétben nem utasította őt el, és bár e jobb szemet tökéletessé nem tette, de színekhez, éles formaélményekhez segítette. A sztárorvos késznek mutatkozott hozzányúlni a teljesen vak bal szemhez is. Februárban megtörtént az újabb műtét. – Veszítenivalóm nem volt... Ezt a műtétet először mégis megbántam, mert nagy, kétórás műtét lett, és utána hetekig fájdalmat éreztem, be is gyulladt a szemem. De mára már elmúlt a fájás, lett térlátásom és másfél méterről tudom gyakorolni ezzel az eddig egészen vak szememmel az ujjolvasást! Könnyebben élek, azóta nem tartom ferdén a fejem! Ja és kinyitom a bal szememet is! Attila, maradj te boldog ember akkor is, ha a látvány ugyan nem, de az újdonságérzet megfakul. (J. I.)
2012_03_oldalanként8:Layout 1
2012.04.05.
12:05
Tartalom
3
Köszöntő
Lehet ennél versenyképesebb a FŐKEFE Beszélgetés Árvai Csaba most kinevezett pénzügyi igazgatóval
4
Page 3
„Előre csökkentjük a hátrányokat”
Tavaszi levél Kedves Olvasó!
Tudósítás a dolgozói fórumról
6
Eredményre vezetett az ötletpályázat Martfűn Beszámoló egy sikeres cipőgyártási bérmunkáról
7
A Hónap dolgozói Gyáregységenkénti eredményhirdetés, fotókkal, indoklással
8
„Ez a szem műthető” Nagy Attila hálás a sztárorvosnak
Címlapfotók: Szakács Péter
Norbi, a fiatal hallássérült kolléga az egyik műhelyből megszólított a folyosón. Már korábban is barátságosan mosolygott rám, ha szembetalálkoztunk. Azt hiszem, akkor jegyzett meg magának, amikor „cégarcunk”, Bill tartott közönségtalálkozót a Laky Adolf utcai dolgozóknak. Merthogy a tavaly októberi beszélgetést én moderáltam a bluesénekes csillaggal. Szóval nemrégiben Norbi megállított és közölte, nagyon tetszik neki az újság. Jólesett a kezdeményező biztatása, és mivel az ő hallássérültségének foka ezt megengedi, ott helyben társalogtunk egyet. Azóta még szívélyesebben üdvözöljük egymást. Gyuszi, egy szintén hallássérült srác számítógépen dolgozik, a februári lapszám tördelésében is közreműködött. Azt hiszem, ő semmit vagy csak nagyon keveset hall. Az egy asztalnál történő együttműködés félórás kényszerű üresjáratában elkértem a komputere billentyűzetét. Attól kezdve egymásnak tologattuk a klaviatúrát – jót leveleztünk. Közben többször egymásra nevettünk, mert az „egyképernyős” levelezés során rájöttünk, mindketten fogékonyak vagyunk a tréfálkozásra. Azt hiszem, sosem felejtem el e derűs perceket. S azt a tanulságot, milyen kis lelemény-befektetéssel le tudunk dönteni mi, emberek, közénk magasodó, eladdig vastagnak tűnt falakat. Minden beállítódás kérdése! Értéknek tartom-e a másik emberrel való kommunikációt vagy sem? Hagyhatom-e, hogy valaki elszigetelődjék miattam csak azért, mert netán kisebbrendűségi érzése van, korábbi rossz tapasztalatok miatt? Egymást érik tavasszal az ünnepek, népek szabadságával, szabadulásával vagy az ember megváltásával kapcsolatosak. Azt hiszem, igazán szabadok akkor vagyunk, ha egységre akarunk jutni, vagy legalábbis tudjuk a másikat – külső-belső akadályokat is legyőzve – szeretni, tisztelni, építeni. Gyakoroljuk hát egymással a „lelki rehabilitációt”, amelyre mindanynyiunknak szükségünk van. Ha pedig valaki túlontúl görcsösnek, bizalmatlannak érzi magát, vegyen példát a fejlődőképes tavaszi rügyekről… Joó István
Impresszum
főszerkesztő, kommunikációs referens
FŐKEFE HÍRMONDÓ – A FŐKEFE Nonprofit Kft. havilapja Kiadja a FŐKEFE Rehabilitációs Foglalkoztató Ipari Nonprofit Kft. H–1145 Budapest, Laky Adolf u. 41–49. • Telefon: +36 1 251-3288 Felelős kiadó: Szabó György ügyvezető igazgató Főszerkesztő: Joó István • E-mail:
[email protected] Művészeti vezető: Gulyás Viktor Nyomdai munkák: FMB Kft., Nyomdaipari Üzletág
2012_03_oldalanként8:Layout 1
2012.04.05.
12:05
Page 4
Vezérkar
Lehet ennél versenyképesebb a FŐKEFE Beszélgetés Árvai Csaba pénzügyi igazgatóval
É
ppen a napokban – március 16-án – nevezték ki pénzügyi igazgatónak az ügyvezető igazgató felkérésére. A céghez nem egészen egy éve, tavaly májusban került, gazdasági-pénzügyi elemzőként. Igazából miben változott most az ön feladatköre? – Korábban elemzéseket, előterjesztéseket készítettem az ügyvezetés, a Felügyelő Bizottság vagy a Tulajdonos számára. Részt vettem az egyes tevékenységek eredményességének elemzésében, javaslatok, módosítások előkészítésében, közösen az érintett szakterületek vezetőivel. Munkajogi értelemben mostantól vezető beosztású állást töltök be, a vele járó irányítási joggal és az ahhoz társuló felelősséggel. Az ügyvezető a pénzügyi igazgatói beosztáson túl azzal is megbízott, hogy az ő távolléte esetén ellássam általános helyettesítését is. – Hogyan volt meg eddig a Társaság pénzügyi igazgató nélkül? – Tavaly november 25-én hagyta jóvá a Tulajdonos a Társaság új szervezeti és működési szabályzatát. Ennek egyik újdonsága a központosítás volt. A gyáregységekre tagolódás formailag megszűnt, az irányítási funkciók egységesen a Laky Adolf utcai központ igazgatási szervezetébe kerültek. A centralizációval – amely a gyakorlatban bő egy éves folyamat, tehát még zajlik – egyrészt csökkentek a vezetői munkakörök, míg a pénzügyi igazgatói feladatkör magában foglalja az egész FŐKEFE gazdasági szakterületeinek és humánpolitikájának irányítását. Előbbibe a gazdasági főosztályon belül a pénzügyi és számviteli alosztályokra osztott főkönyvelőségi osztály, illetve a kontrolling osztály tartozik. A „HR”-nek pedig immáron része az oktatási és a rehabilitációs osztály is. – Mivel indokolható, hogy a humánpolitika sajátos területei, az oktatás és a „rehab” is végső soron pénzügyi irányítása alá kerültek? – Ez a mi vállalatunk esetében, amely megváltoztatott munkaképességű (mmk-s) dolgozókat foglalkoztat és részesít idevágó rehabilitációban, nagyon is ésszerű. Hiszen a cég támogatást kap az mmk-s dolgozói után, s ez a finanszírozás a Társaság gazdálkodásában mindmáig a legmeghatározóbb elem. – Ha ez így van, hogyan sikerült a tavalyi másfél milliárdos támogatás-csökkentésből - mint tulajdonképpeni veszteségből - 800 milliót lefaragni? – Költségtakarékosság, veszteséges tevékenységek megszüntetése, hatékonyságjavítás révén, azonban sajnos emellett még számottevő veszteség maradt, ami menedzsment hatáskörben nem volt kezelhető. Sok esetben a dolgozók áldozatvállalása is kellett a kiadásaink megzabolázásához. Elmondható ugyanakkor, ha a 2010-ben kapott támogatás mértéke változatlan maradt volna tavaly, akkor a Társaság éves nyeresége 2011-ben a kétszerese lett volna a 2010. évinek. – Gondolom, nem pusztán a támogatás csökkenése idézte elő a nehézségeket… – Természetesen nem csak az. Romlottak a válság következtében a külső, üzleti feltételek is, ami még most is tart. Nehezen fenntartható gazdálkodási szerkezetet örökölt a Társaság a múltból, ill. előnytelen üzleti szerződések is kifejtették negatív hatásukat. A hatékonyságjavító intézkedések gátját jelenti ma is, hogy még mindig körülbelül 80 tevékenységet végzünk, kb. ugyanennyi telephelyen. Ha kevesebb tevékenység folyna nagyobb léptékben ugyanennyi telephelyen, javulna az eredményesség is. Az Apple „almás” cég termékei – pl. iPhone - egy konyhaasztalon elférnek, s az egész világra kiterjedően óriási nyereséget húznak e viszonylag szűk termékskálából. A mi tevékenységeink szórtságának a kezelése idő-, energia- és költségigényes, melyet mindenekelőtt a veszteséges tevékenységek kiváltásával kell megkísérelni. – A teljesség igénye nélkül: jelenleg milyen egyéb kitörési pontokban gondolkozik a vezetés? – Mindenekelőtt üzleti-kereskedelmi vonalon kell olyan mértékű javulást, bővülést felmutatnunk, ami a pénzügyi eredményeinken is érezhetően javít. Kitörési pont lehet az európai uniós forrásból megvalósuló Társadalmi Megújulás Operatív Program munkahelyi rehabilitációval
összefüggő pályázata is, amelynek segítségével mmk-s dolgozóink kompetencia-szintjét tudnánk növelni, saját és közösségi haszonnal. Versenyképesebb lehet a FŐKEFE, ha piackutatás készítésével figyelembe vesszük a TÁMOP-képzés irányának meghatározásánál, hogy egyáltalán mire van igény a piacon. – Nos, mire? – Úgy gondolom, a kizárólag élőmunka-igényes munkafolyamatok felkutatásával, bérmunkában történő ellátásával juthatnánk versenyelőnyhöz a piacszűkülés időszakában. Olyan tevékenységekről beszélek, melyeket gépekkel még nem tudtak kiváltani a gazdaságban, mert ember a gépnek jellemzően nem versenytársa. Fejlesztendőek még saját gyártású és márkázott termékeink a minőség és az ár javításával, a piaci kereslet függvényében. – Az előrejelzések szerint júliustól megváltozhat a foglalkoztatás és a támogatás hatályos jogszabályi környezete, rendszere. Mivel a közeljövőbeli változás még nem tárult fel kellőképpen, a pénzügyi igazgatónak különféle forgatókönyveket kell vizionálnia, gyártania? – Valóban nagyon nehéz 2012 üzleti tervezése úgy, hogy nem ismerjük azokat az új feltételeket, melyek legkorábban csak év közepén ismerhetők meg. Lényegében a FŐKEFE tervez és teszi a dolgát a legjobb tudása szerint, ám csak az időszak végén derül ki, mik is voltak az elvárások… Természetesen a menedzsment messzemenőkig azonosul a kormányzati szakpolitikával és elfogadja az állami költségvetési elvárásokat, igyekszik igazodni azokhoz. – Kérem, mondjon egy kifejezetten jó hírt olvasóink számára, bármilyen aprónak tűnjék is… – A pénzügyi vezető általában nem a jó hírek hozója, az az ügyvezető igazgató privilégiuma – no de a viccet félretéve, azért több ilyet is lehet említeni. A vezetés felvállalta a bérkompenzáció, tehát a béremelések (elvárt bér) végrehajtását, kigazdálkodását, tárgyalások folynak a Nemzeti Üdülési Alapítvánnyal állami üdültetésről, valamint a TÁMOP képzési projekt mellett kilátásban van egy norvég projekt is, ami a külső, belső (társadalmi) párbeszédet hivatott javítani, a foglalkoztatottak karrierigényeinek felmérésével. Továbbá tervezzük újra bevonni a dolgozókat a közös céges jövőnk, a foglalkoztatási tekintetben vett kitörési pontok megtalálásában, a jól ismert „ötletroham” eszközének alkalmazásával. Egykor egy ilyen közös gondolkodásban született dolgozói ötlet alapján született a martfűi együttműködés a CIKTA cipőgyárral. Nos, ezt a fajta ötletpályázatot és gyakorlatot tervezzük föleleveníteni és megszilárdítani. A „fő szabály”, hogy nincsenek rossz ötletek! – Korábbi és mai magas beosztásai ellenére nem annak a híve, hogy a vezetők és az „egyszerű” dolgozók között áthidalhatatlan távolság legyen? – Korábban bürokrataként dolgoztam, s inkább csak papírhalmok mögül láttam a gazdasági-pénzügyi folyamatokat. A FŐKEFE-ben végzett munka ehhez képest különös színt és alázatot hozott az életembe. Nemcsak azért, mert „része lettem a reálgazdaságnak”, hanem azért is, mert a Társaság eredményességén túl a dolgozók hosszú távú megelégedettségének előmozdításában is elkötelezettnek érzem magam. Ösztönöz a feladataim végzésben, hogy termelő, kétkezi munkatársak közelében töltöm a napi munkaidőt, akik különféle hátránnyal teszik ezt. Különösen jól esik, ha például a büfé előterében a dolgozókkal kollégaként üdvözölhetjük egymást, hűvös távolságtartás nélkül, mert ettől érzem magam megtisztelve, nem pedig a formális kapcsolattartástól. Vallom, hogy elsősorban emberek vagyunk, és csak másodsorban töltünk be beosztásokat. Korábban az volt a jelmondatom, hogy az adófizetők érdekeit védem, most pedig a Társaság érdekeinek védelméért küzdök, amelynek valójában csak egyik „haszonélvezője” a tulajdonos és a Kormány, mert a szociálpolitika eme szegmensének sikere a dolgozók elégedettségében is meg kell nyilvánuljon, különben a siker viszonylagos marad!
3
2012_03_oldalanként8:Layout 1
2012.04.05.
12:05
Page 5
Hadművelet
„Előre csökkentjük a hátrányokat” Dolgozói fórumot tartott az ügyvezető igazgató A FŐKEFE még mindig biztos, állandó megélhetést tud biztosítani, de a szokásosnál is feszültségtelibb időszakot élünk – mondta Szabó György ügyvezető igazgató Társaságunk Laky Adolf utcai központjában, azon a tájékoztatón és dolgozói fórumon, melyet a Lipcsei László vezette Központi Üzemi Tanács kezdeményezett február végén. A pletykatermelés ellen Dolgozók százai előtt Szabó György először is érthetőnek nevezte, hogy némi bizonytalanság jelentkezik a kollégák körében. De nyomban hozzátette: elutasítja a „pletykatermelést”. Rávilágított: a rémhírterjesztők lételeme a közérzet tudatos rontása. „Nem lesz itt se zsidó kórház, se oktatási központ, se bowlingpálya... Ezzel az épülettel nincs értékesítési szándék, az önök munkahelye és központi telephelye meg fog maradni. Van és lesz Laky Adolf utca. Igaz, lesz benne oktatóterem is, ahol TÁMOP-képzések folynak majd” – ártalmatlanította a legrikítóbb pletykákat az ügyvezető, akinek szavait jeltolmács közvetítette a hallássérülteknek. Visszatekintve 2011-re, elmondta, sok változás volt a rokkantnyugdíjak, szociális ellátások terén, ráadásul a folyamat tovább zajlik a foglalkoztatást és a szociális helyzetet illetően. „Vélelmezzük ugyanakkor – szögezte le a FŐKEFE első számú vezetője –, hogy a 2012-es évvel is meg fogunk birkózni.” Javul a tevékenységi szerkezet Felidézte a közelmúltból, hogy a másfél milliárd forintos támogatás-kiesés teremtette hiány nagyobb részét sikerült behozni, kigazdálkodni. Számos olyan tevékenység került ide, ami biztos és állandó leterhelést ad (részvétel a CIKTA-cipőgyártásban Martfűn, lámpagyártás, infúziószerelés kiterjesztése Vas megyében, doboz- és tasakgyártás Németországba.) Eközben súlyosan veszteséges tevékenységektől váltunk meg. Itt Szabó György kitért olyan érzelmi típusú dolgozói fölvetésekre is, mint például az, hogy vak-, gyen-
4
génlátó kollégák fájlalják a tollszerelési munkálatok megszűnését. „Mérlegelésre nem volt lehetőség – magyarázta el az ügyvezető. – Nemhogy nyereségessé, de még kevéssé veszteségessé se tudtuk tenni ez a tevékenységet, hiszen tarthatatlan, hogy 12-13 forintos előállítási költséggel 2,60-3,60 az ár.” Új rehabilitációs rendszer lesz Ami a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatásváltozását illeti, Szabó György elmondta, az idevágó norvégiai rendszerre hasonlít majd, ami megvalósul. Norvégiában nem a fogyatékosságot tekintik, hanem a megmaradt munkaképességet, és személyre szabva találják meg az érintettek számára megfelelő munkahelyet. „Olyan rehabilitációs rendszer alakul majd ki, melyben az adott személy sorsa végigkísérhető, fejleszthető, és adott esetben kivezethető a nyílt munkaerőpiacra. Persze lesznek olyanok, akik a képességeik miatt itt maradnak” – említett néhány elemet a készülő országos koncepcióból. Úgy vélte Szabó György, az volna ideális, ha egy ilyen átálláshoz sok pénz és viszonylag sok idő állna rendelkezésre, de megállapította, hogy ez nincs így. Annyi bizonyos, a rehabilitációs osztály létszáma bővülni fog. Szó esett arról is: oktatási központ nem leszünk, de az uniós forrású TÁMOP keretében többmilliárdos keret érkezhet majd a megváltozott munkaképességű dolgozói állomány fejlesztésére. Szakmai képzés, nyolc általános elvégzése, munkaerőpiaci esélyjavítás – többek között ezt jelentheti majd a képzés. A cél, hogy az emberek biztonságosan kihelyezhetők legyenek a szabad munkaerőpiacra, miközben saját életkörülményüket javítani, jövedelmüket növelni tudják. Ezzel a tranzitfoglalkoztatással a nyugati gyakorlatot követjük majd. A FŐKEFE elébe menve az állam által generált folyamatoknak, a tervek szerint fölméreti egy mintacsoport esetében, hogy a dolgozó saját akarata, képessége szerint megfelelő munkát végzi-e. Ha a képessége többre, másra érdemesíti, áthelyezik megfelelőbb helyre. Később fölmérik, nőtt-e a teljesítménye, javult-e a közérzete. „A mai foglalkoztatás őskövület, nem folytatható” – tette hozzá az ügyvezető igazgató a fogyatékossággal élőket illető eddigi gyakorlatot illetően.
2012_03_oldalanként8:Layout 1
2012.04.05.
12:05
Page 6
Hadművelet
Munka és óraszám egyenes aránya A Társaság vezetője foglalkozott azzal a dolgozói óhajjal is, mely az óraszámok visszaállítására irányul. „Több mint ezer főnél visszaemelődött, tartottam a szavam – jegyezte meg. – De azt is látni kell, akkor és ott lehet rekonstruálni a régi kedvezőbb helyzetet, ahol a munkaleterheltség indokolja ezt. Ahogy jön a munka, úgy emelünk, illetve ha az üzleti terv időarányos teljesítése megfelelő lesz, folytatódik az emelés.” A FŐKEFE ügyvezető igazgatója előtárta, a gazdasági körülmények kedvezőtlenek, s ennek következtében a régi nagy megrendelőknél is csökkennek a példányszámok, sőt nem egy esetben maguk a megrendelők tűnnek el. Ebbe persze nem szabad belenyugodni, a FŐKEFE üzletpolitikáját csúcsra kell járatni. Ígéretes együttműködések „Nem pusztán várjuk a változást, hanem próbáljuk a hátrányokat előre csökkenteni. Ez a munkákkal lehetséges. Nagy állami irodai beszerzési pályázaton az egyik legjobb nagykereskedővel indulunk, kihasználva védett szervezeti státusunk helyzetelőnyét. Együttműködünk a Kormányzati Elektronikus Közszolgálati Hivatallal. 2013-tól a kormányablakokat kiszolgáló állományt mi fogjuk biztosítani 150-200 emberrel” – sorolta Szabó György. A dolgozói fórumon ismételten ígéretet tett arra, hogy 2012 első félévének végéig, amennyiben lehetséges, pótolják a 2011-es törzsgárdajutalom elmaradt, bruttó tízezer forintos részét. Észrevételezte, helytelen a kérdezők ama jelzője, hogy „visszatartott” a 10 ezer, hiszen maga a törzsgárdajutalom nem kötelező, hanem vezetői gesztus volt az Üzemi Tanáccsal való egyeztetés nyomán. Gyarapítandó mmk-s állomány A Füzér utcai dolgozók kérésére hangsúlyozta a cégvezető: elbocsátani nem akar a FŐKEFE vezetése. Rámutatott, egyedülálló módon 2011 második félévben többletlétszámra kértek és kaptak lehetőséget, és ugyanezzel a lehetőséggel élnek az idei első félévre is, hogy a 3525 mmk-s foglalkoztatotti szám 3822-re gyarapodjék! Hozzátette azonban: nem önmagában mmk-sokat kell foglalkoztatni, hanem közülük olyanokat, akik szeretnének aktívan dolgozni. „Senkitől sem azt várom el, hogy napi 16 órát dolgozzon, mint én, de azt igen, hogy munkaidejét aktív munkával töltse ki” – hangzott Szabó György erős mondata. „Nagyon örülnénk, ha volna ismét Kollektív Szerződés – felelte egy idevágó kérdésre
az igazgató –, különösen, ha meg tudnánk tölteni tartalommal, de ez csak azután lesz lehetséges, ha az új Munka Törvénykönyve hatályba lép. Mindenesetre a szakszervezetekkel elkezdjük a tárgyalásokat.” A kefe és a seprű nem tűnik el A kefe- és seprűgyártás megmaradásáért aggódóknak kijelentette: miután sikeres „közelharcot vívott” e hagyományos főkefés tevékenységek érdekében, ezek továbbra is a megőrzendő munkák közé sorolandók. Nincsből adni valós lehetőségeket Világossá vált, nem áll módjában a cégnek kompenzálni a nyugdíjasbérletek elvételét. Sajnos, az étkezési utalvány, gyerekbeiskoláztatás szintén a „nincs miből kategória”, ahogy az ügyvezető fogalmazott. Hozzáfűzte: „Ha tudnánk, adnánk, de mai nehéz helyzetünkben nincs rá keret. Ám a FŐKEFE az elmúlt év során két olyan kedvezményt is felajánlott – villanyáramszolgáltató-váltás, mobiltelefonálási flotta –, amivel csak igen kevesen éltek. Holott a kettővel elérhető volna mintegy 10 ezer forint megspórolása dolgozóink háztartásában! A nincsből próbálunk adni valós lehetőségeket – állapította meg Szabó György, megemlítvén a bükfürdői üdültetés, illetve nyaralási szezon kibővülésével kapcsolatos intézkedést is. Marad az adminisztratív létszám Március 5-én az adminisztratív állomány számára is öszehívott az Üzemi Tanács egy hasonló dolgozói fórumot. Itt Szabó György ügyvezető nyomatékosította, hogy nem gondolkodnak a nem mmk-s adminisztrátori létszám további csökkentésében, mert az már veszélyeztetné a Társaság biztonságos működését.
Fotók: Szakács Péter
5
2012_03_oldalanként8:Layout 1
2012.04.05.
12:05
Page 7
Terep
Eredményre vezetett az ötletpályázat Martfűn A CIKTA-cipők ma már a FŐKEFE segítségével készülnek Nyilvánvaló sikertörténet a FŐKEFE közreműködése a CIKTA Kft. cipőgyártásában 2011 elejétől. A martfűi 2-es fióktelepen zajló tevékenységünk egy dolgozói ötletpályázat gyümölcse. A folyamatos, minőségi munkaellátást biztosító együttműködés az adott telephely fennmaradását is garantálja.
6
és szárcímke-ragasztás, és – sablon segítségével – varrásjelölés folyt a szóban forgó martfűi telepünkön, ez év januárjától azonban már tüzöde is üzemel a FŐKEFE eme tájékán, az egykori óvodaépületben. Beindításában, azaz a varrók betanításban nagy szerepe volt Kiss Imréné Editnek, aki szintén egykori Tisza cipőgyári varrónő; most az egyik meós. Jelenleg a 2-es számú martfűi fióktelep hatvan dolgozójából körülbelül harmincan vesznek részt a cipőgyártásban, köztük négy cikcakk- és négy kéregvarró. Napi hatszáz pár lábbeli készül itt, a teljesítmény növekszik. – Örülök, hogy hozzájárulhattam a munkahelyeink megszilárdításához – mondja a Hírmondónak Kiss Imre, aki 1999-től dolgozik a FŐKEFÉ-nél, immár a cipőgyártásban. Jelöl és címkéz. Szerinte a tavalyi körülbelül 12 milliós árbevétel idén jócskán növekedhet, hiszen már varrási műveletek is kizárólagosan idekerültek. Az együttműködéssel a százfős CIKTA Kft. ügyvezetője, Lakatos Irén is elégedett. – Előnyös a számunkra, hogy partnerünk, a FŐKEFE sok cipős szakemberrel rendelkezik, s hogy a hozzáállása a munkához rugalmas. Ha a mi megrendelőnk több munkát kíván meg tőlünk időszakosan, akkor nem kell erre külön embereket fölvennünk, hogy aztán valamivel később elbocsássuk őket. Egy magyar középvállalkozó a mai vi- Kiss Imre, „ötletgazda” szonyok között csak hazafi lehet. Ez látszik igazodni Lakatos Irén záró megjegyzéséből is: – A magyarok fogjanak össze, mert csak akkor maradnak fönn vállalkozásaik, ha egymást segítik! Fotók: Antal László
Idéntől már nemcsak a leendő CIKTA-cipők jelölése és címkézése folyik Társaságunknál, hanem bizonyos varrási műveletei is. Az ehhez vezető út egy ötletpályázattal indult, melyet a jelenlegi ügyvezető igazgató írt ki 2010 októberében. Szabó György ezzel főleg arra igyekezett ösztönözni dolgozóinkat, hogy leljenek fel közeli, számottevő munkákat a Társaság számára. Kiss Imre, a Martfű 2. dolgozója nem volt rest kihasználni ismeretségét a tiszaföldvári CIKTA Kft. tulajdonosával, és megérdeklődte, lehetne-e szó együttműködésről a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató állami vállalat és a lábbeligyártó magáncég között (mely tulajdonképpen a híres martfűi Tisza Cipőgyár egyik utóda). A megkeresésből hamar együttműködés lett, Kiss Imréből pedig ötletpályázat-nyertes. Egyébként nem minden martfűi dolgozó örült annak, hogy a FŐKEFE beszáll cipőkészítésbe, ami valamelyest érthető, hiszen sokan a fióktelep állományából a Tisza Cipőgyárban eltöltött évtizedek múltán váltak leszázalékolttá. Közülük némelyek szerettek volna inkább megmaradni a Martfű 2. telephely addigi egyszerűbb munkáinál – tollszerelés, ajándékzacskó- vagy dísztasak-hajtogatás, borítékkészítés – mintsem ismét cipőt gyártsanak. Az egyéb tevékenységek azonban önmagukban távolról sem nyereségesek, nem biztosítják a martfűi munkahelyek megmaradását. Az itt folyó tartós bérmunka azért is megfelel a gazdaságosságra irányuló erőfeszítéseinknek, mert a CIKTA a hat kilométerre lévő Tiszaföldváron van. Tavaly még kizárólag talp-
2012_03_oldalanként8:Layout 1
2012.04.05.
12:05
Page 8
Premier plán
2012.
március Budapest
Komló
Szombathely
A Fehér úti síkötésgyártó üzem jelenlegi csoportvezető karbantartója még 1968-ban lépett be a Fővárosi Finommechanikai Vállalathoz mechanikai műszerészként. 1996ban a céget átvette a FŐKEFE, így lényegében első munkahelyén dolgozik. A Füzér utcai telephelyen például gépbeállító műszerészként az ottani géppark műszaki állapotáért felelt. A síkötésgyártás négy évvel ezelőtti beindulása új kihívásokat hozott, mivel nem a megszokott műszaki megoldású berendezéseket kell üzemeltetni, ráadásul távol az azokat tervező osztrák és francia szakemberektől. Gál Ferenc a Salomon- futókötés gyártósorának hazánkba költöztetése óta, mintegy két éve erősíti síkötésgyártó csapatunkat. Feltalálta magát az új helyzetben, még a számitógép-vezérlésű mérőrobotok is tisztelettel engedelmeskednek neki. Magas szintű szakmai ismereteire alapozva lelkiismeretes és messzemenően pontos munkát végez, számtalanszor javasol egyedi, eredményesnek bizonyuló megoldásokat a hatékonyság növelésére vagy a terméktípus-átállások idejének a lerövidítésére. Segítőkészsége, előzékeny, barátságos kollegialitása legendás, vezetőinek is kellemes vele dolgozni.
Februárig a bodolyabéri telephely csoportvezetője volt, immár a Komlón kialakitott új termelési központban végez hasonló munkát, mintegy húsz ember munkáját irányítva közvetlenül. Határozott kiállásával, szervező munkájával óriási segítsége a művezetőnek. A minőségellenőri feladatokat is ellátja. Neve és eddigi munkássága biztosíték arra, hogy a telephelyről nem kerül ki nem megfelelő papíripari termék. Egyenes, őszinte, nyílt természetéért munkatársai, vezetői tisztelik, szeretik. Mondják, nem lehet elképzelni rendezvényt nélküle. Nagy szerepe volt abban, hogy a bodolyabéri fióktelepen remek közösségi szellemű és hangulatú kollektíva alakult ki. Egészségi állapota miatt megvált szőlőjétől, de háztáji kiskertjét a rá jellemző szorgalommal és igényességgel műveli. A személyes életében ennél is fontosabb, hogy egy leány és egy fiúgyermeket nevelt fel feleségével, aki szintén a FŐKEFE helybeli üzemének dolgozója. Éppen lapzártánk idején született meg harmadik unokája. Úgyhogy ha a Hónap dolgozója címet is idevesszük, Schmelczer Ferencnek igazán van mire büszkének lennie…
Okkal kel nap mint nap jó korán Sámson László. Kemenesaljáról, pontosabban Vásárosmiskéről, mintegy negyven kilométerről utazik átszállásokkal a vasi megyeszékhelyen található munkahelyére. Elég régóta van ez így: 1975 óta dolgozik a Rumi úti papírüzemben, jelenleg 7,2 órákat „húz le” a szombathelyi FŐKEFÉ-nél. Eredeti szakmája egyébként könyvkötő. Síkvágóként kezdett, de látásromlása miatt át kellett helyezni. Jelenleg kézi tevékenységeket végez, például különféle gyűjtődobozok ragasztását. Munkavégzése két szempontból is „tökély”: egyrészt mert a Szombathelyen töltött 36 munkaév alatt minőségi kifogás egyszer sem merült fel a keze alól kikerült termékekkel szemben, másrészt mert napi tevékenysége egészen kiugró. Kollégái szerint egy „csendes arany ember”. Jó példa arra, hogy nem kell föltétlenül vezéregyéniségnek lenni ahhoz, hogy valaki a Társaságnál Hónap dolgozója legyen.
*
*
*
Formanek Krisztina, a Közösségi Műhely munkatársa, korábbi Hónap dolgozója átveszi az ajándékcsomagot Szabó György ügyvezető igazgatótól. 7
